Assassin's Creed: Krónikák Oroszország Szövegkönyv
Fordította: Gora Szentpétervár, 1918 júliusa
ea m
Asszaszin: Nikolai... Mikor is találkoztunk utoljára? Nikolai Orelov: Lenne egy munkád számomra?
ók T
Asszaszin: Mint mindig, annyira bájos. De mégis, örülök, hogy téged küldtek. Nyugtalanító híreket kaptunk. Informátoraink szerint a cári család birtokában lehet egy nagyon régi és különleges doboz. Talán ez is az Éden egyik darabja. Nikolai Orelov: A Cár családja Jekatyerinburgban van. Őrizet alatt.
No
sít
Asszaszin: Az csak a helyi milícia. A városiak jelenleg a népbiztos igája alatt szenvednek. Azonban nem árt élesen tartani az érzékeidet, Nikolai. Ha ez a doboz valóban az aminek hisszük, nem kétséges, hogy már a Templomosok is keresik.
HU
Nikolai Orelov: Akkor velük fogom kezdeni. Jekatyerinburg
Nikolai Orelov: Ez lesz hát az utolsó küldetésem. Aztán már csak Annára és Nadyára kell gondoljak... Nikolai Orelov: Ostobák! Nem vehetem fel minddel a küzdelmet, de nem is hagyhatom, hogy beleavatkozzanak a küldetésembe. Őr: Tartsátok vissza a tömeget! Nem hagyhatom, hogy kifosszák a házat mielőtt megtalálnánk azt a dobozt! Nikolai Orelov: Templomosok?!
Őr: Kínozzátok meg őket! Szedjétek ki belőlük amit tudnak és... végezzetek velük! Nikolai Orelov: Miért akarnának a Templomosok leszámolni a Romanovokkal? Csak nem oltanának ki gyermek életeket. De ez nem is tartozik rám. Megvan a saját családom, akiket meg kell védenem. Meg kell találnom azt a dobozt... és talán elvihetem végre messzire Annát és Nádját ettől az őrülettől.
Anasztaszija Nyikolajevna: Kérem, ne!
ea m
Az Ipatyev-ház, 1918 július 17.
Nikolai Orelov: Nyugalom nem fogom bántani. Csak azért a dobozért jöttem.
ók T
Anasztaszija Nyikolajevna: Micsoda? Mi lóg a nyakában? Mit akar tőlem? Ki-Ki a fene maga?! Nikolai Orelov: Kérlek gyermekem, csak add át nekem azt a dobozt!
sít
Anasztaszija Nyikolajevna: Nem!
Őrök: A lány! Hallottam a hangját! Erre!
No
Nikolai Orelov: Sajnálom, de kezdek kifogyni az időből! Anasztaszija Nyikolajevna: Ne!
HU
Anastasia önkívületében végez mindenkivel
Anasztaszija Nyikolajevna: Mi... Mi történt? Mit tettél?! Nikolai Orelov: Én ugyan semmit sem tettem! Anasztaszija Nyikolajevna: Valamit csináltál velem! Megátkoztál azzal a nyaklánccal! Senkit sem lennék képes bántani, még a fegyvert is alig tudom megtartani! Őrök: Gyorsan! Erre! Nikolai Orelov: Figyelj rám, gyermek! Segíthetek rajtad. Vannak barátaim, akik kitudják deríteni, mi történt veled. Gyere velem, ha élni akarsz!
Anasztaszija Nyikolajevna: Nem! A családom... Meg kell találnom őket! Nikolai Orelov: Halottak... Sajnálom... Anasztaszija Nyikolajevna: Nem!!! Ez lehetetlen! Marija, Tatyjana! Nikolai Orelov: Már túl késő, csak magadat mentheted meg. Gondolj csak arra, mit várna el tőled a családod. Gyere velem, neked élned kell. Meg foglak védeni, erre a szavamat adom.
ea m
Nikolai Orelov: Talpra! Anasztaszija Nyikolajevna: Valami nem stimmel. Nem érzem valami jól magam. Őr: Ki az?! Kezeket fel! Ki a fene vagy?!
ók T
Nikolai Orelov: Szép estét, bajtárs! Őr: Meg ne mozdulj!
A megszállt Anasztaszija végez az őrrel
sít
Megszállt Anasztaszija: Hogy merészeltél ellökni! Végezhetnék veled, ahogy velük is tettem.
No
Nikolai Orelov: Nyugodj meg, gyermekem!
HU
Megszállt Anastasia: Gyermek?! Hogy merészeled?! Shao Jun vagyok, a kínai Asszaszinok testvériségének tagja. Ha nem viseled Rendünk jeleit, itt helyben végzek veled. Nikolai Orelov: Elég legyen ebből! A te neved Anasztaszija Nyikolajevna Romanova! Anasztaszija Nyikolajevna: A nevem Anasztaszija... Nikolai Orelov: Kövess, majd én megvédelek! A vonaton Anasztaszija Nyikolajevna: Ennek ellenére látom milyen életet élt. Látom az ellenségeinek az arcát. Hatan voltak... Tigriseknek nevezték őket.
Végeztem velük, és felszabadítottam a birodalmamat. Nikolai Orelov: Ezek nem a te emlékeid. Te nem vagy Shao Jun! Ezt a doboz, vagy a szilánk tette veled. Tanúja voltam, mire képes ez a technológia. Magadra kell fókuszálj, Anasztaszija! Ki kell őt űznöd magadból! Anasztaszija Nyikolajevna: Meg tudsz gyógyítani?
ea m
Nikolai Orelov: Megtesszük, amit tudunk. Először is le kell szállnunk Kazánnál, ott vár egy barátom, aki elvezet minket Moszkvába. Ott a Testvériségem emberei tudni fogják, mit kell tennünk. Anasztaszija Nyikolajevna: A barátaid a Narodnaya Volya tagjai? Ők gyűlölték a családomat. Miért segítenének rajtam?
ók T
Nikolai Orelov: Nekem is van egy lányom... És mi sosem vettünk volna részt gyermekek megölésében! Anasztaszija Nyikolajevna: Mi történik?
No
Őr: Találjátok meg őket!
sít
Őrök zavarják meg a csevejt, Nikolai felmászik a vonat tetejére és szembeszáll velük
HU
Nikolai Orelov: Maradj itt! Ne hagyd, hogy ismét az irányítása alá vonjon! Visszajövök, ígérem! Nikolai Orelov: Das vi danya! Nem fogok időben visszaérni hozzá! A lányért jöttek! Megölik azért aki! Nem hagyhatom, hogy sikerrel járjanak! Nikolai Orelov: Megsérültél? Anasztaszija Nyikolajevna: Jól vagyok. Köszönöm, hogy... betartottad a szavad. Kazán, 1918 szeptembere Nikolai Orelov: Várj meg itt! Megkeresem a barátomat, Leont. Segíteni fog elérnünk a moszkvai testvériséget.
Anasztaszija Nyikolajevna: Asszaszin, mint te? Nikolai Orelov: Nem. Ő nem fogja egyik oldal pártját sem. Maradj rejtve, és állj készen! És helyezd ezt biztonságba. Anasztaszija Nyikolajevna: Miért? Nem fogsz visszatérni? Nikolai Orelov: Hát nem adtam a szavamat rá? Anasztaszija Nyikolajevna: De.
ea m
Nikolai Orelov: Maradj ki ebből, és várj a visszatértemre! Leonnál Nikolai Orelov: Tovaris Trotsky.
ók T
Leon Trotsky: Kolya! Halálra rémisztettél!
Nikolai Orelov: Örülök, hogy láthatlak barátom.
Leon Trotsky: Tényleg igaz? Veled van a Cár egyik lánya?
sít
Nikolai Orelov: Igen. El akarom vinni Moszkvába. Leon Trotsky: És te is vele szándékozol menni?
No
Nikolai Orelov: El tudod intézni a fuvarunkat? Leon Trotsky: Hozd el a lányt... Nem tudom elintézni, ha külön vagytok.
HU
Nikolai Orelov: Ő az én védelmem alatt áll! Templomosok bukkannak fel
Leon Trotsky: Sajnálom Kolya. Szeretném, ha elárulnád, hol rejtegeted a lányt. Nikolai Orelov: Nem! Hibát követsz el, Leon! Leon Trotsky: Kicsit sem érdekel a Templomosokkal vívott háborúd, Nikolai. A forradalomért küzdő emberek számítanak csak. És ez a lány egy jelkép, ezért meg kell halnia! Anasztaszija Shao Jun segítségével elindul megmenteni Nikolait
Anasztaszija Nyikolajevna: Mostanra vissza kellett volna térnie. Valami történhetett. Nem mehetek le oda, túl sokan vannak. Sosem sikerülne. Hacsak... Ő segíthet nekem. Megszállt Anasztaszija: A Sötétség Pengéje vagyok. A sötétségben járok, és gyorsan le is csapok. Anasztaszija kihallgatja Trotsky beszélgetését Őr: Hé, Tovaris. Hol voltál?
ea m
Leon Trotsky: A Bodarenko Ulica előőrsénél. Ott tartják az Asszaszint. Kemény egy rohadék, semmit sem árult el.
ók T
Őr: Majd beszél. Mindig beszélnek. Szépen elvezet minket a lányhoz... és ahhoz a dobozhoz. Anasztaszija Nyikolajevna: Bodarenko Ulica... Most rajtam a sor, hogy segítsek rajtad, Nikolai. Anasztaszija kiszabadítja Nikolait
sít
Nikolai Orelov: Anasztaszija... Te vagy az? Hogyan tudtál?
No
Megszállt Anasztaszija: Elég a beszédből. Mennünk kell! Nikolai Orelov: Várj... Kivel beszélek éppen, csak nem Shao Junnal?
HU
Anasztaszija Nyikolajevna: Én vagyok az, Nikolai. Ő... segített nekem. Gyere, sietnünk kell! Nikolai Orelov: Mi a fene folyik itt? Anasztaszija Nyikolajevna: A Bolsevikok megérkeztek és támadás alá vették Kazánt. Tudsz járni? Nikolai Orelov: Tudok. Anasztaszija Nyikolajevna: És futni? Ahhoz, hogy elérjék a Volgát, szétválnak Nikolai Orelov: Szét kell válnunk. A Templomosok már kereshetnek
minket. Együtt megmenekülhetünk innen, de be kell olvadnunk közéjük. Anasztaszija Nyikolajevna: Magamra hagysz? Nikolai Orelov: Figyelni foglak a tetőkről. Te az utcák és az épületek közt fogsz haladni. Én pedig fedezlek. Anasztaszija Nyikolajevna: Hova megyünk? Nikolai Orelov: A Volgához. Szerzünk egy csónakot.
Nikolai Orelov: Te is, Anasztaszija.
ea m
Anasztaszija Nyikolajevna: Vigyázz magadra, Nikolai!
Csónakra szállnak és Moszkvába indulnak
ók T
Anasztaszija Nyikolajevna: A világ megváltozott... Apám birodalma elesett. A családom meghalt. Nikolai Orelov: Túl fogod élni ezt is. Erős vagy, akárcsak Shao Jun.
No
sít
Anasztaszija Nyikolajevna: Sosem tehettem azt, amit szerettem volna. De Shao Jun segített megvalósítanom mindazt, amire képes vagyok, amit elérhetek. Tisztában vagyok azzal, hogy nem vagyok ő, de már saját magam sem lehetek többé. Anasztaszija Nyikolajevnának el kell... tűnnie... Nem lehet része ennek az új világnak...
HU
Moszkva
Szergej: Nikolai... Mesélték mi történt. Hihetetlen, hogy ilyen messzire jutottál. Látok veled egy lányt, de a doboz hol van? Nikolai Orelov: Itt.
Anasztaszija Nyikolajevna: Te lennél Szergej? Meg tudsz gyógyítani? Szergej: Nem tudlak, gyermekem. De a Mentor talán meg tud. Elviszlek hozzá. Nikolai Orelov: Menjünk! Szergej: El kell menned a Bázisra, Nikolai. Jelentened kell mindenről, amit
láttál. Anasztaszija Nyikolajevna: Micsoda? Nikolai Orelov: Szergej, a szavamat adtam ennek a gyermeknek, hogy... Szergej: Most már biztonságban van, Nikolai. Egy közölünk. Itt senki sem érheti el. Anasztaszija Nyikolajevna: Megleszek, Kolya.
ea m
Nikolai Orelov: Jó gondodat fogják viselni. Nem leszek sokáig távol... Visszatérek amilyen gyorsan csak tudok. Az Asszaszinok Bázisa, Moszkva, 1918
ók T
1. Asszaszin: A Romanov lány? Őt kéne leszállítanunk a Kremlbe? 2. Asszaszin: Igen. Nyomot hagytak rajta a múlt emlékei. Olyan, mintha egy élő Prekurzor ereklye lenne! 1. Asszaszin: Szóval mit kéne tennünk?
sít
2. Asszaszin: Tegyük fel, megpróbálhatnánk kiszedni belőle azokat az emlékeket. De nem élné túl az eljárást.
No
1. Asszaszin: Akkor szabaduljunk meg tőle. Csatlakozhat a családjához.
HU
Nikolai Orelov: Nem! Ezt nem tehetik meg vele! Sose menne bele ilyesmibe. Ez az én hibám! Véget kell vessek ennek! Nikolait elárulták társai, ezért elindul megmenteni Anasztaszijat Nikolai Orelov: Szép estét, barátom! Hol van a lány?! A létesítményben?! Beszélj! Őr: A Kreml... A következő órákban indul egy vonat. Nikolai Orelov: A Tsarskaya-i rejtekhely. Ismerem azt a helyet. Nikolai találkozik Illia barátjával, akitől megkapja a labor kódját Nikolai Orelov: Illia... Az utolsó ember akiben megbízhatok.
Illia: Kolya? Mi a fenét keresel te itt? Azt akarod, hogy megöljenek? Nikolai Orelov: Meg akarnak ölni egy lányt, Illia. Tudod, hogy nem hagyhatom, hogy ez megtörténjen. Illia: Kolya... már nem tehetsz érte semmit... Az egész ország háború alatt áll. Nikolai Orelov: Meglehet. De akkor is megmentem.
ea m
Illia: Tessék, a labor kódja. Nikolai Orelov: Szpasziba, Illia. (Köszönöm, Illia.)
Nikolai útban van a labor felé, ahol Anasztaszijat őrzik
ók T
Nikolai Orelov: Ez nem az a Krédó, amire felesküdtem. Tarts ki, Anasztaszija! Légy erős, tudom hogy képes vagy rá. Jövök érted! Nikolai Orelov: A föld alatt van. Lent a laboratóriumokban. Van itt egy szolgálati lift, ami levisz. Csak el kellene érnem valahogy...
sít
Nikolai kiszabadítja Anasztaszijat Nikolai Orelov: Anasztaszija! Ébredj!
No
Anasztaszija Nyikolajevna: Nikolai?
Nikolai Orelov: Nézd, kinyitottam azt az ajtót... Fuss, Anasztaszija!
HU
Megszállott Anasztaszija: Te!
Nikolai Orelov: Sajnálom, Anasztaszija. Nem tudtam, hogy erre készülnek. El kell menekülnöd. Azonnal! Megszállott Anasztaszija: Hazug! Ezért megöllek akárcsak Zhang Yongot és Tigris testvéreit! Nikolai Orelov: Mi a fenét tettek veled? Ne hagyd, hogy visszatérjen! Te Anasztaszija vagy, emlékszel? Anasztaszija Nyikolajevna: Én... Nikolai Orelov: Fuss!
Nikolai Orelov: Anasztaszija! Anasztaszija Nyikolajevna: Nikolai. Egy tanknak köszönhetően útjaik ismét szétválnak Nikolai Orelov: Menj a Bolsojba! Meg foglak keresni! Meg foglak, ígérem!
Nikolai Orelov: Ez meleg helyzet volt!
ea m
Anasztaszija Nyikolajevna: Légy óvatos, Nikolai!
Búcsút vesznek egymástól
ók T
Anasztaszija Nyikolajevna: Megcsináltad! És most... hogyan hagyhatnám el ezt az országot? Nikolai Orelov: Vannak papírjaim. A feleségemé, Annáé voltak... vedd csak el őket!
sít
Anasztaszija Nyikolajevna: Anna Anderson? Elég amerikainak tűnik. Így kaphatok munkát, talán még Németországban is. Nikolai Orelov: Sajnálom, Anasztaszija. Csak ennyit tehetek érted.
No
Anasztaszija Nyikolajevna: Szpasziba, Kolya (Köszönöm, Kolya)
HU
Nikolai Orelov: Félek, ahová tartasz, ott... végleg nyomod veszik. Azután, amit veled műveltek. Anasztaszija Nyikolajevna: Menj! Helyezd biztonságba a családodat. Szálljatok fel az Amerikába tartó hajóra. Sosem fogom elfelejteni, amit értem tettél, Nikolai! Nikolai Orelov: Megleszel egy magad is? Anasztaszija Nyikolajevna: Most már elég erős vagyok. Nem számít, mit tett velem Shao Jun, vagy bárki más. Pontosan tudom, hogy ki vagyok! Nikolai Orelov: Tudod? Anasztaszija Nyikolajevna: Anna Anderson vagyok!
Rejtett befejezés Laetitia Angliai Irodája (Napjainkban) Otso Berg: Küldettél értem? Laetitia England: Pontosan, Berg mester. Otso Berg: Nagyon sürgős lehet, feltételezem.
ea m
Laetitia England: Shay Cormac Prekurzor doboza. Tavaly visszaszerezte, majd az Asszaszinok ellopták... mielőtt rájöhettünk volna, mire is való. Otso Berg: Mielőtt feltártam volna Shay emlékeit...
ók T
Laetitia England: Szükségem van magára, hogy leszállítsa Dr. Gramaticanak. Otso Berg: Legyen. Hova vigyem?
Otso Berg: Megértettem.
sít
Laetitia England: Egy titkos helyre. Nem szükséges tudnia hova... Gramatica majd közli magával a koordinátákat. Berg mester... Ez a beszélgetés sosem történt meg. Megértette?
No
Dr. Gramatica: Berg mester! Ez tényleg az volna? A Prekurzor doboz? Otso Berg: Leszállítva, ahogy parancsolták, Gramatica mester.
HU
Dr. Gramatica: Ah! Különös egy tárgy, nem igaz? Otso Berg: Mi a terve vele? Dr. Gramatica: Remélem segít jobban megérteni egy másik felfedetlen ereklye működését. Otso Berg: Mit is művel maga itt pontosan? Dr. Gramatica: A Főnix Projektet, Berg mester! A Főnix Projektet! VÉGE
