Arra is szakítottunk idõt, hogy betérjünk Jeruzsálemben a Megváltó evangélikus (lutheránus) templomába. f Zarándokok Jézus nyomában 4

evangélikus hetilap Megbékélés Istennel és önmagunkkal • Közegyházi fórum • A megbékéltek mint békességszerzõk • Fiatalság – bolondság? • Az összetartozni tudás mûvészete • Egymáshoz törekvések • Ha csíp a leves… • Hol van a határon innen és a túl? • Békesség a közéletben • A Dunánál • Utcamisszió • Paksi utóirat f Beszámoló a paksi találkozóról – 5–9. oldal

72. évfolyam, 26. szám – 2007. július 1. – Szentháromság ünnepe után 4. vasárnap

„Mi tagadás, lapunkban is ritkán esik szó azokról a gyülekezeti tagokról, akiknek gondoskodó áldozatkészsége maga is istentisztelet…” f Háttérmunka – 3. oldal

„Arra is szakítottunk idõt, hogy betérjünk Jeruzsálemben a Megváltó evangélikus (lutheránus) templomába.” f Zarándokok Jézus nyomában – 4. oldal

„A szupervízió fogalmakban való tartalmi meghatározása nem egyszerû. Magába foglalja a hivatásgyakorlás elemzését, az arra való reflexiót, a saját munkánk tanulását annak érdekében, hogy azt jobban végezhessük.” f Szupervízió az egyházban – 10. oldal

5. országos evangélikus találkozó Paks, 2007. június 22–23. 4. országos evangélikus találkozó, Székesfehérvár, 2003. június 27–28. Gyógyulást a világnak!

2. országos evangélikus találkozó, Csömör, 1999. július 2–4.

3. országos evangélikus találkozó, Orosháza, 2001. augusztus 18–19.

Nyitott ajtót adtam eléd (Jel 3,8)

Kelj fel és járj! (Mt 9,5)

Országos evangélikus találkozó, Paks, 1997. augusztus 23–24. Krisztus közöttetek van (Kol 1,27)

Békesség néktek! (Jn 20,19)

Ára: 180 Ft

Építkezés Cinkotán f 3. oldal „Isten eszközei vagyunk valahányan” f 4. oldal Huszadik századi reformáció f 4. oldal Carl Friedrich von Weizsäcker f 10. oldal Dániai levél f 11. oldal Az éltetõ víz f 11. oldal

2

e

2007. július 1.

ÉLÕ VÍZ

Ha Jézus kérdez Mindig különös jelentõsége van annak, amikor Jézus valamit kérdez valakitõl. Írásomban három dolgot szeretnék aláhúzni, amelyek megfigyelhetõk Jézus kérdéseiben. Ha Jézus kérdez, sokszor mást és valami újat mond. Éppen nem azt mondja, amit vártunk. A Biblia olvasásakor mi szeretjük beleolvasni a saját gondolatainkat a Szentírás szövegébe. Ézs 55,8 azonban arra figyelmeztet minket, hogy a mi gondolataink nem Isten gondolatai… Az igébõl mindig éppen azt kell elfogadnunk, ami nekünk új, ami más, mint amit vártunk. Ezt tapasztaljuk a tenger lecsendesítésének történetében is. A viharban a tanítványok félnek. Mi úgy érezzük, hogy okuk van rá. Jézus azonban meglepetésünkre azt kérdezi tõlük: „Mit féltek, ti kicsinyhitûek?” (Mt 8,26) Jézus nem fél velük együtt. Sõt szelíden inti õket: miért féltek? A hit legyõzi, elûzi a félelmet. Ha Jézus együtt félne velük, akkor nem lenne Isten Fia, ha együtt félne velük, akkor nem lenne Szabadító. Tehát Jézus kérdésében valami új szólal meg, valami más, mint amit vártunk. Ezt kell befogadnunk. Ha Jézus kérdez, abban mindig van valami ébresztõ üzenet. Mire ébreszt Jézus? Elsõsorban bûneink meglátására. Hasonlót érzünk Péter pünkösdi prédikációjában is (ApCsel 2). A háromezres gyülekezet a beszéd hatására megkeseredett. Minden prédikációnak egyik hatása, hogy ráébreszt a bûn valóságára: hogyan rontottam el eddigi saját életemet, hogy bántok meg sokszor másokat, talán éppen szeretteimet. Egy asszony egy alkalommal a templomból jövet így számolt be a prédikációról: – Nagyon szép és tanulságos volt a beszéd, de nekem valami nagyon hiányzott. – Mi hiányzott? – Sajnos nem volt egyetlen mondat sem benne, amely megfájdította volna a szívemet a bûneim miatt… Jézus szava megszomorít; ahogy a zsoltáríró mondja: „…utolértek bûneim, amelyeket végig sem nézhetek; számosabbak a fejem hajszálainál, és a szívem is elhagyott engem.” (Zsolt 40,13; Károli-fordítás) Ez azt jelenti: ráébredtem, rájöttem, hogy bûnös vagyok. Végül: ha Jézus kérdez, az mindig egyúttal gyógyító kérdés is. A tenger lecsendesítésének történetében, mikor azt kérdezi: miért féltek? – már benne van a kérdésben, hogy õ le tudja csendesíteni a vihart. Még zúg a szél, még tajtékoznak a félelmetes hullámok, de Jézus már megtöri a bénító félelem erejét. Nincs miért félni. Ne féljetek – ez nem „parancs”, hanem gyógyító erõ! Boldog, aki bajban, nehéz órákban ahhoz a Jézushoz menekül, aki mindent másképp lát. Aki szavával is gyógyít. Életünkben gyakran ott a vihar. A bûn vihara, a félelem vihara, a lázadás, csüggedés vihara. Kapaszkodj bele Jézus szavába: kicsinyhitû, miért kételkedel? És jön a csend. A viharzó tenger újra csendes lesz. Mert valaki itt van, aki erõsebb minden viharnál… g Gáncs Aladár

SEMPER REFORMANDA

„A Krisztusba vetett hit által ugyanis nem a cselekedetektõl vagyunk szabadok, hanem a cselekedetekrõl alkotott vélekedéstõl, vagyis attól az esztelen feltételezéstõl, hogy a megigazulást cselekedetekkel lehet elérni. Mert a hit váltja meg, igazítja helyre és õrzi meg lelkiismeretünket: általa ismerjük fel, hogy igazságunk nem a cselekedetekben van, ámbár nem lehet és nem szabad, hogy a cselekedetek hiányozzanak, minthogy evés, ivás és halandó testünk szokásos cselekedetei nélkül nem létezhetünk, de mégsem ezekben van a mi igazságunk, hanem a hitben, viszont azok a cselekedetek mégsem elvetendõk vagy elhagyandók.” d Luther Márton: Értekezés a keresztyén ember szabadságáról (Prõhle Károly fordítása)

forrás

S Z E N T H Á R O M S Á G Ü N N E P E U T Á N 4 . V A S Á R N A P – 1Móz 50,15–21

Hogy „sok nép életét megtartsa”… József testvérei féltek, hogy öccsük csak hajlott korú apjukra tekintettel bocsátott meg nekik, amikor a fáraó udvari fõméltóságaként fölfedte elõttük kilétét. Úgy érezték, Jákób halála után okkal tarthatnak József bosszújától. Magukból indultak ki… Hiszen ifjúkorukban – apjuk haragjától félve – nem merték nyíltan kimutatni József iránti ellenszenvüket. Elfojtott irigységük idõvel gyûlöletté, gyilkos szándékká fajult. Csak az alkalmat várták, hogy apjuk tudtán kívül elbánjanak Józseffel. És amikor József egyedül vitt nekik ebédet a mezõre, megragadták a lehetõséget, hogy örökre megszabaduljanak testvérüktõl. Kis híján megölték, de végül úgy döntöttek, hogy eladják az épp arra haladó karaván rabszolga-kereskedõinek. Ezért apjuk halálakor úgy érezték, most József számára jött el a rég várt alkalom, hogy leszámoljon velük. A bosszúra való lehetõség híján a hatalmi viszonyok vagy más akadályozó körülmények megváltozásáig szóló, színlelt megbocsátás a mi világunkban sem ismeretlen. Bizonyára sokan átéltük, hogy amikor haragosaink nem tudtak ártó szándékuknak érvényt szerezni, kényszeredetten békejobbot nyújtottak felénk. Elfogadtuk, bár éreztük, hogy ez nem õszinte. És amikor alkalmuk nyílt, éltek is rögtön a lehetõséggel, hogy ott ártsanak, ahol tudnak. De talán bennünket is megkísértett már a helyzet adta le-

hetõség, hogy végre betartsunk valakinek, akinek korábban megbocsátottunk ugyan, de nem szívbõl, hanem kényszeredetten. Ezért tudjuk nagyon könnyen megérteni József testvéreinek félelmét. József azonban nem színbõl, hanem szívbõl bocsátotta meg testvéreinek, hogy korábban az életére törtek. Amikor a fáraó ezüstpoharát az egyiptomi gabonával hazainduló testvérek csomagjába rejtette, majd a látszólagos lopást leleplezte, nem azt akarta értésükre adni, hogy „most végre a kezemben vagytok, most börtönbe, sõt akasztófára juttathatlak benneteket, és csak azért nem teszem, mert tudom, hogy apánknak nagy fájdalmat okoznék vele”. Jákób halálakor kitûnik, hogy a testvérek az esetet mégis így értelmezték. Pedig József ezzel csak azt mutatta meg, hogy amikor valóban kezében van az életük, õ akkor sem él a bosszú lehetõségével, mert a korábban elkövetett gonosz tettük ellenére õszintén, testvérként szereti õket. De a testvérek ezt nem értették, mert magukból indultak ki: tudták, hogy József helyében õk most bosszúra használnák a helyzetben rejlõ lehetõséget. Józsefnek a testvéreihez való nagyvonalúsága, irántuk minden körülmény ellenére megõrzött szeretete nem saját emberi nagyságából fakad. József mindvégig szilárdan hitte, hogy sorsa Isten kezében van, és sorsában a váratlan fordulatokat nem a véletlen hozta, hanem

A VASÁRNAP IGÉJE

Isten gondviselése. Isten intézte úgy, hogy amikor testvérei a mezõn meg akarták ölni, a rabszolgakereskedõ-karaván épp arra jöjjön. Isten lágyította meg testvérei szívét, hogy életét megkíméljék. Isten elõre tudta azt is, hogy a karaván Egyiptomba tart, ahol Józsefet Potifár fogja megvenni, akinek csélcsap felesége ártatlanul börtönbe juttatja majd, de csak azért, hogy ott megfejthesse a fáraó álmát, és ennek eredményeként a fáraó a birodalom gazdasági, pénzügyi és egyben népjóléti miniszterének megfelelõ rangba emelje. Mindezt pedig azért, hogy az egész keleti világot sújtó nagy éhínség idején õ menthesse meg apja, testvérei és egész családja életét, letelepítve õket Gósen gazdagon termõ földjén, Egyiptomban. József hitével felismerte, hogy az a gonosz terv, amelyet testvérei ellene forraltak, tudtukon kívül, akaratuktól függetlenül Isten nagyszabású tervének részévé vált: József családja a dédapjának, Ábrahámnak tett ígéret alapján így fejlõdhet nagy néppé. És Jákób tizenkét fiának családja valóban Egyiptomban növekedett Isten választott népének tizenkét

törzsévé. Ezért joggal mondhatta József a bosszújától rettegõ testvéreinek: „Ti rosszat terveztetek ellenem, de Isten terve jóra fordította azt, hogy úgy cselekedjék, ahogyan az ma van, és sok nép életét megtartsa.” József azokra a népekre gondolt, amelyeket Egyiptom az õ bölcsességének köszönhetõen láthatott el élelemmel. Isten azonban azért adta József szájába ezeket a szavakat, hogy prófétai kinyilatkoztatást adjon: József – tudtán kívül – a kereszt Krisztusáról tett tanúságot, amikor ezt a mondatot kimondta. Hiszen az Úr Jézus is így szemlélte Istentõl rendelt sorsát, ezért tudott szívbõl megbocsátani minden kínzójának és ellenségének. Tudta, hogy akik gonosz szándékkal juttatják õt keresztre, akaratukon kívül Isten üdvtervét szolgálják: Isten megengedi, hogy õt ártatlanul halálra adják, de csak azért, hogy ezáltal „sok nép életét megtartsa”. Mert Isten terve a Golgotán kulmináló emberi gonoszság eszközét, a keresztet tette az emberi nem üdvének forrásává. Isten nem megakadályozza a gonosz mûködését, hanem tetteit üdvterve részévé teszi. g Véghelyi Antal

Imádkozzunk! Urunk, emlékeztess rá, hogy bûnbocsánatból élünk, és taníts bocsánatoddal élve szívbõl megbocsátani minden ellenünk vétõnek. Ámen.

Oratio œcumenica [Lelkész:] Urunk, köszönjük, hogy szolgálatra hívtál el minket, és megnyitottad elõttünk a templom kapuját a világra. Segíts küldetésünket örömmel betöltenünk, és ne hagyj magunkra, mert nélküled erõtlenek vagyunk, és mindent elrontunk. [Lektor:] Könyörgünk a betegekért, az éhezõkért, az otthontalanokért, a megélhetés gondjaiban vergõdõkért. Add, hogy a szenvedés könnyein át meglássák dicsõséged fényét. Hallgass meg minket! [Gyülekezet:] Jövel, Urunk, Jézus! [Lektor:] Segíts minket az istentelen világban Isten fiaivá lennünk, hogy ne csak szavaink, de életünk is téged tükrözzön vissza. Hallgass meg minket! [Gyülekezet:] Jövel, Urunk, Jézus! [Lektor:] Nyisd meg szemünket, hogy meglássuk a másikban a te felénk kinyíló és kérõ kezedet. Ne a bûnöstõl irtózzunk, hanem a bûntõl. Hallgass meg minket! [Gyülekezet:] Jövel, Urunk, Jézus! [Lektor:] Adj irgalmas szívet, olyat, mint a tiéd, amely nem elítélni akar, hanem megmenteni. Óvj meg az ítélkezéstõl, hogy ne veszítsük el egymást. Hadd te-

gyük azt másokkal, aminek mi is örülnénk. Hallgass meg minket! [Gyülekezet:] Jövel, Urunk, Jézus! [Lektor:] Taníts meg okosan használnunk életünk idejét. Ments meg a céltalan élettõl és az üres napoktól. Õrizz meg az elbizakodottságtól és a képmutatás álarcától. Hallgass meg minket! [Gyülekezet:] Jövel, Urunk, Jézus! [Lektor:] Köszönjük mindazt, amit tõled kaptunk és kapunk: egészségünket, pénzünket, pozíciónkat. Azonban állj mellénk, amikor ezek kísértenek, és hatalmukba akarnak keríteni, hogy jól tudjunk sáfárkodni velük, hogy az örök élethez vezetõ úton eszközök legyenek a kezünkben, ne pedig torlaszok. Hallgass meg minket! [Gyülekezet:] Jövel, Urunk, Jézus! [Lektor:] Segíts, hogy ne essünk olyan bûnökbe, amelyeket elkövetésük után már nem vagyunk képesek rendezni. Óvj meg különösen is a nehezen gyógyuló bûnök elkövetésétõl. Urunk, ne bûneink szerint ítélj, de szabadíts meg a gonosztól. Hallgass meg minket! [Gyülekezet:] Jövel, Urunk, Jézus!

[Lektor:] Könyörgünk a gyermekek és szüleik közötti kapcsolatokért. Vigyázz gyermekeinkre az iskolai szünet ideje alatt is! Eléd visszük hitvestársi örömeinket és gyötrõdéseinket is. Légy velünk elhibázott ügyeink közepette, hogy ne törjük el, ami megrepedt, hanem a te szereteteddel megújíthassuk és megszentelhessük. Ismered munkahelyi, iskolai és baráti kapcsolatainkat, de ismered kapcsolatra való képtelenségünket is. Ne hagyj magunkra! Hallgass meg minket! [Gyülekezet:] Jövel, Urunk, Jézus! [Lektor:] Adj vigasztaló szavakat a szánkba, ha sírót hozol elénk, és szívhez szóló szavakat, amikor gyilkos mondatok ütötte sebeket kell begyógyítanunk. Fordítsd jóra azt, amit mi elrontottunk. Így irgalmazz egyházadnak, népednek és az egész világnak. Hallgass meg minket! [Gyülekezet:] Jövel, Urunk, Jézus! [Lelkész:] Atyánk, köszönjük neked, hogy Fiad által megnyitottad elõttünk az élet útját, és segíts, hogy rajta járva a te gyermekeidként élhessünk társaink üdvösségére és a te dicsõségedre. [Gyülekezet:] Ámen.

Aki titeket hallgat, engem hallgat… „Aki titeket hallgat, engem hallgat, és aki titeket elutasít, engem utasít el, és aki engem elutasít, az azt utasítja el, aki elküldött engem” (Lk 10,16) – Jézus a hetvenkét tanítvány szolgálatba állításakor mondott beszédét zárja ezekkel a szavakkal. Nem lehet kétség: Jézus szerint a küldetésben járó tanítvány a küldõjét képviseli. Az õ nevében szól, amikor Isten országát tanítással vagy szónoki jellegû beszéddel (prédikáció, igehirdetés) hirdeti. Maga Jézus is ezt tette, amikor az Atya küldetésében járt. Ha úgy hozta a helyzet, tanított. Néha a szálláshelyén összegyûlteket, néha a vándorútján mellészegõdött sokaságot. Máskor meg egészen személyes beszélgetésben tanít, mint például Síkár határában, Jákób kútjának káváján ülve (lásd a samáriai asszony történetét) vagy az éjszakai látogatót, Nikodémust fogadva. Amikor pedig arra kínálkozott lehetõség, hogy egy halászbárka fedélzetérõl mint úszó szószékrõl vagy a hegycsúcsról lefelé ereszkedõ hullámokban terjedõ hang erejét

kihasználva szóljon a hallgatására öszszesereglett sokasághoz, akkor összefüggõ beszédet mondott. Ilyenkor nem volt lehetõség kérdéseket feltenni, a tizenkettõ is legfeljebb utólag, a szálláson faggathatta egy-egy mondatának mélyebb értelmérõl. Ha figyelmesen olvassuk az evangélisták feljegyzéseit, egyáltalán nem érezzük erõltetettnek a tanítás és az igehirdetés közötti mûfaji megkülönböztetést. A tanító Jézus magyaráz. Mint a jó tanár, ilyenkor azt is megengedi, hogy kérdezzék. Hiszen ez lehetõséget kínál a félreértések tisztázására, segíti a mélyebb megértést. A prédikáló Jézus viszont hirdet. Kihirdeti Isten országának eljövetelét, „az Úr kedves esztendejét”. Meghirdeti az ezzel beköszöntõ új világ rendjét. Amnesztiát hirdet a bûnösöknek, és megtérésre hívja õket. Jól értették ezt reformátor eleink, amikor prédikációjukat nem szentbeszédnek, hanem igehirdetésnek nevezték. Kívánatosnak látom, hogy egyhá-

IGE+HIRDETÕ

zunkban újra nagyobb hangsúly kerüljön a tanító alkalmakra. Az istentiszteleti prédikáció viszont maradjon meg a szó eredeti értelmében igehirdetésnek! A tanítás és az igehirdetés közti különbséget tükrözi a reakció is, amellyel Jézusnak szembe kellett néznie. Amikor tanított, ellenségei gyakran egyetértést színlelve közeledtek hozzá. Aztán megpróbáltak belekötni egy-egy mondatába, hogy annak alapján a mózesi törvény megrontásával vádolhassák. Máskor jóhiszemûnek feltüntetett kérdéseikkel próbálták kelepcébe csalni, hogy majd istenkáromlásért megkövezhessék. A prédikáló Jézussal viszont mindig haraggal és nyíltan kimutatott gyûlölettel szálltak szembe. Nem személyes el-

lenszenv vezette õket, hanem azért haragudtak, amit Jézus hirdetett. Így leplezték le magukat: valójában Istent gyûlölik, aki Jézust a kegyelem evangéliumának hirdetésére küldte. Annak az Istennek a nevében akartak eljárni Jézussal szemben, aki szereti azokat, akiket õk megvetnek és gyûlölnek, és országába hívja az olyan bûnösöket, akikkel õk itt a földön sem lennének hajlandóak egy fedél alatt élni. Ha a prédikátor hû küldõjéhez, és hitelesen hirdeti a rábízott evangéliumot, akkor minden idõben számolnia kell azzal, hogy beszéde hasonló indulatokat gerjeszthet. Ekkor és csak ekkor hivatkozhat Jézus igéjére: „Aki titeket hallgat, engem hallgat, és aki titeket elutasít, engem utasít el, és aki engem elutasít, az azt utasítja el, aki elküldött engem.” De ha erkölcsi vétségek miatt botránkoztató életmóddal vagy úrhatnám viselkedéssel, gõgös beszéddel vált ki ellenszenvet és elutasítást, nem védekezhet Jézus fenti szavait idézve. g Véghelyi Antal

L A P U N K O L V A S H A T Ó A V I L Á G H Á L Ó N I S A W W W. E V E L E T. H U C Í M E N .

2007. július 1.

evangélikus élet

Fizikai és lelki építkezés Cinkotán

Teológiánkon végeztek Lapunk múlt heti számában tudósítottunk az Evangélikus Hittudományi Egyetem ünnepélyes tanévzárójáról. Olvasóink közül többen hiányolták a tudósításból a 2006/2007-es tanévben végzett hallgatók teljes névsorát. Az alábbiakban ebbéli mulasztásunkat pótoljuk, kiegészítve a listát azoknak a nevével, akik ötven, hatvan, hatvanöt vagy hetven évvel ezelõtt kapták kézhez lelkészi oklevelüket, ezért a mostani tanévzárón arany-, gyémánt, vas- vagy rubindiplomát vehettek át. Nappali tagozat, teológuslelkész szak • Csoszánszky Márta • Gémesi Andrea • Gombkötõ Beáta • Kovács Zoltán • Kozma Anett • Mézes Zsolt dr. • Óvári Péter • Ponicsán Erzsébet

• Schütte-Gál Orsolya • Zsarnai Krisztián • Zsarnainé Urbán Nóra Sikeres záróvizsgát tett, oklevelét a nyelvvizsgabizonyítvány bemutatása után veheti át • Czöndör István • Gazsóné Verasztó Teodóra • Mezey Gábor • Szlaukó Mónika • Zsíros Lilla Lenke A nyíregyházi kihelyezett tagozat fõiskolai szintû hittanár szakán sikeres záróvizsgát tett, oklevelét a pedagógus-oklevél, illetve a nyelvvizsga-bizonyítvány bemutatása után veheti át • Jakab Margaréta • Sõrés Ágnes • Györfi Eszter • Kis Mónika

• • • • •

Laczják Zsuzsanna Mártha Bernadett Papp Krisztina Katalin Siska Ildikó Tóth Zoltán László

Jubilánsok Arany oklevél (50 éve, 1957-ben végzett) • Blázy Lajos Gyémánt oklevél (60 éve, 1947-ben végzett) • Gáncs Aladár • Tóth-Szöllõs Mihály Vas oklevél (65 éve, 1942-ben végzett) • Ferenczy Zoltán • Horváth Miklós Rubin oklevél (70 éve, 1937-ben végzett) • Benczúr László

Szikrázó napsütésben ülünk le a balassagyarmati parókia udvarán. Szombat délután van, így a teljes oltárdíszítõ kör (harminc fõ!) nem tud eleget tenni a meghívásnak, de a megjelent „csapattagok” lelkes beszámolói nyomán hamar körvonalazódik szolgálatuk mibenléte. Az oltárdíszítõk nagymamákból és édesanyákból álló körét az egyházközség korábbi lelkészének a felesége, Kalácska Béláné hívta életre körülbelül egy évtizeddel ezelõtt. Ma a nagy kör kisebb, három-négy fõs „egységekre” oszlik, õk ünnepkör szerint, általában négyhetente váltják egymást. Nemcsak a virágokat cserélik, hanem a templomot is takarítják, és figyelnek arra is, hogy rendben van-e a templomkert. „Szeretjük végezni ezt a szolgálatot – szögezi le egyikük. – Munka közben is épül a közösség. Jobban megismerve egymást még inkább odafigyelünk a másikra, számon tartjuk, kivel mi történt. Ha valaki megbetegszik, keresünk valakit, aki be tud ugrani helyette. A virágokat mindig az ügyeletes csapat biztosítja. Vagy a saját kiskertünkbõl hozzuk, vagy megvásároljuk õket. Ízlésünk szerint díszítjük fel az oltárt.” „Ha pedig véletlenül nem jut kapásból az eszünkbe, hogy mikor milyen színû terítõre van szükség – folytatja másvalaki mosolyogva –, akkor az Evangélikus Életbõl »puskázunk«. Amikor

végeztünk, együtt örülünk, hogy milyen szép is lett az istenháza.” Fontosnak tartják annak a hagyománynak az ápolását is, hogy az oltárról levett virágok kisebbnagyobb rendszerességgel gyülekezeti tagjaik hozzátartozóinak a sírjára kerüljenek. Ezzel a gesztussal is jelezni kívánják a folyamatosságot, azt, hogy a templomban és a mindennapi életben is õrizzük eltávozott szeretteink emlékét.

tak venni ebben a gyülekezeti szolgálatban, két képzésen is gyarapíthatták tudásukat. A megalakulás évében egy másfél napos kurzust szerveztek az érdeklõdõk részére a balassagyarmati gyülekezetben, 2006-ban pedig a római katolikus Váci Egyházmegyével összefogva indult egy hat alkalomból álló tanfolyam. A beteglátogató csoport tagjai igyekeztek és igyekeznek figyelmet fordítani a szükséget szenve-

Az is kiderül, hogy a közösségépítés mellett a templom- és oltárdíszítés a csapattagok kreativitását is fejleszti, fõképp ha „különleges eseményekrõl” van szó. Egy-egy esküvõ, a konfirmáció vagy az aratási hálaadó ünnep mind-mind remek alkalmat nyújt a kísérletezésre, újabb és újabb elgondolások megvalósítására. Így született például a változatosság kedvéért – „Virág helyett valami más!” felkiáltással – egy, a padokat díszítõ „tüllcsoda” is. Egyikük – varrónõi segítséggel – több hónapig készítette azokat a díszeket, amelyek a konfirmáció vagy esküvõk alkalmával szépítik az istenházát. Ebben a körben azonban nem csak az ünnepnapok adnak feladatot: az oltárdíszítõ csoport tagjai között akadnak, akik szabadidejük egy részében a betegek és a rászorulók felé fordulnak. A beteglátogató kör – Kulcsár Zsuzsanna lelkész szervezésében – 2003-ban jött létre. Azok, akik részt kíván-

dõkre – ki-ki ereje, ideje és képessége szerint. Van, aki meleg ételt visz az ágyban fekvõ betegnek, de az is megtörtént már, hogy az egyik gyülekezeti tag saját pénzén megvásárolta, egy másik pedig az idõs testvér otthonába szállította a télire való tüzelõt. A komoly pillanatokat sem nélkülözõ, jó hangulatú diskurzus végére a krónikás nemcsak az oltárdíszítõ és beteglátogató kör életébe nyerhetett bepillantást, de – mintegy „ráadásként” – kóstolót kaphatott abból a nagyon finom süteménybõl is, amelyet az egyik beszélgetõtárs hozott magával. Apropó, sütemény. Mint oly sok egyházközségben, a nógrádi városban is az asszonyok gondoskodnak jó érzékkel arról, hogy bizonyos gyülekezeti alkalmakkor ne legyen üres az asztal. Balassagyarmaton azonban már gyülekezeti receptkönyv van készülõben… g GaZsu

FOTÓ: BODA ZSUZSA

b A lelkész az istentisztelet kezdete elõtt még egy utolsó pillantással „leltárt készít”: a gyertyák égnek, az oltár- és a szószékterítõ is rendben, a virágok frissek, illatosak. A templomba lépõ számára mindez magától értetõdõ. Legfeljebb az tûnik fel, ha valami nincs a helyén. Mi tagadás, lapunkban is ritkán esik szó azokról a gyülekezeti tagokról, akiknek gondoskodó áldozatkészsége maga is istentisztelet…

Az érem másik oldala ÉGTÁJOLÓ b Amikor ezeket a sorokat írom, éppen csak véget ért az 5. országos evangélikus találkozó, amelynek mottója a „Feltámadott elsõ szép szava” (Reményik Sándor) volt: „Békesség néktek!” Prõhle Gergely országos felügyelõnk e találkozó programfüzetében így ír: „A békesség hiányának felismerése elengedhetetlen lépés a valódi békesség felé vezetõ úton. (…) Azt remélem, hogy sem Pakson, sem általában egyházi közéletünkben nem fogjuk beérni kegyes frázisokkal csak azért, hogy békességnek tûnjön, ami nem az.” Lelkiismeretem kényszerítõ szava miatt e helyen is el kell mondanom: nem örültem a hetilapunk ez évi 21. számában (május 27.) olvasható tudósításnak, amely a húsz évvel ezelõtt elhunyt Káldy Zoltánra való emlékezésrõl adott hírt. Meggyõzõdésem, hogy a nem tárgyilagos emlékezés senkinek nem használ, és az egyházhoz méltatlan. A megbánt bûnök megbocsátásának bizonyossága éppen arra szabadít fel bennünket, hogy nem ítélkezve, de féligazságok és részrehajlás nélkül emlékezzünk meg a régiekrõl, és ezzel az elkötelezéssel dolgozzuk fel múltunk örökségét.

Személyes archívumomból két dokumentumot tárok az olvasók elé. Abban a meggyõzõdésben teszem ezt, hogy a hosszú – alig menthetõ – késlekedés után eljött az ideje annak, hogy miközben óvni, védeni igyekszünk a múlt dokumentumainak feldolgozása nyomán bizonyítottan megalapozott gyanúba keveredett testvéreink érdekeit, jó hírnevét, végre törõdjünk az áldozatok jogaival is, és figyeljünk azoknak a sebeire is, akikrõl mindeddig szinte szó sem esett. 1989. május 13-án 13.15-kor az akkori kõszegi lelkész – e sorok írója – a következõ táviratot adta föl dr. Nagy Gyula püspök-elnöknek, dr. Harmati Bélának, a Déli Egyházkerület püspökének és az alberti evangélikus szeretetotthon igaz-

gatótanácsának a címére: „Az Evangélikus Élet híradásából megdöbbenéssel értesültem arról, hogy az alberti gyülekezet szeretetotthona Káldy Zoltán nevét kívánja fölvenni. Egyházpolitikai rövidlátásról tanúskodik, és egyházunk megújulásáról tett mindenfajta hangzatos nyilatkozat hitelét veszti, ha ez a névadás megtörténik.” A címzettek közül ketten – dr. Nagy Gyula püspök és Roszík Mihály lelkész – válaszoltak a táviratra. Válaszukat közölni nem kívánom, de idézem azt a levelet, amelyben dr. Nagy Gyula püspökelnök válaszára reagáltam: Kedves Püspök-elnök Úr! Május 17-én kelt levelét, amelyben az alberti szeretetotthon névadása ellen tiltakozó távira-

3

Háttérmunka

FOTÓ: PETRI GÁBOR

Gáncs Pétert, a Déli Egyházkerület püspökét hívták A Cinkotai Evangélikus Egyházközségben új gyülemeg, aki Blatniczky János lelkész és a cinkotai gyülekezeti házat építenek, amely a modern követelmékezet építkezõ kedvérõl – fizikai és lelki értelemben nyeknek megfelelõen minden igényt kielégítõ móegyaránt – követendõ példaként szólt. don lett megtervezve. Az egyházkerület talán legg – petri – szebb parókiájának felépítése után most egy – régóta tervezett – impozáns közösségi épület építésébe fogott a gyülekezet, amely szintén a kerület egyik legkorszerûbb és legszínvonalasabb gyülekezeti háza lesz. (Az eddig használt, régi közösségi épületet nem volt érdemes felújítani.) Az Evangélikus Missziói Központtal szemben épülõ gyülekezeti ház alapkövének letételére június 24-én 18 órakor került sor. Mivel a kétszáznegyven négyzetméteres épület falai már állnak, a kissé megkésett eseményen az alapkövet az egyik bejárathoz közeli falban helyezték el. Az ünnepi esemény avatási és igehirdetõi szolgálatára A kép bal szélén Gáncs Péter püspök, mellette Blatniczky János helyi lelkész

f

tomra válaszolt, 23-án kaptam meg. Ezekkel a soraimmal Püspök Úr levelének néhány gondolatára szeretnék reagálni. 1. Püspök Úr megjegyzi, hogy táviratom „utólag érkezett”. Táviratomat azonnal feladtam, amint a névadás tervérõl az Evangélikus Életbõl értesültem, tehát május 13-án. (…) Ha az újságban korábban megjelent volna az értesítés, korábban tiltakoztam volna. Mint ahogy tudomásom van arról, hogy vannak lelkészek, akik csak azért nem nyilvánították ki ellenvéleményüket a névadással kapcsolatban, mert õk is csak ugyanabból a pünkösdi lapszámból szereztek tudomást a tervrõl, és azt gondolták, hogy post festa már nem érdemes nyilatkozni. (Kár, hogy így gondolták, mert Püspök Úr tudomást szerezhetett volna arról, hogy sokan ugyanúgy vélekednek errõl a dologról, mint én.) Nem tudok szabadulni attól a gondolattól, hogy a meghívó híradást éppen azért jelentették meg az utolsó lehetséges Evangélikus Élet-számban (pedig más esetekben több héttel az alkalmak elõtt jelennek meg az értesítések), hogy egy elõre sejthetõ tiltakozási hullám veszélyét kiküszöböljék. 2. Meg vagyok gyõzõdve arról, és ezt a meggyõzõdésemet kellett lelkiismeretem sze-

rint a távirattal kifejezésre juttatnom, hogy Káldy Zoltánról szeretetotthont, de bármilyen más intézményt is elnevezni legalábbis egyházpolitikai rövidlátásról tanúskodik. Azt én nem vonom kétségbe, ismeretem sincs róla, hogy – amint Püspök Úr írja – az alberti gyülekezet „szeretetotthonát arról a két éve halott püspökérõl kívánta elnevezni, aki nagyon sok jót tett velük”. Azt azonban állítom, hogy nagyon sokan vannak egyházunkban, akik súlyos sebeket kaptak Káldy Zoltántól, és állítom, hogy sok mai válságjelenségünk mögött az általa koncepcionált ún. „diakóniai teológiának” a hatása áll, és azt is állítom, hogy az elmúlt évtizedek – állami részrõl is egyre nyilvánvalóbban hibásnak és kártékonynak ítélt – egyházpolitikájának õ hûséges kiszolgálója volt. Ez még akkor is így volt, ha úgy akartuk látni és láttatni, hogy egyházunk számára õ találta meg az egyedüli modus vivendit. Amikor egyházunk a közéleti nyomás miatt napirendre került „rehabilitációs ügyek” terhei és félmegoldásai alatt kínlódik (ki volt akkor egyházunk élén, amikor ezek az „ügyek” keletkeztek, ill. újrafogalmazódtak?), amikor Ordass Lajos püspök ügyének felülvizsgálatát állami tényezõk is napirendre tûzték, akkor igen, legalábbis egyházpolitikai rövidlátás ez a névadás. Persze, ennél több is. Mégpedig annak is a jele, hogy a megújulás irányában még mindig adósok vagyunk az alapvetõ és döntõ lépések megtételével. Püspök Úr azt mondja, hogy én szeretetlenül foglaltam állást. És mit gondol Püspök Úr, azok, akik sok-sok sebet hordozva hûségesen végezték és végzik szolgálatu-

kat egyházunkban, hogyan értékelik ezt az alberti eseményt? 3. Szerintem nem lett volna egyházpolitikai rövidlátás és szeretetlenség az alberti gyülekezet vezetõségének szándékát korrigálni, ha pedig az nem sikerül, akkor az eseménytõl távol maradni. A felelõs szeretet törekszik arra, hogy kétes és meggondolatlan lépésektõl megóvja a rábízottakat. 4. Végül szeretném Püspök Úr figyelmébe ajánlani az Élet és Irodalom május 26-i számának 4. oldalán megjelent írásokat, amelyek az elmúlt évtizedek egyházpolitikáját értékelik országos nyilvánosság elõtt. Püspök Úrra, életére és szolgálatára Isten áldását kérve, tisztelettel: Kõszeg, 1989. május 29. I. J. lelkész Kedves Testvérek, a helyzet nehéz, de mégsem reménytelen, mert a feltámadott Úr szava teremtõ szó. Ezért mondjátok – és éljetek is e szerint: „Békesség néktek!”

Ittzés János püspök Nyugati (Dunántúli) Egyházkerület

e

2007. július 1.

keresztutak

PAKSTÓL KELETRE…

Huszadik századi reformáció

Svájci evangélikus és református lelkészekbõl álló csoport látogatott el az Északi Egyházkerület Püspöki Hivatalába június 19-én délelõtt. A vendégeket dr. Fabiny Tamás, az egyházkerület püspöke és Cselovszkyné dr. Tarr Klára, egyházunk ökumenikus és külügyi osztályának vezetõje fogadta. A Joób Szilárd magyar származású evangélikus lelkész vezette húszfõs delegáció részt vett a püspök által tartott, német nyelvû áhítaton a kápolnában, majd kötetlen beszélgetés keretében egyházunk és egyházkerületünk mûködésével, szokásaival, hosszabb távú stratégiájával, valamint külföldi kapcsolatrendszerével ismerkedett. g Horváth-Hegyi Olivér felvétele

Öt egyházmegyébõl érkezett száztizenhárom ifjú töltött el együtt öt tartalmas napot a Déli Egyházkerület konfirmandustáborában. A Bonyhádi Petõfi Sándor Evangélikus Gimnázium és Kollégium épülete június 18. és 22. között adott otthont a fiataloknak. g Aradi András felvétele

Az unitárius egyház súlya ráadásul pont ebben az idõszakban, Észak-Erdélynek a Magyarországhoz való visszacsatolása után jelentõsen nõtt hazánkban,

Árvíz után épült új óvodába, iskolába járhatnak a hodgyai gyerekek gélymunkások és az árvizet megélõ székely emberek egyaránt. A település református lelkésze, Ballai Zoltán elmondta: a Kálvin Jánosról elnevezett intézmény oktatási és egészségügyi szerepén túl közösségi házként is funkcionál a jövõben; húsz óvodásnak és tizenhat iskolás gyermeknek nyújt nívós környezetet tanuláshoz és közösségi programokhoz. A névadót ábrázoló plakett, illetve az emléktábla – mely a magyarországi református és evangélikus egyház, gyülekezetek és hívek támogatását is hirdeti – leleplezése és a hodgyai gyermekek mûsora mellett Lévai Anikó, Lehel László, egy hollandiai alapítványt képviselõ házaspár, valamint a faluért sokat tevõ Balázs Árpád, az egyik székelyudvarhelyi rádió felelõs szerkesztõje vehetett át díszpolgári oklevelet egy darab hodgyai földdel, tégladarabbal és nemzetiszínû virágokkal teli dobozkával együtt.

b Kétéves, 132 millió forintos székelyföldi segélyprogramját zárta le Hodgyán a Magyar Ökumenikus Segélyszervezet. Június 9-én ünnepi hálaadó istentisztelet keretében adta át a településen a 2005. évi árvíz következtében károsodott oktatási intézmény régi épülete helyett mostanra felépült új óvoda-iskola épületkomplexumot, melynek felsõ szintjén orvosi rendelõ is helyet kapott. Az átadáson részt vett dr. Lévai Anikó és Kovács „Kokó” István, a segélyszervezet jószolgálati nagykövete, illetve Lehel László, a szervezet igazgatója. Igét hirdetett Kató Béla, az Erdélyi Református Egyházkerület püspökhelyettese.

Áhítatunkat magyarországi idegenvezetõnk, Gimesi Zsuzsa református lelkész biblikus igemagyarázatai segítették. A Székelyföldrõl áttelepült izraeli idegenvezetõnk, Páll Tibor információi pedig a Szentföldrõl szerzett ismereteinket mélyítették el. És hogy ne csak a lelkünk, hanem a testünk is kikapcsolódjon – jó volt megízlelni Gadarában az úgynevezett Pé-

A hodgyai református templomban tartott istentiszteleten Kató Béla a 90. zsoltár 15. verse alapján az árvíz után megerõsödött faluközösségrõl, az Isten és az embertársaink iránt érzett szeretetrõl és a hálaadásról szólt. A „Vidámíts meg minket a mi nyomorúságunk napjaihoz képest, az esztendõkhöz képest, amelyekben gonoszt láttunk” (Károli-fordítás) ige alapján kifejtette: annyi örömmel jutalmazza Isten az õ népét, amennyit rossz sorsban kellett eltöltenie. A harmincmillió forintért a Magyar Ökumenikus Segélyszervezet által felépített új épület átadóünnepségén Antal Zoltán esperes kért áldást a hodgyaiakra

és az õket segítõkre, majd Lévai Anikó jószolgálati nagykövet szólt köszöntõjében az egymás iránti felelõsségvállalás és az összetartás fontosságáról. Kiemelte: csak ez tarthatja össze a jövõben is a magyarságot. Kovács „Kokó” István pedig székelyföldi élményeit summázva hangsúlyozta: ez az ünnepség is jó példa arra, hogy a bajban segítenünk kell egymáson. Lehel László az új épület alakjára utalva elmondta: ahogy a ház megjelenése két kinyújtott kart szimbolizál, úgy öleli át a kultúra, a tudás a gyermekek és családjaik jövõjét. Mint mondotta, Isten eszközei vagyunk valahányan, személyre szabott feladattal – adományozók, se-

***

ter-halat, megkóstolni Kánában a bort. Élményekkel teli volt megmártózni a Gileád forrásában, megmászni Éngedi szikláit, fürödni a Holt-tengerben… Azt hiszem, ha minden általunk bejárt helyrõl szót ejtenék, se vége, se hossza nem lenne beszámolómnak. Annyit azonban még hadd jegyezzek le: a hazai közvélekedéssel ellentétben semmi jelét nem tapasztaltuk annak, hogy politikailag nehéz terepen járunk. Nem volt veszélyeztetve a biztonságunk. Az útitársakból Isten által zarándokközösséggé formált csapat tagjai közül többen azzal a „szent” elhatározással szívünkben tértünk haza, hogy mivel a Szentföld a világnak az a szeglete, amelyet újra látnunk kell, meglátására biztatunk minden lehetséges jövõbeli, új zarándokot. g Németh Mihály

FOTÓ: HAÁZ SÁNDOR

Keresztelõ a Jordánban Programunk kellemesen fárasztó, sokszínû volt. Elcsendesedtünk a Genezáret taván, miközben a tenger lecsendesítésének evangéliumi történetét olvastuk. Imádkoztunk a boldogmondások hegyén, a jeruzsálemi Szent Sír-bazilikában, a Golgota sziklájánál és Jézus sírjánál. Kis papírra írva helyeztük imakéréseinket a siratófal réseibe. A közel negyvenfokos hõségben magyar karácsonyi dallamokat énekeltünk Betlehemben, a Születés templomában, valamint a pásztorok mezején. Az Olajfák hegyének lejtõjén állva gyönyörködtünk Jeruzsálem szépségében. A keleti bazár forgatagában, a külvilág zaját magunkon kívül rekesztve jártuk be a Via Dolorosát, Jézus szenvedésének keresztútját. Arra is szakítottunk idõt, hogy betérjünk Jeruzsálemben a Megváltó evangélikus (lutheránus) templomába.

ami a dunapataji unitáriusoknak a hazai unitárius egyház vérkeringésébe való bekapcsolódására is jótékony hatással volt. Ez a lendület a háborút követõen is tartott még egy rövid ideig: az unitárius Brassai Sámuel Ifjúsági Egylet szervezésében országos ifjúsági konferenciát rendeztek a településen 1947-ben. Dunapataj 1952-ben még mint társegyházközség szerepel, de unitárius közössége sorvadásnak indult; ebben szerepet játszott a kommunista idõszak egyházellenes légköre, illetve az, hogy az újbóli területveszteség következtében ismét parányivá zsugorodva visszahúzódni kényszerült a magyarországi unitárius közösség. A templomban az utolsó istentisztelet 1967-ben volt, és abban az évtizedben a gyülekezeti élet is megszûnt. Bár a faluban napjainkban kis létszámban találunk még unitáriusokat, a szervezett hitélet azóta sem éledt újjá. A templom azonban szerencsés módon a maga szépségében megmaradt az utókor számára. 1975-ben – állami segítséggel – a település vásárolta meg, és az 1982-es felújítás után oda került az 1959ben megalapított Pataji Múzeum gyûjteménye. Az épület az ezredfordulón ismét megújult, amiért Dunapataj 2002ben a Múzeumpártoló önkormányzat pályázat III. díját kapta meg. Az egykori templomépület napjainkban a néprajzi, régészeti, helytörténeti vonatkozású, gazdag dokumentációs anyag mellett koncerteknek és képzõmûvészeti kiállításoknak is helyet ad. g Rezsabek Nándor

„Isten eszközei vagyunk valahányan”

Zarándokok Jézus nyomában Szentföldi zarándoklaton vett részt május 31. és június 7. között egy harmincöt fõs magyarországi csoport, az Ökumenikus Tanulmányi Központ szervezésében. A valóban ökumenikus csapat, amelyben mi, evangélikusok most kivételesen és véletlenszerûen többséget alkottunk, „Jézus nyomában” járta be Izrael lenyûgözõ tájait.

nak használt épületet, majd Szinte László tervei szerint, Erdélybõl érkezett mesteremberek segítségével építették át hetven esztendõvel ezelõtt, 1937-ben. Mind ez, mind az unitárius vallás szülõföldje meghatározta a végeredményt: egy pazar fatornyos és harangházas, kazettás menynyezetû, transzszilván motívumokkal festett istenháza született; az udvar felõli részen imatermeket alakítottak ki.

A SZERZÕ FELVÉTELE

A hitújítás hõskorában igen gyakori volt, hogy egy adott keresztény közösség vagy gyülekezet külsõ vagy belsõ hatásra egy másik irányzathoz csatlakozott. A reformáció korszakának lezárultával az ilyen esetek száma minimálisra csökkent, illetve jellemzõen egyének szintjére korlátozódott. Nem így a kis Bács-Kiskun megyei településen, a leginkább az 1919-es vörösterror idején a Szamuely Tibor-féle Lenin-fiúk által véghezvitt tömeggyilkosságról elhíresült Dunapatajon, ahol a reformáció második lépcsõje a 20. század harmincas éveiben zajlott le. A többségében református, kisebb részben katolikus faluban az 1930-as években a reformátusságon belül súlyos személyi ellentétek keletkeztek. Ezek odáig fajultak, hogy a gyülekezet egy része a távozás mellett döntött – sõt õsei vallását is elhagyta: egy másik keresztény felekezethez, az erdélyi eredetû unitáriushoz csatlakozott, mely azon a környéken semmilyen formában nem volt jelen. 1936-ban hivatalosan is megalakult a Dunapataji Unitárius Egyházközség. A lelkészi feladatokat többek között a fõvárosban, illetve más gyülekezetekben is szolgáló Barabás István, majd Szolga Ferenc látta el. A közösség életet az 1938-ban Budapesten kiadott, Barabás István által jegyzett, A Dunapataji Unitárius Egyházközség címû kötet mutatja be. A hitélet fellendüléséhez nagyban hozzájárult, hogy a közösség templomot tudott építeni. Egy helyi zsidó kereskedõtõl megvásároltak egy gabonaraktár-

FOTÓ: DOMOKOS JENÕ

4

A Magyar Ökumenikus Segélyszervezet ezúton is köszönetet mond minden támogatójának, hogy 132 millió forint értékben nyújthatott segítséget a 2005. évi udvarhelyszéki árvíz károsultjainak. A szervezet által kidolgozott bonrendszer keretében 278 család kapott vásárlási utalványt újjáépítésre és tönkrement ingóságaik pótlására. Siménfalván összedõlt magánépületek helyreállítását is vállalta. Karácsonykor az árvíz által leginkább sújtott településeken 245 ajándékcsomagot osztott ki a gyerekek között. A segélyszervezet hosszú távú fejlesztési programjai keretében – a hodgyai óvoda és iskola új épületének kivitelezése mellett – részt vett a bikafalvi református templom helyreállításában és a kiskadácsi unitárius közösségi és gyülekezeti ház építésében is. A Magyar Ökumenikus Segélyszervezet a humanitárius programok lezárása után civilszervezet-fejlesztési programot kíván indítani, elõreláthatólag Székelyudvarhely központtal. g Ifj. Kis Boáz

2007. július 1.

FOTÓ: BOTTA DÉNES

fókusz

b Minden szempontból igazán meleg fogadtatásban volt részük Pakson az 5. országos evangélikus találkozóra érkezõknek. A még nem véglegesített adatok tanúsága szerint június 22-én és 23-án összesen mintegy kétezren fordultak meg a másfél napba sûrített programokon. Egyházunk kétségkívül legjelentõsebb idei rendezvényének Duna-parti záró istentiszteletét a magyar közszolgálati televízió (m1) kamerái is rögzítették, s ez – másnap – nézõk milliói számára tette lehetõvé, hogy részesei legyenek a magyar evangélikusság ünnepének, s meghallgassák Gáncs Péter püspök Jn 21,1–14 alapján tartott igehirdetését. (Az Evangélikus diákÉlet közösségi portálján, a myLuther/mi oldalon már a nyitó rendezvények alatt felkerültek az elsõ eseményfotók.)

„Békesség néktek!” – köszöntött a transzparensekre rótt felirat Paks belvárosában; „Békesség néktek!”– köszöntötte a megjelenteket a vendéglátó gyülekezet esperes-lelkésze a nyitóünnepély helyszínén, az ASE Sportcsarnokban. Mielõtt a legutóbbi országos találkozó szé-

kációjában arról beszélt, hogy Jézus minket is emberhalászatra hív, éppen úgy, mint egykor az apostolokat. E feladatot önerõbõl azonban legjobb szándékunk ellenére sem tudnánk sikerrel végezni, csak akkor van rá esélyünk, ha a mi „hajónkban” is ott van õ maga. Lapunk idejekorán, heteken át közölte az 5. országos evangélikus találkozó programját, amely szinte módosulás nélkül, az eredeti tervek szerint zajlott. Tekintettel arra, hogy néhány „napirendi pontról” a szomszédos hasábokon részletesebben is szólunk, talán elégséges, ha ez az összefoglaló – meglehet, a tudósítás mûfajában kissé szokatlan módon – az alábbiakban a programvázlat újraközlésével nyugtázza tételesen az eseményeket. Június 22., péntek  17.00: Megnyitó – nyitóáhítat  18.00: Közegyházi fórum  19.00: Vacsora  20.00: Szita István festõmûvész kiállításának, valamint cigány mûvészek tárlatainak megnyitása a paksi mûvelõdési házban  20.30: A SZÉF Alapítvány színjátszó társulatának A tékozló fiú címû elõadása a mûvelõdési házban  20.30: A paksi fúvósok mûsora a pincesorban

kesfehérvári házigazdáitól átvette volna a találkozók vándorzászlaját, Szabó Vilmos Béla érthetõ megilletõdöttséggel beszélt arról, hogy milyen örömöt jelent számára ismét vendéglátóként üdvözölni a szélrózsa minden irányából érkezett testvéreket. A helyi gyülekezet ugyanis nem elõször vállalkozott házigazda szerepre: 1997-ben itt tartották a legelsõ találkozót, azaz ennek az országos rendezvénysorozatnak a hagyománya tíz évvel ezelõtt épp a paksiak jóvoltából honosodott meg. Vélhetõen nem csak a krónikás gondolta úgy, hogy kedves, de alapvetõen protokolláris gesztusként kell majd megemlítenie, hogy a paksi evangélikus gyülekezet lelkészi vezetõje után a vendéglátó város elsõ embere köszöntötte az egybegyûlteket. Hajdú János polgármester azonban szokatlan õszinteséggel szólt a találkozó mottójául választott jézusi köszöntés idõszerûségérõl. Napjaink több szempontból is megosztott magyar társadalmára utalva személyes bizonyságtételként vallott arról, hogy valódi megbékélésre bennünk már nincs erõ, azt már csak Isten munkálhatja. A nyitóáhítaton dr. Fabiny Tamás hirdette az igét. Az Északi Egyházkerület püspöke Lk 5,1–11 alapján tartott prédi-

Június 23., szombat  9.00: Reggeli áhítat  9.30: A megbékéltek mint békességszerzõk – pódiumbeszélgetés  11.30: A megbékélés távlatai – szekcióbeszélgetések  13.00: Ebédszünet és fakultatív hajókirándulás  15.00: „Utcamisszió” a Duna-parton  17.00: A megbékélés ünnepe – úrvacsorai istentisztelet a Duna-parton A záró istentisztelet végén rögtönzött „közvélemény-kutatás” alapján elmondható, hogy Paks ismét jól vizsgázott. (Szerkesztõségünk munkatársai találomra kérdezték meg néhány résztvevõtõl, hogy hányas érdemjeggyel osztályozná a mostani találkozót. A tíz válasz átlaga erõs négyest, négyötödöt taksált, és – ahogyan Márkus Géza somlóvecsei gazdálkodó, egykori zsinati tag fogalmazott – „a négyes az egy jó jegy”.) Miután köszönetet mondott a találkozó elõkészítésében és lebonyolításában részt vevõknek, zárszavában Ittzés János elnök-püspök azzal a kéréssel fordult a hazainduló gyülekezet tagjaihoz, hogy vigyék magukkal és adják tovább az Istennel és egymással átélt közösség élményét másoknak is, és ne feledjék a következõ nagy evangélikus találkozót: a 2008-ban Kõszegen tartandó Szélrózsát. g Gazdag Zsuzsanna

5

5. országos evangélikus találkozó

Paks, 2007. június 22–23. Közegyházi fórum b Szûk egy órában a Magyarországi Evangélikus Egyház több munkaágába is betekintést nyerhettek az ötödik országos evangélikus találkozó résztvevõi a nyitóáhítatot követõ közegyházi fórumon. Az Evangélikus panorámának elkeresztelt programot az ismert rádiós szerkesztõ-riporter, Lengyel Anna országosfelügyelõ-helyettes, a Déli Egyházkerület felügyelõje vezette.

Már a mûsorvezetõ elsõ kérdése után gyanítható volt, hogy a kissé túlságosan is magasra emelt pódiumon jobban fognak „izzadni” a meghívottak. Lengyel Anna ugyanis azok közül a kérdések közül szegezett néhányat az „illetékeseknek”, amelyeket – az Evangélikus Életben megjelent felhívás nyomán – a lap olvasói küldtek el neki. Hafenscher Károly országos irodaigazgatót például mint a liturgiai reformot kidolgozó bizottság elnökét szólította meg az elsõ kérdés, az új istentiszteleti liturgia használatának, illetve a stóla viselésének elfogadottságáról. Hafenscher Károly válaszában az új liturgikus elemek használatának önkéntességét hangsúlyozta. A lehetõséget arra, hogy a gyülekezetek megtanulhassák ezt a régi-új formát, amelynek lényege, hogy tudatosabban vegyünk részt az istentiszteleten. A stólaviseléssel kapcsolatban elmondta, hogy a lelkészek mintegy harminc százaléka él a lehetõséggel, és jelzi ily módon, hogy „Krisztus igáját vette magára”. Csak látszólag kapott könnyû kérdést az Országos Egyházi Iroda Ifjúsági Osztályának vezetõje, akit Lengyel Anna arra kért, hogy meséljen egy kicsit a munkájáról és arról, hogy mit kínál egyházunk a fiataloknak. A temperamentumáról is egyre ismertebb kérdezett sietett tisztázni, hogy elsõrendû feladata az ifjúsági munkások összefogása, koordinálása és a stratégiák kidolgozása. Lengyel Anna kedvesen provokatív közbevetésére reagálva azután Frenyó Anna „önmagát hozva” így fogalmazott: „Szeretném, ha egyházunk felrázódna, és rájönne, hogy a 21. században élünk…” A fórumbeszélgetés következõ megszólítottja egyházunk zsinatának világi elnöke volt, akitõl a moderátor azt tudakolta, hogy lehetséges-e feloldani a testületben a demokrácia játékszabályaiból adódó feszültségeket azzal a testvéri szeretettel, amelyet egyházi közegben természetesnek gondolunk. Megnyugtató volt hallani, hogy az esetenként valóban eltérõ álláspontok ellenére sincs áthidalhatatlan személyi ellentét a zsinat tagjai között. Muntag András úgy emlékezett, hogy az elmúlt hat-nyolc évben igazán nagy veszekedésre csak egy-két kritikus téma tárgyalásakor került sor. Mint mondta, õ maga egyébként is azt szeretné, ha a sok-sok közgyûlési feladattal is felruházott zsinat egy háttérben munkálkodó, „szürke grémium” lenne. Merõben másként viszonyult a szürkeséghez az országos missziói lelkész,

akit többek között éppen az aggaszt, hogy egyházunk sokak szemében szürke, unalmas, belterjes, zártkörû klubnak tûnik. „Ahhoz, hogy új embereket érjünk el, ki kell lépnünk a templomokból, el kell mennünk az emberek közé” – hangsúlyozta Szeverényi János, aki szolgálatában maga is igyekszik határ- és küszöbátlépõ lenni. Bár a „hogyan teszik vonzóvá az egyházat a misszióban?” kérdésre adott válasza aligha elégített ki minden érdeklõdõt, hetilapunk fõszerkesztõjének hallása az övénél is „szelektívebb” volt. Azt a kérdést ugyanis, hogy „milyen változásokat tervez a lapban?”, egyszerûen elengedte a füle mellett. Nem így a másik kérdést, amely a szerkesztõség nehézségeit firtatta. T. Pintér Károly elmondta, hogy – túl emberi gyarlóságainkon – sajátos gondot okoz, hogy a szerkesztõségnek nincs kapacitása a PR-munkára: sem az Evangélikus Élet reklámozására, sem az esetleg ehhez is anyagi fedezetet biztosító hirdetésszervezésre. Hetilapunk fõszerkesztõje után a Luther Kiadó igazgatója, Kendeh K. Péter kapott szót, hogy elmondhassa, honnan lehet tudomást szerezni a kiadó új könyveirõl és kiadványairól. „Elsõrendûen természetesen az Evangélikus Életbõl” – hangzott a válasz. „Ezenkívül a lelkészi hivatalokban lehet érdeklõdni, de sajnálatos módon a gyülekezeti iratterjesztés ma már korántsem mûködik olyan jól, mint az átkosnak nevezett korszakban” – mondta az igazgató. Az utóbbi tény orvoslására a kiadó egyházmegyei szin-

Miként ez az Evangélikus Élet múlt heti számában közöltekbõl is kitûnt, középiskoláinkra büszkék lehetünk. De Lengyel Anna tolmácsolt egy „panaszt” is: többen nehezményezik, hogy oktatási intézményeink diákjai nincsenek ott az istentiszteleteken, nem vesznek részt a gyülekezetek életében. A Magyarországi Evangélikus Egyház Oktatási Osztályának vezetõje utalt arra, hogy a diákok mindenütt részt vesznek iskolai áhítatokon, iskolai istentiszteleteken, a vasárnapi „templomba járást” azonban természetesen nem tehetik kötelezõvé a számukra. Mihályi Zoltánné szerint a gyülekezeti élet vonzóvá tétele elsõsorban egyébként sem az iskolák, hanem az egyházközségek feladata… Mintegy keretet adva a fórumnak, Hafenscher Károly az országos iroda mûködésébe „kényszerült” bepillantást engedni. Mint mondotta, amíg a három egyházkerület székhelye egyfajta spirituális-lelki központnak tekinthetõ, addig az Üllõi úti iroda feladata az adminisztráció, a koordinálás, a gyülekezetek kiszolgálása. Végezetül lapunk fõszerkesztõje kérte vissza a mikrofont Lengyel Annától, hogy nyilvánosan megköszönje mindazok fáradozását, akik kitöltötték és visszaküldték az Evangélikus Élet idei elsõ számában elhelyezett kérdõívet. Elárulta, hogy a szerkesztõi tervek elsõsorban az EvÉlet olvasói megítélését tükrözõ felmérés eredményének figyelembevételével formálódnak. S hogy PR-példával is szolgálhasson a találkozó, azok közül,

NAGY BENCE FELVÉTELEI

Megbékélés Istennel és önmagunkkal

f

A „PR-fotó” nem a fõszerkesztõt, hanem az EvÉletet hivatott reklámozni… ten próbál megbízottakat találni, és ugyanígy a megyeszékhelyeken és a nagyvárosokban is szeretné felvenni a kapcsolatot azokkal az egyházhoz közel álló könyvesboltokkal, amelyek árusíthatnák könyveinket. A könyvkiadás után egyházunk „sikerágazata”, az oktatás került terítékre.

akik a fórumbeszélgetés ideje alatt hetilapunk aktuális számával legyezgették magukat, a Luther Kiadó jóvoltából ketten is értékes könyvcsomaggal távozhattak a sportcsarnokból. Azok ketten, akik épp az országos találkozó nyitónapján ünnepelték születésnapjukat… g Vitális Judit

e

2007. július 1.

5. országos evangélikus találkozó

Fiatalság – bolondság? Az ifjúság küzd a megszokások, a semmitmondó gyakorlatok ellen, ugyanakkor hiányzik belõlük a rendszeresség, és túlságosan a hangulataik befolyásolják õket. Elvégre nem lehet kedv kérdése, hogy egy fiatal elmenjen-e a vasárnapi istentiszteletre, vagy sem – hangzott a következõ lelkészi felvetés. Frenyó Anna erre feltette a kérdést: egy rosszkedvû vagy csalódott fiatalnak vajon használ-e, ha végig kell ülnie egy olyan istentiszteletet, amelyben esetleg nem talál semmilyen kapaszkodót, és csak még jobban elkeseredik, netán meginog a hitében? A lendületes fórumbeszélgetés még számos hasonló kérdést járt körül – kezdve a keresztény erkölcs világias értelmezésén, az istenélmény nélküli hívõk lelkesedésvesztésén át egészen a teológusjelöltek elhivatottságának hiányáig. A csaknem egyórás „meccs” végén a nyugdíjas lelkész még azzal hökkentette meg a nézõket, hogy bevallotta: õ végtelenül szereti a fiatalokat, és az elhangzott gondolatok legtöbbje nem is tõle származik. Pintér Károly itt tette még hozzá azt is, hogy valamennyi probléma megoldásának kulcsát a felnõtt generáció kezében látja, amelynek elsõsorban a példamutatáson keresztül kell hatnia a fiatalokra. Elvégre hiába tartalmazza a Tízparancsolat a szülõk tiszteletének szükséges-

téknek, és amikor tudatosan elfordulnak a hagyományoktól, akkor csak önmagukat csapják be – Pintér Károly példája ezúttal a Balázs-show vendégeit állította pellengérre: ha a modernség jegyében a szexualitás szabadságát hirdeti valaki, miért sírja el magát, ha õ kerül a megcsaltak oldalára? Mert belül a szív legmélyén mégiscsak konzervatív. Frenyó Anna erre válaszolva a Mónika-show hasonló érzelmi világú felnõtt vendégeit hozta példaként, cáfolva ezzel, hogy a szabadosság, a felszínesség kizárólag a fiatalok sajátossága lenne. Hozzátette továbbá, hogy a mai kornak éppen az az egyik nagy vívmánya, hogy a hûséget többé nem a hagyományok kényszerítik az emberre, hanem önkéntes vállalásként születik meg, és így valójában nagyobb értéket képvisel.

ségét, a tiszteletet minden esetben ki kell érdemelni. Az addig fel-felugráló és véleményüket erélyesen kinyilvánító résztvevõk megkönnyebbülve vették tudomásul, hogy valójában egy remekül felépített színjáték részesei voltak, amelyben két, egymást kölcsönösen tisztelõ és szeretõ ember játszotta a fõszerepet. A „mûbalhé” azonban túl jól sikerült; a fiatalokkal kapcsolatos problémák ilyen összeszedett felsorolása után már nem lehet az általuk felkavart gondolatokat könnyen visszazárni a palackba. E sorok írója – kerek három iksszel a háta mögött – azóta is azon elmélkedik, hogy tényleg sok gond van a mai fiatalsággal. Pedig pontosan ilyen problémás volt õ is. Vagy talán még mindig ilyen… g Nagy Bence

A fajsúlyos teológiai témákról négy keresztény felekezet egy-egy képviselõje, dr. Kránitz Mihály, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem teológusprofesszora, dr. Szûcs Ferenc professzor, a Károli Gáspár Református Egyetem rektora, dr. Varga Gyöngyi, az Evangélikus Hittudományi Egyetem adjunktusa és Szuhánszky Gábor metodista lelkész, a Magyar Evangéliumi Aliansz fõtitkára folytatott eszmecserét.

áldozatnak az ószövetségi elõképe (a húsvéti bárány) után Krisztus olyan egyszeri és tökéletes áldozatot vitt véghez, amelyben õ az áldozó és az áldozat egy személyben – mutatott rá Kránitz Mihály az áldozat teológiájának a lényegére. Szûcs Ferenc az áldozat egyetemes vallástörténeti fejlõdését vázolta fel, amely Krisztusig tartott, akinek áldozó fõpapként bemutatott és önmagát áldozati bárányként feláldozó cselekedete után nincs szükség több áldozatra: a megbékéltetés elvégeztetett. A beszélgetés moderátora a következõ kérdés alapjául egy nehezen értelmezhetõ páli mondatot választott a második korinthusi levélbõl: mit jelent az, hogy Isten bûnné tette Krisztust értünk? A beszélgetés résztvevõi egyetértettek abban, hogy a megváltás és a megbékélés titkának

Fabiny Tibor témafelvezetõ kérdése az áldozat teológiájára vonatkozott. Luther szerint a kereszten szenvedõ Megváltó helyes szemlélete megrémüléshez vezet: „Én tettem ezt!” A törvény ítéletére azonban rögvest következik az evangélium: „Nem én szenvedem el az ítéletet.” A kereszt arra az áldozatra utal, amely az Istennel való megbékélés feltétele volt. Ennek az igazi

A szekcióbeszélgetések egyikének témája társadalmunk legkisebb és legfontosabb alapsejtje, a família, valamint a családban való megbékélés kérdése volt. A fórumot Bencze András, a székesfehér-

tek. Szó esett például arról, mi minden ronthat el egy jól induló házasságot, vagy hogy miként gyógyulhatnak a sebek. Gyökeresen új felismerések nem születtek, talán mert a csa-

vári evangélikus gyülekezet lelkésze és Szabó György, a Nyugati (Dunántúli) Egyházkerület felügyelõje, illetve házastársaik vezették a paksi mûvelõdési ház színháztermében. A téma sokakat vonzott, valószínûleg azért, mert a nézõtéren ülõk is egyetértettek az egyik, „alaphangot adó” megjegyzéssel: „Ha a család jól mûködik, a társadalom is jól mûködik.” A család jó mûködése érdekében pedig mindig mindenkinek akad tenni- és tanulnivalója… Az eszmecsere nemcsak témája, hanem a hangulata miatt is családias volt. A fórum vezetõi – egyébként mindkét házaspár a Házas Hétvége mozgalom tagja és népszerûsítõje – személyes tapasztalataikat osztották meg a szépszámú hallgatósággal. Egyegy megszólalásukat mindig bibliai idézettel – a kánai menyegzõ

lád közössége csaknem mindenki számára ismerõs terep. A fórum ugyanakkor alkalmas volt arra, hogy mindenkit emlékeztessen: mennyire fontos a família Krisztus-központúsága. A házasságban felmerülõ problémák okaként sokan a férfi és a nõ egymástól való különbözõségét nevezik meg. De mint a fórumon hangsúlyozták – ne feledjük, hogy ez a megoldás kulcsa is! –, a férj és a feleség épp különbözõségeik miatt tudja kiegészíteni és segíteni egymást. Tény, hogy mindkét fél ejt(het) és kap(hat) is sebeket. A béke megõrzésében azonban sokat segíthet egy-egy dicsérõ szó, a kérés nélküli gondoskodás, a másik fél figyelmes meghallgatása, egy saját kezûleg készített ajándék és a szeretet testi kifejezése – érintés, simogatás – is.

történetének egy-egy részletével – vezették fel, azután az általuk elmondottakról a közönség tagjai egymás között, kisebb csoportokban beszélgethettek tovább néhány percben, majd ismét a pódiumon ülõk következ-

Fontos, hogy mindig készek legyünk elfogadni és valódi szeretettel szeretni társunkat, mert – mint elhangzott – „a szeretet olyan, mint egy ösvény: ha nem használják, benövi a gaz”. g G. Zs.

kifejezésére elégtelenek az emberi szavak, ezért az apostolok igyekeztek képeket alkalmazni a lényeg érzékéltetésére. Szûcs Ferenc kifejtette, hogy ezt a képi, metaforikus kifejezésmódot az Ószövetség liturgikus nyelvének (áldozati bárány), jogi kifejezéseknek (elégtétel, kiengesztelés) és a korabeli katonai nyelv elemeinek (gyõzelem, diadal) a segítségével igyekeztek megalkotni a bibliai szerzõk. Varga Gyöngyi olyan szépirodalmi példákat említett, amelyek a bibliai képhasználattal állíthatók párhuzamba, és sokkal alkalmasabbak arra, hogy segítsenek átélni a megváltottság nagy misztériumát, mint a dogmatika száraz, tudományos nyelve. A beszélgetõpartnerek ezután azt próbálták címszavakban öszszefoglalni – a dogmatörténet emblematikus teológusainak meghatározó gondolatait felidézve –,

Egymáshoz törekvések

Az összetartozni tudás mûvészete

FOTÓK: BOTTA DÉNES

Könnyû lett volna a generációk közötti megbékélésrõl tartott fórumbeszélgetést egy karlegyintéssel kihagyni, mondván, úgysem vetõdhet fel rajta olyan kérdés, amelyet az idõ meg ne oldana. Elvégre egy-két évtizednyi türelmes várakozás után már a mostani fiataloknak lesznek gondjaik saját csemetéikkel, és nagy valószínûséggel a most még „fasírtban lévõ” generációknak már eszük ágában sem lesz ágálni egymás ellen. Pintér Károly nyugalmazott lelkész és Frenyó Anna ifjúsági referens szópárbaja azonban világossá tette, hogy a mai fiatalokban azért bõven akad kivetnivaló. Elvégre a fiatalság öntelt, zabolátlan, nagy hangú és tapintatlan, az önfegyelmet nem ismeri, nem neveli önmagát, valamint meglévõ értékeit sem tudja megfelelõen megmutatni. Ez utóbbira a lelkész egy autóbuszon történt esetet hozott fel: a felszálló idõs hölgynek egy vad kinézetû fiatalember adta át a helyét „csüccsenj ide, nyanya, passzolom a stéget!” felkiáltás közepette. Így viszont a nemes gesztus nem vívhatott ki nála maradéktalan elégedettséget. Az ifjúsági referens válaszában azonban éppen azt emelte ki, hogy a dicséretes tett mellett a stiláris bravúrt is lehetett volna értékelni. A fiatalok kapcsolatai felszínesek, a hûséget nem tekintik ér-

Pódiumbeszélgetés a m

b A Pakson megrendezett ötödik országos evangélikus találkozó jelmondata – „Békesség néktek!” – nem csupán hangzatos hívószó, amellyel üzenni lehet az egyház népének, hanem a találkozó teológiai tartalmát összefoglaló és kifejezõ bibliai mondat is. Az idei találkozó eszmeiségét és központi gondolatkörét egy olyan keresztény üzenet alapján igyekeztek meghatározni a szervezõk, amely rendkívül aktuális mind az egyházban, mind a szekuláris társadalomban: a békesség, a megbékélés és a kiengesztelõdés teológiája volt a középpontban. Ennek jegyében rendeztek szombaton pódiumbeszélgetést; a megvitatásra szánt kérdéseket a találkozó spiritusz rektora, ifj. dr. Fabiny Tibor egyetemi tanár állította össze.

Viszonylag kis létszámú, de a téma iránt õszinte érdeklõdést tanúsító csoport húzódott a Paksi Mûvelõdési Ház egyik klubhelyiségébe, hogy Megbékélés a keresztény egyházak között címmel az ökumené kérdéseirõl folytasson szekcióbeszélgetést. A témavezetõk – Rozs-Nagy Szilvia evangélikus lelkész és Nagypál Szabolcs katolikus teológus – személye eleve biztosítékul szolgált arra, hogy a felszínre kerülõ nézeteltérések egyiküknél sem fogják „kiverni a biztosítékot”. Párosuk ugyanis olyannyira kiállta már a felekezeti különbözõségek próbáját, hogy bár két egyházban szolgálnak, már jó ideje egy háztartásban élnek. A házaspár mindazonáltal nem rejtette véka alá, hogy kapcsolatuk hajnalán komoly teológiai viták is színesítet-

zás az ökumenéban címû írás „paksi visszhangját” e helyütt csupán a krónikás kötelezettség okán említjük. A szekcióbeszélgetés egyébként korántsem korlátozódott a katolikus–protestáns feszültségek elemzésére. Bizonyos szempontból ingerültebb reflexiókat váltott ki a protestáns kisközösségekhez, az úgynevezett szabadegyházakhoz való viszonyulás kérdése. Elvileg ugyan jólesõ érzéssel nyugtázhatnánk, hogy e közösségek a történelmi egyházak közül még leginkább az evangélikust tartják elfogadható felekezetnek, nyitottságunkat azonban valójában csak mint potenciális utánpótlásbázist értékelik. Miután azonban igen sok evangélikus viszont e közösségek valamelyikében jutott élõ hitre, nem üres frázis kijelenteni:

ték romantikus óráikat. Ez a beismerõ vallomás azonban még inkább valószínûsítette, hogy ebben a szekcióban nem lesz nehéz megbékélni egymással… Az alkatilag is szelíd témavezetõk szolid provokációként adtak teret az Evangélikus Élet közelmúltban napvilágot látott írását véleményezõ gondolatoknak. Mint arra bizonyára olvasóink is emlékeznek, hetilapunk június 3-i számában id. Hafenscher Károly, a Magyarországi Evangélikus Egyház ökumenikus tanácsadója hívta fel a figyelmet a római katolikus egyház protestánsokhoz való viszonyulásában megmutatkozó, szemléletváltást tükrözõ jelenségekre. Mivel az érthetõen nagy visszhangot kiváltott tanulmányra rövidesen visszatérünk lapunkban, az Éghajlatválto-

kölcsönösen tanulhatunk egymástól. Akár a felekezeti megosztottság feletti indulatok abszurditásának is minõsíthette volna Nagypál Szabolcs azt az általa említett tényt, hogy – ha mélyrehatóan vizsgáljuk – keresztény közösségeink biblikus látása, teológiája tulajdonképpen 99%ban azonos, és mégis az az egyszázaléknyi különbözõség az identitásképzõ elem. Valaki már a beszélgetés félidejében rámutatott a felekezeti különbözõségekbõl eredõ konfliktusok feloldásának legcélravezetõbb módjára: „Nem egyházhoz, hanem Krisztus keresztjéhez kell minél közelebb törekednünk – s akkor egymáshoz is egyformán közel leszünk.” g TPK

FOTÓ: BOTTA DÉNES

FOTÓ: NAGY BENCE

A megbékéltek min

FOTÓ: BOTTA DÉNES

6

2007. július 1.

5. országos evangélikus találkozó

f

7

bõl – amelyet Luther dolgozott ki – azt emelte ki, hogy a megbékélés Istentõl induló folyamat, melynek során Krisztus keresztje révén újra összeköti Istent a mélyre bukott emberrel.

FOTÓ: NAGY BENCE

hogy mit tanított az egyház az elmúlt kétezer évben az Isten és ember közötti megbékélésrõl és Krisztus megváltó kereszthaláláról. Varga Gyöngyi a kereszt teológiájának gondolatrendszeré-

Hogyan ver hidat a megbékélés fogalma a dogmatika és az etika között? – tette fel a következõ kérdést Fabiny Tibor. A kereszt teológiájának hitbeli és erkölcsbeli tartalma nem választható szét egymástól – adta meg elsõként a választ Kránitz Mihály. Ennek nyomán a résztvevõk mindannyian alátámasztották azt a nézetet, hogy az Isten értünk való cselekedetének dogmatikai tanításán túl annak hatása is meg kell, hogy mutatkozzon az ember életében. Isten békessége tovább akar áramlani rajtunk – tette hozzá Szûcs Ferenc –, s ezt a keresztény ember a gyakorlatban nem szavakkal, hanem sokkal inkább személyes példával tudja kinyilvánítani. A megbékéltek alkotják az egyházat, más szóval a szentek közösségét, de vajon az egyház valóban szentek közössége-e? Fabiny Tibor kérdésére a beszélgetõpartnerek a bûnös ember

megszentelõdésének a témáját járták körül. A bûnbocsánatot elfogadó és abból élõ ember személyes életét Istennel rendezi, s ebben az értelemben õ a Krisztus szentségébõl élõ bûnösök közösségének tagja lesz. A beszélgetés záró kérdésére – miként segíthetik az egyházak a társadalmi szembenállás és megosztottság megszüntetését? – ökumenikus egyetértésben fogalmazták meg gondolataikat a keresztény felekezetek képviselõi. Elsõdlegesen fontos, hogy az egyházak saját berkeiken belül elkerüljék a mesterségesen generált megosztottságot, és olyan közösségi modellt legyenek képesek felmutatni a társadalom számára, amely az önfelmagasztalás helyett a kölcsönös megbocsátásra és a más nézetet vallók toleráns elfogadására épül – a kiengesztelõdés és az egymással való megbékélés jegyében. g Petri Gábor

Ha csíp a leves… Hol van a határon innen és a túl? hazánk egyik legnagyobb társadalmi problémájának egynémely vetületérõl, így õ – sajnos – csak egy-egy neki szegezett kérdés erejéig, fõként a szegregált oktatással kapcsolatban jutott szóhoz. A beszélgetésben fel-felbukkantak a cigányokkal kapcsolatos elõítéletek, azonban a roma résztvevõk „önvédõ” – a tudósító szerint jogos – hozzászólásai (például hogy a magyarok között éppúgy vannak piszkos, rendetlen, bûnözõ emberek, mint a cigányok között), úgy tûnt, többnyire süket fülekre találtak. Az alkalmat végül az a hozzászóló terelte vissza a témának megfelelõ mederbe, aki arra kérdezett rá, hogy általánosságban hídépítõnek tekinthetõ-e az egyház a cigányok és a nem cigányok között. Csepregi Erzsébet szerint önvizsgálatot kell tartanunk a tekintetben, hogy meny-

FOTÓK: BOTTA DÉNES

„Ha a leves, amit most eszünk, csípi a nyelvünket, fõzzünk újat – közösen.” A Duna Televízió volt bemondója, Horváth Kálmán hozzászólásában ezzel a metaforával foglalta össze az elhangzottakat, és adott tanácsot a jövõre nézve a Megbékélés a romákkal címû szekcióbeszélgetés végéhez közeledve. A helyenként emelkedettebb hangnemben folyó, a „cigánykérdés” megoldatlan voltát igazoló alkalmat Karl Jánosné Csepregi Erzsébet sárszentlõrinci evangélikus lelkész személyes hangvételû beszámolója vezette fel. Vallomása szerint a cigánysággal való találkozásai – bármely életkorban, élethelyzetben került is rájuk sor – mind-mind gazdagították az életét. Ugyanezt, pontosabban a nem cigányokkal való találkozásainak emlékét a szekcióbeszélgetés másik meghívott résztvevõjének, Ignácz János tanárnak

nem volt lehetõsége elmondani. Még mielõtt a Duna–Sió Közi Kistérségi Roma Egyesület elnökéhez került volna a képzeletbeli mikrofon, élénk vita alakult ki

nyire foglalkoztatnak bennünket, evangélikusokat a cigányság problémái, és változtatnunk kell a hozzáállásunkon: ha õk nem közelednek felénk, nekünk kell elmennünk hozzájuk. Ignácz János pedig úgy véli, ahhoz, hogy a romák és a nem romák közötti kapcsolat jobb legyen, mindkét félnek szüksége van arra, hogy az élet lehetõ legtöbb színterén találkozzanak. S hogy milyenek legyenek ezek a találkozások? Jézus ismer és elfogad bennünket. Nekünk is törekednünk kell a másik megismerésére és elfogadására. Nem leereszkedésre, hanem szeretetre van szükség. Meg kell látnunk a másik emberben, hogy õ is az Úristen teremtménye, és nyitott szívvel kell közelítenünk felé. Csak így fõzhetünk új levest… g – vitális –

„A »határon innen és túl« igen viszonylagos megjelölés, hiszen minden csoport innen és túl van. Az egyszerûség kedvéért: vannak

nak nem adatott meg a választás lehetõsége, míg az utóbbiban igen, ám az egyházak – bár többségükben nyíltan kiálltak az el-

a hazaiak, aztán a tõlük elszakítottak és végül a róluk önszántukból leváltak” – kezdte a Megbékélés határon innen és túl címû szekcióbeszélgetés felvezetését Gémes István Németországban élõ nyugalmazott evangélikus lelkész. A körülbelül egyórás, felettébb élénk diskurzus további lelkész vendége volt Nagy Olivér Szlovákiából, Köncze G. Árpád és Mátyás Attila Romániából, valamint Zászkaliczky Pál nyugalmazott lelkész Magyarországról. A diskurzusnak Gémes István elõzetesen összeállított kérdéssora szabott izgalmas irányt. A vitavezetõ szerint külön-külön kérdések várnak megválaszolásra a föntebb említett három „hovatartozási kategória” esetében. A hazai egyház számára ilyen például, hogy kereste-e a kapcsolatot a 19–20. század folyamán hazájukat különbözõ okokból (kivándorlás, Trianon-trauma, 1956) elhagyókkal. Az elszakítottak által megválaszolandó pedig például az, hogy ha igénylik a megbékélést, akkor készek-e a múlt hibáira és mulasztásaira való hivatkozás helyett a megbékélésen munkálkodni segítségnyújtással és elfogadással. A résztvevõk megállapították, hogy a hazaiak és a határon túliak közötti egyházi megbékélés kérdése (ha egyáltalán van ilyen) természeténél fogva egyben mindig politikai gyökerû. A beszélgetés során többször is fájó sebként került szóba a trianoni békeszerzõdés, illetve a 2004. december 5-i népszavazás. Mint elhangzott, az elõbbi esetben Magyarország polgárai-

szakított területeken élõk magyar állampolgárságának megszavazása mellett – lényegében nem tudták kellõ számban mozgósítani a híveket. A referendum eredményének nemcsak az a következménye, hogy a határon túliak a mai napig kirekesztettnek érzik magukat (és nevezik sokan közülük az anyaországot „mostohaanya-országnak”), hanem az is, hogy a hazai közéletben nyilvánvalóvá vált az egyházak gyenge érdekérvényesítõ képessége. A beszélgetés „határon túli” résztvevõi ugyanakkor két örömteli egyházi kezdeményezést is kiemeltek. Fontos elõrelépésnek minõsítették a Maek (Magyar Evangélikus Konferencia) tavaly októberi zászlóbontását, valamint – ennek összefüggésében – azt a folyamatot, amelynek jegyében (pél-

dául az Evangélikus Élet hasábjain) a Romániai Evangélikus-Lutheránus Egyház már jó ideje úgy jelenik meg, mint a magyar evangélikusok negyedik egyházkerülete. g Boda Zsuzsa

Békesség a közéletben b Mi a szerepe és a feladata az egyháznak egy olyan társadalomban, amely a megosztottságnak, a széthúzásnak, a különféle érdekcsoportok és szekértáborok szembenállásának a negatív, romboló következményeivel küszködik? Hogyan szolgálhatja az egyház a társadalmi csoportok megbékélését a demokratikus államrenden belül? A paksi találkozónak A megbékélés távlatai összefoglaló címmel megrendezett szekcióbeszélgetései közül sokan várták nagy érdeklõdéssel a társadalmi megbékélésrõl folytatott eszmecserét, amelyen Prõhle Gergely, egyházunk országos felügyelõje és dr. Csepregi András lelkész, az Oktatási és Kulturális Minisztérium (OKM) egyházi kapcsolatokért felelõs fõtanácsadója osztotta meg gondolatait a hallgatósággal.

Mindkét beszélgetõtárs a téma definiálásával kezdte hozzászólását. Prõhle Gergely több szempontból próbálta megvilágítani és széles társadalmi összefüggésrendszerbe igyekezett helyezni a megbékélés témakörét: a megbékélés igénye nemcsak a politika szféráját érinti, hanem olyan, a legkülönfélébb társadalmi csoportokban meglévõ problémából – az ellenségeskedésbõl, a megosztottságból – ered, amelynek ellentmondásos jelenségeitõl maguk az egyházak sem mentesek. Csepregi András – önmagát közéleti kérdések iránt érdeklõdõ teológusként jellemezve – a megbékélés témakörét elsõsorban a társadalom politikai megosztottságának az összefüggésében értelmezte, különös tekintettel arra, hogy mit tehetnek az egyházak ennek a szétszakítottságnak a gyógyításáért.

zõdik-e a közélet, amelyeknek az állam helyet biztosít. Ezen a ponton válik rendkívül hangsúlyossá, hogy az egyház képes-e hitelesen képviselni a közéletben azokat az értékeket, amelyeket hirdet. Mindkét beszélgetõpartner egyetértett abban, hogy az egyházaknak napi szintû, felelõs hozzászólásokkal, kompetens véleményalkotással kell részt venniük a közéleti kérdések alakításában. Az OKM fõtanácsadója a „fesztelen hozzászólások” kifejezéssel próbálta érzékeltetni, hogy a nyugati demokráciákban miként vannak jelen az egyházak a közéletben. Abban is egybehangzó véleményt fogalmaztak meg, hogy vannak mûködõ demokráciák, és a svájci, a német és az angol példákat elemezve azt mutatták be, hogy a szerteágazó társadalmi jelenségekre való kompetens rea-

Az, amit összefoglaló néven közéletnek hívunk, értékek, gondolatrendszerek és ideológiák versenyének az eredményeképpen jön létre. Hol a határ az egészséges verseny és a kirekesztõ ellenségeskedés között? Azok a vágyak és törekvések, amelyek elõbbre juttatnak bennünket, meghatározott minták alapján alakulnak ki. Hol a határ a tettre sarkalló vágy fejlõdést szolgáló ereje és aközött, hogy a más mintákat követõket megpróbáljuk kiiktatni a közéleti mozgástérbõl? Csepregi András teológiai reflexióval válaszolt a kérdésekre: az, hogy a más értékeket valló ember tûnjön el a közéletbõl, Isten ellen irányuló gondolat. Prõhle Gergely ehhez kapcsolódva a demokratikus állam értéksemlegességének az elvére hívta fel a figyelmet, és azt a kérdést fogalmazta meg, hogy valóban azok mentén az értékek mentén szerve-

gálások mi módon járulnak hozzá a demokratikus államberendezkedés „ajándékának” a hiteles és hatékony mûködtetéséhez. Csepregi András szerint a 21. század közéleti kultúrájában már nem az a kérdés, hogy miként találunk irgalmas felebarátra, hanem az, hogy felfedezzük-e Istent az ellenségünkben, s ez a közéleti-politikai megbékélés teológiai alapvetéseként is értelmezhetõ. Az evangélikus egyház országos felügyelõje pedig arra hívta fel a figyelmet, hogy a demokratikus játékszabályokat az egyházban akkor is be kell tartani, ha a közéletben nem ezt látjuk. A protestáns hagyományok szellemében jobban kellene érvényesíteni a transzparencia, az átláthatóság kultúráját, mert a közéletben való részvételnek ez az a felelõsségteljes magatartásformája, amely elõsegítheti a társadalmi megbékélést. g P. G.

FOTÓ: BOTTA DÉNES

megbékélés teológiájáról

FOTÓ: BOTTA DÉNES

nt békességszerzõk

e

2007. július 1.

fókusz

Párbeszéd a kereszténység és a zsidóság közt Bizonyára föltûnõ, hogy ennek a szekcióbeszélgetésnek a címe nem „megbékélés”, hanem „párbeszéd”. Szó sincs arról, hogy kitörölnénk emlékezetünkbõl mindazokat az eseményeket, amelyek nagyon is indokolttá teszik a megbékélés lelkületét és gyakorlatát. Kereszténység és zsidóság azonban olyan közös és különleges alapról indulhat, amely minden más, a találkozó témáiban körbejárt többi csoport, közösség megbékélésének is egyetlen alapja és forrása lehet. Ez a közös alap a „beszéd”, de nem az emberi beszéd. Az Úr szava, igéje, beszéde, melyben õ maga szól hozzánk, köztünk, és szólal meg bennünk. Zsidó és keresztény nem egymás mellett elbeszélõ monológot mond, hanem párban beszélhetnek – különleges párbeszéd ez. Nem egyszerûen dialógus, mert nem a magunkét mondjuk. Az Örökkévaló szól rajtunk keresztül, és mi ezért érthetünk szót egymással is. E hivatásunk, küldetésünk a világban átjárhatóvá tesz olyan határokat keresztény és zsidó közt, amelyek másképp nehezen vagy sehogy sem átjárhatók. Errõl az alapról indult Pak-

Évtizedes barátság

son Róna Tamás rabbinak és e sorok írójának a párbeszéde. A beszélgetésbe bekapcsolódók kérdései az õszinte érdeklõdés és tanulás, megismerés vágyából fakadtak. Sok érdekes, fontos információval gazdagodtunk a zsidó emberek helyzetérõl, életérõl, gondolkodásáról, hitérõl. Mindezek mellett és fölött azonban a legfontosabbról, az alapról is szólhattunk párban beszélve. Isten békességérõl, melynek forrása, alapja, feltételrendszere nem nálunk, embereknél van: Isten teremti, munkálja szavával, Lelkével az ember szívében. Ez az a béke, a salom, amely nélkül szárnyaszegett torzó zsidó és keresztény ember élete egyaránt. Van tehát mirõl, pontosabban kirõl „párbeszélnünk”: a békesség Istenérõl, és e beszédben maga az Örökkévaló van jelen, és szólal meg. Keresztényként annyit tehetünk hozzá: Isten békessége Krisztus személyében jelent, jelenik meg, és benne, vele és általa lehet igazán személyes életünk valóságává. g Kovács László evangélikus lelkész

b A paksi Hoffmann Ádámné, Marika és a békéscsabai Mokrán Pálné, Ica tíz évvel ezelõtt, az elsõ találkozón ismerkedett meg. Azóta mindkettõjük élete szomorú fordulatot vett. Egy idõre el is veszítették egymást szem elõl, de most ismét találkoztak…

Ica: Legutóbb Székesfehérváron, azelõtt Orosházán is voltam, tíz éve pedig Pakson, onnan van az ismeretség Marikával. Marika: Természetesen ott voltam az elsõ paksi találkozón, emlékszem, milyen nagy izgalommal vártuk a vendégeket. Most nagyon örülök, hogy ismét találkoztam a barátnõmmel. Ica keresett engem korábban is, én is õt, és így tartottuk a kapcsolatot. – Önök szerint miért jó, hogy ennyi evangélikus testvér találkozik egymással? Ica: Feltöltõdést, összetartozást ad, az ember lelkében megerõsödik, meghitt és jó ez az együttlét. Halljuk a prédikációkat, megerõsítést nyerünk a hitben. A békesség olyan szép gondolat, a mai világban pedig olyan aktuális! Mindenki úgy jött ide, aki itt van, hogy meg van békélve. Marika: Amikor egy egész sportcsar-

nok énekel, tele van a szívem hálával és örömmel, és szeretném magamhoz ölelni a világot. Nekem nagyon tetszik a sok szekció, kár, hogy egy idõben vannak,

Ica: A találkozásunkat isteni rendeltetésnek gondolom. Sem Marika címe, sem a telefonszáma nem volt meg; a buszban egyre arra gondoltam: „Iste-

Marika és Ica Kõháti Dóra mikrofonja elõtt mert több téma is érdekelne, nehéz közülük választani. – Amint látom, éppen egy fényképalbumot nézegettek. Nem szokványos, ahogyan ismét egymásra találtak – mi történt? Ica: Azóta, hogy Pakson 1997-ben találkoztunk, sajnos megváltozott az életünk. Én tíz éve a férjemmel voltam itt; azóta mindketten, Marika is és én is megözvegyültünk. Marika: Megváltozott a lakcímem, a telefonszámom, és sajnos Ica levele mindig visszament a feladóhoz.

nem, segíts, hogy ha itt lesz Marika, találkozzak vele!” És ahogy leszálltunk a buszról, mindjárt egy olyan emberrel találkoztam, aki személyesen is ismerte Hoffmann Ádámnét! Marika: Nagyon megörültünk egymásnak, összeölelkeztünk. Azóta itt próbáljuk ezt a kis idõt jól kihasználni, Ica pedig meghívott látogatóba Békéscsabára. Ez a találkozó erõsít hitben és szeretetben, s ezzel elérte a célját, személyes megtapasztalás révén épülünk a hitben, én pedig barátokra találtam.

BOTTA DÉENS FELVÉTELEI

8

Az 5. országos evangélikus találkozó záró istentiszteletén ülök, Pakson. Különlegesen jól sikerült ennek a helyszínnek a kiválasztása: a Dunán ott ring az oltárrá szentelt uszály, rajta a liturgiában szolgáló lelkészek és világiak, valamint az énekkarok tagjai. Keskeny híd köt össze minket a parton helyet foglaló kétezres gyülekezettel. A fúvósok irányításával erõteljesen hangzik a közös ének, tisztán szól a pécsi énekkar hangja, hitet sugároz a gospelkórus szolgálata, valamint a sokak számára újszerûnek ható jelképes cselekedetek is megérintik az emberek lelkét. A hatalmas uszály-oltár mögött méltóságteljesen hömpölyög a folyó. Nem csoda, hogy ezen a helyszínen József Attila A Dunánál címû versének egy-egy sora motoszkál bennem. Én ugyan nem „a rakodópart alsó kövén” ülök, és nem azt nézem, „hogy úszik el a dinnyehéj”, hanem az oltár oldalán foglalok helyet, és a középre kitett Bibliát figyelem, amelyet a mindenki örömére fel-feltámadó szellõ lapoz egyre sebesebben. Arra gondolok, bárcsak a legkülönlegesebb szél, a pünkösdi Lélek késztetne minket az Írás egyre mohóbb olvasására. Az oltár mellett a hely szellemének és a találkozó több igehirdetésének megfelelõen egy méretes halászháló látható, amely ezúttal egy óriási, nyers fából készült keresztet borít be. A csodálatos halfogás története mintegy keretezte a paksi találkozót. A Lukács evangéliumában olvasható tudósítás szerint Krisztus így utasította Simon Pétert a háló kivetésére: „Evezz a mélyre!” (Lk 5,4) Elsekélyesedõ kapcsolatoknak kedvezõ mai világunkban jó ezt újra és újra tudatosítanunk. Ez fogalmazódik meg József Attila versében is: „…fecseg a

A Dunánál felszín, hallgat a mély.” Az országos evangélikus találkozó valóban arra késztetett minket, hogy ne elégedjünk meg a felszínes fecsegéssel, hanem teológiai vagy mûvészeti mélységek felé is evezzünk. Így lehettünk részesei a megbékélésrõl folytatott pódiumbeszélgetésnek, az azt követõ csoportos beszélgetéseknek vagy éppen a tékozló fiú történetét rendhagyó módon megjelenítõ színházi elõadásnak. Telitalálatnak bizonyult a helyszínválasztás. „…játszadoztak szépen / és nevetgéltek a habok felém.” A súlyos kérdések megvitatása után jó volt, amolyan oldásként, derûsebb hangulatokat is átélni. Önfe-

ledten örülhettünk egy-egy rég nem látott testvérnek, az árnyas fák alatt felidézhettük az elmúlt találkozók nevezetesebb eseményeit, vagy éppen a borospincék hûvösébe húzódhattunk a forró éjszakában. Hiszem, sok barátság szövõdött, testvéri kapcsolat erõsödött az ilyen asztalközösségekben. Átélhettük az evangélikusság egységét, az összetartozás örömét. „Tudunk egymásról, mint öröm és bánat.” Ha valahol, akkor ebben a közösségben válhat valóra az apostoli intés: „Örüljetek az örülõkkel, sírjatok a sírókkal.” (Róm 12,15) Az õszi orosházi találkozó után újra találkozhattunk határon túli testvéreink-

kel: jöttek Németországból, Erdélybõl és a Felvidékrõl, sõt boldogan ölelhettem át az az asszonyt, aki Munkácsról érkezett. Az egykor virágzó kárpátaljai magyar evangélikusság hagyományainak egyik utolsó õrizõje õ. Szolgálatunkba be kell, hogy épüljön az elmúlt nemzedékek ismerete, küzdelme és megannyi álma. „…õk fogják ceruzámat / s én érzem õket és emlékezem.” József Attila számára „Árpád és Zalán, Werbõczi és Dózsa” jelenti a tájékozódási pontot. Egyházunk országos felügyelõje pedig – az istentiszteletet bevezetõ szavaiban – arról tett hitet, hogy nyitott lelkülettel, a kívülállók számára is vonzóan lehetünk

annak az evangélikus közösségnek tagjai, amely Kossuth Lajos, Görgey Artúr, Berzsenyi Dániel, Mikszáth Kálmán és Andorka Rudolf egyháza is volt. A paksi találkozó érintette egyházunk közelmúltját és annak tényfeltáró feldolgozását is. Igen, „a multat be kell vallani”. Ezzel nyerheti el teljes értelmét a választott jelmondat: „Békesség néktek!” Annak érdekében azonban, hogy az elõttünk járó nemzedékek harcát valóban „békévé oldja az emlékezés”, mindenekelõtt a jézusi békét kell magunkévá tennünk, amelyet õ nem úgy ad, ahogy a világ adja (Jn 14,27). A Dunáról a versbõl is tudjuk, hogy az „mult, jelen s jövendõ”, ám a mi Urunkról még inkább vallhatjuk, hogy õ „tegnap, ma és mindörökké ugyanaz” (Zsid 13,8). Mindezek nyomán megerõsödhetett bennünk az a felismerés, hogy még mindig nem késõ „rendezni végre közös dolgainkat”. A megtapasztalt jézusi békesség azt is jelenti, hogy összefogunk, számon tartjuk a másikat, õrizkedünk egymás felelõtlen címkézésétõl, a másként hívõk megbélyegzésétõl. Jó, hogy ott a Duna partján megfogtuk egymás kezét. Jézus így szólított meg minket a Dunánál: „Békesség néktek!” Ezért lehetünk magunk is békekövetek. Isten nekünk adta a békéltetés szolgálatát, és reánk bízta a békéltetés igéjét. A paksi találkozó megerõsíthette bennünk az elszánást, hogy gyülekezetünkben, családi körben, hivatásunkban és nemzetünk egészében újra és újra ezt mondjuk: „Krisztusért járva követségben, mintha Isten kérne általunk: Krisztusért kérünk, béküljetek meg az Istennel!” (2Kor 5,20) „…ez a mi munkánk; és nem is kevés.” g Fabiny Tamás

2007. július 1.

élõ víz

hogy olyan idõpontot válasszunk az elõzetes jelentkezés határidejének, hogy az a jelentkezõknek se legyen túl korai, de még mi is idõben megtudjuk, körülbelül hány résztvevõ várható, hány fõre kell ebédet rendelni, mennyi szállást kell foglalni, mekkora termeket szükséges bérelni, s a számok birtokában érdemben tárgyalhassunk a vállalkozókkal.

b Marton Tamást, az egyik szervezõt – természetesen – munka közben sikerült „mikrofonvégre kapnom”.

FOTÓ: BOTTA DÉNES

– Már fellélegezhet így, a találkozó vége felé? – Lassanként igen, bár el kell mondanom: ez egy nagyon intenzív találkozó volt, a teljes ideje mindenestül huszonhat óra, s ebbõl – most, amikor beszélgetünk – hátravan még néhány. Az elsõ nagy „fordulópont” mindig az érkezés, a regisztráció, a szállás, étkezés szervezése, elosztása. Még most, a második nap delén is folyik regisztráció, sokan ugyanis csak a mai napra érkeztek meg gyülekezeti buszokkal, gépkocsikkal, tehát még mindig vannak új emberek, új kérdések és új problémák, megoldandó feladatok… – Az elsõ találkozó óta eltelt tíz év alatt bizonyára komoly szervezési tapasztalatokra tett szert, amelyeket az idén is tud kamatoztatni. Éri még egyáltalán meglepetés…? – Valóban rengeteg tapasztalatot szereztem minden egyes evangélikus találkozón. Új problémákkal persze mindig szembesül az ember, de a stáb valamennyi tagja nevében azt mondhatom, mindenbõl szeretnénk tanulni. Igyekszünk felkészülni a típusproblémákra; fontos, hogy ugyanazokba „ne fussunk bele” újra meg újra. De mindent képtelenség kiküszöbölni, elõfordul, hogy belemegyünk ugyanabba a zsákutcába. – Például? – Általában gondot okoz a jelentkeztetés, így volt ez most Pakson is. Fontos,

Sajnos idén még a május végi idõpont is korainak tûnt; a résztvevõk hatvan-hetven százaléka az elmúlt két hétben küldte el a jelentkezését… Ez bizony nehezíti a szervezést és meg is drágítja. – Hány fõs csapat dolgozott azon, hogy minél gördülékenyebben menjen minden? – Több szinten folyt a munka. Január elején egy hat-nyolc fõs csapat ült össze, kitalálni a témát, felkérni az elõadókat, és így tovább. Párhuzamosan itt Pakson

ban, eléggé lecsupaszított a liturgiánk. Ez a keresztelésre való emlékeztetõ új kezdeményezés. A Lutheránus Világszövetség nagygyûlésén tartott istentisztelet liturgiájának része volt, onnan vettük át. Abból áll, hogy a testvérek egy vízzel teli fehér tálba mártják a kezüket, és egymás homlokára keresztet rajzolva arra

b Varga Gyöngyivel, a záró istentisztelet liturgiájának összeállítójával is beszélgettünk.

FOTÓ: NAGY BENCE

– A helyszín maga sok szempontból segített az együtt gondolkodásban, amikor errõl a liturgiáról beszélgettünk. Mivel a Duna-parton zajlott az istentisztelet, magától értetõdõ volt, hogy kihasználjuk a folyó szimbólumát, hiszen a Duna – azon túl, hogy összeköt országokat, hogy Európa folyójának nevezzük – itt, Magyarországon is összekapcsol településeket, embereket. Mindannyian úgy tekintünk rá, mint közösségformáló jelképre. A víz mint keresztény szimbólum a keresztségünkre emlékeztet. Isten tisztára mos a bûneinkbõl, hogy megtisztultan elindulhassunk egy új élet felé. A víz tisztító, megújító, megerõsítõ erejét szerettük volna kiemelni a liturgiában. – Egyedi és különleges volt a víz, a tál, a bemártott kéz, az egymás homlokára rajzolt kereszt… Honnan jött az ötlet? – Úgy gondolom, kicsit elhanyagoljuk a rítusokat az evangélikus egyház-

emlékeztetik egymást, hogy Isten szeret, elfogad és újjáteremt bennünket Szentlelke által. Így tett velünk keresztségünkben, és jó erre mindig emlékezni. – Ön az Evangélikus Hittudományi Egye-

FOTÓ: BODA ZSUZSA

b Részlet a Szabó Vilmos Béla paksi lelkésszel június 24-én, vasárnap este folytatott telefonbeszélgetésbõl.

– Még mindig görcsöl, esperes úr? – Igen, még mindig. – Elárulhatjuk olvasóinknak az okát? – Vesekõ. Alig néhány milliméteres, de nagyon tud fájni. Pár éve volt már hozzá szerencsém, de álmomban sem gondoltam volna, hogy épp a találkozó napjára virradó éjszakán újul ki. – Házigazdaként Ön nyitotta meg a találkozót. Engedje meg, hogy tisztelettel adózzam heroikus teljesítményéért… – Ugyan! Tudtam, hogy ezt most már végig kell csinálnom. – Kisebb-nagyobb nehézségeik bizonyára a találkozó alatt is akadtak, de ma már talán el-

is megalakult egy stáb, így egy hónapon belül már húszan-huszonöten dolgoztunk együtt. Most, a végére pedig körülbelül száztízen vagyunk – nagyrészt paksiak. Minden helyi munkát õk végeznek. A pesti stáb mintegy hat-nyolc fõ. – Szervezõként részt vehetett-e a programokon? Volt-e ideje, hogy a feladatai mellett gondtalanul átadja magát a találkozás örömének, akár egy kicsit is? – Sajnos hosszasabban részt venni rajtuk nem volt lehetõségem. Ha pedig esetleg egy fél órára be tudtam menni, akkor is olyan szemmel néztem, hogy lássuk, minden rendben megy-e, szükség van-e bármilyen segítségre, kell-e valamit intézni… Tehát nekem egy evangélikus országos találkozóból inkább az arcok maradnak meg, azoké, akikkel tíztizenöt-húsz éve találkoztam, akikkel együtt szerveztük a korábbi találkozókat, és persze akik hozzám fordultak különbözõ problémákkal, amelyekre megoldást vártak. A legszebb emlékként azoknak az arcát õrzöm meg, akik örömmel távoztak, akik jól érezték itt magukat, akiknek az ügyes-bajos gondját sikerült megoldani. Lehet, hogy négy, hat vagy tíz óra alatt, de végül sikerült – nos, ekkor érzem én is elégedettnek magamat. Ez a jutalma a sok szervezésnek, fáradozásnak. – Van-e már terve, ötlete – akár csírájában – a következõ evangélikus találkozót illetõen? – Igen, van. – De még titok? – Igen (nevet). g Kõháti Dóra

tem adjunktusaként részt vesz a jövõ lelkészeinek képzésében. Személy szerint mit adott Önnek ez a találkozás? – Erõforrást a következõ lépésekhez. Jó látni, ahogy nemzedékek egymásra találnak – ezúttal a megbékélés jegyében –, hogy kicsinyek és idõsek együtt vallhatják meg a hitüket. Egymás hite által erõsödhetünk. Én személy szerint nagyon sokat kaptam ettõl a találkozótól, nemcsak emberi síkon: a találkozás örömében, a mosolyokon keresztül, hanem mert újra átélhettem Isten szeretetének erejét. – Milyen bibliai összefüggésre mutat rá az Ószövetség tanára a „békesség néktek” jézusi köszöntésével kapcsolatban? – Az Ószövetségben a békesség szónak különös jelentõsége van, ezért nagyon örülök, hogy ez lett a mottónk. A „salom” a teljes, célba ért életet jelenti, arra mutat rá, hogy az életben minden megbékélhet, és helyére kerülhet. Mi hisszük és tudjuk, hogy Isten ezt az ajándékát minden embernek elkészítette. Jézus Krisztusban, az õ Fiában ilyen teljes életet ad nekünk, és általa tart meg ebben a békességben. g K. D.

mondható, hogy komolyabb problémák nélkül, zökkenõmentesen zajlott le. Lehet vesegörcsök közepette megkönnyebbülést érezni? – Én inkább megnyugvásnak nevezném ezt az érzést. Hiszem, hogy az Isten megáldotta ezt az alkalmat. Én személy szerint kaptam ugyan egy „tövist a testembe”, kértem is az Urat, hogy vegye el, de ígérete most nekem is így szólt: „Elég néked az én kegyelmem.” – Mi mindenre volt elég ez a kegyelem? – Nagyszerû érzés volt látni, hogy mindaz, amit 1997-ben itt Pakson megálmodtunk, tíz év után is élõ valóság. Annak a ténynek, hogy az évfordulón most ismét mi lehettünk a házigazdák, talán van egy olyan üzenete is, hogy ebben a találkozásban benne van a megújulás lehetõsége. g TPK

Az ötödik országos evangélikus találkozó honlapján (http://talalkozo.lutheran.hu) jövõ hét keddtõl válogatás lesz látható a rendezvényen készült képekbõl. Mûvészeti eseményeirõl lapunk jövõ heti számában… A találkozó értékeléséhez a szervezõknek szükségük van a résztvevõk segítségére, ezért arra kérik õket, osszák meg velük véleményüket. Kritikáikat a [email protected] címre várják.

9

Utcamisszió Bár a találkozó programfüzetébõl tudni lehetett, hogy a Duna-parti sétány egy utcamisszió helyszínéül is szolgál, az élet úgy hozta, hogy néhány résztvevõ „mûsoron kívül” tett bizonyságot hitérõl. Tudni kell, hogy a város egyetlen szállodája a helyi diszkó tõszomszédságában található, ahol minden hétvégén hajnali négyig szól a meglehetõsen hangos talpalávaló. Hogy ez nem szerencsés konstelláció, azt mind a szállóvendégek, mind a fiatalok, megtapasztalhatták a szombatra virradó éjszakán. Hajnali két óra körül ugyanis a vendégek kérésére a diszkó abba-, az ifjúság pedig zene nélkül maradt. A fiatalok közül néhányan még így is „kitartottak”, és körülbelül egy órával késõbb a pincesor felõl szállodájukba igyekvõk kicsiny csapatának panaszolták el a rajtuk esett sérelmet. Szidták is rendesen a szállodában alvó papokat, merthogy tudomásuk szerint valami egyházi találkozó résztvevõi nehezményezték a menõ „tuc-tuc” zenét. Mit tehet ilyenkor a megszólított egyháztag? Például azt, hogy bevallja: tulajdonképpen õ maga is pap, s ha az egyetemes papság mibenlétérõl nem kezd is

SZÓSZÓRÓ

Ifjúságirovat-gazda: Györe Balázs

el értekezni, megnyugtatja az ifjakat, hogy – pap létére – legalább úgy szereti a jókedvet és a vidámságot, mint õk. Mert attól, hogy valaki mindennél fontosabbnak tartja az Isten ügyét, még akár a pincesoron is jól érezheti magát. A rövid diskurzus eredményét hamarosan a szállóvendégek is megtapasztalhatták. A nyitott erkélyajtókon keresztül hallhatták, amint a fiatalok ekképp búcsúznak: „Éljen a Vatikán! Most már aludhattok! Remélem, legközelebb ti is táncoltok…” És ezzel végre tényleg elcsendesedett a környék. Igaz, azért maradt még téma a legközelebbi alkalomra is. Például a felekezeti különbségek mibenlétét illetõen. g B. Zs.

FOTÓ: BOTTA DÉNES

Paksi utóirat

f

H E T I Ú T RAVA LÓ Egymás terhét hordozzátok: és így töltsétek be a Krisztus törvényét. (Gal 6,2) Szentháromság ünnepe után a 4. héten az Útmutató reggeli és heti igéi kölcsönös kereszt- és teherhordozásra, a szeretet nagy parancsolatának – „…szeressétek egymást…” (Jn 13,34; 15,12) – naponkénti megélésére, aprópénzre váltására buzdítanak. És ebbe „belefér” – a képmutató ítélkezés helyett – az õszinte megbocsátás is, mert „jó az Úr mindenkihez, és irgalmas minden teremtményéhez” (Zsolt 145,9; LK). „Azért mondja Krisztus mai igénkben – »Legyetek irgalmasok, amint Atyátok is irgalmas« –, hogy kövessük az Atyát. De ahol ez az irgalmasság nincs meg, ott hit sincsen.” (Luther) Te „képmutató, elõbb vedd ki a gerendát a saját szemedbõl, és akkor jól fogsz látni ahhoz, hogy kivehesd a szálkát atyádfia szemébõl” is (Lk 6,36.42)! Pál figyelmeztet, hogy az ítélet az Úré, ezért „többé tehát ne ítélkezzünk egymás felett, hanem inkább azt tartsátok jónak, hogy testvéreteknek se okozzatok megütközést vagy elbotlást” (Róm 14,13). A mai farizeusokat s törvénytudókat is megbotránkoztatják Jézusnak a testi-lelki bénaságot egyaránt meggyógyító szavai: „Ember, megbocsáttattak a te bûneid. (…) …kelj fel, vedd az ágyadat, és menj haza!” (Lk 5,20.24) Nem tudják elhinni, hogy az Emberfia: Isten, s ezért van bûnbocsátó hatalma e földön! De akik már átélhették ezt, nem szûnnek meg Istent dicsõíteni egész ideigvaló és örökkévaló életükben. Ám a bûnbocsánatot meg kell, hogy elõzze az õszinte bûnvallás; Izrael utódai „vallást tettek vétkeikrõl”, olvasták az Írásokat, „és leborultak Istenük, az Úr elõtt”. A hitszegõk is felismerték, hogy „kegyelmes és irgalmas Isten” õ. (Neh 9,2.3.31) A kölcsönös teherhordozás speciális példája a hittel mondott közbenjáró ima. „…bocsássátok meg, ha valaki ellen valami panaszotok van, hogy mennyei Atyátok is megbocsássa nektek vétkeiteket.” (Mk 11,25) Pál ma így tanít: ha a gyülekezet valóban Krisztus teste, „ne legyen meghasonlás a testben, hanem kölcsönösen gondoskodjanak egymásról a tagok” – te is! (1Kor 12,25) Mit jelent ez a teherhordozás? „Örüljetek az örülõkkel, sírjatok a sírókkal” – én is! (Róm 12,15) Jézus elhordozta Barabbás lázadásának és gyilkosságának büntetését is; benne Pilátus sem talált semmiféle halált érdemlõ bûnt. És cirénei Simonnak megadatott, hogy Jézus terhét hordozza: „…rátették a keresztet, hogy vigye Jézus után.” (Lk 23,26) Mit értsünk kölcsönös teherhordozáson a mindenkori gyülekezet tagjai között? „…állítsátok helyre a jó rendet magatok között, fogadjátok el az intést, jussatok egyetértésre, éljetek békességben…” Pál áldáskívánása – amely a teljes Szentháromságot magába foglalja – állandóan megújuló erõforrás lehet minden, egymás terhét hordozó keresztény közösség számára. Ámen! „Az Úr Jézus Krisztus kegyelme, az Isten szeretete és a Szentlélek közössége legyen mindnyájatokkal!” (2Kor 13,11.13) „Áldj meg minket, Úristen, / A te jóvoltodból (…) Áldd meg szolgáidat, / Kiket bûntõl megváltott / Egyszülött szent Fiad!” (EÉ 323,1.4) g Garai András

10

e

2007. július 1.

krónika

Együtt Délen Jónás próféta nyomában Keszõhidegkúton Ismét elindult a hittantáborok szezonja. Ezen a nyáron sok-sok gyerek lehet együtt régi és új ismerõsökkel, és talán többen megérezhették, megérezhetik, hogy nincsenek egyedül – akkor sem, amikor nincsenek körülöttük családtagjaik, szeretteik. Az otthontól való távollét a legkisebbeknek, az elsõ táborozóknak a legnagyobb kihívás; június 18-tól 22-ig megrendezett táborunkban éppen az ilyen gyerekekbõl volt a legtöbb. Sokan elõször ültek vonaton, elõször kellett beosztaniuk a kapott zsebpénzt, vagy éppen az volt egészen új élmény számukra, hogy hosszabb idõt olyan gyerekekkel töltöttek el, akik az ország valamely távolabbi pontján élnek. A Gyönk és környéki, Tamási és környéki, valamit a Budapest-Fasori Evangélikus Egyházközség alsós általános iskolás tanulói voltak együtt a Tolna megyei Keszõhidegkúton. Harminckét gyerek hét segítõvel töltött el egy hetet a rekkenõ hõségben sok-sok vidámság közepette. Csokis keksz, vízi csata, óriás buborékfújó, „szívemben hála, hála”, Jónás… – csak egy pár bökszó a hét eseményeibõl, amelyek mögött történetek, élmények, arcok vannak. Lelki mélységek és felszabadult vidámság együtt a csodálatos, dombos vidéken.

A tábor nemcsak néhány – a Déli Egyházkerületben szolgáló – lelkész, hitoktató összefogásának eredményeképpen jött létre, hanem a környékbeliek áldozatos szeretetének is köszönhetõ. Az egyik szülõ a számháború végén hatvan palacsintával várt minket; máskor friss tehéntejet ihattunk a helyiek jóvoltából. A konyhai feladatokat néhány környékbeli fiatal önkéntes munkaként végezte. Ennek az összefogásnak köszönhetõen a tábor részvételi díja egy átlagos táborénál jóval alacsonyabb lehetett (közel harmada volt). g BeSze

HIRDETÉS

A Luther Márton Szakkollégium felvételt hirdet a 2007/2008-as tanévre. Olyan evangélikus fiatalok jelentkezését várjuk, akik szeptembertõl Budapest valamely felsõoktatási intézményében tanulnak, és nemcsak egyszerûen szálláshelyet keresnek, hanem szívesen tagjai lennének egy lendületes szakkollégiumnak! A jelentkezés határideje: augusztus 1. A jelentkezés feltételeirõl a www.lmszk.hu oldalon a Felvétel linkre kattintva tájékozódhat, illetve a [email protected] címen vagy az 1/329-8614-es telefonszámon is lehet érdeklõdni.

I S T E N T I S Z T E L E T I R E N D / 2007. július 1. – Budapest Szentháromság ünnepe után 4. vasárnap. Liturgikus szín: zöld. Lekció: Róm 8,18–23; Lk 6,36–42. Alapige: 1Móz 50,15–21. Énekek: 67., 474. I., Bécsi kapu tér de. 9. (úrv.) Balicza Iván; de. 10. (német, úrv.) Andreas Wellmer; de. 11. (úrv.) Bence Imre; du. 6. Bence Imre; II., Hûvösvölgyi út 193., Fébé de. 10. (úrv.) Veperdi Zoltán; II., Modori u. 6. de. 3/4 11. Sztojanovics András; Pesthidegkút, II., Ördögárok u. 9. de. fél 10. (úrv.) Fodor Viktor; Csillaghegy–Békásmegyer, III., Mezõ u. 12. de. 10. (úrv.); Óbuda, III., Dévai Bíró M. tér de. 10. (úrv.) Bálintné Varsányi Vilma; Újpest, IV., Lebstück M. u. 36–38. de. 10. (úrv.) Solymár Péter Tamás; Káposztásmegyer, IV. Tóth Aladár út 2–4. de. 9. (úrv.) Solymár Péter Tamás; V., Deák tér 4. de. 9. (úrv.) Cselovszky Ferenc; de. 11. (úrv.) D. Takácsné Kovácsházi Zelma; du. 6. Smidéliusz Gábor; VII., Városligeti fasor 17. de. 11. Aradi György; VIII., Üllõi út 24. de. fél 11. Kinczler Irén; VIII., Rákóczi út 57/a de. 10. (szlovák) Szpisák Attila; VIII., Karácsony S. u. 31–33. de. 9. Kinczler Irén; VIII., Vajda P. u. 33. de. 9. (úrv.) Smidéliusz András; IX., Gát utcai római katolikus templom de. 11. (énekes liturgia, úrv.) Koczor Tamás; Kõbánya, X., Kápolna u. 14. de. fél 11. (úrv.) Smidéliusz András; Kerepesi út 69. de. 8. (úrv.) Tamásy Tamás; Kelenföld, XI., Bocskai út 10. de. 8. (úrv.) Blázy Árpád; de. 11. (úrv.) Blázy Árpád; du. 6. dr. Joób Máté; XI., Németvölgyi út 138. de. 9. dr. Joób Máté; Budagyöngye, XII., Szilágyi E. fasor 24. de. 9. (úrv.) Bence Imre; Budahegyvidék, XII., Kék Golyó u. 17. de. 10. (úrv.) dr. Bácskai Károly; XIII., Kassák Lajos u. 22. de. 10. (úrv.) Kendeh György; XIII., Frangepán u. 41. de. fél 9. Kendeh György; Zugló, XIV., Lõcsei út 32. de. 11. (úrv.) Tamásy Tamás; XIV. Gyarmat u. 14. de. fél 10. Tamásy Tamás; Pestújhely, XV., Templom tér de. 10. (úrv.) dr. Varga Gyöngyi; Rákospalota, XV.,Régi Fóti út 75. (nagytemplom) de. 10. (úrv.) Bátovszky Gábor; Rákosszentmihály, XVI., Hõsök tere 10–11. de. 10. (úrv.) Börönte Márta; Cinkota, XVI., Batthyány I. u. de. fél 11. (úrv.) Blatniczky János; Mátyásföld, XVI., Prodám u. 24. de. 9. (úrv.) Blatniczky János; Rákoshegy, XVII., Tessedik tér de. 9. (úrv.) Eszlényi Ákos; Rákoskeresztúr, XVII., Pesti út 111. de. fél 11. (úrv.) Eszlényi Ákos; Rákoscsaba, XVII., Péceli út 146. de. 9. Wiszkidenszky András; Rákosliget, XVII., Gózon Gy. u. de. 11. Wiszkidenszky András; Pestszentlõrinc, XVIII., Kossuth tér 3. de. 10. (úrv.) Szabóné Mátrai Mariann; Pestszentimre, XVIII., Rákóczi út 83. (református templom) de. 8. (úrv.) Korányi András; Kispest, XIX., Templom tér 1. de. 10. (úrv.) Széll Bulcsú; XIX., Hungária út 37. de. 8. (úrv.) Széll Bulcsú; Pesterzsébet, XX., Ady E. u. 89. de. 10. (úrv.) Gyõri János Sámuel; Csepel, XXI., Deák tér de. fél 11. Zólyomi Mátyás; Budafok, XXII., Játék u. 16. de. 10. (úrv.) Solymár Gábor; Budaörs, Szabadság út 75. de. 10. (úrv.) Endreffy Géza; Názáret-templom, Mátraszentimre-Bagolyirtás de. 11. (úrv.)

I S T E N T I S Z T E L E T I R E N D / 2006. július 1. – Balaton Badacsonytomaj de. 9.; Balatonalmádi du. 4.; Balatonboglár de. 11. (úrv.); Balatonfenyves (református templom) du. 6.; Balatonfüred de. 9.; Balatonfûzfõ (református templom) du. fél 3.; Balatonszárszó (evangélikus üdülõ) de. 10.; Felsõdörgicse de. 11.; Fonyód de. fél 10.; Hévíz du. fél 5.; Keszthely de. fél 11.; Kõröshegy (református templom) du. fél 3.; Kötcse de. 10.; Kõvágóörs de. fél 12.; Mencshely de. 11.; Nemesleányfalu du. 2.; Révfülöp de. 10.; Siófok de. 10.; Sümeg du. fél 3.; Szentantalfa de. háromnegyed 10.; Veszprém de. 10.; Zamárdi du. 4.; Zánka de. fél 9. német nyelvû istentiszteletek Balatonboglár de. fél 10.; Hévíz de. fél 10.; Siófok (kápolna) de. fél 10.

g Összeállította: Boda Zsuzsa

Szupervízió az egyházban és intézményeiben… A fenti cím, illetve szentírásbeli üzenetének indíttatása, a „Viseljetek gondot azért magatokra és az egész nyájra, amelyben a Szentlélek titeket vigyázókká tett…” ige (ApCsel 20,28; Károli-fordítás) alapján tartott májusban két alkalommal konferenciát egy ökumenikus összetételû (római katolikus, evangélikus és református), lelkészekbõl és teológusokból álló szupervizorcsoport Debrecenben és Balatonfüreden. Ennek a konferencianapokat elõkészítõ ökumenikus szupervizori munkacsoportnak saját meggyõzõdésébõl fakadó belsõ motivációja az volt, hogy megvizsgálja, miként használjuk egyházaink javára azt a segítõ lehetõséget, amely a pasztorális szupervízióban rejlik, és egyelõre hazánkban kihasználatlanul maradt. A kétszer egynapos konferencia a szupervízió elméleti (tudományos, teológiai) és gyakorlati bemutatására hívta a különbözõ egyházakból érkezõ résztvevõket. A szupervízió fogalmakban való tartalmi meghatározása nem egyszerû. Magába foglalja a hivatásgyakorlás elemzését, az arra való reflexiót, a saját munkánk tanulását annak érdekében, hogy azt jobban végezhessük. Elõsegíti az emberben lévõ erõk felszabadítását a munkát végzõ személy és az intézmény egésze számára, ezzel támogatva a segítõ foglalkozásúak eredményesebb hivatásgyakorlását, saját maguk belsõ „karbantartását”. Különösen is hangsúlyos egyházi keretekben a pasztorális szupervízió egyedi sajátossága, hiszen a hitbõl fakadó belsõ erõk mobilizálása is fontos a lelkészi szolgálat vagy más, az egyházi intézményekben – különbözõ területeken – folyó munka jobb végzése érdekében.

A pasztorális szupervízió – mint segítõ lehetõség – az Egyesült Államokban és Nyugat-Európában már egyházi körökben is nagy hagyományokkal bír. Ökumenikus szupervizori munkacsoportunknak a célja az, hogy egyrészt ismertebbé tegyük a pasztorális szupervíziót a hazai történelmi egyházakban, illetve ezek különbözõ intézményeiben. Másrészt: átérezve az intézményvezetõk felelõsségét a rájuk bízottakért, a pasztorális szupervízión keresztül ösztönözzük õket a hatékonyabb intézményi munkára és a munkavégzés jobb légkörének a kialakítására. Harmadrészt: segítsük a különbözõ egyházi munkaterületeken dolgozókat a saját munkájuk adta tapasztalatokból való tanulásra és a mindennapi munkájukra való átfogó reflektálásra. A résztvevõk visszajelzései alapján a konferencia két napja után összegezve elmondható, hogy a pasztorális szupervízió egyházi keretek között megvalósítható és szükséges, hiszen segíti az egyházukért dolgozókat hivatásuk jobb gyakorlásában. Sikerült a résztvevõk számára be- és felmutatni ennek a segítõ lehetõségnek sajátos értékét, hasznosságát és rendkívüli idõszerûségét. Ugyanakkor az egyházi keretek között való hasznosítása tekintetében még sok tisztázatlan kérdés maradt. Így többek között szembe kell nézni az egyházszervezeti vezetõk szemléletbeli, a pasztorális szupervíziót értelmezõ, annak hasznosságára vagy akár financiális vonatkozásaira is irányuló tisztázó kérdéseivel. Ezen ellenállások legyõzése, a szupervízióról alkotott kép pozitív formálása az egyházak és intézményeik érintett vezetõi és a szupervíziót kínálók közös, kitartó munkájának lehet az eredménye.

Ezért úgy látjuk, hogy fontos a szupervízió további megismertetése és értékeinek kibontása egyházi keretek között is. Önmagunktól kérdezve: miért ne használnánk a pasztorális szupervíziót és annak lehetõségét, miközben világi szinten ez ma már magától értetõdõ és használt segítség a hivatás jobb gyakorlása érdekében? Mindezek ismeretében – mint a pasztorális szupervízió meghonosítása érdekében szervezõdött ökumenikus munkacsoport tagjai – reméljük, hogy azok az egyházi testületeket és intézményeket vezetõk, akik ezen a két szupervíziós konferencianapon részt vettek, átérezhették ennek értelmét, hasznosságát és szükségességét azokban az egyházi vezetõi és szervezeti keretekben, amelyekben emberek és az általuk végzett munka irányítása rájuk van bízva. Gyakorolva így is az egymásért való felelõsséget, továbbá érezve, hogy a pasztorális szupervízió kínálta lehetõség hatékonyan segítheti egyházaink és a bennük fáradozók munkáját. Nem szabad ezt kihasználatlanul hagynunk, ugyanis ha így teszünk, csak saját magunknak árthatunk. Mint a találkozás szervezõi hiszünk abban, hogy az ilyen formában való munkánk nem hiábavaló az Úrban, még akkor sem, ha olyan utakat választunk, amelyek elsõ hallásra ugyan idegennek tûnnek, mégis közösségeink jövõbeli hatékonyabb és egészségesebb mûködését szolgálják. A pasztorális szupervízió lehetõségének felkarolása, hasznosításának jó érzékkel való megtalálása egyházaink saját kérdése és vezetõinek felelõssége is. g Kocsev Miklós református lelkész, szupervizor

Carl Friedrich von Weizsäcker (1912–2007) Halála után néhány perccel, április 28-án a 20 órai hírekben minden német nyelvû rádióállomás méltatta a német nyelvterület utolsó polihisztorát, Carl Friedrich von Weizsäckert. Hasonlóan emlékeztek meg róla a különbözõ európai televíziós állomások angol, francia és német nyelvterületen. Württembergi protestáns családból származott. Amint mondta, filozófus volt a fizikusok között, illetve fizikus a filozófusok között. Édesapja Dániában, Svájcban volt követségi tanácsos; a második világháború alatt, a legnehezebb idõkben pedig a Vatikánban teljesített szolgálatot.

Weizsäcker tudományos életére, munkásságára Nils Bohr és Werner Heisenberg volt döntõ hatással. Elõször fizikát hallgatott, majd az utóbbi tanácsára Lipcsébe ment elméleti és atomfizikát tanulni. Két emberi és tudományos példaképével szoros barátság fûzte össze. Hobbiként megmaradt számára a csillagászat, késõbb jött hozzá a mûvészet, a metafizika és a távolkeleti bölcsességek tanulmányozása. Rendkívül szerencsésnek nevezte magát, mert korának legjelentõsebb atomfizikusaival találkozott, illetve dolgozott együtt. Heisenbergnél habilitált Lipcsében. Világhírre tett szert az atommagfúzió, illetve a napenergia létrejöttével kapcsolatos elméletével. Életének következõ állomása Berlin-Dahlem volt, ahol Luise Meitnerrel, Fritz Strassmannal és Otto Hahnnal dolgozott együtt. Felismerte az atommaghasadáskor felszabaduló nagy mennyiségû energia jelentõségét, il-

letve óriási veszélyét. Részt vett a német uránprogramban, annak ellenére, hogy a fasizmussal nem értett egyet. Vehemensen tiltakozott egy esetleges német atombomba elõállítása ellen, minden esetben egy tervezett atomreaktor építésérõl beszélt. A programban való részvétele miatt 1945-ben Angliába internálták. Hirosima és Nagaszaki tragikus példája vezette rá arra, hogy megfogalmazza a tudomány – minden diszciplínára vonatkoztatott – óriási felelõsségét. Minden területen, a biológiától a kémián át az atomfizikáig, illetve az embrionális õssejtek kutatásáig fennáll ez a felelõsség. 1957-ben tizennyolcan írták alá az úgynevezett göttingeni nyilatkozatot, melynek õ volt a szellemi atyja; a nyilatkozatban Németország atomfegyverekkel történõ ellátása, illetve újrafelfegyverzése ellen tiltakoztak, sikerrel. Mint filozófus a kvantumelméletet az élet minden területére vonatkoztatta. 1970-ben Jürgen Habermasszal együtt megalapította a Max Planck Intézetet, amely az életfeltételek kutatását tûzte ki céljául a mai tudományos-technikai világban. Az intézetben számos új elképzelés született a természet védelmével, a leszerelés kérdéseivel, az úgynevezett harmadik világgal, a béke megõrzésének feltételeivel, illetve a konfliktusok kezelésével kapcsolatban. 1979-ben a szociálliberális kormánykoalíció államelnöknek szerette volna jelölni, ezt azonban visszautasította. Késõbb, a nyolcvanas években több úgynevezett világbéke-találkozót szervezett, amelyeken II. János Pál pápa és számos, a világ különbözõ részeirõl érkezett felekezeti vezetõk is részt vettek. 1992-ben jelent meg ezerkétszáz oldalas, Zeit und Wissen (Idõ és tudás) címû összefoglaló könyve, melyben a fizika filozófiai alapjait próbálta magyarázni. Külön fejezetben foglalkozott Werner Heisenberggel és Nils Bohrral, illetve a hozzájuk fûzõdõ barátságával. Alternatív Nobel-díjat kapott. Minden konfliktus békés úton történõ megoldását hirdette, a 2001. évi afganisztáni háborút is ellenezte. Jól ismerte többek között Albert Schweitzert és Szentágothai János professzort, a Magyar Tudományos Akadémia volt elnökét. A második világháború elõtt évekig dolgozott együtt Szilárd Leóval és Teller Edével a Heisenberg-csoportban. Számtalan akadémiának volt tagja vagy tiszteletbeli tagja, valamint több egyetem díszdoktora. Az oktatást nagyon komolyan vette. A doktori képzésben részt vevõ és habilitáns tanítványait nemcsak a disszertáció megvédéséig segítette, hanem további útjukat is figyelemmel kísérte. Személyében a 20. századi Európa egyik legjelentõsebb polihisztora, filozófusa, fizikusa, konfliktuskutatója távozott el közülünk. g Makovitzky József

2007. július 1.

mozaik

Rovatgazda: Bogdányi Mária E-mail: [email protected]

Mira), alkalikus vizek (szegedi Anna, bükkszéki Salvus), kénes vizek (parádi), jódos vizek (sóshartyáni Jódaqua), vasas vizek (parádi Clarissa) és radonos vizek (Hévízi-tó, Rudas, Gellért fürdõ) találhatóak hazánk egész területén, de kiemelten Budapesten, a Dunántúlon és az Alföldön. Mielõtt gyógyvízkúrába kezdünk, minden esetben érdemes konzultálni a kezelõorvossal, hiszen a jótékony hatások mellett számos esetben egy sereg ellenjavallata is van e vizek fogyasztásának; ezek ismerete nagyon fontos a már meglévõ, de talán még fel sem ismert betegségek esetén. Néhány hasznos tanács a nyárra: ne induljunk el otthonról legalább fél liter (akár 1,5 liter) víz nélkül! Egyrészt mert bármikor szükségünk lehet rá, és így kéznél van, bárhol ingyen utántölthetõ (egyébként fél liter vízért egyes helyeken még akár 300 Ft-ot is elkérhetnek). Másrészt mert a napi folyadékszükségletünket nem elegendõ a reggeli kávé, a déli leves és az esti tea/tej/vörösbor 3-szor 2 deciliternyi mennyiségével fedezni. Legalább két-három liter vizet meg kell inni naponta a szervezet megfelelõ mûködése érdekében. g Bogdányi Mária

Sátáni vonalkódot bojkottáló falu Sátáninak vélt vonalkód miatt nem hajlandó átvenni új útleveleit egy egész falu Oroszországban. „A bûn hatja át az új útleveleket. A vonalkódban három 6-os szám van” – mondta megborzongva Valentyina Jepi-

fanova, a falu egyik idõs asszonya a Rosszija tévének, miközben kezében régi útlevelét szorongatta, amelyet meg akar tartani. A település neve – Bogoljubovo – magyarul Isten-szeretõt jelent. Lakosai kö-

zül többen nemcsak az új útlevelektõl irtóznak, hanem a nyugdíjak postai felvételétõl is, mivel a bizonylatcetli vonalkódjában szintén benne lehet az ördög jele, vagyis a három hatos. d MTI

A B É R E S E G É S Z S É G H U N G A R I KU M P R O G R A M E H AV I T É M Á J A : AZ ELHÍZÁS

Veszélyes zónában a mérleg nyelve? A túlsúly és az elhízás a világ számos országában, így nálunk is egyre „hízó” egészségügyi, társadalmi és gazdasági problémát jelent. Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) az elhízást betegséggé nyilvánította. Önt is érinti ez a probléma? Vajon mikor állt utoljára mérlegre? A Béres Egészség Hungarikum Index az elhízással kapcsolatban is érdekes adatokkal szolgál. Kiderült, hogy a felmérésben részt vevÕk 67%-a tartotta magát normál testsúlyúnak, de a kiszámított testtömegindex (BMI) alapján csak 47%-uk volt normál testsúlyú, viszont 37%-uk túlsúlyos, 12%-uk pedig elhízott volt! A felmérést a háziorvosi praxisban tapasztaltak is megerÕsítik. Nem foglalkozunk a súlyunkkal, nem vagyunk tisztában azzal sem, valójában hány kilót szedtünk fel, mióta utoljára a mérlegre álltunk. Általában azt gondoljuk: „Csak van egy kis pocakom”, és amikor az orvos a súlyunk után érdeklÕdik, akár tíz kilókat is tévedünk. A megkérdezettek átlagos BMI-je 25,6, ami az elhízott kategóriába esik – ez tehát a magyar lakosság átlagos BMI-je! Ez is alátámasztja azt a tényt, hogy a magyaroknak körülbelül a 20%-a elhízott, a férfiak 42%-a, a nÕi lakosság 30%-a pedig túlsúlyos.

Mi is az a BMI? A válaszadók 42%-a hallotta már azt a szót, hogy testtömegindex, de 53%-uk nem tudott semmi közelebbit mondani róla. A BMI (Body Mass Index), azaz a testtömegindex megmutatja, hogy testsúlyunk alapján az ideális, a túlsúlyos vagy esetleg a túl sovány kategóriába tartozunk. A táplálkozási szakemberek jelenleg ezt a számítást tartják az egyik legmegbízhatóbb módszernek. A testtömegindex kiszámítási módja: BMI = testsúly (kg) / magasság (m)2, azaz a kilogrammban mért testsúly osztva a méterben mért magasság négyzetével. Az ideális testtömegindex férfiak esetében 22,7, nÕk esetében pedig 22,4.

Elhízás és betegségek A megkérdezettek fÕként az elhízást és a magas koleszterinszint kialakulását tartották a táplálkozással összefüggÕ betegségnek. A válaszadóknak alig több mint a fele vélte úgy, hogy a cukorbetegség kialakulása összefügg az elhízással. A tumoros betegségeket pedig csupán negyedük említette spontán módon. Valójában a táplálkozással szorosan összefüggÕ népbetegségek a daga-

natos betegségek, a csontritkulás, az elhízás, a szív- és érrendszeri betegségek, a cukorbetegség és a fogszuvasodás is.

Miért hízunk? Az elhízás oka rendkívül egyszerÕ: túlzott táplálékbevitel, mozgásszegény életmód. E kettÕvel kapcsolatban is számtalan tévhit él a fejekben. A mozgás nem elegendÕ a fogyáshoz, szükség van a tudatos táplálkozásra is, így például arra, hogy naponta ötször étkezzünk. Ez utóbbit a felmérésben megkérdezettek 26%-a tartotta egészségesnek, ám csak 12%-uk étkezik ötször naponta. A diétázók általában inkább kihagynak étkezéseket, ételcsoportokat, mivel nincsenek tisztában azzal, hogy a megfelelÕ anyagcseréhez szervezetünknek biztosítanunk kell az adott mennyiségÕ és minÕségÕ tápanyagot. A kalóriatartalom mellett lényeges megismerni az ételek szénhidrát-, cukorés zsiradéktartalmát is. Ha a tájékoztató füzetek, az orvossal való beszélgetés után már tudjuk, hogy például egy zsömle és egy pohár tej ugyanannyi szénhidrátot tartalmaz, vagy hogy a meggyben több a cukor, mint a cseresznyében, máris sokkal jobban meg tudjuk választani, mi kerüljön a tányérunkra!

A Béres Egészség Hungarikum Program elhízással kapcsolatos szakértõje: dr. Tács Tímea háziorvos, a Magyar Elhízástudományi Társaság tagja

Immár a tizennegyedik alkalommal tartották meg Dániában a Templomnapok elnevezésû egyházi konferenciát a közelmúltban. Az idén Haderslev városa, a haderslevi evangélikus püspökség adott helyet a háromévente megrendezett eseménynek. Az országban a 16. század óta az evangélikus az államvallás; a lakosság 97 százaléka evangélikus. A Templomnapok keretében elõször 1968-ban Haslev városában gyûltek össze a lutheránus egyházak képviselõi a világ minden részérõl az együtt gondolkodás, az összefogás céljával. Mint ahogy már akkor is, az idei konferencián is nagy hangsúlyt fektettek a misszióra és a lelki megújulásra. Ez a rendezvény mottójából is kiderült: Egyház határok nélkül.

véri közösségnek és a segítségnyújtás módjának a megtalálását. Ilyen volt például Kanimozhi Deivasigamani evangélikus lelkésznõ Indiából, aki az anyagiassággal – amely sokszor kimondatlanul jellemzõ az európai egyházakra is, noha összehasonlíthatatlanul jobb helyzetben vannak – szembehelyezkedve arról beszélt, hogy az igaz keresztény, Krisztusban hívõ ember nem szegény, hanem gazdag, bármennyire sanyarú körülmények között él is. Gazdagabb bárkinél! Nagy hatású beszédet mondott továbbá David Zac ugandai evangélikus püspök; õ szintén az Európát lassan eluraló szubkultúrákról, hamis értékítéletekrõl és ezek Afrikába való beszivárgásáról beszélt. Gondolhatnánk: a meglátása egyoldalú, de szavainak nyomatékot adott az a tény is, hogy tanulmánya-

A konferencia négy napja alatt igen változatos és sokszínû megvilágításban tekinthettem be a Dán Evangélikus Egyház életébe, missziós tevékenységeibe, aktuális terveibe, láthattam a megoldásra váró hiányosságokat. A napi programok változatossága és tartalma mármár feledtette velem „mindennapi kereszténységünk” kicsinyességeit. A résztvevõk már reggel, a rövid, de mondanivalójukban annál lényegretörõbb istentiszteletek, majd a jókedvû, testet-lelket szintén megmozgató együtt éneklés alkalmával megtapasztalhatták a Krisztusban hívõk valódi örömét. Napközben több, párhuzamosan zajló elõadás közül választhattak a jelenlévõk a belmisszió, illetve a külmisszió témájában. Mindezeket keresztény kórusok, együttesek és mûvészcsoportok változatos elõadásai gazdagították. Egy külön e célra felállított nagy, nyitott sátorban reggeltõl késõ estig istentiszteleti alkalmak zajlottak. Igaz, házigazdák lévén többségükben a Dán Evangélikus Egyház tagjai voltak jelen a konferencián, ám az elõadók között a különbözõ missziós területekrõl meghívottakat is hallhattak a jelenlévõk, elõsegítendõ a hiteles kép felrajzolását, a határokat átívelõ, valódi missziós, test-

it Európában folytatta ifjúkora óta, így van összehasonlítási alapja. Megdöbbentõ hallani azt a kimondott igazságot is, hogy noha Krisztusban egyenlõk, sõt testvérek vagyunk, az európai keresztény ember mégis akkor bánik a „legtestvériesebben” – ne felejtsük, keresztényekrõl van szó – az afrikai testvérrel, mikor a két markát tartót látja maga elõtt, hiszen akkor fölé állva „meg lehet simogatni” õt az „adomány” után. „De ez nem helyes, nem erre van szükségünk!” – mondta David Zac. Ez már nem a testvériség, ez már nem az egyenlõség, ez nem keresztényi, felebaráti szeretet, annak ellenére, hogy sokszor így mûködik a rendszer. Õ a konferenciára nem kérni – mint sokan mások –, hanem adni ment. A záró istentiszteleten az igehirdetõ az evangéliumnak a határok nélküli hirdetését állította a középpontba. Minden ország egy-egy küldötte saját nyelvén olvasta föl a missziói parancsot. Sokan sokat kaptunk Istentõl ez alatt a pár nap alatt. A babiloni torony megépítésekor a nyelveket összezavarta az Úr, de hála neki, az evangélium mindannyiunknak megadatott. Határok nélkül. g Torzsa Tamás evangélikus teológus

A SZERZÕ FELVÉTELE

ÜZENET AZ ARARÁTRÓL

Templomnapok, avagy egyház határok nélkül

Megrendelõlap Ezennel megrendelem az Evangélikus Életet egy hónapra: 780 forintért

fél évre: 4680 forintért

három hónapra: 2340 forintért

egy évre: 9360 forintért

Név: Cím: A fenti elõfizetési díjak belföldre érvényesek! Kérjük, a szelvényt NYOMTATOTT NAGYBETÛKKEL töltse ki, és küldje vissza az alábbi címre: Evangélikus Élet szerkesztõsége, 1085 Budapest, Üllõi út 24. (A borítékra szíveskedjék ráírni: „Elõfizetés”.) A szelvényt az 1/486-1195-ös faxszámra is elküldheti. Kérjük, hogy esetleges kérdéseivel, az elõfizetéssel kapcsolatos problémáival keresse Vitális Juditot az 1/317-1108-as vagy a 20/824-5519-es telefonszámon.



Csapvíz, tisztított vizek, ásvány- és gyógyvizek különbözõ mûködési elvû készülékek más-más tisztaságú vizet képesek elõállítani. Napjainkban a legjobb minõségû otthoni víztisztítók fordított ozmózissal mûködnek. Ez a fizikai-kémiai eljárás a legapróbb, molekuláris méretû szennyezõdések túlnyomó részének kiszûrésére is képes, amit az ipari ivóvíztisztítás nem tud elvégezni. Mi a helyzet az ásványvizekkel? Ásványvízfogyasztásunk az elmúlt években sokszorosára emelkedett. Az áruházak polcain egyaránt fellelhetõek az olcsó (?) palackozott csapvizek, az elismert magyar ásványvízlelõhelyek termékei, speciálisan a csecsemõk igényeit kielégítõ babavizek, de a méregdrága svájci, francia, sõt amerikai „csodavizek” is. Egészségügyi szempontból fontos, hogy lehetõleg szénsavmentes vizeket fogyasszunk az emésztõrendszerünk, gyomrunk nyálkahártyájának a védelmében. Nagyon jó lenne, ha visszaváltható üvegben (mint például Németországban) forgalmaznák az ásványvizeket, mert ennek híján sajnos tonnaszámra termeljük az eldobható flakonokat… Magyarország a gyógyvizek hazája. Nemcsak a külsõleg használatos fürdõkúrákra kell gondolnunk ennek a szlogennek a hallatán, hanem a gazdag beltartalmú, iható gyógyvizekre is, melyeket bizonyos betegségek esetén ivókúra formájában lehet alkalmazni. Kalciummagnézium-hidrogénkarbonátos vizek (kékkúti, parádi), konyhasós vizek (hajdúszoboszlói, nyíregyházi, sárvári), keserûvizek (Hunyadi János, Ferenc József,

11

LEVÉL DÁNIÁBÓL

Az éltetõ víz A víz minden élet alapvetõ feltétele. Hó nélküli telet követõ aszályos nyáron látjuk, miként kínlódnak a növények. (E soraimat az éppen aktuális hõségriadó napjaiban írom…) Sajnálatos módon az egész világra jellemzõ környezetszenynyezés vizeinket sem kíméli, sõt! Halpusztulás, eliszaposodás, kiszáradás jellemzi sok-sok élõvizünket, amelyben valaha virágzott az élet. Táplálékainkat sok-sok kritika éri – de mi a helyzet a vízzel? Érdemes alaposan tájékozódni, mielõtt a vizes poharat a szájunkhoz emeljük. Nézzük a csapvizet. Ma már természetes, magától értõdõ a megléte. Nem kell a kútra járnunk, nehéz vödröket cipelnünk. Csak megnyitjuk a csapot. Ezt isszuk, ezzel fõzünk, mosunk, mosakodunk. A helyi vízmûvek különbözõ élõvizek sokszoros szûrése és kémiai tisztítása után juttatja el vezetéken keresztül háztartásunkba. A kémiai képlete H2O, azaz hidrogén és oxigén alkotja. Vagy nem csak az? Nos, a vízbõl klórozással és egyéb kémiai szerekkel próbálják eltávolítani az emberi fogyasztásra alkalmatlan mikroorganizmusokat – de vajon mekkora sikerrel? Egy neves magyar származású mérnök szerint az esõvíz alkalmasabb emberi fogyasztásra, mint a „tisztított” vezetékes ivóvíz (http://www.eautarcie.com/Vizonellato/Bevezeto.htm). Apropó, víztisztítás! A piacon sokféle készülék, szûrõberendezés kapható a családi fogyasztásra szánt víz utólagos tisztítására. Mindegyikrõl azt állítják, hogy az így kapott tiszta víz az egyedüli megbízható, igazi minõség, holott a

f

Elõfizetéssel kapcsolatos e-mailjét a [email protected] címre küldheti el.

12

e

2007. július 1.

HÍREK, KÖZLEMÉNYEK, ESEMÉNYEK HIRDETÉS

Vasárnap

HIRDETÉS

Pályázat

Közlemény

A Magyarországi Evangélikus Egyház Luther Kiadója pályázatot ír ki szerkesztõi munkakörének betöltésére. A szerkesztõnek evangélikus vallású, konfirmált személynek kell lennie, aki az egyházközségi tagság feltételeinek legalább három éve megfelel, továbbá felsõfokú magyar szakos képesítéssel és szerkesztõi gyakorlattal kell rendelkeznie. A pályázat elbírálásánál elõnyt jelent: teológiai végzettség, német és/vagy angol nyelvtudás. A pályázatnak tartalmaznia kell: a) a pályázati feltételekben elõírtak teljesülésérõl szóló igazolásokat (diploma, konfirmációs igazolás); b) a pályázó önéletrajzát és szakmai életrajzát; c) lelkészi ajánlást a pályázó gyülekezeti lelkészétõl. A szerkesztõt megilletõ juttatás: alapbér (megegyezés szerint). A szerkesztõi munkakör betöltésének idõpontja: 2007. augusztus 1-jétõl. A pályázatokat legkésõbb 2007. július 15-ig kell benyújtani a Luther Kiadó titkárságán (1085 Budapest, Üllõi út 24., földszint). A pályázat iránt érdeklõdõk a pályázat elkészítéséhez szükséges tájékoztatást Kendeh K. Péter igazgatótól kaphatják meg (tel.: 1/317-5478).

A MEE Nyugati (Dunántúli) Egyházkerületének illetékes bizottsága által – a 2005. évi III. törvény 14. §-a, valamint a 3/2003. (V. 23.) országos szabályrendelet rendelkezése szerint – lefolytatott parókusi alkalmassági vizsgálatot Ments Orsolya (Harka), Heinrichs Eszter (Berlin), Matus Klára Krisztina (Pápa), Németh Szabolcs (Mencshely) és Zsíros András (Balatonboglár) beosztott lelkész eredményesen megállotta. A bizottság megállapította, hogy nevezett lelkészeink az önálló gyülekezeti lelkészi szolgálat végzésére alkalmasak; erre a szolgálatra megválaszthatók vagy meghívhatók. Gyõr, 2007. június 25. Ittzés János püspök

HIRDETÉS

Gyógyító csendeshét Az Evangélikus Alkohol- és Szenvedélybeteg-mentõ Misszió gyógyító csendeshetet tart a szarvas-ótemplomi evangélikus gyülekezet középhalmi missziójában július 16-tól 21-ig. „…így szól az én Uram, az Úr (…): A megtérés és a higgadtság segítene rajtatok, a béke és a bizalom erõt adna nektek!” (Ézs 30,15) Szeretettel hívjuk lelki gyógyulást, megerõsödést keresõ, alkohol- és szenvedélybetegségben, valamint depresszióban érintett testvéreinket. Lelkész testvéreinket pedig kérjük: biztassák és segítsék a rászorulókat, hogy részt vehessenek az alkalmon, szükség esetén családtaggal együtt. A részvételi díj 7500 Ft személyenként. A rászorulókat lehetõség szerint támogatjuk. Mindenki hozzon magával tisztálkodási szereket, Bibliát és jegyzetfüzetet. Érdeklõdni és jelentkezni július 12-ig lehet Sárkány Angyal orvosnál (tel.: 20/824-6669) vagy Selmeczi Lajos nyugalmazott lelkésznél (tel.: 34/383-819; 20/824-3011). Az étkezés biztosítása végett arra kérjük az érdeklõdõket, hogy tartsák be a jelentkezési határidõt!

TELEFONSZÁM-VÁLTOZÁS A révfülöpi Ordass Lajos Evangélikus Oktatási Központ a következõ számokon érhetõ el: egyházi mobil: 20/770-3829; vonalas: 87/464-107.

Új nap – új kegyelem

HALÁLOZÁS Fájdalommal tudatjuk, hogy Koppány Jánosné született Osztroluczky Erzsébet, Koppány János nyugalmazott tótkomlósi lelkész özvegye életének 83. évében elhunyt. Édesanyánktól a feltámadás reményében Mt 7,24–25 igéjének vigasztaló üzenetével búcsúztunk június 18-án a tótkomlósi Ótemetõben. Gyermekei: dr. Koppány Tamás és Juhász Sándorné Koppány Márta

APRÓHIRDETÉS Orgona eladó. Kétmanuálos, felsõ redõny, pedálos, 3 kiépített nyelvjátékkal, 17 regiszter, mechanikus játszó- és elektromos regisztertraktúra. Magassága 4,8 m, mélysége 3,5 m pedállal, szélessége 3,05 m. Telefon: 20/982-1613.

VASÁRNAPTÓL VASÁRNAPIG Ajánló a rádió és a televízió mûsoraiból július 1-jétõl július 8-ig VASÁRNAP

HÉTFÕ

KEDD

SZERDA

8.30 / Kossuth rádió Édes anyanyelvünk (5') 9.30 / Bartók rádió Bach orgonamûveibõl (30') 9.50 / mtv Református magazin (26') 10.04 / Kossuth rádió Evangélikus istentisztelet közvetítése Bobáról. Igét hirdet Rostáné Piri Magda esperes. (56') 10.30 / mtv Isten markában Zsindelyné Tüdõs Klára (35') 12.00 / Duna Tv Élõ egyház (26') 13.55 / m2 Tisztelendõk – Nicaragua (35') 15.04 / Kossuth rádió Tetten ért szavak (11') 20.30 / PAX (premier) Ex Oriente Workshop (30')

13.30 / Kossuth rádió Erõs vár a mi Istenünk! Az evangélikus egyház félórája A mûsorban az ötödik országos evangélikus találkozóról hallhatunk hangképes beszámolót. 14.20 / Duna II. Autonómia Mindentudás Egyeteme Szabad János: Anyai öröklés, anyai hatás (51') 15.15 / Duna Tv A Vajdahunyadvár (magyar ismeretterjesztõ sorozat, 2007) 6/ 3. rész (25') 16.30 / PAX Kerékpártúra egyháztörténeti utakon, 6. rész (ZMC – 31') 20.00 / PAX (premier) Simba, az oroszlánkölyök (rajzfilmsorozat) 1. rész (23')

6.30 / Duna Tv Isten kezében (ism.) (26') 10.10 / m2 Kolozsvári Grandpierre Emil (1907–1992) (25') 13.30 / Kossuth rádió Tanúim lesztek! A római katolikus egyház félórája 14.20 / Duna II. Autonómia Mindentudás Egyeteme Nádasdy Ádám: Miért változik a nyelv? (52') 20.20 / Duna Tv In memoriam Darvas Iván Holdfogyatkozás A Játékszín elõadása alapján (magyar tévéfilm, 2002) (94') 21.35 / PAX (premier) A kenyérben a lelkünk is benne van… (19')

13.30 / Kossuth rádió „Tebenned bíztunk eleitõl fogva…” A református egyház félórája 14.00 / Bartók rádió HangJátékTér. Biblia (55') 20.00 / Filmmúzeum A Kilimandzsáró hava (amerikai film, 1959) (109') 20.04 / Kossuth rádió Aranyemberek Fekete István író (ism.) (31') 20.15 / mtv Butaságom története (magyar filmvígjáték, 1965) (83') 20.20 / Duna Tv Ínyenc történet (német–olasz filmsorozat, 2004) 2/1. rész (88') 22.50 / Kossuth rádió „Éneklõ egyház” Részletek Szvorák Katalin legújabb lemezérõl (10')

CSÜTÖRTÖK

PÉNTEK

SZOMBAT

VASÁRNAP

14.00 / m2 Apátságok és kolostorok Németalföldi kolostorok 44/23. rész (25') 14.05 / Kossuth rádió Kultúrkör (55') 15.30 / Duna II. Autonómia Magyar történelmi arcképcsarnok Lotz Károly (magyar ismeretterjesztõ sorozat, 2002) (29') 15.40 / Duna Tv Teázzon a Kor Kontrollal Egészségmagazin. Téma: a pszichofitnesz (26') 20.00 / PAX (premier) Simba, az oroszlánkölyök (rajzfilmsorozat) 4. rész (23') 20.20 / Duna Tv Ínyenc történet (német–olasz filmsorozat, 2004) 2/2. rész (85')

12.57 / Bartók rádió A Musica Ficta énekegyüttes énekel (63') 13.05 / m2 Másfél millió lépés Magyarországon, 6. rész (35') 19.10 / Duna Tv Nyolcvan nap alatt a Föld körül (koprodukciós tévéfilmsorozat, 1989) 3/1. rész (92') 19.35 / Bartók rádió Soproni régi zenei napok 2007 (Szent György-templom, június 28.) (75') 20.00 / PAX (premier) Simba, az oroszlánkölyök (rajzfilmsorozat) 5. rész (23') 20.04 / Kossuth rádió Aranyemberek Agárdy Gábor színmûvész (ism.) (31')

8.00 / Duna II. Autonómia Pipázó eleink – A ráérõ nyugalom mûvészete (magyar dokumentumfilm, 1998) (39') 8.10 / Duna Tv Az ellopott léghajó (cseh játékfilm, 1966) (85') 8.30 / Kossuth rádió Kopogtató (30') 10.00 / Duna Tv „Árpád-pajzs” – átadási ünnepség (élõ közvetítés) (80') 12.00 / Duna Tv Isten kezében. Szent Erzsébet különleges ereklyéi (26') 12.20 / Duna II. Autonómia Távol Kazahsztánban (magyar dokumentumfilm, 2002) (40') 16.25 / PAX SM-esek (21')

8.30 / Kossuth rádió Édes anyanyelvünk (5') 10.00 / mtv Mai hitvallások. A mai adásban az Evangélium Színház mutatkozik be. Közremûködik: Udvaros Béla, Bánffy György, Bitskey Tibor és O. Szabó István. (ism.: m2, 13.25) (26') 10.25 / mtv Református ifjúsági mûsor (10') 10.35 / mtv Evangélikus magazin A mûsorban az ötödik országos evangélikus találkozóról láthatunk vetített képes beszámolót. (ism.: m2, 12.55) (30') 11.05 / mtv Zsoltárok könyve (25') 12.00 / Duna Tv Élõ egyház (26')

Akinél jó földbe hullott, az hallja és érti az igét, és terem. Mt 13,23 (Ézs 55,10–11a; Lk 6,36–42; Róm 14,10–13; Zsolt 107,23–43) Nemrég ért véget az ötödik országos evangélikus találkozó. Igehirdetések, Jézus közelsége, nagy közös beszélgetések, találkozások, egymás hitének megerõsítõ megtapasztalása – vajon kiben terem majd gyümölcsöket, s ki az, akit nem lendít semerre? Kiben hogyan és meddig rezonálnak majd az átéltek? Reméljük, hogy sokan vannak, akiknél jó földbe hullott a mag! De mit tehetek azért, hogy a föld jó legyen? Igen sokat! Mindenekelõtt imádkozhatok, hogy Isten térítsen meg önzõ utaimról, hogy halljak, értsek, s azután teremjek.

Hétfõ Egy zsinagógai elöljáró ment Jézushoz, leborult elõtte, és így szólt: „A leányom most halt meg, de jöjj, tedd rá a kezed, és élni fog.” Jézus felkelt, és követte õt tanítványaival együtt. Mt 9,18–19 (Zsolt 102,18; Lk 5,17–26; 1Móz 47,1–12) A halál tényét mindenkinek el kell fogadnia. De mi azt is tudhatjuk immár, hogy van, aki nagyobb és hatalmasabb a halálnál, aki legyõzte a halált. Tehát nem mindegy, hogy minek tekintjük a halált: úgy gondolunk-e rá, mint mindennek a végére, avagy tudatában vagyunk annak, hogy az elmúlással kapcsolatos félelmeinket, szorongásainkat letehetjük Jézus Krisztus kezébe. Élni fogunk, ha õ „ráteszi a kezét” életünkre, ahogyan Jairus lányára tette: örök életre és üdvösségre vezet, nála leszünk életünkben, halálunkban.

Kedd Jóságos lelkedet adtad, hogy értelmessé tegye õket. Neh 9,20a (Jn 14,16; Neh 9,1–3.29–36; 1Móz 47,27–31) Izrael népének bûnbánó imájából való ez a rész, de mi is õszintén elmondhatjuk: egyéni sorsunk, egyházunk, hazánk Isten jóságos Lelke nélkül nem lenne megtartva. Több formája lehetséges az értelmes életnek, de valódi kiteljesedésünk a hit által, a Szentlélek megújító ereje által következik be. Izrael sokszor mégis elfordult, fellázadt Istene ellen. Hogy Isten nem fordult el tõlük, amint tõlünk sem, az kegyelem.

Szerda Akik könnyezve vetettek, ujjongva arassanak! Aki sírva indul, mikor vetõmagját viszi, ujjongva érkezzék, ha kévéit hozza! Zsolt 126,5–6 (Mt 5,4; Mk 11,/20–21/22–26; 1Móz 48,1–22) Egy õsi közmondás lehet a zsoltárvers alapja. Az aratás, a szép termés begyûjtése igen nagy ünnep, ok a hálaadásra. A városi ember talán nem is tudja, fel sem fogja, milyen nagy csoda, ha a magból kikel a vetés, ha az egész éves munkát megkoronázza az aratás! Áldásért Istenhez fordulni minden ügyünkben lehetséges, sõt szükséges. A kérés hitbõl fakad: hogy Isten ki tudja hozni a rosszból is a jót, s a jóból a még jobbat.

Csütörtök Hát nem szabad-e nekem azt tennem a javaimmal, amit akarok? Vagy a te szemed azért gonosz, mert én jó vagyok? Mt 20,15 (Dán 7,14; 1Kor 12,19–26; 1Móz 49,1–28) Zavarba ejtõen frappáns kérdés… A szõlõmunkások történetérõl van szó: miért kap ugyanannyi bért a nap végén felfogadott, mint a kora reggeltõl dolgozó – holott kinek-kinek a megállapodás szerinti bért fizeti ki a gazda, tehát nem rövidül meg senki? Vajon nekünk is rosszul esik, ha az, aki „késõbb” áll Isten szolgálatába, mégis megkapja azt – az örök életet –, ami, úgy hisszük, nekünk inkább, nekünk jobban jár…? De milyen alapon…?

Péntek Pál írja: A Krisztusért örömöm telik erõtlenségekben, bántalmazásokban, nyomorúságokban, üldöztetésekben és szorongattatásokban; mert amikor erõtlen vagyok, akkor vagyok erõs. 2Kor 12,10 (Hab 3,19; Lk 23,17–26; 1Móz 49,29–50,14) Pál apostol leveleibõl tudjuk, milyen szenvedéseken ment át, és hogy soha nem a könnyebbik utat választotta. Szolgálatára tekintett – amit Krisztusért tennie kellett, azt tette. Öröme telt az üldözésben is – hihetõ ez, amikor egészen más érzéseket társítunk az örömhöz?! Igen, de csak ha a „Krisztusért” szót nem hagyjuk ki a mondatból! Az erõ és erõtlenség ilyen módon való megfogalmazása sokunknak jelenthet vigasztalást. Isten tervében mind benne vagyunk, célja van velünk.

Szombat Az Úr látja az ember útjait. Péld 5,21 (Róm 12,1; 2Kor 13,10–13; 1Móz 50,15–26) Ijesztõ vagy megnyugtató érzés-e ez a számunkra? Már-már hozzászoktunk ahhoz, hogy minden lépésünket térfigyelõ, rejtett, biztonsági kamerák – és így tovább – kísérik. S ezt nem szeretjük. Úgy vélem azonban, ha Istennel olyan õszinte kapcsolatban vagyunk, amelyben fel tudunk elõtte tárni bizalommal minden rosszat, gyengeséget, elkövetett bûnöket, rossz napokat is, meg persze a jót, az örömet is megosztjuk vele, akkor ez az ige nem félelmet kelt. Épp ellenkezõleg: erõt adhat a tudat, hogy van valaki, akinek a szeretetében, gondviselésében nem kell kételkednünk. g Kõháti Dóra

Evangélikus istentisztelet a Magyar Rádióban Július 1-jén, vasárnap 10.04-tõl istentiszteletet hallhatunk a Kossuth adó hullámhosszán Bobáról. Igét hirdet Rostáné Piri Magda esperes.

A Magyarországi Evangélikus Egyház hetilapja E-mail: [email protected] EvÉlet on-line: www.evelet.hu Hirdetésfelvétel: [email protected] Szerkesztõség: 1085 Budapest, Üllõi út 24. Tel.: 1/317-1108; 20/824-5519, fax: 1/486-1195. Szerkesztõségvezetõ: Boda Zsuzsa ([email protected]). Szerkesztõségi titkár (elõfizetési és hirdetési ügyek referense): Vitális Judit ([email protected]). Fõszerkesztõ: T. Pintér Károly ([email protected]). Olvasószerkesztõ: Dobsonyi Sándor ([email protected]). Korrektor: Huszár Mariann ([email protected]). Tervezõszerkesztõ / EvÉlet on-line: Nagy Bence ([email protected]). Fõmunkatárs: Gazdag Zsuzsanna ([email protected]). Rovatvezetõk: Hafenscher Károly (ifj.) – Ige+hirdetõ ([email protected]), Kendeh K. Péter – Oratio oecumenica ([email protected]), Kõháti Dorottya – Új nap – új kegyelem ([email protected]), Véghelyi Antal – A vasárnap igéje ([email protected]). Árusítja a kiadó és a Magyar Posta Rt. (ÜLK) INDEX 25 211, ISSN 0133-1302

Kiadja a Luther Kiadó ([email protected]) 1085 Budapest, Üllõi út 24. Tel.: 1/317-5478, 1/4861228; 20/824-5518, fax: 1/486-1229. Felelõs kiadó: Kendeh K. Péter ([email protected]). Nyomdai elõállítás: Szikra Lapnyomda Rt. Felelõs vezetõ: Máthé Sándor vezérigazgató E-mail: [email protected] Elõfizethetõ közvetlenül a kiadónál vagy postautalványon. Az elõfizetési díj belföldön negyed évre 2340 Ft, fél évre 4680 Ft, egy évre 9360 Ft, szomszédos országba egy évre 31 900 Ft (123 euró), egyéb külföldi országba egy évre 37 200 Ft (143 euró). Csak a minden hónap 15-ig beérkezõ lemondásokat tudjuk az azt követõ hónap elsejével töröltetni, ellenkezõ esetben még egy hónapig jár az újság. Beküldött kéziratokat nem õrzünk meg és nem küldünk vissza. Az adott lapszámba szánt kéziratokat a megelõzõ hét csütörtökéig kérjük leadni! A hétfõ délutáni lapzártakor kizárólag a hétvégi eseményekkel összefüggõ (és a szerkesztõséggel elõzetesen egyeztetett) írásokat tudjuk figyelembe venni. Az e-mailben küldendõ kéziratokat az [email protected], a hirdetéseket a [email protected] címre várjuk.