Árkiné Erős Rita: Üzlettársakból barátok – barátokból ellenségek A bemutatásra kerülő mediációs ügyben súlyos testi sértés bűntette miatt indult büntetőeljárás. A rendelkezésre álló információk alapján üzlettársak és egyben barátok között történt a konfliktus három évvel ezelőtt. A terhelt beismerő vallomást tett, de a büntetőjogi felelősségét nem ismerte el. A közvetítői megbeszélés során derült ki, hogy rendkívül nehéz ügyről van szó, és amikor a második tárgyalás végén írásbeli megállapodás is született, azt határtalan sikerélményként éltem át. A szereplők Egy sértett, egy terhelt, egy-egy jogi képviselő, egy mediátor vesz részt a közvetítői megbeszélésen. A sértett, Imre 35 év körüli, közepes termetű, robosztus, erős testalkatú fiatalember. Mélységesen sértettnek érzi magát a történtek és következményei miatt. Elkötelezett a közvetítői eljárás iránt, ami nagy lehetőség számára, hogy a történteket kissé felnagyítva, a valóságtól eltérően, saját maga sértetté válását hősként felnagyítva, piedesztálra emelve, a maga oldalára állítsa a jelenlévőket, beleértve a mediátort is. Kiinduló stratégiája: Én vagyok a sértett, én vagyok az ügy eddigi vesztese, ezért most én diktálom a feltételeket. A sértett meghatalmazott védője Középkorú, erőteljes, határozott, karizmatikus személyiség. Nehezen tudja elfogadni, hogy megfigyelőként vesz részt az eljárásban, nem ő irányítja az eseményeket és nem az övé a főszerep. Nehezményezi, hogy nem a tárgyalóasztalnál, hanem ügyfele mögött kap helyet. A közvetítői megbeszélésből leginkább az érdekli, hogy minél magasabb jóvátételt lehessen kicsikarni a terheltből, és erre sarkallja ügyfelét is. A terhelt, László 40 év körüli, alacsony termetű, vékony testalkatú fiatalember, kb. egy fejjel alacsonyabb a sértettnél. Szomorú tekintetű, a történteket az őszinte valóságában feltáró személy. A közvetítői eljárás iránt elkötelezett, elsősorban a konfliktus megbeszélésére és a felelőssége feltárására törekszik. Stratégiája: Mentesülni az elkövetett bűn pszichés terhe alól, ezért bármilyen jóvátételre kész a józan ész határain és az anyagi lehetőségein belül. A terhelt meghatalmazott védője 60 év körüli, csendes, nyugalmat, magabiztosságot sugárzó úriember, a terhelt családjának régi barátja. Ellenvetés nélkül veszi tudomásul, hogy ő itt megfigyelőként vesz részt az eljárásban. Érdeklődve szemléli az eseményeket, jegyzetel közben és nonverbális kommunikációval támogatja a mediátort. 1. Szakmai kihívások Az első két szakmai kihívás, mellyel szembesültem: a felelősség tisztázása a terhelt részéről és a konfliktus milyenségének feltérképezése („kihűlt konfliktusról” vagy még most is élő konfliktusról van-e szó, erőegyensúly felmérése a felek között pl.: kommunikációs készség,
1
milyen hatékonysággal képesek a saját érdekeiket érvényesíteni, milyen pozíciókat képviselnek, hatalmi egyenlőtlenségek, domináns érzelmek…). Mivel az előzetes információk alapján arra lehetett számítani, hogy a konfliktusban továbbra is erőteljes indulatok vannak jelen, ezért azon mediációs módszer alkalmazását láttam a legcélravezetőbbnek, melynek során a felek a mediáció elején nem találkoznak egymással. Először a terheltet hívtam be, majd félórás csúsztatással a sértettet. Mit vártam ettől a módszertől? A felek érzelmi állapotának megismerése után eldönthetem, hogy milyen mediációs módszerrel folytatom a megbeszélést. Titokban abban reménykedtem, hogy mivel barátok voltak a jelen ügy szereplői és már 3 év eltelt az eset megtörténte óta, ezért valószínűleg egy „kihűlt konfliktusról” van szó. Ez azt jelenti szakmai szempontból, hogy az alapmódszer alkalmazása során a közvetítői megbeszélésen a felek majd tisztázzák a történteket, hagyom, hogy elmondhassanak az ügyről bármit, amit szeretnének. Én nem ragaszkodom a szokásos kérdéseimhez, kivéve a terheltet érintő felelősség és a sértettet érintő jóvátétel körében „kötelezően fel kell tenni” kérdéseimhez. Azt gondoltam, hogy nyugodtan hátradőlök a székemben, a felek irányítják az eseményeket, baráti hangvételű eszmecserét folytatnak egymással, jólesően szembesülök a terhelt őszinte, tisztelettudó bocsánatkérésével és a felek kölcsönös, egymás iránti sajnálkozásával, az eset tanulságainak levonása után a felek békejobbot nyújtanak egymásnak, s megígérik, hogy soha nem hagyják, hogy a bizalmon alapuló barátságuk idáig jusson. Azonban hamarosan kiderült, hogy első, kevésbé optimista feltevésem volt a helytálló. Az első megbeszélések Megbeszélés a terhelttel A terhelt, László, megjelent a meghatalmazott védőjével együtt. Elmondta, hogy felelősnek érzi magát a történtekben, bár nem szándékosan, előre megtervezve, akarattal követte el a cselekményt, amely miatt büntetőeljárás indult ellene. Elvette az üzlettársa termelési naplóját, azt bedugta a nadrágjába, ki akart vele futni az irodából. A hangos szóváltás mellett volt köztük testi konfrontálódás is, de ekkor még el tudott futni az üzlettársa elől. A terhelt üzlettársa (a sértett) be akart ülni a saját gépkocsijába, hogy a rendőrséget hívja a mobiltelefonjáról, ekkor a terhelt a sértett elé ugrott, hogy ezt megakadályozza. Ekkor a két fél összeütközött és eltörött a sértett válla, ebből lett a súlyos testi sértés bűntette. A terhelt elmondta, ő a felelős abban, hogy a sértett megsérült, ő ugrott a sértett elé, hogy elállja az útját, de nem azzal a céllal, hogy megsérüljön. Felelős a történtekért, de nem a szándékosságért, nem tett támadó mozdulatot a sértett felé. Kérdésemre elmondta, hogy azért jött el ma, mert szeretné megbeszélni a történteket a sértettel, szeretné elmondani neki, hogy nem akarattal, nem szándékosan okozta neki a sérülést. Mivel a történtek óta nincs kapcsolata a sértettel, szeretné elmondani neki, hogyan lehetett volna elkerülni ezt a konfliktust az alapprobléma megoldásával. Bocsánatot kér a sértettől és anyagi jóvátételt ajánl neki a pénzügyi lehetőségeinek függvényében. Nagyon sajnálja, hogy véget ért a barátságuk. Megbeszélés a sértettel A sértett a kérdésemre elmondta, hogy azért jött ma, mert a bíró azt mondta, hogy a közvetítő segítségével megbeszélheti a problémáját a terhelttel és jóvátételt kérhet tőle. Szeretne anyagi jóvátételt kapni, és akkor le lehet zárni az ügyet, ami már 3 éve húzódik. Minél hamarabb legyen vége, de csakis akkor, ha megkapja a jogos, őt megillető anyagi jóvátételét, nem szívesen vállalja a polgári peres eljárást a jóvátétel kérdésében. Szerinte a terhelt úgyis
2
beleegyezik mindenbe, mert meg akarja úszni a büntetést. Még mindig felháborítónak tartja, ami történt. Az üzlettársa, akit a barátjának hitt, ezt tette vele, de ha megfizeti őt, akkor hajlandó egyezkedni, befejezni az ügyet. Ezt követően megpróbáltam feltérképezni, hogy jelenleg milyen a kapcsolata a terhelttel, ill. a konfliktus mennyire mérgesedett el közöttük. A sértett elmondta, hogy semmiféle kapcsolata nincs a terhelttel, a történtek óta kölcsönösen nem keresték egymás társaságát. Haragszik a terheltre, és bosszantónak tartja, amit művelt. A sértett szerint másképp kellett volna megoldani azt a konfliktust, amelyből kialakult a bűncselekmény, és akkor nem lett volna büntetőeljárás. Úgy gondolja, hogy itt gyorsan elintézik az ügyet, aztán mindenki megy a maga útjára. Ebből a kapcsolatból már nem lesz sem üzlettársi, sem baráti kapcsolat. A különtárgyalásban megszerzett információk Ennyi volt az előzetes megbeszélések lényege, amelyből az alábbi információkat tudtam meg, amelyek segítettek megtervezni a mediációs folyamatot és ki tudtam alakítani a saját stratégiámat. Világossá vált az előzetes megbeszélésből tehát, hogy: •
A konfliktusban vannak közös érdekek (végre megbeszélni a történteket)
•
Nincsenek olyan domináns érzelmek a konfliktusban, melyek a mediáció együttes megbeszélésben történő folytatását megakadályoznák. Ennek ellenére, a két fél korábbi kapcsolatára való tekintettel komoly figyelmet kell fordítani majd az érzelmekre, az empátiára.
•
A sértett azzal a meggyőződéssel érkezett, hogy a terhelt csak azért jött el a megbeszélésre, hogy megszabaduljon a büntetéstől. Tehát segíteni kell majd a sértettnek, hogy jobban megismerhesse a terhelt motivációit. Fokozottan oda kell figyelni, hogy az érdekalapú kommunikáció kialakuljon a felek között.
A történet A felek mindketten egyformán mesélték el a történteket, amelynek rövid összefoglalása a következő: A terhelt és a sértett már kb. 8-10 éve üzlettársi kapcsolatban álltak egymással folyamatosan, majd az üzlettársi kapcsolatból lassan kialakult egy bizalmas barátság is. A terhelt, a szüleivel együtt, egy közös családi vállalkozásban dolgozott. A terhelt szülei szerződést kötöttek a sértettel egy épülőben lévő lovas tanya nyílászáróinak elkészítésére, mintegy 15 millió forint értékben. Az elkészítési határidő meghosszabbítására – a sértett kérésére- több alkalommal sor került. Mivel a nyílászárók nem készültek el időben, a féléves csúszás ellenére sem, félő volt, hogy a lovas tanya nem kapja meg az illetékes hatóságtól a használati engedélyt és a családi vállalkozás csődbe megy. Emiatt folyamatosan sürgetni kellett a sértettet. Mintegy háromnegyed éves határidő hosszabbítással végre elkészültek a nyílászárók, azokat a sértett elszállíttatta a terhelt szüleinek. A megrendelt áru átvétele után azt tapasztalta a terhelt, hogy nem a megrendelésben szereplő teljes mennyiségű áru érkezett meg. Ekkor a terhelt személyesen ment a sértetthez, hogy tisztázzák a dolgot. Elment a terhelt műhelyébe, ahol a konfliktus megbeszélése során hangos szóváltás, majd dulakodás alakult ki kettejük között. A dulakodás oka az volt, hogy a terhelt felkapta a sértett átadás-átvételi naplóját, azzal a céllal, hogy abban megváltoztasson adatokat. Milyen adatokról volt szó? A terhelt, a nyílászárók szállítása előtt néhány nappal, annak reményében, hogy hamarosan befejeződik a nyílászárók legyártása, a sértett termelési
3
naplójában aláírta, hogy a sértett a teljes mennyiségű árut legyártotta és elszállította neki. Mivel a terhelt nem kapta meg a teljes mennyiségű árut, a naplóban ezt az adatot szerette volna átírni. Ez nem sikerült neki. A naplót a nadrágjába dugta, futott az autójához, hogy elmeneküljön. Aztán a sértett elkiáltotta magát, hogy ő azonnal elmegy a rendőrségre, ha a terhelt nem adja neki vissza a naplót. Ettől megijedt a terhelt, meg akarta akadályozni, hogy a sértett beleüljön az autójába, megrántotta a terhelt bal vállát, majd egymásnak ütköztek és a sértett ezen ütközés miatt, a bal váll 8 hét alatt gyógyuló ficamát szenvedte el. Egymás megértése szempontjából fontos volt, hogy a felek – akik között semmilyen kommunikáció nem volt az ügy óta – megismerjék a történtek következményeit. Az erre vonatkozó kérdésekre mindketten elmesélték, hogyan alakult az életük a bűncselekmény óta. A sértett története A sértett, a 8 hétig elhúzódó lábadozása következtében, nem tudta felügyelni a vállalkozását, ami tönkrement és emiatt eladósodott az egész családja, jelzálogkölcsönt kellett felvennie. Aztán egy évvel ezelőtt rátalált egy új üzlettársra, akivel új vállalkozást indított a reklámszakmában és most már kezd talpra állni anyagilag és erkölcsileg is. A terhelt története A terheltet, a büntetőeljárás megindulása után, az édesapja erkölcsi megfontolásból kitette a családi vállalkozásból. Elköltözött a családi fészekből 300 km-nyi távolságra és egy volt egyetemista csoporttársával, banki kölcsönökből új vállalkozást kezdett, ami már megduplázta a nyereségét. Ezen a ponton felerősödtek az érzelmek és egymás szavahihetőségének megkérdőjelezése. A terhelt kétségbe vonta, hogy a 8 hetes lábadozás miatt ment tönkre a sértett vállalkozása, ő úgy gondolja, hogy már a közös vállalkozásuk alatt is voltak a sértettnek pénzügyi gondjai. Arról nem is beszélve, hogy a sértettnek a rali versenyzései során már kialakult a vállficam problémája, ami miatt gyakran nem tudott dolgozni, mert egy-egy rossz mozdulat hatására az kiugrott a helyéről. Ebben a szituációban viszont a terhelt volt az, aki a sértett vállának sérülését okozta. A terhelt is megsérült az ütközés következtében, megrándult a válla és 8 napon belül gyógyuló sérülései keletkeztek. A sértettet az bosszantotta fel, hogy a terhelt mindig is hanyag eleganciával kezelte a vállalkozásokat, görcsös erőfeszítések nélkül, hogyan lehet, hogy már megint egy sikeres vállalkozást működtet. Elmondta, hogy neki mindenért, mindig véres verejtékkel kellett megküzdenie, soha senki nem támogatta, mindent a saját erejéből ért el. A szavait harag, gyűlölet, féltékenység és sértődöttség kísérte. A szubjektív álláspontok lassan kezdtek átfordulni a „Kinek van igaza?” című történetté, ami nem tartozik a mediáció megoldandó feladatai közé. A sértett a terhelt viselkedésén annyira felbőszült, hogy „egoista, öntelt, nagyképű majomnak” sikerült neveznie a terheltet, és őt vádolta a faipari vállalkozásának csődje miatt. A mediáció dinamikája és a katarzis élmény biztosítása végett hagytam, hadd mondja ki a sértett a fent említett kifejezéseket, de utána igyekeztem mederben tartani az eseményeket. Ezen a ponton még nem akartam szétválasztani a feleket. A sértettet megnyugtattam: „Látom, Önt ez most nagyon érzékenyen érinti, nagyon feszült!” Majd visszatereltem a beszélgetést az eredeti témához: „Ha jól értem, Ön magabiztosan szeretne vezetni egy sikeres vállalkozást”. „Igen, szerencsére most jó témában vállalkoztam, sikerült széles értékesítő hálózatra szert tennem és az első évben már hasznot értem el”- felelte a sértett. Ez elegendő volt a sértett számára, lecsillapodott. A terhelt nem reagált a sértő kifejezésekre sem szóban, sem non-verbális kommunikációval.
4
Fordulópontok a mediációban A konfliktus érzelmi feldolgozása Megkérdeztem a terhelttől, mit gondol arról, hogy a sértett sikeres az új vállalkozásában? A terhelt elismerően beszélt a sértettről, gratulált neki, mindig is alkalmasnak tartotta őt az üzleti életre a reális jövőbe látása és megfontoltsága miatt. Ezért szeretett vele együtt dolgozni. A személyes konfliktust a terhelt oldotta meg a sértettet dicsérő kifejezésekkel. A terhelttől érkező elismerő szavak ugyanis megnyugtatták a sértettet, és ismét lehetett nyugodt mederben tartani a beszélgetést. Áttértem egy következő, érzelmi szempontból fontos témára: a barátságukra. Mindkét felet meglepte a váratlan kérdés, majd egymást felválta mesélték el történeteiket a közös nyaralások élményeiről, a két család szoros kapcsolatáról. Hamarosan mindketten felszabadultan, egymásra mosolyogva, nosztalgiázva mesélték el azt a közös síelésüket, ahol nagy esések közepette a terhelt megtanította a sértettet síelni. Egy újabb katarzis élmény és gond nélkül jutottunk el az egymás helyzetének megértéséig, az alapprobléma tisztázásáig, amelynek következménye az, hogy most itt ülünk a közvetítői megbeszélésen. Komikus a történet lényege, de kiderült, hogy a sértettet az egyik alkalmazottja „meglopta”. A sértett egyik alkalmazottja a lovas tanyára szállítandó nyílászárókból kettő darab ajtót és kettő darab ablakot eltulajdonított és azokat értékesítette egy házaspárnak. A sértett ezért nem tudta leszállítani az ablakokat időben. Jelen ügy megtörténte után fél évvel azonban a sértett leszállította a hiányzó nyílászárókat a terhelt szüleinek. A kommunikáció minőségének változása A felek egyre inkább egymás felé fordultak, megértették egymás helyzetét, empátiát tanúsítottak egymás felé. Mindez alapvetően megváltoztatta kettejük kommunikációját. Mindkét fél elmondta elképzeléseit arról, hogyan kellett volna megoldaniuk az alapproblémát. Jó hangulatban, kellemes légkörben zajlott a beszélgetés. A terhelt sajnálkozott a történtek miatt, sajnálta, hogy kificamodott a sértett válla és tönkrement a vállalkozása. Elmondta, hogy nem kellett volna felkapnia a termelési naplót, nem kellett volna megrántani a sértett kezét és nem kellett volna elé ugrania, amikor be akart ülni az autójába. Annyit tanult az esetből, hogy a jelenlegi üzlettársával együtt írják a forgalmi naplót azért, hogy ne alakuljon ki konfliktushelyzet. A terhelt azt is sajnálta, hogy nem látogatta meg a sértettet a történtek után, nem volt vele együttérző és a közös barátságuk is tönkrement. A sértett helyeselte az elmondottakat. A sértett is megértő volt, elmondta, hogy ő is felkereshette volna a terheltet, de a megbántott önérzete ezt nem engedte. Felmerült annak a gondolata, hogy ismét együtt nyaraljon a két család, hiszen a gyerekek és a feleségek is áldozatai ennek a történetnek. A terhelt őszinte megbánással bocsánatot kért a sértettől, amit a sértett könnyes szemmel elfogadott. Itt már csak annyi feladatom volt, hogy megértő figyelemmel követtem a felek eszmecseréjét. Tehát mit is oldottunk meg eddig? Alapkonfliktus megbeszélése, a közös témák megbeszélése, a másik fél helyzetének megértése, a konfliktus érzelmi feloldása, személyes konfliktus megoldása, felelősségvállalás megbeszélése, bocsánatkérés, létrejött a biztonságos, felszabadult, bizalmi légkör, az üggyel kapcsolatban már semmit nem akarnak elmondani egymásnak és megkérdezni a másik féltől. A legideálisabb pillanat, hogy rátérjünk a jóvátételre.
5
A jóvátétel témája A sértetthez intézett „Önnek mire van szüksége, hogy ezt az ügyet le tudja zárni, el tudja engedni?” kérdésemre az ügyvédnő időt kért, hogy tárgyaljon ügyfelével. Kivonultak a folyosóra. Két perc elteltével visszatértek és ekkor következett be a váratlan fordulat. Egyórás tréningezésem a felek érzelmein, az érzelmi és személyes konfliktus eredményes megoldása, a sértett és ügyvédjének két perces beszélgetése alatt összedőlt! A sértett felvette a pókerarcot, a pozícióját, cinikus, önsajnálkozó beszédet mondott, melyben hosszasan ecsetelte, hogy őt milyen károk érték a terhelt által elkövetett súlyos testi sértés bűntette miatt, beleértve a hosszas gyógyulását, a tönkrement vállalkozását is. Amennyiben a terhelt másfél millió Ft-ot ad neki, akkor itt befejezettnek tekinti az ügyet. A terhelt jól jár, ha kifizeti neki ezt az összeget, mert megszüntetik ellene az eljárást és ebben az esetben a sértett nem kezdeményez ellene polgári peres eljárást. A terhelt erre csak annyit mondott letaglózva, hogy jelenleg csak 100 000 Ft mozgósítható tőkéje van. Egyelőre ennyit tud felajánlani. Hiába működik a vállalkozása, csak idényszezonhoz kötött és a nyáron szerzett nyereséget most fekteti új üzletbe az üzlettársával együtt. Ezek után különtárgyalást kértem, és a sértettel kezdtem, majd a terhelttel folytattam. Mivel vészesen ketyegett az idő a mediáció háromórás tárgyalási időtartamának lejárata felé, megkérdeztem a sértettet, miért ragaszkodik ehhez az összeghez, miből tevődik össze? Csak azt hajtogatta, hogy a tönkrement vállalkozásáért ez a jóvátétel. Szükségesnek éreztem tisztázni, hogy a felek tudják-e, mit veszítenek, ha nem jön létre a megállapodás, vagy mit nyernek ha létrejön, és az teljesül. Erre a felek nem tudtak válaszolni, ennek a lehetőségére az ügyvédek nem készítették fel ügyfeleiket. Mivel mindkét félnek információra volt szüksége, és folytatni kívánták a megbeszélést, új időpontot tűztem ki a folytatásra, egy hónap múlva. A felek feladata az információszerzés, amit a különtárgyaláson tisztáztunk. Mi az, amire nem tudta a választ a sértett? Miért ragaszkodik ehhez az összeghez? Miből tevődik össze konkrétan? Van-e esetleg más, elfogadható ajánlata? Mit nyer a megállapodással? Mi az elfogadható állapot? Ha nem jön létre megállapodás, hogyan tudja igazolni a bíróságon a polgári peres eljáráson, hogy ez az összeg megilleti? Mit tud a polgári peres eljárásról? Mi az, amire nem tudta a választ a terhelt? Van-e esetleg más elfogadható ajánlata? Mit veszít, ha nincs megállapodás? Mi a legrosszabb, ami történhet vele? Tisztában van a büntetési tételekkel? Hogyan alakul az élete egy-két év múlva, ha itt nem lesz megállapodás? Ha a másik fél (fent említette) polgári peres eljárást kezdeményez, mekkora összeget kell kifizetnie? Mit tud a polgári peres eljárásról? Közös megbeszéléssel zártam a tárgyalást, röviden összefoglaltam a történteket, és felhívtam figyelmüket az információszerzés fontosságára, amelyek szükségesek a továbblépés felé. Az egyhónapos szünet a két tárgyalás között nem csak az információszerzés szempontjából megfelelő, hanem olyan, mint egy hosszabb ideig tartó különtárgyalás. Időt ad a feleknek arra, hogy átgondolják a megbeszélésen történteket, segíthet az álláspontok jobb átgondolásában. A második megbeszélés A második tárgyaláson a sértett ügyvédjével jelent meg, a terhelt viszont az ügyvédje nélkül.
6
Röviden összefoglaltam az előző megbeszélésen történteket, elismertem az előrehaladás irányába tett lépéseket. Megkérdeztem, hogy sikerült-e a feleknek a szükséges információkat megszerezni? Erre a sértett ügyvédje válaszolt. Elmondta, hogy ők ide a megállapodás miatt jöttek, amelyben csakis a másfél millió forint összegű jóvátétel az elfogadható. Az ügyvédnőnek ez a megnyilvánulása felbosszantotta a terheltet, és csendesen megjegyezte, hogy megérti az ügyvédnőt, akinek a minél magasabb összegű jóvátétel az érdeke, hiszen ez alapján kapja ügyfelétől a jutalékot, de azt is át kellene gondolnia, hogy neki milyen anyagi lehetőségei vannak. Ez a mondat mélységesen megsértette az ügyvédnőt, rögtön azzal reagált, hogy csakis az ügyvédi kamaránál meghatározott pénzösszegekért dolgozik, nem jutalékos rendszerben. A terhelt illedelmesen bocsánatot kért, sajnálta, hogy ezzel megsértette az ügyvédnőt, nem ez volt a szándéka. Az ügyvédnő felmérte a helyzetet és sürgősen távozott arra hivatkozva, hogy egyenlő eséllyel tárgyaljanak a felek, ugyanis a terheltet nem kísérte el az ügyvédje. Ezen a ponton nem kellett beavatkoznom az érzelmek kezelésébe. Különtárgyalások mintegy két és fél órás sorozata következett, ami azért volt hosszadalmas, mert a terhelt nem készült fel az egy hónap alatt, és folyamatosan telefonon kért információt az ügyvédjétől. A sértett esetében nehezítette az előrehaladást az ügyvédnő által a tudatába sulykolt másfél milliós összegű jóvátétel. Konkrétumokat nem tudott, nem akart mondani ezen összeg összetevőiről. Feltettem neki a kérdést: „Ne haragudjon, de miért is jött ma ide?” A sértett azt felelte, hogy megegyezni, jóvátételt kapni, majd az alábbi beszélgetés zajlott köztünk. -Mekkora összeget szeretne kapni? -Másfél millió Ft-ot. -Miért pont ehhez az összeghez ragaszkodik? -Mert az ügyvédem megmondta, hogy ennyit kell kérnem. „Honnan tudja, hogy az ügyvédje jól tudja?” Ajakbiggyesztés a válasz a sértett részéről. Önnek mire van szüksége? – tettem fel a következő kérdést. Önnek, nem az ügyvédjének? Hát…. ő ezen nem is gondolkodott. Ezt követően két olyan információ került a birtokomba, amit nem adhattam át a másik félnek, de hasznos volt, hogy a megállapodás irányába haladjunk. A sértett elmondta, hogy összességében 700 000 Ft összegű olyan kára van, amit számlákkal tud bizonyítani a polgári peres eljáráson, ha itt nem tudnak megállapodni. Ez tartalmazza a betegsége alatt csődbe jutott üzletét (ekkora értékben nem tudta letermelni egy megrendelőnek a kért faipari termékeket). A kórházba járás útiköltségét és az orvosnak adott paraszolvenciát nem tudja bizonyítani, fájdalomdíjat nem kér a volt barátjától. A tényleges kára kb. 900 000 Ft. Ebből, az akár 5 évig is elhúzódó polgári peres eljáráson az ügyvédje szerint 800 000–850 000 Ft-ot fog megkapni, ami a pénz értékének romlása szerint 5 év múlva, a mai áron 700 000-750 000 Ft-ot ér. Amit átadhattam a másik félnek az volt, hogy 800 000 Ft-ot kér tőle készpénzben, egy összegben, egy hónapon belül. A terhelt alaposan felkészült a második fordulóra, minden feltett kérdésemre tudta a választ. Nem szeretett volna büntetett előéletű lenni, kínos lett volna ez a családjában és az üzleti életben. Információja volt arról, hogy egy polgári peres eljárás keretén belül körülbelül 900 000 - 1 000 000 Ft-ot kellene fizetnie a sértettnek, 3-4 év múlva. Jelenleg csak 250 000 Ft készpénz áll a rendelkezésére…. Senkitől nem tud kölcsönt kérni, a bankokban pedig nem
7
hitelképes. Egy ötlete merült fel, hogy a 800 000 Ft-ból fennmaradó összeget, amit a sértett kért, 5 havi részletben fizeti meg, vállalván annak a kockázatát is, hogy lejár a közvetítői eljárás időtartama és a bíróság csak enyhítő körülményként veszi figyelembe a sértettnek megfizetett jóvátételi összeget. Ezt a sértett nem fogadta el. És a fordulópont… Ezen a ponton már én sem tudtam mit kezdeni a megállapodás irányába vezető úton, konstatáltam magamban, hogy itt már nem lesz megállapodás. Elvégre, a mediátor ne akarja jobban a megállapodást, mint amennyire azt a felek akarják! Összeültettem a feleket, elismertem a megállapodás kidolgozása irányába tett lépéseiket, felvázoltam a jelenlegi állapotot. A sértett részéről 800 000 Ft egy összegben, egy hónap alatt, a terhelt részéről 250 000 Ft banki átutalással a holnapi napon, a fennmaradó 550 000 Ft pedig 5 havi részletben. Arra kértem a feleket, hogy pár percig gondolkodjanak. Gondolják át ezt az ajánlatot és azt, amit már nekem a különtárgyaláson elmondtak. „Kivel, mi történik, ha itt nem sikerül megállapodniuk?” 10 perc elteltével megszólalt a sértett, a terhelthez intézve a szavait: „Egy feltétellel elfogadom a 250 000 Ft-ot, ha kapok mellé egy lovat.” A terhelt elmondta, hogy lovat nem tud adni, mert már nem a családi vállalkozásban dolgozik (lovas tanya működtetése), de szívesen felajánl 1 db 250 000 Ft értékű szezonális, névre szóló vízisí-bérletet, amit megnyerő gesztusként akár át is ruházhat egy befektetésre váró ügyfelére, a jövőbeli, gyümölcsöző üzlettársi kapcsolat érdekében. Ez megnyerte a sértettet, de 2 db vízisí-bérletet kért. A terhelt ebben nem tudott dönteni, ezért telefonon kért információt üzlettársától. És végre, 3 óra 10 perc elteltével megszületett a megállapodás! A sértett boldogan fogadta el a vízisí-bérletet. A megállapodás szövege A terhelt sajnálatát fejezte ki a történtek és következményei miatt. A terhelt, a sértett részéről jelentkező 250.000 Ft összegű jóvátételt megfizeti a sértettnek egy összegben, banki átutalással a holnapi nap folyamán, továbbá megküld a sértettnek (sértett lakcíme) 2 db, egyenként 250.000 Ft értékű szezonális, 2008. 04. 01-től 2008. 09. 30-ig érvényes, névre szóló vízisí-bérletet. A teljesítés megtörténtével a felek az ügyet lezártnak tekintik és egymással szemben egyéb követelésük nincs. A megállapodás írásba foglalása és az aláírások még kb. 20 percet vettek igénybe. A megbeszélés lezárása során tájékoztattam a feleket az eljárás további menetéről, megköszöntem az együttműködésüket. A maratoni küzdelem végén a felek elégedetten, mosollyal az arcukon kezet fogtak egymással, megköszönték a másik fél együttműködését (az enyémet is), telefonszámot is cseréltek annak reményében, hogy vízisíelés közben a két családot megint össze lehetne hozni…. A megállapodásban foglaltak maradéktalanul teljesültek. Tanulságok A felek közötti érzelmi /személyes konfliktus kezelése és technikái
8
Mindkét fél számára a legfontosabb téma a közös barátság megbeszélése volt, amelynek felidézése és emléke elindította a közös gondolkodást, még akkor is, ha a mediáció a jövőre fókuszál. A személyes konfliktust a sértett gerjesztette, aki nem tudta elviselni a terhelt sikerességét. De a terhelt részéről történő dicsérő elismerés a sértett irányába, a konfliktus érzelmi feldolgozása, és a korábbi barátság felidézése szintén hozzájárult a megbeszélés sikeréhez. A mediáció sikeréhez tehát azon keresztül vezet az út, hogy mennyire sikerül a feleknek érzelmileg feldolgozniuk a kettejük között történt konfliktust. Mindez különösen fontos olyan esetekben, ahol a felek korábban közeli ismerősök voltak, vagy jelenleg is egymás közvetlen társas környezetében élnek. Milyen lépéseket teszek és meddig megyek el, hogy legyen megállapodás? Az eljárás folyamatában leírtam a lépéseket és az is kitűnik, hogy minden mediációs technikát alkalmaztam, miután felmértem azt, hogy mindkét félnek saját, reális elképzelései és közös álláspontjai vannak a megoldás kidolgozásában. De fontos, hogy a közvetítő soha nem akarhatja jobban a megállapodást, mint a felek maguk. A megállapodásért a feleknek kell megdogozniuk, a mediátor felelőssége pedig az, hogy minden olyan segítséget megadjon nekik ehhez, amit a mediátori szerepe megenged. A mediáció célja A fenti eset is egyértelművé tette, hogy a mediáció célja nem a bűncselekmény lezárása egy formális megállapodással. Megtehettem volna, hogy mellőzöm az érzelmi kérdéseket, és mindjárt a megállapodásra, vagy a jóvátétel formájára kérdezek rá. Viszont akkor kettejük kapcsolatával semmi nem történt volna (esetleg jobban elmérgesedik), a konfliktus mögötti okokat nem értik meg, és nem nyílik tér egy olyan megállapodás felé, mely minden fél érdekein, és nem a pozícióin alapszik. Ha így jártam volna el, valószínűleg nem lett volna megállapodás, a mediáció formailag és érdemileg is eredménytelen lett volna. A mediáció célja tehát a bűncselekmény következményeinek megértése, a bűncselekmény mögött meghúzódó konfliktus kezelése, a felek közötti kommunikáció minőségének javítása, a konfliktus okozta érzelmek kezelése. És így nyílik meg a lehetőség kreatív, a felek tényleges érdekein alapuló, mindenki számára elfogadható megállapodások létrejöttére. Ha így teszünk, olyan megállapodások születnek, melyeket minden fél szívesen teljesít, hiszen ők maguk akarták annak létrejöttét, ők maguk dolgoztak meg az eredményért, ami minden érdeküknek megfelel. Akkor mért ne tartanák be? Személyesen én is sokat tanultam az ügyből. Saját tapasztalatom alapján egy örök igazságot szeretnék megosztani Mindenkivel. A mediátor szakmai fejlődése olyan, mint egy idegen nyelv tanulása. Minél többet tanulja az ember, minél jobban „beleássa magát”, minél jobban képzett, minél magabiztosabb, minél előrébb jut szakmailag, annál inkább megtapasztalja, hogy még mennyi mindent meg kell tanulnia ahhoz, hogy tökéletes legyen!
9
