Apró közlemények. Állattenyésztés

Apró közlemények. Állattenyésztés. A fejıstehenek etetésérıl. E kérdés fölött számos téves nézettel találkozunk: egyfelıl azt halljuk, hogy a teheneket csak bıven kell takarmányozni s a bı tejelés el nem maradhat; mások pedig azon véleményben vannak, hogy csak jó tehenekrıl gondoskodjunk, az etetés meglehetısen mellékes dolog, sıt a takarékosabb etetés ez esetben jobban jövedelmez is. Ezekkel szemben ki kell jelentenünk, hogy a tejelésre nem egészen alkalmas állatokat bármily bıven etessük, bı tejelésre alig számíthatnuk; másrészrıl pedig a legjobb tehén is tönkre megy és tejelése nem lesz tartós, ha a takarmánynyal szüken bánunk. A tejelés bısége sok körülménytıl függ, így a jóságára és mennyiségére négy befolyása van a tejmirigyek alkatának, és e szempontból nem egyedül annak nagysága, de constitutiója is tekintetbe jön; tehát fıleg az, képes-e a tıgy a bıséges tejproductió után gyorsan megújulni. Azonkivül eléggé ismeretes, hogy a különbözı szarvasmarhafajták között tejtermelés tekintetében jellemzı különbségeket találunk, így péld. a hegyi fajták kevesebb, de zsirosabb tejet, a lapályfajták ellenben több, de higabb tejet szolgáltatnak. Fiatal tehenek kevesebb tejet adnak, mint azok, melyek már többször borjaztak; továbbá a fejési idıszak is befolyást gyakorol a tejelésre. Kétséget nem szenved azonban, hogy a takarmányozás és az állatnak jó húsban léte szintoly fontosak, mint az individualitás, mert hiszen minden állati termelés csak a fölvett takarmány hatásának tulajdonitandó. Hogy tehát a tejtermelést lehetıleg fokozzuk, alkalmas tehenekrıl kell gondoskodnunk és ezeket bıven etetnünk. Különösen feltünt, hogy a takarmány nagy proteintartalma nagyon elınyös és legczélszerőbb az 1:5 táparány. Ha a protein mennyiségét nagyon alászállítjuk, a tej gyorsan elapad s a tehenek összeesnek és rosz kinézést nyernek. Igaz ugyan, hogy jó tehenek ez esetben még huzamos ideig bıven tejelnek; ha azonban egyszer lesoványodtak és tejük apadni kezd, a legbıvebb takarmányozással is alig leszünk képesek ıket helyreállitani s az elıbbi tejelékenységet elıidézni. Az eddig tett számos kisérlet szerint a tehenek napi adagja 500 k/g élısúlyra 1 2 k/g emészthetı protein; 0 3 k/g zsír és 5 25 k/g szénhydrat legyen; midın a zsír 2 5-el szoroztatván, 0 75 k/g + 5 25 = 6 k/g nitrogenmentes anyag jön ki, s így 1:5-höz táparány keletkezik. A takarmány azonban nemcsak a tej mennyiségére, de annak minıségére is gyakorol befolyást. A tejnek százalékos összetételén önkényesen nem sokat változtathatunk ugyan, mindazáltal a takarmány fıleg a tej víztartalmát nagy mértékben képes megváltoztatni, de azonkivül a különbözı takarmányfélék a tej alkotó részeinek, különösen a vajnak, különös tulajdonságokat, így a rendestıl eltérı jobb vagy rosszabb ízt, nagyobb keménységet vagy lágyságot és különbözı foku tartósságot kölcsönöznek. Így a kevés proteint tartalmazó takarmány faggyuszerü, morzsás vajat eredményez, s hogy a téli vaj sokkal kevesebbet ér a nyári vajnál, általánosan ismeretes. Igen fontos vitakérdést képez péld. a zöldtakarmánynak a tejre gyakorolt befolyása. Igen jeles gazdák vallják azon nézetet, hogy a zöldtakarmány az anyagnak egyenlıtlensége és a fejlıdés elıhaladtával változó emészthetısége folytán nem olyan jó, mint a széna, mely sokkalta egyenletesebb, mert készités közben nemcsak igen jól elegyedik, de elvitathatlanul egy és ugyanazon fejlıdési stádiumban levı füvekbıl áll. Ha azonban a tejnek és vajnak a zöldtakarmány okozta jobb minıségére gondolunk és nem tévesztjük szem elıl, hogy szénakaszáláskor és száritáskor a füvek leggyengédebb s így legkönnyebben emészthetı részei lemorzsolódnak, s hogy ennek következtében a széna több nehezebben emészthetı anyagot tartalmaz s a szénakészitéssel járó egyéb risicót is tekintetbe veszszük: a zölden való takarmányozást kell czélirányosabbnak tartanunk. A kizárólagos zöldtakarmány azonban

szintén kerülendı, s ahhoz legalább annyi szalmát kell keverni, hogy az negyedét képezze az összes takarmánynak, midın egyszersmind sok zöldtakarmányt kimélünk meg. A többi takarmányfélékre vonatkozólag legyen szabad nézetünknek a következıkben adni kifejezést: A szeszmoslék mindenesetre nagyon becses és fontos takarmány, sokat azonban nem szabad belıle etetni, mert különben úgy a vajon, mint a tejen észreveszszük rosz hatását; 500 k/g élısúlyra azonban 20–25 k/g moslék minden aggály nélkül adható; 60, sıt 80 k/g -ot etetni egyáltalán nem helyeselhetı s az állat egészségére is káros lehet. A melléktakarmányfélék közül legyen elég csak az olajpogácsákkal némileg foglalkozni, melyek nekünk oly kiváló szolgálatokat tesznek, hogy a gazdaságban termelt takarmányfélékben mutatkozó zsír- és proteinszükségletet fedezzük. A takarmány fıtömegét azonban nem képezhetik s fejenkint és naponkint 2 k/g olajpogácsánál többet etetni sohasem szabad. Dr A. Wage, meggyızıdést szerzendı arról, miképen értékesitik a theoretikus elveket a gazdaságban, számos adatot gyüjtött össze kis- és nagybirtokosoktól, s azokat kiszámítva, arra a szomorú tapasztalatra jött, hogy a gyakorlatban használt takarmánymegszabások 85 % czélszerütlen, 50 % pedig egyenesen rosz és hasznavehetetlen; például álljanak itt a következık. 500 k/g élısúlyra etetnek:

Bármily szembeszökı is e két esetben egyrészrıl a pazarlás, másrészrıl a zsugoriságig sovány etetés, ezek még nem a végletek; a protein ingadozik 0.62 és 2.0 k/g, a táparány 1 : 9 7 és 1 : 3 között! E számokhoz nem szükséges további magyarázatot csatolni. A fent emlitett takarmányszabványokban nem a tápanyagok mennyiségére vonatkozólag követtetett el az egyedüli hiba, nem kisfoku hibát találunk a takarmányfélék nemének összeválasztásánál is. Míg néhol a szálastakarmányt majdnem egészen elhanyagolják vagy legnagyobb részt csak szalmát etetnek az abraktakarmány mellett, addig máshol pazarul bánnak a szénával, minek következtében a táparány mindkét helyen hibás lesz. Különösen sok hibát követnek el a moslék, a répa, a sörtörköly stb. túlságos etetésével, szem elöl tévesztve, hogy valamely takarmány kitünı hízlalótakarmány lehet, s ugyanez a tejelıállatra károsan hathat. Legyen szabad végül az eddig fejtegetetteket röviden összefoglalva ismételni. Ha intensiv tejgazdaságot óhajtunk, válaszszuk ki a legmegfelelıbb fajtát, s ebbıl azon legmegfelelıbb egyedeket, melyek tapasztalás szerint a legbıvebben és legtovább tejelnek. Ügyeljünk a szálas- és abraktakarmány helyes arányára s arra, hogy az abraktakarmány csak pótszert képezzen. A táparány 1 : 6 és 1 : 4 5 közt ingadozhat. Az ipari hulladékok etetésénél kiváló óvatossággal járjunk el és igyekezzünk magunk azon mennyiséget kitalálni, mely a legjobb eredményt szolgáltatja.

Minden takarmány jóminıségü legyen, ne pedig penészes vagy rothadt; ezenkivül a legnagyobb tisztaság és az állatok gondos ápolása kivánatos. Az adagok inkább bıvebbek, mint szükebbek legyenek, s ha a takarmányozási rendet megállapitottuk, használjuk gyakran a marhamérleget, mely sokkal biztosabban tájékoztat, mint az egyszerü szemmérték. A takarmányozás ideje pontosan megtartandó s az adagok több részletben adandók; fris levegırıl, jó, nem túlságosan hideg ivóvízrıl gondoskodni el ne mulaszszuk, s akkor talán nem hallunk annyi panaszt a tejgazdaság rosz jövedelmezıségérıl, mint jelenleg. Növénytermelés. Minı módon használhatja ki a gazda a levegı nitrogenjét?1 A levegı nitrogenje szabad tulajdon és a gazdának ingyen rendelkezésére áll. Vannak növények, amelyek a fejlıdés bizonyos stádiumában a nitrogenszükségletet nem okvetlen a talajból fedezik, hanem képesek a táplálkozásukra szükséges összes nitrogenmennyiséget a levegıbıl felvenni. Ilyen növények: a csillagfürt, borsó, bükköny, lóherefélék stb. E növények segélyével tehát a talaj nitrogentartalmát szaporíthatjuk, és visszapótolhatjuk azon veszteségeket, amelyek a nitrogentartalmu termékek exportja, a trágya és talaj nitrogenjének elszállása s az altalajba való beszivárgás által beállanak. A gazdára nézve rendkivül fontos e körülmény, s nagyobb tıkemegtakaritással jár, ha képes talaját a levegı nitrogenjével trágyázni. A levegı nitrogenjének ekkénti kihasználása a következı módon történik: 1. Elvetünk nitrogengyüjtı növényeket s az összes termési eredményt a következı évben elvetendı culturnövény alá alászántjuk. Ezen eljárás mellett egyévi termés veszendıbe megy, amiért is ezen eljárás csakis könnyő, száraz homoktalajon lenne alkalmazandó. 2. Elvetünk hüvelyeseket és lóhereféléket, a termést learatjuk s a talaj trágyázására felhasználjuk a visszamaradó tarlót és gyökereket. 3. Elvetünk csillagfürtöt, seradellát vagy lóhereféléket gabonával, azt learatjuk s az aratás után fejlıdı növényeket késı ıszszel vagy kora tavaszszal alászántjuk. 4. A fınövény learatása után a tarlót alászántjuk, a talajt bevetjük (luczernával, lóherével), májusban lekaszáljuk, a tarlót alászántjuk s azután bevetjük burgonya vagy takarmányrépával.

A harmadik eljárás különösen alkalmas a rozsnak agyagos homok- vagy homokos agyagtalajban való mívelésénél. Neuhaus-Selchow, akinek e téren igen nagy tapasztalatai vannak, áprilisban vagy május elején vetıgéppel elvet 40–60 k/g kitünı, csiraképes seradellamagot hektáronkint a már körülbelül 15 c/m magas gabonanemőek (rozs, zab, árpa) közé. Ha a 1

A pillangósviráguak mint nitrogengyüjtı növények. „Mezıgazdasági Szemle” 1887. évi folyamának 329. lapja.

vetés kézzel történt, úgy a mag vasboronával aláboronáltatik. A rozs virágzásának idejében – ha a gabona sőrő: elıbb, ha ritka: utóbb – még 100 k/g csillagfürt-magot szórat el, hogy legalább az elvetett trágyázó növények egyike tenyészszen és a talajt befödje. A talaj felszinén maradó csillagfürt-magvaknak, hogy kicsirázzanak, természetszerüleg esıre van szükségük; nagy szárazságban fejlıdésükben visszamaradnak.

A gabona learatásakor az elvetett növények csak annyira fejlıdtek ki, hogy a kasza nem igen sérti meg ıket, ha elég magas tarlót hagyunk. Ha az ısz nem száraz, úgy a fejlıdés buja leend, s ha az idı kedvezı volt, oly mennyiségben fejlıdött, hogy Neuhaus adatai szerint a nitrogentartalom (beleszámítva a gyökereket is) hektáronkint 140 k/g-ot tesz ki; ily mennyiségü nitrogent 28.000 k/g istállótrágya tartalmaz. Ehhez járul még azon körülmény, hogy a kisérletek szerint a zöld növényekben levı nitrogen sokkal gyorsabban hat, mint az istállótrágyában levı. A buja növés, és annak bebizonyitására, hogy még nitrogenben szegény talajon is mily könnyen veszik fel a nitrogengyüjtı növények a levegıbıl a nitrogent: legyen szabad Dr Wagner kisérletét fölemliteni. Dr P. Wagner nitrogenben szegény talajon három éven keresztül augusztus hóban bükkönyt és borsót vetett el, a zöld-növénytömeget késı ıszszel alászántotta és tavaszszal tavaszi rozszsal vetette be. A zöld trágyanövények kellı ápolás, elég phosphorsav- és kálitrágyázás mellett oly buján nıttek, hogy az egymásután következı három év alatt a földfölötti részben körülbelül 200 k/g levegınitrogent (hektáronkint) kötöttek le, a rozstermésben 3300 k/g mag- s 7500 k/g szalmatöbbletet eredményezve. Ebbıl látható, hogy a borsó és bükköny nitrogentrágya nélkül nitrogenszegény talajon is folytonosan buján terem meg, sıt még akkor is, ha az összegyüjtött nitrogenmennyiség egy más nitrogen-elvonó növény által a talajból elvonatik. De ez csakis bizonyos körülmények közt történik: elégséges víz, elégséges phosphorsav, káli és mész jelenlétében; ezeket a növény a talajból veszi fel, a nitrogent pedig a levegıbıl. Az eddigi, különösen pedig Schutltz-Lupitz kisérleteibıl az tünik ki, hogy ha a talajból akár phosphorsav, akár mész vagy káli hiányzik, a zöldnövény-trágyázás lehetetlenség; különösen ne szenvedjen a növény hiányt káli és phosphorsavban. S e két tápanyag jelenleg már oly olcsó és oly könnyen beszerezhetı, hogy az azokkal való mőtrágyázás nehézségbe egyáltalán nem ütközik. Phosphorsav-trágya gyanánt különösen alkalmas a Thomas-salak, amely, amint a több helyütt végzett kisérletek is mutatják, amellett, hogy olcsó, igen szép terméstöbbletet eredményez, s nagyobb mennyiségben alkalmazva, a növényeknek hosszabb ideig phosphorsav-forrását képezi.

Fontos a zöldnövény-trágyázás a rétekre nézve is. Habár maguk a főfélék nem is nitrogengyüjtı növények, de miután a here- és bükkönyfélék a réteken nagyobb számban találhatók, s ha ezeknek elég felszívható phosphorsav és kálijuk van, úgy ezek a nitrogent a talajba gyüjtik s a rétek sokkal bujábban nınek. Sokszor bámulatos azon hatás, amit réteken káli- és phosphorsavtrágyázás által elérünk, s ennek oka a fentebb elmondottakban rejlik. Kertészet. Könnyen nevelhetı palmetta. Az egyéves nemesítvényt három jól és erıteljesen fejlıdött szemre visszametszük; e szemek legmagasbika (81. ábra a) a függélyes növekvésre, a másik kettı (81. ábra b) az elsı emelet alakitására van rendelve; az ez utóbbiakból kijövı hajtások még gyenge korukban lazán bár, de mégis úgy erısíttetnek meg az állványhoz, hogy a vízszintessel mintegy 30 foknyi szöget képezzenek. A következı tavaszszal, ha a fı- és mellékágak jól fejlıdtek, körülbelül 30 m/m-nyire a kiindulási ponttól, minden ágat három szépen fejlıdött szemre visszametszünk (81. ábra c), amelybıl ismét egy egyenes (82. ábra a) és két oldalág (82. ábra b) képzıdik; ezen oldalhajtások valamennyiét körülbelül 20 foknyira állítjuk a fıhajtástól, és ezen irányban évenkint erısségüknek megfelelıen visszanyesve tovább neveljük. Végül a középsı (83. ábra a), valamint az oldalágakat (83. ábra b), a kezdettıl függélyesen nevelt vezérág kivételével, gyengéd hajlitással függélyesre irányítjuk, s egymástól egyenlı távolságra a fajtának megfelelı tetszıleges magasságra eresztjük fel. A két alsó, majdnem vízszintesen álló oldalágat (83. ábra c), melyek irányuk miatt növés tekintetében visszamaradnak, szintén gyengéden fölfelé irányítjuk, s amint a fıágat (83. ábra a) elérik, ablactatió által azzal egyesítjük. Egy ily palmetta körülbelül 3 m/ széles tért igényel, s miután rajta nem sok alakitani való van és fejlıdéséhez mesterséges uton alig kell hozzájárulni, dilettansok által is könnyen nevelhetı s szabályos alakja és dús lombozata folytán kellemes látványt nyujt.

Borászat.

A magyarországi borkereskedés.2 Magyarországon (Horvát-Szlavonország nélkül) a szılıvel beültetett terület nagysága, az orsz. statistikai hivatal tízévi átlaga szerint (1874-tıl 1883-ig bezárólag), 361.564, a legujabb kat. felmérés szerint pedig 316.790 H/a, tehát az elsı szerint még 44.774 H/a-ral több. A kimutatott szılıterület azonban még idáig sem érte el legnagyobb kiterjedését, s daczára az azt pusztitó phylloxerának, évrıl évre még ujabb területek lesznek szılıtıkékkel beültetve, valaminta szılı mívelése is mindinkább javul. Külforgalmi statistikánk boraink kivitelérıl igen örvendetes képet mutat, s ha az alább közlendı adatok iránt panaszt emelni lehetne, az inkább oda ütne ki, hogy tényleges borkivitelünk mennyisége sokkal nagyobb, mint amennyit azon adatok mutatnak. Mert hisz’ tudjuk, hogy hazánk nyugati és északi részein át sok bor vitetik ki az osztrák örökös tartományokba szekéren, amely kivitelrıl az adatok nem foglaltatnak árúforgalmi kimutatásainkban, mivel ezen adatok gyüjtésére az orsz. statistikai hivatal semmiféle közegekkel nem rendelkezik. A bornak tömeges forgalma köztudomásulag hordókban történik, mivel azonban nagymennyiségü bor palaczkokban is szállíttatik, s ennek még külön jelentısége is van: tehát statistikai hivatalunk a bornak külforgalmát e kettı szerint szétválasztva, külön-külön is kimutatja, s e beosztást itt mi is követni fogjuk. Eszerint a bor külforgalma hordókban az utolsó öt évben a következı volt:

Noha hazánk nagy bortermelı ország, azon mégsem kell fennakadunk, hogy mi tetemes mennyiségü bort hozunk be a külföldrıl. Azon behozott bor legnagyobb része dalmácziai, tengermelléki és dél-tiroli, de olaszországi, sıt szerbiai bor is, mely többnyire Fiuméba és más magyar városokba érkezik, gyakran csak átmenetileg, de igen sokszor keverés czéljából a mi borainkkal, hogy aztán ismét kiszállíttassanak Francziaországba, Svájczba és másfelé, s így a behozott borokból itt vajmi kevés fogyasztatik el. A behozatal tárgyát képezik a dalmácziai, a tengermelléki (leginkább isztriai) és a dél-tiroli sötétvörös borok, melyek a mi borainkkal keverve, azoknak szép piros színt kölcsönöznek, s miután a külföldi borfogyasztók elınyt adnak a vörös boroknak, s annak élvezete ott inkább el van terjedve, ellenkezıleg a mi szokásunkkal: tehát e keverés csak elınyére válik borainknak, s ez igazolja egyszersmind annak nagy behozatalát a külföldrıl. Azonban nemcsak ezért hozatnak be hozzánk a fent emlitett országok borai, hanem mert Fiume kikötınk egyszersmind nagy borkereskedelmi hely lévén, itt adatnak el a dalmácziai s a szigetek borai, melyeket többnyire franczia borkereskedık vásárolnak össze és szállitanak innen legtöbbnyire Bordeauxba, valamint Rouen, Marseille és Cette kikötıvárosaikba is. Borkivitelünk, bármennyire is hangoztatják sokan az ellenkezıt, örvendetes haladást mutat, s noha nem hiányoznak az akadályok, melyeket a külföld útjába gördít, s amelyeket ujabban ismételt vámfölemelésekkel tetemesen szaporitott, az mégis évrıl évre emelkedik, amit a felsorolt adatok is mutatnak. Nem szándékom bortermelésünk és borkereskedelmünk számos bajairól beszélni, az nálamnál hivatottabb szakemberek dolga lévén, csupán rámutatni akarok itt azon körülményre a kishitüekkel szemben, akik szıleink pusztulását és boraink elértéktelenitését hangoztatják minduntalan, hogy Magyarország többé-kevésbé nem 2

Telkes Simon „Eledelek és italok” czimü mővébıl.

bortermelı országokkal lévén körülvéve, amelyekben a bor élvezete, az általános jólétnél fogva, mely azokban létezik, meglehetısen van elterjedve, de amely a jólét emelkedésével még fokozódni fog, és hogy ennek következtében szerepünk a bortermelés terén nemcsak hogy alábbszállani nem fog, hanem határozott kilátásunk van arra, miszerint szılımívelésünk s a borászatunk jövıje sokkal kedvezıbb lesz, mint a jelene, különösen pedig akkor, ha elég korán hozzálátunk szıleink rationálisabb míveléséhez és boraink jobb értékesitéséhez. Erre még különösen képesít bennünket azon elıny is, hogy míg a franczia, olasz, görög, dalmácziai, dél-tiroli, spanyol stb. borok forgalombahozására tılünk viszik ki a hordónak való dongát, addig a magyarországi borkereskedelemnek a hordó sokkal jutányosabban áll rendelkezésére. Borkivitelünk legnagyobb és nevezetesebb helyeit annak termelési helyein s azok közelében, mint annak természetes gyülhelyein kell keresnünk és találjuk is. Így a legnagyobb borkiviteli helyek, betősoros rendben, a következık: Budafok (Promontor), Eger, Keszthely, Kis-Marton, Nagy-Kanizsa, Nagy-Várad, Pécs, Pozsony, Sopron, Szent-György, Lajta-Szt-Miklós (Neudörfl) és Versecz. Nem lenne képünk teljes borkivitelünkrıl, ha azon kisebb forgalomról nem tennénk emlitést e helyen, mely úgy a vasuton, mint a postán (az utóbbin 5 k/g-os és kisebb sulyu hordókban) történik. És pedig elsı helyen kell itt emlitenem Kis-Martont, Sopron megyében, melynek Szárazvám (Mühlendorf) a vasuti állomása. Innen temérdek szállítmány küldetik szét kisebb hordókban, túlnyomó részben azonban Ausztriába, de nem ám a bor nagy fogyasztó helyeire, – mint Bécs, Grácz, Prága, Krakkó stb., – hanem leginkább kisebb helyekre, s ezek közt igen sok van Galicziában, s így hihetıleg a bor közvetlen fogyasztóihoz, ami úgy a küldıre, de még inkább a küldöttre nézve igen elınyös. A postai szállítmányok nagy mennyisége által különösen kitünik Versecz, ahonnan Roth Lipót borkiviteli kereskedı igen sok bort küld ki 5 k /g-os hordókban, különösen a Német birodalomba, és pedig ennek leginkább Hamburg (Rothenburgsort) nevü városába, valamint ugyanoda más helyekre is. Végre fölemlitem, hogy kisebb hordókban bor kivitetik hazánk még más városaiból is, de csak szerény mennyiségben, mint péld. Sopronból. Hazánkból a bort leginkább a vasuton szállítják ki, de azért tetemes mennyiségeket visznek ki hajón is, s itt különös emlitést érdemel Budafok (Promontor), ahonnan igen sok bort szállitanak ki hajón; végre, az arányt véve, legkevesebb bor vitetik ki a tengeren. Fiume kikötınk borkivitele ugyan elég élénk, amennyiben innen bort kiviszünk nemcsak a fent emlitett helyekre, hanem London, Glasgow, Liverpool, Leith és Swansea nagybritanniai kikötıvárosokba, valamint egyes küldeményeket New-Yorkba is, a braziliai Santos és Rio-de-Janeiroba, úgyszintén a spanyolországi Barcellonába és még más helyekre is. Mindezekbıl láthatjuk, hogy borainkat nagyon sokfelé szállítjuk ki, s hogy a kivitelünk még mindig emelkedik, azt már eleintén constatáltuk. De borkivitelünk nagyságának egyenlıtlensége azt is mutatja, hogy a külföld még mindig nem biztos vásárlója borainknak. Ennek oka részint borkereskedelmünk fejletlenségében rejlik, részint pedig abban, hogy borainkat a külföldi nemzetek ízlése szerint még nem tudjuk eléggé jól elkésziteni. Ezáltal szenved bortermelésünk is, és a bort – ha sok, ha kevés – nem tudjuk oly jól értékesiteni, ahogy annak különben történni kellene, ha a külföldre, mint biztos vevınkre, mindenkor számíthatnánk. A bor helyes pinczekezelése nálunk még csak kevés helyen lévén keresztülvive, nem csoda, ha kivitelünk a palaczkozott borból még aránylag és általában igen csekély, különösen ha párhuzamba állítjuk az utóbbit azon borkivitelünkkel, mely hordókban történik. De vigasztalódjunk azzal, hogy borbehozatalunknál palaczkokban; borkivitelünk ugyanabban annál tízszerte is nagyobb, s így csak mégis ez is ér valamit. Megjegyzendı még, hogy úgy a behozatalnál, mint a kivitelnél számos oly küldemény is fordul elı, mely csak mintakép szállíttatik ide-oda s amelyet a pénzügyministerium különös rendelkezése folytán az

árúforgalmi statistikába szintén fel kellett venni. Különben a forgalom nagyságát a palczkozott borokból az utolsó öt évrıl a következı számok mutatják:

A nem nagymennyiségü palaczkozott bort többnyire Bécsbıl és leginkább Budapestre hozzuk be. De hozunk be olyat Vöslau, Nussdorf, Grácz, Trieszt, valamint általában az osztrák tengermellékrıl és nemcsak a fıvárosba, hanem hazánk más helyeire is. Úgyszintén kevés palaczkbort hozunk be Mainz és Hamburg német városokból is. Ami a palaczkozott bor kivitelét illeti, ennek jelentékenységét inkább abban találjuk, hogy az noha lassu, de folytonos emelkedést mutat, mely emelkedést pinczekezelésünk haladásának is tekinthetjük. E haladás nemcsak azért örvendetes, hogy ezáltal ismét számos ember nyer foglalkozást itt bent az országban, hanem azért is, mert ezáltal boraink saját czímkéink alatt kerülvén a külföldi forgalomba, ezeknek terjedéséhez és emeléséhez hathatósan hozzájárulnak. Azonban pinczekezelésünk hiányain kivül palaczkozott borkivitelünk nagy akadálya még a palaczkok drágasága, melyeket elıbb a messze külföldrıl, többnyire a csehországi Aussig és Neusattel-Elbogen vasuti állomások mellett levı nagy üveggyárakból kell hozatni. A palaczkozott bor jelenlegi fıkiviteli helyei: Budapest, azután Pozsony és Sopron városok. Jelentékenyebb mennyiségben kivitetik az még Pécs, Versecz, Villány, Arad, Eger és LajtaUjfaluból, valamint kisebb mennyiségben igen sok helyrıl, mint Mád, S.-A.-Ujhely, Tállya, Gyöngyös, Munkács, Kassa, Nagy-Kanizsa, Ujvidék, Ujszıny, Gyır, Tata-Tóváros, Szegszárd, Forró-Encs és még számos más helyrıl. Vegyes. A gazdasági tanintézeteknél 1888 márczius hó utolsó napján készletben volt eladó tárgyak jegyzéke. I. Magyar-óvári gazdasági akadémia. Gazdasági magvak: Cinquantino-tengeri 80 q; l q ára 7 frt. Pignoletto-tengeri 50 q; 1 q ára 7 frt. II. Keszthelyi m. kir. gazdasági tanintézet. a) Állatok: Simmenthali növendékbika (8–15 hónapos) 4 drb, Nathusius-tenyészkos (2 éves) 8 drb; 1 drb ára 55 frt. Ugyanaz (1 éves) 16 drb; 1 drb ára 50 frt. Merino-tenyészkos (2 éves) 1 drb; 1 drb ára 30 frt. Ugyanaz (1 éves) 2 drb. Fésüs tenyészkos 1 drb. b) Gazdasági magvak: Répamag (oberndorfi), mult évi termés, 40 k/g; 1 k/g ára 50 kr. III. Kassai m. kir. gazdasági tanintézet. a) Állatok: Hampshirei kos (1 éves) 1 drb. Ugyanolyan kosbárány ¾ vér 4 drb; 1 drb ára 10 frt. Rambouillet-kosbárány 8 drb; 1 drb ára 10 frt. Frieslandi kosbárány 14 drb; 1 drb ára 10 frt. Ugyanaz félvér kosbárány 1 drb. b) Gazdasági magvak: Búza, tavaszi vetımag Jurenák-féle (81 k/g-os) 16 q; 1 q ára 9 frt. Improved peerless-árpa, vetımag (72 5 k/g-os) 54 q; 1 q ára 9 frt 50 kr. Székely tengeri (76 k/gos) 5 q; 1 q ára 7 frt. IV. Adai m. kir. földmíves-iskola. Gyümölcsfa-csemeték: Vadalma-magoncz (2 éves) 30.000 drb; nagyobbnak darabja 1 kr, aprónak 0 5 kr. Vadkörte-magoncz (2 éves) 15.000 drb; nagyobbnak darabja 1 kr, aprónak 0 5 kir. Vadgesztenye-magoncz (1, 2 és 3 éves) 10.000 drb; nagyobbnak darabja 1 kr, aprónak 0 5 kr.

V. Csákovári. m. kiráyi földmíves-iskola. Állatok: Simmenthali növendékbika (1½–2 hónapos) 5 drb. VI. Zsitva-újfalui m. hir. Földmíves-iskola. Állatok: Igásló 2 drb, igásökör 4 drb, berkshirei öreg kocza (mustra) 1 drb, berkshirei kanmalacz 1 drb, kocza 10 drb, ártány 9 drb. A faimpregnálásra ajánlt carbol-oleum, melyet Fischer és Heidelberg budapesti jóhirő vegyészeti gyára készít, s mely a gazdaságokban mindjobban terjed, a fa rothadása és korhadása ellen a legmegfelelıbb szernek bizonyult. Szakértı gazdák és technikusok igen kedvezıen nyilatkoznak a carbol-oleum használatáról a vízépitészetnél zsilipekre, töltéskorlátokra, karók és deszkákra s egyáltalán mindenütt ott, ahol a farészek vagy szárazon vagy nedvesen állnak, vagy váltakozva vannak kitéve a szárazság és nedvesség behatásának. A carbol-oleum olcsóbb, mint a vastagon folyó kátrány, s elınyét a kátrány fölött bizonyítja azon körülmény, hogy higabb, mint az s könnyebben behatol minden repedésbe, hasitékba; a fán netalán levö gyantarészeket feloldja és erélyesebben desinficiál, mint az utóbbi. Meleg idıjárásnál az oly fafelületeket, melyek nem kerülnek föld alá, elég egyszer bemázolni a forró olajjal, annál is inkább, mert szükség esetén a bemázolást ismételni lehet. A nem egészen légszáraz fát minden évszakban forró carbol-oleummal ajánlatos kezelni. A hidak azon részeit, melyek váltakozva vannak kitéve a szárazság és nedvességnek, továbbá kavicscsal behintett padlózatát carbol-oleummal ajánljuk bemázolni. Különös figyelmet kell forditani a fa homloklapjaira (bütü), amelyekre a fa edénycsomói nyilnak, mert ezeken a helyeken szokott kezdıdni a korhadás és az alsóbb rendü organismusok elszaporodása. Ezeket tehát külön kell gondozni azáltal, hogy annyi olajat kenünk rájuk, amennyit csak beszívni képesek. Különös figyelembe ajánlva e hasznos szert, nem mulaszthatjuk el t. olvasóink figyelmét arra felhívni, hogy az emlitett czég – mint lapunk hirdetési rovatában is látható – a carbol-oleum árát ujabban tetemesen leszállitotta, nevezetesen az új árak: körülbelül 200 k/g-ot tartalmazó hordók megrendelése esetén 17 krral, 100 k/g-nál kisebb mennyiségben 19 krral, 5 vagy 10 k /g-os próbaküldemények bádogszelenczékben 22 krral állapíttattak meg kilogrammonkint.