APRÓ KÖZLEMÉNYEK. ÁLLATTENYÉSZTÉS. Milyen idıs üszıre bocsáthatjuk a bikát? Az összes állattenyésztés fıtörekvése manapság a
kisebb-nagyobb mérvü gyors fejlés elérése; a külföld valóban bámulatra méltó mérvben képes volt elérni, azonban azt sem lehet tagadni, hogy sok esetben túl is hajtják az elvet a kellı határon. Több német és amerikai lap emlitést tesz arról, hogy 18–20 hetes borjúk megfolyatva, a bikát fölvették s a kellı idıre, habár gyenge borjút szültek. Habár hihetetlennek látszik, hogy egy ilyen állat, mely kilencz hónapig van a méhben és melynek teljes kifejlıdésére 5–6 év szükséges, életének már ötödik havában fogamzék, a tényt mégsem lehet eltagadni. De azok, akik a fentebbi eseteket közzétették, azt sem tagadták, hogy az ily korai fogamzás után soha oly erıteljes utód nem várható, mint azon állatoktól, melyek elsı fogamzásuk elıtt kellıleg megerösödhetnek. Ahol az ily túlkorai fogamzás a napirenden van, ott a törzsnek okvetlenül vissza kell fejlıdnie. Elhibázott dolog tehát a korai fejlésre akként törekedni, hogy nem veszszük figyelembe azon tehetségeket és tulajdonságokat, amelyek a tehénnek értékét meghatározzák. Különben is a gyors fejlés nem fajtatulajdonság, habár az egyik fajta nagyobb képességgel bir is e tekintetben, mint a másik. A vemhes, valamint késıbb a fiatal állatnak fehérjében dús takarmányon való tartása által a gyors fejlést époly biztosan elérhetjük egypár generatio után, mint amily biztosan eltünik a gyors fejlés tulajdonsága, ha az ilyen állatokat már kora ifjuságuktól kezdve nem a legfehérjedúsabb takarmánynyal etetjük. Még a különben igen lassan fejlıdı magyar marhának a fejlıdését is siettetni lehet, ha kora ifjuságától kezdve dús concentrált takarmánynyal etetjük. Mily korban bocsássuk tehát az üszıt bika alá? oly kérdés, amelyre batározottan felelni nem lehet, mert ez éppen úgy függ a fajtától vagy törzstıl, mint a táplálás minıségétıl; általában az egész tartástól, továbbá a tenyésztés fıczéljától. Általában azt lehet mondani, hogy az üszıt akkor kell megfolyatni, midın azon stadiumában van a fejlettségnek, hogy további fejlıdésére már sem a vemhesség, sem a késıbbi tejproductio hátrányos befolyással nem lesz. A jól táplált és gondozott üszıket legjobb megfolyatni, ha az elsı fogváltáson már átestek, tehát 17–20. hónapban; mert ha sokáig nem folyatjuk meg az üszıt, akkor az a következı hátrányokkal jár: 1. A tehén fölnevelésének költsége annyival lesz több, mint amennyibe az üszı tartása azon idı alatt kerül, amíg czél nélkül és fölöslegesen meddın hagyatott. 2. Ha sokáig nem folyatjuk meg az üszıt, akkor a tejelválasztó szervek sokáig nélkülözik azon ösztönt, mely kifejlıdésüket a vemhesség alatt serkenti, s így ezek a szervek tökéletlenül fejlıdnek ki. Nem szabad azonban azt sem gondolni, hogy a korai megfolyatás oly biztos eszköz, mely a jó tejelıteheneket létesiti; mert hogyha nincs meg a kellı alap ezen szervek kifejlıdéséhez, akármit is csinálunk, rosszul fognak azok fejlıdni tovább is. Csak annyi áll, hogy a korai borjazás elısegiti, a késıi hátráltatja a tıgy kifejlıdését. De nincs szabály kivétel nélkül. Péld. a párisi 1856-ki kiállitáson az elsı dijat (2000 frankot) nyert észak-hollandi tehén hároméves korában bocsáttatott bika alá, elsı borját tehát négyéves korában ellette és tıgye mégis szebben volt kifejlıdve s több tejet adott, mint bármelyike a kiállitott teheneknek, habár ezek is mind elsıranguak voltak. 3. Ha az üszı folyatását többször kielégitetlenül hagyjuk, akkor párzási ösztöne gyengül, sıt az is megeshetik, hogy egyáltalában nem veszi föl, többé a bikát, s így mint tenyésztésre alkalmatlan, kimustrálandó.
Általában, mondja Tisserand, ha jó tejelıtehenet akarunk tenyészteni, akkor a nemi ösztön kielégitésével nem szabad soká késnünk; míg ha nagy és formás testet akarunk elérni, akkor tovább kell ezzel várnunk, s tekintettel azon veszélyre, hogy több üszı marad így meddı, annál jobb takarmánynyal etetni, hogy ezek felhízlalása könnyü legyen. Ha korán megfolyatjuk az üszıt, akkor az elsı borjazás után csak rövid ideig fejjük, hogy a tehén korai elgyengülését megakadályozzuk. Ha az ivadékokat nagytestőeknek akarjuk tenyészteni, akkor a jó takarmányozás mellett a késıi megfolyatás erre biztos eszköz, az igásmarha nevelésénél is csak késıbb szabad az üszıt bika alá bocsátani. A túlkorai vemhességet némelyek nem tartják az üszık fejlıdésére hátrányosnak. Azonban az ilyen állat testi fejlıdése nagyon kell, hogy szenvedjen az ébrény táplálása által, mert ezen anyagokra saját testének fölépitésére is szüksége van. Minél fiatalabb tehát a vemhes állat, annál nagyobb hátrány ez az ı fejlıdésére, mert annál nagyobb szüksége van magának az ébrény táplálására forditott anyagokra. Ha a korai vemhesség a tejelékenységre mindig nem is hátrányos, de a test kifejlıdésére mindenkor az. Az ilyen állatok hamarább is megöregszenek, mint azok, melyek az elsı vemhesség elıtt kellıképen ki voltak már fejlıdve. Amint igaz az, így ir Hengeveld, hogy a korai vemhesség némely szerveket tevékenyebbekké tesz, úgy hasonlókép élettani igazság az is, hogy ezáltal más szervek fejlıdésére hátrány háramlik. Ha az állatot korán használjuk a tenyésztésre, az fejlıdésében visszamarad, mert az ébrény a táplálék egy részét növekedésére használja fel. Ha az ébrény megszületik, akkor a tejelválasztás áll be az anyánál, és pedig nem oly mérvben, mint az az újszülött táplálására szükséges, hanem fokozottabb mértékben, mert a tıgy a mesterséges kiürités (fejés) által ösztönözve van, hogy sokkal több tejet válaszszon el, mint a természetes körülmények között. Ez is hátrányos a fiatal anyaállatra. Az eredmény talán jó tejelıtehén lesz, azonban sokkal fejletlenebb testalkata, mintha az üszı késıbb fogamzott volna. Ezért kisebbek most a tehenek, mint azelıtt, s ezért rosszabb tejelık is. Igaz, hogy a korai megfolyatás hátrányai a dús táplálás által némileg ellensúlyozhatók, de nem teljesen, mert a vemhes állat nem képes annyi táplálékot magához venni; illetıleg kihasználni, hogy az ébrény szükségletének kielégitése mellett saját szükségletét is teljesen kielégítse. Az arzén hatása a lovakra. Az arzén hatásának kipuhatolására számos helyen több pontos
kisérlet történt. Így egy vén sovány ló, melyen már a legjobb takarmány se fogott, hetenkint háromszor 0.30 g/ arzént kapott, s már két hét mulva elkezdett hízni, s annyira összeszedte magát, hogy mindenkit meglepett; de mikor az arzént megvonták tıle, ismét oly meglepı gyorsan megsoványodott, étvágyát elvesztette, szıre kihullott és nem volt megmenthetı. A ló az arzénes sav iránt igen nagy ellenálló-képességet mutat, mint az a következıkbıl is kitetszik: Egy négyéves ló 23 nap alatt összesen 33.30 g/ arzént vett be s hasmenés csak az utolsó napokban mutatkozott; hogy emellett a ló jól érezte magát, azt fıleg majdnem zabolázhatatlan pajkossága és élénksége mutatta. Az arzénnel etetett lovak rövid idı alatt bátrabb kinézésüek lesznek, szemeik csillognak és szikráznak, mint a Belladonna alkalmazásánál, az orrlyukak kitágulnak, a száj habzik, a szır fényes lesz, az állat meghízik, mintha kitünı és bı takarmányban részesitenék, mi azonban csak csalódás, s azonnal elmulik, amint az arzén-etetéssel felhagytunk. Mily káros lehet ez a vevıre, ki e kupeczfogást nem ismeri, könnyen belátható; fontos ennélfogva megtudni, hogy a vásárlandó ló nem-e arzénnek köszöni tüzességét. Az ilyen ló lehelete foghagyma-szagu, foghagyma-szagot érzünk az istállóban is, hol az arzénnel tartott állatok ganaja hever;
legbiztosabb azonban az ily gyanús állat ürülékét egy chemikussal megvizsgáltatni, mert a megevett arzén egy része a szilárd ürülékbe kerül s jelenléte abban könnyen kimutatható. Teheneknek is megpróbálták adni az arzént, de nem jó sikerrel, mert ennek következtében a tej elapad, miért is az ilyszerü csalásra czélszerőbbnek tartják itt-ott az antimon alkalmazását. TEJGAZDASÁG. Hogyan lehet a tej zsírtartalmát fokozni? Az állattenyésztık fıtörekvése a tejelımarkánál
ezideig abban nyilvánult, hogy olyan marhát tenyészszenek, mely lehetı sok tejet termel; az azonban bizonyos dolog immár, hogy a tejelömarha nemesitésénél a tej minıségére, nevezetesen annak zsírtartalmára is súlyt kell fektetni és meg kell kisérteni a tejelımarhában mind a két tulajdonságot egyesítve lehetıleg fokozni. Ugyanazon fajtának vannak egyedei, melyek igen zsiros tejjel birnak, ismét más olyanok, melyeknek teje sovány. A tenyésztınek tehát feladata: ezen jótejü teheneket kiválogatni s csak ezeket használni a továbbtenyésztésre. Az a nézet, hogy a jó tejelıtehenek teje gyenge minıségü, nem egészen helyes. Legjobban bizonyítják ezt a következı példák. Két darab Shorthorn-tehén közül: a) Borjazott szeptember 8-án, adott naponkint 19.48 k/g tejet, melynek zsírtartalma 2.47 %. b) Borjazott szeptember 19-én, adott naponkint 20.05 k/g tejet, 6.44 % zsírtartalommal. Négy darab jerseyi tehén közül:
Az angol tejgazdasági évi kiállitáson a mult évben az általában sovány, de sok tejérıl ismeretes hollandi tehenek között kettıt találtak, melyek egyikének teje 4.53, a másiké 4.38 % zsírt tartalmazott. Tehát még ezen fajtának is vannak egyedei, amelyek a beltenyésztés által a tej zsírtartalmának emelésére alkalmazhatók s a keresztezés ezen czél elérésére nem okvetlenül szükséges. A jó minıségü és sok tejet adó teheneket a következıleg kell tenyésztenünk 1. A takarmány a tej minıségére fölötte nagy befolyást gyakorol, a takarmány tehát olyan legyen, hogy tıle zsírdús tejet nyerjünk. 2. A különbözı szarvasmarha-fajták teje igen különbözı mennyiségü zsírt tartalmaz. Á tejelımarha kiválasztásánál tehát erre nagy súlyt kell fektetni és nem szabad pusztán a tej mennyiségét irányadóul venni. 3. A vajkészitésnél az a fı, hogy a tejbıl minél több vajat legyünk képesek elıállitani; miután pedig ezen czél nem minden nagyon zsírdús tejü tehénnél érhetı el, mivel az ilyen tehén sokszor igen kis mennyiségü tejet ád, azért sokszor tanácsos lesz oly fajtát kiválasztani, mely kevésbé zsírdús, de nagyobb mennyiségü tejet ád. 4. Mindenekfölött szükséges az egyes tehenek tejének megvizsgálása által kijelölni azon állatokat, melyeknek teje nagy zsírtartalma által kitünik. A további tenyésztésnél pedig az egyes állatoknak ezen tulajdonsága a nagymennyiségü tej mellett irányadó legyen.
5. A tej zsírtartalmának a keresztezések által való emelésénél szem elıtt kell tartani azt is, hogy az állatoknak vágósúlya és a jó takarmányértékesités ne csökkenjen, mert ezen esetben a tejproductio emelése által elért jó eredmény a testsúly és a takarmányértékesités csökkenése által ellensúlyoztatnék. A fentebbi elvek szem elıtt tartása mellett a beltenyésztés általi nemesités sokkal biztosabban és jobb eredménynyel fog czélhoz vezetni. BAROMFITENYÉSZTÉS. A baromfiak beltenyésztése. A baromfi-tenyésztésnél legtöbb esetben a legközelebbi rokonok
tenyésztése üzetik, sıt a hivatásszerü baromfi-tenyésztık sem gondolnak arra, hogy a rokontenyésztésnek megvan a maga határa. Mert ha a rokontenyésztés kitünı szolgálatokat tesz is azáltal, hogy a véletlen elıálló kitünı tulajdonságokat mintegy megszilárdítsuk és állandóvá tegyük törzsünkben, s így nagyot hibáznánk, ha ily esetben a rokontenyésztéstıl óvakodnánk; ellenkezı esetben a rokontenyésztés oly veszélyeket rejt magában, melyeket lehetetlen emlitetlenül hagyni. Az ilyen állatok kisebbek, gyengébbek lesznek, betegségekre hajlandóbbak; termékenységük csökken, sıt egészen meg is szőnik s az állatok az albinismusra hajlandóbbak lesznek. Így a Bramaputra-tyúkra vonatkozólag következıket tapasztalták: A vérfrissités elmulasztása abban nyilvánul, hogy a tenyésztés eredménye csökken, amennyiben az utódok kisebbek lesznek, nagy sarkantyúkat kapnak, a lábaik és czombjaik kopaszak és szép sárgaszinü tollazatuk fakóvá, sıt szürkévé és piszkos-fehérré változik. A cochinchina-tyukok rokontenyésztésérıl irja Völschau: elıször is lábszáraik kopaszodnak meg és sárga lábuk testszinü, sıt kékes-szürke lesz; testalkatok évrıl-évre kisebbedik, végül a cochin-jelleget egészen elveszti. A bóbitás tyukok, ha egy más törzsbıl való szép bóbitáju kakasról nem gondoskodunk, elvesztik búbjukat. Ha a spanyol tyukokat tenyésztjük szoros rokonságban, szép fehér pofájuk mindinkább megvörösödik, a kakasok taréjja lekonyul. A szép foltos állatok elvesztik jellemzı foltjaikat és lassankint fehérek lesznek. Az arany brabant-tyukok is folyton fakóbb szinüek és kisebbek lesznek a beltenyésztés folytán. Ennélfogva czélszerü idırıl-idıre idegen törzsekbıl felfrissiteni a vért, midın is jól megtermett, fiatal és jellegzett kakasokat kell szerezni, melyekért nem kell sajnálni a pénzt; a vérfrissités mindig kifizeti magát. ÁLLATGYÓGYÁSZAT. A fertıtelenités. Fertıtelenités vagy desinficiálás alatt mindazon eljárásokat értjük, melyek
által az emberek vagy állatok egészségére ártalmas anyagok, különösen pedig a ragadós betegségek okozói és elterjesztésére szolgáló mikroskopikus szervezetek, az ú. n. bacteriumok megsemmisíthetık. A desinficiálást az állategészségügyi törvény több ragadós betegségnél határozottan elrendeli, de az állatorvosok maguk is sokszor alkalmaztatni ajánlják; fontos dolog tehát, hogy a gazda a desinficiálás jelentıségével úgy általánosságban, valamint az egyes esetekben való kivitelénél teljesen tisztában legyen. A desinficiálás fogalma alá tévesen sorolják némelyek azon eljárást, midın a ragályos anyagoknak keletkezését óhajtjuk egy vagy más módon megakadályozni; meg többször tévesztik össze a fertıtlenitést a szagtalanitással, mert azon véleménybeli vagyunk, hogy a káros anyag szagának eltávolitásával magát a káros anyag ártalmasságát is megszüntetjük. Mindenesetre jó a rosznemü gázokat, melyek péld. a rothadó trágyából vagy egyéb anyagokból keletkeznek, eltávolitani, mert ezek az állatok egészségére csakúgyan káros hatással vannak; mindazáltal azon anyagok, melyekkel a kellemetlen szagot eltávolítjuk, a betegség okát nem képesek megsemmisiteni. A kellemetlen gázok szagát ne iparkodjunk
különbözı füstölıanyagokkal elvenni, mert ezen esetben a káros gázok az illetı helyen maradnak, csak nem vagyunk képesek rólok tudomást venni, mert a füstölı-szer erısebb szaga nagyobb mérvben hat szaglási idegeinkre. Az ily esetben legjobb szer az egyszerő ventillatio, mely által a káros gázok egészen eltávolíttatnak. Számos kisérlet által bebizonyitott tény, hogy a bomlásnak induló anyagok roszszagu gázai sokkal kevésbé ártalmasak az állati egészségre, mint azon mikroorganismusok, melyek az efféle bomlási processusoknak rendes terményei szoktak lenni. Azon szer tehát, mely a roszszagu gázokat eltünteti, anélkül hogy ezen apró szervezeteket megsemmisitené, nagyon keveset ér és a fertıtlenités megkülönböztetése a szagtalanitástól nagy haladás volt. A tudományos alapon véghezviendı desinficiálásnak tehát a ragadós betegség okainak ismerete a fıkelléke; a betegséget csak akkor fogjuk legyızhetni, ha megismerjük annak okozóját. Számos kisérlet eredményeként fölvehetjük, hogy a rothadásnál elıjövı bacteriumok nagy része az állatok egészségére nem káros, másrészt azonban biztosan fölvehetı, hogy a rothadó anyagok valóságos tenyészdéi és elterjesztıi az állati egészségre káros bacteriumoknak, ugyanezért minden desinfectio a rothadási processusok megakadályozására törekszik. Az ujabb tudományos vizsgálódásoknak nagy érdemük, hogy számos, az állati egészségre káros mikroorganismus fejlıdésének phasisait földeritették, úgy, hogy lehetséges ezeket legalkalmasabb lelhelyeiken megsemmisiteni. Az okszerü desinficiálás keresztülvitelére nézve fontos, hogy tudjuk, miszerint az állati betegségek mely anyagokban terjeszthetık, hogy mik a betegséget elıidézı apró szervezetek életföltételei, szaporodásuk módja, anyaga s miként semmisíthetık meg a desinficiálás által. De szükséges az egyes anyagokat ismerni, hogy mily mértékben képesek ezen szervezeteket megölni, s hogy ezen szerek minı módon alkalmazhatók a legnagyobb sikerrel. Ezen a téren dr Koch és tanítványai terjesztették a legnagyobb világosságot; övék az érdem, hogy ma oly különféle anyagokat tudunk alkalmazni, amelyek az emberi és állati betegségek egész sorának csiráit biztosan elölik. Általában ismeretes dolog, hogy a magas hıfok majdnem minden káros mikroorganismust megsemmisiteni képes, míg az igen alacsony hıfok csak egy idıre szünteti be ezen szervezetek életmüködését. Hogy azonban valamely fertıtlenitı szer hatásáról biztos itéletet mondhassunk, szükséges, hogy ezt valamely betegség elıidézı okának megsemmisitésénél birálhassuk meg. Meg kell jegyeznünk, hogy valamely fertıtlenitı szer hatását csak akkor mondhatjuk tökéletesnek, ha nem csupán a betegség bacteriumának tovaterjedését, hanem ha a betegség újra keletkezésének csiráit is teljesen és tökéletesen elöli. A mikroorganismusoknak ezen csirái a parányi szervezetek legedzettebbjei, melyeket elölni igen nehéz s a legtöbb bacillus efféle sporákkal mindig bir. Az egyes fertıtlenitı szerek birálatának eredményét fıbb vonalaiban az alábbiakban közöljük. Az eredményeket dr Jäger érte el a különbözı fertıtlenitı szereknek rövid idı alatti behatása után. A mész hatására nézve a kisérletek azt mutatták, hogy éppen a kisérletek anyagául szolgáló sporákat megölni nem tudta; ellenben egész sorozatát a bacteriumoknak s ezek közt meglehetıs ellentállókat is rövid idı alatt megölni képes; különösen az orbáncz, sertésvész, baromficholera és takonykórnál még az oldattal kezelt anyagoknál is alapos desinfectiót végzett. A chlormész 5 %-os mészoldatban az anthrax sporáit is megöli. A sertésvész bacteriumai még az igen híg (1 : 100 mésztej) chlormész-oldatban is elpusztultak. Kevésbé hatásosnak bizonyult a kátrány. A fa- és kıszén-kátrány csak igen hossza idı alatt képes elpusztitani a sertésvész bacteriumait. A 4 %-os carbolsav, melyhez 2 % sósav adatott, az
anthrax és tuberculosis bacteriumait rövid idı alatt elpusztitotta. Az ujabb idıben nagyon felkapták a creolint. A creolin a carbolsavgyártás egy mellékterménye. A creolin sötétbarna, syrupszerü, terpentinhez hasonló folyadék, terpentinre emlékeztetı szaggal, aromatikus, késıbb csípıs ízzel. Cseppenkint öntve vizbe, azzal keveredik. Tökéletesen oldódik aetherben, ellenben oldhatatlan faszeszben. A creolin hatása amily sokoldalunak, époly kitünınek bizonyult. A creolin még szokatlanul nagy adagokban, tiszta állapotban beadva sem mérgezı, s így nem fordulhat elı az az eset, hogy például fürösztés közben, vagy ha egyik állat a másikról lenyalja, megmérgezze magát. Elınye továbbá a carbolsav fölött, hogy vízzel könnyen és jól keveredik. Eisenberg bécsi egyetemi tanár nyomán e szer fertıtlenitı tulajdonságait a következıkben foglalhatjuk össze: A 2 ‰ creolint tartalmazó vízben csak a streptococcus pyogenis és erysipelatis, továbbá a choleraspiriliák pusztulnak el; a bacillus pyogenis foetidus, thypusbacillus, staphylococcus cereus flavus bacillus, pyocyneus és az anthrax-bacillus fejlıdése szünetel, minden másféle mikroorganismus ellenben érintetlenül marad. Hasonló folyamat történik a creolin ½ %-os oldatában, azzal a különbséggel, hogy ily erısségü oldat ½ óra alatt a mikrococcus tetragenus és staphylococcust, kivéve minden más mikroorganismust, elöl vagy legalább is fejlıdésében megakadályoz. A creolin 4 %-os oldatában minden mikrococcus és bacillus legkésıbb 20 másodpercz alatt megsemmisül. E kisérletekbıl kifolyólag Eisenberg azon következtetésre jut, hogy a creolin 5 %-os oldatában egy olyan fertıtlenitı szert birunk, mely minden mikroorganismust azonnal és biztosan elpusztit, anélkül hogy ezen oldat nagyobb mennyiségben jutva is a szervezetbe, legcsekélyebb mértékben is mérgezıleg hatna. Tökéletesen hasonló eredményt érünk el 3 %os oldatával is, ha ezen oldat legalább egy perczig hat be a mikroorganismusokra. Egy másik kisérlet avégbıl eszközöltetett, hogy a legtöbb ellentállást mutató sporák, nevezetesen az anthrax- és szénabacillus sporáknal szemben miként viselkedik a creolin. Egyidejüleg a carbolsavval is hasonló kisérletek eszközöltettek, hogy a kettı egymással párhuzamba legyen állítható. Ez alkalommal kitünt, hogy míg a 8 %-os carbol-oldat hét nap alatt az anthrax-sporákat megsemmisiteni, avagy fejlıdésükben akadályozni nem képes, addig a 2 %-os creolinoldat azonnal akadályozza a sporák fejlıdését, harmadnap pedig egészen elöli azokat, a 6 %-os pedig azonnal megsemmisiti ıket; a legnagyobb ellentállást mutató szénabacillus sporáknál körülbelül hasonló eredmény éretett el. Ezekbıl látható tehát, hogy a creolin egy igen értékes fertıtlenitı szer, amely az eddig ismerteknél annyival is többet érı, mert absolute ártalmatlan, míg más fertıtlenitı szerek többé-kevésbé mérgezık. A carbollal összehasonlítva, a 3 % creolinoldat megfelel a carbol 5 % oldatának, 2 % oldata 3 % oldatának és már 1 % oldata is igen hatékonynak bizonyult. E körülmények s az, hogy Ausztriában e szert a juhrüh ellen kiterjedt mérvben alkalmazzák, késztette Kovácsy tanárt arra, hogy vele a juhrüh ellen kisérleteket tegyen. A juhrüh ellen ezideig használt gyógyszerek – mint az arzén, sublimat, dohányforrázat stb. – vagy nem bizonyultak elég hatékonyaknak és ismételt fürösztésekre sem voltak képesek eredményt felmutatni, vagy pedig mérgezı voltuk miatt a juhok egészségét is veszélyeztették. Hiszen tudvalevıleg a juhrüh ellen forgalomba hozott oly számos gyógyszer csaknem mindenike mérgezı s legtöbbjénél a vignetta óva inti a használót: „Darauf zu achten, dass die Augen des Thieres geschützt und ein Ablecken verhindert wird.” Ámde ki fogja azt megakadályozni akkor, mikor péld. 500 drb juh fürösztésérıl van szó, hogy azok egymást meg ne nyalják, hogy a fürösztés alkalmával szervükbe-szájukba folyadék ne jusson? Bizony azt bajos volna megakadályozni, s épp azért különösen a juhok fürösztésénél kerülni kell a mérgezı szereket.
Ámde mind e mai napig nemmérgezı szer nem volt olyan, mely a rühatkákat teljes biztossággal pusztítja el. Ma azonban itt van a creolin, amely a legkitünöbb rühellenes szer. Szoptatós anyákat fürösztött oldatában, anélkül, hogy a bárányoknak legcsekélyebb bajuk lett volna, pedig ez esetben már csakugyan elkerülhetetlen, hogy a bárányok anyjukat meg ne nyalják. Ezelıtt mintegy két évvel a kassai tanintézet környékén fekvı juhászatokban nagy mérvben terjedt el a rüh, úgyannyira, hogy a külsı majorjában fekvı juhászatot a fertızéstıl megóvni nem lehetett, amenynyiben közvetett áthurczolás folytán néhány egyednél a rüh tényleg föllépett. Bı alkalom nyilt tehát kisérletezésekre részint a szomszédos, részint pedig saját juhászatukban, s mindkét helyen valóban nagyszerü eredményeket ért el, úgyannyira, hogy az intézeti juhászatban a továbbterjedést is sikerült megakadályozni, s a betegség csupán az elsı izben befertızött néhány darabra szorítkozott. Tapasztalat szerint egyszeri fürösztéssel is czélt lehet érni. Mindamellett biztonság kedvéért ajánlatos másodszor is nyolcz nap multával eszközölni a fürösztést. – Szóval: a creolin hivatva van a fertıtlenitı szerek között rövid idı alatt kiváló helyet elfoglalni. Az 5 %-os emulsiók a tuberculosis bacillusait tönkreteszik. A natron- és kálilúg kevésbé mutatnak desinficiáló hatást. A hyermangánsavas káli és vasvitriol igen kis hatásu szernek bizonyultak. Ellenben a sublimat 1: 1000-es vizes oldatban is megöli az anthrax bacillusait a legrövidebb idı alatt. 3 és 5 %-os vizes carbolsav-oldat a sublimathoz hasonló hatásu, éppen így a chlorvíz is. Hogy az egyes szerek a különbözı betegségeknél miként alkalmaztassanak, az nagyon függ a helyi körülményektıl és annak megállapitása mindig a gyógyítást vezetı állatorvos dolga; ehelyütt még csak pár fontosabb dologra terjeszkedünk ki. Általában akkor fogunk a legbiztosabb eredménynyel desinficiálni, ha mindazon tárgyakat, melyeken a betegség okai rátapadva lehetnek, teljesen megsemmisítjük. Öreg fajászlak, ócska szerszám, amelyeket a ragadós betegségben levı állatok használtak, elégetendık. Ezt azonban mindenütt nem lehet megtenni, mert kissé drága eljárás volna; azért a legtöbb helyen a fent elsorolt fertıtlenitı szerek egyik vagy másikának okszerü alkalmazása lesz a teendınk. A fertıtlenitı szert a desinficiálandó tárgy tulajdonságai szerint fogjuk megválasztani. Ha az állatok álláshelyét kell desinficiálni, akkor ezt az alomnak elhordásával és elégetésével fogjuk kezdeni, a további eljárást a padozat anyaga és ennek vastagsága szerint fogjuk megállapitani. Ahol a padozat közönséges, a földbe helyezett kövekbıl áll, ott ezeket el kell távolitani, a földet alóluk 20–30 c/m mély rétegbıl kidobni, a talajt nyers carbolsavval megöntözni, azután új földet hordani be s a nyers carbolsavval lemosott köveket újból helyükre rakni. Az asphalt- vagy betonpadlót elég 5–10 %-os carbolsavval vagy chlorvízzel jól lemosni. A fal és a vakolat hasonló módon kezelendı. A vályogfalnál a külsı réteget le kell verni, úgyszintén a téglafalnál a vakolatot, a falat magát chlormészszel bemeszelni, s úgy kell ismét az új vakolatot felrakni. Az öreg nádat el kell égetni. Az összes jászlakat, faeszközöket szintén sublimatoldat, carbolsav vagy chlorvízzel kell lemosni. A vaseszközöket forró vízbe teszszük, vagy pedig úgy desinficiáljuk, mint a fát. A bırnemüek sublimatoldattal vagy carbolsavval megmosandók. Ha a padláson takarmány volt s az istállópadlás nem volt tökéletesen záró, akkor a takarmányt legjobb elégetni, vagy ha sok a takarmány, hogy kár volna elégetni, akkor a határba kell kivinni és sokáig kiszellıztetni. A járványos istállóból kikerült trágyát el kell égetni. A desinficiálás módját legjobb az állatorvosra bízni. Különben a desinficiálást nem minden esetben kell mindazon tárgyakra kiterjeszteni, melyeket fentebb elsoroltunk. Így péld. anthrax, takonykór, marhavész, tüdıvész stb. energikusabb desinficiálást kivánnak, mint péld.
a lovak takonykórja vagy a tıgygyuladás stb., melyek könnyebben elpusztítható ragály anyaggal birnak. Minden desinficiálásnak azonban meghatározott terv szerint kell történnie. Minden desinficiálás után az istállót hosszabb ideig alaposan szellıztetni kell, és az egész munkának a vége általános istállótatarozás lesz. Minél megfelelıbb az istálló, a tatarozás annál kevesebbe kerül, mert a kıbıl solidan épült istállóban a desinficiálás könnyebben és rövidebb idı alatt véghez vihetı, mint a vályogból épült istállóban. A jó anyagból czélszerüen épült istállók a legjobb óvszerek az állati betegségek ellen. NÖVÉNYTERMELÉS. Tapasztalati elvek a mezıgazdaság körébıl. A talaj által produkált termés arányban áll a talaj
erejével, azaz azon növényi tápanyag-mennyiséggel, mely abban fölvehetı állapotban találtatik. E növényi anyagok legnagyobb részét trágyázás által pótolni kell; a talajnak lassu elmállása, ha a talajt mégoly gondosan míveljük és mélyítjük is, nem nyujt annyi tápanyagot a növénynek, hogy az kielégitö terméseket adjon. A földmívelésnek szükségképen a gazdaságban termelt istállótrágyán kell alapulnia; a mőtrágyák csak arra valók, hogy a terméseket nagyobbítsák és az istállótrágya hiányát pótolják. A gazda oda törekedjék, hogy az elérhetı legnagyobb termések elıállitására szükséges trágyamennyiséget a legolcsóbb áron termelje; ez pedig elérhetı, ha annyi takarmányt termel, hogy ezekbıl állatai segélyével a szükségelt trágyamennyiség kikerüljön. A koplaló állat és sovány földek a rosz gazdát jellemzik. Ki túlságosan sok szemes terményt vet, kárát vallja; a szemes termények és takarmánynövényeknek egymással arányban kell lenniök, mert csak gazdag földterem sok magot, s gazdaggá a trágyává vált takarmány teszi a földet. A talaj termıerejét csak a takarmány termelés gyarapítja, a szemes termények pedig csökkentik s elıbbi nélkül meg nem állanak. – Az állattenyésztés csak olcsó takarmány mellett fizeti ki magát, s csak ez esetben terjeszthetı ki kellıképen. Legtöbb esetben a takarmányos föld, ha a kellı arány betartatik, nagyobb hasznot hajt, mint az, amely szemes terményeknek van fentartva. Az a gazdaság, mely fejlıdni akar, elıbb a takarmány alá trágyázzon, a szemes termények alá való trágya akkor magától adódik. Fiatal heretarló ıszi legeltetése. Az idıjárás és talajviszonyokhoz képest a fiatal herés állása az elsı ıszszel nagyon különbözı lehet s ehhez tartja magát a gazda annak megítélésében, hogy azt legeltesse-e vagy nem. Azzal mindenki tisztában van, hogy a késıi legeltetés juhokkal mindig káros, s ez okból kerülendı. Ha a fiatal here az aratás után jól megerısödött, azt szarvasmarhával aggály nélkül legeltethetjük, sıt a legeltetést sokan a here késıbbi fejlıdésére elınyösnek tartják; mert ha nem legeltetnénk, akkor egyes növények igen felnyúlnának, míg a lelegelés folytán a megbokrosodás igen elısegíttetik. Ha ugyanis a fıtengelyt az állat leharapta, a lé a hónaljak felé irányul s ottan a mellékhajtások fejlıdését nagy mértékben elımozdítja. Ennek következtében a here már ıszszel erısebben megbokrosodik, minek a herés tökéletesebb benıttsége lesz a biztos következése tavaszszal.
Ha ellenben a fiatal herés a védönövény learatása után gyenge, akkor czélszerőbb azt nem legeltetni vagy a legeltetéssel várni addig, míg a növények kellıképen megerısödtek, s ekkor is csak annyi ideig engedjük reájuk a marhát, míg biztosak vagyunk, hogy a fagyok beálltáig a
növények ismét kellıképen megerısödnek; ha a tél beállta elıtt a here ismét összeszedheti magát, akkor nincs mitıl tartani. Sıt ha a herés talaja oly laza, hogy attól tarthatni, miszerint a legelı állat egyes növényeket gyökerestıl kitép: a herét jobb lesz ıszszel idejében lekaszálni, ellenkezı esetben a legeltetés éppen olyan czélszerünek mondható. A répalevelek bevermelése. Számos kisérlet után legjobbnak bizonyult a répalevelek oly
módon való bevermelése, hogy a levegı a veremtıl minél tökéletesebben távoltartassék. A leveleket egy-két napi hervadás után 2–3 m/ széles, ½–¾ m/ mély vermekbe teszik, melyekben a talajvíztıl nem kell tartani. Az oldalfalak függélyesek legyenek s a sarkok kigömbölyítendık. Minthogy a levegınek hozzájutása a beálló erjedést elımozdítja s ily körülmények között nagyon is könnyen lépnek fel oly processusok, melyek rothadást, penészedést okoznak s a levelek megromlását okozhatják: arra kell törekedni, hogy az egyes levélrétegek jól letiportassanak, ezenfelül az egyes, 6–8” vastag levélrétegekre 2” vastagságban polyvát vagy szecskát teszünk, mely a nyomás és erjedés folytán keletkezı levet felszívja és a veszteséget elkerülhetıvé teszi. A levelek a verem fölött összébb rakatnak, körülbelül 1 m/ magasságnyira, melyet azután jó vastagon földdel takarnak be, hogy a levegıtıl a répalevelek elzárassanak. A tömeg most lassankint sülyedni kezd s arra kell ügyelnünk, hogy a földrétegen keletkezı repedések azonnal betömessenek. A levelek sózása nem bizonyult czélszerünek. Az ily módon bevermelt levelek rendszerint jól tartják magukat és czélszerüen februárban etethetök. Alkalmas besavanyitási mód a következı is: A leveleket mindjárt a répaföldön verem nélkül szalmával rétegezve egymásra rakják, míg a rakás 1½–2 m/ magasságot ér el, s kivülrıl csak kevés szalmával takarják be. A levelek így egész télen jól eltarthatók, az idıjárástól alig szenveduek valamit és szükséglet szerint etethetık. BORÁSZAT. Vizsgálódások a bor nyulóssága fölött. A nyulósságot rendszerint csak a fehér borokon
tapasztaljuk, noha Nessler szerint a vörös borok is megnyulósodhatnak. A megnyulósodás által a bor sőrüvé válik, benne felhöszerü zavarosság mutatkozik, s a palaczkból kiöntve, úgy folyik, mintha olaj vagy tojásfehérje volna; a nyulós bor izére nézve bágyadt és nyálkás. Az most a kérdés: mi okozza a bor nyulósságát? – Pasteur szerint két különbözı organismus okozhat nyulósságot: az egyik parányi, olvasószerüleg összefőzött, gömbölyü bacteriumokból (coccusok) áll, melyek átmérıje egy mikro-milliméter; a másik szabálytalan alaku sejteket képez, melyek valamivel nagyobbak az élesztısejteknél. Bersch is talált a nyulós borban az apró golyócskákon kivül 3–4-szer oly nagy sejteket is. Nessler tüzetesen foglalkozván a bor nyulósságának tanulmányozásával, azt állítja, hogy a Pasteur által leirt olvasószerü sejtek a nyulós borban néha nem is lelhetık, néha pedig csak igen kis mennyiségben. Minden nyulós borban lelhetünk ellenben számtalan gömbölyő, mozgásban levı testecskét, melyek azonban oly parányiak, hogy 500-szoros nagyitásnál is csak pontoknak látszanak. Az elmondottakból kitetszik, mily különbözı nézetek merültek fel a borok nyulóssága felıl. Végül legyen megemlítve, hogy Berhamp a Pasteur-féle olvasószerü golyós bacteritunokat Mikrococcus viscosus-nak nevezte el, s ezóta kizárólag ezeket tartják a nyulós bor, sör, tej, répalé stb. okozójának. Legujabban Dr Ernst Kramer foglalkozott e kérdés, különösen a bor nyulósságának tanulmányozásával, és vizsgálódásának eredményét a bécsi tudományos akadémia elé terjesztette, melybıl a következıket rövidre összefoglalva közölni szükségesnek tartunk.
Mindenekelıtt meg kell jegyezni, hogy a folyadékok megnyulósodását szerinte nem egy mikrococcus, hanem legalább is három különbözı bacteriumféle okozhatja, még pedig elıször is egy pálcza-bacterium, mely azonban csak a neutrális vagy gyengén alkalikus nádczukor-oldatokat teheti nyulósakká. A másik csak savanyu szılıczukoroldatokban és a borban okozhat nyulósságot, a harmadik csak a tejczukorra hat és a tejet változtatja nyulós folyadékká. Az elsıt Bacillus viscosus sacchari-nak, a másikat Bacillus viscosus vini-nek nevezte el. A B. sacchari a borban nyulósságot okozni nem képes, minek oka abban keresendı, mert az emlitett bacillus a savanyu folyadékokban – minı a bor – nem képes megélni. A nyulós borban következı mikroorganismusok lelhetık: Meglehetıs vékony és aránylag hosszu pálczikák, melyek hossza 2–6 mikromilliméter és vastagsága 0.6–0.8 mikromilliméter, miközben gyakran 14 mikromilliméter hosszu lánczok is képzıdtek, anélkül hogy egyeseket a lánczban megkülönböztetni lehetett volna. A nyulós borban e bacillusok oly nagy számban lelhetık, hogy az egyszerü górcsövi vizsgálat meggyız arról, hogy ezek már egyedül is okozhatják a nyulósságot. Ha a nyulós bort levegıvel keverve egyideig állani hagyjuk, az üledéket ver, mely nagyobbrészt sőrő nyálkából áll. Ha ezt tovább vizsgáljuk, reá jövünk, hogy ez majdnem kivétel nélkül a fentemlitett bacillusokból áll, melyeket egy üvegszerü, a festéket be nem fogadó, nyulós anyag tart össze, melyet a bacillus külsı membranja feldagadásának róhatjuk fel. Ezenfelül minden nyulós bor tartalmaz élesztısejt-, eczetpenész-, borvirág-csirát stb. és nagyszámu apró, gömbölyü, különbözı nagyságu golyócskákat; ezek különbözı nagyságából azt következtethetjük, hogy ezek detritus golyócskák, melyek a bor fehérje-, tannin- stb. tartalmára vezetendık vissza. E golyócskák nem ritkán a fentemlitett bacillus lánczai végére telepednek, miáltal ezek úgy néznek ki, mintha coccuslánczok volnának. A B. viscosus vini-t nagy fáradsággal sikerült sterilizált borban a levegı oxygénjének kizártával tenyészteni, s ha egészséges borok e tenyésztett bacillusokkal beoltattak, 4–8 hét mulva nyulósakká lettek. E bacterium az ú. n. anäerobia bacteriumok közé tartozik, mert ha a levegı borhoz fért, egyetlen esetben sem sikerült a bort nyulóssá tenni. Ezen állitást azon tapasztalat is igazolja, hogy azon esetben, ha a nyulós bort egy másik palaczkba töltjük át és a levegıvel jól összerázzuk, a bor újból felhigul és a nyálka a bacteriumokkal egyetemben a fenékre ülepszik. Az oxygén tényleg megöli e bacillusokat. Legjobbau tenyésznek e bacilusok a 15 egész 18 C° között; ha a hömérsék 30 C°-ra emelkedik, a bacillusok elpusztulnak, miért is, ha a nyulós bort 30 C° felé melegítjük, az elvesziti nyulósságát. E bacillus táplálékát csak szölıczukor képezi, melyet nyálkává, szénsavvá és mannittá alakít. A képzıdött nyálka mint a fermentum (a bacillus) assimilatio terménye tekintendı s nem más, mint felduzzadt, illetve nyálkává változott külsı membran. Ez egy szénhydrat, képlete: C6H10O6, s így nem lehet más átváltozott cellulosenál. A mannit és szénsav erjedési termények, illetve a belsı légzés terményei, s a mannit nem mint elsırendü, de mint a kérdéses bacillusok belsı légzésének secundär terménye tekintendı. Elsırendü termények szénsav és hydrogén, mely utóbbi in status nascens a szılıczukrot mannittá változtatja. KERTÉSZET. A meleg víz befolyása a növényekre. Számos tapasztalat igazolja azon állitást, hogy a langyos
víz a növények fejlıdésére fölöttébb elınyös. Ennek két oka van: elıször, mert a hideg a
gyökér tevékenységét csökkenti, s így a földfölötti részek fejlıdését is gátolja; másodszor, mert a meleg a gyökér tevékenységét fokozza, s így elımozdítja az ágak, a levelek stb. fejlıdését. Ez okból az öntözésre, amennyire lehet, csak meleg vizet használjunk s a kertészek a majdnem forró vízzel való öntözéssel csodákat mővelnek. Ha a virágcserépben kellemetlen szagot érzünk és a növény beteges kinézésü, lazítsuk meg a talajt, míg az nedves, ügyelve, hogy a hajszál-gyökereket meg ne sértsük, hagyjuk elegendıképen kiszáradni, hogy a gyökerekhez levegı jusson s ezután öntözzük meg 30–36 R° meleg vízzel és meg fogunk gyızıdni, hogy a gyökerek ezen hıfokot jól kibirják, míg a kártékony férgek elüzetnek általa. Ha a föld megszáradt, a meleg vízzel még egy-kétszer megöntözzük s a növény csakhamar buja fejlıdésnek indul. A meleg vízzel való rendszeres öntözés a talaj melegségét pótolja és fokozza a növekedést. A datura, heliotrop, lantanusok bámulatos gyorsan fognak fejlıdni és virágozni, ha ıket kiültetvén a szabadba, meleg vízzel rendszeresen öntözzük. A leveles növényeket is csak meleg vízzel kellene öntözni a szabadban is. A meleg vízzel való öntözés a gyümölcs kifejlıdését is elımozdítja, sıt a cseresznye, ribiszke, szılı érését is nagyban elımozdítja. Gyümölcsfa-ültetés ısszel. Legtöbb faiskolában szokásos a kelendıbb gyümölcsfa-csemetéket
már ıszszel kiszedni, hogy azok az eladásra mindig készen legyenek. Ha most ezen fiatal fákat télen vagy tavaszszal feltakarjuk, feltünik, hogy ezek már fiatal rostos gyökereket képeztek; tehát olyan idıben, midın a kiültetésrıl szó sem lehet. Ezen körülménybıl következik, hogy az ıszi ültetés folytán a fiatal fák a tavaszszal ültetettekhez képest jelentékeny elınyben vannak. Ha még hozzávetjük, hogy tavaszszal mennyire összehalmozódik a munka; továbbá, hogy a rövid tavaszon át nem egyszer szárazságot kell szenvednünk és a kiültetett fiatal fákat nem kis költséggel hosszabb ideig locsoltatnunk kell: be kell látni, hogy az ıszi ültetés elınyösebb, s hogy ha a kiültetés kellı gonddal történt, az ıszi ültetésnek semmi hátrányáról nem panaszkodhatunk. Az ıszi ültetést azonban olyan korán kezdjük, amint csak lehet, tehát amint a lombok lehullottak, s akkor addig folytathatjuk, míg a tartós esık a talajt egészen fel nem lágyitották, vagy míg a beálló fagyok a munkát beszüntetik. Anélkül, hogy az ültetés keresztülvitelének leirásába ereszkednénk, csak azt említjük meg, hogy az ıszszel kiültetett fákat csak nagy szárazság esetén kell beiszapolni. Az ıszi ültetés díszfák és -cserjék, továbbá rózsák átültetésére is elınyös, a rózsákat átültetés elıtt le kell levelezni, mert különben kiszáradnának, mert a tevékenységükben megzavart gyökerek nem volnának képesek a levelek által elpárologtatott vizet a kellı mennyiségben szolgáltatni. Csak igen zord vidékeken tanácsosabb a fák átültetését tavaszra hagyni. Diófák nevelése. E czélból mindenekelıtt jó vetımagról kell gondoskodnunk, s oly diókat válaszszunk, melyek lehetıleg nagyok és vékonyhéjuak. A kiválasztott diókat még ıszszel héjastól homok közé rakjuk és tavaszszal jó, de nem igen nedves kerti földbe ültetjük el. A dió elég hamar kikel és gyorsan fejlıdik, s ha a talaj jó és mély, a fiatal csemete egy év alatt is eléri az 1 m/ magasságot. Ha a föld nem megfelelı vagy a dió igen ki volt száradva, a csira néha nem képes a héjat szétnyomni s ez elromlik; a héj feltörése pedig nem használ semmit, sıt árthat, ha a csira megsérül.
Legjobbak azon fácskák, melyek szép sugár növésüek; ha egyik-másik törzsön alacsonyan oldalhajtások mutatkoznának, ezeket eltávolítjuk, ekkor a seb nem lesz nagy s a fácskák nem sokat szenvednek; valami különös ápolást a diófa nem kiván. Tapasztalásaink szerint a diófa nem igen szereti a metszést, a nagyobb sebek csak nehezen gyógyulnak és mindenesetre s azonnal faviaszkkal bekenendık. A rosznövésü fácskákat azonnal távolítsuk el, mert ha egy rosszul nıtt ágat eltávolitunk, kettı-három nı helyette s az igen bokros diófa többnyire csak apró, keményhéju diót terem. Czélszerü a diófát 3–4 évig az ültetési helyen hagyni. A diófát rendszerint rosz helyre ültetik, pedig ha a fiatal gyökerek nem kapnak elegendı táplálékot, a fácska tönkre megy. A diófa igen válogatós és erıteljes, laza, mély és mérsékelt nedves talajt követel, s ezt oly mértékben vonja el a talajtól, hogy közelében alig díszlik más növény; kinek nincs megfelelı helye az igényes diófa számára, az jobban teszi, ha nem is ültet diófát, mely a tulajdonosnak és a szomszédnak gyakran több kárt okoz, mint amennyit használ.
