APRÓ KÖZLEMÉNYEK. ÁLLATENYÉSZTÉS.
A tehenek nyirése. Oly években, midın az alomszalmával igen kell takarékoskodni, az istállók nem igen jól néznek ki, különösen oly állásoknál, melyek sok szalmát igényelnek a marhák tisztántartására, hogy legalább a tehén hátsó részével – tıgyével – ne feküdjék a ganajban. A tehenek hasát, tıgyét s egyéb részét száraz ganaj födi, mely oly szorosan tapad a szırhöz, hogy azt eltávolitani alig lehet. Ha meggondoljuk, hogy ezáltal a tej igen könnyen tisztátalanná lesz: bizonyára mindenki törekedni fog ettıl a bajtól lehetöleg szabadulni. Északi Schleswig és Dánia több vidékén, hol noha az istállóban nagy tisztaságot találunk, hol azonban a szalmával takarékoskodni kell, a marhát ıszkor a bekötés elıtt meg szokták nyírni. Igaz ugyan, hogy az állat egész testének nyirése sok bajjal jár, s különösen nagy marhalétszám mellett alig vihetı keresztül, azonban nem is szükséges ezen czélból az egész állatot megnyírni, mert teljesen elegendı az állatokat a farbúbtól a tıgyelıttig, továbbá az egész czombot és végül a farkat a bojtig megnyírni, s ha a marha szıre tiszta és száraz, egy ember félóránkint könnyen megnyír egy tehenet, s így napjában 16 tehén megnyírhetı. A rövidre nyírt szırre nem tapad a ganaj, vagy ha rátapad is, vakaróval és csutakkal könnyen eltávolítható. Nyirésre legalkalmasabbak a lónyiró ollók, a tıgy nyirésére azonban a gyapjunyiró ollók is használhatók. Arról, hogy a nyirés valami hátránynyal járna, péld. meghőlést okozna, nem hallik panasz; ez nem is képzelhetı, fıleg ha a marhát ıszszel nyiretjük meg, midın a hideg levegırıl a meleg istállóba kerül. Kellı felügyelet mellett, azt hiszszük, a tél folyamán is aggály nélkül nyírhetjük a marhát. TEJGAZDASÁG.
A nyers tej élvezete folytán föllépı betegségek s az azok elleni védekezés. Az egészségtannak az utóbbi évek folyamában tett haladása következtében mindinkább kinyomoztatnak azon okok, melyek a kérdéses betegséget létesitették. Esetleg a tej, mely egyik legfontosabb tápszerünk, is okozhat betegségeket, ha a fejıs állatok nem egészségesek, vagy ha annak kezelése nem volt teljesen kifogástalan. Így azután nemcsak a gazdának, de mindenkinek érdekében áll ismerni azon körülményeket, melyek folytán a tej élvezete ártalmassá válhatik. Különös fontossággal bir azon kérdés eldöntése: mennyiben okozhat az embernél tuberculosist azon tehenek teje, melyek e betegségben szenvednek? A kisérleteket dr Hirschberger eszközölte Münchenben, oly módon, hogy a kisérleti tejet a mőncheni vágóhidon levágott tehenek tejvezetékeibıl szedte, melyekrıl a levágás folytán biztosan meg lehetett tudni: szenvedtek-e tuberculosisban vagy nem. Kisérleti állatoknál tengeri malaczokat választott, melyekrıl ismeretes, hogy csak igen ritkán szenvednek tuberculosisban. Az eredmény az volt, hogy 20 eset közül 11-szer a gümıkóros tehenek teje ragályos volt és kisebb-nagyobb mértékben tuberculosist okozott. Ebbıl kitetszik, hogy a gyöngykóros tehenek teje nagyon veszélyes. Elıbb azt hitték, hogy csak azon állatok teje ragályos, amelyeknek tıgyei is gümıkórosak, vagy amelyekben a tuberculosis fölöttébb elhatalmasodott. E föltevés nem bizonyult valónak, mert kiderült, hogy azon tehenek teje is gümıkórt okozhat, melyek tıgye egészen egészséges
és melyek csak kis mértékben szenvednek helyi gümıkórban, sıt hogy az ily tehenek már akkor is ragályos tejet produkálnak, ha a tehenek még igen jó húsban vannak. Sıt a kisérletek szerint a rosz conditió ban levı tehenek teje rendszerint, a jó húsban levıké kb. ⅓ esetben ragályos. Általában mondható, hogy minden gümıkóros tehén teje gyanús, s annál biztosabban ragályos, minél jobban le van soványodva az állat és minél inkább átment a gümıkór a tıgyekre is. A nyers tej tehát csak akkor élvezhetı veszély nélkül, ha teljes biztosságban vagyunk a tehén egészségi állapota felöl. Másrészrıl azonban nem tagadható, hogy a gümıkóros tehenek teje nem okoz föltétlenül gümıkórt. Az illetı egyén dispositiója, a tejben levı csirák száma és életképessége szintén tekintetbe jönnek; azonfelül a gyomorban ezen bacteriumok tönkre mennek. Ha azonban meggondoljuk, hogy a teheneknek körülbelül 5%-a tuberculosisban szenved, hogy 18–30 évek között elhalt egyének 40–45%-a tuberculosisban húnyt el: kötelességünkké válik e kérdéssel behatóan foglalkozni s a halálozási eseteket lehetıleg alászállitani. Így azután elsı sorban a tehenészeteket kell ellenırzés alá venni és a tehenek egészségi állapotát figyelemmel kisérni. Az állatorvosi ellenırzés által okozott költségek dúsan megtérülnek azáltal, hogy a tenyészet a beteges állatok kiküszöbölése folytán sokkal egészségesebbé válik. Nem tagadható azonban, hogy a kérdés csak azáltal tisztázható, ha a gyanús tehenek tejével oltási kisérleteket tettünk. Az utóbbi években tett megfigyelések szerint továbbá kétségtelen, hogy a tej nagyon alkalmas anyag a legkülönbözıbb ragályos betegségek, typhus, cholera, sárlák könnyen széthurczolására. A tej kitünı tápláló folyadék azon parányi lények számára, melyek az emberben a legkülönbözıbb betegségeket okozhatják. Csak így magyarázható, hogy forró nyáron 1 c/m3 tejben ½ millió bacterium is található. Ezek a legkülönbözıbb utakon: a tıgy tisztátalansága, a fejı kezének, az istálló levegıjének, a környezet ruháinak szennyezett voltának tulajdonitandók, de ezenfelül a tejesedények tisztátalansága folytán is a tejbe kerülhetnek s ott, különösen meleg idıben, hihetetlen gyorsasággal elszaporodnak. Ezen tej, különösen gyermekek és kisdedeknél, rendkivül káros lehet. A szopós gyermekek között a nyár vége felé uralkodó és hányással járó hasmenés, mely Berlinhen hetenkint néha 421 gyermeket pusztít el, fıleg az ilyen tej élvezetének tulajdonitandó. Egy párisi gyermek-kórház igazgatója határozottan állítja, hogy a gyermek kétéves koráig való haláleseteknek egynegyed része tuberculosisnak tulajdonitandó. Nagyon valószinü, hogy ennek szintén a tej az oka; mindazáltal nem következés, hogy a tej tuberculosisban szenvedı tehéntıl származzék, mert a bacillusok a fejés után is esetleg a tejbe juthatnak. A veszélyeknek csak legfıbbjét hoztuk itt fel, ami fokozódik azáltal, hogy míg pár évtized elıtt a tejet csak a tehenészet legközvetlenebb közelében lehetett értékesiteni, ma a tejet sok mértföldnyirıl szállítják a vasutak a nagy városokba, hol az kis adagokban szétosztatván, terjesztheti a ragályt, s így egészségügyi tekintetekbıl is fokozott óvatosságra stb. van szükség. A fejıs teheneket rendkivül tisztán kell tartani, a tıgyet fejés elıtt kiváló gonddal meg kell mosni, a fejı tiszta ruhában és gondosan megmosott kezekkel üljön a tehén alá. A tehenek állatorvosi felügyelet alá helyeztessenek, az istállók tágasak, szellısek legyenek és naponkint alaposan tisztogatva, szellıztetve legyenek. A tejesedények tisztántartása körül semmi legkisebb mulasztást ne tőrjünk.
A fejésnél a tej a levegıvel keveredik s az abban levı tisztátlanságokat magával ragadja a sajtárba s ezek már a tej megromlását okozhatják, miért is a tejet kellıképen megszőrve, azonnal le kell hőteni oly alacsony hıfokra, mely az emlitett organismusok fejlıdését gátolja vagy lehetetlenné teszi. Erre a tej jól záró és tisztán tartott edényekben lesz rendeltetési helyére szállítva. Hogy azonban a tej által okozható ragályozástól magunkat teljesen biztosítsuk, czélszerü a tejet használat elıtt közvetlenül felfızni. Ujabban igen jó tejfızı edények készülnek, melyekben a felforralt tej hosszabb ideig is eltartható, anélkül hogy ártalmas organismusok belejuthatnának. Ujabban Dánia és Svédország nagyobb városaiban városi tejfelügyelı-bizottságok alakultak, melyhez tekintélyes polgárokon kivül egy állatorvos, egy hygienista és egy chemikus is tartoznak, kik a tejjel kereskedı vidékieket szigorú felügyelet alatt tartják, a teheneket, istállókat, tejszállitó edényeket gyakran megvizsgálják és az illetıket a tejüzlettıl el is tilthatják. A városiak csak azon tehenészetekbıl vásárolják tejszükségletüket, melyek a tejfelügyelı-bizottság ellenırzésének magukat alávetették. Ez – azt hiszszük – nálunk, hol a gyermekhalandóság oly megdöbbentı arányokban mutatkozik, nálunk sem lenne fölösleges. NÖVÉNYTERMESZTÉS
Ujabb tapasztalatok a czukorrépa termelés körében. A legnagyobb haladás elsı sorban a magtenyésztés körül tapasztalható. Míg elıbb csak kevés kitünı talajt tartottak répa alá valónak, ma a répafajták javitása folytán a legkülönbözıbb talajokon minı- és mennyiségileg kielégitı terméseket nyerhetni. Ennek következménye az is hogy most jóval több nitrogénnel trágyázhatunk répa alá, mint elıbb. Elıbb vonakodtak czukorrépa alá istállótrágyát használni, s ezt most széltében alkalmazzák. Ugyanezen okból kevésbé válogatósak a répa elıveteményében. Érdemes ennélfogva a nitrogén olcsóbbá tétele tekintetében nitrogéngyőjtı növények termelésével répatalajokon is próbát tenni. A kálisókkal való trágyázás, noha ezen anyagot a répa valósággal zsarolja, a jobb talajokon még mindig nem mutat hasznot. Phosphorsav tekintetében egyideig nagy pazarlás történt, mert a legtöbb gyár elıirásában ragaszkodott a kevés nitrogén alkalmazása mellett bevált phosphorsav-adaghoz, ujabban czélszerüen kevesebb phosphorsavat használnak. A talajmívelés a gızekék alkalmazása óta olcsóbb lett, a répaföldeknek tavaszi megmunkálása a tökéletesebb eszközök alkalmazása folytán megfelelıbb. A fiatal répavetéseknek a kitünıen porhanyitott répatalajokon gyakran bekövetkezett „eltakarása” folytán a répamagot nem nehéz, de könnyebb Cambridge-hengerekkel nyomják a földhöz. A répát most kivétel nélkül sorvetıkkel vetik; a ritkitást kapával végezni csak akkor szabad, ha a répa kitünıen kelt ki. A töltögetés csak teljesen egyenletes talajon és egyenletesen fejlıdött répánál ajánlható, ellenben czélszerőbbnek mutatkozott a mélyenjáró lúdtalpu kapákkal való porhanyitás. A répa kiszedésénél ajánlatos az összerakás elıtt, különösen meleg napokon, egy éjen át kihőlni hagyni. A magnak való répát egyedül a fajsúly, illetve a répa egy részének czukortartalma után kiválasztani nem szabad, tekintettel kell lenni a répa alakjára, nagyságára és arra is, hogy a répa mellékgyökerektıl mentes legyen. A magtermelık nincsenek tisztában az iránt, hogy a magvakat szabadon fejlıdött, kinıtt répából vegyék-e, vagy pedig lelkiismeretesen kiválasztott répákat, elıször kisrépákat sőrőn vetve tenyészszenek és ezek után szedjenek magot. A legtöbb mag jelenleg kis, át nem ültetett répából származik.
Az egyes répatermelık azon törekvése, hogy a külsı viszonyoknak kedvezıbbé tétele, nevezetesen: kitünıen elıkészitett talaj, különleges trágya, kellı világitás, sıt czukorral való direct táplálás teljesen czéltalanok, mert az ezen befolyások által keletkezett tulajdonságok nem átörökíthetık. Tekintettel kell lenni tehát a répa alakjára, termékenységére, tartósságára, és csak az e tekintetben teljesen bevált répák közül válogassuk meg azok fajsúlya, czukortartalma stb. szerint a magtermelésre szánt répákat. A tızegalom használata Bécsben. Ujabb idıben oly mértékben kezdik Bécsben használni a tızeget különösen lovak alá alom gyanánt, hogy ha használata ennyire terjed, nemsokára teljesen ki fogja szoritani a szalmát. Kiváltképen a bécsi „General-Omnibus Compagnie” már egy év óta kizárólag tızeget használ az istállókban s a társulat, az igazgatóság kijelentése szerint, ezen ujitással rendkivül meg van elégedve. A tızegalom a lovaknak kellemes és egészséges fekhely, mely könnyiti a személyzet munkáját, különösen a lovak tisztitását és fıképen pedig, mert olcsóbb a szalmánál. Az alomtızeg sajtolt állapotban körülbelül 125 k/g súlyu kötegekben érkezik (a schremsi tızegalom- és tızegporgyárból); a társulat évi szükséglete 100 waggonra rúg, noha naponkint egy lóra csak 2 k/g szükséges. A lovak naponkint átlagosan nyolcz órát vannak az istállón kivül. A himbergi istállóban 246 ló van elhelyezve s az almozás következı módon történik: Kezdetben minden álláson 10 c/m vastag tızegréteget teritenek ki. Reggel haranggal adnak jelt arra, hogy a tızeget hátulról elıre lapátolják, hogy a lovak alatt csak vékony alomréteg maradjon. Meghatározott idıben a gumós ganajt gereblyével szedik ki, a nedves helyeket eltávolítják és friss tızeggel pótolják. Az istállófelügyelı minden lóra hetenkint 14 k/g tızeget ád ki a kocsisoknak s ezzel ki kell jönniök, s mint a száraz istálló bizonyítja, ki is jönnek. Az istállószemélyzet nagyon szereti ezen almozót és valóban, ha végig sétálunk az istállóban, meg lehetünk elégedve. A lovak fényesek, tiszták s az ammoniak-gáz teljes hiánya, tekintettel a lovak nagy számára, meglepi az embert. Különösen könnyen tisztogathatók a szürke lovak s az istálló sokkal csendesebb, mert a lódobogást a ruganyos tızeg jórészt felfogja; végül az állások tartósabbak, mióta a szalmánál jóval rugékonyabb tızeg van használatban. Szintén tızegalmot használ hosszabb idı óta lovai számára az „Entreprise des pompes funebres”. A tızegalom elterjedésének legnagyobb akadályát ezidıszerint a kertészek képezik, kik vonakodnak a tızegtrágyát megvásárolni, attól félve, hogy általa ártalmas anyagokat juttatnak a talajba. Azonban azt hiszszük, hogy ezen elıitélet hamarosan legyızhetı, mert köztudomásu, hogy éppen a kertekben és a szılıkben legjobban bevált a tızegtrágya. A tızegport is kezdik ujabban bıvebben használni, és pedig a nyilvános árnyékszékek egynémelyikénél, melyeket nem vízzel öblitenek többé, hanem tızegporral desinficiálnak. A tızegalom használati módja. a) Lovak alá az egész állást 10–15 c/m magas tızegréteggel borítjuk. A szilárd ürüléket és az egészen átnedvesedett tızeget mielıbb, naponkint legalább egyszer – eltávolítjuk, s ennek pótlására minden ló naponkint 1.5–2 k/g friss tızegalmot kap. Az alom most elölrıl hátra és hátulról elıre jól megforgattatik és 3–4 hét mulva az egész alom megujíttatik. Ily módon a lovaknak mindig puha, ruganyos, szagtalan, tiszta és száraz fekvıhelyük van, melyen örömest feküdnek. Ha az istállónak tetszetısebb kinézést adandó, az almot nem hintjük be vékonyan
szalmával, azon lovak elé, melyek a szalmarágást megszokták, elegendı szalmát kell tenni. A tızegszükséglet ily eljárás mellett fejenkint és naponkint nagy átlagban 2.5 k/g-ra tehetı. b) Szarvasmarhánál valamivel több tızegre van szükség, napjában 2.8–3 k/g-ra; az állás hátsó részét legjobb naponta kihordani. c) Sertések alá darabonkint 2.5 k/g tızegalmot számitunk és naponkint 0.25 k/g tızeget hintünk el, s ezt havonkint ismételjük, elıbb az egész trágyát kihordatván. d) A birkaaklokban a tızeget csak arra használjuk, hogy az alomszalmát vékonyan behintsük vele, midın a levegı jóval tisztább lesz, s a trágya fölöttébb javulni fog, mert a tızeg az ammoniakot megköti. A mély mívelés elınyei röviden a következıkben foglalhatók össze: 1. A mély mívelés folytán a talaj felülete megnagyobbodik, minek következtében a levegı mélyebben és nagyobb talajfelülettel jön érintkezésbe, ennek folytán a talaj ásványi anyagainak elmállása nagyobb mérvü lesz. 2. A mélyen mívelt talaj egyrészt jobban meg van óva a kiszáradástól, másrészt azonban a mélyen megporhanyitott talaj a belejutó vízmennyiséget jobban conserválja és egyenletesebben osztja el. 3. A mély mívelés folytán a növények dúsabb gyökérrendszert fejlesztenek, ugyanezen arányban fognak tehát a növények úgy mennyiség, mint minıség tekintetében nagyobb mérvben szerves anyagot termelni. Ezen körülmény fıként a mélyen gyökerezı növényeknél (luczerna, lóher, baltaczím stb.) jı tekintetbe, azonban a sekélyen gyökerezı gabonafélék is erısebb és több gyökeret képeznek a mélyen mívelt talajban, mint azt már számtalan kisérlet kimutatta. 4. A mély mívelésnél az évelı gyomok gyöktörzsei a mélyebb rétegben romboltatnak meg, míg az egynyári gyomnövények mélyen kerülnek a talajba, s így jobban és hatékonyabban irtatnak, mint a sekély míveléskor. A fagyapotról. A mult tavaszszal egy nagyobb fagyapot-készitı gépet hoztak Tatára, hogy készítményét alomként használják, hol ezenkivül turbinahajtásra berendezett főrészmalom is van üzemben. Minthogy fával bıven rendelkeztek, a futó- és egyéb lovak nagy létszáma miatt alomszalmának szőkében voltak, fagyapot-készitésre határozták el magokat. Fagyapot-készitı gépet 300 frttól kezdve lehet vásárolni s a kisebbek járgánynyal is hajthatók és nagyságuk szerint, valamint aszerint, hogy finomabb vagy durvább szálu fagyapot állitandó elı, naponkint 2–10 q készülhet; minél finomabb szálu a fagyapot, annál kevesebbet lehet vele naponkint elıállitani. A gép mőködése igen egyszerü: A fát (vörös fenyı, fekete fenyı, jegenyefenyı, nyárfa, égerfa stb.) mielıtt a gépbe tétetnék, héjától megszabadítják és szétfőrészelik, ekkor egy kés keskeny párhuzamos metszéseket csinál a színfába s most egy másik kés papirvékonyságu lapokat gyalul le róla, melyek – miután az elsı kés bemetszései helyén szétválnak – finom összekunkorodó szalagokká esnek szét, amelyet fagyapotnak neveznek, 1 m/3 puhafa 4.5–5 q fagyapotot ád. A durvább szálu, 0.2–0.5 m/m átmérıjő alomnak és csomagolószernek használtatik és finomsága szerint 4–7 frtért is eladható, sıt az egészen finom még drágább. Ott, ahol elegendı szalmát lehet kapni, a fagyapot nagyon drága, bár igen jó almozóanyag. Érdemes azonban esetleg elıállitásával foglalkozni, kivált ott, hol a puhafa bıvében van s a hajtóerıt a víz szolgáltatja. A fagyapotot szekrénysajtókkal összepréselik, dróttal átkötik, s így bocsátják kereskedésbe.
Árpatermelési kisérletek. Dr Liebenberg tanárnak három éven folytatott árpatermelési kisérletei azon eredményre vezették, hogy a Hanna-árpa a kisérletre termelt összes árpafélék között extracttartalomra az elsı helyen áll és ezen tulajdonságát meglehetıs biztosan tartja meg, még a kevésbé kedvezı körülmények között is. Az ugyanazon helyen termelt árpafélék proteintartalma között az elsı két évben igen csekély különbség mutatkozott. Azon vélemény, hogy a protein mennyisége fıként a klimától van függıvé téve, ismét igaznak bizonyult és hozzátehetı még az is, hogy bizonyos körülmények között a nagymennyiségü protein a kényszerérésnek a jele. A jó sörárpa termelésének szempontjából igen fontos a kisérletnek azon eredménye, hogy a nagyobb szemtermés nagyobb nitrogénmentes vonatanyag, nagyobb lisztesség és kisebb proteintartalommal van egybekötve. Ebbıl ismét az következik, hogy vetımagul azon növényeket válaszszuk ki, melyek sok és hosszu kalászszal birnak, s hogy a vetımag osztályozására igen nagy figyelmet fordítsunk, mert a nagyobb magvak nemcsak nagyobb életerıvel, több extracttal, hanem kisebb proteintartalommal is birnak. A lennek új feldolgozása. A lennek kikészitése eddig azon kárral járt, hogy a lenszáraknak eddigi feldolgozása mellett a rostoknak 1/7 része veszendıbe ment. A lennek okszerőtlen áztatása helyébe ujabban egy más eljárás lett fölfedezve, mely mellett e károk elkerülhetık. Ezen ujabban ajánlott eljárás szerint a lenbıl vagy kenderbıl a rostokat néhány óra mulva veszteség nélkül nyerhetni azáltal, hogy azt lúgban kifızzük; a lúg csak azon mézgát oldja fel, ami a rostokat összetapasztja. Az így elıállitott rost megtartja eredeti erısségét és természetes szinét, s majd világos kék, majd halaványsárgás, majd ezüstszürke. Az új módon nyert rost továbbá a lennek természetes tulajdonságait megtartja, teljesen sima és selyemszerü fénynyel bir. Daczára, hogy a rost rendkivül tiszta, mégis több rostot nyerünk ugyanazon mennyiségü len vagy kenderbıl, mert a kikészitésnél semmi veszteség nem mutatkozik, s minden rost nyerhetı, amit csak tartalmazott a növény. Az összes munkálatok a törésbıl, a lúggal való fızésbıl és tilolásból állanak. Ez utóbbi elkerülhetetlen, hogy a fonásra alkalmas anyag nyeressék. Az eljárás további elınye, hogy kevesebb kézi munkát igényel, s így nemzetgazdasági haszonnal jár, – s bizonyára hozzá fog járulni a len- és kenderipar föllendüléséhez, mire bizony igen nagy szükség volna. Az istállótrágya anyagvesztesége a trágyatelepen. Lapunk mult évi folyamának III. füzetében a 132. lapon ismertettük dr Holdefleiss tanárnak az istállótrágya conserválásával tett nevezetes kisérleteit, ezen kisérleteknek némileg kiegészitı részét képezik a Skutezky által végrehajtott és a „Mittheilungen des Vereins zur Förderung des landw. Versuchswesens in Oesterreich” czimü folyóiratban közölt tanulmányban ismertetett kisérletek, mivel a superphosphat-gyps mellett tiszta kristályos és tiszta kicsapott gypsszel is kezelte az istállótrágyát. A kisérlet röviden a következı volt: Egy istállóban, amelyben 38 hizóökör állott, s amelynek jól cementezett talaja a trágyalé minden veszteségét kizárta, a trágyát kilencz napig az állatok alatt hagyta; az így felgyült trágyát az istállóból kivitetvén, lemérte és födél alatti helyiségben nagy rakásba tapostatta. A trágya minden további kezelés nélkül négy hónapig feküdt itt. Ezt az eljárást még három más trágyarakással is megtette, csakhogy ezek mindegyikéhez más és más conserválószert kevert. És pedig az elsı rakáshoz minden nap, minden állatra 2 k/g kicsapott gypset, a második rakáshoz minden nap, minden állatra 1 k/g kristályos gypset, a harmadik rakáshoz pedig minden nap, minden állatra ¾ k/g (6.93 % P2O-t tartalmazó) superphosphat-gypset hintetett az istállóból való kivitel elıtt. A kisérlet kezdetén és végén a legnagyohb gonddal vett próbák elemzéseinek összehasonlitása azon eredményre vezetett, hogy a conserválószerek nélkül kezelt trágya igen sok (55.5 %) szerves anyagot vesztett, a kristályos gyps ezen veszteséget alig volt képes enyhiteni (veszteség
= 51.5 %) és a superphosphat-gyps sem hatott megfelelıleg (veszteség = 44.6 %), ellenben a kicsapott gyps a conserváló szerek nélküli trágya veszteségét több, mint felével (24.5 %-ra) lenyomta. A nitrogénveszteség nagysága megfelelı volt a conserválószerek nélküli trágyában a szerves anyag veszteségnek és 55.6 %-ot tett ki. A kristályos gyps alig volt képes valami kevéssel több nitrogént megkötni, mert a veszteség itt 45.8 % volt; ellenben a superphosphatgyps már sok nitrogént kötött le (veszteség = 21.5 %), de mégis legkevesebb – 17.2 % – nitrogénveszteséggel járt a kicsapott gyps alkalmazása. A különbözı módon conservált trágyák salétromtartalma meglehetıs egyforma volt, a conserválószerek tehát a trágya minıségére e tekintetben mi különös befolyást sem voltak képesek gyakorolni. A fent ismertetett eredményeknél legszembeötlıbb a kristályos és a kicsapott gyps hatása közötti különbség, mert míg az elsı semmi jó hatást sem tanusitott, addig ez utóbbi minden tekintetben a legjobb hatásu volt. Ezen különbség oka minden kétség nélkül abban keresendı, hogy a kicsapott gyps rendkivüli finom eloszlása folytán sokkal inkább képes a fejlıdı ammoniakot lekötni, mint a durvább szemcséjü ırlıtt kristályos gyps. Ezenkivül a fent ismertetett kisérletnél naponkint és darabonkint elhintett 1 k/g kristályos gyps igen valószinüleg kis mennyiség arra, hogy az egész trágyát áthassa, míg a kicsapott gypsbıl naponkint és darabonkint 2 k/g alkalmaztatott. A ¾ k/g superphosphat-gypset is kevésnek tartja a kisérlettevı és azon véleményben van, hogy nagyobb adag alkalmazása mellett sokkal kedvezıbb eredményt ért volna el. A friss trágya melegágya és terjesztıje a gabonaüszögnek. Brefeld kisérletei szerint a friss istállótrágya igen sok esetben oka a gabona megüszkösödésének. Brefeld ugyanis azt tapasztalta, hogy a szóban levı üszög sporái az istállótrágyában igen könnyen csiráznak és sporidiák bıven és határtalan számban keletkeznek. Ezen utóbbiak azonban ezen mérték nélküli fejlıdés mellett elvesztik képességüket, hogy tiszta vízbe jutva, kihajtsanak és a tápnövénybe behatoljanak. A sporidiák ezen tulajdonságukat öt hóig megtartják, míg 6–12 hónap után elvesztik. Ez az oka, hogy a friss istállótrágya, amelybe az alommal kerülnek az üszög sporái, melegágya és terjesztıje lesz a gabonaüszögnek, míg a égebbi tágyát minden aggály nélkül lehet a szántóföldre kivinni. SZİLÖMÍVELÉS ÉS BORÁSZAT.
Amerikai tıkékröl szőrt borok. A mult ıszszel Fehértemplomban borkiállitást rendeztek és bemutatták: a) az európai futóhomokon termelt tıkék borát, b) a fehértemplomi phylloxeralepett területen termelt amerikai tıkék borát. Az a) alatti borok minısége teljesen kielégitı volt. A b) alattiakra vonatkozólag egyebek között a Jacquez-bort egy régi, kitünı vörös borral hasonlitották össze; a Jacquez sokkal sötétebb szinü volt, mint a negotini, és minıségre sem állt hátrább annál, noha az összes Herbemont- és Jacquez-borok elsı termések. Weny János phyll. felügyelı szerint igen értékes a Jacquez-nek törkölybora (lıre) – rendkivül sötét, majdnem fekete szine miatt. A termés mennyisége miatt sincs mit aggódni, mert e két direct termı amerikai faj, drót- vagy karikás mívelés mellett, bıven terem, sıt a honi szokás szerint két szemre visszametszve is szépen terem. Megemlitendı továbbá ezek ellenálló-képessége a jégesı, rothadás stb. ellen; továbbá, hogy a szüret október közepén tartatott. Az amerikai borokat Versetzen is megkóstolták s az eredmény nagyon kielégitınek találtatott. A „Versetzer Gebirgsbote” irja: a legközelebb bemutatott vörös bor Jacquez-szılıbıl készült, rendkivül sötétszinü, majdnem fekete, kellemes édes-fanyar ízzel, igen erıs, s megfelelı pinczekezelés mellett kitünı minıségü bor fog válni belıle. A Jacquez-bıl készült bor oly
sötétszinü, hogy igen jól lehet irni vele. Ha egy pohár vízbe néhány csepp ily bort töltünk, az egész vizet sötétre festi, csak az igen nagy felhigitásnál válik kékes szinüvé. GAZDASÁGI GÉPEK ÉS ESZKÖZÖK.
A papirlemez-födélrıl. Azok a kisérletek, melyeket ujabb idıben a cserép- és zsindelyfödésnek más anyaggal való helyettesitése iránt tettek, teljesen bebizonyitották, hogy az eddig szokásos födések nem felelnek meg minden irányban a követelményeknek. Az ujabb idıben alkalmazott összes födési anyagok közül még legjobban bevált az ú. n. kátrány-papirlemez mindenféle alakjában. A kátrány-papirlemezt circa 15 m/ hosszu és 0.9–1 m/ széles darabokban 0.5 q súlyban durva papiranyagból készitik, melyet azután zsírtalanitott kıszénkátránynyal átitatnak és finomra tört kıszénhamuval vagy homokkal behintenek. A papirlemez-födésnél a födélgerendáknak nem szabad igen meredeknek lenni, legjobb, ha a meredek 1:15-hez; mert ha igen meredek a födél, úgy a papirlemezzel való befödés igen nehezen megy, másrészt azonban a kátrány olajos anyagai a forró nap sütésére megolvadván, könnyen lefolynak vagy az esı által kimosatnak. A papirlemez áthatlansága és tartóssága azon alapszik, hogy a papirlemez pórusai a viznek áthatlan olajos anyaggal telítvék. Az olajos anyagok kiolvadása, kimosása, illetıleg elpárolgásának meggátlása végett a papirlemezt a födés utáni kátrányozás után tanácsos finom homokkal behinteni. Finomra tört mészporbehintéssel is megakadályozzák a napsugarak erıs olvasztó hatását. A kátránynyal való bemázolást minden második esztendıben meg kell ujitani, még akkor is, ha ennek szüksége nem látszanék. A födésnél különbözı mód szerint járnak el. A régi eljárás, melynél a födelet az egymásba hajlitott papirlemezekbıl állitották elı, nem ajánlatos, mert elég az egyes lemezeket 10 c/mnyi széllel egymás fölé helyezni; mindenesetre azonban nagyon kell ügyelni arra, hogy ezen érintkezési szélek kıszénkátrány és szurokból készült mázzal jó vastagon, vagy még inkább asphalt-lack-kal összeragasztassanak és jól leszögeltessenek. Jobb, de drágább eljárás a léczekkel való födés, midın is a papirlemez érintkezı szélei fölé léczet szegeznek és ezt a léczet azután ismét papirlemezzel födik, úgy, hogy a lécz mellett mindkét oldalon circa 10 c/m szélességben van a papirlemez leszögezve. A födésnek mind a két módja teljes védelmet nyujt szél és esı ellen s azon nagy elınyük megvan, hogy az egész szerkezet ígen könnyü, aránylag gyönge lehet, ennek megfelelıleg a falaknak sem kell oly vastagoknak lenniök, vagyis az egész építkezés olcsóbb. Megemlitendı még, hogy a papirlemez-födél, ha jól kezelik, kevésbé tőzveszélyes; csak a gyártás által elıidézett különféle minıség akadályozta eddig is, hogy mindenütt nem fogadják el nagyon tőzbiztosnak; meg kell azt is jegyezni, hogy ha papirfödelü tetı fölött gızkibocsátó csı nyilik, ez a födél fölé magasra vezetendı, mert a papirra lecsapódó gız a födelet igen rongálja. A papirlemez-födél hátrányai, elınyei mellett, eltünık és fıként abban állanak, hogy a papirlemez-födél alatt a padlás nem eléggé szellıs, a levegı megreked, miértis mesterséges ventillatióról kell gondoskodni; továbbá, hogy legalább minden második évben e tetıket tatarozni kell. Fıként ez utóbbi hátránya okozta, hogy a papirlemez-födél kevésbé terjedt, mintsem megérdemelte volna; ujabban azonban ezen is lényegesen javítva van, mert az ú. n. kautsuk-födélpép által a papirlemez-födél minden kisebb javitása kitünıen eszközölhetı. Ugyanis a lemezt szakadási helyénél fölemeljük és egy vas- vagy fakéssel alátömünk az emlitett pépbıl, mely teljesen hozzáragasztja s a lemez tovább nem szakadhat. Különben az ily szakadások meggátlására készitenek „kautsuk-födéllack” név alatt egy mázt, melylyel a papirlemezfödelet kátrány helyett bemázolják. Ennek a lacknak elınye volna, hogy még a legforróbb napon sem olvad meg, s míg a kátránynyal bevont papirlemez törékeny lesz, az
ezen lack-kal bemázolt papirlemez megtartja hajlékonyságát. Remélhetı, hogy ez a lack elı fogja segiteni a papirlemez-födél terjedését. Szélmotorok a gazdaság szolgálatában. Míg Amerikában majdnem minden nagyobb farmon találunk egy vagy több szélmotort, melyek részint vízszivattyuzásra, részint takarmánykészitı gépek hajtására használtatnak: nálunk szélkerekeket alig használnak gazdasági gépek hajtására, noha 10–15 év óta több száz szélkereket állitottak fel, ezeknek egyedüli rendeltetése a vízszivattyuzás. Legujabban Friedländer József, az amerikai szélkerekek apostola, Ausztriában, a florisdorfi födéllemez- és asphaltgyárban állitott fel egy 4-lóerejü szélkereket, mely a gyártásnál elıforduló gépmunkát legnagyobbrészt végzi; e berendezés elınyösségét fölismerve, báró Freudenthal állitott fel immendorfi kastélya közelében. A szélkerék egy istálló tetején van elhelyezve, s nemcsak vizet szivattyúz a nexendorfi major részére, de azonkivül, hogy a répavágót, szecskavágót stb. hajtja, kötél-átvitel segélyével egy pajtában elhelyezett cséplıgépet, szelelırostát stb. mozgásba hoz. A szél mint hajtóerı fölötte olcsó, a motor sem kerül sokba, amortisatiója és javitási költségei csekélyek, s így kivánatos, hogy az jobban kihasználtassék, mint eddig. Nem szabad azonban szem elıl téveszteni, hogy a szélkerekek csak szellıs helyeken állitandók fel, hol tehát a szél lehetıleg gyakran tehet szolgálatokat, és hogy a motor által hajtandó gépek úgy legyenek készítve, hogy azon esetben, ha a szél nem fuj és péld. szecskázott zöldtakarmányra van szükség, ezt kézi erıvel is elıállíthassuk.
