Anyai ágon Csáth Géza (eredeti nevén Brenner József) unokabátyja

1. Kosztolányi Dezső Kosztolányi Dezső ·1885-ben született Szabadkán ·Anyai ágon Csáth Géza (eredeti nevén Brenner József) unokabátyja ·1903 őszén a budapesti egyetem bölcsészkarára iratkozott be magyar-német szakra. Babitscsal és Juhász Gyulával Négyesy László híres stílusgyakorlatok szemináriumára járt ·1904-ben a bécsi egyetemen filozófiai előadásokat hallgatott ·Egyetemi tanulmányait végül nem fejezte be, de egyre több cikke, tárcája jelent meg a különböző lapokban. ·1908-ban az induló Nyugat munkatársa, 1922-től szerkesztője lett ·1913-ban feleségül vette Harmos Ilona színésznőt, 1915-ben megszületett fia, Ádám ·1919-ben az Új Nemzedék napilap munkatársa lett (Pardon-rovat) ·1929-ben A Toll c. folyóiratban cikket jelentetett meg Adyról ·1930-ban a Kisfaludy Társaság tagjai közé és a Magyar PEN Klub (írók, költők, esszéírók nemzetközi szervezete) elnökévé választották ·1933-ban jelentkeztek betegségének (ínydaganat) első tünetei ·1935-ben megismerkedett Radákovich Máriával, kései szerelmével (Szeptemberi áhítat c. vers) ·1936-ban, 51 éves korában meghalt

Pályakép Művészete folytonosságot teremt a modernség klasszikus és kései szakasza közt Az esztétikumot és a nyelviséget előtérbe helyező művészetfelfogása Kosztolányi a politikát az irodalomban megengedhetetlennek, az erkölcsöt ingatag, viszonylagos kategóriának tartotta Kosztolányi pályakezdésének előterében egyértelműen a líra áll

Kötetek: ·Négy fal között (19. sz.-i szimbolista és parnasszista hagyományhoz kapcsolódik, de irodalmi párhuzamokat is létesít . Meghatározó versformája a szonett.) ·A szegény kisgyermek panaszai (szecesszió, impresszionizmus, szimbolizmus, expresszionizmus jegyei) ·Kenyér és bor

1

·Meztelenül ·Számadás

Műfordítások: - Modern költők (gyűjteményes kötet, műfordításai) - Shakespeare Romeo és Júlia, Téli rege - Kínai és japán versek

Regényei - A húszas években felerősödik mélylélektani érdeklődése - A tudattalan feltárására is alkalmas elbeszélői hangot juttatja kiemelt szerephez, hiszen csak a történetmondó tudhat a figuráknak önmaguk előtt is ismeretlen indítékairól ·Nero, a véres költő ·Aranysárkány ·Pacsirta ·Édes Anna

ÉDES ANNA Keretes szerkezet Az Édes Anna a fikció szerint a Tanácsköztársaság bukása utáni Budapesten játszódik, 19191920-ban. A regény cselekményét az I. és a XX. fejezet látszólag furcsa keretként fogja egybe. A nyitó fejezetben önmaga karikatúrájaként Kun Béla tűnik fel, ahogyan a városi pletyka örökítette meg a Kommün bukása utáni menekülését. A zárlatban pedig az író önmagát is belépteti a fikció világába. A keretnek nincs közvetlen kapcsolata magával a cselekménnyel, így az olvasónak kell elgondolkodnia e két fejezet szerepéről illetve jelentőségéről. Ha a nyitó és záró fejezet közös vonásait kutatjuk, feltűnhet, hogy mindkettő szóbeszéd jut meghatározó szerephez. A pletyka vagy „legendásítás” értelmezi, tovább mondja, akár egymást kizáró ellentétes viszonyba helyezi a történelmi vagy hétköznapi események tényszerűségeit. Mégpedig úgy, hogy egyben hitelteleníti is magának a történetnek a valószerűségét. Ugyanakkor bármiféle igazság megtapasztalását és megfogalmazását lehetetlenné teszi. Ezt a viszonylagosságot a keretben az elbeszélői nézőpont is nyomatékosítja. Hiszen a narrátor egyaránt ironikus távolságot tart a történelmi helyzettel és a legendásító, kisszerű gondolkodásmóddal szemben. Az első fejezet középpontjában Kun Béla alakjával jelzetten inkább a politikai-történelmi fordulat áll. E fordulat majd Édes Anna sorsának hátterét képezi a regényvilágban. Az utolsó fejezet az egyes ember cselekedetének megítélhetőségét helyezi centrumába. Az olvasói tapasztalat

2

azonban mindkét esetben hasonló. Ahogyan a prózavilág, a keret is azt sugallja, hogy a történelmi mozgások kaotikusak, átláthatatlanok és megítélhetetlenek. Ahogyan cselekedetei és szándékai közti kapcsolatok is. A keretbeli eltávolítás felhívhatja az olvasó figyelmét az elbeszélt történet fikció voltára. De utalhat az egységes regényforma megbomlására is. Hiszen a metonimikus történetmondást a keret metaforikus utalásrendjébe illeszti Kosztolányi.

A regény problematikája A regény középpontjában egy társadalmi és szociális függőség által megszabott viszony, Anna és Vizyék viszonya áll. Mégsem szerencsés a mű értelmezését a cseléd-úr problematikára egyszerűsíteni. Az ilyen értelmezést maga Kosztolányi is elutasítja egyik írásában: „(...) ennek minden sora azt hangoztatja, hogy nincsen szociális következtetés, csak emberség van, csak jóság van, csak egyéni szeretet van, és a gyilkosságnál is nagyobb bűn, ha valaki embertelen, ha valaki durva, ha valaki fennhéjázó, amiért egy kés sem elég megtorlás, és a legnagyobb erény a lényegbehatoló, figyelmes tisztaszívűség, mert többet, gyökeresebbet úgysem tehetünk ezen a földön". Ez az írásrészlet arra is rávilágíthat, miért mottója a regénynek a katolikus szertartás latin nyelvű halotti könyörgése. A Circumdederunt me az Édes Anna lelkének megváltásáért megszólaló ima, a személynek szóló, végső tiszteletadás éneke. A lélekért való könyörgés jelzi, hogy a hőst a születés és a halál időbeliségében, a lét személyes szférájában szemléli a szerző.

A címszereplő és a regényszerkezet Az alaphelyzetet valójában Édes Anna érkezése teremti meg. A cselekmény regényszerkezet meghatározóan zárt-térben, Vizyék polgári lakásában játszódik. A regény kevés szereplőt mozgat, közülük Anna és Vizyék viszonyába csak Patikárius Jancsi lép be. A szerkezet egyik jellegzetessége, hogy a címszereplő csak a hatodik fejezetben, lép színre. Addig csupán emlegetik, beszélnek róla vagy várakoznak rá. A cselédmániás Vizyné számára több mint egy új cseléd, hiszen Ficsor kiengesztelésül szánja. Az utolsó két fejezetben pedig Anna már csak az események mögött tűnik fel. ("És ha nem élt volna még a mária-nosztrai női fegyintézetben, hanem ott pihent volna valahol a Dunántúl, a balatonfőkajári temető akácai alatt, akkor se semmisülhetett volna meg jobban".) A sajátos szerkesztés kizárja a főhőst a regény közel egyharmadából. Ez a történelmi háttérvonatkozások, illetve Vizyék karakterének kidolgozottabb megformálását teszi lehetővé. Az epikus szövegekben szokatlanra nyújtott késleltetés módot ad a történelem és a politika további groteszk, gunyoros láttatására. Továbbá Vizy és Vizyné figurájának kidolgozására. Az elbeszélő azonban szinte soha nem alkalmaz belső (szubjektív) nézőpontot. Vizyék alakja tetteikből, szavaikból, illetve előtörténeteikből formálódik meg. Attól kezdve azonban, hogy Anna belép az addigra viszonylagosan konszolidálódott helyzetbe, ő válik a cselekmény központjává. Egyre mechanikusabba váló munkája, kapcsolatai és kudarcai, majd tette és annak következményei szervezik a cselekményt egységekbe.

3

Gyakorító elbeszélés A műben az úgynevezett gyakorító elbeszélés uralkodik. Ez az elbeszéléstípus csak egyszer mond el olyan eseményeket vagy történéseket, amelyek egyébként többször ismétlődnek. Ennek a narrációs technikának fontos szerepe van a feszültségteremtésben. Hiszen az Édes Annában épp annak a lappangó, felszín alatti feszültségeknek lesz döntő hatása, amelynek egyik eredője a monoton, szünet nélküli ismétlődés. (Például: "Rárakott a kályhára, fújta, legyezte a kötényével, de a tűz csak pislákolt, fojtó füstöt terjesztett, tele lett vele a lakás. Mindig így ment ez, minden áldott nap, hol az egyik, hol a másik szobában".)

Viszonyrendszer A regény egyetlen viszonyrendszerre, a Vizyék és Anna közti kapcsolatra épül. Sem Annának, sem Vizynének nincs lényeges kapcsolata kifele a világ felé. Létük behatárolt, zárt közegbe szorított. A központi kapcsolat Anna és Vizyné között van. Ehhez társul Vizy és Jancsi, akiknek mozgástere szabadabb. Nekik rendszeres kapcsolatuk van a külvilággal, sőt Jancsi ki is lép az elbeszélt világból. A rajtuk kívül föl-föltűnő szereplők jelentősége jóval kisebb. Közülük Moviszter érdemel figyelmet. Kívül esik a fent jellemzett kapcsolatrendszeren, szervetlenül illeszkedik a regényvilágba. Helye-szerepe a Kosztolányi-regények világában is egyedi. A mellékszereplők sorából kiemelkedő Moviszter doktornak a regény közvetítette értékrendszer szempontjából van fontos szerepe. Moviszter ugyanis rezonőr – író értékszemléletének közvetítője. Beállítódását már foglalkozása is jelzi. Orvos, akinek figyelme mindig a szenvedő egyesre irányul. Neve beszélő név, vezetékneve a latin moveo 'megindítva érzem magam' és a magiszter „mester" szó összerántása, keresztneve Szent Miklóst idézi.

A tudat elbeszélhetősége A szerzőt a lélek és tudat működése, illetve ennek ábrázolhatósága izgatja. A külső eseménysor a kommün utáni mindennapok közegében zajlik. Jellemzője, hogy a kettősgyilkosságot kivéve Anna és Vizyék között nincsenek látványos összeütközések. Nincsenek a viszony alakítását célzó kísérletek sem. Ez az oka, hogy a gyilkosság váratlanul, és látszólag indokolatlanul következik be. Története azonban összekapcsolódik Anna tudatával és tette motiváltságának kérdésével. A regény legfőbb művészi értéke a címszereplő lelkiségének megközelítésében rejlik. Az elbeszélő lemond a külső és a belső világ közti átjárhatóságról. Nézőpontját a külső világban rögzíti. Szereplőinek tudatát tehát nem "belülről" vetíti ki. Anna szimbolikus és többértelmű magányosságának egyik jellegzetes kifejezője, például az, hogy alig beszél. Belső világáról elsősorban érzéki benyomásainak közvetítésével értesül az olvasó. Vagyis az érzéki tapasztalat elsődlegesnek tűnik a nyelvhez képest. Ez azt bizonyítja, hogy a hős tudati tartalmaiba az elbeszélő "nem lát bele". Nem mindentudó, többlettudása az olvasóhoz képest csak az információk, élettények, előzmények ismeretére terjed ki. Ezek értelmezéséhez azonban nem ad támpontokat. Ennek az alkotásmódnak az oka feltehetően az, hogy Kosztolányi úgy véli, a tudatban zajló lényegi folyamatok nem láthatók át és nem beszélhetők el a nyelv eszközeivel. Mindez arra is rámutathat, hogy Kosztolányi az Édes Anna írásakor már kétellyel szemlélte a tudatábrázolás hagyományos módszereit. Nem hitt az emberi pszichikum hagyományos művészi

4

megformálhatóságában és kifejezhetőségében. A tudatmozgás érzékletekkel való jellemzése a belső monológnál töredékesebb és közvetettebb képet ad a pszichikumról. Ezért a befogadótól nagyobb beleélést és összpontosítottabb figyelmet vár el. Ugyanakkor nagyobb szabadságot is ad a lehetséges indítékok feltárásában, értelmezésében. Az Édes Anna alkotásmódjának e sajátosságai alkotói módszerváltást jeleznek. Meghatározó szerepük van abban, hogy a főhős tudattalan tartalmai kerülnek előtérbe. Ezért marad például Anna számára is titok saját lelkisége, és ezért nem érti maga sem, miért követte el a gyilkosságot.

Érzékletek motívumsora A lélekformálásban Annához kapcsolódó érzékletek tudatosan felépített motívumsort alkotnak a regényben. Lényeges és közös tartalmai, hogy a hős számára ésszerűen feldolgozhatatlanok. Ugyanakkor sokkoló idegenség, illetve otthontalanság-érzetettel töltik el. (Például: "gyomra egyszerre fölémelyedett"; "kimondhatatlan büdösséget érzett, mint a patikában, éles, hideg szagot"; "csak azt tudta, hogy nem bírja ki"; „Amit zöldnek képzelt, a kályha, fehér volt"; "Amikor (...) meghallotta, hogy az urat Kornélnak hívják, érezte, hogy ezen a helyen nem bírja ki sokáig".) A tárgyi világ idegensége és az érzékletek kínzóan ingerlő, idegesítő volta Anna személyiségét legösztönösebb rétegében bénítja meg és nyomasztja. E motívumsor záró eleme az Anna számára más összefüggésből ismerős kép, amit a gyilkosság éjszakáján a fürdőszobában látott. A fürdőszoba ugyanis, ahol az úrfi belecsókolt a szép doktorné nyakába, korábban Anna és Patikárius Jancsi viszonyának egyik színtere volt. Amikor Anna szemtanúja lesz a jelenetnek, ismét csak reakcióját, cselekvésének zavartságát ismerjük meg. Az elbeszélő nem él semmiféle tudatkivetítéssel, ("Vissza akart futni a konyhába, de nekiment a falnak. A lámpák valami kancsal fénnyel föllobogtak".) Anna idegenségérzetének egyik következménye lehet kommunikációképtelensége is. Erre leginkább az a mozzanat világít rá, amikor a gyilkosság utáni sokkos állapotából a paraszt rendőr tegező odafordulása kimozdítja egy pillanatra. Ez a jelenet Anna nyelvi elidegenedettségére is felhívja a figyelmet. Jelesül arra, hogy elszigeteltségét a városi-polgári nyelvhasználattól eltérő nyelvi kódja is fokozza. Fél attól, hogy beszédével nevetség tárgya lehet, mint ahogy szorongást vált ki belőle a számára idegen nyelvi elemek hallása.

A hős elidegenedettsége Anna személyisé e átalakulásának nyomait más vonatkozásban is megfigyelhetjük. Bár munkája kimerítő és monoton, mégis ez jelenti számára a hasznos alkotás és önkifejezés egyetlen lehetőségét. Ez az a terület továbbá, ahol némi szabadságot is élvez. A gyilkosságot megelőző estélyen Anna nem szolgálhat fel, vagyis az egyetlen sajátjának érzett területen szorul háttérbe. Személyiségének megnyilatkozási lehetőségei végletesen beszűkülnek. Párhuzamosan emberi kapcsolataiban is fokozatos térvesztés tapasztalható. Árvasága metaforikus értelmet nyer. Hiszen kivetettsége, elhagyatottsága Vizyék környezetében, a csak függőségi viszonyrendszerben tovább erősödik. Közvetlen, természetes kapcsolataitól: előző munkaadójának kisgyermekétől, falusi környezetétől megfosztották. Vizyné örökös gyanakvása, a házaspár különböző, lelki zavarokban megmutatkozó idegbetegsége - amit Anna állandóan érzékel, de nem értelmez - nyomasztóan nehezedik rá. Teljes elidegenedettségétől, egyre autornataszerűbb létéből csak a Jancsival való együttlétek szabadítják meg egy rövid időre.

5

A személyes kapcsolatok csődje A Patikárius Jancsival való néhány napos szerelmi viszonyban Anna nemcsak közvetlen kapcsolatba kerül egy másik emberrel, hanem bizonyos helyzetekben irányítóvá is válhat. A XII. fejezetben például szokatlanul sokat beszél, és egyenrangú fél marad a dialógusban is. Viszonyuknak azonban a regény megformálta társadalmi feltételek, a testi érintkezés ösztönössége és Jancsi felületes személyisége miatt nem lehet távlata. A kapcsolat eleve kudarcra van ítélve. Annak ellenére, hogy Anna fizikailag és lelkileg is szenved a cserbenhagyástól, a megtörténtek érték volta nem válik kérdésessé számára. Ám személyisége ismét beszűkül, önértékelése visszaesik. Újra csak cselédként kénytelen létezni. Mivel az alávetettség határozza meg viselkedését, azt hiszi, az úrfi haragszik rá. S ha nem is tudatosul benne, a régi létállapot visszatérése növeli a benne lévő feszültséget. A Báthory úrral való kapcsolat szintén pusztán látszólagos lehetősé számára. A házassággal módja nyílna a cselédlét föladására és egy tisztességes életvitelre. De e döntés-alapja csak a higgadt megfontolás és a gyakorlatiasság lehetne (a férfinak asszony kell, a gyereknek anya). Ezért könnyen hagyja lebeszélni magát szándékáról. Viszont ezután már csak a teljes elszigeteltség és a lélek bezárkózása következhet. A gyilkosságban tehát az állandó, gyötrő idegenségérzetből fakadó feszültség robban ki. Ezt tovább erősíti a személyes kapcsolatok kudarcából fakadó egyre teljesebb magány és bezárkózás.

Az értékek viszonylagossága Édes Anna tettének megítélhetősége szempontjából a tárgyalási jelenet viszonylagossága fontos tanulsággal szolgálhat. A vallomások különböző nézőpontjai ugyanis végső soron elfedik a bűnügy tényleges okát. Ezt a bizonytalanságot a lélekformálás módja, és az elbeszélői nézőpont külső rögzítettsége is felerősíti. Az elbeszélésmód azt a tapasztalatot közvetíti, hogy a személyiség nem áthatolható és nyelvi eszközökkel nem közvetíthető. Így a tettek megítélése is kétessé válik. Ezért a regényvilágban az értékek viszonylagossága ura1kudik. Egyedül Moviszter (az író szócsöve) utal a tett egyik valóban lehetséges indítékára. ("nem bántak vele emberien. Nem úgy bántak vele, mint egy emberrel, hanem mint egy géppel. /.../ Embertelenül bántak vele. Cudarul bántak vele." Korábban pedig így vélekedik: "Csak Péter és Pál van. Emberek vannak. Nincs emberiség /.../Az emberiség holt fogalom".) Az idézetek a keresztény irgalmat feltétlen és egyedüli értéknek állítják. Ez az érték azonban a prózavilágban nem érvényesül. Moviszter elszigetelten képviseli.

6

2. Móricz

Móricz Zsigmond (1879-1942) 1879-ben a Szatmár megyei Tiszacsécsén született Debrecenbe iratkozott be a református teológiára. majd a jogra, később átlépett a budapesti egyetem jogi karára, bölcsészetet is hallgatott, de tanulmányait nem fejezte be. 1906-ig a Kisfaludy Társaság megbízásából öt alkalommal tett népdal- és népmesegyűjtő utat Szatmárban, ösztönző tapasztalatokat szerzett a falusiparaszti világról. 1905-ben feleségül vette Holics Eugéniát (Janka). A házasság 1925-ben a feleség öngyilkosságával végződött. 1915-ben haditudósítóként járta a frontot, de háborús illúziói hamar szétfoszlottak. A Tanácsköztársaság idején az írói direktórium tagja volt, a kommün bukásátkövetően zaklatások érték. Kizárták a Kisfaludy Társaságból, írásait csak a Nyugat és az Est-lapok közölték, színdarabjait nem játszották. 1926-ban házasságot kötött Simonyi Mária színésznővel. 1936-ban megismerkedett Littkei Erzsébettel (Csibe), a Csibe-novellák és az Árvácska című regény modelljével. 1937-ben házassága felbomlott, és Leányfalura költözött. 1942-ben agyvérzésben halt meg.

PÁLYAKÉP Helye a kánonban A Nyugat első nemzedékének jelentős prózaírója. Prózájára a realizmus és az ösztönszférát is feltáró naturalizmus gyakorol hatást, de megfigyelhető benne a lélektani irányultság előtérbe kerülése is. Műveiben a történetelvűség, a lineáris idővezetés és a világszerűség elsődleges szerepet játszik. Ugyanakkor egyes alkotásaiban metaforikus elemek is megjelennek. Kötődik a XIX. századi anekdotikus prózahagyományhoz. de prózájában az anekdota elsősorban mint az atmoszférateremtés vagy a karakteralkotás eszköze nyer szerepet. Szerkesztésmódját a drámaiság, a krízishelyzetek köré épülő jelenetezés jellemzi. Elbeszélésmódjának fontos vonása a szabad függő beszéd gyakori alkalmazása. Sokáig úgy látszott, hogy az elbeszélésmódjához kapcsolódó írók nem tudják megújítani és meghaladni művészetét. Műveinek újraértelmezése nyomán prózája ma több szempontból folytatható hagyománynak tűnik.

7

1929 decembere és 1933 februárja között Babitscsal közösen szerkesztette a Nyugatot. A prózarovat felelőseként a folyóirat nagyobb szociális-közéleti szerepvállalását szorgalmazta. Ez a szándéka azonban nem egyezett Babits esztétikai elveivel. Így megvált a Nyugattól, és az akkor induló, őt szellemi elődjének tekintő népi mozgalom felé közeledett. 1939 végétől átvette a Kelet Népe című folyóirat szerkesztését, amit haláláig folytatott. A Kelet Népe a harmincas évek közepétől jelentkező népi íróknak biztosított publikálási lehetőséget. Ők a falukutatásokra támaszkodó szociografikus irodalmi hagyományhoz kapcsolódtak (Darvas József, Illyés Gyula, Veres Péter).

BARBÁROK „A csobori pusztán két juhász agyonver egy harmadikat, Bodrit, aztán a fiát is, mindkettőjüket egy gödörbe temetik, elhajtják háromszáz birkáját, két szamarát, az asszony tíz nap múlva keresni kezdi urát, keresi egész nyáron, ősszel, télen, végre tavasszal a puli kikaparja a gödröt s az egyik gyilkos, akit közben különböző lopások és gyilkosságok miatt letartóztattak, bevallja bűnét. Ennyi a meztelen meseváz" – írja Kosztolányi Dezső a Barbárokról szólókritikájában. A sovány történet ellenére a kortárs ítész remekműnek tartotta a Barbárokat (1931). Az utókor is Móricz egyik művészi szempontból legkiválóbb elbeszéléseként említi. Az elbeszélés a klasszikus retorika szabályainak és a népi meseszámoknak megfeleltethetően tagolódik három részre. A részek felépítése követi az elbeszélés egészének tagolódását, ami a belső arányosság és szerkezeti teljességérzetét kelti.

(1) Kettős gyilkosság Bodri juhász a pusztán látogatók gyilkosság (2) Keresés Bodri juhász feleségének érkezése keresés, vándorlás beismerés felfedezés (3) Leleplezés Veres juhász tagadása szembesülés az övvel beismerés

Népmesei elemek

8

A részek közös vonása, hogy az alaphelyzetet a népmesékhez hasonlóan mindhárom egységben a hiány (nyáj, férj-gyermek, igazság) billenti ki. Ez indítja meg az egyes szerkezeti részek eseménysorát. A népmese műfajhagyományával különösen a második rész teremt kapcsolatot. Benne a férjét és gyermekét kereső asszony szinte mesehősként lép elénk. Színei (fekete haj, fehér ruha) a közbefogó részek nyomán metaforikus jelentéssel telítődnek. A fekete előre utal a gyászra, a fehér hűség- és tisztaságjelkép. E rész többször él a mese nyelvi fordulataival is. ("Az asszony pedig ment, ment, elment (..) haza se nézett, csak elment, addig ment, addig ment, míg a puszta el nem nyelte. Addig ment, addig ment, míg el nem érte a Dunát. Azon is általment, ladikos embert lelt, az áttette. És ment.") A szöveget a népmesék és a népballadák világához közelíti az is, hogy hiányoznak belőle a korra vonatkozó információs háttérelemek. A történelmi idő jelöletlen, így nem állapítható meg, mikor játszódik a történet. Ez az elbizonytalanítás egy példázatszerű, általánosító olvasatot is lehetővé tesz. Drámaiság és balladaiság A fenti sémából az is érzékelhető, hogy az elbeszélés a sűrítés és jelenetezés elvére épül. A három részben más-más szereplő kerül a középpontba. Ugyanakkor az elbeszélés olvasója minden bizonnyal érzékeli, hogy a párbeszédnek mindvégig kitüntetett szerepe van. Ez a sajátosság nemcsak balladaszerűen tömörré, de drámaivá is teszi a szöveget. A balladaszerűségre utalhat az időkezelés technikája is. Bár az események elbeszélése, illetve megjelenítése követi a történések időrendjét, a folyamatosságot több tényező is megbontja. Így például a Barbárok első és harmadik része rövid időt fog át, míg a középső egy évet ölel fel. Ugyanakkor a második rész időben megszakítva követi az elsőt, hiszen a kettő közt tíz nap telik el. A szaggatottság érzetét az időkezelésen túl a feszültség megteremtésében és fenntartásában fontos szerepet játszó tempóváltások is erősítik. Mindhárom rész lassú tempóval indul, és hosszas késleltetés után következik be a tempót felgyorsító drámai történés. Az egyes részek zárlata nem oldja fel a feszültséget. Így a tempóváltások a feszültségnek egyre nagyobb fokán indulnak újra. A világos, átlátható szerkezeti megformáltság, valamint az elbeszélésnek a népmesével, a népballadával és a drámával való műfaji kapcsolódásai jelentősen hozzájárulnak e mű esztétikai hatásához. A megalkotottság párbeszédes jellege a nyelvezetre is ráirányíthatja a befogadó figyelmét. Ebből a szempontból a legfeltűnőbb a tájnyelv használatának atmoszférateremtő ereje. A kihagyásoknak, ismétléseknek, illetve a szűkszavú, hiányos megnyilatkozásoknak a figuraalkotásban van fontos szerepe. Az elhallgatás ok és csöndek pedig fokozzák a feszültséget. A pusztai embereket és gondolkodásmódjukat azonban nem csak a párbeszédek jellemzik. A prózavilágban a nyelviség mellett más kommunikációs csatornák is működnek. Az olvasó következtethet arra, hogy nyár van, a puli csaholása idegenek közeledtét jelzi, Bodri juhász pillantása a juhászbotot keresi, stb.

9

A szöveg gyakran hordoz metanyelvi üzeneteket is. Például Veres juhász nem arra kíváncsi, hogy mikor járt kinn a pusztán Bodri juhász felesége. Valójában azt akarja tudni, nem keresztezi-e tervét váratlan körülmény. Mint ahogy a juhászok alkujának sem a szíj, hanem Bodri juhász nyája és élete a tétje. Az elbeszélő háttérben maradását jelzi, hogy külső nézőpontból szólal meg, és szólama erősen visszafogott, tárgyszerű. Ebben az elbeszélésben ritka a szabad függő beszéd is. Az elbeszélő nem magyarázza és nem értelmezi az eseményeket, így e feladat a befogadóra hárul. A három szerkezeti egység összefogásában két jelentős elemre figyelhet fel az olvasó. Az egyik Bodri juhász rézveretes szíja, ami mindhárom részben a gyilkosság jelölője (ürügy, az azonosítás feltétele, bizonyíték). Szerepe kabalisztikus (héber> latin 'babonás hitvilághoz tartozó, titokzatos, rejtélyes'). Eszerint a tárgy maga a lélek: nem alku tárgya, vagyis nem adható el, óv vagy ront, kísért, leleplez, átkoz. A szíjnak ehhez a népi lélekhithez kapcsolódó jelentése indokolhatja Veres juhász hirtelennek és váratlannak mutatkozó beismerését is a zárlatban. A másik egységesítő mozzanat a vizsgálóbíró végkövetkeztetése, ami visszautal a címre, és körkörösen lezárttá teszi az elbeszélést. Ugyanakkor összekapcsolja a széttartó elemeket. Hiszen az értékítéletet tartalmazó megnyilvánulás (,,-Barbárok.") a gyilkosokra és áldozatokra egyaránt vonatkozik. Vagyis általában a juhászok világára válik érvényessé. Ám a befogadó értékítélete feltehetően nem vonatkoztatja Bodri juhászra és családjára a vizsgálóbíró megállapítását. Így újabb feszültség keletkezik. Ez a feszültség viszont a szövegből a befogadót tudatba helyeződik át. Vagyis az olvasó arra kényszerül, hogy maga kísérelje meg értelmezni a vizsgálóbíró értékítéletét. Így akár eljuthat annak belátásához, hogy másképp barbár Bodri juhász, másképp Veres juhász, és másképp a civilizáció világa. A puszta pedig egyszerre lehet a civilizációtói érintetlen, ősi hagyomány, de a visszataszító elmaradottság, az erőszak jelképe is. "Azokat az írókat, akik a »valóságot festik« - olcsó szóval- realistáknak, naturalistáknak nevezik. Sokan szentül meg vannak győződve. hogy ezek a valóságot egyszerűen »lefestik«; vagy kodakjukkal fényképet készítenek róla, aztán becikkelyezik könyveikbe.” (Kosztolányi Dezső, költő, író, esszéíró)

10

3. Mikszáth

Mikszáth Kálmán (1847-1910) -

-

-

-

-

1847-ben született a Nógrád megyei Szklabonyán (ma Szlovákia) az evangélikus vallás és a nemesi származás hagyományait őrző iparos-gazdálkodó családban 1869-ben a győri jogakadémia hallgatója lett, majd a pesti jogi karra iratkozott be, de diplomát nem szerzett 1873-ban elvette Mauks Ilonát annak apjának akarata ellenére újságírói állást vállalt Pesten 1875-ben kilátástalan egzisztenciája miatt válást kezdeményezett. Később irodalmi és publicisztikai sikereivel rendeződő anyagi helyzete nyomán újra megkérte Mauks Ilona kezét 1881-ben a Pesti Hírlap munkatársa lett. Megjelent A tót atyafiak, majd a következő évben A jó palócok című elbeszéléskötete tagjai sorába választotta a Petőfi Társaság, 1883-ban pedig a Kisfaludy Társaság 1887-ben a Szabadelvű Párt támogatásával országgyűlési képviselő lett, huszonhárom képviselői éve alatt mindössze kétszer szólalt fel 1889-ben az Akadémia levelező tagjává választották 1895-ben megjelent a magyar irodalom egyik legnagyobb világsikere, a Szent Péter esernyője, amelyet eddig több mint 20 nyelvre fordítottak le 1909-ben a Kisfaludy Társaság döntést hozott Mikszáth negyvenéves írói jubileumának megünnepléséről 1910. május 28-án, tizenkét nappal az írói jubileum főünnepsége után súlyos tüdőgyulladás következtében meghalt. A fekete város, Beszterece ostroma és Különös házasság c. regényeiből film is készült Pályakép Mikszáth életműve a novellától a nagyregényig, a regényes életrajztól (Jókairól) a köznapi karcolatig átfogja a széppróza és a publicisztika fontos műfajait. Életművének értelmezői a 20. század utolsó negyedéig a romantikától a realizmus felé történő elmozdulást tartották művészete legjellemzőbb vonásának. Mai felfogás: Prózaművészete kétségtelenül kötődik a romantikus természetfelfogáshoz, a kalandos meseszövéshez, az anekdotához, valamint a realista életképhez. Mégis fontos területeken bizonyul újítónak. Újszerűen alkalmazza a hagyományos műfajokat, prózaformákat. Újító idő- és történelemszemléletében, az elbeszélői hang nyomatékos jelenlétében, az epikus hangnem művésziségében és a nézőpontok kezelésében is. Ironizáló, minden lényeget és értéket viszonylagossá tevő megoldásai. Mikszáth egyaránt határozottan eltávolodik a romantikus és realista prózapoétikától. Így e stílusirányzatokon belül a mai irodalomtudomány már nem tartja értelmezhetőnek az életművét.

11

-

Alkotásmódja az epizódszerepű anekdotát fő prózaszervező elvvé teszi, ami több következménnyel is jár.  1. meghatározza a műfajválasztást (a legsikerültebbek épp azok a novellái, amelyek középpontjában 1-1 anekdota áll. 2. nyitottá teszi a kompozíciót, így a regények többnyire anekdoták laza füzéreként állnak össze. bővíthető, módosítható, alakítható nyitott szerkezet jön létre a felfüggesztő modern próza eredményei felől tűnik újításnak. Kialakítja az élőbeszédszerű, a szóbeli előadásmód stilizációján alapuló elbeszélői stílust. Ez az elbeszélői stílus támaszkodik a beszélgetés társas közegére, az anekdotamondó és a befogadó közös előismereteire, szokás- és értékrendjére, továbbá az anekdotának a hagyományt (az ismert történet) újramondó sajátosságára.

-

Anekdota: rövid, csattanós, humoros történet. Leggyakrabban közismert személyeket jellemez, azok életrajzi epizódjait elevenítik fel a hitelesség igényeivel. Elnevezése szóbeli terjedésére utal: eredetileg írásban ki nem adható történeteket jelentett.

Egyenes beszéd: valóságos vagy képzelt személy közléseinek szó szerinti idézése. Főként epikai művekre jellemző. Azokat mintegy dramatizálja azzal, hogy a szereplők megszólalásait idézet formájában, a megszólalóra és a megszólalás tényére utaló kifejezésekkel adja elő. Függő beszéd: valóságos vagy képzelt személy közléseinek nem szó szerinti idézése. Epikus művekben például gyakran használatos az elbeszélt anyagnak az elbeszélő szempontjából történő csoportosítására, bemutatására. Használatakor a közlés áttételes, mert az elbeszélő szavai vezetik be vagy zárják le, így a mondat felépítése nehézkesebb, mellékmondatot, kötőszóhasználatot igényel. A szabad függő beszédben nincs bevezető ige, és elmarad a kötőszó is. A függőség nyelvi jeleinek csökkenése, elmaradása eredményezheti, hogy az elbeszélőnek és a szereplőnek a szólamai „összecsúszhatnak”. Átélt beszéd. Elbeszélői közlési technika a szereplők gondolatainak kifejezésére. Olyan függő beszéd, amelyből hiányzik az „…azt mondta, hogy…” nyelvi forma; az író észrevétlenül siklik át hőse gondolatainak – gyakran egyes szám első személyű – közlésébe.

-

Mikszáth több művének alapötletét (Beszterce ostroma, Különös házasság, A Noszty fiú esete Tóth Marival) olyan megtörtént esetek képezték, melyek ismertek voltak a korabeli lapokból.

Beszterce ostroma -

Mikszáth a regényt először a Pesti Hírlapban közölte folytatásokban, majd 1 évre rá kötetben is megjelent. Alcíme: „Egy különc ember története” Keletkezésének körülményeiről maga az író tájékoztatja az olvasóit a Bevezetésben s más hírlapi cikkeiben is. Hősének, gróf Pongrácz Istvánnak furcsa históriáját –

12

kedélyes anekdotázás közben – egyik képviselő barátjától, gróf Pongrácz Károlytól hallotta.

-

főhőse: Pongrácz István gróf – nedeci várában középkori világot teremt maga köré

A mű szerkezete -

lassan, körülményesen, messziről indítja el az író a cselekményt. Két, egymástól teljesen független, időben is távol eső novellából áll a regénynek csaknem fele, az első 2 rész (Estella, Kedélyes atyafiak). A két főszereplő, Pongrácz és Apolka sorsa csak a harmadik fejezetben (A túsz) fonódik össze. Ettől kezdve már sokkal egységesebb kompozíciójú a mű, a negyedik fejezettől (Az éj) pedig az események is fokozatosan felgyorsulnak, a korábban elejtett, elhagyott meseszálak újra egyesülnek.

Idő: a gróf alakjának megalkotása módot ad a középkor és a 19. sz. végének történelmi idejének szembesítésére. E két történelmi időt együttes jelenvalóságában érzékeli a befogadó. Olyan együttállásként, melyben a kívülálló különc a környezete számára, a környezete pedig a kívülálló tükrében látható. A regény értékrendje így a viszonylagosság tapasztalatához juttatja a befogadót. Egyik időrend sem emelkedik a másik fölé, jó vagy rossz vonásai egymáshoz viszonyítva, kiegyenlítetten jelentkeznek. Mikszáth történelemszemlélete tehát szakít a fejlődés-haladás képzetével. A változásokat a múlt és a jelen szembesítésével, egymásba tükrözésével láttatja. Olyan időbeli folyamataként, amelyet összeolvadások és elkülönbözések sorozata jellemez. A mű világában, ha valaki eredményes párbeszédbe akar lépni a feudális nagyúr szerepében élő Pongrácz István gróffal, át kell lépnie az ő idejébe. Az ő „nyelvén” kell megszólalnia, vagy középkori szerepbe lépve magának is alakot kell váltania. Pongrácz helyzetét egy hölgyismerőse azzal világítja meg, hogy elküldi neki Cervantes Don Quijotéjét. A főhős e mű olvastán felismeri ugyan saját különc voltát, de továbbra is kitart értékrendjének tudatos képviselete mellett. Mivel nem változtatja meg az életmódját, végzetesen összeütközik környezetével. Ezt az összeütközést az olvasó egyszerre tapasztalhatja tragikusnak és komikusnak. -

A színhely: Észak-Magyarország, Nedec vára (a kuruc szabadságharc leverése után várrombolási hullám, de Nedec vára megmenekül, mert kastélynak mondják) - a bemutatása elnagyolt, az írót láthatólag jobban érdekli a környék mondavilágának, babonás hiedelmeinek, sajátos, az ősi múltat őrző hangulata. A későn született ember: -

Pongrácz jellemzése, lélekrajza kivételének számít Mikszáth életművében: sok oldalról, sokféle élethelyzetben mutatja be alakját

13

-

-

-

-

Pongrácz I. nem vette észre vagy nem akarta tudomásul venni az idő múlását, a történelem változását. Fura, különc, „későn született” ember volt, rögeszmés hóbortjainak élő figura. A 17. sz.-ban megállt számára az idő a falu is közrejátszik: vitézi tornák, hadgyakorlat, mindennapi élet a lovagi szokások és szertartások rendje szerint Mikszáth lélektanilag nem fejti meg Pongrácz rögeszméit, adós marad különcsége kifejlődésének elemzésével is. Kerüli a részletes leírásokat. Legfőbb jellemzési módja az apró, néha fölöslegesnek mutatkozó tények halmozása, a szereplők cselekedeteinek minél gazdagabb elemzése, az anekdotikus érdekességek hajszolása Pongrácz I. külsejét egy mondattal írja le („Különben derék szál legény volt, magas, daliás, feltűnő piros arccal, hetyke bajusszal.” A következő mondat – „Nem volt más hibája, csak hogy sántított egy kicsit” – már egy közbevetett anekdota bevezetése, ürügy, hogy elmesélje, miért nem tudták eltört lábát helyreigazítani.” szinte ellenállhatatlan kényszer űzi az írót, hogy minden furcsaságról tájékoztassa az olvasót. Ennek érdekében sok-sok kitérését, a cselekmény fő vonalától való eltérést enged meg magának. A páratlanul gazdag tény- és életanyag elmondásában azonban sohasem bőbeszédű, sőt egyenesen szűkszavú, néha csak egy-egy odavetett megjegyzésre, zárójeles utalásra szorítkozik.

Magyar Don Quijote -

-

-

A spanyol Cervantes híres regényének főszereplője és Pongrácz I. között sok közös vonás: mindketten hátat fordítottak a jelennek, megfeledkeztek az időről, s egy rég letűnt világ ideáljaihoz ragaszkodtak csökönyösen, már-már tébolyult elszántsággal Különbségek: Don Quijote annyira beleélte magát a lovagregényekbe, olvasmányai annyira megzavarták a fejét, hogy ezek világát valóságnak hiszi. Felcsap kóbor lovagnak, világboldogító eszmékért rajong: az igazságért, a nők, az árvák és a szegények védelméért száll síkra – egyedül. Pongrácznak nincsenek ilyen világboldogító nagy eszméi, saját maga hóbortjainak központja és célja. – Don Quijote minduntalan egy józan, kegyetlenül valóságos világba ütközik, s halálos ágyán megrendítő módon vallja be önmagának élete kudarcát. – Pongrácz ezzel szemben nyugodtan éli a maga különc, rögeszmés életét. Hóbortjait kímélik, valósággal megbecsülik, cinkosa az egész vármegye. A regény cselekménye abból alakult ki, hogy az egész környék közreműködik Pongrácz bolondságaiban, mindenki a kezére dolgozik. Mikszáth tudatosan bizonytalanságban tartja az olvasót abban a tekintetben, hogy őrült-e Pongrácz vagy sem. A vita egyértelmű eldöntése legfőbb varázsától fosztaná meg a regényt. Csak ez a szándékolt homály, ez az „igen is”, „nem is” állapot szolgálhatja írói céljait. az író nem azonosul a hősével, kívülről és ironikusan szemléli, de némi rokonszenvet mutat iránta. Ha mosolyog is rajta, nem teszi egyértelműen komikus, nevetséges figurává

14

-

-

-

-

-

-

-

Pongrácz sok tekintetben becsülésre méltó ember, nemes érzések élnek benne, és egész lényében van valami lovagi finomság, tisztaság. Hiányzik belőle az önző törtetés, a mohó élvezetvágy s mindenekelőtt a hazug képmutatás. Őszintén hisz egy letűnt kor, a kisszerű jelennel szemben jobbnak és szebbnek hitt múlt eszményeiben. A röghöz kötött nép is a bálványozásig szerette. Nemcsak más, hanem különb is, mint a jelenben élő dzsentrik túlnyomó többsége. Pongrácz gróf becsületessége, erkölcsi tisztasága jobban megérthető, ha összehasonlítjuk a szomszédban élő Behenczy bárókkal (apa és fia, mindent eldorbézolnak). A Behenczy bárókban Mikszáth megteremtette az egyéni tulajdonságaikban is elaljasodott, erkölcsileg lezüllött, a polgári fejlődés során elszegényedett és élősködővé vált, de a régi úri életmód látszatához ragaszkodni akaró dzsentri típusát, az „úri svihákot”. A Behenczy család és Pongrácz találkozása indítja el az eseményeket, Beszterce megostromlását. A 2. részben (Kedélyes atyafiak) megszakad a történet, csak a 3. részben egyesülnek a szálak. A második rész a szerencsétlen sorsú Apolka története. Anekdotának sorából áll, pl. a zsolnai vaskereskedő 3 fiának, a Trnowszky fivérek története – de bizonyos részeket homály fed, pl. miért gyűlölik egymást. A zsolnaiak szemében a Trnowszky fivérek is bolondok az önzés, a kapzsi falánkság ütközött ki belőlük. Az irigységük az ellenkezőjére fordul, esztelen pazarlással próbálják meg elhalmozni Apolkát. Itt jelenik meg a szerelmi szál, nagybátyjának fia, Emil fellépésével De újabb bonyodalom, a szerelmesek elszakadnak egymástól, Apolka ismét a gyámjához kerül, aki el akarja venni, így a lány inkább a folyóba akarja ölni magát Itt fonódnak össze a meseszálak. A Besztercét megostromló Pongráczcal csak az ő nyelvén lehet beszélni, így túszcserét ajánlanak neki Pongrácz eddig inkább egy anekdota hőse, de ettől a találkozástól személyisége elmélyül, helyenként megrendítő drámai hangsúllyal gazdagodik. Lénye csendesebbé, szelídebbé vált, boldog volt. Csak a leány neveltetésével törődött, féltékenyen őrizte a lánnyal szembeni magatartása kifogástalan lovaghoz illő bár örökbe akarja fogadni, mégis érezzük, inkább szerelem áll a háttérben (párbajozik érte, börtönbe záratja Emilt) az örökös rettegéstől, hogy a lány elhagyja, állapota tovább romlik, elméje méginkább megbomlik Pongrácz világa és a valóság Apolka alakján keresztül ütköznek össze. Igazi érzelmek kötik a lányhoz, akit megpróbál bevonni világába, de őt kötik a valóság határai: a tiszta szerelem De ő marad továbbra is a legkövetkezetesebb szereplő, a regény végén ismét középkori lovaggá nemesedett, hiszen visszacseréli a túszokat Ugyanakkor a szerelem valósága összetörte az ábrándvilágát, ezzel lemondott az életéről, majd megmérgezte magát. Befejezése inkább tragikus mint komikus, még a halála után sem maradhat ábrándjaiban (nem lovával temetik el, hanem „gyalogosan” és egyedül)

15

-

-

Mikszáth keserűsége: a dzsentri Magyarországon a fennen hangoztatott nemesi hagyományokat, elveket, eszméket már csak egy őrült veszi komolyan, a többiek számára ezek üres pózzá szegényültek, parazita életük leplezésére szolgálnak De reménnyel tekint az idealista ifjú szerelmesre, Emilre és Blázy polgármesterre

16

4. Szabó Lőrinc Szabó Lőrinc (1900-1957) 1900. március 31-én, Miskolcon, ősei közt református papokat, tanítókat. nyomdászokat számon tartó családból született költő, műfordító. 1908-1918-ig a debreceni Református Főgimnázium diákja volt. A budapesti Műegyetem gépészmérnöki karára, onnan a bölcsészkar magyar-német-latin szakára iratkozott be. 1921-ben állást kapott Az Est-Iapoknál, az év végén feleségül vette Mikes Klárát, Mikes Lajos, a lapok irodalmi szerkesztőjének lányát. A házasságból két gyermek született, a későbbi versek ,,Kis Klárája" és „Lócija". 1925-ben kezdődött huszonöt évig tartó szerelmi kapcsolata Vékes Ödönné Korzáti Erzsébettel, melynek az asszony 1950-ben bekövetkezett öngyilkossága vetett véget. 1932-ben (majd 1937-ben másodszor, 1944-ben harmadszor) Baumgarten-díjat kapott. 1934-től a népi írók mozgalmával, majd egy időre jobboldali politikai körökkel került kapcsolatba. 1945 után vizsgálati fogságba került, ahonnan barátai közbenjárására szabadult. 1947-ben felvették az Írószövetségbe, de az irodalmi élet perifériájára került. Fordításokból élt. 1957-ben Kossuth-díjat kapott, októberben Budapesten hunyt el. PÁLYAKÉP Szabó Lőrinc a későmodem magyar irodalom József Attila mellett talán legjelentősebb költője. Költészetének eredője a modern kor alap tapasztalata a világkép széttöredezettségéről, az igazságok sokféleségéről és az értékek elbizonytalanodásáról. Továbbá a szubjektum elmagányosodásáról és az önértelmezés kísérleteinek problematikusságáról. Formai erőssége a klasszikus és modern líra verstípusainak, műfajainak állandó újraalkotása. 1932-ben Szabó Lőrinc új kötettel jelentkezik, mely egyben egy új pályaszakasz kezdete is. A Te meg a világ kötetről már a korabeli kritika azt tartotta, hogy a magyar líra kiemelkedő értéke. a költő eddigi életművének csúcspontja. Másfél évvel későbbi válogatott verseivel együtt pályája összegzésének és átértékelésének igényével készült. Szemléletének alapellentmondása a társadalmi és biológiai létet meghatározó szövevényszerű, börtönképzetű világtapasztalat. Továbbá a nietzschei ihletésű igény, hogy a személyiség mindezek ellenére önmagát megalkothassa, kiteljesíthesse. A kötet címe viszonyítást jelez. Jellemző tartalma a különbözőség, az össze nem tartozás ténye. Ugyanakkor a kötőszó (meg) a különbözőségek együttlátásának igényére is rámutat.

AZ EGY ÁLMAI A Te meg a világ kötet talán legjellemzőbb verse Az Egy álmai. Központi kérdése a személyiség önértelmezése és önmegvalósítási lehetőségeinek meghatározása a későmodern világtapasztalat birtokában. A vershelyzet tehát elméleti, az én (szubjektum) és a nem én (világ) alapvető filozófiai kettősségére épül. Kiemelt szerepe az énnek, az egyesnek van. Hiszen a világ benne és általa értelmeződik, miközben az egységes, rendszerképző világmagyarázatok érvénytelenné válásával szembesül, és a világot ellenségesnek, kaotikusnak tapasztalja.

17

A cím és a verszárlat mintegy keretként ezt a kiemelt helyzetet nyomatékosítja. Az "Egy" főnévi szerepben lévő szó egyszerre jelöli a személyiség különállását és önmagában való egységét, zártságát. Az álmai kifejezés a legbelül, csak a személyes tudatban megélhető szabadságra utal, a vágyak beteljesíthetőségére és feltételességére. valószerűtlenségére egyaránt. A szubjektumnak ez a hangsúlyozottsága a nietzschei individualizmus és reakció öröksége. Ugyanakkor a lírai alany viszonyulása a rajta kívül levőhöz kettős. Egyrészt az egyén logika vezérelte megfigyelései, tapasztalásai, észleletei jelennek meg a versben. (Például: "te ilyen vagy s ők olyanok", "ami él,/ annak mind igaza van", ,.Aki bírta, rég kibogozta magát" stb.) Másrészt reakciói, személyes reflexiói, indulatai jutnak kifejezésre. (Például: "ideje volna végre már / megszöknöm közületek", "nem bírok már bolond / szövevényben lenni szál", "Szökünk is", „Rejtőzz mélyre, magadba".) beszédmód. Ez azt mutatja, hogy a lírai én megnyilatkozásának egysége megbomlik, a versbeszéd kétszólamúvá válik. Nevezhetjük az egyik szólamot az "elemzőén", a másikat a "cselekvő én" szólamának. (Kabdebó Lóránt a "néző"és „aktor" kifejezéseket használja.) A versbeszéd tehát párhuzamosan haladó dialógus. Ez a párbeszédet folytató, vitatkozó beszédmód azt is jelenti, hogy a lírai alany nem értelmezhető egységes szubjektumként. A szubjektum osztottságának ilyen jellegű tapasztalata pedig a későmodern és a posztmodern jellemzője, Megjelenése a Szabó Lőrinc-i lírában ezért költészettörténeti jelentőségű. Talán ennek a párhuzamos kettőségnek felelhet a verselés szintjén az enjarnbement-ok és a rapszodikusan változó sorhosszúság kötetlensége, illetve a nagyon is kötött, bonyolult rímforma (abab ccc dbd). A versbeszéd másik jellegzetessége a meghatározóan fogalmi nyelv, melyben megnő a logikai-grammatikai eszközök (mondatszerkezet, viszonyszavak, módosítószavak, kötőszavak) szerepe. Az énen kívüli világ egyrészt a többi ember, a "másik" világa, másrészt maga a világ egésze. Mindkettő épp énen kívüliségében idegen a személyiségtől. A világ egészének és a többi embernek a szubjektum számára való értelmezése az „elemző én" gondolkodási folyamata. A külvilágról nyert legfontosabb alaptapasztalat annak kaotikus, rendezetlen szövevényszerűsége („Bent egy, ami kint ezer darab") és személyiséget korlátozó jellege („Ketten vagyunk, én és a világ, / ketrecben a rab"). A rendezetlenség azt is jelenti, hogy nincs érvényes mérték a világban, amihez igazodni lehetne, vagy aminek megalkotásában az egyén is részt vehetne ("s ami szabály, mind nélkülem / született"). Az emberi érdekek különbözőek. A kapcsolatok szabályai és a cselekvések megítélést lehetőségei egyaránt meghatározhatatlanok, esetlegesek és szubjektívek ("az igazság idegállapot / vagy megfogalmazás"). Az elemző én azt érzékeli, hogy a változtatásra irányuló cselekvés lehetetlen. Az emberi céltól, akarattól függetlenül történnek a dolgok. Ezért a cselekvő én tettének irányai csak befelé, önmaga felé mutathatnak. Azaz a „szövevényből" való "kibogozás", „szökés" valójában a belső létezésben való szabad önmegteremtésre irányul. A többi ember névmási jelöléssel szinte befoghatatlan változatossággal és a többiek különbözőséggel jelenik meg az első versszakban (te, ők, neki, ilyen, olyanok). A különbözőség az utolsó versszakra az "Egy" és a "Sok", a "mi" és a más egyének által is követhető, de csak személyesen megvalósítható magatartásforma kifejezője. Olyan magatartásformáé, amelynek az "Egy", a cselekvő én számára létminőséget meghatározó tartalma van. A „szökés'', "rejtőzés", "önmagunkba fordulás" nyomán megvalósítható szabadság, a "bent" szabadsága. Ennek a világból való kivonulásnak egyszerre jellemzője a személyiség önzése („Ha mindig csak megértek, / hol maradok én?") és elmagányosodása ("csak mi vagyunk, egy-egy magány).

18

SEMMIÉRT EGÉSZEN A Te meg a világ című verseskötetben kapott helyet ez a különös költemény. Az értelmezők egy részének véleménye szerint a szerelmi önzés kegyetlenségét, más részének álláspontja szerint a lírai alany kétségbeesett társkeresését fogalmazza meg. A címzett a feleség, Mikes Klára. De Szabó Lőrinc későbbi, visszaemlékező értelmezésében (Vers és valóság) úgy ítéli meg, hogy elvárásai valamennyire szerelméhez, Korzáti Erzsébethez is szóltak. A vers jelentései azonban túlmutatnak a címzettek személyességén. Ember és világ, férfi és nő, magány és társas lét általános kérdéseit érintik. A végsőkig kiélezett, paradox emberi (szerelmi) kapcsolatra mintegy előzetes összegzésként utal a második versszakból kiemelt, hiányos szerkezetű cím. Feszültséget a költemény erőteljes felütése is fokozza. A kötőszóval induló gondolatmenet azt sugallja, hogy egy régtől fogva tartó párbeszéd-szituáció közepébe lép be az olvasó. A "rettenetes" és az "igaz" minősítéseknek figyelemfelhívó szerepe van. Arra készítenek fel, hogy az emberi gondolkodás felkavaró, a szokványostól eltérő, ugyanakkor pőre őszinteséggel megmutatott útjával szembesülünk a műben. A vers a lírai alany öntörvényű szerelemfelfogása. Világképe, értékrendje rokon a kötet alkotásainak világlátásával, többek között Az Egy álmai című költemény értékrendjével. A világ börtönként való megélése, a kiábrándultság, a megsebzettség és a szorongás határozzák meg azt a létállapotát, amelyből a beszélő megszólal. A személyiség tudomásul veszi a fenyegető, korlátokat állító világot, ugyanakkor a szabadság belső megélésére vágyik. Ez lesz a közös eredője a hagyományos és a modern normákat egyaránt megtagadó, saját törvényi kereteket kialakító kapcsolatfelfogásnak. E kapcsolatfelfogás fordítottan képezi le a világ és az én viszonyát, így lehetővé teszi a beszélő valamiféle megváltódását. Az élethosszig tartó szerelmi kapcsolatban és szövetségben a beszélő a társ teljes önfeladását követeli. Ebben a viszonyban ő az úr, a törvényalkotó, a szenvedtető. A másik a teljes létével alkalmazkodó, megszűnő, elszenvedő („életed legyen / öngyilkosság, vagy majdnem az"). Mert csak így oldható fel a "Két önzés titkos párbaja". Így küszöbölhető ki a két ember közötti "alku", azaz a két külön világ különbözésekkel terhes együttélése. Ezzel az önfeladással válhat csak a társ az én belső világával egylényegű résszé. A társas létben megvalósítható belső harmónia részévé ("a világnak / kedvemért ellentéte vagy"). Ez a „hozzálényegülés" azt is követeli, hogy a kedves ne érzékelje tehernek az önfeladást („e bonthatatlan / börtönt ne lásd"). A "teljes alázat"-ot és az „áldozat"-ot örömmel és önként vállalja. Ez a krisztusi megváltás gesztusához hasonló szerep olyan magatartás, amely a férfit képes megváltani a világban létezés magányos poklától. A költemény zárlata talányos. A beszélő arra tesz kísérletet, hogy önzése, zsarnoksága bűne alól a másik megbocsátásával oldozza fel önmagát. Az ígéret kifejtetlensége okán azonban a jelentés bizonytalan, esetleges. Az érvelés logikája itt elbizonytalanodik, és átadja helyét a hitnek. Hiszen a társtól követelt teljes önmegsemmisítést a beszélő alku, feltétel nélkül várja. Anélkül, hogy maga bármire is kötelezettséget vállalna. Ugyanakkor vágyai beteljesítése tiszteletet, szeretetet ébreszt benne az áldozatot hozó iránt ("törvényen kívül, mint az állat, / olyan légy, hogy szeresselek"). Hisz abban, hogy a másik őt, a beszélőt tarthatja érdemesnek erre az áldozatra.

19

5. Karinthy Frigyes

Karinthy Frigyes (1887–1938) Életrajz Budapesten született. Engel Karolina, az író édesanyja. Karinthy József, az író édesapja. Karinthy Frigyes, a Markó utcai főreál tanulója. 15 éves korában jelent meg a Nászutazás a Föld középpontján keresztül című regénye. A Tanár úr kérem 1916-ban jelent meg. Így írtok ti, 1912-ben jelent meg. Judik Etel, az első feleség (Spanyolnáthában meghalt.) Karinthy Gábor (első feleségétől született gyermek). Bhöm Aranka, a második feleség. Karinthy Ferenc (Cini), a második feleségtől született fiú. Karinthy a Nyugat 1. írói nemzedékének tagja. Barátjával, író- és költőtársával, Kosztolányi Dezsővel. Neki ajánlja a Tanár úr kérem című művet. 1936-ban agyműtéte volt Stockholmban. Budapesten, a Kerepesi temetőben található meg Karinthy Frigyes, és fia sírja.

Művei: Regények: – Utazás a Merkurba – Nászutazás a Föld középpontján keresztül – Utazás a koponyám körül Novellák: – Grimasz – Két hajó Karcolatok: – Beszéljünk másról – Ó, nyájas olvasó – Aki utoljára nevet Esszék: – Nevető dekameron – Ki kérdezett?

20

Paródiák: – Így írtok ti – Így láttátok ti, paródiák Humoreszk: – Tanár úr kérem – 100 új humoreszk Irodalmi karikatúrák: – Még mindig így írtok ti Versek: – Üzenet a palackban

Karinthy Frigyes művei alapján készült filmek Tanár úr, kérem (1956) rendezte Mamcserov Frigyes T.Ú.K. – Tanár úr kérem (2011) Mátyássi Áron filmje

Karinthy Frigyes műfordításai: – Charles Dickens: Két város regénye – A. A. Milne: Micimackó (átdolgozás) – A. A. Milne: Micimackó kuckója (átdolgozás) – Jonathan Swift: Gulliver utazásai – Mark Twain: Tom Sawyer kalandjai (fordítóként, majd Koroknay István új fordításának közreműködőjeként feltüntetve)

A Tanár úr kérem című mű elemzése Keletkezési háttér:  Karinthy Frigyes a 19–20. század fordulóján volt középiskolás diák, az említett mű megírásakor még csak 27 éves.  A könyv részben személyes élményekből, visszaemlékezésekből fakad, részben a képzelet szüleménye.  Gyermekkori naplójának gyakori témája volt az iskola, az attól való félelem. A Markó utcai főreálba járó Karinthy – az életrajzi adatok szerint – rendkívül csapongó természetű gyerek volt, aki nehezen tanult. (7. osztályos korában megbukott franciából, pótvizsgáznia is kellett, majd később pedig mennyiségtanból és mértanból is elégtelent kapott.) Tanárai nagyszerű emberek voltak, de a kis írópalántával nem tettek kivételt, így Karinthy maga is átélhette a rossz tanuló sorsát, a bukott férfi állapotát, vagy a Lógok a szeren főhősének szomorú kiábrándultságát.

21

A századforduló szellemisége: A kor szelleme érződik a műben, például – a középiskolás diákok nevei németesen csengenek, – a tanárok jellemzése alapján érezzük: hatalmas tekintéllyel bírtak, „élethalál” urai voltak. – a főszereplők még a frissnek ható természettudományok lázában égnek – hat rájuk Verne, hiszen a diákok vagy katonaiskolába akarnak menni, vagy tengerésznek.

A Tanár úr kérem szereplői A Tanár úr kérem diákjait részben egykori osztálytársairól mintázta – Steinmann, Walch, Eglmayer, Deckner, Kelemen – valóban együtt érettségizett Karinthyval; részben pedig kitalált figurák.

Műfaja: novellaszerű humoreszkek sorozata. Humoreszk: A humoreszk prózai kisepikai műfaj. Fő jellemvonása a karcolatszerű, rövid terjedelem és az ennek megfelelő, fő vonásokra redukált kidolgozás, valamint a könnyed, kedélyesen derűs hangulatú humor.

A kötet tartalma: 1. 2. 3. 4. 5. 6. 7. 8.

9. 10. 11. 12. 13. 14. 15. 16.

Bevezetés Reggel hétkor Elkéstem Eladom a könyvem A jó tanuló felel A rossz tanuló felel A bukott férfi Magyar dolgozat a) Háromnegyedes dolgozat b) Egyfeles dolgozat Röhög az egész osztály Kísérletezem Magyarázom a bizonyítványom A lányok Naplóm Lógok a szeren A vésztanács Hazudok

22

A Tanár úr kérem népszerűsége az Így írtok ti népszerűségével vetekszik. Sok kiadást élt meg, és kiadásról kiadásra bővült a kötet terjedelme. Az első alkalommal 16 írás jelent meg (mi is ezzel foglalkozunk), majd később a következő négy humoreszkkel bővült:    

Tanítom a kisfiamat Elnököltem az osztályvizsgán Szeretem az állatot A papám

A Tanár úr kérem eredeti darabja (16 novella) szorosabban összetartozik, a történések lazán ugyan, de mégis kapcsolódnak egymáshoz: – A szemléletükben. – Megfogalmazásukban. – Hangulatuk tekintetében. – A lélektan, mint ábrázolás eszköze tekintetében.

A novellák jellemzői: – Megmutatják a gyermeklélektant: a diákok vívódásait, kétségbeesései, humorát. – Bemutatják a különböző diáktípusokat, magatartásformákat. – Jól ábrázolja a különböző szellemi képességeket. – A novellák csaknem mindegyikét áthatja az életöröm. – Felidézik a korszellemet, amiben játszódik a történet. – A közös téma: az iskola, a tanárok és a diákok kapcsolják össze a novellákat. – Egy részük kerek történetet mond el. – A novellák másik része magánbeszéd, monologizált formában, E/1 személyben íródott. – A novellák a gyermek szemszögéből mutatják be az eseményeket, bár az élményeket áthatja az író saját diákkorára való visszaemlékezésének hangulata is

Csoportfeladatok: 1. csoport: Szerinted hogyan idézi fel az író a középiskolás éveit? Meghatottan, visszavágyódva gondol vissza erre az időszakra, vagy inkább lenézően, mint aki ebből már régen kinőtt? Véleményeteket idézetekkel is támasszátok alá! 1. csoport: Az író meghatottan, vágyakozva gondol vissza gyermekkorára, ez főként a Bevezetésből derül ki, de szomorúságot érezhetünk a Lógok a szeren című humoreszkben, mert ott arról

23

olvashatunk, hogy a felnőtt már tudja azt, hogy nem minden alakul úgy az ember életében, ahogy ő azt gyermekként elképzelte.

2. csoport: Mely novellák mutatnak egymással ellentétes diáktípusokat vagy magatartásformákat? Válaszotokat magyarázzátok is meg. 2. csoport: A jó tanuló felel – A rossz tanuló felel. A két novella egymás mellé állítva még élesebben rajzolja meg a jó és a rossz tanuló közötti kontrasztot. Nagyon beszédesek a jó tanuló laza hanyagsága, ahogy apatikus nyugalommal oldja meg a feladatot, és a rossz tanuló lázas kétségbeesése, mert fogalma sincs a helyes válaszról. Magyardolgozatok: Háromnegyedes dolgozat – Egykettedes dolgozat. Az író itt azt figurázza ki, hogy az kapja a rosszabbik jegyet, akinek nem olyan túldíszített a fogalmazása, ámbár a tárgyi tudása pontosabb, mint azon társáé, aki jobb jegyet kapott, de dagályos a szövege, és alig említ konkrétumokat

3. csoport: Mely novellában szerepelnek olyan diákok, akik egyaránt nevetségessé válnak, mégis csak a másikon nevetnek? Mely novellában látjátok úgy, hogy az is nevetséges, aki fölényesen megmosolyogja társát, miért? 3. csoport: Röhög az egész osztály. Kelemen esete, aki Roboz céduláján vigyorog, holott neki is ugyan az a szöveg van a hátára ragasztva. A jó tanuló felel: Steinmann is nevetségessé válik az önelégült, gőgös magatartása miatt, nem hiába nevezik „grófnénak”.

4. csoport: Gyűjtsétek össze a novellák gyermekszereplőit, akik a VI.B osztályba jártak! Soroljátok fel a tanárok nevét, akikkel megismerkedhettünk a mű során! 4. csoport: gyermekszereplők: Bauer, Büchner, Steinmann, Polgár Ernő, Neugebauer, Deckner, Kelemen, Roboz, Auer, Wlach, Zajcsek, Löbl, Englmayer, Pollákovics, Bányai, Zsemlye Tivadar, Rogyák,Singer; a tanárok nevei, akikkel megismerkedhettünk a mű során: Mákossy tanár úr, Fröhlich tanár úr, Schwicker, Kökörcsin tanár úr, Müller tanár úr, Lenkei tanár úr, osztályfőnök

5. csoport: Melyik humoreszkről mondhatjuk el, hogy kerek történetet mond el, s melyik nevezhető belső monológnak, miért? 5. csoport: Kerek történetet mond el: Röhög az egész osztály A jó tanuló felel A rossz tanuló felel

24

A bukott férfi Monologikus (E/1. személyben mesél): Bevezetés Elkéstem Reggel hétkor Eladom a könyvem Lógok a szeren Magyarázom a bizonyítványom A lányok A vésztanács Hazudok

A komikum fajtái Helyzetkomikum: A komikumnak az a formája, amelyben a komikus esemény hőse nem saját belső tulajdonságai miatt válik nevetségessé (mint a jellemkomikum esetén), hanem a külső körülmények alakulása folytán. Jellemkomikum: A komikumnak az a fajtája, amely esetén a komikus helyzet hőse nem a külső körülmények alakulása, hanem saját tulajdonságai miatt válik nevetségessé.

A komikum forrása: a) A jellemből fakad  A rossz tanuló felel, A jó tanuló felel, A bukott férfi, Magyarázom a bizonyítványom, Elkéstem b) A helyzetből fakad  Kísérletezem, Lógok a szeren

Röhög az egész osztály

A novellák stílusa, hangneme, nyelvi humora 1. Emeljetek ki a humoreszkekből három olyan részt, amelyben az írót éles szemű megfigyelőnek érzitek! Eladom a könyvem: – mert nagyon aprólékosan mutatja be az író a tönkrement természetrajzkönyvet: „Tehát lássuk csak. Ez a tavalyi természetrajz, ötödik kiadás, lényegesen javítva, átdolgozva. Lényegesen átdolgoztam magam is - a hátulsó fele levált, annyi baj legyen. Az első fedelen egy mértani rajz. A 178-ik lap, sajnos, hiányzik. Az Ember Csontvázára (87-ik ábra) sajnos, igen kemény ceruzával rajzoltam a cilindert és a szájába csutorát, nem lehetett kiradírozni, – a rozmárra, tavaly, mikor még ifjú voltam, és nem gondoltam a jövőre, oda meg direkte tussal festettem rá a bajuszkötőt.

25

Dörzsöltem, dörzsöltem, az igaz, de mit ér az, a rozmár kilukadt, a bajuszkötő mégis látszik. És vajon melyik beszámíthatatlan, ostoba percemben jutott eszembe, hogy az egész 172-ik lapot kőporral bedörzsöljem, míg vékony lett, mint a selyempapír? Mert hogy az Állatvilági Statisztikai Térkép közepéből egy ötszög alakú, hosszúkás darab hiányzik, az igen, rendben van, arra emlékszem, akkor repülőgépet szerkesztettem, és kellett a kemény papír. De a tartalomjegyzéket igazán nem kellett volna körös-körül kicsipkézni, nehéz, verejtékes munkával, hogy aztán egy vékony pálcikává összesodorjam az egészet, amit képtelenség kisimítani, mindig visszakunkorodik.” A rossz tanuló felel: – mert az író nemcsak azt mutatja be, ahogy a rossz tanuló a táblára ír, hanem a légkört is jól lefesti. „Szép lassan és kaligrafikusan ír. A négyesnek a szárát vastagítja - a vonalból, ami törtet jelent, gondosan letörül egy darabot, ehhez külön elmegy az ablakig a spongyáért. Időt nyer ezzel. Hátha csöngetnek addig. Vagy valami lesz. Úgyse sokáig szerepel ő itten a dobogón. Ezt még felírja, az egyenlőségjelet is szép lassan felrakja - igen, ezt még úgy csinálja, mint más, felsőbb lények, mint egy jó tanuló. Felírja még "á2". A katonaiskolában nagyon korán kell felkelni, villan át az agyán, hirtelen. De aztán hadnagy lesz az ember. Esetleg kimegy Fiuméba. Közben szép lassan ír - még mindig nem írta le. Hozzá nem értő ember, aki ezt a jelenetet figyeli, azt hiszi, valami jó tanuló felel. De a szakértő tudja már, mit jelent az, mikor valaki ilyen határtalan gonddal rajzolja a kettes farkincáját. Halálos csend körös-körül. A tanár nem mozdul. Most beszélni kell.” Lógok a szeren: – mert az író valósághűen mutatja be a főszereplő „szenvedését” a tornagyakorlat közben: „Két lábam a levegőben kalimpál, térdem kifordul, csuklóm becsuklik, hajam a szemembe lóg, a vér a fejembe tolul - a padló felszalad a plafonra és tótágast állanak a falak. S ehhez az undorító és lehetetlen állapothoz, míg kilógó nyelvvel keresem az egyensúlyt s próbálom áthúzni hasamat a vékony vasrúd mögött, teljes bizonytalanságban afölött, vajon a föld vagy a csillagos ég felé közeledem-e - ehhez az állapothoz valaki, egy vad külsejű férfi állandóan bömböl valamit felém "homoríts!" "homoríts!" ezt bömböli, s az én vérbeborult értelmem távolról sejti csak, mit ért ez alatt a szó alatt - valamit ki kell feszíteni, igen, valamit behajtani, és valamit kiegyenesíteni - de hogy mi legyen az, láb, derék, csípő, s ha ezt már tudom: vajon melyik irányban keresendő az illető testrész: minderre, ugye nem kívánhatjátok, hogy válaszoljak ilyen állapotban. Rúgok egyet, előre vagy hátra, mindegy - kinyitom a szájamat, a szemem becsukom - undorral és kétségbeesve eleresztem kezemmel a szert, és hátam nagyot nyekken a vastag szőnyegen.”

2. Melyik fejezeteket érzitek a legvidámabbnak, és melyikeket tragikusnak, válaszotokat indokoljátok! Legvidámabb: Röhög az egész osztály, Magyarázom a bizonyítványom – a helyzet- és jellemkomikum miatt. Legtragikusabb: Lógok a szeren, A bukott férfi – mert bár a gyerek szemszögéből látjuk a dolgokat, tudjuk, hogy a gyermekkorra visszaemlékező férfi fájdalma szólal meg a sorok között

26

3. Keressetek példát nyelvi humorra! A nyelvi humor a diáknyelvből és az indulatszavakból fakad. – Pollákovics mint emberi test, jó vezető. Pollákovics szerényen és áhítattal állt a zsámolyon, mint ahogy egy jó vezetőhöz illik, és lelke mélyén homályos örömmel villant át az elektromos áram szárnyain, hogy Müller ezek után feltétlenül kijavítja kettesre a háromnegyedét - hiszen nem lehet ő rossz tanuló, lám milyen szépen átvezette a villamos áramot is -, zavarosan olyan érzése van, hogy aki nem érti a fizikát, azon nem megy át a villamos áram, mely a tanár úr szolgálatában áll, és mint ilyen, tisztában van a helyzettel és az osztálykönyvvel. (Kisérletezem) – Különben a bizonyítvány-ellenőrző és kiegészítő konferencia foglalkozni fog az esettel, tanfelügyelői középülésen. Az osztályfőnök úr, mikor ideadta nekem a bizonyítványt, beszédet tartott: kicsit zavarban volt, és tiszteltette a papát. Kérlek, kedves Bauer, mondta, légy szíves, közöld szüleiddel, miszerint sajnálatos tévedés történt bizonyítványoddal, hibás tételek csúsztak bele. A bélyeghatósági szabályrendelet szerint, sajnos, így is ki kell adni a bizonyítványt, de kérnelek kell, kedves Bauer, közöld a szülővel, miszerint ez csak olyan okirat, aminek az adatai nem jelentenek semmit. (Magyarázom a bizonyítványom) – Én négyszer feleltem történelemből, egyszer aláhúzott kétharmadra, egyszer egyesre, kétszer háromnegyed kettesre, tessék ezt összeadni, számtani középarányost venni, kijön a háromnegyed egyes, aláhúzva. (Magyarázom a bizonyítványom)

A mű lezárása, jelentősége Az első kiadás utolsó darabja, a Hazudok című mű az elszabadult írói képzelet játéka, melynek utolsó mondata a novella csattanója: Így lettem íróvá. Ennek a mondatnak az az üzenete, hogy az irodalom nem más, mint a teremtő, néha nagyotmondó, játékos és bátor képzeletteremtő alkotása. A kötet lezárása már a felnőttek világába kalauzolja az olvasót, és visszatérünk az íróhoz, aki végigálmodta ifjúságát. Karinthy Frigyes Tanár úr kérem című műve humoros és szórakoztató stílusban tárja elénk a 20. század eleji iskolai életet. Egy kamasz fiú szemével láthatjuk a mindennapokat: a felelések, a dolgozatok miatti félelmet, a diákcsínyek és a nagy iskolai nevetések, viták és hétköznapok nosztalgikus hangulatát. Ez a mű mindenkor, minden élethelyzetben életképes, hiszen bármennyit változott is a világ, a tanuló mindig küzd az iskolában, sokszor az iskola és önmaga ellen.

Egy másik szempontú elemzése a műnek A legjobb paródiáival (Így írtok ti) nagyjából egy időben születtek meg a Tanár úr kérem egyes írásai, de ez a majdnem napló-regényszerű, humoreszk-novella kötet csak 1916-ban jelent meg.(1914 korszakhatár Karinthy művészi-politikai fejlődésében.) Egyes novellák részben még a vh. előtt, a boldog békeévekben idézték fel a boldog iskolai évek emlékeit.

27

Az iskolapadból alig kikerülő író máris visszavágyó aggastyánként gondol az elvesztett ifjúságra, a messze tűnt diákévekre. Az egyes elbeszélések személyes vágyakozást, érzelmi kötődést sűrítenek magukba, a kötet egésze már az egész társadalom, az egész közösség hangulatát érzékelteti. Egyszerre olvashatunk a merész álmokat dédelgető diákokról és arról az intézményről, a felnőttek társadalmáról, melyben a gyermek felnőtté válik. A kötet elbeszélései végig ütköztetik az álmokat, vágyakat a hétköznapok valóságával, a gyermekek világát a felnőttek világával. A Tanár úr kérem világa urbánus (városi) környezetben játszódik, a zárt iskolai légkör, s a külső történés helyett a diáksors belső, lélektani eseménysora jelenik meg. A gyermekekről szóló irodalomnak van egy fontos jellemző motívuma: vajon az író a gyermekvilágot akarja-e megjeleníteni, vagy a gyermekvilágon át a felnőttét!(Móricz a teljes társadalmat, Molnár Ferenc a felnőttet alig.) Karinthy a gyermekvilágot ábrázolja. Még a tanárok is csak szükséges epizódszerepet játszanak, azzal együtt, hogy az iskolában élet-halál urai. A mű Kosztolányi A szegény kisgyermek…c. művének közeli rokona, mintegy folytatója a családi környezet után az iskola, a kisgyermek szorongásai, félelmei, örömei után, a serdülőkor félelmeivel, szorongásaival, örömeivel.

A Tanár úr kérem szerkezete Az első kiadás 1916-ban jelent meg és 16 novellát tartalmazott. Ezek laza, de szerves kapcsolatban vannak egymással, az önmagukban önálló események továbbvisznek egy átfogóbb történést, az epizódokból a diákélet folyamata bontakozik ki, drámai sodrásuk van az egymás után következő elbeszéléseknek, szorongás, feszültség, feloldódás, öröm és szomorúság a humor varázslatában. A kötet a további kiadások során bővült, újabb darabok kerültek a kötetbe. A későbbi írások megbontják az egységet, a műformát. Az első kiadás szerkezete nagyjából szimmetrikus, egymásnak megfeleltethető pontokból áll pl. A jó tanuló felel, A rossz tanuló felel. A kötet nyitó és záró darabja mintegy keretbe foglalja az iskola felnőtté válást elősegítő szerepét: „egy író lettem, ami lenni akartam”(Bevezetés) és „így lettem íróvá”(Hazudok).

Diáktípusok a kötetben A XX. sz. elejére nagy hatással volt Sigmund Freud munkássága. A Tanár úr kéremben is találhatunk példát az ösztönök jelentkezésére, a társadalmi elvárások keltette szorongásokra, elfojtásokra. Pl. a Reggel hétkor című novellában a főhős félálomban van, ez az állapot azonban alig különbözik az álomtól. Az álomban a tudattalan igyekszik felszínre törni, az elfojtás pedig igyekszik ezt megakadályozni. Hogy az álomnak köze van a mindennapi életünkhöz, azt jól bizonyítja az elbeszélés. A jó tanuló és a rossz tanuló tudásbeli különbségét nem nyelvi eszközökkel is érzékelteti, a gesztusok és az arcjáték árulja el, kivel van dolgunk: feletetés előtt az egyik lehajol füzete fölé, mint a strucc, hogy ne lássák; a másik a tanár szemébe néz, szuggerálja; a harmadik elbújik az előtte ülő háta mögé. A jó tanuló szerényen és illedelmesen ül, a tanár tekintetét keresi, készségesen felpattan, ha

28

szólítják, félszavakban beszél egymással a tanár és a diák. A rossz tanuló nem akar hinni a fülének, mikor szólítják, megbotlik, elejti a füzetét, a táblánál lassan, körülményesen ír, vastagítja a betűk szárat, időnként letöröl belőlük 1-1 részt. A rossz tanuló felel első bekezdéseiben átélt vagy szabad függő beszédet alkalmaz az író. A nyelvi megformálás az átélt beszédben jelen idejű, harmadik személyű, tartalmilag azonban a szereplő belső világát mutatja be. Az író belehelyezkedik valamelyik szereplő tudatába, ezért nevezik átélt beszédnek. A jó tanulót csak kívülről mutatja, mintha távolságot tartana a diákok körében némi felsőbbrendűséggel mozgó Steinmanntól. A Magyar dolgozat című fejezet önmagában is szimmetrikus szerkezetű. Két dolgozat szövegét közli a humoreszk, nem fűz hozzájuk megjegyzést, csak a rájuk adott osztályzatot: az egyik egy háromnegyedes dolgozat, a másik pedig egykettedes. Mindkét dolgozat témája Petőfi lírai költészete, a jegyek azonban a nyelvi megformálást tükrözik, nem a tartalmi gazdagságot. A háromnegyedes dolgozat több információt tartalmaz Petőfi költészetéről, de az egykettedes dolgozattal szemben nyelvi megformálása kevésbé sikerült, nem használja, ill. keveri a „hivatalos” nyelvet, megformálása humoros: „az objektivitást látjuk túlsúlyra vergődni;” szépen domborodik ki a naiv, népies hang”. Ugyancsak a humor forrása a kötőszók nem helyén való használata is. „kidomborította az egyszerűséget, midőn a juhász oly szamáron megy, melynek alacsonysága következtében a juhász lába földig ér.” Röhög az egész osztály talán a legismertebb darabja a kötetnek. Már az elbeszélés címében is felbukkan a „röhög” szó, s a mű során végig ezt használja az író, eltekint a rokon értelmű szavak használatától. A „röhög” szó használata az igazi diáknyelv része, szemben a Magyar dolgozat hivatalos iskolai nyelvével. A röhögés egész óra alatt érik („ördög bújt az osztályba”) kitörni azonban csak akkor tud, mikor a tanár valami vicceset szól, így nyitva utat a felszabadult jókedvnek. A műben egyszerre van jelen a felnőttek és a diákok világa. A felnőttek világát képviselő tanárok nagy tekintéllyel rendelkeznek, ám a diákok a maguk módján megkérdőjelezik a tekintélyt: karikatúrát rajzolnak Kökörcsin tanár úrról. Olyan életteli, friss ez az elbeszélés is, hogy nem érezzük azt a száz évet, ami eltelt keletkezése és napjaink között. A kötet elbeszélései közül néhánynak a címe szállóigévé vált: a Lógok a szeren és a Magyarázom a bizonyítványomat.

29

6. Vajda János

Vajda János (1827-1897) 1827-ben született Pesten Apja az Ürményi család váli (Fejér megye) birtokán főerdész volt  a költő gyermekkorát a később idillinek látott erdészházban töltötte. 1839-43. a székesfehérvári cisztercita gimnázium diákja 1847-től tisztviselőként dolgozott Pesten 1848. március 15-én az események egyik vezéralakja volt, a szabadságharcban honvédként, majd hadnagyként vett részt. Világos után bujdosni kényszerült. 1853-tól Budán újságírásból, lapszerkesztésből élt 1854 körül viszonzatlanul beleszeretett szállásadója lányába, Kratochwill Zsuzsannába (Georginába)  Gina-versek ihletője 1880-ban feleségül vette a 19 éves Bartos Rozáliát, de a házasság boldogtalannak bizonyult

 Vajda János életműve a magyar líra alakulástörténetében a romantika és a klasszikus modernség közt helyezhető el  Korai költészetére Petőfi volt hatással  1870-es évektől írt alkotásai => modern irodalom hagyományai (képalkotásai) előlegezik a magyar szimbolizmust NÁDAS TAVON A tájleíró líra hagyománya A vers címéből azt az előfeltevést fogalmazhatja meg az olvasó, hogy a mű a tájleíró líra hagyományához kapcsolódik. Az ilyen költemények témája meghatározóan maga a természeti környezet, benne az ember csak közvetve, szemlélőként jelenik meg. A szűkebb értelemben vett tájköltészet a felvilágosodás és a romantika szülötte. A romantikus tájversek lírai énjét általában bensőséges viszony fűzi a természethez. Csodálja változatos rendjét, erejét. Végtelensége, (például Petőfi Sándornál) az otthonosság és a szabadság élményével ajándékozza meg a szemlelőt. aki gyakran saját érzelmeit, hangulatait is kifejezi a tájban.

A tájvers megújítása A Nádas tavont (1888) elolvasva azonban nyilvánvalóvá válik, hogy Vajda nemcsak kötődik a tájlíra hagyományához, de jelentős mértékben meg is újítja azt. Megújítja, hiszen a beszélő figyelme a külső látvány felől fokozatosan befelé fordul a hangulat, illetve a hangulat nyomán felötlő kérdések irányába. Így a vers természet és ember kapcsolatából végül filozófiaimetafizikai kérdéseket bont ki. A felvetett kérdések ("Mi megyünk-e vagy a felhő";/'"Földi élet, hol a réved?"; "Múlt jövendő tán együtt van / Ebben az egy pillanatban?"; "Hátha minden e világon, / Földi életem, halálom / Csak mese, csalódás, álom?") azonban szónoki jellegüknél fogva egyben a metafizikai távlat elbizonytalanodásához, elvesztéséhez is

30

vezetnek. Ennek nyomán nem a természet kerül új megvilágításba, hanem a vers kérdező lírai énje. Ez azt is jelenti, hogy a költeményben a táj az utolsó versszakban kimondott gondolat érzékeltetésének eszköze.

Dalforma, zeneiség A Nádas tavon megszólaltatásakor fontos olvasói tapasztalat lehet a zeneiség. A háromsoros strófák felező nyolcasai (melyeket sorvégi trocheusok árnyalnak) és a bokorrímek kiegyensúlyozott, könnyed, lebegő dalformát alkotnak. Ez nyomatékosítja a tartalmi jelentés áttűnéseit (ragyogó nap-csillogó víztükör, fény-árnyék, mozgás-mozdulatlanság, időbeliség időtlenség, valószerűség-látomásosság, élet-álom). Feltűnő az orrhangok (m, n, ny), a pergő hang (r) valamint az „l" és a "j" hangok terheltsége, a nazálisok más hanghoz-kapcsolása (nd, ng). Az összecsengések a versben felerősítik a víztükör és a napfény játékának látványelemeit (vibrálás, ringatózás, lebegés). A gondolati tartalom összekapcsolása az egyszerű dalformával a modem költészetben is folytatható műfaji újítást, új hagyományt teremt. A XX. század lírikusai közül többek között Babits Mihály, Kosztolányi Dezső és József Attila költészetében találunk példát arra, hogy a filozófiai-gondolati téma egyszerű dalformában szólal meg. Az ilyen verseket - így a Nádas tavont is - filozófiai dal megnevezéssel illeti az irodalomtudomány.

Impresszionisztikus versnyelv A versbeli alaphelyzet romantikus (vadász, csónak, berek ég és föld távlatai). Ám a pillanatnyi benyomás (hangulat, sejtelem megragadásának szándékában és az áttűnést kifejező nyelvi eljárásokban, valamint a zeneiségben az impresszionizmus poétikai eszköztárára ismerhetünk. Ezek az eljárások feloldják a tér, az idő és a tájelemek határozott körvonalait Másrészt előkészítik a (lét)formák egymásba tűnésének (élet-halál) lehetőségét felvető zárlatot. A záró kérdés érdekessége, hogy a beszélő saját létezésének vagy halálának fikció voltát („mese", „álom”) is lehetségesnek tartja.

31

7. Gogol

Nyikolaj Vasziljevics Gogol (1808-1852) -

1808-ban született kozák kisnemesi családban 1821-től Nyezsinben végezte gimnáziumi tanulmányait (művészi hajlamai itt mutatkoztak meg először) 1829-ban állami szolgálatba állt hamarosan elbeszélései jelentek meg barátságot kötött Puskinnal 1831-ben és 1832-ben jelent meg kétkötetes elbeszélésgyűjteménye (Tanyasi esték) => siker Fontos elbeszélései: Az őrült naplója, Az orr, A köpönyeg Drámája: A revizor Regénye: Holt lelkek Utolsó éveit a világtól elzárkózva, súlyos depresszióban töltötte

A köpönyeg -

Gogol legismertebb elbeszélése Cselekménye: Egy magányos jelentéktelen hivatalnok életének célt ad készülő új köpönyege, amit azonban az első alkalommal elrabolnak tőle. Hiába keres igazságot, megszégyenítik, végül belehal bánatába. Halála után kísértetként visszajár a túlvilágról, és addig ráncigál le mindenkiről mindenféle köpönyeget, amíg az őt megszégyenítő tekintélyes személy bundájának elrablásával elégtételt nem vesz sérelmeiért.

Lefokozott szereplő -

-

-

az olvasó Akakij Akakijevics történetét egyszerre érzékeli tragikusnak és komikusnak. Tragikomikus hatás  a főszereplő személye lefokozódik e lefokozott karakter megformálásában a névadásnak, a foglalkozásának és a személyiségjegyeknek egyaránt jelentősége van. Névadás: Basmacskin  oroszul cipész + az elbeszélő a cipőtől származtatja hősét Keresztneve+apai neve  hiányzik belőle minden eredetiség vagy egyediség, másolat jelleg  Önbeteljesítő jóslat => aktamásoló hivatalnokként dolgozik, semmiféle kreatív cselekvésre nem képes Az írás és a beszéd szintjén is korlátozott képességekkel rendelkezik „Jórészt ragokban, határozószavakban s végül olyan segédszócskákban fejezte ki magát, amelyeknek határozottan semmi értelmük sincs” lefokozott a szereplő életvitele, a másoláson kívül szinte semmi sem létezett számára (igénytelen öltözködés, étkezés, szórakozottsággal közlekedik a világban)

32

Az örök idea -

ebben a lefokozott személyiségben születik meg a jövőbeni köpeny örök ideája a platóni eszméket idéző „örök idea” emelkedettsége ellentétben van a cél (köpeny) hétköznapiságával és kisszerűségével  az elbeszélésben hangsúlyos szerepet kap a komikus hatás  jelentéktelen cél és a főszereplő ironikusan felnagyított vágyálma, megnövekedett emberi önérzete, eltúlzott képzelgése, takarékoskodása  ezeknek a szélsőségesen össze nem illő elemeknek a társítása groteszk hatást kelt Groteszk: (olasz grotta ’barlang’ szóból szárm.) A föld alá süllyedt antik római építményekben találtak növényi, állati és emberi alakzatok keveredésével alkotott különös faldekorációkat nevezték így. A groteszk esztétikai minőség, a komikum egyik fajtája. Szélsőségesen össze nem illő elemek társításával kelt nevetséges és borzongató hatást. Pl. A tragikumot és a komikumot gyakran társítja, vagy a mindennapit a fantasztikussal, a félelmetest a nevetségessel. Világa zárt, benne a valószerű és a képtelen gyakran egymásba játszik át. Szívesen él undort keltő elemekkel, kedveli a torzságot és a rútságot. A groteszk megjelenésének lényegi eleme a szerkezet, a mű elemeinek egymáshoz való viszonya.

Tragikomikus halál -

-

főszereplő halála többféleképp indokolható: 1. a köpeny elrablása emberi méltóságától, az életének új távlatot adó ideától fosztotta meg a kishivatalnokot, aki belehalt bánatába. 2. halálát értelmezhetjük a tekintélyes személy által kiváltott helyzet következményeként is. A.A. mintaszerű csinovnyik volt, aki feltételek nélkül igazodott a hivatali hierarchiához. Panaszát a tábornok lázadásnak minősítette => megkérdőjelezte a csinovnyik előnyeit. => csinovnyikerényeinek megkérdőjelezésével létének alapja omlik össze. halálának mindkét értelmezése hordoz tragikus és komikus jelentésmozzanatokat.

Fantasztikus befejezés -

zárlat: bosszúállás komikuma összekapcsolódik az igazságszolgáltató gondviselés paródiájával A kísértről szóló anekdota biztosítja, hogy A.A. legalább kísértetként elégtételt vehessen nyomorúságos életéért + a feszültség nevetésben oldódjon fel  a nevetésbe megdöbbenés és keserűség is vegyül

Hangnemkeveredés

33

-

a novella epikus tárgyilagossággal indul („Az ügyosztályon történt”) a tárgyilagos hangnem gúnyos modalitásba vált (sértődékeny rendőrfőnök anekdotája) az elbeszélés ezután visszatér a nyitó hangnembe („Tehát az ügyosztályon szolgált egy hivatalnok”) De a következő mondat megint feloldja a tárgyilagosságot  a hangnemek keverednek (komikus, tárgyilagos, tragikus, érzelmes, szatirikus)  gyakran akár egy mondaton belül is => groteszk hatást kelt

Az elbeszélői szerep keveredései -

a groteszk hatás létrejöttében az elbeszélői szerep szélsőséges, egymástól távoli minőségekre építő megformálásának is szerepe van Az elbeszélő néhol mindentudó (feleslegesnek tűnő mozzanatok pedáns részletességgel) máshol fontos dolgokat hallgat el, vagy tudásának korlátozott voltát hangsúlyozza esetenként találgatásokba bocsátkozik  a befogadó akár rögtönzésszerű, hanyag fecsegésnek is tapasztalhatja az elbeszélésmódot

Szkáztechnika -

az elbeszélő egyrészt a szerző-olvasó pozícióból szólal meg („de mindenekelőtt az olvasónak meg kell tudnia”) másrészt olyan nyelvi eszközök, melyek a történetmondó és hallgatósága kommunikációs helyzetét teremtik meg, az élő előadás stílusát idézik vagy utánozzák Rögtönzés benyomása: nyelvi fordulatok, szójátékok, kitérők és anekdoták Szkáz: a szóbeliség illúziójának felkeltésére alkalmas elbeszélőforma. Olyan sajátos kommunikációs maszk, amelyben az elbeszélő az élőbeszéd bizonyos jelzéseinek segítségével szól a feltételezett hallgatósághoz.

Gogol jelentősége: „Mindnyájan Gogol köpönyegéből bújtunk ki.” Dosztojevszkij  Az orosz irodalomban először jelenik meg a csinovnyik alakja és a groteszk

34

8. Madách

          

Madách Imre 1823. jan. 21-én született Alsósztregován, középnemesi családból származik Ügyvédnek tanult (1838-tól jogi kar) Balassagyarmaton Nógrád megye másodjegyzője lett Barátságba került Szontágh Pál képviselővel (Lucifer megformálását inspirálta) 1845. házasság Fráter Erzsébettel A szabadságharc idején nővére családját lemészárolták 1852-53. Kossuth titkárának bújtatása miatt bebörtönözték 1854. válása 1862. a Kisfaludy társaság tagja lett 1864. meghalt Alsósztregován szívbajban Művei: A civilizátor – komédia, Mózes – dráma, Lantvirágok – verseskötet A mű keletkezéstörténete 1859. febr. – 1860. márc. Madách Arany Jánosnak küldte el a kéziratot, aki javaslatokat tett a mű verselésének és nyelvezetének javítására

-

Romantikus világdráma A mű az emberi lét alapvető kérdéseire keresi a választ. Hogyan határozható meg az ember helye a világban? Mi adhat létének célt és értelmet? Létezik-e szabad akarat, és ha igen, miben áll az ember döntési szabadsága? Választhat-e tetteivel bűn és erény között? Meddig terjed a szabadság határa, és mi az, ami már nem tartozik az emberi illetékesség körébe?

Ádám létének és személyiségének kiteljesedéséért vívott küzdelme és sorsa általában az emberi törekvéseket és sorsot képviselik  emberiségköltemény (ld. Goethe: Faust, Vörösmarty: Csongor és Tünde)  lét- és világmagyarázó szándéka a mítoszok elbeszélésrendjével is párbeszédre lép → ld. bibliai Teremtéstörténet, illetve a Bűnbeesés újraírása Újramitizálás A mű cselekménye 2, egymással összefonódó szálon bomlik ki Az Úr és Lucifer vitájának története Ádám férfivá érésének, felnövekedésének története A Teremtéstörténetet az évszakünnepek meghaló-feltámadó isteneinek mítoszi sémája szerint formálja újra  A cselekményszál 3 fázisa: Az Úr és Lucifer összecsapása Az Úr látszólagos veresége és eltűnése a világból

35

Az Úr dicsőséges visszatérése DE: a két fél küzdelme csak a földi szférában dőlhet el → Ádámot hívják döntőbírául A döntés feladata felnőttet, férfit kíván → Összekapcsolódik a 2 cselekményszál! Kétszintes dráma A romantikus drámai költemények az ókori rítusokhoz, valamint a középkori drámahagyományokhoz kapcsolódnak. Középkori dráma világképe vallási meghatározottságú volt Romantikus világdráma: történelem-, lét- és/vagy erkölcsbölcseleti meghatározottság A Tragédia világa 2 egymással hierarchikus viszonyban lévő világszint szervezi => kétszintes dráma Drámai költemény Egyszerre mutatja fel a különböző műnemek jellemzőit Epikusság: a mítosz elbeszélésrendjére utaló történet A drámai akciók háttérbe szorulnak, a líraiság, filozofikusság előtérbe kerül DE: a cselekvéssor (valójában monológszerű) dialógusokkal és monológokkal halad előre A szerkezet A mű egyes jelenetei csak lazán függnek össze. Sem időben, sem térben nem kapcsolódnak közvetlenül, folyamatosan egymáshoz  Mozaikos szerkezet Egységét a központi helyzetbe állított drámai hős teremti meg Térszerkezet 15 szín Keretszínek: 1-3., 15. Álomszínek: 4-14. Az 1. és 2. keretszín helyszíne a tapasztalaton túli, normaadó szférához tartozik Az álomszínek színtere a Föld (valójában Ádám tudata) – normakövető szint Kevesebb helyszín, mint 15 – 2 szín ismétlődik (pálmafás vidék, Prága) Párizsi szín Kiemelt helyen: - a mű egészét tekintve az aranymetszés szabályai szerinti helyen található (2/3-1/3) - Az álomszíneket figyelembe véve a felezőpontban helyezkedik el A párizsi színnek tartalmi szempontból is kiemelt szerepe van. Az egyetlen szín, melynek pozitív kicsengése van Ádám Lucifer nélküli álma, de a londoni színben utal rá, hogy ismeri Ádám álmát 3. és 15. szín A 3. és a 15. szín a tapasztalaton túli (égi) és az e világi (földi) szint érintkezési pontját jelöli.

36

Ádám fizikailag álmodja végig az emberiségnek Lucifer értelmezésén alapuló történetét  A Tragédia két világszint határán játszódik Időszerkezet A kétszintes dráma jellemzőinek megfelelően I. Normaadó szint: mennyek – végtelen idő tartozik hozzá (Luciferre, a főangyalokra és az angyalok karára csak korlátozottan vonatkoztatható – az Úr teremtményei) A cselekmény indulásának konkrét ideje a teremtés befejezésének mozzanata II. Normakövető szint: az emberpár létéhez kapcsolódó mitikus idő A földi szférában a történelem és az egyes ember szintjén is véges idő érvényesül Ádámnak kényszerűen szembe kell néznie létének mulandóságával => ebből fakadnak az élet céljára, értelmére, illetve a történelem fejlődésére vonatkozó kérdései. A pálmafás vidék időben is határszituációt jelöl => Ádám ugyanis a teremtés és kiűzetés utáni, valamint az emberi történelem tényleges kezdete előtti idő határhelyzetében álmodik. Szereplők Inkább allegorikus alakok, egy-egy eszme, gondolat megtestesítői Úr = FŐJÓ Lucifer = TAGADÁS Ádám = KÜZDÉS Éva = SZERETET Az Úr Az Úr alakja az első színbeli, valamint az Úr és az angyalok karának utolsó színbeli megszólalásai alapján jellemezhető A teremtés: szóbeli nyelvi aktusként jelenik meg, melynek lényege az eszme megtestesülése, vagyis anyaggá formálása => eszerint az Úr maga a teljesség Az álomszínekből hiányzik az Úr, de jelzi jelenlétét pl. a londoni színben a glória, (fényszimbolika) és Éva homályos paradicsomi emlékei Ádám a tudást csak Lucifertől remélheti A 15. színben dicsőségesen megjelenő Úr kijelöli az ember illetőségi körét a tudás és hit vonatkozásában. Ugyanakkor az ember által kiküzdött tudás miatt sem az Úr, sem Ádám nem térhet vissza Isten és Ember eredeti viszonyához.

Lucifer  Csak az Úrhoz való viszonyában értelmezhető  Lázadó főangyal, valójában az isteni terv része, az Úrnak alárendelt erő  Lucifer ugyanakkor az Úrral való egyenrangúságát kiegészítően ellentétes (komplementer) voltát állítja, önmagát a teremtésben részes erőnek tünteti fel

37



15. szín => Lucifer első színbeli állítása nem felel meg a valóságnak

Az Úr és Lucifer  Az Úr nem semmisíti meg a lázadó főangyalt => elismeri a tagadásnak, mint az egyik normaképző elvnek a szerepét a világ működésében => a zárlat kiegyenlítődést hoz => az ellentétekből fakadó magasabb szintű harmónia  Az Úr és Lucifer egy lírai teljességgondolat => vannak olyan megszólalásaik, amelyekről a szövegkörnyezetből kiragadva nem dönthető el, hogy kihez tartoznak.  Az Úr és Lucifer egyaránt reményt ad az embereknek => szabad választás lehetősége  Egyikük a gondolkodó kételyből, másikuk a hitből indul ki. A 2 kategória a földi szférában metszi egymást  a döntés a normakövető szintre helyeződik, az emberre marad => Jelölheti azt is, hogy a mű központi kérdése az ember jó és rossz közötti szabad választásának a lehetősége. DE: ez csakis Lucifer megkísértése által válik lehetségessé. => Ádámnak először saját lábára kell állni és tapasztalatot szerezni (Lucifer vezetése)  Csak így látja be, hogy bizonyos kérdések nem tartoznak az illetékességi körébe, vissza kell térnie a hithez

Ádám  „Erkölcsileg szükséges, hogy a legfőbb jót az akarat szabadsága által hozzuk létre  Az ember előtt nem áll nyitva az isteni lét, de szükség van arra, hogy valaki küzdjön ellene  Ádámnak nem elég a döntés szabadsága, az Úrral kíván vetekedni (Egyiptom – maradandó alkotás, Prága – tudás, Űr – tiszta szellemi lét  Ádám a teremtés legnagyszerűbb eredménye  A teremtett anyag, mely képes az öntudatra.  Ha Lucifer az Urat, illetve a teremtést tagadja, ezt csak Ádámon keresztül teheti  Ádám az isteni tudásért adta fel a paradicsombéli nyugalmat, álomutazása során a tökéletes teremtés földi megvalósításának eszméje vezérli => ezért válhat a luciferi tagadás eszközévé  Ha Ádám belátja az isteni teremtésnek az emberi világban való megismételhetetlenségét, eljut önmaga tagadásához (öngyilkosság)  Ez valójában magának a teremtésnek a tökéletes voltát hitelteleníti, azaz Lucifer győzelmét jelenti  Ádámot tudásvágya köti össze Lucifer hideg racionalizmusával, illetve lankadatlan küzdésvágya állítja szembe annak kétkedő tagadásával  Megszólalásaik időnként összecsengenek => egymásnak kiegészítő ellentétei

Az álomszínek belső szerkezete  Az álomszínek Ádám számára ismeretszerzés és tapasztalás  Kísérletet tesz, hogy különféle eszmék által vezérelve megvalósítsa önmagát, megtalálja létének értelmét  + újrajátssza a teremtést => eljusson az emberiség történetében a teremtéssel egyenértékű tökéletességhez  15. szín => Mindkét törekvése kívül esik saját illetékességi körén. Egyedül a jó és a rossz közötti döntés lehetősége az övé. Álomszínek  Középpontban az Ádám által az előző színben megfogalmazott eszme megvalósult formája áll  Az eszme a megvalósulás során elkorcsosul  => Ádám csalódik (Lucifer előre jelzi Ádám későbbi tapasztalatait), a csalódást a konstantinápolyi színig újabb eszme követi  Ádám csalódása szükségszerű: manipulált álmok + eszméi az emberi lényeg isteni részéből teremtődnek (szellem, lélek), de mindig csak az anyagban, a tökéletlen porban testesülhetnek meg

38



A Tragédia a szellem és anyag küzdelmét is színre viszi

Ádám szerepei  Ádám a konstantinápolyi színig tevékeny részese a történelmi tablóknak (fáraó, Miltiadész, Sergiolus, Tankréd)  Utána megfogalmazza, nem kíván cselekvő formálója lenni a történelemnek  A szemlélődés magatartásába helyezkedik, de nem jár együtt szerepei felfüggesztésivel  Róma, Prága, Űr => menekülésszínek => a csalódások miatt Ádám kísérletet tesz a világból való kivonulásra (kéjbe, tudományokba, a lélek tiszta állapotába )

Álomszínek

Eszmék

Egyiptom

Nagyság

Athén

Közösség

Róma

Kéj

Konstantinápoly

Hit és szeretet

Prága I-II.

Tudomány

Párizs

Szabadság, egyenlőség, testvériség

London

Szabad verseny

Falanszter

Ésszerű szervezettség

Az űr

Ádám tulajdon szellemi lényege (anyagtalan lélek)

eszkimószín

Eszme nélküli állapot, az anyag vegetatív léte

       

Éva A nő, a sejtés, az érzelem Nem részese, csak szereplője Ádám álmának Az álomszínekben is emlékezik a teljességet jelentő mennyre =>> mély, ösztönös kapcsolat fűzi az Úrhoz Szerepe Ádám életében és álmában is kettős Az álomban hol támasz és megtartó erő (Athén, falanszter), hol szerelmi kalandokba bonyolódó feleség (Prága) vagy elcsábító polgárlány (London) Figurája a jóhoz és rosszhoz egyaránt kapcsolódik => a párizsi színben megkettőződve jelenik meg (márkinő, pórnő), a Londoni színben a haláltánc jelenetnél glóriával lépi át a tátongó mélységet A 2. színben bűnre csábít, de meghatározó szerepe van abban, h Ádám feladja önpusztító tervét, és megtérjen az Úrhoz => a fogantatás az isteni kegyelem megnyilvánulása

39

Kérdések és válaszok  A mű legfőképpen az ember erkölcsös magatartásának kérdését, valamint a döntési szabadságra adható válaszok lehetőségeit firtatja  Ádám az erény és bűn tárgyában dönthet, de létének kérdésében nem. Az öröklét vagy pusztulás egyaránt az ember döntési körén kívül esik Ádám kérdései A 15. színben intézi őket az Úrhoz => tapasztalatai és tudása alapján képessé válik kérdéseinek pontos megfogalmazására A tudható dolgoknak birtokába jutott, a tudhatatlanra választ pedig csak az Úrtól remélhet  visszatalál a hithez Legfontosabb kérdései nem a tudás, hanem a hit szférájába tartoznak => nem kap rájuk választ => az Úr ezzel helyezi az embert a termékeny bizonytalanság állapotába

Ádám kérdései Múlandóságra Az emberiség történelmének irányára vonatkoznak Az Úr küzdelemre és bizakodásra szólítja fel Ádámot A legfőbb erkölcsi elv A dicsőíteni vágyott eszmét az antik drámahagyománynak megfelelően az angyalok kara mondja ki („Szabadon bün és erény közt / Választhatni, mily nagy eszme, / S tudni mégis, hogy felettünk / Pajzsúl áll isten kegyelme”) E szabadságot, a bűn és az erény közti lehetőségét a tett valósíthatja meg a dráma világképe szerint A szabadság az etikus cselekvés előfeltétele, de belső erkölcsi törvényből kell fakadnia Egyéb filozófiai hatások Az ember tragédiájának többféle olvasata létezik Pl. Hegel filozófiai rendszerének hatása a műre Hegeli történelemfelfogás=> ellentétek nyomán megvalósuló fejlődés + a történelem a szabadságeszme egyre tökéletesebb megvalósulása (tézis – antitézis – szintézis) Ádám megfogalmaz egy eszmét: tézis (Egyiptom - rabszolgaság) Csalódik, új eszmét fogalmaz meg: antitézis (Athén – demokrácia) Tapasztalatok alapján: szintézis (Róma – hedonizmus) Teremtés előtt – tézis Teremtés – antitézis Luciferi tagadás => Úr és ember viszonyának átalakulása => szintézis

40

9. Irodalom és zene

Vers és zene kapcsolata A költészet és a zene, a vers és a dal kapcsolatához nem férhet kétség, a „legvalószínűbb feltevés szerint a versformák eredete a munkadalokhoz és a mágikus szertartások énekelt-táncolt szöveges előadásaihoz vezethető vissza” (Szepes–Szerdahelyi 1981: 25). (Ebből kiindulva a dalszövegeket nevezhetnénk akár a régi, bevált, irodalomtörténetileg hitelesített szóhasználat szerint énekelt verseknek is.) „Vers és dal valamikor ugyanazt jelentette. A dalszövegek fennmaradtak, a kották nem, így aztán a dallam elveszett, a szöveg viszont, verssé válva, megmaradt, ezért ma Szapphót vagy Alkaioszt nem dalszövegírónak, hanem költőnek nevezzük. […] Ezekről a régi versekről tehát azt mondhatjuk, vers annyi, mint dalszöveg mínusz dal” (Fábri 2005). A vers és a dal egyjelentésű volta a reneszánsz táján változott meg, és ezt támasztják alá a kutatások is: „Európában a XIV. századig a verses szövegek többségét énekelve adták elő, s a vers és az ének együttélése ezt követően sem szűnt meg, bizonyos formákban (pl. operák, oratóriumok, táncdalok) pedig ma is él” (Szepes– Szerdahelyi 1981: 25). Magyarországi vonatkozásban Balassi Bálint költészetét említhetjük, aki pályája elején a verseit még ad notam írta, tehát valamilyen akkor ismert, népszerű dallamra. Később, a dallamjelzés eltűnésével és a belső rímek megjelenésével megszületik a Balassi-strófa, majd a magyar szövegvers, az olvasni való líra. „A szöveg sűrűbbé, képekben gazdagabbá, lassabban felfoghatóvá válik, a dallam háttérbe szorul”(Fábri 2005). Petőfi Sándor művészete a dalköltészet jegyében, a népdalokra erősen támaszkodva bontakozott ki, hiszen célja bevallottan az egyéniségének a lehető legközvetlenebb, legtermészetesebb irodalmi kifejezés volt. Ady Endre versei közt megtalálhatjuk a – valószínűleg dallamra született – Papp Viktor valceréhöz című művet. Az első nagy nyugatos nemzedék azonban „véget vet a zenének, és a korszak költői már nem dallamra írnak, hanem dallamot: egyik legfőbb formai törekvésük a vers önálló zeneiségének kidolgozása. Mit is tehetne még egy zeneszerző Babits soraihoz: »Zeng a nád a tó fölött / zeng a szél a nádon, / édes, álmaid között / halld a szerenádom«” (Fábri 2005). A zene és az irodalom (azon belül is a líra) kapcsolata tehát ősidőktől való, összefonódásuk születésüktől fogva vitathatatlan. Egymásra gyakorolt hatásuk, befolyásuk folytonosan változó, és ezt talán Paul Verlaine fogalmazta meg a legszebben Költészettan című versében, a XIX. század derekán: „Zenét minékünk, csak zenét, ezért a versed lebegőben ragadd meg a lágy levegőben, amint cikázik szerteszét. (…) Zenét minékünk, muzsikát! Legyen a vers egy meg nem álló lélek, mindig új vágyba szálló,

mely új egekbe ugrik át. Egy jó kaland legyen dalom, hajnalban, az ideges szélben mentákra üljön észrevétlen… A többi csak irodalom.” (Kosztolányi Dezső fordítása)

II. A verseknek is lehet zenei hatásuk => A zeneiség stíluseszközei -

a hangok zenei hatása: A hangoknak önmagukban nincs jelentésük, de van esztétikai hatásuk, kifejezőerejük.  a hangok és hangkapcsolatok kellemes vagy kellemetlen benyomást kelthetnek bennünk. A hangok képzési sajátosságaiból fakadó eltérések miatt egyes szavakat, szövegrészleteket jó hangzónak, míg másokat rosszul hangzóknak érzünk.

41

Jóhangzás (eufónia): pl. zöngés mássalhangzók (ballag), magánhangzók változatossága (fülemüle) Rosszhangzás (kakofónia): pl. mássalhangzók torlódása (strand), a magánhangzók egyhangúsága (megvesztegethetetlen) -

a hangszimbolika: Egyes hangokat vidámabbnak, világosabbnak érzünk (i, e), míg másokat inkább sötétebbnek, szomorúbbnak (u, o). A hangokkal a szövegben érzelmeket, állapotokat fejezhetünk ki. Ezt a hatást, kifejezőerőt hangszimbolikának nevezzük. A hangok hatása függ szövegbeli gyakoriságuktól. A zeneiség stíluseszközei a szöveg kifejezőerejét erősítik fel.

-

az alliteráció: betűrím, ugyanaz a hang ismétlődik a szavak elején. pl. „Fáradhatatlan felhők görgetik / az égen lomha lavináikat.” (Szabó Lőrinc: Pannón ősz)

-

a hangutánzó és a hangulatfestő szavak: hangalakjuk felidézi vagy sejteti a szavak jelentését. „Zendül, kondul szent harangszó, / Csengve, bongva messze hangzó.” (Arany János: Ünneprontók) „Hümmögött egyet a legény, utána Lőrincre nézett.” (Tamási Áron: Teremtett világ)

-

a hangalaki újítások: egy-egy szó szokásos hangalakjának a megváltoztatása (Petőfi Sándor: Nézek, nézek kifelé – Sétafikáltam) a rím: fokozza a zeneiséget, a szöveg hatását. a sorvégi hasonló hangzású hangok összecsengése valamilyen hangulatot kelt, összekapcsolja a rímelő szavakat jelentésben, ezáltal erősíti, módosítja a szöveg jelentését.

-

a ritmus: a szöveg zenei hatását fokozza. Pl. rövid szótagok gyors mozgást sugallnak. („Ninini: / Ott az ürge, / Hű, mi fürge, / Mint szalad!” Petőfi S.: Arany Lacinak)

-

enjambement: sor végi áthajlás. Szerepe a szövegtől függően a gondolat megszakítása / továbblendítése / tartalomkiemelés / feszültségkeltés.

-

a mondat- és szövegfonetikai eszközök: a hangzó szöveg hatását fokozzák. (Hangsúlyozás, hangszínváltozás, hanglejtésváltozás, beszéddallam, szünet, hangerő)

III. Zene és irodalom kapcsolata 1. Zene és irodalom az ókorban

A görög irodalomban a vers és a zene kezdettől fogva összekapcsolódott. Erre is utal maga a líra szó is. A líra a három alapvető műnem egyike. A szó jelentése eredetileg héthúrú lanton előadott énekre utal. A görög költészetben kezdetektől fogva két típusa alakult ki: a monodikus líra (egyénileg mondott, egyéni érzelmet kifejező) és a kardal költészet (közösségi érvényű, közösen előadott). Egyes lírai műfajok is szorosan kapcsolódnak a zenéhez, pl. a dal. Dal: Talán a legősibb lírai műfaj, leginkább megőrizte kapcsolatát a zenével és a tánccal. Többnyire alapvető, egynemű (homogén) emberi érzelemnek (öröm, bánat) kifejezője.

42

Osztályozása: 1. szerzőiség szerint a. népdal: Gyakori benne a virág és természet metaforika, melyeknek többnyire szimbolikus, gyakran erotikus töltete van. Verselése ütemhangsúlyos, leggyakrabban felező nyolcas. Rímelése: párosrím. b. műdal: Az európai költészettörténetben 2 jellegzetes típusa alakult ki: 1. Sanzon típusú: Erős dallamosság, hangulatiság jellemzi. 2. Lied típusú: Filozofikusabb, bölcseleti jellegű, az egyéni érzés a kimondás pillanatában egyetemesül, általános értelművé válik (Goethe) 2. Témája szerint: a. altatódal b. bölcsődal c. nászdal d. munkadal

A 7-6. század az archaikus líra és kardalköltészet új kifejezésformáival együtt a zenében is igen sok újítást hozott. Hogy ezek pontosan miben álltak, számos ponton bizonytalan, ám a tényt, hogy a görög művészet nagy átalakulásának korszakában új zenei nyelv jött létre, már csak a töredékekben ránk maradt szövegek páratlan metrikai sokszínűsége is világosan mutatja. A hexameter skandálása még a mai iskolában is megtanítható, ám a líra és a kardal ritmizált, vagyis a zene egyik alapelemét, a ritmust visszaadó előadása a szakemberek között is kevesek tudománya. A metrikai alapelemeket leíró képletek komplexitása és sokasága felsőbb matematikakönyvekkel vetekedhet. Természetes tehát, ha a metrumok e tarka mezejére az utókor az elveszett hangsorokat és dallamokat, a hangszereket és az előadói apparátust is odaképzeli. A változatos metrumokban megszólaló hangokért és dallamokért, a görög líra zenéjének elvesztéséért ad némi kárpótlást minden olyan antik szöveg, amely a „régiek” zeneszerzői teljesítményéről közöl többé-kevésbé konkrét megállapításokat vagy adatokat. Szöveg és zene a görög költészetben, így a görög drámában is elválaszthatatlan egységet alkotott, az archaikus korban különösen: a költői mű a musiké, a múzsai művészet gyümölcse, a költőnek a szöveget, a dallamot és a hangszeres kíséretet, sőt, kardal esetén a táncot is, „egyszerre kellett elgondolnia és megkomponálnia”. A kardalköltők Alkmantól Pindarosig, Sapphó és Alkaios, de már Archilochos is, illetve a régi elégiaköltők, vagy Anakreón, mindnyájan dalszerzők, melopoiosok voltak. Egyetlen példa elég arra, hogy lássuk: zeneszerzői teljesítményük az epikus költőkhöz képest megkülönböztető jegy volt már a klasszikus korban. A melopoiosok műveit Platón nemcsak a megnevezésükben szereplő melosszal, vagyis a dallal sorolja a zenei természetű alkotások közé, hanem a helyes múzsai ösvényt kijelölő két legfontosabb zenei fogalommal is, a ritmussal és a harmoniával. A platóni harmonia a ritmus pár-fogalma: A mozgás rendjének ritmus a neve, a hang rendjét pedig, mikor magas és mély hang keveredik, harmonia névvel illetjük. A dallamnak (harmonia) és a ritmusnak pedig követnie kell a szöveget. A líra mint költői műnem éppen a művek zeneiségéből, a hangszertől nyeri a nevét: lyrával kísért darab. Nem kell szó szerint érteni, mivel a legfontosabb görög fúvóshangszer, az aulos is legalább olyan gyakran megjelenik a dalok kísérőhangszereként, mint a lyra. Az ünnepi kardalok kísérőhangszere is lehetett a lyra is és az aulos is, sőt a kíséretet a két hangszer együttese is adhatta. A melos általánosságban jelent minden énekkel és hangszerkísérettel előadott dalt, a daltípus a privát asztali énektől az ünnepi kórusig bármi lehet, vagyis a „melos” vagy

43

„melikus költészet” sem pontos meghatározás, amennyiben a görög líra metrikai gyűjtőkategóriájaként használjuk az elégia és a iambos mellett, hiszen zenei jegyek alapján az elégia is és a iambos is ide tartozhat: az elégiát mindig énekelve és auloskísérettel adták elő, és a Dionysos- és Démétér-ünnepeken énekelt szórakoztató, harsány monológokból kialakult iambosok többségét is. A melopoiostehát költőzeneszerző, aki nem megzenésíti a szöveget, hanem a metrumban születő szöveggel együtt teremti meg a hangnemet és a dallamot. „A modern zeneszerzők természetesen nagy ritmikai szabadsággal zenésítik meg a szöveget. Jó okkal feltételezhetjük, hogy a görögök sokkal kisebb szabadsággal éltek, és hogy az énekelt vers metruma megbízható hűséggel tükrözi az eredeti zene ritmusait. A rövid szótagok rövid, a hosszúak pedig hosszú hangértékűek voltak A hagyomány szerint Terpandros volt az első, aki a homéroszi epikában készen kapott dallamformulákat saját dallamokkal váltotta fel, és kitharakísérettel adta elő. Az időmértékes verselés antik verselési módszer. A görög és latin nyelv kiválóan alkalmas az időmérték alkalmazására. Első, legsikeresebb alkalmazója Homérosz (Odüsszeia című művében 13450 hexameteres sort alkalmazott). Leghíresebb görög költők: Anakreón Szapphó Alkaiosz

Az időmértékes verselés alapegysége a versláb, melynek mértékegysége a mora. Egy rövid szótag 1 mora, egy hosszú szótag 2 mora értékű. A versláb: rövid és/vagy hosszú szótagokból álló alapegység. A szakirodalom mintegy 40 verslábat tart számon. A gyakoribb verslábak rendszere az alábbi táblázatban olvasható. Példaként a XIX. századi nyelvész Fogarasi Jánosnak azokat a javaslatait közöljük, amelyekkel - a nyelvújítás híveként és harcosaként - a görög-latin szakszavakat ki szerette volna küszöbölni. (Az átnevezéseket a szakmai közvélemény nem fogadta el.) A versláb neve: pirrichius

Képlete:

∪∪

Példa: pici

Hárommorások:

jambus trocheus (choreus) tribrachis

∪— —∪ ∪∪∪

szökő lejti szapora

Négymorások:

daktilus anapesztus spondeus

—∪∪ ∪∪— ——

lengedi lebegő lépő

Ötmorások:

krétikus

—∪—

ugrató

Hatmorások:

choriambus "ionicus a minore" "ionicus a maiore"

—∪∪— ∪∪—— ——∪∪

lengedező hadi lépő lépő hadi

Kétmorás:

44

A verslábak közül a spondeus és a pirrichius csupán kiegészítő szerepet szokott kapni. A versritmus meghatározó lábai az emelkedő verslábak (a jambus és az anapesztus), illetve az ereszkedők (a trocheus és a daktilus). A szimmetrikus verslábak (a krétikus és a choriambus) kivételes fokú harmóniát éreztethetnek, ezért is kaphatnak fontos szerepet a prózai szövegek zárlataként is.

Zene és irodalom a középkorban

-

Mária-himnuszok, vallásos énekek Mária-himnusz: A XII. század végén és a XII. század elején szembetűnő a Máriakultusz kialakulása nemcsak a kolostorokban, hanem a városi értelmiség körében is. Ennek a kultusznak a kedvelt műfaja a Mária-himnusz, amelynek egyik fajtája a Mária-siralom. Mária-siralom: A Mária-siralmakban valóságos földi érzések, evilági gondok, emberi fájdalmak, megrendülések is kifejezésre jutottak. Mária, az Isten anyja a kereszt alatt meg-megújuló kitörésekben panaszolja el bánatát, s földi asszonyként éli át a legnagyobb emberi szenvedést, egyetlen fiának megszégyenítő kínhalálát. Az egyik legnagyszerűbb ilyen mű Jacopone da Todi olasz ferences szerzetes Stabat mater című alkotása.

-

trubadúrköltészet: A középkori zenének az első világi megnyilvánulása. Az eszményített udvari szerelem és a lovagi életmód állt középpontjában. Pl. Walther von der Vogelweide históriás énekek: Az énekvershez hasonlóan legfőbb tulajdonsága a dallamosság. Hangszeres kísérettel adták elő. Témája: harcokról való "tudósítások". Tinódi Lantos Sebestyén sok ilyen műfajú éneket írt. vágánsköltészet: A világi lírának az egyik harsányabb hangú ága, a művelt vándordiákok művészete. Virágkorát a XII.-XIII. században élte. Legfőbb téma az életöröm hirdetése, de ostorozzák bennük a feudális társadalom mindhárom rétegét is. (Carmina Burana) Valamennyi említett műfajra jellemző, hogy szigorúan egyszólamú, és általában egyetlen hangszer kísérte az éneket: leginkább lant vagy mandolin, melyen maga az énekes játszott. A zene felépítése kezdetben az egyházi zene szabályai szerint történt, csak később alakultak ki új formák és stílusok. Eleinte a szöveg volt az igazán fontos, csak a polgári szerzők műveiben került egyre kiemeltebb helyre a muzsika, mintegy az énekelt szöveg dallamát díszítendő.

-

-

A két- illetve többszólamúság a 9. sz.-tól kezd kialakulni, ekkortól a szöveg nélküli zene egyre inkább előtérbe kerül. De még ekkor is sok szállal kötődik az irodalomhoz. A zene és az irodalom kapcsolatát jól mutatja, hogy a zeneszerzők sokszor valamely irodalmi mű vagy főhős inspirációja által alkották meg remekműveiket. Ugyanígy a képzőművészet és a zene egymásra hatása is megfigyelhető. Ez utóbbira szép példa Liszt Ferenc Haláltánc című műve. Inspirációja forrásaként említhetjük Holbein Haláltánc című fametszet-sorozatát a 16. század első feléből, illetve egy korábbi alkotást, a 14. században élt és alkotott Orcagna A halál diadalai című freskóját.

45

A romantika korától ismét fontos szerepe lesz az irodalmi művek megzenésítésének.

Zene és irodalom a 20. századtól napjainkig 20. századi magyar írók és költők egy része szereti zeneműként tekinteni a műveit=> mondatok zeneisége és a kompozíció szempontjából, pl. Weöres Sándor, Kertész Imre -

modern dalszövegek

A dalszövegek költemények, irodalmi, azon belül is lírai műfajként kezelhetjük őket, ha bizonyos költészettani normáknak korlátozottan felelnek is csak meg. Ezt az állítást igazolja a következő meghatározás is a versről, amely a dalszövegekre is alkalmazható: „Versbeszédnek nevezhető minden olyan beszéd, amely szegmentáltságának különös voltán keresztül, ritmikusságával tér el a normál nyelvi beszédtől. Ennek a szegmentáltságnak a szünetek beiktatása az alapja, amit a próza mondatritmusa és elsősorban: a szintaktikai szegmentáltság nem követel meg. A két egymást követő szünet közötti szegmenst versnek nevezzük” (Lamping 1993: 24). További igazolásául egy újabb szakirodalmi meghatározás: „A legszigorúbb versmértékben írt is lehet művészi értelemben értéktelen, s a dalszöveg és a szabadvers kifejezőértéke elvileg teljesen egyenértékű a versével” (Szepes – Szerdahelyi 1981: 26). -

-

kortárs költők Pl.: Rájátszás zenekar - Az egyszeri alkalomra alakult zenélő közösség a Petőfi Múzeumban lépett fel, és az előadás után özönleni kezdtek hozzájuk a meghívások. A jelenlegi Rájátszók: Erdős Virág, Háy János, Grecsó Krisztián, Karafiáth Orsolya, Kemény István és Szálinger Balázs, az irodalom részéről, és Beck Zoltán (30Y), Kardos-Horváth János (Kaukázus), Kollár-Klemencz László (Kistehén), Másik János és Szűcs Krisztián (Heaven Street Seven) a zene oldaláról. De a kör folyamatosan bővül, a laza értelemben vett zenekarban folyamatos a személyi mozgás. => kortárs költők és alternatív zenészek együttműködése http://www.youtube.com/watch?v=FyYs77OIBpE Megzenésített versek Fontosabb együttesek: Kaláka (Dalok régi és mai, magyar (közöttük számos határainkon túl élő) és más nemzetiségű költők verseire), Misztrál (hazai és külföldi költők verseit zenésíti meg sajátos hangon), Szabó Balázs (Suhancos), Kávészünet (híres magyar költők verseinek megzenésítése, kortárs szerzők verseit is megzenésítik), Ágnes Vanilla (József Attila versek feldolgozásai), Echo of Dalriada (Arany János A walesi bárdok c. balladájának megzenésítése)

-

EGYÉNI VÉLEMÉNY : - MILYEN SZEREPE VAN NAPJAINKBAN A MEGZENÉSÍTETT VERSEKNEK ? MI A FONTOSABB : A DALLAM VAGY A SZÖVEG? MENNYIRE FONTOS, HOGY A DALLAM ILLESZKEDJEN A SZÖVEGHEZ ? EZEKET A KÉRDÉSEKET AZ ÓRAI FELADATOK ALAPJÁN VÁLASZOLJÁTOK MEG !

46

A fiatalok életében és szemléletmódjában meghatározó szerepe van a zenének. „Minthogy e korcsoport minden tagja – ahol és amikor lehet – zenét hallgat, a fiatalok kultúrája a zene mentén strukturálódik” (Szapu 2002: 72). A fiatalok nemcsak hallgatják kedvenc zenekaraikat, előadóikat, hanem azonosulnak is a dalszövegekkel, az azokban megfogalmazott gondolatokkal, érzésekkel. Az együttesek a rajongótáboruk „szócsöveiként” funkcionálnak, a fiatalok által hallgatott zene pedig nem más, mint az önkifejezés egyik sajátos formája (Héjjas 2004). A dalszöveg (jelen esetben vers) a zenével lehet teljes értékű; korunk egyik legfontosabb szövegtípusa: nap mint nap halljuk: → önkéntelenül is megjegyezzük, sőt énekeljük; → része a hétköznapjainknak; → fontos, hiszen tömegek gondolkodását képes befolyásolni; → fontossá válik a tartalma, mert komoly társadalmi mondanivalót képes közvetíteni.

47

10. Kávéházi kultúra

Történelmi háttér -

Modern ipari társadalom => a termelés megszervezett formái váltak döntővé Tőke és munka világa => a figyelem az egyének más egyénekkel összekapcsolódó cselekvési rendszerére irányult Második természet = ember által alkotott világ. Szimbolikus megtestesítői: automobil, repülő, elektronikus gép Társadalompolitikai tér: polgári társadalom, modellje az Egyesült Államok Alkotmánya (=> a társadalom a társadalmat alkotók természetes szövetsége) A modern élet szimbolikus helye a dinamikusan fejlődő nagyváros (Párizs, London, Berlin, Bécs, New York)

A magyar klasszikus modernség irodalmának történelmi, szellemi, művészeti környezete A dualizmuskori Magyarország történetének 1890-ig tartó, viszonylag nyugodt szakaszával szemben az 1890-es évektől erőteljes problémák jelentkeztek. A gyakori kormányválságok hátterében nagyrészt az agrárius-merkantil ellentét, illetve egyes – főként a hadseregre vonatkozó – „nemzeti” követelések felerősödése húzódott meg. Az ellenzék újra meg újra felvetette az önálló vámterületet és a magyar nemzeti bank megvalósításának tervét is. Összeütközéshez vezettek az Osztrák-Magyar Monarchia két része közt. A két rész továbbra is egymásra volt utalva a birodalom fenntartásának kérdésében. Például a nagyhatalmi ellentétek, osztozkodások, valamint a nemzetiségek egyre határozottabb és szervezettebb követelései tekintetében. Új ellentétek: - kiterjednek a két állam közjogi viszonyaira, a hatalmi eliten belülre, a nemzeti, nemzetiségi, valamint a munkás- és parasztkérdésekre egyaránt. Miközben a válság egyre erősödött, a gazdaság több ágában továbbra is fejlődött. A századforduló civilizációs és kulturális fejleményeket tudott felmutatni. -

-

Kialakult Budapest belvárosának mai képe, felépült az Országház, és több híres középület, Budapest világvárossá vált. Lakossága 1890-re elérte a félmilliót, ami az első világháború végére megkétszereződött. 1893-ban megindult a villamos-áram szolgáltatás, 1896-ban a földalatti vasút (a kontinensen elsőként, Nagy-Britanniában először) Műszaki értelmiségiek: Eötvös Loránd (inga), Puskás Tivadar (telefonközpont), Kandó Kálmán (a vasút villamosítása) A korszakban épült ki a közoktatási rendszerünk.

Kávéházi kultúra

48

-

-

-

A piacgazdálkodás és a kereskedő iparos rétegek fejlődése a városi-nagyvárosi polgári kultúra kialakulását és megerősödését eredményezte. Ez az értelmiség újfajta szellemi tájékozódást (a liberalizmus irányzatai, polgári radikalizmus, szocializmus) hozta magával. Már a 19. sz.-tól a polgári kultúra jellegzetes helyei lettek a kávéházak. Itt találkozhattak a kor művészei, tudósai és más értelmiségiek, és eszmét cserélhettek művészetről, irodalomról, politikáról, filozófiáról, tudományról, üzletről. A 20. sz. elején sok folyóirat állandó asztalt tartott fenn Bp. különböző kávéházaiban. Az igényesebb kávéházak tulajdonosai közönségük kedvéért a legjelentősebb európai lapokat is járatták. Tartottak lexikonokat, működtettek telefont. A szerzők papírt és tintát is kaphattak. Híres kávéházak: Japán, Bristol, New York, EMKE, Centrál

A kávéházi kultúra Budapesten a XX. század elején 1. A kávéházakról és szerepükről általánosságban - 1535-ben jelent meg a kávéház, mint fogalom. - A török időkben nyílt meg az első, a reformkor alatt vált közkedvelt hellyé, főleg a polgárok, írók és költők körében, és szemünk előtt múlik ki a maga nemében az utolsó, a New York. - Általában jó helyen voltak: a Körúton, az Andrássy úton, a Belváros nagy forgalmú sarkain, ahol szívesen időzött a pesti polgár, főleg, ha az írás mesterségét folytatta. - Ami korántsem jelenti, hogy Budán, ahol a törökök először kínálták a kávét, ne lett volna egy Philadelphia vagy egy Hadik, olyan „asztalfejedelmekkel”, mint Szabó Dezső vagy Karinthy Frigyes. - Megvolt a szerves folytatása a nyüzsgő kávéházi életnek később is, mint például a Belvárosi, Metropol és az óbudai Sipos vendéglő - A nagyméretű csarnokokat díszes, kecses építészeti elemek teszik gazdaggá (hatalmas ívek és oszlopok), amelyek a szecesszió stílusirányzatát tükrözik (pl.: a kirakatüvegek kacskaringós szegélymotívumai; a díszes, indákkal díszített csillárok; a plakátok; stb.). - Megtalálhatóak benne az antik fürdőházak motívumai, éppen úgy, mint a színházak elemei, kör alakban elhelyezett karzataival. - Többet nyújtott a vendégeknek, mint kávét és süteményt: törzsvendégek voltak, akiknek minden igényét kielégítették a megszokott pincérek (a papírtól kezdve a ceruzán át egészen a bonyolultabb kérésekig, mint pl.: dohány, stb.). - Emellett egy kaszinóhoz is hasonlíthatjuk: a kávéházban mindennaposak voltak a kártyapartik, sakkmérkőzések és egyéb kikapcsolódási formák. - A nyugati városi kultúra beszivárgásának lehetősége: Gondolatok, eszmék gyűjtőhelye és terjesztője, mint például a XVIII. Sz. közepén, Petőfi idején a Pilvaxban született meg a polgári szabadság és jogegyenlőség, a polgári sajtó, s a polgári Magyarország reménye. - Gyakran fitymálták, és bűnbakká tették: Ál- és rémhírek, valamint botrányok középpontja volt, ezen felül menedéke minden nyugtalanító, bíráló, ellenző gondolatnak és célnak. - Olyan intézmény, „ami akkor sem tudja befogni a száját, amikor körös-körül mindenki suttog és hallgat!…” (Zsolt Béla: Négyszáz éves kapucíner), semmihez sincs köze, mégis mindenbe beleszól. - Jellemző a kávéházi szólásszabadság: a polgárok számára válságos időkben a nemzeti és osztályellenállás jóformán egyedüli bástyája, a közélet egyedüli fóruma a kávéház volt.

49

Emellett a béke szigete is, ami megihlette a költőket: asztalai mögül a kirakaton keresztül kívülállóként szemlélhették a kor embereit, eseményeit, és teljes nyugalomban örökíthették meg ezt az utókor számára. - Egyúttal azonban a sajtóval is egybefonódik: a kor híres folyóiratai, mint például a Nyugat, a Hét, a Szép szó, stb. számai keletkeztek itt. 2. Néhány korabeli kávéházról részletesen Centrál - Már az 1890-es években fontos szellemi központ, amikor Kiss József merész lapjával, A Hét-tel nekivág a magyar „rengetegnek”. - Itt áll az ő kerekasztala, amelyet eredeti, lázadó, modern alakok ültek körül, mint pl.: Ignotus Pál, Makai Emil, Heltai Jenő, stb. - A Hét egyik oszlopa Ignotus szerint: „Fura egy újság A Hét! Kávéházban olvassák, és kávéházban írják.[…] Közel nyolc esztendeje a belvárosi Centrál A Hét főhadiszállása… Minden pénteken és szombaton gyanús külsejű urak foglalják le a kávéház különböző sarkait, órahosszat elülnek egy pikoló mellett egy helyen, és serényen róják egymás alá a sorokat, az egyformára szabott papírosokon. A Hét emberei ezek.” - Az első világháború után a Centrál lett a tényleges szellemi központ, a Nyugat írói mindennaposak a kávéházban. - A kávéház központi szerepét tükrözi, hogy rengeteg műben megemlítik, kiemelik: A Centrált írta meg Babits Siena néven a Halálfiaiban (részletes leírás a kávéház berendezéséről, ami a hely szellemét idézi, és bizonyíték is, hogy a Centrálról van szó.). - A Centrált idézi Szabó Lőrinc lírai önéletrajz-remekében, a Tücsökzenében: „A Centrál, modern akadémia, pezsgett, forrt.” - Ez volt a székhelye Szabó Dezsőnek is, aki távoli külön asztalánál gőgösen foglalt helyet. Utálta a Nyugat embereit, és sokak szerint csak azért ült ott akkoriban, hogy a többiek láthassák az arcán, mennyire utálja őket. - Egyszer még tréfás verselésre is ragadtatta magát Vasárnapi levelében: „Itt vagyok a falun. Centrál kávéháznak |Vetkezett zsenii itten nem tanyáznak.” - Kitűnő írások tanúskodnak Szabó Dezső és Centrál viszonyáról, de a leghívebbek és legárulkodóbbak saját egyidejű írásai: a Segítség című regényének egyik fő helyszíne a Centrál. - Nemcsak az irodalom volt persze téma a kávéház asztalainál, hanem az élet ügyei is: pénz, honoráriumok, személyes dolgok, tréfás ugratások, pletykák, stb. - Török Sophie naplója jól érzékelteti a civil szférát: „…talán magyaráztam, hogy estémet agyoncsapni tévedtem ide,[…] váratlan ért engem Mihály felelete: az a megoldás lehetne…hogyha hozzám jönnél feleségül!” - Ez a furcsa leánykérés is a kávéházban történt, a Nyugat-asztal éber felügyelete alatt. - A harmincas években Karinthy fémjelzi a Centrált, aki Pestre költözvén elhagyta a Hadikot, és bár támadások érik az irodalom belső köreiből, kávéházi és utcai népszerűsége töretlen: a Centrál kávéház üvegablaka mögött írt, a járókelők pedig meg-megálltak visszafordultak, és megálltak az üvegablak előtt, Karinthyt nézni. - Ebben a kávéházban észlelte Karinthy végzetes betegségének első tüneteit: „ Ekkor indultak meg a vonatok Csodálkozva kaptam fel a fejem. Mi ez? Határozott dübörgés volt, erőlködő, lassú csikorgás, mint mikor a lokomotív kerekei lassan nekilódulnak[…] Háromszor kaptam fel a fejem, csak a negyedik vonatnál jöttem rá, hogy hallucinálok.[…] Az egész mindenség, mintha kihúzták volna alóla a talajt, hullámzani kezdett. Az az érzésem, hogy meg kell kapaszkodnom.” - A fiatalok az 1960-as évektől még valóban jártak a régi Centrál helyébe, mely előbb Metro-Klub, majd Eötvös-Klub néven működött tovább. Az 1993-as búcsúest után nagyszabású átalakítási munkálatok kezdődtek, és felcsillant a remény, hogy -

50

rekonstruálják az ország egykor legszebb kávéházát. A valóság azonban mást diktált, és modern családi játékterem nyílt meg a „ high-tech” jegyében a Centrál helyén. - Ma: Irány utca, az Egyetemi Könyvtárral szemben New York - A világ legszebb kávéháza 1894. július 20-án nyitotta meg kapuit ünnepélyes keretek között. - A New York életbiztosítási társaság, amely Magyarországon pillanatok alatt megbukott, biztosítási csalások következtében, egy nagyszabású palotát építetett eklektikus stílusban, a földszintjén kiképzett kávéházzal. - Az épületet Hauszmann Alajos tervezte, de rengeteg kitűnő művésztehetség növelte alkotásaival az épület pompáját. - Az első kávésbérlő, Steuer idejében csak külsejében volt különleges a New York, szellemében nem: Zsibongó, katonazenekaros lokál semmi több - A New York a filmnegyed központja lett, a biztosító társaság palotáját filmirodák foglalták el, itt szerkesztették az első közép-európai mozihetilapot. - A New York egy bizonyos főpincér jóvoltából lett irodalmi kávéház: A vezetők óvadékos főpincéri állásokat hirdettek meg a lapokban. - Erre jelentkezett a Fiume kávéház biliárd markőre, a fiatal írók bizalmasa, mint például Ignotus, Makai Emil, Heltai Jenő, akik követték őt. - Ennek az irodalomnak és később a Nyugat forradalmának adta meg a keretet a kávéház: a kávéház megteremtette az irodalom és újságírás elemi tárgyi feltételeit. (A kávéhoz nemcsak víz járt, hanem saját cégjelzésű ingyen papír, antracéntinta, és tapper is, ami a tinta felitatására szolgáló itatóspapírral bevont hengeres eszköz volt.) - A polcokon megtalálhatóak voltak többek között a Pallas Lexikon, és egyéb riporteri segédkönyvek, mint például a Tiszti címtár vagy a Vasúti menetrend, stb. - A kávéházban réztáblákon olvashatták a legnagyobb bel-, illetve külföldi lapok neveit alattuk a legfrissebb példányokkal. - Krúdy leírja A Hét költő-szerkesztőjét, Kiss Józsefet, akinek törzshelye ugyan a Centrál, de szombaton kora délutánonként beült a New Yorkba, és a kassza melletti sarokból leste, mely vendégek kérik az újságosgyerektől frissen megjelent lapját. - A New Yorkban játszódik Kosztolányi Esti Kornéljának ötödik fejezete, mely a hős egyetlen hétköznapjának, leírása, s ahol megelevenül az az idő, amikor még I. Ferenc József ült a trónon és Budapest kávéházaiban csak modern költők tanyáztak. - 1913-ban új tulaj, a Bánó cég vette át a kávéházat, aki azt vallotta, hogy a kávéház nemcsak irodai műhely, hanem a polgári időtöltés nagyvárosi formája is, ezért divatos vacsorázóhellyé alakította. Az, hogy a kávéház valóban az egész élet tere, tanúsítja Szép Ernő népszerű kabarésanzonja, A kávéházi ember:” Ott üt meg a guta engem egyszer, |Én vagyok a kávéházi, kávéházi, | Én vagyok a kávéházi ember.” - A Bánó cég 1918 tavaszán eladja a kávéházat, az újabb és újabb tulajdonosok többször átalakították a kávéház épületeit, bővítették a szolgáltatásokat. - Renoválások, átalakítások után 1920 és 1936 között a New York kávéház volt Budapest éjszakai életének vezetője: vendégei a pesti felső ötszázból kerültek ki főleg, mágnások, bankárok, világhírességek, gyönyörű színésznők. - Újságírók is gyakran ott vacsoráztak, de a kávéház irodalmi szerepe csökkent. - A fényűzés jelképévé vált: Közönsége olyan elegáns volt, hogy sokan nem étkezni mentek oda, hanem csak nézelődni és gyönyörködni a pompában. - 1936 után különböző tulajdonosok, részvénytársaságok próbálkoztak reménytelenül, a kávéházi életforma átmenetileg kiment a divatból. - 1947. április 29-én első oldalon közölték a napilapok: A New York becsukta kapuját, a régi kávéházat pedig feldarabolták kisebb üzletekre. - A New York helyén Hungária néven 1954-ben megnyílt ugyan egy kávéház, de ez a kávéház nem volt ugyanaz.

51

-

-

A kávéház végül 2001 februárjában került az olasz Boscolo testvérek birtokába, akik azonnal megkezdték az épület feltárását és helyreállítását, hogy az épület eredetei pompájában tündökölhessen ismét. A munkálatok 2006-ban fejeződtek be, és a kávéházat ismét megnyitották.

Hadik és legjelentősebb törzsvendége Karinthy -

-

-

-

-

-

-

-

1906-tól állt a Fehérvári, majd Horthy Miklós, aztán Bartók Béla úton. Az épület és a berendezés korántsem volt fényűző; Móricz Zsigmond festi le reálisan, akinek itt esett meg tragikus hangulatú találkozása József Attilával:” balról bridzsasztalok voltak […]jobbról kisvárosi intelligencia…az egész kávéház olyan győri, soproni, szegedi hangulattal tele,…” Ez a leírás azonban 1937-es keletű, Karinthy Frigyes évekkel korábban Pestre költözött, székhelyét áttette a Centrálba, hűtlenné vált a budai Hadikhoz: Egyszer mégis átzarándokolt oda, egy kísérlet kedvéért. „Elhatároztam –mondta-, hogy megmérem a vicc budapesti terjedési sebességét. Kigondoltam és elmondtam a Hadikban egy viccet, és másfél órával később átmentem a Centrálba, ahol már nekem mesélték.” Karinthy szelleme beragyogta a Hadikot, a Karinthy-asztalnak köszönhető a kávéház minden irodalmi vonatkozása. Karinthy igazi filozófus volt, sajnos a kortársak egy része és az olvasóközönsége a szórakoztató írót látta benne. ( Ez egész életében bántotta, bár a komikus irodalmat mégis magas művészi szintre emelte.) Mint filozófusnak, aki a filozófiát fel akarja térképezni, három kávéház kínálkozott számára: a Hadik, a Centrál és a New York. o A Hadik ablakából nem kisebb dolgokra nyílik kilátás, mint: nő, család, társadalom. o A Centrál ablakai A Központi Egyetemi Könyvtár ablakaira néztek, ami nem kisebb távlatokat kínált, mint: tudomány, végtelenség, Isten. o Ami pedig a New Yorkot illeti, annak ablakai alatt lüktetett a Nagykörút élete, itt vert legélénkebben a városnak életstílust meghatározó pulzusa, ( Ide helyezi Karinthy az Új görbe tükör londoni vásárát is.) itt nyíló témák: hétköznap, politika, irodalom és kritika. A szerző életművének első vagy „Hadik-csoportjába” tartozik, pl.: a Capillária, Tanár úr kérem, stb. A második vagy „Centrál-csoportba” sorolandók, pl.: Minden másképpen van, Krisztus és Barnbás, illetve az Utazás a koponyám körül, stb. Végül harmadik vagy „New York-csoport jellegzetes művei az Így írtok ti, a Görbe tükör, a Budapesti emlék, az Együgyű ábécé, stb. A hadikban egész kis asztaltársaság szerveződött köré: Mindenki tisztelte és felnézett rá, csakhogy ezt nem volt szabad bevallani, mint amolyan íratlan szabályt. Azonban ez kedvére volt Karinthynak, hiszen utálta a mindenre rábólintó embereket. Karinthy Frigyes baráti körét Verpelének hívták, ugyanis Karinthy éveken át Budán, a Verpele úton lakott; a név aztán ráragadt otthonára majd barátaira, valamint arra a kopott kávéházra, a Hadikra, ahol a társaság évtizedeken át minden délután találkozott, végül a szó magába szívta a társaság jellegét is. Tárasságának tagjai többek között: Surányi Miklós, Somlyó Zoltán, Nagy Zoltán, Déry Tibor, felesége Aranka és más írók feleségei. Gyakran benéztek Buda más tájaira valósi tiszteletbeli tagok is, mint pl.: Kosztolányiék, Tóth Árpádék, sőt pesti illetőségűek is, mint Füst Milán, Nagy Lajos, Heltai Jenőék, stb. A társaság tagjai régebben egymáshoz jártak át minden nap, azonban a dolog abban a formában igen fáradságos és költséges volt.

52

-

-

-

-

Így tették át összejöveteleik színhelyét a közeli, gyéren látogatott, békés Hadik kávéházba: itt szinte maguk között voltak; a Sakk-kör meg az a néha betérő egy-két vendég nem zavarta őket. Karinthy kizárólag a kávéházban dolgozott, otthoni asztala dísznek számított csupán. Munka közben átült szokásos ablakmelletti asztalához és írt. Időnként pihenésül vagy, ha új vendég érkezett átült barátaihoz, de utána ismét magányába vonult vissza: ott keresték fel az állandó és alkalmi látogatók, tehetségtelenebb írók, akik előszót kívántak Karinthytól valamelyik kiadandó művükhöz. Ha nagyon zavarták látogatói átszökött a közeli Gebauer kávéházba, hogy befejezhesse cikkeit. 1907-1908-tól kezdve egyre több lapban közölte különböző műfajú írásait: humoreszkeket, krokikat, novellákat, kritikákat, paródiákat és elvétve néhány verset is. (Ezeknek a java is ebben a kicsi poros kis kávéházban született.) Németh Andor kulcsregénye, az Egy foglalt páholy története Beleznainak nevezi a Hadikot, Titusz figurája Karinthyt, Aurália pedig Arankát rejti. Felesége is, akit Németh Andor Pénelopéhoz hasonlít, akit a kérők serege rajongott körül, központi uralkodó figurája volt a társaságnak: Sokan, mint pl.: Déry Tibor, csak az ő kedvéért jártak a Hadikba: „ Első, összefogaló benyomásom valamennyiről az volt, hogy jelentéktelenek, alacsony termetűek s kövérkések, pusmogó kis bokrok a sudár Aranka körül.”

Néhány lezáró gondolat -

-

-

-

Mára eltűntek ezek a kávéházak, a kávéházi kultúra eltűnt. ( Ha nem is teljesen, de lerövidült, olyannyira, hogy az ember betér egy kávézóba, szó szerint csak „ bedob” egy kávét, legalábbis a régi értelmezés szerint.) Ez azonban része gyorsuló, elszigetelődő életünknek, manapság nincs már időnk arra, hogy beüljünk egy kávéházba, és ott töltsük el napjainkat. Az emberek, mintha nem férnének meg egymás mellett, csak rohannak, nem társalognak, és, ha este fáradtan leroskadnak otthonaikban, a legkevésbé sincsen kedvük kimozdulni. Ami régen mindennapos volt és divatnak számított, az manapság csak a nyaralók, Budapestre látogató turisták időtöltése. Mintha az ország eme sajátosságát átadta volna egy idegen rétegnek, akik gyakran magyarul sem beszélnek, az ország szegényebb lett. Ezenkívül a nagyszerű kávéházak is megkoptak, lebontották, vagy más üzletekké alakították őket. Azonban van remény: manapság ugyanis egyre gyakrabban hallani régi kávéházak restaurációjáról. (Central, New York)

Kosztolányi Dezső: New York, te kávéház, ahol oly sokat ültem A Nyugat első generációjához tartozó Kosztolányi halála pillanatáig fáradhatatlanul dolgozott boldogszomorú írásain. Optimista, szegény kisgyermekes hangvételébe az elmúlás kevert sötétebb színeket, ám egészen élete utolsó verséig távoli fenyegetésként kezelte a halált, úgy tekintett rá, mint egy ihlető ellenségre, akivel sosem fog találkozni. Budapest-lírájából egy ciklust, illetve egy önálló alkotást emeltünk ki. A New York Kávéházban a 20. század elején fürtökben lógtak a legendás művészek. A Nyugatosok mellett olyan alkotók szállingóztak asztaltól asztalig, mint a Casablancáért Oscar-díjjal jutalmazott Kertész Mihály, továbbá Korda Sándor és Kacsóh Pongrác. Kosztolányi nosztalgikus, szomorkás verssel tekint vissza

53

a budapesti New York régi, szép időire, amelyek minden bizonnyal bővelkedtek a Karinthyval vívott fricskapárbajokban.

54