Szegedi Tudományegyetem Klinikai Gyógyszerészeti Intézet
Antidepresszánsok felhasználásának elemzése és depressziós betegek életminıségének vizsgálata Magyarországon
Ph.D. értekezés tézisei
Viola Réka
Témavezetı: Dr. Soós Gyöngyvér
Szeged 2008 1
BEVEZETÉS
A depresszió mind prevalenciáját, mind következményeit tekintve joggal sorolható a kiemelt népegészségügyi jelentıségő betegségek sorába. Magyarországon élettartam-prevalenciája 24% (Szádóczky és mtsai.). Fontos háttértényezıje a magasabb morbiditási arányok megjelenésének és a különbözı önkárosító magatartásformák (különösképpen a szuicidum) kialakításának. A depresszió tüneteinek kihatásai – az egyénre mért szenvedésen túl- súlyos társadalmi és gazdasági következményekkel bírnak. A WHO elırejelzése szerint (Global Burden of Disease vizsgálat) 2020-ra a depresszió a szív és érrendszeri betegségek után a második leggyakoribb munkaképesség-csökkenést okozó megbetegedés lesz. Gyógyításának alapját a pszichoterápia mellett az egyre bıvülı választékkal bíró farmakoterápia jelenti. Az utóbbi idıben élénk szakmai figyelem kíséri az antidepresszánsok nemzetközi fogyasztásának rendkívül gyorsan növekvı mértékét és ennek lehetséges hatását az egyes országok szuicid rátáiban bekövetkezı változásokra. A különbözı egészségügyi tevékenységek értékelésében napjainkban egyre nagyobb szerepet kapnak a beteg szubjektív tapasztalatait, a betegség megélését tükrözı adatok, az életminıségre (QoL) vonatkozó standardizált mérési módszerekkel nyert információk. Különösen igaz ez krónikus betegségekben -mint például depresszió-, amelyek bizonyítottan jelentıs életminıség-csökkenést okoznak.
CÉLKITŐZÉSEK Magyarországi antidepresszáns felhasználás mennyiségi és minıségi változásainak (1993-2006) elemzése trendanalízis segítségével. Antidepresszáns felhasználás regionális különbségeinek kimutatása illetve a gyógyszerfelhasználás és szuicid ráta közötti kapcsolat vizsgálata. Vezetı pszichiátriai intézmények (négy Egyetemi Centrum Pszichiátriai Klinikája) antidepresszáns felhasználásának összehasonítása, valamint annak vizsgálata, hogy gyógyszerfelhasználásuk szerkezete mennyire tükrözıdik az érintett megyék antidepresszáns fogyasztásának mintázatában. Betegszintő
gyógyszerfelhasználás
elemzés:
a
halmozott
gyógyszerszedés
(polypharmacia) vizsgálata pszichiátriai betegek körében. Depressziós betegek életminıségének mérésére alkalmas, nemzetközileg elfogadott és széles körben alkalmazott betegség-specifikus életminıség kérdıív magyar nyelvő 2
hozzáférhetıségének megteremtése, amely szakmailag megfelel az életminıség mércékkel szemben támasztott alapvetı kritériumoknak (validitás, interpretálhatóság, megbízhatóság, megfelelı érzékenység). Az adaptált életminıség kérdıív pszichometriai tulajdonságainak és klinikai alkalmazhatóságának vizsgálata.
MÓDSZEREK
Gyógyszerutilizációs vizsgálat módszere Az országos/regionális gyógyszerutilizációs adatok (1993-2006) a nemzetközileg elfogadott WHO ATC/DDD metodikának megfelelıen DDD/1000 nap/fı egységben, a kórházi adatok DDD/100 ápolási napban kerültek megadásra. Az egyes hatóanyagok felhasználásának mennyiségi
alakulását
lineáris
regresszión
alapuló
trendszámítással
jeleztem.
Az
antidepresszánsokat az ATC rendszer N06A terápiás alcsoportja tartalmazza. Az elemzésben felhasznált országos és megyei adatok forrása az IMS PharmMIS volt. A pszichiátriai klinikák antidepresszáns felhasználásra vonatkozó adatok az egyetemi centrumok egyetemi gyógyszertárainak gyógyszernyilvántartó rendszerébıl származtak. Az antidepresszáns felhasználás és szuicid ráta kapcsolatának statisztikai vizsgálata Pearsonféle korrelációs együttható segítségével történt, melyet Kolmogorov-Szmirnov teszt elızött meg. Ugyanezen statisztikai módszer alkalmazásával vizsgáltam továbbá a pszichiátriai ellátás
egyes
indikátorai
(pszichiátriai
gondozók
száma,
betegforgalma,
újonnan
diagnosztizált betegek száma, kórházba utaltak száma) valamint gazdasági faktorok (munkanélküliségi ráta, 1 fıre jutó GDP) összefüggését az antidepresszáns felhasználással és a szuicid rátával megyei adatok szintjén.
Halmozott gyógyszerszedés pszichiátriai betegek körében A betegszintő gyógyszerfelhasználás elemzés során az SZTE ÁOK Pszichiátriai Klinikán 2001-ben kezelt betegek (n = 983) adatai kerültek feldolgozásra. Az adatok a klinikán mőködı MedSolution/400 betegnyilvántartó rendszerbıl és a klinikai gyógyszertár DDS gyógyszernyilvántartó rendszerébıl származtak. A nemzetközileg elfogadott definíció alapján halmozott gyógyszerszedınek az 5 vagy annál több gyógyszert egyidejőleg, krónikusan szedı beteget tekintettem. Az egyidejőleg alkalmazott gyógyszerek növekvı száma és a szedett pszichiátriai gyógyszerek számának átlaga közötti kapcsolatot lineáris regresszióval 3
vizsgáltam. A halmozott gyógyszerszedés predisponáló tényezıinek vizsgálata logisztikus regresszióval történt.
Életminıség vizsgálat módszere A Quality of Life in Depression Scale (QLDS) ún. szükséglet alapú („need-based”) modell alapján kifejlesztett (Hunt, McKenna, 1992), nemzetközileg leggyakrabban alkalmazott depresszió-specifikus életminıség mérce.
I. QLDS magyar nyelvő adaptációja A magyar nyelvő adaptáció az alábbi három fázisból állt: Kérdıív fordítása, nyelvi validálása Próbainterjúk készítése (field-test interview) Kérdıív pszichometriai tesztelése (postal survey módszerrel) Kérdıív fordítása, nyelvi validálás A kérdıív fordítása az ún. „kettıs (dual) módszer” alkalmazásával történt. Az elsıdleges cél nem a szemantikai értelemben vett tökéletesség, hanem az állítások szándékolt jelentéshez való maximális közelítése volt. A kétnyelvő panel (5 fı) feladata a kérdıív elsı verziójának megalkotása, majd a laikus panel (7 fı) feladata a kérdıív finomítása, a kétnyelvő panel által meghagyott kétséges állításokra adott javaslatok közötti döntés volt.
Próbainterjúk (field-test interview) Ebben a vizsgálati fázisban 25, az SZTE ÁOK Pszichiátriai Klinikán depresszió diagnózisával (BNO10: F30-F39) kezelt fekvıbeteg vett részt. A próbainterjúk célja annak vizsgálata volt, hogy a kérdıív alaki, illetve nyelvi szempontból megfelelı-e, alkalmas-e arra, hogy a betegek önállóan töltsék ki, továbbá érthetıek-e a betegek számára is az egyes állítások.
Kérdıív pszichometriai tesztelése Ebben a fázisban a kérdıív megbízhatósága, szakmai, ill. diszkriminatív valditása került meghatározásra postal survey módszerrel. A kérdıívet az SZTE ÁOK Pszichiátriai Klinika, illetve Semmelweis Egyetem Pszichiátriai és Pszichoterápiás Klinika ambulanciáján depresszió diagnózisával kezelt betegek két különbözı idıpontban (2 hét különbséggel) töltötték ki. 50 komplett kérdıívcsomag került végsı feldolgozásra, amelyet a betegek mindkét alkalommal értékelhetıen töltöttek ki. 4
1. Megbízhatóság (reliability) vizsgálata A QLDS megbízhatóságának vizsgálata a stabilitás (test-retest reliability) illetve homogenitás (internal consistency) meghatározásával történt. A stabilitás a mérés megismételhetıségét, az eredmények reprodukálhatóságát jelenti egy adott idıintervallumon belül. Az értékét Spearman-féle rangkorrelációs koefficienssel fejeztem ki. Az életminıség kérdıívek esetében egy skálán belüli kérdések homogenitása arra vonatkozik, hogy ezek a kérdések mennyire mérik ugyanazt a tulajdonságot. A belsı konzisztencia vizsgálatánál meghatároztam, hogy egy adott tétel, hogyan korrelál a skála egészével. Kifejezése a Cronbach-alpha érték meghatározásával történt. 2. Szakmai validitás (construct validity) vizsgálata A szakmai validitás mérése során az ún. konvergencia illetve divergencia validitást határoztam meg más, már validált mércékhez (NHP -Nottingham Health Profile-, BDI –Beck Depression Inventory-) viszonyítva. Felállított nullhipotézisem az volt, hogy a QLDS index magas korrelációt mutat (konvergens) az NHP érzelmi reakciót és a szociális elszigeteltséget kifejezı profiljaival, azonban a fájdalom és fizikai mobilitás dimenzióival a korreláció kisebb mértékő (divergens). A korrelációt Spearman-féle rangkorrelációs együtthatóval fejeztem ki. Vizsgáltam továbbá a QLDS index korrelációját a Beck-skálán kapott értékkel mindkét idıpontban. 3. Diszkriminatív validitás vizsgálata E vizsgálati fázis arra keresett választ, hogy a QLDS különbséget tud-e tenni a különbözı depresszió-súlyosságú betegcsoportok között (discriminative validity). A csoportok képzése egyrészt a demográfiai kérdıív depresszió súlyosságára vonatkozó önértékelı kérdések alapján (enyhe, mérsékelt, súlyos), másrészt a Beck-skálán kapott értékek (normál, enyhe, közepes, súlyos) alapján, harmadrészt a BNO-10 diagnózisok (depressziós fázis, remisszió) alapján történt. Az értékeléshez nem-paraméteres próbát (Mann-Whitney ill. Kruskal-Wallis teszt) alkalmaztam.
II. QLDS klinikai alkalmazhatóságának vizsgálata Az adaptációt és a magyar nyelvő QLDS pszichometriai tulajdonságainak meghatározását követte a kérdıív további vizsgálata elsısorban a klinikai alkalmazhatóság szempontjából, különös tekintettel a pszichiáter által megítélt objektív depresszió súlyosság és tünettan (Hamilton Depression Rating Scale -HAM-D- ill. Montgomery-Asberg Depression Rating Scale –MADRS-) illetve a beteg által jelzett szubjektív életminıség közötti korrelációra. A
5
kérdıívek két idıpontban, 4-5 hét különbséggel kerültek felvételre. 48 beteg adata került végsı feldolgozásra.
Statisztika Az adatok értékelése SPSS (13.0.) statisztikai programcsomaggal történt. Valamennyi statisztikai próba eredményét p < 0,05 esetén tekintettem statisztikailag szignifikánsnak, kivéve a többszörös korrelációs vizsgálatokat, ahol a statisztikai szignifikancia szintje p < 0,01 volt.
EREDMÉNYEK
Gyógyszerutilizációs vizsgálat A hazai antidepresszáns felhasználás a vizsgált 14 éves periódusban jelentıs emelkedést mutatott. A fogyasztás az 1993-as év 4,03 DDD/1000 fı/nap értékrıl 2006-ben 25,70 DDD/1000 fı/napra nıtt, mely több mint hatszoros növekedést jelent a bázisévhez viszonyítva (1. ábra). 30
N06AX Egyéb antidepresszánsok N06AG MAO-A inhibitorok
25
N06AB Szelektív szerotonin reuptake gátlók N06AA Nem szelektív monoamin reuptake gátlók DDD/1000 fı/nap
20
15
10
5
0
1993
1994
1995
1996
1997
1998
1999
2000
2001
2002
2003
2004
2005
2006
1. ábra: Antidepresszáns felhasználás Magyarországon, 1994-2006
A vizsgált idıszakban nemcsak a felhasználás összmennyiségének jelentıs változása, hanem szerkezetének átrendezıdése is megfigyelhetı, mely elsısorban a szelektív szerotonin reuptake gátlók (SSRI) magyarországi piacra kerülésével magyarázható. 6
A depresszió kezelésében klasszikusnak számító triciklikus antidepresszánsok (N06AA) alkalmazása fokozatosan háttérbe került. Felhasználásuk közel harmadára csökkent (3,17 vs 1,01 DDD/1000 fı/nap). Amíg a vizsgált idıszak elején a teljes antidepresszáns fogyás 78,66%-át a TCA-k tették ki, ez 2006-ben már csak 3,92% volt. A trend analízis eredményei egyedül a clomipramin esetében jeleztek emelkedı tendenciát (0,06 vs 0,445 DDD/1000 fı/nap). Az antidepresszáns felhasználás szerkezetének átrendezıdését elsısorban az SSRI-k bevezetése eredményezte. Felhasználásuk 1993-ban még csak 0,69 DDD/1000 fı/nap volt, azonban 2006-ben már elérte a 18,24 DDD/1000 fı/nap értéket. A csoporton belül a legdinamikusabb emelkedést a citalopram mutatta, 2006-ra felhasználása 5,75 DDD/1000 fı/napra nıtt, mely a teljes SSRI csoport felhasználásának 31,52%-át jelentette. Magyarországon forgalomban levı MAO A-inhibitor egyedül a moclobemid. Felhasználását enyhe emelkedı trend jellemzi (0,17 vs 1,10 DDD/1000 fı/nap), mely százalékos megoszlása a teljes antidepresszáns felhasználást tekintve viszonylag állandó értéket mutatott (5,9% ± 2,3) a vizsgált idıszak alatt. N06AX csoport (ún. „egyéb antidepresszánsok”) estében jelentısebb fogyás 1997-tıl tapasztalható. Ez akkor még lényegében csak a mianserin fogyását tükrözte. A mianserin felhasználása a 0,35 DDD/1000 fı/nap (1997) értékrıl 2001-ig 0,77 DDD/1000 fı/nap értékre emelkedett. 2006-ban az N0AX csoport felhasználása elérte az 5,35 DDD/1000 fı/nap éréket, ezen belül a leggyakrabban alkalmazott szer a mirtazapin (1,62 DDD/1000 fı/nap) volt, ezt követte a venlafaxin (1,51 DDD/1000 fı/nap), ill. a tianeptin (0,89 DDD/1000 fı/nap). A csoport egyéb képviselıinek -trazodon, reboxetin- felhasználása elenyészıen alacsonynak mutatkozott. N06AX csoportba tartozó újabb típusú antidepresszánsok a TCA-k háttérbe szorulásával az SSRI-k mögött a második leggyakrabban alkalmazott szerekké váltak, 2006ben a teljes antidepresszáns felhasználás 20,82%-át tették ki. Valamennyi megye és a fıváros antidepresszáns felhasználása az országos trendhez hasonló emelkedést mutatott az elmúlt 14 évben. A felhasználás szerkezete jól korrelál az országos adatokkal, azonban mértékét tekintve igen jelentıs különbségek adódnak az egyes megyék között (1. táblázat). A felhasználás mennyisége szerinti toplistát mind a 14 évben Budapest, Békés-, Bács-Kiskun-, Csongrád megye vezeti. A legalacsonyabb fogyás általában Zala-, Szabolcs-Szatmár-Bereg-, Borsod-Abaúj-Zemplén megyében volt tapasztalható. Az egyes megyék földrajzi elhelyezkedése és antidepresszáns fogyás kapcsolatát tekintve a kép rendkívül heterogén.
7
