ANTALL JÓZSEF TUDÁSKÖZPONT

A N TA L L J ÓZ S E F T U DÁ S KÖZ P O N T

MAGYARORSZÁG NATO-TAGSÁGÁNAK JELENTŐSÉGE A 21. SZÁZAD ELEJÉN

SZÁLKAI KINGA

AJRC-Elemzések 2016E06

1093 Budapest, Czuczor utca 2. | +3620 310 8776 | [email protected] | www.ajtk.hu

A N TA L L J ÓZ S E F T U DÁ S KÖZ P O N T

AJRC-Elemzések Az Antall József Tudásközpont időszaki kiadványa

Felelős kiadó: Antall Péter Szerkesztő: Baranyi Tamás Péter Kiadó neve: Antall József Tudásközpont Kiadó székhelye: 1093 Budapest, Czuczor utca 2.

A kiadó elérhetősége: 1093 Budapest, Czuczor utca 2. Tel: +36 20 310-87-76 Email: [email protected] Web: www.ajtk.hu/kutatas

© Szálkai Kinga, 2016 © Antall József Tudásközpont, 2016 ISSN 2416-1446

1093 Budapest, Czuczor utca 2. | +3620 310 8776 | [email protected] | www.ajtk.h

A N TA L L J ÓZ S E F T U DÁ S KÖZ P O N T MAGYARORSZÁG NATO-TAGSÁGÁNAK JELENTŐSÉGE A 21. SZÁZAD ELEJÉN SZÁLKAI KINGA1

Magyarország 2014-ben ünnepelte NATO-tagságának 15. évfordulóját. Az elmúlt tizenöt év a csatlakozás előtti felkészülési időszakkal kiegészülve jelentős eredményeket hozott a Magyar Honvédség számára, miközben számos, még megoldásra váró kihívás elé is állította azt. A NATO-val kapcsolatos események, történések azóta is nagymértékben meghatározzák Magyarország geopolitikai helyzetét és lehetőségeit a nemzetközi térben. A magyar közvélemény számára azonban a NATO jelenleg is egy számos szempontból megfoghatatlan, egyrészt jelentéktelennek ítélt, másrészt pedig negatív hatású szövetségként jelenik meg, melynek léte és működése Magyarország szempontjából szinte kizárólagosan a Magyar Honvédséget érinti – a honvédség tevékenysége pedig alapvetően nem tartozik a nagy érdeklődésre számot tartó kérdések közé. Ez a szemléletmód arra vezethető vissza, hogy a katonai biztonság kérdése Magyarországon nem tartozik az elsődleges prioritások közé, mi több, jelentősége a közvélemény-kutatások alapján a NATO-csatlakozás óta csökkenő tendenciát mutat.2 A TIT-HABE és a Szonda-Ipsos 2008-as kutatásában a megkérdezettek válaszai egyértelműen azt mutatták, hogy a lakosság számára a biztonság fogalma elsősorban „a létbiztonságot, az anyagi jólétet és a biztos megélhetést”3 jelenti. A megkérdezettek 61%-a ezeket a kérdéseket tartotta a legfontosabbnak, míg a katonai biztonság csak 15% esetében került az első helyre, de ennél is beszédesebb, hogy 36% szerint ez a kérdéskör tekinthető a legkevésbé fontosnak a biztonságot illetően.4 A közvélemény tehát nem érzékel közvetlen veszélyt a katonai biztonság szempontjából, így igen nehezen mozgósítható az érdeklődése ebből a szempontból – ennek bizonyítására elég áttekinteni a legjelentősebb magyarországi politikai pártok programjait, melyek nagy része meg sem kísérelte ezt. A szerző az Antall József Tudásközpont kutatója. Lásd Radványi Lajos: A magyar lakosság biztonságfelfogása és értékpreferenciái, 1999–2008. Nemzet és Biztonság. 2009/február. 9–22.; Vámosi Zoltán: Gondolatok és vélemények a biztonságunkról. TIT Hadtudományi És Biztonságpolitikai Közhasznú Egyesület, Budapest, 2008. 3 Radványi, 10. 4 A választható kategóriák a következők voltak: létbiztonság, közbiztonság, katonai biztonság, környezetbiztonság, jogbiztonság. Radványi, 13. 1

2


3

A N TA L L J ÓZ S E F T U DÁ S KÖZ P O N T A szélsőjobboldal azonban hagyományosan nagy potenciállal rendelkezik ezen a téren, ami általában egy nagyfokú NATO- és Amerikaellenességgel is kiegészül. Az elmúlt időszakban, az ukrán válság és a menekültválság fokozódásával a radikális médiumok (pl. hidfo.ru, Alfahír) egyre inkább kihasználják a közvélemény érdeklődésének hiányából fakadó tájékozatlanságát, és „az amerikai geopolitikai célok feltétel és kritika nélküli kiszolgálásának” eszközeként tüntetik fel a Szövetséget,5 ukrajnai illegális NATO-beavatkozásról,6 Közép- és Kelet-Európa amerikai megszállásáról cikkeznek,7 miközben felróják a szervezetnek, hogy nem járul hozzá a menekültválság megoldásához.8 A NATO általános feladatköreiről és Magyarország számára betöltött szerepéről ritkán jelenik meg objektív, valós szakmai alapokon nyugvó anyag, ami kizökkenthetné a közvéleményt általános érdektelenségéből a katonai biztonság területén, és eloszlathatná a NATO-ban negatív szereplőt látók előítéleteit. Jelen cikk célja, hogy két fontos tényezőre világítson rá Magyarország NATO-tagsága kapcsán: először is, hogy hazánk számára elkerülhetetlen szükségszerűség volt a NATO-csatlakozás, másodszor pedig, hogy a tagság jelentős és valós pozitívumokat jelent nemcsak a Magyar Honvédség, hanem az egész ország szempontjából.

Magyarország csatlakozása a NATO-hoz A Varsói Szerződés felbomlása után Magyarország biztonsági környezete teljes mértékben átalakult, az ország katonai-politikai vákuumhelyzetbe került. Ebben a szituációban kellett döntenie hazánk akkori vezetésének arról, hogy milyen külpolitikai utat választ, hogyan képzeli el Magyarország biztonságának megteremtését. Az erről folytatott viták során hat külpolitikai lehetőség körvonalazódott.9 Az első lehetőség csak minimális változtatásokat fogalmazott meg a korábbi katonai és politikai realitásokhoz képest, és a Szovjetunióval/ Oroszországgal való új alapokra helyezett együttműködést tűzte ki célul. Ezek formájáról és tartalmáról egy új megállapodás megkötése vált A Jobbik attól fél, hogy a NATO háborút hoz Magyarország nyakára. Alfahír. 2015. szeptember 19. Hozzáférés: 2015. szeptember 21. 6 Több száz amerikai katona érkezett Magyarországra. Hídfő. 2015. szeptember 17. Hozzáférés: 2015. szeptember 21. 7 Az amerikaiak megszállják Európát. Hídfő. 2015. június 24. Hozzáférés: 2015. szeptember 21. 8 Balogh Gábor: De jó nekünk: a NATO „megvéd” minket. Alfahír. 2015. szeptember 18. Hozzáférés: 2015. szeptember 21. 9 Szenes Zoltán—Tálas Péter: Tíz éve a NATO-ban. Zrínyi Kiadó, Budapest, 2009. 11–12.; Tálas Péter: A nemzeti katonai stratégia és a magyar stratégiai kultúra. Hadtudomány. 2013/3–4. 14–28.; Biztonságpolitikai Corvinák. Szerk.: Rada Csaba. Corvinus Külügyi és Kulturális Egyesület, Budapest, 2008. 397–404. 5


4

A N TA L L J ÓZ S E F T U DÁ S KÖZ P O N T szükségessé a rendszerváltást és a Szovjetunió felbomlását követően. Ez az alternatíva főként azon alapult, hogy az elmúlt közel fél évszázad során Magyarország szerves részévé vált a szovjet érdekszférának, nemcsak katonai és politikai, hanem gazdasági téren is. A támogatók száma azonban alacsony volt, az általánosan elterjedt álláspont szerint Magyarország nem kívánt többé a szovjet, illetve posztszovjet rendszer része lenni. Az alternatíva realitásának végét a Varsói Szerződés megszűnése jelentette. A második alternatíva az önállóság és a körkörös védelem doktrínája volt, ami Für Lajos honvédelmi miniszter nevéhez kötődik. Ennek a koncepciónak a keretei között Magyarország olyan haderőt hozott volna létre, mely képes arra, hogy önállóan garantálja az ország biztonságát. E célkitűzés megfogalmazásához számos külső tényező vezetett, többek között az, hogy a nyugati biztonsági intézmények eleinte vonakodtak megadni a szükséges biztonsági garanciákat, a regionális együttműködés kialakulása még a folyamat elején járt, a szomszédsági kapcsolatokban pedig a Szovjetunió érdekszférájának felbomlásával számos feszültségkeltő tényező is előtérbe került.10 A döntéshozók azonban igen hamar belátták, hogy az ambiciózus alternatíva megvalósításához az ország nem rendelkezik a szükséges anyagi forrásokkal, és legfeljebb a környező országokkal szemben biztosíthatná a határok védelmét. A délszláv háború kirobbanása egyértelművé tette, hogy Magyarországnak külső támogatásra van szüksége biztonságának megőrzéséhez, geopolitikai helyzete pedig előrevetítette, hogy ez nem az utolsó olyan eset, amikor ez a támogatás kulcsfontosságú lehet az ország számára. Harmadik alternatívaként a körkörös védelem inverze, a semlegesség és el nem kötelezettség jelent meg. Ez a gondolat már 1956-ban is felmerült, így 1989-ben is jelentős támogatottságot élvezett. A két fogalomra számos definíció született, melyek további viták forrásait képezik.11 Magyarország szempontjából a semlegesség lényege a pártatlanság és a katonai szövetségekben való részvétel elutasítása volt, míg az el nem kötelezettség a nagyhatalmi szövetségektől való tartózkodást jelentette volna. A semlegesség megvalósulásához elengedhetetlenül szükséges a nagyhatalmi garanciák megadása, melyek biztosítják az adott állam függetlenségét. A hidegháború végét követően Közép-Kelet-Európa nem tartozott azon régiók közé, ahol e feltételek érvényesülhettek volna. Az 1956-ban még jelentős alternatíva a Szovjetunió és a Varsói Szerződés felbomlásával elvesztette fontosságát a nyugati nagyhatalmak számára, Szenes—Tálas, 12. Lásd Christine Agius—Karen Devine: Neutrality: A really dead concept? A reprise. Cooperation and Conflict. 2011/szeptember. 265–284. 10 11


5

A N TA L L J ÓZ S E F T U DÁ S KÖZ P O N T és Magyarország számára is új perspektívák nyíltak. Antall József miniszterelnök így válaszolt a semlegességpártiak felvetésére: „Akkor [1956-ban] a semlegesség vágyaink maximuma volt – s volt ráció egy nagy semleges blokk létrehozásában reménykedni. De most ott kell lennünk a világ számunkra fontos fórumain, ezért törekszünk az euro-atlanti intézményekbe.”12 A NATO-csatlakozás pedig véglegesen eldöntötte a kérdés sorsát – a geopolitikai realitások felülírták az 1956-os semlegesség elképzelését is. Hozzá kell azonban tenni, hogy a semlegesség és el nem kötelezettség gondolata napjainkban is központi elemét képezi a szélsőjobboldali elképzeléseknek. A közép-kelet-európai államok hasonló helyzetére alapozva fogalmazódott meg a negyedik alternatíva, egy közép-európai regionális biztonsági struktúra kiépítése. 1989-ben Ausztria, Jugoszlávia, Magyarország és Olaszország részvételével létrejött a Quadragonálé, ami (több lépcsőn keresztül) 1992-ben átalakult Közép-Európai Kezdeményezéssé (KEK). A KEK laza együttműködést hozott létre a korábbi szocialista balkáni és közép-kelet-európai államok, valamint Olaszország és Ausztria között. A kooperáció azonban sosem vált védelmi jellegű kezdeményezéssé. 1991-ben Antall József kezdeményezésére megalakult a visegrádi együttműködés Csehszlovákia, Lengyelország és Magyarország között, az első védelmi miniszteri találkozót pedig már az kooperáció első évében összehívták.13 Az ígéretes kezdés után azonban hamar nyilvánvalóvá vált, hogy a visegrádi együttműködés inkább az euroatlanti szervezetekbe való integrációt hivatott elősegíteni, melyben jelentős sikereket is ért el, az önálló katonai együttműködés gondolata azonban a 2010-es évek végéig teljesen háttérbe szorult. A Közép-Európai Szabadkereskedelmi Övezet (CEFTA - Central European Free Trade Area) 1992-es létrehozása szintén nem rendelkezett védelmi dimenzióval. Az ötödik alternatíva középpontjában az EBEÉ/EBESZ keretein belül létrejövő összeurópai biztonsági rendszer állt. Ez a megközelítés a helsinki záróokmány sikereire, illetve Európa megosztottságának megszűnésére alapozta volna a béke megőrzését. Az EBEÉ 1992-es intézményesülése, majd 1994-es EBESZ-szé alakulása ezen elvárások irányába mutatott. Emellett a szovjet/orosz részvételi szándék is arra utalt, hogy az EBESZ valóban jelentős fórummá alakul, és a Vancouvertől Vlagyivosztokig terjedő régió fő politikai-biztonsági intézményeként lesz képes tevékenykedni. A szervezetről azonban hamar kiderült, hogy tevékenységi körének és befolyásának korlátozottsága, illetve anyagi forrásai nem Antall József: Modell és valóság. Athenaeum Nyomda Rt., Budapest, 1994. II. kötet. 217–225. Németh Bence: Magyarország szerepe a regionális biztonsági-védelmi együttműködésekben. In: Magyar biztonságpolitika 1989–2014. Nemzeti Közszolgálati Egyetem, Budapest, 2014. 93–106, 97. 12

13


6

A N TA L L J ÓZ S E F T U DÁ S KÖZ P O N T teszik lehetővé ennek a szerepkörnek a betöltését – a délszláv háború során a gyakorlatban is bebizonyosodott, hogy az EBESZ önállóan nem alkalmas az európai béke megőrzésére. Az öt alternatíva fokozatos kizáródása a realitások mentén és a történelmi folyamatok hatására egyetlen életképes lehetőséget hagyott Magyarország számára az állam biztonságának megteremtésére, mégpedig az euroatlanti integrációt. Egyértelművé vált, hogy az ország nem képes önállóan megvédeni önmagát, a szovjet-orosz kapcsolat felbontása, a Nyugathoz való visszatérés pedig fontos szerepet játszott a magyar identitásban a rendszerváltás után. Antall József már 1991-ben úgy vélekedett, hogy a Magyarországra irányuló biztonsági fenyegetések ellen a NATO nyújthatja a legfőbb garanciát.14 Eközben a Magyarország közvetlen biztonsági környezetében történő változások egyértelműen abba az irányba mutattak, hogy a hagyományos kihívások mellett új típusú biztonsági kérdések is felmerülhetnek, a délszláv háború kitörése pedig egyértelműen az euroatlanti integráció felé tolta az államot. Mindezek következtében 1997-ben a magyar lakosság 85,33%-a, 49,24%-os részvétel mellett igennel válaszolt a népszavazási kérdésre: Egyetért-e azzal, hogy a Magyar Köztársaság a NATO-hoz csatlakozva biztosítsa az ország védettségét?15 1999. április 4-én, a Szövetség fennállásának 50. évfordulóján Magyarország hosszas tárgyalások után aláírásával véglegesen is rögzítette, hogy a továbbiakban a NATO szövetségének keretei között fogja biztosítani biztonsági környezetének stabilitását. A fentiek alapján elmondható, hogy ez a döntés nem egy hirtelen irányváltás eredménye volt, hanem egy közel egy évtizeden át tartó mérlegelési folyamat előzte meg, melynek során az ország sorra vette a számára elérhetőnek tűnő külpolitikai opciókat, és ezek többségének kimerülésével, minden releváns tényezőt számításba véve elkerülhetetlennek látta a NATOcsatlakozást biztonságának megőrzése érdekében. A Szövetség tagjának lenni azonban nemcsak a geopolitikai szükségszerűségen alapul, hanem számos szempontból valós előnyöket jelent Magyarország számára.

A megváltozott biztonsági környezet Miközben Magyarország a csatlakozásra készült, a NATO is jelentős átalakuláson ment keresztül. A szervezet betöltötte eredeti célját, tulajdonképpen (bár az események ismeretében igen átvitt értelemben) győzelmet aratott a Szovjetunió felett, melynek felbomlása után a NATO Szenes—Tálas, 14. Az 1997. november 16-i népszavazás országos összesített eredményének táblázata. Hozzáférés: 2015. október 2. 14

15


7

A N TA L L J ÓZ S E F T U DÁ S KÖZ P O N T egyedül maradt a küzdőtéren. Az európai háború korábban központi szerepe teljesen megszűnt, a hagyományos területvédelem koncepciója a kontinensen háttérbe szorult. A hidegháború és a blokkszemlélet végével a szervezetnek bizonyítania kellett, hogy nemcsak a Varsói Szerződés ellen-szövetségeként, hanem önmagában is van létjogosultsága a megváltozott nemzetközi környezetben. Van-e szükség kollektív védelemre egy unipolárissá vált világban, melynek közel egésze a liberális demokrácia és a piacgazdaság felé fordul? A kérdésre az 1990-es évek eseményei gyors választ adtak. A korszakban eufórikus lelkesedéssel várt globális béke, a Fukuyama által előrejelzett „történelem vége”16 nem vált valóra. Az évtized során egyértelművé vált, hogy nemcsak a nemzetközi környezet, hanem a biztonsági kihívások természete is megváltozott. A korábbi blokkszemlélet fenyegetettség-percepciói és az azokból fakadó negatív integrációs hatások, a domináns államok „felügyelete”, illetve a bipoláris rendszer természetéből származó viszonylagos kiszámíthatóság nagymértékben hozzájárult ahhoz, hogy az államokon belüli feszültségek nem kerültek felszínre. A hidegháború végével nem volt olyan erő, ami kordában tartotta volna ezeket. A viszonylagos kiszámíthatóságot a bizonytalanság váltotta fel, és ez vált a későbbi évek biztonsági kihívásainak legfőbb alapjává. A NATO-t másrészt az a tény mentette meg a feloszlatástól a Szovjetunió felbomlása után, hogy nem pusztán és egyoldalúan katonai érdekközösséget jelentett. Alapító dokumentuma, a washingtoni szerződés több olyan cikket tartalmaz, melyek újraértelmezhetőek voltak az 1990-es évek kontextusában, és ezáltal új célokat és irányvonalakat biztosítottak a szervezet számára. A demokrácia, az egyéni szabadság, a jog uralma, a stabilitás és a jólét célkitűzései, az államok közötti gazdasági együttműködés kerete, vagyis a NATO politikai szerepvállalása a hidegháború végével előtérbe került és új tartalommal telt meg, értékközösségként biztosítva önmaga fennmaradását.17 Ilyen szempontból fontos feladatává vált a kelet-közép-európai államok integrációja, a politikai konszolidáció elősegítése, ezen államok visszavezetése a Nyugat közösségébe. A NATO számára a legfontosabb bizonyítási lehetőséget az 1990-es évek során a délszláv válság kezelésében való részvétel jelentette, mely a szervezet átalakulását a gyakorlatban is megindította. Az IFOR, a szervezet első jelentős válságkezelő művelete teremtette meg a daytoni békeszerződés végrehajtásához szükséges körülményeket, méghozzá Francis Fukuyama: The End of History? The National Interest. 1989/nyár. 3–18. Az Észak-atlanti Szerződés, Washington D. C., 1949. április 4. Preambulum, 2. cikk. NATO. Hozzáférés: 2015. október 2. 16 17


8

A N TA L L J ÓZ S E F T U DÁ S KÖZ P O N T úgy, hogy az ENSZ erői számára ez korábban megoldhatatlan feladatnak bizonyult. Az IFOR azonban nemcsak a hagyományos katonai feladatok területén teljesített jól, hanem a konfliktus lezárultát követő államépítési munkálatokban is, hozzájárulva a polgári intézmények, NGO-k és más nemzetközi szervezetek tevékenységéhez, részt vállalva nemcsak az aknamentesítésben, hanem a választások lebonyolításában, illetve az infrastruktúra újjáépítésében is.18 A szervezet mindezzel bebizonyította, hogy képes fontos szerepet vállalni a hidegháború utáni rend megszilárdításában – amire Európának valóban szüksége is van. A délszláv válság egyértelmű választ adott arra a kérdésre, hogy hogyan bővíthető a NATO feladatköre annak érdekében, hogy eleget tegyen a nem hagyományos biztonsági kihívásoknak. A válságkezelés és a válságokra való felkészülés a NATO központi feladatává vált. A szervezet felelősségi köre ezzel jelentős mértékben megnövekedett mind térben, mind funkcionálisan. A 2000-es évek során a nem hagyományos biztonsági kihívások újabb csoportjai követeltek maguknak egyre nagyobb figyelmet. A transznacionális terrorizmus, a tömegpusztító fegyverek proliferációja mellett hangsúlyossá vált a rakétavédelem, a kritikus infrastruktúrák biztonsága, az energiabiztonság, majd a kiberbiztonság. A NATO átalakulása révén egy statikus és reagáló szemléletű, regionális jellegű kollektív védelmi szervezetből egy rugalmas és proaktív szövetséggé vált, mely globális felelősséget vállal a válságkezelésben. A szövetség napjainkra egyedülállóan széleskörű tapasztalatokkal és felkészültséggel rendelkezik a többnemzeti erők alkalmazásában ezen a téren, ami által a nemzetközi biztonsági szervezetek közül leginkább képes arra, hogy szembenézzen a nem hagyományos biztonsági kihívásokkal. Magyarország szemszögéből nézve tehát elmondható, hogy a NATOtagság nemcsak elkerülhetetlen, hanem kifejezetten előnyös hazánk védelme szempontjából. 1999-ben, a csatlakozás idején Magyarország egy olyan értékközösség tagjává vált, ami a kollektív biztonság mellett a demokrácia, a stabilitás és a jólét elvi ígéretét ajánlotta fel a korábbi ellenség számára, és hozzájárult az ország visszavezetéséhez a nyugati államok közösségébe – melybe történelme nagy részében maga is tartozni szándékozott. A közös értékek mellett a közös védelem gyakorlati szempontjai is rendkívül jelentősek hazánk számára. A hagyományos területvédelmet illetően a honvédség és a katonai biztonság közvéleményben (és a katonai költségvetés összeállításában) megjelenő alacsony prioritása egy komoly paradoxonra világít rá, hiszen éppen a NATO-csatlakozás, illetve Németh Bence—Sándor Barbara: A NATO szerepe a válságkezelésben. Nemzet és Biztonság. 2008/május. 48–49. 18


9

A N TA L L J ÓZ S E F T U DÁ S KÖZ P O N T a szomszédos országok csatlakozása az, ami lehetővé tette, hogy ne kelljen határaink mentén a délszláv válsághoz hasonló hagyományos biztonsági kihívásokkal számolni.19 A nem hagyományos kihívásokat illetően pedig elmondható, hogy az ezek kezelésére leginkább felkészült nemzetközi biztonsági szervezet tagjaként Magyarország számos előnyre tehet szert az állam védelme szempontjából, legyen szó politikai együttműködésről, információk megszerzéséről, technológiai fejlesztésekről, vagy konkrét katonai beavatkozásról.

Magyarország hozzájárulása a Szövetség tevékenységéhez Magyarország biztonságát a Nemzeti Katonai Stratégia alapján a Magyar Honvédség és a NATO garantálja, a honvédelem „két alappillérét a nemzeti önerő és a szövetségesi együttműködés alkotják.”20 A dokumentum azt is kimondja, hogy „a nemzeti önerőt Magyarország NATO-vállalásait is figyelembe véve, tervszerűen és fokozatosan kell fejleszteni,”21 illetve emellett több helyen is kiemeli az ország kötelezettségeit a szövetség felé. Szenes Zoltán ny. vezérezredes, egykori vezérkari főnök szerint „ami a Magyar Honvédségben történik, annak legalább a 80%-a NATO.”22 Mindezek alapján elmondható, hogy Magyarország mind elvi, mind gyakorlati szinten igyekszik teljesíteni szövetségesi kötelezettségeit. Az ország a délszláv háború során megmutatta geopolitikai helyzetének jelentőségét a NATO számára, a taszári légibázis megnyitása számottevő támogatást jelentett a Szövetségnek. Bár ez a jelentőség a szomszédos államok csatlakozása révén csökkent, az ukrán válság szempontjából újra megnövekedhet Magyarország fontossága. Hazánk földrajzi elhelyezkedése a jelenleg lelassult bővítési törekvésekben is fontos szerepet játszik, különösen a Balkán tekintetében. Magyarország emellett méretét és korlátait meghaladó mértékben (az elmúlt években stabilan 1000 fő körüli létszámmal) vállal szerepet a NATO válságkezelő műveleteiben, amivel többször kivívta már a szövetség tagjainak elismerését. Hazánk nemcsak katonai erővel, hanem más műveleti képességekkel, eszközökkel és infrastruktúrával támogatja a NATO-t, melyek közül jelenleg a stratégiai légi szállítási képességet biztosító Pápai Bázisrepülőtér, a NATO Interjú Magyaricsa Tamással, Magyarország dublini nagykövetével. In: Tizenöt év – tizenöt hang, 1999–2014. Magyarország a NATO tagja. Interjúkötet, 25–28. Szerk.: Berzsenyi Dániel—Csiki Tamás. Stratégiai Védelmi Kutatóközpont, NKI Biztonságpolitikai Szakkollégium, Magyar Atlanti Tanács, 2014. 25. 20 Honvédelmi Minisztérium: Magyarország Nemzeti Katonai Stratégiája, 2012. 11. cikk. Hozzáférés: 2015. november 3. 21 MNKS, 14. cikk. 22 Szenes Zoltán előadása alapján. Képzés a magyar NATO-tagságról fiataloknak. Centre for EuroAtlantic Integration and Democracy—Corvinus Külügyi és Kulturális Egyesület—Agria Universitas Egyesület, 2015. augusztus 26. 19


10

A N TA L L J ÓZ S E F T U DÁ S KÖZ P O N T Katona-egészségügyi Kiválósági Központ, a székesfehérvári NATO CMC híradószázad, a medinai radarkomplexum hadrendbe állításával 2015-ben teljessé vált magyar légtérvédelmi rendszer, illetve a balti légtérvédelemben való részvétel a legkiemelkedőbb jelentőségű. 2016-ban a tervek szerint új, 40 fős NATO parancsnoki koordinációs központ (NFIU, NATO Forces Integration Unit) települ Székesfehérvárra. Az elismerések mellett a költségvetési hozzájárulás terén a „potyautasság” fogalma is felmerül a Szövetségen belül Magyarországot illetően. Hazánk valóban nem tudta teljesíteni vállalásait ezen a téren a NATO-val szemben az elmúlt időszakban. A védelmi költségvetés 1993 óta nem éri el a GDP 2%-át, ami a NATO-ban elfogadott általános célkitűzés lenne, sőt, 2011-től 0,8% alá esett.23 Ennek a hiányosságnak a jelentőségét azonban több tényező is tompítja. Az első a válságkezelő műveletekben való szerepvállalás, mely bizonyos tekintetben ellensúlyozza a költségvetési hozzájárulás hiányosságait. A másik a vizsgált költségvetés összetétele – a honvédelmi minisztérium költségvetése több tagállamban sokkal szélesebb körű tevékenységekből tevődik össze, mint Magyarországon, ami részben magyarázza a magyar védelmi ráfordítások elmaradását a NATO-átlag mögött. A harmadik pedig a kormány nagyszabású terve a védelmi költségvetés NATO-konform kiigazítására, ami a Nemzeti Katonai Stratégiában is helyet kapott: „A negatív folyamatok megállítása és megfordítása érdekében Magyarország Kormánya határozatban kötelezte el magát arra, hogy a Honvédelmi Minisztérium költségvetése a 2013–2015-ös költségvetési évekre vonatkozóan legalább a 2012. évi tervezett költségvetési támogatásának nominálértékén kerül biztosításra, a 2016-os költségvetési évtől kezdődően pedig a GDP részarány évi legalább 0,1 százalékpontos növelésével a támogatási főösszeg 2022-re – az európai NATO tagállamok átlagát közelítve – eléri a GDP 1,39%-át.”24 Ez a célkitűzés még mindig nagyon távol áll a 2%-tól, mégis jelentős előrelépést jelentene a jelenlegi helyzethez képest. Magyarország a Visegrádi Négyek együttműködése révén is részt vesz a NATO munkájában. A V4 közelmúltban megindult újraaktivizálódásában nagy szerepet játszik a védelmi együttműködés, különösen az EU harc csoport felállítása kapcsán. A szervezet terveiben határozottan szerepel, hogy az EU-NATO kooperációjának keretei között a V4 harccsoport is alkalmassá váljon NATO-s feladatok ellátására, mind a gyorsreagálású erők, mind a válságkezelő műveletek területén. A Visegrádi Négyek törekszenek arra, hogy NATO-s kötelezettségeik végrehajtásában Szenes Zoltán előadása alapján. Képzés a magyar NATO-tagságról fiataloknak. Centre for EuroAtlantic Integration and Democracy—Corvinus Külügyi és Kulturális Egyesület—Agria Universitas Egyesület, 2015. augusztus 26. 24 MNKS, 55. cikk. 23


11

A N TA L L J ÓZ S E F T U DÁ S KÖZ P O N T együttműködjenek, és minél hatékonyabban járuljanak hozzá a Szövetség működéséhez.25 A kezdeményezések gyakorlatba való átültetése még várat magára (a harccsoport a tervek szerint 2016 első felében áll hadrendbe),26 a politikai akarat megléte azonban már önmagában fontos jelzője a V4 államainak NATO-s elkötelezettségét illetően. A szövetségi tagság tehát nagyon mélyen átszövi a magyar haderő tevékenységét, a magyar honvédelmi szférát, illetve mindezek révén elmondható, hogy elvben fontos politikai prioritás is. Az összefonódás azonban nemcsak azt jelenti, hogy Magyarország hozzájárul a NATO működéséhez. Az együttműködés ugyanis kölcsönös, a NATO keretei között folytatott magyar tevékenységeknek mind politikai, mind védelmi szempontból számos pozitív hatása van.

Milyen előnyök származnak Magyarország NATO-tagságából? Magyarország NATO-tagságának előnyei katonai szempontból a védelem, a gazdaságosság és a fejlődés kulcsszavai körül csoportosíthatók. A védelem területén az eddig leírtakból már nyilvánvaló, hogy a NATO a kollektív biztonság, a válságkezelés és a kooperatív biztonság hármas célkitűzése révén védőernyőt biztosít Magyarország számára mind a hagyományos, mind pedig az új típusú biztonsági kihívásokkal szemben. Bár felelősségi köreit bizonyos kérdésekben, mint például a menekültválság, megosztja az Európai Unióval és más nemzetközi szervezetekkel, a Szövetség hazánk „biztonságának és stabilitásának sarokköve.”27 A Nemzeti Katonai Stratégia emellett nagy hangsúlyt fektet a honvédelem kapcsán az önerőre is. Előírásai szerint az MH-nak rendelkeznie kell „az ország fegyveres védelméhez szükséges képességek alapjaival, hogy a biztonsági környezet romlása esetén lehetőség legyen ezek célirányos fejlesztésére.”28 A fegyveres képességeket illetően a Magyar Honvédség előtt komoly feladat állt a Varsói Szerződés felbomlása után: a tömeghadsereg, az anyagháború és a területvédelem koncepcióira épülő haderőnek alkalmazkodnia kellett a nemzetközi környezet változásaihoz. Bár az átalakulás maga akár szükségszerűnek is tekinthető,29 gyakorlati megvalósulásához nagymértékben hozzájárult a NATO-tagság motivációja, Bratislava Declaration of the Visegrad Group Heads of Government on the Deepening V4 Defence Cooperation, 2014. december 9. Hozzáférés: 2015. november 3. 26 Milan Šuplata: The Visegrad battlegroup: Building new capabilities for the region. Central European Policy Institute. 2013. április 7. Hozzáférés: 2015. november 3. 27 MNKS, 7. cikk. 28 MNKS, 14. cikk. 29 Interjú Wagner Péterrel, a Külügyi és Külgazdasági Intézet kutatójával. In: Tizenöt év – tizenöt hang, 1999–2014. Magyarország a NATO tagja. Interjúkötet, 2–4. Szerk.: Berzsenyi Dániel—Csiki Tamás. Stratégiai Védelmi Kutatóközpont, NKI Biztonságpolitikai Szakkollégium, Magyar Atlanti Tanács, 2014. 2. Interjú Magyarics Tamással. In: In: Tizenöt év – tizenöt hang. 25. 25


12

A N TA L L J ÓZ S E F T U DÁ S KÖZ P O N T ösztönzői, illetve a csatlakozás után a NATO elvárásaihoz, különösen az interoperabilitás követelményéhez való igazodás. A haderőfejlesztés és a NATO-kompatibilitás növelése egyúttal üzletet is jelent Magyarország számára, méghozzá számos területen. A NATO egyik alapelve, hogy a tagországok nemcsak közösen részesülnek a védelemből, de közösen viselik a felmerülő költségeket is. Ennek megvalósítására a szervezet három közös pénzügyi alapot hozott létre: az ún. civil költségvetést (mely főként a brüsszeli központ fenntartását szolgálja), a katonai költségvetést, illetve a biztonsági beruházási programot (NATO Security Investment Programme, NSIP). A Szövetség főként ez utóbbi keretei között támogatja a magyar képességfejlesztést.30 A NATO-beruházások összege Magyarországon jelenleg kb. 60 milliárd Ft-ot tesz ki,31 melynek legnagyobb része a pápai és a kecskeméti légi bázisok fejlesztését, a bánkúti, békéscsabai és medinai radarrendszerek felállítását, illetve az egészségügyi kiválósági központ működését támogatta.32 A közvetlen anyagi támogatás mellett a személyi állomány jelenlétéhez és a végzett tevékenységekhez kapcsolódó szolgáltatások is gazdasági lehetőségeket biztosítanak a beszállítók és szolgáltatók számára, munkalehetőséget adnak, hozzájárulva a beruházások befogadó régióinak fejlődéséhez. A NATO-csatlakozás elvben a magyar védelmi ipar horizontját is nagymértékben kiszélesítette – az egy másik kérdés, hogy a védelmi ipari vállalatok egyelőre nem voltak képesek kihasználni ezeket a lehetőségeket.33 A gazdasági fejlődési potenciál mellett a MH és a magyar védelmi szféra más területein is jelentős előrelépést idézett elő a NATO-hoz való csatlakozás, majd a tagság további kihívásai. Ezek közül az egyik legfontosabb a nemzetközi együttműködési kultúra elsajátítása, melynek esetében a NATO-n belüli együttműködés jó minta lehet más kérdésekben is. A műveleti részvétel és a politikai kooperáció elősegíti egy nemzetközileg elfogadott szakembergárda kialakulását, mely nemcsak megfelelő nyelvismerettel és tudományos felkészültséggel rendelkezik, de képes arra, hogy nagy magabiztossággal mozogjon a Szövetség berkein belül. A Nemzeti Katonai Stratégia szerint „korunk összetett katonai kihívásaira csak olyan haderő képes sikeres választ adni, amelynek állománya Szenes—Tálas, 87.; Jelentés a NATO Biztonsági Beruházási Programja (NSIP) keretében Magyarországon megvalósuló fejlesztések ellenőrzéséről. Állami Számvevőszék. 2002. május. Hozzáférés: 2015. november 3. 31 Szenes Zoltán előadása alapján. Képzés a magyar NATO-tagságról fiataloknak. Centre for EuroAtlantic Integration and Democracy—Corvinus Külügyi és Kulturális Egyesület—Agria Universitas Egyesület, 2015. augusztus 26. 32 Lásd Szenes—Tálas, 87–99. 33 Csiki Tamás: Kísérlet a védelmi ipar fejlesztésére Magyarországon? In: Magyar biztonságpolitika 1989–2014. Nemzeti Közszolgálati Egyetem, Budapest, 2014. 127–142. 30


13

A N TA L L J ÓZ S E F T U DÁ S KÖZ P O N T magas színvonalú képzésben és kiképzésben részesült, megfelelő fizikai és pszichikai állóképességgel rendelkezik, képes nemzetközi környezetben történő magas színvonalú munkavégzésre, valamint feladatai végrehajtását illetően motivált és elkötelezett.”34 A MH személyi állományának fejlődéséhez nagymértékben hozzájárul a nemzetközi műveletekben való részvétel. Ennek során a katonák a gyakorlatban is képesek alkalmazni a kiképzésen elsajátított tudást és készségeket, miközben tapasztalatokat szereznek a technikai eszközök használatát, illetve a két- és többnemzeti kötelékben való együttműködést illetően. Mindezen tapasztalatok megosztása nagy jelentőséggel bír a haderő felkészítésének további folyamataiban. A NATO emellett folyamatos képzési lehetőségeket, tanfolyamokat biztosít, illetve a közös hadgyakorlatok során is lehetőséget ad a Magyar Honvédség képességeinek fejlesztésére.35 A katonai szféra mellett a NATO politikai szervezete is számos lehetőséget biztosít Magyarország számára. Kisállamként hazánk érdekeinek érvényesítése a legelfogadhatóbb és leginkább hatékony módon a NATOhoz hasonló szervezeteken keresztül valósítható meg. A Szövetség döntéshozatali rendszere széleskörű lehetőségeket biztosít ehhez, hiszen konszenzusos alapon működik – tehát minden tagállam beleegyezésére szükség van egy döntés meghozatalánál. Magyarország képviselői egyenrangú félként vannak jelen a döntéshozók körében, és így jeleníthetik meg a magyar álláspontot a világ legerősebb katonai hatalmainak jelenlétében. A konzultációs lehetőségek és az érdekérvényesítés informális hálózatai pedig elérhetővé teszik ezen országok képviselőit a magyar delegáció számára, ezzel újabb lehetőséget biztosítva az érdekek megjelenítésére és érvényesítésére.36 Mindez megnöveli Magyarország mozgásterét a nemzetközi politikában, illetve a szuverenitás kiterjesztéséhez is hozzájárul.37 Hazánk mindezek révén a Szövetség fejlődéséhez is képes hozzájárulni. Jó példa lehet erre az, hogy az Átfogó Politikai Irányelvek kidolgozásához vezető vita egy magyar kezdeményezés révén indult meg, a létrejött dokumentum pedig fontos alapját képezte a NATO átalakulási folyamatának.38 A másik jellegzetes példa Magyarország érdekérvényesítő MNKS, 58. cikk. Interjú Apáti Zoltán ezredessel, a Magyar Honvédség Béketámogató Kiképző Központjának parancsnokával. In: Tizenöt év – tizenöt hang, 1999–2014. Magyarország a NATO tagja. Interjúkötet, 6–8. Szerk.: Berzsenyi Dániel—Csiki Tamás. Stratégiai Védelmi Kutatóközpont, NKI Biztonságpolitikai Szakkollégium, Magyar Atlanti Tanács, 2014. 6. 36 Interjú Tálas Péter biztonságpoltikai szakértővel. In: Tizenöt év – tizenöt hang, 1999–2014. Magyarország a NATO tagja. Interjúkötet, 43–45. Szerk.: Berzsenyi Dániel—Csiki Tamás. Stratégiai Védelmi Kutatóközpont, NKI Biztonságpolitikai Szakkollégium, Magyar Atlanti Tanács, 2014. 44. 37 Interjú Sztáray Péterrel, Magyaország NATO-nagykövetével. In: Tizenöt év – tizenöt hang, 1999– 2014. Magyarország a NATO tagja. Interjúkötet, 18–20. Szerk.: Berzsenyi Dániel—Csiki Tamás. Stratégiai Védelmi Kutatóközpont, NKI Biztonságpolitikai Szakkollégium, Magyar Atlanti Tanács, 2014. 18. 38 Interjú Bali Józseffel, volt védelempoltikai szakállamtitkárral, nyugállományú vezérőrnaggyal. In: Tizenöt év – tizenöt hang, 1999–2014. Magyarország a NATO tagja. Interjúkötet, 21–24. Szerk.: Berzsenyi Dániel—Csiki Tamás. Stratégiai Védelmi Kutatóközpont, NKI Biztonságpolitikai Szakkollégium, Magyar Atlanti Tanács, 2014. 24. 34

35


14

A N TA L L J ÓZ S E F T U DÁ S KÖZ P O N T képességének sikerességére a NATO-ban jóval szélesebb körben ismert: a Balkán-politika és a bővítés kérdése – ami nagyban a magyar fellépésnek köszönheti, hogy a Szövetség napirendjén maradt az elmúlt évtized fejleményeit követően is.39 Az érdekek érvényesítése mellett a NATO-tagság révén megszerezhető információk is fontos előnyt jelentenek Magyarország számára. A csatlakozás után közvetlenül megindult az információ-megosztás a délszláv háború vonatkozásában, ami Szenes Zoltán visszaemlékezése szerint igen nagy hatással volt az időszak katonai vezetőire. A NATOfelderítés által összegyűjtött adatok révén „kinyílt a világ,” a MH számára korábban elérhetetlennek tűnő információk elérhető közelségbe kerültek. A szabványok és az interoperabilitás követelménye, valamint a közös K+F programok elősegítik az információmegosztást, a közös gyakorlatok, műveletek során pedig a know-how átadása is megtörténik.40 A NATO védelmi tervezési folyamatában való részvétel elősegítette azt, hogy Magyarországon is egy modern védelmi tervezési rendszer jöjjön létre.41 A NATO politikai szervezetében és parancsnoki struktúrájában mintegy 180 magyar dolgozik, ami szintén fontos információkhoz biztosít hozzáférést, például a Nemzetközi Titkárság és a Nemzetközi Katonai Törzs munkáját illetően.42 A politikai jellegű előnyök felsorolásának végén, de nem utolsósorban a presztízs kérdését is meg kell említeni. Magyarország számára a legfontosabb ebben a tekintetben a Nyugathoz való visszatérés diskurzusa volt, melyben a NATO-tagság jelentette az első igazán jelentős lépést. A NATO-csatlakozás minőségileg új helyzetet eredményezett a magyar diplomáciában, az „elit klubba” való belépés jelentősen megnövelve az ország presztízsét és jelentőségét a nemzetközi politika kontextusában.43 A csatlakozás emellett üzleti szempontból is javította Magyarország helyzetét, hiszen csökkentette az ország politikai kockázati szintjét.44 Mindemellett a magyar katonák NATO-műveletekben való részvétele is komoly presztízst szerzett a Magyar Honvédségnek és az országnak. Interjú Martonyi János külügyminiszterrel. In: Tizenöt év – tizenöt hang, 1999–2014. Magyarország a NATO tagja. Interjúkötet, 32–35. Szerk.: Berzsenyi Dániel—Csiki Tamás. Stratégiai Védelmi Kutatóközpont, NKI Biztonságpolitikai Szakkollégium, Magyar Atlanti Tanács, 2014. 33. 40 Interjú Rábai Zsolttal, a NATO Nemzetközi Titkárságának kommunikációs főmunkatársával. In: Tizenöt év – tizenöt hang, 1999–2014. Magyarország a NATO tagja. Interjúkötet, 9–11. Szerk.: Berzsenyi Dániel—Csiki Tamás. Stratégiai Védelmi Kutatóközpont, NKI Biztonságpolitikai Szakkollégium, Magyar Atlanti Tanács, 2014. 11. 41 Interjú Siklósi Péter védelempolitikáért és védelmi tervezésért felelős helyettes államtitkárral. In: Tizenöt év – tizenöt hang, 1999–2014. Magyarország a NATO tagja. Interjúkötet, 29–31. Szerk.: Berzsenyi Dániel—Csiki Tamás. Stratégiai Védelmi Kutatóközpont, NKI Biztonságpolitikai Szakkollégium, Magyar Atlanti Tanács, 2014. 29. 42 Interjú Martonyi János külügyminiszterrel. In: Tizenöt év – tizenöt hang. 33. 43 Interjú Siklósi Péter védelempolitikáért és védelmi tervezésért felelős helyettes államtitkárral. In: Tizenöt év – tizenöt hang. 29. 44 Interjú Rábai Zsolttal, a NATO Nemzetközi Titkárságának kommunikációs főmunkatársával. In: Tizenöt év – tizenöt hang. 9. 39


15

A N TA L L J ÓZ S E F T U DÁ S KÖZ P O N T Ennek az elismertségnek a jelentőségét mutatja az a tény, hogy katonáink egyre fontosabb szerepet kapnak a missziós részvétel keretei között. Az afganisztáni PRT (Tartományi Újjáépítési Csoport) és OMLT (Műveleti Tanácsadó és Összekötő Csoport) létrehozása, a magyar különleges erők bevetése, a kabuli reptér felügyeletére való felkérés, illetve a pápai légibázis és a többnemzeti légiszállítási képesség kialakítása mind arra utalnak, hogy a Szövetség megbecsüli és elismeri a magyar katonák felkészültségét és képességeit.45

Összefoglalás Miben rejlik tehát Magyarország NATO-tagságának jelentősége a 21. század elején? A tanulmány bemutatta, hogy a rendszerváltás után hazánk számára elkerülhetetlen szükségszerűség volt a NATO-csatlakozás, illetve, hogy a tagság jelentős és valós pozitívumokat jelent nemcsak a Magyar Honvédség, hanem az egész ország szempontjából. A rendszerváltás után hazánk biztonságának biztosítása csak szövetségi keretekben volt elképzelhető, és a nem hagyományos biztonsági kihívások elterjedésével ez a tény a gyakorlatban még inkább alátámasztottá vált. A 21. század elején hazánk előtt álló két nagy nemzetközi kihívás, a szomszédos, magyar kisebbséggel rendelkező Ukrajnában kirobbant válság, illetve a hazánkat igen jelentős mértékben érintő menekültválság kiváltó okaként megjelenő szíriai konfliktus a NATO számára is a legfontosabb prioritások közé tartozik. E válságok kezelésében és megoldásában hazánk más nemzetközi szervezetek mellett, de jelentős mértékben a Szövetség munkáján keresztül képes részt venni, érdekei megjelenítésére a NATO formális és informális fórumai kiterjedt lehetőségeket biztosítanak. A NATO-tagság jelentőségét általánosságban tekintve emellett elmondható, hogy mind katonai, mind politikai szempontból számos előny származik a tagságból, a védelem mellett különösen a gazdaságosság, a katonai fejlődés, a politikai részvétel, az információ-megosztás és a nemzetközi presztízs területein. Hazánk biztonságának biztosítása jelenleg sem képzelhető el a szövetségi kereteken kívül, de a fentebb áttekintett magyar hozzájárulás és a felsorolt előnyök mérlegre tevése ettől eltekintve is egyértelműen azt mutatja, hogy Magyarország számára a 21. században is meghatározó jelentőséggel bír a szövetségi tagság, az abból származó előnyök nem helyettesíthetőek más módon.

Interjú Apáti Zoltán ezredessel, a Magyar Honvédség Béketámogató Kiképző Központjának parancsnokával. In: Tizenöt év – tizenöt hang. 7. 45


16

ANTALL JÓZSEF TUDÁSKÖZPONT

Recommend Documents