Antall József családja
Antall József 1932. április 8.-án született Budapesten, Edith nevû nõvére után a család második gyermekeként. Fülepp Klárával kötött házasságából két gyermeke született: Antall György ügyvéd és Antall Péter fotóriporter. Antall József õsei kisnemesek voltak. Az elsõ hiteles oklevél a családról a XV. századból való. A kisnemesség jellemzõje volt, hogy bár általában nem rendelkeztek kiterjedt birtokokkal, de komoly öntudatuk és stabil világnézetük volt. Az Antall család története is ezt példázza. Antall Lajos, a miniszterelnök nagyapja korán árván maradt, ezért mészárossegéd is volt, de szívós munkával helyreállítja õsei gazdaságát a Veszprém megyei Orosziban. Ez teremti meg a család viszonylagos anyagi biztonságát és nyújt lehetõséget arra, hogy idõsb Antall József, a miniszterelnök édesapja jogi tanulmányokat folytathasson. Ezt ugyan megszakítják az elsõ világháború eseményei midõn orosz hadifogságba kerül, de kiszabadulása után kitûnõ eredménnyel fejezi be az egyetemet és hivatalnok lesz. Dolgozik a Pénzügy-, a Népjóléti- végül a Belügyminisztériumban. Fõleg szociális kérdésekkel foglalkozott, a nevéhez fûzõdik az elsõ magyar létminimum számítás. Az itt szerzett tapasztalatok is hatással lehettek abban, hogy nem volt megelégedve a Horthyrendszerrel. 1931-ben alapító tagja lett a legnagyobb ellenzéki pártnak a Független Kisgazdapártnak. Ennek ellenére tovább dolgozhatott az államgépezetben, sõt a német befolyás erõsödésével személye kapocs volt az ellenzéki és kormánypárti angolszász szimpatizáns politikusok között. A második világháború kitörése után menekültügyi kormánybiztos lett és faji vagy vallási hovatartozás figyelembevétele nélkül igyekezett segíteni menekülteken legyenek azok lengyel menekültek, szövetséges hadifoglyok, bujkáló zsidók vagy kibombázott német gyerekek. A lengyel menekültek számára felállítatta a balatonboglári lengyel gimnáziumot, aminek jelentõségét növelte, hogy a nácik még Lengyelország területén is, alig tûrték meg a középfokú oktatást. A német megszállás után azonnal lemondott, majd közismert ellenzékisége miatt a Gestapo letartoztatta és csak a Lakatos-kormány alatt került szabadlábra. A háborút követõen államtitkár, majd miniszter lett dálnoki Miklós Béla ideiglenes kormányában és a késõbbi kisgazda vezetésû kormányokban egészen 1946-ig, amikor korábbi munkássága alapján a Magyar Vöröskereszt elnöke lett. A növekvõ kommunista befolyás miatt kénytelen volt lemondani és visszavonultan élt Orosziban és csak családi körben politizált. Ez azonban jelentõs hatást gyakorolt fiára. A miniszterelnök édesanyja Szûcs Irén, falusi tanító lánya volt, aki egész életében a biztos hátteret teremtette meg a politikai élet forgandóságát rendszeresen átélõ férje és családja számára. Az õ családjában is volt politikus, apja Szûcs István helyettes államtitkári pozíciót töltött be.
Gyermekkor és tanulmányok
Antall József gyermekkorát az édesapja nevelése határozta meg. Egészen fiatal korától kezdve oktatta a politikai intézmények mûködésére és az általa helyesnek ítélt politikai eszmerendszerre. Ennek meghatározó elemei a képviseleti demokrácia iránti
1
elkötelezettség, a nemzeti érzelem, a keresztény erkölcs és társadalomszemlélet voltak. Az ifjú Antall az elemi után a budapesti Piarista Gimnáziumba került. Saját elmondása szerint ez volt a legmeghatározóbb tanulmányai sorában, szinte a családi neveléssel volt egyenrangú. Ennek oka gimnázium színvonalas oktatásán túl, a belsõ összetartásáról és a határozott világnézeti képzés volt. Az Alma Mater iránti elkötelezettséget jelzi, hogy a rendszerváltozás után Antall József kezdeményezi a Piarista Diákszövetség létrehozását. Az iskola szellemiségét a keresztény erkölcsiségen túl meghatározta a nemzeti konzervativizmus, a tolerancia és a szociális érzékenység A leendõ miniszterelnök sorsfordító idõkben 1942 és 1950 között járt ide, amikor az iskola által képviselt elvekkel élessen szembenálló kormányok irányították a nyilas és a kommunista diktatúrák alatt az országot. Az iskola történelemtanárának Gál Istvánnak tudható be, hogy a természettudományos érdeklõdésû fiatal a történelem felé fordult és õ lesz az iskolai önképzõkör vezetõje. 16 éves korában dönti el, hogy publicista és politikus lesz és ezen a kommunista hatalomátvétel sem változtat. Már fiatalon meggyõzõdése, hogy az embertelen rendszer nem tartható fenn és készül az azt követõ szerepvállalásra. Nem mutat sok szimpátiát a társait lelkesítõ, a szocializmust megreformálását célul tûzõ nézetek iránt sem, mivel a rendszert eleve rossznak és javíthatatlannak gondolja, amin a reformok nem segítenek, csak egy rendszerváltozás. A gimnázium után az Eötvös Loránd Tudományegyetem bölcsészettudományi karának magyar nyelv és irodalomtörténelem-levéltár szakos hallgatója lesz. A kiváló tanulmányi eredmények mellett szembekerül az egyetemet is egyre inkább eluraló kommunista ideológiával és képviselõivel, amit a titokban terjesztett a marxizmus tételeit hatásosan cáfoló pamflet A történelem iróniája - Marx a kapitalizmus megmentõje, a proletárforradalom elhárítója és a róla írt jellemzések is bizonyítanak. Diplomamunkáját egy a korban nem sokra becsült témából Eötvös József politikájáról írta. A nappali szakos tanári diploma mellett kiegészítõ szakon megszerzi a könyvtárosi és muzeológusi diplomát is, majd a doktori címet.
A Forradalomban
A diploma megszerzése után Antall József rövid ideig a Magyar Országos Levéltárban, majd a Pedagógiai Tudományos Intézetben dolgozott. Tanári pályáját az Eötvös Gimnáziumban kezdi 1955-ben. Szoros kapcsolat alakul ki közte és osztálya között. 1956. október 23.-án nem valamely szokásos nagy ívû történelmi elõadását tartja meg, hanem úgy kezdi "Uraim, bekerültünk a történelembe." és beszámol az elõzõ este lezajlott mûegyetemi nagygyûlésrõl, a diákok követeléseirõl és az aznapra tervezett tüntetésrõl. A tüntetésen, az Országház és a Rádió körüli eseményekben diákjait vezetve maga is részt vesz. Az Eötvös Gimnázium a Forradalmi bizottsága élére választja. A mindössze 24 éves Antall Józsefnek határozott elképzelései vannak a jövõrõl. A cél a demokratikus, többpártrendszerû Magyarország. Ennek érdekében szükség van a civil és politikai szféra helyreállítására. Részt vesz a Keresztény Ifjú Szövetség megalakításában és a Független Kisgazdapárt újjászervezésében. Vezetésével a fiatalok egy csoportja birtokba veszi a párt számára a kommunista diktatúra alatt a Szovjet-Magyar Baráti
2
Társaság székházává alakított volt kisgazdaközpontot a Semmelweis utcában és megszervezi ennek védelmét. A forradalom közben Somlóra utazik édesapjáért és a környék lakói elõtt több alkalommal beszámol a forradalom eseményeirõl és a kibontakozás utjairól. Ezek elsõ politikai szónoklatai. A forradalom leverése után Kovács Béla a Kisgazdapárt szellemi vezetõje is náluk lakik, így ez lesz a kisgazda tanácskozások színtere. Kádár Jánostól felkérés érkezik egy esetleges koalíciós kormányban történõ kisgazda részvételre, amire a pártvezetõség megbízásából õ írja meg a választ a Független Kisgazdapárt tervezete a politikai kibontakoztatás biztosítására címmel. Ebben határozottan leszögezi a feltételeket az ÁVH kivonását, a szovjet kivonulást és a többpárti választásokat. A karhatalmisták válaszul többször õrizetbe veszik. Közben folytatta a tanítást az Eötvös Gimnáziumban, de mivel osztálya túlzottan kötõdik hozzá és az általa képviselt eszmékhez eltávolítják, az osztály a ballagáskor külön titkos tablót készít, amin csak õ és az osztály tagjai láthatók. 1957-ben a Toldy Gimnáziumba kerül, ahol pár hónap alatta szintén maga köré gyûjti a fiatalokat. Keserûen jegyzi meg az egyik besúgó, hogy az általa vezetett történelem szakkörnek több tagja van, mint a helyi KISZ szervezetnek. 1957. október 23.-án néma tüntetést tartanak a forradalom emlékére. 1959-ben politikai magatartása miatt eltiltották a pedagógusi pálya gyakorlásától. Az indoklásban megfogalmazott politikai nézetei ellentétben legélesebb bírálói akkori vagy késõbbi Kádár-korszakbeli megnyilvánulásaitól a rendszerváltozás után is vállalhatóak voltak "politikai magatartása miatt nem alkalmas pedagógus pályára. A többpártrendszer híve, a szovjet csapatok kivonását és az ország függetlenségét követelte."
Ellenzéki értelmiségiként a Kádár-rendszerben
A tanári állásból történõ elparancsolás után Antall József két évig könyvtárosként dolgozik. A tudományos pálya lehetõségét egy váratlan lehetõség indítja el. 1963-ban õ írja meg a Magyar Életrajzi Lexikonba nyolcvan orvos életrajzát. Rájött, hogy a gyógyítás története az a fontos tudományos téma, amit még sem az orvosok, sem a történészek nem kutattak megfelelõ részletességgel és lehetõséget nyújt a politikai befolyástól mentes munkára. Tudósi nagyságát mutatja, hogy a nyilvánvaló politikai ellenszél ellenére olyan tudományos és tudományszervezõi tevékenységet folytatott, amivel kikényszeríttette az elismerést. Az 1964-ben megnyíló Semmelweis Orvostörténeti Múzeum, Könyv- és Levéltár, elõször tudományos kutatónak hívja, de még ugyanabban az évben igazgatóhelyettessé nevezik ki és döntõ érdemeket szerez a múzeum megszervezésében. Tudományos munkája hamarosan a határon túl is elismerést vált ki. 1968-ban a Nemzetközi Orvostörténelmi Társaság alelnöke lett és miután 1974-ben megkapta nyugati országokba is érvényes útlevelét ennek köszönhetõen fõleg német nyelvterületen rendszeresen tartott elõadásokat.
3
Ezek az utak segítették abban is, hogy nem szakadt el a nyugati politika, az eszmerendszerek változásaiból, azokból továbbra is naprakész volt és a késõbbi politikusi pályához rendkívül hasznos kapcsolatokat szerzett. Többszáz orvostörténeti témájú tanulmánya és könyve mellett továbbra is szenvedélyesen foglalkozott a politikával és a XIX. századi magyar nemzeti liberalizmussal. Ezért különösen érzékenyen érintette, amikor kormányfõként a vádaskodások egyik visszatérõ eleme állítólagos antiliberalizmusa volt. Errõl így nyilatkozott: "utálom ha liberalizmusra oktatnak olyanok, akik a marxizmus elkötelezettjei voltak, amikor én a liberalizmusról írtam." 1974-ben megbízott fõigazgatója majd 1984-ben fõigazgatója lett az Orvostörténeti Múzeumnak, az intézetet világhírû kutatómûhellyé fejlesztette és munkát biztosított számos olyan embereknek, akiket a rendszer üldözött. Számos hazai és nemzetközi kitüntetés birtokosa volt, ami közül a legmagasabb rangú az 1982-ben elnyert Munka Érdemrend arany fokozata volt. Ebben az évben választotta elnökévé a Magyar Orvostörténeti Társaság. Az Orvostörténeti Közlemények fõszerkesztõjeként is dolgozott. A témában írt legfontosabb mûve: Az európai orvostudomány és gyógyszerészet emlékei 1981-ben jelent meg elõször.
Visszatérés a politikába
A tudományos életben elért páratlan sikerek ellenére Antall József igazi lételeme a politika maradt és arra várt és készült, hogy a szocializmus általa biztosra vett összeomlása után szerepet tudjon vállalni a haza helyreállításának szolgálatában. A rendszerváltozás idején stabil politikai nézetrendszerrel és kialakult elképzelésekkel rendelkezett a jövendõ politika helyes irányvonaláról és ehhez kereste azt a politikai jobbközép formációt, amihez nézetrendszere a legközelebb állt. 1988 elején kapcsolódik be az ellenzéki mozgalomba megalakítja- többek között Göncz Árpáddal- Emberi Jogok Magyar Ligája Párizsi Szervezetének Budapesti Tagozatát. Csoóri Sándor hívására ezután vesz részt a Magyar Demokrata Fórum elõadásain és 1988 szeptemberében jelen van a szervezet hivatalos megalakulásánál és megfigyelõként részt vesz az ideiglenes elnökség munkájában. A leendõ miniszterelnök lételeme a demokratikus pártpolitika volt és mivel még nem lehetett tudni az MDF pártá alakul-e, ezért az újjászervezõdõ történelmi pártok irányába is tájékozódott, ahol családi háttere, felkészültsége és nemzetközi kapcsolatai miatt örömmel látták volna. 1988 októberétõl a Kovács Béla Társaságban az FKGP újjászervezésén is munkálkodik. Azonban a késõbbiek bizonyították, hogy helyesen vélekedett mikor rövid idõ után belátta, a leendõ pártban nem az igazi kisgazda szellemiségû, annak polgári értékeit is felvállaló erõk kerülnek többségbe. Így noha magas tisztséget ígérnek neki nem vállal szerepet az FKGP-ben. A Barankovics-féle Demokrata Néppárt útódaként létrejövõ KDNP a fõtitkári posztot kínálja fel neki, de válaszában kifejti ez a párt egy felekezeti párt lenne, márpedig a jobbközép oldalon széles alapú vezetõpártra van szükség a baloldal és a liberálisok választásokon történõ legyõzése érdekében. Mindezek ellenére ezekért a pártokért is dolgozott és nemzetközi kapcsolatait kihasználva 1989 nyarán elõzetes megállapodást kötött a nyugateurópai kereszténydemokrata pártokat tömörítõ Európai Demokratikus Unió (EDU) vezetõivel, hogy az MDF, KDNP, FKGP hármast felveszik tagjaik sorába.
4
A politikai ellenzék elsõ vonalában
A magyar politikai átalakulás jelentõs része a Kerekasztal tárgyalások nyomán jött létre. A politikával foglalkozó közvélemény ekkor ismerhette meg Antall Józsefet. Az Ellenzéki Kerekasztal (EKA) 1989. március 22-én jön létre, majd 1989. június 13-án feláll az MSZMP, az EKA és a tényleges beleszólási jogkör nélküli MSZMP csatlósszervezetek az un. Harmadik Oldalt. részvételével a Nemzeti Kerekasztal. Az EKAtárgyalásokat az MDF a kezdeti szakaszban nem vette komolyan, mivel lényegesen erõsebb volt az abban résztvevõ többi szervezetnél, de mikor felismerte a jelentõségét a pártnak meg kellett erõsítenie a tárgyalócsoportot. Szabad György és Csoóri Sándor Antall Józsefet javasolta. Antall Józsefnek kész koncepciója volt a tárgyalások további vitelét illetõen. Célja a magyar alkotmányosság és demokrácia helyreállítása volt. Ezért az Ellenzéki Kerekasztal alkotmánymódosítást elõkészítõ I/1-es bizottságában dolgozott. A kerekasztal-tárgyalások során hamar kitûnt példa nélkül álló szakmai felkészültségével és kompromisszumképességével. Ezek alapján számos javaslatot tett és nemsokára visszatérõ elemei lettek a tárgyalásoknak a "támogatom Antall József indítványát" és a "csatlakozom Antall József indítványához" mondatok. Nagy szerepe volt ebben, hogy pontosan ismerte és alkalmazta egyrészt a magyar demokratikus történelmi hagyomány 1848as és II. világháború utáni rövid idõszakának elemeit, ami a nemzetieknek volt fontos, másrészt az európai demokráciák berendezkedését, ami a liberálisoknak volt szívügye. Ennek köszönhetõ, hogy a pártok közti egyre élesebb viták és az MSZMP szándéka ellenére az Ellenzéki Kerekasztal nem bomlott fel, hanem elérte történelmi hívatását és 1989 szeptemberében aláírták a megegyezést a kormányoldallal a demokratikus átalakulás feltételeirõl.
A miniszterelnök
Antall Józsefet 1989. október 21-én elsöprõ többséggel választották meg a küldöttek az MDF elnökévé. Ezzel egyértelmûvé vált, hogy õ lesz a párt miniszterelnök jelöltje. Az elkövetkezõ kampányidõszakban óriási munkát végzett, aminek köszönhetõen az MDF egységes arculatú a kereszténydemokrata, a nemzeti liberális és népnemzeti értékeket együttesen valló jobbközép párttá vált. A választási kampány fontos eleme volta miniszterelnök-jelöltek személye és két utóda Boross Péter és Orbán Viktor szerint is döntõ jelentõségû volt, hogy csak õ látszott alkalmasnak a jelöltek közül egy ország vezetésére. Mindemellett már a választási kampány alatt is több alaklommal
5
folytatott tárgyalásokat vezetõ nyugat-európai politikusokkal, ami ellensúlyozta a pártról politikai ellenfelek által terjesztett rágalmakat. Természetesen mindez kevés lett volna a párt egész országra kiterjedt szervezettsége és a tagság aktivitása nélkül. 1990. április 8.-án a választások második fordulója egyértelmûvé tette, hogy az MDF lesz az új kormány vezetõ ereje és Antall József a miniszterelnök. Az Országgyûlés 1990. május 23.-án választotta meg miniszterelnöknek. Antall József miniszterelnökként a legtöbbet tette a magyar rendszerváltozásért. Tette mindezt úgy, hogy állandó támadások kereszttûzében állt és az egyre súlyosbodó betegségével is meg kellett küzdenie. Mindezt óriási küldetéstudattal és hihetetlen akaraterõvel tette, ahogy a vele végig jó viszonyt ápoló politikai ellenfele Tölgyessy Péter írta "Belülrõl vezérelt ember, a kivülrõl vezérelt emberek korában" Kormányával megteremtette az átalakulás politikai, gazdasági és külhoni feltételeit. Az MDF elnökeként koalíciót kötött az FKGP-vel és a KDNP-vel. Majd ismét felcsillantva kivételes tárgyaló- és kompromisszumképességét az ország kormányozhatósága érdekében paktumot kötött az SZDSZszel. Ez a megállapodás lett az alapja a magyar demokrácia parlamenti mûködésének és az azóta eltelt idõszak alapján kiállta az idõ próbáját. A paktumot bár sok bírálat érte, de reális alternatívát senki nem mutatott vele szemben. A kormányzati stabilitás eredményeként azon kevés ország egyike volt hazánk a térségben, ahol nem állandósultak a gazdaságot elbizonytalanító kormányválságok. Vezetésével kormánya végrehajtotta az átalakulást elõsegítõ törvényeket. A nagy gazdasági megrázkódtatás után és a külföldi segítség elmaradása és a recesszió ellenére a ciklus végére a gazdaság növekedési pályára állt, amit a munkanélküliség és az infláció csökkenése is jelzett. A külpolitikában a térségben egyedülálló nemzetközi elismertségre tett szert. Az USA elnökétõl a brit miniszterelnökön át a német kancellárig csak az elismerés hangján nyilatkoztak róla, és elmondták mennyit tanultak a térség folyamatairól a magyar miniszterelnöktõl. A nemzetközi népszerûséget nem öncélúan, hanem a 15 millió magyar érdekében használta fel, akiknek lélekben miniszterelnöke volt.Megalapozta Magyarország euro-atlanti orientációját. Nagy szerepe volt a Varsói Szerzõdés, a KGST felszámolásában és az orosz csapatok 1991es kivonásában. Magyarországot bevezette az összeurópai intézményrendszerekbe és kormánya által tette meg az elsõ lépéseket az ország a NATO és az Európai Unió tagsága felé. Mindezek a lépések mutatták meg igazi államférfiúi nagyságát, miközben itthon politikai válságok egész sorával is meg kellett élnie, mint amilyen a sajtó igaztalan vádaskodásai, a taxisblokád, a köztársasági elnök folyamatos alkotmánysértései, a kisgazdák koalícióból történõ kilépése vagy Csurka István támadásai voltak. A haza érdekében vívott áldozatos küzdelmének vetett véget súlyos betegsége. Az elsõ szabadon választott magyar parlament miniszterelnöke, a szentségekkel megerõsítve 1993. december 12.-én 17órakor 62 éves korában adta vissza lelkét Teremtõjének.
6
