ANNIE FISCHER ENCORE • IN CONCERT
ENCORE • IN CONCERT ANNIE FISCHER DISC ONE Grand Hall of the Liszt Academy of Music, Budapest – 28 March, 1977
Franz Schubert: 4 Impromptus, D. 935
(34:28)
1
Impromptu in F minor
2
Impromptu in A lat major
7:47
3
Impromptu in B lat major
11:09
4
Impromptu in F minor
9:49
5:42
Szigligeti heater, Szolnok – 24 October, 1994 5
Frédéric Chopin: Ballade No. 3, Op. 47
7:05
Grand Hall of the Liszt Academy of Music, Budapest – 7 February, 1978
Robert Schumann: Fantasie, Op. 17
(29:47)
6
Durchaus fantastisch und leidenschatlich vorzutragen – Im Legendenton – Erstes Tempo – Adagio – Im Tempo
7
Mäßig. Durchaus energisch – Etwas bewegter – Viel bewegter
7:31
8
Langsam getragen. Durchweg leise zu halten – Etwas bewegter –
9:58
12:18
Nach und nach bewegter und schneller – Adagio Total time: 72:21
DISC TWO Grand Hall of the Liszt Academy of Music, Budapest – 7 February, 1978
Frédéric Chopin: Piano Sonata No. 2, Op. 35
(21:38)
1
I. Grave. Doppio movimento
5:04
2
II. Scherzo
6:22
3
III. Marche funèbre: Lento
8:45
4
IV. Finale: Presto. Sotto voce e legato
1:25
Grand Hall of the Liszt Academy of Music, Budapest – 3 February, 1978
Robert Schumann: Kinderszenen, Op. 15
(19:30)
5
No. 1 Von fremden Ländern und Menschen
1:52
6
No. 2 Kuriose Geschichte
1:01
7
No. 3 Hasche-Mann
0:33
8
No. 4 Bittendes Kind
1:05
9
No. 5 Glückes genug
1:09
10
No. 6 Wichtige Begebenheit
0:51
11
No. 7 Träumerei
2:51
12
No. 8 Am Kamin
0:51
13
No. 9 Ritter vom Steckenpferd
0:36
14
No. 10 Fast zu ernst
1:57
15
No. 11 Fürchtenmachen
2:08
16
No. 12 Kind im Einschlummern
2:09
17
No. 13 Der Dichter spricht
2:20
DISC TWO (continued) Grand Hall of the Liszt Academy of Music, Budapest – 20 January, 1978 (28:09)
Robert Schumann: Piano Sonata No. 1, Op. 11 18
I. Introduzione: Un poco adagio – Allegro vivace
19
II. Aria
20
III. Scherzo: Allegrissimo – Intermezzo: Lento
21
IV. Finale: Allegro un poco maestoso
10:03 3:24 4:16 10:25 Total time: 70:27
Anna Dévény recorded, preserved and nurtured Annie Fischer’s publicly invisible heritage. his album would not have been possible without her invaluable efort. Hungaroton gratefully acknowledges all her help and support with the preparation of this album as well as providing us with the recordings. Dévény Anna több évtizeden keresztül rögzítette, őrizte és gondozta Fischer Annie munkásságának a nagyközönség számára eleddig láthatatlan részeit. Ez az album nem jöhetett volna létre az ő felbecsülhetetlen munkája nélkül. A Hungaroton kiadó hálásan köszöni mindazt a segítséget, amellyel Dévény Anna támogatta az album elkészítését és rendelkezésünkre bocsátotta a felvételeket.
ADD Stereo Balance engineer and editor: János Győri Photos: MTI Fotó, Edit Molnár • Printing editor and cover design: Béla Ujváry English translation: Erzsébet Mészáros ℗ 2014 Fotexnet Kt. © 2014 Fotexnet Kt. Catalogue No.: HCD 32750–51 • Made in Hungary
Encore • In Concert It is on the centenary of birth of Annie Fischer (1914–1995) that this special CD is released. Ater the death of a great artist it is a natural desire of posterity to get acquainted with as many relics as possible. Since the oeuvre is complete, making a so far unknown document public is an event of almost the same signiicance as if we listened to a new concert given by her. he question arises whether it is not an act of irreverence to issue a recording the artist was unaware of and would perhaps have been averse to. here is, of course, no answer to this question but it is common knowledge that all great artists ponder in their life-time what will happen to their estate ater their death. Annie Fischer had a strange attitude to recordings. She disliked recordings, especially studio work. Her husband, the renowned music historian and critic Aladár Tóth called Annie Fischer’s reserve ironically “microphonesickness“. For her it was crucial to sense the inspiring force of the moment and it really worked: everybody remembers it who attended any of her concerts. he presence of microphones made her feel uneasy and disturbed this spontaneous attitude. he recordings on the present edition conjure up such spontaneous moments as the artist was not inhibited by the awareness of the presence of microphones.
As a matter of fact, Annie Fischer did not allow her concerts to be recorded in most cases although the Hungarian Radio transmitted and recorded most of the Budapest concerts at the time. Annie Fischer’s rendition only survives in orchestral concerts. It is true that in their case she agreed to televised recording in several instances and as such, they are better known. he recordings of her solo recitals are genuine rarities even though the most inspired and breath-taking moments occurred in these concerts attended by a really devoted audience. Of her studio recordings the complete edition of Beethoven’s sonatas for piano released posthumously on Hungaroton label has become legendary. Prepared for more than a decade, nevertheless she did not permit the release of the complete set. She kept returning to the studio to modify the recordings several times and to improve the earlier result, as she supposed. In fact, the earlier one would have been just as good. In the last period of her life she repeatedly mentioned that ater her death the set of sonatas could be released. Annie Fischer was an artist who took responsibility for each single note she struck even while practising. It is another matter that she did not always succeed the way she would have liked to. For understanding to the fullest extent possible the work and art of such a remarkable performing artist not only the
revival the one-time experience is important but its preservation for music history and its publication as well. he now released recordings aim at recalling the unparalleled atmosphere that characterized Annie Fischer’s concerts. he history of the recordings is remarkable. hey were made by Anna Dévény, a physiotherapist whose attainments in her own profession can be compared without exaggeration to the importance of Annie Fischer in music. Anna Dévény was a fan of her in the noblest sense of the word from her early youth, an enthusiastic supporter of Annie Fischer’s art. At the time the recordings were made they were not personally acquainted yet and their relationship was a supericial one later as well. It was the artistic efect that caused Anna Dévény to make the recordings for years. She attended and recorded Annie Fischer’s concerts not only in Budapest but also in the country whenever she was able to.
As far as the technical details are concerned, we must not expect the devices of those days to produce a sound quality of our time. For the then-amateurs the only recording technique to use more or less discretely was the cassette recorder. Anna Dévény recorded the concerts with a professional portable ITT cassette recorder, possibly close to the piano, mostly from a position not ideal from the point of view of microphones but where the piano sound could be heard well. In the so-called organ-lot or stage seats of the Great Hall of the Academy of Music the majority of the recordings were made from the lid’s side of the piano while the main direction of sound radiation is on the other side. hanks to the splendid acoustics of the room even this sound is enjoyable. Anna Dévény hid the recorder in a bag and raised only the microphone taking care not to lose useful musical material owing to the limited duration of the cassettes (30, later and occasionally 45 minutes per side).
Anna Dévény’s voluntary work was not restricted to recordings alone: she collected programme sheets, criticism and writings on Annie Fischer and copied them, if necessary, by hand from newspapers which were available in libraries alone. his collection proves to be a unique source material of Annie Fischer’s career.
In the late 1970s Annie Fischer still gave a relatively large number of concerts in Budapest. he recordings of the selection date from this period. In the next decades her appearances grew less and less. In the 1980s she even stopped giving concerts for a longer time; later she appeared occasionally in country towns and sometimes abroad.
Ater overcoming certain health problems in the early nineties she became active again and in the last years of her life, getting on for eighty, she undertook concerts in Italy and Japan. She gave her last concert with the Liszt Ferenc Chamber Orchestra in Szolnok (Hungary) in 1994. he writer of this lealet attended the concert and could witness the unforgettable moment when Annie Fischer’s artistic strength evoked an ecstatic atmosphere again. She originally assented to playing only Mozart’s Piano Concerto in D minor and stated right before the concert that she would not play anything else. An encore was excluded. Ater the piano concerto she received such an acclaim that she went to the instrument again and started playing resignedly an encore. As the mood grew more and more enthusiastic she kept playing encores, one ater the other, works by Schubert, Chopin and Liszt, far surpassing the original time. She presented her audience almost with a solo rehearsal without preparing for it. his concert is remembered by Chopin’s Ballad in A lat major. he recordings on the two CDs ofer merely a small selection from the far wider material recorded by Anna Dévény. he selection includes pieces by the great romantic composers Schubert, Chopin, Schumann that represent Annie Fischer’s art to the greatest extent possible. As described above the choice
of these works had inevitably not only artistic but technical reasons as well. From the vast material works had to be chosen that can best be heard and are available in their integrity. hanks to modern techniques the oten all but professional recordings could be considerably improved without adding anything to it. Wherever the sound quality does not meet the now customary perfect standard, we are recompensed by the musical delight. János Mácsai
Ráadás • Koncertfelvételek Fischer Annie (1914–1995) századik születési évfordulója alkalmából kerül sor erre a különleges kiadásra. Egy nagy művész halála után természetes igénye az utókornak, hogy minél több emléket megismerhessen tőle, s mivel már végérvényesen lezárul az életmű, egyegy ilyesféle, eddig ismeretlen dokumentum nyilvánosságra hozatala majdnem olyan esemény, mintha egy új koncertet hallhatnánk tőle. Természetesen felmerül a kérdés, nem tiszteletlenség-e olyan felvétel megjelentetése, amelyről a művész nem tudott, és talán nem is szerette volna, ha napvilágra kerül. Erre persze válasz nem adható, de minden nagy művész töpreng azon, hogy halála után mit hagy örökül az utókornak. Fischer Annie viszonya a hangfelvételekhez különös volt. Nem szerette a felvételeket, különösen nem a stúdiómunkát. Férje, a nagynevű zenetörténész és kritikus, Tóth Aladár, Fischer Annie tartózkodását ironikusan „mikrofon-betegség”-nek nevezte. Fischer Annie számára igen fontos volt, és jól is működött a pillanat ihlető ereje; erre mindenki emlékszik, aki akár egyszer jelen volt valamelyik hangversenyén – a mikrofonok közelsége feszélyezte ebben a spontán attitűdben. E kiadás felvételeinek viszont éppen ilyen pillanatokat van módjában megjeleníteni, mivel a művészt
nem akadályozta a mikrofon jelenlétének tudata. Fischer Annie legtöbbször nem is engedélyezte hangversenyeinek hivatalos rögzítését. A Magyar Rádió a lehető legtöbb budapesti koncertet felvette ugyan abban az időben, de Fischer Annie játékáról inkább csak a zenekari estek kerültek rögzítésre. Igaz, azokról több esetben televíziós felvételt is engedélyezett, azok tehát jobban ismertek. A szólókoncertekről készült felvételek viszont igazi ritkaságnak számítanak. Pedig a legihletettebb, legforróbb hangulatok ezeken a hangversenyeken jöttek létre, hiszen ezeken igazán odaadó közönség várta. Stúdiófelvételei közül legendássá vált a Hungarotonnál – már posztumusz – megjelent, Beethoven összes zongoraszonátáját tartalmazó kiadvány, amely több, mint egy évtizeden át készült, de ő maga azután mégsem engedte kiadni a kész sorozatot. Vissza-visszatért a stúdióba, és számtalan alkalommal módosított a felvételein, úgy gondolta, javítva a korábbi eredményt. A valóságban persze épp megfelelő lett volna már a korábbi is. Élete utolsó éveiben azonban többször megjegyezte, hogy halála után megjelenhet a sorozat. Fischer Annie olyan művész volt, aki nem ült le úgy a hangszere mellé, hogy ne vállalt volna minden leütött hangért
felelősséget, akár gyakorlás közben is. Más kérdés, hogy nem minden sikerült mindig úgy, mint szerette volna. Egy ilyen jelentős előadóművész munkásságának minél teljesebb megismerésében nemcsak a – legalább valamennyire – újra átélhető élmény fontos, hanem a zenetörténet számára való megőrzés és közzététel is. E most megjelenő felvételek is leginkább azt a hasonlíthatatlan hangulatot szeretnék a hallgatónak felidézni, amely Fischer Annie koncertjeit jellemezte. A most kezünkben tartott felvételek története nem hétköznapi. Készítőjük Dévény Anna gyógytornász, akit a maga szakmájában talán nem túlzás a zenész Fischer Annie jelentőségéhez mérni. Dévény Anna iatal korától a szó legnemesebb értelmében igazi rajongója, lelkes híve Fischer Annie művészetének. Jelen felvételek készítésének időszakában még nem ismerték egymást személyesen (későbbi is csak felületes kapcsolat volt közöttük). Dévény Annát a művészi hatás ereje késztette a felvételek készítésére, hosszú éveken át. Nemcsak a budapesti helyszíneken, hanem, ha tehette, vidéki koncertjeit is igyelemmel kísérte és rögzítette. Dévény Anna önkéntes munkája azonban nem merült ki a felvételek készítésében, hanem a Fischer Annie-ról szóló műsorlapokat, kritikákat, írásokat is gyűjtötte, többnyire (egyéb lehetőség híján) kézírással kimásolta
a sokszor már csak könyvtárakban fellelhető újságokból. Ez a gyűjtemény tehát páratlan forrásanyag Fischer Annie pályafutásáról. Ami a technikai körülményeket illeti, természetesen nem lehet a ma megszokott hangminőséget elvárni az akkori lehetőségektől. Az akkori idők amatőrjei számára gyakorlatilag az egyetlen félig-meddig diszkréten kezelhető felvételi technika a kazettás magnetofon volt. Dévény Anna egy professzionálisnak számító, ITT márkájú hordozható kazettás magnetofonnal rögzítette a koncerteket, lehetőleg a zongora közeléből, a legtöbbször olyan pozícióból, ahol ugyan jól hallható volt a zongorahang, de mikrofonozás szempontjából nem a legideálisabban. A Zenakadémia Nagytermében, ahol a felvételek nagy része készült, az úgynevezett orgona- vagy pódiumülésről a zongora tető felőli oldalát látni, és a hangszer sugárzási főiránya épp a másik oldalra esik. A terem kiváló akusztikájának köszönhető, hogy még ez a hang is jól élvezhető. Dévény Anna a készüléket egy táskába rejtve, a mikrofont abból kiemelve készítette a felvételeket, lehetőség szerint ügyelve arra, hogy a kazetták limitált hossza (30, később és ritkábban 45 perc oldalanként) miatt ne maradjon le hasznos zenei anyag. Az 1970-es évek végén Fischer Annie még viszonylag sok koncertet adott Budapesten, ebből az időszakból valók a válogatás felvételei.
A következő évtizedben azonban ritkábbak voltak a fellépései. A ‘80-as évtizedben hosszabb időt ki is hagyott, később olykor vidéki városokban és néha külföldön lépett fel. A kilencvenes évek elején néhány egészségügyi probléma leküzdése után újra aktívabbá vált, és az utolsó esztendőkben, már közel a nyolcvanadik életévéhez olaszországi és japán turnékra is vállalkozott. Utolsó hangversenyét Szolnokon adta a Liszt Ferenc Kamarazenekarral 1994-ben. E sorok írója jelen volt ezen a hangversenyen, és tanúja volt egy felejthetetlen jelenetnek, ahol Fischer Annie művészi ereje ismét extatikussá varázsolta a hangulatot. Eredetileg csak Mozart d-moll zongoraversenyének előadására vállalkozott, és a koncert előtt közvetlenül ki is jelentette, semmi mást nem játszik, szó sem lehet ráadásról. A zongoraverseny után azonban olyan fogadtatásban részesült, hogy ismét a hangszerhez ült, és megadóan ráadásba kezdett, majd a hangulat további emelkedése nyomán az eredeti műsoridőt jóval meghaladó mértékben egymás után játszotta a ráadásokat, Schuberttől, Chopintől, Liszttől. Szinte önálló szólóesttel ajándékozta meg a közönséget, anélkül, hogy készült volna erre. Chopin Asz-dúr balladájának felvétele idézi ezt a koncertet. A két lemezen helyet kapó hangfelvételek csak kényszerűen szűk válogatást jelentenek abból a jóval nagyobb anyagból, amit Dévény
Anna rögzített, de a válogatásban Fischer Annie művészetét leginkább jellemző nagy romantikusok, Schubert, Chopin, Schumann darabjai kaptak helyet. A művek kiválasztásának nemcsak művészi, hanem – mint a fentiek nyomán látszik – kényszerűen technikai okai is voltak. A nagy anyagból ki kellett válogatni a legjobban hallható, és teljességükben meglévő műveket. A mai technika lehetővé tette, hogy az olykor távolról sem professzionális felvételek minőségét jelentősen javítva, de természetesen semmit sem hozzátéve tárhassuk a hallgatók elé. Ahol mégsem a ma megszokott tökéletes hangminőséget halljuk, ott bőven kárpótol érte a zenei élmény. Mácsai János
