1927.
Napsugár
május 1
beszéltek v e l e m ! Hölgyeim és u r a i m , m i n d járt olyat fogtok látni, hogy tátva marad a szátok, l e t s i k az állatok, meglepetéstekben lecsücsültök és bocsánatot fogtok t ő lem kérni, n e r t engem megsértettetek. Lili: ) M i a z ? M i lesz az a nagy
Mdrtika: ) meglepetés? Pityu: j Gabi: [ M i a z ? M i az? Fickó: J Jancsi: Ide süssetek és hasra
essetek! (Büszkén kiveszi az aranyláncon f ü g g ő . . . krumplit.) Lili: Hahaha, hahaha! Mdrtika: Ezzel vagy olyan nagyra ? E z zel a k r u m p l i v a l ? Hahaha ! Jancsi: H o g y mered az én aranyórámat k r u m p l i n a k nevezni, te, te sipirc. Pityu: H a h a h a ! A r a n y ó r a ! A z t m o n d j a , hogy aranyóra! Gabi: Hahaha, őneki ez a r a n y ó r a ! Fickó : A r a n y k r u m p l i ! H a h a h a ! Jancsi: O s t o b á k vagytok m i n d ! Persze h o g y a r a n y ó r a ! Valódi 14 karátos arany óra. (Ránéz, m i van a kezében.) Hö . . . hö . . . m i . . . m i . . . m i - m i - m i ez? Hisz ez egy k r u m p l i !
Mdrtika:) ^rnh' S
;
: »
B i z o n
y
e z
k r u m
Aranykrumpli! v
e
l
e
5. oldal
Anni: A d d ide azt a k r u m p l i t Jancsi! ( E g y i k kezében van az aranyóra, másik ban a k r u m p l i . A k r u m p l i t ügyesen elrejti é s ezt a varázslatot mondja) Megbűnhődött már a hencegő g y e r e k : M o s t bezzeg nem henceg, M o s t csak pityereg. — Áriel, Áriel jöjj elő, Itt a bűvös csontvelő. A büntetés elég legyen A krumpliból óra l e g y e n ! H o p p ! Itt az órád, nesze. (Jancsinak nyújtja). Jancsi: Itt v a n ! Köszönöm. Mdrtika: Nohát A n n i , te milyen nagy bűvész v a g y ! Anni: Csak k i akartam gyógyítani a Jancsit. Jancsi: Bocsássatok m e g leányok és fiúk a hencegésemért. Látom, hogy h e l y telenül cselekedtem és nevetséges v o l t a m . Gabi: Éljen a J a n c s i ! Szervusz. Fickó: Éljen az A n i k ó ! Mind: É l j e n ! É l j e n ! (Géza b á c s i )
P l i
Most
hencegj
!
Jancsi: N e m t u d o m
m i van velem, de énnekem egy igazi aranyórám volt. M i történt itten ? Átváltozott az a r a n y ó r á m ! Anni: Biztosan azért változott át, mert nem tetszett neki, hogy a n n y i r a hencegsz. Mdrtika: Jancsi úrfi kérem, hány ó r a ? Fickó: Igen, igen, legyen szives m e g m o n d a n i , hány ó r a ? Jancsi: N e vicceljetek, ez b o r z a s z t ó ! K a p t a m egy szép aranyórát és most meg k r u m p l i van a zsebemben! Lilike: Ez a hencegésed j u t a l m a . Pityu: N a most h e n c e g j ! Jancsi: D e h o g y h e n c e g e k ! Csak vissza változna az órám, többet nem hencegnék. Gabi: D e h o g y n e m , a k k o r is büszke l e n nél újra. Jancsi: N e m lennék soha többet. Jaj, kétségbe vagyok esve.
Kitüntetések. Stern Arnold szerzett 1 új előfizetőt. Kinevezzük a „Napsugár" egycsil lagos pajtikájának.
Fenes Lajos is szerzett egy új elő fizetőt. Öt is kitüntetjük.
Márton János szintén ügyes volt és szerzett új pajtikát. 0 lagosok közé kerül.
is a
csil
6.
Napsugár
oldal
1927.
maj
János és az óra olt e g y s z e r e g y J á n o s , akiről általános volt az a h i t h o g y álmos. Hál ez az álmos J á n o s bement e g y s z e r e g y v á forgalmas utcájába ros s gyökeret vert a lába, mert o l y a n szépet látott, h o g y mindjárt szájat látott s csak állt ott! No de hát miért állt ott ? Mit látott ? Es szájat miért látott? Megfejtem é n e dolgot : e g y ó r á s kirakat volt ott, é s c s u d a s o k ó r a volt ott, é s látni lehetett a boltot ! E g y ó r á s m e s t e r is volt ott s é p e n e g y órát bontott; N e m rontott csak bontott, s forditott a r r a gondot, h o g y amit széjjbontott, azt ö s s z e is rakja szépen, s a kezében m á r ott volt az ó r a é p e n é s n e m volt hiba a g é p b e n . És J á n o s e g y cseppet sem volt álmos! A c s u d á v a l határos volt neki a sok ó r a : z s e b ó r a , falióra, kakukkos, i n g a ó r a , szép csengő vekkeróra,
m e l y csenget virradóra é s i g y v e z e t a jóra . . . A J á n o s u n k csak n é z t e é s jól az e s z é b e v é s t e é s te r v e k k e l az e s z é b e n h a z a is ballagott s z é p e n , E g y k é s volt a k e z é b e n s egy széken felállt a n a g y asztalra é s felmászott a falra az órától kissé balra S az órát babrálni k e z d t e : az ingáját leszedte, a mutatót kiszedte, a kerekeket kikezdte é s é p ez lett a v e s z t e ! A z ó r a ütni kezdett, ütött, ütött v a g y ezret s a v é g e íme ez lett: A p a p a is meghallotta, é s m e g is sokallotta, h o g y az ó r a e n n y i t — de m e n n y i t ! üt! És a s z o b á b a b e n y i t é s látja, h o g y drága Jánoskája az órát, h o g y b a b r á l j a ! Fogta a pipaszárat é s ő is ütött párat, amíg belé n e m fáradt! (Géza
bácsi)
1927. m á j . 1
Napsugár
7.
oldal
Z h o r e l l a Árpád r a j z a .
A fabaka és a fahuszár. Anyuka nevenapja. Édes a n y u k á n a k Ma v a n n e v e n a p j a A kis J u c i k o r á n reggel Kapja m a g á t kapja. S z é p e n kiöltözve, Jól megmosakodva E l e m e g y , h o g y az a n y u k á A verset e l m o n d j a . nak El is k e z d i szépen, Mondja a szavakat, De aztán a k ö z e p é n é l V é g r e is m e g a k a d . De s e m m i baj n e m lett : Feltalálta magát Odafutott s átölelte A n y u k á j a nyakát.
„Engedd át a l o v a d a t Huszár k o m a n é k e m : I l y e n lovat szeretnék, Ez a v á g y a m r é g e n ! " „Minek b a k á n a k a ló ? Ezt szeretném t u d n i ! " - „Hogy, h a jön az ellenség, J o b b a n tudjak futni!" Túlzás. Két utazó-kereskedő tűzálló pénzszek rényeket (Wertheimeket) árult. M i n d a kettő a saját gyártmányát dicsérte. Az egyik i g y dicsekedik : — A m i pénzszekrényeink csodálatosan tökéletesek. P r ó s a k é p e n tettünk bele egy pohár fagylaltot és elégettünk körülötte 1 mázsa szenet és kérem, a fagylalt n e m olvadt el szekrényben ! A másik i g y duplázott rá ! — J ó , jó, de az semmi ! A m i tűzálló szekrényeink jobbak, képzelje el, hogy egy tűzvész alkalmával egy nyúl volt az egyik szekrényünkben. A tűz huszonnégy óráig tartott. É s képzelje m i történt ! — A nyúl megsült. — Dehogy ! M e g f a g y o t t !
8.
oldal
Napsugár
9-ik közlemény.
Térjünk csak mégegyszer vissza a parkba, a b o k o r aljához, ahol a két j ó m a d á r a tojásokat festi. Z u p i a k a l u c s n i b a n Kavar gatja a f e j k e r d ő piros levét, PrutYi p e d i g a lábas fölé hajolva gyönyörködik a szép sárga dohánylében. Ez volt a helyzet. V i g y o r g o t t m i n d a kettő, de a g g ó d v a néz ték az eget, mert o l y előrehaladott volt az idő, hogy már a h o l d is k í v á n c s i s k o
1927.
május
1.
szerítenek fintoritásra ezt a — nemes — arcot, az erős dohányszag pedig csavarta az orrát. A többi tojásnál már óvatosab bak voltak és hamarosan el is készültek. M é g szalonnával kenték aztán be hogy fényt kapjanak é s sietve csomagoltak. É p pen azcn tanakodtak, hogy melyikük vigye haza a c ó k - m ó k o t a m i k o r a s z o m szédék Pislája közeledett feléjük. — Hát t i m i t csináltok itt ilyen későn ? ;
— Készülünk húsvétra, de k t v é s a tojásunk, az is elrepedt vagy foltos. N e m adnál kölcsön édes Pityukánk vagy két koronát? Visszaadjuk húsvét után. Vé si ünk rajta j ó nagy gúnártojást, megfest jük é s te is k?psz. J ó ? V i s s z a k a p o d , ha én m o n d o m . F o l y j o n k i a D u n a , ha nem a d j u k vissza. Adjál, h o l n a p súgok neked latintól. A z egyik tojásra ráfestek neked sárga alapon pirossal egy zöld békát, jó lesz ? Adjál két koronát, akkor visszaadom azt a koronát is, a m i t tavaly adtál. K ü lönben is j ó lesz túladni a koronákon, a k i n e k van, mert úgy t u d o m , hogy május 1-től kezdve alakú koronák lesznek, mert, hegy ezek n a g y o n könnyen g u r u l nak. — N o adjál. dott a faágak között. M i lesz otthon, ha ilyen későn érnek haza ? Kezdtek sietni. P r u t y i felgvürte kabátja ujját, letette k a lapját és egy tojást a sistergő fazék fölé íartott, m i n t h a bűvészmutatványra készülne. — Mélyen tisztelt p u b l i k u m , tojást török zum, z u m , z u m ; a m i n t látják még nem látnak s e m m i t , hogy miért nem látnak s e m m i t , mindjárt meglátják. — É s a tojás — p l u m b s z — beesett a forró bagólébe. O l y hirtelen és ügyetlenül történt azonban, h o g y lódulva freccsent k i a sárga bagóié n e k i , bele, p o n t bele P r u t y i megrémült a r c á b a . P i c i sárga foltok csípték és kény
P i t y u azonban nem volt hajlandó. N e m j ó ezeknek hitelezni, megjárta ő már. Ez esetben különben sem volt lehetséges, mert hiszen nem is volt neki 2 koronája. D e erről nem szólt, hanem hagyta magát kérlelni és m i n d i g magasabbra srófolta igényeit. — T e P i t y u , zálogba a d j u k neked ezt a gyorsforralót, ez muzsikál, ha főznek rajta, olyan rádió gyorsforraló. M e g k a p o d a gummicipőt is, még r a d i r g u m m i n a k is lehet h a s z n á l n i ; m e g k a p o d a szalonnát, m i n d e n t , m i n d e n t . Nálad lehet a d d i g , míg vissza nem a d j u k a 2 koronát. — Erre aztán már m e g m o z d u l t P i t y u is. — Jól
van. mindjárt m a g a m m a l viszem a felsze relést és hazaérve megkapjátok a pénzt, mert nálam most nincsen. Felrakták P i t y u hátára az egész c ó k m ó k o t ; megrakták, m i n t egy málhás csa csit és i n d u l t a k mindkét fél huncutkásan m o s o l y o g v a , hazafelé. P r u t y i és Z u p i örült, h o g y találtak hordárt a nehéz h o l m i n a k é s még 2 koronát is k a p n a k ; P i t y u pedig kárörvendve g o n d o l t arra, m i t fognak ők szólni, ha megtudják, hogy egy árva f i l lérje sincs. M i n d e g y i k mosolygott az o r r a alatt és m i k o r k a p u j u k h o z érve k i t u dódott a csalafintaság, alaposan ö s s z e m a r a k o d t a k . M i n d e g y i k azt hitte, hogy ő v a n becsapva. (Rátok b i z o m pajtikák, v a j j o n k i járt rosszabban ?) E g y éles fütty sza kitolta félbe a dulakodást. Prutyiékat hivták haza. A l a k á s b a érve először édes atyjuk f o g a d t a őket méltó és érthető felháboro d á s s a l . I l y e n későn az utcán kószlálni. D r i c c s , driccs, driccs. Aztán édes anyjuk szörnyűködött el a m i n t P r u t y i arcát nézte : — hát te veled m i v a n , hiszen tele vagy szeplővel és délben még tiszta volt az a r c o d . M i l e l t ? H o g y szeplősödtél m e g e n n y i r e , hisz' délután borús volt az ég. Gyere csak közelebb ! P r u t y i félszegen csoszogott és magyarázta, hogy nem a naptól, hanem most este hazajövet a holdtól kapta ezeket a szeplőket. De m i kor odaért édesanyjához, jött a következő r o h a m . — M i c s o d a büz ez ? T i cigaret táztatok ! Leheljetek csak rám. M i v a n a 7sebetekben ? B e s z é l j ! (Driccs.) M i t c s i náltatok ? (Driccs.) És szép sorjában e l ő kerültek a bűnjelek : szivarcsutkák, ciga rettavégek, dohánypor, festett tojások, ázott piros kendő és gyufa. ( A nagyobb tárgyakat szerencsére k i n t hagyták az ajtó előtt.) — M a r s k i a konyhába, ilyen buzes ruhával nem maradhattok a szobában. Kint vacsoráztok a konyhában. Lóduljatok kifelé, ne lássalak benneteket. K i n t aztán, minekutána kiszepegték m a gukat, látszólag jóra f o r d u l t minden. Mari néni u g y a n i s b o l d o g a n és l e l k e n dezve mesélte, h o g y m i l y e n eredményes volt a délutáni bűvészkedés. A jövőbe
látott bizony, tisztán és világosan. A fityfirittyek után a viz szinén érdekes rajz mutatkozott. É s pedig : 3 pogácsa, 2 zsemlye, 2 fánk, egy nagy O-betü és sok sok kis nulla. Énből pedig — ugye i f i u r a k — mást nem lehet kiolvasni, m i n t hogy a M a r i októberben (nagy O-betű) férjhez megy ( 3 4 - 2 + 2 zz 7 szerencse szám) egy igen gazdag (sok nulla) pékhez (pogácsa, zsemlye, fánk.) O h hálásan k ö szönöm édes Prutyika s Zupika. M a j d h o g y megnem csókolta őket nagy boldogságában. N e m gondolt azonban arra, hogy a kenyérbélből csinált zacskó, amibe Prutyi olajat tett, a födő alatt a vizben feloldódott a fittyfirittyezés közben és az olaj a viz szinén terpeszkedett el kis alakú zsirszemek formájában. N e m is világosították fel a b o l d o g mennyasszonyt, hanem melegen gratuláltak a gazdag v ő legényhez. Fürdés, szidás és veréssel fejeződött be ez a nap. É s ha még e l m o n d o m , hogy m á s n a p édes atyjuk a reggeli teához a b ból a szalonnából kapott, mellyel ők a b a g ó s tojást fényesítették; hogy a kalocs-
(
nitól é d e s atyjuk cipője még egy hónap múlva is piros lett és végül, hogy a re pedt tojás keresztül-kasul sárga és dohányszagu v o l t , amitől aztán megbetegedett, a két vitéz, — úgy e l m o n d t a m mindent a m i emlékezetessé tette P r u t y i s Z u p i hús vétját az 1927-ik esztendőben.
10.
Napsugár
oldal
1927.
máj.
1.
Természetrajzi képrejtvény. A következő állatok koponyái e z e k :
a
puma
amerikai
macskaféle, v é r e n g z ő állat, fogait mélyen belevályja á l d o z a t á b a ; a ló, ha legel, tövivinél szakítja le a füvet; a farkas futás közben ragadja m e g zsákmá nyát s fogaival tépi szét;
a sörényes
hangyász
a mókus
mogyorót
lágy testű rovart eszik s azt egészben nyeli le; eszik, melynek kemény héjába lyukat rágicsál; és a 6. állat vájjon m i t eszik, húst vagy növé nyi ételt? Találjátok k i m e l y i k , állathoz m e l y i k k o p o n y a tartozik. A megfejtésnél m i n d e n számhoz írjátok a megfelelő állat nevét.
A szokás hatalma. E g y sebészorvos igen szórakozott volt, m i n t afféle tudós. Egyszer meg volt híva egy e b é d r e . A z asztalon egy egészbe sült pulykát tálaltak f e l . A háziasszony m e g kérte a tudóst, hogy trancsirozza fel a sültet, mert ő úgyis igen ért hozzá. — N a g y o n szívesen — felelte a sebész. Azzal elővette a kést és belemélyesz tette a húsba. V a g d a l t a , vagdalta, m a j d vattát és kötszert vett elő és bekötözte a felvágott c o m b o t . A jelenlevők csak néztek ! De m é g j o b ban csodálkoztak, a m i k o r a szebész m e g szólalt. — I g y n i ! A műtét sikerült. — E g y kettőre m e g f o g gyógyulni I A p a : N o , Laci, j ó iskolába járni ? L a c i : Járni j ó , de ott lenni nem j ó ! (Földes Imre.)
A két süket. Találkozik két ember, egyik süket a másik n e m h a l l . A süketnek a vállán nagy horognyél kalimpál. A nemhalló odahajol hozzá és belekiált a j o b b fülébe : — Hová, hová ? Horgászni ? A süket odahajol hozzá és belekiállt a bal f ü l é b e : r
— A dehogy! Horgászni! A nemhalló odahajol hozzá és bele* ü l t a fülébe: — Ja ? Azt hittem horgászni. (Ezt a tréfás jelenetet két ügyes pajtika el is játszhatja, nagy nevetést kelthettek vele, ha k o molyan csináljátok.)
Amerikáról f o l y t a szó az iskolában. A tanitó úr megkérdezte Mórickát, hogy m i k o r fedezték fel Amerikát. Erre Móricka pityeregve igy s z ó l t : t a nító úr kérem én akkor beteg v o l t a m !
I 1927.
Napsugár
m á j . 1.
Kató naplójából L u s t a Kató az én nevem, Mert a munkát nem szeretem. Hányszor intett már a mama : K a t ó ! Ma nem lesz v a c s o r a ! Túljárok én árkon, bokron, H a munka vár r e á m otthon. A minap is épen az erdőn sétáltam E g y árnyas fa alatt egyszerre megálliam, Halk suttogást hallok s bizony megijedtem! E g y szakállas törpe álldogált mellettem. A hideg is végig futott a hátamon, Vacogott a fogam, bizony nem tagadom. Megmozdul a törpe, kinyújtja a kezét, No, — gondolom ennek én iszom a levét. D e a törpe igy s z ó l t : „Ne félj kicsi Kató, Meglásd, nem bántlak én, a picike manó, C s a k arra akarlak megtanítni téged, A munkát kerülni, óriási vétek. Figyeld meg majd egyszer a dolgozó méhet Hogy hordja szüntelen, serényen a mézet, V a g y végy példát Kató a pici hangyáról, Bizony k i követi, mindig csak az jár jól. H a nem lész szorgalmas, úgy jársz mint a [tücsök, K i nyáron muzsikál, az télen könyörög. A z é r t kedves Kató, menj te szépen haza, Ne kerüld a munkát és nem lesz galiba " Ezt monda a törpe, eltűnt a fák mögött, Fejem fölött sok-sok kicsi méh zümmögött E l akartam futni s ekkor fölébredtem, De a jó tanácsok itt vannak szivemben. Otthon c s o d á l k o z v a figyeli mindenki, De biz megérteni, azt nem tudja senki, Hogy minden munkánál az első én vagyok, É s hogy a m i szobánk tisztaságtól ragyog. — Nem járok túl árkon, bokron, H a munka vár reám otthon. G e m e r Margit, V. o. tan.
11. oldal.
K i á l l í t á s . A már ismételten emiitett, most tavaszra tervezett ifjúsági kiállítást elhalasztjuk. Az év végi iskolai köteles ségek ugyanis ugy elfoglalják a m i kedves müvészpajtikáinkat, hogy nem é r nek rá kellőképen készülni a kiállításra. Az e d d i g jelentkezők munkái még nem töltenének m e g egy nagy termet. D o l gozzatok csak tovább és gyűjtsétek kis rajzaitokat, hogy esetleg ősszel m e g r e n dezhessük a kiállítást. L i n ó m e t s z e t . (Folytatás.) A vizfestéket egy kis keményítő-péppel kell k e verni, esetleg egy csöpp glicerint is hozzá lehet a d n i , ezáltal nem szárad olyan gyorsan be. Egy tányérban, vagy üveglapon jól összekeverjük. A t e m p e r a festék csak egy csöpp vizzel hígítandó. A dúc befestékeléséhez szükséges feltéklapda ( t a m p o n ) egy p u h a r o n g y o k k a l , vagy v a t tával telt kis lapda, amellyel a festéket a dúcra olyformán visszük át, hogy a d ú con kiálló rajz vonalait egyenletesen be dörzsöljük vele. M i g a festék nedves, óvatosan rátesszük a papirost, bal kézzel leszorítjuk és a simitócsonttal egyenletesen ledörzsöljük, vagy egy kis g u m m i h e n g e r rel lehengereljük. H a a papiros n a g y o n vékony, vagy nedves, célszerű egy k a r t o n lapot rátenni, hogy a dörzsölésnél el ne szakadjon a simitócsont alatt. K i n e k le vélmásolóprése v a n , azzal csinálhatja a nyomatokat, csak nem szabad túlerős nyomást a d n i rá, mert azzal könnyen szétlapíthatja a vékonyabb vonalakat. Legjobb természetesen egy kis könyvn y o m d a i kézisajtó. Az o l a j - és a nyomdafestéket t e r p e n t i n nel vagy firniszszel kissé hígítjuk és g u m m i - , b ő r - , vagy enyvhengerrel á t v i s i szük a dúcra. A nyomás már említett módon történi. A kész nyomatot esetleg kézzel k i lehet színezni, ha nem kívánjuk több színben n y o m n i . (Vége.)
\2. oldal
Napsugár
1927.
május
1.
A napsugár és a pólyásfelhő. Irta : U . S z a b ó J .
H o l v o l t , hol nem v o l t , nálunk volt, a f e j ü n k felett az égen volt egy b o z o n t o s szakállú, nagybajuszu, mérges szemöldökű, E ö t é t k é p ü felhő. — H u h , de féllünk tőle. M e l l e t t e feküdt egy szelidarcu, m o s o l y g ó s szájú, lenhaju felhő. O J á b b , szétszórtan kisebb, nagyobb, k i szőke, k i barna felhők. O l y a n o k voltak, m i n t egy család. Az a haragos fekete felhő bozontos szakállá val volt az édesapa, az a nyájas képű, l e n h a j u felhő m e g az édesanyja. A többiek a gyerekek Legvégén feküdt az égi b ö l c s ő c s k é b e n egy p i n d u r k a felhőcske, a k i pólyában v o l t és szopott. M o s t éppen é d e s d e d e n aludt. A felhőfiúk v a l a m i n összevesztek. K e t ten elkezdtek birkózni, m i n t a rossz test vérek, csak úgy csengett-bongott lábuk alatt az égi föld ; a többiek m e g biztatták őket. — Ne hagyd m a g a d ! Csak a fejit, hogy m e g ne sántuljon ! A m i n t i g y birkóznak, kancsolják egy mást, hemperegnek, az egyik éppen, a k i különben dajkája is volt a kis pólyás f e l hőcskének, a nagy huzakodásban lerúgta az édesdeden alvó, szopós felhőcskét az ég széléről s a szegényke esett, szállt alá a magas ég alatt le egész a földre s belepottyant a falunk alatt levő, kiszáradt kistóba, hogy az mindjárt telistele lett vízzel a nagy szárazság idején. H e j ! lett ö r ö m e az eltikkadt l u d a k n a k , kacsáknak, m e g a verejtékező gyermekek nek. Még a tyúkanyó is belemártotta k ó s tolóul a farkát a drága, hűsítő vizecskébe, amelyen apró növendék kacsái úszkáltak, hancúroztak bátran, merészen. — K o t y . koty, k u t y , kuty ! T a k a r o d t o k k i a vízből k i s semmirevalók ! Belefúltok mind ! A kiskacsák annál bátrabb bukfenceket hánytak, h o g y az ő mostohaanyuskájuk j ó szive így a g g o d a l m a s k o d o t t értük. De
nemsokáig
bukdácsolhattak
ked
vükre a vizén, mert odafönt az égen fé lelmetes d o l g o k történtek. A z a sötét felhő még sötétebbre válott é s szőke hajú asszonyával beborították az eget az ó nagy bánatuk fátyolával. Bealkonyodott. Estére a felhő gyere keknek is haza kellett m e n n i . Édesanyjuk m á r megfőzte a vacsorát, m e g is vetette felhő ágyaikat és . . . a kicsi, polyásfelhő, a legkedvesebb, az öreg ember-felhőnek szerrefénye, az anya-felhőnek emlőszívó kisbabája nincs, nincs sehol. — Hová tetted ? — kérdi a dajKa-felhőtől az apa. — M i történt vele ? . . . m o n d el i g a zán, — esengett az édesanya. H a n e m a felhő gyerekek is összetartot tak a rosszban, egyszóval m o n d t á k : — N e m t u d j u k , nincs ! Megmérgesedett nagy szívfájdamában az ember-felhő és elkezdett rémharagosan dörögni, h o g y szinte reszketett bele az ég és föld, aztán elővette villámkorbácsát é s verte vele édesapai nagy kínjában gon datlan gyerekeit, hogy csak úgy sírt az e g é s z felhő család három nap é s három éjjel szüntelen, m i n t a záporeső. A j ó nap végre is megsajnálta a vigasztalást nem találó felhő családot s a negyedik nap hajnalán beköszöntött hozzájuk. -—'Ne sírjatok. T u d o m m i a tok. M a j d én segítek rajtatok.
ti
bajo
Egyszerre megszűnt a szenvedő felhők sírása az első biztató szóra és kisütött a fényes nap a szomorú felhők közül. A napsugár korán reggel odatelepedett a kis tó szélére és b a r á t s á g o s a n k ö s z ö n tötte a pólyás felhőcskét. — J ó reggelt kis égi t e s t v é r ! ressz te i t t ?
M i t ke-
A pólyás felhő sírva mesélte el, h o g y m i történt vele. Könnyeit felkapta a h a j n a l i szellő és szétszórta a füvekre, virá g o k r a harmatképpen. — Egyet se búsulj. Segítek én rajtad
1927.
május
1.
Napsugár
szíves örömmel Hát szeretnél visszajutni az é g r e ? — N a g y o n - n a g y o n ! H a l l o t t a m , hogy édesapám, édesanyám mennyire búsulnak u t á n a m ; három nap és három éjjel szüntelenüj szakadt a könnyük. Bizony sze retnék hazamenni, de hat hogyan ? — É n hazaviszlek, — szólt biztatón a napsugár. — Gyenge vagy te ahhoz, nem bir el a vállad. — N o , nem is veszlek a hátamra, h a nem máskép. — H o g y a n hát, hogyan te kedves n a p sugár? -— Igen könnyen. Persze, te még n m láttad, mert igen fiatal és oktondicska vagy, hogy az asszony kiteszi a tálat tele tiszta vízzel a kiskacsák elé, hogy abból iszo gassanak. H a n e m azok az ostoba kis kacsák inkább a zavaros pocsolyából isz nak, a m i b e n fürdenek; a tálból a tiszta víz mégis elfogy. — H o g y a n ? . . . az lehetetlen ! — cso dálkozott a felhőcske. — Pedig úgy v a n , — m o n d t a a n a p sugár. A tiszta vizet abból a tálból én szürcsölgetem. M i n d e n csókomra egy-egy pára száll föl belőle a tiszta, kék égre. Fölcsókolgatlak téged is ha a k a r o d . — H o g y n e akarnám ! . . . csak c s ó k o l gass szaporán édes napsugár, mert én itt i g e n rosszul érzem magamat. — P e d i g szép a föld — m o n d t a a napsugár. M o s t levelez az. erdő. M i n d e n fára zöld, meg virágos koronát rak a ta vasz, O l y a n o k , m i n t a királyok. Ennyi koronás király együti ! A fák á r n y é k á b i n nyílik a kék ibolya, m í g a hófehér gyöngyvirág A l o m b o k között szűrődöm le hozzájuk s a m i n t h o m l o k o n csókolom őket, édes illatot lehelnek rám. A k r i s tálytiszta patakban eleven halacskák fic kándoznak, kergetődznek. A virágokon aranyméhecskék döngicsélnek és szedik az édes mézet a v i r á g j u k r ó l . A l o m b o k kört költenek a madárkák. B o l d o g d a l u k , zeng5 énekük fölveri az erdő csendjét. A réten, mezőn dalos fiúk és leánykik sze d i k a virágot s koszorút fonnak a fejükre,
13. oldal
amint a zöldkabátos, sárgamellényes k i s libákat ő r i z g e t i k . . . A bubika l i b u s k a apró csőrével belekapaszkodik a zsendüiő fiíbe s amint leszakad, az ügyetlen kis jószág hanyatt esik és nagyot b u k fencezik, nogy a kis gyámoltalan jószág a l i g t u d talpra hemperedni. Óh, de édes l á t v á n y ! Élet, mozgás, ének, d a l , illet, szépség, vidámság mindenfelé. Látod a földön is van boldogság ! — Neked van, te szerencsés napsugár, mert te mehetsz, repülhetsz mindenfelé. D e én nem m o z d u l h a t o k , beszorítanak a magas partok. A z igaz, hogy jönnek a kacsák, libák, pajkos gyerekek, hogy hab jaimon megfürödjenek, vigadjanak, de verik, tépik, gyenge testemet és bepisz kítják tisztaságomat s ez úgy fáj, egész beteg vagyok bele. N e m t u d o k én itt m e g szokni. S e g í t s föl az égre szülőim es testvéreim közé te j ó s á g o s , édes napsugár. A napsugár könyörülő szive megszánta a levegőégve epekedő pólyás felhőt O d a hívta napsugártársait és a d d i g szürcsöl gették, csókolgatták a kistó vizét, míg az utolsó cseppje is felpárolgott a magas égre. H e j ! lett is öröm, m i k o r a megsiratott pólyás felhő hazaérkezett. A z igaz, hogy csak az édesanyja volt otthon, az apa, meg a gyerekek bárány felhőket legeltettek az égi mezőkön. De a j ó hirre tüstént otthontermettek. A felhőember levágott egy két kövér felhőt és olyan öröm-dinom dánomot csaptak, hogy beillett volna l a k o d a l o m n a k !
A v o n a t o n az egyik úr megszólal : „kérem tessék becsukni az ablakot ott k i n t nagyon hideg v a n . " A másik úr m e g j e g y z i : „no és ha b e csukjuk, a k k o r o l t kint melegebb lesz ? u
*
— Jaj, m i t szól h o z z á : elveszett a kutyusom! — T e g y e n közzé egy hirdetést az uj ságban! — Igen ám, de szegény kutyám nem tud olvasni. (Doma Ervin.)
Napsugár
] 9 2 7
A kis pákosztos. J á n o s bácsi egész n a p Egyre füstöl : pipázgat. Estére, hisz n e m csoda, Piszkos lesz a szulyakja.
i
Szára nikotinos belül, Éjjelre hát v i z b e kerül. A d o h á n y l é reggelig Csutorából kiázík. Kis Ilonka l o p v a kémlel, J á n o s bácsi mit d u g d o s e l „Ejnye, ejnye, m i lehet? A fazék mii rejteget ? V a l a m i l y e n jóféle . . . Talán mézzel v a n fele?" Mást a J á n o s bácsikája Ilyen g o n d d a l el n e m d u g n a . E l m e g y é p p e n . . . Kis Ilonka Belopódzik a s z o b á b a . A fazékba b e k u k k a n t Szaglász, de náthája v a n —
Messze van, mint Makó Jeruzsálemtől T u d j á t o k - e pajtikák, h o n n a n ered ez a mondás ? Figyeljetek, e l m o n d o m ! Hát először is, téved, a k i azt h i s z i , h o g y arról a híres, vöröshagymatermelő alföldi városról van benne szó. N e m . H a nem igenis, egy M a k ó nevü magyar k a tonáról, a k i egyszer régesrégen, a keresztes háborúk idejében, több társával a Szent földre i n d u l t , h o g y a törökök ellen har c o l j o n . A törökök ugyanis elfoglalták a Szentföldet, kitűzték a félholdat a keresz tény t e m p l o m o k r a é s üldözték a zarán d o k o k a t . E g é s z Európa felháborodott ezen és a 12. és 13. században tíz hadsereg i n d u l t a mohamedánok ellen, hogy a Szentföldet visszaszerezzék a keresztények nek. E n d r e magyar király is vezetett egy kereszteshadat.
Méz ez, ezért rejtegeted. J ó lesz n e k e m , nemcsak n e k e d ! "
M a k ó vitéz is e l i n d u l t , h o g y beáll a király seregébe. M e n t , ment, B u d a felé. E g y este, valahol Vác körül, betértek egy c s á r d á b a és jól beboroztak Ilyen i l l u m i nált állapotban kimegy a lovához, f e l p i l lant a csillagos égre é s meglátja a fél holdat !
Nagyot húz a fazékból Leteszi, e g y szót sem szól.
„Hü, az árgyélusát, roha n be a korcs m á b a — pajtások, itt v a g y u n k J e r u z s á l e m b e n , látom a török f é l h o l d a t ! "
„Illata nincs - suttog a lány Ej, ej, kedves bácsikám,
:
Csúnyát k ö p csak, z o r d arcot vág, Pórul járt a kíváncsiság. Három napig feküdt á g y b a n Ilus, de m á r j o b b a n v a n . S b ű n b á n ó a n megfogadta, Pákosztos m á r n e m lesz soha. (s. s.)
A többiek kinevették és mondták neki : „ M e s s z e vagy még M a k ó J e r u z s á l e m t ő l ! " I l y e n tréfás eredete van ennek a s z ó l á s mondásnak.
Napsugár
1927. május 1.
1.
Számrejtvény. Stern Andor.
Állítsunk ö s s z e jegyből
egy
nyo!c egyforma
összeget,
szám
amelynek
értéke
100 legyen. 2. G ö d a v s z k y J a n c s i . E z t a 12 négyzetet töltsük ki úgy, hogy mindenfelől, fel, le, jobbról, báliról
ugyanaz
szó legyen benne. D e fele betűt s z a b a d
az a
csak 2
használni.
3. Sebella J ó z s e f .
Mű X X X
X X
4. S z á m r e j t v é n y (S.
12, 1, 2 2, 3, 4, 5 4, 5 4 5 5 6, 7, 8, 9 7, 8 9 8, 9, 10, 11 9 i o , 11, 12 t
10,
11,
12,
t
1,2
X S.)
— = = = = =--= = =
gyümö'cs vágó eszköz háii állat az akasztott szokása fiatal krcske leamnév Ieveske és j ó város Erdélyben
=
sokat
emlegetett találmány
A m u l t szám rejtvényeit helyesen fejtet ték m e g : Adler
Margit
Erzsike, Gemer M a r g i t ,
és Lilike, Dienes
Tóth Lajos, Hantos Ádám,
Lovas
Dezsőké,
Inczédy
Lali,
Stern A n d o r , Lengyel Feri, Reichfeld Itnre, Schultz Fülöp, a
§ahy-i
Tóth I l o n k a , Rotter zsef, Riszdorfer
pajtikák,
Sándor,
Banai
Sebella
Feri, Felsőszeli
Jó
pajtikák,
Gödavszky Jancsi, B e n k ő Laci.
A jutalom Banai Tóth Ilonkának jutott.
15. oldal
Adler Margit és Lilike: Most fürge volt a posta és j ' k o r elhozta a levelet. Vagy inkább t i volta tok fürgék ? Rejtvényeitek könnyűek Nehezebbe ket. _ Fisch Bella és Benő: Örülök, hogy élet jelt adtatok magatokról, pláne ilyen kedves és tartalmas levéllel. Versetek közül a huszárról szólót eltesszük. A többi meg gyengécske. Sze retném tudni, hány évesek vagytok és melyiteknek írása az az ügyes levél. — Gemer Margit: Örülök, hogy meggyógyu tál. M i bajod volt V Igaz, hogy a Napsugár gyógyított meg? A jókedv igen jö orvosság, a Napsugár pedig jókedvűvé és boldoggá tett, amint írod. Versedhez gratulá lok. Eleven, jószerkezetü, ügyes. Pá ! — Fürjes Lajos: pajkosságodon sokat nevettem. De j o b ban szeretném, ha magad találnál ki új darabo kat. A k i ilyen ügyesen le tud irní egy képet, az ki is t u d találni. Rajta ! Tóth Lajos: rejtvényeid nehezek voltak a pajtikáknak. Bocsáss meg, de | igazán nem tudom, hogyan maradtál k i a postá ból Küldj ügyes képrejtvényeket. Szervusz. Endrejjy Géza : a rejtvényedet eltettük. Stern Andor: ügyes pajtika vagy. M i k o r adtok elő megint szindarabot ? Osztényi Margit: Versikédet közöljük. Pá. Gödavszky Jancsi: tojásrajzaid ügyesek, de kifesteni nehéz volna őket. A hús véti üdvözletet szívből köszönöm. Versikéd ügyes. Lengyel Feri: tetszett a napsugár húsvéti ruhája ? Lesz még szebb is, ha gyűjtötök új pajtikákat. Reichfeld Imre : a második rejtvényedet nem ér tem. Schulcz Fülöp: miért nem írsz többet ? Kellner Margit: rejtvényeid igen könnyűek. Olyan rövid volt a levélkéd ! Nem sajnálod, hogy annyi papir üresen marad ? Bocz Attila : jól van Attila, csak tovább is ! Banai Tóth Ilonka : milyen csi nosan tudsz irni ! Szerettem volna, ha többet irsz. S'bclla József: ügyes rejtvényeid vannak. Riszdorfer Fcenc : no végre te is életjelt adsz magagról. R>mé!em. ezután szorgalmasabb leszel. Rejtvé.iveid igen egyszerűek. Benkő Laci: a rejtvényed kissé átalakítva igen jó lesz. Cs. M. Vajka. A lapokat szíveskedjék kioszto gatni Hrtéküket b. számlájáról töröltük, ugy teI tintjirk, mintha visszaküldte volna.
16.
Napsugár
oldal
r
Halló Pajtikák! A z első negyedév l e j á r t ! setek megújítani második
az
1927.
elismerten legjobbak!
Sies
aki
mulasztja, annak a címére a
Mindennemű tinták. Tinta különlegességek. Sziaes tinták. Iskolai gombfestékek. Kiválóan finom folyékony kihúzó tusok (fekete és 26 más szinben). „P L A S T E L L. A " mintázó anyag.
el lap
küldését beszüntetjük.
F.
4
előnye van a
„Virradat"
könyvkereskedés r a j z t ö m b j e i n e k
4
1. l e g f i n o m a b b r a j z p a p í r o s b ó l k é s z ü l , 2. n e m g ö r b ü l , 3. n e m e s n e k s z é t a lapjai, 4. é s m é g i s a l e g o l c s ó b b .
| •
1.
Roedl-fele
előfizetést a
negyedre, mert
május
i i
ROEDI
tinták, tusok, pecsétviaszkok, művészeti festékek gyára VII,, Sternberkova 15.
Alapíttatott 1861.
—
T e l e f o n 21783.
V e z é r k é p v i s e l e t : G a n g Adolf, L e v i c e .
Senki se vegyen hát másutt r a j z - f tömböt, c s a k i s a V i r r a d a t " - b a n . • w
<4<4
I
H
I
Polgáristák! A l k a l m i v é t e l ! Míg a csekély készlet tart, 20 l a p o s finom r a j z p a p í r b ó l készült I V . számú r a j z t ö m b ö k 7 c k - é r t kapha tók a Virradat könyvesboltban.
1 I osztályú gimnazisták! Szürke papírból készült 20 lapos gimnáziumi r a j z t ö m b ö k darabonkint 4 k o r o n á é r t kap hatók a „Virradat" k ö n y v k e r e s kedésben, K o m á r o m , Jókai-u. 5.
Megjelenik havonként
kétszer.
Felelős s z e r k e s z t ő : S e i d l S á n d o r t a r á r , Bratislava, G y u r i k o v i c s - u t c a 4. Szerkesztők : H a r m o s K á r o l y festőművész, Komárno, D r . B o r k a G é z a tanár, Komárno. K i a d ó h i v a t a l : Komárno, J ó k a i - u . 5. Kiadásért felelős : Neuhauser J e n ő , Komárno.
C s a k míg a csekély készlet tart!
Előfizetési á r a : egész évre 36 K c , félévre 18 K c , negyedévre 9 K c , Nyomja a Virradat-könyvnyomda,
Komárno.
2. oldal
Napsugár
1927. máj. 15.
A gonosz fejedelem, (Andersen) Volt a világon egy gonosz ás elbizako dott fejedelem, akinek minden gondolata és iparkodása az volt, hogy meghódítsa a világ valamennyi országát és már a neve is rettegést keltsen mindenfelé; tüzzelvassal pusztított el mindent; katonái le taposták a gabonát a mezőn, felgyújtották a parasztok házait, úgy, hogy a vörös lángok lenyaldosták a fák leveleit, amelyek megsülve lógtak az elszenesedett, fekete ágakon. Sok szegény anya meztelen cse csemőjével a füstölgő falak közé rejtőzött, de a katonák felkutatták, rájuk akadtak s pokoli örömük csak akkor kezdődött. Go nosz szellemek se garázdálkodhattak volna jobban; de a fejedelem úgy gondolta, hogy minden a legnagyobb rendben halad. Ha talma napró -napra nőtt, mindenki rettegett nevétől és szerencse kísérte minden lépését. A meghódított városokról tömér dek aranyat és kincset hozott haza s szék városában olyan gazdagságot halmozott fel, hogy nem akadt párja az egész vilá gon. Pompás palotákat, templomokat, csarnokokat emeltetett s aki ezt a sok nagyszerű dolgot látta, mind így szólt : Mily nagy fejedelem ! Nem gondoltak arra, hogy mily nyomorba döntött más orszá gokat s nem hallották a nyögést és gatást, mely a felperzselt városokból hang zott.
A fejedelem nézte az aranyát, nézte a gyönyöiű épületeit s aztán ugyanazt gon dolta, amit a nép: Milyen nagy fejedelem vagyok! De nekem ez még nem elég! Ne legyen senki, aki olyan hatalmas, mint én vagyok, vagy talán még hatalmasabb ! És háborút kezdett minden szomszédjával és legyőzte valamennyit. A levert királyokat aranyláncokkal fűzette kocsijához, amikor végighajtatott az utcákon s ha ebédhez ült, a szegény királyok az ő és udvaron cai lábaihoz telepedtek s ott kapták a kenyérmorzsákat, amelyeket odaszórtak nekik. A fejedelem a piacokon és a királyi palotában felállíttatta szobrát, sőt azt kí vánta, hogy a templomokban az Úr oltára előtt álljon a szobra, de a papok azt fe lelték: „Nagy vagy, ó uram, de Isten még nagyobb, mi ezt nem merjük megtenni." — Jó — mondotta a gonosz fejedelem. — Akkor Istent is le fogom győzni ! — És esztelen elbizakodottságában remekbe készült hajót építttett, amellyel repülni tudott a levegőben; olyan farka volt, mint a páva farka s mintha ezer szeme lett volna, de minden szeme egy-egy puska cső volt; a fejedelem a jó közepében ült s ha megnyomott egy rugót, egyszerre ezer golyó repült széjjel s a puskák rög tön újra megtöltődtek. Száz meg száz sast
1927. máj. 15.
Napsugár
fogtak a hajó elé s Így repült a fejedelem a nap felé. A föld mélyen volt alatta. Eleinte a föld hegyeivel es erdőivel együtt olyannak tünt fel, m i n i egy darab felszán tott mező ahol kikandikált a felforgatott gyepdarabok zöldje, azután m e g csak egy lapos földdarabhoz hasonlított é s csak hamar felhőbe és ködbe takaródzott. É s a sasok egyre feljebb emelkedtek ; de ekkor Isten számtalan angyalai kőzül leküldött egyetlen egyet és a gonosz fejedelem egy szerre ezer golyót repített feléje, de a golyók lepattantak az angyal fénylő s z á r nyairól, m i n t a jégeső, csak egyetlenegy vércsepp szivárgott le egyik tolláról, az a csepp ráhullott a hajóra, amelyben a f e jedelem ült, beleperzselődött, o l y a n súllyal nehezedett rá, m i n t h a ezer m á z s a ólom lett volna és szörnyű sebességgel ragadta a hajót lefelé. A sasok e r ő s szárnyai szét zúzódtak, a szélvész a király feje körül zúgott s köröskörül a felhők (amelyek az elhamvasztott városok füstjéből torlódtak Össze) fenyegető alakokat ö l t ö t t e k ; m i n t mérföldnagyságú rákok, hosszú ollójukat nyújtogattak s jöttek feléje, m i n t dübörgő sziklák vagy tűzokádó s á r k á n y o k ; félhol tan feküdt a hajójában, amely végre f e n n akadt egy erdő sűrü ágai között. ?
— Legyőzöm Istent ! — m o n d t a a fe jedelem. — Megesküdtem rá é s amit a k a rok, az meglesz ! — É s álló hét esztendeig építtette egymásra a remekmívű hajókat, hogy átvitorlázhasson a levegőn ; villámo kat kovácsoltatott kemény acélból, hogy szétrobbanthassa Isten várát. M i n d e n o r szágából nagy seregeket szedett össze s a m i k o r a katonákat felállították, sok mér földnyi területet borítottak el Felszálltak a fortélyos h hajókra s a fejedelem is be akart s z á l l i n i a maga h a j ó j á b a , a m i k o r Isten egy szúnyograjt bocsátott le, egyet lenegy szónyograjt, az körüldongta a fe jedelmet, Összeszurkálta arcát és k e z e i t ; dühében kirántotta kardját, de csak az üres levegőt kaszabolta, a szúnyogokat nem érte kardja. E k k o r drága szőnyegeket hozatott o d a s beburkoltatta magát, mert a Szőnyegen nem hatolhat át a szúnyog fulánkja D e az egyik szúnyog elbújt a legbelbő szőnyegben, bemászott a fejede
3. oldal
l e m fülébe s megszúrta. Ez úgy égette, m i n t a tűz, a méreg az agyába szivárgott, a fejedelem lehányta magáról a szőnye geket, letépte ruháit s meztelenül táncolt a d u r v a , nyers katonák előtt, akik csúfol ták a veszett királyt, a k i hadat üzent Istennek s akit egy n y o m o r u l t kis szúnyog legyőzött.
A kis katona. S o r o z á s van mindenfelé : Katonákat A
szednek,
rekruták zengő, hangos
Nótát énekelnek. Pántlikás kis kalapjukat Szellő fújdogálja : Még az ég is mosolygósan N é z e g e t le rája. L a c i k a is pántlikákat Hord kalapja mellett: Zengődalú rekrutákkal Versenyt
énekelget.
Napsugár
4. oldal
Marci
meg
1927.
a
május
15
latin-
(Radványi után írta Géza b á c s i . )
I. JELENET.
Marci:
(bombö). István: Mit b ö m b ö l s z már m e g i n t ? Marci: Ezt a büdös latint n e m bírom megtanulni István: Hát csak ne bögj, hanem állj n e k i szaporán ! Marci: N e m bírom ! . . . Segíts nekem ! István: D e h o g y segítek N e k e m se se gített senki, m i k o r elsős v o l t a m . É n is a m a g a m erejéből b o l d o g u l t a m . Marci: ( ő g ) S e g í t s ! István: Ne jajgass a fülembe, hanem tanulj ! Marci: N a g y o n nehéz !! István: N a n á , majd könnyü! N e k e m is nehéz volt, mégis megbirkóztam vele és foikü dntu-m m g m a n g / - d i k ^ e Marci: De t b u k t á l h a r o n s ^ o r . T a v a l y is ismétlő vnifál. htván: F o g d be a csőröd I T e ehhez nem értesz 1 Marci: T e m e g a h t i n h o z nem értesz, m e i t ha é n é n é l , a k k o r meg is tudnád ne k e m magv arázni. István: T a c s k ó 1 H o g y én nem értek a l a t i n h o z ? Csak úgy k ö p 3 m az egészet. j
Marci:
I g e n , azért
buksz
meg mindig
latinból! S z a m á r vagy hozzá, azért nem tudsz segíteni. István: M i vagyok é n ? M o n d d még egyszer. Marci: S z a m á r , szamár. htván: N o , ezéitsz kapsz egy m e l l p o r t , te c s i r i b i s z l i ! N e . Marci: Jaj, j ^ j (fut az asztal körül). II. JELENET.
Papa: M i van itt ? M i ez ? István: S e m m i p . p a , c*ak magyarázok a M a r c i n a k , mert igen n t h é z n e k i .
Papa:
M i nehéz ?
Mwci: A latin ( b ő g ) . Én n e m is bírom m e g t a n u l n i Én k i m a r a d o k az i s k o l á b ó l . Én úgyis soffőr akarok lenni A Spitzerék soffőrje se t u d latint. És a Pista sem a k a r segíteni. Papa: N o és mért n e m segítesz a k i s öcsédnek ?
István: Én nem s e g í t e k ? H i s z
éppen most akartam a fejébe verni. Különben is papa, én nem lehetek a M a r c i i n s t r u k t o r a . E n g e m , hogy úgy mondjam, teljesen igénybe vesznek a saját tanulmányaim. M o s t is meccsünk van az V . osztállyal. M a r mennem is k e l l . N e k e d f o g a l m a d
1927.
Napsugár
május 15.
sincs arról Papa, hogy m e n n y i munkát ad az embernek a gimnázium. Már el is k é s t e m . Kezitcsókolom ( e ) . III. J E L E N E T .
Papa: Hát m i az Marcikám, m o n d d m i t nem é r t e s z ? Marci: (szepegve) Ezt az egész buta latint. A deklináció egy nagy b u t a s á g ; m i n d i g m á s a szó vége. Azt én nem ér t e m . A magyarban száz szónak is egy a v é g e , a l a t i n b a n pedig egy szónak is száz a vége. Ez butaság. A szavak m e g n e hezek. Azt se t u d o m megtanulni, hegy narrat, meg azt se, hogy fabulis (szepeg). Papa: (vigasztalja) N o ne sírj fiacskám, meg t u d o d te ezt t a n u l n i ! Marci: ( b ő g ) D e nem t u d o m ! N a g y o n n e h é z ! É s butaság. Én k i m a r a d o k az i s kolából, a s o f ő r n e k nem muszáj g i m n á z i u m b a járni! Papa: ( g o n d o l egyet) H m . T e M a r c i . Nézd, m i ez ? Marci: (érdeklődve) E z ? Ez egy tíz koronás. Papa: (kedvesen) T e M a r c i , t u d o d m i t ? H a nekem fölmondod hibátlanul a latin leckét, tied ez a tízkoronás. Marci: (gyanakodva) D e . . . de i g a z á n ? N e m csapsz b e ? Papa: Igazán. Ide teszem az asztalra a d d i g is. T a n u l j , aztán, ha kész vagy a leckével, szólj be értem és m a j d kikér dezlek. ( E l m e g y . ) IV. J E L E N E T .
Marci:
(Nézegeti a pénzt. Fölveszi, l e teszi. T a n u l ; ledobja a könyvet. Odamegy a pénzhez. M e g i n t tanul, ülve, fekve, asz talra ülve, lábát fölrakva, sétálva, halkan, darálva, énekelve.) Papa, papa, t u d o m már a l a t i n t ! V
5. oldal.
Marci:
(büszkén) Persze, hogy t u d o m ! Kérdezd csak. Papa: N o m i a z : Föld.
Marci: Papa: Marci: Papa: Marci: Papa: Marci: Papa: Marci:
Terra. Iskola.
Schola.
Mese.
Fabula.
Elbeszél. Narrat.
Tanító.
Magister. Papa: Jól van kis f i a m . Jeles! Marci: Enyém a tíz k o r o n a ? Papa: T i e d fiam ! Persze, hogy a tied ! Hanem most nézz ide. M i e z ? Marci: (szepegve) Az ? P i p a s z á r ! Papa: (kiabálvá) Igen, p i p a s z á r ! Es holnaptól kezdve ezzel a pipaszárral fogsz k i k a p n i , ha nekem egy hibát is ejtesz a leckéidben ! M e r t ha tíz koronáért meg tudtad t a n u l n i , a k k o r meg t u d o d tanulni ingyen is, különben lesz n e m u l a s s ! M e g értetted. ( E l ) Marci: Igenis p a p a ! (félre) K i t o l t v e lem a f a t t e r !
(Függöny.)
Magyaros köszöntő. Isten h o z o t t ! M i l y nemes üdvözlet, Ember embert, ha ekként k ö s z ö n t g e t ! I s t e n v e l e d ! A szó ha szívből jő, I m á n k sem szebb, m i n t ez a köszöntő. Leányok, f i ú k ! H a m i n d i g így köszöntök, Kedvére lesztek Istennek,
embernek.
JELENET.
Papa: M á r t u d o d ? N o m o n d d föl hát fiacskám! Marci: schola, schole, scholez, scholaz, scholam. Papa: B r a v ó ! N a g y s z e r ü ! A szavakat is t u d o d ?
Ne habozz! Cselekvésre lelked ha ösztökél, Sokáig ne habozz a jó tettel! Mert az ösztön oly hamar elmúlhat, Hogy a jó tett szándéka elakad.
6.
Napsugár
oldal
1927.
máj. 15
Puci életiskolája. (Folytatás).
Ne légy haragos. V i p l a k Vince, tg. III. o. f.
C s ú n y a d o l o g az, h a Valaki haragszik, F é l r e v e s z i magát, S m á s s a l n e m törődik. A k i durcáskodik, N e m hallgat a szóra, Bizony annak kevés A sütnivalója. L é g y csak mindig jókedvű, Figyelmes é s k e d v e s , Mert az i l y társaság Lehet csak kellemes.
A ló. Irta:
Fisch Bella.
Gyí te ló, gyí fakó, L á b a d o n a patkó, Hátadon a n y e r e g , J ó l megül a g y e r e k . De hát m é g a h u s z á r ! Porzik h á r o m határ, Ha fölkap lovára, Tüzes paripájára. P o m p á s d é l c e g állat, Mint a villám szállhat; A hintóval szalad; Teherrel is h a l a d .
A feleszmélt macska oda persze nem követhette. Szörnyen röstelte, hogy kifo gott rajta a máf már elintézett kis rág csáló s vérben forgó szemmel környékezte meg búvóhelyét. Hiába erőlködött a szek rény alá bújni, sehogy sem tudott. Az egyszerre óvatossá lett Puci most már élesen figyelte kínzójának minden mozdu latát. Amidőn az ellenkező oldalon ismét azzal kísérletezett a macska, hogy a szek rény alá jusson, a kis egér felhasználta az alkalmas pillanatot és egy gyors irammal az egérlyukban termett. Ott a megriadt családot fogvacogva ta lálta. Úgy reszketett valamennyi, mint a nyárfalevél. Puci látásán azonban felélén kült a család. Testvérei sorban sajnálkoz tak rajta, édes anyja pedig örömkönnye ket hullatott. Aztán jogos szemrehányást tett neki szófogadatlanságáért. A megkínzott Puci végighasalt a puha kócon. Még pihegett, de a szemében már ott dévajkodott ismét a huncutság. — Sose sajnálkozzatok — mondotta kesernyés mosollyal. — Kutyabajom sincs! A magam részéről örvendek annak, hogy már túl vagyok rajta. Engem macska többé el nem ér, azt elhihetitek nekem. Én már jól tudom, kicsoda, micsoda fajzat. De nektek még lesz hozzá szerencsétek. Saját kárán tanul az egér is. Az igazi tanulság a közvetlen tapasztalat. Én sajnállak titeket, akik egy veszedelmes, de fontos élménnyel szegényebbek vagytok nálamnál. Közben a csúful járt macska azzal vi gasztalódott, hogy nyakon csípett egy gödhös egérnagyapát, akit elvénült beteg lá bai már nem menthettek meg a fenevad üldözése elől s azt vitte el nyafogó fiai nak. Mivel azonban még vakok voltak az istenadták, nem becsülték sokra a hozott játékszert, csupán az orrukat fintorgatták el jóízű sejtéssel. Ezt látván az anyjuk, fejébe harapott a félholt zsákmánynak és kidobta a családi fészkéből. Puci első életiskolájának tanpénzét az öreg egér éle tével fizette meg.
1927. máj
Napsugár
15.
A
7. oldal
májusfa.
A liba. Ici-pici fecske
Kis libuskám zöld kabátos,
Szállt le az ereszre,
Sárga mellényes liba ; Oly vigan megy a mezőre,
Fészket rakott alája. Kész a pici fészek
Mintha menne lakziba. 9.
És a kicsikéknek V a n ott meleg tanyája.
Zöld füvecskét, lágy füvecskét T ö m begyébe, csfp, csip, csip ! Majd a Zsitva friss vizéből
Jó anyamadárka
I s z i k rája, pity, pity, pity !
Szerte-szét a tájra R e p k e d , férget gyűjtöget,
Pehely tollát lemellesztjük
Kicsinyjeit csip, csip,
Vánkosba, meg dunyhába,
Etetgeti estig,
És a libát elfogyasztjuk
lm : a madárszeretet !
Szent-Mártonnak napjára.
U. Szabó J .
U. Szabó J .
Némelyik vidéken kedves népszokás divatozik: a májusfa, vagy májfa. Május elsején, kora hajnalban, minden legény belopózkodik a menyasszonya udvarába és a lány ablaka előtt felállítja a májusfát C s e n d b e n , titokban, hogy a lány csak akkor vegye észre, mikor reggel kinéz az ablakán. V a n is ám öröm, boldogság! Minél szebb, minél nagyobb és minél virágosabb a májusfa, annál jobban örül a lány. A kedves figyelem jól esik neki és mindjárt kitalálja, hogy ki lepte meg v e l e .
Napsugár
8. oldal
Egy új Nap. Gyanútlanul jártok-keltek, mit sem sejtve végzitek napi 'munkátokot, játékotokat s nem tudjatok, milyen nagy-nagy dolog történt. Honnan is tudhatnátok ? Nem történt semmi, ami rendes életbeosztástokat zavarna. Nem tűnt fel szemetek előtt semmi új, semmi szokatlan, amely ből a nagy dolog megtörténtéről tudomást szerezhetnétek. Pedig csak nagy dolog az, ha egy az eget kutató tudós csillagász — új napra talál! Elvégre abban se lenne éppen semmi rendkivüli. Van az égen elég Nap, de ezek közÜl csak egyetlen egy érdekel minket közelebbröl. Az, amely naponta kél és nyugszik s közben mint nagy fé nyes tányér vonul végig az égbolton. Azért érdekel minket, mert minden jó sorunk tőle származik. Ha beszüntetné világát, ha tüze nem melegítené többé földünket, vége volna életünknek is. Ez a Nap éltetőnk és jótevőnk. A többi nap már nem oly fontos nekünk. Nem is nevezzük közönségesen napnak, hanem álló csillagnak. De az álló csillag és a Nap között semmi lényeges különb ség nincsen. Csak éppen távolabb van tőlünk a csillag. Ezért is látszik kicsinek, ezért tűnik fel gyenge fényével csak oly időben, amikor el nem nyomja a Napunk erős világa, tehát éjjel. De csak akkor, ha tiszta az égbolt s felhő nem takarja. Millió és millió csillag ragyog ránk derült éjszakákon : megannyi távoli Nap világit a rengeteg magasságból. Némelyik nagyobb a mi napunknál. De valamennyi izzófonó, tüzes. A nagy messzeségből érkező fénye azonban legyengül, mire hozzánk ér s csak úgy látjuk, mint valami lobogó gyertyalángot. Pedig esztendők kellenek, amig e távoli napok fénye hoz zánk érkezik. Annál gyorsabban jut el Földünkre a mi Napunk fénye. Nem kell hozzá csak nyolc perc. Mert a mi jótevönk, éltetőnk, fentartónk „csak" 150 milló kilométerre van tőlünk. De, hogy a nagy eseményre rátérjek, be kell jelentenem, hogy egy amerikai udós olyan Napra talált, amely vala
1927. május 15.
mennyi eddig ismert Napnál nagyobb; mellette a mi Napunk csak olyan, mint az öreg tyúk mellett az egynapos csibe. Ezt csak úgy állapította meg, hogy oly messzelátóval kémlelte az eget, amelynek két és fél méter az átmérője. De még igy is olyannak látta, mint mi látnánk szabad szemmel 250 méter távolságból a 20 fil lérest. Ennek dacára is megmérte, helye sebben kiszámította nemcsak azt, hogy milyen nagy, hanem azt is, mekkora tá volságra van tőlünk. Hát ez nagy csoda. Lehet, hogy azért, lehet, hogy másért „Mira" nak keresztelték el már a régi csillagászok az új Napot, azaz Csodacsil lagnak. Kitűnt, hogy jól választották meg a nevét. A Mira csodáira azonban csak most akadtak. Nos, ide hallgassatok ! Ez a Mira olyan távol van tőlünk, hogy fénye csak 175 év múlva érhet hozzánk. Vagyis mindazt, amit rajta, belőle látunk, nem az a Mira, amely ma van hanem az, amelyik száz hetvenöt évvel ezelőtt volt, amikor még ükapátok élt. Más szóval, ha ebben a pillanatban szétrobbanna a Csodacsillag, még 175 évig nézhetnék, figyelhetnék a csillagászok, holott már nem létező csil lag lenne. Hát magában véve ez is elég csoda. Kilométerekben kifejezve a követ kező számot kaptuk: 1700 000,000 000,000 (ezerhétszáz billió.) Ennyi a Mira távol sága mitőlünk. Az új Nap — mint már elárultam — nagyobb a mi Napunknál. Átmérője há romszázszorosa Napunk átmérőjének. Ha a Mira nem volna olyan óriási nagy és anyaga agyag vagy tészta lenne, l,300 000 darabakkora gombócot gyúrhatnánk belőle, mint a mekkora a mi Napunk. Tudjuk, hogy a Föld a Nap körül ke ring, mint a körhinta lova forgó tengelyárboca körül. De még nagyobb távolság ban kering körülölte egy másik bolygó: a Mars is. Nos, a Napunk, a Földünk sőt szomszédunk : a Mars is belehelyezve a Mirába úgy elférnének benne, hogy a keringésüket is elvégezhetnék, anélkül, hogy az óriási égitestből kiérnének. Hát ez is csoda ! Mira eszerint az égbolt királynője ; a
1927.
május
Napsugár
15.
legtitokzatosabb, legérdekesebb jelensége a felettünk elterülő csiilagtengernek. D e sajnos, életének napjai, helyesebben é v milliói már megvannak számlálva. Az öregedés jeleit viseli magán. Már nincsen fehéren, h nem vörösen izzó állapotban. Ez azt jelenti, hogy kihűlő félben van s néhány millió esztendő múlva m a j d eltű nik fényes pontja a ragyogó csillagten gerből. Szóval, a nagy mindenség óriásai sem örök életűek. Ők is megöregszenek, el tűnnek, meghalnak, m i n t az ember — azzal a különbséggel, hogy a m i g egy átlagos emberöltő 60—70 esztendő, egy „Csillagöltő" ugyanannyi évmillió. — s s —
H o g y a n születik a csirke? A t y ú k a n y ó ráül A tojásra, Három hétig nincs is Mozdulása. S a tojás fehérje, A sárgája, Z a v a r o s é s lágy lesz, Mint a kása. A z élet csírája A melegtől Bent a t o j á s v á r b a n Föléled, föl. S megeszi a k á s á t Nől a csontja, Hús é s toll rakodik Rá a csontra. Három hét alatt a Kása-pépbül E g é s z takaros kis Csirke készül. Ezalatt bent elfogy Minden falat, Feszegeti hát a Tojásfalat. Pici c s ő r e fúr, tör, A d d i g fárad, Míg színét n e m látja É világnak.
U. Szabó
9. oldal.
fgyelem Pajtikák! Örömhírt közlünk veletek kedves kis pajtikáink ! A Napsugár valamivel több ször fog megjelenni! Nem minden else jén és 15-én, hanem minden második vasárnap. Igy tehát egy fél évben nem 12 szám iesz, hanem 13 A z előfizetők igy jól járnak, mert az utolsó számot ingyen kapják. Látjátok pajtikák, néhányan sze reztek uj előfizetőket és máris kaptok a Napsugártól ajándékot.
A bölcs Salamon király ítélete.
J.
Salamon király, — amint jól tudjátok — kitűnt bölcs ítéleteivel. E g y alkalommal két beduin ment el hozzá ítéletet k é r n i : „Vándoroltunk a s i vatagban és elérkeztünk egy oázishoz. Hát ott feküdt egy vándor, a k i az éhségtől n e m birt már tovább menni. Ennivalót kért tőlünk. A k k o r m i ketten összeraktuk az ennivalóinkat. Nekem volt 30 datolyám, a társamnak pedig volt 18 szem datolyája. A 48 szem gyümölcsöt most szétosztottuk háromfelé. A vándor megköszönte az élelmet és a 16 szem datolyáért átnyújtott nekünk 8 d r b aranypénzt. Szép j u t a l o m , de nem bírunk rajta megosztozkodni. Ó bölcs király, oszd szét közöttünk bölcs ítéleteddel igazságosan." Salamon elgondolkodott és megtalálta az igazságot. Hát t i pajtikák, hogyan osztanátok e l ! írjátok m e g !
10. oldal
Napsugár
Négylevelű lóhere. u k i , K u k i , L u k i , C u k i négy jóbarát M i v e l m i n d i g együtt vannak, tréfából négylevelü lóherének nevezik a bandát. Hetenkint kétszer elcsava r o g n a k , szabadnapos d é l u t á n o k o n . Rosszat ilyenkor n e m csinálnak. Hallgatják a madárdált, az erdőben, m e g lesik a m ó k u s v i d á m u g rándozását, kémlelgetnek madárfészek után s virágcsokrot kötnek hazaindulóban. H o g y mulatságosabb legyen az együttlé t ü k , m i n d e n k i n e k kész mesével a fejében szabad a kirándulásokon résztvennie. Ilyenkor egészen kedves történetek, sőt tréfás elbeszélések is szőnyegre kerülnek. H a valakinek m o n d ó k á j a nem sikerül, azt tréfából eldöngetik. E g y a l k a l o m m a l meglestem egy i l y e n meseelőadásukat. Kezdte a M u k i : — A z egyik gyerektől kérdezi a tanitó, miféle beszédrész: l u s t á l k o d n i . A gyerek azt m o n d j a melléknév. A tanitó k i j a v í t j a : cselekvő szó vagy ige. A gyerek nem t u d b e l e n y u g o d n i . „ H á t cselekvés a l u s t á l k o d á s ? " kérdezi s a tanitó nem t u d v á l a laszolni. Ez tettszett. A gyerekek megtapsolták. Folytatta a K u k i : — A tanitó egy koronát tesz az asz talra. A k i olyat kérdez, amire ő nem t u d megfelelni, megkapja a koronát. A gyere kek kérdeznek A tanitó könnyedén m e g felel. Jelentkezik a M ó r i c . „ T a n í t ó úr ? M i a különbség köztem és az angol t r ó n ö r ö k ö s között ? " A tanitó úr m o s o l y o g , de válaszolni n e m t u d . S e m m i , — m o n d j a a M ó r i c k a , — mindketten koronát v á r u n k . Hát erre is felzúgott a helyeslő taps. L u k i a következő m e s e m o n d ó : — Most mondjátok meg ti, mi a k ü lönbség köztem és a piszkavas között ? Senki sem tudott helyes választ a d n i . — M o n d meg ! K ö p d k i ! kiálltották. „ S e m m i , — m o n d t a L u k i — egyikünk sem tud zongorázni." K i s híjja v o l t , hogy el nem döngették.
1927. máj. 15.
„ H a l l j u k most C u k i t , " kiáltotta a j 5 k e d v ü társaság. C u k i is találós kérdést adott f e l : — M i a z ? V a n négy lába, nem t u d j á r n i . V a n szeme és nem lát. N é m a i s , vak is, de azért olyat u g r i k , m i n t a pozsonyi d o n t e m p l o m tornya. S z ü n e t A gyerekek egymásra néztek, de hiába t ö r i k a fejüket. — M i t g o n d o l koztok t i szamarak ? Hát t u d a torony ugorni ? Erre C u k i t alaposan elpáholták. Pedig az ő tréféja sikerült a l e g j o b b a n .
A ravasz földosztás. Négy
testvér
örökölt
egy nagy
darab
földet, melynek ilyen alakja v o l t :
Hogyan
osztották
f e l , ha azt akarták,
hogy m i n d e g y i k ü k n e k egyforma
nagyságú
és egyenlő alakú terület j u s s o n ? Törjétek rajta a fejeteket és írjátok m e g a szerkesztő bácsinak,
m i t sütöttetek k i !
( A megfejtést a következő számban m e g találjátok).
T a n i t ó : Micsoda vétket követtek J ó zsef bátyjai, m i k o r öccsüket 2 0 ezüst pénzért eladták ? Móricka: kit, hogy nagyon olcsón adták e l . A z új
folyó.
A f ö l d r a j z i n ár magyarázza, h o g y B é csen keresztül a kis W i e n folyócska f o l y i k . A kis Géza nem figyelt és m i k o r a következő órán kérdik t3Ie, h o g y m i f o l y i k Bécsen keresztül, persze n e m t u d j a . Tanárja segíteni akar. Hát a W W - W . . . Erre a kis Géza büszkén kivágja : V í z . vezeték.
(Fisch Bella és Benö-töl.
1927.
Napsugár
15.
11.
oldal
Itt van egy jól felszerelt gazdasági udvar. V a n rajta emeletes ház, m a l o m ,
víz
máj
torony, szeszgyár, galambdúc, m i n d e n , a m i csak egy nagy gazdaságban jó és hasznos. A tulajdonos igen gazdag ember lehet. M e g is kérdeztük hogy kié ez a szerelt udvar. A z t felelték, h o g y ez
nem
egy
szerkesztő bácsinak azonban a n n y i a gondja,
emberé, hogy
vannak a tulajdonosok és elfelejtette a nevüket is.
hanem több tulajdonosé. A
elfelejtette Talán
szépen f ö l
azt is, hogy
valamelyik
ügyes
hányan pajtika
megtudná m o n d a n i , h o g y k i k a tulajdonosok. írjátok m e g a szerkesztő bácsinak.
ket megölt é s megette. 1474 ben Flaconban hasonló bün miatt szintén halálra ítéltek egy disznót. Mindkét disznót kötél által való halálra ítélték s az ítéletet egy külön erre a célra készült akasztófán h a j tották végre. Sejtitek-e pajtikák, hány iskola v a n a Csehszlovák köztársaságban ? Megijedtek, olyan sok ! 20 883 darab iskolában h i r d e t i k a tudást, emberi jóságot és hazasze retetet. Ebben a számban bent van a 17 főiskola, 352 középiskola és 18 653 elemi iskola, a többi p e d i g polgári és szakisko la. A tanulók s z á m a 2,256 588 Ezek k ö zött 118 561 magyar tanuló v a n .
A
gyilkos
állatok
ellen
a
középkorban, különösen Franciaországban, formálisan pört indítottak s a legtöbbször elmarasztalták őket Így 1499-ben halálra ítéltek Parisban egy bikát, amely dühében egy tizenkétéves leánykát úgy felöklelt, hogy rövid idő múlva belehalt. Az ítélet kötél által való halál volt s a bikát csakugyan fölakasztották. — D i l l e város levéltárában megvannak egy disznó e l leni pör iratai. A disznó egy kis g y e r m e
Figyelmeztetés a földrengés e l ő t t . A legutóbbi nagy földrengésnél, amely Rhodos szigetét látogatta meg, nem pusztult el egyetlen ember sem. Ennek magyarázata, hogy úgynevezett előrengé sek voltak, melyek figyelmeztették az e m bereket a bekövetkező veszedelemre. Ilyen előzetes jelzés nem ritka, sőt majdnem m i n d e n esetben megtörténik. 1868-ban H a v a i szigetén közel kétezer rezgést érez tek. 1 8 7 0 - 7 3 ban a görögországi földrengéseknél m i n d e n harmadik másodperc ben éreztek egy rezgést. A San-Francis cóban 1906. április 18 án l e z a j l o t t f ö l d rengésnél, amely egy perc és öt másodperc alatt több m i n t hétszáz embert pusztított el és 400 millió dollár kárt okozott, a jelzett n a p o n 51 lökést éreztek. A z első lökések gyöngék s ez szerencse, mert igy az emberek könnyebben menekülhettek meg.
i
t i . oldal
Napsugár
1927. május 15.
N o lássuk pajtikák, m e n n y i r e fejlett a megfigyelő k é p e s s é g t e k : 1. és 2. számú rajzban az első p i l l a n a t b a n nem vesszük észre, hogy elülről v a g y hátulról látjuk-e a kezet m e g a lábat. A többi rajzban is ilyen kételyek lehetnek, ha n e m figyelmesen nézitek. Feleljetek a következő k é r d é s e k r e : 1 . számú r a j z : Jobb vagy bal k é z ? M i é r t ? 2. számú r a j z : Jobb vagy bal l á b ? M i é r t ? 3. és 6. számú rajz? Jobb vagy balszem ? Miért ? 4. számú r a j z : I n n e n van-e a hüvelyk u j j , vagy t ú l ? M i é r t ? 5. számú r a j z : E g y m á s o n , vagy egymás mellett tartja-e a l á b a k a t ? M i é r t ? 7. számú rajz : E g y vagy két ember kezei ? Miért ? 8. számú r a j z : Csimbók bácsi megye-e vagy j ö n ? 9. számú r a j z : Lötyög Pongrácz a falon i n n e n vagy azon túl m e g y e ? M i é r t ? l0. és 10b számú r a j z : M e l y i k pohárba nem látok bele és m e l y i k v a n magasab b a n m i n t a szemem ? Rajta detektív királyok, munkára 1
Kapatos úr: ( A fél holdra néz.) M i c s o d a zsivány nép l a k i k i t t ! Még a h o l d n a k is ellopják a felét. (Viplak Vince).
Lakó:
( A h a r m a d i k emeleten n y a k o n csípi az a b l a k o n bemászó t o l v a j t ) Csak h o g y m e g vagy gazember. Tolvaj: Csendesen u r a m , mert alvajáró vagyok és ha feltalálok ébredni, l e p o t t y a nok az utcára. (Viplak Vince.)
Móricka hazamegy az iskolából és b ü s z kén m o n d j a : — N o m á m a lefőztem az egész osz tályt 1 Egyesegyedül én t u d t a m csak v a l a mit 1 — É s m i t ? — kérdezik otthon nagy boldogan. — A telefonszámunkat 1 — felelt az okos Móricka. (Kuster Rózsi és Gyuri)
Tanár: G y u r i , m o n d j egy hasznos házi „Miért kell két l-lel i r n i , hogy szellem?" M e r t eggyel kevés lenne; hárommal w
m e g már s o k ! "
(Lalák Károly).
állatot.
Gyuri: A könyv-moly. (Godavszky János).
Napsugár
1927. május 15.
Miért sír a Petike Ilyen keservesen ? T ö r ö m rajta a fejemet, De n e m t u d o m m é g s e m Aha, ahá, t u d o m m ó r ! Azért sír e g y e r m e k , Mert a k e d v e s Napsugár, ö h o z z á n e m jött m e g •
Kitüntetések. S c h u l z Fülöp
Stern A n d o r
Csiba Laci
Csiba Lali
s z e r e z t e k egy-egy uj Kinevezzük
őket
a
előfizetőt.
13.
A róka és a íyukanyó. „Szép jónapot t y u k a n y ó Eljöttem vizitbe. N a g y o n kíváncsi v a g y o k A z új kis csirkékre i" „Borzasztóan örülök, H o g y i g y megtiszteltél, De m é g j o b b a n örülnék, H o g y h a m á r is m e n n é l ! M e g v a g y u n k m i nélküled Ravasz r ó k a b á c s i : A te barátságodra N e m v a g y o k kivácsi !" X
Mi
?
Napsugár
„ P e p i p i p a pupu p p
•(H!*S3 ;o>iiv*j
tí
egycsillagos pajtikájának. és: Halló P a j t i k á k ! A kitüntetések már elkészültek. Gyönyörű selyemszalagon ezüst csillagok. A legközelebb már szét is küldjük a kitüntetett pajtikáknak, hogy tűzzék ki, büszkén viseljék, mint ügyes ségük és szeretetük elismerését.
©Mai
Ha
egy
papagáj fűieségül vett színesebb
kakadut,
szép
X i
ppi."
A E * J >s>of)
szin^s
tolíu
egy még szebb és hogy
fotspk
hivr.i
gyöngyházszinü pompás t o l l ú f i o l á j u k a t ? F e l e l e t : Egyiket P a p á d u - n a ^ « m á sikat
Kakagáj-nak.
