DA RN Ó Z S E L I 2009. december 23.
S Z Ó H A R A N G DSZ0906.p65
2. évfolyam 6. sz.
A pólya és a jászol Az angyalsereg ezt mondja a pásztoroknak: „Ez lesz nektek a jel: Kisdedet találtok pólyába takarva és jászolba fektetve.” (éjféli mise evangéliuma) Csodálatos az Isten, hogy milyen egyszerû szavakkal milyen nagy valóságokat tud kifejezni!… És úgy tudja megmondani, hogy ezeket az egyszerû szavakat a megnyitott lelkûek is megértsék. A pólya a most megszületett gyermeknek öltözéke. De nem a messiásé. A messiást – ha gyermeknek is várták – hatalommal teli gyermeknek várták. Izaiás próféta írja: ”Megszületik a Gyermek, eljön közénk az Isten fia. Kezében hatalom…. Hatalmas Isten õ, a jövendõ országok megalkotója, a béke fejedelme.” A második zsoltárban pedig a születõ messiás mondja bele a történelembe az õt szülõ isten szavát: ”Fiam vagy, ma adtam életet neked. Kérd tõlem, és örökségül adom a népeket neked… vasvesszõvel verheted õket, és mint a cserépedényt összetörheted.” Ismét Izaiás prófétától hallhatták a pásztorok: „Hírnökei hangos szóval kiáltanak, és mindenki boldogan látja, hogy megmenti népét az Úr.” A pólya jelként való alkalmazásával Isten abból az akkori elképzelésbõl akarta kiemelni õket, amik a fenti idézetek nyomán születtek a választott nép köztudatában. Nem egy csodálatos képességeket és jelenségeket mutató gyermeket kell nekik keresniük, hanem egy síró, az emberi létezést éppen, hogy elért gyermeket. A jászolra viszont az angyal kimondja a lelõhelyet is. A jászlat barmok etetésére használják, éppen ezért istállóban a helye. A tékozló fiú nyomorának mélyén az állatok eledelére vágyódott. Jelezve azt a nívót, amire leszáll a bûnnek kitett ember. Így a jászol az emberi mélypont jelképe ameddig a megváltó is leszáll, hogy a barmok eledele helyett magát, kegyelmeit, eszméit és egész életét kínálja fel táplálékul. Akárcsak a kereszt is szimbóluma az emberi mélypontoknak: a bûnnek, a szenvedésnek, megalázottságnak és erkölcsi megsemmisülésnek, amiket Krisztus magára vett megváltó szeretetbõl. A jászol és a pólya nem ábrándította ki a pásztorokat, sem amikor hallották az angyaloktól, sem amikor látták a kiáltó szegénységet. Hittek az angyaloknak és az angyalok szemével néztek a jászolban fekvõ pólyásra. A hitben mi is az angyalok szemét kapjuk kölcsön. Aquinói Szent Tamás azt mondja: „a Hit teszi láthatóvá a szemmel nem láthatókat.” Az angyalok szemét kell kérnünk karácsonykor, hogy a jászolban fekvõ kisdedben felismerjük megváltónkat. De ez a hit kell ahhoz is, hogy az egyházban is észre vegyük a mindig újjászületõ titokzatos testet, noha talán még csak a pólya és a jászol jeleit hordozza. Dr. Galla Gábor
Darnózseli minden kedves lakójának áldott, békés karácsonyt, boldog új évet kíván a település önkormányzata!
1
Az idei év adventjének elsõ gyertyagyújtója községünkben a nagytiszteletû Mangasi Sihombing úr, Indonézia budapesti nagykövete volt. A szép adventi gondolat után, az Indonéz esten a nagykövet úr elmesélte, hogy néhány napja több ország diplomatája volt a vendége a rezidencián. Elmesélte a jelenlévõknek, hogy õsszel a Szigetközben és Darnózselin járt, s akkor kapott egy felkérést, hogy elvállalná-e, egy kis falu adventi ünnepén az elsõ adventi gyertya meggyújtását. Õ természetesen boldogan mondott igent. Nagykövettársai elõször kicsit mosolyogva, de érdeklõdve nézték; majd folytat-
ta, hogy sajnos nem õ az elsõ, akit erre a megtisztelõ feladatra már felkértek, mivel 2007 - ben - a fogadáson szintén jelen lévõ Juliusz Janus érsek, apostoli nuncius (Vatikán állam nagykövete) volt Darnózseliben az elsõ gyertya meggyújtója. Ezután a többi diplomata megkérdezte õket, mi van ebben a kis faluban ahová ilyen prominens személyek járnak? A válasz egyszerû volt. „Oda kell menni, meg kell nézni, érezni kell az emberek hitét, szeretetét.” Néhány nap és szent karácsony napját ünnepelhetjük. A Szentírásban Péter apostol így buzdít: „Urunkat, Krisztust szentül tiszteljétek szívetekben, legyetek mindig készen rá, hogy mindenkinek megfeleljetek, aki csak kérdezi, mi az alapja reményeteknek.” ( 1 Pt 3,15) Hogyan lesz szent a karácsony? Gyökössy Endre bácsi, a tudós pedagóguslelkész szerint: „Ha szentnek tartjuk Jézus Krisztust a szívünkben és ha készen állunk mindenkor számot adni mindenkinek, aki számadást kér tõlünk a bennünk élõ reménységrõl.” Így szent lesz karácsony ünnepe, de nem csak a napja, néhány meghitt perce vagy órája, hanem egész életünk, sõt mi magunk is. Kegyelemmel teljes áldott Szent karácsonyt és békés, boldog új évet kívánok minden kedves olvasónak, közösségünk minden tagjának és minden jószándékú embernek! Fazekas Zoltán polgármester
2009.12.16., 20:32
2
DARNÓZSELI SZÓHARANG
Mikulás az iskolában
Iskolánk tanulóit a korábbi évekhez hasonlóan idén is meglátogatta a Mikulás. A krampuszaival érkezõ Nagyszakállút vidáman, énekszóval várták a gyerekek, akitõl apró ajándékot is kaptak.
Óvodai Lucázás! Régi szép hagyományaink hosszú ideig feledésbe merültek, Cél:aahúsvét község segítése! talán kivétel és afejlesztésének karácsony. Óvodánkban igyekszünk ápolni a helyi hagyományokat. A karácsonyi ünnepkörhöz hozzátartozik a lucázás, a regölés, betlehemezés. A középsõ csoportosokkal községünkben útrakelve, fehér lepedõkbe burkolózva, szalmával megtömött zsákokkal Lucázni indultunk. Köszöntõ rigmusokkal, jókívánságokkal halmoztuk el a Körjegyzõségben, a Takarékszövetkezetben, Orvosi Rendelõben, Postán, Béke Termelõszövetkezetben és a boltokban dolgozókat. Termékenység varázsló mondókákkal, énekkel kívántunk a háziaknak egészséget, bõséget: „Luca, luca kitty-kotty, kitty-kotty, galagonya kettõ, három. Ha nem adnak szalonnát, levágom a gerendát. Ha nem adnak körtét, elviszem a Böskét!.. Annyi pénzetek legyen, mint égen a csillag! Akkora kolbászotok legyen, mint a Duna hossza, Annyi csirkétek legyen, mint földön a fûszál!”
Dicsõségtábla az Egészségügyi Szolgálatnak Nyár végén a regionális ÁNTSZ felkérésére a praxis vastagbéldaganat-szûrõ modellkísérletben vett részt. Kiváló munkájuk elismeréseként 2009. november 7-én Budapesten dr. Falus Ferenc országos tiszti fõorvostól dicsõségtáblát vehettek át. Gratulálunk és további munkájukhoz sok erõt, kitartást kívánunk! Fléner Nikolett védõnõ
DARNÓZSELI SZÓHARANG
Darnózseli Önkormányzatának hivatalos lapja Felelõs kiadó: Fazekas Zoltán polgámester. Szerkeszti: Takács Edit, Dr. Tóth Zoltán. Technikai szerkesztés: Böröndi Lajos • Megjelenik kéthavonta• Ingyenes kiadvány Nyomás: Palatia Kft. Gyõr. Viza u. 4. • Felelõs vezetõ: Radek József üv. igazgató
DSZ0906.p65
2
Nincs új a nap alatt Nincs nálunk a bölcsek köve, s a magyar közigazgatás megoldásaiban még mindig csak kullog a versenyszféra mögött. Persze oázist teremteni ebben a sivatagban pénz nélkül nagyon nehéz, de talán nem lehetetlen – ha az ember nem tehetetlen. S hogy az ötletadó Kovács Péter volt e vagy az az amszterdami barát, aki vacsora közben kért idõt, hogy este videokonferencián számolhasson be fõnökének számítógépe elõtt ülve, nos már magam sem tudom. De egy biztos. A skype rendszer használata jövõbe mutató, költséghatékony és modern megoldás. Ez a rendszer gyakorlatilag egy interneten keresztüli élõszó- és írásbeli kapcsolatteremtés lehetõségét alapozza meg, amelynek segítségével gyorsan, ingyenesen létesíthetnek munkakapcsolatot egymás között a kollégák, a hivatalok munkatársai, az intézményeink dolgozói. Értelme? A munka lényegesen gyorsabbá, átláthatóbbá, ellenõrizhetõbbé és hatékonyabbá válhat. Költséget takarítunk meg a késõbbiekben telefon elõfizetések lemondásával, telefonálások mellõzésével, idõt spórolhatunk magunknak ha gép mögül intézzük teendõinket, s nem rohanunk intézménybõl intézménybe, benzinköltséget, ha nem kell mindenért ide oda autózni. A versenyszférában és a magánéletben már régen meghonosított módszer csupán a közigazgatástól idegen. Maga a rendszer nagyon könnyen tanulható, használható, a benne rejlõ lehetõségek talán még elõttünk is ismeretlenek. Emlékszem, az elsõ videó beszélgetésre Ildikóval, Darnózseli Óvodavezetõnkkel, egymáson nevettünk, s azon, ahogyan a mögöttünk álló kolleganõk ismerkedtek a rendszerrel. S miért is ne tarthatnánk munkaértekezletet ezen a rendszeren, miért is ne kapcsolódhatna be Marovics Géza a SZIG-VÍZ irodából a mi beszélgetésünkbe, végezve közben bokros teendõit a „vizügyben”? dr. Tóth Zoltán, körjegyzõ
Citrom-vakcina Minden hétfõ reggel találkozunk. Munkaértekezlet polgármester urakkal, intézményvezetõkkel. Találkozunk és ötletelünk. Problémák érkeznek, feladatok vannak, megoldások születnek. Egy ilyen hétfõ reggeli kötetlen beszélgetés alkalmával került szóba a szülõk félelme, a gyógyszergyártók lobbija, a H1N1 problematikája. Van, aki fél, van, aki hisz, van, aki próbál s van, aki elutasít. S a helyes út, mint olyan talány, az ellenoltóanyaggal kapcsolatban még nincsenek tapasztalatok. Kételyeket eloszlatni nem tudunk, de legalább megpróbáltunk a magunk módján segíteni a gyerekeinknek. A Cvitamin tartalmú citromos tea – szemben az iskolatej akcióval – talán népszerûbb kezdeményezés, és talán egy kicsit megnyugtatóbb megoldás, megoldási kísérlet mint az ismeretlen oltóanyag használata. S hogy lesz-e eredménye? Nos, akit megóv a bajtól, sosem tudja meg miért is maradt egészséges. No és azt sem feledhetjük, hogy aki naponta elfogyasztja a 2 dl citromos teát, nem feltétlen menekül meg az influenzától. Mégis úgy gondoljuk, hogy a saját kereteinken belül tettünk azért, hogy gyermekeink egészséggel vészeljék át ezt a nehéz idõszakot. dr. Tóth Zoltán, körjegyzõ
2009.12.16., 20:32
DARNÓZSELI SZÓHARANG
3
Egy estére Indonézia Darnózselibe költözött Újra vendégünk volt Mangasi Sihombin úr, Indonézia budapesti nagykövete Jótékonysági est az Óvodánk javára Mint az már olvasható volt a Darnózseli Szóharangban, de a Kisalföldben is, októberben meglátogatta községünket Mangasi Sihombin úr, Indonézia budapesti nagykövete. Ekkor sok minden mellett arról is szó esett, hogy a követség a kulturális csoportját elhozza Darnózselibe, ami november végén lesz az adventi gyertyagyújtást követõen az óvoda javára rendezendõ jótékonysági est keretében. Tudtuk hogy a nagykövet úr nem egyedül, hanem feleségével Parodang asszonnyal, és egy a követség fõmunkatársai: Sudarjanto Tjitropsomo miniszteri konzul, Dwi Wahyu Wbowo miniszteri konzul, Patricia L. Silalahi kulturális
ügyekért felelõs követségi titkár kíséretében érkezik. Szinte napi kapcsolat volt a Hivatal és Fal Beáta követségi munkatárs, az örökmozgó tolmács között. Megindult a szervezés, plakátok meghívók készítése, értesítése a sajtónak, rádióknak, TV-nek, Ági néni örömére most idõben kiderült, hogy hány buddhista, hány muszlim, hány vegetáriánus na és hány minden evõ „körösztény” van a csoportban mert a vacsora így készül, ami a vendégeknek és a helyi szereplõknek készült, mint már több évtizede mindig., Volt is mindenkinek való, panasz nem lehetett. A munka is ki lett osztva: Pénteken egy apuka kisteherautójával a színpad alkatrészeit elhozza - vasárnap vissza is viszi a raktárba. Pista bácsi és Lajos bácsi vezényletével a közmunkások mindjárt fel is építik, majd vasárnap le is bontják. Fazekas Marci és Kovács Péti megcsinálják a hangosítást, elõször a gyertyagyújtásnál, majd pedig a színpadnál, Ági néni és Bokor Ildi néni pedig elkészítik a vacsorát, (4 féle fõétel, valamint saláták és számtalan zöldségféle legalább 80 fõre, na és bor Kajárpécrõl!) A darnói táncos fiúk és lányok a mûsor végén megterítenek, elkészítik a svédasztalt, a vacsora végén pedig elmosogatnak, rendbe teszik az általunk használt helyiségeket. November 28. Advent elõestéje. Az elsõ gyertyáját nagyon nagy érdeklõdõ sokaság elõtt Mangasi Sihombing nagykövet úr, egy sok nemzetiségû, sokféle vallású ország, evangélikus tagja gyújtotta meg. Este hat órakor pedig, a Sportcsarnokban megnyitotta „A misztikus és ezer arcú Indonézia Szigetközbe” c. estet. Elõször röviden bemutatta hazáját, Indonéziát, majd megnyitotta a kiállítást, ahol nagyon szép fotókon került bemutatásra Észak-nyugat Szumátra, a Toba tó és annak környéke; az indonéz gyermekrajzokon keresztül pedig a szülõföld, a mindennapi munka, az ünnepek. Gyönyörûek volta a batak törzs hagyományos szõttesei
DSZ0906.p65
3
az ulos-ok, és fantasztikus az ezer éves múltra visszatekintõ árnyjátékfigurák, a bivalybõrbõl készült wayang-okból összeállított kis bemutató. Ezt követõen a házigazdák az Õszirózsa Nyugdíjasklub Énekkara szigetközi népdalcsokorral, majd egy igényes és nagyon szép több szólamú darabbal, a zeneiskolásaink közül Hábereiter Aliz, citerajátékával az AMI Népzenei Csoportja pedig egy pattogós rábaközi zenei csokorral nyûgözték le a vendégeket. A néptáncosok három remek koreográfiával a vendégek és a közönség csodálatát is kivívva, most is sikeresen ledolgoztak 12 kg-t a színpadon. Ezt követõen egy misztikus és lenyûgözõ egy órában volt részünk, amikor is a követség táncosai batak, szumátrai, jávai táncokat és zeneszámokat adtak elõ. Ilyenkor fájdul meg az ember szíve, hogy ezt a mûsort még egy kis fénytechnikával ezerszer varázslatosabbá lehetett volna tenni. De ne kicsinyeskedjünk. Örüljünk, hogy legalább ilyen „kultúrház” lehetõségünk van. Akik a mûsort végignézték, azok hatalmas élményvilággal töltõdhettek fel. Sokunk számára még a szomszédos országokba való eljutás is csak álom, hát még a messzi távol-keleti Indonézia. Hát most itt volt. Itt volt képekben, tárgyakban, zenében hús-vér táncosokban. Hallhattunk meditatív gamelán zenét, számunkra is lábmozgatásra serkentõ batak dobzenét, bambusz-xilofont. A mûsor végén a házigazdák megköszönve ezt a fantasztikus estet, megajándékozták a nagykövet urat és a követséget, s õk pedig megköszönve a meghívást, szintén ajándékaikkal– magyar nyelvû indonéz mesekönyv, Indonéziáról, az indonéz kultúráról szóló könyvekkel kedveskedtek. Nagykövet úr pedig az Óvodának, a „Meseváros – Tündérkert” további kialakításához 500 dollárt adományozott. Jó volt hallani, fogadni a nézõk, darnóiak, más településekrõl érkezettek csodálatát, köszönetét a mûsorért. Jó volt házigazdának lenni. Köszönet mindenkinek, akik segítették ezt a nem mindennapi mûsort Darnózseliben megvalósítani. Fazekas Zoltán, polgármester
Megújult a tehenészet Igazi karácsonyi ajándékot kaptunk a sorstól. 2009. december 1jén adtuk át a darnói majorban található megújult, korszerûsített tehenészeti telepünket. Uniós forrás, hitel és saját tõke segítségével sikerült kialakítani egy olyan modern, minden igényt kielégítõ telepet, amely a korszerû állattartást oldja meg. Egyfelõl kellett 3 készíteni egy 5100 m -es befogadó képességû, szigeteltfalú hígtrá3 gya tárolására alkalmas tavat és egy 4000 m -es szigetelt vasbetonfalú szilárdtrágya-tárolót is építettünk. Ennek a bekerülési értéke mintegy 130.000.000,- Ft. Ez kényszermegoldás volt, e nélkül már nem lehet ilyen volumenû állattenyésztést folytatni. Ezzel biztosítva van az alattunk lévõ vízbázis minõsége. A beruházás második része a telepbõvítés, amely 3-4 dologból tevõdik össze. 40 férõhelyes BAU-MATIC rendszerû fejõház épült elõváróval, szociális épülettel. Átalakítottunk egy magtárt is 160 férõhelyes tehénistállóvá. Az istállóhoz és a fejõházhoz útrendszert építettünk, a meglévõ 1959-ben épült létesítményeinket pedig felújítottuk. A beruházásunk ezen része 270.000.000,- Ft-ba került. A beruházás reményeink szerint hosszú távon biztosítja a vállalkozás stabilitását, az itt élõ emberek munkáját és családjaik megélhetését. dr. Tóth László, Darnózseli Agrár ZRT.
2009.12.16., 20:32
4
DARNÓZSELI SZÓHARANG
„Áldd meg Urunk asztalunkat!”
Jeles Napok a konyhában, az asztalunkon. Szent Karácsony ünnepére
A karácsonyi asztalra, köré, mellé helyezett tárgyaknak a néphit különösen nagy jelentõséget tulajdonított. A karácsonyi asztalra terített abroszt a tavaszi munkák kezdetekor vetõabrosznak használták, hogy a termés bõ legyen. Kenyérsütéskor a teknõ letakarására sütõabroszként használták, hogy a kenyér megkeljen. Az asztal alá legtöbbször széna, szalma, termény magvak kerültek. Az ünnep elmúltával a termény magvakat a baromfinak adták, hogy több legyen a tojás. A szénát megetették az állatokkal, a szalmát pedig alájuk vetették, hogy egészségesek legyenek. A szalma házba kerülésének másik oka a betlehemi jászolra való emlékezést szolgálta. A család munkavégzõ eszközeit is az asztal közelébe helyezte, hogy a következõ évben hatékonyabban tudjanak vele dolgozni. A karácsonyi asztalt legtöbbször Vízkeresztkor szedték le. A karácsonyi asztalra helyezett ételeknek különös jelentõséget tulajdonított a néphagyomány. Mind a család egészségét volt hivatott megõrizni. A karácsonyi ételek étrendje böjtös volt, de sokat és sokfélét ettek, hogy a következõ esztendõkben elegendõ ételük legyen. Úgy gondolták, ha karácsonykor halat, tököt, mákos tésztát, babot, borsot, lencsét esznek akkor a következõ évben sok pénzük lesz. Jász-Nagykun-Szolnok megyében a böjti ebédhez 7 fogás tartozott: pálinkaivás, fokhagymanyelés, habart bableves, mézes-mákos csík, aszalt szilva, aszalt alma, sütõtök, dió. Pereszlényben (Felvidék, Lévai járás) a karácsonyi vacsora 21-féle eledelbõl állt össze: hal, bableves, mákos guba, derelye, túrós galuska, ostya, dió, alma, fokhagyma, vöröshagyma, méz, aszalt szilva, bors, szõlõ, sült tök, fehér kenyér, mákos és diós kalács, bor, pálinka. A családtagoknak mindenbõl kellett enni-inni. Elsõ fogásként az ostyát mézzel, borssal, fokhagymával ették, amit az alma követett. Annyi felé vágták, ahány családtag volt, hogy továbbra is összetartsanak. A karácsonyi dióevés mindenütt szokás volt. A dióval teli tálat a család körülülte, majd sorban mindenki választott. Az ép egészséges dió jó egészséget, míg a sérült rossz dió betegséget jelentett. A dió jelentette a gyerekeknek a játék örömét. A földre tett diót körülállták. Sorban gurították a diójukat, és akié eltalálta, ezé lett a kitett dió. Ha nem sikerült a találat, az õ diója is a földön maradt. A karácsonyi ételek maradékát, a “karácsonyi morzsát” nagy becsben tartották, mágikus gyógyító eljárásokra használták. A Palóc szokás szerint a morzsát egy zacskóba kötve az istállóba akasztották, hogy az állatokat megvédje a rontás ellen. Sok helyen minden étkezésnél a gazda az ételekbõl egy keveset külön tányérra tett, a halottak, az égi madarak számára. No de most hagyjuk a néprajzot, nézzük, mit készítsen a háziasszony az ünnepi asztalra. Borleves (szentestére böjtös étel, nem kimondottan gyereknek) (Elkészítési idõ: 15-20 perc) Hozzávalók 6 személyre: 1 l fehér asztali bor, 0,5 l víz, 10 csapott evõkanál cukor, 1 citrom leve és hámozott héja, kis darabka fahéj, 2-3 szegfûszeg, 2 teáskanál liszt, 6-8 tojás sárgája. Elkészítés: A bort a vízzel, a citrom levével, hámozott héjával, a fahéjjal és a szegfûszeggel felforraljuk úgy, hogy az egész felszíne habos legyen, de forralva ne fõzzük egy-két percnél tovább, mert elmegy az ereje és az íze. Egy másik fõzõedényben a tojás sárgákat a cukorral és a liszttel keverjük habosra, s a forró bort, folyton kevergetve, elõbb cseppenként, majd egyenletes sugárban öntsük hozzá. Tegyük a tûzre, s habverõvel kevergetve addig forraljuk, míg a leves besûrûsödik. Átszûrve, csészékben tálaljuk. Tehetünk rá tejszínhabot, de adhatjuk pirított kiflikarikákkal is. Orjaleves (Elkészítési idõ: 2,5 óra) Hozzávalók: 1,20 kg húsos sertéstarjacsont vagy karajcsont, 20 dkg sárgarépa, 70 dkg zeller, 70 dkg petrezselyemgyökér, 70 dkg gomba, 5 dkg karalábé, 7 fej hagyma, só, 2 gerezd fokhagyma, 1 zöldpaprika, 1 db paradicsom, néhány szem egész bors, néhány szem szegfûbors, néhány szerecsendió-virág, pár szál, vagy egy csipet sáfrányos szeklice, ha nincs
DSZ0906.p65
4
kurkuma is jó, 10 dkg lúdgége tészta az igazi, 1 evõkanál ételízesítõ por. Nálunk még két szem krumpli is van benne, a gyerekeknek. 1-2 szem kockacukor az ízek kidomborítására. Elkészítés: A csontokat nagyobb darabokra vágjuk, leforrázzuk, majd hideg vízben feltesszük fõni. A zöldségeket megtisztítjuk, kis hasábokra vágjuk. Ha a csont vize felforrt, megsózzuk, bezöldségeljük és megfûszerezzük. Hogy a levesünk szép tiszta legyen, lassú tûzön fõzzük készre. Ha kell, utána ízesítjük. Közben a tésztát bõ, sós vízben kifõzzük. A húsos csontokat külön tálban, ecetes tormával kínáljuk. A frissen reszelt házi-torma az igazi. Hargitai sertésborda (Elkészítési idõ: 75 perc) (kicsit macerás, de annál fölségesebb) Hozzávalók: 50 dkg sertéskaraj, 12 dkg zsír, 10 dkg vöröshagyma, 30 dkg sertéshús, 3 g törött bors, 2 g majoránna, 15 dkg füstölt kolbász, 4 db savanyú káposztalevél, 20 dkg füstölt szalonna, 80 dkg savanyú káposzta, 1 csomó kapor, 4 dkg liszt, 4 dl tejföl, só. A sertéskarajból négy egyforma nagyságú 10-12 dkg-os szeletet vágunk, enyhén kiveregetjük és megsózzuk. Kevés zsírban a hússzeleteket elõsütjük, majd félretesszük. A sütésbõl visszamaradt zsírban finomra vágott vöröshagymát üvegesre pirítunk, hozzáadjuk a ledarált sertéshúst, sóval, törött borssal, majoránnával ízesítjük és megpároljuk. Amikor kihûlt, négy részre osztva a hússzeletek tetejére halmozzuk, erre tesszük a vékony szeletekre vágott füstölt kolbászt. Ezután savanyú káposztalevelekbe burkoljuk, és vékony zsineggel átkötjük. A füstölt szalonnát apró kockákra vágjuk, lábasba téve kiolvasztjuk, hozzátesszük a kimosott, szálas savanyú káposztát, megsózzuk, kevés vízzel felengedjük, és a tetejére rakjuk a káposztába burkolt hússzeleteket. Lefedve, nem erõs tûzön készre pároljuk. Ezután a hússzeleteket kiszedjük, a zsineget eltávolítjuk. Az apró káposztába keverjük a megvágott kaprot, és tejfölös habarással sûrítve, néhány percig forraljuk. Tálaláskor a káposztára helyezzük a káposztalevélbe burkolt hússzeleteket, kevés tejföllel leöntjük és friss, vágott kaporral megszórjuk. Ha sikerül, az egy igazi karéj friss házikenyérrel, mennyei. Ajánlott ital: Gróf Nagyrédei rosé Tiszai pityókás ponty (Elkészítési idõ: 60 perc) Hozzávalók: Kb. 1 kg. tisztított ponty, 30 dkg. karikára vágott leveszöldség, õrölt fûszerkeverék( csipetnyi babérlevél, mokkáskanálnyi kakukkfû és fehér bors), olaj, 3 dl. fehérbor, 2 dl. húsleves (lehet kockából készíteni), gomba, mustár, vaj, liszt. Elkészítés: Megtisztítunk, felszeletelünk (ha mélyhûtöttbõl készítjük, hagyjuk felengedni), kb. egy kilónyi pontyot, és besózva egy óráig állni hagyjuk. Kiolajozunk egy tûzálló tálat, beleterítjük a karikára vágott leveszöldséget, meghintjük õrölt fûszerkeverékkel (babérlevél, mokkáskanálnyi kakukkfû, fehér bors), és leöntjük 3 deci fehérbor, 2 deci húsleves (leveskockából!) és egy kiskanál mustár keverékével. Ráfektetjük a halszeleteket, mindegyikre egy-egy kapribogyót teszünk, és meghintjük 10 deka finomra vágott gombával. A tálat lefedjük. és a sütõben lassú tûznél kb. egy óráig sütjük. Végül a halszeleteket óvatosan forró tálra tesszük, visszamaradt levét 3 deka vajból meg egy evõkanál lisztbõl készült világos rántással besûrítjük, és a halra öntjük. Hasábburgonya körettel tálaljuk. Rangeenah (szentföldi recep) elkészítés 25 perc Hozzávalók: datolya, mandula, liszt, vaj, fahéj (õrölt). Elkészítés: A datolyát kimagozzuk, a mag helyére egy-egy szem mandulát teszünk és egy tálon szépen elrendezzük. A lisztet vajon enyhén barnára pirítjuk, hozzá keverünk egy kis fahéjat, s egy kanállal megöntözzük ezzel a rántással. A végén még lehet rászórni egy csipetnyi fahéjat. Cukor nem kell, mivel a datolya amúgy is édes. F. Hegyi Ágnes és Fazekas Zoltán
2009.12.16., 20:32
DARNÓZSELI SZÓHARANG
Karácsonyi elmélkedés Az adventi várakozás végéhez érve a karácsonyi elõkészületek gyorsan ideérnek. Szorgoskodunk, hogy az ünnepekre minden idõben elkészüljön és rendben álljon . Szentestén a közelgõ ajándékozás izgalma és öröme kipirosítja arcunkat, de az évrõl évre ismétlõdõ ünneplés veszélye, a rutin, a fásultság is belopódzhat az otthonunkba és a szívünkbe. Könnyen felületessé válhatunk, ha a cselekvés elvonja a figyelmünket. Ezért átsiklunk az ünnep igazi értelmén és jelentésén. Nem halljuk meg az ünnep üzenetét! Álljunk meg egy pillanatra! Szakítsunk idõt egy pislákoló gyertya fényénél, és engedjük, hogy a csendben megérintsen minket a karácsony melege. Mert karácsony a megtestesült Isten születésének ünnepe. Aki nem puszta fogalmak és elvek világában éli meg, hanem megtestesült formában, vagyis tettekben mutatja ki a szeretetét. Igen, tettekben ! Tegyünk jót egymással, emberek, ne hagyjuk, hogy ez az anyagias világ elvakítson bennünket! Amikor feltétel nélkül és odaadással tudunk szeretni, a környezetünk is részesedik belõle. Minden ilyen részesedés által csökken a távolság Isten és az ember között. És ekkor észrevesszük, hogy mi vagyunk a leggazdagabbak mert bennünk él Isten. Nem valahol fent és lent, nem távol és közel, hanem velünk. Itt és most velünk! Errõl szól karácsony ! Aki ezt megérzi, az Istennel kapcsolatban áll, vele és benne él, mint Jézus élt a világban! Köszöntök minden Kedves Darnózseli Lakost, kívánok Áldott Karácsonyt és Boldog, Békés Új Esztendõt! Tonomár Lászlóné
A köztisztaság fenntartása A Képviselõ-testület 2009. október 22-én megtartott testületi ülésén rendeletet alkotott a köztisztaságról. A rendelet megalkotásának célja a község tiszta, esztétikus képének, a környezet rendjének és tisztaságának kialakítása, fenntartása és védelme volt. A rendelet a köztisztaság fenntartásával kapcsolatos feladatokat, kötelezettségeket és tilalmakat a helyi sajátosságoknak megfelelõen rendezi. Az ingatlan tulajdonosára, tényleges használójára számos feladatot ró: ingatlan tisztántartása, zöldfelületének gondozása, rovar- és rágcsáló mentességének biztosítása, a gyom és gaz kiirtása, járda tisztántartása, járdára kinyúló ágak és bokrok megfelelõ nyesése, a hó eltakarítása, síkosság megszüntetése, árkok tisztántartása, csapadékvíz elfolyásának biztosítása stb. A rendelet szól a szórakoztató, vendéglátó és árusító helyek, üzletek, intézmények feladatairól és a vásárok, búcsúk, sport- és egyéb rendezvények tartása idején irányadó szabályokról. A közterületre tilos terméskövet, autógumit illetve más hasonló tárgyat kihelyezni a balesetveszély megelõzése miatt. A közterületet meg kell kímélni a szennyezõdéstõl, ezért tilos ott jármûvet mosni, olajcserét végezni. Szennyezõ anyagot csak olyan módon szabad szállítani, hogy a szállításból semmi ki ne hulljon, por és csepegés ne keletkezzen. Szemetet, hulladékot csak az arra a célra rendszeresített szeméttartóba lehet helyezni. Aki a rendeletben foglalt kötelezettségeket, szabályokat, tilalmakat megszegi, 30 000 Ft-ig terjedõ pénzbírsággal sújtható. A köztisztaság fenntartása elsõrendû közegészségügyi érdek, ezért ennek elõmozdításában mindenki köteles hathatósan közremûködni, a szennyezõdést, fertõzést eredményezõ tevékenységtõl, magatartástól tartózkodni. dr. Cseh Szilvia
DSZ0906.p65
5
5 Arcok Darnózseliben
Bertalan Jánosné (Tóth Etelka)
Álmaimban a hivatalban dolgozom Várakozunk. Karácsony közeledik. Bátrabban álmodozunk, fakult emlékek színesednek. Ülünk Etuskával – mindenki így ismeri, szólítja -, beszélgetünk. Régi kukorica-, tollfosztó estéket emlegetünk, melyek kései hangulata vezérel bennünket. Az ünnep közeledtével elkerülhetetlen, hogy megkérdezzem, mirõl emlékezetesek karácsonyai. Elõtte azonban kirajzolódik elõttem egy élet. Ekkor gondoltam arra, lám naponta találkozunk emberekkel, köszönünk, s az arc mögötti ember mégis ismeretlen marad. Most kirajzolódott elõttem egy teljes élet, s írásomban megpróbálom e portré karaktereit papírra vetni. - Tõsgyökeres darnózseliek vagyunk, felmenõim, s én is itt születtem. Édesapámat kétéves koromban háborúzni vitték. Hét évi szibériai fogság után tért haza. Idegen ember állt elõttem, s bevallom, kicsit féltem tõle, egy évig alig mertem szólni hozzá. Szerettem az iskolában, könnyen, s jól tanultam. Akkoriban nem volt könnyû továbbtanulni. Elhatároztam, nem adom fel, tanulni akarok, fogok. Erre 18 éves koromban nyílt lehetõség. Gyors- és gépírást tanulhattam. Másodéves voltam, 1960-at írtak akkor, megkértek, hogy helyettesítsek a községi tanácson hat hónapig egy kismamát. A vége az lett, hogy ittrekedtem. Szerettem a hivatali munkámat. Intéztem az emberek ügyesbajos dolgait, átéreztem gondjaikat, bajaikat. Úgy érzem, vissza is kaptam azt, amit adni tudtam, kedveltek, szerettek. Levelezõ tagozaton elvégeztem a közgazdasági technikumot, 1965-ben érettségiztem. Sokrétû, sokféle munkát végeztünk, az emberek állandóan jöttek-mentek. Négyen álltuk a sarat, vidáman tettük a dolgunkat, összetartottunk. Iskola, óvoda, vízmû, tûzoltószertár, orvosi rendelõ, 1975-ben teljes körû összeírás és új népesség-nyilvántartás… Az építkezések „ házilagos” szervezésben, kivitelezéssel készültek. Rengeteg tennivalónk akadt, s gyõztük is lendülettel, erõvel, kitartással… Munkámat elismerték, több alkalommal kitüntettek. Tanfolyamokat végeztem, 1977-ben anyakönyvvezetõi szakvizsgát tettem. Az anyakönyvvezetõi teendõket nyugdíjazásomig végeztem. Ennek színes pillanatai voltak az esküvõk. Összesen 104 párt adtam össze, megannyi izgalom, emlék. Férjemmel a helyi kultúrcsoportban ismerkedtem meg, s 1965-ben kötöttük össze sorsunkat. Nyugdíjasok is szinte együtt lettünk 2003-ban. Kertészkedünk, télen olvasgatok, rejtvényt fejtek. Szívesen kézimunkázom – még tanító nénimtõl, Manci nénitõl tanultam. Varrogatok, pulóvereket, zoknikat, sálat kötögetek elsõsorban unokáim számára. Sokat segítettem, segítek nevelésükben. Sokszor jönnek hozzánk, s ezzel örömmel töltik meg napjainkat. Álmaimban gyakran a hivatalban vagyok, együtt szeretett munkatársaimmal. Negyvenkét év után nehéz az elszakadás. A karácsonyaim? Mind szépek, megannyi öröm, sugárzás. A gyermekkoriak a legemlékezetesebbek. Egyszerûek voltak, mégis felejthetetlenül gyönyörûek. Este hat órakor csengõszóval jött a „Jézuska”. Apa, anya, kishúgom… együtt voltunk, boldogok, nevettünk, énekeltünk, kártyáztunk, játszottunk. Együtt mentünk az éjféli misére. Gyermekeinknek, a két lánynak titokban készítettük elõ a Szentestét. A férjem fát díszített, én süteményeket sütöttem, a gyerekek a Jézuskának írtak. Este 6 órakor jött, hozta az ajándékokat. Együtt örültünk. A lányok felnõttek, családot alapítottak. Jelenleg is este 6 órakor találkozunk Eszternél, a nagyobbik lányomnál. Együtt a szûkebb család (11-en vagyunk). Géza, a vejem halászlét fõz. Vacsora után hozzánk jönnek, utána kisebbik lányomékhoz, Évához megyünk. Így a „Jézuska” háromszor jön. Mit kérnék a Jézuskától? Egészségesek legyünk, s szeretném gyermekeim, s majd unokáim is a mostani nehéz évek után megtalálnák boldogulásukat, örömüket családban, munkában, hivatásban. Ugyanezt kívánom 2009 karácsonyán szeretett falum valamennyi lakójának.
2009.12.16., 20:32
6
DARNÓZSELI SZÓHARANG
○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○
Sorozatszerkesztõ: Fazekas Zoltán Kedves Olvasók! A fenti címmel indított sorozatunkban másodikként Zenker Katalin író mutatkozik be. Néhány mondat magamról 1944-ben Budapesten, átlagos polgári családban születtem. Németes hangzású nevem apai ágról való, hajdani osztrák származású õseimre utal. Ám számomra legalább olyan fontos, hogy édesanyám és elõdei magyar származásúak. Egész pontosan Szigetközbõl valók. Errõl tanúskodik a Mosondarnó bejegyzés anyám születési anyakönyvi kivonatában. Õ azonban a harmincas években elkerült szülõfalujából, de azóta is élnek ott, ill. a környezõ falvakban rokonaim. Ennek köszönhetõen gyermekéveimnyaraitszintekivételnélküldunaszentpálinagynénéméknél töltöttem. Csoda-e, hogy ezer szállal kötõdöm e vidékhez? Úgy tartják és magam is úgy vélem, a gyermekkori élmények nagymértékben hatnak ránk. Én is így vagyok ezzel. Azt gondolom, ebbõl ered nagy természet- és állatszeretetem. Nos, az én életem – a gyermekkort követõen – két egymástól különbözõ korszakra oszlik. Az egyik: rendszerszervezõi ténykedés vezetõ beosztásban a számítógépekre való átállásban, a hetvenes évek országos méretû fejlesztési programjának indulásától. Szerettem és több mint két évtizedig voltam ezen a pályán, számos szabadalmaztatott rendszert tudhatok magaménak. Ezen idõszak kori éveihez kapcsolódik elsõ házasságom és az abból született leánygyermekem. A másik az írás és képzõmûvészeté, amellyel a rendszerváltozás idején új fejezet nyílt az életemben. Részben saját akaratomból, részben sajnálatos családi események okán a sorséból. Ugyanis jól mûködõ cégem – több más céghez hasonlóan – kilencvenes évek elején megszûnt, és erre az idõre esik második férjem halála is. A kétségekkel teli hónapok kiölték régebbi szakmai ambícióim, és egyre inkább foglalkoztatott hajdani pályaválasztásom dilemmája, vagyis a képzõmûvészet. Rossz lelkiállapotom is egyre inkább afelé terelt. Képeket, szobrokat alkotni, beléjük vetni minden energiámat és érzésemet. A rossznak sajátos szerepe van a mûvészetben. Kisajtolja az emberbõl a képességeit. Soksok képet, szobrot köszönhetek neki. Festés közben kéretlenül elõjönnek a gondolatok. Úgy siklanak a fejben, akár a vásznon az ecset. Ezenközben érlelõdött meg bennem elsõ könyvem, amit továbbiak követtek. 1999-ben a Magyar Rádió által kiírt irodalmi pályázaton, „Különös ölelés” címû novellámmal elsõ díjat nyertem. E munkámat rádióra alkalmazva két ízben is elõadták. Ugyancsak ebben az évben került kiadásra „Madárka” címû könyvem. Majd 2003ban „Heltai Jenõ múzsája” címû regényem, amit az Óbudai Társaskör, valamint három TV csatorna külön mûsorban mutatott be. Legutóbb – 2009-ben – vagyis ez év tavaszán színháztörténeti könyvem jelent meg „Õfelsége a Színház” címen. Ez a József Attila Színházban, az ottani mûvészek közremûködésével nagysikerû, igen színvonalas mûsor keretében jutott az olvasókhoz. Említhetném még novelláskötetemet és más regényeimet is, de ezek még kiadásra várnak. Jelenleg „Résnyi fény” címû könyvem nyomdai elõkészítése van folyamatban. E munkám visszatekintés közel negyven év történelmére, családregény formában, a „kisember” perspektívájából. A történethez szorosan kapcsolódik az asszonysors, örömeivel és fájdalmaival, valamint a gyermeklélek rezdülései a világ csodáinak és furcsaságainak útvesztõiben. A regény jelentõs részében írok Szigetközrõl.
DSZ0906.p65
6
„Híres darnózseliek” Ars poeticámat néhány szóba tömörítve így fogalmaznám: … hogy mit hoz a holnap – jót vagy rosszat? Ne kutasd! Bármi legyen is az, törekedj, hogy emelt fõvel állva maradhass! Zenker Katalin Részletek a „Résnyi fény” címû könyvbõl „ ... Szigetköz, csodás világ! Ha arra járok, mindannyiszor megcsodálom. Szépsége Petõfi sorait juttatja eszembe: „… lenn az Alföld tengersík vidékén, ott vagyok hon, ott az én világom…” Ez meg itt az enyém…! Az én csodás világom. Ahol szebbnek látom az ég színét s a lombokét mint máshol, kékebbnek a víz partján virító nefelejcset. Elbûvöl a táj szépsége, amelyet elképzelni szegényesnek bizonyul a képzelet. E ritka pillanatban érzem, részese vagyok a nagy egésznek még akkor is, ha szerepem csak egyetlen dobbanásnyi a természet szívének lüktetésében, s jelentõségem nem több a víz felett táncoló szitakötõénél. Felemelõ érzés… – a természet és az ember egyûvé tartozásának magasztos érzete! Egyként volt ismerõs és más az Öreg-Duna is valahányszor megcsodáltam. Ismertem méltóságteljes vonulását s tompa zubogását, ahogy nekicsapódik az útját álló apró szigetecskéknek, félelmetes erõt sugározva örvénylõ mélységével. Mégis mindannyiszor valami újat véltem felfedezni a látványban, s a hangokban. Mindannyiszor más volt a sodródó vízen tükrözõdõ ég színe, s a monoton zubogást megszakító könnyed csobbanás. Ismertem a partjait övezõ ezüstszínû fûzfaerdõ sejtelmes zúgását, amiképp belesimul a víz különös zenéjébe. Ám az összemosódott hangokból olykor kihallottam egy-egy levél susogását is. Behunyt szemmel mégis úgy tûnt, tökéletes csend honol a tájon. Semmihez sem fogható érzés! Magával ragad, ugyanakkor valami megmagyarázhatatlan szorongást is kelt bennem a természet ezen elementáris erejû megnyilatkozása. A profán vadság szembeötlõ ellentéteként tárul elõ a becsatlakozó szelíd kis-Duna ág. Itt valóban csend volt a csend, puha, lágy amiként ráterült a vidékre. Csak néha-néha szakította meg halk csobbanás, ha egy kíváncsi hal feldobta magát a vízbõl vagy egy madár hangja, ha ijedten felröppent a bozótosból. Olykor vízicsibék népes családja, ha hangos szárnycsapkodásukkal felverték az erdõ csendjét a túlpartra igyekeztükben. A víz itt nem fitogtatta erejét. Hang nélkül folydogált, nehogy megzavarja a fölé hajló öreg fûzfák idõtlen nyugalmát. A partjait szegélyezõ ártéri erdõk buja növényzete ritkán látott madarakat és sokféle állatot rejtett. Gólya lépdelt a sekély vízben óvatosan, zsákmányra lesve. Nem hiába, mert megesett, hogy egy óvatlan béka felugorva az iszapból épp elébe tottyant. Fél lábon ácsorgó szürke gém kémlelt a távolba a partmenti fövenyen, s lába nem fáradt a hosszú percekig tartó ácsorgásban. De kristálytiszta vízben is akadt látnivaló, ha az ezüstös testû halak ide-oda cikázó fürge csapata a totyogósban idõzött. Kékjét az ég másutt nem mutatta ilyennek. A fény tükörré varázsolta a vizet, hogy a fák és bokrok fölé hajolva gyönyörködhessenek önmaguk szépségében. .. A nyári iskolai szünidõt szinte kivétel nélkül szigetközi nagynénéméknél töltöttem Dunaszentpálon, anyám szülõfalujától néhány településnyire. Kicsike falu volt ez, jó ha kétszáz lelket számláló, a Gyõrt és Mosonmagyaróvárt összekötõ útról letérõ-
2009.12.16., 20:32
DARNÓZSELI SZÓHARANG ben, szántóföldek és a kanyargó kis-Duna ág között megbújva. A fõúton közlekedõ autóbusz akkoriban még nem tért be ide. Így lovas kocsi vagy bicikli híján gyalogszerrel nem kis fáradtságba telt megtenni az oda vezetõ mintegy két kilométernyi utat. Az élet itt igazából búcsú idején pezsdült fel. Nagy sürgésforgás elõzte meg a jeles napot. A kocsmaudvar fölé lombsátrat emeltek, a cigányzenekarnak pódiumot, aztán kirakták a hosszú asztalokat és padokat a vendégek fogadására. Lázban égett a falu népe. Tisztára söpörték az udvarokat, hófehérre meszelték a házak oldalát. A lányoknak új ruhát varrattak, aztán jöhetett a tánc, s az eszem-iszom és az egy éjen át tartó vigalom. Amúgy csendes volt a falu. Csak a harang kondult meg délben, s az esti ima idején. És ugyancsak az jelezte a tûzesetet és búcsúztatta a holtat is esetenként más-más kongással. Hol jámboran hívogatva, hol szomorú kísérõjéül a gyászolóknak. Félrevert ijedt szavát szerencsére csak ritkán hallottuk, ha tûz ütött ki valamelyik háznál, vagy ha a toronyban ügyelõ a határban észlelt hasonlót. Néhanapján a dobos hangoskodott a hírek közreadásával. „Közhírré tétetik…” – kiáltott miután utolsónak jókorát sózott a dob fenekére. Ezt hallva az asszonyoknak nem lehetett olyan fontos dolguk, amit félbe ne hagytak volna. Nyáridõben fõképp belõlük tevõdött össze a hallgatóság, mivel a férfiak zöme a földeken dolgozott. Dobúnak…! – kapták fel a fejüket, és gyorsan félretolták tûzhelyeiken a fazekaikat. Indultukban megigazították magukon a kötényüket, a fiatalabbak meg a szoknyájukba kapaszkodó gyerekekkel együtt siettek ki az utcára. Én is nem egyszer köztük toporogtam izgatottan várva, hirdetie a hangos szavú ember a mozit hétvégére? A faluról falura járó motorbiciklis szórakoztató – csomagtartójában a képkockákat rejtõ tekerccsel – ugyanis nem minden héten jutott el ide a sok elígérkezés közepette. Ilyenkor a fiatalság számára nem maradt más program vasárnap délutánra, mint kicsinosítva magát, végigsétálni a falun. Az éltesebb korú asszonyoknak a házak elõtt padokon ülve mustrálgatni õket, netán pletykálkodni. A férfiembernek meg ott volt a kocsma kártyázásra, no meg az ügyes-bajos dolgok és a politika megtárgyalására. Mert ahogy a mondás is tartja, az igazán nagy gondolatok ott születnek. …„
2009. december 1-jétõl a vidéki ügyelet új helyre költözött!
A Bõrgyógyászat helyén a Mentõállomással szemben. A rendelési idõk és a telefonszám változatlan. Telefon: 96-217-712, 96-217-712
Hétköznapokon: délután 4 órától másnap reggel 7 óráig. Hétvégén pénteken délután 1 órától folyamatosan hétfõ reggel 7 óráig várják az akut betegséggel jelentkezõket!
Dr. Takács Julianna háziorvos
Iskolapadban a pedagógusok Augusztus elsõ hete óta különféle továbbképzéseken vesznek részt a tantestület tagjai, ahol felfrissítik, megújítják, kibõvítik ismereteiket. A képzések általában szünetekben, hétvégeken, valamint délutánonként vannak, amelyek mindegyike záródolgozattal ér véget.
DSZ0906.p65
7
7
Szórd szét kincseid - a gazdagság legyél te magad! November 27 –e a véradók napja szerte a világban, köszöntjük véradóinkat! Ez a nap különleges ünnep. Az emberség, az emberi szolidaritás és a felebaráti szeretet ünnepe. Ha felebaráti szeretetrõl beszélünk, akkor Önökrõl, véradókról kell beszélnünk. „Vér a vérembõl”, mondjuk szeretteinkrõl, gyermekeinkrõl, és Önök nem csak elvont, hanem fizikai értelemben is önmaguk egy részét, vérüket „áldozzák” fel embertársaikért. Könnyebb adni barátnak, rokonnak, könnyû segíteni annak, akit szeretünk. Önök az embert szeretik, ismeretlen embertársaikat. Ez az igazi humánum. Önök önzetlenül, köszönetet nem várva, nem ismerve, kik õk, vérükkel segítenek embereknek életben maradni. Adnak, és gyõztes az, aki adni tud. Ezért Önök világunk erkölcsi gyõztesei. Olyan korban mutatnak példát emberségbõl, amikor a szolidaritás elõnyeit, nyereségét mindenki elvárja, de adni kevesen képesek és akarnak. A véradók erkölcsi gyõztesek egy olyan világban, amikor sokak szemében a gyõzelem, a siker, a pénz vagy a hatalom, mikor a gazdagság sokak szerint privilégiumot és nem kötelességet jelent embertársaink iránt. Önök, kedves darnózseli véradók, példái az összetartásnak és a segítõkészségnek, egymás tiszteletének és elfogadásának. Hadd mondjak most tehát köszönetet a segítettek nevében az “áldozatért”, amit az érdekükben hoztak! Hadd mondjak köszönetet mindannyiunk nevében azért a szellemiségért, ami társadalmunkat jobbá teszi. Dr. Takács Julianna, a Darnózseli Vöröskereszt elnöke
Elmarad A tervezett véradó ünnepség anyagi lehetõségek hiányában elmarad. A Képviselõtestület a Vöröskereszt kérésére mindössze 40.000 forintot “szavazott” meg, amely nem teszi lehetõvé, hogy a véradók nagy táborát méltóképpen megvendégeljük, ezért terveink szerint az elsõ véradást követõen februárban fogjuk köszönteni véradóinkat! A Darnózseli Vöröskereszt elnöke
Fény az alagút végén Rengeteg bejelentés érkezik a hivatalba a kiégett, üzemképtelen lámpatestek miatt. Sajnos az áramszolgáltató a bejelentéseket iktatja, aztán van, hogy hosszú napok után tesz is a megoldás érdekében, és olyan is van, hogy újra tárcsázhatjuk a számát. Néha már tényleg nehéz idegekkel bírni a gépi hang által felsorolt menüpontok káoszát a vonal túlsó végén, vagy a tényleg ártatlan ügyintézõ x+1-ik ígéretét. Talán van megoldás. Egy kemény tárgyalássorozat végén szerzõdést kötöttünk az E.ON-nal abban a tárgyban, hogy 2010. I. negyedévében a község összes fényforrását kicserélik. A csere díjtalan, csupán egy megkötés van, 2013. év végéig nem cserélünk szolgáltatót. A lámpatestek üzemelési ideje 10400 óra, ez kb. két és fél év üzemelést jelent. Talán ez lesz a megoldás. dr. Tóth Zoltán, körjegyzõ
2009.12.16., 20:32
8
DARNÓZSELI SZÓHARANG
A fák szerelmese Telefonbeszélgetés Nagy Rolanddal Karácsonyhoz közeledve ajándékötletek után kutattam az interneten, ahol ráleltem a www.falidisz.hu oldalra. Ott szebbnél szebb, érdekesebbnél érdekesebb – ajándéknak is kitûnõ – drótfákat találtam. A készítõjérõl, Nagy Rolandról pedig kiderült, hogy darnózseli gyökerekkel rendelkezik. Mivel Budapesten él és ritkán jön Darnózselire, ezért telefonon kértem fel egy kis bemutatkozó beszélgetésre. Roland Mosonmagyaróváron született 1977-ben. Mivel édesanyja – Páli Csilla – darnózseli származású, a nyár egy részét mindig Darnózselin töltötte. Már óvodás-kisiskolás korában megvolt a fa szeretete, igaz, ez akkor még abban nyilvánult meg, hogy amikor hétvégenként meglátogatták a nagymamát – Páli Istvánnét –, õ titokban kiosont a pajtába és a nagyfejszével a télire eltett fát hasogatta. Szépen fát rajzolni édesapja tanította meg, de rajzkészségét nem fejlesztette a normál iskolai rajzórán kívül. Mosonmagyaróváron járt általános iskolába, azután a Kossuth Lajos Gimnázium 5 osztályos emelt matematika tagozatos osztályában érettségizett. Innen a Budapesti Mûszaki Egyetem gépészmérnöki karára jelentkezett, mivel mûszaki érzéke viszonylag korán megmutatkozott: nagycsoportos óvodásként édesapja mûhelyébõl a villáskulcs-készletbõl egyet elvitt az óvodába, és amíg a többiek játszottak, õ az összes asztallábrögzítést meghúzta, ami ki volt lazulva. A villáskulcs méretét valahogy egybõl eltalálta... 1995-ben egyetemi kollégiumi szobatársa hozott egy kicsi, vöröses színû drótból készült virágot, amit egy barátnõje készített neki. A következõ hétvégére kölcsön kérte, és elhatározta, hogy õ is teker egy csokor virágot drótból. Ahogy a szirmoknak megfelelõ dróthurkot hajtott, rájött, hogy ha a dróthurkot elkezdi egy irányban tekerni, egy ágacskát kap. Aztán tovább tekerve, hurkolva már nem is egy virágot készített el, hanem az elsõ kis fát. Egyre nagyobb, egyre realisztikusabb alkotások születtek meg kezei között. Mindegyik alkotást egyetlen szál hosszú drótból alkot meg, az egész fát elõre le kell rajzolnia, majdhogynem minden ágával együtt. A rajz és a leendõ drótfa mérete határozza meg, hogy milyen vastag drótból kell dolgoznia, és hogy nagyjából hány ága lesz a fának. A drótfák alapanyaga a rézhuzal, amely tekerés közben keményedik meg, ez adja a fa merevségét, így nincs szükség vázszerkezetre. Munkáit érdeklõdés veszi körül, újságcikkek, televíziós riportok készültek róla. Roland a Magyar Szabadalmi Hivatalban levédette az ötletét, a Magyar Mûvelõdési Intézet és Képzõmûvészeti Lektorátus pedig folyamatosan zsûrizi munkáit. Minden egyes mûvébe, a gyökérzetbe rejtve saját monogramját is elrejti.
DSZ0906.p65
8
Nagyon sok idejét köti le ez a hobbi, ami egyre inkább megélhetéssé válik számára. Nem csak az alkotások kitalálása, elkészítése, kiállításokon való megjelenése viszi el az idõt, hanem a weboldal, a katalógusok megtervezése is. Darnózselire évi 3-4 alkalommal jut el, és nagy örömére szolgál, hogy micsoda változásokon megy át a település. Véleménye szerint az új utak, a fõút, a kerékpárút nagymértékben javította a faluképet és a község megítélését itt a Közép-Szigetközben. A beszélgetést lejegyezte Takács Edit.
Sporthírek! A Darnózseli Sport Egyesület a 2009/2010-es bajnokság õszi fordulói után jelenleg a kilencedik helyen áll. Amikor elkezdõdött a bajnokság, az elvárásom az volt, hogy a csapat az elsõ öt hely között végezzen. Nos még messze a bajnokság vége, de úgy érzem, képes rá a társaság. 2003 óta vezetem az egyesületet, azóta próbáltam a helyi fiatalokkal és a darnózseli kötõdésû játékosokkal kialakítani egy csapatot, de sajnos nem sikerült. Ezért az eltelt évek és vele együtt a sikertelen szereplés is arra az elhatározásra késztetett, hogy vagy befejezem, vagy csak úgy folytatom tovább, hogy megerõsítem a csapatot! Ezért a nyár folyamán több új játékos és új edzõ is került hozzánk. Azok a játékosok, akik ideigazoltak szeretnek itt játszani. A helyi játékosok is elfogadták õket. Pár hónap alatt nehéz csapatot építeni. Ahhoz idõ kell! Kérem a szurkolókat, hogy legyenek türelemmel, ne szidják játékosainkat, az edzõt, lesz még jobb is a csapatjáték! Bajnokság alatt alakult ki a csapat, kevés edzõmérkõzést játszottunk. Sajnos tartalékcsapatunk nem úgy szerepel, ahogy vártuk. A tavalyi bajnokságban az elsõ csapatnál játszott 6-7 ember, aki most ebben a csapatban játszik. Igaz az edzések sem olyanok, ami elvárható lenne, de az edzéslátogatottság sem az igazi, tisztelet a kivételnek. Tervezem, hogy az iskolából a focizni szeretõkkel, és a most igazoltakkal egy fiatal csapatot alakítunk ki. Kérek minden olyan fiatalt, aki szeretne a Darnózseli SE-ben igazolt labdarúgó lenni, jelentkezzen! Hisz szükség van az utánpótlásra is! Szeretném, ha komolyan venné mindenki azt, hogy igazolása van, nem ingyen adják, nem pár mérkõzésre váltottam játékengedélyt! Sok “játékos” csak az igazolást aláírja, és nem jön a vasárnapi meccsekre. Az évi közgyûlést december 5-én tartottuk, ami egyben évzáró is volt. Az egyesületet az ügyészség vizsgálta. Néhány hiányosságot állapított meg, amit a közgyûlésen megtárgyaltunk, illetve módosítottunk. Köszönöm mindenkinek, játékosok, rendezõk, szponzorok, vezetõség, önkormányzat segítségét, támogatását! Jó szurkolást és várunk mindenkit a 2010. évi hazai és vidéki mérkõzéseinken. Békés Boldog Ünnepeket és Egészségben Gazdag Új Évet Kívánok mindenkinek a Darnózseli Sport Egyesület minden tagja nevében! Tonomár László, az egyesület elnöke
2009.12.16., 20:32
