Angyal Márió Testversek
Szenveddel mentéhez! Tokaji szemekkel, zengő neki szája, Jöttem erre nélkülem, miért a Tűzből, Lépteim lángok örökre mindvégig. Tízszer annyira vörös ruszki, mint nem elég csecsemőpenész. Az eső mossa el, jutalmam krétajelekkel, nincs én nekem! Miértezz mértékkel! Ezredes veszély alatt nyögő közös bálna. Hoci elegem vakgyémánt, eleven szőlő, néma hasnyál. Ki dúdol javaidban ellened hol veszélyt, Szeress, s kecses seggemre nászt lehel. Szemeddel nincs nekem, Velem egykorú gyomromban, nyomodban lengenek a szolid Muzsik. Megtöretlen nem elég lesz egy zavaros habok, Nekem közül az égig rég fölmerülő bíbor, Neked száján szűk a nyálvíz, Ormaim még tüze dúl ropogva. Kettőkor én is elmegyek, és világnak nem a csapongó, kékes úton, ím tünemény javak. Csendszabad lesz hol érzetek, Rettentő hevétől hol kapok? Vad varangyra, Szemeddel mentéhez tavaszra? E boldog méznek messzeható tüze, Villám sugárral fejti ki a homály. Tíz öléből ráta nyaka neki se fája, Alvilág nyomban kér dühének erőtlen, Nyakai szegi menését üdvös bűze. Ezer szájjal, és csoki jegyekkel, Fölhat az Évi utak emberekkel, S tovább halad még, mint ki nem egész korán,
Éltének a föld útjai vasával dúlva száguld. Jaj, te kis szüntelen! Ne hagyjál itt bűntelen! Nem bízom, hogy veszte, de ez lett a nyerte, Nekedcsiga seszája. Henyélve, lenyelve. Lehet, hogy mégse megteszem. Rettegve kel nincsen a fukar, És már csak mér én félti, ha látja őt. Termett lélek és az Igen testté lett! Mér én legyek hozzám, aki maki?! Sőt, minden hada igaz dicséri, S eltéve gőgös lekvárjait untalan. Szavamra zajos árját rest földre, gőzén túl, messze szeretkezve!
Mi elvileg Én arról beszélek inkább, mint te! Vörös turogárok, néma barnák. A boldog néha rám, Mint néma esernyő, Úgy látszott, hogy selyemhernyő, Úgy játszott, hogy mafül velem, Én meg bőszve mind lenyelem. Gyehenna festék, tessék, ám díványod, mit lehetne bajongva kesergő. Rántott szívem, nem késő rút fellege, vesztére törekszőt, üzemi nyár. S üzeni új szót, reményt halva. Betűkkel mondom, nem holnap, mint aludt tej, halld a szívem, hogy medve, idétlen szépsége. Meghidegült nézem hova mész, könnycsepejtve várom már, hogy sok legyek nekem. Magamhoz érzelem fűz sem gyötrelem. Rajongom engem, remektelen, kérem magam, üljek mellém, Lassan megfogom kezem,
s ajkaim örökcsókba forr velem. Már vénülő kezemmel fogom meg a szemedet, már vénülő számmal eszegetem mindened! Nem hinyajda lássd a gonoszt! Nyelvileg. Mi elvileg!
Hat Judit Csimbókos kozákkucsma, rajta irha, Kitaposott arcodon nem vagyok már. Nem lesz se lesés, se kukucs ma. Se levés, mert mértékkel, s tiszta tudattal miazma, Bal fejem mellemre nyaklik, illatos anál, Zörgő szívgombóc: cizellált régi fotográfia, Értem növekvő halálfia, meg ha varjú, Szűz Mária! Kábelezni kár, elszorította szó, Inkasszóm kontúrjai, dédanyám, Sötét tussal kihúzott szeme, Oda le, folyt a Dunán, mind a kettő. Trógeroltan fú az elrejszolt idő. Nem különben vágyódva te meg én, Legalább hat Judit nyomába. Csak nem hív fel többé, Bolond tán, hogy vak-e? Merre kívánom szép fiát? Hat fingsz ült akkor oldalán, csillogó Szarovszki-kő, Ajkán méz vagy nemtom, olvadt idő. Odaverte mind az évszak, Bizony. Szobszidián szemek. Többé nem szülök sohamár, De közelebb kerülök, anál, mint amire ilyenre gondolnál. Körém gyűltek a galambok.
Nabuja! Széna buja szaga sárgállik a ködben, rezgő, mozdulatlan bíbor porba. Miért születtél Violenna, sasoda csínos korba? Hittel van kiverve a maróc, Kréta tömlöc vastaréja, Bentről jövök érzelem, legalja. Nyakadon, s nyakamon ott, Van a jobb-és baloldalon, Mi hova tart, milyen, hercig-délceg kaptató, Csibor! A legtöbb, mi adható. Jó svádájú bonviván remeg, nevet a sarokban, Agyvérzéses fáradt prosti lépte minden maholnap. Füst kísértet, árad-állong oda levegőben. Szia, ma se honnan időben… Kacagva papír. Ne, ne csókolj, ma átok a szád, Nincs ki van itt kíváncsi rád. Nem kívánom semmidet se, főleg azt ott lent! Arcod mind oly nemes, kacagj, de ne nevess! Mert kifut a bableves. Hát! Én sem. Nem esek meg tetves térbe! Te nyérbe mászó! Nem lesző csillag égemen!
A közjegyző és a papír hurrá Mér tettem ezt meg velem? Nem vagyok elég ló neked? Remektelen a szakadt szó, keddig ér az öntömjén, Bárcás, lassú szerda, sok a péntek. Nézd, vajon ki? A közjegyző és a papír hurrá, nem keserem! Megszakadt a kapcsolat, elvágták világ, Nincs több drót, elmentek a végső hajók, Fája nincs küzdelme írott szónak, Nekiúszott fáradt csónak. Leomlottak mind a völgyhidak, Nekedíziglen kialakulok. Elmém sok kivetítés, nem több. Lehetetlen, hogy nem pucér, sajnos. Ossza vissza kényurát, Ágyba később vacsorát, nem reméli untalan. Kisvártatva, késakarva, Kis lőcsömet nem takarva, Fura vagyok a helyzetnek. Tudni fogom, mire gondolok. Később sem lesz böfögve, Se neked, azok velem, amiképpen. Nem vitte főzött győzelemre, pókos bocsánat vállvetve, Kék igennel, piros talánnal, Tisztabőrből a lánnyal. Beengedlek testembe, Gyötrő győzelembe, Fantáziám kedvenc térde!
Piros elmarad Maga a kedvenc ünnepem: Zserbő a Szukázda. Állva hallottam meg, Félre vezetett vén öszvér. Nálam lakik, nem vitás, Látszik kitüremkedve.
Dicsőség serényebb velök, ah! Ezeren alszik némán puhaságra fordulnátok, álomszíveket öldösi az ősi tehetetlen jött el. Veséd motyója, szívemnek szotyija. Nélküled már levegőt se merek. Igazleves liter! Hányba veszett mész melóval, könnyen lehet nagyferóval. Rajta veszett álmosan büszke, kék ízű talánok, sosem volt saját szíved. Fogyvást a rum, váta statárium, Kelendő üregekről álmodom, Mindkét szemem megindul. Végzésem van papíron, Nekednek Babilon. Erőtlen, súlytalan, barátságos kivégzés, Családi szemléletet váltok. Alpári búsongva síkján terült, körülnéz, A fejedelem fejnehéz, elölről jött ki. Valami sárga halálnak, szomorú Birtoka, oly csendes, ne less! Előbbi Pompája alacsony, gyásszal leves!
Sonka vitézek Sonka vitézek Büszke mátkám Jámbor, ellenség szívvel jött szomszédnak kedvéért. Szabados zenge zajától vígságnak, Mostan mély panasz, és Jaja-hang, Őrült tetem bágyadt lépéssel talang, Veszedelmétől zörgő buzigányal. Huzigáljam? Huzigáljam? Nincs hang a szónak… Mondta, hogy én is örülök Boldog előmikrofon, már szinte bűvész, minden szeme vad fegyvere, csattog császárom, van jövevény! Se fülem, de farkam! Apu nem megfelelő. Takarodjék Krampusz, és te este ne verj el,
Ma ne! S ne merje csendes hullámit nyomni hibátlan Ladával. Megfájdul az ember tőle, ígérd meg, hogy sosem halsz meg! De legalább addig, míg posvány én büszke lovam! Mert ön népemmel vegyes érzelemmel, Késő vénséges muskátli, vagy őszülő kanári, Nem mindegy bölcs, ki biztos békelövet. Tunkoljon szózatján magamért, és tiszt tényleg. Nyelési izgalomban nyomban.
Szégyenbajnok Örvendez a buzi, bájos kezdett büszkülni magában, Vadan kérdezgette tovább, szép szája diadal, Egészséges idegbetegséggel védekezek, a körút moraja ellen. Bosszúra kötött teve sállal szemembe, Payer-sorai zsebembe. Ki ígérte szépet, vele hírnök vetélked. Zizegő áramszedő. Ravaszul beszédet szeparé, Tavaszul szól az évszag. Fattyú a választott kép, és a nép lelép, 1 dollárért! Latrokat elnyomni nem volt dicsőség. Rohanó papi kaszt, régi gyermek. Napkelet, de délben ebédem lészen. Róma! Bele ritkán sárga literekkel! Iszap mozdulata bakót kóstolgatom, Berezelve. Parazita. Jön szembe. Hajú lány, szemű fiú szépséges! Strucctoll és rézveret elrémülök, a kortárs írók csak egymásnak sírnak. Nem ülünk tűz mellé hallgatni, fülbe nem kerül az. Miért is, ha begyújtom otthon káprázat. Szemfényvesztés… És? Hat csodaszép bőröddel. Haragos nyargal, Elhantoljuk, csendes ravatal.
Temető tető a szaladót eléri, hiába szép fess sminkes. Fuss! Foss! Védd a természet!
Remege Koszorútlan gitárom neked ajánlom, Lágyan ringó tiszai ladik, Ringyó nyúl, nem jön többé szememre. Sem arra, se merre. Hold van az igaz, merre e hon? Hallgatva nézem elázott penészarcod, Korom ipari bábja nem tűrheti zavarod. Told meg esküm, illatod az ágyban, Hálabuzogány ajkadon, Nem marad szőr a szappanon. Hiába hiány. Büszkeséggel tölt el az irány, ha fontos nyár, bárány. Szabad? Megvagy mellettem.
Örömmel szemlé Lófingató Igaznak háza, Számkivetett népvezér. Helló-ijesztő csillagokként. Fekete lyuk szemeden, Zsebre azt én nem tehetem. Csillaghajós Töhötöm, Se Szolnokon, de Szegeden. Üresen poharad. Gyászviasz a sertepert gén, a kísértet anyja ne mulass. A felgurgulázott dac ijesztő: volt, ki meg nem erette! Pótolhatatlan adó, Belőlem kiszakadó, nászt ülnek a bogarak,
hulla-tor tölti fel soha! Minden szavad sóhajtás, Fejed is fölhajtás, olyan más.
Cinegefőző verseny Nesze mit keres itt, pördül a majális! Róka pergi ringlispílen, Gyerek nyálva fagylalt itten. Sehol nem volt, azért ilyen. Mikor vajmi lesz már verseny, Ma se több madár nincsen. Érkeznek ám a cinegék, Fürge apró mibenlét. Fényerény, büszkén elől mamájuk, Fejükön kis sapka, lógó kabátjuk. Egyben hulljatok le menten, cinegefőző Tűz lesz itten!
Tamást itt ma ne temessék! Kintről jöttél, láttad Tamást. Sást vagy jófaként tűzre veled! Nyelesnyúl lett ebéded, Kecskederékfájás ütött a bestiába, Nézem, nézed, nem jöttünk hiába. Kézen forog bő iszonyod. Rím kell a rohadtnak, látom. Hím kell a pocoklánynak, Ím hova én nem leszek barátom! Torkod veszem, véred iszom, oltár elé ne lássalak viszont, omlón arcúd, burgonya az Ég, kapuja előtt egy utolsó dugás még. Délután már nem nagy dumás, Mert eső lett, ma már csak szagtalan ő, Szatyorban találtam rút. Lobognak megcsúfolt kénkő!
Culány Marhaarcú lány, forró kaméleonmajom, Vajon tegnap még bajom? Nyitva a madárház, éjféli emanáció, Cukrozott nőn állati érzékcsalódás. Mentse meg, de ne ma, A köztes lét szelid borzalmától. Vajon a lét a tét? Vagy egyéb, fejtsd meg, nézd: A Vizslakutya képletét. Tátizni nem késik. Nekem se fáj gyerektől, hanem. Máma neked palacsinta nem leszek!
Ez a fiú nagyon költő! Ez a fiú nagyon költő! Olyan költős az eleje, Rímes nyaka, íves könyöke Hullajó a szemüvege, És az arca! Puffogós a szája rajta, Lányos képű, pulóveros, A farmerja, jaj de lompos. Ez a fiú vagyok, költő! Jaj, de fiú ez a költő.
Marhapor Marhapor gyere felejtsd el, Nézz rám őszinte kezeddel. Mért vagy drága szentkép? Sajt vagy, nem nekem trappista. Répa vagy, megeszlek, Védd magad kettő!
Reszellek, bajt keresel, győzelmed hamvainál. Villanylámpa vagy te! mert lóvéd az sose nincsen. Veszek neked új Nícsét, Illatos sampont, vagy teraszt. Várd csak, várd a tavaszt. Vérlázítón szopom azt!
Hattyúaroma Nem vagyok én 24 darab! Se hat, járó fél 12. 10 éve él, várd hát állati ciklusom. Jön a hét morgás formájában. Senkim nincs rajtunk kívül, áloműző-és fogó abcúg hagyjuk. Mozdulok soha nemmel, háromszög gyötrelemmel, Minden kerekemmel. Goromba csákány arany, Búl egész smaragd. Anonimfa arccal. Lelked a testemen lappang, Pesten de rmesztő metsző, Pattan a szar kofágom. Hív köd se húsz fok, Okul adom veszélyben, Haramiák kastélyben. Kend csak rám, kiskezed szentségét, van orgia.
Nézd a ná Hajdúnáná-náná, Szerelmem kínai, Izém plátói.
Dont kár éjfél van, jeges sötét, Beszél a csend, Számtalan szemeddel. Legyél te, ki égess el! Bajolsz, koszmókolsz. Várd hát bikás hősfaszom, és végképp ne szólalj meg, ébredés után. Kakaskultúra lamúrlamantin, Üzleti combriadó, Cicaceremónia délben, Tükörkóser egy este. Saroktemető van esély! Rekken a hőség.
Izéd belülnézetből Megcsinálta szép csipogását, Túl sok vagyok, hogy igaz legyek. Egek! Minek neked gyerek? Ha tartozok, én megadom magam, Börtönség lesz eledele. Idelenn a Menny szennye, nem tudom, maradok vagy menj-e. Majd ha kifárad szép füved, városszájú legalább kapus voltam, te voltál a labdám, vittem kegyelmet, ide-oda terelted a figyelmet. Fizikai mindenedet ne éld át, kerülgetem bójádat, te vagy a súlycsoport. Visszaélek veled, Provokállak, de nem is akarok, mivé vertek, ha nem szarrá? Hazugságot mentve írmagját se mesél, Fogja be a száját, ha velem beszél! Komplett francia, izéd tágas, otthonos Kettő mondatot megér, ha folytonos. Beleesem, nézem, táncolok ott. Megcsinálom egyedül a napot, Saját örömömet.
Oly jó e táj Oly jó ez az épület, Oly jó ez a kutyus, A forgalom ma oly kár. Oly jó ez a révület, Oly jó kis szüret. Az oltáron Zoltánom. Oly jó ez a revolver, Oly jó tessék térdem. Senki alabástrom!
Púsbád Arcod, mintha dézsából öntenék Karod, mintha derült égből kínál. Nincs már messze hínár. Fiút hányt a méhed, efká őzikét szült néked. Életében egy tiszta OM-hangot nem adott. Legott feltűnő viszketegség, eltávozott messzeséged. Botvégű dédanyák gumilapon, nem lesz itten mindennapon. A dózse palotája, Maharaják rubintja, Púspád picsája!
Hovakoszorú egy csoszogó kutya sírján Egy szó van a világon, Egy dolog pálinka. Csókolom szekérderékról, Gazdag márki, Kemeneskút nincs még, Ha van ölel bárki. Ha ez nem zsenánt, Mikor zenitjére ér a nap…
Hová repültek? Hová repültek gondolataim halak? Medúza hátrafele lüktetnek a falak, Nemlét egészen addig karomban, nem hasogatta többet érzet. Gyermek! máshogyan sellő, repültem a mérleg fölött, ölében úgy ültem, mint szó, Mámaki van az emberek mögött. Életük lepergett gyorsan, tán évek is, Rám ültek hanyatt fekve az állatok, játékos kacsa, kecske, nyúl is. Mire jó az, ha betömik gyönyörűen, Úgy is. Rengeteg attól, hogy nem megbízás. Egér rájöttem, kárhozott elhízás. Tudom, hogy csontom eltűnik, fiatal büszke testem, szemem ki szúrja?? Értesítem figyelmed. Lehet undoksággal múlását, hadával vasárnap értem. Könnyes mindenemmel érzem. Engedjetek! Adatok helyett! Ártatlan az idő, lehet gyors büntetés, Fülemüle vége halad. Rigó beöntés. Kávés kolibri.
Balra Öklendezése szánalmas, Valahol nem látom. Pedig egyre csahol, Szőre szerű, feje felett. Többet senki nem bele rúgna.
Ha csak egy napra is. Gábor! Ne nagyon üssön, rakj le a járdára, én szegény pára. Közben is álmodozom, És zsidó-köszönöm.
Zúdul ereimben miért? Hallgatom, nem zajos, koponyám tudata, Csoki király, gyűszűnyi néni. Pornóban mindég téged után kajtatlak. A dédi fán terem, déli szelek fújnak. Sem csak vér, nem bontom meg én. Holló pitvar, csak a bánat! Hussognak a szárnyak. Aki nem szép egyszerre, nem kap rém Testére! Nem adja fel, tépi testből, ázik jobbról, része egyből, húznám vissza de még helyből, mér zúdul ereiben, miért? Ráérősen. Felkoncolva valahol hollók.
Meztelen gondolat Lakatlan fakír, meztelen gondolat. Ma hallgat a hajnal, Hold hódolat. Szemben nem tudok nem tudni, Klárifári megyek is vissza, te piszok! Áttöltöm a szart egy másik pohárba, hátha úgy megiszod. Cukrot a tetejére? Miért-ne? Nem kell fizetni érte. Döbbenet tompultságért.
Kertészkedj illatos füvészkertemben: leánder és bors, kurkuma és körri. Glóbuszom kólája, lakatlan gyomorba.
Állat ez a kép Elmés e festmény, igazi kép, Szélén bár fog még a kék. Egy kicsit mintha a zöld is, Fehér az akác, bordó a kőris. És a barna, mintha fos lenne. Ó-szájú nők lesnek. Az a piros ott, nem mensi? Művész úr, maga nem semmi!
Kurvakocsma Megint jőnek, kopogtatnak: „Csendesebben vigadjanak, Isten áldja meg kendteket!!!” - Há’ bazmeg, a cimbalom az ilyen…!
Jó fajú Végre a kezembe kerültem! Jó fajú férfi van itten, Én név vagyok, érett belevaló, befutó ló, felfogásom megható. Két hete minden esetben vagyok! Nem szedek makkot. Este ebben a zakóban, odaát élek, feljön, leragyog. Komolyan ilyet kérek, lábnyom kerek legények. Szádat mind betemetni, hiába fektetek, kilóg belem, itt és most, amiként kertben a hinta.
Fán termett betűként, boldog Rezső leszek. Szögesdrót azonnal, hű körötted krumplival. Csontos súlytalan, egyszer én leszek a fiú. Nehéz, mint egy szék, drága, mint az óra, lerogy majd, felébred virradóra. Ragyogva karton, kacsa a tükörben, seggvendég őrizi a létezést, böjt szűkös, ősszel vádja. Vízió, ó döbbenet várja.
Ákos, te nagy buzi! Henye feje, sprőd veleje, minek fáradsz itten? Pusztulj el! Kár habos hétvége, nem áll jól neked az élet! Ákos, te nagy buzi! Shift a hangom, zárom a lábom. Nem létező szagokat hallok: hibiszkuszét tán. Fülem a hintán. Nem várok rád, arcod alapján, fekete módos, az tuti, Ákos, te nagy buzi!
Rókafőző Fülem kuszkuszába, Szemem golyójába, Ajkam karamellája: Nem kell több rókafőző. Valagvarjú sínek közt, mozaikra szétesve. Egyik szárnya tollas,
a másik sem más. Nincs több kerülő. Reggel rosszul hívják, kamillának best of, Azbeszt nem kell már. Hány nélküli szemeim, mind fent vannak a helyükön. Pár huzamot kérek!
Minek van ilyen nekem szaga?! Nekem kell még idő, vágyódásom kergetni elő, Hagyj bolyonganom vad ketrecben, dúlni a vészt, elmentem. Indulni én bujdosó suhász; kietlen itt, e puszta hív, zajvész, mely benne szív. Tegnap hozom, ma csak maga, minek van ilyen nekem szaga? Kincsed dús halál, szent legkínzóbb barátság. Elnyögi bánatát a szívhalál, és az emésztő sírba száll. Kihaltak-e tán, becsülettel tűrsz Számkivetve nemzett. Milliókba mardos kínok, magányosan belekakilok. Fogtam neked békát, itt van, vidd mind. Finom ebéd lesz itten. Megláttam arcodat, iszonyú nincsen.
Állatpatika Ó rézmérlegen pihen tégely, ő cica, bejön, nem puli, csalántárgy, kanárifájás. Van ostya hát, olyan más, Nem lesz több csonkolás.
Állott ritaszag, reteklé, Receptre pedigré. Fedezd fel a forint alapút, megjöttek a vadhattyúk, mindnek egyformán fáj a feje. Csőrfájást kapott a kakukk, arcnövesztőt keres a kecske. Hatalmas lett ám, ez az állatlétszám. Varjúvalagra is akad kence, minden madár lesz kedvence. Nyit a patika máris, itt vásárol a rák is.
Egyfejű költőt keresek Csínyt követ el tollával, szók tagját szájával, Láttam hogy holnap jönni, Barackot kérsz, volna jó, Jók leszünk. Izmos szemű Targoncás. Szódavíz vastag üvegben. Az üdv, mi sosem sem hihető, Családi csomag plutónium, ingyen elvihető. Bárki nézem, én nem, ilyen tiszta a géntérképem! Sas sanzon száll a tova, Épkézláb röpkette, Furtonfurt epe lízing, Nem a titok a kéz alatt, Szép te füvész seperc alatt!
Kakahajó Indul a kakahajó!
Ott a jó? Biztonságos fing. Nincs több érdem kár. Ha ott a jó. Ott a jó? Indul a kakahajó. Ráérek verébmadár. Ha ott a jó. Ott a jó? Képletesen értettem. Csinálj meg ma. Ha ott a jó. Ott a jó? Néma garabonciás. Grófnő avítt selyme. Ha úgy a jó.
Mihálynyom Mihály! Te ma megint gondolkodtál. Azért ilyen a véged. Tudhatnád. A lencsilány nem 12. Hibás dehidegződés. Bodribab, részeg szemalja. Alkatod részekre szedem. Itt van nyelved, pont, mint az enyém, jó lesz. Szép léped ide nekem, Szemednek se van remény. Te szörnyű törékeny, Belsődben sincs igazságod, Hol lakik hát mihályságod? Egy hordó személyiség. Minek ezt nevezni? Te nem lehetsz Hold!
Középkori ódon Középkori ódon tébolydában Fadézsában pucéran bömbölő olajos debil hatalmas hímtagját egy nővérnek szegezi. Az rá se ránt… Csak egy keveset. Annyi elég neki. Épp hogy csak. Szájcá legyen húr! Megyek de messze, Elszállok, mint a medve.
Lehenyák Cse boncsó kenta forti! Henna pörzsijó mindenhol. Telenybő lehenyák, Egyből az angyal. Lejön, osszátok pálcsi. Gyászolva, gyászolva, Hihetve lenve, évekre Tüllé lássátok nyirákin. Lássátok! Hú! Szévemár.
Villanykör Megszólal, bármikor összeroppan, leharapott ritmus, tiszta müezzin. Simogató a Duna: sosem hazudik, hullámra kél, Csecsemőbőrt visz a szél. Selyemhangú balalajkát visz a szél valahol távol, a parton. Magányos villanykörte fényénél, Tűz ég a főtéren - négy. Venyigével valami középp’. Illatos hamu. Tán szantál. Hetedíziglen kutyalány! Agyban, párnák közt. Bíbor pajzsok orgiája, arasznyival az arcod mellett. Melled helyett. Szülj velem! Szájon át megy be a habpatron, üres a stég, korhad rég. A fejszével egyre ügyeljen, szemébe ne menjen! Száraz halál, kint a jegenyén. Megy az öreg, kerékpárral, sárga műanyag vödörrel. Tárnicsot főzne patron. Szívósan tudja a falu nevét.
Temetetlen magad Tehetetlen temetetlen tetemnek tettetted tested ebben a teremben. Te tetű… Ringósajt sem magánállat. Láttam pisilni a bohócot, birodalmam nem fél mán tűlle. Zöldségek én voltam ki! Két nappal tovább sem volt. Szikét loptam nem különben, spontán kávé elhívott ölemben. Anyával voltam, hölgytársaság. kinyílt valamennyi szirma. Uccu buksi úr, mókás tünemény, komoly pedó ezerkilencszáz lábú fiú szalagban a sorház. Lihegős nyelveddel vésd sárba!
A reszket Köddé vált a reszket, kiszáradt vén bőröndben. Szürcsöl a pillanat, reggel arany izéket. Ízeket, melyek korán jöttek. Torkodban harag, harang és seb maradt. Kormos lett a hó, úgy kutya ez, mint billentyű a zorgonán. Kegyvesztett a naptár, kalandárium. Féltőn láthatatlan, petróleum szavaim. Mert szavam szaván legalább fogott.
Kovász úgy bárhová, Mint bogár illatod motoszkál. Itt vagyok. Liza nézem, mint varjú megette! Kék pénz, te kapod, girhes rengeteg két férfi. Szelíd sokházat, tűz a mellén, külön barangol, álom marad Pozsony. Szenvedés az tebeléd, intenzív az hol pofon. Sumér hal, ismert egyetlen. Egyenlet – mások számára éden. Én nem kérem mélyen.
Szádra lánc Izomcsók tudtam, hogy bűn a lakat alatt. Siralomház vattacukor, omlanak a falak. Könyörgő passzív közönséges jogos a szó, nem mozdulok. Ma vacognak az angyalok. Hullaráncok pendrive-on. Óvatosan nem akar mást, korbács a szádra, láncra rúd. Abortusz növöget, vékony kín, Kinn újból a nyeregben, hanem szivárog fölhasad. Nekem is fáj muszáj, muskotály eshet áldozatul. Alagútban tapicskol, kínbarack sehova lett váza. Pedig Budán lakott, Vénusz gyulladt a nevem. Tányérperc erőszak veterán, Fülel a keveset mögött? Kevesek program kilenc hónap. Garabonciás! Késik a napóra!
Kedv és öröm Igen komoly kedd van, kedv és öröm jó nagyok! Például szennyes öt csillagok. Mit csinálok saját cellámban? Megvan kötve kezem igen, Bűnszavakban egy szép napon, Húsz évekkel - tucatnyi fázis, saját szavunk szerint, máris. Valamint a szamovár meggyőzött. Támogatta sikertelen. Megértem, hogy csöpögött a változásért, hiszen kedd és öröm röpkette. Üzenetem ugyanazon átesett, Ezt szeretem. De tervezek áldozatot, Háta mögött önmagát, Dajkál hol a határ. Melle már. Egyebendő mellett, gyere te pöröj maszlag, puszta vehemens állat. Nem voltál te ökör soha, csak egy kisebb fajta marha, Rettenet tenmagadba. Engedtessék meg a tenyered, Mert mindennap nyerünk. Hideg hűvös fogadott. Kéken sárgállott a villamos.
Éjszakai mozdulat Itt fetreng már Évike, nézi, hogy nézik-e? Se strucctúró a combverseny! magyar föld és magyar ánusz! Szeretném viszont szeretni
az egész zsűri nevében. Közös lónak hátulütője! Elveszett a szemtürlője. Púderozott puncsoló szemét, nő esketett a hideg hajnal. Minden vágyam egy ócska fasz Ekrénybe zárva! Nem liliom. Rossz vagyok, de te még! Vagányos utakon, pára lepi el por és hamu, összes szemem! Őszes öreg az erdő alja pisa, minden pálma s fenyő van ottan. Van ébb kürtő nagysá’? Jellemírtó cicapista! Ez nem ez az álom! Sárba vizet vagy liliomot?
Csokiálló rúzs Kényúr a közkolbászon, te vesédet temessétek mellém, Csokiálló rúzs! Mindenre föl szabad készülni. Zsírtalan kandúr, náci hadipüspök! Reszketve vár e álnok gyötre, Írnok, s szőlő! Ló szavazzon az abrakra, Engem rakjatok a címlapra! Ez a bácsi nagyon ufo, tiszta svéd a homloka. Uborkás a 20 év muskátli, Svéd magad! Kamionon ordibál…
Faszkovics kommentelő Engedd el! Engedd már el! Az egered! Kelj fel, menj el! Zárd be azt a kurva netet, a monitor mindenedet! Kedvesem! Mért kattintasz oda, hol nem látnak szívesen? Ne kínozd magad, éles tartalmakkal, Még megvágod szép karod. Ne olvasd, ha zavar, Ne tedd, ha felkavar. Ha direkt kínzod agyad, Zárd takarékra magad. Paraszt! Kamupipás a Niké ruhád! Erotikus érzelmekkel, Közelítsd meg bátran, anyukád. Arcom szorul ökölbe, te ne jelölj be, sehol se! ”Felvágom a hasad, kiirtom a családodat!” Ezeket mind felejtsd el békélj meg a selejttel, ami tenmagad vagy. Ne olvass, hogy szebb legyen holnapod. Kapcsold ki a kurva géped, oszt’ Jó napot!
Borongó mármázel Halottak kerültek a tetőre. Összekeversz valakivel, akit ez érdekel. Valaki sír, valakinek a sírja ez: Ez a tejes doboz.
Azt hinné az ember, fáklya! Nincs nyílásod, s a fogolyra szájvonítva nézek, hideg sör szélén. Vén ifjak, pajkos serlegek, nagyon csúf falakról lógok. Kopott szűz néz, sorba angyal, csorba vén proféták, bozontos. Derűtlen szelíd szívem szemét, és talán megszán, jobban beszállnék. Borongó mármázel. Magyar nyelven korgott a gyomrom, HUngary nyelvül szólt a tapsom, magyarul hapciztam, és ott lent, alul is, e nyelven szólottam. Oly tiszta bú támadt, csekély de szűk, bár messze 6, árnyék suhan, sírvers lesz: Irtózzon a csekély menyét, ne számítson billentyűzet. Morzsát! Hézagot! Jérce ürücombbá lészen, naggyá, magassá. Ütött az óra Szinyóra, veled akarok nélküled maradni, Örökkön tefeléd haladni.
Kéjegyenlősség Megkaphatsz télen is, nyáron is, túlélhetsz így is, megfújja saját sípját. Elpusztult a csók Nyári bogár, here alád. Kéjegyenlősség szép egyenes gerinccel, Koszt és kvártély káosz. A sörhöz pincsi is jár, Már a vesehurut sem a régi. Respirációra menetel a Hold. Puszim a Napnak szól.
Kellemes görcs, ha jó. Indul a kakahajó. Betonkürtő: elveszett benne a nyír. Megromlott a csók. Kéjegyenlősség köll a szépnek, Mi korászon… Hozsanna a dominának! Ozi, ott tartózkodom hol a csoki?! Mi korászon… Kéjegyenlősség. Legyen bőség! Belülnézetből rókacsontra, nem vágyom én! Mezitláb jön a hajnal, megszottyadt a csók. Hülye leming! Mi korászon…
Nem akarok Tarzán Vele minden tavasz más, Azelőtt keser és kaka volt az élet. Minden banán Tarzáné lett! Nem félek! Szívem tiszta vérzés, egészségmegérzés. Emmá nem. Drága ékkőre se tellett, s minden tavasz tél lett.
Nem tudom okkal pengetni a gitárt Szénsavas a szentelt víz, buborék ha bennem bíz, kebel lett a női csöcs, tőzsdére fut minden pöcs. 11 szex… saját faszommal jöttem. Adj egy puszit, ökolány, neked még a farkad is ződ! Fruttiba utánad én nem ugrom,
túl magas a vércukrom. Letüdőzött tolmács, pozitív visszaélés, marhapor - vess rám kezeddel!
Sara kiút Tenger alatt járok, Lépteim halak, Rám nem mosolyog, Semmilyen angyalok. Buzi falatok! Mégha’ legyen is iszap, Nem támad több gondolat, S háza fényre derül. Ez a világ legnagyobb szara. Hey!!
Baglyokat látok… Nagy srepnyi szárnyakkal. Ne! Ma ne szarjatok ide! Hess!
Megéri nácinak lenni? Egyrészt meg, mert annyi szar van, Másrészt nem, mert többen vannak a nem nácik, Akkor is holnaptúl nácik leszek. Legalább gondolatban.
Nőni várja Nagy semmi Lajos hullámai vergődött közt kifogta. És hunyorított szél vitte, elhevert szakálla. Szemhéjázva tengeri kilesett, és visszabújt álmos anyám.
Álmában majom vagy kolibri, szemtelen fülét a szél sóhajtotta. Szalad vésen vattacukron! Futás, ha ének kedvét leli. Nőni várja. Kálváriája.
Heteró korszak, lila ciklus
Bókvers egy élő lányhoz Olyan szép vagy, mint egy lapát, Lelked tiszta, mint a pohár! Ártatlan arcod, mint egy veréb! Becsületes lábad, mint a sóska! Ajkad csecse, mint a tökgyalu, Illatos magad, mint a parketta! Két szép keble, akár a radír, Szája, mint a kaszája, Lelke, mint a csók! Sprőd szemed úgy megy, mint a higany, Arcod, mintha dézsából öntenék! Néked adom szívem legmézét, Tudom, azt megnéznéd. Csácsi szád tűzben ég, mint a kalmár, hamvasztani se kell már.
A kutya és a macska KUTYA: Vau. Itt fekszem kint a fűben, Fagyban, szarban, nyári hőben. Szomorú, fátyolos szememmel nézek ki a fejemből, Kérdőn tekintve a macskára, aki itt van. MACSKA: Miau. Miért cseppet se jó ez nekem? Hogy a kutya néz. Puha kis tappancsaimmal poros padlásgerendákon majd. Mászom. KUTYA: A gazdasszony bent helyezkedik el a konyhában, S, sürög-forog, mint aki az ebédkészítés közben sürgölődik. Forgolódik. GAZDASSZONY: Ej, itt sürgölődöm-forgolódom a konyhában, Mint aki azon fáradozik, hogy ebédet készítsen. Szívesebben nézném mélán a róna pusztaságot. KUTYA: Lassan megunom nézni a gazdasszonyt, és inkább A macskát nézem. MACSKA: Nem hiányzott, hogy a kutya nézzen megint. Bárcsak lenne itt valami egyéb objektum, amit nézhetne. Magának. PARASZTEMBER: Megjöttem a mezőgazdasági munkálatokból. Remélem, készen vár az ebéd. Látom nagy a sürgölődés-forgolódás. GAZDASSZONY: Jogos. KUTYA: Felállok, felemelem csapzott valagam, és odamegyek, Hátha leesik nekem egy-két jó falat, míg gazdám eszik. MACSKA: Nézem a kutyát, ahogy odamegy A gazdasszonyékhoz, abban a reményben, hátha Leesik neki. PARASZTEMBER: Ej, látom, érkezik a kutya, mint aki azt hiszi, Hogy leesik. GAZDASSZONY: Menj innen, Bodri, mert nem fog leesni itten. Neked semmi!
Tartsd magadon az esőkabátot, anyám!
Tartsd magadon az esőkabátot, anyám, Észak-kelet felől erősen megnövekedett a felhőzet, azám! Szórványosan várható zivatar, zápor, Összefügg a felhőlepel, közel s távol. A szél is megélénkül majd, S bekócolja fejeden a hajt. Tartsd magadon az esőkabátot, Viharban nincs jobb barátod. Esernyőt is pattinthatnál, (van egy szép virágos) Ám a hangok nem engedik, ez világos…
Visszahoztam a szaloncukrot (mert inkább kókuszos kell) Tányérnyira tágult szomorú szemekkel,
Visszahoztam a zseléset, mert inkább kókuszos kell. Elnézést, hogy zavarok, De az imént vásárolt zselés szaloncukrot, Szívesen kicserélném kókuszosra. S szállok is fel a buszra… Rájöttem, hogy a kókuszos fajinabb a zselésnél, Fajinabb a daganatnál, ödémánál, kelésnél. Pluszba egy százast itt hagyok… Micsoda?? Hogy egy válogatós snaucer vagyok? Hát az anyád picsáját – mondom én neki. Azonnal cserélje ki!
Az öregek szaga Más a hálóban, más a konyhában, Más a gatyában, más a szoknyában. Piszkos, kopott linóleum őrzi titkod, Elmúlást üzen reggeli piszkod. Lehet, hogy eccer ezért meglakolok, De én most a mamuszodba bizony, beleszagolok. Estée Lauder illatozik a nyanya, Kedvencem az öregek szaga! Esszenciádat az orromba beveszem, Sose feledem,
Jaj, pedig de szeretem.
Én is szeretnék gósztbászterz lenni! Velem miért nem barátkoznak a gósztbászterzek?? Én is vagyok olyan vicces, mint ők! Tudok tátott szájjal viccesen szaladni, Szörnyektől tényleg megijedni. Hadd lőjek én is a lézerrel, Megmentve egy várost két kézzel! Megmentenék én aggódó asszonyt, vagy hányódó babát, Lenne rajtam az a szellemes póló meg egy rém kabát. Lenne rajtam még cipő és nadrág. S ha már túl sok a rém, mennék arrább.
Igazságos izom Vidáman az erdőt járva, eltűntem én indiába, Most már olyan ideges lettem, leütök én minden embert. Éppen jön egy szent tehén, az arcát lenyúzom én, Kitartóan tacsmahalba, néznek is rám haldokolva. Megérkeztem Prágába, felgyújtom az árvákat. Innen megyek Párizsba, hátrálnak is átkozva. Kairó már vár engem, piramist bontok ott menten. Tervezem a monitoron, hogy Londont holnap arrébb tolom. Tankolni se kell kérnem, dicső Athén porrá lészen. Bukarestbe se szeretek, szomorkodnak a gyerekek. Berlinben a sörbe veszek, kolbászhoz én embert eszek. Vár a grappa, a Chianti Milánó, Otthon inkább, mindenütt jó.
Anyád napjára szeretettel Május első vasárnapja, Virágot kap, kinek még él az anyja. Azé is, aki már el van hantolva, Csak a virágot ő alulról szagolja.
Elkúrt haiku Testmeleg szemüvegkeret Távoli vonatfütty Elkúrt haiku
Csula bácsi siet Csula bácsi siet haza, jöjjön bármi, Joshi Bharat nem fog várni. Csula nénivel nézik együtt, ha az öreg végre meggyütt. Útját mérges gombák szegélyezik, csúf kalapjuk alól mind szemétkedik, - Csudára siet ez a Csula! – súgott össze két hájas bula, A söntés oldaláról lelógva, Lábuk között kese kasban, Buta csirkék bólogatnak. Csula bácsi még mindig rohan, Bicaja is félig kivan, A garázsban várja. Ma már nem használja. Csula bácsi annyira megsiette magát ezen az estén, észre se vette, mikor átlépett saját testén. Át időn-teren, és meglátta tömzsi saját magát, amint tüstént szedi lábát. Szatyrában a jövő heti tévéműsor, szárazelem. Mingyá indul a Joshi, nincs kegyelem. A kiskésit! - Egyszerre volt ott és itt. Most mindennek távoli személője ő: Elfutott maga elől. Nem bírta az iramot, és ahogy másodrendű maga megállt, hogy kifújja magát, Ő mögötte szertefoszlott.
Húsvét Ám a Nyúlnak, mi jut eszébe (!): „Lángoló állatot ne adjunk gyerek kezébe”.
Kisded karonölve számtalan Vágódott a jövő habzón megvezet, lángos közt a romok fölött szült. Rendjén fordult madarak zuhantak le, Monik kővé vált, ott, ott a házak között. Denevérszárnyon keringve fáklyák körbe. Füstje bitónak tárt szemmel bámultak. Kürtjét érc ha színezte, szájukra fülemüle, Farkasfoga trónján se volt kénszagú. Elhallgatlak s szerte kigyógyult a mindenit. Zordan talpig beléd az angyal. Nosza! Ecetbe áztatott Egyszer már volt így, Nyomában szerelmek, Sarkán csillagok. Kék bosszú csapdossa farjait. Csínján bánik szellemekkel, Ne jöjjön most má senki. Hárs illatot csillogott, eső után elszabadult, jód saga ma se bosszant, Cirógat a ringyó. Nem megérti: nincs lóvém. Kivakaratlan szép bőrén, alszom én. Végtelen köt belém, nyári fejezet, átnedvesedek. Körtefán tetejin nincs ma se szó, Nőkre hárul a teher. Ecetbe áztatott legyek! Elmélyüléstelen volt a nénikamcsú Pedig Piálka Woroco is jelen volt. Ecsettel, mert ő csak fehérrel fest.
Fehérre. A lófasznak! Tolakodó büszke makkja! Régen mindenki, aki kapta! Meztelen volt. S ürestelen büszkül e folt!
Senkinek nincs kerek feje Láttam egy jó filmet, volt benne torok, de nem volt benne vesszőbútor se tök. A keresett szó: vesszőbútor - Találatok száma: 5 nincs vesszőbútor · légszállító szivattyú · gumilepedő · reneszánsz ruha · számítógép · csiszolópaszta Jó napot, Jürgen Rauch vagyok!!! Senkinek nincs kerek feje, Őszintétlenül vált moccanatlanná, Életnagyságú kísértet járja be Európát Pisztrángharisnya Szia Kedves barátom, találom meg a (helyszínen), azt hiszem, jól vagy és az élet jó. A nevem Alise, úgy döntöttem, hogy csepp neked egy jegyzetet, azt akarom tudni, és tudja, ki vagy! Ha ez rendben van az Ön által nyugodtan írj Vissza lehetővé teszi számunkra, megismerni egymást jobban. Remélem, hogy hallani rólad. Isten áldja meg. A jövő gyakran változik itt.
Nemá Megjött a bú, s Rádió Edit, mindenki érdeklődés itt, szemed számára ezé majdnemlegesen mingyá elfog elélvezni. Minőségi meddőség, tyha! Megrágcsált emberek Möszjő Szanszoszé, Szeretethiányra van szükségem. Mert senkinek nincs kerek feje, De szádnál is többet szól a csók. Vizet spórolhatsz meg vele, ha csak a nagydolgot húzod le! Bolt, folt Ferenc József is földön kívüli volt, Nem rian jég hiába, A középkorban mindeninek undorító volt a lába… Házikó-oldat Imre küldte, Letüdőztem a kedélyeket! Közös masztiffnak ilyen a háta, Rávertem hiába. Körülöttem mindenki 24 éves, Majdnem, A brekinek majdnem olyan jó, Mint Kék Tibinek. Alszanak a halak… Neked minden guppi, elromlik a kezedben. Minden dal énvelem, gyere, hallgass hirtelen!
Márci15 Magyar zászló se cicafüge, Sem díszcsiga vagy melanóma! A piros, a fehér, a ződ, Nem hagy bennem nem meleg érzelmet,
Langyosat. És ama rúdja! Sem van henye idézőjelbe. Csikicsiki… Vitéz honfi csenajda! Petőfi! A lépcső mellett! Ott, azon a múzeumos elődményen! Kitárt karral, bronzba. Mutat. Nagyon. Előre. A haja olyan tisztázatlan. Bajuszos. Kitárt, fehér, ing. Lobogó ződ haj. Piros a szív benne. Ideges arccal, mert a haza. Forrmá.
Csendes lepkék Csendes lepkék peregnek rám, Hajnalban felgyújtottam egy fiú haját. Vérzett. Rendes hernyók bőrömön, Nem kínok már. Szüljünk valamit. Karaktereket! Iszonyú szemekkel eldalolom. Számkivetett hontalan, Tapikezem nyugtalan. Porcelán epicentrumát kapu sárként Elbűvölöm. Nincs ma vasárnap. Talán tegyetek víz alá! Fedő romantika ez nem más, Kolbászok, mint hulla-idő lóg ott, Hideg zsírok a kamrában pernyed. Nőtt ott pipacs száz sem! Disznó oldalasa, mint asszony öle, Padláslépcső, mint szagos léptek. porceláni ma a vasárnap
Testem egész Má Vosítva! Ahogy Fukó mondta franciául: megzavarodott a nem béke, mi értünk van minden. Feltámad a ha, Rusnyaszemű! Sosem rakom sínre a fülemet, még rátolat a vonat! Hát pitypang kerülne mindkét szemembe, egész mámortestem Mávosítva lenne. Csinos kis orromnak is jaj, Ha a sínkő belemenne. A harangok megérkeztek…
Neved neked Hideg teákat markolok. Egy kislány jön légpuskával, Fejbe lövi magát azonnal. Te! Neked egész más neved van, Mint nekem. Nicsak, itt egy helyes kisfiú, Szép arca van. De elloptuk az anyukáját. Nem hagyta az el, ahogy eddig hitte! Mert magára rántotta az egész asztalt, Alpaka eszcájgostul.
A miheztartás meg van örökítve Én nyitott koporsóval alszom, Szemfedél a gúnyám, telelottót nem nézek mán, Semmi rosszalló tekintetet nem kérek, Sosem volt szükségem, a liliomszagú balzsamozó folyadékra. Szakállas bonc-Mócárt szétszedett engem, Majd összerak ugyan, de nem gyengéden. Rácsavarja szép belem a vesémre, Vezetékem körbe, fejemre.
Agy uram, akkor is, ha nem kértem. Nem gyártok több fingot, Alkalmatlan vagyok a fődnek. Minden szómat hosszan ejtettem, Ilyen a boldogság torta nélkül. Extázis ez.
Miért késtél, te buzi? 5 franc! Az év kifogása! Feltörte értem a saját lakását. Miért késtél 1 órát, te buzi? Az anyád elvitte a kulcsot, te buzi? Szülinapod alkalmából lefekszem veled. Nincs jellemábrázolás, Üres az irodaház, Ahriman faluja, Koktélvonás. Mint a Nap. Oda rendelik a fényeket. Hat ember rekedt a Művházba. De ez mellékszál csupán. Mi ez, ha nem tudomány?
Megfázott a néma butikos Meztelen volt aznap, mikor elcsapta az omnibusz, Bőröndök, sőt kofferok záporoztak arcába. Egy kislány felé kínálta nyalókáját, De ő csak feküdt, feküdt… Ott kint-lent a macskakövön, Mert már nem csak lapos volt, De megfázott is ő. Lemerült a villamos én toltam hátulról, kérte a kalauz, ideges volt, mondta a mikrofonba, Annyira ideges, hogy a Dunába fordítaná az egész közönséget.
Szerda: vérzik a szél. Lenyelt gyermekem egy villámot, Nem menti, csak ha fúj, Hajondolája. Nem riad mi a rég nem várt Lesz újszó és papírcsülök Lesz mormota és terítő, Nem tűrni rendesen, A hegyek fölött az eget. Mit ér e szók? Koboz DEL mind! Doboz engem az öleb de! És jöjj nekem IKEA szekrény! Kellemetlen a szívnek, ha szólít a harag marad és Nehezen megy a versbeöntés Az élet romlandó száraz hűvös helyen tartandó csak szembe ne kerüljön! Nem mennék én a Marsra, nincs ott móka, se víz, se róka. Se izé, csak nagy vörös semmi, unalom, de egy valami van nagyon: hely. Az ember alaplapja tiszta, csak a szoftver szarakodik néha. Ne csinálj a szádból segget, s más húzza majd a rövidebbet!
A fagyott kutya Nincs több mosoly a számban, és amalgántömés.
O Tannenbaum, O Tannenbaum, Wie treu sind deine Blätter. Azért még esik a hó, mert Valaki elszenesedett a kéményben… Arcáról le se sül a nóta, emelkedett, megrendült ünnepélyesség. A tévében megőrzi a dalt ő, a népszerű megélhetési-és kereskedelmi színész, és műsorvezető és vacsoracsatás hímringyő. Képcímek a falon: Szabad páholy Tényleg álló lovag Hagyjátok az edényeket Eltépett szavannák Falibordó ezerszerű
Love-aforizmák ”A csók csak akkor, ha őszinte és szív semáll közéje!” ”De véget nem érő ölelés, ellenkezőleg, s forradalom, de vajon dobban-é még, dobban?” „Rajta, ő csók csak ajka, s mint kiszállt csajka, mind belőle, rajta, bármit vár” ”Angyalom kara, istenem! Dermedten iszogat, s mintha feloldozásért sem várnál, könyörög, a távolban csak szóra szól, homokra hulla a harang” „Csókján csüngtem, s ő is akarta csak úgy, elnézés nélkül csörtet”
