Anemzeti identitás kérdésének tudományos megközelítése több okból is problematikus

Változó identitások: kurdok a török nemzetállamban Vidák Rózsa

A

nemzeti identitás kérdésének tudományos megközelítése több okból is problematikus. Egyrészt azért, mert a különböző csoportos identitások összeteek, nem kizárólagosak, inkább egymás melle, egymást átfedve vannak jelen, időben és térben változnak, ado helyzetekben előtérbe, vagy éppen háérbe kerülhetnek.1 Ez a felfogás ellentétben áll a nemzeti identitásnak az európai felvilágosodás korában születe, koherens, változatlan idilljével, amely – a posztmodern kritikák ellenére – még mindig meghatározza a tudományos és a közgondolkodást. Másrészt azért, mert a nemzeti identitás fogalma szükségképpen átpolitizálódik. Ennek az az oka, hogy a nemzetközi rendszer számos intézménye különböző jogokat garantál csoportoknak, és ezeket olyan nehezen definiálható kategóriákhoz kapcsolja, mint például nemzet vagy etnikai kisebbség. Ha – legalábbis elméletben – egy nemzetnek önrendelkezési, míg egy etnikumnak kisebbségi jogai vannak, akkor egy csoport azonosságának meghatározása már nemcsak elméleti, tudományos, hanem politikai kérdés is, amelynek komoly következményei lehetnek az ado csoportra nézve. A törökországi kurdok esetében is teen érhető, ahogyan ez a kérdés átpolitizálódo. Ankara egészen az elmúlt évekig arra hivatkozva tagadta meg a kurdok jogait, hogy még etnikumként sem ismerte el őket, míg a Kurd Munkapárt (PKK) nemzetként definiálta a kurdokat, és az önrendelkezés jogára hivatkozva próbálta elfogadtatni harcát a nemzetközi közösséggel. Releváns tehát Bruinessen kérdésfeltevése: nemzet vagy etnikum-e a kurd? És ki tartozik a kurdok közé? Ezekre a kérdésekre éppen azért nem adható objektív válasz, mert minden lehetséges válasz egy politikai program is egyben.2 Az alábbi tanulmányban azokat a tényezőket, folyamatokat vizsgálom, melyek a törökországi kurdok identitásának, nemzeé válási folyamatának meghatározói. Ezek egyrészről a kurdok belső sajátosságai, viszonyai, másrészről tágabb környezetük: azok az államok, ahol élnek, ahová emigráltak, illetve melyek politikai hatalmi szerepüknél fogva hatást gyakorolnak a régióra. Mivel a kurdoknál a nemzeti identitás kialakulásának folyamata a térség önálló államainak születésével indult el,3 ezért az egyes országokban élő kurd csoportok, ha nem is teljesen függetlenül egymástól, de 2007. tél

43

Vidák Rózsa

különböző utakat jártak be. Ezért úgy gondolom, releváns kérdés lehet önállóan a törökországi kurdokkal foglalkozni, és csak annyiban kitérni a környező országok szerepére, amennyiben ez a törökországi jelenségeket befolyásolta. Mivel a kurd identitás szoros összefüggésben van, sőt egyfajta ellenreakciója a török nacionalizmus4 és a török nemzetállam fejlődésének, ezért ennek elemzésére is hangsúlyt fektetek.

Egység és megosztoság – a kurd identitás rétegei Kiket neveznek egyáltalán kurdoknak? Erre a kérdésre idő és tér függvényében különböző válaszok adhatók. Léteznie kell azonban egy csoportnak, melyet már a nemzetté válási folyamat elindulása elő kurdként tartoak számon, vagy amely kurdként definiálta saját magát. Az iszlám hódítás idején a kurd kifejezés a nomád szinonimája á volt, a 11. századtól számos utazó és történetíró munkáiban útonálló bandita csoportok megjelölésére szolgált, amit a 19. századi európai utazók is átveek.5 Perzsa iratokra hagyatkozva megállapítható, hogy már a 16. század végén léteze egy apolitikus kurd etnikum.6 Orientalista szerzők írásaiban, illetve az oomán és a perzsa adminisztráció feljegyzéseiben gyakran találkozhatunk a kurd megnevezéssel; köztük léteze egyfajta konszenzus arról, hogy kiket neveznek kurdnak. Eszerint kurdok voltak azok a törzsek, amelyek nem török, perzsa vagy arab nyelven beszéltek; nomád, ritkábban letelepede életformát folytaak; Kis-Ázsia keleti részén, a Zagrosz-hegység vidékén éltek; vallásuk szerint szunniták, síiták voltak vagy valamilyen kisebb muzulmán szektához tartoztak. Volt egy-két olyan törzs (például a Lur vagy a Bakhtiari), melynek hovatartozásáról eltérő feljegyzések szüleek, de az egyértelműen állítható, hogy a törzsekhez nem tartozó parasztok, városlakók nem tartoztak a kurdok közé. Tehát a kurdokat a környezetük nem pozitívan, hanem negatívan definiálta; vagyis inkább az által határozták meg, őket, hogy ki nem tartozo közéjük. Bruinessen szerint a kurdok közö (csakúgy, mint bármely más etnikai csoport közö) léteze egy belső mag, akik félreérthetetlenül kurdok voltak. Az őket közelebbről vagy távolabbról körbevevők kurdságuk melle más identitásaikat is fontosnak tartoák, akár ado helyzeől függően hangoztaák egyiket vagy másikat.7 Azt, hogy ki tartoa magát kurdnak, és hogy ez a kurdság mit jelente számára, még nehezebb visszamenőleg meghatározni – különösen azért, mivel szükségképpen a jelenkor fogalmi kereteiből (nemzet, etnikum, nemzeti nyelv) indulunk ki. Az etnikai identitás az oomán korban nem volt meghatározó, az identitás más rétegei (elsősorban a törzshöz, családhoz vagy vallási közösséghez való lojalitás) sokkal fontosabbak voltak. A birodalmi irányítás sem foglalkozo ezzel, a társadalmi csoportokat képező millet rendszer vallási kategóriákon alapult. A kurd etnikumhoz való tartozás csak a nemzeé válás folyamata során kerül előtérbe és írja felül az egyéb identitásokat. 44

Külügyi Szemle

V ltozó identitások: kurdok a török nemzetállamban Vá

Másrészről az etnikai identitások tartalmilag is építenek ezekre a korábbi lojalitásokra, közös vallási, kulturális, nyelvi jegyek alapján próbálják egy ú új közösségbe szervezni az egyéneket. Azonban ezek az objektívnak vélt közös tulajdonságok, hasonlóságok nem előfeltételei egy nemzet kialakulásának, sokkal inkább a nemzeé válási folyamat eredményének tekinthetők.

Nyelv A kurdok által anyanyelvként beszélt dialektusok az indo-iráni nyelvcsaládon belül a nyugat-iráni csoportba tartoznak. Korábbi orientalista kutatók feltételezték, hogy – a nyilvánvaló eltérésektől eltekintve – a kurd dialektusok jelentős egységet alkotnak, aminek okaként az feltételezték, hogy a kurdok az ókori médektől származnak.8 Ez az elképzelés ma már csak a kurd nacionalisták közö él, MacKenzie nyelvészeti kutatásokra alapozva megcáfolta.9 Több eltérő klasszifikáció létezik a különböző dialektusok osztályozására, az azonban egyértelműen kiderül, hogy alapvetően két nagyobb csoportot különíthetünk el, amelyek annyira különböznek, hogy egyáltalán nem értik meg egymást. 10 Az egyik csoportot az észak-kurd dialektusnak neveze kurmandzsi és a közép-kurdnak neveze szoráni alkotja, melyek így együ a délnyugat-iráni nyelvek közé tartoznak. Ezek egyes aldialektusai jobban, míg mások kevésbé hasonlítanak.11 A másik csoportot alkotó zaza és guráni nyelvek ezzel szemben az északnyugat-iráni nyelvekkel mutatnak rokonságot.12 A később mesterségesen kialakíto országhatárok nem egyeztek a nyelvi határokkal, a Törökországban élő kurdok többsége a kurmandzsi és a zaza különböző dialektusait beszéli. A kurdok túlnyomó része több nyelven beszél, az ország hivatalos nyelvét is használják. Ezek nagy hatással vannak az egyes kurd nyelvek szókészletére és szintaxisára is.13 MacKenzie arra a következtetésre juto, hogy a kurdoknál nem beszélhetünk közös származásról, sem kulturális egységről.14 A nyelvi megosztoság valóban objektív tény, de ennek jelentősége az egységes kulturális, nemzeti identitás megteremtésénél megkérdőjelezhető. Habár a közös nyelv fontos lehet, mert megkönnyítheti a tömegek mobilizálását, számos példa van arra, hogy közös nyelv nélkül is kialakultak nemzetállamok. Az egységes nyelv – gyakran erőszakos – elterjesztése például Franciaországban és Olaszországban is csak utólag történt meg.

Vallás A kurdok az iszlám hódítás korai szakaszában tértek át a muzulmán hitre, túlnyomó többségük ma is muzulmán. Ennek ellenére a vallás szintén inkább megosztó, mintsem az egységet elősegítő tényezőként szerepel a 20. századi kurd történelemben. Fontos megjegyezni, hogy éppen a nacionalista tendenciák erősíteék fel ezeket a régóta létező különbségeket, míg az oomán időszak ala ennek nem volt akkora jelentősége. 2007. tél

45

Vidák Rózsa

Az Oomán Birodalmat ugyanis a muzulmán közösség, a muzulmán testvériesség ideológiája á 15 tartoa össze legfelülről, melyben a nem muzulmánok külön jogállással rendelkeztek, ami a millet rendszerben öltö testet. Ezt az iszlám csoportszolidaritást utóbb már a nacionalista kurd vezetők illetve a török politika is megpróbálta életre kelteni, több-kevesebb sikerrel.16 A kurd muzulmán közösségen belüli különbség abban gyökerezik, hogy egyrészt a kurdok többsége az ortodox Shafi’i iskolához csatlakozo, mely a szunniták négy iskoláj á ából is a legszigorúbb iszlámot képviseli.17 Ezen felül kisebb részük tizenkees ortodox síita. Másrészt viszont a Közel-Kelet leginkább heterodox szektáinak fontos központjai vannak kurd vidékeken. Erre több magyarázat is létezik. Lehetséges, hogy a hegyekben élők egy részéhez már eleve heterodox iszlám szekták térítői érkeztek, akik i menedéket találtak üldöztetéseik elől. De arra is vannak bizonyítékok, hogy a korábban ortodox hitre tért csoportok ú újabb generációi régebbi, helyi szokásokat ülteek át vallásos rituáléikba. Az elzárt vidékeken az ősi vallási szokásoknak, rituális szertartásoknak még a 20. században is élő hagyománya volt.18 A több tucatnyi heterodox szekta közül a három legjelentősebb az alevita, az ahl-e haqq („az igazság emberei”) és a yezidi. Közülük Törökországban találhatók kisebb yezidi közösségek, melyeket az oomán korban még minden szempontból muzulmánként kezeltek. Ez azonban a 20. században megváltozo, egyre inkább kiszorultak ebből a közösségből. Jelentősebb számban élnek aleviták Törökországban; többségük a zaza nyelvet beszéli, de vannak kurmandzsi és török nyelvű aleviták is. Az alevitákat síita szektaként szokták aposztrofálni, a többségi ortodox környezetben különleges vallási liturgiájuk, á eltérő kultúrájuk á mia zártabb közösségeket alakítoak ki.19 Meg kell még említeni a Törökország egész területén elterjedt szúfi rendeket, melyek társadalomszervező, politikai szerepe jelentős a kurd társadalom történetében, az oomán korban és a nemzeti mozgalmak idején egyaránt.20 Kisebb számban továbbá mindig is éltek keresztény és zsidó közösségek is a kurd vidékeken. Ők általában speciális funkciókat láak el a közösségen belül, a közösség részei voltak, sőt a törzsfők sokszor mint tulajdonra hivatkoztak rájuk. á 21 De mivel a vallás az egyik legfontosabb identitásformáló erő volt a nemzeé válásig, önálló identitásuk volt. Tehát a közös nyelv vagy az életközösség csak másodlagos szerepet töltö be. A 20. század elején többségük elmenekült, az üldöztetés áldozata le, esetleg más vallásra tért át. Számuk mára Törökország kurd vidékein elenyésző.

Törzs A törzs, illetve a törzsszövetségek egy közös ős személyén és az általa megvalósuló vérségi kapcsolaton alapulnak. A törzsi identitás lényege a közös eredet mítosza, amely egy meghatározo területhez is kapcsolódik. Az oomán korban egyértelműen a törzs jelentee a társadalom szervező egységét a kurd vidékeken. A decentralizált birodalom 46

Külügyi Szemle


távol eső területei nagyfokú autonómiát élveztek, a mindennapi életre, így az identitásra is korlátozo hatással volt a birodalomhoz való tartozás. A törzsi vezetők hatalmi pozíciójuk függvényében különböző feladatokat láak el, mint például adószedés, bíráskodás, határvédelem, különböző központi források és területek elosztása. A vezetők közö komoly hierarchia léteze. Egy törzsön belül az ado vezető mindig monopolizálta a felee állóval (egy másik törzs, esetleg törzsszövetség vezetőjével vagy magával az állammal) való kapcsolaartás jogát. Ez az államot is megakadályozta abban, hogy hatalmát területén belül minden egyes egyénen közvetlenül gyakorolhassa. A nyugati mintát utánozó nemzetállami modell elő a birodalmi irányítás sem ideológiai, sem gyakorlati okot nem láto arra, hogy a kurdokat vagy más társadalmi csoportokat egy homogén birodalmi identitásba integrálja.22 Törzseken felüli szervező erő csak a vallás lehete, illetve vallásos intézmények, mint például a fent említe szúfi rendek, melyek a 19. század elejétől rendelkeztek ekkora hatalommal.23 Különböző vallási szekták képesek voltak egyszerre jelen lenni egy törzsön belül, több vegyes felekezetű (de muzulmán) törzsről is vannak feljegyzések.24 Ahogy nem léteze birodalmi nemzeti identitás, úgy kurd etnikai identitás sem léteze a 20. század elő. Magát a kurd szót is a kurd törzsekre és nem egyének megnevezésére használták. A kurd nyelven beszélő, azonos területen élő parasztok, vagy egyéb törzshöz nem tartozó városlakók nem számítoak kurdnak. Egy együ élő közösségen belül léteztek törzshöz tartozók (ashiret) és a törzshöz nem tartozó (ra’yat vagy kurmandzs) személyek. Habár a törzshöz nem tartozó emberek nem képeztek homogén csoportot, mégis sokszor csak így nevezték meg őket, ami szintén azt támasztja alá, hogy a törzshöz való tartozás volt a legfontosabb distinkció.25 Az első, kurdokat említő források is törzsekről, törzsek közöi területi háborúkról szólnak, már a 13. századtól.26 Az Oomán Birodalmon korában a különböző kurd emirátusok, törzsekből szerveződő szövetségek rivalizálása folyamatos volt. Ez a hagyomány nem segítee elő a nemzeti egység kialakítását. A Közel-Kelet első világháború utáni rendezésekor a kurd törzsek nem voltak egységesek, és egyik szerveződés sem volt elég erős ahhoz, hogy jelentősebb egységeket tudjon irányítása alá vonni.27 Nem léteze olyan politikai intézmény, sem hatalmi elit, mely kellő autoritással képviselhette volna a kurdokat nemzeti, nemzetközi szinten, mely elengedhetetlennek bizonyult egy mesterséges, alapvetően felülről szerveződő politikai társadalmi átalakuláshoz, mint amilyen a nemzeé válás folyamata. Az 1920–1923-as török szabadságharc kritikai elemzése28 az akkori kurd identitásról is képet adhat. Habár az atatürki vezetés az oomán hagyományokkal ellentétben egy ú új ideológia, a nacionalizmus hatása ala próbálta újj ú ászervezni magát, felismerte, hogy a háborúhoz szüksége van a kurd törzsekre. Ezért a felszabadító háború hivatalos ideológiai alapja nem a török nacionalizmus, hanem a muzulmán összefogás le a keresztényekkel29 szemben. Habár a későbbi kurd nacionalisták önállósági törekvéseik 2007. tél

47

Vidák Rózsa

kezdetét már a 19. század végétől datálják,30 a szakirodalom egyértelműen állást foglal amelle, hogy a kurdok túlnyomó többsége a törökök oldalán állt a szabadságharc idején. A török vezetésben voltak kurdok is, sőt még a nacionalista Iútörök Mozgalomnak is voltak kurd tagjai.31 (Ez a tapasztalat később fontos szerepet játszo a kurd nacionalizmus életre hívásánál.) Az a tény, hogy a muzulmán közösség ideológiája á mentén egyesíteni lehete különböző nyelveken beszélő törzseket, arra enged következtetni, hogy közöük nem voltak éles etnikai határok. T Több oomán forrás hivatkozik olyan, vegyes származású nomád törzsekre, melyek muzulmán törökökből, arabokból, kurdokból tevődtek össze. Ezzel szemben a keresztények törzshöz tartozása, törzshöz való viszonya vitatoabb kérdés.32 Megállapítható tehát, hogy az oomán kor végén a legfontosabb identitásformáló erő a törzshöz tartozás és a vallás volt. Eszerint a 20. század elején a kurd etnikum magjának a szoráni vagy kurmandzsi nyelven beszélő muzulmán törzsek, illetve a zaza vagy guráni nyelven beszélő szunnita törzsek voltak tekinthetők; ezek egymás szomszédságában, azonos természeti és kulturális környezetben éltek. Egyfajta perifériát alkoak a velük egy területen élő heterodox iszlám vallású törzsek (yezidi, alevita, síita, ahl-e haqq), amelyek szintén valamelyik kurd dialektust beszélték. Területenként és időben is eltérő, hogy melyik törzs mennyire számíto kurdnak.33 Nem tartoztak azonban a kurd etnikumhoz a törzseken kívül élő parasztok és egyéb kereskedők, kézművesek, vallásuktól és nyelvüktől függetlenül.34

A kurd identitás alakulása a 20. században A kurd identitás mai formái a 20. század során alakultak ki. Fontosnak tartom hangsúlyozni, hogy a kurdok belső megosztosága (ahogyan más népcsoportoké is) nem egy a priori, történelmileg beágyazo tény, amin a nemzeé válás során kell túllépni, hanem éppen ellenkezőleg: a nacionalizmus az, amely tudatosítja, felerősíti a különbségeket. Ugyanez a mechanizmus érhető teen a kialakuló török nemzetállam szintjén is, a törökök és a kurdok megosztoságának felerősödésében. A kurd öntudat kialakulása tehát értelmezhető úgy, mint ellenreakció a török nacionalizmusra, a két jelenség egymással párhuzamosan, szoros összefüggésben alakult; akárcsak a később megjelenő kurdokon belüli etnikumok (intra-Kurdish ethnicities35) önállósodási törekvései, melyeket a kurd nacionalizmusra reagálva hívtak életre.36

A török nemzetépítés és a kurd reakció Az 1923-ban aláírt lausanne-i békével, – melyben a sèvres-ivel ellentétben már csak a vallási kisebbségek leek megemlítve37 – ú új időszak vee kezdetét Törökországban. Az ú új határokkal kĳelölték a nemzet határait is, megkezdődö a török nemzeti iden48

Külügyi Szemle


titás és a nemzetállam intézményeinek szisztematikus kiépítése. Törökország külső konszolidálása után egy szekuláris, autoriter, központosíto államot hoztak létre a kemalizmus ideológiája á mentén, melyet a hadsereg volt hivato felügyelni.38 Etnikai hovatartozástól függetlenül a gazdasági, társadalmi, identitásbeli átalakulás népszerűtlen és hosszadalmas folyamat volt, melyet csak egy diktatórikus rezsim tudo végrehajtatni. Valódi áörést – a külsőségekre összpontosító kemalista kulturális forradalom után – a közoktatás, a hadkötelezeség, később a tömegmédia elterjedésével értek el. Az 1920-as évek végétől Törökországban egyre inkább teret nyert a későn jövő, feltörekvő országokra jellemző fasizáló stílus. Milyen szerepet szántak a kurdoknak a török nemzetállamban? Eleinte sok inkonzisztens hivatalos vélemény láto napvilágot; Zürcher szerint ez is oka annak, hogy a kurdok nem tudtak asszimilálódni a török nemzetbe.39 A hivatalos ideológia szerint minden muzulmán40 állampolgár török, azonos jogokkal és kötelezeségekkel, a török nemzeestben tehát mindenkinek helye van. Ugyanakkor a dicső török kultúráról mint örökletes rasszjegyről beszéltek, amelyet nem lehet megváltoztatni, törökké válni tehát nem lehet. Az 1920-as évek végére azonban megerősödö az az inkluzív nemzetfelfogás, hogy a kurdok „egyszerűen hegyi törökök.” Akiket, habár „ugyanannak az értékes ásványnak a részei”,41 mégis asszimilálni kell. A kurdok a távolabbi, fejletlenebb régiókban éltek, amelyeket egyben a vallásos reakcionizmus, a törzsi autonómia bástyáinak és a fejlődés gátjainak tartoak. Ezért az asszimiláció és később a gazdasági programok is hivatalosan a fejletlenebb régi é ókra irányultak, és nem a kurdokra mint etnikumra. A kurdok reakciója a belpolitikai fordulatra eleinte nem volt egységes. A kurd törzsek közö is társadalmi vita alakult ki arról, hogy a kurdok egyben törökök-e. Sokan vonzónak találták az ú új, karizmatikus török identitást, törzsük jövőjét az asszimiláció42 ban láák. McDowall a 20. század eleji törzsi viszonyok elemzésénél hangsúlyozza, hogy a törzsi lojalitás korántsem volt annyira sérthetetlen, mint ahogyan az a vérségi kapcsolat eszméjéből következne. A törzsi testvériséget nagyon hamar felülírhaák gazdasági érdekek, amit egy-két esetben sikerült is kihasználnia a török vezetésnek. Több kurd törzs is (sőt előfordult, hogy belső rivalizálás mia egy törzsnek csak egy része) kollaborált a török vezetéssel a kurd lázadók ellen.43 A török identitás kurd híveinek tábora azonban rohamosan csökkent, mert a török politika intézkedései a kurdok ellen egyre agresszívebbek leek, és még minimális szinten sem szolgálták a kurdok érdekeit. A kurd törzsek egyébként is inkább egy oomán típusú berendezkedést pártoltak volna, ahol megtarthatják önállóságukat. A török központosítás nem vee figyelembe a realitásokat, eleinte csak destruktív intézkedéseket hozo. Az iszlám szolidaritás és az iszlám intézményrendszer helyét egy ideig nem töltöe be semmi.44 1924-ben betiltoák a kurd nyelv használatát, a kurd nyelvű nyomtatást. A falusi iskolákban török nyelven kezdtek oktatni, így az oktatás színvonala csökkent, a közösség és az iskola – mely a központi hatalmat és értékrendet közvetí2007. tél

49

Vidák Rózsa

tee – kapcsolata ellenséges le. Ez a kurd régiók további leszakadását eredményezte, és csökkentee a mobilizációt.45 A betilto vallási jelképek, medreszék (vallási iskolák) és általában az iszlám értékrend és közösség helyén egy olyan vákuum keletkeze, melyet az ado körülmények közö csak a kurd etnikai identitás tölthete be. A témával foglalkozó kutatók egybehangzó véleménye szerint a kurd etnikai identitás születéséért, átpolitizálódásáért és később szélsőséges radikalizálódásáért elsősorban a török nemzetállam felelős. A kurdok egy hibás nemzetépítés áldozatai, ami egyrészt nem volt képes pozitív ösztönzőkkel asszimilálni a kurdokat, másrészt túl merev volt ahhoz, hogy helyet biztosítson egy etnikumnak. A közösen átélt diszkrimináció, az erőszakos asszimiláció és az ellenállás tovább közelítee a kurdokat egymáshoz.

Közönséges zendülők vagy forradalmárok? A kurd etnikai öntudat megjelenését általában az első kurd felkelésekhez kapcsolják. 46 Az 1925 és 1938 közöi időszakban több lokális felkelés is kirobbant, ezeket törzsek, törzsszövetségek, illetve a hozzájuk á kapcsolódó vallási vezetők szervezték. Céljuk az oomán korban léteze autonómiájuk á visszaszerzése volt, de egyre népszerűbb le az önálló Kurdisztán gondolata is. Hosszú távú sikereket nem tudtak elérni, a megtorlás viszont brutális volt, és az ellenállásnak ezt a formáj á át végleg elhallgaaa.47 Az ezt követő három évtizedben úgy tűnt, az egyre öntudatosabbá váló kurdoknak lehetőségként csak az asszimiláció marad. A felkelések időszaka kétségkívül nagy hatással volt a kurd identitás alakulására, a kurd nacionalisták előszereteel hivatkoznak ezekre az eseményekre, sőt már a 19. század végére datálják a modern kurd öntudat megjelenését. „I most nem egyéni ambíí ciókról van szól, hanem egy nemzet túléléséről. ő ” A Der Adler von Kurdistan című nacionalista regényben ezzel a mondaal utasítja vissza a kurd felkelés vezére a törököket, akik fontos politikai pozíciót ajánlanak neki az együműködésért cserébe.48 Strohmeier szerint az igazság szempontjából ennél jóval hitelesebb az az állítás, hogy a kurd felkelés vezetőinél a személyes érdekek és a nép érdekeinek találkozásáról volt szó. Az első nacionalista törekvések kibontakozásánál jelentős szerepe volt az értelmiség ambícióinak, ők meg akarták őrizni politikai befolyásukat, területük felei autonómiájukat á a központosítás ellenében. Ezen egyéni ambícióikból kifolyólag törekedtek arra, hogy a törökökkel szemben megformáljanak egy „mi csoportot”. A gyakorlati érdekeken túl Strohmeier szerint a nacionalista diskurzus nemesítő, felmagasztaló jellege erősítee a kurd elit önbecsülését, és ez a kitartó ellenállást is segítee.49 A kurd nacionalista értelmezések beszivárogtak a tudományos szakirodalomba is, ezeket Bruinessen, majd White kutatásai és kritikái értékelték át.50 Több kurd nacionalista szervezetnek tekinte csoportról, törzsről bebizonyítoák, hogy nem a kurd nép harcosai, hanem inkább egyszerű banditák voltak, akik rendszeresen keresztény, 50

Külügyi Szemle


alevita vagy akár kurd közösségeket fosztogaak. Vezetőik csak később találkoztak a kurd nacionalista eszmékkel, amelyekkel feltehetőleg szimpatizáltak is, így támadásaiknak már ideológiai alapjuk is volt, legalábbis a nem kurd lakosság ellenieknek. Ezt a banditizmust vagy a törzsek közöi gazdasági célú háborúkat nehezen lehet modern nacionalizmusnak értékelni, még ha a nem kurd törzsek ellen irányultak is. Az is tény, hogy ezek a militáns csoportok később jelentős szerepet játszoak a nagyobb felkelésekben is, a kurd, vagy török nacionalizmus zászlaja ala. White feltételezi, hogy a társadalmi rendből adódóan az átlagember nacionalista meggyőződését kétségbe lehet vonni, hiszen akkoriban ilyesmivel még csak az értelmiség és a vezető elit foglalkozo. A tömegek csak köveék a vezetők utasításait, az évszázados lojalitásra alapozva, különösebb elvi meggyőződés nélkül. Bruinessen kérdőjeleket is tesz megállapításai mellé, utalva arra, hogy a hatalom túlkapásai mia érze „tradicionális harag” és a tulajdonképpeni nacionalizmus közö nagyon nehéz utólag határvonalat húzni, akárcsak a gazdasági érdek motiválta banditizmus és a politikai gerillaharc közé.51 White két fontos urbánus, isztambuli szervezetet vizsgált még meg, az alevita Kürdistan Taali Cemeyetit (KTC) és a szunnita Xoygünt. A két szervezet kapcsán jól látható az aleviták és az ortodox szunniták közöi megosztoság, illetve a bizonytalan, ambivalens viszony. A KTC a dersimi aleviták felkelésekor szunnita kurd törzseket próbált segítségül hívni, sikertelenül; míg a dersimiek kurdokként kértek segítséget a Népszövetségtől, habár más forrásokból bizonyítható, hogy a dersimi felkelést az alevita öntudatra és autonómiára alapozták. Az aleviták szintén nem veek részt olyan felkelésekben, amelyeket szunnita törzsek vívtak a török hadsereg ellen (például a Said sejk vezee vagy az araráti felkelésben). A század első felében tehát még nem beszélhetünk kurd tömegmozgalmakról vagy kurd egységről, csupán vallási és törzsi vezetők lokális szervezkedéséről. Habár az önálló Kurdisztán mint jelkép már megjelent, ez nem egy egységes nemzetállam vágyát jelölte, mivel kurd nemzet sem léteze még. A törzsi alapú társadalom, a vallási szektarianizmus akadályozta egy modern, szekuláris tömegmozgalom kialakulását, habár a kurd nacionalizmus gyökerei vagy inkább előzményei valóban i keresendők. A Tö T rök Köztársaság első periódusában á az ortodox muzulmánokon belüli etnikai határvonal erőteljesen megjelent a kurdok és a törökök közö. Az aleviták és egyéb heterodox szekták továbbra á is a kurd periférián maradtak, mind önazonosságuk, mind pedig külső megítélésük bizonytalan volt. A közös nyelv még nem játszo fontos, identitásképző szerepet a vallás fele. Például a Said sejk vezee felkelésben zaza nyelven beszélő szunniták veek részt, míg a szintén zaza nyelvű alevita törzsek ellenezték.52 A kurd területeken élő, de a törzshöz nem tartozók identitása is nagy változáson ment keresztül. Habár a törzsek által szerveze felkelésekben nem veék részt,53 a kurdellenes intézkedések őket is érinteék. Előbb csak a török, majd nem sokkal utána már a török és a kurd nacionalizmus párhuzamosan törekede megnyerni őket saját nemzetük céljainak. 2007. tél

51

Vidák Rózsa

Kurd nemzeti ébredés a korlátozo demokratikus pluralizmus idején Habár Törökország hivatalosan nem ve részt a második világháborúban, a hadi események és a világégés után átrendeződő nemzetközi rendszer gyökeres bel- és külpolitikai változásokat eredményeze. Törökország NATO-tagságával a nyugati tömb intézményeihez és politikai diskurzusához kapcsolódo, ami alapvető belső demokratikus átalakításokra is kényszerítee Ankarát. 1950-ben bevezeék a többpártrendszert, majd az 1961-es katonai puccs után egy valóban plurális, demokratikus alkotmányt fogadtak el, amely garantálta a szólás- és sajtószabadságot, a gyülekezési és társulási jogot.54 A következő húsz évben rengeteg párt alakult a jobb- és a baloldalon egyaránt, a belpolitika felpezsdült. A liberalizálás a szélsőségeknek is teret engede, ezek két különböző – vallási és szekuláris, nacionalista – síkon jelentkeztek.55 Demokratikus tapasztalatok hiányában az átalakulás nem ment teljesen zökkenőmentesen, a török demokráciának jelentős korlátai voltak. Az 1961-est 1971-ben egy enyhébb, majd 1980-ban egy súlyosabb katonai beavatkozás kövee. Ezeket a politikai erők és civil támogatóik utcai harcokig fajuló radikalizálódása tee szükségessé, 1980ban az ország a polgárháború szélére került. Az állami, katonai kontroll ideológiai szinten is jelen volt: a hivatalos kemalista ideológián kívül nem helyezkedheek el pártok, a jobb- és baloldal egyaránt kemalista volt.56 A civil társadalom és a plurális politikai diskurzus hiánya, illetve a választo parlamentáris irányításba vete általános társadalmi bizalmatlanság vezete oda, hogy a hatvanas–hetvenes évek – a törökországi körülmények közö – szabadabbnak tekinthető, élénk politikai aktivitással jellemezhető időszakát egy ú újabb véres puccs zárja le 1980-ban. Fontos jelensége még ennek az időszaknak, hogy Tö T rökország úgy léphete túl a második világhábor á ún, hogy nem kelle szembenéznie kurd- és általában á kisebbségellenes, fasiszta politikai hagyományaival. Belpolitikáj á át (a NATO-ban betöltö szerepe mia) nem érte jelentős külső kritika, a belső kezdeményezéseket pedig elfojtoák.577 Ennek hosszú távon is súlyos következményei leek a kurdokra, a kurd nemzeti mozgalomra nézve. Ugyanerre az időszakra, a hatvanas, hetvenes évekre tehető ugyanis a kurdok modern értelemben ve nemzeti ébredése is. Kérdéses – a kutatók véleménye is megoszlik erről ––, hogy a húszas, harmincas évek eseményeihez mennyire szervesen kapcsolható ez a folyamat. A kurd nacionalisták, és az ő hatásukra a kurdokkal foglalkozó számos szerző is, szerves fejlődésről beszélnek. Élesen kritizálja viszont ezt a felfogást többek közö Yavuz, aki szerint a kurd politikai identitást nem lehet a délkeleti törzsi szerveződések utódaként felfogni.58 Az viszont általánosan elfogado, hogy a modern kurd politikai öntudat urbánus jelenség, mely a politikai és a gazdasági liberalizáció korában születe. A szociális és földrajzi mobilizáció, a tömegoktatás és a modern tömegkommunikáció elterjedése teremtee meg azt a társadalmi légkört, amelyben a pártok válhaak identitásformáló erővé. Ugyanakkor a változások hatására a korábban sem egységes kurd társadalom gazdasági, kulturális és szociális szempontból tovább fragmentálódo. Egyre 52

Külügyi Szemle


nehezebb tehát általánosságban beszélni egy több milliós csoportról úgy, hogy közben földrajzi és szociokulturális környezetük teljesen különböző. A nemzeti identitás elvileg ezeket a különbségeket hivato felülírni, az viszont nagyon nehezen mérhető, hogy a kurdok hány százalékánál volt prioritása ennek az identitásrétegnek. Kurd pártok a jobb- és a baloldalon egyaránt létrejöek, de hosszú távon a baloldal tudo nagyobb tömegeket megszólítani, illetve ebben az időszakban a török baloldal részben felvállalta a kurdok ügyét. Ez több okból is adódo. Egyrészt a hagyományos kurd régiók a török átlaghoz képest is nagyon elmaradoak voltak, súlyos gazdasági és szociális nehézségekkel küzdöek, és ezek megoldását a baloldal emelte be programjába. Másrészt a kurdok nem is léteztek a jobboldal diskurzusában: Törökországot szerintük az alkotmány értelmében továbbra is kizárólag törökök lakták. Az elmúlt évtizedek török nemzetépítése nagy hatást gyakorolt a teljes lakosságra, különösen a városokban. Az emberekben kialakult a nemzethez való lojalitás tudata. Ez azonban nem jelent megváltoztathatatlan identitásokat. A kurd mozgalmak és a központi hatalom ellenreakciójának hatására a korábban asszimilálódo kurdok megváltoztathatják identitásukat, illetve már törökként születe generációk is felfedezhetik újra kurd identitásukat. Ez a mai napig létező jelenség.59 ú A törökországi változásokon kívül bizonyos szinten a nemzetközi tendenciák is hatással voltak a kurdokra. Az európai etnikai szecesszió, a baloldali munkás- és diákmozgalmak hangulata megérintee Törökországot is. A baszk és katalán nacionalisták sok közös vonást mutatnak a kurdokkal.60 A fejlődő országok dekolonizációs folyamata is hatással volt rájuk, á s az is, hogy az ENSZ és egyéb nemzetközi szervezetek rendszeresen hangoztaák a népek önrendelkezésének jogát. A kor egyik hangadó személyisége, Ismail Beşikçi fogalmazta meg azt a nézetet, mely szerint a kurdok a török belső kolonizáció (internal colonialism) áldozatai.61 Ezzel el is érkeztünk a bevezetésben már megemlíte problémához, hogy a kurd identitás, a kurd etnikum vagy nemzet léte politikai kérdéssé válik. A hatvanas és hetvenes években formálódó modern kurd mozgalom képes volt kialakítani egy önálló kurd öntudatot, és abba integrálni a kurd apolitikus etnikum központi és perifériális csoportjainak is egy jelentős részét. A vezetők és a tagok közö voltak kurmandzsi, zaza és csak törökül beszélő, szunnita és alevita kurdok is. Ez nem jelenti azt, hogy a kurd mozgalom, vagy akár a kurd nemzet ideáljának támogatosága teljes és általános volt. De a támogatók illetve a kívül maradók csoportjai nem a korábbi nyelvi, törzsi, vallási törésvonalak mentén alakultak.62 A törzshöz tartozás, illetve a vallás szerepe az identitásban veszíte korábbi jelentőségéből, a nagyvárosokban mindenképpen, a rurális vidékeken kisebb mértékben. Feltételezhető, hogy a kurd területeken élő, de a törzshöz nem tartozók egy része a kurd, míg másik része a török identitást találta vonzóbbnak. Voltak teljesen ambivalens jelenségek is, ami abból adódo, hogy a köztudatban is kialakult egy alevita bal, 2007. tél

53

Vidák Rózsa

szunnita jobb megosztoság. Így előfordulhato, hogy míg aleviták baloldali kurd szervezetekhez csatlakoztak, kurd származású szélsőjobboldali szunniták veek részt aleviták ellen rendeze pogromokban.63

A kurd identitás polarizálódása A nyolcvanas, kilencvenes években eltérő irányú, de egymással párhuzamosan zajló folyamatok különböző irányokba viék a kurd identitást. Ezek a változások az 1980-as puccsra és az azt követő viszonyokra vezethetők vissza. 1980 és 1983 közö a katonai irányítás betiltoa a pártok működését, ezreket ítéltek el és végeztek ki. Az 1982-ben elfogado alkotmány korlátozta az egyéni szabadságjogokat és a véleménynyilvánítás szabadságát. Cizrének a török hadsereg 1980 utáni autonómiáj á át elemző tanulmánya szerint a katonaság autoriter gyakorlata, illetve a politikai nyomásgyakorlás hivatalos terei óriási mértékben megnövekedtek. Az ú új alkotmány irányelveit katonai vezetők alakítoák ki, szűkíteék a politikai részvétel szerepét, a civil kontroll lehetőségét, megerősíteék az állami intézményeket, és a hadsereg politikai befolyását.64 A változások mögöi hivatalos ideológia az volt, hogy a hadsereg puccsa védte meg Törökországban a szekuláris demokráciát a polgárháborútól. Ez az állítás legitimálta a hadsereg történelmi misszióját és a politikában betöltö szerepét az állam védelmezőjeként. Ezzel támogaa és hozzáj á árult ahhoz, hogy a katonai befolyás diktatórikus gyakorlata megerősödjön Törökországban. A hadsereg, Kemal Atatürk örököseként legalább olyan jelentős hatalmi centrumot képeze, mint a mindenkori civil kormányok.65 A jobb–bal, – illetve az etnikai szembenállás csökkentésére a hivatalos török ideológiát is jelentősen átalakítoák. Megszülete az úgyneveze török-iszlám szintézis, mely az iszlám értékrendet ötvözte a török kultúrával. Kezdetben ez a hadsereg támogatását is élvezte. A katonai vezérkar az iszlám közösség (umma) ideológiáj á ára alapozva nyomta el a társadalmat megosztani akaró politikai erőket a jobb-, de főleg a baloldalon.66 A közoktatásban is növelték az ideológiai nyomást, egyrészt bevezeék a kötelező és egységes vallásoktatást felekezeti hovatartozástól függetlenül,67 másrészt felsőbb évfolyamokon kizárólag nyugdíjazo í tisztek oktaak egy tantárgyat, amely a 20. század és a jelenkor eseményeit magyarázta. A konzervativizmus ú új, vallásos formája á teret nyert a hivatalos politikában, az európai értékrendet képviselő Musztafa Kemálból rövid időn belül vallásos muzulmán le. A kurdokra és a baloldalra helyeződö a legnagyobb nyomás. Betiltoák a kurd nyelvű nyomtatást, a nyelvhasználatot.68 Az 1991-ben bevezete terrorellenes törvény a legszigorúbb fellépést tee lehetővé azon személyek vagy csoportok ellen, akik a Török Köztársaság politikai, jogi szekuláris karakterét meg kívánták változtatni.69 A fokozódó elnyomásra több eltérő válasz születe. Az asszimiláción kívül a két legfontosabb a tömeges emigráció, illetve a Kurd Munkapárt (PKK, Partiya Karkeren Kürdistan) által vezete radikális ellenállás. 54

Külügyi Szemle


A PKK és a polgárháború – a kurd identitás radikalizálódása A PKK 1978-ban jö létre, Abdallah Öcalan („Apo”) vezetésével. Hivatalos programjában célként az önálló és egységes Kurdisztán létrehozása szerepelt, de ennél pragmatikusabb politikát folytato, támadásait csak a török hatalom ellen intézte. Terroristamerényletek sorozatával, főleg 1984 és 1999 közö polgárháborús állapotot idéze elő a délkelet-anatóliai tartományokban, a harcokban több tízezer ember veszítee életet.70 Habár a szakirodalom már a hatvanas, hetvenes években kurd tömegmozgalmakról ír, igazán csak a PKK-nak sikerült nagyobb tömegeket mozgósítania, illetve széles körű anyagi és erkölcsi támogatást szereznie. A korábbi mozgalmakat szokás városi, burzsoá szerveződésekként aposztrofálni, míg a PKK az egyre növekvő proletariátust is megszólítoa. Erre az időszakra érte el az urbanizáció, az iparosítás, a mezőgazdasági átszervezés azt a szintet, hogy a fejletlen délkeleten kurdok milliói váltak nyomorúságos városok bérmunkásaivá.71 Öcalan őket akarta megnyerni, amikor ötvözte a marxista–leninista alapú osztályharcot a nacionalizmussal.72 A gazdasági és szociális problémák a polgárháborúval csak fokozódtak, ami egyre több elkeserede támogatót jelente a PKK-nak. A harcokkal párhuzamosan csoportosan kitelepíteek, brutális katonai akciókkal távozásra kényszeríteek több százezer, más források szerint több millió embert.73 Ankara a kitelepítést azzal indokolta, hogy a helybeliek együműködtek a PKK-val. A kitelepítést sokszor csak azzal a feltétellel lehete elkerülni, ha valaki hajlandó volt csatlakozni az úgyneveze faluőr rendszerhez. A többnyire helyi kurdokból verbuválódó faluőrök csoportjait az állam finanszírozta és fegyverezte fel abból a célból, hogy a PKK csoportjai ellen harcoljanak. A faluőrök és a PKK tagjai felváltva vadásztak egymásra és az ellenség lehetséges támogatóira a civil lakosság soraiban. Állandósultak a tisztogatások, a bosszúhadjáratok. A minimális szociális ellátás, az oktatás, a gazdaság teljesen ellehetetlenede. A PKK terrorakcióinak gyakori célpontjai voltak az iskolai tanárok, mivel a közoktatáson keresztül mindenkinek közvetíteék a hivatalos kemalista ideológiát. 1987-től tíz tartományban bevezeék a rendkívüli állapotot, életbe lépteék a hadĳogot, és ez tovább kedveze a kontrollálatlan erőszaknak és a hatalom visszaéléseinek. A lakossággal együ a terület civil vezetése is elmenekült, a megmaradt lako területek irányítását a faluőrök korrupt és ellenőrizhetetlen rendszere vee át.74 A hivatalos török álláspont terroristaproblémának tekintee a kurdkérdést, így a hadsereg saját hatáskörében kezelhee. Habár több politikus részéről is volt rá törekvés, mégsem sikerült egyik kormánynak sem a kurdok viszonylag mérsékelt képviselőit a politikában á tartani. A hadsereg közvetlen vagy közvete nyomására ezeket a pártokat a kilencvenes években sorra betiltoák.75 A kurdok radikalizálása és elidegenítése az államhatalomtól eleve lehetetlenné tee, hogy egy mérsékelt kurd párt tömegtámogatást érjen el. A harcoknak és a tömeges kitelepítéseknek egyértelmű etnikai színezetük volt, annak ellenére, hogy Ankara nem ismerte el a kurdok létét Törökországban. A török 2007. tél

55

Vidák Rózsa

vezérkar ezzel hozzáj á árult a kurd identitás további terjedéséhez, radikalizálódásához. A kurdok az üldöztetés által aktívan élheék meg kurdságukat, ami hozzáj á árult közös sorstudatuk és az egymás iránt érze szolidaritásuk kialakulásához. A radikális események identitásuk újradefini ú álására, állásfoglalásra kényszeríteek olyanokat is, akik korábban már asszimilálódtak, vagy akiknek az etnikai identitásuk nem volt annyira meghatározó.

A kurd identitás öcalani koncepciója A török hadsereg akcióival tulajdonképpen a PKK céljait támogaa. A PKK-nak szintén nem állt érdekében, hogy a kurd identitás meghatározásán más, mérsékeltebb szervezetekkel kelljen rivalizálnia.76 Öcalannak konkrét és kizárólagos elképzelése volt a kurd identitásról, isteni elhivatoságot érze arra, hogy az általa képviselt és ú újra fel77 fedeze kurd személyiséget elterjessze. A PKK hivatalosan marxista–leninista ideológiát vallo, de valójában közelebb állt a sztálinista nacionalista retorikához. Öcalan személyi kultusza, hatásköre, a PKK működése is inkább a sztálini időszakhoz hasonlatos. A különböző államszocializmusok által felhasznált „új ú ember ”-koncepciót Öcalan is magáévá tee és alkalmazta. A kurd „új ú ember ” morális tartása erős, nem megalkuvó, sohasem gondol egyéni óhajaira és kényelmére. Hite és szeretete sziklaszilárd a forradalom, a szabadság, a haza és a szocializmus iránt.78 A PKK által képviselt identitás sok hasonlóságot mutato a török nemzeti identitással. Öcalan Apót ugyanúgy minden kurd édesapjának, a néphez közel álló figuraként aposztrofálták, mint ahogyan Kemálból is Atatürk (minden törökök atyja) le. Személyük elválaszthatatlan a kurd, illetve a török nemzeől. Akárcsak a török identitás, a PKK identitásképe is keresztülment bizonyos változásokon, melynek háerében az egyszerű pragmatizmus állt. Az 1990-es évek elején a PKK szigorú szekularizmusa még sok embert elriaszto, később azonban, igazodva az általános vallási reneszánszhoz, a PKK és Öcalan személyesen is nyito a szunnita iszlám felé. Szintén tudatosan építe a délkeleten még aktívan létező lojalitásokra, autoritásokra, mint például az öregek, a család, a legidősebb férfi tiszteletére, a vér szerinti közösségek hagyományára. Ezeknek a tradicionális hierarchiáknak az elfogadása egyben legalizálni próbálta a PKK autoriter jellegét is, szemben az 1960-as, hetvenes években léteze baloldali kurd pártok kultúráj á ával. Habár az öcalani kurd nacionalizmus befogadó, tekintet nélkül vallásra, nyelvre, ugyanakkor mégsem engede teret belső különbségeknek, ezeket veszélyforrásnak tartoa. Kifejeze céljának tekintee a kurdok egységes identitásának kialakítását, és éppen az egység érdekében szorgalmazta a török nyelv használatát a különböző kurd dialektusok helye. Ugyanolyan elnyomó diskurzust folytato az identitás más rétegeivel kapcsolatban, mint a török nacionalisták. Úgy tűnik, a törökországi politikai diskurzus – beleértve a PKK-t is – képtelen túllépni a kemálizmus hagyományain. 56

Külügyi Szemle


„„Törökországban minden politikai mozgalom, sőt a közoktatáson keresztül minden egyén a kemálizmus terméke, még Öcalan is.”79 Éppen ezért a PKK identitáskoncepciójának megosztó, kirekesztő hatása is volt a kurdok közö, különösképpen az emigrációban élők közö jelent meg élesen.

Az emigráció szerepe a kurd identitásban Az emigránsok első hulláma – főleg fiatal diákok, értelmiségiek – a hatvanas években érkeze Nyugat-Európába. Diákszervezetek keretein belül vitáztak a kurd kultúráról, nyelvről, politikáról. Jelentősebb kivándorlás a hetvenes években indult meg, amikor a rohamosan bővülő nyugat-európai gazdaságoknak szükségük volt a képzetlen munkaerőre. Először Törökország fejleebb nyugati, majd később keleti, délkeleti kurd régióiból települtek át százezrek Németország iparvidékeire. I hamar kiépíteék saját életközösségeiket, teázókkal, mecsetekkel. A hatvanas években emigrált értelmiségiek, illetve a török kormány kurdpolitikáj á áról érkező hírek hatására, a délkeletről még akár törökként, vagy apolitikus kurdként áelepülő munkások kurd öntudata is megerősödö. Önálló kurd munkásszervezeteket hoztak létre, a második generációk identitáskeresése pedig már politikai szervezetek alapításában öltö testet.80 Ezt a folyamatot erősítee az 1980-as puccs után érkezők tömege. Ezek nagyobb része továbbra is munkás vagy paraszt volt, de az üldöztetések mia számos politikai, szervezői tapasztalaal rendelkező kurd vezető is érkeze Európa nagyvárosaiba. Ebben az időszakban nemcsak Törökországból, hanem Irakból és Iránból is tömegesen menekültek kurdok. Az eddig nemzetállamonként önállóan fejlődő kurd identitás az emigrációban nemzetköziesede,81 deterritorializálódo. A rokoni kapcsolatoknak, törzsi származásnak, vallásnak kisebb szerepe le, különösen a második generációtól kezdve.82 (Ez alól kivételt képeznek egyes alevita közösségek, melyekre később még visszatérek.) Az európai fejlemények különböző csatornákon keresztül nagy hatással voltak az anyanemzetre is. Az eszközrendszer is megváltozo a nyugat-európai környezet hatására. Számos kulturális, politikai, jogvédő és oktatási intézmény alakult. 1983-ban létrehozták a Párizsi Kurd Intézetet, a kurd nyelv standardizálásáért és a szókészlet modern bővítéséért.83 Rengeteg könyvet és újs ú ágot adtak ki különböző kurd nyelveken.84 Az önálló kurd irodalom és művészet megteremtése fontos szerepet játszo abban, hogy létrehozzák a kulturális értékekkel bíró kurd imázsát,85 szemben a török retorikában szereplő „barbár kurd” képével.86 A nyugat-európai kurdoknál a média központi szerepet nyert, ez pedig előtérbe helyezte a nyelvkérdést. Felvetődö az anyanyelvi oktatás lehetősége is, ez szintén a különbségekre és a hivatalos íro nyelv hiányára mutato rá. A kurdok önálló, Nyugat-Európából sugárzo tévéadása, a MED TV óriási sikereket ért el. Míg az íro sajtóorgánumok soha nem lépték túl a pár ezres példányszámot, a MED TV többmilliós nézeséget ért el. Ez ú új típusú kihívást jelente a török államnak, amellyel 2007. tél

57

Vidák Rózsa

sokáig nem is tudo mit kezdeni. Egy török politikus veszélyesebbnek értékelte, mint a PKK terrorakcióit. Megszülete a világ első „műholdas nemzete”.87 A PKK dominanciája, á véleményformáló ereje a nyugat-európai kurd szervezetekben is óriási volt. A PKK mobilizációs kampányainak következtében szervezetek hálózata jö létre egész Európában, melyek jelentős anyagi támogatást folyósítoak a PKK-nak. A különböző akciók, a szervezőmunka önbecsülést ado az egyébként marginalizált bevándorlóknak, és lehetőséget teremte, hogy egyfajta közösségtudatot élhessenek át.88 Sokaknak imponált a PKK vakmerősége és hogy végre van egy szervezet, amely kihívást jelent a török hadseregnek. Több ezer kilométerről nem volt könnyű észrevenni, hogy a Törökországban élőknek egy idő után már óriási károkat is okoz a PKK, hogy radikalizmusával csak a török szélsőségeknek kedvez, a polgárháborús állapotokkal pedig legitimálja a hadsereg jelenlétét a politikában. Habár a kurdok közö a PKK megítélése az 1990-es években már nem volt egységes, akik elutasítoák, sem tudtak markáns ellenpólust képezni Öcalan populizmusa melle. A PKK kilátástalan és elhúzódó harca, illetve egyre szélsőségesebb retorikája á ebben az időszakban már a saját támogató bázisát is gyengítee.89

A kurdon belüli etnikumok újjáéledése A PKK-nak a kurd mozgalomban betöltö vezető szerepe és a nyelvkérdés körül kibontakozó egyre hevesebb viták ismét egyes törésvonalak elmélyüléséhez vezeek. Az egységes nyelv megteremtését mindenki létkérdésként kezelte, de a különböző csoportok egymás rovására próbáltak eredményeket elérni. A többségi kurmandzsi álláspont elidegenítee a zaza nyelven beszélőket, akik a kurmandzsi sajtóból semmit sem érteek. Amikor a szoránit és a kurmandzsit támogatók tábora közö egyfajta konszenzus születe, a zaza nyelv képviselői önálló szervezeteket hoztak létre, saját sajtóval, amely angol, török és zaza nyelven közölt cikkeket. Ennek hatására, ha csak szűk körben is, de megerősödö az önálló zaza öntudat. Ismételten csak az elnyomás hatására megszülete a zaza nacionalizmus, követői, ha csak elméletben is, de egy önálló Zazaisztán vágyát fogalmazták meg.90 A másik jelentősebb törésvonal vallási jellegű. Az aleviták már a hetvenes években is konfrontálódtak a fundamentalista szunnita szélsőjobbal, ő a Nemzeti Akció Párt (Milliyetçi Hareket Partisi) folytonos zaklatásainak voltak kitéve. A török hatóságok is üldözték őket, a többi heterodox szektával együ betiltoák vallási szertartásaikat. Az emigráció kulturális, vallási szabadságot is jelente számukra, rövid időn belül számos alevita szervezet alakult, nyilvános programokat szerveztek. Az európai kisebbségi normák, a hidegháború utáni vallásos, etnikai reneszánsz megerősítee önálló identitásukat.91 Ezt a folyamatot tovább fokozta a PKK ellenséges reakciója, amely a kilencvenes évek elején egybeese a PKK nyitásával a szunnita fundamentalizmus felé. Habár Öcalan sokszor hangoztaa, hogy az aleviták a kurd néphez tartoznak, a szunnita re58

Külügyi Szemle


torika sokakat elidegeníte a kurd mozgalomtól. A török állam is felismerte ezt a belső feszültséget, és megpróbált ebből hasznot húzni. A nyolcvanas évek elején engedményeket te az alevitáknak, szabad vallásgyakorlatot, kulturális jogokat biztosíto nekik, cserébe elvárta, hogy az alevita vezetők határolódjanak el a kurd mozgalmaktól. A PKK ez után minden belső feszültséget úgy értékelt, hogy az a török hatóságok sikeres aknamunkáj á ának következménye. Míg a nyugat-európai alevita retorikában megjelent Alevisztan fogalma, Törökországban a feszültség és a bizalmatlanság odáig fokozódo, hogy 1994-ben a PKK provokatív terrorakciókat hajto végre Dersim régióban.92 Ezt a török hadsereg brutális válasza kövee, egész falvakat tüntete el a föld színéről. Bruinessen részletesen elemzi ennek hatását és a dersimi identitást. Az o élők identitása nemcsak többes, hanem intenzíven változó, többszörösen meghasonlo. Egyszerre törökök, kurdok, aleviták, zazák és dersimiek. Egyik identitásuk sem természetesebb vagy alapvetőbb, viszont mindegyikből képesek kiábrándulni az agresszió hatására.93 Zazaisztán és Alevisztán jelentőségét nem szabad túlbecsülni, a kezdeményezést még a zaza nyelven beszélők többsége is elutasítoa, különösen Törökországban. Mindez jól mutatja ez a kurd nacionalizmus határait és gyengeségéit.

Globalizáció és vallási reneszánsz A hidegháború utáni időszakban kibővülő és felgyorsuló, ellentétes irányú változások a kurd identitásra is hatást gyakorolnak. A globalizálódó tömegkultúra nemcsak a NyugatEurópában élő kurdok, hanem a Tö T rökország legtávolabbi részein élők közt is jelen van már. A gazdasági, pénzügyi, információs globalizáció megkérdőjelezi ő a nemzetállamok szuverenitását, határait, befolyásukat állampolgáraikra. Yavuz szerint a kommunikációs technológia ú új tereket nyit az olyan marginalizált csoportok elő, mint amilyenek a kurdok, hogy túlléphessenek az államok miai megosztoságukon,94 megkérdőjelezheti ő viszont az etnikai identitás jelentőségét, főként a fiatalabb generációkban. Tö T rökországban ugyanúgy, mint máshol, a globalizáció kevésbé érezteti hatását a rurális vidékeken, mint a nagyvárosokban, és leginkább a fiatalabb generációk környezetét befolyásolja. Kérdés, hogy milyen körülmények közö képzelhető el, hogy például egy isztambuli, értelmiségi fiatal etnikai identitását felülírja a szociokulturális környezetből fakadó identitása. Törökországban is megfigyelhető az antiglobalista, antiimperialista – gyakran Európai Unió- vagy Amerika-ellenes – retorika, illetve az iszlám fundamentalizmus. A vallásos értékrendű pártok megjelenése a hivatalos politikai paleán egy világszinten is létező trend részeként is értelmezhető. A török eset annyiban speciális, hogy az 1980-as puccsot követő török-iszlám szintézis, hivatalos ideológia szintjén is hozzáj á á95 rult az iszlamista pártok sikeréhez. A vallásos és egyben marxizmus és PKK-ellenes szervezetek országos szintű kiépítését a kurd területeken fokozoan támogaák az 1980-as 1990-es években.96 2007. tél

59

Vidák Rózsa

Törökország mindkét, eddig kormányon lévő iszlamista pártja elismerte a török társadalom ideológiai, etnikai és vallásos megosztoságát, és hangoztaa az eltérő identitások elhelyezésének szükségességét a közös iszlám szolidaritásban. A reiszlamizáció nagy sikereket ért el a hagyományosan konzervatív, délkeleti kurd területeken. Az iszlám szolidaritás átvee a baloldali ideológia helyét és szerepét: a kilencvenes évektől kezdve ezek a pártok beemelték programjukba a kurdok szociális problémáinak kezelését. A hivatalos vezérkari állásponton túl – miszerint délkeleten csak terroristaprobléma van – nyíltan hangoztaák a terület gazdasági marginalizálódását, a kurdok problémáit. A nyitoságnak is megvannak azonban a határai. Egyrészt az AKP a vallást fontosabbnak tartja az etnikai identitásnál, másrészt a hadsereg és a szekuláris politikai erők részéről olyan nagy nyomás nehezedik rá, amelyet nem áll érdekében a kurdkérdéssel tovább fokozni.

Határok és törésvonalak a 21. században Az ezredfordulón lezárult a PKK dominanciáj á ának kora, és nem sokkal később megkezdődö az Európai Unióhoz való csatlakozás által motivált politikai liberalizáció folyamata Törökországban. Habár a két esemény egymástól független, az előbbi egyfajta betöltetlen vákuumot hagyo maga után, az utóbbi egyre több teret enged egy mérsékeltebb kurd mozgalom, illetve etnikai identitás számára. Az elmúlt évek emberi és kisebbségi jogi helyzetéről számos forrás található, melyek elemzésére részletesen kitértem a szakdolgozatomban.97 Összefoglalva elmondható, hogy a pozitív változások ellenére az emberjogi helyzet még törvényi szinten sem kielégítő. A gyakorlat még több hiányosságot mutat, különösen a délkeleti területeken, ahol az országos átlagnál sokkal súlyosabbak a szociális problémák és a jogállam hiányosságai. A kurdkérdésen kívül a nők jogai, a kendőkérdés,98 az örmény népirtás megítélése mind a demokrácia és a liberalizáció hiányosságairól szólnak. 2002 óta számos reformcsomagot fogadtak el, eltörölték a halálbüntetést, megindult a kurdok kulturális jogainak részleges elismerése, habár az etnikai alapon szerveződő pártok működését továbbra is tiltják. Ez a pozitív folyamat a kurd nemzeti identitás konszolidálódásához vezethet. Elképzelhető, hogy a jövőben egy demokratikusabb török állam képes lesz helyet adni etnikai kisebbségi identitásoknak. Nagyon nehéz egy több milliós csoport identitásáról túlzo általánosítás és leegyszerűsítés nélkül bármit is állítani. A kurdság határai – ki tartozik bele, és ki esik kívül azokon – dinamikusan változnak, aól függően, hogy ki és hogyan tölti fel tartalommal a kurd identitást. A kurdok mindig is heterogén csoportot képeztek; a helyzet ma azért összeteebb, mert egyre több belső és külső99 szereplő szeretné kisajátítani a kurd identitás hiteles ábrázolásának jogát. A kurd identitás ábrázolása nem lehet semleges 60

Külügyi Szemle


azonban – ahogyan arra már a bevezetőben is utaltam ––, visszahat magára az identitásra is, ezért ez egy sokszereplős identifikációs harccá válik. Ennek tagjai a kurdok különböző csoportjai, szervezetei ohon és külföldön, a többségi török társadalom, a török politikai elit, a katonaság és ú újabban már nemzetközi szervezetek, NGO-k és más államok is. A médián keresztül is ez a rivalizálás látható. Mindezek mia egymás melle létező aitűdökkel érdemes jellemezni a jelenlegi kurd identitást, anélkül hogy teljes és objektív képet festhetnénk róla. Általánosságokat a kurd társadalomban létező törésvonalak mentén lehet levonni, melyek az elmúlt száz évben jelentősen átalakultak, illetve ú új szempontok is megjelentek.

Nyelv A nyelvkérdés mind az emigrációban, mind pedig Törökországban a kurd nemzeti mozgalom szimbólumává vált. A 2002 után elfogado reformcsomagok óta a kurd nyelv használata engedélyeze ugyan a magánszférában, és léteznek legális tévé- és rádióműsorok is, a törvényi változásokat azonban sem az intézményrendszer, sem pedig az államapparátus szemlélete nem tudja követni.100 Ankara továbbra sem nyújt ú semmilyen anyagi támogatást a kurd kultúra fennmaradásáért, ennek következtében sok kezdeményezés csődbe megy. A globalizáció kulturális hatásaként sokan már csak az önálló nyelv által élik meg a töröktől eltérő identitásukat. Ezért is le jelentősége a zaza és a kurmandzsi nyelvet beszélők közöi feszültségnek. A globális média szerepének felértékelődése óta mindkét csoport a saját nyelvét akarja előtérbe helyezni, hivatalos kurd nyelvként intézményesíteni. Hogy a jövőben mennyire fogja megosztani a kurdokat a nyelvkérdés, ez annak függvénye, hogy a többségi kurmandzsit beszélők képesek lesznek-e a zazák érdekeit is integrálni. Ha a kurd érdekvédelem csak a kurmandzsi mint kisebbségi nyelv elfogadtatásáért áll ki, akkor feltehetőleg a zazák önálló utat keresnek, és ezáltal önálló identitásuk megerősödhet.

Vallás A modernizáció, a globalizáció és az iszlám reneszánsz korában a vallásos és a világi életforma különbözősége erősen megosztja a kurdokat, mivel az iszlám – ahogyan hirdeti is magáról – több mint vallás: életforma, komplex kulturális kód.101 De a korábban már részleteze, az ortodox szunniták és heterodox aleviták közöi feszültségek is megmaradtak. Ezek a különbségek az értékrendben, életformában, tárgyi kultúrában, gondolkodásmódban és így a kurd identitásról, a kurd mozgalom céljairól alkoto képükben egyaránt megnyilvánulnak. Felvetődhet a kérdés, hogy jogos-e ez a distinkció, hiszen más etnikumokon belül is léteznek különböző életformák, értékrendek. Vé V leményem szerint ez a törésvonal akkor lehet releváns, ha az egyik vagy a másik oldal a különbségek mia nem képes 2007. tél

61

Vidák Rózsa

közösséget vállalni a másikkal. Ez nem csak a kurdoknál, hanem országos szinten is aktuális jelenség: a 2007-es elnökválasztás kapcsán milliók tünteek az abszolút parlamenti többséggel rendelkező iszlamista AKP jelöltje ellen a szekuláris Törökország védelmében. A kurd szervezetek, politikusok közö is régóta létezik ez a szembenállás; még Öcalan Apo populizmusa sem tudta feloldani. Egy iszlám fundamentalista kurd pedig egészen biztosan nem szavazna Layla Zana102 pártjára, melynek női vezetője nem hord kendőt, viszont a nők jogaiért is felszólal. Az identitás különböző rétegei tehát különböző lojalitásokban nyilvánulnak meg, melyek bizonyos helyzetekben kizárólagosak is lehetnek. A kurd identitás képes kell hogy legyen arra, hogy valamiféle közös tartalommal bírjon a vallásos és nem vallásos kurdoknak számára, különben egyéb lojalitások a háérbe szorítják.

Lakóhely Az iparosítás, a modernizáció, a társadalmi és gazdasági mobilitás hatására a törzs és az ahhoz szorosan kapcsolódó terület egysége felbomlo, társadalomszervező szerepe megszűnt. A 20. század második felére a kurdok egy része, így a kurd identitás is részben elszakadt Kurdisztántól. A tradicionális falusi életforma tömeges eltűnése, az európai kivándorlás, illetve a tömegmédia térnyerése a nyolcvanas években gyorsult fel, Bruinessen ekkortól beszél „deterritorializációról” a kurdkérdés, a kurd identitás kapcsán.103 Eől függetlenül Kurdisztán hegyei a haza szimbólumaként megmaradtak a kurd nacionalista retorikában. A kurd nemzeti identitást – ahogyan ez más nemzeteknél is megfigyelhető – a közös ős, a közös eredet mítoszára építeék. Ez pedig egyértelműen egy konkrét területhez, őshazához kapcsolódik. A kurd identitásnak tehát ma is van egy területi aspektusa, függetlenül aól, hogy a kurdok szeretnének-e egy önálló Kurdisztánban élni vagy sem.104 A kivándorlási hullámok mia a kurdoknak eltérő problémákkal kelle szembenézniük. A kurd identitást teljesen más kihívások érték Nyugat-Európában elismert kisebbségként, török nagyvárosokban megtűrt bevándorlóként és a polgárháború súj útoa fejletlen délkeleten kurdként. Ez nem jelenti azt, hogy egy kitelepült kurd nem érez szolidaritást a délkeleti régió sorsáért, sőt. Viszont egyes fontos kérdések, például a mozgalom célja és eszközei, a kurd területi autonómia, vagy a PKK tevékenységének megítélése más megvilágítást kaphat különböző távolságokból. A közvélekedésben létezik egy olyan sztereotípia, mely szerint egyes életmódoknak szigorú földrajzi eloszlásuk van. A tradicionális, vallásos életmód az ország belső, illetve keleti, délkeleti, hagyományosan kurdok lakta területein létezik, míg a modern gondolkodás és életszemlélet az Isztambulban és az Égei-tenger partvidékén élőket jellemzi. A migrációval a kurdok egy része elhagyta tradicionális lakóhelyét, ami életmódjára, identitására is nagy hatást gyakorolt. Felvetődik a kérdés, hogy a kurdok földrajzi elkülönülése valóban párosul-e különböző életformákkal, identitásokkal. V Véleményem sze62

Külügyi Szemle


rint a tradicionális délkeleti és a modern kivándorolt kurd képe túlságosan leegyszerűsítő. A nyugati nagyvárosokban éppúgy fellelhető a tradicionális életforma: Isztambulnak vannak hagyományosan konzervatív negyedei is, ahol nem élnek délkeleti bevándorlók.105 Isztambul úgy többszörözte meg területét és lakosainak számát az elmúlt pár évtizedben, hogy tradicionális iszlám életformát folytató életközösségek százai jöek létre egymás melle.106 Nyugat-Európa nagyvárosaiban szintén teen érhető, hogy a muzulmán bevándorlók külön negyedekben élnek, ahol sok esetben az iszlám értékrend és életforma érvényesül. A tradicionális vs. modern identitású kurdok ellentéte tehát létező jelenség, de ezt a földrajzi távolságok nem vágják élesen keé.

Szegénység, kirekeszteség A kurd társadalom többsége a belső kitelepítések és a polgárháború hatására teljes mértékben leszakadt a török társadalomról. Identitásuk jelentős részét az egymás iránt érze szolidaritás képezi. A török politika intézkedései és annak retorikája á kapcsán a fejletlen délkelet egyre csak távolodo Isztambultól az elmúlt száz év ala, gazdaságilag, társadalmilag, kulturálisan tovább marginalizálódo. A különböző kormányok inkább a PKK elleni harcra áldoztak a költségvetésből, a súlyos gazdasági problémák megoldására te kísérletek szakmailag megalapozatlanok voltak, eleve kudarcra voltak ítélve.107 A kilencvenes években hozzávetőleg hárommillió embert űztek el, telepíteek át erőszakosan a nyugati partvidékre, illetve más nagyvárosokba.108 Több millióra tehető a gazdasági menekültek száma is. Az IDMC értékelései alapján tömeges visszatelepülésük egyelőre több okból is lehetetlen. Hiányzik a normális élethez szükséges infrastruktúra, közbiztonság, szociális ellátoság, iskola és munkalehetőség.109 Az emberek többsége nagyvárosi slumokban él, szegregáltan a törököktől. Ensaroglu szerint az olyan városokban, mint Adana, Mersin és Antalya, a kurd negyedekbe nem léphetnek be törökök, és ez fordítva is így van.110 A fentiek alapján úgy tűnik, mintha a kurdok a legalsó, kirekeszte társadalmi osztállyal lennének azonosak: aki kurd, az szükségképpen szegény is, és mindenki, aki szegény és kirekeszte (menekült), az kurd. Ez a felfogás erőteljesen jelen van főleg a török de a kurd közgondolkodásban is, még ha a kurd elit különböző csoportjai másképp is próbálják definiálni a kurd identitást. A kurdság határainak kĳelölése ebben a tekintetben hasonlóan zajlik ahhoz, mint ahogy Ladányi és Szelényi jellemzi a cigányság klasszifikációját: „Nincs mód arra, hogy egy etnikai csoportot objektíven meghatározzunk. Minden etnikai csoport határa elmosódo: az, hogy ki van e határon »belül«, és ki esik azon »kívül«, nagymértékben aól függ, hogy ki végzi az etnikai besorolást.”111 A klasszifikációból adódó eltéréseket jól szemlélteti egy személyes történet. Adanában megismerkedtem egy török angoltanárnővel az egyetemen, aki meghívo a családjához. A vacsora ala kiderült, hogy szülei az ötvenes években vándoroltak el 2007. tél

63

Vidák Rózsa

egy kurd faluból, anyanyelvük kurmandzsi, amelyet a két lányuk már nem beszél, bár gyerekkorukban még ez volt a család közös nyelve. Idősebbik lányuk – aki meghívo engem – töröknek tartja magát és családját is. További kérdezősködésre azt a választ kaptam, hogy ők már keserves munka árán felemelkedtek a kurdok közül. Ez abból is látszik, hogy Adana belvárosában, egy négyszobás lakásban élnek, a gyerekek pedig egyetemet végeztek. Egyáltalán nem örült neki, hogy szüleitől kurd szavakat kérdezgettem, megalázónak tartoa, hogy a kurdokkal akarom őket azonosítani. A szülők hozzáállása más volt, eleinte csodálkoztak, meglepődtek, hogy tudomásom van a kurdokról, majd örültek, hogy érdeklődöm irántuk. Kérdésemre, hogy ők kurdnak tartják-e magukat, idősebbik lányuk válaszolt helyeük: nemmel. Viszont kisebbik lányukról – aki szintén angoltanárnak készült – kiderült, hogy Diyarbakirba ment főiskolára, és sorsközösséget érez a kurdokkal, ezt viszont az egész család helytelenítee. Ebben a családban több különböző aitűd figyelhető meg. A szülők vágya a társadalmi felemelkedésre, amelyet egyenlőnek tartanak az asszimilációval; az egyik lány teljes és sikeres asszimilációja és a másik lány tudatos visszafordulása kurd identitása felé. Ezen kívül egyértelműen teen érhető, hogy a kurd identitást egy szociális osztállyal, a kirekeszte underclass-szal azonosítják, annak ellenére, hogy tudják, a kurdoknak vannak jól szituált, értelmiségi képviselői is. Ennek alapján Ensaroglu fentebb idéze állítását a kirekeszteségről úgy pontosítanám, hogy a kurdnak tarto (de nem feltétlenül kurd) menekültek az olyan városokban, mint Adana, Mersin és Antalya, nem léphetnek be a török identitással azonosíto középosztály negyedeibe. Szociális különbségek minden etnikumnál, nemzetnél léteznek, még o is, ahol ezt jelentős redisztribúcióval igyekeznek csökkenteni. A kurd identitásban azért tartom mégis relevánsnak ezt a kérdést, mert a nagyvárosok nyomornegyedeiben, illetve délkeleten élők kirekesztődésen alapuló, szegénységi identitást képviselnek, hasonlóan a magyarországi cigánysághoz. Ha a kurd identitás valóban azonosul vagy azonosítják a szegénységgel és a kirekeszteséggel, akkor a társadalmi felemelkedés egyet fog jelenteni az asszimilációval, ahogyan azt az adanai család példája á is mutatja. Kérdés, hogy mennyire lesz vonzó a kurd identitás a középosztálynak, akar-e majd élni kulturális, nyelvhasználati jogaival, ha a legalsó osztály fogja meghatározni a kurdok reprezentációját. Elképzelhető, hogy a középosztály asszimilációja olyan helyzetet idéz elő, amikor a leszakadó társadalom érdekeiért küzd egy szűk értelmiségi réteg.

Kurd identitás, merre tovább? Az iraki kurdok mostani helyzete felveti a kérdést, hogy lehet-e a törökországi kurd identitást továbbra is önállóan, nemzetállami keretek közö értelmezni. Milyen hatással van az iraki autonóm terület léte a régióra, egy esetleges összkurd identitásra? A török politika súlyos közvetlen és közvete veszélyforrásnak tekinti az önállósuló kurd tartományt, amelyet katonai intervencióval fenyeget, ha az iraki kormány nem hajlan64

Külügyi Szemle


dó közreműködni a PKK-gerillák elleni harcban. Iraki kurd politikusok az Egyesült Államok támogatásával jelentős lépéseket tesznek a két ország közöi konfliktus elkerülése érdekében, amely jól mutatja az összkurd szolidaritás határait. Tekinteel a meghatározó politikai szereplők érdekeire, illetve a törökországi kurdok eltérő gazdasági, politikai körülményeire, önálló identitására, szervezeteire, elenyésző az esélye a két terület egyesülésének. Az iraki kurd autonómia jelentőségét sokkal inkább abban látom, hogy egy konszolidált, független iraki kurd tartományban – a történelem során először – a kurd nemzet, nyelv, kultúra békés körülmények közö intézményesedhet. A kurdok bekerülnek a nemzetközi politikai diskurzusba, amit Ankara sem hagyhat figyelmen kívül saját kisebbségpolitikáj á ában. Mindezek ellenére véleményem szerint az összkurd identitás továbbra is csak a szélsőséges nacionalista diskurzus része maradhat; a törökországi kurdok identitását tehát továbbra is a nemzetállami keretek befolyásolják elsősorban. Törökország ma az európai kisebbségpolitikai normák átültetésén fáradozik, ami új feltételeket teremt a kurd identitás meghatározásához. Liberális jogállamban a kiú sebbségi etnikai besorolás egyetlen elfogado alapja az önbevallás, ennek alapján csak az a kurd, aki annak tartja magát. Elképzelhető, hogy a jövőben egy népszámlálásnál lehetőség adódik arra, hogy a kurdok először szabadon kinyilváníthassák etnikai identitásukat. Ez jelentős következményeket vonna maga után. Egyrészt a szabad választás egyben az identitás aktív megélését is jelenti, a kurdok saját maguk jelölnék ki fizikai határaikat. Másrészt a kurd identitás átalakulásra kényszerülne tartalmában is. A társadalmi, földrajzi mobilizáció ahhoz is hozzáj á árul, hogy az identitás részben szabad választás kérdése legyen. A liberalizáció az identitások közö is egyfajta versenyt eredményez, a csoportidentitás tartalmától függően válik vonzóvá vagy előnytelenné, vállalhatatlanná valaki számára. Ezért az üldöztetés és a nyomor által kialakult sorsközösség helyére valami más, közös kultúrán, összetartozás-tudaton alapuló identitáskép kell hogy kerüljön, ami a középosztály számára is vonzó lehet. Tekinteel a kurdok eltérő nyelvi, vallási, kulturális adoságaira egy hosszú távon is életképes kurd identitásnak nyitonak és toleránsnak kell lennie saját képviselőivel szemben. Barth szerint egy etnikum létének legfontosabb tulajdonsága nem a homogenitás, hanem hogy képes észlelni és érzékeltetni határait, mert ez esetben esetleges objektívnak vélt kulturális, vallási, nyelvi megosztoságának nincs már jelentősége.112 Ehhez azonban nemcsak a kurd, hanem elsősorban a török nemzetállami fejlődésnek kellene eljutnia odáig, hogy teret engedjen különböző identitásoknak. Ez esetben a kurdok helyzete is konszolidálódhatna, és ezáltal képesek lehetnének arra, hogy a kurdokon belüli különböző etnikumok a kirekesztés helye pozitívan definiálják magukat.

2007. tél

65

Vidák Rózsa

Jegyzetek 1 Tanulmányomban az identitás fogalmát alapvetően Hall posztmodern szubjektum-koncepciójára építem; valamint Barth elméletére, miszerint egy etnikum létének legfontosabb tulajdonsága, hogy képes legyen észlelni és érzékeltetni határait, mert ez esetben esetleges objektívnak vélt kulturális, vallási, nyelvi megosztoságának nincs már jelentősége. Barth, Friedrich: Ethnic Groups an Boundaries: the social organization of culture difference. Boston: Brown and Company, 1969. 9–38. o. Hall, Stuart: „ A kulturális identitásról”. In: Multikulturalizmus (szerk. Feischmidt Margit) Budapest: Láthatatlan Kollégium, - Osiris, 1997. 60–85. o. 2 Bruinessen, Martin: „Kurdish Nationalism and Competing Ethnic Loyalties - Original English version of: Nationalisme kurde et ethnicités intra-kurdes”. Peuples Méditerranéens, No. 68–69. 1994. hp://www.let.uu.nl/~martin.vanbruinessen/personal/publications/Competing_Ethnic_Loyalties. htm Internet, 2006-03–22, 17.o. 3 A nemzetállamok és a nemzetek konstruálása, néven nevezése idézte elő azt a helyzetet, amiben a nemzeti közös identitásba nem integrálható egyének egyéb csoportokba, etnikumokba tömörültek, különböző közös nevezőik alapján. 4 A kurd és a török nacionalizmus vizsgálatát a konstruktivista elméletekre alapozom, miszerint a nemzet egy, a felvilágosodás kora óta létező konstrukció, egy ideológia: a nacionalizmus terméke. Gellner, Ernest: Nations and Nationalism. Oxford: Blackwell, 1983. 5 McDowall, David: A modern history of the Kurds. London: Tauris, 2004. 13. o. 6 Yavuz, Hakan: „A preamble to the Kurdish question: the poitics of Kurdish identity”. Journal of Muslim Minority Affairs, April, Vol. 18. Issue 1. 1998. 9. o. 7 Bruinessen, Martin: „Kurdish Nationalism and Competing Ethnic Loyalties”, 1–3. old. 8 Minorsky, Vladimir: Les origines des Kurdes. Actes du XXe congrès international des orientalistes, Louvain, 1940. 143–152. o. 9 MacKenzie, David .N.: The origins of Kurdish. Transactions of the Philological Society, 1961. 68–86. o. 10 A Wikipedia kurd nyelvről szóló szócikke tartalmaz egy összehasonlító táblázatot a különböző kurd dialektusokról; ld.: hp://en.wikipedia.org/wiki/Kurdish_language ; Internet, 2006.03.22. 11 McDowall i. m. szerint a szókészlet alapján a német és a holland közöi viszonyhoz hasonlítható. 12 Uo. 9–10. o. 13 Bruinessen, Martin: „Kurdish Nationalism and Competing Ethnic Loyalties” 4. o. 14 MacKenzie i. m. 15 Lewis az iszlámot tartja a közel-keleti identitás egyetlen közös alapjának. Lewis, Bernard: Multiple identities in the Middle East. London: Weidenfeld & Nicolson, 1998. 16 McDowall i. m. 17 A környező arab és török törzsek ezzel szemben a rugalmasabb Hanafi iskola követői leek. 18 Bruinessen, Martin: The Kurds and Islam. Tokyo: Working Paper, No.13, Islamic Area Studies Project, 1999. 19 McDowall i. m. 10–13. o. 20 Részletesebb elemzésért lásd Bruinessen The Kurds and Islam című tanulmányát. 21 „Filehen min”-ként nevezték meg őket, ami annyit jelent: az én keresztényem. Bruinessen, Martin: Agha, shaikh, and state : the social and political structures of Kurdistan. London: Zed Books, 1992. 24. o. 22 McDowall i. m. 23 White, Paul J.: Primitive rebels or revolutionary modernizers? The Kurdish national movement in Turkey. London: Zed Books, 2000. 18. o. 24 McDowall i. m. 16. o. 25 Bruinessen, Martin: „Kurdish Nationalism and Competing Ethnic Loyalties”, 6. o. 26 Bruinessen, Martin: Agha, shaikh, and state: the social and political structures of Kurdistan. London: Zed Books, 1992. 192–195. o

66

Külügyi Szemle


27 A kurd törzsi viszonyokkal és hatalmi struktúrákkal részletesen foglalkozik Bruinessen, Martin: Agha, shaikh, and state. 28 Az 1919-es erzurumi és az 1920-as sivasi találkozóról megmaradt feljegyzésből egyértelműen kiderül, hogy az oomán és a muzulmán közösség („Anasır-ı Islamiye”, „Cemaati Osmaniye”) védelmét, szabadságát hangoztaák a nyugati elnyomással szemben. A későbbi kemalista ideológiáról, törökökről, Törökországról még szó sem ese. Liberális politikai nyelvezetet használtak – a későbbi autoriterrel szemben ––, biztosítoák a lokális identitások védelmét, támogaák a decentralizált irányítást. Özbudun, Ergun: „Milli Mücadele ve Cumhuriyet’in Resmi Belgelerinde Yuraşlik ve Kimlik Sorunu”. In: 75 Yilda Tedaa’dan Yuraş’a Doĝru, ed. Artun Ünsal (Tarih Vakfi Yayinlari). Istanbul, 1999. 151–158. o. 29 Értve ez ala a nyugati világot, ami rájuk á kényszerítee a lausanne-i békét, illetve az o élő keresztény örményeket és görögöket is. 30 Ugyan voltak lokális zendülések a Tanzimat reform központosító intézkedései ellen, de ez nem nevezhető etnikai alapon szerveze kurd ellenállásnak. 31 White i. m. 85. o. 32 Bruinessen, Martin: „Kurdish Nationalism and Competing Ethnic Loyalties”, 8. o. 33 A yezidikre ritkán hivatkoztak, mint kurdokra; ennek az lehete az oka, hogy a yezidiket nem tartoák muzulmánnak. 34 Bruinessen, Martin: „Kurdish Nationalism and Competing Ethnic Loyalties”. 35 Bruinessen, Martin: „Kurdish Nationalism and Competing Ethnic Loyalties”, 1. o. 36 Erre példa a zazaizmus, illetve az alevizmus, melyekről a tanulmány során még szó lesz. 37 A lausanne-i béke teljes szövegét ld.: hp://www.lib.byu.edu/~rdh/wwi/1918p/lausanne.html Internet, 2006-03–27. A sévres-i béke 141-es cikkelyében garantálták a szabadságjogokat és a jogegyenlőséget, tekintet nélkül vallásra, nyelvre, etnikumra. A 145-ös és a 147-es cikkelyben rögzítették a kisebbségi jogokat, nyelvhasználati és anyanyelvi oktatáshoz való jogot, az etnikai (racial), a nyelvi és a vallási kisebbségek számára is. A béke teljes szövegét ld.: hp://www.lib.byu.edu/~rdh/wwi/versa/sevres1.html ; Internet, 2006.03.27. 38 A kemálizmus ideológiáj á ának bemutatását és kritikáj á át ld. Parla, Taha, Davidson, Andrew: Corporatist Ideology in Kemalist Turkey: Progress or Order. Syracuse: Syracuse University Press, 2004. 39 Zürcher, Erik J.: Turkey : a modern history. London: I.B. Tauris, 2004. 40 Az 1924-es alkotmányban még szerepelt az iszlám, mint államvallás, 1927-es módosításban már nem. De a mai napig minden Törökországban születe ember vallása automatikusan muzulmán, melyet csak külön engedéllyel lehet átíratni. 41 Musztafa Kemál szóbeli közlése (1932), idézi Bruinessen, Martin: „Race, culture, nation and identity politics in Turkey: some comments”. Department of Near Eastern Studies, Princeton University, Április 24–26, 1997. hp://www.let.uu.nl/~martin.vanbruinessen/personal/publications/Identity_politics_ in_Turkey.pdf Internet, 2006-02–20, 2. o. 42 Bruinessen, Martin: „Race, culture, nation and identity politics”. 43 McDowall i. m. 44 A szunnita vallási körök több száz éve működő intézményrendszerét, társadalomban betöltö szerepét nem tudták teljesen felszámolni, ezért idővel inkább központosítoák, az ú új török nacionalizmus szószolójává teék azokat. Caglar, Keyder: „Whither the Project of Modernity? Turkey in the 1990s.” In: Rethinking Modernity and National Identity in Turkey. Seale: University of Washington, 1997. 45 Az 1930-as évek elején már olyan törvényeket hoztak, mint például a kötelező névváltoztatás törökre, a kurd helységnevek megváltoztatása, vagy a kurd nyelv használatának szavankénti büntetése a hivatalos intézményekben. (Bruinessen, Martin: „Race, culture, nation and identity politics”. 5. o.) Ezek inkább elidegenítők voltak és nem segíteék elő az asszimilációt. Egy 1948-as újs ú ágcikkben megjelent helyszíni riport alapján pedig Dersimben a török hatóságot csak az adószedők és a rendőrség jelentee, nem volt iskola, orvosi ellátás. Idézi Kendal: „Kurdistan in Turkey”. In: People Without a Country TheKurds and Kurdistan (szerk. G. Chailand,). London: Zed Press, 1980.

2007. tél

67

Vidák Rózsa

46 A fejezetcím White i. m. címének (Primitive rebels or revolutionary modernizers?) fordítása. 47 Tízezreket végeztek ki, többszázezerre tehető a deportáltak száma. A deportálást az 1934-ben elfogado törvény szentesítee, mely 3 kategóriába sorolta a területeket, aszerint, hogy milyen jövőt szántak az o élőknek. A legvéresebb és leghosszabb felkelés 1936–38 közö Dersimben zajlo, melyet súlyos megtorlás követe. McDowall i. m. 184–228 o. 48 Bedir-Khan, idézi Strohmeier, Martin: Crucial Images in the Presentation of a Kurdish National Identity: Heroes and Patriots, Traitors and Foes. Leiden: Brill, 2003. 199. o. 49 Strohmeier i. m. 199. o. 50 Bruinessen, Martin: Agha, Shaikh and State. On the Social and Political Organization of Kurdistan. Utrecht: Proefschri , Rĳksuniversiteit Utrecht. 1978. Illetve White i.m. 51 Bruinessen Agha, Shaikh and State. 1978, 406. o. 52 Bruinessen, Martin: The Kurds and Islam 12. o.) 53 Bruinessen, Martin: „Kurdish Nationalism and Competing Ethnic Loyalties.10. o. 54 Shaw, J. Stanford: History of Ooman Empire and Modern Turkey, Volume II. Cambridge: Cambridge University Press, 1992. 416–420. o 55 N. Rózsa Erzsébet (szerk.): Nemzeti identitás és külpolitika a Közel-Keleten és Kelet-Ázsiában. Budapest, Teleki László Alapítvány, 2005. 156. o. 56 Bora, Tanil: „Nationalist discourse of Turkey”. South Atlantic Quarterly, Spring, 2003. 57 Az 1970-es években elsőként Ismail Beşikçi írta meg a kemáli modernizáció kritikáj á át, különös tekinteel a kurdokra, de ezeket a kiadványokat szigorúan betiltoák. Beşikçit összesen több mint 200 év börtönbüntetésre ítélték. Kirişçi, Kemal, Winrow, Gareth M.: The Kurdish question and Turkey : an example of a trans-state ethnic conflict. London: Frank Cass., 1997. 129. o. 58 Yavuz, Hakan: „A preamble to the Kurdish question: the poitics of Kurdish identity”. 11. o. 59 Bruinessen, Martin: „Kurdish Nationalism and Competing Ethnic Loyalties. 13. o. 60 Kirişçi i. m. 61 Beşikçi, idézi Kirişçi i.m. 30. o. 62 Bruinessen, Martin: „Kurdish Nationalism and Competing Ethnic Loyalties. 10–13. o. 63 Bruinessen, Martin: „Kurds, Turks and the Alevi revival”. Middle East Reports, Summer, 1996. 7– 7 10. o. 64 Ennek fő eszköze a Nemzetbiztonsági Tanács le, melynek tagságában növelték a katonai vezetők számát, hatáskörét pedig kiterjeszteék polgári kérdésekre is. A hadsereg költségvetését, illetve a katonai kinevezéseket, pozíciókat nem kontrollálhaa a civil politika. A polgári bíróságok hatásköre nem terjedt ki a katonai bíróságok döntéseire. Cizre, Ümit: „„The Anatomy of the Turkish Military’s ’ Political Autonomy”. Comparative Politics, January, 1997. 65 Demirkan, Tarik: „Feszültségek a török kormány és a hadsereg közö”. HVG, 13. 2006. 66 Yavuz, Hakan: „Political Islam and the Welfare Party in Turkey”. Comparative Politics, October, 1997. 63–82. o. 67 A más vallásúaknak is ugyanerre az órára kell járniuk, amit azzal indokolnak, hogy ez nem iszlám hittanóra, hiszen több vallás is szóba kerül. Tö T rök diákokkal készíte interjúk alapján ez a gyakorlatban annyit jelent, hogy a muzulmán vallási oktató néha más vallásokkal is összehasonlítja az „igaz hitet”. 68 Egy 1983-ban elfogado rendelet magánterületen is betilto minden kurd kulturális rendezvényt, és a csendőrséget feljogosítoa ennek ellenőrzésére. (1983. 2932 sz. törvény, idézi Yavuz, Hakan: „A preamble to the Kurdish question: the poitics of Kurdish identity”. 15. o.) 69 1. cikkely, idézi Kirişçi i. m. 129. o. 70 A PKK harcáról lásd Radu, Michael: „„The rise and fall of the PKK”. Orbis, USA, Vol. 45; Nr.1. 2001. 47–63. o. 71 A délkeleti területek egy főre eső GDP-je az országos átlag 42%-a, a Márvány-tenger és az Égei-tenger átlagának pedig körülbelül az egynegyede volt ezekben az évtizedekben. McDowall i. m. 447. o. 72 Uo. 420–421. o. 73 A becsült adatok azért ilyen eltérőek, mert a tényleges elűzés és az elmenekülés közö nehéz határvonalat húzni. Általában a hivatalos kormányadatok 350 ezer ember kényszerű kitelepítését ismerik

68

Külügyi Szemle


74 75 76 77 78 79 80 81 82 83

84 85

86

87

88 89 90 91 92 93 94 95

el, bár egy parlamenti jelentés már 560 ezer emberről beszélt. Az NGO-k 1,5 - 3 millióra becsülik az elüldözöek számát. Az IDMC (Internal Displacement Monitoring Center; egy, a belső kitelepítésekkel foglalkozó szervezet) honlapján rengeteg különböző forrás adatai vannak összegyűjtve: ű hp://www.internal-displacement.org White i. m. Ilyen párt volt például a Népi Munkapárt (HEP), a Demokrácia Párt (DEP) és a Népi Demokrata Párt (HADEP). Yavuz, Hakan: „A preamble to the Kurdish question: the poitics of Kurdish identity”. 11. o. Számos interjú és a kiképzőtáborokban á készíte felmérés tanúskodik erről; ezeket részletesen elemzem a szakdolgozatomban. Vidák Rózsa: „V „Változó identitások: kurdok identitása a török nemzetállamban”. Szakdolgozat, Budapesti Corvinus Egyetem, Nemzetközi Kapcsolatok Tanszék, Budapest, 2006. Üçlü, idézi White i. m. 141. o. Parla, Davidson i. m. Az első kurd munkásszövetség a Komkar volt, ami sokat te a kurd kulturális öntudat kialakításáért. Európa nagyvárosaiban kurd nyelvoktatást szerveztek. McDowall i. m. 456–457. o. Habár a PKK-t is köztudoan támogaák a környező országok kormányai (főleg Szíria, ahol a PKK kiképzőtáborai is voltak), ez nem jelentee azt, hogy a különböző országok kurd lakossága kapcsolatba került volna egymással. Bruinessen, Martin: „Kurdish Nationalism and Competing Ethnic Loyalties. A 80-as évek elő a különböző kurd dialektusok szókészlete csak a hétköznapi falusi élethez volt használható, politikai, tudományos kérdések megvitatásához nem. 1989-ben Brüsszelben, 1994ben Berlinben, 1996-ban Moszkvában és Washingtonban hoztak létre Kurd Intézetet, 1997-ben Stockholmban kurd könyvtárat alapítoak. Bruinessen, Martin: The Kurds and Islam. A kurd szépirodalom központi témája á le a kurdok méltánytalan sorsa, reménytelen, de hősies küzdelme. Különböző, nemzeeremtő célzaal íródo művekben, a kurd identitás középpontjában a vitézség, a büszkeség és a teljes szolidaritás áll. A kurdok hazájuk á hegyeivel, nyelvi és kulturális örökségükkel, népdalaikkal és népmeséikkel, gazdag tárgyi kultúrájukkal á identifikálják magukat. Strohmeier i. m. Bozarslan szerint a kurdokat a modern török identitás antitéziseként állítoák be, a 30-as években a kurd identitás egyet jelente a törzsiséggel, a visszamaradosággal, a barbár erőszakkal. Bozarslan, idézi Öney, Sezin: „Socio-Political and Economic Issues in Self-Determination and the Kurds of Turkey”. Budapest, MA Theses, Central European University, Department of Nationalism, 2004. 103. o. Yavuz, Hakan: „A preamble to the Kurdish question: the poitics of Kurdish identity”. 16. o. A MED TV ötlete a PKK-tól származo, de mivel a britek ellenőrizték az adásokat, így jóval plurálisabb értékrendű program állt össze, mely nem csak a PKK szócsöveként funkcionált. De a PKK terrorakcióival végül elérték azt, amit Ankara is évek óta követelt, számos szervezetet tiltoak be szerte Európában, többek közö a MED TV-t is. McDowall i. m. 459–460. o. Uo. 457–458. o. Radu i. m. szerint a PKK bukását három okra lehet visszavezetni, melyből egyik saját támogatóinak csökkenése, illetve Öcalan elfogása és a regionális egyensúly megváltozása. Bruinessen, Martin: „Kurdish Nationalism and Competing Ethnic Loyalties. Bruinessen, Martin: „Kurds, Turks and the Alevi revival”. Dersim (mai hivatalos nevén Tunceli) hagyományos alevita központ. A 30-as évek legnagyobb felkelése is i volt. Bruinessen, Martin: „Kurds, Turks and the Alevi revival”. Yavuz, Hakan: „A preamble to the Kurdish question: the poitics of Kurdish identity”. 17. o. Törökországban két iszlamista párt került eddig kormányra, a 1996-ban a Jólét Pártja (Refah Partısı, RP) illetve 2002-ben és 2007-ben az Igazság és Felemelkedés Pártja (Adalet ve Kalkınmaak Partısı, AKP). Mindkét párt ideológiai programja – a mainstream politikai iszlámmal ellentétben – az iszlám

2007. tél

69

Vidák Rózsa

96 97

98

99

100 101 102

103 104 105 106 107 108 109 110 111 112

70

identitás és szimbólumrendszer integrálása a török állami politikába. Ennek azonban megvannak a határai, amit jól mutat az 1997-es katonai beavatkozás, illetve a 2007-es elnökválasztás és előrehozo parlamenti választás körüli helyzet. 1980-ban 200, 1985-ben 850, 1987-ben már 1128 vallásos alapítvány működö állami pénzekből. A vallásügyi minisztérium költségvetését 1990-ben több mint dupláj á ára növelték. McDowall i. m. 434. o. Az Európai Unió hivatalos jelentései a jogi reformokra koncentrálnak, politikai okokból bíztatják ankarát. (A Regular Report teljes szövegét ld.: hp://europa.eu.int/comm/enlargement/report_2004/pdf/rr_tr_ 2004_en.pdf) Független jogvédő szervezetek ennél sokkal szigorúbb kritikát fogalmaznak meg. Az Amnesty International jelentései: hp://web.amnesty.org/report2005/tur-summary-eng A Human Right Watch jelentései: hp://hrw.org/doc?t=europe&c=turkey Még Nyugat-Európában is vita van arról, hogy a kendőviselés a vallási meggyőződés kifejezése, ami nem tiltható, vagy pedig egy antidemokratikus gyakorlat, aminek egy liberális, szekuláris országban nincs helye. A törökországi kendőkérdésről lásd.: Arat, Yesim: „Group differentiated rights and the liberal democratic state”. New Perspective on Turkey, Fall, 2001. 31–46. o. A folyamatosan zajló egyéni és csoportos önmeghatározás melle létezik egy (a kurdok esetében gyakran negatív) külső identifikáció is. Azoknak a kulturális jegyeknek, melyekkel a kívülállók az azonos etnikai csoportba tartozókat minősítik és megítélik, szerint szintén van határképző erejük. Barth, Friedrich: „Régi és ú új problémák az etnicitás elemzésében”. Regio, 1. szám. 1996. Ezt jól példázza, hogy 2003-ban letartóztaak egy HADEP-képviselőt, amiért kurd nyelven kampányolt. Gülalp, Haldun: „Whatever Happened to Secularization? The Multiple Islams in Turkey”. The south Atlantic Quarterly, Spring / Summer 2003. 383. o. Layla Zana a leghíresebb kurd női politikus, aki elutasítja az erőszak alkalmazását, így a PKK eszközeit is. 1991-ben Diyarbakir választói körzetből parlamenti mandátumhoz juto. 1994-ben három másik képviselővel együ 15 évi börtönbüntetésre ítélték, mert nyíltan vállalták kurd identitásukat, és kurmandzsi nyelven szólaltak meg a parlamentben. Zana a parlamenti esküt is kurmandzsiul mondta. Számos emberi jogi díjat í nyert Európában, végül az EU-s jogharmonizáció hatására újra ú tárgyalták ügyét. 2004-ben szabadult 3 társával együ. 2005-ben újj ú á szervezte pártját Demokratikus T rsadalom Pártja néven. Tá Bruinessen, Martin: „„Turkey, Europe and the Kurds a er the capture of Abdullah Öcalan”. In: Kurdish ethnonationalism versus nation-building states. (Bruinessen, Martin) Istanbul: The ISIS Press, 2000. A török sajtóban léteznek találgatások arról, hogy a kurdok többsége nem szeretne önálló államban élni, vagy, hogy elutasítják a PKK eszközeit, céljait. De egyelőre nem állnak rendelkezésre erről komoly felmérésen alapuló adatok. Ilyen például az Aksaray vagy a Fatih, ahol a nők 90%-a a legkonzervatívabb fekete burkát viseli. Anatóliai falvakból Isztambulba bevándoroltak életmódjáról, életközösségeikről ld. Gülalp, Haldun i. m. A török gazdaság- és szociálpolitika kritikáj á át ld.: McDowall i. m. 446–449. o. Uo. 450. o. A jogállam hiánya mia lokális önállóságra szert tevő faluőrök birtokolják a hatalmat, akik a drog tranzit kereskedelemben is jelentős szerepet töltenek be. 2003 óta az iraki helyzet mia ú újabb aknamezőket alakíto ki a török hadsereg. Ensaroglu, idézi McDowall i. m. 450. o. Ladányi, Szelényi: A kirekeszteség é változó formái. Budapest: Napvilág, 2004. 125–126. o. Barth, Friedrich: Ethnic Groups an Boundaries: the social organization of culture difference.

Külügyi Szemle

Résumé

Shiing identities: Kurds in the Turkish nation-state Lately, not a week passes without mentioning the Kurds in the Hungarian press. However, paradoxically, it is the Kurds these reports are the least about. There, the Kurdish struggle is represented by a few thousand PKK guerrillas and the threat of a Turkish military intervention in Iraq. Still, there are 15 million people in Turkey struggling day a er day with their Kurdish identities and the challenges of the Kurdish nation-building. Like any other people endeavoring to form an ethnic group or nation, Kurds aempt to organize themselves into a new political entity by building on former loyalties, common myths, and religious, cultural and linguistic heritage. Yet there is no consensus about these characteristics, even though they are usually presumed to be common and objective. Instead, different political actors and social groups rival to define the content of Kurdish identity. That is identity as such is not a precondition of nation-constitution, it is rather a consequence of the process. Meanwhile at the level of individuals identity is not exclusive either. People might have different identities at the same time existing parallel, overlapping, changing with space and time, and in certain situations diminish, disappear or strengthen. Hence one can be Kurd, Alevi and European simultaneously.

2007. tél

71

Anemzeti identitás kérdésének tudományos megközelítése több okból is problematikus

Recommend Documents