Medium: Portfolio.hu (HU business news portal) Date: 06-08-2012 Translation of Portfolio.hu’s interview with Mr. Andreas Treichl
Andreas Treichl: “We won’t give up our identity” (interview)
“The situation in Hungary is extremely tense and uncertain; nobody understands outside of Hungary what is really happening in the country. You simply cannot build a policy on vengeance against the world outside your borders, or against banks or anyone else,” Erste Group CEO Andreas Treichl disclosed his view in Vienna. In spite of what has happened in the past two years, the Austrian banking chief would still be willing to acquire a bank in Hungary, but as long as “whatever the government fancies is what’s happening to us” he regards the Polish market much more attractive. In his interview to Portfolio.hu, Mr. Treichl talks about the transaction duty, the national pride of Hungarians, the challenges faced by Erste’s brokerage company in Hungary, and the dramatic changes in the bank’s branch network.
In light of the development in Hungary in the past two years (e.g. banking tax, early repayment scheme, transaction tax) have you regretted acquiring Postabank almost ten years ago, developing Erste into one of the biggest banks in Hungary?
Without a doubt, the current situation is very tough for the bank. Tough, but temporary. In 2000 we made the decision to build a bank that services customers between Russia and Germany. We were going to make Erste the biggest service provider of the CEE region. There was a special reason: Erste is a small bank in international comparison, and we thought it unavoidable to achieve a certain size and market share. To pull it off, we as an Austrian bank need to be active in several small countries as well. Were we a large German or Russian bank, we would not be mentioned as a regional bank, but as a German or Russian bank and it would be added that we have a couple of affiliates abroad. But we wanted to become the bank of the CEE region, because this region, notwithstanding considerable risks, offers outstanding chances for growth. We want to be seen by all as the bank of the region in which Hungary is an important part. We have always hoped for a rapid improvement of the situation. The government needs to realise that partnership is needed, and that you cannot build a policy on vengeance against the world outside your borders, or against banks or anyone else. You can make mistakes, as banks and politicians also make mistakes. It would be very useful, however, if those mistakes were resolved as quickly as possible and by joining forces if possible.
At the press conference presenting your H1 results you said you were going to shift the funding of your Hungarian affiliate from financing provided by the parent bank to
deposit funding. Frankly, have you ever made calculations what costs you would incur if you exited Hungary instead?
We have never wanted to exit Hungary, because that would mean given up our identity. On the basis of the results that we achieved until 2012, we are not that type of bank to run away. We are building a bank that will serve the economic development of its markets even in 2200. Thirty years ago we were operating as a small Viennese bank, but now we are dependent on the cooperative demeanour of dozens of governments. We won’t leave just because we cannot make peace with a situation. As far as I’m concerned, I hope the current Hungarian government will realise the necessity of investments and the power of the benevolence of investors. Erste Bank has been active in Hungary since 1997. It is not good news that we have not achieved return on our investment for now, but we are thinking in a different timeline.
What is the mood in the headquarters in Vienna when another measure is announced that will cause the bank major losses?
We feel utter uncertainty and face the toil of our work. It’s not just Hungary; we do not know what is going to happen in Europe. Hundreds of theorems are being thrown around about what to do and what will happen in the eurozone, Greece, or Spain. New regulations have also made our operating environment unpredictable. In addition to Basel and EBA requirements, individual countries have taken to individual paths, implementing different rules for their banking markets. Against this backdrop, you cannot invest in European banks with any ease of mind. Investors crave for two things now: some stability and some hope of growth. South Europe lacks both, and Western Europe can only boast stability. The position of the Czech Republic and Poland is exceptional, because stability is ensured and hope for growth are also fuelled. Hungary would need those two traits very much. You cannot expand employment by either making previous governments accountable or by expressing national pride, because it can only be done by investments. If, however, investors realise their investments no longer provide returns, they find another place for them. There are political issues in the Czech Republic, Poland, or even in Sweden, but politicians admit they want to be successful, and even though they have disputes with banks and corporations, they want to offer them stability, security, and some growth, which is the fundamental interest of the entire economy. Without it, no politician is able to keep his voters in the long term.
If Hungary’s prime minister asked for your advice, what would you tell him?
The situation in Hungary is extremely tense and uncertain, nobody understands outside of Hungary what is really happening in the country. The communication of the government is jaded with countless contradictory messages. It is not only an embarrassment for Hungary, but also violates the interest of the entire region. The further away you look at Central and
Eastern Europe, the more unified it seems. Developments in Hungary are considered by many to be the problems of the entire region: the mistakes and errors of a single country mar the others. It is a pity, because Hungary has one of the best infrastructures and geographical features, and she has lots of advantages. What the Hungarian government has done so far has its positive side, too: Citizens have been given back the feeling they can be proud of their country. This could be a powerful motivating force for them. If, however, they ruin it by regarding investors as undesired capitalists—even though their well-being depends on them—the country suffers serious damages. The world doesn’t need Hungary, but Hungary does need the world.
What impacts could the latest government measure, the transaction duty, have?
I think it is a strange decision to implement this duty, because the government again wants to prove that “we do things differently”. It is really pointless to make some steps only to show off your ideas. Instead, stability and predictability is needed, that’s all.
Erste’s affiliate in Hungary is operating with a glaringly high loan/deposit ratio. How do you plan to normalise it without making adverse impacts on the economy?
This high loan-to-deposit ratio is due to the fact that the pre-crisis management of the bank was too successful in providing Swiss franc loans. And we failed to manage the process with due care. In this regard, the bank should be viewed as having two parts: On the side of CHF loans we need to wait for CHF loans to mature, totalling nearly EUR 3 billion. There are no deposits behind those loans. On the forint side, however, our loan-to-deposit ratio is good, which means we can provide loans, and we have every intention to do so. But the precondition here is much lower interest rates than the current level, which again calls for economic stability. This would at the same time provide a solution for the CHF loan issue, reducing monthly instalments. Banks’ liquidity position would improve as the forint firms, making it possible to provide loans that would support the economy, rather than buying shortterm government securities. Make no mistake, we do not want to give up lending. Lending is what we want to do, and do it in forints by using forint funds.
In addition to modifying your balance sheet structure, the Hungarian affiliate is in the process of a severe cost-cutting effort, which includes merging affiliates into the bank. Is it to be expected that Erste’s yet independent brokerage company should meet the same fate? Erste’s brokerage company in Hungary is a successful business, we have no plans to integrate it in the bank. On the other hand, developments in equity markets are not rosy, as the stock markets of Budapest and Vienna are both declining. Some kind of an AustroHungarian cooperation could remedy the situation, but neither country has been able to
achieve more than a world record in banking tax and two poor performing national football teams.
On the other hand, Poland is doing fine compared to other countries of the region. Raiffeisen has made an acquisition here. Is Erste expected to follow suit?
Yes, we may buy a Polish bank in the future. As I mentioned earlier, we want to be the biggest financial service provider between Russia and Germany, and Poland fits the bill. The Polish market would be incredibly important for us. However, we started to expand there relatively late compared to competitors, so we have not established strong positions there yet. Interests in Poland are valuable for parent banks, so they are not willing to sell them unless they are forced to.
In Hungary, news of MKB Bank being up for sale surface every now and then. In case the economic policy environment made a favourable turn, would you see some potential in the bank based on its business model?
MKB has an interesting business model, but the question is moot in the current economic situation. Investing in Hungary would only be reasonable if economic policy could regain credibility and the country would prove it would be worthwhile for us to make such an acquisition. Now, however, as news indicate, the Hungarian government wants a 50-percent Hungarian ownership in the Hungarian banking sector. This is not the direction I was referring to earlier. One of the inevitable conditions of growth is an ample amount of capital for the bank. As far as Raiffeisen is concerned, fears of capital increase is heard through market grapevine. What is the situation for Erste in this regard?
We have a better capital position and we even managed to improve it in the first half of the year. We haven’t got as large a capital as to finance a major acquisition, but we have enough capital to grow at the level currently expected of the region. We are not planning to issue shares, because investors would not pay enough for them. Investors are preferring banks that operate in single countries, and not in completely different markets. It will be at least two or three years before this issue could be raised again. Our current knowledge indicates we meet the requirements of Basel III, but, to be on the safe side and due to uncertainties of the regulation and its incomplete status, we have decided not to repay the capital that was granted by the Austrian government. However, Erste Bank did not have to be subjected to a severe reduction of capital gearing as was the case for Western European banks, nor did compliance with the deadline of the EBA requirements by the end of June call for any measures that would have had adverse impacts on our regional markets.
What is your view on European crisis management?
The most important thing is to avoid the inability to make decisions. What European authorities have done so far has helped a little, but not too much. A bigger crisis have been averted as a result, but no trend reversal has been achieved. The European banking sector may have collapsed by now if not for the ECB’s EUR 1,000 billion (provided as part of the LTRO). But it only bought us some time. I can see two options: A fiscal union, or the disintegration of the eurozone. The decision is for the taking.
What is Erste’s strategic plan for the next three years about, which also defies the future of the bank?
We have two problematic markets: Hungary and Romania. In Hungary, whatever the government fancies is what is happening to us, so we are unable to make sure plans here for now. In Romania, we want to cooperate with the government in infrastructure development. I’m satisfied with our corporate and investment businesses, but major changes are to be expected in the retail division. They are not being forced by the internal processes of the bank, but the by progress of digitalisation all around the world. The operation of branch networks is being altered by direct banking, because 90 per cent of banking services can be accessed without branches, by simply using a mobile phone. Adjusting to the new approach, revisions in our product structure, pricing practice, and branch network are to be expected.
Original article Medium: Portfolio.hu (HU business news portal) Date: 06-08-2012
Andreas Treichl: nem adjuk fel saját identitásunkat! (Interjú) 2012. augusztus 6. | 07:10 Palkó István
A magyarországi helyzet szélsőségesen feszült, bizonytalan, senki sem érti külföldön, mi történik pontosan. Egyszerűen nem építhető politika a külföld, a bankok vagy bárki elleni bosszúra - fejtette ki véleményét a Portfolio.hu-nak Andreas Treichl, az Erste Group vezérigazgatója. Kiderült: az osztrák bankvezér még az utóbbi két év történései ellenére is hajlandó volna nálunk bankot venni, addig azonban, amíg Magyarországon "az történik velünk, amit a kormány akar", a lengyelt sokkal vonzóbb piacnak látja. Treichl szól a tranzakciós illetékről, a magyarok nemzeti büszkeségéről és a fiókhálózatokat érintő drámai változásokról is a bankcsoport bécsi központjában nekünk adott interjújában. h i r d e t é s
"A világnak nincs szüksége Magyarországra, de Magyarországnak szüksége van a világra."
1/2 következő oldal →
Portfolio.hu: Az elmúlt két év magyarországi eseményei (pl. bankadó, végtörlesztés, tranzakciós adó bevezetése) fényében nem bánták meg, hogy csaknem tíz évvel ezelőtt megvették a Postabankot, és az egyik legnagyobb magyarországi bankká tették az Erstét? Andreas Treichl: Kétségtelen, hogy a bank szempontjából nagyon nehéz a mostani helyzet. Nehéz, de átmeneti. 2000-ben azt a döntést hoztuk, az ügyfeleket Oroszország és Németország között kiszolgáló bankot építünk fel. A régió legnagyobb pénzügyi szolgáltatójává kívántuk tenni az Erstét. Ennek sajátos oka van: nemzetközi méretekben kis banknak számítunk, elengedhetetlennek tartottuk azonban, hogy egy bizonyos üzletméretet és piaci részesedést elérjünk. Ehhez osztrák bankként több kicsi országban is jelen kell lennünk. Ha német vagy orosz nagybank lennénk, akkor nem regionális bankként, hanem német vagy orosz bankként vennének minket számításba, hozzátéve, hogy van néhány leánybankunk külföldön is. Mi azonban ennek a régiónak a bankja kívántunk lenni, hisz a térség jelentős kockázataival együtt kiemelkedő esélyt kínál a növekedésre. Úgy akarunk élni mindenki fejében, mint a régió bankja, amelynek Magyarország a fontos része. Mindig is a magyar helyzet gyors javulásában reménykedtünk. A kormánynak fel kell ismernie, hogy partnerségre van szükség, nem építhető politika a külföld, a bankok vagy bárki elleni bosszúra. Hibázni lehet, hisz ezt a bankok is megteszik, csakúgy, mint a politikusok. Nagyon hasznos volna azonban, ha ezeket a hibákat minél előbb, és lehetőség szerint közösen oldanák meg.
P.: Az első félév teljesítményét bemutató sajtótájékoztatójukon elmondták: magyarországi leánybankjuk finanszírozását az anyabanki helyett egyre inkább a betéti finanszírozásra szeretnék áthelyezni. Őszintén: kiszámolták, mekkora költséggel járna, ha e helyett inkább kivonulnának Magyarországról? A. T.: Nem állt, és nem áll szándékunkban elhagyni Magyarországot, ezzel ugyanis feladnánk a saját identitásunkat! Nem olyan bank vagyunk, amely a 2012-ig elért eredményei alapján megfutamodik. Olyan bankot építünk, amely 2200-ban is szolgálja piacai gazdasági fejlődését. Harminc évvel ezelőtt egy kis bécsi bankként működtünk, ma viszont már több tucat kormány együttműködő készségére vagyunk ráutalva. Csak azért, mert nem tudunk kibékülni egy szituációval, nem állunk odébb. Személy szerint remélem, hogy a jelenlegi magyar kormány képes lesz felismerni a befektetések szükségességét és a befektetők jóindulatának erejét. Az Erste Bank 1997 óta van Magyarországon. Hogy egyelőre nem kaptuk vissza a befektetett pénzünket, nem jó hír, de más időhorizonton gondolkodunk. P.: Milyen a hangulat a bécsi központban, amikor bejelentenek egy, a bank számára újabb nagy veszteséggel járó intézkedést? A. T.: Teljes bizonytalanságot érzünk, és munkánk nehézségével szembesülünk. Nem csak
Magyarországról van szó: nem tudjuk, mi fog történni Európában, elméletek százai röpködnek arról, mit kellene tenni, és mi fog történni az eurózónában, Görögországban vagy éppen Spanyolországban. A szabályozás is kiszámíthatatlanná tette működési környezetünket. A bázeli követelmények és az Európai Bankhatóság (EBA) mellett az egyes országok is saját utat járnak, és külön szabályokat alkalmaznak saját bankrendszerükre. Ebben a környezetben nem lehet nyugodtan európai bankba pénzt fektetni. Két dologra vágynak ma a befektetők: némi stabilitásra és némi növekedési reményre. Dél-Európában mindkettő hiányzik, Nyugat-Európában pedig csak a stabilitás van meg. Lengyelország vagy Csehország helyzete viszont kivételes, hisz a stabilitás biztosított, és a nehézségek ellenére a növekedési remények is adottak. Magyarországnak szintén erre a kettőre lenne nagy szüksége. Sem az előző kormányok elszámoltatásával, sem a nemzeti büszkeséggel nem lehet foglalkoztatást bővíteni, erre csak a befektetések képesek. Ha azonban a befektetők úgy érzik, befektetéseik nem termelnek hozamot, máshol keresnek maguknak helyet. Csehországban, Lengyelországban vagy éppen Svédországban is vannak politikai ügyek, de a politikusok elismerik: sikeresek szeretnének lenni, és bár vannak vitáik a bankokkal, a vállalatokkal; stabilitást, biztonságot és némi növekedést szeretnénk biztosítani számukra, ami a teljes gazdaság létérdeke. E nélkül hosszú távon a szavazóit sem tudja megtartani egyetlen politikus sem. P.: Ha a magyar miniszterelnök felkérné tanácsadónak, mit javasolna neki? A. T.: A magyarországi helyzet szélsőségesen feszült, bizonytalan, senki sem érti külföldön, mi történik pontosan. Rengeteg különböző, egymásnak is ellentmondó üzenettel terhelt az állam kommunikációja. Ez nem csak Magyarország számára kellemetlen, az egész régió érdekeit sérti. Minél messzebbről tekintünk ugyanis Közép- és Kelet-Európára, annál egységesebb tömbként hat. A magyarországi fejleményeket nagyon sokan a régió problémáiként kezelik, egyetlen ország hibái tehát árnyékot vetnek a térség többi országára is. Kár érte: Magyarország az egyik legjobb infrastruktúrával és földrajzi adottságokkal rendelkező ország, előnyei számosak. Amit eddig a magyar kormány tett, annak van jó oldala is: visszaadta az embereknek az érzést, hogy büszkék lehetnek országukra. Ez kiemelkedő motiváló erő lehet számukra. Ha viszont mindezt elrontják azzal, hogy nemkívánatos kapitalistaként kezelik a befektetőket, akiktől a jólétük függ, nagy károkat okoznak saját országuknak. A világnak nincs szüksége Magyarországra, de Magyarországnak szüksége van a világra. P.: Milyen hatásai lehetnek a kormány újabb intézkedésének, a tranzakciós illeték bevezetésének? A. T.: Furcsa intézkedésnek tartom az illeték bevezetését, hiszen ismét csak azt akarja bizonyítani vele a kormány, hogy mi másképp csináljuk, mint mások. Nincs sok értelme, hogy csak azért tegyünk meg bizonyos lépéseket, hogy megmutassuk a világnak, milyen ötleteink vannak. Ehelyett stabilitásra és megbízhatóságra van szükség, ez minden.
Andreas Treichl: nem adjuk fel saját identitásunkat! (Interjú) 2012. augusztus 6. | 07:10 Palkó István
"A bank válság előtti menedzsmentje sajnos túl sikeres volt a frankhitelezésben"
← előző oldal 2/2
P.: Ami az Erste magyarországi leánybankját illeti, a társaság kirívóan magas hitel/betét aránnyal működik. Miképp szeretnék normalizálni anélkül, hogy káros hatásai lennének ennek a gazdaságra nézve? A. T.: A magas hitel/betét arány annak a következménye, hogy a bank válság előtti menedzsmentje sajnos túl sikeres volt a frankhitelezésben. Mi pedig nem kezeltük kellő elővigyázatossággal a folyamatot. Érdemes két részre osztani a bankot: a frank oldalon ki kell várnunk, hogy lejárjanak a frankhiteleink, amelyek összege mintegy 3 milliárd euróra rúg. Ezek mögött nem állnak betétek. A forint oldalon viszont jó a hitel/betét arányunk, vagyis hitelezhetünk, és meg is van erre a szándékunk. Ennek alapfeltétele azonban a jelenleginél jóval alacsonyabb kamatszint, amihez ismét csak gazdasági stabilitásra lenne szükség. Ez egyúttal a frankhitelek problémájára is megoldást nyújtana, csökkentve az ügyfelek törlesztőrészletét. A forint erősödésével javulna a bankok likviditási helyzete is, lehetővé téve, hogy a rövid lejáratú állampapírok helyett a gazdaságot támogató hitelezésbe fogjunk. Szó sincs arról, hogy le szeretnénk mondani a hitelezés lehetőségéről. Szeretnénk hitelezni, mégpedig forint forrásból, forintban. P.: A mérlegszerkezet átalakítása mellett a magyar leánybank jelentős költségcsökkentést is megvalósít, aminek része a leánycégek beolvasztása a bankba. Várható, hogy az Erste ma még függetlenséget élvező magyarországi brókercége is erre a sorsa jut? A. T.: Az Erste magyarországi brókercége nyereséges üzlet, nem áll szándékunkban
beolvasztani a bankba. Ugyanakkor jelenleg azt látni, hogy a tőkepiaci fejlemények most nem rózsásak, a budapesti és a bécsi tőzsde egyaránt leszálló ágban van. Valamifajta osztrák-magyar összefogással lehetne javítani a helyzeten, de a világrekordnak számító bankadónál és két rossz fociválogatottnál többet egyelőre nem sikerült e két országnak összehoznia. P.: Lengyelország viszont jól teljesít a régió többi országához képest. A Raiffeisen itt már bevásárolt, várható-e hasonló az Erstétől is? A. T.:Igen, lehetséges, hogy veszünk majd egy lengyel bankot. Ahogy említettem, a legnagyobb pénzügyi szolgáltató akarunk lenni Németország és Oroszország között, márpedig Lengyelország ebbe jól illeszkedik. A lengyel piac hihetetlenül fontos lenne számunkra. Nemzetközi versenytársainkhoz képest azonban viszonylag későn kezdtünk el terjeszkedni, így egyelőre itt nincsenek erős pozícióink. A lengyel érdekeltségek értékesek az anyabankok számára, így ha nincs ilyen kényszer rajtuk, nehezen adnak túl ezeken. P.: Magyarországon időről időre felröppen az MKB Bank eladásának híre. Amennyiben a gazdaságpolitikai környezet kedvező fordulatot venne, üzleti modellje alapján látnának fantáziát a bankban? A. T.: Az MKB-nak érdekes üzleti modellje van, de a jelenlegi gazdasági helyzetben nem aktuális a kérdés. Csak akkor lenne érdemes befektetni Magyarországon, ha a gazdaságpolitika visszanyerné hitelességét es az ország bizonyítaná, hogy megéri ezt megtennünk. Most azonban, mint hírlik, az állam 50%-os magyar tulajdont szeretne elérni a magyar bankszektorban. Ez nem az az irány, amiről beszéltem. P.: A növekedés elengedhetetlen feltétele, hogy elégséges tőkéje legyen ehhez a banknak. A Raiffeisennel kapcsolatban sokszor hallani tőkeemelési félelmekről a piacon, mi a helyzet ebből a szempontból az Erstével? A. T.: Jobb a tőkehelyzetünk, és az első félévben erőteljesen javítani is tudtunk rajta. Nincs annyi tőkénk, amennyivel nagy akvizíciót tudnánk végrehajtani, de ahhoz, hogy növekedjünk a régiótól jelenleg elvárható szinten, rendelkezünk elégséges tőkével. Részvénykibocsátást nem tervezünk, hiszen nem fizetnének eleget a befektetők a papírokért. A befektetők jelenleg azokat a bankokat kedvelik, amelyek csak egy országban, és nem egymástól teljesen különböző piacokon működnek. Legkorábban 2-3 év múlva térhetünk vissza a témára. Jelenlegi tudásunk alapján a Bázel III. követelményrendszernek is megfelelünk, a szabályozással kapcsolatos bizonytalanság és annak befejezetlensége miatt azonban egyelőre a biztonság kedvéért nem fizetjük vissza az osztrák államtól kapott tőkét. A nyugat-európai bankokra jellemző jelentős tőkeáttételcsökkentésre azonban nem volt szükség az Erste Banknál, így az Európai Bankhatóság (EBA)
június végére előírt követelményének történő megfeleléshez sem kellett olyan intézkedéseket tennünk, amelyek hátrányosan érintették volna régiós piacainkat.
P.: Mi a véleménye az európai válságkezelésről? A. T.: A legfontosabb a döntésképtelenség elkerülése. Amit eddig tettek az európai hatóságok, az segített valamennyit, de nem túl sokat. Megelőztünk vele egy nagyobb válságot, de nem hozott fordulatot. Az EKB 1000 milliárd eurója nélkül (amit az LTRO keretében nyújtott), lehetséges, hogy mára összeroppant volna az európai bankszektor. Ezzel azonban csak időt nyertünk. Két választási lehetőséget látok: a fiskális unió, illetve az eurózóna felbomlása. Lehet dönteni. P.: Miről szól az Erste következő három éves stratégiai terve, amely a jövőjüket is meghatározza? A. T.: Két problémás piacunk van: Magyarország és Románia. Magyarországon az történik velünk, amit a kormány akar, így itt egyelőre nem tudunk biztosan tervezni. Romániában az infrastruktúrafejlesztésben szeretnénk együttműködni az állammal. A vállalati és befektetési üzletágunkkal elégedett vagyok, a lakossági üzletágban azonban nagy változások várhatók. Ezt
nem a bank belső folyamatai, hanem a világban zajló digitalizáció kényszeríti ki. A direkt bankolás átalakítja a fiókhálózatok működését, hiszen a banki szolgáltatások 90%-a bankfiók nélkül, mobiltelefonon is igénybe vehető. Az új jelenségekhez igazodva várható, hogy felülvizsgáljuk termékstruktúránkat, árazási gyakorlatunkat és fiókhálózatunkat egyaránt.
