An gie em lé ké re. Ale ná nak

Lisa Ge​no​va: Still Ali​ce Co​py​right © 2007, 2009 by Lisa Ge​no​va For​dí​tot​ta: Ne​set Ad​ri​enn

An​gie em​lé​ké​re Ale​ná​nak

KÖSZÖNETNYILVÁNÍTÁS Na​gyon há​lás va​gyok min​den​ki​nek, aki​vel a De​men​tia Ad​vo​ca​cy and Sup​port Net​wor​kön és a De​men​ti​a​USA-en ke​resz​tül ta​lál​koz​tam, fő​leg a kö​vet​ke​zők​nek: Pe​ter Ash​ley, Alan Ben​son, Chris​tine Bry​den, Bill Ca​rey, Lyn​ne Cu​li​pher, Mor​ris Frie​dell, Shir​ley Gar​nett, Can​dy Har​ri​son, Chuck Jack​son, Lynn Jack​son, Syl​via Johns​ton, Jenny Knauss, Jaye Lan​der, Je​an​ne Lee, Mary Lock​hart, Mary Mc​Kin​lay, Tra​cey Mob​ley, Don Mo​yer, Ca​ro​le Mul​li​ken, Jean Opal​ka, Char​ley Sch​ne​i​der, Ja​mes Smith, Jay Smith, Ben Ste​vens, Ri​chard Tay​lor, Di​a​ne Thorn​ton és John Wil​lis. In​tel​li​gen​ci​á​tok, bá​tor​sá​go​tok, hu​mor​ér​zé​ke​tek, em​pá​ti​á​tok és az, hogy ilyen lel​ke​sen meg​osz​tot​tá​tok ve​lem se​bez​he​tő​sé​ge​te​ket, fé​lel​me​i​te​ket, re​mé​nye​i​te​ket és is​me​re​te​i​te​ket, so​kat je​len​tett szá​mom​ra. A tör​té​ne​te​i​tek mi​att Ali​ce-t gaz​da​gabb​nak és em​be​ribb​nek tud​tam áb​rá​zol​ni. Sze​ret​ném ki​fe​jez​ni kö​szö​ne​te​met Ja​mes​nek és Jay​nek, akik​től az Alz​he​i​mer-kó​ron és ezen a köny​vön túl is so​kat kap​tam. Mi​lyen sze​ren​cse, hogy meg​is​mer​het​te​lek ben​ne​te​ket. A kö​vet​ke​ző szak​em​be​rek​nek is sze​ret​ném meg​kö​szön​ni, hogy időt sza​kí​tot​tak rám, meg​osz​tot​ták ve​lem a tu​dá​su​kat, az el​kép​ze​lé​se​i​ket, és se​gí​tet​tek ab​ban, hogy mi​nél pon​to​sab​ban le​ír​has​sam Ali​ce di​ag​nó​zi​sá​nak és a be​teg​ség elő​re​ha​la​dá​sá​nak tör​té​ne​tét: dr. Rudy Tan​zi és dr. Den​nis Sel​koe, akik a be​teg​ség mo​le​ku​lá​ris bio​ló​gi​á​ját ma​gya​ráz​ták el ne​kem, dr. Ali​re​za Atri, aki meg​en​ged​te, hogy két na​pot vele tölt​sék a Mas​sachu​sett​si Ál​la​mi Kór​ház Me​mó​ria-rend​el​le​nes​sé​gek Rész​le​gén, és meg​mu​tat​ta, mi​lyen bölcs és együtt érző or​vos, dr. Doug Colé és dr. Mar​tin Sa​mu​els, akik ki​egé​szí​tet​ték az is​me​re​te​i​met a be​teg​ség ke​ze​lé​sé​vel kap​cso​lat​ban, Sara Smith, aki meg​en​ged​te, hogy vé​gig​ül​jek egy ne​u​ro​pszi​cho​ló​gi​ai vizs​gá​la​tot, Bar​ba​ra Haw​ley Ma​xam, aki el​ma​gya​ráz​ta, mek​ko​ra sze​re​pet ját​sza​nak a szo​ci​á​lis mun​ká​sok és a Mass Ge​ne​ral’s Ca​re​gi​vers’ Sup​pert Gro​up (a gon​do​zó tá​mo​ga​tók cso​port​ja), Erin Lin​nenb​rin​ger, Ali​ce ge​ne​ti​kai ta​nács​adó​ja, dr. Joe Ma​loney és dr. Jes​si​ca Wie​sel​quist, akik el​ját​szot​ták Ali​ce csa​lá​di or​vo​sá​nak sze​re​pét. Kö​szö​nöm dr. Ste​ven Pin​ker​nek, hogy ta​nár​ként be​pil​lan​tást nyúj​tott a Har​vard pszi​cho​ló​gia tan​szé​ké​nek éle​té​be, dr. Ned Sa​hin​nak és Dr. Eli​za​beth Chu​á​nak, akik ugyan​ezt a hall​ga​tók szem​szö​gé​ből tet​ték meg. Kö​szö​net dr. Ste​ve Hy​man​nek, dr. John Kel​sey-nek és dr. Todd Ka​han​nak, ami​ért meg​vá​la​szol​ta a Har​vard​dal és a pro​fesszo​rok min​den​nap​ja​i​val kap​cso​la​tos kér​dé​se​i​met. Kö​szö​nöm Doug Cou​pe-nak, hogy me​sélt ne​kem Los An​ge​les-ről és a szí​né​szet​ről. Kö​szö​nöm Mart​ha Brown​nak, Anne Ca​rey-nek, La​u​rel Daly​nek, Kim How​land​nek, Mary MacG​re​gor​nak és Chris O’Conn​or​nak, hogy min​den fe​je​ze​tet ala​po​san el​ol​va​sott, vé​le​mé​nye​zett, en​gem pe​dig vad lel​ke​se​dé​sük​kel bá​to​rí​tott. Kö​szö​net Di​a​ne Barto​li​nak, Ly​ra​len Kaye-nek, Rose O’Don​nell-nek és Ri​chard Pepp​nek a szer​kesz​tői vissza​jel​zé​sért. Kö​szö​nöm Jo​celyn Kel​ley-nek a Kel​ley Hall​nak, hogy ilyen fe​no​me​ná​lis saj​tos. Ha​tal​mas kö​szö​net Be​verly Beck​ham​nek, aki​nek kri​ti​ká​ja min​den sa​ját ki​adás​ban pub​li​ká​ló szer​ző álma. Meg azért is, mert ő irá​nyí​tott Jú​lia Fox Gar​ri​son​hoz. Jú​lia, ne​ked nem tu​dom elég​gé meg​kö​szön​ni. A nagy​lel​kű​sé​ged meg​vál​toz​tat​ta az éle​te​met. Kö​szö​nöm Vi​cky Bi​jur​nak, hogy kép​vi​sel en​gem, és hogy ra​gasz​ko​dott a könyv vé​gé​nek meg​vál​toz​ta​tá​sá​hoz. Zse​ni vagy. Kö​szö​nöm Loui​se Bur​ke-nek, John Har​dy​nak, Ka​thy Sa​gan​nak és Ant​hony Zic​card​inak, hogy hit​tek a tör​té​net​ben. Kö​szö​net​tel tar​to​zom a han​gos és né​pes Ge​no​va csa​lád tag​ja​i​nak, ami​ért gát​lás​ta​la​nul arra ösz​tö​-

nöz​tek bol​dog-bol​dog​ta​lant, hogy ve​gyék meg a lá​nyuk/uno​ka​hú​guk/uno​ka​test​vé​rük/test​vé​rük köny​vét. Ge​ril​la​mar​ke​ting​ben ti vagy​tok a leg​job​bak! A ke​vés​bé né​pes, vi​szont an​nál han​go​sabb Seu​fert csa​lád​nak is kö​szö​nöm, hogy hí​rét vit​te a könyv​nek. Utol​já​ra Chris​to​pher Seu​fert​nek sze​ret​ném meg​kö​szön​ni a tech​ni​kai és we​bes se​gít​sé​get, a könyv bo​rí​tó​ját, hogy lát​ha​tó​vá tet​te a meg​fog​ha​tat​lant, és még na​gyon sok min​dent. De fő​leg a pil​lan​gó​kat.

Már ak​kor, egy év​vel ko​ráb​ban is ott vol​tak azok a ne​u​ro​nok a fe​jé​ben, nem messze a fü​lé​től, ame​lyek hal​do​kol​tak kín​juk​ban, csak túl csen​de​sen, így nem hall​hat​ta meg őket. Né​há​nyan azt ál​lít​ják, hogy a dol​gok alat​to​mos mó​don for​dul​tak rossz​ra, hogy az ideg​sej​tek ma​guk ger​jesz​tet​ték azo​kat a fo​lya​ma​to​kat, ame​lyek ké​sőbb a pusz​tu​lá​suk​hoz ve​zet​tek. Nem le​he​tett tud​ni, hogy mo​le​ku​lá​ris gyil​kos​ság vagy sejt​szin​tű ön​gyil​kos​ság zaj​lott, mert az ideg​sej​tek el​pusz​tul​tak, mi​előtt meg​súg​hat​ták vol​na neki, mi tör​té​nik vele.

2003. SZEPTEMBER ALICE A HÁ​LÓ​SZO​BÁ​BAN ÜLT AZ ASZ​TA​LÁ​NÁL, és John ne​sze​zé​sét hall​gat​ta, aki egyik szo​bá​ból a má​sik​ba ro​han​gált az alsó szin​ten. A re​pü​lő​gép in​du​lá​sa előtt be kel​lett fe​jez​nie kol​lé​gá​ja cik​ké​nek ér​té​ke​lé​sét a Jour​nal of Cog​ni​ti​ve Psy​cho​logy szá​má​ra, de bár Ali​ce már har​mad​já​ra ol​vas​ta el ugyan​azt a mon​da​tot, az ér​tel​me nem ju​tott el hoz​zá. Az éb​resz​tő​óra 7:30-at mu​ta​tott, de az asszony gya​ní​tot​ta, hogy tíz per​cet siet. A lent​ről hall​ha​tó, egy​re han​go​sabb pisz​mo​gás​ból és az órán lát​ha​tó szám​je​gyek​ből ki​kö​vet​kez​tet​te, hogy a fér​fi útra kész, de az utol​só perc​ben eszé​be jut​ha​tott va​la​mi, amit most nem ta​lál. Ali​ce a pi​ros tol​lat az alsó aj​ká​hoz ütö​get​te, mi​köz​ben az órán vál​ta​ko​zó di​gi​tá​lis szá​mo​kat fi​gyel​te, és vár​ta, hogy jöj​jön, ami​nek jön​nie kell. – Ali?! Le​ha​jí​tot​ta a tol​lat az asz​tal​ra és fel​só​haj​tott. A fér​fi a nap​pa​li​ban tér​delt, és a dí​vány​pár​nák alatt ta​po​ga​tó​zott. – Kulcs? – kér​dez​te az asszony. – Szem​üveg. És na​gyon kér​lek, ne ok​tass ki! Ké​sés​ben va​gyok. Kö​vet​te a fér​fi dü​hös pil​lan​tá​sát a kan​dal​ló​pár​ká​nyon álló an​tik Walt​ham óra felé, a pon​tos​sá​gá​ról hí​res da​rab el​ütöt​te a nyol​cat. Pe​dig tud​hat​ná, hogy fe​les​le​ges meg​bíz​nia ben​ne. Az ott​ho​nuk​ban rit​ka​ság​szám​ba ment, ha az egyik óra vé​let​le​nül el​ta​lál​ta a pon​tos időt. Ali​ce-t már jó né​hány​szor be​csap​ta az óra​la​pok ala​mu​szi őszin​te​sé​ge, ezért ré​gen meg​ta​nul​ta, hogy csak a sa​ját órá​já​ra tá​masz​kod​hat. És va​ló​ban, ami​kor be​lé​pett a kony​há​ba, mint​ha az idő​ben is vissza​lé​pett vol​na: a mik​ro​hul​lá​mú sütő órá​ján 6:52 állt. Vé​gig​né​zett a sima, üres grá​nit​pul​ton: a szem​üveg ott volt a bon​tat​lan pos​tá​val teli, gom​bák​kal dí​szí​tett tál mel​lett. Nem va​la​mi alatt, nem va​la​mi mö​gött, nem va​la​mi​fé​le tit​kos rej​tek​he​lyen. Ho​gyan le​het​sé​ges, hogy egy ilyen ér​tel​mes em​ber, egy tu​dós nem lát meg va​la​mit, ami ott van az orra előtt? Ter​mé​sze​te​sen az ő dol​gai is bu​tább​nál bu​tább he​lyek​re ke​ve​red​tek el néha. De er​ről nem szá​molt be a fér​jé​nek, és a haj​tó​va​dá​sza​tot sem előt​te vé​gez​te. Né​hány nap​pal ez​előtt, egy si​e​tős reg​ge​len fel​túr​ta az egész há​zat, az​tán meg az iro​dá​ját is a Black​Berry-töl​tő​ért, de John er​ről mit sem tu​dott. A vé​gé​re már annyi​ra össze​za​va​ro​dott, hogy meg​ad​ta ma​gát a sors​nak, be​ment a bolt​ba, és vett egy új töl​tőt. Per​sze ami​kor ha​za​ért, meg​ta​lál​ta a ré​git az ágya mel​let​ti kon​nek​tor​ban, ahol leg​elő​ször kel​lett vol​na ke​res​nie. Az egész fel​haj​tást an​nak a szám​lá​já​ra írta, hogy mind​ket​ten fe​le​lős​ség​tel​jes be​osz​tás​ban dol​goz​nak, és túl​sá​go​san el​fog​lal​tak. És öreg​sze​nek. A fér​fi az aj​tó​ban állt, és a fe​le​sé​ge ke​zé​ben lévő szem​üveg​re né​zett, nem rá. – Leg​kö​ze​lebb tet​tesd ma​gad nő​nek ke​re​sés köz​ben – mond​ta Ali​ce mo​so​lyog​va. – Majd fel​ve​szem va​la​me​lyik szok​nyá​dat. Ali, légy szí​ves! Tény​leg ké​sés​ben va​gyok! – A mik​ro sze​rint még jócs​kán van időd – mond​ta az asszony, és át​nyúj​tot​ta a szem​üve​get. – Kösz. Úgy vet​te el, mint a vál​tó​fu​tás ver​seny​zői a bo​tot, és el​in​dult a be​já​ra​ti ajtó felé. – Itt​hon le​szel, ami​kor szom​ba​ton meg​jö​vök? – sze​gez​te a kér​dést Ali​ce a fér​fi há​tá​nak, mi​köz​ben kö​vet​te őt az elő​szo​bá​ba. – Még nem tu​dom, szom​ba​ton zsú​folt na​pom lesz a la​bor​ban.

Az​zal fel​kap​ta a tás​ká​ját, a te​le​fon​ját és a kul​csa​it a kis​asz​tal​ról. – Jó utat! Add át csók​ja​i​mat Ly​di​á​nak is! Pró​bál​ja​tok meg nem össze​vesz​ni! – mond​ta a fe​le​sé​gé​nek. Ali​ce még ér​zé​kel​te a ké​pü​ket az elő​szo​bái tü​kör​ben: egy ele​gáns, őszü​lő bar​na hajú, szem​üve​ges fér​fi és egy apró ter​me​tű, kar​ba tett kezű, gön​dör hajú nő, akik mind​ket​ten ké​szek fe​jest ug​ra​ni a szo​ká​sos, part​ta​lan vi​tá​ba. Össze​szo​rí​tot​ta a fo​gát, nyelt egyet, és úgy dön​tött, most nem ug​rik. – Alig lát​juk egy​mást. Pró​bálj meg itt​hon len​ni, kér​lek! – Tu​dom, majd igyek​szem – vá​la​szol​ta a fér​je. Meg​csó​kol​ta az asszonyt, és bár fél láb​bal már kint volt az aj​tón, egy alig ér​zé​kel​he​tő pil​la​na​tig el​idő​zött az aj​kán. Ha Ali​ce nem is​me​ri elég​gé a fér​jét, akár ro​man​ti​kus szí​ne​ze​tet is be​le​lát​ha​tott vol​na a csók​ba. Gon​dol​hat​ná bi​za​kod​va, hogy azt je​len​ti: Sze​ret​lek és hi​á​nyoz​ni fogsz. Ehe​lyett kö​vet​te sze​mé​vel az ut​cán tá​vo​lo​dó ma​gá​nyos ala​kot, és biz​tos volt ab​ban, hogy a csók​kal a fér​fi a kö​vet​ke​zőt mond​ta: Sze​ret​lek, de na​gyon kér​lek, ne le​gyél dü​hös rám, ha szom​ba​ton még​sem le​szek itt​hon. Ré​gen min​den reg​gel együtt sé​tál​tak el a Har​vard Yard felé. Több kel​le​mes ol​da​la is volt an​nak, hogy mind​ket​ten ugyan​ab​ban az is​ko​lá​ban dol​goz​tak, alig egy mér​föld​nyi​re az ott​ho​nuk​tól, de Ali​ce eze​ket a kö​zös sé​tá​kat sze​ret​te a leg​job​ban. Min​dig be​ug​rot​tak a Jer​ri’sbe – fe​ke​te​ká​vé a fér​fi​nak, neki pe​dig cit​ro​mos tea jég​gel vagy for​rón, az év​szak​nak meg​fe​le​lő​en az​tán foly​tat​ták út​ju​kat a Har​vard Yard felé, és köz​ben a ku​ta​tá​si fel​ada​ta​ik​ról, az órá​ik​ról, a tan​szé​kük​ről, a gye​re​ke​ik​ről és az esti ter​vek​ről be​szél​get​tek. Há​zas​sá​guk ko​rai sza​ka​szá​ban még fog​ták is egy​más ke​zét. Ali​ce él​vez​te a reg​ge​li sé​ták nyu​godt meg​hitt​sé​gé​nek min​den pil​la​na​tát, hi​szen a mun​ká​juk​kal és a becs​vá​gyuk​kal járó napi fel​ada​tok tel​je​sen ki​szi​po​lyoz​ták őket. Azon​ban már jó ide​je kü​lön sé​tál​tak be a Har​vard​ra. Ali​ce egész nyá​ron a bő​rönd​jé​ből élt, Ró​má​ban, New Or​le​ans​ban és Mi​a​mi​ban is járt pszi​cho​ló​gi​ai kon​fe​ren​ci​án, emel​lett a Prince​ton Egye​te​men volt vizs​ga​biz​tos egy dip​lo​ma​vé​dé​sen. Ta​vasszal meg John sejt​kul​tú​rái igé​nyel​tek ki​emelt fi​gyel​met min​den reg​gel, rá​adá​sul iszo​nyú​an dur​va haj​na​li órán, úgy​hogy John nem bí​zott ab​ban, hogy a di​ák​jai meg​je​len​nek, te​hát ő fog​ta meg a mun​ka vé​gét. Ali​ce nem em​lé​ke​zett rá, hogy mi volt a ta​vaszt meg​elő​ző​en, csak azt tud​ta, hogy ak​kor va​la​hogy min​den éssze​rű​nek és át​me​ne​ti​nek tűnt. Vissza​ült az író​asz​ta​lá​hoz és a cikk​hez, de most meg az a mohó kí​ván​ság von​ta el a fi​gyel​mét, hogy bár​csak még​is ve​sze​ke​dett vol​na John​nal a ki​seb​bik lá​nyuk, Ly​dia mi​att. Be​le​hal​na a fér​fi, ha egy​szer neki adna iga​zat? Fe​lü​le​tes igye​ke​zet​tel át​fu​tot​ta a cikk vé​gét, egy​ál​ta​lán nem volt rá jel​lem​ző ez a slend​ri​án​ság, de most idő hi​á​nyá​ban és eb​ben a szét​szórt el​me​ál​la​pot​ban ennyi telt tőle. Le​ír​ta az ész​re​vé​te​le​it és a ja​vas​la​ta​it, be​tol​ta a cik​ket a bo​rí​ték​ba, le​ra​gasz​tot​ta, és köz​ben fo​lya​ma​to​san bűn​tu​da​tot ér​zett, hogy ne​tán át​sik​lott egy szer​kesz​té​si vagy ér​tel​me​zé​si hiba fe​lett, ami mi​att per​sze Johnt szid​ta, hi​szen ő volt a fe​le​lős a mun​ká​ja mi​nő​sé​gén esett eset​le​ges csor​bá​ért. Új​ra​pa​kol​ta a bő​rönd​jét, ame​lyet az elő​ző útja után ki sem ürí​tett ren​de​sen. Már na​gyon örült an​nak, hogy az el​kö​vet​ke​ző hó​na​pok​ban nem kell annyit utaz​nia. Az őszi sze​mesz​ter​ben csak né​hány hely​re hív​ták elő​adást tar​ta​ni, ami​ket igye​ke​zett pén​tek​re szer​vez​ni – arra a nap​ra, ami​kor nem ta​ní​tott. Pél​dá​ul hol​nap​ra. Vele in​dul a Stan​ford őszi kog​ni​tív pszi​cho​ló​gi​ai elő​adás-so​ro​za​ta. Utá​na pe​dig Ly​di​á​val ta​lál​ko​zik. Meg​pró​bál majd nem ve​sze​ked​ni vele, de erre ter​mé​sze​te​sen sem​mi ga​ran​cia nin​csen.

ALICE KÖNNYE​DÉN MEG​TA​LÁL​TA a Cam​pus Dri​ve West és a Pa​na​ma Dri​ve sar​kán álló Cor​-

du​ra Hallt a Stan​for​don. Ke​le​ti part​ról jött pro​fesszor​ként a fe​hér stuk​kós, ter​ra​kot​ta​te​tős, dús fák kö​zött meg​bú​jó épü​let in​kább em​lé​kez​tet​te egy ka​rib-ten​ge​ri üdü​lő​hely​re, mint tan​in​téz​mény​re. Meg​le​he​tő​sen ko​rán ér​ke​zett, en​nek el​le​né​re be​ment az is​ko​lá​ba, mert arra gon​dolt, hogy az üres au​di​tó​ri​um​ban lesz ide​je át​néz​ni az elő​adá​sát. A leg​na​gyobb meg​le​pe​té​sé​re a te​rem már meg​telt. A lel​kes hall​ga​tók a bü​fé​asz​tal kö​rül ke​ring​tek, és úgy csap​tak le az étel​re, mint a si​rá​lyok egy vá​ro​si stran​don. Mi​előtt Ali​ce ész​re​vét​le​nül be​sur​ran​ha​tott vol​na a te​rem​be, a hí​re​sen ego​cent​ri​kus Josh, régi har​var​di év​fo​lyam​tár​sa áll​ta út​ját szé​les ter​pesz​ben, mint​ha arra ké​szül​ne, hogy Ali​ce-re veti ma​gát. – Csak mi​at​tam? – kér​dez​te Ali​ce, és paj​ko​san el​mo​so​lyo​dott. – Mi min​den​nap így meg​te​rí​tünk. Most ép​pen az egyik fej​lő​dés​pszi​cho​ló​gust ün​ne​pel​jük, teg​nap ne​vez​ték ki. Szó​val mi új​ság a Har​var​don? – Meg​va​gyok. – Nem hi​szem el, hogy még min​dig ott kuk​solsz. Ha el​unod ma​gad, szí​ve​sen lá​tunk. – Majd szó​lok. Ve​led mi van? – Min​den szép. Ugorj be az iro​dám​ba a be​szé​ded után, meg​mu​ta​tom a leg​újabb mo​del​le​zé​si ered​mé​nye​ket. El fogsz ájul​ni! – Bocs, nem fog men​ni, rög​tön az elő​adás után in​du​lok L. A.-be – mond​ta Ali​ce, és há​lás volt a ki​fo​gá​sért. – Jaj, de kár! Azt hi​szem, ta​valy ta​lál​koz​tunk utol​já​ra a pszi​cho​nó​mi​ai kon​fe​ren​ci​án. Ak​kor saj​nos le​ma​rad​tam a pre​zen​tá​ci​ód​ról. – Jó ré​szét meg​hall​gat​ha​tod ma. – Ma​nap​ság új​ra​hasz​no​sí​tod a régi anya​ga​i​dat? Mi​előtt vá​la​szol​ha​tott vol​na a kér​dés​re, Gor​don Mil​ler, a tan​szék​ve​ze​tő – Ali​ce sze​mé​ben ak​tu​á​li​san szu​per​hős – lé​pett köz​be, és meg​men​tet​te az​zal, hogy el​ra​gad​ta Josht pezs​gőt szer​ví​roz​ni. Csak​úgy, mint a Har​var​don, a Stan​ford pszi​cho​ló​gia tan​szé​kén is di​vat volt a pezs​gős kö​szön​tés, ami​kor egy kol​lé​gát ki​ne​vez​tek, azaz újabb mér​föld​kö​vet ért el kar​ri​er​je rö​gös út​ján. Az egye​te​mi ta​nár pá​lyá​ján a tu​do​má​nyos elő​re​lé​pé​se​ket rit​kán hir​det​ték har​so​nák, a ki​ne​ve​zés azon​ban nagy és han​gos trom​bi​tá​lás​sal járt. Ami​kor már min​den​ki ke​zé​ben ott volt a po​hár, Gor​don fel​állt a pó​di​um​ra, és meg​ütö​get​te a mik​ro​font. – Fi​gye​lem, fi​gye​lem! Meg​ten​né​tek, hogy rám fi​gyel​tek egy pil​la​nat​ra? Csak Josh túl​zot​tan han​gos, éles ne​ve​té​se vissz​hang​zott az au​di​tó​ri​um​ban, mi​előtt Gor​don foly​tat​ta. – Ma Mark​nak gra​tu​lál​ha​tunk a ki​ne​ve​zé​sé​hez. Biz​tos va​gyok ben​ne, hogy ezt a mér​föld​kö​vet bol​do​gan hagy​ja maga mö​gött. És még mennyi van előt​te... Mark​ra! – Mark​ra! Ali​ce koc​cin​tott a kö​rü​löt​te ál​lók​kal, majd min​den​ki gyor​san vissza​tért a tá​nyér​já​hoz, po​ha​rá​hoz, be​széd​té​má​já​hoz. Ami​kor az utol​só mor​zsa is el​tűnt a tál​cák​ról, és egy csepp pezs​gő sem ma​radt a pa​lac​kok​ban, Gor​don is​mét szót kért. – Amennyi​ben min​den​ki he​lyet fog​lal, akár rá is tér​he​tünk a mai elő​adás​ra. Várt pár má​sod​per​cig, amíg a nagy​já​ból het​ven​öt fős tö​meg​ben min​den​ki meg​ta​lál​ta a he​lyét, és el​csen​de​se​dett. – Ne​kem ju​tott az a meg​tisz​tel​te​tés, hogy be​mu​tas​sam az év első ven​dég​elő​adó​ját, dr. Ali​ce How​lan​det, aki Wil​li​am Ja​mes-ösz​tön​dí​jas pszi​cho​ló​gia pro​fesszor a Har​vard Egye​te​men. Ne​gyed​szá​za​-

dos mun​kás​sá​ga so​rán je​len​tős ered​mé​nye​ket ért el a pszi​cho​ling​visz​ti​ka te​rén. Az in​teg​rált és in​ter​disz​cip​li​ná​ris meg​kö​ze​lí​tés út​tö​rő​je a nyel​vi me​cha​niz​mu​sok ku​ta​tá​sá​ban, és je​len​leg is ez a szak​te​rü​le​te. Most ab​ban a ki​vált​ság​ban ré​sze​sül​he​tünk, hogy kö​rünk​ben be​szél a nyelv fo​gal​mi és ide​gi rend​sze​re​i​ről. Ali​ce he​lyet cse​rélt Gor​don​nal, és ér​dek​lőd​ve néz​te az őt mé​re​ge​tő kö​zön​sé​get. Amíg arra várt, hogy el​ül​jön a taps, eszé​be ju​tott egy sta​tisz​ti​kai adat, mely sze​rint az em​be​rek job​ban fél​nek at​tól, hogy nyil​vá​no​san meg kell szó​lal​ni​uk, mint a ha​lál​tól. Ő sze​re​tett be​szél​ni. Értő kö​zön​ség előtt él​vez​te az elő​adá​sok min​den egyes moz​za​na​tát: a ta​ní​tást, a be​szé​det, a szto​riz​ga​tást és a túl​fű​tött vi​tá​kat. Imád​ta az ad​re​nal​in​fröccsöt. Mi​nél több for​gott koc​kán, mi​nél ta​nul​tabb vagy gya​nak​vóbb volt a hall​ga​tó​ság, an​nál job​ban bor​zon​gat​ta a ka​land​vágy. John ki​vá​ló ta​nár volt, de a kö​zön​ség előt​ti sze​rep​lés​től kí​no​san érez​te ma​gát, meg​ret​ten​tet​te, és emi​att cso​dá​lat​tal adó​zott Ali​ce lel​ke​se​dé​sé​nek, s bár ki​fe​je​zet​ten a ha​lált nem kí​ván​ta, né​hány pó​kot és kí​gyót be​vál​lalt vol​na elő​adás he​lyett. – Kö​szö​nöm, Gor​don! Ma azok​ról a men​tá​lis fo​lya​ma​tok​ról sze​ret​nék be​szél​ni, ame​lyek a nyelv el​sa​já​tí​tá​sa, rend​sze​re​zé​se és hasz​ná​la​ta so​rán zaj​la​nak. Ali​ce szá​mos al​ka​lom​mal bon​col​gat​ta en​nek a té​má​nak az alap​ja​it elő​adá​sai so​rán, de nem gon​dol​ta ezt új​ra​hasz​no​sí​tás​nak. Mon​dan​dó​já​nak kö​zép​pont​já​ban a nyel​vé​szet fő pa​ra​dig​mái áll​tak, ame​lyek kö​zül töb​bet ő fo​gal​ma​zott meg, és né​hány diát va​ló​ban évek óta hasz​nált, de az, hogy fel​fe​de​zé​sei, meg​ál​la​pí​tá​sai tar​tot​ták ma​gu​kat, ki​áll​ták az idő pró​bá​ját, büsz​ke​ség​gel töl​töt​te el, s egy​ál​ta​lán nem szé​gyell​te, sőt lus​tá​nak sem ne​vez​te vol​na emi​att ma​gát. Ész​re​vé​te​lei nem ma​rad​tak vissz​hang nél​kül, és hoz​zá​já​rul​tak a jö​vő​be​ni ku​ta​tá​sok si​ke​ré​hez. Be​széd köz​ben nem búj​ta a jegy​ze​te​it, nyu​god​tan, la​zán, szé​le​sen gesz​ti​ku​lál​va adta elő a mon​dan​dó​ját. Ám az öt​ven​per​ces elő​adás nagy​já​ból negy​ve​ne​dik per​cé​ben hir​te​len el​akadt. – Az ada​tok azt mu​tat​ják, hogy a rend​ha​gyó igék hoz​zá​fé​rést igé​nyel​nek olyan men​tá​lis... Egész egy​sze​rű​en nem ta​lál​ta a meg​fe​le​lő szót. Nagy​já​ból volt fo​gal​ma ar​ról, hogy mit akart mon​da​ni, de maga a szó nem ju​tott eszé​be. Fel​szí​vó​dott. Nem tud​ta, me​lyik be​tű​vel kez​dő​dik, ho​gyan hang​zik vagy hány szó​tag​ból áll. Még csak a nyel​ve he​gyén sem volt. Ta​lán a pezs​gő tet​te. Ál​ta​lá​ban nem ivott al​ko​holt az elő​adá​sai előtt. Hi​á​ba tud​ta az egész anya​got fej​ből, még a leg​la​zább kör​nye​zet​ben is sze​ret​te, ha a le​he​tő leg​tisz​tább fej​jel áll a kö​zön​ség előtt, fő​leg az elő​adá​so​kat kö​ve​tő, sok​szor fel​fo​ko​zott han​gu​lat​ban zaj​ló kér​dezz-fe​le​lek mi​att, amely so​rán ér​tel​mes, spon​tán meg​nyil​vá​nu​lá​so​kat vár​tak tőle. De ma nem akart meg​bán​ta​ni sen​kit, s ki​vé​te​le​sen ta​lán tény​leg töb​bet ivott a kel​le​té​nél, mi​vel újra csap​dá​ba esett egy Josh-sal foly​ta​tott passzív-ag​resszív vi​tá​ban. Az is le​het, hogy az idő​el​to​ló​dás tet​te. Bár el​mé​je min​den sar​kát fel​ku​tat​ta a hi​ány​zó szó​ért, és ke​res​te a ra​ci​o​ná​lis ma​gya​rá​za​tot a tör​tén​tek​re, a szí​ve he​ve​sen vert, az arca pe​dig ki​pi​rult. Még so​ha​sem kel​lett kö​zön​ség előtt a sza​va​kat ke​res​gél​nie. De ko​ráb​ban pá​nik​ro​ha​ma sem volt hall​ga​tó​ság előtt, pe​dig át​élt már en​nél jó​val ha​tal​ma​sabb és fé​lel​me​te​sebb hely​ze​te​ket. Győz​köd​te ma​gát, hogy lé​le​gez​zen mé​lye​ket, az​tán fe​lejt​se el ezt az egé​szet, lép​jen túl raj​ta. A to​vább​ra is fe​le​dés​be me​rült szót ki​cse​rél​te egy ho​má​lyos és ke​re​set​len „izé​re”, nagy​lel​kű​en le​mon​dott ar​ról, hogy el​ma​gya​ráz​za az ál​lás​pont​ját, és to​vább​lé​pett a kö​vet​ke​ző di​á​ra. A bot​lást nyil​ván​va​ló​an és kel​le​met​le​nül egy örök​ké​va​ló​ság​nak érez​te, de ami​kor vé​gig​né​zett a kö​zön​sé​gen, hogy meg​tud​ja, há​nyan vet​ték ész​re ezt a kis men​tá​lis buk​ka​nót, úgy tűnt, hogy sen​ki​nél sem szó​lalt meg a vész​csen​gő, sen​ki sem jött za​var​ba, sen​ki sem ber​zen​ke​dett. Az​tán meg​lát​ta Josht, aki össze​vont szem​öl​dök​kel és ar​cán hal​vány mo​soly​kez​de​ménnyel ép​pen a mel​let​te ülő nő​nek sú​gott va​la​mit.

Már a re​pü​lőn ült, sőt, a le​szál​lást is meg​kezd​ték az LAX-re, ami​kor eszé​be ju​tott a szó. Le​xi​kon.

LYDIA AK​KOR MÁR HÁ​ROM ÉVE Los An​ge​les​ben élt. Ha a kö​zép​is​ko​la után rög​tön egye​tem​re megy, múlt ta​vasszal meg is kap​ta vol​na a dip​lo​má​ját. Ali​ce olyan büsz​ke len​ne rá! Ly​dia min​den jel sze​rint oko​sabb volt a két test​vé​ré​nél, és azok ket​ten be​irat​koz​tak az egye​tem​re. Az egyik jog​ra, a má​sik meg az or​vosi​ra. Ly​dia az egye​tem he​lyett elő​ször Eu​ró​pá​ba ment. Ali​ce ab​ban re​mény​ke​dett, hogy az uta​zás után majd job​ban fog​ja tud​ni, mit akar ta​nul​ni, és me​lyik is​ko​la lesz a neki meg​fe​le​lő. A lány vi​szont kö​zöl​te a szü​le​i​vel, hogy Dub​lin​ban be​le​kós​tolt a szí​né​szet​be, és be​le​sze​rel​me​se​dett a mes​ter​ség​be. Ha​za​ér​ke​zé​se után azon​nal Los An​ge​les​be köl​tö​zött. Ali​ce majd​nem be​le​bo​lon​dult. A leg​job​ban az őr​jí​tet​te meg, hogy fel​is​mer​te sa​ját fe​le​lős​sé​gét a lá​nya dön​té​sé​ben. Mi​vel Ly​dia volt a leg​fi​a​ta​labb a há​rom gye​rek kö​zül, és a szü​lei ren​ge​te​get dol​goz​tak, rend​sze​re​sen el​utaz​tak, rá​adá​sul min​dig jó je​gye​ket ka​pott, Ali​ce és John so​ha​sem for​dí​tott kel​lő fi​gyel​met rá. Ele​gen​dő sza​bad te​ret ka​pott, a gon​dol​ko​dá​sát sem kor​lá​toz​ták, és nem kel​lett annyi apró-csep​rő hét​köz​na​pi prob​lé​má​val meg​küz​de​nie, mint kor​tár​sa​i​nak. Szü​lei kar​ri​er​je fé​nyes pél​da​ként állt előt​te: ilyen ma​gas​ra le​het jut​ni, ha az em​ber ke​mé​nyen dol​go​zik, és szen​ve​dé​lye​sen küzd emel​ke​dett és egye​dül​ál​ló​an kü​lön​le​ges cél​ja​i​ért. Ly​dia tö​ké​le​te​sen ér​tet​te, mi​ért akar​ja az any​ja, hogy le​dip​lo​máz​zon, de ön​bi​zal​má​nak és vak​me​rő​sé​gé​nek kö​szön​he​tő​en le​tett a do​log​ról. Rá​adá​sul eb​ben a küz​de​lem​ben nem ma​radt tel​je​sen ma​gá​ra. Ali​ce és John kö​zött ak​kor tört ki há​zas​sá​guk leg​ádá​zabb ve​sze​ke​dé​se, ami​kor John ki​fej​tet​te vé​le​mé​nyét a té​má​ban: Sze​rin​tem cso​dá​la​tos terv, egye​tem​re bár​mi​kor be​irat​koz​hat, már ha egy​szer úgy dönt, hogy dip​lo​mát akar. Ali​ce a Black​Berryn el​len​őriz​te a cí​met, be​csön​ge​tett a he​tes szá​mú la​kás​ba, és várt. Már majd​nem újra meg​nyom​ta a csen​gőt, ami​kor Ly​dia ki​nyi​tot​ta az aj​tót. – Anya, ko​rán jöt​tél! – mond​ta Ly​dia. Ali​ce meg​néz​te az órá​ját. – Pon​to​san idő​ben ér​kez​tem. – De azt mond​tad, hogy nyolc​kor száll le a gé​ped. – Ötöt mond​tam. – Az én ha​tár​idő​nap​lóm​ban nyolc óra áll. – Ly​dia, há​rom​ne​gyed hat van. Itt va​gyok. Ly​dia té​to​vá​zott, és olyan ijed​ten né​zett az any​já​ra, mint egy mó​kus a kö​ze​le​dő au​tó​ra az út​test kö​ze​pén. – Bocs, gye​re be! Mind a ket​ten fe​szeng​tek, mi​előtt meg​ölel​ték egy​mást, úgy vi​sel​ked​tek, mint​ha egy tán​cot akar​ná​nak be​gya​ko​rol​ni, csak nem tud​ják, me​lyi​kük lép​jen elő​ször, vagy ki ve​zes​se a má​si​kat. Ne​tán is​me​rik a lé​pé​se​ket rég​ről, de olyan hosszú idő telt el az utol​só tán​cuk óta, hogy el​bi​zony​ta​la​nod​tak a ko​reo​grá​fi​á​ban. Ali​ce érez​te Ly​dia csi​go​lyá​it és bor​dá​it a blú​zán ke​resz​tül. A lány gir​hes​nek tűnt, jó öt ki​ló​val volt ke​ve​sebb, mint aho​gyan Ali​ce em​lé​ke​zett rá. Na​gyon re​mél​te, hogy csak nincs ide​je enni, nem pe​dig va​la​mi tu​da​tos fo​gyó​kú​ra ered​mé​nye. A maga sző​ke​sé​gé​vel és 168 cen​ti​mé​te​res ma​gas​sá​gá​val – hét cen​ti​vel Ali​ce-nél is ma​ga​sabb volt – Ly​dia Cam​bridge-ben ki​ló​gott a több​nyi​re ala​csony olasz és

ázsi​ai nők kö​zül, de Los An​ge​les​ben a meg​hall​ga​tá​so​kon a vá​ró​ter​mek ál​lí​tó​lag tele vol​tak hoz​zá ha​son​ló nők​kel. – Ki​lenc​re fog​lal​tam asz​talt. Várj meg itt, mind​járt vissza​jö​vök! Ali​ce a nya​kát nyúj​to​gat​va kö​rül​né​zett a kony​há​ban és a nap​pa​li​ban, már amennyi​re be​lá​tott az elő​szo​bá​ból. A több​nyi​re ki​ra​ko​dó​vá​sá​rok​ból és a szü​lői ház​ból össze​vá​lo​ga​tott bú​to​rok meg​le​he​tő​sen tren​di ké​pet mu​tat​tak együtt: a na​rancs​sár​ga sa​rok​gar​ni​tú​ra mel​lett jól meg​fért a ret​ró stí​lu​sú do​hány​zó​asz​tal, a ke​rek ét​ke​ző-asz​tal és a kony​ha​szé​kek. A hó​fe​hér fa​lak üre​sen me​re​dez​tek, le​szá​mít​va egy Ma​ri​on Bran​dót áb​rá​zo​ló posz​tert az ülő​gar​ni​tú​ra fö​lött. Az egész la​kást át​ha​tot​ta a Win​dex sza​ga, Ly​dia va​ló​szí​nű​leg az Ali​ce ér​ke​zé​se előt​ti utol​só per​cek​ben fo​gott hoz​zá ki​ta​ka​rí​ta​ni a fész​két. Ta​lán ki​csit túl tisz​tá​nak is tűnt a la​kás. Se​hol egy kó​bor CD vagy DVD, a do​hány​zó​asz​ta​lon sincs könyv, se új​ság, a hű​tőn sin​cse​nek ra​gasz​tott ké​pek. Ly​dia hob​bi​jai és íz​lé​se nem ha​gyott nyo​mot. Bár​ki lak​hat​ta ezt a la​kást. Az​tán Ali​ce meg​pil​lan​tott egy ra​kás fér​fi​ci​pőt a pad​lón, a be​já​ra​ti aj​tó​tól bal​ra. – Me​sélj a la​kó​tár​sa​id​ról! – kér​te Ly​di​á​tól, aki köz​ben a ke​zé​ben mo​bil​te​le​fon​nal vissza​tért a szo​bá​já​ból. – Dol​goz​nak. – Mit dol​goz​nak? – Az egyi​kük csa​pos, a má​sik étel​fu​tár. – Én azt hit​tem, hogy szí​né​szek. – Azok is. – Ér​tem. Hogy is hív​ják őket? – Doug és Mal​colm. Csak egy pil​la​na​tig tar​tott, de Ali​ce ész​re​vet​te, és Ly​dia is lát​ta, hogy az any​ja ész​re​vet​te. Ly​dia el​pi​rult, ami​kor ki​ej​tet​te Mal​colm ne​vét, és ide​ge​sen el​kap​ta a pil​lan​tá​sát Ali​ce-ről. – Akár in​dul​ha​tunk is. Azt mond​ták, ko​ráb​ban is me​he​tünk – in​dít​vá​nyoz​ta. – Rend​ben, de elő​ször el​me​gyek a mos​dó​ba. Mi​köz​ben Ali​ce a ke​zét mos​ta, fel​mér​te a mos​dó​kagy​ló mel​let​ti asz​tal​kán álló pi​pe​re​hol​mi​kat is: Ne​ut​ro​gena arc​tisz​tí​tó és hid​ra​tá​ló, Tom’s of Ma​i​ne men​ta​il​la​tú fog​krém, fér​fi​de​zo​dor, egy do​boz Play​tex tam​pon. Ez el​gon​dol​koz​tat​ta. Egész nyá​ron nem menst​ru​ált. Az utol​só má​jus​ban volt? A jövő hó​nap​ban be​töl​ti az öt​ve​net, így nem is iz​gat​ta ma​gát a dol​gon. Hő​hul​lá​mo​kat és éj​sza​kai iz​za​dást még nem ta​pasz​talt, de hát nem is kö​te​le​ző min​den​ki szá​má​ra a vál​to​zó​kor​ban. Akár így is ma​rad​hat a do​log. Ami​kor meg​tö​röl​te a ke​zét, ész​re​vett egy do​boz Tró​ján óv​szert is Ly​dia haj​ápo​ló cuc​cai mö​gött. Töb​bet kel​le​ne tud​nia ezek​ről a la​kó​tár​sak​ról. Fő​leg ar​ról a Ma​kó​im​ról. Az Ivy – az egyik leg​di​va​to​sabb ét​te​rem Los An​ge​les köz​pont​já​ban – te​ra​szán ül​tek le, és két italt ren​del​tek: egy Esp​res​so Mar​ti​ni kok​télt Ly​di​á​nak és egy po​hár mer​lot-t Ali​ce-nek. – Apa be​fe​jez​te már a cik​ket a Sci​en​ce-nek? – kér​dez​te Ly​dia. Biz​to​san nem​rég be​szél​he​tett az ap​já​val. Ali​ce utol​já​ra ak​kor hal​lott Ly​dia fe​lől, ami​kor a lá​nya anyák nap​ján fel​hív​ta. – Ké​szen van. Na​gyon büsz​ke rá. – Anna és Tom hogy van? – Jól, csak na​gyon el​fog​lal​tak. Szó​val hol ta​lál​koz​tál Doug​gal és Ma​kó​im​mal? – Be​ug​rot​tak a Star​bucks​ba egy éj​jel, pont ami​kor dol​goz​tam.

Fel​tűnt a pin​cér, meg​ren​del​ték a va​cso​rát és még egy italt. Ali​ce re​mél​te, hogy az al​ko​hol fel​old​ja a ket​te​jük kö​zött lévő fe​szült​sé​get, ame​lyet sú​lyos​nak és foj​to​ga​tó​nak ér​zett tár​sal​gá​suk se​lyem​pa​pír vé​kony​sá​gú fel​szí​ne alatt. – Ho​gyan is ta​lál​koz​tál Doug​gal és Ma​kó​im​mal? – Már mond​tam! Mi​ért nem fi​gyelsz oda soha arra, amit be​szé​lek? Egy éj​sza​ka be​jöt​tek a Star​bucks​ba, ami​kor dol​goz​tam, és ép​pen szo​ba​tár​sat ke​res​tek. – Azt hit​tem, egy ét​te​rem​ben pin​cér​kedsz. – Azt is csi​ná​lom. Hét​köz​ben a Star​bucks​ban dol​go​zom, hét​vé​gén pe​dig pin​cér​ke​dem. – Ezek sze​rint nem sok időd ma​rad a szí​nész​ke​dés​re. – Még se​ho​va sem vá​lo​gat​tak be, de el​já​rok órák​ra és sok meg​hall​ga​tás​ra. – Mi​fé​le órák​ra jársz? – Ahol a Meis​ner-mód​szer alap​ján ta​nu​lunk. – És mi​lyen meg​hall​ga​tá​so​kon vol​tál? – Te​le​ví​zi​ós és nyom​ta​tott rek​lá​mok​nál. Ali​ce a bo​ros​po​ha​rat for​gat​ta a ke​zé​ben, az​tán le​nyel​te az utol​só, nagy kor​tyot és meg​nyal​ta az aj​kát. – Ly​dia, tu​laj​don​kép​pen mik a ter​ve​id? – Azt ter​ve​zem, hogy pon​to​san ugyan​így foly​ta​tom, ha ezt akar​tad hal​la​ni. Az ital meg​tet​te a ha​tá​sát, de nem fel​tét​le​nül abba az irány​ba, ami​ben Ali​ce re​mény​ke​dett. Láng​ra lob​ban​tot​ta azt a vé​kony se​lyem​pa​pírt, ami ed​dig óvta őket, a fe​szült​sé​get im​már nem pár​náz​ta ki sem​mi, és emi​att egy ve​szé​lyes és is​me​rős be​széd​té​ma bon​col​ga​tá​sá​ba kezd​tek. – Így nem le​het élni. Har​minc​éves ko​rod​ban is a Star​bucks​ban akarsz dol​goz​ni? – Ad​dig még van nyolc évem! Te tu​dod, hol le​szel nyolc év múl​va? – Igen, tu​dom. Egy bi​zo​nyos élet​kor fe​lett fe​le​lős​ség​tel​je​sebb ma​ga​tar​tást kel​le​ne mu​tat​nod, le​gyen egész​ség​biz​to​sí​tá​sod, jel​zá​log​hi​te​led, fél​re kel​le​ne ten​ned a nyug​dí​jad​ra... – Van egész​ség​biz​to​sí​tá​som. És le​het, hogy tény​leg szí​nész lesz be​lő​lem. Meg szo​kott tör​tén​ni, tu​dod? És a szí​né​szek sok​kal több pénzt ke​res​nek, mint te meg apa együtt. – Nem csak a pénz​ről van szó. – Ak​kor mi​ről? Hogy én nem te va​gyok? – Hal​kab​ban! – Nem te mon​dod meg ne​kem, hogy mit csi​nál​jak! – Nem azt aka​rom, hogy olyan le​gyél, mint én, Ly​dia. De azt sem aka​rom, hogy bi​zo​nyos vá​lasz​tá​si le​he​tő​sé​gek​ről le​mondj. – Te akarsz vá​lasz​ta​ni he​lyet​tem is. – Nem! – De én ez va​gyok, és tu​dom, hogy mit aka​rok. – Ven​ti lat​tét fel​szol​gál​ni? Már ré​gen az egye​te​men len​ne a he​lyed. Éle​ted​nek ezt az idő​sza​kát ta​nu​lás​sal kel​le​ne töl​te​ned. – Igen​is ta​nu​lok! Csak ép​pen nem a Har​var​don ücsör​gők, és po​li​ti​ka​tu​do​mányt bif​lá​zok. Heti ti​zen​öt órát töl​tök egy szín​ját​szó stú​di​ó​ban. A te di​ák​ja​id​nak hány órá​juk van egy hé​ten? Ti​zen​ket​tő? – Az nem ugyan​az. – Nos, apa sze​rint pon​to​san ugyan​az. Ő fi​ze​ti. Ali​ce a mar​ká​ba gyűr​te a szok​nyá​ja szé​lét és össze​szo​rí​tot​ta a szá​ját. Amit mon​da​ni akart, azt nem

Ly​di​á​nak szán​ta. – Még csak nem is lát​tál szín​pa​don! John vi​szont igen. Ta​valy té​len ide re​pült, hogy meg​néz​ze a lá​nyát egy da​rab​ban. Neki ak​kor ren​ge​teg ha​laszt​ha​tat​lan dol​ga volt, nem tu​dott időt sza​kí​ta​ni arra, hogy Los An​ge​les​be jöj​jön. Most, ami​kor Ly​dia fáj​da​lom​tól csil​lo​gó sze​mé​be né​zett, már nem em​lé​ke​zett rá, mi​ért vol​tak azok a dol​gok olyan ha​laszt​ha​tat​la​nok. Nem a szí​nész​mes​ter​ség​gel volt baja, ha​nem az​zal, hogy a lá​nya csak erre az egy irány​ra kon​cent​rált, sze​rin​te fe​le​lőt​len​ség dip​lo​ma nél​kül ma​rad​ni. Ha most nem megy a gye​rek egye​tem​re, ha nem sze​rez tu​dást és jár​tas​sá​got egy te​rü​le​ten, ha nem dip​lo​má​zik, mit fog csi​nál​ni, ha a szí​nész​ke​dés nem vált​ja be a hoz​zá fű​zött re​mé​nye​ket? Ali​ce-nek eszé​be ju​tot​tak az óv​sze​rek. Mi tör​té​nik, ha Ly​dia ter​hes lesz? Ag​gasz​tot​ta, hogy a lá​nya egy nap majd arra éb​red, hogy nem vál​tot​ta va​ló​ra az ál​ma​it, és tele lesz meg​bá​nás​sal. Ami​kor Ly​di​á​ra né​zett, el​vesz​te​ge​tett le​he​tő​sé​ge​ket és el​vesz​te​ge​tett időt lá​tott. – Te sem le​szel fi​a​ta​labb, Ly​dia. Gyor​san te​lik az idő. – Eb​ben egyet​ér​tünk. Meg​ér​ke​zett a va​cso​ra, de egyi​kük sem nyúlt a vil​lá​ért. Ly​dia meg​tö​röl​te a sze​mét a hím​zett ba​tiszt​ken​dő​vel. Min​dig ugyan​azon vesz​tek össze, és Ali​ce úgy érez​te, mint​ha egy be​ton​fal​ba ver​nék a fe​jü​ket. Soha nem ve​ze​tett ez a vita se​ho​vá, vi​szont ma​ra​dan​dó sé​rü​lé​se​ket oko​zott mind​ket​tő​jük​nek. Sze​ret​te vol​na, ha Ly​dia meg​lát​ja mind​azt a sze​re​te​tet és böl​cses​sé​get, ami az any​ja vá​gya​it ve​zé​rel​te. Sze​re​tett vol​na át​ha​jol​ni az asz​tal fe​lett és meg​ölel​ni a gye​re​két, de túl sok tá​nyér, po​hár és több​év​nyi tá​vol​ság volt kö​zöt​tük. Né​hány asz​tal​lal odébb moz​go​ló​dás tá​madt, és el​von​ta a fi​gyel​mü​ket ön​ma​guk​ról. Vaku vil​lant, pin​cé​rek és hosz​te​szek gyü​le​kez​tek, és egy va​la​mennyi​re Ly​di​á​ra ha​son​lí​tó nőt árasz​tot​tak el a fi​gyel​mes​sé​gük​kel. – Ez meg ki​cso​da? – kér​dez​te Ali​ce. – Anya – kez​dett bele Ly​dia a ma​gya​rá​zat​ba azon a fe​szé​lye​zett, de egy​ben gő​gös han​gon, ame​lyet még ti​zen​há​rom éve​sen fej​lesz​tett ki –, ez Jen​ni​fer Anis​ton. Evés köz​ben ki​zá​ró​lag biz​ton​sá​gos té​mák​ról ér​te​kez​tek, pél​dá​ul a fel​szol​gált étel​ről és az idő​já​rás​ról. Ali​ce sze​re​tett vol​na töb​bet is meg​tud​ni Ly​dia és Mal​colm kap​cso​la​tá​ról, de Ly​di​á​ban még pa​rázs​lott az in​du​lat, és Ali​ce nem akart újabb vi​tát szí​ta​ni. Ki​fi​zet​te a szám​lát, és el​in​dul​tak ki​fe​lé, mind​ket​ten tele gyo​mor​ral, de elé​ge​det​le​nül. – Asszo​nyom, el​né​zést! A pin​cér sza​ladt utá​nuk a jár​dán. – Ezt az ét​te​rem​ben fe​lej​tet​te. Ali​ce meg​tor​pant, és igye​ke​zett fel​fog​ni, hogy ke​rült a pin​cér ke​zé​be a Black​Berry​je. Hi​szen az ét​te​rem​ben sem az e-ma​il​je​it, sem a ha​tár​idő​nap​ló​ját nem néz​te meg. Be​nyúlt a tás​ká​já​ba. Se​hol a Black​Berry. Biz​to​san ak​kor ve​het​te elő, ami​kor a tár​cá​ját ha​lász​ta ki a tás​ká​ból. – Kö​szö​nöm. Ly​dia cso​dál​koz​va mé​re​get​te az any​ját, mint​ha a leg​szí​ve​seb​ben mon​da​na neki va​la​mit, ami sem az étel​re, sem az idő​já​rás​ra nem vo​nat​ko​zik, de vé​gül nem szólt. Csend​ben gya​lo​gol​tak vissza a la​kás​hoz.

– JOHN?

Ali​ce várt még egy ki​csit, a bő​rönd​je fo​gó​ját mar​ko​lász​va áll​do​gált az elő​szo​bá​ban. A Har​vard Ma​ga​zin leg​újabb szá​ma ott he​vert a pad​lón, a ki​bon​tat​lan le​ve​lek te​te​jén. Az óra a nap​pa​li​ban ke​tye​gett, a hű​tő​szek​rény hal​kan züm​mö​gött. A me​leg, na​pos dél​után​hoz ké​pest oda​bent a le​ve​gőt hű​vös​nek, kis​sé el​hasz​nált​nak, ál​lott​nak érez​te. Élet​te​len​nek. Fel​kap​ta a bo​rí​té​ko​kat, és a kony​ha felé in​dult, a gu​ru​lós bő​rönd pe​dig kö​vet​te, mint egy hű​sé​ges kis​ku​tya. Ké​sett a re​pü​lő, emi​att kés​ve ért haza, még a mik​ro​hul​lá​mú sütő órá​ja sze​rint is. Az egész nap, a tel​jes szom​bat John ren​del​ke​zé​sé​re állt, hogy dol​goz​has​son. Az üze​net​rög​zí​tő jel​ző​fé​nye vö​rö​sen me​redt rá, nem vil​lo​gott. Meg​néz​te a hű​tő​szek​rény aj​ta​ját is. Nem ta​lált raj​ta üze​ne​tet. Sem​mit. Még min​dig a bő​rönd fo​gó​ját szo​ron​gat​va állt a sö​tét kony​há​ban, és per​ce​kig a mik​ro​hul​lá​mú sü​tőn vál​to​zó szá​mo​kat les​te. A csa​ló​dott, de meg​bo​csá​tó sza​vak las​san sut​to​gás​sá hal​kul​tak a fe​jé​ben, el​nyom​ta őket és kezd​te át​ven​ni az ural​mat egy jó​val ősibb ösz​tön hang​ja. Eszé​be ju​tott, hogy fel​hív​ja a fér​jét, de az egy​re erő​tel​je​sebb hang meg​til​tot​ta neki, és sem​mi​fé​le ki​fo​gást nem fo​ga​dott el. Arra is gon​dolt, hogy mi len​ne, ha nem is tö​rőd​ne vele, de az új hang, ami im​már az egész tes​té​ben szét​áradt, a gyom​rá​ban vissz​hang​zott és az uj​jai be​gyén vib​rált, túl erő​tel​jes​nek, túl át​ha​tó​nak bi​zo​nyult ah​hoz, hogy csak úgy el​hall​gat​tas​sa. De mi​ért za​var​ja ennyi​re? John egy kí​sér​let kel​lős kö​ze​pén járt, nem hagy​hat​ta ott, hogy ha​za​ugor​jon. Ő maga is meg​szám​lál​ha​tat​lan al​ka​lom​mal ke​rült ha​son​ló hely​zet​be. Ilyen a mun​ká​juk. A bel​ső hang le​hü​lyéz​te. A hát​só ajtó mel​lett ki​szúr​ta a fu​tó​ci​pő​jét a pad​lón. A fu​tás​tól majd mind​járt job​ban érzi ma​gát. Pon​to​san erre van szük​sé​ge. Ide​á​lis eset​ben min​den​nap ne​ki​ló​dult. Már jó né​hány éve úgy te​kin​tett a fu​tás​ra, mint az ét​ke​zés​re és az al​vás​ra, napi szük​ség​let​ként, és ar​ról volt hí​res, hogy éj​fél​kor vagy tom​bo​ló hó​vi​har​ban is el​in​dult. Az utób​bi né​hány hó​nap​ban azon​ban ha​nya​gol​ta ezt az ele​mi szük​ség​le​tet. Na​gyon el​fog​lalt volt. Mi​köz​ben a ci​pő​jét fűz​te, pró​bál​ta meg​győz​ni ma​gát, hogy azért nem vit​te a fu​tó​ci​pőt ma​gá​val Ka​li​for​ni​á​ba, mert tud​ta, hogy úgy​sem lesz ide​je mo​zog​ni. Pe​dig egy​sze​rű​en csak el​fe​lej​tet​te. Ami​kor el​in​dult a Po​p​lar Stree​ten álló ház​tól, min​dig ugyan​azt az utat kö​vet​te: le​fe​lé a Mas​sachu​setts Ave​nue-n, ke​resz​tül a Har​vard Squa​re-en a Me​mó​ri​ái Dri​ve-ig, az​tán a Char​les fo​lyó men​tén, ke​resz​tül a Har​vard hí​don, el a Mas​sachu​sett​si Mű​sza​ki Egye​tem mel​lett és vissza. Va​la​mi​vel több, mint nyolc ki​lo​mé​ter negy​ven​öt perc alatt. Már rég​óta ka​cér​ko​dott az​zal a gon​do​lat​tal, hogy le​fut​ja a Bos​ton Ma​ra​tont, de min​den év​ben úgy dön​tött, hogy nincs ide​je fel​ké​szül​ni egy ek​ko​ra táv​ra. Ta​lán majd egy​szer. Mi​vel a ko​rá​hoz ké​pest ki​vá​ló egész​sé​gi ál​la​pot​nak ör​ven​dett, úgy kép​zel​te, hogy még a hat​va​nas éve​i​ben is fut​ni fog. A Har​vard Squa​re-ig tar​tó első sza​ka​szon a gya​lo​go​sok für​tök​ben fog​lal​ták el a jár​dá​kat, és az út​ke​resz​te​ző​dé​sek​nél töb​ben vi​tá​ba bo​nyo​lód​tak a köz​le​ke​dé​si sza​bá​lyok kap​csán. Min​den​hol so​kan vol​tak, min​den​ki vá​ra​ko​zás​sal töl​töt​te ezt a szom​ba​ti na​pot, az ut​ca​sar​ko​kon fel​gyű​lő tö​meg a zöld lám​pá​ra várt, a sza​bad​té​ri ven​dég​lá​tó​he​lye​ken asz​ta​lok​ra vár​tak, a mo​zi​nál sor​ban ál​lók jegy​re vár​tak, az üres par​ko​ló​he​lyek​re va​dá​szó au​tó​sok két sor​ban az út men​tén vár​tak. A fu​tás első tíz per​ce nagy és tu​da​tos kon​cent​rá​ci​ót kí​vánt tőle, hogy ke​resz​tül na​vi​gál​has​sa ma​gát a tö​me​gen. De ahogy át​ha​ladt a Me​mó​ri​ái Dri​ve-on a Char​les fo​lyó felé, már a sa​ját üte​mé​ben, min​den ere​jét be​le​ad​va vág​táz​ha​tott, vé​gig a meg​fe​le​lő zó​ná​ban. A kel​le​mes, fel​hőt​len este sok em​bert ki​csalt a Char​les part​já​ra is, de a fo​lyó mel​let​ti fü​ves te​rü​let

nem volt olyan zsú​folt, mint Cam​bridge. Ali​ce a fu​tók, ku​tyák és gaz​dá​ik, gya​log​lók, gör​ko​ri​zók, ke​rék​pá​ro​zók és fu​tó​ba​ba​ko​csi​val ko​co​gó anyu​kák fo​lya​ma​tos áram​lá​sa el​le​né​re úgy ha​ladt a már una​lo​mig is​mert út​vo​na​lon, mint egy gya​kor​lott so​főr, és csak na​gyon ke​ve​set fo​gott fel ab​ból, ami kö​rü​löt​te zaj​lott. Mi​köz​ben kö​vet​te a fo​lyó vo​na​lát, ki​zá​ró​lag a lé​leg​zet​vé​te​lét ér​zé​kel​te, ami az asz​fal​ton csat​to​gó Nike ci​pő​i​nek egyen​le​tes rit​mu​sá​hoz iga​zo​dott. Nem ját​szot​ta le újra fej​ben a Ly​di​á​val foly​ta​tott vi​tát. Kor​gó gyom​rát ész​re sem vet​te. Nem gon​dolt még John​ra sem. Csak fu​tott. Szo​ká​sá​hoz hí​ven ak​kor állt meg, ami​kor vissza​ért a John Fitz​gerald Ken​ne​dy park​hoz, egy ap​rócs​ka, gon​do​san nyírt fü​ves te​rü​let​hez a Me​mó​ri​ái Dri​ve vé​gén. Ki​tisz​tult fej​jel, le​la​zul​va és fel​fris​sül​ve gya​lo​golt ha​za​fe​lé. A JFK par​kot a Har​vard Squa​re-rel a Char​les Ho​tel és a Ken​ne​dy School of Go​vern​ment kö​zött meg​bú​jó, pa​dok​kal ki​ra​kott köz​le​ke​dő​fo​lyo​só kö​töt​te össze. A fo​lyo​só túl​ol​da​lán Ali​ce meg​állt az Eli​ot Street és a Bratt​le ke​resz​te​ző​dé​sé​ben, és már ép​pen át akart kel​ni az úton, ami​kor egy nő ri​asz​tó​an nagy erő​vel meg​ra​gad​ta a fel​kar​ját: – Gon​dolt ma már a menny​or​szág​ra? A nő egye​ne​sen, át​ha​tó pil​lan​tás​sal me​redt Ali​ce-re. A ha​já​nak szí​ne és lát​vá​nya olyan volt, mint egy fel​tu​pí​ro​zott mo​so​ga​tó​szi​va​csé, a mell​ka​sán pe​dig kéz​zel fes​tett pla​ká​tot vi​selt: MU​TASS BŰN​BÁ​NA​TOT, AME​RI​KA, FOR​DULJ EL A BŰN​TŐL JÉ​ZUS FELE! A Har​vard Squa​re-en min​dig akadt va​la​ki, aki Is​tent árul​ta, de Ali​ce-t ed​dig még sen​ki sem szúr​ta ki ennyi​re cél​tu​da​to​san ma​gá​nak. – Ne ha​ra​gud​jon! – mond​ta, és ami​kor ész​re​vett egy rést a fo​lya​ma​to​san ér​ke​ző au​tók kö​zött, át​me​ne​kült a túl​ol​dal​ra. Sze​re​tett vol​na to​vább​men​ni, de szin​te le​me​re​ve​dett. Fo​gal​ma sem volt róla, hogy hol jár. Vissza​né​zett a má​sik ol​dal​ra. A mo​so​ga​tó​szi​vacs hajú nő egy újabb bű​nöst ker​ge​tett vé​gig a fo​lyo​són. A fo​lyo​só, a ho​tel, a bol​tok, a min​den lo​gi​kát nél​kü​lö​ző​en kí​gyó​zó ut​cák... Tud​ta, hogy a Har​vard Squa​reen jár, de nem tud​ta, mer​re kell el​in​dul​nia ha​za​fe​lé. Újra meg​pró​bál​ta, ez​út​tal ha​tá​ro​zot​tab​ban. Har​vard Squa​re Ho​tel, Eas​tern Moun​ta​in Sports, Dick​son Test​vé​rek. Bar​kács​bolt, Mount Au​burn Street. Is​mer​te az összes he​lyet, hi​szen hu​szon​öt éve kop​tat​ta a tér kö​ve​it, de va​la​hogy kép​te​len volt el​he​lyez​ni a dol​go​kat a fe​jé​ben tér​ké​pen, nem tud​ta, hogy ezek​hez a pon​tok​hoz vi​szo​nyít​va mer​re la​kik. Az orra előtt fe​ke​te-fe​hér, kör ala​kú táb​lá​ra írt T betű je​lez​te, hogy itt kell le​men​ni az alul​já​ró​ba a pi​ros út​vo​na​lon köz​le​ke​dő vo​na​tok​hoz és bu​szok​hoz, de tud​ta, hogy há​rom ilyen táb​la is van a Har​vard Squa​re-en, és hir​te​len kép​te​len volt rá​jön​ni, hogy me​lyik hova ve​zet. A szí​ve he​ve​sen do​bog​ni kez​dett, ki​ver​te a ve​rej​ték. Ma​gya​ráz​gat​ta ma​gá​nak, hogy a fel​gyor​sult pul​zus​szám és az iz​za​dás a szer​ve​zet re​ak​ci​ó​ja a fu​tás​ra. De ott és ak​kor, a jár​dán in​kább tűnt pá​nik​ro​ham​nak. Rá​kény​sze​rí​tet​te ma​gát, hogy le​gya​lo​gol​jon még egy sar​kot, resz​ke​tő lába azon​ban min​den egyes lé​pés​nél meg akar​ta adni ma​gát. Ott van a Coop, a Car​dul​lo’s, a sar​ki új​ság​árus, a cam​bridge-i lá​to​ga​tó​köz​pont a túl​ol​da​lon, utá​na meg a Har​vard Yard. Meg​nyug​tat​ta ma​gát, hogy ol​vas​ni még tud, és fel is is​mer dol​go​kat. Azon​ban raj​ta ez most nem se​gí​tett. Hi​ány​zott a kon​tex​tus. Em​ber​tö​meg, au​tók, bu​szok és min​den​fé​le el​vi​sel​he​tet​len han​gok ke​rí​tet​ték be Ali​ce-t. Le​huny​ta a sze​mét. A fü​lé​ben pul​zá​ló vére do​bo​lá​sát hall​gat​ta. – Állj már meg! – sut​tog​ta. Ki​nyi​tot​ta a sze​mét. Ek​kor pon​to​san olyan gyor​san, aho​gyan ko​ráb​ban szét​es​tek a dol​gok a fe​jé​ben, ugyan​úgy össze is állt a kép. A Coop, a Car​dul​lo’s, Nini’s Cor​ner, Har​vard Yard. Au​to​ma​ti​ku​san tud​ta, hogy a sar​kon bal​ra kell for​dul​nia, és nyu​gat felé in​dul​ni a Mass Ave​nue-n. Már​is könnyeb​ben lé​-

leg​zett, és nem érez​te ma​gát olyan el​ve​szett​nek a há​zá​hoz ve​ze​tő alig egy mér​föl​des úton. Pe​dig né​hány pil​la​nat​tal ko​rá​ban tény​leg el​ve​szett a há​zá​hoz ve​ze​tő alig egy mér​föl​des úton. Olyan gyor​san szed​te a lá​bát, hogy majd​nem fu​tott. Be​for​dult az ut​cá​juk​ba, egy csen​des, fák​kal sze​gé​lye​zett la​kó​ne​gyed​be, né​hány sa​rok​nyi​ra a Mass Ave​nue-tól. Mi​vel mind​két lá​bá​val a föl​dön állt, és a házuk is lá​tó​tá​vol​sá​gon be​lül​re ke​rült, na​gyobb biz​ton​ság​ban érez​te ma​gát, de még nem volt tel​jes az örö​me. Me​re​ven bá​mul​ta a be​já​ra​ti aj​tót, mi​köz​ben egyik lá​bát rak​ta a má​sik elé, és meg​ígér​te ma​gá​nak, a bel​se​jé​ben dúló vi​har le​csil​la​po​dik majd, amint be​lép az elő​szo​bá​ba és meg​lát​ja John-t. Már ha ott​hon van. – John? A fér​fi a kony​ha​kü​szöb​nél tűnt fel, bo​rot​vá​lat​la​nul, az őrült tu​dós haj​zat te​te​jé​re biggyesz​tett szem​üveg​gel, a szür​ke sze​ren​cse​pó​ló​já​ban, egy pi​ros jég​nya​ló​kát szo​po​gat​va. Egész éj​jel fent le​he​tett. Aho​gyan ígér​te is ma​gá​nak, Ali​ce szo​ron​gá​sa las​san pá​ro​log​ni kez​dett. De ez​zel egy idő​ben az ener​gi​á​ja és a bá​tor​sá​ga is el​hagy​ta, a leg​szí​ve​seb​ben John kar​já​ba ájult vol​na. – Hé, már kezd​tem ag​gód​ni, mer​re jársz, ép​pen egy üze​ne​tet akar​tam hagy​ni a hű​tőn. Hogy ment? – kér​dez​te a fér​fi. – Mi​cso​da? – Hát a Stan​ford. – Ja, az jól. – És, hogy van Ly​dia? Az áru​lást és a fáj​dal​mát Ly​dia mi​att, meg a tényt, hogy John nem volt ott​hon, ami​kor meg​ér​ke​zett, ki​űz​te ugyan be​lő​le a fu​tás, és ki​szo​rí​tot​ta a ré​mü​let, ami​ért meg​ma​gya​ráz​ha​tat​lan mó​don el​ve​szett, de most min​den újra fel​tá​madt ben​ne. – Majd te meg​mon​dod – kö​zöl​te. – Már megint ve​sze​ked​te​tek. – Te fi​ze​ted a drá​ma​órá​it? – kér​dez​te Ali​ce vád​lón. – Ó – mond​ta John, és a jég​nya​ló​ka ma​ra​dé​kát pi​ros​ló szá​já​ba vet​te. – Nem be​szél​het​nénk er​ről ké​sőbb? Most nincs időm be​le​men​ni. – Ak​kor sza​kíts rá időt, John! A tud​tom nél​kül tá​mo​ga​tod az am​bí​ci​ó​it, nem vagy itt, ami​kor ha​za​jö​vök, és... – ...és te sem vol​tál itt​hon, ami​kor én ha​za​ér​tem. Mi​lyen volt a fu​tás? Ali​ce ér​tet​te a kér​dés​be bur​kolt cél​zást. Ha meg​vár​ja a fér​fit, ha fel​hív​ta vol​na, ha nem azt te​szi, ami​hez ked​ve volt, és nem megy el fut​ni, lett vol​na egy órá​juk be​szél​get​ni. Egyet kel​lett ér​te​nie John​nal. – Jó. – Ne ha​ra​gudj, vár​tam, amed​dig le​he​tett, de most már vissza kell men​nem a la​bor​ba. El​ké​pesz​tő​en jó na​pom volt, re​mek ered​mé​nyek​kel, de még nem va​gyunk ké​szen, ele​mez​nem kell a szám​ada​to​kat, mi​előtt újra dol​goz​ni kez​dünk hol​nap reg​gel. Csak azért ug​rot​tam haza, hogy lás​sa​lak. – Már​pe​dig én most aka​rok er​ről be​szél​ni. – Ali, nincs eb​ben sem​mi új. Ly​di​á​val kap​cso​lat​ban so​ha​sem fo​gunk egyet​ér​te​ni. Nem vár​hat a do​log, amíg ha​za​érek? – Nem. – Ak​kor mi len​ne, ha el​kí​sér​nél, és út​köz​ben be​szél​get​nénk? – Nem me​gyek be az iro​dá​ba, itt​hon aka​rok len​ni. – Most akarsz be​szél​ni, itt​hon akarsz len​ni... hir​te​len na​gyon kö​ve​te​lő​ző let​tél. Van va​la​mi, ami​ről

nem tu​dok? A kö​ve​te​lő​ző szó ér​zé​keny pont​ján érin​tet​te Ali​ce-t. Aki kö​ve​te​lő​ző, az gyen​ge, füg​gő, be​te​ges. Az apja. Ali​ce egész éle​té​ben azért har​colt, hogy ne ha​son​lít​son rá. – Csak ki​me​rül​tem. – Tény​leg nem ár​ta​na be​húz​nod ki​csit a fé​ket. – Nem arra van szük​sé​gem. A fér​fi várt egy da​ra​big, hát​ha a fe​le​sé​ge el​ma​gya​ráz​za, hogy érti a dol​got, de Ali​ce hall​ga​tott. – Nézd, mi​nél ha​ma​rabb el​in​du​lok, an​nál ko​ráb​ban tu​dok ha​za​jön​ni. Pi​henj egy ki​csit, éj​jel jö​vök. John meg​csó​kol​ta Ali​ce iz​zad​ság​tól csa​ta​kos fe​jét, és ki​si​e​tett az aj​tón. Az elő​szo​ba kö​ze​pén, ahol a fér​fi hagy​ta, és ahol sen​ki sem akadt, aki​vel bi​zal​ma​san be​szél​he​tett vol​na, Ali​ce-re tel​jes erő​vel tört rá an​nak a ta​pasz​ta​lat​nak az em​lé​ke, ami a Har​vard Squa​re-en tör​tént vele. Le​ült a pad​ló​ra, a hű​vös fal​nak tá​masz​tot​ta a fe​jét, és az ölé​ben resz​ke​tő ke​zé​re me​redt, ami mint​ha nem is az ő keze lett vol​na. Pró​bált egyen​le​te​sen lé​le​gez​ni ugyan​úgy, mint fu​tás köz​ben. Né​hány perc​nyi ki – és be​lég​zés után vég​re le​nyu​go​dott annyi​ra, hogy jó​zan, éssze​rű ma​gya​rá​za​tot ke​res​sen a tör​tén​tek​re. Eszé​be ju​tott a Stan​for​don el​fe​lej​tett szó és az el​ma​radt menst​ru​á​ció is. Fel​állt, be​kap​csol​ta a lap​top​ját, és be​ír​ta a Goog​le-ba, hogy „a me​no​pa​u​za tü​ne​tei”. Hosszú és ron​da dol​go​kat tar​tal​ma​zó lis​ta töl​töt​te meg a kép​er​nyőt: hő​hul​lá​mok, éj​sza​kai iz​za​dás, ál​mat​lan​ság, ki​me​rült​ség, szo​ron​gás, szé​dü​lés, sza​bály​ta​lan szív​ve​rés, de​presszió, in​ger​lé​keny​ség, han​gu​lat​vál​to​zás, tá​jé​ko​zó​dá​si za​va​rok, za​vart​ság, em​lé​ke​zet​ki​esés. Tá​jé​ko​zó​dá​si za​va​rok, za​vart​ság, em​lé​ke​zet​ki​esés. Pipa, pipa és pipa. Hát​ra​dőlt a szé​ken és be​le​túrt gön​dör, fe​ke​te ha​já​ba. Meg​néz​te a fal​tól fa​lig érő könyv​szek​rény pol​ca​i​ra ki​tett fény​ké​pe​ket: a dip​lo​ma​osz​tó​ja a Har​var​don, John​nal tán​col az es​kü​vő​jü​kön, ké​pek a gye​re​kek kis​ko​rá​ból, csa​lá​di port​ré Anna es​kü​vő​jé​ről. Vissza​tért a lis​tá​hoz. Éle​té​nek, nő​i​es​sé​gé​nek egy újabb, ter​mé​sze​tes sza​ka​szá​hoz ér​ke​zett. Nők mil​li​ói küz​de​nek ez​zel vi​lág​szer​te. Nem élet​ve​szé​lyes ál​la​pot. Még csak nem is ab​nor​má​lis. Írt egy rö​vid em​lé​kez​te​tőt ma​gá​nak, hogy kér​jen idő​pon​tot az or​vo​sá​tól ki​vizs​gá​lás​ra. Ta​lán nem ár​ta​na egy ke​vés​ke hor​mon​pót​lás. Még egy​szer vé​gig​ol​vas​ta a tü​ne​te​ket. In​ger​lé​keny​ség. Han​gu​lat​vál​to​zás. A mos​ta​ni ki​ro​ha​ná​sa John el​len. Össze​állt a kép. Elé​ge​det​ten zár​ta le a szá​mí​tó​gé​pet. Ül​dö​gélt még ki​csit a sö​té​te​dő iro​dá​ban, hall​gat​ta a csen​det a ház​ban, és a szom​szé​dok​tól át​szű​rő​dő grill​par​ti hang​ja​it. Be​szív​ta a sülő ham​bur​ger il​la​tát. Va​la​hogy már nem is volt éhes. Egy korty víz​zel be​vet​te a mul​ti​vi​ta​min​ját, el​ol​va​sott né​hány cik​ket a The Jour​nal of Cog​ni​ti​on​ből, és le​fe​küdt. Ki​csi​vel éj​fél után John is ha​za​ér​ke​zett. Az ágy​ra nyo​mó​dó súly fel​éb​resz​tet​te Ali​ce-t, de ép​pen csak hogy. Csend​ben ma​radt és tet​tet​te, hogy al​szik. A fér​fi biz​to​san na​gyon ki​me​rült az át​dol​go​zott éj​sza​ka és nap​pal után. Majd reg​gel be​szél​nek Ly​di​á​ról. Bo​csá​na​tot is kér majd az ér​zé​keny​sé​ge és a rossz han​gu​la​ta mi​att. John me​leg keze meg​pi​hent Ali​ce de​re​kán, az​tán ma​gá​hoz húz​ta az asszonyt. Ali​ce érez​te fér​je lé​leg​ze​tét a nya​kán, és az​zal a tu​dat​tal me​rült mély álom​ba, hogy biz​ton​ság​ban van.

2003. OKTÓBER – JÓ SOKÁ​IG KEL​LETT EMÉSZ​TE​NI – mond​ta Ali​ce, ami​kor ki​nyi​tot​ta az iro​dá​ja aj​ta​ját. – Ja, óri​á​si​ak vol​tak azok az enc​hi​la​dák – fe​lel​te Dan, és el​vi​gyo​ro​dott a háta mö​gött. Ali​ce nem túl erő​sen rá​csa​pott a fér​fi kar​já​ra a jegy​zet​fü​ze​té​vel. Most ül​tek vé​gig egy hat​van​per​ces, ebéd​del össze​kö​tött sze​mi​ná​ri​u​mot. A ne​gyed​éves Dan olyan volt, mint​ha egy di​vat​lap​ból lé​pett vol​na elő: iz​mos, vé​kony, rö​vid​re nyírt sző​ke haj​jal és fe​hé​ren vil​lo​gó, já​té​kos mo​sollyal. Kül​ső​leg nem ha​son​lí​tott John​ra, de a ma​ga​biz​tos​sá​ga és a hu​mor​ér​zé​ke gyak​ran fel​idéz​te Ali​ce-ben a fér​jét fi​a​tal ko​rá​ban. Né​hány med​dő kí​sér​let után a Dan szak​dol​go​za​tá​hoz kap​cso​ló​dó ku​ta​tás vég​re jó úton járt, és Ali​ce öröm​mel ta​pasz​tal​ta, hogy a fiú meg​ré​sze​gül a si​ker​től, és re​mél​te, hogy ez ké​sőbb élet​re szó​ló szen​ve​déllyé vá​lik. A ku​ta​tás ál​ta​lá​ban min​den​kit ma​gá​ba szip​pant, ami​kor az első ered​mé​nyek meg​je​len​nek. A na​gyobb fel​adat az, hogy ak​kor is sze​res​sék a mun​kát, ha ké​sik a gyü​möl​cse, és en​nek az okai ne​he​zen meg​fog​ha​tó​ak. – Mi​kor in​dulsz At​lan​tá​ba? – kér​dez​te Ali​ce, mi​köz​ben az asz​ta​lán fek​vő pa​pír​ha​lom​ban la​po​zott, ke​res​te a fiú szak​dol​go​za​tá​nak té​ma​váz​la​tát, amit ő szer​kesz​tett. – Jövő hé​ten. – Ad​dig​ra biz​to​san le​ad​ha​tod, már majd​nem ké​szen van. – El sem hi​szem, hogy meg​nő​sü​lök. Is​te​nem, meg​öre​ged​tem! Ali​ce meg​ta​lál​ta a váz​la​tot és a fiú felé nyúj​tot​ta. – Ugyan már, de​hogy vagy te öreg. Még min​den előt​ted áll. Dan le​ült és át​néz​te az ol​da​la​kat, a hom​lo​kát rán​col​va ol​vas​ta a pi​ros tin​tá​val írt be​jegy​zé​se​ket a mar​gón. A be​ve​ze​tés és a téma ki​fej​té​se vol​tak azok a te​rü​le​tek, ahol Ali​ce – el​mé​lyült és ala​pos tu​dá​sá​val – a leg​töb​bet tett hoz​zá Dan mun​ká​já​hoz, ki​egé​szí​tet​te a szö​veg​ben mu​tat​ko​zó hi​á​nyos​sá​go​kat, s ez​ál​tal az írás olyan össze​füg​gő egésszé állt össze, amely meg​ta​lál​ta a he​lyét mind a ko​ráb​bi, mind a kor​társ nyel​vé​szet szö​ve​vé​nyé​ben. – Ez itt mi​cso​da? – kér​dez​te Dan, és uj​já​val egy pi​ros fir​kál​mány​ra mu​ta​tott. – A fó​ku​szált és a meg​osz​tott fi​gye​lem kö​zöt​ti kü​lönb​ség ha​tá​sai. – De ki utal rá? – kér​de​zett a fiú újra. – Ki is? Ki is? – mon​do​gat​ta ma​gá​nak han​go​san Ali​ce, és össze​szo​rí​tott szem​mel vár​ta, hogy elő​ször a szer​ző neve, az​tán a ki​adás éve a fel​szín​re buk​kan​jon. – Na, lá​tod, ez tör​té​nik, ami​kor meg​öreg​szel! – Ugyan már, a ta​nár​nő nem is öreg. Ne ag​gód​jon, majd utá​na​né​zek! A tu​do​má​nyos pá​lyá​ra lé​pők szá​má​ra az egyik leg​na​gyobb ki​hí​vás az a kar​ri​er​jük so​rán, hogy em​lé​kez​ze​nek a meg​je​lent ta​nul​má​nyok ki​adá​si évé​re, a kí​sér​le​tek rész​le​te​i​re, és azok ne​vé​re, akik a té​má​val fog​lal​koz​tak. Ali​ce gyak​ran ej​tet​te ámu​lat​ba a di​ák​ja​it és a dok​to​ran​du​szo​kat az​zal, hogy egy bi​zo​nyos je​len​ség​hez akár hét meg​je​lent ta​nul​mányt is fel tu​dott fej​ből so​rol​ni, szer​ző​vel, év​szám​mal együtt. A tan​szé​ken dol​go​zó öreg ró​kák jó ré​sze mes​ter volt eb​ben. Még ver​senyt is űz​tek ab​ból, hogy ki​nek a fe​jé​ben van a ku​ta​tá​si te​rü​le​té​hez kap​cso​ló​dó leg​tel​je​sebb, leg​könnyeb​ben hoz​zá​fér​he​tő bib​lio​grá​fia. Ali​ce ve​ze​tett ut​ca​hosszal.

– Nye, MBB, 2000! – ki​ál​tot​ta most is di​a​dal​ma​san. – Min​dig le​nyű​göz ez​zel. De most ko​mo​lyan, ho​gyan ké​pes ennyi in​for​má​ci​ót fej​ben tar​ta​ni? Ali​ce mo​so​lyog​va fo​gad​ta a bó​kot. – Mond​tam már, még min​den előt​ted áll. Dan át​la​poz​ta a töb​bi ol​dalt, és las​san el​si​mul​tak a hom​lo​kán a rán​cok. – Oké, tel​je​sen fel​lel​ke​sí​tett, ez na​gyon jól néz ki. Kö​szö​nöm szé​pen! Hol​nap vissza​ho​zom! Az​zal ki​szök​dé​cselt az iro​dá​ból. Ez a fel​adat te​hát meg​ol​dó​dott, így Ali​ce a kép​er​nyő fö​löt​ti irat​szek​rény​re ra​gasz​tott Post-it jegy​zet​lap​ra írt ten​ni​va​lók lis​tá​ját kezd​te bön​gész​ni: Kog​ni​tív​pszi​cho​ló​gia-elő​adás ✔ Ebéd, sze​mi​ná​ri​um ✔ Dan dol​go​za​ta Eric Szü​le​tés​na​pi va​cso​ra Dan dol​go​za​ta mel​lé is ha​tá​ro​zott pi​pát raj​zolt. Eric? Hát ez meg mi le​het? Eric Well​man volt a pszi​cho​ló​gia tan​szék ve​ze​tő​je a Har​var​don. Neki akart va​la​mit mon​da​ni, vagy mu​tat​ni, ne​tán kér​dez​ni tőle? Vagy ta​lál​ko​zót be​szél​tek meg? Be​le​né​zett a nap​tá​rá​ba. Ok​tó​ber ti​zen​egye​di​ke, a szü​le​tés​nap​ja. Eric​ről azon​ban sem​mi. Eric. Mi​cso​da rej​tély. Meg​nyi​tot​ta az e-ma​il​je​it. Eric​től sem​mi. Csak re​mél​ni tud​ta, hogy nem idő​höz kö​tött a do​log. Ide​ge​sí​tet​te a fe​le​dé​keny​sé​ge, de biz​tos volt ben​ne, hogy majd eszé​be jut, mit is akart Eric​től, így a ten​ni​va​lók lis​tá​ja – az​nap már a ne​gye​dik – a sze​me​tes​ben lan​dolt. Új jegy​zet​la​pot té​pett le. Eric? Or​vost fel​hív​ni Az em​lé​ke​zet​za​va​rok olyan gyak​ran ütöt​ték fel a ron​da fe​jü​ket, hogy kez​dett ag​gód​ni. Egy​re ha​lo​gat​ta, hogy fel​hív​ja az or​vo​sát, mert fel​té​te​lez​te, hogy a fe​lej​tős epi​zó​dok idő​vel ma​guk​tól el​múl​nak. Azt re​mél​te, hogy csak akad egy is​me​rő​se, aki meg​nyug​ta​tó​an el​ma​gya​ráz​za, hogy ez a je​len​ség en​nek az át​me​ne​ti idő​szak​nak a ter​mé​sze​tes ve​le​já​ró​ja, és ak​kor egy​ál​ta​lán nem kell or​vos​hoz for​dul​nia. Bár maga sem tud​ta, mi​ben re​mény​ke​dik, hi​szen a vál​to​zó​kor​ba lépő har​var​di kol​lé​gái mind fér​fi​ak vol​tak. Be kel​lett is​mer​nie, hogy ide​je szak​em​ber​hez for​dul​ni. ALICE ÉS JOHN együtt sé​tált az egye​te​mi vá​ros​tól az In​man Squa​re-en ta​lál​ha​tó Epu​lae-hez. Oda​bent Ali​ce azon​nal ki​szúr​ta az idő​sebb lá​nyu​kat, An​nát, aki a réz bár​pult​nál ücsör​gött a fér​jé​vel, Char​lie-val. Mind​ket​ten jól sza​bott kék öl​tönyt, il​let​ve kosz​tü​möt vi​sel​tek, Char​lie arany​szí​nű nyak​ken​dő​vel, Anna egy​so​ros gyönggyel. Két éve Mas​sachu​setts ál​lam har​ma​dik leg​na​gyobb jogi kép​vi​se​le​té​nél dol​goz​tak, Anna a szel​le​mi tu​laj​do​nok​ra, Char​lie pe​dig pe​rek​re sza​ko​sod​va. Mi​vel Anna egy po​hár Mar​ti​nit szo​ron​ga​tott a ke​zé​ben, és a mell​tar​tó​mé​re​te vál​to​zat​la​nul B ko​sa​ras volt, Ali​ce tud​ta, hogy a lá​nya nem le​het ter​hes. Las​san hat hó​nap​ja pró​bált meg​fo​gan​ni, nem túl diszk​ré​ten, de tel​je​sen si​ker​te​le​nül. Anna min​dig is ilyen volt: mi​nél ne​he​zeb​ben sze​rez​he​tett meg va​la​mit, an​nál in​kább kel​lett neki. Ali​ce azt ta​ná​csol​ta, hogy vár​jon még, ne akar​jon ilyen gyor​san el​jut​ni éle​te kö​vet​ke​ző mér​föld​kö​vé​hez, hi​szen csak hu​szon​hét éves, ta​valy ment hoz​zá Char​lie-hoz, és nyolc​van-ki​lenc​ven órát dol​go​zott egy hé​ten. Anna azon​ban le​fegy​ve​rez​te az​zal az érv​vel, ami​vel

min​den gye​re​ket aka​ró dol​go​zó nő szem​be​sül egy​szer: a gye​rek​vál​la​lás​nak soha nincs itt a meg​fe​le​lő ide​je. Ali​ce-t ag​gasz​tot​ta, mi​lyen ha​tás​sal lesz majd a gye​rek Anna kar​ri​er​jé​re. Ali​ce rö​gös utat járt be a pro​fesszo​ri ki​ne​ve​zé​sig, és nem azért, mert a poszt​tal járó fe​le​lős​ség vissza​tar​tot​ta, vagy mert a ki​ne​ve​zés​hez ve​ze​tő út so​rán nem tu​dott ki​vá​ló mun​kát fel​mu​tat​ni. Nem, egy​sze​rű​en azért, mert kis​gye​re​kes anya volt. Az össze​sen ket​tő és fél éven át tar​tó ter​hes​sé​gei so​rán ta​pasz​talt hány​in​ger, vér​sze​gény​ség és ma​gas vér​nyo​más el​von​ta a fi​gyel​mét, le​las​sí​tot​ta. Rá​adá​sul a ter​hes​sé​gek​ből szár​ma​zó há​rom ki​csi em​be​ri lény több időt ra​bolt el tőle, mint bár​me​lyik ke​mény​fe​jű tan​szék​ve​ze​tő vagy hi​per​ak​tív hall​ga​tó, aki​vel va​la​ha ta​lál​ko​zott. Nö​vek​vő ret​te​net​tel lát​ta, hogy ak​tí​van rep​ro​du​ká​ló kol​lé​ga​nő​i​nek ígé​re​tes kar​ri​er​je gya​kor​la​ti​lag egy hely​ben to​pog, sőt, né​há​nyan ott is hagy​ták a pá​lyát. Nem volt egy​sze​rű vé​gig​néz​nie azt sem, ahogy John, a tár​sa és in​tel​lek​tu​á​li​san vele egyen​lő part​ne​re, el​hú​zott mel​let​te. Gyak​ran el​tű​nő​dött azon, hogy va​jon a fér​je kar​ri​er​je túl​élt vol​na-e há​rom gát​met​szést, szop​ta​tást, bi​li​re szok​ta​tást, az In​ci​fin​ci pók​fi da​locs​ka na​po​kon ke​resz​tül tar​tó, agy​zsib​basz​tó dú​dol​ga​tá​sát, va​la​mint éj​sza​kák so​rát, ami​kor nem ju​tott neki két-há​rom órá​nál több za​var​ta​lan al​vás. Ké​tel​ke​dett eb​ben. A köl​csö​nös ölel​ge​tés, csó​kok, bó​kok és szü​le​tés​na​pi jó​kí​ván​sá​gok után egy szin​te fe​hér​re le​szí​vott hajú, fe​ke​te ru​hás nő kö​ze​lí​tett fe​lé​jük a bár​pult​nál. – Min​den​ki meg​ér​ke​zett? – kér​dez​te ked​ves mo​sollyal, ami ki​csit túl hosszú​ra si​ke​rült, hogy őszin​tén has​son. – Nem. Még vá​runk va​la​ki​re – mond​ta Anna. – Itt is va​gyok! – rik​kan​tot​ta Tom a há​tuk mö​gött. – Bol​dog szü​le​tés​na​pot, anya! Ali​ce meg​ölel​te és meg​csó​kol​ta a fiát, és csak az​tán vet​te ész​re, hogy egye​dül jött. – Vár​junk...? – Jill​re? Nem, anya, nem kell, a múlt hó​nap​ban sza​kí​tot​tunk. – Annyi ba​rát​nőt fo​gyasz​tasz, hogy las​san kép​te​len​ség nyo​mon kö​vet​ni, kit hogy hív​nak – mond​ta Anna. – Na és, van már va​la​kid, aki eset​leg igényt tart egy szék​re az asz​tal​nál? – Még nincs – fe​lel​te Tom An​ná​nak, és a fe​ke​te ru​hás nő​nek is oda​ve​tet​te: – Mind​annyi​an itt va​gyunk. Tom ál​ta​lá​ban azo​nos hosszú​sá​gú időt, nagy​já​ból hat-ki​lenc hó​na​pot töl​tött ba​rát​nő nél​kül, en​nél töb​bet rit​káb​ban. Okos volt, élet​te​li, apja ki​kö​pött mása, har​mad​éves a Har​vard or​vo​si ka​rán, és mell​kas​se​bész​nek ké​szült. Első rá​né​zés​re rá​fért egy jó va​cso​ra. Ő maga is be​val​lot​ta, hogy bár​mi​lyen iro​ni​kus is, de min​den ál​ta​la is​mert me​di​kus és se​bész sze​mét ka​já​kat evett, azt is ro​han​va: fán​kot, csip​szet, au​to​ma​ták​ból és a kór​há​zi bü​fék​ből szár​ma​zó ka​ját. Egyi​kük​nek sem ma​radt ide​je spor​tol​ni, leg​fel​jebb néha lép​csőz​tek lift he​lyett. Tom vic​ce​sen meg​je​gyez​te, hogy né​hány év múl​va egy​más in​fark​tu​sa​it kell majd ke​zel​get​ni​ük. Mi​után el​fog​lal​ták a he​lyü​ket a fél​kör ala​kú boksz​ban, és meg​ren​del​ték az ita​lo​kat, va​la​mint az elő​éte​le​ket, a be​szél​ge​tés té​má​ja irányt vál​tott: a hi​ány​zó csa​lád​tag felé for​dult. – Ly​dia mi​kor is je​lent meg szü​le​tés​na​pi va​cso​rán utol​já​ra? – kér​dez​te Anna. – Az én 21. szü​li​na​po​mon itt volt – je​gyez​te meg Tom. – Az öt év​vel ez​előtt volt! Az lett vol​na az utol​só? – fe​sze​get​te Anna. – Á, nem hi​szem! – szólt köz​be John, de té​nyek​kel nem tu​dott szol​gál​ni. – Sze​rin​tem meg igen – erős​kö​dött Tom. – De nem. Apá​tok öt​ve​ne​dik szü​le​tés​nap​já​ra el​jött Cape Cod​ba, az pe​dig há​rom év​vel ez​előtt volt

– szó​lalt meg Ali​ce. – Anya, hogy van Ly​dia? – kér​dez​te Anna. Anna örö​me afe​lett, hogy Ly​dia nem ment fő​is​ko​lá​ra, tel​je​sen nyil​ván​va​ló volt: húga rö​vid​re zárt is​ko​lai kar​ri​er​je biz​to​sí​tot​ta az ő he​lyét a csa​lád​ban – az oko​sabb és si​ke​re​sebb How​land lány​ként. Leg​idő​sebb gyer​mek​ként An​ná​nak volt sze​ren​csé​je el​ső​ként meg​ör​ven​dez​tet​nie a szü​le​it in​tel​li​gen​ci​á​já​val, ő nyer​te el elő​ször a bri​li​áns elme cí​met hár​muk kö​zül. Bár To​mot is ra​gyo​gó ésszel ál​dot​ta meg a sors, Anna ügyet sem ve​tett rá, va​ló​szí​nű​leg azért, mert fiú volt. Az​tán meg​ér​ke​zett Ly​dia. Mind a két lány okos volt, de Anna meg​dol​go​zott a ki​tű​nő​ért, míg Ly​dia min​den erő​fe​szí​tés nél​kül kap​ta a di​csé​re​te​ket. Erre már fel​fi​gyelt. Mind​ket​te​jük​ben túl​buz​gott a ver​seny​szel​lem, és ve​szet​tül ön​ál​ló​ak vol​tak, Anna azon​ban nem sze​re​tett koc​káz​tat​ni. Biz​ton​sá​gos és ki​szá​mít​ha​tó cé​lo​kat tű​zött ki maga elé, ame​lye​ket el​ér​ve nem ma​radt el a ju​ta​lom. – Jól van – mond​ta Ali​ce. – Ko​mo​lyan, nem hi​szem el, hogy még min​dig ott van. Be​vá​lo​gat​ták már va​la​mi​be? – kér​dez​te Anna. – Fan​tasz​ti​kus volt ta​valy ab​ban a da​rab​ban – je​gyez​te meg John. – Órá​kat is vesz – tet​te hoz​zá Ali​ce. Ab​ban a perc​ben, ami​kor ki​mond​ta, az is eszé​be ju​tott, hogy John fi​nan​szí​roz​za Ly​dia dip​lo​mát nem adó kép​zé​sé​nek költ​sé​ge​it az ő háta mö​gött. Ho​gyan fe​lejt​he​tett el be​szél​get​ni vele er​ről? Dü​hös pil​lan​tást ve​tett a fér​jé​re. Te​li​be kap​ta Johnt, aki szin​te a bő​rén érez​te a ha​tást. Alig lát​ha​tó​an meg​csó​vál​ta a fe​jét, és masszí​roz​ni kezd​te Ali​ce há​tát. Sem a hely, sem az idő​pont nem volt meg​fe​le​lő. Majd ké​sőbb meg​be​szé​lik. Már ha Ali​ce nem fe​lej​ti el az egé​szet. – Hát, leg​alább csi​nál va​la​mit – je​len​tet​te ki Anna szem​mel lát​ha​tó​an elé​ge​det​ten, ami​ért min​den​ki tud​ja, hogy a je​len lévő How​land lány bez​zeg hol tart. – Tény​leg, apa, hogy ha​lad​nak a kí​sér​le​tek? – kér​dez​te Tom. John elő​re​ha​jolt, és már bele is fo​gott egy elő​adás​ba a je​len​le​gi ku​ta​tá​sa​i​ról. Ali​ce fi​gyel​te, aho​gyan a fér​je és a fia – mind​ket​ten bio​ló​gu​sok – be​le​me​rül egy elem​ző vi​tá​ba, és mind a ket​ten igye​kez​nek le​nyű​göz​ni a má​si​kat a tu​dá​suk​kal. A John sze​me sar​ká​ból in​du​ló ne​ve​tő​rán​cok, ame​lyek ak​kor is meg​mu​tat​koz​tak, ami​kor ép​pen ko​moly volt, el​mé​lyül​tek és meg​élén​kül​tek, mi​köz​ben a mun​ká​já​ról me​sélt, még a ke​zé​vel is gesz​ti​ku​lál​ni kez​dett, mint egy bábu. Ali​ce sze​ret​te, ami​kor ilyen, so​ká​ig el​néz​te vol​na. John vele nem be​szélt ennyi​re rész​le​te​sen és ilyen lel​ke​sen a ku​ta​tá​sa​i​ról. Va​la​mi​kor ré​gen igen. Ali​ce még min​dig tu​dott annyit, hogy a kok​tél​par​ti​kon ké​pes volt be​szél​ni fér​je mun​ká​já​ról, de tény​leg csak a lé​nye​get. Ak​kor ju​tot​tak eszé​be a régi, tar​tal​mas be​szél​ge​té​se​ik, ami​kor Tom​mal vagy John kol​lé​gá​i​val mú​lat​ták az időt. Va​la​ha John min​dent el​mon​dott neki, ő pe​dig ra​jon​gó fi​gye​lem​mel hall​gat​ta. El​gon​dol​ko​zott azon, va​jon mi​kor vál​to​zott meg min​den, és ki ve​szí​tet​te el elő​ször az ér​dek​lő​dé​sét: John a me​sé​lés, vagy ő a hall​ga​tás iránt. A tin​ta​hal, a ma​i​ne-i ki​rály​rák oszt​ri​gá​val, a ruc​co​la​sa​lá​ta és a sü​tő​tö​kös ra​vi​o​li egy​től egyig tö​ké​le​te​sek vol​tak. Va​cso​ra után han​go​san és ha​mi​san el​éne​kel​ték a Bol​dog szü​le​tés​na​pot, az ét​te​rem nagy​lel​kű kö​zön​sé​ge még meg is tap​sol​ta őket. Ali​ce el​fúj​ta a for​ró cso​ko​lá​dé​sze​let​be szúrt egyet​len szál gyer​tyát. Min​den​ki a ma​gas​ba emel​te a Ve​u​ve Clic​qu​ot-val teli pezs​gős​po​ha​rat, John a töb​bi​ek​nél is ma​ga​sabb​ra. – Bol​dog szü​le​tés​na​pot az én gyö​nyö​rű és okos fe​le​sé​gem​nek! Igyunk a kö​vet​ke​ző öt​ven évre! Koc​cin​tot​tak, it​tak. A női mos​dó​ban Ali​ce a ké​pét mé​re​get​te a tü​kör​ben. A rá​me​re​dő idő​sebb női arc nem egye​zett az​-

zal a kép​pel, amit lel​ki sze​me​i​vel ál​ta​lá​ban maga előtt lá​tott. Arany​bar​na sze​me kis​sé meg​tört, pe​dig ki​pi​hen​te ma​gát, a bőre pe​dig meg​eresz​ke​det​tebb​nek, szür​kébb​nek tűnt. Idő​sebb​nek lát​szott egy negy​ven​éves nő​nél, de azt még nem le​he​tett mon​da​ni, hogy öreg​asszony. Nem is érez​te ma​gát öreg​nek, bár az​zal tisz​tá​ban volt, hogy ko​ro​so​dik. A sta​tisz​ti​ka​i​lag bi​zo​nyí​tott ka​te​gó​ri​a​ug​rás​ra a rend​sze​rint a vál​to​zó​kor​ral be​kö​szön​tő, nem várt fe​le​dé​keny​ség is em​lé​kez​tet​te. Egyéb​iránt vi​szont fi​a​tal​nak, erős​nek és egész​sé​ges​nek érez​te ma​gát. Az any​ja ju​tott az eszé​be. Ha​son​lí​tot​tak egy​más​ra. Az any​ja ko​moly, el​szánt ar​cá​ról őr​zött em​lé​kei kö​zött ott vol​tak az or​rát és arc​csont​ját el​bo​rí​tó szep​lők, de ránc és meg​eresz​ke​dett redő egy sem. Nem élt ah​hoz ele​get, hogy meg​je​len​je​nek. Ali​ce any​ja negy​ven​egy éve​sen halt meg. A húga, Anne most len​ne negy​ven​nyolc éves. Ali​ce meg​pró​bál​ta el​kép​zel​ni, hogy néz​ne ki Anne, ha élne, és ott ülne ve​lük a boksz​ban a fér​jé​vel és a gye​re​ke​i​vel, de nem si​ke​rült neki. Ami​kor le​ült a vé​cé​desz​ká​ra, meg​lát​ta a vér​csep​pe​ket. A men​zesze. Hát per​sze, ér​tet​te ő, hogy a vál​to​zó​kor ele​jén a vér​zés gyak​ran sza​bály​ta​lan​ná vá​lik, és nem tű​nik el egy​szer s min​den​kor​ra. Azon​ban at​tól a le​het​sé​ges for​du​lat​tól, hogy eset​leg még sincs vál​to​zó​kor​ban, görcs​be rán​dult a gyom​ra, és nem is en​ge​dett ki. A pezs​gő és a vér​csep​pek vol​tak az első re​pe​dé​sek az ön​ámí​tás​ból épí​tett fa​lon, amely most össze is om​lott. Zo​kog​ni kez​dett, han​go​san és teli tü​dő​ből. Már le​ve​gőt is alig tu​dott ven​ni. Öt​ven​éves volt, és úgy érez​te, las​san el​ve​szí​ti az eszét. Va​la​ki be​ko​po​gott az aj​tón. – Anya? – kér​dez​te Anna. – Jól vagy?

2003. NOVEMBER Dr. Ta​ma​ra Mo​yer ren​de​lő​je egy öt​szin​tes iro​da​épü​let har​ma​dik eme​le​tén volt, né​hány sa​rok​nyi​ra a Har​vard Squa​re-től, kö​zel ah​hoz a hely​hez, ahol Ali​ce an​nak ide​jén egy idő​re el​ve​szí​tet​te a tá​jé​ko​zó​dá​si ké​pes​sé​gét. A vizs​gá​lók és a vá​ró​te​rem An​sel Adams-fo​tók​kal és gyógy​szer​gyá​rak posz​te​re​i​vel dí​szí​tett szür​ke fa​lai nem kel​tet​tek ne​ga​tív be​nyo​mást Ali​ce-ben. Dr. Mo​yer már hu​szon​két éve Ali​ce or​vo​sa, de ed​dig csak meg​elő​ző vizs​gá​la​to​kon vett részt nála: szű​ré​sek​re járt, em​lé​kez​te​tő vé​dő​ol​tá​so​kat ka​pott, leg​utóbb mam​mo​grá​fi​át csi​nál​ta​tott. – Mi szél ho​zott ma erre, Ali​ce? – kér​dez​te dr. Mo​yer. – Mos​ta​ná​ban na​gyon sok ba​jom van a me​mó​ri​ám​mal, és azt gon​dol​tam, hogy eset​leg vál​to​zó​kor​ba lép​tem. Hat hó​nap​pal ez​előtt volt az utol​só menst​ru​á​ci​óm, leg​alább​is azt hit​tem, de a múlt hó​nap​ban újra meg​jött, te​hát el​kép​zel​he​tő, hogy még​sem va​gyok még a me​no​pa​u​zá​ban, de az​tán hát... úgy gon​dol​tam, in​kább el​jö​vök és meg​kér​dez​lek. – Mik azok a dol​gok, ame​lye​ket el​fe​lej​tesz? – kér​dez​te dr. Mo​yer, és kör​mö​lés köz​ben fel sem né​zett a jegy​zet​tömb​jé​ből. – Ne​ve​ket, be​szél​ge​tés köz​ben sza​va​kat, hogy hova tet​tem a Black-Berry​met, hogy mit mi​ért ír​tam fel a ten​ni​va​lók lis​tá​já​ra. – Rend​ben. Ali​ce jól meg​néz​te ma​gá​nak a dok​tor​nőt. A val​lo​má​sa szem​mel lát​ha​tó​an nem ren​dí​tet​te meg. Dr. Mo​yer úgy hall​gat​ta a mon​dó​ká​ját, mint egy pap, aki​nek ti​né​dzser fiúk val​la​nak tisz​tá​ta​lan gon​do​la​ta​ik​ról. Va​ló​szí​nű​leg na​pon​ta több​ször is hall ha​son​ló pa​naszt tö​ké​le​te​sen egész​sé​ges em​be​rek​től. Ali​ce majd​nem el​né​zést kért, hogy ilyen ri​asz​tó​nak fes​tet​te le a tü​ne​te​it, kis​sé os​to​bán érez​te ma​gát, hogy ra​bol​ja az or​vos drá​ga ide​jét. Min​den​ki el​fe​lej​ti eze​ket a dol​go​kat, a kor​ral jár. Ha rá​adá​sul a kli​max is kép​be ke​rül, meg az, hogy há​rom dol​got csi​nál egy​szer​re, mi​köz​ben ti​zen​két má​sik do​log jár az eszé​ben, ezek az em​lé​ke​zet ki​ha​gyá​sok tu​laj​don​kép​pen ap​ró​ság​nak, je​len​ték​te​len​nek és ár​tal​mat​lan​nak tűn​nek, sőt, bi​zo​nyos szem​pont​ból el is vár​ja őket az em​ber. Min​den​ki fe​szült. Min​den​ki fá​radt. Min​den​ki el​fe​lejt dol​go​kat. – A múlt​kor meg a Har​vard Squa​re-en el​ve​szí​tet​tem a tá​jé​ko​zó​dá​si ké​pes​sé​ge​met. Né​hány per​cig nem tud​tam, hol va​gyok, de az​tán min​den vissza​jött. Dr. Mo​yer ab​ba​hagy​ta a tü​ne​tek le​jegy​zé​sét, és egye​ne​sen Ali​ce-re me​redt. Megint görcs​be rán​dult a gyom​ra. – Erez​tél szo​rí​tást a mell​ka​sod​ban? – Nem. – Zsib​ba​dás, bi​zser​gés? – Nem. – Fej​fá​jás, szé​dü​lés? – Nem. – Sza​po​ra szív​ve​rés? – Na​gyon vert a szí​vem, de csak az​u​tán, mi​után rá​jöt​tem, hogy el​vesz​tem, mint​ha a fé​le​lem​re adott ad​re​na​lin​lö​ket lett vol​na. És em​lék​szem, hogy mi​előtt el​kez​dő​dött, kü​lö​nö​sen jól érez​tem ma​gam.

– Tör​tént va​la​mi más szo​kat​lan do​log az​nap? – Nem, ép​pen ak​kor ér​tem haza Los An​ge​les​ből. – Van​nak hő​hul​lá​ma​id? – Nin​cse​nek. Il​let​ve volt va​la​mi ilyes​mi, ami​kor el​vesz​tem, de sze​rin​tem ez is at​tól, hogy meg​ijed​tem. – Rend​ben. Jól al​szol? – Jól. – Hány órát éj​sza​kán​ként? – Ötöt, ha​tot. – Ez több vagy ke​ve​sebb, mint ré​geb​ben? – Ugyan​annyi. – Ne​he​zen al​szol el? – Nem. – Ál​ta​lá​ban hány​szor éb​redsz fel éj​sza​kán​ként? – Sze​rin​tem egy​ál​ta​lán nem éb​re​dek fel. – Ugyan​ak​kor fek​szel le min​dig? – Leg​több​ször igen. Ki​vé​ve, ami​kor uta​zom, ami mos​ta​ná​ban több​ször elő​for​dult. – Hová utaz​tál? – Az utób​bi né​hány hó​nap​ban Ka​li​for​ni​á​ba, Olasz​or​szág​ba, New Or​le​ans​ba, Flo​ri​dá​ba, New Jer​sey-be. – Vol​tál be​teg bár​me​lyik uta​zás után? Mond​juk lá​zas? – Nem. – Szedsz gyógy​szert, eset​leg va​la​mit al​ler​gia mi​att, vagy táp​lá​lék ki​egé​szí​tőt, bár​mi olyat, ami​re nem gyógy​szer​ként gon​dol az em​ber? – Csak mul​ti​vi​ta​mint. – Gyo​mor​égés? – Nincs. – Súly​vál​to​zás? – Nincs. – Vé​res vi​ze​let, vé​res szék​let? – Nincs. A dok​tor​nő gyor​san tet​te fel a kér​dé​se​ket, egyi​ket a má​sik után, a té​mák is gyor​san vál​ta​koz​tak, még mi​előtt Ali​ce fel​fog​hat​ta a mö​göt​tes je​len​tő​sé​gü​ket. Mint​ha le​hunyt szem​mel ült vol​na egy hul​lám​vas​úton: kép​te​len volt meg​jó​sol​ni, mi kö​vet​ke​zik. – Mos​ta​ná​ban job​ban szo​rongsz, töb​bet ide​ges​kedsz? – Csak ami​kor nem em​lék​szem va​la​mi​re. Egyéb​ként nem. – A fér​jed​del hogy áll​tok? – Re​me​kül. – Úgy ér​zed, jó han​gu​lat​ban vagy? – Igen. – De​presszi​ós nem le​hetsz? – Nem. Ali​ce tud​ta, mi az a de​presszió. Ami​kor alig ti​zen​nyolc éve​sen el​ve​szí​tet​te az édes​any​ját és a hú​gát,

el​ve​szí​tet​te az ét​vá​gyát is, kép​te​len volt két órá​nál töb​bet egy​be​füg​gő​en alud​ni, bár ha​lá​lo​san fá​radt volt, és nem ér​de​kel​te sem​mi, ami eset​leg fel​vi​dít​hat​ta vol​na. Egy év​nél is to​vább tar​tott ez az ál​la​pot, az​óta vi​szont nem ta​pasz​talt sem​mi ha​son​lót. Ez most tel​je​sen más. Ezt nem le​het Pro​zac-kal el​in​téz​ni. – Al​ko​holt fo​gyasz​tasz? – Csak tár​sa​ság​ban. – Mennyit? – Va​cso​rá​nál egy-két po​hár bort, kü​lön​le​ges al​kal​mak​kor ta​lán ki​csi​vel töb​bet. – Ká​bí​tó​szer? – Ugyan! Dr. Mo​yer el​gon​dol​kod​va Ali​ce-re né​zett. A tol​la he​gyé​vel a jegy​ze​te​it ütö​get​te, mi​köz​ben el​ol​vas​ta őket. Ali​ce gya​ní​tot​ta, hogy a vá​lasz még vé​let​le​nül sem azon a pa​pír​la​pon van. – Te​hát kli​ma​xo​lok? – kér​dez​te, és mind​két ke​zé​vel meg​ra​gad​ta a pa​pír​ral be​vont ülő​két. – Igen. Csi​nál​ha​tunk egy FSH-tesz​tet, de amit el​mond​tál, meg​fe​lel a kli​max tü​ne​te​i​nek. Jel​lem​ző​en negy​ven​nyolc-öt​ven két éves kor​ban kez​dő​dik, ebbe pon​to​san be​le​esel. Egy-két vér​zé​sed még akad​hat éven​te, jó ide​ig. Ez így tel​je​sen nor​má​lis. – Hor​mon​pót​lás​sal nem le​het se​gí​te​ni a me​mó​ria​za​va​ra​i​mon? – Csak ak​kor pó​to​lunk hor​mont, ha al​vá​s​za​var is je​lent​ke​zik, a hő​hul​lá​mok ki​bír​ha​tat​la​nok, vagy már meg​lé​vő cson​trit​ku​lás ese​tén. Sze​rin​tem a te me​mó​ria​za​va​ra​i​dat nem a kli​max okoz​za. Ali​ce fe​jé​ből le​szállt a vér. Pon​to​san azo​kat a sza​va​kat hal​lot​ta, ame​lyek​től ret​te​gett, és ame​lyek mos​ta​ná​ban már ko​mo​lyan fog​lal​koz​tat​ták. Ez az egyet​len hi​va​ta​lo​san meg​fo​gal​ma​zott vé​le​mény szétzúz​ta a sa​ját fess, biz​ton​sá​gos kis érv​rend​sze​rét. Va​la​mi baj van vele, és nem volt biz​tos ab​ban, hogy hal​la​ni akar​ja, mi az. Fel​vet​te a har​cot a ben​ne dúló, egy​re han​go​sab​ban til​ta​ko​zó han​gok​kal, ame​lyek azért ese​dez​tek, hogy vagy ros​kad​jon a föld​re, vagy húz​zon el a ren​de​lő​ből, de na​gyon gyor​san. – Ha​nem? – Az em​lé​ke​zet​za​va​ro​kat és a tá​jé​ko​zó​dá​si ké​pes​ség el​vesz​té​sét a kli​max​ban az al​vá​s​za​va​rok okoz​zák. A nők ilyen​kor azért ta​pasz​tal​nak kog​ni​tív prob​lé​má​kat, mert nem alusszák ki ma​gu​kat. Az per​sze el​kép​zel​he​tő, hogy nem al​szol olyan jól, mint gon​do​lod. Ta​lán az a ren​ge​teg el​fog​lalt​ság és az idő​el​to​ló​dá​sok most nyújt​ják be a szám​lát, de az is le​het, hogy éj​je​len​ként va​la​min rá​gódsz. Ali​ce azok​ra az idők​re gon​dolt, ami​kor az al​vás​meg​vo​nás mi​att egész nap ká​bán lé​zen​gett. Ter​hes​sé​gei utol​só he​te​i​ben, a gye​re​kek szü​le​té​se után, vagy szo​ros ha​tár​idők​nél va​ló​ban nem tel​je​sí​tett a csú​cson szel​le​mi​leg. Azon​ban egyik hely​zet​ben sem for​dult elő, hogy el​té​vedt a Har​vard Squa​re-en. – Le​het. Meg​es​het, hogy hir​te​len több al​vás​ra van szük​sé​gem, mert vagy öreg​szem, vagy a vál​to​zó​kor​ba lép​tem? – Nem. Sze​rin​tem nem. – Ha nem al​vás​hi​ány, ak​kor mire gon​dolsz? – kér​dez​te, és a hang​já​ban nyo​ma sem volt ha​tá​ro​zott​ság​nak és ma​ga​biz​tos​ság​nak. – Nos, en​gem leg​in​kább a tá​jé​ko​zó​dá​si ké​pes​ség el​vesz​té​se ag​gaszt. Nem hi​szem, hogy ke​rin​gé​si rend​el​le​nes​ség okoz​ta. Azt hi​szem, el kéne vé​gez​ni né​hány vizs​gá​la​tot. El​kül​de​lek vér​vé​tel​re, mam​mo​grá​fi​á​ra és csont​sű​rű​ség-vizs​gá​lat​ra, mert an​nak már ré​gen itt az ide​je, va​la​mint egy agyi MRI-re. Agy​da​ga​nat. Ali​ce-nek ez eszé​be sem ju​tott. Újabb ra​ga​do​zó fész​kel​te be ma​gát a kép​ze​le​té​be, és a pá​nik​ro​ha​mot ki​vál​tó össze​te​vők már​is for​tyog​ni kezd​tek a gyom​rá​ban.

– Ha sze​rin​ted nem stro​ke volt, ak​kor az MRI-től mit vársz? – Nem árt tel​jes bi​zo​nyos​ság​gal ki​zár​ni eze​ket a dol​go​kat. Kérj idő​pon​tot MRI-re, az​tán gye​re rög​tön vissza hoz​zám, és ak​kor min​dent meg​be​szé​lünk! Dr. Mo​yer ki​ke​rül​te a kér​dést, de Ali​ce nem eről​tet​te, hogy fel​fed​je a gya​nú​ját. Rá​adá​sul ő maga nem is hitt az agy da​ga​nat​ra vo​nat​ko​zó el​mé​let​ben. Most majd mind a ket​ten meg​vár​ják szé​pen az ered​ményt.

A WIL​LI​AM JAMES HALL adott ott​hont a pszi​cho​ló​gia, a szo​cio​ló​gia, va​la​mint a szo​ci​á​lis ant​ro​po​ló​gia tan​szé​kek​nek, és pont a Har​vard Yard ka​pui mö​gött állt a Kir​kland Street-en, azon a he​lyen, ame​lyet a di​á​kok Szi​bé​ri​a​ként em​le​get​tek. De nem az el​he​lyez​ke​dé​se ide​ge​ní​tet​te el az egye​te​mi vá​ros köz​pont​já​tól. A Wil​li​am Ja​mes Hallt össze sem le​he​tett ha​son​lí​ta​ni a töb​bi mél​tó​ság​tel​jes, klasszi​kus egye​te​mi épü​let​tel, ame​lyek a te​kin​té​lyes Yar​dot éke​sí​tet​ték, és ame​lyek​ben az el​ső​sök há​ló​ter​mei mel​lett a ma​te​ma​ti​ka-, tör​té​ne​lem-, és an​gol​órák is ott​hon​ra ta​lál​tak. In​kább egy par​ko​ló​ház​zal le​he​tett könnye​dén össze​té​vesz​te​ni. Nem áll​tak dór vagy ko​rin​tho​szi osz​lo​pok a be​já​ra​ta előtt, nem vö​rös tég​lá​ból épí​tet​ték, az ab​la​ka​it sem Tif​fany-üveg​ből ké​szí​tet​ték, nem volt tor​nya, se ha​tal​mas elő​csar​no​ka, se egyet​len olyan apró rész​le​te, amely bár​mi​lyen mó​don kap​cso​lat​ba hoz​hat​ná az anya​in​téz​ménnyel. Hét​mé​te​res, fan​tá​zi​át​lan, bézs szí​nű koc​ka volt, va​ló​szí​nű​leg ez ih​let​te B. F. Skin​ner do​bo​zát is. Nem meg​le​pő te​hát, hogy egyet​len év​szak​ban sem sze​re​pelt a Har​vard-nap​tár di​á​kok szá​má​ra aján​lott sé​ta​út​vo​na​lai kö​zött. Bár a Wil​li​am Ja​mes Hall lát​vá​nya két​ség​kí​vül vissza​ta​szí​tó volt, az épü​let – kü​lö​nö​sen az eme​le​ti iro​dák és kon​fe​ren​cia​ter​mek – ab​la​kai fen​sé​ges pa​no​rá​mát tár​tak a lá​to​ga​tók és ott dol​go​zók sze​me elé. Ali​ce tí​ze​dik eme​le​ti iro​dá​já​nak asz​ta​lá​nál a te​á​ját kor​tyol​gat​ta, és köz​ben a ha​tal​mas, dél​ke​let​re néző ab​la​kon ke​resz​tül gyö​nyör​kö​dött a Char​les fo​lyó és a bos​to​ni Back Bay épü​le​te​i​nek szép​sé​gé​ben. Ez a kép már több fes​tőt és fo​tó​mű​vészt meg​ih​le​tett, akik olaj​fes​ték​kel, víz​fes​ték​kel vagy fil​men örö​kí​tet​ték meg, és több be​ke​re​te​zett vál​to​zat ló​gott be​lő​lük az iro​da​épü​le​tek fa​la​in Bos​ton-szer​te. Ali​ce pon​to​san tud​ta, mi​fé​le hal​lat​lan előny​höz ju​tott azon sze​ren​csé​sek egyi​ke​ként, akik rend​sze​re​sen és élő​ben cso​dál​hat​ták ezt a tá​jat. A nap​pa​lok és év​sza​kok vál​to​zá​sai az ab​lak​ból lát​ha​tó kép szép​sé​gét és moz​gal​mas​sá​gát szin​te min​den el​kép​zel​he​tő mó​don be​fo​lyá​sol​ták. Ezen a na​pos no​vem​be​ri reg​ge​len Ali​ce Bos​to​ni Lát​kép a WJH-ból: Ősz című képe a John Han​cock épü​let hal​vány​kék ab​la​ka​i​ban pezs​gő​kok​tél​ként szik​rá​zó nap​fényt, va​la​mint a bé​ké​sen hul​lám​zó, ezüs​tös Char​les fo​lyón a Ter​mé​szet​tu​do​má​nyi Mú​ze​um felé ara​szo​ló egy​pár​eve​zős csó​na​ko​kat áb​rá​zol​ta, me​lyek fent​ről olya​nok vol​tak, mint​ha ma​dzag​gal húz​nák őket. A lát​vány arra is em​lé​kez​tet​te fi​no​man, hogy van élet a Har​var​don kí​vül is. A Fen​way Park fö​lött a szür​kü​lő ég​bol​ton pul​zá​ló vö​rös​fe​hér CIT​GO fel​irat úgy ha​tott az ide​ge​i​re, mint ami​kor az éj​sza​ka csend​jét fel​ve​ri az éb​resz​tő​óra: ki​rán​gat​ta am​bí​ci​ói és kö​te​le​zett​sé​gei vi​lá​gá​ból, és ha​za​fe​lé te​rel​te a gon​do​la​ta​it. Évek​kel ez​előtt, még mi​előtt ki​ne​vez​ték vol​na, egy ab​lak​ta​lan, apró cel​la volt az iro​dá​ja va​la​hol a Wil​li​am Ja​mes Hall bel​se​jé​ben. Mi​vel a hal​vány​bézs fa​la​kon túli vi​lág​ra nem volt rá​lá​tá​sa, Ali​ce gyak​ran éj​sza​ká​ba nyú​ló​an túl​órá​zott, anél​kül, hogy ész​re​vet​te vol​na. Nem egy​szer for​dult elő vele, hogy a nap vé​gén döb​ben​ten vet​te tu​do​má​sul: az észak​ke​le​ti szél majd​nem fél​mé​te​res hó​val bo​rí​tot​ta be Cam​bridge-et, és ke​vés​bé el​szánt és/vagy ab​lak​kal ren​del​ke​ző kol​lé​gái már böl​csen el​hagy​ták a Wil​li​am Ja​mes Hall épü​le​tét, hogy ke​nye​ret, te​jet és vé​cé​pa​pírt vá​sá​rol​ja​nak, majd ha​za​fe​lé ve​gyék az irányt.

Most vi​szont nem volt több ide​je a lát​vány​ban gyö​nyör​köd​ni. Dél​után kel​lett el​in​dul​nia a Pszi​cho​nó​mi​ai Tár​sa​ság éves ta​lál​ko​zó​já​ra Chi​ca​gó​ba, és mil​lió ten​ni​va​ló​ja volt még az uta​zás előtt. Rá​pil​lan​tott a ten​ni​va​lók lis​tá​já​ra. Vé​le​ményt írni a Na​tu​re Ne​u​ros​ci​en​ce cikk​ről ✔ Tan​szé​ki össze​jö​ve​tel ✔ Be​szél​ni a ta​nár​se​gé​dek​kel ✔ Kog​ni​tív pszi​cho​ló​gia-elő​adás Vég​le​ge​sí​te​ni a kon​fe​ren​cia posz​te​rét és a prog​ram​ter​ve​ze​tet Fu​tás Re​pü​lő​tér Meg​it​ta az utol​só korty fel​vi​ze​zett je​ges teát, és bön​gész​ni kezd​te az elő​adás​jegy​ze​te​it. A mai elő​adás anya​ga a sze​man​ti​ká​ra össz​pon​to​sí​tott, a je​len​tés​tan​ra, a nyel​vé​szet har​ma​dik rész​te​rü​le​té​re a hat kö​zül, a ked​ven​cé​re az idei órák kö​zül. Ali​ce a hu​szon​öt éves ta​ná​ri gya​kor​la​ta da​cá​ra a mai na​pig rá​szánt egy órát a fel​ké​szü​lés​re min​den elő​adás előtt. Ter​mé​sze​te​sen a szak​te​rü​le​té​hez kap​cso​ló​dó bár​mely té​mát elő tu​dott adni 75 szá​za​lé​ko​san ak​kor is, ha nem kon​cent​rált rá. A ma​ra​dék 25 szá​za​lék tar​tal​maz​ta azon​ban a mé​lyebb gon​do​la​to​kat, az in​no​va​tív meg​kö​ze​lí​té​se​ket és a szak​te​rü​le​ten je​len​leg fo​lyó ku​ta​tá​sok új fel​fe​de​zé​se​i​nek meg​vi​ta​tás​ra ér​de​mes pont​ja​it, és Ali​ce sze​ret​te köz​vet​le​nül az elő​adás előtt át​gon​dol​ni a fris​sebb anya​gok be​il​lesz​té​sét és pre​zen​tá​ci​ó​ját. A fo​lya​ma​to​san vál​to​zó in​for​má​ci​ók mi​att tu​dott szen​ve​dé​lyes elő​adó ma​rad​ni, és min​den egyes órán tel​jes va​ló​já​val je​len len​ni. A har​var​di tan​szé​ke​ken a hang​súly ál​ta​lá​ban a ku​ta​tá​si ered​mé​nyek felé to​ló​dott el, így az op​ti​má​lis​nál is ke​ve​sebb erő​fe​szí​tést a ta​ná​ri mun​ká​ban to​le​rál​ták a tan​szé​ki dol​go​zók és a hall​ga​tók is. Ali​ce azon​ban a ta​ní​tás​ra is nagy hang​súlyt fek​te​tett, rész​ben azért, mert mo​ti​vál​ta az az el​gon​do​lás, hogy mi​vel meg​van rá a le​he​tő​sé​ge, kö​te​les​sé​ge a szak​te​rü​let fel​nö​vek​vő ge​ne​rá​ci​ó​ját ins​pi​rál​ni, rész​ben vi​szont azért, mert nem akar​ta, hogy a kog​ni​tív pszi​cho​ló​gia le​en​dő nagy el​mé​je mi​at​ta cse​rél​je fel a pszi​cho​ló​gi​át po​li​ti​ka​tu​do​mány​ra. Rá​adá​sul sze​re​tett is ta​ní​ta​ni. Mi​után el​ké​szült, be​le​né​zett az e-ma​il​je​i​be. Ali​ce! Még min​dig vár​juk azt a há​rom diát, amit Mi​chael akar hasz​nál​ni a be​szé​dé​ben: 1 gra​fi​kon a szó​kép​zés​ről, 1 nyel​vi váz​lat, 1 szö​ve​ges dia. Bár csak csü​tör​tök du. 1-kor kell elő​ad​nia, jó len​ne, ha mi​nél előbb lát​hat​ná a di​á​kat, hogy meg​is​mer​ked​jen ve​lük, és hogy le​mér​hes​se, be​le​fér​nek-e a meg​adott idő​ke​ret​be. E-ma​i​lezd el őket ne​kem vagy Mi​chael​nek. A Hyatt​ben száll​tunk meg. Chi​ca​gó​ban ta​lál​kozunk. Üd​vöz​let​tel: Eric Gre​en​berg Po​ros és ré​gen ki​hűlt vil​lany​kör​te gyűlt fel Ali​ce agyá​ban. Te​hát ez volt a ti​tok​za​tos „Eric” a ten​ni​va​lók lis​tá​ján még a múlt hó​nap​ban. Nem is Eric Well​man​ra vo​nat​ko​zott. Ha​nem arra, hogy el kell kül​de​nie a di​á​kat Eric Gre​en​berg​nek, egy haj​da​ni har​var​di kol​lé​gá​nak, aki most a Prince​ton pszi​cho​ló​gia tan​szé​ké​nek pro​fesszo​ra. Ali​ce és Dan össze​ra​kott há​rom diát ar​ról az al​jas kis kí​sér​let​ről, amit

Dan vég​zett Eric dok​to​ran​du​szá​val, Mi​chael​lel kö​zö​sen, és ame​lye​ket Mi​chael az​tán hasz​nál​ni akart a pszi​cho​nó​mi​ai ta​lál​ko​zó​ra ké​szü​lő be​szé​dé​ben. Még mi​előtt bár​mi el​von​hat​ta vol​na a fi​gyel​mét, Ali​ce el​küld​te a di​á​kat, és őszin​te bo​csá​nat​ké​rést is mel​lé​kelt hoz​zá Eric​nek. Sze​ren​csé​re idő​ben meg​kap​ja őket. Nem tör​tént ga​li​ba.

MINT MIN​DEN A HAR​VAR​DON, az az elő​adó​te​rem is, amit Ali​ce hasz​nált, jó​val na​gyobb a szük​sé​ges​nél. A kék​kel kár​pi​to​zott, le​lá​tó​sze​rű​en el​ren​de​zett ülé​sek​ből né​hány száz​zal több volt, mint amennyi​en Ali​ce kurzu​sá​ra be​ira​toz​tak. A te​rem hát​só ré​szé​ben te​kin​té​lyes au​dio​vizu​á​lis cen​ter állt, elöl pe​dig ak​ko​ra ve​tí​tő​vá​szon, hogy bár​me​lyik mozi meg​iri​gyel​het​te vol​na. Mi​köz​ben há​rom em​ber buz​gón ká​be​le​ket dug​do​sott Ali​ce szá​mí​tó​gé​pé​be, el​len​őriz​te a han​got és a vi​lá​gí​tást, a di​á​kok las​san szi​vá​rog​ni kezd​tek be​fe​lé, Ali​ce pe​dig meg​nyi​tot​ta a „Nyel​vé​sze​ti órák” című könyv​tá​rat a lap​top​ján. A könyv​tár hat fájlt tar​tal​ma​zott: „A nyelv​el​sa​já​tí​tás”, „Szin​ta​xis”, „Sze​man​ti​ka”, „Szö​veg​ér​tés”, „Mo​del​le​zés” és „Eset​ta​nul​má​nyok”. Nem em​lé​ke​zett rá, me​lyik óra kö​vet​ke​zik most. Az el​múlt órát az​zal töl​töt​te, hogy a hat téma egyi​két ta​nul​má​nyoz​ta, és most nem em​lé​ke​zett rá, me​lyik volt az. A „Szin​ta​xis” lett vol​na? Mind a hat is​me​rős​nek tűnt, de egyik sem tűnt ki a töb​bi kö​zül. A dr. Mo​yer​nél tett lá​to​ga​tá​sa óta va​la​hány​szor el​fe​lej​tett va​la​mit, erő​söd​tek a bal​sej​tel​mei. Ez már nem ar​ról szólt, hogy hová tet​te a Black​Berry töl​tő​jét, vagy hol lát​ta utol​já​ra John szem​üve​gét. Ez min​den volt, csak nor​má​lis nem. Szen​ve​dő és pa​ra​no​i​ás han​gon győz​köd​te ma​gát, hogy biz​to​san agy​da​ga​na​ta van. Azt is haj​to​gat​ta, hogy ad​dig nem kell ag​gód​ni és Johnt meg​ré​mí​te​ni, amíg nem hall va​la​mi konk​ré​tat a nyil​ván hoz​zá​ér​tőbb dr. Mo​yer szá​já​ból, de arra saj​nos csak a kö​vet​ke​ző hé​ten ke​rül​het sor, a pszi​cho​nó​mi​ai kon​fe​ren​cia után. El​ha​tá​roz​ta, hogy meg​pró​bál​ja túl​él​ni a kö​vet​ke​ző órát, így mély és fruszt​rált lé​leg​ze​tet vett. Bár a mai elő​adás té​má​já​ra vál​to​zat​la​nul nem em​lé​ke​zett, azt nem fe​lej​tet​te el, hogy kik​kel áll szem​ben. – Meg​mon​da​ná va​la​ki, mi áll a te​ma​ti​ká​ban mára? – kér​dez​te az osz​tályt Ali​ce. Né​hány diák kis​sé döb​ben​ten, kó​rus​ban ki​ál​tot​ta: – Sze​man​ti​ka. Ali​ce jól sac​colt: lesz​nek olya​nok, akik meg​ra​gad​ják az al​kal​mat, hogy lát​vá​nyo​san se​gí​tő​kész​nek mu​tat​koz​has​sa​nak. Egy pil​la​na​tig sem ag​gó​dott ami​att, hogy pá​ran eset​leg ijesz​tő​nek vagy fur​csá​nak ta​lál​ják a kér​dé​sét. A hall​ga​tók és pro​fesszo​rok kö​zött nagy és be​lát​ha​tat​lan tá​vol​ság volt mind kor​ban, mind tu​dás​ban, mind kép​vi​selt ha​ta​lom​ban. Ezen​fe​lül a sze​mesz​ter so​rán már több​ször ta​núi le​het​tek szak​ér​tel​me kü​lön​bö​ző meg​nyil​vá​nu​lá​sa​i​nak, és meg​kér​dő​je​lez​he​tet​len lett szá​muk​ra, mennyi​re ott​hon van a szak​iro​da​lom​ban. Ha bár​me​lyi​kük el​gon​dol​kod​na akár egy pil​la​nat​ra is a tör​tén​te​ken, va​ló​szí​nű​leg azt fel​té​te​lez​né, hogy fon​to​sabb dol​ga is akad, mint a „Be​ve​ze​tés a kog​ni​tív pszi​cho​ló​gi​á​ba” óra, emi​att nem volt ide​je be​le​néz​ni a te​ma​ti​ká​ba az elő​adás előtt. Azt nem tud​hat​ta sen​ki, hogy az el​múlt egy órát szin​te ki​zá​ró​lag a sze​man​ti​ká​ra kon​cent​rál​va töl​töt​te.

A SZÉP, NA​POS IDŐ es​té​re tel​je​sen el​rom​lott, a tél elő​ször mu​tat​ta ki orosz​lán​kör​me​it. Az elő​ző éj​sza​kai eső​zés le​ver​te a ma​ra​dék le​ve​le​ket is az ágak​ról, így a fák mez​te​le​nül, jócs​kán alu​löl​tö​zöt​ten vár​ták a te​let. Ali​ce nem fá​zott a ké​nyel​mes po​lár​pu​ló​ver​ben, ezért nem si​e​tett haza, in​kább él​vez​te a hű​vös őszi le​ve​gőt és a lé​pé​sei alatt meg​zör​re​nő, su​ho​gó le​vél​ku​pa​cok hang​ját. A ház​ban ég​tek a lám​pák, John tás​ká​ja és ci​pő​je pe​dig ott he​vert az aj​tó​nál álló asz​tal​ka mel​lett.

John elő​bújt az iro​dá​ból és Ali​ce-re me​redt, za​var​tan, nem ta​lál​va a meg​fe​le​lő sza​va​kat. Ali​ce áll​ta a pil​lan​tá​sát, és várt, leg​be​lül ide​ge​sen sejt​ve, hogy most va​la​mi ször​nyű​ség kö​vet​ke​zik. Zsi​bon​gó agyá​ban azon​nal a gye​re​kek képe öt​lött fel. Bé​nul​tan állt az aj​tó​ban, és igye​ke​zett fel​ké​szül​ni a bor​za​lom​ra. – Ne​ked nem Chi​ca​gó​ban kel​le​ne most len​ned?

– NOS, ALICE, A LA​BOR​JA​ID REND​BEN VAN​NAK, és az MRI sem ta​lált sem​mit – mond​ta dr. Mo​yer. – Két do​log kö​zül vá​laszt​ha​tunk. Vagy ki​vár​juk, ho​gyan ala​kul​nak a dol​gok, meg​nézzük, hogy al​szol, és há​rom hó​na​pon ke​resz​tül meg​fi​gye​lünk, vagy... – El aka​rok men​ni egy neu​ro​ló​gus​hoz.

2003. DECEMBER ERIC WELL​MAN KA​RÁ​CSO​NYI BU​LI​JÁ​NAK ÉJ​SZA​KÁ​JÁN ala​cso​nyan száll​tak a sűrű fel​hők, mint​ha ha​va​zás ké​szü​lő​dött vol​na. Ali​ce re​mél​te, hogy így lesz. Mint min​den új-ang​li​ai, so​ha​sem nőtt ki ab​ból, hogy gyer​me​ki öröm​mel vár​ja az első ha​vat. Ter​mé​sze​te​sen a töb​bi új-ang​li​a​i​hoz ha​son​ló​an, ami​re de​cem​ber​ben for​rón vá​gyott, feb​ru​ár​ban már gyű​löl​te: át​koz​ta a hó​la​pá​tot meg a csiz​mát, és két​ség​be​eset​ten vár​ta, hogy a tél fa​gyos, mo​nok​róm unal​mát fel​vált​sák a ta​vasz vi​dá​mabb, ró​zsa​szí​nű és sár​gás​zöld ár​nya​la​tai. De ma éj​jel na​gyon örült vol​na a hó​nak. Eric és a fe​le​sé​ge, Mar​j​orie, min​den év​ben ka​rá​cso​nyi bu​lit ren​de​zett az egész pszi​cho​ló​gia tan​szék​nek. Soha sem​mi kü​lön​le​ges nem tör​tént eze​ken a par​ti​kon, de min​dig akad​tak olyan apró, szív​me​len​ge​tő pil​la​na​tok, ame​lyek​ről Ali​ce a vi​lág min​den kin​csé​ért sem mon​dott vol​na le: Eric, aho​gyan ott ül a pad​lón a nap​pa​li​ban, mi​köz​ben a di​á​kok és a tan​szék fi​a​tal dol​go​zói a dí​vá​nyo​kon és a szé​ke​ken ter​pesz​ked​nek, Ke​vin és Glen, akik ve​sze​ked​nek egy zsák​ba​macs​kán nyert Grinch fi​gu​ra mi​att, és a ver​seny​fu​tás Mar​ty le​gen​dás sajt​tor​tá​já​nak utol​só sze​le​té​ért. A kol​lé​gái mind bri​li​án​sak és fu​rák, se​gí​tő​ké​szek és vi​tá​ra éhe​sek, am​bi​ci​ó​zu​sak és alá​za​to​sak vol​tak. Csa​lád​ta​gok. Ali​ce ta​lán azért ér​zett így, mert nem élt a test​vé​re és a szü​lei. Az is le​het, hogy az év​nek csak ez a bi​zo​nyos sza​ka tet​te ilyen szen​ti​men​tá​lis​sá, ra​gasz​ko​dó​vá, az élet ér​tel​mét ke​re​ső​vé. Ta​lán mind​ezek köz​re​ját​szot​tak, de en​nél va​ló​szí​nű​leg jó​val több​ről volt szó. Ők töb​bek vol​tak kol​lé​gák​nál. Meg​ün​ne​pel​ték a fel​fe​de​zé​se​ket, a ki​ne​ve​zé​se​ket és a meg​je​le​né​se​ket, de ugyan​így örül​tek a há​zas​sá​gok​nak, a gyer​mek​szü​le​tés​nek, a gye​re​kek és az uno​kák si​ke​re​i​nek. Együtt jár​ták be a vi​lá​got kü​lön​bö​ző kon​fe​ren​ci​á​kon, és sok ta​lál​ko​zás​ból lett az​tán kö​zös, csa​lá​di nya​ra​lás. És per​sze, mint min​den csa​lád​ban, itt sem volt az élet min​dig ha​bos tor​ta. Tá​mo​gat​ták egy​mást, ami​kor a kí​sér​le​tek nem a vá​ra​ko​zás​nak meg​fe​le​lő​en sül​tek el, ami​kor meg​von​tak tő​lük pén​ze​ket, ami​kor a ké​tely ki​kezd​te az ön​be​csü​lé​sü​ket, ami​kor meg​be​te​ged​tek, vagy vál​ni ké​szül​tek. De ami a leg​töb​bet szá​mí​tott: mind​annyi​an szen​ve​dé​lye​sen ku​tat​ták az em​be​ri el​mét, tud​ni akar​ták, mi​lyen me​cha​niz​mu​sok irá​nyít​ják a vi​sel​ke​dést, a nyelv​hasz​ná​la​tot, az ér​zel​me​ket és az ét​vá​gyat. Bár a Szent Grál​lal járó presz​tízs min​dig csak egy va​la​ki​nek ju​tott, va​la​hol leg​be​lül érez​ték, hogy ezt az ér​té​kes tu​dást együtt sze​rez​ték meg, és együtt ajánl​ják fel a vi​lág szá​má​ra. Fur​csa, ki​hí​vá​sok​kal teli, in​tel​lek​tu​á​lis és ki​vált​sá​gos élet ju​tott ne​kik osz​tály​ré​szül. Együtt él​ték meg. Ami​kor el​fo​gyott a sajt​tor​ta, Ali​ce el​csór​ta az utol​só ka​ra​mel​la​szi​rup​ban to​cso​gó kép​vi​se​lő​fán​kocs​kát, és Johnt ke​res​te. A nap​pa​li​ban buk​kant rá, Éri​e​kéi és Mar​j​orie-vel be​szél​ge​tett, Dan pe​dig ép​pen ak​kor ér​ke​zett. Dan min​den​kit be​mu​ta​tott új​don​sült fe​le​sé​gé​nek, Beth​nek, ők pe​dig ke​zet fog​va szív​ből gra​tu​lál​tak a há​zas​pár​nak. Mar​j​orie el​vet​te a ka​bát​ju​kat. Dan öl​tönyt és nyak​ken​dőt vi​selt, Beth pe​dig föl​dig érő pi​ros ru​hát. Kés​ve jöt​tek és jócs​kán túl​öl​tö​zöt​tek vol​tak erre a bu​li​ra, te​hát va​ló​szí​nű​leg egy má​sik par​ti​ról ér​kez​tek. Eric ital​lal kí​nál​ta őket. – Én is in​nék még egyet – mond​ta Ali​ce, ho​lott a ke​zé​ben tar​tott po​hár még fé​lig volt bor​ral. John meg​kér​dez​te Beth​től, hogy íz​lik neki a há​zas​élet. Bár ko​ráb​ban még nem ta​lál​koz​tak, Ali​ce hal​lott a lány​ról Dan​től. At​lan​tá​ban már együtt él​tek, ami​kor Dánt fel​vet​ték a Har​vard​ra. Beth At​lan​tá​ban ma​radt, be​le​nyu​go​dott a táv​kap​cso​lat​ba, és abba, hogy Dan majd csak a dip​lo​ma​osz​tó után ve​-

szi fe​le​sé​gül. Há​rom év​vel ko​ráb​ban Dan meg​em​lí​tet​te, hogy öt, de akár hat, sőt hét évbe is be​le​tel​het, mire vé​gez. A múlt hó​nap​ban meg​volt az es​kü​vő. Ali​ce el​né​zést kért, és ki​ment a mos​dó​ba. A ház ré​geb​bi, hát​só trak​tu​sát az új​jal össze​kö​tő fo​lyo​són meg​állt, meg​it​ta a bo​rát, meg​et​te a fán​kot és ki​gyö​nyör​köd​te ma​gát Eric uno​ká​i​nak a ké​pe​i​ben, ame​lyek a fa​lon lóg​tak. Meg​ta​lál​ta és hasz​nál​ta a mos​dót, be​té​vedt a kony​há​ba, töl​tött ma​gá​nak még egy po​hár bort, és be​le​hall​ga​tott a tan​szé​ki dol​go​zók fe​le​sé​ge​i​nek lár​más be​szél​ge​té​sé​be. A fe​le​sé​gek egy​más kö​nyö​két és vál​lát meg​érint​ve köz​le​ked​tek a kony​há​ban, is​mer​ték egy​más tör​té​ne​te​i​nek sze​rep​lő​it, di​csér​ték és cuk​kol​ták egy​mást, és egy​re-más​ra ka​ca​gás​ban tör​tek ki. Ezek a nők együtt vá​sá​rol​tak, együtt ebé​del​tek és együtt ala​pí​tot​tak könyv​klu​bot. Kö​zel áll​tak egy​más​hoz. Ali​ce a fér​je​ik​hez állt kö​zel, kö​zü​lük ezért ki​ló​gott. Hall​gat​ta a be​szél​ge​tést, a bo​rát kor​tyol​gat​ta, bó​lo​ga​tott, mo​soly​gott, mi​köz​ben nem iga​zán kö​töt​te le egyik téma sem. Mint ami​kor az em​ber fu​tó​pa​don fut az or​szág​út he​lyett. Megint töl​tött ma​gá​nak, ész​re​vét​le​nül ki​sur​rant a kony​há​ból, és Johnt a nap​pa​li​ban ta​lál​ta, amint ép​pen be​szél​ge​tés​be me​rült Éri​e​kéi, Dan​nel és egy vö​rös ru​hás, fi​a​tal nő​vel. Ali​ce Eric ver​seny​zon​go​rá​ja mel​lett állt, és an​nak a te​te​jén do​bolt az uj​ja​i​val, mi​köz​ben a be​szél​ge​tést hall​gat​ta. Min​den év​ben re​mény​ke​dett ab​ban, hogy akad va​la​ki, aki meg​szó​lal​tat​ja a zon​go​rát, de soha sen​ki nem vál​lal​ko​zott rá. Ő és Anne gye​rek​ként vet​tek órá​kat, de kot​ta nél​kül csak a Boci, boci tar​ká​ra és a Hová mégy, hová mégy... című da​locs​ká​ra em​lé​ke​zett, és ab​ból is csak a jobb kéz​re. Ta​lán ez az ele​gáns vö​rös ru​hás hölgy tud zon​go​ráz​ni. A be​szél​ge​tés​ben be​állt szü​net​ben össze​akadt a sze​me a vö​rös ru​há​sé​val. – Bo​csá​nat, Ali​ce How​land va​gyok. Még nem ta​lál​koz​tunk. A nő ide​ge​sen Dan​re pil​lan​tott, csak az​u​tán fe​lelt: – Beth va​gyok. Fi​a​tal​nak tűnt, akár hall​ga​tó is le​he​tett vol​na, de de​c​em​ber​re Ali​ce már az el​ső​éve​se​ket is is​mer​te. Az​tán eszé​be ju​tott, hogy Mar​ty fel​vett egy új dok​to​ran​duszt, egy nőt. – Ön Mar​ty új dok​to​ran​du​sza? – kér​dez​te. A nő megint Dan​re pil​lan​tott. – Dan fe​le​sé​ge va​gyok. – Ó, vég​re meg​is​mer​he​tem! Gra​tu​lá​lok! Sen​ki sem szó​lalt meg. Eric hol John pil​lan​tá​sát pró​bál​ta el​kap​ni, hol Ali​ce po​ha​rá​ra me​redt, mint ami csön​des tit​kok tu​dó​ja. Ali​ce egy szót sem ér​tett az egész​ből. – Mi van? – kér​dez​te. – Tu​dod, mi van? Sze​rin​tem ké​ső​re jár, ne​kem meg hol​nap ko​rán kell kel​nem. Mi len​ne, ha las​san el​in​dul​nánk haza? – kér​de​zett vissza John. Oda​kint meg akar​ta kér​dez​ni John​tól, mi volt ez a fur​csa köz​já​ték az imént, de el​von​ta a fi​gyel​mét a buli ide​je alatt szál​lin​góz​ni kez​dő hó vat​ta​cu​kor​sze​rű szép​sé​ge, és el​fe​lej​tet​te, mit akart tud​ni.

HÁROM NAP​PAL KA​RÁ​CSONY ELŐTT ALI​CE a bos​to​ni Mas​sachu​sett​si Ál​la​mi Kór​ház me​mó​ria-rend​el​le​nes​sé​gek rész​le​gén ült, és lát​szó​lag be​le​me​rült a He​alth ma​ga​zin​ba, iga​zá​ból vi​szont a töb​bi vá​ra​ko​zót mé​re​get​te. Mind​annyi​an pár​ban ér​kez​tek. Egy Ali​ce-nél húsz év​vel idő​sebb​nek tűnő asszony egy ma​gá​nál húsz év​vel idő​sebb​nek tűnő asszony mel​lett ül​dö​gélt, va​ló​szí​nű​leg az édes​any​ja le​he​tett. Egy dús, ter​mé​szet​el​le​ne​sen fe​ke​te hajú, mé​re​tes arany ék​sze​re​ket vi​se​lő nő las​san és bos​to​ni ak​cen​tus​sal be​szélt az ap​já​hoz, aki ke​re​kes​szék​ben ült, és me​re​ven bá​mul​ta hó​fe​hér ci​pő​je or​rát. Volt

ott egy cson​tos, ősz hajú nő is, aki ide-oda la​poz​ga​tott egy ma​ga​zin​ban – gyor​sa​sá​gá​ból ítél​ve va​ló​szí​nű​leg egyet​len sort sem ol​va​sott a cik​kek​ből –, és egy túl​sú​lyos, szin​tén ősz hajú fér​fi mel​lett fog​lalt he​lyet, aki​nek fo​lya​ma​to​san re​me​gett a jobb keze. Nyil​ván férj és fe​le​ség. Egy örök​ké​va​ló​ság​nak tűnt, mire meg​hal​lot​ta a ne​vét. Dr. Da​vis​nek fi​a​tal, bo​rot​vált arca volt. Fe​ke​te ke​re​tes szem​üve​get és fe​hér kö​penyt vi​selt, ame​lyet nem gom​bolt be. Ko​ráb​ban so​vány le​he​tett, de most a hasa meg​eresz​ke​dett​nek tűnt a nyi​tott kö​peny kör​vo​na​la alatt, ami Ali​ce-nek eszé​be jut​tat​ta Tom sza​va​it az or​vo​sok egész​ség​te​len ét​ke​zé​si szo​ká​sa​i​val kap​cso​lat​ban. – Nos, Ali​ce, ak​kor me​sél​je el, mi a prob​lé​ma! – Az utób​bi idő​ben sok gon​dom akadt a me​mó​ri​ám​mal, és ez nem tű​nik szá​mom​ra nor​má​lis ál​la​pot​nak. Elő​adás és be​szél​ge​tés köz​ben nem jut​nak eszem​be sza​vak, a ten​ni​va​lók lis​tá​já​ra fel kel​lett ír​nom a kog​ni​tív​pszi​cho​ló​gia-órá​mat, kü​lön​ben el​fe​lej​te​nék be​men​ni rá, a múlt​kor nem men​tem ki a rep​tér​re, így le​kés​tem a gé​pet egy chi​ca​gói kon​fe​ren​ci​á​ra. Egy​szer meg ott áll​tam a Har​vard Squa​reen, és fo​gal​mam sem volt, hol va​gyok, pe​dig a Har​var​don ta​ní​tok, és min​den egyes nap arra já​rok. – Mi​óta men​nek így a dol​gok? – Szep​tem​ber óta, vagy ta​lán már a nyá​ron el​kez​dő​dött. – Ali​ce, el​kí​sér​te va​la​ki a vizs​gá​lat​ra? – Nem. – Rend​ben. A jö​vő​ben hoz​zon ma​gá​val egy csa​lád​ta​got vagy va​la​kit, aki rend​sze​re​sen ta​lál​ko​zik ön​nel. A me​mó​ri​á​já​ra pa​nasz​ko​dik, te​hát nem biz​tos, hogy ön a leg​meg​bíz​ha​tóbb in​for​má​ció-for​rás. Ali​ce za​var​ba jött, mint egy gye​rek. A „jö​vő​ben” idő​ha​tá​ro​zó be​fu​ra​ko​dott a gon​do​la​tai közé, és olyan ag​resszí​van fi​gye​lem​fel​kel​tő volt, mint egy csö​pö​gő csap. – Rend​ben – mond​ta. – Szed gyógy​szert? – Nem, csak mul​ti​vi​ta​mint. – Al​ta​tó, fo​gyasz​tó tab​let​ta, ká​bí​tó​szer? – Nem. – Mennyit iszik? – Nem so​kat. Egy-két po​hár bort va​cso​rá​nál. – Ve​ge​tá​ri​á​nus? – Nem. – Volt már fej​sé​rü​lé​se? – Nem. – Bár​mi​fé​le se​bé​sze​ti be​avat​ko​zás? – Nem. – Hogy al​szik? – Tö​ké​le​te​sen. – Volt már de​presszi​ós? – Ka​masz ko​rom óta nem. – Stressz? – Te​her alatt nő a pál​ma. – Me​sél​jen a szü​le​i​ről! Mi​lyen egész​sé​gi ál​la​pot​ban van​nak? – Az anyám és a hú​gom meg​halt egy au​tó​bal​eset​ben, ami​kor ti​zen​nyolc éves vol​tam. Az apám ta​valy halt meg máj elég​te​len​ség​ben.

– He​pa​ti​tisz? – Cir​ró​zis. Al​ko​ho​lis​ta volt. – Mennyi idős volt? – Het​ven​egy éves. – Volt egyéb gond eset​leg az apja egész​sé​gé​vel? – Nem tu​dok sem​mi​ről. Az utób​bi né​hány év​ben alig lát​tam. Ami​kor meg lát​ta, az apja össze​füg​gés​te​le​nül, ré​sze​gen mo​tyo​gott. – Mi a hely​zet a töb​bi csa​lád​tag​gal? Ali​ce to​váb​bí​tot​ta mind​azt a cse​kély​ke in​for​má​ci​ót, amit a csa​lád kor​tör​té​ne​té​ből is​mert. – Rend​ben, ak​kor most mon​dok egy ne​vet és egy lak​cí​met, ön pe​dig meg​is​mét​li ne​kem. Utá​na csi​ná​lunk né​hány más dol​got, és újra rá​kér​de​zek a név​re és a cím​re. Ké​szen áll? Mon​dom. John Black, 42 West Street, Brigh​ton. Meg​is​mé​tel​né? Meg​is​mé​tel​te. – Hány éves? – Öt​ven. – Mai dá​tum? – 2003. de​cem​ber 22. – Mi​lyen év​szak van? – Tél. – Hol va​gyunk most? – MÁK, nyol​ca​dik eme​let. – Meg​ne​vez​ne né​hány kö​ze​li ut​cát? – Cam​bridge, Fru​it, Stor​row Dri​ve. – Me​lyik nap​szak van most? – Késő dél​előtt. – So​rol​ja fel a hó​na​po​kat de​cem​ber​től vissza​fe​lé! Fel​so​rol​ta. – Szá​mol​jon vissza ha​to​sá​val száz​tól! Het​ven​hat​nál meg​ál​lí​tot​ta. – Ne​vez​ze meg eze​ket a tár​gya​kat! Hat ce​ru​za​raj​zos kár​tyát mu​ta​tott Ali​ce-nek. – Füg​gő​ágy, ma​dár​toll, kulcs, szék, kak​tusz, kesz​tyű. – Bal ke​zé​vel érint​se meg az ar​cá​nak jobb fe​lét, majd mu​tas​son az ab​lak​ra! Meg​tet​te. – Írna egy mon​da​tot a mai idő​já​rás​ról erre a pa​pír​lap​ra? Le​ír​ta: „Na​pos, de hi​deg téli reg​gel van.” – Most pe​dig raj​zol​jon egy óra​la​pot, és je​löl​je be raj​ta a 3:40-et! Meg​tet​te. – Má​sol​ja le ezt a min​tát! Két egy​más​ba érő öt​szög ké​pét mu​tat​ta Ali​ce-nek. Ali​ce le​má​sol​ta. – Rend​ben van, Ali​ce, most hup​pan​jon fel a vizs​gá​ló​asz​tal​ra! Neu​ro​ló​gi​ai vizs​gá​lat kö​vet​ke​zik. Ali​ce kö​vet​te a pu​pil​la​lám​pa fé​nyét a sze​mé​vel, gyor​san össze​ütö​get​te a mu​ta​tó​uj​ját a hü​velyk​uj​já​val, tyúk​lé​pés​ben vé​gig​ment a szo​bán egy egye​nes vo​nal men​tén. Min​dent könnye​dén és gyor​san meg​csi​nált.

– Oké, ak​kor most is​mé​tel​je meg a ne​vet és a cí​met. – John Black... Ali​ce el​hall​ga​tott, és dr. Da​vis ar​cát szem​lél​te. Nem em​lé​ke​zett a cím​re. Hát ez meg mit je​lent? Ta​lán nem fi​gyelt elég​gé oda rá. – Biz​tos, hogy Brigh​ton, de az ut​cá​ra nem em​lék​szem. – Oké, 24, 28, 42 vagy 48 a ház​szám? Ali​ce nem tud​ta. – Ta​lál​gas​son! – Negy​ven​nyolc. – North, South, East vagy West Street volt az utca? – South? Sem az or​vos arca, sem a test​be​szé​de nem árul​ta el, hogy jól tip​pelt-e, de ha még egy​szer meg​kér​de​zi tőle, ak​kor biz​to​san nem. – Oké, Ali​ce, itt van a la​bor és az MRI ered​mé​nye. Sze​ret​nék egy ki​egé​szí​tő la​bor​vizs​gá​la​tot csi​nál​tat​ni, és egy lum​bál​punk​ci​ót. Négy​öt hét múl​va jöj​jön vissza hoz​zám, de előt​te, még ugyan​azon a na​pon men​jen el egy ne​u​ro​pszi​cho​ló​gi​ai vizs​gá​lat​ra is. – Ön sze​rint mi a prob​lé​ma? Csak fe​le​dé​keny​ség? – Nem hi​szem, hogy az len​ne, Ali​ce, de to​váb​bi vizs​gá​la​tok​ra van szük​ség a di​ag​nó​zis​hoz. Ali​ce egye​ne​sen az or​vos sze​mé​be né​zett. Egy kol​lé​gá​ja egy​szer azt mond​ta, hogy a hat má​sod​perc​nél hosszabb, pis​lo​gás nél​kü​li szem​kon​tak​tus vagy sze​xu​á​lis, vagy gyil​kos szán​dé​kot ta​kar. Ő maga nem hitt eb​ben az el​mé​let​ben, de iz​gat​ta annyi​ra a fan​tá​zi​á​ját, hogy le​tesz​tel​je a ba​rá​ta​it és ide​ge​ne​ket is. Leg​na​gyobb meg​le​pe​té​sé​re Joh​non kí​vül min​den​ki el​kap​ta a pil​lan​tá​sát hat má​sod​perc​nél ha​ma​rabb. Dr. Da​vis négy má​sod​perc után sü​töt​te le a sze​mét az asz​ta​la felé. Az el​mé​let sze​rint ez azt je​len​tet​te, se meg​öl​ni nem akar​ta Ali​ce-t, se le​vet​kőz​tet​ni, de ő at​tól félt, hogy va​la​mi je​len​tő​sé​ge még​is csak van. Szur​kál​ják, elem​zik, fény​ké​pe​zik és tesz​te​lik majd, de gya​ní​tot​ta, hogy az or​vos​nak iga​zá​ból nincs szük​sé​ge to​váb​bi vizs​gá​la​tok​ra. Ali​ce már el​mond​ta neki az előz​mé​nye​ket, és nem em​lé​ke​zett John Black cí​mé​re. Az or​vos pon​to​san tud​ja, hogy mi a baja.

ALICE SZENT​ES​TE REG​GE​LÉN a haj​na​li órák​ban a ka​na​pén ücsör​gött, teát kor​tyol​ga​tott és a fény​kép​al​bu​mo​kat né​ze​get​te. Az évek so​rán min​den újon​nan elő​hí​vott fény​ké​pet be​csúsz​ta​tott a so​ron kö​vet​ke​ző, át​lát​szó zseb​be. Szor​gal​ma ered​mé​nye​kép​pen az idő​rend​ben nem volt hiba, vi​szont egyik kép alá sem ké​szí​tett alá​írást. Nem gond. Ő tud​ta, mi mi​kor és hol ké​szült. Ezen pél​dá​ul Ly​dia ket​tő-, Tom hat-, Anna pe​dig hét​éves volt, ez volt az első nya​ruk a nya​ra​ló​ban Cape Cod​ban. A kép a Har​dings Beachen ké​szült. Ez pe​dig Anna egy if​jú​sá​gi fut​ball​mér​kő​zé​sen a Pe​qu​os​set​te Fi​el​den. John és ő a Nagy-Kaj​mán-szi​ge​te​ken, a Se​ven Mile Beachen. Nem​csak arra em​lé​ke​zett, hogy me​lyik kép mi​kor és hol ké​szült, de rész​le​tes be​szá​mo​lót is tu​dott vol​na adni a fo​tó​zá​sok kö​rül​mé​nye​i​ről. Min​den fény​kép elő​hí​vott egy má​sik, meg nem örö​kí​tett em​lé​ket ugyan​ar​ról a nap​ról: ki volt még ott ve​lük, ho​gyan il​lesz​ke​dett bele a ké​pen el​ka​pott pil​la​nat éle​té​nek ak​ko​ri sza​ka​szá​ba. Ly​dia a visz​ke​tős, ba​ba​kék kosz​tüm​ben az első tánc​vizs​gá​ján. Az még a ki​ne​ve​zé​se előtt le​he​tett, Anna fel​ső ta​go​za​tos volt és fog​sza​bály​zót vi​selt, Tom ha​lá​lo​san sze​rel​mes volt egy lány​ba a base​-

ball-csa​pat​ból, John pe​dig Bet​hes​dá​ban élt, egy​év​nyi fi​ze​tés nél​kü​li sza​bad​sá​gon. Csak Anna és Ly​dia cse​cse​mő​ké​pe​in nem tu​dott el​iga​zod​ni, a ba​bák pu​fók, sima ar​cocs​ká​ja meg​kü​lön​böz​tet​he​tet​len volt. Ál​ta​lá​ban azért ta​lált némi ka​pasz​ko​dót, ami se​gí​tet​te a fel​is​me​rés​ben. John po​fa​sza​kál​la a het​ve​nes évek​ben volt di​vat, te​hát a kis​ba​ba az ölé​ben csak Anna le​het. – John, ez me​lyik? – kér​dez​te, és fel​mu​ta​tott egy ba​bás ké​pet. John fel​pil​lan​tott a szak​lap​ból, amit ép​pen bön​gé​szett, le​tol​ta az orra he​gyé​re a szem​üve​get és hu​nyo​rog​ni kez​dett. – Tom? – Szí​vem, ró​zsa​szín rug​da​ló​zó van raj​ta. Ly​dia lesz az. Meg​néz​te a nyom​ta​tott dá​tu​mot a kép hát​ol​da​lán. 1982. má​jus 29. Ly​dia. – Ja... John vissza​tol​ta a szem​üve​get az orr​nyer​gén, és foly​tat​ta az ol​va​sást. – John, már ré​gen sze​ret​tem vol​na ve​led be​szél​ni Ly​dia drá​ma​órá​i​ról. A fér​fi újra fel​né​zett, sza​már​fü​let haj​to​ga​tott a lap​ra, le​tet​te az új​sá​got az asz​tal​ra és hát​ra​dőlt a fo​tel​ben. Sej​tet​te, hogy nem vé​gez​nek egy​ha​mar. – Hall​gat​lak. – Sze​rin​tem sem​mi​vel sem sza​bad​na tá​mo​gat​nunk, amíg ott van, azt meg vég​képp nem gon​do​lom, hogy a há​tam mö​gött kel​le​ne fi​zet​ned az órá​it. – Bo​csá​na​tot ké​rek, iga​zad van, el is akar​tam mon​da​ni ne​ked, de az​tán annyi dol​gom volt, hogy el​fe​lej​tet​tem. Tu​dod, hogy megy ez. A má​sik két gye​re​ket is se​gí​tet​tük. – Az más. – Nem az. Csak ne​ked nem tet​szik, amit vá​lasz​tott ma​gá​nak. – Nem a szín​ját​szás​sal van ba​jom, ha​nem hogy nem ta​nult to​vább. Ahogy te​lik az idő, egy​re ke​ve​sebb az esély rá, hogy va​la​ha egye​tem​re fog jár​ni. Te pe​dig meg​könnyí​ted azt, hogy ne is kell​jen neki. – Nem akar egye​tem​re jár​ni. – Sze​rin​tem meg a stá​tu​szunk el​len lá​zad. – Én meg azt mon​dom, hogy en​nek sem​mi köze ah​hoz, mi mit aka​runk, vagy nem aka​runk, vagy hogy kik va​gyunk. – Töb​bet sze​ret​nék neki. – Ke​mé​nyen dol​go​zik, ér​dek​li, amit csi​nál és ko​mo​lyan is ve​szi, bol​dog. Ezt akar​juk neki. – Ne​künk az a dol​gunk, hogy to​vább​ad​juk az élet​böl​cses​sé​ge​in​ket a gyer​me​ke​ink​nek. Na​gyon fé​lek tőle, hogy Ly​dia ki​ma​rad va​la​mi​ből, ami pe​dig élet​be​vá​gó. Meg kel​le​ne is​mer​nie más te​rü​le​te​ket is. Lás​son más​faj​ta gon​dol​ko​dás​mó​dot is, ki​hí​vá​sok​kal, le​he​tő​sé​gek​kel, em​be​rek​kel ta​lál​koz​zon. Mi pél​dá​ul az egye​te​men is​mer​ked​tünk meg. – Ezt meg​kap​ja ott is, ahol van. – Az nem ugyan​az. – Na és, ha nem ugyan​az? Sze​rin​tem úgy tisz​tes​sé​ges, ha ki​fi​zet​jük az órá​it. Bo​csá​na​tot ké​rek, ami​ért nem mond​tam el ne​ked, de nem egy​sze​rű ve​led er​ről be​szél​ni. Na​gyon ma​kacs vagy. – Te is. John rá​né​zett a kan​dal​ló​pár​ká​nyon álló órá​ra, és szem​üve​gét a hom​lo​ká​ra tol​ta. – Be kell ugor​nom a la​bor​ba egy órá​ra, az​tán ki​me​gyek Ly​dia elé a rep​tér​re. Ne hoz​zak va​la​mit? – kér​dez​te, és fel​állt.

– Nem, sem​mi sem kell. Össze​akadt a pil​lan​tá​suk. – Min​den rend​ben lesz vele, ne félj, Ali! Ali​ce fel​húz​ta a szem​öl​dö​két, de egy szót sem szólt. Mit mond​hat​na? Már ko​ráb​ban is el​ját​szot​ták ezt a je​le​ne​tet, és min​dig ugyan​az lett a vége. John a leg​ki​sebb el​len​ál​lást je​len​tő lo​gi​kus utat vá​lasz​tot​ta: meg​őriz​te a ked​venc szü​lő stá​tu​szát, és nem győz​te meg Ali​ce-t, hogy áll​jon át a nyer​tes ol​dal​ra. Mond​ha​tott Ali​ce akár​mit, nem adta be a de​re​kát. John el​ment. Tá​vol​lé​té​ben Ali​ce ki​en​ge​dett és vissza​tért az ölé​ben tar​tott al​bu​mok​hoz. Imá​dott gyer​me​kei cse​cse​mő​ként, to​tyo​gó​ként és ka​masz​ként. Ho​gyan tel​he​tett el ennyi idő? Ke​zé​be fog​ta Ly​dia ba​ba​ko​ri ké​pét, ame​lyik​ről John azt hit​te, hogy Tom​ról ké​szült. Újra és ha​tá​ro​zot​tan hin​ni kez​dett az em​lé​ke​ző​ké​pes​sé​ge ere​jé​ben. De ter​mé​sze​te​sen tud​ta, hogy ezek a fény​ké​pek csak a hosszú távú em​lé​ke​ze​té​ben élő tör​té​ne​tek​hez je​len​te​nek kul​csot. John Black cí​mét a rö​vid távú em​lé​ke​zet​ben kel​lett vol​na rak​tá​roz​nia. Fi​gye​lem, is​mét​lő​dés, biz​tos rög​zí​tés vagy ér​zel​mi kö​tő​dés kell ah​hoz, hogy az in​for​má​ció a rö​vid távú me​mó​ri​á​ból át​ke​rül​jön a hosszú tá​vú​ba, ezek hi​á​nyá​ban az idő mú​lá​sá​val gyor​san és ma​gá​tól ér​te​tő​dő​en ki​hul​lik az em​lé​ke​zet​ből. Annyi​ra össz​pon​to​sí​tott dr. Da​vis kér​dé​se​i​re és uta​sí​tá​sa​i​ra, hogy már et​től meg​osz​lott a fi​gyel​me, és sem el​is​mé​tel​ni, sem ma​gá​ban rög​zí​te​ni nem tud​ta a cí​met. Bár a név most némi fé​lel​met és dü​höt kel​tett ben​ne, dr. Da​vis vizs​gá​ló​já​ban ez a fik​tív John Black sem​mit sem je​len​tett a szá​má​ra. Ilyen kö​rül​mé​nyek kö​zött az át​lag agy igen​is haj​la​mos a fe​lej​tés​re. Azon​ban neki nem át​la​gos az agya. Hal​lot​ta, hogy a pos​tá​juk ke​resz​tül​csusszan a le​vél​nyí​lá​son, és tá​madt egy öt​le​te. Min​den bo​rí​ték​ba csak egy​szer né​zett bele: Tél​apó​sap​kát vi​se​lő, kis​ba​bát áb​rá​zo​ló ka​rá​cso​nyi ké​pes​lap az egyik volt ta​nít​vá​nyá​tól, egy fit​nesz​klub rek​lám​anya​ga, te​le​fon​szám​la, gáz​szám​la és egy L. L. Bean-ka​ta​ló​gus. Vissza​ült a ka​na​pé​ra, meg​it​ta a te​á​ját, a fény​kép​al​bu​mo​kat a he​lyük​re rak​ta, az​tán né​mán ül​dö​gélt. Csak a ke​tye​gő óra és a ra​di​á​to​rok​ban fel-fel​gyü​lem​lő gőz szi​sze​gé​se ver​te fel a ház csend​jét. Az órá​ra me​redt. El​telt öt perc. Az elég lesz. Anél​kül, hogy rá​né​zett vol​na a bo​rí​ték​ku​pac​ra, so​rol​ni kezd​te: – Tél​apó-sap​kás kis​ba​ba, fit​nesz​klub tag​sá​gi, te​le​fon​szám​la, gáz​szám​la, L. L. Bean-ka​ta​ló​gus. Ennyi. Bár az igaz​ság​hoz hoz​zá​tar​to​zik az is, hogy John Black cí​mé​nek meg​hall​ga​tá​sa és új​bó​li el​is​mét​lé​se kö​zött jó​val több idő telt el öt perc​nél. Hosszabb szü​ne​tet kel​le​ne tar​ta​nia. Le​emel​te a szó​tárt a polc​ról, és két sza​bályt kö​vet​ve sza​va​kat kez​dett ke​res​gél​ni. Aszó​nak min​den​kép​pen rit​kán hasz​ná​la​tos​nak kel​lett len​nie, de nem is​me​ret​len​nek. A me​mó​ri​á​ját akar​ja tesz​tel​ni, nem az el​sa​já​tí​tás gyor​sa​sá​gát. Egy tet​sző​le​ges ol​da​lon fel​csap​ta a szó​tárt és rá​bö​kött a „fut​rin​ka” szó​ra. Le​ír​ta egy pa​pír​cet​li​re, össze​haj​tot​ta és a nad​rág​ja zse​bé​be gyűr​te, az​tán a mik​ron levő órát be​ál​lí​tot​ta ti​zen​öt perc​re. Ly​dia egyik ked​venc köny​ve gye​rek​ko​rá​ban a Me​sék a Fut​rin​ka ut​cá​ból volt. Ali​ce a ka​rá​cso​nyi va​cso​ra elő​ké​szü​le​te​i​vel fog​lal​ta el ma​gát. Meg​szó​lalt a ti​zen​öt perc vé​gét jel​ző csen​gő. – Fut​rin​ka! – Té​to​vá​zás nél​kül eszé​be ju​tott a szó, a cet​li​vel nem is kel​lett konzul​tál​nia. Egész nap ezt a já​té​kot ját​szot​ta, a sza​vak szá​mát ké​sőbb há​rom​ra, a vá​ra​ko​zá​si időt pe​dig negy​ven​öt perc​re emel​te. Az emel​ke​dő ne​héz​ség és a va​cso​ra​ké​szí​tés köz​ben elő​for​du​ló fi​gye​lem​el​te​re​lés da​cá​ra hi​bát​la​nul tel​je​sí​tett. Szte​to​szkóp, mil​len​ni​um, sün​disz​nó. El​ké​szí​tet​te a ri​cot​tá​val töl​tött ra​vio​lit és a vö​rös már​tást. Ka​tód, grá​nát​al​ma, lu​gas. Össze​ke​ver​te a sa​lá​ta hoz​zá​va​ló​it és ma​ri​ní​roz​ta a zöld​sé​ge​ket. Tá​ti​ka, do​ku​men​tum​film, el​tűn​ni. Be​tet​te a húst a sü​tő​be és meg​te​rí​tet​te az asz​talt. Anna, Char​lie, Tom és John a nap​pa​li​ban ült. Ali​ce hal​lot​ta, hogy Anna és John vi​tat​ko​zik. A vita

okát a kony​há​ból nem tud​ta ki​ven​ni, de a szó​vál​tás hang​ere​je és hang​sú​lyai mi​att biz​tos volt ben​ne, hogy vi​tat​koz​nak. Char​lie és Tom igye​ke​zett ki​ma​rad​ni be​lő​le. Ly​dia meg​ke​ver​te a tűz​he​lyen for​tyo​gó for​ralt bort, és a drá​ma​órá​i​ról me​sélt. Mi​vel egy​szer​re kel​lett össz​pon​to​sí​ta​nia a va​cso​ra-ké​szí​tés​re, em​lé​kez​nie az ön​ma​gá​nak fel​adott sza​vak​ra, és fi​gyel​nie Ly​di​á​ra, Ali​ce-nek már nem ma​radt ele​gen​dő men​tá​lis ener​gi​á​ja arra, hogy til​ta​koz​zon, vagy a nem​tet​szé​sét fe​jez​ze ki. Ly​dia meg​sza​kí​tás nél​kül, szen​ve​dé​lye​sen és sza​ba​don mo​no​lo​gi​zál​ha​tott a mű​vé​sze​té​ről, és bár Ali​ce-nek ko​moly fenn​tar​tá​sai vol​tak, kény​te​len volt be​is​mer​ni, hogy ér​de​kes a lány esz​me​fut​ta​tá​sa. – A szó​ké​pek után fel​tesszük Il​lés pró​fé​ta kér​dé​sét: Mi​ben kü​lön​bö​zik ez az éj​sza​ka az év töb​bi éj​sza​ká​já​tól? – kán​tál​ta Ly​dia. Fel​ber​re​gett a csen​gő. Ly​dia ké​rés nél​kül is fél​re​állt, Ali​ce pe​dig be​le​sett a sü​tő​be. Egy da​ra​big a fé​lig nyers sült​re me​redt, az arca fá​jón égni kez​dett a sütő for​ró​sá​gá​tól. Ja! Ide​je el​so​rol​ni a zse​bé​be rej​tett sza​va​kat. Har​mo​ni​ka, kí​gyó... – Az em​ber so​ha​sem játsz​hat​ja a való éle​tet, ahogy meg​szok​ta, itt min​dig min​den élet-ha​lál kér​dé​se – foly​tat​ta Ly​dia. – Anya, hol van a du​gó​hú​zó? – sü​völ​töt​te Anna a nap​pa​li​ból. Ali​ce pró​bál​ta ki​kap​csol​ni a lá​nyok hang​ját, ami nem ment egy​sze​rű​en, hi​szen egész éle​té​ben arra tre​ní​roz​ta az agyát, hogy eze​ket a han​go​kat a vi​lág min​den más hang​já​tól el​kü​lö​nít​ve azon​nal fel​is​mer​je. Igye​ke​zett a sa​ját bel​ső hang​já​ra kon​cent​rál​ni, amely ugyan​azt a két szót is​mé​tel​get​te, mint va​la​mi mant​rát. Har​mo​ni​ka, kí​gyó, har​mo​ni​ka, kí​gyó, har​mo​ni​ka, kí​gyó. – Anya? – kér​dez​te Anna. – Nem tu​dom, hol van, Anna! Dol​gom van, ke​res​sé​tek meg ti! Har​mo​ni​ka, kí​gyó, har​mo​ni​ka, kí​gyó, har​mo​ni​ka, kí​gyó. – Vé​gül is min​dig min​den a túl​élés​ről szól. Mi kell ah​hoz, hogy a ka​rak​te​rem túl​él​hes​sen, és mi tör​té​nik ak​kor, ha ezt nem si​ke​rül el​ér​nem? – mond​ta a ma​gá​ét Ly​dia. – Ly​dia, na​gyon kér​lek, er​ről most nem aka​rok hal​la​ni – csat​tant fel Ali​ce, és iz​zadt ha​lán​té​kát masszí​roz​ta. – Rend​ben – mo​rog​ta Ly​dia. Sar​kon for​dult, és va​dul ke​ver​get​ni kez​dett a tűz​he​lyen, nyil​ván meg​sér​tő​dött. Har​mo​ni​ka, kí​gyó. – Még min​dig nincs meg! – ki​ál​tot​ta Anna. – Se​gí​tek meg​ke​res​ni! – szólt vissza neki Ly​dia. Irány​tű! Har​mo​ni​ka, kí​gyó, irány​tű. Ali​ce meg​könnyeb​bül​ve kezd​te a pult​ra ra​kos​gat​ni a fe​hér cso​kis ke​nyér​pu​ding hoz​zá​va​ló​it: va​ní​lia-ki​vo​nat, fél li​ter zsí​ros tej​szín, tej, cu​kor, fe​hér cso​ki, fo​nott ka​lács, két​szer fél tu​cat to​jás. Egy tu​cat to​jás? Ali​ce-nek fo​gal​ma sem volt, hol le​het az any​ja re​cept​jét tar​tal​ma​zó fü​zet​lap, már ha egy​ál​ta​lán lé​te​zett még va​la​hol. Évek óta nem kel​lett elő​ven​nie. Egy​sze​rű re​cept volt, Mar​ty sajt​tor​tá​já​nál is fi​no​mabb, és fi​a​tal lány kora óta min​den ka​rá​csony​kor meg​csi​nál​ta. Mennyi to​jás is kell? Biz​tos, hogy több hat​nál, mert ak​kor nem vett vol​na elő több do​boz​zal. Ak​kor hét? Nyolc? Vagy ki​lenc? Meg​pró​bált egy pil​la​nat​ra meg​fe​led​kez​ni a to​já​sok​ról, de a töb​bi hoz​zá​va​ló ugyan​olyan is​me​ret​len​nek tűnt. Az összes tej​színt el kell hasz​nál​nia, vagy ki kell mér​nie be​lő​le ke​ve​seb​bet? Min​dent egy​szer​re kell be​ten​nie a tál​ba, vagy sor​rend​je is van a dol​gok​nak? Me​lyik tá​lat is hasz​nál​ta? Mi​lyen hő​-

fo​kon és mennyi ide​ig kell süt​nie? Egyet​len le​he​tő​ség sem tűnt is​me​rős​nek. Az in​for​má​ció egész egy​sze​rű​en nem volt meg. Mi a fész​kes fene van ve​lem? Vissza​tért a to​já​sok​hoz. Sem​mi. Gyű​löl​te azo​kat a kur​va to​já​so​kat. Meg​ra​ga​dott egyet és tel​jes ere​jé​ből a mo​so​ga​tó​ba vág​ta. Egyen​ként meg​sem​mi​sí​tet​te az összeset. Bi​zo​nyos szin​ten ki​elé​gí​tet​te ez a te​vé​keny​ség, de nem tel​je​sen. Mu​száj volt össze​tör​nie va​la​mit, ami​hez jó​val több izom​mun​ka kel​lett, és ami az​tán majd ki​me​rí​ti. A pil​lan​tá​sa kör​be​sza​ladt a kony​há​ban. Dü​hödt és vad volt a te​kin​te​te, ami​kor össze​akadt az aj​tó​ban álló Ly​di​á​é​val. – Anya, te meg mit mű​velsz? A csa​ta​tér nem kor​lá​to​zó​dott a mo​so​ga​tó​kagy​ló​ra. A pul​ton és a fa​lon is tö​rött hé​jak, meg to​jás​sár​gá​ja cso​rog​tak, a szek​rény​aj​tók to​jás​fe​hér​je könnye​ket sír​tak. – A to​já​sok sza​va​tos​sá​ga le​járt. Az idén nem lesz pu​ding. – Ne már! Mu​száj pu​ding​nak len​nie, ka​rá​csony van! – Nos, el​fo​gyott a to​jás, és ne​kem sincs több ener​gi​ám a me​leg kony​há​ban for​go​lód​ni. – El​ug​rok a bolt​ba. Menj és pi​henj le a nap​pa​li​ban, majd én el​ké​szí​tem a pu​din​got! Ali​ce be​ment a nap​pa​li​ba, már nem ural​ta tel​je​sen, csak eny​hén ráz​ta a düh, és hir​te​len nem tud​ta el​dön​te​ni, hogy iga​zá​ból há​lás​nak vagy ki​fosz​tott​nak érzi ma​gát. John, Tom, Anna és Char​lie mind ott ül​tek és be​szél​get​tek, a ke​zük​ben vö​rös​bo​ros po​hár. Nyil​ván va​la​ki rá​buk​kant a du​gó​hú​zó​ra. Ly​dia a fe​jén sap​ká​val és ka​bát​ban be​kuk​kan​tott a szo​bá​ba. – Anya, mennyi to​jást ve​gyek?

2004. JANUÁR MIN​DEN OKA MEG​LETT VOL​NA ARRA, hogy tö​röl​tes​se a ja​nu​ár ti​zen​ki​len​ce​di​ke reg​ge​lé​re eső idő​pont​ja​it a ne​u​ro​pszi​cho​ló​gus​sal és dr. Da​vissz​el. Az őszi sze​mesz​ter vizs​ga​idő​sza​ka a Har​var​don ja​nu​ár​ra esett, ami​kor a di​á​kok vissza​tér​tek a téli szü​net​ről, és Ali​ce kog​ni​tív​pszi​cho​ló​gia-elő​adá​sá​nak zá​ró​vizs​gá​ját pont arra a reg​gel​re ír​ták ki. Az ő sze​mé​lyes meg​je​le​né​se ugyan nem volt élet​be​vá​gó, de Ali​ce sze​ret​te, hogy a je​len​lé​té​vel azt su​gall​ja, hogy a kurzus kez​de​té​től a vé​gé​ig a di​ák​jai mel​lett a he​lye. Ám most vo​na​kod​va ugyan, de meg​kér​te az egyik kol​lé​gá​ját, hogy ve​zé​nyel​je le a vizs​gát. A má​sik, en​nél jó​val nyo​mo​sabb ok az volt, hogy har​minc​két év​vel ko​ráb​ban az édes​any​ja és a húga pont ezen a na​pon, ja​nu​ár ti​zen​ki​len​ce​di​kén halt meg. Nem tar​tot​ta ma​gát olyan ba​bo​nás​nak, mint ami​lyen John volt, de ezen a na​pon még so​ha​sem ka​pott jó hí​re​ket. Kér​te a re​cep​ci​óst, hogy ke​res​se​nek má​sik idő​pon​tot, de vagy az​nap volt hely, vagy csak négy hét​tel ké​sőbb. El​fo​gad​ta vé​gül, nem tö​röl​tet​te. Kép​te​len lett vol​na még egy hó​na​pot vár​ni. A di​ák​jai jár​tak a fe​jé​ben, biz​to​san ide​ge​sek, mi​lyen kér​dé​se​ket fog​nak kap​ni, egy egész sze​mesz​ter​nyi tu​dást akar​nak a kék dol​go​zat​fü​zet lap​ja​in rög​zí​te​ni, és re​mény​ked​nek, hogy a rö​vid távú me​mó​ri​á​juk nem hagy​ja cser​ben őket. Pon​to​san tud​ta, ho​gyan érez​he​tik ma​gu​kat. Az összes ne​u​ro​pszi​cho​ló​gi​ai tesz​tet is​mer​te, amit reg​gel elé rak​tak: Stro​op-teszt, Ra​ven-teszt, men​tá​lis ro​tá​ció, Bos​ton meg​ne​ve​zé​si teszt, Wechsler-féle kép​ren​de​zés, Ben​ton-féle vizu​á​lis em​lé​ke​ze​ti teszt, és NYU-teszt. Eze​ket mind arra ter​vez​ték, hogy a nyel​vi gör​dü​lé​keny​ség in​teg​ri​tá​sá​nak, a rö​vid távú em​lé​ke​zet​nek és az ér​ve​lé​si fo​lya​mat​nak a gyen​ge​sé​ge​it elő​csa​lo​gas​sák. Már töb​bet is ki​pró​bált kö​zü​lük ko​ráb​ban, ő szol​gált ne​ga​tív kont​roll​ként, ami​kor a di​ák​jai kog​ni​tív te​rü​le​ten kí​sér​le​tez​tek. Ma azon​ban nem kont​roll​sze​mély volt. Ma ő volt a vizs​gá​lat ala​nya. Majd​nem két órá​já​ba telt a má​sol​ga​tás, vissza​idé​zés, el​ren​de​zés és el​ne​ve​zés. A kép​ze​le​té​ben fel​idé​zett di​ák​ja​i​hoz ha​son​ló​an ő is meg​könnyeb​bü​lést ér​zett a fel​ada​tok el​vég​zé​se után, és alig volt két​sé​ge afe​lől, hogy re​me​kül tel​je​sí​tett. A ne​u​ro​pszi​cho​ló​gus át​kí​sér​te dr. Da​vis iro​dá​já​ba, és Ali​ce le​ült az or​vos asz​ta​la elé ké​szí​tett két szék egyi​ké​re. Dr. Da​vis csa​ló​dot​tan fel​só​haj​tott, ami​kor a má​sik szék üre​sen ma​radt. Ali​ce-nek meg sem kel​lett szó​lal​nia, sej​tet​te, hogy baj​ban van. – Ali​ce, nem be​szél​tünk ar​ról az el​múlt al​ka​lom​mal, hogy va​la​kit hoz​zon ma​gá​val? – De be​szél​tünk. – Nos, ezen a rész​le​gen el​vá​rás, hogy a pá​ci​en​sek hoz​za​nak ma​guk​kal va​la​kit, aki is​me​ri őket. Nem fo​gom tud​ni a meg​fe​le​lő ke​ze​lést al​kal​maz​ni, ha nem ka​pok pon​tos ké​pet ar​ról, hogy mi tör​té​nik, és nem va​gyok biz​tos ben​ne, hogy e nél​kül a sze​mély nél​kül min​den in​for​má​ció el​jut hoz​zám. Ali​ce, leg​kö​ze​lebb nincs ki​fo​gás. Egyet​ér​tünk? – Igen. Leg​kö​ze​lebb. A ne​u​ro​pszi​cho​ló​gi​ai tesz​tek so​rán szer​zett – a sa​ját kom​pe​ten​ci​á​já​ból fa​ka​dó – mély meg​könnyeb​bü​lés és ma​ga​biz​tos​ság egy pil​la​nat alatt szer​te​fosz​lott. – Min​den teszt ered​mé​nyét meg​kap​tam, át​be​szél​het​jük őket. Az MRI-n sem​mi kó​ros nem lát​ha​tó. Sem​mi​fé​le agyi vér​ke​rin​gé​si za​var, ki​csi, néma stro​ke, hy​dro​ce​pha​lus, tér​fog​la​ló fo​lya​mat nem lát​ha​tó. A vér​vizs​gá​lat és a lum​bál​punk​ció ered​mé​nye is ne​ga​tív. Olyan ala​pos​ság​gal ke​res​tem tü​ne​te​i​nek hát​te​rét, amennyi​re csak le​het​sé​ges, és min​den szó​ba jövő be​teg​ség​nek utá​na​néz​tem, ami okoz​hat​ja

őket-e. Már tud​juk, hogy nem HIV-po​zi​tív, nem rá​kos, nincs vi​ta​min​hi​á​nya, nin​csen mi​to​kond​ri​á​lis be​teg​sé​ge, és nin​csen szá​mos egyéb rit​ka be​teg​sé​ge. Szé​pen meg​szer​kesz​tett kis be​széd volt, nyil​ván nem elő​ször adta elő. A „mi nincs” vé​gé​re hagy​ta, hogy ak​kor még​is „mi van”. Ali​ce bó​lin​tott, mert az or​vos tud​tá​ra akar​ta adni, hogy kö​ve​ti, és hogy foly​tat​hat​ja. – A fi​gye​lem-össz​pon​to​sí​tás, az el​vont ér​ve​lés, a tér​ér​zé​ke​lés és a nyel​vi gör​dü​lé​keny​ség te​rü​le​te​in a ki​lenc​ven​ki​len​ce​dik per​cen​ti​lis​ben vég​zett, de saj​nos, még​is van itt va​la​mi. Van egy friss me​mó​ria​rom​lás, ami nem áll arány​ban az élet​ko​rá​val, és je​len​tős rom​lás a ko​ráb​bi ké​pes​sé​ge​i​hez mér​ve. Ezt az ön be​szá​mo​ló​já​ból tu​dom, hi​szen el​me​sél​te, mi​lyen prob​lé​mák​kal kell meg​küz​de​nie, és ezek mi​lyen mér​ték​ben be​fo​lyá​sol​ják a mun​ká​ját. Sze​mé​lye​sen is ta​nú​ja vol​tam an​nak, hogy a múlt​ko​ri lá​to​ga​tá​sa so​rán kép​te​len volt vissza​idéz​ni a meg​adott cí​met. Bár a leg​több kog​ni​tív te​rü​le​ten ma tö​ké​le​te​sen tel​je​sí​tett, két – a rö​vid távú me​mó​ri​á​hoz kap​cso​ló​dó – fel​adat​ban a tel​je​sít​mé​nye na​gyobb szó​rást mu​ta​tott. Az egyik​ben a hat​va​na​dik per​cen​ti​lis szint​jé​re esett. – Min​den in​for​má​ci​ót össze​vet​ve, Ali​ce, azt mond​ha​tom, hogy a tü​ne​tei alap​ján Alz​he​i​mer-kór le​het​sé​ges. Alz​he​i​mer-kór. Ali​ce úgy érez​te, mint​ha gyom​ron vág​ták vol​na. Mit be​szél ez? Meg​is​mé​tel​te a sza​va​kat a fe​jé​ben. Le​het​sé​ges. Et​től is​mét tu​dott lé​le​gez​ni, és vissza​nyer​te a be​széd​ké​pes​sé​gét. – Ak​kor a „le​het​sé​ges” akár azt is je​lent​he​ti, hogy ez ko​ránt​sem biz​tos. – Nem. Csak azért hasz​nál​juk a „le​het​sé​ges” szót, mert a száz szá​za​lé​kig biz​tos di​ag​nó​zis​hoz az agy szö​vet​ta​ni vizs​gá​la​tát kel​le​ne el​vé​gez​nünk vagy bio​pszia, vagy bon​co​lás so​rán, és ugye az ön ese​té​ben egyik sem meg​va​ló​sít​ha​tó. Ez egy kli​ni​kai di​ag​nó​zis. Nem lé​te​zik de​men​cia​fe​hér​je, ami a vér​ből ki​mu​tat​va a be​teg​ség je​len​lé​té​re utal​hat​na, az MRI pe​dig csak a be​teg​ség ké​sői sza​ka​szá​ban ké​pes ki​mu​tat​ni az agy​sor​va​dást. Agy​sor​va​dás. – De hát ez le​he​tet​len, még csak öt​ven​éves va​gyok! – Ko​rai Alz​he​i​mer-kór​ról van szó. Az igaz, hogy ál​ta​lá​ban idős be​te​gek ese​tén gon​do​lunk rá, de a pá​ci​en​sek tíz szá​za​lé​ká​nál ilyen ko​rai for​ma je​lent​ke​zik, ami a hat​van​öt év alat​ti​a​kat érin​ti. – Ez mi​ben kü​lön​bö​zik az idő​seb​be​ket érin​tő vál​to​zat​tól? – Nem kü​lön​bö​zik tőle, leg​fel​jebb ab​ban, hogy erős ge​ne​ti​kai hát​te​re van, és jó​val ko​ráb​ban ma​ni​fesz​tá​ló​dik. Erős ge​ne​ti​kai hát​tér. Anna, Tom, Ly​dia. – De ha csak azt tud​ja biz​tos​ra, hogy mim nin​csen, ak​kor ho​gyan ál​lít​hat​ja ennyi​re biz​to​san, hogy Alz​he​i​mer​ről van szó? – Mi​után meg​hall​gat​tam a pa​na​sza​it, és meg​is​mer​tem a kor​tör​té​ne​tét, va​la​mint le​tesz​tel​tük a tér​ér​zé​ke​lést, az in​for​má​ció​rög​zí​tést, a fi​gyel​met, a nyel​vi ké​pes​sé​ge​ket és a fel​idé​ző em​lé​ke​ze​tet, már ki​lenc​ven​öt szá​za​lék​ban biz​tos vol​tam ben​ne. Mi​vel a neu​ro​ló​gi​ai vizs​gá​lat, a vér​vizs​gá​lat, a lum​bál​punk​ció és az MRI nem adott más le​het​sé​ges ma​gya​rá​za​tot, a ma​ra​dék öt​szá​za​lék​nyi két​ség is el​tűnt. Biz​tos va​gyok a di​ag​nó​zis​ban, Ali​ce. Ali​ce. A han​go​san ki​ej​tett név be​ha​tolt min​den sejt​jé​be, és mint​ha a bő​rén is át​fu​ra​kod​tak vol​na a ha​tá​sá​ra szét​szó​ró​dó mo​le​ku​lák. A szo​ba tá​vo​lab​bi sar​ká​ból fi​gyel​te ön​ma​gát. – Még​is mit je​lent ez szá​mom​ra? – hal​lot​ta a kér​dést a szá​já​ból.

– Az Alz​he​i​mer-kór ke​ze​lé​sé​re két gyógy​szert hasz​ná​lunk, sze​ret​ném, ha ön is el​kez​de​né szed​ni őket. Az egyik neve Ari​cept. Ez fo​koz​za a ko​li​ner​gak​ti​vi​tást. A má​so​dik a Na​men​da. Most ősszel törzs​köny​vez​ték, és na​gyon ígé​re​tes​nek tű​nik. Egyik sem biz​to​sít gyó​gyu​lást, de las​sít​ják a tü​ne​tek rosszab​bo​dá​sát. Időt nyer​he​tünk ve​lük. Időt. Mennyi időt? – Sze​ret​ném, ha na​pon​ta két​szer E-vi​ta​mint is szed​ne, emel​lett na​pon​ta egy​szer C-vi​ta​mint, kis dó​zi​sú asz​pi​rint és szta​tint. Nem mu​tat​ja je​lét sem​mi​fé​le szív- és ke​rin​gé​si rend​el​le​nes​ség​nek, de ami a szív​nek jó, az az agy​nak is jó lesz, és az a cél, hogy mi​nél több ne​u​ront és szi​nap​szist meg​őrizzünk. Eze​ket az in​for​má​ci​ó​kat egy vény​re is fel​ír​ta. – Ali​ce, a csa​lád​ja tud​ja, hogy itt van? – Nem – hal​lot​ta Ali​ce a fe​le​le​tet. – Rend​ben. Va​la​ki​nek el kell mon​da​nia! Le tud​juk las​sí​ta​ni a kog​ni​tív ha​nyat​lást, de sem meg​ál​lí​ta​ni, sem vissza​for​dí​ta​ni nem le​het. A sa​ját biz​ton​sá​ga ér​de​ké​ben fon​tos, hogy va​la​ki, aki​vel rend​sze​re​sen együtt van, tud​jon ar​ról, hogy mi tör​té​nik. El​mond​ja a fér​jé​nek? Ali​ce ész​lel​te, hogy bó​lo​gat. – Ak​kor rend​ben van. Tölt​se ki a re​cep​tek fej​lé​cét, szed​jen be min​dent az uta​sí​tá​sok​nak meg​fe​le​lő​en, hív​jon fel, ha gond​ja akad a mel​lék​ha​tá​sok​kal, és egyez​tes​sen idő​pon​tot hat hó​nap múl​va! Idő​köz​ben ter​mé​sze​te​sen nyu​god​tan hív​hat vagy e-ma​i​lez​het, ha kér​dé​se van, és nem bán​nám, ha fel​hív​ná De​ni​se Dad​da​ri​ót. Ő a szo​ci​á​lis mun​ká​sunk, se​gít for​rá​so​kat és se​gí​tő​tár​sa​kat ta​lál​ni. Hat hó​nap múl​va vá​rom a fér​jé​vel együtt, és meg​nézzük, hogy van. Ali​ce az or​vos in​tel​li​gens te​kin​te​tét ku​tat​ta, ke​re​sett ben​ne va​la​mit. Várt. Fur​csán tu​da​tos​sá vált, hogy a keze szo​ro​san mar​kol​ja a szék hű​vös fém​kar​ját. Az ő keze. Még​sem vál​to​zott a szo​ba sar​ká​ban nyü​szí​tő, éte​ri mo​le​ku​la​hal​maz​zá. Ő, Ali​ce How​land, egy hi​deg, ke​mény szé​ken ül a Mas​sachu​sett​si Ál​la​mi Kór​ház nyol​ca​dik eme​le​tén, a me​mó​ria-rend​el​le​nes​sé​gek rész​le​gén, a neu​ro​ló​gus ren​de​lő​jé​ben. És ép​pen most di​ag​nosz​ti​zál​ták Alz​he​i​mer-kór​ral. Ke​re​sett va​la​mi mást az or​vos te​kin​te​té​ben, de csak az igaz​sá​got és a rész​vé​tet ta​lál​ta. Ja​nu​ár ti​zen​ki​len​ce​di​ke. Ezen a na​pon még so​ha​sem tör​tént sem​mi jó.

AZ IRO​DÁ​JÁ​BAN, ZÁRT aj​tók mö​gött el​ol​vas​ta az a kér​dő​ívet, ame​lyet dr. Da​vis John​nak kül​dött: Napi te​vé​keny​sé​gek. Az első lap te​te​jén vas​tag be​tűk​kel szed​ve a kö​vet​ke​ző fel​irat állt: Ezt a kér​dő​ívet az adat​köz​lő, NE a be​teg tölt​se ki! Az adat​köz​lő szó, a zárt ajtó és sa​ját he​ve​sen do​bo​gó szí​ve egy​re job​ban ér​zé​kel​he​tő bűn​tu​da​tot kel​tett ben​ne, mint​ha egy el​du​gott ke​let-eu​ró​pai vá​ros​ban rej​tőz​ne egy ra​kás jog​ta​la​nul bi​to​rolt do​ku​men​tum tár​sa​sá​gá​ban, és a rend​őr​ség szi​ré​náz​va kö​ze​led​ne a ház​hoz. Min​den te​vé​keny​sé​get egy nul​lá​tól (sem​mi prob​lé​ma, nin​csen vál​to​zás) há​ro​mig (kép​te​len el​lát​ni, má​sok se​gít​sé​gé​re szo​rul) ter​je​dő ská​lán kell osz​tá​lyoz​ni. Át​néz​te a hár​ma​sok mel​lett álló le​írá​so​kat, és fel​té​te​lez​te, hogy azok a be​teg​ség vég​ső stá​di​u​mát jel​lem​zik, an​nak az egye​nes és rö​vid út​nak a vé​gét, amely​re egy kor​má​nyoz​ha​tat​lan és fék nél​kü​li au​tó​val kény​sze​rí​tet​ték rá. A hár​mas szám alatt meg​alá​zó lis​tát ta​lált: Több​nyi​re etet​ni kell. Se a bél-, se a hó​lyag​mű​kö​dé​sét nem ké​pes sza​bá​lyoz​ni. A gyógy​sze​re​it fel​ügye​let mel​lett kell be​ven​nie. Gon​do​zó​ja már nem ké​pes rá​ven​ni a tisz​tál​ko​dás​ra és a test​ápo​lás​ra. Nem dol​go​zik. Az ott​ho​ná​hoz vagy kór​ház​hoz kö​tött. Kép​te​len be​osz​ta​ni a pén​zét. Kí​sé​rő nél​kül nem hagy​ja el az ott​ho​nát. Bár​mennyi​re meg​alá​zó volt ez a lis​ta,

Ali​ce ana​li​ti​kus agya azon​nal ké​tel​ked​ni kez​dett ab​ban, hogy tar​tal​má​nak mennyi​re van köze az ő be​teg​sé​gé​nek vég​ál​la​po​tá​hoz. Mi az, ami eb​ből az Alz​he​i​mer-kór, és mi az, ami a nyo​masz​tó​an el​öre​ge​dő né​pes​ség ál​la​po​tát írja le? Egy nyolc​van​há​rom éves, idős em​ber az Alz​he​i​mer-kór mi​att in​kon​ti​nens, vagy mert nyolc​van éve hasz​nál​ja ugyan​azt a húgy​hó​lya​got? Ta​lán ezek a hár​ma​sok őt egy​ál​ta​lán nem fog​ják érin​te​ni, hi​szen még olyan fi​a​tal, és annyi​ra erős. A leg​rosszabb a „Kom​mu​ni​ká​ció” al​cím alatt várt rá. Majd​nem ért​he​tet​len be​széd. Nem érti, amit má​sok be​szél​nek. Már nem ol​vas. So​ha​sem ír. Meg​szű​nik a nyelv​hasz​ná​lat. Biz​tos, hogy fél​re​di​ag​nosz​ti​zál​ták. De ezen​kí​vül egyet​len hi​po​té​zis​sel sem tu​dott elő​áll​ni, ami im​mu​nis​sá te​het​né a hár​ma​sok lis​tá​já​ra. Vo​nat​koz​hat​nak va​la​ki olyan​ra is, mint ő. Va​la​ki​re, aki Alz​he​i​mer-kó​ros. Vé​gig​fu​tott a sze​me a pol​con so​ra​ko​zó köny​ve​ken és fo​lyó​ira​to​kon, az asz​ta​lán tor​nyo​su​ló, ja​ví​tás​ra váró zá​ró​dol​go​za​to​kon, a le​ve​les​lá​dá​já​ban vá​ra​ko​zó e-ma​i​le​ken és a te​le​fon üze​net​rög​zí​tő​jé​nek vö​rö​sen vil​lo​gó fé​nyén. Azok​ra a köny​vek​re gon​dolt, ame​lye​ket min​dig el akart ol​vas​ni, ott, a há​ló​szo​ba leg​fel​ső pol​cán, ame​lyek​re min​dig úgy gon​dolt, hogy ráér elő​szed​ni őket. Moby Dick. Még el akart vé​gez​ni jó né​hány kí​sér​le​tet, meg akart írni szá​mos cik​ket, elő​adá​so​kat akart tar​ta​ni és elő​adá​so​kon akart részt ven​ni. Min​den​hez, amit csi​nált és sze​re​tett, min​den​hez, ami ő volt, kel​lett a nyelv. A kér​dő​ív utol​só ol​da​la​in az adat​köz​lő​nek ér​té​kel​nie kel​lett azok​nak a tü​ne​tek​nek a sú​lyos​sá​gát, ame​lyek​től a be​teg az el​múlt hó​nap​ban szen​ve​dett: ér​zék​csa​ló​dá​sok, hal​lu​ci​ná​ció, nyug​ta​lan​ság, de​presszió, szo​ron​gás, eu​fó​ria, apá​tia, gát​lás​ta​lan​ság, ér​zé​keny​ség, is​mét​lő​dő mo​to​ri​kus za​va​rok, al​vá​s​za​va​rok, ét​ke​zé​si szo​ká​sok meg​vál​to​zá​sa. Nagy kí​sér​tést ér​zett, hogy ő maga vá​la​szol​ja meg a kér​dé​se​ket, hogy ez​zel is meg​mu​tas​sa, tö​ké​le​te​sen jól van, és dr. Da​vis nyil​ván​va​ló​an té​ved. Az​tán eszé​be ju​tot​tak az or​vos sza​vai: Nem biz​tos, hogy ön a leg​meg​bíz​ha​tóbb in​for​má​ció​for​rás. Le​het, de lám, azt nem fe​lej​tet​te el, amit az or​vos mon​dott. El​tű​nő​dött azon, va​jon mi​kor fog​ja el​fe​lej​te​ni. Is​me​re​tei az Alz​he​i​mer-kór​ról a sa​ját be​val​lá​sa sze​rint is csak fe​lü​le​te​sek vol​tak. Azt tud​ta, hogy a be​te​gek agyá​ban le​csök​ken az ace​til-ko​lin-szint, a ta​nu​lás​hoz és a me​mó​ria mű​kö​dé​sé​hez szük​sé​ges in​ge​rü​letát​vi​vő anyag. Azt is tud​ta, hogy a hip​po​cam​pus, ez a ten​ge​ri csi​kó ala​kú szerv, amely el​sőd​le​ges fon​tos​sá​gú az új em​lé​kek el​rak​tá​ro​zá​sá​ban, tele lesz le​ra​kó​dá​sok​kal, bár azt nem ér​tet​te, mi​fé​le le​ra​kó​dá​sok ezek. Tud​ta, hogy az anó​mia – ami​kor az em​ber nyel​ve he​gyén ott so​ra​koz​nak a sza​vak, de kép​te​len ki​mon​da​ni őket is jel​leg​ze​tes tü​net. És tud​ta, hogy el​jön majd az a nap, ami​kor rá​néz a gye​re​ke​i​re, a fér​jé​re, a mun​ka​tár​sa​i​ra, az ar​cok​ra, ame​lye​ket min​dig is​mert és sze​re​tett, és nem fog​ja fel​is​mer​ni őket. Tud​ta, hogy ez​zel még nincs vége. Még sok szenny​ré​te​gen kell át​ver​gőd​nie. Be​ír​ta a Goog​le-ba, hogy „Alz​he​i​mer-kór”. A kö​zép​ső ujja ott le​be​gett az en​ter​gomb fe​lett, ami​kor két rö​vid ko​po​gás mi​att egy ön​kén​te​len ref​lex meg​sza​kí​tot​ta az ak​ci​ót, és el​tün​tet​te a bi​zo​nyí​té​kot. Az ajtó fi​gyel​mez​te​tés nél​kül, a vá​laszt meg sem vár​va ki​tá​rult. Tar​tott tőle, hogy John le​ol​vas​sa az ar​cá​ról, mennyi​re meg​döb​bent, mennyi​re két​ség​be​esett, és mi​lyen lá​za​san tit​kol va​la​mit. – El​ké​szül​tél? – kér​dez​te John. Nem, még nem ké​szült el. Ha most el​mon​da​ná John​nak, amit dr. Da​vis​től hal​lott, ha oda​ad​ná neki a Napi te​vé​keny​sé​gek kér​dő​ívet, ak​kor ez az egész va​ló​ság​gá vál​na. John len​ne az adat​köz​lő, Ali​ce pe​dig a hal​dok​ló, in​kom​pe​tens be​teg. Még nem állt ké​szen arra, hogy fel​ad​ja ön​ma​gát. Még nem. – Si​ess, a ka​pu​kat egy óra múl​va be​zár​ják! – no​szo​gat​ta John. – Rend​ben – fe​lel​te Ali​ce. – Már​is kész va​gyok.

AZ 1831-BEN, Ame​ri​ka első, egyik fe​le​ke​zet​hez sem tar​to​zó te​me​tő​kert​je​ként ala​pí​tott, ma már vi​lág​hí​res ar​bo​ré​tum​mal ren​del​ke​ző, par​ko​sí​tott, és mű​em​lék​ként funk​ci​o​ná​ló Mount Au​burn volt Ali​ce hú​gá​nak, édes​any​já​nak és édes​ap​já​nak vég​ső nyug​he​lye. Ez volt az első al​ka​lom, hogy a tra​gi​kus bal​eset év​for​du​ló​ján, még ha csak hol​tá​ban is, de Ali​ce apja kép​vi​sel​te ma​gát, ami na​gyon ir​ri​tál​ta az asszonyt. Ed​dig a pri​vát ese​mé​nyen csak ő, az any​ja és a húga vett részt. Most meg az apja is. Pe​dig meg sem ér​de​mel​te. Le​sé​tál​tak a Yew Ave​nue-n, át a te​me​tő régi ré​szén. Ali​ce las​sí​tott, és a sze​me vé​gig​fu​tott a Shel​ton csa​lád is​me​rős fej​fá​in. Char​les és Eli​za​beth mind​há​rom gyer​me​kü​ket el​te​met​ték: Su​sie-t, a kis​ba​bát – va​ló​szí​nű​leg hal​va szü​le​tett – 1866-ban, a két​éves Wal​tert 1868-ban, az öt​éves Ca​rolynt 1874-ben. Ali​ce csak úgy tud​ta át​él​ni Elisa​beth gyá​szát, hogy a sa​ját gyer​me​ke​i​nek ne​vét kép​zel​te oda a fej​fák​ra. Kép​te​len volt hosszan el​időz​ni a kí​sér​te​ti​es ké​pek fe​lett: Anna ké​ken és né​mán a szü​le​té​se után, Tom holt​tes​te, va​ló​szí​nű​leg egy be​teg​sé​get kö​ve​tő​en, még min​dig a sár​ga tal​pas pi​zsa​má​ban, és Ly​dia me​re​ven, élet​te​le​nül, pe​dig előt​te még az óvo​dá​ban szí​nez​ge​tett. Kép​ze​le​té​nek áram​kö​rei min​dig rö​vid​re zár​tak e gyá​szos ké​pek lát​tán, és a gye​re​kei vil​lám​gyor​san újra olya​nok let​tek, ami​lye​nek va​ló​já​ban is. Elisa​beth har​minc​nyolc éves volt, ami​kor az utol​só gyer​me​ke is meg​halt. Ali​ce azon tű​nő​dött, va​jon pró​bált-e még te​her​be esni, csak nem si​ke​rült neki, vagy Char​les és ő kü​lön há​ló​szo​bá​ba köl​töz​tek, mert kép​te​le​nek let​tek vol​na még egy ap​rócs​ka sír​kö​vet meg​ren​del​ni. Azon is el​gon​dol​ko​dott, hogy Elisa​beth – aki húsz év​vel túl​él​te Char​lest – meg​ta​lál​ta-e va​la​ha a lel​ki bé​ké​jét. Né​mán foly​tat​ták út​ju​kat a csa​lád nyug​he​lye felé. A sír​kö​vek egy​sze​rű​ek vol​tak, mint​ha ha​tal​mas grá​nit ci​pős​do​bo​zok let​tek vol​na, és ott so​ra​koz​tak diszk​ré​ten egy bí​bor​le​ve​lű bükk​fa ágai alatt. Anne Ly​dia Daly, 1955-1972. Sa​rah Loui​se Daly, 1931-1972. Pe​ter Lu​cas Daly, 1932-2003. A bükk​fa alsó ágai is leg​alább har​minc mé​ter ma​ga​san tor​nyo​sul​tak fe​let​tük. Ta​vasszal, nyá​ron és ősszel gyö​nyö​rű, fé​nyes, mély​bí​bor szí​nű le​ve​lek​be öl​tö​zött. De most ja​nu​ár​ban, a ko​pasz, fe​ke​te ágak hosszú, torz ár​nyé​kot ve​tet​tek a sír​kö​vek​re, és rop​pant ijesz​tő​en fes​tett. Ja​nu​ár​ban min​den hor​ror​film​ren​de​ző örült vol​na en​nek a fá​nak. John meg​fog​ta Ali​ce kesz​tyűs ke​zét, mi​köz​ben a fa alatt áll​do​gál​tak. Egyi​kük sem szólt egy szót sem. A me​le​gebb hó​na​pok​ban hal​lot​ták a ma​da​rak csi​cser​gé​sét, az ön​tö​zők sur​ro​gá​sát, az itt dol​go​zók jár​mű​ve​i​nek hang​ját és az au​tók​ból ki​szű​rő​dő ze​nét. Ma a te​me​tő csen​des volt, le​szá​mít​va a ka​puk mö​göt​ti for​ga​lom za​ját. Mire gon​dol​ha​tott John, amíg ott áll​tak? Ali​ce so​ha​sem kér​dez​te meg tőle. A fér​je nem ta​lál​ko​zott a hú​gá​val és az any​já​val, te​hát nem va​ló​szí​nű, hogy rá​juk gon​dolt a hosszas ácsor​gás alatt. Le​het, hogy a sa​ját ha​lan​dó​sá​ga és lel​ke ju​tott eszé​be? Vagy Ali​ce-é? Vagy a szü​le​i​re és a nő​vé​re​i​re gon​dolt, akik még élet​ben vol​tak? Vagy tel​je​sen más​hol járt az esze, a ku​ta​tá​sa​i​ra, az órá​i​ra, eset​leg a kö​zel​gő va​cso​rá​ra gon​dolt? De hát, ho​gyan le​het​ne neki Alz​he​i​mer-kór​ja? Erős ge​ne​ti​kai hát​tér. Az any​ja is meg​be​te​ge​dett vol​na, ha meg​éri az öt​ve​net? Vagy az apja? Apja fi​a​tal​ko​rá​ban obsz​cén mennyi​sé​gű al​ko​holt volt ké​pes ve​del​ni anél​kül, hogy ré​szeg​nek tűnt vol​na. Egy​re csen​de​seb​bé vált és egy​re job​ban ma​gá​ba for​dult, de meg​őr​zött annyit a kom​mu​ni​ka​tív ké​pes​sé​gé​ből, hogy meg​ren​del​je a kö​vet​ke​ző whis​key-t, és erős​köd​jön, hogy haza tud ve​zet​ni. Pont, mint azon az éj​sza​kán, ami​kor a Bu​ick​kal le​tért a 93-as út​ról, be​le​üt​kö​zött egy fába, és meg​öl​te a fe​le​-

sé​gét meg a ki​seb​bik lá​nyát. Az ivá​si szo​ká​sai nem vál​toz​tak, a vi​sel​ke​dé​se vi​szont igen, úgy ti​zen​öt év​vel ez​előtt. Az ér​tel​met​len, össze​fo​lyó mo​no​ló​gok, a hi​gi​é​nia tel​jes és un​do​rí​tó hi​á​nya, ami​kor azt sem tud​ta már, hogy ki is ő. Ali​ce mind​ezt az al​ko​hol​nak tu​laj​do​ní​tot​ta ak​kor, az össze​zsu​go​ro​dott máj és a whis​key-ben pá​colt agy vé​gül be​nyúj​tot​ta a szám​lát. De le​het​sé​ges len​ne, hogy Alz​he​i​mer-kó​ros volt, csak so​ha​sem di​ag​nosz​ti​zál​ták? Nem volt szük​ség bon​co​lás​ra. Túl​sá​go​san is passzol​tak a dol​gok ah​hoz, hogy meg​kér​dő​je​lez​zék a ha​lál okát. Ám, ha fel​té​te​le​zi, hogy mind​ez igaz, apja ide​á​lis cél​pon​tot nyúj​tott Ali​ce vád​ja​i​hoz. Na, apa, most bol​dog vagy? Örö​köl​tem a ro​hadt DNS-edet. Mind​annyi​un​kat meg​ölsz. Mi​lyen ér​zés le​gyil​kol​ni az egész csa​lá​do​dat? Ki​rob​ba​nó, két​ség​be​esett zo​ko​gá​sát a fe​lü​le​tes szem​lé​lő a hely szel​le​mé​hez mél​tó​nak ítél​né: ha​lott szü​lők és test​vér a föld alatt, las​san sö​tét​ség​be bur​ko​ló​zó te​me​tő, kí​sér​te​ti​es bükk​fa. Johnt azon​ban tel​je​sen vá​rat​la​nul érte. Apja ta​valy feb​ru​á​ri ha​lá​la nem ren​dí​tet​te meg Ali​ce-t, egy könny​csep​pet sem hul​laj​tott érte, a húga és édes​any​ja ha​lá​lá​nak fáj​dal​mát pe​dig már eny​hí​tet​te az idő. John át​ölel​te a fe​le​sé​gét, de nem no​szo​gat​ta, hogy ne sír​jon, és az​zal sem biz​tat​ta, hogy ké​szen áll ad​dig ma​gá​hoz ölel​ni, amed​dig be nem fe​je​zi a sí​rást. Ali​ce rá​esz​mélt, hogy a te​me​tő bár​me​lyik pil​la​nat​ban be​zár​hat. Rá​esz​mélt, hogy nagy va​ló​szí​nű​ség​gel meg​ijesz​tet​te Johnt. Rá​esz​mélt, hogy nincs annyi könny a vi​lá​gon, amennyi​vel tisz​tá​ra mos​hat​ná szennye​zett agy​sejt​je​it. Ar​cát még erő​seb​ben John há​rom​ne​gye​des ka​bát​já​hoz szo​rí​tot​ta, és ki​me​rü​lé​sig zo​ko​gott. A fér​fi ke​zé​be fog​ta Ali​ce ar​cát, és meg​csó​kol​ta mind​két sze​me könnyek​től isza​mos sar​kát. – Ali, jól vagy? Nem va​gyok jól, John. Alz​he​i​mer-kó​rom van. Egy pil​la​na​tig azt hit​te, hogy han​go​san is ki​mond​ta eze​ket a sza​va​kat, de nem. Ott ver​gőd​tek a fe​jé​ben, de nem azért, mert kü​lön​fé​le le​ra​kó​dá​sok el​ba​ri​ká​doz​ták őket. Egy​sze​rű​en kép​te​len volt han​go​san ki​mon​da​ni. El​kép​zelt egy sír​kö​vet a sa​ját ne​vé​vel Anne mel​lett. In​kább meg​hal, de az eszét nem haj​lan​dó el​ve​szí​te​ni. John​ra pil​lan​tott, a fér​fi tü​rel​mes te​kin​te​te vá​laszt várt. Ho​gyan mond​hat​ná el neki, hogy Alz​he​i​mer-kór​ja van? Hi​szen úgy sze​re​ti az ész​já​rá​sát. Ho​gyan sze​ret​het​né ak​kor ez​zel? Vissza​né​zett Anne ne​vé​nek kőbe vé​sett be​tű​i​re. – Csak na​gyon rossz na​pom van. In​kább meg​hal, de nem mond​ja el neki.

MEG AKAR​TA ÖLNI MA​GÁT. AZ ön​gyil​kos​ság im​pul​zív gon​do​la​ta gyors és erő​tel​jes hul​lá​mok​ban tört rá, el​ma​nő​ve​rez​ve min​den más gon​do​lat mel​lett, ki​szo​rít​va min​den egyéb öt​le​tet, őt pe​dig na​po​kig a leg​sö​té​tebb két​ség​be​esés göd​ré​be ta​szít​va. De maga a gon​do​lat kép​te​len volt meg​erő​söd​ni, gyen​ge pró​bál​ko​zás​sá zsu​go​ro​dott. Még nem akart meg​hal​ni. Még min​dig a Har​vard Egye​tem tisz​te​let​re​mél​tó pro​fesszo​ra volt. Még tu​dott írni, ol​vas​ni és ren​del​te​tés​sze​rű​en hasz​nál​ta a mel​lék​he​lyi​sé​get. Még volt ide​je. És el kel​lett mon​da​nia John​nak. Le​ült a dí​vány​ra egy szür​ke ta​ka​ró​val az ölé​ben, össze​ku​po​rod​va át​ölel​te a tér​dét, és úgy érez​te, mind​járt el​hány​ja ma​gát. John óva​to​san el​he​lyez​ke​dett vele szem​ben a ka​ros​szé​ken, és meg sem moc​cant. – Ki mond​ta ezt ne​ked? – kér​dez​te.

– Dr. Da​vis, neu​ro​ló​gus az ál​la​mi kór​ház​ban. – Szó​val neu​ro​ló​gus. Mi​kor? – Tíz nap​ja. John el​for​dí​tot​ta a fe​jét, és a jegy​gyű​rű​jét csa​var​gat​va egy kép​re me​redt a fa​lon. Ali​ce vissza​foj​tott lé​leg​zet​tel vár​ta, hogy is​mét rá​néz​zen. Ta​lán már nem is fog tud​ni ugyan​úgy rá​néz​ni. Ta​lán ő sem fog tud​ni újra lé​le​gez​ni. Még szo​ro​sab​ban át​ka​rol​ta ma​gát. – Té​ved, Ali. – Nem té​ved. – Az ég​vi​lá​gon sem​mi ba​jod sin​csen. – De van. El​fe​lej​tek dol​go​kat. – Min​den​ki el​fe​lejt dol​go​kat. Én sem em​lék​szem soha, hova tet​tem a szem​üve​ge​met. Ak​kor ez az or​vos en​gem is Alz​he​i​mer-kór​ral di​ag​nosz​ti​zál​na? – Amik ve​lem tör​tén​tek, az nem volt nor​má​lis. Nem csak ar​ról van szó, hogy el​pa​ko​lom a dol​ga​i​mat. – Jó, hát ak​kor el​fe​lej​tesz dol​go​kat, meg kli​ma​xolsz is, stressz is ér, apád ha​lá​la meg va​ló​szí​nű​leg fel​szín​re hoz​ta az anyád és a hú​god ha​lá​lá​val kap​cso​la​tos ér​zé​se​i​det. Va​ló​szí​nű​leg csak de​presszi​ós vagy. – Nem va​gyok de​presszi​ós. – Hon​nan tu​dod? Or​vos vagy? A sa​ját or​vo​sod​hoz kel​le​ne el​men​ned, nem egy neu​ro​ló​gus​hoz. – Már vol​tam nála. – Me​séld el pon​to​san, mit mon​dott. – Sze​rin​te sem de​presszió vagy kli​max. Nem ta​lált ma​gya​rá​za​tot a tü​ne​te​im​re. Arra gon​dolt, hogy eset​leg nem al​szom ele​get. Azt mond​ja, hogy vár​junk két hó​na​pot, az​tán meg​lát​juk. – Na lá​tod, annyi az egész, hogy nem vi​gyá​zol ma​gad​ra. – Nem neu​ro​ló​gus, John. Ren​ge​te​get al​szom. És ez még no​vem​ber​ben volt. Már el​telt két hó​nap, és nem ja​vul a hely​zet. Sőt, csak rosszab​bo​dik. Azt vár​ta a fér​jé​től, hogy John az első be​szél​ge​tés alatt el​higgye, ami mi​att ő hó​na​po​kig ta​ga​dás​ban volt. Olyan pél​dát ho​zott fel, ami a fér​je előtt is is​me​rős volt. – Em​lék​szel rá, hogy nem men​tem el Chi​ca​gó​ba? – Az ve​lem is elő​for​dul​ha​tott vol​na, vagy bár​ki​vel, akit is​me​rünk. Őrült tem​pót dik​tá​lunk ma​gunk​nak. – Min​dig is őrült tem​pó​ban él​tünk, de én most el​fe​lej​tet​tem fel​ül​ni a re​pü​lő​re. Nem le​kés​tem a já​ra​tot, ha​nem tel​je​sen meg​fe​led​kez​tem a kon​fe​ren​ci​á​ról, pe​dig egész nap arra ké​szül​tem. John várt. Ha​tal​mas tit​ko​kat kel​lett még fel​fed​ni előt​te. – El​fe​lej​tek sza​va​kat. Pon​to​san annyi idő alatt fe​lej​tem el az elő​adá​som té​má​ját, amíg vé​gig​me​gyek az iro​dám​tól az elő​adó​te​re​mig ve​ze​tő úton, és dél​után már kép​te​len va​gyok ér​tel​mez​ni a ten​ni​va​ló​im lis​tá​ján azt a dol​got, amit reg​gel ír​tam fel. Ol​va​sott a fér​fi agyá​ban, még nem győz​te meg. Túl​sá​go​san ki​me​rült, stresszel, ag​go​dal​mas​ko​dik. Nor​má​lis, nor​má​lis, nor​má​lis. – Azért nem csi​nál​tam meg ka​rá​csony​kor a ke​nyér​pu​din​got, mert nem tud​tam. Sem​mi​re sem em​lé​kez​tem a re​cept​ből. El​szállt az egész, pe​dig gye​rek​ko​rom óta fej​ből csi​ná​lom min​den év​ben. Meg​le​pő​en ma​ga​biz​to​san ér​velt ön​ma​ga el​len. Az es​küd​tek már va​ló​szí​nű​leg ele​get hal​lot​tak. De John sze​ret​te is őt.

– A Nini’s előtt áll​tam a Har​vard Squa​re-en, és fo​gal​mam sem volt, ho​gyan ju​tok on​nan haza. Nem tud​tam, mer​re van az arra. – Ez mi​kor tör​tént? – Szep​tem​ber​ben. Ali​ce meg​tör​het​te a csen​det, de nem a fér​jét, aki el​szán​tan vé​del​mez​te az ő men​tá​lis egész​sé​gé​nek in​teg​ri​tá​sát. – Ez még nem min​den. Ret​te​gek at​tól, hogy úgy fe​lej​tek el dol​go​kat, hogy ész​re sem ve​szem. A fér​fi arc​ki​fe​je​zé​se meg​vál​to​zott, mint​ha hir​te​len fel​is​mer​te vol​na a Rorschach-sze​rű áb​rák egyi​ké​nek je​len​tő​sé​gét az egyik RNS-fil​men. – Dan fe​le​sé​ge. – Szin​te csak ma​gá​ban mo​tyo​gott. – Tes​sék? – kér​dez​te Ali​ce. Va​la​mi meg​tört. Ali​ce lát​ta. A le​he​tő​ség be​szi​vár​gott, és ol​da​ni kezd​te a fér​fi szi​lárd meg​győ​ző​dé​sét. – El​ol​va​sok né​hány dol​got, az​tán be​szél​ni sze​ret​nék a neu​ro​ló​gu​sod​dal. Rá sem né​zett Ali​ce-re, fel​állt és egye​ne​sen az iro​dá​já​ba ment. Ali​ce ott ma​radt a dí​vá​nyon, a tér​dét ölel​te, és úgy érez​te, hogy mind​járt el​hány​ja ma​gát.

2004. FEBRUÁR Pén​tek: Be​ven​ni a reg​ge​li gyógy​sze​re​ket ✔ Tan​szé​ki ér​te​kez​let 9-kor, 545-ös te​rem ✔ E-ma​i​lek​re vá​la​szol​ni ✔ Mo​ti​vá​ció és emó​ció óra 1-kor a Tu​do​má​nyos Köz​pont​ban, a B au​di​tó​ri​um​ban („Ho​meo​sztá​zis és haj​tó​erő” elő​adás) ✔ Ge​ne​ti​kai ta​nács​adó (ada​tok John​nál) Be​ven​ni az esti gyógy​sze​re​ket

STEPHA​NIE AARON volt az ál​la​mi kór​ház me​mó​ria rend​el​le​nes​sé​gek rész​le​gé​nek ge​ne​ti​kai ta​nács​adó​ja. Vál​lig érő fe​ke​te haja és ívelt szem​öl​dö​ke ér​dek​lő​dő nyi​tott​sá​got su​gallt. Me​leg mo​sollyal üd​vö​zöl​te őket. – Me​sél​jék el, mi​ért jöt​tek el hoz​zám! – kér​te. – A fe​le​sé​gem​nek nem​rég mond​ták, hogy Alz​he​i​mer-kór​ja van, és szű​rő​vizs​gá​la​tot sze​ret​nénk APP, PS1- és PS2-mu​tá​ci​ók​ra. John meg​csi​nál​ta a házi fel​ada​tot. Az el​múlt né​hány he​tet az Alz​he​i​mer mo​le​ku​lá​ris etio​ló​gi​á​já​nak iro​dal​má​ba mé​lyed​ve töl​töt​te. Az em​lí​tett há​rom mu​táns gén szül​te azo​kat a kó​bor fe​hér​jé​ket, ame​lyek a kór ko​rai meg​je​le​né​sé​ért fe​le​lő​sek. – Ali​ce, mond​ja el, mit re​mél a szű​rés​től? – kér​dez​te Stepha​nie. – Nos, szá​mom​ra ez tű​nik a leg​éssze​rűbb mód​szer​nek a di​ag​nó​zis meg​erő​sí​té​sé​re. A bio​pszi​á​nál és a bon​co​lás​nál min​den​eset​re kel​le​me​sebb. – At​tól tart, hogy a di​ag​nó​zis nem helyt​ál​ló? – Sze​rin​tünk en​nek is fenn​áll a le​he​tő​sé​ge – ve​tet​te köz​be John. – Rend​ben, ak​kor elő​ször ve​gyük sor​ra, mit je​lent az ön szá​má​ra a po​zi​tív és a ne​ga​tív mu​tá​ci​ós szű​rő. Ezek a mu​tá​ci​ók, ha je​len van​nak, tü​ne​tet is okoz​nak. Ha te​hát, ön po​zi​tív APP-re, PS1-re vagy PS2-re, ak​kor azt mon​da​nám, hogy meg​erő​sí​tet​tük a di​ag​nó​zist. A do​log ak​kor kezd ér​de​kes​sé vál​ni, ami​kor ne​ga​tív ered​ményt ka​punk. Nem le​het ugyan​is tel​jes bi​zo​nyos​ság​gal ki​je​len​te​ni, mit ta​kar a ne​ga​tív ered​mény. A ko​rai Alz​he​i​mer-kór​ban meg​be​te​ge​dett pá​ci​en​sek fe​lé​nél nem mu​tat​ha​tó ki gén​mu​tá​ció. De ez nem azt je​len​ti, hogy nem Alz​he​i​mer-kór​juk van, vagy hogy a be​teg​sé​gük nem ge​ne​ti​kai ere​de​tű, csak annyit, hogy még nem is​mer​jük azt a gént, ame​lyik​nek a mu​tá​ci​ó​ja okoz​za. – Ali​ce élet​ko​rá​ban nem len​ne he​lye​sebb tíz szá​za​lék​nál ma​rad​ni? – kér​dez​te John. – Tény és való, hogy eb​ben az élet​kor​ban a szá​mok meg​té​vesz​tő​ek le​het​nek. De ha a teszt ered​mé​nye ne​ga​tív, saj​nos ak​kor sem ál​lít​hat​juk biz​to​san, hogy nem be​teg. Csak ép​pen az Alz​he​i​mer-kó​ro​sok​nak abba a rend​kí​vül kis há​nya​dá​ba tar​to​zik, akik​nél a mu​tá​ci​ót hor​do​zó gént még nem si​ke​rült meg​ta​lál​nunk. Tel​jes​ség​gel ért​he​tő volt, fő​leg dr. Da​vis or​vo​si vé​le​mé​nyé​vel alá​tá​maszt​va. Ali​ce tud​ta, hogy John

is érti a ma​gya​rá​za​tot, csak az ő in​terp​re​tá​ci​ó​ja a zéró hi​po​té​zis felé haj​lott – Ali​ce-nek nin​csen Alz​he​i​me​re, az éle​tünk nem he​ver ro​mok​ban –, Stepha​nie meg nem. – Ali​ce, ért​he​tő ez a maga szá​má​ra? – kér​dez​te Stepha​nie. Bár a kör​nye​zet le​gi​tim​mé tet​te a kér​dést, Ali​ce még​is zo​kon vet​te, és a jö​vő​ben elő​for​du​ló be​szél​ge​té​sek mö​göt​tes tar​tal​mát sej​tet​te ki be​lő​le. Elég kom​pe​tens ah​hoz, hogy fel​fog​ja, amit mon​da​nak neki? Nem za​va​ros és ká​ro​so​dott annyi​ra az agya, hogy ne tud​ja, mibe egye​zik bele? Min​dig nagy tisz​te​let​tel be​szél​tek vele. Ha szel​le​mi ma​ga​biz​tos​sá​gát el​me​be​teg​ség vált​ja fel, a nagy tisz​te​le​tet mi kö​ve​ti? Szá​na​lom? Le​eresz​ke​dés? Za​var? – Igen – fe​lel​te. – Azt is sze​ret​ném vi​lá​gos​sá ten​ni, hogy amennyi​ben a szű​rés ered​mé​nye po​zi​tív, a ge​ne​ti​kai meg​erő​sí​tés nem vál​toz​tat sem a te​rá​pi​án, sem a be​teg​ség ki​me​ne​te​lén. – Ér​tem. – Rend​ben. Ak​kor be​szél​jünk ki​csit a csa​lád​já​ról. Él​nek a szü​lei, Ali​ce? – Nem. Az anyám negy​ven​egy éve​sen halt meg au​tó​bal​eset​ben, az apám meg ta​valy, má​jelég​te​len​ség​ben. – Amíg él​tek, mi​lyen volt az em​lé​ke​ző​te​het​sé​gük? Mu​tat​ták-e je​lét az el​bu​tu​lás​nak, vagy vál​to​zott-e a sze​mé​lyi​sé​gük? – Anyám tö​ké​le​te​sen egész​sé​ges volt, apám meg egész éle​té​ben al​ko​ho​lis​ta. Min​dig nyu​godt em​ber volt, de idő​sebb ko​rá​ra fel​tű​nő​en egy​re tá​vo​labb ke​rült min​den​től, és le​he​tet​len​ség volt vele össze​füg​gő pár​be​szé​det foly​tat​ni. Az utol​só né​hány év​ben sze​rin​tem fel sem is​mert. – Be​hoz​ták va​la​ha, hogy neu​ro​ló​gus is lás​sa? – Nem. Azt fel​té​te​lez​tük, hogy az al​ko​hol mi​att van. – Mi​kor kez​dett meg​vál​toz​ni? – Az öt​ve​nes éve​i​ben. – To​tál ré​szeg​re itta ma​gát min​den​nap. Máj​zsu​gor​ban halt meg, nem Alz​he​i​mer​ben – tet​te hoz​zá John. Ali​ce és Stepha​nie el​hall​ga​tott, és né​mán rá​hagy​ták, hadd higgyen, amit akar. Ők foly​tat​ták. – Van test​vé​re? – Az egyet​len hú​gom ti​zen​hat éve​sen meg​halt ab​ban a bal​eset​ben, ame​lyik​ben az anyám is. Fiú​test​vé​rem nin​csen. – Nagy​né​ni, nagy​bá​csi, uno​ka​test​vér, nagy​szü​lő? Ali​ce össze​szed​te azt a ke​ve​set, amit tu​dott a nagy​szü​lők és a ro​ko​nok egész​sé​gi ál​la​po​tá​ról. – Nos, ha nincs több kér​dés, a nő​vér azon​nal jön és le​ve​szi a vért. El​küld​jük szek​ve​ná​lás​ra, és el​vi​leg két hé​ten be​lül meg​lesz az ered​mény. Ali​ce ki​bá​mult az ab​la​kon, mi​köz​ben vé​gig​haj​tot​tak a Stor​row Dri​ve-on. Hű​vös volt oda​kint, és már fél hat​kor sö​té​te​dett, így sen​ki sem me​rész​ke​dett ki a Char​les part​já​ra. Élet​nek sem​mi​fé​le je​lét nem lát​ta. John ki​kap​csol​ta a ze​nét. Sem​mi sem te​rel​te el a fi​gyel​mét sé​rült DNS-ei​ről és pusz​tu​ló agy​szö​ve​té​ről. – Ne​ga​tív lesz, Ali. – De at​tól még sem​mi sem vál​to​zik. Nem azt je​len​ti, hogy nem va​gyok be​teg. – Tech​ni​ka​i​lag nem, de még​is​csak fenn​tart​ja azt a le​he​tő​sé​get, hogy eset​leg más ba​jod van. – Mint pél​dá​ul mi? Te is be​szél​tél dr. Da​vissz​el. Min​den lé​te​ző, de​men​ci​át oko​zó kór​ra le​tesz​telt. – Nézd, sze​rin​tem ki​csit el​si​et​ted a dol​got az​zal, hogy rög​tön neu​ro​ló​gus​hoz for​dul​tál. Az rá​néz a

tü​ne​te​id​re és köz​li, hogy Alz​he​i​mer, mert ezt ta​ní​tot​ták neki, de et​től még nem biz​tos, Hogy iga​za van. Em​lék​szel arra, ami​kor ta​valy meg​sé​rült a tér​ded? Ha or​to​péd​se​bész​hez men​tél vol​na, ő biz​to​san azt mond​ja, hogy el​sza​kadt az ín​sza​lag vagy el​ko​pott a porc, és azon​nal be​tolt vol​na a mű​tő​be. Se​bész, szá​má​ra a mű​tét az el​sőd​le​ges meg​ol​dás. Ehe​lyett két hé​tig pi​hen​tet​ted a lá​bad, nem fu​tot​tál, ibupro​fent szed​tél, és rend​be jöt​tél. – Sze​rin​tem ki​me​rül​tél, ide​ges vagy, va​ló​szí​nű​leg a me​no​pa​u​za hor​mo​ná​lis vál​to​zá​sai vi​sel​nek meg, és ha en​gem kér​de​zel, sze​rin​tem de​presszi​ós is vagy. Meg​küz​dünk ezek​kel Ali, szé​pen egye​sé​vel. Mi​lyen iga​za van. Kép​te​len​ség, hogy va​la​ki​nek az ő ko​rá​ban Alz​he​i​me​re le​gyen. Csak kli​ma​xol és ki​me​rült. Vagy ta​lán de​presszi​ós. Ez meg​ma​gya​ráz​ná, mi​ért nem kö​ve​telt rész​le​te​sebb ki​vizs​gá​lást a di​ag​nó​zis előtt, mi​ért nem küz​dött tel​jes ere​jé​vel en​nek a bor​za​lom​nak pusz​tán a meg​em​lí​té​se el​len is. Annyi​ra nem jel​lem​ző rá. Ta​lán csak ide​ges, fá​radt, kli​ma​xos és de​presszi​ós. Ta​lán nem is Alz​he​i​merkó​ros. Csü​tör​tök: 7:00: reg​ge​li gyógy​sze​rek ✔ Be​fe​jez​ni a Psy​cho​no​mic is​mer​te​tő​jét ✔ 12:00: déli sze​mi​ná​ri​um a 700-as te​rem​ben ✔ 3:00: ta​lál​ko​zó a ge​ne​ti​kai ta​nács​adó​val (ada​tok John​nál) 8:00: esti gyógy​sze​rek Stepha​nie az asz​ta​la mö​gött ült, ami​kor be​lép​tek a szo​bá​já​ba, és ez al​ka​lom​mal nem mo​soly​gott. – Mi​előtt rá​tér​nénk az ered​mény​re, sze​ret​nék, ha még egy​szer össze​fog​lal​nám azo​kat az in​for​má​ci​ó​kat, ame​lyek​ről az el​múlt al​ka​lom​mal be​szél​get​tünk? – kér​dez​te. – Nem – mond​ta Ali​ce. – Még min​dig sze​ret​né tud​ni az ered​ményt? – Igen. – Na​gyon saj​ná​lom Ali​ce, de po​zi​tív a PS1-mu​tá​ci​ó​ra. Te​hát, ak​kor itt van a tel​jes bi​zo​nyos​ság, tisz​tán fel​szol​gál​va, se só, se cu​kor, se kí​sé​rő. Vé​gig is éget​te a nye​lő​csö​vét. Szed​het​ne hor​mon​pót​lást, meg Xa​na​xot és Pro​za​cot egy​szer​re, al​hat​na az el​kö​vet​ke​ző fél év​ben akár ti​zen​két órát is na​pon​ta a Canyon Ranch élet​mód​far​mon, de ez​zel az ég​vi​lá​gon sem​mi sem vál​toz​na. Alz​he​i​mer-kó​ros. Sze​re​tett vol​na John​ra pil​lan​ta​ni, de kép​te​len volt rá​ven​ni ma​gát, hogy el​for​dít​sa a fe​jét. – Mint be​szél​tük, ez a mu​tá​ció au​to​szo​má​lis do​mi​náns örök​lő​dé​sű, és köt​he​tő az Alz​he​i​mer bi​zo​nyos for​má​i​hoz, te​hát az ered​mény a már meg​ka​pott di​ag​nó​zist iga​zol​ja. – Mi a la​bor​ban a fals po​zi​tív ered​mé​nyek ará​nya? Mi is a la​bor neve? – kér​dez​te John. – At​he​na Di​ag​nos​tics, és en​nek a mu​tá​ci​ó​nak a ki​mu​ta​tá​sá​nál ki​lenc​ven​ki​lenc szá​za​lék​nál is na​gyobb pon​tos​ság​gal dol​goz​nak. – John, po​zi​tív – je​gyez​te meg Ali​ce. Most rá​né​zett a fér​fi​ra. A nor​má​lis eset​ben szög​le​tes, ha​tá​ro​zott arc​vo​ná​sok össze​foly​tak, alig is​mert rá a fér​jé​re. – Na​gyon saj​ná​lom, tu​dom, hogy mind​ket​ten sze​ret​tek vol​na más di​ag​nó​zist hal​la​ni. – A gye​re​ke​ink szá​má​ra ez mit je​lent? – kér​dez​te Ali​ce.

– Nos, igen, ró​luk is be​szél​nünk kell. Hány éve​sek? – Mind​annyi​an a hú​szas éve​ik​ben van​nak. – Te​hát a tü​ne​tek még egyi​kük​nél sem je​lent​kez​het​nek. Min​den egyes gyer​mek öt​ven​szá​za​lé​kos eséllyel örö​köl​he​ti ezt a mu​tá​ci​ót, ami az​tán száz​szá​za​lé​kos eséllyel oko​zó​ja lesz a be​teg​ség​nek. A tü​ne​tek meg​je​le​né​se előt​ti ge​ne​ti​kai szű​rés már le​het​sé​ges, de sok min​dent át kell gon​dol​ni. Úgy akar​ják le​él​ni az éle​tü​ket, hogy tisz​tá​ban van​nak ez​zel? Ho​gyan be​fo​lyá​sol​ná ez az éle​tü​ket? Ha az egyik ne​ga​tív a má​sik po​zi​tív, mi​lyen ha​tás​sal len​ne a kap​cso​la​tuk​ra? Ali​ce, tud​nak egy​ál​ta​lán a di​ag​nó​zis​ról? – Nem. – Ta​lán ide​je len​ne el​mon​da​ni ne​kik. Tu​dom, hogy sok ezt így egy​szer​re rá​juk zú​dí​ta​ni, fő​leg, hogy önök is most kez​dik meg​emész​te​ni. De egy ilyen gyors le​fo​lyá​sú be​teg​ség​nél el​ter​vez​he​ti ugyan, hogy egy ké​sőb​bi idő​pont​ban vi​lá​go​sít​ja fel őket, azon​ban nem biz​tos, hogy úgy fog si​ke​rül​ni, aho​gyan ere​de​ti​leg el​ter​vez​te. Vagy in​kább John​ra hagy​ná a dol​got? – Nem, majd együtt el​mond​juk ne​kik – fe​lel​te Ali​ce. – Van​nak a gyer​me​ke​i​nek gyer​me​ke​ik? Anna és Char​lie. – Még nin​cse​nek – mond​ta Ali​ce. – Ha gye​re​ket ter​vez​nek, ak​kor nem ár​ta​na, ha bir​to​ká​ban len​né​nek en​nek az in​for​má​ci​ó​nak. Össze​gyűj​töt​tem né​hány írá​sos anya​got, oda​ad​hat​ja ne​kik, ha akar​ja. Itt van a név​jegy​kár​tyám is, il​let​ve egy te​ra​pe​u​ta szá​ma, aki ki​vá​ló​an ért ah​hoz, hogy a ge​ne​ti​kai szű​ré​sen és di​ag​nó​zi​son át​esett csa​lá​dok​nak se​gít​sen. Van még kér​dé​sük, ami​re most sze​ret​né​nek vá​laszt kap​ni? – Nem, most sem​mi sem jut eszem​be. – Na​gyon saj​ná​lom, hogy nem olyan ered​ményt kö​zöl​het​tem önök​kel, ami​re vár​tak. – Én is. Egyi​kük sem szólt egy szót sem. Be​száll​tak az au​tó​ba, John ki​fi​zet​te a par​ko​lá​si dí​jat, és néma csend​ben rá​haj​tot​tak a Stor​row Dri​ve-ra. A hő​mér​sék​let már má​so​dik hete jó​val nul​la fok alatt volt, és na​gyon fújt a szél. A fu​tó​kat be​ker​get​te a hi​deg, és vagy fu​tó​pa​don ko​cog​tak, vagy vár​ták, hogy meg​for​dul​jon az idő. Ali​ce gyű​löl​te a fu​tó​pa​dot. Az anyós​ülés​ben ku​co​rog​va vár​ta, hogy John mond​jon vég​re va​la​mit. De a fér​fi nem be​szélt. Vé​gig​sír​ta az utat ha​za​fe​lé.

2004. MÁRCIUS ALICE KI​PAT​TIN​TOT​TA a Hét​fő fel​ira​tú fe​de​let a hét nap​ja​i​ra be​osz​tott mű​anyag gyógy​sze​res do​bo​zon, és a te​nye​ré​be pottyan​tot​ta a hét kis tab​let​tát. John be​vi​har​zott a kony​há​ba, majd ami​kor meg​lát​ta, mire ké​szül Ali​ce, sar​kon for​dult és ki​ro​hant, mint​ha a mez​te​len édes​any​já​ra nyi​tott vol​na rá. Nem bír​ta rá​ven​ni ma​gát arra, hogy vé​gig​néz​ze, amíg a fe​le​sé​ge be​kap​kod​ja a gyógy​sze​re​it. Ké​pes volt egy mon​dat vagy egy be​szél​ge​tés kel​lős kö​ze​pén ki​vo​nul​ni, ha Ali​ce elő​vet​te a gyógy​sze​res do​bozt. A pár​be​széd​nek annyi. Ali​ce há​rom nagy korty for​ró te​á​val nyel​te le a gyógy​sze​re​it, meg​éget​te a tor​kát. Ő sem ked​vel​te job​ban ezt a pro​ce​dú​rát. Le​ült a kony​ha​asz​tal​hoz, a te​á​ját fúj​ta és hall​gat​ta, amint John szo​bá​ról szo​bá​ra dü​bö​rög. – Mit ke​re​sel? – ki​ál​tot​ta. – Sem​mit! – üvöl​töt​te vissza John. Va​ló​szí​nű​leg a szem​üve​gét. A ge​ne​ti​kai ta​nács​adó​nál tett lá​to​ga​tás óta el​telt hó​nap​ban John so​ha​sem kér​te Ali​ce-t, hogy se​gít​sen meg​ta​lál​ni a szem​üve​gét vagy a kul​csa​it, bár az asszony tud​ta, hogy ne​he​zé​re esik a nyo​muk​ra buk​kan​nia. John gyors, tü​rel​met​len lép​tek​kel si​e​tett be a kony​há​ba. – Se​gít​he​tek? – kér​dez​te Ali​ce. – Nem, min​den rend​ben. Ali​ce el​tű​nő​dött ezen a fris​sen szer​zett, ma​kacs füg​get​len​sé​gi tö​rek​vé​sen. Va​jon a fér​fi meg akar​ta kí​mél​ni at​tól a men​tá​lis erő​fe​szí​tés​től, hogy a sa​ját el​ke​vert hol​mi​ja​it ke​res​tes​se vele? Vagy gya​ko​rolt a jö​vő​re, ami​kor ő már nem lesz mel​let​te? Ne​tán szé​gyell​te, hogy egy alz​he​i​me​res be​teg​től kell se​gít​sé​get kér​nie? Ali​ce be​le​kor​tyolt a te​á​já​ba, s sze​mét egy al​mát és egy kör​tét áb​rá​zo​ló fest​mé​nyen nyug​tat​ta, amely már leg​alább tíz éve ott ló​gott a fa​lon. Eköz​ben John át​néz​te a pos​tát és az új​sá​go​kat a pul​ton a fe​le​sé​ge mö​gött. Az​tán el​lé​pett mel​let​te, és el​in​dult az elő​szo​ba felé. Ali​ce hal​lot​ta, hogy be​csu​kó​dik az gard​rób​szek​rény aj​ta​ja. Hal​lot​ta, hogy az asz​tal fi​ók​jai ki-be jár​nak. – Kész vagy? – kér​dez​te a fér​fi. Ali​ce meg​it​ta az utol​só kor​tyot is, és csat​la​ko​zott John​hoz az elő​szo​bá​ban. A fér​jén már raj​ta volt a ka​bát, szem​üve​ge ott ült kó​cos ha​ján, a kul​csot pe​dig a te​nye​ré​ben szo​ron​gat​ta. – Igen – mond​ta Ali​ce, és kö​vet​te Johnt a sza​bad​ba. Cam​brig​de-ben a kora ta​vasz meg​bíz​ha​tat​lan, be​csa​pós volt. Még nem rü​gyez​tek a fák, a tu​li​pá​nok sem me​rész​ked​tek át os​to​bán a las​san egy hó​na​pos, csi​kor​gó hó​ré​te​gen, és a le​ve​li​bé​kák kó​ru​sa sem fo​gott ta​vasz​kö​szön​tő dal​ba. Az ut​cá​kat az út szé​lén fe​ke​te, ko​szos hó​hal​mok kar​csú​sí​tot​ták. Amit a déli nap lan​gyos su​ga​rai nagy ne​he​zen fel​ol​vasz​tot​tak, újra meg​fa​gyott a késő dél​után le​csök​ke​nő hő​mér​sék​let ha​tá​sá​ra, emi​att a Har​vard Yard ös​vé​nyei és a vá​ros ut​cács​kái alat​to​mos, fe​ke​te jég​gé vál​toz​tak. A nap​tár​ban fel​buk​ka​nó dá​tum szin​te sér​tő volt, min​den​ki tud​ta, hogy más​hol már ta​vasz van, az em​be​rek rö​vid ujjú pó​ló​ban mász​kál​nak és ri​gó​fütty​re éb​red​nek. Itt azon​ban a hi​deg kö​nyör​te​le​nül tar​tot​ta ma​gát, és Ali​ce ki​zá​ró​lag a hol​lók ká​ro​gá​sát hal​lot​ta, mi​köz​ben a kam​pusz felé igye​kez​tek.

John vál​lal​ta, hogy min​den reg​gel el​kí​sé​ri Ali​ce-t a Har​vard​ra. Az asszony azt mond​ta neki, hogy nem akar koc​káz​tat​ni. Az igaz​ság vi​szont az volt, hogy vissza akar​ta kap​ni a fér​jé​vel töl​tött reg​ge​le​ket, vissza akar​ta hoz​ni a régi tra​dí​ci​ót. Saj​nos mi​vel in​kább koc​káz​tat​ták, hogy el​üs​se őket egy autó, sem​hogy a nya​ku​kat tör​jék a csú​szós jár​dá​kon, egy​más mö​gött bak​tat​tak az út szé​lén, és nem be​szél​get​tek. A jobb lá​bán ka​vics ke​rült a csiz​má​já​ba. Ne​he​zen tud​ta el​dön​te​ni, hogy meg​áll​jon a kes​keny úton és ott ürít​se ki, vagy vár​jon, amíg el​ér​nek a Jer​ri’sig. Ha most akar meg​sza​ba​dul​ni tőle, ak​kor fél lá​bon kell egyen​sú​lyoz​nia, és ki kell búj​tat​nia a lá​bát a me​leg csiz​má​ból. Arra ju​tott, hogy két sar​kot még ki​bír ez​zel a kel​le​met​len​ség​gel. A Mass Ave​nue-n, va​la​hol a Por​ter és a Har​vard te​rek kö​zött a Jer​ri’s Cam​bridge kof​fe​in​füg​gő​i​nek a za​rán​dok​he​lye lett, jó​val a Star​bucks in​vá​zi​ó​ját meg​elő​ző​en. A pult mö​göt​ti fal​ra kré​tá​val fel​írt menü a ká​vék​kal, te​ák​kal, sü​te​mé​nyek​kel és szend​vi​csek​kel Ali​ce di​ák​ko​ra óta nem vál​to​zott. Csak az egyes té​te​lek mel​let​ti árak mu​tat​tak el​té​rést a ko​ráb​bi​ak​hoz ké​pest, a szám​je​gye​ket tég​la​lap ala​kú, is​ko​lai szi​vacs​ra em​lé​kez​te​tő kré​ta​por vet​te kö​rül, és az írás​kép sem egye​zett an​nak a va​la​ki​nek az írott be​tű​i​vel, aki egy​kor a bal​ol​da​lon álló étel- és ital​ne​ve​ket fel​je​gyez​te. Ali​ce hök​ken​ten hu​nyor​gott a táb​lá​ra. – Jó reg​gelt, Jess, egy ká​vét és egy fa​hé​jas csi​gát ké​rek – mond​ta John. – Ne​kem ugyan​ez lesz – foly​tat​ta Ali​ce. – Nem is sze​re​ted a ká​vét – ér​tet​len​ke​dett John. – De, sze​re​tem. – Nem, nem sze​re​ted. Teát kér, cit​rom​mal. – Ká​vét és csi​gát ké​rek. Jess vá​laszt vár​va me​redt John​ra, de a ri​poszt el​ma​radt. – Rend​ben, ak​kor két kávé és két csi​ga – so​rol​ta Jess. Oda​kint Ali​ce be​le​kor​tyolt a ká​vé​ba. Ke​se​rű volt, fa​nyar, az íz meg sem kö​ze​lí​tet​te azt, amit a fi​nom il​lat ígért. – Na, mi​lyen a ká​véd? – kér​dez​te John. – Cso​dá​la​tos. Mi​köz​ben a kam​pusz felé tar​tot​tak, Ali​ce dac​ból csak azért is meg​it​ta a kávé nagy ré​szét. Már alig vár​ta, hogy egye​dül ma​rad​has​son az iro​dá​já​ban, és vég​re ki​önt​se a nyo​mo​rult ital ma​ra​dé​kát. Rá​adá​sul a ka​vics​tól is meg akart vég​re sza​ba​dul​ni.

CSIZ​MA LE​VÉ​VE, KÁVÉ A LE​FO​LYÓ​BAN, jö​het​nek az e-ma​i​lek. An​ná​tól is ér​ke​zett egy, meg​nyi​tot​ta. Szia anya! Sze​ret​nénk mi is el​men​ni a va​cso​rá​ra, de ezen a hé​ten Char​lie pere mi​att ne​he​zen jön​ne össze. Mi len​ne, ha a jövő hé​ten tar​ta​nánk? Me​lyik nap jó ne​ked és apá​nak? Ne​künk csak a csü​tör​tök és a pén​tek nem jó. Anna Ali​ce a kép​er​nyő​jén szol​gá​lat​ké​szen pis​lo​gó kur​zor​ra me​redt, és igye​ke​zett meg​ta​lál​ni azo​kat a sza​va​kat, ame​lye​ket a vá​la​szá​ban hasz​nál​ni akart. Gon​do​la​ta​i​nak han​gok​ra, toll​ra vagy bil​len​tyű​re vál​tá​-

sa gyak​ran tu​da​tos erő​fe​szí​tést és nyu​godt kon​cent​rá​lást igé​nyelt. A sza​vak he​lyes​írá​sá​ban sem volt már olyan biz​tos, pe​dig va​la​ha arany​csil​la​go​kat nyert vele, a ta​ná​rok nem győz​ték di​csér​ni. Meg​csör​rent a te​le​fon. – Szia anya! – De jó, pont most akar​tam vá​la​szol​ni az e-ma​i​led​re! – Nem is küld​tem ne​ked e-ma​ilt! Ali​ce bi​zony​ta​la​nul újra át​ol​vas​ta a szö​ve​get a kép​er​nyőn. – Most ol​vas​tam el. Char​lie-nak van va​la​mi pere a hé​ten... – Anya, én Ly​dia va​gyok. – Ja? Mi​ért kel​tél fel ilyen ko​rán? – Min​dig fent va​gyok ilyen​kor. Teg​nap este fel akar​ta​lak hív​ni té​ged meg apát, de ná​la​tok már na​gyon késő lett vol​na. Meg​kap​tam egy hi​he​tet​le​nül jó sze​re​pet A víz em​lé​ke (She​lagh Step​hen​son: The Me​mo​ry of Wa​ter) című da​rab​ban. Zse​ni​á​lis ren​de​ző​vel dol​go​zom együtt, és hat elő​adást csi​ná​lunk be​lő​le má​jus​ban. Sze​rin​tem nagy​sze​rű lesz, és a ren​de​ző neve mi​att tu​ti​ra nagy fel​haj​tást ren​dez​nek kö​rü​löt​te. Sze​rin​ted van rá esély, hogy te és apa el​jöt​tök meg​néz​ni? Ly​dia fel​fe​lé íve​lő hang​lej​té​sé​ből és az azt kö​ve​tő csend​ből Ali​ce ki​kö​vet​kez​tet​te, hogy most neki kel​le​ne mon​da​ni va​la​mit, de még el sem ju​tott az agyá​ig, hogy a lány mit mon​dott. Mi​vel a be​szé​lő nyúj​tot​ta vizu​á​lis je​lek nem se​gít​het​ték, a te​le​fon​be​szél​ge​té​sek egy​re na​gyobb ki​hí​vás​sá vál​tak szá​má​ra. A sza​vak néha össze​mo​sód​tak, a be​széd​té​mák​ban be​kö​vet​ke​ző ug​rá​so​kat csak ne​he​zen tud​ta át​lát​ni és kö​vet​ni, ezért meg​kín​ló​dott az ér​te​lem ki​há​mo​zá​sá​val. Bár az írott anya​gok​kal is küz​de​nie kel​lett, ezt job​ban el tud​ta tit​kol​ni, mert a ne​héz​sé​gek nem kor​lá​toz​ták a re​ak​ció​ide​jét. – Ha nem akarsz jön​ni, csak mondd! – erős​kö​dött Ly​dia. – Nem, sze​ret​nék én, de. – Jó, tu​dom, sok a dol​god, ennyi. Tud​tam, hogy in​kább apát kel​lett vol​na fel​hív​nom. – Ly​dia... – Ne ver​gődj, men​nem kell! Le​tet​te a te​le​font. Ali​ce pe​dig csak azt akar​ta mon​da​ni, hogy be​szél John​nal, és ha a fér​je el tud sza​ba​dul​ni a la​bor​ból, ak​kor ő is szí​ve​sen vele tart. Ha a fér​fi nem tud men​ni, ak​kor saj​nos nem re​pül​het át az or​szá​gon nél​kü​le, és neki is kell va​la​mi ki​fo​gást ta​lál​nia. Egy ide​je ke​rül​te az uta​zá​so​kat, mert félt, hogy az ott​ho​ná​tól tá​vol fog el​té​ved​ni vagy össze​za​va​ro​dik. Vissza​uta​sí​tott egy elő​adást a Duke Egye​te​men a kö​vet​ke​ző hó​nap​ban, és ki​dob​ta egy nyel​vé​sze​ti kon​fe​ren​cia re​giszt​rá​ci​ós lap​ját, pe​dig hall​ga​tó kora óta min​den év​ben részt vett raj​ta. Sze​ret​te vol​na lát​ni Ly​dia elő​adá​sát, de az uta​zás John óra​rend​jén mú​lott. A ke​zé​ben tar​tot​ta a te​le​fon​kagy​lót, és az is eszé​be ju​tott, hogy vissza​hív​ja Ly​di​át. De az​tán le​tet​te, mi​kor újra át​gon​dol​ta a dol​got. Be​zár​ta az An​ná​nak szó​ló e-ma​ilt, és ki​nyi​tott egy új ab​la​kot, ez​út​tal Ly​di​á​nak. A hu​nyor​gó kur​zor​ra me​redt, az uj​jai meg​bé​nul​tak a bil​len​tyű​zet fe​lett. Az agyá​ba ül​te​tett elem kez​dett le​me​rül​ni. – Gye​rünk! – biz​tat​ta ma​gát, és azt kí​ván​ta, bár​csak csat​la​koz​tat​hat​na né​hány ká​belt a fe​jé​hez, hogy pár áram​ütés​sel fel​éb​ressze az agy​sejt​je​it. Ma nem ér rá alz​he​i​me​res​ked​ni. E-ma​i​lek​re kell vá​la​szol​nia, meg kell pá​lyáz​nia egy ösz​tön​dí​jat, órát kell tar​ta​nia és részt ven​ni egy sze​mi​ná​ri​u​mon. A nap vé​gén fut​ni is akart. Ta​lán a fu​tás​tól ki​tisz​tul a feje.

ALICE BE​DU​GOTT egy pa​pír​cet​lit a zok​ni​já​ba a ne​vé​vel, cí​mé​vel és te​le​fon​szá​má​val. Per​sze, ha megint meg​za​va​rod​na út​köz​ben, nem biz​tos, hogy eszé​be jut: az összes hasz​nos in​for​má​ció ott van nála. Azon​ban nem árt az óva​tos​ság. A fu​tás egy​re ke​vés​bé tud​ta ki​tisz​tí​ta​ni a fe​jét. Sőt, mos​ta​ná​ban úgy érez​te, hogy szó sze​rint ül​dö​ző​be ve​szi a vá​la​szo​kat a sok-sok el​inal​ni pró​bá​ló kér​dés​re. És bár​mennyi​re igyek​szik, kép​te​len utol​ér​ni őket. Mit kel​le​ne ten​nem? Be​vet​te a gyógy​sze​re​it, hat-hét órát aludt éj​sza​kán​ként, és szo​ro​san ka​pasz​ko​dott a Har​vard éle​té​nek meg​szo​kott nor​ma​li​tá​sá​ba. Köz​ben meg be​csa​pás​nak érez​te az egé​szet: har​var​di pro​fesszor​ként pó​zol, és úgy tesz, mint aki​nek nin​csen elő​re​ha​la​dott ne​u​ro​de​ge​ne​ra​tív be​teg​sé​ge, úgy vi​sel​ke​dik, mint​ha min​den rend​ben len​ne most és a jö​vő​ben is. Egy egye​te​mi pro​fesszor éle​té​ben nin​cse​nek olyan mér​ték​egy​sé​gek, ame​lyek​kel a napi tel​je​sít​ményt mér​ni le​het​ne. Nem kel​lett pon​tos köny​ve​lést vé​gez​nie, nem kel​lett meg​ha​tá​ro​zott kvó​tát tel​je​sí​te​nie, vagy ha​tár​idős be​szá​mo​ló​kat ké​szí​te​nie. Volt hi​ba​ha​tár, de még​is mek​ko​ra? Vé​gül úgy​is oda​jut, hogy ész​re​ve​szik a ha​nyat​lá​sát, és nem tű​rik meg to​vább. Ezt nem akar​ta ki​vár​ni, ott kell hagy​nia a Har​var​dot, mi​előtt a plety​ka​ára​dat el​in​dul​hat​na, mi​előtt szá​na​koz​hat​ná​nak raj​ta, de fo​gal​ma sem volt, mennyi ide​je van hát​ra. És bár el​ret​ten​tet​te a gon​do​lat, hogy eset​leg túl so​ká​ig ma​rad, sok​kal, de sok​kal job​ban félt at​tól, hogy bú​csút mond​jon a Har​vard​nak. Hi​szen mi ma​rad be​lő​le, ha már nem lesz har​var​di pszi​cho​ló​gia​pro​fesszor? Tölt​sön annyi időt John​nal és a gye​re​kek​kel, amennyit csak le​het? Mit je​len​te​ne ez a gya​kor​lat​ban? Ül​jön Anna mel​lett, míg ő az össze​fog​la​ló​kat gé​pe​li? Kí​sér​je el To​mot a vi​zi​tek​re? Ül​jön be Ly​dia drá​ma​órá​i​ra? Ho​gyan mond​ja el ne​kik, hogy öt​ven szá​za​lék esé​lyük van arra, hogy ők is ke​resz​tül​men​nek egy​szer ezen? Mi lesz, ha őt okol​ják majd min​de​nért, és meg​gyű​lö​lik, pon​to​san aho​gyan ő vá​dol​ta és gyű​löl​te az ap​ját? John még nem me​het nyug​díj​ba. Mennyi sza​bad​sá​got ve​het ki anél​kül, hogy a kar​ri​er​je meg​síny​le​né? Mennyi ide​je van neki hát​ra? Két év? Vagy húsz? Bár az Alz​he​i​mer ál​ta​lá​ban gyor​sab​ban ha​ladt elő​re a ko​rai for​ma ese​tén, a ko​rai Alz​he​i​mer-kór​ban szen​ve​dők to​vább él​tek, hi​szen az elme egy vi​szony​lag fi​a​tal és egész​sé​ges test​ben be​te​ge​dett meg. Le​het, hogy ki​húz​za egé​szen a bor​zal​mas vé​gig. Nem fog tud​ni egye​dül enni, be​szél​ni, nem fog​ja fel​is​mer​ni Johnt és a gye​re​ke​ket. Mag​zat​póz​ba gör​nyed​ve fek​szik majd, és mi​vel el​fe​lejt nyel​ni is, tü​dő​gyul​la​dást kap. John, Anna, Tom és Ly​dia pe​dig egyet​ér​te​nek majd ab​ban, hogy nem ke​ze​lik ezt a tü​dő​gyul​la​dást an​ti​bio​ti​kum​kú​rá​val, ha​nem bűn​tu​da​tot érez​ve há​lá​sak lesz​nek, hogy vég​re akadt va​la​mi, ami a tes​tét is meg​öli. Ab​ba​hagy​ta a fu​tást, le​ha​jolt, és ki​hány​ta a déli las​ag​nét. Be​le​te​lik né​hány hét​be, mire annyi​ra el​ol​vad a hó, hogy el​mos​sa.

PON​TO​SAN TUD​TA, HOL VAN. Úton ha​za​fe​lé, a Min​den​szen​tek episz​ko​pá​lis temp​lo​ma előtt, né​hány sa​rok​nyi​ra a házuk​tól. Pon​to​san tud​ta, hol van, de még soha éle​té​ben nem érez​te ma​gát ilyen el​ve​szett​nek. A temp​lom ha​rang​já​ték​ba kez​dett, ami a nagy​szü​lei órá​já​ra em​lé​kez​tet​te. El​for​dí​tot​ta a ke​rek vas​gom​bot a cse​resz​nye​pi​ros aj​tón, és a su​gal​la​tát ösz​tö​nö​sen kö​vet​ve el​in​dult be​fe​lé. Meg​könnyeb​bült, ami​kor lát​ta, hogy a temp​lom üres, mert nem gon​dol​ta vé​gig mi​ért ment be. Az

any​ja zsi​dó volt, de az apja ra​gasz​ko​dott ah​hoz, hogy őt és Anne-t ka​to​li​kus szel​lem​ben ne​vel​jék. Így gye​rek​ko​rá​ban min​den va​sár​nap mi​sé​re járt, volt el​ső​ál​do​zó, gyónt, ha kel​lett, és kon​fir​mált is, de mert az any​ja so​ha​sem vett részt eb​ben, Ali​ce már fi​a​tal​ko​rá​ban meg​kér​dő​je​lez​te a hit​té​te​lek ér​vé​nyes​sé​gét. Mi​vel sem ap​já​tól, sem a ka​to​li​kus egy​ház​tól nem ka​pott ki​elé​gí​tő vá​laszt a kér​dé​se​i​re, so​ha​sem vált iga​zán hí​vő​vé. Az ut​cai lám​pák fé​nye a gó​ti​kus, fes​tett üveg​ab​la​ko​kon ke​resz​tül be​szi​vár​gott az épü​let​be, és biz​to​sí​tott annyi vi​lá​gos​sá​got, hogy Ali​ce az egész temp​lo​mot meg​néz​hes​se. Min​den fes​tett üveg​ab​lak a vö​rös-fe​hér kö​peny​be bur​kolt Jé​zust áb​rá​zol​ta, aki vagy pász​tor​ként, vagy cso​da​te​vő gyó​gyí​tó​ként sze​re​pelt a ké​pe​ken. Az ol​tár jobb ol​da​lán fel​irat hir​det​te: ERŐS VÁR A MI IS​TE​NÜNK, SE​GÍ​TŐNK A BAJ​BAN. Ali​ce en​nél na​gyobb baj​ban már nem is le​he​tett vol​na, és na​gyon nagy szük​sé​ge volt se​gít​ség​re. De úgy érez​te ma​gát, mint egy ér​dem​te​len, hűt​len be​to​la​ko​dó. Hogy jön ő ah​hoz, hogy se​gít​sé​get kér​jen egy olyan is​ten​től, aki​nek a lé​te​zé​sé​ben nem biz​tos, egy val​lás​tól, ami​ről sem​mit sem tud? Le​huny​ta a sze​mét, hall​gat​ta a kin​ti for​ga​lom meg​nyug​ta​tó, óce​án​sze​rű hul​lá​ma​i​nak hang​ját, és igye​ke​zett meg​nyit​ni el​mé​jét. Maga sem tud​ta, med​dig ül​dö​gélt a bár​sonnyal be​vont pad​sor​ban a vá​lasz​ra vár​va. Nem ér​ke​zett vá​lasz. Ma​radt még egy ki​csit, és ab​ban re​mény​ke​dett, hogy csak jön egy pap vagy hívő, aki meg​kér​de​zi tőle, mit ke​res ott. Ak​kor el​ma​gya​ráz​hat​ná. De sen​ki sem jött. Eszé​be ju​tot​tak a dr. Da​vis​től és Stepha​nie Aa​ron​tól ka​pott név​jegy​kár​tyák. Eset​leg be​szél​het​ne a szo​ci​á​lis mun​kás​sal vagy a te​ra​pe​u​tá​val. Ta​lán azok se​gít​het​né​nek raj​ta. De az​tán meg​ér​ke​zett az egyet​len egy​sze​rű és vi​lá​gos vá​lasz. John​nal kell be​szél​nie.

NEM VOLT FEL​KÉ​SZÜL​VE A TÁ​MA​DÁS​RA, ami a be​já​ra​ti ajtó má​sik ol​da​lán várt rá. – Te meg hol vol​tál? – kér​dez​te John. – Fut​ni men​tem. – Egész idő alatt fu​tot​tál? – Be​ug​rot​tam egy temp​lom​ba is. – Temp​lom​ba? Én ezt az egé​szet nem ér​tem, Ali. Hi​szen te nem iszol ká​vét, és nem jársz temp​lom​ba. Meg​érez​te a fér​fi le​he​le​tén az al​ko​hol il​la​tát. – Nos, ma it​tam és men​tem. – Bob​bal és Sa​rah-val kel​lett vol​na va​cso​ráz​nunk. Fel kel​lett hív​nom őket tö​röl​ni a prog​ra​mot, te tel​je​sen el​fe​lej​tet​ted? Va​cso​ra Bob​bal és Sa​rah-val, a ba​rá​ta​ik​kal. Ott volt a nap​tá​rá​ban. – El​fe​lej​tet​tem. Alz​he​i​mer-kó​ros va​gyok. – Ha el​vesz​tél vol​na, azt sem tud​nám, hol ke​res​se​lek. Ezen​túl egy lé​pést se te​gyél a mo​bil​te​le​fo​nod nél​kül! – Fut​ni nem vi​he​tem ma​gam​mal, nincs zse​bem. – Ak​kor ra​gaszd fel a hom​lo​kod​ra, en​gem nem ér​de​kel, de nem aka​rok ezen ke​resz​tül​men​ni min​den egyes al​ka​lom​mal, ami​kor el​fe​lej​ted, hol kel​le​ne len​ned. Ali​ce kö​vet​te Johnt a nap​pa​li​ba. A fér​fi le​ült, ke​zé​be vet​te a po​ha​rát, és rá sem né​zett az asszony​ra. A hom​lo​kán gyön​gyö​ző iz​zad​ság​csep​pek ugyan​olya​nok vol​tak, mint a whis​key-s po​hár​ra ki​ülő pára.

Ali​ce té​to​vá​zott egy pil​la​na​tig, az​tán be​ült a fér​je ölé​be, olyan szo​ro​san át​ölel​ve an​nak vál​lát, hogy a sa​ját kö​nyö​két is meg​érin​tet​te köz​ben. Fü​lé​vel a fü​lé​hez si​mult, és min​dent el​mon​dott neki. – Na​gyon saj​ná​lom, hogy be​teg va​gyok. A gon​do​la​tát sem bí​rom el​vi​sel​ni an​nak, ami még rám vár. Kép​te​len va​gyok arra gon​dol​ni, hogy egy nap majd rád né​zek, lá​tom azt az ar​cot, amit annyi​ra sze​re​tek, és nem fo​gom tud​ni, ki vagy. Vé​gig​si​mí​tott a fér​fi áll​kap​csán, az ál​lán és a ne​ve​tő​rán​ca​in, ame​lye​ket már olyan rég​óta nem hasz​nált. Le​tö​röl​te az iz​zad​ság​csep​pe​ket a hom​lo​ká​ról, és a könnye​ket a sze​mé​ből. – Szin​te meg​ful​la​dok, ha erre gon​do​lok. De mu​száj gon​dol​nunk rá. Nem tu​dom, mennyi időm ma​radt té​ged is​mer​ni. Be​szél​nünk kell ar​ról, hogy mi fog tör​tén​ni. John fel​kap​ta a po​ha​rat, és ad​dig nyelt, amíg ital volt ben​ne, majd a jég​koc​kák kö​zül is ki​szür​csöl​te a meg​ol​vadt vi​zet. Olyan mély bá​nat​tal és ri​a​da​lom​mal né​zett Ali​ce-re, aho​gyan az asszony még so​ha​sem lát​ta. – Nem biz​tos, hogy ké​pes va​gyok rá.

2004. ÁPRILIS AHHOZ KÉ​PEST, hogy mind a ket​ten okos, in​tel​li​gens em​be​rek vol​tak, nem tud​tak sem​mi​fé​le ko​moly, hosszú távú ter​vet ki​eszel​ni. Túl sok is​me​ret​le​nes egyen​let volt ez ne​kik, és ezen be​lül a leg​lé​nye​ge​sebb is​me​ret​len: mi​lyen gyor​san ha​lad elő​re a be​teg​ség? Hat év​vel ez​előtt már ki​vet​tek egy év fi​ze​tés nél​kü​li sza​bad​sá​got, hogy meg​ír​has​sák a Mo​le​ku​lá​tól a me​mó​ri​á​ig című köny​vet, így egy éven be​lül egyi​kük sem kér​he​tett újabb ki​me​nőt. Ki​húz​za ad​dig Ali​ce? Annyi​ban ma​rad​tak, hogy a sze​mesz​tert még be​fe​je​zi, nem uta​zik, ha nem mu​száj, és az egész nya​rat Cape Cod​ban töl​tik. Csak au​gusz​tu​sig vol​tak ké​pe​sek elő​re lát​ni. Ab​ban is meg​egyez​tek, hogy a gye​re​ke​i​ken kí​vül sen​ki​nek sem be​szél​nek Ali​ce be​teg​sé​gé​ről. Ez a bi​zo​nyos be​szél​ge​tés pe​dig, az el​ke​rül​he​tet​len köz​zé​té​tel, ami​től a leg​job​ban tar​tot​tak, az​nap várt rá​juk, friss zsem​le, gyü​mölcs​sa​lá​ta, me​xi​kói frit​ta​ta, pezs​gő​kok​tél és cso​ko​lá​dé​to​já​sok fe​lett. Évek óta nem töl​töt​ték együtt a hús​vé​tot. Anna néha Char​lie csa​lád​já​val töl​töt​te ezt a hét​vé​gét Penn​syl​va​ni​á​ban, Ly​dia az el​múlt né​hány év​ben L. A.-ben ma​radt, előt​te meg va​la​hol Eu​ró​pá​ban utaz​ga​tott, John pe​dig Boul​der​be járt kon​fe​ren​ci​á​ra. Nem volt könnyű meg​győz​ni Ly​di​át, hogy az idén jöj​jön haza. A da​rab pró​bá​i​nak kel​lős kö​ze​pén nem en​ged​het​te meg ma​gá​nak sem az utaz​ga​tást, sem a re​pü​lő​jegy árát, de John el​ma​gya​ráz​ta neki, hogy két na​pot iga​zán ki​hagy​hat, a re​pü​lő​je​gyet meg fi​ze​ti ő. Anna a pezs​gő​kok​télt és a Blo​ody Ma​ryt is vissza​uta​sí​tot​ta, csak egy po​hár je​ges víz​zel öb​lí​tet​te le a ka​ra​mel​lás cso​ki​to​já​so​kat, ame​lye​ket úgy kap​ko​dott be, mint a pat​to​ga​tott ku​ko​ri​cát. Még mi​előtt bár​ki azt a té​ves kö​vet​kez​te​tést von​hat​ta vol​na le, hogy ter​hes, rész​le​tes elő​adást tar​tott a rá váró, mé​hen be​lü​li mes​ter​sé​ges meg​ter​mé​ke​nyí​tés​ről. – El​men​tünk egy ter​mé​keny​sé​gi spe​ci​a​lis​tá​hoz a Brig​ham​ben, de az sem érti, mi a baj. A pe​té​im egész​sé​ge​sek, min​den hó​nap​ban ovu​lá​lok, és Char​lie sper​má​já​val sin​csen sem​mi gond. – Ugyan már, Anna, nem hi​szem, hogy kí​ván​csi​ak a sper​mám​ra – szólt köz​be Char​lie. – Mi​ért ne, hi​szen az iga​zat mon​dom, és annyi​ra fruszt​rá​ló ez az egész. Még az aku​punk​tú​rát is ki​pró​bál​tam, de sem​mi. Bár a mig​rén​je​i​met mint​ha el​fúj​ták vol​na. De leg​alább azt biz​to​san tud​juk, hogy el​vi​leg te​her​be es​het​nék. Ked​den kez​dem a tü​sző​ser​ken​tő in​jek​ci​ó​kat, a jövő hé​ten meg va​la​mi olyan cuc​cot fo​gok ma​gam​ba szúr​ni, ami​től a pe​ték ki​sza​ba​dul​hat​nak, az​tán pe​dig meg​ter​mé​ke​nyí​te​nek Char​lie sper​má​já​val. – Anna... – fi​gyel​mez​tet​te Char​lie. – Mi​ért, nem így van? Re​mé​nye​im sze​rint a jövő hé​ten már ter​hes le​szek! Ali​ce együtt érző mo​solyt eről​te​tett az ar​cá​ra, ré​mü​le​tét össze​szo​rí​tott fo​gai mögé rej​tet​te. Az Alz​he​i​mer-kór első tü​ne​tei csak a ter​mé​keny kor után je​len​nek meg, így a szü​lők a torz gént aka​rat​la​nul is át​örö​kí​tik a kö​vet​ke​ző ge​ne​rá​ci​ó​ra. Mi lett vol​na, ha tud​ja, hogy tes​te min​den sejt​jé​ben hor​doz​za ezt a gént, ezt a sor​sot? Ak​kor is hagy​ta vol​na meg​fo​gan​ni eze​ket a gye​re​ke​ket, vagy min​dent meg​tett vol​na, hogy ne tör​tén​jen meg? Meg​koc​káz​tat​ta vol​na ak​kor is a sej​tek vé​let​len​sze​rű osz​tó​dá​sát? Mér​leg​re tet​te vol​na bo​ros​tyán​szí​nű sze​mét, John sas​or​rát és a pre​se​ni​lin-1 mu​tá​ci​ó​ját? Ter​mé​sze​te​sen most már el sem tud​ta kép​zel​ni az éle​tét nél​kü​lük. De mi​előtt meg​szül​te vol​na őket és meg​ta​pasz​tal​ta vol​na azt a zsi​ge​ri, ko​ráb​ban fel​fog​ha​tat​lan sze​re​te​tet, ami ve​lük köl​tö​zött az éle​té​be, tu​dott vol​na úgy dön​te​ni, hogy min​den​ki ér​de​ké​ben az lesz a leg​jobb, ha nem szü​let​nek meg? Anna ho​gyan fog dön​te​ni?

Tom is meg​ér​ke​zett, ez​út​tal az új ba​rát​nő​je nél​kül, és el​né​zést kért a ké​sé​sért. Nem is baj, hogy nem ho​zott ma​gá​val sen​kit. Így leg​alább ma csak ma​guk​ban le​het​nek. Ali​ce el is fe​lej​tet​te a lány ne​vét. Tom egye​ne​sen az ebéd​lő felé tar​tott, va​ló​szí​nű​leg ag​gó​dott, hogy le​ma​rad va​la​me​lyik fo​gás​ról, majd szé​les vi​gyor​ral és tá​nyér​ján min​den étel​ből egy ku​pac​nyi​val vissza​tért kö​zé​jük. Le​ült a ka​na​pé​ra Ly​dia mel​lé, aki szö​veg​könyv​vel a ke​zé​ben, le​hunyt szem​mel, csen​de​sen mor​mol​ta a sze​re​pét. Mind​annyi​an itt van​nak te​hát. El​ér​ke​zett az idő. – Apá​tok​nak és ne​kem fon​tos mon​da​ni​va​lónk van a szá​mo​tok​ra, és meg akar​tuk vár​ni, amíg mind​annyi​an együtt le​he​tünk. John​ra né​zett. A fér​fi bó​lin​tott és meg​szo​rí​tot​ta a ke​zét. – Egy jó ide​je prob​lé​mák van​nak a me​mó​ri​ám​mal, és ja​nu​ár​ban ko​rai Alz​he​i​mer-kór​ral di​ag​nosz​ti​zál​tak. A kan​dal​ló​pár​ká​nyon álló óra han​go​san tik​ta​kolt, mint​ha va​la​ki fel​te​ker​te vol​na a hang​erőt. Olyan​kor hang​zik így, ami​kor sen​ki nincs a ház​ban. Tom le​me​re​ve​dett, a tá​nyér és a szá​ja kö​zött fél​úton állt meg a frit​ta​tá​val pú​po​zott vil​la. Vár​ni kel​lett vol​na, amíg be​fe​je​zi az ebé​det. – Biz​tos, hogy Alz​he​i​mer? Kér​te​tek má​sik szak​vé​le​ményt is? – kér​dez​te. – Ge​ne​ti​kai szű​ré​sen is vol​tunk. A pre​se​ni​lin-1 mu​tá​ci​ó​ra po​zi​tív lett – fe​lel​te John. – Au​to​szo​má​li​san do​mi​náns? – kér​dez​te Tom. – Igen. Töb​bet is kö​zölt Tom​mal, de csak a pil​lan​tá​sá​val. – Mit je​lent​sen ez? Apa, mit mond​tál neki? – kér​dez​te most Anna. – Azt je​len​ti, hogy mind​hár​munk​nak öt​ven szá​za​lék esé​lyünk van arra, hogy örö​köl​tük az Alz​he​i​mer-kórt – vi​lá​go​sí​tot​ta fel Tom. – És az én kis​ba​bám​nak? – Nem is vagy ter​hes – szólt köz​be Ly​dia. – Anna, ha ná​lad is meg​van a mu​tá​ció, a gye​re​ke​id is ugyan​ez​zel az eséllyel in​dul​nak. Min​den egyes gye​re​ked​nek öt​ven szá​za​lék san​sza van arra, hogy örök​li – ma​gya​ráz​ta Ali​ce. – Most mit csi​nál​junk? Men​jünk mi is szű​rés​re? – kér​dez​te Anna. – Azt is le​het – mond​ta Ali​ce. – Is​te​nem, mi van, ha po​zi​tív va​gyok? És az​tán a kis​ba​bám is örö​köl​he​ti! – ki​ál​tot​ta Anna. – Mire a gye​re​ke​ink fel​nő​nek, va​ló​szí​nű​leg meg​ta​lál​ják a gyógy​mó​dot – nyug​tat​ta Tom. – De mi ki​fu​tunk az idő​ből, ezt aka​rod mon​da​ni? Te​hát a gye​re​ke​im jól lesz​nek, míg én agyat​lan zom​bi​vá vá​lók? – Anna, elég le​gyen! – csat​tant fel John. Meg​fe​szült az áll​kap​csa, az arca el​vö​rö​sö​dött. Egy év​ti​ze​de még be​küld​te vol​na An​nát a szo​bá​já​ba. Most csak meg​szo​rí​tot​ta Ali​ce ke​zét, és meg​ráz​ta a lá​bát. Több​szö​rö​sen te​he​tet​len​nek érez​te ma​gát. – Bocs – mond​ta Anna. – Na​gyon va​ló​szí​nű, hogy mire el​éri​tek az én ko​ro​mat, meg​lesz a meg​elő​ző gyógy​mód. Ezért nem árt tud​ni, hogy hor​doz​zá​tok-e a mu​tá​ci​ót. Ha igen, el​kezd​he​ti​tek a gyógy​sze​re​zést még az első tü​ne​tek meg​je​le​né​se előtt, és re​mél​he​tő​leg az​u​tán meg sem je​len​nek majd – mond​ta Ali​ce. – Anya, ne​ked most mi​lyen le​he​tő​sé​ge​id van​nak? – kér​dez​te Ly​dia. – Hát, kap​tam an​ti​o​xi​dán​so​kat, vi​ta​mi​no​kat, asz​pi​rint, szta​tint és két ne​u​rot​ransz​mit​ter gyógy​szert. – És ezek meg​gá​tol​ják, hogy az Alz​he​i​mer to​vább ro​mol​jon? – kér​dez​te Ly​dia. – Ta​lán egy idő​re igen, de nem le​het biz​to​san tud​ni.

– Mi a hely​zet a kli​ni​kai kí​sér​le​tek​kel? – kér​dez​te Tom. – Most né​ze​ge​tem őket – fe​lel​te John. John fel​vet​te a kap​cso​la​tot olyan bos​to​ni ku​ta​tók​kal és tu​dó​sok​kal, akik az Alz​he​i​mer mo​le​ku​lá​ris alap​ja​it ku​tat​ták, és meg​kér​dez​te a vé​le​mé​nyü​ket a je​len​leg kli​ni​kai stá​di​um​ban fo​lyó mun​kák ígé​re​tes​sé​gé​ről. John rák​sej​tek​kel fog​lal​ko​zó bio​ló​gus, nem ideg​ku​ta​tó, de ha​mar meg​ér​tet​te, mi​lyen mo​le​ku​lá​ris bű​nö​zők ren​dez​nek ámok​fu​tást egy má​sik rend​szer​ben. Ugyan​azt a nyel​vet be​szél​ték: re​cep​tor​kö​tés, fosz​for​i​lá​ció, a transz​krip​ció sza​bá​lyo​zá​sa, klat​rin​bur​ko​la​tú ve​zi​ku​lák, szek​re​tá​zok. A har​var​di hát​tér je​len​tet​te hi​te​les​ség be​lé​pő​jegy​ként szol​gált egy exk​lu​zív klub​ba: gond nél​kül fel​hív​hat​ta Bos​ton Alz​he​i​mer​rel fog​lal​ko​zó ku​ta​tó​csa​pa​tá​nak nagy​me​nő​it. Ha lé​te​zik ha​té​ko​nyabb ke​ze​lé​si mód, vagy a kö​zel​jö​vő​ben lé​tez​ni fog, John meg​szer​zi Ali​ce-nek. – De anya, nem úgy né​zel ki, mint aki be​teg. Na​gyon ko​rán el​kap​tá​tok, én nem is gon​dol​tam vol​na, hogy baj van – mond​ta Tom. – Én sej​tet​tem – szó​lalt meg Ly​dia. – Nem azt, hogy Alz​he​i​mer, csak azt, hogy va​la​mi nem stim​mel. – Még​is mi​ből? – kér​dez​te Anna. – Néha sem​mi ér​tel​me sin​csen an​nak, amit a te​le​fon​ban mond, és na​gyon so​kat is​mét​li ön​ma​gát. Vagy nem em​lék​szik va​la​mi​re, amit pe​dig öt perc​cel ko​ráb​ban mond​tam neki. Ka​rá​csony​kor sem tud​ta, ho​gyan kell a pu​din​got el​ké​szí​te​ni. – Mi​kor vet​ted ész​re elő​ször? – kér​dez​te John. – Úgy egy éve. Ali​ce kép​te​len volt olyan hosszú idő​re vissza​bon​ta​ni a fo​na​lat, de hitt a lá​nyá​nak. És meg​érez​te, John mennyi​re szé​gyel​li ma​gát. – Tud​nom kell, hogy én is hor​do​zó va​gyok-e. El aka​rok men​ni a szű​rés​re. Hát ti, ti nem akar​tok? – kér​dez​te Anna. – Sze​rin​tem en​gem job​ban meg​vi​sel​ne az, hogy nem tu​dom az igaz​sá​got, mint az, ha tu​dom, ak​kor is, ha eset​leg po​zi​tív – fe​lel​te Tom. Ly​dia le​huny​ta a sze​mét. Min​den​ki várt. Ali​ce-nek az az ab​szurd gon​do​lat is az eszé​be ju​tott, hogy a lány vagy megint a sze​re​pét gya​ko​rol​ja, vagy egé​szen egy​sze​rű​en el​aludt. Hosszú, kí​nos hall​ga​tás után Ly​dia ki​nyi​tot​ta a sze​mét, és ő is le​tet​te a vok​sát: – Én nem aka​rom tud​ni. Ly​dia min​dig min​dent más​ho​gyan csi​nált.

FUR​CSA CSÖND bo​rult a Wil​li​am Ja​mes Ha​li​ra. Hi​ány​zott a di​á​kok szo​ká​sos csi​vi​te​lé​se, a kér​dé​sek, a vi​ták, a vic​ce​lő​dés, a pa​nasz​ko​dás, a di​csek​vés és a flör​tö​lés hang​jai. A ta​va​szi vizs​ga​idő​szak rend​re be​űz​te a ta​nu​ló​kat a könyv​tár​ba és a kol​lé​gi​u​mi szo​bák​ba, de ad​dig még hát​ra​volt egy egész hét. A kog​ni​tív pszi​cho​ló​gi​át hall​ga​tó di​á​kok​nak egy na​pot Char​le​s​ton​ban kel​lett töl​te​ni​ük MRIered​mé​nye​ket ele​mez​ve. Ta​lán pont ma volt az a nap. Bár​mi is volt a né​ma​ság oka, Ali​ce ki​hasz​nál​ta a le​he​tő​sé​get, hogy meg​sza​kí​tás nél​kül dol​goz​hat. Mun​ká​ba jö​vet úgy dön​tött, nem áll meg a Jer​ri’snél te​á​ra, és most ke​ser​ve​sen bán​ta ezt a dön​tést. Rá​fért vol​na egy kis kof​fe​in. El​ol​vas​ta a friss Lin​gu​is​tic Jour​nal cik​ke​it, össze​rak​ta a „Mo​ti​vá​ció és emó​ció” óra zá​ró​vizs​gá​já​nak kér​dé​se​it, és meg​vá​la​szol​ta az össze​gyűlt e-ma​i​le​ket. Mind​eköz​ben egy​szer sem csör​gött a te​le​fon, és sen​ki sem ko​pog​ta​tott az aj​ta​ján. Ha​za​ért, mire eszé​be ju​tott, hogy megint nem ug​rott be a Jer​ri’s-be. Még min​dig nagy szük​sé​ge volt

arra a te​á​ra. Be​ment a kony​há​ba, és fel​tet​te a kan​nát a tűz​hely​re. A mik​ro órá​ja haj​na​li 4:22-t mu​ta​tott. Ki​né​zett az ab​la​kon. Sö​tét​ség és a sa​ját tü​kör​ké​pe kö​szönt vissza rá. Há​ló​ing volt raj​ta. Szia anya! A meg​ter​mé​ke​nyí​tés nem si​ke​rült, nem va​gyok ter​hes. Nem ke​se​red​tem el annyi​ra, mint ko​ráb​ban gon​dol​tam vol​na (Char​lie pe​dig ki​fe​je​zet​ten meg​könnyeb​bült​nek tűnt). Re​mé​lem, a má​sik ered​mény is ne​ga​tív lesz. Hol​nap​ra kap​tunk idő​pon​tot. Tom és én be​ug​runk hoz​zá​tok utá​na, és el​mond​juk, mi volt. Sze​re​tet​tel: Anna

ANNAK AZ ESÉ​LYE, hogy mind​két gye​re​ke ne​ga​tív ered​ményt kap, a va​ló​szí​nűt​len​től a na​gyonna​gyon cse​kély felé bil​lent az alatt az egy óra alatt, amennyit kés​tek ah​hoz ké​pest, ami​kor​ra Ali​ce ki​szá​mol​ta a jö​ve​te​lü​ket. Ha mind​ket​ten ne​ga​tí​vak, a ta​lál​ko​zó vil​lám​gyor​san le​zaj​lik, „mind​ket​ten rend​ben van​nak”, „kö​szön​jük szé​pen”, a vi​szont​lá​tás​ra. Ta​lán Stepha​nie ké​sik. Ta​lán Anna és Tom több időt töl​tött a vá​ró​te​rem​ben, mint amennyit Ali​ce gon​do​lat​ban en​ge​dé​lye​zett ne​kik. Az esély a na​gyon-na​gyon cse​kély​ről vég​te​le​nül ki​csi​re zsu​go​ro​dott, ami​kor vé​gül be​sé​tál​tak az aj​tón. Ha mind a ket​ten ne​ga​tí​vak len​né​nek, ak​kor már a be​já​rat​tól ki​a​bál​ták vol​na, vagy leg​alább az ar​cuk​ról süt​ne va​la​mi​fé​le di​a​dal​mas, vad öröm. Ehe​lyett a fel​szín alá kény​sze​rí​tet​ték, amit ma meg​tud​tak, mi​köz​ben a nap​pa​li felé vet​ték az irányt. Nyil​ván​va​ló​an húz​ták az időt, hogy Az Élet, Mi​előtt Meg​tud​tuk mi​nél ké​sőbb ér​jen vé​get Ali​ce szá​má​ra, hi​szen ha​ma​ro​san ki kell bök​ni​ük azt a ször​nyű​sé​ges in​for​má​ci​ót, ami​nek szem​mel lát​ha​tó​an a bir​to​ká​ban van​nak. Egy​más mel​lé ül​tek a ka​na​pé​ra, Tom bal​ra, Anna jobb​ra, pont, mint az au​tó​ban há​tul, ami​kor gye​re​kek vol​tak. Tom bal​ke​zes volt, és sze​re​tett ab​lak mel​lett ülni, Anna meg szí​ve​sen vá​lasz​tot​ta a kö​zép​ső he​lyet. Most szo​ro​sab​ban ül​tek egy​más mel​lett, mint an​nak ide​jén, és ami​kor Tom meg​fog​ta Anna ke​zét, Anna nem si​kol​tot​ta, hogy „Aaaaa​anyaaaaaa, Tom hoz​zám ért!” – Én nem va​gyok hor​do​zó – mond​ta Tom. – Én vi​szont igen – mond​ta Anna. Ali​ce-nek eszé​be ju​tott, mi​lyen ál​dott​nak érez​te ma​gát Tom szü​le​té​se​kor, az​zal vált tö​ké​le​tes​sé az éle​te: fia és lá​nya is van. Hu​szon​hat év​nek kel​lett el​tel​nie, hogy az ál​dás átok​ká vál​jon. Ali​ce maszk​ja, az a szto​i​kus, a szü​lők​re annyi​ra jel​lem​ző, erőt su​gár​zó maszk hir​te​len le​hul​lott, és az asszony zo​kog​ni kez​dett. – Na​gyon saj​ná​lom – mond​ta. – Min​den rend​ben lesz, anya. Te is mond​tad, majd ta​lál​nak meg​elő​ző te​rá​pi​át – vi​gasz​tal​ta Anna. Ami​kor Ali​ce ké​sőbb vissza​gon​dolt erre a pil​la​nat​ra, szí​ven ütöt​te a hely​zet iró​ni​á​ja. A kül​ső szem​lé​lő szá​má​ra Anna tűnt a leg​erő​sebb​nek. Ál​ta​lá​ban ő vi​gasz​tal​ta a gye​re​ke​ket. Iga​zá​ból még​sem cso​dál​ko​zott. Anna ha​son​lí​tott leg​in​kább őrá. Örö​köl​te Ali​ce ha​ját, szí​ne​it, tem​pe​ra​men​tu​mát. És a pre​se​ni​lin-1-et. – Lom​bik​kal foly​tat​juk. Már be​szél​tem az or​vo​som​mal, az imp​lan​tá​ció előtt el​vég​zik a ge​ne​ti​kai szű​rést az emb​ri​ó​kon is. Egyet​len sejt​ből ki tud​ják mu​tat​ni a mu​tá​ci​ót, és csak azo​kat ül​te​tik be, ame​lyek ne​ga​tí​vak. Így az én gye​re​ke​im biz​to​san nem örök​lik a be​teg​sé​get. Ez jó hír volt, en​nek le​he​tett örül​ni. Míg a töb​bi​ek pró​bál​ták meg​emész​te​ni a hal​lot​ta​kat, Ali​ce ke​se​rű ízt ér​zett a szá​já​ban. Bár sa​ját ma​gá​nak fo​lya​ma​to​san tet​te a szem​re​há​nyá​so​kat, még​is iri​gyel​te

An​nát: a lány meg​te​het​te, amit an​nak ide​jén ő nem – meg tud​ja vé​de​ni a gye​re​ke​it a baj​tól. An​ná​nak nem kell majd le​ül​nie el​ső​szü​lött lá​nyá​val szem​ben, és néz​nie, hogy a gye​rek kín​lód​va pró​bál​ja fel​fog​ni, egy nap ő is Alz​he​i​mer-kór​ban fog szen​ved​ni. Azt kí​ván​ta, bár​csak az ő ide​jé​ben is el​ér​he​tő​ek let​tek vol​na ezek az or​vo​si vív​má​nyok. De hát ak​kor azt az emb​ri​ót, aki​ből Anna lett, el kel​lett vol​na pusz​tí​ta​ni... Stepha​nie Aa​ron sze​rint Tom​mal min​den rend​ben van, bár eb​ben a pil​la​nat​ban nem úgy fes​tett. Sá​padt volt, meg​vi​selt, ér​zé​keny. Ali​ce úgy gon​dol​ta, hogy a ne​ga​tív ered​mény meg​könnyeb​bü​lést hoz mind​annyi​uk szá​má​ra, egy​sze​rű​en, si​mán. De egy csa​lád vol​tak, össze​kö​töt​ték őket a gén​je​ik és a sze​re​tet. Anna Tom nő​vé​re. Ő ta​ní​tot​ta meg rá​gó​gu​mi​ból göm​böt fúj​ni és puk​kasz​ta​ni, és min​dig az öccsé​nek adta a hal​lo​we​en​kor be​gyűj​tött édes​sé​get. – Ly​di​á​nak ki mond​ja el? – kér​dez​te Tom. – Majd én – fe​lel​te Anna.

2004. MÁJUS ALI​CE ELŐ​SZÖR A DI​AG​NÓ​ZIS UTÁ​NI HÉ​TEN gon​dolt arra, hogy be​kuk​kant és meg​né​zi, de az​tán meg​gon​dol​ta ma​gát. A sze​ren​cse​sü​tik, ho​ro​szkó​pok, ta​rot kár​tyák és a be​teg​ápo​ló ott​ho​nok nem kel​tet​ték fel az ér​dek​lő​dé​sét. Bár min​den egyes nap​pal kö​ze​lebb ke​rült hoz​zá, nem si​e​tett meg​tud​ni, mi vár rá a jö​vő​ben. Sem​mi kü​lö​nös nem tör​tént azon a reg​ge​len, ami​kor úgy dön​tött, hogy elég kí​ván​csi és elég bá​tor ah​hoz, hogy meg​néz​ze ma​gá​nak a Mount Au​burn Ma​nor Gon​do​zá​si Köz​pon​tot. Most volt itt az ide​je. Az elő​csar​no​kot nem ta​lál​ta ijesz​tő​nek. Óce​ánt áb​rá​zo​ló kép ló​gott a fa​lon, a pad​lót ki​fa​kult per​zsa​sző​nyeg bo​rí​tot​ta, és egy erő​sen fes​tett sze​mű, rö​vid, éj​fe​ke​te hajú nő ült a be​já​rat felé for​dí​tott pult mö​gött. Az elő​tér akár egy szál​lo​dáé is le​he​tett vol​na, bár az eny​he gyógy​szer​szag, va​la​mint a bő​rön​dök, hor​dá​rok, ki-be fut​ko​só ven​dé​gek hi​á​nya mást su​gallt. Itt bent​la​kók él​tek, nem lá​to​ga​tók. – Se​gít​he​tek? – kér​dez​te a nő. – Izé... igen. Gon​doz​nak itt Alz​he​i​mer-kó​ros be​te​ge​ket is? – Igen, az egyik rész​le​gün​ket az Alz​he​i​mer-kór​ban szen​ve​dő be​te​ge​ink ré​szé​re hoz​tuk lét​re. Sze​ret​né meg​néz​ni? – Igen. Kö​vet​te a nőt a lif​tek​hez. – Az egyik szü​lő szá​má​ra ke​res ott​hont? – Igen – ha​zud​ta Ali​ce. Vár​tak. A lif​tek öre​gek vol​tak, és las​san ván​szo​rog​tak, mint azok, aki​ket szál​lí​tot​tak. – Szép a nyak​lán​ca – mond​ta a nő. – Kö​szö​nöm. Ali​ce meg​érin​tet​te a szegy​csont​ját, és dör​zsöl​get​ni kezd​te a strasszo​kat az édes​any​ja art no​u​veau nyak​lán​cá​nak pil​lan​gó​szár​nya​in. Az any​ja csak év​for​du​lók​ra és es​kü​vők​re vet​te fel, így Ali​ce is kü​lön​le​ges al​kal​mak​ra tar​to​gat​ta. De mos​ta​ná​ban nem volt hi​va​ta​los ese​mény a nap​tá​rá​ban, és mi​vel sze​ret​te ezt a lán​cot, a múlt hó​nap​ban ki​pró​bál​ta far​mer​rel és pó​ló​val is. Tö​ké​le​tes volt. Rá​adá​sul az is tet​szett neki, hogy a nyak​lánc meg​idé​zi a pil​lan​gó​kat. Hat- vagy hét​éves le​he​tett, ami​kor az ud​va​ru​kon ke​ser​ve​sen meg​si​rat​ta a pil​lan​gók sor​sát, mi​után meg​tud​ta, hogy csak pár na​pig él​nek. Az any​ja vi​gasz​tal​gat​ta, és azt mond​ta neki, hogy ne le​gyen szo​mo​rú, mert igaz, hogy a pil​lan​gók éle​te rö​vid, de ez nem je​len​ti azt, hogy a sor​suk tra​gi​kus. Együtt néz​ték a ra​gyo​gó nap​sü​tés​ben a mar​ga​ré​ták fe​lett rep​ke​dő lep​ké​ket, és az any​ja meg​je​gyez​te: – Lá​tod, mi​lyen gyö​nyö​rű az éle​tük? Ali​ce sze​re​tett vissza​gon​dol​ni erre. A har​ma​dik eme​le​ten száll​tak ki, és vé​gig​men​tek egy hosszú, sző​nyeg​gel bo​rí​tott fo​lyo​són, fel​irat nél​kü​li aj​tó​kon ke​resz​tül, majd meg​áll​tak. A nő a mö​göt​tük au​to​ma​ti​ku​san be​zá​ró​dó aj​tó​ra mu​ta​tott. – Az Alz​he​i​mer gon​do​zá​si rész​le​get zár​nunk kell, csak kód​dal le​het be​lép​ni. Ali​ce az ajtó mel​let​ti fal​ra sze​relt bil​len​tyű​zet​re né​zett. A szá​mok fej​jel le​fe​lé és jobb​ról bal​ra, vissza​fe​lé áll​tak. – Mi​ért van​nak így a szá​mok? – Így tud​juk meg​aka​dá​lyoz​ni, hogy a la​kók meg​ta​nul​ják a kó​do​kat.

Fe​les​le​ges óv​in​téz​ke​dés​nek tűnt. Ha ké​pe​sek len​né​nek ész​ben tar​ta​ni a kó​dot, ak​kor nem len​né​nek itt, ugye​bár? – Nem tu​dom, hogy a szü​lő​jé​vel ta​pasz​tal​ta-e már, de az el​kó​szá​lás és az éj​sza​kai nyug​ta​lan​ság az Alz​he​i​mer-kór egyik leg​jel​lem​zőbb tü​ne​te. Eb​ben az egy​ség​ben a la​kók sza​ba​don kó​szál​hat​nak anél​kül, hogy el​té​ved​né​nek. Nem nyug​ta​tózzuk le és nem zár​juk be őket a szo​bá​juk​ba éj​sza​ká​ra. Igyek​szünk annyi sza​bad​sá​got és füg​get​len​sé​get biz​to​sí​ta​ni a szá​muk​ra, amennyit csak le​het​sé​ges. Tud​juk, hogy ez na​gyon fon​tos ne​kik is, és a csa​lád​juk​nak is. Egy ap​rócs​ka, ősz hajú, ró​zsa​szín-zöld ott​hon​ká​ba öl​tö​zött néni szó​lí​tot​ta meg Ali​ce-t szem​re​há​nyó​an: – Te nem vagy a lá​nyom. – Ne ha​ra​gud​jon, tény​leg nem va​gyok az. – Add vissza a pén​ze​met! – Evelyn, ez a hölgy nem vet​te el a pén​zét. A pénz a szo​bá​já​ban van. Néz​ze meg a ko​mód leg​fel​ső fi​ók​já​ban, úgy em​lék​szem, oda tet​te. A néni gya​na​kod​va és un​do​rod​va mé​re​get​te Ali​ce-t, de az​tán kö​vet​te a jó ta​ná​csot, és pisz​kos​fe​hér frot​tír​pa​pu​csá​ban vissza​cso​szo​gott a szo​bá​já​ba. – Egy húsz​dol​lá​ros bank​je​gyet dug​dos, mert at​tól tart, hogy va​la​ki el​lop​ja tőle. Az​tán per​sze el​fe​lej​ti, hogy hova tet​te, és min​den​kit meg​vá​dol a lo​pás​sal. Már pró​bál​tuk rá​ven​ni, hogy költ​se el, vagy te​gye be a bank​ba, de nem le​het. Egy na​pon majd tel​je​sen el​fe​led​ke​zik róla, és ez​zel le​zá​rul ez a fe​je​zet is. Evelyn pa​ra​no​id nyo​mo​zói te​vé​keny​sé​gé​től meg​sza​ba​dul​va aka​dály​ta​la​nul ha​lad​tak a fo​lyo​só vé​gén álló tár​sal​gó felé. A szo​ba tele volt ke​rek asz​ta​lok mel​lett az ebéd​jü​ket fo​gyasz​tó idős em​be​rek​kel, mi​után ala​po​sab​ban meg​szem​lél​te őket, Ali​ce-nek fel​tűnt, hogy a szo​ba több​nyi​re idős nők​ké, volt tele. – Csak há​rom fér​fi van? – A har​minc​két la​kónk kö​zül csak ket​tő fér​fi. A har​ma​dik, Ha​rold, min​den​nap meg​lá​to​gat​ja a fe​le​sé​gét, és együtt ebé​del vele. Mint​ha az óvo​dai sza​bá​lyok tér​tek vol​na vissza: a két alz​he​i​me​res fér​fi egy kü​lön asz​tal​nál ült, tá​vol a nők​től. Az asz​ta​lok kö​zött fel​ügye​lők jár​kál​tak. A nők kö​zül töb​ben ke​re​kes szék​ben ül​tek. A leg​több​jük​nek gyér, ősz haja volt, és a vas​tag szem​üveg meg​na​gyob​bí​tot​ta be​esett sze​mü​ket. Mind​annyi​an las​san esze​get​tek. Nem ba​rát​koz​tak egy​más​sal, nem be​szél​get​tek, még Ha​rold sem a fe​le​sé​gé​vel. Az egyet​len hang egy nőé volt, aki evés köz​ben éne​kel​ge​tett, bel​ső le​mez​ját​szó​já​nak tűje ál​lan​dó​an meg​akadt az „Egy má​ju​si éj​sza​kán” első so​rá​nál. Sen​ki sem akar​ta el​hall​gat​tat​ni, és sen​ki sem tap​sol​ta meg. Egy má​ju​si éj​sza​kán... – Gon​do​lom, már rá​jött, hogy ez az ebéd​lő és a tár​sal​gó. A la​kók min​den​nap ugyan​ab​ban az órá​ban itt reg​ge​liz​nek, ebé​del​nek és va​cso​ráz​nak. A ki​szá​mít​ha​tó na​pi​rend na​gyon fon​tos. A te​vé​keny​sé​gek is. Van bow​ling, bab​zsák​lab​da, kér​dezz-fe​le​lek, tánc, zene és kéz​mű​ves szak​kör is. Ma reg​gel eze​ket a tü​ne​mé​nyes ma​dár​há​za​kat csi​nál​ták. Ezen​fe​lül va​la​ki min​dig fel​ol​vas​sa ne​kik az új​sá​got, hogy a hí​rek​ről se ma​rad​ja​nak le.

Egy má​ju​si. – Sok le​he​tő​ség van arra, hogy a la​kók a tes​tü​ket és a szel​le​mü​ket kar​ban​tart​sák, fej​lesszék. ...éj​sza​kán... – A ro​ko​no​kat és ba​rá​to​kat bár​mi​kor szí​ve​sen lát​juk, be​csat​la​koz​hat​nak a te​vé​keny​sé​gek​be, és együtt le​het​nek a sze​ret​tük​kel, ami​kor csak akar​nak. Ha​rol​don kí​vül sen​ki​nek sem vol​tak itt a sze​ret​tei. Egyet​len más férj, fe​le​ség, gye​rek, uno​ka, ba​rát sem. – A ki​egé​szí​tő el​lá​tás​ra szo​ru​ló la​kók ré​szé​re ma​ga​san kép​zett egész​ség​ügyi sze​mély​zet is ren​del​ke​zés​re áll. Egy má​ju​si éj​sza​kán... – Hat​van​éves kor alat​ti la​kók van​nak? – De​hogy, a leg​fi​a​ta​labb la​kónk, azt hi​szem, het​ven​éves. Az át​lag​élet​kor nyolc​van​ket​tő-nyolc​van​há​rom év. Na​gyon rit​ka, ha va​la​ki hat​van​éves kor alatt be​teg​szik meg. Egy itt áll pont ve​led szem​ben. Egy má​ju​si éj​sza​kán... – Mennyi​be ke​rül ez az egész? – Ki​fe​lé me​net át​adok ön​nek egy in​for​má​ci​ós cso​ma​got, de ja​nu​ár​tól az Alz​he​i​mer gon​do​zá​si rész​leg 285 dol​lár​ba ke​rül egy nap​ra. Ali​ce gyors össze​adást vég​zett fej​ben. Évi nagy​já​ból száz​ezer dol​lár. Ezt még szo​rozzuk be öt, tíz, húsz év​vel. – Van még kér​dé​se? Egy má​ju​si... – Nin​csen, kö​szö​nöm. Kö​vet​te ide​gen​ve​ze​tő​jét a zárt dup​la aj​tó​kon ke​resz​tül, és fi​gyel​te, mi​lyen kó​dot üt be. 0791925 Sem​mi ke​res​ni​va​ló​ja nin​csen itt.

RIT​KA SZÉP NAP​RA VIR​RAD​TAK CAM​BRIDGE-BEN. Ef​fé​le me​se​be​li nap​ról az új-ang​li​a​i​ak ál​ta​lá​ban csak ál​mo​doz​hat​tak, és min​den év​ben két​ség​be von​ták a lé​tét: ra​gyo​gó, húsz​fo​kos ta​va​szi dél​előtt volt. Crayo​la-kék, ka​bát-nem-is-kell ta​va​szi dél​előtt. Egy ilyen na​pot nem sza​bad az iro​dá​ban el​vesz​te​get​ni, fő​leg, ha az em​ber​nek Alz​he​i​mer-kór​ja van. Le​sé​tált né​hány sar​kot dél​ke​let​re a Yard​tól, és egy is​ko​la​ke​rü​lő ka​masz​lány iz​gal​má​val lé​pett be a Ben & Jerry’sbe.

– Há​rom gömb mo​gyo​ró​va​jas cso​kit ké​rek. Hel​ló, Li​pi​tort sze​dek! Úgy szo​ron​gat​ta a ha​tal​mas, ne​héz töl​csért, mint​ha Os​car-dí​jat ka​pott vol​na, öt​dol​lá​ros​sal fi​ze​tett, az ap​rót a jó​té​kony​sá​gi cél​ra ki​tett üveg​be szór​ta, és foly​tat​ta sé​tá​ját a Char​les fo​lyó men​tén. Már évek​kel ko​ráb​ban át​szo​kott a fa​gyasz​tott jog​hurt​ra, ami el​vi​leg egész​sé​ge​sebb, és tel​je​sen el​fe​lej​tet​te, hogy mi​lyen kré​mes és mennyei is a fagy​lalt. El​gon​dol​ko​dott a Mount Au​burn Ma​nor Gon​do​zá​si Köz​pont​ban lá​tot​ta​kon, mi​köz​ben a fagy​lalt​ját nya​lo​gat​va lép​ke​dett. Va​la​mi job​bat kell ki​ta​lál​nia, va​la​mit, ami nem tar​tal​maz​za a bab​zsák​lab​dá​zást Evelyn​nel az Alz​he​i​mer rész​le​gen. Va​la​mit, hogy John​nak ne kell​jen egy tel​jes va​gyont fi​zet​nie egy olyan nő élet​ben tar​tá​sá​ra, aki már fel sem is​me​ri, és aki​re – ez ta​lán még fon​to​sabb – ő sem is​mer már rá. Nem akart el​jut​ni arra a pont​ra, ami​kor az ér​zel​mi és anya​gi ter​het már nem el​len​sú​lyoz​za az a szimp​la tény, hogy élet​ben van. El​kö​ve​tett hi​bá​kat és küz​dött, hogy jó​vá​te​gye őket, de ab​ban biz​tos volt, hogy az IQ-ja még min​dig va​la​mi​vel az át​lag fö​lött van. Az át​lag IQ-val ren​del​ke​zők nem ölik meg ma​gu​kat. Na, jó, né​há​nyan igen, de nem az IQ-juk mi​att. Bár a me​mó​ri​á​ja egy​re na​gyobb se​bes​ség​gel rom​lott, az agya még min​dig szám​ta​lan mó​don szol​gál​ta a jó​lé​tét. Pél​dá​ul: eb​ben a pil​la​nat​ban ép​pen a fa​gyi​ját nyal​ta, még​pe​dig anél​kül, hogy a fa​gyi le​csö​pög​ne a töl​csér​re vagy a ke​zé​re, mert azt a nyal-és-csa​var tech​ni​kát al​kal​maz​ta, amely még gye​rek​ko​rá​ban vált au​to​ma​ti​kus​sá, és amely tu​dás ott rak​tá​ro​zó​dott va​la​hol a bi​cik​li​zés és a ci​pő​fű​ző meg​kö​té​se mel​lett. Eköz​ben le​lé​pett a jár​dá​ról, és át​kelt az úton, a mo​to​ros ké​reg és a kis​agy meg​ol​dot​ta azt a bo​nyo​lult ma​te​ma​ti​kai egyen​le​tet, ami ah​hoz kel​lett, ne​hogy el​es​sen, vagy ne​hogy el​üs​se egy autó. Be​szív​ta a nár​ci​szok édes il​la​tát, és a sar​ki in​di​ai ét​te​rem​ből pá​rol​gó curry aro​má​ját. Min​den egyes nya​lás​nál ér​zé​kel​te a cso​ko​lá​dé és a mo​gyo​ró​vaj fel​sé​ges ízét, de​monst​rál​va ez​zel, hogy az agy öröm​szer​zé​sért fe​le​lős ba​ráz​dái még ele​ven kap​cso​lat​ban áll​nak egy​más​sal, és va​ló​szí​nű​leg ak​kor is a ren​del​ke​zé​sé​re áll​ná​nak, ha egy jót sze​xel​ne, vagy ki​nyit​na egy pa​lack ne​mes bort. De el fog jön​ni az a pil​la​nat, ami​kor el​fe​lej​ti majd, ho​gyan kell fa​gyit enni, ho​gyan kell be​köt​ni a ci​pő​fű​ző​jét, és ho​gyan kell gya​lo​gol​ni. Egy bi​zo​nyos pon​ton az öröm​szer​ző ne​u​ro​no​kat a le​ra​ko​dó amy​lo​id pusz​tí​ta​ni kez​di, és nem fog​ja töb​bé él​vez​ni azo​kat a dol​go​kat, ami​ket ed​dig sze​re​tett. És on​nan​tól min​den az ér​tel​mét vesz​ti. Azt kí​ván​ta, bár​csak rá​kos len​ne in​kább. Gon​dol​ko​dás nél​kül el​cse​rél​né az Alz​he​i​me​rét rák​ra. Szé​gyell​te ma​gát ezért a kí​ván​sá​gért, és ér​tel​me sem volt en​nek az al​ku​nak, de azért jól​esett fan​tá​zi​ál​gat​ni róla. Ha rá​kos len​ne, ak​kor len​ne mi​ért küz​de​nie. Mű​tét, su​gár, ke​mo​te​rá​pia. Len​ne esé​lye a győ​ze​lem​re. A csa​lád​ja és a har​var​di kö​zös​ség fel​so​ra​koz​na mö​göt​te, és tud​nák, mi​lyen ne​mes küz​del​met vív. Még ha le is győz​né a kór vé​gül, böl​csen a sze​mük​be néz​het​ne, és el​kö​szön​het​ne tő​lük, mi​előtt el​megy. Az Alz​he​i​mer-kór más​fé​le ször​nye​teg. Nincs fegy​ver, ami le​győz​het​né. Az Ari​cept és a Na​men​da olya​nok, mint​ha ví​zi​pisz​tollyal lö​völ​döz​ne egy gyil​ko​sán pusz​tí​tó tűz​re. John fo​lya​ma​to​san pró​bál​ko​zott kli​ni​kai stá​di​um​ban lévő gyógy​szer​kí​sér​le​tek​kel, de Ali​ce ké​tel​ke​dett, hogy bár​me​lyik ké​szen áll​na, vagy hogy je​len​tős ja​vu​lást le​het​ne el​ér​ni ve​lük, kü​lön​ben John már fel​emel​te vol​na a te​le​font, hogy fel​hív​ja dr. Da​vist, és kö​ve​tel​je az új gyógy​szer be​ál​lí​tá​sát. Je​len pil​la​nat​ban min​den alz​he​i​me​res be​teg ugyan​úgy vé​gez​te, füg​get​le​nül at​tól, hogy nyol​can​két éve​sen a Mount Au​burn Ma​nor la​kó​ja volt, vagy öt​ven​éve​sen a Har​vard Egye​tem ki​ne​ve​zett pszi​cho​ló​gia​pro​fesszo​ra. A gyil​kos tűz min​den​kit fel​emész​tett. Sen​ki sem él​het​te túl. A ko​pasz fej és a sza​lag​ki​tű​ző a bá​tor​ság és a re​mény jel​ké​pe volt, az aka​do​zó szó​kincs és az el​tű​nő

em​lé​kek azon​ban az elme in​sta​bi​li​tá​sát, a kö​zel​gő el​me​bajt rek​lá​moz​ták. A rá​ko​sok szá​mít​hat​nak a kör​nye​ze​tük tá​mo​ga​tá​sá​ra. Ali​ce arra szá​mí​tott, hogy szám​ki​ve​tett lesz. Még a leg​jobb szán​dé​kú és leg​in​kább is​ko​lá​zott em​be​rek is ijedt tá​vol​sá​got tar​ta​nak az el​me​be​te​gek​től. Nem akart fé​lel​me​tes​sé, meg​bé​lyeg​zet​té vál​ni. Amennyi​ben el​fo​gad​ja a tényt, hogy Alz​he​i​mer-kór​ja van, és csak két, kér​dé​ses ha​té​kony​sá​gú gyógy​szer áll a ren​del​ke​zé​sé​re, rá​adá​sul nem cse​rél​he​ti el a be​teg​sé​gét egy má​sik​ra, könnyeb​ben ke​zel​he​tőbb​re, ak​kor tu​laj​don​kép​pen mit is akar? Fel​té​te​lez​ve, hogy a lom​bi​kel​já​rás si​ke​rül, sze​ret​né a kar​já​ban tar​ta​ni Anna ba​bá​ját, és tud​ni, hogy a baba az uno​ká​ja. Sze​ret​né lát​ni Ly​di​át olyan da​rab​ban ját​sza​ni, ami​re büsz​ke le​het. Sze​ret​né To​mot sze​rel​mes​nek lát​ni. Sze​ret​ne még egy év fi​ze​tés nél​kü​li sza​bad​sá​got John​nal. Sze​ret​ne annyi köny​vet el​ol​vas​ni, amennyit csak le​het, amíg még tud ol​vas​ni. Hal​kan fel​ne​ve​tett, ön​ma​gát is meg​lep​ve az​zal, amit most ép​pen be​val​lott. Ezen a lis​tán nem sze​re​pelt a nyel​vé​szet, a ta​ní​tás vagy a Har​vard. Meg​et​te a töl​csért. Még több na​pos, húsz​fo​kos dél​előt​töt és még több fagy​lal​tot akar. És ami​kor majd a be​teg​ség ter​hé​ért nem kár​pó​tol​ja egy fagy​lalt fi​nom íze, ak​kor meg akar hal​ni. De va​jon szó sze​rint eszé​nél lesz-e, hogy fel​is​mer​je, most lép​te át azt a bi​zo​nyos ha​tárt? At​tól félt, hogy a jö​vő​be​ni ön​ma​ga nem fog em​lé​kez​ni erre a terv​re, hogy nem fog​ja tud​ni vég​re​haj​ta​ni, amit el​ter​ve​zett. Sem Johnt, sem a gye​re​ke​ket nem kér​het​te meg, hogy se​gít​se​nek neki, az nem meg​ol​dás. Nem hoz​hat​ja őket ilyen hely​zet​be. Olyan terv​re volt szük​sé​ge, amely sze​rint a jö​vő​be​ni ön​ma​ga el​kö​ve​ti majd azt az ön​gyil​kos​sá​got, ame​lyet most szer​vez meg. Egy egy​sze​rű tesz​tet kell ki​ta​lál​nia, ame​lyet min​den​nap el​vé​gez​het ma​gán. Eszé​be ju​tot​tak azok a kér​dé​sek, ame​lye​ket dr. Da​vis és a ne​u​ro​pszi​cho​ló​gus tett fel, a kér​dé​sek, ame​lyek​re már ta​valy de​cem​ber​ben sem tu​dott vá​la​szol​ni. Arra gon​dolt, mit akar még. Egyik kér​dés​hez sem kel​lett bri​li​áns elme. Ali​ce haj​lan​dó volt ezek​kel a rö​vid távú me​mó​ri​á​já​ban je​lent​ke​ző ha​tal​mas lyu​kak​kal együtt élni. Elő​vet​te a Black​Berry​jét a vi​lá​gos​kék Anna Wil​li​am tás​ká​ból, ame​lyet Ly​di​á​tól ka​pott a szü​le​tés​nap​já​ra. Min​den​nap ezt hord​ta, át​ve​tet​te a bal vál​lán, hogy a jobb csí​pő​jén nyu​god​has​son. A tás​ka olyan el​ma​rad​ha​tat​lan ki​egé​szí​tő​jé​vé vált, mint a pla​ti​na jegy​gyű​rű​je és a pul​zus​mé​rő órá​ja. Jól fes​tett a pil​lan​gós nyak​lánc​cal. Ben​ne vol​tak a kul​csai, a Black​Berry​je és a mo​bil​ja. Csak al​vás köz​ben vet​te le ma​gá​ról. Pö​työg​tet​ni kez​dett: Ali​ce, vá​la​szolj az aláb​bi kér​dé​sek​re: 1. Mi​lyen hó​nap van? 2. Hol laksz? 3. Hol van a mun​ka​he​lyed? 4. Mi​kor van Anna szü​le​tés​nap​ja? 5. Hány gye​re​ked van? Amennyi​ben prob​lé​mád adód​na bár​me​lyik kér​dés​sel, ke​resd meg a „Pil​lan​gó „nevű do​ku​men​tu​mot a szá​mí​tó​gé​pe​den, és kö​vesd az ott le​írt uta​sí​tá​so​kat. Rez​gés​re ál​lí​tot​ta az éb​resz​tő​órát, hogy min​den reg​gel – vég nél​kü​li csen​gés​sel – nyolc óra​kor fi​gyel​mez​tes​se. Köz​ben rá​jött, hogy több hi​bát is tar​tal​maz a terv, tel​je​sen hü​lyé​re le​het ven​ni. Ali​ce

csak azt re​mél​te, hogy ki​nyit​ja a „Pil​lan​gó” do​ku​men​tu​mot, mi​előtt ő maga len​ne tel​je​sen hü​lye.

AZ​TÁN MÁR RO​HAN​NIA KEL​LETT AZ ÓRÁ​JÁ​RA, félt, hogy el​ké​sett, de ami​kor oda​ért, lát​ta, hogy nem kezd​ték el nél​kü​le. Le​ült az elő​adó egyik ol​dal​fo​lyo​só​ja szél​ső szé​ké​re, a ne​gye​dik sor​ban, bal​kö​zé​pen. Még né​hány diák ér​ke​zett a te​rem hát​só aj​ta​ján, de az osz​tály nagy ré​sze már ott volt, és várt. Az órá​já​ra né​zett. 10:05. A fa​li​óra sze​rint is. Ez na​gyon kü​lö​nös. Pró​bál​ta le​fog​lal​ni ma​gát. Át​néz​te a te​ma​ti​kát és az el​múlt óra jegy​ze​te​it. El​ké​szí​tet​te a ten​ni​va​lók lis​tá​ját a nap hát​ra​le​vő ré​szé​re. La​bor Sze​mi​ná​ri​um Fu​tás Zá​ró​vizs​ga 10:10. A „My Sha​ro​na” rit​mu​sá​ra ko​cog​tat​ta a tol​lát. A di​á​kok mo​co​rog​ni kezd​tek, nyug​ta​lan​kod​tak. Be​le​néz​tek a jegy​ze​te​ik​be, a fa​li​ó​rát né​ze​get​ték, be​kap​csol​ták a lap​top​ja​i​kat, kat​tint​gat​tak és gé​pel​ni kezd​tek. Meg​it​ták a ká​vé​ju​kat. Cso​ko​lá​dés pa​pí​rok​kal, chip​szes zacs​kók​kal és más fal​ni​va​lók​kal zö​rög​tek, esze​get​tek. A tol​lúk vé​gét vagy a kör​mü​ket rág​ták. Hát​ra​for​dul​tak, a te​rem má​sik vé​gét mé​re​get​ték, elő​re​ha​jol​tak, hogy az előt​tük ülő ba​rá​ta​ik​kal be​szél​ges​se​nek, a szem​öl​dö​kü​ket hú​zo​gat​ták és a vál​lu​kat vo​no​gat​ták. Sug​do​lóz​tak és vi​ho​rász​tak. – Le​het, hogy ven​dég​elő​adó – mond​ta egy lány né​hány sor​ral Ali​ce mö​gött. Ali​ce is​mét ki​haj​to​gat​ta a „Mo​ti​vá​ció és emó​ció” te​ma​ti​kát. Kedd, má​jus 4.: Stressz, te​he​tet​len​ség és kont​roll (12-14. fe​je​zet). Ven​dég​elő​adó​ról egy szó sem esett. A te​rem​ben a vá​ra​ko​zás​tel​jes han​gu​lat kí​no​san fe​szült​té vált. Mint ami​kor ku​ko​ri​cát pat​tog​tat​nak a for​ró láng fe​lett. Mi​után az első ki​pat​tan, a töb​bi​ek gyor​san kö​ve​tik, de azt sen​ki nem tud​ja, me​lyik lesz az első, és mi​kor pat​tan ki. A Har​var​don az volt a há​zi​rend, hogy a di​á​kok​nak húsz per​cet kell vár​ni​uk az eset​le​ge​sen késő ta​nár​ra, utá​na az órát hi​va​ta​lo​san tör​lik. Ali​ce nem félt első len​ni: be​csuk​ta a jegy​zet​fü​ze​tét, rá​tet​te a ku​pa​kot a tol​lá​ra, és min​dent be​csúsz​ta​tott a tás​ká​já​ba. 10:21. Elég volt. Mi​előtt el​ment vol​na, a mö​göt​te ülő négy lány​ra né​zett. Mind​annyi​an mo​so​lyog​va pil​lan​tot​tak vissza rá, va​ló​szí​nű​leg há​lá​sak vol​tak, hogy old​ja a fe​szült​sé​get, és sza​ba​don en​ge​di őket. Ali​ce fel​emel​te a csuk​ló​ját, és meg​mu​tat​ta az időt, mint vi​tat​ha​tat​lan ér​vet. – Én nem tu​dom, ti hogy vagy​tok vele, de ne​kem akad jobb dol​gom is. Fel​gya​lo​golt a lép​csőn, a hát​só aj​tón ke​resz​tül el​hagy​ta az au​di​tó​ri​u​mot, és vissza sem né​zett.

AZ IRO​DÁ​JÁ​BAN ÜLT, és a Me​mo​ri​al Dri​ve-on csor​do​gá​ló ki​vi​lá​gí​tott au​tó​sort néz​te. Re​zeg​ni kez​dett a csí​pő​je. Reg​gel nyolc óra. Elő​vet​te a Black​Berryt a vi​lá​gos​kék tás​ká​ból. Ali​ce, vá​la​szolj az aláb​bi kér​dé​sek​re: 1. Mi​lyen hó​nap van? 2. Hol laksz? 3. Hol van a mun​ka​he​lyed? 4. Mi​kor van Anna szü​le​tés​nap​ja?

5. Hány gye​re​ked van? Amennyi​ben prob​lé​mád adód​na bár​me​lyik kér​dés​sel, ke​resd meg a „Pil​lan​gó „nevű do​ku​men​tu​mot a szá​mí​tó​gé​pe​den, és kö​vesd az ott le​írt uta​sí​tá​so​kat. Má​jus 34 Po​p​lar Street, Cam​bridge, MA 02138 Wil​li​am Ja​mes Hall, 1002-es szo​ba 1976. szep​tem​ber 14. Há​rom

2004. JÚNIUS EGY NYIL​VÁN​VA​LÓ​AN IDŐS, de tren​di ró​zsa​szín kö​röm​lak​kot és rúzst vi​se​lő hölgy csik​lan​do​zott egy ki​csi, öt év kö​rü​li lány​kát. Szem​mel lát​ha​tó​an mind a ket​ten re​me​kül érez​ték ma​gu​kat. A ké​pen a kö​vet​ke​ző fel​irat állt: A VI​LÁG LEG​JOB​BAN CSIK​LAN​DO​ZÓ NAGY​MA​MÁ​JA A VI​LÁG LEG​JOBB ALZ​HE​I​MER-GYÓGY​SZE​RÉT SZE​DI! Ali​ce a Bos​ton ma​ga​zint la​poz​gat​ta, de ezen az ol​da​lon meg​akadt a te​kin​te​te, és kép​te​len volt to​vább​la​poz​ni. A nő és a hir​de​tés iránt ér​zett for​ró gyű​lö​let te​tő​től tal​pig vé​gig-szá​gul​dott raj​ta. Né​ze​get​te a ké​pet és a sza​va​kat, és vár​ta, hogy a gon​do​la​tai is fel​fog​ják, amit görcs​be rán​du​ló gyom​ra meg​ér​zett, de mire ki​si​la​bi​zál​hat​ta vol​na, hogy neki sze​mé​lye​sen mi köze van eh​hez az egész​hez, dr. Mo​yer ki​nyi​tot​ta a vizs​gá​ló aj​ta​ját. – Nos, Ali​ce, úgy hal​lot​tam, ne​héz​sé​ge​id tá​mad​tak az al​vás​sal. Me​sélj! – Több mint egy órám​ba te​lik el​alud​ni, az​tán két óra múl​va ál​ta​lá​ban fel​ri​a​dok, és kez​dő​dik min​den elöl​ről. – Le​fek​vés előtt ta​pasz​tal​tál hő​hul​lá​mot vagy egyéb kel​le​met​len​sé​get? – Nem. – Mi​lyen gyógy​sze​re​ket szedsz? – Ari​cept, Na​men​da, Li​pi​tor, C- és E-vi​ta​min, asz​pi​rin. – Saj​nos az ál​mat​lan​ság az Ari​cept egyik mel​lék​ha​tá​sa. – Jó. De nem ha​gyom abba a sze​dé​sét! – Mondd el, mit csi​nálsz, ami​kor nem tudsz el​alud​ni! – Több​nyi​re csak for​go​ló​dom és pá​ni​ko​tok. Tu​dom, hogy idő​vel sok​kal rosszabb lesz, de nem tu​dom, hogy mi​kor​tól, és at​tól fé​lek, hogy egy​szer csak el​al​szom, és reg​gel úgy éb​re​dek, hogy nem tu​dom, hol va​gyok, ki va​gyok és mit csi​ná​lok. Tu​dom, hogy ir​ra​ci​o​ná​lis ez az egész, de van egy olyan kény​szer​kép​ze​tem, hogy az Alz​he​i​mer csak al​vás köz​ben ké​pes le​gyil​kol​ni az agy​sejt​je​i​met, így ha éb​ren tar​tom ma​gam, amed​dig csak le​het, és őr​kö​döm fe​let​tük, ak​kor nor​má​lis ma​ra​dok. – Tisz​tá​ban va​gyok vele, hogy e mi​att a fé​le​lem mi​att nem tu​dok el​alud​ni, de te​he​tet​len va​gyok vele szem​ben. Ami​kor nem tu​dok el​alud​ni, meg​ije​dek, az​tán meg már azért nem tu​dok alud​ni, mert fé​lek. Már az is ki​me​rít, ha be​szél​nem kell er​ről. Azt nem tet​te hoz​zá, hogy csak rész​ben mon​dott iga​zat. Tény​leg félt. De úgy aludt, mint egy kis​ba​ba. – Más nap​szak​ban is úrrá lesz raj​tad ha​son​ló fé​le​lem? – kér​dez​te dr. Mo​yer. – Nem. – Fel​ír​ha​tok egy SSRI-t. – Nem aka​rok an​ti​de​presszánst szed​ni. Nem va​gyok de​presszi​ós. Igaz​ság sze​rint ta​lán ki​csit de​presszi​ós volt. Egy ha​lá​los, gyó​gyít​ha​tat​lan be​teg​ség​gel di​ag​nosz​ti​zál​ták. Őt is, és a lá​nyát is. Már szin​te se​ho​vá sem uta​zott, egy​kor len​dü​le​tes elő​adá​sai el​vi​sel​he​tet​le​nül unal​mas​sá vál​tak, és úgy érez​te, John ak​kor is mil​lió mér​föld tá​vol​ság​ra van tőle, ami​kor ép​pen ott​hon van vele. Te​hát igen, ki​csit szo​mo​rú. Ami tel​jes​ség​gel ért​he​tő a kö​rül​mé​nye​ket te​kint​ve, bár nem ok arra, hogy még egy gyógy​szert – még több mel​lék​ha​tás​sal – be​szed​jen a töb​bi mel​lé. Nem is ezért jött. – Ki​pró​bál​hat​juk a Res​to​rilt, egyet kell be​ven​ni le​fek​vés előtt. Gyor​san álom​ba me​rülsz majd, hat

órát is átal​hatsz a se​gít​sé​gé​vel, és el​vi​leg nem fogsz ká​bán éb​red​ni. – Va​la​mi erő​seb​bet sze​ret​nék. Hosszú hall​ga​tás. – Azt hi​szem az lesz a leg​jobb, ha egy má​sik al​ka​lom​mal fel​ke​re​sel a fér​jed​del együtt, és ak​kor majd be​szél​he​tünk erő​sebb al​ta​tó​ról. – A fér​jem​nek eh​hez sem​mi köze. Nem va​gyok de​presszi​ós, és nem va​gyok el​ke​se​re​dett sem. Tu​dom, hogy mit ké​rek, Ta​ma​ra. Dr. Mo​yer mé​lyen Ali​ce sze​mé​be né​zett. Ali​ce áll​ta a te​kin​te​tét. Mind a ket​ten el​múl​tak negy​ven​éve​sek, férj​nél vol​tak, és ma​ga​san is​ko​lá​zott szak​em​ber​nek szá​mí​tot​tak. Ali​ce nem is​mer​te a dok​tor​nő né​ze​te​it. Ha kell, el​megy va​la​ki más​hoz. A szel​le​mi ha​nyat​lá​sa egy​re gyor​sabb. Nem koc​káz​tat​hat​ja a kés​le​ke​dést, mert eset​leg el​fe​lej​ti, mit is akart. A lá​to​ga​tás előtt el​pró​bált ma​gá​ban még né​hány le​het​sé​ges ér​vet, de nem kel​lett hasz​nál​nia őket, dr. Mo​yer elő​húz​ta a re​cept​tömb​jét, és írni kez​dett.

MEGINT OTT VOLT ab​ban a vizs​gá​ló​ban, az​zal a Sa​rah Va​la​ki​vel, a ne​u​ro​pszi​cho​ló​gus​sal. Egy perc​cel ko​ráb​ban újra be​mu​tat​ko​zott Ali​ce-nek, de Ali​ce már​is el​fe​lej​tet​te a ve​ze​ték​ne​vét. Nem jó ómen. A vizs​gá​ló azon​ban pont úgy né​zett ki, ahogy em​lé​ke​zett rá ja​nu​ár óta: zsú​folt, ste​ril és sze​mély​te​len. Volt ben​ne egy asz​tal iMac szá​mí​tó​gép​pel, két ká​vé​há​zi szék és egy fém irat​szek​rény. Sem​mi más. Se ab​lak, se vi​rág, se kép, se nap​tár a fa​lon és az asz​ta​lon. Sem​mi sem von​hat​ja el a fi​gyel​mét, sem​mi sem se​gít​het neki, sem​mi vé​let​len asszo​ci​á​ció. Sa​rah Va​la​ki egy könnyed be​szél​ge​tés​re em​lé​kez​te​tő kér​dés​sor​ral kezd​te. – Ali​ce, hány éves? – Öt​ven. – Mi​kor töl​töt​te be az öt​ve​net? – Ok​tó​ber 11-én. – Mi​lyen év​szak van? – Ta​vasz, de olyan, mint​ha nyár len​ne. – Tu​dom, elég me​leg van ma. Hol va​gyunk? – A MÁK Me​mó​ria Za​va​rok Rész​le​gén, Bos​ton​ban. Mas​sachu​setts ál​lam​ban. – Meg​ne​vez​ne négy dol​got ezen a ké​pen? – Könyv, te​le​fon, ló, autó. – Mi ez itt a blú​zo​mon? – Gomb. – És ez az uj​ja​mon? – Gyű​rű. – Le​be​tűz​né ne​kem a kif​li szót vissza​fe​lé? – I-L-F-I-K. – Is​mé​tel​je utá​nam: ki, mit, mi​kor, hol, mi​ért? – Ki, mit, mi​kor, hol, mi​ért? – Emel​je fel a ke​zét, huny​ja le a sze​mét, és nyis​sa ki a szá​ját! Meg​tet​te. – Ali​ce, mi volt az a négy tárgy, amit a kép​ről meg​ne​ve​zett?

– Ló, autó, te​le​fon, könyv. – Nagy​sze​rű. Írna ne​kem egy mon​da​tot? Nem hi​szem el, hogy egy nap nem Le​szek ké​pes erre. – Nagy​sze​rű. Ak​kor most so​rol​jon fel annyi s be​tű​vel kez​dő​dő szót, amennyi csak eszé​be jut egy perc alatt! – Sára, só, se​kély, sír, sö​vény, sa​va​nyú. Sár, sör, sá​tor. Se​kély. Bocs, azt már mond​tam. Sejt, sa​jog. – Ak​kor most ugyan​ezt f be​tű​vel. – Fe​lej​te​ni, fém, fa, for​raszt. Fő, fúj, fáj. Fasz. – Kun​cog​ni kez​dett, mert ön​ma​gát is meg​lep​te. – Saj​ná​lom. A saj​ná​lom is s be​tű​vel kez​dő​dik. – Ne ag​gód​jon, már több​ször elő​for​dult. Ali​ce el​gon​dol​ko​dott, hogy egy év​vel ko​ráb​ban va​jon mennyi szó​val tu​dott vol​na elő​áll​ni. Mi le​het az egy​per​ces át​lag? – So​rol​jon fel nö​vé​nye​ket! – Spár​ga, brok​ko​li, kar​fi​ol. Pó​ré​hagy​ma, hagy​ma. Pap​ri​ka. Pap​ri​ka. Mit tu​dom én, több nem jut eszem​be. – Most ne​vez​zen meg annyi négy​lá​bú ál​la​tot, amennyit csak tud! – Ku​tya, macs​ka, orosz​lán, tig​ris, med​ve. Zeb​ra, zsi​ráf. Ga​zel​la. – Ol​vas​sa fel ezt a mon​da​tot! – Jú​li​us má​so​di​kán, ked​den, bo​zót​tűz mi​att le​zár​ták a John Way​ne re​pü​lő​te​ret a ka​li​for​ni​ai San​ta Aná​ban. Har​minc utas, kö​zöt​tük hat gye​rek és két tűz​ol​tó ra​gadt a föl​dön – ol​vas​ta Ali​ce. NYU-teszt volt ez, a dek​la​ra​tív me​mó​ria tel​je​sít​mé​nyét mér​ték vele. – So​rol​jon fel annyi tényt, amennyi​re csak em​lék​szik a fel​ol​va​sott cikk​ből! – Ked​den, jú​li​us má​so​di​kán, San​ta Aná​ban, Ka​li​for​ni​á​ban, bo​zót​tűz mi​att har​minc em​ber – hat gye​rek és két tűz​ol​tó – ra​gadt a rep​té​ren. – Nagy​sze​rű. Most egy kép​so​ro​za​tot mu​ta​tok ön​nek, csak ne​vez​ze meg a ké​pe​ken lát​ha​tó dol​go​kat! A Bos​ton meg​ne​ve​zé​si teszt. – Ak​ta​tás​ka, szél​ke​rék, te​le​szkóp, jég​kuny​hó, ho​mok​óra, orr​szar​vú. – Négy lábú ál​lat. – Te​niszü​tő. Vár​jon, tu​dom, mi ez, olyan lét​ra​fé​le nö​vé​nyek​nek..., rács? Lu​gas! Har​mo​ni​ka, pe​rec, csör​gő. Vár​junk csak! Ilyen van a ker​tünk​ben a Cape-en is. Az az izé, amit fák közé kell ki​fe​szí​te​ni, és alud​ni le​het raj​ta. Nem fé​szek. Fa​ágy? Nem! Jaj, is​te​nem, tu​dom, hogy f-fel kez​dő​dik, de nem jut eszem​be. Sa​rah Va​la​ki jegy​ze​tel​ni kez​dett az ered​mény​lap​ra. Ali​ce sze​re​tett vol​na vi​tá​ba száll​ni vele, ez a kis ki​ha​gyás le​het egy​sze​rű gát​lás jele is, nem fel​tét​le​nül az Alz​he​i​mer tü​ne​te. Még tö​ké​le​te​sen egész​sé​ges egye​te​mi di​ák​jai is ta​pasz​tal​tak ha​son​ló​kat he​ten​te egy​szer-két​szer. – Sem​mi baj, foly​tas​suk! Ali​ce gond nél​kül meg​ne​vez​te a töb​bi ké​pet, de még min​dig kép​te​len volt ak​ti​vál​ni azt az ideg​sej​tet, ami de​kó​dol​hat​ta vol​na szá​má​ra azt a há​lós izét, ami​ben alud​ni le​het. Az övé​két két luc​fe​nyő közé fe​szí​tet​ték az ud​va​ron, Chat​ham​ben. Ali​ce több​ször is pi​hent ott ebéd után John​nal: az ár​nyék​ban járt a le​ve​gő, a fér​fi mell​ka​sa és vál​la volt a pár​ná​ja, az in​gé​ből ára​dó öb​lí​tő​il​lat össze​ke​ve​re​dett a nap​sü​töt​te és ten​ge​ri só​val cser​zett bőr il​la​tá​val, és meg​ré​sze​gí​tet​te min​den lé​leg​zet​vé​tel​nél. Min​den​re em​lé​ke​zett, csak an​nak a hü​lye f va​la​mi​nek a ne​vé​re nem, amin fe​küd​tek.

Meg​csi​nál​ta a Wechsler-féle kép​ren​de​zé​si tesz​tet, a Ra​ven-tesz​tet, a men​tá​lis ro​tá​ció tesz​tet, a Stroo​pot, és a geo​met​ri​ai áb​rák má​so​lá​sát és vissza​idé​zé​sét is. Rá​pil​lan​tott az órá​já​ra. Már több mint hat​van per​ce bent volt. – Rend​ben van, Ali​ce. Most azt sze​ret​ném, ha vissza​em​lé​kez​ne arra a kis tör​té​net​re, amit fel​ol​va​sott ne​kem. Mit tud vissza​idéz​ni be​lő​le? Ali​ce le​nyel​te a pá​nik​ér​ze​tét, de az meg​akadt va​la​hol a szegy​csont​ja fe​lett, ne​héz volt és foj​to​ga​tó, alig ka​pott tőle le​ve​gőt. Vagy a tör​té​net rész​le​te​i​hez ve​ze​tő ös​vény lett jár​ha​tat​lan, vagy nála hi​ány​zott az az elekt​ro​ké​mi​ai erő, hogy elég han​go​san kon​gas​son és ri​assza a rész​le​te​ket őrző ne​u​ro​no​kat. Ha ki​ke​rül eb​ből az apró he​lyi​ség​ből, min​den in​for​má​ci​ó​nak utá​na tud néz​ni a Black​Berry​jén. Újra és újra át​ol​vas​hat​ja az ema​il​je​it, és ír​hat Post-itre em​lé​kez​te​tő​ket. Tá​masz​kod​hat a har​var​di po​zí​ci​ó​já​ból fa​ka​dó tisz​te​let​re. Ott kint el​tit​kol​hat​ja a jár​ha​tat​lan ös​vé​nye​ket és a gyen​ge ideg​rend​sze​ri szig​ná​lo​kat. Bár tisz​tá​ban volt az​zal, hogy a tesz​te​ket azért hoz​ták lét​re, hogy fel​tár​has​sák, mit nem ké​pes vég​re​haj​ta​ni, ez a fel​adat még​is fel​ké​szü​let​le​nül érte, és za​var​ba hoz​ta. – Nem sok​ra em​lék​szem be​lő​le. Elő is bújt, itt van az ő Alz​he​i​me​re, mez​te​le​nül áll a flu​o​resz​ká​ló fény​ben, és fel​kí​nál​ja ma​gát, hogy ez a Sa​rah Va​la​ki bon​col​gas​sa és ítél​kez​hes​sen fe​let​te. – Sem​mi baj, csak azt mond​ja el, ami​re em​lék​szik. – Va​la​mi re​pü​lő​tér​ről volt ben​ne szó, ha jól em​lék​szem. – Me​lyik na​pon ját​szó​dott? Va​sár​nap? Hét​főn? Ked​den? Szer​dán? – Nem em​lék​szem. – Ta​lál​gas​son! – Hét​főn. – Hur​ri​kán, ár​víz, bo​zót​tűz vagy la​vi​na volt ben​ne? – Bo​zót​tűz. – Áp​ri​lis​ban, má​jus​ban, jú​ni​us​ban vagy jú​li​us​ban tör​tént? – Jú​li​us​ban. – Me​lyik re​pü​lő​tér​ről volt szó? A John Way​ne, a Dul​les vagy az LAX? – Az LAX. – Hány utas ra​gadt a föl​dön? Har​minc, negy​ven, öt​ven vagy hat​van? – Nem tu​dom, hat​van. – Hány gye​rek volt az uta​sok kö​zött? Ket​tő, négy, hat, nyolc? – Nyolc. – Más ki ra​gadt lent? Két tűz​ol​tó, rend​őr, üz​let​em​ber vagy ta​nár? – Két tűz​ol​tó. – Re​mek, ké​szen is va​gyunk. Át​kí​sé​rem dr. Da​vis​hez. Re​mek? Le​het​sé​ges, hogy em​lé​ke​zett a tör​té​net​re, de nem tud​ja, hogy em​lék​szik rá?

AMI​KOR BE​LÉ​PETT dr. Da​vis iro​dá​já​ba, meg​le​pet​ten lát​ta, hogy John már ott ül ab​ban a szék​ben, ame​lyik az elő​ző két lá​to​ga​tás al​kal​má​val olyan szem​be​tű​nő​en üres ma​radt. Mind​annyi​an itt van​nak te​hát. Ali​ce, John és dr. Da​vis. El sem hit​te, hogy ez tör​té​nik vele, hogy eb​ből áll most az éle​te, hogy ő az a be​teg asszony, aki a fér​jé​vel a neu​ro​ló​gus​nál ül. Úgy érez​te ma​gát, mint​ha egy szín​da​rab​-

ban ját​sza​na, sze​re​pe sze​rint pont egy alz​he​i​me​res nőt. A férj az ölé​ben tart​ja a szö​ve​gét. Csak​hogy az ott nem a szín​pa​di sze​rep, ha​nem a Napi te​vé​keny​sé​gek kér​dő​ív. (Az or​vos iro​dá​ja be​lül​ről. A nő neu​ro​ló​gu​sa a nő fér​jé​vel szem​ben ül. Be​lép a nő.) – Ali​ce, fog​lal​jon he​lyet! John csak pár per​ce ér​ke​zett. John a jegy​gyű​rű​jét for​gat​ta, és a jobb lá​bát ráz​ta. Össze​ért a szé​kük, így et​től a moz​gás​tól az övé is ráz​kó​dott. Mi​ről be​szél​get​tek? Sze​re​tett vol​na John​nal négy​szem​közt be​szél​ni, mi​előtt be​le​kez​de​nek, hogy meg​tud​has​sa, mi tör​tént, és hogy egyez​tes​sék a mon​da​ni​va​ló​ju​kat. És meg akar​ta kér​ni, hogy ne ráz​za to​vább a lá​bát. – Hogy van? – kér​dez​te dr. Da​vis. – Jól va​gyok. Az or​vos rá​mo​soly​gott. Ked​ves volt a mo​so​lya, tom​pí​tot​ta Ali​ce nyug​ta​lan​sá​gát. – És mi új​ság a me​mó​ri​á​já​val? Tör​tént újabb ese​mény, vagy va​la​mi​lyen vál​to​zás az elő​ző lá​to​ga​tá​sa óta? – Nos, annyi biz​tos, hogy sok​kal ne​he​zeb​ben tar​tok lé​pést a na​pi​ren​dem​mel. Egész nap a Black​Berrym​re és a ten​ni​va​lók lis​tá​já​ra kell ha​gyat​koz​nom. És gyű​lö​lök te​le​fo​nál​ni. Ha nem lá​tom azt, aki​vel be​szé​lek, na​gyon ne​he​zen kö​ve​tem a be​szél​ge​tést. Ál​ta​lá​ban el is ve​szí​tem a fo​na​lat, mi​köz​ben egyes sza​vak​kal fo​gócs​ká​zom a fe​jem​ben. – Mi a hely​zet a tá​jé​ko​zó​dá​si ké​pes​ség​gel? Volt, hogy megint el​té​vedt vagy össze​za​va​ro​dott? – Nem. Il​let​ve néha nem tu​dom, mi​lyen nap​szak van ak​kor sem, ha az órám​ra né​zek, de vé​gül azért si​ke​rül ki​si​la​bi​zál​nom. Egy​szer be​men​tem az iro​dám​ba, mert azt hit​tem, hogy reg​gel van, és csak ak​kor jöt​tem rá, hogy az éj​sza​ka kö​ze​pén men​tem dol​goz​ni, ami​kor ha​za​ér​tem. – Tény​leg? – kér​dez​te John. – Ez mi​kor volt? – Nem is tu​dom, ta​lán a múlt hó​nap​ban. – Én hol vol​tam? – Alud​tál. – Mi​ért csak most tu​dok er​ről, Ali​ce? – Nem tu​dom. El​fe​lej​tet​tem vol​na be​szá​mol​ni róla? Ali​ce mo​soly​gott, de John arc​ki​fe​je​zé​se nem vál​to​zott. Leg​fel​jebb an​nál is bosszú​sabb lett, mint ami​lyen volt. – Ez a faj​ta za​va​ro​dott​ság és éj​sza​kai kó​bor​lás ál​ta​lá​nos tü​net, és va​ló​szí​nű​leg más​kor is elő​for​dul majd. Fel​sze​rel​het​né​nek egy csen​gőt vagy va​la​mit a be​já​ra​ti aj​tó​ra, hogy John fel​éb​red​jen, ha éj​sza​ka ki​nyíl​na. És jól ten​né, ha re​giszt​rál​na az Alz​he​i​mer Tár​sa​ság Biz​ton​sá​gos Ha​za​té​rés prog​ram​já​ra. Úgy em​lék​szem, negy​ven dol​lár​ba ke​rül, és ad​nak egy sze​mé​lyes kód​dal el​lá​tott azo​no​sí​tó kar​kö​tőt. – Be​prog​ra​moz​tam Johnt a te​le​fo​nom​ba, a te​le​font pe​dig eb​ben a tás​ká​ban min​den​ho​vá ma​gam​mal vi​szem. – Oké, ez rend​ben is van, de mit tesz, ha le​me​rül a te​le​fon, vagy John ki​kap​csol​ja az övét, pont, ami​kor el​té​ved? – Mi len​ne, ha ten​nék egy pa​pír​la​pot a tás​kám​ba, amin ott áll a ne​vem, John neve, a cí​münk és a te​le​fon​szá​mok? – Az is meg​fe​lel, amennyi​ben min​dig ma​gá​nál tart​ja. De mi van, ha ott​hon fe​lej​ti a tás​kát? A kar​kö​tő​nél gon​dol​kod​ni sem kell. – Jó öt​let – mond​ta John. – Lesz kar​kö​tő​je. – Hogy áll a gyógy​sze​rek​kel? Min​den ada​got ren​de​sen be​vesz?

– Igen. – Mel​lék​ha​tá​sok? Hány​in​ger, szé​dü​lés? – Nin​csen. – Még min​dig rend​sze​re​sen mo​zog? – Igen, fut​ni já​rok, ál​ta​lá​ban le​fu​tok hét ki​lo​mé​tert min​den​nap. – John, ön is fut? – Nem. Gya​log me​gyek dol​goz​ni és az​u​tán haza, ré​szem​ről ennyi. – Sze​rin​tem job​ban ten​né, ha el​kez​de​ne fut​ni Ali​ce-szel. Az ál​lat​kí​sér​le​tek azt bi​zo​nyí​tot​ták, hogy moz​gás​sal las​sí​ta​ni le​het az amy​lo​id-béta-le​ra​kó​dást és a szel​le​mi ha​nyat​lást. – Ol​vas​tam azo​kat a cik​ke​ket – mond​ta Ali​ce. – Re​mek, ak​kor fus​son csak to​vább​ra is! De job​ban örül​nék neki, ha len​ne fu​tó​pár​ja, mert ak​kor nem kel​le​ne ag​gód​ni ami​att, hogy eset​leg el​té​ved vagy ki​hagy​ja a fu​tást, mert meg​fe​led​ke​zik róla. – Majd én fu​tok vele. John utált fut​ni. El​járt squ​as​hol​ni és te​ni​szez​ni, meg néha gol​foz​ni, de fut​ni soha. Szel​le​mi​leg mára va​ló​szí​nű​leg le​hagy​ta Ali​ce-t, de a fu​tó​pá​lyán az asszony mér​föl​dek​kel előt​te járt. Ali​ce-nek tet​szett, hogy John​nal együtt fut​hat, de ké​tel​ke​dett ab​ban, hogy a fér​je so​ká​ig tart​ja a sza​vát. – Mi​lyen a han​gu​la​ta, jól érzi ma​gát? – Ál​ta​lá​ban igen. Nyil​ván sok min​den fruszt​rál, és ki​me​rít, hogy min​den​nel lé​pést tud​jak tar​ta​ni. Tar​tok at​tól, ami még ránk vár. De et​től füg​get​le​nül ugyan​úgy ér​zem ma​gam, mint leg​utóbb, vagy ta​lán job​ban is, mert John és a gye​re​kek tud​nak a be​teg​sé​gem​ről. – A Har​var​don szólt már? – Nem, még nem. – Eb​ben a sze​mesz​ter​ben le​ta​ní​tot​ta az összes órá​ját, és si​ke​rült min​den szak​mai kö​ve​tel​mény​nek meg​fe​lel​nie? – Igen, sok​kal töb​bet ki​vett be​lő​lem, mint az el​múlt sze​mesz​ter​ben, de mond​ha​tom, hogy igen. – Az elő​adá​sa​i​ra és a ta​lál​ko​zók​ra egye​dül uta​zott? – Azok​kal nagy​já​ból le​áll​tam. Le​mond​tam két egye​te​mi elő​adást, ki​ma​radt egy nagy​sza​bá​sú kon​fe​ren​cia áp​ri​lis​ban, és eb​ben a hó​nap​ban Pá​rizs​ba sem me​gyek. Nyá​ron ál​ta​lá​ban so​kat uta​zom, mind​ket​ten so​kat va​gyunk úton, de az idén az egész nya​rat Chat​ham​ben tölt​jük, a nya​ra​lónk​ban. A jövő hó​nap​ban me​gyünk le. – Nagy​sze​rű, ez jól hang​zik. A je​lek sze​rint a nya​rat si​ke​rült meg​ol​da​ni​uk. Sze​rin​tem jól ten​né, ha ki​ötöl​ne va​la​mi​fé​le ter​vet az ősz​re is, ami​kor tá​jé​koz​tat​nia kell a kol​lé​gá​it a Har​var​don, és ta​lán jó len​ne, ha meg​ta​lál​ná a mód​ját an​nak is, hogy fáj​da​lom​men​te​sen és fo​ko​za​to​san vo​nul​has​son vissza a mun​ká​já​ból. Ab​ban pe​dig biz​tos va​gyok, hogy ak​kor már nem utaz​hat egye​dül. Ali​ce bó​lin​tott. Ret​te​gett a szep​tem​ber​től. – Né​hány jogi üggyel is fog​lal​koz​ni kell, tör​vé​nyes kép​vi​se​lőt meg​bíz​ni és vég​aka​ra​tot fo​gal​maz​ni. Gon​dolt arra eset​leg, hogy fel​ajánl​ja az agyát do​nor​ként ku​ta​tá​si cé​lok​ra? Per​sze, hogy gon​dolt rá. El​kép​zel​te, amint vér​te​len, for​ma​lin​nal át​ita​tott, gyur​ma​szí​nű agya egy me​di​kus te​nye​rén ül. Az ok​ta​tó a kü​lön​bö​ző agy​ba​ráz​dák​ra és agy​te​ker​vé​nyek​re mu​to​gat​na, meg​mu​tat​ná, hol lát​ha​tó a szo​ma​toszen​zo​ros ké​reg, a hal​ló​ké​reg és a lá​tó​ké​reg. Az óce​án il​la​ta, a gyer​me​kei hang​ja, John keze és arca. Vagy el​kép​zel​te, hogy vé​kony, fron​tá​lis sze​le​te​ket vág​nak be​lő​le, mint egy son​ká​ból, és üveg​la​pok​ra erő​sí​tik. Ilyen mó​don pre​pa​rál​va a meg​na​gyob​bo​dott kam​rák rög​tön szem​be​tűn​né​nek. Ezek​ben a most üres üre​gek​ben lé​te​zett va​la​ha.

– Igen, sze​ret​ném fel​aján​la​ni. John fel​szisszent. – Rend​ben, ak​kor a tá​vo​zá​sa előtt ki​tölt​jük a pa​pí​ro​kat. John, vissza​kap​hat​nám a kér​dő​ívet? Mit ír​ha​tott ró​lam? So​ha​sem fog​nak be​szél​ni róla. – Mi​kor be​szélt ön​nek Ali​ce a di​ag​nó​zis​ról? – Nem sok​kal az​u​tán, hogy ön kö​zöl​te vele. – Rend​ben. Mit gon​dol, hogy tart​ja ma​gát az​óta? – Sze​rin​tem re​me​kül. A te​le​fo​nok​ról iga​zat mon​dott. Már fel sem ve​szi töb​bé. Szin​te má​ni​á​ku​san ra​gasz​ko​dik a Black​Berry​jé​hez. Reg​gel néha két per​cen​ként rá​pil​lant, mi​előtt el​in​dul​na ott​hon​ról. Ezt elég fáj​dal​mas néz​ni. Úgy tűnt, hogy John​nak egy​re gyak​rab​ban esett ne​he​zé​re rá​néz​ni. Ami​kor még​is meg​tet​te, ku​ta​tó sze​mek​kel vizs​lat​ta, mint​ha Ali​ce az egyik la​bo​ra​tó​ri​u​mi pat​kánya len​ne. – Bár​mi más, amit Ali​ce eset​leg nem em​lí​tett? – Most sem​mi sem jut eszem​be. – Mi a hely​zet a han​gu​la​tá​val, a sze​mé​lyi​sé​gé​vel, ész​re​vett va​la​mi​fé​le vál​to​zást? – Nem, ugyan​olyan, mint volt. Ta​lán kis​sé vé​de​ke​zőbb lett. És csen​de​sebb, már nem kez​de​mé​nyez annyi be​szél​ge​tést. – És ön, hogy van? – Én? Én jól va​gyok. – Össze​ké​szí​tet​tem né​hány anya​got a be​teg​gon​do​zók se​gí​tő cso​port​já​ról. De​ni​se Dad​da​rio a szo​ci​á​lis mun​ká​sunk. Be​szél​jen meg vele egy idő​pon​tot, és me​sél​je el neki, ho​gyan bol​do​gul! – Idő​pon​tot ne​kem? – Igen. – Erre sem​mi szük​ség, bol​do​gu​lok. – Rend​ben, ak​kor csak tud​jon róla, hogy itt el​ér​he​tő min​den in​for​má​ció, ha egy​szer szük​sé​ge lesz rá. Most pe​dig Ali​ce-től kér​dez​nék né​hány dol​got. – Előt​te sze​ret​nék né​hány ki​egé​szí​tő te​rá​pi​á​ról és kli​ni​kai kí​sér​let​ről be​szél​ni ön​nel. – Jó, ar​ról is be​szél​he​tünk, de előbb fe​jezzük be a vizs​gá​la​tot. Ali​ce, mi​lyen nap van ma? – Hét​fő. – Mi​kor szü​le​tett? – 1953. ok​tó​ber 11-én. – Ki az Egye​sült Ál​la​mok al​el​nö​ke? – Dick Che​ney. – Most mon​dok ön​nek egy ne​vet és egy cí​met, is​mé​tel​je el! Ké​sőbb is​mét meg fo​gom kér​ni erre. Kész? John Black, 42 West Street Brigh​ton. – Ugyan​az, mint a múlt​kor. – Igen, pon​to​san, na​gyon jó. El​is​mé​tel​né? – John Black, 42 West Street, Brigh​ton. John Black, 42 West Street, Brigh​ton. John black​la​bel whis​key-t iszik, Ly​dia a West End​re ké​szül, Tom Brigh​ton​ban la​kik, nyolc év​vel ez​előtt negy​ven​két éves vol​tam. John Black, 42 West Street, Brigh​ton. – Oké, el​szá​mol​na hú​szig, az​tán vissza​fe​lé?

El​szá​molt. – Há​nya​dik he​lyen áll az ábé​cé​ben az a betű, amely egy​ben a vá​ro​sunk kez​dő​be​tű​je? Mu​tas​sa az uj​já​val! Ali​ce fej​ben el​is​mé​tel​te a hal​lot​ta​kat, majd fel​vil​lan​tot​ta a bé​ke​je​let a mu​ta​tó és kö​zép​ső uj​já​val. – Re​mek. Ez itt mi az órá​mon? – Csat. – Oké, ak​kor ír​jon egy mon​da​tot a mai idő​já​rás​ról erre a pa​pír​ra. Kö​dös, pá​rás, for​ró időnk van. – A pa​pír​lap má​sik ol​da​lá​ra raj​zol​jon fel egy órát, és je​löl​je be raj​ta a 3:45-öt. Ali​ce ha​tal​mas kört raj​zolt, és el​kezd​te le​je​gyez​ni a szá​mo​kat, fe​lül​re fel​ír​ta a 12-t, az​tán sor​ban foly​tat​ta.

– Hop​pá, ki​csit nagy lett a kör. Le​ír​ta a szá​mot. 3:45 – Nem, nem di​gi​tá​li​san. Ana​lóg órát sze​ret​nék lát​ni – mond​ta dr. Da​vis. – Mire kí​ván​csi? Hogy tu​dok-e raj​zol​ni, vagy meg tu​dom-e mon​da​ni, mennyi az idő? Ha raj​zol ne​kem egy óra​la​pot, be​je​lö​löm raj​ta a 3:45-öt ma​gá​nak. Raj​zol​ni so​ha​sem tud​tam jól. Ami​kor Anna há​rom​éves volt, imád​ta a lo​va​kat és kö​nyör​gött Ali​ce-nek, hogy raj​zol​jon neki lo​vas ké​pe​ket. Ali​ce tol​má​cso​lá​sá​ban a ló leg​jobb in​du​lat​tal is egy poszt​mo​dern sár​kány-ku​tyá​ra ha​son​lí​tott, és so​ha​sem si​ke​rült ki​elé​gí​te​nie vele az óvo​dás​ko​rú gyer​mek vad és nagy​lel​kű​en csa​pon​gó fan​tá​zi​á​ját. Nem, anya, ne ezt, lo​vat raj​zolj! – Ali​ce, én mind a ket​tő​re sze​ret​nék vá​laszt kap​ni. Az Alz​he​i​mer már ko​rán érin​ti a fali le​benyt, ahol a sa​ját, ben​ső le​ké​pe​zé​se​in​ket őrizzük a sze​mé​lyes tér​ről. John, ezért sze​ret​ném, ha el​men​ne Ali​ce-szel fut​ni. John bó​lin​tott. Vi​lá​gos, ezek össze​fog​tak el​le​ne. – John, te is tu​dod, hogy nem tu​dok raj​zol​ni! – Ali​ce, ez csak egy óra, nem ló!

Az asszony meg​döb​bent, hogy a fér​je nem véd​te meg, fel​hú​zott szem​öl​dök​kel dü​hö​sen me​redt rá, így pró​bált neki még egy esélyt adni, hogy iga​zol​ja az ő tö​ké​le​te​sen helyt​ál​ló ki​je​len​té​sét. John azon​ban áll​ta a pil​lan​tá​sát, és for​dí​tott egyet a jegy​gyű​rű​jén. – Ha meg​raj​zol​ja az órát, be​je​lö​löm a 3:45-öt. Dr. Da​vis elő​vett egy tisz​ta pa​pír​la​pot, és fel​vá​zolt rá egy óra​la​pot, Ali​ce pe​dig be​raj​zol​ta a mu​ta​tó​kat a meg​fe​le​lő hely​re. – Rend​ben, ak​kor most is​mé​tel​je meg a ne​vet és a cí​met, amely​ről ko​ráb​ban be​szél​tünk. – John Black, West Street va​la​mennyi, Brigh​ton. – Negy​ven​ket​tő, negy​ven​négy, negy​ven​hat vagy negy​ven​nyolc? – Negy​ven​nyolc. Dr. Da​vis hosszú fel​jegy​zést rótt az óra​la​pos pa​pír​ra. – John, kér​lek, ne rázd már a szé​ke​met! – Rend​ben, ak​kor most be​szél​he​tünk a kli​ni​kai kí​sér​le​tek​ről. Van né​hány ku​ta​tás itt is, és a Brig​ha​men is. Az ame​lyik sze​rin​tem az ön szá​má​ra a leg​ide​á​li​sabb len​ne, eb​ben a hó​nap​ban kez​di fel​ven​ni a be​te​ge​ket. Har​ma​dik stá​di​um​ban lévő ku​ta​tás​ról van szó, egy új gyógy​szert, az Amy​li​xet pró​bál​ják ki. Úgy tű​nik, ez meg​kö​ti a víz​ol​dé​kony amy​lo​id-béta fe​hér​jé​ket és ez​ál​tal meg​gá​tol​ja a le​ra​kó​dást, így, szem​ben azok​kal a gyógy​sze​rek​kel, ame​lye​ket most szed, re​mél​he​tő​leg meg​elő​zi a be​teg​ség to​váb​bi rom​lá​sát. A fá​zis II vizs​gá​lat na​gyon biz​ta​tó. A szer jól to​le​rál​ha​tó, és egy​év​nyi sze​dés alatt a pá​ci​en​sek kog​ni​tív funk​ci​ói nem rom​lot​tak, sőt bi​zo​nyos ese​tek​ben ja​vul​tak is. – Fel​té​te​le​zem, hogy pla​ce​bó​val kont​rol​lált vizs​gá​lat – ve​tet​te köz​be John. – Igen, ket​tős vak vizs​gá​lat​ról van szó, vagy pla​ce​bót, vagy a két dó​zis egyi​két kap​ja meg a be​teg. Szó​val le​het, hogy cu​kor​kát fo​gok kap​ni. Gya​ní​tot​ta, hogy az amy​lo​id-béta fe​hér​je nem hal​lott még a pla​ce​bó​ha​tás​ról, és ma​gas​ról le​szar​ja a vágy​ál​mo​kat. – Mi a vé​le​mé​nye a szek​re​táz​gát​lók​ról? – kér​dez​te John. Neki ezek vol​tak a leg​szim​pa​ti​ku​sab​bak. A szek​re​tá​zok azok a szer​ve​zet​ben is meg​ta​lál​ha​tó en​zi​mek, ame​lyek nor​má​lis, még ár​tal​mat​lan mennyi​ség​ben sza​ba​dí​tot​tak fel amy​lo​id-béta pro​te​int. A túl sok eb​ből sem jó. Mint ami​kor az em​ber meg​nyit​ja a csa​pot, amit az​tán nem tud el​zár​ni. Ali​ce úgy érez​te, az ő mos​dó​kagy​ló​ja nem​so​ká​ra túl​fo​lyik majd. – A szek​re​táz​gát​lók je​len​leg vagy túl to​xi​ku​sak a kli​ni​kai al​kal​ma​zás​hoz, vagy... – És a Flu​ri​zan? A Flu​ri​zan olyan gyul​la​dás​gát​ló, mint az Ad​vil. A My​ri​ad Phar​ma​ce​u​ti​cals sze​rint csök​ken​ti az amy​lo​id-béta 42 ter​me​lő​dé​sét. Ke​ve​sebb víz a kagy​ló​ban. – Igen, az a gyógy​szer va​ló​ban sok fi​gyel​met kap. Fo​lyik je​len​leg vele egy fá​zis II vizs​gá​lat, de csak az Egye​sült Ki​rály​ság​ban és Ka​na​dá​ban. – És ha flur​bipro​fent szed​ne Ali​ce? – Még nin​csen ren​del​ke​zés​re álló adat arra néz​ve, hogy ha​tá​sos len​ne az Alz​he​i​mer ke​ze​lé​sé​ben. Ha Ali​ce úgy dönt, hogy nem vesz részt a kli​ni​kai vizs​gá​lat​ban, azt mon​da​nám, hogy a flur​bipro​fen ár​ta​ni nem árt​hat. Amennyi​ben vi​szont ben​ne sze​ret​ne len​ni, a flur​bipro​fent az Alz​he​i​mer kí​sér​le​ti stá​di​um​ban lévő ke​ze​lé​se​ként ér​té​ke​lik, ami ki​zár​ja Ali​ce rész​vé​te​lét eb​ben a ku​ta​tás​ban. – Rend​ben, és mi a hely​zet az Elán mo​nok​lo​ná​lis an​ti​test​je​i​vel? – kér​dez​te John. – Ne​kem tet​szik a do​log, de egye​lő​re még csak fá​zis I vizs​gá​la​tok van​nak, és a be​teg​be​vo​nást le​zár​ták. Ha fel​té​te​lezzük, hogy át​megy a biz​ton​sá​gi vizs​gá​la​to​kon, a fá​zis II-t leg​ko​ráb​ban jövő ta​vasszal

tud​ják el​in​dí​ta​ni, én vi​szont azt sze​ret​ném, ha Ali​ce mi​nél ha​ma​rabb be​jut​na va​la​me​lyik ku​ta​tás​ba. – Pró​bál​ta már va​la​ki​nél az IVIg-te​rá​pi​át? – kér​dez​te John. Neki ez is na​gyon tet​szett. A do​nor vér​plaz​má​ból szár​ma​zó int​ra​vé​nás im​mu​nog​lo​bu​lin​nal foly​ta​tott ke​ze​lés biz​ton​sá​gos​nak és ha​té​kony​nak bi​zo​nyult im​mun​hi​á​nyos meg​be​te​ge​dé​sek​ben, és jó né​hány au​to​im​mun ne​u​ro​musz​ku​lá​ris be​teg​ség​ben is. Költ​sé​ges, és a biz​to​sí​tó nem té​rí​ti meg, mert nem tar​to​zik az Alz​he​i​mer el​fo​ga​dott ke​ze​lé​si mód​jai közé, de ha hasz​nál, ak​kor nincs az a pénz, amit ne érne meg. – Még egyet​len be​te​gem sem pró​bál​ta. Nem va​gyok el​le​ne, de nem is​mer​jük a meg​fe​le​lő ada​go​lást, rá​adá​sul túl ál​ta​lá​nos a hasz​ná​la​ta, még van raj​ta mit csi​szol​ni. A ha​tá​sa a sa​ját fel​té​te​le​zé​se​im sze​rint is csak na​gyon sze​rény. – Be​ér​jük a sze​rénnyel – mond​ta John. – Rend​ben, de tud​nia kell, hogy ez​zel le​tér​nek a járt út​ról. Ha be​le​vág​nak az IVIg-te​rá​pi​á​ba, Ali​ce nem lesz meg​fe​le​lő alany egyet​len olyan ku​ta​tás szá​má​ra sem, amely en​nél jó​val több ha​szon​nal ke​cseg​te​tő, a be​teg​ség le​fo​lyá​sát mó​do​sí​tó gyógy​szert ígér. – Vi​szont nem tud​ja ga​ran​tál​ni, hogy ne a pla​ce​bó​cso​port​ba ke​rül​jön. – Így igaz. Mind​két dön​tés koc​ká​za​tos. – Amennyi​ben be​ke​rü​lök a kli​ni​kai vizs​gá​lat​ba, to​vább​ra is szed​he​tem az Ari​cep​tet és a Na​men​dát? – Igen, szed​he​ti őket. – Hor​mon​pót​ló ke​ze​lést is kap​ha​tok? – Igen. Ha hi​va​ta​lo​san nem is, de ki​je​lent​he​tő, hogy va​la​mi​lyen szin​ten hasz​nál, így szí​ve​sen fel​írom ön​nek a Com​bi​Patch ta​paszt. De megint mon​dom, ez is kí​sér​le​ti gyógy​szer​nek szá​mít, és ak​kor nem ve​het részt az Amy​lix-ku​ta​tás​ban. – Mennyi ide​ig tart a kli​ni​kai vizs​gá​lat? – Ez egy ti​zen​öt hó​na​pos ku​ta​tás. – Hogy hív​ják a fe​le​sé​gét? – kér​dez​te Ali​ce az or​vos​tól. – Lucy. – Ha Lucy len​ne be​teg, ön me​lyik dön​tés​nek örül​ne a leg​job​ban? – Azt sze​ret​ném, ha je​lent​kez​ne az Amy​lix-vizs​gá​lat​ba. – Te​hát ön ki​zá​ró​lag az Amy​li​xet ja​va​sol​ja? – kér​dez​te John. – Igen. – Sze​rin​tem vi​szont az IVIg-et kel​le​ne csi​nál​nunk a flur​bipro​fen​nel és a Com​bi​Patch​csel együtt – el​len​ke​zett John. A szo​bá​ra csend te​le​pe​dett. Ha​tal​mas mennyi​sé​gű in​for​má​ció cse​rélt gaz​dát az el​múlt per​cek​ben. Ali​ce az uj​ját a sze​mé​re szo​rí​tot​ta, és igye​ke​zett ele​mez​ni a le​he​tő​sé​ge​it. Meg​pró​bál​ta az ér​ve​ket osz​lo​pok​ba és so​rok​ba ren​dez​ve össze​ha​son​lí​ta​ni a gyógy​sze​re​ket, de a kép​ze​let​be​li táb​lá​zat nem se​gí​tett, így ki​ha​jí​tot​ta egy kép​ze​let​be​li ku​ká​ba. Pró​bált fo​gal​mi szin​ten gon​dol​kod​ni, amely​nek ered​mé​nye egy kris​tály​tisz​tán ki​raj​zo​ló​dó, ér​tel​mes kép lett. Vagy a fegy​ver vagy a pisz​toly​go​lyó. – Nem kell ma meg​hoz​ni​uk ezt a dön​tést! Men​je​nek haza, emésszék még a hal​lot​ta​kat, és ha dön​tés​re ju​tot​tak, hív​ja​nak! Nem, sem​mi szük​ség arra, hogy újra át​gon​dol​ja a dol​got. Ő maga is tu​dós. Tud​ta, ho​gyan le​het koc​ká​ra ten​ni min​dent egy is​me​ret​len igaz​ság ér​de​ké​ben, ga​ran​ci​ák nél​kül. És aho​gyan azt a sa​ját ku​ta​tá​sai so​rán már meg​annyi​szor meg​tet​te az el​múlt évek​ben, most is a go​lyót vá​lasz​tot​ta. – Részt aka​rok ven​ni a vizs​gá​lat​ban.

– Ali, sze​ret​ném, ha ez ügy​ben bíz​nál ben​nem – mond​ta John. – Arra még ké​pes va​gyok, hogy le​von​jak bi​zo​nyos kö​vet​kez​te​té​se​ket, John. A kli​ni​kai vizs​gá​la​tot aka​rom. – Rend​ben, el​kül​döm a meg​fe​le​lő pa​pí​ro​kat. (Az or​vos iro​dá​ja be​lül​ről. A neu​ro​ló​gus ki​lép a szo​bá​ból. A férj a jegy​gyű​rű​jét te​ker​ge​ti. Az asszony gyógy​mód​ban re​mény​ke​dik.)

2004. JÚLIUS – JOHN? JOHN? ITT​HON VAGY? Ali​ce biz​tos volt ben​ne, hogy a fér​je nincs ott​hon, de mos​ta​ná​ban a biz​tos dol​gok is tele vol​tak apró lyu​kak​kal, ame​lye​ken ke​resz​tül be​szi​vár​gott a bi​zony​ta​lan​ság. John el​ment va​la​ho​va, de Ali​ce arra már nem em​lé​ke​zett, hogy mi​kor és hová. Ki​ug​rott a bolt​ba te​jért vagy ká​vé​ért? Vagy egy fil​met akart ki​köl​csö​nöz​ni? Ha így van, ak​kor per​cek múl​va ha​za​ér. Vagy vissza​ment Cam​bridge-be, amely eset​ben né​hány órá​ra, de akár egész éj​sza​ká​ra is el​tűn​het? Vagy eset​leg úgy dön​tött, hogy kép​te​len szem​be​néz​ni az​zal, ami rá​juk vár, és fog​ta ma​gát, el​ment, hogy soha töb​bé ne tér​jen vissza? A, John ilyet nem ten​ne. Ali​ce eb​ben biz​tos volt. Az 1990-ben épült Chat​ham Cape-i ház na​gyobb​nak, nyi​tot​tabb​nak és ke​vés​bé osz​tott​nak tűnt, mint az ott​ho​nuk Cam​bridge-ben. Be​ment a kony​há​ba. Nem is ha​son​lí​tott az ott​ho​ni kony​há​hoz. A fe​hér​re fes​tett fa​lak és szek​ré​nyek ra​gyo​gá​sát, a kony​hai esz​kö​zök és bár​szé​kek fe​hér​sé​gét csak a zsír​kő kony​ha​pul​tok és a fe​hér ke​rá​mia​tar​tók, üve​gek ko​balt​kék dí​szí​té​sei tör​ték meg. Úgy né​zett ki az egész, mint ami​kor va​la​ki egy ki​fes​tő​könyv lap​já​ra csak kék zsír​kré​tá​val raj​zol​gat. A kony​ha​szi​get​re pa​kolt két tá​nyér és hasz​nált szal​vé​ták ta​nú​sá​ga sze​rint sa​lá​tát, spa​get​tit és pa​ra​di​csom​szószt va​cso​ráz​tak. Az egyik po​hár​ban volt még egy korty fe​hér​bor. Egy tör​vény​szé​ki bonc​nok min​den rész​let​re ki​ter​je​dő kí​ván​csi​sá​gá​val emel​te fel a po​ha​rat, és el​len​őriz​te a bor hő​mér​sék​le​tét az aj​kán. Ki​csit még hi​deg​nek érez​te. A gyom​ra tele volt. Meg​néz​te az időt. Alig múlt ki​lenc óra. Már egy hete Chat​ham​ben időz​tek. Az el​múlt évek​ben egy hét​tel a har​var​di mó​kus​ke​rék​ből való sza​ba​du​lá​sa után tel​jes szív​vel be​le​ve​tet​te ma​gát a rá​kény​sze​rí​tett pi​he​nés​be, és már a har​ma​dik vagy a ne​gye​dik köny​vet búj​ta. De idén a har​var​di mó​kus​ke​rék – hi​á​ba meg​eről​te​tő és gyors – is​me​rős és ké​nyel​mes na​pi​ren​det biz​to​sí​tott a szá​má​ra. Ta​lál​ko​zók, szim​pó​zi​u​mok, órák és fo​ga​dó​órák a lába elé szórt ke​nyér​mor​zsa​ként ve​zet​ték vé​gig a na​pon. Itt Chat​ham​ben nem volt na​pi​rend​je. So​ká​ig aludt, min​dig más​kor ét​ke​zett és ál​lan​dó​an imp​ro​vi​zált. Min​den na​pot a gyógy​sze​re​i​vel zárt, a pil​lan​gós teszt​tel kez​dett, és min​den ál​dott nap fut​ni ment John​nal. De ez na​pi​rend​nek ke​vés volt. Na​gyobb és több mor​zsá​ra lett vol​na szük​sé​ge. Gyak​ran fo​gal​ma sem volt, me​lyik nap​szak​ban van, vagy hogy egy​ál​ta​lán mi​lyen nap van. Több​ször is elő​for​dult, hogy le​ült enni, és nem tud​ta, me​lyik ét​ke​zés kö​vet​ke​zik. Ami​kor teg​nap a Sand Bar pin​cér​nő​je le​tett elé egy tá​nyér sült kagy​lót, ugyan​ak​ko​ra lel​ke​se​dés​sel ve​tet​te vol​na rá ma​gát egy kis pa​la​csin​tá​ra is. A kony​ha ab​la​kai nyit​va vol​tak. Ki​né​zett az útra. Autó se​hol. Oda​kint a le​ve​gő​ben még érez​ni le​he​tett a nap me​le​gét, a tá​vol​ban kecs​ke​bé​kák kon​cer​tez​tek, egy nő ka​ca​gott, és ide hal​lat​szott a da​gály mo​ra​ja is a Har​dings Beach​ről. Ha​gyott egy üze​ne​tet a pisz​kos edé​nyek mel​lett: Le​sé​tál​tam a strand​ra. Sze​re​tet​tel: A. Mé​lyen be​szív​ta a tisz​ta éj​je​li le​ve​gőt. A sö​tét​kék égen csil​la​gok vi​lá​gí​tot​tak, és a hol​dat mint​ha pa​pír​ból vág​ták vol​na ki. Még nem al​ko​nyuk be tel​je​sen, de már​is jó​val sö​té​tebb volt, mint Cam​bridge-ben bár​mi​kor. Ut​cai lám​pák nél​kül, messze a fő​ut​cá​tól csak a ve​ran​dák fé​nye, az ab​la​kok​ból

ki​szű​rő​dő lám​pa​fény, rit​káb​ban au​tók fény​szó​rói és a hold vi​lá​gí​tot​ták meg a szom​széd​sá​got. Cam​bridge-ben ilyen sö​tét​ben már kel​le​met​le​nül érez​te vol​na ma​gát séta köz​ben, de itt, eb​ben az apró ten​ger​par​ti vá​ros​ká​ban és nya​ra​ló ne​gyed​ben tö​ké​le​tes biz​ton​ság​ban volt. A par​ko​ló üres volt, és a stran​don sem ma​radt sen​ki. A he​lyi rend​őr​ség le​be​szélt min​den​kit az éj​sza​kai prog​ra​mok​ról. Eb​ben az órá​ban már nem si​kol​toz​tak se gye​re​kek, se si​rá​lyok, sen​ki sem tár​gyal​ta ha​laszt​ha​tat​lan ügye​it a mo​bil​ján, sen​ki sem ag​gó​dott a kör​mét rág​va, hogy va​la​mi​ről le​ma​rad, sem​mi sem za​var​ta a hely bé​ké​jét. Ali​ce el​sé​tált a víz szé​lé​ig, és hagy​ta, hogy az óce​án el​nyel​je a láb​fe​jét. Me​leg hul​lá​mok nyal​dos​ták a láb​szá​rát. A Nan​tuc​ket-szo​ros​sal szem​ben fek​vő Har​dings Beach óvott ten​ger​vi​ze leg​alább tíz fok​kal me​le​gebb volt, mint a kö​ze​li stran​dok vi​zei, ame​lyek a hű​vös At​lan​ti-óce​án​ra néz​tek. Elő​ször a blú​zát és a mell​tar​tó​ját vet​te le, az​tán egy moz​du​lat​tal le​csúsz​tat​ta ma​gá​ról a szok​nyá​ját és az al​só​ne​mű​jét, majd be​sé​tált a víz​be. A víz, amely​be most nem so​dor​tak hí​nárt a hul​lá​mok, sely​me​sen nya​lo​gat​ta a bő​rét. Az ár​apály rit​mu​sá​ra kez​dett lé​le​gez​ni. Mi​köz​ben a há​tán le​beg​ve könnye​dén tem​pó​zott, el​bű​völ​ték az uj​ja​in és a sar​kán le​fu​tó, vil​ló​dzó per​met​gyön​gyök, ame​lyek olya​nok vol​tak, mint a tün​dér​por. A hold​fény meg​csil​lant a jobb csuk​ló​ján. A BIZ​TON​SÁ​GOS HA​ZA​TÉ​RÉS fel​ira​tot la​pos, öt cen​ti​mé​ter vas​tag, rozs​da​men​tes acél kar​kö​tő​be vés​ték, kí​vül​re. Be​lül​re egy zöld​szá​mot, a sze​mé​lyi ada​ta​it és a Me​mó​ria​prob​lé​mák szö​ve​get ír​ták. A gon​do​la​tai is hul​lá​mo​kon lo​va​gol​tak: a nem​kí​vá​na​tos ék​szer​től any​ja pil​lan​gós nyak​lán​cá​ig, majd on​nan a ter​ve​zett ön​gyil​kos​sá​gig, az el​ol​vas​ni​va​ló köny​ve​kig, Vir​gi​nia Woolf és Edna Pont​el​li​er kö​zös sor​sá​ig ka​lan​doz​tak. Mi​lyen könnyű len​ne... El​in​dul​hat​na úsz​va Nan​tuc​ket felé, és ad​dig tem​póz​na, amíg túl ki​me​rült len​ne ah​hoz, hogy vissza​for​dul​has​son. A sö​tét víz​tö​meg​re me​redt. A tes​te azon​ban, amely erős és egész​sé​ges volt, kép​te​len lett vol​na cser​ben​hagy​ni, fo​lya​ma​to​san úszott, min​den ösz​tö​ne az élet felé te​rel​te. Igen, tény​leg nem em​lé​ke​zett arra, hogy John​nal va​cso​rá​zott, és arra sem, hová ment a fér​je. Le​het, hogy reg​gel erre az éj​sza​ká​ra sem fog em​lé​kez​ni, de most, eb​ben a pil​la​nat​ban nem érez​te ma​gát sze​ren​csét​len​nek. Tele volt élet​tel, bol​dog volt. Vissza​né​zett a part, a gyé​ren meg​vi​lá​gí​tott táj felé. Egy alak kö​ze​le​dett. Tud​ta, hogy John az, az ar​cát lát​nia sem kel​lett, rá​is​mert lép​te​i​nek rit​mu​sá​ról és hosszá​ról. Nem kér​dez​te meg tőle, hol és meny​nyi ide​ig volt tá​vol. Nem kö​szön​te meg neki, hogy vissza​jött hoz​zá. A fér​fi sem szid​ta meg, ami​ért te​le​fon nél​kül bók​lá​szott el ott​hon​ról, és nem kér​te tőle, hogy jöj​jön ki, men​je​nek haza. Egyet​len szót sem vál​tot​tak. John le​vet​kő​zött, és be​úszott Ali​ce-hez az óce​án​já​ba.

– JOHN? A fér​fi a kü​lön​ál​ló ga​rázs dísz​lé​ce​it fes​tet​te. – Az egész ház​ban utá​nad ki​a​bál​tam – mond​ta Ali​ce. – Itt vol​tam kint, nem hal​lot​tam sem​mit – vé​de​ke​zett John. – Mi​kor in​dulsz a kon​fe​ren​ci​á​ra? – kér​dez​te Ali​ce. – Hét​főn. Phi​la​del​phi​á​ba megy egy hét​re, a IX. Nem​zet​kö​zi Alz​he​i​mer-kór Kon​fe​re​ci​á​ra. – Az ak​kor lesz, ami​kor Ly​dia ide​ér, ugye? – Igen, va​sár​nap ér​ke​zik.

– Ó, tény​leg. Ly​dia írás​be​li ké​rel​mét kö​ve​tő​en a Mo​no​moy Szín​ház meg​hív​ta ven​dég​mű​vész​nek a nyár​ra. – Me​he​tünk fut​ni? – kér​dez​te John. A kora reg​ge​li köd még nem szállt fel, és Ali​ce kis​sé könnye​dén volt öl​töz​ve a hű​vös le​ve​gő​höz. – Me​gyek, fel​ve​szek még va​la​mit. A be​já​ra​ti ajtó mö​gött ki​nyi​tot​ta az elő​szo​ba​szek​rényt. A Cape-en nagy ki​hí​vás​nak bi​zo​nyult ké​nyel​me​sen öl​töz​köd​ni a nyár ele​jén, mert a hő​mér​sék​let reg​gel tíz fok​ról in​dult, dél​után​ra el​ér​te a 27 fo​kot, majd este vissza​zu​hant is​mét tíz fok​ra, gyak​ran erő​tel​jes ten​ge​ri szél​lel, mire le​szállt az éj. A di​vat​hoz kre​a​tí​van kel​lett hoz​zá​áll​ni, és úgy meg​ter​vez​ni a napi öl​tö​zé​ket, hogy egy-egy ré​te​get könnyen le, il​let​ve fel le​hes​sen ven​ni. Meg​érin​tet​te a fel​akasz​tott ka​bá​tok uj​ját. Bár a leg​több tö​ké​le​te​sen meg​fe​lelt vol​na egy ten​ger​par​ti sé​tá​hoz vagy ül​dö​gé​lés​hez, a fu​tás​hoz mind​egyik túl vas​tag volt. Fel​sza​ladt a lép​csőn a há​ló​szo​bá​juk​ba. Át​ku​ta​tott né​hány fi​ó​kot, rá​buk​kant egy könnyű po​lár​pu​ló​ver​re, és fel​vet​te. Meg​lát​ta a köny​vet, amit mos​ta​ná​ban ol​va​sott, az éj​je​li​szek​ré​nyen. Fel​kap​ta, le​ment a lép​csőn, és be​ug​rott a kony​há​ba. Töl​tött ma​gá​nak egy po​hár je​ges teát, és ki​sé​tált a hát​só ve​ran​dá​ra. A reg​ge​li köd még min​dig nem szállt fel, és hű​vö​sebb volt, mint gon​dol​ta. Le​tet​te a köny​vet és a po​ha​rat a fe​hér Adi​ron​dack szé​kek kö​zött álló asz​tal​ra, és vissza​ment a ház​ba ta​ka​ró​ért. Be​te​ker​te ma​gát a ta​ka​ró​ba, le​ült az egyik szék​re, és ki​nyi​tot​ta a köny​vét a sza​már​fül​nél. Az ol​va​sás szív​fáj​dí​tó fel​adat​tá vált. Újra és újra el kel​lett ol​vas​nia az ol​da​la​kat, hogy fel​fog​ja a le​írt el​mé​le​tet vagy ért​se a tör​té​net fo​na​lát, és ha le​tet​te a köny​vet akár egy rö​vid idő​re is, elő​for​dult, hogy egész fe​je​ze​te​ket kel​lett új​ra​ol​vas​nia, hogy össze​áll​jon a fe​jé​ben a kép. Ami​att is ide​ges​ke​dett, hogy mit ol​vas​son. Mi lesz, ha nem ma​rad ide​je el​ol​vas​ni min​dent, amit sze​re​tett vol​na? Fájt neki, hogy sor​ren​det kell fel​ál​lí​ta​nia, em​lé​kez​tet​te arra, hogy ke​tyeg az óra, hogy nem fog tud​ni min​dent idő​ben be​fe​jez​ni. Most kezd​te a Lear ki​rályt. Na​gyon sze​ret​te Shakes​peare tra​gé​di​á​it, de ezt még nem ol​vas​ta. Saj​nos, mint min​dig, most is el​akadt az első né​hány perc után. Át​bön​gész​te az elő​ző ol​dalt, a mu​ta​tó​uj​já​val kö​ve​tett egy lát​ha​tat​lan vo​na​lat a sza​vak alatt. Meg​it​ta az egész po​hár je​ges teát, és a fá​kon ülő ma​da​ra​kat bá​mul​ta. – Hát, itt vagy! Mit csi​nálsz, nem me​gyünk fut​ni? – kér​dez​te John. – De, per​sze, hogy​ne. Meg​őr​jít ez a könyv. – Ak​kor in​dul​junk! – Ma mész a kon​fe​ren​ci​á​ra? – Hét​főn. – Ma mi​lyen nap van? – Csü​tör​tök. – Ó. Mi​kor ér ide Ly​dia? – Va​sár​nap. – Mi​előtt el​mész? – Igen, Ali. Az előbb mond​tam. Je​gyezd be a Black​Berryd​be, sze​rin​tem job​ban érez​néd ma​gad tőle. – Oké, bocs. – Kész vagy? – Igen. Várj egy per​cet, pi​sil​ni sze​ret​nék in​du​lás előtt. – Rend​ben, ott le​szek a ga​rázs​nál. Ali​ce le​tet​te az üres po​ha​rat a mo​so​ga​tó mel​let​ti pult​ra, és le​dob​ta a ta​ka​rót meg a köny​vet a hu​zat​-

tal el​lá​tott ka​ros​szék​sze​rű​ség​re a nap​pa​li​ban. Ké​szen állt a kö​vet​ke​ző moz​du​lat​ra, de a lá​bá​nak to​váb​bi inst​ruk​ci​ók​ra volt szük​sé​ge. Mi​ért is jött be ide? Fel​fej​tet​te az ide ve​ze​tő fo​na​lat: ta​ka​ró és könyv, po​hár a pul​ton, ve​ran​da John​nal. Nem​so​ká​ra el​megy a Nem​zet​kö​zi Alz​he​i​mer-kór Kon​fe​ren​ci​á​ra. Ta​lán va​sár​nap? Mu​száj meg​kér​dez​nie. Fut​ni akar​tak men​ni. Ki​csit hű​vös volt oda​kint. A po​lár​pu​ló​ve​rért jött be! Nem, nem azért. Az már raj​ta van. A po​kol​ba. Már majd​nem oda​ért a be​já​ra​ti aj​tó​hoz, ami​kor a húgy​hó​lyag​ja sür​gős nyo​mást jel​zett, így eszé​be ju​tott, hogy pi​sil​ni in​dult. Vé​gig​si​e​tett a fo​lyo​són, és ki​nyi​tot​ta a für​dő​szo​ba aj​ta​ját. A leg​na​gyobb döb​be​ne​té​re azon​ban nem a für​dő​szo​bá​ba nyi​tott be. Part​vis, fel​mo​só, vö​dör, por​szí​vó, sám​li, szer​szá​mos​lá​da, vil​lany​kör​ték, zseb​lám​pák, hypó. Ez a kam​ra. Vé​gig​né​zett a fo​lyo​són. A kony​ha bal​ra, a nap​pa​li jobb​ra, ennyi. Volt egy mos​dó ezen a szin​ten is, nem? Len​nie kell. Itt volt. De nem ta​lál​ta. Be​sza​ladt a kony​há​ba, de ott csak egy aj​tót ta​lált, ami a hát​só ve​ran​dá​ra ve​ze​tett. El​sp​rin​telt a nap​pa​li​ig, de ter​mé​sze​te​sen a nap​pa​li​ból nem nyílt für​dő​szo​ba. Vissza​ro​hant a fo​lyo​só​ra, és az aj​tó​gom​bot szo​ron​gat​ta. – Is​te​nem, kér​lek, kér​lek, is​te​nem, kér​lek, is​te​nem... Ki​tár​ta az aj​tót, mint egy bű​vész, aki a leg​fél​tet​tebb trükk​jét mu​tat​ja be, de a für​dő​szo​ba nem ke​rült elő va​rázs​la​tos mó​don. Ho​gyan té​ved​he​tek el a sa​ját há​zam​ban? Arra gon​dolt, hogy fel kel​le​ne ro​han​nia az eme​let​re a nagy für​dő​szo​bá​ba, ehe​lyett ott ra​gadt döb​ben​ten a szür​kü​le​ti zó​ná​ban, az alsó szint für​dő​szo​ba nél​kü​li di​men​zi​ó​já​ban. Nem bír​ta to​vább tar​ta​ni ma​gát. Mint​ha ki​lé​pett vol​na a tes​té​ből, kí​vül​ről lát​ta, néz​te azt a sze​ren​csét​len, is​me​ret​len nőt, aki a fo​lyo​són zo​ko​gott. Nem egy fel​nőtt nő vissza​fo​gott sí​rá​sa volt ez. Ha​nem egy le​győ​zött kis​gye​rek ré​mült, fé​kez​he​tet​len zo​ko​gá​sa. Nem csak a könnye​it nem tud​ta to​vább tar​ta​ni. John ép​pen ab​ban a pil​la​nat​ban ro​hant be a be​já​ra​ti aj​tón, ami​kor a vi​ze​let cso​rog​ni kez​dett Ali​ce jobb lá​bán, el​áz​tat​va a me​le​gí​tő​al​só​ját, a zok​ni​ját és a ci​pő​jét. – Ne nézz rám! – Ali, ne sírj, min​den rend​ben van! – Nem tu​dom, hol va​gyok. – Ne félj, itt vagy! – El​té​ved​tem. – Nem té​ved​tél el, Ali, itt vagy ve​lem. A fér​fi át​ölel​te és gyen​gé​den rin​gat​ni kezd​te, pont aho​gyan egy​kor a fe​le​sé​ge nyug​tat​gat​ta a gye​re​ke​i​ket az őket ért sé​rü​lé​sek és igaz​ság​ta​lan​sá​gok után. – Nem ta​lál​tam meg a für​dő​szo​bát. – Nem baj. – Annyi​ra saj​ná​lom. – Ne saj​náld, min​den rend​ben. Gye​re szé​pen, át​öl​tö​zünk. Kezd me​le​ged​ni, amúgy is va​la​mi könnyebb hol​mit kell fel​ven​ned.

MI​ELŐTT JOHN EL​MENT A KON​FE​REN​CI​Á​RA, RÉSZ​LE​TE​SEN fel​vi​lá​go​sí​tot​ta Ly​di​át Ali​ce gyógy​sze​re​i​ről, a fu​tás​ról, a mo​bil​te​le​fon​já​ról és a Biz​ton​sá​gos Ha​za​té​rés prog​ram​ról. Meg​ad​ta a neu​ro​ló​gus te​le​fon​szá​mát is, vég​szük​ség ese​té​re. Ami​kor Ali​ce vissza​ját​szot​ta ma​gá​ban John hang​ját,

fé​lel​me​te​sen hang​zott, úgy, mint az a szent​be​széd, ame​lyet a ti​né​dzser bé​bi​szit​te​rek​nek tar​tot​tak, mi​előtt el​in​dul​tak ket​tes​ben egy hét​vé​gé​re Ma​i​ne-be vagy Ver​mont​ba. Most rá kel​lett vi​gyáz​ni. Rá​adá​sul a lá​nyá​nak. Az első kö​zös, a Squi​re-ben el​köl​tött va​cso​ra után Ali​ce és Ly​dia néma csend​ben ment vé​gig a fő​ut​cán. A jár​da mel​lett par​ko​ló, Mas​sachu​setts mel​lett Con​nec​ti​cut, New York és New Jer​sey ál​la​mok​ból szár​ma​zó rend​szám​táb​lák​kal hi​val​ko​dó, a te​te​jü​kön ke​rék​pá​rok​kal és ka​ja​kok​kal meg​ra​kott, ba​ba​ko​csi​val és nyug​ággyal zsú​fo​lá​sig meg​tö​mött lu​xus​au​tók és ut​cai te​rep​já​rók je​lez​ték, hogy a nyá​ri sze​zon hi​va​ta​lo​san is meg​kez​dő​dött. Csa​lá​dok kor​zóz​tak cél​ta​la​nul a jár​da mel​lett, fi​gyel​men kí​vül hagy​va a gya​lo​gos​for​ga​lom​ra fenn​tar​tott sá​vo​kat, köz​ben meg-meg​áll​tak, néha vissza​for​dul​tak, és a ki​ra​ka​to​kat né​ze​get​ték. Mint akik na​gyon rá​ér​nek. Egy könnyed, tíz​per​ces séta után el​hagy​ták a zsú​folt bel​vá​rost. Meg​áll​tak a Chat​ham vi​lá​gí​tó​to​rony előtt, és ma​guk​ba szív​ták a ten​ger​part lát​vá​nyát, mi​előtt le​men​tek vol​na a har​minc lép​cső​fo​kon a ho​mok​ba. A lép​cső al​ján szan​dá​lok és flipf​lo​pok sze​rény sora vá​ra​ko​zott, gaz​dá​ik ott ha​jí​tot​ták le őket ko​ráb​ban. Ali​ce és Ly​dia a sor vé​gé​re rak​ták a ci​pő​i​ket, és to​vább sé​tál​tak. Az előt​tük álló táb​lán a kö​vet​ke​ző fel​irat állt: FI​GYEL​MEZ​TE​TÉS: ERŐS ÁRAM​LAT. A ten​ger fel​szí​ne alatt élet​ve​szé​lyes hul​lá​mok és áram​la​tok hú​zód​hat​nak meg. Élet​men​tő nincs a hely​szí​nen. Koc​ká​za​tos: úsz​ni, a víz​be gá​zol​ni, bú​vár​kod​ni, ví​zi​sí​el​ni, ször​föz​ni, csó​na​káz​ni, tu​ta​joz​ni és ke​nuz​ni. Ali​ce fi​gyel​te és hall​gat​ta a par​tot ost​rom​ló, kö​nyör​te​len hul​lá​mo​kat. Ha nem húz​ták vol​na fel azt a ko​losszá​lis vé​dő​gá​tat a Sho​re Road men​tén so​ra​ko​zó több mil​lió dol​lá​ros vil​la​sor két ol​da​lá​ra, az óce​án már min​den há​zat be​vett vol​na, szim​pá​tia és saj​ná​lat nél​kül pusz​tí​tot​ta vol​na őket el. Ali​ce az Alz​he​i​mert is olyan​nak kép​zel​te, ami​lyen az óce​án volt Light​hou​se Beach​nél: meg​ál​lít​ha​tat​lan​nak, kö​nyör​te​len​nek és pusz​tí​tó​nak. Csak​hogy az ő agyá​ban nem volt vé​dő​gát, amely meg​óv​hat​ta vol​na az em​lé​ke​it és a gon​do​la​ta​it a pusz​tu​lás​tól. – Ne ha​ra​gudj, hogy nem men​tem el meg​néz​ni a da​ra​bo​dat – mond​ta Ly​di​á​nak. – Sem​mi gond. Tu​dom, hogy most apa mi​att volt. – Alig vá​rom, hogy eb​ben a nyá​ri elő​adás​ban lát​has​sa​lak. – Aha. A nap ala​cso​nyan füg​gött a ró​zsa​szín és kék ég al​ján, le​he​tet​le​nül ha​tal​mas volt, s ké​szen állt arra, hogy fe​jest ugor​jon az At​lan​ti-óce​án​ba. El​sé​tál​tak egy ho​mok​ban tér​de​lő em​ber mel​lett, aki a ho​ri​zont​ra irá​nyí​tot​ta a fény​ké​pe​ző​gé​pét, és pró​bál​ta el​kap​ni ezt a mú​lé​kony szép​sé​get, mi​előtt a nap​pal együtt el​tűnt vol​na az óce​án mé​lyén. – Apa va​la​mi​lyen alz​he​i​me​res kon​fe​ren​ci​á​ra ment? – Igen. – Azt re​mé​li, hogy ta​lál ha​té​ko​nyabb ke​ze​lést? – Igen. – És sze​rin​ted, ta​lál? Ali​ce néz​te az ér​ke​ző hul​lám​tö​me​get, amely el​tö​röl​te a láb​nyo​mo​kat, szétzú​zott egy gon​do​san fel​épí​tett, kagy​ló​val dí​szí​tett ho​mok​vá​rat, be​te​me​tett egy mű​anyag kis​la​pá​tok​kal ki​ásott göd​röt, el​tün​tet​ve ez​zel maga alatt egy egész na​pot. Ali​ce iri​gyel​te a gát mö​göt​ti gyö​nyö​rű ott​ho​no​kat.

– Nem. Ali​ce fel​ka​pott egy kagy​ló​hé​jat. Le​dör​zsöl​te róla a ho​mo​kot, és el​gyö​nyör​kö​dött a tej​fe​hér ra​gyo​gást meg​sza​kí​tó ele​gáns, ró​zsa​szín vo​na​lak​ban. Tet​szett neki a héj si​ma​sá​ga, bár az egyik ol​da​lon tö​rött volt. Elő​ször vissza akar​ta dob​ni a víz​be, de az​tán még​is meg​tar​tot​ta. – Hát, sze​rin​tem nem vet​te vol​na a fá​rad​sá​got, hogy el​men​jen, ha nem gon​dol​ná, hogy ta​lál va​la​mit – mond​ta Ly​dia. Két, a Mas​sachu​setts Egye​tem pu​ló​ve​rét vi​se​lő lány kö​ze​le​dett fe​lé​jük ne​vet​gél​ve. Ali​ce rá​juk mo​soly​gott és kö​szönt ne​kik, ami​kor el​men​tek mel​let​te. – Bár​csak te is egye​tem​re men​nél – mond​ta Ly​di​á​nak. – Anya, kér​lek, ne kezdd! Mi​vel nem akar​ta az együtt töl​tött he​tet már​is egy ki​adós ve​sze​ke​dés​sel in​dí​ta​ni, Ali​ce séta köz​ben csen​de​sen a múlt​ba me​rült. Eszé​be ju​tot​tak ta​ná​rok, aki​ket sze​re​tett, akik​től félt, akik előtt hü​lyét csi​nált ma​gá​ból, fiúk, aki​ket sze​re​tett, akik​től félt és akik előtt még na​gyobb hü​lyét csi​nált ma​gá​ból, a vizs​gák előt​ti egész éj​sza​kás ma​go​lá​sok, az órák, bu​lik, ba​rá​tok, John. Az ab​ból az idő​ből szár​ma​zó em​lé​kei élén​kek, tö​ké​le​te​sen épek és könnyen elő​hív​ha​tó​ak vol​tak. Ta​lán még pi​masz​kod​tak is vele, ami​kor el​ér​tek hoz​zá, hi​szen annyi​ra egy​sé​ges​nek, olyan tett​re kész​nek mu​tat​koz​tak, mint amik​nek fo​gal​ma sincs ar​ról, mi​fé​le há​bo​rú zaj​lik alig né​hány cen​ti​mé​ter​re bal​ra tő​lük. Ami​kor az egye​te​men járt az esze, a gon​do​la​tai vé​gül min​dig vissza​tér​tek ah​hoz a ja​nu​ár​hoz, ami​kor el​sős volt. Há​rom órá​val az​u​tán, hogy a csa​lád​ja meg​lá​to​gat​ta, majd el​in​dult ha​za​fe​lé, va​la​ki óva​to​san ko​po​gott a kol​lé​gi​u​mi szo​bá​ja aj​ta​ján. Ali​ce úgy em​lé​ke​zett az aj​tó​ban álló dé​kán​ra, mint​ha csak ma tör​tént vol​na: a szem​öl​dö​ke kö​zött hú​zó​dó mély ránc​ra, a nagy​pa​pá​san ősz haj​ban a kis​fi​ús for​gó​ra, a mély​zöld pu​ló​vert bo​rí​tó gyap​jas szö​szök​re, hang​já​nak mély, óva​tos csen​gé​sé​re. Az apja le​tért az au​tó​juk​kal a 93-as út​ról, és fá​nak üt​kö​zött. Va​ló​szí​nű​leg el​alud​ha​tott. Le​het, hogy túl so​kat ivott a va​cso​rá​nál. Min​dig so​kat ivott a va​cso​rá​nál. Egy kór​ház​ban fe​küdt Man​ches​ter​ben. Az any​ja és a húga meg​halt.

– JOHN, TE VAGY AZ? – Nem, én va​gyok az, be​ho​zom a tö​rül​kö​ző​ket. Mind​járt esik – mond​ta Ly​dia. A le​ve​gő ne​héz volt, fül​ledt. Ide​je volt egy kis eső​nek. Az idő​já​rás egész hé​ten ke​gyes​nek bi​zo​nyult: nap​pal ké​pes​lap​ra illő ra​gyo​gás​sal, éj​je​len​te al​vás​ra al​kal​mas hő​mér​sék​let​tel aján​dé​koz​ta meg őket. Ali​ce agya is ke​gyes​nek bi​zo​nyult. Meg​ta​nul​ta fel​is​mer​ni a kü​lönb​sé​get azok kö​zött a na​pok kö​zött, ami​kor ne​héz​sé​gei tá​mad​tak a me​mó​ri​á​já​val, a sza​vak​kal és für​dő​szo​bák​kal, il​let​ve azok kö​zött, ame​lye​ken az Alz​he​i​mer csen​de​sen meg​bújt, és nem avat​ko​zott bele az éle​té​be. A nyu​godt na​po​kon vissza​tért a régi, meg​szo​kott énje, ame​lyet ér​tett, és amely​ben bí​zott. Ilyen​kor csak​nem si​ke​rült meg​győz​nie ma​gát, hogy dr. Da​vis és a ge​ne​ti​kai ta​nács​adó té​ve​dett, és az utol​só hat hó​nap ször​nyű álom volt csu​pán, rém​álom, és az ágya alatt meg​bú​vó, a ta​ka​ró​ját rán​ga​tó ször​nye​teg nem is lé​te​zik. A nap​pa​li​ból fi​gyel​te, aho​gyan Ly​dia össze​haj​to​gat​ja a tö​rül​kö​ző​ket, és egy kony​ha​szék​re pa​kol​ja őket. A lány vi​lá​gos​kék spa​get​ti​pán​tos to​pot és fe​ke​te szok​nyát vi​selt. Most lép​he​tett ki a zu​hany​zó​ból. Ali​ce még min​dig für​dő​ru​há​ban volt a ki​fa​kult, ha​lacs​ka​min​tás strand​ru​ha alatt. – Át​öl​töz​zek? – kér​dez​te. – Ha akarsz.

Ly​dia a tisz​ta bög​ré​ket vissza​tet​te az egyik szek​rény​be, és az órá​já​ra pil​lan​tott. Az​tán be​jött a nap​pa​li​ba, össze​szed​te a ma​ga​zi​no​kat és a ka​ta​ló​gu​so​kat a ka​na​pé​ról meg a föld​ről, és szé​pen stóc​ba ren​dez​te őket a do​hány​zó​asz​ta​lon. Az órá​já​ra pil​lan​tott. Le​vet​te a Cape Cod Ma​ga​zint a ra​kás te​te​jé​ről, le​ült a ka​na​pé​ra, és la​poz​gat​ni kez​dett. Mint​ha csak az időt akar​ta vol​na el​üt​ni, bár Ali​ce nem ér​tet​te, hogy mi​ért. Va​la​mi nem stim​melt. – Hol van John? – kér​dez​te. Ly​dia fel​né​zett az új​ság​ból. Vagy mu​lat​tat​ta a kér​dés, vagy za​var​ba hoz​ta, vagy mind​ket​tő. Ali​ce kép​te​len volt el​dön​te​ni. – Bár​me​lyik perc​ben itt​hon le​het. – Szó​val rá vá​runk. – Aha. – Hol van Anne? – Anna Bos​ton​ban van, Char​lie-val. – Nem, nem ő, ha​nem a hú​gom, Anne? Ly​dia me​red​ten rá​bá​mult, az arc​ki​fe​je​zé​sé​ből el​tűnt min​den derű. – Anya, Anne meg​halt. Az édes​anyád​dal együtt, egy au​tó​bal​eset​ben. Ly​dia far​kas​sze​met né​zett Ali​ce-szel. Ali​ce kép​te​len volt le​ve​gőt ven​ni, a szí​ve ököl​ként szo​rult össze. Az agya és az uj​jai le​bé​nul​tak, a vi​lág el​sö​té​tül​ve sa​tu​ba fog​ta a tes​tét. Vett egy mély lé​leg​ze​tet. A le​ve​gő meg​töl​töt​te az agyát és az uj​ja​it oxi​gén​nel, mell​ka​sá​ban va​dul do​bo​ló szí​vét pe​dig ha​rag​gal és gyásszal. Ráz​kód​va zo​kog​ni kez​dett. – Jaj, ne, anya, ez már na​gyon ré​gen tör​tént, nem em​lék​szel? Ly​dia be​szélt hoz​zá, de Ali​ce nem ér​tet​te, hogy mit mond. Csak a min​den sejt​jén átzu​bo​gó ha​ra​got és gyászt érez​te, és csak a sa​ját hang​ját hal​lot​ta a fe​jé​ben, amint Anne-ért és az any​já​ért üvölt. John tel​je​sen át​áz​va meg​állt előt​tük. – Mi fo​lyik itt? – Anne-t akar​ta. Azt hi​szi, hogy most hal​tak meg. John ke​zé​be vet​te Ali​ce ar​cát. Be​szél​ni kez​dett hoz​zá, meg​pró​bál​ta le​nyug​tat​ni. Ő meg mi​ért nin​csen el​ke​se​red​ve? Mert már egy ide​je tud​ja, azért, csak ép​pen ne​kem nem mond​ta el! A fér​jé​ben sem bíz​hat.

2004. AUGUSZTUS Az ANY​JA ÉS A HÚGA AK​KOR HALT MEG, ami​kor el​sős volt az egye​te​men. Egyi​kük ké​pét sem őriz​ték a csa​lá​di fo​tó​al​bu​mok. Nem vol​tak ott a bal​la​gá​sán, az es​kü​vő​jén, vagy vele, John​nal és a gye​re​kek​kel a szü​ne​tek​ben, a nya​ra​lá​so​kon vagy a szü​le​tés​na​po​kon. Nem tud​ta az any​ját idős nő​ként el​kép​zel​ni, pe​dig most már az len​ne, és a kép​ze​le​té​ben Anne sem volt több ti​zen​éves​nél. Még​is annyi​ra biz​tos volt ben​ne, hogy nem​so​ká​ra be​lép​nek az aj​tón, nem a múlt kí​sér​te​te​i​ként, ha​nem élve és vi​rul​va, hogy ve​lük töl​tik a nya​rat Chat​ham​ben. Ki​csit tar​tott at​tól, hogy már éb​ren és jó​za​non is olyan za​vart​tá vál​hat, hogy öröm​mel vár​ja ha​lott any​ja és test​vé​re lá​to​ga​tá​sát. Az azon​ban egye​ne​sen ijesz​tő volt, hogy csak ki​csit tar​tott tőle. Ali​ce, John és Ly​dia a te​ra​szon reg​ge​li​zett. Ly​dia a nyá​ri szín​há​zi együt​tes tag​ja​i​ról és a pró​bák​ról me​sélt. De több​nyi​re John​hoz in​téz​te a szót. – Tu​dod, mennyi​re iz​gul​tam, mi​előtt ide​jöt​tem? De tény​leg, lát​nod kel​le​ne az ön​élet​rajzu​kat. A NYU-n vé​gez​tek drá​ma sza​kon, vagy a Yale szí​nész​stú​di​ó​ját jár​ták ki, Bro​ad​way-ta​pasz​ta​lat​tal. – Hűha, ta​pasz​talt ba​gázsnak tű​nik. Mi​lyen az élet​ko​ruk? – kér​dez​te John. – Én va​gyok kö​zöt​tük a leg​fi​a​ta​labb. A töb​bi​ek a har​min​cas negy​ve​nes éve​ik​ben jár​nak, de van egy fér​fi és egy nő, akik olyan öre​gek, mint te meg anya. – Olyan öre​gek, he? – Tu​dod, hogy ér​tem. Szó​val, ki​csit fél​tem, hogy ki​ló​gok majd a sor​ból, de ki​de​rült, hogy az ed​di​gi órá​im és a gya​kor​la​tom so​rán kel​lő ta​pasz​ta​la​tot sze​rez​tem. To​tá​li​san tu​dom, hogy mit csi​ná​lok. Ali​ce em​lé​ke​zett rá, hogy a Har​var​don a ta​nár​ként el​töl​tött első hó​na​pok​ban ő is érez​te ezt a bi​zony​ta​lan​sá​got, és neki is ki​ju​tott a fen​ti fel​is​me​rés​ből. – Mind​annyi​uk​nak több ta​pasz​ta​la​ta van, mint ne​kem, de egyi​kük sem ta​nult Meis​ner​nél. Vagy Sta​ni​slavs​kyt ta​nul​tak, vagy Lee Strass​berg mód​sze​rét, de sze​rin​tem Meis​ner kö​ze​lí​ti meg leg​in​kább az iga​zi spon​ta​ne​i​tást a szín​ját​szás​ban. Szó​val le​het, hogy ne​kem nincs annyi ta​pasz​ta​la​tom a szín​pa​don, de én is hoz​zá​adok va​la​mi egye​dül​ál​lót a tár​su​lat​hoz. – Ez nagy​sze​rű, szí​vem. Hi​szen va​ló​szí​nű​leg ezért vá​lasz​tot​tak té​ged. De mit is je​lent a „spon​ta​ne​i​tás a szí​né​szet​ben”? – kér​dez​te John. Ali​ce-nek ugyan​ez a kér​dés ju​tott eszé​be, de a sza​vak be​le​ra​gad​tak az amy​lo​id ra​ga​csá​ba, és jócs​kán le​ma​radt John mö​gött, mint az mos​ta​ná​ban több​ször is meg​tör​tént az élő be​szél​ge​té​sek so​rán. Hall​gat​ta a fér​jét és a lá​nyát, akik könnye​dén cse​veg​ve előt​te jár​tak, és úgy érez​te ma​gát, mint​ha a né​ző​tér​ről fi​gyel​ne két szí​nészt a szín​pa​don. Fél​be​vág​ta a sze​zám​ma​gos ba​gelt, és be​le​ha​ra​pott. Nem sze​ret​te üre​sen. Az asz​ta​lon nem volt hi​ány rá​va​lók​ból: va​dá​fo​nya​dzsem, egy üveg mo​gyo​ró​vaj, vaj, és egy do​boz fe​hér vaj. Bár azt nem fe​hér vaj​nak hív​ják. De ak​kor mi​nek? Nem ma​jo​néz. Nem, ez tö​mény, mint a vaj. De mi a neve? Rá​mu​ta​tott a kés he​gyé​vel. – John, ide​ad​nád? John át​nyúj​tot​ta neki a fe​hér va​jas do​bozt. Ali​ce vas​ta​gon be​ken​te a ba​gel fe​lét, és rá​me​redt. Tud​ta, mi​lyen lesz az íze, azt is, hogy sze​re​ti, de nem tud​ta rá​ven​ni ma​gát arra, hogy be​le​ha​rap​jon, amíg rá nem ta​lál a ne​vé​re. Ly​dia fi​gyel​te, amint az any​ja a ba​gelt vizs​gá​lat​tá.

– Krém​sajt, anya. – Tény​leg! Krém​sajt. Kö​szö​nöm, Ly​dia! Meg​csör​rent a te​le​fon, és John be​sza​ladt a ház​ba, hogy fel​ve​gye. Ali​ce el​mé​jé​nek elő​te​ré​be az a gon​do​lat fu​ra​ko​dott leg​elő​ször, hogy az any​ja hív​ja őket, szól​ni akar, hogy ké​sőbb fog csak ide​ér​ni. A hir​te​len jött és lát​szó​lag re​a​lisz​ti​kus gon​do​lat ugyan​olyan éssze​rű​nek tűnt, mint az, hogy John né​hány per​cen be​lül újra meg​je​le​nik majd a te​ra​szon. Ali​ce ki​ja​ví​tot​ta és rend​re​uta​sí​tot​ta a re​ni​tens gon​do​la​tot, majd szé​pen el​tet​te. Az any​ja és a húga meg​halt, ami​kor el​sős volt az egye​te​men. Őrü​let, hogy ál​lan​dó​an em​lé​kez​tet​nie kell ma​gát erre. Most, hogy egy pil​la​nat​ra egye​dül ma​radt a lá​nyá​val, ki​hasz​nál​ta az al​kal​mat, hogy be​szél​jen a fe​jé​vel. – Ly​dia, mi​ért nem pró​bálsz szín​ját​szás​ból dip​lo​mát sze​rez​ni? – Anya, egy szót sem fog​tál fel ab​ból, ami​ről be​szél​tem? Nincs szük​sé​gem dip​lo​má​ra. – Min​den szót hal​lot​tam ab​ból, amit mond​tál, és meg is ér​tet​tem. Én csak tá​gabb ke​ret​be aka​rom az egé​szet fog​lal​ni. Biz​tos va​gyok ben​ne, hogy van​nak olyan as​pek​tu​sai a mű​vé​sze​ted​nek, ame​lye​ket még nem fe​dez​tél fel, biz​to​san akad még olyas​mi, amit meg​ta​nul​hat​nál, a ren​de​zés​hez pél​dá​ul mit szól​nál? A lé​nyeg a? hogy a dip​lo​ma több aj​tót nyit meg előt​ted, ha ne​tán egy​szer szü​le sé​ged len​ne ilyes​mi​re. – Mi​fé​le aj​tók len​né​nek azok? – Nos, elő​ször is, dip​lo​má​val a zse​bed​ben akár ta​nít​hatsz is, ha egy​szer arra tá​mad ked​ved. – Anya, én szí​nész aka​rok len​ni, nem ta​nár. Ne ke​verj össze sa​ját ma​gad​dal! – Tu​dom, Ly​dia, ezt már vi​lá​go​san el​ma​gya​ráz​tad. Nem arra gon​do​lok, hogy fő​is​ko​lai vagy egye​te​mi ta​nár le​gyél, bár sze​rin​tem az is men​ne. Csak az ju​tott eszem​be, hogy egy nap majd ta​lán te is sze​ret​nél olyan órá​kat adni, ame​lyek​ről be​szélsz, és ame​lye​ket te is lá​to​gatsz. – Ne ha​ra​gudj, anya, de nem va​gyok haj​lan​dó ener​gi​át szen​tel​ni an​nak a gon​do​lat​nak, hogy mit fo​gok csi​nál​ni, ha eset​leg nem vá​lók be szí​nész​nek. Sem​mi szük​ség arra, hogy ké​tel​ked​ni kezd​jek ma​gam​ban. – Én nem ké​tel​ke​dem ab​ban, hogy szí​nész​ként is nagy kar​ri​er vár rád. De mi lesz ak​kor, ha egy nap úgy dön​tesz, csa​lá​dot ala​pí​ta​nál, és ezért ki​csit las​sí​ta​ni sze​ret​nél ugyan, de köz​ben a szak​má​ban ma​rad​ni? Akár az ott​ho​nod​ban is ad​hatsz órá​kat, ez biz​to​sí​ta​ná szá​mod​ra a ru​gal​mas​sá​got. Rá​adá​sul néha nem az szá​mít, hogy mit tudsz, ha​nem hogy kit is​mersz. Az osz​tály​tár​sak​ból, ta​ná​rok​ból, az egye​tem volt hall​ga​tó​i​ból álló kap​cso​la​ti tőke hoz​zá​fé​rést biz​to​sít​hat olyan bel​ső kö​rök​höz is, ame​lyek​hez dip​lo​ma vagy tu​do​má​nyos mun​ka nél​kül esé​lyed sem len​ne kö​zel ke​rül​ni. Ali​ce el​hall​ga​tott, vár​ta Ly​dia szo​ká​sos vá​la​szát, „igen, de.. ám a lány egy szót sem szólt. – Leg​alább gon​dold át! Az élet egy​re gyor​sab​ban te​lik. Mi​nél idő​sebb le​szel, an​nál ne​he​zebb lesz be​il​lesz​ked​ni. Ta​lán be​szél​het​ni a tár​su​lat tag​ja​i​val, ők biz​to​san fel tud​ják vá​zol​ni ne​ked a pers​pek​tí​vá​kat, hogy mi vár rád szí​nész​ként a har​min​cas és negy​ve​nes éve​id​ben, meg akár még ké​sőbb. Rend​ben? – Rend​ben. Rend​ben. En​nél kö​ze​lebb va​ló​szí​nű​leg so​ha​sem ke​rül​nek a meg​egye​zés​hez. Ali​ce pró​bált más be​széd​té​mát is ta​lál​ni, de nem ment. Már olyan rég​óta csak er​ről be​szél​tek egy​más​sal. Mé​lyült kö​zöt​tük a csend. – Anya, mi​lyen ér​zés? – Mi mi​lyen ér​zés? – Az Alz​he​i​mer. Most pél​dá​ul ér​zed, hogy be​teg vagy?

– Nos, tu​dom, hogy eb​ben a pil​la​nat​ban nem va​gyok össze​za​va​rod​va, és nem is is​mét​lem ma​gam, de csak né​hány perc​cel ez​előtt volt, hogy nem em​lé​kez​tem a krém​sajt ne​vé​re, és na​gyon ne​he​zem​re esett részt ven​ni a tár​sal​gás​ban ve​led és apád​dal. Tu​dom, csak idő kér​dé​se, hogy ezek a dol​gok újra meg​tör​tén​je​nek, és az is​mét​lő​dé​sek kö​zöt​ti idő​tar​tam egy​re rö​vi​debb lesz. Rá​adá​sul ko​mo​lyabb prob​lé​mák lép​nek majd fel. Te​hát hi​á​ba ér​zem ma​gam most tel​je​sen nor​má​lis​nak, tu​dom, hogy nem va​gyok az. Nem gyó​gyu​lok meg, csak néha meg​la​pul a be​teg​ség. Már nem bí​zom ma​gam​ban. Ami​kor el​hall​ga​tott, ag​gód​ni kez​dett, hogy ta​lán túl so​kat árult el. Nem akar​ta meg​ijesz​te​ni a lá​nyát. De Ly​di​á​nak a sze​me sem reb​bent, to​vább​ra is ér​dek​lőd​ve fi​gyel​te az any​ját, így Ali​ce is meg​nyu​go​dott. – Te​hát tisz​tá​ban vagy vele, ami​kor tör​té​nik? – A leg​több​ször igen. – Mint pél​dá​ul ak​kor, ami​kor nem ju​tott eszed​be a krém​sajt szó? – Tu​dom, hogy mit ke​re​sek, csak az agyam nem jut el odá​ig Olyan, mint​ha meg​ál​la​pí​ta​nád, hogy igen, sze​ret​néd azt a po​hár vi​zet, de a ke​zed nem en​ge​del​mes​ke​dik ne​ked. Szé​pen ké​red, fe​nye​ge​ted, de nem hagy​ja ma​gát. Ami​kor vég​re rá​ve​szed, hogy meg​moz​dul​jon, a só​szó​rót ra​ga​dod meg, vagy fel​dön​töd a po​ha​rat, és el​áz​ta​tod az asz​tal​te​rí​tőt. Vagy mire meg​győ​zöd a ke​zed, hogy fog​ja meg a po​ha​rat és emel​je az aj​kad​hoz, meg​szű​nik a tor​kod​ban a ka​pa​rás, és már nem is vagy szom​jas. A szük​ség pil​la​na​ta el​múlt. – Anya, ez iszo​nyú​an hang​zik. – Az is. – Annyi​ra saj​ná​lom. – Kö​szö​nöm. Ly​dia át​nyúlt a tá​nyé​rok, po​ha​rak és több​éves tá​vol​ság​tar​tás fe​lett, és meg​fog​ta az any​ja ke​zét. Ali​ce meg​szo​rí​tot​ta és el​mo​so​lyo​dott. Vég​re ta​lál​tak új be​széd​té​mát.

ALI​CE A KA​NA​PÉN ÉB​REDT FEL. Mos​ta​ná​ban so​kat szu​nyó​kált, néha na​pon​ta két​szer is. Bár a fi​gyel​mé​re és az ener​gia​szint​jé​re jó​té​kony ha​tást gya​ko​rolt a sok pi​he​nés, az éb​re​dés, az esz​mé​lés fo​lya​ma​ta ki​me​rí​tő volt. Rá​né​zett a fa​li​órá​ra. Négy óra ti​zen​öt. Nem em​lé​ke​zett rá, mi​kor szunnyadt el. Arra em​lé​ke​zett, hogy ebé​delt. Szend​vi​cset, va​la​mi​lyen szend​vi​cset John​nal. Az dél kö​rül le​he​tett. Va​la​mi ke​mény​nek a sar​ka nyom​ta a de​re​kát. A köny​ve. Biz​to​san ol​va​sás köz​ben aludt el. Négy óra húsz. Ly​dia hé​tig pró​bált. Hal​lot​ta a Har​dingsnál ri​kol​to​zó si​rá​lyo​kat, és maga elé kép​zel​te őket va​dá​szat köz​ben: tel​je​sen őrült faj, min​den egyes mor​zsá​ért meg​küz​de​nek, és min​dent fel​za​bál​nak, amit azok a fi​gyel​met​len, nap​éget​te em​be​rek a stran​don hagy​nak. Fel​ült, és ő maga is va​dász​ni kez​dett – bár nem olyan va​dul, mint a si​rá​lyok – John után. Be​né​zett a há​ló​szo​bá​juk​ba, az​tán az iro​dá​ba. Ki​pil​lan​tott az útra. Az autó se​hol. Már ép​pen szid​ni kezd​te vol​na, hogy nem ha​gyott üze​ne​tet, ami​kor meg​ta​lál​ta a cet​lit egy mág​nes alatt a hű​tő​szek​rény aj​ta​ján. Ali, el​men​tem egyet au​tóz​ni, nem​so​ká​ra jö​vök. John Vissza​ült a ka​na​pé​ra, majd fel​emel​te a köny​vét, Jane Aus​ten​től az Ér​te​lem és ér​ze​lemet, de nem nyi​tot​ta ki. Iga​zá​ból nem is akart ol​vas​ni. Fé​lig ki​ol​vas​ta a Moby Dicket, az​tán el​hagy​ta a köny​vet. John és ő si​ker​te​le​nül for​gat​ták fel az egész há​zat. Még azo​kat a he​lye​ket is meg​néz​ték, aho​vá csak

egy el​me​há​bo​ro​dott ten​ne be köny​vet: a hű​tő​szek​rényt, a fa​gyasz​tót, a kam​rát, a ko​mód fi​ók​ja​it, az ágy​ne​mű​tar​tót és a kan​dal​lót. De egyi​kük sem buk​kant rá. Va​ló​szí​nű​leg a stran​don hagy​hat​ta. Re​mél​te is, hogy ott hagy​ta. Az még az Alz​he​i​mer előtt is si​mán elő​for​dult vele. John fel​aján​lot​ta, hogy el​megy, és vesz egy má​si​kat. Le​het, hogy a köny​ves​bolt​ba ment. Re​mél​te, hogy igen. Ha még so​ká​ig vár, el​fe​lej​ti, hogy ed​dig mit ol​va​sott, és újra kell kez​de​nie az egé​szet. Meny​nyi fe​les​le​ges erő​fe​szí​tés. Már abba is be​le​fá​radt, ha rá​gon​dolt. Köz​ben el​kezd​te a Jane Aus​tenköny​vet is, őt min​dig ked​vel​te. De ez a re​gény nem kö​töt​te le a fi​gyel​mét. Fel​ment az eme​let​re, Ly​dia há​ló​szo​bá​já​ba. A há​rom gye​re​ke kö​zül Ly​di​át is​mer​te a leg​ke​vés​bé. A ko​mód te​te​jén tür​kiz- és ezüst​gyű​rűk, egy bőr​ből ké​szült, va​la​mint egy szí​nes gyön​gyök​ből fű​zött nyak​lánc kan​di​kált ki egy nyi​tott kar​ton​do​boz​ból. A do​boz mel​lett ma​rék​nyi haj​csat, va​la​mint füs​tö​lő​ége​tés​hez szük​sé​ges tál​ka állt. Ly​dia min​dig is hip​pi volt egy ki​csit. A ru​hái sza​na​szét he​ver​tek a föl​dön, az egyik össze​haj​to​gat​va, a má​sik nem. A je​lek sze​rint nem sok min​dent tá​rol​ha​tott a ko​mód​ban. Az ágyát sem ve​tet​te be. Ly​dia min​dig ren​det​len is volt egy ki​csit. A könyv​szek​rény pol​ca​in ver​sek és szín​da​ra​bok so​ra​koz​tak: Jóc​ca​kát mama!, Va​cso​ra né​gyes​ben, Egy bi​zo​nyí​tás kör​vo​na​lai, Ké​nyes egyen​súly, A Spo​on Ri​ver-i hol​tak, Is​ten Ág​ne​se, An​gya​lok Ame​ri​ká​ban, Ole​an​na. Ly​dia szí​nész​nő. Ali​ce be​le​la​po​zott né​hány szín​da​rab​ba. Mind​egyik nyolc​van-ki​lenc​ven ol​da​las, és az ol​da​la​kon alig volt szö​veg. Ta​lán könnyebb és szó​ra​koz​ta​tóbb len​ne szín​da​ra​bo​kat ol​vas​ni. Azok​ról Ly​di​á​val is tud​nék be​szél​get​ni. Meg​ra​gad​ta az Egy bi​zo​nyí​tás kör​vo​na​lai kö​te​tet. Ly​dia nap​ló​ja, iPod​ja, a San​ford Meis​ner a szí​né​szet​ről köny​ve, és egy be​ke​re​te​zett kép állt az éj​je​li​szek​ré​nyen. Ali​ce a nap​ló​ért nyúlt. Té​to​vá​zott, de csak ke​ve​set. Az idő szá​má​ra lu​xus. Le​ült az ágy​ra, és la​pon​ként ol​vas​ta lá​nya ál​ma​it és val​lo​má​sa​it. Ol​va​sott a drá​ma​órá​kon be​kö​vet​ke​ző blok​kok​ról és át​tö​ré​sek​ről, fé​lel​mek​ről és re​mé​nyek​ről a meg​hall​ga​tá​sok ide​jén, csa​ló​dá​sok​ról és örö​mök​ről sze​rep​osz​tás​kor. Egy fi​a​tal nő szen​ve​dé​lyé​ről és ki​tar​tá​sá​ról. Ma​kó​im​ról is ol​va​sott. Együtt ad​tak elő egy drá​mai je​le​ne​tet az egyik órán, Ly​dia ak​kor sze​re​tett bele. Egy​szer azt hit​te, hogy ter​hes, de nem volt az. Meg​könnyeb​bült, mert még nem állt ké​szen a há​zas​ság​ra és a gyer​mek​vál​la​lás​ra. Elő​ször a sa​ját he​lyét akar​ta meg​ta​lál​ni a vi​lág​ban. Ali​ce jól meg​néz​te ma​gá​nak a be​ke​re​te​zett ké​pet, Ly​dia volt raj​ta egy fér​fi​val, nyil​ván Ma​kó​im​mal. Mo​soly​gó ar​cuk össze​ért. Bol​do​gok vol​tak, az a nő és a fér​fi a ké​pen. Ly​dia nő. – Ali, itt vagy? – szó​lí​tot​ta John. – Fent va​gyok! Vissza​tet​te a nap​lót és a ké​pet az éj​je​li​szek​rény​re, és le​osont a lép​csőn. – Hol vol​tál? – kér​dez​te. – Au​tóz​tam egyet. Mind​két ke​zé​ben egy-egy fe​hér mű​anyag szaty​rot tar​tott. – Vet​tél egy új Moby Dic​ket? – Úgy is mond​hat​juk. Oda​ad​ta Ali​ce-nek az egyik szaty​rot. DVD-le​me​zek​kel volt tele: a Moby Dick Gre​go​ry Peck​kel és Or​son Wel​lesszel, a Lear ki​rály La​u​ren​ce Oli​vi​er-vel, Ca​sab​lan​ca, Száll a ka​kukk fész​ké​re és A mu​zsi​ka hang​ja, Ali​ce örök ked​ven​ce. – Úgy gon​dol​tam, ezek​kel sok​kal job​ban bol​do​gul​nál. Együtt is néz​het​jük őket. Ali​ce el​mo​so​lyo​dott. – Meg​néz​het​jük elő​ször A mu​zsi​ka hang​ját? – kér​dez​te.

– Hát per​sze. – Sze​ret​lek, John. Meg​ölel​te a fér​jét. – Én is sze​ret​lek, Ali. Ali​ce fel​csúsz​tat​ta a ke​zét John há​tán, ar​cát a mell​ka​sá​hoz szo​rí​tot​ta, és be​lé​le​gez​te az il​la​tát. Töb​bet sze​re​tett vol​na neki mon​da​ni, hogy mit is je​lent a szá​má​ra, de nem ta​lál​ta a sza​va​kat. John még szo​ro​sab​ban ma​gá​hoz von​ta. Tud​ta. Hosszú ide​ig áll​tak ott a kony​há​ban egy​mást át​ölel​ve anél​kül, hogy egy szót is szól​tak vol​na egy​más​hoz. – Hé, mik​rózd meg a ku​ko​ri​cát, én be​te​szem a fil​met, és ta​lizunk a ka​na​pén – mond​ta John. – Okés. Oda​ment a mik​ro​hul​lá​mú sü​tő​höz, ki​nyi​tot​ta az aj​ta​ját, és ka​cag​ni kez​dett. Mu​száj volt. – Meg​ta​lál​tam a Moby Dicktet!

ALI​CE MÁR KÉT ÓRÁ​JA ÉB​REN volt, egye​dül a ház​ban. Kora reg​ge​li ma​gá​nyá​ban zöld teát ivott, ol​va​sott egy ke​ve​set, és jó​gá​zott kint a fü​vön. Le​fe​lé néző ku​tya póz​ban mé​lyen be​szív​ta a ha​rap​ni​va​ló​an friss ten​ge​ri le​ve​gőt, és át​ad​ta ma​gát an​nak a fur​csa, szin​te fáj​dal​mas él​ve​zet​nek, amit a far- és combiz​mok fe​szü​lé​se oko​zott. A sze​me sar​ká​ból fi​gyel​te a bal tri​cep​szét, amely​nek se​gít​sé​gé​vel tes​tét eb​ben a póz​ban meg​tá​masz​tot​ta. Ke​mény, for​más, gyö​nyö​rű. Az egész tes​te erős​nek és gyö​nyö​rű​nek tűnt. Éle​té​ben nem volt még ilyen re​mek fi​zi​kai ál​la​pot​ban. A jó mi​nő​sé​gű éte​lek és a napi test​edzés mi​att meg​fe​szí​tett tri​cepsz iz​mai meg​erő​söd​tek, ru​gal​ma​sabb lett a csí​pő​je, meg​ke​mé​nye​dett a vád​li​ja, és könnye​dén szed​te a le​ve​gőt a hat ki​lo​mé​te​res fu​tá​sok so​rán. Emel​lett per​sze ott volt az el​mé​je. El​zár​kóz​va, en​ge​det​le​nül, gyen​gü​lő​ben. Szed​te az Ari​cep​tet, a Na​men​dát, az Amy​lix nevű ti​tok​za​tos kí​sér​le​ti gyógy​szert, a Li​pi​tort, a C- és E-vi​ta​mint és a gye​rek​asz​pi​rint. Áfo​nya, vö​rös​bor és ét​cso​ko​lá​dé for​má​já​ban to​váb​bi an​ti​o​xi-dán​so​kat fo​gyasz​tott. Zöld teát ivott. Ki​pró​bál​ta a ging​ko bilo​bát. Me​di​tált és ját​szott a Nu​me​ro kár​tyák​kal. A bal, te​hát ke​vés​bé do​mi​náns ke​zé​vel mos​ta a fo​gát. Ha el​fá​radt, aludt egyet. Azon​ban ezek az erő​fe​szí​té​sek lát​ha​tó, mér​he​tő ered​mény nél​kül ma​rad​tak. Le​het, hogy a kog​ni​tív ké​pes​sé​gei szem​mel lát​ha​tó​an gyen​gül​né​nek, ha el​hagy​ná a moz​gást, az Ari​cep​tet és az áfo​nyát. Le​het, hogy a de​men​cia ámok​fu​tást ren​dez​ne, ha sem​mi sem áll​na az út​já​ban. Le​het. De az is le​het, hogy az erő​fe​szí​té​sek tel​jes​ség​gel hi​á​ba​va​ló​ak. So​ha​sem fog​ja meg​tud​ni, leg​fel​jebb ha ab​ba​hagy​ja a gyógy​szer​sze​dést, nem eszik több cso​ko​lá​dét, nem iszik vö​rös​bort, és a kö​vet​ke​ző hó​nap​ban leül a seg​gé​re, és nem moc​can. Nem volt ked​ve eh​hez a kí​sér​let​hez. Be​állt a har​ci póz​ba. Ki​fúj​ta a le​ve​gőt, mé​lyebb​re eresz​ke​dett, és üd​vö​zöl​ve a ké​nyel​met​len ér​zést, a kon​cent​rá​ci​ó​já​ra és az erőn​lé​té​re mért újabb csa​pást, el​ha​tá​roz​ta, hogy ki​tart​ja a pózt. El​ha​tá​roz​ta, hogy meg​ma​rad har​cos​nak. John lé​pett ki a kony​há​ból, kó​co​sán és zom​bi​sze​rű arc​ki​fe​je​zés​sel, de már fu​tás​hoz öl​töz​ve. – Nem in​nál elő​ször egy ká​vét? – kér​dez​te Ali​ce. – Nem, men​jünk in​kább, majd iszom, ami​kor meg​jöt​tünk. Min​den reg​gel há​rom ki​lo​mé​tert fu​tot​tak a fő​ut​cán a vá​ros​ka köz​pont​ja felé, majd ugyan​azon az úton tér​tek vissza. Bár John tes​te lát​ha​tó​an szi​ká​rabb lett, az iz​mai is ki​dol​go​zot​tab​bak, és már könnye​dén le​fu​tot​ta a tá​vot, egyet​len pil​la​na​tát sem él​vez​te. Fu​tott Ali​ce-szel, meg​adó​an és zok​szó

nél​kül, de kö​rül​be​lül annyi lel​ke​se​dés​sel, mint amennyi​vel be​fi​zet​te a szám​lá​kat vagy meg​rak​ta a mo​só​gé​pet. Ali​ce imád​ta érte. Mö​göt​te fu​tott, hagy​ta, hogy a fér​fi szab​ja meg a tem​pót, és úgy fi​gyel​te, hall​gat​ta fér​jét, mint​ha az va​la​mi gyö​nyö​rű​sé​ges hang​szer len​ne – a kö​nyö​ke in​ga​sze​rű​en járt elő​re-hát​ra, rit​mu​so​san, szu​szog​va fúj​ta ki a le​ve​gőt, és fu​tó​ci​pő​je csat​to​gott a ho​mok​szí​nű jár​dán. John kö​pött egyet, Ali​ce ka​cag​ni kez​dett. John nem kér​dez​te, mi​ért. A vissza​ú​ton oda​ko​co​gott a fér​fi mel​lé. Hir​te​len fel​tá​madt együtt​ér​zé​sé​nek he​vé​ben meg akar​ta mon​da​ni neki, hogy töb​bé nem kell fut​nia vele, ha nem akar, hogy ezt az út​vo​na​lat egye​dül is meg tud​ja jár​ni. De az​tán John egy el​ága​zás​nál jobb​ra for​dult, egye​ne​sen a házuk​hoz ve​ze​tő Mill Ro​ad​ra, Ali​ce vi​szont bal​ra in​dult vol​na. Az Alz​he​i​mer nem tűr​te, hogy meg​fe​led​kez​ze​nek róla. Ott​hon meg​kö​szön​te John​nak, hogy vele tar​tott, meg​csó​kol​ta iz​zadt ar​cát, majd zu​hany​zás nél​kül egye​ne​sen Ly​di​á​hoz si​e​tett, aki még min​dig pi​zsa​má​ban a ká​vé​ját kor​tyol​gat​ta a ve​ran​dán. Ly​dia és ő sok​ma​gos áfo​nyás müz​li, vagy sze​zám​ma​gos ba​gel és krém​sajt, va​la​mint kávé és tea fö​lött min​den reg​gel ki​tár​gyal​ták azt a szín​da​ra​bot, amit Ali​ce ép​pen ol​va​sott. Ali​ce ösz​tö​ne jól mű​kö​dött, össze​ha​son​lít​ha​tat​la​nul egy​sze​rűbb volt szá​má​ra szín​da​ra​bot ol​vas​ni a re​gé​nyek​nél és az ön​élet​raj​zok​nál, és az, hogy Ly​di​á​val be​szél​he​tett akár az első szín​ről, akár az első fel​vo​nás​ról, vagy akár az egész da​rab​ról is, él​ve​ze​tes, és a me​mó​ri​á​ját ak​ti​vi​tás​ra kész​te​tő fog​la​la​tos​ság​nak bi​zo​nyult. A je​le​ne​tek, jel​le​mek és a cse​lek​mény elem​zé​se köz​ben Ali​ce meg​is​mer​het​te lá​nya in​tel​lek​tu​sá​nak mély​sé​ge​it, lát​hat​ta, hogy Ly​dia mi​lyen sok​ré​tű​en érti az em​be​rek vá​gya​it, ér​zel​me​it és küz​del​me​it. Lát​ta Ly​di​át. És sze​ret​te. Ma az An​gya​lok Ame​ri​ká​ban-ból tár​gyal​tak meg egy je​le​ne​tet. Könnyed csör​tét vív​tak a kér​dé​sek​kel és a vá​la​szok​kal, a pár​be​szé​dük két​ol​da​lú, egyen​lő és szó​ra​koz​ta​tó volt. Mi​vel Ali​ce-nek nem kel​lett ver​se​nyez​nie John​nal, hogy be​fe​jez​hes​se ma​gá​ban a gon​do​lat​me​ne​tet, hagy​ha​tott időt ma​gá​nak, hogy ne ma​rad​jon le. – Mi​lyen volt, ami​kor Ma​kó​im​mal csi​nál​tá​tok ezt a je​le​ne​tet? – kér​dez​te Ali​ce. Ly​dia olyan döb​ben​ten me​redt rá, mint​ha a kér​dés le​tag​lóz​ta vol​na. – Mi van? – Hát nem ezt a je​le​ne​tet ját​szot​tá​tok el Ma​kó​im​mal az órán? – Te el​ol​vas​tad a nap​ló​mat? Ali​ce gyom​ra görcs​be rán​dult. Ő azt hit​te, Ly​dia me​sélt neki Mal​colm​ról. – Szí​vem, ne ha​ra​gudj... – Ezt nem hi​szem el! Eh​hez nem volt jo​god! Ly​dia hát​ra​tol​ta a szé​két és el​vi​har​zott, ma​gá​ra hagy​va a bé​nult és szé​del​gő Ali​ce-t az asz​tal​nál. Né​hány perc múl​va Ali​ce hal​lot​ta, hogy be​vá​gó​dik a be​já​ra​ti ajtó. – Nyu​gi, majd le​csil​la​po​dik – mond​ta John. Egész dél​előtt le akar​ta köt​ni ma​gát. Pró​bált ta​ka​rít​gat​ni, ker​tész​ked​ni, ol​vas​ni, de egyet​len dol​got si​ke​rült ha​té​ko​nyan csi​nál​nia: ag​gód​ni. Ag​gó​dott, hogy va​la​mi meg​bo​csát​ha​tat​lant kö​ve​tett el. Ag​gó​dott, hogy el​ve​szí​tet​te a lá​nya tisz​te​le​tét, bi​zal​mát és sze​re​te​tét, pe​dig csak most kezd​te őt meg​is​mer​ni iga​zán. Ebéd után Ali​ce és John le​sé​tált a Har​dings Beach​re. Ali​ce ad​dig úszott, amíg a tes​te annyi​ra ki​me​rült, hogy már sem​mit sem érez​he​tett. Gyom​rá​nak vá​ku​um​sze​rű re​me​gé​se meg​szűnt, vissza​tért a nyug​ágy​hoz, ha​nyatt fe​küdt, és csu​kott szem​mel me​di​tál​ni kez​dett. Ol​vas​ta va​la​hol, hogy a rend​sze​res me​di​tá​ció nö​vel​he​ti a ké​reg​ál​lo​mány vas​tag​sá​gát, és las​sít​ja az

öre​ge​dés​sel össze​füg​gő vé​ko​nyo​dást. Ly​dia már most min​den​nap me​di​tált, és ami​kor Ali​ce ér​dek​lő​dést mu​ta​tott a do​log iránt, meg​ta​ní​tot​ta őt is. Akár se​gí​tett meg​őriz​ni a ké​reg​vas​tag​sá​got, akár nem, Ali​ce sze​ret​te ezt a csen​des össz​pon​to​sí​tást, ami​kor a zűr​za​va​ros han​gok és az ag​go​da​lom el​csi​tul​tak a fe​jé​ben. Szó sze​rint bé​két, lel​ki bé​két kö​tött ezek​ben a pil​la​na​tok​ban. Kö​rül​be​lül húsz perc múl​va vissza​tért egy ébe​rebb ál​la​pot​ba, ki​pi​hen​ten, teli ener​gi​á​val és ki​me​le​ged​ve. Gyor​san meg​már​tó​zott az óce​án​ban, a for​ró iz​zad​ság​csep​pe​ket a víz sós hű​vös​sé​gé​re vált​va A nyug​ágy​ban fek​ve meg​hal​lot​ta, hogy egy nő a mel​let​tük levő plé​den egy cso​dá​la​tos elő​adás​ról me​sél, ame​lyet a Mo​no​moy Szín​ház​ban lá​tott. A vá​ku​um​sze​rű re​me​gés vissza​tért. Este John sajt​bur​gert gril​le​zett, Ali​ce pe​dig sa​lá​tát ké​szí​tett. Ly​dia nem jött haza va​cso​rá​ra. – Biz​tos, hogy a pró​ba hú​zó​dik el ilyen ké​ső​re – mond​ta John. – Gyű​löl. – Nem gyű​löl. Va​cso​ra után Ali​ce meg​ivott még két po​hár vö​rös​bort, John pe​dig még há​rom po​hár scot​chot jég​gel. Ly​dia még min​dig nem jött haza. Mi​után Ali​ce be​vet​te az esti tab​let​tá​kat zú​go​ló​dó gyom​rá​ra, le​ül​tek a ka​na​pé​ra egy tál pat​to​ga​tott ku​ko​ri​cá​val, egy do​boz Milk Dud​szal, és meg​néz​ték a Lear ki​rályt. John a ka​na​pén éb​resz​tet​te fel. A te​le​ví​zió ki​kap​csolt, és az egész ház​ban sö​tét​ség ho​nolt. Már a film vége előtt el​alud​ha​tott. Leg​alább​is nem em​lé​ke​zett a vé​gé​re. John fel​se​gí​tet​te a lép​csőn a há​ló​juk​ba. Ali​ce meg​állt az ágy mel​lett, ke​zét hi​tet​len​ke​dő szá​já​ra szo​rí​tot​ta, a sze​me meg​telt könnyel, és az ag​go​da​lom egy pil​la​nat alatt el​szállt a gyom​rá​ból és a fe​jé​ből. Ly​dia nap​ló​ja ott fe​küdt a pár​ná​ján.

– BOCS, HOGY EL​KÉS​TEM – mond​ta Tom, ami​kor meg​ér​ke​zett. – Rend​ben, most, hogy Tom is itt van, Char​lie és én sze​ret​nénk meg​osz​ta​ni ve​le​tek egy hírt! – ki​ál​tot​ta Anna. – Öt​he​tes ter​hes va​gyok ik​rek​kel! Öle​lés, csó​kok, gra​tu​lá​ci​ók, majd iz​ga​tott kér​dé​sek, vá​la​szok, köz​be​ko​tyo​gá​sok, még több kér​dés és még több vá​lasz. Ali​ce ké​pes​sé​ge, hogy több részt​ve​vős, komp​lex tár​sal​gá​so​kat kö​vet​ni tud​jon, csök​kent, míg a ki nem mon​dott sza​vak, a test​be​széd és a tit​kolt ér​zel​mek irán​ti ér​zé​keny​sé​ge meg​nö​ve​ke​dett. Két hét​tel ez​előtt már be​szélt er​ről a je​len​ség​ről Ly​di​á​nak, aki azt mond​ta, hogy ezért a tu​laj​don​sá​gá​ért min​den szí​nész meg​iri​gyel​né. Azt is mond​ta, hogy neki meg a töb​bi szí​nész​nek na​gyon erő​sen kell kon​cent​rál​ni​uk, hogy ver​bá​lis kom​mu​ni​ká​ci​ó​juk​nak őszin​te szí​ne​ze​tet ad​jon, amit a töb​bi​ek a szín​pa​don csi​nál​nak és érez​nek. Ali​ce maga ugyan nem ér​tet​te pon​to​san ezt a faj​ta meg​kü​lön​böz​te​tést, de tet​szett neki, hogy Ly​dia ezt a fo​gya​té​kos​sá​gát iri​gyel​ni való tu​laj​don​ság​ként ke​ze​li. John bol​dog​nak és iz​ga​tott​nak tűnt, de Ali​ce lát​ta, hogy vissza​fog​ja ma​gát, tisz​te​let​ben tart​va Anna óva​tos​sá​gát, mi​sze​rint „még min​den na​gyon ko​rai”. Anna fi​gyel​mez​te​té​sé​re nem is volt szük​ség, John – mint a bio​ló​gu​sok több​sé​ge – rop​pant ba​bo​nás volt, és nem ün​ne​pel​te nyíl​tan a kis​csir​ké​ket, amíg azok ki nem kel​tek a to​jás​ból. De már alig vár​ta őket. Uno​ká​kat akart. Char​lie bol​dog​sá​ga és iz​ga​tott​sá​ga alatt Ali​ce vas​tag ré​teg ide​ges​sé​get lá​tott, ami egy még vas​ta​gabb ré​teg ret​te​gést ta​kart. Ali​ce azt hit​te, hogy a két ré​teg min​den​ki szá​má​ra lát​ha​tó, de Anna bol​dog tu​dat​lan​ság​ban örült, és sen​ki sem szólt egy szót sem. Va​jon egy le​en​dő, első gye​re​kes kis​pa​pa ti​pi​kus ag​go​dal​mát lát​ta? Azért volt ide​ges, mert két szá​jat kell majd egy​szer​re be​töm​nie, és két egye​te​mi tan​dí​jat ki​nyög​nie egy idő​ben? Ez meg​ma​gya​ráz​ná az első ré​te​get. Va​jon at​tól a ki​lá​tás​tól ret​te​gett, hogy míg a két gye​rek egye​tem​re jár, ő ott​hon ma​rad el​bu​tult fe​le​sé​gé​vel?

Ly​dia és Tom egy​más mel​lett állt és An​ná​val be​szél​ge​tett. A gye​re​kei gyö​nyö​rű​ek vol​tak, és már nem vol​tak gye​re​kek. Ly​dia ra​gyo​gott, örült a jó hír​nek, és an​nak is, hogy az egész csa​lád​ja lát​ni fog​ja a da​rab​ban. Tom mo​so​lya őszin​te volt, de Ali​ce-nek tá​madt némi rossz ér​zé​se mi​at​ta, a fiú arca és sze​me be​esett volt, a tes​te cson​to​sabb​nak tűnt Az is​ko​la ten​né? Egy lány? Tom ész​re​vet​te, hogy az any​ja fi​gye​li. – Anya, hogy vagy? – kér​dez​te. – Több​nyi​re jól. – Tény​leg? – Igen, tény​leg. Jól ér​zem ma​gam. – Olyan csen​des​nek tűnsz. – Túl so​kan be​szé​lünk egy​szer​re, és túl gyor​san – szólt köz​be Ly​dia. Tom mo​so​lya el​tűnt, úgy fes​tett, mint aki mind​járt el​sír​ja ma​gát. Ali​ce csí​pő​jén a Black​Berry vib​rál​ni kez​dett a vi​lá​gos​kék tás​ká​ban, el​jött az esti gyógy​sze​rek be​vé​te​lé​nek az ide​je. Vár​hat pár per​cet. Nem akar​ta most be​ven​ni őket Tom előtt. – Lyd, mi​kor kez​dő​dik hol​nap az elő​adás? – kér​dez​te a Black​Berry​vel a ke​zé​ben. – Nyolc​kor. – Anya, nem kell be​ír​nod. Mind​annyi​an itt va​gyunk. At​tól félsz, hogy itt​hon fe​lej​tünk? – kér​dez​te Tom. – Me​lyik da​ra​bot is fog​juk meg​néz​ni? – kér​dez​te Anna. – Az Egy bi​zo​nyí​tás kör​vo​na​lak – fe​lel​te Ly​dia. – Iz​gulsz? – kér​dez​te Tom. – Egy ki​csit, mert ez a pre​mi​er, és ti is ott lesz​tek. De ab​ban a pil​la​nat​ban meg​fe​led​ke​zem majd ró​la​tok, ami​kor a szín​pad​ra lé​pek. – Ly​dia, mi​kor kez​dő​dik az elő​adás? – kér​dez​te Ali​ce. – Anya, most kér​dez​ted. Ne ag​gódj már annyit! – mond​ta Tom. – Nyolc​kor – fe​lel​te Ly​dia. – Tom, ez​zel nem se​gí​tesz. – Nem, te nem se​gí​tesz! Mi​ért gyö​tör​je ma​gát az​zal, hogy olyas​mi​re pró​bál em​lé​kez​ni, ami​re nem kell em​lé​kez​nie? – Ha be​ír​ja a Black​Berry​be, nem fog ide​ges​ked​ni mi​at​ta. Hadd csi​nál​ja! – mond​ta Ly​dia. – Hát, sze​rin​tem nem sza​bad​na ennyi​re a Black​Berry​re ha​gyat​koz​nia. Edze​nie kel​le​ne a me​mó​ri​á​ját, ami​kor csak le​het – ve​tet​te köz​be Anna. – Ak​kor most mi le​gyen? Vés​se eszé​be az elő​adás kez​de​tét, vagy ha​gyat​koz​zon ránk? – kér​dez​te Ly​dia. – Arra kel​le​ne biz​tat​ni, hogy össz​pon​to​sít​son és fi​gyel​jen job​ban. Neki ma​gá​nak kel​le​ne vissza​idéz​nie az in​for​má​ci​ó​kat, nem el​lus​tál​kod​ni a dol​got – je​len​tet​te ki Anna. – Anya nem lus​ta – til​ta​ko​zott Ly​dia. – Te meg a Black​Berry​je tel​je​sen ki​szol​gál​já​tok. Fi​gyelj! Anya, mi​kor van hol​nap Ly​dia elő​adá​sa? – kér​dez​te Anna. – Nem tu​dom, azért kér​dez​tem – fe​lel​te Ali​ce. – Már két​szer meg​mond​ta ne​ked, anya. Nem pró​bál​nál meg vissza​em​lé​kez​ni rá? – Anna, ne vizs​gáz​tasd! – fi​gyel​mez​tet​te a nő​vé​rét Tom. – Be akar​tam írni a Black​Berry​be, de fél​be​sza​kí​tot​tál. – Nem azt mond​tam, hogy nézd meg a Black​Berry​ben. Arra kér​te​lek, hogy em​lé​kezz vissza, mit

mon​dott Ly​dia. – Hát, meg sem pró​bál​tam em​lé​kez​ni rá, hi​szen be akar​tam pö​työg​ni. – Anya, gon​dol​kozz egy má​sod​per​cig! Mi​kor lesz Ly​dia elő​adá​sa hol​nap? Ali​ce nem tud​ta a vá​laszt, de azt igen, hogy sze​gény An​nát mu​száj a he​lyé​re ten​nie. – Ly​dia, mi​kor lesz hol​nap az elő​adás? – kér​dez​te. – Nyolc​kor. – Nyolc​kor lesz, Anna.

ÖT PERC​CEL NYOLC ELŐTT el​fog​lal​ták he​lyü​ket a má​so​dik sor kö​ze​pén. A Mo​no​moy Szín​ház meg​hitt kis szó​ra​ko​zó​hely volt alig száz szék​kel, a pad​ló​val egy szin​ten levő szín​pad pe​dig az első sor​tól nagy​já​ból fél mé​ter​re kez​dő​dött. Ali​ce alig vár​ta, hogy ki​huny​ja​nak a fé​nyek. Már ol​vas​ta a da​ra​bot, és át is be​szél​ték az egé​szet Ly​di​á​val. Még a sze​rep​ta​nu​lás​ban is se​gí​tett neki. Ly​dia Cat​he​ri​ne-t ját​szot​ta, egy őrült zse​ni ma​te​ma​ti​kus lá​nyát. Ali​ce alig vár​ta, hogy a sze​rep​lők meg​ele​ve​ned​je​nek előt​te. A szí​né​szek már az első szín​től kezd​ve ár​nyal​tan, őszin​tén és több​di​men​zió​sán ját​szot​tak, Ali​ce könnye​dén és tel​je​sen be​le​me​rült az ál​ta​luk kre​ált kép​ze​let​be​li vi​lág​ba. Cat​he​ri​ne azt ál​lí​tot​ta, hogy rá​jött egy bi​zo​nyí​tás​ra, ami majd alap​ja​i​ban ren​ge​ti meg a tu​do​má​nyos vi​lá​got, de sem a sze​rel​me, sem a csa​lád​tól el​hi​de​gült nő​vé​re nem hisz neki, és mind​ket​ten meg​kér​dő​je​le​zik az el​me​ál​la​po​tát. Ő is az​zal a rém​kép​pel kí​noz​za ma​gát, hogy az ap​já​hoz ha​son​ló​an las​san meg​őrül. Ali​ce Cat​he​ri​ne-nel együtt ta​pasz​tal​ta meg a fáj​dal​mat, az áru​lást és a ret​te​gést. A lány bű​vö​let​be ej​tet​te a da​rab ele​jé​től a vé​gé​ig. A taps után a szí​né​szek a kö​zön​ség közé ve​gyül​tek. Cat​he​ri​ne ra​gyo​gott. John vi​rá​got adott neki, és hosszan, szo​ro​san meg​ölel​te. – El​ké​pesz​tő vol​tál, tel​je​sen hi​he​tet​len! – ki​ál​tot​ta a lá​nyá​nak. – Annyi​ra kö​szö​nöm! Ugye, mi​lyen nagy​sze​rű da​rab? A töb​bi​ek is meg​ölel​ték, meg​csó​kol​ták, meg​di​csér​ték. – Bri​li​áns, öröm volt néz​ni – mond​ta Ali​ce. – Kö​szö​nöm. – Lát​hat​juk más da​rab​ban még a nyá​ron? – kér​dez​te Ali​ce. Ly​dia kel​le​met​le​nül hosszú ide​ig me​redt az any​já​ra, mi​előtt meg​szó​lalt. – Nem, ezen a nyá​ron csak eb​ben a da​rab​ban ját​szom. – Csak a nyá​ri sze​zon​ra szer​ző​dött? A kér​dés el​szo​mo​rí​tot​ta a lányt, mi​köz​ben a vá​laszt la​tol​gat​ta. A sze​me meg​telt könnyel. – Igen, au​gusz​tus vé​gén vissza​köl​tö​zöm L. A.-be, de so​kat já​rok majd erre, hogy meg​lá​to​gas​sam a csa​lá​do​mat. – Anya, hi​szen ez Ly​dia, a lá​nyod – mond​ta Anna.

Egy ideg​sejt jó​lé​te at​tól függ, hogy ké​pes-e kom​mu​ni​kál​ni a töb​bi ne​u​ron​nal. A tu​dó​sok ki​mu​tat​ták, hogy az ideg​sej​tek adok-ka​pok​já​ból szár​ma​zó elekt​ro​mos és ké​mi​ai sti​mu​lá​ció élet​be​vá​gó​an fon​tos sejt​anyag​cse​re-fo​lya​ma​tok​hoz já​rul hoz​zá. Azok a ne​u​ro​nok, ame​lyek nem ké​pe​sek más ne​u​ro​nok​hoz kap​cso​lód​ni, el​sor​vad​nak. Egy ha​szon​ta​lan, ma​gá​ra ha​gyott ne​u​ron meg​hal.

2004. SZEPTEMBER BÁR HI​VA​TA​LO​SAN MÁR MEG​KEZ​DŐ​DÖTT az őszi sze​mesz​ter a Har​var​don, az idő​já​rás ren​dít​he​tet​le​nül tar​tot​ta ma​gát a ró​mai nap​tár​hoz. Nyú​lós, hu​szon​hét fo​kos volt az a nyá​ri reg​gel szep​tem​ber​ben, ami​kor Ali​ce meg​kezd​te szo​ká​sos in​gá​ját a Har​vard Yard​ra. A be​irat​ko​zás előt​ti és utá​ni pár nap​ban min​dig re​me​kül szó​ra​ko​zott azo​kon az el​ső​sö​kön, akik nem Új-Ang​li​á​ból ér​kez​tek. Cam​bridge-ben az ősz a vib​rá​ló​an élénk szí​nű fa​le​ve​le​ket, az al​ma​szü​re​tet, a fo​ci​meccse​ket és a gyap​jú​pu​ló​ve​re​ket sál​lal je​len​tet​te. Bár szep​tem​ber vé​gén egy​ál​ta​lán nem volt szo​kat​lan arra éb​red​ni, hogy zúz​ma​ra von​ja be a tö​kö​ket, de a hó​nap ele​jén a na​pok az ab​la​kok​ra fel​sze​relt lég​kon​di​ci​o​ná​lók fá​rad​ha​tat​la​nul sur​ro​gó hang​já​nak és a Red Sox esé​lye​it tag​la​ló, lá​zas, re​mény​te​le​nül op​ti​mis​ta pár​be​szé​dek je​gyé​ben tel​tek. De min​den év​ben meg​je​len​tek azok a fris​sen ide köl​tö​zött di​á​kok, akik egy gya​kor​lat​lan tu​ris​ta bi​zony​ta​lan​sá​gá​val csel​leng​tek a Har​vard Squa​re jár​dá​in több ré​teg gyap​jú​ba és po​lár​ba bur​kol​va, ke​zük​ben sú​lyos, a Har​vard Coop​ban szer​zett be​vá​sár​ló​tás​kák​kal, ame​lyek tele vol​tak min​den​fé​le író​szer​rel és HAR​VARD fel​ira​tos pu​ló​ve​rek​kel. Sze​gény, iz​za​dó gye​re​kek. Ali​ce még uj​jat​lan, fe​hér pa​mut​pó​ló​ban és bo​ká​ig érő, fe​ke​te mű​se​lyem szok​nyá​ban is ké​nyel​met​le​nül ki​me​le​ge​dett, mire Eric Well​man iro​dá​já​hoz ért. A fér​fi szo​bá​ja pont az övé fe​lett volt, mé​re​té​ben is meg​egye​zett az övé​vel, ugyan​olyan bú​to​rok​kal volt be​ren​dez​ve, ugyan​úgy a Char​les fo​lyó​ra és Bos​ton​ra né​zett, de va​la​mi​ért még​is im​po​zán​sabb​nak, te​kin​té​lye​sebb​nek tűnt. Ali​ce min​dig úgy érez​te ma​gát, mint egy kis​di​ák, ami​kor be​lé​pett ebbe az iro​dá​ba, ma pe​dig kü​lö​nö​sen el​fog​ta ez az ér​zés, mi​után a fő​nö​ke be​hí​vat​ta „egy kis be​szél​ge​tés​re”. – Hogy telt a nyár? – kér​dez​te Eric. – Na​gyon pi​hen​te​tő​en. A tied? – Jól, csak túl gyor​san. Mind​annyi​an hi​á​nyol​tunk a jú​ni​u​si kon​fe​ren​ci​án. – Tu​dom, ne​kem is hi​ány​zott. – Nos, Ali​ce, még az órák kez​de​te előtt be​szél​ni akar​tam ve​led az el​múlt sze​mesz​ter kurzu​sa​i​nak ér​té​ke​lé​se​i​ről. – Jaj, még nem volt időm be​le​néz​ni az ér​té​ke​lé​sek​be! A „Mo​ti​vá​ció és emó​ció” kurzust ér​té​ke​lő la​pok gu​mi​val össze​fog​va ott vol​tak va​la​hol az iro​dá​já​ban, bon​tat​la​nul. A har​var​di di​á​kok név nél​kül ér​té​kel​ték ta​ná​ra​i​kat, csak az ok​ta​tó és a tan​szék​ve​ze​tő lát​hat​ta a ki​töl​tött íve​ket. Ali​ce ko​ráb​ban csak hi​ú​ság​ból ol​vas​ta el őket. Tud​ta, hogy re​mek ta​nár, és a kér​dő​íve​ket ki​töl​tő di​á​kok egy​ön​te​tű​en rá​bó​lin​tot​tak erre. Eric ed​dig so​ha​sem kér​te arra, hogy együtt fus​sa​nak át raj​tuk. Kar​ri​er​je so​rán elő​ször Ali​ce félt at​tól a tü​kör​kép​től, ame​lyet a pa​pír​la​pok elé tar​tot​tak. – Tes​sék, né​hány perc alatt át is néz​he​ted őket. Át​ad​ta Ali​ce-nek a sa​ját pél​dá​nya​it, az össze​fog​la​ló lap​pal a te​te​jén. Egy egy​től (na​gyon nem ér​tek egyet) ötig (na​gyon egyet​ér​tek) ter​je​dő ská​lán ér​té​kel​je a kö​vet​ke​ző ál​lí​tá​so​kat: Az ok​ta​tó ma​gas szín​vo​na​lú mun​kát kö​ve​telt a hall​ga​tók​tól. Csak né​gye​sek és ötö​sök.

Az órák hoz​zá​já​rul​tak a tan​anyag meg​ér​té​sé​hez. Né​gye​sek, hár​ma​sok és ket​te​sek. Az ok​ta​tó se​gí​tett a ne​he​zebb fo​gal​mak és össze​tet​tebb el​mé​le​ti kér​dé​sek meg​ér​té​sé​ben. Megint né​gye​sek, hár​ma​sok és ket​te​sek. Az ok​ta​tó bá​to​rí​tot​ta a hall​ga​tó​kat kér​dé​sek fel​ve​té​sé​re és al​ter​na​tív né​ző​pon​tok ki​fej​té​sé​re. Két hall​ga​tó​tól egyest ka​pott. Egy egy​től (elég​te​len) ötig (ki​tű​nő) ter​je​dő ská​lán ér​té​kel​je az ok​ta​tó össz​tel​je​sít​mé​nyét. Több​nyi​re hár​ma​sok. Ha jól em​lé​ke​zett, né​gyes​nél so​ha​sem ka​pott rosszabb ér​té​ke​lést ko​ráb​ban. Az egész össze​fog​la​ló ol​dal tele volt hár​ma​sok​kal, ket​te​sek​kel és egye​sek​kel. Meg sem pró​bál​ta győz​köd​ni ma​gát, hogy a lá​tot​tak nem a hall​ga​tói át​gon​dolt, pon​tos és min​den rossz​in​du​la​tot nél​kü​lö​ző vé​le​mé​nyét tük​röz​ték. A ta​ná​ri tel​je​sít​mé​nye szem​mel lát​ha​tó​an jó​val töb​bet rom​lott, mint amennyit fel​fo​gott be​lő​le. Azon​ban bár​mi​ben fo​ga​dott vol​na, hogy még min​dig nem ő volt a leg​rosszabb​ra ér​té​kelt ok​ta​tó a tan​szé​ken. Le​het, hogy gyor​san süllyed, de a kút alja még messze van. Fel​né​zett Eric​re, ké​szen állt arra, hogy áll​ja a sa​rat, ami per​sze nem a ked​venc kö​ze​ge, de meg​bir​kó​zik vele. – Ha nem a te ne​ve​det lát​tam vol​na a lap te​te​jén, bele sem néz​tem vol​na. Az ér​té​ke​lé​sed tűr​he​tő, ugyan nem olyan, mint amit meg​szok​tam tő​led, de nem is bor​zal​mas. In​kább az írott hoz​zá​fű​zé​sek ag​gasz​ta​nak, sze​rin​tem ezek​ről be​szél​nünk kell. Ali​ce nem néz​te meg a töb​bi la​pot, csak az össze​fog​la​lást. Eric a sa​ját jegy​ze​te​i​be mé​lyedt, és han​go​san ol​vas​ni kez​dett: „A tan​anyag nagy ré​szét át​ugor​ja, ezért mi is át​ugor​tuk, de az​tán a vizs​gán vissza​kér​dez​te, amit le sem adott.” „Mint​ha maga sem tud​ná, amit ta​nít.” „Csak az idő​met vesz​te​get​tem ez​zel az órá​val. Elég lett vol​na el​ol​vas​nom a tan​köny​vet.” „Egy​szer be​jött az osz​tály​ba, és nem ta​ní​tot​ta le az órát. Le​ült, és né​hány perc múl​va ki​ment. Egy má​sik al​ka​lom​mal ugyan​azt az órát adta le, amit egy hét​tel ko​ráb​ban. Én so​ha​sem vesz​te​get​ném dr. How​land ide​jét, el​vá​rom tőle, hogy ő se vesz​te​ges​se az enyé​met. Ezt na​gyon ne​héz volt hal​la​ni. Hi​szen itt sok​kal, sok​kal, sok​kal több​ről volt szó, mint ami​vel maga is tisz​tá​ban volt. – Ali​ce, már rég​óta is​mer​jük egy​mást, igaz? – Igen. – Meg​koc​káz​ta​tom, hogy eset​leg túl dur​va vagy sze​mé​lyes le​szek. Min​den rend​ben van ott​hon? – Igen. – Ak​kor ve​led van va​la​mi? Túl sok stressz ér, vagy de​presszi​ós vagy? – Nem, nem er​ről van szó.

– Ki​csit za​var​ban va​gyok, de fel kell ten​nem a kér​dést: al​ko​hol​vagy eset​leg drog​prob​lé​má​id van​nak? Ele​get hal​lott. Nem él​he​tek úgy, hogy de​presszi​ós, agyon​st​resszelt füg​gő​nek néz​nek. En​nél va​ló​szí​nű​leg még a de​men​cia is sok​kal ke​vés​bé je​lent meg​bé​lyeg​zést. – Eric, Alz​he​i​mer-kó​ros va​gyok. A fér​fi arca el​fe​hé​re​dett. Már fel​ké​szült arra, hogy eset​leg John hűt​len​sé​gé​ről fog hal​la​ni. Be​tá​raz​ta né​hány jó pszi​chi​á​ter ne​vét. Arra is meg volt a ter​ve, hogy fel​ve​tes​se Ali​ce-t a Mc​Le​an Kór​ház​ba el​vo​nó​ra. Erre azon​ban nem szá​mí​tott. – Ja​nu​ár​ban di​ag​nosz​ti​zál​tak. Na​gyon ne​he​zen ment a ta​ní​tás az el​múlt sze​mesz​ter​ben, de nem gon​dol​tam, hogy ennyi​re meg is lát​szik. – Na​gyon saj​ná​lom, Ali​ce. – Én is. – Erre nem szá​mí​tot​tam. – Én sem. – Arra gon​dol​tam, hogy át​me​ne​ti ne​héz​ség​ről van szó, amin majd túl​te​szed ma​gad. Ez vi​szont nem át​me​ne​ti prob​lé​ma. – Nem, nem az. Ali​ce fi​gyel​te a fér​fit, mi​köz​ben gon​dol​ko​dott. Min​den​ki​vel atya​i​an vi​sel​ke​dett a tan​szé​ken: nagy​lel​kű volt és vé​del​me​ző, ugyan​ak​kor gya​kor​la​ti​as és szi​go​rú is. – A szü​lők negy​ven​ezer dol​lárt fi​zet​nek egy tan​évért. Ezt nem fog​ják le​nyel​ni. Az biz​tos, hogy nem. Nem azért fi​zet​tek csil​la​gá​sza​ti össze​ge​ket hogy a fi​a​i​kat és lá​nya​i​kat egy Alz​he​i​mer-kó​ros ta​nít​sa. Már hal​lot​ta is a felzú​du​lást, a bot​rány hang​ja​it az esti hír​adó​ban. – Né​hány hall​ga​tód a szer​zett ér​dem​je​gyét is meg akar​ja tá​mad​ni. At​tól fé​lek, a prob​lé​ma egy​re csak ger​jed. Hu​szon​öt éves ta​ná​ri pá​lya​fu​tá​sa alatt még soha sen​ki sem kér​dő​je​lez​te meg a je​gyet, amit ka​pott tőle. Egyet​len hall​ga​tó sem. – Úgy gon​do​lom, már nem sza​bad​na ta​ní​ta​nod, de sze​ret​ném tisz​te​let​ben tar​ta​ni a te el​kép​ze​lé​se​i​det is. Van va​la​mi​fé​le ter​ved? – Sze​ret​tem vol​na még eb​ben a tan​év​ben itt ma​rad​ni, az​tán pe​dig ki​ven​ni a fi​ze​tés nél​kü​li sza​bad​sá​gom, de nem vol​tam tisz​tá​ban az​zal, hogy a tü​ne​tek ennyi​re nyil​ván​va​ló​ak, és ennyi​re be​fo​lyá​sol​ják az órá​i​mat. Nem aka​rok rossz ta​nár len​ni, Eric. Az már nem én len​nék. – Tu​dom, hogy így van. Mi len​ne, ha táp​pénz​re men​nél, és az​tán a fi​ze​tés nél​kü​li​re? Eric most már nem is akar​ja, hogy itt le​gyen. Min​dig pél​da​mu​ta​tó mun​kát vég​zett és ki​vá​ló​an tel​je​sí​tett, de ami a leg​fon​to​sabb: stá​tusz​ban lévő ta​nár volt. Tör​vé​nye​sen nem rúg​hat​ják ki. De ő nem így akar​ta ke​zel​ni ezt az egé​szet. És bár​mennyi​re nem sze​ret​te vol​na fel​ad​ni a kar​ri​er​jét a Har​var​don, a har​cát az Alz​he​i​mer-kór​ral vív​ta, nem pe​dig Éri​e​kéi vagy a Har​vard Egye​tem​mel. – Még nem ké​szül​tem fel arra, hogy el​men​jek, de egyet​ér​tek ve​led, bár​mennyi​re össze​tö​ri a szí​ve​met: tény​leg nem sza​bad ta​ní​ta​nom. Vi​szont sze​ret​nék itt ma​rad​ni Dan men​to​ra​ként, és sze​ret​ném lá​to​gat​ni a sze​mi​ná​ri​u​mo​kat és a gyű​lé​se​ket is. Már nem va​gyok ta​nár. – Er​ről le​het szó. Elő​ször Dan​nel sze​ret​nék el​be​szél​get​ni, el​ma​gya​ráz​ni neki, hogy mi tör​té​nik, és az​tán rá​bíz​ni a dön​tést. Bol​do​gan le​szek a má​so​dik men​tor, ha et​től na​gyobb biz​ton​ság​ban ér​zi​tek ma​ga​to​kat. Ám ez azt is je​len​ti, hogy nem ve​hetsz fel több hall​ga​tót ma​gad mel​lé. Dan az utol​só.

Már nem va​gyok ku​ta​tó sem. – Vé​le​mé​nyem sze​rint nem sza​bad​na meg​hí​vá​so​kat el​fo​gad​nod elő​adó​ként más egye​te​mek​re és kon​fe​ren​ci​ák​ra. Ilyen prob​lé​mák​kal nem ven​né ki jól ma​gát, ha te kép​vi​sel​néd a Har​var​dot. Ész​re​vet​tem, hogy mos​ta​ná​ban nem​igen utaz​tál, te​hát va​ló​szí​nű​leg te ma​gad is rá​jöt​tél erre. – Egyet​ér​tek. – Ho​gyan sze​ret​néd kö​zöl​ni az egye​tem igaz​ga​tó​sá​gá​val és a tan​szé​ked​del? Itt is tisz​te​let​ben tar​tom a vé​le​mé​nye​det, úgy lesz, aho​gyan te sze​ret​néd. Nem fog ta​ní​ta​ni, ku​tat​ni, utaz​ni és elő​ad​ni. Az em​be​rek előbb-utóbb ész​re​ve​szik. Min​den​fé​le el​mé​le​te​ket gyár​ta​nak majd, sut​tog​nak és plety​kál​nak. Azt fog​ják hin​ni, hogy de​presszi​ós, agyon​st​resszelt füg​gő. Ta​lán már​is van​nak olya​nok, akik így gon​dol​ják. – El​mon​dom ne​kik én. Ne​kem kell. 2004. szep​tem​ber 14. Ked​ves ba​rá​ta​im, tisz​telt kol​lé​gák! Hosszas meg​fon​to​lás után és a leg​na​gyobb saj​ná​la​tom​ra úgy dön​töt​tem, hogy le​mon​dok ta​ní​tá​si, ku​ta​tá​si és uta​zá​si kö​te​le​zett​sé​ge​im​ről a Har​var​don. Ez év ja​nu​ár​já​ban ko​rai Alz​he​i​merkór​ral di​ag​nosz​ti​zál​tak. Bár nagy va​ló​szí​nű​ség​gel a be​teg​ség ko​rai, még mér​sé​kelt sza​ka​szá​ban va​gyok, olyan meg​jó​sol​ha​tat​lan kog​ni​tív prob​lé​má​kat ta​pasz​tal​tam, ame​lyek al​kal​mat​lan​ná tesz​nek arra, hogy a po​zí​ci​óm​mal járó kö​ve​tel​mé​nyek​nek – amely szint​hez min​dig ra​gasz​kod​tam, és ami az el​vá​rás itt – ma​xi​má​li​san ele​get te​gyek. Bár töb​bé nem lát​hat​tok az elő​adó​ter​mek ka​ted​rá​in, és nem fo​gok pá​lyá​za​to​kat sem kör​möl​ni, én ma​ra​dok Dan Ma​loney té​ma​ve​ze​tő​je, és a sze​mi​ná​ri​u​mo​kat, össze​jö​ve​te​le​ket is lá​to​gat​ni fo​gom, ahol re​mé​nye​im sze​rint még jó da​ra​big ak​tív és szí​ve​sen lá​tott köz​re​mű​kö​dő sze​ret​nék len​ni. Leg​na​gyobb sze​re​tet​tel és tisz​te​let​tel: Ali​ce How​land

AZ ŐSZI SZE​MESZ​TER ELSŐ HE​TÉ​BEN Mar​ty vet​te át Ali​ce órá​it. Ami​kor Ali​ce össze​fu​tott vele, hogy át​ad​ja neki a tan​me​ne​tet és az elő​adá​sok anya​gát, a fér​fi meg​ölel​te és el​mond​ta, mennyi​re saj​nál​ja. Meg​kér​dez​te, hogy van Ali​ce, és te​het-e érte va​la​mit. Ali​ce meg​kö​szön​te a ked​ves​sé​gét, és kö​zöl​te, hogy jól van. Ami​kor a ke​zé​be kap​ta az összes anya​got, ami​re a kurzus​hoz szük​sé​ge volt, Mar​ty sar​kon for​dult, és olyan gyor​san hagy​ta el Ali​ce iro​dá​ját, ami​lyen gyor​san csak le​he​tett. Nagy​já​ból ugyan​ez zaj​lott le min​den​ki​vel a tan​szé​ken. – Na​gyon saj​ná​lom, Ali​ce. – Alig tu​dom el​hin​ni. – Nem is tud​tam. – Te​he​tek ér​ted va​la​mit? – Ez biz​tos? Ugyan​úgy né​zel ki. – Na​gyon saj​ná​lom. – Na​gyon saj​ná​lom. Az​tán le​lép​tek, ami​lyen gyor​san csak tud​tak. Ud​va​ri​a​sak és ked​ve​sek vol​tak vele, akár​mi​kor össze​-

fu​tot​tak, de nem túl gyak​ran fu​tot​tak össze. Ez több​nyi​re azért volt, mert míg ők na​gyon el​fog​lal​tak vol​tak, Ali​ce rá​ért. A má​sik, nem annyi​ra szem​be​tű​nő ok vi​szont az volt, hogy szán​dé​ko​san ke​rül​ték. Ha szem​be​néz​né​nek vele, ak​kor el​mé​jük tö​ré​keny​sé​ge kö​szön​ne vissza rá​juk, és az az el​ke​rül​he​tet​len gon​do​lat, hogy egy szem​pil​lan​tás alatt ve​lük is meg​tör​tén​het mind​ez. Ijesz​tő volt Ali​ce-szel szem​be​néz​ni. Ép​pen ezért az össze​jö​ve​te​lek és a sze​mi​ná​ri​u​mok ki​vé​te​lé​vel nem is tet​ték meg.

MA VOLT AZ ELSŐ pszi​cho​ló​gia​sze​mi​ná​ri​u​mi ebéd. Les​lie, Eric egyik hall​ga​tó​ja a tár​gya​ló​asz​tal vé​gé​nél ké​szen állt, az elő​adás cí​mét már ki​ve​tí​tet​ték a fal​ra. „Vá​lasz​ke​re​sés: ho​gyan be​fo​lyá​sol​ja a fi​gye​lem azt a ké​pes​sé​get, hogy fel​is​mer​jük, amit lá​tunk.” Ali​ce is ké​szen állt, Éri​e​kéi szem​ben az első szé​ken ült az asz​tal​nál. El​kezd​te az ebéd​jét esze​get​ni – pad​li​zsán​cal​zo​nét ker​tészsa​lá​tá​val –, mi​köz​ben Eric és Les​lie be​szél​ge​tett, és a te​rem las​san meg​telt. Né​hány perc múl​va ész​re​vet​te, hogy min​den szé​ket el​fog​lal​tak az asz​tal​nál, ki​vé​ve a mel​let​te lé​vőt, és né​há​nyan a te​rem hát​só ré​szé​ben, a fal mel​lett áll​do​gál​tak. A szé​kek min​den​kor na​gyon ke​len​dő​ek vol​tak, nem​csak azért, mert az asz​tal mel​lől job​ban le​he​tett lát​ni a pre​zen​tá​ci​ót, de azért is, mert ülve az em​ber​nek nem kel​lett zsong​lőr​köd​nie a tá​nyér​ral, evő​esz​kö​zök​kel és a jegy​zet​fü​zet​tel. Most vi​szont na​gyon úgy tűnt, hogy a zsong​lőr​kö​dés is von​zóbb an​nál, mint hogy mel​lé ül​je​nek. Kör​be​né​zett, és lát​ta, hogy sen​ki sem néz rá. Leg​alább öt​ven em​ber zsú​fo​ló​dott a te​rem​be, aki​ket már több éve is​mert, és akik​re sze​re​tett a csa​lád​ja​ként gon​dol​ni. Dan si​e​tett be, a haja kó​cos volt, és kon​takt​len​cse he​lyett szem​üve​get vi​selt. Meg​állt egy pil​la​nat​ra, majd egye​ne​sen az Ali​ce mel​lett álló szék​hez csör​te​tett, és le​ha​jít​va rá a jegy​zet​fü​ze​tét le​fog​lal​ta ma​gá​nak. – Egész éj​jel fent vol​tam és ír​tam. Mu​száj en​nem va​la​mit, mind​járt jö​vök. Les​lie egy órán ke​resz​tül be​szélt. El​ké​pesz​tő ener​gi​á​já​ba ke​rült, de Ali​ce vé​gig kö​vet​ni tud​ta. Mi​után Les​lie túl​ju​tott az utol​só kép​koc​kán, a kép​er​nyő el​sö​té​te​dett, és a lány meg​kér​te a je​len​le​vő​ket, hogy te​gyék fel kér​dé​se​i​ket. Ali​ce je​lent​ke​zett elő​ször. – Igen, dr. How​land? – kér​dez​te Les​lie. – Sze​rin​tem hi​ány​zott a kont​roll​cso​port, amely tesz​tel​het​te vol​na a fi​gye​lem​el​te​re​lés mér​té​két a fi​gye​lem​el​te​re​lő ma​nő​ve​rek​nél. El​kép​zel​he​tő, hogy akad olyan – bár​mi le​gyen is az oka –, amit ész​re sem vesz​nek, mert a je​len​lé​tük ön​ma​gá​ban nem fi​gye​lem​el​te​re​lő. Le le​het​ne tesz​tel​ni az ala​nyok ké​pes​sé​gét, hogy egy idő​ben ve​gyék ész​re, és re​a​gál​ja​nak is több fi​gye​lem​el​te​re​lő​re, il​let​ve le le​het​ne ját​sza​ni egy so​ro​za​tot, amely​nek so​rán vál​to​gat​já​tok a fi​gye​lem​el​te​re​lő​ket. So​kan bó​lo​gat​tak az asz​tal​nál. Dan egy ha​ra​pás cal​zo​ne mö​gül he​lye​selt. Les​lie fel​kap​ta a tol​lát, és már ak​kor va​dul jegy​ze​tel​ni kez​dett, mi​előtt Ali​ce be​fe​jez​te vol​na a gon​do​lat​me​ne​tét. – Igen. Les​lie, kér​lek, térj vissza a kí​sér​let​ter​ve​zé​si koc​ká​hoz egy pil​la​nat​ra! – mond​ta Eric. Ali​ce kö​rül​né​zett. Min​den szem a kép​er​nyő​re ta​padt. Fi​gyel​me​sen hall​gat​ták, aho​gyan Eric bon​col​gat​ni kezd​te Ali​ce hoz​zá​szó​lá​sát. Töb​ben to​vább​ra is bó​lo​gat​tak. Di​a​dal​mas​nak és ki​csit ön​elé​gült​nek érez​te ma​gát. Alz​he​i​me​re volt ugyan, de at​tól még tu​dott ana​li​ti​ku​san gon​dol​kod​ni. Alz​he​i​me​re volt ugyan, de at​tól még jo​go​san ült en​nél az asz​tal​nál kö​zöt​tük. Alz​he​i​me​re volt ugyan, de at​tól még meg​ér​de​mel​te, hogy vé​gig​hall​gas​sák. A kér​dé​sek, vá​la​szok és azt ezt kö​ve​tő kér​dé​sek és vá​la​szok még né​hány per​cet el​vit​tek. Ali​ce meg​et​te a cal​zo​néját és a sa​lá​tá​ját. Dan fel​állt, és újabb meg​ra​kott tá​nyér​ral tért vissza. Les​lie be​le​za​va​ro​dott a vá​lasz​ba egy an​ta​go​nisz​ti​kus kér​dés​re, ame​lyet Mar​ty új dok​to​ran​du​sza tett fel. Még min​dig a

kí​sér​let​ter​ve​zé​si dia volt ki​ve​tít​ve. Ali​ce el​ol​vas​ta, és fel​tet​te a ke​zét. – Igen, dr. How​land? – kér​dez​te Les​lie. – Sze​rin​tem hi​ány​zott a kont​roll​cso​port, amely tesz​tel​het​te vol​na a fi​gye​lem​el​te​re​lés mér​té​két a fi​gye​lem​el​te​re​lő ma​nő​ve​rek​nél. El​kép​zel​he​tő, hogy akad olyan, amit ész​re sem vesz​nek. A fi​gye​lem​el​te​re​lés ké​pes​sé​gét egy idő​ben is le​het​ne vizs​gál​ni, vagy vál​to​gat​hat​ná​tok a fi​gye​lem​el​te​re​lő​ket. Tö​ké​le​te​sen ide​il​lő ész​re​vé​tel. Így kell a kí​sér​le​tet vég​re​haj​ta​ni, és a ta​nul​mányt e nél​kül a fel​té​tel nél​kül nem le​het pub​li​kál​ni. Eb​ben Ali​ce biz​tos volt. De raj​ta kí​vül mint​ha sen​ki sem lát​ta vol​na ezt be. Kör​be​né​zett, és lát​ta, hogy sen​ki sem néz rá. A test​be​szé​dük szé​gyen​ke​zést és ret​te​gést árult el. Új​ra​ol​vas​ta a kép​er​nyőn lát​ha​tó ada​to​kat. Alz​he​i​me​re volt ugyan, de at​tól még tu​dott ana​li​ti​ku​san gon​dol​kod​ni. Alz​he​i​me​re volt ugyan, de at​tól még tud​ta, hogy mit be​szél. – Á, oké, kö​szi! – mond​ta Les​lie. De nem írt le egy szót sem, és nem né​zett Ali​ce sze​mé​be, még csak há​lás​nak sem tűnt.

MÁR NEM TA​NÍ​TOTT, NEM ÍRT PÁ​LYÁ​ZA​TO​KAT, nem ve​ze​tett új ku​ta​tást, nem járt kon​fe​ren​ci​ák​ra, és nem adott elő ven​dég​ként sem se​hol. Soha töb​bé. Úgy érez​te, hogy én​jé​nek leg​na​gyobb ré​sze, az a rész, ame​lyet fo​lya​ma​to​san pi​e​desz​tál​ra ál​lít​va imá​dott és fé​nye​zett, meg​halt. A má​sik, ki​sebb és ke​vés​bé sze​re​tett rész ön​saj​ná​lat​ba me​rül​ve gyá​szo​san nyü​szí​tett, és azt fe​sze​get​te, hogy a na​gyobb nél​kül egy​ál​ta​lán mit ér. Ki​né​zett iro​dá​ja ha​tal​mas ab​la​kán, lát​ta a Char​les ka​nyar​gós partj át kö​ve​tő fu​tó​kat. – Lesz ma időd fut​ni? – kér​dez​te. – Ta​lán – fe​lel​te John. Ő is ki​bá​mult az ab​la​kon, mi​köz​ben a ká​vé​ját kor​tyol​gat​ta. Ali​ce kí​ván​csi volt, hogy mit fi​gyelt: va​jon ő is a fu​tó​kat néz​te, vagy va​la​mi tel​je​sen más kö​töt​te le. – Bár​csak több időt tölt​het​nénk együtt! – mond​ta Ali​ce. – Ez meg mit je​lent​sen? Az egész nya​rat együtt töl​töt​tük. – Nem, nem úgy ér​tem, nem a nyár​ra gon​do​lok, ha​nem az éle​tünk​re. Ezen járt az eszem, és tény​leg azt kí​vá​nom, bár​csak több idő ju​tott vol​na ne​künk. – Ali, együtt élünk, ugyan​ott dol​gozunk, és az egész éle​tün​ket együtt töl​töt​tük. Ele​in​te tény​leg így volt. Együtt él​ték az éle​tü​ket, egy​más​sal. De az évek so​rán ez meg​vál​to​zott. Hagy​ták, hogy át​ala​kul​jon. Ali​ce az egy​más​tól kü​lön töl​tött, egy​éves fi​ze​tés nél​kü​li sza​bad​sá​gok​ra gon​dolt, a gye​re​kek kö​rü​li mun​ka​meg​osz​tás​ra, az uta​zá​sok​ra, a sa​ját mun​ká​juk​ra for​dí​tott ren​ge​teg fi​gye​lem​re. Már na​gyon rég​óta in​kább csak egy​más mel​lett él​tek. – Sze​rin​tem, túl hosszú idő​re ma​gá​ra hagy​tuk a má​si​kat. – Én nem ér​zem ezt, Ali. Sze​re​tem az éle​tün​ket, sze​rin​tem na​gyon jó egyen​súlyt ala​kí​tot​tunk ki a sa​ját füg​get​len​sé​günk, a szen​ve​dé​lye​ink és a kö​zö​sen le​élt pil​la​na​tok kö​zött. Ali​ce John szen​ve​dé​lyé​re gon​dolt, a ku​ta​tó​mun​ká​ra, ame​lyet a fér​fi min​dig na​gyobb lel​ke​se​dés​sel vég​zett, mint ő a sa​ját mun​ká​ját. Még ami​kor kí​sér​le​tei nem si​ke​rül​tek, ami​kor az ered​mé​nyek nem vol​tak egy​be​hang​zó​ak, ami​kor a fel​te​vé​sei hi​bás​nak bi​zo​nyul​tak, John imá​da​ta a szen​ve​dé​lye iránt ak​kor sem in​gott meg. Az ő rá​for​dí​tott ide​je, gon​dos​ko​dá​sa, fi​gyel​me és ener​gi​á​ja ins​pi​rál​ta Ali​ce-t arra, hogy a sa​ját ku​ta​tá​sa​i​ban ke​mé​nyeb​ben dol​goz​zon. És úgy is volt min​dig. – Te sem vagy egye​dül, Ali. Itt va​gyok ve​led. John az órá​já​ra le​sett, és le​nyel​te az utol​só korty ká​vét.

– Ro​han​nom kell órá​ra. Fel​kap​ta a tás​ká​ját, ki​dob​ta a po​ha​rát a sze​me​tes​be, és oda​ment az asszony​hoz. Le​ha​jolt, meg​si​mo​gat​ta fe​ke​te für​tös fe​jét és gyen​gé​den meg​csó​kol​ta. Ali​ce fel​né​zett rá, össze​szo​rí​tott aj​kak​kal hal​vá​nyan el​mo​so​lyo​dott, és csak ad​dig tar​tot​ta vissza a könnye​it, amíg a fér​fi ki nem lé​pett az iro​dá​ból. Annyi​ra sze​ret​te vol​na, hogy ő le​gyen a szen​ve​dé​lye.

AZ IRO​DÁ​JÁ​BAN ÜLT AK​KOR is, ami​kor a kog​ni​tív​pszi​cho​ló​gia-órá​ját nél​kü​le tar​tot​ták meg, és a Me​mó​ri​ái Dri​ve-on csor​do​gá​ló, ki​vi​lá​gí​tott au​tó​sort néz​te. A te​á​ját kor​tyol​gat​ta. Az egész nap előt​te állt, és sem​mi dol​ga nem volt. A csí​pő​je re​zeg​ni kez​dett. Nyolc óra. Ki​vet​te a Black​Berryt a vi​lá​gos​kék tás​ká​ból. Ali​ce, vá​la​szolj az aláb​bi kér​dé​sek​re: 1. Mi​lyen hó​nap van? 2. Hol laksz? 3. Hol van a mun​ka​he​lyed? 4. Mi​kor van Anna szü​le​tés​nap​ja? 5. Hány gye​re​ked van? Amennyi​ben prob​lé​mád adód​na bár​me​lyik kér​dés​sel, ke​resd meg a „Pil​lan​gó „nevű do​ku​men​tu​mot a szá​mí​tó​gé​pe​den, és kö​vesd az ott le​írt uta​sí​tá​so​kat. Szep​tem​ber 34 Po​p​lar Street, Cam​bridge Wil​li​am Ja​mes Hall, 1002-es szo​ba Szep​tem​ber 14. Há​rom A te​á​ját kor​tyol​gat​ta és a Me​moi​ral Dri​ve-on csor​do​gá​ló, ki​vi​lá​gí​tott au​tó​sort néz​te.

2004. OKTÓBER FEL​ÜLT AZ ÁGY​BAN, ÉS AZON TÖP​REN​GETT, MI​HEZ KEZD​JEN. Sö​tét volt még, az éj​sza​ka kö​ze​pén járt az idő. Egy​ál​ta​lán nem volt za​vart. Tud​ta, hogy alud​nia kel​le​ne. John ott fe​küdt mel​let​te és hor​kolt. Ő vi​szont nem tu​dott alud​ni. Mos​ta​ná​ban meg​gyűlt a baja az éj​sza​kai al​vás​sal, va​ló​szí​nű​leg azért, mert nap​köz​ben so​kat szu​nyó​kált. Vagy azért szu​nyó​kált annyit nap​köz​ben, mert éj​sza​ka nem alud​ta ki ma​gát? Ör​dö​gi kör​be ke​rült, po​zi​tív vissza​csa​to​lá​si hu​rok​ba, és fo​gal​ma sem volt, ho​gyan száll​hat​na le er​ről a szé​dí​tő hul​lám​vas​útól. Ta​lán ha si​ke​rül​ne al​vás nél​kül át​vé​szel​nie a na​pot, ak​kor át​alud​ná az éj​sza​kát, és meg​tör​ne a kör​for​gás. De késő dél​után​ra annyi​ra ki​me​rült, hogy nem bírt el​len​áll​ni egy ke​vés​ke pi​he​nés​nek a ka​na​pén. A pi​he​nés pe​dig min​dig al​vás​ra csá​bí​tot​ta. Em​lé​ke​zett rá, hogy ha​son​ló di​lem​má​val állt szem​ben, ami​kor a gye​re​kei úgy két​éve​sek le​het​tek. Ha nem alud​tak dél​után, es​té​re nyű​gö​sek és ke​zel​he​tet​le​nek let​tek. Ha vi​szont alud​tak, ak​kor este nem tud​ta őket idő​ben le​ten​ni. Annyi gyógy​szert sze​dek, nem igaz, hogy egyik​nek sin​csen va​la​mi​fé​le ká​bí​tó mel​lék​ha​tá​sa. Vár​junk csak! Ott van va​la​hol az az al​ta​tó​re​cept! Ki​kelt az ágy​ból, és le​ment a lép​csőn. Bár biz​tos volt ben​ne, hogy nem ott lesz, elő​ször a vi​lá​gos​kék tás​kát ürí​tet​te ki. Pénz​tár​ca, Black​Berry, mo​bil​te​le​fon, kul​csok. Ki​nyi​tot​ta a tár​cá​ját. Hi​tel​kár​tya bank​kár​tya, jo​go​sít​vány, har​var​di be​lé​pő, egész​ség​biz​to​sí​tá​si kár​tya, húsz dol​lár és egy ma​rék apró. Be​le​né​zett abba a fe​hér, gom​bás tál​ba is, ame​lyik​ben a pos​tát tar​tot​ták. Áram​szám​la, gáz​szám​la, te​le​fon​szám​la, jel​zá​log nyi​lat​ko​zat, va​la​mi a Har​vard​ról, blok​kok. Az iro​dá​ban ki​nyi​to​gat​ta az asz​tal​fi​ó​ko​kat és az irat​tar​tót. A nap​pa​li​ban ki​bo​ro​gat​ta a ma​ga​zi​no​kat a ko​sa​rak​ból. El​ol​va​sott né​hány ol​dalt a The Week ma​ga​zin​ból, és sza​már​fü​let tett a J. Jill-ka​ta​ló​gus​ba egy cuki pu​ló​ver​nél. Taj​ték​kék​ben tet​szett neki. Ki​nyi​tot​ta a min​de​nes fi​ó​kot is. Ele​mek, csa​var​hú​zó, cel​lux, kék szi​ge​te​lő​sza​lag, ra​gasz​tó, kul​csok, töl​tők, gyu​fa és még sok min​den. Ezt a fi​ó​kot va​ló​szí​nű​leg évek óta nem tet​ték rend​be. Meg​ra​gad​ta és tel​je​sen ki​húz​ta a sín men​tén, majd a tar​tal​mát a kony​ha​asz​tal​ra bo​rí​tot​ta. – Ali, mit csi​nálsz? – kér​dez​te John. Ri​ad​tan fel​né​zett, a fér​fi kó​cos ha​já​ra, hu​nyor​gó sze​mé​be. – Ke​re​sem a... Le​pil​lan​tott a maga előtt fel​hal​mo​zott ap​ró​sá​gok​ra. Ele​mek, var​ró​kész​let, ra​gasz​tó, mé​rő​sza​lag, töl​tők, csa​var​hú​zó. – Ke​re​sek va​la​mit. – Ali, alig múlt há​rom. Iszo​nyú nagy zajt csap​tál. Nem vár​hat​na reg​ge​lig? A hang​ja tü​rel​met​len volt. Nem sze​ret​te, ha fel​kel​tet​ték ál​má​ból. – Oké. Vissza​fe​küdt az ágy​ba, és pró​bált vissza​em​lé​kez​ni, hogy mit ke​re​sett. Sö​tét volt, még min​dig az éj​sza​ka kö​ze​pén járt az idő. John kü​lö​nö​sebb cécó nél​kül vissza​aludt, már hor​kolt is. Min​dig gyor​san el​aludt. Ali​ce is, leg​alább​is ré​gen. Most vi​szont nem tu​dott el​alud​ni. Az utób​bi idő​ben meg​gyűlt a baja az éj​sza​kai al​vás​sal, va​ló​szí​nű​leg azért, mert nap​köz​ben so​kat szu​nyó​kált. Vagy azért szu​nyó​kált annyit nap​köz​ben, mert éj​sza​ka nem alud​ta ki ma​gát? Ör​dö​gi kör​be ke​rült, po​zi​tív vissza​csa​to​lá​si hu​-

rok​ba, és fo​gal​ma sem volt, ho​gyan száll​hat​na le er​ről a szé​dí​tő hul​lám​vas​út​ról. Vár​junk csak. Hogy​ne tud​nék el​alud​ni! Ott van​nak dr. Mo​yer pi​ru​lái. Hova is tet​tem őket? Ki​kelt az ágy​ból, és le​ment a lép​csőn.

MA SE ÖSSZE​JÖ​VE​TEL, SE SZE​MI​NÁ​RI​UM NEM VOLT. Az iro​dá​já​ban nem ta​lált sem​mit, ami ér​de​kel​te vol​na: se a szö​veg​gyűj​te​mé​nyek, se a fo​lyó​ira​tok, se a pos​ta nem kö​töt​ték le a fi​gyel​mét. Dan sem ho​zott sem​mit, amit ol​vas​gat​ha​tott vol​na. A pos​ta​lá​dá​já​ban nem volt sem​mi új. Ly​dia szo​ká​sos napi e-ma​il​je majd dél​után ér​ke​zik. Az ab​la​kon túl moz​gás​ban volt a vi​lág, az au​tók a Me​mó​ri​ái Dri​ve, a fu​tók a fo​lyó men​tén ka​nya​rog​tak. A vi​ha​ros őszi szél​ben len​ge​dez​tek a fe​nyő​fák lomb​jai. Ki​húz​ta az összes map​pát az irat​szek​rény HOW​LAND-UTÁN​NYO​MÁS fel​ira​tú re​ke​szé​ből. Több mint száz ta​nul​mány szer​ző​je volt. A ke​zé​ben tar​tot​ta meg​cson​kí​tott kar​ri​er​jé​nek vá​lo​ga​tott gon​do​la​ta​it és ész​re​vé​te​le​it, cik​ke​ket, kom​men​tá​ro​kat, kri​ti​ká​kat. Ne​héz map​pa. A gon​do​la​ta​i​nak és az ész​re​vé​te​le​i​nek sú​lya volt. Leg​alább​is ré​geb​ben. Hi​ány​zott neki a ku​ta​tó​mun​ka, hogy gon​dol​koz​hat egy fel​ve​té​sen, hogy meg​vi​tat​hat​ja, hi​á​nyoz​tak neki a sa​ját öt​le​tei és kö​vet​kez​te​té​sei, hi​ány​zott neki a tu​do​mány ele​gáns mű​vé​sze​te. Le​tet​te a map​pát, és le​vet​te a Mo​le​ku​lá​tól a me​mó​ri​á​ig című köny​vet a polc​ról. Ez is ne​héz volt. Erre az írá​sá​ra volt a leg​büsz​kébb, sza​vai össze​ve​gyül​tek John gon​do​la​ta​i​val, és lét​re​hoz​tak va​la​mit, ami egye​dül​ál​ló eb​ben az uni​verzum​ban, va​la​mit, ami fel​vi​lá​go​sít má​so​kat, ami be​fo​lyá​sol​ja a sza​va​i​kat és gon​do​la​ta​i​kat. Fel​té​te​lez​te, hogy egy nap majd új köny​vet is ír​nak. Úgy pör​get​te az uj​jai kö​zött az ol​da​la​kat, hogy oda sem fi​gyelt. Ezt sem akar​ta most ol​vas​ni. Rá​né​zett az órá​já​ra. A nap vé​gén fut​ni ké​szült John​nal. Ad​dig még na​gyon sok óra van. Úgy dön​tött, ha​za​sza​lad. A házuk más​fél ki​lo​mé​ter​nyi​re volt az iro​dá​já​tól, gyor​san és könnyen ha​za​ju​tott. És most mi le​gyen? Be​ment a kony​há​ba teát főz​ni. Meg​töl​töt​te csap​víz​zel a kan​nát, fel​tet​te a tűz​hely​re, és ma​gas​ra ál​lí​tot​ta a hő​fo​kot. El​ment fil​tert ke​res​ni. A fil​te​re​ket tar​tal​ma​zó fém​do​bozt nem ta​lál​ta a pul​ton. Ki​nyi​tot​ta a kony​ha​szek​rényt, ahol a ká​vés​bög​ré​ket tar​tot​ták. Ehe​lyett há​rom polc tá​nyér me​redt rá. Ki​nyi​tot​ta a jobb ol​da​li szek​rényt, ahol po​ha​rak​ra szá​mí​tott, ehe​lyett tá​la​kat és bög​ré​ket ta​lált. Ki​vet​te a tá​la​kat és bög​ré​ket a szek​rény​ből, és le​tet​te őket a pult​ra. Az​tán le​vet​te a tá​nyé​ro​kat is, és a tá​lak és bög​rék mel​lé he​lyez​te őket. Ki​nyi​tot​ta a kö​vet​ke​ző aj​tót. Eb​ben sem volt sem​mi sem a he​lyén. A pult ha​ma​ro​san tele lett tá​nyé​rok​kal, bo​ros​po​ha​rak​kal, fa​ze​kak​kal, ser​pe​nyők​kel, tá​lak​kal, bög​rék​kel, Tup​per​wa​re do​bo​zok​kal, edény​alá​té​tek​kel, kony​ha​ru​hák​kal és ezüst evő​esz​kö​zök​kel. Fel​for​gat​ta az egész kony​hát. Hol volt en​nek a sok min​den​nek a he​lye ko​ráb​ban? A te​ás​kan​na met​sző han​gon fü​tyül​ni kez​dett, és kép​te​len volt gon​dol​kod​ni. A tűz​hely gomb​ját ki​kap​csol​ta. Hal​lot​ta, hogy nyí​lik a be​já​ra​ti ajtó. Úr​is​ten, John ma ko​rán ha​za​ért! – John, mi​ért ren​dez​ted át a kony​hát? – sü​völ​töt​te. – Ali​ce, te meg mit ke​re​sel itt? A női hang meg​ri​asz​tot​ta. – Jaj, La​u​ren, meg​ijesz​tet​tél. A szem​be szom​széd volt az. La​u​ren egy szót sem szólt. – Ne ha​ra​gudj, nem ül​nél le? Ép​pen teát akar​tam főz​ni. – Ali​ce, ez nem a te kony​hád. Mi​cso​da? Kö​rül​né​zett: fe​ke​te, grá​nit​pul​tok, nyír​fa szek​ré​nyek, hó​fe​hér pad​ló​lap, ab​lak a mo​so​ga​tó​-

val szem​ben, mo​so​ga​tó​gép a kagy​ló jobb ol​da​lán, dup​la sütő. Vár​junk csak, neki nem dup​la sü​tő​je van, igaz? És ak​kor elő​ször fel​fi​gyelt a hű​tő​szek​rény​re. A füs​töl​gő pisz​toly. A mág​ne​sek​kel az aj​tó​ra rög​zí​tett ké​pe​ken La​u​ren, La​u​ren fér​je, La​u​ren macs​ká​ja és is​me​ret​len kis​ba​bák vol​tak. – Jaj, La​u​ren, nézd csak, mit tet​tem a kony​hád​dal! Se​gí​tek min​dent vissza​pa​kol​ni. – Sem​mi gond, Ali​ce. Jól vagy? – Nem, nem va​gyok jól. Haza akart ro​han​ni a sa​ját kony​há​já​ba. Nem le​het​ne el​fe​lejt​kez​ni er​ről a kis in​ci​dens​ről? Tény​leg bele kell vág​nia egy bocs-de-Alz​he​i​mer-kó​rom-van té​má​ba? Gyű​löl​te a bocs-de-Alz​he​i​mer-kó​romvan té​má​jú be​szél​ge​té​se​ket. Meg​pró​bált La​u​ren ar​cá​ról ol​vas​ni. Döb​bent​nek és ri​adt​nak tűnt. Az ar​cá​ra az volt írva, hogy Ali​ce nyil​ván meg​örült. Ali​ce le​huny​ta a sze​mét, és vett egy mély lé​leg​ze​tet. – Alz​he​i​mer-kó​ros va​gyok. Ki​nyi​tot​ta a sze​mét. La​u​ren arc​ki​fe​je​zé​se nem vál​to​zott. EZ​U​TÁN, HA BE​LÉ​PETT A KONY​HÁ​BA, MIN​DIG A HŰ​TŐ​SZEK​RÉNY​RE ESETT AZ ELSŐ PIL​LAN​TÁ​SA. NINCS KÉP LA​U​REN​RŐL. A SA​JÁT HÁ​ZÁ​BAN VAN. Amennyi​ben még min​dig let​tek vol​na két​sé​gei efe​lől, John nagy fe​ke​te be​tűk​kel te​le​írt egy jegy​zet​la​pot, és mág​nes​sel a hűtő aj​ta​já​ra erő​sí​tet​te. ALI​CE, NE MENJ FUT​NI NÉL​KÜ​LEM! A MO​BI​LOM: 617-555-1122 ANNA: 617-555-1123 TOM: 617-555-1124 John meg​ígér​tet​te vele, hogy töb​bé nem megy fut​ni egye​dül. Meg​es​kü​dött rá, hogy nem fog. Ter​mé​sze​te​sen, ha nem fe​lej​ti el az es​kü​jét. A bo​ká​já​ra amúgy is rá​fér egy kis pi​he​nés. A múlt hé​ten ki​bi​csak​lott, mi​kor le​lé​pett a jár​dá​ról. A tér​ér​zé​ke​lé​se már nem volt tö​ké​le​tes. A tár​gyak néha kö​ze​lebb, tá​vo​labb, vagy ál​ta​lá​ban véve va​la​hol más​hol tűn​tek fel előt​te, mint ahol va​ló​já​ban vol​tak. Meg​né​zet​te a sze​mét. Sem​mi gond nem volt a lá​tá​sá​val. A sze​me akár egy húsz​éve​sé. A prob​lé​ma nem a sza​ru​hár​tyá​já​val, a len​csé​jé​vel vagy a re​ti​ná​já​val volt. A bibi va​la​hol a vizu​á​lis in​for​má​ció fel​dol​go​zá​sa kö​rül le​he​tett, va​la​hol a tar​kó​le​beny​ben, ma​gya​ráz​ta John. A je​lek sze​rint a sze​me egy húsz​éve​sé, az oc​ci​pi​tá​lis kér​ge pe​dig egy nyolc​van​éve​sé volt. John nél​kül nin​csen fu​tás. El​té​ved​het, meg​sé​rül​het. De mos​ta​ná​ban John​nal sem volt fu​tás. A fér​fi so​kat uta​zott, és ami​kor ép​pen a vá​ros​ban tar​tóz​ko​dott, kora reg​gel el​in​dult a Har​vard​ra, és so​ká​ig dol​go​zott. Mire ha​za​ért, ha​lál​fá​radt volt. Gyű​löl​te, hogy a fu​tás a fér​jé​től füg​gött, plá​ne, hogy John​ra nem le​he​tett szá​mí​ta​ni. Fel​kap​ta a te​le​font, és be​pö​työg​te a hű​tő​szek​rény aj​ta​já​ra ki​füg​gesz​tett szá​mot. – Igen? – Me​gyünk ma fut​ni? – kér​dez​te. – Nem tu​dom, ta​lán. De most ép​pen egy meg​be​szé​lé​sen va​gyok. Majd hív​lak – ha​dar​ta John. – De ne​kem mu​száj fut​nom. – Majd hív​lak. – Mi​kor?

– Ami​kor tud​lak. – Rend​ben. Le​tet​te a te​le​font, ki​né​zett az ab​la​kon, majd fu​tó​ci​pős lá​bá​ra me​redt. Le​vet​te a ci​pőt, és a fal​hoz vág​ta. Pró​bált ő meg​ér​tő len​ni. John​nak dol​goz​nia kel​lett. De mi​ért nem érti meg, hogy neki meg fut​nia kell? Ha egy olyan egy​sze​rű do​log, mint a rend​sze​res test​moz​gás las​sít​hat​ja a be​teg​ség elő​re​ha​la​dá​sát, ak​kor olyan gyak​ran kel​le​ne fut​nia, ami​lyen gyak​ran csak le​het. Min​den egyes al​ka​lom​mal, ami​kor John azt mond​ja, hogy „Ma nem”, több ne​u​ron ve​szik kár​ba, mint amennyi egyéb​ként meg​ment​he​tő lett vol​na. A szük​sé​ges​nél gyor​sab​ban pusz​tul​nak. John meg akar​ja gyil​kol​ni. Megint fel​kap​ta a te​le​font. – Igen? – kér​dez​te John foj​tott han​gon és ide​ge​sen. – Azt aka​rom, hogy ígérd meg, ma el​me​gyünk fut​ni. – El​né​zést ké​rek egy pil​la​nat​ra – mond​ta a fér​fi va​la​ki​nek. – Ali​ce, na​gyon kér​lek, hadd hív​ja​lak vissza, ha vége en​nek az össze​jö​ve​tel​nek. – Ma fut​nom kell. – Még nem tu​dom, mi​kor vég​zek. – És? – Ezért gon​do​lom, hogy ven​nünk kel​le​ne egy fu​tó​pa​dot. – Baszd meg! – ki​ál​tot​ta Ali​ce, és le​csap​ta a kagy​lót. Úgy sej​tet​te, hogy nem vi​sel​ke​dett va​la​mi meg​ér​tő​en. Mos​ta​ná​ban több​ször is fel​lán​golt ben​ne a düh. Hogy ez most a be​teg​ség rom​lá​sá​nak tü​ne​te volt-e, vagy jo​gos re​ak​ció, nem iga​zán tud​ta. Nem akart fu​tó​pa​dot. Johnt akar​ta. Ta​lán nem sza​bad​na ennyit ma​kacs​kod​nia. Ta​lán ő is gyil​kol​ja sa​ját ma​gát. Sé​tál​ni még min​dig el​in​dul​hat nél​kü​le. Ter​mé​sze​te​sen va​la​mi „biz​ton​sá​gos” hely​re. El​sé​tál​hat​na pél​dá​ul az iro​dá​já​ig. De nem akart be​men​ni az iro​dá​já​ba. Ott unat​ko​zott, és ki​kö​zö​sí​tett​nek, ide​gen​nek érez​te ma​gát. Ne​vet​sé​ges​nek. Már nem tar​to​zott kö​zé​jük. Le​he​tett a Har​vard akár​mennyi​re pom​pás és im​po​záns, nem akadt hely egy kog​ni​tív​pszi​cho​ló​gia-pro​fesszor szá​má​ra, aki​nek meg​sé​rült a kog​ni​tív pszi​ché​je. Le​ült a nap​pa​li​ban a ka​ros​szé​ké​be, és pró​bál​ta ki​ta​lál​ni, mit te​gyen. Sem​mi ér​tel​mes nem ju​tott az eszé​be. Meg​pró​bál​ta maga elé idéz​ni a más​na​pot, a kö​vet​ke​ző he​tet, az előt​te álló te​let. Unat​ko​zott, ki​kö​zö​sí​tett​nek és ide​gen​nek érez​te ma​gát a nap​pa​li​ban, a sa​ját ka​ros​szé​ké​ben is. A késő dél​utá​ni nap kü​lö​nös, Tim Bur​ton-sze​rű, im​boly​gó ár​nyé​ko​kat ve​tett a pad​ló​ra és a fa​lak​ra. Fi​gyel​te a las​san sem​mi​be ve​sző árny​já​té​kot, mi​köz​ben a szo​bá​ban be​sö​té​te​dett. Le​huny​ta a sze​mét és el​aludt.

ALI​CE A HÁ​LÓ​SZO​BÁ​BAN ÁLLT, és a bo​ka​zok​ni​ját, meg a Biz​ton​sá​gos Ha​za​té​rés kar​kö​tő​jét le​szá​mít​va anya​szült mez​te​len volt. Mo​rog​va rán​ga​tott egy ru​ha​da​ra​bot a fe​jén. Mart​ha Gra​ham ko​reo​grá​fi​á​i​hoz ha​son​ló​an, küz​del​me a fe​jé​re fe​szü​lő kel​mé​vel a két​ség​be​esés fi​zi​kai és köl​tői ki​fe​je​zé​sé​re em​lé​kez​te​tett. Ha​tal​ma​sat si​kol​tott. – Mi tör​tént? – kér​dez​te John, és be​ron​tott a há​ló​ba. Ali​ce ri​ad​tan mé​re​get​te a fe​jé​re hú​zott, gyű​rött ru​ha​ne​mű alól ki​kan​di​ká​ló fél sze​mé​vel. – Nem tu​dom meg​csi​nál​ni! Nem tu​dok rá​jön​ni, hogy kell ezt a kur​va sport​mell​tar​tót fel​ven​ni! Nem em​lék​szem rá, hogy kell egy mell​tar​tót fel​ven​ni, John! Nem tu​dom fel​ven​ni a mell​tar​tó​mat!

John oda​ment hoz​zá, és meg​néz​te a fe​jét. – Ez nem mell​tar​tó, Ali, ha​nem bu​gyi! Ali​ce ka​cag​ni kez​dett. – Nem vic​ces – mond​ta John. Még job​ban ka​ca​gott. – Hagyd abba, ez nem vic​ces! Nézd, ha fut​ni akarsz, ak​kor igye​kezz, öl​tözz fel! Nincs sok időm.

ALI​CE TISZ​TÁ​BAN VOLT VELE, hogy a szem​ben ülő fi​a​tal nő a lá​nya, de ide​ge​sí​tő​en ke​vés​sé bí​zott meg eb​ben az in​for​má​ci​ó​ban. Tud​ta, hogy van egy Ly​dia nevű lá​nya, de ami​kor rá​né​zett a vele szem​ben ülő fi​a​tal nőre, tud​ván, hogY ez a lány Ly​dia, úgy érez​te, hogy az in​for​má​ció leg​in​kább le​xi​ká​lis, nem ma​gá​tól ér​te​tő​dő tu​dás. Va​la​ki ezt mond​ta neki, ő pe​dig fenn​tar​tás nél​kül el​fo​gad​ta. Rá​né​zett Tom​ra és An​ná​ra, akik szin​tén ott ül​tek az asz​tal​nál, és au​to​ma​ti​ku​san össze tud​ta köt​ni őket azok​kal az em​lé​kek​kel, ame​lye​ket a leg​na​gyobb gye​re​ké​ről és a fi​á​ról őr​zött. Lát​ta An​nát a meny​asszo​nyi ru​há​já​ban, a jogi ka​ron, a fő​is​ko​lán, a kö​zép​is​ko​lai bal​la​gó ta​lár​ban, és a Hó​fe​hér​ke-kosz​tüm​ben, amely​hez há​rom​éve​sen annyi​ra ra​gasz​ko​dott. Em​lé​ke​zett Tom​ra sap​ká​ban és a ta​lár​ban, gipsz​ben, ami​kor sí​e​lés köz​ben el​tör​te a lá​bát, fog​sza​bály​zó​san, cser​kész​e​gyen​ru​há​ban, és a kar​já​ban cse​cse​mő​ként. Ly​dia éle​te is le​pör​gött előt​te, de va​la​hogy kép​te​len volt össze​köt​ni ezt a fi​a​tal nőt a leg​ki​sebb gyer​me​ké​ről őr​zött em​lé​ke​i​vel. Et​től ké​nyel​met​le​nül érez​te ma​gát, mert fáj​dal​ma​san szem​be​sí​tet​te a ténnyel, hogy rom​lik az ál​la​po​ta, a múlt​ja las​san le​vá​lik a je​le​né​ről. Mi​lyen ér​de​kes, hogy az Anna mel​lett ülő fér​fi​ben azon​nal fel​is​mer​te Anna fér​jét, Char​lie-t, aki pe​dig csak két év​vel ko​ráb​ban lé​pett az éle​tük​be. Az Alz​he​i​mert dé​mon​ként lát​ta a fe​jé​ben, ami fo​lya​ma​to​san és min​den lo​gi​kát nél​kü​löz​ve pusz​tít a fe​jé​ben, el​tép​ve a „Ly​dia most” és a „Ly​dia ré​gen” kö​zött fe​szü​lő szá​la​kat, de a „Char​lie” kö​té​se​it ér​de​kes mó​don épen hagy​ta. Az ét​te​rem zsú​folt és za​jos volt. A töb​bi asz​tal​tól át​szű​rő​dő han​gok ver​seng​tek Ali​ce fi​gyel​mé​ért, a hát​tér​ze​ne is elő​tér​be ke​rült néha-néha. Anna és Ly​dia hang​ját meg sem tud​ta kü​lön​böz​tet​ni. Min​den​ki mennyi név​mást hasz​nál... Ne​he​zen ment be​ha​tá​rol​nia, hogy ép​pen ki be​szél az asz​ta​luk​nál, és mit mond. – Szí​vem, jól vagy? – kér​dez​te Char​lie. – A sza​gok – fe​lel​te Anna. – Nem akarsz ki​men​ni egy ki​csit? – kér​dez​te Char​lie. – Majd én ki​kí​sé​rem – aján​lot​ta fel Ali​ce. Ali​ce háta meg​fe​szült ab​ban a pil​la​nat​ban, ami​kor ki​lép​tek az ét​te​rem​ből. Mind a ket​ten bent fe​lej​tet​ték a ka​bát​ju​kat. Anna meg​ra​gad​ta Ali​ce ke​zét, és el​rán​gat​ta any​ját az ét​te​rem előtt do​hány​zó fi​a​ta​lok mel​lől. – Friss le​ve​gő – só​haj​tot​ta Anna, és jól​eső​en mé​lye​ket lé​leg​zett az or​rán ke​resz​tül. – Csend – mond​ta Ali​ce. – Hogy ér​zed ma​gad, anya? – Jól va​gyok – fe​lel​te Ali​ce. Anna meg​si​mo​gat​ta Ali​ce ke​zét, ame​lyet még min​dig nem en​ge​dett el. – Vol​tam már job​ban is – val​lot​ta be Ali​ce. – Én is – tet​te hoz​zá Anna. – Te is ilyen rosszul vol​tál, ami​kor en​gem vár​tál?

– Ühümm. – Hogy csi​nál​tad? – Mész elő​re. Egy​szer en​nek is vége lesz. – És mire fel​esz​mélsz, már itt is van​nak a ba​bák. – Alig vá​rom. – Én is – mond​ta Anna. De a hang​já​ban nem volt annyi fel​fo​ko​zott iz​ga​tott​ság, mint az any​já​é​ban. A sze​me hir​te​len meg​telt könnyel. – Anya, ál​lan​dó​an rosszul va​gyok, tel​je​sen ki​me​rül​tem, és min​dig, ami​kor el​fe​lej​tek va​la​mit, at​tól fé​lek, hogy meg​je​len​tek az első tü​ne​tek. – Jaj, szí​vem, de​hogy, csak fá​radt vagy. – Tu​dom, tu​dom. Csak ami​kor az jut eszem​be, hogy már nem ta​ní​tasz, és min​den, amit el​vesz​tet​tél... – Ne. Szá​mod​ra most na​gyon iz​gal​mas idők jön​nek. Csak arra gon​dolj, kér​lek, amit nyer​ni fog az egész csa​lád. Ali​ce meg​szo​rí​tot​ta a ke​zé​ben tar​tott ke​zet, a má​si​kat gyen​gé​den Anna po​cak​já​ra he​lyez​te. Anna el​mo​so​lyo​dott, de szo​mo​rú sze​mé​ből még min​dig po​tyog​tak a könnyek. – Azt sem tu​dom, hogy fo​gok bol​do​gul​ni. A mun​kám, két kis​ba​ba és. – ...és Char​lie. Ne fe​led​kezz meg ön​ma​gad​ról és Char​lie-ról sem! Őrizd meg, ami ket​tő​tök kö​zött van! Tarts min​dent egyen​súly​ban-a kap​cso​la​to​dat Char​lie-val, a kar​ri​e​re​det, a gye​re​ke​i​det, min​dent amit sze​retsz. Soha sem​mit ne fo​gadj el ter​mé​sze​tes​nek az élet​ben, és ak​kor men​ni fog. Char​lie se​gít majd. – Aján​lom is neki – mo​rog​ta Anna fe​nye​ge​tő​en. Ali​ce fel​ka​ca​gott. Anna né​hány​szor meg​tö​röl​te a sze​mét a keze fe​jé​vel, és hosszan, La​maze-tech​ni​kát al​kal​maz​va ki​fúj​ta a le​ve​gőt a szá​ján ke​resz​tül. – Kösz, anya! Már​is job​ban ér​zem ma​gam. – Örü​lök.

AZ ÉT​TE​REM​BEN VISSZA​ÜL​TEK A HE​LYÜK​RE, és meg​va​cso​ráz​tak. Az Ali​ce-szel szem​ben ülő fi​a​tal nő, az asszony leg​fi​a​ta​labb gyer​me​ke, Ly​dia meg​ko​cog​tat​ta üres bo​ros​po​ha​rát a ké​sé​vel. – Anya, most sze​ret​nénk át​ad​ni az aján​dé​ko​dat. Ly​dia egy ki​csi, tég​la​lap ala​kú, arany​pa​pír​ba bur​kolt cso​ma​got adott át Ali​ce-nek. Min​den bi​zonnyal na​gyon fon​tos aján​dék volt ben​ne. Ali​ce le​fej​tet​te a pa​pírt. Há​rom DVD volt a cso​mag​ban: A How​land köly​kök, az Ali​ce és John, va​la​mint az Ali​ce How​land című fil​mek. – Film​re vet​tem az em​lé​ke​in​ket. A How​land köly​kök​ben An​ná​val és Tom​mal meg​in​ter​jú​vol​tuk egy​mást. A nyá​ron for​gat​tam le a fil​met. A ve​led, a gyer​mek​ko​runk​kal és a fel​nőt​té vá​lás​sal kap​cso​la​tos em​lé​ke​in​ket oszt​juk meg raj​ta. A má​si​kon apa me​sé​li el, ho​gyan ta​lál​koz​ta​tok, ho​gyan kezd​te​tek ran​diz​ni, me​sél az es​kü​vő​ről, a kö​zös nya​ra​lá​sok​ról meg egy cso​mó min​den más​ról. Van kö​zöt​tük olyan tör​té​net is, amit mi gye​re​kek még nem is hal​lot​tunk, pe​dig szu​per. A har​ma​di​kat még nem csi​nál​tam meg. Té​ged, a te tör​té​ne​te​i​det sze​ret​ném fel​ven​ni, ha ben​ne vagy. – Na​gyon sze​ret​ném meg​csi​nál​ni. Tet​szik az öt​let. Kö​szö​nöm szé​pen, már alig vá​rom, hogy meg​néz​hes​sem őket. A pin​cér​nő ká​vét, teát és cso​ko​lá​dé​tor​tát – amely​nek egy szál gyer​tya volt a kö​ze​pén – tett le elé​jük. El​éne​kel​ték a „Bol​dog szü​le​tés​na​pot” című dalt. Ali​ce el​fúj​ta a gyer​tyát, és kí​vánt egyet.

2004. NOVEMBER A FIL​MEK, AME​LYE​KET JOHN A NYÁ​RON VÁ​SÁ​ROLT, MOST ugyan​ab​ba a nyo​mo​rult ka​te​gó​ri​á​ba so​ro​lód​tak vissza, ahol azok a köny​vek is vol​tak, ame​lye​ket ere​de​ti​leg he​lyet​te​sí​tet​tek. Ali​ce már nem tud​ta kö​vet​ni a cse​lek​mény szá​lát, és a sze​rep​lők​re sem em​lé​ke​zett, ha azok nem sze​re​pel​tek min​den je​le​net​ben. Vol​tak apró moz​za​na​tok, ame​lyek ha​tást gya​ko​rol​tak rá, de a stáb​lis​ta meg​je​le​né​se​kor már csak ál​ta​lá​nos​sá​gok​ra em​lé​ke​zett a film​ből. Pél​dá​ul, hogy vic​ces volt. Ha John vagy Anna le​ült vele a kép​er​nyő elé, ők ha​ho​táz​tak, ijed​ten fel​ug​rot​tak vagy un​do​rod​va fel​szisszen​tek – mi​kor mit kö​ve​telt meg a cse​lek​mény ő pe​dig nem ér​tet​te, hogy mi​ért. Csat​la​ko​zott per​sze hoz​zá​juk, el​szán​tan szín​lelt, mert nem akar​ta fel​fed​ni előt​tük, mennyi​re el​ve​szett. A fil​mek kö​nyör​te​le​nül em​lé​kez​tet​ték rá, mennyi​re el​ve​szett. Ly​dia DVD-i pont jó​kor jöt​tek. John és a gye​re​kek tör​té​ne​tei csak pár per​ce​sek vol​tak, így mind​egyi​ket ké​pes volt fel​fog​ni, és nem kel​lett egy tör​té​net bi​zo​nyos mo​men​tu​ma​i​ra em​lé​kez​nie ah​hoz, hogy a töb​bi tör​té​ne​tet meg​ért​se. Újra és újra meg​néz​te a fil​me​ket. Nem em​lé​ke​zett min​den​re, ami​ről be​szél​tek, de ezt nem érez​te gond​nak, hi​szen sem John, sem a gye​re​kek nem em​lé​kez​tek min​den rész​let​re. Ami​kor Ly​dia meg​kér​te őket, hogy me​sél​jék el ugyan​azt a tör​té​ne​tet, mind​annyi​an va​la​hogy más​kép​pen em​lé​kez​tek rá, ki​hagy​tak bi​zo​nyos ré​sze​ket, el​tú​loz​tak má​so​kat, és a ma​guk lá​tó​szö​gé​ből igye​kez​tek lát​tat​ni az ese​mé​nye​ket. Még sa​ját – be​teg​ség​gel nem át​ita​tott – élet​tör​té​ne​tü​ket sem tud​ták ki​sebb-na​gyobb lyu​kak és fer​dí​té​sek nél​kül el​mon​da​ni. Az Ali​ce How​land című vi​de​ót csak egyet​len egy​szer vet​te be a gyom​ra. Ré​gen olyan ár​nyal​tan fe​jez​te ki ma​gát, annyi​ra jól érez​te ma​gát kö​zön​ség előtt. Most meg ál​lan​dó​an az izé szót hasz​nál​ta, és za​var​ba ej​tő​en sok​szor is​mé​tel​te ön​ma​gát. En​nek el​le​né​re há​lás volt, hogy meg​tet​te, hogy rög​zí​tet​te az em​lé​ke​it, a vé​le​mé​nyét, a ta​ná​csa​it, biz​ton​ság​ba he​lyez​ve őket az Alz​he​i​mer-kór mo​le​ku​lá​ris pusz​tí​tá​sá​tól. Az uno​kái egy nap majd meg​né​zik, és azt mond​ják: – Néz​zé​tek, itt a nagy​ma​ma, ami​kor még tu​dott be​szél​ni, és em​lé​ke​zett dol​gok​ra! Ép​pen most fe​jez​te be az Ali​ce és Johnt. Ott ma​radt a ka​na​pén egy ta​ka​ró​val az ölé​ben, ami​kor a te​le​ví​zió kép​er​nyő​je el​sö​té​te​dett, és hall​ga​tó​zott. Örült a csend​nek. Né​hány per​cen ke​resz​tül sem​mi​re sem gon​dolt, csak a lé​leg​zet​vé​te​lé​re, és a kan​dal​ló​pár​ká​nyon álló óra ke​tye​gő hang​já​ra fi​gyelt. Az​tán a ke​tye​gés hir​te​len ér​tel​met nyert, és Ali​ce sze​me ki​pat​tant. A mu​ta​tók​ra né​zett. Tíz perc múl​va tíz óra. Is​te​nem, mit ke​re​sek még min​dig itt? Le​ha​jí​tot​ta a ta​ka​rót a föld​re, be​le​szu​sza​kol​ta a lá​bát a ci​pő​jé​be, a dol​go​zó​szo​bá​ba sza​ladt, és be​csuk​ta a lap​top​tás​kát. Hol van a kék tás​kám? A szé​ken nin​csen, az asz​ta​lon nin​csen, a fi​ó​kok​ban nin​csen, a lap​top​tás​ká​ban nin​csen. Fel​ko​co​gott a há​ló​ba. Az ágyon nin​csen, az éj​je​li​szek​ré​nyen nin​csen, a fé​sül​kö​dő​asz​ta​lon nin​csen, a gard​rób​ban nin​csen, az asz​ta​lon nin​csen. Meg​állt a fo​lyo​són, és ke​sze-ku​sza agy​te​ker​vé​nyei kö​zött pró​bál​ta vissza​fej​te​ni, mer​re járt az​nap, ami​kor meg​lát​ta, hogy a tás​ka a für​dő​szo​ba aj​tó​gomb​ján lóg. Ki​húz​ta a zipp​zárt. Mo​bil​te​le​fon, Black​Berry, vi​szont a kul​csok se​hol. Pe​dig min​dig oda te​szi vissza őket. Na, jó, ez nem tel​je​sen igaz Min​dig oda akar​ta őket vissza​ten​ni. Néha azon​ban az asz​tal​fi​ók​ba, az ezüst​ne​műs fi​ók​ba, a fe​hér​ne​műs fi​ók​ba, az ék​szer​do​bo​zá​ba, a pos​ta​lá​dá​ba vagy va​la​me​lyik

zse​bé​be dug​ta a kulcs​cso​mót. De az is elő​for​dult, hogy egész egy​sze​rű​en a kulcs​lyuk​ban fe​lej​tet​te. Utált arra gon​dol​ni, hány per​cet töl​tött na​pon​ta ér​tel​met​len ke​res​gé​lés​sel. Le​si​e​tett a lép​csőn, vissza a nap​pa​li​ba. A kulcs​cso​mó ott sem volt, meg​ta​lál​ta vi​szont a ka​bát​ját a ka​ros​szé​ken. Fel​vet​te, és zseb​re vág​ta a ke​zét. Hát itt van​nak a kul​csok! Az elő​szo​bá​ba fu​tott, de meg​állt, mi​előtt el​ér​te az aj​tót. Mi​lyen fur​csa. Ha​tal​mas lyuk tá​ton​gott a pad​lón a be​já​ra​ti ajtó előtt. Olyan szé​les volt, mint a fo​lyo​só, és leg​alább két és fél, há​rom mé​ter hosszú, alat​ta csak a sö​tét pin​ce. Ezen nem le​het csak úgy át​kel​ni. Az elő​szo​bá​ban a pad​ló​desz​kák nyi​ko​rog​tak és tö​re​dez​tek, John​nal már be​szél​tek ar​ról, hogy ide​je len​ne ki​cse​rél​ni őket. John meg​egye​zett vol​na egy vál​lal​ko​zó​val? Járt ma itt va​la​ki? Nem em​lé​ke​zett sem​mi​re. Bár​mi is volt az oka, a be​já​ra​ti aj​tót nem hasz​nál​hat​ta, amíg a lyu​kat be nem töm​ték. A hát​só ajtó felé in​dult, ami​kor meg​csör​rent a te​le​fon​ja. – Szia anya! Hét kö​rül át​ug​rom, és ho​zok ne​ked va​cso​rát! – Oké – mond​ta Ali​ce, és eny​hén meg​emel​ke​dett a hang​ja. – Anna va​gyok. – Tu​dom. – Apa hol​nap jön vissza New York​ból, em​lék​szel? Ma éj​jel ná​lad al​szom. Fél hét előtt nem sza​ba​du​lok a mun​ka​he​lyem​ről, várj meg a va​cso​rá​val. Mi len​ne, ha ezt fel​ír​nád a táb​lá​ra a hű​tőn? Ali​ce a táb​lá​ra pil​lan​tott. NE IN​DULJ EL FUT​NI NÉL​KÜ​LEM! Fel​in​ge​rel​te ez az egész, a leg​szí​ve​seb​ben be​le​üvöl​töt​te vol​na a te​le​fon​kagy​ló​ba, hogy nincs szük​sé​ge bé​bi​szit​ter​re, és hogy a sa​ját há​zá​ban ki​vá​ló​an el​bol​do​gul egye​dül is. Ehe​lyett mély le​ve​gőt vett. – Rend​ben, ak​kor ké​sőbb ta​lál​kozunk. Le​tet​te a te​le​font, és gon​do​lat​ban vál​lon ve​re​get​te ma​gát, ami​ért még min​dig ké​pes kont​rol​lál​ni a rá​tö​rő ér​zel​me​ket. Ha​ma​ro​san el​jön a nap, ami​kor már ez sem fog men​ni. Örül An​ná​nak, és jó ér​zés, ha tár​sa​sá​ga akad. A ka​bát már raj​ta volt, a lap​top​tás​ka és a vi​lá​gos​kék kis​tás​ka a vál​lán ló​gott. Ki​né​zett a kony​ha ab​la​kán. Sze​les, nyir​kos szür​ke​ség. Reg​gel len​ne? Sem​mi ked​ve nem volt ki​men​ni az ut​cá​ra, és be​men​ni az iro​dá​já​ba. Az iro​dá​ban unat​ko​zott, ma​gá​nyos volt, szin​te ide​gen. Ott ne​vet​sé​ges​nek érez​te ma​gát. Már nem tar​to​zott kö​zé​jük. Le​tet​te a tás​ká​kat, és le​vet​te a ka​bát​ját, el​in​dult a dol​go​zó​szo​ba felé, de hir​te​len puf​fa​nást, majd fé​me​sen koc​ca​nó han​got hal​lott az elő​szo​ba irá​nyá​ból. A pos​ta ér​ke​zett meg az aj​tó​ré​sen ke​resz​tül, a le​ve​lek ott he​ver​tek a lyuk te​te​jén, mint​ha le​beg​né​nek. Va​ló​szí​nű​leg egy rej​tett ge​ren​dán vagy pad​ló​desz​kán egyen​sú​lyoz​tak, de Ali​ce azo​kat nem lát​ta. Le​be​gő le​ve​lek. Nyil​ván ki​sült az agyam. Vissza​vo​nult a dol​go​zó​szo​bá​ba, és igye​ke​zett meg​fe​led​kez​ni a gra​vi​tá​ci​ó​val da​co​ló lyuk​ról az elő​szo​bá​ban. Meg​le​pő​en ne​he​zen ment.

A TÉR​DÉT ÁT​KA​ROL​VA ücsör​gött a dol​go​zó​szo​bá​ban, ki​bá​mult az ab​la​kon a le​szál​ló szür​kü​let​re, vár​ta An​nát, aki hoz​za a va​cso​rá​ját, és vár​ta Johnt, aki New York​ból ér​ke​zik, és vég​re me​het​nek fut​ni. Ült és várt. Ült és vár​ta, hogy a dol​gok még rosszabb​ra for​dul​ja​nak Be​le​be​te​ge​dett az ücsör​gés​be

és a vá​ra​ko​zás​ba. Nem is​mert mást a Har​var​don, aki​nek ko​rai Alz​he​i​mer-kór​ja lett vol​na. Se​hol sem is​mert sen​kit, aki​nek ko​rai Alz​he​i​mer-kór​ja lett vol​na. De biz​tos, hogy nem ő az egyet​len, aki ez​zel a be​teg​ség​gel küzd. Meg kell ta​lál​nia a be​teg​tár​sa​it. Be kell lak​nia ezt az új vi​lá​got, amely​be aka​ra​ta el​le​né​re ke​rült, a de​men​cia vi​lá​gát. Be​ír​ta a Goog​le-ba, hogy „ko​rai Alz​he​i​mer-kór”. Té​nye​ket és sta​tisz​ti​ká​kat ka​pott. Kö​rül​be​lül fél​mil​lió em​ber él az Egye​sült Ál​la​mok​ban ko​rai Alz​he​i​mer-kór​ral. A ko​rai Alz​he​i​mer-kór de​fi​ní​ci​ó​ja: hat​van​öt év​nél fi​a​ta​labb élet​kor​ban kez​dő​dik. A tü​ne​tek akár a har​min​cas, negy​ve​nes évek​ben is ki​fej​lőd​het​nek. A Goog​le lis​táz​ta a tü​ne​te​ket, a ge​ne​ti​kai koc​ká​za​ti té​nye​ző​ket, oko​kat és a ke​ze​lé​si mó​do​kat. Cik​ke​ket je​le​ní​tett meg a ku​ta​tá​sok​ról és új gyógy​sze​rek​ről. Eze​ket már lát​ta. Ali​ce be​ír​ta a „tá​mo​ga​tás” szót is a ke​re​ső​be, és le​nyom​ta az en​ter​gom​bot. Fó​ru​mo​kat, lin​ke​ket, for​rás​anya​go​kat, üze​nő​fa​la​kat és chat​szo​bá​kat ta​lált. A gond​vi​se​lők szá​má​ra. A gond​vi​se​lők szá​má​ra lét​re​ho​zott té​mák kö​zött ott vol​tak az ott​hon​lá​to​ga​tá​sok, a gyógy​sze​re​zés​sel kap​cso​la​tos kér​dé​sek, a stresszol​dás, az ér​zék​csa​ló​dá​sok ke​ze​lé​se, az éj​sza​kai kó​bor​lás​ra vo​nat​ko​zó ta​ná​csok, a meg​bir​kó​zás a ta​ga​dás​sal és a de​presszi​ó​val. A gond​vi​se​lők kér​dé​se​ket tet​tek fel, vá​la​szol​tak, együtt érez​tek egy​más​sal, és igye​kez​tek meg​ol​da​ni a nyolc​van​egy éves édes​any​juk​kal, a het​ven​négy éves fér​jük​kel és a nyolc​van​öt éves nagy​any​juk​kal kap​cso​la​tos Alz​he​i​mer​rel össze​füg​gő gond​ja​i​kat. És azok​kal mi lesz, akik Alz​he​i​mer-kór​ban szen​ved​nek? Hol van a töb​bi, öt​ven​egy éves, szel​le​mi​leg le​épü​lő​ben lévő be​teg? Hol van​nak a töb​bi​ek, akik​nek a kar​ri​er​jük csú​csán tör​te ket​té az éle​tü​ket a ret​te​ne​tes di​ag​nó​zis? Tisz​tá​ban volt vele, hogy az Alz​he​i​mer bár​me​lyik élet​kor​ban tra​gi​kus. Tisz​tá​ban volt vele, hogy a gond​vi​se​lők​nek tá​mo​ga​tás​ra van szük​sé​gük. Tisz​tá​ban volt vele, hogy szen​ved​nek. Tud​ta, hogy John szen​ved. De ve​lem mi lesz? Eszé​be ju​tott a MÁK-ban dol​go​zó szo​ci​á​lis mun​kás név​jegy​kár​tyá​ja. Elő​ke​res​te, és már tár​csáz​ta is a meg​adott szá​mot. – De​ni​se Dad​da​rio. – Hel​ló De​ni​se! Ali​ce How​land va​gyok, dr. Da​vis be​te​ge, tőle kap​tam meg a te​le​fon​szá​mát. Öt​ven​egy éves va​gyok, és nagy​já​ból egy éve ko​rai Alz​he​i​mer-kór​ral di​ag​nosz​ti​zál​tak. Sze​ret​ném tud​ni, vane a MÁK-ban se​gí​tő cso​port alz​he​i​me​re​sek ré​szé​re? – Nem, saj​nos nin​csen. Van egy se​gí​tő cso​por​tunk, de csak a gond​vi​se​lők szá​má​ra. A leg​több alz​he​i​me​res pá​ci​en​sünk már kép​te​len len​ne részt ven​ni egy ha​son​ló fó​ru​mon. – De van​nak, akik ké​pe​sek len​né​nek. – Igen, de at​tól tar​tok, nin​cse​nek ele​gen ah​hoz, hogy in​do​kolt​tá te​gyék a cso​port mű​köd​te​té​sé​vel járó költ​sé​ge​ket. – Mi​lyen költ​sé​gek​ről len​ne szó? – Nos, a gond​vi​se​lők cso​port​ja, ti​zen​két-ti​zen​öt fő he​ten​te ta​lál​ko​zik né​hány órá​ra. Le​fog​lal​juk ne​kik a ter​met, kávé, desszert, két kór​há​zi dol​go​zó, akik se​gí​te​nek, és ha​von​ta egy​szer ven​dég​elő​adó. – Nem le​het​ne egy üres ter​met biz​to​sí​ta​ni, hogy a ko​rai Alz​he​i​mer-kór​ban szen​ve​dő be​te​gek ta​lál​koz​has​sa​nak és ta​pasz​ta​la​tot cse​rél​hes​se​nek? Az is​ten sze​rel​mé​re, majd én ho​zom a ká​vét meg a ro​pog​tat​ni​va​lót.

– Mu​száj egy kór​há​zi dol​go​zó​nak fel​ügyel​nie a te​rem​ben, de saj​nos most nin​csen moz​gó​sít​ha​tó em​be​rünk. Mi van a gond​vi​se​lők cso​port​já​ban se​gí​tő sze​mély​zet két tag​já​val? Az egyi​ket nem le​het​ne át​irá​nyí​ta​ni? – Meg​ad​ná a ko​rai Alz​he​i​mer​ben szen​ve​dő be​te​gek ada​ta​it, hogy fel​ve​hes​sem ve​lük a kap​cso​la​tot, és ma​gam szer​vez​zek meg va​la​mit? – At​tól tar​tok, nem ad​ha​tok ki ilyen in​for​má​ci​ót. Nem sze​ret​ne idő​pon​tot kér​ni, és be​jön​ni be​szél​get​ni ve​lem? Van egy üre​se​dés de​cem​ber 17-én, pén​te​ken, tíz óra​kor. – Kö​szö​nöm, de nem.

A BE​JÁ​RA​TI AJTÓ FE​LŐL HAL​LAT​SZÓ NE​SZE​ZÉS RI​ASZ​TOT​TA FEL ÁL​MÁ​BÓL A KA​NA​PÉN. A ház hi​deg és sö​tét volt. A be​já​ra​ti ajtó nyi​ko​rog​va ki​nyílt. – Bocs, hogy kés​tem! Ali​ce fel​állt, és ki​ment a fo​lyo​só​ra. Anna ér​ke​zett meg, egyik ke​zé​ben nagy, bar​na pa​pír​zacs​kó​val, a má​sik​ban egy ra​kás bo​rí​té​kot egyen​sú​lyoz​va. A lyu​kon állt! – Anya, min​den vil​lany le van kap​csol​va. Alud​tál? Nem sza​bad​na ilyen ké​sőn szu​nyó​kál​nod, éj​jel nem fogsz tud​ni alud​ni! Ali​ce oda​ment hoz​zá, és le​gug​golt. Rá​tet​te a ke​zét a lyuk​ra. Csak​hogy nem üres te​ret ér​zé​kelt. Egy fe​ke​te sző​nyeg gyap​jú​cso​mó​i​hoz ér​tek az uj​jai. A fe​ke​te sző​nye​ge a fo​lyo​són. Már évek óta ott volt. Nyi​tott te​nye​ré​vel ak​ko​rát csa​pott rá, hogy a han​got vissza​ver​ték a fa​lak. – Anya, mit csi​nálsz? Meg​fáj​dult a keze, túl ki​me​rült volt ah​hoz, hogy el​vi​sel​je a kér​dés​re adan​dó vá​lasszal járó meg​aláz​ta​tást, és a zacs​kó​ból ára​dó, át​ha​tó mo​gyo​ró​il​lat​tól fel​for​dult a gyom​ra. – Hagy​jál en​gem bé​kén! – Anya, sem​mi baj. Men​jünk be a kony​há​ba, és va​cso​rázzunk! Anna le​tet​te a le​ve​le​ket, és any​ja keze után nyúlt, a fá​jós kéz után. Ali​ce fél​re​lök​te és si​kol​toz​ni kez​dett. – Hagy​jál en​gem bé​kén! Ta​ka​rodj a há​zam​ból! Gyű​löl​lek! Nem aka​rom, hogy itt ma​radj! A sza​vai po​fon​nál is fáj​dal​ma​sab​ban érin​tet​ték An​nát. A ki​buggya​nó könnyek da​cá​ra a lány nyu​gal​mat eről​te​tett az ar​cá​ra. – Hoz​tam va​cso​rát, far​kas​éhes va​gyok, és itt ma​ra​dok. Most szé​pen be​me​gyek a kony​há​ba, eszem, és az​u​tán le​fek​szem. Ali​ce egye​dül ma​radt a fo​lyo​són, vé​ré​ben őrült vág​tá​ba kez​dett a düh és a har​ci kedv. Ki​nyi​tot​ta az aj​tót, és kezd​te ki​rán​gat​ni a sző​nye​get az ut​cá​ra. Egész ere​jét be​le​ad​va húz​ta, de el​esett. Fel​kelt, és ad​dig rán​gat​ta, ci​bál​ta, te​ker​te, húz​ta a sző​nye​get, amíg az ki nem ke​rült az ajtó elé. Az​u​tán si​kol​toz​va le​rug​dos​ta a lép​csőn. A sző​nyeg élet​te​len cso​mó​ként puf​fant a jár​dán. Ali​ce, vá​la​szolj az aláb​bi kér​dé​sek​re: 1. Mi​lyen hó​nap van? 2. Hol laksz? 3. Hol van a mun​ka​he​lyed? 4. Mi​kor van Anna szü​le​tés​nap​ja?

5. Hány gye​re​ked van? Amennyi​ben prob​lé​mád adód​na bár​me​lyik kér​dés​sel, ke​resd meg a „Pil​lan​gó „nevű do​ku​men​tu​mot a szá​mí​tó​gé​pe​den, és kö​vesd az ott le​írt uta​sí​tá​so​kat. No​vem​ber Cam​bridge Har​vard Szep​tem​ber Há​rom

2004. DECEMBER DAN SZAK​DOL​GO​ZA​TA 142 OL​DA​LAS​RA SI​KE​RE​DETT, a bib​lio​grá​fia nél​kül. Ali​ce már rég​óta nem ol​va​sott ilyen hosszú írást. A ka​na​pén ült Dan be​tű​i​vel az ölé​ben, a jobb füle mö​gött egy pi​ros tol​lat egyen​sú​lyo​zott, a ke​zé​ben ró​zsa​szín szö​veg​ki​eme​lő volt. A pi​ros tol​lat ja​ví​tá​sok​ra hasz​nál​ta, a szö​veg​ki​eme​lő​vel pe​dig sa​ját maga el​iga​zo​dá​sát se​gí​tet​te. Min​dent ki​emelt, amit fon​tos​nak vélt, így ha vissza kel​lett ol​vas​nia, elég volt a szí​nes sza​va​kat át​fut​nia. A hu​szon​ha​to​dik ol​da​lon azon​ban re​mény​te​le​nül el​akadt, szin​te az egész lap ró​zsa​szí​nű volt. Az agya majd​nem szét​rob​bant az erő​fe​szí​tés​től, pi​he​né​sért ese​de​zett. Ali​ce azt kép​zel​te, hogy a pa​pí​ron álló ró​zsa​szín sza​vak ró​zsa​szín vat​ta​cu​kor​fa​la​tok​ként ra​gad​nak a fe​jé​be. Mi​nél töb​bet ol​va​sott, an​nál töb​bet kel​lett ki​emel​nie, hogy meg​ért​se, és em​lé​kez​zen arra, mit is ol​vas. Mi​nél töb​bet hasz​nál​ta a ki​eme​lőt, an​nál több ró​zsa​szín vat​ta​cu​kor ke​rült az agyá​ba, el​töm​ve és el​fed​ve azo​kat a csa​tor​ná​kat, ame​lyek szük​sé​ge​sek len​né​nek ah​hoz, hogy meg​ért​se és em​lé​kez​zen arra, mit is ol​vas. A hu​szon​ha​to​dik ol​da​lon már sem​mit sem ér​tett. Bíp-bíp. Le​dob​ta Dan dol​go​za​tát a ká​vé​zó​asz​tal​ra, és a dol​go​zó​szo​bá​ban álló szá​mí​tó​gép​hez si​e​tett. A le​ve​les​lá​dá​já​ban új e-ma​ilt ta​lált, De​ni​se Dad​da​ri​ó​tól. Ked​ves Ali​ce! Meg​osz​tot​tam az el​kép​ze​lé​sét a ko​rai de​men​cia se​gí​tő cso​port​ról a töb​bi pá​ci​ens​sel a mi rész​le​gün​kön, és a Brig​ham, meg a Női Kli​ni​ka be​te​ge​i​vel. Hár​man vá​la​szol​tak, mind​annyi​an he​lyi​ek, és lel​ke​sen tá​mo​gat​ják az öt​le​tet. Meg​en​ged​ték, hogy el​küld​jem Ön​nek a ne​vü​ket és az ada​ta​i​kat (a csa​tol​mány​ban van​nak). Fel​ve​het​né a kap​cso​la​tot a Mas​sachu​sett​si Alz​he​i​mer Tár​sa​ság​gal, sze​rin​tem ők is is​mer​nek olya​no​kat, akik szí​ve​sen csat​la​koz​ná​nak. Ké​rem, ér​te​sít​sen ar​ról, ho​gyan ala​kul​nak a dol​gok, és hogy se​gít​he​tek-e in​for​má​ci​ók​kal, ta​ná​csok​kal. Na​gyon saj​ná​lom, hogy hi​va​ta​lo​san csak ennyit te​he​tünk Önö​kért. Sok sze​ren​csét! De​ni​se Dad​da​rio Ali​ce meg​nyi​tot​ta a csa​tol​mányt. Mary John​son, 57 éves, hom​lok-ha​lán​ték​le​beny de​men​cia Ca​thy Ro​berts, 48 éves, ko​rai Alz​he​i​mer-kór Dan Sul​li​van, 53 éves, ko​rai Alz​he​i​mer-kór Íme, itt van​nak, az új kol​lé​gái. Újra és újra el​ol​vas​ta a ne​ve​ket. Mary, Ca​thy és Dan. Mary, Ca​thy és Dan. Pon​to​san ugyan​azt a cso​dá​la​tos, iz​ga​lom​mal ve​gyes, alig vissza​fojt​ha​tó ret​te​gést érez​te, mint az óvo​dát, az egye​te​met és a dok​to​ri is​ko​lát meg​elő​ző he​tek​ben. Hogy néz​het​nek ki? Va​jon dol​goz​nak még? Mennyi ide​je él​nek együtt a di​ag​nó​zis​sal? A tü​ne​te​ik ugyan​olya​nok, eny​héb​bek vagy erő​seb​bek?

Ha​son​lí​ta​nak-e hoz​zá va​la​mi​ben? Mi van, ha én sok​kal rosszabb ál​la​pot​ban va​gyok, mint ők? Ked​ves Mary, Ca​thy és Dan! A ne​vem Ali​ce How​land. Öt​ven​egy éves va​gyok, ta​valy di​ag​nosz​ti​zál​tak ko​rai Alz​he​i​mer-kór​ral. Hu​szon​öt éven át vol​tam a Har​vard Egye​tem pszi​cho​ló​gia​pro​fesszo​ra, de a tü​ne​te​im mi​att szep​tem​ber​ben ott kel​lett hagy​nom az ál​lá​so​mat. Most ott​hon va​gyok, és na​gyon egye​dül ér​zem ma​gam ez​zel a be​teg​ség​gel. Fel​hív​tam De​ni​se Dad​da​ri​ót a MAK-ban, hogy meg​kér​dez​zem, van-e ná​luk se​gí​tő cso​port ko​rai de​men​ci​á​val élők​nek. Csak a gond​vi​se​lők​nek van, ne​künk sem​mi. De leg​alább a ti el​ér​he​tő​sé​ge​i​te​ket meg​kap​tam tőle. Sze​ret​né​lek mind​annyi​ó​to​kat meg​hív​ni te​á​ra, ká​vé​ra és egy kis be​szél​ge​tés​re de​cem​ber 5-én, va​sár​nap, dél​után két órá​ra. A gond​vi​se​lő​i​te​ket is szí​ve​sen lá​tom, ha sze​ret​né​tek. A csa​tol​mány​ban van a cí​mem, és hogy ho​gyan ta​lál​hat​tok ide. Na​gyon vá​rom a ta​lál​ko​zást. Ali​ce Mary, Ca​thy és Dan. Mary, Ca​thy és Dan. Dan. Dan szak​dol​go​za​ta. Vár​ja a ja​ví​tást. Vissza​ment a nap​pa​li​ba a ka​na​pé​ra, és ki​nyi​tot​ta Dan dol​go​za​tát a hu​szon​ha​to​dik ol​da​lon. A ró​zsa​szín massza is​mét nyo​ma​kod​ni kez​dett az agyá​ba. Meg​fáj​dult a feje. Kí​ván​csi lett, vá​la​szolt-e már va​la​ki a le​ve​lé​re. Még a gon​do​lat vé​gé​re sem ért már​is le​ha​jí​tot​ta Dan dol​go​za​tát. Rá​kat​tin​tott a be​ér​ke​ző le​ve​lek​re. Sem​mi új. Bí​í​í​í​í​í​í​íp. Bí​í​í​í​í​í​i​íp. Fel​vet​te a te​le​font. – Hal​ló! Tár​csa​hang. Pe​dig azt re​mél​te, hogy Mary, Ca​thy, vagy Dan lesz az. Dan. Dan szak​dol​go​za​ta. Vissza​ült a ka​na​pé​ra, és bár szö​veg​ki​eme​lő​vel a ke​zé​ben mél​tó​ság​tel​jes​nek és el​fog​lalt​nak tűnt, a sze​me nem a pa​pír​la​pon álló be​tűk​re fó​ku​szált. Ál​mo​do​zott. Va​jon Mary, Ca​thy és Dan ké​pes el​ol​vas​ni hu​szon​hat ol​dalt, fel​fog​ni az ab​ban ír​ta​kat, és az​tán vissza is idéz​ni? Mi van, ha kö​zü​lük csak én né​zem az elő​szo​ba​sző​nye​get fe​ke​te lyuk​nak? Mi van, ha ő az egyet​len kö​zöt​tük, aki már​is ha​nyat​la​ni kez​dett? Szin​te fi​zi​ka​i​lag is érez​he​tő volt szá​má​ra ez a ha​nyat​lás. Érez​te, hogy las​san be​le​csú​szik a té​boly fe​ke​te lyu​ká​ba. Egye​dül. – Egye​dül va​gyok, egye​dül va​gyok, egye​dül va​gyok – nyö​gött fel, és ami​kor a sa​ját hang​ján hal​lot​ta vissza​kö​szön​ni eze​ket a sza​va​kat, még va​ló​sá​go​sabb​nak érez​te a fe​ke​te lyuk​ból ára​dó ma​gányt. Bí​í​í​í​í​í​í​í​í​í​í​íp. Bí​í​í​í​í​í​í​í​í​íp. Fel​ri​adt a csen​gő hang​já​ra. Már meg is jöt​tek? Mára hív​ta át őket? – Egy pil​la​nat! A blú​za uj​já​val meg​tö​röl​te a sze​mét, a ke​zé​vel me​net köz​ben gyor​san át​fé​sül​te össze​ta​padt fürt​je​it, vett egy mély lé​leg​ze​tet, és ki​nyi​tot​ta az aj​tót. Sen​ki sem volt ott. Az Alz​he​i​mer-kó​ro​sok​nak leg​alább a fele szen​ved hal​lá​si vagy lá​tá​si hal​lu​ci​ná​ci​ók​tól, de ő ko​ráb​ban még nem ta​pasz​tal​ta ma​gán. Bár, az is le​het, hogy igen. Ami​kor egye​dül volt, nem tud​hat​ta, hogy amit ta​pasz​tal, az a pusz​ta va​ló​ság, vagy az Alz​he​i​mer ál​tal el​tor​zí​tott va​ló​ság. A tá​jé​ko​zó​dá​si za​va​ro​kat, mel​lé​be​szé​lé​se​ket, ér​zék​csa​ló​dá​so​kat és a töb​bi, szel​le​mi le​épü​lés​sel kap​cso​la​tos pak​kot sen​ki

sem emel​te ki ró​zsa​szín filc​tol​lal, hogy rög​tön szem​be tűn​jön, mi nor​má​lis, mi va​ló​sá​gos, mi pon​tos. Az ő szem​szö​gé​ből nem lát​szott a kü​lönb​ség. A sző​nyeg lyuk. Az a hang meg a ka​pu​csen​gő. Megint meg​néz​te a be​ér​ke​ző le​ve​le​ket. Egy új e-mail. Szia anya! Hogy vagy? El​men​tél teg​nap a sze​mi​ná​ri​u​mi ebéd​re? Fut​ni vol​tál? Az órám re​mek volt, mint min​dig. Ma egy újabb meg​hall​ga​tá​son vol​tam, va​la​mi bank rek​lám​film​jé​hez. Majd meg​lát​juk. Hogy van apa? Ezen a hé​ten ott​hon van? Tu​dom, hogy a múlt hó​nap ke​mény volt. Ki​tar​tás! Nem​so​ká​ra jö​vök haza! Pu​szi: Ly​dia Bí​í​í​í​í​í​í​í​í​í​í​íp. Bí​í​í​í​í​í​í​í​í​í​í​í​íp. Fel​vet​te a te​le​font. – Hal​ló! Tár​csa​hang. Ki​nyi​tot​ta az irat​szek​rény fel​ső fi​ók​ját, és be​le​pottyan​tot​tá a te​le​font, még hal​lot​ta is, hogy a fel​füg​gesz​tett irat​map​pák kö​zött le​esik, és meg​dön​dül a fé​men. Be​nyom​ta a fi​ó​kot. Vár​junk csak! Mi van, ha a mo​bil az? – Mo​bil, mo​bil, mo​bil – du​do​rász​ta han​go​san, mi​köz​ben be​jár​ta a há​zat, mert nem akar​ta el​fe​lej​te​ni, mi​ért is in​dult el. Min​den​hol ke​res​te, de nem ta​lál​ta. Az​tán eszé​be ju​tott, hogy ta​lán a vi​lá​gos​kék tás​ká​ban kel​le​ne kö​rül​néz​nie. Új szö​ve​get kez​dett du​do​rász​ni. – Kék tás​ka, kék tás​ka, kék tás​ka. A kony​ha​pul​ton buk​kant rá, a te​le​fon is ben​ne volt, de ki​kap​csolt ál​la​pot​ban. Ta​lán az a hang egy au​tó​ri​asz​tóé volt az ut​cán. Vissza​ült a ka​na​pé​ra, és ki​nyi​tot​ta Dan szak​dol​go​za​tát a hu​szon​ha​to​dik ol​da​lon. – Hel​ló! – kö​szönt rá egy fér​fi​hang. Ali​ce fel​pil​lan​tott, és tág​ra nyílt szem​mel úgy me​redt maga elé, mint​ha kí​sér​te​tet lá​tott vol​na. – Ali​ce? – kér​dez​te a test nél​kü​li hang. – Igen? – Ali​ce, in​dul​ha​tunk? John vá​ra​ko​zás​tel​jes arca tűnt fel a nap​pa​li​ban. Ali​ce meg​könnyeb​bült, de több in​for​má​ci​ó​ra volt szük​sé​ge. – In​du​lás! Együtt va​cso​rázunk Bob​bal és Sa​rah-val, és már így is ké​sés​ben va​gyunk. Va​cso​ra. Most vet​te ész​re, mennyi​re éhes. Nem em​lé​ke​zett rá, evett-e egy​ál​ta​lán az​nap. Le​het, hogy ezért nem tu​dott Dan szak​dol​go​za​tá​ra kon​cent​rál​ni. Le​het, hogy tény​leg csak egy kis éle​lem​re van szük​sé​ge. De egy han​gos ét​te​rem​ben le​foly​ta​tott be​szél​ge​tés​nek és va​cso​rá​nak már a gon​do​la​ta is ki​me​rí​tet​te. – Nem aka​rok va​cso​ráz​ni men​ni. Ne​héz na​pom van. – Ne​kem is ne​héz na​pom volt. Men​jünk, va​cso​rázzunk meg szé​pen együtt! – Te me​hetsz. Én itt​hon aka​rok ma​rad​ni. – Gye​re már, vic​ces lesz! Eric bu​li​já​ra sem men​tünk el. Ne​ked is jót tesz, ha ki​moz​dulsz, és biz​tos va​gyok ben​ne, hogy ők is na​gyon sze​ret​né​nek lát​ni.

Nem, nem sze​ret​né​nek. Meg​könnyeb​bül​nek, ha nem me​gyek el. Én va​gyok az ele​fánt a por​ce​lán​bolt​ban. Min​den​ki ké​nyel​met​le​nül érzi ma​gát mi​at​tam. A va​cso​rá​ból cir​ku​szi mu​tat​ványt csi​ná​lok, az ar​tis​ták pe​dig ide​ges szá​na​lom​mal, eről​te​tett mo​sollyal, kés​sel, vil​lá​val és pezs​gős​po​hár​ral a ke​zük​ben zsong​lőr​köd​nek. – Nem aka​rok el​men​ni. Mondd meg ne​kik, hogy bocs, nem ér​zem jól ma​gam. Bí​í​í​í​í​í​í​í​i​íí​í​í​íp. Bí​í​í​í​í​í​í​í​í​í​í​í​íp. Lát​ta, hogy John is meg​hal​lot​ta a han​got, és kö​vet​te fér​jét a kony​há​ba. A fér​fi ki​nyi​tot​ta a mik​ro​hul​lá​mú sütő aj​ta​ját, és ki​vett be​lő​le egy bög​rét. – Ez tel​je​sen hi​deg. Fel​me​le​gít​sem ne​ked? Va​ló​szí​nű​leg te​áz​ni akar​ha​tott még reg​gel, csak ép​pen el​fe​lej​tet​te meg​in​ni. Az​tán be​tet​te a mik​ro​ba, hogy fel​me​le​gít​se, és ott is fe​lej​tet​te. – Nem, kö​szö​nöm. – Nos, rend​ben. Bob és Sa​rah már va​ló​szí​nű​leg meg​ér​ke​zett. Biz​tos vagy ben​ne, hogy nem akarsz jön​ni? – Biz​tos. – Nem ma​ra​dok so​ká​ig. A fér​fi meg​csó​kol​ta, és el​ment nél​kü​le. Ali​ce még so​ká​ig áll​do​gált a kony​há​ban, ahol a fér​je hagy​ta, és a hi​deg te​á​val teli bög​rét szo​ron​gat​ta.

MÁR KÉ​SZÜLT LE​FE​KÜD​NI, de John még min​dig nem ér​ke​zett haza a va​cso​rá​ról. Ali​ce fel​fi​gyelt a szá​mí​tó​gép vil​ló​dzó kék fé​nyé​re a dol​go​zó​szo​bá​ban, mi​előtt el​in​dult vol​na fel​fe​lé. Be​ment, meg​néz​te a le​ve​le​it. In​kább csak meg​szo​kás​ból, mint kí​ván​csi​ság​ból. Mind ott vol​tak. Ked​ves Ali​ce! A ne​vem Mary John​son, öt​ven​hét éves va​gyok, és hom​lok​ha​lán​ték​le​beny de​men​ci​át di​ag​nosz​ti​zál​tak ná​lam öt év​vel ez​előtt. Az észa​ki par​ton la​kom, nem túl messze tő​led. Mi​cso​da re​mek öt​let! Sze​ret​nék jön​ni. A fér​jem, Barry fog el​hoz​ni. Nem va​gyok biz​tos ab​ban, hogy ma​rad​ni is sze​ret​ne. Mind a ket​ten ko​rán nyug​dí​jaz​tat​tuk ma​gun​kat, és min​dig ott​hon va​gyunk. Sze​rin​tem jól jön neki egy sza​bad​nap. Ha​ma​ro​san ta​lál​kozunk! Mary Szia Ali​ce! Dan Sul​li​van va​gyok, 53 éves, és há​rom év​vel ez​előtt ál​la​pí​tot​ták meg, hogy ko​rai Alz​he​i​me​rem van. A csa​lád​ban örök​lő​dik. Az anyám, a két nagy​bá​tyám és az egyik nagy​né​ném is be​teg volt, meg az uno​ka​test​vé​re​im kö​zül né​gyen. Így az​tán nem le​pett mega do​log, már gye​rek​ko​rom óta eb​ben élek a csa​lá​dom​mal együtt. Bár az a vicc, hogy et​től még nem könnyebb, a di​ag​nó​zis sem volt az, a min​den​na​pok sem. A fe​le​sé​gem tud​ja, mer​re laksz. Nem messze a MAK-tól. A Har​vard mel​lett. A lá​nyom is a Har​vard​ra járt. Min​den​nap imád​ko​zom azért, hogy ő ne kap​ja meg. Dan

Szia Ali​ce! Kö​szö​nöm az e-ma​ilt és a meg​hí​vást. Csak​úgy mint ná​lad, ná​lam is egy éve di​ag​nosz​ti​zál​tak ko​rai Alz​he​i​mer-kórt. Szin​te meg​könnyeb​bül​tem. Már azt hit​tem, meg​örül​tem. Be​szél​ge​té​sek so​rán el​vesz​tet​tem a fo​na​lat, a sa​ját mon​da​ta​i​mat sem tud​tam be​fe​jez​ni, nem ta​lál​tam haza, a csekk​fü​ze​te​met nem tud​tam ve​zet​ni, és a gye​re​kek óra​rend​jét is össze​ke​ver​tem. (Vagy egy 15 éves lá​nyom és egy 13 éves fiam.) Csak 46 éves vol​tam, ami​kor az első tü​ne​tek meg​je​len​tek, így az​tán sen​ki sem gon​dolt az Alz​he​i​mer​re. Sze​rin​tem a gyógy​sze​rek so​kat se​gí​te​nek. Ari​cep​tet és Na​men​dát sze​dek. Van​nak rosszabb és jobb nap​ja​im. A jó na​po​kon min​den​ki el​játssza, hogy az ég​vi​lá​gon sem​mi ba​jom sin​csen, csak ki​ta​lá​lom az egé​szet! Pe​dig iga​zán nem vá​gyom ilyen fi​gye​lem​re. Ami​kor beüt egy rosszabb nap, sza​vak nem jut​nak eszem​be, nem tu​dok kon​cent​rál​ni és több te​vé​keny​sé​get egy​szer​re vé​gez​ni. Én is ma​gá​nyos​nak ér​zem ma​gam. Alig vá​rom, hogy ta​lál​kozzunk. Ca​thy Ro​berts Ui.: Hal​lot​tál már a Nem​zet​kö​zi De​men​cia Ta​nács​adói és Tá​mo​ga​tói Há​ló​zat​ról? (DAS​NI-De​men​tia Ad​vo​ca​cy and Sup​port Net​work In​ter​na​ti​o​nal). Nézd meg az ol​da​lu​kat: www.das​nin​tema​ti​o​nal.org. Nagy​sze​rű hon​lap, olya​nok​nak szól, mint mi va​gyunk: ko​rai Alz​he​i​me​re​sek a ko​rai sza​kasz​ban. Le​het be​szél​get​ni, ki​ad​ni a mér​gün​ket, se​gít​sé​get kér​ni, és meg​osz​ta​ni az in​for​má​ci​ó​kat. Mind itt van​nak. Jön​nek.

MARY, CA​THY ÉS DAN le​vet​ték a ka​bát​ju​kat, majd le​ül​tek a nap​pa​li​ban. A há​zas​tár​sak nem vet​kőz​tek le, ha​nem vo​na​kod​va el​kö​szön​tek tő​lük, és el​in​dul​tak John​nal a Jer​ri’sbe ká​véz​ni. Ma​ry​nek ál​lig érő, sző​ke haja volt, és ke​rek, cso​ko​lá​dé​bar​na sze​me fe​ke​te ke​re​tes szem​üveg mö​gött csil​lo​gott. Ca​thy okos, kel​le​mes ar​cán a sze​me min​dig ha​ma​rabb mo​soly​gott, mint a szá​ja. Ali​ce azon​nal meg​ked​vel​te. Dan​nek vas​tag ba​ju​sza és zö​mök al​ka​ta volt, emel​lett ko​pa​szo​dott. Úgy néz​tek ki, mint​ha vi​dé​ki pro​fesszo​rok, egy könyv​klub tag​jai vagy régi ba​rá​tok len​né​nek. – Kér​tek va​la​mi hin​ni? – kér​dez​te Ali​ce. Mind​annyi​an rá​me​red​tek, az​tán egy​más​ra, és egyi​kük sem vá​la​szolt. Túl sze​ré​nyek vagy ud​va​ri​a​sak, és nem akar​nak el​ső​ként kér​ni? – Ali​ce, úgy ér​ted, hogy „inni”? – kér​dez​te Ca​thy. – Per​sze, mi​ért, mit mond​tam? – Azt mond​tad, hogy „hin​ni”. Ali​ce el​vö​rö​sö​dött. Nem fel​tét​le​nül sza​vak fel​cse​ré​lé​sé​vel sze​re​tett vol​na be​mu​tat​koz​ni. – Én sze​ret​nék egy csé​sze hin​ni​va​lót. Be​lő​lem ki​fo​gyott, mu​száj len​ne fel​tan​kol​nom – mond​ta Dan. Ne​vet​ni kezd​tek, ami azon​nal fel​ol​vasz​tot​ta a je​get. Ali​ce ká​vét és teát ho​zott, mi​köz​ben Mary me​sél​ni kez​dett. – Hu​szon​két éven ke​resz​tül in​gat​lan​ügy​nök vol​tam. Az​tán hir​te​len el​fe​led​kez​tem meg​be​szélt idő​pon​tok​ról, ta​lál​ko​zók​ról, nyílt pa​pok​ról. Nem vit​tem ma​gam​mal kul​csot a be​mu​ta​tók​ra. Meg akar​tam mu​tat​ni egy há​zat egy ügy​fél​nek, és el​té​ved​tem azon a kör​nyé​ken, amit szü​le​té​sem óta is​me​rek. Negy​-

ven​öt per​cen ke​resz​tül ke​ring​tünk, pe​dig tíz perc alatt oda le​he​tett vol​na érni. El sem tu​dom kép​zel​ni, mit gon​dol​ha​tott. – Egy​re mér​ge​sebb és mér​ge​sebb let​tem, ve​sze​ked​tem a töb​bi ügy​nök​kel az iro​dá​ban. Min​dig olyan la​zá​nak is​mer​tek, min​den​ki ked​velt, az​tán más​ról sem be​szél​tek, mint ar​ról, hogy mi​lyen gyor​san fel​ka​pom a vi​zet. El​ve​szí​tet​tem a hír​ne​ve​met. Pe​dig szá​mom​ra a hír​név volt min​den. Az or​vos an​ti​de​presszánst írt fel. Ami​kor nem mű​kö​dött, írt egy má​si​kat. Az​tán egy har​ma​di​kat. – So​ká​ig azt hit​tem, hogy ki​me​rül​tem, túl so​kat dol​goz​tam – vá​gott bele a sa​ját tör​té​ne​té​be Ca​thy. – Rész​idő​ben dol​goz​tam gyógy​sze​rész​ként, két gye​re​ket ne​vel​tem, ház​tar​tást ve​zet​tem, és fe​jet​len csir​ke mód​já​ra ro​han​gál​tam ide-oda. Negy​ven​hat éves vol​tam, a de​men​cia eszem​be sem ju​tott. Az​tán egy nap a mun​ka​he​lye​men nem tud​tam el​ol​vas​ni a gyógy​sze​rek ne​vét, és kép​te​len vol​tam ki​mér​ni tíz mil​li​li​tert. Ab​ban a pil​la​nat​ban rá​döb​ben​tem, hogy si​mán el​kép​zel​he​tő, hogy va​la​ki​nek nem a jó mennyi​sé​get mé​rem ki, vagy rossz gyógy​szert adok neki. Gya​kor​la​ti​lag meg is öl​he​tek bár​kit. Szé​pen le​vet​tem a kö​pe​nye​met, ko​rán ha​za​men​tem, és soha nem tér​tem vissza. Majd​nem be​le​rok​kan​tam. Azt hit​tem, meg​őrü​lök. – És te, Dan? Mit vet​tél ész​re elő​ször? – kér​dez​te Mary. – Ré​geb​ben so​kat sze​rel​get​tem a ház​ban. Az​tán egy nap azon vet​tem ész​re ma​gam, hogy kép​te​len va​gyok meg​ja​ví​ta​ni azo​kat a dol​go​kat, ami​ket ko​ráb​ban csu​kott szem​mel is meg​csi​nál​tam. A mű​he​lyem​ben is nagy ren​det tar​tot​tam min​dig, min​den​nek meg​volt a maga he​lye. Az​tán egy​szer csak fe​ne​kes​tül fel​for​dult az egész. Ami​kor nem ta​lál​tam va​la​mit, meg​vá​dol​tam a ba​rá​ta​i​mat, hogy köl​csön​ve​szik a szer​szá​ma​i​mat, fel​for​gat​ják a mű​helyt, és sem​mit sem tesz​nek a he​lyé​re. De min​dig én vol​tam a hu​nyó. Tűz​ol​tó vol​tam Kezd​tem el​fe​lej​te​ni a baj​tár​sa​im ne​vét. Nem tud​tam be​fe​jez​ni a mon​da​ta​i​mat. El​fe​lej​tet​tem, hogy kell ká​vét főz​ni. Vé​gig​csi​nál​tam ugyan​ezt ka​masz ko​rom​ban az anyám​mal. Neki is ko​rai Alz​he​i​me​re volt. Me​sél​tek egy​más​nak a leg​ko​ráb​bi tü​ne​te​ik​ről, a di​ag​nó​zis​hoz ve​ze​tő rö​gös út​ról, a túl​élő stra​té​gi​á​ik​ról és ar​ról, ho​gyan ké​pe​sek együtt élni a de​men​ci​á​val. Bó​lo​gat​tak, ka​cag​tak és sír​tak, mi​köz​ben egyik tör​té​ne​tet hall​gat​ták a má​sik után el​ve​szí​tett kul​csok​ról, el​ve​szett gon​do​la​tok​ról és ál​mok​ról, ame​lyek már nem fog​nak be​tel​je​sed​ni. Ali​ce úgy érez​te, ön​ma​ga le​het, és hogy a sza​vai cél​ba ér​nek. Úgy érez​te ma​gát, mint a be​teg​sé​ge előtt. – Ali​ce, a te fér​jed még dol​go​zik? – kér​dez​te Mary. – Igen. Be​le​te​met​ke​zik a ku​ta​tá​sa​i​ba és a ta​ní​tás​ba. So​kat uta​zik. Nem könnyű. De jö​vő​re mind a ket​ten fi​ze​tés nél​kü​li​re me​gyünk. Csak a kö​vet​ke​ző sze​mesz​ter vé​gé​ig kell ki​tar​ta​nom, az​tán együtt le​szünk egy tel​jes évig. – Biz​tos, hogy ki​tar​tasz, hi​szen az már majd​nem itt van – biz​tat​ta Ca​thy. Még né​hány hó​nap.

ANNA KI​KÜLD​TE LY​DI​ÁT A KONY​HÁ​BA, hogy ké​szít​se el a fe​hér cso​kis ke​nyér​pu​din​got. Az im​már szem​mel lát​ha​tó​an is ter​hes Anna az émely​gős idő​szak el​tel​té​vel fo​lya​ma​to​san evett, mint​ha a reg​ge​li rosszul​lé​tek so​rán el​ve​szí​tett ka​ló​ri​á​kat akar​ná pó​tol​ni. – Sze​ret​nék va​la​mit mon​da​ni – kezd​te John. – Fel​aján​lot​ták ne​kem a ve​ze​tői posz​tot a Slo​an-Ket​te​ring Rák​bio​ló​gia és Ge​ne​ti​ka prog​ram​já​ban. – Az hol van? – kér​dez​te Anna cso​kis áfo​nyá​val tele száj​jal. – New York​ban.

Sen​ki sem szólt egy szót sem. Csak Dean Mar​tin üvöl​töt​te az A Mar​sh​mal​low World című dalt a le​mez​ját​szón. – De ugye, még csak el sem ját​szot​tál az​zal a gon​do​lat​tal, hogy el​fo​ga​dod? – kér​dez​te Anna. – De​hogy​nem. Né​hány​szor már jár​tam ná​luk az ősszel, tö​ké​le​tes ál​lás. – És mi lesz anyá​val? – kér​dez​te Anna. – Ő már nem dol​go​zik, alig jár be az egye​tem​re. – De itt kell len​nie! – ki​ál​tot​ta Anna. – Nem, nem kell itt len​nie. Ve​lem jön. – Ugyan már! Éj​sza​ka át​já​rok ide, hogy mi​nél to​vább dol​goz​hass, itt al​szom, ami​kor el​uta​zol, és Tom is jön a hét​vé​gén, ami​kor meg​te​he​ti, de... – Így van, nem vagy​tok itt ál​lan​dó​an. Nem lát​já​tok, mi​lyen rosszul áll​nak a dol​gok. Anyá​tok szín​le​li, hogy töb​bet fel​fog, mint amennyit tény​le​ge​sen meg​ért. Sze​rin​te​tek egy év múl​va ér​de​kel​ni fog​ja, hogy Cam​bridge-ben va​gyunk vagy sem? Már há​rom sa​rok​ra in​nen sem is​me​ri ki ma​gát. Akár New York​ban is le​het​nénk: ha azt mon​da​nám neki, hogy ez itt a Har​vard Squa​re, el​hin​né. – Nem hin​né el – mond​ta Tom. – Ne be​szélj így! – Nos, szep​tem​ber előtt nem ak​tu​á​lis a köl​tö​zés. Van időnk. – Tel​je​sen mind​egy, mi​kor köl​töz​né​tek. Itt kell ma​rad​nia. Ha el​köl​töz​tök, gyor​sab​ban fog rom​la​ni az ál​la​po​ta – je​gyez​te meg Anna. – Pon​to​san – ér​tett egyet vele Tom. Úgy be​szél​tek Ali​ce-ről, mint​ha nem is ült vol​na ott a ka​ros​szék​ben, alig egy mé​ter​re tő​lük. Úgy be​szél​tek róla, mint​ha sü​ket len​ne Úgy be​szél​tek róla, hogy őt meg sem pró​bál​ták be​von​ni a be​szél​ge​tés​be, mint​ha Alz​he​i​mer-kór​ja lett vol​na. – Va​ló​szí​nű​leg soha az élet​ben nem lesz még egy ilyen ál​lás​aján​lat, és ezek en​gem akar​nak. – Én meg azt aka​rom, hogy anya lás​sa az ik​re​ket – mond​ta Anna. – New York nincs messze. Arra sincs ga​ran​cia, hogy mind​annyi​an Bos​ton​ban ma​rad​tok. – Én le​het, hogy ott le​szek – mond​ta Ly​dia. A lány a nap​pa​li és a kony​ha kö​zött az aj​tó​ban állt. Ali​ce nem lát​ta, mi​előtt meg nem szó​lalt, és hir​te​len fel​buk​ka​ná​sa a lá​tó​te​ré​ben meg​ri​asz​tot​ta. – Fel​vé​te​liz​tem az NYU-ra, a Bran​de​is​re, a Brown​ra és a Yale-re. Ha be​ju​tok az NYU-ra, és te meg anya New York​ba köl​töz​tök, én is hoz​zá​tok köl​tö​zöm, hogy se​gít​hes​sek. Ha vi​szont itt ma​rad​tok, és a Brown​ra vagy a Bran​de​is​re vesz​nek fel, ak​kor is a kö​ze​le​tek​ben le​szek – foly​tat​ta Ly​dia. Ali​ce meg akar​ta mon​da​ni Ly​di​á​nak, hogy ki​tű​nő is​ko​lák​ba adta be a je​lent​ke​zé​sét. Meg akar​ta kér​dez​ni, me​lyik kép​zés ér​dek​li a lányt a leg​job​ban. Meg akar​ta mon​da​ni neki, mennyi​re büsz​ke rá. De a gon​do​la​tok las​san ván​szo​rog​tak az agya és a szá​ja kö​zött, mint​ha fe​ke​te isza​pon kel​lett vol​na ke​resz​tül​ver​gőd​ni​ük ah​hoz, hogy hall​ha​tó​vá vál​ja​nak. A leg​több meg​ful​ladt az úton. – Hát ez szu​per, Ly​dia – mond​ta Tom. – Ak​kor ennyi. Szó​val úgy aka​rod foly​tat​ni az éle​te​det, mint​ha anyá​nak nem len​ne Alz​he​i​me​re, és ne​künk ebbe sem​mi be​le​szó​lá​sunk sin​csen? – kér​dez​te Anna. – Én is sok min​dent fel​ál​do​zok – fe​lel​te John. Sze​ret​te Ali​ce-t, de a fe​le​sé​ge ezt min​dig meg is könnyí​tet​te a szá​má​ra. Ali​ce úgy te​kin​tett arra az idő​szak​ra, amit még együtt tölt​het​nek, mint aján​dék​ra. Nem tud​ta, mennyi ide​ig őriz​het még meg ma​gá​ból va​la​mit, de meg​győz​te ma​gát, hogy a sza​bad​ság évét ké​pes lesz vé​gig​csi​nál​ni. Egyet​len, utol​só év, csak együtt. Sem​mi​vel sem cse​rél​te vol​na el.

A je​lek sze​rint John vi​szont igen. Hogy te​he​ti ezt? A meg​vá​la​szo​lat​lan kér​dés át​ve​re​ked​te ma​gát a fe​ke​te isza​pon. Hogy te​he​ti? A vá​lasz, ami​re vé​gül rá​buk​kant, foj​to​gat​ni kezd​te a szí​vét, és el​sö​té​te​dett előt​te a vi​lág. Egyi​kük​nek min​dent fel kell ál​doz​nia. Ali​ce, vá​la​szolj az aláb​bi kér​dé​sek​re: 1. Mi​lyen hó​nap van? 2. Hol laksz? 3. Hol van a mun​ka​he​lyed? 4. Mi​kor van Anna szü​le​tés​nap​ja? 5. Hány gye​re​ked van? Amennyi​ben prob​lé​mád adód​na bár​me​lyik kér​dés​sel, ke​resd meg a „Pil​lan​gó „nevű do​ku​men​tu​mot a szá​mí​tó​gé​pe​den, és kö​vesd az ott le​írt uta​sí​tá​so​kat. De​cem​ber Har​vard Squa​re Har​vard Áp​ri​lis Há​rom

2005. JANUÁR – ANYA, ÉB​RESZ​TŐ! MI​ÓTA AL​SZIK? – Már leg​alább ti​zen​nyolc órá​ja. – Csi​nált ilyet ko​ráb​ban is? – Né​hány​szor. – Apa, én fé​lek. Mi van, ha túl sok tab​let​tát vett be teg​nap? – Nem lé​te​zik, meg​néz​tem az üve​ge​ket és a gyógy​szer​ada​go​ló do​bozt is. Ali​ce hal​lot​ta, hogy be​szél​nek a feje fe​lett, ér​tet​te is, amit mon​da​nak, de alig-alig ér​de​kel​te a do​log. Mint​ha két ide​gen be​szél​ge​té​sét hall​gat​ta vol​na ki egy nő​ről, akit nem is is​mert. Esze ágá​ban sem volt fel​éb​red​ni. Azt sem fog​ta fel, hogy al​szik. – Ali? Hal​lasz? – Anya, Ly​dia va​gyok. Fel tudsz éb​red​ni? A Ly​dia nevű nő ar​ról be​szélt, hogy or​vost kel​le​ne hív​ni​uk. Az apa nevű fér​fi győz​köd​te, hogy hagy​ják azt az Ali nevű nőt to​vább alud​ni. Meg​egyez​tek, hogy ott​hon va​cso​ráz​nak, és me​xi​kó​it ren​del​nek. Ta​lán az étel​szag ma​gá​hoz té​rí​ti az Ali nevű nőt. Majd a han​gok el​hal​tak. Megint sö​tét​be és csend​be bur​ko​ló​zott a vi​lág.

EGY HO​MO​KOS ÖS​VÉ​NYEN IN​DULT el a sűrű fák közé, az er​dőn ke​resz​tül ha​ladt fel​fe​lé a buc​kás úton, míg egy me​re​dek, tar szik​lá​hoz nem ért. Egé​szen a szé​lé​ig me​rész​ke​dett, és le​né​zett. Alat​ta be​fa​gyott az óce​án, a part​ján ma​ga​san állt a hó. Élet​te​len, szín​te​len, szin​te le​he​tet​le​nül moz​du​lat​lan, csen​des táj tá​rult a sze​me elé. John után ki​ál​tott, de a hang​ja is el​halt eb​ben a csend​ben. Meg​for​dult. Az erdő és az ös​vény el​tűnt. Rá​me​redt sá​padt, cson​tos bo​ká​já​ra, mez​te​len lá​bá​ra. Nem volt más vá​lasz​tá​sa, ne​ki​ké​szü​lő​dött az ug​rás​nak.

A STRAN​DON ÜLT EGY NYUG​SZÉ​KEN, és hol a me​leg, fi​nom ho​mok​ba te​met​te a láb​fe​jét, hol ki​húz​ta. Chris​ti​nát les​te, leg​jobb ba​rát​nő​jét az óvo​dá​ból, aki még csak öt​éves volt, és egy pil​lan​gó ala​kú pa​pír​sár​kányt rep​te​tett. A ró​zsa​szín és sár​ga mar​ga​ré​ták Chris​ti​na für​dő​ru​há​ján, a pil​lan​gós sár​kány kék és lila szár​nya, az ég kék​je, a nap arany fé​nye, a pi​ros kö​röm​lakk a le​bar​nult láb​uj​ja​in, és tu​laj​don​kép​pen va​la​mennyi szín sok​kal ra​gyo​góbb​nak, élén​kebb​nek tűnt, mint ed​dig. Mi​köz​ben Chris​ti​nát fi​gyel​te, az öröm és a sze​re​tet el​áradt ben​ne, nem fel​tét​le​nül a ba​rát​nő​je iránt, ha​nem a vad, lé​leg​zet​el​ál​lí​tó szín ka​val​kád ha​tá​sá​ra. A húga, Anne és Ly​dia – mind​ket​ten ti​zen​hat éve​sek – egy​más mel​lett fe​küd​tek a vö​rös, fe​hér és kék csí​kos für​dő​le​pe​dő​kön. Fé​nyes, ka​ra​mell​szí​nű tes​tük a rá​gó​gu​mi ró​zsa​szín bi​ki​ni​ben csak úgy vib​rált a na​pon. Ők is ká​bí​tó rajz​film​szí​nek​ben csil​log​tak. – Ké​szen vagy? – kér​dez​te John. – Ki​csit fé​lek. – Most vagy soha!

Fel​állt, a fér​fi pe​dig be​kö​töt​te a tes​tét egy na​rancs​szí​nű ej​tő​er​nyő​höz erő​sí​tett hám​ba. Ad​dig csat​tog​tat​ta a kü​lön​bö​ző csa​to​kat és ka​ra​bi​ne​re​ket, amíg Ali​ce biz​ton​ság​ban nem érez​te ma​gát. Meg​ra​gad​ta a vál​lát, és a le​fe​lé szo​rí​tó lát​ha​tat​lan erő el​le​né​ben fel​fe​lé tol​ta. – Ké​szen vagy? – kér​dez​te John. – Igen. A fér​fi el​en​ged​te, Ali​ce pe​dig el​ké​pesz​tő se​bes​ség​gel emel​ke​dett fel az ég kék​jé​be. A szél, amely a ma​gas​ba re​pí​tet​te, vi​lá​gos ci​án​ké​ken, té​li​zöl​den, le​ven​du​la​li​lán és fuk​szi​a​bí​bor​ban ör​vény​lett. Az óce​án vize a tür​kiz, az ak​va​ma​rin és az ibo​lya ka​le​i​do​szkóp​sze​rű szí​ne​i​ben rin​ga​tó​zott alat​ta. Chris​ti​na pil​lan​gós sár​ká​nya el​nyer​te sza​bad​sá​gát, és a kö​zel​ben ver​de​sett a szár​nyá​val. Ali​ce még so​ha​sem lá​tott nála gyö​nyö​rűb​bet, és job​ban vá​gyott rá, mint ko​ráb​ban bár​mi más​ra. Ki​nyúlt, hogy meg​ra​gad​ja a zsi​nór​ját, de egy hir​te​len, se​bes lég​ör​vény meg​pör​get​te. Vissza​né​zett, de a sár​kányt el​ta​kar​ta a nap​le​men​ték na​rancs-szí​né​ben ra​gyo​gó ej​tő​er​nyő. Éle​té​ben elő​ször kép​te​len volt a kor​mány​zás​ra. Le​pil​lan​tott a föld​re, ahol a csa​lád​ját élénk szí​nű pon​tok je​lez​ték. Ali​ce azon tű​nő​dött, hogy a gyö​nyö​rű és lel​ke​sen fúj​do​gá​ló sze​lek va​jon vissza​se​gí​tik-e őt va​la​ha hoz​zá​juk.

LY​DIA ÖSSZE​GÖM​BÖ​LYÖD​VE FE​KÜDT ALI​CE ÁGYÁN, a ta​ka​ró te​te​jén. A sö​té​tí​tő​füg​gö​nyö​ket össze​húz​ták, a szo​bát puha, tom​pa fény vi​lá​gí​tot​ta meg. – Ál​mo​dom? – kér​dez​te Ali​ce. – Nem, éb​ren vagy. – Mennyi ide​ig alud​tam? – Majd​nem két na​pig. – Jaj, ne, bo​csá​nat! – Sem​mi gond, anya. Örü​lök, hogy újra hal​lom a han​go​dat. Nem le​het, hogy ki​csi​vel több tab​let​tát vet​tél be? – Nem em​lék​szem. Le​het. De nem akar​tam. – Ag​gó​dom mi​at​tad. Ali​ce rész​le​te​i​ben kezd​te el né​ze​get​ni Ly​di​át, mint​ha kö​zel​ké​pet akart vol​na al​kot​ni min​den egyes arc​vo​ná​sá​ról. Mind​egyi​ket fel​is​mer​te, mint aho​gyan az em​be​rek ál​ta​lá​ban ösz​tö​nö​sen, min​den​fé​le erő​fe​szí​tés vagy tu​da​tos oda​fi​gye​lés nél​kül fel​is​me​rik a há​zat, amely​ben fel​nőt​tek, a szü​le​ik hang​ját vagy a te​nye​rü​kön át​fu​tó vo​na​la​kat. De fur​csa mó​don ne​he​zé​re esett Ly​di​át egész​ben lát​nia. – Olyan gyö​nyö​rű vagy – mond​ta neki. – Annyi​ra ret​te​gek at​tól, hogy egy nap majd rád né​zek, és nem fo​gom tud​ni, ki vagy. – Sze​rin​tem, ha el is jön az a nap, ami​kor nem tu​dod, ki va​gyok, azt tud​ni fo​god, hogy sze​ret​lek té​ged. – De mi lesz, ha nem fo​gom tud​ni, hogy a lá​nyom vagy, ha nem fo​gom tud​ni, hogy sze​retsz en​gem? – Ak​kor majd ad​dig mon​dom, amíg el nem hi​szed. Ez tet​szett Ali​ce-nek. De va​jon én is min​dig sze​ret​ni fo​gom? Meg​ma​rad-e a sze​re​te​tem irán​ta va​la​hol a fe​jem​ben vagy a szí​vem​ben? A ben​ne élő tu​dós ab​ban hitt, hogy az ér​zel​mek össze​tett lim​bi​kus agyi áram​kö​rök kö​vet​kez​mé​nye​i​kép​pen ala​kul​nak ki, és hogy ezek az áram​kö​rök az ő ese​té​ben je​len​leg egy olyan üt​kö​zet lö​vész​ár​ka​i​ban es​tek csap​dá​ba, amely​nek nem lesz túl​élő​je. A ben​ne élő anya vi​szont ab​ban hitt, hogy a lá​nya iránt ér​zett sze​re​tet biz​ton​ság​ban van a fe​jé​ben dúló há​bo​rú​tól, mert a szí​vé​ben él.

– Hogy vagy, anya? – Nem túl jól. Ez a sze​mesz​ter na​gyon ne​he​zen telt el a mun​kám és a Har​vard nél​kül, ez​zel az egy​re sú​lyos​bo​dó be​teg​ség​gel, az apád meg alig van itt​hon. Majd​nem meg​ha​lad​ta a ké​pes​sé​ge​i​met ez az egész. – Na​gyon saj​ná​lom. Bár​csak töb​bet le​het​nék ve​led! Jövő ősszel már kö​ze​lebb le​szek. Már most vissza akar​tam köl​töz​ni, de sze​re​pet kap​tam egy nagy​sze​rű da​rab​ban. Kis sze​rep, de... – Min​den rend​ben. Én is azt sze​ret​ném, ha töb​bet lát​hat​ná​lak, de nem hagy​ha​tom, hogy mi​at​tam ne éld a sa​ját éle​te​det. John ju​tott az eszé​be. – Apád New York​ba akar köl​töz​ni. Ka​pott egy aján​la​tot a Slo​an-Ket​te​ring​től. – Tu​dom. Itt vol​tam. – Nem aka​rok el​men​ni. – Meg sem for​dult a fe​jem​ben, hogy eset​leg akar​nál. – Nem me​he​tek el. Az ik​rek áp​ri​lis​ban ér​kez​nek. – Alig vá​rom, hogy lás​sam a ba​bá​kat! – Én is. Ali​ce el​kép​zel​te, amint a kar​já​ban tart​ja őket, érzi tes​tük me​le​gét, meg​cso​dál​ja apró, be​gör​bí​tett uj​jacs​ká​i​kat, pár​nás, még föl​det sem ért lá​bu​kat és duz​zadt, ke​rek sze​mü​ket. Va​jon fog​nak-e rá vagy John​ra ha​son​lí​ta​ni? És az il​la​tuk. Alig vár​ta, hogy be​le​te​met​hes​se ma​gát az uno​kái ba​ba​il​la​tá​ba. A nagy​szü​lők ál​ta​lá​ban öröm​mel ter​vez​ge​tik a jö​vőt az uno​kák​kal: is​ko​lai elő​adá​sok​ról, szü​le​tés​na​pi par​tik​ról, dip​lo​ma​osz​tók​ról és es​kü​vők​ről ál​mo​doz​nak. Ali​ce tud​ta, hogy ő nem lesz ott azo​kon az is​ko​lai elő​adá​so​kon, szü​le​tés​na​pi par​ti​kon, a dip​lo​ma​osz​tó​kon és az es​kü​vő​kön. De nem mond le ar​ról, hogy a kar​já​ba véve meg​sza​gol​gat​has​sa őket, majd bo​lond len​ne ehe​lyett ma​gá​nyo​san ücsö​rög​ni va​la​hol New York​ban. – Hogy van Mal​colm? – Jól. Együtt csi​nál​tuk vé​gig a Gya​log​lás az Alz​he​i​mer-kór el​lent Los An​ge​les​ben. – Me​sélj róla! Ly​dia elő​ször el​mo​so​lyo​dott, az​tán kez​dett be​szél​ni. – Na​gyon ma​gas, sze​ret a sza​bad​ban len​ni, ki​csit vissza​hú​zó​dó. – Ve​led hogy bá​nik? – Irtó édes. Sze​re​ti, hogy ennyi​re okos va​gyok, büsz​ke arra, aho​gyan ját​szom, és so​kat di​cse​ke​dik ve​lem, szin​te za​var​ba hoz ez​zel. Tet​sze​ne ne​ked. – Te mi​lyen vagy vele? Ly​dia né​hány má​sod​per​cen ke​resz​tül fon​tol​gat​ta a vá​laszt, mint​ha er​ről még so​ha​sem gon​dol​ko​dott vol​na el. – Ön​ma​gam va​gyok. – Re​mek. Ali​ce el​mo​so​lyo​dott, és meg​szo​rí​tot​ta Ly​dia ke​zét. Sze​ret​te vol​na meg​kér​dez​ni a lányt, mit je​lent szá​má​ra, hogy ön​ma​ga le​het, meg​kér​ni, hogy írja le ma​gát, de a gon​do​lat ha​ma​rabb el​pá​rol​gott, mint hogy sza​vak​ra vált​hat​ta vol​na. – Mi​ről is be​szél​tünk? – Mal​colm, a Gya​log​lás? New York? – kér​de​zett vissza Ly​dia, ka​pasz​ko​dó​kat kí​nál​va. – Én is el​já​rok sé​tál​ni a ház kö​rül, itt biz​ton​ság​ban ér​zem ma​gam. Még ha el is ke​ve​re​dek néha, vé​-

gül csak ki​szú​rok va​la​mit, ami is​me​rős​nek tű​nik, és a bol​tok​ban ele​gen is​mer​nek ah​hoz, hogy le​gyen va​la​ki, aki útba iga​zít. A Jer​ri’snél a pul​tos kis​lány min​dig rá​kér​dez a tár​cám​ra és a kul​csa​im​ra. És itt van​nak a cso​port​be​li ba​rá​ta​im is. Szük​sé​gem van rá​juk. Már kép​te​len len​nék New Yor​kot meg​is​mer​ni. Azt a ke​vés füg​get​len​sé​get is el​ve​szí​te​ném, ami most még ki​jut. Rá​adá​sul egy új mun​ka​hely. Apád ál​lan​dó​an dol​goz​na Őt is el​ve​szí​te​ném. – Anya, ezt apá​nak is mondd el, légy szí​ves! Ly​di​á​nak iga​za van. De annyi​val egy​sze​rűbb neki el​mon​da​ni. – Ly​dia, én olyan büsz​ke va​gyok rád. – Kö​szi. – Ha el​fe​lej​te​ném mon​da​ni, tudd, hogy na​gyon sze​ret​lek! – Én is sze​ret​lek, anya.

– NEM AKA​ROK NEW YORK​BA KÖL​TÖZ​NI – mond​ta Ali​ce. – Az még messze van, nem kell most dön​tést hoz​nunk az ügy​ben – fe​lel​te John. – Én most aka​rok dön​tést hoz​ni. Most dön​te​nék. Ad​dig aka​rom tisz​táz​ni a dol​got, amíg meg​te​he​tem. Nem aka​rok New York​ba köl​töz​ni. – És ha Ly​dia is ott lesz? – És ha nem? Meg kel​lett vol​na ve​lem is be​szél​ned, mi​előtt ki​hir​det​ted a gye​re​kek​nek. – Meg is be​szél​tük. – Nem, nem be​szél​tük meg. – De​hogy​nem, több​ször is! – Ja, hogy én nem em​lék​szem? Mi​lyen ké​nyel​mes ez így. Ali​ce az or​rán ke​resz​tül szív​ta be a le​ve​gőt, és a szá​ján fúj​ta ki, hogy le​nyug​tas​sa ma​gát: nem akart ab​ban az óvo​dás vi​tá​ban részt ven​ni, ami​be kezd​ték be​le​lo​val​ni ma​gu​kat. – John, tud​tam, hogy ta​lál​ko​zol va​la​kik​kel a Slo​an-Ket​tering​ben, de az eszem​be sem ju​tott, hogy egy jövő évi ál​lás mi​att ud​va​rol​nak ne​ked. Már ré​gen el​mond​tam vol​na a vé​le​mé​nye​met, ha tu​dok róla. – El​mond​tam ne​ked, hogy mi​ért me​gyek oda. – Rend​ben. Haj​lan​dó​ak len​né​nek fi​ze​tés nél​kü​lit adni ne​ked, hogy szep​tem​ber​től szá​mít​va egy év múl​va kezd​hesd meg a mun​kát? – Nem, most van szük​sé​gük va​la​ki​re. Már a je​len​le​gi ha​la​dé​kot is ne​he​zen tud​tam ki​csi​kar​ni be​lő​lük, de szük​sé​gem van egy kis idő​re, hogy itt be​fe​jez​zem a mun​kát a la​bor​ban. – Nem ven​né​nek fel va​la​kit ide​ig​le​ne​sen, hogy te ve​lem tölt​hesd a fi​ze​tés nél​kü​lit, és csak az​u​tán kez​de​nél dol​goz​ni? – Nem. – Meg​kér​dez​ted? – Nézd, nagy a ver​seny ezen a szak​te​rü​le​ten, és min​den olyan gyor​san tör​té​nik. Nagy fel​fe​de​zé​sek kü​szö​bén ál​lunk. De tény​leg, haj​szál​nyi​ra va​gyunk a rák gyó​gyí​tá​sá​tól. A gyógy​szer​ipar is ér​dek​lő​dik. A Har​var​don a ta​ní​tás, meg az a ren​ge​teg ad​mi​niszt​rá​ci​ós szar​ság csak le​las​sít. Ha nem fo​ga​dom el ezt az ál​lást, el​ve​szít​he​tem az esélyt, hogy fel​fe​dez​zek va​la​mit, ami tény​leg szá​mít. – Nem ez az egyet​len le​he​tő​sé​ged. Zse​ni​á​lis vagy, és nin​csen Alz​he​i​mer-kó​rod. Ren​ge​teg le​he​tő​sé​ged adó​dik még.

John Ali​ce-re me​redt, de egy szót sem szólt. – A jövő év vi​szont az én egyet​len esé​lyem, John, nem a tiéd. Ez az év az utol​só, hogy úgy él​hes​sem az éle​te​met, hogy tisz​tá​ban va​gyok vele, mennyit és mit je​lent ne​kem. Nem hi​szem, hogy túl sok időm ma​radt, hogy ön​ma​gam le​hes​sek, és ezt a ma​ra​dék időt ve​led sze​ret​ném töl​te​ni. El sem hi​szem, hogy te nem ezt aka​rod. – De​hogy​nem. Együtt len​nénk. – Fész​kes fe​nét! Te is tu​dod. Itt van az éle​tünk. Tom, Anna, a ba​bák, Mary, Ca​thy és Dan, ta​lán Ly​dia is. Ha el​fo​ga​dod ezt az ál​lást, ál​lan​dó​an dol​goz​ni fogsz, tu​dod, hogy így van, én meg ott len​nék egy szál ma​gam​ban. En​nek a dön​tés​nek sem​mi köze ah​hoz, hogy sze​ret​nél-e ve​lem len​ni, vagy sem, és ha igent mon​dasz, min​dent el​ve​szel tő​lem, amim még van. Nem me​gyek. – Nem fo​gok min​dig dol​goz​ni, meg​ígé​rem. És ha Ly​dia New York​ba köl​tö​zik? Mi len​ne, ha ha​von​ta egy he​tet An​ná​val és Char​lie-val töl​te​nél? Biz​to​san meg tud​juk ol​da​ni, hogy ne le​gyél egye​dül. – És ha Ly​dia nem fog New York​ba köl​töz​ni? És ha a Bran​de​is​re ve​szik fel? – Ezért mon​dom, hogy vár​junk még, dönt​sünk ké​sőbb, ami​kor töb​bet tu​dunk! – Én aka​rom azt az egy évet. – Ali​ce, szá​mom​ra nem az a kér​dés, hogy el​fo​gad​jam-e az ál​lást a Slo​anon, vagy ki​ve​gyek-e egy évet. Ha​nem az, hogy el​fo​gad​jam-e az ál​lást a Slo​anon, vagy ma​rad​jak a Har​var​don. Nem ve​he​tek ki egy évet. John alak​ját el​ho​má​lyo​sí​tot​ták a dü​hös könnyek, és Ali​ce resz​ket​ni kez​dett. – Nem tu​dom to​vább csi​nál​ni! Kér​lek! Kép​te​len va​gyok ki​tar​ta​ni, ha nem állsz mel​let​tem. Ki​ve​he​ted azt az évet. Ha aka​rod, meg​te​he​ted. Szük​sé​gem van rád! – És mi lesz, ha vissza​uta​sí​tom őket, ki​ve​szem azt az évet, te pe​dig azt sem tu​dod majd, hogy ki va​gyok? – És ha igen? De a kö​vet​ke​ző év​ben már nem? Hogy jut​hat eszed​be olyas​mi, hogy azt a ke​vés időt, ami ne​künk jut, ab​ban a kur​va la​bor​ban buj​kál​va töltsd? Én soha nem ten​ném ezt ve​led. – Én so​ha​sem kér​ném tő​led. – Nem is kel​le​ne. – Én ezt nem tu​dom meg​csi​nál​ni, Ali​ce. Na​gyon saj​ná​lom, de nem hi​szem, hogy ké​pes len​nék itt​hon ten​gőd​ni egy tel​jes évig, és a fe​ne​ke​men ülve fi​gyel​ni, mi min​dent ra​bol el be​lő​led a be​teg​ség. Nem bí​rom el​vi​sel​ni, hogy nem tudsz fel​öl​töz​ni egye​dül, és nem tu​dod be​kap​csol​ni a té​vét. Ha a la​bor​ban va​gyok, nem kell vé​gig​néz​nem, aho​gyan jegy​zet​la​pok​kal fel​mat​ri​cá​zod a szek​ré​nye​ket és az aj​tó​kat. Nem ül​he​tek itt​hon, hogy vé​gig​néz​zem, ho​gyan le​szel egy​re rosszabb ál​la​pot​ban. Be​le​ha​lok. – Nem, John, én ha​lok bele, nem te. Ak​kor is rom​lik az ál​la​po​tom, ha itt​hon ülsz, és ak​kor is, ha a la​bor​ban. El fogsz ve​szí​te​ni. Én is el​ve​szí​tem ma​ga​mat. De ha nem töl​tőd ve​lem a kö​vet​ke​ző tan​évet, nos, ak​kor elő​ször té​ged ve​szí​tet​tünk el. Én Alz​he​i​mer-kó​ros va​gyok. Ne​ked van va​la​mi kur​va ki​fo​gá​sod?

FÉM- ÉS PA​PÍR​DO​BO​ZO​KAT és üve​ge​ket, po​ha​ra​kat, tá​la​kat és fa​ze​ka​kat, ser​pe​nyő​ket és jé​na​i​kat hú​zott elő. Min​dent a kony​ha​asz​tal​ra so​ra​koz​ta​tott, és ami​kor ott el​fo​gyott a hely, a pad​lón foly​tat​ta. Min​den ka​bá​tot ki​vett a be​épí​tett szek​rény​ből, és ki​for​gat​ta a zse​be​i​ket. Ta​lált pénzt, hasz​nált je​gye​ket, pa​pír zseb​ken​dőt és sem​mit. Min​den mo​to​zás után a pad​ló​ra ha​jí​tot​ta az ár​tat​lan ka​bá​tot.

Meg​for​gat​ta a pár​ná​kat a ka​na​pé​kon és a fo​te​le​ken. Ki​ürí​tet​te a fi​ók​ját és az irat​szek​rényt. Ki​rá​zott min​dent a köny​ves tás​ká​já​ból, a lap​top​tás​ká​ból és a vi​lá​gos​kék tás​ká​ból. Át​szor​tí​roz​ta a ku​pa​co​kat, min​den egyes tár​gyat meg​érin​tett, hogy a neve el​jus​son az agyá​ig. Sem​mi. A ku​ta​tás so​rán em​lé​kez​nie sem kel​lett arra, hogy ko​ráb​ban mer​re ke​res​gélt. Az elő​rán​ga​tott hol​mik he​gyek​ben áll​tak, és bi​zo​nyí​té​kul szol​gál​tak a már fel​tárt ása​tá​sok​ra. Ahogy a do​log ki​né​zett, gya​kor​la​ti​lag az egész alsó szin​tet be​te​rí​tet​te. Be​le​iz​zadt a má​ni​á​kus ke​re​sés​be. De nem fog​ja fel​ad​ni. Fel​vág​tá​zott a lép​csőn. Át​ku​tat​ta a szennyes​tar​tót, az éj​je​li​szek​ré​nye​ket, az öl​tö​ző​asz​tal fi​ók​ja​it, a gard​rób​szek​ré​nye​ket, az ék​sze​res lá​di​ká​ját, az ágy​ne​mű​tar​tót és a gyógy​sze​res szek​rény​két. A für​dő​szo​bá​ban, oda​lent. Iz​zad​tan, fé​lig őrül​ten le​ro​hant a lép​csőn. John az elő​szo​bá​ban állt, bo​ká​ig ka​bá​tok​ban. – Itt meg mi a fene tör​tént? – kér​dez​te. – Ke​re​sek va​la​mit. – Még​is mit? Ali​ce nem em​lé​ke​zett a do​log ne​vé​re, de bí​zott ab​ban, hogy va​la​hol a fe​jé​ben ott van még, és eszé​be is jut ha​ma​ro​san. – Majd rá​jö​vök, ha meg​ta​lá​lom. – Mek​ko​ra fel​for​du​lás! Mint​ha be​tör​tek vol​na hoz​zánk. Erre nem is gon​dolt. Le​het, hogy ezért nem ta​lál​ja. – Úr​is​ten, ta​lán tény​leg el​lop​ta va​la​ki! – Nem lo​pott el sen​ki sem​mit. Te szed​ted szét a há​zat. Ali​ce ki​szúrt egy érin​tet​len új​sá​gos ko​sa​rat a ka​na​pé mel​lett a nap​pa​li​ban. Ott hagy​ta Johnt és a rab​lás​el​mé​le​tet az elő​szo​bá​ban, fel​emel​te a sú​lyos ko​sa​rat, ki​szór​ta a ma​ga​zi​no​kat a pad​ló​ra, át​la​poz​ta őket, majd egy​sze​rű​en to​vább​állt. John kö​vet​te. – Fe​jezd be! Ali​ce, azt sem tu​dod, hogy mit ke​re​sel! – De​hogy​nem tu​dom. – Szó​val mit is? – Nem tu​dom meg​mon​da​ni. – Ak​kor hogy néz ki? Mire hasz​nál​juk? – Nem tu​dom, már meg​mond​tam, hogy ak​kor fo​gom tud​ni, ha meg​lá​tom. Meg kell ta​lál​nom, kü​lön​ben meg​ha​lok. Vé​gig​gon​dol​ta, mit is mon​dott. – Hol van​nak a gyógy​sze​re​im? Be​men​tek a kony​há​ba, át​rug​dos​ták ma​gu​kat több do​boz reg​ge​li​ző​pely​hen, le​ve​sen és ton​ha​las kon​zer​ven. John a pad​lón meg​ta​lál​ta Ali​ce gyógy​sze​res és vi​ta​mi​nos üveg​csé​it, az asz​ta​lon pe​dig ott volt a gyógy​sze​rosz​tó do​boz​ka. – Itt van​nak – mond​ta. A sür​ge​tés, az élet-ha​lál kér​dé​se azon​ban ki​tar​tó​an pisz​kál​ta. – Nem ezt ke​res​tem. – Ez őrü​let! Fe​jezd be! Az egész ház tele van sze​mét​tel! Sze​mét. Ki​nyi​tot​ta a ku​kát, ki​húz​ta be​lő​le a zsá​kot, és a föld​re bo​rí​tot​ta a tar​tal​mát. – Ali​ce!

Avo​ká​dó​héj, sí​kos csir​ke​háj, össze​gyűrt pa​pír zseb​ken​dők, szal​vé​ták, üres do​bo​zok, cso​ma​go​ló​pa​pí​rok és egyéb, ki​dob​ni​va​ló hol​mik kö​zött ge​reb​lyé​zett az uj​ja​i​val. Meg​lát​ta az Ali​ce How​land DVDt. Fel​kap​ta a nyir​kos bo​rí​tót és ala​po​san meg​néz​te. Hűha, ezt nem is akar​tam ki​dob​ni. – Na, itt van! Biz​tos, hogy ez volt az – mond​ta John. – Örü​lök, hogy meg​ta​lál​tad. – Nem, nem ez az. – Rend​ben, oké, de kér​lek, nézz kö​rül, sze​mét​he​gyek min​den​fe​lé! Hagyd abba, ülj le és pi​henj! Ki vagy bo​rul​va. Ta​lán ha le​ülsz és meg​nyug​szol, eszed​be jut. – Oké. Ta​lán ha nyu​god​tan ül, em​lé​kez​ni fog arra, mi volt az, és hová tet​te. Vagy azt is el​fe​lej​ti, hogy egy​ál​ta​lán ke​re​sett va​la​mit.

A HÓ EGY NAP​PAL KO​RÁB​BAN KEZ​DETT ESNI, és csak ak​kor hagy​ta abba, ami​kor Új-Ang​li​át leg​alább két láb​nyi​ra be​bo​rí​tot​ta. Ali​ce ész​re sem vet​te vol​na, ha a csi​kor​gó ab​lak​tör​lő la​pá​tok nem áll​nak le a csont​szá​raz szél​vé​dőn. John ki​kap​csol​ta őket. Az utak​ról el​túr​ták a ha​vat, bár most csak ők vol​tak az ut​cán. Ali​ce min​dig sze​ret​te a hó​vi​ha​ro​kat kö​ve​tő de​rűs csen​det és nyu​gal​mat, de most ez is ide​ge​sí​tet​te. John le​par​kolt a Mount Au​burn te​me​tő mel​lett. A par​ko​ló​ban le​ta​ka​rí​tot​tak egy részt az ér​ke​ző au​tók szá​má​ra, de a te​me​tő maga, az ös​vé​nyek és a sír​kö​vek érin​tet​le​nek vol​tak. – Tar​tot​tam tőle, hogy ez lesz. Ké​sőbb kell vissza​jön​nünk – mond​ta John. – Ne, várj csak! Hadd néz​zem egy ide​ig! Fe​ke​te tör​zsű ős​fák és gö​csör​tös, fe​hér​re fa​gyott, eres ága​ik ural​kod​tak a tél bi​ro​dal​ma fe​lett. Ali​ce lá​tott né​hány szür​ke csí​kot, ame​lyek va​ló​szí​nű​leg az egy​ko​ri gaz​dag és be​fo​lyá​sos pol​gá​rok ma​gas, dí​sze​sen fa​ra​gott, a hó​ból ép​pen csak ki​kan​di​ká​ló sír​kö​vei le​het​tek, de ennyi volt. Min​den mást be​bo​rí​tott a fe​hér​ség. A ko​por​sók​ban osz​la​do​zó tes​tek ott fe​küd​tek a föld és kő alatt, a föl​det és a kö​vet pe​dig el​lep​te a hó. – John? – Igen? Túl han​go​san mond​ta ki a ne​vét, túl hir​te​len tör​te meg a csen​det, és meg​ijesz​tet​te a fér​fit. – Sem​mi. Me​he​tünk. Nem aka​rok itt len​ni.

– KÉ​SŐBB IS VISSZA​ME​HE​TÜNK A HÉ​TEN – mond​ta John. – Hova? – kér​dez​te Ali​ce. – A te​me​tő​be. – Ja! A kony​ha​asz​tal​nál ült. John két po​hár​ba vö​rös​bort töl​tött, és egyet oda​adott neki. Ali​ce meg​szo​kás​ból meg​for​gat​ta a po​ha​rat. A lá​nya ne​vét, a szí​nész​nő​ét rend​sze​re​sen el​fe​lej​tet​te, de arra em​lé​ke​zett, hogy a bort meg kell for​gat​ni a po​hár​ban, és arra is, mennyi​re sze​re​ti for​gat​ni. Buta be​teg​ség ez. Szó​ra​koz​tat​ta a bor ör​vény​lő for​gá​sa a po​hár​ban, rá​cso​dál​ko​zott vér​vö​rös szí​né​re, a sző​lő, a tölgy, a föld erő​tel​jes ízé​re és a me​leg​ség​re, amit ak​kor ér​zett, ami​kor az ital a gyom​rá​ba ér​ke​zett. John a nyi​tott hű​tő​aj​tó előtt állt, és elő​vett egy da​rab saj​tot, cit​ro​mot, egy csí​pős, fo​lyé​kony izét és né​hány pi​ros zöld​ség​fé​lét.

– Mit szól​nál csir​kés enc​hi​la​dá​hoz? – kér​dez​te. – Re​mek! A fér​fi ki​nyi​tott a fa​gyasz​tót, és be​le​túrt. – Van csir​ke? – kér​dez​te. Nem fe​lelt. – Jaj, ne, Ali​ce! John meg​for​dult, és felé nyúj​tott va​la​mit. Nem a csir​két. – A Black​Berryd. Itt volt a fa​gyasz​tó​ban. Meg​nyom​kod​ta a gom​bo​kat, meg​ráz​ta és meg​dör​zsöl​te. – Úgy lá​tom, víz ment bele, meg​nézzük, mű​kö​dik-e, ha ki​ol​vad, de sze​rin​tem tönk​re​ment – mond​ta John. Ali​ce szív​fáj​dí​tó zo​ko​gás​ban tört ki. – Jól van, na! Ha tönk​re​ment, kapsz egy újat. Ne​vet​sé​ges, mi​ért ke​se​red​tem el ennyi​re egy tönk​re​ment elekt​ro​ni​kus esz​köz mi​att? Az le​het in​kább, hogy az any​ja, a húga és az apja ha​lá​lát si​rat​ta meg. Ta​lán az az ér​zés tört elő be​lő​le, amit már ko​ráb​ban is ér​zett, de a te​me​tő​ben nem tud​ta ren​de​sen ki​fe​jez​ni. An​nak több ér​tel​me len​ne. De nem ar​ról volt szó. Ta​lán a Back​Berry ha​lá​la a har​var​di mun​ká​já​nak a ha​lá​lát is jel​ké​pez​te, és a kar​ri​er​jé​nek ko​rai vé​gét gyá​szol​ta ép​pen. Ez is el​kép​zel​he​tő. De mi van ak​kor ha va​ló​ban a Black​Berry mi​att érez​te ezt a vi​gasz​tal​ha​tat​lan gyászt?

2005. FEBRUÁR ÖSSZE​GÖR​NYEDT JOHN MEL​LETT a szé​ken, szem​ben dr. Da​vissz​el, és ér​zel​mi​leg ki​me​rült​nek, in​tel​lek​tu​á​li​san pe​dig üres​nek érez​te ma​gát. Szá​mos ne​u​ro​pszi​cho​ló​gi​ai tesz​ten át​esett ab​ban a kis iro​dá​ban az​zal a nő​vel, a nő​vel, aki a ne​u​ro​pszi​cho​ló​gi​ai tesz​te​ket csi​nál​tat​ja ab​ban a kis iro​dá​ban, de va​la​mi kí​no​san hosszú ide​ig. A sza​vak, az in​for​má​ci​ók, a nő kér​dé​se​i​nek és Ali​ce vá​la​sza​i​nak je​len​tés​tar​tal​ma olya​nok vol​tak, mint a szap​pan​bu​bo​ré​kok, ame​lye​ket a gye​re​kek fúj​nak sze​les na​po​kon egy szí​vó​szál​ból. Gyor​san és szé​dí​tő​en le​beg​tek el Ali​ce-től min​den le​het​sé​ges irány​ba. Iszo​nyú erő​fe​szí​tést és kon​cent​rá​ci​ót kö​ve​telt, hogy egy​ál​ta​lán kö​vet​ni tud​ja őket. És ha si​ke​rült is né​há​nyat a lá​tó​te​ré​ben tar​ta​nia ígé​re​te​sebb idő​tar​ta​mon ke​resz​tül, ak​kor is túl ha​mar puk​kan​tak el, min​den nyil​ván​va​ló ok nél​kül ug​rot​tak fe​jest a fe​le​dés​be, mint​ha so​ha​sem lé​tez​tek vol​na. Most dr. Da​vis ke​zé​ben volt a szí​vó​szál. – Nos, Ali​ce, le​be​tűz​né ne​kem a tás​ka szót vissza​fe​lé? – kér​dez​te. Hat hó​nap​pal ko​ráb​ban Ali​ce a kér​dést tri​vi​á​lis​nak, mi több sér​tő​nek érez​te vol​na, de ma olyan ko​moly kér​dés​nek bi​zo​nyult, amit csak je​len​tős erő​fe​szí​té​sek árán le​he​tett meg​vá​la​szol​ni. Még​is alig ag​gó​dott, és meg​aláz​va sem érez​te ma​gát annyi​ra, mint aho​gyan hat hó​nap​pal ko​ráb​ban tet​te vol​na. Egy​re gyak​rab​ban ta​pasz​tal​ta hogy nő a tá​vol​ság kö​zöt​te és az ön​tu​da​ta kö​zött. Ali​ce-tu​da​ta – amit ma​gá​ról is​mert és ér​tett, amit sze​re​tett és amit nem, aho​gyan ér​zett és aho​gyan fel​fo​gott dol​go​kat – is olyan volt, mint a szap​pan​bu​bo​rék, de a töb​bi​nél ma​ga​sab​ban szállt az ég​ben, és ne​he​zebb volt fel​is​mer​ni, s csak egy vé​kony li​pid​memb​rán óvta at​tól, ne​hogy el​puk​kan​jon a rit​ku​ló le​ve​gő​ben. Ali​ce elő​ször elő​re be​tűz​te le a tás​ka szót ma​gá​ban, és köz​ben bal keze öt uj​ján szá​mol​gat​ta a be​tű​ket. – A. – Le​haj​tot​ta a kis​uj​ját. Megint elő​re​fe​le be​tű​zött, és meg​állt a gyű​rűs​ujj​nál, amit az​tán le​haj​tott. – K. – Meg​is​mé​tel​te az egé​szet. – S. – Úgy tar​tot​ta a mu​ta​tó- és hü​velyk​uj​ját, mint egy pisz​tolyt. – Á, T – sut​tog​ta ma​gá​ban. – Á, T. El​mo​so​lyo​dott, bal ke​zét győ​ze​del​me​sen ma​gas​ba emel​te, és John​ra pil​lan​tott. A fér​je a jegy​gyű​rű​jét csa​var​gat​ta, és kény​sze​re​det​ten el​mo​so​lyo​dott. – Szép mun​ka volt – mond​ta dr. Da​vis. Szé​le​sen el​vi​gyo​ro​dott, mint akit le​nyű​gö​zött a jó tel​je​sít​mény. Ali​ce-nek na​gyon tet​szett. – Most pe​dig mu​tas​son rá az ab​lak​ra, mi​után meg​érin​tet​te az arca jobb ol​da​lát a bal ke​zé​vel! Ali​ce az ar​cá​hoz emel​te a bal ke​zét. Pukk! – Bo​csá​nat, meg​is​mé​tel​né az uta​sí​tást? – kér​te, és bal ke​zét még min​dig az arca előtt tar​tot​ta. – Per​sze. – Dr. Da​vis min​dent tu​dó​an en​ge​del​mes​ke​dett, mint az a szü​lő, aki lát​ja ugyan, hogy a cse​me​té​je meg​les​te a fel​ső la​pot a pak​li​ban, vagy már az el​raj​to​lás előtt el​lé​pett a rajt​vo​nal​ról, de nem szól érte. – Mu​tas​son az ab​lak​ra, mi​után meg​érin​tet​te az arca jobb ol​da​lát a bal ke​zé​vel! Ali​ce bal keze az arca jobb ol​da​lán volt, és az or​vos még be sem fe​jez​het​te a mon​dan​dó​ját, jobb ke​zé​vel már​is az ab​lak​ra mu​ta​tott, és meg​könnyeb​bül​ten fel​só​haj​tott. – Re​mek, Ali​ce – ör​ven​de​zett dr. Da​vis mo​so​lyog​va.

John nem di​csér​te meg, nem mond​ta, hogy örül, vagy hogy büsz​ke rá. – Rend​ben, ak​kor most is​mé​tel​je meg azt a ne​vet és cí​met, amit ko​ráb​ban kér​tem, hogy vés​sen az em​lé​ke​ze​té​be! A név és a cím. Volt va​la​mi hal​vány fo​gal​ma, mint ami​kor reg​gel fel​éb​red, és tud​ja, hogy éj​sza​ka ál​mo​dott va​la​mit, ta​lán meg is tud​ja mon​da​ni, hogy nagy​já​ból mi volt ben​ne, de bár​mennyi​re is pró​bál vissza​em​lé​kez​ni rá, a rész​le​te​ket már nem tud​ja fel​idéz​ni. Azok el​tűn​tek örök​re. – Va​la​mi John. Min​dig meg​kér​de​zi, de még so​ha​sem em​lé​kez​tem arra, hol la​kik a pa​sas. – Ak​kor ta​lál​gas​sunk. John Black, White, Jo​nes vagy Smith volt az? Ali​ce-nek fo​gal​ma sem volt a vá​lasz​ról, de szí​ve​sen ját​szott. – Smith. – Nos, ez a Smith az East Stree​ten, a West Stree​ten, a North Stree​ten vagy a South Stree​ten la​kik? – A South Stree​ten. – Me​lyik vá​ros​ban? Ar​ling​ton, Cam​bridge, Brigh​ton vagy Bro​ok​li​ne? – Bro​ok​li​ne. – Oké, Ali​ce, utol​só kér​dés: hol van a húsz​dol​lá​ro​som? – A pénz​tár​cá​já​ban? – Nem. Ko​ráb​ban el​rej​tet​tem egy húsz​dol​lá​ros bank​je​gyet va​la​hol az iro​dá​ban. Em​lék​szik rá, hogy hová tet​tem? – Ezt ak​kor csi​nál​ta, ami​kor én is itt vol​tam? – Igen. Em​lék​szik bár​mi​lyen moz​za​nat​ra? Ha meg​ta​lál​ja, meg​tart​hat​ja. – Hát, ha ezt tu​dom, min​dent meg​tet​tem vol​na, hogy ké​sőbb em​lé​kez​zek rá. – Ab​ban biz​tos va​gyok. Szó​val? Hol le​het? Ali​ce lát​ta, hogy az or​vos te​kin​te​te va​la​ho​vá a jobb vál​la fölé té​ved, mi​előtt is​mét a sze​mé​be néz. Gyor​san meg​for​dult a szé​ken. Mö​göt​te a fa​lon egy mág​ne​ses táb​la állt, ami​re há​rom szót ír​tak pi​ros filc​tol​lal. Glu​ta​mát. LTP. Apop​tó​zis. A pi​ros filc​toll ott he​vert a táb​la al​ján a tál​cán, mel​let​te pe​dig ott volt a húsz​dol​lá​ros. Ali​ce bol​do​gan fel​pat​tant, és be​gyűj​töt​te a ju​tal​mat. Dr. Da​vis ka​cag​ni kez​dett. – Ha min​den be​te​gem olyan okos len​ne, mint maga, csőd​be men​nék. – Ali​ce, nem tart​ha​tod meg, lát​tad, hogy a dok​tor úr oda​néz – mond​ta John. – De el​nyer​tem! – vi​tat​ko​zott Ali​ce. – Min​den rend​ben, tény​leg el​nyer​te – mond​ta dr. Da​vis. – Egy év gyógy​sze​re​zés után ilyen​nek kell len​nie? – kér​dez​te John. – Nos, va​ló​szí​nű​leg több do​log is zaj​lik egy idő​ben. A be​teg​ség a ta​valy ja​nu​á​ri di​ag​nó​zis​nál ko​ráb​ban fel​üt​het​te a fe​jét. Ő maga, de ön, a csa​lád​ja és a kol​lé​gái is el​néz​ték eze​ket a tü​ne​te​ket, azt gon​dol​ták, hogy csak pech​je volt, vagy tu​laj​don​kép​pen nem is tör​tént sem​mi, vagy a stressz, a ki​al​vat​lan​ság, a túl sok al​ko​hol stb., stb. szám​lá​já​ra ír​ták a tör​tén​te​ket. El​kép​zel​he​tő, hogy már egy-két éve, de akár hosszabb ide​je is mu​tat​koz​tak tü​ne​tek. – Rá​adá​sul Ali​ce el​ké​pesz​tő​en in​tel​li​gens. Az egy​sze​rű​ség ked​vé​ért: ha egy át​lag​em​ber​nél tíz szi​nap​szis kell egy in​for​má​ció el​éré​sé​hez, Ali​ce-nél ez a szám az öt​ve​net is el​ér​he​ti. Ami​kor az át​lag​em​ber el​ve​szí​ti ezt a tíz szi​nap​szist, az in​for​má​ció el​ér​he​tet​len​né vá​lik szá​má​ra, el​fe​lej​ti. Azon​ban ha Ali​ce ve​szí​ti el a tíz szi​nap​szist, még a ren​del​ke​zé​sé​re áll negy​ven, ame​lyen ke​resz​tül el​ér​he​ti a célt. Te​hát az ana​tó​mi​ai el​vál​to​zá​sok elő​ször sem funk​ci​o​ná​li​san, sem mély​sé​gük​ben nem ész​re​ve​he​tő​ek. – De mos​tan​ra már tíz​nél jó​val töb​bet el​ve​szí​tett – je​gyez​te meg John.

– Igen, én is et​től tar​tok. A leg​utób​bi teszt sze​rint a me​mó​ri​á​ja a tesz​tet még ki​töl​te​ni ké​pe​sek alsó há​rom szá​za​lé​ká​ba esik, a nyel​vi fel​dol​go​zá​sa lát​ha​tó​an ha​nyat​la​ni kez​dett, és kez​di el​ve​szí​te​ni az iden​ti​tás​tu​da​tát is, ami saj​nos vár​ha​tó volt. – Ugyan​ak​kor el​ké​pesz​tő​en le​le​mé​nyes. Jó né​hány in​ven​ci​ó​zus stra​té​gi​át hasz​nált ma is, hogy he​lye​sen meg​vá​la​szol​ja a kér​dé​se​ket, ami​kor a vá​la​szok​ra egy​ál​ta​lán nem em​lé​ke​zett. – Et​től füg​get​le​nül szá​mos kér​dés​re így sem tu​dott vá​la​szol​ni – je​gyez​te meg John. – Igen, ez így van. – Csak... olyan gyor​san rom​lik az ál​la​po​ta. Nem le​het​ne az Ari​cept vagy a Na​men​da adag​ját meg​emel​ni? – kér​dez​te John. – Nem, már mind a ket​tő​ből a ma​xi​mu​mot kap​ja. Saj​nos ez egy prog​resszív, gyors le​épü​lés​sel járó be​teg​ség, amely​re nin​csen gyógy​mód. Rosszab​bod​ni fog, akár​mi​lyen gyógy​szert adunk neki. – Az is vi​lá​gos, hogy vagy pla​ce​bót kap, vagy ez az Amy​lix nevű gyógy​szer nem mű​kö​dik – tet​te hoz​zá John. Dr. Da​vis nem vá​la​szolt azon​nal, mint​ha azt mér​le​gel​te vol​na, hogy egyet​ért​sen-e vagy sem a hal​lot​tak​kal. – Tu​dom, hogy ez el​ke​se​rí​tő. De gyak​ran lát​tam már, hogy a be​teg​ség hir​te​len stag​nál​ni kezd, és jó ide​ig ilyen víz​szin​tes is ma​rad. Ali​ce le​huny​ta a sze​mét, és el​kép​zel​te, hogy meg​ve​ti a lá​bát egy víz​szin​tes fe​lü​le​ten. Gyö​nyö​rű​sé​ges fenn​sík. Lát​ta maga előtt, és úgy gon​dol​ta, meg​éri re​mény​ked​ni ben​ne. Va​jon John lát​ja-e? Re​mény​ke​dik-e még va​la​mi​ben, vagy már fel​ad​ta a har​cot? Vagy ami még en​nél is rosszabb, ne​tán ab​ban re​mény​ke​dik, hogy Ali​ce vil​lám​gyor​san ha​nyat​la​ni kezd, és ak​kor aka​rat nél​kü​li kö​lönc​ként el​vi​he​ti ma​gá​val New York​ba az ősszel? Ott áll​na mel​let​te a fenn​sí​kon, vagy le​ta​szí​ta​ná a sza​ka​dék​ba? Kar​ba tet​te a ke​zét, és két lá​bát ha​tá​ro​zot​tan a pad​ló​hoz szö​gez​te. – Ali​ce, fut még? – kér​dez​te dr. Da​vis. – Nem, egy ide​je nem. John óra​rend​je és a tá​jé​ko​zó​dá​si ké​pes​sé​gem el​vesz​té​se nem te​szik le​he​tő​vé. Nem lá​tom az út​pad​ká​kat, a du​do​ro​kat a jár​dán, és rosszul mé​rem fel a tá​vol​sá​go​kat. Né​hány​szor na​gyon csú​nyán meg​ütöt​tem ma​gam. Ott​hon is meg​fe​led​ke​zem azok​ról a ki​emel​ke​dő izék​ről az aj​tó​ban, és gya​kor​la​ti​lag fej​jel elő​re be​esek a szo​bák​ba. Tele va​gyok zú​zó​dá​sok​kal. – Hát, John, most vagy tá​vo​lít​sák el azo​kat a ki​emel​ke​dő izé​ket, vagy fed​jék le őket szí​nes ra​gasz​tó​sza​lag​gal, hogy Ali​ce idő​ben ész​re​ve​gye őket. Kü​lön​ben túl​sá​go​san be​le​ol​vad​nak az aj​tó​ba. – Rend​ben. – Ali​ce, me​sél​jen a tá​mo​ga​tó cso​port​já​ról – kér​te dr. Da​vis. – Né​gyen va​gyunk. He​ten​te egy​szer ta​lál​kozunk né​hány órá​ra va​la​me​lyi​künk há​zá​ban, és min​den más​nap e-ma​i​le​zünk egy​más​nak. Cso​dá​la​to​san mű​kö​dik, min​den​ről tu​dunk be​szél​get​ni. Dr. Da​vis és az a nő ab​ban a kis iro​dá​ban sok em​ber​pró​bá​ló kér​dést fel​tett neki, kér​dé​se​ket, ame​lyek​kel pró​bál​ták fel​mér​ni a fe​jé​ben dúló pusz​tí​tást. Csak Mary, Ca​thy és Dan ér​tet​te, hogy mi az, ami még élet​ben volt ben​ne. – Na​gyon kö​szö​nöm, hogy kez​de​mé​nyez​te ezt a lé​pést, és át​hi​dal​ta a tá​mo​ga​tói rend​sze​rünk​ben tá​ton​gó sza​ka​dé​kot. Ha ta​lál​ko​zom újabb ko​rai stá​di​um​ban levő vagy ko​rai Alz​he​i​mer-kór​ban szen​ve​dő be​te​gek​kel, ön​höz irá​nyít​ha​tom őket? – Ter​mé​sze​te​sen. Em​lít​se meg ne​kik az NDTTH-t, a Nem​zet​kö​zi De​men​cia Ta​nács​adói és Tá​mo​ga​tói Há​ló​za​tot. Ez de​men​ci​á​val élő em​be​rek on​li​ne fó​ru​ma. Tu​cat​nál is több be​teg​gel ta​lál​koz​tam ott egész Ame​ri​ká​ból, Ka​na​dá​ból, az Egye​sült Ki​rály​ság​ból és Auszt​rá​li​á​ból. Vagy​is nem ta​lál​koz​tam

ve​lük iga​zi​ból, on​li​ne zaj​lik a do​log, de úgy ér​zem, mint​ha is​mer​ném őket, és ők is job​ban is​mer​nek en​gem, mint so​kan azok kö​zül, akik​kel a fél éle​te​met töl​töt​tem. Nem vesz​te​get​jük az időn​ket, hi​szen ab​ból nin​csen sok. Fon​tos dol​gok​ról be​szél​ge​tünk. John fész​ke​lőd​ni kez​dett, és ide​ge​sen ráz​ta a lá​bát. – Kö​szö​nöm, Ali​ce, a hon​lap ne​vét hoz​zá​adom az in​for​má​ci​ós cso​ma​gunk​hoz. És ön, John? Be​szélt már a szo​ci​á​lis mun​kás​sal, vagy el​lá​to​ga​tott eset​leg a be​teg​gon​do​zók tá​mo​ga​tó cso​port​já​ba? – Nem, még nem. Ká​véz​tam né​hány​szor az Ali​ce cso​port​já​ban lévő be​te​gek há​zas​tár​sa​i​val, de ennyi. – Ta​lán nem ár​ta​na ön​nek is se​gít​sé​get kér​ni. Ugyan nem ön a be​teg, de együtt él a be​teg​ség​gel, hi​szen Ali​ce-szel él, és nem könnyű a gon​do​zók​nak. Lá​tom én, mennyit ki​vesz a be​teg​ség azok​ból a csa​lád​ta​gok​ból, akik be​jár​nak hoz​zám a be​te​gek​kel. Itt van mind​járt De​ni​se Dad​da​rio, a szo​ci​á​lis mun​ká​sunk, az​tán a MÁK Gon​do​zók Tá​mo​ga​tói Cso​port​ja, és tu​dom, hogy a Mas​sachu​sett​si Alz​he​i​mer Tár​sa​ság​nak is van több he​lyi cso​port​ja. A se​gít​ség a ren​del​ke​zé​sé​re áll, ne ha​boz​zon igény​be ven​ni. – Rend​ben. – Ha már az Alz​he​i​mer tár​sa​ság​ról be​szé​lünk, meg​kap​tam az éves A De​men​cia el​lá​tás​ban Dol​go​zók Kong​resszu​sá​nak prog​ram​ját, és lá​tom Ali​ce, hogy ön fog​ja meg​nyit​ni a ple​ná​ris ülést – em​lí​tet​te dr. Da​vis. A De​men​cia el​lá​tás​ban Dol​go​zók Kong​resszu​sa a de​men​ci​á​val élők és csa​lád​tag​ja​ik gon​do​zá​sá​ért fe​le​lős szak​em​be​rek or​szá​gos ta​lál​ko​zó​ja. Neu​ro​ló​gu​sok, há​zi​or​vo​sok, idős​gyó​gyá​szat​tal fog​lal​ko​zó or​vo​sok, ne​u​ro​pszi​cho​ló​gu​sok, nő​vé​rek és szo​ci​á​lis mun​ká​sok gyűl​nek össze, hogy in​for​má​ci​ót cse​rél​je​nek a di​ag​nó​zis, a ke​ze​lé​sek és a gon​do​zás meg​kö​ze​lí​té​si mód​ja​i​ról. Ha​son​ló, mint Ali​ce tá​mo​ga​tói cso​port​ja vagy az NDTTH, csak na​gyobb, és nem a be​te​gek ré​szé​re szer​ve​zik. Az idei kong​resszust Bos​ton​ban tart​ják a jövő hó​nap​ban. – Igen – mond​ta Ali​ce. – Akar​tam is kér​dez​ni: ott lesz? – Per​sze, és biz​to​san az első sor​ból fo​gok szur​kol​ni. Tud​ja, en​gem még so​ha​sem kér​tek meg, hogy ple​ná​ris ülé​sen ad​jak elő – tet​te hoz​zá dr. Da​vis. – Maga na​gyon bá​tor és kü​lön​le​ges asszony, Ali​ce. Ez az őszin​te, és egy​ál​ta​lán nem atyás​ko​dó di​csé​ret pont annyi​ra tett jót az ego​já​nak, amennyi​re szük​sé​ge volt, mi​után olyan csú​fo​san meg​bu​kott a mai tesz​te​ken. John meg​for​dí​tot​ta a gyű​rű​jét. Könnyek​kel a sze​mé​ben né​zett a fe​le​sé​gé​re, és olyan fe​szült mo​sollyal, ami tel​je​sen össze​za​var​ta Ali​ce-t.

2005. MÁRCIUS ALI​CE A PÓ​DI​U​MON ÁLLT, ke​zé​ben a gé​pelt szö​veg​gel, és a ho​tel bál​ter​mé​ben ülő ven​dé​gek​re né​zett. Ré​geb​ben szin​te csak át​fut​tat​ta a te​kin​te​tét a né​ző​té​ren, és va​la​mi​fé​le ter​mé​szet​fe​let​ti mó​don ké​pes volt arra, hogy meg​mond​ja, nagy​já​ból há​nyan ül​nek bent. Ezt a ké​pes​sé​gét is el​ve​szí​tet​te. So​kan vol​tak. A szer​ve​ző va​la​ki el​mond​ta neki, hogy hét​száz​nál is töb​ben re​giszt​rál​tak a kon​fe​ren​ci​á​ra. Ali​ce már szám​ta​lan​szor be​szélt ek​ko​ra vagy en​nél na​gyobb kö​zön​ség előtt. A so​ra​ik​ban az Ivy Le​a​gue fa​kul​tán​sai, No​bel-dí​jas tu​dó​sok és a vi​lág ve​ze​tő pszi​cho​ló​gu​sai és nyel​vé​szei ül​tek. Ma John ült az első sor​ban. Ál​lan​dó​an hát​ra pil​lant​ga​tott a vál​la fe​lett, mi​köz​ben a ke​zé​ben tar​tott prog​ram​fü​ze​tet csa​var​gat​ta. Ali​ce most vet​te csak ész​re, hogy John a szür​ke ka​bal​apó​ló​ját vi​se​li. Ál​ta​lá​ban a leg​kri​ti​ku​sabb la​bo​ra​tó​ri​u​mi nap​ja​i​ra tar​to​gat​ta. El​mo​so​lyo​dott a ba​bo​nás gesz​tus lát​tán. Anna, Char​lie és Tom mel​let​te ült, és egy​más​sal be​szél​get​tek. Né​hány sor​ral hát​rébb Mary, Ca​thy, Dan és a há​zas​tár​sa​ik fog​lal​tak he​lyet. Elöl, kö​zé​pen, dr. Da​vis ült, tol​lal és jegy​zet​fü​zet​tel a ke​zé​ben. Mö​göt​tük pe​dig ott hul​lám​zott a de​men​ci​á​val élők​ről gon​dos​ko​dó szak​em​be​rek ten​ge​re. Le​het, hogy nem ez volt a leg​na​gyobb és a leg​ne​ve​ze​te​sebb kö​zön​sé​ge, de az összes ed​di​gi be​szé​de kö​zül et​től re​mél​te a leg​erő​tel​je​sebb vissz​han​got. Uj​já​val ide​ge​sen bab​rált a pil​lan​gós nyak​lán​con, amely ott ült, szin​te meg​ka​pasz​ko​dott a szegy​csont​ja ki​ál​ló te​te​jén. Meg​kö​szö​rül​te a tor​kát. Ivott egy korty vi​zet. Még egy​szer meg​érin​tet​te a pil​lan​gót, hogy sze​ren​csét hoz​zon. Fon​tos nap ez a mai, anya. – Jó reg​gelt kí​vá​nok! A ne​vem dr. Ali​ce How​land. Nem va​gyok sem neu​ro​ló​gus, sem há​zi​or​vos. Pszi​cho​ló​gi​á​ból dok​to​rál​tam. A Har​vard Egye​te​men ta​ní​tot​tam hu​szon​öt éven ke​resz​tül. Kog​ni​tív pszi​cho​ló​gia volt a tár​gyam, nyel​vé​sze​ti te​rü​le​te​ken ku​tat​tam, és elő​adá​so​kat tar​tot​tam a vi​lág min​den ré​szén. – Ma azon​ban nem azért jöt​tem ide, hogy szak​ér​tő​ként be​szél​jek a pszi​cho​ló​gi​á​ról és a nyel​vé​szet​ről. Ma az Alz​he​i​mer-kór szak​ér​tő​je​ként fo​gok be​szél​ni önök​höz. Nem ke​ze​lek pá​ci​en​se​ket, nem ve​szek részt kli​ni​kai vizs​gá​la​tok​ban, nem ta​nul​má​nyo​zok DNS-mu​tá​ci​ó​kat, és nem is adok ta​ná​cso​kat sem be​te​gek​nek, sem a hoz​zá​tar​to​zó​ik​nak. Azért va​gyok szak​ér​tő​je en​nek a té​má​nak, mert nagy​já​ból egy év​vel ez​előtt ko​rai Alz​he​i​mer-kór​ral di​ag​nosz​ti​zál​tak. – Meg​tisz​te​lő, hogy be​szél​he​tek önök előtt, és re​mél​he​tő​leg si​ke​rül némi be​pil​lan​tást nyúj​ta​nom a de​men​ci​á​val élő be​te​gek min​den​nap​ja​i​ba. Nem is olyan so​ká​ra tud​ni fo​gom, mi​lyen az, hogy be​szél​ni sem le​szek ké​pes róla. Va​la​mi​vel ez​u​tán már azt sem fo​gom tud​ni, hogy de​men​ci​ám van. Így na​gyon idő​sze​rű, hogy most be​szél​jek. – Mi, vagy​is az Alz​he​i​mer-kór ko​rai sza​ka​szá​ban élők még nem va​gyunk tel​je​sen in​kom​pe​ten​sek. Van​nak még sza​va​ink, és van vé​le​mé​nyünk, ami szá​mít, és hosszabb vi​lá​gos idő​sza​ka​ink is van​nak. Azon​ban arra már nem va​gyunk ké​pe​sek, hogy ugyan​azo​kat a fel​ada​to​kat fe​le​lő​sen el​lás​suk, ame​lye​ket ko​ráb​ban könnye​dén el​lát​tunk. Ér​de​kes ál​la​pot ez, af​fé​le kint is va​gyok, bent is va​gyok, mint va​la​mi őrült dr. Seuss-fi​gu​ra egy bi​zarr or​szág​ban. Na​gyon ma​gá​nyos, és igen​csak fruszt​rá​ló hely ez. – Már nem dol​go​zom a Har​var​don. Már nem ol​va​sok, és nem írok szak​cik​ke​ket, köny​ve​ket. Az éle​tem tel​je​sen más, mint ami​lyen nem is olyan ré​gen volt. Torz, fer​de. Azo​kat az ide​gi pá​lyá​kat, ame​lyek​nek a se​gít​sé​gé​vel meg​ér​tet​tem, amit mond​tak ne​kem, amit jó​ma​gam gon​dol​tam, és ami ve​lem tör​-

tént, tönk​re​te​szi az amy​lo​id. Ke​mé​nyen küz​dők, hogy meg​ta​lál​jam a sza​va​kat, ha mon​da​ni aka​rok va​la​mit, és gyak​ran nem a meg​fe​le​lő sza​va​kat ej​tem ki. Már nem tu​dok biz​to​san meg​ítél​ni tér​be​li tá​vol​sá​go​kat, ezért sok min​dent le​ej​tek, sok​szor el​esek, és két​sa​rok​nyi​ra az ott​ho​nom​tól is ké​pes va​gyok el​té​ved​ni. A rö​vid távú me​mó​ri​ám is meg​bíz​ha​tat​lan lett. – A teg​na​po​kat sor​ra ve​szí​tem el. Ha meg​kér​dez​nék tő​lem, mi tör​tént teg​nap, mit csi​nál​tam, mit lát​tam, mit érez​tem és hal​lot​tam, na​gyon ne​he​zen tud​nám rész​le​tez​ni. Né​hány do​log​ra vé​let​le​nül rá​hi​báz​nék. Zse​ni​á​li​san tu​dok tip​pel​ni. De iga​zá​ból nem tu​dom. Nem em​lék​szem a teg​nap​ra, és az azt meg​elő​ző teg​na​pok​ra sem. – Nem tu​dom meg​vá​lo​gat​ni, me​lyik teg​na​pot tar​tom meg és me​lyi​ket tör​lőm ki tel​je​sen. Ez​zel a be​teg​ség​gel nem le​het al​ku​doz​ni. Nem ajánl​ha​tom fel neki az Egye​sült Ál​la​mok el​nö​ke​i​nek ne​vét a gye​re​ke​im ne​vé​ért cse​ré​be. Nem ad​ha​tom oda neki az ál​la​mok fő​vá​ro​sa​it a fér​jem​mel kap​cso​la​tos em​lé​ke​kért cse​ré​be. – Gyak​ran ret​te​gek a hol​nap​tól. Fel​éb​re​dek, és nem tu​dom, ki a fér​jem. Nem tu​dom, hol va​gyok, vagy nem is​me​rem fel ma​gam a tü​kör​ben. Mi​kor nem le​szek már ön​ma​gam? Az agyam​nak az a ré​sze, ame​lyik az én​tu​da​to​mért fe​le​lős, va​jon az is a be​teg​ség pré​dá​já​vá vá​lik? Vagy az iden​ti​tá​som túl​mu​tat az ideg​sej​te​ken, a fe​hér​jé​ken, a DNS hi​bás mo​le​ku​lá​in? A lel​kem, a szel​le​mem va​jon im​mu​nis-e az Alz​he​i​mer​re? Hi​szem, hogy igen. – Az Alz​he​i​mer-di​ag​nó​zis pon​to​san olyan meg​bé​lyeg​ző, mint a skar​lát betű. Im​már ez va​gyok én, aki de​men​ci​á​val él. Így fo​gom még jó ide​ig ön​ma​ga​mat de​fi​ni​ál​ni, és má​sok is így de​fi​ni​ál​nak en​gem. De én nem csak az va​gyok, amit mon​dok, amit te​szek, vagy ami​re em​lék​szem. Alap​ja​i​ban véve én en​nél sok​kal több va​gyok. – Fe​le​ség va​gyok, anya és ba​rát, nem​so​ká​ra nagy​ma​ma is. Még min​dig van​nak ér​zé​se​im, még min​dig meg​ér​tek dol​go​kat, és mél​tó va​gyok az ezek​ben a kap​cso​la​tok​ban rej​lő sze​re​tet​re és öröm​re. Még min​dig ak​tív tag​ja va​gyok a tár​sa​da​lom​nak. Az agyam már nem mű​kö​dik ki​fo​gás​ta​la​nul, de a fü​lem​mel oda​adó​an hall​ga​tok meg bár​kit, le​het sír​ni a vál​la​mon, és a ka​rom​mal át​öle​lem a töb​bi be​te​get. A ko​rai sza​kasz​ban lé​vők tá​mo​ga​tó cso​port​ján és a Nem​zet​kö​zi De​men​cia Ta​nács​adói és Tá​mo​ga​tói Há​ló​za​ton ke​resz​tül, va​la​mint az​zal, hogy ma itt önök​höz is szó​lok, meg​pró​bá​lom a de​mens be​te​gek éle​tét könnyeb​bé ten​ni. Nem hal​dok​lom. Élek, együtt élek az Alz​he​i​mer-kór​ral. Olyan jól aka​rom csi​nál​ni, amennyi​re csak le​het. – Sze​ret​ném, ha a be​teg​ség mi​nél ko​ráb​ban di​ag​nosz​ti​zál​ha​tó len​ne, sze​ret​ném, ha az or​vo​sok nem fel​té​te​lez​nék min​den​áron, hogy egy negy​ve​nes vagy öt​ve​nes éve​i​ben járó pá​ci​ens azért fe​le​dé​keny, vagy azért van​nak kog​ni​tív prob​lé​mái, mert de​presszi​ós, agyon​st​resszelt vagy ép​pen kli​ma​xos. Mi​nél ko​ráb​ban di​ag​nosz​ti​zál​ják a be​teg​sé​get, an​nál ko​ráb​ban ju​tunk hoz​zá a gyógy​sze​rek​hez, így meg​ma​rad a re​mény, hogy a be​teg​ség elő​re​ha​la​dá​sát le le​het annyi​ra las​sí​ta​ni, sőt, akár meg is le​het ál​lí​ta​ni, hogy esé​lyünk le​gyen ki​vár​ni, amíg jobb gyógy​sze​re​ket, ne​tán tel​jes gyó​gyu​lást ígé​rő gyógy​mó​do​kat ta​lál​nak. Én a ma​gam, de​mens ba​rá​ta​im és a mu​tá​ci​ót hor​do​zó lá​nyom ne​vé​ben re​mény​ke​dek ab​ban, hogy meg​lesz a gyógy​mód. Le​het, hogy so​ha​sem ka​pom vissza, amit el​ve​szí​tet​tem, de az is elég ne​kem, ami van. Mert sok van. – Ké​rem, ne a skar​lát be​tűt néz​zék, ne ír​ja​nak még le ben​nün​ket! Néz​ze​nek a sze​münk​be, és be​szél​je​nek hoz​zánk! Ne es​se​nek pá​nik​ba, és ne ve​gyék ma​guk​ra, ha hi​bázunk, mert hi​báz​ni fo​gunk. Is​mé​tel​jük ön​ma​gun​kat, rossz hely​re te​szünk dol​go​kat, és el is té​ve​dünk. El​fe​lej​tünk ne​ve​ket, és azt is, amit két perc​cel ez​előtt mond​tak ne​künk. Ugyan​ak​kor min​den erőnk​kel azon va​gyunk, hogy kom​pen​zál​juk, hogy le​gyűr​jük a kog​ni​tív funk​ci​ók vesz​te​sé​ge​it.

– Arra ké​rem önö​ket, hogy kor​lá​to​zá​sok he​lyett vér​tez​ze​nek fel ben​nün​ket. Ha va​la​ki​nek meg​sé​rül a ge​rin​ce, el​ve​szí​ti egy vég​tag​ját, vagy agy​vér​zés kö​vet​kez​té​ben lesz moz​gás​kor​lá​to​zott, a csa​lád és a szak​em​be​rek össze​fog​nak a re​ha​bi​li​tá​ció ér​de​ké​ben, és ke​re​sik az utat, ho​gyan le​het​ne a vesz​te​ség el​le​né​re bol​do​gul​ni. Dol​goz​za​nak ve​lünk is! Se​gít​se​nek az​zal, hogy meg​ta​lál​ják a mód​ját: az em​lé​ke​zet vesz​tés, a nyel​vi ké​pes​sé​gek és a kog​ni​tív funk​ci​ók ha​nyat​lá​sa el​le​né​re a le​he​tő leg​za​var​ta​la​nab​bul „mű​köd​hes​sünk”. Bá​to​rít​sák a tá​mo​ga​tó cso​por​tok​ban való rész​vé​telt! Se​gít​he​tünk egy​más​nak mind​annyi​an, a de​mens be​te​gek és ápo​ló​ik is, együtt át​evic​kél​he​tünk dr. Seuss or​szá​gán, ahol kint is va​gyunk, bent is va​gyunk. – A teg​nap​ja​im las​san el​tűn​nek, a hol​na​pok bi​zony​ta​la​nok. Mi él​tet ak​kor? Min​den egyes nap él​tet. A pil​la​nat​ban élek. El​jön az a hol​nap is, ami​kor nem fo​gok em​lé​kez​ni arra, hogy önök előtt áll​va el​mond​tam ezt a be​szé​det. De csak, mert egy​szer el fo​gom fe​lej​te​ni, még nem je​len​ti azt, hogy ma nem élem meg min​den pil​la​na​tát. El fo​gom fe​lej​te​ni a mai na​pot, de ez nem je​len​ti azt, hogy a mai nap nem szá​mít. – Ma már nem kér​nek fel arra, hogy elő​adá​so​kat tart​sak nyel​vé​sze​ti és pszi​cho​ló​gi​ai té​ma​kö​rök​ben szer​te a vi​lá​gon. De ma itt ál​lok önök előtt, és ab​ban re​mény​ke​dem, hogy ez volt éle​tem leg​ha​tá​so​sabb be​szé​de. Alz​he​i​mer-kó​ros va​gyok. – Kö​szö​nöm. Most elő​ször né​zett fel a pa​pír​ról, mi​óta be​le​kez​dett a be​széd​be. Ed​dig nem mer​te meg​sza​kí​ta​ni a szem​kon​tak​tust a le​írt sza​vak​kal, mert at​tól félt, hogy el​té​ved a szö​veg​ben. A leg​na​gyobb meg​le​pe​té​sé​re az egész bál​te​rem fel​áll​va tap​sol​ta. Ez több volt an​nál is, amit re​mél​ni mert. Két egé​szen egy​sze​rű do​log​ban re​mény​ke​dett ugyan​is: ké​pes lesz vé​gig​ol​vas​ni a be​szé​det, és nem csi​nál hü​lyét ma​gá​ból. Rá​pil​lan​tott az első sor​ban ülő is​me​rős ar​cok​ra, és két​sé​ge sem volt afe​lől, hogy messze túl​szár​nyal​ta a sa​ját maga ál​tal tá​masz​tott el​vá​rá​so​kat. Ca​thy, Dan és dr. Da​vis arca ra​gyo​gott. Mary egy ma​rok​nyi ró​zsa​szín zseb​ken​dő​vel tö​röl​get​te a sze​mét. Anna tap​solt és mo​soly​gott, a könnyek sza​ba​don cso​rog​tak le az ar​cán. Tom tap​solt és ki​ál​to​zott, úgy tűnt, nagy erő​fe​szí​té​sé​be ke​rül, hogy ne ro​han​jon oda hoz​zá egy öle​lés​re és gra​tu​lá​ci​ó​ra. Ali​ce alig vár​ta, hogy a kar​já​ba zár​ja. John büsz​kén fe​szí​tett a szür​ke ka​bal​apó​ló​ban: a sze​mé​ben össze​té​veszt​he​tet​len sze​re​tet, a mo​so​lyá​ban pe​dig öröm csil​lo​gott, mi​köz​ben a fe​le​sé​gét tap​sol​ta.

2005. ÁPRILIS A BE​SZÉD MEG​ÍRÁ​SÁ​HOZ, elő​adá​sá​hoz és a több száz gra​tu​lá​ló, lel​kes kong​resszu​si részt​ve​vő​vel való ar​ti​ku​lált cse​ve​gés​hez szük​sé​ges ener​gia an​nak is sok​nak bi​zo​nyul​ha​tott vol​na, aki nem Alz​he​i​mer-kó​ros. Aki vi​szont Alz​he​i​mer-kó​ros: nos, an​nak könnyen meg​ha​lad​hat​ja az ere​jét. Ali​ce si​ke​re​sen funk​ci​o​nált még egy da​ra​big, mert so​dor​ta az ad​re​na​lin, a taps​vi​har em​lé​ke és a meg​újult bi​zo​dal​ma sa​ját, bel​ső stá​tu​szá​ban. Ali​ce How​land volt, a bá​tor és ret​tent​he​tet​len hős. De az ad​re​na​lin las​san el​fo​gyott, az em​lé​kek hal​vá​nyul​ni kezd​tek. Az ön​bi​zal​ma is meg​ren​dült ki​csit, ami​kor a hid​ra​tá​ló​val mo​sott fo​gat. Meg ami​kor a te​le​ví​zió táv​irá​nyí​tó​ján pró​bál​ta fel​hív​ni Johnt egész reg​gel. Ak​kor fo​gyott el tel​je​sen, ami​kor a test​sza​ga fi​gyel​mez​tet​te, hogy na​pok óta nem mo​sa​ko​dott, de se​ho​gyan sem volt ké​pes össze​szed​ni a bá​tor​sá​gát és a szük​sé​ges tud​ni​va​ló​kat ah​hoz, hogy be​áll​jon a tus alá. Ali​ce How​land volt, az Alz​he​i​mer ál​do​za​ta. Mi​kor az ener​gia​rak​tá​rai vég​le​ge​sen ki​ürül​tek, az eu​fó​ria el​pá​rol​gott, győ​zel​mé​nek és ma​ga​biz​tos​sá​gá​nak em​lé​két el​ra​bol​ta a be​teg​ség, ki​me​rí​tő​en ne​héz súly ne​he​ze​dett rá. So​ká​ig aludt és éb​re​dés után még órá​kat töl​tött az ágy​ban. Ült a ka​na​pén, és ok nél​kül bő​gött. De sem az al​vás, sem a sí​rás nem töl​töt​te fel. John éb​resz​tet​te fel mély ál​má​ból, és fel​öl​töz​tet​te. Hagy​ta. A fér​fi nem mond​ta neki, hogy fé​sül​köd​jön meg és mos​son fo​gat. Nem fé​sül​kö​dött és nem mos​ta meg a fo​gát. John si​et​ve be​ül​tet​te az au​tó​ba. Ali​ce a hű​vös ab​lak​üveg​hez tá​masz​tot​ta a hom​lo​kát. A kin​ti vi​lág szür​kés​kék​ben úszott. Nem kér​dez​te meg, hová men​nek. Nem is ér​de​kel​te. John be​haj​tott egy par​ko​ló​ház​ba. Ki​száll​tak, és egy ga​rázs​aj​tón ke​resz​tül egye​ne​sen egy épü​let​be ju​tot​tak. A flu​o​resz​ká​ló fe​hér fény bán​tot​ta Ali​ce sze​mét. A szé​les fo​lyo​sók, a lif​tek, a fel​ira​tok a fa​lon: RA​DIO​LÓ​GIA, SE​BÉ​SZET, NŐ​GYÓ​GYÁ​SZAT, NEU​RO​LÓ​GIA. Neu​ro​ló​gia. Be​lép​tek egy szo​bá​ba. Ali​ce azt gon​dol​ta, va​la​mi​fé​le vá​ró​te​rem lesz az, de nem, egy nő aludt az egyik ágyon. Duz​zadt sze​mét le​huny​ta, a ke​zé​be in​fú​zió cse​pe​gett. – Mi van vele? – kér​dez​te Ali​ce. – Sem​mi, csak fá​radt – fe​lel​te John. – Ször​nyen néz ki. – Csitt, ugye nem aka​rod, hogy meg​hall​ja? A szo​ba nem úgy né​zett ki, mint egy kór​te​rem. Volt ben​ne egy má​sik ágy is, ki​sebb és ve​tet​len, ott állt amel​lett, ame​lyik​ben a nő aludt. Volt egy nagy te​le​ví​zió​ké​szü​lék a sa​rok​ban, egy szép, sár​ga és ró​zsa​szín vi​rá​gos váza az asz​ta​lon, fé​nyes par​ket​ta. Ta​lán nem is kór​ház. Le​het, hogy szál​lo​da. De ak​kor mi​ért lóg cső an​nak a nő​nek a ke​zé​ből? Fi​a​tal, jó​ké​pű fér​fi lé​pett be, tál​cán ká​vé​val. Le​het, hogy az or​vo​sa. Red Sox-base​ball​sap​ka, far​mer​nad​rág és yale-es póló volt raj​ta. Le​het, hogy a szo​ba​szer​viz. – Gra​tu​lá​lok – sut​tog​ta John. – Kö​szi. Tom vi​szont már el​ment. De dél​után vissza​jön. Hoz​tam min​den​ki​nek ká​vét, Ali​ce-nek pe​dig teát. Azon​nal ho​zom a ba​bá​kat is. A fi​a​tal fér​fi tud​ta a ne​vét.

A fi​a​tal fér​fi nem​so​ká​ra vissza​tért, és ko​csit tolt maga előtt, ame​lyen két mű​anyag​ból ké​szült, tég​la​lap ala​kú kis​ágy állt. Mind​egyik ágy​ban egy fe​hér ta​ka​ró​ba bur​kolt, fe​hér sap​kás kis​ba​ba fe​küdt, csak az ar​cuk lát​szott ki. – Fel​éb​resz​tem. Biz​to​san sze​ret​né lát​ni az első ta​lál​ko​zást – mond​ta a fi​a​tal​em​ber. – Szí​vem, éb​resz​tő, lá​to​ga​tó​id van​nak. A nő vo​na​kod​va éb​re​de​zett, de ami​kor meg​lát​ta Ali​ce-t és Johnt, fá​radt sze​mei fel​csil​lan​tak az iz​ga​lom​tól, rög​tön vissza​tért belé az élet. Ami​kor el​mo​so​lyo​dott, az arca azon​nal a he​lyé​re ke​rült. Hi​szen ez Anna! – Gra​tu​lá​lok, ki​csim! – mond​ta John. – Gyö​nyö​rű​ek. – Le​ha​jolt és meg​csó​kol​ta a lány hom​lo​kát. – Kö​szö​nöm, apa. – Re​me​kül fes​tesz. Hogy ér​zed ma​gad? – kér​dez​te John. – Kösz, jól va​gyok, csak ki​csit fá​radt. Na, itt is van​nak. Ő Al​li​son Anne, a kis pasi pe​dig Char​les Tho​mas. A fi​a​tal​em​ber oda​ad​ta az egyik kis​ba​bát John​nak. A má​si​kat, ame​lyik​nek a sip​ká​ján ró​zsa​szín sza​lag fi​tye​gett, Ali​ce felé nyúj​tot​ta. – Nem sze​ret​néd meg​fog​ni? – kér​dez​te a fi​a​tal​em​ber. Ali​ce bó​lin​tott. Ke​zé​be vet​te a pi​ci​ke, alvó ba​bát, fe​jét a kö​nyök​haj​la​tá​ba iga​zí​tot​ta, a pop​si​ját a te​nye​ré​vel tá​masz​tot​ta meg, és tes​tét a mell​ka​sá​hoz emel​te, fü​lecs​ké​je pont a szí​vé​re si​mult. A pi​ci​ke, alvó baba pi​ci​ke ke​rek orr​lyu​kán ke​resz​tül gyor​san és fe​lü​le​te​sen lé​leg​zett. Ali​ce ösz​tö​nö​sen fölé ha​jolt, és meg​csó​kol​ta a pi​ros, fol​tos, dun​di ar​cocs​kát. – Anna, ezek a te ba​bá​id – mond​ta. – Igen, anya, az uno​ká​dat tar​tod a ke​zed​ben, Al​li​son Anne-t – fe​lel​te Anna. – Tö​ké​le​tes. Imá​dom. A kis​lány uno​kám. Rá​pil​lan​tott a kék sza​la​gos ba​bá​ra is John ke​zé​ben. A fiú uno​kám. – Ne​kik ugye nem lesz Alz​he​i​mer-kór​juk, mint ne​kem? – kér​dez​te Ali​ce. – Nem, anya, ne​kik nem lesz. Ali​ce mé​lyen be​lé​leg​zett, és ma​gá​ba szív​ta a gyö​nyö​rű kis​lány uno​ka fi​nom il​la​tát, és olyan meg​könnyeb​bü​lés és béke áradt el ben​ne, ame​lyet már na​gyon ré​gen nem ér​zett.

– ANYA, BE​JU​TOT​TAM AZ NYU-RA ÉS A BRAN​DE​IS​RE IS. – Hűha, ez az​tán a hír! Em​lék​szem, én is jár​tam is​ko​lá​ba. Mit fogsz ta​nul​ni? – kér​dez​te Ali​ce. – Szín​ház​tu​do​mányt. – Cso​dá​la​tos. Én a Har​vard​ra jár​tam. Sze​ret​tem. Mit is mond​tál, te hová fogsz jár​ni? – Még nem tu​dom. Be​ju​tot​tam az NYU-ra és a Bran​de​is​re is. – Me​lyik​re sze​ret​nél men​ni? – Nem tu​dom. Be​szél​tem apá​val, ő azt sze​ret​né, ha az NYU-t vá​lasz​ta​nám. – Sze​ret​nél az NYU-ra jár​ni? – Nem tu​dom. Jobb a híre, de sze​rin​tem ne​kem a Bran​de​is job​ban fe​küd​ne. Kö​zel le​het​nék An​ná​hoz, Char​lie-hoz és a kis​ba​bák​hoz, meg Töm​höz, hoz​zád és apá​hoz, ha ma​rad​tok. – Ha ma​ra​dok? Hol? – kér​dez​te Ali​ce. – Itt Cam​bridge-ben.

– Hova más​ho​va men​nék? – Hát New York​ba. – Én nem me​gyek New York​ba. Egy ka​na​pén ül​tek, és ba​ba​ru​há​kat vá​lo​gat​tak szét, egy ku​pac ró​zsa​szín, egy ku​pac kék. A te​le​ví​zió hang nél​kül vil​ló​dzott. – Csak ar​ról van szó, hogy ha a Bran​de​ist vá​lasz​tom, és te meg apa New York​ba köl​töz​tök, ak​kor úgy fo​gom érez​ni, hogy rossz he​lyen va​gyok, hogy rosszul vá​lasz​tot​tam. Ali​ce be​fe​jez​te a haj​to​ga​tást, és a nőre né​zett. Fi​a​tal volt, vé​kony és csi​nos​ka. Ugyan​ak​kor ki​me​rült és za​vart is. – Hány éves vagy? – kér​dez​te Ali​ce. – Hu​szon​négy. – Hu​szon​négy. Sze​ret​tem hu​szon​négy éves len​ni. Még előt​ted van az egész élet. Min​den meg​tör​tén​het. Férj​nél vagy? A csi​nos, za​vart nő sem haj​to​ga​tott to​vább, hir​te​len Ali​ce-re né​zett. Egye​ne​sen a sze​mé​be. A csi​nos, za​vart nő​nek ku​ta​tó, őszin​te, mo​gyo​ró​vaj​szí​nű bar​na sze​me volt. – Nem, nem va​gyok férj​nél. – Gye​rek? – Nin​csen. – Ak​kor csi​náld azt, ami​hez ked​ved van. – De mi van, ha apa el​fo​gad​ja az ál​lást New York​ban? – Ezt a dön​tést nem hoz​ha​tod meg arra ala​poz​va, hogy más em​be​rek eset​leg mit fog​nak ten​ni, vagy mit nem fog​nak ten​ni. A te dön​té​sed, a te is​ko​lád. Fel​nőtt nő vagy, nem kell azt ten​ned, amit az apád kí​ván. Ala​pozz arra, hogy a te éle​ted szem​pont​já​ból mi a jó. – Oké, így lesz. Kö​szö​nöm. A csi​nos, mo​gyo​ró​vaj​bar​na sze​mű nő cso​dál​koz​va fel​ka​ca​gott, és só​hajt​va újra be​le​fo​gott a haj​to​ga​tás​ba. – Hosszú utat tet​tünk meg, anya. Ali​ce nem ér​tet​te, mit akart ez​zel mon​da​ni. – Tu​dod – kez​dett bele –, az egyik di​á​kom​ra em​lé​kez​tetsz. Va​la​mi​kor a ta​nács​adó​juk vol​tam. Jól csi​nál​tam. – Igen, jól csi​nál​tad. Most is jól csi​ná​lod. – Mi is a neve an​nak az is​ko​lá​nak, aho​vá men​ni sze​ret​nél? – Bran​de​is. – Hol van? – Walt​ham​ban, né​hány perc​re in​nen. – Mit is fogsz ta​nul​ni? – Szí​né​sze​tet. – Cso​dá​la​tos. Szín​da​ra​bok​ban fogsz ját​sza​ni? – Igen. – Shakes​peare? – Igen. – Sze​re​tem Shakes​peare-t, fő​leg a tra​gé​di​á​it. – Én is.

A fi​a​tal nő meg​moc​cant, és át​ölel​te Ali​ce-t. Friss és tisz​ta il​la​ta volt, mint a szap​pan​nak. Az öle​lé​se ugyan​úgy meg​érin​tet​te, mint a mo​gyo​ró​vaj​bar​na szem​pár. Bol​dog volt, és kö​zel érez​te ma​gá​hoz a nőt. – Anya, na​gyon kér​lek, ne köl​töz​ze​tek New York​ba! – New York? Ne bu​tás​kodj! Én itt la​kom. Mi​ért köl​töz​nék New York​ba?

– NEM TU​DOM, HOGY CSI​NÁ​LOD – mond​ta a szí​nész​nő. – Szin​te egész éj​jel fent vol​tam vele, és most gya​kor​la​ti​lag fél​re​be​szé​lek. Haj​na​li há​rom​kor még rán​tot​tát, pi​rí​tóst és teát főz​tem neki. – Én is fent vol​tam ak​kor. Ha va​la​hogy te​jet tud​nánk fa​kasz​ta​ni be​lő​led, se​gít​het​nél etet​ni a srá​co​kat – mond​ta a gye​re​kek any​ja. Az anya a ka​na​pén ült a szí​nész​nő mel​lett, és a kék​be öl​töz​te​tett ba​bát szop​tat​ta. Ali​ce a ró​zsa​szín ru​hás ba​bát tar​tot​ta a ke​zé​ben. John lé​pett be, fris​sen zu​ha​nyoz​va, fel​öl​töz​ve, egyik ke​zé​ben ká​vés​bög​re, a má​sik​ban na​pi​lap. A nők mind pi​zsa​má​ban vol​tak. – Lyd, kösz, hogy fel​kel​tél teg​nap éj​jel. Mu​száj volt ki​alud​nom ma​gam – mond​ta John. – Apa, hogy a fe​né​be gon​dol​hatsz arra, hogy New York​ba köl​töz​tök, és vé​gig​csi​ná​lod mind​ezt se​gít​ség nél​kül? – kér​dez​te az anya. – Majd fel​ve​szek va​la​kit, ott​ho​ni se​gí​tőt. Sőt, olyas​va​la​kit ke​re​sek, aki már most tud​na kez​de​ni. – Nem aka​rom, hogy ide​ge​nek fel​ügyel​je​nek rá. Nem fog​ják át​ölel​ni, és úgy sze​ret​ni, mint mi – mond​ta a szí​nész​nő. – És egy ide​gen a múlt​ját, az em​lé​ke​it sem fog​ja úgy is​mer​ni, mint mi. Néha ki tud​juk kö​vet​kez​tet​ni, hogy mit akar, ol​va​sunk a moz​du​la​ta​i​ból, mert is​mer​jük – foly​tat​ta az anya. – Nem azt mon​dom, hogy mi nem fog​juk a gond​ját vi​sel​ni ezen​túl. Csak pró​bá​lok gya​kor​la​ti​as len​ni, és a re​a​li​tás ta​la​ján ma​rad​ni. Nem szük​sé​ges, hogy mi vál​lal​juk az egész ter​het. Né​hány hó​nap múl​va vissza​térsz dol​goz​ni, és este ha​za​jössz a gye​re​ke​id​hez, aki​ket nem lát​tál egész nap. – Te pe​dig el​kez​ded az is​ko​lát. Már el​me​sél​ted, mi​lyen szo​ros lesz a prog​ram. Tom ép​pen ope​rál. El​fog​lal​tab​bak lesz​tek, mint va​la​ha, és anyá​tok len​ne az utol​só em​ber a föl​dön, aki el​vár​ja, hogy fel​ál​doz​zá​tok az éle​te​te​ket mi​at​ta. Soha nem akar​na a ter​he​tek​re len​ni. – Nem te​her. Az anyánk – mond​ta az anya. Túl gyor​san be​szél​tek, és túl sok ra​got hasz​nál​tak. A ró​zsa​szín ru​hás baba előbb mo​co​rog​ni, az​tán sír​ni kez​dett, el​von​ta a fi​gyel​mét. Ali​ce azt sem fog​ta fel, ki​ről, mi​ről be​szél​nek kö​rü​löt​te. De az ar​cuk​ról és a hang​szí​nük​ről le​rítt, hogy ko​moly té​má​ban vi​tat​koz​nak. A pi​zsa​más nők ugyan​azon az ol​da​lon áll​tak. – Ta​lán jobb len​ne, ha hosszabb szü​lé​si sza​bad​sá​got ven​nék ki. Ki​csit úgy ér​zem, hogy el​si​e​tem a dol​got, Char​lie sem bán​ná, ha to​vább ma​rad​nék itt​hon, és ak​kor to​vább ma​rad​hat​nék anyá​val is. – Apa, ez az utol​só esé​lyünk, hogy együtt le​hes​sünk. Nem me​hetsz el New York​ba, nem ve​he​ted el tő​lünk ezt az esélyt. – Nézd, ha el​fo​gad​tad vol​na az NYU aján​la​tát a Bran​de​is he​lyett, annyi időt tölt​het​nél vele, amennyit csak akarsz. Te is dön​töt​tél, én is dön​tök. – És anyá​nak mi​ért nincs be​le​szó​lá​sa a dön​té​sed​be? – kér​dez​te az anya. – Nem akar New York​ban élni – tet​te hoz​zá a szí​nész​nő. – Te sem tu​dod, hogy mit akar – mond​ta John. – Meg​mond​ta, hogy nem akar. Gye​rünk, kér​dezd meg! Csak azért, mert Alz​he​i​me​re van, nem je​len​ti azt, hogy ne tud​ná, mit akar és mit nem. Haj​na​li há​rom​kor rán​tot​tát akart pi​rí​tós​sal, nem müz​lit vagy

sza​lon​nát. És egy​ál​ta​lán nem akart le​fe​küd​ni. Te azért nem ve​szed fi​gye​lem​be, hogy mit akar, mert Alz​he​i​mer-kó​ros – mond​ta a szí​nész​nő. Ja, ró​lam be​szél​nek... – Fi​gye​lem​be ve​szem, hogy mit akar. Azt te​szem, ami mind​ket​tőnk​nek a leg​jobb. Ha min​dent meg​kap​na, amit egy​ol​da​lú​an akar, ak​kor ezt a be​szél​ge​tést le sem foly​tat​hat​nánk. – Ez meg mit je​lent​sen? – kér​dez​te az anya. – Sem​mit. – Úgy lát​szik, nem ér​ted, hogy még itt van kö​zöt​tünk, mint​ha a ma​ra​dék idő nem je​len​te​ne sem​mit. Úgy vi​sel​kedsz, mint egy önző gye​rek! – mond​ta az anya. Az anya sze​mé​ből po​tyog​tak a könnyek, és dü​hös​nek tűnt. Úgy né​zett ki, és olyan volt a hang​ja, mint Ali​ce hú​gá​nak, Anne-nek. De az le​he​tet​len. Anne-nek nin​cse​nek gye​re​kei. – Mi​ből gon​do​lod, hogy sze​rin​te en​nek van ér​tel​me? Nézd, nem csak ró​lam van szó. A régi ön​ma​ga nem akar​ná, hogy fel​ad​jam mind​ezt. Nem akar​na ilyen ál​la​pot​ban itt len​ni – mond​ta John. – Ez megint mit je​lent? – kér​dez​te a síró nő, aki úgy né​zett ki, mint Anne, és olyan volt a hang​ja, mint Anne-nek. – Sem​mit. Nézd, ér​tem és ér​té​ke​lem, amit mon​dasz. De ra​ci​o​ná​li​san aka​rok dön​tést hoz​ni, nem ér​zel​mi ala​pon. – Mi​ért? Mi rossz van ab​ban, ha az ér​zel​me​ink​re hall​ga​tunk? Az mi​ért nem jó? Mi​ért ne le​het​ne az emo​ci​o​ná​lis dön​tés a jó dön​tés? – kér​dez​te a nő, aki nem sírt. – Még nem hoz​tam meg a vég​ső dön​tést, és ti ket​ten nem is fog​tok most itt be​le​kény​sze​rí​te​ni, hogy meg​hoz​zam. Nem tud​tok min​dent. – Nos, ak​kor apa, mondd el ne​künk, mi az, amit nem tu​dunk – mond​ta a sí​rós nő resz​ke​tő han​gon, fe​nye​ge​tő​en. A fe​nye​ge​tés el​hall​gat​tat​ta a fér​fit egy pil​la​nat​ra. – Erre most nincs időm, ta​lál​ko​zóm van. Fel​állt, maga mö​gött hagy​ta a vi​tát, a nő​ket és a kis​ba​bá​kat. Ala​po​san be​vág​ta a be​já​ra​ti aj​tót, és ki​lé​pett a ház​ból, fel​ijeszt​ve ez​zel a kék ru​hás ba​bát, aki ép​pen el​szunnyadt az any​ja kar​já​ban. A baba nyü​szí​te​ni kez​dett. Mint​ha a do​log ra​gá​lyos len​ne, a má​sik nő is fel​sírt. Le​het, hogy úgy érez​te, ki​ma​rad va​la​mi​ből. Most már min​den​ki sírt: a ró​zsa​szín baba, a kék baba, az anya és az anya mel​lett ülő nő Min​den​ki, ki​vé​ve Ali​ce-t. Ő sem szo​mo​rú, sem dü​hös, sem le​győ​zött, sem ijedt nem volt. Csu​pán éhes. – Mit eszünk va​cso​rá​ra?

2005. MÁJUS HOSSZA​SAN VÁ​RA​KOZ​TAK A SOR​BAN, MI​ELŐTT EL​ÉR​TÉK A PUL​TOT. – Oké, Ali​ce, mit sze​ret​nél? – kér​dez​te John. – Azt ren​de​lem, amit te. – Ak​kor va​ní​li​át. – Rend​ben, ne​kem is jó lesz. – De te nem sze​ret​nél va​ní​li​át enni, a cso​ko​lá​dét sze​re​ted. – Jó, ak​kor le​gyen cso​ko​lá​dé. Egy​sze​rű és prob​lé​ma​men​tes pár​be​széd volt, de a fér​fi szem​mel lát​ha​tó​an ide​ges lett tőle. – Va​ní​li​át ké​rek töl​csér​ben, ő pe​dig cso​ko​lá​dés brow​nie-t szin​tén töl​csér​ben, mind a ket​tő nagy adag le​gyen. A bol​tok​tól és az em​ber​tö​meg​től tá​vol le​ül​tek egy graf​fi​ti​vel bo​rí​tott pad​ra a fo​lyó part​ján, és a fa​gyi​ju​kat esze​get​ték. Né​hány mé​ter​nyi​re tő​lük li​bák le​ge​lész​tek. A ma​da​rak le​haj​tott fej​jel kon​cent​rál​tak a csip​ke​dés​re, Ali​ce és John je​len​lé​te egy​ál​ta​lán nem za​var​ta őket. – Ali​ce, mi​lyen hó​nap van most? Ko​ráb​ban esett az eső, de az ég tisz​ta volt, a nap me​le​ge és a szá​raz pad át​me​le​gí​tet​te a csont​ja​i​kat. Jó ér​zés volt a me​leg. A mel​let​tük álló vad​al​ma​fa hó​fe​hér és ró​zsa​szín vi​rá​gai kon​fet​ti​ként hul​lot​tak a föld​re. – Ta​vasz van. – De me​lyik hó​nap? Ali​ce be​le​nyalt a cso​kis izé fa​gyi​ba, és el​gon​dol​ko​dott a kér​dé​sen. Nem is em​lé​ke​zett rá, mi​kor néz​te meg utol​já​ra a nap​tá​rat. Már sok ide​je nem kel​lett bi​zo​nyos idő​pon​tok​ban bi​zo​nyos he​lye​ken meg​je​len​nie. Vagy ha még​is meg kel​lett je​len​nie bi​zo​nyos he​lye​ken bi​zo​nyos idő​pon​tok​ban, ak​kor John ezt he​lyet​te is szá​mon tar​tot​ta, és el​jut​tat​ta oda, ahol ép​pen len​nie kel​lett. Ali​ce nem hasz​nált elekt​ro​ni​kus nap​tá​rat, de még kar​órát sem. Nézzük csak... Az év hó​nap​jai. – Nem tu​dom. Mi​lyen hó​nap van? – Má​jus. – Ó. – Tu​dod, mi​kor van Anna szü​le​tés​nap​ja? – Má​jus​ban? – Nem. – Hát, sze​rin​tem Anne szü​le​tés​nap​ja ta​vasszal van. – Nem Anne-é, An​náé. Egy sár​ga te​her​au​tó zú​gott át han​go​san a hí​don, és meg​ri​asz​tot​ta Ali​ce-t. Az egyik liba ki​te​rí​tet​te a szár​nyát, és a te​her​au​tó​ra gá​go​gott, vé​de​ni pró​bál​ta ma​gu​kat. Ali​ce el​tű​nő​dött, hogy bá​tor tett volt-e, vagy csak egy for​ró​fe​jű egyed har​ci​as hő​zön​gé​se. Kun​cog​ni kez​dett, ami​kor a fel​aj​zott ma​dár​ra gon​dolt. Nyalt egyet a cso​kis izé fa​gyi​ból, és a fo​lyó túl​part​ján álló vö​rös tég​lás épü​le​tet mé​re​get​te. Sok ab​-

la​ka volt, és egy nagy, régi tí​pu​sú szá​mok​kal írt óra az arany​ku​po​lán. Is​me​rős​nek tűnt. – Mi az az épü​let? – kér​dez​te. – Az üz​le​ti fő​is​ko​la. A Har​vard ré​sze. – Ó! Nem ott ta​ní​tot​tam? – Nem, egy má​sik épü​let​ben ta​ní​tot​tál, a fo​lyó​nak ezen a part​ján. – Ó! – Ali​ce, hol van az iro​dád? – Az iro​dám? A Har​var​don. – Jó, de a Har​var​don hol? – Egy épü​let​ben, ezen a par​ton. – Me​lyik épü​let​ben? – Azt hi​szem, egy nagy elő​csar​nok​ban. Tu​dod, hogy már nem já​rok be. – Tu​dom. – Ak​kor nem szá​mít, hogy hol van, igaz? Mi​ért nem arra össz​pon​to​sí​tunk, ami iga​zán szá​mít? – Pró​bál​ko​zom. A fér​fi meg​fog​ta Ali​ce ke​zét. Me​le​gebb volt a keze, mint a fe​le​sé​géé. A fe​le​ség keze jól érez​te ma​gát az övé​ben. Két liba be​le​bo​tor​kált a fo​lyó​ba. Az em​be​rek szá​má​ra a víz túl hi​deg lett vol​na. – Ali​ce, még min​dig itt akarsz ma​rad​ni? A fér​fi ko​mo​lyan rán​col​ta a szem​öl​dö​két, a sze​me mel​let​ti vo​na​lak el​mé​lyül​tek. Fon​tos volt szá​má​ra a kér​dés. Ali​ce el​mo​so​lyo​dott, és elé​ge​dett volt ma​gá​val, hogy erre a kér​dés​re leg​alább tud vá​la​szol​ni. – Igen. Sze​re​tek itt ül​dö​gél​ni ve​led. Még nem vé​gez​tem. Fel​mu​tat​ta a cso​kis izé fa​gyit. Ol​va​doz​ni kez​dett, és le​csor​gott a töl​csér ol​da​lán, egye​ne​sen a ke​zé​re. – Mi​ért, már​is in​dul​nunk kell? – kér​dez​te. – Nem. Edd csak nyu​god​tan!

2005. JÚNIUS ALI​CE A SZÁ​MÍ​TÓ​GÉP ELŐTT ÜLT, és vár​ta, hogy a ma​si​na élet​re kel​jen. Ca​thy ép​pen most hív​ta, ag​gód​va ér​dek​lő​dött irán​ta. Azt mond​ta, hogy Ali​ce már egy ide​je nem vá​la​szol az e-ma​il​je​i​re, a de​men​cia chat​szo​bá​ban sem je​lent meg he​tek óta, és az elő​ző napi cso​port​ta​lál​ko​zó​ra sem ment el. Amíg Ca​thy a cso​port​ta​lál​ko​zót nem em​lí​tet​te, Ali​ce azt sem tud​ta, ki van a vo​nal má​sik vé​gén. Ca​thy el​me​sél​te, hogy két új tag​gal bő​vült a cso​port, és mind​ket​tő​nek olyas​va​la​kik aján​lot​ták őket, akik részt vet​tek a kong​resszu​son, és hal​lot​ták Ali​ce-t be​szél​ni. Ali​ce kö​zöl​te, hogy ez re​mek hír. El​né​zést kért Ca​thy​től, ami​ért ag​go​da​lom​ra adott okot, és kér​te, hogy tu​das​sa a töb​bi​ek​kel, kö​szö​ni, jól van. De az igaz​ság az volt, hogy egy​ál​ta​lán nem volt jól. Még min​dig ké​pes volt ol​vas​ni és rö​vid szö​veg​ré​sze​i​te​ket fel​fog​ni, de a szá​mí​tó​gép bil​len​tyű​ze​te be​tűk ki​bo​goz​ha​tat​lan hal​ma​zá​vá vált. Vagy​is hát, ő ve​szí​tet​te el azt a ké​pes​sé​gét, hogy a bil​len​tyű​kön ta​lál​ha​tó be​tűk​ből sza​va​kat al​kos​son. A nyelv​hasz​ná​lat ké​pes​sé​ge – amely a leg​mar​kán​sab​ban kü​lön​böz​te​ti meg az em​be​ri​sé​get az ál​lat​vi​lág​tól – kezd​te cser​ben hagy​ni, és mi​nél job​ban tá​vo​lo​dott tőle, Ali​ce an​nál ke​vés​bé érez​te ma​gát em​ber​sza​bá​sú​nak. Már ré​gen könnyes bú​csút vett at​tól az ál​la​pot​tól, amit jó​nak le​he​tett ne​vez​ni. Rák​kat​tin​tott a le​ve​les​lá​dá​ra. Het​ven​há​rom új e-mail. Le​tag​lóz​ta ez a mennyi​ség, nem ér​zett ma​gá​ban annyi erőt, hogy be​le​fog​jon a vá​lasz​adás​ba, így in​kább ki​lé​pett a le​ve​le​ző​prog​ram​ból. Rá​me​redt a kép​er​nyő​re, amely előtt ko​ráb​ban a fél éle​tét töl​töt​te. Há​rom, füg​gő​le​ges sor​ba ren​de​zett map​pát lá​tott az asz​ta​lon. „Meg​haj​tó”, „Ali​ce”, „Pil​lan​gó”. Rá​kat​tin​tott az „Ali​ce” nevű map​pá​ra. A map​pa tele volt még több map​pá​val. „Váz​la​tok”, „Ad​mi​niszt​rá​ció”, „Órá​im”, „Kon​fe​ren​ci​ák”, „Szám​ada​tok”, „Pá​lyá​za​ti anya​gok”, „Ház”, „John”, „Gye​re​kek”, „Sze​mi​ná​ri​u​mok”, „Mo​le​ku​lá​tól a me​mó​ri​á​ig”, „Dol​go​za​tok”, „Pre​zen​tá​ci​ók”, „Hall​ga​tók”. Az egész éle​te, iko​nok alá ren​dez​ve. Be​lé​jük sem mert néz​ni, ret​te​gett at​tól, hogy nem fog em​lé​kez​ni az ed​di​gi éle​té​re, vagy nem érti majd az ol​va​sot​ta​kat. Rá​kat​tin​tott in​kább a „Pil​lan​gó” nevű map​pá​ra. Ked​ves Ali​ce! Ak​kor ír​tad ezt a le​ve​let ön​ma​gad​hoz, ami​kor még ép volt az el​méd. Ha ol​va​sod, és kép​te​len vagy a kö​vet​ke​ző kér​dé​sek​re vá​la​szol​ni, az azt je​len​ti, hogy az el​méd ép​sé​ge a múl​té. 1. Mi​lyen hó​nap van? 2. Hol laksz? 3. Hol van a mun​ka​he​lyed’? 4. Mi​kor van Anna szü​le​tés​nap​ja? 5. Hány gye​re​ked van? Alz​he​i​mer-kó​ros vagy. Már túl so​kat fel​ad​tál ön​ma​gad​ból, a kedv​te​lé​se​id​ből és a sze​ret​te​id​ből, már nem azt az éle​tet éled, amit el​ter​vez​tél ma​gad​nak. Eb​ből a be​teg​ség​ből nem le​het jól ki​jön​ni, te vi​szont egy olyan meg​ol​dást vá​lasz​tot​tál, ami meg​őr​zi a te és a csa​lá​dod mél​tó​sá​gát, ami fair és tisz​te​let​re mél​tó. Már nem bíz​hatsz meg az íté​le​ted​ben, de az enyém​ben, a sa​ját régi – mi​előtt meg​ra​bolt vol​na az Alz​he​i​mer-kór – éned​ben meg​bíz​hatsz.

Kü​lön​le​ges, ér​té​kes éle​tet él​tél. Ne​ked és a fér​jed​nek, John​nak há​rom egész​sé​ges és re​mek gyer​me​ke​tek van, aki​ket sze​ret​tek, és akik ki​vá​ló​an bol​do​gul​nak az élet​ben. A kar​ri​e​red a Har​var​don szin​tén fi​gye​lem​re mél​tó volt, tele ki​hí​vás​sal, kre​a​ti​vi​tás​sal, szen​ve​déllyel és ered​mé​nyek​kel. Éle​ted​nek ez az utób​bi sza​ka​sza, amely az Alz​he​i​mer​ről szól, és a vég, ame​lyet olyan nagy kö​rül​te​kin​tés​sel vá​lasz​tot​tál ma​gad​nak tra​gi​kus ugyan, de az éle​ted nem volt az. Sze​ret​lek, és büsz​ke va​gyok arra, aho​gyan él​tél, és arra a sok min​den​re, amit el​ér​tél. Most pe​dig menj be a há​ló​szo​bá​ba! Menj oda az ágy mel​let​ti fe​ke​te asz​tal​ká​hoz, ame​lyi​ken a kék lám​pa van! A fi​ók​ban há​tul ta​lálsz egy gyógy​sze​res üveg​csét. Az üve​gen fe​hér mat​ri​cán fe​ke​te be​tűk​kel ez áll: ALI​CE. Na​gyon sok tab​let​ta van ab​ban az üveg​ben. Nyeld le az össze​sei egy nagy po​hár víz​zel! Min​den tab​let​tát le kell nyel​ned! Az​tán bújj be az ágy​ba, és aludj jól! Most in​dulj, még mi​előtt el​fe​lej​te​néd! Sen​ki​nek se be​szélj ar​ról, hogy mire ké​szülsz. Kér​lek, bízz ben​nem! Sze​re​tet​tel: Ali​ce How​land Újra el​ol​vas​ta. Már arra sem em​lé​ke​zett, hogy meg​ír​ta ezt a le​ve​let. A kér​dé​sek kö​zül csak arra az egy​re tud​ta a vá​laszt, hogy hány gye​re​ke van. Bár az is el​kép​zel​he​tő, hogy csak azért tud​ta, mert a le​vél meg​em​lí​tet​te. A gye​re​kek neve nem ju​tott eszé​be. Anna és Char​lie, ta​lán. A har​ma​dik​ra egy​ál​ta​lán nem em​lé​ke​zett. Újra el​ol​vas​ta a le​ve​let, ez​út​tal még las​sab​ban, már ha ez le​het​sé​ges volt. Ne​héz volt a kép​er​nyőn ol​vas​nia, a pa​pír​nál is ne​he​zebb, mert pa​pí​ron hasz​nál​hat​ta a ce​ru​zá​ját és a szö​veg​ki​eme​lő​jét. A pa​pírt ma​gá​val vi​het​te a há​ló​ba is, hogy ott ol​vas​sa el. Sze​ret​te vol​na ki​nyom​tat​ni a szö​ve​get, de nem tud​ta ki​si​la​bi​zál​ni, ho​gyan kell. Azt kí​ván​ta, bár​csak a ko​ráb​bi énje, ame​lyi​ket még nem ra​bol​ta meg az Alz​he​i​mer-kór, le​ír​ta vol​na a le​vél​be azt is, ho​gyan kell nyom​tat​ni. Még egy​szer el​ol​vas​ta. Le​nyű​gö​ző iro​mány volt, és szür​re​á​lis, mint​ha a ti​né​dzser​ko​ri nap​ló​já​ban la​poz​ga​tott vol​na, mint​ha egy olyan fi​a​tal lány tit​kos és szív​ből jövő sza​va​it ol​vas​ná, aki​re már aligalig em​lék​szik. Bár​csak töb​bet írt vol​na. A sza​va​i​tól el​szo​mo​ro​dott, de büsz​ke is lett, erős​nek érez​te ma​gát, és meg​könnyeb​bült. Nagy le​ve​gőt vett, ki​fúj​ta, és fel​ment a lép​csőn. Mire fel​ért a lép​cső te​te​jé​re, el​fe​lej​tet​te, hogy mi​ért in​dult el. Érez​te, hogy fon​tos és sür​gős do​log​ról van szó, de több nem ju​tott az eszé​be. Le​ment, és va​la​mi​fé​le ka​pasz​ko​dót ke​re​sett, hogy hon​nan in​dul​ha​tott el. Meg​ta​lált egy sa​ját ma​gá​hoz cím​zett le​ve​let a szá​mí​tó​gép kép​er​nyő​jén. El​ol​vas​ta, és újra fel​ment a lép​csőn. Ki​nyi​tot​ta az ágy mel​lett álló asz​tal fi​ók​ját. Elő​hú​zott né​hány cso​mag pa​pír zseb​ken​dőt, tol​la​kat, egy ha​lom ön​ta​pa​dós pa​pírt, né​hány pasz​til​lát, fog​sely​met és pénz​ér​mé​ket. Min​dent ki​bo​rí​tott az ágy​ra, és egye​sé​vel meg​érin​tett min​den tár​gyat. Zseb​ken​dő, toll, toll, toll, ön​ta​pa​dós pa​pír, pénz​ér​mék, cu​kor​ka, cu​kor​ka, fog​se​lyem, test​ápo​ló. – Ali​ce? – Mi az? Meg​pör​dült. John állt az aj​tó​ban. – Te meg mit mű​velsz? – kér​dez​te a fér​fi. Ali​ce rá​pil​lan​tott az ágyon he​ve​rő hol​mik​ra. – Ke​re​sek va​la​mit.

– Vissza kell ro​han​nom az iro​dá​ba egy do​ku​men​tu​mért, amit ott fe​lej​tet​tem. Ko​csi​val me​gyek, csak né​hány per​cig le​szek tá​vol. – Rend​ben. – Itt az idő, vedd be a gyógy​sze​re​i​det, mi​előtt el​fe​lej​tem. Oda​nyúj​tott egy po​hár vi​zet a nő​nek, és egy ma​rék​nyi tab​let​tát. Ali​ce min​det le​nyel​te. – Kö​szö​nöm – mond​ta. – Szí​ve​sen. Mind​járt jö​vök. John el​vet​te az üres po​ha​rat, és ki​ment a szo​bá​ból. Ali​ce le​fe​küdt az ágy​ra a fi​ók​ból elő​ke​rült hol​mik mel​lé, és be​csuk​ta a sze​mét. Szo​mo​rú volt és büsz​ke, erős és meg​könnyeb​bült, mi​köz​ben vá​ra​ko​zott.

– ALI​CE, KÉR​LEK, VEDD FEL A KÖ​PE​NYE​DET, A KA​LA​POT ÉS A TA​LÁRT, MEN​NÜNK KELL. – Hová me​gyünk? – kér​dez​te Ali​ce. – A Har​vard év​zá​ró​já​ra. Ali​ce a dísz​öl​tö​ze​té​re pis​lo​gott. Nem ér​tet​te a dol​got. – Mi az az év​zá​ró? – Dip​lo​ma​osz​tó a Har​var​don. Az év​zá​ró azt je​len​ti, hogy vége a tan​év​nek, és meg​kez​dő​dik a dip​lo​má​sok szá​má​ra az élet. Kez​det. Dip​lo​ma​osz​tó a Har​var​don. Új élet. For​gat​ta a szót a fe​jé​ben. A dip​lo​ma​osz​tó a Har​var​don egy új élet kez​de​te, a fel​nőt​ti​ét kez​de​te, a kar​ri​er kez​de​te, a Har​vard utá​ni élet kez​de​te. Év​zá​ró. Jó kis szó, nem ár​ta​na em​lé​kez​ni rá. Sö​té​trózsa​szín öl​tö​zé​kük​ben és fe​ke​te bár​sony ka​lap​juk​ban egy for​gal​mas jár​dán ha​lad​tak. Ali​ce ne​vet​sé​ges​nek érez​te ma​gát, és a séta első né​hány per​cé​ben át​koz​ta John íz​lé​sét. Az​tán hir​te​len meg​telt ve​lük az utca. Ha​son​ló kö​pe​nyes és ka​la​pos em​be​rek csat​la​koz​tak hoz​zá​juk a jár​dán min​den​fé​le szín​ben, las​san olyan lett az egész, mint egy szi​vár​vány​szí​nű fel​vo​nu​lás. Ha​tal​mas, öreg fák​kal ár​nyé​kolt és nagy, régi épü​le​tek​kel kö​rül​vett fü​ves tér​re ér​kez​tek, ahol már szól​tak az ün​ne​pi skót du​dák. Ali​ce egé​szen li​ba​bő​rös lett. Ilyet már csi​nál​tam. Egy szék​sor felé ha​lad​tak, ahol le is ül​tek. – Har​var​di dip​lo​ma​osz​tó – je​gyez​te meg Ali​ce. – Igen – fe​lel​te John. – Év​zá​ró. – Igen. Kis idő múl​va meg​kez​dőd​tek a szó​nok​la​tok. A har​var​di év​zá​ró​kon sok hí​res és ha​tal​mas em​ber kép​vi​sel​tet​te ma​gát, több​nyi​re po​li​ti​ku​sok. – Egy​szer a spa​nyol ki​rály is be​szélt – em​lé​ke​zett Ali​ce. – Igen – mond​ta John, és hal​kan, meg​le​pet​ten fel​ne​ve​tett. – Ez ki​cso​da? – kér​dez​te Ali​ce, utal​va a pó​di​u​mon szó​nok​ló fér​fi​ra. – Szí​nész – mond​ta John. Most Ali​ce-en volt a ne​ve​tés sora. – A je​lek sze​rint idén nem fu​tot​ta ki​rály​ra – mond​ta.

– Ugye tu​dod, hogy a lá​nyod is szí​nész​nő? Egy nap akár ő is áll​hat ott fent – mond​ta John. Ali​ce a szí​nészt hall​gat​ta. Könnye​dén és di​na​mi​ku​san be​szélt. Va​la​mi pi​ka​resz​ket em​le​ge​tett. – Mi az a pi​ka​reszk? – kér​dez​te Ali​ce. – Hosszú, ka​lan​dos tör​té​net, a vé​gén ta​nul​ság​gal. A szí​nész a sa​ját ka​land​ja​i​ról me​sélt. Azt mond​ta, azért jött, hogy meg​ossza az ál​ta​la ta​nul​ta​kat a vég​zős osz​tá​lyok​kal, mi​előtt azok meg​kez​de​nék sa​ját pi​ka​reszk​jü​ket. Öt ta​ná​csot adott: Légy kre​a​tív! Légy hasz​nos! Légy gya​kor​la​ti​as! Légy nagy​lel​kű! és Tá​vozz ele​gán​san! Én min​den vol​tam, sze​rin​tem. Csak még nem tá​voz​tam. Nem tá​voz​tam ele​gán​san. – Jók a ta​ná​csai – mond​ta Ali​ce. – Igen, azok – he​lye​selt John. Ül​tek és tap​sol​tak, és ül​tek és tap​sol​tak, jó​val hosszabb ide​ig, mint ami​re Ali​ce szá​mí​tott. Az​tán min​den​ki fel​állt, és las​san, im​már fel​bom​lott so​rok​ban el​in​dult. Ali​ce és John, meg még né​há​nyan egy kö​ze​li épü​let​be tér​tek be. A pom​pás elő​csar​nok a ma​gas, sö​tét fa​mennye​zet​tel és a nap​sü​töt​te, fes​tett üveg​fal​lal le​nyű​göz​te Ali​ce-t. – Ez mi? – kér​dez​te. – A Me​mo​ri​al Hall, a Har​var​don va​gyunk. Ali​ce leg​na​gyobb bá​na​tá​ra nem időz​tek to​vább a cso​da​szép elő​csar​nok​ban, ha​nem be​ül​tek egy ki​sebb, nem kü​lö​nö​seb​ben ér​de​kes elő​adó​ba. – Most mi tör​té​nik? – kér​dez​te. – A böl​csész- és a ter​mé​szet​tu​do​má​nyi ka​rok dok​to​ran​du​szai kap​ják meg a dip​lo​má​i​kat. Mi Dan mi​att jöt​tünk. Ő a te di​á​kod. Ali​ce kö​rül​né​zett, és a sö​té​trózsa​szín ru​hás em​be​rek ar​cát ku​tat​ta. Fo​gal​ma sem volt róla, me​lyi​kük le​het Dan. Tu​laj​don​kép​pen egyet​len ar​cot sem is​mert fel, de a te​rem​ben ka​var​gó ener​gi​ák és ér​zel​mek is​me​rős​nek tűn​tek. A hall​ga​tók bol​do​gok, re​mény​ke​dők, büsz​kék és meg​könnyeb​bül​tek vol​tak. Ké​szen áll​tak új ki​hí​vá​sok​kal szem​be​néz​ni, fel​fe​de​zé​se​ket ten​ni, al​kot​ni, ta​ní​ta​ni és a sa​ját ka​land​re​gé​nyük​ben hős​ként sze​re​pel​ni. Amit ben​nük lá​tott, ön​ma​gá​ban is fel​is​mer​te. Is​mer​te ezt a he​lyet, ezt az iz​gal​mat, ezt a ké​szen​lé​tet, ezt a kez​de​tet. Ő is ott állt va​la​ha a ka​land​ja kez​de​tén, és bár most nem em​lé​ke​zett a rész​le​tek​re, azt érez​te, hogy él​mé​nyek​ben gaz​dag és ér​té​kes utat járt be. – Ő az, a pó​di​u​mon! – mond​ta John. – Ki​cso​da? – Dan, a hall​ga​tód. – Me​lyik az? – A sző​ke. – Da​ni​el Ma​loney – szólt va​la​ki. Dan elő​lé​pett, és ke​zet fo​gott a pó​di​u​mon álló fér​fi​val, aki​től egy pi​ros dosszi​ét ka​pott. Dan ma​gas​ba emel​te a dosszi​ét, és di​a​dal​it​ta​san el​mo​so​lyo​dott. Ali​ce meg​tap​sol​ta az örö​mét, az erő​fe​szí​té​se​it, ami​ért ki​ér​de​mel​te, hogy ma ott áll​has​son a pó​di​u​mon, és a ka​lan​dért, ami vár rá. Meg​tap​sol​ta a hall​ga​tó​ját, aki​re nem is em​lé​ke​zett.

ALI​CE ÉS JOHN EGY NAGY fe​hér sá​tor alatt áll​do​gált a sö​té​trózsa​szín​be öl​tö​zött di​á​kok, és az őket ün​nep​lő csa​lád​ta​gok és ba​rá​tok kö​zött. Egy fi​a​tal, sző​ke, szé​le​sen mo​soly​gó fér​fi lé​pett oda Ali​-

ce-hez. Té​to​vá​zás nél​kül meg​ölel​te az asszonyt, és egy pu​szit nyo​mott az ar​cá​ra. – Dan Ma​loney va​gyok, a hall​ga​tó​ja. – Gra​tu​lá​lok, Dan, és na​gyon örü​lök! – mond​ta Ali​ce. – Annyi​ra kö​szö​nöm! Na​gyon há​lás va​gyok, hogy el​jött a dip​lo​ma​osz​tó​ra. Sze​ren​csés va​gyok, hogy a di​ák​ja le​het​tem. Sze​ret​ném, ha tud​ná, hogy ön mi​att vá​lasz​tot​tam a nyel​vé​sze​tet a szak​te​rü​le​tem​nek. Az a szen​ve​dély, ami​vel meg akar​ta ér​te​ni, ho​gyan mű​kö​dik a nyelv, a ku​ta​tás​hoz való fe​gyel​me​zett, de együtt​mű​kö​dő vi​szo​nya, és az a lel​ke​se​dés, amellyel ta​ní​tott, ins​pi​rált a mun​ka so​rán. Kö​szö​nöm a tá​mo​ga​tá​sát, a böl​cses​sé​gét, hogy olyan ma​gas​ra tet​te a lé​cet, ami​ről ko​ráb​ban nem is ál​mod​tam, és hogy az én el​kép​ze​lé​se​im​nek is zöld utat adott. Ön volt a leg​jobb ta​nár, aki​vel va​la​ha ta​lál​koz​tam. Ha csak tö​re​dé​két si​ke​rül el​ér​nem an​nak, amit ön el​ért, si​ke​res​nek ítél​he​tem a pá​lya​fu​tá​so​mat. – Na​gyon szí​ve​sen. És kö​szö​nöm, hogy ezt mond​ja. Tud​ja, nem em​lék​szem min​den​re mos​ta​ná​ban. Örü​lök, hogy ön em​lék​szik ezek​re a dol​gok​ra ve​lem kap​cso​lat​ban. A fér​fi egy bo​rí​té​kot nyúj​tott Ali​ce-nek. – Le​ír​tam ön​nek, amit most el​mond​tam. Így el​ol​vas​hat​ja, ami​kor csak akar​ja, és ak​kor min​dig tud​ni fog​ja, mit je​len​tett a szá​mom​ra, olyan​kor is, ha nem em​lék​szik rá. – Kö​szö​nöm. Mind a ket​ten egy bo​rí​té​kot szo​ron​gat​tak, büsz​kén és tisz​te​let​tel​je​sen: az asszony fe​hé​ret, a fér​fi pi​ro​sat. Egy Dan​re na​gyon ha​son​lí​tó, de idő​sebb és tes​te​sebb fér​fi, va​la​mint két asszony, akik kö​zül az egyik jó​val idő​sebb volt, mint a má​sik, lé​pett oda hoz​zá​juk. Az idő​sebb, tes​te​sebb Dan egy tál​cát egyen​sú​lyo​zott a ke​zé​ben, raj​ta bu​bo​ré​kos fe​hér​bor​ral teli kes​keny po​ha​rak​kal. A fi​a​tal nő min​den​ki​nek adott egyet. – Dan​re! – ki​ál​tot​ta az idő​sebb és tes​te​sebb Dan, és fel​emel​te a po​ha​rát. – Dan​re! – mond​ták a töb​bi​ek is, koc​cin​tot​tak a kes​keny po​ha​rak​kal, és kor​tyol​gat​ni kezd​tek. – A sze​ren​csés kez​de​tek​re! – tet​te hoz​zá Ali​ce. – És az ele​gáns tá​vo​zás​ra...

EL​IN​DUL​TAK KE​RES​NI EGY CSEN​DE​SEBB HE​LYET, tá​vol a sát​rak​tól, az ős öreg tég​la​épü​le​tek​től és a sip​kás-kö​pe​nyes tö​meg​től. Egy fe​ke​te ru​hás va​la​ki fel​ki​ál​tott, és John​hoz sza​ladt. John meg​állt, és el​en​ged​te Ali​ce ke​zét, hogy a ki​a​bá​ló em​ber​rel ke​zet fog​has​son. Ali​ce len​dü​let​ben volt, ment to​vább. Egy hosszú​ra nyúlt pil​la​nat​ban Ali​ce meg​állt, és far​kas​sze​met né​zett a nő​vel. Biz​tos volt ben​ne, hogy nem is​mer​te, de volt va​la​mi ki​fe​je​ző ab​ban, hogy össze​akadt a pil​lan​tá​suk. A nő sző​ke volt, te​le​fo​nált, ri​adt kék sze​me szem​üveg mö​gül pis​lo​gott Ali​ce-re. És au​tót ve​ze​tett. Ali​ce ta​lár​ja hir​te​len meg​szo​rult a nya​ka kö​rül, és hát​rarán​tot​ta. Ke​mé​nyen a föld​höz ver​te ma​gát, és ha​nyatt esve be​ver​te a fe​jét. Az öl​tö​zé​ke és a puha ka​lap ke​vés vé​del​met nyúj​tott az utca köve el​len. – Ne ha​ra​gudj, Ali, jól vagy? – kér​dez​te egy sö​té​trózsa​szín kö​peny​be bur​kolt fi​gu​ra, és mel​lé tér​delt. – Nem – fe​lel​te Ali​ce, fel​ült és meg​dör​zsöl​te a tar​kó​ját. Azt hit​te, vér​zik, de nem. – Ne ha​ra​gudj, egye​ne​sen to​vább​men​téi az utca felé. Majd​nem el​ütött az az autó! – Jól van? A ri​adt, tág​ra nyílt sze​mű nő kér​dez​te az au​tó​ból.

– Azt hi​szem, igen – fe​lel​te a fér​fi. – Uram​is​ten, meg is öl​het​tem vol​na! Ha nem húz​za vissza, meg​öl​het​tem vol​na! – Min​den rend​ben, nem ölte meg, sze​rin​tem jól van. A fér​fi fel​se​gí​tet​te Ali​ce-t. Meg​ta​po​gat​ta és meg​vizs​gál​ta a fe​jét. – Azt hi​szem, min​den rend​ben. Va​ló​szí​nű​leg na​gyon fog fáj​ni. Tudsz jár​ni? – kér​dez​te. – Igen. – El​vi​he​tem önö​ket? – kér​dez​te a nő. – Nem, nem, jól va​gyunk, kö​szö​nöm – fe​lel​te a fér​fi. Át​ölel​te Ali​ce de​re​kát, és ke​zé​vel gyen​gé​den át​fog​ta a kö​nyö​két. Ali​ce pe​dig las​san ha​za​sé​tált a ked​ves ide​gen​nel, aki meg​men​tet​te az éle​tét.

2005 NYARA ALI​CE A HA​TAL​MAS, KÉ​NYEL​MES, FE​HÉR SZÉ​KEN ÜLT, és kí​ván​csi​an mé​re​get​te a fa​li​ó​rát. Szá​mok és mu​ta​tók vol​tak raj​ta, ezen ne​he​zeb​ben iga​zo​dott el, mint azon, amin csak szá​mok vol​tak. Öt len​ne? – Mennyi az idő? – kér​dez​te a má​sik ha​tal​mas, fe​hér szék​ben ülő fér​fi​től. Az a csuk​ló​já​ra pil​lan​tott. – Majd​nem fél négy. – Sze​rin​tem ide​je ha​za​men​ni. – Itt​hon vagy. Ez az ott​ho​nunk a Cape-en. Ali​ce kör​be​né​zett a szo​bá​ban, át​fu​tott a pil​lan​tá​sa a fe​hér bú​to​ro​kon, a vi​lá​gí​tó​tor​nyos-ten​ger​par​tos ké​pe​ken a fa​lon, a ha​tal​mas ab​la​ko​kon és a gyen​ge fács​ká​kon a kert​ben. – Nem, ez nem az ott​ho​nom. Nem itt la​kom. Haza aka​rok men​ni. – Két hét múl​va in​du​lunk vissza Cam​bridge-be. Nya​ra​lunk. Sze​retsz itt len​ni. A szé​ken ülő fér​fi to​vább ol​vas​ta a köny​vét, és az ita​lát kor​tyol​gat​ta. A könyv vas​tag volt, az ital sár​gás​bar​na, mint az asszony sze​me, és jég volt ben​ne. A fér​fi a köny​vet és az italt is él​vez​te, szin​te tel​je​sen fel​ol​dó​dott ben​nük. A fe​hér bú​to​rok, a vi​lá​gí​tó​tor​nyos-ten​ger​par​tos ké​pek a fa​la​kon, a ha​tal​mas ab​la​kok és a gyen​ge fács​kák a kert​ben egy​ál​ta​lán nem tűn​tek is​me​rős​nek. A han​gok sem vol​tak is​me​rő​sek. Ma​da​ra​kat hal​lott, óce​án mel​lett élő ma​da​ra​kat, a po​hár​ban meg​csör​re​nő jég​koc​ká​kat, ami​kor a szé​ken ülő fér​fi ivott, a fér​fi szu​szo​gá​sát, ami​kor ol​va​sás köz​ben az or​rán vet​te a le​ve​gőt, és az óra ke​tye​gé​sét. – Már elég ré​gen itt va​gyok. Haza aka​rok men​ni. – Ott​hon vagy. Ez a nya​ra​lónk. Ide já​runk pi​hen​ni és ki​kap​cso​lód​ni. Ez a hely nem úgy né​zett ki és nem is úgy hang​zott, mint​ha az ott​ho​na len​ne, itt nem tu​dott ki​kap​cso​lód​ni. A ha​tal​mas fe​hér szé​ken ülő, ol​va​só és iszo​ga​tó fér​fi nem tud​ta, hogy mi​ről be​szél. Va​ló​szí​nű​leg ré​szeg. A fér​fi szu​szo​gott, ol​va​sott, ivott, az óra pe​dig ke​tye​gett. Ali​ce a ha​tal​mas, fe​hér szék​ben ült, és vár​ta, hogy el​tel​jen az idő, hogy va​la​ki vég​re ha​za​vi​gye.

AZ EGYIK HA​TAL​MAS, FE​HÉR SZÉ​KEN ÜLT egy te​ra​szon, je​ges teát kor​tyol​ga​tott, és a lát​ha​tat​lan bé​kák és az al​ko​nyat​ban züm​mö​gő bo​ga​rak han​gos, egy​mást túl​ki​a​bál​ni igyek​vő éne​két hall​gat​ta. – Hé, Ali​ce, meg​ta​lál​tam a pil​lan​gós nyak​lán​co​dat! – mond​ta a fér​fi, akié a ház. Kö​vek​kel ki​ra​kott pil​lan​gó​me​dá​los ezüst​lán​cot hin​táz​ta​tott az uj​ján. – Az nem az enyém, ha​nem anyá​mé. Na​gyon sze​re​ti, jobb, ha a he​lyé​re te​szed, nem sza​bad ját​sza​nunk vele. – Be​szél​tem anyád​dal, azt mond​ta, meg​tart​ha​tod. Ne​ked adja. A fér​fi sze​mé​be né​zett, a szá​ját fi​gyel​te és a test​be​szé​dét, ke​re​sett va​la​mit, egy je​let, ami el​árul​hat​ná a vi​sel​ke​dé​se okát. De mi​előtt tel​je​ség​gel meg​bi​zo​nyo​sod​ha​tott vol​na a fér​fi őszin​te​sé​gé​ről, a csil​-

lo​gó, kék pil​lan​gó szép​sé​ge el​káp​ráz​tat​ta, és fe​lül​ír​ta sza​bály​kö​ve​tő ter​mé​sze​tét. – Azt mond​ta, hogy meg​tart​ha​tom? – Aha. A fér​fi a háta mögé lé​pett, és fel​csa​tol​ta a lán​cot a nya​ká​ra. Ali​ce vé​gig​fut​tat​ta az uj​ját a szár​nyat dí​szí​tő kö​ve​ken, az ezüst​tes​ten és a gyé​mán​tok​kal ki​ra​kott csá​pon. Az ön​elé​gült​ség hul​lá​ma meg​bor​zon​gat​ta. Anne meg fog örül​ni a fél​té​keny​ség​től.

A HÁ​LÓ​BAN ÜLT A PAD​LÓN, szem​ben az egész ala​kos tü​kör​rel. A tü​kör​be​li lány​nak be​esett, fe​ke​te ka​ri​kák ül​tek a sze​me alatt. A bőre meg​eresz​ke​dett és pat​ta​ná​sos volt, a sze​me kö​rül és a hom​lo​kán pe​dig rán​cos. Vas​tag, ku​sza szem​öl​dö​ké​re rá​fért vol​na az iga​zí​tás. Gön​dör haja még több​nyi​re fe​ke​te volt, de lát​ha​tó​an őszül​ni kez​dett. A tü​kör​be​li lány csú​nya és öreg volt. Meg​ta​po​gat​ta az ar​cát és a hom​lo​kát, a keze bő​rén érez​te az arca bő​rét, az arca bő​rén pe​dig az uj​jai érin​té​sét. Ez nem le​he​tek én. Mi tör​tént az ar​com​mal? Un​do​ro​dott a tü​kör​be​li lány​tól. Ki​bo​tor​kált a für​dő​szo​bá​ba, és fel​kap​csol​ta a vil​lanyt. A mos​dó fe​let​ti tü​kör​ben a meg​szo​kott lát​vány fo​gad​ta. Arany​bar​na szem​pár, ko​moly met​szé​sű orr, szív ala​kú aj​kak... de ezen​kí​vül min​den más, a vo​ná​sa​i​nak el​ren​de​zé​se va​la​hogy gro​tesz​kül el​raj​zolt​nak tűnt. Vé​gig​si​mí​tott a sima, hű​vös üve​gen. Mi a gond ezek​kel a tük​rök​kel? A für​dő​szo​ba il​la​ta sem stim​melt. Mö​göt​te két fé​nyes fe​hér sám​li, egy kefe és egy vö​dör állt a pad​lón szét​haj​to​ga​tott új​ság​pa​pí​ron. Le​gug​golt és ko​moly met​szé​sű or​rán ke​resz​tül mé​lye​ket lé​leg​zett. Le​vet​te a vö​dör te​te​jét, be​le​már​tot​ta az ecse​tet, és fi​gyel​te, hogy a krém​sze​rű​en fe​hér fes​ték le​csö​pög a vé​gén. Azok​kal kezd​te, ame​lyek sze​rin​te el​rom​lot​tak, a für​dő​szo​ba​ival és a há​ló​szo​ba​ival, ahol aludt. Ta​lált még né​gyet, és min​det hó​fe​hér​re fes​tet​te.

Ő ÜLT AZ EGYIK HA​TAL​MAS, FE​HÉR SZÉ​KEN, a fér​fi, akié a ház volt, a má​si​kon. A fér​fi, akié a ház volt, köny​vet ol​va​sott és iszo​ga​tott. A könyv vas​tag volt, az ital sár​gás​bar​na, és jég volt ben​ne. Ali​ce a do​hány​zó​asz​tal​ról fel​ka​pott egy még vas​ta​gabb köny​vet, mint ami​lyet a fér​fi ol​va​sott, és át​la​poz​ta. A sze​me meg​akadt a sza​vak​ból fel​épü​lő áb​rá​kon, a más sza​vak​hoz nyi​lak​kal, vo​na​lak​kal és kis nya​ló​kák​kal kö​tő​dő be​tű​kön. Egyes sza​va​kat fel​is​mert, mi​köz​ben la​poz​ga​tott – dezin​hi​bí​ció, fosz​for​i​lá​ció, gé​nek, ace​til-ko​lin, pri​ming, tran​zi​ens, dé​mo​nok, mor​fé​mák, fo​no​ló​gi​ai. – Sze​rin​tem ezt már ol​vas​tam – je​gyez​te meg. A fér​fi elő​ször a könyv​re, az​tán Ali​ce-re né​zett. – An​nál azért jó​val töb​bet tet​tél. Te ma​gad ír​tad. Te és én együtt ír​tuk azt a köny​vet. Nem akart hin​ni neki, ezért be​csuk​ta a köny​vet, és el​ol​vas​ta a fé​nyes kék bo​rí​tót. Mo​le​ku​lá​tól a me​mó​ri​á​ig, írta dr. John How​land, PhD és dr. Ali​ce How​land, PhD. Rá​pil​lan​tott a szé​ken ülő fér​fi​ra. John. Ki​nyi​tot​ta a köny​vet az első ol​da​lon. „Tar​ta​lom​jegy​zék. Han​gu​lat és ér​ze​lem. Mo​ti​vá​ció. A fi​gye​lem és fel​kel​té​se. Me​mó​ria. Nyelv.” Nyelv. A vé​gé​hez la​po​zott. „A ki​fe​je​zés le​he​tő​sé​ge​i​nek vég​te​len​sé​ge, ta​nult, ám ösz​tö​nös, a sze​man​ti​ka, a szin​ta​xis, a ra​go​zás, a rend​ha​gyó igék, könnyed és au​to​ma​ti​kus, egye​te​mes.” Az ol​va​sott sza​vak át​ha​tol​tak a foj​to​ga​tó in​dá​kon és az agyát el​bo​rí​tó isza​pon, és meg​ka​pasz​kod​tak el​mé​jé​nek egy há​bo​rí​tat​-

lan, kris​tály​tisz​ta sar​ká​ban. – John... – mond​ta Ali​ce. – Igen? A fér​fi le​tet​te a köny​vet, és fel​egye​ne​se​dett a ha​tal​mas, fe​hér szék szé​lén. – Én ezt a köny​vet ve​led ír​tam – mond​ta Ali​ce. – Igen. – Em​lék​szem. Em​lék​szem rád. Em​lék​szem, hogy va​la​ha na​gyon okos vol​tam. – Igen, az vol​tál, te vol​tál az egyik leg​in​tel​li​gen​sebb em​ber, akit va​la​ha is​mer​tem. Ez a vas​tag, fé​nyes kék bo​rí​tós könyv jel​ké​pez​te mind​azt, ami va​la​ha volt. Tud​tam, ho​gyan hasz​nál​ja az elme a nyel​vet, és amit tud​tam, ki is tud​tam fe​jez​ni. Va​la​ha olyan em​ber vol​tam, aki so​kat tu​dott. Már sen​ki sem kí​ván​csi a vé​le​mé​nyem​re és a ta​ná​csa​im​ra. Ez hi​ány​zik. Kí​ván​csi vol​tam, füg​get​len és ma​ga​biz​tos. Hi​ány​zik, hogy biz​tos le​gyek dol​gok​ban. Ab​ban nincs meg​nyug​vás, ha min​dig min​den​ben ké​tel​ke​dem. Hi​ány​zik, hogy könnyen el​vé​gez​zek dol​go​kat. Hi​ány​zik, hogy ré​sze​se le​hes​sek dol​gok​nak. Hi​ány​zik, hogy nem hi​ány​zóm. Hi​ány​zik az éle​tem és a csa​lá​dom. Sze​ret​tem az éle​te​met és a csa​lá​do​mat. Min​dent el akart mon​da​ni John​nak, ami​re em​lé​ke​zett és gon​dolt, de a kü​lön​bö​ző sza​vak​ból és ki​fe​je​zé​sek​ből álló em​lé​kek és gon​do​la​tok fenn​akad​tak a foj​to​ga​tó in​dák​ból szőtt há​lón, vagy be​le​ra​gad​tak az iszap​ba, nem ala​kul​hat​tak fül​lel fel​fog​ha​tó, ar​ti​ku​lált hang​gá. Ali​ce le​egy​sze​rű​sí​tet​te a dol​got, és min​den ere​jé​vel igye​ke​zett a lé​nye​get meg​ra​gad​ni. A ma​ra​dék ott ka​pasz​ko​dik majd ab​ban a kris​tály​tisz​ta sa​rok​ban. – Hi​ány​zom ma​gam​nak. – Ne​kem is hi​ány​zol, Ali, na​gyon. – Nem így akar​tam. – Tu​dom.

2005. SZEPTEMBER JOHN EGY HOSSZÚ ASZ​TAL VÉ​GÉ​NÉL ÜLT, és be​le​kor​tyolt a fe​ke​te​ká​vé​já​ba. Kü​lö​nö​sen erős és ke​se​rű volt az íze, de nem ér​de​kel​te. Nem az íze mi​att itta. Sze​ret​te vol​na gyor​san meg​in​ni, de tűz​for​ró volt. Még két vagy há​rom nagy csé​sze kell ah​hoz, hogy tel​je​sen fel​éb​red​jen, és leg​alább alap​já​ra​ton mű​köd​hes​sen. A leg​töb​ben, akik be​tér​tek ide, el​vi​tel​re kér​ték a kof​fe​i​na​dag​ju​kat, és már si​et​tek is to​vább. John la​bo​rér​te​kez​le​té​ig még volt egy óra, és a fér​fi nem ér​zett kész​te​tést, hogy ko​ráb​ban be​ér​jen az iro​dá​já​ba. Él​vez​te, hogy nem kell ro​han​nia, van ide​je meg​en​ni a fa​hé​jas csi​gá​ját, meg​in​ni a ká​vét és be​le​ol​vas​ni a New York Ti​mes​ba. Elő​ször az „Egész​sé​günk” ro​vat​nál nyi​tot​ta ki a na​pi​la​pot. Las​san egy éve min​den új​ság​gal így tett, most már in​kább meg​szo​kás​ból, sem​mint re​mény​ked​ve, mint az ele​jén. El​ol​vas​ta az első cik​ket az ol​da​lon, és min​den​ki sze​me lát​tá​ra sír​ni kez​dett, mi​köz​ben a ká​vé​ja las​san ki​hűlt. MEG​BU​KOTT AZ AMY​LIX A Sy​nap​son fá​zis III vizs​gá​la​tá​nak ered​mé​nyei nem iga​zol​ták, hogy az eny​he, il​let​ve mér​sé​kelt Alz​he​i​mer-kór​ban szen​ve​dő és Amy​li​xet sze​dő be​te​gek​nél je​len​tő​sen le​las​sult vol​na a de​men​cia tü​ne​te​i​nek rom​lá​sa a pla​ce​bó​cso​port​hoz ké​pest. Az Amy​lix sze​lek​tív amy​lo​id-béta-szint csök​ken​tő ágens. Mi​vel meg​kö​ti az ol​dó​dó Abe​ta 42-t, a kí​sér​le​ti gyógy​szer cél​ja az, hogy meg​ál​lít​sa a be​teg​ség elő​re​ha​la​dá​sát, ami​ben kü​lön​bö​zik az Alz​he​i​mer-kó​ro​sok szá​má​ra ed​dig ren​del​ke​zés​re álló gyógy​sze​rek​től, ame​lyek a leg​jobb eset​ben is csak a be​teg​ség leg​vég​ső ki​me​ne​te​lét vol​tak ké​pe​sek kés​lel​tet​ni. A gyógy​szert jól to​le​rál​ták a be​te​gek, a fá​zis I és fá​zis II vizs​gá​lat re​me​kül si​ke​rült, már a Wall Street is ér​dek​lőd​ni kez​dett. Azon​ban egy év gyógy​szer​sze​dést kö​ve​tő​en még a leg​ma​ga​sabb dó​zist sze​dő be​te​gek​nél sem mu​tat​ko​zott ja​vu​lás, és nem je​lent​kez​tek sta​bi​li​zá​ló​dás​ra uta​ló je​lek – sem az Alz​he​i​mer-kór ér​té​ke​lő ská​lá​ja, sem a Napi te​vé​keny​sé​gek​ben el​ért pont​szá​mok alap​ján. A pá​ci​en​sek a be​teg​ség​re jel​lem​ző, és a ta​pasz​ta​la​tok alap​ján meg​jó​sol​ha​tó tem​pó​ban ha​nyat​lot​tak.

EPILÓGUS ALI​CE A NŐ MEL​LETT ÜLT A PA​DON, és néz​te a mel​let​tük el​ha​la​dó gye​re​ke​ket. Nem is vol​tak iga​zá​ból gye​re​kek. Nem olyan ki​csi gye​re​kek vol​tak, akik ott​hon lak​nak még a szü​le​ik​kel. Ak​kor mik le​het​tek? Kö​ze​pes gye​re​kek. Vizs​gá​lód​va szem​lél​get​te a sé​tá​ló kö​ze​pes gye​re​kek ar​cát. Mi​lyen ko​mo​lyak, mi​lyen el​fog​lal​tak. Va​la​mi nyo​maszt​ja őket. Ők pe​dig men​nek a va​la​mi felé. Vol​tak a kö​zel​ben más pa​dok is, egy kö​ze​pes gye​rek sem állt meg, hogy meg​pi​hen​jen. Min​den​ki csak ment, ment, jár​ta az út​ját arra, amer​re men​nie kel​lett. Neki se​ho​vá sem kel​lett men​nie. Mi​cso​da sze​ren​cse. Ő és a nő, aki mel​let​te ült, hall​gat​ta a na​gyon hosszú hajú lány éne​két és mu​zsi​ká​ját. A lány​nak szép hang​ja és nagy, hó​fe​hér fo​gai vol​tak, bő, vi​rág​min​tás szok​nyá​ja is na​gyon tet​szett Ali​ce-nek. Ali​ce dú​dol​gat​ni kez​dett a zene dal​la​má​ra. Tet​szett neki, aho​gyan a hang​ja be​le​si​mult a lány éne​ké​be. – Gye​rünk, Ali​ce, Ly​dia mind​járt ha​za​ér. Ad pénzt So​nyá​nak, mi​előtt el​in​du​lunk? – kér​dez​te a nő. A nő állt, mo​soly​gott és a ke​zé​ben pénzt tar​tott. Ali​ce érez​te, hogy azt vár​ja, csat​la​koz​zon hoz​zá. Fel​állt, a nő a ke​zé​be nyom​ta a pénzt. Ali​ce be​le​pottyan​tot​ta az ének​lő lány lába mel​lett, az ut​ca​kö​ve​ken álló fe​ke​te ka​lap​ba. Az ének​lő lány to​vább ze​nélt, de már nem da​lolt, hogy be​szél​get​hes​sen ve​lük egy ki​csit. – Kö​szö​nöm, Ali​ce, kö​szö​nöm, Ca​ro​le, gyer​tek más​kor is! Ahogy Ali​ce a kö​ze​pes gye​re​kek kö​zött sé​tált a nő​vel, a zene el​hal​kult a há​tuk mö​gött. Ali​ce nem is akart el​men​ni, de a nő ha​tá​ro​zot​tan lép​ke​dett, Ali​ce pe​dig tud​ta, hogy mel​let​te kell ma​rad​nia. A nő vi​dám volt, ked​ves, és min​dig tud​ta, mit kell csi​nál​ni, amit Ali​ce nagy​ra ér​té​kelt, hi​szen neki több​nyi​re fo​gal​ma sem volt. Pár per​ces séta után Ali​ce meg​pil​lan​tot​ta a pi​ros bo​hó​ca​u​tót és a nagy kö​röm​lak​kos au​tót a fel​já​rón. – Mind a ket​ten itt van​nak – mond​ta a nő, mert ő is lát​ta az au​tó​kat. Ali​ce iz​ga​tott lett, és be​si​e​tett a ház​ba. Az anya a fo​lyo​són vár​ta. – Gyor​sab​ban vége lett az ér​te​kez​let​nek, mint gon​dol​tam, vissza​jöt​tem. Kö​szö​nöm, hogy he​lyet​te​sí​tett – mond​ta az anya. – Sem​mi gond. Le​húz​tam az ágy​ne​mű​jét, de még nem volt időm tisz​tát ke​res​ni. Min​den a szá​rí​tó​ban van – mond​ta a nő. – Oké, rend​ben van, ér​tem. – Ma jó nap​ja volt. – Nem kó​szált el? – Nem bi​zony. Olyan, mint az ár​nyé​kom, nem hagy el. A ked​venc bűn​tár​sam. Ugye, Ali​ce? A nő mo​soly​gott és lel​ke​sen bó​lo​ga​tott. Ali​ce is el​mo​so​lyo​dott és bó​lo​gat​ni kez​dett. Fo​gal​ma sem volt, mit he​lye​sel, de va​ló​szí​nű​leg pont ezt kel​lett ten​nie, mert a nő​nek nem volt el​le​ne ki​fo​gá​sa. A nő össze​szed​te a köny​ve​ket és a tás​ká​kat a be​já​ra​ti aj​tó​nál. – John jön hol​nap? – kér​dez​te a nő.

Egy lát​ha​tat​lan kis​ba​ba sír​ni kez​dett, így az anya el​tűnt az egyik ajtó mö​gött. – Nem, de meg​old​juk – mond​ta az anya hang​ja. Az anya egy kék ru​hás kis​ba​bá​val tért vissza, aki​nek a nya​kát pu​szil​gat​ta. A baba még min​dig sírt, de már nem túl meg​győ​ző​en. Az anya csat​ta​nós pu​szi​jai mű​köd​tek. Az anya cup​pog​tat​ni va​lót gyö​mö​szölt a kis​ba​ba szá​já​ba. – Min​den oké, te kis​ka​kas. Kö​szö​nöm, Ca​ro​le. Ma​gát a jó​is​ten küld​te. Jó hét​vé​gét, hét​főn ta​lál​kozunk! – Ak​kor hét​főn! Visz​lát, Ly​dia! – ki​ál​tot​ta a nő. – Visz​lát, kösz, Ca​ro​le! – ki​ál​tott vissza egy hang va​la​hon​nan a ház​ból. A kis​ba​ba nagy, ke​rek sze​mé​vel Ali​ce pil​lan​tá​sát für​kész​te, és a fel​is​me​rés pil​la​na​tá​ban el​vi​gyo​ro​dott a cup​pog​tat​ni való mö​gött. Ali​ce vissza​mo​soly​gott rá, mire a kis​ba​ba szé​les jó​ked​vé​ben ka​cag​ni kez​dett. A cup​pog​tat​ni való a föld​re esett. Az anya le​gug​golt és fel​kap​ta. – Anya, meg​fog​nád? Az anya Ali​ce ke​zé​be adta a kis​ba​bát, aki ké​nyel​me​sen el​he​lyez​ke​dett a kar​já​ban és a csí​pő​jén. Egyik ki​csi, nyir​kos prac​li​já​val meg​ta​po​gat​ta Ali​ce ar​cát. Sze​ret​te ezt csi​nál​ni, Ali​ce meg sze​ret​te hagy​ni. A kis​fiú meg​ra​gad​ta az alsó aj​kát. Ali​ce úgy tett, mint​ha be​le​ha​rap​na a kis kéz​be, és ál​lat​han​go​kat utá​noz​va csám​csog​ni kez​dett. A kis​fiú fel​ka​ca​gott, és most Ali​ce or​rát fog​ta meg. Ali​ce szi​pá​kol​ni kez​dett, és úgy tett, mint​ha tüsszen​te​ne. Most a sze​me ke​rült sor​ra. Ali​ce hu​nyor​gott, ne​hogy a kis​ba​ba be​le​bök​jön és meg​va​kít​sa, mi​köz​ben pis​log​va a szem​pil​lá​já​val csik​lan​doz​za a ke​zecs​ké​jét. A fi​úcs​ka az​tán Ali​ce hom​lo​ká​hoz ért: ököl​be szo​rí​tot​ta a ke​zét, és húz​ni kezd​te a ha​ját. Ali​ce gyen​gé​den le​fej​tet​te az uj​jacs​ká​it, és a mu​ta​tó​uj​ját kí​nál​ta fel cse​ré​be. A baba azon​ban meg​ta​lál​ta a nyak​lán​cát. – Lá​tod, mi​lyen ara​nyos a kis pil​lan​gó? – Ne hagyd, hogy a szá​já​ba ve​gye! – szólt az anya, aki ugyan egy má​sik he​lyi​ség​ben volt, de szem​mel tar​tot​ta őket. Ali​ce nem en​ged​te vol​na meg a ba​bá​nak, hogy a nyak​lán​cot a szá​já​ba ve​gye, így nem esett jól neki a fi​gyel​mez​te​tés. Be​ment abba a szo​bá​ba, ahol az anya volt. A szo​bát el​fog​lal​ták azok a szü​li​na​pi bu​lik szí​ne​i​ben pom​pá​zó ba​ba​ülé​sek​re rög​zí​tett hol​mik, ame​lyek sí​pol​tak, ber​reg​tek és be​szél​tek, ha a kis​ba​bák rá​juk csap​tak. Ali​ce el is fe​lej​tet​te, hogy ez a han​gos szé​kes szo​ba. El akart inal​ni, mi​előtt az anya meg​kér​te vol​na, hogy te​gye be a ba​bát az egyik ilyen ülés​be. De a szí​nész​nő is ott volt, és Ali​ce vá​gyott a tár​sa​sá​guk​ra. – Apa jön a hét​vé​gén? – kér​dez​te a szí​nész​nő. – Nem, nem tud. Azt mond​ta, hogy majd a jövő hé​ten. Itt hagy​ha​tom őket ve​led meg anyá​val egy ki​csit? El kell ug​ra​nom a bolt​ba. Al​li​son még leg​alább egy órát al​szik. – Per​sze. – Si​e​tek. Hoz​zak va​la​mit? – kér​dez​te az anya, mi​előtt el​in​dult. – Hoz​zál még jég​kré​met, va​la​mi cso​kisat! – ki​ál​tot​ta a szí​nész​nő. Ali​ce ta​lált egy olyan plüss​já​té​kot, amin nem vol​tak zaj​kel​tő gom​bok, és le​ült, mi​köz​ben a baba a já​ték​kal is​mer​ke​dett. Meg​sza​gol​ta a majd​nem ko​pasz fe​jecs​ke búb​ját, és az ol​va​só szí​nész​nőt néz​te. A szí​nész​nő fel​pil​lan​tott. – Fi​gyelj, anya! Meg​hall​gat​nád ezt a mo​no​ló​got, ami​vel az órá​ra ké​szü​lök, és el​mon​da​nád, mit gon​dolsz róla? Nem a tör​té​net​ről, az egy ki​csit hosszú. Nem kell em​lé​kez​ned a sza​vak​ra, csak azt mondd el, hogy sze​rin​ted mi​lyen ér​zel​me​ket kelt. Ami​kor vé​gez​tem, el​mon​dod, mit ér​zel?

Ali​ce bó​lin​tott, a szí​nész​nő pe​dig be​le​fo​gott a mo​no​lóg​ba. Ali​ce fi​gyel​te és hall​gat​ta, igye​ke​zett a szí​nész​nő sza​vai mögé lát​ni. Lát​ta, hogy a szí​nész​nő sze​me meg​te​lik gyöt​re​lem​mel, és az igaz​sá​got ke​re​si, azért kö​nyö​rög. Lát​ta, hogy a szem​pár vé​gül pu​hán, mél​tó​ság​tel​je​sen meg​pi​hen ab​ban, amit ta​lált. A hang​ja elő​ször óva​to​san, kis​sé ijed​ten csen​gett. Las​san, és anél​kül, hogy fel​erő​sö​dött vol​na, egy​re ma​ga​biz​to​sab​bá, majd já​té​kos​sá vált, néha mint​ha éne​kelt vol​na. A szem​öl​dö​ke, a vál​la és a keze el​la​zult, ki​nyílt, el​fo​ga​dá​sért ese​de​zett és meg​bo​csá​tást kí​nált. A hang​ja és a tes​te annyi ener​gi​át bo​csá​tott ki, hogy Ali​ce-t te​tő​től tal​pig át​jár​ta és könnye​kig meg​ha​tot​ta. Az asszony ma​gá​hoz szo​rí​tot​ta az ölé​ben ülő gyö​nyö​rű kis​ba​bát, és meg​pu​szil​ta az édes il​la​tú fe​jecs​két. A szí​nész​nő meg​állt, és vissza​tért ön​ma​gá​hoz. Vá​ra​ko​zás​tel​je​sen né​zett Ali​ce-re. – Mit ér​zel? – Sze​re​te​tet ér​zek. A sze​re​tet​ről szól. A szí​nész​nő fel​sik​kan​tott, oda​ro​hant Ali​ce-hez, meg​csó​kol​ta az ar​cát, és mo​soly​gott, min​den arc​vo​ná​sa fel​de​rült. – El​ta​lál​tam? – kér​dez​te Ali​ce. – Igen, anya. Pon​to​san. El​ta​lál​tad.

UTÓIRAT A könyv​ben le​írt kí​sér​le​ti gyógy​szer, az Amy​lix a kép​ze​let szü​le​mé​nye. Azon​ban nagy​ban ha​son​lít azok​hoz a kí​sér​le​ti stá​di​um​ban lévő össze​te​vők​höz, ame​lyek cél​ja sze​lek​tí​ven csök​ken​te​ni az amy​lo​id-béta 42 szint​jét. A je​len​leg el​ér​he​tő gyógy​sze​rek​kel szem​ben – ame​lyek csak a be​teg​ség vég​ki​fej​le​tét kés​lel​te​tik –, az új gyógy​sze​rek a re​mé​nyek sze​rint meg​ál​lít​ják az Alz​he​i​mer-kór elő​re​ha​la​dá​sát. Min​den más em​lí​tett gyógy​szer lé​te​zik a pi​a​con, hasz​ná​la​tuk és he​lyük az Alz​he​i​mer-kór ke​ze​lé​sé​ben meg​egye​zik a könyv​ben le​ír​tak​kal. Az Alz​he​i​mer-kór​ról és a kap​cso​ló​dó kli​ni​kai vizs​gá​la​tok​ról an​gol nyel​ven ol​vas​hat a www.alz.org/alz​he​i​emrs_​di​sease_c​li​ni​cal_s​tu​di​es.asp ol​da​lon.

KALAUZ KÖNYVKLUBOK SZÁMÁRA MEGMARADT ALICE-NAK Írta: Lisa Ge​no​va 1. Ami​kor Ali​ce el​ve​szí​ti a tá​jé​ko​zó​dá​si ké​pes​sé​gét a Har​vard Squa​re-en, amit pe​dig hu​szon​öt éve is​mer, mi​ért nem mond​ja el John​nak? Egy le​het​sé​ges be​teg​ség​től fél, John re​ak​ci​ó​já​tól tart, vagy más oka le​het? 2. Ami​kor Ali​ce elő​ször szem​be​sült az​zal, hogy Alz​he​i​mer-kór​ja van, „A han​go​san ki​ej​tett név be​ha​tolt min​den sejt​jé​be, és mint​ha a bő​rén is át​fu​ra​kod​tak vol​na a ha​tá​sá​ra szét​szó​ró​dó mo​le​ku​lái. A szo​ba tá​vo​lab​bi sar​ká​ból fi​gyel​te ön​ma​gát.” (82. ol​dal) Mit gon​dol Ali​ce re​ak​ci​ó​já​ról? Mi​ért tá​vo​lo​dik el annyi​ra ön​ma​gá​tól, hogy szin​te a tes​tén kí​vül​ről ész​le​li ma​gát? 3. Ön is iro​ni​kus​nak ta​lál​ja, hogy pont Ali​ce, egy har​var​di pro​fesszor és ku​ta​tó szen​ved olyan be​teg​ség​ben, ami agy​sor​va​dás​sal jár? Ön sze​rint a szer​ző, Lisa Ge​no​va mi​ért őt vá​lasz​tot​ta? Ho​gyan se​gít Ali​ce-nek és a csa​lád​já​nak a szak​mai múlt ab​ban, hogy a be​teg​ség​gel szem​be​néz​ze​nek? 4. „Nem bír​ta rá​ven​ni ma​gát arra, hogy vé​gig​néz​ze, amíg a fe​le​sé​ge be​kap​kod​ja a gyógy​sze​re​it. Ké​pes volt egy mon​dat vagy egy be​szél​ge​tés kel​lős kö​ze​pén ki​vo​nul​ni, ha Ali​ce elő​vet​te a gyógy​sze​res do​bozt.” (102. ol​dal) John re​ak​ci​ó​ja mennyi​re ért​he​tő? Mi le​het a je​len​tő​sé​ge an​nak, hogy min​dig a jegy​gyű​rű​jé​vel bab​rál, ami​kor Ali​ce egész​sé​gi ál​la​po​ta szó​ba ke​rül? 5. Ami​kor Ali​ce há​rom gye​re​ke, Anna, Tom és Ly​dia meg​tud​ja, hogy részt ve​het​nek egy vizs​gá​la​ton, ami ki​szű​ri, hogy ők is hor​doz​zák-e az Alz​he​i​mer-kórt ki​vál​tó gén​mu​tá​ci​ót, csak Ly​dia dönt úgy, hogy nem akar​ja tud​ni. Mi​ért? Ön sze​ret​ne tud​ni róla? 6. Mi​ért olyan fon​tos Ali​ce szá​má​ra a pil​lan​gós nyak​lánc? Van-e Ali​ce-nek kö​tő​dé​se a pil​lan​gók​hoz a nyak​lán​con kí​vül? 7. Ali​ce úgy dönt, hogy a hát​ra​le​vő időt a csa​lád​já​val és a köny​ve​i​vel sze​ret​né töl​te​ni. Ha szá​mí​tás​ba vesszük, hogy mi​lyen szen​ve​dé​lye​sen sze​re​ti a mun​ká​ját, mi le​het az oka, hogy nem a ku​ta​tás lesz a fő szem​pont​ja? Ali​ce leg​in​kább anya​ként, fe​le​ség​ként vagy tu​dós​ként te​kint ma​gá​ra? 8. Meg​le​pő​dött Ali​ce ön​gyil​kos​sá​gi ter​vén, hogy túl​ada​gol​ja ma​gá​nak az al​ta​tót, ami​kor a be​teg​sé​ge elő​re​ha​la​dott ál​la​pot​ba ke​rül? Ez a dön​tés össz​hang​ban áll a sze​mé​lyi​sé​gé​vel? Mi​ért vá​laszt​ja ezt a ne​héz dön​tést? Ha a csa​lád​ja tud​na róla, egyet​ér​te​né​nek vele? 9. Ami​kor a tü​ne​tek rosszab​bod​ni kez​de​nek, Ali​ce úgy érzi, mint​ha Ly​dia va​la​me​lyik da​rab​já​ban ját​sza​na. „(Az or​vos iro​dá​ja be​lül​ről. A neu​ro​ló​gus ki​lép a szo​bá​ból. A férj a jegy​gyű​rű​jét te​ker​ge​ti. Az asszony gyógy​mód​ban re​mény​ke​dik.)” (154. ol​dal) Ez a faj​ta gon​dol​ko​dás va​jon a be​teg​ség tü​ne​te, vagy an​nak tet​te​té​se, hogy mind​ez nem vele tör​té​nik, meg​könnyí​ti Ali​ce szá​má​ra, hogy szem​be​néz​zen a be​teg​ség​gel? 10. Mi​lyen a kap​cso​la​ta Ali​ce-nek a gye​re​ke​i​vel? Mi​ért ol​vas​sa el Ly​dia nap​ló​ját? Csak az any​ja mi​at​ti tisz​te​let​ből je​lent​ke​zik Ly​dia egye​tem​re? 11. Ali​ce any​ja és húga meg​halt, ami​kor az asszony el​ső​éves volt az egye​te​men, de még min​dig em​lé​kez​tet​nie kell ma​gát arra, hogy nem fog​nak be​lép​ni az aj​tón. A tü​ne​tek sú​lyos​bo​dá​sá​val mi​ért gon​dol egy​re töb​bet rá​juk? Azért, mert a ré​geb​bi em​lé​kek el​ér​he​tőb​bek szá​má​ra, a bol​do​gabb idők​re szí​ve​seb​ben gon​dol, vagy mert a sa​ját ha​lá​la fog​lal​koz​tat​ja? 12. Ali​ce és a tá​mo​ga​tó cso​port​já​nak a tag​jai, Mary, Ca​thy és Dan mind ar​ról be​szél​nek, hogy a di​-

ag​nó​zis előtt je​len​tő​sen csor​bult a meg​íté​lé​sük, mert az em​be​rek vagy azt hit​ték, hogy ne​he​zen ke​zel​he​tő​ek, vagy hogy al​ko​ho​lis​ták vagy dro​go​sok. A mél​tó​ság meg​őr​zé​se len​ne az egyik leg​na​gyobb fel​adat az Alz​he​i​mer-kór​ban szen​ve​dő be​te​gek szá​má​ra? Mond​jon pél​dá​kat arra, ami​kor az em​be​rek tisz​te​let​ben tart​ják Ali​ce kí​ván​sá​ga​it és arra, ami​kor nem. 13. „Egyet​len, utol​só év, csak együtt. Sem​mi​vel sem cse​rél​te vol​na el. A je​lek sze​rint John vi​szont igen.” (241. ol​dal) Mi​ért dönt úgy John, hogy to​vább dol​go​zik? Fair do​log tőle, hogy New York​ban ke​res mun​kát, ami​kor nyil​ván​va​ló​an tud​ja, hogy mire köl​töz​nek, Ali​ce nem fog​ja ki​is​mer​ni ma​gát egy új he​lyen? Iga​za van, ami​kor azt mond​ja a gye​re​ke​i​nek, hogy Ali​ce nem akar​ná, hogy fel​ál​doz​za a mun​ká​ját? 14. Mi​ért úgy fe​je​zi be Ge​no​va a re​gényt, hogy John azt ol​vas​sa az Amy​lix​ről, a gyógy​szer​ről, amit Ali​ce szed, hogy nem sta​bi​li​zál​ja az Alz​he​i​mer-kó​ro​sok ál​la​po​tát? Mi​ért kezd el John sír​ni a hír hal​la​tán? 15. Ali​ce or​vo​sa azt mond​ja, hogy „nem biz​tos, hogy ön a leg​meg​bíz​ha​tóbb in​for​má​ció​for​rás”. (66. ol​dal) Lisa Ge​no​va még​is úgy dönt, hogy Ali​ce szem​pont​já​ból me​sé​li el a tör​té​ne​tet. Ahogy a be​teg​ség sú​lyos​bo​dik, Ali​ce be​szá​mo​lói va​ló​ban egy​re meg​bíz​ha​tat​la​nab​bá vál​nak. Mi​ért hang​sú​lyoz​za a szer​ző Ali​ce né​ző​pont​ját? Mit nye​rünk ez ál​tal, és mit ve​szí​tünk?

KÖNYVKLUB EXTRA 1. A www.ac​ti​o​nalz.org és a www.alz.org ol​da​lon a be​teg​ség​ről és a be​te​gek​ről is tá​jé​ko​zód​hat. 2. A Har​vard Egye​tem fon​tos sze​re​pet ját​szik a tör​té​net​ben. Jár​ja be az egye​te​met vir​tu​á​li​san a www.hno.har​vard.edu/tour/ gu​i​de.html ol​da​lon! 3. Ly​dia egy fil​met ké​szít az édes​any​já​ról, hogy ez​zel is se​gít​sen neki. Csi​nál​jon egyet ön is a csa​lád​já​ról, és mu​tas​sa be a klub​ban! 4. Még több in​for​má​ci​ót meg​tud​hat a re​gény​ről és a szer​ző​ről a www.Stil​lA​li​ce.com ol​da​lon.

BESZÉLGETÉS LISA GENOVÁVAL Mi​ről szól a Meg​ma​radt Ali​ce-nak? A Meg​ma​radt Ali​ce-nak egy fi​a​tal nő tör​té​ne​te, aki a ko​rai Alz​he​i​mer-kór mi​att egy​re de​men​sebb ál​la​pot​ba ke​rül. Ali​ce öt​ven​egy éves, és a Har​vard Egye​tem pszi​cho​ló​gia​pro​fesszo​ra, ami​kor egy​re gyak​rab​ban ész​le​li, hogy el​fe​lejt dol​go​kat és össze​za​va​ro​dik bi​zo​nyos hely​ze​tek​ben. De, mint min​den el​fog​lalt kar​ri​e​ris​ta eb​ben az élet​kor​ban, ő is az öre​ge​dés​nek, a túl sok stressz​nek, az al​vás​hi​ány​nak, stb. tud​ja be eze​ket a tü​ne​te​ket. Azon​ban a tü​ne​tek sú​lyos​bod​nak, mert a be​teg​ség ez​zel jár, ezért vé​gül fel​ke​res egy neu​ro​ló​gust, és meg​tud​ja, hogy Alz​he​i​mer-kó​ros. Mi​köz​ben Ali​ce fo​lya​ma​to​san ve​szít ab​ból a ké​pes​sé​gé​ből, hogy a sa​ját gon​do​la​ta​i​ra és em​lé​ke​i​re tá​masz​kod​has​son, és mi​után el kell kö​szön​nie a mun​ká​já​tól is a Har​var​don, amely pe​dig ön​ér​té​ke​lé​sé​nek és iden​ti​tá​sá​nak alap​ja volt, rá​kény​sze​rül arra, hogy a „Ki is va​gyok én?” és a „Ho​gyan le​het​nék ér​té​kes tag​ja a csa​lád​nak és a tár​sa​da​lom​nak?” kér​dé​sek​re vá​laszt ke​res​sen. Aho​gyan a be​teg​ség sú​lyos​bo​dik, és egy​re több dol​got ra​bol el Ali​ce én​ké​pé​ből, az asszony fel​fe​de​zi, hogy jó​val több an​nál, mint amennyi​re em​lék​szik. Ki és mi ins​pi​rál​ta a re​gényt? Töb​bek kö​zött az, hogy a nyolc​va​nas éve​i​ben a nagy​ma​má​mat is Alz​he​i​mer​rel di​ag​nosz​ti​zál​ták. Vissza​em​lé​kez​ve arra az idő​szak​ra, biz​tos va​gyok ben​ne, hogy már évek​kel ko​ráb​ban is vol​tak tü​ne​tei, de a csa​lád vak volt rá​juk. Van a fe​le​dé​keny​ség​nek egy szint​je, amit az em​ber még az öreg​ség szám​lá​já​ra ír, így nem fog​lal​ko​zik vele. Mire fel​esz​mél​tünk, már elő​re​ha​la​dott ál​la​pot​ban volt a be​teg​ség. Na​gyon ne​he​zen nyel​tük le a di​ag​nó​zist. A nagy​ma​ma min​dig in​tel​li​gens, füg​get​len, élénk és ak​tív éle​tet élő asszony volt. Vé​gig​néz​tük, aho​gyan a be​teg​ség szisz​te​ma​ti​ku​san min​dent el​vesz tőle. Nem em​lé​ke​zett a gye​re​kei ne​vé​re, arra sem, hogy egy​ál​ta​lán volt gye​re​ke (pe​dig ki​lenc is volt neki), nem tud​ta, hol la​kik, nem is​mer​te fel ma​gát a tü​kör​ben. Lát​tam, hogy já​ték ba​bá​kat dé​del​get úgy, mint​ha iga​zi​ak vol​ná​nak. Szív​fáj​dí​tó volt, ugyan​ak​kor egy bi​zo​nyos fo​kig le​nyű​gö​ző is. Ak​kor még egye​tem​re jár​tam, a PhD-men dol​goz​tam ideg​tu​do​mány​ból a Har​var​don. A ben​nem élő tu​dós kí​ván​csi volt arra, mi ját​szód​hat le az agyá​ban. Kí​vül nyo​mon tud​tuk kö​vet​ni, mit oko​zott a pusz​tí​tás. Kí​ván​csi let​tem arra, hogy mi​lyen ese​mény​sor ve​ze​tett ma​gá​hoz a pusz​tí​tás​hoz. Az is iz​ga​tott, mi​lyen ér​zés le​het, ami​kor az iden​ti​tá​sun​kért fe​le​lős agyi rész már nem el​ér​he​tő az egyén szá​má​ra. Azon gon​dol​kod​tam, hogy mi​lyen le​het az Alz​he​i​mer-kór a be​teg szem​szö​gé​ből néz​ve? A nagy​ma​mán már túl​sá​go​san elő​re​ha​la​dott ál​la​pot​ban volt ah​hoz, hogy meg​ad​ja a vá​la​szo​kat, de tud​tam, hogy a ko​rai stá​di​um​ban, a ko​rai alz​he​i​me​re​sek kö​zött kell len​nie va​la​ki​nek, aki meg​ad​ja a kul​csot. Így szü​le​tett meg a Meg​ma​radt Ali​ce-nak öt​le​te. A szak​mai hát​tér se​gí​tett a re​gény​írás so​rán? Ter​mé​sze​te​sen. Sze​rin​tem ab​ban volt a leg​na​gyobb se​gít​sé​gem​re, hogy a kap​cso​la​ta​i​mon ke​resz​tül a meg​fe​le​lő em​be​rek​kel tud​tam be​szél​ni. A Har​var​don ideg​tu​do​mány​ból szer​zett PhD úgy mű​kö​dött, mint egy klub​kár​tya, min​den​hol meg​nyíl​tak az aj​tók előt​tem. Szak​mai ol​dal​ról a Brig​ham és a Bos​to​ni Női Kli​ni​ka neu​ro​ló​gi​ai osz​tá​lyá​nak ve​ze​tői, a ge​ne​ti​kai ta​nács​adók, a gon​do​zó ta​nács​adó há​ló​zat ve​ze​tői, a vi​lág leg​el​is​mer​tebb Alz​he​i​mer-ku​ta​tói, a be​te​gek ré​szé​ről pe​dig a pá​ci​en​sek és a gon​do​zó​ik is úgy gon​dol​ták, hogy a szak​mai hát​te​rem és hi​te​lem mi​att be​en​ged​het​nek az éle​tük​be, és meg​oszt​hat​-

ják ve​lem, amit tud​nak. Az or​vo​sok​kal és a ku​ta​tók​kal foly​ta​tott be​szél​ge​té​se​im so​rán, mi​után pon​to​san ér​tet​tem a be​teg​ség mo​le​ku​lá​ris bio​ló​gi​á​ját, meg​vol​tak azok az is​me​re​te​im és szó​kin​csem, hogy a meg​fe​le​lő kér​dé​se​ket te​hes​sem fel, és hogy fel​fog​has​sam a vá​la​szok je​len​tő​sé​gét. [1] Ho​gyan ke​rült kap​cso​lat​ba a Na​ti​o​nal Alz​he​i​mer’s As​so​ci​a​ti​onnel ? Még mi​előtt a re​gény meg​je​lent vol​na, tisz​tá​ban vol​tam vele, hogy olyan tör​té​net szü​le​tett, ami fik​tív ugyan, de hűen és tisz​te​let​tel​je​sen áb​rá​zol​ja az Alz​he​i​mer-kó​ros be​te​gek min​den​nap​ja​it. Egye​dül​ál​ló​nak te​kint​he​tő ab​ból a szem​pont​ból, hogy nem a gyám, a gon​do​zó, ha​nem a be​teg szem​szö​gé​ből néz​te a dol​go​kat. A gon​do​zók szem​szö​gé​ből már kis​mil​lió in​for​ma​tív írás szü​le​tett. Úgy gon​dol​tam te​hát, hogy az Alz​he​i​mer tár​sa​sá​got ér​de​kel​ni fog​ja a könyv, eset​leg aján​la​ni fog​ják, vagy a web​ol​da​luk​ra tesz​nek fel egy, a könyv​re irá​nyu​ló lin​ket. Fel​vet​tem a kap​cso​la​tot a mar​ke​tin​ge​se​ik​kel, és meg​ad​tam a könyv hon​lap​já​nak a ne​vét (ez utób​bit szin​tén el​ké​szí​tet​tem még a meg​je​le​nés előtt). Azt vá​la​szol​ták, hogy ál​ta​lá​ban nem fog​lal​koz​nak köny​vek​kel, de küld​jék egy kéz​ira​tot. Nem​so​ká​ra vissza​írt a mar​ke​tin​ges, hogy na​gyon tet​szett ne​kik a könyv. Kö​zöl​ték, hogy nyil​vá​no​san is a tá​mo​ga​tá​suk​ról biz​to​sí​ta​nak, és meg​kér​dez​ték, nem ve​zet​ném-e a hó​nap vé​gén in​du​ló kam​pány, a Vo​i​ce Open Move blog​ját. Emi​att mu​száj volt lép​nem a könyv​vel. Hi​szen még ki sem ad​ták. Évek​be tel​het, mire ki​adót ta​lá​lok, és el​jut​hat az ol​va​sók​hoz. Mi​után rá​éb​red​tem, hogy olyan mű​vet ír​tam, ami az Alz​he​i​mer tár​sa​ság sze​rint ér​té​kes, amely se​gít​het​né és in​for​mál​hat​ná az Alz​he​i​mer vi​lá​gá​ban bo​lyon​gó mil​li​ó​nyi em​bert, sze​mé​lyes kül​de​té​sem​mé vált, hogy a könyv azon​nal meg​je​len​jen. Igent mond​tam a blog​ra, és az együtt​mű​kö​dés​re is. Az​tán sa​ját erő​ből meg​je​len​tet​tem a re​gényt. Ezt a le​he​tő​sé​get nem sza​laszt​hat​tam el. Mi alap​ján dön​töt​te el, hogy mi​lyen in​for​má​ci​ók ke​rül​je​nek be a re​gény​be? Ab​ban biz​tos vol​tam, hogy min​den nem fog be​le​fér​ni, min​den​ki ta​pasz​ta​la​tát kép​te​len​ség be​le​sű​rí​te​ni. De meg​győ​ző​dé​sem volt, hogy a be​teg​ség lé​nye​gét meg tu​dom ra​gad​ni. Fo​lya​ma​to​san kap​cso​lat​ban áll​tam ko​rai Alz​he​i​mer-kór​ban szen​ve​dő be​te​gek​kel, akik el​len​őriz​ték a le​ír​ta​kat. Ő vol​tak a lak​musz​pa​pír​ja​im. Na​gyon fon​tos volt áb​rá​zol​ni a leg​el​ső tü​ne​te​ket, és meg​mu​tat​ni, mi​lyen könnyen el​sik​la​nak fe​let​tük, mi​lyen egy​sze​rű ta​gad​ni őket. Azt is kö​te​les​sé​gem​nek érez​tem, hogy a di​ag​nó​zis​hoz ve​ze​tő hi​va​ta​los utat be​mu​tas​sam. A leg​több ko​rai alz​he​i​me​res szá​má​ra ez az út hosszú és tele van aka​dá​lyok​kal, hi​szen a tü​ne​te​ket más okok​ra, pél​dá​ul a stressz​re ke​nik. Ta​lán ez az egyet​len hely a könyv​ben, ahol el​tér​tem ki​csit at​tól az igaz​ság​tól, ami​vel a leg​több be​teg szem​be​sül. Ali​ce gyor​san és egye​ne​sen meg​kap​ta a di​ag​nó​zist: ez​zel pél​dát mu​tat​tam, ho​gyan is kel​le​ne tör​tén​nie en​nek az egész​nek, rá​adá​sul ha vé​gig​vi​szem a fo​lya​ma​tot, öt​száz ol​dal is ke​vés lett vol​na. Az ön​gyil​kos​ság gon​do​la​tát is fon​tos​nak tar​tot​tam be​mu​tat​ni. Hosszan és ke​ser​ve​sen ju​tot​tam el ed​dig a dön​té​sig. A ha​lál​bün​te​tés​hez és az abor​tusz​hoz ha​son​ló​an min​den​ki​nek ha​tá​ro​zott vé​le​mé​nye van ar​ról, jo​gunk​ban áll-e ön​szán​tunk​ból be​fe​jez​ni az éle​tün​ket, ha ha​lá​los be​teg​ség​gel kell szem​be​néz​nünk, és nem akar​tam el​ide​ge​ní​te​ni az ol​va​sót. De meg​tud​tam, hogy min​den 65 év alatt di​ag​nosz​ti​zált Alz​he​i​mer-kó​ros be​teg fon​tol​gat​ja az ön​gyil​kos​sá​got. Ez egé​szen el​ké​pesz​tő. Egy át​lag öt​ven​éves​nek eszé​be sem jut​na meg​öl​nie ma​gát, de min​den öt​ve​nes Alz​he​i​mer-kó​ros gon​dol rá. Erre kény​sze​rí​ti a be​teg​sé​ge. Ezért úgy dön​töt​tem, Ali​ce-nek is fog​lal​koz​nia kell ez​zel a le​he​tő​ség​gel.

Min dol​go​zik mos​ta​ná​ban? Már el​kezd​tem a kö​vet​ke​ző re​génye​met, a Left Neg​lec​tedet. (Az​óta meg is je​lent. – a szerk.) Egy har​min​cas évei de​re​kán járó asszony​ról szól, aki olyan, mint a leg​több har​minc​éves – egy​szer​re több fron​ton is pró​bál​ja meg​áll​ni a he​lyét, min​den​hol és min​den sze​rep​ben meg akar fe​lel​ni, de las​san sza​kad a cér​na. Az​tán egy hét​köz​nap reg​gel ké​sés​sel in​dul mun​ká​ba, le​ad​ja a gye​re​ke​it az is​ko​lá​ban és az óvo​dá​ban, majd be akar te​le​fo​nál​ni a mun​ka​he​lyé​re, mert már ré​gen ott kel​le​ne ül​nie egy ér​te​kez​le​ten. Egyet​len má​sod​perc​cel hosszabb ide​ig ve​szi le a sze​mét az út​ról, mint sza​bad​na. Et​től az egyet​len má​sod​perc​től zsú​folt és ro​ha​nós éle​te csi​kor​gó fé​kek​kel hir​te​len meg​áll​ni kény​sze​rül. Fej​sé​rü​lést szen​ved. A me​mó​ri​á​ja és az el​mé​je ép ma​rad. Tud be​szél​ni, tud szá​mol​ni. De a vi​lág bal fe​lé​ről ér​ke​ző in​for​má​ci​ók már nem ér​dek​lik, nem is tud​ja őket fel​fog​ni. [2] A vi​lág bal fele meg​halt. He​mia​pra​xi​á​ban szen​ved. Egy bi​zarr fél​vi​lág​ban ta​lál​ja ma​gát, amely​ben csak a tá​nyér jobb ol​da​lá​ról eszi meg az ételt, a köny​vek​nek csak a jobb ol​da​lát ol​vas​sa, és gyak​ran azt is el​fe​lej​ti, hogy lé​te​zik bal keze. A re​ha​bi​li​tá​ció so​rán nem​csak a bal ol​dal​lal, mint lé​te​ző va​ló​ság​gal kell meg​küz​de​nie, de vissza akar​ja kap​ni az éle​tét is: azt éle​tet, ame​lyet min​dig is élni sze​re​tett vol​na. Amíg a De​men​cia Ta​nács​adói és Tá​mo​ga​tói Há​ló​zat​tal dol​go​zott, több Alz​he​i​mer-kó​ros pá​ci​ens​sel is be​szél​ge​tett. Mi​lyen volt ez a ta​pasz​ta​lat az ön szá​má​ra? Me​lyek vol​tak azok a ne​héz​sé​gek, ame​lyek​kel a be​te​gek nap mint nap szem​be​néz​tek? El​ké​pesz​tő él​mény volt. Ezek az em​be​rek nem vic​cel​nek. Nin​csen vesz​te​get​ni való ide​jük. Tá​mo​gat​juk egy​mást, fon​tos dol​gok​ról ér​te​ke​zünk, ezért a be​szél​ge​té​se​ink tele van​nak ér​zé​keny pon​tok​kal, bá​tor​ság​gal, sze​re​tet​tel, hu​mor​ral, fruszt​rá​ci​ó​val és iz​ga​lom​mal. Ami​kor az em​ber ilyen szin​ten ki​tá​rul​ko​zik, az mély és ben​ső​sé​ges ba​rát​sá​go​kat szül. Sze​re​tem és cso​dá​lom a cso​port​ban szer​zett ba​rá​ta​i​mat. So​ku​kat csak a le​ve​le​i​ken ke​resz​tül is​me​rem. Az Alz​he​i​mer-kon​fe​ren​ci​á​kon ta​lál​koz​tam is né​há​nyuk​kal, nagy​sze​rű él​mény volt. Kol​lé​gák va​gyunk: mind​annyi​an tá​mo​gat​ni sze​ret​nénk egy​mást. Az Alz​he​i​mer-kór​ral élő em​be​rek tal​pa alatt ál​lan​dó​an mo​zog a ta​laj. A már is​me​rős tü​ne​tek rosszab​bod​ni kez​de​nek (gyak​rab​ban vagy in​ten​zí​veb​ben je​lent​kez​nek), vagy új tü​ne​tek je​len​nek meg, így ami​kor már azt gon​dol​ják, hogy kez​de​nek hoz​zá​szok​ni az ál​la​po​tuk​hoz, meg​tet​ték a szük​sé​ges in​téz​ke​dé​se​ket, vál​toz​ta​tá​so​kat, kezd​he​tik az egé​szet elöl​ről. Ez bor​zasz​tó​an fruszt​rá​ló, ki​me​rí​tő és de​mo​ra​li​zá​ló le​het. Lát​tam. Úgy gon​do​lom, hogy a leg​ál​ta​lá​no​sabb prob​lé​ma, ami​vel ezek az em​be​rek szem​be​ke​rül​nek, az el​ide​ge​ne​dés és a ma​gány. Mi​vel a be​teg​ség meg​foszt​ja őket ko​ráb​bi, gyors tem​pó​ban fej​lő​dő, min​den igé​nyü​ket ki​elé​gí​tő kar​ri​er​jük​től, mi​vel min​den​ki más éli a maga el​fog​lalt kis éle​tét, de ne​kik, a be​te​gek​nek le kell las​sí​ta​ni​uk, és mi​vel az Alz​he​i​mer-kór egyen​lő a meg​bé​lyeg​zés​sel, a ko​rai Alz​he​i​merkór​ban szen​ve​dő be​te​gek iszo​nyú​an egye​dül ér​zik ma​gu​kat. Ezért olyan fel​mér​he​tet​le​nül fon​to​sak az on​li​ne cso​por​tok. Az or​szág min​den ré​szé​ről össze​hoz​zák az em​be​re​ket, hogy meg​osszák a ta​pasz​ta​la​ta​i​kat, hogy ki​tör​hes​se​nek az el​szi​ge​telt​ség​ből. Ön sze​rint min​den​ki​nek tá​jé​ko​zot​tabb​nak kel​le​ne len​nie az Alz​he​i​mer-kór​ról? Sze​rin​tem igen, fő​leg a ko​rai Alz​he​i​mer​ről, és az Alz​he​i​mer ko​rai stá​di​u​má​ról len​ne jó töb​bet tud​ni min​den​ki​nek. Csak az Egye​sült Ál​la​mok​ban több, mint fél​mil​lió hat​van​öt éves élet​kor alat​ti, de​men​ci​-

á​val di​ag​nosz​ti​zált be​te​günk van. Rá​juk alig gon​dol va​la​ki, ami​kor az Alz​he​i​mer-kór​ról ér​te​kez​nek. A köz​vé​le​mény tisz​tá​ban van az​zal, hogy fest egy nyolc​van​öt éves nagy​ma​ma a be​teg​ség utol​só stá​di​u​má​ban, de ar​ról nem tud​nak, hogy az öt​ven​egy éves alz​he​i​me​res édes​any​juk​kal vagy édes​ap​juk​kal mit kezd​je​nek. Ide​je, hogy ez a cso​port is han​got, ar​cot kap​jon. So​kat szá​mít, hogy fel​is​mer​jük a ko​rai tü​ne​te​ket, mert a ko​rai fel​is​me​rés ko​rai di​ag​nó​zist ered​mé​nyez, és ko​ráb​ban el​kez​dett gyógy​sze​re​zést. Emel​lett a ko​rai alz​he​i​me​re​sek​nek for​rá​sok​ra, tá​mo​ga​tá​sok​ra van szük​sé​gük (mint pél​dá​ul az on​li​ne cso​por​tok), de ezek​kel el​ső​sor​ban a gon​do​zó​kat, gyá​mo​kat cé​loz​zák. So​kat szá​mít a fel​is​me​rés azért is, mert a gyógy​szer​gyá​rak​nak is fel kel​le​ne éb​red​ni​ük, hogy igen​is van ak​ko​ra szá​mú be​teg, hogy ér​de​mes ve​lük fog​lal​koz​ni a gyógy​szer​vizs​gá​la​tok​ban. Je​len​leg a ko​rai alz​he​i​me​re​sek több​sé​ge nem je​lent​kez​het kí​sér​le​ti alany​nak, mert túl fi​a​tal. És fon​tos azért is a mi​nél ko​ráb​bi fel​is​me​rés, mert a csa​lád​ta​gok meg​ér​dem​lik, hogy el​ter​vez​hes​sék a jö​vőt, anya​gi​lag és ér​zel​mi​leg is. Szá​mít, mert a tu​dás le​ve​szi a bé​lye​get a be​teg​ség​gel élő em​be​rek​ről. Kik azok az írók, akik ins​pi​rál​ják? Oli​ver Sacks a leg​na​gyobb ins​pi​rá​ció szá​mom​ra. A fér​fi, aki ka​lap​nak néz​te a fe​le​sé​gét (Park Könyv​ki​adó Kft.) volt a szik​ra, amely mi​att ér​dek​lő​dé​sem az ideg​tu​do​má​nyok iránt fel​iz​zott. Tőle idéz​nék: „Ami​kor ki​vizs​gá​lunk egy be​teg​sé​get, ana​tó​mi​á​ból, fi​zio​ló​gi​á​ból és a bio​ló​gi​á​ból nye​rünk is​me​re​te​ket. Ha a be​teg em​bert vizs​gál​juk, az élet​ről nye​rünk is​me​re​te​ket.” Eb​ben min​den ben​ne van. Ezt re​mé​lem el​ér​ni az írá​sa​im​mal, a fik​tív és a tu​do​má​nyos mű​fa​jok​ban is. Most mit ol​vas? Eck​hart Tol​lé​től az Új Föld című köny​vet, de nem azért, mert Op​rah aján​lot​ta. Meg​in​ter​jú​vol​tam a kö​vet​ke​ző köny​vem​hez, és Tol​le iz​ga​tot​tan me​sélt a leg​újabb fel​fe​de​zé​se​i​ről, a me​di​tá​ci​ó​tól kezd​ve a di​é​tá​ig, a test​moz​gás​tól az ön​tu​da​tos​sá​gig. Azt mond​ta, hogy min​den​kép​pen ol​vas​sam el a köny​vét, meg fog​ja vál​toz​tat​ni az éle​te​met. Iga​za volt. Bru​no​nia Barry A csip​ke​ol​va​só című köny​vé​be is be​le​fog​tam. Zse​ni​á​lis! Mit ta​ná​csol kez​dő írók​nak? Sok kez​dő írót is​me​rek, akik be​ra​gad​nak egy sé​má​ba, ké​szen van a köny​vük, és ügy​nök​re vár​nak. Csap​dá​ba es​tek, mert nem en​ge​dik meg ma​guk​nak, hogy be​le​fog​ja​nak a kö​vet​ke​ző könyv​be, tud​ni akar​ják, hogy az elő​ző va​jon „jó volt-e”, hogy ők ma​guk tény​leg „írók-e”. Ez a faj​ta vá​ra​ko​zás, nem írás és ké​tel​ke​dés a leg​rosszabb ál​la​pot egy író éle​té​ben. A ta​ná​csom a kö​vet​ke​ző: ha nem ta​lálsz elég gyor​san ügy​nö​köt, de biz​tos vagy ab​ban, hogy a re​gény ké​szen van, és meg​oszt​ha​tó a vi​lág​gal, add ki ma​gad. Add át a mű​ve​det a vi​lág​nak. Hadd szól​jon! És írj! Sza​bad​ság! Nem olyan rég az au​tóm​ban Di​ab​lo Codyt hall​gat​tam, aki az NPR-en a Juno című da​rab​já​ról me​sélt, és ami​kor meg​kér​dez​ték tőle, mit ta​ná​csol a kez​dő írók​nak, ő is azt mond​ta: Add ki ma​gad a köny​vet! Ott or​dí​tot​tam a ko​csi​ban: Na​hát! Na, ugye? Di​ab​lo Cody is ezt mond​ja! Pe​dig őt Os​carra is je​löl​ték! Me​sél​jen, mi​kor tud írni.

Van egy új​szü​lött kis​fi​am, így mos​ta​ná​ban ak​kor írok, ami​kor le tu​dok ülni. A Meg​ma​radt Ali​cenak re​gényt azon​ban a Star​bucks-ban ír​tam, amíg a hat​éves kis​lá​nyom is​ko​lá​ban volt. Ott​hon nem tud​tam dol​goz​ni. Túl sok min​den el​von​ta a fi​gyel​mem: te​le​fon​hí​vá​sok, a kaja a hű​tő​ben, a szennyes ru​hák, a be​fi​ze​tet​len szám​lák. Csak ha​lo​gat, aki szám​lá​kat fi​zet​get, ahe​lyett, hogy a kö​vet​ke​ző je​le​ne​tet írná! A Star​bucks​ban nem volt ki​fo​gás. Sem​mi más dol​gom nem volt, csak írni. Ott még ál​mo​doz​ni sem le​het túl so​ká​ig, kü​lön​ben bo​lond​nak néz​nek. Te​hát a leg​egy​sze​rűbb, ha fe​jest ug​rasz a me​ló​ba. A leg​több​ször azon kap​tam ma​gam, hogy las​san in​dul​nom kell a lá​nyo​mért. Hi​á​ba já​rok egy zse​ni​á​lis je​le​net kö​ze​pén, hi​á​ba va​gyok ben​ne az írás​ban, in​dul​ni kell! És az​nap​ra vége is. Más​nap reg​ge​lig nem ül​tem le dol​goz​ni. Eh​hez tar​tot​tam ma​ga​mat. Az idő, amit az írás​ra szán​tam, az én írás​ra szánt időm volt, a lá​nyom​mal töl​tött idő már ket​tőn​ké volt. Azt hi​szem az, hogy csak egy bi​zo​nyos óra​szá​mot tud​tam írás​sal töl​te​ni na​pon​ta, éhes​sé tett a foly​ta​tás​ra. Nem fél​tem az írás​tól, és nem is ke​rül​tem soha al​ko​tói vál​ság​ba. Alig vár​tam reg​ge​len​te, hogy a Star​bucks​ba ér​jek, kér​jek egy chai tea lat​tét, és ír​jak. Mi​lyen elő​re​lé​pést lát az Alz​he​i​mer el​le​ni harc​ban? Na​gyon fon​tos, hogy az in​for​mált​ság ko​rai di​ag​nó​zis​hoz ve​zet. Bár a je​len​leg el​ér​he​tő gyógy​sze​rek nem vál​toz​tat​ják meg a be​teg​ség le​fo​lyá​sát, hosszú ide​ig meg​gá​tol​hat​ják a rom​lá​sát, így az Alz​he​i​merkó​ros pá​ci​ens ál​la​po​ta stag​nál​ni kezd, és to​vább él​vez​he​ti a meg​ma​radt ké​pes​sé​ge​it. Mi​nél ha​ma​rabb di​ag​nosz​ti​zál​nak va​la​kit, an​nál ha​ma​rabb meg​kap​ja a gyógy​sze​re​ket, ame​lyek​kel el le​het érni a stag​ná​lást, így több esé​lyük le​het arra, hogy ki​vár​ják, amíg egy ha​té​ko​nyabb gyógy​szer vagy ke​ze​lés meg​je​le​nik a pi​a​con. A má​sik lé​pés, ami fel​tűnt: az Alz​he​i​mer-kór gyógy​sze​re​i​nek kö​vet​ke​ző ge​ne​rá​ci​ó​ja a be​teg​ség le​fo​lyá​sát is meg fog​ja vál​to​zat​ni: meg​ál​lít​ják a be​teg​ség rom​lá​sát. Ko​ráb​ban úgy gon​dol​ták, hogy az amy​loid​plak​kok és/vagy ne​u​ro​fib​ril​lá​ris kö​te​gek le​ra​kód​nak az agy​ban, „el​tö​mí​tik” a ne​u​ro​no​kat, így azok el​hal​nak. Ez a ne​u​ro​ná​lis ha​lál okoz​za az Alz​he​i​mert. Íme, az új meg​kö​ze​lí​tés: A kog​ni​tív ha​nyat​lás – a be​teg​ség tü​ne​tei – már az​előtt meg​je​le​nik, hogy a plak​kok össze​áll​ná​nak, az ideg​sej​tek ha​lá​la előtt. Az Alz​he​i​mer-kó​ros be​te​gek agyá​ban túl sok van egy bi​zo​nyos víz​ol​dé​kony fe​hér​jé​ből, az amy​lo​id-béta 42-ből. Vagy túl so​kat ter​mel a szer​ve​zet, vagy nem elég ürül ki. Ami​kor eb​ből túl sok van, az egyes kis pep​ti​dek össze​ra​gad​nak, és ki​csi oli​go​me​re​ket al​kot​nak. Az amy​lo​idbéta 42 ra​ga​csos oli​go​mer​jei ve​tik be ma​gu​kat a szi​nap​szi​sok​ba – az ideg​sej​tek kö​zöt​ti tér​be –, és be​le​avat​koz​nak a szi​nap​szisát​vi​tel​be, vagy​is két ideg​sejt kö​zöt​ti kom​mu​ni​ká​ci​ó​ba. Ami​kor ez tör​té​nik, új in​for​má​ci​ót már nem fog az agy, a régi in​for​má​ci​ók​hoz meg nem le​het hoz​zá​fér​ni. A szi​nap​ti​kus plasz​ti​ci​tás csök​ken. Idő​vel, mi​vel a szi​nap​szis nem mű​kö​dik, va​la​mint gyul​la​dás vagy más prob​lé​mák mi​att az ideg​sejt axon​vé​ge vissza​hú​zó​dik. Mi​vel az ideg​sejt mun​ka​kép​te​len lesz, el is pusz​tul, és üres te​ret hagy maga után (ezt az el​vál​to​zást, az at​ró​fi​át az MRI is ki tud​ja mu​tat​ni), il​let​ve va​ló​szí​nű​leg egy ra​kás amy​lo​id-béta 42-t is egy amyl oi dpl akk​ban. Te​hát az egész úgy kez​dő​dik, hogy tá​ma​dás éri a szi​nap​szi​so​kat. A de​men​cia foka a szi​nap​szi​sok mű​kö​dés​za​va​rá​val van össze​füg​gés​ben, nem az ideg​sejt​szám csök​ke​né​se, nem a plak​kok szá​ma, és nem az MRI-n ki​mu​tat​ha​tó sor​va​dás ha​tá​roz​za meg. A de​men​cia gyógy​mód​ja, az a mód​szer, amellyel a be​teg​ség meg​ál​lít​ha​tó, eset​leg vissza​for​dít​ha​tó lesz, ma​gá​ban fog​lal​ja majd – az amy​lo​id-béta 42 ter​me​lés csök​ken​té​sét, – a már meg​le​vő amy​lo​idbéta 42 ki​ürí​té​sét, – an​nak meg​gát​lá​sát, hogy az amy​lo​id-béta 42 mo​le​ku​lák össze​ta​pad​va oli​go​me​re​-

ket hoz​za​nak lét​re, – a meg​le​vő oli​go​me​rek szét​sza​kí​tá​sát. Az a szép​sé​ge ezek​nek a ke​ze​lé​sek​nek, hogy már az​előtt ke​zel​ni tud​ják a pá​ci​en​se​ket, mi​előtt az ideg​sej​tek pusz​tul​ni kez​de​né​nek. Ha a szi​nap​szi​so​kat si​ke​rül hely​re​hoz​ni, a ne​u​rot​ransz​misszió újra mű​köd​ni kezd​het. Az el​ve​szett funk​ci​ók vissza​hoz​ha​tó​ak lesz​nek! Ami​kor úgy dön​tött, hogy el​me​sé​li egy Alz​he​i​mer-kó​ros nő tör​té​ne​tét, mi​ért csi​nált Ali​ce-ből öt​ven​egy éves har​var​di pro​fesszort, nem pe​dig nyolc​van​éves, nyug​dí​jas nagy​ma​mát? Az egyik ok az volt, hogy egy öt​ven​egy éves em​ber idő​ben ész​re​ve​szi a tü​ne​te​ket, és kel​lő​kép​pen meg is ijed. Azért nem lát​juk az Alz​he​i​mer kez​de​tét, mert a mi kul​tú​ránk​ban sen​ki sem cso​dál​ko​zik, ha nyolc​van​éve​sen fe​le​dé​kennyé vá​lik va​la​ki, mert a nyug​dí​jas nagy​szü​lő​ket nem al​kal​maz​zák a nagy​vál​la​la​tok, nem kell meg​fe​le​lő szá​mú és mi​nő​sé​gű ter​mé​ket elő​ál​lí​ta​ni​uk, ami fel​hív​ná a fi​gyel​met az eset​le​ges ál​la​pot​rom​lás​ra, mert le​het, hogy öz​ve​gyek és egye​dül él​nek, így sen​ki sem ta​nú​ja a ha​nyat​lá​suk​nak, és mert sok​kal egy​sze​rűbb ta​gad​ni azt, ami lát​ha​tó​an tör​té​nik, még ak​kor is, ha gya​nít​juk, hogy mi is az. Egy öt​ven​éves em​ber​nél, aki a kar​ri​er​je csú​csán áll, és aki​nek a stá​tu​sza, az iden​ti​tá​sa a csúcs​ra já​ra​tott agy​mű​kö​dés​től függ, job​ban meg​ha​tá​roz​ha​tó a kez​det. És ami​kor aló​luk húz​zák ki a sző​nye​get, ak​kor tény​leg ha​tal​ma​sat le​het esni. Van egy mon​dat a könyv​ben, az or​vos mond​ja Ali​ce-nek: „...nem biz​tos, hogy ön a leg​meg​bíz​ha​tóbb in​for​má​ció​for​rás. Ön még​is Ali​ce szem​szö​gé​ből me​sé​li el a tör​té​ne​tet. Nem volt ne​héz ezt meg​ten​ni, fő​leg, ami​kor az asszony tü​ne​tei sú​lyos​bod​ni kezd​tek, és tény​leg meg​bíz​ha​tat​lan​ná vál​tak az ész​le​lé​sei? De, per​sze, az volt, de sze​rin​tem ez volt a leg​ha​tá​so​sabb vá​lasz​tás. Ali​ce sze​mén ke​resz​tül lát​juk a tör​té​ne​tet, az ol​va​só rög​tön az Alz​he​i​mer-kór​ral szem​ben ül le. Érez​nie kell Ali​ce za​va​ro​dott​sá​gát, fruszt​rá​ci​ó​ját, ret​te​gé​sét. És igen, emi​att a szem​szög mi​att nem tud​juk meg, mi zaj​lik a férj és a töb​bi sze​rep​lő fe​jé​ben, vi​szont cse​ré​be be​pil​lan​tást nye​rünk egy olyan el​mé​be, amely egy​re mé​lyeb​ben és mé​lyeb​ben süllyed az Alz​he​i​mer-kór​ba. Aki nem be​teg​szik meg, ál​ta​lá​ban nem ül​het ab​ban a szék​ben. Me​lyik a ked​venc je​le​ne​te a könyv​ben? Ket​tő is van. Az egyik​ben Ali​ce van, és a há​rom gye​rek. A gye​re​kek ve​sze​ked​nek, hogy az any​juk​nak meg kell-e eről​tet​nie ma​gát, hogy va​la​mi az eszé​be jus​son, vagy sem. Ali​ce meg​kér​de​zi, hány óra​kor kez​dő​dik a szí​ni​elő​adás más​nap. A fia azt mond​ja, ne ag​gód​jon, nem kell em​lé​kez​nie min​den​re, mert ők biz​to​san nem fog​ják ott​hon hagy​ni. Az idő​sebb lá​nya sze​rint tre​ní​roz​nia kel​le​ne a me​mó​ri​á​ját, ami​kor csak le​het, egy​faj​ta „ha nem hasz​ná​lod, el​vész” jel​szó je​gyé​ben. A leg​fi​a​ta​labb azt mond​ja, hogy ad​ják át az in​for​má​ci​ót, majd az anya kezd vele va​la​mit. Ez na​gyon ál​ta​lá​nos a be​te​gek csa​lád​já​ban. Sok a vita, és töb​ben sze​mé​lyes sér​tés​nek ve​szik az el​len​ér​ve​ket. Tele van a hely​zet konf​lik​tus​sal. Eb​ben a je​le​net​ben vi​tat​koz​nak, sér​te​ge​tik egy​mást, és nem ér​te​nek egyet – mind​ezt Ali​ce sze​me lát​tá​ra. Az em​be​rek ál​lan​dó​an úgy be​szél​nek az alz​he​i​me​re​sek​ről, mint​ha azok ott sem len​né​nek. A má​sik rög​tön az első be​kez​dés. Min​den tet​szik ben​ne. Még min​dig be​le​bor​zon​gok, pe​dig leg​alább száz​szor el​ol​vas​tam. Ho​gyan re​a​gált a könyv​re az Alz​he​i​mer-kö​zös​ség? És a nem alz​he​i​me​re​sek, akik​nek sem​mi kap​cso​la​tuk nin​csen a be​teg​ség​gel? Tel​jes mér​ték​ben po​zi​tí​van. El sem mond​ha​tom, mennyit je​lent ez ne​kem. Ami​kor egy Alz​he​i​mer-

kó​ros be​teg vagy egy hoz​zá​tar​to​zó el​mond​ja, hogy mi​lyen jól el​kap​tam az egé​szet, hogy kí​sér​te​ti​es, mennyi​re igaz, amit le​ír​tam, és hogy lát​ják ön​ma​gu​kat a könyv​ben... en​nél na​gyobb di​csé​re​tet nem kap​ha​tok. Azt is hoz​zá​te​szik, hogy az igaz​sá​got ír​tam meg a be​teg​ség​ről. Na​gyon fon​tos ré​sze lett ez a cél​ja​im​nak, mi​köz​ben a ku​ta​tó​mun​kát vé​gez​tem a könyv​höz, és egy​re több és több Alz​he​i​mer-kó​ros em​bert meg​is​mer​tem. Pen​ge​élen tán​col​tam vé​gig, ne​hogy túl​dra​ma​ti​zál​jam, vagy túl​ro​man​ti​zál​jam a be​teg​sé​get, de arra is vi​gyáz​nom kel​lett, ne​hogy le​ki​csi​nyít​sem a je​len​tő​sé​gét. A Nem​ze​ti Alz​he​i​mer Tár​sa​ság jó​vá​hagy​ta a re​gényt. Min​den könyv kö​zül, ami ed​dig meg​je​lent az Alz​he​i​mer-kór​ról, ez az egy vi​se​li ma​gán a tár​sa​ság pe​csét​jét. Van​nak olya​nok, akik el​ol​vas​ták a köny​vet, pe​dig sze​mé​lye​sen nem érin​tet​tek, de en​nek el​le​né​re kap​tam tő​lük vissza​jel​zést. Meg​ha​tó a tör​té​net, és sze​rin​tem azért mű​kö​dik, mert jó​val több​ről van ben​ne szó az Alz​he​i​mer​nél. Az iden​ti​tás​ról, és egy olyan élet​ről szól, ami nem ma​rad lát​ha​tat​lan, és ar​ról, mit mű​vel egy krí​zis a kap​cso​la​tok​kal. Nem pré​di​kál, nem ok​tat ki, és nem is túl tu​do​má​nyos. A leg​na​gyobb ju​tal​mam per​sze az, hogy a könyv fel​vi​lá​go​sí​tot​ta az ol​va​só​it, és ér​zé​ke​nyeb​bé tet​te őket az Alz​he​i​mer-kór​ral élők min​den​nap​jai iránt.

LISA GENOVA MEGMARADT ALICE-NAK CÍMŰ, ŐSZINTE ÉS DÖBBENETES ELSŐ REGÉNYÉRŐL „Mi​után el​ol​vas​tam a Meg​ma​radt Ali​ce-nak című re​gényt, a leg​szí​ve​seb​ben fel​áll​tam vol​na a vo​na​ton, és oda​ki​ál​tot​tam vol​na az utas​tár​sa​im​nak: Ve​gyé​tek meg!!! Nem tud​tam le​ten​ni. A Meg​ma​radt Ali​ce-nak nem be​pil​lan​tást nyújt a be​teg​ség​be, in​kább azt mu​tat​ja meg, hogy bent​ről néz​ve mi​lyen a vi​lág... Nem​csak a de​men​ci​á​ról szól, ha​nem Ali​ce-ről, ar​ról a nő​ről, aki​ért a csa​lád​ja oda​van, a kol​lé​gái tisz​te​lik, és aki vég​ső so​ron a be​teg​sé​ge el​le​né​re is meg​ma​rad Ali​ce-nek” Be​verly Beck​ham, The Bos​ton Glo​be „A Meg​ma​radt Ali​ce-nak szív​fáj​dí​tó​an va​ló​sá​go​san áb​rá​zol​ja egy ko​rai Alz-hei​mer-kór​ban szen​ve​dő asszony sor​sát, olyan​nyi​ra va​ló​sá​go​san, hogy oko​zott is né​hány ál​mat​lan éj​sza​kát. Nem tud​tam le​ten​ni. Mi​vel rész​idő​ben én is gon​do​zom egyik de​mens szü​lő​met, ki me​rem je​len​te​ni, hogy dr. Ge​no​va le​írá​sai – a min​den​na​pi élet apró vál​to​zá​sa​i​tól kezd​ve a pá​ci​ens és a csa​lád​ja éle​té​nek vég​le​ges fel​bo​ru​lá​sá​ig – meg​fe​lel​nek az igaz​ság​nak. Ali​ce tör​té​ne​tét va​la​ki​nek vég​re el kel​lett me​sél​nie.” Bru​no​nia Barry, a New York Ti​mes best​sel​ler​lis​tá​ján sze​rep​lő, A csip​ke​ol​va​só című könyv szer​ző​je „Egy​szer​re fáj​dal​mas és le​te​he​tet​len: Ali​ce How​land​nek, a Har​vard bri​li​áns pszi​cho​ló​gia​pro​fesszo​rá​nak alá​szál​lá​sa a de​men​cia bugy​ra​i​ba az első hal​dok​ló ne​u​ron​tól kezd​ve le​bi​lin​cse​li az ol​va​sót. Lisa Ge​no​va egy or​vos pre​ci​zi​tá​sá​val és egy mes​te​ri tör​té​net​mon​dó könnyed​sé​gé​vel ál​lít​ja ref​lek​tor​fény​be Ali​ce szür​re​á​lis cso​da​or​szá​gát. Tar​tozunk ön​ma​gunk​nak és sze​ret​te​ink​nek az​zal, hogy ezt a köny​vet el​ol​vas​suk, in​for​má​ci​ó​kat szerzünk be​lő​le. Le​het, hogy meg​ijeszt ben​nün​ket, de az éle​tünk min​den​kép​pen meg​vál​to​zik.” Ju​lia Fox Gar​ri​son, a Dont Le​ave​Me This Way szer​ző​je „Bár​csak az​előtt ol​vas​tam vol​na Lisa Ge​no​va mes​ter​mű​vét, hogy tíz évi küz​de​lem után el​ve​szí​tet​tem az édes​apá​mat Alz​he​i​mer-kór​ban. Job​ban ér​tet​tem és át​lát​tam vol​na, mi zaj​lik össze​za​va​ro​dott és el​va​dult el​mé​jé​ben... Ez a könyv nem​csak fon​tos, de le​nyű​gö​ző is, és ge​ne​rá​ci​ók​nak szol​gál​tat igaz​sá​got, mind​azok​nak, akik​nek az éle​tét meg​vál​toz​tat​ja ez a ször​nyű be​teg​ség.” Phil Bolsta, a Sixty Se​conds szer​ző​je „Az Alz​he​i​mer mély és ben​ső​sé​ges áb​rá​zo​lá​sa, meg​tűz​del​ve hasz​nos in​for​má​ci​ók​kal er​ről az alat​to​mos és kö​nyör​te​len be​teg​ség​ről.” Dr. Ru​dol​ph E. Tan​zi, a De​co​ding Dark​ness: The Se​arch for the Ge​ne​tic Ca​u​ses of Alz​he​i​mer ‘s Di​sease társ​szer​ző​je „Ge​no​va re​me​kül meg​ra​gad​ta a sze​mé​lye​set eb​ben a ben​ső​sé​ges tör​té​net​ben. Meg​ha​tó és hasz​nos in​for​má​ci​ó​val teli könyv.” Da​ni​el Kuhn, az Alz​he​i​mer ‘s Early Sta​ges: First Steps for Fa​mi​li​es, Fri​ends, and Ca​re​gi​vers szer​ző​je

„Csa​lá​di vi​szo​nyok iro​ni​kus meg​kö​ze​lí​té​se, a jövő ge​ne​rá​ci​ó​i​ba ve​tett hit, az élet ér​tel​me. Akár van a csa​lád​ban de​mens be​teg, akár nincs, a Meg​ma​radt Ali​ce-nak re​mek ol​vas​mány.” The Tang​led Ne​u​ron „Le​nyű​gö​ző, szó​ki​mon​dó, tra​gi​kus, ins​pi​rá​ló. és na​gyon igaz. Ge​no​vá​nak meg​van az a te​het​sé​ge, hogy éles​lá​tá​sá​val, kép​ze​lő- és ki​fe​je​ző​ere​jé​vel fe​sze​ges​se a ha​tá​ro​kat, és olyan szem​szög​ből me​sél​jen el egy tör​té​ne​tet, ami​ről rit​kán be​szél​nek. Aho​gyan fel​tár​ja eze​ket a na​gyon sze​mé​lyes él​mé​nye​ket, be​bi​zo​nyít​ja, mennyi em​pá​ti​á​val ren​del​ke​zik és mennyi​re érti nem​csak a kog​ni​tív ne​u​ro​pszi​cho​ló​gia és a de​men​cia alap​ja​it, ha​nem az em​be​ri ter​mé​sze​tet is. Dr. Ali​re​za Atri, M. D., PhD, a Mas​sachu​sett​si Ál​la​mi Kór​ház Me​mó​ria-rend​el​le​nes​sé​gek rész​le​gé​nek neu​ro​ló​gu​sa „Az Alz​he​i​mer-kór​ral való együtt​élés a fel​fe​de​zés fo​lya​ma​ta. Az ol​va​sók Ali​ce-szel együtt, szin​te va​ló​sá​go​san, még​is mű​vé​szi ér​zé​keny​ség​gel ka​la​u​zol​va ha​lad​nak a meg​ma​gya​ráz​ha​tat​lan me​mó​ri​a​ki​esé​sek​kel kap​cso​la​tos kér​dé​sek​től a di​ag​nó​zi​sig, és az Ali​ce vál​to​zó igé​nye​i​nek kö​szön​he​tő​en szin​tén vál​to​zó csa​lá​di és mun​ka​tár​si kap​cso​la​tok j elen​tő​sé​gé​ig” Pe​ter Reed, PhD, az Alz​he​i​mer Tár​sa​ság sze​ni​or prog​ram​igaz​ga​tó​ja „A de​men​cia fé​lel​me​tes és ron​da do​log. Csak egy olyan szer​ző, aki mes​te​re a ne​u​ro​pszi​cho​ló​gi​á​nak, ke​mény és em​pa​ti​kus, és részt vett Meis​ner-féle szí​nész​kép​zé​sen, tud​ja va​ló​sá​go​san vissza​ad​ni a vele járó ér​zé​se​ket és a té​nye​ket úgy, aho​gyan én élem meg őket. A Meg​ma​radt Ali​ce-nak lé​zer​pon​tos​ság​gal vi​lá​gít​ja meg a de​mens be​te​gek és sze​re​tő hoz​zá​tar​to​zó​ik éle​tét.” Ca​ro​le Mul​li​ken, a De​men​tia USA társ​ala​pí​tó​ja

JEGYZETEK

[1] [2]

Nem​ze​ti Alz​he​i​mer Tár​sa​sá Be​gya​ko​rolt moz​gá​sok el​vég​zé​sé​re irá​nyu​ló ké​pes​ség el​vesz​té​se az egyik fél ol​da​lon. – me​szo​tar.hu

TARTALOM KÖSZÖNETNYILVÁNÍTÁS 2003. SZEPTEMBER 2003. OKTÓBER 2003. NOVEMBER 2003. DECEMBER 2004. JANUÁR 2004. FEBRUÁR 2004. MÁRCIUS 2004. ÁPRILIS 2004. MÁJUS 2004. JÚNIUS 2004. JÚLIUS 2004. AUGUSZTUS 2004. SZEPTEMBER 2004. OKTÓBER 2004. NOVEMBER 2004. DECEMBER 2005. JANUÁR 2005. FEBRUÁR 2005. MÁRCIUS 2005. ÁPRILIS 2005. MÁJUS 2005. JÚNIUS 2005 NYARA 2005. SZEPTEMBER EPILÓGUS UTÓIRAT KALAUZ KÖNYVKLUBOK SZÁMÁRA MEGMARADT ALICE-NAK KÖNYVKLUB EXTRA BESZÉLGETÉS LISA GENOVÁVAL LISA GENOVA MEGMARADT ALICE-NAK CÍMŰ, ŐSZINTE ÉS DÖBBENETES ELSŐ REGÉNYÉRŐL JEGYZETEK