I. évfolyam.
Budapest, 1901. Április.
4-ik szám.
r
Állatvédelem. H avi
k ö z le m é n y e k az á lla tv é d ele m é s álla tg o n d o zá s köréből. (Az „O rszágos Állatvédő Egyesület" hivatalos közlönye.) S zerk eszti
S z e r k e sz tő sé g é s kiadóhivatal:
M onostori Károly. B udapest, VII. Nefelejts-utcza 14-.
Kiadja :
Grimm Gusztáv.
M e g je le n ik m inden hó 20-ikán.
E lőfizetési ár egy évre 4 korona. Egyesületi tagoknak 2 korona. Ezen lap közlem ényeinek utánnyom ását nem csak szívesen m egenged jük, hanem tisztelettel kérjük is.
Az állatvédelem és a m. kir. állatorvosok. Az országos állatvédő egyesület 1901. évi márczius hó 16-ikán 114. sz. a. a kővetkező felterjesztést intézte Darányi Ignácz m. kir. földm ivelésiigji m iniszter ú rh o z: 114/1901. N agym éltóságu M inister U r ! Az orsz. állatvédő egyesület elé kitűzött czélok nagy része olyan term észetű, hogy azok m egegyeznek azokkal a feladatokkal, m elyek a földmiv. m inisterium keretében gondoztatnak. Az állatvédő egyesület nevezetesen a rra törekszik, hogy a hasznos házi állatok, kivált az igavonók kellő kím életben és helyes gondozásban részesüljenek. E zálta1 a nem zeti vagyon jelentékeny részét képező állatállom ány jav át m ozdítja elő. Az állatv. egy. a mező- és erd ő g azd aság ra nézve hasznos m a darak védelm ének előm ozdítását különös gondozásban részesíti, s ezáltal a földmivelés érdekeinek tesz szolgálatot. Az állatv. egy. azáltal, hogy az állatok iránt való szeretetet és kím életet előm ozdítja, ezen eszm éket az iskolában és a felnőttek között sok ezernyi nyom tatványokkal és az állatvédelem körül é rd e m eket' szerzett egyének jutalm azásával és elism erésével kitünteti, soezialis feladatot is teljesit, m ert a töm egek közérzületének szeliditésére hat. Az állatv. egy. szerény an y ag i viszonyai m ellett kénytelen tevé kenységének fősulyát arra fektetni, hogy az állatvédelem eszm éi m inél szélesebb körökben terjedjenek és gyökeret verjenek. Az állategészségügyi szolgálat állam osítása következtében a földmiv. m inisterium azon közegeinek szám a, m elyektől az állategészségügy keretébe illő állatvédelem előm ozdítása rem élhető, egy igen lényeges szaporodást nyert.
—
60
-
Az állatv. egy. az állatv éd elem re nézve rend k ív ü li n y ereség n ek tekintené, h a az állatorvosok h atalm as tisztik a rá t czéljain ak előm oz d ítá sa érd ekében igén y b e vehetné és azért azzal a tiszteletteljes k é re lem m el bátorkodik N ag y m élíó ság od ho z fordulni, m éltó ztassék az állam i állatorvosokat a rra felhívni, h o g y : а) az állatvédelem eszm éinek te rjesz tésén él sa já t h a tá sk ö rü k ben a leh ető ség ig kö zrem ű k ö d jen ek ; б) hogy leh ető ség ig o d a h assan ak , hog y a törv én y h ató ság o k , kivált p edig a nag y o b b városok az állatvédelem érd ekéb en sza b á ly ren d eletek et a lk o ssan a k ; c) hogy az eg y esü letn ek hozzáju k intézendő m eg k ereséseit leh ető ség ig figyelem be v egyék ; d ) hogy időszaki jelen té se ik b en az állatvédelem tek in tetéb en felm erült észleleteikről szintén je le n té st tegyenek. A legm élyebb tisztelettel k érjü k N ag y m éltó ság o d at, hogy a m ennyiben ez utóbbi k érésü n k et m eg h allg atn i m éltóztatik, az id e vágó jelen tések lén y eg e seb b részét velünk is közölni k eg y esk ed n ék . A legm ély eb b tisztelettel m arad tu n k
A z Orsz. Á llatvéd ő E gyesület. Erre a m inister ur a következő rendeletet b ocsátotta k i : 131/1901.
M agy. kir. föld m ivelésü g yi m in ister. V alam ennyi m. kir. állatorvosnak. 2820/eln.
I I I / 1 - sz4nűJó zsef F ő h erczeg u r 0 császári és királyi F en ség e védnöksége alatt álló O rszágos Á llatvédő eg y esü letn ek az a czélja, h o g y a h a s z nos házi állatokkal, n evezetesen az igavonókkal való kim életes b á n á s m ódot lehetőleg előm ozdítsa és terjeszsze s ezen h u m án u s fe la d a ta i n ak a közönség m inden réteg éb en m inél k iterjed teb b m eg v aló su lást és m inél több hivet szerezzen. A m agy. kir. állatorvosok, kik h ivatali á llásu k n ál fogva a le g közvetlenebb érintkezésb en állan ak az á llattartó k özönséggel, első sorban vannak hivatva k ö zrem űködni az ország o s állatvédő eg y esü let ezen nem es czéljainak m eg v aló sítására, m inélfogva s a nevezett e g y e sü let kérelm éhez képest a következőkre hívom fel az összes m. kir. álla to rv o so k a t: 1. Úgy hivatalo s m ű k ö d ésű k közben, m int azonkívül, v a la h á n y szor annak szü k ség ét lá tjá k és a rra alk alm u k van, ig y ek ezzen ek az állatvédelem eszm éit terjeszteni, s az állatokkal való d u rva és kinzó b ánásm ódot jó a k ara tú figyelm eztetésekkel csökkenteni, v agy a hol m ár szab ály ren d eletek érvényben vannak, szü k ség esetén ennek a la p já n ható ság i intézk ed ések igénybevételével m eg ak a d ály o zn i. 2. Ott, a hol ezt h ivatali állásu k term észete m eg en g e d i, s a hol an nak indokolt szü k ség ét látják , hozzák ja v a sla tb a a törvényhatóságoknak, különösen p ed ig a nag y o b b városoknak az állatokkal való kim életes b án ásm ó d o t védő sz ab á ly re n d e le tek alkotását. Az O rszágos Állatvédő E g y esü letn ek az állatvédelem körében hozzájuk intézett m eg k ereséseit leh ető leg vegyék figyelem be, az
-
51
-
állatvédelem körében felm erült figyelem re méltóbb jelen ség ek et pedig alkalom adtán az O rszágos Állatvédő E gyesület (B udapest, VII., N efelejts-utcza 14.) tu d o m ására ju ttassák . Kelt B udapesten, 1901. évi m árczius hó 19-én.
D a rá n yi s. k. N agy h á lá r a k ö te le z te ev v el ő N a g y m é ltó s á g a az e g y e s ü le te t s n a g y s z o lg á la to t te tt ev v el az á lla tv é d e le m ü g y é n e k , m e r t a s z a k e m b e re k k ö z re m ű k ö d é s e k ü lfö ld ö n m in d e n ü tt ü d v ö s n e k b iz o n y u lv á n , k é ts é g te le n , h o g y n á lu n k is a n n a k fog b iz o n y u ln i.
A háziállatok bántalmazásáról. Mindenki tu d ja ugyan, hogy m iket nevezünk háziállatoknak a szó közönséges értelm ében, de azt nem felesleges felemlíteni, hogy a tör vény szerint m iket értek én háziállatok alatt, m ikor azok m egvédéséről van szó. A háziállatok alatt értem a l o v a k a t , s z a r v a s m a r h á k a t , ö s z v é re k e t, s z a m a ra k a t, s e rté s e k e t, ju h o k a t, k e c s k é k e t, k u ty á k a t, m a c s k á k a t és s z á r n y a s á l l a t o k a t . Mert ezeket a törvény egyform án védelm ezi. A törvényről és a háziállatokról beszélek. Nem m indenkinek van ideje a törvények nagy halm azából k ik eres gélni azokat a rendelkezéseket, am elyek óvják az állatokat a b án talm a zástól és büntetik a bántalm azókat. ím e, itt vannak ! Azt tudja m inden g azd a és cseléd, hogy aki az állatot nyilvánosan kínozza, vagy durván bántalm azza: azt városon a rendőrség, vidéken a főszolgabíró n y o lc z n a p i g terjedhető elzárással és k é t s z á z k o r o n á i g t e r j e d h e t ő pénzbüntetéssel — s ha a pénzbüntetés ra jta b eh ajth ató nem volna, m inden 20 koronáért külön egy napi elzárással bünteti. {1879 :X L. t. ez. 86. §.) De m ár azt nem m indenki szokta figyelem be venni, hogy az állat nak zá rt helyen való kínzása, sőt annak puszta éheztetése, szom juhoztatása, rosszul gondozása is b üntetést von m aga után. P edig ú g y van. És ezt a büntetést m aga a gazd a szab h atja ki, am ennyiben ha a cselé det (kocsist, bérest, vagy az állatok m ás köteles gondozóját) figyelm ez teti az állat hűséges gondozására s a figyelm eztetés nem h a sz n á l: ezt azonnal minden felm ondás nélkül elbocsáth atja szolgálatából,:?' (1876. XIII. t. ez. 52. §.) Ezt a dolgot azonban nem szabad elham arkodni. A gazda figyel m eztesse az ilyen rossz cselédet az állat hűséges gondozására és az állattal való szép bánásm ódra, m agyarázza m eg neki, hogy a du rv aság g al el lehet vadítani az állatot, akkor aztán az sok kárt tehet. De gondos kodjék a gazda arról is, hogy a figyelm eztetésnél tanú legyen jelen, különben m egtörténhetnék, hogy a felm ondás nélkül elbocsátott cselédnek m egítélnék a felm ondási időre eső bérét. A cseléd pedig vegye eszébe, hogy az ezen okból történt elbocsáttatása m iatt nem csak a felm ondási időre járó bérétől esik el, hanem nehezen talál u j alkalm azást: azzal pedig ne is töltse az időt, hogy
-
52
-
panaszával a hatósághoz (városon: rendőrség, vidéken: a főszolgabíró) forduljon, m ert a törvény világos rendelkezése szerint a lótás-futás úgy se használna. Van ugyanis a B ü ntető törvénykönyvnek (1878: V. t. ez.) két olyan szakasza, am ely az idegen ingó vagyon szándékos m egrongálásá ról s z ó l; a keltő közt csak az a különbség, hQgy az egyik vétségről, a m ásik bűntettről beszél, az első csak pa n a sz folytán, a m ásik hivatalból üldözendő, az egyik büntetése kisebb, a másiké nagyobb. Ingó dolognak neveztetik — törvényes értelem ben — m ind az a tárgy, am it egyik helyről a m ásik helyre lehet vir»ni, anélkül, hogy ez m egsérülne a helyéből kim ozditás által. (P éld áu l: ingó dolog a kocsi, falhoz nem erősített jászol, láda, asztal, lám pa, ágy, rak ásb a rakott g a bona, leszedett term ény stb.) Az ingó dolgok közzé tartoznak a háziállatok is , u. m. ló, szarvasm arha, öszvér, szam ár, sertés, ju h , kecske, kutya, m acska és házi szár nyas állat (pulyka, liba, rucza, tyúkfélék). Már most, midőn az idegen in gó dolog szándékos m egrongálá sáról van szó a tö rv én y b e n : ez alatt érteni kell az állatok (ló, szarvasm arha, öszvér, szam ár, sertés, ju h , kecske, kutya, m acska és szárnyas házi állatok) megrongálását is. (A m egrongálás fogalm a alá esik n em csak a m egsebzés, m egcsonkítás, hanem a m egölés, elpusztítás is.) A háziállatok szándékos m egrongálásának nagyon sokféle m ódja lehet. M egrongálás m ind az, am i által az állat értékében csökken, vagy h asználhatatlanná válik, (pl. a szem szándékos kiütése, lábának eltörése, m egszurás), valam int ide tartozik az állat életének kioltása idegen em ber által, az állat m egsem m isítése. Ezt m ondja teh át — az állatokra vonatkoztatva — a törvény:
Aki az idegen háziállatot, (lovat, szarvasm arhát, öszvért, sza m arat, sertést, juhot, kecskét , k u t y á t , m a c s k á t , szá rn ya s háziállatot) bárm iképen szándékosan b á n t a l m a z z a s e bántalm azás által annak értékét csökkenti, azt nyom orékká teszi, vagy a tulajdonos beleegye zése nélkül azt m e g ö li, m e g sem m isíti: az id eg en in gó va g y o n szá n dékos m e g ro n g á lá sá n a k vétségét követi el, am elynek bü n tetése h á ro m évig terjedhető fo g h á z és ötven fo rin ttó l (100 korona) ezer f r tig (2000 korona) terjedhető p én zbü n tetés. (1878 : V. t. ez. 418. §.) Sőt ennek megkísérlése is büntetés alá esik. A büntetésen kivül a bűnös m ég az okozott kár m egtérítésére is köteleztetik. Nem szabad azonban elfelejteni, hogy a törvény m indenkor ig az ságos. Épen azért csak az ilyen szándékos kártételt bünteti. Ha azonban valaki nem szándékosan, hanem véletlenségből rongál, vagy sem m isít m eg állatot, akkor csupán kártérítéssel tartozik a gazdának, de bü n tetés alá nem vonható. Azonban az ingó vagyon (igy az állat) szándékos m egrongálásának vét sége csak a káros p a n a sza folytán büntethető, vagy am int a törvény m ondja: csak a sértett fél (káros) in d ítv á n y á ra van helye a bűnvádi eljárásnak. Épen azért tehát, a kinek állatját más szándékosan oly m ódon bántalm azza, hogy ez által az állat értéke kisebbedik, az állat nyom orékká válik vagy elpusztul, az m enjen városon a rendőrséghez vagy kir. járásbírósághoz, vidéken a kir. járásbírósághoz, vagy ha ez nincs, akkor csendőrséghez, vagy ha ez sincs, a községi elöljárósághoz és ott m ondja el panaszát, kérje annak jegyzőkönyvbe vételét s a je g y z ő könyvnek a kir. járásbíró ság h o z beküldését. (Mert az ilyen ügyekben a kir. já rásbíróság itél.) A panaszjegyző-könyvet m indenütt ingyen
-
53
—
és bélyegtélenül veszik fel. Ezt a jegyzőkönyvet irja alá bátran, m ert ebből nem hárulhat ő reá semmi kár. Sőt ha a csendőröknél véteti fel panaszát, a csendőrök kivánatára irjon ott alá egy nyilatkozatot is m in den habozás nélkül, a mely szerint kívánja a bűnös m egbüntetését és kárának m egtérítését. Ha pedig szem élyesen nem akar menni sem egyik, sem m ásik helyre, akkor irjon egy pan aszkérvén yt ahoz a kir. járásbírósághoz, a melynek területén az állat bántalm azása, m egrongálása, vagy m egölése történt. Mondja el a kérvényben röviden és értelm esen, hogy hol, m ikor és milyen körülm ények közölt, ki és milyen sérelm et ejtett az ő állatján s ez által m ennyi kárt szenvedett? írja meg, hogy kéri a bűnös m eg büntetését s kárának m egtérítését. írja meg világosan a saját m agának és a tettesnek (bűnösnek) lakását, (község, utcza és házszám szerint). Ezt a kérvényt 2 tanú előtt irja alá s ezekkel az ő aláírását előttem eztesse. És a kérvényt levélboritékba téve, a kir. járásb író ság n ak küldje be. A kérvényre nem kell sem m i bélyeg. De m indezt a cselekm ény elkövetésétől (az állat bántalm azásától, megöletésétől) szám ított három hónap alatt kell megtenni, mivel a járásbírósághoz későbben érkezett panasz m ár nem jön figyelembe. H allottam esetet, hogy az állattulajdonos azért nem jelentette fel állatjának bántalm azását, m ert attól félt, hogy ez neki költségébe kerül. No, hát ez nem áll. B űnügyben a káros csak akkor fizet költséget, ha panaszát (m agánvád esetében) visszavonja, különben ha a vádlottat elítélik, akkor a vádlott, ha pedig felmentik, akkor az állam kincstár fizet m indenféle költséget és igy sohasem a panaszos. Egészen m ásként áll a dolog, ha valaki m agánvádra üldözendő esetben, (a milyen az állatok bántalm azásának feljelentése is) panaszt tesz és midőn m ár a vizsgálat m egindult, vagy épen tárgyalás is ta rta tott s költségek m erültek fel, akkor vonja vissza a vádját. (Mert az ilyen vád az Ítélet m eghozataláig visszavonható.) Bizony, ilyen esetben ezekért a költségekért a pan aszos felelős, de csakis a vád visszavonása esetében. Azonban ezen a bajon is lehet segíteni. Úgy — nevezetesen — hogy ha kiegyezik a tettessel, csak azzal a feltétellel egyezzék ki s vonja vissza vádját, hogy a felmerült költségeket a tettes fizesse s ezt neki biztosítsa. Szívesen reá lesz bírható erre minden bűnös, inkább, m inthogy a kártérítés és költségek m egfizetésére elítéltessék s ezeken felül m ég be is zárják és pénzbüntetést fizessen. Ha valaki az állatok bántalm azását boszuból követi el, p. o. azért, m ert az állat tulajdonosa ő ellene valam ely ügyben tanúskodott, szakértő, vagy bíró volt, vagy m ásképen eljárt, akkor m ár sokkal szigorúbb b ü n tetés alá esik, m ert ennek büntetése egy évtől három évig terjedhető börtön és kétszáz forin ttól (400 korona) kétezer forin tig (4000 korona) terjedhető pénzbüntetés. (1878 : V. t.-cz. 419. §.) Ilyen esetben m ár nem a káros akaratától függ a bűnös m eg büntetése, m ert ez a cselekm ény hivatalból üldözendő, az az elég, ha ez a csendőrségnek, rendőrségnek, kir. ügyészségnek, a kir. járásb író ság nak, vagy a kir. törvényszéknek tudom ására jut, a többi ezeknek a gondja. Ily esetben teh át a káros, vagy m ás akárki egyszerűen jelentse fel az esetet. A károsnak azért kell az ilyen esetet feljelenteni, hogy hozzá ju t hasson kártérítési követeléséhez, a m elyet neki a büntető bíróság költségeivel együtt m egítél s ez neki bélyegbe, sem költségbe nem kerül, míg a másféle (polgári) per költséggel jár. Ha tehát valaki az állatot szándékosan bántalm azza, elnyom oritja,
— 64
—
vagy elpusztítja, fel kell jelenteni az ilyen durva lelkű em bert, hadd vegye el m egérdem lett büntetését. Ez által a káros nem csak az állatot, hanem a saját vagyonát is védi, kárának m egtérítéséhez ingyen ju t és az állatkínzókat észretériti.
K. N agy Sándor.
Szem-ernyő a ló kantárján. Nem lehet nyom ára akadni, hogy mikor, hol és ki jö tt reá arra az agyafúrt gondolatra, hogy a lovak k an tárjára egy oly készüléket (szem ellenző, szem-elfedő) alkalm azzon, am ely m ig egyfelől m inden igaz ok nélkül súlyosítja és drágítja a kantárt, addig m ásfelől a leg h atáro zo ttab ban rontja a ló szemét s bizonyára okozza, hogy oly sok vak van az állatok között, s oly kevés azon állatok között, m elyek ilyen szcmfedővel el nem láttatnak. Mikor 6 esztendő előtt az országos állatvédő egyesület közgyűlésén a lókantár ezen részéről beszéltem s nem csak fölösleges voltát, hanem egyenes károsságát is bizonyítani törekedtem , czélom volt odahatni, hogy ezt az állatkínzó és szemölő kantár-részt azok, akiket a dolog legköze lebbről érdekel, lefejtessék s többé fel se varrassák állataik kantárjára. Azóta az országos állatvédő egyesület valósággal küzdelem be bocsátkozott a szem -ernyő ellen, m egragadva minden alkalm at annak el tüntetésére, s b árh a az eredm ény a kívánatos h atárig el nem ju to tt is, eredm ény m égis kétségtelenül konstatálható, u g yannyira, hog y mig G év előtt valósággal ritkaság szám ba m ent a székesfővárosban a m agánfoga tok, fuvarosok, bérkocsik fogatain az ernyőnélküli kantár, addig ma lépten-nyom on látunk m ár ilyeneket. Ez örvendetes állapotok felidézésében nagy része van egy-két lótulajdonosnak, aki valósággal tűntetően já rt elől a jó példával. Mint ilyen, a legelsők között szerepelt a Központi tejcsarnok-szövetkezet, aki m inden ernyőt eltávolított állatai k an tá rjá ró l; követte e példát több nagy fuvaros, sőt egy két bérkocsi-tulajdonos is, igy pl. a 401. szám ú fiakker gazdája, aki m aradi kollegáinak nagy csudálkozására, szem -ernyők nélküli kantárban já ra tja két szép szürke arabs lovát. A mily dicséretre méltók azok, akik ezt a káros eszközt eltávolít ják , oly kárhoztatásra érdem esek azok, akik m in den igaz ok nélkül, puszta rossz szokással kapcsolatos nem törődöm ségből ragaszkodnak ahhoz, jobban m ondva tovább is tűri t azt, m eg nem fontolva, hogy az állatkínzástól eltekintve is, az ő káruk, hogy a szem ellenzős k an tár 2 —4 koronával drágább s hogy az ellenző nem csakhogy az elragadást m eg nem gátolja, hanem , m ert a lovat a tájékozódásban akadályozza, m ég fel is idézi a kitörést és elbokrosodást, a m ellett pedig a szem ernyő egy oly biztos, tökéletes szem rontó eszköz, hogy arra, m int ilyenre, akár szabadalm at lehet venni. Vegyen csak fáradságot m agának bárki, s nézze meg pl. egy m os tani szeles-poros áprilisi napon néhány szem -ellenzős lónak a szem eit és azok környékeit. Teli vannak azok vastagon porral, piszokkal, m ert azok az áldatlan ellenzők egyenesen visszatartják, felgyüjtik és a szem be verik ezt a szem etet, m ely a látókészüléket aztán folytonosan sérti, izgatja s m egvakulásra vezeti. T ekintettel arra, h ogy a szem -ernyőket a nagyközönség szolgála tára hivatott bérkocsis lovakon általánosan m ég ma is használják s evvel
-
66
-
úgy a kocsiban ülő, mint a járkáld közönség biztonságát veszélyeztetik, m ert a tájékozódó képességétől megfosztott ló rohanó villamos kocsitól, autom obiltól, szélhajtott papírdaraboktól, rikkancsok üvöltésétől stb. megijedve, neki m egy mindennek, felágaskodik, elesik, elragad : rendőri leg kellene betiltani a szem -ernyők igénybe vételét az ily járm üvek lo vain, ha m ár a károkra, veszedelm ekre való rám u tatás nem elég egyném ely bérkocsi tulajdonosának a jobb ú tra térítésére, s ha m ár nem elég az a tény se az okulásra, hogy százai a katonai, rendőri, csendőri s m ás háti és szekeres lovaknak szem-ellenző nélkül járnak-kelnek s hogy úgyszól ván sohase ezek, hanem m indég a szem-ellenzős bérkocsis és ú ri
fogat-lovak azok, am elyek szerencsétlenségeknek okozói. A m agam részéről m égis ú jra kérem a bérkocsi és fuvarkocsi-tulajdonosokat, hogy ne várjanak m indég rendőri intézkedésekre, hanem tegyenek m ár saját elhatározásukból folyólag is valamit, ami nem csak a közönség érdekében, hanem a m aguk jól felfogott érdekében is üdvös és előnyös; kövessék m ár haladék nélkül általánosan azon dicséretre méltó példákat, am elyeket a jelzett ló- és fogat-tulajdonosok elükbe tárnak
M onostori K ároly.
Állatmentés tűzveszély esetén. A ki valaha tan ú ja volt (mint én voltam) valam ely istálló égésé nek s látta, hogy mit tesz az, beszakadással fenyegető égő fedél alatt a f ű z tő l m egvadult állatokat kötelékeikből egyenkint feloldozni, az tudja csak kellőképen m éltányolni az épugy em ber-, mint állatvédelm i szem pontból igen figyelem re méltó olyan készülékek fontosságát és becsét, m elyek lehetővé teszik az összes lekötött állatok egyszerre való rögtönös feloldozását. Sokan azt állítják, hogy égő istállóból állatot kiterelni lehetetlen. Ez állhat oly esetben, m ikor az állatok az égést látják (pl. a kijárattal szem ben lángban álló épületet), de nem áll ellenkező esetben. A baj teh át rendszerint csak az, hogy nagyobb állatállom ánynak a kötelékek ből való felszabadítása sok időt vesz igénybe s ekként a bennégés lehe tősége fokozódik, sőt az ottrekedés be is következik.
E lehetőséggel szem ben védelm et n y ú jtan i van hivatva a lekötött álla tokat egyszerre, egy pillan at alatt feloldozó készülék, s ennek egyik for m áját m agyarázzák az itt levő ábrák és a következő sorok. A Moraht Lajos ham burgi lakos által kigondolt és m egszerkesz tett ezen készülék egy vasrúd, (pl. vastag gázcső), m ely kellő távolság ban elhelyezett vasgyürükön, a jászo l alatt van áthúzva az állatállás sor egyik végétől a m ásikig, s egy-egy állat állásának megfelelő távol ságban, kissé ferdén az állatok felé irányuló vascsapokkal bír, m elyekbe
-
66
-
rövid lánczok akaszthatók (1. ábra) és ezen lánczok viszont az egyes állatok lekötésére szolgáld kötelékekhez csatolhatók. A vasrúd egyik vége az istálló falán át a szabadba ér és itt oly forgatóval (2. ábra) van felszerelve, a melynek jobbra tekerésével a lán czok a vascsapokra lehuzhatlanul rögzithetők (1. ábra), balra tekerésével, vagyis feloldozással pedig azokról felszabadithatók. (3. ábra.) A forgató készüléket, hogy szükségen kivül ahhoz hozzányúlni ne lehessen, vastag üvegablakkal ellátott szekrény védi, s veszély idején e szekrény ablaká nak betörésével lehet csak a készülékhez jutni. A mennyiben a vasrudat felvevő és tartó karikák tágasak lehet nek, azokban a rúdnak m egszorulása be nem következhetik, a készülék működése tehát biztos. Egyes állatokat feloldozni és újra lekötni term észetesen a láncznak a vascsapba kézzel való be- és illetőleg kiakasztásával lehet. Le nem kötött állatokat, pl. sertés- vagy juhfalkát a tűzveszélyből úgy láttam kimenteni, hogy az égő akólba egy em ber bement, a kolompos vezér koczát, s illetőleg vezér ürüt az ajtón a szabadba kidobta. Ezt a kintlevő kolompost a többi állat önként követte. Ajánlatos különben a kolomposok követésére az ilyen falkákat általában is begyakorolni, mert a nélkül a nyájat együtt tartva terelni alig lehet, ha csak jó kutya nem áll rendelkezésre, mely e tekintetben ki váló szolgálatot tehet. (m . k.)
Ész-e, vagy vak ösztön? i. Unos-untig vitatkoztak m ár a tudósok és tudatlanok azon, van-e esze az állatnak , megvillan-e agyában néha-néha egy gondolat, tesz-e valamit öntudatosan is, avagy csak az ösztön vezérli? A tudósok azt mondják, hogy az állatoknak is van agya, ezen agyat is idegsejtek alkotják, kell tehát, hogy bizonyos öntudatosság az állatban is létezzék, kell, hogy tetteit az agy, az ész kormányozza, bár elösmerik, hogy ez agy s ennnek működése nem pallérozott s hogy működése igen szűk térre szorítkozik. Mások azonban azt vitatják, hogy csak egyedül az ember az a m agasabb lény, kit agyának működése vezérel, az állatot csak ösztöne kormányozza. Azt azonban, hogy ez az ösztön mi is volna tulajdonképpen, eddigelé senki sem m agyarázta meg, mert az ösztönt a megszokással nem lehet egyenértékűnek venni, hisz az u. n. ösztön m eg nyilatkozik nagyon gyakran ott is, a hol megszokásról m ég szó sem lehet. Nem akarok e kényes tárgy felett vitába bocsátkozni, de feljegyzek ide egy igen érdekes esetet, döntse el az olvasó, vájjon az ösztön, avagy az ész játszott-e a fenforgó esetben szerepet. A múlt év tavaszán egy abauj-tornam egyei földbirtokos átküldött Zem plénmegyébe 6 —8 csi kót, hogy sógora birtokán legelőt kapjanak a nyáron át. A körülbelül 100 kilométernyire fekvő legelőig 12 vagy 13 községen hajtattak át a csikók. N yárhosszat jó legelőjük volt, a melyen szépen dalmódtak. El érkezett azonban az ősz, a legelő m egapadt s a sógor értesítette a tu la j donost, vittesse már haza csikóit, a melyek a takarm ány hiányában im m ár koplalnak. A tulajdonos éppen el akart küldeni a csikókért, amidőn egy lucskos reggel két darab nyakig sáros csikót lát a kapuja előtt. Szem ügyre veszi azokat közelebbről, s saját csikóira ösmer azokban, azokra t. i., a m elyeket hat hónappal előzőleg Zemplénmegyébe küldött legelőre.
-
67
-
C sakham ar m egérkezik a sógor távirata is, hogy a csikók közül kettő elszökött s sehol sem lehet őket találni. A csikók teh át m eg voltak az idegenbe addig, a mig jól ment sorsuk, m ihelyt azonban koplalásra került a sor, visszaem lékeztek, pardon — m egsúgta ösztönük, hogy otthon jobb soruk volt, s m egtalálták az u ta t hazafelé, daczára a 100 kilom éter távolságnak, a 12 vagy 13 községnek, s d aczára annak, hogy e nagy u tat életükben csak egyszer tették meg. Én most igazán nem tudom , hogy az észnek vagy az ösztönnek tudjam -e be a dolgot, csak azt az egyet tudom , hogy ez tény. Azt hiszem azonban a gondolkozó olvasónak nem sok idő kell annak az eldöntésére, hogy ez esetb en az u. n. ösztönnek, avagy az észnek jutott-e nagyobb szerepe.
K ovácsy Béla.
(Köztelek.) II.
A hetvenes évek közepén történt, hogy a krasznabélteki vágásban vadásztam egyszer vadgalam bra. Csak ú g y ku ty a nélkül m entem ki, inkább azért, hogy a gyönyörű erdei utakon sétálgassak, m inthogy valam i nagy kárt tegyek a búgó szárnyasokban. E gy dom btetőre értem , m elyet m eglehetős sű rű ség vett kö rü l; dél felé mély patak vonult, vízm osás m eredek széle látszott, előttem vagy ötven lépésnyire szép kis tisztás terült. Ledőltem egy fa alá s a verőfényes őszi levegőben addig álm odoztam , m íg esteledni kezdett az idő. Éppen felakartam czihelődni, mikor m ozgást hallottam a sűrűben s pár pillanat m úlva egy fiatal róka ü getett át a tisztáson. Messze volt, de hevem elragadott s hirtelen odalőttem . A róka egyet vakkantott, jelezve, hogy m egvan sörétezve s eltűnt a sűrűben. K utyám nem lévén, m agam m entem u tá n a ; futottam , hogy ne legyen ideje esetleg elbújni. Alig te t tem húsz lépést a sűrűben, m egpillantottam , a m int a száraz vízm osásban ■keservesen vergődött előre. Nem volt m agában. Közvetlenül m ellette egy n agy keskeny pofájú róka ügetett s izgatottan kapkodott fe lé je ; egyszer át is kapta a szá já val a derekát s néhány lépést tett vele a vízm osás túlsó odala felé. Oda ■durrantottam a m ásik csővel is, de hibáztam . A vén róka erre folyton visszanézegetve, kereket oldott s eltűnt, én pedig lem entem a m eglőtt fiatal rókához, mely fáradtan húzódott m eg egy gyökér mögött. A lába volt szegénynek m egsörétezve. Abban a perczben, a mint agyonakartam csapni, hogy ne szenved jen, tekintetem véletlenül a vízm osás árk ára esett s m egpillantottam a -vén rókát, mely vagy ötven lépésnyiről kidu g ta a fejét egy darab agyag mögül, (teste többi részét elfödte a rög), onnan bám ult rám . Meglapulva, •hogy kikerülje a figyelm et. Rögtön tisztában voltam vele, hogy ez csak az anyaróka lehet, mely a fiát félti s elhatároztam , hogy valam iképen m eglesem , m it akar. A nélkül, hogy a kis rókában kárt tettem volna, lassan visszavonultam s a vízm osás alján elbújtam egy bokorban. Jó n egyedóráig vártam hiába, azalatt a sebesült rókán is erőt vett a bénulás, m ert nem m ozdult. Végre m egpillantottam a vén rókát, mely nyílegyenesen ugrott elő rejtek h ely é ről, lefutott a fiához s pillanatig sem gondolkodva, a szájába kapta. Az után óvatosan, hogy minél kevesebb fájdalm at okozzon a sebesültnek, m eg indult vele. Nem volt lelkem , hogy m ég egy lövéssel m egháboritsam az anyai szeretet m unkájában. Bizonyosra vettem , hogy m eg ak arja menteni s most viszi valam i odúba. Haza ballagtam , sajnálkozva a szegény kis rókán,
— 58 — melynek szívesen kioltottam volna az életét, de a m elyet csak így m eg sebesíteni s ezzel neki talán hosszas kínokat okozni igazán nem akartanru Egy pár hét múlva m egint azon a környéken barangoltam s vélet lenül m ég beljebb tévedtem a sűrűbe. E gyszer csak ráakadtam egy ró k a lyukra, melynek a körülötte levő jelekből következtetve, voltak lakói. Szerencsét próbálok, gondoltam s felm ásztam egy közellevő vadkörte fára, onnan vártam az alkonya'ot, m ikor a rókák mozogni szeretnek. Sokkal rövidebb ideig tartott, m int hittem , alig tíz perez múlva m ár kibújt a lyukból egy róka. R ám eresztettem a szem em et a sovány kis állatra. N in i! hisz’ ez az én sebesült rókám ! m ég biczczent ugyan, de m áskép kutyabaja. Nyomban utána előterm ett az öreg róka is és elkezdte gondozni beteg k ölykét; körülnyalogatta, m egtisztogatta, a sebét m eg vizsgálta s végül a m egelégedés jelei közt kezdett játszani vele. E g y szerre rám ordúlt, m ire a kis róka csendesen lefeküdt. Az öreg beballagott a sűrűbe s alig öt perez múlva egy egérrel jö tt vissza, azt pedig o d a adta anyányi kölykének. Az anya szivét még egy rókában is tudom c so d á ln i: nem bántottam őket. Ez a vén róka előbb hazalopta sebesült kölykét, azután otthon m eggyógyította s m ost is táplálja, m ert tudja, hogy m agáról gondoskodni alig volna képes. A ravasznak, kegyetlennek, alattom osnak híresztelt állat m egm utatta, hogy olyan szíve van, a mely sok em bernek válnék b ecsü letére.
B á r s o n y I s tv á n _
A Barnum-féle látványosság és az állatvédelem. Akinek — m int nekem — alkalm a volt az állatszelidités, ido m itás és tanítás rejtelm eibe belepillanthatni, tudhatja, hogy ezenközben kisebb vagy nagyobb mérvű fenyítés, sőt sanyargatás is alkalm aztatik. Bárm ennyire elítéli is ezt valaki, a ki az állatvédelem nek hive, nem szabad felednie, hogy hiszen az em ber-nevelésben is bizony elég gyakran szükséges alkalm azni, m ert elkerülhetlennek bizonyul, a fenyí téket, s a szelíd, hasznos házi állatok egyném elyikénél is az idom itás, m unkába tanítás alkalm ával m ajd m indég kikerűlhetlennek bizonyul a kisebb-nagyobb fokú állatkínzás szám ba menő, fenyítés és sanyargatás. L etagadhatatlan valóság azonban az, hogy a czélnak gyakran kell szentesítenie az eszközöket s ebben a tekintetben sokan úgy vélekednek, hogy pl. a vivisectio m ég m ai elvadult szertelenségben is, (mert az. em beriség javát czélozza), nem csak tűrendő, de kiterjedten űzendő. Hát én, m ert a lehető legnagyobb állatkínzást, a vivisectiót is bizo nyos körülm ények között, bizonyos határok betartásával, bizonyos jól m egokolt, nagyfontosságu esetekben türendó'nek tartom , de elvadult,, szélsőségbe vitt szertelenségben dobzódó form áját lelkem ből elítélem és tüzzel-vassal üldözendőnek jelzem , nem tudok lényeges kifogást tenni az.
— 69
-
em ber szolgálatába utalt állatok jó l megokolt fenyítése ellen se, lia az. az em berségesség határát erősebben tú l nem lépi és a czélhoz képest elfogadhatóan van megindokolva. Nem is az állatidom itók, tanítók azok, akik em bertelen állatkínzást ű z n e k ; ellenkezőleg, ezek rendszerint szeretettel, odaadással csüngnek állataikon s bám ulatra méltó türelem m el százszor és százszor m egism é telnek betanítandó dolgokat, mig testi fenyítékhez nyúlnának, hasonlóan a jó em ber-tanitóhoz, aki nagyon megfontolt, kikerülhetetlen esetben nyúl lineához, avagy „papír g aluska"-ebéd szolgáltatáshoz. Az állatok idom itója a gazdaságban, vagy training telepen, m éginkább állatseregletek, czirkuszok, állatkertek, s m ás egyéb állati lá t ványosságok idom ító telepein zseniálitásának, jól kigondolt furfangjainak, határt nem ism erő türelm ének, szigorú, komoly viselkedésének fegyverei vel s evvel kapcsolatban az állat iránti szeretetének, jóindulatának m eg értésével küzd s avval tesz képessé és hajlandóvá állatokat produkcziók végrehajtására, m elyek ném elykor olyanok a nagyszerűségben, hogy a homo sapiens-t is bám ulatba ejtik. Sanyarognak az efféle állatok, m ig „m üvészszé," „tudóssá" lesznek a kérlel hetlenül következetes, szigorú gyakorlások alatt, az bizonyos, hiszen nem lehet az gyönyörűség, hogy alá kell rendelnie term észetadta natureljét az állat feltétlenül id o m itó ján ak ; nem lehet az gyönyörűség, hogy olykor bizony csak a m ár látható eredm ény jutalm azásaképen k a p a dreszszura alatt álló „objektum " egy-egy jó falatot, egy pár hízelgő szót, m egsim ogatást, renitenskedés esetén pedig — okkal-m óddal és nem vaktába — egy-két dorgáló szót, egy-két éppen alkalm as pillanatban aplikált ostorsuhintást: hanem mindez igen távol áll a szó szorosabb értelm ében vett állatkínzástól s a m ár „m űvész," „tudós" állat nem csak> hogy nem sanyarog többé, hanem m inden tekintetben sok boldogtalan em ber által m egirigyelhető élete van, m ert persze nagy pénzbeli értéke van. Ilyen „többé nem sanyargó" egyed a legtöbb elsőrendű czirkus, m utatványos bódé különféle ügyességet, m űvészetet produkáló állatja, de persze nem ilyen a vándorló, apró, szegény vásáros kom édia négy lábú művésze, am ely gazdájával együtt vajmi gyakran legalább is konsequens koplalásban edzi a fogát. Mig tehát azon, az állatvédők elfogulatlan kritikáját is megálló első rendű látványosságok, m elyek általános ism ereteket terjesztők és az álla tok szellemi képessége felől tájékoztatást nyújtók, ebben egyszersm ind az állatok iránti vonzalm at s m egbecsülést is felidézők — nagyon figye lem re méltók és pártfogást érdemlők, addig am a nyom orúságos, szánal m at keltő állatos kom édiák egyenesen betiltandók volnának, m ert ott m ár nem az em beri intelligentia bám ulatos n ag y ság a nyilatkozik m eg a „művész" állatok intelligentiájában, hanem az elvadulás em berben, állat ban s a kínlódás, mely nem es lelkekben szánalm at, irgalm at, részvétet kelt, de nyers szívben, pallérozatlan lélekben állatias, em bertelen nyom o kat hagy. Hát engem nem vakított el, nem tett elfogulttá a Barnum -féle „állatprodukczióknak" sokasága, nagyszerűsége, hiszen azokat hosszú életem alatt szétszórtan m ajd mind láttam , sőt tanulm ányoztam is , de jól eső érzéssel töltött el az az eléggé nem dicsérhető em berséges b án ás mód, am elylyel ebben a világhírű intézm ényben kivétel nélkül m inden állatot részesítenek. Nincs ennek a nagyszabású látványossági vállalatnak egyetlen állata, amelyről le ne rína az egészség, erő, jólét. Majdnem könnybe lábad az öröm től az állatkínzások látványához szokott szem ünk ; m ajdnem hangosan dobog, az állathóhérolásoktól m eg
— 60
—
kem ényedett szivünk, m ikor uton-utfélen, ketreczben és porondon a gyö n géd, em berséges bánásm ódról m eggyőződünk. ím e egy „haszonlesésre" alapitott vállalat, a m elyben tilos a 2 mé te r m agas korlátot egyszeriben át nem ugró lovat m egsarkantyuzni, vagy m egkorbácsolni, hanem kötelesség türelem m el többször is neki indítani, m ig a feladat fényesen m égis m egoldást n y e r; im e egy bom basztikus rek lám h ajh ászással vádolt vállalat, am ely terühordó szekereit tak arm án y ért küldve, 8 lovat fog be, m ikor elég volna n é g y ; be fog 4 —4 drb 8 —9 m éterm ázsás percheront, m ikor ug y an azt a terűt B udapest utczáin n y o m orult 4 0 0 —500 kilós gebék vontatják n agy kínlódva ostorcsapások alatt, holott im e ez az am erikai kocsis ostort egyáltalán nem is hord m agával és husbálvány lovai egy-egy h an g ra indítanak, lépnek, ügetnek, fo rd u l nak s állnak m eg 1 ím e egy vállalat, am elynek egyik em bere 70 lovat forgat egy szobányi nag y ság ú porondon ördögm alom m ó d jára, s ostort csak azért tart a kezében, hogy el ne feledje a világ, hogy nem okvet lenül arra való az, hogy a lovak bőrét felszabdaljuk vele, m ert im e elég 70 tü zes ló kordában tartásá ra egy kézem elés, egy-egy hang, m ozdulat, h a u g y an az a 70 állat a feladatára be van tanítva s tőle lehetetlenség nem kívántatik. H át a legyőzhetetlennek tan u latlan állattól való botor követelése éppen az, ami nálunk széliében lókínzásra vezet és a durva, nyers lel kület, m ely kocsisaink jelentékeny részét karakterizálja. Vaj ha, ha egyéb tan u lság o t és hasznot nem vonunk is le a Barnum -féle vállalatból, levonnék az állatokkal való em berséges, okszerű bánásm ódnak p éldáját és tan u lság át. Zoophil.
A szárnyas dandár és madár-indulók. I r ta : K. Nagy Sándor. I. L ehuzódtak a tőlünk soha m eg nem váló, télen-nyáron velünk tűrő és szenvedő legtekintélyesebb m a d arain k : a hatalm as túzokok délfelé, egészen Titel h atárába, a hol a Tisza beleszakad a D unába s a kettő e g y ü tt sok nádast és m ocsarat tá p l á l; a melyek aztán szám talan vizim adárnak szolgálnak m ég otthonul. Szegény vizi m ad a rak ! A velenczei tó (Fehérm egye) nádasain kivül m ár úgyis csak itt-ott találnak szállást m aguknak, m ég B iharországban is, ahol a S árrét rétjei és n ád asai m indég összébb-összébb szorulnak. P ed ig de n ag y kár 1 Mert m ilyen édes-kedves m egpihenni egy-egy nádas szélén, a m ely telve van a csudálatos összhangban hangicsáló m adarakkal 1 Az alföldi túzokokat is a kíváncsiság vitte a titeli határba, hogy m eglássák, m ilyen hazája van ott az ő úszó-testvéreiknek. Az utolsó repcze-vetésben telepedtek le, a határdom bon. L egm aga sabb helyen a öreg kakas, az ő n ag y világos, h am uszürke szinü b a ju szával, mely olyan peczkesen állott kétfelé, m intha csak a legújabb divatu bajuszkötővel szokta volna felkötni éjszakára, vagy pedig ott annak a borbélyterm ő vidéknek legügyesebb borbélya m eleg vassal h úzta volna ki neki. E gyszer csak kezdi az öreg előbb az egyik, azután a m ásik oldalra fordítani a fejét s úgy sandít felfelé. — U gyan nézzétek csak azt a csudát — kiált társaira — arról délfelől valóságos fekete keresztek közelednek a levegőben !
_
61
-
— Az ám, fekete keresztek, hüledez az egész sereg, épen úgy fo r gatva szem eit az ég felé, m int a pulykák szokták. (Hiszen ők is pulykák, csakhogy vadak.) — A fekete keresztek folytonosan nőnek és egyenesen erre ta rta nak, — folytatja az öreg túzok-kakas. — Még pedig egész nagy csom óban — zúgják a többiek. — Repülő fekete keresztek — hangzik fel a csudálkozás m oraja itt is, ott is — vájjon mit jelenthet ez ? — B átorság, m indjárt m egtudjuk — b iztatja őket az öreg — vár juk be nyugodtan, mig ide érnek. Lám, h ajdanában N agy K onstantin katonái is láttak keresztet az égen, m ég se futottak el. Mi sem vagyunk talán gyávábbak, mint a görög katonák? — De nem ám 1 hurrogják a túzokok, egyet-egyet csavarintva b a ju szokon, hogy nagyobb legyen a bátorságuk. És a repülő fekete keresztek minél közelebb ju tn ak hozzájuk, annál inkább m adár-alakot kezdenek ölteni. Mikor pedig leszállanak a rét szé lére, akkor látják a túzokok, hogy ezek olyan csörgő récze n ag y ság ú m adarak, hosszú nyakkal, rövid csőrrel, szem ök táján csupasz fekete b ő r rel, tollúk fénylő, fekete, helyenként zom ánczos, fejők és nyakuk finom selyem szerü tollal van befedve, fejők tetején gesztenyeszinü toll-taréj, válluk és szárny fedőik ham uszürkék, fekete szegéssel, itt-ott fehér ponttal, csőrük, csupasz torkuk és lábaik feketék. A mint leszállanak, a legelső szem be fordul a többivel és ráju k kiált : — N égyes sorba igazodj! V igyázz! Tisztelegj! És az egész csapat hirtelen olyan rendbe verődik s teszi a p a ra n csot, mint a katonák a Vérmezőn valam i nagyobb parádé alkalm ával. Akkor m egfordul a vezénylő tiszt, hárm at lép a túzok-kakas felé, kato násan tisz te le g : — Alásan jelentem , a kis kárókatonák m egérkeztek ! — Ti vagytok a kis kárókatonák? kérdezi az öreg. — Igenis, mi vagyunk, a kik itt lakunk a titeli m o csarak b an n y á ron, áprilistól szeptem berig. — És m áskor? — Észak-Afrikában, Dél-Ázsiában, Jáva és Borneo szigetén. Most érkezünk onnan. Siettünk előre, hogy szállást csináljunk a szárnyas-dan dárnak, mely nyom ban érkezik utánunk. — Mind kis kárókatonák ? — D ehogy, mindenféle m adarak, a kiknek a kalendárium szerint április hóban kell m egérkezni. Még pedig azt kapták napi p arancsba, hogy abban a sorrendben érkezzenek, a m int nekik elő van irva. Ha akarjátok, sorban bem utatom nektek őket. — N agyon jó lesz, válaszolják a túzokok. — De engedjétek m eg, hogy előbb eleget tegyek tiszti köteles ségem nek. Ezzel visszafordult a még m indig feszesen álló csapatához : — Kis kárókatonák! P ih en j! Bezzeg, hogy jól esik ezeknek, hogy m ár nem kell tovább úgy állaniok, m intha nyársat nyeltek volna. És kisebb csoportokba verődve, elkezdenek beszélgetni, ném elyek pedig oda m ennek a túzokok közzé ism erkedni. A vezérük is m ost m ár, m int szolgálaton kívüli, oda m egy az öreg túzokhoz és kezet ny ú jt n e k i: — Szervusz öreg ! — Hozott a tavasz, barátom !
-
62
-
Egyszer, a mint igy beszélgetnek, szárnysuhogások hallatszanak a levegőben s elsötétül az ég, csak itt-ott m arad ki egy-egy kis világos vonal, a mely egyik m adársereget elválasztja a másiktól. Nosza, kárókatona tiszt is ott h ag y ja az öreg túzokot, int a kis kárókatonák trom bitásának, az három szor beiefú kürtjébe, a katonák eszeveszett sietséggel sorakoznak s a tiszt elkiáltja m ag át: — H aptákl A kis kárókatonák olyan egyenes sorokba állanak, hogy egy n egye dik gim náziálista nem „daczizna b e “ a m értanból, ha olyan szabályos vonalat tudna huzni. De a tiszt azért m égis végig ny arg al a sor előtt s mikor látja, hogy minden rendben van, odaszól a sor végén álló k áró katonabandához : — F iuk! Aztán vigyázzatok! A mint megérkezik egy-egy m ad ár sereg, én nevét kikiáltom, ti pedig azonnal húzzátok rá annak az induló ját, úgy, a mint azt az a m adár-nem zetség szokta énekelni. Ha valam elyiké nem ju t eszetekbe, akkor csak hallgassatok, m intha pihen nétek. Az induló elhangzása után minden csapatból — úgy, a mint már azt a dandárparancsnokkal m egbeszéltük — egy-egy m adár hangosan megfelel erre a k érd ése m re : honnan jöttök ? hová m entek ? Most tehát jól vigyázzon mindenki, mert különben 6 órai kurta vas, 30 napi kaszárnyaáristom . A csapatok érkeznek. Vi—gyázz ! És a tiszt kiáltja az érkező csapatra m utatva : — Széki és kis lile ! A banda rázen d ít: „Hűi, hüij, pitt, pitt, tirri tirr!“ — Afrikából és a Maláji szigetekről jövünk s a Fertő tóra megyünk, jelenti a lile s azzal hátra vonulnak. — Vöcsök! kiáltja a tiszt s a b anda rá h ú z z a : „K orr, kourr ! hib, vib, pib, viöb, bu, bu, b ib i!" — Északnyugati Afrikából és m eleg Ázsiából jövünk, a velenczei tóba és más m ocsaras helyre m együnk, jelenti a vöcsök és h átra vonulnak. — Kormos szerkő! kiáltja a tiszt s a banda rázendíti: „Gik, khik, khük, kjük, kiük, khirr !“ — Afrikából, Ázsiából jövünk, a Dunára, T iszára m együnk, m eg itt is m aradunk, jelenti a szerkő. — Kékcsőrü és kontyos récze! kiáltja a tiszt. A b an d a izeg-mozog s a karm ester odasugja a tisztnek: — A récze-induló k o ttáját nem hoztuk el. A gácsér récze, m intha emlékeztetni akarná őket az indulóra, el kiáltja m ag át: „Háp, háp, háp !“ De mikor látja, hogy a karnagy erre se emeli fel a botját, nagy fejcsóválások között elő tipeg s je le n ti: — A Káspi-tóból, Ázsia közepéről jövünk, Erdélybe a Mezőségre m együnk, de itt is m aradunk, Velencze és F ertő-tavára is ju t belőlünk. — Ugar-tyúk! kiáltja a tiszt és a banda rákezdi! „Krerl-it! Krtiith !“ — Észak Afrikából, Közép-Ázsiából, az A ltáji vidékről és Indiából jövünk, Csallóközbe, a D una-szigetek kopár helyeire, Békésbe, B iharba m együnk, de ju t közülünk Tem esbe is, jelenti az ugar-tyuk s hátra vonulnak. — A czankó nem zetség pajzsos, tavi, szürke és füstös c s a lá d ja i! kiáltja a tiszt és a banda vigan rákezdi : „Tyu, tyu, tyu ! Ti-ti-ti, vi-pi, pi-pi, pü ! Tjiát, t y i ü t !“ — Dél-Ázsiából, Dél-Afrikából és A usztráliából jövünk, az Ecsedi
— 63
-
lápra, G sepelszigetére és másfelé is m együnk, jelenti a legöregebb czankó s h átra vonulnak. — N agy goda! kiáltja a tiszt s a ban d a alig tudja fúni a trom bi tá t a nagy nevetéstől, a m int rákezdi a g o d a-in d u ló t: „Lotyó, lotyó, lotyó! Tyü-ii-tyóó, tyü-ii-tyoó, ü-tyó, i-ty ó !“ — Észak-Afrikából, a N ílusból jövünk, az Alföldre, a Fertőhöz és Fehérm egye S árrátjére m együnk, jelenti a n ag y goda komoly vontatott hangon és h átra vonulnak. — N agy p ó lin g ! kiáltja a tiszt. A b anda rá z e n d íti: „Pó-li, póli, poli, pó-li ; puli, póli, tloü-i, tle -ü -i!“ — Szélkiáltónak, b ujszának is hívnak — jelenti a póling — utinaplóm at beleejtettem F ium énél a tengerbe, ig y nem tudom, honnan jövünk, a Tisza, Duna közbe, a Jászságra, K unságra, B iharba m együnk, ahol nagy gyeplegelőket találunk. — Vizi csibe család! kiáltja a tiszt s a banda rá h ú z z a: „Kvitt, kvity, k v ity ! Pit-pity-pity, p irrririre !“ — Vizi tyúknak is neveznek bennünket, van köztünk pettyes, kis -és törpe. Ázsiából, Észak-Afrikából jövünk, szerteszét m együnk az országba, a hol zsom békos, sásas, nádas m ocsarat találunk. — K an alas gém ! kiáltja a tiszt. A ban d a karm estere elveresedik s oda súgja a tisztnek: — Élkéstünk a gém -induló m egrendelésével az ünnep m iatt. — Indiából, Japánból jövünk, jelenti az öreg kanalas gém előlép kedve és a tarkójáról lecsüngő üstökös bóbitát h átra simítva, m együnk a Balatonhoz, Velenczei-tóhoz, az Alföld n ádasaiba, a bihari rétekre. — Poszáták! kiáltja a tiszt. És m ielőtt a ban d a rákezdhetné indulójokat, egym ásután u grálnak és m ondják v id á m a n : — K e rti fülem ile, m ásként karvaly poszáta vagyok. Csek, esek, esek, csak, esek, c s a r rrrr r! (Folyt, következik.)
Az országos állatvédő egyesület 1901. évi közgyűlése. Eddig m ég nem tapasztalt nag y szám ú tag és érdeklődő jelen lété ben tartotta m eg m árczius hó 25-ikén az orsz. állatvédő egyesület ez évi közgyűlését. Ezen egyesület m űködésének jellem zésére bizonyára első sorban alkalm as azon körülm énynek a felemlitése, hogy az eddigi tisztviselői kart a közgyűlés felkiáltással és eg y h an g ú la g ú jra m egválasztotta, a vezetőség m űködését jóváhagyólag tudom ásul vette és a költségelőrányzatot is változatlanul elfogadván, a felm entvényt m agadta. Jóllehet ezen egész m űködésről s a közgyűlés egész folyam atáról az egyesületnek közelebbről m egjelenő „Évkönyv“-e, m elyet m inden tag nak s más érdeklődőnek ingyen bocsát rendelkezésére, bő ism ertetést fog közölni, kissé terjedelm esebben is szóvá akarjuk tenni ezt a köz g y ű lést a következőkben : A közgyűlésen a földm ivelésügyi m inister képviseletében m egjelent K ároly Rezső ur, a kultuszm inister képviseletében pedig Dr. Neményi Im re ur. Képviselve volt továbbá a m. kir. állam rendőrség Lickl főfel ügyelő ur által, a soproni állatvédő egylet H ermán Ottó, a ráczkevei pedig Gouth K álm án és Csery P ista urak által. A titkári jelentés szerint az egyesületnek jelenleg 1700-at m eg haladó tagja van, teh át valam i százzal több, m int tavaly s alaptőkéje ez idő szerint 18.325 koronát tesz ki.
-
6Í
—
Ez alaptőkében benfoglaltatik a tervbe vett „Á llatvédő-ház“-ra b e folyt szám os kisebb-nagyobb adom ány, melyek közül kim agaslik Gróf A ndrássy Dénes és neje 4000, és Grimm Gusztáv és neje 2000 korona adom ánya. M egtudjuk a titkári jelentésből, hogy több hasznos, és e lap olvasói előtt m ár az eddigi közlésekből eléggé ism eretes állatvédelm i gyakorlati ténykedés m ellett, nagy szab ású m űködést fejtett ki az egyesület állatvédelm i irodalm i kiadványok előállításában és országos terjesztésében. így, hogy csak egy-kettőt em lítsünk, az „Állatvédők törvénykönyve" czim ü kiadványát im m ár 3-ik, „Ne kinozd az állatokat" felirási iskolai fali tábláit 2-ik, „A jándék-könyvecske* czim ü kiadványát pedig 4-ik k i adásban rendezi sajtó alá s az utóbbinak 3-ik évfolyam át 25.000 péld án y ban éppen most osztja szét ingyen az ország elem i iskolás gyerm ekei körében, m ely mii ekép teh át ez évi karácsonyig 75 ezer példányban fog közkézen forogni. Sikeres lépéseket tett a lefolyt évben az egyesület az állatvédelm i eszm éknek országszerte a tanítók által való terjesztése, vidéki állatvédő egyesületek létesítése, állatvédelm i szabályrendeletek alkotása, fenálló törvényes intézkedéseknek az állatvédelem érdekében való szigorítása tárgyáb an , A lefolyt évben 7 választm ányi ülésben intézte a nagyszám ú folyó ü g y ek et s félezernél több ü g y irat szól e m űködés nagy terjedelm éről. Szóban forgó közgyűlésén F ülei Sz. Lajos tag em elkedett hangú, szép beszédben em lékezett m eg Rökk Szilárdról, a nem es em berbarátról és kim agasló állatvédőről, az egyesület pályázatán dijjat n y ert szép állatvédelmi tárgyú költem ényét pedig szerzője, Nyirő Zolna tanitónőképezdei növendék m aga olvasta fel, n agy elism erésre, zajos éljenzésre találván ezzel általában, de különösen a nagyszám ban jelen volt gyerm ekek részé-, ről illettetvén n agy tetszéssel, lelkes tapssal. M áday ur, az elnök, a gyűlést m egnyitó beszédében a párisi állatvédelm i kongresszusról is szólván, felem litette, hog y ott 82 szóval 33 ellen a vivisectio végleges eltörlése, betiltása m ellett szavaztak, ami az eg y e sület szem pontjából bizonyára örvendetes. Erre H erm án Ottó t. elnök a gyűlés végére szót kérvén, a nála megszokott nem es tűzzel tett kifogást az ellen, hogy állatvédő és vivisectió ellenes egyesületek tudom ányos kérdésekben, am ilyen az élvebonczolás is, formálisan szavazzanak, s fej tegette, hogy az em ber jól felfogott érdeke az, hogy a vivisectio okkalmóddal szabadon legyen gyakorolható az annak végzésére hivatott orvo sok által. Máday elnök és Monostori titkár m egnyugtatták a felszólalót az iránt, hogy az országos állatvédő egyesület igen is körülbelül úgy van m aga is meggyőződve, ahogy Hermán ur, de avval a külöm bséggel, hogy a lehető legszűkebb korlátok közé szorittassék az élve bonczolás, ha m ár eltiltása lehetetlen, s hogy minden állatvédő egyesület, 'mint olyan, elvesztette létjogosultságát abban a pillanatban, amikor az élve bonczolást, m int a legnagyobb fokú állatkínzást, m inden további feltétel s k i vétel nélkül m egengedhetőnek, üzhetőnek vélem ényezné akár a m aga, u. n. laikus gyűléseiben, kongresszusában, akár máshol, s az érzelem azon em bereitől nem lehet rossz néven venni, hogy a vivisectió végleges betiltásáért minden erővel küzdenek és szavazatban is m egnyilatkoznak s evvel, m int B udapesten is és most P árisban is, tényleg győznek. Ez érdekes eszm ecserét, am elyet a tagok élénk közbeszólásokkal kisértek, megelőzte az állatvédelem terén buzgalm at kifejtett rendőrköze gek s m ás egyének m egjutalm azása.
2 3 2 .0 1 .
IED V.A ID ILLÉS BUDAPEST.
I. évfolyam.
Budapest, 1901. Má.jus.
5-ik szám.
r
Állatvédelem. H avi
k ö z le m é n y e k az álla tv é d elem é s álla tg o n d o zá s köréb ől. (Az „O rszágos Állatvédő E gyesület41 hivatalos közlönye.) S zerk eszti :
Kiadja :
S z e r k e sz tő sé g é s k iad óh ivatal:
M onostori Károly. Budapest, VII. Nefelejts-utcza
14.
Grimm Gusztáv.
------------------ M e g jelen ik minden hó 20-ikán. ------------------
Előfizetési ár egy évre 4 korona. E gyesületi tagoknak 2 korona. Ezen lap közlem ényeinek utánnyom ását nem csak szívesen m egenged jük, hanem tisztelettel kérjük is.
Önműködő itatok. Nem csak állatvédelm i szem pontok, hanem általában állategész ségügyi és állathasznositási kívánalm ak azok, amik az állatok m egfelelő itatását fontos kérdéssé teszik. M agunkról tudjuk, hogy a szomj kellem etlen, a kínlódásig fokozódó érzést kelt és ism eretes, hogy különösen vízben szűkölködő, vagy rossz vizű vidékek azok, am elyek az állatok jólétére hátrányos befolyást g y a korolnak, s nem ism eretlen az sem , hogy kellő m ennyiségű jó viz fel vétele esetén pl. a hizó állat jobban gyarapszik, a tejelő jobban tejel.
1. ábra.
Az istállóra kárhoztatott állat m ár m ost csak úgy ju th a t vízhez, ha azt neki m i lehetővé tesszük kútra, folyóra h ajtással, vagy az istállóba hordott viz nyújtásával és könnyen érthető, hogy legtökéletesebb form ája az istállóban való itatásn ak az, hogy vezetékek segélyével vezet jü k oda a m indig friss vizet az állat elébe, hadd ihassék akkor és anynyit, am ikor és am ennyit kíván.
