I. évfolyam.
Budapest, 1901. Junius.
6-ik szám.
Állatvédelem. H avi
k ö z le m é n y e k az á lla tv éd e lem é s á lla tg o n d o zá s köréből. (Az „O rszágos Állatvédő E gyesület'1 hivatalos közlönye.) S zerk eszti :
S zer k e sztő ség é s k iad óh ivatal:
M onostori Károly. B udapest, VII. Nefelejts-utcza 14.
|]
Riadja :
Grimm Gusztáv.
------------------ M e g je le n ik m inden hó 20-ikán. ------------------
Előfizetési ár egy évre 4 korona. Egyesületi tagoknak 2 korona. Ezen lap közlem ényeinek utánnyom ását nem csak szívesen m egenged jük, hanem tisztelettel kérjük is.
A kedves Páris P áris élénksége hullám zássá alakult át. Minden, a mi közlek e dés, csak úgy ontja az érkezők töm egeit és vannak a napnak, különösen pedig az éjnek szakai, a m ikor a leg tág asab b boulevardon is akadozva torlódik kocsi, em ber, m inden — igazán egym ás hátán. S ebben a nyüzsgésben h alad egy csöndes em ber — szem e hiába m ered, m ert ez az em ber vak. A ki pedig a zsinórnál fogva vezeti, az a fekete pudlikutya. Ez a kalauzolás m egható v a la m i! A hol az utcza torkolata van, m eg szakad a járó és a vaknak tudnia kell, hogy le kell lépni. A ku ty a ezért gyöngéden m egfeszíti a zsinórt, lelép és m egáll: ez a vaknak szóló je l a d á s ; kitapogatja a járó szélét és biztosan lelép ő is ; a túlsó oldalon az okos eb föllép, megáll : a g azd a tap o g at és ő is fölhág. Valami m egható annak az állatnak a szem e, a mint föltétlen hűségtől és sze re tettől sugározva föl-föltekint g azdájára. És m ily gyöngéd a közönség, ha itt-o tt külön figyelm eztetésre van szükség, m ily készséggel nyitnak szabad u tat a szegény nyom o réknak ! A k utyákra nézve P áris valóságos Eldorádó. Semmi szájkosár, sem mi bárcza. R ohan a szakácsné a vásárcsarnokba, karján a kosár, keblén az ökölnyi ölebecske, hóna alatt a selyem pincsi, pórázon a vizsla. E legáns fogaton az uriasszony, lábainál a hónál is fehérebb, vagy az ébennél is feketébb, nyírott, föltétlenül tiszta p u d li; sokszor ékesen fölszalagozva. A napnak bizonyos szakában végigjárja a kutyakereskedő a le g e le g á n sabb boulevardot. Porázon vezeti az óriás dán szelindeket, nyom ában a term etes new foundlandi eb, szentgothárdi nem különben. Eleven, fürge pudlik csakúgy versenyeznek, hogy m elyik vigye a g azd a botját, eser nyőjét, a m elyik pedig elkaphatja, nagyboldogan ki-kifut, m eg visszatér. Már a tacskó nem te n n é ; nagy szaporán szedegeti kurta, görbe lábait, hogy el ne m aradjon valahogyan. Akad szép angol pointer, szálkás szőrű írlandi vizsla, skót juhászk u ty a — a Colié — és igen gyakran az a faj, m elynek a m agyar juhász terelőebe, a puli vagy pumi, szakasztott m ása.
—
8fi —
A legtarkább seregen is m eglátszik a jó bánásm ód és nyom a sincsen annak a sunyi, félénk vonásnak, mely az elvert ebet jellem zi. A kutya itt szabadon já r az utczán, kávéházban, vendéglőben, hajón ; n e n is alkalm atlan, m ert m ind kezes, jól nevelt és jól tartott állat és egytől-egyig tiszta faj. Itt el sem képzelhetők azok a keverék le h e tetlenségek, a melyek nálunk országszerte és legkivált városokban, cellengve ék telen k ed n ek ; a m elyek neveletlenek, a piaczok és peczék h u l ladékain élősködő és éppen mindezek m iatt minden nyavalyának alávetve, veszedelm esek. A közm iveltséget jo b b an is jellem zi az állatokkal való jól bánás, mint a szappan-fogyasztás. Annál a roppant m unkánál, a m elyet a franczia ló a kiállítás körül végzett, egyetlen egyszer sem láttam azt az ostornyeles kegyetlenkedést, m ely nálunk m ég természetes. Az ostor itt intésre, pattogásra való s a ló egy szóra m egteszi a legnehezebb m oz dulatot, a hátrálást is. Most, hogy a hőség beállott, a tehervonó ló fején árnyékvető szálm akalap van, a melyből a két fül kiáll, úgy, hogy az állat hallhasson. Az állomásokon spongyával hütögetik a m egizzadt állatnak a f e jé t; szóval az állatok m inden faja gondozva van. Az a minden fizikát és m ekanikát kigúnyoló lehetetlenség, mely nálunk, B udapesten pedig különösen m ég virágzik és abban áll, hogy m inél nagyobb tehernek van szánva a kocsi, annál kisebb a kereke, m ert szaporábban forog, az itt el sem képzelhető. A teherszállító rendesen kétkerekű, hogy kevesebb legyen a súrlódás ; a kerék legalább két m éter átm érőjű és ném ely terhet nem is raknak föl, hanem — a gerendákat — alul akasztják. Azok a n agy kerekek, a nagy em eltyű elvénél fogva könnyen hágnak az ut egyenetlenségein s igy könnyítik a ló fe la d a tá t; de a fuvarosét is, ki nem rakodik, hanem fölhúz, lebocsát. A nagy terhek szállításánál a lovat nem is egym ás mellé, hanem sokszor hatot is egym ásután, a lánczok közé fogják, igy nem töri a rúd 'a párák oldalát, azok tovább szolgálhatják az embert. De nem ezekben tetőz ám P áris kedvessége, a m ennyiben t. i. az állatok szeretetében m egnyilatkozik Április elején m ég télies volt a Cham ps-Elisées gyönyörű fasora s igy m agam form a em ber szem e sokat láth ato tt P áris m adár-életéből. Az előző év m adártitkai mind láthatókká váltak : m inden m adárfészek szem be tű n t — és m e n n y i! E gyszer csak látom , hogy egy n ag y galam bm adár fölvág a m agasba, m ajd lebegő nászrepülésre fogja a dolgot, leereszkedik és ágra száll. N yakának két oldalán fehér örv s én szinte káprázatnak vettem, hogy ez itt az örvös vadgalam b, a borsodi székács legyen, m ely nálunk em bert látva, m ár három száz és több lépésről fölszáll és m enekül. Már pedig tény, hogy itt, a valódi világváros kellő közpében, abban a fasorban, mely a boulognei ligetbe vezetve, a kocsik ezernyi-ezreire veti árnyékát, az örvös galam b, a Colum ba palum bus, százával tanyázik ! A terek gyepes helyeire leszáll, az utczai élet elevensége nem háborgatja, ott keresgél az az em berek közelében, rászáll a C oncorde-tér nyilvános kutjára, hogy szom júságát oltsa, sz ó v a l: az örvös vadgalam b a város m adara és bizony ékessége i s ! De m ég tovább is van. A m ikor a Pantheonban kifáradtunk, leszállottunk a Luxem bourg palota szép kertjébe, a gyerm ekek és dadák birodalm ába. Milyen kép az 1 A fekete rigó a kavicsot szedegető piczinyek között szinte lábatlankodott, a Medicis-kut m edenezéje pedig szegve volt itatóra járó örvösgalam bokkal; ezek m egm ozdultak egy-egy jó is
-
87
-
m erős lá ttá ra ; jö tt egy asszonyság, szép kisasszony, család m ind e te tő k ; és az a nálunk oly vadságos g alam bm adár, itt rászállott az em berek kezére, karjára, hogy kivegye a részét! Kis vártatva pedig belépett a rácsos kapun egy öreg ur, feketében, köesögkalaposan ; több sem kellett a v ereb e k n e k : m ind a hány, ott ter m ett körülötte s folyt az öreg u r kezén a dulakodás a m orzsákért, a m elyiknek pedig nem ju to tt, az bizony fogta m ag át s m int valam i kutya, a földön ugrálva követte a veréb-bácsit, kinek arcza sugárzott a jóindulattól. Ez az ugrándozás nagyon kedvesen kom ikus. Nem is állhatta a feleség, hogy m eg ne szólítsa az öreget i g y : — U ra m ! Mi m essze földről jö ttü n k ide s m eg vagyunk hatva jóságától, a m elyet a m adarakkal éreztet. Az öreg u r m egem elte a k alapját és azt felelte: — Asszonyom ! Ön nagyon kegyes és az első, a ki nekem elis m erését fejezte ki — igen k ö sz ö n ö m ! A zalatt pedig néhány palástos dada és apró popotyka nagy szem eket m eresztett ránk, hogy h á t mi dolgunk is lehet a kert m adarainak Jíedves öreg barátjával, ki nekik is jóem berük s a kit ök oly igen nagyon szeret n e k ? És eszünkbe ju to tt a kedves városligetünk, a hol ezelőtt tizenöt évvel m ég m egcsattogott a fülem üle, ág hegyről kelve iveit a légykapó és csettegetett a tövisszúró — kipusztult az m ind ! T ud ám az a P áris nagyon kedves lenni. És m égis ! Asszonyá, lán y a nem veszi észre, hogy a kegyetlenség sokszor a kalapján van — kitömött, m adár képében, mikor ő a L uxem bourg m adarait m ár kis korában etette — hjah, a d iv a t! De én kihasználtam az alkalm at s a m ikor a tolikereskedők beto lakodtak itt az ornitologusok közé, hogy h át az üzlet, az adó, m eg a szerzett jo g — bizony rájuk szóltam , hogy a Luxem bourg vadgalam bjait három féleképpen lehet m é lta tn i: m int sültet, mint kalapok ékességét és m int a gyerm ek szivének nevelőjét, — m eg hogy nem képzelhetek jó zan gondolkozásu francziát, a ki ne a harm adikra, vagyis az erkölcsire helyezné a súlyt. El is hallgattak ! Csak az a bajom , hogy nem tudom : mivel is lehetne itthon d ia d a lra ju ttatn i azt a nagy igazságot, hogy szép leány virág nélkül, liget é s kert m adár nélkül — bizony nem tökéletes! (Budapesti Hírlap) Herman Ottó.
A legelő állatok védelme. Állataink egészségének, épségének és szervezeti edzettségének fentartására s ez utóbbinak fokozására valósággal nélkülözhetlen a sza bad levegőn való huzam osabb s naponkint m egism étlődő tartózkodás és ezen, a szabad világban való tartózkodásnak legelőnyösebb form ája a le gelőn való élés. Eléggé sajnálatos, hogy hazánkban, ebben a legelőiről egykor híres országban, ezen területeknek igen jelentékeny része rendre-rendre eke alá került s általánossá lett a panasz, hogy igazán hibátlan, jó csikót, tinót s egyéb állatot is elég olcsón nevelni im m ár alig lehet. A m egfontolásra érdem es ezen tényt csak érintem itten, m ert nem e lap keretébe tartozik ennek további fejtegetése s czélom ez alkalom m al csak az, hogy a legelők és legeltetés nagyfontosságára, m int álla taink diszlésének egyik iegelsőrendü feltételére rám utatva, n éh án y szót ejtsek azon hátrányokról, am elyek legelő állatainkra befolyást gyakorol
-
88
-
hatnak, a m elyektől tehát m egvédeni azokat jó l felfogott saját érd e künkben áll. A legelőknek nagy előnyük am ellett, hogy lényegesen olcsóbbá teszik az állattartást, az, hogy ott az éltető, n ap su g aras szabad, tiszta levegőn sokat m ozognak az állatok, s evvel nem csak csontjaikat, izüleleteiket, izm aikat gyakorolják és edzik, hanem m ég erősítik a folytonos gyakorlással vérkeringési és lélegző készülékeiket is, s igy ellenállóbbá teszik azokat betegségekkel, m eghibásodásokkal szem ben annál inkább, m ert eképen az idő viszontagságaihoz is sokkal inkább hozzá szoknak, m int az istállóban. Nem szabad azonban figyelm en kivül hagynunk, hogy teh át ezen jótékony, előnyös hatások m ellett szám os oly veszedelem környezi és veszélyezteti legelő állatainkat, am ely istállózás esetén fenn nem forog s azért e veszedelm ek ism erése és az azok ellen való küzdelem nekünk, állattenyésztőknek és állattartóknak kötelességünk. Már az, hogy a legelő a reája bocsátott állatoknak terjedelm énél és fünövésének m inőségénél fogva esetleg nem n y ú jt m egfelelő eieséget, azt okozhatja, hogy rajta az állatok nem diszlenek, lerom lanak, valósággal nyom orognak s evvel bennünket m egkárosítanak, nem az ő hib áju k , hanem a mi hibánk folytán. Jó legelő kell, hogy legyen az, am elynek egy holdnyi területe egy szám os, n agy m arh át a legeltetési idényben eltart, azért erre tekintettel kell lenni. Nem csak kinlódásteljes, de m egint csak reán k káros is, m ikor legelő állataink elegendő jó ivóvízhez nem ju tn ak . S pedig hazánkban kivált ott, ahol folyóvíz nincs, kutak híján sok ezrei a házi állatoknak szenvednek szom júságot különösen n y ár derekán, m ikor pedig legtöbb szükség van v iz re ; szám os, u. n. vérbetegségnek, pl. sertés-orbáncznak, lépfenének stb. nem éreznők annyira pusztításait, ha állataink ivóvizére több gondot fordítanánk s h a egyszersm ind igyekeznénk azon is, hogy a nyári izzó m elegben állataink fásitolt területen árn y as h ely et leljenek a déli perzselő forróság idején. A legelő talajának egyném ely m élyen fekvő, pocsolyás, vadvizes helyein aztán fertőző term észetű betegségek, vagy élősködő gom bák és állatkák által okozott n yavalyák csiráit szedhetik fel legelő állataink, az ilyen területek lelegeltetésénél teh á t n ag y óvatossággal kell eljárnunk. A serczegő üszők, rossz indu latu vizenyő és d erm edtség néven ism eretes betegségek pl. ily talajokon legelő állatokon lépnek fel és okoznak károkat s a szőrférgeknek és m ájm ételyeknek is az ilyen vad vizes helyek a kedvencz fészkei s itt szedik fel m agukba legelő állataink ezeket az élősködőket, m elyek aztán n agy kárt okozhatnak bennük. A szőrférgek tojásai m ost tavaszkor és n y á r kezdetén ju tn ak be a legelő füvével kivált fiatalabb ju h o k és sertések légutaiba, ott aztán néhány hónap m úlva ujjnyi hosszú, fonálnyi vastag férgekké fejlődnek, erős hurutot, nehéz lélegzést és az állatok lerom lását, elhullását, okozván. S zükséges hát védekezés szem ponljából az ilyen vadvizes helyeket kerülni. A m ételykor is úgy jö n létre m arhában, ju h b a n , de m ás házi állatban is, hogy a m étely féreg tojásai vízzel, fűvel az állatok em észtő csatornájába jutnak, ott porontyokká válva, az epevezetéken át a m ájba vándorolnak, férgekké kifejlődnek s a m ájat izgatják, m egbetegitik. Ennek következtében az állatok rosszul táplálkoznak, senyvesekké, vizkórságosokká lesznek s elpusztulnak. Mert az ilyen vizenyős m étely-fészkek kerülésével, a levágott, állatok m ételyes m ájának m egsem m isítésével, a vadvizes legelő területek
-
89
-
esetleges lecsapolásával, alagcsövezésével sok állatot m egvédhetünk a m ételytől, érdekünkben áll ezt m egcselekedni. Még az u. n. kergekórságnak az okozóját is a legelőn szedi fel az állat. A kutya egyik galandférgének (pántlika gilisztájának) tojással ra kott darabjai ju tn ak t. i. a kutya elhullogatott bélsarával a legelőre, onnan pedig fűvel, vízzel kivált a ju h em észtőcsatornájába, ahonnan aztán a kifejlett féreg porontyok m indenfelé szétvándorolnak a testben. Ezek közül azok, am elyek az agyvelőbe jutn ak , u. n. hólyag-féreggé lesznek, az ag y ra nyom ást gyakorolnak s a b irkát m egkergitik. Mert pedig ebből a hólyag-féregből, ha kuty áb a jut, m egint pántlika giliszta lesz, a főfeladat a védekezésben az, hogy levágott, vagy elhullott kerge birka fejét csak főzve s ne nyersen adjuk oda az ebnek, s legyen gon dunk arra, hogy kora tavaszkor a nyáj őrzésére hivatott ebek féregüző szerrel élősködőiktől m egszabadittassanak s ú g y kerüljenek a legelő állatok közé. Nem különben legelőn és m ás szabad területen szedi fel m agába a sertés a pántlika gilisztás em ber ürülékével az u. n. borsóka kórt. Az ilyen sertés borsókás hú sát aztán, ha az em ber félnyersen eszi, galandférget kaphat attól. A védekezésben a feladat teh át először is az, hogy bor? , ás sertéshúst ne együnk, vagy csak jól főzve, avagy sütve együnk, s feladat m ég a galandférges em bernek gyógyítása, e féreg alkalm as elhajtásával. Végre pedig az, hogy sertéseknek em beri ürülék felfalására alkalm at ne szolgáltassunk. Legelő állatok kapják meg továbbá a fák fiatal rügyeinek, gyantás, m ézgás fiatal hajtásainak felevése folytán az u. n. erdőnyavalyát, egy súlyos term észetű em észtőcsatornái és vesebajt, am elytől teh át m eg védhetjük állatainkat avval, hogy ilyenek m egevését m egakadályozzuk. N agy károkat tehetnek végre legelő állatainkban a különféle rovarok, legyek. íg y pl. a bögöly, mely ju liu s—szeptem ber hónapokban a déli órákban szokta körül röpködni a legelő lovakat s ilyenkor rak ja le to já sait az állat szőrére, m elyről aztán a ló, vagy társa lekopozza s lenyeli. Eként a gyom orba és belekbe ju to tt peték valami 10 hónap alatt u. n. rozsférgekké fejlődnek, az egész bélcsatornán végig vándorolnak és sokszor oly n agy szám ban vannak, hogy a lovat nem csak lerontják, de m eg is betegitik. Ez ellen legjobb védelem a lovaknak ism ételt alapos lecsutakolása, erős eczettel való befecskendezés után, továbbá hogy a bögölyök rajzása idejében — ha ugyan kivihető — nem legeltetünk. A m arha bögöly is a déli órákban rajzik ju n iu s— au g u sztu sb an s petéit rendszerint a m arha ágyék tájába, a bőr alá fúrja, honnan az állat lenyalogatni képtelen. A petékből kikelő pondrók itt erősen m eg ro n g ál já k a bőrt s különben is n agy kinokat okoznak a védekezni nem tudó m arhának. Az ágyék táján ak bűzös keserű anyagokkal való bekenésével (pl. diófa levél, űröm , szarvas szarv olaj) vagy a déli órákban a rajzási terület kerülésével m eglehetősen védhetjük a baj ellen álla tainkat. Hasonló kellem etlenséget, károsodást okoz a juhbögöly, mely a fiatalabb birkák orrlyukaiba köpi petéit s a kullancs, m ely bokros területek levélzete alól mászik és csim pajkozik bele a ju h bőrébe Ez a bögöly, a petékből kikelő és a hom loküregbe az agyvelőig is elhatoló pondróival a kergeséghez hasonló b ajt idézhet fel, a kullancs pedig, ha sok lepi el az állatot, rendkívül kínozza és lerontja azt, úg y , hogy érdekében áll a tulajdonosnak az ellen letetőleg védekezni, a rajzási
— 90
—
területnek ju liu s— szeptem berben való kerülésével s illetőleg bokros, kullancsoktól lepett helyek mellőzésével. M ajdnem sem m ibe se kerülnek mind e védekezési módok, csak eg y kis gondoskodásba s m égis sok szenvedéstől védik m eg az állato k a t é s sok veszteségtől, kártól a g azd ák at. M. K.
Szárnyas állat rögzítő és ölökészülékek. A kár a nagyobb, akár az apróbb házi állatok minél em berségesebb leölése kérdésében m ég m áig se ju to ttu n k olyan m egoldásra, am ely m in den tekintetben m egfelelőnek volna m ondható, m ert az általam m ár ré gebben ajánlott lenycikazás, m int olyan, am ely csak egy szem pillantásnyi fájdalom m al já r a leölt állatra, a m egszokott ölési m ódok fölé ke rekedni ezideig nem tudott, mi több, m inden elfogadható m ag y arázat é s ok nélkül, erősen ta rtja m agát a zsidó m ódszerü saktolás is, am elynél raffináltabb állatkínzás a fogyasztásra szánt állatok leölésénél nem létezik. El kell jönni valam ikor az időnek a Jenyakazással való állatölésre, de m ig ez elkövetkezhetik, m inden eljárás, mely az állatölésben a m os tan in ál jobb, em berségesebb, figyelm et érdem el. Ez alkalom m al egyedül a barom fi leölésm ódjairól kivánok nehány szót ejteni. A közönséges, általános eljárás tudvalevőleg az, hogy a tyúkfélék szárnyait összefogják, fejét m egm arkolván, n yakát felhúzzák s a szárn y ak hoz szorítják. Egy — többnyire életlen — késsel aztán a'barom fi torkát el nyiszálják s az állatot földre dobják, hol perczekig vérezve és rángatódzva vergődik, m ig végre kim úl. P ulykákat okos és em berséges em berek úgy ölnek m eg, hogy szárnyait összekötik, láb ait össze fogják, nyakát egy tőkére teszik, b árd dal a fejét leütik s el nem b ocsátják addig, m ig elvérezvén, m ozdulat lanná vált. O ktalan em berek ez állat fejét leütvén, szabadon bocsátják a pulykát, s van eset, hogy ez a s z í v ó s állat a körben álló cselédség és gyerek népség ujjongása közben futásnak ered am úgy fej nélkül. A kácsát, ludat úgy fogják le, mint a tyúkot, de ezeknek nem a torkát nyiszálják m eg, hanem tarkóját, olykor tökéletesen, többször töké letlenül m etszvén át a ny ú lt ag y at, utóbbi esetben hosszas kínlódásnak tevén ki az állatot. M indezen m ódjai a barom fi-ölésnek kinos látványt nyújtanak, d u r vítják az ölök lelkületét s a szem lélők érzületének em berségesebbé tevé sére távolról se alkalm asak. Mint vívm ányt kell teh á t üdvözölnünk e téren m indenek előtt azt a barom fi rögzítő készüléket, m elyet a töm endő és levágandó szárnyasok szám ára szerkesztettek s hoztak forgalom ba. Ez egy fakalodából, heveder szoritókból és bádog edényekből kon stru á lt eszköz, m elyben a barom fi m ozdulatlanná összefogható, leszorít ható és egy asztalon töm hető s ölhető m eg anélkül, hogy vergődhetnék, anélkül, hogy az im ént ecsetelt kinos látványt nyújth atn á, s anélkül, hogy kiömlő vérével m inden közel álló tá rg y a t befecskendezhetne. Mig ez a készülék teh á t m int rögzítő eszköz, állatvédelm i szem pontból csak m ásodsorban érdekes, első sorban figyelem re méltó és p árt fogásra érdem es egy m ásik, m ár az ölés ezélj ára szolgáló eszköz, m ely B ergm ann-féle szárnyas állatot ölőkészülék néven nem rég került for galom ba.
-
91
-
Ez az eszköz egy, az ágm etsző kertész késhez hasonló, rugós fogó, m elynek állkapczáit egy-egy hüvely (f) képezi. E hüvelyekbe a tulajdonképeni vágóeszközök (1. 2. 3. 4.) betehetők és csavarok (f. f.) segélyével rögzíthetők. Ha tyúk, gyöngytyúk, pulyka, fáczán, galam b ölendő le, úgy e hüvelyek egyikébe h ajlított kétágú villa (1. 2.) erősittetik m eg, a m ásikba pedig egy rejtett kés (3.), Öleskor a villás rész az
állat fejére, a kés-rész a szájába tétetik. Ha m ost a fogát össze szorítjuk, a zárt kés (4) előpattan s a fej alapján a nyú lt ag y at és az ott levő nagy vérereket ketté vágja, mire az állat azonnal kim úl a nélkül, hogy kínlódna és éktelen seb m aradna vissza rajta. Ludak, kacsák, h atty ú k ölését is lehet a m ondott m ódon végre h ajtani, ezek szám ára azonban czélszerübb a fogó hüvelyeibe kalánform a szoritókat (a. b.) erősíteni, m elyeknek egyikébe egy vésőalaku kés (a) van alkalm azva. A (b) szorító rész az állat fejének áll-tájára, az (a) kés a tarkó tájára, (hol a nyak a fejjel összeér) alkalm azandó. A fogó összeszoritására a kés behatol szintén a koponya alapjába, ott a nyúlt agyat és vérereket kettészeli, m ire az állat nem különben fájdalom nélkül azonnal kim úlik. M indkét esetben elvérzik az állat, de m int látjuk, tátongó nagy seb nem m arad vissza rajta. A készülék ára 6 m árka. Az előbb jelzett rögzítő készüléket is, ha igénybe veszi ez ölési m ódhoz valaki, úgy bizonyára az eddig ism ert legem berségesebb módon fogja a barom fiakat leölhetni s a piacz szám ára is tetszetősebb form á ban oda állíthatni, m iért csak kívánnunk lehet, hogy az itt szóba hozott eszközöket kiterjedten igénybe vegyék hazánkban is. (r. r.)
-
92
-
Nélkiilözhetlen-e az ostor? Azért leszszük fel igy ezt a kérdést, mivel a legtöbb lótaitó em bernek és kocsisnak az a m eggyőződése, hogy nem csak szükséges az ostor a ló hajtásánál, hanem egyenesen nélkülözhetetlen. Hát m inekünk m eg az az erős m eggyőződésünk, hogy az ostor bizonyos kivételes esetekben s bizonyos em berséges módon használva „szükséges" de am úgy általában éppen nem nélkülözhetlen, sőt inkább, elenyésző csekély szám ú esettől eltekintve, nem csak tökéletesen nélkülöz hető, hanem egyenesen olyan fölösleges és káros valam i, am it be is le hetne és kellene tiltani. Mert h a csak akkor használná a kocsis az ostort, am ikor annak használata ok- és czélszerüen szükséges, s ki nem kerülhető, hát, b á r m enynyire ellenségei is vagyunk egyátalán az állatkínzásnak, bele tu d nánk nyugodni abba, hogy elfogadhatóan indokolt esetben nem csak az állat ösztökélésére, hanem fenyítésére is igénybe vegye azt a k o c s is ; de mert az eseteknek kétségtelenül 80 perczentjében elfogadható ok n él kül pattogat és csapkod, lovaira a kocsis, kedvének nagyvoltában, m eg gondolatlanul, vagy rossz akarattal, durvasággal, k eg y e tle n sé g g e l: szí vesen szavaznánk az ostor h asználatának végleges betiltására is annál inkább, mivel tudjuk, hogy a ló egy rendkívül jóindulatú, készséges, utolsó erejét is feláldozóan m egfeszítő m unkás állat s rosszul nevelt, beteg, vagy éppen a durva bánásm óddal elrontott, lecsigázott, konokká te tt az olyan, am ely az ostorral való biztatásra szorul, vagy az avval való fenyítésre érdem es. Az erején túl m eg nem terhelt nyerges vagy szekeres ló, ha egész séges, kellőleg táplált és rossz bánásm óddal csökönössé téve nincs, a gyeplővel vagy kantárszárral adott biztatásra, a czom bokkal vagy s a r kokkal adott szorításra, egy két biztató hangra, vagy az ostornak puszta kézbe vevésére, levegőbe su h in tására készséggel eleget tesz az ilyetén felhívásnak és sem m i szükség sincsen arra, hogy a lovas véresre sarkantyuzza, a kocsis az ostorral véresre verje akkor, m ikor v alósággal véghezvihetetlent kíván az állattól akár lehetetlen sebességben, akár legyőzhetlen terűnek a lehetségesen túl való vontatásában. Oly állatot pedig ostorveréssel kínozni, am ely a tőle m éltánytala nul követelt feladatnak akár betegsége, akár erőbeli gyengesége, akár tanu latlan ság a, akár végre konok csökönössége m iatt m egfelelni nem képes, vérlázitó em bertelenség, annyi, m int pl. egy lisztet, gabonát, szenet vállán emelő s vivő em bertől kancsukaütések közben azt köve telni, hogy ne egy m éterm ázsát, hanem k ettőt-hárm at vigyen s ezt egy bizonyos idő alatt ne annyiszor cselekedje, ahányszor fizikailag leh e t séges, hanem anynyiszor, ahán y szo r teljes lehetetlen m egcselekedni. Hiszen igaz, hogy pl. lóversenyek alkalm ával h ir és dicsősség és sokszor n agy vagyont érő pénzösszeg az, am i koczkán fo ro g ; igaz, hogy pl. háborúban, nagy, súlyos érdekek forognak szóban, m elyek ta Ián éppen a ló erején túl fekvő képességének k izsarolásátul fü g g n e k ; de teh át h a ily kivételes, ily m érhetlenül fontos esetekben ostornak, sa r k an ty ú n ak alkalm azását annálinkább értjük és m egengedhetőnek tartjuk, m ert m agának az azokban résztvevő em bernek a kényszeritett san y ar g atását is g yakran kikerülhetlennek ta p asz ta lju k : nem értjü k és nem helyeselhetjük, sőt egyenesen elitéljük s m egtiltandónak véljük, hogy jól, elfogadhatóan m egérvelt okok nélkül az állatokat korbácsoljuk, vagy m ásképen kínozzuk, különösen h a abból sem m i előny, sem mi haszon se szárm azik, hanem csak hátrány, k ár következik.
93 Hogy pedig jól táplált, jó erőben levő, jó l nevelt és jól betanított, -de aztán túl nem terhelt, tú l nem hajszolt lónak az ostorozására ok úgy szólván soha se lévén, szám os lótartó em ber és kocsis az ostort csak „parádénak" veszi a kezébe, azt lépten-nyom on épugy öröm m el tapasztalhatjuk, am int felháborodással szem léljük az ostornak indokolat lan használatát, azokat a vérlázitó kegyetlenkedéseket, am elyek egyébre, m int a lelkületnek durvitására s a m agán-és közvagyonak k árosítására nem alkalm asak. Ha a R ajna vidék egy ném ely részén és a Schweiz több k an to n jáb an , továbbá N orvégiában és O roszországban, úgyszólván általánosan, az am erikai egyesült állam ok többjében, s m agában New-York városban az ostor nincs használatban, sőt el is van annak h aszn álata a fuvarosok nál tiltva, nem tudjuk, mi szükség van arra m áshol, pl. nálunk a fővá rosban, a hol a sebes h ajtás külöm ben is tilos s m ikor nem tu dunk a rra sehol sem m i panaszt, hogy ostorhasználás nélkül valaha valam i h á t rány, kár keletkezett volna, de igenis tu dunk eleget, am it annak az ál datlan korbácsnak és korbácsolásnak a rovására Írhatunk. A korbács használatának b etiltása a m ondott helyeken nem csak -azt hozta m agával, hogy a szégyenletes lóhóhérolások m egapadtak, sőt beszüntek, hanem felidézte azt, hogy az érdekeltek a túlterheléstől, hitvány, erőtlen, avagy konok, rossz indulatu, csökönös állatok igénybe, vételétől elálltak, az ily lópáriák kihizlalva vágóhidra kerültek, s az utczai szem ély- és áruforgalom ban a visszataszító, vérlázitó, szégyenletes kép egy örvendetesebbnek, a hum anizm us követelm ényeinek m egfelelőbb nek adott helyet. Nincs mit tagadni, B udapesten is szám os az olyan, kivált úri fogat, am elyen az ostor csak szokás, csak parádé, de nem állatkínzó szerszám ; a jobb, a kiválóbb két és egy lovas bérkocsisok között is van több, aki az ostort oktalanul nem h a sz n á lja ; m ég a terüfuvarosok között is lá tunk kocsisokat, akik ostorhoz nem nyúlnak. A lófogatok hitványa, sze metje az legtöbbször, am elyen az ostor elfogadható ok nélkül v agdossa a boldogtalan ló b ő r é t; a lóhajtók, kocsisok salakja az rendszerint, am ely a korbácsolást derüre-b o ru ra iizi. S öpredék m ordály-égetők ; javitó in tézetbe való elzüllött su h a n c z o k ; m inden szem etet m egfetrengett iszákos s egyébként is kétes ekszisztencziák azok, akiknek az ostor m indég a kezükben van s ezek kezéből, ha kivenné a fővárositisztelt rendőrség az ostort, olyat cselekednék, amivel n ag y hálára és köszönetre kötelezné le a szép székes főváros m inden nem esebb érzésű lakóját s elism erésre kötelezné a szám os idegent, aki sajnos, nem valam i jó vélem énynyel van az olyan m etropolisok felől, ahol m inden 5-ik, 10-ik lóhajtóban egyogy irgalm atlan, m inden em berséges érzelem ből kivetkezett állathóhé(K. y.) rolót kénytelen felismerni.
A hasznos madarak védelme. Az orsz. állatvédő egyesület már 1893 bán, a m ezőgazdasági törvény tárgyalásakor, avval a kéréssel fordult a képviselőházhoz, hogy nevezett törvényjavaslatból hagyja ki azt a részt, h o g y : „hatósági engedély nélkül tilos a hasznos madarak pusztítása" s tegye h elyébe, h o g y : a hasznos madarak pusztítása, azok fész keinek s tojásainak elszedése és forgalom ba hozatala e g y á ta lá b a n tilos. Az egyesület eziránti kérése tudvalevőleg nem teljesittetett,
—
94
-
s majdnem egy évtized kellett ahhoz, hogy akadjon illetékes forum T a földm. minisztérium s illetőleg Dr. Darányi Ignácz földm ivelésügyi ni. kir. miniszter ú r, aki kötelező rendeletben kimondja, hogy ha nem is általában és kivétel nélkül, de legalább is m esszem enő m egszoritással tilos a hasznos madarak és egyéb állatok pusztitása, fészkeik, tojásaik elszedése s forgalomba hozatala. Az erre vonatkozó, nagy horderejű rendelet, m elynek tartal máról lapunk 5. számában már em lítést tettünk, népies néven is felsorolván a védendő állatokat s teljes kiterjedésben kihirdetni és ellenőrizni rendelvén a tilalm at, várható, hogy kívánt hatása el nem marad. Bár tehát a kívánatos hatás rem élhető volna e rendelettől is, hathatós tám ogatója annak Hermán Ottó népies nyelven irt könyve, m elyet e számunkban ismertetünk s mely a jelzett rendelettel egyidejűleg jelent m eg és legilletékesebb körökben ingyen terjesztetik. Erős tám ogatója ez a mondott rendeletnek azért, mert felettén vonzóan ismerteti a hasznos madarakat s a károsakról is beszél nem száraz modorban, pusztán az elméhez,, hanem m eleg szeretettel a szívhez is. Az országos állatvédő egyesület a m iniszter ur m adárvédelmi rendeletét 3000 példányban lenyom atva, m aga is terjeszti, s tagjaival évkönyvében közli. Egyben lépéseket tett arra n é-ve, hogy Hermán Ottó ur könyve nagyobb számú példányban az egyesület rendelkezésére bocsáttassék, hogy az aztán tagjai s más érdekeltek körében ingyen szétoszthassa. Az egyesület egyébiránt a m iniszter ur többször em lített madárvédelm i rendeletét lefordittatta ném et, franczia és angol nyelvre, s kisérő sorok kapcsán m egküldötte azt a világ m inden elsőbb rendű állatvédő egyesületének, szám szerint valami 250 nekr tudom ásvétel s hasonló intézkedés iránti lépések tétele végett. Az erre vonatkozó átirat a k övetk ező: 201 .
1901
,
Tisztelt egyesület!
A m agyar országos állatvédő-egyesület feladatainak sorában első~ séget adván azoknak, m elyek gyakorlati jelentősége nagyobb, kiváló sú ly t fektet a mező- és erd ő g azd aság ra nézve hasznos m adarak védel m ének terjesztésére és előm ozdítására. Azoknak a rovaroknak pusztításáról, m elyek kultúrnövényeinket károsítják, a term észet gondoskodott a rovarevő m adarak n ag y szám ú táborával. De a term észet ezen gondoskodását m eg h iú sítja a m adarak fészkelését és nyugalm át m egzavaró ú jabb m ezőgazdasági átalakulás és m eghiúsítja az em beriség, a m adaraknak vadászat, élelm ezés, kedvtelés és egyéb szem pontokból való könnyelm ű és m eggondolatlan puszítása által. Ezen pusztítás ellen a legtöbb állam ban törvényes intézkedések állanak fenn. De ezek elégtelenek, jó részt azért, m ert nem eléggé szigorúak, m ásrészt azért, m ert nem terjednek ki az állam ok összességére, holott a hasznos m adarak nagyobb része vándorm adár lévén, a védelm i intézke déseknek egyöntetűen m inden állam ra ki kellene terjeszkedniök. Ezen m eggyőződés által vezérelve, A usztria és M agyarország közös
T-_ 95
—
kiilügym inistere m ár az 1868. évben Európa többi állam ainál lépéseket tett, hogy hasznos m adarak védelme érdekében nemzetközi egyezm ény létesüljön. Ezen tárgyalások első eredm énye M agyarország, A usztria és Olasz ország között 1876 bán létrejött egyezm ény volt, melyben ez államok a hasznos m adarak védelm ére nézve bizonyos kötelezettségeket vállaltak. A nem zetközi egyezm ény létrejöttének érdekében folyó tárgyalások előm ozdítása czéljából az érdekelt szakkörök kebeléből 1884.-ben indult ki az első ornithologiai nem zetközi kongresszus Bécsben, m elyet 1891-ben egy m ásodik követett Budapesten. Ezen kongresszusok hatása alatt az 1895. évben P árisban m ajdnem az összes európai állam ok képviselőinek részvételével nem zetközi értekezlet tartatott, melyen O laszország kivételével a résztvevő korm ányok a m adarak védelm ére nézve m eglehetősen határozott kötelezettségeket vállaltak. A tárgyalások azonban kellő eredm ényre m áig sem vezettek és az egyes állam okban való intézkedések a régi hézagos állapotban m aradtak leginkább azért, m ert aziránt, hogy m elyek a hasznos m adarak, tüzetes és egyöntetű m egállapodások hiányában igen eltérő nézetek kerültek felszínre. így történt az, hogy több mint 30 évi tárgyalások u tán a legutóbb .múlt évben Párisban tarto tt nemzetközi ornithologiai kongresszus a h a sz nos m adarak védelm ére nézve csak általánosságban tartott óhajokat n y il vánított, m elyek kapcsán csak azt a határozott m egállapodást m ondotta ki, hogy a m adarak gazdasági jelentősége azok táplálkozási viszonyainak tanulm ányozása útján deríttessék ki. Ezen határozatokhoz, az ugyancsak P árisban tartott nemzetközi gazdasági és állatvédelm i kongresszusok egyszerűen hozzájárultak. M agyarország jelenlegi földm ívelésügyi m inistere, D arányi Ignácz úr, a mező- és erdőgazd aság ra nézve annyira fontos m adárvédelem ügyét m indig nagy figyelem m el kisérvén, m ár hivatalba lépése u tán rövid idő vel elhatározta, hogy a hasznos m adarak védelm ének ügy ét mind M agyarországban, mind nem zetközileg előbbre vigye. Ezen czélból m ár az 1896. évben m egbízta Hermán Ottó európaszerte ism ert szaktudósunkat, hogy a m adárvilágot annak a földmívelésre nézve hasznos volta tekintetében alapos k utatás és tanulm ányozás tá r gyává tegye és a m unkatársaival elért eredm ényeket egy alapos m u n k á latba foglalja össze. Miután a uevezett m inister úr indítványára M agyarország törvényhozása az em lített m unkálatokra 62.000 koronát engedélyezett, az ornithologiában korszakot alkotó m unka „M agyarország m adarai, különös tekintettel gazdasági jelentőségükre" czím alatt 1899. évben két kötetben, 51, részben színes táblával, 54 szövegrajzzal, 1017 lapra terjedő ta rta lom m al m egjelent. Ezen m unkálatot, ugyancsak a nevezett m inister ú r intézkedése következtében, egy népszerű kiadás követte 100 képpel 256 lapon, mely nek első 20.000 példánya m ost van terjesztés és kiosztás alatt. Az em lített beható m unkálatok nyom án egyelőre 89 m adárfajta állapíttatott m eg mint olyan, mely a mező- és erdőgazdaságra nézve feltétlenül hasznosnak m ondható, m ely teh át védelem ben részesítendő. Ennek alapján a m ezőgazdaságról és m ezőrendőrségről szóló 1894. évi XII. t.-czikkben ny ert felhatalm azás alapján D arányi Ignácz földmivelésügyi m inister, a belügyi és kereskedelem ügyi m inisterek hozzá járulásával 24,665. sz. a. 1901. évi m árczius hó 18 án törvényes erővel bíró rendeletet adott ki, m elyben a hasznosnak iíélt 89 m adárfajta vé delm ére nézve a következő rendelkezések fo g la lta tn a k : A ki e m adarakat pusztítja, fészkeiket, tojásaikat elszedi, vagy
-
96
-
forgalom ba hozza, kihágást követ el, mely 100 koronáig terjedhető p én z bírsággal b ü n te th e tő ; ezen m ad arakat élve elfogni, m egölni, fészkeiket, tojásaikat elszedni csakis tudom ányos czélra és hatósági engedély m ellett s z a b a d ; ezek vasúton, hajón, postán vagy kézben szállítására nézve m indig hatósági engedély szükséges. Engedély csak annak adatik, a ki valam ely tudom ányos intézet, szaktudós vagy term észettudom ányokkal igazoltan foglalkozó egyéntől írásbeli m egbizást vagy m egrendelést felm utat; Legfeljebb 10 m adár, fészek vagy tojásra terjed h et ki az engedély és pedig ennyire is csak akkor, ha az az illető m ad árfajra nézve p u sz títás jellegével nem bir. D arányi földm ívelésügyi m inister annak tud atáb an , hogy a hasznos m adarak ügye, kivált pedig a m adarak hasznos vagy nem hasznos vol tának m egállapítása, a m adarak táplálkozási viszonyait a fajták, a vidékek és az időszakokra kiterjedőleg felölelő, éveket igénybe vevő tudom ányos k utatásokat és tanulm ányokat követel, az eredetileg a m adárvonulások m egfigyelésének szervezésére alkotott „M agyar O rnithologiai K özpont“-ot a jelen évtől kezdve a földm ívelésügyi tárcza ügykörébe vette át és ezen, Hermán Ottó vezetése alatt álló intézetet m egbízta azzal, hogy a m a darak táplálkozási viszonyainak elm életi és gyakorlati tanulm ányozását a m agyar központi rovartani és magvizsgáló állom ásoknak és egyéb szakközegek közrem űködésével rendszeresen folytassa. Mint az előadottakból kitűnik, M agyarországnak a hasznos m adarak védelm ére irányuló állandó tudom ányos szervezete és olyan törvényes rendelkezései vannak, m elyeket szigor tekintetében egyetlenegy állam törvényes intézkedései sem érnek el, m ert a hasznos m ad arak v adászása az év m inden szakában bárm iféle eszközzel tiltva van és ezen m ad arak kal való kereskedés és a forgalom ba hozatal vagy szállítás teljesen ki vannak zárva. De azt hiszszük, hogy ezen intézkedések nem csak a mi országunk földmívelésének válnak m ajd javára, hanem a hasznos m adarak névjegy zékének m egállapítása, valam int az intézkedések szigorúsága tek in teté ben M agyarország ezen p éldája a hasznos m adarak nem zetközi v édelm é nek is jelentékeny szolgálatot tett. Ezen m eggyőződésben az „O rszágos m ag y ar állatvédő eg y esü let" a hasznos m adarak nemzetközi védelm ének érdekében azzal a kéréssel fordul a társegyesületekhez, hogy figyelem m el a nem zetközi egyezm ény létrejötte czéljából m ég m indig folyó törekvésekre és tárgyalásokra, a M agyarországban tett intézkedéseket m inél tágabb körben nyilvánosságra hozni és illetékes helyen lehetőleg odahatni szíveskedjék, hogy a hasz nos m adarak védelm e körül m indenütt hasonló intézkedések foganato síttassanak. A M agyarországban egyelőre védelem ben részesített hasznos m a d a ra k jegyzékét van szerencsénk m ellékelni azzal a kijelentéssel, m i szerint nagy büszkeségünkre szolgálna, ha jelen tiszteletteljes m egkere sésünkkel a m indnyájunk által szeretett ügynek szolgálatot tehetnénk. Meleg köszönettel fogadnánk, ha a t. társeg y esü let jelen kérelm ünk értelm ében tett lépéseiről és azok eredm ényeiről bennünket értesíteni szives volna. Kiváló tisztelettel m aradtunk B udapest, 1901. m ájus hó 16.
m arosi M áday Izidor elnök.
G rim m G usztáv ü g yve zető alelnök.
M onostori K á ro ly igazgató titk á r .
-
97
-
A madarak hasznáról és káráról. — Herman Ottó könyve. — Méltóbb tárg y ró l nagyobb szeretettel m ég nem sok könyvet írtak, m int a világhirü tudós, a mi b ü szk eség ü n k : H erm án Ottó, megírván „a földmivelő, kertészkedő, halászó és pásztorkodó m ag y arság használatára a m adarak hasznáról és káráról" szóló n agybeesű és kedves könyvét. H álásan m ondhatunk és m ondunk köszönetét ezért, a m adarakat m indenkivel megkedveltető s védelm üket a legnagyobb m értékben elő mozdító könyvért D arányi Ignácz földm ivelésűgyi m iniszternek, hogy lehetővé tette ennek a könyvnek a m egjelenhetését és a nép között elterjed h etését és u gyanak k o r a tudós szerző n ek : H erm án Ottónak, kit büszkén vallunk egyesületünk egyik m egalakitójának és legerősebb oszlop jának, a ki annyi ism erettel és szeretettel m utatja be M agyarország m adarainak nagyobb részét, hogy ism erjék m eg ebbül a m adarakat, azok, akiknek valóságos segítőtársai, vetéseiknek, fáiknak és bokraiknak és m aguknak oltalm azói. A m ag yar nép m indig szerette a m adarakat, a miről tanúskodik az a szám talan példabeszéd, mely az ősidőktől kezdve a m adarakról a nép száján forog. Ezeket a példabeszédeket részben felsorolja e könyv. A m adarak között élő nép igyekszik eltanulni a m adarak nyelvét s lefordítja azt a saját nyelvére. Innen van az, hogy sok m ad árh an g szavakba van foglalva s ezek bejárják az ország minden vidékét kisebb, nagyobb változatokban. Ezeknek a m adárhangot utánzó kifejezéseknek egy részét is felm utatja a könyv. Elm ondja a könyv, és bebizonyítja, hogy a m adarak m indnyájan m ennyire szükségesek, s hogy azok is, a m elyek bizonyos időben káro soknak látszanak, m ás időben szem m el láthatólag bebizonyítják hasznos voltukat, ha őket és m űködésűket jó l m egfigyeljük. N agy m elegséggel és elragadtatással m utatja be a m adarak családi életét, azoknak fészkeit, tojásait és fiait. M egm agyarázza, hogy m i okból vonulnak a m adarak egyik vidékről a m ásikra, vagy költöznek el egészen m ás világrészbe. Hogy m ennyire hasznos a m adarak védelm e : azt szám tételekkel bizonyítja, kim utatván, hogy a m adarak milyen töm érdek ártalm as rovart pusztítanak. íg y pl. a királym adár évenként 3 milliónál több, a kék czinege 6 és félmillió rovart fogyaszt el. N agy lelkesedéssel ajánlja a m adarak védelm ét, hivatkozva D ánia példájára, a hol a m adarak részére m esterséges költőházikókat készítenek s állítanak fel, valam int Svájczban is a gyüm ölcsös kertekben. És tanácsot ad, hogy ezek a költőházikók m iként készítendők. B uzdít a téli időben a m ad arak etetésére, bem utatja a m ad ár etetőt, s elm ondja annak készítési m ódját. Beszél a m adarak nevéről, ném ely m ad ár nevének sokféleségéről, s aztán előszám lál 155 m adárnevet, m elyeknek viselői közöttünk élnek.
-
98
-
B em utatja a m adarak szárnyát, lábát, csőrét, mint szerszám okat, a m ad ár term etét és részeit. Ezen átalános m ag yarázatok u tán leir 83 m ad arat teljes részletes séggel és pedig oly népszerű nyelven, s kellem esen fűszerezve, hogy azt m indenki élvezettel olvashassa és m egértse. A leirt m adarak képe is közölve van m indenütt, m ég pedig C sörgey Titusz 'kitűnő képeivel. Elm élkedik a m adárm unka törvényéről, közöl m adarakról szóló példabeszédeket s végül névszerint felsorolja M agyarország 334 m adarát népies és tudom ányos nyelven . . . Ezt a kitűnő könyvet a legm elegebben ajánljuk m indenkinek, különösebben pedig az állatok b arátjainak, a kik ebből m ég jo b b an m eg szeretik a m adarakat, a mi gyönyörködtetőinket s hasznos barátainkat.
K. N agy Sándor.
Adakozás az Állatvédő-házra. Az országos állatvédő egyesület ezidei évkönyvében olvasható, hogy tervbe vette ezen egyesület egy olyan intézm énynek a m egalapítását, am ely egyfelől lehetővé tegye a fővárosból hoszabb-rövidebb időre el távozó álíaltulajdonosoknak azt, hogy állatjaikat kellő gondozásban és ellátásban hag y h assák vissza, másfelől lehetővé tegye a kocsis-képzést, egy kocsis-iskola létesítésével, annak a kérdésnek teh át a m egoldását, am elyet tekintettel a tudatlanságból és durva lelkületből folyó állatkín zások nagym érvére, im m ár m indenki égető kérdésnek tart. Ezen intézm ény létesítését n agyszám ú ü g y b arát s jótékonyságot m indig gyakorolni kész em ber eddig m ár figyelem re méltó p én zad o m án y nyal viszi m indinkább a m egvalósulás felé s nem kevesebb mint 9806 koronát m utat ki a folyó év kezdetéig e czim en az egyesület. Hogy ez az összeg m ég rendkívül távol áll attól, hogy abból a székes fővároshoz m ért s a jelzett czélokat jól szolgálni 'tu d ó állatvédő-ház épülhetne, az m agyarázatra nem szorul, de örvendetes, hogy e czélra legújabban is m ét 4000 korona nagy összeget kitevő adom ányt kapott az egyesület egy főúri pártól, ki a jótékonyságnak m inden terén, igazán nem is kon statálható, m ert nem ellenőrizhető n agy áldozatokat hoz s nem es lelke su gallatát követve, nem tartja m éltatlannak a nyom orult állatokra is gon dolni, azok érdekében is tenni. Ez a főúri pár, gróf A n d rá ssy Dénes u r és felesége, mint látju k a jelzett hivatalos kim utatásban, m ár előbb is ad o tt s most ismét ju tta tott az országos állatvédő egyesület állatvédő házának czéljaira 4 ezer, összesen teh át m ár 8 ezer koronát, hálás köszönetre kötelezvén evvel az állatok iránt em berségesen érző m inden em bert, ki egyszersm ind az állatvédelm i eszm éknek szószólója s m inden em bert, ki a lelki n em es ségnek tisztelője. K itörülhetlen betűkkel írja be azonban történetébe a nem es adakozók nevét az az egyesület, am ely az üdvös, hasznos intéz m ényt tervezte s létrehozásán fáradozik. Isten áldja és óvja a nagy, a nem es jótevőket, hazánk jótékony in tézm ényei javára, őszintén kívánjuk.
— 99
—
Az orsz. állatvédő egyesület f. évi első választmányi ülése. (1901. máj. 25.) A rendkívül kedvezőtlen időjárás daczára határozatképes szám ban m egjelent válaszm ányt, a betegség folytán akadályozott elnök helyett, Nagy Jenő korelnök üdvözölvén, felkéri az igazgató-titkárt a közgyűlés óta lefolyt idő alatti m űködésről szóló jelentés előadására. A titkár m indenek előtt jelzi, hogy a lefolyt idő alatt 21 állatkinzási esetben tétetett megfelelő lépés s az egyesület m entő-kocsiját 8 a l kalom mal vették igénybe sérült állatok szállítására. Bejelenti továbbá, hogy a földm .-ügyi m inister ur m adárvédelem re vonatkozó rendeletét az egyesület 2500 példányban kinyom atván, azt egyfelől itthon terjeszti, másfelől hasonló korm ányintézkedések provokálása czéljából m egküldte azt több, mint 250 külföldi állatvédő eg y e sületnek ném et, franczia és angol fordításban. Jelenti, hogy az „Állatvédelem" czim ü hivatalos lap újab b an több m int 600 m. kir. állatorvosnak és az összes g azd asági egyesületeknek díjtalanul küldetik s hogy ezen egyesületek felkérettek az állatvédő e g y e sü le t tám ogatására, minek eddig az az eredm énye, hogy Vas, Pozsony és P estvárm egye gazd. egylete alapitó-tagul belépett. Állatvédő egyesületeknek vidéken való alakítását elősegítendő, az országos egyesület tájékoztató nyom tatványt n agy szám ban terjesztett országszerte a lefolyt időben is s öröm m el jelenti a titkár, hogy ú ja b ban Szegeden állatvédő egyesület alakult, m elynek létrehozását az orszá gos egyesület erkölcsileg és anyagilag is előm ozdította. Az országos egyesület állatvédelm i kiadványait a lefolyt időben is nagyszám ban te r jesztette s pl. egyedül B iharvárm egye tanfelügyelősége utján 10 ezer ajándék-könyvet ju ttato tt az iskolás gyerm ekeknek. Az egyesület két tagja, az állatvédelm i eszm éket terjesztendő, a fővárosi Telefonhirm ondóban több alkalom m al tetszéssel fogadott felolva sá st tarto tt a lefolyt időben. Mindezeket a választm ány jóváhagyólag vette tudom ásul.
K
ü
l ö
n
f é
l é
k
.
R ó k a p us z títá s . Nincs év, hogy vetésekben okozott nagyobb mérvű egérkárokról ne olvasnánk. Nincs aztán se szeri, se szám a az egerek p usztítására ajánlott m érgeknek, eszközöknek, am elyeknek értéke, haszna azonban nagyon kérdéses. Ha tekintetbe veszszük, hogy az egereknek leghathatósabb pusztítói részben az éjjeli ragadozó m adarak, különösen baglyok, másfelől a varjak s igen nagy m értékben pusztítói a ró k á k : a term észet h ázta rtása szem pontjából nem lehet egészen indokoltnak tartanunk az em bereknek a szélsőségbe vitt irtási m űveletét nevezett állatokkal, különösen a rókával szem ben. Nem czélom a rókáknak feltétlen védelm ére kelni, hiszen kártételeit is ösm erem, hiszen tudom , hogy m egrabolja szükség idején a m ad ár fészkeket, a nyul-tanyát, a barom fi-ólat; de az a féktelen irtás puskával, m éreggel, csapdával, kaptánynyal, m elynek a róka ki van téve, felfogásom
—
100
-
szerint nem haszon, hanem kár, éppen abban, hogy a m ódfelett szapora egereknek egyik legjelentékenyebb gyéritője vonatik el igy n agy szám ban hasznos m unkájától. Még ha bár a kim életi idő pontosan betartatnék vadászaink á lt a l! De nem : a róka szabad zsákm ány az évnek 365 napjában s csoda, hogy egyáltalán van m ég róka hazánkban s nem lesz csoda, ha a róka ilym érvü továbbpusztitása esetén az egérkárok hazánkban hovatovább szaporodni fognak. N agy vétség m inden, a m ezőgazdaságra nézve feltétlenül, vagy feltételesen hasznos állatnak m eggondolatlan irtása, szertelen szélsőségbe vitt pusztítása s h ab ár a róka káros állat bizonyos körülm ények között, de hasznos más viszonyok közepette, ne törjünk h át végleges k iirtására tűzzel, vassal, m inden eszközzel és botorul. — y .— M a ra k o d ó k u ty á k szé tv á la sztá sa . Ha, különösen term észeténél fogva harapós és egyform a erejű két eb összem arakodik, a legnagyobb nehézségbe ütközik azok szétválasztása. Különösen sem m it se használ ily esetben a korbácsolás, bottal verés, rugdosás. P ed ig az ilyen m arakodó állatok nagy kárt tehetnek egym ásban, hosszasabb dulakodás közben, m ert m ég szájkosárral is súlyos sebeket ejthetnek egym áson a dühökben karm oló s egym ást földre teperő állatok. A jánlják, hogy egy fecskendő segélyével szalam ia-szeszt fecskendezzünk a m arakodók orrába, mert erre biztosan szétm ennek. H át ez biztos szernek m ondható, m ert a szaglókészűlékre ez az anyag m ajdnem elviselhetlenül p e n e trá n s; de hol van m indég kéznél egy fecskendő és ez a sz e r? K önnyebben hozzá lehet ju tn i bárhol is egy dézsa vízhez. Evvel végig öntvén a m arakodókat — azok szétválnak. Tökéletesen biztos hatású a burnót (tubák) is. Ha ezt a m arakodók orrába szórjuk, eszeveszetten eliram odnak egym ástól. Mint hogy azonban m anapság m ár nem divat a tubákolás, annál inkább divat a szivarozás, burnót helyett egy szivarunkat m orzsolhatjuk porrá s e port szórhatjuk a m arakodók orrába. (r.) A lóhus fo g y a sztá s P árisb an folyvást növekedik. 1900-ban 80 ezernél többet em észtettek m eg. A ló vágóhidak szigorú állam i felügyelet alatt állnak. A lóhus fogyasztásának terjesztésére P árisb an társaság alakult. V ak o n d o k elűzés. A földm ívelésügyi m inisternek a hasznos álla tok védelm ére vonatkozó rendelete szerint a vakondot pusztítani tilos, m ert ez állat életm ódjánál fogva a m ezőgazdaságnak több hasznot hajt, m int a m ennyi kárt, pl. virágos-, vetem ényes kertben esetleg okoz. Az ily kertek tulajdonosai a kártétel m iatt is, de a vakond értékes bőrére való tekintettel is nem csak üldözik, de irtják is ez állatot. Meg jegyzésre méltó teh át hogy, m int jelzém , az irtás tilos, az üldözés, elűzés azonban szabad és indokolt is, ha a károkozás tényleg fenn forog. Ám ebben is lehetőleg em berségesen illik eljárni s ennek egy jól bevált m ódja az volna, hogy beitatunk u. n. büdös szarvasszarv-olajba kóczhengereket, vagy ócska posztódarabokat, s azokat b edugjuk a va kondtúrások m enetébe. Az olaj rendkívül penetráns szagát a vakond ki nem birja s elvándorol talán oly földterületre, hol m ár csak hasznot tesz túrásával s a növények gyökérzetén élő káros állatok pusztításával. (K - y )
3 5 8 .0 1
£ 'U W A L D I L L É S B U D A P E S T .
I. évfolyam.
Budapest, 1901. Julius.
7-ik szám.
r
Állatvédelem. H avi
k ö z le m é n y e k az á lla tv é d elem é s á lla tg o n d o zá s köréb ől. (Az „O rszágos Állatvédő E gyesület'1 hivatalos közlönye.) S zerk eszti :
S zer k e sztő ség é s kiadóhivatal:
M onostori I^ároly. Budapest, VII. Nefelejts-ufcza
Riadja : 14.
Grimm Gusztáv.
------------------ M e g je le n ik m inden hó 20-ikán. ------------------
Előfizetési á r egy évre 4 korona. Egyesületi tagoknak 2 korona. Ezen lap közlem ényeinek utánnyom ását nem csak szívesen megenged' jük, hanem tisztelettel kérjük is.
Lókinzás nagyvárosokban. A m int nézem a nagyv áro so k fu v ar-forgalm án ak zagyva tö m k e le g é t; a m int hallgatom lá rm á já n a k bábeli z ű rz av arát s észre veszem b en n e a lovat, ezt a h a n g ta la n , n é m a ro b o to ló t és láto m ez á llat k ín z ó jáb a n az em b er-állato t, m egrendülök s m ag am elé teszem a k érdést, h o g y : m iért van ez igy s nem le h etn e -e ez m ásképen. H át mi em berek is, a kiket a sors n em külön b en m u n k ab an való k eserves io b o to lá sra utal!, bizony g y ak ra n véres v erejték b en ú szv a küzködünk a lé tért, sokszor csak a száraz, m indennapi k en y é ré rt s nem ju t eszünkbe jo b b a n sz án n i a kínlódó állato k at, m int a kínlódó em b ert. Ám h a az t látjuk, hogy a m úm iában v e re jté kező em ber m ö g ö tt ott áll k ancsukával a poroszló, hogy törik vagy szakad, m érték telen ü l, az utolsóig zsaro lja az t a b o ld o g talan t s m eg kinozza az ért, m e rt tö b b et is dolgozni k é p te le n ; és h a azt látjuk, hogy az állat m ögött ott áll poroszló képében, m egint az em ber, az Iste n k é p m á sá ra te re m te tt, ezen ö n a k a ra tta l, kom binálni tu d ó okos észszel és beszélő kép esség g el m e g áld o tt felsőbb lény, s a neki é le tre -h a lá lra k isz o lg á ltato tt állato t épugy ok nélkül, em b ertelen ü l m egkinozza, m int e m b e r tá r s á t: fel kell lázadnunk, h a v an b en nünk az em b eries érzelm ekből csak egy szikra is s m eg kell k érdeznünk, hogy ki, m ikor, hol jo g o síto tta fel az t a b estia -e m b ert erre az em b ertelen k eg y etlen ség re, am elyhez fogható m ég a v éren g zö vad állato k n ál se n jiia tk o z ik m eg. M ert a legvérengzőbb b estia is m eglesi, zsákm ányul ejti k iszem elt áld o za tát, szét is sz ak g a tja irg alm atlan u l, de to r tú r á n a k a lá n e m v e ti úgy, m int v etette v alam ikor a b o to r in q u isito r, b o szorkány égető s veti m a sok el v etem ü lt v ivisector, k o csis, b ére s s m ás, az állatiasság n á l is
