HAVI FOLYÓIRAT. Sok az ellenségünk

♦V

V I. évfolyam

2. szám

%

1908. február

HAVI FOLYÓIRAT a s s is i sze n t F erenc tis z te le té n e k és III. re n d -, jé n e k te rje s z té s e , a k a th o lik u s v a llá s e rk ö lc s i és tá rs a d a lm i é le t á p o lá s á ra . M e g je le n ik mtaiden h ó n a p első n a p ja ib a n . X lll. Leó Pápa ó Szentsége 1903. junius 17-én Zichy Gyula gróf p. t. kamarás pécsi püspök Ür Óméltósága által apostoli áldá<íát küldötte folyó­ iratunknak

Füszerkesztú: T ré fá n Leon ard , sz-fer.-rendi áldozár Kolozsvárt. Társszerkesztők: K is s A ris z tid , sz.-ferenc-rendi áld. Nagyatádon. U n g h vá ry A n ta l, sz.-fer.-rendi áldozár Baján. „Megáldom Szent Ferenc Hírnökét, szerkesztőit és munkatársait, s mindazokat, k ik e lapot olvassák “ (X. P ius pápa szavai 1904. október &*án a szer­ kesztőhöz.)

Sok az ellenségünk.

'S

• »

s•

■'X

' A

♦-

'

élelmetes a zűrzavar, mely minden oldalon rémit. Két­ kedve álkmk az óriási kavarodásban, bizalmunk fogy, hitünk erőtlenedik. Megtántorodnak az igazak, gyöngülnek az erősek. Ellenségeinknek oly nagy a tábora, hogy igen sokan elveszítik ajgyőzelemben minden reményüket. Mások már legyőzötteknek is tartják magukat, s kétségbeesve sóhajtozzák: Vae victis! Jaj a legyőzötteknek! Hányan vannak olyanok, kik elveszítik hitüket az igazság iránt, meginognak, s az ellenség táborába szegődnek . . . Beszéljünk nyíltan. Mindnyájan tudjuk, hogy a katholikus egyháznak és a katholikus igazságnak rémitően megszaporodott

58

az

ellensége.

Szabadkőmivesek

és

zsidók,

p ro te stá n so k

szabadongondolkozók, szociáldem okraták és a n a rc h is tá k :

és

m ind

az egyház, az ő törvényei és igazságai ellen törnek. Manapság amint csak fölcsöpörödik az ifjú uracs, s néhány­ szor megfordult az egyetem falai között, de annál többször a kávéházban és mulatóhelyeken: mindjárt kicsinyli a hitigazsá­ gokat. semmibe veszi az erkölcsi törvényeket, s különös elő­ szeretettel negélyezi a hitetlent. Napról-napra jobban pusztul ki az emberből a lelki öntudat, s óriási erővel biztosit magának uralmat a közöny. Ez a közöny pedig abban áll, hogy aludjék a lelkiismeret, ne lássa az erényes élet tilalomfáját, s ne hallja Isten ÖrÖk törvényének tiltó szavát. Az egyház ellenségeinek száma szaporodik; Istennel meghasonlott embertársaink tábora rémségesen nő, s az emberiség legnagyobb része föltartózhatlan gyorsasággal sülyed az erkölcsi züllés lejtőjén. Miért van ez? Miben rejlik ellenségeink hóditó ereje? Nem lesz fölösleges, ha megfontoljuk e kérdéseket. Ez a lármás világ nem azért hódit, mert igaza van. Nem az igazság szépségének vonzóerejével csábitja magához a lel­ keket. Az istentagadás, hitetlenség és erkölcsi züllés nem azért gyűjt tábort, mert ez az állapot nagyon kellemes valami. Isten és az Ö törvényei nélkül rabszolgaság az élet, mert ott a szenvedélyek rabszolgauralma nyügzi le a lelkeket. Mivel vonz tehát a bűn, s miért gyűjt hatalmas tábort a hitetlenség? Miért hivalkodik olyan kéjelegve az egyház ellensége Nagyon egyszerű. Nézzünk csak a dolgok mélyére. Lélek­ tanilag könnyen megtaláljuk e kérdések sarkpontját. Az emberi természettel veleszületett az erkölcsi gyöngeseg. Ez a mai kor áramlata tulcsigázza, s a végletekig fejleszti ezt a gyengeségét, ügy neveli és vezeti az embert, hogy bűnös szenvedelyei elhatalmasodjanak. A szeretet hiánya és az önzés, anyagi elet es az érzékiség lesznek úrrá az emberben. Ezek

r ♦

59

mozgatják és irányítják lépteit. Természetes, hogy ebben a légkörben nem az erény útján fog haladni, hanem az erkölcsi züllés lejtőjén. Komolyságát egészen elveszíti. Fölfogásában léha lesz, megítéléseiben laza, s lelki életéből kivész az erkölcsi rend szeretete. Gyűlölni fog mindent, a mi romlott lelkületével ellen­ kezik és a mi tilalmat kiált kedvenc bűneinek gyakorlása ellen. Az egyházban, az ő törvényeiben és intézményeiben ijesztő ellenséget lát, mert azok elitélik garázdaságait. Kérdezem: csoda-e, ha olyan sok manapság a mi ellen­ ségünk ? Gondolkozzunk és ezt nagyon természetesnek fogjuk találni, s az ellenséges tábor üres lármája meg nem rémit.

*% \>

:a

Aureus

%

JÁ R T A M . . . Jártam járatlan utakon, Borult rám mély, sötét vadon, S kopár, merész sziklák felett A szívem meg-megreszketett. Védelmet osztó két karod Ez utakon támaszt a d o tt... Gázoltam örvényekben én Hullámok árja vert felém; Lassan merültem, mint ladik. Mely épp utolsót villanik . . . Irgalmas jobbod ereje Nem engedett a mélyre le .. ' C ‘

60

Voltam irigy, h iil kei'ély. Sekély volt énnekem a — mély: /4 magas — törpe és sötét! Magasbbra vágytam törni még! Végetlen szellemed előtt Viasz szárnyam úgy széttörött! Voltam közömbös, életunt, Elcsüggesztett ezer bajunk. És zúgolódtam oktalan, Döre észszel. haszontalan! Nagy bölcseséged ihlete Nagy törvényt irt szívembe le ! yVi voltam én — ? bűnös salak: Ali most - ? sivár rideg anyag! És mi leszek - ? Óh! mi leszek: Azt végezze el szellemed! Örök Vég, benned bízni, hit, A mely szeretni megtanít!! P. Jánossy Béla.

h szerzetesi szegénység. Részlet a „Hitvédclmi előadások** cimü mű első kötetéből. Fordították: a pécsi hittudomány-hallgatók Szent Pái-Társulatának ez évi tagjai. Kiadja az: „Országos Kathoiikus 5zövetség.“

. . . A nyugati kolduló szerzetek magalapitója assisi szent Ferenc. 0 sosem álmodozott arról, hogy tanítványait kizárólag koldulásra szo­ rítsa és nekik a lustálkodást ajánlja, ellenkezőleg, őt a munka reformá­ torának, megujitójának kell mondanunk. Az első nagy törvény ugyanis,

hl

I

melyet tanítványainak adott, nem a koldulás parancsa volt, hanem intés a munkára. Megparancsolta tanítványainak, hogy menjenek a világba s hol munkára akadnak, akár kórházakban, akár pestises betegek között, akár földmiveiőknél a mezőn, akár iparosoknál a műhelyben, mindenütt dolgozzanak és — csak most következik az önkénytes szegénység — ne követeljenek bért, hanem elégedjenek meg azzal, mit az emberek önkényt adnak nékik. Tehát nem szólalhattak fel jogos követelményük miatt, hanem meg kellett elégedniök önkénytes szeretetadományokkal... Szent Ferenc azt akarta, hogy tanítványai a közjónak szenteljék életöket. A közjónak csak az élhet igazán, ki teljesen lerázta magáról az élet szükségleteinek rabságát és annál inkább, mennél kevesebbre van szük­ sége és mennél kevesebbet vár az élettől. Ha e szükségleteket a leg­ csekélyebbre szorítjuk, úgy megkapjuk az önkénytes szegénység igazi értelmét és célját. A rend magára vállalja, hogy gondoskodni fog az egyes tagok anyagi szükségletéről, hogy Így osztatlan erővel, teljesen az emberek jólétének szentelhessék magukat. A szerzetesrendek eme szociális jelentősége miatt panaszkodik Harnack, a protestáns tudós, hogy a protestánsoknak nincsenek szerze­ teseik. „A kereszténység lényege“ cimü könyvében, midőn Luthernek a a szerzetesek elleni harcát említi, igy ir: De most olyasmi következett be, m it Luther előre nem látott s amit bizonnyal nem is akart ered­ ményezni, a szerzetesi intézmény," mely az evangéliumnak jelentékeny és szükségszerü fejlesztménye, teljesen eltűnt. Minden társaságnak szük­ sége van oly személyekre, kik kizárólag az ő céljának élnek; igy az egyháznak is önkéntesekre van szüksége, kik minden más hivatást félre­ tesznek, a „világrór* lemondanak s magukat teljesen felebarátuk szolgá­ latának szentelik, nem mintha ez magasabb hivatás volna (?), hanem mivel erre az egyháznak szüksége van s mivel ennek az élő egyház fájából ki kellett nőnie. A protestáns egyházakban azonban megszűnt a szerzetesi intézmény azon makacs magatartás miatt, melyet a katholicizmus ellen el kellett foglalniok (!!). Drága az ár, melyet mi fizetünk.*' (Harnack: A kereszténység lényege. 180—181. 1.) Ugyan e gondolatnak ad Harnack kifejezést a berlini evangélikus diákokhoz intézett egyik beszédében: „M it tanuljunk és mit ne tanuljunk a hatholikus egyháztól." (Reden. 1904. II. Köt. 257 8 I.) Beszélnek a kolostorbeliek tobzódó és lustálkodó életéről; sajátsá­ gos, hogy mégis oly kevés embernek van kedve kolostorba vonulni, hogy ott tobzódásban élhessen. Azt pedig nem hisszük el, hogy nin­ csenek emberek, kik szívesen esznek és isznak, dolgozni pedig csak rít-

__

62

bán óhaitanak. üey látszik a kolostorok lakóinak tobzodo elete meg sem talált föltétlen hitelre. - Azt is mondják, hogy az önkentes sze­ génység tanácsának megtartása nem modern es időszerű Vegyek tudoS s u l hogy az önkéntes szegénység tanácsa azt jelen m.szermt az embernek L egyedüli, kizárólagos célja a földi birtok es jo et meg­ szerzése, hanem egy túlvilág! élet elnyerese. Vájjon nem szukseges e tanács az emberiségnek éppen akkor, midőn az emberi társadalom a legkeserűbb panaszokat emeli a vad birtoklási és szerzési vágy mindent felforgató erőszakossága ellen ? Gyakran hallható a panasz, hogy a kereszténység az onkentes szegénység tanácsát kizárólag mint a szegény embernek szóló^ tanácsot adja elő, kinek megadást és megelégedést, s ezzel ostoba tétlenséget ajánl. Bizonnyal meg van az önkéntes szegénység tanácsának jelentő­ sége a szegény emberre nézve is, amennyiben néki intő szó, hogy ne nyissa meg szivét ama vad elégedetlenségnek, mely néki jelenlegi hely­ zetének elviselését keserűvé és kiállhatatlan kinná teszi; de nem kevésbé fontos az önkénytes szegénység tanácsa a gazdag emberre nézve, kinek azt mondja, hogy az ember végcélja nem e földön és igy nem a pénz­ szerzésben van, hanem az ember magasabb célra van rendelve; s akit egyúttal arra emlékeztet, hogy ő nem föltétlen ura birtokának, hanem annak csak ideiglenes birtokosa, s mint ilyennek kötelességei is vannak a társadalom irányában. Ezért a koduló-barát kámzsájának ma is meg van a maga szociális jelentősége. Ki pedig azt hiszi, hogy a koldulóbarát helyzete e dicséret folytán irigylendő, bármikor beléphet a koldulóbarátok szerzetébe. Nagyon is említésre méltó, hogy a protestantizmus, mely eddig nem győzte eléggé gyalázni a „kolduló szerzeteket,“ most kezdi belátni, hogy mily nagy jelentőséggel bir az. m it egykor vak gyűlölettel eldobott. Most, a jövő szociális kérdésének szemlélgetésénél jutnak csak a protes­ tánsok e felfedezésre . . . Elismerik most már az önkénytes szegénység értékét, ha mindjárt fogadalommal és klauzurával van is egybekap­ csolva. Csupán, az utóbbi időben annyira magasztalt Harnack Adolf, berlini protestáns theologiai tanár egyik nyilatkozatára hivatkozom, ki az ő igen elterjedt könyvében („A kereszténység lényege") igy ir : „Kérdés, vájjon nem nyert volna rendkívül sokat a kereszténység az által, ha hivatásos szolgái . . . az Úr eme tanácsát követték volna? Legalább is meg kellene lenni nálunk a szigorú szabálynak, hogy a földi javakkal csak annyiban törődjenek, hogy ne kelljen mások terhére lenniök . . .

'

63

Lesz idő, . . . midőn már nem fogják alkalmasnak tartani, hogy valaki a szegénynek megadást és megelégedést hirdessen, ki maga is gazdag és buzgón szorgoskodik vagyona növelésén. Az egészséges vigasztal­ hatja a beteget, de hogyan győzze meg a vagyonos a vagyontalant a földi javak értéktelenségéről ?“ (ü. o. 62.) Hogyan egyeztethető össze e nyilatkozat Harnacknak a katholikus „kolduló szerzetek“ elleni kitörésével, a melyben szemükre veti Krisztus szavainak „ferencrendi félreértését,“ azt igazán nem tudjuk megérteni^ ..

■I®

Katholikus népszövetség. (Hazánk egyedüli niegmentöje.)

lehetetlen, hogy az, ki katholikus módra érez és gondolkodik, észre ne venné, hogy nagyon kevés ember érez és gondolkodik úgy, mint ő, mint minden keresztény katholikus embernek _____érezni és gondolkodni, következőkép cselekedrde is kellene. Tán kevesen vagyunk mi katholikusok? Bizony kevesen, nagyon kevesen! Nem hiszitek? Higyjétek el testvéreim, mert igazam van. Sok embert keresztelnek meg ma is keresztény módra, de kevés ember él és cselek­ szik úgy, ahogy azt a szent keresztségi fogadalom megkívánja. Ki szent misére, gyónni és áldozni nem jár, ki vallásával mitsem törődik, ki káromkodik, lop, csal, s paráznaságban él, szóval ki az Isten és egyház törvényeit be nem tartja, az nem nevezhető keresztény katholikusnak. Az ily emberek száma napjainkban egyre szaporodik és ki tudja, ml lesz ez áramlatnak eredménye. Az ily embereknek ugyanis nem kell sem isteni, sem emberi tekintély, miért is minden felsőbbségnek ellen­ ségévé lesznek. E szerencsétlenek egyik szervezett csoportja a szociál­ demokraták tábora. Jelszavaik: „Nincs Isten! Le a csuhásokkal!“ és ismét: „Osszuk fel a tökét!“ Szociáldemokraták ma már mindenütt vannak. A baj nagyon elharapódzott, az orvosság alkalmazásának elhalasztása végzetessé vál‘ Másként beszél a higgadt tudós, és másként az elvakult ellenfél, ha mindjárt egy és ugyanazon egyén is. — Katholikus körök és egyesületek vezetői majd ne m^ulasszák el e könyv megszerzését, amennyiben számtalan felolvasást készíthetnek belőle.

64

hátik A szocializmusnak egyedüli orvosszere a „Katholikus népszovetseg^ miért is, ha társadalmunkat s igv hazánkat és vállasunkat megakarjuk menteni! ezt kell tenyésztenünk a nép között. A szocialisták tagadják az Isten létét s igy mar szabadon csele­ kedhetnek minden gyalázatosságot, mert nincs kitől feijenek. Ezzel kap­ csolatosan kimondják, hogy fölösleges a papság, fölöslegesek a koiostorok, miért is azokat meg kell semmisíteni, birtokukat pedig feloszlatni. Minthogy van Isten, el kell hinnünk mindazt, m it az Isten elrendelt, mit nekünk parancsolt. Krisztus Jézus, a valóságos Isten azért jö tt a földre, hogy itt egy országot, egy lelki országot alapítson. Az apos­ tolokat hagyta itt, mint utódait, hogy tanítását terjesszék, országát az egész világra terjesszék. Tehát egyházat alapított, apostolokat rendelt és hagyott mint kormányzókat. Igy tehát lehetetlenséget követelnek az egyház ellenei. — De hát a papok vagyona!? Szent Pál mondotta m ár: „Ki az oltárnak szolgál, arról egyék is,“ vagyis, hogy onnét éljen is. A\inthogy levegőből senki sem élhet, a papnak is szüksége van b ir­ tokra, melyből él. — Némely papnak sok pénze van! Ez igaz, de hogy mennyi jót tesz vele, azt se feledjük. Csupán példa kedvéért említem, hogy a pécsi püspök december első hetében a közelgő karácsonyra való tekintettel- jótékony és szegényápoló intézeteknek két, három és négy­ száz koronánként hatezerötszáz koronát adományozott. A zsidó földbir­ tokosok és Rothsilték vájjon mennyi karácsonyi ajándékot osztogattak? Nehéz, illetve nagyon könnyű volna kimutatni. A december hóban elhunyt Dessewffy Sándor, csanádi püspök hatszázötvenezer korona hagyatékából négyszázhatvanezer ment jótékony célra. íme, erre jó a papi vagyon! Franciaországban az egyház ellenei győztek. Istentelen embereket, szabadgondolkozókat és szabadkőműveseket küldött a francia nép az országházba; ott aztán hozzá fogtak a vallás elfojtogatásához. Eleinte csak állami kezelésbe vették az egyházi vagyont, s a jövedelemből fizet­ ték a papokat, templomokat s egyéb vallásos intézeteket. De tovább mentek. Az egyházi vagyon jövedelmét megtartották maguknak s az egyházi személyek és intézmények fizetését megtagadták. Tartsa el őket a nép és ha tetszik gyűjtsenek számukra uj alapot. (Hogy megint elvegyék!) Az istentisztelet, mint valami gonoszságra alkalmas gyűlést, a hatosagnak be kell jelenteni. A püspökségek és plébánia épületeit, valammt a papnevelő intézeteket az állam lefoglalta; ha a nép lelki eletet akar elm, szerezzen ujjat, vagy éljenek Isten és vallásgyakorlat nélkül. A kórhazakból, iskolákból és árvaházakból elűzték az apácákat.

65 —

4S

/X

• V4

Szóval a katliolikus vallást megölték. Ide juttatta Franciaországot az istentelenség. Most nézzünk körül itthon! Nálunk utánozzák a franciákat. Ütonutfélen terjesztik a „világmegváltó szociálizmust/ az Istenről hallani sem akarnak, vallás, erkölcs, magánvagyon, haza sokak szerint üres szólam. 5 hová vezet ez? Az iskolákban Isten nélkül nevelnek, a rű//ű<sí és erkölcsöt mindenütt kigunyolják s az egyház jogait eltiporják s az egyházi vagyon elvételét sürgetik. Hogy ezt könnyebben elérhessék, nem egyházi, hanem papi vagyonról beszélnek. Papi vagyon nincs, hanem igenis van katholikus egyházi vagyon, melyet azért gyűjtöttünk becsületes adományokból és tisztességes munkával, hogy az egyházi személyek és intézmények tontartása a katholikus népnek kisebb ter­ hére essék. A nép ma sem püspökét, sem káptalanját, sem papnevelő­ intézetét, sem katholikus intézményeit nem tartja, hanem ellenkezőleg még inkább a nép élvezi ezek áldását. Katholikus vagyon a plébániák, iskolák és templomok birtokai és alapítványai is, melyek ha nem volná­ nak, a fönntartás] teher a népre nehezednék s sok esetben nem is győzné fizetni. Ha elvennék az egyház vagyonát, abból a nép nem kap egy fél fakrajcárt, mint a hogy nem kapott annak idején a jezsuiták és más szerzetesek vagyonából, a mint ahogy most nem kaptak .a franciák. Tehát nálunk is ép úgy kezdődik, mint kezdődött Franciaországban, s azért mi is odajutunk, hová Franciaország jutott. Tehát kilátásba van helyezve a vallás elnyomása s az Isten szám­ űzése. Ezt pedig követi majd a család és becsület eltörlése; a női szemérem, a magán szerzemény, tehetség s jog közprédává tevése. Állattá teszik majd az embert, ki csak arra való, hogy életét megkapja, s indulatait szabadon kielégítse. És az emberi alakban járó ördögök már rég kimondták, hogy nekik nem kell haza, a honszeretet bűn, a birtok közös vagyon, a törvény és rend eltiporni való, a házasság utálatos rabság, mert az emberek szabad paráznaságot akarnak űzni, állat módjára sza­ badon kéjelegni. Ez terve, ez célja a szociálizmusnak. De nem szabad felednünk, hogy az istentelen, erkölcstelen népek mind elpusztultak. Megakarjuk menteni hazánkat? ügy vissza kell vezetni a népet Istenhez, valláshoz, kik pedig még jók, azokat a jóban állhatatosan megtartani. Erre való a katholikus népszövetség. Korunk égető baját, rákfenéjét ezzel akarjuk megfojtani, megsemmisíteni. Méregre ellenméreg jó, a vad, s vallás és államot felforgatni készülő szociálizmusra ujabb szociálizmus, keresztény szociáliztnus való, melynek hordozója, terjesztője a katholikus népszövetség legyen.

66

Mi tehát a katholikus népszövetség? Egy tábor, melynek minden esves tagja keresztény katholikus, ki mellen viseli a szent kereszt jelet de' ki eívszersmind e kereszt szellemében el, s ki az egesz taborral Ü L , harcol azért, ami szent, ami sérthetetlen, aki az Isten es egyház törvénveit érvényre juttatni, ki a hazanak tiszteletet es becsületet sze­ rezni törekszik. Szóval a katholikus népszövetség egy tábor, allandoan esi'ütíes erővel küzd Isten dicsőségéért és hazája jólétéért. ^ Mi tehát a katholikus népszövetség célja? Célja az Isten tólseget másokkal is elismertetni, a vallást megvédeni a rágalmak és tamadasok elöl mindenkinek a maga jogát biztositani, jogos szerzeményét meg­ védeni, a kisiparos és a köznép helyzetének javítását kivívni s minden embernek becsületes megélhetést biztositani. mily módon törekszik a katholikus népszövetség célját elérni? A népszövetség tagjai képviselőválasztáskor csupán katholikus jelöltre szavazzanak. Nálunk ugyanis az ország sorsát a képviseloházban intézik el. miért is minden attól függ, minő embert küldünk oda. tia katho­ likus embert választunk képviselőnkké, vagyis olyant, ki Isten és ember­ társai iránti kötelességének eleget tesz, ki a népnek jóakarója, barátja, ki a néppárthoz csatlakozik, úgy rendkívül nagy dolgot cselekedtünk. Minden baj. az egyház és társadalom minden sebe a képviselőházban orvosolható, de súlyosbítható is. Tehát ne zsidó vagy vallástalan képvi­ selőt válasszunk, ki sem vallásunknak, sem társadalmi bajainknak^hü őre és becsületes orvoslója sosem lesz, hanem olyant, kiben feltétlenül megbízhatunk. A néppárti képviselők nehány hó előtt oly program mot adtak ki, hogy az egész ország megbámulta. Az Isten és felebarátí sze­ retet szelleme sugárzott annak minden sorából. A kisiparos és kisgazda segélyezése, a nyomor enyhítése, a megélhetés biztosítása, ez az ő céljuk, törekvésük. Ennél fönségesebb feladatot el sem képzelhetünk. Miért mondom én itt el mindezt? Tudom, hogy Hírnökünk csupán hitbuzgalmi lap, s hogy olvasói nem is várnak tőle politikát. Tudom, de csupán azért mondom el mindezt, hogy a Hírnök olvasói harmadrendi testvéreim megismerjék ezt a fontos eszközt, a népszövetséget, ennek nagyszerű célját és . . . és . . . Nem bánom, kimondom, hisz azért írtam e sorokat: és lépjenek be ők is a katholikus népszövetségbe. Tudom jól, hogy szent Ferenc atyánk fiai és leányai megteszik mmdig Isten és embertársaik iránti kötelességüket, s így nem csatla­ koznak a szociálisták táborához, de mégis csatlakozzanak a másik táborhoz melynek jelszava: Jsten és haza!“ Sőt, ha valakitől, úgy ép a harmadrendiektől várhaiinU pI n.* .. .

67

i

IÍ i

belépjenek. Tagja lehet férfi és nő egyaránt, de főkép ne legyen hazánk­ ban oly harmadrendi férfiú, ki most, az uj év kezdetén ne lépne a katholikus népszövetségbe. A tagsági d íj évenkint egy korona, mely mindig január hóban fizetendő. Ennek fejében ingyen kapja a „Katholikus népszövetség** cimü folyóiratot, s minden évben egy naptárt. Tehát megkapja pénzének ellenértékét. A népszövetség tagjai többször jönnek össze gyűlésre, hol a fölmerült ügyeket elintézik. Ha harmadrendi testvéreim oly városban vagy községben laknának, hol még nem alakult meg a népszövetség: úgy forduljanak az illető plébánoshoz, s kérjék meg, hogy alapítsa meg, segítsenek majd neki tagokat szerezni. A pécsi harmadrendiek juliusí gyűlésén P. Szendey Ágoston, igaz­ gató ur igen buzdította a jelenvoltakat, hogy ne mulasszák el a katho­ likus népszövetségbe belépni. Hogy mennyit használtak szavai, azt nem tudom, de azt tudom, hogy a pécsi katholikus népszövetség titkárja egy iparos, ki a harmadrendnek tagja. Szeretném, ha mindazok, kik e sorokat olvassák, haladéktalanul a katholikus népszövetség tagjai lennének, hogy igy ök is ahhoz a buzgó táborhoz tartoznának, mely vezéreit követve hazánk jólétét van hivatva biztosítani. Belépésünkkel arra vállalkozunk, hogy a katholikus restauráció nagy munkájában résztveszünk, a központtól kiadott utasítást megtartjuk, s lehetőleg uj népszövetségi tagokat szerzünk. Célunk ezáltal nem más, m int a keresztény elveket minden téren diadalra juttatni. Szent Ferenc gyermekei nem maradhatnak el innét. Galambos Kálmán.

* V

vO

^'5

'V

s i

E b 5 f lG y O T T f ln .

fniért csaíjam íoDÖbb magam!? flljérí higyjem, mii már nem íeheí, fllil slsodort Q zord Dibar!? -Tudom, hogy senki sem szerei.»

Égő kínok rohannak meg, 5abzik, Dérzik szegény szíuem, Fljkam remeg, könnyem pereg, 5 nem törli azt !e senki sem.

Zúgó habok közi kiizködöm,

ílem ! nem csalom íoüdbb magam, Tudom mór senki sem szerei. Egy-kéí szem rám ión fényi lö D el: Csak részDéí az — nem szereíeí.

Részes szírt, öroény Desz körül, Kióííok, 5 nem jő senki sem, 3ajom az árral eÍDegyüí. _

t

_

Es mégis . . . egy új gondolat, 5 szemem ismét könnyekbe fuI, De a könnyek most kedDesek! — R szent kereszt eszembe jut. P. Imets Károly

Magányosan álló harmadrendiek. (Németből átdolgozva.)

ulonos figyelmet érdemelnek az úgynevezett „izolált" (elszigetelt) 3 niaganyoaan álló lll-ad rendiek, a kik olyan faluban.

e ,„. 6

E

3

-

69

kerti ágyakban, vagy üvegházakban pompázó virágtestvéreik, de azért csodálatra sokkal méltóbbak. Az Ur Isten maga gondoskodik az ilyen elhagyott juhocskákról. Ö maga bizonyos tekintetben rendi elöljárójuk, ha ők, a miként mon­ dottuk állhatatosak a buzgalomban. 5 az Isten megfogja az ilyen magukra hagyott lelkeket jutalmazni, a kik nem részesülnek oly sok oktatásban, m int mások, és mégis hivek voltak, buzgók, állhatatosak .. . Most oly egyének f e l v é t e l é r ő l szándékozom egyet-mást mondani, a kik mint emlitettem, oly községben laknak, a hol nincs rendi igaz­ gató. Minden Ilí-ad rendbe belépni szándékozónál arra kel! vigyázni, hogy vájjon meg vannak-e benne ama tulajdonságok, a melyeket a szabályzat első pontja megkövetel és pedig: erényes élet, igazi hivatás, békeszeretet*; tud-e nyelvére vigyázni ? érez-e igazán a keresztény kath. egyházzal? Hogy mindezt megtudhassuk kérjünk okvetetlenül az illetőnek lelkipásztorától, vagy más megbízható személyiségtől ajánlólevelet, még azon esetben is, ha a belépni szándékozónak az egyszer megtett utat, ha ugyan nem túlságos hosszú, még egyszer meg kellene járnia. Némelykor azonban (de csakis ezen esetben!) ha ismerjük azon vidék általános vallásos érzületét, a melyben a belépni óhajtó lakik és külö­ nösen, ha helyesen megfelelt az egyes, vigyázva feltett kérdésekre, a minden további puhatolódzás fölösleges. Ha pedig igen messze lakik tőlünk, kérdezzük tőte különösen a hitvallást, mielőtt kioktatnók, vagy pedig a szabályzatot ismertetnök vele. A parancsolat azt követeli, hogy ekképen járjunk e l; óvatosak legyünk, mint a szabály mondja. Tehát ez nem pusztán tanács!! Hisz tudjuk jól, hogy a nem épen épületesen élő elszigetelt 111-ad rendűek lehetnek annak okai, hogy rendünk, ahelyett, hogy általuk tekintélyt nyerne és elterjedne, éppen ellenkezőleg a meg­ vetés tárgya lesz. De továbbá a pontos puhatolódzás óvatossá teszi a belépni szándékozót, és mások hasonlóképen cselekszenek. Igen tanácsos a beöltözés előtt megkérdezni az illetőt, vájjon áldozik-e gyakorta? Ó! Bárcsak megszüntetnők már egyszer azok beöltöztetését, a kik évenkint 2, vagy 4-szer járulnak csak a szentáldozáshoz! Biztassunk mindenkit, ha 3 mérföldre is lakik plébánia-templomától, áldozzék minden hónapban legalább egyszer, a mig csak meg nem szokta ezt és azután még többre is mehetünk vele. Ha pedig 6, vagy 8 hetenkint járult a szent áldozáshoz, akkor könnyen megnyerhetjük, hogy ezentúl hónaponkint áldozzék. Vigyázzunk továbbá arra is, hogy a 111-ad rendbe belépni óhajtók — különösen az oly faluból származók, a hol nincs rendi igazgató —

70

ha nem is olv különös müveltségüek, de legalább annyira erte mesek-e hogy rendi kötelezettségeiket (mint például: a naponkénti lelkiismeret S g á la to t) el tudiák-e maguk végezni? Ha tényleg hiányoznék ezen I^ X e te le n d ő értelmiség, tanácsoljuk nekik ügyes es baratsagos modorban, hogy lépjenek be valamely társulatba; vagy pedig másképén vigasztaljuk meg. „A . . . bénákat . . . a nyomorékokat vezesd be házamba," ezen mondás a mennyei lakomara all; de nem kell azt gon­ dolni, hogy ezek mind a 111-ad rendbe valók! Így tehat az olyanokat, nem teljesen tanulatlanok, de féligmeddig siketek és Igaz a kik vakok, csak vigasztaljuk meg, miként az előbbieket . . . Végre egyszer csak semmibe sem vesszük alapfeltételünket, vagyis kisérlet nélkül m in­ denkinek adunk kordát és skapulárétü . . . Az ilyenek nem válnak a lll-ad rend javára s a rend általuk nem nyer tekintélyt, hanem mintegy biztosítva lesz, hogy a rendbe többé azon helyről senki sem lép be, kivéve éppen ilyen testi és lelki nyomorékokat. De természetesen mindezzel nem azt akarjuk mondani, hogy a felvételnél vasszigorral és túlságosan is válogatva kell eljárni s a jámbor, de szegény és legalább is középtehetségü lelkeket vissza kell utasítani! Dehogyis! Hisz Krisztus Jézus drága gyöngyei éppen az ily lelkek! . . . Végül még a következőkre vigyázzunk. Senkit, de különösen az ilyen különálló híveket ne öltöztessünk be anélkül, hogy nekik szabály­ zatunkat tartalmazó könyvet, — legyen ez bármily kicsi is — ne adnánk azzal a meghagyással, hogy gyakorta olvassák át, mivel ők már újonc tanítás híjával vannak és az ujoncév letelte után ebből a magán utón szerzett (III. rendre vonatkozó) tudományukból vizsgázniok kell. Figyel­ meztessük őket a szabályzat azon pontjaira, a melyekről könnyen meg­ feledkeznek: vizsgálják meg naponkint lelkiismeretüket, mondják el néha meghalt rendi testvéreink lelkiüdvére a sz. rózsafüzért; s emlékezzenek meg sz. áldozásaikban e világból kimúlt lll-ad rendiekről. Vizsgáljuk már most azt, hogy milyen legyen az ilyen magá­ nyosan álló lll-ad rendűek további viselkedése! Jarisák meg még az ujoncév után is a szabályokat; ne elégedjünk meg a rendi ima elmondásával, hanem olvassák minden hónapban a szabályokat és gondolkodjanak felettük; járassanak lll- a d rendi folyóiratot, hogy ezáltal folyton tanuljanak valami újat a rendről; gyakran újítsák meg a sz. hitvallást; a szent gyónásban kérjék a bucsúáldást és pedig 2-vel több­ ször, mint a többiek (2 szabadon választott napon a pápa áldása helyett) a rendi búcsúkat p/eMn/a-templomokban nyerhetik, hozzászámítva a Korciunkula-búcsut is.

I

. 4.

71

-'’ M : •A .

$

Igen dicséretre méltó, ha az ilyen lll-ad rendiek évenkint legalább egyszer felkeresik a rend igazgatóját, és ha tehetik, hozzájárulnak ado­ mányaikkal a rend költségeinek fedezéséhez és rendünk szegényeinek felsegitéséhez. Talán valamikép sikerül nekik évenkint 1 vagy 2-szer havigyülésre elnienniök, vagy legalább egyszer a rend vezetőjénél meggyóniok s beszámolniok a szabályzat betartásáról. Ugyanekkor kérjenek némi oktatást, hasonlóképen kérjék őt, hogy szabja meg a további vezeklés módját. — Ez igen szép szokás, a melyet több buzgó lll-ad rendi gyakoroi s a mely nagyon is dicséretre méltó. Ha Így cselekszenek az ilyen magányosan álló lll-ad rendiek, akkor állhatatosan megmaradnak buzgalmukban, bensőleg (5 ez a fő !!) megelégedettek lesznek, környezetüknek jó példát adnak és épülésükre szolgálnak! Mintegy választ várva kérdezhetné most valaki: „Miképen í e r j e s z t h e t i k az ilyen különálló lll-ad rendiek a lil-ad rendet ?“ Itt oly elszigetelt Ill-ad rendiekről van szó, a kik, mint fentebb említettük, nem minden előrelátás, megvizsgálás és oktatás nélkül jutottak be a rendbe s a kik megfeleltek a már leirt követelményeknek. 5 ha már most az ilyenek nem sokbeszédüek, szerények és lelkipásztoruknak tisztelettel engedelmeskednek, akkor sokat tehetnek a rend elterjesztését illetőleg. E dologban első feltétel legyen mindig az ima után az okosság. Nem erőszakosan és tolakodva kel! e dologban eljárnia, de még kevésbbé szabad a személyek szükséges megválasztását elmellőzni. Keressenek fel barátságos, jámbor és szerény személyeket s beszélgetésük elején bocsássanak néhány szót* előre — ne beszéljenek mindjárt a szabá­ lyokról — hanem mondják el, hogy mily szerencsés és megelégedett az ember, ha a lll-ad rend tagja; beszéljenek a rend búcsúiról; assziszi sz. Ferenc különös oltalmáról és áldásáról, a sok szentről, a kik a lll-ad rendiek közbenjárói; sorolják fel azon előkelő személyeket, a kik rendünknek dicsőséget szereztek; a pápákat, a bíborosokat, a püspököket s az uralkodókat; említsék nekik Kolumbust. Amerika felfedezőjét, a ki szintén lll-ad rendi volt; hasonlóképen F iliy is, az a hires tábornok, a kinek örök érdeme, hogy Németországban a protestántizmus eretnek­ sége nem vert oly mélyen gyökeret a szivekbe és milliók maradtak meg a kath. egyház kebelében. Ezután soroljanak fel lll-a d rendi szenteket kézműveseknek boldog szienai Pétert, a ki fésűs volt. boldog Hippolitust, a ki takács volt és boldog Revolonust, a ki cipész volt; tisztes polgároknak boldog friedeni

72

Jánost emlithetik, hivatalnokoknak szent Eleázárt, a ki gróf és birod a L i kormányzó volt; anyáknak pedig és özvegyeknek szent Erzsébetet “ f k a ” fedezné'valaki: És aztán m it kell tenni egy Ifl-a d rendinek? következőképen feleljünk: Alig többet, mint más jámbor katholikusnak. 5 ezután mondjuk el a szabályokat szépen, sorrendben. Dicsérjük az Úr imádságának jelességét, mert ez ima gyakori elmondasa miatt neme­ lveknek elsőre nem nagyon tetszik. Mutassuk ki, hogy ez a legszebb ima mert erre maga Jézus tanított s hogy a lll-ad rendiek ennek gy-akori elmondásával csak Jézus akaratát teljesítik. Ezen imaban legjogosultabbakat kérünk, a melyeknek meghallgatását az Ür Jézus ígérte meg. De továbbá a „;V\iatyánk“ eszünkbe juttatja Jézus kínszenvedését, ez pedig Isten szeretetét . . . és Így tovább . . . és Így tovább . . . M ily hasznos és könnyű ezekről elmélkedni. igen alkalmas eszköz rendünk terjesztésére a rendi fo ly ó ira t; igy például nálunk magyaroknál a „Sz. Ferenc tiirnöke'' c. havi közlöny. Adjuk ezt másoknak is elolvasni és különösen arra vigyázzunk, hogy jámbor férfiak és ifjak kezébe is kerüljön!! A lll-ad rendi nők termé­ szetesen nehezen hathatnak közvetlenül a férfiakra. Pedig ha a férfiak közt elterjedne a lll-ad rend, sokat nyerne vele a rend, mert hiszen a rendnek ilyenekre van szüksége — jobban férfiaknak van szüksége a rendre! Törekedjünk tehát minden erővel férfiakat is megnyerni rendünknek, hogy a később alakítandó rendi községben necsak „jámbor nénikék“ legyenek; mivel biztosak lehetünk, hogy ezzel örökre elriasztjuk a férfiakat. Ha vannak ily magányosan álló li!-ad rendi nőknek — fivéreik, nagybátyjuk, vagy más férfi rokonaik, nyerjék meg ezeket rendünknek; vagy talán van valamelyik lll-ad rendi nőnek férjnél barátnője, akkor ennek segítségével nyerje meg barátnőjének férjét! Ha megnyertünk valakit — avagy többet is — rendünknek, akkor tanácsoljuk nekik, hogy menjenek el a legközelebbi zárdába, a hol majd beöltöztetik őket. Figyelmeztessük őket, hogy el ne felejtsék a lelkipász­ toruktól kapott ajánlólevelet. Ha elegen vannak az uj lll-ad rendiek és van közöttük nehány becsületes, jámbor férfi, (csakis ezen esetben; máskülönben nem tanácsos.) akkor kérjék lelkipásztorukat, hogy szer­ vezze őket (vagyis jelölje ki közöttük a tisztviselőket.) Ha ez azonban nem lehetséges, akkor kérjék a legközelebbi zárda rendi vezetőjét, hogy jelöljön ki közöttük elöljárót, avagy engedje meg, mivel nincs joguk ezt tenni) hogy ők válasszanak elöljárót és erősítse meg a megvalasztottat; ez fogja majd látogatni a betegeket stb.

73

A távollevő vezető engedelmével összejöhetnek az ilyen magányo­ san álló Ill-ad rendiek és pedig minden hónapban, s a felolvasó olvas­ son fel valamely jámbor könyvből. Az olvasás előtt és után végezzék el azon imát, a mely benn van a rendi könyvecskében, s a melyet gyűlés előtt és után szoktak elmondani. így azután elnyerhetik a teljes búcsút, épugy, mintha havikonferencián lennének jelen; megjegyezzük, hogy az olvasást a rendi igazgató utasítása szerint kell végezni!! Alajos testvér. rO\

m

Az új bíborosunk.

I.*

iváló megtiszteltetés érte Rendünknek a „Sz. Antalról“ nevezett római Kollégiumát. Majdnem két hétig időzött köztünk az 1907. I évi április hó 15. napján tartott konzisztoriumon bíborossá kinevezett Pőmagasságu Aguierra y Garda Gergely, Burgos egy­ házmegyének érseke. December 14-én érkezett egyik suffragáns és oldalkanonokja kísé­ retében. Az állomáson a spanyol nagykövet, s Rómában levő más spanyol előkelőségek fogadták. Fölajánlották neki palotáikat, s emezek kényelmét, de Ö — sz. Ferenc fiához méltó alázatossággal a kolostort választotta. December 19-én tartott nyilvános konzisztoriumon a pápa elvé­ gezte rajta a szokásos birétum föladásának meg a szájnyitásnak-csukásnak érdekes, egyszerű, de sokat mondó szertartását. Ugyanaz nap este 6 órakor a pápai nemes gárda egyik grófja elhozta a biborkalapot, s a Kollégium diszaulájában — a Rend Generálisa, tanácsosai, több püspök, különféle pap és szerzetes jelenlétében — üdvözlő beszéd kísé­ retében átadta az uj bibornoknak. Ő Szentsége a „5. Joannis ante Portam Latinam templomot jelölte ki „presbyter-Cardinalis“ címmel Bíborosunk „titulus -ául; a melybe december 23-án tartotta ünnepélyes bevonulását. „S. Joannes ante Portam Latinam” egyike Róma legrégibb tem­ plomainak. Ama helyen épül, a melyen — már Tertullian (De praescript. c. XXXVI.) idejében élő hagyomány szerint — Domician császár ural­

74

kodása alatt és parancsából sz. János apostol Jézus h.teert torro d l t o t t amelyből azonban Isten csodája folytan meg szebb es ségesebb került ki. A templom mellett, (közvetlen a beta azott Latina“ előtt) egy magányos kis kerek kápolnácaka all, a kínzás donképeni helye, a miről ez a márványba vésett vers beszél a

olajba egész­ Porta tiila jzarán­

doknak : „Martyrii calicem bibit hic athleta Joannes; Principii Verbum cernere qui meruit. Verberat hunc fuste praesul, forfice tondit, Quem fervens oleum laedere non valuit. Conditur hic oleum, dolium, eruor atque capilli, Quae consecrantur inclita Roma tib i,“ Karácsony estéjén a Kollégium örömmámorban úszó növendékei a Főmagasságu vendég tiszteletére poliglott akadémiát rendeztek Ö eminenciája, több püspök, rendi elöljárók stb. stb. jelenlétében. Olasz, spanyol, katalán, kantabriai, gallaikai, angol, francia, német, magyar, nor\'ég, portugáll, horvát, latin görög és indiai nyelven tartott üdvözlő beszédek, szavalatok, s énekek tarkasága pompás virágkoszoruba fűződött. 5z. István napján távozott a Bibornok ur, hogy az uj évet Spa­ nyolországban, szeretett egyházmegyéjében tölthesse. A leereszkedő kegyesség, jóság és alázatosság, mely egész lényét eltölti, kedves, s eltörülhetetlen emlékoltárt emelt szivünkben a magas polcra emelt Testvérünk számára. Aguirra y Garda most 73 éves, magas, erős testalkatú, gyors, fiatalos járású. 1835. márc. 12-én született Spanyolország Polae de Gardon helységében. Legio egyházmegye szemináriumában készült a papi pályára, majd 1856. május havában, az isteni hivatásnak engedve, sz. Ferenc rendjébe lépett a Nagy sz. Gergely provinciájában. Alig szen­ telték pappá, a buzgó P. Gergely Filippini szigetekre indult missziónáriusnak. De a hat hónapi hajózás, meg az ottani kiima, annyira meg­ viselték, hogy nemsokára vissza kellett térnie. Theológiai tanárrá, majd több Ízben elöljárónak nevezték ki. E hivatalait példás buzgósággal, s bámulatos tapintatossággal töltötte be. 1885. május 27-én, boldog emlékű Xlil. Leó az üresedésben levő lugoi püspökségre emelte . . . Erélylyel párosult szeretettel fogott egykormányzásához. 1894. május 24-én Burgos érseke lett. •t" ^ az amúgy is nagy érsekségéhez — bizva főpásztori erényéiben, buzgosagaban, s munkásságában, — a Calabona püspökség

'í

li

'

\

75

gondozását is csatolta . . . 5 a Szentszék nem csalódott, mert a két egyházmegye pásztora nem ismer nehézséget, nem kiméi fáradságot. E minőségében ajándékozta meg Öt X. Pius pápa 1907. április 15-én bíborral. Jóságáért, az árvák, öregek, s elhagyottak befogadására alapított több intézetért, stb. . . . a nép csak per „szegények atyja“ néven Ismeri. Alázatossága nem kereste a legmagasabb kitüntetést, s csak

f i

%

♦ ^

\

s %

J }

A

• %

«

.

, r

r *

'

s

»

'

IA

1

%

.

%

azért fogadta el, hogy a bibor sz. Ferenc rendjét ékesítse, a mint 1907. ápr. 22-én a Rend Generálisához intézett levelében mondja: „ . . . méltatlannak adják a bibort, de örömmel fogadom, csak azért, mert alázatos ruhánkat disziti, a melynek a Gondviselés intézé­ séből és akaratából ezt a nagy méltóságot köszönhetem. Tartsa Isten, hogy bíborával még sokáig díszítse szent Ferenc rendjét!

.1 s

t

'

Róma, 1908. január 8-án.

ú

Coelius. V

r- ■

\

•

rf^i

LV5'

OD^fi J áOQSlŐL^ A M IR Ő L MESÉLEK - ■ • M ikor a fagyos észak fia a verőfényes délre ért, mondá neki az ü r angyala: Itt áll előtted a földi boldogság paradicsoma. Tökéletes valóság benne mindaz, amit csak lelked valaha megálmodott. !de v e ze tte le k az Úr parancsára, mert ide vágytál mindenkoron. És feleié észak fia örömkönnyel a szemében: Legyen áldott az Úr neve, ki a szomorúságból, a szegénységből,

a

gondból kivezetett. Legyen áldott a kéz, mely örömet adott. A z Úr angyala pedig mondá az örvendezőnek: Az Űr szomorúságot ad annak, kinek örömet a k a r adni. M a jd m egtudod azt a boldogságban, míg elemészt, elveszít lassan-lassan. M e r t elégsz a b o l­ dogságban. Az a halálod, amiben boldogságod leled. És szomorúan nézett a verőfénybe mig válaszolá a boldog em ber: Boldogságra terem tett az Úr, boldogság az ÖrÖk élet is. Az égi lény igazat inte a föld fiá n a k : Mindaz úgy van, ahogy mondod. Csakhogy az örök é le tet a fö ld b e plántálod. Nem látod a fényben azt a felem észtett v a la m it, a m ib ő l le t t m aga a fény. A virágról pedig nem tudod, hogy más életből nőtt, ann ak pusztulás sából táplálkozott. Boldogságod verőfénye, virága — a lelked b ő l nőtt. Észak fia rajongva mondta az an g yaln ak: Csupa fén y, csupa v irá g a lelkem. Az az én életem, az én boldogságom. Az Úr angyala mondá erre a boldognak : Akkor eldőlt az életsorsod. S megmondhatom a z t is, ami reád v á r amott. A dicsőség fénye, a vagyon virág özöne. Egy fén yb ő l, v irág b ó l a lk o to tt könyv is vár reád. Aztán valahol messze fényes álm ot sző rólad egy asszony. Csupa virág, csupa fény. Es észak fia boldog örvendezéssel in d u lt el a gyönyörűségek h a z á já b a . Az ég! a n ^ a l pedig térdre roskadt és emberszeretete nagy fá jd a lm á v a l mondá az Ú rn a k : — Az életért kell küzdenie, az Üdvösségért kell élnie. De célja elho­ mályosul - ha boldogságban hagyod. Áldd meg szomorúsággal, szegénység­ gel, gonddal, hogy boldogító szerelmedhez visszataláljon. -

Es a verőfényben járó észak fia után szomorúan zokogott . . .

7?

A VA G YO N .

f

\

— M ik o r észak fia a gyönyörűségek hazájában elmondá a zsarnoknak, am it a verőfényes délről álm odott, vigasztaló meséjeért nagy vagyont kapott. A ztán élvezeteket, gyönyöröket szerzett azon, amelyektől kialuvék érzéseiben, gondolataiban az Úr mindenhatóságának szikrája. És lassan-lassan megfelejtkezett volna föld ön tú li céljairól, ha egykori vándorbotja meg nem szólal az élvezetek között. — E g yü tt te ttü k meg az utat, fagyos északról verőfényes délig, ahol valóság le tt minden álmod. Én voltam a fegyvered, hűséges gyámolod. tlálából nem is d o b tá l el a jó lé t napjaiban. De én csak azért m aradtam nálad, hogy m egm entselek most is. A gyönyörittas gazdagnak k ih u llo tt kezéből a serleg, amint a koldus­ bot szavait h allg atta. — A m ú lt és a jövendő nem tito k előttem , m ert mindakettő reám támasz* kodva ta n u lt já rn i. Az üdvözülés titk a belém van róva titkos írással, amit nem fe jth e t meg a gazdag soha. És megmondom miért, mert annak nagy története van. A gazdag mind a földre hányta aranyait, amig a koldusbot újra szólni kezdett. M ik o r a b u ko tt em ber birtokába vette a földet az Úr irgalmasságot cselekedett. A paradicsom kert ja v a it, szépségeit átkozá, átp lán tálá szerteszét a földön. És ekkor a lázadó angyal lakást vön m agának a földben minden­ féle term ényeknek, ja v á k n a k gyökere alatt. És lassankint belenőtt azokba, m ia la tt kincseket is ápolt a mélységben. M ik o r pedig az emberek a javakból és kincsekből m eggazdagodának, azokban vön magának lakást a földön. A kko r pedig m indaz átokká változott, am it életfentartónak rendelt az Úr. A kigyó benne van minden földi jóban. A gazdag m á r nyú lt a koldusbot után, hogy kincsei közül elmeneküljön. — Vezess el innen a dicsőség ú tjá ra mondá, összetörve a serleget a m árván yp ad lato n . — Elvezetlek oda is mondá a koldusbot, de előbb a történet fo ly ta tá ­ sát kell tudnod. M e rt az ü r nem hagyta el akkor se az embert, mikor a jó lé tb e n m egtagadta. Leküldé hozzá az üdvösség angyalát, hogy a sötét, vigasztalan szivekben vigasztaló hitet gyújtson. M eghagyta neki mindenható szóval, hogy tanitsa meg az em bereket ama ja v a k nélkül élni. M egváltó igéit el is hinté a földön. M inden szívben megszólalt az életben legalább egyszer. De a Gonosz reáuszitá a ja v a k a t, a kincseket, hogy elüldözzék a földről. És az emberek reátörtek, halálos sebeket ejtének ra jta . De ő nem csüggedett soha. Reám tám aszkodott vérző sebeivel és úgy vánszorgott végig a világon. Én voltam egyetlen fegyvere, gyám ola. Az ő földöntúli bölcsesége van belém róva. Az ő igéit, em lékét őrzöm én. Aztán elhallgatott. Észak fia pedig szótalanul vévé a koldusbotot és e lin d u lt kincsei közül a szegénységbe, a bizonytalanságba. — És az Úr m indenhatóságának szikrájától kigyuladva elmondá mindazt az embereknek

f

«

!i i/" '

l

1858 február 11

1908 február 11.

zent Ferenc mindenrangu gyermekei mindenkor a legbensöbh összeköttetésben állottak a szeplőnélkül fogantatott boldogságos Szűzzel. Mert az Isten-Anya életének ez első csodálatos titka _____ különös vonzóerővel emelte őket fel a boldogító tisztaság légkörébe, s vezette őket e siralom völgyén át sértetlenül azok seregébe, kik mindig a ártatlan Bárány kíséretében vannak. 5 talán ezért van az, hogy ez az rend adott a legtöbb szüzet az égnek; s ez lesz eszközlöje annak, hogv' szent Ferenc rendje — ha szabályait megtartja fenn fog állani. mig csak ember lesz e földön . . . égi boldogság után vág\'akozó halandó. Az öntudatos, szüztiszta lélek már a földön a mennybe lát, szem­ léli ennek boldog lakóit, társalog velük, megszólaltatja őket, eltelik boldogító érzéssel. Tagadható-e az, hogy szent Ferenc fiaié a dicsőség, hogy a Szeplőtelen fogantatás égi titkát nyújthassák a földnek? Tagad­ ható-e az, hogy a Szeplőtelen fogantatás megtestesülve is az ártatlannak jelentette ki magát? — Egy fél század története, erős hite csodákkal erősített meggv'őződése bizonyság amellett, hogy a szeplőnélkül fogan­ tatott Szűznek megdicsöült teste érintette a földet; és beszélt, és kije­ lentette magát és pártfogóul ajánlkozott a bűnös emberiség számára, és kérte az ártatlanokat, hog>' imádkozzanak a bűnös emberiségért, s felhívta a bűnösöket, hogy tartsanak bünbánatot; s mindezen lelkijavak mellé földi javakat is, testi gyógyulást is nyújtott — a csodák isteni hatalmát kérve segítségül. 5 valóban nagy szüksége volt a XIX. századnak arra, hogy az ég lakói szóljanak a földies emberhez, s kiváló szüksége Franciaországnak az ég szeplőtelen Királynéja emelje ki a bún fertőjéből. Mert a megjelenés előtti félszázadnak ártatlanul kiontott sok vére, s a bűn örvényébe taszított ártatlan lelkek jajkiáltása egbe hatott, segély avagy büntetésért kiáltott.

....}

/ ',n>

79

4’

\'ffi • < * I é

S

I

í

é

8 nem büntetés, banem a segítség szállott alá, mert Isten nem akarja a bűnösnek halálát, s „az az isten akarata, hogy Mária által mindent megnyerjünk/ (Sz. Bern.) 1858. évi február 11-én történt, hogy Franciaországnak Lourdes városa mellett elterülő massabielle-i sziklák megremegnek az örömtől arra, hogy a mindenség Urának Anyja mennyei dicsfénytől övezve látható alakban szállott le oda. 5 julius hó 16-ikálg tizennyolc alkalommal jelent meg — az ártatlan, boldog Bemadette-nek. M ily boldogság, minő mennyei elragad­ tatás gyönyöre tölthette be e szűztiszta szivet! A Szeplőtelen fogantatás megbízásai teljesedésbe mennek; a bűnös, a csapásokkal sújtott emberiség feleszmél — és Lourdes az egész világ közös szentélye lesz, honnan mindenki részesül a lelki avagy testi csoda áldásaiban . . . még a bizalom­ mal közeledő tévhitűek is. 5 a kegyelemnyerés, a gyógyu­ lások félszázad óta most is min­ dennap ismétlődnek. A hála m il­ liók ajkán száll fel az irgalom Istenéhez, kinek jótevő keze ma sem rövidült meg, s a teremt­ ményeket a természeti elemeket küldi rendkivüli módon az embe­ riség segítségére, csak erős hittel, bizalommal vegyük igénybe. A 11 Bambino Rómában az Ara Coeli templomban. Szeplőtelennek felhívása az volt, hogy „imádkozzunk a bűnösökért*^ „tartsunk bünbánatoí , „merítsünk az élet vizéből", imádkozás nélkül nincs kegyelem; bünbánat (gyó­ nás) nélkül nincs felemelkedés; életet, üdvösséget Jézus szivének vércseppjei nyújtanak. E szüzeket nevelő borra van szüksége a világnak

.1

•

s • I

:..v *

• A

•V S* T !

^> .

-1

t

mert sok, nagyon sok a beteg. Avagy nem beteg-e eléggé századunk? Nem kevely-e szerfölött. Nem érzi-e a sok szerencsétlenséget, mint a rémséges bűnök bünte• í.

*

>

í

éó tését? - s vájjon megérti-e az ember, hogy a kulso, fold. boldogság is ieen gvakran a lelki állapottól függ? Oh mily edesség a Szeplőtelennel társalogni mily élvezet Jézust szivünkhöz ö le ln i. . . a megnyílt menny ! * ■ Azért ha látjuk a szomorkodó, beteg emberi­ séget, ha feljajdul szivünk a társadalomnak Istentől való elfordulásán; ha lát­ juk a kormányokat, s köztük kiválóan a sze­ rencsétlen Franciaorszá­ gét. miként vezet elká­ bulva, tüntetőleg — val­ lást, erényt letiporva — az istentelenség bünlejtöjé n : óh akkor ragadjuk meg fokozott lelkesedés­ sel azon eszközöket, miket 50 évvel ezelőtt a Szep­ lőtelen ajánlt az emberi­ ségnek. Mindazok, kik a Szep­ lőtelen fogantatás köz­ benjárására bármi testi avagy lelki kegyelmet nyertek életűkben, to­ vábbá azok, kik Jézus isteni szivéhez, az Oltáriszentséghez, a boldogságos Szűz szeplőtelen szi­ véhez és kedves gyer­ meke szent Ferenc rend­ Egy darabka Jézus töviskoronájábói Nápolyban, jéhez vannak kapcsolva ^ , — ha te h e tik' — zarandokoljanak el ez ötven éves jubileumi esztendőben Lourdes-ba . hala es engesztelesül; vagy egyesüljenek lélekben s ezt m in­ denki teheti azokkal, kik isten irgalmáért esdve a fáradsá?5 o 'k t T Í d ° Sőt kérhetjük Istent, hogy tegyen csodát, küldje le századunknak is a boldogságos Szüzet, m int a J jó -

X

llí e

i

______

81

tanács A nyját'\ mert nagy szüksége van a vak emberiségnek, hogy lásson . . . de csak az öntudatos szűztiszta lélek szemlélheti a menynyeieket 1 legyünk. Ne késedelmeskedjünk. Ferenc testvér.

Alvernia és Assisi. Irta ; P. Seeböck Fílibert,

MÁSODIK RÉSZ. 11. Szent Ferenc halála helyét egy kápolna jelzi az „Angyalok Királynője" templomában a Porciunkulatemplomocska és a sekrestye között. Szent Ferenc ugyanis, midőn a halált érzé közeledni, Porciunkulára vitette magát, hogy ott fejezze be földi pályáját, hol rendjének alapját megvetette. Halála előestéiyén maga köré gyüjté tanítványait s megáldá őket, mint a haldokló Jákob az ő fiait. Az Üdvözítő példájára, egy darab kenyeret kért s abból mind­ egyiknek adott egy falatot szeretete jeléül. A zokogó Illés testvér azon­ ban nem ette meg a neki nyújtott falatot, mert méltatlannak tartotta magát erre. Ezután kérte fiait, hogy az „Angyalok Királynője^ templomát tartsák mindenkor tiszteletben s a rend főnöke a legjámborabbakat ren­ delje majd ide. „Ne hagyjátok soha e helyet, mondá többek között, ha az egyik oldalon kiűznek, menjetek be ismét a másik oldalon, mert e hely szent, e hely az Ur Jézus és boldogságos Anyja kedves helye; ki itt áhítattal imádkozik, el fogja nyerni a m it kért, de a ki itt vétkezik, kétszeresen fog érte bűnhődni“ . . . Utolsó perceiben, 1221. okt. 3-án kérte tanítványait, húzzák le róla öltönyét, hogy az Üdvözítő példájára teljes szegénységben, mezítelenül halhasson meg. Tanítványai erre egy kopott ruhába öltöztették, melyet hajdan úgy koldult magának. Ezután tollba mondta végrendeletét, meg­ áldá jelenlevő, távollevő és jövendőbeli gyermekeit s felolvastatá a ?zentirásból a húsvéti eseményeket. Ezután megkezdte a 141-ík zsoltárt „Voce mea ad Dominus clamari“ (Szómmal az Úrhoz kiáltok) s végig ímádkozta az utolsó versig: „Educde custodia animam meam ad confi-

I

82

tendum nomini tui; me expectant j.isti, donee retribuas m .h. (Vidd ki a tömlöcböi ielkemet, hogy dicsérjem a te nevedet az igazak varnak reám mi? iót teszesz velem !) E szavakkal adta vissza lelket Teremtojenek. E cellácskában. melyben meghalt, temették is el, .nelyet aztan kapolnává alakítottak át.

12. A Porciankula egj’éb nevezetességei. h l „Angyalok Királynője" templomának egy másik kápolnájában cg>- darab fát őriznek azon szószékből, melyről szent Ferencz es hét püspök a Porciunkula búcsút kihirdette. ^ A templomon kivül, a sekrestye közelében van a „rózsakapolna, azon a helyen, hol szent Ferenc imádkozott, midőn az angyal a tem­ plomba hívta. Ugyancsak itt vetette magát a rózsabokor közé, hogy az ördög kísértéseitől szabaduljon. A kápolna mellett ma is látható a rózsa­ bokor, melyen egyetlen tövis sincs & melynek leveleit piros foltok éke­ sítik. A rózsabokor vasrácscsal van elzárva, de a sekrestyében mindenki kaphat egy-egy rózsalevelet. A közelben van egy nagy zarándokház, melyben a zarándokok ingyenes ellátást élveznek.

I

a

/3. A szentség hírében hunytak el többek között; Kataneus Péter, még szent Ferenc életében. Az assisi székesegyház kanonokja volt, s ott hagyván állását, szent Ferenc követője lett, ő volt a szentnek második tanítványa. Sírjánál számos csoda történt, miért is igen sokan keresték fel azt. Szent Ferenc, hogy megakadályozza a han­ gos zarándoklásokat, megtiltotta az elhunytnak, hogy továbbra is csodát miveljen. 5 ezóta nem történt csoda a Kataneus Péter sírjánál. (Mar. ser. d. 10. Mart.) Barbaras, szent Ferenc tizenkét tanítványainak egyike, ki a szent­ nek lelkét, mint fénylő csillagot látta égre szállaní. Továbbá lakai János, narnii István és az Egy ügy ü János, ki szent Ferencnek minden mozdulatát utánozta s így akarta elérni az életszentséget. 14. Szent Dömjén temploma. E templom Assisi közelében, a mezők között áll. Midőn szent Ferenc egykor itt imádkozott, az égből e szózatot hallá: „Ferenc, állítsd ismét helyre egyházamat, melyet most omladozni látsz." Ferenc haza-

i

4

i s

I

I

l t

i

ai

sietett, eladta atyja egyik lovát 5 egy darab vásznat s árát az assisi lelkészhez vitte azon kéréssel, hogy javíttassa ki szent Dömjén templo­ mát. A lelkész nem fogadta el a pénzt, miért is Ferenc azt egy ablakon át bedobta a templomba. A gazdag Bernardone üldözőbe vette fiát s szent Dömjén templomába sietett. Ferenc tényleg ott volt s hogy atyja haragja elől megmeneküljön ketté vált a fal s eltakarta az üldözöttet. Ezután szent Ferenc megkezdte a templomocska helyreállítását. Kővet hordott oda 5 a többi szükséges dolgokat összekoldulta s kömives módjára rendbe hozta ismét az omladozó épületet. Szent Ferenc ezen­ kívül még két templomocskát újított meg: szent Péter templomát és Porciunkulát. E három templomocska újraépítése előképe volt három nagy rendjének, melyekkel Isten dicsőségét biztosítani akarta a földön. 75. Szent Klára szent Dömjénben. Szent Dömjén csakhamar egy istenes életnek lett szmhelyévé; ide vonult ugyanis szent Klára, szent Ferenc hü követője. Klára szent Ferenc követésére érezvén magát hivatva, felfedte szivét a szent előtt, ki azt ajánlotta neki, hogy a közelebbi vasárnap estéjén hagyja el szülői házát s jöjjön Porciunkulára. Klára tényleg megszökött hazulról és Porciunkulára jött, hol szent Ferenc és tanítványai égő gyertyával vonultak eléje. Szent Ferenc reá adta durva öltönyét, s rend­ jébe felvette, egyelőre az Assisi közelében, St Angelo dí Panto-ban élő bencés apácák kolostorába vitte, hova két hét múlva követt ehuga Ágnes. A felbőszült atya erőszakkal akarta visszavinni leányát, de lehetetlen volt. Szent Ferenc a két nővért átvitte szent Dömjénbe s itt megvetette második rendje alapját. Klárának csakhamar számos követője akadt, a többek közt ifjabb nővére, Beatrix és özvegységre jutott édesanyja, Hortulana is. Szent Dömjén ezóta az erények iskolája lett. Klárát az egyház a szentek, két nővérét és anyját a boldogok közé iktatta. Szentség hírében hunytak el a többek között Krisztina, Benedikta. Amata, Balbina, Pacifika, Franciska stb. Szent Klára leányai csakhamar elhagyták Szent-Dönijént s Aissisíba vonultak, szent György templomához, melyet a káptalantól cserébe kap­ tak. Szent Dömjén ma ismét a ferencrendíek birtokában van. 16. Szent Dömjén nevezetességei. A templomocskában meg van még mindaz és ép úgy, a mi és a hogyan szent Klára idejében volt; csupán a főoltár ujabb készítmény.

84

? 5 0 Í0 Z 5 in a k ö n y v é t

17. A szent‘ dömjéni kolostor. Egészen abban a helyzetben van, mint mikor szent Klára volt a lakója ü<^yanaz még a kar, az oratorium, a refektonum az akkori butorŐSal A kolostor bejáratánál egy képen szent Kiara lathato, a m.nt a város falán a legméltóságosabb Oltáriszentséget tartja a varost ostromlo ^ A

szaracénok előtt. 18. Szent Klára temploma. Szent Klára leányai elcserélvén Szent Dömjént az assisi szent György-templommal, ennek helyébe szent Klára tiszteletére templomot s s melléje kolostort építettek, hová 1260-ban át is költöztek, magukkal vivén szent Klára testét is. A templom egyik kápolnája még a régi szent György-templomból való, a kápolnában volt ugyanis eltemetve 1226—30-ig szent Ferenc atyánk. E kápolnában pihen jelenleg Boldog Franciska, kinek sírján január hóban hajtott ki és virult a rózsa. Egy másik kápolnában számos ereklyét őriznek. A templom főoltára alatt 1850-ben megtalálták szent Klára testét, hol 1260 óta pihent. Jelenleg üvegkoporsóben, külön kápolnában őrzik szent Klára romlatlan testét. 19. Szent Ferenc bazilihája. A város alsó részén egy dombon hatalmas templom Ötlik sze­ münkbe: ez szent Ferenc atyánknak nyughelye. Maga XI. Gergely pápa, ki szent Ferencnek jóbarátja s ki öt szentté is avatta, tette le e tem­ plom alapkövét nagy ünnepség keretében s az építkezés költségéhez nagy összegei hozzá is járult. 1230-ban midőn a templom még csak félig készült el, már áthozták ide szent Ferenc testét s a főoltár mögé temették. A halmot, melyen a templom áll, „Pokol-halom“ -nak nevezték. Szent Ferenc meghagyta testvéreinek, hogy öt ide temessék, s igy ebben is hasonlítson az isteni Mesterhez, kit a gonosztevők kivégzési helyén, az „a^koponyák hegyén" fölfeszitette s annak alján el is temettek. De mi ént a Golgotha, vagy másként a Kálvária hegy ma az egész világon b ^fSyát képezi, úgy az assisi gonosztevők kivégzés! és temetkezesi helye is megdicsöült, mert IX. Gergely pápa elnevezte „Paradii

i

85

csom-halom“ -nak s azóta számos zarándok tisztelte már meg látoga­ tásával.

V♦sTs-i > 4 \

'

' '• . .

' , 'v

r'-:

*

4• ' i : ‘

^

A bazilika az építőmester, a festő és művész igazi remekműve. A góth stilü bazilika két külön részből áll: két egymásfölé épült tem­ plomból, altemplomból és felső templomból. Az altemplom falfestményei szent Ferenc földi életét tárják elénk, de a felső templom a megdicsőült szentet az angyalok társaságába mutatja be. Szent Ferenc liarmadrendi fia i: Cimabue, Giotto és Giottino művészetükkel dicsőséget akartak szerezni szeráfi atyjuknak, de egyúttal halhatatlan dicsőséget szerzettek maguknak is. A város felől jö vet a felső templom bejáratához érünk. A templom belseje latin kereszt alakkal bir. A szószéket még szienai szent Bernardin készítette. A kórusban száz, szépen kifaragott széket láthatni. A főoltár, m int az altemplomban is, kettős: az egyik oldalon a rendes oltár, a másikon a pápai. Egy nagy lépcsőn lejuthatunk az altemplomba, melynek alakja a csonka kereszt: T. Ugyanoly nagy, mint a felső templom s két oldalt kápolnák környékezik. Az oltár körüli kápolnákban pihennek szent Ferenc szentéletü tanítványai: assisi Boldog Egyed, Rufinus, Massáns, Quintavalle Bernát, Szilveszter és mások. Szent Ferenc bazilikája azonban tulajdonkép hármas templom. Midőn szent Ferenc testét ide áthozták, az assisiak megragadták a drága tetemet, bevitték a templomba, rácsukták az ajtót s titkos helyre temet­ ték, hogy Így biztosítsák maguknak a szentnek földi maradványait. Hat századon át nem is tudták, hogy a templom mely részében pihen a szent, sőt V. Pál pápa meg is tiltotta a kutatást. VII. Pius pápa azonban 1818-ban visszavonta a rendeletet, miért is ötvenhét éjjel ástak a tem­ plom főoltára körül, hol tényleg egy márvány koporsóra akadtak. VII. Pius Assisibe sietett, a koporsót kinyitotta s utána nyilvánosan kihir­ dette, hogy az „assisi altemplom főoltára alatt feltalálták szeráfi szent Ferenc testét “ A koporsót lecsukatta s megtiltotta azt pápai engedély nélkül felnyitani s helyéről elmozdítani. A koporsó régi helyén görög kereszt alakú kápolnát építettek, melybe nehány lépcsőn jutunk le. Egy vasrácscsal elkerített márványoltáron áll szent Ferenc márvány kopor­ sója. E sírbolt a legalsó templom. Ezzel befejezzük látogatásunkat a szeráfi rend szent helyein. Frater Emericus.

- r : 3 3 i

•1

ERŐ S H IT T E L . I. Sivatag a világ, Am elybe já ru n k : Csak az ö rö k Isten

Sivatag a világ, Amelybe járunk, Mely összeegeti M indenik álm unk; S szegényen kifosztva Nem marad nekünk A vak sötét éjben Napunk vezérünk.

Az erős v á ru n k — H a el nem csüggedünk — Ö m ondta n e kü n k Á rnyas oázisnak Vizéhez érünk II.

A szenvedőnek hosszú az elet, A boldognak meg oly rö v id ; De az erős h it oly szárnnyal áld meg, Amely a hosszún átröpit. Szárnyaló hitem meg nem törheti A szenvedés, a fájdalom : Es diadalmas, erős hitem nek Szárnycsattogása a dalom , . . $

A, Dohay M a ris k a

Kolostor a

V

gyárból

>

Regény : A n k a J á n o s tó l. (Folytatá&.)

■'-l

'3 H ■‘i :p ;>i

NEGYtDlK FEJEZET. A népgyülésen.

■;^i r^ -3 •' *' i '■;-ií ':2 ' *

'■

' '. i'

t

S * • *

^

.'IC

•y*

>>

■\:k

\ :*>

Szonibatliy János küldte fia megmentésére. Eleinte ő maga akart föllépni. De belátta aztán, hogy céltalan dolog volna. Nem hinnék el, hogy ö legyen — ő. Vagy pedig valami t>otrány lesz belőle. Aztán még nincs veszve minden, mindent jóra fordíthat ülogovszki Iván. A hires dumaképviselö, Pál barátja csak a gyűlés végén akart vele találkozni, mikor már korszakalkotó programmját elmondotta. Addig a tömegben lelkesedett. De Szombathy János biztatására a legválságosabb pillanat­ ban az emelvényre lépett. Persze az öreg Szombathyról csak azt tudta, hogy lelkes bámulója az o barátjának. Abból magyarázta meg a nagy biztatást is. Mikor Pál meglátta, alig hitt a szemeinek. — Te vagy az Iván kiáltotta és megölelte, megcsókolta. Oroszor­ szág eg>'ík nagy fia is eljött hozzánk, folytatta beszédét, hogy bátorít­ son szabadságharcunkban. Az ö nagy neve a legnagyobb bizonyság, hogy igaz voltomat be nem szennyezheti a gaz rágalom. Az igazságért élek, az igazságot hirdetem. És könybe lábadt a szeme a felindulástól, mikor e szavakat mondotta. Egész leikével érezte, hogy méltatlan l)ántalom érte. Éppen mikor rajongásának, népszoretetének fényes bizony­ ságát adta. Az első vérző sebet azoktól kapta, akikért harcba indult, csatába szállott. Érezte a sziveben, hogy a méltatlan bántalmat el nem felejti. Mintha az első kő hullott volna ki abból a jövöl)ől, amelyet a népbizalonira épített. De azért mosolyogva köszönte a lelkes tapsot mely beszéde befejezésekor támadt. A hallgatóság értei*

*

4

0

88

mesebb része, mely megértette beszéde eszmei tartalmát mellette tünietett. Csak akkor hallgatott el az éljenzés, mikor Glogovszk, elolepett. Intette a népnek, hogy szólni akar. Előbb azonban az egyik újságíró is bemutatta a népnek. Mint laptiidósitó Szentpetervaron jart es ott ismerte meg az első duma megnyitásakor. , , - Glogovszki Iván Oroszország egyik nagy fia akar hozzatok szólani. Szavaira harsogó éljenzés támadt. Annak volt az a jele, hogy névleg ismerték, hallottak róla. Aztán Glogovszki mélyen megindulva beszélte el. hogyan menekült Oroszországból. Odahagyta hazáját, oda mindenét. hog\- idegen földön is tovább harcoljon a zsarnokság ellen. ;^\ert azok a fenséges eszmék, melyeket Szombathyval együtt szövött külföldi útjában, soha ki nem hamvadnak lelkében. Majd Így foK^atta Szombathyra mutatva: — Ez a megrágalmazott ember a legigazabb ember a világon. Együtt szőttem vele a jövő megváltó eszméit, melyeket most a népnek hirdetett. Együtt jártuk a külföldet, hogy megfigyeljük az idők jeleit a népek életében. Azután részletesen elbeszélte külföldi tanulmányutjukat és annak a barátságnak történetét, mely sziveiket összeköti. Es esküre emelt kézzel jelentette ki, hogy V^észinek minden szava gaz rágalom. De a nép bizalma meg volt már mérgezve. A rosszat inkább elhiszi. Szavait az újságíró tolmácsolta. Egetverő éljenzés keletkezett nyomukban. A sokaság újra visszatért Szombathyhoz, kit újra hallani akartak és beszélt is. Most már inkább tudós hallgatóinak beszélt — tudományos alapon. A tudomány fényével világított a szociálizmus útvesztőjében. Tudományo­ san igazolta a szocializmus tanításait, amelyeket a sokaság meg sem értett. Csak itt-ott helyeselt, mikor az ismert népgyülési frázisokat hallotta. De a tudományos fejtegetés hidegen hagyta. Csak akkor lelke­ sedett újra, mikor az egyházat gyalázta, a nemzeti eszményeket káro­ molta. Mikor kijelentette, hogy a felebaráti szeretet agyrém. Valamint a vallás minden tanítása. Arra nem lehet alapítani a társadalmat. A bol­ dogság az emberiség egyedüli célja és boldogságot csakis az anyagi jolet adhat. Aztán ezzel befejezte a beszédet, átadta a szót Torbágyi erőnek. Ez a fővárosi bizottsági tag és neves ügyvéd, amint tudjuk, a Slesmger Nathan fia. De Torbág>'i urat hirtelen megelőzte egy ifjú ember az újságírók közül. Az ifjú Arady lépett a szónoki emelvényre, i£ra^á?°"’ eszméi ellen sikra szálljon. Az Nem L e S ‘^«^deni, de szóhoz nem juthatott, g ek szohoz az ellenkező véleményt, a szabadgondolkodók

S

89

gyülekezetében. A szabadság hősei fütyültek a szabadságnak. Csak annyit tudott elmondani nagy nehezen, hogy a társadalom vérző sebeit csak a vallás, csak a felebaráti szeretet gyógyíthatja. És erre kérges tenyerek, fenyegető öklök emelkedtek a levegőben.

C

>> o a z: c o c > o r s

ÍZ *

u

s:

— Üssétek le a sötétség emberét hangzott a tömegből. — Aradi pedig csakhamar belátta, hogy az ilyen embereket nem lehet meggyőzni. Átengedte helyét Torbágyi Dezsőnek, ki hízelgő szavakkal traktálta a

•

* ___

— » i0t. •>»'

' ' r*•-.i'*.,'>

- 90 -

feláót;C5 népet. Persze Szoinbathynak ju to tt a legtöbb azokból. Sőt legfoképpeii Szombatliy dicsőítése volt a célja.

A ncp nevében köszönöm, hogy eljöttél hozzánk -

mondotta a

többel^ Időzött — a gúlák aljába. A szolgaság Egyptomában gúlát rakunk

mi a hatalmasoknak. Minden erőnk az a tudat, hogy minden gúla egyeoy öi halom. És elindulunk,

eljutunk

egyszer a szabad

mézzel

folyó

Kanddnba. Te fogsz vezetni minket nagy férfiú., te leszel az elnyomottak :Magától értetődik, hogy az éljenzéseknek nem volt vége hossza. A radikális képviselők, az egyetemi tanárok, az újságírók pedig áhítattal tekintettek az apostolra. Elismeréssel adóztak nagy eszének, nagyobb tudásának. Nem csalódtak várakozásukban. Máris arról tanakodtak maguk között, hol lépjen fel képviselőnek a jövő választáson. Bizonyos a megválasztása. És akkor indul meg tulajdonképpen a döntő harc a régi rend ellen. Szombathy pedig azalatt Glogovszkinak örvendezett. Karjába fűzte karját és elindultak ők is mialatt a tömeg éljenezve, lármázva szerteoszlott. Vége volt a népgyülésnek. Szombathy János is elindult a fia nyomában. Szeretett volna a nyakába ugrani, de nem lehe­ tett. Még nem jött el az ideje. Majd egykor, dicsősége tetőpontján. Most csak éppen szárnyat bontott, hogy a fellegekig repüljön. Mialatt Így a jövő tündér álmait szövögette, nyomukban fülébe jutott a fia szava. Az apja végrendeletét szidta, hogy milyen terhet hagyott rája. Inkább a tudománynak szeretne élni, mint az ilyen népgyüléseknek. Giogovszki megértette szavait és helyeslőleg bólintott. Alig volt annyi ereje, hogy kövesse őket tovább is. El is maradt, nehogy Giogovszki hátra forduljon. És ekkor elvesztette őket, eltűntek az utcasarkon. Az öreg megállott. Azt sem tudta merre menjen. Igazi — élőhalott volt. Mint kisértet járt a földön. Nem volt fejét hova lehajtsa, bár m illiók ura. Minden zsebe tele volt aranynyal és úgy tetszett neki. hogy a pénz lenyomja. Attól nem tud menni. Céltalan bolyongott a nagyváros utcáin erre, arra. Egyszer csak azon veszi észre magát, hogy a kül­ városban jár. Az éji homályban megállott a pincelakások ablakainál és benézett azokba, aho! a szegénység, a gond lakott. És ime mit lát az eg>'ik pmcelakásban? Két ismerős arcot. Csak nézte nézte és nem tudott tovább menni, ügy elnézte, amint munkához láttak szegényes vacsora után a késő éjben. Az ifjú Aradi és testvére. j^ á n megindult lassan a belváros felé, valami keserű, nagy elhatározássá! a szivében. (Polyt. köv.)

i ,

Szentföldi útam (Folytatás.)

Ain— Kárem

\

4 A é

*

ielött Bethleheinet láttam volna, egy véletlen körülmény elvitt „Judaea hegyei “ közé, oda, ahol az egyháznak két legmagaszI tosabb s legszebb antifonája; a „Magnificat^ és a ^Benedictus“ megszületett. Ugyanis fr. Jucundus, castellatanai ferencrendi püspök eljött meglátogatni a Szentföldet, melynek egykor buzgó őre volt. A kedves és alázatos lelkületü főpap, valahányszor valamely szen­ tély látogatására ment, rendes kísérőjén kivül mindig választott magának társat a zárda páterei közül. Egy napon nagy sürgés-forgás van a zárda folyosóin s nevemtől visszhangzik az egész ház. Mi lehet ez? „Arisztid jer gyorsan, hozd a napernyődet, ő excellenciája téged választott útit 9 rsnak!“ — lihegi a jó P. Nuncius. A Szentföldön persze érvényben van az ür Jézus e parancsa: „Semmit se vigyetek magatokkal az útra“ , s azért napernyőmet hónam alá csapva, siettem a püspökhöz. Ez az egyetlen portéka, amit senkinek otthon felejteni nem szabad, ha csak a napszurástól nem akar elpusztulni. Az utcán már egy batár várakozott reánk, melyben négyen foglal­ tunk helyet: a püspök, P. Nuncius és csekélységem, de velünk jött Ferenc testvér is, ő excellenciájának hűséges szociusa. Egy ájtatos „Ave Maria" és püspöki áldás után elindultunk Judea bércei közé. Jó egy órai utazás után megérkeztünk Ain-Karembe, vagy másképen Hegyközi sz. Jánosba, egy piszkos, elhagyatott arab faluba, mellyel kirívó ellen­ tétet képez az a gyönyörű vidék, mely ezt a kis községet bekeríti. Leszálltunk a kocsiról, mert a zárda kocsival megközelíthetetlen. Egy kis szűk sikátoron, szeméthalmazokon keresztül várszerü épülethez jutottunk. Ez a zárda, mely azon helyen épült, ahol az Ur Jézus elő­ hírnöke, az „asszonyok szülöttei között legnagyobb**: keresztelő sz. János született! Derékszögbe hajolva lépünk be az alacsony ajtónyiláson

92

I

l“

}

f. I

í í

■

a

4

i í .f

•* ■

%

f I

\

melv vaspántos ajtóval, vastag keresztrudakkal úgy eltorlaszolhato, hogy az esetleees ostromokat mindaddig képes kiáilani, amig a zarda vala­ honnan se<^itséget kaphat. Ezt az óvintézkedést a mohamedán arabok fanatizmijsa teszi szükségessé, melynek nem egyszer adtak szomorú tanujelét. Ma bár alig kell ettől tartani, de szólás-mondás, hogy akit a k'gyó mescsipett, annak a gyiktól is óvakodni kell! A zárdában nagy örömmel fogadtak bennünket, s tiszteletünkre a házfónök atya szobájában összegyűltek az atyák és testvérek. Mindjárt hűsítőről is gondoskodtak, de bizony Ganibrinus itala nem nyújtott semmi élvezetet, mert hát itt ajégnek se hire, se hamva! Ezt a megtiszteltetést a püspök számlájára lehet irni, mert a Szentföldi zárdákban a vendégszeretet az európai fogalmak sze­ rint elég különösnek, sőt hideg­ nek látszik. Meg ne ütődjél tehát kedves rendtársam azon, amit itt leirok. Nálunk vendég az ur a házban, ő parancsol, lesik a kívánságát, s amennyire a szent szegénység határai engedik, igye­ keznek teljesíteni. Az ebédlőben övé az első hely s a — legjobb falat! De nem igy keleten. Ha megérkezik a szerzetes testvér, a házfőnök A bold Szúz tó p e , ” ^ 8 ® ® ^ közönyösen tudomásul veszi, mintha azt mondaná neki: lá tla k! Nos, ezután kap egy szobát, benne egy kancsó vizet. Mi kell több ? A szoba rendbehozása mára vendég dolga, hiszen tartózkodásának idejére úgy is az övé. Nem is gondol vele senki, érezze magát egészen úgy, m int otthon! egészsége? — senki sem érdeklődik. ^ ebedloben, ha csak nem főelöljáró, ö az utolsó az atyák után, ami különben nem sokat határoz; a fő dolog az, hogy éhen ne maradjon! bonban megesik az, hogy cintányérjára akkora csontot kap, hogy egy azoTO kuvasz egesz nap elszórakoznék vele. Mig ő egy rövid, de után megköszöni az élvezetet! Mondom, különösnek tetszik ez az első pillanatra, de ha jól meggondoljuk a dolgot, csak

93

szent regulánk értelmében járnak el, ahol azt köti szivünkre szent rendalapitónk, hogy úgy érezzük magunkat mindenütt, mint idegenek és jövevények, vagyis a szerzetes emelkedjék felül mindazon, ami szivét, lelkét csak rövid időre is a föld rögéhez kötné! Másnap reggel azon szerencsében részesültem, hogy azon helyen végezhettem szent misémet, ahol keresztelő sz. János született. Már készülőben voltam az oltárhoz, midőn óriási gyomorfájdalom lepett meg, melyet itt szereztem magamnak a Szentföldön, részint az itteni ételek, részint a ciszterna viz élvezete által. Ájtatos fohászban kértem a jó Istent, hogy szüntesse meg ezt a bajt legalább addig, mig azon a szent helyen elvégzem a szent misét. Bajom kissé szűnni kezdett, s én, bár a kínoktól verejtékezve, bemutathattam a szent miseáldozatot. Miután ájtatosságomat elvégeztem, megtekintettem a templomot, mely egyike a Szentföld legcsinosabb templomainak. A hagyomány szerint már az első keresztények templomot emeltek Zakariás háza fölé, mely Chosroes kegyetlen üldözései alatt romba döntetvén nem sokára újra felépittetett. A keresztes hadjáratok után ezen templomot a törö­ kök istállónak használták. 1621-ben a szent sir őreinek főnöke: novarai Tamás nagy pénzösszegen azon kikötéssel vásárolta vissza, hogy helyébe egy más nyilvános istállót építtet. 0 megtisztította és helyre­ állította az elhanyagolt állapotban levő templomot és egy zárdát épitett hozzá. Az utolsó javításokat és szépítéseket a templomon és a zárdán XIV. Lajos francia király eszközölte. A négyzet alakú, magas és tágas templomnak három hajója és kupolája van és két részre, alsó és felső templomra oszlik. A felsőnek falait fehér és kékszinü majolika táblák fedik. És nem annyira diszités, mind inkább azon célból vannak elhe­ lyezve, hogy a fal-nedvesség továbbterjedését megakadályozzák. A főol­ tár sz. Zakariásnak, a nyugati mellékoltár sarlós Boldogasszony tiszte­ letére van szentelve. Az orgonája remek, s ha jól tudom Rieger müve, ki a Szentföldre is készített orgonákat. Az alsó templom a főoltár evangéliumi oldalán van. Hét lépcső vezet a barlangszerü szentélybe, ahol sz. János született, melynek bol­ tozata alatt egy fülke van e felirattal; „Hic praecursor Domini natus est.“ (Itt született az Ur e l ő h í r n ö k e . ) A feliratot fehér márványból készült csillag zárja körül. Látunk még itt őt dombormüvet, mely sz. János életének nevezetesebb mozzanatait tünteti fel. Ez a barlang sz. Zakariás házának kiegészítő részét képezte, hol sz. Erzsébet sz. Jánost szülte. A pap zarándokok ebben a fülkében, melyet egyúttal gyönyörű oltár ékesít, nagy lelkesedéssel szokták elénekelni a „Benedíctus“ antifonát.

■

94

!'■

-

Az ür eiöliirnekének születés helyére nézve elágazók a vélemények. Jannyira. hogy egész irodalom keletkezett. De egy tudós rendtársunk e P. Meístermann Barnabás úgy topographiai alapon, mind pedig a keleti has^’ományok nvomán világosan kimutatta, hogy az ős Ain-Kárem sz. János születési helve, nem pedig űutta, vagy Hebron. Ain— Kárem igen régi város, Jeruzsálemhez közel feküdt, azért a papok is szerettek itt lakni. (Folytatjuk.)

P. Kiss Arisztid.

GONDOLATOK. A ki segít Isten napjait megszentelni, annak napjait megszenteli és megáldja az Isten, A szenvedés helykének minden csöppje gyöngygyé változik, s növelni fo g ja a mennyei korona fényét. *

A kereszt és szenvedés a kiválasztottság legkifejezőbb jelvényei. «

A keresztény fe l nem adhatja elveit és soha sem cselekedhetik ellenük.

Csak a szenvedély erőszakos, mint a lá n g ; a szeretet szülte értelem szelíd és lassan hat, mint a kisugárzó meleg.

Alajos testvér.

<■

A ferencrendi missziókból. ;olivia Dél-Amerika egyik köztársasága. Az örökös forradalmak, elégületlenségek, s pártviszályok hazája, ahol az uralomra vergödők, különösen újabban azzal akarták megszerezni a nép­ szerűségüket, hogy hadat üzentek a katholikus egyháznak, amely Boliviában is, mint a kultiira megteremtője, békés, áldásos és kitartó munkájával örvendetes eredményeket ért el. Mert mig a világi elemek ádáz testvérharcot vívtak, a derék, önfeláldozó missziónáriusok nyugodtan folytatták munkájukat: hirdették az evangéliumot, amely véráztatta földben szebbnél-szebb virágokat hajtott. Működésük főleg arra irányult, hogy a vad indiánokat, akik állat­ ként szolgálták a lióditókat, a n>üveltségnek megnyerjék: oktassák, emberré tegyék, s a keresztény vallásra téritsék. Az önfeláldozó misszió­ náriusok pedig, akik jutalmat egyedül Istentől vártak, egyre többen állottak Boliviában is a szent ügy szolgálatába. 5 így a kolostorokon kivül számos misszió-telepet alapítottak. Két ilyen misszió-telep alakult a Pilcamajó-nál. Nem is oly messze egymástól. Az egyik sz. Antalról, a másik sz. Ferencről nyerte nevét. A missziónárius-telepek megalapítása, föntartása, hogy minő emberfeletti fáradságba, nagy áldozatba, s odaadó türelembe került, talán szükségtelen is mondanom. A demokratikus kormány azonban, akárcsak a francia kormány, nem nagyon tudja szívlelni a misszioná­ riusok, s egyáltalában az egyház működését, annál kevésbé méltányolni, mert azok az egyszerű papok, szerzetesek nem egyszer állották útját igazságtalan, gyakran embertelen, garázda eljárásuknak. A szabadkőmives, szabadgondolkodó szellem Boliviában is régen felütötte már a fejét, s itt is csak olyan eredményeket szül, mint Franciaországban. Ezek a szabadgondolkodók, a felvilágosultság képviselői, itt is mindent elkövetnek, hogy a „népbutitó“ , „sötétségben bujkáló^* téritők, ne tanithassák olvasni, irni a vad benszülötteket, hogy ne terjeszthessék közöttük

9^

— 96

a műveltségei. Félnek bizonyára attól, hogy a rabszolga alattvalók a kereözíénység fáklyájának világánál emberi mivoituk tudatára találnak ébredni. Maradjanak továbbra is műveletlenek, civilizálatlanok. Nem lesz bizonyára érdektelen megjegyezni, hogy e felvilágosult urak a missziónáriusokat „ál!atszenditők“ -nek nevezik. Kell-e ennél világosabb kép a szabadkőművesek gondolkodásának megismerésére . . . A misszionáriusok működésének útját másképen nem állhatják, minthogy azoknak lépten-nyomon bajt, kárt okoznak. A föntemlitett misszió-telepet is hat hónappal ezelőtt, föloszlatta a hatóság, hogy oda város (?!) fog épülni. A missziónáriusokat egyszerűen visszaküldték kolostoraikba, s mivel azok nyomban nem mentek, annyira nehézzé

*

s

V^ t

i_t'-

-í* * -

■ -■

,'f^ i

-

t

- ‘T" •

'V A

*•

.

.

V

^

tették számukra a megélhetést, hogy végül is a teljes kényszer hatására távozniok kellett misszió-telepjeikről. E misszió-telepek pedig a valódi műveltség, kultura és haladás tárházai voltak. Virágzó, modern iskolákkal. Külön a fiuk, külön a leányok részére. A téritök távozásával ezen iskolák megszűntek. A miss/ió-telepek körül egész indián községek alakultak, akik téritőik távoztával egyre jobban elszélednek, szétszóródnak. Azok, akik már felvették a keresztséget más misszió-telepre húzódnak. Anyagilag, gazdaságilag, s a műveltség minden szempontjából virágzó telepek, a népes falvakkal egyetemben, egy csapásra megszűntek. Azelőtt a missziónáriusok, a gyermekek, felnőttek, nők, férfiak reszere tisztesseges öltözetet szállítottak, olyat, minőt a fehérek viselnek. T n n -' 3 keresztények is visszatértek az ősi viselethez. A nemzeti .tipo. egyedüli ruhazatuk. A „tip oi“ zsákforma ruhadarab, melyet épp

i*

v l" t

t

9?

a vállon erősítenek meg holmi tűfélével. A férfiak pedig a legszükscgesebbet viselik, gyakran még azt sem. így megy tönkre a rövidlátó, szabadkőműves kormány alatt mindaz, amit hosszas odaadó fáradság, önfeláldozó szeretet, önzetlen munka, s rendíthetetlen hit megteremtett. A szent Antal mís&zió-teiep körüli indiánok nagyobb része Tobas törzséből való. Kevesen pedig Noktenos ivadékai. A szent Ferenc telepiek Chiriganost mondják ősüknek. A régi időkben, ősi, műveletlen állapo­ tukban, a harcias Tobas ivadékok, akik egészen a paraguay-ak ősatyjáig tudják származásukat visszavezetni, igen gyakran száUtak harcba a chiriganos-okkal. Sőt újabban is, mikor vadságukból sokat veszítettek,

a missziónáriusnak saját élete kockáztatásával kellett közbelépnie, hogy a feltüzelt szenvedélyeket lecsillapitsa, a békétlenkedőket kibékítse. A túloldalon levő képünk épp egy ily jelenetet örökít meg, amelyen az összeütközésre kész „tobas“ , s chiriganos törzsek közt a missztónárins békítő kísérleteket tesz. A derék térítők, akiket a telepről elűztek, még nem mondottak le végkép fáradságuk gyümölcséről. 5 nem hagyják legalább a lelkieket végkép veszendőbe. Ezért évente meg-meglátogatják régi, elhagyott telepeiket, ahol rendesen csak egy tagjuk szokott tartózkodni. Az ilyen látogatások alkalmával ünnepélyes fogadtatásban része­ sítik a közéjük érkező praefektust vagy vizitatort. A régi, elhagyott telep ilyenkor megint megnépesedik, élénk lesz. Fenti képünkön épp egy ilyen fogadtatás látható.

i ^

A kercszténv indiánusok nyiilai, s ijjal kezükben hosszú vonalban sorakozva allanak a

kolostor falával

parluizam osan. A

bejaratnal al

a

misszió-telep főnöke. Jobbjánál látható az indiánus zenekar. Azután következnek a keresztény indiánus nők. Valamint tavolabb, hasonloan nvilial, s iiial kezükben csoportosulnak az indián pogány férfiak, akik 'misszió-telep közelében laknak. A középen pedig egy csoport pogány nő suggói. " A ki5 templomocska nagyon szegényes. Nemcsak a torony hiányzik, de a kereszt is lehullott róla. A derék misszionáriusok uj templomot akartak emelni, de már erre nem jutott idejök. A régi kis templom is roskadozva alig áll már. Siralmas, szánalmas képet nyújt. T. R.

r

;X I

Gyakorlati keresztény. A gyakori sz. áldozás haszna.

s

^Folytatás.)

A keresztény tökéletességnek két eivitázhatatlan ismertető jele van: az egyik a szeretet; másik az alázatosság. Ha valakinek tökéletességéről fogalmat akarunk szerezni, először azt kell megvizsgálni: szereti-e Istenét, felebarátját és tud-e megalázódni és mennyire? Ez a két erény a keresztény tökéletességnek hőmérője. A szeretet főiül, az alázatosság alul mutatja a tökéletesség határait. Vag^' ha jobban tetszik a keresztény tökéletességet nevezzük mér­ legnek. Akkor e mérleg egyik serpenyőjében vannak az isten és ember­ szerető lelkek, a másikban az alázatos sziviiek. Minél följebb megy a szeretet mérlege, annál alább száll az alázatosságé De nem is igy! . . . (Ne tévesszem el, mert valamelyik testvérem olyant mondana, hogy no . . .) Minél alább száll az alázatosság ser­ penyője, annál följebb fut a szereteté Ez mar más — mondja — a k. olvasó. 5 itt megint bajba jutok, on mnen is onnan is a szemrehányás; „Ha már az alázatosság oly szukseges hogy nélküle a szeretet (és vele az erények díszes kísérete) nem emelkedheuk, m.ert nem szólottam legelőször az alázatosságról.

I ♦

U 9

mint a gyakori szent áldozás hasznáról . . . (NB. Csupán az áldozás az alázatosságot fejleszti ki . . . Ha elmélkedünk hát segit . . .) K. olvasóm! eljárásomban a véletlen mellett eltemetett szándékom is érvényesült. 5 jó! van ez igy . . . Rámutatni a hármas szeretetre (Isten, fele­ barát és önszeretet) és az angyali erényre, a gyakori sz. áldozás ered­ ményeire és azután azt mondani, hogy azok alázatosság nélkül kifejlődni nem tudnak; azt mondom, hogy a szeretet s a többi erények serpenyője magasba nem emelkedhetnek; rámutatni a vezető erényekre s a végén azt mondani, hogy azok alázatosság nélkül semmit érnek, — és nem állandók — ugyan van-e ennél nagyobb inditó ok arra, hogy az alázatosságot megkedveljük s szent áldozásainkkal fejleszteni törekedjünk. Nem akarok szólni az alázatosság mibenlétéről; fokait, szükségét, hasznát sem akarom e helyen fejtegetni s még arról is hallgatok, hogy az alázatos lélek közelében szivesen időzünk; mindez nem tartozik tár­ gyam szűk keretébe. Egyszerűen utalni akarok a szivünkbe térő Ür Jézus akaratára. Vajon van-e valami mondani valója az áldozóhoz? És ha van, m i!? Vajon ha a szent áldozásban hozzánk jövő Jézus a szeretet parancsára tanít, az alázatosságra nem ad-e parancsszerü tanácsot, nem nyilvánitja-e a tanácsnál többet mondó akaratát? De igen és pedig azáltal, hogy hozzánk jön. Mert k. olvasóm, ha szeretetet mutat akkor, midőn gyarlóságunkat orvosolni, győngeségünket gyógyítani minden érdek nélkül hozzánk jön, nem eléggé mutatja-e alázatosságát akkor, midőn Ö az Istenember leszáll a porember ajkaira, szivébe? És milyen ajkakra, milyen szivekbe?! Ne szóljunk semmit, nem tartozik ide. Csak annyit jegyezzünk meg, hogy alázatosságot gyakorol. És miért? Hogy mi is alázatosak legyünk, tanuljunk megalázódni Isten és emberek előtt, mert ezáltal leszünk Krisztusnak igazi tanítványai. Arról ismer meg, ha szeretjük egymást. Igen, de képes-e szeretni a kevély? Tapasztalataink után .,Nem“ -mel fe le lü n k ... Példát nem hozok fel, tud mindenki saját tapasztalatából . . . Nincs szeretet alázatosság nélkül. Vagy van ? Cáfoljon meg a k. olvasóm! Szeressen kevély, gőgös szívvel érdek nélkül s mondja meg, hogy kell e tudományhoz ju t n i. . . ? , Midőn az ég leszáüott a földre, midőn elhagyta a szeretet országát hol pihent meg? A b. Szűz Máriában! AAi vonzotta oda? Megmondja a b. Szűz: „Megtekintette az ő szolgálójának alázatosságát." (Magnificat.) é

/A

f

10Ö

l ix

5 alig pihent meg e földön parancsot adott, mint Isten: „Szeresd a te üradat, Istenedet — felebarátodat, mint tenmagadat" s azután mint legbensőbb barátunk igy szói hozzánk: Tanuljatok t ő l e m — nem az angyaloktól, nem az apostoloktol,

• n Af tc

hanem” tólem, kinek alázatossága annál nagyobb, minél magasabb mél­ tósága. Januljatok tőlem.“ És m it? Nem bőjtölni, nem világot meg­ vetni. szegénységben élni, (bár mindezeket megtettem) „tanuljatok tőlem nem eget, s földet teremteni, csodákat művelni^, hanem: „tanuljatok tőlem alázatosságot" (s vele szelidséget), mert „én szeiid vagyok és alázatos szívü" (Mát. 11, 19.) (Petr. Dam. 8. Bern.) ,Az az én parancsolatom, hogy szeressétek egymást/' „Első és legfőbb parancsolat szeressed Uradat, istenedet**, de vigyázz, mert sze­ retni nem tudsz, mig alázatos nem leszesz. Isten a szeretet kegyelmével csak alázatos szívben testesül meg; az emberek pedig sohasem hisznek a kevéiy szeretetben .. . Igen, ez igy van k. olvasóm. Nagy szerep jutott az alázatosságnak az emberiség megváltásában, s nagy szolgálatot tesz az egyeseknél is. Valamikor az ür Isten dicsőségét, nagyságát megirigyelték: hatalmát az ördög; tudományát a nő. (Éva anyánk.) Es az ördög csábítására vétkezett a nő, s kárhozatba döntötte az emberiséget. A megváltásnál az Üdvözítő szembeállítja a kevélységgel az alázatosságot, azt mondja: „Tanuljatok tőlem, mert szeiid vagyok és alázatos szivü.*' (M. 11, 19.) 5 vajon mikor fogékonyabb a lélek e szavakra, m int épen a szent áldozásnál, hiszen mint fönnebb mondám, az Ur Jézus itt gyakorolja az alázatosságot legmeghatóbb módon. Minél gyakrabban vesszük magunkhoz, annál hangosabban m ondja: „Tanuljatok tőlem, mert alázatos vagyok; bűnös gyarló szivetekbe szállók: egyesülök veletek, bűnös emberekkel/ Áldozzunk gyakran; éljünk a szeiid és alázatos szivii Jézus szent testével, hogy áthasomljunk Őbenne, az alázatosság és szelídség által. P. Pius.

Egy-egy lap az élet könyvéből. Halál úr farsangja. f

f

. . . . Éljen! Éljen! . . . . — hangzik minden oldalról. Borral, pezs­ gővel telt poharak emelkednek a magasba. Pohár csendül, víg kacajba vegyül, 5 az ékes pohárköszöntőknek se vége, se hossza. Az egyik leglelkesebb cimbora virágosán beszél az életről, annak kellemeiről: — Mind döre az, ki törődik a jövővel, ki nem használja a je le n t. .. Ej, h a j! soha sem halunk meg . . . — Éljen... éljen... ez már a beszéd! Bú­ suljon a ló, elég nagy a feje . .. És csendül a pohár, mámorossá lesz a fej, szenvedélyessé a sziv. Pezsdül a vér, s tanyát üt a boldog nemtörő­ dömség érzete. Halál úr is ott van. Mert hát tetszik tudni, ő mindenütt ott van. Még ott is, a hová nem hivják, nem vár­ ják. Ö is mulat, de ő a legjobban! Szilaj jó­ kedvében átöleli a vig cimborát, ki úgy sze­ reti az életet, s hangos csókot cuppant bortól piros arcára. — Szervusz pajtás... Én is itt vagyok. Min­ dig csak az életre emeltek poharat? Hát rólam egészen meg-

- lOJ Kledke«ek’ Én semmi vagyok . . .? S még azt mondjátok, hogy soha6em haltok meg? Ciipp . ■ ■ Cupp . . . . .. . . . É5 ismét csók. a iüies arcra, a mámoros szemre, az izzadó ^ — Éijck cn: a halál! tia akarom, még holnap eljövök érettetek! Mit i.s gondoltok? Hiszen ha akarom, egy pillanat alatt az enyéim vagytok. Eljövök, s nem is kérdezlek, — egy pillanat alatt magammal \ i 5 ziek. Akkor lesz aztán jó mulatás . . . Mahaha . . . Miért is biza­ kodtok annyira, ti kevély, büszke emberek!? Ha én akarom elhomá­ lyosodik tüzes szemetek, elhallgat szivetek heves dobogása, mosolygó ajkatok kékké lesz, pezsgő véretek megáll . . . Ne feledkezzetek meg rólam, kedvezzetek nekem, legyünk jó barátok, s akkor én sem leszek kegyetlen. Igv beszél a halál úr. 5 ki merné mondani, hogy ökegyelmességének nincs igaza ? Halál úr nem tréfái, mindig igazat mond, — s jaj annak, ki két­ ségbe meri vonni szavait. Hát aztán, a ki még ki is gúnyolja, lenézi a nagy urat ?! Jaj és ezerszer jaj neki! A mulató világ farsangi örömei között ott settenkedik a halál. A biztos kezű, halhatatlan halál. A ki mindig él, a mióta megszületett. Több ezer éve szemléli az emberek kicsiny játékait. A mulatóhelyen, a boros asztalnál, a bálteremben és mindenütt. Évröl-évre, napról-napra mosolyog a mi örömeink fölött. A legzajosabb mulatság sem impónál neki. A legékesebb ruha, a legizmosabb test sem felemlíti meg. Kor-látlan úr. a ki hidegvérrel jár-kel közöttünk, 5 szemelgeti áldozatait: Most ezt a gavallért . . . Most ezt a pajzán leánykát . . . No most egy öreget is . . . Most ezt az erős férfit . . . Ezt a pénzsovár, fösvény zsugorit . . . Ezt az éivhajhászót . . . És Így tovább, rendre, rendre. Kérem szépen, mélyen tisztelt publikum ! Lehet hogy ma engem, a ki irom e sorokat, s holnap téged, — a ki olvasod. Vig farsangi napokat! Fráter Minimus.

4

^

!♦

SZENT FERENC VIRÁGOS KERTJE PADUAI

szent

ANTAL

5EGIT. Miért bizonyult sz. Antal évszázadokon át az elveszett tárgyak és szükségben szenvedők hatalmas Patronusának? Miért fordulnak ilyen ügyben az egész világ katholikus keresz­ tényei hozzá és tisztelik őt? Eme kérdéseket már sok keresztény ember vetette fői, ha a szeráfi rend ezen nagy szentjének közbenjárására a saját imájának meghallga­ tását tapasztalta, vagy pedig mások imáinak meghallgatásáról értesült. Hát azt gondoljuk, hogy bizonyára a mi szentünk is midőn még e földön tartózkodott, jutott hasonló szorult helyzetbe, s ezért van most gondja arra, hogy a mennyei Atyánál hatalmas szószólója legyen még élő embertársainak. És tényleg — egy rég! krónika tanúsága szerint — midőn szent Antal Limoges-ben koíostorfőnök volt. történt meg ez a kellemetlen esemény. Egyik noviciusa nem birt ellentállni az ördög csábitó kísérté­ seinek, levetette habitusát (rendi ruháját) és kilépett a rendből. De nem­ csak ezt tette, hanem magával vitt egy kézzel irott bibliát is, egysze­ rűbben mondva: ellopta azt. Hogy némi fogalmat alkothasson magának a t. olvasó szentünk veszteségének értékéről, föl kell említenünk azt. hogy a betüöntés csak 14ö3-ban vette kezdetét; szentünk pedig a X lll-ik században élt, s niig mi a nyomdaipar fejlődése folytán, ma bármely könyvkereskedésben néhány koronáért bibliát vehetünk, addig szentünk idejében ha valaki

'iH

104 .í

1

bibliát akart magának szerezni, akkor azt iudtollai és tintával

•>.

kellett

Szentünk azonban nemcsak lemásolta a bibliát, hanem minden bibliai eseményhez hozzáírta az ő elmélkedéseit, az alárendeltjeihez Inté­ zendő oktatásait és a hívek előtt tartandó prédikációit. Több évi fárasztó iTiunkáiiak g\'iimölcsét képezte ez a vaskos és abban az időben nagy éuékkci biró' könyv, melyet a tolvaj nem azért lopott el, mintha épüetes olvasmányra áhítozott volna, hanem hogy drága pénzért eladva, eg\'előre anyagi gond nélkül élhessen. f1og>^ szentünket a veszteség fájdalmasan érintette, azt csak egy olyan író képes méltányolni, ki hónapokon át dolgozott müvének kéz­

.

iratát nem találja. Midőn sz. Antal a könyv eltűnését észrevette — habár akkor még nem tudta az eltűnés okát — leborult a feszület lábai elé, s bizalommal könyörgött Üdvözitönkhöz, juttassa őt ismét az eltűnt könyv birtokába! Hogyan állhatott volna ellen az irgalmas Jézus szentünk ostromló kérésének ? Sőt bátran állítjuk azt is, hogyha megismétlődnék egy jelenkori íróval ez a kellemetlen esemény, s az illető bizalomteljes kéréssel for­ dulna sz. Antalhoz közbenjárásért, akkor elveszett kéziratát e!őbb-utóbb, de okvetlen visszafogja kapni, feltételezve azt, hogy munkája közhasznú és Istennek tetsző volt. Midőn a szökevény novicius és tolvaj — mint ezt önmaga később bevallotta — üldözve gonosz lelkiismeretétől, zsákmányával árkon-bokron át rohant, egyszerre csak egy oly ijesztő és fenyegető alak jelent meg előtte, hogy félelmében lábai reszkettek. Megkísérelte utjának irányát megváltoztatni, de alig haladt száz lépésnyire, ismét szemközt találta magával a rémséges alakot, csak midőn arra határozta el magát, hogy visszatér a kolostorba, tűnt el végleg rémlátománya. Sietett egyenesen vissza sz. Antalhoz, sírva és megtörve esett lábaihoz, s átadva neki a lopott könyvet, bocsánatért, s visszafogadásért esedezett. Tehát ebből is látjuk, hogy Istenbe helyezett bizalmának megjutalmazásául ruházta fel az ür sz. Antalt azzal a különleges kiváltsággal, hogy minket szorongatott helyzetünkben segítyen. Az öreg.

• '. . 'r

>r. •• "

105

RENDI ÉLET. Szent Ferenc a külföldön. Kanada. Kanadában a lakósok száma ö millió, ebből 3 m illió a katholikus. E három m illióból 52000 harmadrendi. Magá­ ban Queberben, Kanada egyik nagyobb városában, 4000 tertiárius van, míg M ont­ realban több m int 16000 tertiárius él.

Klansen. Klansen-ben, s környékén a harmadrend ú ju lt életerővel kezdett teret hódítani, ami a kapucinus atyák, különösen pedig a népszerű P. Regensburger Pirmin, s nehány lelkes világi férfi önzetlen mun­ kájának, buzgolkodásának köszönhető.

S chw az. Emlékünnepély. 400 éve annak, hogy a schwazi ferencrendi kolostor alap­ kövét letették. Ezt a nevezetes évfordulót három napos ájtatossággal ünnepük meg.

München.

K id llitds. Dicséretreniéltó, nemes szokás Münchenben, hogy előkelő nők, hölgyek a délameríkai indián gyerme­ kek részére ruhát varrnak. A bajor kapu­ cinus atyák pedig, akik Dél-Amerikábao misszionáriuskodnak, ezekkel ruházzák az indus gyermekeket. Az összegyűlt ruhadarabocskákból, mielőtt rendeltetési helyükre szállíttatták volna, kiállítást rendeztek. A kiállítás célja, hogy a nemes cselekedetre mások figyelmét is felhívja.

A m e rik a . L e lki gyakorlatok. Saint Daníon de Brandauban, a harmadrendiek számára R. P. Gaston lelki gyakorlatokat ta rto tt; ez alkalommal részletesen kiterjeszkedett az antialkoholizm us kérdésére is. Meggyőző érvel számos uj hivet szereztek az alkoholellenes tábornak. A rendnek itt 89 tagja van.

A misszió tartós gyüm ölcse. A redemptorista atyák Saint Jean-i missziójuk alkalmával megvetették a harmadrend alap­ iát; missziójuk befejeztekor a rend 98 tagot számlált. A m últ évben pedig a vizitáció alkalmával ismét belépett 30 n ő és 6 férfi.

S a in t D om inique de Jonquieres. A vizitáció alkalmával 26 terciár'us tett foga­ dalmat. Beöltözött 23 új tag.

F a li R iv e r (Egyesült Államok.) Habár az itteni parochia kicsiny is, a harmad­ rendi élet örvendetes virágzásnak indult. A m últ évi vizitáció alkalmával is 22 tag tett fogadalmat-

S v á jc . Szentté auatds. P. Hartmann Anastaz kapucinus atya szentté avattatásának pere folyamatban van. Hartmann 1803-ban született Altvászban. A rendnek 1821-ben lett tagja. Páratlan tevékenységet fejtett ki úgy Svájcban, mint Indiában (misszionárius püspök.) Meghalt 1886-ban a szentség hírében.

Szent Ferenc hazánkban.

Baján nagyon szépen virágzik a lil-ad rend. örvendetes fejlődését legfőképen Pesti Manó atyának kö­ szönheti, ki fáradságot nem ismerve vezeti sz. Ferenc gyermekeit a töké­ letesség utján. Minden ujhold vasár­ nap d. u. 3 órakor igazi sz. Ferenc szellemben áthatott, lelkesítő, buz­ dító beszédet tart, melyet a nem líl-ad rendiek is szívesen végighall­ gatnak. Majdnem minden havi gyű­ lés alkalmával többen öltöznek be mindkét nemből. Nemrégiben egy képezdei tanár, majd a decemberi és januári gyűlésen Öt Ill-ad éves tanító növendék és egy polg. isk. tanuló ifjú öltözött be. ügylátszik, hogy a Ill-ad rend Baján mindig nagyobb s nagyobb teret fog hódítani, s mi a fő, az ifjúság köréből. Egy nem harmadrendi. (Miért nem lép & szintén, ha ilyen szépen érdeklődik a terciárius ügy iránt?? Szerk.) Kassa. Nagyon tisztelt Szer­ kesztőség ! Szinte kötelességemnek tartom tudatni a nagyon tisztelt szerkesztőséggel, hogy a kedves Hír­ nök milyen szerepet játszott patronageunk dec. 26-án megtartott ünnep­ ségén. Három kis leány szavalt, s mind a három a sz. Ferenc Hinökéből vett versecskét, a kedvei költőnő,

106

Dobav Mariska, két költeményét: „ts v palotn karácsonya*' és „Karác5onyk'ir‘‘.MciíkapótaríaIniánál fogva l?gnaii\'obl) tetszést aratta ..Egy pa­ lota kar.'u'so!i>a“, melynek elmononsára .< legtehetségesebb leánykát wilasztcitük. Örvendenék, ha ezt a 3 zcr2 Önö\'c* is tudathatnám, bizo!j\ára Jicliemes meglepetés lenne 5 /áínárd. Azonban egy kéréssel is ü rduinék a nagyon tisztelt Szer­ kesztőséghez. ha ugyan az egyáltalán kivüietü lenne. Szienaí sz. Katalin napjára harmadrendűnk szintén egy kis ünnepséget akarna rendezni, s erre az alkalomra, ha az lehetséges enne.'kémök a tisztelt költőnöt egy alkalmi'versnek az Írására. Erre vonatkozó becses válaszát várva maradok Kassán. 1908. jan. 5. Teljes tisztelettel Soltész Sarolta,

Kalocsa, örömtelt szivvel te­ szem közzé e kedves Hírnök hasáb­ jain. hogy a kalocsai nagyobb pap­ növeldében is lassankint terjedni kezd szent Ferenc harmadrendje. Feltűnő lendületet nyert különösen az utóbbi hónapokkan, a mikor inté­ zetünknek csaknem egyharmadrésze — kilenc hittanhallgató — vette fel szent Ferenc bűnbánói ruháját. Adja az édes Jézus, hogy minél többen ismerjék meg a szeráfi élet fönségét és teljenek el a szeráfi atya ideális szellemével nemcsak itt a mi intézetünkben, hanem az összes pap­ növeldékben. Fr. Antonius. szívvel mondok is a kegyelmek kincsesbányájéndk, az Ur Jézusnak ; mert nem hiába kopogtattam szentséges Szivének djtdján. .Megjiallptta könyörKéseim a B. ozűz. sz. József a kedves sz Antal segítségül hívása és közbenjárása mellett. fiármadrendi.

Nagyszeben.

Kérem a harmadrendi testvéreket imádkozzanak érettem, hogy nehéz katonai tanulmányaimat sikeresen végezhessem és szent Ferenc atyánk har­ madrendjének mindig buzgó tagja marad­ hassak. Ö. József harmadrendi testvér.

Budapest. Nagyon kérem a Hírnök ol­ vasóit és a kedves terciárius testvéreket szíveskedjenek egy bánatos anyának segít­ ségére lenni imáikkal sulvos beteg gyér" mekeért. —

Székesfehérvár.

Kötelességemnek is­ merem nyilvános köszönetét és hálát mon­ dani Jézus szentséges Szivének, Szűz anyámnak és pád. szent Antalnak a miért igazi lelki életre vezéreltek és zavaros éle­ temben megnyugvást adtak. B. Sípos Anna.

P árkánynána.

Kérem a szent Ferenc

és szent Antal buzgó tisztelőit, imádkoz­ zanak érettem, hogy egy fontos ügyben meghaiigattatást nyerjek. P. Irma.

Budapest, tiálás szívvel mondok köszö­ netét az édes Jézusnak, hogy engem meg­ segített és olyan alkalmazást nyertem, hol igazán teljesíthetem a felebarát! szeretet kötelezettségét. Gebhárdtné Bosnydk Mariska.

Pozsofiy. ígéretemhez híven, n yilvá n o ­ san mondok hálát a jóságos Istennek, hogy fontos kérésemben meghaiigattatást nyer­ tem. Ezáltal hitem csak gyarapodott, mert láttam, ha az Isten a rét madarairól gon­ doskodik, miként feledkeznék meg az em­ berről? S. J.

Csorna. Kérem a Szent Ferenc Hírnöke kedves olvasóit és a harmadrendi testvé­ reket, kegyeskedjenek imáikkal támogatni, hogy egy forró óhajom teljesüljön. Aí. F.

N yárád rem etén január 7.-én hunyt el Andrásy Sándor nyug. plébános életének 86. évében. A Hírnöknek kezdettől fogva előfizetője, buzgó olvasója, re n d ü n k n tk . lelkes barátja volt. Kérünk érette egy fo­ hászt ! R. i. p.

Szombathelyen e hó 16-án este adta vissza lelkét Teremtőjének szeretett kedves jó testvérünk Kapuy Emilia Róza, aki fiatal kora dacára 15 évig volt beteg. Betegségét pél-

- 5•

•

%

107

dáa nyugalommal: mondhatnám, in­ kább örömmel szenvedte. Igaz, hogy hosszú betegségében oly szerencsés volt, hogy a Legszentebbet majdnem mindennap magához vehette. Teme­ tésén a harmadrendi testvérek nagyon sokan vettek részt, temetőbe kisérve egygyüttesen hangosan mondtuk el a Dicsőséges olvasót. Jézus dicső­ ségében legyen örök boldogsága. Imádkozzunk érette egy Üdvözlégy M á riá t. . . m. h. j. .

«

-------------------

Dorozsma.

Betegágyamból fordulok e lap tisztelt olvasóihoz, különösen az én kedves társnőimhez, segítsenek egy szen­ vedő szegény anyán imáikkíil, ki már hosszú idő óta beteg. Meghallgattatás esetén ez úton fogok a legszentebb Szívnek, Szűz­ anyánknak és kedves társnőimnek hálás köszönetét mondani. E zen ro v a t a la tt szívesen te szü n k közzé m in d e n a re n d i és h itb u z g a lm i é le t k ö ré ­ b ő l eredő tu d ó s itá s t, k é rő és h á la n y ila tk o ­ z a to k a t. S z o lg á lja n a k azo k Isten n a g yo b b , dicsőségére és a le lk e k ü d v é r e !

^ ÍV —

KÜLÖNFÉLÉK. Szent Ferenc rendje valóságos szociális rend, mondotta nemrégen egy előkelő egyházi férfiú. És nagyon igaza volt. Magának a nagy rendalapitónak egyéniségé, a rend szer­ vezete és szabályai mind arra val­ lanak, hogy nemcsak a hitbuzgalom, de a társadalmi munka terén is nagy hivatás vár ránk. Hogyan ? kér­ dezi tőlünk valaki. Igen egyszerűen. A világban élő, terciáriusok gyógyitgatják a szegénység, tisztaság és engedelmesség gyógyító balzsamával az evangéliumi szellem nélkül szen­ vedő világ sebeit, mi pedig legyünk mindnyájan lángoló apostolai a krisz­ tusi igazságnak. Az a csuha atnenynyire szálka a hitetlen elemek sze­ mében, éppen annyira felkiáltó, han­ gosan beszélő jel is. Hirdeti és meg­ testesíti a Krisztusi egyenlőséget, a valódi, szeretetteljes testvériséget és a legmagasztosabb értelemben vett szabadságot. A mai társadalmi zűr­ zavarban csöndet teremteni csak a lelkek m^ggyógyitásával lehet, erre

pedig csak a szerafikus szellem képes. Munkára tehát! Értékesítsük a ránk bízott hatalmat és lelki ajándékokat. Munka fűszerezi az életet. Tehát semmi más nem ad kenetet az élet­ nek, virágzást, változatosságot és megelégedést, egyedül a munka. A ki dolgozni szeret, az tud imádkozni is. Ha dolgozunk, fáradunk a közjóért. Önmagunkért és másokért, ez har­ mat, mely megtermékenyíti száradó lelkünk talaját. Ebből fakad az igazi nemesség, buzgalom és életszentség. A mivel sem törődő, renyhe ember­ ben poshadásnak induln'ak az erők, s élete igen könnyen a bűn útjaira téved. Franciaországban már megkez­ dődött a kiábrándulás. Értsük azt, hogy tudatárajönneklassankint annak a nagy semminek, a mit az Egyház és a szerzetesrendek üldözésével nyer­ tek. A lefoglalt egyházi vagyont úgy elkezelték “ a főkorifeusok, hogy a mire a szabadkőmives államhatalom bezsebelni akarta a „rengeteg nagy

i» T -

•

S >'-t-

-N

108

p^ini vasioiit", már csak a romjai liijradtak n.ki. No ezért ugyan kar volt az C -! rftícnetes nagy hűhó. Azonk^'.ül i!iÍ!KÍL7ek mellé sorakozik az ;! iMtlan naiív veszteség, mely a ne .'l.'ii 05 betegápolást a szerze­ tesek kiii/cse^L'l érte. Az apácákat ije'kül i/ni nem lehet. A katholikus :ik iieivét pótolni nem tudja az áüam. Több helven már vissza is állították a liitvaliásos iskolákat, mert lielyükbe újat létesiteni nem lehetett. Lám. Iám . . . az egyház nélkül meg­ élni, tudományt, kuíturát előre vinni nem lehet, t i k nem nevetséges a mai hitetlenség agyafúrt, kétségbe­ esett kapkodása ? ? A pápa és az állatvédelem. X. Pius pápa nemrég egy állatvédő­ egyesületnek elismerésképen fényké­ pét ajándékozta, melyre sajátkezüleg irta mindazokra áldását, „a kik az állatokkal. Istentől e számunkre ren­ delt néma szolgákkal való kegyetlen bánásmód“ ellen harcolnak. Az állat­ védelem érdekében megtett ezen első lépéséért a pápa az összes állatvédőegyesiiietek háláját vivta ki s Német­ országban már is széleskörű moz­ galom indult meg az iránt, hogy fel­ kérjék a pápát, hasson oda. hogy az állatvédelem hathatós támogatásban részesüljön az egyház részéről is. Ezzel a kérdéssel foglalkozott nem­ régiben a berlini állatvédő-egyesület is. A jelenlevők elhatározták, hogy feliratot intéznek a pápához, mely­ ben arra kérik, hogy különösen a délvidéki népekre való befolyását érvényesítse az állatvédelem érdeké­ ben és emeljen szót az állatokkal való kegyetlenkedések ~ közte a viviszekczió — ellen. A tüdövész és az alkohol. Mikor az antialkoholizmus egyre nagyobb teret hódit magának, nem lesz érdek­

telen néha valamit az alkohol káros hatásáról e helyen is megemlítenünk. Lássuk jelen esetben, mit monda­ nak egyes jelesebb orvosok a „tüdő­ vész és alkoholról ?“ Egyik berlini kongresszuson, amelyet a tuberkolozis tárgyában tartottak, Baer orvos tanár, a következőleg nyilatkozott: „Az alkoholizmus egyenes és köz­ vetett befolyással van a tüdővész fejlődésére. Meggyöngítvén, a szer­ vezet minden funkcióját, s ellenálló képességét; az alkohol előkészíti a bacillusok befogadására és tenyész­ tésére. “ Jacquet párisi orvos, a tüdővészes szanatóriumok megalapítására tö­ rekvő mozgalomra a következő erős megjegyzést tette: „Nem volna baj, hogy ezek jelentékenyen megszaporitanák közterheinket, de rá keli mu­ tatnom arra a gyalázatos társadalmi képmutaíásra, a mely abból áll, hogy nagy költségen gyógyítjuk tüdővé­ szes betegeinket, a -kik közül végre is keveset menthetünk meg, más­ részt teljesen szabadjára hagyjuk az alkoholizmust, a mely mindent elkö­ vet, hogy ama betegek számát sza­ porítsa, a mely a tüdővész meleg ágya.“ Forel Ágost, a híres tanár meg­ döbbentő kijelentést tesz e tárgyban: „Statisztikailag be van bizonyítva, hogy mindkét nembeli ifjúság kilenctízedrészét az alkohol viszi a prosti­ túció karjai közé. A sejtszövet rom­ bolását is az alkohol befolyásolja a legveszélyesebben.“ Teljes búcsút nyerhetnek a terciáriusok feb ru ár havában a következő napokon: 1-én B. András hv. (L r.) ünnepén. 2-án Gyertyaszentelő boldogasszony ünnepén. 3-án B. Odorik hv. (I. r.) ünnepén. 5-én A ja p á n i vértanuk (1. és Ili. r.) ünnepén. 19-én ő r. Konrád hv. (L r.) ünnepén. 21-én Sz. Angela sz. (III. r.) ünnepén.

•

••