Letölthető az Alkotmányjogi Tanszék honlapjáról (alkjog.elte.hu), illetve beszerezhető az ELTE ÁJK kari sokszorosítójában. (Az elektronikus változat kétoldalas nyomtatását javasoljuk.)
ALKOTMÁNYJOG JOGESETEK TÜKRÉBEN Módszertani útmutató és példatár Segédanyag az Alkotmányjog 1. kurzushoz
ELTE Állam- és Jogtudományi Kar Alkotmányjogi Tanszék 2011. február
Szerkesztette: PAPP IMRE ÉS SOMODY BERNADETTE
Lektorálta: DEZSŐ MÁRTA
A jogesetek kidolgozásában közreműködtek: LÁPOSSY ATTILA NOVOSZÁDEK NÓRA SZIGETI TAMÁS VISSY BEATRIX
Jelen kiadvány a Módszertani útmutató és példatár Alkotmányjog 1. tárgyhoz kapcsolódó, még fejlesztés alatt álló részeit tartalmazza.
2
TARTALOM TARTALOM .............................................................................................................................. 3 BEVEZETÉS .............................................................................................................................. 5 MÓDSZERTANI ÚTMUTATÓ ..................................................................................................... 7 I. ÚTMUTATÓ A JOGESETEK MEGOLDÁSÁHOZ .............................................................................. 7 A. A jogesetmegoldás egyes általános kérdései ........................................................................ 7 B. Az alkotmányjogi jogesetmegoldás folyamata példákon keresztül ...................................... 8 II. MÓDSZEREK A FELADATOK ÓRAI FELDOLGOZÁSÁHOZ ........................................................... 15 A. Házi feladatok megoldása és értékelése ............................................................................. 15 B. Csoportos órai feladat-, illetve jogesetmegoldás ................................................................ 16 C. Vitakérdések csoportos megvitatása................................................................................... 16 D. Pro és kontra álláspontok ütköztetése ............................................................................... 17 A JOGFORRÁSI RENDSZER ...................................................................................................... 19 I. JOGANYAG ................................................................................................................................ 19 A. Az elsajátítandó joganyag.................................................................................................... 19 B. Az egész témakört érintő jogszabályi rendelkezések .......................................................... 19 II. PÉLDÁK AZ ELSAJÁTÍTANDÓ JOGANYAG FELDOLGOZÁSÁHOZ ................................................ 20 A. Norma-e egy jogi aktus?...................................................................................................... 20 B. Törvényalkotás, a minősített többség szükségessége......................................................... 28 C. Eredeti és származékos jogalkotói hatáskör ....................................................................... 32 Eredeti jogalkotói hatáskör ................................................................................................. 32 A jogalkotási felhatalmazás ................................................................................................. 34 D. A jogforrási szint kérdésköre............................................................................................... 39 Új norma vagy a norma módosítása? ................................................................................. 44 E. A jogszabály személyi, területi és tárgyi hatálya ................................................................. 46 F. Érvényesség, hatályosság és alkalmazhatóság .................................................................... 48 A jogszabály időbeli hatálya, a kellő felkészülési idő követelménye, valamint a visszamenőleges hatályú jogalkotás problematikája .......................................................... 49 Hatálybalépés és átmeneti rendelkezések.......................................................................... 54 Hatályvesztés, a hatályba nem lépés .................................................................................. 57 Hatálybaléptetés és hatályvesztés más normával .............................................................. 59 A felhatalmazást adó norma hatályvesztése ...................................................................... 61 G. Normavilágosság ................................................................................................................. 64 III. JOGESETEK .............................................................................................................................. 67 IV. ALKOTMÁNYOS ELVEK ÉS ÉRTÉKEK ........................................................................................ 78 A. Az alkotmány mint jogforrás ............................................................................................... 78 B. A jogbiztonság követelménye ............................................................................................. 80 C. Eredeti és származékos jogalkotási hatáskör ...................................................................... 82 V. AZ EGYES JOGINTÉZMÉNYEK ÖSSZEHASONLÍTÁSÁRA VONATKOZÓ FELADATOK ................... 83
3
A KÖZVETLEN DEMOKRÁCIA JOGINTÉZMÉNYEI, A NÉPSZAVAZÁS ÉS A NÉPI KEZDEMÉNYEZÉS .. 85 I. JOGANYAG................................................................................................................................. 85 A. Az elsajátítandó joganyag .................................................................................................... 85 B. Az egész témakört érintő jogszabályi rendelkezések .......................................................... 85 II. PÉLDÁK AZ ELSAJÁTÍTANDÓ JOGANYAG FELDOLGOZÁSÁHOZ ................................................ 86 A. Az országos népszavazás fajtái ............................................................................................ 86 Kötelező, megerősítő és fakultatív népszavazás ................................................................. 86 B. Tiltott országos népszavazási tárgykörök ............................................................................ 87 C. Egyértelműségi teszt............................................................................................................ 88 D. A népszavazás eredménye .................................................................................................. 89 E. Országos népi kezdeményezés ............................................................................................ 90 F. A helyi népszavazás és a helyi népi kezdeményezés ........................................................... 91 III. JOGESETEK .............................................................................................................................. 93 IV. ALKOTMÁNYOS ELVEK ÉS ÉRTÉKEK ........................................................................................ 96 V. AZ EGYES JOGINTÉZMÉNYEK ÖSSZEHASONLÍTÁSÁRA VONATKOZÓ FELADATOK ................. 102 A MAGYAR ÁLLAMPOLGÁRSÁG KELETKEZÉSE, MEGSZERZÉSE, MEGSZŰNÉSE, A MAGYAR ÁLLAMPOLGÁROK HAZATÉRÉSE ............................................................................................ 103 I. JOGANYAG............................................................................................................................... 103 A. AZ ELSAJÁTÍTANDÓ JOGANYAG ......................................................................................... 103 B. AZ EGÉSZ TÉMAKÖRT ÉRINTŐ JOGSZABÁLYI RENDELKEZÉSEK.......................................... 103 II. PÉLDÁK AZ ELSAJÁTÍTANDÓ JOGANYAG FELDOLGOZÁSÁHOZ .............................................. 104 A. A magyar állampolgárság keletkezése .............................................................................. 104 Vérségi elv, családjogi tények............................................................................................ 104 Területi elv......................................................................................................................... 105 B. A magyar állampolgárság megszerzése ............................................................................. 105 Honosítás ........................................................................................................................... 106 Visszahonosítás, nyilatkozat, a magyar állampolgárság visszaállítása .............................. 108 C. A magyar állampolgárság megszűnése .............................................................................. 109 Lemondás .......................................................................................................................... 109 A magyar állampolgárság visszavonása............................................................................. 109 III. JOGESETEK ............................................................................................................................ 111 IV. ALKOTMÁNYOS ELVEK ÉS ÉRTÉKEK ...................................................................................... 114 V. AZ EGYES JOGINTÉZMÉNYEK ÖSSZEHASONLÍTÁSÁRA VONATKOZÓ FELADATOK ................. 115
4
BEVEZETÉS Ez a segédanyag az Eötvös Loránd Tudományegyetem Alkotmányjogi Tanszékének műhelyében készült az Alkotmánytan I. című tankönyv1 oktatásához, az abban foglalt elméleti és hatályos alkotmányjogi ismereteknek a gyakorlatok keretében történő feldolgozását segíti – többféle feladattípussal. Ennek megfelelően a példatár szerkezete alapvetően a tankönyv struktúrájához igazodik, a feladatokat a tankönyv fejezeteinek megfelelően csoportosítja. A segédanyagban szereplő jogesetek forrása, jellege és nehézségi foka eltérő. Egyaránt találhatunk közöttük fiktív eseteket, és olyan alkotmányjogi problémák feldolgozását is, amelyekkel ténylegesen szembe kellett nézni az elmúlt két évtized közjogi gyakorlatában. A jogesetek leírásai természetesen az utóbbi esetben sem ismertethetnek meg a hallgatókkal az üggyel kapcsolatos minden tényt és körülményt, azokat a tansegédlet céljára és terjedelmére figyelemmel ésszerűen meg kellett szűrnünk. Ugyanakkor az ügyleírások szövegezése során szem előtt tartottuk azt is, hogy a jogesetek feldolgozásának egyik első lépéseként meg kelljen birkózni a jogilag releváns, alkotmányjogilag értékelhető elemek kiválogatásának feladatával, ezért az esetismertetéseket számos esetben a feltétlenül szükségesnél bővebben fogalmaztuk meg. Az egyes témakörökön belül a jogeseteket az egyszerűbbektől a minél komplexebb kérdések felé haladva rendeztük sorba. A legegyszerűbb jogesetek sokszor egyetlen jogszabály alapján egyértelműen megoldhatók, az összetettebb problémák megoldása több jogi dokumentum együttes értelmezését és alkalmazását igényli. Ezek a feladatok elsősorban a jogesetmegoldás technikájának, a jogszabályolvasásnak és a jogszabály-értelmezés alapvetéseinek, a válasz írásba foglalásának és a szabatos jogszabály-hivatkozásnak a bemutatását, illetve gyakorlását szolgálják. Egyes jogesetek megoldásához a fentieken túl az alkotmánybírósági esetjognak vagy más szerv gyakorlatának az ismerete és alkalmazása is szükséges. Ezek az esetek azt hivatottak megismertetni a hallgatókkal, hogy hogyan kell feldolgozni az alkotmánybírósági határozatokat és más esetjogi dokumentumokat, illetve hogyan lehet alkalmazni az abban szereplő érveket, érvelési logikát. Végül a szokásos jogesetforma mellett majdnem minden témakörnél felvetünk olyan alkotmányjogi, egyes esetekben alkotmányelméleti problémákat, amelyek esetében több, egyaránt jól alátámasztható, indokolható érvelés is megállja a helyét. (Ez utóbbi feladatok feldolgozásához alkalmazható módszereket a következőkben külön pontban ismertetünk.) Ez utóbbiak esetében az alkotmányjogi joganyag értelmezésének elvei, az alkotmányjogi érvkészlet és érvelési technika használata jutnak szerephez. Az egyes feladatok – jellegüknek megfelelően – akár a gyakorlatokon a gyakorlatvezető oktató által irányított szóbeli munka keretében, akár otthoni írásbeli feladatként is megoldhatóak. A jogesetek írásban történő megválaszolása egyúttal jól előkészíti az alkotmányjogi kollokvium eredményes teljesítését, a vizsgajogesetek sikeres megoldását is.
A szerkesztők
1
Kukorelli István (szerk.): Alkotmánytan I. Osiris Kiadó, Budapest, 2007. 5
6
MÓDSZERTANI ÚTMUTATÓ A módszertani útmutató két részre tagolódik. Az első részben kifejezetten az alkotmányjogi tárgyú jogesetek megoldásához adunk praktikus segítséget, míg a második részben olyan módszereket mutatunk be, amelyek segítségével a gyakorlati foglalkozások keretében – a gyakorlatvezető oktató irányításával – a hallgatók közösen dolgozhatnak fel jogeseteket, illetve más formában megfogalmazott alkotmányjogi problémákat.
I. ÚTMUTATÓ A JOGESETEK MEGOLDÁSÁHOZ
A. A jogesetmegoldás egyes általános kérdései 1. A jogesetmegoldás többfázisú, összetett folyamat, amelynek egyes lépései élesen nem határolhatók el egymástól, és amely során egyes részfeladatokat párhuzamosan hajtunk végre. A jogeset sikeres megoldása érdekében egyrészről az ügy leírása alapján meg kell állapítanunk a tényállást, másrészről ki kell választanunk és értelmeznünk kell az alkalmazandó jogszabályt. Ezután a jogszabályt a tényállásra alkalmazva tudjuk a jogesetben bemutatott helyzetet jogilag értékelni, minősíteni, továbbá megállapítani a jogkövetkezményeket. A B. pontban ezt a folyamatot elemezzük részletesebben úgy, hogy egyúttal végigkövetjük két jogeset megoldásának lépéseit is. 2. Az alkotmányjogi jogesetek sajátossága, hogy nemcsak egyedi élethelyzetek jogi értékelését foglalhatják magukban (például országos népszavazásra bocsátható-e egy adott kérdés, felelősségre vonható-e a köztársasági elnök egy Büntető Törvénykönyvbe ütköző cselekményéért), hanem jogszabályok alkotmányosságáról történő állásfoglalásra is irányulhatnak (például alkotmányos-e a népszavazási törvény egy adott rendelkezése, alkotmányos-e egy jogszabály visszamenőleges alkalmazhatóságának előírása). A jogesetmegoldás módszere a két esetben hasonló, de az utóbbi típusú feladat, a jogszabályok alkotmányosságáról való állásfoglalás rendszerint absztraktabb jellegű jogi érvelést követel meg, bár az alkotmányjogi problémákra jellemző, hogy az elvontabb alkotmányos elveknek és értékeknek számos egyedi ügyben is meghatározó szerep juthat. Különösen az ilyen összetett, az elvek és értékek megfelelő alkalmazásán is múló jogesetekre igaz továbbá, hogy azoknak gyakran nem csupán egyetlen helyes megoldása lehet. Az alkotmánybírósági gyakorlatban a többségi indokolás mellett megjelenő párhuzamos indokolások és különvélemények, illetve a mindezekkel kapcsolatban megfogalmazódó jogirodalmi elemzések és kritikák is jól mutatják: egy-egy alkotmányjogi dilemma sokszor eltérő, de érvekkel egyaránt jól alátámasztható módokon is megoldható. Ezekben az esetekben a jogesetmegoldásban elsősorban annak van jelentősége, hogy mennyire meggyőzően, következetesen érvelünk álláspontunk mellett. 3. A jogesetekben előírt feladatok eltérőek lehetnek abban a tekintetben, hogy csak a bemutatott helyzet érdemének alkotmányjogi értékelését várják el (például alkotmányossági szempontból értékelni kell egy jogszabályi rendelkezést), vagy azt is igénylik, hogy ezt az értékelést valamely közjogi intézmény (például az Alkotmánybíróság) szempontjából, illetve az adott szerv szerepébe helyezkedve végezzük el. Az utóbbi esetben az ügy érdemének vizsgálatát és értékelését megelőzően állást kell foglalni a hatásköri, eljárási kérdésekben is, például abban, hogy az 7
Alkotmánybíróság hatásköre kiterjed-e az adott ügyre, teljesülnek-e eljárásának jogszabályi feltételei. Az ügy érdeme értékelésének végén pedig meg kell állapítani azt is, hogy az adott szerv milyen döntést hozna, milyen jogkövetkezményt alkalmazna a jogesetben leírt helyzetben. (Így például hogy az Alkotmánybíróság a jogesetben bemutatott törvényi rendelkezést alkotmányellenesnek minősítené és megsemmisítené.) 4. A jogeset megoldásának írásba foglalása esetén számos formai követelményre is ügyelni kell. a. A jogeset megoldását megfelelő szerkezetben, az egyes szerkezeti elemeket (tényállás ismertetése, alkalmazott jogszabályi rendelkezések ismertetése, jogi értékelés, illetve jogkövetkezmények megállapítása) világosan elhatárolva kell ismertetni. Ha a feladatban – amint arról a 3. pontban szó volt – nemcsak az ügy érdemének értékelését várják el, hanem a jogesetnek eljárási oldala is van, akkor ennek megfelelően a jogesetmegoldásban el kell különíteni egymástól az eljárási és a tartalmi kérdések vizsgálatát. b. Alapvető jelentőségű a jogilag szabatos, pontos fogalmazás, az alkalmazott jogszabályok és más jogi dokumentumok precíz és a szakmai szabályoknak megfelelő hivatkozása. c. Amennyiben a feladat arra irányul, hogy egy intézmény szerepébe helyezkedve imitáljuk is az adott szerv döntését (például szövegezzük meg az ügyben születő alkotmánybírósági határozatot), akkor követni kell a szerv eljárására, határozatának formájára vonatkozó szabályokat is. Ehhez érdemes tanulmányozni egyrészt az erre vonatkozó szabályozást (például az alkotmánybírósági törvényt és az Alkotmánybíróság ügyrendjét), másrészt az intézmény egyes döntéseit (hasonló ügyekben született alkotmánybírósági határozatokat).
B. Az alkotmányjogi jogesetmegoldás folyamata példákon keresztül 5. A jogeset első tanulmányozása során az a feladatunk, hogy azonosítsuk az ügyben felmerülő alkotmányjogi problémát és a kérdést. Ennek az első problémaazonosításnak az alapján pedig ki kell választanunk az alkalmazandó jogszabály(oka)t. Ez az előfeltétele annak, hogy a jogeset leírása alapján majd meg tudjuk határozni a tényállást. A sikeres jogesetmegoldáshoz tehát eleve ismeretekkel kell rendelkeznünk a szóba jöhető jogszabályokról, illetve az alkalmazandó szabályozás tartalmáról, hogy az esetleírás alapján felismerjük, milyen előírások alapján tudjuk majd megoldani a feladatot. Ezt követően ellenőrizhetjük a jogszabályszövegben a rendelkezések részleteit, és így azt, hogy valóban megfelelő jogszabályt választottunk-e az eset majdani megoldásához. A gyakorlatokon, illetve a vizsgákon zajló jogesetmegoldás során természetesen könnyebb az alkalmazandó szabályozás kiválasztása, hiszen a segédanyag struktúrája, illetve a vizsgán számon kért jogszabályok köre eleve behatárolja, milyen szabályok jöhetnek szóba. Ugyanakkor a fentiekből az is következik, hogy a jogszabályok szövegének puszta birtoklása nem elegendő a sikeres jogesetmegoldáshoz. Azokat akkor is előre tanulmányozni kell és fel kell dolgozni, ha egyébként a szabályozás pontos szövegének, a részleteknek az ellenőrzésére van lehetőségünk a jogesetmegoldás folyamán.
8
Az alábbi keretes szövegekben a jogesetmegoldás egyes lépéseit két konkrét példán követhetjük végig. „A” eset
A férfi és a női munkaerőnek egyenlő mértékű munka esetén járó egyenlő díjazásáról szóló, a Nemzetközi Munkaügyi Konferencia 1951. évi 34. ülésszakán elfogadott 100. számú Egyezmény kihirdetéséről szóló 2000. évi LVII. törvény 3. §-a szerint e törvény a kihirdetését követő 8. napon lép hatályba, rendelkezéseit azonban 1957. június 8-tól kell alkalmazni. Értékelje e törvényi rendelkezést az időbeli hatály szempontjából! A jogeset első tanulmányozásakor azonosítanunk kell az alkotmányjogi problémát: a kérdés egy jogszabály hatálybaléptetésével kapcsolatos. Erre a problémára a jogalkotással összefüggő alkotmányi és törvényi szabályok vonatkoznak, az ügyben tehát nagy valószínűséggel maga az Alkotmány, illetve a jogalkotásról szóló 2010. évi CXXX. törvény lesznek az alkalmazandó jogszabályok. Emellett a jogszabályok hatálybaléptetésének időpontjával, köztük a visszaható hatályú szabályozásra vonatkozó alkotmányos követelményekkel több alkotmánybírósági határozat is foglalkozik, amelyek értelmezik az Alkotmány rendelkezéseit – ezek ugyancsak lényegesek lehetnek a jogeset megoldása során. A jogesetben megfogalmazott feladat ugyanakkor másképpen is szólhatna: a törvényi rendelkezés általános jellegű értékelése helyett kérhetné, hogy ezt az értékelést az Alkotmánybíróság szempontjából végezzük el. Tegyük fel, hogy a jogeset utolsó mondata helyett a következők olvashatók: Egy munkaadói érdekszervezet megtámadja a törvényi rendelkezést az Alkotmánybíróság előtt az időbeli hatállyal kapcsolatos érvekre hivatkozva. Hogyan dönt az ügyben az Alkotmánybíróság? Míg az első esetben csupán a jogesetben leírt helyzet általános alkotmányjogi értékelése a feladat, addig a második esetben ezt az értékelést az Alkotmánybíróság szerepében kell elvégezni. (Vö. 3. pont.) Ennek megfelelően míg az első esetben a jogalkotásra, azon belül is a hatálybalépésre vonatkozó alkotmányi és törvényi szabályok alkalmazására lesz szükség, addig a második esetben az Alkotmánybíróság hatáskörére vonatkozó szabályokat, az Alkotmánybíróságról szóló 1989. évi XXXII. törvény előírásait, illetve a hatásköri szabályokat értelmező alkotmánybírósági gyakorlatot is alkalmazni kell majd. Méghozzá a jogesetmegoldás során először az utóbbi szabályokat kell használnunk: azt kell eldöntenünk, hogy hatásköri szempontból az Alkotmánybíróság eljárhatott-e az ügyben.
2
„B” eset
A köztársasági elnökről hivatali idejének második évében olyan hangfelvételt hoznak nyilvánosságra, amelynek tartalma arra utal, hogy korábbi országgyűlési képviselői megbízatása során egy wellnesshétvégét fogadott el a végrehajtásról szóló törvény módosításának megszavazása fejében. A legfőbb ügyész álláspontja szerint fennáll annak megalapozott gyanúja, hogy az elnök bűncselekményt követett el. Felelősségre vonható-e tettéért a köztársasági elnök? Ha igen, hogyan; ha nem, miért nem? A jogeset egy közjogi pozícióban lévő személy büntetőjogi felelősségével kapcsolatos, amire több tekintetben speciális szabályok vonatkoznak. A kérdés összetett annyiban, hogy elsődlegesen az államfő felelősségére vonatkozik, de kiderül belőle, hogy ugyanez a személy korábban országgyűlési képviselő volt, akinek a büntetőjogi felelőssége szintén eltér az általános szabályoktól. Mindennek megfelelően két speciális büntetőjogi felelősségre vonatkozó szabályanyaggal kell majd dolgoznunk: egyrészt a köztársasági elnök büntetőjogi felelősségéről rendelkező szabályokkal, amelyeket az Alkotmány tartalmaz, másrészt az országgyűlési képviselők jogi felelősségének sajátos szabályaival (a képviselői mentelmi joggal), amelyről az országgyűlési képviselők jogállásáról szóló 1990. évi LV. törvény rendelkezik. Miután a jogeset tárgya büntetőjogi felelősség megállapítása, felvetődhetne a büntetőjogi,
2
A „B” eset megoldásához szükséges ismeretek az Alkotmányjog 2. tárgy anyagát képezik. 9
illetve büntetőeljárás-jogi szabályok alkalmazása is. Természetesen a valóságban egy hasonló eset megítéléséhez valóban szükség is lenne a különböző jogágakba tartozó szabályozások együttes alkalmazására, amennyiben azonban alkotmányjogi jogesetmegoldást végzünk, ettől eltekinthetünk. A megoldandó alkotmányjogi problémának nem része az eset büntetőjogi szempontú megítélése, ennek megfelelően büntetőjogi szabályokat nem kell kiválasztanunk, és a jogesetmegoldás további fázisaiban sem kell majd alkalmaznunk.
6. Az ügyben alkalmazandó szabályozás azonosítását követően tudjuk megállapítani a tényállást. A jogeset jelleg természetesen kizárja a bizonyítási kérdéseket: abból kell kiindulnunk, hogy a leírásban olvasható tények bizonyítottak. (Ennek megfelelően a jogesetmegoldás során sem lehet azzal érvelni, hogy valamely, a leírásban szereplő tény nem volt valós.) Továbbá bár az ügyleírás során már szükségszerűen szelektáltan kerülnek ismertetésre az esettel kapcsolatos körülmények, a jogeset sokszor még így is több információt tartalmazhat, mint ami a jogi probléma tényleges megoldásához szükséges. A tényállás megállapítása során az a feladatunk, hogy a jogeset leírásából kiválasszuk az alkotmányjogilag fontos, jogilag releváns tényeket. Ezek az alkotmányjogi szempontból értékelhető és figyelembe veendő körülmények, azok az információk, amelyek a kiválasztott jogszabály alkalmazása szempontjából jelentőséggel bírnak. Ezeket azonosítva határozhatjuk meg az elbírálandó történeti tényállást. A jogeset írásbeli megoldása során először ezt kell rögzítenünk. „A” eset
Az alkalmazandó jogszabályokat és az irányadó alkotmánybírósági gyakorlatot felidézve az esetleírást a következők szerint fogalmazhatjuk át úgy, hogy az alkotmányjogilag releváns elemei kerüljenek kiemelésre: A jogesetben megjelölt törvény ugyan 8 napos felkészülési idővel lépett hatályba, rendelkezéseit azonban a 2000-ben történt kihirdetését több évtizeddel megelőzően, 1957-től alkalmazni rendelte. A törvény tárgyából következően a rendelkezések a címzettek egy részére kötelezettségeket állapítanak meg, valószínűleg a munkaadók számára a nők magasabb díjazását írják elő. Érdemes észrevennünk, hogy ebben a jogesetben nem egy konkrét élethelyzetről, nem egy egyedi aktusról kell állást foglalnunk, hanem egy jogszabály (egy nemzetközi szerződést kihirdető törvény) alkotmányosságát kell megítélni (vö. 2. pont). Amennyiben a jogeset második variációját oldjuk meg, az alkotmánybírósági eljárással is foglalkoznunk kell, és a tényállást ki kell egészítenünk az erre vonatkozó tények rögzítésével: Egy munkaadói érdekszervezet indítványa nyomán a nemzetközi szerződést kihirdető törvény hatályba léptető rendelkezése az Alkotmánybíróság elé kerül.
„B” eset
Ez a jogeset – az „A” esettől eltérően – nem egy jogszabály alkotmányosságáról szól, hanem egy egyedi ügy alkotmányjogi értékelését igényli. A történeti tényállás rögzítésével határozzuk meg, miben is áll ez a konkrét élethelyzet: A jogesetben érintett személy jelenleg köztársasági elnök, korábban pedig országgyűlési képviselő volt. Fennáll a megalapozott gyanúja annak, hogy országgyűlési képviselői megbízatása során bűncselekményt követett el: szavazatáért jogtalanul ajándékot fogadott el.
7. A tényállás megállapítását követően az alkalmazandó jogszabályt részletesen tanulmányozzuk, és a konkrét tényállásra vonatkoztatva értelmezzük a releváns jogszabályi rendelkezéseket. Az értelmezésben – ha a jogeset megoldása megkívánja – kiemelkedő szerepet kaphat a jogszabály alkalmazásával kapcsolatos joggyakorlat, amit tehát szükség esetén szintén fel kell dolgoznunk. Így különösen a hasonló ügyekben született alkotmánybírósági határozatokat, egyedi ügyekben a rendes bírósági gyakorlatot, vagy például az ombudsmani jogértelmezést. Különösen komplexebb, elméleti problémákat is felvető jogesetek tekintetében merülhet fel a jogszabály értelmezésével kapcsolatos jogirodalmi álláspontok hasznosítása is.
10
Ennek megfelelően az írásbeli jogesetmegoldás során a tényállás ismertetését követően rögzítjük a releváns jogszabályi rendelkezések tartalmát, azoknak a jogesetmegoldás szempontjából irányadó értelmezését. Természetesen nem szükséges hosszabb jogszabályhelyek szó szerinti idézése, lemásolása, és külön hangsúlyozni kell, hogy a jogszabályidézés nem pótolja annak értelmezését. Ki kell választanunk a releváns paragrafusokat, azoknak is az irányadó bekezdéseit. Ha elegendő, ezeket bemutathatjuk összefoglalóan is; az egyes rendelkezésekhez kapcsolhatjuk hozzá azok releváns gyakorlatának bemutatását is. 8. Bár a jogesetek írásos megoldásának struktúrájában a tényállás megállapítását szerkezetileg attól világosan elválasztva követi az alkalmazandó szabályozás rögzítése, a gondolkodási folyamatban nem húzhatunk ilyen éles határokat. A jogeset áttekintése alapján választjuk ki az alkalmazandó jogszabályt, az alkalmazandó jogszabály fényében azonosítjuk a tényállási elemeket. A tényállás alapos feldolgozása után ismét mérlegeljük, hogy megfelelően választottuk-e ki az alkalmazandó jogszabályokat, majd a tényállás alapján a jogesetmegoldáshoz szükséges elemeit részleteiben is elemezzük, értelmezzük. Ennek az eredménye pedig akár arra is vezethet, hogy a tényállást újabb elemekkel kell kiegészíteni stb. A tényállás meghatározása és az alkalmazandó jogszabály azonosítása és értelmezése tehát egymással párhuzamosan zajló, egymásra kölcsönösen hatást gyakorló lépései a jogeset megoldásának. 9. Ügyelni kell arra, hogy az alkalmazandó jogszabályok szövegét és a hozzájuk kapcsolódó joggyakorlatot csak megbízható forrásból szerezzük be. A jogeset sikeres megoldásához nélkülözhetetlen az is, hogy meggyőződjünk arról: a jogszabály hatályos szövegét szereztük be, nem valamely korábbi, esetleg későbbi időállapotát. Komplexebb jogesetek megoldása esetén szükség lehet már nem hatályos jogszabályi rendelkezések alkalmazására is, akkor értelemszerűen ennek megfelelően kell ügyelni a megfelelő időállapotú jogszabályszöveg beszerzésére. 10. A jogeset megoldása során az alkalmazott jogszabályi rendelkezések forrását pontosan meg kell hivatkozni. Ebből ki kell derülnie annak, hogy pontosan honnan, mely jogi dokumentumból, annak pontosan melyik részéből származik az az előírás, amire hivatkozunk. Így például nem elegendő csak utalnunk egy törvény létezésére (például „a népszavazási törvény szerint”), hanem meg kell jelölnünk annak számát és azon belül a megfelelő paragrafusszámot stb. is (például „az országos népszavazásról és népi kezdeményezésről szóló 1998. évi III. törvény 8. § (1) bekezdése szerint”). Többszöri hivatkozás esetén bevezethetjük és alkalmazhatjuk a jogszabály rövidítését [például: „az országos népszavazásról és népi kezdeményezésről szóló 1998. évi III. törvény (a továbbiakban: Nsztv.)”]. A jogszabályokat és más jogi dokumentumokat a jogesetmegoldás során a hivatkozási szabályoknak megfelelően, precízen és következetesen kell jelölni. Mind ebben, mind a 9. pontban írtakban fontos alapot és segítséget jelentenek azok az ismeretek és készségek, amelyeket a hallgatók az első szemeszterben a Bevezetés a jogi adatbázisok kezelésébe című kurzuson sajátítottak el. Ezekre az alkotmányjogi jogesetmegoldó munka során támaszkodni fogunk. 11. A jogszabály kiválasztása során különös figyelmet kell fordítani az alkalmazni kívánt jogszabály hatályának az ellenőrzésére, ennek alapján állíthatjuk ugyanis biztosan azt, hogy az ügyben relevánsnak látszó jogszabályi rendelkezés valóban hatályos az adott életviszony tekintetében, így alkalmazható az adott probléma megoldására. Az időbeli hatály jelentőségéről korábban már szóltunk (lásd 9. pont), de emellett jelentős szerepe lehet a jogszabály területi, személyi, tárgyi, szervi stb. hatályának is.3
3
A jogszabályok hatályához lásd Kukorelli (szerk.): i. m. 114. skk. 11
12. A jogesetmegoldás mint jogi problémamegoldás lényegi magvát a kiválasztott jogszabályi rendelkezéseknek a konkrét tényállásra vonatkoztatott értelmezése, a jogszabály egyedi esetre vonatkoztatott jelentésének a feltárása jelenti. A jogszabály-értelmezés alapjait a hallgatók a Jogi alaptan című tárgyból elsajátították, ezeket az ismereteket, különösen a jogértelmezési módszereket az alkotmányjogi jogesetmegoldás során is hasznosítani kell. Tekintettel kell lennünk emellett az alkotmányértelmezés, illetve az alkotmányjogi szabályok értelmezésének sajátosságaira. Az alkotmányjogi, és különösen az alkotmányi szabályok az egyébként megszokottnál sokszor sokkal magasabb absztrakciós szinten kerülnek megfogalmazásra, szövegezésük a megszokottnál sokszor több részkérdést hagy nyitva. Az ilyen elvontságú, illetve töredezettségű rendelkezések értelmezése során kiemelt szerepet kapnak az alkotmányos elvek és értékek, amelyek nem feltétlenül nyernek jogszabályi megfogalmazást. A jogtudományi irodalom mellett ezek elsősorban az alkotmánybírósági gyakorlatból ismerhetők meg. Az alkotmányos elvek és értékek jogértelmezésben játszott szerepét jól szemléltetik az alkotmánybírósági gyakorlatból vett alábbi példák. A jogalkotással kapcsolatban a jogállamiság-jogbiztonság elvéből levezetett normavilágosság elve játszik szerepet az úgynevezett „salátatörvények” alkotmányosságának a megítélésében: „(…) az úgynevezett ‘salátatörvények’ gyakorlata esetenként alkotmányossági aggályokat vet fel. ’A jogalkotással szemben alkotmányos követelmény, hogy a jogszabályok szerkesztése és módosítása (hatályon kívül helyezése, kiegészítése stb.) ésszerű és áttekinthető legyen. Jogállamiság értékét súlyosan veszélyeztetheti az olyan törvényszerkesztési gyakorlat, mely logikai kötelék nélkül kapcsolja össze számos törvény megváltoztatását, mivel a követhetetlen és áttekinthetetlen változtatások alááshatják a jogbiztonság értékét, a jogrendszer világosságát és áttekinthetőségét. (...) A jogbiztonságot elsősorban az olyan salátatörvények veszélyeztetik, melyek tartalmi összefüggés nélkül úgy rendelkeznek különböző törvényekről, hogy a képviselők, valamint a jogkereső közönség számára 4 a változások nehezen követhetővé válnak’ (…)”. [155/2008. (XII. 17.) AB határozat] Az Alkotmánybíróságnak az országgyűlési választásokon érvényesülő választási küszöböt alkotmányosnak minősítő határozatában érvként szerepelt a parlamentáris kormányzati rendszer működőképessége, az Országgyűlés működőképessége és a Kormány stabilitása: „Az Alkotmánybíróság álláspontja szerint az eljárás alá vont rendelkezés az Alkotmányba foglalt parlamentáris berendezkedés működőképességét szolgálja. Ha ugyanis a választási rendszer a legkisebb, a legcsekélyebb társadalmi támogatást elért pártokat is mandátumhoz juttatná, akkor ez veszélyeztetné mind a Parlament 5 döntéshozatali képességét, mind pedig a kormányzás stabilitását.” [3/1991. (II. 7.) AB határozat] A frakcióalakítás – azóta átalakult – szabályozását alkotmányellenesnek minősítő alkotmánybírósági határozat indokolásában ugyancsak lényeges tényező volt a hatékony parlamenti működés alkotmányos elve: „Bár a Házszabály megalkotására az Alkotmányban adott felhatalmazás az Országgyűlés működése szabályainak és tárgyalási rendjének megállapítására szól [24. § (4) bekezdés], a hatékony parlamenti működés messze e technikai értelemben vett működési renden túlmutató, alkotmányos elv. (…) A hatékonysági kritériumokat (…) az Alkotmánybíróság alkotmányosnak ítélte, és egységesen alkalmazta a párt fogalmától kezdve a választási rendszer vizsgálatán át a párt parlamenti működésének az Alkotmányban meghatározott legteljesebb formájáig, a képviselőcsoport jogainak 6 gyakorlásáig.” [27/1998. (VI. 16.) AB határozat] A köztársasági elnök kinevezési jogkörével kapcsolatos alkotmányértelmezés során meghatározó szerepet kapott az államszervezet normális és folyamatos működtetésének alkotmányos követelménye és az alkotmányos szervek együttműködési kötelezettsége: „Az Alkotmánybíróság az Alkotmány 30/A. 4
Vö. Uo. 100. Vö. Uo. 227. 6 Vö. Uo. 369–370. 5
12
§ (1) bekezdés h), i) és m) pontja, valamint a 30/A. § (2) bekezdése értelmezése alapján megállapítja, hogy a köztársasági elnök a kinevezési jogkörébe tartozó döntést ésszerű határidőn belül köteles meghozni, amely annak megállapításához szükséges, hogy a kinevezés alkotmányos feltételei fennállnak-e. E határidő túllépése alkotmányellenes. (…) Az Alkotmány kifejezett rendelkezéssel háromféle határidőt állapít meg a köztársasági elnök döntésével kapcsolatban. (…) A határidő meghatározásának minden esetben megtalálható, döntő oka (…) az állam folyamatos működésének biztosítása. (…) Az államszervezet normális és folyamatos működtetése azonban más döntések [ti. ahol nem szerepel határidő az Alkotmányban] esetében is ugyanolyan súlyú alkotmányos érdek és követelmény, mint ahol ezt az Alkotmány kifejezett határidővel biztosítja. (…) Az elnök döntése igen gyakran a döntést kezdeményező, illetve az azért politikai felelősséget viselő szerv jogkörének gyakorlásával kapcsolódik össze, úgy, hogy csak a két döntés együtt váltja ki a kívánt joghatást. Más esetben pedig az elnök kezdeményező aktusát más szervnek az elnököt is kötelező döntése követi. Az elnöki jogkörök beágyazódása a legfelsőbb állami szervek döntési mechanizmusába alapot ad a köztársasági elnök mások döntésével összefüggő jogosítványainak olyan értelmezésére, hogy azokat a köztársasági elnök bizonyos határidőn belül köteles gyakorolni akkor is, ha az Alkotmány szövege az illető jogkör gyakorlására sem kötelességet, sem határidőt nem ír elő kifejezetten. Ez az értelmezés a fentiek szerint az Alkotmány 29. § (1) bekezdésére épül. Emellett a jogállamiság elvéből [Alkotmány 2. § (1) bekezdés] is következik az Alkotmányban szabályozott szerveknek az a kötelessége, hogy alkotmányos jelentőségű hatásköreiket jóhiszeműen, feladataik teljesítését kölcsönösen segítve, együttműködve gyakorolják. Ebből is levezethető, hogy a köztársasági elnök jogainak gyakorlása nem határidő nélküli – kivéve azokat a jogköröket, amelyekhez értelemszerűen nem rendelhető határidő.” 7 [8/1992. (I. 30.) AB határozat]
A példaként megoldásra kerülő két jogesetben a következőképpen végezhető el a releváns jogszabályi rendelkezések értelmezése: „A” eset
Az Alkotmány 2. § (1) bekezdése kimondja, hogy a Magyar Köztársaság független, demokratikus jogállam. E rendelkezés alapján az Alkotmánybíróság a jogalkotással szemben támasztott alkotmányos követelményként számos határozatában következetesen érvényesítette a kihirdetés napját megelőző, visszamenőleges hatályú jogalkotás tilalmát. E tilalom korlátozott annyiban, hogy csak a jogalanyok helyzetét terhesebbé tevő jogalkotásra vonatkozik. [Lásd például 28/1992. (II. 30.) AB határozat.] „Következetes az alkotmánybírósági gyakorlat a tekintetben, hogy valamely jogszabály nem csupán akkor minősülhet az említett tilalomba ütközőnek, ha a jogszabályt a jogalkotó visszamenőlegesen léptette hatályba, hanem akkor is, ha a hatálybaléptetés nem visszamenőlegesen történt ugyan, de a jogszabály rendelkezéseit – erre irányuló kifejezett rendelkezés szerint – a jogszabály hatálybalépése előtt létrejött jogviszonyokra is alkalmazni kell.” [57/1994. (XI. 17.) AB határozat] A visszaható hatályú jogalkotás tilalmába ütköző jogszabály sérti az Alkotmány 2. § (1) bekezdéséből levezetett jogbiztonság elvét, és ezért alkotmányellenes. A jogalkotásról szóló 2010. évi CXXX. törvény (a továbbiakban: Jat.) 2. § (2) bekezdése az alkotmánybírósági gyakorlattal összhangban rögzíti a visszaható hatályú jogalkotás tilalmát. Eszerint jogszabály a hatálybalépését – amely a Jat. 7. § (1) bekezdése értelmében a kihirdetést követő valamely nap – megelőző időre nem állapíthat meg kötelezettséget, kötelezettséget nem tehet terhesebbé, valamint nem vonhat el vagy korlátozhat jogot, és nem nyilváníthat valamely magatartást jogellenessé. Ha az ügyben az Alkotmánybíróság szerepét is vizsgáljuk, először, vagyis még a fenti fejtegetéseket megelőzően arról kell állást foglalnunk, hogy a hatásköri szabályok alapján a testület érdemben eljárhat-e az ügyben: Az Alkotmánybíróságról szóló 1989. évi XXXII. törvény 21. § (2) bekezdése értelmében bárki, vagyis a jogesetben szereplő munkaadói érdekszervezet is jogosult arra, hogy egy már kihirdetett jogszabály alkotmányosságának utólagos vizsgálatát indítványozza az Alkotmánybíróság előtt. Az Alkotmánybíróság
7
Vö. Uo. 411–412. 13
utólagos normakontroll hatásköre korlátozás nélkül minden jogszabálytípusra kiterjed, így a 8 nemzetközi szerződést kihirdető jogszabályokra is [4/1997. (I. 22.) AB határozat]. Csak ezek rögzítését követően térhetünk rá a jogesetben felvetett probléma érdemére, ahogyan azt fentebb megtettük. „B” eset
Az eset összetett voltára tekintettel a jogszabályok értelmezése során is külön kell választanunk az államfői felelősséggel, illetve a képviselői mentelmi joggal kapcsolatos előírások elemzését: A köztársasági elnök büntetőjogi felelősségének speciális anyagi és eljárásjogi szabályairól az Alkotmány szól. Az Alkotmány 31/A. § (2) bekezdése értelmében a köztársasági elnökkel szemben csak a tisztsége gyakorlása során elkövetett törvénysértés miatt indítványozható a felelősségre vonás. Ezt erősíti meg a bűncselekmények tekintetében az Alkotmány 32. §-a, amelynek (1) bekezdése a köztársasági elnök ellen a hivatali ideje alatt a hivatali tevékenységével összefüggésben elkövetett, büntetőjogilag üldözendő cselekmény miatt indult felelősségre vonási eljárásra állapít meg további szabályokat. A 32. § (2) bekezdése pedig kifejezetten kimondja, hogy a köztársasági elnök ellen egyéb, vagyis nem a hivatali ideje alatt a hivatali tevékenységével összefüggésben elkövetett cselekménye miatt büntetőeljárást csak megbízatásának megszűnése után lehet indítani. Mivel az államfő a gyanú szerint a bűncselekményt nem köztársasági elnöki, hanem korábbi országgyűlési képviselői megbízatása alatt követte el, felelősségre vonására csak a köztársasági elnöki megbízatás megszűnését követően kerülhet sor. Ugyanakkor mivel a gyanú szerint a bűncselekményt országgyűlési képviselői megbízatásának ideje alatt követte el, a későbbi felelősségre vonásnak előfeltétele, hogy a képviselői mentelmi jog szabályai se zárják ezt ki. Az országgyűlési képviselők jogállásáról szóló 1990. évi LV. törvény (a továbbiakban: Kjtv.) a mentelmi jog két alakzatáról rendelkezik: az örökös anyagi jogi mentességet biztosító felelőtlenségről, illetve a képviselői megbízatási időre szóló, feltételes eljárási mentességet biztosító sérthetetlenségről. Ez utóbbiról a Kjtv. 5. § (1) bekezdése úgy rendelkezik, hogy a képviselő ellen csak az Országgyűlés előzetes hozzájárulásával lehet büntetőeljárást indítani, vagyis ez a feltételes eljárási mentesség az országgyűlési képviselőt csak képviselői megbízatásának tartama alatt védi, ennek lejártát követően nem képezi akadályát a felelősségre vonásnak. Mivel a jogesetben érintett személy már nem országgyűlési képviselő, ezek a szabályok esetében sem zárják ki a felelősségre vonást. A Kjtv. 4. § (1) bekezdése biztosítja a felelőtlenséget, amikor kimondja, hogy a képviselő – főszabály szerint – bíróság vagy más hatóság előtt sem megbízatásának ideje alatt, sem azt követően nem vonható felelősségre leadott szavazata, továbbá a megbízatásának gyakorlása során általa közölt tény vagy vélemény miatt. Ezek a szabályok tehát a képviselői mandátum lejárta után is feltétlen mentességet biztosítanak a felelősségre vonás alól a törvényben meghatározott cselekmények tekintetében (ilyen a képviselő által leadott szavazat). Bár a jogesetben leírt cselekmény összefüggésben áll a szavazatleadással, a korábbi képviselőt nem a szavazatáért, hanem a szavazat fejében adott ajándék elfogadásáért akarják felelősségre vonni. Ennek tehát a képviselői mentelmi jog sem eljárási, sem anyag jogi szempontból nem jelenti akadályát.
13. A jogesetmegoldás végül azzal zárul, hogy az alkalmazandó jogi szabályozást a megállapított tényállásra vetítjük – ez a tényállás jogi minősítése –, továbbá ha a feladat szerint ez szükséges, a jogi minősítésen alapulva megállapítjuk a jogkövetkezményeket. „A” eset
A törvény ugyan a kihirdetését követően, felkészülési idő biztosításával lépett hatályba, de a címzettek egy része számára többletkötelezettséget állapított meg már az ezt megelőző időszakra is. Ez a visszamenőleges alkalmazás a visszaható hatályú jogalkotás tilalmába ütközik. A törvény tehát sérti az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében rögzített jogállamiság
8
Az Alkotmánybíróság hatáskörére vonatkozó részletesebb ismeretek az Alkotmányjog 2. tárgy anyagát képezik. 14
elvét, valamint sérti a Jat. 2. § (2) bekezdésében előírtakat. A jogeset – alkotmánybírósági döntésre is rákérdező – második változatának teljes körű megoldásához ki kell mondanunk a következőket is: Az Alkotmánybíróság a fentiek alapján az indítványt elbírálja, megállapítja, hogy a nemzetközi szerződést kihirdető törvény visszamenőleges alkalmazásáról szóló rendelkezés alkotmányellenes és megsemmisíti azt. Amint arra már korábban is utaltunk, egy jogeset megoldása akár azt is igényelheti tőlünk, hogy egy szerv szerepébe helyezkedve ítéljük meg az esetet, például hozzunk meg az ügyben egy alkotmánybírósági határozatot (lásd 3. pont). Ebben az esetben a megoldás írásbeli rögzítése során követnünk kell a szerv döntéseinek, adott esetben egy alkotmánybírósági határozatnak a formáját, szerkezetét (vö. 4. c) pont), így például előbb kell kimondanunk azt, hogy a törvény alkotmányellenes és azt az Alkotmánybíróság megsemmisíti (rendelkező rész), és ezt követően kell a döntést megindokolnunk (indokolás). „B” eset
A köztársasági elnök a korábbi országgyűlési képviselői megbízatása során elkövetett bűncselekményért felelősségre vonható, de csak államfői megbízatásának megszűnését követően. A felelősségre vonására ebben az esetben az általános büntetőeljárási szabályok lesznek irányadók.
II. MÓDSZEREK A FELADATOK ÓRAI FELDOLGOZÁSÁHOZ
A. Házi feladatok megoldása és értékelése 14. A hallgatók az órákra a gyakorlatvezető által kijelölt házi feladatok megoldásával készülnek fel. A megoldandó feladatok különösen a következők lehetnek: a. a joganyag feldolgozását segítő példák (az egyes anyagrészeken belül a II. pont), illetve jogesetek (III. pont) megoldása; b. jogesetmegoldás az adott kérdésben hatáskörrel rendelkező szerv szerepébe helyezkedve (például egy alkotmánybírósági határozat tervezetének elkészítése, vö. 4.c. pont); c. esszéírás vitakérdésben (IV. pont). Ezt a munkát a gyakorlatvezető a probléma bemutatásával, szakirodalmi források megjelölésével segítheti (vö. 17. pont). A feladatmegoldás bemutatásának módját (például írásbeli megoldás leadása vagy e-mailes megküldése, szóbeli prezentáció), illetve határidejét a gyakorlatvezető oktató határozza meg. 15. A házi feladatok megoldásának értékelésére sor kerülhet egyrészt egyéniesített értékeléssel, amelynek során a gyakorlatvezető külön-külön értékel minden hallgatót. Másrészt sor kerülhet rá csoportos órai munkával is: a házi feladatként feldolgozott feladatok, jogesetek megoldását egyegy hallgató az órán bemutatja, az ismertetett megoldást a hallgatók kiegészítik vagy vitatják, végül a gyakorlatvezető összegzi a helyes megoldás(oka)t. Az esszé keretében a hallgatók által feldolgozott vitakérdés tárgya lehet a C., illetve D. pont szerinti órai munkának. Ezekben az esetekben az egyes hallgatók maguk ítélhetik meg, hogy egyéni munkájuk mennyiben felelt meg a megoldásnak.
15
B. Csoportos órai feladat-, illetve jogesetmegoldás 16. Az egyes anyagrészeknél a II. és a III. pontban szereplő feladatok órai feldolgozásának lépései a következők: a. A hallgatók a feladott feladatok/jogesetek számával egyező számú, hozzávetőleg azonos létszámú csoportba szerveződnek. b. A rendelkezésre álló idő alatt mindegyik csoport megoldja valamennyi feladatot/jogesetet, és a megoldás vázlatát írásban rögzítik. c. Ezt követően dől el (például sorsolással), hogy melyik csoportnak melyik feladat/jogeset megoldását kell ismertetnie. d. Minden egyes feladat/jogeset esetében először a kijelölt csoport ismerteti a megoldást. e. Ezután a többi csoport kap lehetőséget arra, hogy elmondja észrevételeit, így kiegészítse, opponálja, korrigálja a bemutatott megoldást, amely hozzászólásokra az előadó csoport reflektál. f.
A gyakorlatvezető oktató az egyes feladatok/jogesetek feldolgozásának végén összegzi a helyes megoldást, illetve az elfogadható érvelési irányokat, külön reflektálva a csoportok közötti vitakérdésekre.
C. Vitakérdések csoportos megvitatása 17. Ez a módszer elsősorban az egyes témaköröknél „IV. Alkotmányos elvek és értékek” cím alatt található egyes feladatok feldolgozásához alkalmazható. A vitakérdések feldolgozásának menete a következő: a. A gyakorlatvezető előkészítheti a vitát azzal, hogy házi feladatként feladja a témát tárgyaló valamely jogi dokumentum, például alkotmánybírósági határozat, illetve szakirodalmi forrás elolvasását és elemzését. b. A vita kezdetekor a gyakorlatvezető ismerteti, illetve a hallgatókkal közösen meghatározza a vita menetét és elveit (a szó megadásának gyakorlata, egymás meghallgatása stb.). c. Ezt követően bemutatja, röviden exponálja a vitakérdést, felveti néhány megvitatható aspektusát, időszerű problémáját stb. d. A vita során táblán rögzítik az elhangzott érveket. e. A gyakorlatvezető végül összegzi az elhangzottakat, az érvelési irányokat és a konklúziót.
16
D. Pro és kontra álláspontok ütköztetése 18. A módszer a komplexebb, egyértelműen nem megoldható jogesetek (III. pont) és egyes vitakérdések (IV. pont) feldolgozására alkalmas, amelyek esetében előre azonosítható kétféle érvelési irány, egy „pro” és egy „kontra” álláspont. Lépései a következők: a. A gyakorlatvezető a órai munkát a 17. pontban írtaknak megfelelően készítheti elő és vezeti be. b. A hallgatók az órán két csoportba szerveződnek, amelyek közül az egyik csoportnak a „pro”, a másiknak a „kontra” álláspontot kell képviselnie. c. A csoportok rövid felkészülési idő alatt összegyűjtik az álláspontjuknak megfelelő érvanyagot. d. Ezt követően a gyakorlatvezető irányításával sor kerül a két érvelési irány, a pro és a kontra érvek ütköztetésére. e. Végül a gyakorlatvezető oktató összegzi az elhangzottakat, amire a csoportok reflektálhatnak.
17
18
A JOGFORRÁSI RENDSZER
I. JOGANYAG
A. Az elsajátítandó joganyag • •
Az Alkotmány érintett rendelkezései A jogalkotásról szóló 2010. évi CXXX. törvény (Jat.)
B. Az egész témakört érintő jogszabályi rendelkezések Alkotmány 2. § (1) A Magyar Köztársaság független, demokratikus jogállam. 7. § (1) A Magyar Köztársaság jogrendszere elfogadja a nemzetközi jog általánosan elismert szabályait, biztosítja továbbá a vállalt nemzetközi jogi kötelezettségek és a belső jog összhangját. 7/A. § (1) Általánosan kötelező magatartási szabályt az Alkotmányban megjelölt, jogalkotó hatáskörrel rendelkező szerv által kiadott jogszabály állapíthat meg. (2) Jogszabály a törvény, a kormányrendelet, a Magyar Nemzeti Bank elnökének rendelete, a miniszterelnöki rendelet, a miniszteri rendelet, a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete elnökének rendelete, a Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság elnökének rendelete és az önkormányzati rendelet. Jogszabály továbbá a Honvédelmi Tanács rendkívüli állapot idején és a köztársasági elnök szükségállapot idején kibocsátott rendelete. (3) A jogszabályt a Magyar Köztársaság hivatalos lapjában ki kell hirdetni. Az önkormányzati rendelet, a Honvédelmi Tanács, a köztársasági 9 elnök és a Kormány 35. § (3) bekezdés szerinti rendelete kihirdetésének szabályait a jelenlévő országgyűlési képviselők kétharmadának
szavazatával elfogadott törvény eltérően is megállapíthatja. (4) A jogalkotásról szóló törvény elfogadásához a jelenlévő országgyűlési képviselők kétharmadának szavazata szükséges. 32/D. § (4) A Magyar Nemzeti Bank elnöke külön törvényben meghatározott feladatkörében rendeletet bocsát ki, amely törvénnyel nem lehet ellentétes. A Magyar Nemzeti Bank elnökét rendelet kiadásában az általa rendeletben kijelölt alelnök helyettesítheti. 35. § (2) A Kormány a feladatkörében rendeletet bocsát ki és határozatot hoz, amelyek törvénnyel nem lehetnek ellentétesek. 37. § (3) A Kormány tagja törvényben vagy kormányrendeletben kapott felhatalmazás alapján feladatkörében eljárva, önállóan vagy más miniszter egyetértésével rendeletet ad ki, amely törvénnyel és kormányrendelettel nem lehet ellentétes. 40/D. § (4) A Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyeletének elnöke törvényben meghatározott feladatkörében, törvényben kapott felhatalmazás alapján rendeletet bocsát ki, amely törvénnyel, kormányrendelettel és a Magyar Nemzeti Bank elnökének rendeletével nem lehet ellentétes. A Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyeletének elnökét rendelet kiadásában az általa rendeletben kijelölt alelnök helyettesítheti. 40/E. § (4) A Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság elnöke törvényben meghatározott feladatkörében, törvényben kapott felhatalmazás alapján rendeletet bocsát ki, amely más jogszabállyal nem lehet ellentétes. 44/A. § (1) A helyi képviselőtestület:
9
35. § (3) Veszélyhelyzetben és megelőző védelmi helyzetben a Kormány az Országgyűlés felhatalmazása alapján egyes törvények rendelkezéseitől eltérő rendeleteket és intézkedéseket hozhat. A veszélyhelyzetben és a megelőző védelmi helyzetben alkalmazható szabályokról szóló törvény elfogadásához a jelenlévő országgyűlési képviselők kétharmadának szavazata szükséges. 19
a) önkormányzati ügyekben önállóan szabályoz és igazgat, döntése kizárólag törvényességi okból vizsgálható felül, (2) A helyi képviselő-testület a feladatkörében rendeletet alkothat, amely nem lehet ellentétes más jogszabállyal. 47. § (1) A Legfelsőbb Bíróság a Magyar Köztársaság legfőbb bírósági szerve.
(2) A Legfelsőbb Bíróság biztosítja a bíróságok jogalkalmazásának egységét, jogegységi határozatai a bíróságokra kötelezőek. 77. § (1) Az Alkotmány a Magyar Köztársaság alaptörvénye. (2) Az Alkotmány és az alkotmányos jogszabályok mindenkire egyaránt kötelezőek.
Jat. 2. § (4) A jogszabályok megalkotásakor biztosítani kell, hogy a jogszabály a) megfeleljen az Alkotmányból eredő tartalmi és formai követelményeknek, b) illeszkedjen a jogrendszer egységébe,
c) megfeleljen a nemzetközi jogból és az európai uniós jogból eredő kötelezettségeknek és d) megfeleljen a jogalkotás szakmai követelményeinek.
AB gyakorlat A jogforrás fogalma egyrészt magát a jogszabályt jelenti, másrészt a jogalkotó hatáskört és annak gyakorlását, a jogalkotási eljárását, a jogalkotó tényt. A jogforrások szabályozása kizárólag az Alkotmány feladata; az Alkotmány éppen attól a jogrendszer alapja [Alkotmány 77. § (1) bekezdés], hogy a jogszabályok kötelező erejét és fajtáit maga határozza meg. Az Alkotmányban felsoroltakon kívüli jogforrás nem létezhet, ezekhez a Jat. sem hozzá nem adhat, sem el nem vehet, mert mindkét esetben Alkotmányba ütközne. A jogszabályok kötelező erejének jogi forrása az Alkotmány. A Jat. így nem a
jogforrásokat szabályozza, hanem, mint az Alkotmány mondja, a „jogalkotás rendjét”. Az Alkotmánybíróság a jelen határozatában fentebb már foglalkozott a jogforrás fogalmával, és megállapította, hogy a jogforrás fogalma a jogszabályt jelenti, amely mindig jogalkotó hatáskörrel rendelkező állami szervtől származik. Amint azt az Alkotmánybíróság fentebb már kifejtette, jogforrást mindkét értelemben „jogszabály”, illetve „jogalkotó hatáskör”- csak az Alkotmány határozhat meg, hiszen a jog érvényességének végső forrása jogilag az Alkotmány. [121/2009. (XII. 17.) AB határozat]
II. PÉLDÁK AZ ELSAJÁTÍTANDÓ JOGANYAG FELDOLGOZÁSÁHOZ
A. Norma-e egy jogi aktus? Jat. 23. § (1) Az Országgyűlés, a Kormány, a helyi önkormányzat képviselő-testülete, a testületi központi államigazgatási szerv és az Alkotmányban megjelölt más testületi szerv normatív határozatban szabályozza az általa irányított szervek, valamint saját tevékenységét, működését és szervezetét, továbbá saját cselekvési programját. (2) A miniszterelnök, a központi államigazgatási szerv vezetője, a nemzetbiztonsági szolgálat vezetője és az Alkotmányban megjelölt egyszemélyi vagy egyszemélyi vezetés alatt álló szerv vezetője a vezetése, irányítása vagy a
felügyelete alá tartozó szervek tevékenységét, működését és szervezetét szabályozó, a szerv állományába tartozó személyekre nézve kötelező normatív utasítást adhat ki. 24. § (1) A közjogi szervezetszabályozó eszköz jogszabállyal nem lehet ellentétes. A közjogi szervezetszabályozó eszközben jogszabály rendelkezése nem ismételhető meg. (2) A közjogi szervezetszabályozó eszközökre vonatkozó rendelkezések nem érintik a kibocsátásukra jogosultak – más jogszabályon alapuló – egyedi határozat meghozatalára vagy egyedi utasítás adására vonatkozó jogát. 20
(3) Állami szerv vagy köztestület tevékenységét és működését szabályozó – törvény alapján kiadható – más jogi eszköz jogszabállyal és
közjogi szervezetszabályozó eszközzel nem lehet ellentétes.
AB gyakorlat Az Alkotmánybíróság megállapítja, hogy a jogalkotásról szóló 1987. évi XI. törvény garanciális szabályainak mellőzésével hozott minisztériumi és egyéb központi állami szervektől származó, jogi iránymutatást tartalmazó leiratok, körlevelek, útmutatók, iránymutatások, állásfoglalások és egyéb informális jogértelmezések kiadása és az ezekkel való irányítás gyakorlata alkotmányellenes. Az Alkotmánybíróság elvi éllel mutat rá arra, hogy a minisztériumi, egyéb központi állami szervektől származó, jogi iránymutatást tartalmazó leiratok, körlevelek, iránymutatások, útmutatók, állásfoglalások és egyéb informális jogértelmezések, amelyek nem a Jat. garanciális szabályainak betartásával kerülnek kibocsátásra, sértik az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében deklarált jogállamiság alkotmányos követelményét. Jogbizonytalanságot teremtenek, kiszámíthatatlanná teszik a jogalanyok, a jogalkalmazó szervek magatartását. Bár a bennük foglalt jogértelmezésnek, jogalkalmazási szempontnak semmiféle jogi ereje, kötelező tartalma nincs, miután az államigazgatás központi szervei bocsátják ki, alkalmasak arra, hogy a címzetteket megtévesszék, s a címzettek kötelező előírásként kövessék azokat. Napjainkban, amikor kivételesen nagy jogalkotási teher hárul a jogalkotó szervekre, s ez lelassítja a jogalkotás
folyamatát, fokozottan fennáll a veszélye annak, hogy az államigazgatás központi szervei továbbra is ilyen informális eszközökkel próbálják pótolni a jogszabályok hiányosságait. A törvényben foglalt garanciális szabályok be nem tartásával alkotott, ilyen iránymutatások könnyen válhatnak a jogi szabályozást pótló, a jogszabályok érvényesülését lerontó irányítási eszközökké, s ez a jogállamiság követelményével összeegyeztethetetlen. [60/1992. (XI. 17.) AB határozat] [A] jogalkotás diszfunkcionális, ha a jogalkotó normatív szabályozási tárgykörben (…) egyedi döntést hoz. A normatív aktus szükségképpeni eleme ugyanis az, hogy a címzettek köre szélesebb, s nem közvetlenül és konkrétan meghatározott egy vagy több személy, vagyis a rendelkezés nem valamely konkrét egyedi ügyre vonatkozik. Ha a jogalkotó a hatályos jogszabály alkalmazását, vagy a jogszabály normatív módon történő módosítását kerüli meg az egyedi döntés jogszabályi formába öntésével, a megoldás visszaélésszerűvé válik. A konkrét jogviszonyokat ezzel a módszerrel megszüntető jogszabályi rendelkezés (…) tartalmában jogalkalmazói (…) aktus, amely ellen viszont (tekintettel a jogszabályi formára) az érintettek jogorvoslattal nem élhetnek. [5/2007. (II. 27.) AB határozat]
1. Az Alkotmánybíróság az Alkotmánybíróságról szóló 1989. évi XXXII. törvény szerint a jogszabályokat, valamint a közjogi szervezetszabályozó eszközöket (normatív határozat, normatív utasítás) vizsgálja felül. Állapítsa meg, hogy az alábbi példákban megjelenő normák felülvizsgálatát elvégzi-e az Alkotmánybíróság! a)
18/2004. (X. 25.) KvVM rendelet a Bükki Nemzeti Park bővítéséről és határainak módosításáról A természet védelméről szóló 1996. évi LIII. törvény 24. § (1) bekezdés a) pontjában, valamint 85. § b) pontjában kapott felhatalmazás alapján a következőket rendelem el: 1. § (1) Védetté nyilvánítom és a 18/1976. (TK. 59.) OTvH határozattal létesített, valamint a 4/1984. (XII. 13.) OKTH rendelkezéssel, valamint a 23/1996. (X. 9.) KTM rendelettel kibővített Bükki Nemzeti Park területéhez csatolom a Felsőtárkány 1502/18 ingatlannyilvántartási helyrajzi számú, 8,7276 hektár kiterjedésű területet. (2) A Bükki Nemzeti Park részét képező Miskolc 01206/4 helyrajzi számú 0,7875 hektár kiterjedésű terület és a Miskolc 01206/5 helyrajzi számú, 2,2402 hektár kiterjedésű terület védettségét feloldom. 4. § E rendelet a kihirdetését követő 8. napon lép hatályba.
21
b)
130/2004. (XI. 24.) OGY határozat Tápiószele Nagyközség Önkormányzata képviselő-testülete feloszlatásáról 1. Az Országgyűlés a helyi önkormányzatokról szóló 1990. évi LXV. törvény 93. §-ának (2) bekezdése alapján Tápiószele Nagyközség Önkormányzatának képviselő-testületét alkotmányellenes működés miatt feloszlatja. 2. Az Országgyűlés az időközi helyi önkormányzati képviselő- és polgármester-választást Tápiószele nagyközségben 2005. január 22-ére (szombat) tűzi ki. 3. E határozat a közzététele napján lép hatályba.
c)
33/2004. (IV. 19.) OGY határozat a nemzeti és etnikai kisebbségi szervezetek költségvetési támogatásáról I. A Magyar Köztársaság 2004. évi költségvetéséről és az államháztartás három éves kereteiről szóló 2003. évi CXVI. törvény 36. § (3) bekezdése alapján annak 1. számú mellékletének I. fejezete 6. címében előirányzott 110,0 millió forint támogatási összeget a nemzeti és etnikai kisebbségek szervezetei számára az Országgyűlés a jelen határozat melléklete szerint osztja fel. IV. E határozattal támogatásban részesített társadalmi szervezet a támogatás felhasználásáról köteles írásbeli elszámolást készíteni és legkésőbb 2005. január 31-ig megküldeni az Országgyűlés Emberi jogi, kisebbségi és vallásügyi bizottságának.
d)
137/2004. (X. 25.) KE határozat diplomáciai kapcsolatok felvételéről A külügyminiszter előterjesztésére a Magyar Köztársaság felveszi a nagyköveti szintű diplomáciai kapcsolatokat: 1. Antigua és Barbudával, 2. a Bahamai Közösséggel, 3. Belize-zel, 4. a Dominikai Közösséggel, 5. Haitivel, 6. Saint Kitts és Nevis-szel, 7. Saint Luciával és 8. Saint Vincenttel.
e)
11/1995. (I. 20.) KE határozat a népi ülnökök választásáról 1. Az igazságügyminiszter előterjesztésére a bíróságokról szóló 1972. évi IV. törvény 75. §ának (1) bekezdése alapján a helyi (városi, kerületi) bíróságok, a Fővárosi Bíróság, a megyei bíróságok, a munkaügyi bíróságok népi ülnökeit, a fővárosi, illetve az Országgyűlés által kijelölt megyei bíróságokon működő katonai tanácsok ítélkezésében részt vevő katonai népi ülnökeit 1995. március 20. napja és április 22. napja között kell megválasztani. 2. Ez a határozat a kihirdetése napján lép hatályba.
f)
154/1994. (IX. 28.) KE határozat Tolmács községgé nyilvánításáról A belügyminiszter előterjesztésére Rétság város Tolmács elnevezésű településrészét Tolmács néven községgé nyilvánítom a következő önkormányzati általános választás napjával. Tolmács községgé nyilvánítása nem érinti Rétság városi címét.
g)
1026/2004. (III. 31.) Korm. határozat az iskolatej program újraindításáról 1. A Kormány támogatja az iskolatej program 2004. május 1-jétől történő országos bevezetését, amelynek keretében a közoktatásban résztvevő I–VIII. évfolyamos tanulók, ingyenes ellátásként juthatnak napi rendszerességgel legfeljebb 2,5 dl iskolatejhez.
h)
1078/2003. (VII. 30.) Korm. határozat a Versenyképességi Tanács létrehozásáról 1. A Kormány a gazdasági versenyképesség javítása érdekében – a Befektetői Tanács döntés-előkészítési és vitafórumként való rendszeres működtetése mellett – kezdeményezi a Versenyképességi Tanács létrehozását.
22
i)
GM közlemény 2002-ben Magyarországon engedéllyel foglalkoztatható külföldiek legmagasabb számáról A külföldiek magyarországi foglalkoztatásának engedélyezéséről szóló 8/1999. (XI. 10.) SzCsM rendelet 2/A. §-ának (1) és (3) bekezdése alapján, 2002-ben, Magyarországon egyidejűleg összesen engedéllyel foglalkoztatható külföldiek legmagasabb száma 81 ezer fő.
j)
1990. évi XXXIX. törvény a közkegyelem gyakorlásáról Az Országgyűlés a megalakulása alkalmából, megemlékezve Nagy Imre és mártírtársai haláláról, közkegyelmet gyakorol a következők szerint: 1. § (1) Az egy évet meg nem haladó szabadságvesztés végrehajtása alól mentesül a szándékos bűncselekmény miatt elítélt, kivéve ha visszaeső (Btk. 137. § 12., 13., 14. pont).
k)
1102/2004. (X. 20.) Korm. határozat a Kormány ügyrendjéről szóló 1088/1994. (IX. 20.) Korm. határozat módosításáról A Kormány a Kormány ügyrendjéről szóló 1088/1994. (IX. 20.) Korm. határozatot (a továbbiakban: H.) a következők szerint módosítja. 1. A H. 50. pontjának első és második mondata helyébe a következő rendelkezések lépnek: „Az államtitkári értekezlet résztvevői a minisztériumok közigazgatási államtitkárai, a tárca nélküli miniszterek képviselői, valamint a Miniszterelnöki Hivatal jogi helyettes államtitkára. Az államtitkári értekezleten a Központi Statisztikai Hivatal elnöke, a Miniszterelnöki Hivatal kijelölt helyettes államtitkára(i) és koalíciós együttműködésért felelős politikai államtitkárainak egy-egy megbízottja állandó meghívottként vesz részt.”
l)
2153/2004. (VI. 18.) Korm. határozat „A fáraók után. Az ismeretlen Egyiptom” című kiállítás bemutatásához kapcsolódó kormányzati kötelezettségvállalásról A Kormány – tudomásul véve az Egyiptomi Legfelsőbb Régészeti Tanács erre irányuló kívánságát – biztosítja a Szépművészeti Múzeumban 2005. március 15. – május 15. közötti időtartam alatt megrendezendő „A fáraók után. Az ismeretlen Egyiptom” című kiállításra az Egyiptomi Arab Köztársaságból Magyarországra érkező műtárgyak visszaszolgáltatásának feltételeit.
m)
1/1999. (MK 23.) MNB hirdetmény az 50 filléres érmék bevonásáról 1. A Magyar Nemzeti Bank az 1991. évi LX. törvény 37. §-ának (1) bekezdésén alapuló jogkörében az 5/1967. (V. 12.) PM rendelettel, valamint az 1/1990. (MK 20.) MNB hirdetménnyel „MAGYAR KÖZTÁRSASÁG” felirattal kibocsátott, ötvözött alumíniumból készült 50 filléres érméket a forgalomból bevonja. 2. A jelen hirdetménnyel bevont 50 filléres pénzérmék 1999. szeptember 30-ig magyar törvényes fizetőeszközök, ezt követően senki sem köteles azokat fizetésül elfogadni. 3. A Magyar Nemzeti Bank a jelen hirdetménnyel bevont 50 filléres érméket 2000. március 31-ig magyar törvényes fizetőeszközre névértéken átváltja, ha az átváltani kívánt érmék össznévértéke legalább a forgalomban lévő legkisebb névértékű pénzérmével kifizethető. Ezt követően ilyen igénynek nem ad helyt.
n)
OKV tájékoztató a közigazgatási szakvizsga és a pedagógus-szakvizsga viszonyáról Az OKV megállapítja, hogy az idézett rendelkezés alapján csak az teljesítette a közigazgatási szakvizsgára vonatkozó előírást, aki a pedagógus-szakvizsgát ténylegesen le is tette. A közoktatási törvény 128. § (8) bekezdés utolsó mondata ugyanis a pedagógus-szakvizsgával a közalkalmazotti munkakörökben egyenértékű különböző képesítések, fokozatok, címek egyenértékűségét a köztisztviselői munkakörökre nem mondja ki, így azok a közoktatás irányítási feladatot ellátó köztisztviselők esetében nem tekinthetők egyenértékűnek a 23
közigazgatási szakvizsgával. A szakvizsga alól tehát mentesítést nem adnak, illetve azok alapján közigazgatási szakvizsgapótlék nem fizethető.
o)
A Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium főosztályvezetője a takarmánygabona szükséglet megvásárlásának támogatásáról szóló 35/2000. (VII. 6.) FVM rendelet értelmezésére 2000. augusztus 17-én leiratot bocsátott ki a megyei földművelésügyi hivataloknak, amelyben meghatározta a rendelet méltányossági jogkört biztosító rendelkezéseinek alkalmazásakor irányadó szempontokat.
p)
244/2001. (XII. 14.) Korm. rendelet a Hűség Napjáról Az első világháborút lezáró, a nemzetek önrendelkezési jogát mellőző trianoni békediktátum a történelmi Magyarországot minden oldalról megcsonkította, s több millió magyart kisebbségi sorsra ítélt. Nyugat-Magyarország öntudatos polgárai azonban a nagyhatalmak ellenében is kiharcolták, hogy maguk dönthessenek sorsukról. 1921. december 14-e és 16-a között Sopron a szomszédságában fekvő Ágfalva, Balf, Bánfalva, Fertőboz, Fertőrákos, Harka, Kópháza és Nagycenk községekkel együtt népszavazáson döntött hovatartozásáról. A magyar hazát választották. A város neve az eltelt évtizedek során összeforrott a hűséggel. A magyarok számára Sopron és a hűség egyet jelentenek. Az Országgyűlés az 1922. évi XXIX. törvénycikkben a népszavazás emlékét törvénybe iktatta és a „civitas fidelissima”, a „leghűségesebb város” címet adományozta Sopronnak, amelyet a város ma is büszkén visel címerében. A népszavazás örök jelképpé vált minden magyar szemében, mert vállalta a történelmi múltat és megmutatta a jövőbe vezető utat. A népszavazás óta eltelt nyolcvan küzdelmes esztendő után valóra váltak az akkori soproniak szép reményei. Sopron ma az ország ígéretesen fejlődő települései közé tartozik. A Kormány, tekintettel a népszavazás történelmi jelentőségére a következő rendeletet alkotja: 1. § A Kormány az 1921. évi soproni népszavazás emlékére, a nemzethez és a hazához való hűségről tanúságot tevő polgárok előtt fejet hajtva december 14-ét a Hűség Napjává nyilvánítja. 2. § A Kormány felhívja az állami szerveket, az önkormányzatokat, az egyházakat, az iskolákat, valamint a civil szervezeteket, hogy ezentúl a Hűség Napján országszerte méltó módon emlékezzenek meg Sopron népének helytállásáról. 3. § A Kormány a Hűség Napja tiszteletére a leghűségesebb városnak szökőkutat adományoz, a népszavazáson részt vett községekben pedig méltó emlék állításáról gondoskodik. 4. § Ez a rendelet a kihirdetése napján lép hatályba.
q)
116/1995. (IX. 28.) Korm. rendelet a Kisebbségek Napjáról 1. § A Magyar Köztársaság Kormánya a kisebbségek társadalmi helyzetét, jogaik védelmét és érvényesítését, a demokrácia fokmérőjének tekinti. Az alkotmányos keretek között Magyarországon tevékenykedő kisebbségek jogait biztosítani kell. Az állam, a társadalom kötelessége a nemzeti és etnikai, vallási kisebbségek mint hagyományőrző és -fejlesztő közösségek támogatása. Elismerésre méltónak tartva a kisebbségek érdekében kifejtett tevékenységet, a Kormány december 18-át a Kisebbségek Napjának nyilvánítja. 2. § Ez a rendelet a kihirdetését követő 8. napon lép hatályba.
r)
5/2006. Közigazgatási jogegységi határozat az alapítvány kezelő szervének kijelöléséről A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN! A Magyar Köztársaság Legfelsőbb Bíróságának Közigazgatási Jogegységi Tanácsa a 2006. szeptember 26. napján megtartott nem nyilvános ülésén az egységes ítélkezési gyakorlat biztosítása érdekében a Magyar Köztársaság legfőbb ügyészének indítványa alapján meghozta a következő 24
jogegységi határozatot: 1. A bíróság az alapítvány működése során is kijelölheti a kezelő szervet (szervezetet), ha erről az alapító nem gondoskodott, illetve a kijelölt szerv (szervezet) a feladat ellátását nem vállalja. 2. Több alapító által létrehozott alapítványnál az egyik alapító halála, illetve megszűnése esetén – az alapítói jogok gyakorlására kijelölt más személy hiányában – a többi alapító az alapító okiratot módosíthatja. 3. A kezelő szerv egyes tagjainak kijelölése az alapító okirat rendelkezése szerint szüntethető meg. A kezelő szerv (szervezet) alapítványi célokat veszélyeztető tevékenysége esetén az alapító a teljes kezelő szerv (szervezet) kijelölését vonhatja vissza és kezelőként más szervet (szervezetet) jelölhet ki. 4. A bíróság a Ptk. 74/C. § (7) bekezdésében foglalt alapítói jogosultságokat indokolt esetben, az alapítvány nevének, céljának és vagyonának figyelembevételével gyakorolhatja, ezért az erre vonatkozó bejelentés megalapozottságát vizsgálnia kell.
s)
1/2010. (VII. 16.) Büntető-közigazgatási-polgári jogegységi határozat a Nyugdíjfolyósító Igazgatóság által jogszabály alapján kiállított „Nyugdíjasok utazási utalványa” közokirat minőségéről A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN! A Magyar Köztársaság Legfelsőbb Bíróságának büntető, közigazgatási és polgári közös jogegységi tanácsa a Budapesten, 2010. év július hó 5. napján tartott nyilvános ülésen meghozta a következő jogegységi határozatot: A Nyugdíjfolyósító Igazgatóság által jogszabály alapján kiállított, a jogosult nevét, lakcímét, nyugdíjas törzsszámát tartalmazó, egyedi sorszámozással ellátott, a jogszabályban meghatározott utazási kedvezmény igénybevételére jogosító „Nyugdíjasok utazási utalványa” közokirat.
t)
184/2010. (X. 28.) AB határozat A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN! Az Alkotmánybíróság jogszabály alkotmányellenességének utólagos vizsgálatára és jogszabály nemzetközi szerződésbe ütközésének vizsgálatára irányuló indítványok tárgyában – dr. Bihari Mihály, dr. Kiss László, dr. Lenkovics Barnabás és dr. Stumpf István alkotmánybírók párhuzamos indokolásával – meghozta a következő határozatot: 1. Az Alkotmánybíróság megállapítja, hogy az „egyes gazdasági és pénzügyi tárgyú törvények megalkotásáról, illetve módosításáról” szóló 2010. évi XC. törvény 8–12. §-a és 133. §-a alkotmányellenes, ezért ezeket a rendelkezéseket a hatálybalépésükre – 2010. október 1-jére – visszaható hatállyal megsemmisíti. 2. Az Alkotmánybíróság az „egyes gazdasági és pénzügyi tárgyú törvények megalkotásáról, illetve módosításáról” szóló 2010. évi XC. törvény 9. § (2) bekezdésének a 2000. évi LXVI. törvénnyel kihirdetett, a fizetett éves szabadságról szóló, a Nemzetközi Munkaügyi Konferencia 1970. évi 54. ülésszakán elfogadott 132. számú Egyezmény 11. cikkébe, mint nemzetközi szerződésbe ütközésének vizsgálatára irányuló indítványt elutasítja. 3. Az Alkotmánybíróság az „egyes gazdasági és pénzügyi tárgyú törvények megalkotásáról, illetve módosításáról” szóló 2010. évi XC. törvény 9. §-ának a 2009. évi VI. törvénnyel kihirdetett, Módosított Európai Szociális Karta 4. cikkébe ütközésének vizsgálatára irányuló indítványt visszautasítja. Az Alkotmánybíróság ezt a határozatát a Magyar Közlönyben közzéteszi.
u)
V. számú Polgári Elvi Döntés a házastársi tartásra való érdemtelenségről A házasság felbontása esetén a tartást érdemtelenség címén attól a házastárstól kell megtagadni, aki a házasság erkölcsi alapját a házasság felbontására is közreható magatartásával olyan súlyosan sértette, hogy tartása házastársára a társadalmi felfogás szerint méltánytalan lenne. Az érdemtelenség elbírálásánál figyelembe kell venni az arra hivatkozó házastárs magatartását is. 25
A házasság megszűnését követően a volt házastárstól a tartás érdemtelenség címén akkor vonható meg, ha szándékosan a másik volt házastárs érdekeit durván sértő magatartást tanúsított, vagy a társadalmi együttélés szabályait egyébként olyan módon és mértékben sértette meg, hogy a tartási kötelezettség teljesítése már nem várható el.
v)
2006. évi LXXXIV. törvény a Magyar Köztársaság és az Osztrák Köztársaság között a közös államhatár láthatóságának biztosításáról és az ezzel összefüggő kérdések szabályozásáról, a Magyar Népköztársaság és az Osztrák Köztársaság által 1964. október 31-én aláírt és 1987. április 29-én módosított és kiegészített Szerződés módosításáról és kiegészítéséről szóló, Budapesten, 2002. április 8-án aláírt Szerződés kihirdetéséről (A megerősítő okiratok kicserélésére 2005. december 20-án került sor, a Szerződés nemzetközi jogi hatálybalépésének napja 2006. március 1.) 1. § Az Országgyűlés a Magyar Köztársaság és az Osztrák Köztársaság között a közös államhatár láthatóságának biztosításáról és az ezzel összefüggő kérdések szabályozásáról, a Magyar Népköztársaság és az Osztrák Köztársaság által 1964. október 31-én aláírt és 1987. április 29-én módosított és kiegészített Szerződés módosításáról és kiegészítéséről szóló, Budapesten, 2002. április 8-án aláírt Szerződést (a továbbiakban: Megállapodás) e törvénnyel kihirdeti. 2. § A Megállapodás hiteles magyar nyelvű szövege a következő: 3. § (1) Ez a törvény a kihirdetését követő 8. napon lép hatályba. (2) E törvény végrehajtásához szükséges intézkedésekről a rendészetért felelős miniszter gondoskodik. (3) Felhatalmazást kap az igazságügyi és rendészeti miniszter, hogy a Magyar Köztársaság és az Osztrák Köztársaság között a közös államhatár láthatóságának biztosításáról és az ezzel összefüggő kérdések szabályozásáról, a Magyar Népköztársaság és az Osztrák Köztársaság által 1964. október 31-én aláírt és 1987. április 29-én módosított és kiegészített Szerződésnek a Megállapodással egységes szerkezetbe foglalt szövegét a Magyar Közlönyben közzétegye.
w)
7/2010. (IX. 6.) OVB állásfoglalás az ajánlószelvények postai úton történő gyűjtéséről Az Országos Választási Bizottság – 2010. augusztus 31-én megtartott ülésén – a választási eljárásról szóló 1997. évi C. törvény (a továbbiakban: Ve.) 90/A. § (4) bekezdés a) pontjában, 99/K. § (5) bekezdés a) pontjában és 105/A. § (4) bekezdés a) pontjában írt hatáskörében az alábbi állásfoglalást adja ki. A Ve. 47. § (1) bekezdésében foglalt rendelkezés szerint „ajánlószelvényen jelöltet ajánlani a kitöltött ajánlószelvénynek a jelölt, illetőleg a jelölő szervezet képviselője részére történő átadásával lehet”. Az Országos Választási Bizottság álláspontja szerint a jogszabály nyelvtani értelmezéséből az következik, hogy a választópolgár nem valamely közvetítő szerv útján juttatja el ajánlószelvényét a jelölt, jelölő szervezet részére. A fenti rendelkezés, valamint a Ve. 3. § d) pontjában foglalt jóhiszemű és rendeltetésszerű joggyakorlás elvéből következően tehát a jelölő szervezet által postai úton gyűjtött ajánlás nem felel meg a törvényes ajánlás feltételeinek. A fentiek alapján a választópolgár részére postai úton megküldött, előnyomott címzéssel ellátott, bérmentesített és ezt követően az ajánló által postai úton feladott ajánlószelvény-gyűjtési módszer nem felel meg a Ve.-ben foglalt feltételeknek, ezért az ilyen módon gyűjtött ajánlószelvény érvénytelensége a Ve. 50. § (1) bekezdés c) pontja alapján megállapítható.
x)
PM-APEH közlemény a közüzemi számlák aláírásának mellőzéséről Az elmúlt időszakban a gazdálkodók körében több jogszabály-értelmezési kérdés vetődött fel a számlaaláírási kötelezettséggel kapcsolatban. A számviteli törvény a közvetlenül hatálya alá tartozók körében 2001. január 1-jétől kötelezővé teszi, hogy a gazdálkodó által feljogosított személy a kiállított számlát (számla, 26
egyszerűsített számla, számlát helyettesítő okmány) azonosító adataival és aláírásával lássa el. Az áfa-törvény a számlaaláírási kötelezettséget kiterjeszti az összes számlakibocsátóra. Az aláírási kötelezettség alól a számviteli törvény felmentést ad azoknak a főtevékenységként szolgáltatást nyújtó vállalkozóknak (jellemzően közüzemi szolgáltatóknak, telekommunikációs, internetes cégeknek, bankoknak, biztosítóknak stb.), amelyek a nyújtott szolgáltatásról a számlát számítógépes úton zárt rendszerben, a számlázási rendszer által mért alapadatok alapján, emberi beavatkozás nélkül, folyamatosan és nagy tömegben állítják ki. Egyértelmű a helyzet például telekommunikációs cégek esetében. Ugyanakkor ha a számlakiállításhoz szükséges mért alapadatok összegyűjtése a végzett tevékenység sajátosságaitól függően bár áttekinthetően, belsőleg szabályozott módon, de nem automatikusan történik, akkor a mért alapadatok számlázási rendszerbe történő bevitelekor el kell végezni a hitelesítést - az érintett külső felek számára is egyértelműen és ellenőrizhetően. Ilyen hitelesítő eljárás lehet például az adatok összegyűjtéséért, illetve ezek ellenőrzéséért felelős személynek a papír alapú vagy az elektronikus alapadatok átadásakor, ellenőrzésekor rögzített aláírása. Az így kialakított számlázási rendszer egyedi aláírás nélkül is biztosít(hat)ja a kibocsátott számlák hitelességét, megbízhatóságát. A jogalkotói szándék is ez volt. Amennyiben a számviteli törvény 167. § (4) bekezdésének ilyen irányú értelmezése nem egyértelmű, akkor a szükséges szakmai egyeztetést követően a Pénzügyminisztérium kezdeményezni fogja annak megfelelő módosítását, esetleg bővítését. Az aláírás formájával kapcsolatban is félreértés volt. A számviteli törvény - a polgári joggal és a társasági joggal összhangban - nem tartalmaz külön kritériumokat az aláírás formájára vonatkozóan, így többek között nem említi sem az olvashatóság feltételét, sem a teljes vezetéknév (vagy teljes név) kiírásának kötelezettségét. Az olvasható aláírás megkövetelése ellentmondana a hitelesség követelményének, márpedig az aláírás célja éppen a számla hitelességének biztosítása, a számlában szereplő adatok valódiságáért felelős személy egyedi és egyértelmű azonosításának biztosítása. Ennek megfelelően az aláírással egyenértékűnek kell tekinteni a szignót (a rövid aláírást, a kézjegyet) is, ha az kétséget kizáróan alkalmas tulajdonosának egyértelmű azonosítására. [Amennyiben a számla aláírója egyben a cég jegyzésére jogosult személy, a használt aláírásnak indokolt megegyeznie a közjegyző által hitelesített aláírási címpéldányon rögzített formával. Ha a bizonylat aláírására az erre jogosult testület (ideértve a tulajdonost is) vagy a gazdálkodó képviseletére jogosult személy másokat is feljogosít, akkor indokolt a feljogosított személyek által használt aláírásokat, azok formáját belső szabályzatban rögzíteni.]
2. A miniszter írásban két utasítást bocsát ki. Az első szerint a miniszter által irányított szervek vezetőinek minden hónap első hétfőjén délelőtt 10 órakor megbeszélésre meg kell jelenniük a miniszter dolgozószobájában, míg a második szerint a miniszter irányítása alá tartozó Y intézmény vezetőjének 2004. május 18-án délelőtt 10 órakor megbeszélésre meg kell jelennie a miniszter dolgozószobájában. Értékelje jogforrástani szempontból a kétféle utasítást! 3. A miniszter írásban két utasítást bocsát ki. Az első szerint minden héten kedden reggel 8 órakor miniszteri értekezletet tart, amelyen a minisztérium minden vezetőjének meg kell jelennie, míg a második szerint az egyik főosztályvezetőnek az árvízi védekezés miatt a 2006. április 4-i értekezleten nem kell részt vennie. Értékelje és minősítse jogforrástani szempontból a kétféle utasítást!
27
B. Törvényalkotás, a minősített többség szükségessége Alkotmány 19. § (3) E jogkörében az Országgyűlés a) megalkotja a Magyar Köztársaság Alkotmányát; b) törvényeket alkot; 25. § (1) Törvényt a köztársasági elnök, a Kormány, minden országgyűlési bizottság és bármely országgyűlési képviselő kezdeményezhet. (2) A törvényhozás joga az Országgyűlést illeti meg. (3) Az Országgyűlés által elfogadott törvényt az Országgyűlés elnöke aláírja, majd megküldi a köztársasági elnöknek. 26. § (1) A köztársasági elnök a megküldött törvényt annak kézhezvételétől számított tizenöt napon – az Országgyűlés elnökének sürgősségi kérelmére öt napon – belül aláírja, és elrendeli annak kihirdetését. (2) Ha a köztársasági elnök a törvénnyel vagy annak valamelyik rendelkezésével nem ért egyet, azt aláírás előtt az (1) bekezdésben említett határidőn belül megfontolás végett, észrevételeinek közlésével visszaküldheti az Országgyűlésnek.
(3) Az Országgyűlés a törvényt újra megtárgyalja és elfogadásáról ismét határoz. Az Országgyűlés elnöke által ezt követően megküldött törvényt a köztársasági elnök öt napon belül köteles aláírni és elrendelni annak kihirdetését. (4) A köztársasági elnök a törvényt aláírás előtt az (1) bekezdésben említett határidőn belül véleményezésre megküldi az Alkotmánybíróságnak, ha annak valamelyik rendelkezését alkotmányellenesnek tartja. (5) Ha az Alkotmánybíróság – soron kívüli eljárásban – az alkotmányellenességet megállapítja, a köztársasági elnök a törvényt az Országgyűlésnek visszaküldi, egyébként öt napon belül köteles a törvényt aláírni és elrendelni annak kihirdetését. (6) A népszavazásra bocsátott törvényt a köztársasági elnök csak akkor írja alá, ha azt a népszavazás megerősítette. 34. § (2) Törvény minisztérium, miniszter vagy közigazgatási szerv megjelölésére vonatkozó rendelkezését a jelenlévő országgyűlési képviselők több mint felének szavazatával elfogadott törvény módosíthatja.
Jat. 4. § Ha egy tárgykört törvény szabályoz, törvényben kell rendezni az alapvető jogintézményeket és a szabályozási cél
megvalósulásával garanciákat.
összefüggő
lényeges
4. Melyik a kakukktojás a felsorolt törvények közül? a) 1990. évi LV. törvény az országgyűlési képviselők jogállásáról b) 2004. évi LVII. törvény az Európai Parlament magyarországi képviselőinek jogállásáról c) 2000. évi XCVI. törvény a helyi önkormányzati képviselők jogállásának egyes kérdéseiről 5. Melyik a kakukktojás a felsorolt törvények közül? a) 1997. évi CXXIV. törvény az egyházak hitéleti és közcélú tevékenységének anyagi feltételeiről b) 1991. évi XXXII. törvény a volt egyházi ingatlanok tulajdoni helyzetének rendezéséről c) 1990. évi IV. törvény a lelkiismereti és vallásszabadságról, valamint az egyházakról 6. Az Országgyűlés elfogadta a jogalkotásra vonatkozó új törvényt. Alkothat-e törvényt az Országgyűlés a hatásvizsgálat módszertanáról, ha igen, milyen többséggel? 7. Az Országgyűlés a jogalkotásról szóló törvény olyan módosítását fogadja el, amely a jogszabályok felsorolását kiegészíti a Nemzeti Energiahivatal elnökének a rendeletével, valamint
28
megállapítja az e rendelet megalkotására vonatkozó szabályokat. Értékelje alkotmányossági szempontból a törvénymódosítást! 8. Milyen jogszabállyal lehet módosítani a nem kizárólagos törvényhozási tárgykörbe tartozó kérdésről alkotott törvényt? Miért? 9. Tekintse meg a törvény címét, és tegyen jogforrástani megállapításokat! Valójában mennyi és melyik törvény bújt meg e „salátatörvényben”? 2004. évi XXIX. törvény az európai uniós csatlakozással összefüggő egyes törvénymódosításokról, törvényi rendelkezések hatályon kívül helyezéséről, valamint egyes törvényi rendelkezések megállapításáról TIZENHARMADIK FEJEZET EGYES TÖRVÉNYI RENDELKEZÉSEK MEGÁLLAPÍTÁSA Az európai zászló és az európai lobogó használata 139. § (1) Amennyiben ehhez a feltételek adottak, az európai zászlót ki kell tűzni, vagy az európai lobogót fel kell vonni – a (2) bekezdésben meghatározott intézmények, valamint az Országgyűlés épülete kivételével – azon középületeken, illetve középületek előtt, amelyek esetében a nemzeti zászlót ki kell tűzni, vagy a nemzeti lobogót fel kell vonni. (2) Az állam vagy valamely helyi önkormányzat által alapított, közfeladatot ellátó intézmény épületén – amennyiben ehhez a feltételek adottak – az európai zászló vagy lobogó elhelyezését az alapító kötelezővé teheti. (3) Felhatalmazást kap a Kormány, hogy az európai zászló és az európai lobogó használatának részletes szabályait rendelettel állapítsa meg. Külkereskedelmi korlátozásokkal összefüggő egyes rendelkezések 140. § (1) Az áruk, szolgáltatások és anyagi értékeket képviselő jogok kereskedelmi forgalomban történő kivitele, behozatala, valamint azoknak a Magyar Köztársaság területén történő átszállítása nemzetközi szerződéssel összhangban korlátozható. (2) Az (1) bekezdés alapján elrendelt korlátozásokkal kapcsolatos engedélyezési és más hatósági feladatokat a külkereskedelmi államigazgatási szerv látja el. (3) A külkereskedelmi államigazgatási szerv jogosult a (4)–(5) bekezdés szerinti, valamint a nemzetközi szerződésből és az Európai Unió rendelkezéseiből adódó nemzeti hatósági feladatai ellátása során birtokába kerülő, a vállalkozások – beleértve az érintett természetes személyek – azonosító és a tevékenység végzésével összefüggő adatait kezelni. A külkereskedelmi államigazgatási szerv az általa kezelt adatokat jogosult átadni: a) az Európai Unió előírásaiból következő kötelezettségek teljesítése érdekében az Európai Unió, illetve tagországai illetékes szerveinek; b) a vámeljáráshoz a vámhatóságnak; c) bűnüldözés, bűnmegelőzés céljából a bíróság, az ügyészség és a bűnüldöző szervek számára; d) nemzetbiztonsági célra a nemzetbiztonsági szolgálatoknak; e) külön jogszabályban meghatározott ellenőrzési célra az Állami Számvevőszéknek és a Kormány által kijelölt belső ellenőrzési szervnek; f) adóellenőrzési célra az állami adóhatóságnak. (4) Felhatalmazást kap a Kormány, hogy az (1) bekezdés szerinti korlátozásokat, valamint a korlátozások elrendelésével kapcsolatos szabályokat rendeletben határozza meg. (5) Felhatalmazást kap a kereskedelemért felelős miniszter, hogy az (1) bekezdés szerinti korlátozásokkal összefüggő engedélyezési eljárást rendeletben szabályozza. (6) Felhatalmazást kap a Kormány, hogy rendeletben jelölje ki a külkereskedelmi államigazgatási szervet vagy szerveket.
29
A közérdekű kérelmekkel, panaszokkal és bejelentésekkel kapcsolatos eljárás 141. § (1) Az állami és helyi önkormányzati szervek a panaszokat és a közérdekű bejelentéseket e törvény szerint kötelesek elintézni. (2) A panasz olyan kérelem, amely egyéni jog- vagy érdeksérelem megszüntetésére irányul, és elintézése nem tartozik más – így különösen bírósági, államigazgatási – eljárás hatálya alá. (3) A közérdekű bejelentés olyan körülményre hívja fel a figyelmet, amelynek orvoslása, illetőleg megszüntetése a közösség vagy az egész társadalom érdekét szolgálja. A közérdekű bejelentés javaslatot is tartalmazhat. (4) Panasszal és a közérdekű bejelentéssel bárki – szóban, írásban vagy elektronikus úton – fordulhat a tárgykörben eljárásra jogosult szervhez. A szóbeli bejelentést az eljárásra jogosult szerv köteles írásba foglalni. (5) Ha a panaszt, illetőleg a közérdekű bejelentést nem az eljárásra jogosult szervhez tették meg, azt nyolc napon belül oda át kell tenni. Az áttételről a bejelentőt egyidejűleg értesíteni kell. 142. § (1) A panaszt és a közérdekű bejelentést a beérkezéstől számított harminc napon belül kell elbírálni. (2) Ha az elbírálást megalapozó vizsgálat előreláthatólag harminc napnál hosszabb ideig tart, erről a panaszost (bejelentőt) a panasz (bejelentés) beérkezésétől számított tizenöt napon belül – az elintézés várható időpontjának egyidejű közlésével – tájékoztatni kell. (3) Az eljárásra jogosult szerv a panaszost, illetőleg a közérdekű bejelentőt meghallgathatja, ha azt a panasz, illetőleg bejelentés tartalma szükségessé teszi. (4) Az eljárásra jogosult szerv a vizsgálat befejezésekor a megtett intézkedésről vagy annak mellőzéséről – az indokok megjelölésével – köteles a panaszost, illetőleg bejelentőt írásban vagy elektronikus úton haladéktalanul értesíteni. (5) Az írásbeli értesítés mellőzhető, ha az elintézésről a jelen lévő panaszost, illetőleg bejelentőt szóban tájékoztatták, és a tájékoztatást tudomásul vette. (6) A korábbival azonos tartalmú, ugyanazon panaszos, illetőleg bejelentő által tett ismételt, továbbá a névtelen bejelentés vizsgálata mellőzhető. (7) A panasz vizsgálata mellőzhető a (6) bekezdésben említett eseteken kívül akkor is, ha a panasztevő a sérelmezett tevékenységről (mulasztásról) való tudomásszerzéstől számított hat hónap után terjesztette elő a panaszát. A tudomásszerzéstől számított egy éven túl előterjesztett panaszt érdemi vizsgálat nélkül el kell utasítani. 143. § (1) A panasz, illetőleg a közérdekű bejelentés alapján – ha alaposnak bizonyul – gondoskodni kell a) a jogszerű, illetőleg a közérdeknek megfelelő állapot helyreállításáról vagy az egyébként szükséges intézkedések megtételéről; b) a feltárt hibák okainak megszüntetéséről; c) az okozott sérelem orvoslásáról, továbbá d) indokolt esetben a felelősségre vonás kezdeményezéséről. (2) A panaszost, illetőleg a bejelentőt – a (4) bekezdésben foglaltak kivételével – nem érheti hátrány a panasz, illetőleg a közérdekű bejelentés megtétele miatt. (3) A panaszos, illetőleg a közérdekű bejelentést tevő személyes adatai – a (4) bekezdésben foglaltakon túlmenően – csak a bejelentés alapján kezdeményezett eljárás lefolytatására hatáskörrel rendelkező szerv részére adhatóak át, amennyiben e szerv annak kezelésére törvény alapján jogosult, vagy az adatai továbbításához a bejelentő egyértelműen hozzájárult. A bejelentő adatai egyértelmű hozzájárulása nélkül nem hozhatók nyilvánosságra. (4) Ha nyilvánvalóvá vált, hogy a bejelentő rosszhiszeműen járt el, és ezzel bűncselekményt vagy szabálysértést követett el; másnak kárt vagy egyéb jogsérelmet okozott, adatai az eljárás kezdeményezésére, illetőleg lefolytatására jogosult szerv vagy személy részére átadhatóak.
30
10. Melyik alkotmányi rendelkezés alapján lehetséges a minősített többséggel elfogadott törvény módosítása egyszerű többséggel? Mire vonatkozik ez az alkotmányi előírás? Tekintse át a példákat, és ezekből vonjon le következtetéseket! 2006. évi CIX. törvény a kormányzati szervezetalakítással összefüggő törvénymódosításokról 170. § (4) E törvény hatálybalépésével egyidejűleg a) a menedékjogról szóló 1997. évi CXXXIX. törvény 3. § (5) bekezdésében az „a belügyminiszter” szövegrész helyébe az „az idegenrendészetért és menekültügyért felelős miniszter (a továbbiakban: miniszter)” szöveg, 23. §-ában, 25. § (1) bekezdésében, 51. § (6) bekezdésében, 60. § (2) bekezdésében a „belügyminiszter” szövegrész helyébe a „miniszter” szöveg, 24. §-ában, 49. §-ában a „törvény Belügyminisztérium fejezetében” szövegrész helyébe a „törvényben” szöveg, lép. (7) E törvény hatálybalépésével egyidejűleg n) a külföldiek beutazásáról és tartózkodásáról szóló 2001. évi XXXIX. törvény 1. § (2) bekezdés d) pontjában a „Külügyminisztérium” szövegrész helyébe a „külpolitikáért felelős miniszter (a továbbiakban: miniszter)” szöveg, 4. § (6) bekezdésében, 18. § (7) és (9) bekezdésében az „A belügyminiszter” szövegrész helyébe az „Az idegenrendészetért és menekültügyért felelős miniszter” szöveg, 13. § (2) bekezdésében, 33. § (2) bekezdésében, 55. § (1) bekezdésében, 61. § (4) bekezdésében, 89. § (5) bekezdésében a „Külügyminisztérium” szövegrész helyébe a „miniszter” szöveg, 18. § (1) bekezdés d) pontjában, 37/A. § (3) bekezdésében, 94. § (2), (4) és (6) bekezdésében az „a belügyminiszter” szövegrész helyébe az „az idegenrendészetért és menekültügyért felelős miniszter” szöveg, 18. § (8) bekezdésében az „a belügyminisztertől” szövegrész helyébe az „az idegenrendészetért és menekültügyért felelős minisztertől” szöveg, 31. § (3) és (4) bekezdésében a „Honvédelmi Minisztérium illetékes szervét” szövegrész helyébe a „honvédelemért felelős miniszter által kijelölt szervet” szöveg, 94. § (3) bekezdésében a „külügyminiszter” szövegrész helyébe a „miniszter” szöveg, 94. § (3) és (5) bekezdésében az „a belügyminiszterrel” szövegrész helyébe az „az idegenrendészetért és menekültügyért felelős miniszterrel” szöveg, 94. § (4) bekezdésében az „igazságügyminiszter” szövegrész helyébe az „igazságügyért felelős miniszter” szöveg, 94. § (5) bekezdésében az „egészségügyi miniszter” szövegrész helyébe az „egészségügyért felelős miniszter” szöveg, lép. (9) E törvény hatálybalépésével egyidejűleg a) az Egyesült Nemzetek Szervezete keretében New Yorkban, 1954. szeptember 28-án létrejött, a Hontalan Személyek Jogállásáról szóló Egyezmény kihirdetéséről szóló 2002. évi II. törvény 4. § (2) bekezdésében az „a belügyminiszter” szövegrész helyébe az „az állampolgársági ügyekért felelős miniszter” szöveg, b) az Európa Tanács keretében, 1997. november 6-án kelt, az állampolgárságról szóló Európai Egyezmény kihirdetéséről szóló 2002. évi III. törvény 4. § (2) bekezdésében az „a belügyminiszter” szövegrész helyébe az „az állampolgársági ügyekért felelős miniszter” szöveg lép.
31
C. Eredeti és származékos jogalkotói hatáskör Eredeti jogalkotói hatáskör 11. Tekintse át az alábbi jogszabályok bevezető szövegrészét, és ítélje meg, valóban eredeti jogalkotási hatáskörben születtek-e az alábbi normák! a)
86/2000. (VI. 15.) Korm. rendelet a Magyar Szabadalmi Hivatalról A Kormány a Magyar Szabadalmi Hivatal (a továbbiakban: MSZH) feladatairól, hatásköréről, szervezetéről és működéséről a következőket rendeli el: 12. § (1) Ez a rendelet a kihirdetését követő 8. napon lép hatályba.
b)
266/2001. (XII. 21.) Korm. rendelet a Magyar Formatervezési Tanácsról A magyar nemzetgazdaság versenyképességének a formatervezés eszközeivel történő erősítése, a hazai formatervezési kultúra fejlesztése, valamint a formatervező alkotók helyzetének javítása érdekében a Kormány a Magyar Formatervezési Tanács (a továbbiakban: MFT) feladatairól, szervezetéről és működéséről, továbbá megalakításáról a következőket rendeli el: 5. § (1) Ez a rendelet a kihirdetését követő 8. napon lép hatályba. (2) A rendelet hatálybalépését követő két hónapon belül meg kell alakítani az MFT-t. (3) E rendelet hatálybalépésével egyidejűleg hatályát veszti az ipari formatervezési és az ergonómiai tevékenység állami támogatásának összehangolásáról és szervezetének korszerűsítéséről szóló 1061/1991. (XII. 14.) Korm. határozat és az azt módosító 1039/2001. (IV. 13.) Korm. határozat.
c)
153/1998. (IX. 25.) Korm. rendelet a kincstári vagyonért való miniszteri felelősség megváltozásával összefüggő rendelkezésekről 1. § (1) A kincstári vagyon kezeléséről, értékesítéséről és az e vagyonnal kapcsolatos egyéb kötelezettségekről szóló, módosított 183/1996. (XII. 11.) Korm. rendelet (a továbbiakban: R.) szövegében – a 22. § (1) bekezdésének b) pontja kivételével – a „pénzügyminiszter” szó helyébe a „kincstári vagyonért felelős miniszter” szöveg lép. 3. § (1) A kincstári vagyon értékesítésére vonatkozó versenyeztetési szabályzat jóváhagyásáról szóló 1048/1997. (V. 13.) Korm. határozat (a továbbiakban: H.) szövegében a „pénzügyminiszter” szó helyébe a „kincstári vagyonért felelős miniszter” szöveg lép. (2) A H. III. Fejezet A) cím 6.2. pontjában a „Pénzügyi Közlöny” szöveg helyébe a „Magyar Közlöny Hivatalos Értesítője” szöveg lép. (3) Ez a rendelet 1998. október hó 1. napján lép hatályba, egyidejűleg az R. 14. §-ának (6) és (7) bekezdése hatályát veszti.
d)
140/1999. (IX. 3.) Korm. rendelet a mezőgazdasági termékek és élelmiszerek ökológiai követelmények szerinti előállításáról, forgalmazásáról és jelöléséről A Kormány – a Magyar Köztársaság Alkotmányáról szóló 1949. évi XX. törvény 35. §-a (1) bekezdésének a) pontjában foglaltak alapján – a következőket rendeli el: 18. § (1) Ez a rendelet a kihirdetését követő 8. napon lép hatályba.
e)
255/2008. (X. 21.) Korm. rendelet a szép korúak jubileumi köszöntéséről Egy hosszú élet munkája, eredményei elismerést és tiszteletet érdemelnek, melynek meg kell nyilvánulnia a társadalom tagjai, közösségei, intézményei részéről. A Magyar Köztársaság Kormánya az Idősügyi Tanács kezdeményezésére, a szépkorúak iránti társadalmi megbecsülés kifejezéseképpen – az Alkotmány 35. § (2) bekezdésében 32
megállapított eredeti jogalkotói hatáskörében, az Alkotmány 35. § (1) bekezdés g) pontjában foglalt feladatkörében – a következőket rendeli: 1. § (1) A Kormány a Magyar Köztársaság nevében köszönti a 90., a 95. és a 100. életévüket betöltött, Magyarországon bejelentett lakóhellyel rendelkező a) magyar állampolgárokat, b) a szabad mozgás és tartózkodás jogával rendelkező személyek beutazásáról és tartózkodásáról szóló törvény (a továbbiakban: Szmtv.) szerint a szabad mozgás és tartózkodás jogával rendelkező személyeket, amennyiben az e bekezdés szerinti életkor (a továbbiakban: szépkor) betöltésének időpontjában az Szmtv.-ben meghatározottak szerint a szabad mozgás és a három hónapot meghaladó tartózkodási jogát a Magyar Köztársaság területén gyakorolják [az a)-b) pontban foglaltak a továbbiakban együtt: szépkorú személy]. (2) A jubileumi köszöntéssel okirat és jubileumi juttatás jár. (3) A jubileumi juttatás összege a) a 90. életév betöltésekor 90 000 forint, b) a 95. életév betöltésekor 95 000 forint, c) a 100. életév betöltésekor 100 000 forint. 4. § (1) Ez a rendelet a kihirdetését követő harmadik napon lép hatályba. (2) E rendelet alapján a szépkorú személy 2009. január 1-jétől köszönthető.
12. Ítélje meg, hogy közjogilag érvényesek-e az alábbi rendeletek! Hogyan alkotható jelenleg miniszteri rendelet? Módosíthatók-e miniszteri rendelettel e normák? a)
15/1969. (XI. 25.) BkM rendelet a „Kiváló szakács” és a „Kiváló cukrász” cím adományozásáról A magyar vendéglátóipar hagyományainak megőrzésében és továbbfejlesztésében kiemelkedő munkát végző szakácsok és cukrászok munkájának fokozott elismerése érdekében – az érintett állami és szövetkezeti szervek vezetőivel egyetértésben – a következőket rendelem: 1. § Az ipari, kereskedelmi és idegenforgalmi miniszter a „Kiváló szakács”, illetve a „Kiváló cukrász” (a továbbiakban együttesen: „Kiváló”) címet adja annak a szakácsnak, illetve cukrásznak, aki legalább 12 éve mint szakács, vagy cukrász dolgozik a vendéglátóiparban, munkáját magas fokú szakmai ismeretek és hivatástudat jellemzi, magatartása példamutató. 2. § A „Kiváló” címet a miniszter megfelelő javaslat alapján alkalomszerűen adja. A javaslatot a vállalati dolgozót illetően a vállalat igazgatója, a szövetkezeti dolgozót illetően a szövetkezet igazgatósága az illetékes szakszervezeti bizottsággal egyetértésben terjeszti elő. 3. § A „Kiváló” cím anyagi elismeréssel jár, ezért a cím elnyerésekor a dolgozót jutalom illeti meg, amelynek mértékét a kollektív szerződésben kell meghatározni és amelynek összege nem lehet kevesebb, mint a dolgozó kétheti átlagkeresete. 4. § (1) A „Kiváló” cím nem adható annak, aki a társadalmi tulajdon, vagy a fogyasztók sérelmére bűntettet, fegyelmi vétséget vagy szabálysértést követett el mindaddig, amíg a hátrányos következmények alól nem mentesül. (2) A „Kiváló” címet meg kell vonni attól, aki arra méltatlanná vált. 5. § Ez a rendelet kihirdetése napján lép hatályba.
b)
25/1992. (XI. 10.) PM rendelet a honvédelmi felkészítés és az országmozgósítás érdekében végzett kiemelkedő munka elismeréséről A pénzügyminiszter feladat- és hatásköréről szóló 50/1990. (IX. 15.) Korm. rendelet 10. §-a alapján a honvédelmi felkészítés és az országmozgósítás érdekében végzett kiemelkedő munka elismerését – a honvédelmi miniszterrel és a belügyminiszterrel egyetértésben – az alábbiak szerint szabályozom:
33
c)
36/2001. (X. 17.) PM rendelet egyes miniszteri rendeletek és államtitkári rendelkezések hatályon kívül helyezéséről Az ezres kormányhatározatok hatályon kívül helyezéséről szóló 1062/2001. (VI. 26.) Korm. határozat 2. pontjában foglaltakra tekintettel az érintett miniszterekkel egyetértésben a következőket rendelem el:
A jogalkotási felhatalmazás Jat. 5. § (1) A jogszabály alkotására adott felhatalmazásban meg kell határozni a felhatalmazás jogosultját, tárgyát és kereteit. Ha a miniszteri rendelet esetében a felhatalmazásban adott jogalkotási jogosultság nem önálló, a felhatalmazásban az egyetértési jog jogosultját is meg kell jelölni. Miniszteri rendelet kiadására adott felhatalmazásban a felhatalmazás jogosultját feladatkör szerint kell megjelölni. (2) A felhatalmazás jogosultja a jogi szabályozásra másnak további felhatalmazást nem adhat.
(3) A szabályozás tárgykörébe tartozó alapvető jogintézmények, jogok és kötelezettségek alapvető szabályainak megállapítására, a jogszabály egészének végrehajtására, valamint olyan tárgykör szabályozására, amit a felhatalmazást adó jogszabály nem szabályoz, nem lehet felhatalmazást adni. (4) A felhatalmazás jogosultja a jogszabályt köteles megalkotni, feltéve, hogy a felhatalmazást adó jogszabályból kifejezetten más nem következik.
13. Értékelje az alábbi jogszabályok jogalkotási felhatalmazásait, s ítélje meg, hogy az egyes felhatalmazó rendelkezések eleget tesznek-e az Alkotmánybíróság által megkívánt követelményeknek! Indoklással támassza alá értékelését! Amennyiben a felhatalmazás alapján született végrehajtási jogszabály, döntse el, hogy a felhatalmazás keretein belül történt-e a jogalkotás! a)
„E törvény végrehajtásáról a miniszter gondoskodik.”
b)
1950. évi 16. törvényerejű rendelet a bírósági és közigazgatási iratok, valamint a bírósági, gyámpénztári, közigazgatási és pénzügyi letétek kölcsönös kiszolgáltatása tárgyában a Csehszlovák Köztársasággal Vysoké Tatryban az 1950. évi február hó 22. napján kötött egyezmény kihirdetéséről 3. § A jelen törvényerejű rendelet végrehajtásáról az érdekelt miniszterek gondoskodnak.
c)
„(1) Felhatalmazást kap a Kormány, hogy az eljárás általános szabályait rendeletben állapítsa meg. (2) Felhatalmazást kap a miniszter, hogy az eljárás részletes szabályait rendeletben állapítsa meg.”
d)
„Felhatalmazást kap a Kormány, hogy a miniszter útján gondoskodjék a cukrászati követelmények szabályozásáról.”
e)
„Felhatalmazást kap a Kormány, hogy a minőségbiztosítási eljárás részletes szabályait rendeletben szabályozza.”
f)
„Felhatalmazást kap a közlekedésért felelős miniszter arra, hogy a törvény végrehajtásával kapcsolatos részletes szabályokat megállapítsa.”
g)
1987. évi XII. törvény az 1960 előtt kibocsátott jogszabályok rendezéséről 2. § Felhatalmazást kap az igazságügyminiszter, hogy a törvény 2. számú mellékletében felsorolt, 1945 előtt kibocsátott jogszabályok hatályos szövegét közzétegye, és ennek során az érdemet nem érintő szövegmódosításokat elvégezze. 34
h)
1991. évi XX. törvény a helyi önkormányzatok és szerveik, a köztársasági megbízottak, valamint egyes centrális alárendeltségű szervek feladat- és hatásköreiről 147. § (1) Ez a törvény a kihirdetését követő harmincadik napon lép hatályba. (2) Felhatalmazást kap a Kormány és a miniszterek, hogy az e törvény alapján szükséges jogszabálymódosításokat elvégezzék. A Kormány és a miniszterek a részükre biztosított felhatalmazás alapján kiadásra kerülő jogszabályokat legkésőbb e törvény hatálybalépését követő hat hónapon belül alkossák meg.
i)
237/2004. (VIII. 13.) Korm. rendelet az 1988. január 1-jét megelőzően kibocsátott utasítások deregulációjára irányuló miniszteri rendeletek kiadását biztosító felhatalmazásról 1. § A Kormány felhatalmazza a minisztereket, hogy a feladatkörükbe tartozó, 1988. január 1-jét megelőzően kibocsátott, jogalkalmazási szempontból idejétmúlt utasításokat rendeletben hatályon kívül helyezzék. 2. § Ez a rendelet a kihirdetését követő 3. napon lép hatályba. 83/2004. (IX. 28.) ESzCsM rendelet miniszteri utasítások hatályon kívül helyezéséről Az 1988. január 1-jét megelőzően kibocsátott utasítások deregulációjára irányuló miniszteri rendeletek kiadását biztosító felhatalmazásról szóló 237/2004. (VIII. 13.) Korm. rendelet 1. §-ában kapott felhatalmazás alapján a következőket rendelem el: 1. § A rendelet melléklete szerinti miniszteri utasítások hatályukat vesztik. 2. § Ez a rendelet 2004. október 1-jén lép hatályba, és 2005. január 1-jén hatályát veszti. Melléklet a 83/2004. (IX. 28.) ESzCsM rendelethez 16/1975. (Eü. K. 12.) EüM utasítás az újszülöttek anyagcsere-rendellenességeinek vizsgálatáról szóló 5/1975. (V. 28.) EüM rendelet végrehajtásáról
j)
1995. évi XCVII. törvény a légi közlekedésről 9. § (2) A légtér igénybevételi díj fizetésének feltételeit, mértékét és a díj fizetése alóli mentesség eseteit a miniszter a pénzügyminiszterrel egyetértésben rendeletben határozza meg. 13/2002. (IX. 5.) GKM rendelet az EUROCONTROL útvonal-használati díjak tárgyában hozott határozatának alkalmazásáról A légiközlekedésről szóló 1995. évi XCVII. törvény 9. §-ának (2) bekezdésében foglalt felhatalmazás és a Magyar Köztársaságnak a 19/1993. (I. 29.) Korm. rendelettel kihirdetett EUROCONTROL tagsága alapján az EUROCONTROL Kibővített Bizottságának az útvonalhasználati díjak alkalmazása tárgyában hozott – az e rendelet mellékletét képező – határozatának (a továbbiakban: Határozat) végrehajtásáról – a pénzügyminiszterrel egyetértésben – a következőket rendelem el:
k)
2003. évi LXXXII. törvény az élelmiszerekről 17. § (1) Az élelmiszerekre vonatkozó kötelező előírásokat és ajánlásokat a Magyar Élelmiszerkönyv tartalmazza. 19. § A földművelésügyi és vidékfejlesztési miniszter a Magyar Élelmiszerkönyv Bizottság javaslata alapján a Magyar Élelmiszerkönyv a) I. kötete előírásainak és III. kötetének az Európai Közösség irányelveinek átvételével készült előírásainak sorszámát, jelét, címét, a kötelező alkalmazás időpontját, és amennyiben közösségi jogszabályt vesz át, annak számát – a gazdasági és közlekedési miniszter, az egészségügyi, szociális és családügyi miniszter egyetértésével – rendelettel 35
kiadja, b) II. kötete és III. kötetének nem az Európai Közösség irányelveinek átvételével készült irányelvei jelét és címét a Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium hivatalos lapjában megjelenteti.
l)
1995. évi XXVIII. törvény a nemzeti szabványosításról 26. § (1) A Magyar Szabványügyi Testület feletti törvényességi felügyeletet a Kormány által rendeletben kijelölt miniszter gyakorolja. 75/1995. (VI. 22.) Korm. rendelet a Magyar Szabványügyi Testület feletti törvényességi felügyeletet gyakorló miniszter kijelöléséről A nemzeti szabványosításról szóló 1995. évi XXVIII. törvény 26. §-ának (1) bekezdése alapján a Kormány a következőket rendeli el: 1. § A Magyar Szabványügyi Testület felett az ipari és kereskedelmi miniszter gyakorol törvényességi felügyeletet. 2. § Ez a rendelet a kihirdetése napján lép hatályba.
m)
1995. évi XLIX. törvény a tűz elleni védekezésről és a tűzoltóságról szóló 1973. évi 13. törvényerejű rendelet módosításáról 3. § (1) Ez a törvény a kihirdetését követő 3. napon lép hatályba. Felhatalmazást kap a Kormány, hogy a hivatásos önkormányzati tűzoltóság létesítésének, fenntartásának, átszervezésének és megszüntetésének alapelveit, valamint legkisebb létszámát, továbbá a Riasztási és Segítségnyújtási Tervet megállapítsa.
n)
1991. évi IV. törvény a foglalkoztatás elősegítéséről és a munkanélküliek ellátásáról 7. § (1) A harmadik országbeli állampolgárok beutazásáról és tartózkodásáról szóló törvényben meghatározott harmadik országbeli állampolgár (a továbbiakban: harmadik országbeli állampolgár) a Magyar Köztársaság területén a 2. § (2) bekezdésében, valamint a (2) bekezdésben meghatározott kivétellel az állami foglalkoztatási szerv által kiállított engedély alapján létesíthet foglalkoztatásra irányuló jogviszonyt. Az engedélyezési kötelezettség alá tartozó foglalkoztatásra irányuló jogviszony létesítéséhez szükséges szerződés csak az engedély beszerzését követően köthető meg. (2) A Kormány a 2. § (2) bekezdésében foglaltakon túlmenően, rendeletben mentességi eseteket határozhat meg. (3) Felhatalmazást kap a Kormány, hogy az (1) bekezdés szerinti engedélyezési kötelezettség alóli mentesség eseteit rendeletben állapítsa meg. (4) Felhatalmazást kap a Kormány, hogy a szabad mozgás és tartózkodás jogával rendelkező személy foglalkoztatása tekintetében, nemzetközi szerződésben vagy európai közösségi jogi aktusban foglaltak szerint a 2. § (2) bekezdésében meghatározott egyenlő bánásmód követelményétől eltérő szabályokat állapítson meg. (5) Felhatalmazást kap a foglalkoztatáspolitikáért felelős miniszter (a továbbiakban: miniszter), hogy – a szabályozással érintett foglalkozás szerint feladatkörrel rendelkező miniszterekkel egyetértésben – rendeletben határozza meg a) a Magyarországon egyidejűleg összesen, valamint az egyes állami foglalkoztatási szervek illetékességi területén, továbbá az egyes foglalkozásokban foglalkoztatható harmadik országbeli állampolgárok legmagasabb számát, b) azokat a foglalkozásokat, amelyekben a magyarországi munkanélküliség alakulására és összetételére tekintettel harmadik országbeli állampolgár nem foglalkoztatható, valamint c) az engedélyezési eljárás részletes szabályait. 58. § (8) Felhatalmazást kap a miniszter, hogy rendeletben határozza meg a) – az államháztartásért felelős miniszterrel egyetértésben – az álláskeresési járadék összege kiszámításának, ennek keretében a 26. § (1) bekezdésében meghatározott járulékalap havi átlagos összege meghatározásának, valamint az álláskeresési járadék és 36
álláskeresési segély folyósításának, b) az álláskeresőként való nyilvántartásba vétel, valamint a nyilvántartásból való törlés részletes feltételeinek, továbbá az álláskeresési megállapodás, c) az EGT tagállamaiban történő munkahelykereséssel kapcsolatos költségtérítés feltételeinek és odaítélésének, g) az adópolitikáért felelős miniszterrel egyetértésben a munkaerő-piaci szolgáltatásokat nyújtó szervezetek akkreditációs eljárásáért, valamint a megváltozott munkaképességű munkavállalókat foglalkoztató munkáltató akkreditációs eljárásáért fizetendő igazgatási szolgáltatási díj szabályait. (10) Felhatalmazást kap a Kormány, hogy az e törvény szerinti magán-munkaközvetítési tevékenység folytatásának részletes feltételeit, a tevékenység bejelentésének és az e tevékenységet folytatók nyilvántartásának személyes adatot nem tartalmazó adattartalmát, valamint a bejelentésre és a nyilvántartás vezetésére vonatkozó részletes eljárási szabályokat, továbbá a magán-munkaközvetítői tevékenységre jogszabályban vagy hatósági határozatban előírt kötelezettségek be nem tartásának esetén alkalmazandó jogkövetkezményeket rendeletben szabályozza. Korábbi időállapotú szöveg „7. § (1) Külföldi Magyarországon a (2) bekezdésben, valamint a munkaügyi miniszter által meghatározott kivétellel csak engedély alapján végezhet munkát. (2) Nincs szükség engedélyre az állandó tartózkodásra jogosító személyi igazolvánnyal rendelkező menekült és bevándorolt, a letelepedés céljából kiállított tartózkodási engedéllyel rendelkező, valamint a menekültté nyilvánítási eljárás alatt álló külföldi munkavégzéséhez. (3) Az (1) bekezdés szerinti kivételeket és az engedélyezés részletes szabályait a munkaügyi miniszter rendeletben állapítja meg.”
o)
1978. évi I. törvény a belkereskedelemről 40. § Ez a törvény 1978. július 1. napján lép hatályba, végrehajtásáról a Kormány az ipari és kereskedelmi miniszter útján gondoskodik. Ennek keretében az ipari és kereskedelmi miniszter egyes belkereskedelmi tevékenységek folytatásának feltételeit meghatározhatja. 35/1995. (IV. 5.) Korm. rendelet a vásárokról és a piacokról A vásár- és piactartás jogosultságának feltételeit a Kormány – a belkereskedelemről szóló 1978. évi I. törvény 40. §-ában foglalt felhatalmazás alapján – a következők szerint állapítja meg: 9. § (1) Ez a rendelet 1995. július 1. napján lép hatályba. (2) A helyi önkormányzat jegyzője, illetve az illetékes közigazgatási hivatal vezetője – az 1987. évi XI. törvény rendelkezéseire figyelemmel – köteles kezdeményezni a hatályos helyi szabályozás rendelkezéseinek e rendelettel történő összhangba hozatalát. (3) A Kormány felhatalmazza a népjóléti minisztert, hogy az ipari és kereskedelmi, valamint a földművelésügyi miniszterrel egyetértésben rendeletben szabályozza a vásári, a piaci és a vásárcsarnoki árusítás közegészségügyi szabályait. (4) A már működő vásárok rendezőit, illetve piacok fenntartóit a rendelet hatálybalépésétől számított 3 hónapon belül a 2. §-ban foglaltak szerint nyilvántartásba kell vetetni. Ennek elmulasztása esetén az említettek által vásár a továbbiakban nem rendezhető, illetve piac nem tartható fenn, a jegyző köteles a vásárrendezést, illetve a piac fenntartását megtiltani.
p)
1978. évi I. törvény a belkereskedelemről 40. § Ez a törvény 1978. július 1. napján lép hatályba, végrehajtásáról a Kormány az ipari és kereskedelmi miniszter útján gondoskodik. Ennek keretében az ipari és kereskedelmi miniszter egyes belkereskedelmi tevékenységek folytatásának feltételeit meghatározhatja. 37
47/1968. (XII. 18.) Korm. rendelet a termékek minőségének tanúsításáról 11. § (1) A minőségi tanúsításának módját és tartalmi kellékeit az ágazati miniszter a termék felhasználásában érdekelt miniszterekkel - fogyasztási cikkek tekintetében az ipari, kereskedelmi és idegenforgalmi miniszterrel - egyetértésben; az embergyógyászatban használatos gyógyszerek, orvosi gépek és műszerek, gyógyászati anyagok és segédeszközök tekintetében a népjóléti miniszter az ágazati miniszterrel egyetértésben közérdekből kötelezően előírhatja. (2) Kivitelre kerülő termékekre nézve a minőség tanúsításának módját és tartalmi kellékeit az ágazati miniszterrel egyetértésben - az ipari, kereskedelmi és idegenforgalmi miniszter is kötelezően előírhatja. (3) A tanúsítás módja és tartalmi kellékei állami (országos, ágazati) szabványban is előírhatók. 268/2003. (XII. 24.) Korm. rendelet egyes kormányrendeleteknek a csatlakozással összefüggésben szükséges módosításáról 6. § (1) Ez a rendelet a Magyar Köztársaságnak az Európai Unióhoz történő csatlakozásáról szóló nemzetközi szerződést kihirdető törvény hatálybalépésének napján lép hatályba. (2) A rendelet hatálybalépésével egyidejűleg hatályát veszti f) a termékek minőségének tanúsításáról szóló 47/1968. (XII. 18.) Korm. rendelet és az azt módosító 63/1985. (XII. 28.) MT rendelet. 2/1984. (III. 10.) BkM-IpM együttes rendelet a használati-kezelési útmutatóról és a minőség tanúsításáról A belkereskedelemről szóló 1978. évi I. törvény 40. §-a, valamint a termékek minőségének tanúsításáról szóló 47/1968. (XII. 18.) Korm. rendelet 11. §-a alapján - az érdekelt miniszterekkel, az országos hatáskörű szervek vezetőivel, valamint a szövetkezetek országos érdekképviseleti szerveivel egyetértésben - a következőket rendeljük:
q)
…/2004. (…) Korm. rendelet a népi iparművészettel kapcsolatos állami feladatokról A népi iparművészetről szóló törvény 74. § (3) bekezdésében kapott felhatalmazás alapján a Kormány a következőket rendeli el: 1. § A népi iparművészet területén jelentkező állami feladatokat a nemzeti kulturális örökség minisztere (a továbbiakban: miniszter) a Hagyományok Háza útján látja el. 2. § A népi iparművészet területén jelentkező állami feladatok az alábbiak: a) a népi iparművészeti alkotások minősítése (zsűrizése); b) a „Népi Iparművész” minősítő cím adományozása; c) a Magyar Népi Iparművészeti Múzeum mint országos gyűjtőkörű szakmúzeum fenntartása, állománygyarapítása; d) az országos népi iparművészeti pályázatok kiírása, a pályamunkák minősítése (zsűrizése), illetve a pályamunkákból készült kiállítások rendezése; e) a magyar népi iparművészet értékeinek megőrzése és népszerűsítése érdekében a nemzetközi kapcsolatok kialakítása és ápolása. 3. § Felhatalmazást kap a miniszter, hogy rendeletben állapítsa meg a 2. §-ban foglalt feladatokra vonatkozó részletes szabályokat. 4. § Ez a rendelet 2004. május 1. napján lép hatályba.
38
D. A jogforrási szint kérdésköre Jat. 10. § (3) Hatályon kívül helyezhető a) törvényben kormányrendelet, a Kormány tagjának rendelete a miniszterelnök miniszterelnök-helyettest kijelölő rendelete kivételével és a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete elnökének rendelete, b) kormányrendeletben – ha kormányrendelet adott felhatalmazást, vagy ha a törvényben adott felhatalmazás hatályát vesztette és a tárgykör szabályozására új felhatalmazó rendelkezést nem alkottak – a miniszterelnök miniszterelnökhelyettest kijelölő rendelete kivételével a Kormány tagjának rendelete. (4) A Kormány rendeletével hatályon kívül helyezheti azon kormányrendeleteket, amelyek módosítására vagy hatályon kívül helyezésére – a felhatalmazás hatályvesztése miatt – már nincs felhatalmazása.
(5) A Kormány tagja rendeletével hatályon kívül helyezheti a feladatkörébe tartozó azon miniszteri rendeleteket, miniszterelnöki rendeleteket, amelyeket felhatalmazás nélkül alkottak meg, vagy amelyek módosítására vagy hatályon kívül helyezésére – a felhatalmazás hatályvesztése miatt – már nincs felhatalmazása. 13. § (1) A felhatalmazó rendelkezés hatályon kívül helyezése esetén – kivéve, ha egyidejűleg a tárgykör szabályozására azonos tartalommal új felhatalmazó rendelkezést alkottak – a hatályon kívül helyezésről rendelkező jogszabályban intézkedni kell a végrehajtási jogszabály hatályon kívül helyezéséről vagy a végrehajtási jogszabály azon rendelkezésének a hatályon kívül helyezéséről, amely a felhatalmazás végrehajtására irányul. (2) Ha a jogszabály minden rendelkezése végrehajtottá vált, rendelkezni kell annak hatályon kívül helyezéséről.
14. Szabályozhatják-e ilyen szintű normák a hatályuk alá tartozó jogviszonyokat? a)
9/1975. (VIII. 1.) EüM rendelet a születendő gyermek egészségének védelme érdekében szükséges védőoltásról Az egészségügyről szóló 1972. évi II. törvény 29. §-ában foglaltak végrehajtása érdekében az alábbiakat rendelem: 1. § (1) Szülés vagy vetélés esetén a nőt védőoltásban kell részesíteni, ha a vércsoportvizsgálat eredménye [Rh (D) negatív] ezt indokolja. A védőoltást megelőző szűrővizsgálaton, a védőoltáson, valamint az ellenőrző vizsgálaton való megjelenésre az egészségügyi szerv hívja fel az érdekeltet, aki a felhívásra - az abban megállapított helyen és időben - köteles megjelenni, és magát a vizsgálatoknak, illetőleg a védőoltásnak alávetni. (2) A vizsgálatokra és a védőoltásra vonatkozó részletes szabályokat külön utasítás állapítja meg. 2. § Ez a rendelet a kihirdetése napján lép hatályba.
b)
117/1998. (VI. 16.) Korm. rendelet egyes egészségügyi ellátások visszautasításának részletes szabályairól A Kormány az egészségügyről szóló 1997. évi CLIV. törvény (a továbbiakban: Eütv.) 247. §-a (1) bekezdésének a) pontjában foglalt felhatalmazás alapján a következőket rendeli el: 1. § E rendeletet kell alkalmazni a) életmentő, életfenntartó (a továbbiakban együtt: életfenntartó) beavatkozások visszautasítására [Eütv. 20. § (3) bekezdés], valamint b) olyan egészségügyi ellátások visszautasítására, amelyek elmaradása esetén a beteg egészségi állapotában várhatóan súlyos vagy maradandó károsodás következne be [Eütv. 20. § (2) bekezdés]. 2. § (1) Amennyiben a beteg az egészségügyi ellátás visszautasítására irányuló jogát gyakorolni kívánja, őt ismételten tájékoztatni kell döntésének várható következményeiről, illetve e jog gyakorlásának feltételeiről. 11. § (1) Ez a rendelet 1998. július 1. napján lép hatályba. 39
c)
5/1975. (V. 28.) EüM rendelet az újszülöttek anyagcsere rendellenességeinek vizsgálatáról 1. § Az újszülöttek anyagcsere rendellenességeinek korai felismerése érdekében valamennyi újszülöttre kötelező szűrővizsgálatot rendelek el. 2. § A szűrővizsgálat, a vizsgálathoz szükséges vérvétel az újszülött és koraszülött osztályokon, a gyógykezelésre beutalt újszülöttek esetében pedig a megfelelő kórházi osztályon történik. 3. § A szűrővizsgálat eredményétől függően az újszülött további vizsgálata, gyógykezelése elrendelhető. 4. § Ez a rendelet a kihirdetése napján lép hatályba. 16/1975. (Eü. K. 12.) EüM utasítás az újszülöttek anyagcsere-rendellenességeinek vizsgálatáról szóló 5/1975. (V. 28.) EüM rendelet végrehajtásáról Az újszülöttek anyagcsere-rendellenességeinek még az újszülöttkorban történő diagnózisa lehetőséget nyújt a fokozatosan kialakuló súlyos idegrendszeri károsodás diétás kezelés útján történő megelőzésére. Ennek érdekében a kötelező szűrővizsgálatot az alábbiak szerint szabályozom. 1. § (1) Phenylketonuria, galactosémia, hypothyreosis, valamint egyéb endokrin és anyagcsere-rendellenességek (a továbbiakban: PKU) megállapítása céljából minden újszülött szűrővizsgálatát el kell végezni. (2) A vizsgálatot érett újszülött esetében a hazaadás napján – lehetőleg az 5. vagy a 6. életnapon –, koraszülött esetében pedig a 14. életnapon az újszülött és koraszülött osztályokon, gyógykezelésre beutalt újszülött esetében pedig a megfelelő kórházi osztályokon kell elvégezni. (3) A szűrővizsgálat során nyert vérmintát a 2. §-ban ismertetett PKU Központok által küldött szűrőpapírra kell cseppenteni, és – az újszülöttek és a koraszülöttek adataival ellátva – meg kell küldeni a kijelölt PKU Központnak. (4) A vérvételek hiánytalan elvégzéséről az újszülött és koraszülött osztály (részleg) ellátásáért felelős gyermekorvos és a szülész főorvos köteles gondoskodni. A gyermekorvos köteles továbbá a gyógykezelésre áthelyezett újszülöttek vérvételéről, továbbá a vérvételi lapoknak a PKU Központba történő továbbításáról gondoskodni. 4. § Ez az utasítás közzététele napján lép hatályba.
15. Melyik normát milyen normával lehet hatályon kívül helyezni? Értékelje az alábbi jogszabályok jogalkotási megoldásait! a)
1986. évi II. törvény a sajtóról 22. § (1) E törvény hatálybalépésével egyidejűleg hatályát veszti a sajtóval kapcsolatos egyes kérdésekről szóló 26/1959. (V. 1.) Korm. rendelet, az időszaki lapok engedélyezéséről és terjesztéséről szóló 34/1975. (XII. 10.) MT rendelet, a nyilvánosságra hozott javaslatok és bírálatok megválaszolásáról szóló 1014/1963. (VI. 30.) MT határozat.
b)
1969. évi 27. törvényerejű rendelet a levéltári anyag védelméről és a levéltárakról 10/A. § Az 1948-1989 között működött Magyar Dolgozók Pártja (MDP) és Magyar Szocialista Munkáspárt (MSZMP) szerveinek iratai - az MDP és az MSZMP tagnyilvántartásainak kivételével - a magyar állam tulajdonát képezik. 1995. évi LXVI. törvény a köziratokról, a közlevéltárakról és a magánlevéltári anyag védelméről 35. § (1) Ez a törvény - a (2) bekezdésben foglalt kivétellel - 1996. január 1-jén lép hatályba. (4) A törvény hatálybalépésével egyidejűleg hatályát veszíti a levéltári anyag védelméről és a levéltárakról szóló 1969. évi 27. törvényerejű rendelet - a 10/A. § első mondatának 40
kivételével -, az ezt módosító 1972. évi 19. törvényerejű rendelet, és az 1991. évi LXXXIII. törvény 1. §-a, továbbá a levéltári anyag védelméről és a levéltárakról szóló 1969. évi 27. törvényerejű rendelet végrehajtása tárgyában kiadott 30/1969. (IX. 2.) Korm. rendelet, az ezt módosító 34/1970. (IX. 13.) Korm. rendelet 1. §-a, a 37/1971. (XI. 3.) Korm. rendelet, a 29/1973. (XI. 21.) MT rendelet 1. §-a, a 20/1992. (I. 28.) Korm. rendelet 3. §-a (1) bekezdésének a) pontja, 3. §-a (2) bekezdésének a), b) és e) pontja és a levéltári anyag védelméről és a levéltárakról, valamint a közgyűjteményekben folytatható kutatások egyes kérdéseiről szóló jogszabályok módosítására kiadott 177/1991. (XII. 28.) Korm. rendelet, továbbá a 121/1992. (VIII. 11.) Korm. rendelet 1-2. §-a és a 4. §-a. A 121/1992. (VIII. 11.) Korm. rendelet 3. §-a, továbbá a közgyűjteményekben folytatható kutatások egyes kérdéseiről szóló 118/1989. (XI. 22.) MT rendelet módosítása tárgyában kiadott 102/1993. (VII. 12.) Korm. rendelet 1995. július 1-jén veszíti hatályát.
c)
16/1972. (IV. 29.) MT rendelet az egészségügyről szóló 1972. évi II. törvény végrehajtásáról Az egészségügyről szóló 1972. évi II. törvény (a továbbiakban: törvény) 91. §-ában foglalt felhatalmazás alapján a Minisztertanács a következőket rendeli: 46. § Ez a rendelet az 1972. évi július hó 1. napján lép hatályba; egyidejűleg hatályukat vesztik az e rendelet mellékletében felsorolt kormányrendeletek és kormányhatározatok.
d)
9/1989. (IV. 30.) MM rendelet a művelődési intézmények nevéről, elnevezéséről és névhasználatáról 8. § Ez a rendelet 1989. május 1. napján lép hatályba; egyidejűleg a művelődésügyi intézmények elnevezésének és névhasználatának szabályozásáról szóló 136/1972. (MK 15.) MM utasítás, valamint az ezt módosító 201/1976. (MK 4.) OM-KM együttes utasítás, a 143/1981. (MK 21.) MM utasítás és a 109/1983. (MK 7.) MM utasítás hatályát veszti.
16. Milyen jogszabályokról beszélhetünk az alábbi példákban? Hogyan alakult a jogalkotási hatáskör? a)
„E törvény alkalmazásában 2. veszélyes eb: a Kormány által rendeletben meghatározott eb,”
b)
„E törvény alkalmazásában: 22. kereskedelmi csomagolás: alkoholtermék, sör, bor, köztes alkoholtermék, üdítőital, szörp, ásványvíz, kristályvíz, szikvíz, valamint az ivóvíz – a csomagolásról és a csomagolási hulladék kezelésének részletes szabályairól szóló 94/2002. (V. 5.) Korm. rendelet 2. § (2) bekezdésének a) pontja szerinti – csomagolása, továbbá a műanyag (bevásárló-reklám) táskák,”
c)
1/1957. (IV. 20.) KPM rendelet a Hajózási Árufuvarozási Szabályzat közzétételéről A Magyar Forradalmi Munkás-Paraszt Kormány 1036/1957. (IV. 6.) Korm. határozatában kapott felhatalmazás alapján az alábbiakat rendelem: 1. § A Hajózási Árufuvarozási Szabályzatot közzéteszem. 2. § A Hajózási Árufuvarozási Szabályzat az 1957. évi május hó 1. napján lép hatályba. Melléklet az 1/1957. (IV. 20.) KPM rendelethez A hajózás árufuvarozási szabályzata 23/1960. (V. 8.) Korm. rendelet a Hajózás Árufuvarozási Szabályzatának módosításáról A Magyar Forradalmi Munkás-Paraszt Kormány a Hajózás Árufuvarozási Szabályzatát – a Magyar Népköztársaság Polgári Törvénykönyvéről szóló 1959. évi IV. törvényben, különösen annak XLI. fejezetében foglalt rendelkezésekre figyelemmel – az alábbiak szerint módosítja: 41
1. § Az 1036/1957. (IV. 6.) Korm. határozattal jóváhagyott és az 1/1957. (IV. 20.) KPM rendelettel közzétett Hajózási Árufuvarozási Szabályzat (a továbbiakban: szabályzat) 13. Cikkének 1. §-a helyébe a következő rendelkezések lépnek: 27. § Felhatalmazást kap a közlekedés- és postaügyi miniszter arra, hogy a Hajózás Árufuvarozási Szabályzatának jelenleg hatályban levő rendelkezéseit egységes szövegben rendelettel kiadhassa és ennek során az érdemet nem érintő szövegezési módosításokat tehessen. 28. § Ezt a rendeletet 1960. évi május hó 1. napjától kezdve kell alkalmazni; egyidejűleg a szabályzat 55. Cikkének 3. és 5. §-a hatályát veszti.
d)
39/1996. (III. 13.) Korm. rendelet a nyári időszámítás alkalmazásáról A Kormány a nyári időszámítás alkalmazásáról a következőket rendeli el: 1. § (1) A nyári időszámítást minden év március utolsó vasárnapjától október utolsó vasárnapjáig kell alkalmazni. (2) Az órákat március utolsó vasárnapján kettő órakor három órára, október utolsó vasárnapján három órakor kettő órára kell állítani. (3) A nyári időszámítás kezdő és záró időpontjában munkát végző – nem havibéres – munkavállalók munkabérét a tényleges teljesítmény, illetőleg a ténylegesen ledolgozott munkaidő alapján kell elszámolni. (4) A nyári időszámítás kezdő és záró időpontjáról a közlekedési, hírközlési és vízügyi miniszter a Magyar Közlönyben, valamint a Közlekedési, Hírközlési és Vízügyi Értesítőben tájékoztatót ad ki. 2. § (1) Ez a rendelet a kihirdetését követő 5. napon lép hatályba, ezzel egyidejűleg a nyári időszámítás bevezetéséről szóló 1/1991. (I. 29.) IKM-KHVM együttes rendelet hatályát veszti. (2) Ez a rendelet a Magyar Köztársaság és az Európai Közösségek, valamint azok tagállamai között társulás létesítéséről, Brüsszelben 1991. december 16-án aláírt Európai Megállapodás – kihirdette az 1994. évi I. törvény – a jogszabályok közelítéséről szóló III. fejezete 67. Cikkének megfelelően összhangban van az Európai Parlament és a Tanács által kiadott „A nyári időszámítás alkalmazásáról” szóló 94/21/EK irányelvével. 1/1991. (I. 29.) IKM-KHVM együttes rendelet a nyári időszámítás bevezetéséről A Kormánytól kapott felhatalmazás alapján a munkaügyi miniszterrel egyetértésben a következőket rendeljük: 1. § (1) A március hónaptól szeptember hónapig terjedő időszakra nemzetközi megállapodás szerinti nyári időszámítást kell bevezetni. (2) A nyári időszámítás életbelépésekor március hó utolsó – hétvégéjének – vasárnapján kettő órakor az órákat három órára, megszűnésekor szeptember hó utolsó – hétvégéjének – vasárnapján három órakor az órákat két órára kell igazítani. (3) A nyári időszámítás kezdő- és zárónapjairól, valamint az esetleges, nemzetközi megállapodás szerinti eltérésekről a hivatalos lapokban és a sajtó útján tájékoztatót kell adni. (4) A nyári időszámítás bevezetésének és megszüntetésének időpontjában munkát végző – nem havibéres – dolgozók munkabérét a tényleges teljesítmény, illetőleg a ténylegesen ledolgozott munkaidő alapján kell elszámolni. 2. § Ez a rendelet 1991. február 1-jén lép hatályba. Egyidejűleg hatályát veszti a nyári időszámítás bevezetéséről szóló 1/1990. (I. 16.) IpM-KöHÉM együttes rendelet. 1/1990. (I. 16.) IpM-KöHÉM együttes rendelet az 1990. évi nyári időszámítás bevezetéséről A Minisztertanácstól kapott felhatalmazás alapján – az Állami Bér- és Munkaügyi Hivatal elnökével egyetértésben – a következőket rendeljük: 1. § (1) Az 1990. évi március hó 25. napjától szeptember 30. napjáig terjedő időszakra nyári időszámítást kell bevezetni. 42
(2) A nyári időszámítás életbelépésekor 1990. március hó 25. napján kettő órakor az órákat három órára kell előre igazítani, megszűnésekor szeptember hó 30. napján három órakor pedig az órákat két órára kell visszaigazítani. (3) A nyári időszámítás bevezetésének és megszüntetésének időpontjában munkát végző – nem havibéres – dolgozók munkabérét a tényleges teljesítmény, illetőleg a ténylegesen ledolgozott munkaidő alapján számolják el. 2. § Ez a rendelet a kihirdetése napján lép hatályba.
e)
1965. évi 14. törvényerejű rendelet a nemesfémtárgyakról és fémjelzésükről I. Nemesfémtárgyak 1. § (1) Nemesfémtárgy az aranyból, ezüstből, platinából (a továbbiakban: nemesfém), továbbá az e fémek más fémekkel való ötvözeteiből készült ékszer, dísztárgy, használati tárgy. (2) Ékszer, dísztárgy, továbbá nem az ipar részére készített, személyi használatra szolgáló használati tárgy (a továbbiakban: fémjelzési kötelezettség alá tartozó nemesfémtárgy) csak a törvényerejű rendeletben meghatározott finomságban készíthető. 2004. évi XXIX. törvény az európai uniós csatlakozással összefüggő egyes törvénymódosításokról, törvényi rendelkezések hatályon kívül helyezéséről, valamint egyes törvényi rendelkezések megállapításáról 148. § (2) E törvény hatálybalépésével egyidejűleg hatályát veszti a) a nemesfémtárgyakról és fémjelzésükről szóló 1965. évi 14. törvényerejű rendelet, 145/2004. (IV. 29.) Korm. rendelet a nemesfémtárgyak és termékek vizsgálatáról, hitelesítéséről és nemesfémtartalmuk tanúsításáról A Kormány a nemesfémtárgyak és termékek vizsgálatával, hitelesítésével és nemesfémtartalmának tanúsításával kapcsolatos szabályozás megteremtése érdekében, továbbá a Magyar Köztársaságnak az Európai Unióhoz történő csatlakozásából eredő jogközelítési kötelezettségeinek teljesítése céljából a következőket rendeli el: A rendelet hatálya 1. § (1) E rendelet hatálya a Magyar Köztársaság területén a nemesfémtárgyak készítésére, javítására és árverésére, valamint a nemesfémekből, továbbá az e fémek más fémekkel való ötvözeteiből készült ékszerek, dísztárgyak, használati tárgyak (a továbbiakban: nemesfémtárgyak) vizsgálatára, hitelesítésére, nemesfémtartalmának tanúsítására és ellenőrzésére terjed ki. (2) A nemesfémtárgyak készítésére, javítására és árverésére irányuló gazdasági tevékenység kizárólag a nemesfémvizsgáló- és hitelesítő hatóság által kiadott, a nemesfémtárgyak és -termékek vizsgálatának, hitelesítésének és nemesfémtartalmuk tanúsításának részletes szabályairól szóló miniszteri rendeletben meghatározott engedély birtokában kezdhető meg. (3) A (2) bekezdés szerinti engedélyezési eljárásért a külön jogszabályban meghatározott mértékű igazgatási szolgáltatási díjat kell fizetni. 14. § Ez a rendelet – a 13. § (2) bekezdésben foglalt kivétellel – a Magyar Köztársaságnak az Európai Unióhoz történő csatlakozásáról szóló szerződést kihirdető törvény hatálybalépése napján lép hatályba.
43
17. Milyen viszonyban áll ez a két norma? Mi lett volna a helyes jogalkotási lépés? Ítélje meg az alábbi példákat a jogforrási hierarchia szemszögéből! 55/1997. (IV. 3.) Korm. rendelet a Magyar Tudomány Napjáról 1. § A Magyar Köztársaság Kormánya a tudománynak a társadalomban betöltött szerepét kiemelkedően fontosnak tartja, és elő kívánja segíteni a közgondolkodásban a tudásközpontú értékrend kialakítását. Elismerésre méltónak tartja a tudomány művelése és fejlesztése érdekében végzett tevékenységet, és ezért november 3-át a Magyar Tudomány Napjává nyilvánítja. 2. § Ez a rendelet a kihirdetését követő 15. napon lép hatályba. 2003. évi XCIII. törvény a Magyar Tudomány Ünnepéről Az Országgyűlés a tudomány társadalomban betöltött szerepét kiemelkedően fontosnak, a tudomány művelése és fejlesztése érdekében végzett tevékenységet elismerésre és kiemelkedő támogatásra méltónak tartja. Bízik abban, hogy Magyarország csatlakozása az Európai Unióhoz megnöveli a magyar kutatók, tudósok eddig is eredményes hozzájárulását az emberiség tudásának, ismereteinek gyarapodásához. Fejet hajt elődeink előtt, akik a magyar tudomány fejlődéséhez hozzájárultak. Ezért a következő törvényt alkotja: 1. § Az Országgyűlés november 3-át – azt a napot, amelyen 1825-ben Széchenyi István birtokainak évi jövedelmét Magyar Tudós Társaság alapításának céljára felajánlotta, és ezzel lehetővé tette a Magyar Tudományos Akadémia megalapítását – a Magyar Tudomány Ünnepévé nyilvánítja. 2. § Ez a törvény a kihirdetése napján lép hatályba.
18. A csokoládényulakról szóló 2008. évi I. törvény 2. §-a szerint „2. § Csokoládényúl bárhol szabadon árusítható.” A törvény nem ad további jogalkotásra felhatalmazást. Tiszavasvári képviselő-testülete a csokoládényulak helyi forgalmazási szabályairól szóló 12/2008. (III. 1.) számú rendeletének 1. §-ában az alábbiakat rögzíti: „1. § A templomkertben csokoládényúl nem árusítható.” Értékelje az önkormányzati rendelet alkotmányosságát!
Új norma vagy a norma módosítása? Jat. 3. § Az azonos vagy hasonló életviszonyokat azonos vagy hasonló módon, szabályozási szintenként lehetőleg ugyanabban a jogszabályban kell szabályozni. A szabályozás nem lehet indokolatlanul párhuzamos vagy
többszintű. A jogszabályban nem ismételhető meg olyan jogszabály rendelkezése, amellyel a jogszabály az Alkotmány alapján nem lehet ellentétes.
19. Az alábbi példák áttekintését követően foglaljon állást abban a kérdésben, hogy a bemutatott esetekben megfelelő jogalkotási lépés volt-e a norma módosítása vagy új norma kibocsátása lett volna indokolt! a)
23/1989. (III. 12.) MT rendelet a belföldi hivatalos kiküldetést teljesítő dolgozó élelmezési költségtérítéséről 5. § (1) Ez a rendelet 1989. május 1. napján lép hatályba. 141/1993. (X. 13.) Korm. rendelet a belföldi hivatalos kiküldetést teljesítő dolgozó élelmezési költségtérítéséről szóló 23/1989. (III. 12.) MT rendelet módosításáról A Munka Törvénykönyvéről szóló 1992. évi XXII. törvény 153. §-a (2) bekezdésében kapott felhatalmazás alapján a következőket rendelem el: 1. § A belföldi hivatalos kiküldetést teljesítő dolgozó élelmezési költségtérítéséről szóló – a 44
71/1991. (VI. 6.) Korm. rendelettel módosított – 23/1989. (III. 12.) MT rendelet (a továbbiakban: R.) 1. §-a helyébe a következő rendelkezés lép: „1. § A rendelet hatálya kiterjed minden munkáltatóra és velük munkaviszonyban álló munkavállalóra, illetve közalkalmazotti jogviszonyban álló közalkalmazottra (a továbbiakban együtt: munkavállaló).” 2. § Az R. 3. §-ának (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép: „(2) Átalányként a munkavállalót legalább napi száztíz forint napidíj illeti meg.” 3. § Ez a rendelet 1993. október 15-én lép hatályba; egyidejűleg az R. 2. § (1) bekezdésében, 3. § (3) bekezdésében és 4. § (1) bekezdésének b) pontjában a „dolgozó” kifejezés helyébe „munkavállaló” kifejezés lép, továbbá az R. 2. § (2) bekezdésének második mondata, valamint 3. §-ának (1) bekezdése hatályát veszti.
b)
28/1999. (VIII. 13.) Korm. rendelet a fák védelméről szóló 21/1970. (VI. 21.) Korm. rendelet módosításáról A Kormány a fák védelméről szóló – a 19/1992. (I. 28.) Korm. rendelettel módosított – 21/1970. (VI. 21.) Korm. rendeletet (a továbbiakban: R.) a következők szerint módosítja: 1. § Az R. 1. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép: „(1) E rendelet alkalmazási köre – a (2) bekezdésben foglaltak kivételével – a fával, faállománnyal borított földrészletek közül a) a belterületi élőfagyűjtemény (arborétum) fáira, b) a belterület közterületi részén lévő egyes fákra, c) a bel- és külterületi közpark fáira, valamint d) az üzemi fásítás fáira, terjed ki.” 2. § Az R. 1. §-ának (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép, egyidejűleg a § új (3) bekezdéssel egészül ki: „(2) Nem terjed ki a rendelet alkalmazási köre az erdőről és az erdő védelméről szóló 1996. évi LIV. törvény hatálya alá tartozó külterületen lévő fásítás fáira és a faállománnyal (faültetvénnyel) borított erdőterületnek tekintendő földrészletekre; továbbá a külön jogszabály szerint védett természeti területen lévő fákra, illetve azokra a fákra, amelyek védettek, függetlenül attól, hogy védett természeti területen vannak-e. (3) A (2) bekezdésben említett esetekben a külön jogszabályokban foglaltak szerint kell eljárni.” 3. § Az R. 3. §-a helyébe a következő rendelkezés lép: „3. § (1) Az a tulajdonos vagy vagyonkezelő (a továbbiakban: tulajdonos), aki a földrészletén az 1. § (1) bekezdése szerinti fát ki akarja vágni, e szándékát köteles – a kivágás tervezett időpontját megelőzően harminc nappal – az érintett földrészlet fekvése szerinti települési önkormányzat (fővárosban a fővárosi kerület) jegyzőjének előzetesen bejelenteni. (2) A bejelentésben meg kell jelölni a kivágandó fa helyét, darabszámát, faját, átmérőjét. A bejelentésben igazolni kell a fával való rendelkezési jogosultságot.” 4. § Az R. 4. §-a helyébe a következő rendelkezés lép: „4. § Ez a rendelet 1970. július hó 1. napján lép hatályba. Egyidejűleg a 14/1966. (IV. 10.) Korm. rendelet hatályát veszti.” 5. § (1) Ez a rendelet a kihirdetését követő 8. napon lép hatályba. (2) E rendelet hatálybalépésével egyidejűleg az R.-t módosító 19/1992. (I. 28.) Korm. rendelet 2. §-a hatályát veszti.
45
E. A jogszabály személyi, területi és tárgyi hatálya Jat. 6. § (1) A jogszabály területi hatálya a Magyar Köztársaság területére, az önkormányzati rendelet területi hatálya a helyi önkormányzat közigazgatási területére terjed ki. (2) A jogszabály személyi hatálya a) a Magyar Köztársaság területén a természetes és jogi személyekre, a jogi személyiséggel nem rendelkező szervezetekre, valamint a Magyar Köztársaság területén kívül a magyar állampolgárokra,
b) önkormányzati rendelet esetében az önkormányzat közigazgatási területén a természetes és jogi személyekre, valamint a jogi személyiséggel nem rendelkező szervezetekre terjed ki. (3) A jogszabály területi, illetve személyi hatályát a jogszabályban akkor kell kifejezetten meghatározni, ha az az (1)–(2) bekezdéstől eltérő területre, illetve személyi körre terjed ki.
20. Tekintse át az alábbi jogszabályok hatályát, és értékelje a jogszabályi megoldásokat! a)
85/2000. (XI. 8.) FVM rendelet a telekalakításról Az épített környezet alakításáról és védelméről szóló 1997. évi LXXVIII. törvény (a továbbiakban: Étv.) 62. §-a (2) bekezdésének a) pontjában kapott felhatalmazás alapján a következőket rendelem el: A rendelet hatálya 1. § A rendelet hatálya kiterjed az ország területén lévő valamennyi telket érintő telekalakításra. Fogalommeghatározások 2. § E rendelet alkalmazásában a) nyúlványos (nyeles) telek: a telekfelosztás során keletkező olyan telektömbön belüli telek, amely csak – a ki- és bejárásra, valamint a közművek elhelyezésére alkalmas – nyélszerű résszel kapcsolódik a köz- vagy magánúthoz, b) tömbtelek: az 1998. január 1-je előtti előírások alapján már kialakított, több épülettel beépített építési telek, c) úszótelek: a b) pontban meghatározott tömbtelken álló külön tulajdonú épületek részére kialakított telek, d) telek homlokvonala: a teleknek a közúttal vagy magánúttal közös határvonala.
b)
44/1998. (X. 14.) BM rendelet a belföldi Állami Futárszolgálat tevékenységének szabályozásáról Vegyes rendelkezések 21. § A futárszolgálat működését rendkívüli állapot, szükségállapot vagy veszélyhelyzet idejére külön rendelet szabályozza.
c)
24/1998. (IX. 29.) PM rendelet a Magyar Államkincstár címerhasználatáról A Magyar Köztársaság nemzeti jelképeinek és a Magyar Köztársaságra utaló elnevezésnek a használatáról szóló 1995. évi LXXXIII. törvény 21. §-a (1) bekezdésének a) pontjában kapott felhatalmazás alapján a következőket rendelem el: 1. § (1) A Magyar Államkincstár feladatai ellátása során jogosult a Magyar Köztársaság címerének használatára. (2) A címerhasználati jogosultság kiterjed különösen a címernek a Magyar Államkincstár épületein, helyiségeiben történő elhelyezésére, valamint a Magyar Államkincstár hivatalos iratain és bélyegzőin történő feltüntetésére. 2. § Ez a rendelet a kihirdetését követő 8. napon lép hatályba.
46
d)
9/1985. (X. 23.) EüM-BkM együttes rendelet az étkeztetéssel kapcsolatos közegészségügyi szabályokról Az élelmiszerekről szóló 1976. évi IV. törvény végrehajtásával kapcsolatos feladatokra vonatkozó 1022/1976. (VII. 11.) MT határozat 1. és 15. pontjában, valamint az egészségügyről szóló 1972. évi II. törvény végrehajtásáról és az egészségügyi miniszter jogköréről szóló 16/1972. (IV. 29.) MT rendelet 37. §-a (1) bekezdésének a) pontjában foglalt felhatalmazás alapján – az érdekelt miniszterekkel és országos hatáskörű szervek vezetőivel, a Szakszervezetek Országos Tanácsával és a szövetkezetek országos érdekképviseleti szerveivel egyetértésben – a következőket rendeljük: 2. § (1) Étkeztetési tevékenységet folytatni csak e rendelet és a mellékleteként kiadott Szabályzat (a továbbiakban: Szabályzat) előírásainak megtartásával szabad. A gombával és a fagylalttal kapcsolatos étkeztetési tevékenység során a külön jogszabályok előírásait is figyelembe kell venni. (2) Az étkeztetési létesítmény tervezése és felszerelése során e rendelet és Szabályzat előírásain kívül a külön jogszabályokban foglaltakat is alkalmazni kell.
e)
209/2005. (X. 5.) Korm. rendelet a betétdíj alkalmazásának szabályairól 2. § E rendelet alkalmazásában a) betétdíjas termék: „betétdíjas termék” megjelöléssel gyártott, illetve forgalmazott termék vagy a termék csomagolása, amelynek e megjelöléssel történő gyártását, illetve első forgalomba hozatalát az Országos Környezetvédelmi, Természetvédelmi és Vízügyi Főfelügyelőségnek (a továbbiakban: Főfelügyelőség) bejelentették; b) betétdíj: a betétdíjas termék árával együtt felszámított, annak visszaváltásakor a forgalmazónak, illetve visszaváltójának maradéktalanul visszafizetett díj.
f)
„…/…. (…. ….) Korm. rendelet a liftkezelői tevékenység folytatásához szükséges vizsgakövetelményekről 1. § E rendelet hatálya a liftkezelői tevékenység folytatására terjed ki. 2. § Liftkezelői tevékenységet az folytathat, aki az 1. mellékletben meghatározott vizsgakövetelményeknek eleget tesz. 3. § Ez a rendelet a kihirdetését követő hónap első napján lép hatályba. 1. melléklet a …/…. (…. ….) Korm. rendelethez […]”
g)
„E rendelet hatálya a segédmotoros kerékpárokra terjed ki.”
h)
„1. § E törvény célja a hazai mozgóképszakma működéséhez szükséges hatósági és egyéb állami feladatok megállapítása.”
i)
228/1996. (XII. 26.) Korm. rendelet a mezőgazdasági őstermelői igazolványról A személyi jövedelemadóról szóló 1995. évi CXVII. törvény (a továbbiakban: Szja. tv.) 80. §ának e) pontjában kapott felhatalmazás alapján – figyelemmel a 3. § 18. pontjában, valamint a 81/A. §-ban foglaltakra is – a Kormány a mezőgazdasági őstermelői igazolvány kiadásával összefüggő előírásokról a következőket rendeli el: A rendelet hatálya 1. § E rendelet hatálya az Szja tv. 3. §-ának 18–19. pontjában meghatározott feltételeknek megfelelő magánszemélyre (a továbbiakban: mezőgazdasági őstermelő), valamint a mezőgazdasági őstermelői igazolvány (a továbbiakban: igazolvány) kiadására és nyilvántartására jogosult megyei (fővárosi) földművelésügyi hivatalokra és az igazolványba bejegyzésre jogosult más személyre terjed ki. 13. § (2) Ez a rendelet 1997. január 1-jén lép hatályba. 47
F. Érvényesség, hatályosság és alkalmazhatóság Jat. 25. § (1) A Magyar Köztársaság hivatalos lapja a Magyar Közlöny. A Magyar Közlönyt a kormányzati portálon történő elektronikus dokumentumként való közzététellel kell kiadni, melynek szövegét hitelesnek kell tekinteni. (2) Jogszabálynak a módosított, illetve a hatályukat vesztett rendelkezéseivel egységes szerkezetbe foglalt szövege (a továbbiakban: egységes szerkezetű szöveg) a Magyar Közlönyben nem tehető közzé. 26. § (1) A jogszabályokat az önkormányzati rendelet kivételével a Magyar Közlönyben kell kihirdetni. (2) A minősített adatot nem tartalmazó közjogi szervezetszabályozó eszközt – a helyi önkormányzat képviselő-testületének normatív határozata kivételével – a Magyar Közlönyben közzé kell tenni. (3) A Kormány rendeletét – a Kormány döntését követően haladéktalanul – a miniszterelnök írja alá, akit e tekintetben az általa rendeletben erre kijelölt miniszterelnök-helyettes helyettesíthet. (4) A Kormány tagja rendelet kiadásában (aláírásában) nem helyettesíthető. (5) A köztársasági elnök által aláírt törvénynek, a Magyar Nemzeti Bank elnöke rendeletének, a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete elnöke rendeletének és a (3)–(4) bekezdés szerint aláírt rendeletnek a Magyar Közlönyben való kihirdetéséről – a kézhezvételt követően haladéktalanul – a kormányzati tevékenység összehangolásáért felelős miniszter gondoskodik. (6) A helyi önkormányzat képviselő-testületének normatív határozata kivételével a közjogi szervezetszabályozó eszköz közzétételéről – az arra jogosult általi aláírását követően – a
kormányzati tevékenység összehangolásáért felelős miniszter a kézhezvételt követően haladéktalanul gondoskodik. (7) Az önkormányzati rendelet kihirdetésének és a helyi önkormányzat képviselő-testületének normatív határozata közzétételének szabályait a helyi önkormányzatokról szóló törvény állapítja meg. 27. § (1) A törvény megjelölése annak kihirdetése során magában foglalja a törvény kihirdetésének évét, sorszámát, a törvény elnevezést és a törvény címét. (2) Törvény kivételével a jogszabály megjelölése annak kihirdetése során magában foglalja a jogszabály megalkotójának megjelölését, a sorszámát, a kihirdetésének napját, a jogszabály elnevezését és címét. 28. § (1) Ha a jogszabály Magyar Közlönyben megjelent szövege eltér a jogszabály aláírt szövegétől, a jogszabály aláírója – törvény esetén a köztársasági elnök vagy az Országgyűlés elnöke – a jogszabály hatálybalépését megelőzően, de legkésőbb a kihirdetést követő hatodik munkanapig kezdeményezi az eltérés helyesbítését (a továbbiakban: helyesbítés). (2) A helyesbítésre a jogszabály hatálybalépését megelőzően, de legkésőbb a kihirdetést követő tizedik munkanapon kerülhet sor, ha az (1) bekezdés szerinti eltérést a kormányzati tevékenység összehangolásáért felelős miniszter megállapítja. (3) A helyesbítést a Magyar Közlönyben kell közzétenni. A közzétételről a kormányzati tevékenység összehangolásáért felelős miniszter a kezdeményezést követően haladéktalanul gondoskodik.
AB gyakorlat Az Alkotmánybíróság a 29/1997. (IV. 29.) AB határozatában megállapította, hogy a közjogi érvénytelenség a norma formai alkotmányellenességének egyik változata. Az 52/1997. (X. 14.) AB határozat rendelkező része megismételte azt a korábbi tételt, mely szerint a jogalkotás során elkövetett eljárási alkotmánysértés önmagában megalapozza a törvény megsemmisíthetőségét, az indokolás pedig megállapította, hogy a súlyos eljárási szabálytalanság közjogi érvénytelenséget idéz elő. A 39/1999. (XII. 21.) AB határozat leszögezte,
hogy a törvényalkotási folyamat egyes eljárási szabályainak betartása a törvény érvényességének az Alkotmány 2. § (1) bekezdéséből levezethető jogállami követelménye. A 30/2000. (X. 11.) AB határozat szerint „[a]z Alkotmánybíróság gyakorlata folyamatosan nagy hangsúlyt helyezett az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében foglalt rendelkezésre, mely szerint a Magyar Köztársaság független, demokratikus jogállam. A jogállamiság részét képező döntéshozatali eljárási szabályok megsértése a döntés közjogi érvénytelenségét 48
eredményezheti.” A 62/2003. (XII. 15.) AB határozat hangsúlyozta: „[a] demokratikus jogállam feltételezi továbbá a demokratikusan elfogadott eljárási szabályokat, illetve az azoknak megfelelő döntéshozatalt. (...) Az alkotmányos jelentőségű eljárási szabályok megsértése formailag érvénytelen (közjogi érvénytelenség) és illegitim döntést eredményez. Az Alkotmányra visszavezethető eljárási szabályok sérelmével meghozott döntésnek nincs sem alkotmányos legalitása, sem demokratikus legitimitása.” Az idézett megállapításokat az Alkotmánybíróság a 4/2006. (II. 15.) AB határozatban megerősítette. E határozatban foglalkozott a részleges közjogi érvénytelenség kérdésével is, melynek lényege abban állt, hogy a törvényalkotási eljárás egyes szabályainak
megsértése következtében az alkotmányosnak tekintett rendelkezéseket nem semmisítette meg, az ezen kívüli, a demokratikus törvényalkotás eljárási szabályainak a betartását nélkülöző törvénymódosításokat viszont igen. Az Alkotmánybíróság a jogalkotási eljárás vizsgálata során „nem pusztán az eljárási szabálytalanság tényét, hanem annak sajátosságát, illetőleg súlyát is mérlegeli.” Így például az 50/1998. (XI. 27.) AB határozatban vizsgált esetben a Házszabály kisebb súlyú megsértése nem tette a szabályszerűen megalkotott törvényt alkotmányellenessé, a kisebb súlyú eljárási hiba nem valósította meg az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében deklarált jogállamiság, és vele összefüggésben a jogbiztonság sérelmét. [155/2008. (XII. 17.) AB határozat]
21. Milyen alapvető hibában szenved az alábbi norma? 8/1999. (III. 26.) BM rendelet a Tűzoltóság Alaki Szabályzatának kiadásáról A tűz elleni védekezésről, a műszaki mentésről és a tűzoltóságról szóló 1996. évi XXXI. törvény 23. §-ának (1) bekezdésében és 24. §-ának a) pontjában foglalt felhatalmazás alapján a következőket rendelem el: 1. § (1) A Tűzoltóság Alaki Szabályzatát (a továbbiakban: Szabályzat) e rendelet mellékleteként kiadom, és alkalmazását elrendelem. (2) A Szabályzatot a Belügyi Közlöny teszi közzé. 2. § E rendelet hatálya kiterjed a hivatásos állami és hivatásos önkormányzati tűzoltóságoknál szolgálatot teljesítő tűzoltókra. 3. § Ez a rendelet a kihirdetését követő 8. napon lép hatályba.
A jogszabály időbeli hatálya, a kellő felkészülési idő követelménye, valamint a visszamenőleges hatályú jogalkotás problematikája Jat. 2. § (2) Jogszabály a hatálybalépését megelőző időre nem állapíthat meg kötelezettséget, kötelezettséget nem tehet terhesebbé, valamint nem vonhat el vagy korlátozhat jogot, és nem nyilváníthat valamely magatartást jogellenessé. (3) A jogszabály hatálybalépésének időpontját úgy kell megállapítani, hogy elegendő idő álljon rendelkezésre a jogszabály alkalmazására való felkészülésre. 7. § (1) A jogszabályban meg kell határozni a hatálybalépésének napját, amely a jogszabály kihirdetését követő valamely nap lehet. (2) Ha a szabályozás célja másként nem érhető el, a jogszabály hatálybalépésének napja a kihirdetés napja is lehet, ebben az esetben a hatálybalépés időpontját órában kell meghatározni, mely nem előzheti meg a kihirdetés időpontját. (3) Ha a hatálybalépés naptári napja nem határozható meg, a hatálybalépés valamely
jövőbeli feltétel bekövetkeztének időpontjához is köthető. (4) Ha a szabályozás célja másként nem érhető el, törvény rendelkezhet úgy, hogy a hatálybalépéséről külön törvény rendelkezik. (5) A jogszabály egyes rendelkezéseinek hatálybalépésére különböző – a jogszabály hatálybalépését követő – időpontokat is meg lehet állapítani. (6) A végrehajtási jogszabály a felhatalmazást tartalmazó jogszabály kihirdetésével egyidejűleg vagy azt követően, a felhatalmazó rendelkezés hatálybalépését megelőzően kihirdethető. A végrehajtási jogszabályt, jogszabályi rendelkezést a felhatalmazást adó jogszabály azon rendelkezésével egyidejűleg kell hatályba léptetni, amelynek a végrehajtására irányul, kivéve, ha a felhatalmazó rendelkezés a végrehajtási jogszabály kiadását nem teszi kötelezővé. 49
(7) A jogszabály vagy jogszabályi rendelkezés – a (2) bekezdésben meghatározott eset kivételével – a hatálybalépése napjának kezdetén lép hatályba. 8. § (1) A hatályos jogszabályi rendelkezést a jogalkotói hatáskörrel rendelkező szerv jogszabály megalkotásával, a módosítani kívánt jogszabályi rendelkezést tételesen megjelölő, a módosítást kimondó jogszabályi rendelkezéssel módosíthatja. (2) Nem lehet módosítani a jogszabály megjelölését, a rendelet bevezető részét, a hatályba lépett jogszabályi rendelkezés hatálybaléptető rendelkezését, valamint jogszabállyal – a fordítási hiba kivételével – a jogszabályban kihirdetett nemzetközi szerződés, a nemzetközi szerződéshez fűzött fenntartás, kifogás és nyilatkozat szövegét. 9. § (1) Nem hatályos jogszabály vagy jogszabályi rendelkezés nem módosítható vagy helyezhető hatályon kívül. (2) Ha a szabályozás célja másként nem érhető el, a jogalkotói hatáskörrel rendelkező szerv jogszabályban rendelkezhet úgy, hogy a kihirdetett, de még hatályba nem lépett jogszabályi rendelkezés a kihirdetett szövegtől eltérő szöveggel lép hatályba, vagy a kihirdetett, de még hatályba nem lépett jogszabály vagy jogszabályi rendelkezés nem lép hatályba. 10. § (1) A hatályos jogszabály vagy jogszabályi rendelkezés hatályát veszti a) ha a hatályon kívül helyezendő jogszabályt vagy jogszabályi rendelkezést tételesen megjelölő, a hatályon kívül helyezést kimondó jogszabályi rendelkezés hatályon kívül helyezi, b) ha a módosítandó jogszabályi rendelkezést tételesen megjelölő, annak helyébe lépését kimondó jogszabályi rendelkezés módosítja, c) a 12. § (2) bekezdésében meghatározottak szerint, vagy d) ha azt az Alkotmánybíróság megsemmisíti. (2) A hatályos jogszabályt vagy jogszabályi rendelkezést az (1) bekezdés a) pontja szerint – a (3) bekezdésben meghatározott kivétellel – a hatályon kívül helyezni kívánt jogszabály vagy jogszabályi rendelkezés megalkotására hatáskörrel rendelkező szerv helyezheti hatályon kívül. (6) A hatályvesztés időpontjának meghatározása esetén rögzíteni kell a hatályvesztés naptári
napját, vagy azt valamely jövőbeli feltétel bekövetkeztének időpontjához kell kötni. Ha a szabályozás célja másként nem érhető el, a hatályvesztés időpontja órában is meghatározható. (7) A hatályvesztés napjának meghatározása esetén a jogszabály vagy jogszabályi rendelkezés – jogszabály eltérő rendelkezése hiányában – a nap kezdetén veszti hatályát. (8) Az Alkotmánybíróság által megsemmisített jogszabály vagy jogszabályi rendelkezés – ha az Alkotmánybíróság a határozatában eltérően nem rendelkezik – a nap kezdetén veszti hatályát. 11. § Ha jogszabály vagy jogszabályi rendelkezés hatálybalépésére vagy hatályvesztésére valamely jövőbeli feltétel bekövetkeztekor kerül sor, a feltétel bekövetkezéséről a bekövetkezés naptári napjának megjelölésével határozatot kell közzétenni, kivéve, ha a jogszabály hatálybalépése valamely más jogszabály hatálybalépéséhez kötődik. A jogszabálynak rendelkeznie kell arról, hogy a határozat Magyar Közlönyben történő közzétételére mely feladatkörrel rendelkező miniszter köteles. Önkormányzati rendelet esetén a határozatot a jegyző az önkormányzati rendelet kihirdetésére vonatkozó rendelkezések szerint teszi közzé. 12. § (1) A módosító rendelkezés és hatályon kívül helyező rendelkezés a hatálybalépéssel, vagy ha a módosító, illetve a hatályon kívül helyező rendelkezés a módosítást, illetve hatályon kívül helyezést meghatározott időponthoz vagy jövőbeli feltételhez köti, ennek az időpontnak vagy jövőbeli feltételnek a bekövetkezésével végrehajtottá válik. (2) A jogszabály (1) bekezdés szerint végrehajtottá vált rendelkezése a végrehajtottá válást követő napon hatályát veszti. 14. § (1) A módosító jogszabály vagy jogszabályi rendelkezés hatályon kívül helyezése vagy 12. § (2) bekezdése szerinti hatályvesztése nem érinti az általa módosított jogszabályi rendelkezés hatályát. (2) Jogszabály vagy jogszabályi rendelkezés hatályon kívül helyezése vagy 12. § (2) bekezdése szerinti hatályvesztése nem eredményezi a korábban általa hatályon kívül helyezett jogszabály vagy jogszabályi rendelkezés újbóli hatálybalépését.
AB gyakorlat Az Alkotmánybíróság számos határozatában foglalkozott a jogbiztonsággal és ezzel összefüggésben a visszamenőleges hatályú jogalkotás tilalmával.
A jogbiztonság követelménye az Alkotmánybíróság értelmezésében a jogalkotó kötelezettségévé teszi azt, hogy a jogszabályok világosak, egyértelműek és működésüket 50
tekintve kiszámíthatóak, előreláthatóak legyenek a jogszabályok címzettjei számára. [9/1992. (I. 30.) AB határozat, 11/1992. (III. 5.) AB határozat, 28/1993. (IV. 30.) AB határozat]. A kiszámíthatóság és az előreláthatóság követelményéből vezette le a visszamenőleges hatályú jogalkotás tilalmának alkotmányos elvét. [34/1991. (VI. 15.) AB határozat, 11/1992. (III. 5.) AB határozat, 25/1992. (IV. 30.) AB határozat, 28/1992. (IV. 30.) AB határozat, 4/1992. (I. 28.) AB határozat]. A 25/1992. (IV. 30.) AB határozatában az Alkotmánybíróság megállapította: „A jogállamiság egyik fontos alkotóeleme a jogbiztonság, amely egyebek között megköveteli, hogy - az állampolgárok jogait és kötelességeit a törvényben megszabott módon kihirdetett és bárki számára hozzáférhető jogszabályok szabályozzák, - meglegyen a tényleges lehetőség arra, hogy a jogalanyok magatartásukat a jog előírásaihoz tudják igazítani, ennek érdekében a jogszabályok a kihirdetésüket megelőző időre nézve ne állapítsanak meg kötelezettséget, illetőleg valamely jogszerű magatartást visszamenőleges érvénnyel ne minősítsenek jogellenesnek. A jogbiztonság e két alapvető követelménye közül bármelyiknek a figyelmen kívül hagyása összeegyeztethetetlen az Alkotmány 2. § (1) bekezdésével, s így alkotmányellenes. Teljesen nyilvánvaló ugyanis, hogy egy jogállamban senkit sem lehet felelősségre vonni olyan jogszabály megsértése miatt, amelyet az érintett személy nem ismert és nem is ismerhetett, mivel azt vagy egyáltalán nem hirdették ki, vagy utólag hirdették ki, és visszamenőleges érvénnyel léptették hatályba. Ugyanez értelemszerűen irányadó a kötelezettségek utólagos megállapítására is.”
Következetes alkotmánybírósági gyakorlat alakult ki a tekintetben is, hogy „valamely jogszabály nem csupán akkor minősülhet az említett tilalomba ütközőnek, ha a jogszabályt a jogalkotó visszamenőlegesen léptette hatályba, hanem akkor is, ha a hatálybaléptetés nem visszamenőlegesen történt ugyan, de a jogszabály rendelkezéseit – erre irányuló kifejezett rendelkezés szerint – a jogszabály hatálybalépése előtt létrejött jogviszonyokra is alkalmazni kell.” [57/1994. (XI. 17.) AB határozat] Az Alkotmánybíróság gyakorlata szerint a jogszabály hatálybalépésének időpontját úgy kell meghatározni, hogy a jogalanyok számára legyen tényleges lehetőség, hogy magatartásukat a jog előírásaihoz tudják aniigazítani. Kellő időt kell biztosítani arra, hogy az érintettek a jogszabály szövegét megismerhessék, és eldöntsék, miként alkalmazkodnak a jogszabály rendelkezéseihez. A jogszabály kihirdetése és hatálybalépése közötti „kellő idő” mértékét a jogszabálytervezet kidolgozójának, illetve a jogalkotónak esetileg kell vizsgálnia, az adott jogszabály jellegét, valamint a jogszabály végrehajtására való felkészülést befolyásoló egyéb tényezőket alapul véve. Alkotmányossági szempontból az bírálható elel, hogy a jogalkotó biztosított-e az érintettek számára legalább minimális felkészülési időt, azaz az érintetteknek lehetőségük volt-e a jogszabály előzetes megismerésére. A jogszabály alkotmányellenessége csak a felkészülésre szolgáló időtartam kirívó, a jogbiztonságot súlyosan veszélyeztető vagy sértő hiánya esetén állapítható meg. [34/1991. (VI. 15.) AB határozat, 7/1992. (I. 30.) AB határozat, 25/1992. (IV. 30.) AB határozat, 41/1997. (VII. 1.) AB határozat, 723/B/1998. AB határozat, 10/2001. (IV. 12.) AB határozat]
22. Tekintse át az alábbi példákban az adott jogszabály hatálybalépésének időpontját, és ítélje meg, hogy történt-e visszamenőleges hatályú jogalkotás, illetve sérült-e a kellő felkészülési idő biztosításának követelménye! Álláspontját támassza alá alkotmányjogi érvekkel! a)
2000. évi LVII. törvény a férfi és a női munkaerőnek egyenlő értékű munka esetén járó egyenlő díjazásáról szóló, a Nemzetközi Munkaügyi Konferencia 1951. évi 34. ülésszakán elfogadott 100. számú Egyezmény kihirdetéséről 3. § E törvény a kihirdetését követő 8. napon lép hatályba, rendelkezéseit azonban 1957. június hó 8. napjától kell alkalmazni.
b)
39/2004. (IV. 5.) FVM rendelet az időszakos export-visszatérítésről szóló, egyes FVM rendeletek módosításáról 11. § Ez a rendelet a kihirdetése napján lép hatályba azzal, hogy rendelkezéseit 2004. április 1. napjától kell alkalmazni. 51
c)
9/1991. (III. 26.) FM rendelet a termésbecslésről 6. § Ez a rendelet a kihirdetése napján lép hatályba. Rendelkezései első ízben az 1991. évi termésbecslési feladatok értékelésekor alkalmazhatók.
d)
83/2001. (V. 18.) Korm. rendelet a hazai gyakorló- és lőterek külföldiek által, térítés ellenében történő igénybevételéről A Kormány a hazai gyakorló- és lőterek külföldiek által, térítés ellenében történő igénybevételéről az alábbiakat rendeli el: 1. § (1) E rendelet alkalmazásában térítéses igénybevétel: egyes békében is működő hazai gyakorló- és lőterek és más katonai létesítmények külföldi fegyveres erők által – két- és többoldalú megállapodások alapján végrehajtott – gyakorlat, lövészet, kiképzés (a továbbiakban: igénybevétel) céljából, térítés ellenében történő igénybevétele. 7. § Ez a rendelet a kihirdetése napján lép hatályba, rendelkezéseit azonban 2001. május 8. napjától kell alkalmazni.
e)
63. § (1) Ez a törvény a (2)−(7) bekezdésben meghatározott kivételekkel 2009. január 1-jén lép hatályba. (2) E törvény 42−44., 59. és 61. §-a a törvény kihirdetését követő napon lép hatályba. (3) E törvény 14., 15., 20., 23−26. és 30. §-a, 50. §-a (1) bekezdésének a Pp. 395. §-a (4) bekezdésének g) pontját megállapító rendelkezése, valamint 55−58. és 60. §-a, továbbá 64. §-ának (1) bekezdése 2008. július 1-jén lép hatályba. (4) E törvény 62. §-a 2008. november 13-án lép hatályba, egyidejűleg a Pp. 135. §-a (1) bekezdése a) pontjának, valamint 136/A. §-a (3) bekezdése a) pontjának "1348/2000/EK tanácsi rendelet" szövegrésze helyébe az "1393/2007/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet" szövegrész lép. (5) E törvény 50. §-ának (2) bekezdése 2008. december 18-án lép hatályba.
f)
a) „15. § Ez a törvény a kihirdetést követő 15 napon belül lép hatályba.” b) „22. § Ez a rendelet a kihirdetését követő négy hónap elteltével lép hatályba.”
g)
„83. § (1) Ez törvény – a (2) bekezdésben foglalt kivétellel – a kihirdetését követő 45. napon lép hatályba. (2) Az 51. § (2) bekezdése az e törvény kihirdetését követő napon lép hatályba.”
h)
„1. § Az Országgyűlés köztisztviselőit havi 20 000 Ft kiegészítő juttatás illeti meg. 2. § Ez a törvény a kihirdetését megelőző hónap első napján lép hatályba.”
i)
2001. évi LI. törvény a szakképzési hozzájárulásról és a képzési rendszer fejlesztésének támogatásáról 18. § E törvény 2001. július 1-jén lép hatályba. [Kihirdetve: Magyar Közlöny, 2001/76 (VII. 5.)]
j)
„1. § Valamennyi özvegyi nyugdíjra jogosultat 45.000 Ft negyedévenkénti többletjuttatás illeti meg. 2. § E rendelet 2009. július 1-jén lép hatályba, de rendelkezéseit 2009. április 1-jétől kell alkalmazni.”
k)
„Ez a rendelet a kihirdetését követő 8. napon lép hatályba, rendelkezéseit a folyamatban levő doktori (PhD) eljárásokra akkor kell alkalmazni, ha a hallgatóra kedvező szabályt tartalmaz."
52
l)
25/2004. (III. 3.) FVM rendelet a 2004. évi nemzeti hatáskörben nyújtott agrár- és vidékfejlesztési támogatások igénybevételének feltételeiről Az agrárgazdaság fejlesztéséről szóló 1997. évi CXIV. törvény 10. §-a (2) bekezdésének b) pontjában kapott felhatalmazás alapján a következőket rendelem el: 288. § Ez a rendelet a kihirdetése napján lép hatályba.
m)
166/2004. (V. 21.) Korm. rendelet az állami sportinformációs rendszerről 8. § (1) 2005. január 16-tól nem részesülhet állami támogatásban az az adatszolgáltató, amely nem tett eleget az e rendeletben foglalt adatszolgáltatási kötelezettségének. (2) Az (1) bekezdés alkalmazása esetén az adatszolgáltató részére nyújtott folyamatban lévő, az államháztartás valamely alrendszeréből származó támogatást fel kell függeszteni. 11. § E rendelet a kihirdetését követő 15. napon lép hatályba.
n)
2006. évi LXI. törvény egyes pénzügyi tárgyú törvények módosításáról 222. § Ez a törvény - a 223-257. §-okban foglaltak figyelembevételével - 2007. január 1-jén lép hatályba. 223. § (1) E törvénynek az Szja tv.-t módosító rendelkezései – a (6)−(9) és (11) bekezdésben említettek kivételével – 2006. szeptember 1-jén lépnek hatályba, e rendelkezéseket – a (2)(5) és (12)-(16) bekezdésben foglaltak figyelembevételével – a 2006. szeptember 1-jétől megszerzett jövedelemre és keletkezett adókötelezettségre kell alkalmazni. 225. § (2) E törvény kihirdetésekor lép hatályba a Tao. e törvénnyel megállapított 5. §-ának (5) bekezdése, 5. §-ának (7) bekezdése, 6. §-ának (4) bekezdése, 9. §-ának címe és (2) bekezdésének b) pontja, 9. §-a (3) bekezdése c) pontjának felvezető rendelkezése és ca) alpontja, 13. §-ának (7) bekezdése, 20. §-a (1) bekezdésének b) pontja és (2) bekezdése, 26. §-ának (10)-(11) bekezdése, 5. számú mellékletének 13. pontja, 6. számú mellékletének címe, továbbá a Tao. 7. §-a (1) bekezdésének m) pontjában a "saját részvény" szövegrész helyébe a "saját részvény, saját átalakított befektetői részjegy" szövegrész lép, rendelkezéseit 2006. július 1-jétől kell alkalmazni. (3) E törvény kihirdetésekor lép hatályba a Tao. e törvénnyel megállapított 13. §-a (6) bekezdése, 16. §-a (1) bekezdése c) pontjának ci)−ck) alpontja, 16. §-a (2) bekezdésének a) pontja, 17. § (12) bekezdése rendelkezése, rendelkezései a 2006. évben kezdődő adóévi adóalap megállapítására és a 2006. adóévi társasági adókötelezettségére is alkalmazhatók. (4) E törvény kihirdetésekor lép hatályba a Tao. e törvénnyel megállapított 1. számú melléklete 14. pontja, rendelkezése első ízben a 2005. adóév adóalapjának megállapítására és a 2005-ben kezdődő adóév adókötelezettségére is alkalmazható. (7) A Tao. e törvénnyel megállapított 22/B. §-át módosító rendelkezések hatálybalépéséről külön törvény rendelkezik. (8) A (7) bekezdésben meghatározott külön törvény hatálybalépésével hatályát veszti a Tao. 22/B. §-ának (5) bekezdése, 22/B. §-a (9) bekezdésének c) pontja, 22/B. §-ának (16) bekezdése. 237. § (1) E törvénynek az Art. 73. §-át módosító, az Adó- és Pénzügyi Ellenőrzési Hivatalról szóló 2002. évi LXV. törvény (a továbbiakban: APEH törvény) 2. §-át új (3) bekezdéssel kiegészítő, illetőleg a 3. § (2) bekezdését megállapító rendelkezései, valamint e törvény 248-249. §-ai e törvény kihirdetése napján lépnek hatályba azzal, hogy a rendelkezéseket 2007. január 1-jétől kell alkalmazni. (2) E törvénynek az Art. 14. § (4) bekezdését, 16. § (3) bekezdés d) pontját, 23. § (2) bekezdését, 33. § (6) bekezdését, 92. § (4) és (7) bekezdéseit, 108. § (6)−(7) bekezdéseit, 109. § (3) bekezdését, 143. § (2) bekezdését módosító, illetőleg a 17. § (3) bekezdés f) pontját, 108. § (8) bekezdését, 109. § (4) bekezdését megállapító rendelkezése e törvény kihirdetése napján lép hatályba.
53
o)
41/2004. (IV. 7.) FVM rendelet a mezőgazdasági termelők földhasználatának és állattartásának támogatásáról Az agrárgazdaság fejlesztéséről szóló 1997. évi CXIV. törvény 10. §-a (2) bekezdésének b) pontjában kapott felhatalmazás alapján a következőket rendelem el: 5. § (1) A jogosult (2) A megyei földművelésügyi hivatal az általa felülvizsgált, a jogosultat megillető támogatás összegéről a nemzeti hatáskörben nyújtott támogatások igénybevételi feltételeiről szóló 25/2004. (III. 3.) FVM rendelet 1. számú melléklete szerinti, számítógépes rendszer útján készült igazolást állítja ki 2004. április 30-ig, amelyet 2004. május 20-ig megküld a jogosult részére. 7. § (1) Ez a rendelet a kihirdetése napján lép hatályba. (2) Amennyiben a 2. § szerinti jogosult nem rendelkezik a regisztrációs rendelet szerinti regisztrációs számmal, abban az esetben támogatási kérelme a mezőgazdasági termelők agrártámogatás igénybevételével összefüggő adatszolgáltatásáról és nyilvántartásba vételéről szóló 236/1998. (XII. 30.) Korm. rendelet alapján kapott regisztrációs szám figyelembevételével is elbírálható. (3) A területileg illetékes földművelésügyi hivatal az 5. § (2) bekezdése szerint kiadott igazolásokban szereplő támogatási összegről gazdálkodási formánkénti bontásban 2004. május 25-ig tájékoztatja a Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztériumot és a Pénzügyminisztériumot. (4) A jogosult az 5. § (2) bekezdés szerinti támogatást – külön jogszabályban meghatározott feltételekkel – 2004. május 15-től pénzügyi intézmény útján előfinanszíroztathatja. Ebben az esetben a jogosult az 5. § (2) bekezdés szerinti okiratban szereplő támogatási összeg 96 százalékát kapja meg. 113/2004. (VII. 6.) FVM rendelet a mezőgazdasági termelők földhasználatának és állattartásának támogatásáról szóló 41/2004. (IV. 7.) FVM rendelet módosításáról Az agrárgazdaság fejlesztéséről szóló 1997. évi CXIV. törvény 10. §-a (2) bekezdésének b) pontjában kapott felhatalmazás alapján a következőket rendelem el: 1. § A mezőgazdasági termelők földhasználatának és állattartásának támogatásáról szóló 41/2004. (IV. 7.) FVM rendelet 5. § (2) bekezdése helyébe az alábbi rendelkezés lép: „(2) A megyei földművelésügyi hivatal az általa felülvizsgált, a jogosultat megillető támogatás összegéről a nemzeti hatáskörben nyújtott támogatások igénybevételi feltételeiről szóló 25/2004. (III. 3.) FVM rendelet 1. számú melléklete szerinti, számítógépes rendszer útján készült igazolást állít ki, amelyet 2004. május 20-ig megküld a jogosult részére.” 2. § Ez a rendelet a kihirdetése napján lép hatályba azzal, hogy rendelkezéseit 2004. április 7-től kell alkalmazni.
Hatálybalépés és átmeneti rendelkezések Jat. 15. § (1) A jogszabályi rendelkezést – ha jogszabály eltérően nem rendelkezik – a hatálybalépését követően a) keletkezett tényekre és jogviszonyokra, valamint b) megkezdett eljárási cselekményekre kell alkalmazni.
(2) A jogszabályi rendelkezést – ha jogszabály eltérően nem rendelkezik – a hatálya alatt a) keletkezett tényekre és jogviszonyokra, valamint b) megkezdett eljárási cselekményekre a jogszabályi rendelkezés hatályvesztését követően is alkalmazni kell.
54
23. Ön szerint megfelelő átmeneti rendelkezéseket alkotott a jogalkotó? Érvelésében legyen figyelemmel a jogszabályban szabályozott jogviszony jellegére! Ítélje meg a hivatkozott jogszabályok alapján, hogy az átmeneti rendelkezésre is figyelemmel történt-e visszamenőleges hatályú jogalkotás! a)
2004. évi XXIV. törvény a lőfegyverekről és lőszerekről szóló 19. § Ez a törvény 2004. május 1-jén lép hatályba. 20. § (1) A törvény a hatálybalépése előtt kiadott engedélyek érvényességét nem érinti. (2) Ezt a törvényt az elsőfokú határozattal még el nem bírált ügyekben is alkalmazni kell.
b)
1999. évi LXIX. törvény a szabálysértésekről 165. § (1) Ez a törvény 2000. március 1-jén lép hatályba. (2) Ezt a törvényt a hatálybalépését követően elkövetett szabálysértésekre kell alkalmazni.
c)
„26. § (1) E rendelet 2001. március 1-jén lép hatályba. Ezzel egyidejűleg a Budapest Főváros XVI. kerület Tanácsának a 2/1978. sz. rendeletével módosított 2/1973. sz. rendelete hatályát veszti. (2) Ahol e rendelet alapján az állattartás engedélyhez kötött, az engedélyt 2001. augusztus 31-ig meg kell kérni. (3) Az állattartó, ha e rendelet előírásainál több állatot tart, vagy állattartását tiltott területen folytatja, köteles azt 2001. december 31-ig megszüntetni, illetve az e rendeletben meghatározott területeken az előírt létszámra csökkenteni. Kivétel a rendelet hatálybalépésekor az állattartónál lévő és az előírtat meghaladó kutya, macska, ami – 2001. szeptember 30-ig tett előzetes bejelentés mellett – kimúlásig tartható. (4) A polgármester a (3) bekezdésben meghatározott határidőt kérelemre, egy ízben legfeljebb egy évvel meghosszabbíthatja, ha az állattartás megszüntetése az állattartó vagy családja megélhetését veszélyeztető jövedelemkieséssel jár. (5) A polgármester kérelemre – a közvetlen szomszédok írásbeli véleményének figyelembevételével –, egy ízben legfeljebb egy évvel meghosszabbíthatja a (3) bekezdésben előírt határidőt akkor is, ha az állattartás módja jogszabályba nem ütközik.”
d)
6/1990. (IV. 5.) KeM rendelet az üzletek működéséről 19. § (1) Ez a rendelet a kihirdetése napján lép hatályba, ezzel egyidejűleg (2) A rendelet hatálybalépésekor már működő üzletek működésének bejelentésére a kereskedő nem kötelezett. Az üzlet működésében történt változások esetében az e rendeletben foglaltak szerint kell eljárni. (3) Nem kell bejelentést tennie a kisiparosnak, a rendelet hatálybalépésekor már működő üzletének, vagy telephelyének további üzemeltetéséhez, illetve az ipari tevékenységet folytató egyéni vállalkozónak, ha a termelő és értékesítő tevékenységet egy helyiségben folytatja.
e)
97/2000. (VI. 22.) Korm. rendelet a felsőoktatási intézményekben a képesítési követelmények alapján folyó alapképzési szakokon a nyelvvizsgák letételéről A Kormány a felsőoktatásról szóló – többször módosított – 1993. évi LXXX. törvény (a továbbiakban: Ftv.) 72. §-ának d) pontjában foglalt felhatalmazás alapján, figyelemmel az Ftv. 86. §-ának (1)-(2) bekezdésében foglaltakra, a következőket rendeli el: 1. § A felsőoktatási intézmény az Intézményi Tanács döntése alapján – szabályzatában – a 2003. július 31-éig terjedő időszakra a) a közgazdasági felsőoktatás alapképzési szakjainak képesítési követelményeiről szóló 4/1996. (I. 18.) Korm. rendelet 1. számú mellékletének 5.3. a), 5.3. b) pontjaiban és a 3. számú melléklet egyes szakjainak 5. pontjában [kereskedelmi szak, vendéglátó és szálloda szak, idegenforgalmi és szálloda szak, külgazdasági szak, nemzetközi kommunikáció szak, 55
vállalkozásszervező szak, nemzetközi marketing és teljes körű minőségirányítás (TQM), gazdaságdiplomácia és nemzetközi menedzsment szak, nonprofit gazdálkodási szak], b) az egészségügyi felsőoktatás alapképzési szakjainak képesítési követelményeiről szóló 36/1996. (III. 5.) Korm. rendelet 1. számú mellékletének 5.2.1. pontjában, meghatározott állami vagy azzal egyenértékű nyelvvizsgát a záróvizsgára bocsátás előzetes feltétele helyett a képesítési követelményekben meghatározott záróvizsga részének minősítheti. 2. § A szociális felsőoktatás alapképzési szakjainak képesítési követelményeiről szóló 6/1996. (I. 18.) Korm. rendelet 1. számú mellékletének 5.2.1. pontja negyedik francia bekezdésében meghatározott nyelvvizsga-követelmény alól mentesülnek azok a főiskolai szintű általános szociális munkás, valamint szociálpedagógiai szakra felvett hallgatók, akik a szociális felsőoktatás alapképzési szakjainak képesítési követelményeiről szóló 6/1996. (I. 18.) Korm. rendelet hatálybalépése előtt létesített, a közalkalmazottak által betölthető egyes munkakörök közalkalmazotti osztályba sorolásáról szóló 18/1992. (VII. 14.) NM rendelet hatálya alá tartozó közalkalmazotti jogviszonnyal rendelkeznek, illetve szociális és egészségügyi tevékenységet vagy család-, gyermek- és ifjúságvédelmet ellátó szervezetnél munkaviszonnyal rendelkeznek. 3. § Ez a rendelet a kihirdetése napján lép hatályba.
f)
40/1997. (III. 5.) Korm. rendelet a természetgyógyászati tevékenységről A természetgyógyászati tevékenységről a Kormány a következő rendeletet alkotja: 1. § E rendelet hatálya a természetgyógyászati és a nem-konvencionális (a továbbiakban együtt: nem-konvencionális) gyógyító eljárások alkalmazására terjed ki. A nemkonvencionális gyógyító eljárások alkalmazása olyan egészségügyi tevékenység (a továbbiakban: tevékenység), amely a konvencionális gyógyítási módszereket kiegészíti, meghatározott esetekben helyettesíti. 4. § (1) Ez a rendelet a kihirdetését követő 4. hónap 1. napján lép hatályba. Az e rendelet hatálybalépését követő 7. hónap 1. napjáig a tevékenység a 2. § (1) bekezdése és a 3. § (1)(2) bekezdései szerinti vizsga letétele nélkül is folytatható. Felhatalmazást kap a népjóléti miniszter, hogy a nem-konvencionális tevékenységi csoportokat, az egyes tevékenységi csoportok végzésére jogosult személyek körét, valamint a tevékenység végzésével, a szakképesítés megszerzésével összefüggő szakmai szabályokat megállapítsa. (4) 2000. június 30-ig a 2. § (1) bekezdése és a 3. § (1)-(2) bekezdései szerinti vizsga tanfolyam elvégzése nélkül is letehető. Sikertelen vizsga esetén a tevékenységet gyakorolni kívánó személy csak a tanfolyam elvégzését követően bocsátható újból vizsgára. (6) Az a személy, aki e rendelet hatálybalépését megelőzően a Haynal Imre Egészségtudományi Egyetem vagy jogelődje által kiállított, az „Akupunktúra alapképző tanfolyam” elvégzését és a sikeres vizsga letételét igazoló oklevéllel rendelkezik, akupunktúrás tevékenységet újabb tanfolyam elvégzése, illetve ismételt vizsga letétele nélkül is folytathat. E rendelet hatálybalépését követően a „hagyományos kínai orvoslás” szakterületen elvégzett tanfolyam, illetve sikeres vizsga letételét követően végezhető akupunktúrás tevékenység.
g)
2003. évi CXXVIII. törvény a Magyar Köztársaság gyorsforgalmi közúthálózatának közérdekűségéről és fejlesztéséről 18. § (1) Ez a törvény a (2) bekezdésben foglaltak kivételével 2004. január 1-jén lép hatályba, rendelkezéseit a folyamatban levő ügyekben a hatálybalépését követően induló eljárási szakaszokra kell alkalmazni. (2) A törvény 3. §-ának (1) bekezdése a kihirdetés napján lép hatályba. (3) Az (1) bekezdés alkalmazásában az eljárás szakaszai: a) az előzetes környezeti tanulmány benyújtása, b) a nyomvonal - rendelettel történő - kijelölése, c) a részletes környezeti hatástanulmány benyújtása, d) a kisajátítási kérelem benyújtása, e) az építési kérelem benyújtása, f) az építési engedély kiadása, 56
h)
2001. évi CXX. törvény a tőkepiacról 407. § (1) Ez a törvény – a (3)-(4) bekezdésben foglalt eltéréssel – 2002. január 1-jén lép hatályba azzal, hogy rendelkezései a folyamatban lévő ügyekben akkor alkalmazandók, ha azok az Áe. szerinti értelemben vett ügyfélre kedvezőbb szabályt tartalmaznak. (2) Az engedélyezési eljárások tekintetében folyamatban lévőnek kell tekinteni azt az eljárást, amelyben a kérelmet a hatálybalépés előtt – az 1996. évi CXI. törvényben, az 1991. évi LXIII. törvényben, illetőleg az 1994. évi XXXIX. törvényben meghatározott módon és tartalommal – szabályszerűen nyújtották be.
i)
221/2003. (XII. 12.) Korm. rendelet a lakáscélú állami támogatásokról szóló 12/2001. (I. 31.) Korm. rendelet módosításáról 4. § (1) Ez a rendelet a kihirdetését követő 10. napon lép hatályba, rendelkezéseit – a (2) bekezdésben meghatározott kivétellel – a folyamatban lévő ügyekben is alkalmazni kell. (2) Az e rendelet hatálybalépését megelőzően hatályos rendelkezéseket kell alkalmazni azokra a kölcsönkérelmekre, amelyeket a hitelintézet - szabályzata alapján - a hatálybalépés napjáig befogadott, ha ahhoz az igénylő csatolta a) használt lakás, valamint használatbavételi engedéllyel rendelkező új lakás vásárlása esetén a földhivatalhoz igazoltan benyújtott, legkésőbb e rendelet kihirdetése napján ügyvéd vagy közjegyző által ellenjegyzett adásvételi szerződést, b) használatbavételi engedéllyel nem rendelkező lakás megvásárlása esetén a legkésőbb e rendelet kihirdetése napján ügyvéd vagy közjegyző által ellenjegyzett adásvételi szerződést, c) lakásépítés, -bővítés esetén a jogerős építési engedélyt.
j)
Az R. 8. § (1) bekezdése megállapítja: „A szeszes ital kimérést a kereskedő köteles a rendőrhatóságnak bejelenteni. Alsó- és középfokú oktatási, egészségügyi, gyermek- és ifjúságvédelmi, valamint gyermekintézmény bejáratától számított 200 méteres közúti (közterületi) távolságon belül szeszes italt kimérni tilos. A melegkonyhás vendéglátó-ipari üzletre a tilalom nem vonatkozik.” Az R. 19. § (2) bekezdése a következőket rögzíti: „A rendelet hatálybalépésekor már működő üzletek működésének bejelentésére a kereskedő nem kötelezett. Az üzlet működésében történt változások esetében az e rendeletben foglaltak szerint kell eljárni.”
Hatályvesztés, a hatályba nem lépés Jat. 21. § (1) A miniszter folyamatosan figyelemmel kíséri a feladatkörébe tartozó jogszabályok hatályosulását, és szükség szerint lefolytatja a jogszabályok – a 17. § (2) bekezdésében meghatározott szempontok szerinti – utólagos hatásvizsgálatát, ennek során összeveti a szabályozás megalkotása idején várt hatásokat a tényleges hatásokkal. (2) Az (1) bekezdés szerinti hatásvizsgálat lefolytatásáról az általa alkotott rendelet esetén a Magyar Nemzeti Bank elnöke, a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyeletének elnöke, az önkormányzati rendelet esetén a jegyző gondoskodik. 22. § (1) A jogalkalmazás és az utólagos hatásvizsgálat tapasztalatait is figyelembe véve a miniszter gondoskodik arról, hogy a tárgykört érintő új jogi szabályozás vagy módosítás megalkotása során, ennek hiányában e célból kiadott jogszabály keretében
a) az elavult, szükségtelenné vált, b) a jogrendszer egységébe nem illeszkedő, c) a szabályozási cél sérelme nélkül egyszerűsíthető, a jogszabály címzettjei számára gyorsabb, kevésbé költséges eljárásokat eredményező szabályozással felváltható, d) a normatív tartalom nélküli, tartalmilag kiüresedett vagy egyébként alkalmazhatatlan, vagy e) az indokolatlanul párhuzamos vagy többszintű szabályozást megvalósító, a feladatkörébe tartozó jogszabályi rendelkezések hatályon kívül helyezésére, illetve megfelelő módosítására kerüljön sor. (2) Az (1) bekezdés szerinti felülvizsgálat lefolytatásáról az általa alkotott rendelet esetén a Magyar Nemzeti Bank elnöke, a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyeletének elnöke, az önkormányzati rendelet esetén a jegyző gondoskodik. 57
24. Vizsgálja meg az alábbi jogszabályok jogalkotási megoldásait a jogszabályok hatályvesztése, hatályba nem lépése szemszögéből! Indokolja meg, hogy eleget tesznek-e az egyes megoldások a jogbiztonság kritériumának! a)
„Az erdőkről és természetvédelemről szóló 1935. évi IV. tc. 212. § (1) bekezdésének a) pontjában foglalt rendelkezés a jelen törvényerejű rendelet hatálybalépésével érvényét veszti.”
b)
„E rendelet hatálybalépésével egyidejűleg érvényét veszti és nem lép hatályba a tankönyvvé nyilvánítás, a tankönyvtámogatás, valamint az iskolai tankönyvellátás rendjéről szóló 26/2002. (V. 17.) OM rendelet.”
c)
E törvény 30-82. §-a és 86-87. §-a 2003. július 1. napján lép hatályba, ezzel egyidejűleg az 1998. évi XIX. törvény (Be.) 16. §-a (1) bekezdésének d) pontjából "az újszülött megölése (Btk. 166/A. §)," szövegrész, a Be. 36. §-ának (4) bekezdése, 46. §-ának a) pontjából "az őrizetbe vételt kivéve," szövegrész, valamint a büntetőeljárásról szóló 1998. évi XIX. törvény módosításáról rendelkező 2002. évi I. törvény 308. §-ának (2) bekezdésében a "369. §-a és alcíme," valamint az "és 596. §-a" szövegrész, továbbá a 308. § (3) bekezdése érvényét veszti és nem lép hatályba.
d)
1988. évi 23. törvényerejű rendelet 14. § Ez a törvényerejű rendelet 1989. január 1-jén lép hatályba. 1988. évi 29. törvényerejű rendelet a lőfegyverekről és a lőszerekről szóló 1988. évi 23. törvényerejű rendelet hatályon kívül helyezéséről 1. § A Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa a lőfegyverekről és a lőszerekről szóló 1988. évi 23. törvényerejű rendeletet hatályon kívül helyezi. 2. § Ez a törvényerejű rendelet a kihirdetés napján lép hatályba.
e)
„A szövetkezetekről szóló 2013. évi I. törvény 2015. január 1-jén nem lép hatályba.”
f)
1997. évi CXXI. törvény a szőlőtermesztésről és a borgazdálkodásról szóló 84. § (1) Ez a törvény 1998. január 1. napján lép hatályba. (2) E törvény hatálybalépésével egyidejűleg a szőlő- és gyümölcstermesztésről, valamint a borgazdálkodásról szóló 1970. évi 36. törvényerejű rendelet az 1. § (1) és (3) bekezdése, valamint a 2. és 3. § kivételével hatályát veszti.
g)
254/2001. (XII. 18.) Korm. rendelet a postai szolgáltatások ellátásáról 51. § (1) E rendelet – a (2), (3) és (11) bekezdésben foglaltak kivételével – 2001. december 23-án lép hatályba. (4) A rendelet hatálybalépésével egyidejűleg a postai tevékenységről szóló 133/1993. (IX. 29.) Korm. rendelet – a 4. § (3) bekezdés, 17. §, 18. § (1) bekezdés b) pont, 30. § (1)−(2) bekezdés, az 1. és 4−6. számú mellékletek kivételével –, valamint az azt módosító 62/1997. (IV. 18.) Korm. rendelet – a 2. § és az 1. és 4−6. számú mellékletek kivételével – hatályát veszti. A hatályon kívül helyezett rendelkezéseket az Üzletszabályzatok (6) bekezdésben meghatározott részeire azok módosításáig alkalmazni kell. 133/1993. (IX. 29.) Korm. rendelet a postai tevékenységről 4. § (3) A Pt. mellékletének 16. pontjában meghatározott könyvelt küldemények feladásához szükséges nyomtatványokat a feladó köteles kitölteni. A Pt. 17. §-ának (2) bekezdése szerinti küldemények feladásához rendszeresített, e rendelet 1. számú
mellékletében meghatározott tértivevény megfelelő rovatait a feladó tölti ki. A feladó köteles megjelölni, hogy eredménytelen kézbesítés esetén a szolgáltató a jogosult átvevőt e rendelet 4., 5., 6. számú mellékleteiben megjelölt értesítők közül milyen típusú értesítővel tájékoztassa. 17. § (1) A Pt. 17. §-ának (2) bekezdésében meghatározott hivatalos irat a címzetten kívül a címzett meghatalmazottjának, annak hiányában a helyettes átvevőnek kézbesíthető. (2) A hivatalos irat kézbesítését a szolgáltató két alkalommal kísérli meg. (3) A postafiókra címzett, de nem a fiókbérlő részére szóló hivatalos irat helyett értesítőt kell a postafiókban elhelyezni. (4) Az értesítő kézbesítésének, illetőleg postafiókba elhelyezésének idejét, valamint a második alkalommal megkísérelt kézbesítés eredménytelenségét és annak idejét a tértivevényen fel kell tüntetni. 18. § (1) A postai küldeményeket a jogosult átvevő az alábbi átvételi határidőn belül veheti át a szolgáltató hivatali helyiségében: b) a hivatalos iratot a második értesítéstől számított öt munkanapig; 30. § (1) Ez a rendelet a kihirdetését követő 15. napon lép hatályba, ezzel egyidejűleg a hivatalos iratok kézbesítésének egyszerűsítéséről szóló 43/1953. (VIII. 20.) MT rendelet 2-8. §-ai, továbbá a postáról és a távközlésről szóló – többször módosított – 1964. évi II. törvény végrehajtására kiadott 15/1964. (VI. 30.) Korm. rendelet 1. §-ának (1) bekezdés a) és b) pontja, 5. §-ának a) és b) pontja, 8. §-a (1) bekezdésének a), b), c) pontjai, (2) és (3) bekezdései, 9. §-a, 10. §-a, 11. §-a, 20. §-a, 21. §-a és 23. §-a hatályát veszti. (2) E rendelet hatálybalépésével egyidejűleg a hivatalos iratok kézbesítésének egyszerűsítéséről szóló – többször módosított – 43/1953. (VIII. 20.) MT rendelet 9. §-a (1), (2), (3) és (4) bekezdéseiben a "8. § (1) bekezdése" szövegrész helyébe "a postai tevékenységről szóló 133/1993. (IX. 29.) Korm. rendelet 18. §-a (1) bekezdésének b) pontja" szövegrész lép.
h)
2006. évi CIX. törvény a kormányzati szervezetalakítással összefüggő törvénymódosításokról 174. § (1) E törvény – a (2) bekezdésben foglalt kivétellel – 2007. január 1-jén lép hatályba. 175. § (2) A közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény 131. § (1) bekezdésében az „- a közigazgatási hivatal vezetőjének irányítása alatt, a törvény által az erre kijelölt, kistérségi székhely településeken működő, önálló feladatkörű közigazgatási végrehajtó szolgálat (a továbbiakban: végrehajtó szolgálat)” szövegrész „a közigazgatási végrehajtó szolgálat (a továbbiakban: végrehajtó szolgálat)” szöveggel lép hatályba. (3) A gazdasági társaságokról szóló 2006. évi IV. törvény 367. § 26. pontjának a „, 77. § (1) bekezdés f) és g) pontjaiban az „és közhasznú társaságok” szövegrész” szövegrésze nem lép hatályba. (4) A cégnyilvánosságról, a bírósági cégeljárásról és a végelszámolásról szóló 2006. évi V. törvény 13. § (3) bekezdés a) pontja a „Cégszolgálat” szövegrész helyett a „céginformációs szolgálat” szöveggel, 20. § (1) bekezdése az „Igazságügyi Minisztérium” szövegrész helyett az „igazságügyért felelős miniszter által vezetett minisztérium” szöveggel, az „igazságügyminiszter” szövegrész helyett az „igazságügyért felelős miniszter” szöveggel lép hatályba.
Hatálybaléptetés és hatályvesztés más normával 25. Melyik norma dönthet egy másik norma hatálybalépéséről, illetve hatályvesztéséről? Értékelje az alábbi példákban szereplő megoldásokat! a)
1999. évi XXXII. törvény a Balaton Kiemelt Üdülőkörzet egyes településein az építési tevékenység átmeneti szabályozásáról 5. § (1) Ez a törvény 1999. április 1-jén lép hatályba, és a Balaton Kiemelt Üdülőkörzet Területrendezési Tervéről szóló törvény hatálybalépésével hatályát veszti. 59
2000. évi CXII. törvény a Balaton Kiemelt Üdülőkörzet Területrendezési Tervének elfogadásáról és a Balatoni Területrendezési Szabályzat megállapításáról 60. § (1) A törvény hatálybalépésével egyidejűleg b) a Balaton Kiemelt Üdülőkörzet egyes településein az építési tevékenység átmeneti szabályozásáról szóló 1999. évi XXXII. törvény és az azt módosító 1999. évi LXVII. törvény
b)
1952. évi III. törvény a polgári perrendtartásról 397. § E törvény hatálybalépéséről és a szükséges átmeneti szabályok megállapításáról külön jogszabály rendelkezik.
c)
118/2000. (VII. 7.) Korm. rendelet az ENSZ Biztonsági Tanácsa Eritreával és Etiópiával kapcsolatos 1298 (2000) határozatának végrehajtásáról 3. § Ez a rendelet a kihirdetése napján lép hatályba, de a Biztonsági Tanács határozatának 6. pontjában foglalt rendelkezéseket 2000. május 18-tól kell alkalmazni. Ez a rendelet azon a napon veszti hatályát, amikor az ENSZ Biztonsági Tanácsa a fegyverszállítási tilalom alkalmazását felfüggeszti vagy eltörli. Az ENSZ Biztonsági Tanácsának 1298 (2000) határozata 6. Elhatározza, hogy valamennyi állam akadályozza meg: a) valamennyi fegyvertípus és azokkal kapcsolatos anyagok, köztük fegyverek és lőszerek, katonai járművek és felszerelések, félkatonai felszerelések és pótalkatrészek Eritreának és Etiópiának történő eladását vagy szállítását állampolgáraik által vagy területükről vagy a lobogójukat használó hajókról vagy repülőgépekről kiindulva, tekintet nélkül arra, hogy azokat területükön gyártották vagy sem; b) Eritrea és Etiópia esetében a fenti a) pontban említett tételek eladásához, gyártásához, karbantartásához vagy használatához állampolgáraik által vagy területükről kiindulva műszaki segítségnyújtás vagy kiképzés történjen;
d)
106/2000. (VI. 28.) Korm. rendelet a soron kívüli gazdasági kamarai választások lebonyolításának szabályairól A Kormány a gazdasági kamarákról szóló 1999. évi CXXI. törvény (a továbbiakban: Tv.) 40. §-ának (1) bekezdésében kapott felhatalmazás alapján a következőket rendeli el: 1. § A rendelet hatálya a soron kívüli gazdasági kamarai választások során a gazdasági kamarák küldötteinek, tisztségviselőinek, testületi szervei tagjainak, elnökeinek és alelnökeinek megválasztására és az ezzel kapcsolatos eljárási szabályokra terjed ki. 31. § (1) Ez a rendelet a kihirdetése napján lép hatályba azzal, hogy rendelkezéseit a soron kívüli gazdasági kamarai választások lebonyolítása során kell alkalmazni. A rendelet a soron kívüli gazdasági kamarai választások utolsó, érvényes tisztújító küldöttgyűlését követő 30. napon veszti hatályát, amelynek időpontját a törvényességi felügyeletet gyakorló miniszterek és a gazdasági kamarai törvény végrehajtását felügyelő kormánymegbízott közös tájékoztató formájában a Magyar Közlönyben teszi közzé.
e)
73/2001. (IV. 27.) Korm. rendelet a Magyar Köztársaság Kormánya és a Ciprusi Köztársaság Kormánya között a terrorizmus, tiltott kábítószer-kereskedelem és szervezett bűnözés elleni küzdelemben való együttműködésről szóló, Budapesten, 1996. június 13-án aláírt Megállapodás kihirdetéséről 3. § (1) Ez a rendelet a kihirdetését követő 8. napon lép hatályba, rendelkezéseit azonban 1999. szeptember 1. napjától kell alkalmazni. 60
(3) A rendelet hatálybalépésével egyidejűleg a 49/1994. (IV. 8.) Korm. rendelettel kihirdetett, a Magyar Köztársaság Belügyminisztériuma és a Ciprusi Köztársaság Belügyminisztériuma között a terrorizmus, a kábítószerek illegális forgalma és a szervezett bűnözés elleni harcban történő együttműködésről szóló Megállapodás hatályát veszti. f)
162/2004. (V. 21.) Korm. rendelet az építési beruházások közbeszerzésekkel kapcsolatos részletes szabályairól A Kormány a közbeszerzésekről szóló 2003. évi CXXIX. törvény (a továbbiakban: Kbt.) 404. §-a (1) bekezdésének f) pontjában kapott felhatalmazás alapján a következőket rendeli el: 18. § (1) E rendelet – a (2) bekezdésben foglaltak kivételével – a kihirdetését követő 3. napon lép hatályba, rendelkezéseit a hatálybalépése után megkezdett közbeszerzésekre kell alkalmazni. (2) E rendelet 12. §-ának (2) bekezdése, valamint 14. §-ának (3) bekezdése a szakmagyakorlási feltételekről szóló külön jogszabály hatálybalépésével egyidejűleg lép hatályba.
g)
241/1997. (XII. 19.) Korm. rendelet az építésügy körébe tartozó tevékenységek ellátásához szükséges hatósági nyilvántartások létesítésének és működésének feltételeiről 10. § (1) Ez a rendelet 1998. január 1. napján lép hatályba. (3) Az Étv. 62. §-a (2) bekezdésének d) pontja alapján kiadandó, az építőipari kivitelezési tevékenység gyakorlásának részletes szabályairól szóló KTM-IKIMKHVM együttes rendelet hatálybalépésével egyidejűleg hatályát veszti az építőipari kivitelezési tevékenység gyakorlásáról szóló 84/1990. (IV. 27.) MT rendelet. 51/2000. (VIII. 9.) FVM-GM-KöViM együttes rendelet az építőipari kivitelezési, valamint a felelős műszaki vezetői tevékenység gyakorlásának részletes szakmai szabályairól és az építési naplóról Az épített környezet alakításáról és védelméről szóló 1997. évi LXXVIII. törvény (a továbbiakban: Étv.) 62. §-a (2) bekezdésének d) pontjában, valamint (4) bekezdésében kapott felhatalmazás alapján a következőket rendeljük el: 16. § (1) Ez a rendelet a kihirdetését követő 8. napon lép hatályba, előírásait a folyamatban lévő építőipari kivitelezési tevékenységek során a (2) bekezdésben meghatározott eltéréssel kell alkalmazni. (2) Az a felelős műszaki vezető, aki az e rendelet hatálybalépése előtt megkezdett építőipari kivitelezési tevékenységet irányítja, a névjegyzékbe vételi kötelezettségének 2002. január 1-jéig köteles eleget tenni. (3) E rendelet hatálybalépésével egyidejűleg az építési és a felmérési naplóról szóló 14/1970. (VI. 6.) ÉVM rendelet hatályát veszti.
A felhatalmazást adó norma hatályvesztése 26. Mit kell tenni a felhatalmazást adó norma hatályvesztésekor? Alkotmányellenessé válik-e a felhatalmazás alapján megalkotott norma a felhatalmazó rendelkezés hatályvesztésekor? a)
32/1964. (XII. 13.) Korm. rendelet a vízügyről szóló 1964. évi IV. törvény végrehajtásáról A vízügyről szóló 1964. évi IV. törvény (a továbbiakban: Vt.) 46. §-ában foglalt felhatalmazás alapján a Minisztertanács a következőket rendeli: (A Vt. 13. §-ához) 20. § A vizek fertőzése alatt azoknak az egészségre ártalmas (mérgező, fertőző, sugárzó stb.) anyaggal való beszennyezését, káros szennyezés alatt pedig fizikai, kémiai és biológiai 61
tulajdonságaiknak, illetőleg természetes minőségüknek olyan káros megváltozását kell érteni, amely azokat a rendeltetésszerű felhasználásra alkalmatlanná teszi. (A Vt. 36. §-ához) 74. § A vízgyűjtő területek komplex rendezési terve alapján, illetőleg a vízrendezési munkákkal összhangban, a mezőgazdasági és erdészeti munkákkal együtt gondoskodni kell azoknak a talajvédelmi célú vízimunkáknak az elvégzéséről és vízilétesítményeknek a megvalósításáról is, amelyek a víz által okozott talajlesodrást és annak kártételeit csökkentik. 1995. évi LVII. törvény a vízgazdálkodásról 45. § (1) Ez a törvény 1996. január 1. napján lép hatályba. Ezzel egyidejűleg a vízügyről szóló 1964. évi IV. törvény, az egyes állami tulajdonban lévő vagyontárgyak önkormányzatok tulajdonba adásáról szóló 1991. évi XXXIII. törvény 55. §-a, valamint a vízügyi és egyes közlekedési törvények, törvényerejű rendeletek módosítása a koncesszióról szóló 1991. évi XVI. törvénnyel összefüggésben című 1992. évi XXXIX. törvény 1−3. §-ai hatályukat vesztik.
b)
16/1972. (IV. 29.) MT rendelet az egészségügyről szóló 1972. évi II. törvény végrehajtásáról Az egészségügyről szóló 1972. évi II. törvény (a továbbiakban: Törvény) 91. §-ában foglalt felhatalmazás alapján a Minisztertanács a következőket rendeli: 28. § (1) Az egészségügyi ellátáshoz, továbbá az orvosi és gyógyszerészeti tudományos kutatáshoz szükséges műszerek, gépek, laboratóriumi és kórházi cikkek, felszerelések (a továbbiakban együtt: orvosi műszerek), valamint a gyógyászati segédeszközök biztosításáért az ágazati miniszter és a népjóléti miniszter, az orvosi műszerek és gyógyászati segédeszközök külföldről való behozatalának biztosításáért pedig az ipari és kereskedelmi miniszter és a népjóléti miniszter együttesen felelős. A 24. § (3) bekezdésében foglalt rendelkezéseket az orvosi műszerekre és gyógyászati segédeszközökre is alkalmazni kell. (2) Jogszabályban meghatározott orvosi műszerek és gyógyászati segédeszközök prototípusait, illetőleg mintapéldányait minősíteni kell. Ezeket az orvosi műszereket és gyógyászati segédeszközöket belföldön csak akkor szabad forgalomba hozni, ha azok az alkalmasnak minősített prototípusnak, illetőleg mintapéldánynak megfelelnek. A 26. § (2) bekezdésében foglalt rendelkezéseket az orvosi műszerekre és gyógyászati segédeszközökre ugyancsak megfelelően alkalmazni kell. 55/1992. (III. 21.) Korm. rendelet az egészségügyről szóló 1972. évi II. törvény végrehajtásáról rendelkező 16/1972. (IV. 29.) MT rendelet módosításáról Az egészségügyről szóló 1972. évi II. törvény 91. §-ának (1) bekezdésében foglalt felhatalmazás alapján a Kormány a törvény végrehajtásáról szóló 16/1972. (IV. 29.) MT rendeletet (a továbbiakban: R.) az alábbiak szerint módosítja: 1. § A R. 13. §-a helyébe a törvény 23−24. §-ainak végrehajtására a következő rendelkezés lép: „13. § A gyógyító-megelőző ellátás intézményei nem tagadhatják meg a beteg ellátását a biztosítási jogviszony hiányára hivatkozással.” 2001. évi CVII. törvény az egészségügyi közszolgáltatások nyújtásáról, valamint az orvosi tevékenység végzésének formáiról (3) E törvény hatálybalépésével egyidejűleg hatályát veszti a) az egészségügyről szóló 1972. évi II. törvény, valamint az egyes törvények és törvényerejű rendeletek hatályon kívül helyezéséről szóló 1990. évi XXII. törvény 32−33. §ai
62
c)
35/1997. (II. 26.) Korm. rendelet a veszélyes és veszélyesnek minősített eb tartásáról és a tartás engedélyezésének szabályairól A Kormány, az állam- és közbiztonságról szóló 1974. évi 17. törvényerejű rendelet (a továbbiakban: Tvr.) 8. §-ának (6) bekezdésében kapott felhatalmazás alapján a következőket rendeli el: A rendelet hatálya 1. § (1) A rendelet hatálya kiterjed a) a Tvr. 5. §-ának (2) bekezdésében megjelölt veszélyes eb (pit bull terrier és keverékei), valamint a Tvr. 5. §-ának (4) bekezdése alapján veszélyesnek minősített eb tartására; b) az a) pont szerinti eb tulajdonosára, illetőleg az eb felügyeletét ellátó természetes személyre (a továbbiakban együtt: ebtartó). (2) A Tvr. 5. §-ának (2) bekezdése alapján veszélyes - pit bull terrier jellegű - ebek általános jellemzőit az 1. számú melléklet tartalmazza. 2006. évi CIX. törvény a kormányzati szervezetalakítással összefüggő törvénymódosításokról 52. § E törvény hatálybalépésével az állam- és közbiztonságról szóló 1974. évi 17. törvényerejű rendelet hatályát veszti. 49/2010. (IV. 22.) AB határozat A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN! Az Alkotmánybíróság jogszabály alkotmányellenességének utólagos vizsgálatára irányuló indítvány tárgyában meghozta a következő határozatot: Az Alkotmánybíróság megállapítja, hogy a veszélyes és veszélyesnek minősített eb tartásáról és a tartás engedélyezésének szabályairól szóló 35/1997. (II. 26.) Korm. rendelet alkotmányellenes, ezért azt 2010. szeptember 30. napjával megsemmisíti. Az indokolás lényege: Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy a Tvr.-t 2007. január 1. napjával hatályon kívül helyezte a kormányzati szervezetalakítással összefüggő törvénymódosításokról szóló 2006. évi CIX. törvény 52. §-a. E törvény 51. §-a a Tvr. 5. §-ában foglalt rendelkezéseinek lényegét az állatok védelméről és kíméletéről szóló 1998. évi XXVIII. törvénybe annak 24/A. §-aként beillesztette. A Korm.r.-et viszont mindeddig nem módosították. Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy az Ávtv. 24/A. §-ban foglaltak nem teljesen azonosak a hatályon kívül helyezett Tvr. vonatkozó rendelkezéseinek tartalmával, az Ávtv. rendelkezései nem azonosíthatók be a Tvr. Korm.r.-tel hivatkozott rendelkezéseivel, továbbá az Ávtv. nem ad külön felhatalmazást a Kormánynak a Korm.r.-nek megfelelő rendelet alkotására. Az Ávtv. 24/A. § (1) bekezdése alapján viszont veszélyes ebnek minősül a Kormány által rendeletben meghatározott, az életre és a testi épségre természetes hajlamainál fogva fokozottan veszélyes eb, a (4) bekezdés szerint a veszélyes és a veszélyesnek minősített eb kizárólag az állatvédelmi hatóság által kiadott engedéllyel, kormányrendeletben meghatározott feltételek esetén és módon, egyedi azonosítóval ellátva tartható. Az Ávtv. kiegészítését mindeddig nem követte a Korm.r. felülvizsgálata, módosítása.
63
G. Normavilágosság Jat. 2. § (1) A jogszabálynak a címzettek számára egyértelműen értelmezhető szabályozási
tartalommal
AB gyakorlat Az Alkotmánybíróság számos határozatában értelmezte az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében rögzített jogállamiság alkotmányos elvét, és az annak szerves részét képező jogbiztonság követelményét. A jogbiztonság – amely az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében deklarált jogállamiság fontos eleme – megköveteli, hogy a jogszabály szövege értelmes és világos, a jogalkalmazás során felismerhető normatartalmat hordozzon. [26/1992. (IV. 30.) AB határozat]
kell
rendelkeznie.
A normavilágosság sérelme miatt alkotmányellenesség akkor állapítható meg, ha a szabályozás a jogalkalmazó számára értelmezhetetlen, vagy eltérő értelmezésre ad módot és ennek következtében a norma hatását tekintve kiszámíthatatlan, előre nem látható helyzetet teremt a címzettek számára, illetőleg a normaszöveg túl általános megfogalmazása miatt teret enged a szubjektív, önkényes jogalkalmazásnak. [10/2003. (IV. 3.) AB határozat, 1063/B/1996. AB határozat, 381/B/1998. AB határozat]
27. A következő feladatokban a jogbiztonság tárgykörében szereplő példákon keresztül jelölje meg azokat az elemeket, amelyek a jogalkotás alkotmányosságának nélkülözhetetlen összetevői! Gondolja át, hogy hibásak-e, és ha igen, akkor milyen közjogi hibában szenvednek az alábbi aktusok! Milyen alkotmányos, illetve jogalkotási követelmények sérelme merülhet fel az egyes esetekben? a)
2005. évi VI. törvény a Magyar Tudományos Akadémiáról szóló 1994. évi XL. törvény módosításáról 1. § A Magyar Tudományos Akadémiáról szóló 1994. évi XL. törvény 15. §-ának (4) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép: "(4) Az elnök jogállására az e törvényben nem szabályozott kérdésekben – az 1−4. §, a 8. §, a 15. § f) pontja, a 23−36. §, az 50−56. §, valamint a VII. és VIII. fejezetben foglaltak kivételével – a köztisztviselők jogállásáról szóló 1992. évi XXIII. törvény (a továbbiakban: Ktv.) rendelkezéseit kell megfelelően alkalmazni." 2. § A Magyar Tudományos Akadémiáról szóló 1994. évi XL. törvény 18. §-ának (4) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép: "(4) A főtitkárra és a főtitkárhelyettesre az e törvényben nem szabályozott kérdésekben – az 1-4. §, a 8. §, a 15. § f) pontja, a 23−36. §, az 50−56. §, az 58. §, valamint a VII. és VIII. fejezetben foglaltak kivételével – a Ktv. rendelkezéseit kell megfelelően alkalmazni." 3. § Ez a törvény a kihirdetése napján lép hatályba.
b)
„A járművezetésre jogosító okmányok birtokban tartására és leadására a külön jogszabály rendelkezései értelemszerűen irányadóak.”
c)
„Az e törvényben szabályozott eljárásokban azokra az eljárási kérdésekre, amelyeket ez a törvény nem szabályoz, a Polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény szabályai – a polgári nemperes eljárás sajátosságaiból eredő eltérésekkel – megfelelően irányadók.”
d)
„A régészeti emlékek és leletek előkerülése esetében is törekedni kell a régészeti örökség elemeinek helyszíni megőrzésére.”
e)
„Az e törvényben foglalt kötelességek megszegése esetén az államigazgatási, polgári jog, pénzügyi jog, munkajogi, büntetőjogi és más jogszabályokban foglalt jogkövetkezményeket kell alkalmazni.” 64
f)
2006. évi LXI. törvény egyes pénzügyi tárgyú törvények módosításáról 248. § (3) Ahol jogszabály a Szerencsejáték Felügyeletről (SZF), az SZF székhelyén működtetett Központi Ügyfélszolgálati Irodáról, vagy az SZF központjáról, illetőleg területi felügyelőségről rendelkezik, az alatt 2007. január 1-jétől az APEH Központi Hivatalát, illetőleg regionális igazgatóságait kell érteni. (4) Az APEH a Szerencsejáték Felügyelet általános jogutódja a Szerencsejáték Felügyelet feladatai, továbbá a Szerencsejáték Felügyeletet érintő vagyoni jogok és kötelezettségek, valamint a Szerencsejáték Felügyelet alkalmazottai (munkavállalói) feletti munkáltatói jogok gyakorlása és kötelezettségek teljesítése, valamint a Szerencsejáték Felügyelet alkalmazottai közszolgálati jogviszonyának fennállása tekintetében. 249. § (3) Ahol jogszabály illetékhivatalt említ, azon 2007. január 1-jétől az APEH regionális igazgatóságát, ahol Fővárosi Illetékhivatalt említ, azon 2007. január 1-jétől az APEH a Közép-magyarországi Regionális Igazgatóságát kell érteni. Ahol jogszabály illetékhivatal vezetőjéről, alkalmazottjáról rendelkezik 2007. január 1-jétől a Közép-magyarországi Regionális Igazgatóság vezetőjét, illetőleg a regionális igazgatóság vezetőjét, valamint az APEH köztisztviselőjét kell érteni.
g)
1991. évi IV. törvény a foglalkoztatás elősegítéséről és a munkanélküliek ellátásáról 58. § (7) Ahol jogszabály munkaügyi szakigazgatási szervet, munka- vagy munkaerőközvetítő szervet, munkaügyi szolgáltató irodát említ, ezen az állami foglalkoztatási szervet kell érteni.
h)
„Ahol jogszabály az Országos Vízügyi Hivatalt említi, ott Országos Vízügyi Főfelügyelőséget kell érteni.”
i)
„Ahol e törvény hatálybalépését megelőzően kiadott jogszabály Környezetvédelmi és Területfejlesztési Minisztériumot, környezetvédelmi és területfejlesztési minisztert említ, ott a területfejlesztés és építésügy – a műemlékvédelem kivételével – ágazati irányításával kapcsolatosan Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztériumot, illetőleg földművelésügyi és vidékfejlesztési minisztert, a műemlékvédelem ágazati irányításával kapcsolatosan Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériumát, illetve nemzeti kulturális örökség miniszterét, egyéb esetekben Környezetvédelmi Minisztériumot, illetve környezetvédelmi minisztert kell érteni”
j)
„Ahol jogszabály gazdasági társaságot említ, ezen az egyéni vállalkozót is érteni kell.”
k)
„Ahol jogszabály úti okmányról szól, azon a vezetői engedélyt is érteni kell.”
l)
„E törvény hatálybalépésének a napján a Kt. 6. § (1) bekezdésében, 25. §-ában, 31. § (1) bekezdésében, 51. § (2) bekezdésében, 93. § (1) bekezdése c) pontjában, valamint 124. § (1) bekezdésében az „alapvizsga” vagy annak ragozott formája helyébe az „alapműveltségi vizsga”, illetve annak megfelelő raggal ellátott formája lép.”
m)
Sommás módosító rendelkezés: „Ahol jogszabály állandó lakóhelyet említ, azon a továbbiakban lakóhelyet (lakcímet) kell érteni.” A sommás módosító rendelkezés által érintett egyik jogszabályi rendelkezés: „14. § A természetes személyek az állandó lakóhelyük szerint jogosultak a szakorvosi ellátás igénybevételére.” A fenti jogszabály rendelkezés jogszabálygyűjteményben megjelenő szövege: „14. § A természetes személyek a lakcímük szerint jogosultak a szakorvosi ellátás igénybevételére.” 65
n)
„Ahol törvény Államháztartási Hivatalról, Magyar Államkincstár Rt.-ről rendelkezik, az alatt 2003. június 30-tól Magyar Államkincstárat (Kincstár) kell érteni. Ahol törvény TÁH-ról, TÁKISZ-ról, FÁKISZ-ról, Területi Államháztartási Hivatalról, fővárosi, illetve megyei területi államháztartási hivatalról rendelkezik, az alatt a Magyar Államkincstár Területi Igazgatóságait (Igazgatóság) kell érteni.”
o)
1986. évi II. törvény a sajtóról 22. § (2) Ahol büntető vagy szabálysértési jogszabály terjesztést említ, ezen a továbbiakban nyilvános közlést, ahol szabálysértési jogszabály a sajtótermék felelős szerkesztőjét említi, ezen a továbbiakban a szerkesztőség vezetőjét kell érteni.
p)
„A Pp.-ben az „államigazgatási eljárás” szövegrészek helyébe a „közigazgatási hatósági eljárás” szöveg lép.”
q)
„A házasságra, a családra, a gyámságra és a gondnokságra vonatkozó eddigi jogszabályok, így különösen az 1877. évi XX. törvény, az 1885. évi VI. törvény, az 1894. évi XXXI. törvény, az 1946. évi XXIX. törvény, az 1949. évi 18. törvényerejű rendelet, az 1952. évi 7. törvényerejű rendelet, a 6 800/1945. (VIII. 22.) és a 10 470/1945. (XI. 6.) M. E. rendeletek hatályukat vesztik. A katonai személyek házasságkötésével kapcsolatos rendelkezésekről szóló 1950. évi 18. törvényerejű rendelet rendelkezései érintetlenül maradnak.”
r)
„Ez a törvény az 1989. évi január hó 1. napján lép hatályba; egyidejűleg az 1016/1985. (III. 20.) MT határozat 11. §-ának c) pontja e törvény 5. §-ának megfelelően értelemszerűen módosul.”
s)
„a Munka Törvénykönyvéről szóló 1992. évi XXII. törvény, a köztisztviselők jogállásáról szóló 1992. évi XXIII. törvény, a közalkalmazottak jogállásáról szóló 1992. évi XXXIII. törvény, az igazságügyi alkalmazottak szolgálati viszonyáról szóló 1997. évi LXVIII. törvény, az ügyészségi szolgálati viszonyról és az ügyészségi adatkezelésről szóló 1994. évi LXXX. törvény, a bírák jogállásáról és javadalmazásáról szóló 1997. évi LXVII. törvény, valamint a fegyveres szervek hivatásos állományú tagjainak szolgálati viszonyáról szóló 1996. évi XLIII. törvény módosításáról szóló 1999. évi LVI. törvény”
t)
„az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény módosításáról, valamint a hiteles tulajdonilapmásolat igazgatási szolgáltatási díjáról szóló 1996. évi LXXXV. törvény”
u)
37/2009. (II. 26.) Korm. rendelet kormányrendelet módosításáról A Kormány a szociális igazgatásról és szociális ellátásokról szóló 1993. évi III. törvény 132. § (1) bekezdés t) pontjában kapott felhatalmazás alapján, az Alkotmány 35. § (1) bekezdés b) pontjában meghatározott feladatkörében eljárva a következőket rendeli el: 1. § A lakossági vezetékes gázfogyasztás és távhőfelhasználás szociális támogatásáról szóló 289/2007. (X. 31.) Korm. rendelet módosításáról szóló 36/2009. (II. 25.) Korm. rendelet 2. § (2) bekezdésében az "1. §" szövegrész "1. § (1) bekezdés" szövegként lép hatályba. 2. § Ez a rendelet a kihirdetését követő napon lép hatályba, és a hatálybalépését követő harmadik napon hatályát veszti.
66
III. JOGESETEK 28. Az Országgyűlés részletesen kívánja szabályozni a vizsgálóbizottságok jogállását és feladatait. Milyen jogforrásban kell ezt megtennie, és miért a vizsgálóbizottság előtti tanúvallomás szabályai, illetve a vizsgálóbizottság tagjainak tiszteletdíja tekintetében? 29. Az Országgyűlés a jelenlévő 300 képviselő közül 168 igen szavazatával elfogadja a Magyar Nemzeti Bankról szóló törvény olyan módosítását, amely hatályon kívül helyezi a törvénynek a jegybanki rendeletre vonatkozó szabályait. Egyesek szerint ez alkotmánysértő eljárás volt, mivel a jegybanki rendeletről szóló törvényi szabályok a jogalkotási eljárásra vonatkoznak, ezért a hatályon kívül helyezéshez a jelenlévő képviselők kétharmadának szavazatára lett volna szükség. Ön szerint alkotmányosan járt el az Országgyűlés? 30. A belügyminiszter 1990-ben felhatalmazás nélkül adta ki a Rendőrség szolgálati gépjárműveinek használatáról szóló 14/1990. (V. 1.) BM rendeletet. A rendeletet az igazságügyi és rendészeti miniszter – ugyancsak felhatalmazás nélkül kiadott – 4/2006. (VII. 1.) IRM rendeletével hatályon kívül helyezte. Alkotmányosan járt el az igazságügyi és rendészeti miniszter? 31. A miniszterelnök a 14/2009. (III. 12.) ME rendeletével hatályon kívül helyezi az építésügyi és városfejlesztési miniszter 4/1977. (I. 12.) ÉVM rendeletét arra hivatkozva, hogy az építésügy irányítása egyetlen miniszter statútumában sem szerepel. Alkotmányosan járt el a miniszterelnök? 32. Az állategészségügyről szóló törvényt a 2008. február 1-jei Magyar Közlönyben hirdették ki azzal, hogy a törvény 2008. július 1-jén lép hatályba. E törvény szerint egy tojótyúkra (Gallus gallus) legalább 0,5 m2 területet kell biztosítani a tyúkólban. A 2008. április 15-i Magyar Közlönyben kihirdették az építésügyi törvény módosítását, amely a kihirdetését követő ötödik napon lépett hatályba. Ez a törvénymódosítás azt mondja ki, hogy egy tojótyúkra legalább 0,6 m2 területet kell biztosítani a tyúkólban. 2008. július 1-jétől mekkora területet kell biztosítani egy tojótyúkra? 33. A könyvkiadásról szóló törvény szerint a könyveken fel kell tüntetni a kiadót, a nyomdát és a kiadás évét. A nyomdákról szóló törvény felhatalmazást ad a Kormánynak, hogy rendeletben állapítsa meg a művészeti albumokon feltüntetendő adatok körét. A Kormány rendeletében csak a kiadó és az évszám feltüntetését írja elő. Mindezek alapján Ön szerint fel kell tüntetni a művészeti albumokon a kiadását évét? 34. Az Országgyűlés a jelenlévő 300 képviselőből 240 képviselő igen szavazatával elfogadta a Magyar Köztársaság címerének és zászlajának használatáról szóló törvény olyan módosítását, amely egyrészt a csokoládényulak gyártói számára megengedi a koronás címer használatát, másrészt előírja, hogy legalább 54 %-os kakaóvaj-tartalmúnak kell lennie a csokoládényulaknak. A törvénymódosítás miatt országos forgalomlassító demonstrációk kezdődtek, ezért a kormánytöbbség 199 igen szavazattal 150 ellenében olyan törvényt fogadott el, amely még a vitatott módosítás hatálybalépését megelőzően úgy rendelkezett, hogy e törvénymódosítás nem lép hatályba. Értékelje alkotmányossági szempontból a törvénymódosítást és a törvénymódosítás hatályba nem lépéséről szóló törvényt! 35. A helyi önkormányzat képviselő-testülete 1998. december 3-án megtartott testületi ülésén megváltoztatta az állatok tartásáról szóló helyi önkormányzati rendeletet, a korábbi rendeletet hatályon kívül helyzete, és újat alkotott. Az új rendelet leginkább vitatott rendelkezése a következő: „6. § (3) Nagyüzemi sertéstartás a belterületi határvonaltól számított 100 m távolságon belül nem lehet.” E rendelet 2009. január 1-jén lépett hatályba. Visszamenőleges
67
hatályú-e a fenti jogalkotás? Sérül-e a jogállamiság valamely kritériuma ennek a szabályozásnak a következtében? 36. M Város Önkormányzati Képviselő-testülete 1997. július 9-i ülésén rendeletet alkotott a köznyugalom megőrzéséről és az ifjúság védelméről. E rendeletében kimondja, hogy a város belterületén tilos minden olyan tevékenység végzése, amely a lakosság nyugalmát este 22.00 órától reggel 6.00 óráig zavarja. Ezért „az önkormányzat nem járul hozzá” azokon a napokon, amikor az estét munkanap követi, a szórakoztató és vendéglátó üzletek 24.00 óra utáni, illetőleg amikor a napokat nem munkanap követi, akkor a hajnali 2.00 óra utáni nyitva tartáshoz. Ugyancsak nem járul hozzá a vendéglátó egységek reggel 5.00 óra előtti nyitásához sem. Más rendelkezésében megtiltja a 18. életéven aluli személy szeszes itallal való kiszolgálását, továbbá a fiatalkorúak számára szervezett rendezvényen az alkohol árusítását és kiszolgálását. Az említett rendelkezések megszegőivel szemben – szabálysértési tényállást megállapítva – szabálysértési eljárást és bírságolást helyez kilátásba, továbbá az üzletek működésével kapcsolatos jegyzői hatáskört körvonalazza. Alkotmánybíróként Ön miként döntene a kifogásolt rendelet sorsáról? 37. Az Országgyűlés egyik utolsó döntésével – teljes konszenzussal – elfogadja a betegjogok országgyűlési biztosának intézményéről szóló törvényt, majd ezt követően, ünnepélyesen hat évre megválasztja az első betegjogi biztost. Az újonnan megalakuló Országgyűlésben az új kormánypárti többség azonban egy többéves egészségügyi reformot kíván bevezetni, amelynek keretében a betegjogi rendszert is átalakítanák. Ennek a célnak az érdekében az Országgyűlés az egyik első döntésével – megfelelő többséggel – úgy módosítja a betegjogok országgyűlési biztosáról szóló törvényt, hogy a jelenlegi biztos megbízatása megszűnik az év utolsó napjával. A jogállamiság, jogbiztonság szempontjából alkotmányosnak minősül-e ez a törvénymódosítás? Válaszát indokolja! 38. Az Országos Rendőrfőkapitány utasítására a Köztársasági Őrezred Parancsnoka – a Legfelsőbb Bíróság elnökének egyetértésével – szabályzatot bocsát ki a Legfelsőbb Bíróság épületébe való belépésről. A szabályzat a legfelsőbb bírósági bírók, az országgyűlési képviselők, a külföldi állam képviseletében eljáró delegációk tagjai, valamint a Legfelsőbb Bíróság épületét meglátogatni kívánó vendégek belépési rendjét tartalmazza. A szabályzat alapján a Legfelsőbb Bíróság épületébe a szabályzat hatálya alá tartozó személyek csak arcképes hatósági igazolvánnyal léphetnek be. A szabályzat preambuluma – felhatalmazásként – a rendőrségről szóló törvény 46. § (3) bekezdésére utal: „[a] Rendőrség a védett középületek és az abban tartózkodók biztonsága érdekében a be- és kilépésre az ott elhelyezett szerv vezetőjével egyetértésben szabályokat állapíthat meg”. Ítélje meg a szabályzat jogforrástani helyzetét, és állapítsa meg, hogy kibocsátható volt-e a szabályzat? 39. Kőszeg Város Önkormányzatának Képviselő-testülete – mivel magasabb szintű jogszabály nem rendelkezett a kérdésről – rendeletet alkotott a kóbormacskák miskárolásáról. Ezt követően a földművelésügyi és vidékfejlesztési miniszter felhatalmazás nélkül szintén rendeletet adott ki a macskák miskárolásáról. Értékelje érvényességi, hatályossági és alkalmazhatósági szempontból a két rendeletet! Értékelje, hogy az egyes normák érvényesek, hatályosak, illetve alkalmazhatók voltak-e az egyes időszakokban! Válaszában térjen ki az önkormányzati rendelet esetében mind az FVM rendelet kiadása előtti, mind a kiadás utáni helyzetre! 40. A szerzői jogról szóló törvény az igazságügyi minisztert rendeletalkotásra hatalmazta fel a közös jogkezelő szervezetek kijelölése tárgyában. A felhatalmazás alapján az igazságügyi és rendészeti miniszter ki is adta az erről szóló rendeletét. A közös jogkezelő szervezetek átszervezése során a Kormány rendeletével módosítani kívánta az igazságügyi és rendészeti miniszter rendeletét, a kormányrendelet vonatkozó paragrafusáról azonban az igazságügyi és rendészeti miniszter – még a kormányrendelet hatálybalépését megelőzően – rendeletében 68
kimondta, hogy az nem lép hatályba. Hatályba lép-e a vitatott kormányrendeleti rendelkezés? Értékelje érvényességi, hatályossági és alkalmazhatósági szempontból a két rendeletet! 41. A sárgabaracklekvárról szóló 2009. évi II. törvény 2. §-a szerint „a sárgabaracklekvár palacsinta töltésére szabadon felhasználható.” A törvény nem ad további jogalkotásra felhatalmazást. Szentkirályasszonyfa képviselő-testülete a helyi főzési szokások hathatósabb védelméről szóló 1/2009. (III. 1.) számú rendeletének 1. §-ában megállapítja: „A község területén működő vendéglátó-ipari egységek a palacsintát sárgabaracklekvárral nem tölthetik meg.” Értékelje az önkormányzati rendelet alkotmányosságát! 42. A következő feladatokban a jogbiztonság tárgykörében szereplő példákon keresztül jelölje meg azokat az elemeket, amelyek a jogalkotás alkotmányosságának nélkülözhetetlen összetevői! Gondolja át, hogy hibásak-e, és ha igen, akkor milyen közjogi hibában szenvednek az alábbiakban idézett normák! Milyen alkotmányos, illetve jogalkotási követelmények sérelme merülhet fel az egyes esetekben? a)
228/1996. (XII. 26.) Korm. rendelet a mezőgazdasági őstermelői igazolványról A személyi jövedelemadóról szóló 1995. évi CXVII. törvény (a továbbiakban: Szja. tv.) 80. §ának e) pontjában kapott felhatalmazás alapján – figyelemmel a 3. § 18. pontjában, valamint a 81/A. §-ban foglaltakra – is a Kormány a mezőgazdasági őstermelői igazolvány kiadásával összefüggő előírásokról a következőket rendeli el: 1. § E rendelet hatálya az Szja tv. 3. §-ának 18−19. pontjában meghatározott feltételeknek megfelelő magánszemélyre (a továbbiakban: mezőgazdasági őstermelő), valamint a mezőgazdasági őstermelői igazolvány (a továbbiakban: igazolvány) kiadására és nyilvántartására jogosult megyei (fővárosi) földművelésügyi hivatalokra és az igazolványba bejegyzésre jogosult más személyre terjed ki. 13. § (2) Ez a rendelet 1997. január 1-jén lép hatályba.
b)
24/1986. (VI. 26.) MT rendelet a szakfordításról és tolmácsolásról R. 1. § (1) A rendelet hatálya kiterjed a) a munkáltatókra, valamint az általuk munkaviszony keretében foglalkoztatott szakfordítókra és tolmácsokra, továbbá b) munkaviszonyon kívül szakfordítást és tolmácsolást végző személyekre. (2) E rendelet alkalmazásában a) szakfordítás: a társadalomtudományi, a természettudományi, a műszaki és a gazdasági fordítás; b) munkaviszony: a munkavégzési kötelezettséggel járó szövetkezeti tagsági viszony is. R. 2. § A munkáltató szakfordító vagy tolmács munkakörben szakfordító, illetőleg tolmács képesítéssel rendelkező személyt foglalkoztathat. A képesítés megszerzésének feltételeit külön jogszabály határozza meg. R. 3. § Szakfordítást, illetőleg tolmácsolást munkaviszonyon kívül díjazás ellenében, hivatásszerűen az végezhet, aki szakfordítói, illetőleg tolmácsigazolvánnyal rendelkezik. R. 7. § (1) Ez a rendelet 1986. július hó 1. napján lép hatályba. Végrehajtásáról az igazságügyminiszter gondoskodik. (2) A fegyveres erők és fegyveres testületek által alkalmazott szakfordítók és tolmácsok tekintetében az illetékes miniszter (országos hatáskörű szerv vezetője) az e rendeletben foglaltaktól eltérő szabályokat állapíthat meg. 7/1986. (VI. 26.) IM rendelet a szakfordításról és a tolmácsolásról szóló 24/1986. (VI. 26.) MT rendelet végrehajtásáról A szakfordításról és a tolmácsolásról szóló 24/1986. (VI. 26.) MT rendelet (a továbbiakban: R.) 7. §-ának (1) bekezdésében kapott felhatalmazás alapján – a 3−4. §-a tekintetében a Minisztertanács Tanácsi Hivatala elnökével, a 6. § tekintetében a belügyminiszterrel és a 69
legfőbb ügyésszel egyetértésben – a következőket rendelem: 1. § (1) Díjazás ellenében végzi a munkát a szakfordító, illetőleg a tolmács, ha a tevékenységéért pénzben vagy természetben ellenszolgáltatást kap. Nem tekinthető díjazásnak, ha a megrendelő csak a szakfordítást, illetőleg tolmácsolást végző személy készkiadásait téríti meg, illetőleg a munkavégzés időszakára ellátásáról gondoskodik. (2) Hivatásszerűen végez szakfordítást, illetőleg tolmácsolást az, akinek fő megélhetési forrását e tevékenység jelenti.
c)
274/2001. (XII. 21.) Korm. rendelet a társadalombiztosítási támogatással rendelhető gyógyászati segédeszközökről és a támogatás összegéről szóló 48/2000. (IV. 13.) Korm. rendelet módosításáról A kötelező egészségbiztosítás ellátásairól szóló 1997. évi LXXXIII. törvény 83. §-a (2) bekezdésének q) pontjában, valamint a szociális igazgatásról és a szociális ellátásokról szóló 1993. évi III. törvény 132. §-a (1) bekezdésének b) pontjában kapott felhatalmazás alapján a Kormány a következőket rendeli el: 1. § A társadalombiztosítási támogatással rendelhető gyógyászati segédeszközökről és a támogatás összegéről szóló 48/2000. (IV. 13.) Korm. rendelet (a továbbiakban: R.) 5. §-a helyébe az alábbi rendelkezés lép: "5. § A forgalmazó (gyártó) a rendelet mellékletében meghatározott gyógyászati segédeszközöket EAN kóddal, valamint ezen eszközök közül a rendelet mellékletében, külön oszlopban "x" megjelölt eszközöket egyedi termékazonosítóval (gyártási szám) köteles ellátni, melyeket kiszolgáláskor beváltott vényen fel kell tüntetni." 3. § (1) Ez a rendelet a kihirdetést követő hónap első napján lép hatályba. (2) Az e rendelet hatálybalépését megelőzően forgalomba hozott termékek esetében az R. – e rendelettel módosított – 5. §-a szerinti adatokat a terméken, illetve a beváltott vényen legkésőbb a rendelet hatálybalépését követő első hónap utolsó napjáig kell feltüntetni. (3) Az e rendelet hatálybalépését megelőzően kiállított, de a hatálybalépést követően beváltott vények esetén a vény beváltásakor érvényes társadalombiztosítási összeg számolható el. (4) E rendelet hatálybalépésével egyidejűleg a társadalombiztosítási támogatással rendelhető gyógyászati segédeszközök rendelésének, forgalmazásának, javításának és kölcsönzésének szakmai követelményeiről szóló 12/2000. (IV. 13.) EüM rendelet 5. §-a az alábbi (4) bekezdéssel, valamint az e rendelet 2. számú mellékletébe foglalt 4/A. melléklettel egészül ki: "(4) A társadalombiztosítási támogatással nem rendelhető, de kölcsönbe vehető gyógyászati segédeszközök felsorolását a 4/A. melléklet tartalmazza." 19/2003. (IV. 29.) ESzCsM rendelet a társadalombiztosítási támogatással rendelhető, illetve kölcsönözhető gyógyászati segédeszközökről, a támogatás összegéről és mértékéről, valamint a rendelés, forgalmazás, kölcsönzés és javítás szakmai követelményeiről A kötelező egészségbiztosítás ellátásairól szóló 1997. évi LXXXIII. törvény 83. §-a (3) bekezdése a)-b) pontjaiban kapott felhatalmazás alapján – a pénzügyminiszterrel egyetértésben –, valamint a 83. § (4) bekezdése n) pontjában kapott felhatalmazás alapján az alábbiakat rendelem el: 13. § (1) Ez a rendelet 2003. május 1. napján lép hatályba. (2) E rendelet hatálybalépésével egyidejűleg a társadalombiztosítási támogatással rendelhető gyógyászati segédeszközök rendelésének, forgalmazásának, javításának és kölcsönzésének szakmai követelményeiről szóló 12/2000. (IV. 13.) EüM rendelet hatályát veszti. (3) A rendelet hatálybalépését megelőzően kiállított vények esetében az eszköz kiadásakor hatályos jogszabály szerinti társadalombiztosítási összeg számolható el. (4) A rendelet hatálybalépését megelőzően kiállított vények a kiállítástól számított 90 napig válthatók be.
70
d)
34/2000. (VII. 6.) FVM rendelet a vidékfejlesztési célelőirányzat 2000. évi felhasználásának részletes szabályairól 14. § (1) A támogatásra vonatkozó pályázati felhívást e rendelet hatálybalépését követő 15 napon belül a minisztérium teszi közzé a minisztérium hivatalos lapjában, a Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Értesítőben. A pályázatok benyújtása folyamatos. Az adott évi támogatásra augusztus 31-ig lehet pályázni. 20. § Ez a rendelet a kihirdetése napján lép hatályba. 69/2000. (IX. 27.) FVM rendelet a vidékfejlesztési célelőirányzat 2000. évi felhasználásának részletes szabályairól szóló 34/2000. (VII. 6.) FVM rendelet módosításáról Az államháztartásról szóló 1992. évi XXXVIII. törvény 49. §-ának o) pontja alapján a vidékfejlesztési célelőirányzat 2000. évi felhasználásának részletes szabályairól szóló 34/2000. (VII. 6.) FVM rendeletet (a továbbiakban: R.) – a pénzügyminiszterrel egyetértésben – a következők szerint módosítom: 1. § Az R. 14. § (1) bekezdésének utolsó mondata helyébe a következő rendelkezés lép: "Az adott évi támogatásra a pályázati felhívásban meghatározott határidőig lehet pályázni." 2. § Ez a rendelet a kihirdetése napján lép hatályba.
e)
27/1996. (X. 30.) BM rendelet a kötelező kéményseprő-ipari közszolgáltatásról szóló 15. § (2) Ha a szolgáltató nem kéményseprőmester szakképesítéssel rendelkezik, köteles legalább egy fő, és 25 000 db kijelölt kéményenként további egy-egy fő kéményseprőmestert alkalmazni. 19. § (1) Ez a rendelet – a 15. § (2) bekezdése kivételével – 1997. január 1-jén lép hatályba. (2) A rendelet 15. § (2) bekezdése 1999. január 1-jén lép hatályba. 52/1998. (XII. 31.) BM rendelet a kötelező kéményseprő-ipari közszolgáltatásról szóló 27/1996. (X. 30.) BM rendelet módosításáról Az egyes helyi közszolgáltatások kötelező igénybevételéről szóló 1995. évi XLII. törvény 4. §ának (3) bekezdésében kapott felhatalmazás alapján a kötelező kéményseprő-ipari közszolgáltatásról szóló 27/1996. (X. 30.) BM rendelet (a továbbiakban: R.) módosításáról a következőket rendelem el: 1. § Az R. 19. §-ának (2) bekezdésében az "1999. január 1." időpont helyébe a "2000. január 1." lép. 2. § Ez a rendelet 1998. december 31-én lép hatályba. 51/1999. (XII. 25.) BM rendelet a kötelező kéményseprő-ipari közszolgáltatásról szóló 27/1996. (X. 30.) BM rendelet módosításáról 6. § Az R. 15. §-ának (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép: 15. § (2) A szolgáltatónak kéményseprőmester képesítéssel kell rendelkeznie, vagy köteles egy fő teljes munkaidőben foglalkoztatott kéményseprőmestert alkalmazni. A szolgáltató köteles arra, hogy 25 000 db-ot meghaladó minden további 25 000 db használatban lévő kéményenként egy-egy fő teljes munkaidőben foglalkoztatott kéményseprőmestert alkalmazzon. 32/2000. (XI. 27.) BM rendelet a kötelező kéményseprő-ipari közszolgáltatásról szóló 27/1996. (X. 30.) BM rendelet módosításáról Az egyes helyi közszolgáltatások kötelező igénybevételéről szóló 1995. évi XLII. törvény 4. §ának (3) bekezdésében kapott felhatalmazás alapján a következőket rendelem el: 1. § A kötelező kéményseprő-ipari közszolgáltatásról szóló 27/1996. (X. 30.) BM rendelet 19. §-ának (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép: „(2) A rendelet 15. §-ának (2) bekezdése 2003. január 1-jén lép hatályba.” 2. § Ez a rendelet a kihirdetését követő 8. napon lép hatályba. 71
f)
2001. évi LXIV. törvény a kulturális örökség védelméről 1. § (1) E törvény hatálya a kulturális örökség elemeire, valamint az ezekkel kapcsolatos minden tevékenységre, személyre és szervezetre terjed ki. 32. § A műemléki értékeket a miniszter a hatóság előterjesztése alapján rendeletben nyilvánítja védetté. A rendeletnek tartalmaznia kell: a) a védetté nyilvánítás tényét, b) a védetté nyilvánított műemléki értékeket, a védelem célját, c) a védelem fajtáját (műemlék, védett műemléki terület), d) az egyedileg védett ingatlanra (ingatlanrészre) vonatkozó, elővásárlási joggal kapcsolatos rendelkezést, e) a műemléknek a műemlékvédelmi bírság szerinti számítási kategóriájába sorolását, f) a műemlék ingatlan (ingatlanrész) és a műemléki terület meghatározását, az azonosításához szükséges helyrajzi adatokkal. 93. § (1) Felhatalmazást kap a Kormány, hogy rendeletben: a) szabályozza az örökségvédelmi bírsággal kapcsolatos részletes szabályokat, a bírság legmagasabb összegét, valamint a bírság megállapításának alapjául szolgáló értékhatárokat; b) rendeletben jelölje ki a kulturális örökségvédelmi hatóságot vagy hatóságokat. c) szabályozza a kulturális örökség hozzáférhetővé tételének szabályait, különös tekintettel a fogyatékos személyek esélyegyenlőségének előmozdítására. (2) Felhatalmazást kap a miniszter, hogy rendeletben megállapítsa a) a kulturális örökség védetté nyilvánításának részletes szabályait; b) a kulturális javak kiviteli engedélyezésének részletes szabályait; c) a régészeti lelőhelyek védetté nyilvánítására vonatkozó szabályokat; d) a régészeti feltárások részletes szabályait, és a környezetvédelemért felelős miniszterrel egyetértésben a régészeti szempontból jelentős barlangok körét; e) a régészeti lelőhelyek fenntartható használatát; f) a régészeti lelőhely, a lelet megtalálójának anyagi elismerésére vonatkozó részletes szabályokat; g) a műemlékvédelem eljárási rendjére és sajátos tárgyaira - beleértve az azok használatát szabályozó kezelési tervre - vonatkozó szabályokat; h) a műemléken történő reklámelhelyezés szabályait; i) az örökségvédelmi hatástanulmányra vonatkozó szabályokat; j) a kulturális örökség hatósági nyilvántartásának szabályait és az ezzel összefüggő igazgatási szolgáltatási díj mértékét és a fizetésre vonatkozó egyéb szabályokat; k) a kulturális örökséggel kapcsolatos tevékenységek szakmagyakorlási feltételeit; l) a könyvtárakban levő muzeális dokumentumok kezelésével és nyilvántartásával kapcsolatos külön szabályokat; m) a hatóságra és annak eljárására vonatkozó részletes szabályokat. n) az építésügyért felelős miniszterrel és a természetvédelemért felelős miniszterrel egyetértésben a világörökségi területek kezelési tervére vonatkozó részletes szabályokat. o) az e törvény hatálya alá tartozó szakértői tevékenység folytatásának részletes feltételeit, a szakértői tevékenység bejelentésének és a szakértők nyilvántartásának személyes adatot nem tartalmazó adattartalmát, valamint a bejelentésre és a nyilvántartás vezetésére vonatkozó részletes eljárási szabályokat, a szakértők igénybevételének eseteit, továbbá a szakértői tevékenységre jogszabályban vagy hatósági határozatban előírt kötelezettségek be nem tartása esetén alkalmazandó jogkövetkezményeket. p) az adópolitikáért felelős miniszterrel egyetértésben a kulturális javak kivitelének engedélyezésére irányuló eljárásért fizetendő igazgatási szolgáltatási díjak körét, mértékét, valamint megfizetésének részletes szabályait. 4/2007. (II. 9.) OKM rendelet egyes ingatlanok műemlékké nyilvánításáról, illetve műemléki védettségének megszüntetéséről Az oktatási és kulturális miniszter feladat- és hatásköréről szóló 167/2006. (VII. 28.) Korm. rendelet 1. §-ának d) pontjában meghatározott feladatkörömben eljárva a kulturális 72
örökség védelméről szóló 2001. évi LXIV. törvény 32. §-a alapján a következőket rendelem el: 1. § (1) Műemlékké nyilvánítom a Hajdú-Bihar megyei Berettyóújfalu, Dózsa György u. 11. szám alatti, 3381 helyrajzi számú ingatlant. (2) Műemléki környezetnek a 3377, 3382/1, 3382/2, 3382/3, 3383, 3384 helyrajzi számú ingatlanokat, valamint a 3354/1 helyrajzi számú közterület fenti ingatlanokkal határos szakaszát jelölöm ki. (3) Az örökségvédelmi bírság megállapításának alapjául szolgáló érték szempontjából a műemléket II. kategóriába sorolom. (4) A védetté nyilvánítás célja az 1903-ban Weiszmann Béla tervei szerint épült historizáló stílusú zsinagóga építészeti, képző- és iparművészeti értékeinek megőrzése. 42. § (1) Megszüntetem a Pest megyei Tápiószele, Béke út 2. szám alatti, 104 helyrajzi számú ingatlannak a 17297/1960. ÉM sz. határozattal kimondott 7369 törzsszámú műemléki védettségét. (2) A műemléki védelem alatt álló egykori Káldy-kúria megsemmisült. 43. § Az e rendeletben műemléki védettség alá helyezett építmények fenntartásáról, jó karban tartásáról a műemlék tulajdonosa, vagyonkezelője, illetve a tulajdonosi jogok gyakorlója, továbbá jogszabályban meghatározott esetekben ingyenes használója a kulturális örökség védelméről szóló 2001. évi LXIV. törvény szerint köteles gondoskodni. 44. § Ez a rendelet a kihirdetését követő 8. napon lép hatályba.
g)
1989. évi XXXII. törvény az Alkotmánybíróságról Hatásköri összeütközés 50. § (1) Ha – a bíróságok kivételével – az állami szervek között, továbbá az önkormányzatok között, illetőleg az önkormányzat és – a bíróságok kivételével – az állami szervek között hatásköri összeütközés merül fel, ezek a szervek az Alkotmánybíróságnál indítványozhatják a hatásköri összeütközés megszüntetését. (2) Az Alkotmánybíróság – az indítványozó meghallgatása nélkül – dönt arról, hogy a felmerült vitában mely szervnek van hatásköre, és kijelöli az eljárásra kötelezettet. 1957. évi IV. törvény az államigazgatási eljárás általános szabályairól (nem hatályos törvény) Az eljáró közigazgatási szerv kijelölése 8. § (1) Ha ugyanabban az ügyben a) több közigazgatási szerv állapította meg a hatáskörét vagy az illetékességét, b) több közigazgatási szerv állapította meg hatáskörének vagy illetékességének hiányát, és emiatt az eljárás nem indulhat meg vagy nem folyik, c) több illetékes közigazgatási szervnél indult eljárás, és a megelőzés alapján nem lehet eldönteni, hogy melyik közigazgatási szerv jogosult az eljárásra, az érdekelt közigazgatási szervek kötelesek egymás között haladéktalanul megkísérelni a vita eldöntését. (2) Ha az (1) bekezdés szerinti eljárás nyolc nap alatt nem vezet eredményre, az eljáró közigazgatási szervet a következő szerv jelöli ki: a) illetékességi összeütközés esetén a legközelebbi közös felettes közigazgatási szerv, ennek hiányában - a működési területén eljáró hatóságok közül - a megyei (fővárosi) közigazgatási hivatal vezetője; b) hatásköri összeütközés esetén az Alkotmánybíróság. 2004. évi CXL. törvény a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól Hatásköri, illetékességi vita 23. § (1) Ha ugyanabban az ügyben a) több hatóság állapította meg hatáskörét vagy illetékességét, b) több hatóság állapította meg hatáskörének vagy illetékességének hiányát, és emiatt az eljárás nem indulhat meg vagy nincs folyamatban, 73
c) több illetékes hatóság előtt indult az eljárás, és a megelőzés alapján nem lehet eldönteni, hogy melyik hatóság jogosult az eljárásra, az érdekelt hatóságok kötelesek egymás között haladéktalanul, de legkésőbb az eljárás megindítására irányuló kérelem érkezésétől, illetve a tudomásszerzéstől számított nyolc napon belül megkísérelni a vita eldöntését. (2) Ha az (1) bekezdés szerinti egyeztetés sikerrel járt, az (1) bekezdés a) és c) pontja esetében az a hatóság, amely a továbbiakban nem jár el, az előtte folyamatban lévő eljárást végzéssel megszünteti, az eljárás során hozott döntését visszavonja, egyúttal az ügy iratait és bizonyítékait átteszi az eljárást lefolytató hatósághoz. (3) Ha az (1) bekezdés szerinti eljárás nem vezetett eredményre, az eljáró hatóságot a következő szerv jelöli ki: a) illetékességi összeütközés esetén a legközelebbi közös felügyeleti szerv, ennek hiányában a vita eldöntését kérő hatóság működési területe szerint illetékes közigazgatási hivatal, b) hatásköri összeütközés esetén a Fővárosi Ítélőtábla. 24. § (1) A Fővárosi Ítélőtábla a hatásköri vitában az eljárást kezdeményező ügyfél vagy a hatóság kérelmére dönt. (2) A Fővárosi Ítélőtábla határozata ellen fellebbezésnek nincs helye.
h)
48/1979. (XII. 1.) MT rendelet a Munka Törvénykönyve végrehajtásáról 6. § (3) Az (1)−(2) bekezdésben foglaltak alkalmazása szempontjából csökkent munkaképességű dolgozók körét, valamint a foglalkoztatásukról és anyagi támogatásukról szóló részletes szabályokat a munkaügyi miniszter az egészségügyi miniszterrel és a pénzügyminiszterrel egyetértésben, a társadalombiztosítási vonatkozású kérdésekben a Szakszervezetek Országos Tanácsa az előbb felsoroltakkal egyetértésben állapítja meg. 4/2003. (III. 24.) FMM-ESzCsM-PM együttes rendelet a megváltozott munkaképességű dolgozók foglalkoztatásáról és szociális ellátásáról szóló 8/1983. (VI. 29.) EüM-PM együttes rendelet módosításáról A megváltozott munkaképességű dolgozók foglalkoztatásáról és szociális ellátásáról szóló 8/1983. (VI. 29.) EüM-PM együttes rendelet (a továbbiakban: R.) módosításáról a következőket rendeljük el: 14. § (1) E rendelet – a (3) bekezdésben foglalt kivételekkel – a kihirdetését követő hónap első napján lép hatályba. Rendelkezéseit első alkalommal a hatálybalépés hónapjára járó dotáció igénylésénél, valamint a szociális ellátások tárgyában a hatálybalépés időpontjában folyamatban lévő ügyekben kell alkalmazni. (2) E rendelet hatálybalépésével egyidejűleg hatályát veszti az R. 31. §-a, 34. §-a, továbbá a védőmunkahelyek szervezéséről és működéséről szóló 12/1983. (XI. 20.) EüM rendelet. 8/1983. (VI. 29.) EüM-PM együttes rendelet a megváltozott munkaképességű dolgozók foglalkoztatásáról és szociális ellátásáról A Munka Törvénykönyve végrehajtásáról szóló 48/1979. (XII. 1.) MT rendelet (Mt. V.) 6. § (3) bekezdésében foglalt felhatalmazás alapján – a mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszterrel, a művelődési miniszterrel, az Állami Bér- és Munkaügyi Hivatal elnökével, a Minisztertanács Tanácsi Hivatala elnökével, a Szakszervezetek Országos Tanácsával, a Fogyasztási Szövetkezetek Országos Tanácsával, az Ipari Szövetkezetek Országos Tanácsával, a Termelőszövetkezetek Országos Tanácsával egyetértésben – a következőket rendeljük: 34. § A védőmunkahelyek és szociális foglalkoztatók szervezésével, működésével kapcsolatos feladatokat az egészségügyi miniszter külön szabályozza.
i)
106/1997. (XII. 19.) FM rendelet a szőlőtermesztésről és a borgazdálkodásról szóló 1997. évi CXXI. törvény végrehajtásáról A szőlőtermesztésről és a borgazdálkodásról szóló 1997. évi CXXI. törvény (a továbbiakban: Btv.) 83. §-ának (1) bekezdésében foglalt felhatalmazás alapján – az érdekelt miniszterekkel egyetértésben – a következőket rendelem el: 74
27. § (1) Ez a rendelet 1998. január 1-jén lép hatályba, a 18−19. § és 21. §-át 1998. július 1jétől, a 24−26. §-ait 1998. november 1-jétől és 3−6. számú mellékletét pedig 1998. augusztus 1-jétől kell alkalmazni. (2) A rendelet hatálybalépésével egyidejűleg a szőlő- és gyümölcstermesztésről, valamint a borgazdálkodásról szóló 1970. évi 36. törvényerejű rendelet végrehajtása tárgyában kiadott 40/1977. (XI. 29.) MÉM rendelet (a továbbiakban: R.) – a 28. § (3) bekezdésének a) pontja és a 11. számú melléklete kivételével – hatályát veszti. Az R. 11. számú melléklete 1998. július 31-én, a 28. § (3) bekezdésének a) pontja 1998. október 31-én veszti hatályát. 99/2004. (VI. 3.) FVM rendelet a borok előállításáról A szőlőtermesztésről és a borgazdálkodásról szóló 2004. évi XVIII. törvény (a továbbiakban: Btv.) 57. §-a (1) bekezdésének e) pontjában kapott felhatalmazás alapján a következőket rendelem el: 53. § (1) Ez a rendelet a kihirdetése napján lép hatályba, egyidejűleg a szőlőtermesztésről és a borgazdálkodásról szóló 1997. évi CXXI. törvény végrehajtásáról szóló 106/1997. (XII. 19.) FM rendelet 1−11. §-ai és 17−21. §-ai hatályukat vesztik. 94/2004. (VI. 3.) FVM rendelet a szőlő és bor származási bizonyítványok kiadásának rendjéről A szőlőtermesztésről és a borgazdálkodásról szóló 2004. évi XVIII. törvény (a továbbiakban: Btv.) 57. § (1) bekezdésének i) pontjában kapott felhatalmazás alapján – a 8. § (2) bekezdése vonatkozásában a pénzügyminiszterrel egyetértésben – a következőket rendelem el: 13. § (1) Ez a rendelet a kihirdetése napján lép hatályba, egyidejűleg a szőlőtermesztésről és a borgazdálkodásról szóló 1997. évi CXXI. törvény végrehajtásáról szóló 106/1997. (XII. 19.) FM rendelet 12−16. §-ai hatályukat vesztik. 2004. évi XVIII. törvény a szőlőtermesztésről és a borgazdálkodásról 58. § (1) Ez a törvény – a (2) bekezdésben foglalt kivétellel – a Magyar Köztársaságnak az Európai Unióhoz való csatlakozásáról szóló nemzetközi szerződést kihirdető törvény hatálybalépésének napján lép hatályba. (3) E törvény hatálybalépésével egyidejűleg b) a szőlőtermesztésről és borgazdálkodásról szóló 1997. évi CXXI. törvény, valamint a módosításáról szóló 1999. évi XLVII. törvény, a 2000. évi CXI. törvény, a 2000. évi CXLII. törvény, továbbá a szőlőtermesztésről és a borgazdálkodásról szóló 1997. évi CXXI. törvény, valamint a hegyközségekről szóló 1994. évi CII. törvény módosításáról szóló 2000. évi XCIX. törvény 1−32. §-ai és az egyes agrár tárgyú törvények jogharmonizációs célú módosításáról szóló 2003. évi LXXVII. törvény 1−9. §-ai, és a hegyközségekről szóló 1994. évi CII. törvény 2. § (1) bekezdése hatályát veszti. 2003. évi LXXVII. törvény egyes agrár tárgyú törvények jogharmonizációs célú módosításáról (2) A törvény hatálybalépésével egyidejűleg a) a szőlő- és gyümölcstermesztésről, valamint a borgazdálkodásról szóló 1970. évi 36. törvényerejű rendelet (a továbbiakban: Sztvr.) I fejezetcíme, valamint 1. és 2. §-a helyébe a következő rendelkezések lépnek: 1970. évi 36. törvényerejű rendelet a szőlő- és gyümölcstermesztésről, valamint a borgazdálkodásról A Népköztársaság Elnöki Tanácsa a szőlő- és gyümölcstermesztés fejlesztése, s a magyar borok minőségének további javítása érdekében a következőket rendeli: 1. § (1) Gyümölcsöst – házikerti gyümölcsös kivételével – csak engedéllyel és meghatározott fajták szaporítóanyagának felhasználásával, gyümölcstermesztésre alkalmas földterületeken szabad telepíteni. (2) Gyümölcsös telepítését a telepítés helye szerint illetékes jegyző engedélyezi. 75
2. § A földművelésügyi és vidékfejlesztési miniszter a) az ingatlan határától meghatározott ültetési (telepítési) távolságot írhat elő; b) gyümölcsös kivágását engedélyhez kötheti. 2/A. § A gyümölcsös ültetvények katasztere minden, 1500 m2-nél nagyobb területű alma-, körte- és őszibarack-ültetvény tekintetében tartalmazza az ültetvények azonosító adatait (település, helyrajzi szám, területnagyság), az ültetvény használójának azonosító adatait (név, lakcím, illetve szervezet megnevezése, székhelye), és az MVH által adott regisztrációs számát, valamint a mezőgazdasági hasznosítású földterületének nagyságát. 2/B. § (1) A gyümölcsös ültetvény kataszterét a Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Hivatal megyei kirendeltsége (a továbbiakban: MVH-kirendeltség) vezeti. Az adatközlés módját, a kataszter részletes tartalmát, a telepítések nyilvántartásának rendszerét, valamint a telepítések, átoltások és kivágások ellenőrzésére vonatkozó előírásokat a földművelésügyi és vidékfejlesztési miniszter rendeletben határozza meg. (2) A gyümölcsös ültetvények központi adatbázisát az MVH Központi Hivatal kezeli, az ehhez szükséges egyedi adatokat az MVH-kirendeltségek átadják az MVH Központi Hivatalnak. 2/C. § Felhatalmazást kap a földművelésügyi és vidékfejlesztési miniszter, hogy az alma-, körte- és őszibarack-ültetvények kataszterének, valamint a telepítések nyilvántartásának rendjét rendeletben szabályozza.
j)
1976. évi II. törvény az emberi környezet védelméről 53. § (1) Ez a törvény a kihirdetése napján lép hatályba; végrehajtásáról a Minisztertanács gondoskodik. Ennek során – a 4. § (2) bekezdésének keretei között – a Minisztertanács határozza meg a környezetvédelmi feladatok megvalósításának ütemét, valamint az ahhoz szükséges anyagi és más feltételeket. 1995. évi LIII. törvény a környezet védelmének általános szabályairól 36. § A környezeti elemek védelmére, továbbá a környezetet veszélyeztető hatások elleni védelemre vonatkozó átfogó szakterületi szabályokat külön törvények, a törvényi szabályozást nem igénylő részletes szabályokat – az e törvényben foglaltak alapulvételével – a Kormány rendeletben állapítja meg. 110. § (1) Ez a törvény a kihirdetésétől számított 180. napon lép hatályba, egyidejűleg az emberi környezet védelméről szóló 1976. évi II. törvény hatályát veszti. (7) Felhatalmazást kap a Kormány, hogy a) megállapítsa a települési önkormányzat polgármesterének és jegyzőjének részletes környezetvédelmi államigazgatási hatáskörét; b) meghatározza a környezetvédelmi felügyelőségek feladat- és hatáskörét; c) szabályozza a környezeti hatásvizsgálat elvégzéséhez kötött tevékenységek körét és az ezzel kapcsolatos hatósági eljárás részletes szabályait, illetőleg a tevékenységek körét szükség szerint, de legalább kétévente felülvizsgálja; d) megállapítsa a környezetvédelmi engedélyezési eljárás során biztosítékadási kötelezettség, valamint céltartalék képzési kötelezettség és a felelősségbiztosítás szabályait; e) megállapítsa a környezetre súlyos veszélyt jelentő anyagok és termékek előállítása, behozatala, forgalmazása, valamint tevékenységek és technológiák alkalmazása, minősítése és engedélyezése részletes szabályait; f) meghatározza a környezetvédelmi bírságok fajtáit és mértékét, megállapításának módját; g) meghatározza a környezetvédelmi szempontból minősítendő anyagok, termékek, tevékenységek és technológiák körét, minősítésének általános szabályait; h) meghatározza azokat a környezethasználatokat, amelyek esetén környezetvédelmi megbízottat kell alkalmazni; i) megállapítsa a hatásterület meghatározásának szabályait; j) szabályozza és meghatározza Magyarország területén a védelmi és honvédelmi feladatok során alkalmazható környezetvédelmi eljárások, technológiák, anyagok, készletek fajtáját és mennyiségét; 76
k) megállapítsa a környezeti jelentés készítésére kötelezettek körét, valamint a környezeti jelentés készítésére vonatkozó részletes szabályokat; l) megállapítsa az egységes környezethasználati engedélyezési eljárás részletes szabályait; m) megállapítsa a környezetvédelmi vezetési és hitelesítési rendszerek működési, környezeti hitelesítési és nyilvántartási kereteit, feltételeit; n) meghatározza a termékek és szolgáltatások ökocímkézési rendszerének működési, minősítési, nyilvántartási kereteit, feltételeit; o) e törvényben, valamint a vízgazdálkodásról szóló 1995. évi LVII. törvényben foglaltakkal összhangban megállapítsa a vízgyűjtő-gazdálkodási tervezésre és a jó vízállapotok eléréséhez szükséges intézkedések programjának kialakítására vonatkozó szabályokat; p) megállapítsa a környezeti zaj mérséklésének feltételeit megteremtő stratégiai zajtérképek, valamint az erre épülő intézkedési tervek készítésére kötelezettek körét, azok tartalmi követelményeit, elkészítésük határidejét, továbbá az ezzel kapcsolatos eljárás és adatszolgáltatás rendjét; q) megállapítsa a környezeti értékelés tartalmi követelményeit és a környezeti vizsgálat lefolytatásának szabályait, valamint a környezet védelméért felelős szervek körét és feladatait, továbbá szabályozza a környezeti vizsgálat hatálya alá tartozó tervek és programok körét. 12/1983. (V. 12.) MT rendelet a zaj- és rezgésvédelemről A Minisztertanács az emberi környezet védelméről szóló 1976. évi II. törvény 53. §-ának (1) bekezdésében foglalt felhatalmazás alapján a következőket rendeli: A zaj- és rezgésbírság 24. § A bírság kiszámításának módját a környezetvédelmi és területfejlesztési miniszter állapítja meg. 25. § (1) Zaj- és rezgésvédelmi ügyekben az elsőfokú hatósági jogkört – a (2) bekezdésben foglalt kivételekkel – a települési önkormányzat jegyzője, a főváros esetében a kerületi önkormányzat jegyzője gyakorolja az alábbi esetekben: a) a melléklet szerinti tevékenységek; továbbá b) a külön jogszabályban meghatározott, épületek védendő helyiségeiben előírt zajvédelmi követelmények teljesítésére vonatkozó; valamint c) a külön jogszabályban meghatározott, épületekben emberre ható rezgés-követelmények teljesítésére vonatkozó ügyekben ca) valamennyi, az adott épületen belüli, illetve cb) az adott épületen kívüli rezgésforrás okozta rezgésterhelés esetén a melléklet szerinti tevékenységeknél. (2) Az (1) bekezdés hatálya alá nem tartozó minden egyéb létesítmény, berendezés és tevékenység, továbbá a mellékletben felsorolt és az egyéb tevékenységek ugyanazon a telephelyen történő együttes végzése, valamint valamennyi környezeti hatásvizsgálat köteles vagy egységes környezethasználati engedélyköteles tevékenység zaj- és rezgésvédelmi ügyében az első fokú hatósági jogkört a környezetvédelmi felügyelőség gyakorolja. 26. § Az e rendelet alapján nem a környezetvédelmi és területfejlesztési miniszternek hatáskörébe tartozó zaj- és rezgéskibocsátási, továbbá a terjedéssel (transzmisszió) összefüggő követelményeket, határértékeket, valamint vizsgálati módszereket és egyéb zajés rezgésvédelmi előírásokat a) a területrendezés, továbbá az épületek, építmények tekintetében a környezetvédelmi és területfejlesztési miniszter, b) a közúti, vasúti, vízi és légi közlekedési eszközökkel kapcsolatban a közlekedési, hírközlési és vízügyi miniszter és a belügyminiszter, c) a gépek, gépi berendezések, munkagépek és más ipari termékek tekintetében a termék előállítása szerint illetékes miniszter, d) a honvédelmi tevékenységgel összefüggésben a honvédelmi miniszter, e) országos szabványok vonatkozásában a Magyar Szabványügyi Hivatal elnöke a környezetvédelmi és területfejlesztési miniszterrel és a népjóléti miniszterrel egyetértésben állapítja meg. 77
28. § (1) Ez a rendelet 1984. január 1. napján lép hatályba, végrehajtásáról a környezetvédelmi és területfejlesztési miniszter, a népjóléti miniszter, az érdekelt miniszterek és országos hatáskörű szervek vezetői, valamint az önkormányzatok és szerveik összehangoltan gondoskodnak. 12/1990. (V. 23.) KVM rendelet a zaj- és rezgésbírságról szóló 2/1983. (V. 25.) OKTH rendelkezés módosításáról A zaj- és rezgésvédelemről szóló 12/1983. (V. 12.) MT rendelet (a továbbiakban: R.) 24. §ában kapott felhatalmazás alapján – a szociális és egészségügyi miniszterrel egyetértésben – a következőket rendelem: 1. § A zaj- és rezgésbírságról szóló 2/1983. (V. 25.) OKTH rendelkezés melléklete helyébe e rendelet melléklete lép. 2. § Ez a rendelet 1990. június 1-jén lép hatályba, rendelkezéseit a hatályba lépését követően induló ügyekben kell alkalmazni.
IV. ALKOTMÁNYOS ELVEK ÉS ÉRTÉKEK
A. Az alkotmány mint jogforrás 43. Az alábbi szemelvényekben egyes európai országok alkotmányainak az alkotmány módosítására vonatkozó szabályai olvashatók. a) A példák alapján határozza meg, hogy az alkotmánymódosításnak milyen főbb feltételei, illetve korlátai ismeretesek! b) Értékelje, hogy melyik alkotmánymódosítási technika eredményez rugalmasabb, illetve stabilabb alkotmányt! Milyen érvek szólnak az alkotmány módosíthatóságának megnehezítése mellett, illetve ellen? a)
A Magyar Köztársaság Alkotmánya 24. § (3) Az Alkotmány megváltoztatásához, valamint az Alkotmányban meghatározott egyes döntések meghozatalához az országgyűlési képviselők kétharmadának a szavazata szükséges.
b)
Görögország Alkotmánya 110. cikk (1) Az Alkotmány rendelkezései módosíthatóak az állam alapjára és a parlamentáris köztársaságra mint kormányformájára vonatkozó rendelkezések, valamint a 2. cikk (1) bekezdés, a 4. cikk (1), (4) és (7) bekezdések, az 5. cikk (1) és (3) bekezdések, a 13. cikk (1) bekezdés és a 26. cikk rendelkezéseinek kivételével. (2) Az Alkotmány módosításának szükségességét parlamenti határozat állapítja meg, melyet legalább ötven képviselő kezdeményezhet, és az összes képviselő háromötödének szavazatával, két, legalább egyhónapnyi időkülönbséggel tartott szavazással hozható meg. Ezen határozat egyenként rögzíti a módosító rendelkezéseket. (3) Ha a Parlament elhatározta az Alkotmány módosítását, a legközelebbi Parlament dönt az első ülésszakában az összes képviselő abszolút többségével a módosítandó rendelkezésekről. (4) Ha az összes képviselő többsége hozzájárul az alkotmánymódosítási indítványhoz, azonban nincs meg a (2) bekezdésben meghatározott többség, a legközelebbi Parlament
10
10
Külföldi alkotmányok magyar fordításának forrása: Trócsányi László – Badó Attila (szerk.): Nemzeti alkotmányok az Európai Unióban. KJK-KERSZÖV, Budapest, 2005. 78
dönthet az első ülésszakában az összes képviselő háromötödös többségével a módosítandó rendelkezésekről. (5) Minden elhatározott alkotmánymódosítást az elfogadását követő tíz napon belül a parlament kihirdeti a kormány hivatalos lapjában, és külön parlamenti határozat lépteti hatályba. (6) Nincs helye alkotmánymódosításnak az előző befejezésétől számított öt évnél korábban.
c)
A Lengyel Köztársaság Alkotmánya 235. cikk (1) Az Alkotmány módosítását kezdeményezheti a képviselők egyötöde, a Szenátus és a köztársasági elnök. (2) Az Alkotmányt csak a Képviselőház által elfogadott törvénnyel lehet korlátozni, amennyiben azt a Szenátus 60 napon belül azonos szövegezésben elfogadta. (3) Az Alkotmány módosítására vonatkozó javaslat első olvasatára legkorábban a Képviselőházhoz való beterjesztéstől számított 30 nap elteltével kerülhet sor. (4) Az Alkotmány módosítására vonatkozó javaslatot a Képviselőház a képviselők legalább fele jelenlétében, legalább kétharmados többséggel, a Szenátus a szenátorok legalább fele jelenlétében abszolút többséggel fogadja el. (5) Az Alkotmány első, második és tizenkettedik fejezetére vonatkozó módosítási javaslatokat nem lehet az első olvasattól számított 60 nap letelte előtt elfogadni. (6) Amennyiben az Alkotmány módosítására vonatkozó javaslat érinti az első, második vagy tizenkettedik fejezet rendelkezéseit, az (1) bekezdésben meghatározott személyek és szervek a javaslat szenátusi elfogadását követő 45 napon belül megerősítő népszavazást kezdeményezhetnek. (…) Az Alkotmány módosítása akkor tekinthető elfogadottnak, ha azt az érvényesen szavazók többsége támogatta. (7) (…)
d)
A Német Szövetségi Köztársaság alaptörvénye 79. cikk (1) Az alaptörvényt csak olyan törvény módosíthatja, amely az alaptörvény szövegét kifejezetten megváltoztatja vagy kiegészíti. (…) (2) Ilyen törvényhez a Szövetségi Gyűlés tagjai kétharmadának és a Szövetségi Tanács szavazatai kétharmados többségének jóváhagyása szükséges. (3) A jelen alaptörvény olyan megváltoztatása, mely a Szövetség tartományokra való felosztását, a tartományok alapvető közreműködését a törvényhozásban vagy az 1. és 20. cikkekben megállapított alapelveket érintené, nem megengedett.
e)
Az Olasz Köztársaság Alkotmánya 138. cikk (1) Az Alkotmányt módosító és egyéb alkotmányos törvényeket mindkét kamara két, legalább három hónapos szünettel tartott ülésen vitatják meg, és akkor tekinthető elfogadottnak, ha a második szavazásnál megkapják mindkét kamara tagjai szavazatának abszolút többségét. (2) Az ilyen törvényeket népszavazásra kell bocsátani, ha azt, annak közzétételétől számított három hónapon belül valamelyik kamara tagjainak egyötöde, ötszázezer választópolgár vagy öt régió tanácsa kéri. A népszavazásra bocsátott törvényt nem lehet kihirdetni, ha nem kapta meg az érvényes szavazatok többségét. (3) Nincs helye népszavazásnak, ha a törvényt a második szavazásnál mindkét kamarában a tagok kétharmados többségével fogadták el. 139. cikk A köztársasági államforma nem lehet alkotmánymódosítás tárgya.
79
B. A jogbiztonság követelménye 44. Tekintse át a következő alkotmánybírósági idézeteket, s ezek alapján helyezze el a visszamenőleges hatályú jogalkotás tilalmának elvét a jogbiztonság horizontján! a)
A tiltott visszaható hatály tilalma nem egyszerűen alkotmányi alapérték, hanem ezen túlmenően, az egyik legfontosabb jogállami imperatívusz is.
b)
Jogállami keretek között csak akkor várható el a jogalanytól a jogszabályok betartása, ha azokat kihirdették, azok a normákat megismerhették, a jogszabályok lehetőséget adnak arra, hogy a jogalanyok a magatartásukat a jog előírásaihoz igazíthassák, így különösen, ha a hatálybalépésüket megelőző időre nem állapítanak meg többletkötelezettséget a számukra.
c)
A retroaktív norma a jogrendszer egyik alappillérét ingatja meg, mivel a „jog nem tudása nem mentesít a jogkövetkezmények alól” megdönthetetlen vélelmét fikcióvá alakítja át, ami így nem képes biztosítani a jogi norma érvényesülését.
d)
A korábbi szabályok szerint lezárt jogviszonyokba – kivételesen – csak akkor lehet alkotmányosan beavatkozni, ha ezt a jogbiztonsággal konkuráló más alkotmányos elv elkerülhetetlenné teszi, és ezzel nem okoz az elérni kívánt célhoz képest aránytalan sérelmet.
e)
A tiltott visszaható hatály megengedése a legnagyobb merénylet a jogállam ellen.
f)
A visszaható hatály tilalmának érvényesülése az egész jogállami jogrend stabilitásának az előfeltétele, az egész jogrendszer érvényesíthetőségének egyik biztosítéka.
45. Vesse össze a régi és a jelenleg hatályos jogalkotási törvénynek a visszaható hatályú jogalkotás tilalmát kimondó rendelkezését, és állapítsa meg, milyen különbségek vannak a megfogalmazások között! a)
A jogalkotásról szóló 1987. évi XI. törvény az alábbi rendelkezést tartalmazta a visszamenőleges hatályú jogalkotás tilalmáról: A jogszabály a kihirdetését megelőző időre nem állapíthat meg kötelezettséget, és nem nyilváníthat valamely magatartást jogellenessé. [12. § (2) bekezdés]
b)
Az új jogalkotási törvény, a 2010. évi CXXX. törvény ekképp rendelkezik e tárgykörről: Jogszabály a hatálybalépését megelőző időre nem állapíthat meg kötelezettséget, kötelezettséget nem tehet terhesebbé, valamint nem vonhat el vagy korlátozhat jogot, és nem nyilváníthat valamely magatartást jogellenessé. [2. § (2) bekezdés]
46. Tekintse át a kellő felkészülési idő követelményére vonatkozó alkotmánybírósági gyakorlat összegezését, és érzékeltesse, milyen kapcsolatban áll a visszamenőleges hatályú jogalkotás tilalma és a kellő felkészülési idő követelménye! A 28/1992. (IV. 30.) AB határozatában az Alkotmánybíróság rámutatott arra, hogy a jogbiztonság követelménye azt a kötelezettséget hárítja a jogalkotóra, hogy a jogszabály hatálybalépésének időpontját úgy kell meghatároznia, hogy kellő idő maradjon - a jogszabály szövegének megismerésére; - a jogalkalmazó szervek számára a jogszabály alkalmazására való felkészüléshez; - a jogszabállyal érintett szervek és személyek számára annak eldöntéséhez, hogy miként 80
alkalmazkodjanak a jogszabály rendelkezéseihez. A 7/1992. (I. 30.) AB határozatban az Alkotmánybíróság kifejtette azt is, hogy a jogszabály alkalmazására való felkészüléshez szükséges „kellő idő” megállapítása és biztosítása a jogalkotó felelősséggel terhelt mérlegelésének és döntésének függvénye. Az alkotmányellenesség csak a jogszabály alkalmazására való felkészülést szolgáló időtartam kirívó, a jogbiztonságot súlyosan veszélyeztető vagy sértő elmaradása, illetőleg hiánya esetén állapítható meg. Önmagában a kihirdetés és a hatálybalépés egybeesése sem feltétlenül sérti a kellő felkészülési követelményét, más esetekben viszont ez éveket is igénybe vehet. Az Alkotmánybíróság a 25/1992. (IV. 30.) AB határozatában rámutatott arra, hogy „[a] jogállamiság egyik fontos alkotóeleme a jogbiztonság, amely egyebek között megköveteli, hogy - az állampolgárok jogait és kötelességeit a törvényben megszabott módon kihirdetett és bárki számára hozzáférhető jogszabályok szabályozzák, - meglegyen a tényleges lehetőség arra, hogy a jogalanyok magatartásukat a jog előírásaihoz tudják igazítani, ennek érdekében a jogszabályok a kihirdetésüket megelőző időre nézve ne állapítsanak meg kötelezettséget, illetőleg valamely jogszerű magatartást visszamenőleges érvénnyel ne minősítsenek jogellenesnek. A jogbiztonság e két alapvető követelménye közül bármelyiknek a figyelmen kívül hagyása összeegyeztethetetlen az Alkotmány 2. § (1) bekezdésével, s így alkotmányellenes”. Az Alkotmánybíróság eddigi gyakorlata során a felkészülési idő hiánya miatt akkor állapította meg valamely jogszabály alkotmányellenességét, ha az szerzett jogot korlátozott, a korábbihoz képest úgy állapított meg hátrányosabb rendelkezést, illetőleg oly módon hárított fokozott kockázatot a címzettekre, hogy a megismerés és a felkészülés lehetőségének hiánya sérelmet okozott az érintettek számára, akadályozta a jogalkalmazót a jogszabály alkalmazásában. [7/1992. (I. 30.) AB határozat, 25/1992. (IV. 30.) AB határozat, 43/1995. (VI. 30.) AB határozat, 44/1995. (VI. 30.) AB határozat, 723/B/1998. AB határozat, 1025/B/2001. AB határozat, 797/B/2001. AB határozat] A felkészülési idővel összefüggő gyakorlathoz tartozik, hogy Alkotmánybíróság – a Balaton Kiemelt Üdülőkörzet Területrendezési Tervének elfogadásáról és a Balatoni Területrendezési Szabályzat megállapításáról szóló 2000. évi CXII. törvény (a továbbiakban: Btv.) ama szabályával kapcsolatban, amely előírta, hogy a jogerős államigazgatási határozattal le nem zárult ügyekre (bizonyos kivétellel) a törvény (területfelhasználási és építési szabályait szigorító) építési rendelkezéseit kell alkalmazni [Btv. 54. § b) pont] – az Alkotmány 2. § (1) bekezdésével kapcsolatban az előbb idézett döntésben foglaltakhoz hasonló megállapításokat tett. A határozat hivatkozott arra, hogy a Balaton üdülőkörzet területére regionális rendezési terv a Btv.-t megelőzően már 1979-ben az 1013/1979. (VI. 20.) MT határozattal elfogadásra került, az építési korlátozásokat, tilalmakat tartalmazó 1/1989. (I. 1.) ÉVM rendeletet felváltó 1999. évi XXXII. törvényt (a továbbiakban: Átm.tv.) módosító 1999. évi LXVII. törvény úgy változtatta meg az 5. § (1) bekezdésének hatályra vonatkozó rendelkezését, hogy az Átm.tv. a Btv. hatálybalépésével, de legkésőbb 2000. december 31-ével hatályát veszti. Az Átm.tv.-t módosító törvény 1999. július 6-án lépett hatályba. A határozat szerint tehát 1999 nyarán nyilvánosságot kapott az a tény, hogy új területrendezési terv készül a Balaton üdülőkörzet területére és az elfogadásáról szóló törvényt az Országgyűlés legkésőbb 2000. december 31-ig elfogadja. A határozat értelmében nem volt megállapítható ebben a jogszabályi környezetben, hogy a Btv. előírásai ténylegesen váratlanul, felkészületlenül érték az érintett ingatlanok tulajdonosait. A határozat megerősítette, hogy nem lehet általános érvénnyel meghatározni, hogy mennyi a jogszabály alkalmazására való felkészüléshez szükséges kellő idő, amit a jogszabály kihirdetése és hatálybaléptetése között feltétlenül biztosítani kell. Ezt minden egyes jogszabály megalkotásánál, a jogszabályba foglalt rendelkezések jellegének, mennyiségének, valamint a jogszabály végrehajtására (vagy az önkéntes jogkövetésre) való felkészülést befolyásoló egyéb tényezők alapulvételével, esetileg kell vizsgálni. A felkészülési időt önmagában nem nyitja meg az, ha a jogszabály szövege ugyan 81
megismerhető, de a hatálybalépés még kétséges vagy annak időpontja ismeretlen. A felkészülési idő a jogszabállyal bevezetett változások biztosra vehető hatálybalépésének megismerésekor kezdődhet, mert ekkor kerülnek a személyek abba a helyzetbe, hogy a jogszabály hatálybalépésével számolniuk kell, vagyis fel kell készülniük arra. Az Alkotmánybíróság törvénykönyv vagy a törvénykönyvekhez hasonló hatású törvénycsomag hatálybalépéséhez szükséges felkészülési idővel kapcsolatban rámutat arra, hogy a jogszabály kihirdetése és hatálybalépése közötti „kellő idő” mértékét nem lehet minden esetre előre, konkrét időtartamban meghatározni. Ezért annak mértékét a jogszabálytervezet kidolgozójának, illetve a jogalkotónak esetileg kell vizsgálnia, az adott jogszabály jellegét, valamint a jogszabály végrehajtására, az önkéntes jogkövetésre való felkészülést befolyásoló egyéb tényezőket alapul véve. A kellő felkészülési idő követelményének érvényesüléséhez lehetővé kell tenni azt is az érintettek számára, hogy a helyzetükre vonatkozó, megváltozott jogszabályi környezethez – újabb döntésekkel – alkalmazkodjanak. A felkészülési idő nem önmagában való követelmény, hanem arra is szolgál, hogy a személyek, akik a régi jog alapján döntéseket hoztak, tudják azt korrigálni, és az új helyzethez igazodó döntéseket hozni. Amikor csak technikai felkészülésről van szó, a felkészülési idő nagyon rövid is lehet. Alkotmányossági szempontból az bírálható el az új szabályozás összefüggései alapján, hogy a felkészülésre szolgáló időtartam kirívó, a jogbiztonságot súlyosan veszélyeztető vagy sértő hiánya megállapítható-e. Az Alkotmánybíróság szerint alkotmányos követelmény az, hogy törvénykönyv vagy a polgárok széles körét érintő, nagy terjedelmű, átfogó és gyökeres változást tartalmazó törvénycsomag hatálybalépésénél a törvényhozó a változások terjedelméhez és tartalmához igazodóan biztosítsa, hogy a jogalanyoknak valós lehetőségük legyen felkészülni az új jogszabályhoz való alkalmazkodásra.
47. Bontsa ki a normavilágosság fogalmát, példák felsorakoztatásával illusztrálja álláspontját! 48. Az Alkotmánybíróság gyakorlatára is figyelemmel keressen olyan jelzőket, amelyek a jogbiztonság jellemzésére hivatottak! Az alkotmánybírósági gyakorlat tükrében határozza meg a jogbiztonság fogalmát, illetve foglalja össze, hogy milyen követelmények támaszthatók a jogbiztonság elve alapján a jogalkotással szemben!
C. Eredeti és származékos jogalkotási hatáskör 49. Mit gondol arról, jogforrástani szempontból miért vannak túlsúlyban a felhatalmazás alapján létrejött kormányrendeletek az eredeti módon kiadottakhoz képest? Mi lehet ennek a tendenciának az oka? Változtatna-e ezen az arányon, ha igen, hogyan? 50. Milyen jellemző tárgykörökben tud a helyi önkormányzat képviselő-testülete eredeti módon rendeletet alkotni? Mi határolja be a helyi önkormányzat képviselő-testület mozgásterét jogforrási szempontból? 51. Vitakérdés: biztosítana-e eredeti jogalkotási hatáskört a minisztereknek? Érvelését indokolással támassza alá!
82
V. AZ EGYES JOGINTÉZMÉNYEK ÖSSZEHASONLÍTÁSÁRA VONATKOZÓ FELADATOK 1. Kik rendelkeznek jogalkotói hatáskörrel? 2. Mely jogalkotónak van eredeti jogalkotási hatásköre? 3. Jellemezze a) b) c) d) e) f) g)
az Országgyűlés, a Kormány, a Magyar Nemzeti Bank elnöke, a Kormány tagjai, a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete elnöke, a helyi önkormányzatok, a Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság elnöke
jogalkotói hatáskörét! 4. Hol helyezkedik el a jogforrási hierarchiában a) b) c) d)
a Magyar Nemzeti Bank elnökének, a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete elnökének, a miniszterelnöknek, a Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság elnöke
a rendelete? 5. Hogyan léptethető hatályba egy jogszabály? 6. Módosítható-e egy jogszabály a hatálybalépése előtt? 7. Mikor veszíti hatályát egy jogszabály? 8. Mit jelent a szubdelegáció tilalma? 9. Mit jelent a visszamenőleges hatályú jogalkotás tilalma? 10. Mit jelent a jogszabály területi hatálya? 11. Mit jelent a jogszabály személyi hatálya? 12. Mit jelent a kellő felkészülési idő biztosításának követelménye? 13. Hogyan kell megjelölni az egyes jogszabályokat? 14. Hogyan zajlik a jogszabályok kihirdetése? 15. Melyek a közjogi szervezetszabályozási eszközök, kik bocsáthatják ki ezeket, miben különböznek a jogszabályoktól? 16. Mit jelent a normavilágosság követelménye? 17. Hogyan kell megfogalmazni a felhatalmazó rendelkezést? Melyek a felhatalmazó rendelkezéssel szemben támasztott követelmények? 18. Melyek a jogbiztonság összetevői? A jogalkotás tekintetében milyen követelményeket vezetett le az Alkotmánybíróság a jogbiztonság elvéből? 19. Miként fejti ki a joghatását a módosító norma? 20. Miként fejti ki a joghatását a hatályon kívül helyező norma?
83
21. Milyen közjogi következménye van annak, ha a már hatályba lépett módosító normát hatályon kívül helyezik? 22. Milyen közjogi következménye van annak, ha a már hatályba lépett hatályon kívül helyező normát hatályon kívül helyezik? 23. Határolja el egymástól a minősített többséggel megalkotandó törvényeket és az egyszerű többséget igénylő törvényeket! 24. Mi a közjogi következménye annak, ha egy témakört törvényben szabályoznak? 25. Határolja el egymástól a törvényi és a rendeleti szabályozást! 26. Mit jelent a technikai dereguláció? 27. Mit jelent a tartalmi dereguláció? 28. Mit jelent az öndereguláció? 29. Mit jelent az automatikus dereguláció? 30. Mit jelent az előzetes hatásvizsgálat? 31. Mit jelent az utólagos hatásvizsgálat?
84
A KÖZVETLEN DEMOKRÁCIA JOGINTÉZMÉNYEI, A NÉPSZAVAZÁS ÉS A NÉPI KEZDEMÉNYEZÉS
I. JOGANYAG
A. Az elsajátítandó joganyag • • • • •
Az Alkotmány érintett rendelkezései Az országos népszavazásról és népi kezdeményezésről szóló 1998. évi III. törvény (Nsztv.) A helyi önkormányzatokról szóló 1990. évi LXV. törvény (Ötv.) IV. fejezete A választási eljárásról szóló 1997. évi C. törvény (Ve.) érintett rendelkezései A nemzeti és etnikai kisebbségek jogairól szóló 1993. évi LXXVII. törvény (Nektv.) 61. §-a
B. Az egész témakört érintő jogszabályi rendelkezések Alkotmány 2. § (2) A Magyar Köztársaságban minden hatalom a népé, amely a népszuverenitást választott képviselői útján, valamint közvetlenül gyakorolja. 28/B. § (1) Országos népszavazás és népi kezdeményezés tárgya az Országgyűlés hatáskörébe tartozó kérdés lehet.
44. § (1) A választópolgárok a helyi önkormányzást az általuk választott képviselőtestület útján, illetőleg helyi népszavazással gyakorolják.
Nsztv. 10. § Az Országos Választási Bizottság megtagadja az aláírásgyűjtő ív hitelesítését, ha a) a kérdés nem tartozik az Országgyűlés hatáskörébe, b) a kérdésben nem lehet országos népszavazást tartani, c) a kérdés megfogalmazása nem felel meg a törvényben foglalt követelményeknek, d) ugyanazon tartalmú kérdésben három éven belül eredményes országos népszavazást tartottak, e) az aláírásgyűjtő ív nem felel meg a választási eljárásról szóló törvényben foglalt követelményeknek.
12. § Ha az Országos Választási Bizottság az aláírásgyűjtő ívet, illetőleg a kérdést hitelesítette, ugyanazon tartalmú kérdésben nem nyújtható be aláírásgyűjtő ívek újabb mintapéldánya (2. §), illetőleg népszavazás elrendelésére irányuló újabb kezdeményezés (9. §) a) a népszavazás megtartásáig, vagy b) a kezdeményezés elutasításáig, illetőleg c) az aláírásgyűjtő ívek benyújtására rendelkezésre álló határidő eredménytelen elteltéig.
Ve. 130. § (1) Az Országos Választási Bizottságnak az aláírásgyűjtő ív, illetőleg a konkrét kérdés hitelesítésével kapcsolatos döntése elleni kifogást a határozat közzétételét követő tizenöt napon belül lehet – az Alkotmánybírósághoz
címezve – az Országos Választási Bizottsághoz benyújtani. (2) Az Országgyűlés népszavazást elrendelő, valamint kötelezően elrendelendő népszavazás elrendelését elutasító határozata elleni kifogást a 85
határozat közzétételét követő nyolc napon belül lehet – az Alkotmánybírósághoz címezve – az Országos Választási Bizottsághoz benyújtani. Az Országos Választási Bizottság a kifogás benyújtásáról haladéktalanul tájékoztatja az Országgyűlés elnökét, a népszavazást elrendelő határozat elleni kifogásról a köztársasági elnököt is.
(3) Az Alkotmánybíróság a kifogást soron kívül bírálja el. Az Alkotmánybíróság az Országos Választási Bizottság, illetőleg az Országgyűlés határozatát helybenhagyja, vagy azt megsemmisíti, és az Országos Választási Bizottságot, illetőleg az Országgyűlést új eljárásra utasítja.
II. PÉLDÁK AZ ELSAJÁTÍTANDÓ JOGANYAG FELDOLGOZÁSÁHOZ
A. Az országos népszavazás fajtái Kötelező, megerősítő és fakultatív népszavazás Alkotmány 26. § (6) A népszavazásra bocsátott törvényt a köztársasági elnök csak akkor írja alá, ha azt a népszavazás megerősítette. 28/C. § (1) Országos népszavazást döntéshozatal vagy véleménynyilvánítás céljából lehet tartani, a népszavazás elrendelésére kötelezően vagy mérlegelés alapján kerül sor. (2) Országos népszavazást kell tartani legalább 200 000 választópolgár kezdeményezésére.
(3) Ha az országos népszavazást el kell rendelni, az eredményes népszavazás alapján hozott döntés az Országgyűlésre kötelező. (4) Mérlegelés alapján országos népszavazást a köztársasági elnök, a Kormány, az országgyűlési képviselők egyharmada vagy 100 000 választópolgár kezdeményezésére az Országgyűlés rendelhet el.
Nsztv. 8. § (3) A kötelező népszavazás csak ügydöntő, a mérlegelés alapján elrendelt (a továbbiakban: fakultatív) népszavazás az Országgyűlés döntésétől függően – a (4) bekezdésben foglalt korlátozással – ügydöntő vagy véleménynyilvánító lehet. (4) Az Országgyűlés által már elfogadott, de a köztársasági elnök által még alá nem írt törvény megerősítéséről elrendelt népszavazás ügydöntő. 9. § (1) A fakultatív népszavazás elrendelésére irányuló kezdeményezést a köztársasági elnök, a Kormány, illetőleg az országgyűlési képviselők egyharmada az Országos Választási Bizottság elnökéhez nyújthatja be.
(2) Az Országos Választási Bizottság az Alkotmányban, valamint a 10. § a)−d) pontjaiban foglalt követelmények teljesítését megvizsgálja, és ennek alapján dönt a konkrét kérdés hitelesítéséről. Az Országos Választási Bizottság elnöke a hitelesítés eredményéről haladéktalanul tájékoztatja az Országgyűlés elnökét. (3) Ha az Országos Választási Bizottság a kérdést nem hitelesítette, az Országgyűlés elnöke a (2) bekezdés szerinti tájékoztatás kézhezvételét követő legközelebbi ülésnapon bejelenti, hogy a kezdeményezés nem felelt meg a jogszabályi követelményeknek.
52. Száz országgyűlési képviselő a következő népszavazási kérdést nyújtja be hitelesítésre az Országos Választási Bizottsághoz: „Egyetért-e Ön azzal, hogy a bevásárlóközpontok építése előtt kötelező legyen környezeti hatásvizsgálatot végezni?”. Hitelesíti-e az OVB a kérdést? Milyen szempontokat mérlegel az OVB döntésének meghozatala során? 53. A megerősítő népszavazás kérdése a következő: „Egyetért-e Ön az Országgyűlés által elfogadott Alkotmánnyal?” Hitelesíti-e az OVB a kérdést? Milyen szempontokat mérlegel az OVB döntésének meghozatala során? 86
54. „Egyetért-e Ön azzal, hogy az Országgyűlés a benyújtott javaslat szerint fogadja el az egyes vagyonnyilatkozat-tételi kötelezettségekről szóló, T/4117. számú törvényjavaslatot?” Hitelesíti-e az OVB a kérdést? Milyen szempontokat mérlegel az OVB döntésének meghozatala során? 55. Kétszáz országgyűlési képviselő a következő népszavazási kérdést nyújtja be hitelesítésre az OVB-hez: „Egyetért-e Ön azzal, hogy a köztársasági elnök ne küldhesse vissza megfontolásra az elfogadott törvényt az Országgyűlésnek?”. Hitelesíti-e az OVB a kérdést? Milyen szempontokat mérlegel az OVB döntésének meghozatala során? Ha az OVB hitelesíti a kérdést, mennyiben korlátozott az Országgyűlés elrendelési hatásköre? 56. Egy választópolgár a következő népszavazási kérdést nyújtja be hitelesítésre az OVB-hez: „Egyetért-e Ön azzal, hogy a legalacsonyabb rokkantsági nyugdíjak az átlagosnál nagyobb mértékben emelkedjenek?”. Hitelesíti-e az OVB a kérdést? Milyen szempontokat mérlegel az OVB döntésének meghozatala során? 57. Az OVB megállapítása szerint a választópolgárok közül több mint 250 000 fő támogatta aláírásával az alábbi népszavazási kérdést: „Egyetért-e azzal, hogy az országgyűlési képviselőknek és családtagjainak ne járjon diplomata útlevél?”. Mit tehet az Országgyűlés ebben a helyzetben? Van-e bármilyen jogorvoslati döntés az Országgyűlés döntésével szemben?
B. Tiltott országos népszavazási tárgykörök Alkotmány 28/C. § (5) Nem lehet országos népszavazást tartani: a) a költségvetésről, a költségvetés végrehajtásáról, a központi adónemekről és illetékekről, a vámokról, valamint a helyi adók központi feltételeiről szóló törvények tartalmáról, b) hatályos nemzetközi szerződésből eredő kötelezettségekről, illetve az e kötelezettségeket tartalmazó törvények tartalmáról, c) az Alkotmány népszavazásról, népi kezdeményezésről szóló rendelkezéseiről,
d) az Országgyűlés hatáskörébe tartozó személyi és szervezetalakítási (-átalakítási, megszüntetési) kérdésekről, e) az Országgyűlés feloszlásáról, f) a Kormány programjáról, g) hadiállapot kinyilvánításáról, rendkívüli állapot és szükségállapot kihirdetéséről, h) a Magyar Honvédség külföldi vagy országon belüli alkalmazásáról, i) a helyi önkormányzat képviselő-testületének feloszlatásáról, j) a közkegyelem gyakorlásáról.
58. Egy választópolgár a következő népszavazási kérdést nyújtja be hitelesítésre az OVB-hez: „Egyetért-e Ön azzal, hogy a családi pótlék összegének meghatározása az inflációra is tekintettel történjen?”. Hitelesíti-e az OVB a kérdést? Milyen szempontokat mérlegel az OVB döntésének meghozatala során? 59. Egy választópolgár a következő népszavazási kérdést nyújtja be hitelesítésre az OVB-hez: „Egyetért-e Ön azzal, hogy a mezőgazdasági őstermelők a jelenleginél nagyobb költségvetési támogatásban részesüljenek?”. Hitelesíti-e az OVB a kérdést? 60. „Egyetért-e Ön azzal, hogy a központi költségvetésből havonta ötezer, azaz 5.000 forint állami támogatást kell kapniuk a rendszeresen kerékpárral közlekedő magyar állampolgároknak?” Hitelesíti-e az OVB a kérdést? 61. Egy választópolgár a következő népszavazási kérdést nyújtja be hitelesítésre az OVB-hez: „Egyetért-e Ön azzal, hogy a köztársasági elnök ne küldhesse vissza megfontolásra az elfogadott 87
törvényt az Országgyűlésnek?”. Hitelesíti-e az OVB a kérdést? Milyen szempontokat mérlegel az OVB döntésének meghozatala során? Ha az OVB hitelesíti a kérdést, mennyiben korlátozott az Országgyűlés elrendelési hatásköre? 62. Százharminc országgyűlési képviselő a következő népszavazási kérdést nyújtja be hitelesítésre az OVB-hez: „Egyetért-e Ön azzal, hogy Magyarország államformája királyság legyen?”. Hitelesíti-e az OVB a kérdést? Milyen szempontokat mérlegel az OVB döntésének meghozatala során? 63. A Kormány a következő népszavazási kérdést nyújtja be hitelesítésre az OVB-hez: „Egyetért-e Ön azzal, hogy a Magyar Köztársaság fővárosa Győr legyen?”. Hitelesíti-e az OVB a kérdést? Milyen szempontokat mérlegel az OVB döntésének meghozatala során? 64. Z. szervezet képviselője a következő népszavazási kérdést nyújtja be hitelesítésre az OVB-hez: „Akarja-e Ön, hogy az Országgyűlés oszlassa fel saját magát?”. Hitelesíti-e az OVB a kérdést? Van-e jogorvoslat az OVB hitelesítést jóváhagyó, illetve azt megtagadó döntésével szemben? Indokolja válaszait! 65. A köztársasági elnök a következő kérdést tartalmazó népszavazási ívet nyújtja be hitelesítésre az OVB-hez: „Egyetért-e Ön azzal, hogy általános vagyonadó bevezetésére ne kerüljön sor, és az Országgyűlés helyezze hatályon kívül az Alkotmány 70/I. §-ából a közterhekhez a vagyoni viszonyok szerint való hozzájárulás kötelezettségét?”. Hitelesíti-e a kérdést az OVB? Indokolja válaszát, amelynek során valamennyi, az OVB által figyelembe veendő körülményre térjen ki! 66. Egy választópolgár a következő népszavazási kérdést nyújtja be hitelesítésre az OVB-hez: „Egyetért-e Ön azzal, hogy az emberölés minősített eseteit halálbüntetéssel büntesse a törvény?”. Hitelesíti-e az OVB a kérdést? Milyen szempontokat mérlegel az OVB döntésének meghozatala során? 67. Egy választópolgár népszavazási ívet nyújt be hitelesítésre az OVB-hez a következő kérdéssel: „Egyetért-e Ön azzal, hogy az Országgyűlés szüntesse meg a Csokoládényúl- és Szaloncukorügyi Minisztériumot?”. Hitelesíti-e az OVB a kérdést? Milyen szempontokat mérlegel az OVB döntésének meghozatala során? 68. Egy választópolgár népszavazási ívet nyújt be hitelesítésre az OVB-hez a következő kérdéssel: „Egyetért-e Ön azzal, hogy az Országgyűlés szüntesse meg az Országgyűlés Csokoládényúl- és Szaloncukorügyi bizottságát?”. Hitelesíti-e az OVB a kérdést? Milyen szempontokat mérlegel az OVB döntésének meghozatala során? Indokolja válaszait!
C. Egyértelműségi teszt Nsztv. 13. § (1) A népszavazásra feltett konkrét kérdést úgy kell megfogalmazni, hogy arra egyértelműen lehessen válaszolni.
(2) A konkrét kérdést a kezdeményezésben megfogalmazott formában kell népszavazásra bocsátani.
Ve. 118. § (3) Valamennyi aláírásgyűjtő ívet a népszavazásra javasolt kérdéssel kell kezdeni. Egy aláírásgyűjtő íven egy kérdés szerepelhet. Az
aláírásoknak a kérdéssel azonos oldalon kell szerepelniük.
88
69. A Z. szervezet képviselője a következő népszavazási kérdést nyújtja be hitelesítésre az OVBhez: „Akarja-e Ön, hogy a Paksi Atomerőmű állami tulajdonban maradjon, és a villanyáram hatósági áras termék legyen?”. Hitelesíti-e az OVB a kérdést? Indokolja válaszait! 70. Hitelesíti-e az Országos Választási Bizottság az egy választópolgár által a következő ügyben kezdeményezett országos népszavazásra szánt kérdést: „Egyetért-e Ön azzal, hogy az egyes gazdasági társaságok adóterheinek megállapítása során a környezetszennyező tevékenységükre is legyen tekintettel a törvényalkotó?”. Térjen ki arra, hogy milyen szempontokat mérlegel az OVB a döntés meghozatala során! 71. Egy választópolgár népszavazási ívet nyújt be hitelesítésre az OVB-hez a következő kérdéssel: „Egyetért-e Ön azzal, hogy ne lehessen építési engedély nélkül biciklitárolót építeni, és a tilalom ellenére épített tárolókat el kelljen bontani?”. Hitelesíti-e az OVB a kérdést? Milyen szempontokat mérlegel az OVB döntésének meghozatala során? Indokolja válaszait! 72. Egy választópolgár a következő népszavazási kérdést nyújtja be hitelesítésre az OVB-hez: „Egyetért-e Ön azzal, hogy kevesebb legyen a kutyapiszok az utcákon?”. Hitelesíti-e az OVB a kérdést? Milyen szempontokat mérlegel az OVB döntésének meghozatala során? 73. „Egyetért-e Ön azzal, hogy az Országgyűlés törvényt alkosson arról, hogy kedvezményes honosítással, kérelmére magyar állampolgárságot kapjon az a nem magyar állampolgár, aki tud magyarul, magát magyarnak vallja és ő vagy az ősei közül legalább egy ember Magyarország állampolgára volt?” 74. Az Országos Választási Bizottság elé a következő népszavazási kezdeményezés került: „Kívánja-e Ön, hogy a törvény szigorúan büntesse a családon belüli erőszakot?”. Döntsön a hitelesítés tárgyában, ügyeljen valamennyi feltétel áttekintésére!
D. A népszavazás eredménye Alkotmány 28/C. § (6) Az ügydöntő országos népszavazás eredményes, ha az érvényesen szavazó választópolgárok több mint fele, de legalább az
összes választópolgár több mint egynegyede a megfogalmazott kérdésre azonos választ adott.
Nsztv. 8. § (1) Az eredményes ügydöntő népszavazással hozott döntés az Országgyűlésre a népszavazás megtartásától – ha a népszavazás törvényalkotási kötelezettséget keletkeztet, a törvény megalkotásától – számított három évig kötelező. Az Országgyűlés köteles a népszavazás döntésének haladéktalanul eleget tenni.
(2) A véleménynyilvánító népszavazás az állampolgárok közreműködését biztosítja az Országgyűlés döntéseinek meghozatalában, de nem kötelezi az Országgyűlést meghatározott tartalmú döntésre.
75. Országos népszavazást tartottak a következő kérdésben: „Egyetért-e Ön azzal, hogy ne épüljön újabb atomerőmű Magyarországon?”. A népszavazáson a választópolgárok 41 %-a vett részt, az összes választópolgár 1 %-a érvénytelen szavazatot adott le; a leadott érvényes szavazatok 75 %-a ‘IGEN’ volt. Érvényes, illetve eredményes-e a népszavazás? Indokolja válaszát!
89
76. Országos népszavazást tartottak a következő kérdésben: „Egyetért-e Ön azzal, hogy ne épüljön újabb atomerőmű Magyarországon?”. A népszavazáson a választópolgárok 41 %-a vett részt, az összes választópolgár 1 %-a érvénytelen szavazatot adott le; a leadott érvényes szavazatok 90 %-a ‘IGEN’ volt. Érvényes, illetve eredményes-e a népszavazás? Indokolja válaszát! 77. Országos népszavazást tartottak a következő kérdésben: „Egyetért-e Ön azzal, hogy ne épüljön vízlépcső a Dunakanyarban?”. A népszavazáson a 8 millió választópolgár 40 %-a vett részt, a leadott érvényes szavazatok közül 2,5 millió igen volt. Érvényes, illetve eredményes-e a népszavazás? Indokolja válaszát!
E. Országos népi kezdeményezés Alkotmány 28/D. § Országos népi kezdeményezést legalább 50 000 választópolgár nyújthat be. Az országos népi kezdeményezés arra irányulhat, hogy az Országgyűlés hatáskörébe tartozó kérdést az
Országgyűlés tűzze a napirendjére. Az országos népi kezdeményezésben megfogalmazott kérdést az Országgyűlés köteles megtárgyalni.
Nsztv. 17. § A népi kezdeményezésnek pontosan és egyértelműen tartalmaznia kell a megtárgyalásra javasolt kérdést. 18. § Az Országos Választási Bizottság akkor tagadja meg az aláírásgyűjtő ív hitelesítését, ha a) a kérdés nem tartozik az Országgyűlés hatáskörébe,
b) a kérdés megfogalmazása nem felel meg a törvényben foglalt követelményeknek, c) az aláírásgyűjtő ív nem felel meg a választási eljárásról szóló törvényben foglalt követelményeknek. 20. § A népi kezdeményezésről a 6. § szerinti bejelentést követő három hónapon belül dönteni kell.
Nektv. 61. § (1) E törvény értelmében Magyarországon honos népcsoportnak minősülnek: a bolgár, a cigány, a görög, a horvát, a lengyel, a német, az örmény, a román, a ruszin, a szerb, a szlovák, a szlovén és az ukrán. (2) Ha az (1) bekezdésben felsoroltakon kívül további kisebbség kíván bizonyságot tenni arról, hogy megfelel az e törvényben foglalt feltételeknek, legalább 1000, magát e kisebbséghez tartozó választópolgár e
tárgykörben a népi kezdeményezésre vonatkozó aláírásgyűjtő íveket az Országos Választási Bizottság elnökének nyújtja be. Az eljárás során az országos népszavazásra és népi kezdeményezésre vonatkozó törvény rendelkezéseit kell alkalmazni azzal, hogy az Országos Választási Bizottság az eljárása során köteles kikérni a Magyar Tudományos Akadémia elnökének állásfoglalását a törvényi feltételek fennállásáról.
78. „Egyetért-e Ön azzal, hogy az Országgyűlés alkosson olyan törvényt a személyi jövedelemadóval kapcsolatos jogszabályok módosításáról, amely a személyi jövedelemadó mértékét egyetlen, a jövedelem nagyságától független, egységes adókulcs szerint határozza meg.” Hitelesíti-e az OVB az aláírásgyűjtő ívet? 79. „Egyetért-e azzal, hogy a Btk. 269/A. § által védett nemzeti jelképeink sora (Magyar Nemzeti Himnusz, a Magyar Köztársaság zászlaja és címere) kiegészüljön az „1956-os lyukas zászlóval”?” Hitelesíti-e az OVB az aláírásgyűjtő ívet
90
80. „Egyetért-e Ön azzal, hogy az Országgyűlés a jelenlegi kettőszázezerről ötszázezerre emelje a kötelező népszavazáshoz szükséges kezdeményezői létszámot?” Hitelesíti-e az OVB az aláírásgyűjtő ívet? 81. Az Országos Családvédő Egyesület népi kezdeményezési indítványt nyújt be az OVB-hez a következő szöveggel: „Az Országgyűlés szigorítsa a művi meddővétel törvényi feltételeit.”. Mit mérlegel az OVB? Hitelesíti-e e kezdeményezést? 82. „Akarja-e Ön, hogy az Országgyűlés törvényt alkosson a kalauzok büntetőjogi védelméről?” Hitelesíti-e az OVB az aláírásgyűjtő ívet? 83. „Akarja-e Ön, hogy az Országgyűlés törvényt alkosson az amnesztiáról?” Hitelesíti-e az OVB az aláírásgyűjtő ívet? 84. Milyen feltételek teljesülése szükséges ahhoz, hogy például az olaszok a nemzeti és etnikai kisebbségek jogairól szóló törvényben felsorolt elismert kisebbségek közé kerüljenek?
F. A helyi népszavazás és a helyi népi kezdeményezés Ötv. 45. § (2) A helyi népszavazás a) érvényes, ha a választópolgárok több mint a fele szavazott, és b) eredményes, ha a szavazóknak több mint a fele a megfogalmazott kérdésre azonos választ adott. 46. § (1) A képviselő-testület helyi népszavazást köteles kiírni a következő kérdésekben: a) a településnek a területével határos másik megyéhez történő átcsatolására irányuló kezdeményezése, b) a községegyesítésnek és a községegyesítés megszüntetésének kezdeményezése, c) új község alakításának kezdeményezése, d) lakott területrész átadása, átvétele, cseréje, e) társult képviselő-testület alakítása, a társult képviselő-testületből való kiválás, továbbá f) abban az ügyben, amelyet az önkormányzati rendelet meghatároz. (3) A képviselő-testület helyi népszavazást rendelhet el: a) a képviselő-testület hatáskörébe tartozó ügyben, b) az önkormányzati rendelet megerősítésére. (4) Nem rendelhető el helyi népszavazás: a) a költségvetésről való döntésre, b) a helyi adónemeket, illetőleg mértéküket megállapító rendelet tárgyában, c) a képviselő-testület hatáskörébe tartozó szervezeti, működési, személyi kérdésekben, a képviselő-testület feloszlásának a kimondásáról. 47. § (1) A helyi népszavazást a polgármesternél kezdeményezheti:
a) a települési képviselők legalább egynegyede, b) a képviselő-testület bizottsága, c) a helyi társadalmi szervezet vezető testülete, d) az önkormányzati rendeletben meghatározott számú választópolgár, ami nem lehet kevesebb a választópolgárok tíz százalékánál, és nem lehet több a választópolgárok huszonöt százalékánál. (2) A képviselő-testület köteles kitűzni a helyi népszavazást, ha azt az önkormányzati rendeletében meghatározott számú választópolgár kezdeményezte. (4) A képviselő-testület az ötszáz lakoson aluli községben a helyi népszavazást a falugyűlés hatáskörébe utalhatja, azzal a feltétellel, hogy a falugyűlés döntése abban az esetben számít népszavazási döntésnek, ha a falugyűlésen a választópolgároknak több mint a fele jelen van. 48. § A népszavazás eredménye kötelező a képviselő-testületre. Eredménytelen helyi népszavazás esetén a népszavazásra bocsátott kérdésben a képviselő-testület dönthet. Ugyanabban a kérdésben helyi népszavazást egy éven belül nem lehet kitűzni, akkor sem, ha a helyi népszavazás eredménytelen volt. 49. § (1) Népi kezdeményezés útján a képviselőtestület elé terjeszthető minden olyan ügy, amelynek eldöntése a képviselő-testület hatáskörébe tartozik. (2) A képviselő-testület önkormányzati rendeletében meghatározott – a választópolgárok öt százalékánál nem kevesebb és tíz százalékánál nem nagyobb – számú választópolgár a népi kezdeményezést a 91
polgármesternek nyújthatja be. A képviselőtestület köteles megtárgyalni azt a népi kezdeményezést, melyet a képviselő-testület
által meghatározott indítványozott.
Ve. 133. § (1) Az aláírásgyűjtő ívek egy példányát az aláírásgyűjtés megkezdése előtt – hitelesítés céljából – be kell nyújtani a helyi választási iroda vezetőjéhez, megyei, fővárosi ügyben a területi választási iroda vezetőjéhez. (2) A helyi, illetőleg a területi választási iroda vezetője a jogszabályi feltételeknek megfelelő aláírásgyűjtő ívet a benyújtásától számított 15 napon belül hitelesíti. Meg kell tagadni az aláírásgyűjtő ív hitelesítését, ha a) a kérdés nem tartozik a képviselő-testület, illetőleg a közgyűlés hatáskörébe; b) a kérdésben nem lehet helyi népszavazást tartani; c) ugyanabban a kérdésben egy éven belül népszavazást tartottak; d) az aláírásgyűjtő ív nem felel meg a 118. §-ban foglalt követelményeknek.
számú
választópolgár
(3) A helyi, illetőleg a területi választási iroda vezetőjének az aláírásgyűjtő ív hitelesítésével kapcsolatos döntését a helyben szokásos módon közzé kell tenni. 146. § (1) A helyi, illetőleg a területi választási iroda vezetőjének a népszavazás-kezdeményezés aláírásgyűjtő íveinek hitelesítésével kapcsolatos döntése ellen a közzétételtől számított tizenöt napon belül a helyi bírósághoz (Budapesten a Pesti Központi Kerületi Bírósághoz), illetőleg a megyei bírósághoz lehet kifogást benyújtani. (2) A képviselő-testület, illetőleg a közgyűlés népszavazást elrendelő, valamint kötelezően elrendelendő népszavazás elrendelését elutasító határozata ellen a határozat közzétételétől számított nyolc napon belül a helyi bírósághoz (Budapesten a Pesti Központi Kerületi Bírósághoz), illetőleg a megyei bírósághoz lehet kifogást benyújtani.
85. Z községben nem rendelkeztek a helyi népszavazás kezdeményezéséhez szükséges választópolgári kezdeményezés arányáról. Ebben az esetben mennyi választópolgár ajánlása szükséges a sikeres népszavazási kezdeményezéshez? 86. A helyi dalárda népszavazási kezdeményezést nyújt be Lövőn. Azt szeretnék elérni, hogy a képviselő-testület a helyi önkormányzati rendelet módosításával bővítse az adómentes építmények körét. A népszavazási kérdést ekként fogalmazták meg: „Egyetért-e Ön a lövői adómentes építmények körének szűkítésével?”. Hitelesíti-e a helyi választási iroda vezetője a kérdést? 87. Elhatalmasodott a feszültség a lakosság és a helyi önkormányzat képviselő-testülete között R községben, mivel a rengeteg falubeli munkanélküli sérelmezte a képviselőknek kifizetett tiszteletdíj összegét. A település lakosainak harmada a következő népszavazásra bocsátani kívánt kérdéssel kezdeményezte a testület „eltakarítását”: „Akarja-e Ön, hogy településünk képviselőtestületének megbízatása megszűnjön?” Hitelesíti-e a helyi választási iroda vezetője a kérdést? 88. Paks város egyik városrészében benzinkutat szerettek volna létesíteni, és ezért ebben a tárgykörben helyi népszavazást tartottak Pakson. Az összes választópolgár 27 %-a vett részt a voksoláson, 1 %-uk érvénytelen szavazata mellett az összes választópolgár 26 %-a támogatta a benzinkút megépítését. Érvényes és eredményes volt-e a népszavazás Pakson? 89. R településen a választópolgárok száma 35 fő. A falugyűlést a helyi kocsmában tartották, részt vett rajta 23 választópolgár. Érvényes-e a falugyűlés? Mikor eredményes a falugyűlési döntés? 90. „Egyetért-e Ön azzal, hogy F község képviselő-testülete tárgyaljon a település költségvetési rendeletének a módosításáról?” Hitelesíti-e F község helyi választási irodájának vezetője a kérdést?
92
III. JOGESETEK 91. Az év eleje óta egy szörnyű állatkínzás nyomán szinte az egész országot megmozgató közéleti vita zajlik az állatok fokozott védelméről. Az állatkínzás miatt kiszabható szankciók szigorítása érdekében az Állatvédelmet Komolyanvevők Nonprofit Kft. elnöke március 1-jén népi kezdeményezést indított. Mivel azonban az országgyűlési választások első fordulóját április 16-án tartották, az aláírásgyűjtés java része a május 1-jei második fordulót követő nyári hónapokra maradt: június végére viszont több mint 154 000 aláírás gyűlt össze. Az országgyűlési választások ugyanakkor időközben olyan párt győzelméhez vezettek, amely már a kampányidőszakban ellenezte a Btk. szigorítását. Végül a kormányprogramban is szerepelt az állatkínzás elleni küzdelem, amelynek eszközeként a Kormány nem a jogalkotást, hanem a meglévő szabályok hatékonyabb kikényszerítését jelölte meg. Bár a népi kezdeményezés végül sikerrel járt, a parlamenti kormányoldal elvetette a Btk. módosításának szükségességét. Az Állatvédelmet Komolyanvevők azonban nem adták fel az állatok védelméért vívott harcot, és népszavazás kezdeményezése mellett döntöttek. December 8-án hitelesítés végett be is nyújtották az OVB-hez kérdésüket, amely a következőképpen hangzik: “Egyetért-e Ön azzal, hogy az Országgyűlés szigorítsa a Büntető Törvénykönyvről szóló 1978. évi IV. törvény 256/B. §-ában szereplő állatkínzás vétségének elkövetéséért kiszabható büntetést?”. a) Hitelesíti-e az OVB a kérdést? b) Milyen módon és milyen érvekkel támadható meg az OVB hitelesítő / hitelesítést megtagadó döntése? 92. A köztársasági elnök – akinek a dohányzás elleni küzdelem is kiemelt céljai közé tartozik – népszavazást kezdeményezett abban a kérdésben, hogy ne működhessenek olyan vendéglátóipari egységek, amelyek nem különítenek el kifejezetten nemdohányzó helyiséget. Az Országgyűlés döntése alapján 2022. április 1-jén véleménynyilvánító népszavazást tartottak a kérdésben, amelyen a 8 millió választópolgár közül 2,2 millióan vettek részt. A kérdésre az érvényes szavazatot leadók 87%-a válaszolt “igen”-nel, az érvényesen szavazó választópolgárok száma 1 996 512 volt. A referendumot azonban nem követte törvényalkotás. A kormány ugyan civil és nemzetközi szervezetek bevonásával széleskörű társadalmi egyeztetésbe kezdett az ügyben, ám a szereplők közötti kibékíthetetlen ellentétek miatt ezek kudarcba fulladtak, és a nemdohányzók védelmének ügye ezen a ponton el is akadt. 2025. március 1-jén ezért a Dohányozz a Saját Károdra Egyesület is a népszavazás eszközéhez folyamodott, és a következő kérdés hitelesítését kezdeményezték az OVB-től: “Egyetért-e Ön azzal, hogy az Országgyűlés alkosson törvényt annak érdekében, hogy a 100m2-nél nagyobb vendéglátóipari egységekben tilos legyen a dohányzás?” Mit vizsgál, és hogyan dönt az OVB? 93. 2025 nyarán megszakítás nélkül tombol a kánikula az országban Az elviselhetetlen forróság idején a szakszervezetek felvetették szieszta hazai bevezetését, és kérték a Kormánytól a Munka Törvénykönyve ennek megfelelő módosítást. Érvelésük szerint tudományos alapon bizonyított tény, hogy akik koradélután pihennek, azok egészségesebbek és hosszabb ideig élnek, márpedig a magyar alkotmány 70/D. § (1) bekezdése értelmében a Magyar Köztársaság területén élőknek alapvető joguk van a lehető legmagasabb szintű testi és lelki egészséghez. A kormány azonban nem volt fogékony a kezdeményezésre. Az egyik szakszervezet ezért népszavazás útjára terelte az ügyet, és a következő kérdést terjesztette az OVB elé: „Egyetért-e Ön azzal, hogy a Magyar Köztársaság Országgyűlése törvényt alkosson a szieszta bevezetéséről?”. Az aláírásgyűjtő ív mintapéldányát az OVB 2025. augusztus 7-én hitelesítette, határozatát az AB december 10-én helybenhagyta. Nem egész négy hónap alatt több mint félmillió aláírás gyűlt össze, ezért az Országgyűlés 2026. május 16-án elrendelte a népszavazást, majd május 17-én az Alkotmányt a következő rendelkezéssel egészítette ki: “A pihenéshez való alapvető jog magában foglalja a sziesztához való jogot is. A szieszta elrendelésének feltételeit a jelenlévő országgyűlési képviselők 93
kétharmadának szavazatával elfogadott törvény szabályozza.” Az alkotmánymódosító törvényt május 22-én hirdették ki a Magyar Közlönyben. T. Z. mely szerv előtt, milyen feltételekkel élhet jogorvoslattal az Országgyűlés népszavazást elrendelő határozatával szemben? Mi lesz a jogorvoslat ügyében eljáró szerv döntése? 94. Egy a 14-18 év közötti gyermekek körében 2020-ban végzett felmérés kimutatta, hogy a korosztályba tartozó gyermekek 29 %-a fogyaszt hetente legalább egyszer élénkítő szereket tartalmazó ún. energiaitalokat. Orvosok szerint ezek az italok az emberi szervezet természetes szükségleteinél jóval nagyobb koncentrációban tartalmaznak taurint, és ez veszélyt jelenthet a gyermekek egészséges fejlődésére. Egy gyermekvédő civil szervezet szülők bevonásával a következő kérdést szeretné népszavazásra bocsáttatni: “Egyetért-e Ön azzal, hogy az Országgyűlés alkosson törvényt a taurin tartalmú italok 18 éven aluliak számára való forgalmazásának betiltásáról?”. Az OVB 2020. február 10-én hitelesíti a kérdést, és megindul az aláírásgyűjtés. Időközben egy nemzetközi kutatócsoport kísérletekkel igazolja a taurin erős neurofiziológiai hatásait, amelynek hatására az Európa Tanács egyezményt fogad el a stimuláló szereket tartalmazó italok gyermekek számára való forgalmazásának tilalmáról. Az egyezményt a magyar Országgyűlés 2020. május 29-én ratifikálja. Ez idő alatt a civil szervezet több mint 205 000 népszavazást támogató aláírást gyűjt össze, amelyeket hitelesség ellenőrzése céljából 2020. május 31-én benyújt az OVB-nek. Az Országgyűlés 2020. június 14-én elrendeli a népszavazást. N. N. szerint az Országgyűlés népszavazást elrendelő határozata jogellenes. Mely szervhez fordulhat N. N., és hogyan dönt a jogorvoslati kérelmet elbíráló szerv? 95. Forrongó vita zajlik az országban a nemzeti jelképek körül. Több álláspont is napvilágot lát: az egyik markáns vélemény szerint a címernek a zászló szívében a helye. Ezen álláspontot képviselők minden jogi eszközt ki akarnak aknázni a cél elérése érdekében, és felmerül egy esetleges népszavazás kezdeményezése is. Ön szerint van-e jogi lehetőség arra, hogy a kérdésben a választópolgárok döntést hozzanak? Amennyiben van ilyen lehetőség, hogyan kerülhet sor rá? Ha nincs rá lehetőség, akkor támassza alá alkotmányjogi érvekkel ezt az álláspontot! 96. 2015 telén a közúti balesetek száma csaknem duplájára emelkedett az azt megelőző évben nyilvántartott téli balesetek számához képest. Bár rendőrségi szakértők szerint kellő körültekintéssel a balesetek többsége elkerülhető lehetett volna, az Aggódó Autósok Egyesülete (AAE) mégis jogalkotói lépéseket sürget, és 2016. április 16-án egy átfogó koncepcióval jelentkezik, amelynek középpontjában radikális sebesség-csökkentés állna. Számos közlekedési szakértő és a kormány is azon az állásponton van, hogy a közúti közlekedés biztonságának fokozása érdekében tett lépések hatalmas költségeket vonnak maguk után, hiszen minden közlekedési szabály annak kikényszerítésén múlik, ez pedig komoly emberi erőforrásokat kötne le, és drága technikai berendezések beszerzését igényli. Az AAE elnöke ezért népszavazás kezdeményezésére szánja el magát, és május első szombatján el is juttatja az OVB-hez a következő népszavazási kérdést: “Egyetért-e Ön azzal, hogy a közúti közlekedés szabályairól szóló 1/1975. (II. 5.) KPM-BM együttes rendeletben szereplő gépkocsikra vonatkozó sebességhatárt minden év november 1-től március 15-ig, általános jelleggel 10km/H-val csökkentsék?”. Az OVB május 5-én hitelesíti a kérdést. Ön az Aggódó Autósok Egyesületének nyújt jogi segítséget annak érdekében, hogy a népszavazásra ne kerülhessen sor. Milyen szervhez fordulhatnak a panaszosok és milyen érveket hozhatnak fel ott? 97. 2020 januárjában üzemzavar lépett fel a paksi atomerőműben, miután az erőmű mellett lévő szabadtéri elektromos kapcsolóállomáson meghibásodott egy megszakító. A védelmi automatikáknak köszönhetően ugyan időben leállt az atomerőmű 4-es blokkja, az elektromos hiba azonban felszította az atomenergia ellen tiltakozó környezetvédők és az atomenergia-hasznosítás támogatói közötti ellentéteket. A Zöld Béke Környezetvédelmi Mozgalom az erőmű továbbműködtetésének megakadályozása érdekében a következő népszavazási kérdés 94
hitelesítését kérte az OVB-től: “Egyetért-e Ön azzal, hogy az Országgyűlés hozzon törvényt az atomenergia-hasznosítás tilalmáról?”. Számos szakértő nemtetszését fejezte ki az OVB január 30-i hitelesítő döntésével szemben. A 2021. augusztus 1-jén lezajlott ügydöntő népszavazáson az összes választópolgár közel egyharmada vett részt és adott le érvényes szavazatot. A leadott szavazatok 56 %-a támogatta a feltett kérdést, így az Országgyűlés a népszavazási eredménynek megfelelő döntést hozott. A korábbi népszavazási döntést rendkívül károsnak minősítő Biztonságos Energiahasználatot Apokalipszis Nélkül Nonprofit Kft. 2024-ben időszerűnek tekinti az atomenergia kérdésének újbóli felvetését. Ezért egyes tagjai március 31-én a következő kérdést nyújtják be hitelesítés céljából az OVB-nek: “Egyetért-e Ön azzal, hogy az Országgyűlés alkosson törvényt a paksi atomerőmű működésének újbóli engedélyezéséről?”. Hitelesíti-e a kérdést az OVB? 98. 2022-ben az Országgyűlés tavaszi ülésszakán többször is napirenden szerepel a felsőoktatási törvény módosításáról szóló, Kormány által előterjesztett törvényjavaslat. Az ország rossz gazdasági helyzetére tekintettel a törvényjavaslat a felsőoktatási intézményekben 50 %-ról 25 %ra csökkentené a tanulmányi ösztöndíjban részesíthető hallgatók számát, a javaslat felhatalmazása alapján megalkotandó rendelet tervezete pedig az egyes hallgatóknak megállapított tanulmányi ösztöndíj minimális havi összegét a hallgatói normatíva 5 %-a helyett csak 2 %-ban határozná meg. A javaslat heves közéleti és politikai vitákat váltott ki, a kormánytöbbség mindennek ellenére megszavazza a törvényjavaslatot, a kormány pedig megalkotja a felsőoktatásban résztvevő hallgatók juttatásairól és az általuk fizetendő egyes térítésekről szóló 58/2022. (III. 26.) Korm. rendeletet is. A tiltakozások eredménytelensége és az új szabályozás tükrében a hallgatói érdekképviselet végül úgy dönt, hogy a népszavazás eszközével próbálja meghiúsítani az egyetemisták és főiskolások anyagi ellehetetlenítését. Az érdekképviselet elnöke ezért a következő népszavazási kérdést nyújtja be hitelesítésre az OVBhez: “Egyetért-e Ön azzal, hogy a tanulmányi ösztöndíj minimális havi összegét az Országgyűlés a hallgatói normatíva 2 %-a helyett 5 %-ban határozza meg, valamint azzal, hogy a felsőoktatásban résztvevő hallgatók számára teljesítmény alapon juttatott támogatások kiszámításának alapjául is szolgáló hallgatói normatíva mértéke minden évben kövesse az inflációt?”. Hitelesíti-e a kérdést az OVB? 99. Az egyetemisták ösztöndíjának összege majd egy évtizede stagnál, ezen szeretne javítani a Hallgatói Önkormányzatok Országos Szövetsége, amely a kormánnyal kezdeményez egyeztetéseket a helyzet javításáról. Az egyeztetés végére nyilvánvalóvá válik, hogy a költségvetési megszorítások egyszerűen nem teszik lehetővé az ösztöndíjak megemelését. A Kormány kilátásba helyezi, hogy amint az államháztartás hiánya az Európai Unió által megkövetelt szintre csökken, orvosolni fogja a problémát. A Hallgatói Önkormányzatok Országos Szövetsége arra azonban már nem tudja rávenni a Kormányt, hogy kötelezze el magát amellett, hogy amint azt a költségvetés megengedi, megemeli az ösztöndíjakat. Ezért a Hallgatói Önkormányzatok Országos Szövetsége az OVB-hoz fordul, hogy az előreláthatólag 2020-ban megoldódó államháztartási helyzetben az Országgyűlés emelje meg a teljesítmény alapon járó hallgatói juttatásokat. A benyújtott kérdés így szól: “Egyetért-e Ön azzal, hogy valamennyi egyetemista ösztöndíját tízezer forinttal emeljék meg?”. Milyen érveket mérlegel, és hogyan dönt végül az OVB? 100. A 2028-as esztendőt az alkotmányjogászok szemében a népszavazási kezdeményezések sokasága különbözteti meg a korábbi évektől. Az OVB ülésein hétről hétre kell olyan népszavazási kérdésekről dönteni, amelyek egyáltalán nem befolyásolják az ország sorsát, jelentős részük kifejezetten komolytalan. A köztársasági elnök aggodalommal tekint a népszavazás intézményének teljes leértékelődésére. Az államszervezet demokratikus működése felett őrködő elnök állami funkciójából fakadó kötelességének érzi, hogy egy népszavazási kezdeményezéssel megpróbálja visszaszorítani a komolytalan népszavazási kérdéseket. Ezzel részint jelét adná annak, 95
hogy van helye és értelme a magyar közjogi rendszerben a nép közvetlen hatalomgyakorlásának, részint pedig véget vetne a rendkívül káros folyamatnak. Ezért a köztársasági elnök a következő kérdést nyújtja be hitelesítésre az OVB-hez: „Egyetért-e Ön azzal, hogy egy országgyűlési ciklusban háromnál több népszavazás kezdeményezése esetén minden további népszavazás költségeit a kezdeményező személy vagy szervezet viselje?”. Ön szerint hitelesíti-e a kérdést az OVB? A népszavazás ügydöntő vagy véleménynyilvánító lesz?
IV. ALKOTMÁNYOS ELVEK ÉS ÉRTÉKEK 101. A magyar alkotmányos berendezkedésben a parlamentáris kormányzati rendszer a meghatározó. A közhatalom gyakorlásának képviseleti módját – az alkotmánybírósági gyakorlat szerint is – kivételes eszközként egészíti ki a választópolgárok közvetlen részvételére épülő népszavazás intézménye. Vajon átalakulhat-e a képviseleti és közvetlen demokráciának ez a viszonya a XXI. századi információs társadalomban? a) Gyűjtsenek érveket a hatalomgyakorlás képviseleti formája mellett! Gondolják végig, hogy a hagyományos érvek alkalmazhatóak-e az információs társadalom keretei között is! b) Gyűjtsenek érveket a hatalomgyakorlás közvetlen formája mellett! A hagyományos érvek mellett gyűjtsenek kifejezetten az információs társadalom nyújtotta új lehetőségeken alapuló érveket is! Sajó András: Internet-demokrácia? (...) A ma ismert kormányzati törekvések többsége nem tekinti célnak az online közvetlen demokrácia bevezetését (a 2000. évi svéd szakértői jelentés kivételével). (...) A távolságtartás egyik oka a – főleg biztonsági rendszerek kialakításában érdekelt – szakértők által említett biztonsági kockázat. Az e-demokráciával visszaélés veszélye azonban nem perdöntő. A biztonságtechnikai követelmények nem teljesíthetetlenek. A probléma kockázatvállalási természetű. (...) A képviseleti demokrácia egyébként hasonlóan súlyos kockázattal jár, kezdve a képviselők megvesztegetésének lehetőségétől odáig, hogy az USA-ban a különböző becslések szerint akár ötmillió szavazat is elveszhet (beleértve a téves értelmezést), mivel nem elektronikus a rendszer. Mégis „vállaljuk” ezt a módszert. (...) [A]z internet kihívása (amihez kapcsolódnak az elektronikus adathordozók, illetve az információtovábbítás forradalmi eszköztára, pl. az sms) érzékelhető. E technikának elvileg alapjaiban kellene megváltoztatni a képviseleti demokráciát, amennyiben percre kész, interaktív tudás vagy legalább informáltság alakul ki, és ehhez kapcsolódó, véleményformáló interaktív hálózatok és virtuális közösségek szerveződnek. (...) Továbbá szüntelen kihívást jelent, hogy az elektronikus információ korában az állampolgár elvileg jobban informált, de az informáltságot nem képes politikai cselekvéssé alakítani. A megfelelő erőforrásokkal rendelkező érdekek viszont felhasználják az elektronikus informáltság lehetőségeit a politika befolyásolására. Óhatatlanul felmerül, fel fog merülni a szavazópolgárban a kérdés: minek a parlamenti képviselő, ha otthonról mi magunk mindent eldönthetünk? A közvetlen e-demokrácia lehetőségeivel annak is szembe kell néznie, aki a képviseleti demokrácia keretei közt kívánja tartani a politikai akaratképzést, mivel az akaratképzés „mélyebb”, nem formális része egyre inkább átkerül az elektronikus demokrácia virtuális terébe. A misztikus népakarat, amit képviselni kell, chat-roomokban, elektronikus fórumokon formálódik. Az internet-demokrácia egyebek közt azért indít a gondolkodásunkat sémába kényszerítő hagyományos képviseleti demokrácia átgondolására, mert elvileg meghaladja a társadalmi élet térbeli szerveződésének logikáját. (...) Az internet elvileg lehetővé teszi, hogy ettől a térbeli, a mindenkori hatalom által támogatott szerveződési formától az állampolgárok
96
elmozduljanak, és a maguk választása szerint, nem a „felülről” kijelölt módon szerveződjenek. (...) Könnyű belátni, hogy az internet elvileg a bármikori (azonnali) politikai tájékozódás és akaratnyilvánítás eszköze, s annyiban is ellentmond a hagyományos politikai akaratképződésre vonatkozó (nem-normatív) feltevésnek, hogy képes a többséghez szükséges közösséget – meggyőzés útján – megszervezni. Ez nemcsak a területiség, hanem a hagyományos pártpreferenciák (s az ahhoz kapcsolódó értékek: ideológia, karizma, személyes hitelesség) jelentőségét teszi kérdésessé. (...) Az internet-demokrácia utópiájában a politikai döntéshozatal a bárki által tehető javaslatok bármikori többségi elektronikus elfogadásában áll. A választható megoldásokat a feladatra szerveződő elektronikus közösségek – vagy pl. a többségi döntéssel adott megbízás alapján állami igazgatási szakapparátusok – alakítják ki, ezek közül lehet választani. (...) A rendszer működőképességéhez legalább néhány előfeltételnek teljesülnie kell. Időbeli stabilitás. Ha a meghozott döntések túl gyorsan megváltoztathatóak, a rendszer megbénulhat, illetve rendkívül költségessé válik. Elvileg a mai jogalkotás is azonnal megváltoztatható, de ennek egy ponton túl olyan jelentős politikai költségei vannak (a változtatással az eredeti javaslattevő lejáratódik), ami ezt eleve korlátozza. Ráadásul a képviseleti-bürokratikus rendszer döntéshozatala, illetve a döntés változtatásához szükséges visszacsatolás igen lassú, ami a változtathatóságot időben jelentősen korlátozza. Mindez a közvetlen e-demokráciában nem jelent akadályt, hacsak korlátozó és lassító szabályokat nem alkalmazunk. Ilyen korlátozó szabály lehet a változtatási kezdeményezésnek megfelelő határidőhöz és/vagy kezdeményezői (esetleg elfogadói) minősített többséghez kötése. A népszavazási tárgyak meghatározása („napirend”). A második – inkább legitimációs – kérdés az, hogy miként lehet biztosítani a témák napirendre tűzését és kellő figyelem melletti eldöntését, mennyiben fenyeget – másként vagy inkább, mint a parlamenti (és demokratikus adminisztratív) rendszerekben – a részérdekek uralma. Ez a „kollektív cselekvés” problémája (...). Ha egy kis csoport a saját, intenzíven átérzett érdekének megfelelő megoldást meg tudja szavaztatni, pusztán mert a többségnek – bár sérelmes számára a dolog – nincs energiája odafigyelni az ügyre, az a kisebbség uralmára vezet (ez természetesen érvényesül a képviseleti demokráciában is). A fenti korrekciók mellett működő e-demokrácia az, amellyel szemben a képviseleti demokráciának igazolnia kell magát. A képviseleti rendszer technikai problémája 1. Intellektuális akadályok. A törvényhozási döntéshez szükséges információ nem áll a választó rendelkezésére, vagy nem képes kezelni az információt, mert szakképzetlen, tudatlan. 2. Morális éretlenség. Ezt a kifogást a népszavazással szemben többek közt Michael Oakeshott fogalmazta meg: „A plebiszcitum [de ezen ért minden népszavazást] nem olyan módszer, amivel a »tömegember« választásait az uralkodóra kényszeríti; arra való módszer ez, hogy olyan kormányzatot alakítson ki, amely korlátlan hatalommal rendelkezik, hogy helyette válasszon. A plebiszcitum révén a »tömegember« megszabadul az individualitás terhétől, amikor hangsúlyosan megmondják neki, miként válasszon.” 3. A törvényhozói döntéshozatal (és más parlamenti feladatok, pl. a végrehajtó hatalom ellenőrzése) idő- és erőforrás-igényes. Az állampolgároknak nincs ideje és eszköze az állandó politikai részvételre. 4. A népszavazás-központú közvetlen demokrácia technikailag kivitelezhetetlen: a problémák száma túl nagy, a problémák nem képesek megmozgatni az embereket, az állandó szavazás túl költséges. (...) A népszavazási rendszer nem annyira a rendes képviseleti rendszer ellenében, inkább azt mozgatva működik. Kisebbségvédelem és stabilitás Ahhoz, hogy az e-demokrácia sikeres kihívást intézhessen a képviseleti rendszer ellen, tisztázni kell korlátait és mérlegelni hátrányait. 1. Az internetes, mérsékelt költségű csoportképzés előnye a gyors reagálás. (...) Az internetdemokrácia esetén a megszokottnál könnyebben jönnek létre ügy szerinti (issue) alkalmi csoportok. (...) A diskurzusközösségek és a szavazók csak az adott ügyben kapcsolódnak 97
össze, a koalíció alkalmi és törékeny. A politikai rendszer tovább fragmentálódik. Konkrét botrányok mozgósíthatják a támogatást, a tartós támogatás valószínűtlen. A pillanatnyi hangulat befolyásol. A túl gyors reagálásnak van azonban ellenszere: a népszavazás kitűzése után hosszabb, például többhónapnyi kötelező várakozási idő. (A megoldások a parlamentarizmus technikai véletlenjeit és szándékos hűtési szakaszait – bizottságoknak kötelező kiküldés stb. – utánozzák.) 3. Elvileg ugyan nem zárható ki, hogy az e-demokrácia koalícióképzésre kényszerít, de maga az eljárás és eredménye merev, mert adott szövegre vonatkozik. A kompromisszumok kialakításának csökken az esélye. (...) Ezért a parlamenti iteráció hatékonyabbnak, az egyeztetésben létrejövő törvényszöveg ellentmondás-mentesebbnek tűnik. 4. Amennyiben közmegegyezésen nem a habermasi kommunikációs közösségben létrejövő meggyőzést értjük, hanem valamiféle közös elfogadhatóságot, vagyis egy olyan állapotot, ahol senki sincs legyőzve, ahol mindenki úgy érezheti, hogy a számára legfontosabbat megkapja, vagy legalábbis esélye marad, hogy megkapja, akkor az e-demokrácia nem sok jóval kecsegtet. Amennyiben azonban az e-demokráciában mint elvileg kiszorító döntésekre vezető rendszerben korlátozzuk, azaz alkotmányosan körülhatároljuk az eldönthető kérdések körét – akárcsak egy többségi parlamenti demokráciában – úgy teljesülhet a kisebbségek „alapigénye”, azaz nem kerülnek végleges, visszavonhatatlan kiszorítottságba, és megóvhatók azok az értékek, amelyeket a többség zsarnoksága fenyeget. A képviseleti demokrácia normatív előnyei 1. Stabilitás. Az internet-demokrácia a konzervatív felfogás szerint destabilizál, mivel nem rendelkezik a politikai akaratképzésben azzal az alkotmányosan ellenőrzött közvetítési mechanizmussal, ami a hagyományos szavazati rendszerekben elvileg adott. (...) [S]zembeötlő, hogy az uralkodó alkotmányos felfogás mennyire szemben áll a demokratikus kísérletezéssel (...) az alkotmányosságot önálló értéknek tekintő szervek – a jelek szerint – a fennálló politikai akaratképzési megoldásoktól való eltérést a rendet fenyegető kalandnak tartják. A demokratikus szuverenitás-elméletek szerint viszont a nép különféle, változó demokrácia-felfogások szerint cselekedhet, és az ezek közti választás a népet illeti. 2. Kompromisszum. A képviseleti demokrácia melletti legfontosabb érvet Madison fogalmazta meg. A nagy területen élő lakosságot összefogó képviseleti törvényhozásban óhatatlanul annyiféle érdek kerül képviseletre, hogy ezek egyike sem képes uralkodóvá válni. (...) A képviseleti rendszer viszont az állandó többség kialakulását korlátozza, különösen egy heterogén társadalomban. (...) Az internet ugyan megszünteti az elszigeteltséget, de végletesebbé teszi a kisebbségi állapotot. Feltéve, hogy minden kérdés országos szinten dől el, esélye se marad annak, hogy a kisebbségek olyan területi vagy más alapú közösségekben hozzanak döntést, amelyekben relatív többségben vagy kompromisszumot kikényszeríteni képes, figyelemre méltó kisebbségben vannak. (...) A közvetlen e-demokráciában sem a parlamenti, sem a választási politika elvtelen koalícióképzése nem érvényesül, tehát kompromisszumok se jönnek létre. 3. Politikai vezetés. A törvényhozó képviseleti szerv politikai értelemben vezetésre hivatott (...). A parlament nemcsak a törvények általános érvényű megoldásait dolgozza ki, hanem általános politikai irányt mutat (...). A társadalmak életében a vezetettség sokszor hasznosnak, szükségesnek mutatkozik, ha vezérségként káros is. A vezetés különösen a nemzetközi kapcsolatokban tűnik szükségesnek és e-demokráciával nehezen pótolhatónak. A nemzetközi (katonai, hírszerzési, titkos egyezségekre vonatkozó) információk képezik ezeknek a döntéseknek az alapját, s ezek természetüknél fogva nem állhatnak a lakosság rendelkezésére. (...) 4. Lehet-e hirtelen dönteni? – Nem törvényhozási döntések (eseti kockázatvállalások). Egy sor, részben normatív politikai döntés viszonylagos gyorsaságot igényel. Ezek a döntések sokszor kockázatvállalásra vonatkoznak, olyan helyzetekben, ahol az e-demokrácia résztvevői nem tartják magukat érintettnek. 5. Döntési felelősség. A képviseleti rendszerek igazolásában szerepe van annak a feltevésnek, hogy a döntésért jogi és politikai felelőssége van a képviselőknek. Ez a feltevés (mely a végrehajtó hatalommal kapcsolatban is megfogalmazódik, különösen a parlamentáris rendszerekben) erős formájában a modern képviseleti rendszer kialakulásakor megdőlt, mondhatni, a modern politikai képviselet épp ennek tagadására 98
épül. A képviselő nem utasítható, nem hívható vissza, jogilag nem felel ígéreteiért. Mindezek ellenére a képviseleti demokrácia szokásos igazolásához tartozik a felelősség feltevése: eszerint, aki felelősséggel tartozik döntéséért, jobban (megfontoltabban) dönt, mint az, akire a döntésből semmiféle következmény sem háramlik. Az internetdemokráciával szemben elvileg felhozható, hogy ez a felelőtlenség könnyelmű és téves döntésekre indít. Ezek a feltevések azonban empirikusan megalapozatlannak tűnnek. (...) [A] képviselő vagy a pártja – az újraválasztás vágyától vezetve – tekintettel lesz korábbi ígéreteire vagy az újraválasztáshoz szükséges többség kegyére, de ez nem biztosítja a döntés tényleges következményeinek figyelembevételét, sőt a döntési információk talán nem is a tényleges következményekre vonatkoznak. A népszavazási, illetve internetes viselkedés tapasztalatai alapján ugyanakkor jogos az a feltevés, hogy aki nem érdekelt valamilyen kérdésben, az nem törődik az üggyel, nem vesz részt az internetes szavazásban, mivel az alkalomköltség (opportunity cost) számára túl nagy. (...) Együttműködő demokratikus döntési rendszerek Az elmondottak szerint az e-demokráciának vannak olyan nehézségei, amelyek a képviseleti demokrácia eszközeivel orvosolhatók. Ez a képviseleti rendszer valamiféle megőrzése mellett szól, ha egyébként pusztán technikai okokból nem is lenne a képviseleti megoldásra szükség, vagyis ha a közvetlen e-demokrácia helyettesíteni tudná azt. (...) Az e-demokrácia, amennyiben korlátozatlan többségi rendszerként működik, az alkotmányosságot a legalapvetőbb módon fenyegetné, amennyiben ellensúly nélküli hatalom lenne. Ha azonban kellően ellensúlyozott, úgy a politikai döntések javulása várható tőle. A döntéshozatal minőségét érintő eljárási szabályokon és a kisebbségvédelmen túl ilyen intézményes védelem – a népszavazásokkal kapcsolatos tapasztalatok szerint – a bíráskodástól várható. (...) Gyakorlati következmények? A képviseleti demokrácia mellett szóló hagyományos gyakorlati megfontolások, amelyek a közvetlen demokrácia képtelenségére épültek, megdőlni látszanak az internet korában. Az internet permanens döntési lehetőséget nyújt. A permanens állampolgári döntés azonban az alkotmányosságot alapjaiban veszélyezteti – a demokrácia e formája veszélyes a szabadságra és a hatékony állami működésre. A képviseleti és közvetlen demokrácia különféle összekapcsolásai azonban semlegesítik a veszélyeket, és egyben felszámolhatják a képviseleti rendszer jelenlegi hiányosságait, különösen, hogy a képviselők szembefordulhatnak a képviseltekkel. (...) Az (...) összekapcsolás jelentősen költségcsökkentő: valószínűsíthető, hogy a hatékonyabb kormányzat és politikai akaratképzés egységnyi szolgáltatásra olcsóbb az elektronikus megoldásokkal. [Sajó András: Internet-demokrácia? In Majtényi László – Molnár Péter – Petri Lukács Ádám – Szabó Máté Dániel (szerk.): Az elektronikus információszabadság. Budapest, Eötvös Károly Intézet, 2005. 335-354. oldal.]
102. Van-e joga a népnek népszavazással alkotmányt módosítani, elfogadni, megerősíteni? Tekintse át a szemelvényt az Alkotmánybíróság gyakorlatából, majd érveljen mellette, illetve ellene! 25/1999. (VII. 7.) AB határozat Az Alkotmánybíróság az Országos Választási Bizottságnak országos népszavazás kitűzésére irányuló aláírásgyűjtő ív mintapéldányának, illetőleg az azon szereplő kérdés hitelesítése tárgyában hozott határozata ellen benyújtott kifogások alapján meghozta a következő határozatot: Az Alkotmánybíróság megállapítja: alkotmánymódosítás csak az Alkotmányban előírt eljárási rendben [Alkotmány 24. § (3) bekezdés] történhet; az Alkotmány módosítására irányuló kérdésben választópolgárok által kezdeményezett népszavazásnak nincs helye. Az Országgyűlés által elfogadott alkotmánymódosítás ügydöntő népszavazással megerősíthető.
99
Az Alkotmánybíróságnak a jelen ügy kapcsán arról kellett állást foglalnia, hogy az Alkotmány módosítható-e népszavazás útján. Az OVB 10/1999. (IV.14.) OVB határozatában ugyanis úgy foglalt állást, hogy nincs alkotmányossági akadálya az Alkotmány népszavazás útján történő módosításának, hiszen az Alkotmány 28/C. § (5) bekezdésének taxatív felsorolása kizárólag az Alkotmánynak a népszavazásról és a népi kezdeményezésről szóló rendelkezéseit zárja ki a népszavazás által tilalmazott kérdések közül, s ebből „a contrarió” értelmezéssel levonta azt a következtetést, hogy az Alkotmányban szabályozott bármely más kérdés - amelyre nem vonatkozik kizáró ok - népszavazás tárgya lehet. Az Alkotmánybíróság azonban ebben a határozatában nem vizsgálta azt sem, hogy levezethető-e az Alkotmányból a parlamentáris berendezkedés lényegéből és a két hatalomgyakorlási forma jellegéből - az alkotmányozás (az alkotmánymódosítás) tekintetében - további tartalmi hatáskörmegosztási elv. Az Alkotmány mint alaptörvény, amely az állami berendezkedés alapját, az állam és polgárainak viszonyát szabályozza, csak az Alkotmány rendszerén belül, az Alkotmány által feljogosított alkotmányozó hatalom által, az Alkotmányban meghatározott eljárás szerint módosítható. Az Alkotmány az Országgyűlés hatáskörén belül megkülönböztetetten szabályozza az alkotmányozást. Az Alkotmánybíróság több határozatában megállapította, hogy az Alkotmány megalkotása és megváltoztatása kizárólag az Országgyűlés jogkörébe tartozik, és az Országgyűlés e jogkörében alkotmányosan az alkotmánymódosításra irányadó eljárási és határozathozatali követelmények betartásával, alkotmánymódosításra irányuló közvetlen és kifejezett alkotmányozó hatalmi rendelkezés alapján járhat el. A szervezeti azonosság ellenére az Alkotmány rendelkezései alapján különbséget kell tenni az alkotmányozó és a törvényhozó hatalom között. Amikor az Országgyűlés az Alkotmány 19. § (3) bekezdés a) pontjában rögzített hatáskörében jár el, alkotmányozó hatalmat gyakorol az Alkotmány 24. § (3) bekezdésében szabályozott eljárás szerint. Az Alkotmány e rendelkezései egyértelműen az Országgyűlés hatáskörébe utalják az Alkotmány elfogadásáról és módosításáról való döntést. Ebből az következik, hogy az Alkotmány választópolgári kezdeményezésre - népszavazással nem módosítható. Az Alkotmány alapján az Alkotmány rendelkezéseinek megállapítása az Országgyűlés hatásköre volt és maradt az 1997-es alkotmánymódosítást követően is. A népszavazással kapcsolatos alkotmánymódosítás során az Országgyűlés mint az alkotmányozó hatalom nem határozta meg a népszavazásnak az alkotmányozásban betöltött szerepét, azaz, nem bírálta felül az Alkotmánybíróság által a 2/1993. (I. 22.) AB határozatban megállapított követelményt, mely szerint népszavazással nem lehet az Alkotmányt módosítani. Az alkotmányozási eljárás nemzetközi áttekintése alapján is azt állapíthatta meg az Alkotmánybíróság, hogy a népszavazás általában kiegészítő alkotmányozó hatalomként van jelen az alkotmányozás folyamatában; a népszavazás funkciója csaknem kizárólag a képviselet által elfogadott alkotmányszöveg megerősítése vagy elvetése. Mindezeket figyelembe véve megállapítható, hogy az Alkotmány módosítására irányuló kérdésben nem írható ki választópolgári kezdeményezésre olyan népszavazás, amely az Országgyűlésre kötelező volta miatt elvonná az Országgyűlés alkotmányozó hatáskörét. Mindezek alapján az Alkotmánybíróság megállapította, hogy - mivel az aláírásgyűjtés az aláírók számától függően az Alkotmány 28/C. § (2)-(3) bekezdése alapján kötelező és ügydöntő népszavazás elrendeléséhez vezethet - az Alkotmány módosítására irányuló kérdésben választópolgárok által kezdeményezett népszavazásnak nincs helye. Az Alkotmány 28/C. §-ának (5) bekezdése a népszavazásra nem bocsátható kérdéseket határozza meg. Ezekben a kérdésekben sem kötelező, sem fakultatív, sem ügydöntő, sem véleménynyilvánító népszavazásnak nincs helye. Az Alkotmánybíróság álláspontja szerint azonban az Alkotmányból - a taxatív módon felsorolt tiltott kérdéskörökön kívül - a népszavazásnak más korlátai is levezethetők. A kifejtettek alapján alkotmánymódosítási kérdésekben sem kizárt a népszavazás elrendelése, de az a népszavazásnak csak olyan formája lehet, amely nem ad módot arra, hogy a népszavazás átvegye az Országgyűlés alkotmányozó hatáskörét, és nem zárja ki azt, hogy az Országgyűlés döntsön az Alkotmány megváltoztatásáról. Az ügydöntő (megerősítő) népszavazás elrendelésére csak az Országgyűlés alkotmányozási (alkotmánymódosítási) eljárását követően kerülhet sor.
100
103. Gyűjtsön országos, illetve helyi népszavazásra bocsátott kérdéseket! Az összegyűjtött kérdések alapján hasonlítsa össze az országos, illetve a helyi népszavazás funkcióját! 104. Gyűjtsön országos népszavazás, illetve népi kezdeményezés tárgyul szolgáló kérdéseket! Az összegyűjtött kérdések alapján hasonlítsa össze a népszavazás és a népi kezdeményezés intézményét, a két intézmény alkalmazásának célját! 105. A választópolgárok 2009-ben úgy döntöttek az országos népszavazáson, hogy 40%-kal csökkenteni kell az országgyűlési választásokon legalább 1%-ot elért (s ily módon költségvetési forrásból finanszírozható) pártok éves költségvetési támogatását. Az ennek megfelelő törvénymódosítást az Országgyűlés kénytelen-kelletlen 2009 decemberében elvégezte, s ennek következtében a választópolgári akaratnak megfelelően ténylegesen csökkent a párttámogatás összege. 2010-ben érezhetően nehezteltek az állami támogatásban részesített pártok a népszavazási döntésre, s háttértárgyalásokon próbáltak konszenzusra jutni a számukra szigorú előírás eltörlésére. 2010 őszén az egyik, 200 §-ból álló törvénycsomagba „belecsempészték” a párttámogatás szabályozását, aminek az eredményeként kiiktatták a népszavazási döntést. Ugyanez a törvény a záró rendelkezések között hatályon kívül helyezte az országos népszavazásról és népi kezdeményezésről szóló 1998. évi III. törvény 8. § (1) bekezdését [Az eredményes ügydöntő népszavazással hozott döntés az Országgyűlésre a népszavazás megtartásától - ha a népszavazás törvényalkotási kötelezettséget keletkeztet, a törvény megalkotásától - számított három évig kötelező. Az Országgyűlés köteles a népszavazás döntésének haladéktalanul eleget tenni.] is. a) A fenti fiktív példa alapján értelmezze a népszavazás kötőerejének hatókörét, s ítélje meg, alkotmányellenes volt-e az Országgyűlés alkotta törvénycsomagnak a népszavazási döntést, továbbá a kötőerőt garantáló szabályt negligáló rendelkezése! b) Milyen érvek szólnak a népszavazás meghatározott idejű kötőerejének biztosítása mellett? Mivel lehet érvelni a kötőerő időtartamának korlátozása mellett?
101
V. AZ EGYES JOGINTÉZMÉNYEK ÖSSZEHASONLÍTÁSÁRA VONATKOZÓ FELADATOK 1. Határolja el a népszavazás és a népi kezdeményezés fogalmát! 2. Melyek az országos népszavazás fajtái az elrendelés jogi alapja szerint? 3. Melyek az országos népszavazás fajtái a népszavazás jogi kötőereje szerint? 4. Milyen a kötelező országos népszavazás jogi kötőereje? 5. Milyen a fakultatív országos népszavazás jogi kötőereje? 6. Milyen a megerősítő országos népszavazás jogi kötőereje? 7. Mikor eredményes az ügydöntő országos népszavazás? 8. Mikor kötelező helyi népszavazást tartani? 9. Milyen tárgykörben tilos helyi népszavazást tartani? 10. Mennyi ideig lehet aláírást gyűjteni a) b) c) d)
országos népszavazás: helyi népszavazás: országos népi kezdeményezés: helyi népi kezdeményezés
esetén? 11. Mikor érvényes és eredményes a helyi népszavazás? 12. Mi a közjogi következménye annak, ha a helyi népszavazás érvénytelen?
102
A MAGYAR ÁLLAMPOLGÁRSÁG KELETKEZÉSE, MEGSZERZÉSE, MEGSZŰNÉSE, A MAGYAR ÁLLAMPOLGÁROK HAZATÉRÉSE
I. JOGANYAG
A. AZ ELSAJÁTÍTANDÓ JOGANYAG • •
Az Alkotmány érintett rendelkezései A magyar állampolgárságról szóló 1993. évi LV. törvény (Áptv.)
B. AZ EGÉSZ TÉMAKÖRT ÉRINTŐ JOGSZABÁLYI RENDELKEZÉSEK Alkotmány 69. § (1) A Magyar Köztársaságban senkit nem lehet magyar állampolgárságától önkényesen megfosztani vagy magyar állampolgárt a Magyar Köztársaság területéről kiutasítani.
(2) bekezdése szerint magyar külföldről bármikor hazatérhet.
Áptv. 1. § (2) Senkit nem lehet állampolgárságától, illetve állampolgársága megváltoztatásának jogától önkényesen megfosztani. (4) A törvénynek nincs visszaható hatálya. A magyar állampolgárságra azok a jogszabályok az irányadók, amelyek az állampolgárságra ható tények vagy események bekövetkezésekor hatályban voltak. 2. § (2) Azt a magyar állampolgárt, aki egyidejűleg más államnak is állampolgára – ha törvény másként nem rendelkezik –, a magyar jog alkalmazása szempontjából magyar állampolgárnak kell tekinteni. 23. § (1) E törvény alkalmazásában – a lakcímbejelentés napjától – Magyarországon lakik
állampolgár
az a lakóhellyel rendelkező nem magyar állampolgár, a) aki bevándorolt vagy letelepedett jogállású, b) akit menekültként elismertek, valamint c) aki a szabad mozgás és tartózkodás jogával rendelkező személyek beutazásáról és tartózkodásáról szóló törvényben meghatározottak szerint a szabad mozgáshoz és tartózkodáshoz való jogát Magyarországon gyakorolja, és bejelentési kötelezettségének eleget tett. (2) E törvény alkalmazása szempontjából külföldön lakik az a személy, akinek Magyarországon nincs bejelentett lakóhelye vagy tartózkodási helye.
103
II. PÉLDÁK AZ ELSAJÁTÍTANDÓ JOGANYAG FELDOLGOZÁSÁHOZ
A. A magyar állampolgárság keletkezése Vérségi elv, családjogi tények Áptv. 3. § (1) Születésénél fogva, leszármazással magyar állampolgárrá válik a magyar állampolgár gyermeke. (2) A nem magyar állampolgár szülő gyermekének magyar állampolgársága a születés
napjára visszaható hatállyal keletkezik, ha másik szülője – teljes hatályú apai elismerő nyilatkozat, utólagos házasságkötés, továbbá az apaság vagy az anyaság bírói megállapítása alapján – magyar állampolgár.
106. Magyar állampolgárságú szülők Izlandon született gyermeke milyen állampolgár? 107. Magyar-izlandi kettős állampolgár anyának és izlandi állampolgár apának Izlandon gyermeke születik. Magyar állampolgár-e a gyermek, ha igen, mikortól? 108. Magyar állampolgár anyának és svéd-finn kettős állampolgár apának Svédországban gyermeke születik 2008-ban. Magyar állampolgár-e a gyermek, ha igen, mikortól? 109. Magyar-német kettős állampolgár anyának és holland állampolgár apának Belgiumban gyermeke születik. Magyar állampolgár-e a gyermek, ha igen, mikortól? 110. Milyen állampolgár az angolai állampolgárságú leányanya Magyarországon született gyermeke, ha a gyermek kétéves korában (apaság bírósági megállapításával) derül ki, hogy apja magyar állampolgár? 111. K. T. az állampolgársági eskü letétele előtt autóbalesetben életét veszti. A halála után egy hónappal megszülető gyermeke milyen állampolgár? 112. O. P. ismeretlen apától és szlovén állampolgárságú anyától született, 2004-ben bírói ítélet állapítja meg, hogy O. P. édesapja magyar állampolgár volt. 2003-ban O. P.-nek gyermeke született. Milyen állampolgár és mikortól O. P., illetve a gyermeke? 113. Magyar-kanadai kettős állampolgár anyának és kanadai állampolgár apának Kanada területén gyermeke születik. Magyar állampolgár-e a gyermek, ha igen, mikortól? 114. A gyermekét a mátészalkai kórházban megszülő magyar nemzetiségű ukrán állampolgár a szülést követő napon eltávozik a kórházból csecsemőjét hátrahagyva. Az ukrán jog a vérségi elvet követi. Milyen állampolgár a csecsemő?
104
Területi elv Áptv. 3. § (3) Ellenkező bizonyításig magyar állampolgárnak kell tekinteni: a) a Magyarországon lakóhellyel rendelkező hontalan szülők Magyarországon született gyermekét;
b) az ismeretlen szülőktől Magyarországon talált gyermeket.
származó,
115. 2009. december 31-én 23 óra 49 perckor megszólalt a csengő a Károlyi Sándor Kórházban jelezve, hogy a kórház bejárata előtti inkubátorba csecsemőt helyeztek el. Az orvosok megállapították, hogy a kicsi körülbelül egy órája született és egészséges. Milyen állampolgár a gyermek? 116. Milyen állampolgár a Debrecenben, egy lakótelep pincéjében talált színes bőrű csecsemő? Meddig? 117. Tartózkodási engedéllyel hazánkban levő hontalan családnak gyermeke születik. Milyen állampolgárként születik meg a gyermek? 118. Bevándoroltként Magyarországon élő szlovén állampolgárságú anya és hontalan apa Magyarországon született gyermeke milyen állampolgár? 119. Milyen állampolgár a brazil állampolgárságú szülők Magyarországon született gyermeke? 120. T. H. a vérségi elvet követő Románia állampolgára, házastársa, J. V. hontalan. A házaspár tartózkodási engedéllyel Magyarországon él, ahol gyermekük születik. Születésével magyar állampolgár lesz-e a gyerek? 121. 2006 márciusában egy Magyarországon tartózkodási engedéllyel rendelkező hontalan anyának Budapesten gyermeke születik. Magyar állampolgár-e a csecsemő?
B. A magyar állampolgárság megszerzése Áptv. 6. § (1) A magyar állampolgárság honosítással, illetőleg visszahonosítással történő megszerzésére irányuló kérelemről – a miniszter előterjesztése alapján – a köztársasági elnök dönt. 7. § (1) A honosított, illetőleg a visszahonosított (a továbbiakban együtt: honosított) személy választása szerint állampolgársági esküt vagy fogadalmat tesz. Az esküt vagy a fogadalmat a honosított a lakóhelye szerint illetékes polgármester előtt, illetve a 4. § (3), (6) és (7) bekezdésének, illetve az 5. § hatálya alá tartozó honosított választása szerint a polgármester vagy
a magyar külképviselet vezetője előtt teszi le. A cselekvőképtelen személy nevében az esküt vagy fogadalmat a törvényes képviselője teszi le. (2) A honosított a magyar állampolgárságot az eskü vagy fogadalom letételének napján szerzi meg. Az eskütétel, illetve fogadalomtétel tényét és napját a honosítási okiraton fel kell tüntetni. (3) Ha a honosított az eskü vagy fogadalom letétele előtt meghalt, vagy olyan állapotba került, amely megakadályozza az eskü vagy fogadalom letételében, a magyar állampolgárságot a honosítási okirat kiállításának napján szerzi meg.
105
Honosítás Áptv. 4. § (1) Kérelmére honosítható a nem magyar állampolgár, ha: a) a kérelem előterjesztését megelőző nyolc éven át folyamatosan Magyarországon lakott; b) a magyar jog szerint büntetlen előéletű és a kérelem elbírálásakor ellene magyar bíróság előtt büntetőeljárás nincs folyamatban; c) megélhetése és lakóhelye Magyarországon biztosított; d) honosítása a Magyar Köztársaság közbiztonságát és nemzetbiztonságát nem sérti; e) igazolja, hogy alkotmányos alapismeretekből magyar nyelven eredményes vizsgát tett, vagy ez alól a törvény alapján mentesül. (2) Kedvezményesen honosítható az a nem magyar állampolgár, aki a kérelme előterjesztését megelőzően legalább három évig folyamatosan Magyarországon lakott, és az (1) bekezdés b)−e) pontjában meghatározott feltételek fennállnak, ha a) magyar állampolgárral legalább három éve érvényes házasságban él, vagy házassága a házastárs halálával szűnt meg; b) kiskorú gyermeke magyar állampolgár; c) magyar állampolgár fogadta örökbe, vagy d) magyar hatóság menekültként elismerte. (3) Az (1) bekezdés b) és d) pontjában meghatározott feltételek fennállása esetén – kérelmére – kedvezményesen honosítható az a nem magyar állampolgár, akinek felmenője magyar állampolgár volt vagy valószínűsíti magyarországi származását, és magyar nyelvtudását igazolja.
(4) Kedvezményesen honosítható az a nem magyar állampolgár, akinek a kérelem benyújtását megelőzően legalább öt éven át folyamatosan Magyarországon volt a lakóhelye, és az (1) bekezdés b)−e) pontjaiban meghatározott feltételek fennállnak, ha a) az ország területén született; b) kiskorúsága idején létesített magyarországi lakóhelyet; c) hontalan. (5) Az (1)−(2) és (4) bekezdésekben meghatározott időtartamú, folyamatos magyarországi lakóhelytől kiskorú tekintetében el lehet tekinteni, ha honosítását a szülőjével együtt kéri, vagy szülője a magyar állampolgárságot megszerezte. (6) A magyar állampolgár által örökbefogadott kiskorú gyermek lakóhelyétől függetlenül honosítható. (7) A köztársasági elnök a folyamatos magyarországi lakóhely tekintetében az (1)−(2) és (4) bekezdésekben meghatározott időtartam, valamint az (1) bekezdés c) és e) pontjában meghatározott feltétel alól – az állampolgársági ügyekért felelős miniszter (a továbbiakban: miniszter) javaslatára – felmentést adhat, ha a kérelmező honosításához a Magyar Köztársaságnak fontos érdeke fűződik. (8) A magyar nyelvtudás igazolásától el lehet tekinteni cselekvőképtelen vagy korlátozottan cselekvőképes személyek esetében.
122. Megkaphatja-e a magyar állampolgárságot egy magyar állampolgár nővel két éve házasságot kötött marokkói állampolgárságú férfi, aki két és fél éve lakik Magyarországon? 123. Megkaphatja-e a magyar állampolgárságot a 23 éves román állampolgárságú Kiss Ábel, aki Kolozsvárott él, és magyar nyelvet és irodalmat tanít egy helyi iskolában? 124. Megkaphatja-e a magyar állampolgárságot az a 19 éves zimbabwei állampolgárságú nőtlen férfi, aki hat éve folyamatosan Magyarországon él? 125. Jogosulatlanul szerepelt-e magyar állampolgárként az FTC focicsapatában az a honosított labdarúgó, akinek honosítási okiratát az államfő már aláírta, de az állampolgársági esküt még nem tette le? 126. A honosítási kérelmében minden feltételt teljesítő kérelmező mit tehet, ha kérelmét elutasítják? 127. Olimpiai bajnok etióp futó megkaphatja-e a magyar állampolgárságot, ha csupán egy éve él Magyarországon? 106
128. H. K. kenyai állampolgár, olimpiai futóbajnok két hónapja él Magyarország területén, magyar állampolgárságú felmenőkkel vagy házastárssal nem rendelkezik. Szerezhet-e, és ha igen, milyen feltételek mellett magyar állampolgárságot? 129. T. O. ukrán állampolgár, a 200 méteres női hátúszás olimpiai bajnoka, három éve Magyarországon él. Volt élettársát feljelentette súlyos testi sértésért, az élettárs ezt követően rágalmazásért tett feljelentést T. O. ellen. Szerezhet-e még a londoni olimpia előtt magyar állampolgárságot T. O.? 130. J. N. a honosítás valamennyi feltételének megfelelt, kérelmét az állampolgársági ügyekért felelős miniszterhez benyújtotta. A miniszter mégis elutasító előterjesztést tett a köztársasági elnök felé, aki olyan döntést hozott, hogy nem honosítja J. N.-et. Milyen jogorvoslati lehetőség áll J. N. rendelkezésére? 131. W. G. román állampolgár, az Egyesült Államokban élő, magyar nemzetiségű orvosprofesszor, aki nagy esélyekkel indul a 2007. évi orvosi Nobel-díjért. W. G. magyarországi lakóhellyel nem rendelkezik, alkotmányos alapismeretekből nem tett vizsgát. Szerezhet-e magyar állampolgárságot W. G.? Ha igen, milyen jogcímen? 132. Honosítható-e a Magyarországon egy éve lakó angolai állampolgár, aki két éve él házasságban egy magyar állampolgárral, ha kiskorú gyermekük a napokban született? 133. Megkaphatja-e a magyar állampolgárságot az a zimbabwei férfi, aki már két éve él házasságban egy magyar állampolgár nővel, és négy éve Magyarországon lakik? 134. Megkaphatja-e a magyar állampolgárságot az a 21 éves zimbabwei állampolgárságú férfi, aki négy éve folyamatosan Magyarországon él, és aki két éve házasságot kötött egy magyar állampolgárságú nővel? 135. P. E. hontalan, büntetlen előéletű, ellene nincs folyamatban büntetőeljárás, lakóhelye és megélhetése Magyarországon biztosított. Milyen feltételekkel szerezhet magyar állampolgárságot ő, illetve a kérelmet vele együtt benyújtó kétéves gyermeke? 136. Honosítható-e az az Egyiptomban élő 12 éves algériai állampolgár, akit X magyar állampolgár örökbefogadott? 137. B. D. 2005 októberében kérelmezte a honosítását. Kérelmében előadta, hogy hontalan, négy éve kapott tartózkodási engedélyt Magyarországon, valamint megfelel a honosítás egyéb feltételeinek. Milyen tartalmú előterjesztést készít az állampolgársági ügyekért felelős miniszter a köztársasági elnök számára? 138. Talált gyermek magyar állampolgársága megdől, mivel 3 éves korában ismertté válik az anyja, aki szlovák állampolgár. Visszahonosítható-e a gyermek? 139. A 17 éves X. Y. kísérő nélkül érkezett Magyarországra, a háború borzalmai elől menekült el Afganisztánból. Szálláshelye immár 4 éve a bicskei menekülteket befogadó állomás. Megszerezhette-e X. Y. a magyar állampolgárságot?
107
Visszahonosítás, nyilatkozat, a magyar állampolgárság visszaállítása Áptv. 5. § Kérelmére visszahonosítható a 4. § (1) bekezdés b) és d) pontjában meghatározott feltételek fennállása esetén az a személy, akinek magyar állampolgársága megszűnt, és magyar nyelvtudását igazolja. 5/A. § (1) A Magyar Köztársaság Elnökéhez címzett írásbeli nyilatkozatával – a nyilatkozattétel napjától – megszerzi a magyar állampolgárságot az a személy: a) akit a külföldön tartózkodó egyes személyeknek magyar állampolgárságuktól való megfosztásáról szóló 1947. évi X. törvény és az 1948. évi XXVI. törvény, a magyar állampolgárságról szóló 1948. évi LX. törvény, illetve az állampolgárságról szóló 1957. évi V. törvény alapján a magyar állampolgárságától megfosztottak, továbbá az, aki a Magyar Köztársaság Kormányának 7970/1946. ME rendelete, a 10.515/1947. Korm. rendelet, a 12.200/1947. Korm. rendelet alapján veszítette el magyar állampolgárságát, valamint az, akinek
magyar állampolgársága 1947. szeptember 15. és 1990. május 2. napja között elbocsátással szűnt meg; b) aki az ország területén született és születésével nem szerezte meg szülei külföldi állampolgárságát a szülők állampolgárságára irányadó külföldi jog alapján, feltéve, hogy a születése napján magyarországi lakóhellyel rendelkezett és a nyilatkozat megtételét közvetlenül megelőzően legalább öt éve az ország területén lakik. A nyilatkozatot az érintett tizenkilencedik életévének betöltéséig teheti meg; c) aki magyar állampolgár anyától és külföldi állampolgár apától 1957. október 1-je előtt született, és születésével nem vált magyar állampolgárrá. 8. § (4) A lemondás elfogadásától számított egy éven belül kérheti a köztársasági elnöktől magyar állampolgárságának visszaállítását az, aki nem szerzett külföldi állampolgárságot.
140. P. Z.-t 1972-ben elbocsátották a magyar állampolgársági kötelékből. Mennyit kell várnia visszahonosítására? 141. Egy hónapja Magyarországon lakó román állampolgár (korábban magyar állampolgár volt) megkaphatja-e a magyar állampolgárságot? 142. Visszahonosítható-e K. I.-t, aki 2001-ben lemondott a magyar állampolgárságáról? 143. A Sárbogárdon született V. V. magyar állampolgársága 1992-ben elbocsátással szűnt meg. Visszaállítható-e a magyar állampolgársága? 144. Hogyan és milyen feltétellel válhat magyar állampolgárrá az 1989 márciusában az állampolgársági kötelékből elbocsátott H? 145. B. Z. magyar állampolgársága 1979-ben elbocsátással szűnt meg. Állampolgársági kérelmében mindössze kenyai nyugdíját tudta felvonultatni megélhetési forrásként. Magyarországon jövedelemmel nem rendelkezik. Megkaphatja-e a magyar állampolgárságot? 146. W. P.-t 1961-ben megfosztották magyar állampolgárságától. Az izraeli titkosszolgálat ügynökeként 1982-ig a magyar állam megdöntésén fáradozott. Megkaphatja-e a magyar állampolgárságot? 147. W. O. 1997-ben lemondott magyar állampolgárságáról, mert valószínűsítette, hogy U. N török állampolgár örökbe fogja fogadni, ami által török állampolgárságot fog szerezni. Az örökbefogadó azonban az örökbefogadás lebonyolítása előtt elhalálozott. Miként és milyen feltételek mellett szerezheti vissza magyar állampolgárságát a legegyszerűbben W. O.? 148. A Svédországban élő, kizárólag magyar állampolgárságú Z. Z. 2002 augusztusában lemondott magyar állampolgárságáról, hogy svéd állampolgárságú házastársára való tekintettel svéd 108
állampolgárságot szerezzen. Házastársa 2002 novemberében elhunyt, ezért Z. Z. a svéd állampolgárságot nem szerezte meg. Magyar állampolgár-e Z. Z., ha nem, miként szerezheti meg a magyar állampolgárságot? 149. H. K.-t 1958-ban megfosztották magyar állampolgárságától. H. K. – bár nem rendelkezik lakóhellyel a Magyar Köztársaság területén – írásbeli nyilatkozatot tesz a köztársasági elnök felé, hogy magyar állampolgár kíván lenni. A nemzetbiztonsági szolgálatok szerint állampolgárság megszerzése sértené a Magyar Köztársaság érdekeit. Megkapja-e H. K. a magyar állampolgárságot? Indokolja válaszát, térjen ki a Köztársaság érdekeinek sérelmére és a lakóhely hiányára is!
C. A magyar állampolgárság megszűnése Lemondás Áptv. 8. § (1) A külföldön lakó magyar állampolgár – a köztársasági elnökhöz címzett nyilatkozatában – lemondhat a magyar állampolgárságáról, ha a) külföldi állampolgársággal is rendelkezik vagy annak megszerzését valószínűsíteni tudja. (2) Ha az (1) bekezdésben megállapított feltételek fennállnak, a miniszter javaslatot tesz a köztársasági elnöknek a lemondás elfogadására.
A magyar állampolgárság lemondással való megszűnéséről a köztársasági elnök okiratot ad ki. A magyar állampolgárság az okirat kiállítása napján szűnik meg. (3) A miniszter határozatban állapítja meg, ha a lemondás elfogadásának feltételei hiányoznak. A határozat felülvizsgálata a Fővárosi Bíróságtól kérhető.
150. Vácott lakó magyar-kanadai kettős állampolgár lemondhat-e a magyar állampolgárságáról? 151. Lemondhat-e magyar állampolgárságáról a tízmillió forintos adótartozással rendelkező N? 152. Lemondhat-e a magyar állampolgárságáról a Szegeden élő magyar-belga kettős állampolgár? 153. A Tripoliban lakóhellyel rendelkező magyar állampolgár lemondhat-e a magyar állampolgárságáról? 154. Az izraeli Eilatban élő, de Nagykállón lakóhellyel rendelkező magyar állampolgár lemondhate a magyar állampolgárságáról?
A magyar állampolgárság visszavonása Áptv. 9. § (1) A magyar állampolgárság visszavonható attól a személytől, aki magyar állampolgárságát a jogszabályok megszegésével, így különösen valótlan adatok közlésével, illetve adatok vagy tények elhallgatásával a hatóságot félrevezetve szerezte meg. Nincs helye a visszavonásnak a magyar állampolgárság megszerzésétől számított tíz év elteltével. (2) Az állampolgárság visszavonására okot adó tény fennállását a miniszter határozattal állapítja
meg. A határozat felülvizsgálata a Fővárosi Bíróságtól kérhető. (3) A magyar állampolgárság visszavonással történő megszüntetéséről – a miniszter előterjesztése alapján – a köztársasági elnök dönt. (4) A magyar állampolgárság visszavonásáról szóló határozatot a Magyar Közlönyben közzé kell tenni. A magyar állampolgárság a határozat közzététele napján szűnik meg.
155. T. P. kongói állampolgárságot szerzett. Megszűnik-e a magyar állampolgársága? 109
156. Z. F. születésénél fogva magyar állampolgár. Kémkedés miatt büntetőeljárást indítottak ellene, de ő külföldre szökött. Megfosztható-e magyar állampolgárságától, illetve visszavonható-e magyar állampolgársága? 157. Visszavonható-e a Győrött élő Q. O. magyar állampolgársága, ha magyar állampolgárságához 1999-ben vesztegetés útján jutott? 158. Megszűnik-e a magyar állampolgársága a más állampolgárságot szerző, külföldön élő magyar állampolgárnak? 159. A Pécsett élő K. I. magyar állampolgárságát a hatóságot félrevezetve valótlan adatok közlésével 1991-ben szerezte. Visszavonható-e a magyar állampolgárság K. I. esetében? 160. Az emberrablásért jogerősen tizenöt évi szabadságvesztésre ítélt M. M. megfosztható-e magyar állampolgárságától? 161. F. T. 2000 februárjában magyar állampolgárságot szerzett. 2003 márciusában hazaárulás miatt tíz év letöltendő szabadságvesztésre ítélik. Visszavonható-e F. T. magyar állampolgársága? 162. Z. L. született magyar állampolgár, akit kémkedésért életfogytiglani szabadságvesztéssel sújtottak Izraelben. Megfosztható-e magyar állampolgárságtól? Visszavonható-e a magyar állampolgársága? 163. Q. S. afgán állampolgárnak született, afgán állampolgárságáról lemondva azonban hontalanná vált. 2003-ban magyar állampolgárságot szerzett, de 2009-ben kiderült, hogy az állampolgársági eljárás során megtévesztette a magyar hatóságokat mind a személyazonosságát, mind az életútját tekintve. Visszavonható-e Q. S. magyar állampolgársága, ha ennek következtében ismételten hontalanná válna? 164. Z. K. 1994 októberében kérelmezte honosítását. Kérelmében előadta, hogy hat éve lakik az ország területén, és megfelel a honosítás egyéb feltételeinek. Z. K.-t 1996 februárjában honosították. 2005 júniusában eljárás indul állampolgárságának visszavonása érdekében, mivel a honosításkor nem felelt meg a nyolcéves folyamatos magyarországi lakóhely feltételének. Visszavonható-e Z. K. állampolgársága? 165. R. A. magyar állampolgár 1933-ban vándorolt ki családjával (feleségével és két gyermekével) Magyarországról, majd Brazíliában telepedett le. Megszűnt-e az R. család magyar állampolgársága? 166. Cs. Cs. a magyar állampolgárságot honosítással szerezte. Az állampolgári eljárás során elhallgatta a büntetett előéletére vonatkozó adatokat. Honosítása után 8 évvel állampolgársága visszavonásra került. Megszűnt-e a 11 éves, illetőleg 6 éves gyermekének, továbbá 47 éves feleségének magyar állampolgársága is?
110
III. JOGESETEK 167. S. és T. 2007 áprilisa óta rendelkeznek lakóhellyel Sopronban. Házasok, S. 2011 márciusára várja közös gyermeküket. S. és T. hontalanok, és szeretnék, ha gyermekük és ők maguk is magyar állampolgárságot szerezhetnének. Mit tanácsolna S.-nek és T.-nek? 168. Samira 29 éves marokkói állampolgár, 24 éves korában tanulni érkezett Magyarországra, a főiskola befejezése után pedig munkát is vállalt egy debreceni székhelyű kft.-nél, öt éve folyamatosan Magyarországon él. Samira négy évvel ezelőtt a főiskolán ismerkedett meg a magyar állampolgár Ádámmal, két és fél éve össze is házasodtak. Samira szeretne végleg Magyarországon maradni, és szeretne magyar állampolgárságot szerezni. Megkaphatja-e az állampolgárságot? 169. G. 1980-ban házasodott össze a svéd állampolgár S.-sel, három gyermekük született. G. és családja sokáig Stockholmban élt, és egyszer sem látogattak el Magyarországra. G.-t 1986-ban elbocsátották a magyar állampolgársági kötelékből, svéd állampolgárrá vált. S. 2010-ben autóbalesetben meghal. G. gyerekkori barátai és családja unszolására állampolgársági kérelmet nyújt be a magyar hatóságokhoz, meg is indul az állampolgársági eljárás, de G. az alkotmányos alapismeretek vizsgán megbukik. Mit tanácsolna G.-nek, hogyan szerezzen mégis magyar állampolgárságot? 170. Z. tizenkét éve Malmőben él, és lemondott a magyar állampolgárságáról, az 2010. október 1jén megszűnt. A hőn áhított svéd állampolgárságot azonban nem szerezte meg, mivel lopás bűncselekményének elkövetéséért pénzbüntetéssel sújtották 2008-ban. Visszaállítható-e Z. magyar állampolgársága? 171. D. a Budapesti Műszaki Egyetemen összebarátkozik az ausztrál P.-vel, aki jól fizető, érdekes állást ajánl D.-nek Új-Zélandon. Az állás betöltésének azonban feltétele az új-zélandi állampolgárság. D.-t korábban is nagyon érdekelte a szigetország, ezért úgy dönt, lemond magyar állampolgárságáról és kivándorol Új-Zélandra. D. szülei azonban súlyosan megbetegednek, gondozásra szorulnak, ezért D. vissza kíván térni Magyarországra. Hogyan intézné D állampolgársági ügyét? 172. P. Z. hontalan 2000-ben érkezett Magyarországra közgazdaságtant tanulni, a főiskola elvégzése után Budapesten telepedett le és kezdett dolgozni, majd öt évvel később kérelmezte a honosítását. Az állampolgársági eljárás során azonban az eljáró hatóságok elől elhallgatta azt a tényt, hogy évekkel ezelőtt HIV-fertőzést állapították meg nála. A magyar állampolgárság megszerzése után három évvel, egy véletlen elszólás folytán a munkahelyén kiderül betegsége: ezek után nemcsak felmondanak neki, hanem az elhallgatott betegség tényéről az érintett hatóságot is tájékoztatják. A tudomásszerzést követően visszavonhatják-e P. Z.-től a magyar állampolgárságot? Válaszát indokolja! 173. K. A. 1948-ban szüleivel együtt Ausztráliába költözött, 1952-ben őt és szüleit is megfosztották a magyar állampolgárságtól. K. A. bátyja, K. B. eredetileg nem akarta elhagyni Budapestet, és 1948-ban nem tartott a családjával, de az 1956-os forradalom leverése után disszidált, és csatlakozott hozzájuk Sydneyben. K. A. és K. B. 2011 januárjában úgy döntenek, hazatérnek Magyarországra. Mikor tehetik ezt meg? Mikor térhetnek haza K. B. 1991 óta szintén Sydneyben élő, magyar állampolgár unokatestvérei? 174. A bolíviai állampolgár K. L. és a hontalan L. W. a területi elvet valló Bolíviában ismerkedtek meg, Kolumbiában kötöttek házasságot, L. W. a közös gyermeküket várja. A házaspár látogatóba 111
érkezik K. L. távoli rokonaihoz Magyarországra, de mielőtt visszatérhetnének Dél-Amerikába, L. W. terhességénél komplikációk lépnek fel, és az orvosok azt javasolják, ne üljön repülőre, így Magyarországon hozza világra gyermekét, P.-t. Magyar állampolgár lesz-e P.? Ha igen, miért? Ha nem, milyen jogcímen és milyen feltételekkel szerezheti meg a legegyszerűbben a magyar állampolgárságot? 175. Z. és M. férj és feleség, állampolgárságuk a II. világháborút követő nemzetközi egyezményekkel szűnt meg. Több évtizeden át az Egyesült Királyságban éltek, de fél éve úgy döntöttek, hazaköltöznek Magyarországra, hogy segítsenek megözvegyült lányuknak, az 1962-ben született, Pakson élő J.-nek két gyermeke, az 1999-ben született T. és a 2001-ben született S. nevelésében. Z. és M. véglegesen Magyarországon szeretnének maradni, és meg akarják szerezni a magyar állampolgárságot. Mit tanácsolna nekik? 176. W. L.-t csecsemőként a körmendi kórház inkubátora előtt találták egy mózeskosárban. Az elmúlt 18 évben W. L. különböző nevelőszülőknél élt, de folyamatosan Magyarországon. Tizennyolcadik születésnapjára barátai egy különleges ajándékkal lepték meg: kiderítették, hogy vér szerinti szülei a területi elvet alkalmazó Ecuador állampolgárai, akik jelenleg is a dél-amerikai állam fővárosában élnek, két gyermekükkel együtt. Mindezek fényében elemezze W. L. állampolgársági helyzetét! 177. H. B. Bécsben született a hetvenes években az osztrák állampolgárságú M. lányaként, ismeretlen apától. 2005-ben H. B.-nek fia született, és M. ekkor úgy döntött, felkutatja H. B. vélt apját, Z.-t, hogy az megismerkedhessen az unokájával és a lányával. Kiderül, hogy Z. Budapesten él a feleségével és a gyerekeivel, és hallani sem akar H. B.-ról, de M. végül 2006-ra eléri, hogy bírói ítélet állapítsa meg: H. B. apja a magyar állampolgárságú Z. Magyar állampolgár-e H. B., illetve a gyermeke, és ha igen, mikortól? 178. Robert G. bolgár állampolgár és J. Lívia magyar állampolgár 1954-ben kötöttek házasságot Budapesten. 1954 óta folyamatosan Magyarországon élnek, 1956-ban született egy lányuk, K. Magyar állampolgár-e J. Lívia, illetve K.? Indokolja válaszát! Ha nem magyar állampolgárok, miként szerezhetnek a legegyszerűbben magyar állampolgárságot? (Robert és Lívia az állampolgárságukkal összefüggésben semmilyen jognyilatkozatot nem tettek; a bolgár jog szerint pedig a házasságkötés nem keletkeztet állampolgárságot.) 179. T. Róbertet karácsony reggel találták újszülöttként a győri bencés templomban. Szüleiről sokáig semmit nem tudott, tizennyolcadik születésnapja után nem sokkal azonban felkereste egy chilei férfi, J. Z., aki Róbert nagybátyjának mondta magát. J. Z. elmesélte, hogy Róbert szülei, a területi elvet alkalmazó Chile állampolgárai, évekkel ezelőtt meghaltak. Mit tanácsolna Róbertnek, ezen információk fényében hogyan rendezze a státusát? 180. P. L. magyar állampolgár 1944-ben, Budapesten kötött házasságot H. V. bolgár állampolgárral, majd egy évvel később Magyarország területén közös gyermekük született. A szülők 1947-ben elváltak, H. V. visszatért Bulgáriába, P. L. pedig gyermekével együtt Magyarországon maradt. P. L. gyermeke 1990-ben Lepsényre költözött, majd – mivel indulni kívánt a településen az időközi polgármester választáson – 2004-ben állampolgársági bizonyítvány kiadását kérelmezte a hatóságtól. Megkapja-e P. L. gyermeke a bizonyítványt? Indokolja válaszát! Ha nem kapja meg, miként szerezhet magyar állampolgárságot? 181. M. Z. svájci állampolgár még a 90-es évek elején telepedett le Szolnokon, 1999-ben lemondott svájci állampolgárságáról, majd honosítás útján magyar állampolgárságot szerzett. Az állampolgársági kérelme kiterjedt ukrán állampolgárságú feleségére, valamint két kiskorú gyermekére is, akik szintén megkapták az állampolgárságot. A házaspárnak 2001-ben, majd 2004112
ben újabb gyermekei születtek. 2003-ban azonban a hatóságok arról értesülnek, hogy sem M. Z., sem felesége nem tett alkotmányos alapismeretekből érvényes vizsgát, mivel helyettük – szívességből – egy ismerős jogász házaspár vizsgázott le. Kihathat-e ez a tény, és ha igen, akkor hogyan a szülők és a négy gyermek állampolgárságára? 182. A K. házaspár Kolozsvárról 1988-ban érkezett Magyarországra, 2001-ben kedvezményes honosítás útján mindketten magyar állampolgárságot szereztek. A házaspárnak 2004-ben ikergyermekei születtek, egy évvel később azonban elváltak. 2006-ban fény derült arra, hogy sem a férj, sem felesége nem rendelkezik alkotmányos alapismeretek vizsgával: az állampolgárság megszerzését megelőzően ugyanis – hamis személyazonosság bediktálásával – más személyek mentek el vizsgázni helyettük. Mi következhet ebből a tényből a szülők, illetve a gyermekek állampolgárságára nézve? 183. B. házaspár 1997-ben Kanadából érkezett Magyarországra, B. korábban érvényesen lemondott magyar állampolgárságáról, így 1998-ban visszahonosítás útján újra magyar állampolgárságot szerezett, B.-né pedig még ugyanabban az évben honosítással szerzett magyar állampolgárságot. A házaspárnak 2001-ben közös gyermeke született. 2009-ben a hatóságok arról szereznek tudomást, hogy a férj az 1990-es években az amerikai titkosszolgálat tanácsadójaként dolgozott. Az a tény is a tudomásukra jut, hogy a feleség helyett egy ismerőse tette le alkotmányos alapismeretekből a vizsgát. Kihathatnak-e ezek a tények a szülők és a gyermekük állampolgárságára? 184. S. K. osztrák állampolgárságú apától és szlovén állampolgárságú anyától született Körmenden. A lány 2007-ben Szombathelyre költözött, ahol megismerkedett egy ott dolgozó szlovák állampolgárral és még ebben az évben közös gyermekük született. 2009-ben, 20 éves korában egy genetikai vizsgálat során véletlenül az derült ki, hogy S. K. édesapja magyar állampolgár volt, aki azonban már időközben elhunyt. Elemezze S. K. és gyermeke állampolgársági helyzetét a különböző időpontokban (2007, 2009)! Ha valamelyikük jelen pillanatban nem rendelkezik magyar állampolgársággal, miként szerezheti meg? 185. 1951-ben K. L. 17-szeres válogatott labdarugó egy lisszaboni barátságos mérkőzés után engedély nélkül hagyta el csapata edzőtáborát és nem tért vissza Magyarországra a válogatottal. Disszidálása miatt az MLSZ kezdeményezte, hogy a nemzetközi szövetség 10 évre tiltsa el a labdarúgástól, végül – miután K. L. többszöri kérésre sem kívánt hazatérni – 1960-ban a Népköztársaság Elnöki Tanácsa magyar állampolgárságától is megfosztotta. K. L. Portugáliában telepedett le, több csapat segédedzőjeként is dolgozott, végül 1987-ben Portóban hunyt el. Jellemezze K. L. állampolgársági helyzetét! Mennyiben lenne más a helyzet, ha csak 1992-ben hunyt volna el? 186. H. M.-nek az 1956-os forradalom során vállalt politikai szerepe miatt 1957 februárjában disszidálnia kellett Magyarországról, ezért nemcsak teljes vagyonát kobozták el, hanem két évvel később, 1958-ban az Elnöki Tanács magyar állampolgárságától is megfosztotta. H. M. Bécsben élt és dolgozott egészen 1989-ben bekövetkezett haláláig. Jellemezze állampolgársági helyzetét! Mennyiben lenne más a helyzet, ha csak két évvel később hunyt volna el? 187. D. F. és felesége 1957-ben együtt disszidáltak Magyarországról, emiatt pedig állampolgárságuktól mindkettejüket megfosztotta a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa. A házaspár először Spanyolországban, majd Brazíliában telepedett le, utóbbi országban azonban 1962-ben közös megegyezéssel elváltak. D. F. 1968-ban egy uruguayi állampolgárságú nővel, D. F.né pedig 1969-ben egy brazil-német kettős állampolgárságú férfival kötött újabb házasságot. D. F.nek 1971-ben, D. F.-nének pedig 1974-ben született gyermeke. D. F. 1988-ban Montevideóban, D.
113
F.-né pedig 1994-ben Rio de Janeiróban halálozott el. Magyar állampolgárok-e a gyermekeik? Ha nem, akkor hogyan szerezhetik meg a magyar állampolgárságot? 188. N. M. magyar állampolgár 1945 januárjában szülei nyomására házasságot kötött Ty. N. szovjet állampolgárral, de a házaspár már 1946 júliusában elvált. 1949-ben N. M.-nek egy magyar állampolgárral fennálló élettársi kapcsolatából lánya született, az apa teljes hatályú apai elismerő nyilatkozatot tett. 1962-ben N. M. és lánya disszidált az országból, ezért a Népköztársaság Elnöki Tanácsa megfosztotta mindkettejüket a magyar állampolgárságuktól. N. M. lányának 1970-ben francia állampolgár apától egy fia született. N. M. 1988-ban elhalálozott, azonban lánya és fiúunokája ma is él Avignonban. Elemezze N. M., lánya és fiúunokája állampolgársági helyzetét a különböző időszakokban a magyar állampolgárság tekintetében! Indokolja válaszát! Ha N. M. lánya és fiúunokája ma nem magyar állampolgár, azt miként szerezheti meg a legegyszerűbben? 189. 1987-ben N. S. hontalan és F. T. venezuelai állampolgár Magyarországra költözött, ahol közös vállalkozásba kezdenek, majd 1990-ben összeházasodnak és 1994-ben gyermekük születik N. P. néven. N. P. 2010-ben feleségül veszi S. D. bolgár állampolgárt, majd mindketten Bulgáriába költöznek, ahol még ugyanebben az évben közös gyermekük születik. 2011 januárjában egy apasági per során a magyar bíróság jogerősen megállapítja, hogy nem N. S. volt az 1994-ben született gyermek, N. P. apja. Elemezze N. P., felesége és gyermeke állampolgársági helyzetét a magyar állampolgárság szempontjából a különböző időpontokban! Elemzését jogszabályi hivatkozással is támassza alá!
IV. ALKOTMÁNYOS ELVEK ÉS ÉRTÉKEK 190. Miért választják egyes országok a területi elvet mint állampolgárság-keletkeztető jogcímet, és mi az oka annak, hogy Európában a vérségi elv a meghatározó? Gyűjtsön példákat a területi elvet valló országokra! 191. Gyűjtsön érveket és ellenérveket a kettős (többes) állampolgárság mellett/ellen! Miként iktathatók ki a kettős (többes) állampolgárságból fakadó hátrányok? 192. Fel lehet-e számolni a világban a hontalanságot? Mit tenne ennek érdekében? Miért van az állampolgárokhoz képest hátrányosabb helyzetben az a személy, aki egyetlen államnak sem az állampolgára? 193. Az Európa Tanács keretében, 1997. november 6-án kelt, az állampolgárságról szóló Európai Egyezmény [kihirdette: a 2002. évi III. törvény] 7. Cikke az állampolgárság ex lege vagy a részes állam kezdeményezése alapján történő elvesztéséről rendelkezik. Tekintse át ezeket a jogcímeket, majd az alkalmazandó jog tétele alapján értékelje, hogy a jelenlegi állampolgársági kódex miért tartalmaz mindössze két állampolgárság-megszűnési jogcímet! 7. Cikk 1. A részes állam nem rendelkezhet belső jogában az állampolgárság ex lege vagy a részes állam kezdeményezésére történő elvesztéséről, kivéve az alábbi esetekben: a) egy másik állampolgárság önkéntes megszerzése; b) a részes állam állampolgárságának megszerzése a kérelmező által elkövetett csalás, hamis adatszolgáltatás vagy bármely releváns tény eltitkolása révén; c) önkéntes szolgálat egy külföldi katonai erőnél; d) a részes állam alapvető érdekeit súlyosan sértő magatartás; e) a részes állam és a szokásosan külföldön tartózkodó állampolgára közötti tényleges kapcsolat hiánya; 114
f) ha egy gyermek kiskorúságának idején megállapítást nyer, hogy már nem állnak fenn a belső jog által meghatározott azon feltételek, amelyek a részes állam állampolgárságának ex lege megszerzéséhez vezettek; g) a gyermek örökbefogadása, ha a gyermek az örökbefogadó szülők egyikének vagy mindkettőnek a külföldi állampolgárságát megszerzi vagy azzal már rendelkezik. 2. A részes állam rendelkezhet arról, hogy azon gyermekek, akiknek a szülei elveszítik állampolgárságukat, szintén elveszítik állampolgárságukat, kivéve az 1. bekezdés c) és d) pontjaiban hivatkozott esetekben. A gyermekek azonban nem veszíthetik el állampolgárságukat, ha szüleik egyike megtartja azt. 3. A részes állam belső jogában nem rendelkezhet az állampolgárságnak a jelen cikk 1. és 2. bekezdése értelmében történő elvesztéséről, ha az érintett személy ezáltal hontalanná válna, kivéve a jelen cikk 1. bekezdés b) pontjában említett eseteket.
194. Válassza ki a magyar alkotmányból azokat a jogokat, amelyek kizárólag a magyar állampolgárokat illetik meg (státusjogok)! Mit gondol, az uniós polgárság jogintézményével csökkent vagy növekedett a státusjogok száma? 195. Vitakérdés: adna-e választójogot azoknak a magyar állampolgároknak, akiknek nincsen Magyarországon lakóhelye? Érvelését indokolással támassza alá! 196. Mit gondol arról, mi a jövője az állampolgárság jogintézményének? Vázoljon fel képet arról, milyen szerepe lehet az állampolgárságnak ötven év múlva?
V. AZ EGYES JOGINTÉZMÉNYEK ÖSSZEHASONLÍTÁSÁRA VONATKOZÓ FELADATOK 1. Hogyan segíti elő a magyar állampolgársági kódex a család állampolgárságának egységét? 2. Hogyan segíti elő a magyar állampolgársági kódex a hontalanság eseteinek elkerülését? 3. Melyek a kedvezményes honosítás esetei? 4. Melyik állampolgárság-szerzési jogcímhez nem kell lakóhelyet létesíteni? 5. Miben különbözik a visszahonosítás és az állampolgárság nyilatkozattal való visszaszerzése? 6. Mi a különbség és az azonosság a lemondás és az elbocsátás jogcíme között? 7. Mi a különbség és az azonosság a honosítás és a visszahonosítás jogcíme között? 8. Mi a különbség és az azonosság az állampolgárság visszavonása és a megfosztás jogcíme között? 9. Mi a különbség az állampolgárság visszaállítása és a visszahonosítás között? 10. Született magyar állampolgártól mikor vonható vissza az állampolgárság?
115
