ALKOTMÁNYBÍRÓSÁGI ÉVKÖNYV 2007

ALKOTMÁNYBÍRÓSÁGI ÉVKÖNYV 2007

Kiadja: a Magyar Köztársaság Alkotmánybírósága 1015 Budapest, Donáti utca 35-45. Felelős kiadó: Bihari Mihály elnök Szerkesztő: Sereg András sajtófőnök Nyomás: Printer Art Kkt. 1164 Budapest, Csókakő utca 27. Felelős vezető: Némedy Jenő ügyvezető Tájékoztatást szolgáló ingyenes kiadvány

2

Tartalom 5

Előszó 1. 2007 a számok tükrében 1.1. Indítványok és döntések 1.2. Teljesítetlen jogalkotói mulasztások

11 15

2. Az év válogatott döntései 2.1. Január–február 2.2. Március–április 2.3. Május–június 2.4. Július–augusztus 2.5. Szeptember–október 2.6. November–december

23 30 38 53 56 63

3. Az év főbb eseményei 3.1. Január–február 3.2. Március–április 3.3. Május–június 3.4. Július–augusztus 3.5. Szeptember–október 3.6. November–december

77 81 88 93 99 104

4. Gazdálkodási adatok 4.1. A 2007. évi költségvetési alapokmány 4.2. Költségadatok

107 111

5. Általános tudnivalók 5.1. Az Alkotmánybíróság 5.1.1. Az Alkotmánybíróság létrejötte 5.1.2. Az Alkotmánybíróság hatásköre 5.1.3. Az Alkotmánybíróság tagjai 5.1.4. Az Alkotmánybíróság volt tagjai 5.1.4. Az Alkotmánybíróság munkatársai

115 117 120 132 134

3

5.2. Az Alkotmánybíróság válogatott döntései (1990-2006) 5.3. Gyakori kérdések 5.3.1. Hogyan nyújtható be indítvány? 5.3.2. Mi történik a beadvánnyal? 5.3.3. Mikor várható döntés? 5.3.4. Hogyan lehet közérdekű adatot igényelni? 5.4. Szimbólumok 5.4.1. Az Aranybulla 5.4.2. A talár 5.4.3. Az Alkotmánybírósági Érdemérem 5.5. Az Alkotmány

139 171 171 173 173 175 176 177 178

4

Előszó Az Alkotmánybíróság az alkotmányvédelem legfőbb szerve. Pótolhatatlan alkotmányossági kontrollt végez. Tükröt állít a jogalkotók elé. Az Alkotmánybírósági évkönyv megjelentetésével önmagunk elé tartunk tükröt. Beszámolunk arról, mit végeztünk az előző esztendőben, hol tartunk, melyek a hiányosságaink. Immár második alkalommal tárjuk leltárunkat a nyilvánosság elé. Az Alkotmánybíróság legfontosabb feladata, hogy az Alkotmány betartásán, az alkotmányos jogállam fenntartásán és működtetésén őrködjön. 2007-ben akadt elég dolga a testületnek: ezerötszáztizenegy indítványt kapott – többet, mint az elmúlt másfél évtizedben bármikor is –, és négyszáztizenhat érdemi határozatot hozott. Tavalyi döntéseink több fontos területet érintettek. Példálódzóan: a médiatörvénnyel kapcsolatos határozatok, adóügyek (kamatadó, elvárt adó), a kötelező védőoltások kérdése és a kötelező kamarai tagság eltörlésének összefüggései. És akkor még nem szóltam a több tucat népszavazási kezdeményezésről, vagy a köztársasági elnök kitüntetésadományozási jogkörét érintő határozatunkról. Az Alkotmánybíróságnak sokszor elvont, absztrakt döntéseket kell hoznia – az Alkotmány szövege és értékrendje alapján. Nem csupán jogszabályokat alkalmazunk, hanem vitatható ügyekben értékeljük a jogtudomány vonatkozó eredményeit, elemezzük a nemzetközi jogot. Folyamatosan figyelemmel kísérjük az európai uniós ítélkezési gyakorlatot, a strasbourgi emberi jogi bíróság munkáját. Ezek közvetlenül nem kötelezőek ránk, de befolyásolják döntéseinket és indokolásukat. Az Alkotmánybíróság határozatai nem tartoznak a könnyed, pihentető olvasmányok közé, mert sok szempontot egyesítenek. Nem könnyű eligazodni például az eutanázia, a gyűlöletbeszéd jogi következményei vagy a halálbüntetés eltörlésének kérdésében. Ezek az alkotmányos dilemmák nem egyszerűen ítélhetők meg. Az alkotmánybírósági határozatok külön jogászi műfajt képviselnek. Az elméleti színvonalból már csak a kivételesen nagy tét miatt sem engedhetünk. Ez-

5

zel együtt meggyőződésem, hogy a döntéseinket a közélet dolgai iránt érdeklődő emberek figyelmes olvasással megértik, és ki tudják alakítani róluk a saját véleményüket. Az elénk kerülő ügyek egy részének erős politikai tartalma van, hiszen a pártpolitikai hadszíntérről nemegyszer hozzánk jutnak el – okkal vagy ok nélkül. Mi a többségi döntésünkkel ilyen esetekben is mindig szakmai válaszokat adunk, ám amikor azok visszakerülnek a politikába, természetesen befolyásolják azt: a határozat valakinek kedvez, másnak meg kevésbé. A politikát tehát szükségképpen befolyásoljuk, de ebből nem következik, hogy a döntéseink politikai irányultságúak volnának. Az utóbbi időben sokan számon kérik rajtunk, hogy miért nem védjük meg a képviseleti demokráciát a populista, demagóg, az országot a referendum eszközével irányítani akaró törekvésekkel szemben. Politikusok közötti éles politikai vitáról van szó, és nekünk nincs hatáskörünk arra, hogy ebbe beleszóljunk. Ezzel együtt az a véleményem, hogy az alkotmányos rendszer alapjait a most folyó csatározások nem veszélyeztetik, de ezt a konkrét ügyek kapcsán nem is mérlegeljük, mert kizárólag az alaptörvényből indulunk ki. A népszavazás intézményével kapcsolatban felmerülhetnek persze aggályok, hiszen amikor a jogalkotó 1997-ben a referendum részletes szabályait az Alkotmányba emelte, sok mindenre nem gondolhatott. Ezért átfogó törvénymódosításra lenne szükség, hogy valamennyi vitás kérdésre – beleértve a tiltott tárgyak körét is – megoldást találjunk. Minden ellenkező híreszteléssel szemben: nincs presztízsharc az Alkotmánybíróság és az Országos Választási Bizottság között. Mindkét szerv független, önálló döntéshozó testület, amely ugyanazt a tizenhét alkotmányossági tilalmat, valamint az egyértelműséget és a burkolt alkotmánymódosítást vizsgálja a népszavazási kezdeményezésekben, ugyanúgy testületi vitát folytat és egyhangú vagy megosztott többségi döntést hoz. Vagyis az első és a másodfok közötti döntéshozói viszonyról van szó, amely tisztán jogorvoslati-eljárási, nem pedig hatalmi viszony. Ebben a kérdésben a különböző jogszabályok – így a választási eljárásról, illetve az Alkotmánybíróságról szóló törvény is – teljesen egyértelműen fogalmaznak. Ami a köztársasági elnök kitüntetési jogkörével kapcsolatos határozatunkat illeti, abban többször is hangsúlyoztuk, hogy nem valamiféle

6

alaptörvényen túli mércét szabtunk, amikor az alkotmányos érték fogalmát, mint a kitüntetések adományozásánál mérlegelendő szempontot meghatároztuk, hanem azt a normaszövegben világosan meghatározott általános értékekből vezettük le. Az Országgyűlésnek komoly jogalkotói restanciája van. 2008. január 1-jén tizenhét olyan – mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenességet kimondó – alkotmánybírósági határozat volt, amelyből következő jogalkotási kötelezettségüknek a felhívott jogalkotók még nem tettek eleget. Egy esetben a kormány, tizenhat mulasztás vonatkozásában pedig a parlament késlekedik. A közszférát érintő költségvetési megszorítások az Alkotmánybíróság Hivatalát is elérték. A 2007-es költségvetési törvény a bérkeretet 64,3 millió forinttal, a létszámot tíz százalékkal mérsékelte. Az elvont bérkeret nagysága miatt az alkotmánybírák döntés-előkészítő munkáját közvetlenül segítő jogász munkatársak számát 25 százalékkal kellett csökkenteni. 2007. január 9-én hat munkatársat, június 1-jén további egyet mentettünk fel. Két kolléga felmentésére május 1-jén, az alkotmánybíró-váltáshoz kapcsolódóan került sor. Egy személy áthelyezéssel, egy másik közös megegyezéssel hagyta el az Alkotmánybíróságot. Tavaly tizenegy érdemi munkatárstól váltunk meg. A belső munkatársak száma a leépítés után 111-ről 99-re olvadt. Ez is működésünk hátteréhez tartozik. Céljaink teljesítéséhez elengedhetetlen, hogy a törvényben meghatározott számú taggal, vagyis teljes létszámmal működjék a testület. Erdei Árpád és Kiss László alkotmánybírói mandátuma március 10-én lejárt. Az Országgyűlés Kiss Lászlót március 11-ével újraválasztotta. Megválasztották Trócsányi Lászlót is, akinek március 19-én vette kezdetét megbízatása. Harmathy Attila április 20-án töltötte be 70. életévét, emiatt megszűnt a megbízatása. Április 21-én foglalta el az alkotmánybírói tisztséget Lenkovics Barnabás és Lévay Miklós. Örömmel tölt el, hogy jelenleg nincs üres alkotmánybírói szék. 2007-ben gazdag volt a nemzetközi naptárunk is: nálunk járt többek között az orosz és a román Alkotmánybíróság, a kínai Országos Népi Gyűlés küldöttsége, valamint Vassilios Skouris elnök vezetésével az Európai Bíróság tizenhét tagú delegációja is. Minderről naprakészen informál honlapunk (www.mkab.hu). Már nem csak a határozatok, hanem az indítványok között is lehet keres-

7

gélni. A „nyitott Alkotmánybíróság” jegyében rengeteg közérdekű információt tettünk hozzáférhetővé. Sokszor az újságírók lepődnek meg a legjobban, ha a kényesnek vélt kérdéseikre kész válaszokat, adatokat találnak honlapunkon. A döntések után nem sokkal már az interneten is olvashatóak a határozatok. Az érdeklődők komfortosan „szörfözhetnek”: pénteken megtudhatják, miről tárgyal a testület a következő héten, háttéranyagokhoz juthatnak hírleveleink révén. Célunk az, hogy minél több, az érdemi működéssel kapcsolatos információ legyen elérhető a világhálón. Ezt a célt szolgálja évkönyvünk is.

Dr. Bihari Mihály, az Alkotmánybíróság elnöke

8

2. 2007 A SZÁMOK TÜKRÉBEN

9

10

1.1. Indítványok és döntések Az alkotmánybírák 2007-ben 416 határozatot, illetve végzést hoztak. Ennyi döntés még nem született egy esztendő alatt! Az Alkotmánybíróság teljes ülése tavaly 192 határozatot és 84 végzést fogadott el (2006-ban 181-et, illetve 56-ot). 2007-ben a hármas tanácsok 84 határozatot és 37 végzést írtak alá, míg az azt megelőző évben 62 határozatot és 59 végzést. Az Ab az elmúlt tizennyolc évben 24 065 indítványt kapott, és ezek közül 2007. december 31-ig 22 249 ügyet fejezett be. Vagyis 1816 ügy volt folyamatban. Ha megvizsgáljuk az elmúlt tizennyolc esztendő adatait, akkor kiderül, hogy a legtöbb indítvány a kilencvenes évek elején érkezett az Alkotmánybírósághoz: 1990-ben 1625, 1991-ben 2302, 1992-ben 1700. A legkevesebb kérelmet 2000 és 2003 között iktatták: 2000-ben 1031-et, 2001-ben 1188-at, 2002-ben 947-et, 2003-ban 960at. Az elmúlt négy évben ismét nőtt az indítványozási kedv: 2004-ben 1233, 2005-ben 1208, 2006-ban 1215, 2007-ben 1511 beadvány érkezett az Alkotmánybírósághoz. Nem nőtt a különvélemények száma: 2007-ben az alkotmánybírák 50 esetben éltek ezzel a lehetőséggel. (2006-ban összesen 57 különvélemény született.) A legtöbb különvéleményt Bragyova András jegyezte (11), őt nyolc különvéleménnyel Trócsányi László, hat-hat különvéleménnyel Holló András és Kovács Péter követte. Míg csökkent a különvélemények száma, öt és félszeresére (8-ról 44-re) nőtt a párhuzamos indokolásoké. Ebben a „műfajban” Bragyova András és Holló András a listavezető (9-9), megelőzve Kiss Lászlót és Kovács Pétert (5-5). 2007-ben egyszer tartott az Ab nyilvános teljes ülést. Május 15-én az alkotmánybírák döntést hoztak az országos népszavazásról és népi kezdeményezésről szóló 1998. évi III. törvénnyel összefüggő, mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség megállapítását kérő indítványok tárgyában. Az Ab megállapította, hogy mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség áll fenn amiatt, mert a parlament nem

11

szabályozta, hogy az eredményes, ügydöntő országos népszavazáson hozott döntés meddig kötelezi az Országgyűlést. Számos, nagy érdeklődést kiváltó határozatot fogadott el a testület 2007-ben. Az úgynevezett Gyurcsány-csomag kapcsán tizenegy határozat született 2006 novembere óta. A házipénztáradót és az elvárt adót megsemmisítette az Ab, négy különböző ügyben egy-egy rendelkezést talált alkotmányellenesnek, míg öt komplett kérdéskörben elutasította az indítványokat. Alkotmányosnak minősítette a banki különadót, az áfatörvényt, a cégtelefon magáncélú adóztatását, a biztosítási adókedvezmény igénybevételének szigorítását és a kamatadót. 2007-ben az Országos Választási Bizottság határozatai ellen 262 kifogás érkezett. 182 ügy még az év során befejeződött, míg három esetben felfüggesztő döntés született. Íme az OVB határozatai ellen benyújtott, illetve az Alkotmánybíróság által elbírált kifogások száma: 2007 Január Február Március Április Május Június Július Augusztus Szeptember Október November December Összesen:

Befejezett Technikai Döntés (egyesítés) 0 12 0 0 7 0 1 0 1 1 6 8 0 0 0 31 3 43 20 22 14+3 0 5 8 57+3 125

Kifogások száma 0 1 0 10 7 10 87 32 39 26 27 23 262

A Fidesz és a KDNP népszavazási kezdeményezéseivel több fordulóban is foglalkozott a testület. Március 6-án hét kérdésből ötben helybenhagyta az OVB határozatát, és kettőben új eljárásra utasította. Június 5-én három kérdés került ismét az Ab elé (vizitdíj, kórházi na-

12

pidíj, képzési hozzájárulás), és megsemmisítette mindhárom határozatot. Október 15-én viszont már helybenhagyta az OVB határozatait, amelyek hitelesítették a három népszavazási kezdeményezés aláírásgyűjtő ívének mintapéldányait. Az Ab július 3-án értelmezte az államfő kitüntetés-adományozási és -viselésének engedélyezési jogát. A határozat szerint a kitüntetési eljárás során valamennyi résztvevő alkotmányos kötelessége az alkotmányos értékrend biztosítása és védelme, a köztársaság értékrendjének érvényesítése a kitüntetések adományozásakor. A 2007. december 31-ig elfogadott alkotmánybírósági döntések előadó alkotmánybírónkénti megoszlása döntések száma Ádám Antal 393 Bagi István 112 Balogh Elemér 64 Bihari Mihály 3521 Bragyova András 52 Czúcz Ottó 110 Erdei Árpád 208 Harmathy Attila 148 Herczegh Géza 43 Holló András 4152 Kilényi Géza 394 Kiss László 4033 Kovács Péter 103 Kukorelli István 205 Lábady Tamás 166

döntések száma Lenkovics Barnabás 31 Lévay Miklós 23 Németh János 49 Paczolay Péter 62 Schmidt Péter 216 Sólyom László 136 Solt Pál 10 Strausz János 216 Szabó András 98 Tersztyánszky Ödön 239 T-né Dr. Vasadi Éva 215 Trócsányi László 16 Vörös Imre 163 Zlinszky János 182

Alkotmánybíró

Alkotmánybíró

1

az elnöki végzésekkel együtt elnöki végzésekkel együtt; ebből az első ciklus alatt 331 döntés került előkészítésre, az új megbízatás alatt 84 3 ebből az első ciklus alatt: 370, az új megbízatás alatt 33 döntés került előkészítésre 2

13

14

1.2. Teljesítetlen jogalkotói mulasztások 2008. január 1-jén tizenhét olyan – mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenességet kimondó – alkotmánybírósági határozat volt, amelyből következő jogalkotási kötelezettségüknek a felhívott jogalkotók még nem tettek eleget. Ezek közül az Alkotmánybíróság egy esetben a kormányt, tizenhat mulasztás kapcsán pedig az Országgyűlést kötelezte jogalkotásra. A teljesítetlen jogalkotói mulasztások sorában számos „szakállas” ügy is van. A törvényhozás hosszú évek óta nem rendezi többek között a kisebbségek parlamenti képviseletének kérdését, a Párizsi Békeszerződés által előírt kártalanítást és a Csehszlovákiából áttelepítettek kárpótlását. Bár az Országgyűlés a múlt év végén módosította a Házszabályt, még mindig szabályozatlan a parlament ülésezési rendje vagy a vizsgálóbizottságok státusza. Ugyancsak adós a törvényhozás a népszavazások speciális jogorvoslati határidőivel. Három jogalkotói mulasztás pótlására megállapított határidő még nem telt le, illetőleg egy esetben csak részben pótolta a mulasztást az Országgyűlés. Összesen tizenhárom olyan mulasztás van, amelynek esetében a jogalkotó az Alkotmánybíróság által előírt határidőig még részben sem teljesítette jogalkotási feladatát.

15

Már letelt a határidő: 1.) 37/1996. (IX. 4.) AB határozat Forrás: ABH 1996, 122. Mulasztás tárgya: Párizsi Békeszerződés 29. cikk 3. pont – magyar állampolgárok kártalanítása. Felhívott jogalkotó: Országgyűlés. Határidő: 1997. június 30. Orvosolták-e a mulasztást? NEM. 2.) 27/1998. (VI. 16.) AB határozat Forrás: ABH 1998, 197. Mulasztás tárgya: frakcióalakítási jog. – 46/1994. (IX. 31.) OGY határozat (Házszabály). Felhívott jogalkotó: Országgyűlés. Határidő: 1998. szeptember 30. Orvosolták-e a mulasztást? NEM. 3.) 4/1999. (VI. 16.) AB határozat: Forrás: ABH 1999, 52. Mulasztás tárgya: Országgyűlés ülésezési rendje – 46/1994. (IX. 31.) OGY határozat (Házszabály). Felhívott jogalkotó: Országgyűlés. Határidő: 1999. december 15. Orvosolták-e a mulasztást? NEM. 4.) 45/2003. (IX. 26.) AB határozat Forrás: ABH 2003, 474. Mulasztás tárgya: Csehszlovákiából áttelepítettek kárpótlása. Felhívott jogalkotó: Országgyűlés. Határidő: 2004. június 30. Orvosolták-e a mulasztást? NEM. 5.) 50/2003. (XI. 5.) AB határozat Forrás: ABH 2003, 566. Mulasztás tárgya: országgyűlési vizsgálóbizottságok státusza és eljárása.

16

Felhívott jogalkotó: Országgyűlés. Határidő: 2004. március 31. Orvosolták-e a mulasztást? NEM. 6.) 54/2004. (XII. 13.) AB határozat Forrás: ABH 2004, 690. Mulasztás tárgya: kábítószerrel kapcsolatos nemzetközi egyezmények kihirdetésének elmulasztása. Felhívott jogalkotó: Országgyűlés. Határidő: 2005. május 31. Orvosolták-e a mulasztást? a) Gyermekek Jogairól szóló Egyezmény (1991.évi LXIV. tv.) és a kábítószerek és pszichotróp anyagok tiltott forgalmazása elleni egyezmény (1998. évi L. tv.) szabályainak megfelelő jogszabályok megalkotása – NEM. b) Egységes Kábítószer Egyezmény I-IV. listája (1965. évi 4. tvr.) és a pszichotróp anyagokról szóló egyezmény I-IV. listája (1979. évi 25. tvr.) – IGEN. c) Btk. 282-283/A. § elkövetési tárgy meghatározása a § alkalmazása során – IGEN. d) a kábítószer-élvezőket segítő, megelőző, gyógyító programokban közreműködők büntetőjogi felelősségének kérdésein – NEM. e) Btk. 282-283/A. § elkövetési magtartásai és az engedéllyel folytatható tevékenységeket megállapító jogszabályok összehangolásának hiánya – NEM. Ha igen, határidőben? a) – b) igen c) igen d) – e) – Mulasztást orvosló jogalkotás (kihirdetve): a) – b) 2005. évi XXX. tv. 1-5. §. és 7. § (2005. május 13.) c) 2005. évi XXX. tv. 6. § (2005. május 13.) d) – e) –

17

7.) 22/2005. (VI. 17.) AB határozat Forrás: ABH 2005, 246. Mulasztás tárgya: választókerületek kialakítása. Felhívott jogalkotó: Országgyűlés. Határidő: 2007. június 30. Orvosolták-e a mulasztás? NEM. 8.) 23/2005. (VI. 17.) AB határozat Forrás: Forrás: ABH 2005, 261. Mulasztás tárgya: népszavazások speciális jogorvoslati határidői. Felhívott jogalkotó: Országgyűlés. Határidő: 2005. december 31. Orvosolták-e a mulasztást? NEM. 9.) 33/2005. (IX. 15.)AB határozat Forrás: Forrás: ABH 2005, 352. Mulasztás tárgya: jegyző személyi, dologi, postaköltséginek megtérítése termőföld-elidegenítés kapcsán [16/2002. (II. 18.) Korm. rend. 7. §]. Felhívott jogalkotó: Kormány. Határidő: 2005. december 31. Orvosolták-e a mulasztást? NEM. 10.) 22/2006. (VI. 15.) AB határozat Forrás: Forrás: ABH 2006, 339. Mulasztás tárgya: a kiszolgáló- és lakóút céljára történő lejegyzés szabályozása [az Alkotmány 13. § (2) bekezdése]. Felhívott jogalkotó: Országgyűlés. Határidő: 2007. június 31. Orvosolták-e a mulasztást? NEM. 11.) 3/2007. (II. 13.) AB határozat Forrás: ABK XVI. évf. 2. szám. Mulasztás tárgya: a szabálysértési őrizetnél nem érvényesülnek az Alkotmány 55. § (2) bekezdésének és az 57. § (5) bekezdésének garanciái. Felhívott jogalkotó: Országgyűlés. Határidő: 2007. december 31. Orvosolták-e a mulasztás? NEM.

18

12.) 36/2007. (VI. 6.) AB határozat Forrás: ABK XVI. évf. 6. szám. Mulasztás tárgya: az ellátásszervezők adatkezelésével összefüggésben az eljárási szabályok nem biztosítják, hogy az érintett adatai kezelésének megtiltásáról az adattovábbítást megelőzően nyilatkozhasson. Felhívott jogalkotó: Országgyűlés. Határidő: 2007. december 31. Orvosolták-e a mulasztás? NEM. 13.) 42/2007. (VI. 20.) AB határozat Forrás: ABK XVI. évf. 6. szám. Mulasztás tárgya: nincs biztosítva a kezdő egyéni vállalkozók számára a törvényben meghatározott társadalombiztosítási járulékfizetési alapok közötti választás lehetőség [Alkotmány 70/A. § (1) bekezdése]. Felhívott jogalkotó: Országgyűlés. Határidő: 2007. december 31. Orvosolták-e a mulasztás? NEM. 14.) 46/2007. (VI. 27.) AB határozat Forrás: ABK XVI. évf. 6. szám. Mulasztás tárgya: nem biztosított a műsorszolgáltatási jogosultságra vonatkozó pályáztatásban a sajtószabadság érvényesülése [Alkotmány 61. § (2) bekezdése]. Nincs szabályozva a műsorszolgáltatási jogosultság elnyeréséről szóló jogalkalmazói döntések teljes körű, érdemi bírósági felülvizsgálatának lehetősége [Alkotmány 57. § (1) bekezdése]. Felhívott jogalkotó: Országgyűlés. Határidő: 2007. december 31. Orvosolták-e a mulasztás? NEM.

19

Még nem telt le a határidő: 1.) 39/2007. (VI. 12.) AB határozat Forrás: ABK XVI. évf. 6. szám. Mulasztás tárgya: nincs hatékony jogorvoslati eszközt a kötelező védőoltás alóli mentesítés megtagadásával szemben [Alkotmány 50. § (2) bekezdése és az 57. § (5) bekezdése]. Felhívott jogalkotó: Országgyűlés. Határidő: 2008. március 31. Orvosolták-e a mulasztás? A határidő még nem telt le. 2.) 91/2007. (XI. 22.) AB határozat Forrás: ABK XVI. évf. 11. szám. Mulasztás tárgya: a tanú személyi adatainak zártan kezelése. Felhívott jogalkotó: Országgyűlés. Határidő: 2008. június 30. Orvosolták-e a mulasztás? A határidő még nem telt le. 3.) 100/2007. (XII. 6.) AB határozat Forrás: ABK XVI. évf. 12. szám Mulasztás tárgya: versengő népszavazási kezdeményezések Felhívott jogalkotó: Országgyűlés. Határidő: 2008. március 31. Orvosolták-e a mulasztás? A határidő még nem telt le.

20

2. AZ ÉV VÁLOGATOTT DÖNTÉSEI

21

22

2.1. Január–február Az államháztartási törvény 41. §-a 183/B/2004. AB határozat (Alkotmánybírósági Közlöny, 2007/1.) Előadó alkotmánybíró: Paczolay Péter Az Alkotmánybíróság január 8-ai határozata szerint alkotmányos az államháztartási törvény 41. §-a, amely a költségvetési törvény év közbeni módosításának, valamint a pótköltségvetési törvényjavaslat benyújtásának feltételeit határozza meg. Az Alkotmány 19. § (3) bekezdés d) pontja alapján az Országgyűlés hatáskörébe tartozik az állami költségvetés jóváhagyása, amellyel hasonló tartalommal rendelkezik a jogalkotási törvény is, amely előírja, hogy a központi költségvetést törvényben kell szabályozni. Az indítványozó szerint a költségvetés egyes előirányzatai is csak törvényben, az Országgyűlés által módosíthatóak, kormányrendelettel nem. Az indítványozó szerint a támadott rendelkezés (a 2002-ben módosított 1992. évi XXXVIII. törvény 41. §-a) oly mértékben lazítja fel a parlament költségvetés megállapításához fűződő jogát, hogy ezzel lehetőséget ad a kormánynak arra, hogy a hatáskörét elvonja. Ez alapján a kormány költségvetési törvénymódosítást köteles az Országgyűlés elé terjeszteni, ha év közben a központi költségvetés, a társadalombiztosítási alapok és az elkülönített állami pénzalapok együttes egyenlegeinek a költségvetési törvényben megállapított összege a jóváhagyottól legalább ezek kiadási főösszege együttes ös??szegének 2,5 százalékával, és pótköltségvetési törvényjavaslatot, ha 5 százalékával tér el. Az Ab többségi véleménye szerint a törvényhozó viszonylag széleskörű szabadságot élvez abban a kérdésben, hogyan határozza meg azt az eltérést, amelynek meghaladása esetén az Országgyűlés aktusára van szükség. Harmathy Attila alkotmánybíró különvéleménye szerint viszont meg kellett volna semmisíteni a 41. §-t. Álláspontjához négy alkotmánybíró csatlakozott (Bragyova András, Erdei Árpád, Kovács Péter és Kukorelli István). Miután a tíz bíróból öten igennel, öten meg nemmel szavaztak, Bihari Mihály elnök szavazata döntött a kérdésben.

23

Alkotmányellenes rendelkezés a médiatörvényben 1/2007. (I. 18.) AB határozat (Magyar Közlöny, 2007/5.) Előadó alkotmánybíró: Kukorelli István Az Alkotmánybíróság január 16-án elfogadott határozatában megállapította: az Alkotmány 61. § (2) bekezdéséből fakadó alkotmányos követelmény, hogy a rádiózásról és a televíziózásról szóló 1996. évi I. törvény (médiatörvény) 49. §-a alkalmazásakor a tájékoztatás kiegyensúlyozottságát – a műsor jellegétől függően – az egyes műsorszámon belül, illetve a műsorszámok összességében kell vizsgálni. Emellett az Ab a médiatörvény 48. § (3) bekezdését alkotmányellenesnek nyilvánította. E rendelkezés a médiatörvény 4. §-a alá nem tartozó panaszügyek (az úgynevezett egyéb panaszok) elintézésének a rendjét érinti. Az Ab megállapította, hogy a szabály formai és tartalmi szempontból sem felel meg az Alkotmánynak. Egyrészt, mert a jogszabálynak nem minősülő ügyrendre bízza az egyéb panaszokkal kapcsolatos eljárási rend szabályozását. Másrészt, mert alkotmányosan indokolt cél nélkül korlátozza az Alkotmány 61. § (2) bekezdésében biztosított sajtószabadságot. Az Ab a megsemmisítés időpontját a Panaszbizottság előtt folyamatban lévő ügyekre és az új szabályok megalkotására tekintettel 2007. június 30. napjában határozta meg. A határozathoz Kovács Péter alkotmánybíró csatolt párhuzamos indokolást. Az adókedvezmény megváltoztatása nem sérti a jogbiztonságot 858/B/2006. AB határozat (Alkotmánybírósági Közlöny, 2007/1.) Előadó alkotmánybíró: Paczolay Péter Az Alkotmánybíróság január 22-én tartott teljes ülésén a személyi jövedelemadóról szóló 1995. évi CXVII. törvénynek az egyes pénzügyi tárgyú törvények módosításáról szóló 2006. évi LXI. törvény által módosított egyes rendelkezései alkotmányellenességét vizsgálta. Az Ab elutasította azt az indítványt, amely a biztosítási adókedvezmény igénybevétele feltételeinek az adóalanyok számára kedvezőtlen megváltoztatását kifogásolta. A határozat szerint az a korlátozás, amelynek értelmében az adókedvezményt 2007. január 1-jét követően csak az a személy veheti igénybe teljes egészében, akinek az éves összjövedelme a 3 400 000 forintot nem haladja meg, nem alkotmányellenes. Az Ab indokolásában hangsúlyozta: valamely adókedvezmény megváltoztatása egyik adóévről a másikra általában nem sérti a jogbiztonságot. A

24

testületnek ez volt sorrendben a kilencedik határozata, amely az úgynevezett Gyurcsány-csomag alkotmányosságát vizsgálta. Alkotmányosak a kamatadó szabályai 698/B/2006. AB határozat (Alkotmánybírósági Közlöny, 2007/1.) Előadó alkotmánybíró: Paczolay Péter Az Alkotmánybíróság január 22-én elutasította azt az indítványt, amely a kamatadó megváltozott szabályait kifogásolta. A határozat szerint a kamat mint tőkejövedelem adóztatása az Alkotmány közteherviselési kötelezettséget kimondó szabályával összhangban van, és nem állapítható meg az sem, hogy az adó 20 százalékos mértéke aránytalanul nagy elvonást eredményezne az adóalanyoknál. Az Ab nem találta alkotmányellenesnek a kamatadóra vonatkozó új rendelkezéseket hatályba léptető szabályokat sem. A döntés rámutatott arra, hogy a törvény értelmében a 2006. szeptember 1-jén hatályba lépett módosítás előtt megvásárolt értékpapírok, vagy e határidő előtt indított betétlekötések alapján számított kamatjövedelemre az új szabályozás még nem alkalmazható, ezért visszaható hatályú jogalkotásról sincs szó. A testületnek ez volt a tizedik határozata, amely a Gyurcsány-csomag alkotmányosságát vizsgálta. A tíz eddigi döntésből egy esetben az Ab egészében megsemmisítette a jogszabályt (a házipénztár-adó esetében), három esetben egy-egy rendelkezést talált alkotmánysértőnek, míg hat esetben elutasította az indítványokat. Alkotmányellenes titkos információgyűjtés 2/2007. (I. 24.) AB határozat (Magyar Közlöny, 2007/7.) Előadó alkotmánybíró: Erdei Árpád Az Alkotmánybíróság január 23-án elfogadott határozatában alkotmányellenesnek nyilvánította a rendőrségi törvény, a büntetőeljárási törvény, valamint a jövedéki törvény több, a titkos információgyűjtésre és adatszerzésre vonatkozó rendelkezését. Ezeket többségükben jövőbeli hatállyal, 2007. december 31. napjával semmisítette meg azért, hogy a jogalkotónak módja legyen az Alkotmány rendelkezéseivel összhangban álló szabályozásra, s ilyen módon ne sérüljenek az alkotmányos államcélok teljesüléséhez fűződő érdekek. A határozat indokolásában az Ab rámutatott: az alkotmányellenes rendelkezések kidolgozatlansága és fogalmi bizonytalansága a kérdéses jogintézmények

25

működését kiszámíthatatlanná, illetve ellenőrizhetetlenné teszi. A szabályozás ezen túlmenően sért több alkotmányos alapjogot, így például az emberi méltósághoz, a magánlakáshoz, a magántitkok és az egyes személyes adatok védelméhez, a tisztességes eljáráshoz és a védelemhez való jogot. A határozat ugyanakkor hangsúlyozza, hogy a közrend és a közbiztonság védelme alkotmányos államcél, s ez indokolttá teszi a titkos eszközök és módszerek alkalmazását is. Erre azonban csak kivételesen, a törvényben pontosan körülírt esetekben, kellő súlyú indokkal van alkotmányos lehetőség. Az Ab határozata nem érintette a nemzetbiztonsági törvény rendelkezéseit, továbbá a bírói engedélyhez kötött egyes titkos eszközökön túl rendelkezésre álló más módszerek alkalmazását sem. A helyi önkormányzat nem szabályozhatja a gyülekezési jogot 4/2007. (II. 13.) AB határozat (Magyar Közlöny, 2007/16.) Előadó alkotmánybíró: Paczolay Péter Az Alkotmánybíróság háromtagú tanácsa (Balogh Elemér, Kovács Péter és Paczolay Péter alkotmánybíró) február 12-én döntést hozott arról az indítványról, amelyben azt kifogásolták, hogy a Fővárosi Önkormányzat rendelete közterület-használati engedélyhez köti építmények, berendezések, valamint járművek – parkolásnak nem minősülő – elhelyezését politikai rendezvényeken. Az Ab a rendelet kifogásolt szabályait megsemmisítette. A Fővárosi Önkormányzat 2006. október 26án módosította a fővárosi közterületek használatáról és a közterületek rendjéről szóló 59/1995. (X. 20.) Főv. Kgy. rendeletet. A rendeletmódosítás értelmében a fővárosi közterületeken – a gyülekezési törvény hatálya alá tartozó rendezvények esetében is – az önkormányzat hatáskörébe utalta többek között a színpadi és hangosító berendezések felállításának engedélyezését. Az érintett rendelkezést a Társaság a Szabadságjogokért támadta meg. Az Ab osztotta a jogvédők álláspontját. A határozat indokolásában hangsúlyozta: a gyülekezési jog alapján megtartott rendezvények célja az, hogy a gyülekezési joggal élő polgárok közös véleményt alakítsanak ki, illetve nézeteiket másokkal megosszák és közösen juttassák kifejezésre. Ehhez nélkülözhetetlenek a rendelet szerint csak a közterület tulajdonosának hozzájárulásával alkalmazható eszközök, azaz a gyülekezés joga – különösen nagyobb létszámú rendezvény esetén – nem gyakorolható rendeltetésszerűen

26

építmények, berendezések, például színpad, hangosítás, kivetítők nélkül. Ezek használatának szabályozása tehát érinti, alkalmazásuk hozzájáruláshoz kötése pedig korlátozza a gyülekezés jogát. Az Ab szerint helyi önkormányzat nem egészítheti ki a gyülekezési jogról szóló törvényben meghatározott feltételrendszert, mivel a politikai rendezvények – és más, a törvény hatálya alá tartozó rendezvények – jogi feltételeinek szabályozására sem a gyülekezési jogról szóló törvény, sem más jogszabály jogalkotási felhatalmazást nem ad, önálló szabályozási jogköre pedig a helyi önkormányzatnak a gyülekezési jog, mint alapvető jog tekintetében nincs. Egyedi döntés jogszabályi formába öntése 5/2007. (II. 27.) AB határozat (Magyar Közlöny, 2007/22.) Előadó alkotmánybíró: Erdei Árpád Az Alkotmánybíróság február 19-én az alaptörvénnyel ellentétesnek találta a földgázellátásról szóló 2003. évi XLII. törvény 85. § (10) bekezdését, ezért azt megsemmisíti. Az indítványozó alapvetően azt kifogásolta, hogy a megbízatás megszűnésének új eseteként rögzített rendelkezés a Magyar Energia Hivatal vezetőinek soron kívüli – a hatéves kinevezési időtartam letelte előtti – elmozdítását teszi lehetővé. A támadott szabály előírja, hogy a rendelkezés hatályba lépését követő kilencvenedik napon a Hivatal vezetőinek megbízatása megszűnik. Az Ab a határozat indokolásában megállapította: „ha a jogalkotó a hatályos jogszabály alkalmazását, vagy a jogszabály normatív módon történő módosítását kerüli meg az egyedi döntés jogszabályi formába öntésével, a megoldás visszaélésszerűvé válik.” Az indoklás szerint csak a törvényben meghatározott okok, így lemondás, halál, illetőleg összeférhetetlenség megállapítása esetén lehetséges megrövidíteni az állami vezetők, így a független hatóságok elnökeinek határozott időtartamú megbízatási jogviszonyát. A határozathoz Kiss László alkotmánybíró csatolt különvéleményt. A választások előtti közvélemény-kutatásról 6/2007. (II. 27.) AB határozat (Magyar Közlöny, 2007/22.) Előadó alkotmánybíró: Holló András Az Alkotmánybíróság február 26-án megsemmisítette a választási eljárásról szóló törvény azon rendelkezését, amely tiltotta a szavazást

27

megelőző nyolcadik naptól a szavazás befejezéséig a közvéleménykutatási eredmények nyilvánosságra hozatalát. Az Ab figyelembe vette a kampánycsendre vonatkozó törvényi szabályozás alkotmányossága tárgyában hozott korábbi határozatát, miszerint a választások zavartalanságának biztosítása mint legitim célhoz képest, a vélemény- és sajtószabadság rövid időtartalmú korlátozása arányosnak minősül. A közvélemény-kutatási adatok nyilvánosságra hozatalának időbeli korlátozása is a választások zavartalanságát biztosító alkotmányos cél szolgálatában áll. Az Ab ugyanakkor megállapította, hogy a nyolc napig tartó tilalom az elérni kívánt céllal nincs arányban. Alkotmányosan ugyanis nem indokolható az érintett alapjogoknak a kampánycsend általi korlátozásnál súlyosabb korlátozása A testület arra az álláspontra helyezkedett, hogy a közvélemény-kutatási felmérések nyilvánosságra hozatali tilalmára – mint jogintézményre – a választási eljárásról szóló törvénynek a kampánycsendre vonatkozó szabályai lesznek irányadóak. E szerint a kampánycsend megsértésének minősül a választópolgárok választói akaratának befolyásolása, így különösen „a választói akarat befolyásolására alkalmas információk szolgáltatása elektronikus vagy más úton”. A határozathoz Kovács Péter alkotmánybíró különvéleményt csatolt. Alkotmányellenes az elvárt társasági adó 8/2007. (II. 28.) AB határozat (Magyar Közlöny, 2007/23.) Előadó alkotmánybíró: Bihari Mihály Az Alkotmánybíróság február 27-én megsemmisítette a társasági adóról és az osztalékadóról szóló 1996. évi LXXXI. törvény 6. § (5)(9) bekezdéseit, valamint az egyes pénzügyi tárgyú törvények módosításáról szóló 2006. évi LXI. törvény 225. § (16) bekezdését. Az Ab utólagos normakontroll keretében vizsgálta a társasági adóalap alapján „elvárt” jövedelmet (nyereséget) adóztató törvényi szabályozást, valamint az „elvárt adó” adóelőlegének a megfizetéséről szóló rendelkezést. A testület többségi határozata szerint a társasági adóalanyok nyereségét adóztató jövedelmi típusú adó szabályozása során a törvényalkotót köti az Alkotmány közteherviseléssel kapcsolatos előírásából és az Ab korábbi határozataiban már megfogalmazott követelményekből levezetett alkotmányos mérce. A határozat indokolása alapján – a jövedelmi és vagyoni típusú adók esetében – az említett alkotmányos

28

mérce az alábbi fogalmi elemekből áll: az adó (közteher) és az alanyi kötelezettek jövedelmi és vagyoni viszonyainak való megfelelése; az adó és az alanyi kötelezettek adófizetési kötelezettség alá vont jövedelme, illetve vagyona között fennálló közvetlen kapcsolat; az alanyi kötelezettek által ténylegesen megszerzett jövedelem, illetve vagyon adóztatása; az adó alanyi kötelezettek teherviselő képességével való arányossága. Az Ab többségi határozata megállapította, hogy a társasági adóalap és az adóalap alapján fizetendő „elvárt” jövedelmet (nyereséget) adóztató adó nem felel meg a fent említett alkotmányos mércének. Az „elvárt” jövedelemhez (nyereséghez) kötődő „elvárt adó” nem áll közvetlen összefüggésben az adófizetésre kötelezett adóalanyok tényleges jövedelmi-vagyoni viszonyaival, ezektől függetlenül ír elő, ténylegesen meg nem szerzett jövedelem (nyereség) után adófizetési kötelezettséget. A határozat rámutat, hogy az „elvárt” jövedelmet adóztató adó olyan megdönthetetlen törvényi vélelem, amellyel szemben a törvényalkotó nem tette lehetővé az ellenbizonyítást. A többségi határozathoz Kiss László alkotmánybíró párhuzamos indokolást csatolt, míg Bragyova András és Holló András alkotmánybírók különvéleményt írtak. A testületnek ez volt a tizenegyedik határozata, amely az úgynevezett Gyurcsány-csomag alkotmányosságát vizsgálta.

29

2.2. Március–április A Fidesz és a KDNP népszavazási kérdései I. Az Alkotmánybíróság döntött a Fidesz és a KDNP népszavazási kezdeményezéseit érintő OVB határozatok elleni kifogásokról. Hétből öt kérdésben véglegesen eldöntötte az aláírásgyűjtő ív hitelesítésének sorsát: három kérdés tekintetében helybenhagyta az OVB hitelesítő határozatát, így ezekben (a gyógyszerek kizárólag patikán belüli árusítása, a kórházak állami és önkormányzati kézben maradása, valamint a családi gazdálkodók termőföld-elővásárlási joga) megindulhatott az aláírásgyűjtés; két kérdés esetében az OVB hitelesítést megtagadó határozatát hagyta helyben, ezekben a kérdésekben (a kormány tagjainak speciális felelőssége, illetve a nyugdíjasok munkavállalása) nem tartható népszavazás. Két kérdés vonatkozásában az Ab új eljárásra utasította az OVB-t: a képzési hozzájárulással kapcsolatos OVB határozatot tartalmi okok miatt semmisítette meg, míg a vizitdíj kérdésében formai okok miatt kell az OVB-nek új döntést hoznia.

30

1.) 12/2007. (III. 9.) AB határozat (Magyar Közlöny, 2007/28.) Előadó alkotmánybíró: Bihari Mihály Az Ab kétszer tárgyalta (február 20., február 27.) az Országos Választási Bizottság 569/2006. (XI. 21.) OVB határozatát, amely hitelesítette az aláírásgyűjtő ív mintapéldányát. A határozatot több magánszemély támadta meg. Az íven a következő kérdés szerepelt: „Egyetért-e Ön azzal, hogy gyógyszereket továbbra is csak gyógyszertárban lehessen árusítani?” Az Ab elutasította azokat az álláspontokat, melyek szerint a kérdés nem felel meg az egyértelműség követelményének, burkolt alkotmánymódosításra irányul, nem tartozik az Országgyűlés hatáskörébe, illetve, hogy az eredményes népszavazás szükségképpen nemzetközi szerződés módosítását vonná maga után. Az Ab helybenhagyta az OVB határozatát, mely hitelesítette az aláírásgyűjtő ívet. A határozathoz Kovács Péter alkotmánybíró párhuzamos indokolást csatolt. 2.) 13/2007. (III. 9.) AB határozat (Magyar Közlöny, 2007/28.) Előadó alkotmánybíró: Harmathy Attila Kétszer szerepeltek (január 29., február 20.) napirenden az Országos Választási Bizottság 567/2006. (XI. 20.) OVB határozata elleni kifogások. Az OVB az aláírásgyűjtő ív mintapéldányát hitelesítette. A határozatot több magánszemély támadta meg. Az íven a következő kérdés szerepelt: „Egyetért-e Ön azzal, hogy az egészségügyi közszolgáltató intézmények, kórházak maradjanak állami, önkormányzati tulajdonban?” Az Ab nem osztotta azokat az álláspontokat, melyek szerint a kérdés nem felel meg az egyértelműség követelményének, valamint, hogy burkolt alkotmánymódosításra irányul. Az Ab helybenhagyta az OVB határozatát, mely hitelesítette az aláírásgyűjtő ívet. A határozathoz Holló András alkotmánybíró párhuzamos indokolást csatolt. 3.) 14/2007. (III. 9.) AB határozat (Magyar Közlöny, 2007/28.) Előadó alkotmánybíró: Kukorelli István Háromszor került napirendre (február 6., február 13., február 20.) az Országos Választási Bizottság 571/2006. (XI. 21.) OVB határozata, amely hitelesítette az aláírásgyűjtő ív mintapéldányát. A határozatot két magánszemély támadta meg. Az íven a következő kérdés szerepelt: „Egyetért-e Ön azzal, hogy a – 2002. június 15-i állapot szerint hatályos termőföldről szóló 1994. évi LV. törvény szerinti – családi gaz-

31

dálkodót első helyen illesse meg elővásárlási jog termőföld vagy tanya vásárlása esetén?” Az Ab elutasította azokat az álláspontokat, melyek szerint a kérdés nem felel meg az egyértelműség követelményének, ellentétes az Alkotmány több rendelkezésével, valamint, hogy burkolt alkotmánymódosításra irányul. Az Ab helybenhagyta az OVB határozatát, mely hitelesítette az aláírásgyűjtő ívet. 4.) 15/2007. (III. 9.) AB határozat (Magyar Közlöny, 2007/28.) Előadó alkotmánybíró: Paczolay Péter Négyszer tárgyalta (február 6., február 13., február 20., február 27.) az Ab az Országos Választási Bizottság 566/2006. (XI. 20.) OVB határozata elleni kifogást. Az OVB megtagadta az aláírásgyűjtő ív mintapéldányának hitelesítését. A határozatot a Fidesz és a KDNP támadta meg. Az íven a következő kérdés szerepelt: „Egyetért-e Ön azzal, hogy az államilag támogatott felsőfokú tanulmányokat folytató hallgatóknak ne kelljen képzési hozzájárulást fizetniük?” Az Ab nem osztotta az OVB azon indokolását, hogy a kérdés a kormányprogramot közvetlenül érinti, és azt sem, hogy a kérdés burkolt alkotmánymódosításra irányul amiatt, mert nem határozza meg, hogy az eredményes népszavazáson hozott döntés mennyi ideig köti a jogalkotót. Az Ab az OVB-t tartalmi okok miatt új eljárásra utasította. A határozathoz Bragyova András alkotmánybíró különvéleményt, míg Holló András alkotmánybíró párhuzamos indokolást csatolt. 5.) 16/2007. (III. 9.) AB határozat (Magyar Közlöny, 2007/28.) Előadó alkotmánybíró: Paczolay Péter Háromszor tárgyalt (február 6., február 27., március 5.) az Ab a vizitdíjról. A Fidesz és a KDNP kifogást nyújtott be az Országos Választási Bizottság 568/2006. (XI. 21.) OVB határozata ellen. Az OVB az aláírásgyűjtő ív mintapéldányának hitelesítését megtagadta. Az íven a következő kérdés szerepelt: „Egyetért-e Ön azzal, hogy a háziorvosi ellátásért, fogászati ellátásért, és a járóbeteg-szakellátásért továbbra se kelljen vizitdíjat fizetni?” Az Ab megállapította, hogy az OVB határozata formai okokból nem felel meg az alkotmányi és törvényi követelményeknek. Az OVB amiatt tagadta meg az aláírásgyűjtő ív hitelesítését, mert a kérdés közvetlenül érinti a költségvetést, és ez ellentéte az Alkotmány ún. „tiltott népszavazási tárgyköröket” megállapító

32

28/C. § (5) bekezdésének a) pontjával. Az Ab rámutatott arra, hogy az OVB határozatának elfogadásakor még nem volt olyan hatályos költségvetési törvény, amely a vizitdíjat, mint bevételi forrást tartalmazta, így az akkori jogi helyzet szerint a költségvetés érintettségét nem állapíthatta volna meg az OVB. Az Ab az OVB-t formai okok miatt új eljárásra utasította. A határozathoz Bragyova András alkotmánybíró különvéleményt csatolt. 6.) 17/2007. (III. 9.) AB határozat (Magyar Közlöny, 2007/28.) Előadó alkotmánybíró: Holló András Kétszer tárgyalta (február 6., február 13.) az Ab a nyugdíjasok munkavállalását érintő népszavazási kérdésről. A Fidesz és a KDNP kifogást nyújtott be az Országos Választási Bizottság 570/2006. (X. 21.) OVB határozata ellen is, amely megtagadta az aláírásgyűjtő ív mintapéldányának hitelesítését. Az íven a következő kérdés szerepelt: „Egyetért-e Ön azzal, hogy a nyugdíjasok továbbra is a 2006. október 23-án hatályos törvényi rendelkezések szerint vállalhassanak munkát?” Az Ab megállapította, hogy a népszavazáson feltenni kívánt kérdés nem felel meg a népszavazási törvény 13. § (1) bekezdésben megfogalmazott egyértelműségi követelménynek. Az Ab helybenhagyta az OVB határozatát. A kérdésben nem lehet népszavazást tartani. 7.) 18/2007. (III. 9.) AB határozat (Magyar Közlöny, 2007/28.) Előadó alkotmánybíró: Bihari Mihály Kétszer tűzte napirendre (február 20., február 27.) az Ab az Országos Választási Bizottság 572/2006. (XI. 20.) OVB határozata elleni kifogást. Az OVB az aláírásgyűjtő ív mintapéldányának hitelesítését megtagadta. A határozatot a Fidesz és a KDNP támadta meg. Az íven a következő kérdés szerepelt: „Egyetért-e Ön azzal, hogy az Országgyűlés – a fegyelmi és kártérítési felelősség mellett – törvényben szabályozza a miniszterelnök és a Kormány tagjai speciális, objektív felelősségét is a költségvetési hiány túllépéséért?” Az Ab megállapította, hogy a népszavazáson feltenni kívánt kérdés nem felel meg a népszavazási törvény 13. § (1) bekezdésben megfogalmazott egyértelműségi követelménynek. Az Ab helybenhagyta az OVB határozatát. A kérdésben nem lehet népszavazást tartani.

33

A parlament tanácskozásainak rádiós és televíziós közvetítése 20/2007. (III. 29.) AB határozat (Magyar Közlöny, 2007/37.) Előadó alkotmánybíró: Harmathy Attila Az Alkotmánybíróság március 27-én elutasította a rádiózásról és televíziózásról szóló 1996. évi I. törvény 138. §-a (3) bekezdésében szereplő „az Országgyűlés épületének kijelölt helyéről” szövegrész alkotmányosságát támadó indítványokat. Az indítványozók szerint a médiatörvény támadott szövegrésze sérti a sajtószabadság és a közérdekű információk megismeréséhez való jogot. Álláspontjuk szerint az Országgyűlés a parlamenti közvetítés vonatkozásában nem teremtette meg a teljes körű televíziós tömegtájékoztatás lehetőségét. Az Ab nem osztotta az indítványozók álláspontját. A testület a döntés indoklásában kifejtette: a parlament tanácskozásainak rádiós és televíziós közvetítésével kapcsolatban a külföldi gyakorlat nem mutat egységes képet. Az Európa Tanács Közgyűlése részére készített összehasonlító áttekintés szerint vannak olyan országok, amelyekben csak az állami televíziónak biztosítanak lehetőséget a közvetítésre, másutt minden televíziós társaságnak lehetősége van a közvetítésre. Egyes parlamentek saját technikai berendezéseiket bocsátják rendelkezésre a televíziós közvetítések céljaira. Elterjedt az a tájékoztatási módszer, amelynél a parlament bocsát rendelkezésre a tömegtájékoztatás céljaira olyan összefoglalókat, amelyek áttekintést adnak a parlamentben történtekről. A közvetítések közös általános elveként jelenik meg az objektív, elfogulatlan, kiegyensúlyozott, érthető tájékoztatás követelménye. Széles körben ismertté vált és befolyást gyakorol az angol parlament által elfogadott szabályzat, amely meghatározza, hogy miről és milyen módon lehet felvételeket készíteni, előírja továbbá a közvetítés szerkesztési elveit. Az Ab 1992-ben hozott határozatában kifejtette, hogy a rádiónak és televíziónak elvileg képesnek kell lennie a vélemények teljes körű, kiegyensúlyozott arányú és valósághű kifejezésre juttatására, elfogulatlan tájékoztatásra. 2005-ben pedig megállapította, hogy a véleménynyilvánítás szabadsága akkor érvényesül, ha a rádióra és a televízióra olyan szabályok vonatkoznak, amelyek kizárják a műsor tartalmának a tájékoztatás elfogulatlanságát sértő befolyásolását. Az Ab mostani döntésében rámutatott, hogy a zártláncú televíziós rendszerből kimenő jel valamennyi műsorszolgáltató részére hozzáférhető. A kimenő jelek alapján rögzített példányt két nyilvános könyvtárban

34

helyezik el, és arról bárki másolatot készíthet. A zártláncú közvetítés, valamint a kijelölt helyeken történő felvételkészítés az Országgyűlés munkájáról szóló kiegyensúlyozott, pártatlan, elfogulatlan és teljes körű tájékoztatást szolgálja. Az a korlátozás, amely ezzel a rendszerrel jár, szükségesnek tekintendő az Országgyűlés, mint legfelsőbb államhatalmi és népképviseleti szerv munkája zavartalanságának, a demokratikus közvélemény kialakulása és érvényesülését biztosító tárgyilagos és tényszerű tájékoztatásnak az érdekében. Világháború előtti kötvényekből származó követelések elévülése 63/D/2002. AB határozat (Alkotmánybírósági Közlöny, XVI./4.) Előadó alkotmánybíró: Harmathy Attila Az Alkotmánybíróság április 16-án hozott határozatával elutasította a Polgári törvénykönyv életbeléptetéséről szóló 1960. évi 11. törvényerejű rendeletnek az 1960. május 1-je előtt keletkezett jogviszonyokból származó jogokról és kötelezettségekről szóló 75. § (1) bekezdése és a folyamatban lévő elévülésről szóló 85. § (1) bekezdése alkotmányellenességének megállapítására irányuló indítványokat. Több indítványozó fordult az Alkotmánybírósághoz a második világháború előtt kibocsátott kötvényekből származó követelések elévülésének szabályozása miatt. Az Ab a határozat indokolásában kifejtette, hogy nincs hatásköre a konkrét ügyekben hozott bírósági határozatok felülvizsgálatára; a támadott szabályok pedig nem ellentétesek az Alkotmánynak az indítványokban megjelölt rendelkezéseivel. Az Ab visszautasította azt az alkotmányjogi panaszban előterjesztett indítványt, amely mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség megállapítására irányult arra hivatkozva, hogy a törvényalkotó nem határozta meg, ki tekintendő jogutódnak a Budapest székesfőváros által kibocsátott kötvények tekintetében. Alkotmányellenes APEH-tájékoztató 23/2007. (IV. 19.) AB határozat (Magyar Közlöny, 2007/49.) Előadó alkotmánybíró: Balogh Elemér Az Alkotmánybíróság április 16-án döntést hozott a személyi jövedelemadóról szóló 1995. évi CXVII. törvény korábbi rendelkezésein alapuló, úgynevezett Sulinet-kedvezmény kérdéskörében. (A törvény 36/A. §-ában szabályozott meghatározás szerint ez az adókedvezmény

35

számítógép, számítástechnikai eszköz beszerzéséhez kapcsolódott.) A kedvezmény érvényesítésének egyes kérdéseiről az APEH illetékes főosztályai tájékoztatót tettek közzé az Adó és Ellenőrzési Értesítő 2004. évi 2. számában. A tájékoztató rögzítette, hogy az adókedvezmény érvényesítésére csak „az a magánszemély jogosult, aki a családjogi jogszabályok alapján a gyermek szülőjének (apjának, anyjának) tekinthető. A vér szerinti apán és anyán kívül csak a gyermeket örökbe fogadó szülő sorolható ide. Az utóbbi esetben az örökbe fogadó szülő házastársa csak akkor lehet jogosult, ha ő maga is örökbefogadó.” Ez az értelmezés kizárta azt, hogy nevelt gyermek után igénybe vehessék a kedvezményt. Mivel a tájékoztató sem jogszabálynak, sem állami irányítás egyéb jogi eszközének nem tekinthető, az Ab a tájékoztató rendelkezéseinek érdemi vizsgálatát nem végezte el, ugyanakkor a formai jellemzők megvizsgálása alapján határozatában – állandó gyakorlatának megfelelően – megállapította, hogy annak kiadása alkotmányellenes volt, ahhoz joghatás nem fűződik, a jogalanyokra nézve semmilyen kötelező ereje nincsen. A határozathoz Kiss László alkotmánybíró párhuzamos indokolást, Bragyova András, Paczolay Péter és Trócsányi László alkotmánybírók különvéleményt fűztek. Nem tartható népszavazás az ingyen sörről 26/2007. (IV. 25.) AB határozat (Magyar Közlöny, 2007/52.) Előadó alkotmánybíró: Bragyova András Az Alkotmánybíróság április 24-én helybenhagyta az Országos Választási Bizottság határozatát, amellyel elutasította az ingyen sörrel kapcsolatos népszavazási kezdeményezést. Az Ab négy alkalommal tárgyalta az Országos Választási Bizottság 573/2006. (XI. 22.) OVB határozata elleni kifogást. Az íven a következő kérdés szerepelt: „Egyetért-e ön azzal, hogy vendéglátó üzletek vendégeinek a sörért ne kelljen fizetniük?” Az OVB az aláírásgyűjtő ív hitelesítését megtagadta. Az Ab döntésében megállapította, hogy a kérdés nem felel meg a jogalkotói egyértelműség követelményének. Nem világos, hogy eredményes népszavazás esetén az Országgyűlést milyen jogalkotási kötelezettség terheli. Nem világos az sem, hogy milyen forrásból kellene biztosítani a vendéglátó-üzletekben kötelezően ingyenesen felszolgált sör ellenértékét. Az Ab megállapította, hogy minden népszavazásra feltenni kívánt kérdés, amely valamely termék vagy szolgáltatás köte-

36

lező ingyenességére irányul csak akkor felel meg a jogalkotói egyértelműség követelményének, ha meghatározza milyen forrásból kell az ellenérték megfizetése nélkül igénybe vett szolgáltatások árát fedezni. Ennek indoka az – mutattak rá az alkotmánybírák –, hogy az ingyenesség, térítésmentesség szükségképpen azt jelenti, hogy a termék vagy szolgáltatás ellenértékét nem a fogyasztó, illetve a szolgáltatást igénybe vevő, hanem valaki más fedezi. A jogalkotói egyértelműséggel szorosan összefüggő választópolgári egyértelműség követelményének része, hogy a választópolgárok a kérdés megválaszolásának lehetséges következményeit világosan lássák. Következésképpen az Ab álláspontja szerint a választópolgárokat félrevezető, félreérthető kérdések nem felelnek meg az egyértelműség követelményének. Az Ab elvi éllel leszögezte: a jövőben az egyértelműség részének tekinti azt is, hogy a népszavazási kérdésben foglalt döntési kötelezettség ne legyen kivitelezhetetlen, végrehajthatatlan, következményeiben kiszámíthatatlan. A határozathoz Kiss László alkotmánybíró párhuzamos indokolást fűzött, amelyhez Lenkovics Barnabás alkotmánybíró is csatlakozott. E szerint ha valamely indítványozó olyan kérdés hitelesítését kéri, amely az állam alkotmányos szerveinek munkáját (és a népszavazás intézményét) nyilvánvalóan eltéríti azok alkotmányos, rendeltetésszerű gyakorlásától, úgy megállapítható az indítványozó rosszhiszeműsége. – Nem állt volna tőlem távol ezért annak felvetése sem – fejtette ki Kiss László –, ha az Alkotmánybíróság az indítványozó esetében alkalmazta volna az Alkotmánybíróságról szóló 1989. évi XXXII. törvény 28. § (2) bekezdésében foglaltakat, melynek értelmében: „Az Alkotmánybíróság az eljárásából eredő költségeket felszámíthatja az indítványozónak, ha annak rosszhiszeműsége az indítvány előterjesztésével kapcsolatban megállapítható.”

37

2.3. Május–június Lehet-e ismét bíró az országgyűlési képviselő? 518/B/2000. AB határozat (Alkotmánybírósági Közlöny, XVI./5.) Előadó alkotmánybíró: Kovács Péter Az Alkotmánybíróság május 7-én elutasította azt az indítványt, amely szerint alkotmányellenesen teszik lehetővé az országgyűlési képviselői megbízatás előtt bírói tisztséget betöltő személyeknek, hogy mandátumuk lejártát követően határozatlan időre bíróvá kinevezzék. Az indítványozó az országgyűlési képviselők jogállásáról szóló 1990. évi LV. törvény 2. § (5) bekezdésének „határozatlan időre” szövegrésze, valamint a bírák jogállásáról és javadalmazásáról szóló 1997. évi LXVII. törvény 11. § (2) bekezdésének d) pontja alkotmányellenessége megállapítására és megsemmisítésére kérte az alkotmánybírákat. Álláspontja szerint ugyanis a támadott rendelkezések, amelyek lehetővé teszik az országgyűlési képviselői megbízatás előtt bírói tisztséget betöltő személyek – ezen mandátumuk lejártát követő – határozatlan időre szóló bírói kinevezését, ellentétesek az alaptörvénnyel. Az Ab az indítványt nem találta megalapozottnak. A határozat indokolásában utalt rá, a diszkrimináció tilalmával már több határozatában, több szempontból is foglalkozott. Álláspontja szerint a diszkrimináció tilalma nem jelenti azt, hogy minden megkülönböztetés tilos, a tilalom arra vonatkozik, hogy a jognak mindenkit egyenlőként, az egyéni szempontok azonos mértékű figyelembevételével kell kezelnie. Az indítványozó a diszkrimináció tilalmának megsértését abban látta, hogy eltérő szabályozás vonatkozik a „más megbízatás miatt a bírói tisztségüket szüneteltető bírákra”, mint az országgyűlési képviselői megbízatás után újra kinevezését kérő, korábban bíróként dolgozott személyekre. Az Ab megállapította: mivel a jogalkotó nem az indítványozó által állított, a bírói szolgálati viszony szüneteltetésére tekintettel, hanem a bírói kinevezést közvetlenül megelőző szakmai tevékenység alapján enged az új (vagy újbóli) bírói kinevezés esetén eltérést, ezért az indítványozó által állított különbségtétel nem azonos csoporton belüli személyek között

38

merül fel, tehát nem diszkriminatív. Az indítványozó azt is szóvá tette, hogy az országgyűlési képviselői tisztség miatt az ítélkezési gyakorlatból kiesett bíró „kisebb tudással és rutinnal, alacsonyabb intenzitású ellenőrzés mellett ítélkezik”. Az Ab szerint a kifogásolt rendelkezések azon személyek számára biztosítanak visszatérést eredeti foglalkozásukhoz, akik választáson alapuló közmegbízatásuk miatt korábbi jogviszonyukat a feladat jellegéből fakadó összeférhetetlenség miatt meg kellett, hogy szüntessék. Az ilyen megoldás a demokratikus államokban a szakmai életút folytathatóságát szolgáló, elterjedt gyakorlat. E szabályozás a bírói kinevezés további feltételei alól nem ad felmentést. Alkotmányellenes mulasztás a népszavazási törvényben 27/2007. (V. 17.) AB határozat (Magyar Közlöny, 2007/61.) Előadó alkotmánybíró: Bihari Mihály Az Alkotmánybíróság május 15-én döntést hozott az országos népszavazásról és népi kezdeményezésről szóló 1998. évi III. törvénnyel összefüggő, mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség megállapítását kérő indítványok tárgyában. Megállapította, hogy mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség áll fenn amiatt, mert az Országgyűlés nem szabályozta törvényben, hogy az eredményes, ügydöntő országos népszavazáson hozott döntés meddig kötelezi az Országgyűlést. Nincs tehát törvényi rendelkezés arról, hogy a népszavazás alapján meghozott, illetve népszavazás által megerősített törvényt mikortól lehet az általános szabályok szerint módosítani, vagy hatályon kívül helyezni. A parlament nem szabályozta továbbá azt sem, hogy ugyanabban a kérdésben mennyi időn belül nem lehet kitűzni újabb népszavazást. Az Alkotmánybíróság felhívta a törvényhozást, hogy szabályozási feladatának 2007. december 31-ig tegyen eleget. Az Ab megállapította, hogy sem az országos népszavazás kezdeményezésére jogosult választópolgárok, sem az országos ügydöntő népszavazáson meghozott döntés végrehajtásáért felelős Országgyűlés oldalán nem merülhet fel olyan bizonytalansági tényező, amely veszélyeztetheti az alkotmányos jogintézmény előre látható, kiszámítható, és biztonságos működését. A megállapított szabályozási hiányosságok azonban bizonytalanságot teremtenek mind a választópolgárok számára, (mivel előre nem tudhatják, hogy ugyanabban a kérdésben mennyi időn belül nem kezdeményezhetnek újabb népszavazást), mind az Országgyűlés

39

számára (mivel nem tudhatja, hogy a népszavazáson hozott döntés meddig kötelezi, illetve, hogy a népszavazáson alapuló törvényt milyen módon és határidőn belül módosíthatja, vagy helyezheti hatályon kívül). Az állam ezen túlmenően köteles az Alkotmány 28/C. § (3) bekezdésében foglalt kötelező ügydöntő népszavazás érvényesülését szolgáló garanciális szabályokat teljes körűen megalkotni. Az Ab megállapította, hogy a szabályozási hiányok a vizsgált esetben olyan garanciális hiányt jelentenek, amelyek nélkül kiüresedhet az Alkotmány 28/C. § (3) bekezdésében foglalt politikai alapjog. A szabályozás hiányosságai miatt úgyszintén sérül az Alkotmány 19. § (3) bekezdése b) pontjában foglalt alkotmányi rendelkezés is. Az Ab hivatalból eljárva megállapította azt is, hogy a parlament mulasztása az Alkotmány 28/B. § (2) bekezdésében foglalt alkotmányi rendelkezést – mely szerint a népszavazás egyes kérdéseit törvény szabályozza – is sérti amiatt, hogy a törvényalkotó nem tett teljes körűen eleget ezen alkotmányi rendelkezésből eredő szabályozási kötelezettségének. A határozathoz Trócsányi László alkotmánybíró különvéleményt csatolt.

Szigeti Péter, az OVB elnöke és Rytkó Emília, az Országos Választási Iroda vezetője a május 15-i határozat kihirdetése előtt

40

Nem tartható népszavazás az esküdtszékről 30/2007. (V. 24.) AB határozat (Magyar Közlöny, 2007/65.) Előadó alkotmánybíró: Kukorelli István Az Alkotmánybíróság május 22-én helybenhagyta az Országos Választási Bizottság 563/2006. (XI. 13.) OVB határozatát. A Magyarországi Kisebbségek Pártja országos népszavazási kezdeményezés aláírásgyűjtő ívének mintapéldányát nyújtotta be hitelesítés céljából az Országos Választási Bizottsághoz. Az aláírásgyűjtő íven a következő kérdés szerepelt: „Egyetért-e Ön azzal, hogy a Magyar Köztársaságban a büntető ügyekben eljáró elsőfokú bíróságok ítéletüket megelőzően a vádlott kérésére a bűnösség vagy ártatlanság kérdésében hat természetes személyből álló esküdtszék döntését kikérje, amely döntés kötelező az ítélkező bíróra?” Az OVB első eljárása során úgy ítélte meg, hogy a népszavazási kezdeményezésben szereplő kérdés alapján nem állapítható meg egyértelműen, hogy az Országgyűlésre milyen tartalmú jogalkotási kötelezettség hárul. Ezért az OVB a 43/2005. (XII. 1.) OVB határozatával megtagadta az aláírásgyűjtő ív mintapéldányának hitelesítését. Az Ab a 24/2006. (VI. 15.) AB határozatában viszont úgy foglalt állást, hogy a kérdés megfelel az egyértelműség követelményének. Ezért az OVB határozatát megsemmisítette, és a testületet új eljárás lefolytatására utasította. Az OVB a 308/2006. (VII. 4.) OVB határozatával ismét megtagadta az aláírásgyűjtő ív mintapéldányának hitelesítését, mert a testület úgy ítélte meg, hogy a népszavazási kezdeményezés az alkotmány módosítására irányul. Az Ab a 40/2006. (IX. 27.) AB határozatában megállapította: az OVB határozata nem indokolta meg, hogy az aláírásgyűjtő ív mintapéldányán szereplő kérdés miért irányul az alkotmány módosítására. Az OVB határozata ugyanis az alkotmány egyetlen olyan rendelkezésére sem utalt, amely kizárja a népszavazást. Az Ab emellett úgy ítélte meg, hogy az OVB eljárása során megsértette a választási eljárásról szóló 1997. évi C. törvény 29. § (2) bekezdését, amely szerint a választási bizottság üléséről jegyzőkönyv készül. Mindezek alapján az Ab az OVB határozatát ismét megsemmisítette, és az OVB-t új eljárásra utasította. Az OVB 2006 novemberében ismételten megtagadta az aláírásgyűjtő ív hitelesítését, mert a testület álláspontja szerint annak tartalma ellentétes az alkotmány 45. §-ának (1) bekezdésében és 46. §-ának (1) és (3) bekezdéseiben foglaltakkal. „A kérdés ugyanis arra irányul – érvelt a bizott-

41

ság –, hogy a bűnösség kérdésének megállapításában, amely a büntetőeljárás központi eleme, kizárólag csak laikusokból álló testület – esküdtszék – döntsön. A bíróságot ez a döntés kötné határozata meghozatalánál, miközben az érdemi döntés meghozatalából kizárná a hivatásos bírákat. Így a bűnösséget megállapító érdemi döntés meghozatala nem az Alkotmány 46. § (3) bekezdése alapján hivatásos bírákat is magában foglaló bíróság feladata volna, ami ellentétes az Alkotmány 45. § (1) bekezdésében foglaltakkal, amely szerint az igazságszolgáltatást kizárólag az ott meghatározott bíróságok gyakorolják.” Az Ab eljárása során arra a következtetésre jutott, hogy ha az aláírásgyűjtő ív mintapéldányán szereplő kérdésben eredményes népszavazásra kerülne sor, akkor az Országgyűlés csak az Alkotmány 46. § (3) bekezdésének módosításával felelhetne meg a népszavazáson hozott döntésnek. Az Ab szerint az Alkotmány módosítására irányuló kérdésben választópolgárok által kezdeményezett népszavazásnak nincs helye. Alkotmányellenes elővásárlási jog a bírósági végrehajtásban 31/2007. (V. 30.) AB határozat (Magyar Közlöny, 2007/66.) Előadó alkotmánybíró: Holló András Az Alkotmánybíróság május 29-én hozott határozatában alkotmányellenesnek minősítette és megsemmisítette a bírósági végrehajtásról szóló 1994. évi LIII. törvény több rendelkezését. Az alkotmánybírák szerint a törvényben szabályozott, a települési önkormányzatot megillető elővásárlási jog és az ezzel összefüggésben biztosított többletjogosítványok sértik a jogegyenlőség és a jogbiztonság követelményét is. Az Ab-hez öt indítvány érkezett, amelyben az indítványozók a bírósági végrehajtásról szóló 1994. évi LIII. törvény 2005. évi CLXII. törvény által módosított rendelkezései alkotmányellenességének megállapítását kérték. Az alkotmánybírák megalapozottnak találták az indítványokat. Az Ab elsőként azt vizsgálta, hogy a törvény 136/A. §-ában szabályozott, a települési önkormányzatot megillető elővásárlási jog és az ezzel összefüggésben az önkormányzat számára biztosított többletjogosítványok sértik-e az Alkotmány 70/A. §-ában szabályozott jogegyenlőség követelményét. Az Ab rámutatott: az ingatlan-végrehajtás során a lefoglalt ingatlanok értékesítésére irányuló eljárásban a települési önkormányzat, mint gazdálkodó szerv lép fel vevőként. Ahhoz, hogy a törvény más vevőkhöz képest, azok hátrányára, többletjogokkal ru-

42

házza fel a települési önkormányzatot, alkotmányos indok szükséges. Az Ab álláspontja szerint a „lakásmaffia” áldozatainak védelme, szociális biztonságuk megteremtése megfelelő alkotmányos indoka lehet annak, hogy az ingatlan-végrehajtás során az önkormányzatok speciális jogokkal rendelkezzenek. Azonban a támadott rendelkezésben a szabályozási cél érvényesítésén túlmenően a települési önkormányzat számára biztosított többletjogosítványok alkotmányos indoka nem állapítható meg, ilyen indokot a jogalkotó sem jelölt meg. Ezért az Ab úgy ítélte meg, hogy a megkülönböztetésnek tárgyilagos mérlegelés szerint ésszerű indoka nincs, így az önkényes, sérti az Alkotmány 70/A. §-ában szabályozott jogegyenlőség követelményét. A testület ezért megsemmisítette a törvény 136/A. §-át. Az Ab a bírósági végrehajtási törvény több rendelkezését is alkotmányellenesnek találta. Ennek keretében megállapította: a törvény 147. § (5) bekezdésének „tájékoztatja a jelenlévőket, hogy az ingatlan fekvése szerint illetékes települési önkormányzat 30 napon belül élhet elővásárlási jogával. Amenynyiben az önkormányzat az árverés napjától számított 30 napon belül nem él elővásárlási jogával, vagy arról nem nyilatkozik, a végrehajtó” szövegrésze, valamint utolsó mondata alkotmányellenes, ezért azt megsemmisítette. A testület megállapította: a törvény 149. § (1) bekezdésének „a települési önkormányzat 30 napos nyilatkozattételi határidejének lejártától, illetve a települési önkormányzat elővásárlási jogáról lemondó nyilatkozatának keltétől számított” szövegrésze alkotmányellenes, ezért azt is megsemmisítette. Az Ab a továbbiakban megállapította: a törvény 156/D. § (2) bekezdésének „az ingatlanra elővásárlási joggal rendelkező, az ingatlan fekvése szerint illetékes települési önkormányzat erre meghatalmazott képviselője” szövegrésze is alkotmányellenes, ezért azt megsemmisítette. Szintén alkotmányellenesnek minősítették a jogszabály 156/F. § (2) bekezdésének „majd tájékoztatja a jelenlévőket, hogy az ingatlan fekvése szerint illetékes települési önkormányzat 30 napon belül élhet elővásárlási jogával. Amennyiben a települési önkormányzat az eredményhirdetés napjától számított 30 napon belül nem él elővásárlási jogával, vagy arról nem nyilatkozik, úgy” szövegrészét és utolsó mondatát, valamint 156/F. § (3) bekezdésének „és tájékoztatja a jelenlévőket, hogy az ingatlan fekvése szerint illetékes települési önkormányzatnak elővásárlási joga van, amellyel 30 napon belül élhet. Amennyiben a települési önkormányzat

43

az eredményhirdetés napjától számított 30 napon belül nem él elővásárlási jogával, vagy arról nem nyilatkozik, úgy” szövegrészét és utolsó mondatát. Az Ab szerint alkotmányellenes a 158. § (1) bekezdésének „az ingatlan fekvése szerint illetékes települési önkormányzat az árverési jegyzőkönyv kézhezvételétől számított 30 napon belül az ingatlan a becsértéke felének megfelelő összeg erejéig élhet elővásárlási jogával. Amennyiben az önkormányzat 30 napon belül nem él elővásárlási jogával, vagy arról nem nyilatkozik” szövegrésze, (2) bekezdésének „és tájékoztatja őket, hogy az ingatlan fekvése szerint illetékes települési önkormányzatnak elővásárlási joga van, amellyel 30 napon belül élhet. Amennyiben az önkormányzat a tájékoztatás napjától számított 30 napon belül nem él elővásárlási jogával, vagy arról nem nyilatkozik, úgy”, valamint „amennyiben az önkormányzat nem élt elővásárlási jogával, vagy arról nem nyilatkozott” szövegrésze, (3) bekezdésének „amennyiben az önkormányzat nem élt elővásárlási jogával, vagy arról nem nyilatkozott” szövegrésze, ezért azokat is megsemmisítette. A Fidesz és a KDNP népszavazási kérdései II. 1.) 32/2007. (VI. 6.) AB határozat (Magyar Közlöny, 2007/69.) Előadó alkotmánybíró: Paczolay Péter 2.) 33/2007. (VI. 6.) AB határozat (Magyar Közlöny, 2007/69.) Előadó alkotmánybíró: Paczolay Péter 3.) 34/2007. (VI. 6.) AB határozat (Magyar Közlöny, 2007/69.) Előadó alkotmánybíró: Paczolay Péter Az Alkotmánybíróság június 5-én megsemmisítette az Országos Választási Bizottságnak (OVB) a vizitdíjra, a kórház napidíjra, valamint a képzési hozzájárulásra vonatkozó népszavazási kezdeményezések aláírásgyűjtő ívének hitelesítését megtagadó határozatait. Az Ab megsemmisítette az OVB azon határozatait, amelyek a Fidesz és a KDNP egészségügyet érintő népszavazási kezdeményezéseiről szóltak. Az OVB említett határozatai értelmében nem lehetett volna népszavazást tartani azokról a kérdésekről, hogy a vizitdíj és a kórházi napidíj megszűnjön-e a népszavazást követő év január 1-jétől. Ugyanezen a napon az Ab megsemmisítette azt az OVB határozatot is, amely szerint nem lehet népszavazást tartani a képzési hozzájárulás (felsőoktatási tandíj) megszüntetéséről. Az Ab a népszavazást kezdeményezők kifogása alapján, soron kívüli eljárásban úgy döntött, hogy mind a három kér-

44

dés népszavazásra bocsátható. A teljes ülés többségi döntése az OVB határozataiban foglalt érvek közül egyet sem fogadott el. Az Ab megállapította, hogy eredményes népszavazás esetén a kérdésekből nem következik a 2007. évi állami költségvetésről szóló törvény módosítása, és nincs szó burkolt alkotmánymódosításról sem. Mivel az Ab már korábban eldöntötte, hogy a képzési hozzájárulásról tartandó népszavazás burkoltan sem eredményezi az Alkotmány módosítását, ezért ez alkalommal ezt a kérdést érdemben nem vizsgálta. Az Ab határozatai az OVB-t új eljárásra utasították és előírták, hogy az Alkotmánynak és a törvényeknek megfelelő kérdéseket tartalmazó aláírásgyűjtő íveket az OVB hitelesítse. Az Ab felhívta a figyelmet arra, hogy határozatai mindenkire kötelezők, az OVB-t nemcsak a határozatok rendelkező része, hanem azok indokolása is köti. Az Ab vizitdíjjal, illetve kórházi napidíjjal összefüggő határozataihoz Bragyova András, Holló András és Lévay Miklós alkotmánybírók, a képzési hozzájárulásról szólóhoz pedig Bragyova András alkotmánybíró csatolt különvéleményt.

Paczolay Péter helyettes elnök és Bihari Mihály elnök a június 5-i sajtótájékoztatón

45

Az özvegyi nyugdíj feléledése 37/2007. (VI. 12.) AB határozat (Magyar Közlöny, 2007/73.) Előadó alkotmánybíró: Paczolay Péter Az Alkotmánybíróság június 11-én hozott határozata szerint alkotmányellenes az a törvénymódosítás, amelyben úgy csökkentették az özvegyi nyugdíj feléledését tizenötről tíz évre, hogy nem voltak tekintettel azokra, akiknek a jogszerzése akkor már folyamatban volt. Az 1993. évi törvénymódosítás előtti szabályozás szerint özvegyi nyugdíjra az a férfi volt jogosult, aki házastársa halálakor a hatvanadik és az a nő, aki férje halálakor az ötvenötödik életévét betöltötte. Az akkor hatályos törvény szerint a nyugellátás akkor is járt, ha az életben maradt házastárs rokkant, illetve a társa halálával két árvaellátásra jogosult gyermek eltartásáról kellett gondoskodnia. A jogszabály azt is kimondta: az özvegyinyugdíj-jogosultság feléled, vagyis az özvegynek attól kezdve jár az özvegyi nyugdíj, ha a meghatározott feltételek valamelyike 15 éven belül bekövetkezik. Ezt a szabályozást módosította az Országgyűlés 1993-ban úgy, hogy tizenötről tíz évre csökkentette a határidőt. Az Ab álláspontja szerint maga a határidő csökkentése nem ütközik az Alkotmányba, arról a jogalkotó dönthet. Azt azonban mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenességnek találta a testület, hogy a parlament nem volt tekintettel azokra, akiknek házastársuk a törvénymódosítás előtt hunyt el és a határidő lecsökkentése kedvezőtlenül érintette őket. A testület szerint számukra garanciákat kellett volna beépíteni a jogszabályba, hogy rájuk továbbra is a 15 éves határidő vonatkozik. Az érintett rendelkezések azokat érinti, akiknek a házastársa 1993. március 1-je előtt hunyt el és az özvegyi nyugdíjra feléledésére vonatkozó határidő-lecsökkentés kedvezőtlenül érintette őket. Az Ab felhívta az Országgyűlést, hogy jogalkotási kötelezettségének 2007. december 31-ig tegyen eleget. A kötelező védőoltás szabályozása 39/2007. (VI. 20.) AB határozat (Magyar Közlöny, 2007/77.) Előadó alkotmánybíró: Kukorelli István Az Alkotmánybíróság június 19-én határozatot hozott az egészségügyről szóló 1997. évi CLIV. törvénynek a kötelező védőoltásokra vonatkozó szabályait kifogásoló indítványokkal összefüggésben. Az Ab megállapította, hogy a gyermekek egészségének védelme és a fertőző

46

betegségek elleni védekezés alkotmányosan indokolttá teszi az életkorhoz kötött védőoltásokat. A testület ugyanakkor alkotmányellenesnek minősítette és megsemmisítette az egészségügyi törvénynek azt a rendelkezését, amely szerint a védőoltást elrendelő határozat – jogorvoslatra tekintet nélkül – azonnal végrehajtható. A testület szintén alkotmányellenesnek minősítette azt a ma már nem hatályos rendeleti szabályozást, amely miatt a gyermekek és a szülők védőoltások beadásával összefüggő jogai és kötelezettségei nem voltak maradéktalanul megismerhetők a jogszabályokból. Az Ab megállapította továbbá, hogy mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenességet okoz, hogy a parlament nem biztosított hatékony jogorvoslati eszközt a kötelező védőoltás alóli mentesítési kérelem megtagadásával szemben, ezért felhívta az Országgyűlést, hogy jogalkotási feladatának 2008. március 31-ig tegyen eleget. A határozathoz Kovács Péter alkotmánybíró különvéleményt csatolt, amelyhez Lenkovics Barnabás alkotmánybíró csatlakozott. A jogegységi eljárás rendje 40/2007. (VI. 20.) AB határozat (Magyar Közlöny, 2007/77.) Előadó alkotmánybíró: Holló András Az Alkotmánybíróság (Ab) 2007. június 19-én elutasította a bíróságok szervezetéről és igazgatásáról szóló 1997. évi LXVI. törvény 29. § (1) bekezdés a) pontja, 30. § (1) és (2) bekezdése, illetve a III. Fejezet egésze alkotmányellenességének megállapítására irányuló indítványt. Az Ab szintén elutasította azt a mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség megállapítására irányuló indítványt is, amely szerint az Országgyűlés hiányosan szabályozta a jogegységi eljárás eljárási rendjét. Polt Péter legfőbb ügyész 2004 októberében indítvánnyal fordult az Ab-hez, mert álláspontja szerint a „joggyakorlat továbbfejlesztése” – mint a jogegységi eljárás alapjául szolgáló ok – az Alkotmány 47. § (2) bekezdésével és 50. § (3) bekezdésével ellentétes. Az indítványozó azt is kifejtette, hogy az Alkotmány alapján a Legfelsőbb Bíróság „nem kapott alkotmányos hatalmat arra, hogy preventív módon kötelezze a bírákat a saját belső meggyőződésükkel ellentétes döntésekre”. Utalt arra, hogy „e rendelkezés bizonytalansága azt sem zárja ki, hogy a jogegységi határozatok az Alkotmány rendelkezéseivel össze nem férő tartalmat vagy célt tulajdonítanak a jogszabályoknak”. Az ügyben a

47

legfőbb ügyészen kívül további indítványozók is kérték az érintett jogszabályok utólagos normakontrollját, illetve a mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség megállapítását. Az Ab megalapozatlannak találta az indítványokat. A testület már több határozatában is foglalkozott a bírósági jogértelmezés és a bírói függetlenség kapcsolatával. Ennek keretében rámutatott: „A »jogot« végül is a bíróságok saját értelmezésük szerint állapítják meg. […] A csak a törvényeknek való alávetettség nemcsak a másik két hatalmi ág befolyását zárja ki tehát az ítélkezésre, hanem – az Alkotmány határai és követelményei között maradó – független, folyamatos és rendszerképző törvényértelmezés és jogalkalmazás révén is biztosítja a bírói függetlenséget.” Az Ab a 42/2005. (XI. 14.) AB határozatában rámutatott, hogy „a jogegységi határozat – a Legfelsőbb Bíróság önálló jogszabály-értelmezése folytán (amelyre a joggyakorlat egységesítése érdekében alkotmányos felhatalmazása van) – adott esetben az alapul fekvő jogszabály tartalmát bővítetheti, szűkítetheti, vagy éppen az értelmezéssel joghézagot tölthet ki”. Az Ab megállapította, hogy nem alkotmánysértő a törvényhozás azon választása, amely a jogegységi határozat meghozatalára a – speciálisan e célból alakítandó – jogegységi tanácsot jogosítja fel. A határozat indokolása szerint a törvényhozás dönthetett volna akként is – mint ahogy az indítványozó felvetette –, hogy a Legfelsőbb Bíróság más bírói testületeinek (például teljes ülésének) érdemi szerepet, esetleg döntési jogkört biztosít. Viszont nem ütközik az Alkotmányba a bírósági szervezeti törvényben szabályozott jogegységi tanácsnak a jogegységi határozatok meghozatalában meghatározott szerepe sem. A határozathoz Bragyova András alkotmánybíró különvéleményt csatolt. Lévay Miklós és Trócsányi László alkotmánybírók szintén különvéleményt fogalmaztak meg, és álláspontjukhoz Kiss László és Kukorelli István alkotmánybírók is csatlakoztak. A hátrányos megkülönböztetés tilalmának megszegése 41/2007. (VI. 20.) AB határozat (Magyar Közlöny, 2007/77.) Előadó alkotmánybíró: Lévay Miklós Az Alkotmánybíróság június 19-én kelt határozatában elutasította a mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség megszüntetésére irányuló azon indítványokat, amelyek szerint az Országgyűlés nem teljesítette az Alkotmány 70/A. § (2) bekezdéséből következő jogalkotói

48

feladatát, mivel a Büntető törvénykönyvről szóló 1978. évi IV. törvényben (Btk.) nem nyilvánította önálló bűncselekménnyé a hátrányos megkülönböztetés tilalmának megszegését. Az indítványozók a Btk.val összefüggésben a diszkrimináció tilalmát megsértő magatartások kriminalizálásának hiányát sérelmezték. Mindkét indítványozó álláspontja szerint azzal, hogy az Országgyűlés nem határozta meg pontosan és nem szankcionálta a Btk.-ban a hátrányos megkülönböztetés tilalma megszegésének eseteit, nem tett eleget az Alkotmány 70/A. § (2) bekezdésébe foglalt rendelkezésnek, amely szerint az ilyen magatartásokat a törvény szigorúan bünteti. A testület az indítványokat nem találta megalapozottaknak. Az Ab határozataiban részletesen kimunkálta a diszkrimináció tilalmának értelmezését, valamint a jogi szabályozásban tett megkülönböztetés alkotmányosságának megítélésére alkalmas teszteket. Egy 2000-ben hozott határozatában már rámutatott, hogy „a jogi eszköztár hiányossága önmagában nem érv valamely magatartás bűncselekménnyé nyilvánítása mellett, nem teszi sem szükségessé, sem arányossá alkotmányos alapjogok büntetőjogi korlátozását”. Az Ab a hátrányos megkülönböztetés elleni szankciórendszer szabályozása és a bűncselekménnyé nyilvánítás alkotmányos korlátainak összevetése alapján megállapította, hogy a törvényalkotót nem terheli mulasztás. A tb-járulékfizetési alapok közötti választás lehetősége 42/2007. (VI. 20.) AB határozat (Magyar Közlöny, 2007/77.) Előadó alkotmánybíró: Bragyova András Az Alkotmánybíróság hivatalból eljárva június 19-én hozott határozatában megállapította: az Országgyűlés az Alkotmány 70/A. § (1) bekezdését sértő, mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenességet idézett elő azáltal, hogy a társadalombiztosítás ellátásaira és a magánnyugdíjra jogosultakról, valamint e szolgáltatások fedezetéről szóló 1997. évi LXXX. törvény 29. § (7) bekezdésében nem biztosította a kezdő egyéni vállalkozók számára a törvényben meghatározott társadalombiztosítási járulékfizetési alapok közötti választás lehetőségét. Az Ab felhívta az Országgyűlést, hogy jogalkotói feladatának 2007. december 31-ig tegyen eleget. A hatályos jog szerint a társadalombiztosítás alapvetően biztosítás, amelynek lényege, hogy meghatározott díj (járulék) ellenében a biztosítót helytállási kötelezettség terheli. A vizs-

49

gált rendelkezés értelmében a tevékenységet kezdő egyéni vállalkozó járulékfizetési kötelezettségének kezdő évében a tárgyhónapot megelőző hónap első napján érvényes minimálbér összege után fizeti meg a társadalombiztosítási járulékot, kivéve, ha vállalkozási tevékenységével egyidejűleg legalább 36 órás munkaidőt magában foglaló munkaviszonyban is áll, illetőleg közép- vagy felsőfokú oktatási intézmény nappali tagozatán folytat tanulmányokat. Ez utóbbi esetben a társadalombiztosítási és nyugdíjjárulék alapja a ténylegesen elért járulékalapot képező jövedelem. Ez a szabályozás – állapította meg az Ab indokolásában – nem érint valamennyi, a „kezdő egyéni vállalkozók” csoportjába tartozó személyt egyformán kedvezően, mint a jogalkotó kívánta. Azáltal ugyanis, hogy az érintett törvény nem teszi lehetővé a kezdő egyéni vállalkozóknak, hogy a jogszabály értelmében őket terhelő tb-járulékfizetési kötelezettségüket tényleges jövedelmük vagy az átalányadó alapját képező jövedelem vagy esetleg a minimum járulékalap összege után teljesítsék, a kezdő egyéni vállalkozók egy része hátrányos helyzetbe kerülhet. A kifogásolt törvényi rendelkezés az Alkotmány diszkriminációt tiltó 70/A. §-át azáltal sérti, és teremt alkotmányellenes helyzetet, hogy különböző helyzetben lévőket kezel azonos módon, amikor nem ad lehetőséget a kezdő egyéni vállalkozóknak, hogy ténylegesen elért magasabb jövedelmük után fizethessenek társadalombiztosítási járulékot. A szabályozás nem tesz különbséget a fiatalabb, pályája kezdetén álló egyéni vállalkozó és az idősebb korban vállalkozást kezdők között, valamint a vállalkozásuk kezdő évében is nyereségesen működő egyéni vállalkozók és a vállalkozás kezdő évében profitot termelni nem tudó egyéni vállalkozók között. Ez pedig a társadalombiztosítás pénzbeli ellátásainak igénybevételénél egyes egyéni vállalkozóknak jelentős hátrányt okozhat. Népszavazási kérdés az OEP állami tulajdonlásáról 43/2007. (VI. 27.) AB határozat (Magyar Közlöny, 2007/81.) Előadó alkotmánybíró: Holló András Az Alkotmánybíróság június 26-án helybenhagyta az Országos Választási Bizottság 116/2007. (IV. 18.) OVB határozatát. Az OVB korábban az A. Zs.-né és A. Zs. által benyújtott aláírásgyűjtő ív mintapéldányát hitelesítette. Az íven a következő kérdés szerepel: „Egyetért-e Ön azzal, hogy az Országos Egészségbiztosítási Pénztárt gazdasági társa-

50

sággá történő átalakítását követően ne lehessen privatizálni, hanem maradjon állami tulajdonban?” Az Ab szerint az aláírásgyűjtő íven megfogalmazott kérdés nem sérti sem a választópolgári egyértelműség, sem a jogalkotói egyértelműség követelményét. Azt is megállapította, hogy az OVB által hitelesített kérdés és a költségvetési törvény között közvetlen tartalmi összefüggés nem állapítható meg. Tekintettel arra, hogy az aláírásgyűjtő íven szereplő kérdés tartalma alkotmányi rendelkezést nem érint – mutattak rá egyhangú döntésükben az alkotmánybírák –, az eredményes népszavazásból az Országgyűlésnek nem keletkezik olyan jogalkotási kötelezettsége, amely csak az Alkotmány módosításával teljesíthető, a testület álláspontja szerint a kérdés nem irányul „burkolt” alkotmánymódosításra sem. Mindezeket figyelembe véve az Ab megállapította, hogy az OVB jogszerű döntést hozott, amikor az aláírásgyűjtő íven megfogalmazott kérdést hitelesítette. Törvényi felhatalmazás nélkül alkotott miniszteri rendelet 45/2007. (VI. 27.) AB határozat (Magyar Közlöny, 2007/81.) Előadó alkotmánybíró: Lévay Miklós Az Alkotmánybíróság háromtagú tanácsa (Kukorelli István, Lenkovics Barnabás és Lévay Miklós) június 25-én hozott határozatában megállapította, hogy a belügyminiszter irányítása alá tartozó szervek, valamint az önkormányzati tűzoltóság szolgálati viszonyban álló tagjai szolgálati viszonyának egyes kérdéseiről és a személyügyi igazgatás rendjéről szóló 9/1997. (II. 12.) BM rendelet 48. § (7) bekezdése, illetőleg a belügyminiszter irányítása alatt álló fegyveres szervek hivatásos állományú tagjai illetményének és egyéb juttatásainak megállapításáról, valamint a folyósítás szabályairól szóló 20/1997. (III. 19.) BM rendelet 9. §-ának első mondata alkotmányellenes, ezért e rendelkezéseket a határozat közzétételének napjával megsemmisítette. A belügyminiszter irányítása alatt álló fegyveres szervek hivatásos állományú tagjai illetményének és egyéb juttatásainak megállapításáról, valamint a folyósítás szabályairól szóló 20/1997. (III. 19.) BM rendelet 9. §-a a megsemmisítést követően az alábbi szöveggel marad hatályban: „9. § Pénzbeli megváltás címén a ki nem vett szabadsággal arányos összegű kifizetéskori esedékességnek megfelelő összegű távolléti díj jár.” Az Ab határozat megállapította, hogy a szabadsággal kapcsolatos szabályozásra a miniszter nem kapott törvényi felhatalmazást.

51

A médiatörvény lehetőséget ad az ORTT önkényes döntésére 46/2007. (VI. 27.) AB határozat (Magyar Közlöny, 2007/81.) Előadó alkotmánybíró: Kukorelli István Az Alkotmánybíróság június 25-én hozott határozata szerint a rádiózásról és a televíziózásról szóló 1996. évi I. törvény (médiatörvény) 136. § (1) bekezdés „12. és” szövegrésze alkotmányellenes, ezért azt 2007. december 31-i hatállyal megsemmisítette. Az érintett rendelkezés az alábbi szöveggel maradt hatályban: „136. § (1) A VI. fejezet 13. címe, a VI/A. fejezet, a VII. fejezet, valamint a 135. § alkalmazásában a Testület közigazgatási ügyben eljáró szerv, eljárására az e §-ban foglalt eltérésekkel a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvényt kell alkalmazni.” Az ORTT indítványában azt sérelmezte, hogy a médiatörvény 112. §-ában az ORTT polgári jogi jogalanyisága keveredik a hatósági jogkörrel. Az Ab osztotta ezt az álláspontot. A határozat indokolásában rámutatott: a médiatörvény 136. § (1) bekezdés „12. és” szövegrésze alapján az ORTT közigazgatási szervként a műsorszolgáltatás törvényessége felett felügyeletet gyakorol, a műsorszolgáltatók szerződésszegő magatartása esetén hatóságként szankcionál. Abban az esetben, ha a pályázaton sikerrel szereplő műsorszolgáltató a törvényben meghatározott feltételeknek nem tesz eleget, vagy a műsorszolgáltatási szerződésben foglaltakat megszegi, az ORTT mint közigazgatási szerv állapítja meg a jogkövetkezményt. A médiatörvény 136. § (1) bekezdés „12. és” szövegrésze – azáltal, hogy az ORTT közhatalmi jogosítványait összemossa a polgári jogi jogviszonyból származó jogokkal –, lehetőséget ad a hatóság önkényes, szubjektív jogalkalmazói döntésére. Az Ab szerint az Országgyűlés mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenességet idézett elő, mert nem biztosította, hogy a műsorszolgáltatási jogosultságra vonatkozó pályáztatás során az Alkotmány 61. § (2) bekezdésének megfelelően érvényesüljön a sajtószabadság. Mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség áll fenn azért is, mert a parlament nem szabályozta törvényben az Alkotmány 57. § (1) bekezdésének megfelelő, a műsorszolgáltatási jogosultság elnyeréséről szóló jogalkalmazói döntések teljes körű bírósági felülvizsgálatának lehetőségét. Az Ab felhívta az Országgyűlést, hogy jogalkotói feladatának 2007. december 31-ig tegyen eleget. A határozathoz Kovács Péter és Paczolay Péter alkotmánybírók különvéleményt csatoltak.

52

2.4. Július–augusztus Az államfő kitüntetés-adományozási jogköre 47/2007. (VII. 3.) AB határozat (Magyar Közlöny, 2007/87.) Előadó alkotmánybíró: Bihari Mihály

Az Alkotmánybíróság – a köztársasági elnök indítványa alapján – július 2-án kelt alkotmányértelmező határozatában értelmezte az Alkotmány 30/A. § (1) bekezdés j) pontjában foglalt, a köztársasági elnök kitüntetés-adományozási és -viselésének engedélyezési jogát. Az Alkotmány 30/A. § (1) bekezdés j) pontja az állami kitüntetések köztársasági elnök általi adományozásáról rendelkezik. Az Ab többségi határozatában – a jelenleg hatályos szabályozás alapján – kimondta, hogy a köztársasági elnököt valódi döntési – kitüntetés-adományozási – jogkör illeti meg az erre irányuló eljárás során, mely döntési jogköre

53

azonban nem korlátlan. A kitüntetés-adományozás döntési folyamatában a köztársasági elnök döntésének korlátja az, hogy a kitüntetettek személyi körére más (a miniszterelnök vagy a miniszter) tesz előterjesztést. A kitüntetett személyére vonatkozó előterjesztés joga – a jelenlegi törvényi szabályozás alapján – nem illeti meg a köztársasági elnököt, ezért döntési joga nem terjed ki arra, hogy az előterjesztésben meg nem nevezett személynek kitüntetést adományozzon. Az Alkotmány 30/A. § (2) bekezdése alapján az államfő döntésének további korlátja az, hogy kitüntetés-adományozási jogköre ellenjegyzéshez kötött. Az állami kitüntetések adományozásának feltételeiről szóló törvények, illetve a kitüntetéseket alapító egyéb jogszabályok határozzák meg azt, hogy mely értékeket ismer el a jogalkotó olyannak, amely alapján kitüntetések adományozhatók. Ezen értékek a Magyar Köztársaság alkotmányos értékrendjének szerves részét képezik. A kitüntetés alapjául szolgáló értékek egy része az Alkotmányban megfogalmazott, nevesített érték, vagy az abból levezetett érték. A kitüntetésre való érdemesség meghatározásakor a legfőbb mérce a Magyar Köztársaság alkotmányos értékrendje, ennek az értékrendnek a kitüntetés-adományozási eljárásban feltétlenül érvényesülnie kell. Mind a kitüntetésre előterjesztést tevőknek, mind a köztársasági elnöknek joga és egyben kötelessége, hogy a Magyar Köztársaság alkotmányos értékrendjét tiszteletben tartsa, a kitüntetési eljárásban érvényre juttassa, és érvényesülését biztosítsa. A Magyar Köztársaság alkotmányos értékrendjébe ütköző, attól eltérő értékrend alapján való kitüntetési előterjesztés vagy adományozás – az alkotmányos értékek sérelme következtében – ellentétes az Alkotmánnyal. A köztársasági elnöknek az Alkotmányban meghatározott – az állami kitüntetések adományozására és a külföldi állami kitüntetések viselésének az engedélyezésére vonatkozó – hatásköre tartalmi, érdemi döntési jogot foglal magában, amely a Magyar Köztársaság alkotmányos értékrendjének érvényre juttatásán, illetve az alkotmányos értékrendet sértő előterjesztések elfogadásának megtagadásán keresztül fejeződik ki. A Magyar Köztársaság alkotmányos értékrendjébe ütköző kitüntetési előterjesztés kapcsán a köztársasági elnök joga, hogy – indokai közlésével – az előterjesztést ne írja alá, a kitüntetés adományozását megtagadja. Az Ab – hivatalból eljárva – megállapította, hogy az Országgyűlés nem tett teljes mértékben eleget az Alkotmány 30/A. § (1) bekezdésének j) pontjából adódó azon kö-

54

telezettségének, hogy a kitüntetés-adományozás szabályait részletesen, az Alkotmány 2. § (1) bekezdésébe foglalt jogállamiság, jogbiztonság követelményének megfelelő módon szabályozza. Az Ab ezért felhívta az Országgyűlést, hogy szabályozási kötelezettségének 2007. december 31. napjáig tegyen eleget. Az Alkotmánybíróság az államfő indítványa alapján az Alkotmány 30/A. § (1) bekezdés k) pontjának értelmezésével megállapította, hogy a köztársasági elnök egyéni kegyelem gyakorlására irányuló joga valódi döntési jogkört jelent abban a tekintetben, hogy az államfő kegyelmezési jogával kíván-e élni vagy sem. A kegyelem gyakorlására vagy megtagadására vonatkozó előterjesztések a köztársasági elnököt nem kötik, azonban döntési jogköre ez esetben sem korlátlan, mivel kegyelmi határozatának érvényességéhez ellenjegyzés szükséges. A többségi határozathoz Kiss László és Kukorelli István alkotmánybírók különvéleményt írtak. Kukorelli István alkotmánybíró különvéleményéhez csatlakoztak Bragyova András és Holló András alkotmánybírók. Holló András alkotmánybíró a csatlakozás mellett önálló különvéleményt is megfogalmazott.

55

2.5. Szeptember–október A Művészeti Alap jogutódja által fizetendő nyugdíj 51/2007. (IX. 15.) AB határozat (Magyar Közlöny, 2007/120.) Előadó alkotmánybíró: Bragyova András Az Alkotmánybíróság szeptember 10-én hozott határozatával elutasította a Magyar Köztársaság Művészeti Alapjának megszüntetéséről és a Magyar Alkotóművészeti Alapítvány létesítéséről szóló, többször módosított 117/1992. (VII. 29.) Korm. rendelet azon rendelkezésének megsemmisítésére irányuló indítványt, amely kifogásolta, hogy az 1992-ben megszűnt Művészeti Alap 1992. október 1-ig 40. életévüket be nem töltött, és legalább tíz év alaptagsággal nem rendelkező tagjai a Művészeti Közalapítványtól, mint a Művészeti Alap jogutódjától nyugdíjban nem részesülhetnek. Az Ab határozatának indokolása szerint a szocialista viszonyok között az állam által 1968-ban – előzmények után – létrehozott Művészeti Alap elsősorban a munkaviszonyban nem álló művészek számára kívánt a társadalombiztosítási szolgáltatáshoz hasonló szolgáltatásokat és szociális támogatásokat nyújtani. A Művészeti Alap tagjai tagdíjuk és tiszteletdíjuk jogszabályban meghatározott százaléka fejében a társadalombiztosításihoz hasonló szolgáltatásokat és szociális támogatásokat kaptak. A Művészeti Alap azonban a társadalombiztosítás rendszerével párhuzamosan működött, ezért társadalombiztosítási nyugdíjra jogosító szolgálati idő szerzését a szocialista rendszerben sem ígérte. Az Ab megállapította, hogy a volt alaptagok alkotmányos jogai nem sérülnek azáltal, hogy befizetéseiket (a Művészeti Alap jogutódja által fizetendő nyugdíj helyett) valorizált értéken visszakapják. A Művészeti Alapba történő befizetéssel ugyanis nem szereztek jogilag védett várományt későbbi nyugdíjjogosultságra; ugyanakkor 1992 óta a „szabadúszó” művészek az általános társadalombiztosítási (illetve adott esetben a magán-) nyugdíjrendszerben szerezhetnek nyugdíjjogosultságot. Nem állapította meg az Ab a tulajdonhoz való jog sérelmét sem, hiszen az érintettek befizetéseiket valorizált értéken visszakapják.

56

Rendelettel nem írható felül a Polgári törvénykönyv 56/2007. (IX. 24.) AB határozat (Magyar Közlöny, 2007/128.) Előadó alkotmánybíró: Kovács Péter Az Alkotmánybíróság háromtagú tanácsa (Holló András, Kiss László és Kovács Péter) szeptember 24-én hozott határozatában megállapította, hogy a termőföldre vonatkozó elővásárlási és előhaszonbérleti jog gyakorlásának részletes szabályairól szóló 16/2002. (II. 18.) Korm. rendelet 1. § (3) bekezdése alkotmányellenes, ezért azt 2008. március 31-i hatállyal megsemmisítette. A Somogy Megyei Bíróság bírája az előtte folyamatban lévő eljárás felfüggesztése mellett kezdeményezte a kormányrendelet érintett rendelkezésének alkotmányossági vizsgálatát. A kifogásolt előírás értelmében a termőföld (és tanya) elővásárlási jogának jogosultjával a vételi ajánlatot hirdetmény útján kell közölni. A bíró szerint a rendelkezés az Alkotmány 35. § (2) bekezdésébe ütközik, ugyanis ellentétes a Polgári törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvénnyel, amely kimondja, hogy az ingatlan adásvételének érvényességéhez a szerződés írásba foglalása szükséges és az akkor hatályos, ha a másik félhez megérkezik. Az Alkotmány 13. § (1) bekezdésében foglalt, a tulajdonhoz való jog sérelmét is jelenti – az indítványozó álláspontja szerint – a közlés ezen módja, mivel „az esetek többségében nem biztosítja, hogy az elővásárlásra jogosult tulajdonostárs értesüljön arról a szerződésről, amely jogát, jogos érdekét érinti”. Ami „azért különösen jelentős, mert a tulajdonos társaknak a jogszabályon alapuló elővásárlási joga nem más, mint a tulajdonhoz való jognak az egyik részjogosítványa”. A háromtagú tanács osztotta a bíró álláspontját, megjegyezve, hogy sem a Polgári törvénykönyv, sem a termőföldről szóló törvény nem adott felhatalmazást a kormánynak arra, hogy a Ptk. alapján fennálló elővásárlási jog eseteire is kiterjedően szabályozza az elővásárlási jogok jogosultjainak – kizárólag hirdetményi úton történő – értesítését. Mivel a rendelkezés azonnali hatályú megsemmisítése jogbizonytalanságot okozott volna, ezért az Ab pro futuro (jövőre vonatkozóan) semmisítette meg, kellő időt biztosítva ezzel a jogalkotónak is arra, hogy a termőföldről szóló törvény által adott felhatalmazás keretei között maradva alkotmányos szabályozást alkosson. Az Ab az indítványozó különösen fontos, méltányolható érdekére tekintettel megállapította, hogy az alkotmányellenes rendelkezés az ügyében nem alkalmazható.

57

Nem tartható népszavazás a művi meddővé tételről 57/2007. (X. 12.) AB határozat (Magyar Közlöny, 2007/136.) Előadó alkotmánybíró: Kukorelli István Az Alkotmánybíróság október 8-án helybenhagyta az Országos Választási Bizottság 99/2007. (III. 26.) OVB határozatát, amelyben megtagadta a Magyarok Világszövetsége által benyújtott országos népszavazás aláírásgyűjtő ívének hitelesítését. Az íven szereplő kérdés: „Egyetért-e azzal, hogy művi meddővé tételt kizárólag és csakis pontosan meghatározott egészségügyi okból lehessen végezni?” Az Országos Választási Bizottság a 99/2007. (III. 26.) OVB határozatával megtagadta az aláírásgyűjtő ív mintapéldányának hitelesítését. A határozat indokolásában – az Alkotmánybíróság 43/2005. (XI. 14.) AB határozatára utalva – az OVB megállapította: „az eredményes népszavazás a családtervezési célú művi meddővé tétel teljes és határidő nélküli megtiltásával olyan jogalkotási kötelezettséget teremtene az Országgyűlés számára, amely nem egyeztethető össze a hatályos alkotmánnyal, így burkoltan annak módosítására kötelezne.” A Magyarok Világszövetsége, az országos népszavazás kezdeményezője kifogást terjesztett elő. Álláspontja szerint a népszavazási kezdeményezés nem irányul az alkotmány módosítására, „éppen ellenkezőleg: az 54. § (1) bekezdésében deklarált élethez való jog szelleméhez igazodó, ide vonatkozó jogszabály megalkotását célozza, ami nem tenné szükségessé az alkotmány egyetlen rendelkezésének megváltoztatását sem.” Az Ab álláspontja szerint a kifogás nem megalapozott. A testület a határozat indokolásában rámutatott: az aláírásgyűjtő ív mintapéldányán szereplő kérdés arra irányul, hogy művi meddővé tételt kizárólag és csakis pontosan meghatározott egészségügyi okból lehessen végezni. Ez azt jelenti, hogy eredményes népszavazás esetén a törvényhozónak a családtervezési célú művi meddővé tétel minden formáját feltétel nélkül meg kellene tiltania. Vagyis a népszavazás nem az önrendelkezési jog – alkotmányosan elfogadható célú és mértékű – korlátozására irányulna, hanem a joggyakorlás lehetőségének teljes megszüntetésére. Ezért az Ab arra a következtetésre jutott, hogy ha az aláírásgyűjtő ív mintapéldányán szereplő kérdésben eredményes népszavazásra kerülne sor, akkor az Országgyűlés csak az alkotmány 54. § (1) bekezdésével, az önrendelkezéshez való jog lényeges tartalmával ellentétes törvény elfogadásával felelhetne meg a népszavazáson hozott döntésnek. Az

58

Ab gyakorlata szerint az alkotmány módosítására irányuló kérdésben választópolgárok által kezdeményezett népszavazásnak nincs helye. Mivel jelen esetben a kérdés az alkotmány 54. § (1) bekezdésével ellentétes törvény elfogadására irányul, az OVB jogszerűen tagadta meg az aláírásgyűjtő ív hitelesítését. A Fidesz és a KDNP népszavazási kérdései III. 1.) 58/2007. (X. 17.) AB határozat (Magyar Közlöny, 2007/139.) Előadó alkotmánybíró: Paczolay Péter 2.) 59/2007. (X. 17.) AB határozat (Magyar Közlöny, 2007/139.) Előadó alkotmánybíró: Paczolay Péter 3.) 60/2007. (X. 17.) AB határozat (Magyar Közlöny, 2007/139.) Előadó alkotmánybíró: Paczolay Péter Az Alkotmánybíróság október 15-én helybenhagyta az Országos Választási Bizottság (OVB) ama határozatait, amelyek hitelesítették a Fidesz és a KDNP képzési hozzájárulást, vizitdíjat és kórházi napidíjat érintő népszavazási kezdeményezése aláírásgyűjtő ívének mintapéldányait. A határozatok értelmében népszavazást lehet tartani arról, hogy a felsőoktatási tandíj, valamint – a népszavazást követő év január 1jétől – a vizitdíj és a kórházi napidíj megszűnjön-e. Az ügy előzménye: az OVB korábbi, hitelesítést megtagadó határozatait az Ab hatályon kívül helyezte, és az OVB-t új eljárásra utasította. Az OVB megismételt eljárásban hozta meg döntéseit. Az Ab soron kívüli eljárásban úgy határozott, hogy valamennyi, a kérdések népszavazásra bocsátását, az aláírásgyűjtő ív hitelesítését ellenző, magánszemélyek és szervezetek által szokatlanul nagy számban benyújtott kifogás megalapozatlan. Az Ab megerősítette: a kérdések mindenben megfelelnek az Alkotmány és a népszavazási törvény szabályainak. Az alkotmánybírák szerint megalapozottan állapította meg a megismételt eljárásban az aláírásgyűjtő íveket hitelesítő OVB-határozat azt is, hogy az Ab új eljárásra utasító határozata óta a jogi helyzetben nem következett be olyan változás, amely befolyásolná a jelen népszavazási kezdeményezés érdemi, alkotmányjogi megítélését. Az Ab vizitdíjjal, illetve kórházi napidíjjal összefüggő határozataihoz Bragyova András, Holló András és Lévay Miklós alkotmánybírók, a képzési hozzájárulásról szólóhoz pedig Bragyova András és Lévay Miklós alkotmánybírók csatoltak párhuzamos indokolást.

59

A kamarai tagság kötelező jellegének megszüntetése 1098/B/2006. AB határozat (Alkotmánybírósági Közlöny, XVI./10.) Előadó alkotmánybíró: Bihari Mihály Az Alkotmánybíróság október 29-én hozott határozatában elutasította azokat az indítványokat, amelyek az egészségügyben működő szakmai kamarákról szóló 2006. évi XCVII. törvény egésze, illetve több rendelkezése alkotmányellenességének megállapítására irányultak. A jogszabály kapcsán több indítvány érkezett. Valamennyi indítványozó elsődlegesen az egész törvény alkotmányellenességének megállapítását kérte. Az indítványozók szerint a törvény megalkotásakor nem tartották be a Magyar Orvosi Kamaráról szóló 1994. évi XXVIII. törvény, a Magyar Gyógyszerész Kamaráról szóló 1994. évi LI. törvény és a Magyar Egészségügyi Szakdolgozói Kamaráról szóló 2003. évi LXXXIII. törvény rendelkezéseit. A hivatkozott törvények. kötelezővé tették, hogy a jogszabály előkészítéséért felelős szerv a jogszabály tervezetét véleményezésre megküldje a Magyar Orvosi Kamarának, a Magyar Gyógyszerész Kamarának, illetve a Magyar Egészségügyi Szakdolgozói Kamarának. Az indítványozók szerint a törvény előkészítésért felelős szerv nem tett eleget a véleményeztetési kötelezettségének. Az indítványozók többek között a törvény 32. § (1) bekezdését is kifogásolták. E szerint valamennyi a törvény hatálya alá tartozó kamarai tag csak akkor őrizheti meg eddigi kamarai tagságát, ha egyoldalú írásbeli nyilatkozatot tesz. Kifogásolták azt is, hogy a törvény a kötelező kamarai tagságot eltörölve pusztán lehetőségként szabályozza a kamarai tagságot. Az Ab elutasította az indítványokat. A testület arra a következtetésre jutott, hogy az egész törvény megsemmisítése a kamarák működését érintő jogbizonytalanságot idézne elő. Az Ab a határozat indokolásában rámutatott: a korábban kötelező kamarai tagság jogszabályi ígérvényként, várományként vagy kedvezményként nem értelmezhető. Ezért a kamarai tagság kötelező jellegének megszüntetése a szerzett jogok elvét sértő kedvezőtlen változást sem eredményezhetett. Ennek következtében a kamarai tagság kötelező jellegének eltörlése és a szerzett jogok, illetve a jogbiztonság védelmének elve között alkotmányjogilag értékelhető összefüggés nem fedezhető fel. Az egészségügyi dolgozók önrendelkezési szabadságuk keretében dönthetnek arról, hogy a szakmai kamarák tagjai legyenek. A kamarai tagsági kötelezettség eltörlése nem ellentétes az önrendel-

60

kezési joggal, illetve az emberi méltósághoz való joggal. A törvénynek a kamarai tagság kötelező jellegét megszüntető rendelkezései és az egészséghez való jog biztosításának állami kötelezettsége között sem állapítható meg alkotmányjogilag értékelhető összefüggés. A határozathoz Lenkovics Barnabás és Trócsányi László alkotmánybírók különvéleményét, míg Bragyova András, Holló András, Kiss László és Kovács Péter alkotmánybírók párhuzamos indokolást fűztek. Új eljárás a sziesztáról szóló népszavazás ügyében 77/2007. (X. 31.) AB határozat (Magyar Közlöny, 2007/147.) Előadó alkotmánybíró: Lévay Miklós Az Alkotmánybíróság október 30-án hozott határozatában az Országos Választási Bizottság 209/2007. (VII. 23.) OVB határozatát megsemmisítette, és az Országos Választási Bizottságot új eljárásra utasította. Az OVB a támadott határozatában hitelesítette annak az országos népszavazás kezdeményezésére irányuló aláírásgyűjtő ívnek a mintapéldányát, amelyen a következő kérdés szerepelt: „Egyetért-e Ön azzal, hogy a Magyar Köztársaság Országgyűlése törvényt alkosson a szieszta bevezetéséről?” A kifogást előterjesztő szerint a kérdés nem felel meg az egyértelműség követelményének. Érvelése szerint az OVB elmulasztotta a munkavégzésre irányuló jogviszonyok sokrétűségének figyelembe vételét, ebből fakadóan – eredményes népszavazás esetén – nem lesz világos a jogalkotási kötelezettség tartalma. Az Ab a kifogást megalapozottnak találta. A határozat indokolásában rámutatott, hogy a hatályos munkajogi rendelkezések ismerik a munkaközi szünet fogalmát. A „szieszta” fogalmát viszont hatályos magyar jogforrás nem tartalmazza. Köznyelvi értelemben a kifejezés déli-koradélutáni, gyakran az ebédet követő – közelebbről meg nem határozott hosszúságú – pihenő-alvóidőnek tekinthető. A siesta egyébként spanyol szó, amelynek eredete – a munkavégzés körében – a latin hora sexta (magyarul: „hatodik óra”) kifejezésre, vagyis arra vezethető vissza, hogy a munka megkezdését követő hatodik órában (esetleg a hatodik órát követően) jár a pihenés. A siesta, mint a nappali alvást biztosító hagyományos pihenőidő elterjedt az egész Ibériai félszigeten, valamint a spanyol hatásnak köszönhetően a Dél-amerikai országokban. A délutáni alvás szokása kialakult még Kínában (xiuxi vagy wushui), Indiában (bhat-ghum), Olaszországban (riposo), Görögországban, Horvátor-

61

szágban, Máltán, a Közel-Keleten és Észak-Afrikában is. Ezekben az országokban az (egész éves vagy évszakos) elviselhetetlen délutáni hőség indokolja tipikusan ezt a fajta napközbeni pihenőidőt. Vannak azonban olyan országrészek (Észak-Spanyolország, Dél-Argentína) illetve ország (Chile), ahol nem a klíma, hanem a meghonosodott kultúra, így például a hagyományosan főétkezésnek számító ebéd eredményezi a hosszabb napközbeni pihenéshez való igényt. Az Ab a vonatkozó hatályos jogi szabályozás és a „szieszta” fogalmának áttekintése alapján megállapította, hogy a népszavazási kérdés nem felel meg az egyértelműség követelményének. A feltenni kívánt kérdésre egyrészt nem adható egyértelmű választópolgári válasz, mert nem világos, hogy milyen jellegű pihenőidő bevezetését kívánja elérni a kezdeményező: munkahelyen töltendő munkaközi szünetet, hosszabb ebédidőt vagy napközbeni alvás lehetőségének biztosítását a munkahelyen, illetőleg otthon. Másrészt a népszavazás eredménye alapján a jogalkotó nem tudná eldönteni, hogy terheli-e jogalkotási kötelezettség, ugyanis a 20-tól 60 percig tartó munkaközi szünetre a hatályos szabályozás is lehetőséget teremt.

62

2.6. November–december Kétharmados törvény módosítása egyszerű többséggel 90/2007. (XI. 14.) AB határozat (Magyar Közlöny, 2007/150.) Előadó alkotmánybíró: Holló András Az Alkotmánybíróság november 13-án hozott határozatában elbírálta a kormányzati szervezetalakítással összefüggő törvénymódosításokról szóló 2006. évi CIX. törvénnyel (Kszt.) összefüggésben benyújtott indítványokat. Az alkotmánybírósági döntés megállapította: azzal, hogy a Kszt.-ben – azaz egyszerű többséggel elfogadott törvénnyel – módosította az Alkotmány 44/C. §-a alapján a jelenlevő képviselők kétharmadának szavazatával elfogadandó helyi önkormányzatokról szóló 1990. évi LXV. törvény 98. § (1) bekezdését, és adott felhatalmazást a kormánynak a fővárosi, megyei közigazgatási hivatalok jogállásának megváltoztatására, a törvényhozó megsértette az Alkotmányt. Ezért az Ab a helyi önkormányzatokról szóló törvény 98. § (1) bekezdésének első mondatát, valamint az alkotmányos törvényi alapok hiányában megalkotott, a közigazgatási hivatalokról szóló 297/2006. (XII. 23.) Korm. rendeletet 2008. június 30-i hatállyal megsemmisítette. Az Ab az indítványok alapján formai szempontból vizsgálta a vitatott rendelkezések alkotmányosságát, az államigazgatási szervek regionális szinten való szervezésének alkotmányossága tárgyában nem foglalt állást. Az Ab ugyancsak megsemmisítette a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvénynek (Ket.) a Kszt. által módosított 100. § (1) bekezdésének, valamint 174/A. §-ának azon rendelkezését is, amely felhatalmazást adott a kormánynak arra, hogy rendeletben kizárja a fellebbezés lehetőségét valamely közigazgatási határozat ellen. Az alkotmánybírák szerint a megsemmisített rendelkezések sértik az Alkotmány 57. § (5) bekezdésében szabályozott jogorvoslathoz való jogot, valamint az Alkotmány 8. § (2) bekezdését, mely szerint alapvető jogot csak törvényben lehet szabályozni.

63

A tanú személyes adatainak védelme a polgári eljárásban 91/2007. (XI. 22.) AB határozat (Magyar Közlöny, 2007/159.) Előadó alkotmánybíró: Lévay Miklós Az Alkotmánybíróság november 20-án hozott határozatában megállapította: az Országgyűlés az Alkotmány 70/A. § (1) bekezdésében meghatározott, a hátrányos megkülönböztetés tilalmát sértő mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenességet idézett elő azáltal, hogy a polgári eljárásban nem teremtett lehetőséget a tanú személyi adatainak zártan kezelésére, ha a büntetőeljárásban a tanút már ilyen védelemben részesítették, azonban a bíróság a bűncselekménnyel, illetve a bíróság által elbírált szabálysértéssel okozott kár megtérítése iránt a büntetőeljárásban érvényesített polgári jogi igényt egyéb törvényes útra utasította. Az Országgyűlés jogalkotói feladatának 2008. június 30-ig köteles eleget tenni. Az Ab a határozat indokolásában rámutatott: a hazai és a nemzetközi bűnözés struktúrájának átalakulása (a terrorizmus, a szervezett, a kábítószerrel összefüggő bűnözés, az erőszakos bűnözés durvább, veszélyesebb elkövetési módjainak megjelenése stb.), valamint a bűnözés elleni európai és nemzetközi együttműködésből adódó kötelezettségek a XX. század utolsó évtizedében hazánkban is megalapozták az igényt a tanúvédelem intézményei iránt. Az indítvány tárgya a tanúvédelmi rendszer első lépcsője: a tanú törvényben meghatározott személyi adatainak (születési ideje és helye, anyja neve, lakóhelyének és tartózkodási helyének címe, a foglalkozása, a személyazonosító okmány száma, kivételesen a neve) zártan kezelése a büntetőeljárásban és ennek a lehetőségnek a hiánya a polgári eljárásban a bűncselekménnyel okozott kár megtérítése iránti igény elbírálásakor. Ennek a védelmi formának az a lényege, hogy bár a megjelenési, továbbá vallomástételi kötelezettségének – ha nincs mentessége – a tanú köteles eleget tenni, azonban személyi adatait csak a nyomozó hatóság, az ügyész, illetve a bíróság ismerheti meg. A tanú adatainak zártan kezelése lehetővé teszi a tanú érdekeinek védelmét úgy, hogy nem korlátozza a terhelt és a védő alapvető eljárási jogainak érvényesülését. Az Ab úgy értékelte, hogy a törvényalkotó nem mérlegelte kellő figyelemmel és körültekintéssel a büntetőeljárásban – személyi adatainak zártan kezelésével – védelmet élvező tanú érdekeit akkor, amikor a büntetőbíróság döntése következtében a sértett a bűncselekménnyel okozott kár megtérítése iránti igényét már csak a polgári bíróság előtt érvényesíthe-

64

ti. Mivel a törvényalkotó lehetőséget teremtett a bűncselekményből eredő kár érvényesítésére a büntetőeljárásban, továbbá a büntetőeljárásban tanúként szereplő személyek személyes adatainak védelmére, ennek a védelemnek a megvonása, olyan megkülönböztetés, amelynek nincs ésszerű oka, azaz önkényes, így sérti a hátrányos megkülönböztetés alkotmányos tilalmát. Alkotmányellenes a németek áttelepítéséről szóló rendelet 92/2007. (XI. 22.) AB határozat (Magyar Közlöny, 2007/159.) Előadó alkotmánybíró: Lenkovics Barnabás Az Alkotmánybíróság november 19-én megállapította, hogy a magyarországi német lakosság Németországba áttelepítéséről szóló 12.330/1945. M.E. számú rendelet, valamint az ezzel kapcsolatos egyéb rendeletek módosításáról, kiegészítéséről és összefoglalásáról szóló 12.200/1947. Korm. számú rendelet 10. §-a az Alkotmány módosításáról szóló 1989. évi XXXI. törvény folytán alkotmányellenessé vált, ezért az a Fővárosi Bíróság által 44.Pf.27.789/2003/5. számú ítélettel jogerősen lezárt perben nem alkalmazható. Az alkotmányjogi panasz előterjesztői kérelmükben előadták, hogy a Magyar Állam által az állam tulajdonjogának megállapítása iránt indított perben a bíróság a sérelmezett jogszabályok alapján a Magyar Állam tulajdonjogát állapította meg az indítványozók által (elbirtoklás, öröklés, átruházás jogcímeken) a tulajdonukban állónak vélt ingatlanra, amely így a Polgári törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény akkor hatályos – és az 1991. évi XIV. törvény 15. § (3) bekezdésének a) pontja által hatályon kívül helyezett – 121. § (3) bekezdésében foglalt tilalom miatt elbirtoklás tárgyát nem képezhette. A sérelmezett jogszabályok a magyarországi német lakosságnak Németországba való áttelepítéséről, az áttelepülésre kötelezettek vagyonának zár alá vételéről és elkobzásáról rendelkeztek. Az indítványozók álláspontja szerint a per tárgyát képező ingatlannak az állam általi megszerzését kimondó jogszabályok alkotmányellenesek, ezért kérték ügyükben az alkalmazási tilalom kimondását. A testület megalapozottnak találta az alkotmányjogi panaszt. Az Ab már 1991-ben kimondta: „A tulajdon mindenféle megkülönböztetés vagy a tulajdonosok bármifajta csoportosítása nélküli védelme mellett az államnak biztosított az a joga, hogy kivételesen és a köz érdekében, törvényben szabályozott esetben és módon, de csak

65

teljes, feltétlen és azonnali kártalanítás mellett tulajdont elvonjon. Az elvonást elrendelő egyedi vagy törvényi aktus akkor ütközik az alkotmányba, ha e feltételek bármelyike hiányzik. Az Alkotmánybíróság megállapítása szerint az állami tulajdonba vételt elrendelő jogszabályok mindegyikéből hiányoznak az Alkotmány által előírt feltételek. Nem lehet ugyanis közérdeknek tekinteni – és kivételként sem megengedni – olyan állami tulajdonszerzést, a tulajdonosok jogának korlátozását, elvételét, amely emberek, társadalmi csoportok megbélyegzésén, bármiféle diszkriminációján alapszik.” Az Ab nem látta indokát annak, hogy korábbi határozatában foglalt megállapításaitól a jelen alkotmányossági vizsgálat során eltérjen. Ennek alapján megállapította, hogy a Németországba áttelepülni köteles magyar állampolgárok vagyonának zár alá vételéről és elkobzásáról rendelkező rendelet 10. §-a alkotmányellenessé vált, annak alkotmányellenességét az Alkotmány 13. §ának sérelme miatt állapította meg. A határozathoz Bragyova András alkotmánybíró párhuzamos indokolás csatolt. Felfüggesztett népszavazási eljárások 1.) 94/2007. (XI. 22.) AB végzés (Magyar Közlöny, 2007/159.) Előadó alkotmánybíró: Trócsányi László 2.) 95/2007. (XI. 22.) AB végzés (Magyar Közlöny, 2007/159.) Előadó alkotmánybíró: Lenkovics Barnabás 3.) 98/2007. (XI. 29.) AB végzés (Magyar Közlöny, 2007/163.) Előadó alkotmánybíró: Lenkovics Barnabás Az Alkotmánybíróság 2008. június 15-ig felfüggesztette eljárását három, OVB határozat ellen benyújtott kifogások elbírálásával összefüggésben. A kettős állampolgársággal kapcsolatos kezdeményezés kapcsán az Ab emlékeztetett: a népszavazásra feltenni javasolt kérdéssel azonos kérdésről 2004. december 5-én országos ügydöntő népszavazást rendeztek. Az Ab idén májusban felszólította az Országgyűlést, hogy 2007. december 31-ig alkosson törvényt, amelyben szabályozza, hogy ugyanabban a kérdésben mennyi időn belül nem lehet kitűzni újabb népszavazást. A „függő jogi helyzet” az alkotmányellenes helyzetet feloldó jogszabály hatálybalépéséig tart. Az Országos Választási Bizottság 101/2007. (III. 26.) OVB határozata hitelesítette a Magyarok Világszövetsége által benyújtott országos népszavazás aláírásgyűjtő ívének hitelesítését. Az íven szereplő kérdés: „Akarja-e, hogy az Or-

66

szággyűlés törvényt alkosson arról, hogy kedvezményes honosítással – kérelmére – magyar állampolgárságot kapjon az a magát magyar nemzetiségűnek valló, nem Magyarországon lakó, nem magyar állampolgár, aki magyar nemzetiségét a 2001. évi LXII. tv. 19. § szerinti »Magyar igazolvánnyal« vagy a megalkotandó törvényben meghatározott egyéb módon igazolja?” Az Ab végzésében rámutatott: az OVB által hitelesített kérdés szó szerint megegyezik azzal a kérdéssel, mely az OVB által korábban, a 116/2003. (IX. 18.) OVB határozattal hitelesített aláírásgyűjtő íven szerepelt. E kérdésben az Országgyűlés a 82/2004. (IX. 15.) OGY határozatával országos ügydöntő népszavazást rendelt el. A kitűzött referendumra 2004. december 5-én került sor, amely eredménytelen volt. Az Ab-nak első alkalommal kellett olyan népszavazási kérdéssel összefüggő kifogás tárgyában döntést hoznia, amelyben korábban már országos, ügydöntő népszavazást rendeztek. A másik, eljárásban érintett OVB határozat a Fidesz és a KDNP népszavazási kezdeményezésével kapcsolatos. Az Országos Választási Bizottság 168/2007. (VII. 18.) OVB határozata hitelesítette az aláírásgyűjtő ív mintapéldányát. Az íven szereplő kérdés: „Egyetérte Ön azzal, hogy az egészségügyi közszolgáltató intézmények, kórházak maradjanak állami, önkormányzati tulajdonban?” Az alkotmánybírák végzésükben hangsúlyozták: a határozathoz kapcsolódóan a népszavazási döntés időbeli hatályának kérdése azzal összefüggésben merült fel, hogy az adott ügyben szereplő, népszavazásra feltenni javasolt kérdéssel az Ab által azonosnak talált kérdésről korábban már volt egy népszavazás. Az Országgyűlés a 46/2004. (V. 18.) OGY határozatával országos ügydöntő népszavazást rendelt el. A kitűzött referendumra 2004. december 5-én került sor, amely eredménytelen volt. Az Ab hasonló okok miatt függesztette fel eljárását a 350/2007. (IX. 12.) OVB határozata ellen benyújtott kifogások ügyében is. Az íven szereplő kérdés: „Egyetért-e Ön azzal, hogy az egészségügyi közszolgáltató intézmények, kórházak állami, önkormányzati tulajdonban maradjanak?” Az Ab mindhárom végzésében hangsúlyozta: ugyanazon kérdésben, egy már megrendezett népszavazás után ismételten kezdeményezett népszavazás megengedhetősége nem állapítható meg. Ennek oka, hogy a vonatkozó törvényi szabályozás alkotmányellenes módon hiányos. Az alkotmányellenességet megállapító 27/2007. (V. 17.) AB határozat felhívta az Országgyűlést, hogy 2007. december 31-ig alkosson

67

törvényt, melyben szabályozza, hogy ugyanabban a kérdésben mennyi időn belül nem lehet kitűzni újabb népszavazást. A mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség megállapításával, és az annak kiküszöbölésére megállapított határidő megjelölésével „függő jogi helyzet” állt be, ami az alkotmányellenes helyzetet feloldó jogszabály hatálybalépéséig tart. A versengő népszavazási kezdeményezések esetköre 100/2007. (XII. 6.) AB határozat (Magyar Közlöny, 2007/169.) Előadó alkotmánybíró: Bihari Mihály Az Alkotmánybíróság december 4-én hozott határozatában megállapította: a jogállamiság részét képező jogbiztonság, valamint a népszavazáshoz való jog alkotmányi rendelkezéseit sértő mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség áll fenn, mivel a törvényalkotó az országos népszavazásról és népi kezdeményezésről szóló 1998. évi III. törvényben nem szabályozta az országos népszavazás során az aláírásgyűjtő ív hitelesítését végző szerv eljárását abban az esetben, ha az aláírásgyűjtő ív hitelesítését megelőzően – ugyanazon tartalmú kérdésben – újabb aláírásgyűjtő ívek mintapéldánya kerül benyújtásra. Az Ab a versengő népszavazási kezdeményezések esetköre kapcsán felhívta az Országgyűlést, hogy a mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenességet 2008. március 31-ig szüntesse meg. Az Országos Választási Bizottság (OVB) augusztus 27-én fordult az Ab-hez, hogy állapítsa meg a mulasztásos alkotmányellenességet. Az OVB álláspontja szerint rosszul szabályozottak és jogbizonytalanságot keltőek a népszavazási törvény azon rendelkezései, amelyek azt írják le, hogy a különböző időpontban benyújtott kérdések hogyan viszonyulnak egymáshoz. Az Ab osztotta az OVB beadványában foglaltakat. Az alkotmánybírák a határozat indokolásában kifejtették, hogy indokoltnak látják a népszavazási törvény hitelesítési eljárást szabályozó rendelkezéseinek a törvényalkotó általi teljes körű felülvizsgálatát. Ugyancsak szükségesnek tartják a népszavazás alkotmányos jogintézményére vonatkozó hatályos joganyag teljes körű felülvizsgálatát annak érdekében, hogy a szabályozás biztosítsa a népszavazáshoz való alkotmányos jog érvényesülését. A határozathoz Trócsányi László alkotmánybíró különvéleményt, Bragyova András és Holló András párhuzamos indokolást csatolt.

68

Tartható népszavazás a patikaliberalizációról Az Alkotmánybíróság (Ab) december 10-én elutasította azokat a kifogásokat, amelyeket az Országos Választási Bizottságnak (OVB) a patikaliberalizációval kapcsolatos határozatai ellen nyújtottak be. Az OVB hitelesítette mindhárom népszavazási kezdeményezés aláírásgyűjtő ívének mintapéldányát. 1.) 101/2007. (XII. 12.) AB határozat (Magyar Közlöny, 2007/173.) Előadó alkotmánybíró: Bihari Mihály Az Alkotmánybíróság elutasította az Országos Választási Bizottság 171/2007. (VII. 18.) számú határozata ellen benyújtott tizennégy kifogást. Az OVB hitelesítette a Kálmán László nyelvész által benyújtott népszavazási kezdeményezés aláírásgyűjtő ívének mintapéldányát. Az íven szereplő kérdés: „Egyetért-e Ön azzal, hogy egyes vény nélkül is kapható gyógyszereket a gyógyszertárakon kívül is lehessen forgalmazni?” Az Ab indokolásában kiemelte: sem a népszavazási törvény, sem a választási eljárásról szóló törvény nem rendelkezik arról az esetről, ha az újabb népszavazási kezdeményezést az előző hitelesítése előtt nyújtották be. Az Ab kizárólag csak azt vizsgálhatja, hogy a konkrét kérdés megfelel-e az alkotmányi és törvényi feltételeknek. Az Ab azt is hangsúlyozta: a kérdés valódi tartalma egyértelműen az, hogy a vény nélküli gyógyszereket gyógyszertárakon kívül is lehessen árusítani. Az, hogy erre a hatályos szabályozás alapján is van lehetőség, a lényegi tartalmat nem érinti. Több kifogás szerint a kérdés hitelesítését azért kellett volna az OVB-nek megtagadnia, mert az aláírásgyűjtő ívet elektronikus levél formájában nyújtották be. Az Ab ezzel összefüggésben rámutatott, hogy jogszabály nem zárja ki a népszavazás aláírásgyűjtő íve hitelesítésének elektronikus levél formájában való benyújtását. Mások azt kifogásolták, hogy az aláírásgyűjtő ív hitelesítés céljából történő benyújtására az előző kezdeményezés határidejének lejárta napján, 16.00 perckor került sor. Ezzel kapcsolatosan az Ab leszögezte: figyelemmel arra, hogy az indítványok benyújtásakor a megelőzés elvének alkalmazására nem került sor, nincs jelentősége annak a kérdésnek, hogy az ugyanazon napon, megközelítően ugyanazon időben benyújtott két népszavazási kezdeményezés közül melyiket nyújtották be előbb. A határozathoz Trócsányi László alkotmánybíró különvéleményt csatolt.

69

2.) 102/2007. (XII. 12.) AB határozat (Magyar Közlöny, 2007/173.) Előadó alkotmánybíró: Bihari Mihály Az Alkotmánybíróság elutasította az Országos Választási Bizottság 169/2007. (VII. 18.) számú határozata ellen benyújtott nyolc kifogást. Az OVB hitelesítette a Fidesz és a KDNP által benyújtott népszavazási kezdeményezés aláírásgyűjtő ívének mintapéldányát. Az íven szereplő kérdés: „Egyetért-e Ön azzal, hogy a gyógyszereket csak gyógyszertárban lehessen árusítani?” A határozathoz Trócsányi László alkotmánybíró párhuzamos indokolást csatolt. 3.) 103/2007. (XII. 12.) AB határozat (Magyar Közlöny, 2007/173.) Előadó alkotmánybíró: Bihari Mihály Az Alkotmánybíróság szintén elutasította az Országos Választási Bizottság 351/2007. (IX. 12.) számú határozata ellen benyújtott két kifogást. Az OVB hitelesítette a Dr. V. I. magánszemély által benyújtott népszavazási kezdeményezés aláírásgyűjtő ívének mintapéldányát. Az íven szereplő kérdés: „Egyetért-e Ön azzal, hogy gyógyszereket továbbra is csak gyógyszertárban lehessen árusítani?” A határozathoz Trócsányi László alkotmánybíró különvéleményt csatolt. Tárgyalási rendzavarás címén nem lehet őrizetbe venni 104/2007. (XII. 13.) AB határozat (Magyar Közlöny, 2007/174.) Előadó alkotmánybíró: Lévay Miklós Az Alkotmánybíróság december 10-én hozott határozatában megállapította, hogy a büntetőeljárásról szóló 1998. évi XIX. törvény 245. § (4) bekezdésének „a tárgyalásról való kivezetése vagy kiutasítása esetén a rendzavarás napján tartott tárgyalás befejezéséig őrizetbe veheti” szövegrésze alkotmányellenes, ezért azt a határozat közzétételének napjával megsemmisítette. Így a büntetőeljárási törvény 245. § (4) bekezdése a következő szöveggel maradt hatályban: „(4) A bíróság a rendzavarót vagy azt, aki a tárgyalás szabályszerű menetét zavarja, rendbírsággal sújthatja.” Az indítványozó álláspontja szerint a tárgyalási rendzavarás címén alkalmazható őrizetbe vétel szükségtelenül és aránytalanul korlátozza a személyi szabadsághoz való alapjogot. Ezen kívül a jogalkotó nem határozta meg azokat kritériumokat sem, melyek alapján a rendzavarás esetére fenntartott eszközök – köztük az őrizetbe vétel – között a bíróságnak választania kell, ami pedig a jogbiz-

70

tonság elvét sérti. Az Ab részben megalapozottnak találta az indítványt. A testület – a büntetőeljárási kényszerintézkedésekre vonatkoztatva és döntően a terhelt eljárásjogi helyzetére koncentrálva – legutóbb a 10/2007. (III. 7.) AB határozatban fejtette ki összefoglalóan, hogy az állam erre rendelt szerveinek alkotmányos kötelessége az állam büntető igényének érvényesítése, amely szükségképpen együtt jár a súlyosan jogkorlátozó büntetőeljárási intézkedések alkalmazásával is. Az Ab leszögezte azt is, hogy az alapvető jogok korlátozásának mindenkor összhangban kell állnia az elérni kívánt céllal, így arra csak a végső esetben és a lehető legkisebb, de még hatékony mértékben kerülhet rá sor. A mostani határozat indokolása szerint azonban nincs olyan felismerhető – a tárgyalás hatékonyságát, a bizonyítási eljárás vagy a büntetőeljárás eredményességét előnyösen befolyásoló – kényszerítő ok, amely a személyi szabadság elvonását széles személyi körben alkalmazható eljárási szankció keretében indokolná. Az eljárási szankcióként alkalmazható őrizetbe vétellel elérni kívánt célok más intézkedésekkel is megvalósíthatók. Ezért az Ab megállapította, hogy a támadott rendelkezés az Alkotmány 55. § (1) bekezdésében meghatározott alapjogot korlátozó szükségtelen eszköz. Az Ab utalt arra is, hogy a megsemmisítés semmilyen tekintetben nem érinti a törvényi rendelkezésben csupán az őrizetbe vétel előfeltételeként említett, de a Be. más rendelkezéseiben önállóan szabályozott kiutasítás és kivezettetés, illetve a tárgyalási nap végéig történő távoltartás alkalmazhatóságát. A határozathoz Bihari Mihály alkotmánybíró különvéleményt csatolt, amelyhez csatlakozott Holló András alkotmánybíró is. Népszavazási kérdés a több-biztosítós egészségbiztosításról 105/2007. (XII. 13.) AB határozat (Magyar Közlöny, 2007/174.) Előadó alkotmánybíró: Holló András Az Alkotmánybíróság december 11-én helybenhagyta az Országos Választási Bizottság 114/2007. (IV. 18.) OVB határozatát. Az OVB a támadott határozatában hitelesítette annak az országos népszavazás kezdeményezésére irányuló aláírásgyűjtő ívnek a mintapéldányát, amelyen a következő kérdés szerepelt: „Egyetért-e Ön azzal, hogy Magyarországon ne vezessék be a mindenki által kötelezően választandó üzleti alapon működő több biztosítós egészségbiztosítást?” Az OVB határozata ellen három kifogást nyújtottak be az Ab-hez. Mindhárom

71

kifogás arra hivatkozott, hogy az OVB-nek meg kellett volna tagadnia az aláírásgyűjtő íven szereplő kérdés hitelesítését, mert az nem felel meg az egyértelműségi követelményeknek. Az indítványozók szerint a „több biztosítós” kifejezés nem alkalmas arra, hogy a választópolgárok számára kellő pontossággal leírja a nem kívánt szervezeti formáció lényegét. Vitatták a kérdésben szereplő „üzleti alapon működő” kifejezés értelmezhetőségét is. Két indítványozó álláspontja szerint az egészségbiztosítás szervezeti rendszerének átalakítására irányul. Az Alkotmány hivatkozott rendelkezése alapján nincs helye népszavazásnak az Országgyűlés hatáskörébe tartozó szervezetalakítási kérdésben. Az Ab nem találta megalapozottnak a kifogásokat. Az indokolás szerint az aláírásgyűjtő íven megfogalmazott kérdés nem sérti sem a választópolgári egyértelműség, sem a jogalkotói egyértelműség követelményét. Az Ab – több határozatában kifejtett – álláspontja szerint a népszavazási törvény nem támaszt olyan követelményt a kezdeményezőkkel szemben, hogy a kérdés megfogalmazásakor pontosan használják a hatályos jogszabályok terminológiáját, illetőleg pontosan meghatározzák azt, hogy a népszavazási kezdeményezés mely jogszabályok módosítására, hatályon kívül helyezésére, vagy változatlan állapotban való fenntartására irányul. Az Ab álláspontja szerint az OVB által hitelesített kérdés és a költségvetési törvény között közvetlen tartalmi összefüggés nem állapítható meg. Alkotmányos indok nélkül a védelmi szint nem csökkenthető 106/2007. (XII. 20.) AB határozat (Magyar Közlöny, 2007/179.) Előadó alkotmánybíró: Holló András Az Alkotmánybíróság december 17-én hozott határozatában megállapította, hogy az Országos Területrendezési Tervről szóló 2003. évi XXVI. törvény 22. § (2) bekezdés h) és j) pontja alkotmányellenes, ezért e rendelkezéseket 2008. június 30-ai hatállyal megsemmisítette. A 2003-ban elfogadott törvény 22. §-a határozza meg a regionális hulladéklerakó hely létesítésének feltételeit, korlátait. A 22. § (2) bekezdés h) pontja kimondta, hogy regionális hulladéklerakó hely nem jelölhető ki a település belterületén, és annak 1000 méteres körzetében, a j) pont pedig ugyanezt a tilalmat állította fel az állami repülések célját szolgáló és a közös (katonai és polgári) repülőtér 15 km-es körzetében. A jogszabály 22. § (2) bekezdés h) és j) pontját módosította az Országos

72

Területrendezési Tervről szóló 2003. évi XXVI. törvény módosításáról szóló 2004. évi LIX. törvény. A törvénymódosítás a 22. § (2) bekezdés h) pontját akként állapította meg, hogy regionális hulladéklerakó hely nem jelölhető ki „a településrendezési eszközeiben beépítésre szánt területként kezelt területeken – a jelentős mértékű zavaró hatású iparterület és a hulladékkezelő, hulladéklerakó különleges terület kivételével –, továbbá azok határaitól 500 m-es körzetben”. Ugyanez a módosítás a 22. § (2) bekezdés j) pontját is érintette, az új szöveg szerint: „az állami repülések célját szolgáló és a közös felhasználású (katonai és polgári) repülőtér 13 km-es körzetében,” regionális hulladéklerakó hely nem jelölhető ki. Az indítványozó a módosított rendelkezéseket azért kérte megsemmisíteni, mert az a védőtávolságokat megfelelő indok nélkül csökkentette (1000 méterről 500 méterre, illetve 15 km-ről 13 km-re), és ezáltal sérült az Alkotmány 18. §-ában és 70/D. § (1) bekezdésben foglalt egészséges környezethez való jog. Az Ab megalapozottnak találta az indítványt. A határozat indokolásában kifejtette: az egészséges környezethez való jogból az következik, hogy ha az állam egyszer már törvényben biztosította a magasabb védelmi szintet, akkor főszabály szerint nem léphet vissza, illetve csak akkor, ha annak kellő súlyú alkotmányos indoka van. Kellő súlyú alkotmányos indok más alapjog védelme, vagy alkotmányos cél érvényesülése lehet, jelen esetben azonban ilyen nem mutatható fel.

73

74

3. AZ ÉV FŐBB ESEMÉNYEI

75

76

3.1. Január–február Január 22. Márciustól Paczolay Péter a helyettes elnök Az Alkotmánybíróság január 22-i teljes ülésén titkos szavazással Paczolay Pétert választotta meg három esztendőre a testület helyettes elnökének. A döntés értelmében Paczolay Péter március 11-től foglalta el új tisztségét, miután elődjének, Erdei Árpádnak március 10-én lejárt a kilencéves alkotmánybírói mandátuma. Az Ab történetében eddig hat helyettes elnök volt: Sólyom László (1989– 1990), Herczegh Géza (1990–1993), (Lábady Tamás 1993–1998), Holló András (1998–2003), Erdei Árpád (2003–2007) és Paczolay Péter.

Január 30. Megjelent az Alkotmánybíróság első évkönyve Megjelent az Alkotmánybíróság évkönyve, első ízben a testület történetében. Az Alkotmánybírósági évkönyv 2006 című kiadványt Bihari Mihály, a testület elnöke mutatta be Budapesten. A kötet tartalmazza az Ab előző évi munkájának, gazdálkodásának statisztikáit, az év fontosabb, illetve az 1990–2005 közötti időszak legfontosabb döntéseinek lényegét öt-hat mondatos, közérthető összefoglalás formájában, a

77

testület létrejöttével, hatáskörével, bíró tagjaival és munkatársaival kapcsolatos információkat, az indítványok benyújtásával, feldolgozásával és az alkotmánybírósági döntés meghozatalával kapcsolatos tudnivalókat, továbbá az Alkotmány, az alkotmánybírósági törvény és az ideiglenes ügyrend szövegét – jelentette az MTI. Bihari Mihály elmondta, hogy a tervek szerint minden évben kiadják az Alkotmánybírósági évkönyvet, melynek lesznek állandó, illetve változó tartalmú fejezetei. A kötet kemény kötésben jelent meg, mert a kiadó számít arra, hogy az érdeklődők gyakran forgatják majd – tette hozzá.

A kötet sajtóbemutatóján

78

Február 19. Kiss Lászlót és Trócsányi Lászlót alkotmánybírónak választotta az Országgyűlés Alkotmánybíróvá választotta az Országgyűlés február 19-én Trócsányi Lászlót és Kiss Lászlót. A titkos szavazáson Trócsányi László 339 igen és tíz nem szavazatot, Kiss László 327 igen és 21 nem szavazatot kapott. Az alkotmánybírók megválasztásához a képviselők kétharmadának, 258 képviselőnek az igen szavazata szükséges. Élete egyik nagy eseményének és nagy szakmai elismerésnek nevezte Kiss László, hogy újraválasztották alkotmánybírónak. Mint hangsúlyozta: nem meghosszabbították a mandátumát. Az 1998-ben először megválasztott alkotmánybíróknak több olyan ügye is volt, amelyek miatt éjszaka is felébredt és kínlódott, gyötrődött, hogy mit csináljon. Azt is elmondta, hogy sohasem fekszik le úgy, hogy minden rendben van, már reggel fél 5-kor kel, hogy folytassa a munkát. A pártjelöléssel és a bírói függetlenséggel kapcsolatban elmondta: ő hivatalosan az MSZP jelöltje, mégis ennek a pártnak a kárára készített elő legalább háromnégy ügyet az elmúlt években. Kiss László elmondta: azt a munkastílust és munkarendet kívánja folytatni, amit az elmúlt kilenc évben folytatott. „Az 1998-ban letett eskümhöz hű maradtam, s talán ez volt a záloga annak, hogy minden oldalról támogatást kaptam” – fogalmazott. Mint elmondta, 1998-ban a bős-nagymarosi népszavazási kezdeményezés ügyével, majd a külföldiek földtulajdon szerzésének alkotmányossági vizsgálatával kezdődött Kiss László pályafutása az Alkotmánybíróságon.

79

Trócsányi László

Trócsányi László a megválasztása után úgy nyilatkozott, hogy új kihívások várnak rájuk, az uniós irányelveket át kell ültetni a nemzeti jogba, és ezek nem egyszerűek, a jogalkotás szinte valamennyi ágát érinti. Biztosnak nevezte, hogy kerülnek majd ezzel kapcsolatban ügyek az Alkotmánybíróság elé. Elmondta: az Alkotmány folyamatos fejlődésen megy keresztül. 1989-ben három hónapra fogadtak el, azóta is él. Lehet, hogy az Alkotmányhoz hozzá kell nyúlni, de ez a politikusok felelőssége, ez nem az Alkotmánybíróságnak a dolga – tette hozzá. Az egyik kérdésnek az Országgyűlés létszámát nevezte az Alkotmány módosításával kapcsolatban.

80

3.2. Március–április Március 8. Sajtótájékoztató hét népszavazási kérdésről

Nagy erőkkel vonult fel a média

Az Alkotmánybíróság döntése értelmében a Fidesz és a KDNP által kezdeményezett hét népszavazási kérdés közül háromban, a termőfölddel, a kórház-privatizációval és a kizárólag patikán belüli gyógyszerárusítással kapcsolatos népszavazási kezdeményezésekben megkezdődhet az aláírásgyűjtés – jelentette be Bihari Mihály, a testület elnöke március 8-án tartott tájékoztatóján. Két kérdésben, a kormánytagok felelősségére és a nyugdíjasok munkavállalására vonatkozó kezdeményezéseket illetően az Ab helyben hagyta az OVB aláírásgyűjtő ív

81

hitelesítésének megtagadására vonatkozó határozatát. A vizitdíjra és tandíjra vonatkozó kérdéseket az OVB-nek újra meg kell vizsgálnia.

Bihari Mihály elmondta: a „népszavazási dömping” kapcsán felvetődött számos kérdés, többek között a népszavazási eljárás átfogó felülvizsgálata továbbá az a probléma, hogy a népszavazást megelőző procedúra túl hosszú ideig, akár egy évnél is tovább tarthat. Problematikus az is, hogy nincs megfelelő módon szabályozva az Alkotmányban, illetve törvényben, hogy mennyi ideig köti egy sikeres népszavazás eredménye az Országgyűlést, mikor és hogyan lehet azt megváltoztatni, illetve ugyanabban a tárgykörben mennyi idő múlva lehet ismételten népszavazást tartani.

82

Március 10. Lejárt Erdei Árpád mandátuma Az Alkotmánybíróság március 12-i ülésén köszöntek el kollégái Erdei Árpádtól, akinek március 10-én járt le alkotmánybírói mandátuma. Erdei Árpádot – jelölttársával, Kiss Lászlóval együtt – 1998. március 10-én választotta meg a parlament az Alkotmánybíróság tagjának. Erdei Árpád 1939. január 15-én született Békésen. 1962-ben szerzett jogi diplomát az ELTE jogi karán. 1962-ben az Országos Kriminalisztikai Intézet munkatársa lett, ahol beleszeretett a szakértői bizonyítás témájába. 1970-ben Király Tibor professzor az ELTE büntető-eljárásjogi tanszékére csábította adjunktusnak. Az oktatás mellett 1977-től tizenhét éven át tolmácskodott. Kollégája ösztökélésére, 1985-ben megírta kandidátusi disszertációját az igazságügyi szakértők munkájáról, 1994-ben habilitált. Tíz évig vezette a tanszéket. Részt vett a büntetőeljárási törvény előkészítésében. 1994-ben az Országos Választási Bizottság, majd 1998-ban az Alkotmánybíróság tagjának választotta az Országgyűlés. 2003 augusztusában kollégái a testület helyettes elnökének választották. Távozása után, március 11-től Paczolay Péter lett a testület helyettes elnöke. „Sokat jelentett számomra, hogy alapító tagokkal is együtt tudtam dolgozni. Az első hónapokban inkább csak figyeltem, aztán szépen fokozatosan kaptam a terhelést. Nagyon érdekes ügyeim voltak. Csak néhányat említek: a szervezett bűnözés elleni törvénycsomag, a lőfegyver-határozat vagy a kábítószerrel kapcsolatos döntés előkészítése” – nyilatkozta az Alkotmánybírák talár nélkül című kötetben.

83

Március 19. Lenkovics Barnabást és Lévay Miklóst alkotmánybírónak választotta az Országgyűlés Alkotmánybíróvá választotta március 19-én az Országgyűlés Lenkovics Barnabást és Lévay Miklóst. A titkos szavazáson Lenkovics Barnabás 314 igen és 25 nem szavazatot, Lévay Miklós 321 igen és 12 nem szavazatot kapott. Az alkotmánybírók megválasztásához a képviselők kétharmadának, 258 képviselőnek az igen szavazata szükséges. Az alkotmánybírókat április 21-től választotta meg az Országgyűlés. Lenkovics Barnabás eddig az állampolgári jogok országgyűlési biztosa volt. Bizottsági meghallgatásán az alanyi és az alapjogok védelmét nevezte legfontosabb feladatának alkotmánybíróként. Elmondta: az állampolgári jogok országgyűlési biztosaként a végrehajtás kontrollját látta el, alkotmánybíróként azonban a jogalkotás ellenőrzése lesz a dolga. Az ombudsmani hivatal egyszemélyes munka volt, nagyobb szabadsággal, miután ajánlásai nem voltak kötelező érvényűek. Az Alkotmánybíróságon viszont csapatmunka zajlik, és jóval szigorúbban kell érvelni, ragaszkodni az Alkotmányhoz, mert a határozatok Lenkovics Barnabás mindenkire vonatkoznak – mondta Lenkovics Barnabás. Az ombudsman 10 napon belül lemond jelenlegi posztjáról, és április 21-én lép hivatalba. Lévay Miklós a De jure című jogászmagazinnak elmondta: az elmúlt tizenhét évben számtalan nagy horderejű döntést hozott, amely alaposan borzolta a laikus közvélemény, de olykor a politikusok kedélyét is. Így történt a halálbüntetés eltörlésekor, a Zétény–Takács-féle elévülési törvény, a kárpótlási jogszabályok, a köztársasági elnök jogköre vagy a Bokros-csomag esetében. Ezek a döntések akkor

84

megosztották az embereket. A régebben praktizáló alkotmánybírák nyilván össze tudják hasonlítani, hogy azok, vagy a mai támadások voltak-e élesebbek. – Azt, hogy az Alkotmánybíróság döntéseit kritizálják, teljesen természetesnek tartom, hiszen a kritika része a szólásszabadságnak, de a tudományos kutatás szabadságának is. Ami a mostani bírálatokban mégis furcsának tetszik, és remélem, ez a stílus nem nyit új korszakot az Alkotmánybíróság és a nyilvánosság kapcsolatában, hogy egyes kritikusok kétségbe vonják a testület politikai pártatlanságát, a bírák szakmai tisztességét. Ez nem segíti az értelmes dialógust – hangsúlyozta.

Lévay Miklós

Március 29. Kínai delegáció Budapesten Március 29-én négynapos látogatásra hazánkba érkezett a Kínai Országos Népi Gyűlés hatfős küldöttsége. A vendégek 30-án többórás megbeszélést folytattak az Alkotmánybíróságon, majd látogatást tettek az Igazságügyi és Rendészeti Minisztériumban.

Magyar–kínai tárgyalások a Donáti utcában

85

A kínai vendégek az ülésteremben

Wang Yiming, a Kínai Országos Népi Gyűlés törvényi bizottsága alelnöke és Holló András alkotmánybíró

A kínai küldöttségvezető Paczolay Péter, az Ab helyettes elnöke és Harmathy Attila alkotmánybíró társaságában

86

Április 20. Lejárt Harmathy Attila mandátuma Harmathy Attila 1937. április 20-án született Budapesten. 1959-ben summa cum laude minősítéssel szerzett diplomát. Megfordult a Magyar Külkereskedelmi Bankban, a Malévnál, majd Eörsi Gyula meghívására az MTA Állam- és Jogtudományi Intézetében kötött ki. 1981-ben a nagydoktori disszertációját a szerződések, a közigazgatás és a gazdaságirányítás összefüggéseiről vetette papírra. 1990 és 1993 között az ELTE jogi karának dékánja volt. 1993-ban az Akadémia levelező tagjának, 1998-ban rendes tagjának választották. 1990-ben még kitért az alkotmánybíráskodás elől, de 1998 végén, a jelölőbizottsági ülést megelőző este „meggyőzték”. – Két feltétellel vállaltam a jelöltséget: nem párt-, hanem közös jelölt leszek, másrészt nem rögtön lépek be a testületbe, hanem engednek időt elrendezni a folyamatban lévő, számomra kötelezettséggel járó nemzetközi választott bírósági ügyeimet. Így is történt, csak 1999 áprilisában kezdtem meg az alkotmánybírói tevékenységet – emlékezett a kezdetekre. Nyolc évig alkotmánybíráskodott. Mint mondta, nem bánta meg. – Rendkívül sokat tanultam – vallotta. Harmathy professzor szerint sokat változott a szemlélete is. – Egészen új impulzusokat, szempontokat kaptam az alkotmányjog és a többi jogág viszonyának vizsgálatához, ezen kívül sokkal hangsúlyosabbnak érzem ma az emberi jogokat az egyes jogviszonyokban, köztük a polgári jogiakban is, mint néhány éve. Másféle gondolkodásra kényszerített rá az itteni munka, úgyhogy abszolút nem tartom elveszettnek az alkotmánybíráskodással eltöltött éveket az életemben – nyilatkozta az akadémikus, aki április 23-án vette át a teljes ülésen az Alkotmánybírósági Emlékgyűrűt.

87

3.3. Május–június Május 8. Kulisszák mögött Kedd reggel kilenc órakor kezdődik az Alkotmánybíróság teljes ülése. A tizenegy tagú testület általában hétfőn és kedden ülésezik, szerdán és csütörtökön az úgynevezett hármas tanácsok tárgyalnak. A tanácskozás kezdete előtt egymás után érkeznek az alkotmánybírák. Mielőtt elfoglalnák megszokott helyüket az ovális asztal mellett, még kötetlenül váltanak egymással néhány szót. Képeink május 8-án reggel háromnegyed kilenc és negyed tíz között készültek.

Trócsányi László Holló Andrással, Bragyova András Paczolay Péterrel beszélget

88

Kiss László és Lévay Miklós

Lenkovics Barnabás és Kovács Péter

Balogh Elemér és Pálffy Ilona főtitkár

Még mindig napirend előtt

Kezdődik a teljes ülés

89

Május 15. Határozathozatal a népszavazási törvényről

Alkotmányellenes a népszavazásról szóló törvény, ugyanis mulasztásos alkotmánysértés áll fent azért, mert az Országgyűlés nem szabályozta, hogy az eredményes ügydöntő népszavazás meddig kötelező a törvényhozásra, illetve amennyiben sikertelen, abban az esetben mikor lehet újabbat kiírni ugyanabban a kérdésben – mondta ki május 15-i nyilvános teljes ülésen az Alkotmánybíróság. A határozat indokolása szerint ezek a szabályozási hiányosságok bizonytalanságot teremtenek a választópolgárok számára, amennyiben nem tudhatják, hogy ugyanabban a kérdésben sikertelen népszavazás esetén mikor lehet újabbat tartani, illetve bizonytalanságot teremtenek az Országgyűlés számára is, amennyiben nem tudhatja, hogy a sikeres népszavazás meddig kötelezi, azaz ugyanabban a kérdésben mikor változtathatja meg a szabályozást.

90

Június 5. Sajtótájékoztató három népszavazási kérdésről Az Alkotmánybíróság megsemmisítette az OVB-nek a vizitdíjra, a kórház napidíjra, valamint a képzési hozzájárulásra vonatkozó népszavazási kezdeményezések aláírásgyűjtő ívének hitelesítését megtagadó határozatát. Az Ab álláspontja szerint mind a három kérdés népszavazásra bocsátható. Bihari Mihály elnök a június 5-i alkotmánybírósági sajtótájékoztatón elmondta: az indokolásba belevette az Ab, hogy a testület döntése mindenkire kötelező, akármilyen hatáskörben hoz döntést. Paczolay Péter, az Ab helyettes elnöke kifejtette: jövőbeni kérdés akkor tagadható meg, ha az adott kérdés a jövőbeni költségvetésben szereplő egyes kiadásokat érinti. Hozzátette: a vizitdíj és a kórházi napidíj esetében nem kiadásokról, hanem bevételekről van szó. A vizitdíj és a kórházi napidíj megszüntetése nem rázkódtatja meg olyan mértékben az egészségügyi rendszer stabilitását, hogy azt kizáró tárgykörnek kellene értékelni a költségvetési tilalom miatt.

91

Június 29. „Kell-e két kifogás?” Nincs presztízsharc az Alkotmánybíróság és az Országos Választási Bizottság között – erről Bihari Mihály, az Ab elnöke beszélt június 29-i interjújában. Az MTI annak kapcsán kérdezte az Ab elnökét a két testület viszonyáról, hogy a Fidesz–KDNP népszavazási kezdeményezésével összefüggésben az OVB egyes döntéseit az Ab felülbírálta és új eljárásra kötelezte a testületet. Az Ab-nek nincs joga megváltoztatni az OVB döntését, hanem új eljárásra utasítja, ha azt megsemmisítette. Ennek van előnye is, az, hogy több szinten, több szerv bírálja el az adott kérdést, ami az igazságos döntést segíti elő. Az új eljárásra utasítás eljárási értelemben vett kötelezés, s nem parancs. Az Ab határozat indokolását figyelembe véve kell meghozni az OVBnek az új határozatot. Ez hangzott el az Ab határozat ismertetésekor, ez van benne a határozatban is, s így ismertették a sajtóban is az elhangzottakat. Ettől eltérő információk tehát hamisak. Azzal kapcsolatban, hogy az Ab mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenességet állapított meg a népszavazási törvényben, és emiatt felhívta az Országgyűlést, hogy jogalkotási kötelezettségének tegyen eleget, Bihari Mihály azt mondta: a jogszabály módosítását követően egyértelműbbé, kiszámíthatóbbá és pontosabbá válik a népszavazási eljárás. Hozzáfűzte: a jelenleg hatályos jogszabály alapján nem tudjuk, hogy egy népszavazást követően ugyanabban a kérdésben mikor tartható ismét népszavazás, mint ahogy azt sem, hogy egy eredményes népszavazás meddig köti az Országgyűlést és a népszavazással elért eredmény mikor és milyen módon változtatható meg. Arra a kérdésre, hogy egyszerűbbé tehető-e az eljárás, az elnök felvetette: „kell-e két kifogás?” Jelenleg, az OVB határozata mellett, az összegyűjtött aláírások benyújtása után hozott, a népszavazást elrendelő országgyűlési határozat is megtámadható. Bihari Mihály azt mondta: ha már az OVB-t, illetve az Ab-t is megjár egy népszavazási kezdeményezés, a kezdeményező összegyűjti a szükséges aláírásokat, akkor „ésszerűtlen egy újabb kifogással elnyújtani az eljárást”, mivel még a népszavazást elrendelő országgyűlési határozat is megtámadható.

92

3.4. Július–augusztus Július 4. „A sajtó csak találgatott” Nem szándékosan időzítette az Alkotmánybíróság a kitüntetésekkel kapcsolatos köztársasági elnöki vétójogról hozott döntését Horn Gyula közelgő születésnapjára – jelentette ki az Alkotmánybíróság elnöke. Bihari Mihály a Klubrádió Megbeszéljük című július 4-i műsorában hangsúlyozta: a testület 2006 nyara óta dolgozott az államfő indítványán. ványán. „Tizenegy „Tizenegy ember éles ember vitákatéles folytatva vitákat halad előre, és a határozatot akkor hozzák meg, amikor az kiérlelődik” – fogalmazott Bihari Mihály, hozzátéve: döntésüket azonnal közölték, amint azt meghozták. Elmondta: a határozathozatalt megelőzően nyolc tervezet készült, melyeket a testület több mint tíz alkalommal vitatott meg. A munka azért is elhúzódott – mondta – mert egymástól eltérő ellenvélemények voltak, különvélemények vetültek fel, és még a kihirdetés reggelén is dolgoztak rajta az alkotmánybírók. „Kilenc és fél tíz között született meg a végső döntés, és tizenegy órakor hoztuk nyilvánosságra” – mondta. Elismerte: elhúzódott a munka, de közben azt tartották szem előtt, hogy lehetőleg a következő nagy kitüntetési időszakok előtt hozzák meg a határozatot. „Eközben senki nem gondolt arra, hogy Horn Gyula születésnapja közelít, vagy esetleges kitüntetése szóba kerülhet” – jelentette ki Bihari Mihály. Az Alkotmánybíróság elnöke egyúttal határozottan cáfolta, hogy idő előtt kiszivárgott volna a döntés. „A hírforrások, a sajtó csak találgatott, egyik értesülés sem volt pontos” – jelentette ki, megerősítve: nem létezett a kihirdetés előtt végleges határozat. Hozzáfűzte: az alkotmánybírókat és munkatársaikat titoktartási kötelezettség terheli a döntés kihirdetése előtt.

93

Augusztus 18. „Nem szólunk politikai vitákba” Az Alkotmányíróság mindig a politikai küzdelmek felett állt, a döntéshozatali mechanizmus pedig kizárja, hogy a határozatokat egy vagy néhány bíró esetleg politikai megfontolások alapján befolyásolja – nyilatkozta a lap augusztus 18-i számában Bihari Mihály. A testület elnöke hangsúlyozta: a népszavazási kezdeményezések kapcsán sem mérlegelhetik a következményeket, csupán azt, hogy a kérdés az alaptörvény alapján referendumra bocsátható-e. – „Nagy kár, hogy Magyarországon a politikai közösségek egyik felében jelentős gyanú ébredt, hogy az Alkotmánybíróságra rávetült a politikai értékválasztás árnyéka” – jelentette ki a miniszterelnök a közelmúltban. Önöket korábban is bírálták, de kormányfőtől talán még sohasem hangzott el efféle kritika. Netán az alkotmánybíráknak is jobbra húz a szívük? – Nem szokatlan, hogy egy-egy határozatunk kihirdetése után az érintettek minősítik a döntésünket, ám az idézet kapcsán engedje meg, hogy azt csupán a véleménynyilvánítás szabadságának részeként értékeljem. A szívünk pedig a beadványok minősítése során nem húz sehová; az egyedüli mérce az alkotmányosság. Az Ab mindig a politikai küzdelmek felett állt és áll ma is, a döntéshozatali mechanizmus pedig kizárja, hogy a határozatokat egy vagy néhány bíró esetleg politikai megfontolások alapján befolyásolja. Azt azonban nem tudjuk megakadályozni, hogy a döntéseinket ne politikai szempontokra figyelemmel értékeljék. A határozatainknak ugyanakkor lehetnek politikai vagy társadalmi kihatásai, ám mi ezekre sem lehetünk tekintettel. De ezzel kapcsolatban hadd emlékeztessem az olvasókat arra, hogy milyen döntéseket hoztunk például a politikailag érzékenynek tekinthető Gyurcsány-csomagként emlegetett ügyekben: a több mint tízből mindössze két törvényt semmisítettünk meg, és négy esetben csupán valamilyen részletkérdést találtunk alkotmányellenesnek. Politikai bírálóink akkor nem mondták azt, hogy az Ab a kormány felé húz.

94

– Azt is az önök szemére vetik, hogy egyes döntéseikkel – például a költségvetést érintő kérdések kapcsán – túl szélesre tárták a kaput a népszavazási kezdeményezések előtt, ami a képviseleti demokráciát fenyegeti. – Az utóbbi időben sokan számon kérik rajtunk, hogy az Ab miért nem védi meg a képviseleti demokráciát a populista, demagóg, az országot a referendum eszközével irányítani akaró törekvésekkel szemben. Csakhogy itt politikusok között folyó éles politikai vitáról van szó, és nekünk nincs hatáskörünk arra, hogy ebbe beleszóljunk. Szerintem az alkotmányos rendszer alapjait a most folyó csatározások nem veszélyeztetik, de ezt a konkrét ügyek kapcsán nem is mérlegelhetnénk, mert kizárólag az alaptörvényből indulhatunk ki, amely 17 tárgykörről határozza meg, hogy nem bocsátható népszavazásra, vagyis tilalmazott tárgykör. A népszavazás intézményével kapcsolatban felmerülhetnek persze aggályok, hiszen amikor a jogalkotó 1997-ben a referendum részletes szabályait az Alkotmányba emelte, sok mindenre nem gondolhatott. Ezért átfogó törvénymódosításra lenne szükség, hogy valamennyi vitás kérdésre – beleértve a tiltott tárgyak körét is – megoldást találjunk. – Az Ab döntéseit különösen akkor vitatják, ha úgy tűnik, hogy a bírák nem értelmezték az alaptörvényt, hanem – talán a láthatatlan Alkotmányra hivatkozva – kiegészítették azt. Például a köztársasági elnök kitüntetés-adományozási jogköréről egyetlen mondat van az Alkotmányban, és ebből kiindulva terjedelmes határozatot hoztak. – Megítélésem szerint egyetlen alkalommal sem léptük túl a hatáskörünket, mert az alkotmányértelmezés nem azt jelenti, hogy áttanulmányozzuk az alaptörvényt, majd más szavakkal visszaadjuk azt, amit olvastunk. A mi feladatunk, hogy kibontsuk az Alkotmány tartalmát, miközben nem szakadhatunk el tőle. A láthatatlan Alkotmány pedig szóba sem került, amióta én hivatalba léptem, de a fogalom előtte is csak Sólyom László volt Ab-elnöknek a halálbüntetés eltörléséről szóló határozathoz fűzött párhuzamos indoklásában szerepelt. Kétségtelen, hogy szemléletessége okán bekerült a köztudatba, ám az AB soha nem hivatkozott erre. Ami a köztársasági elnök kitüntetési jogkörével kapcsolatos határozatot illeti, abban többször is hangsúlyoztuk, hogy nem valamiféle alaptörvényen túli mércét szabtunk, amikor az

95

alkotmányos érték fogalmát, mint a kitüntetések adományozásánál mérlegelendő szempontot meghatároztuk, hanem azt a normaszövegben világosan meghatározott általános értékekből vezettük le. Hadd utaljak arra, hogy az alkotmányban nevesített és védett „emberi méltóság” értékét tucatnyi határozatában értelmezte az Alkotmánybíróság, így például a halálbüntetést alkotmányellenesnek minősítő – terjedelmes, több párhuzamos indokolással kiegészített – alaphatározatában. Az értékek értelmezése bonyolult feladat. – Mégis volt olyan különvélemény, amely szerint a kitüntetésadományozásról nem lehetett volna alkotmányértelmezéssel dönteni, hanem az elnöki jogkört törvényben kell szabályozni. De más esetekben is kiderült, hogy „lyukas” az alkotmány, és egy sor kétharmados törvényt is ideje újragondolni. Az Ab meddig tömködheti be a joghézagokat? – Az Ab-határozatban kimondtuk azt is, hogy a jogalkotót alkotmányos mulasztás terheli, mert egy sor részletkérdést nem szabályozott. Ezután a parlament dolga megszüntetni a joghézagokat és a szabályozásban rejlő ellentmondásokat. Egyébként egyetértek azzal, hogy számos jogszabály felett eljárt az idő, esetleg a rendszerváltás körüli sietség okán maradtak szabályozatlan kérdések még az alapvető alkotmányos jogokkal kapcsolatban is. Az Ab azonban mindössze anynyit tehet, hogy ha beadvány érkezik, vagy hivatalból eljárva rámutat az esetleges alkotmánysértő mulasztásra. Ez ösztönzést jelent a jogalkotó számára, hogy miként kellene módosítani az adott törvényt, de ennél több lehetőségünk nincs. – A jogalkotó meg sokszor nem akar vagy nem képes tenni semmit, hiszen nincs szankció. Ilyenkor önök széttárják a karjukat? – Pillanatnyilag tizenhat olyan határozatot tartunk nyilván, amelyben alkotmányos mulasztást állapítottunk meg, és az általunk szabott határidő már letelt. Egyébként tényleg nem tehetünk semmit, de anynyit meg kell jegyeznem, hogy miközben igen sok fontos jogszabály nem születik meg, elképesztő mennyiségű felesleges törvényt hoznak. Azt gondolom, a parlamenti váltógazdálkodáshoz alkalmazkodó, ciklusokon túlmutató és határozottabb jogalkotási koncepcióra lenne szükség. Ugyanakkor szerintem gondot jelent, hogy a központi közigazgatásból hiányoznak a jól képzett kodifikátorok, akik adott esetben

96

azt is eldönthetnék, hogy mikor kell a törvények helyett alacsonyabb szintű jogszabályokat alkotni. – Kevéssé felkészült politikusok napi politikai érdekeknek alárendelt felelőtlen ötleteiből a legjobb szakemberek sem tudnának tisztességes törvényeket összehozni. – Én nem tartom a politikusokat sem felkészületlennek, sem felelőtlennek. Magam a politikáról, a pártokról és azok meghatározó személyiségeiről sokkal jobb véleménnyel vagyok, és csak kellő tisztelettel tudok beszélni róluk. Nem azért, mert valaha én is közéjük tartoztam, hanem mert úgy vélem, hogy a mai magyar közélet egyik legnagyobb gondja a kölcsönös gyűlölködés. A másik pedig az, hogy az állami intézményeknek és a politika szereplőinek igencsak megfogyatkozott a tekintélye, sőt kifejezett tekintély- és értékrombolás tapasztalható. Nem jó, ha a kiélezett politikai versengés az alkotmányos intézmények, legitim szervezetek, a politikai ellenfelek lejáratásába, dühödt támadásába csap át. Ez az amúgy is nehezen épülő demokratikus politikai kultúrát rombolja. Az alkotmányos intézmények tisztelete és a politikai ellenfelek tolerálása nélkül nem működik a demokrácia. – Nem lehetséges, hogy maguk keresik a bajt, vagyis mindent megtesznek annak érdekében, hogy ne tisztelhessük őket? – Én sem gondolom, hogy minden politikus rendelkezik a demokráciában megkövetelhető képességekkel és felelősségtudattal, a többség azonban igen. Hiába azonban a felkészültség, a kétségbevonhatatlan tisztesség, ha az egymással rivalizáló politikai erők törekvései kioltják egymást. Ezen felül kellene emelkedni, és törekedni kellene a konszenzusra, bevonva az összes érintettet – az ellenzéket is – a döntéshozatalba. Ez „domesztikálhatná”, megszelídíthetné közállapotainkat, vagyis elviselhető keretek közé szorítaná a rendkívül éles politikai küzdelmeket. Így mérséklődhetne a gyűlölködés, nagyobb szerepet kapna a tolerancia, és – Bibót idézve – nőne a társadalomban meglevő „szeretetállomány”. – Korábban azt nyilatkozta, hogy az Alkotmánybíróság és az Országos Választási Bizottság között nincsenek nézetkülönbségek. Mégis igen keményen hívta fel a testület figyelmét arra, hogy az ellenzék népszavazási kezdeményezései kapcsán nem térhet el az Ab határozatától. Ám a bizottság megint szembement önökkel, mert átengedte a kisebb parlamentről szóló kez-

97

deményezést, miközben az Ab szerint ez nem bocsátható népszavazásra. Miként fogadták ezt? – Hadd igazítsam ki: soha nem mondtam, hogy nincsenek nézetkülönbségek. Csupán arra utaltam, hogy nincs vita közöttünk, mert a viszonyunk jogilag szabályozott. Keménységről pedig szó sem volt, de az OVB egyik tagja tett egy szerintem túl éles és nem egészen megalapozott nyilatkozatot, s az járta be az egész magyar sajtót. A bizottság viszont tudomásul vette a határozatunkat. Ami pedig a kisebb parlamentet illeti, szinte minden évben volt néhány erre irányuló kezdeményezés, és az OVB elé most öt ilyen érkezett, de csupán egyet engedett át, amit saját mérlegelési jogkörében természetesen megtehetett. Az Ab egyébként 2004-ben valóban elutasított egy ilyen indítványt, mert nem találta egyértelműnek a kérdést, miután nem tartalmazta, hogy mekkora parlament a cél. Emellett a testület úgy foglalt állást, hogy a képviselők számának csökkentése az Országgyűlés szervezetét érintő ügy, és ilyenként nem lehet népszavazás tárgya. Ehhez négyen különvéleményt fűztünk, mert úgy gondoltuk, hogy ez nem olyan belső szervezeti kérdés, amelyről ne dönthetne referendum. Mindezt csupán a tények kedvéért mondtam el, mert folyamatban levő ügy érdemét illetően nem nyilatkozhatom, hamarosan erről a népszavazási kezdeményezésről is dönteni fogunk. – Ez csak az egyik ügy a sok közül. Mikorra várható, hogy a végére jutnak a népszavazási kezdeményezésekkel kapcsolatos 130 kifogásnak? – Az Ab-nek ezeket az ügyeket sürgősséggel kell tárgyalnia, és az eddigi gyakorlat szerint ez harminc és hatvan nap közötti időt jelentett. Most a nagy számok miatt bizonyosan nem tudunk harminc nap alatt végezni, de a közvéleményt leginkább foglalkoztató kérdéseket – az ellenzéki pártok kezdeményezéseit és az ezekkel összefüggő ügyeket – mindenképpen előre vesszük. De ezek sem rutinügyek, mert most először kell döntenünk ugyanazon tárgyban benyújtott, de eltérő módon megfogalmazott kezdeményezésekről. Lesz egy másik csomag is, amely a zömében provokációnak szánt, esetenként a népszavazási kezdeményezéssel való visszaélésnek is minősíthető kérdéseket tartalmazza; úgy gondolom, azokkal nem lesz nehéz dolgunk, az OVB is rendre elutasította azokat.

98

3.5. Szeptember–október Szeptember 19. Orosz vendégek az Alkotmánybíróságon

Igor Szavolszkij budapesti orosz nagykövet, Nyikolaj Bondar orosz alkotmánybíró, Valerij Zorkin, az orosz Alkotmánybíróság elnöke, Bihari Mihály, a magyar Alkotmánybíróság elnöke, Nyikolaj Szeleznyev orosz alkotmánybíró és Paczolay Péter, a magyar Alkotmánybíróság helyettes elnöke

Szeptember 19-én négynapos látogatásra hazánkba érkezett az Oroszországi Föderáció Alkotmánybíróság küldöttsége. Valerij Zorkint, a testület elnökét hivatalában fogadta Sólyom László köztársasági elnök, aki 1990 és 1998 között a magyar Alkotmánybíróság első elnöke volt. Az orosz vendégek látogatást tettek a Donáti utcában, ahol magyar

99

kollégáikkal többek között az orosz és a magyar népszavazási szabályozás alkotmányossági kérdéseiről folytattak eszmecserét. Valerij Zorkin és Nyikolaj Bondar beszámolt az eddigi két összoroszországi referendum tapasztalatairól és az orosz Alkotmánybíróság népszavazási ügyekben hozott határozatairól is.

Október 11. Romániai alkotmánybírák a Donáti utcában

Ioan Vida, a román és Bihari Mihály, a magyar testület elnöke

Október 11-én négynapos látogatásra Magyarországra érkezett a román Alkotmánybíróság küldöttsége. A delegációt, amelynek tagja Gaspar Acsinta alkotmánybíró, Valentin-Zoltan Puskas alkotmánybíró és Ruxandra Sabareanu főtitkár volt, Ioan Vida elnök vezette. A küldöttség csütörtökön Kovács Tamás legfőbb ügyésszel, pénteken Takács

100

Albert rendészeti és igazságügyi miniszterrel, valamint Mandur Lászlóval, az Országgyűlés alelnökével is találkozott. A romániai vendégek október 12-én látogatást tettek a Donáti utcában, ahol magyar kollégáikkal (Bihari Mihály elnökkel, Paczolay Péter helyettes elnökkel, Holló András, Kovács Péter, Kukorelli István, Lenkovics Barnabás, Trócsányi László alkotmánybírákkal, valamint Pálffy Ilona főtitkárral) a két testület munkájáról folytattak eszmecserét.

Október 16. Az Országgyűlés alkotmányügyi, igazságügyi és ügyrendi bizottságának látogatása Október 16-án délután az Alkotmánybíróságra látogatott az Országgyűlés alkotmányügyi, igazságügyi és ügyrendi bizottsága. A két testület tagjainak kötetlen megbeszélésén egyebek között szóba kerültek az Alkotmánybíróság működésével és hatáskörével kapcsolatos jogalkotási kérdések. Egyetértés alakult ki arról, hogy az Alkotmánybíróság szervezetére és hatásköreire vonatkozó szabályok az Alkotmányban, míg a főbb eljárási szabályok az alkotmánybírósági törvényben kapjanak helyet. Felmerült, hogy az Alkotmányban pontosítani kell a népszavazás tiltott tárgyköreinek körét, és a népszavazásra vonatkozó szabályozás egészét szükséges lenne a jogalkotónak újragondolnia. A két testület áttekintette azokat a kérdéseket, amelyekben az Országgyűlésnek az Alkotmánybíróság határozataiból adódóan jogalkotási feladatai vannak. Megállapították, hogy csökkent azoknak a jogalkotói mulasztásoknak a száma, amelyek határideje már letelt. Az országgyűlési bizottság arról tájékoztatta az Alkotmánybíróságot, hogy a közeljövőben várhatóan újabb, az Alkotmánybíróság határozataiból eredő jogalkotási feladataiknak is eleget tesznek.

101

Október 23. Koszorúzás az 1956-os forradalom évfordulóján

Az 1956-os forradalom és szabadságharc 51. évfordulóján a közjogi méltóságok a Kossuth Lajos térhez közeli Vértanúk terén megkoszorúzták a mártírhalált halt Nagy Imre miniszterelnök szobrát, majd az Ötvenhatosok terén lévő emlékműnél helyezték el a megemlékezés virágait

102

Október 30. Megbeszélés az Európai Bíróság küldöttségével Október 28-án háromnapos látogatásra hazánkba érkezett Vassilios Skouris elnök vezetésével az Európai Bíróság tizenhét tagú delegációja Lomnici Zoltánnak, a Legfelsőbb Bíróság elnökének meghívására. A küldöttség október 29-én részt vett az Országos Igazságszolgáltatási Tanács és a Legfelsőbb Bíróság tagjainak részvételével megrendezett konferencián, amelyen többek között az iparűzési adóval kapcsolatos bírósági eljárás és a pénzügyi bíráskodás aktuális kérdései kerültek szóba. A luxembourgi bírák október 30-án ellátogattak a Donáti utcába is, ahol megbeszélést folytattak az Alkotmánybíróság tagjaival. A két testület tagjai ebben a hónapban egyébként nem először találkoztak, hiszen az Alkotmánybíróság hat tagjából álló, Bihari Mihály elnök vezette küldöttség október 1-jén és 2-án tett látogatást az Európai Bíróságon.

Vassilios Skouris, az Európai Bíróság elnöke

103

3.6. November–december December 4. Újabb mulasztásos alkotmánysértés a népszavazási törvényben Újabb mulasztásos alkotmánysértést állapított meg az Alkotmánybíróság a népszavazási törvényben – tájékoztatta az MTI-t a testület elnöke, Bihari Mihály. Az Országgyűlésnek március végéig kell változtatnia a törvényen. Az Ab december 4-ei döntése szerint amiatt áll fenn az alkotmánysértés, mert az Országgyűlés nem szabályozta törvényben, hogy az egymással versengő, különböző időpontban benyújtott népszavazási kérdések hogyan viszonyulnak egymáshoz. A testület felszólította az Országgyűlést, hogy a mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenességet március végéig szüntesse meg – mondta a távirati irodának Bihari Mihály. A testület megalapozottnak találta az Országos Választási Bizottság beadványában foglaltakat. Az OVB augusztus 27-én fordult az Abhez, hogy állapítsa meg a mulasztásos alkotmányellenességet. Az OVB álláspontja szerint rosszul szabályozottak és jogbizonytalanságot keltőek a népszavazási törvény azon rendelkezései, amelyek azt írják le, hogy a különböző időpontban benyújtott kérdések hogyan viszonyulnak egymáshoz. Szigeti Péter, az OVB elnöke korábban úgy nyilatkozott, hogy az egy időben, azonos tárgykörrel, de ellentétes tartalommal benyújtott beadványokkal kapcsolatban eddig a törvényhozás nem rendelkezett. Az Ab megalapozottnak találta az OVB indítványát – közölte Bihari Mihály. A határozat szerint a törvényalkotó az országos népszavazásról és népi kezdeményezésről szóló 1998. évi III. törvényben nem szabályozta az országos népszavazásnál az aláírásgyűjtő ív hitelesítését végző szerv eljárását abban az esetben, ha az aláírásgyűjtő ív hitelesítését megelőzően – ugyanazon tartalmú kérdésben – újabb

104

aláírásgyűjtő ívek mintapéldányát nyújtják be. „Ez a versengő népszavazási kezdeményezések esetköre, amelyet az Országgyűlésnek kell rendeznie” – mutatott rá az Ab elnöke. Bihari Mihály felhívta a figyelmet arra, hogy a testület határozatában megállapította: szükségesnek tartja a népszavazás alkotmányos jogintézményére vonatkozó hatályos joganyag teljes körű felülvizsgálatát annak érdekében, hogy a szabályozás biztosítsa a népszavazáshoz való alkotmányos jog érvényesülését. A testület elnöke emlékeztetett, hogy az Ab idén május 15-én – szintén az OVB indítványára – hozott már határozatot a népszavazási törvénnyel összefüggésben. Akkor megállapították: az Országgyűlés nem szabályozta törvényben, hogy az eredményes, ügydöntő országos népszavazáson hozott döntés meddig kötelezi az Országgyűlést. Nincs tehát törvényi rendelkezés arról, hogy a népszavazás alapján meghozott, illetve népszavazás által megerősített törvényt mikortól lehet az általános szabályok szerint módosítani, vagy hatályon kívül helyezni. Az Ab elnöke hozzátette: a törvényhozás nem szabályozta azt sem, hogy ugyanabban a kérdésben mennyi időn belül nem lehet kitűzni újabb népszavazást.

105

106

4. GAZDÁLKODÁSI ADATOK

107

108

4.1. A 2007. évi költségvetési alapokmány A költségvetési alapokmány az államháztartás működési rendjéről szóló módosított 217/1998. (XII.30.) Korm. rendelet alapján készült. Az Alkotmánybíróság tevékenységét az 1989. évi XXXII. törvény alapján végzi, hatáskörébe tartozik: a) a már elfogadott, de még ki nem hirdetett törvény, az Országgyűlés ügyrendje és a nemzetközi szerződés egyes rendelkezései alkotmányellenességének előzetes vizsgálata; b) a jogszabály, valamint az állami irányítás egyéb jogi eszköze alkotmányellenességének utólagos vizsgálata; c) a jogszabály, valamint az állami irányítás egyéb jogi eszköze nemzetközi szerződésbe ütközésének vizsgálata; d) az Alkotmányban biztosított jogok megsértése miatt benyújtott alkotmányjogi panasz elbírálása; e) a mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség megszüntetése; f) az állami szervek, továbbá az önkormányzat és más állami szervek, illetve az önkormányzatok között felmerült hatásköri összeütközés megszüntetése; g) az Alkotmány rendelkezéseinek értelmezése; h) eljárás mindazokban az ügyekben, amelyeket törvény a hatáskörébe utal. A fejezet és költségvetési szerv adatai Megnevezés: Magyar Köztársaság Alkotmánybírósága: Székhely: 1015 Budapest, Donáti u. 35-45. : Irányítószám: 1525: Postafiók száma: Pf. 773. : Telefonszám: 488-30-00: Fejezet száma 03.

109

Szakágazat: 751910 Fejezetek elszámolása Törzsszám: 324809 AH egyedi azonosító: 033495 Cím, alcím szám: 03 00 Kincstári számlák: 10032000-01220043-50000005; 10032000-00420006-60000006; 10032000-00420006-40000004; 10032000-00420006-20000002; 10032000-00420006-10000001 Költségvetési szerv Szakágazat: 751111 Államhatalmi szervek tevékenysége Feladatmutató: nincs Teljesítménymutató: nincs Törzsszám: 324799 AH egyedi azonosító: 033484 Cím, alcím szám: 01 00 Kincstári számlák: 10032000-01483271-00000000; 10032000-01483271-00060004 ÁFA alanyisága: áfa alany, vállalkozási tevékenységet nem folytat Adóazonosító szám: 15324793-2-41 Alapítás okirata: 1989. évi XXXII. tv. Gazdálkodási jogkör: önálló gazdálkodási jogkörrel rendelkező Előirányzat feletti rendelkezési jogosultság: teljes jogkörű Előirányzatok finanszírozási módja: költségvetési támogatás Lebonyolító szervezeti egység: Gazdasági főosztály Előirányzat felett rendelkezésre jogosultak: szabályozás alapján Kisegítő, kiegészítő tevékenység: nincs A költségvetési szervhez rendelt önállóan gazdálkodó költségvetési szerv: nincs Részvétel gazdasági társaságban: nincs Feladatok 1. a már elfogadott, de még ki nem hirdetett törvény, az Országgyűlés ügyrendje és a nemzetközi szerződés egyes rendelkezései alkotmányellenességének előzetes vizsgálata; 2. a jogszabály, valamint az állami irányítás egyéb jogi eszköze alkotmányellenességének utólagos vizsgálata;

110

3. a jogszabály, valamint az állami irányítás egyéb jogi eszköze nemzetközi szerződésbe ütközésének vizsgálata; 4. az Alkotmányban biztosított jogok megsértése miatt benyújtott alkotmányjogi panasz elbírálása; 5. a mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség megszüntetése; 6. az állami szervek, továbbá az önkormányzat és más állami szervek, illetve az önkormányzatok között felmerült hatásköri összeütközés megszüntetése; 7. az Alkotmány rendelkezéseinek értelmezése; 8. eljárás mindazokban az ügyekben, amelyeket törvény a hatáskörébe utal; 9. intézmény zökkenőmentes üzemeltetése; 10. épület és gépkocsipark zavarmentes működtetése; 11. a hivatal általános feladatait a jogszabályokban foglaltak szerint végzi, valamint figyelembe véve az állami irányítás egyéb jogi eszközeiben meghatározott kötelezettségeket. Költségvetési előirányzat (adatok ezer Ft-ban) Intézményi Személyi juttatások: 850000 Munkaadókat terhelő járulékok: 275700 Dologi kiadások és egyéb folyókiadások: 276500 Felújítás: 12000 Intézményi beruházás: 70000 Kiadás összesen: 1484200 Fejezeti kezelésű előirányzat (Fejezeti egyensúlyi tartalék) Egyéb működési célú támogatás: 48500 KIADÁSOK ÖSSZESEN: 1532700 Intézményi Általános forgalmi adó bevétel: 1700 Felhalmozási és tőke jellegű bevétel: 8300 Működési költségvetés támogatása: 1402200

111

Intézményi felhalmozási kiadás támogatása: 72000 Bevétel összesen: 1484200 Fejezeti kezelésű előirányzat Támogatások: 48500 BEVÉTELEK ÖSSZESEN: 1532700 Szervezeti felépítés

112

4.2. Költségadatok Az Alkotmánybíróság tulajdonában tizenkilenc gépjármű (közöttük egy mikrobusz és egy kisteherautó) volt, amelyeknek a fenntartási, üzemeltetési költsége 2007 első tizenegy hónapjában összesen 39 389 638 forint volt. Az Alkotmánybíróságon negyvenöt mobiltelefon előfizetés volt az év végén, ezeknek a költsége november végéig 7 211 411 forintot tett ki. Az Alkotmánybíróság tagjai és munkatársai 2007-ben számos külföldi utazást tettek nemzetközi konferenciákra, hivatalos találkozókra. A legdrágább a négynapos luxembourgi út volt, amelynek költsége hét személy részére 2 853 927 forintba került. Az ötnapos mongóliai látogatás, amelyen négy személy vett részt, 1 624 541 forintot kóstált.

113

114

5. ÁLTALÁNOS TUDNIVALÓK

115

116

5.1. Az Alkotmánybíróság 5.1.1. Az Alkotmánybíróság létrejötte

Az Alkotmánybíróság létrehozásáról 1989 januárjában határozott az Országgyűlés, a szervezetről, hatáskörről azonban már a rendszerváltást előkészítő háromoldalú politikai egyeztető tárgyalásokon született döntés. Az e tárgyalásokon elért megállapodásnak megfelelően módosította az Országgyűlés az Alkotmányt, és fogadta el az Alkotmánybíróságról szóló alapvető rendelkezéseket (32/A. §). Az Alkotmánynak ezek az új szabályai már a rendszerváltás igényeit fejezték ki. Az új intézmény létrehozásának célja a jogállam megteremtésének, az alkotmányos rend és az alapjogok védelmének elősegítése volt. Az Alkotmánybíróságról szóló 1989. évi XXXII. törvényt 1989. október 19-én fogadta el az Országgyűlés. Az Alkotmánybíróság 1990. január 1-jén kezdte meg működését.

117

Az Alkotmánybíróság az alkotmányvédelem legfőbb szerve. Feladata a jogszabályok alkotmányosságának felülvizsgálata, az alkotmányos rend és az Alkotmányban biztosított alapjogok védelme. Az Alkotmány csak néhány alapvető szabályt határozott meg az Alkotmánybíróságról, de nem szabályozta szervezetét, hanem ennek rendezését külön törvényre hagyta. Az Alkotmány rendelkezése szerint az Alkotmánybíróság szervezetéről és működéséről szóló törvény elfogadásához a jelenlevő országgyűlési képviselők kétharmadának voksa kell. Az Alkotmánybíróság tevékenységét függetlenül végzi. Nem része az igazságszolgáltatási szervezetnek, önálló költségvetése van, tagjait az Országgyűlés választja. Költségvetése tervezetét az Alkotmánybíróság maga dolgozza ki, majd e tervezetet az állami költségvetés részeként jóváhagyás céljából az Országgyűlésnek küldi meg. Az Alkotmánybíróságnak tizenegy tagja van. Az alkotmánybírák maguk közül három évre választják meg az elnököt és a helyettes elnököt, akiknek koordinációs és képviseleti szerepük van; tevékenységük nem érinti a tagok függetlenségét. Az Alkotmánybíróságról szóló törvény az Alkotmánybíróság székhelyéül Esztergomot jelölte meg, de ott a működési feltételek kezdettől fogva hiányoztak. Ezért az Alkotmánybíróság megalakulása óta Budapesten működik. Az Alkotmánybíróság határozatai mindenkire kötelezőek és megfellebbezhetetlenek. A törvények alkotmányosságáról a valamennyi tagot magában foglaló teljes ülés határoz, alacsonyabb szintű jogszabályok alkotmányosságáról pedig – főszabályként – háromtagú tanácsok döntenek. A határozatokat szavazattöbbséggel hozzák. Az Alkotmánybíróság határozatai közül a Magyar Közlönyben jelennek meg azok, amelyek jogszabályt semmisítenek meg, vagy az Alkotmány valamely rendelkezését értelmezik. Valamennyi határozatot és ügyet befejező végzést közzé tesz az Alkotmánybíróság Határozatai című hivatalos közlöny. A többségi szavazattal elfogadott határozat szövege mellett olvasható a kisebbségben maradt alkotmánybírák álláspontja (párhuzamos indokolás, különvélemény) is. A törvény szerint az Alkotmánybíróság szervezetére és eljárására vonatkozó részletes szabályokat az ügyrend állapítja meg, amelyet az Országgyűlés – az Alkotmánybíróság javaslatára – törvényben határoz meg.

118

5.1.2. Az Alkotmánybíróság hatásköre

Jogszabályok alkotmányellenességének utólagos vizsgálata Az Alkotmánybíróság tevékenységének középpontjában a jogszabályok alkotmányosságának felülvizsgálata és alkotmányellenesség esetén azok megsemmisítése áll. Ilyen utólagos normakontrollra irányul az indítványok zöme. Az indítványok túlnyomó többségét magánszemélyek nyújtják be. A vonatkozó szabály szerint bárki megtámadhatja a magyar jogrendszer bármelyik jogszabályát (az Alkotmányon kívül), sőt az állami irányítás egyéb jogi eszközeit is (például egy miniszteri utasítást), függetlenül attól, hogy érinti-e, vagy sérti-e valamely alapjogát. Ilyen „popularis actio” nyomán semmisítette meg például az Alkotmánybíróság 1990-ben a halálbüntetést [23/1990. (X. 31.) AB határozat]. Az Alkotmánybíróság az utólagos normakontroll hatáskörét többször és több szempontból értelmezte. Az Alkotmánybíróság egy 1993-ban meghozott döntésében kimondta, hogy az Alkotmánybíróság a jogszabály alkotmányossági vizsgálata eredményeképpen határozattal megállapíthatja azokat az alkotmányos követelményeket, amelyeknek a norma értelmezésének meg kell felelnie [38/1993. (VI. 11.) AB határozat]. A kialakult gyakorlat szerint az Alkotmánybíróság ezzel az eszközzel akkor él, amikor a megsemmisítés nem orvosolná közvetlenül a sérelmet (mert például a hatályon kívül helyezéssel joghézag keletkezne), és az alkotmányellenesség a norma alkotmányos tartalmának meghatározásával is kiküszöbölhető.

119

Jogszabályok alkotmányellenességének előzetes vizsgálata A jogszabályok alkotmányossági ellenőrzésének formája az úgynevezett előzetes normakontroll. A köztársasági elnöknek ezt a jogát „alkotmányossági vétónak” is nevezik, amely a törvényhozás által már elfogadott, de még ki nem hirdetett törvény alkotmányossági vizsgálatára vonatkozik. A „vétó” megakadályozza, hogy a törvény az alkotmányossági vizsgálat előtt hatályba lépjen. Jogszabály nemzetközi szerződésbe ütközésének vizsgálata Az Alkotmánybíróságról szóló törvény lehetőséget ad az eljárásra akkor is, ha a megtámadott jogszabály nemzetközi szerződésbe ütközik. Ez az Alkotmánynak arra a rendelkezésére vezethető vissza, mely szerint a magyar állam elfogadja a nemzetközi jog általánosan elismert szabályait, és biztosítja a vállalt nemzetközi jogi kötelezettségek és a belső jog összhangját. Ezt az eljárást meghatározott szervek kezdeményezhetik, de az Alkotmánybíróság hivatalból is megindíthatja. Mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség megállapítása Az Alkotmánybíróság megállapíthatja azt is, hogy a jogalkotó szerv jogalkotói feladatának elmulasztásával idézett elő alkotmányellenes helyzetet. Ez az eljárás bárki által kezdeményezhető, de az Alkotmánybíróság hivatalból is eljárhat. A mulasztás megállapítása esetén a jogalkotó szerv köteles eleget tenni az Alkotmánybíróság jogalkotásra szóló felhívásának. Ha az Alkotmánybíróság mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenességet állapít meg, határidő tűzésével felhívja a jogalkotót, hogy szabályozási kötelezettségének tegyen eleget. Az alkotmányjogi panasz elbírálása Az Alkotmányban biztosított jogainak megsértése miatt alkotmányjogi panasszal a testülethez fordulhat, akinek jogsérelme egy alkotmányellenes jogszabály alkalmazása folytán következett be, és egyéb jogorvoslati lehetőségeit már kimerítette. A panasz benyújtására a jogerős

120

határozat kézbesítésétől számított hatvan nap áll rendelkezésre. Ebben az esetben az adott ügyben alkalmazott jogszabály alkotmányosságát vizsgálja felül az Alkotmánybíróság, és nem azt, hogy az adott bírói ítélet vagy hatósági határozat megsértette-e a panaszos valamely alkotmányos jogát. Egyes hatásköri összeütközések megszüntetése Az Alkotmánybíróság dönthet az állami szervek, továbbá az önkormányzatok közötti, illetve az önkormányzat és az állami szervek közötti hatásköri összeütközés kérdésében. Az Alkotmány rendelkezéseinek értelmezése Az Alkotmánybíróság minden határozatával szükségképpen értelmezi az Alkotmány egyes rendelkezéseit. A törvény azonban meghatározott szervek indítványára a testületet felhatalmazta egyes alkotmányi szabályok absztrakt, konkrét esethez nem kapcsolódó értelmezésére is. Egyéb eljárások Az Alkotmány rendelkezése alapján az Alkotmánybíróság hatáskörébe tartozik a köztársasági elnök ellen megindított felelősségre vonási eljárás lefolytatása, cselekményének elbírálása, valamint vélemény nyilvánítása a kormánynak az Országgyűlés számára készített azon javaslatairól, amelyek helyi képviselőtestületek Alkotmánnyal ellentétes működés miatt történő feloszlatására vonatkoznak. Az Alkotmánybíróságról szóló törvény lehetővé teszi, hogy más törvények is az Alkotmánybíróság hatáskörébe utaljanak egyes eljárásokat. Így a választási eljárásról szóló 1997. évi C. törvény pontosította, és egyben bővítette az Alkotmánybíróságnak az országos népszavazással kapcsolatos hatáskörét. Az Alkotmánybíróság ilyen ügyekben jogorvoslati fórummá vált, a törvény soron kívüli eljárást ír elő. E hatáskör alapján az Alkotmánybíróság dönti el végérvényesen, hogy népszavazásra lehet-e bocsátani az adott kérdést, illetve az Alkotmánybíróság határoz arról is, hogy az Országgyűlés népszavazást elrendelő vagy népszavazás kiírását elutasító döntése összhangban van-e az Alkotmánnyal.

121

5.1.3. Az Alkotmánybíróság tagjai Az Alkotmány kimondja, hogy az Alkotmánybíróság tagjait az Országgyűlés választja, és meghatározza a választás szabályait. A pártatlanságot biztosítja az a szabály, amely szerint az Alkotmánybíróság tagjára az Országgyűlésben képviselettel rendelkező pártok képviselőcsoportjainak egy-egy tagjából álló jelölőbizottság tesz javaslatot, és a megválasztáshoz az országgyűlési képviselők kétharmadának szavazata szükséges. Az alkotmánybírókkal szemben támasztott szakmai követelményeket fogalmazza meg az a rendelkezés, amely szerint kiemelkedő elméleti tudású, vagy legalább húszéves szakmai gyakorlattal rendelkező jogász választható az Alkotmánybíróság tagjává. A megbízatás kilenc évre szól és egyszer megújítható. Az alkotmánybírói tisztség a 70. életév betöltésével megszűnik. Az Alkotmánybíróság önállóságának és függetlenségének garantálására a törvény összeférhetetlenségi okokat állapít meg. Az Alkotmánybíróság tagja nem lehet parlamenti képviselő, önkormányzati testület tagja, érdekképviseleti szerv vezetője és politikai párt tagja; tudományos, oktató, irodalmi és művészeti tevékenység kivételével más kereső foglalkozást nem folytathat. A függetlenség garanciái közé tartozik a bírákat megillető, az országgyűlési képviselőkével azonos mentelmi jog. Ennek megvonására csak az Alkotmánybíróság teljes ülése jogosult. Az Országgyűlés nem hívhatja vissza az alkotmánybírót, tisztségétől csak a teljes ülés foszthatja meg a törvényben felsorolt esetekben. Az eredeti elgondolás szerint három egymást követő időpontban öt-öt, összesen tizenöt alkotmánybíró megválasztására került volna sor, de 1994-ben az Alkotmányt módosították, és az alkotmánybírák létszámát tizenegyben állapították meg. Az első öt alkotmánybírót 1989 végén választották meg, újabb öt alkotmánybírót pedig az 1990. májusi országgyűlési választásokat követően. Az 1990 óta eltelt idő alatt az Országgyűlés több alkalommal választott új alkotmánybírákat azok helyébe, akiknek megbízatása megszűnt. 2008. január 1-jén tizenegy tagja volt az Alkotmánybíróságnak.

122

DR. BIHARI MIHÁLY (1943), az Alkotmánybíróság elnöke

Alkotmánybírósági mandátum: 1999.07.03. – 2008.07.03.

Az Országgyűlés 1999 júniusában választotta az Ab tagjává. 2005 novembere óta az Ab elnöke. Az ELTE jogi karán szerzett diplomát. 1971 és 1974 között szociológiát és filozófiát hallgatott, 1974-ben szociológia oklevelet szerzett. 1970-től az ELTE ÁJK Állam és Jogelméleti Tanszékén gyakornok, 1973-tól tanársegéd, 1975-től egyetemi adjunktus. 1981-től 1984-ig a Művelődési Minisztérium Egyetemi és Főiskolai Főosztályát vezette. 1984-től az ELTE ÁJK-n alakult Politológia Csoport vezetője. 1989-től a Politológia Tanszék vezetője. 1984ben kandidátusi, 1993-ban a tudományok doktora címet szerzett, 1993-ban egyetemi tanárrá nevezték ki. 1986-tól 1989-ig az MTA Szociológiai Kutató Intézetének igazgatóhelyettese. 1994-től 1998-ig országgyűlési képviselő. Megalakulása óta tagja a Magyar Politikatudományi Társaságnak, melynek 1989-től alelnöke, 1992-től 1994-ig elnöke. 1991-től 1994-ig az MTA Politikatudományi Bizottsága alelnöke.

123

DR. PACZOLAY PÉTER (1956), az Alkotmánybíróság helyettes elnöke

Alkotmánybírósági mandátum: 2006.02.24. – 2015.02.24

Az Országgyűlés 2006 februárjában választotta az Alkotmánybíróság tagjává. 1980-ban szerzett diplomát az ELTE Állam- és Jogtudományi Karán. 1983-tól az ELTE ÁJK Állam- és Jogelméleti Tanszékén tudományos továbbképzési ösztöndíjas, majd oktató, docens, 1990– 2000-ben a Politológia Tanszéken docens. Közben 1992–2000-ben a szegedi József Attila Tudományegyetem politológia tanszékvezető docense, 1994–98-ben dékánhelyettes. 1989 óta az állam- és jogtudományok kandidátusa, 1999-ben habilitált. 1990–1996-ig az Alkotmánybíróság főtanácsosa, 1996–2000-ig az Alkotmánybíróság főtitkára. 2000–2005-ig a Köztársasági Elnöki Hivatal vezető helyettese, 2005 augusztusától alkotmánybíróvá megválasztásáig a Köztársasági Elnöki Hivatal vezetője volt.

124

DR. BALOGH ELEMÉR (1958), alkotmánybíró

Alkotmánybírósági mandátum: 2005.11.24. – 2014.11.24.

Az Országgyűlés 2005 novemberében választotta az Alkotmánybíróság tagjává. A szegedi JATE jogi karán szerzett diplomát 1983-ban, két évvel később jogtanácsosi szakvizsgát tett, majd a freiburgi egyetemen tanult 1989–1991 között, s ugyanott szerzett doctor iuris fokozatot 1992-ben. Az 1998–1999. akadémiai évet az Alexander von Humboldt-Stiftung kutató ösztöndíjasaként a müncheni Leopold Wenger Intézetben töltötte. Habilitációs oklevelét 2001-ben, egyetemi tanári kinevezését 2002-ben kapta meg. A Szegedi Tudományegyetemen jelenleg európai alkotmány- és jogtörténetet, valamint magyar büntetőjog-történetet oktat. Kutatási területe ezeken túl kiterjed a honi és az európai egyházi bíráskodás, valamint a szerzői jog történetére is.

125

DR. BRAGYOVA ANDRÁS (1950), alkotmánybíró

Alkotmánybírósági mandátum: 2005.09.26. – 2014.09.26.

Az Országgyűlés 2005 szeptemberében választotta az Alkotmánybíróság tagjává. Az ELTE Állam- és Jogtudományi Karán végzett 1975ben. 1975 és 1977 között az Általános Értékforgalmi Bankban dolgozott, 1977-től a Magyar Tudományos Akadémia Jogtudományi Intézetének munkatársa, 1999-től tudományos tanácsadó. 1990-ben Humboldt ösztöndíjasként Freiburgban kutatott. A Miskolci Egyetem Állam- és Jogtudományi karán az 1980-as évektől a Nemzetközi Jogi, később az Alkotmányjogi Tanszéken tanított. 2000-től egyetemi tanár, a kar Doktori Iskolájának vezetője. 1994 és 2004 között a Közép-európai Egyetem Politikatudományi Tanszékének állandó vendégtanára volt. 1988-ban szerzett kandidátusi fokozatot, 2003 óta az MTA doktora.

126

DR. HOLLÓ ANDRÁS (1943), alkotmánybíró

Alkotmánybírósági mandátum: 1996.11.12. – 2005.11.12. és 2005.11.14. – 2013.04.02.

Az Országgyűlés 1996 novemberében választotta az Alkotmánybíróság tagjává. 1998 novembere és 2003 júliusa között az Alkotmánybíróság helyettes elnöke. 2003 augusztusa és 2005 novembere között az Alkotmánybíróság elnöke. 2005. november 14-én újra alkotmánybíróvá választották. Az ELTE Állam- és Jogtudományi Karán végzett 1966-ban. 1971-től 1979-ig ügyész. 1981-től alapító tanárként tagja a Miskolci Jogi Kar Államtudományi Intézete Alkotmányjogi Tanszékének, melynek 1993-ig tanszékvezetője volt. 1979–1989 között az Államigazgatási Szervezési Intézet tudományos főmunkatársa, kutatásvezetője. 1984-ben védte meg kandidátusi disszertációját. 1989–90-ben részt vett az új Alkotmány előkészületeinek munkálataiban. 1990-től alkotmánybíróvá megválasztásáig az Alkotmánybíróság főtitkára.

127

DR. KISS LÁSZLÓ (1951), alkotmánybíró

Alkotmánybírósági mandátum: 1998.03.10. – 2007.03.10. és 2007.03.11. – 2016.03.11.

Az Országgyűlés 1998 márciusában választotta az Alkotmánybíróság tagjává. Alkotmánybírói megbízatása 2007. március 10-én – a megbízatási időtartam leteltével – megszűnt. Az Országgyűlés – 2007. február 19-én – 2007. március 11-től újra alkotmánybíróvá választotta. A Pécsi Janus Pannonius Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Karán szerzett jogi diplomát. 1975-től az Alkotmányjogi-Közigazgatási Jogi Tanszékének oktatója, 1993-tól tanszékvezetője. 1992-ben egyetemi tanári kinevezést kapott. 1982-ben kandidátusi, 1992-ben az állam- és jogtudomány doktora fokozatot szerzett. 1988-ban és 1997ben a Marburg-i Philipps-Egyetem Humboldt ösztöndíjasa volt. A pécsi tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Karán jelenleg alkotmányjogot, közigazgatási jogot és törvényhozástant tanít.

128

DR. KOVÁCS PÉTER (1959), alkotmánybíró

Alkotmánybírósági mandátum: 2005.09.26. – 2014.09.26.

Az Országgyűlés 2005 szeptemberében választotta az Alkotmánybíróság tagjává. A JATE Állam- és Jogtudományi Karán szerzett jogi diplomát 1983-ban, majd az 1983–1984-es a Nancy Centre Européen Universitaire-en kapott közösségi szakjogász diplomát. A Miskolci Egyetemen 1987-ben doctor universitatis fokozatot szerzett. 1997-ben habilitált. A Miskolci Egyetemnek 1983-tól oktatója, 1998 óta egyetemi tanára, 1999–2005 között a nemzetközi jogi tanszék vezetője. A Pázmány Péter Katolikus Egyetem egyetemi tanára, 1997–2005 között tanszékvezetője. 1990–1994 között a párizsi nagykövetségen dolgozott, 1998-1999-ben az Emberi és Kisebbségi Jogi Főosztály vezetője volt. Az Európa Tanács két kisebbségvédelmi egyezményének kidolgozásában vett részt.

129

DR. KUKORELLI ISTVÁN (1952), alkotmánybíró

Alkotmánybírósági mandátum: 1999.07.03. – 2008.07.03.

Az Országgyűlés 1999 júniusában választotta az Alkotmánybíróság tagjává. Az ELTE Állam- és Jogtudományi Karán 1976-ban szerzett jogi diplomát. 1976-tól az ELTE ÁJK Alkotmányjogi Tanszékén oktat, 1991-től tanszékvezető. 1988-ban kandidátusi fokozatot szerzett, 1998-ban habilitált. 1999 júniusában egyetemi tanárrá nevezték ki. Tagja az ELTE Egyetemi Tanácsának, 1988–1989-ben oktatási dékánhelyettes. 1995-től az Országos Fogyasztóvédelmi Egyesület elnöke. Tagja az Európai Összehasonlító Kisebbségkutatások Közalapítvány kuratóriumának, az MTA Közgyűlésének és Jogi Szakbizottságának. 1989-ben az Országos Választási Elnökség titkára, 1994-től az Országos Választási Bizottság tagja, 1997-től elnöke volt.

130

DR. LENKOVICS BARNABÁS (1950), alkotmánybíró

Alkotmánybírósági mandátum: 2007.04.21. – 2016.04.21.

Az Országgyűlés 2007 márciusában választotta az Alkotmánybíróság tagjává, április 21-től. Az ELTE jogi karán 1974-ben végzett summa cum laude minősítéssel. Az ELTE ÁJK Polgári Jogi Tanszékén 1976ig gyakornok, 1982-ig tanársegéd, 1991-ig adjunktus. 1992-ben kandidátusi fokozatot szerzett, 1999-ban habilitált, 2000-től egyetemi tanár. 1996-tól tanszékvezető a Széchenyi István Egyetem Deák Ferenc Állam- és Jogtudományi Karának polgári jogi és polgári eljárásjogi tanszékén, ahol a polgári jog oktatásának megszervezése a nevéhez fűződik. 2001 júniusában az Országgyűlés az állampolgári jogok országgyűlési biztosává választotta. Számos tankönyv, jegyzet és publikáció szerzője.

131

DR. LÉVAY MIKLÓS (1954), alkotmánybíró

Alkotmánybírósági mandátum: 2007.04.21. – 2016.04.21.

Az Országgyűlés 2007 márciusában választotta az Alkotmánybíróság tagjává, április 21-től. Az ELTE jogi karán 1980-ban végzett. 1984-ben bírói-ügyészi szakvizsgát tett. 1992-ben kandidátusi fokozatot szerzett, 1998-ban habilitált, 1998-tól egyetemi tanár. 1981-től a Miskolci Egyetemen oktat. 1992–2000 között dékánhelyettes, 2000-től 2004-ig dékán. 1995–2006 között az ME ÁJK Bűnügyi Tudományok Intézetének igazgatója. 2004 óta az ELTE ÁJK Kriminológia Tanszék vezetője. 2006. július 1-jétől az ELTE általános rektorhelyettese volt. Főbb kutatási témái: a kábítószer-probléma kriminológiai és büntetőjogi kérdései, a drogpolitika, a bűncselekménnyé nyilvánítás alkotmányjogi és büntetőjogi kérdései, a társadalmi változások hatása a bűnözésre és a kriminálpolitikára, a fiatalkori bűnözés és a fiatalkorúak büntetőjoga, a gyermeki jogok.

132

DR. TRÓCSÁNYI LÁSZLÓ (1956), alkotmánybíró

Alkotmánybírósági mandátum: 2007.03.19. – 2016.03.19.

Az Országgyűlés 2007 februárjában választotta az Alkotmánybíróság tagjává. Az ELTE jogi karán végzett 1980-ban, 1985-ben tett jogi szakvizsgát. 1981–1988 között az MTA Állam- és Jogtudományi Intézetének tudományos segédmunkatársa, majd munkatársa. 1991-ben szerzett kandidátusi fokozatot, 2000-ben habilitált. 2000–2004 között nagykövetként a Belga Királyság, illetve a Luxemburgi Nagyhercegség területére kiterjedő hatállyal képviselte a Magyar Köztársaságot. A szegedi jogi kar Alkotmányjogi Tanszékén 1989-től adjunktus, 1994től docens, 2000-től egyetemi tanár. 1994-től tanszékvezető, 1994– 1998 között dékánhelyettes, 2004-től az SZTE ÁJK Európa-tanulmányok Központjának igazgatója volt. Az Európa Tanács Velencei Bizottságának magyar tagja. 1985-től a Budapesti Ügyvédi Kamara tagja, 2006-tól a BÜK Nemzetközi Kapcsolatok Bizottságának elnöke volt.

133

5.1.4. Az Alkotmánybíróság volt tagjai

Dr. Ádám Antal

Dr. Bagi István

Dr. Czúcz Ottó

1989.11.24. – 1998.11.24.

1997.06.17. – 2006.06.17.

1998.12.28. – 2004.04.30.

Dr. Erdei Árpád

Dr. Harmathy Attila

Dr. Herczegh Géza

1998.03.10. – 2007.03.10.

1999.04.13. – 2007.04.20.

1990.07.02. – 1993.05.31.

Dr. Kilényi Géza 1989.11.24. – 1998.11.24.

Dr. Lábady Tamás

Dr. Németh János

1990.07.02. – 1999.07.02.

1997.06.17. – 2003.07.31. Elnök: 1998.11.25. – 2003.07.31.

134

Dr. Schmidt Péter

Dr. Solt Pál

Dr. Sólyom László

1990.07.02. – 1996.12.27.

1989.11.24. – 1990.06.25.

1989.11.24. – 1998.11.24. Helyettes elnök, elnök: 1989.11.24. – 1998.11.24.

Dr. Strausz János

Dr. Szabó András

Dr. Tersztyánszky Ödönné Dr. Vasadi Éva

1998.12.28. – 2004.12.23.

1990.07.24. – 1998.02.19.

1999.07.03. – 2006.02.23.

Dr. Tersztyánszky Ödön

Dr. Vörös Imre

1990.07.02. – 1999.07.02. 1990.07.02. – 1999.07.02.

135

Dr. Zlinszky János 1989.11.24. – 1998.03.07.

5.1.5. Az Alkotmánybíróság munkatársai Dr. Pálffy Ilona – az Alkotmánybíróság főtitkára Dr. Véghelyi József – gazdasági főigazgató Az alkotmánybírók közvetlen munkatársai Dr. Bihari Mihály elnök Dr. Mezei Andrea – kabinetfőnök Sereg András – sajtófőnök Riglerné Kovács Erzsébet – nemzetközi kapcsolatok referense

Alkotmánybírói törzskara Dr. Potje László – főtanácsadó Dr. Térey Vilmos – főtanácsadó Dr. Varga Noémi – tanácsadó Veress Györgyné – titkárnő

Elnöki rendelkezési állomány Dr. Deák Ferenc – munkatárs (2007 áprilisáig) Dr. Graf Tamás– főtanácsadó (2007 júliusáig) Dr. Tényi Géza – munkatárs (2007 júliusáig) Dr. Paczolay Péter helyettes elnök törzskara Dr. Csink Lóránt – érdemi munkatárs Dr. Hörcherné dr. Marosi Ildikó – főtanácsadó (2007 júniusától) Dr. Klicsu László – főtanácsadó Dr. Schanda Balázs – főtanácsadó (2007 áprilisáig) Dr. Szalai Márta – főtanácsadó (2007 júliusáig) Pálfi Rita – titkárnő Hill András – gépkocsivezető

136

Dr. Balogh Elemér alkotmánybíró törzskara Dr. Borókainé dr. Vajdovits Éva – főtanácsadó (2007 augusztusától) Dr. Magyarfalvi Katalin – főtanácsadó Dr. Sólyom Eszter – főtanácsadó Bánffy Zsuzsanna – titkárnő Kiss Pál – gépkocsivezető Dr. Bragyova András alkotmánybíró törzskara Dr. Juhászné dr. Badó Katalin – főtanácsadó Dr. Horváth Lívia – érdemi munkatárs Dr. Palkovics Éva – főtanácsadó Dr. Szabó Anita Tünde – érdemi munkatárs Dr. Turzó Tímea – tanácsadó Mekota Pálné – titkárnő Gábor László – gépkocsivezető Dr. Holló András alkotmánybíró törzskara Dr. Balogh Zsolt – főtanácsadó Dr. D. Tóth Balázs – érdemi munkatárs Dr. Szalai Éva – főtanácsadó Badari Mária – titkárnő Jelinek Ferenc – gépkocsivezető (2007 decemberéig) Muskovits János – gépkocsivezető (2007 decemberétől) Dr. Kiss László alkotmánybíró törzskara Dr. Fürcht Pál – főtanácsadó Dr. Gyergyák Ferenc – főtanácsadó Dr. Sík Magdolna – főtanácsadó (2007 novemberéig) Dr. Winkler Barbara – érdemi munkatárs (2007 novemberéig) Tóth Ildikó – titkárnő Gergely Barnabás – gépkocsivezető (2007 júniusáig) Gergely Gergely – gépkocsivezető (2007 júliusától)

137

Dr. Kovács Péter alkotmánybíró törzskara Cseh Lajosné dr. – főtanácsadó Dr. Gyurcsán Judit – érdemi munkatárs (2007 januárjáig) Dr. Mihajlov Dobromir – főtanácsadó (2007 áprilisától4) Dr. Valach Adrien – főtanácsadó Dr. Varga István – tanácsadó (2007 júliusáig) Ugron Ágnes – titkárnő Szántai János – gépkocsivezető Dr. Kukorelli István alkotmánybíró törzskara Dr. Kovács Krisztina – főtanácsadó Dr. Kovács Virág – tanácsadó Dr. Tóth Gábor Attila – főtanácsadó Dr. Orosz Fruzsina – személyi titkár (2007 júliusáig) Juhász Györgyné – titkárnő Elség Tibor – gépkocsivezető Dr. Lenkovics Barnabás alkotmánybíró törzskara Dr. Fábián Ferenc – főtanácsadó1 Dr. Kováts Beáta – érdemi munkatárs Dr. Szabó Attila László – érdemi munkatárs Menyhárt Julianna – titkárnő Molnár László – gépkocsivezető Dr. Lévay Miklós alkotmánybíró törzskara5 Dr. Kadlót Erzsébet – főtanácsadó Dr. Ocskó András – főtanácsadó Dr. Palánkai Tiborné – főtanácsadó Balsainé Kasza Gabriella – titkárnő Winkler Zoltán – gépkocsivezető 4 5

Előtte dr. Harmathy Attila alkotmánybíró törzskarában 2007 áprilisáig dr. Erdei Árpád alkotmánybíró törzskara

138

Dr. Trócsányi László alkotmánybíró törzskara Dr. Dávid Eszter – érdemi munkatárs (2007 szeptemberétől) Dr. Köblös Adél – tanácsadó Dr. Patyi András – főtanácsadó6 Kámán Zsuzsánna– titkárnő7 Kovács Gábor – gépkocsivezető A lejárt megbízatású alkotmánybírók más törzskarba be nem osztott munkatársai Dr. Bodzási Balázs – munkatárs (dr. Harmathy Attila, 2007 októberéig) Dr. Dobrocsi Szilvia – személyi titkár (dr. Erdei Árpád) Dr. Klára Annamária – munkatárs (dr. Harmathy Attila, 2007 októberéig) A főtitkár munkatársai Dr. Grád András – indítványelemző (2007 júliusáig) Dr. Juhász Krisztián – indítványelemző Dr. Őry Zsuzsanna – indítványelemző Pappné dr. Mineva Júlia – indítványelemző Dr. Udvary Sándor – indítványelemző Barsi Zsuzsánna – titkárnő Endreiné Gál Zsuzsanna – ügyintéző Hill László – gépkocsivezető Könyvtár és informatika Petróczy Judit – könyvtárvezető Gyimesi Ferenc – informatikus Hanák Péter – informatikus Szabóné Kiss Anna – informatikus Kezelőiroda: Koós Vendelné – irodavezető 6 7

2007 májusáig dr. Balogh Elemér alkotmánybíró törzskarában 2007 áprilisáig dr. Harmathy Attila alkotmánybíró törzskarában

139

Balla Gáborné – ügykezelő Jámborné Németh Erika – ügyintéző Szabó Károlyné – ügykezelő A gazdasági vezető munkatársai Póka Péterné – titkárnő Radványi Mária – gazdasági ügyintéző Ribita Géza – gépkocsivezető Zeller Richárd – gépkocsivezető, gépkocsi ügyintéző Burusné Kollát Ágnes – humánpolitikus Juhász Istvánné – személyzeti és közszolgálati ügyintéző Bánó Kacskovics Zsuzsanna – pénzügyi és számviteli ügyintéző Gigor Olga – bér, tb. ügyintéző Juhász Györgyné – pénztáros, analitikai könyvelő Pintér Zsuzsanna – fk-i könyvelő, pénzügyi, számviteli főmunkatárs Wahl Éva – pénzügyi és számviteli ügyintéző Gulyás Alfréd – gondnok, munka- és tűzvédelmi főmunkatárs Tóth Ferenc – műszaki szakfőtanácsadó Bajor Ervin – karbantartó Mihalkó Sándor – karbantartó Kakuk Mária – sokszorosító Varga Lajosné – telefonközpont kezelő (2007 decemberéig) Perepaticsné Szift Mária – telefonközpont kezelő Árvay Sándor – takarító Dallos Edéné – takarítónő Dunai Gyuláné – takarítónő Kovács Edina – takarítónő (2007 júliusától) Kovács Károlyné – takarítónő Márkus József – takarító Pápai Lajosné – takarítónő Vitányi Józsefné – takarítónő

140

5.2. Az Alkotmánybíróság válogatott döntései (1990-2006) 1990 A kopogtatócédulák alkotmányossága 2/1990. (II. 18.) AB határozat (Magyar Közlöny, 1990/16.) Előadó alkotmánybíró: Kilényi Géza Az Alkotmánybíróság az országgyűlési képviselők választásáról szóló törvény egyes rendelkezéseinek alkotmányossági felülvizsgálata során az alaptörvénnyel összeegyeztethetőnek találta a kopogtatócédulák használatának szabályozását. A határozat indokolása szerint a választópolgár maga jogosult eldönteni, hogy az ajánlás érdekében felfedi-e bizonyos személyes adatait egy párt, illetőleg a választás törvényességét ellenőrző szervek előtt vagy sem. Az államfői jogkör gyakorlása 7/1990. (IV. 23.) AB határozat (Magyar Közlöny, 1990/35.) Előadó alkotmánybíró: Sólyom László Az Alkotmánybíróság a köztársasági elnök megválasztása előtt az államfői jogkör gyakorlására vonatkozó alaptörvényi rendelkezéseket értelmezte. Szűrös Mátyás ideiglenes köztársasági elnök indítványára válaszolva a testület megállapította, hogy az államfői jogkör gyakorlása szempontjából az Országgyűlés elnökén a parlament mindenkori elnökét kell érteni. A privatizáció és a reprivatizáció alapkérdései 21/1990. (X. 4.) AB határozat (Magyar Közlöny, 1990/98.) Előadó alkotmánybíró: Sólyom László Antall József miniszterelnök a privatizáció és a reprivatizáció alapkérdéseivel összefüggésben kért alkotmányértelmezést. Az Alkotmánybíróság határozata szerint alkotmányos indokok hiányában alkotmányel-

141

lenes az a megkülönböztetés, ha a volt tulajdonosok egy részének tulajdonát reprivatizálják, másokét viszont nem. A halálbüntetés eltörlése 23/1990. (X. 31.) AB határozat (Magyar Közlöny, 1990/107.) Előadó alkotmánybíró: Ádám Antal Az Alkotmánybíróság a büntető törvénykönyv érintett rendelkezéseinek felülvizsgálata során megállapította, hogy a halálbüntetés alkotmányellenes. A testület határozatában leszögezte: a Magyar Köztársaságban minden embernek veleszületett joga van az élethez és az emberi méltósághoz, amelyektől senkit sem lehet önkényesen megfosztani. A büntető törvénykönyvnek a halálbüntetésre vonatkozó előírásai az Alkotmányba ütköznek, így azokat megsemmisítette. Egyúttal elrendelte a megsemmisített rendelkezések alkalmazásával halálbüntetést kiszabó, jogerős határozattal lezárt olyan büntetőeljárások felülvizsgálatát, amelyekben a hozott ítéletet még nem hajtották végre. A közigazgatási határozatok bírói felülvizsgálata 32/1990. (XII. 22.) AB határozat (Magyar Közlöny, 1990/130.) Előadó alkotmánybíró: Zlinszky János Az Alkotmánybíróság a közigazgatási határozatok felülvizsgálatára vonatkozó jogszabályok revíziója során a kormány alkotmánysértő mulasztását állapította meg. A testület az érintett rendelkezéseket megsemmisítette. Az alkotmányjogi panaszt benyújtó állampolgár ügyében pedig az alkotmánybírák úgy döntöttek, hogy a megsemmisítés visszamenőleges hatályú, azaz a megsemmisített jogszabályok nem képezik hatásköri akadályát a korábban helybenhagyott államigazgatási határozat bírósági felülvizsgálatának.

1991 A személyi szám alkotmányellenessége 15/1991. (IV. 13.) AB határozat (Magyar Közlöny, 1991/39.) Előadó alkotmánybíró: Sólyom László Az Alkotmánybíróság az állami népesség-nyilvántartásról szóló jogszabályok alkotmányossági felülvizsgálata során megállapította, hogy a

142

korlátozás nélkül használható, általános és egységes személyi szám alkotmányellenes. „A személyi szám elterjedt használata esetén a magánszféra megszűnik, mert a legtávolabb eső, különböző célú nyilvántartásokból összehozott adatokból előállítható az úgynevezett személyiségprofil, az érintett tetszőlegesen széles tevékenységi körére kiterjedő és intimszférájába is behatoló művi kép, amely ugyanakkor az adatok kontextusból kiragadott volta miatt nagy valószínűséggel torz is.” A köztársasági elnök jogköre 48/1991. (IX. 26.) AB határozat (Magyar Közlöny, 1991/103.) Előadó alkotmánybíró: Sólyom László Az Alkotmánybíróság a honvédelmi miniszter, az igazságügy-miniszter és az Országgyűlés kulturális bizottságának egyesített indítványa alapján a köztársasági elnök jogkörével kapcsolatos alkotmányi előírásokat értelmezte. A testület megállapította: „Az Alkotmány a köztársasági elnöknek a fegyveres erők irányítására vonatkozó hatáskörén belül nem különít el és nem nevez meg a főparancsnoki funkciót kitöltő jogosítványokat. (…) A fegyveres erők főparancsnoka a fegyveres erőkön kívül áll, azoknak irányítója és nem vezetője.” Az államfő kinevezési jogköréről a határozat hangsúlyozta: „Csak akkor alkotmányos a kinevezés, illetve a jóváhagyás megtagadása, ha a köztársasági elnök alapos okkal arra következtet, hogy a javaslat teljesítése az államszervezet demokratikus működését súlyosan zavarná. Az utóbbi szempontból a köztársasági elnök a kinevezésnél kizárólag a személyre tett javaslatot, jóváhagyás esetén pedig kizárólag a mindenkori előterjesztés tartalmát vizsgálhatja felül.” A határozat harmadik részében a testület rámutatott: a köztársasági elnök személyének sérthetetlensége folytán az államfő nem visel politikai felelősséget az Országgyűléssel szemben. A panaszos apaságának anyakönyvi visszaállítása 57/1991. (XI. 8.) AB határozat (Magyar Közlöny, 1991/123.) Előadó alkotmánybíró: Lábady Tamás Az Alkotmánybíróság nemcsak alkotmányellenesnek találta a családjogi törvény egyik rendelkezését, hanem megsemmisítette az indítványt benyújtó Jánosi Antal ügyében hozott két bírósági ítéletet is. Az alkotmánysértő szabály szerint apasági perekben „a teljesen cselekvőképtelen jogosult helyett – gyámhatóság hozzájárulásával – a törvényes kép-

143

viselője léphet fel”. Így általában a kiskorú gyermek nevében az anya kezdeményezhette az elvált férj apasági vélelmének a megdöntését. A gyermeket megfosztották attól, hogy nagykorúvá válva éljen jogával és kideríthesse vérségi származását. A testület az 1984-ben és 1986-ban hozott bírósági ítéleteket megsemmisítette, és elrendelte a panaszos apaságának anyakönyvi visszaállítását. Az abortuszrendeletek alkotmányellenessége 64/1991. (XII. 17.) AB határozat (Magyar Közlöny, 1991/139.) Előadó alkotmánybíró: Sólyom László Az Alkotmánybíróság formai okokra hivatkozva alkotmányellenesnek találta és 1992. december 31-i hatállyal megsemmisítette a művi terhesség-megszakítást szabályozó rendeleteket. A testület azért nem helyezte azonnal hatályon kívül a jogszabályokat, mert ebben az esetben a közzététel napjától minden terhesség-megszakítás bűncselekménynek minősült volna.

1992 A Zétényi–Takács-féle elévülési törvény 11/1992. (III. 5.) AB határozat (Magyar Közlöny, 1992/23.) Előadó alkotmánybírák: Sólyom László és Szabó András Az Alkotmánybíróság Göncz Árpád államfő indítványára alkotmányellenesnek minősítette az Országgyűlés által elfogadott, de még ki nem hirdetett Zétényi–Takács-féle elévülési törvényt. Az 1944. december 21-e és 1990. május 2-a között elkövetett és politikai okból nem üldözött súlyos bűncselekmények üldözhetőségéről szóló törvény, amely beterjesztői, Takács Péter és Zétényi Zsolt MDF-es képviselők után kapta közkeletű nevét, valamennyi pontjában alkotmánysértőnek találtatott. Az alkotmánybírák elvi éllel hangsúlyozták, hogy a már elévült bűncselekmények újból büntethetővé tétele alkotmányellenes. A Magyar Közlöny visszadátumozása 25/1992. (IV. 30.) AB határozat (Magyar Közlöny, 1992/44.) Előadó alkotmánybíró: Kilényi Géza

144

Az Alkotmánybíróság 1991. január 1-jétől január 13-ig terjedő időszakra megsemmisítette az 1990. évi CIV. törvény azon paragrafusának alkalmazását, amely a lakáscélú kölcsönök kamatainak felemelésével kapcsolatos rendelkezések visszamenőleges hatályú alkalmazásáról szólt. A határozat indokolása szerint „jogállamban senkit sem lehet felelősségre vonni olyan jogszabály megsértése miatt, amelyet az érintett személy nem ismert és nem is ismerhetett”. A közösség elleni izgatás 30/1992. (V. 26.) AB határozat (Magyar Közlöny, 1992/53.) Előadó alkotmánybírák: Sólyom László és Szabó András Az Alkotmánybíróság nem találta alkotmányellenesnek a büntető törvénykönyv közösség elleni izgatás tényállásának azon rendelkezését, amely a magyar nemzet vagy valamely nemzetiség, valamely nép, felekezet vagy faj, továbbá a lakosság egyes csoportjai elleni gyűlöletre uszítást bűncselekménynek minősíti. Az alaptörvénnyel ellentétesnek ítélte viszont a tényállásnak azt a fordulatát, amely tiltja nagy nyilvánosság előtt a magyar nemzetet, valamely nemzetiséget, népet, felekezetet vagy fajt sértő, lealacsonyító kifejezések használatát. A köztársasági elnök kinevezési jogköre 36/1992. (VI. 10.) AB határozat (Magyar Közlöny, 1992/59.) Előadó alkotmánybíró: Sólyom László Antall József miniszterelnök a köztársasági elnök kinevezési és felmentési jogkörével összefüggésben kért az Alkotmánybíróságtól alkotmányértelmezést. A testület rámutatott: „Az államszervezet demokratikus működésének súlyos zavarát a köztársasági elnök a kinevezési jog gyakorlásával összefüggésben akkor állapíthatja meg, ha alapos okkal arra következtet, hogy a személyre tett javaslat teljesítése miatt a kinevezéssel érintett szerv alapfeladatainak ellátására (…) képtelenné válnék. A kinevezés megtagadásával a köztársasági elnök az államszervezetnek a kinevezéstől alapos okkal várható, másként el nem hárítható, azonnal és közvetlenül fenyegető zavara esetén élhet.” A Magyar Rádió és a Magyar Televízió felügyelete 37/1992. (VI. 10.) AB határozat (Magyar Közlöny, 1992/59.) Előadó alkotmánybíró: Sólyom László

145

Az Alkotmánybíróság alkotmányellenesnek minősítette az 1047/1974es minisztertanácsi határozat azon rendelkezését, amely szerint a Magyar Rádió és a Magyar Televízió a kormány felügyelete alatt áll. Felhívta az Országgyűlést, hogy a közszolgálati rádió és televízió felügyeletéről, továbbá a kereskedelmi rádió és televízió engedélyezéséről, illetőleg a rádióval és televízióval kapcsolatos tájékoztatási monopóliumok megakadályozásáról szóló törvényt vagy törvényeket 1992. november 30-ig alkossa meg. „A rádió és televízió alkotmányos működésének feltételeként a törvénynek ki kell zárnia, hogy a közszolgálati rádióban és televízióban akár az állam szervei, akár egyes társadalmi csoportok a műsorok tartalmára meghatározó befolyást gyakorolhassanak.”

1993 Az egyházi ingatlanok tulajdoni helyzete 4/1993. (II. 12.) AB határozat (Magyar Közlöny, 1993/15.) Előadó alkotmánybíró: Sólyom László Az Alkotmánybíróság a volt egyházi ingatlanok tulajdoni helyzetének rendezéséről szóló törvény kapcsán leszögezte: az államnak vallási és a lelkiismereti meggyőződésre tartozó más kérdésekben semlegesnek kell lennie. A határozat szerint az állami iskola nem lehet elkötelezett egyetlen vallás mellett sem. Az államnak lehetőséget kell biztosítania arra, hogy egyházi iskolák jöhessenek létre, az állam maga azonban nem köteles ilyen iskolákat felállítani. A kényszerletétbe vett ékszerek 16/1993. (III. 12.) AB határozat (Magyar Közlöny, 1993/29.) Előadó alkotmánybíró: Kilényi Géza Az Alkotmánybíróság szerint alkotmányellenes helyzet állott elő azáltal, hogy Magyarország nem tett eleget a Párizsi Békeszerződés 27. cikkében foglaltaknak. Az indítványozók véleménye szerint az 1600/1944. ME rendelettel a zsidó származású vagy izraelita vallású lakosságtól letétbe vett ékszerek és aranytárgyak részükre, illetve örököseik részére visszajárnak. Amennyiben pedig örökösök nincsenek, úgy az ékszerek és vagyontárgyak, illetve az értük járó kártalanítás az

146

Országos Zsidó Helyreállítási Alapot, vagy jogutódját illeti meg az 1946. XXV. törvénycikk és az 1947-ben aláírt Párizsi Békeszerződés szerint. Az általános vagyonnyilatkozat-tételi kötelezettség 21/1993. (IV. 2.) AB határozat (Magyar Közlöny, 1993/38.) Előadó alkotmánybíró: Lábady Tamás Az Alkotmánybíróság határozatában megállapította, hogy az eltitkolt jövedelmek feltárására és adózhatóvá tételére az általános vagyonnyilatkozat-tételi kötelezettség alkotmányellenes. Az alkotmánybírák emlékeztettek rá: a fejlett adókultúrájú országokban a vagyonbevallás a vagyonadó megállapítására szolgál, ellenben a jövedelemadó ellenőrzésére nem alkalmazzák. Az adóhatóság további adminisztratív eszközökkel csak akkor élhet, ha alapos a gyanú, hogy az adózó eltitkolta a jövedelmét. A testület indokolása szerint a magántitok és a személyes adatok védelméhez való jog törvényi korlátozása aránytalan beavatkozást jelent az alapvető jogokba. A bírósági vezetők kinevezési szabályai 38/1993. (VI. 11.) AB határozat (Magyar Közlöny, 1993/75.) Előadó alkotmánybíró: Tersztyánszky Ödön Az Alkotmánybíróság nem találta alkotmányellenesnek a bírósági szervezeti törvényt. Az indítványozók azért kérdőjelezték meg a bírósági vezetők kinevezési szabályainak alkotmányosságát, mert szerintük azok sértik a bírói függetlenség elvét. A határozat indokolása szerint a bírák hatalmukat nem közvetlen választással, hanem más hatalmi ágak közvetítésével nyerik el. Az igazságügy-miniszter az állásra javasoltakat nem köteles kinevezni és döntését nem köteles indokolni. De csakis azok közül nevezhet ki bírósági vezetőt, akiket a bírói testület többségi határozattal javasolt. A Lex Zétényi alkotmányellenessége 42/1993. (VI. 30.) AB határozat (Magyar Közlöny, 1993/85.) Előadó alkotmánybíró: Szabó András Az Alkotmánybíróság Göncz Árpád köztársasági elnök indítványára tartalmilag és formailag is alkotmányellenesnek minősítette az Országgyűlés által elfogadott, de még ki nem hirdetett, az egyes büntetőeljá-

147

rási szabályok kiegészítéséről szóló törvényt. A beterjesztője után Lex Zétényinek is nevezett jogszabály a határozat indokolása szerint súlyosan sérti a visszamenőleges hatályú jogalkalmazás büntetőjogi tilalmát. A testület rámutatott: a büntetőjogi felelősségre vonás célja a bűncselekmény elkövetőinek megbüntetése. Visszaélés lenne az állam büntető hatalmával, ha az eljárást akkor is lefolytatnák, ha az elévülés miatt az elkövető már nem büntethető. Az igazságtételi törvény alkotmányossága 53/1993. (X. 13.) AB határozat (Magyar Közlöny, 1993/147.) Előadó alkotmánybíró: Sólyom László Az Alkotmánybíróság Göncz Árpád államfő indítványára megvizsgálta az 1956. évi forradalom és szabadságharc során elkövetett egyes bűncselekményekkel kapcsolatos eljárásról szóló, az Országgyűlés által elfogadott, de még ki nem hirdetett törvény alkotmányellenességét. A testület az első paragrafust alkotmánysértőnek találta, míg a második kapcsán leszögezte: annak alkalmazása csak az alkotmánybírósági határozat keretei között alkotmányos. Az indokolás szerint a törvény első szakaszában szereplő tényállás nem szerepel nemzetközi egyezményben. A második szakasz az 1949-es genfi egyezményekben meghatározott bűncselekményeket sorol fel, csakhogy a törvény szövegezése az egyezmények különböző személyi és tárgyi alkalmazási körre szóló rendelkezéseit egymásra vonatkoztatja és az egyezményekben nem szereplő összefüggést létesít közöttük.

1994 Az ügyész általános indítványozási joga 1/1994. (I. 4.) AB határozat (Magyar Közlöny, 1994/2.) Előadó alkotmánybíró: Lábady Tamás Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy a polgári eljárásban az ügyész általános perindítási, fellépési, fellebbezési és a jogerős felülvizsgálatra irányuló általános indítványozási joga alkotmányellenes. Az indokolás szerint a keresetindításra és perbeli fellépésre adott felhatalmazás sérti a peres felek alkotmányos jogát, azt, hogy eldönthessék: kívánják-e ügyüket bíróság elé vinni.

148

A népbírósági törvény alkotmányellenessége 2/1994. (I. 14.) AB határozat (Magyar Közlöny, 1994/4/I.) Előadó alkotmánybíró: Szabó András Az Alkotmánybíróság alkotmányellenesnek ítélte az 1945. évi VII. törvény még hatályban lévő több rendelkezését. A határozat a népbírósági törvénynek csak a büntető törvénykönyv részévé vált rendelkezéseit nem érintette. Ezek a rendelkezések (11. § 5. pont és 13. § 2. pont) a nemzetközi jog szerint is büntetendő magatartásokat fogalmaznak meg. A törvény többi rendelkezése azonban az alkotmánybírák szerint sérti a visszaható hatályú jogalkotás és jogalkalmazás alkotmányos tilalmát, ezért ezeket megsemmisítette. A személyazonosító jelrendszerek használata 29/1994. (V. 20.) AB határozat (Magyar Közlöny, 1994/55.) Előadó alkotmánybíró: Lábady Tamás Az Alkotmánybíróság határozata szerint két személyazonosító jelrendszer kötelező használata ugyanarra a célra alkotmányellenes. Több indítványozó is szóvá tette, hogy a tb-kártyán két személyazonosító jelrendszer is szerepel: a személyi szám és az egyedi vonalkód. Az indokolás szerint a két azonosító megkönnyíti az adatfeldolgozó-rendszerek összekapcsolását, s lehetetlenné teszi az egyénnek, hogy ellenőrizhesse, ki és mire használja a személyes adatait. Ez a megoldás nem felel meg az információs önrendelkezési jog legfontosabb garanciájának: a célhoz kötöttség elvének sem. A termőföldtörvény alkotmányossága 35/1994. (VI. 24.) AB határozat (Magyar Közlöny, 1994/68.) Előadó alkotmánybíró: Ádám Antal Az Alkotmánybíróság Göncz Árpád köztársasági elnök indítványára megállapította, hogy nem ellentétesek az alaptörvénnyel az Országgyűlés által elfogadott, de ki nem hirdetett termőföldtörvény kifogásolt rendelkezései. A határozat indokolása szerint a törvény célja a termőföldpiac kialakulása, ehhez képest a birtokmaximum előírása nem korlátozza aránytalanul a földtulajdonosok rendelkezési jogát. A jogszabály nem akadályozza, hogy valaki mezőgazdasági vállalkozó legyen. Az állásfoglalás ugyanakkor kitér arra, hogy termőföldtörvény korlá-

149

tozó rendelkezései csak addig alkotmányosak, ameddig a korlátozások ésszerű indokai fennállnak. A hatóság vagy hivatalos személy megsértése 36/1994. (VI. 24.) AB határozat (Magyar Közlöny, 1994/68.) Előadó alkotmánybírák: Lábady Tamás és Szabó András Az Alkotmánybíróság határozata szerint alkotmányellenes a büntető törvénykönyvnek az a tényállása, amely a hatóság vagy hivatalos személy megsértését bünteti. A rendelkezés a közügyekben büntetni rendeli az értékítéletet kifejező véleménynyilvánítást, ami az alkotmányos alapjog szükségtelen és aránytalan korlátozása. Nem tesz különbséget aközött, hogy való, valótlan, illetve tudatosan hamis tényt állít valaki, holott a véleménynyilvánítási szabadság büntetőjogi eszközzel csak ez utóbbi esetben korlátozható alkotmányosan. A polgármesteri és az országgyűlési képviselői megbízatás összeférhetősége 55/1994. (XI. 10.) AB határozat (Magyar Közlöny, 1994/111.) Előadó alkotmánybíró: Schmidt Péter Az Alkotmánybíróság az alaptörvénnyel összeegyeztethetőnek találta a polgármesteri és az országgyűlési képviselői megbízatás összeférhetetlenségét feloldó törvénymódosítást. A testület többségi álláspontja szerint a hatalommegosztás alkotmányos elvéből nem következik sem a két tisztség összeférhetetlenné nyilvánításának alkotmányellenessége, de az sem, hogy alkotmányellenes lenne az, ha ebben a vonatkozásban törvény az összeférhetetlenséget nem állapítja meg. Rámutattak: „Önmagában az, hogy az állampolgárok másként cselekedtek volna, ha előre láthatták volna a jogszabály módosítását, nem ad módot a jogbiztonság címén az alkotmányellenesség megállapítására.” Az átvilágítás személyi hatálya 60/1994. (XII. 24.) AB határozat (Magyar Közlöny, 1994/124.) Előadó alkotmánybírák: Sólyom László és Tersztyánszky Ödön Az Alkotmánybíróság az egyes fontos tisztségeket betöltő személyek ellenőrzéséről szóló törvény alkotmányossága kapcsán megállapította: jogállamban a közhatalmat gyakorló, illetve a politikai közéletben részt vevő személyek arra vonatkozó adatai, hogy korábban a jogállamiság-

150

gal ellentétes tevékenységet folytattak, az Alkotmány szerint közérdekű adatoknak minősülnek. A testület azonnali hatállyal megsemmisítette a törvény azon rendelkezéseit, amelyek az ellenőrzést olyan személyekre (az egyetemek, az állami tulajdonú gazdálkodó szervek és bankok vezetőire) is kiterjesztették, akik sem a közhatalomban, sem a politikai közéletben nem vesznek részt. Diszkriminatívnak minősítették az írott és az elektronikus sajtó átvilágítása közötti megkülönböztetést is.

1995 A munkaszolgálatosok kárpótlása 1/1995. (II. 8.) AB határozat (Magyar Közlöny, 1995/10.) Előadó alkotmánybíró: Lábady Tamás Az Alkotmánybíróság az alaptörvénnyel ellentétesnek minősítette az életüktől és szabadságuktól politikai okból jogtalanul megfosztottak kárpótlásáról szóló törvénynek azt a rendelkezését, amely csak a harcoló alakulat kötelékéhez tartozó munkaszolgálatosoknak adott kárpótlást, a nem harcoló egységekhez beosztottaknak nem. A testület felhívta az Országgyűlést, hogy az utólagos igényérvényesítés feltételeit teremtse meg. Több indítványozó szerint a törvény indokolatlanul tesz különbséget a volt szovjet és nyugati hadifoglyok közt. Az alkotmánybírák ezt nem osztották, mondván, a nyugati hadifogságban a fogoly vagy nem volt köteles munkát végezni, vagy ha önkéntesen végzett is, ellenértékre tarthatott igényt. A Szovjetunióban viszont kötelező volt az ingyen kényszermunka. A tévés leépítési kormányhatározat 31/1995. (V. 25.) AB határozat (Magyar Közlöny, 1995/40.) Előadó alkotmánybíró: Sólyom László Az Alkotmánybíróság döntése értelmében a Magyar Televízió nem tartozik a kormány irányítása alá, ezért alkotmányellenes az a határozata, amellyel elrendelte a televízió létszámának ezerfős csökkentését. Az alkotmánybírák ugyanakkor arra is felhívták a figyelmet, hogy az ésszerű takarékosságra – a költségvetési előirányzat révén – az Országgyűlés kényszerítheti a Magyar Televíziót.

151

A Bokros-csomag és a szerzett jogok viszonya 43/1995. (VI. 30.) AB határozat (Magyar Közlöny, 1995/56.) Előadó alkotmánybíró: Sólyom László Az Alkotmánybíróság öt határozata több részletében is az alaptörvénnyel ellentétesnek minősítette a Bokros Lajos pénzügyminiszter nevével fémjelzett gazdasági stabilizációs törvénycsomagot. Alkotmányellenesnek minősítették a szociális ellátórendszert érintő rendelkezések július 1-jei hatálybalépését. Így a gyes, a gyed, a gyet, a várandóssági pótlék, a terhességi segély és a családi pótlék szabályai nem változtak. A döntés szerint a jogbiztonság a szerzett jogok védelme érdekében megköveteli, hogy az anyasági és gyerektámogatási rendszer keretei között a viszonylag rövid és meghatározott idejű támogatásokat a már megszületett és 1995. június 15-től számított 300 napon belül megszületendő gyermekek esetében a jelenleginél nem kedvezőtlenebb feltételekkel és időtartamra biztosítsák. A Bokros-csomag és a 25 napos betegszabadság 56/1995. (IX. 15.) AB határozat (Magyar Közlöny, 1995/76.) Előadó alkotmánybíró: Lábady Tamás Az Alkotmánybíróság újabb hat határozatban folytatta a Bokros-csomag alkotmányossági felülvizsgálatát. A testület helyt adott azoknak az indítványoknak, amelyek a társadalombiztosítási ellátásban előírt változtatásokat kifogásolták. Az alaptörvénnyel ellentétesnek találták a 25 napos betegszabadság bevezetését, mondván, hogy az ellentétes a tulajdon védelmének, illetve a szerzett jogok megőrzésének alkotmányos elveivel. Az ilyen arányú szolgáltatáscsökkentés aránytalan tulajdonkorlátozásnak minősül. A határozat indokolása arra is kitér, hogy a törvénymódosítás már magát a rendszert, a keresőképtelenségi betegellátást „építi le”, anélkül, hogy a vele szembeálló ellenszolgáltatás kötelező elvonását megszüntetné vagy mérsékelné. A Bokros-csomag és a családi pótlék 60/1995. (X. 6.) AB határozat (Magyar Közlöny, 1995/84.) Előadó alkotmánybíró: Kilényi Géza Az Alkotmánybíróság újabb alkotmánysértő részeket talált a Bokroscsomagban. A testület alkotmányellenesnek minősítette azt a rendelkezést, amely a családi pótlékra való rászorultság megállapításakor az

152

egy főre eső jövedelem számításánál nem vette figyelembe azokat a keresőképtelen családtagokat, akiknek eltartására a jogosult a családjogi törvény alapján köteles.

1996 Az életüktől jogtalanul megfosztottak kárpótlása 22/1996. (VI. 25.) AB határozat (Magyar Közlöny, 1996/51.) Előadó alkotmánybírák: Lábady Tamás és Sólyom László Az Alkotmánybíróság az életüktől és szabadságuktól politikai okból jogtalanul megfosztottak kárpótlását célzó törvény módosításának előzetes alkotmányossági vizsgálata során alkotmányellenesnek találta, hogy az élet elvesztéséért lényegesen eltérő mértékű kárpótlási összegeket állapítanak meg. Az indokolás szerint nem lehet különbséget tenni aközött, hogy a sérelmet szenvedett náci haláltáborban, szovjet lágerben vagy az ÁVH pincéjében halt-e meg. A sortűztörvény alkotmányellenessége 36/1996. (IX. 4.) AB határozat (Magyar Közlöny, 1996/75.) Előadó alkotmánybíró: Sólyom László Az Alkotmánybíróság alkotmányellenesnek ítélte és megsemmisítette az 1956 októberi forradalom és szabadságharc során elkövetett egyes bűncselekményekkel kapcsolatos eljárásról szóló törvényt. A határozat indokolása hangsúlyozza: a nemzetközi jog szerint háborús bűncselekménynek, illetve emberiség elleni bűncselekménynek minősülő bűntetteket a magyar hatóságok külön törvényi rendelkezések nélkül is üldözhetnek, és a bűnösöket megbüntethetik.

1997 A nemzetközi szerződések utólagos felülvizsgálata 4/1997. (I. 22.) AB határozat (Magyar Közlöny, 1997/7.) Előadó alkotmánybírák: Lábady Tamás és Sólyom László Az Alkotmánybíróság szerint a nemzetközi szerződést kihirdető jogszabály utólagos alkotmányossági vizsgálat tárgya lehet. A határozat ki-

153

mondja: ha az Alkotmánybíróság a nemzetközi szerződést vagy annak valamely rendelkezését az alaptörvénybe ütközőnek találja, akkor a nemzetközi szerződést kihirdető jogszabály alkotmányellenességét állapítja meg, ez azonban a Magyar Köztársaság nemzetközi kötelezettségvállalására kihatással nem lehet. A formailag hibás törvényhozási eljárás 29/1997. (IV. 29.) AB határozat (Magyar Közlöny, 1997/37.) Előadó alkotmánybíró: Holló András Az Alkotmánybíróság szerint a parlament házszabálya nem teheti függővé semmilyen feltételtől, hogy a jogosultak indítványa alapján a törvényjavaslat előzetes alkotmányossági vizsgálatára a zárószavazás előtt sor kerülhessen. A határozat értelmében az olyan törvény, amelyet az Országgyűlés úgy szavazott meg, hogy nem tette lehetővé a törvényjavaslat előzetes alkotmányossági vizsgálatát, formai okból alkotmánysértő. „Az ilyen formai hibás törvényhozási eljárás (…) a jövőben alapot ad a törvény kihirdetése napjára történő visszamenőleges hatályú megsemmisítésére.” Az országgyűlési képviselői megbízatás és a gazdasági tisztség összeférhetlensége 30/1997. (IV. 29.) AB határozat (Magyar Közlöny, 1997/37.) Előadó alkotmánybíró: Holló András Az Alkotmánybíróság megsemmisítette az összeférhetetlenségi törvénynek azt a rendelkezését, amely szerint nem kell lemondaniuk gazdasági tisztségükről azoknak az országgyűlési képviselőknek, akik a funkciójukat a mandátumuk megszerzése előtt nyerték el. A testület szerint a gazdasági tisztségüket mandátumuk megszerzése előtt elnyert képviselők preferálása nem tekinthető pozitív diszkriminációnak, mert a megkülönböztetés mellett nem hozható fel az összeférhetetlenség rendeltetése szempontjából olyan indok, amely alkotmányos alapul szolgálhatna a megkülönböztetésre. Az orvoskamarai kényszertagság 39/1997. (VII. 1.) AB határozat (Magyar Közlöny, 1997/58.) Előadó alkotmánybíró: Sólyom László

154

Az Alkotmánybíróság szerint a kényszertagság kimondása a Magyar Orvosi Kamara sajátos feladatai és hatáskörei alapján nem sérti az egyesülési jogot. A határozat indokolása szerint a kötelező tagság nem érinti az orvos jogát arra, hogy akár szakmai, akár világnézeti, vagy bármely más alapon társadalmi szervezetet, illetve szakszervezetet hozzon létre, vagy azokban tag legyen. A népszavazási kezdeményezések elsőbbsége 52/1997. (X 14.) AB határozat (Magyar Közlöny, 1997/89.) Előadó alkotmánybírák: Kilényi Géza és Sólyom László Gönczöl Katalin, az állampolgári jogok országgyűlési biztosa azt kérdezte az Alkotmánybíróságtól, hogy a parlament dönthet-e a mérlegelésére bízott kormányzati indítványról, vagy köteles megvárni a választópolgári kezdeményezéshez tartozó aláírások hitelesítését. Az alkotmánybírák szerint a legalább kétszázezer választópolgár által kezdeményezett népszavazás, amelyet a parlament köteles elrendelni, elsőbbséget élvez a kormány, a képviselők egyharmada, az államfő, illetve százezer polgár által kezdeményezett népszavazással szemben.

1998 A parlamenti képviselőcsoport létrehozásának joga 27/1998. (VI. 16.) AB határozat (Magyar Közlöny, 1998/52.) Előadó alkotmánybíró: Sólyom László Az Alkotmánybíróság szerint alkotmányellenes az Országgyűlés házszabályának azon rendelkezése, amely szerint frakciót legalább 15 képviselő alakíthat. A döntés szerint „az olyan párthoz tartozó országgyűlési képviselőket, amelynek pártlistája a valamennyi területi pártlistára leadott és országosan összesített érvényes szavazatok több mint öt százalékát megkapta, akkor is megilleti a képviselőcsoport létrehozásának joga, ha az Országgyűlés egyébként a képviselőcsoport alakításához magasabb létszámot határoz meg.” Ezt követően a 14 mandátumot szerzett MIÉP frakciót alakíthatott a törvényhozásban. Az állami tulajdonú közművagyon átadása 36/1998. (IX. 16.) AB határozat (Magyar Közlöny, 1998/83.)

155

Előadó alkotmánybíró: Sólyom László Az Alkotmánybíróság határozata alapján alkotmányellenes az önkormányzati törvény azon rendelkezése, hogy gázközmű esetén az önkormányzatot a közművet üzemeltető gazdasági társaság állami tulajdonú vagyonrészének 40 százaléka illeti meg. A testület úgy foglalt állást, hogy a villamos energiai közművek nem tartoznak az önkormányzatoknak adandó vagyoni körbe, ezért az ezt kifogásoló indítványokat elutasította. Alkotmányos követelmény, hogy az önkormányzatok a gázközművek értékének megfelelő juttatásban részesüljenek. Ez az indokolás alapján történhet úgy is, hogy törvény állapítja meg az önkormányzatok igényeinek megfelelő juttatás értékét, és úgy is, hogy az egyes önkormányzatok bírói úton érvényesítik igényeiket. A magzati élet védelme 48/1998. (XI. 23.) AB határozat (Magyar Közlöny, 1998/105.) Előadó alkotmánybíró: Sólyom László Az Alkotmánybíróság szerint nem alkotmányellenes, ha törvény az állapotos nő súlyos válsághelyzete esetén lehetővé teszi a terhesség megszakítását. Az alkotmánybírák rámutattak: a súlyos válsághelyzet fennállásának vizsgálatáról a törvényhozó azonban alkotmányosan kizárólag akkor mondhat le, ha egyszersmind a magzati élet védelmére irányuló, megfelelő ellensúlyt képező rendelkezéseket is megállapít. A döntés értelmében a súlyos válsághelyzet fogalmának és alkalmazása feltételeinek meghatározása kizárólag törvényben történhet, a törvényi meghatározás hiánya alkotmányosan nem pótolható sem alacsonyabb szintű jogforrással, sem jogalkalmazói jogértelmezéssel. A tb-önkormányzatok megszüntetése 50/1998. (XI. 27.) AB határozat (Magyar Közlöny, 1998/106.) Előadó alkotmánybíró: Lábady Tamás Az Alkotmánybíróság elutasította azokat az indítványokat, amelyek a társadalombiztosítási önkormányzatok megszüntetését kifogásolták. A testület állásfoglalásában rámutatott: az állami szerveknek az állammal szemben nincsenek alkotmányos alapjogaik, ők az alapjogok kötelezettjei és nem jogosultjai. Az államnak nincs alkotmányos kötelezettsége arra, hogy általa meghatározott célra létrehozott szervezeteket

156

feladatuk és hatáskörük megszüntetése után továbbra is fenntartson csak azért, mert működésük érdekében vagyonnal látta el őket.

1999 Az Országgyűlés ülésezési rendje 4/1999. (III. 31.) AB határozat (Magyar Közlöny, 1999/27.) Előadó alkotmánybíró: Holló András Az Alkotmánybíróság szerint az Országgyűlés mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenességet valósított meg azáltal, hogy a Házszabályban hiányosan szabályozta a rendes ülésszakokon belüli ülésezési rendet. A testület indokolásában kifejtette: annak eldöntése, hogy az egyes ülések milyen rendszerességgel kövessék egymást, az Országgyűlés és nem az Alkotmánybíróság hatáskörébe tartozik. A folyamatosság akkor van biztosítva, ha a parlament úgy állapítja meg az ülésezés rendjét, hogy a rendes ülésszakok alatt az ülések az ésszerű időtartamot meg nem haladó időszakonként követik egymást. A köztársasági elnök közvetlen választása 25/1999. (VII. 7.) AB határozat (Magyar Közlöny, 1999/62.) Előadó alkotmánybíró: Németh János Az Alkotmánybíróság a köztársasági elnök közvetlen választását célzó népszavazási kezdeményezés kapcsán megállapította, hogy „az Alkotmány módosítására irányuló kérdésben választópolgárok által kezdeményezett népszavazásnak nincs helye”. Az Országgyűlés által elfogadott alkotmánymódosítás ugyanakkor ügydöntő népszavazással megerősíthető.

2000 Az önkényuralmi jelképek használatának tiltása 14/2000. (V. 12.) AB határozat (Magyar Közlöny, 2000/46.) Előadó alkotmánybírák: Strausz János és Tersztyánszkyné Vasadi Éva Nem alkotmányellenes a büntető törvénykönyv önkényuralmi jelképek használatát tiltó rendelkezése, mivel a vitatott tényállás nem szükség-

157

telenül és nem aránytalanul korlátozza a véleménynyilvánításhoz való jogot. A testület a véleménynyilvánítási szabadság korlátjait illetően leszögezte: „Az alkotmányosan még megengedett korlátozhatóság határa ott van, amikor a tiltott magatartás nem pusztán egy – helyesnek vagy helytelennek tartott – politikai nézetet fejez ki, hanem annál több; a demokrácia értékei mellett elkötelezett közösségek méltóságát sértve veszélyezteti a köznyugalmat is.” A helyi képviselőtestület és a polgármester viszonya 24/2000. (VII. 6.) AB határozat (Magyar Közlöny, 2000/71.) Előadó alkotmánybíró: Kiss László Az Alkotmánybíróság szerint alkotmányos érdek fűződik a helyi képviselőtestület és a polgármester közötti közjogi jogviszony zavartalanságához, ezért a választópolgárok által közvetlenül megválasztott polgármestert a képviselőtestület önkényesen nem korlátozhatja feladatai ellátásában. A kormány a hódmezővásárhelyi közgyűlés működése kapcsán kérdezte meg az alkotmányvédő testülettől, hogy alkotmányellenesen működik-e a közgyűlés, ha munkáltatói jogaival visszaélve, a polgármestert tartósan felfüggeszti közszolgálati jogviszonyából. A pszichiátriai betegek gyógykezelése 36/2000. (X. 27.) AB határozat (Magyar Közlöny, 2000/105.) Előadó alkotmánybíró: Holló András Az Alkotmánybíróság határozatában megállapította, hogy a korlátozottan cselekvőképes betegek egészségügyi ellátással kapcsolatos önrendelkezési jogának (a beleegyezés és a visszautasítás jogának) a cselekvőképtelen betegekkel azonos korlátozása sérti az alkotmányt, az emberi méltósághoz való jogot. A testület álláspontja szerint az Országgyűlés mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenességet idézett elő azáltal, hogy az egészségügyi törvényben a pszichiátriai betegekre vonatkozóan nem szabályozta a személyes szabadságot súlyosan korlátozó módszerek, eljárások alkalmazásának jogszabályi feltételeit. Az élet elvesztéséért járó kárpótlás 46/2000. (XII. 14.) AB határozat (Magyar Közlöny, 2000/123.) Előadó alkotmánybíró: Holló András

158

Az Alkotmánybíróság megsemmisítette az 1999. évi költségvetési törvénynek azt a rendelkezését, amely az élet elvesztéséért járó kárpótlás összegét harmincezer forintban állapította meg. Az ügy előzménye: a parlament módosította az életüktől és szabadságuktól politikai okból jogtalanul megfosztottak kárpótlásáról szóló törvényt, amely az élet elvesztéséért járó kárpótlás különböző eseteit közös nevezőre hozta. A törvénymódosítás azonban nem határozta meg a kárpótlás összegét, ezt külön törvényre bízta.

2001 A mezőgazdasági szövetkezeti üzletrész 10/2001. (IV. 12.) AB határozat (Magyar Közlöny, 2001/43.) Előadó alkotmánybíró: Kukorelli István Az Alkotmánybíróság alkotmányellenesnek találta a mezőgazdasági szövetkezeti üzletrészről szóló törvényt és végrehajtási rendeletét, ezért mindkettőt visszamenőlegesen megsemmisítette. Az indokolás szerint a törvény sérti a tulajdonhoz való jogot, mert a tényleges értéküktől függetlenül az üzletrészek névértékének kifizetésére kötelezi a mezőgazdasági szövetkezeteket, és ezzel vagyonukat, illetve annak egy részét közhatalmi eszközökkel elvonja. A megsemmisített törvény a szövetkezeti vagyoni viszonyok olyan kényszer-átalakítását írja elő, amelyre a mezőgazdasági szövetkezeteknek semmiféle befolyása nincsen. Az adóhivatal titkos információgyűjtése 31/2001. (VII. 11.) AB határozat (Magyar Közlöny, 2001/79.) Előadó alkotmánybíró: Holló András Az Alkotmánybíróság 2002. december 31-i hatállyal megsemmisítette az Adó- és Pénzügyi Ellenőrzési Hivatal egyes feladatairól szóló törvénynek azokat a rendelkezéseit, amelyek felhatalmazzák az adóhivatalt, hogy – a rendőrséggel azonos módon – titkos információgyűjtést folytathat. A testület álláspontja szerint a megsemmisített rendelkezések sértik az Alkotmányt, mert a rendőrségi törvény szabályozási koncepciójának lényeges elemeit veszik át.

159

Az aláírásgyűjtő íven szerepeltethető kérdések 32/2001. (VII. 11.) AB határozat (Magyar Közlöny, 2001/79.) Előadó alkotmánybíró: Kukorelli István Az Alkotmánybíróság szerint az aláírásgyűjtő íven egymás mellett több kérdés oly módon való szerepeltetése, hogy az ajánlási jogával élni kívánó választópolgár azokra egyenként, külön-külön nem tud egyértelmű választ adni és egyben a kérdések közül választani, ütközik a jogbiztonság érdekében megfogalmazott általános eljárási alapelvekkel. Az ügy előzménye: az MSZP négy kérdésben országos ügydöntő népszavazást kívánt kezdeményezni, ezért az aláírásgyűjtő ív mintapéldányát hitelesítésre benyújtotta az Országos Választási Bizottsághoz. A bizottság a mintapéldányt hitelesítette. A határozat ellen több kifogást nyújtottak be. A válaszadás jogának szabályozása 57/2001. (XII. 5.) AB határozat (Magyar Közlöny, 2001/137.) Előadó alkotmánybíró: Harmathy Attila Az Alkotmánybíróság Mádl Ferenc köztársasági elnök indítványára megállapította, hogy ellentétes az alaptörvénnyel az Országgyűlés által elfogadott, de ki nem hirdetett törvénymódosítás azon rendelkezése, amely a polgári törvénykönyvben a válaszadás jogát szabályozza. A Répássy Róbert és öt fideszes képviselőtársa nevével fémjelzett jogszabályi változtatás célja az volt, hogy lehetővé tegyék: a sajtóban a bíróság ne csak a hamis tényállítás helyreigazítását, hanem a személyiségi jogokat sértő vélemény vagy értékítélet esetén az érintett válaszának közlését is elrendelhesse.

2002 A vádkiterjesztés lehetősége 14/2002. (III. 20.) AB határozat (Magyar Közlöny, 2002/36.) Előadó alkotmánybíró: Erdei Árpád Az Alkotmánybíróság határozata szerint alkotmányellenesek a büntetőeljárási törvénynek azok a rendelkezései, amelyek a büntetőügyben eljáró bírót arra kötelezik, hogy hívja fel az ügyész figyelmét a vádkiterjesztés lehetőségére. A testület megállapította, hogy a jogszabály kifogásolt rendelkezései sértik az alaptörvényben rögzített pártat-

160

kifogásolt rendelkezései sértik az alaptörvényben rögzített pártatlan bírósághoz való jog és az ugyancsak alaptörvényben garantált védelemhez való jog alkotmányos elvét. A szexuális szokásokra vonatkozó adatok 65/2002. (XII. 3.) AB határozat (Magyar Közlöny, 2002/149.) Előadó alkotmánybíró: Bihari Mihály Az Alkotmánybíróság szerint alkotmányellenes az egészségügyi és a hozzájuk kapcsolódó személyes adatok kezeléséről és védelméről szóló törvénynek az a rendelkezése, amely alapján a szexuális szokásokra vonatkozó adat is egészségügyi adatnak minősül. A testület rámutatott: a törvényalkotó úgy minősítette a szexuális szokásokra vonatkozó adatokat egészségügyi adatnak, hogy nem határozta meg a szexuális szokásokra vonatkozó különleges adatok kezelését szükségessé tevő, pontosan körülhatárolt célokat. A jelölő szervezetek emblémája 70/2002. (XII. 17.) AB határozat (Magyar Közlöny, 2002/156.) Előadó alkotmánybíró: Erdei Árpád Az Alkotmánybíróság alkotmányellenesnek minősítette a helyi önkormányzati képviselők és polgármesterek választása kapcsán alkotott belügyminiszteri rendeletben a jelölő szervezetek emblémájának méretét szabályozó szövegrészt. A testület megállapította, hogy az Alkotmányban meghatározott jogszabályi hierarchia rendjét is sérti a rendelet mellékletének az a szövegrésze, amely szerint a jelölő szervezet emblémája 20 mm átmérőjű körben jelenik meg a szavazólapon. A törvényalkotó a konkrét szavazólapok adattartalma kialakításához, az adattartalom megjelenítéséhez elegendőnek ítélte meg a választási eljárási törvény előírásait, és erre vonatkozóan nem is adott felhatalmazást a belügyminiszter számára.

2003 A „belső harc” értelmezhetetlensége 10/2003. (IV. 3.) AB határozat (Magyar Közlöny, 2003/33.) Előadó alkotmánybíró: Bihari Mihály

161

Az Alkotmánybíróság szerint alkotmányellenes az egyes, tartós időtartamú szabadságelvonást elszenvedettek részére járó juttatásról szóló kormányrendelet azon rendelkezése, amely kizárta a juttatásokból azokat, akiknek szabadságát a Magyar Kommunista Párt vagy a Magyar Dolgozók Pártja belső harcaihoz kapcsolódóan korlátozták. A szabályozás megfogalmazása értelmezési nehézségeket is felvet. A „belső harc” olyan értelmezhetetlen jogi fogalom, amely megalapozza a jogbiztonság elvének sérelmét. A Szovjetunióba elhurcolt személyeknek járó juttatás 11/2003. (IV. 9.) AB határozat (Magyar Közlöny, 2003/35.) Előadó alkotmánybíró: Bihari Mihály Az Alkotmánybíróság szerint alkotmánysértő az egyes, tartós időtartamú szabadságelvonást elszenvedettek részére járó juttatásról szóló kormányrendelet több rendelkezése, amelyek alapján a Szovjetunióba elhurcolt személyek két csoportjának biztosítottak juttatást, míg a harmadiknak nem. Így csak azok részesülhettek juttatásban, akiket politikai okból, szovjet katonai bíróság vagy egyéb hatóság döntése alapján politikai elítéltként, illetve internált polgári személyként hurcoltak el a Szovjetunióba, és ott legalább három évet zárt táborban, kényszermunkát végezve kellett eltölteniük. Nem illette meg azonban juttatás azokat, akiket hadifogolyként, vagy nem internált polgári személyként hurcoltak el. Az eutanázia szabályozásának alkotmányossága 22/2003. (IV. 28.) AB határozat (Magyar Közlöny, 2003/43.) Előadó alkotmánybíró: Németh János Az Alkotmánybíróság többségi véleménye szerint nem alkotmányellenes a gyógyíthatatlan betegek tekintetében az orvosi ellátás visszautasításának hatályos jogi szabályozása. A határozat indokolása emlékeztetett: az 1997-es egészségügyi törvény biztosítja a jogot, hogy a gyógyíthatatlan betegek bizonyos feltételekkel visszautasíthassák az életük fenntartásához szükséges orvosi beavatkozást. A törvény érintetlenül hagyja a belenyugvás szabadságának teljességét azok számára, akik nem kívánják haláluk bekövetkeztét befolyásolni. Ugyanakkor lehetővé teszi a gyógyíthatatlan betegeknek, hogy életük befejezésének méltóságukkal összeegyeztethető módját válasszák, vagyis nem tiltja a

162

köztudatban elterjedt kifejezés szerinti, úgynevezett önrendelkezéses passzív eutanáziát. Az átvilágítás személyi körének kiterjesztése 31/2003. (VI. 4.) AB határozat (Magyar Közlöny, 2003/62.) Előadó alkotmánybíró: Tersztyánszkyné Vasadi Éva Az Alkotmánybíróság szerint nem alkotmányellenes az, hogy az úgynevezett átvilágítási törvényt az Országgyűlés kiterjesztette egyes közbizalmi és közvélemény-formáló tisztségeket betöltő személyek ellenőrzésére is. Az alaptörvénnyel összhangban áll a politikai közvéleményt feladatszerűen alakító újságírók és pártvezetők átvilágítása abból a szempontból, hogy korábban folytattak-e a jogállamisággal ellentétes tevékenységet, illetve tagjai voltak-e olyan szervnek, amely korábban a jogállamisággal ellentétes tevékenységet folytatott. Az Ab ugyanakkor megsemmisítette a törvénynek azt a rendelkezését, amely a politikai közvélemény alakítására nemcsak a közvetlen, hanem csupán közvetett befolyást gyakorló személyek ellenőrzését is előírta. A lakosságcsere-egyezmény alapján áttelepített személyek kárpótlása 45/2003. (IX. 26.) AB határozat (Magyar Közlöny, 2003/111.) Előadó alkotmánybíró: Harmathy Attila Az Alkotmánybíróság szerint alkotmányellenes helyzetet idézett elő az 1946-ban aláírt lakosságcsere-egyezmény alapján Csehszlovákiából áttelepített magyar nemzetiségű személyeknek az 50 hektárt meg nem haladó nagyságú, mezőgazdasági rendeltetésű ingatlanokon fennálló tulajdonjoga elvesztéséért nyújtandó kárpótlás rendezésének elmulasztása. A testület felhívta az Országgyűlést, hogy jogalkotói feladatát 2004. június 30-ig teljesítse. A hivatalos iratok postai kézbesítése 46/2003. (X. 16.) AB határozat (Magyar Közlöny, 2003/118.) Előadó alkotmánybíró: Tersztyánszkyné Vasadi Éva Az Alkotmánybíróság határozata szerint alkotmányellenes helyzetet idézett elő az, hogy a hivatalos irat postai kézbesítéséhez fűződő, bírósági és más hatósági eljárásokban általánosan érvényesülő vélelem megdöntését rendező szabályozást a jogalkotó elmulasztotta. A testü-

163

let ezért felhívta a jogalkotót, hogy a kézbesítési vélelem megdöntésére vonatkozó jogalkotói feladatát 2004. június 30-ig teljesítse. A döntés előzménye: több indítványozó sérelmezte azt a rendelkezést, amely szerint a hivatalos iratok postai kézbesítettségét kell vélelmezni a kézbesítés második megkísérlését követő ötödik munkanapon, ha a kézbesítés azért volt eredménytelen, mert a címzett az iratot nem vette át. A parlamenti bizottságok vizsgálati tevékenysége 50/2003. (XI. 5.) AB határozat (Magyar Közlöny, 2003/126.) Előadó alkotmánybíró: Kukorelli István Az Alkotmánybíróság határozata szerint az Országgyűlés mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenességet idézett elő azzal, hogy nem szabályozta törvényben a parlament állandó és ideiglenes bizottságai vizsgálati tevékenységének rendjét, és nem teremtette meg a bizottsági vizsgálatok hatékonyságának törvényi feltételeit. Az alkotmánybírák felhívták az Országgyűlést, hogy jogalkotói feladatának 2004. március 31-ig tegyen eleget. Az államfő által visszaküldött törvény újratárgyalása 62/2003. (XII. 15.) AB határozat (Magyar Közlöny, 2003/145.) Előadó alkotmánybíró: Bihari Mihály Mádl Ferenc köztársasági elnök azzal az alkotmányértelmezési kérdéssel fordult az Alkotmánybírósághoz, milyen módon lehet eleget tenni az Alkotmány azon előírásának, miszerint az államfő által a parlamentnek visszaküldött törvényt az Országgyűlés ismételten megtárgyalja, és elfogadásáról ismét határozzon. Az alaptörvény alapján az így elfogadott törvényt az államfő köteles aláírni és öt napon belül kihirdetni. A köztársasági elnök szerint a pusztán formális újratárgyalás az alkotmányos intézmény tartalmától való megfosztását, kiüresítését jelenti. Az Alkotmánybíróság hangsúlyozta: a parlament akkor is köteles a visszaküldött törvény érdemi újratárgyalására, ha a köztársasági elnök észrevételei nem tartalmaznak új érveket és szempontokat.

164

2004 A legfőbb ügyész interpellálhatósága 3/2004. (II. 17.) AB határozat (Magyar Közlöny, 2004/17.) Előadó alkotmánybíró: Bihari Mihály Az Alkotmánybíróság Polt Péter legfőbb ügyész indítványa alapján megállapította, hogy a legfőbb ügyészhez intézett interpelláció minden, a feladatkörébe tartozó ügyre irányulhat, így a jogalkalmazás körében, egyedi ügyben meghozott döntésre, illetve foganatosított intézkedésre is. A határozat leszögezte: a legfőbb ügyész nincs alárendelve a parlamentnek, ezért sem közvetlenül, sem közvetve nem utasítható valamely meghatározott tartalmú, egyedi döntés meghozatalára vagy megváltoztatására. A rendőrök lőfegyverhasználata 9/2004. (III. 30.) AB határozat (Magyar Közlöny, 2004/38.) Előadó alkotmánybírák: Erdei Árpád és Strausz János Az Alkotmánybíróság az élethez való jog és a jogbiztonság sérelme miatt alkotmányellenesnek ítélte a rendőrségi törvénynek a rendőr lőfegyverhasználatára vonatkozó egyes szabályait. A testület többek között megsemmisítette azt a rendelkezést is, amely lőfegyverhasználatot biztosít a rendőrnek a „más veszélyes eszköz” ember elleni közvetlen felhasználására utaló esetben. A testület szerint a lőfegyverhasználat kizárólag fegyver, valamint az élet kioltására alkalmas más eszköz esetén lehet alkotmányos. A közérdekű adatok megismerése 12/2004. (IV. 7.) AB határozat (Magyar Közlöny, 2004/43.) Előadó alkotmánybíró: Bihari Mihály Az Alkotmánybíróság hivatalból eljárva mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenességet állapított meg, mert a törvényhozó nem biztosította az 1992-es adatvédelmi törvényben szabályozott közérdekű adatok megismerését lehetővé tevő jogállami garanciákat. A hatályos szabályozás szerint a „belső használatra készült” és a „döntés-előkészítéssel összefüggő” adat a kezelését követő húsz éven belül nem nyilvános. Az alkotmánybírák felhívták a parlamentet, hogy 2004. december

165

31-ig határozza meg a nyilvánosságkorlátozás alkotmányos feltételeit, a korlátozás szükséges és arányos indokait. A gyűlöletbeszéd büntetőjogi szankcionálása 18/2004. (V. 25.) AB határozat (Magyar Közlöny, 2004/70.) Előadó alkotmánybíró: Kukorelli István Az Alkotmánybíróság Mádl Ferenc köztársasági elnök indítványára alkotmányellenesnek minősítette az Országgyűlés által elfogadott, de még ki nem hirdetett, a közösség elleni izgatás büntetőjogi tényállását kiegészítő törvénymódosítást. A testület szerint a gyűlöletre izgatás kifejezés beiktatásával és az erőszakos cselekmény elkövetésére való felhívás külön kiemelésével a jogalkotó oly mértékben kitágította a büntetendővé nyilvánított magatartások körét, hogy az sérti a szabad véleménynyilvánítás jogát, az úgynevezett becsmérlési tényállás pedig szükségtelenül és aránytalanul korlátozza azt. A külföldön tartózkodó állampolgárok választójoga 32/2004. (IX. 14.) AB határozat (Magyar Közlöny, 2004/128.) Előadó alkotmánybíró: Holló András Az Alkotmánybíróság mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenességet állapított meg, mert az Országgyűlés nem alkotta meg azokat a rendelkezéseket, amelyek a választás napján külföldön tartózkodó választópolgárok számára az országgyűlési képviselők választásán aktív választójoguk gyakorlásának, illetőleg az országos népszavazáson a szavazásban való részvételük módját és garanciáit szabályozzák. Az Alkotmánybíróság – hivatalból eljárva – mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenességet állapított meg amiatt is, hogy a törvényhozó nem alkotta meg a külképviseleti szavazás tekintetében a szavazás titkosságát biztosító rendelkezéseket. A kettős állampolgárságról szóló népszavazás 40/2004. (X. 27.) AB határozat (Magyar Közlöny, 2004/156.) Előadó alkotmánybíró: Tersztyánszkyné Vasadi Éva Az Alkotmánybíróság helyben hagyta a parlament országos ügydöntő népszavazást elrendelő határozatát a következő kérdésről: „Akarja-e, hogy az Országgyűlés törvényt alkosson arról, hogy kedvezményes honosítással – kérelmére – magyar állampolgárságot kapjon az a magát

166

magyar nemzetiségűnek valló, nem Magyarországon lakó, nem magyar állampolgár, aki magyar nemzetiségét a 2001. évi LXII. törvény 19. § szerinti Magyar igazolvánnyal vagy a megalkotandó törvényben meghatározott egyéb módon igazolja?” A kábítószerrel visszaélés büntetőjogi szabályozása 54/2004. (XII. 13.) AB határozat (Magyar Közlöny, 2004/189.) Előadó alkotmánybíró: Erdei Árpád Az Alkotmánybíróság alkotmányellenesnek minősítette a büntető törvénykönyvnek a kábítószerrel visszaélésre vonatkozó több rendelkezését. Azonnali hatállyal kikerült a törvényből a több helyen szereplő „hatósági engedély nélkül” megfogalmazás, mondván, az nem értelmezhető pontosan. Megsemmisítették a „csekély mennyiségű kábítószert együttesen történő kábítószer-fogyasztás alkalmával kínál vagy átad” fordulatot is. A határozat szerint az alkotmányellenes rendelkezések egy része nemzetközi szerződésbe is ütközik. Így például több egyezményt sért, hogy a differenciálatlan szabályozás a kiskorúak helyzetére és érdekeire nem helyez kellő hangsúlyt. A miniszterelnök lemondása 55/2004. (XII. 13.) AB határozat (Magyar Közlöny, 2004/189.) Előadó alkotmánybíró: Holló András Az Alkotmánybíróság megsemmisítette a kormány tagjai és az államtitkárok jogállásáról és felelősségéről szóló törvénynek azt a rendelkezését, amely a miniszterelnök lemondása esetén harmincnapos lemondási időt szab meg. A testület megállapította, hogy az Alkotmány a miniszterelnök lemondása esetén azonnal belépő jogkövetkezményként írja elő az ügyvezető miniszterelnöki státusz és a korlátozott jogkörű kormány intézményét.

2005 Az egyéni választókerületek nagysága 22/2005. (VI. 17.) AB határozat (Magyar Közlöny, 2005/81.) Előadó alkotmánybíró: Kukorelli István

167

Az Alkotmánybíróság szerint az egyenlő választójog alapelvéből következő alkotmányos követelmény, hogy az egyéni választókerületekben a választásra jogosultak száma a lehető legkisebb mértékben térjen el egymástól, továbbá az egyes területi választókerületenként megszerezhető országgyűlési képviselői mandátumok száma szorosan igazodjon a választásra jogosultak számához. Az Országgyűlés alkotmányellenes helyzetet idézett elő azáltal, hogy nem teremtette meg maradéktalanul az egyenlő választójog alapelvéből következő követelmények érvényesülését biztosító jogszabályi feltételeket. Felhívta a parlamentet, hogy jogalkotói feladatának 2007. június 30-ig tegyen eleget. A felvételizők esélyegyenlősége 28/2005. (VII. 12.) AB határozat (Magyar Közlöny, 2005/99.) Előadó alkotmánybíró: Bihari Mihály Az Alkotmánybíróság határozata szerint a 2005 előtt érettségizett jelentkezők – a pontszámítás rendszerének és az új rendszer bevezetése módjának a következtében – nagyobb eséllyel nyerhetnek felvételt a kívánt felsőoktatási intézménybe. A testület megállapította: a kormány elmulasztotta azoknak a szabályoknak a megalkotását, amelyek biztosítják, hogy a különböző években érettségizettek azonos eséllyel nyerhessenek felvételt. Az Alkotmánybíróság ezért felhívta a kormányt, hogy 2005. december 31-ig vizsgálja felül a szabályozást, és alkossa meg az esélyegyenlőséget megfelelő módon biztosító szabályokat. A művi meddővé tétel 43/2005. (XI. 14.) AB határozat (Magyar Közlöny, 2005/149.) Előadó alkotmánybíró: Kukorelli István Az Alkotmánybíróság alkotmányellenesnek nyilvánította az egészségügyről szóló törvénynek azt a rendelkezését, amely szerint a művi meddővé tétel családtervezési célból a 35. életévét betöltött vagy három vér szerinti gyermekkel rendelkező személynél végezhető el. A testület álláspontja szerint sem népesedéspolitikai szempontok, sem az állam egészségvédelmi kötelessége nem teszi alkotmányosan elfogadhatóvá, hogy a törvény a vér szerinti gyermekek számától teszi függővé az önrendelkezési jog gyakorlását. Ezért az egészségügyi törvény vizsgált rendelkezését 2006. június 30-i hatállyal megsemmisítette.

168

2006 A költségvetési törvény sajátosságai 4/2006. (II. 15.) AB határozat (Magyar Közlöny, 2006/16.) Előadó alkotmánybíró: Kiss László Az Alkotmánybíróság nyilvános teljes ülésen kihirdetett többségi határozata szerint – a jogszabály kiemelt jelentőségére figyelemmel – a költségvetési törvény előkészítésének, tárgyalásának és elfogadásának a többi törvényétől eltérő, sajátos alkotmányos rendje van. Ez kizárja azt, hogy abban a költségvetési törvény szabályain kívül más rendelkezések szerepeljenek. A testület ezért megsemmisítette a 2005. évi költségvetésről szóló törvénynek azokat a szabályait, amelyek más törvények módosításáról rendelkeztek. A határozat indokolása megállapítja, hogy a megsemmisítés nem érinti a költségvetési törvénnyel módosított törvényeket. A határozathoz Bihari Mihály, Bragyova András és Kukorelli István alkotmánybírák párhuzamos indokolást írtak, Bagi István, Erdei Árpád, Harmathy Attila és Holló András alkotmánybírák pedig különvéleményt csatoltak. A képviselői felszólalási idő garanciális szabályai 12/2006. (IV. 24.) AB határozat (Magyar Közlöny, 2006/48.) Előadó alkotmánybíró: Holló András Az Alkotmánybíróság határozata szerint az Országgyűlés mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenességet idézett elő azáltal, hogy a Magyar Köztársaság Országgyűlésének Házszabályáról szóló 46/1994. (IX. 30.) OGY határozat 23. § b) pontjával, a 47. § (4) és (6) bekezdésével, valamint a 75. § (3) bekezdésével összefüggésben nem határozta meg a képviselői álláspont lényegének kifejtéséhez szükséges felszólalási idő biztosításának garanciális szabályait. Az Alkotmánybíróság felhívta az Országgyűlést, hogy szabályozási feladatának 2006. december 15-ig tegyen eleget. A határozat indokolása szerint az Alkotmány 2. § (1) és (2) bekezdéseiből, valamint a 20. § (2) bekezdéséből fakad az a követelmény, hogy az országgyűlési képviselőknek a napirendek tárgyalása során kellő idő álljon rendelkezésre álláspontjuk kifejtésére. A határozathoz Bihari Mihály alkotmánybíró különvéleményt csatolt, amelyhez Paczolay Péter csatlakozott.

169

A kormányülések tartalmi dokumentálásának rendje 32/2006. (VII. 13.) AB határozat (Magyar Közlöny, 2006/84.) Előadó alkotmánybíró: Kukorelli István Az Alkotmánybíróság határozata szerint az Országgyűlés mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenességet idézett elő azzal, hogy nem szabályozta törvényben a kormányülések tartalmi dokumentálásának rendjét. A testület ezért felhívta az Országgyűlést, hogy jogalkotási feladatának 2006. december 31-ig tegyen eleget. Az alkotmánybírák döntésük indokolásában hangsúlyozták, hogy a közhatalmat gyakorló intézmények mellett az állami költségvetésből részesülő más intézmények is kötelesek működésüket kellőképpen dokumentálni: a közfeladat ellátásával kapcsolatos tevékenységüket érintő információkat mindenekelőtt le kell jegyezniük, azaz rögzíteniük kell a közérdekű adatokat. Az a lehetőség, hogy a kormány rövidebb-hosszabb ideig nem rögzíti a közérdekű információkat, ellehetetlenítve ezzel az információszabadságot, közvetlenül és jelentősen korlátozza a közérdekű adatok megismerésének jogát. A felsőoktatási autonómiát sértő szabályozás 39/2006. (IX. 27.) AB határozat (Magyar Közlöny, 2006/117.) Előadó alkotmánybíró: Bihari Mihály Az Alkotmánybíróság szeptember 25-i határozatával helyt adott Sólyom László köztársasági elnök előzetes normakontrollra irányuló indítványának. Az Országgyűlés 2006. július 24-i ülésnapján módosította a felsőoktatási törvényt. A köztársasági elnök nem hirdette ki az új törvényt, hanem augusztus 2-án az Alkotmánybírósághoz fordult. Az államfő azt kifogásolta, hogy a jogalkotó a gazdasági tanácsok szerepének módosítani javasolt szabályozásával egy – felsőoktatási önkormányzati szervnek nem minősülő – testület számára tette lehetővé a felsőoktatási intézmények autonómiája által védett döntések meghozatalának megakadályozását. Az indítványt az Alkotmánybíróság soron kívüli eljárásban bírálta el. Az alkotmánybírák rámutattak: a gazdasági tanács számára a szenátusi döntéshozatal rektori kezdeményezéséhez biztosított előzetes egyetértési jog alkalmas arra, hogy a felsőoktatási önkormányzati intézmények működését, az autonóm döntéshozatalt megakadályozza. A határozathoz Kiss László alkotmánybíró csatolt különvéleményt.

170

A mobiltelefon-hálózat kialakításához szükséges tornyok építése 42/2006. (X. 5.) AB határozat (Magyar Közlöny, 2006/122.) Előadó alkotmánybíró: Harmathy Attila Az Alkotmánybíróság október 3-án nyilvános teljes ülésen hirdette ki az elektronikus hírközlésről szóló 2003. évi C. törvény 95. §-ának (1)(3) bekezdése és 96. §-ának (2) bekezdése, továbbá a távközlésről szóló 1992. évi LXXII. törvény módosításáról szóló 1999. évi LXVI. 11. § (1) bekezdés c) pontja alkotmányosságával kapcsolatos határozatát. A mobiltelefon-hálózat kialakításához szükséges átjátszó- és adótornyok építésével, valamint az átjátszó-antennák telepítésével kapcsolatos törvényi szabályozás felülvizsgálatát csaknem kétszáz indítványozó kérte. A testület megállapította, hogy a törvény 95. §-ának (1)(3) bekezdése és 96. §-ának (2) bekezdése alkotmányellenes, mert ezek a szabályok nem határozzák meg a konkrét ingatlanok tekintetében alkalmazandó tulajdonjogi korlátozás feltételeit. A határozathoz Holló András alkotmánybíró különvéleményt csatolt, amelyhez Bragyova András csatlakozott. Különvéleményt írt Paczolay Péter is. Alkotmányellenes a házipénztár-adóról szóló törvény 61/2006. (XI. 15.) AB határozat (Magyar Közlöny, 2006/139.) Előadó alkotmánybíró: Bihari Mihály Az Alkotmánybíróság határozatával megsemmisítette a házipénztáradóról szóló 2006. évi LX. törvényt. A testület állásfoglalása szerint a házipénztári készpénzállomány nem tekinthető az arányos közteherviselés alapját képező jövedelemnek, illetve vagyonnak. A megsemmisítés következtében a törvény nem lépett hatályba. Az alkotmánybírák első alkalommal semmisítettek meg kihirdetett, de hatályba még nem lépett adótörvényt az alkotmány 70/I. §-a sérelmére alapítottan. Ez az alkotmányi rendelkezés kimondja: minden természetes személy, jogi személy és jogi személyiséggel nem rendelkező szervezet köteles jövedelmi és vagyoni viszonyainak megfelelően a közterhekhez hozzájárulni. A határozat megerősítette az Ab azon korábbi álláspontját, hogy a törvényalkotó új adónem törvényi szabályozása során széles körben mérlegelhet abban a kérdésben, hogy milyen gazdasági forrást választ az adó alapjául. A többségi határozathoz Bragyova András és Holló András különvéleményt írtak, mely utóbbihoz Kiss László is csatlakozott.

171

Alkotmányos a banki különadó 66/2006. (XI. 29.) AB határozat (Magyar Közlöny, 2006/146.) Előadó alkotmánybíró: Paczolay Péter Az Alkotmánybíróság elutasította azt az indítványt, amelyben az államháztartás egyensúlyát javító különadóról és járadékokról szóló 2006. évi LIX. törvény által bevezetett, hitelintézeteket terhelő új adónem szabályait kifogásolták. Az Ab egyhangúlag hozott határozata szerint a 2007. január 1-jétől hatályba lépő, állami kamattámogatással érintett hitelállomány alapján kamat és kamatjellegű bevétel címén befolyt összeget terhelő járadékról szóló rendelkezések nem sértik a jogbiztonságot, sem a közterhekhez való hozzájárulás kötelezettségét és hátrányos megkülönböztetést sem tartalmaznak. Az alkotmánybírák a határozat indokolásában kifejtették, hogy a törvény rendelkezései a jogszabály hatályba lépését megelőző időre nem állapítanak meg kötelezettséget, és nem nyilvánítanak valamely magatartást jogellenessé, nem ellentétesek a visszaható hatály tilalmának elvével. Megállapították azt is, hogy a kizárólag a hitelintézeteket terhelő járadékfizetési kötelezettség előírása nem jelent hátrányos megkülönböztetést sem. A testület arra is rámutatott, hogy a különadó ötszázalékos mértéke sem eredményez aránytalanul nagy elvonást az adóalanyoknál, ezért az adó mértékét illetően sem állapította meg a vitatott rendelkezés alkotmányellenességét. A cégtelefon magáncélú használatának adóztatása 824/B/2006. AB határozat (Alkotmánybírósági Közlöny, XV./12.) Előadó alkotmánybíró: Kovács Péter Az Alkotmánybíróság határozata szerint alkotmányos a személyi jövedelemadóról szóló törvénynek azok a rendelkezései, amelyek alapján 2006. szeptember 1-jétől természetbeni juttatásként adókötelessé vált a cégtelefonok és munkahelyi telefonok magáncélú használata során a magánszemélyek által megszerzett bevétel. A jogszabály alapján adóköteles bevételnek minősül a kifizetőt a juttatás, szolgáltatás miatt terhelő kiadásból a magáncélú használat értékének a magánszemély által meg nem térített része. Tételes elkülönítés hiányában a kifizetőt a telefonszolgáltatással összefüggésben terhelő kiadás 20 százaléka számít adóköteles bevételnek.

172

5.3. Gyakori kérdések 5.3.1. Hogyan nyújtható be indítvány? Indítványt elsősorban postai úton lehet benyújtani a következő címen: Magyar Köztársaság Alkotmánybírósága 1535 Budapest, Pf. 773 Az indítványt az Alkotmánybíróságnak (és nem annak elnökének) kell címezni. Az indítványban minden esetben fel kell tüntetni az indítványozó nevét és lakcímét (székhelyét).

5.3.2. Mi történik a beadvánnyal? Az Alkotmánybíróság munkáját az Alkotmánybíróság Hivatala segíti. A hivatalon belül működő főtitkárság látja el az indítványok feldolgozásával kapcsolatos feladatokat. A beadványokat a kezelőiroda fogadja és lajstromozza. Minden új ügy külön ügyszámot kap. A kezelőiroda minden új ügyet bemutat a főtitkárnak, aki azokat kiadja az indítványelemzési- és kutatási egységnek. Az indítványelemzők megvizsgálják, hogy a beadvány megfelel-e az indítvánnyal szemben támasztott feltételeknek. Ha szükséges, a főtitkár hiánypótlásra hívja fel az indítványozót, illetve tájékoztatja arról, hogy az alkotmánybírósági eljárás lefolytatására nincs lehetőség. A követelményeknek megfelelő indítványokat a főtitkár szignálásra bemutatja az Alkotmánybíróság elnökének. A nyilvánvalóan alaptalan indítványokat az elnök végzéssel elutasítja, a többi ügy esetében pedig kijelöli az ügy előadó alkotmánybíróját. A kiszignált és még folyamatban lévő ügyek az Alkotmánybíróság honlapján kereshetőek. Az előadó alkotmánybíró kijelöléséről és az ér-

173

demi eljárás megkezdéséről a főtitkár levélben tájékoztatja az indítványozót. A kiszignált ügyet az illetékes alkotmánybíró és törzskara dolgozza fel, ők fogalmazzák meg az első koncepciót. A szellemi műhelyt az alkotmánybíró irányítja, megjelölve azokat a legfontosabb szempontokat, amelyek alapján ki kell dolgozni a döntési tervezetet. Az előadó alkotmánybíró döntése alapján sor kerülhet az ügyek elkülönítésére vagy egyesítésére. Az előadó alkotmánybíró beszerezheti a jogalkotásban érintett szerv (például minisztérium) írásos véleményét. A legtöbbször komplett határozattervezet készül, amelyet eljuttatnak a főtitkárhoz, aki aztán az elnökkel egyeztetve összeállítja a teljes ülés „menüjét”, napirendjét. A fajsúlyosabb ügyekben a bírói stáb nem kész határozattervezetet, hanem úgynevezett problematikát fogalmaz meg. Ez a témakör történeti, nemzetközi összehasonlító elemzését tartalmazza, megjelölve a legfontosabb elvi kérdéseket és döntési lehetőségeket. Ezt az anyagot megvitatja a teljes ülés és meghatározza azokat az alkotmányossági hangsúlyokat, amelyek alapján a stáb tovább dolgozhat. Vannak olyan ügyek, amelyek akár nyolcszor-tízszer is megfordulnak a teljes ülésen. Ha a bírák megvitatták az összes felmerülő kérdést, a beterjesztés aláírásra előkészített ügyként kerül a teljes ülés elé. A legnagyobb döntéseknél – így történt például a köztársasági elnök hatáskörét vagy az igazságtételt érintő állásfoglalásoknál – az Alkotmánybíróság úgy dolgozott, hogy az aláírás előtt közösen olvasták el mondatonként az egész határozatot. Alkotmánybírósági határozatról csak akkor beszélhetünk, ha a döntésen rajta van a határozatképességet egyértelműen bizonyító legalább nyolc aláírás. Akinek eltérő álláspontja van, aláírja a határozatot, hiszen részese a döntésnek, de megfogalmazza különvéleményét vagy párhuzamos indokolását is. Az ügyet befejező határozat (végzés) minden esetben alkotmánybírók által meghozott testületi döntés. A döntés szótöbbséggel születik. A határozatot közzéteszik az intézmény honlapján és az Alkotmánybíróság Határozatai című kiadványban, valamint közvetlenül megküldik az indítványozónak is.

174

5.3.3. Mikor várható döntés? Az Alkotmánybíróság az ügyeket olyan sorrendben tárgyalja, ahogy azok a döntés-előkészítő tevékenység eredményeként érdemi elbírálásra alkalmassá válnak. Az előzetes normakontrollra irányuló indítványok [Alkotmány 26. § (5) bekezdés], az OVB határozataival szembeni kifogások [a választási eljárásról szóló 1997. évi C. törvény 130. § (3) bekezdés] és az Alkotmánybíróságról szóló 1989. évi XXXII. törvény 38. § (1) bekezdés szerinti bírói kezdeményezések [az Alkotmánybíróság teljes ülésének 3/1997. (XII. 2.) számú állásfoglalása] elbírálása soron kívüli eljárásban történik.

5.3.4. Hogyan lehet közérdekű adatot igényelni? Közérdekű adat iránti igényt szóban, írásban és elektronikus úton is elő lehet terjeszteni. A szóban előterjesztett igényt akkor lehet szóban teljesíteni, ha az igénylő szóban kéri a választ, illetve az számára kielégítő és az igényelt adat az Alkotmánybíróság honlapján vagy más módon jogszerűen már nyilvánosságra került; vagy az igény az Alkotmánybíróság hatáskörére, eljárására, az alkalmazott jogszabályokra vonatkozó általános tájékoztatással teljesíthető. Az igény szóbeli teljesítésére a hivatal bármelyik köztisztviselője jogosult. A szóban meg nem válaszolható igényekről feljegyzést kell készíteni, s az igénylőt egyidejűleg tájékoztatni kell arról, hogy igényének teljesítésére írásban kerül sor. Az igény írásbeli teljesítése érdekében fel kell venni az igénylő elérhetőségét (elektronikuslevél-címét, postai elérhetőségét vagy telefaxszámát). Az Alkotmánybíróság központi számára érkező, közérdekű adat közlésére irányuló igényekkel kapcsolatos hívásokat a főtitkársági irodára (06-1-488-3221) kell kapcsolni. Közérdekű adat iránti igény írásban elsősorban a hivatal postai címén (1535 Budapest, Postafiók 773),

175

elektronikus levélcímén ([email protected]), faxszámán (06-1-2121170), továbbá az Alkotmánybíróság honlapjának (www.mkab.hu) e célra kialakított részén érkezhet. A hivatalhoz érkezett írásbeli igényeket, valamint a szóban meg nem válaszolható adatigénylésről készített feljegyzést az igény érkezése napján átadják az Alkotmánybíróság főtitkárának. A közérdekű adatigénylés iktatásáról az igénylőt nem kell külön tájékoztatni. Ezt követően a főtitkár ellenőrzi, hogy a beérkező postai küldemények, illetve elektronikus üzenetek közérdekű adatigénylésnek minősülnek-e. Nem minősül közérdekű adatigénylésnek az alkotmányossági vizsgálatot kezdeményező indítvány. A közérdekű adatigénylésekre adandó válasz tervezetét a beadvány érkezésétől számított öt napon belül – szükség esetén az elnök kabinfőnökével egyeztetve – kell elkészíteni. Az igény teljesítésének megtagadásáról, annak indokaival együtt, nyolc napon, egyébként tizenöt napon belül írásban vagy – amennyiben az igényben elektronikuslevélcímét közölte – elektronikus úton értesíteni kell az igénylőt. A közérdekű adat megismerése iránti igény teljesítésének megtagadása esetén a válasznak a bírósági jogorvoslatra vonatkozó tájékoztatást – beleértve az eljáró bíróság megnevezését, valamint a per illetékmentes voltát – is tartalmaznia kell.

176

5.4. Szimbólumok 5.4.1. Az Aranybulla

„A miért hogy országunk nemeseinek és másoknak is szent István királytól szerzett szabadságát némely királyok hol tulajdon haragjok bosszujából, hol gonosz, avagy önnön hasznokat szerető emberek hamis tanácsadásából, sok pontban hatalmasul megrontották vala, azért a nemesség gyakorta sürgető könyörgésekkel zaklatta felségünket és előttünk való királyai fülét az ország állapotjának megjobbitásáról” – olvasható az 1222-ben kiadott Aranybulla előszavában. Az oklevelet hét példányban készítették el („irattuk egy igén hét levélbe”), amelyeket II. András arany függőpecséttel („arany bullával”) erősített meg. Ez az arany függőpecsét lett aztán a mintája annak az aranyozott medalionnak, amelyet az alkotmánybírák hordanak a nyakukban ítélethirdetéskor.

177

5.4.2. A talár Nem kis feltűnést keltett, amikor 1990 tavaszán az Alkotmánybíróság tagjai sötétkék talárban jelentek meg a nyilvánosság előtt. Alig egy évvel később a Legfelsőbb Bíróság bírái is talárt, igaz fekete színűt, öltöttek magukra. 1999 júliusától már minden megyei bíróságon, 2000 nyarától pedig valamennyi helyi bíróságon kötelezővé vált a tóga viselete. A magyar bírák hivatalos öltözete: fekete talár, a kihajtott gallérján lila színű rátéttel. Az ügyészek zsabója bordó, az ügyvédeké zöld. Nyugat-Európában a díszköpeny kultusza a középkorig nyúlik vissza. A talár színe, fazonja, formája, sőt viselési módja is igen változatos. A leggyakoribb a fekete talár, amelyet gyakran egészít ki vörös vagy lila színű szegély, fehér gallér, ing, netán csokornyakkendő. A paróka viselése csak az úgynevezett common law országokban (például Nagy-Britanniában) szokásos, míg másutt a lapos, kerek bírói sapka, a barett terjedt el. A magyar alkotmánybírák díszköpenyeit, amelyeket a veszprémi érsekség varrodájában készítenek, szekrényben tárolják, és a bírák csak közvetlenül ítélethirdetés előtt öltik fel magukra. Szemben az Aranybulla függőpecsétje alapján megformázott medalionnal, amelyet mandátumuk befejeztével megtarthatnak az alkotmánybírák, a talárt nem vihetik magukkal.

178

5.4.3. Az Alkotmánybírósági Érdemérem

Az Alkotmánybíróság elnöke azok részére, akik példamutató munkájukkal elősegítették az Alkotmánybíróság tevékenységét, Alkotmánybírósági Érdemérem, illetve Alkotmánybírósági Emlékgyűrű elismerést adományozhat. Az Alkotmánybírósági Érdemérem olyan életút elismeréseként adományozható, amely a jogállamiság megteremtését, az alkotmányos tanok elterjesztését szolgálta. Ezt az elismerést elsőként 2006. október 13-án Luzius Wildhaber, az Emberi Jogok Európai Bíróságának svájci elnöke vehette át Bihari Mihálytól, az Alkotmánybíróság elnökétől. A 65 milliméter átmérőjű, ezüstből készült érdemérmet sötétkék, bőrbevonatú díszdobozban kapja meg a kitüntetett. Az érem előlapján az Aranybulla függőpecsétjének „címeres”, míg hátlapján a „királyos” oldala látható. Az előlapon körben az „Alkotmánybírósági Érdemérem” felirat, a hátlapon – szintén körben – az „A Magyar Köztársaság Alkotmánybírósága” felirat olvasható. Az Alkotmánybírósági Emlékgyűrűt a távozó alkotmánybírák kapják. A testület elnöke az alkotmánybíró megbízatásának lejártát megelőző utolsó teljes ülésen adja át a gyűrűt.

179

180

5.5. Alkotmány 1949. évi XX. törvény A Magyar Köztársaság Alkotmánya A többpártrendszert, a parlamenti demokráciát és a szociális piacgazdaságot megvalósító jogállamba való békés politikai átmenet elősegítése érdekében az Országgyűlés – hazánk új Alkotmányának elfogadásáig – Magyarország Alkotmányának szövegét a következők szerint állapítja meg I. fejezet Általános rendelkezések 1. § Magyarország: köztársaság. 2. § (1) A Magyar Köztársaság független, demokratikus jogállam. (2) A Magyar Köztársaságban minden hatalom a népé, amely a népszuverenitást választott képviselői útján, valamint közvetlenül gyakorolja. (3) Senkinek a tevékenysége sem irányulhat a hatalom erőszakos megszerzésére vagy gyakorlására, illetőleg kizárólagos birtoklására. Az ilyen törekvésekkel szemben törvényes úton mindenki jogosult és egyben köteles fellépni. 2/A. § (1) A Magyar Köztársaság az Európai Unióban tagállamként való részvétele érdekében nemzetközi szerződés alapján – az Európai Uniót, illetőleg az Európai Közösségeket (a továbbiakban: Európai Unió) alapító szerződésekből fakadó jogok gyakorlásához és kötelezettségek teljesítéséhez szükséges mértékig – egyes, Alkotmányból eredő hatásköreit a többi tagállammal közösen gyakorolhatja; e hatás-

181

körgyakorlás megvalósulhat önállóan, az Európai Unió intézményei útján is. (2) Az (1) bekezdés szerinti nemzetközi szerződés megerősítéséhez és kihirdetéséhez az országgyűlési képviselők kétharmadának szavazata szükséges. 3. § (1) A Magyar Köztársaságban a pártok az Alkotmány és az alkotmányos jogszabályok tiszteletben tartása mellett szabadon alakulhatnak és szabadon tevékenykedhetnek. (2) A pártok közreműködnek a népakarat kialakításában és kinyilvánításában. (3) A pártok közhatalmat közvetlenül nem gyakorolhatnak. Ennek megfelelően egyetlen párt sem irányíthat semmiféle állami szervet. A pártok és a közhatalom szétválasztása érdekében törvény határozza meg azokat a tisztségeket, közhivatalokat, amelyeket párt tagja vagy tisztségviselője nem tölthet be. 4. § A szakszervezetek és más érdekképviseletek védik és képviselik a munkavállalók, a szövetkezeti tagok és a vállalkozók érdekeit. 5. § A Magyar Köztársaság állama védi a nép szabadságát és hatalmát, az ország függetlenségét és területi épségét, valamint a nemzetközi szerződésekben rögzített határait. 6. § (1) A Magyar Köztársaság elutasítja a háborút, mint a nemzetek közötti viták megoldásának eszközét, és tartózkodik a más államok függetlensége vagy területi épsége ellen irányuló erőszak alkalmazásától, illetőleg az erőszakkal való fenyegetéstől. (2) A Magyar Köztársaság együttműködésre törekszik a világ valamennyi népével és országával. (3) A Magyar Köztársaság felelősséget érez a határain kívül élő magyarok sorsáért, és előmozdítja a Magyarországgal való kapcsolatuk ápolását. (4) A Magyar Köztársaság az európai népek szabadságának, jólétének és biztonságának kiteljesedése érdekében közreműködik az európai egység megteremtésében.

182

7. § (1) A Magyar Köztársaság jogrendszere elfogadja a nemzetközi jog általánosan elismert szabályait, biztosítja továbbá a vállalt nemzetközi jogi kötelezettségek és a belső jog összhangját. (2) A jogalkotás rendjét törvény szabályozza, amelynek elfogadásához a jelenlévő országgyűlési képviselők kétharmadának szavazata szükséges. 8. § (1) A Magyar Köztársaság elismeri az ember sérthetetlen és elidegeníthetetlen alapvető jogait, ezek tiszteletben tartása és védelme az állam elsőrendű kötelessége. (2) A Magyar Köztársaságban az alapvető jogokra és kötelességekre vonatkozó szabályokat törvény állapítja meg, alapvető jog lényeges tartalmát azonban nem korlátozhatja. (3) (4) Rendkívüli állapot, szükségállapot vagy veszélyhelyzet idején az alapvető jogok gyakorlása – az 54-56. §-ban, az 57. § (2)-(4) bekezdésében, a 60. §-ban, a 66-69. §-ban és a 70/E. §-ban megállapított alapvető jogok kivételével – felfüggeszthető vagy korlátozható. 9. § (1) Magyarország gazdasága olyan piacgazdaság, amelyben a köztulajdon és a magántulajdon egyenjogú és egyenlő védelemben részesül. (2) A Magyar Köztársaság elismeri és támogatja a vállalkozás jogát és a gazdasági verseny szabadságát. 10. § (1) A magyar állam tulajdona nemzeti vagyon. (2) Az állam kizárólagos tulajdonának, valamint kizárólagos gazdasági tevékenységének körét törvény határozza meg. 11. § Az állam tulajdonában álló vállalatok és gazdálkodó szervezetek a törvényben meghatározott módon és felelősséggel önállóan gazdálkodnak. 12. § (1) Az állam támogatja az önkéntes társuláson alapuló szövetkezeteket, elismeri a szövetkezetek önállóságát. (2) Az állam tiszteletben tartja az önkormányzatok tulajdonát.

183

13. § (1) A Magyar Köztársaság biztosítja a tulajdonhoz való jogot. (2) Tulajdont kisajátítani csak kivételesen és közérdekből, törvényben szabályozott esetekben és módon, teljes, feltétlen és azonnali kártalanítás mellett lehet. 14. § Az Alkotmány biztosítja az öröklés jogát. 15. § A Magyar Köztársaság védi a házasság és a család intézményét. 16. § A Magyar Köztársaság különös gondot fordít az ifjúság létbiztonságára, oktatására és nevelésére, védelmezi az ifjúság érdekeit. 17. § A Magyar Köztársaság a rászorulókról kiterjedt szociális intézkedésekkel gondoskodik. 18. § A Magyar Köztársaság elismeri és érvényesíti mindenki jogát az egészséges környezethez. II. fejezet Az Országgyűlés 19. § (1) A Magyar Köztársaság legfelsőbb államhatalmi és népképviseleti szerve az Országgyűlés. (2) Az Országgyűlés a népszuverenitásból eredő jogait gyakorolva biztosítja a társadalom alkotmányos rendjét, meghatározza a kormányzás szervezetét, irányát és feltételeit. (3) E jogkörében az Országgyűlés a) megalkotja a Magyar Köztársaság Alkotmányát; b) törvényeket alkot; c) meghatározza az ország társadalmi-gazdasági tervét; d) megállapítja az államháztartás mérlegét, jóváhagyja az állami költségvetést és annak végrehajtását; e) dönt a Kormány programjáról; f) megköti a Magyar Köztársaság külkapcsolatai szempontjából kiemelkedő fontosságú nemzetközi szerződéseket; g) dönt a hadiállapot kinyilvánításáról és a békekötés kérdéséről;

184

h) hadiállapot vagy idegen hatalom fegyveres támadásának közvetlen veszélye (háborús veszély) esetén kihirdeti a rendkívüli állapotot, és Honvédelmi Tanácsot hoz létre; i) az alkotmányos rend megdöntésére vagy a hatalom kizárólagos megszerzésére irányuló fegyveres cselekmények, továbbá az élet- és vagyonbiztonságot tömeges méretekben veszélyeztető, fegyveresen vagy felfegyverkezve elkövetett súlyos erőszakos cselekmények, elemi csapás vagy ipari szerencsétlenség esetén (a továbbiakban együtt: szükséghelyzet) szükségállapotot hirdet ki; j) az Alkotmányban meghatározott esetek kivételével dönt a Magyar Honvédség országon belüli vagy külföldi alkalmazásáról, külföldi fegyveres erők magyarországi, vagy az ország területéről kiinduló alkalmazásáról, a Magyar Honvédség békefenntartásban való részvételéről, külföldi hadműveleti területen végzett humanitárius tevékenységéről, valamint a Magyar Honvédség külföldi, illetve a külföldi fegyveres erők magyarországi állomásozásáról; k) megválasztja a Köztársaság elnökét, a miniszterelnököt, az Alkotmánybíróság tagjait, az országgyűlési biztosokat, az Állami Számvevőszék elnökét és alelnökeit, a Legfelsőbb Bíróság elnökét és a legfőbb ügyészt; l) a Kormánynak – az Alkotmánybíróság véleményének kikérése után előterjesztett – javaslatára feloszlatja azt a helyi képviselőtestületet, amelynek működése az Alkotmánnyal ellentétes; dönt a megyék területéről, nevéről, székhelyéről, a megyei jogú várossá nyilvánításról és a fővárosi kerületek kialakításáról; m) közkegyelmet gyakorol; n) külső fegyveres támadás veszélye esetén vagy szövetségi kötelezettség teljesítése érdekében meghatározott időre kihirdeti (meghosszabbítja) a megelőző védelmi helyzetet, és felhatalmazza a Kormányt a szükséges intézkedések megtételére. (4) A (3) bekezdés g), h) és i) pontjában meghatározott döntéshez az országgyűlési képviselők kétharmadának a szavazata szükséges. (5) (6) A (3) bekezdés j) és n) pontja szerinti döntéshez a jelenlévő országgyűlési képviselők kétharmadának a szavazata szükséges.

185

19/A. § (1) Ha az Országgyűlés e döntések meghozatalában akadályoztatva van, a köztársasági elnök jogosult a hadiállapot kinyilvánítására, a rendkívüli állapot kihirdetésére és a Honvédelmi Tanács létrehozására, továbbá a szükségállapot kihirdetésére. (2) Az Országgyűlés e döntések meghozatalában akkor van akadályoztatva, ha nem ülésezik, és összehívása az idő rövidsége, továbbá a hadiállapotot, a rendkívüli állapotot vagy a szükségállapotot kiváltó események miatt elháríthatatlan akadályba ütközik. (3) Az akadályoztatás tényét, továbbá a hadiállapot kinyilvánításának, a rendkívüli állapot vagy a szükségállapot kihirdetésének indokoltságát az Országgyűlés elnöke, az Alkotmánybíróság elnöke és a miniszterelnök együttesen állapítja meg. (4) Az Országgyűlés a hadiállapot, a rendkívüli állapot vagy a szükségállapot kihirdetésének az indokoltságát az akadályoztatásának megszűnése utáni első ülésén felülvizsgálja, és dönt az alkalmazott intézkedések jogszerűségéről. E döntéshez az országgyűlési képviselők kétharmadának a szavazata szükséges. 19/B. § (1) Rendkívüli állapot idején a Honvédelmi Tanács dönt a) a Magyar Honvédség országon belüli vagy külföldi alkalmazásáról, békefenntartásban való részvételéről, külföldi hadműveleti területen végzett humanitárius tevékenységéről, valamint külföldi állomásozásáról, b) a külföldi fegyveres erők magyarországi vagy az ország területéről kiinduló alkalmazásáról, illetve magyarországi állomásozásáról, c) a külön törvényben meghatározott rendkívüli intézkedések bevezetéséről. (2) A Honvédelmi Tanács elnöke a köztársasági elnök, tagjai: az Országgyűlés elnöke, az Országgyűlésben képviselettel rendelkező pártok képviselőcsoportjainak vezetői, a miniszterelnök, a miniszterek és tanácskozási joggal a Honvéd Vezérkar főnöke. (3) A Honvédelmi Tanács gyakorolja: a) az Országgyűlés által rá átruházott jogokat, b) a köztársasági elnök jogait, c) a Kormány jogait. (4) A Honvédelmi Tanács rendeletet alkothat, ebben egyes törvények alkalmazását felfüggesztheti, illetőleg törvényi rendelkezésektől eltér-

186

het, továbbá egyéb különleges intézkedéseket hozhat, az Alkotmány alkalmazását azonban nem függesztheti fel. (5) A Honvédelmi Tanács rendelete a rendkívüli állapot megszűnésével hatályát veszti, kivéve ha az Országgyűlés a rendelet hatályát meghosszabbítja. (6) Az Alkotmánybíróság működése rendkívüli állapot idején sem korlátozható. 19/C. § (1) A szükségállapot kihirdetésekor az Országgyűlés akadályoztatása esetén a köztársasági elnök dönt a Magyar Honvédség 40/B. § (2) bekezdése szerinti felhasználásáról. (2) A szükségállapot idején a külön törvényben megállapított rendkívüli intézkedéseket rendeleti úton a köztársasági elnök vezeti be. (3) A köztársasági elnök a bevezetett rendkívüli intézkedésekről haladéktalanul tájékoztatja az Országgyűlés elnökét. A szükségállapot idején az Országgyűlés – akadályoztatása estén az Országgyűlés Honvédelmi Bizottsága – folyamatosan ülésezik. Az Országgyűlés, illetőleg az Országgyűlés Honvédelmi Bizottsága a köztársasági elnök által bevezetett rendkívüli intézkedések alkalmazását felfüggesztheti. (4) A rendeleti úton bevezetett rendkívüli intézkedések harminc napig maradnak hatályban, kivéve ha hatályukat az Országgyűlés – akadályoztatása esetén az Országgyűlés Honvédelmi Bizottsága – meghoszszabbítja. (5) A szükségállapotra egyébként a rendkívüli állapotra vonatkozó szabályokat kell alkalmazni. 19/D. § A rendkívüli állapot és a szükségállapot idején alkalmazandó részletes szabályokról szóló törvény elfogadásához a jelenlévő országgyűlési képviselők kétharmadának szavazata szükséges. 19/E. § (1) Külső fegyveres csoportoknak Magyarország területére történő váratlan betörése esetén a támadás elhárítására, illetőleg az ország területének a honi és szövetséges légvédelmi és repülő készültségi erőkkel való oltalmazására, az alkotmányos rend, az élet- és vagyonbiztonság, a közrend és a közbiztonság védelme érdekében a Kormány a köztársasági elnök által jóváhagyott védelmi terv szerint – a támadással arányos és erre felkészített erőkkel – a szükségállapot

187

vagy a rendkívüli állapot kihirdetésére vonatkozó döntésig azonnal intézkedni köteles. (2) A Kormány az (1) bekezdés alapján megtett intézkedéséről haladéktalanul tájékoztatja az Országgyűlést, a köztársasági elnököt a további intézkedések megtétele érdekében. (3) A Kormány azonnali intézkedésére alkalmazandó szabályokról szóló törvény elfogadásához a jelenlévő országgyűlési képviselők kétharmadának szavazata szükséges. 20. § (1) Az országgyűlési képviselők általános választását – az Országgyűlés feloszlása vagy feloszlatása miatti választás kivételével – az előző Országgyűlés megválasztását követő negyedik év április vagy május hónapjában kell megtartani. (2) Az országgyűlési képviselők tevékenységüket a köz érdekében végzik. (3) Az országgyűlési képviselőt – az országgyűlési képviselők jogállásáról szóló törvényben szabályozottak szerint – mentelmi jog illeti meg. (4) Az országgyűlési képviselőt a függetlenségét biztosító tiszteletdíj, továbbá meghatározott kedvezmények és költségeinek fedezésére költségtérítés illetik meg. A tiszteletdíj és a költségtérítés összegéről, valamint a kedvezmények köréről szóló törvény elfogadásához a jelenlévő országgyűlési képviselők kétharmadának szavazata szükséges. (5) A képviselő nem lehet köztársasági elnök, az Alkotmánybíróság tagja, az állampolgári jogok országgyűlési biztosa, az Állami Számvevőszék elnöke, alelnöke és számvevője, bíró, ügyész, közigazgatási szerv alkalmazottja – a Kormány tagja és az államtitkár kivételével –, továbbá a Magyar Honvédség és a rendvédelmi szervek hivatásos állományú tagja. Törvény az összeférhetetlenség egyéb eseteit is megállapíthatja. (6) Az országgyűlési képviselők jogállásáról szóló törvény elfogadásához a jelenlévő országgyűlési képviselők kétharmadának szavazata szükséges. 20/A. § (1) Az országgyűlési képviselő megbízatása megszűnik: a) az Országgyűlés működésének befejezésével, b) a képviselő halálával, c) az összeférhetetlenség kimondásával,

188

d) lemondással, e) a választójog elvesztésével. (2) Az összeférhetetlenség kimondásáról az Országgyűlés a jelenlévő képviselők kétharmadának szavazatával határoz. (3) A képviselő az Országgyűléshez intézett nyilatkozatával lemondhat megbízatásáról. A lemondás érvényességéhez az Országgyűlés elfogadó nyilatkozata nem szükséges. 21. § (1) Az Országgyűlés elnököt, alelnököket és jegyzőket választ tagjai sorából. (2) Az Országgyűlés állandó bizottságokat alakít tagjaiból, és bármely kérdés megvizsgálására bizottságot küldhet ki. (3) Az országgyűlési bizottságok által kért adatokat mindenki köteles a rendelkezésükre bocsátani, illetőleg köteles előttük vallomást tenni. 22. § (1) Az Országgyűlés évenként két rendes ülésszakot tart: minden év február elsejétől június tizenötödikéig, illetve szeptember elsejétől december tizenötödikéig. (2) Az Országgyűlés alakuló ülését – a választást követő egy hónapon belüli időpontra – a köztársasági elnök hívja össze; egyébként az Országgyűlés ülésszakának és ezen belül az egyes üléseknek az összehívásáról az Országgyűlés elnöke gondoskodik. (3) A köztársasági elnök, a Kormány, vagy a képviselők egyötödének írásbeli kérelmére az Országgyűlést rendkívüli ülésszakra vagy rendkívüli ülésre össze kell hívni. A kérelemben az összehívás indokát, továbbá a javasolt időpontot és napirendet meg kell jelölni. (4) A köztársasági elnök az Országgyűlés ülését egy ülésszak alatt egy alkalommal – legfeljebb harminc napra – elnapolhatja. (5) Az elnapolás tartama alatt az Országgyűlés elnöke a képviselők egyötödének írásbeli kérelmére – a kérelem kézhezvételétől számított nyolc napnál nem távolabbi időpontra – köteles az Országgyűlést összehívni. 23. § Az Országgyűlés ülései nyilvánosak. A köztársasági elnök, a Kormány, továbbá bármely képviselő kérelmére az Országgyűlés a képviselők kétharmadának a szavazatával zárt ülés tartását is elhatározhatja.

189

24. § (1) Az Országgyűlés akkor határozatképes, ha a képviselőknek több mint a fele jelen van. (2) Az Országgyűlés a határozatait a jelenlévő képviselők több mint a felének szavazatával hozza. (3) Az Alkotmány megváltoztatásához, valamint az Alkotmányban meghatározott egyes döntések meghozatalához az országgyűlési képviselők kétharmadának a szavazata szükséges. (4) Az Országgyűlés a jelenlévő országgyűlési képviselők kétharmadának szavazatával elfogadott Házszabályban állapítja meg működésének szabályait és tárgyalási rendjét. (5) Az új alkotmány előkészítésének részletes szabályairól szóló országgyűlési határozat elfogadásához az országgyűlési képviselők négyötödének szavazata szükséges. 25. § (1) Törvényt a köztársasági elnök, a Kormány, minden országgyűlési bizottság és bármely országgyűlési képviselő kezdeményezhet. (2) A törvényhozás joga az Országgyűlést illeti meg. (3) Az Országgyűlés által elfogadott törvényt az Országgyűlés elnöke aláírja, majd megküldi a köztársasági elnöknek. 26. § (1) A törvény kihirdetéséről, annak kézhezvételétől számított tizenöt napon – az Országgyűlés elnökének sürgősségi kérelmére öt napon – belül a köztársasági elnök gondoskodik. A kihirdetésre megküldött törvényt aláírja. A törvényt a hivatalos lapban ki kell hirdetni. (2) Ha a köztársasági elnök a törvénnyel vagy annak valamelyik rendelkezésével nem ért egyet, azt aláírás előtt az (1) bekezdésben említett határidőn belül megfontolás végett, észrevételeinek közlésével visszaküldheti az Országgyűlésnek. (3) Az Országgyűlés a törvényt újra megtárgyalja, és elfogadásáról ismét határoz. Az Országgyűlés elnöke által ezt követően megküldött törvényt a köztársasági elnök köteles aláírni és öt napon belül kihirdetni. (4) A köztársasági elnök a törvényt aláírás előtt az (1) bekezdésben említett határidőn belül véleményezésre megküldi az Alkotmánybíróságnak, ha annak valamelyik rendelkezését alkotmányellenesnek tartja. (5) Ha az Alkotmánybíróság – soron kívüli eljárásban – az alkotmányellenességet megállapítja, a köztársasági elnök a törvényt az Ország-

190

gyűlésnek visszaküldi, egyébként köteles a törvényt aláírni és öt napon belül kihirdetni. (6) A népszavazásra bocsátott törvényt a köztársasági elnök csak akkor írja alá, ha azt a népszavazás megerősítette. 27. § Az Országgyűlés tagjai az állampolgári, valamint a nemzeti és etnikai kisebbségi jogok országgyűlési biztosaihoz, az Állami Számvevőszék elnökéhez és a Magyar Nemzeti Bank elnökéhez kérdést, a Kormányhoz, a Kormány bármely tagjához és a legfőbb ügyészhez interpellációt és kérdést intézhetnek a feladatkörükbe tartozó minden ügyben. 28. § (1) Az Országgyűlés megbízatása az alakuló ülésével kezdődik. (2) Az Országgyűlés kimondhatja feloszlását megbízatásának lejárta előtt is. (3) A köztársasági elnök a választások kitűzésével egyidejűleg feloszlathatja az Országgyűlést, ha a) az Országgyűlés – ugyanazon Országgyűlés megbízatásának idején – tizenkét hónapon belül legalább négy esetben megvonja a bizalmat a Kormánytól, vagy b) a Kormány megbízatásának megszűnése esetén a köztársasági elnök által miniszterelnöknek javasolt személyt az első személyi javaslat megtételének napjától számított negyven napon belül nem választja meg. (4) (5) Az Országgyűlés feloszlatása előtt a köztársasági elnök köteles kikérni a miniszterelnöknek, az Országgyűlés elnökének és az Országgyűlésben képviselettel rendelkező pártok képviselőcsoportjai vezetőinek véleményét. (6) Az Országgyűlés feloszlásától vagy feloszlatásától számított három hónapon belül új Országgyűlést kell választani. (7) Az Országgyűlés működése az új Országgyűlés alakuló üléséig tart. 28/A. § (1) Rendkívüli állapot vagy szükségállapot idején az Országgyűlés nem mondhatja ki a feloszlását és nem oszlatható fel. (2) Ha az Országgyűlés megbízatása rendkívüli állapot vagy szükségállapot idején jár le, a megbízatás a rendkívüli állapot, illetőleg a szükségállapot megszűnéséig meghosszabbodik.

191

(3) A feloszlott vagy feloszlatott Országgyűlést a köztársasági elnök hadiállapot, háborús veszély állapota vagy szükséghelyzet esetén ismét összehívhatja. Megbízatásának meghosszabbításáról az Országgyűlés maga határoz. 28/B. § (1) Országos népszavazás és népi kezdeményezés tárgya az Országgyűlés hatáskörébe tartozó kérdés lehet. (2) Az országos népszavazásról és népi kezdeményezésről szóló törvény elfogadásához a jelenlévő országgyűlési képviselők kétharmadának szavazata szükséges. 28/C. § (1) Országos népszavazást döntéshozatal vagy véleménynyilvánítás céljából lehet tartani, a népszavazás elrendelésére kötelezően vagy mérlegelés alapján kerül sor. (2) Országos népszavazást kell tartani legalább 200 000 választópolgár kezdeményezésére. (3) Ha az országos népszavazást el kell rendelni, az eredményes népszavazás alapján hozott döntés az Országgyűlésre kötelező. (4) Mérlegelés alapján országos népszavazást a köztársasági elnök, a Kormány, az országgyűlési képviselők egyharmada vagy 100 000 választópolgár kezdeményezésére az Országgyűlés rendelhet el. (5) Nem lehet országos népszavazást tartani: a) a költségvetésről, a költségvetés végrehajtásáról, a központi adónemekről és illetékekről, a vámokról, valamint a helyi adók központi feltételeiről szóló törvények tartalmáról, b) hatályos nemzetközi szerződésből eredő kötelezettségekről, illetve az e kötelezettségeket tartalmazó törvények tartalmáról, c) az Alkotmány népszavazásról, népi kezdeményezésről szóló rendelkezéseiről, d) az Országgyűlés hatáskörébe tartozó személyi és szervezetalakítási (-átalakítási, -megszüntetési) kérdésekről, e) az Országgyűlés feloszlásáról, f) a Kormány programjáról, g) hadiállapot kinyilvánításáról, rendkívüli állapot és szükségállapot kihirdetéséről, h) a Magyar Honvédség külföldi vagy országon belüli alkalmazásáról, i) a helyi önkormányzat képviselő-testületének feloszlatásáról,

192

j) a közkegyelem gyakorlásáról. (6) Az ügydöntő országos népszavazás eredményes, ha az érvényesen szavazó választópolgárok több mint fele, de legalább az összes választópolgár több mint egynegyede a megfogalmazott kérdésre azonos választ adott. 28/D. § Országos népi kezdeményezést legalább 50 000 választópolgár nyújthat be. Az országos népi kezdeményezés arra irányulhat, hogy az Országgyűlés hatáskörébe tartozó kérdést az Országgyűlés tűzze a napirendjére. Az országos népi kezdeményezésben megfogalmazott kérdést az Országgyűlés köteles megtárgyalni. 28/E. § Országos népszavazás elrendelésére irányuló állampolgári kezdeményezés esetén négy hónapig, országos népi kezdeményezés esetén két hónapig lehet aláírást gyűjteni. III. fejezet A köztársasági elnök 29. § (1) Magyarország államfője a köztársasági elnök, aki kifejezi a nemzet egységét, és őrködik az államszervezet demokratikus működése felett. (2) A köztársasági elnök a Magyar Honvédség főparancsnoka. 29/A. § (1) A köztársasági elnököt az Országgyűlés öt évre választja. (2) Köztársasági elnökké megválasztható minden választójoggal rendelkező magyar állampolgár, aki a választás napjáig a harmincötödik életévét betöltötte. (3) A köztársasági elnököt e tisztségre legfeljebb egy alkalommal lehet újraválasztani. 29/B. § (1) A köztársasági elnök választását jelölés előzi meg. A jelölés érvényességéhez az Országgyűlés legalább ötven tagjának írásbeli ajánlása szükséges. A jelölést az Országgyűlés elnökénél a szavazás elrendelése előtt kell benyújtani. Az Országgyűlés minden tagja csak egy jelöltet ajánlhat. Annak, aki több jelöltet ajánl, mindegyik ajánlása érvénytelen.

193

(2) Az Országgyűlés a köztársasági elnököt titkos szavazással választja. A szükséghez képest többszöri szavazásnak van helye. Az első szavazás alapján megválasztott köztársasági elnök az, aki a képviselők kétharmadának szavazatát elnyeri. (3) Ha az első szavazás alkalmával ezt a többséget egyik jelölt sem nyeri el, az (1) bekezdésnek megfelelő új ajánlás alapján újból szavazást kell tartani. A második szavazás alapján való megválasztáshoz ugyancsak a képviselők kétharmadának szavazata szükséges. (4) Ha a második szavazás alkalmával egyik jelölt sem nyerte el a megkívánt többséget, harmadszori szavazást kell tartani. Ez alkalommal csak arra a két jelöltre lehet szavazni, akik a második szavazás alkalmával a legtöbb szavazatot kapták. A harmadik szavazás alapján megválasztott köztársasági elnök az, aki – tekintet nélkül a szavazásban részt vevők számára – a szavazatok többségét elnyerte. (5) A szavazási eljárást legfeljebb három egymásra következő nap alatt be kell fejezni. 29/C. § (1) A köztársasági elnököt a korábbi elnök megbízatásának lejárta előtt legalább 30 nappal, ha pedig a megbízatás idő előtt szűnt meg, a megszűnéstől számított 30 napon belül kell megválasztani. (2) Az elnökválasztást az Országgyűlés elnöke tűzi ki. 29/D. § A megválasztott köztársasági elnök a korábbi elnök megbízatásának lejártakor, illetőleg a megbízás idő előtti megszűnése esetén a kiírt választás eredményének kihirdetését követő nyolcadik napon lép hivatalába; hivatalba lépését megelőzően az Országgyűlés előtt esküt tesz. 29/E. § (1) A köztársasági elnök átmeneti akadályoztatása esetén, vagy ha a köztársasági elnök megbízatása valamely okból idő előtt megszűnik, az új köztársasági elnök hivatalba lépéséig a köztársasági elnöki jogkört az Országgyűlés elnöke gyakorolja, azzal a korlátozással, hogy törvényt az Országgyűlésnek megfontolás végett, illetőleg az Alkotmánybíróságnak megvizsgálás céljából nem küldhet meg, az Országgyűlést nem oszlathatja fel, és a kegyelmezés jogával csak a jogerősen elítéltek javára élhet.

194

(2) A köztársasági elnök helyettesítése idején az Országgyűlés elnöke képviselői jogait nem gyakorolhatja, és helyette az Országgyűlés elnökének feladatát az Országgyűlés által kijelölt alelnök látja el. 30. § (1) A köztársasági elnöki tisztség összeegyeztethetetlen minden más állami, társadalmi és politikai tisztséggel vagy megbízatással. A köztársasági elnök más kereső foglalkozást nem folytathat, és egyéb tevékenységéért – a szerzői jogi védelem alá eső tevékenységet kivéve – díjazást nem fogadhat el. (2) A köztársasági elnök tiszteletdíjáról, kedvezményeiről és az őt megillető költségtérítés összegéről szóló törvény elfogadásához a jelenlévő országgyűlési képviselők kétharmadának szavazata szükséges. 30/A. § (1) A köztársasági elnök a) képviseli a magyar államot, b) a Magyar Köztársaság nevében nemzetközi szerződéseket köt, ha a szerződés tárgya a törvényhozás hatáskörébe tartozik, a szerződés megkötéséhez az Országgyűlés előzetes hozzájárulása szükséges, c) megbízza és fogadja a nagyköveteket és a követeket, d) kitűzi az országgyűlési képviselők, a helyi önkormányzati képviselők és a polgármesterek általános választását, valamint az európai parlamenti választás, továbbá az országos népszavazás időpontját, e) részt vehet és felszólalhat az Országgyűlés és az országgyűlési bizottságok ülésein, f) javaslatot tehet az Országgyűlésnek intézkedés megtételére, g) népszavazást kezdeményezhet, h) i) külön törvényben meghatározott személy vagy szervek javaslatára kinevezi és felmenti a Magyar Nemzeti Bank elnökét, alelnökeit és az egyetemi tanárokat; megbízza és felmenti az egyetemek rektorait; kinevezi és előlépteti a tábornokokat; megerősíti tisztségében a Magyar Tudományos Akadémia elnökét, j) adományozza a törvényben meghatározott címeket, érdemrendeket, kitüntetéseket és engedélyezi viselésüket, k) gyakorolja az egyéni kegyelmezés jogát, l) dönt az állampolgársági ügyekben,

195

m) dönt mindazokban az ügyekben, amelyeket külön törvény a hatáskörébe utal. (2) A köztársasági elnöknek az (1) bekezdésben meghatározott minden intézkedéséhez és rendelkezéséhez – az a), d), e), f) és g) pontban foglaltak kivételével – a miniszterelnöknek vagy az illetékes miniszternek az ellenjegyzése szükséges. 31. § (1) Az elnöki megbízatás megszűnik: a) a megbízatás idejének lejártával, b) az elnök halálával, c) a feladatkör ellátását kilencven napon túl lehetetlenné tevő állapottal, d) az összeférhetetlenség kimondásával, e) lemondással, f) az elnöki tisztségtől való megfosztással. (2) Ha a köztársasági elnökkel szemben a tisztsége gyakorlása során összeférhetetlenségi ok [30. § (1) bekezdés] merül fel, bármely képviselő indítványára az Országgyűlés határoz az összeférhetetlenség kimondásáról. A határozat meghozatalához a képviselők kétharmadának a szavazata szükséges. A szavazás titkos. (3) A köztársasági elnök az Országgyűléshez intézett nyilatkozatával lemondhat megbízatásáról. A lemondás érvényességéhez az Országgyűlés elfogadó nyilatkozata szükséges. Az Országgyűlés tizenöt napon belül kérheti a köztársasági elnököt, hogy elhatározását újból fontolja meg. Ha a köztársasági elnök elhatározását fenntartja, az Országgyűlés a lemondás tudomásulvételét nem tagadhatja meg. (4) A köztársasági elnök a tisztségétől megfosztható, ha annak gyakorlása során az Alkotmányt vagy valamely más törvényt szándékosan megsérti. 31/A. § (1) A köztársasági elnök személye sérthetetlen; büntetőjogi védelmét külön törvény biztosítja. (2) A tisztsége gyakorlása során az Alkotmányt vagy valamely más törvényt megsértő köztársasági elnökkel szemben az országgyűlési képviselők egyötöde indítványozhatja a felelősségre vonást. (3) A felelősségre vonási eljárás megindításához az országgyűlési képviselők kétharmadának a szavazata szükséges. A szavazás titkos.

196

(4) Az Országgyűlés határozatának meghozatalától kezdődően a felelősségre vonási eljárás befejezéséig az elnök a hatáskörét nem gyakorolhatja. (5) A cselekmény elbírálása az Alkotmánybíróság hatáskörébe tartozik. (6) Ha az Alkotmánybíróság az eljárás eredményeként a törvénysértés tényét megállapítja, a köztársasági elnököt tisztségétől megfoszthatja. (7)-(8) 32. § (1) Ha a köztársasági elnök ellen a felelősségre vonási eljárás a hivatali ideje alatt a hivatali tevékenységével összefüggésben elkövetett, büntetőjogilag üldözendő cselekmény miatt indult, az Alkotmánybíróság eljárásában a büntető eljárás alapvető rendelkezéseit is alkalmazni kell. A vádat az Országgyűlés által a saját tagjai közül választott vádbiztos képviseli. (2) A köztársasági elnök ellen egyéb cselekménye miatt büntetőeljárást csak megbízatásának megszűnése után lehet indítani. (3) Ha az Alkotmánybíróság a köztársasági elnök bűnösségét szándékos bűncselekmény elkövetésében megállapítja, az elnököt a tisztségétől megfoszthatja, s egyidejűleg a Büntető Törvénykönyvben az adott cselekményre meghatározott bármely büntetést és intézkedést alkalmazhatja. IV. fejezet Az Alkotmánybíróság 32/A. § (1) Az Alkotmánybíróság felülvizsgálja a jogszabályok alkotmányosságát, illetőleg ellátja a törvénnyel hatáskörébe utalt feladatokat. (2) Az Alkotmánybíróság alkotmányellenesség megállapítása esetén megsemmisíti a törvényeket és más jogszabályokat. (3) Az Alkotmánybíróság eljárását törvényben meghatározott esetekben bárki kezdeményezheti. (4) Az Alkotmánybíróság tizenegy tagját az Országgyűlés választja. Az Alkotmánybíróság tagjaira az Országgyűlésben képviselettel rendelkező pártok képviselő csoportjainak egy-egy tagjából álló jelölő bizottság tesz javaslatot. Az Alkotmánybíróság tagjainak megválasztásához az országgyűlési képviselők kétharmadának szavazata szükséges.

197

(5) Az Alkotmánybíróság tagjai nem lehetnek tagjai a pártnak, és az Alkotmánybíróság hatásköréből adódó feladatokon kívül politikai tevékenységet nem folytathatnak. (6) Az Alkotmánybíróság szervezetéről és működéséről szóló törvény elfogadásához a jelenlévő országgyűlési képviselők kétharmadának szavazata szükséges. V. fejezet Az állampolgári jogok országgyűlési biztosa és a nemzeti és etnikai kisebbségi jogok országgyűlési biztosa 32/B. § (1) Az állampolgári jogok országgyűlési biztosának feladata, hogy az alkotmányos jogokkal kapcsolatban tudomására jutott visszásságokat kivizsgálja vagy kivizsgáltassa, és orvoslásuk érdekében általános vagy egyedi intézkedéseket kezdeményezzen. (2) A nemzeti és etnikai kisebbségi jogok országgyűlési biztosának feladata, hogy a nemzeti és etnikai kisebbségi jogokkal kapcsolatban tudomására jutott visszásságokat kivizsgálja vagy kivizsgáltassa, és orvoslásuk érdekében általános vagy egyedi intézkedéseket kezdeményezzen. (3) Az országgyűlési biztos eljárását törvényben meghatározott esetekben bárki kezdeményezheti. (4) Az állampolgári jogok, illetőleg a nemzeti és etnikai kisebbségi jogok országgyűlési biztosait a köztársasági elnök javaslatára az Országgyűlés a képviselők kétharmadának szavazatával választja. Az Országgyűlés egyes alkotmányos jogok védelmére külön biztost is választhat. (5) (6) Az országgyűlési biztos tevékenységének tapasztalatairól évente beszámol az Országgyűlésnek. (7) Az országgyűlési biztosokról szóló törvény elfogadásához a jelenlévő országgyűlési képviselők kétharmadának szavazata szükséges.

198

VI. fejezet Az Állami Számvevőszék és a Magyar Nemzeti Bank 32/C. § (1) Az Állami Számvevőszék az Országgyűlés pénzügyi-gazdasági ellenőrző szerve. Feladatkörében ellenőrzi az államháztartás gazdálkodását, ennek keretében az állami költségvetési javaslat megalapozottságát, a felhasználások szükségességét és célszerűségét, ellenjegyzi a költségvetés hitelfelvételeire vonatkozó szerződéseket; előzetesen felülvizsgálja az állami költségvetés felhasználásának a törvényességét; ellenőrzi az állami költségvetés végrehajtásáról készített zárszámadást; ellenőrzi az állami vagyon kezelését, az állami tulajdonban lévő vállalatok, vállalkozások vagyonérték-megőrző és vagyongyarapító tevékenységét; ellátja a törvénnyel hatáskörébe utalt egyéb feladatokat. (2) Az Állami Számvevőszék ellenőrzéseit törvényességi, célszerűségi és eredményességi szempontok szerint végzi. Az Állami Számvevőszék az általa végzett ellenőrzésekről jelentésben tájékoztatja az Országgyűlést. A jelentést nyilvánosságra kell hozni. Az Állami Számvevőszék elnöke a zárszámadás ellenőrzéséről készült jelentést a zárszámadással együtt terjeszti az Országgyűlés elé. (3) Az Állami Számvevőszék elnökének és alelnökeinek megválasztásához az országgyűlési képviselők kétharmadának szavazata szükséges. (4) Az Állami Számvevőszék szervezetéről és működésének alapelveiről szóló törvény elfogadásához a jelenlévő országgyűlési képviselők kétharmadának szavazata szükséges. 32/D. § (1) A Magyar Nemzeti Bank a Magyar Köztársaság központi bankja. A Magyar Nemzeti Bank külön törvényben meghatározott módon felelős a monetáris politikáért. (2) A Magyar Nemzeti Bank elnökét a köztársasági elnök hat évre nevezi ki. (3) A Magyar Nemzeti Bank elnöke a bank tevékenységéről évente beszámol az Országgyűlésnek. (4) A Magyar Nemzeti Bank elnöke külön törvényben meghatározott feladatkörében rendeletet bocsát ki, amely törvénnyel nem lehet ellentétes. A rendeletet a hivatalos lapban ki kell hirdetni.

199

VII. fejezet A kormány 33. § (1) A Kormány a) miniszterelnökből és b) miniszterekből áll. (2) A miniszterelnököt az általa kijelölt miniszter helyettesíti. (3) A miniszterelnököt a köztársasági elnök javaslatára az Országgyűlés tagjai többségének szavazatával választja. A miniszterelnök megválasztásáról, továbbá a Kormány programjának elfogadásáról az Országgyűlés egyszerre határoz. (4) A minisztereket a miniszterelnök javaslatára a köztársasági elnök nevezi ki és menti fel. (5) A Kormány a miniszterek kinevezésével alakul meg. A Kormány tagjai a Kormány megalakulása után az Országgyűlés előtt esküt tesznek. 33/A. § A Kormány megbízatása megszűnik: a) az újonnan megválasztott Országgyűlés megalakulásával, b) a miniszterelnök, illetőleg a Kormány lemondásával, c) a miniszterelnök halálával, d) a miniszterelnök választójogának elvesztésével, e) a miniszterelnök összeférhetetlenségének megállapításával, illetőleg f) ha a 39/A. § (1) bekezdésében foglaltaknak megfelelően az Országgyűlés a miniszterelnöktől a bizalmat megvonja és új miniszterelnököt választ. 33/B. § A miniszter megbízatása megszűnik: a) a Kormány megbízatásának megszűnésével, b) lemondásával, c) felmentésével, d) halálával, e) választójogának elvesztésével, f) összeférhetetlenségének megállapításával. 34. § (1) A Magyar Köztársaság minisztériumainak felsorolását külön törvény tartalmazza.

200

(2) Törvény minisztérium, miniszter vagy közigazgatási szerv megjelölésére vonatkozó rendelkezését a jelenlévő országgyűlési képviselők több mint felének szavazatával elfogadott törvény módosíthatja. 35. § (1) A Kormány a) védi az alkotmányos rendet, védi és biztosítja a természetes személyek, a jogi személyek és a jogi személyiséggel nem rendelkező szervezetek jogait; b) biztosítja a törvények végrehajtását; c) irányítja a minisztériumok és a közvetlenül alárendelt egyéb szervek munkáját, összehangolja tevékenységüket; d) biztosítja a helyi önkormányzatok törvényességi ellenőrzését; e) biztosítja a társadalmi-gazdasági tervek kidolgozását, gondoskodik megvalósulásukról; f) meghatározza a tudományos és kulturális fejlesztés állami feladatait, és biztosítja az ezek megvalósulásához szükséges feltételeket; g) meghatározza a szociális és egészségügyi ellátás állami rendszerét, és gondoskodik az ellátás anyagi fedezetéről; h) irányítja a Magyar Honvédség és a rendvédelmi szervek működését; i) az élet- és vagyonbiztonságot veszélyeztető elemi csapás, illetőleg következményeinek az elhárítása (a továbbiakban: veszélyhelyzet), valamint a közrend és a közbiztonság védelme érdekében megteszi a szükséges intézkedéseket; j) közreműködik a külpolitika meghatározásában; a Magyar Köztársaság Kormánya nevében nemzetközi szerződéseket köt; k) képviseli a Magyar Köztársaságot az Európai Unió kormányzati részvétellel működő intézményeiben; l) ellátja mindazokat a feladatokat, amelyeket törvény a hatáskörébe utal; m) a megelőző védelmi helyzet kihirdetésének kezdeményezését követően a közigazgatás, a Magyar Honvédség és a rendvédelmi szervek működését érintő törvényektől eltérő intézkedéseket vezethet be; az így bevezetett intézkedések hatálya az Országgyűlés döntéséig, de legfeljebb 60 napig tart, azokról a Kormány a köztársasági elnököt és az Országgyűlés illetékes bizottságait folyamatosan tájékoztatja. (2) A Kormány a maga feladatkörében rendeleteket bocsát ki, és határozatokat hoz. Ezeket a miniszterelnök írja alá. A Kormány rendelete

201

és határozata törvénnyel nem lehet ellentétes. A Kormány rendeleteit a hivatalos lapban ki kell hirdetni. (3) Veszélyhelyzetben és megelőző védelmi helyzetben a Kormány az Országgyűlés felhatalmazása alapján egyes törvények rendelkezéseitől eltérő rendeleteket és intézkedéseket hozhat. A veszélyhelyzetben és a megelőző védelmi helyzetben alkalmazható szabályokról szóló törvény elfogadásához a jelenlévő országgyűlési képviselők kétharmadának szavazata szükséges. (4) A Kormány – jogszabály kivételével – az alárendelt szervek által hozott minden olyan határozatot vagy intézkedést megsemmisít, illetőleg megváltoztat, amely törvénybe ütközik. 35/A. § (1) Az európai integrációval összefüggő ügyekben az Országgyűlés vagy bizottságai ellenőrzési jogkörének, az Országgyűlés és a Kormány között folytatott egyeztetésnek, továbbá a Kormány tájékoztatási kötelezettségének részletes szabályairól a jelenlévő országgyűlési képviselők kétharmadának szavazatával elfogadott törvény rendelkezik. (2) A Kormány az Országgyűlés részére megküldi azokat a javaslatokat, amelyek az Európai Unió kormányzati részvétellel működő intézményeinek döntéshozatali eljárásában napirenden szerepelnek. 36. § Feladatának ellátása során a Kormány együttműködik az érdekelt társadalmi szervezetekkel. 37. § (1) A miniszterelnök vezeti a Kormány üléseit, gondoskodik a Kormány rendeleteinek és határozatainak végrehajtásáról. (2) A miniszterek a jogszabályok rendelkezéseinek és a Kormány határozatainak megfelelően vezetik az államigazgatásnak feladatkörükbe tartozó ágait, és irányítják az alájuk rendelt szerveket. A tárca nélküli miniszterek ellátják a Kormány által meghatározott feladataikat. (3) A Kormány tagjai törvényben vagy kormányrendeletben kapott felhatalmazás alapján feladatkörükben eljárva rendeletet adnak ki, amelyek törvénnyel és kormányrendelettel nem lehetnek ellentétesek. A rendeleteket a hivatalos lapban ki kell hirdetni. 38. §

202

39. § (1) Működéséért a Kormány az Országgyűlésnek felelős. Munkájáról az Országgyűlésnek rendszeresen köteles beszámolni. (2) A Kormány tagjai a Kormánynak és az Országgyűlésnek felelősek, tevékenységükről kötelesek a Kormánynak és az Országgyűlésnek beszámolni. A Kormány tagjai és az államtitkárok jogállását, díjazását, továbbá felelősségre vonásuk módját törvény szabályozza. (3) A Kormány tagjai részt vehetnek és felszólalhatnak az Országgyűlés ülésein. 39/A. § (1) A képviselők legalább egyötöde a miniszterelnökkel szemben írásban – a miniszterelnöki tisztségre jelölt személy megjelölésével – bizalmatlansági indítványt nyújthat be. A miniszterelnökkel szemben benyújtott bizalmatlansági indítványt a Kormánnyal szemben benyújtott bizalmatlansági indítványnak kell tekinteni. Ha az indítvány alapján az országgyűlési képviselők többsége bizalmatlanságát fejezi ki, az új miniszterelnöknek jelölt személyt megválasztottnak kell tekinteni. (2) Az indítvány feletti vitát és szavazást legkorábban a beterjesztéstől számított három nap után, legkésőbb a beterjesztéstől számított nyolc napon belül kell megtartani. (3) A Kormány – a miniszterelnök útján – bizalmi szavazást javasolhat a (2) bekezdésben előírt határidők szerint. (4) A Kormány – a miniszterelnök útján – azt is javasolhatja, hogy az általa benyújtott előterjesztés feletti szavazás egyben bizalmi szavazás legyen. (5) Ha az Országgyűlés a (3)-(4) bekezdésben foglalt esetekben nem szavaz bizalmat a Kormánynak, a Kormány köteles lemondani. 39/B. § Ha a Kormány megbízatása megszűnik, az új Kormány megalakulásáig a Kormány hivatalban marad, és gyakorolja mindazokat a jogokat, amelyek a Kormányt megilletik; nemzetközi szerződést azonban nem köthet, és rendeletet csak törvény kifejezett felhatalmazása alapján, halaszthatatlan esetben alkothat. 39/C. § (1) Ha a miniszterelnök megbízatása az újonnan megválasztott Országgyűlés megalakulásával vagy a miniszterelnök, illetőleg a Kormány lemondásával szűnt meg, a miniszterelnök az új miniszterelnök megválasztásáig ügyvezető miniszterelnökként gyakorolja a hatás-

203

körét, de új miniszter kinevezésére, illetőleg miniszter felmentésére javaslatot nem tehet, és rendeletet csak törvény kifejezett felhatalmazása alapján halaszthatatlan esetben alkothat. (2) Ha a miniszterelnök megbízatása halála, választójogának elvesztése, illetőleg összeférhetetlenségének megállapítása miatt szűnik meg, az új miniszterelnök megválasztásáig az a miniszter gyakorolja – az (1) bekezdésben írt korlátozásokkal – a miniszterelnök hatáskörét, akit a miniszterelnök a helyettesítésére kijelölt; ha pedig több miniszter lett kijelölve, az első helyen kijelölt miniszter. 40. § (1) A Kormány meghatározott feladatkörök ellátására kormánybizottságokat alakíthat. (2) (3) A Kormány jogosult az államigazgatás bármely ágát közvetlenül felügyelete alá vonni, és erre külön szerveket létesíteni. VIII. fejezet A Magyar Honvédség és egyes rendvédelmi szervek 40/A. § (1) A Magyar Honvédség alapvető kötelessége a haza katonai védelme és a nemzetközi szerződésből eredő kollektív védelmi feladatok ellátása. (2) A Rendőrség alapvető feladata a közbiztonság, a közrend és az államhatár rendjének védelme. (3) (4) A Magyar Honvédség feladatairól és a rá vonatkozó részletes szabályokról szóló, továbbá a Rendőrségről, a titkosszolgálati eszközök és módszerek alkalmazásáról, valamint a nemzetbiztonsági tevékenységgel összefüggő részletes szabályokról szóló törvények elfogadásához a jelenlévő országgyűlési képviselők kétharmadának szavazata szükséges. 40/B. § (1) (2) A Magyar Honvédséget az alkotmányos rend megdöntésére, vagy a hatalom kizárólagos megszerzésére irányuló fegyveres cselekmények, továbbá az élet- és vagyonbiztonságot tömeges mértékben veszélyeztető, fegyveresen vagy felfegyverkezve elkövetett súlyos erőszakos

204

cselekmények esetén, az Alkotmány rendelkezéseinek megfelelően kihirdetett szükségállapot idején lehet felhasználni, akkor, ha a rendőrség alkalmazása nem elegendő. (3) A Magyar Honvédség irányítására – ha nemzetközi szerződés másként nem rendelkezik – az Alkotmányban meghatározott keretek között kizárólag az Országgyűlés, a köztársasági elnök, a Honvédelmi Tanács, a Kormány és az illetékes miniszter jogosult. (4) A Magyar Honvédség, a Rendőrség és a nemzetbiztonsági szolgálatok hivatásos állományú tagjai nem lehetnek tagjai pártnak, és politikai tevékenységet nem folytathatnak. (5) A Magyar Honvédség nem hivatásos katonai állományú tagjának pártban való tevékenységére a jelenlévő országgyűlési képviselők kétharmadának szavazatával elfogadott törvény korlátokat állapíthat meg. 40/C. § (1) A Kormány engedélyezi a Magyar Honvédség, illetve külföldi fegyveres erők 19. § (3) bekezdés j) pontja szerinti, az Európai Unió vagy az Észak-Atlanti Szerződés Szervezete döntésén alapuló alkalmazását, valamint más csapatmozgásait. (2) A Kormány az (1) bekezdés alapján hozott döntéséről haladéktalanul beszámol az Országgyűlésnek a köztársasági elnök egyidejű tájékoztatása mellett. IX. fejezet A helyi önkormányzatok 41. § (1) A Magyar Köztársaság területe fővárosra, megyékre, városokra és községekre tagozódik. (2) A főváros kerületekre tagozódik. A városokban kerületek alakíthatók. 42. § A község, a város, a főváros és kerületei, valamint a megye választópolgárainak közösségét megilleti a helyi önkormányzás joga. A helyi önkormányzás a választópolgárok közösségét érintő helyi közügyek önálló, demokratikus intézése, a helyi közhatalomnak a lakosság érdekében való gyakorlása.

205

43. § (1) A helyi önkormányzatok alapjogai (44/A. §) egyenlőek. Az önkormányzatok kötelezettségei eltérőek lehetnek. (2) A helyi önkormányzati jogokat és kötelezettségeket törvény határozza meg. Az önkormányzat hatáskörének jogszerű gyakorlása bírósági védelemben részesül, jogai védelmében az önkormányzat az Alkotmánybírósághoz fordulhat. 44. § (1) A választópolgárok a helyi önkormányzást az általuk választott képviselőtestület útján, illetőleg helyi népszavazással gyakorolják. (2) A képviselő-testület tagjainak és a polgármesternek a választását – az időközi választás kivételével – az előző általános választást követő negyedik év október hónapjában kell megtartani. (3) A képviselő-testület megbízatása az önkormányzati általános választás napjáig tart. A jelöltek hiányában elmaradt választás esetén a képviselő-testület megbízatása meghosszabbodik az időközi választás napjáig. A polgármester megbízatása az új polgármester megválasztásáig tart. (4) A képviselő-testület a megbízatásának lejárta előtt – a helyi önkormányzatokról szóló törvényben meghatározott feltételek szerint – kimondhatja a feloszlását. A feloszlás és a feloszlatás [19. § (3) bek. l) pont] a polgármester megbízatását is megszünteti. 44/A. § (1) A helyi képviselőtestület: a) önkormányzati ügyekben önállóan szabályoz és igazgat, döntése kizárólag törvényességi okból vizsgálható felül, b) gyakorolja az önkormányzati tulajdon tekintetében a tulajdonost megillető jogokat, az önkormányzat bevételeivel önállóan gazdálkodik, saját felelősségére vállalkozhat, c) az önkormányzat törvényben meghatározott feladatainak ellátásához megfelelő saját bevételre jogosult, továbbá e feladatokkal arányban álló állami támogatásban részesül, d) törvény keretei között megállapítja a helyi adók fajtáit és mértékét, e) törvény keretei között önállóan alakítja ki a szervezetét és működési rendjét, f) önkormányzati jelképeket alkothat, helyi kitüntetéseket és elismerő címeket alapíthat,

206

g) a helyi közösséget érintő közügyekben kezdeményezéssel fordulhat a döntésre jogosult szervhez, h) szabadon társulhat más helyi képviselőtestülettel, érdekeinek képviseletére önkormányzati érdekszövetséget hozhat létre, feladatkörében együttműködhet más országok helyi önkormányzatával, és tagja lehet nemzetközi önkormányzati szervezetnek. (2) A helyi képviselőtestület a feladatkörében rendeletet alkothat, amely nem lehet ellentétes a magasabb szintű jogszabállyal. 44/B. § (1) A helyi képviselőtestület elnöke a polgármester. A képviselőtestület bizottságot választhat, és hivatalt hoz létre. (2) A polgármester az önkormányzati feladatain kívül törvény vagy törvényi felhatalmazáson alapuló kormányrendelet alapján kivételesen államigazgatási feladatokat és hatásköröket is elláthat. (3) Törvény vagy kormányrendelet államigazgatási feladatot, hatósági hatáskört állapíthat meg a jegyzőnek, és kivételesen a képviselőtestület hivatala ügyintézőjének is. 44/C. § A helyi önkormányzatokról szóló törvény elfogadásához a jelenlévő országgyűlési képviselők kétharmadának szavazata szükséges. Ugyanilyen szavazataránnyal elfogadott törvényben korlátozhatók az önkormányzatok alapjogai. X. fejezet A bírói szervezet 45. § (1) A Magyar Köztársaságban az igazságszolgáltatást a Magyar Köztársaság Legfelsőbb Bírósága, az ítélőtáblák, a Fővárosi Bíróság és a megyei bíróságok, valamint a helyi és a munkaügyi bíróságok gyakorolják. (2) A törvény az ügyek meghatározott csoportjaira külön bíróságok létesítését is elrendelheti. 46. § (1) A bíróság – ha a törvény másképpen nem rendelkezik – tanácsban ítélkezik. (2) A törvény által meghatározott ügyekben és módon nem hivatásos bírák is részt vesznek az ítélkezésben.

207

(3) Egyesbíróként és a tanács elnökeként csak hivatásos bíró járhat el. 47. § (1) A Legfelsőbb Bíróság a Magyar Köztársaság legfőbb bírósági szerve. (2) A Legfelsőbb Bíróság biztosítja a bíróságok jogalkalmazásának egységét, jogegységi határozatai a bíróságokra kötelezőek. 48. § (1) A Legfelsőbb Bíróság elnökét a köztársasági elnök javaslatára az Országgyűlés választja, elnökhelyetteseit a Legfelsőbb Bíróság elnökének javaslatára a köztársasági elnök nevezi ki. A Legfelsőbb Bíróság elnökének megválasztásához az országgyűlési képviselők kétharmadának szavazata szükséges. (2) A hivatásos bírákat törvényben meghatározott módon a köztársasági elnök nevezi ki. (3) A bírákat tisztségükből csak törvényben meghatározott okból és eljárás keretében lehet elmozdítani. 49. § 50. § (1) A Magyar Köztársaság bíróságai védik és biztosítják az alkotmányos rendet, a természetes személyek, a jogi személyek és a jogi személyiséggel nem rendelkező szervezetek jogait és törvényes érdekeit, büntetik a bűncselekmények elkövetőit. (2) A bíróság ellenőrzi a közigazgatási határozatok törvényességét. (3) A bírák függetlenek és csak a törvénynek vannak alárendelve. A bírák nem lehetnek tagjai pártnak és politikai tevékenységet nem folytathatnak. (4) A bíróságok igazgatását az Országos Igazságszolgáltatási Tanács végzi, az igazgatásban bírói önkormányzati szervek is közreműködnek. (5) A bíróságok szervezetéről és igazgatásáról, továbbá a bírák jogállásáról és javadalmazásáról szóló törvény elfogadásához a jelenlévő országgyűlési képviselők kétharmadának szavazata szükséges.

208

XI. fejezet Az ügyészség 51. § (1) A Magyar Köztársaság legfőbb ügyésze és az ügyészség gondoskodik a természetes személyek, a jogi személyek és a jogi személyiséggel nem rendelkező szervezetek jogainak a védelméről, valamint az alkotmányos rendet, az ország biztonságát és függetlenségét sértő vagy veszélyeztető minden cselekmény következetes üldözéséről. (2) Az ügyészség törvényben meghatározott jogokat gyakorol a nyomozással összefüggésben, képviseli a vádat a bírósági eljárásban, továbbá felügyeletet gyakorol a büntetés-végrehajtás törvényessége felett. (3) Az ügyészség közreműködik annak biztosításában, hogy mindenki megtartsa a törvényeket. Törvénysértés esetén – törvényben meghatározott esetekben és módon – fellép a törvényesség védelmében. 52. § (1) A Magyar Köztársaság legfőbb ügyészét a köztársasági elnök javaslatára az Országgyűlés választja, a legfőbb ügyész helyetteseit a legfőbb ügyész javaslatára a köztársasági elnök nevezi ki. (2) A legfőbb ügyész az Országgyűlésnek felelős, és működéséről köteles beszámolni. 53. § (1) Az ügyészeket a Magyar Köztársaság legfőbb ügyésze nevezi ki. (2) Az ügyészek nem lehetnek tagjai pártnak és politikai tevékenységet nem folytathatnak. (3) Az ügyészi szervezetet a legfőbb ügyész vezeti és irányítja. (4) Az ügyészségre vonatkozó szabályokat törvény állapítja meg. XII. fejezet Alapvető jogok és kötelességek 54. § (1) A Magyar Köztársaságban minden embernek veleszületett joga van az élethez és az emberi méltósághoz, amelyektől senkit nem lehet önkényesen megfosztani.

209

(2) Senkit nem lehet kínzásnak, kegyetlen, embertelen, megalázó elbánásnak vagy büntetésnek alávetni, és különösen tilos emberen a hozzájárulása nélkül orvosi vagy tudományos kísérletet végezni. 55. § (1) A Magyar Köztársaságban mindenkinek joga van a szabadságra és a személyi biztonságra, senkit sem lehet szabadságától másként, mint a törvényben meghatározott okokból és a törvényben meghatározott eljárás alapján megfosztani. (2) A bűncselekmény elkövetésével gyanúsított és őrizetbe vett személyt a lehető legrövidebb időn belül vagy szabadon kell bocsátani, vagy bíró elé kell állítani. A bíró köteles az elé állított személyt meghallgatni és írásbeli indokolással ellátott határozatban szabadlábra helyezéséről vagy letartóztatásáról haladéktalanul dönteni. (3) Az, aki törvénytelen letartóztatás vagy fogvatartás áldozata volt, kártérítésre jogosult. 56. § A Magyar Köztársaságban minden ember jogképes. 57. § (1) A Magyar Köztársaságban a bíróság előtt mindenki egyenlő, és mindenkinek joga van ahhoz, hogy az ellene emelt bármely vádat, vagy valamely perben a jogait és kötelességeit a törvény által felállított független és pártatlan bíróság igazságos és nyilvános tárgyaláson bírálja el. (2) A Magyar Köztársaságban senki sem tekinthető bűnösnek mindaddig, amíg büntetőjogi felelősségét a bíróság jogerős határozata nem állapította meg. (3) A büntetőeljárás alá vont személyeket az eljárás minden szakaszában megilleti a védelem joga. A védő nem vonható felelősségre a védelem ellátása során kifejtett véleménye miatt. (4) Senkit nem lehet bűnösnek nyilvánítani és büntetéssel sújtani olyan cselekmény miatt, amely az elkövetés idején a magyar jog szerint nem volt bűncselekmény. (5) A Magyar Köztársaságban a törvényben meghatározottak szerint mindenki jogorvoslattal élhet az olyan bírósági, közigazgatási és más hatósági döntés ellen, amely a jogát vagy jogos érdekét sérti. A jogorvoslati jogot – a jogviták ésszerű időn belüli elbírálásának érdekében,

210

azzal arányosan – a jelenlévő országgyűlési képviselők kétharmadának szavazatával elfogadott törvény korlátozhatja. 58. § (1) Mindenkit, aki törvényesen tartózkodik Magyarország területén – törvényben meghatározott esetek kivételével – megillet a szabad mozgás és a tartózkodási hely szabad megválasztásának joga, beleértve a lakóhely vagy az ország elhagyásához való jogot is. (2) A Magyarország területén törvényesen tartózkodó külföldit csak a törvénynek megfelelően hozott határozat alapján lehet kiutasítani. (3) Az utazási és letelepedési szabadságról szóló törvény elfogadásához a jelenlévő országgyűlési képviselők kétharmadának szavazata szükséges. 59. § (1) A Magyar Köztársaságban mindenkit megillet a jóhírnévhez, a magánlakás sérthetetlenségéhez, valamint a magántitok és a személyes adatok védelméhez való jog. (2) A személyes adatok védelméről szóló törvény elfogadásához a jelenlévő országgyűlési képviselők kétharmadának szavazata szükséges. 60. § (1) A Magyar Köztársaságban mindenkinek joga van a gondolat, a lelkiismeret és a vallás szabadságára. (2) Ez a jog magában foglalja a vallás vagy más lelkiismereti meggyőződés szabad megválasztását vagy elfogadását, és azt a szabadságot, hogy vallását és meggyőződését mindenki vallásos cselekmények, szertartások végzése útján vagy egyéb módon akár egyénileg, akár másokkal együttesen nyilvánosan vagy magánkörben kinyilváníthassa vagy kinyilvánítását mellőzze, gyakorolhassa vagy taníthassa. (3) A Magyar Köztársaságban az egyház az államtól elválasztva működik. (4) A lelkiismereti és vallásszabadságról szóló törvény elfogadásához a jelenlévő országgyűlési képviselők kétharmadának szavazata szükséges. 61. § (1) A Magyar Köztársaságban mindenkinek joga van a szabad véleménynyilvánításra, továbbá arra, hogy a közérdekű adatokat megismerje, illetőleg terjessze.

211

(2) A Magyar Köztársaság elismeri és védi a sajtó szabadságát. (3) A közérdekű adatok nyilvánosságáról szóló törvény, valamint a sajtószabadságról szóló törvény elfogadásához a jelenlévő országgyűlési képviselők kétharmadának szavazata szükséges. (4) A közszolgálati rádió, televízió és hírügynökség felügyeletéről, valamint vezetőinek kinevezéséről, továbbá a kereskedelmi rádió és televízió engedélyezéséről, illetőleg a tájékoztatási monopóliumok megakadályozásáról szóló törvény elfogadásához a jelenlévő országgyűlési képviselők kétharmadának szavazata szükséges. 62. § (1) A Magyar Köztársaság elismeri a békés gyülekezés jogát és biztosítja annak szabad gyakorlását. (2) A gyülekezési jogról szóló törvény elfogadásához a jelenlévő országgyűlési képviselők kétharmadának szavazata szükséges. 63. § (1) A Magyar Köztársaságban az egyesülési jog alapján mindenkinek joga van a törvény által nem tiltott célra szervezeteket létrehozni, illetőleg azokhoz csatlakozni. (2) Politikai célt szolgáló fegyveres szervezet az egyesülési jog alapján nem hozható létre. (3) Az egyesülési jogról szóló, valamint a pártok gazdálkodásáról és működéséről szóló törvény elfogadásához a jelenlévő országgyűlési képviselők kétharmadának szavazata szükséges. 64. § A Magyar Köztársaságban mindenkinek joga van arra, hogy egyedül vagy másokkal együttesen írásban kérelmet vagy panaszt terjesszen az illetékes állami szerv elé. 65. § (1) A Magyar Köztársaság törvényben meghatározott feltételek szerint – ha sem származási országuk, sem más ország a védelmet nem biztosítja – menedékjogot nyújt azoknak a nem magyar állampolgároknak, akiket hazájukban, illetve a szokásos tartózkodási helyük szerinti országban faji, nemzeti hovatartozásuk, meghatározott társadalmi csoporthoz tartozásuk, vallási, illetőleg politikai meggyőződésük miatt üldöznek, vagy üldöztetéstől való félelmük megalapozott. (2) A menedékjogról szóló törvény elfogadásához a jelenlévő országgyűlési képviselők kétharmadának szavazata szükséges.

212

66. § (1) A Magyar Köztársaság biztosítja a férfiak és a nők egyenjogúságát minden polgári és politikai, valamint gazdasági, szociális és kulturális jog tekintetében. (2) A Magyar Köztársaságban az anyáknak a gyermek születése előtt és után külön rendelkezések szerint támogatást és védelmet kell nyújtani. (3) A munka végzése során a nők és a fiatalok védelmét külön szabályok is biztosítják. 67. § (1) A Magyar Köztársaságban minden gyermeknek joga van a családja, az állam és a társadalom részéről arra a védelemre és gondoskodásra, amely a megfelelő testi, szellemi és erkölcsi fejlődéséhez szükséges. (2) A szülőket megilleti az a jog, hogy a gyermeküknek adandó nevelést megválasszák. (3) A családok és az ifjúság helyzetével és védelmével kapcsolatos állami feladatokat külön rendelkezések tartalmazzák. 68. § (1) A Magyar Köztársaságban élő nemzeti és etnikai kisebbségek részesei a nép hatalmának: államalkotó tényezők. (2) A Magyar Köztársaság védelemben részesíti a nemzeti és etnikai kisebbségeket. Biztosítja kollektív részvételüket a közéletben, saját kultúrájuk ápolását, anyanyelvük használatát, az anyanyelvű oktatást, a saját nyelven való névhasználat jogát. (3) A Magyar Köztársaság törvényei az ország területén élő nemzeti és etnikai kisebbségek képviseletét biztosítják. (4) A nemzeti és etnikai kisebbségek helyi és országos önkormányzatokat hozhatnak létre. (5) A nemzeti és etnikai kisebbségek jogairól szóló törvény elfogadásához a jelenlévő országgyűlési képviselők kétharmadának szavazata szükséges. 69. § (1) A Magyar Köztársaságban senkit nem lehet magyar állampolgárságától önkényesen megfosztani, vagy magyar állampolgárt a Magyar Köztársaság területéről kiutasítani. (2) Magyar állampolgár külföldről bármikor hazatérhet.

213

(3) Minden magyar állampolgár jogosult arra, hogy törvényes külföldi tartózkodásának ideje alatt a Magyar Köztársaság védelmét élvezze. (4) Az állampolgárságról szóló törvény elfogadásához a jelenlévő országgyűlési képviselők kétharmadának szavazata szükséges. 70. § (1) A Magyar Köztársaság területén lakóhellyel rendelkező minden nagykorú magyar állampolgárt megillet az a jog, hogy az országgyűlési képviselők választásán választó és választható legyen, valamint országos népszavazásban és népi kezdeményezésben részt vegyen. (2) A Magyar Köztársaság területén lakóhellyel rendelkező minden nagykorú magyar állampolgárt és az Európai Unió más tagállamának a Magyar Köztársaság területén lakóhellyel rendelkező nagykorú állampolgárát megilleti az a jog, hogy a helyi önkormányzati képviselők és a polgármesterek választásán választható és – amennyiben a választás, illetve a népszavazás napján a Magyar Köztársaság területén tartózkodik – választó legyen, valamint helyi népszavazásban és népi kezdeményezésben részt vegyen. Polgármesterré és fővárosi főpolgármesterré magyar állampolgár választható. (3) A Magyar Köztársaságban minden menekültként, bevándoroltként vagy letelepedettként elismert nagykorú személyt megillet az a jog, hogy a helyi önkormányzati képviselők és a polgármesterek választásán – amennyiben a választás, illetve a népszavazás napján a Magyar Köztársaság területén tartózkodik – választó legyen, valamint a helyi népszavazásban és népi kezdeményezésben részt vegyen. (4) A Magyar Köztársaság területén lakóhellyel rendelkező minden nagykorú magyar állampolgárt és az Európai Unió más tagállamának a Magyar Köztársaság területén lakóhellyel rendelkező nagykorú állampolgárát megillet az a jog, hogy az európai parlamenti választáson választható és választó legyen. (5) Nincs választójoga annak, aki jogerős ítélet alapján a cselekvőképességet korlátozó vagy kizáró gondnokság, illetőleg a közügyek gyakorlásától eltiltás hatálya alatt áll, szabadságvesztés büntetését vagy büntetőeljárásban elrendelt intézeti kényszergyógykezelését tölti. Az Európai Unió más tagállamának a Magyar Köztársaság területén lakóhellyel rendelkező nagykorú állampolgára akkor sem választható, ha az állampolgársága szerinti állam jogszabálya, bírósági vagy más hatósági döntése alapján hazájában kizárták e jog gyakorlásából.

214

(6) Minden magyar állampolgárnak joga van ahhoz, hogy rátermettségének, képzettségének és szakmai tudásának megfelelően közhivatalt viseljen. 70/A. § (1) A Magyar Köztársaság biztosítja a területén tartózkodó minden személy számára az emberi, illetve az állampolgári jogokat, bármely megkülönböztetés, nevezetesen faj, szín, nem, nyelv, vallás, politikai vagy más vélemény, nemzeti vagy társadalmi származás, vagyoni, születési vagy egyéb helyzet szerinti különbségtétel nélkül. (2) Az embereknek az (1) bekezdés szerinti bármilyen hátrányos megkülönböztetését a törvény szigorúan bünteti. (3) A Magyar Köztársaság a jogegyenlőség megvalósulását az esélyegyenlőtlenségek kiküszöbölését célzó intézkedésekkel is segíti. 70/B. § (1) A Magyar Köztársaságban mindenkinek joga van a munkához, a munka és a foglalkozás szabad megválasztásához. (2) Az egyenlő munkáért mindenkinek, bármilyen megkülönböztetés nélkül, egyenlő bérhez van joga. (3) Minden dolgozónak joga van olyan jövedelemhez, amely megfelel végzett munkája mennyiségének és minőségének. (4) Mindenkinek joga van a pihenéshez, a szabadidőhöz és a rendszeres fizetett szabadsághoz. 70/C. § (1) Mindenkinek joga van ahhoz, hogy gazdasági és társadalmi érdekeinek védelme céljából másokkal együtt szervezetet alakítson vagy ahhoz csatlakozzon. (2) A sztrájkjogot az ezt szabályozó törvények keretei között lehet gyakorolni. (3) A sztrájkjogról szóló törvény elfogadásához a jelenlévő országgyűlési képviselők kétharmadának szavazata szükséges. 70/D. § (1) A Magyar Köztársaság területén élőknek joguk van a lehető legmagasabb szintű testi és lelki egészséghez. (2) Ezt a jogot a Magyar Köztársaság a munkavédelem, az egészségügyi intézmények és az orvosi ellátás megszervezésével, a rendszeres testedzés biztosításával, valamint az épített és a természetes környezet védelmével valósítja meg.

215

70/E. § (1) A Magyar Köztársaság állampolgárainak joguk van a szociális biztonsághoz; öregség, betegség, rokkantság, özvegység, árvaság és önhibájukon kívül bekövetkezett munkanélküliség esetén a megélhetésükhöz szükséges ellátásra jogosultak. (2) A Magyar Köztársaság az ellátáshoz való jogot a társadalombiztosítás útján és a szociális intézmények rendszerével valósítja meg. 70/F. § (1) A Magyar Köztársaság biztosítja az állampolgárok számára a művelődéshez való jogot. (2) A Magyar Köztársaság ezt a jogot a közművelődés kiterjesztésével és általánossá tételével, az ingyenes és kötelező általános iskolával, képességei alapján mindenki számára hozzáférhető közép- és felsőfokú oktatással, továbbá az oktatásban részesülők anyagi támogatásával valósítja meg. 70/G. § (1) A Magyar Köztársaság tiszteletben tartja és támogatja a tudományos és művészeti élet szabadságát, a tanszabadságot és a tanítás szabadságát. (2) Tudományos igazságok kérdésében dönteni, kutatások tudományos értékét megállapítani kizárólag a tudomány művelői jogosultak. 70/H. § (1) A haza védelme a Magyar Köztársaság minden állampolgárának kötelessége. (2) Rendkívüli állapot idején vagy ha arról megelőző védelmi helyzetben az Országgyűlés a jelenlévő képviselők kétharmadának szavazatával határoz, a Magyar Köztársaság területén lakóhellyel rendelkező, nagykorú magyar állampolgár férfiakat – törvényben meghatározottak szerint – hadkötelezettség terheli. Akinek lelkiismereti meggyőződése a katonai szolgálat teljesítésével összeegyeztethetetlen, polgári szolgálatot teljesít. (3) A Magyar Köztársaság területén lakóhellyel rendelkező, nagykorú magyar állampolgárok számára törvény polgári védelmi kötelezettséget és rendkívüli állapot idejére honvédelmi munkakötelezettséget írhat elő.

216

(4) A természetes személyek, a jogi személyek és a jogi személyiséggel nem rendelkező szervezetek gazdasági és anyagi szolgáltatás teljesítésére kötelezhetőek. (5) A honvédelmi kötelezettségről szóló törvény elfogadásához a jelenlévő országgyűlési képviselők kétharmadának szavazata szükséges. 70/I. § Minden természetes személy, jogi személy és jogi személyiséggel nem rendelkező szervezet köteles jövedelmi és vagyoni viszonyainak megfelelően a közterhekhez hozzájárulni. 70/J. § A Magyar Köztársaságban a szülők, gondviselők kötelesek kiskorú gyermekük taníttatásáról gondoskodni. 70/K. § Az alapvető jogok megsértése miatt keletkezett igények, továbbá a kötelességek teljesítésével kapcsolatban hozott állami döntések elleni kifogások bíróság előtt érvényesíthetők. XIII. fejezet A választások alapelvei 71. § (1) Az országgyűlési képviselőket, az Európai Parlament képviselőit, a helyi önkormányzati képviselőket, valamint a polgármestert és a fővárosi főpolgármestert a választópolgárok általános és egyenlő választójog alapján, közvetlen és titkos szavazással választják. (2) A megyei közgyűlés elnökét a megyei közgyűlés tagjai titkos szavazással választják. A megyei közgyűlés elnökévé magyar állampolgár választható. (3) Az országgyűlési képviselők, az Európai Parlament képviselői, továbbá a helyi önkormányzati képviselők és a polgármesterek választásáról külön törvények rendelkeznek, amelyek elfogadásához a jelenlévő országgyűlési képviselők kétharmadának szavazata szükséges. (4) A kisebbségi önkormányzati képviselők választásáról külön törvény rendelkezik, amelynek elfogadásához a jelenlévő országgyűlési képviselők kétharmadának szavazata szükséges. 72-73. §

217

XIV. fejezet A Magyar Köztársaság fővárosa és nemzeti jelképei 74. § A Magyar Köztársaság fővárosa Budapest. 75. § A Magyar Köztársaság himnusza Kölcsey Ferenc Himnusz című költeménye Erkel Ferenc zenéjével. 76. § (1) A Magyar Köztársaság zászlaja három, egyenlő szélességű piros, fehér és zöld színű vízszintes sávból áll. (2) A Magyar Köztársaság címere hegyes talpú, hasított pajzs. Első mezeje vörössel és ezüsttel hétszer vágott. Második, vörös mezejében zöld hármas halomnak arany koronás kiemelkedő középső részén ezüst kettős kereszt. A pajzson a magyar Szentkorona nyugszik. (3) A Magyar Köztársaság címeréről, zászlajáról és azok használatáról szóló törvény elfogadásához az országgyűlési képviselők kétharmadának szavazata szükséges. XV. fejezet Záró rendelkezések 77. § (1) Az Alkotmány a Magyar Köztársaság alaptörvénye. (2) Az Alkotmány és az alkotmányos jogszabályok mindenkire egyaránt kötelezőek. (3) 78. § (1) A Magyar Köztársaság Alkotmánya kihirdetése napján lép hatályba; végrehajtásáról a Kormány gondoskodik. (2) A Kormány köteles az Alkotmány végrehajtásához szükséges törvényjavaslatokat az Országgyűlés elé terjeszteni. 79. §

218