1. lépés: 1. lépés: Alkalmazkodási Alkalmazkodási képesség vizsgálata képesség vizsgálata
3. lépés: A sebezhetőségi vizsgálat „eredménye” 3. lépés: A sebezhetőségi vizsgálat „eredménye”
Megvalósítás Megvalósítás Monitoring és értékelés Monitoring és értékelés
Városok
Városok Bizonytalanság Bizonytalanság
Extrém csapadékok Extrém csapadékok
Klímaváltozás Klímaváltozás
Alkalmazkodás Alkalmazkodás Rugalmas vízi Rugalmas vízi infrastruktúra infrastruktúra Beszivárogtatás Beszivárogtatás Fenntarthatóság Fenntarthatóság Kock
ázat Kockázat
BME Vízi Közmű és Környezetmérnöki Tanszék BME Vízi Közmű és Környezetmérnöki Tanszék
L L szaszeafoelyfoly bá bá ás ás lyolyo zá zá s s
A sebezhetőégi vizsgálat befejezése, a forgatókönyvek A sebezhetőégi vizsgálat felépítése, a stratégiai terv és befejezése, a forgatókönyvek az akcióterv kifejlesztése felépítése, a stratégiai terv és az akcióterv kifejlesztése
Víz Víz aa városban: városban: alkalmazkodás alkalmazkodás aa klímaváltozáshoz klímaváltozáshoz
Csapadékvíz Csapadékvíz gazdálkodás gazdálkodás
Elképzelések, célkitűzések, célok Elképzelések, és mutatók célkitűzések, célok és mutatók
Buzás Buzás Kálmán Kálmán
Tározás Tározás
lépés: A sebezhetőségi vizsgálat „eredménye” lépés: A sebezhetőségi vizsgálat „eredménye”
Alapállapot,
képesség vizsgálata
Alkalmazkodási Alkalmazkodási Érzékenység képesség Érzékenység 3C for sustainable cities – Techniques and methods for climate change adaption képesség 3C for sustainable – (AGREEMENT Techniques and methods for climate change adaption forcities n° 13/0030-L/59613) Sebezhetőség for cities cities (AGREEMENT n° 13/0030-L/59613) Sebezhetőség Víz a városban: alkalmazkodás a klímaváltozáshoz
Alkalmazkodási Alkalmazkodási rzékenység képesség rzékenység képesség Sebezhetőség Sebezhetőség
alkalmazkodási képesség Alapállapot, felmérése alkalmazkodási képesség felmérése
1. lépés:
1. lépés: Alkalmazkodási 3C Cities Alkalmazkodási 3C for for Sustainable Sustainable képesség vizsgálata Cities
2.b lépés: Érzékenység 2.b lépés: Érzékenység vizsgálat vizsgálat
Buzás Kálmán
épés: Érzékenység épés: Érzékenység vizsgálat vizsgálat
1. lépés: 1. lépés: Alkalmazkodási Alkalmazkodási képesség vizsgálata képesség vizsgálata
3. lépés: A sebezhetőségi vizsgálat „eredménye” 3. lépés: A sebezhetőségi vizsgálat „eredménye”
Megvalósítás Megvalósítás Monitoring és értékelés Monitoring és értékelés
Városok
Városok Bizonytalanság Bizonytalanság
Extrém csapadékok Extrém csapadékok
Klímaváltozás Klímaváltozás
Alkalmazkodás Alkalmazkodás Rugalmas vízi Rugalmas vízi infrastruktúra infrastruktúra Beszivárogtatás Beszivárogtatás Fenntarthatóság Fenntarthatóság Kock
ázat Kockázat
BME Vízi Közmű és Környezetmérnöki Tanszék BME Vízi Közmű és Környezetmérnöki Tanszék
L L szaszeafoelyfoly bá bá ás ás lyolyo zá zá s s
A sebezhetőégi vizsgálat befejezése, a forgatókönyvek A sebezhetőégi vizsgálat felépítése, a stratégiai terv és befejezése, a forgatókönyvek az akcióterv kifejlesztése felépítése, a stratégiai terv és az akcióterv kifejlesztése
Víz Víz aa városban: városban: alkalmazkodás alkalmazkodás aa klímaváltozáshoz klímaváltozáshoz
Csapadékvíz Csapadékvíz gazdálkodás gazdálkodás
Elképzelések, célkitűzések, célok Elképzelések, és mutatók célkitűzések, célok és mutatók
Buzás Buzás Kálmán Kálmán
Tározás Tározás
lépés: A sebezhetőségi vizsgálat „eredménye” lépés: A sebezhetőségi vizsgálat „eredménye”
Alapállapot,
képesség vizsgálata
Alkalmazkodási Alkalmazkodási Érzékenység képesség Érzékenység 3C for sustainable cities – Techniques and methods for climate change adaption képesség 3C for sustainable – (AGREEMENT Techniques and methods for climate change adaption forcities n° 13/0030-L/59613) Sebezhetőség for cities cities (AGREEMENT n° 13/0030-L/59613) Sebezhetőség Víz a városban: alkalmazkodás a klímaváltozáshoz
Alkalmazkodási Alkalmazkodási rzékenység képesség rzékenység képesség Sebezhetőség Sebezhetőség
alkalmazkodási képesség Alapállapot, felmérése alkalmazkodási képesség felmérése
1. lépés:
1. lépés: Alkalmazkodási 3C Cities Alkalmazkodási 3C for for Sustainable Sustainable képesség vizsgálata Cities
2.b lépés: Érzékenység 2.b lépés: Érzékenység vizsgálat vizsgálat
Buzás Kálmán
épés: Érzékenység épés: Érzékenység vizsgálat vizsgálat
Dr. Buzás Kálmán
Víz a városban: alkalmazkodás a klímaváltozáshoz
Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem Vízi Közmű és Környezetmérnöki Tanszék 2015
Lektorok: Dr. Clement Adrienne, Varga Laura A borítót tervezte és rajzolta: Varga Laura Felelős szerkesztő: Média Piramis Kft.
A kézikönyv a „Techniques and methods for Climate Change Adaptation for Cities” (3C for Sustainable Cities, 2013-1-HU1-LEO05-09613, TEMPUS Leonardo da Vinci Innovációtranszfer projekt, Egész életen át tartó tanulás) program keretében készült. A projektet az Európai Bizottság támogatta. A kiadványban megjelentek nem szükségszerűen tükrözik az Európai Bizottság nézeteit.
© Buzás Kálmán, 2015
Kiadó: Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem Vízi Közmű és Környezetmérnöki Tanszék
ISBN 978-963-313-199-2
Tartalomjegyzék Fontos üzenetek..........................................................................................................6 Bevezetés....................................................................................................................8 I. A városi vízrendszerek megújítása, a klímaváltozáshoz való alkalmazkodás növelése.....10 1. A városi vízrendszerek éghajlatváltozással szembeni sebezhetősége................. 11 1.1 Éghajlatváltozás: összefoglaló....................................................................... 11 A bizonytalanság.............................................................................................12 Regionális és időbeli változékonyság.............................................................14 A vízrendszereket érő egyéb hatások.............................................................15 1.2 A városi vízrendszerek belső érzékenysége..................................................16 Vízellátás........................................................................................................17 Szennyvíz rendszerek.....................................................................................19 Csapadékvíz és vízelvezető rendszerek.........................................................20 A vízen (is) alapuló rendszereken belüli érzékenységek................................21 1.3 Az éghajlatváltozás társadalmi és intézményi vetülete..................................22 Migráció..........................................................................................................22 Egyenlőség.....................................................................................................23 Vízszétosztás..................................................................................................24 Biztonság........................................................................................................25 Egyéb intézmények.........................................................................................25 2. Az alkalmazkodás stratégiai tervezési kerete........................................................28 2.1 Az éghajlatváltozással szembeni sebezhetőség csökkentése az integráció megvalósításával...........................................................................................30 Rugalmas és jövő-orientációjú vízgazdálkodás..............................................30 „Az állandóság megszűnt”..............................................................................30 A rugalmasság választása..............................................................................32 A városgazdálkodási szektorok integrációjának erősítése..............................35 2.2 Stratégiai tervezés az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodás érdekében........38 Mi is a stratégiai tervezés?.............................................................................38 Az alkalmazkodás stratégiai tervezése...........................................................38 A stratégiai tervezés fázisai............................................................................39 A sebezhetőségi vizsgálat folyamata..............................................................41
3
2.3 A tervezési folyamat erősítése.......................................................................49 Politikai elkötelezettség...................................................................................49 Belső koordináció............................................................................................50 Együttműködés a kutatókkal...........................................................................51 Az érintettek bevonása...................................................................................51 2.4 Az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodás kommunikációja.......................53 Az éghajlatváltozás kommunikációja..............................................................54 Az alkalmazkodás kommunikációja: néhány egyedi kihívás...........................56 Bizonytalanság................................................................................................56 Kiterjesztett időskála.......................................................................................56 A vele járó előnyök hangsúlyozása.................................................................57 3. A városi vízrendszerek alkalmazkodása: városi példák.........................................62 4. Következtetés........................................................................................................64 II. Települési csapadékvíz-gazdálkodás: a fenntartható adaptív rendszer........66 1. Problémák és teendők...........................................................................................67 2. A települési csapadékvíz-gazdálkodás fogalma....................................................69 2.1 Az éves vízmérleg alakulása a vízzáró, szilárd felületek függvényében........71 2.2 Milyen kedvezőtlen hatások érik a kisvízfolyásokat a városi vízgyűjtőkről bevezetett csapadékvíz miatt?......................................................................73 2.3 A vízmérleg alakulása egy csapadékesemény során.....................................76 2.4 Miért jobb a csapadékvíz-gazdálkodási rendszer az „egyszerű” elvezetésnél?..........80 3. Csapadékvíz-gazdálkodás vs. csapadékvíz-elvezetés.........................................84 4. A lefolyás szabályozás és csapadékvíz-gazdálkodás stratégiai alapja.................86 4.1 A jó gyakorlat: szürke és zöld csapadékvíz infrastruktúra..............................89 5. Milyen folyamatok révén szabályozhatjuk a felszíni lefolyást a fenntartható városi csapadékvíz csatornázással (SUDS)?.................................................................93 5.1. A LID lefolyásszabályozási megoldások alaptípusai.....................................95 5.2 Alkalmazás családi házas területen...............................................................96 5.3 Alkalmazás sűrű telekkiosztás esetén............................................................97 5.4 Alkalmazás közlekedési felületeknél..............................................................99 5.5 Ideiglenes elöntési területek.........................................................................104 5.6 Állandó vízborítású felületek........................................................................105 5.7 Zöldtetők......................................................................................................105
4
5.8 Tetővíz és burkolt felületi lefolyások visszatartása felszín alatti tárolókkal..........106 5.9 Összetett LID megoldások alkalmazása elöntések elkerülésére.................106 5.10 A LID megoldások hatékonysága...............................................................108 6. Fenntartási kívánalmak.......................................................................................109 7. Adatigény és a korszerű szimulációs eszközök, a térinformatika alkalmazási szükségszerűsége............................................................................................. 110 7.1 A modellezett folyamatok............................................................................. 111 7.2 A szimulációs szoftverek adatigénye............................................................ 112 8. A települési csapadékvíz-gazdálkodási fejlesztések és fenntartási munkák finanszírozása.................................................................................................... 114 8.1 A rendszerek működtetésének finanszírozási lehetőségei........................... 116 8.2 A csapadékvíz elvezetés díjszabásának lehetőségei...................................121 8.3 Finanszírozási módszerek...........................................................................124 8.4 Alkalmazható finanszírozási formák.............................................................128 8.5 Engedmények a csapadékvíz elvezetési díjak kivetésénél..........................133 9. Záró gondolatok...................................................................................................135 IRODALOMJEGYZÉK.............................................................................................136
5
Fontos üzenetek Alkalmazkodásra mindig szükség van: A bizonytalanság és a változások kezelése mindig is része volt a várostervezésnek és a települési vízgazdálkodás tervezésének. A döntéshozók napjainkban csak olyan mértékben vannak elődeiktől eltérő helyzetben, hogy most több bizonytalanságot és nagyobb mértékű változásokat kell kezelni, egy kicsit más módon. • Az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodás nem korlátozódhat csupán a víz városi körforgására – az egymással szoros kapcsolatban levő városi rendszerek, így az energia, a közlekedés és az egészségügy integrált irányítást igényelnek. • A megfelelő vízgazdálkodásnak a vízrendszereket érő valamennyi hatást figyelembe kell vennie – beleértve azokat is, amelyek az éghajlatváltozással nem függenek össze, mint például a népesség növekedése, a területhasználat változásai és a szennyezések. • Sok város az alkalmazkodásban már eredményeket tud felmutatni – más városok tanulhatnak ezek tapasztalataiból, de maguk is indíthatnak akciókat. Az alkalmazkodás mindig nyerő megközelítés: A városok az éghajlatváltozást lehetőségnek tekinthetik, amelyet kihasználhatnak saját városi rendszereik és lakosaik életének javítására. • Az ésszerű várospolitika kihasználja az éghajlat változásához való alkalmazkodási kényszer által kínált lehetőségeket, javítva a városi élet minőségét és a városi rendszerek működését. • A városi vízrendszerek az éghajlatváltozással szemben, különösen előretekintés és stratégiai tervezés nélkül, nagyon sebezhetőek, a következmények súlyosak lehetnek. • Az éghajlat változása várhatóan nem fokozatosan, egyenletes változva fog bekövetkezni, ezért a városoknak fel kell készülniük a hirtelen változás lehetőségének kezelésére is. 6
• Az éghajlatváltozás következményeinek legnagyobb részét gyakran a legsérülékenyebb emberek szenvedik el, ezért a városi vízrendszerek ki/át/alakításában külön is tekintettel kell lenni ezeknek a csoportoknak a szükségleteire. Az azonnali cselekvés létfontosságú: A városok alkalmazkodási kapacitását növelő kezdeti lépések kisebb költséggel, és a késői cselekvésnél kevesebb károkozással járnak. • Az éghajlatváltozáshoz történő alkalmazkodás különböző léptékben, a háztartásoktól egészen a nagy infrastruktúra rendszerekig valósítható meg. A döntés ebben a tekintetben stratégiai kérdés. Valójában azonban nem a lépték, hanem a cselekvések azonnali elindítása a lényeges. • A cselekvési program kidolgozásában alapvető jelentőségű a kutatókkal és a helyi szakemberekkel való együttműködés. A döntéshozóknak szükségük van az ő szaktudásukra ahhoz, hogy jobban megértsék a bizonytalanságok következményeit, és erre alapozva hatékony intézkedéseket tegyenek.
7
Bevezetés Az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodás iránt fokozódik az érdeklődés, egyre több a témához kapcsolódó kutatás. Ennek eredményeképpen napjainkra hatalmas mennyiségű információ, tanulmány és beszámoló áll rendelkezésre az éghajlati előrejelzésről, a sebezhetőségi felmérésekről vagy az alkalmazkodás gyakorlati lehetőségeiről. Többségük azonban, legalábbis a vízhez kötődően, nem magyar nyelvű. Nemzetközileg is hiány van az olyan útmutatókból, melyek azon helyi döntéshozók számára készültek, akik hosszú távon gondolkodnak, és megelőző módon kívánnak felkészülni az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodásra. A kézikönyv – és a kapcsolódó honlap – ezt a szerepet kívánja betölteni. Szándékunk szerint a kézikönyv információkkal segíti a helyi önkormányzatokat és a szolgáltatókat az éghajlatváltozás saját városi vízrendszereiket érő lehetséges hatásainak megismerésében, az ezekkel kapcsolatos kapacitásuk növelésében, és a víz ágazat hosszú távú alkalmazkodási képességének növelésére szolgáló stratégiájuk kidolgozásában. Az éghajlatváltozás különösen nagy hatást gyakorol a városokra, minthogy ezekben összpontosul a népesség és a gazdasági tevékenység többsége, és a városok sok esetben az éghajlatváltozás szempontjából érzékeny, például árvízzel veszélyeztetett területeken helyezkednek el. A városi vízrendszer – amely magába foglalja az ivóvízellátó rendszert, a szennyvíz és a csapadékvíz elvezető és tisztító rendszert – különösen ki van téve a kockázatnak, mivel az éghajlatváltozás főleg a víz körforgásának megváltozásában nyilvánul meg. A létező és jelentős mértékű bizonytalanságok ellenére az előrejelzések már hihető, és az idő múlásával növekvő mértékű megbízhatósággal prognosztizálják a nagyobb változékonyságot és a szélsőséges 8
időjárási jelenségek gyakoribb jelentkezését. A jelzett változások közül néhány már be is következett. Ez, és az a jellegzetesség, hogy a városi vízrendszer akár részleges átalakítása hosszú időt igényel és költségekkel jár, elegendő indok arra, hogy a települések vezetői haladéktalanul cselekedni kezdjenek. A városi vízrendszereknek az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodását tárgyaló kézikönyv a „Techniques and methods for Climate Change Adaptation for Cities” (3C for Sustainable Cities, 2013-1-HU1LEO05-09613, TEMPUS Leonardo da Vinci Az egész életen át tartó tanulás) program keretében készült. A kézikönyv két fő fejezetből áll: I. fejezet: A városi vízrendszerek megújítása a klímaváltozáshoz való alkalmazkodás növelése céljából, és II. fejezet: Települési csapadékvíz-gazdálkodás: a fenntartható adaptív rendszer. Az I. fejezet a SWITCH uniós projekt során kidolgozott ajánlások ös�szefoglalója. A programban elkészült kézikönyvben az ICLEI – Local Governments for Sustainability, az International Water Association (IWA) és az UNESCO-IHE Institute for Water Education dolgozott együtt. Ebben a fejezetben felhasználtuk a PREPARED EU Keretprogram kutatási eredményeit és megállapításait is. A II. fejezet a magyarországi csapadékcsatornázás helyzetének bemutatását követően módszereket mutat be a csapadékvízzel mint megújuló természeti erőforrással való gazdálkodásra hazai települési környezetben. 9
I. A városi vízrendszerek megújítása, a klímaváltozáshoz való alkalmazkodás növelése
1. A városi vízrendszerek éghajlatváltozással szembeni sebezhetősége Az éghajlatváltozás globálisan főleg a tengerszintek emelkedésében és a víz hidrológiai körforgásának intenzívebbé válásában fog megnyilvánulni. Ez gyakoribb és hevesebb csapadékokkal, valamint növekvő hos�szúságú száraz és forró periódusokkal jár. Ezek miatt különösen érintetté válnak a városok vízellátási, szenny- és csapadékvíz elvezető és tisztító rendszerei. Az éghajlatváltozásnak a városi vízrendszerekre gyakorolt hatásai érintenek más városi rendszereket is, hiszen a víz alapvető szerepet játszik azok működésében, de tágabb értelemben véve az életminőség fenntartásában is. A kézikönyvnek ez a fejezete a városi ivóvízellátó, szennyvíz és csapadékvíz rendszereinek az éghajlatváltozás szempontjából legfontosabb gyenge pontjait emeli ki. Elsőként röviden tárgyalja az éghajlatváltozást, majd bemutatja az abból keletkező fontosabb, az előrejelzések szerint a városi vízrendszereket érintő veszélyeket. Végül körvonalazza az éghajlatváltozás néhány intézményi és társadalmi vonatkozását. 1.1 Éghajlatváltozás: összefoglaló A Föld energiamérlege, amely az éghajlati rendszer működését meghatározza, számos tényezőtől függ. Néhány ezek közül természeti eredetű, amilyen például a napenergia ingadozásai, mások emberi eredetűek, amilyen az üvegházhatások gázok mennyiségének változása az atmoszférában. A legfontosabb üvegházhatású gáz, a szén-dioxid, emberi tevékenységek következtében kerül a légkörbe; az egyéb üvegházhatású gázok között szerepel még a metán és a nitrogén-oxidok is. Az üvegházhatás azt jelenti, hogy ezeknek a gázoknak a felső légrétegekben megnövekedett koncentrációja megakadályozza, hogy a Föld által kisugárzott infravörös tartományt jelentő hőáramok kijussanak a világűrbe. A hőnek ez a csapdázása a hőmérséklet emelkedéséhez vezet a Föld körüli légkörben és a Föld felszínén, különösen a tengerek és óceánok vizében. 11
Az Éghajlatváltozási Kormányközi Testület (Intergovernmental Panel on Climate Change, IPCC) szerint a jelenleg észlelhető melegedési folyamathoz nagy bizonyossággal az vezetett, hogy az Ipari Forradalom óta az emberi tevékenységek nyomán üvegházhatású gázok jutottak az atmoszférába (IPCC, 2007). A „globális felmelegedés” műszakilag nem helytelen elnevezés, csupán egyedüli használata félrevezető, mivel nem fedi le az éghajlatváltozás hatásainak teljes skáláját, közöttük a víz természetes hidrológiai körforgalmában jelentkező változásokat. Az energiamérleg változásának egyik legnagyobb hatású következménye, hogy erősödik és felgyorsul a globális hidrológiai körfolyamat, ami jelentős hatással van a vízgazdálkodásra, ahogy ezt majd az 1.2 fejezet bemutatja. Az éghajlatváltozás megnyilvánulásainak immanens jellemzője a bizonytalanság, mivel valamennyi korábbi adatunk, tapasztalatunk és információnk érvényessége válik korlátozottá. Például a meteorológiai szolgálat sok évtizedes észleléseinek statisztikai kiértékelése a változó éghajlat körülményei között már csak bizonytalan mértékben hordoz a jövőre vonatkozóan információt. A másik általános jellemző a térbeli és időbeli változékonyság. Mindezek kapcsolatban vannak a városi vízrendszert érő, nem az éghajlatváltozáshoz köthető változásokkal. Ezek számbavétele ugyancsak szükséges az alkalmazkodás lehetőségeinek kiaknázásában. A bizonytalanság Az éghajlatváltozással összefüggő bizonytalanságokat számos tényező okozza. Ilyen többek között: • a regionális adatok hiánya; • a természeti rendszerek hiányos megértése; • a tény, hogy az éghajlatváltozás előrejelzése modellek használatán alapul, amelyek –mint általában a bonyolult rendszerek modelljei-, nem tudják figyelembe venni az éghajlati rendszerekkel kapcsolatos összes tényezőt; és 12
• az üvegházhatású gázok jövőbeni kibocsátási forgatókönyveinek korlátozott ismerete (forgatókönyveink csak becsülni képesek, hogy a jövőben hogyan fog alakulni az üvegházhatású gázok kibocsátása). Az IPCC forgatókönyveinek is kisebb a megbízhatósága, ha kisebb területléptékről (régió, város) van szó. Hasonlóképpen az éghajlatváltozás következményei, például a csapadékosság alakulásának előre jelezhetősége a területi lépték csökkenésével jelentősen romlik. A települési vízgazdálkodók számára a globális éghajlati modellek használhatóságát korlátozza adataik területi és időbeli felbontása, amely vízgyűjtő, különösen városi vízgyűjtő léptékben gyakran nem is áll rendelkezésre (Bergkamp, Orlando & Burton, 2003). Az éghajlatváltozás tudományán belüli bizonytalanságot azonban helytelen összekeverni azzal a kételkedéssel, ami az éghajlatváltozás emberi okaival kapcsolatosan alakult ki. Az éghajlati rendszer melegedése kétségtelenül bizonyított, és az is csaknem bizonyos, hogy a melegedés az emberi tevékenységnek tulajdonítható. Néhány hatás már meg is figyelhető. Az éghajlati modellek finomítása és további adatokkal való feltöltése folyamatosan történik, ezért a bizonytalanságok nem maradnak állandóak, hanem idővel fokozatosan csökkennek. Lényeges, hogy az éghajlatváltozás tudományával kapcsolatos bizonytalanságokat ne tekintsük a cselekvés akadályának. Ezt a számos tényező közül az egyik olyannak kell tekintenünk, amellyel - ha tervezésre kerül a sor – számolni kell. A vízgazdálkodáson belül sok más tényezővel, például a népesség növekedésével vagy a hidrológiai számítások több paraméterével kapcsolatos bizonytalanság már elismert, megszokott, és számításainkban ennek megfelelően járunk el. A jövőbeli bizonytalanság ellenére is, sőt éppen azért, tervek készítésére szükség van. Ez a bizonytalanságok miatt kockázattal jár. Vannak azonban eljárások, módszerek ennek minimalizálására. Az alkalmaz13
kodással kapcsolatban, például egy város szisztematikusan végrehajthat kis beruházási igényű (LID: Low Impact Development) projekteket a nagy beruházási igényű megoldások helyett. A bizonytalanság kezelésére a kézikönyv bemutat ilyen és más típusú módszereket is. Regionális és időbeli változékonyság Az éghajlatváltozásról szóló vitákban gyakran jelennek meg általánosítások: „gyakrabban jönnek a hőhullámok” vagy „a csapadék növekedni fog”. Vegyük azonban figyelembe, hogy különbség van a globális középérték és a helyi érték változásának mértéke között. Erre bőven akad példa. Míg a globális talajközeli középhőmérséklet emelkedése valóban várható, az emelkedés mértéke regionális léptékben a talajfelszín különbözőségétől (is) függ. A legnagyobb melegedés például az északi sarkkörnél lesz tapasztalható. A globális éves csapadék az előrejelzés szerint növekedni fog, de a szubtropikus területeken éppen csökkenés várható, míg Magyarországon közel azonos marad, esetleg kismértékben csökkenő lesz a jelenlegihez képest. Néhány régióban a jelenségek előfordulási gyakoriságának növekedése várható. Például a csapadék átlagértéke a szubtrópusi és a közepes szélességi kör régióiban csökkenni fog, de a nagyintenzitású csapadékok gyakorisága emelkedik. Ennek könnyen belátható következménye, hogy a csapadék események közötti száraz időszakok hossza növekedni fog (Bates, Kundzewicz, Wu & Palutikof, 2008). Ezért egy városnak viszonylag rövid időn belül szembe kell néznie a nagycsapadék okozta árvízzel és a szárazsággal is. A regionális változékonyságnak ezen példái kiemelik azt, hogy a városok esetében szükség van az előrejelzések térbeli léptékének csökkentésére. További információk a 2.1 fejezetben találhatók. Jellemző az időbeli változékonyság is: a hosszú távú trendek kölcsönhatásban vannak a rövid távúakkal, és a nagyobb éghajlati változékonyság a szélsőséges események gyakoriságának növekedéséhez fog vezetni (UN-Water, 2010). Különösen fontos tudatában lennünk annak, hogy az 14
éghajlat változása nem mindig fokozatos, és különösen nem egyenletes, azonos ütemű. Az éghajlatváltozás előjelezhetőségét éppen az a tény csökkenti, hogy a változások képesek egy lépésben lezajlani, vagyis az éghajlati feltételek az egyik állapotból viszonylag rövid idő alatt egy radikálisan másik állapotba fordulhatnak. Ebből következik, hogy bár a hosszú távú éghajlati előrejelzések hasznosak, a városoknak - saját terveikben - fel kell készülniük a hirtelen változásokra is. A vízrendszereket érő egyéb hatások Noha a nyilvánosságban és a döntéshozókban egyre jobban tudatosodik az éghajlat változása és annak következményei, nem szabad szem elől téveszteni az egyéb emberi tevékenységek hatásait sem. Sokszor körülményes kiválasztani a hatások közül azokat, amelyeket az emberi tevékenységek, és azokat, amelyeket az éghajlat változásai idéztek elő. A folyók vízszállítását például nem csak az éghajlatváltozáshoz köthető csapadék- és hőmérsékleti viszonyok befolyásolják, hanem egyebek mellett a duzzasztás, az öntözés vagy a szennyezőanyag terhelések. Hasonlóképpen, a talajvízszintek sokfelé tapasztalható csökkenését egyelőre elsősorban a túlzott vízkitermelésnek tulajdoníthatjuk, és nem annak, hogy az éghajlatváltozás megváltoztatta a beszivárgás, a vis�szapótlódás sebességét (Bates, Kundzewicz, Wu & Palutikof, 2008). Az éghajlatváltozás következményeit a fenti példákhoz hasonló emberi tevékenységek súlyosbítani tudják azzal, ha növelik a rendszerek sebezhetőségét (Bates, Kundzewicz, Wu & Palutikof, 2008). Bár ez a kézikönyv csak arra az alkalmazkodásra összpontosít, amely az éghajlatváltozásnak a víz körforgására gyakorolt hatásai miatt szükséges, alapfeltevése az, hogy a megfelelő tervezésnek minden hatótényezőt figyelembe kell vennie. Ha egy város vezetése egyoldalúan csak az éghajlatváltozásra helyezi a hangsúlyt, könnyen szem elől tévesztheti a befolyásolás egyéb területeken lehetséges módjait, pedig ezekkel együtt növekedhet a beavatkozások költség-hatékonysága, javulhatnak az eredmények, és több lehet a járulékos haszon. Ezért a város 15
alapállapotának felmérésében kulcsfontosságú valamennyi tényező figyelembe vétele. 1.2 A városi vízrendszerek belső érzékenysége A városokban koncentrálódik a népesség, az infrastruktúra, a gazdasági tevékenység és a vagyon, ezért a városokat aránytalanul súlyosan érinti az éghajlatváltozás. Ezen túlmenően a vízfolyások partján elhelyezkedő városokat (kevés kivétellel valamennyi városunk ilyen) különösen veszélyeztetik az árvizek. A városokat ráadásul a vízzáró felületek túlsúlya jellemzi, ami miatt kevésbé képesek a megnövekedő nagycsapadékok kezelésére, megnő a csapadékból származó lefolyás mértéke. Könnyen kialakul a városi „hősziget”, ami jelentősen súlyosbítja a hőhullámok lakosságot veszélyeztető hatásait. Végül, a városi népesség növekedése miatt a települési vízgazdálkodás szakemberei számára egyre nagyobb feladatot jelent a városlakók biztonságos és megfelelő vízellátásának és szennyvíz szolgáltatásának fenntartása. A következő évtizedekben a városi népesség növekedése nagyon gyors lesz, főleg a fejlődő országokban. A hazai helyzet szerencsére nem olyan drámai, de a városi szegénységgel összefüggő meglevő problémákat a klíma változása növelni fogja, mivel ezek a csoportok alkotják a városi lakosok legsérülékenyebb rétegét. Nem zárható ki, hogy ez a csökkenő források iránti igény növekedésével járhat. A városi vízellátó, szennyvíz és csapadékvíz rendszereknek az éghajlatváltozással szembeni sebezhetősége kulcskérdés. Ezeket a rendszereket erősebben érintik majd az éghajlatváltozás különböző megnyilvánulásai. A hatások elsődlegesen a rendszerek fizikai állapotával, de működésükkel is kapcsolatosak lesznek. A 2. fejezetrész 1. táblázata néhány példát mutat be az éghajlatváltozás megnyilvánulásainak előre jelzett hatásaira. A táblázat főleg a városi vízrendszerre koncentrál, azonban érint más városi ágazatokat is, amelyek 16
erősen kapcsolódnak a vízhez, ilyen például az energia, az egészségügy, az élelmiszertermelés és a zöldfelületek. Vízellátás A vízellátás szenvedője lesz az éghajlatváltozás előre jelzett megnyilvánulásai legtöbbjének, legyen szó akár a víz mennyiségéről, akár minőségéről. Egyaránt érintettek lesznek a folyók, tavak és tározók, valamint a felszín alatti vizek. • A szolgáltatható víz mennyisége csökken (elsősorban a felszíni vízbázisokra települt ellátó rendszereknél), mert megváltoznak a csapadékviszonyok, és az emelkedő hőmérséklet miatt növekedni fog a párolgás. • A szolgáltatás biztonságát negatív értelemben érintik a szárazságok: részben közvetlenül, vagyis azzal, hogy csökken a folyók vízhozama, továbbá a tározókba, tavakba és a felszín alatti vizekbe jutó természetes utánpótlódás, részben pedig közvetett módon, például amiatt, hogy számos, elsősorban csapadékszegény országban sűrűbben fordulnak elő tarló- és erdőtüzek. • Szezonálisan megváltozhat a rendelkezésre álló víz mennyisége, különösen azokban a régiókban, amelyekben a tavasszal elolvadó hó jelenti a víz legfőbb forrását. A téli csapadék csökkenése hatással lesz a feszín alatti vizek, a tavak és a tározók feltöltési időtartamára. Nő a zavarosság: ez komoly probléma? Az intenzív csapadék események gyakoribb előfordulása növeli az eróziót a tavak és a folyóvizek vízgyűjtő területein, ami fokozza a vizek zavarosságát. A lebegőanyag tartalom befolyásolhatja a víz minőségét még abban az esetben is, ha az erodált talaj nem különösebben szen�nyezett. A zavarosság az ivóvíz előállítására van hatással azáltal, hogy zavarja a fertőtlenítést, többet kell költeni koagulánsokra, kezelni kell az eltávolított szilárd anyagokat. Ez azokban a városokban okozhat gondot, amelyek ivóvízellátása felszíni vízbázisra támaszkodik. 17
A nyersvíz minősége a vízellátás egyik fontos tényezője. Meghatározza, hogy a víz milyen mértékű és költségű tisztítást igényel mielőtt ivási vagy egyéb célra, például öntözésre felhasználnák. A víz minőségében beálló változások ezért hatással vannak a vízhasználókra, de megemelik a szolgáltatás költségeit is. A vízminőségre hatással van az árvíz, illetve annak sokféle következménye: az erózió, és az ennek nyomán megnövekvő zavarosság, a nem-pontszerű forrásokból származó szennyezés megnövekedése, továbbá a szennyvíztisztító telepek megrongálódása, és ennek nyomán a vizek bakteriális elszen�nyeződése. Az ivóvíz előállítására hatással lesz a hőmérséklet emelkedése is, amely a víztestek kémiai és biológiai tulajdonságait befolyásolja, és csökkenti a csapadék mennyiségét, ami a szennyezőanyagok koncentrációjának növekedését eredményezi. Bizonyos vízbázisok esetében a következmények más vízbázisokra is hatással vannak: a csapadék csökkenése és ennek a felszíni vízfolyásokra gyakorolt hatása azt eredményezi, hogy megnő a vízkivétel a felszín alatti készletből és olyan vízbázisokból, amelyeknek rosszabb a minősége (Bates, Kundzewicz, Wu & Palutikof, 2008). A vízellátás fizikai infrastruktúráját az árvíz következtében kedvezőtlen hatás éri, mert közvetlenül sérül(het) az elosztóhálózat, a tározókban üledék rakódik le, és a rendszer kapacitása túl lesz terhelve. Például az áramellátás megszakadását eredményező infrastruktúra-károsodás befolyásolja a szivattyúzási kapacitást. Az éghajlatváltozás az ivóvíz tisztítási kapacitást is csökkenteni tudja például azáltal, hogy csökken a tisztítási folyamat – pl. a klórozás - hatékonysága, vagy az elosztóhálózatban nagyon sok fertőtlenítési melléktermék keletkezik (Zwolsman et al, 2009). A megemelkedett hőmérséklet a működésre is hatással van azzal, hogy kedvez a berendezések eldugulását okozó algák elszaporodásának 18
(felszíni vízhasználatoknál), ami megdrágítja az íz- és szaghatásokat okozó mikroorganizmusok eltávolítását. Ráadásul, az éghajlatváltozás bekövetkezett eseményei miatt meghozott bizonyos vezetői döntések is járhatnak a vízellátás szempontjából kedvezőtlen következményekkel: például csökken a rendelkezésre álló ivóvíz, ha egy tározót használaton kívül helyeznek csak azért, hogy az megmaradjon az árvíz puffer tárolójának. A vízellátásra az is hatással van, ha az éghajlatváltozás a vízfogyasztás nagyobb változékonyságát eredményezi. A nyári, hosszú, száraz és forró időszakok előfordulásának növekedése miatt általában minden fogyasztó vízhasználata megnő – miközben csökken a hatékonyság. Ez odáig vezethet, hogy erősödik a verseny a vízbázisok megszerzéséért, vagy a szolgáltató alternatív vízbázisok igénybevételére kényszerül (New York City-ben például 25ºC feletti hőmérséklet esetén a hőmérséklet minden 1ºC-os emelkedése fejenként 11 liter vízfogyasztás növekedéssel járt (Kundzewicz et al, 2007 hivatkozása Protopapas et al-ra)). A rendelkezésre álló víz csökkenő mennyisége kapcsolatban áll az ökológiai szempontból szükséges, előírt minimális mederbeli vízhozam biztosításával is. Szennyvíz rendszerek Az éghajlatváltozás sokkal erősebben hat a szennyvíztisztítási infrastruktúra működésére, mint az ivóvízellátáséra. A gyűjtővezeték hálózat és a szennyvíztisztító, beleértve a túlfolyókat, a csővezetékeket és a tározómedencéket, fizikailag túlterhelődik az árvizek következtében, amelyet a megnövekedett csapadék okoz. Az árvíz korlátozni és zavarni is tudja a szennyvíztisztítók működését. Abban az esetben, ha a városnak egyesített csatornarendszere van, a záporok növekvő mértékben terhelhetik túl a szennyvíztisztító telepeket, aminek az eredménye rendszerint a megnövekedő túlfolyás és a tisztítási hatásfok időszakos csökkenése. A szélsőséges események kihívást jelenthetnek a szennyvíztisztító 19
telepek üzemeltetői számára, mert a befolyó vizek a nagycsapadékok idején felhígulnak, a szárazság alatt pedig töményednek. A megemelkedett hőmérséklet befolyásolhatja a telepek működését is: ez a szennyvíztisztítás szempontjából járhat pozitív, de negatív következményekkel is (Bates, Kundzewicz, Wu & Palutikof, 2008). A magasabb hőmérséklet növeli a hálózati kénhidrogén képződés mértékét. A kénhidrogén egyebek mellett erősen korrozív. Növekedhet az infiltrációs víz mennyisége, gyakoribb cserére lesz szükség az átemelőknél. Ennek elkerülésére, alternatívaként üzemeltetői többletfeladatok és az ehhez társuló költségek jelennek meg (Zwolsman et al, 2009; Howe, Jones, Maheepala and Rhodes, 2009). A szennyvíztisztítást közvetve is képes befolyásolni a hőmérséklet emelkedése: például, ha a hőmérséklet emelkedik, ez befolyásolja a befogadó vízfolyás oxigéntartalmát, ami miatt szigorúbb szennyvíztisztítási szabályokra van szükség annak érdekében, hogy - az oxigéntartalom stabilizálásával - az ökoszisztémák ne kerüljenek veszélybe. Csapadékvíz és vízelvezető rendszerek A gyakrabban előforduló és intenzívebb csapadék események a vízelvezető vagy csapadékvíz rendszerekre vannak a legnagyobb hatással. Ahogy a csapadék intenzitása nő, a felszíni lefolyás nagysága meghaladhatja a hálózat záporvíz befogadási pontjainak kapacitását, vagy egyesített csatornahálózat esetében a keverékszennyvíz túlfolyását okozhatja. Ez utcai árvizek, és ehhez kapcsolódóan – a szennyezőanyagok előfordulása miatt - egészségügyi veszélyhelyzetek kialakulását okozhatja, de a költségek növekedését is magával hozza, hiszen a vonatkozó előírásoknak meg kell felelni. Az egyesített csatornarendszerek túlfolyásának problémája kapcsolatban lehet akár a csapadékvízzel, akár a szennyvízzel: a túl sok csapadékvíz túlfolyást okoz, de akkor is probléma előidézője lehet, ha a szennyvíz szállítása egyesített csatornarendszerrel történik. Londonban például, az egyesített csatornarendszerből 20
évente 50-60 alkalommal történik túlfolyás közvetlenül a Temzébe, így a heves záporok következtében a tisztítatlan szennyvíz és a csapadékvíz keverékének tonnái kerülnek bele a város folyójába (Greater London Authority, 2009). A növényzet és a talaj tulajdonságainak változása, ami a megemelkedett hőmérsékletnek tulajdonítható, és a párolgás megnövekedése szintén csökkenti a beszivárgást, és hatással van a talaj vízmeg tartó képességére. A gyakrabban előforduló heves záporok sűrűbben kialakuló súlyos helyi árvizeket (villám árvizek) okozhatnak rombolva a város védelmi rendszerét. Ezeknek az eseményeknek és az éghajlat változásának a kapcsolata még nem bizonyított. Az árvízi károk költségeit és következményeit növeli a nagyobb népsűrűség, a veszélyeztetett területen működő gazdasági tevékenységek. A heves záporok okozta problémákat súlyosbítja a vízzáró felületek városi dominanciája is. A vízen (is) alapuló rendszereken belüli érzékenységek A vízzel kapcsolatos rendszereken kívül, a városokat egy sor más rendszer is kiszolgálja, amelyek legalább részben függnek a víztől. Ezek között vannak a közlekedési, energiaellátási, egészségügyi, élelmiszertermelési rendszerek és a városi zöldfelületek. A hatások egy része abból következik, hogy ezek a rendszerek közvetlenül függnek a víztől: az energiaellátás rendszerén belül egy példa erre a vízerőmű, amelynek energiatermelő képességét a rendelkezésre álló víz meghatározza. Egy másik példa az élelmiszertermelés rendszere, amelynek működése attól függ, hogy a kellő időben rendelkezésre áll-e a megfelelő minőségű víz. Mindkét rendszert meg fogják változtatni a csapadék mennyiségére, szezonalitására és földrajzi eloszlására vonatkozó előjelzett változások. 21
További, közvetetten jelentkező hatások: az időjárási események lerombolják a városi termelési, elosztási vagy egyéb rendszerekkel kapcsolatban álló infrastruktúra rendszereket. Az árvíz például árthat az infrastruktúra elemeknek, például a kórházaknak, ezzel közvetett egészségügyi hatást válthatnak ki azáltal, hogy megakadályozzák az egészségügyi szolgáltatás nyújtását és elérhetőségét. Másik példa: az árvizek befolyásolhatják az élelmiszerek elosztását azzal, hogy kárt okoznak a közlekedési hálózatokban. A víz ágazat és más ágazatok kapcsolata fordított irányban is működik: például egy hatékonyan működő szennyvíztisztító telep üzemelése nagymértékben függ a rendszeres és megfizethető villamos energia ellátástól, amire viszont hatással lehet az éghajlatváltozás. A városgazdálkodás szektorai közötti szoros kapcsolatot egy rugalmas és integrált városi víz szektor tudja megteremteni, ahogy ezt a 2.1 fejezet bemutatja. 1.3 Az éghajlatváltozás társadalmi és intézményi vetülete A viták során gyakran elhanyagolják az éghajlatváltozás társadalmi és intézményi vetületeit; a vízzel foglalkozó szakembereknek azonban ezeket ugyanolyan súllyal kell figyelembe venni, mivel közvetlen – bár nem mindig nyilvánvaló – kapcsolatban vannak a városi vízgazdálkodás tervezésével és működtetésével. Ez a fejezet rövid áttekintést ad néhány ilyen vonatkozásról. Migráció Az éghajlatváltozás hatásai nyomán valószínűleg nőni fog az emberek migrációja, különösen azért, mert sokan élnek tengerparti területeken és ártereken, vagy megélhetésük olyan szektortól függ, amelyre aránytalanul nagymértékben hat az éghajlatváltozás. Ilyen például a mezőgazdaság. Az UN World Water Development Report szerint valahol 24 és 700 millió között van azok száma, akik a környezeti okok miatt kell, hogy elhagyják lakóhelyüket (United Nations World Water Assessment Report, 2009). Ez a költözés nem csak azok számára jár kedvezőtlen 22
társadalmi hatással, akiknek ténylegesen költözniük kell, hanem azoknak a régióknak is, ahová ők beköltöznek. Ha a mezőgazdaságból élő vidéki emberek a városi területekre költöznek, az újabb terhelést jelent a városi vízgazdálkodás számára. Egyenlőség Az egyenlőségen itt a méltányosságot kell érteni: méltányosságot olyan értelemben, hogy mely csoportok szenvedik el az éghajlatváltozás legtöbb következményét, de olyan értelemben is, hogy különbséget tegyünk a társadalom egyes csoportjainak alkalmazkodó képességében. Távoli, de a méltányosság szempontjából mégis megemlítendők a fejlődő országok. A múltban és napjainkban is igaz, hogy a fejlődő országok sokkal kisebb mennyiségű üvegházhatású gáz kibocsátásáért felelősek, azonban paradox módon mégis ők szenvedik el az éghajlatváltozás okozta veszélyek oroszlánrészét, és kisebb az új viszonyokhoz való alkalmazkodó képességük is. A sebezhetőség meghatározása során, a méltányosság kulcstényezőként kezeli a társadalmi-gazdasági helyzetbeli különbségeket, hiszen a fejlődő országok kevésbé fejlett gazdaságai kiszolgáltatottabbá teszik őket az éghajlatváltozás hatásaival szemben. A társadalmi-gazdasági méltányosságot azonban az országokon belül is meg kell fontolni, mivel a társadalmak legszélére sodródott rétegeket/csoportokat aránytalanul sújtják az éghajlatváltozás következményei mind a fejlett, mind a fejlődő országokban. Ide tartoznak az idősek és betegek, a faji kisebbségek és a szegények. Ezen csoportok nagyobb sebezhetősége részben abból adódik, hogy ők inkább olyan helyen élnek, amelyet könnyebben elérnek a természeti csapások, részben pedig abból, hogy nem képesek a megváltozó feltételekhez alkalmazkodni. Az USA-ban például a faji kisebbségek inkább a városok belső területein élnek, ahol inkább érvényesül a városi „hősziget” hatás. A szegény emberek inkább élnek a kisebb értékű területeken, például az árvízveszélyes területeken vagy a me23
redek hegyeken, ahol földcsuszamlások fordulhatnak elő, ahogy ez Caracas-ban vagy Rio de Janeiro-ban történik (Wilbanks et al., 2007). Általában, a szegények jövedelmük nagyobb részét fordítják az alapvető szükségleteikre, az élelmiszerekre, az energiára és a vízre. Számukra ezért nagyobb csapást jelent, ha ezek szűkössége felveri a források árát. Ha kevesebb a frissvíz, akkor emelkedik az ára, és elérhetősége életfontosságúvá válik az egyén vagy a társadalom számára. Így az éghajlatváltozás összekeveredik a szegénység problémáival, és előáll egy ördögi kör. Vízszétosztás A vízhez való jog az, amely a rendelkezésre álló vízkészletek elosztásának jogszabályi alapja. Noha a vízjogokat városi szinten rendszerint nem szokás meghatározni, a városi területek vízhez való hozzájutását és vízzel való gazdálkodását ezek erősen befolyásolják, mivel a vízhez való jogok jelentik az alapját a vízgazdálkodási infrastruktúra által nyújtott szolgáltatásoknak és az igazgatási intézményeknek is. (Ludwig & Moench, 2009). A vízgyűjtő-szintű vízgazdálkodásnak az az alapelve, hogy az elosztás, különösen a vízhiány esetén, a leggazdaságosabb felhasználás számára legyen kedvező, ami azt jelenti, hogy a városok gyakran kapnak prioritást. Gondolni kell ennek társadalmi következményeire. Például a mezőgazdasági szektor, amely a legalacsonyabb műszaki és gazdasági hatékonysággal használja a vizet, vízhiányos helyzetben először érzi meg a források szűkösségét. Ennek lényeges következményei lehetnek olyan közösségek számára, amelyek a mezőgazdaságtól függenek, és azt eredményezheti, hogy (ahol ez lehetséges), megosztottság alakul ki, vagy megkezdődik az emberek vándorlása vidékről a városok felé. Az elosztás megváltoztatása tervezett formában is végbemehet. 24
Biztonság A biztosítási üzlet alapja a lehetséges károk előrejelzése. Az éghajlatváltozás növeli a szélsőséges időjárási események valószínűségét, helyét és mértékét, és csökkenti az időjárás előre jelezhetőségét. Következésképpen, megkérdőjelezhető a biztosítási szakma által alkalmazott kárbecslési és veszteségszámítási modellek használhatósága. A biztosítási cégek hajlamosak döntéseik alapjaként a múltbeli adatokat felhasználni, amelyek azonban nem alkalmasak az éghajlati modellek lefuttatásához, mivel azok nem megfelelőek a valószínűségen alapuló mennyiségi kockázatelemzéshez. Összefoglalva, a társadalmi kockázatmegosztásban a biztosítási cégek szerepe csökkenni fog. Minthogy a magáncégek fő motivációja a profit, ezért kivonulhatnak a nagy kockázatú területekről, meghagyva ezeket a helyi önkormányzatok – és végül is az adófizetők – számára, hogy legvégső esetben ők legyenek a biztosítók (Ludwig & Moench, 2009). A városok választhatják azt is, hogy inkább kivásárolják a nem biztosított (vagy nem biztosítható) folyók menti telektulajdonosokat, semmint hogy árvízkor hatalmas költségek kifizetésével nézzenek szembe. Egyéb intézmények Az intézményeket, különösen a kormányzati szintű intézményeket érinteni fogja az éghajlatváltozás, főleg azért, mert az éghajlatváltozás meg fogja változtatni, főként a pénzügyi források és a szolgáltatások – például az egészségügyi, energiai és védelmi/kárelhárítási szolgáltatások - iránti igényt. Ezeknek az intézményeknek kell kezelni azokat a kiadásokat, amelyek az éghajlat változása miatt válnak szükségessé. Ezeket a költségeket elő lehet teremteni úgy, hogy növelik a bevételeiket, vagy úgy, hogy csökkentik más szolgáltatások költségeit, és ez további nyomást jelent a már úgyis túlfeszített intézményekre (Wilbanks et al., 2007). Ezek a tények felerősítik a stratégiai és integrált tervezés szükségességét, amely rugalmas és alacsonyabb költségű választási lehetőségeket és technológiákat alkalmaz, ahogy ezt a 2. fejezet bemutatja. 25
A kitettség csökkentésének ösztönzése: A „The Lloyd” biztosító társaság megközelítése Néhány biztosító úgy gondolja, hogy a biztosítási iparnak fontos szerepe van abban, hogy ösztönözze a társadalom éghajlati védettségének növekedését. Ezért a következő szándékok jegyében működnek: - a múltbeli trendekre alapozott kárkifizetések fokozatos csökkentése; - azok ösztönzése, akik a biztosítási politikán belül a károk megfelelő kezelésére teszik a hangsúlyt, például azzal, hogy a valódi értékek védelme érdekében határokat szabnak a biztosítás tartalmára; - módot keresnek arra, hogy korlátozzák a népességnek a kockázatos területekre való koncentrálódását; - szabályozási akciók nélkül kívánnak képessé válni a megfelelő kockázat-fizetésre, annak felismerése mellett, hogy az éghajlatváltozás jövőbeni bekövetkezése végül oda vezethet, hogy az éghajlati veszélyekre nem lehet biztosítást kötni; - nyitottak kívánnak lenni arra, hogy a kockázatoknak legjobban kitett területek biztosításából kivonuljanak, vagy korlátozzák tevékenységüket az ilyen területeken.
26
A városok alkalmazkodásának finanszírozása Az éghajlatváltozáshoz történő alkalmazkodás összes költségének jelentős százaléka kapcsolódik a városokhoz, főleg azért, mert drágák az alkalmazkodás érdekében újonnan építendő vagy alkalmazkodni képes infrastruktúrák és szolgáltatások. Noha pontos adatok jelenleg még nem állnak rendelkezésre, az világos, hogy nagymennyiségű további beruházás lesz szükséges, ha az alkalmazkodást komolyan vesszük. Ráadásul, az alkalmazkodó városok nagy költsége – különösen a lakásállomány felújítása – a magánszemélyeknél merül fel. Azok a becslések, amelyek az infrastruktúra alkalmazkodásának költségein alapulnak, így nem is jelentik az alkalmazkodás teljes költségét. Jelenleg, az elérhető források messze nem fedezik a szükségleteket, és ami kevés forrás van is, annak felhasználása nem fordít kellő figyelmet a városokra. Noha úgy tűnik, hogy a javuló pénzügyi kapacitás a jelenlegi alkalmazkodási válaszlépésekben szerepet játszik, ez a várhatónál kisebb mértékű: világszerte számos város már megkezdte az alkalmazkodást, gyakran tekintet nélkül a meglevő nemzeti kerettervekre. Megalakult a városok hálózata: ez ösztönözni tudja a nemzeti politikákat, és a pozitív példa szerepét töltheti be, fontos fórumot biztosítva az ismeretek és a technológia átadásának. A városi hálózatok a sokféle ügy kezelésének jó gyakorlatát is átadják egymásnak: egy példa erre a „Delta Városok Összefogása” (Connecting Delta Cities)* hálózat. A városok alkalmazkodásának sikere végül is nagymértékben függ a megfelelő források rendelkezésre állásától, és a forrásokon nem csak pénzügyi és természeti források értendők, hanem a tudás, a műszaki kapacitás, az intézményi források és a megcélzott eszközök is (Bakker, 2010). * http://www.rotterdamclimateinitiative.nl/nl/delta_cities_website/home 27
Az 1. fejezetben leírtakból következtethető, hogy noha maradnak bizonytalanságok az éghajlatváltozás várható megnyilvánulásaival kapcsolatban, azoknak a városokra gyakorolt valószínű hatásai elég fontosak ahhoz, hogy a vízzel felelősen gazdálkodók ne hagyhassák ezeket figyelmen kívül. A 2. fejezet kiemeli az olyan tervezési folyamat fontosságát, amely az előrejelzéseken és forgatókönyv változatokon alapul, és amit úgy állítunk össze, hogy abban szerepet kapnak a bizonytalanságok és a feltételek (várhatóan jelentős) változásai. 2. Az alkalmazkodás stratégiai tervezési kerete Bonyolult feladat a városi döntéshozók számára kiválasztani és elhatározni, hogy hol is kezdjék el az alkalmazkodás folyamatát. A vízgazdálkodás integrált, rugalmas és hosszú távú megközelítéséhez, és a sikeres adaptációs akciók megtervezéséhez, megvalósításához szükséges keretet a stratégiai tervezés tudja biztosítani. Kiemeljük, hogy a klímaváltozásnak három, jelenleg elfogadott hatása várható: (i) az extrém csapadékesemények, (ii) a hosszú, forró és száraz időszakok és (iii) a szélviharok előfordulási gyakoriságának növekedése. Utóbbi a vízhez nem kapcsolódik, így a továbbiakban ezzel nem foglalkozunk. Ha az egyszerűbb fogalmazást választva az első két szélsőséges eseményt katasztrófának nevezzük (minthogy gyakran járnak katasztrofális következményekkel), célszerű az önkormányzati döntéshozók számára az alábbiak végiggondolása: Katasztrófa helyzetekben az önkormányzatok állnak a beavatkozás első vonalában, néha teljes felelősséggel, ám korlátozott beavatkozási képességgel. Tőlük várják az előrejelzést, a katasztrófa kockázatának csökkentését, vagy valamely korai figyelmeztető rendszer felállítását 28
és a katasztrófa, krízishelyzet menedzselését. Itthon erre állították fel a Katasztrófavédelmi szervezetet. Ám emellett szükség van az önkormányzatok ilyen jellegű kapacitásainak fejlesztésére is. A katasztrófa előfordulása nem, de legalábbis nem kizárólag „természetes” helyzet. Ennek belátásához számba kell venni az előfordulás kockázatát befolyásoló egyes tényezőket. A kockázat mértéke függ –– magától a katasztrófa jellegétől (árvíz, tűzeset például), –– az emberek és az anyagi javak katasztrófának való kitettségétől (például az ártéren lakók vagy az ott található anyagi javak kitettsége értelemszerűen sokkal nagyobb, mint az árvédelmi gátak mögött élőké), –– a katasztrófának kitett embereknek és anyagi javaknak a katasztrófára való érzékenységétől (például a vályogházban élők sokkal érzékenyebbek az árvízi hatásokra, mint a jól megépített téglafalú házakban élők). Ezek a tényezők nem állandóak, értékük a felelős szervezetek (közöttük az önkormányzatok) képességei/kapacitása mértékétől függően javíthatók, illetve bizonyos társadalmi, gazdasági és környezeti fejlesztések ronthatják ezeket a tényezőket, növelve a kitettség és/vagy érzékenység mértékét. Ezt fejezi ki az alábbi formális képlet:
Katasztrófa ∙ Érzékenység ∙ Kitettség =Kockázat mértéke Rugalmasan fejleszthető kapacitás
Önkormányzati léptékben tehát a klímaváltozásra való felkészülés a változás által okozott katasztrófahelyzethez tartozó kockázat mértékének a csökkentését jelenti. 29
A fenti képletre utalva tehát a kitettség és a katasztrófára való érzékenység mértékének a csökkentéséről van szó, a rugalmasan fejlesztendő beavatkozási, elhárítási kapacitások növelése mellett. 2.1 Az éghajlatváltozással szembeni sebezhetőség csökkentése az integráció megvalósításával Rugalmas és jövő-orientációjú vízgazdálkodás Az éghajlatváltozás bekövetkezésekor a tervezés kettős kihívás előtt áll, amit egyrészt az éghajlati előrejelzések bizonytalansága, másrészt az a tény okoz, hogy nagyobb változékonyságú és gyakrabban előforduló időjárási események bekövetkezése várható. A vízgazdálkodási tervezés jelenlegi gyakorlata ebben a tekintetben nem kedvező, és a vízrendszereket az éghajlatváltozással szemben még sérülékenyebbé teszi. A napjainkra jellemző megközelítés hajlamos a meglevő problémákat nagy beruházások és korlátozott számú, jól bevált technológia alkalmazásával megoldani. Ez a „kemény” (betonműtárgyas megoldásokat alkalmazó) infrastruktúra és az ezeket támogató rugalmatlan intézmények azonban nem arra vannak tervezve, hogy megküzdjenek a változó és bizonytalan feltételekkel. Egy hosszú távú tervezésen alapuló, rugalmas rendszer viszont könnyebben egyeztethető össze az éghajlatváltozás tulajdonságaival és az alkalmazkodás igényeivel. „Az állandóság megszűnt” A hosszú távú szemlélet valójában nem új a vízgazdálkodásban, hiszen a műszaki rendszerek tervezési élettartama a vízelvezetés területén legalább 50 év. Ez az időtáv már alulról közelíti a jelentősen megváltozó klíma kifejlődésének alsó időtávlatát. A jövőnek való tervezés tehát az infrastruktúra projektek szükséges alkotóeleme. Más kérdés, hogy a ma látható súlyos kihívások bekövetkezésének időhorizontja ennek a kétszerese, 100 év. Ugyanakkor ismételten kiemeljük, hogy nagy valószínűséggel nem fokozatos változás várható. 30
A vízgazdálkodás vezérelve az állandóság, amely azt feltételezi, hogy a természeti rendszerek ugyan változnak, de a változás mindenképpen egy meghatározott tartományon belül marad. Más megközelítéssel, ha elegendő információval (releváns adattal) rendelkezünk a múltból valamely időjárási elemre vonatkozóan, és azok változásának jellemzőit ezen adatsorok tudományos kiértékelésével meghatározzuk, kellő biztonsággal megjósolhatjuk a jövőben várható jelenségeknek legalább egyes statisztikai jellemzőit, például az előfordulási gyakoriságot. A döntéshozatal alapjaként ezt az „ismert” változékonyságot, előfordulási gyakoriságot használjuk, amikor valamely település/településrész csapadékcsatornázásához előírjuk, hogy a méretezést például 4 éves gyakoriságú csapadékra kell elvégezni, vagy amikor az árvízvédelmi töltés magasságát a 100 évente előforduló vízálláshoz építjük ki. Sajnos ennek a mai gyakorlatnak az alapjai kérdőjeleződnek meg, ha a klíma változik, ami befolyásolja például a csapadékosság alakulását. Ez a helyzet ugyanis azt jelenti, hogy a múltbeli észleléseink információ tartalma lecsökken, ezért a múlt eseményeinek tudományos kiértékelése kevés/kevesebb támpontot nyújt a hosszú távú tervezéshez. Általánosságban, a jövőbeli növekedési igények kiszámításához a városi vízellátási, szennyvíz és csapadékvíz infrastruktúrák tervezése a szabad kapacitásokra épít. Ezért valószínűbb, hogy a helyi önkormányzatok és szolgáltatók képesek megbirkózni a rövid- és középtávú változásokkal, hacsak a változás mértéke nem túl gyors, és/vagy nem lépi túl a betervezett puffer kapacitás határait. Hosszú távon azonban bekövetkezik a beépített küszöbértékek túllépése. Világszerte számos szolgáltató kerül szembe ezekkel a problémákkal, és próbálja ezeket tervezési gyakorlatába beépíteni. Amennyiben a szolgáltatók nem tervezik a vízellátás időleges vagy hosszú távú korlátozását (adagolt, „zacskós” ellátás vagy a szolgáltatás 31
időszakonkénti szüneteltetése), másképpen fogalmazva fenntartják a szolgáltatás jelenlegi színvonalát, kénytelenek lesznek új intézkedéseket bevezetni. Az „állandóságból” következő korlátozásokkal ellentétben, a rugalmas és fenntartható gazdálkodás a döntéseket egy sor, előre kidolgozott forgatókönyv figyelembe vétele mellett teszi lehetővé. Ez azt eredményezi, hogy a gazdálkodási opciók és technológiák kiválasztása kevesebb negatív hatást gyakorol a rendszer egészének hosszú távú stabilitására. Például, a források fejlesztése és az infrastruktúra kibővítése helyett, a megoldás inkább a céligények csökkentése (demand management) és a pontatlan előrejelzésekre kevésbé érzékeny alternatív források használatba vétele. A rugalmasság választása A jelenlegi vízgazdálkodási infrastruktúrák rugalmatlanul reagálnak a változó körülményekre, pedig az előrejelzések azt mutatják, hogy a klíma változása meg tudja, meg fogja változtatni mind a regionális, mind az éven belüli kapacitás igényeket. Már ma is vannak fenntartható városi vízgazdálkodási rendszerek, melyeket úgy terveztek, hogy kezelni tudják a változó és pontosan előre nem jelezhető feltételeket. Ezt rugalmasan változtatható és legtöbbször decentralizált megoldások alkalmazásával érhetjük el, melyek illeszthetők a jövőbeni forgatókönyvek egész sorozatához. A rugalmas rendszer attól tekinthető rugalmasnak, hogy alkalmazkodni képes a változó igényekhez. Az 1. táblázat néhány példát mutat be arra, hogyan tud egy rugalmas városi vízrendszer a változó feltételekhez illeszkedni, szemben a ma tipikus rendszerrel. A következő fejezet a rugalmas rendszer tervezését mutatja be, és azt, hogy hogyan segíti a stratégiai tervezési folyamat a változatok és a technológiák kiválasztását. 32
COFAS – Vízgazdálkodási döntéshozatalt támogató eszköz Az alkalmazkodás megfelelő intézkedéseinek kiválasztása innovatív eszközöket igényel, amelyek segítenek megérteni a különböző opciók rugalmasságát. A COFAS (Comparing the Flexibility of Alternative Solutions; Az alternatív megoldások rugalmasságának összehasonlítása) például túlmegy a hagyományos több kritériumos elemzésen, és meg is jeleníti a lehetséges megoldásoknak azt a belső képességét, amely lehetővé teszi, hogy a különböző forgatókönyvek szerinti feltételekre a rendszerek rugalmasan tudjanak válaszolni (1. ábra).
KOI terhelés Záporkiömlők túlfolyási gyakorisága Vízmérleg, infiltráció Csúcshozam Vízmérleg, párolgás Költségek Vízmérleg, felszíni lefolyás
1. ábra – A COFAS alkalmazása: a városi vízelvezetés két megoldásának összehasonlítása a legrugalmasabb megoldás kiválasztása érdekében 33
34 A rugalmas rendszer lehetséges válaszai a változó feltételekre A fogyasztás csökkentése a használat ésszerűsítésével, az elszivárgások aktív ellenőrzésével, a fogyasztási szokások vagy az árpolitika változtatásával Alternatív szolgáltatások biztosítása a nem ivóvíz fogyasztók számára: csapadékvíz összegyűjtése vagy a tisztított szennyvíz újra használata A fenntartható tározókapacitás növelése, pl. tárolás a víztartó rétegekben és a víztárolók helyreállítása A szennyezések ellenőrzése azok forrásánál és természetes tisztítási módszerek alkalmazása Természetes tisztítási technikák használata és ezek megfelelő telepítése decentralizált telepeken Csapadékvíz lefolyásának szabályozása: tározás, hasznosítás, lefolyás irányítás
A jelenlegi rendszer válaszai (példák) A vízellátási kapacitás növelése további infrastruktúrák, pl. gátak, fúrt kutak, sótalanító berendezések építésével vagy más rendszerekből való átvezetéssel A tisztítási technológia javítása Védőgátak építése vagy a berendezések megemelése
Példák az éghajlatváltozás hatásaira (nem teljes körű)
Korlátozott vízellátás szezonálisan vagy egész évben
A befolyó vizek szennyezettségének emelkedése árvíz következtében
Szennyvíztisztító telepek árvízi elöntése
A csapadékvíz lefolyás A csapadékvizet a városmennyiségének növekedéból elvezető infrastruktúra se, és az egyesített rendjavítása és kibővítése szerű csatornák túlfolyása
1. táblázat – A hagyományos és a rugalmas rendszer válaszai a változó feltételekre
A nem-szokványos városi vízrendszerek rugalmassága gyakran decentralizált megoldásaiknak köszönhető. A decentralizáció csökkenti a nagyobb területet érintő kockázatokkal szembeni érzékenységet. Belátható, hogy minden városnak megnövekedett kockázattal kell számolni, ahol a folyamatos szennyvízelvezetés és –tisztítás egy-két nagy szennyvíztisztító telep működésétől függ, szemben egy olyan város helyzetével, amelyben annak különböző pontjain számos, kisebb méretű, (esetleg természetközeli technológiát alkalmazó) tisztítótelep működik. A decentralizált megoldások egyik nagy előnye az igényekhez kön�nyebben alakítható gyorsabb telepítés, és sok esetben építésük és fenntartásuk költség-hatékonyság szempontjából is kedvezőbb. Ezek a megfontolások és potenciális előnyük különösen fontossá válnak, ha olyan változó feltételekkel nézünk szembe, amelyek könnyen fölöslegessé tehetik a nagy tisztító létesítmények vagy vízellátási infrastruktúrák beruházásait. A városgazdálkodási szektorok integrációjának erősítése Amint azt az 1. fejezet bemutatta, az éghajlatváltozás hatásait átfogó módon, a víz városi körforgalmának különböző elemein, és valamennyi városgazdálkodási szektorban lehet majd érezni. A városi vízgazdálkodás jelenleg gyakran széttöredezett, az ivóvízellátás, a szennyvíz és a csapadékvíz tervezése, építése és működtetése egymástól elszigetelve történik, és kevés a koordináció a városgazdálkodás más szektoraival és intézményeivel. A fragmentált megközelítés gyakran fenntarthatatlan gyakorlatokat eredményez, amikor a kiválasztott műszaki megoldások nem szándékolt hatással lesznek más városi rendszer/ek/re. Például, Németországban az Elba árvízvédelmének műszaki megoldása kedvezőtlen hatást gyakorolt az ökoszisztémára (Weschung et al. 2005, Kundzewicz et al., 2007). 35
A megoldás nem kedvező az éghajlatváltozás okozta hatások szempontjából sem. A fenntartható városi vízgazdálkodás nem csak a város vízi alrendszereinek (ivóvíz, szennyvíz, csapadékvíz elvezetés) integrált irányítását foglalja magába, de a tevékenységeknek a városgazdálkodás más szektoraival való koordinációját is. Az ilyen rendszerszemléletű megközelítés a kedvező szinergikus hatások kihasználását, illetve az egyébként rejtve maradó kedvezőtlen következmények azonosítását és elkerülését is szolgálja. Az éghajlatváltozással összefüggésben, aminek hatása bizonyosan érezhető lesz a városi szektorok és szolgáltatások egész sorában, az alkalmazkodás integrált megtervezésének meghatározó jelentősége van (lesz). A rugalmas opciók és technológiák a város víztől eltérő szektoraiban is előnyösek lesznek. A 2.2 fejezetrészben ezekre a járulékos hasznokra mutatunk be példákat (2. táblázat). A táblázat az alkalmazkodási képesség négy fő meghatározó tényezőjét mutatja be, és kiemel néhány pontot, amelyeket az alkalmazkodási képességnek az egyes tényezők szerinti vizsgálata során érdemes megfontolni. Az ezt követő lépések, amelyek között a mutatók kiválasztása és vizsgálata is szerepel, már a helytől függnek, ezért itt nincsenek részletezve.
36
A víz-energia kapcsolat az éghajlatváltozás összefüggésében A víz és az energia között sokszoros és összetett kapcsolat van. Különböző funkcióinak ellátásához a vízgazdálkodás erősen energiafüggő. Például szivattyúzás, szállítás, sótalanítás, háztartási vízmelegítés és az ivóvíz, valamint a szennyvíz tisztítása. Másrészt a víz fontos elemét képezi az energiatermelésnek, a vízerőművek gátjaival, a gőzturbinákkal és a fosszilis tüzelőanyagok feldolgozásával. A két forrás közötti kapcsolatok még nyilvánvalóbbá válnak, különösen a pénzforrások növekvő hiánya és az éghajlatváltozás összefüggésében. Amikor sok város az éghajlatváltozás enyhítése érdekében megpróbálja korlátozni az üvegházhatású gázok kibocsátását, ezzel ellentétes hatása van a klasszikus vízi infrastruktúra intenzív energiahasználatának. A mérséklés és az alkalmazkodás műveleteinek tervezése során, a városoknak észben kell tartani az energia és a víz kapcsolatát, hogy csökkenteni tudják a nem szándékolt hatások valószínűségét. Például, néhány bioenergia növény túlzottan nagy vízfogyasztása az egyik ok, amire azok hivatkoznak, akik ellenzik, hogy a csökkentési stratégia keretében az ő fogyasztásuk is érintett legyen. Az 1. táblázatban bemutatott fenntartható vízgazdálkodási opció további előnyökkel jár azáltal, hogy csökkenti az energiafelhasználást, noha néhány helyzetben a decentralizált megoldások valóban növelik az energiafogyasztást, és ezzel is hangsúlyozzák a víz- és energiagazdálkodók közötti konstruktív párbeszéd szükségességét (Kenway, 2010).
37
2.2 Stratégiai tervezés az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodás érdekében Mi is a stratégiai tervezés? A stratégiai tervezés egy struktúrált keret az integrált városi vízgazdálkodás hosszú távú céljainak meghatározásához és megvalósításához. A stratégiai tervezés nem kifejezetten az éghajlatváltozáshoz történő alkalmazkodás tervezéséhez kidolgozott folyamat. Inkább olyan folyamat, amely egészében közvetlenül kapcsolódik a városi vízgazdálkodáshoz, és amelyben lényeges, figyelembe veendő szempont az éghajlatváltozás és az ehhez való alkalmazkodás. A stratégiai tervezési folyamatot úgy fejlesztették ki, hogy használható legyen változó és ismeretlen feltételek esetében is. Mivel a hosszú távú lehetőségek átgondolását igényli, valamint lehetővé teszi a városi víz és más városi szektorok közötti kapcsolatok figyelembe vételét, tulajdonképpen pontosan megfelel arra, hogy felhasználjuk az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodás, ezen belül is a városi vízgazdálkodás tervezéséhez. Az alkalmazkodás stratégiai tervezése A stratégiai tervezési folyamat számos fázisból áll, amelyeket a 2. ábra szemléltet. Az ábra a stratégiai tervezési folyamaton belül az alkalmazkodás-vonatkozású megfontolásokat emeli ki. Az ábrát mindegyik fázis részletesebb leírása követi, míg a sebezhetőségi vizsgálat a következő fejezetben található.
38
2. ábra – A stratégiai tervezés folyamata, amely magába foglalja az alkalmazkodási képességek értékelését is A 2. ábra a stratégiai tervezést mint a kidolgozási fázisok logikus sorozatát mutatja be. A valóságban azonban a feladatok sorrendje változhat, és a különböző fázisokhoz többnyire rendszeresen vissza is kell térni. Különösen a sebezhetőségi vizsgálat eredménye és a forgatókönyvek felépítése igényelheti a célok és más korábbi fázisok összevetését a valósággal. Alkalmasint éppen az előrejelzések mutathatják ki, hogy a korábban felállított elképzelés az erősen változó éghajlati feltételek miatt nem valósítható meg. A stratégiai tervezés fázisai Alapállapot felmérése, beleértve az alkalmazkodási képesség felmérését Mielőtt a változtatás folyamatába egy város belekezdene, tudnia kell, mi a kiindulási helyzet, az alapállapot. Az alapállapot felmérése az információk összegyűjtésének és elemzésének kezdő lépése, a rendszert érő hatásokra vonatkozó legújabb ismeretek összegyűjtését célozza meg. Az alapállapot felmérésnek szerves része az alkalmazkodási képesség felmérése. Bármely rendszernek, így a városi vízi rendszernek is vannak olyan tulajdonságai, amelyek bizonyos mértékig meghatározzák a veszélyekhez való alkalmazkodás képességét. 39
Elképzelések (víziók), célkitűzések, célok és mutatók Az elképzelés tömör leírása egy kívánt jövőbeli állapotnak. Olyan átfogó célkitűzéseket tartalmaz, amelyek meghatározzák a stratégiai tervezési folyamat főirányát. A víziónak részletesebb és konkrétabb részcélkitűzésekre való felbontását jelentik a célok, amelyek megszabják, hogy az állapot milyen megváltoztatását kell elérnünk ahhoz, hogy a vízió valósággá váljon. A mutatók eszközök, amelyek arra szolgálnak, hogy mérjék és/vagy láttassák a célok irányába tett előhaladást, míg a célértékek a mutatók azon rendszerint számszerűsített értékei, amelyeknek elérésére törekszünk. A sebezhetőségi vizsgálat befejezése, a forgatókönyvek felépítése, a stratégiai terv és az akcióterv kifejlesztése A sebezhetőség vizsgálata egy folyamat, amely a sebezhetőség és az alkalmazkodási képesség kiegyensúlyozását jelenti. Elvégezhető a forgatókönyv építés/stratégia kifejlesztés egy fázisaként (lásd később). A forgatókönyv kidolgozás a bizonytalansággal együttjáró kockázatok minimalizálásának és azok legyőzésének egyik módja. Magában foglalja azoknak a tényezőknek az azonosítását, amelyeknek a legnagyobb valószínűséggel van hatásuk, valamint annak becslését, hogy ezek időben hogyan fognak kialakulni. A stratégia célja, hogy meghatározza azokat a fő útvonalakat, amelyeken keresztül - különböző forgatókönyveknek megfelelően – a város meghatározott célkitűzéseit eléri. Akciótervek és megvalósítás Egy akcióterv kifejlesztése azon programok, projektek és egyéb intézkedések összeállítását jelenti, amelyek beleillenek a kiválasztott stratégiába, és tervezésük során szempont volt a célok és célértékek elérése - meghatározott időn belül és költségvetési keretek között. A megvalósítás a jövőkép felé történő, fizikai értelemben vett előrehaladást jelenti. 40
Monitoring és értékelés A monitoring a mutató értékeinek mérését jelenti a kitűzött célértékekhez képest. A monitoring eredmények értékelése az elemzést és a tervezett folyamat eredményeinek kommunikációját teszi lehetővé. A sebezhetőségi vizsgálat folyamata A sebezhetőség vizsgálata egyszerre jelent folyamatot és eredményt. A sebezhetőségi vizsgálat három fő lépést foglal magába, amelyeket a 3. ábra összegez: 1. lépés: Az alkalmazkodási képesség vizsgálata. 2.a lépés: Az éghajlatváltozás veszélyeinek való kitettség meg- határozása. 2.b lépés: A vizsgálat alatt álló rendszer(ek) érzékenységének vizsgálata. 3. lépés: Magának a sebezhetőségi vizsgálatnak az elvégzése (az eredmény). Ez magába foglalja annak meghatározását, hogy az alkalmazkodási képesség milyen mértékben képes biztosítani a sebezhetőség ellensúlyát, és mi lesz az eredményül kialakuló sebezhetőség.
3. ábra - A sebezhetőségi vizsgálat folyamata 41
1. lépés: Az alkalmazkodási képesség vizsgálata Egy rendszer alkalmazkodási képességének meghatározása komplex, egyedi és időigényes feladat. Hogy egy város saját alkalmazkodási képességének vizsgálatát milyen alapossággal tudja lefolytatni, erősen függ a rendelkezésre álló forrásoktól. Ezek az okok indokolják, hogy a kézikönyv a stratégiai tervezés részletesebb megközelítésének ismertetése után, egy gyorsabb és célirányosabb megközelítést is ismertet. Ebben az esetben a város vagy a szolgáltató egy adott rendszeren belül megkeresi az alkalmazkodási képességnek azokat a jellemzőit, amelyek kedvezően befolyásolhatják valamely éghajlatváltozás okozta veszélyeztetésre adandó válaszokat. Az alkalmazkodási képesség részletekbe menő és átfogó vizsgálata viszont a városon belül meglévő valamennyi meghatározó elemet feltárja, függetlenül az éghajlatváltozástól. Ez biztosítja azt, hogy alaposabb vizsgálatra kerül sor. Valójában, az „általános” alkalmazkodási képesség vizsgálata azt jelenti, hogy az elemzés nem csupán valamilyen különleges várható veszélyre összpontosít. Ilyen módon az eredmény szélesebb körben is hasznosítható, mivel figyelembe tudjuk venni a más városi szektorokkal való kapcsolatot is. Ezen túlmenően, a város általános alkalmazkodási képességének ismerete könnyebbé teszi a város bármilyen típusú veszéllyel szembeni sebezhetőségének meghatározhatóságát. Ez a lehetőség különösen előnyös az éghajlatváltozási előrejelzések bizonytalanságával és pontatlanságával összefüggésben. A hátránya viszont az, hogy az általános alkalmazkodási képesség vizsgálata még időigényesebb és komplexebb. Az alkalmazkodási képesség vizsgálata a jellemző mutatók kiválasztását igényli. A 2. táblázat a mutatók négy kategóriáját (gazdaság, társadalom, kormányzás, ökoszisztémák) határozza meg, és azokra az elemekre ad néhány példát, amelyeket ezekkel a kategóriákkal kapcsolatba lehet hozni. A táblázatnak nem célja sem egy teljes lista megadása, sem pedig a mutatók kiválasztása. Például, az alkalmazkodási 42
képesség gazdasági determinánsait tekintve, egy város érdeklődési területének tekintheti a gazdasági fejlődést, és választhatja mutatónak az egy főre eső GDP-t és a GDP növekedésének mértékét, amelyek kifejezik és mennyiségileg mutatják a gazdasági fejlődést. A mutatók kiválasztása és értelmezése nem egyszerű dolog; ezek helyfüggőek, ezért a munkát helyben kell elvégezni (Schauser, Harvey & Schneiderbauer, 2010). Egy ilyen megközelítés is értékes azonban, mivel a legkönnyebben alkalmazható és érthető. Nagyon hasznos lehet, ha a munkában az érintettek is részt vesznek. Az értelmezéssel kapcsolatban például, nehéz azt a módszert értékelni, amelyben a mutatók értékei hatással vannak az alkalmazkodási képességre; pl. mi a határpont annak eldöntéséhez, hogy egy mutató magas vagy alacsony alkalmazkodási képességet jelent-e.
43
44 Az igazgatás a társadalom valamennyi szintjével összefügg, és leírja a folyamatot, amely során a társadalom döntéseket hoz, valamint azt, hogy kik vannak bevonva a döntéshozatali folyamatba. Az igazgatás központjai az intézmények.
A társadalmi determináns egy sor tényezőt fog át, amelyek között van az információval (rendelkezésre állás és hozzáférés), a társadalmi tőkével (kapcsolatok a társadalmi hálózatok és csoportok között) és a humán tőkével (a társadalom egyénei által birtokolt tudás, képzettség és szakértelem összessége) kapcsolatos tényező.
Ez a kategória magába foglalja valamennyi gazdasági szektort (mezőgazdaság, ipar, szolgáltatások, K+F), amely a várost ellátja, vagy amit a város generál. Kiterjed a rendszerek teljes sorozatára, beleértve az energia, a víz, a műszaki fejlesztés, az egészségügyi szolgáltatás, stb. rendszereit.
Az alkalmazkodás, - ahogy ez a kézikönyvből is látható - az éghajlatváltozásra adott társadalmi válasz. Az alkalmazkodás megtervezéElvben pozitív a korreláció, amelyséhez és megvalósításához a tárben egyik oldalon a magasabb sadalom tudásának és szakérteljövedelem, a hatékony és túlmémének felhasználása szükséges. retezett rendszerek és a műszaki Ezért ezek pozitív korrelációban megoldások hozzáférhetősége, vannak a magasabb szintű alkala másik oldalon pedig a nagyobb mazkodási képességgel. Továbbá, alkalmazkodási képesség áll. a társadalmi hálózatok lehetővé teszik ezen tudás és az információk társadalmon belüli elterjesztését, és ennek is van értéke.
Leírás
Miért is kell a tényezőt megfontolni?
Az ökoszisztémákat a növények, az állatok és az a nem-élő környezet alkotja, amelyben élnek, valamint része még ezen elemek közötti kölcsönhatás is.
Ökoszisztémák
Az ökoszisztémák főleg a városok érzékenységére vannak hatással, mivel ezek viselik az éghajlatváltozás hatásait, de képesek a A jó igazgatás elvei (UNDP, 1997) hatások abszopciójára is. Ez az hasonlóak azokhoz, amelyekre a érzékenység teszi őket képessé sikeres stratégiai tervezés támaszarra, hogy hozzájáruljanak a város kodik. Mivel a stratégiai tervezés a alkalmazkodási képességéhez. sikeres alkalmazkodás tervezéséAz egészséges ökoszisztémák nek és megvalósításának alapja, javítják a gazdasági és társadalmi az alkalmazkodáshoz is szükséges rendszerek alkalmazkodási képesa jó igazgatás. ségét, mert az ökoszisztémák más rendszerek működésének szerves részét jelentik, és mert bőségesen mutatnak példákat a megoldásra.
Igazgatás
Társadalom
Gazdaság
Meghatározó tényező
2. Táblázat: Az alkalmazkodási képesség vizsgálata
45
• A döntéshozatalban való részvétel • Egyetértés kialakítása az érdekelt csoportok között • Az intézmények fogékonysága az érintettek szükségletei iránt • Az intézmények hatásossága és hatékonysága • A döntéshozók elszámoltathatósága • A folyamatok átláthatósága az információhoz való hozzáférés útján • A társadalmi csoportok esélyegyenlősége • A fejlődés időbeli perspektívái • A jogi keretek érvényesítése • …
A mutatókat ezután minden egyes kulcsterülethez a városnak kell meghatározni.
• Életminőség • Gazdasági sokféleség és fej- • Képzettség és a szakértelmi lődés színvonal • Vagyoneloszlás • A civil társadalom elkötelezett• Az energia fenntarthatósága sége a közösségi tevékenység és függetlensége iránt Az alkalmazkodási • Ipari termelékenység • A társadalmi hálózatok és csoképesség meghatá- • A rendszerek műszaki állapota portok részvétele rozásakor megfontoés megfelelő működése • Kapcsolat a társadalmi hálólandó kulcsterületek • Kereskedelmi egyensúly zatok és csoportok között • A források elérhetősége és a • A kockázatok ismerete források felhasználásának ha- • A szükséghelyzetekre való feltékonysága készítettség • … • Demográfiai helyzet • …
• Ökoszisztéma szolgáltatások: szabályozási, ellátási, támogatási és kulturális szerepek • Kölcsönhatás és kölcsönös függőség az ökoszisztéma szolgáltatások között • Biológiai sokféleség • „Ütközőzónák” a veszélyek ellen • Történeti adatok az ökoszisztémák szerepéről (a veszélyekre és az ember általi kihasználásra adott válaszaik) • Egészségi állapotuk és a természeti/emberi nyomások, amelyek az ökoszisztémákra hatnak (stressz/a kihasználás mértéke) • Az ökoszisztéma szolgál-tatásokat érintő politikák • …
2. lépés: Érzékenység vizsgálat 2.a lépés: Kitettség A stratégiai tervezési folyamat forgatókönyv építési fázisának természetes része a kitettség meghatározása, mivel ez foglalkozik azzal, hogy a város milyen veszélyeknek lesz kitéve. Egy város éghajlatváltozásnak való kitettségét különböző pontossági skálán lehet meghatározni attól függően, hogy a város hol helyezkedik el, és a meghatározáshoz milyen források állnak rendelkezésre. A városok támaszkodhatnak nemzetközi szinten elvégzett éghajlatváltozási előrejelzésekre (ehhez az IPCC jelenti a fő forrást) vagy kisebb léptékű előrejelzésekre, amelyeket földrészekre, természeti vagy regionális méretekre készítettek, ha ilyenek egyáltalán vannak (Kropp & Scholze, 2009). Ilyen előrejelzéseket a nemzeti vagy regionális kormányok környezetvédelmi, meteorológiai hivatalainak, illetve a kutatóintézeteknek honlapján lehet megtalálni. Ha egy városnak van elegendő ideje, szaktudása és pénzügyi forrása, választhatja azt is, hogy saját léptékére lebontott éghajlati modellt készít, amelyhez a nyilvánosan hozzáférhető adatokat használja fel. Az adatokat ilyenkor át kell futtatni az Általános Cirkulációs Modelleken, más néven Globális Éghajlati Modelleken, az IPCC által készített kibocsátási forgatókönyvek szerint. Mindez elvégezhető a nemzetközi tudományos kapacitás igénybevételével, esetleg egyetemek vagy más kutatóintézmények alvállalkozói bevonásával, ahogy ez például New York-ban is történt (NYCDEP, 2008). 2.b lépés: Érzékenység Az érzékenység vizsgálat elvégzése során részletesen kiderül, hogy az egyes városi szektorokra milyen mértékben vannak hatással az éghajlatváltozás veszélyei, és ebből milyen típusú hatás származik. Egy város vezetésének először meg kell vizsgálnia minden egyes fontos rendszerének meglevő helyzetét, figyelemmel a külső nyomásokra. Tekintetbe kell venni minden múltbeli adatot és információt, ami hatással volt a rendszer működésére. Például a csúcsfogyasztás (ivóvíz), a hirtelen változások, az éghajlati feltételek, a demográfia vagy a politikai 46
helyzet. Ezután, a várható éghajlatváltozási hatások tudományos értelmezésére alapozva azonosítani kell, hogy a város egyes rendszereinek működését milyen, az éghajlatváltozásból keletkező veszélyek fenyegethetik, és azt is, hogy ez hogyan mehet végbe. Bele kell tehát fogni az egyes rendszerek önálló elemzésébe, majd a hatásokat az alábbi kategóriák egyikébe kell besorolni: –– az infrastruktúra lehetséges károsodása vagy sérülése; –– az infrastruktúra - kapacitásának megfelelő - működésének lehetséges csökkenése vagy megszakadása, beleértve a rendszer túlterhelését és alulhasználatát; –– az emberi egészségre, társadalmi kölcsönhatásokra gyakorolt negatív hatás, vagy emberi sérülések/halálesetek előfordulásának lehetősége (Schauser, Harvey, Robrecht & Morxhain, 2010). Végül, az egyes rendszerek elemzését egy olyan egyesített képbe kell összevonni, ami a város átfogó érzékenységét mutatja. A különálló rendszerek elemzése lehetővé teszi az egyes rendszerekkel kapcsolatos részletes megfontolásokat, és eszközt jelentenek főleg az alkalmazkodási folyamatban dolgozó csoport munkájához. A rendszerek átfogó elemzése már inkább kommunikációs eszköz, amely a kön�nyebb érthetőség érdekében figyelembe veszi a nem szakértő olvasók alacsonyabb szintű műszaki/szaknyelvi ismereteit.
3. lépés. A sebezhetőség vizsgálatának befejezése A sebezhetőség vizsgálati „dokumentum” vagy eredmény (megkülönböztetve ezt a teljes sebezhetőség vizsgálati folyamattól, amely mindhárom lépést magába foglalja) egyesíti az alkalmazkodási képesség vizsgálat és az érzékenység vizsgálat megállapításait. A gyakorlatban természetesen nem mindig könnyű ezt a kettőt megkülönböztetni (Schauser, Harvey & Scheiderbauer, 2010). A rendszer sebezhetőség vizsgálatát érintő szempontok dinamikája és komplex természete miatt 47
a sebezhetőség vizsgálatot időszakosan újra el kellene végezni. Ezekhez azért is újra vissza kell térni, mert figyelembe kell venni az időközben megvalósított alkalmazkodási akciók hatását, hiszen ezeknek tulajdonképpen a sebezhetőség csökkentése a céljuk. A sebezhetőségi vizsgálat elvégzése főleg a minőséget érintő feladat, amely a két korábban említett vizsgálaton alapul, és ez nyújt útmutatást a rendszer és a közösség szükségleteiről, azzal, hogy azonosítja a legjobban sebezhető rendszereket és társadalmi csoportokat. Egy megfelelően végrehajtott sebezhetőségi vizsgálatnak szilárd bázist kellene nyújtania az alkalmazkodási terv kifejlesztéséhez (UNECE, 2009). Ez azonban nem egy egyszerű képlet, amely néhány matematikai formula felhasználásával összekapcsolja az alkalmazkodási képességet és a sebezhetőséget, előállítva egy végeredményt. A sebezhetőségi vizsgálat inkább az alkalmazkodási képesség és a rendszerérzékenység kombinációjának normatív elemzése. Egy megfelelő és pontosan végrehajtott sebezhetőségi vizsgálatnak az érintettek elkötelezettsége jelenti a sarokkövét, mivel ez fogja biztosítani, hogy az elemzésben benne lesz minden lényeges ügy és helyi tudás. Ez növeli az esélyét annak is, hogy a vonatkozó alkalmazkodási intézkedések megvalósítása sikeres lesz. Az a jó megközelítés, ha a sebezhetőségi vizsgálat középpontjába az egyes városi szektorok kerülnek, és a szektorális sebezhetőségeket határozzuk meg. Egy város „teljes” alkalmazkodási képessége - ahogy az a 2. táblázatban látható - az egyes szektorokra jellemző alkalmazkodási képességből és a szektorális érzékenységből tevődik össze. Minden egyes szektorban meg kell határozni, hogyan „adódnak össze” az őt érő lehetséges negatív (érzékenység) és pozitív hatások (alkalmazkodási képesség). Azután, valamennyi szektor összevonásából kell kialakítani az általános, aggregált képét. Ez adná a város sebezhetőségének átfogó képét. A sebezhetőségi vizsgálat létfontosságú az 48
alkalmazkodás megtervezéséhez; azonban kockázatvizsgálat segítségével a kettő között még fel kell építeni a kapcsolatot. A kapcsolatépítés magában foglalja a valószínűség értékelését és az események eredményét, valamint lehetővé teszi a célra orientált alkalmazkodási akciók sorba állítását aszerint, hogy a sebezhetőséget melyek fogják legjobban csökkenteni.
2.3 A tervezési folyamat erősítése Egy stratégiai tervezési folyamathoz négy nélkülözhetetlen tényező említhető: (i) erős politikai háttér, (ii) megfelelő koordináció a fontos osztályok és intézmények között, (iv) a kutatóhelyek irányából jövő támogatás és (v) a sok érintett bevonása. Ezeknek nemcsak a folyamat elindításához kell rendelkezésre állniuk, de meg kell tartani őket a tervezés teljes időtartama alatt. Politikai elkötelezettség Noha nyilvánvaló, hogy az emberi tevékenység a jelenlegi éghajlati sémákra növekvő befolyást gyakorol, általánosságban véve az éghajlatváltozást egy hosszú távú folyamatnak gondoljuk, amelynek szélsőségesebb hatásait valószínűleg többségében a jövő generációi fogják érzékelni. Ez, valamint az éghajlatváltozással együttjáró bizonytalanság valódi korlátot jelent a formális politikai kötelezettségvállalás számára, hogy támogassa az éghajlatváltozásra adott válaszok megvalósítását. A politikai elkötelezettség számos ok miatt nélkülözhetetlen bármilyen alkalmazkodási folyamat kidolgozásához. Először, a vizes szakembereknek (általában a szakembereknek) korlátozott befolyásuk van az alkalmazkodás megteremtésében meghatározó törvényhozási, jogszabály alkotási folyamatra. A területhasználat követelményei vagy a vízhasználat kötelező hatékonysági mutatói jó példák lehetnek erre. Másodszor, az alkalmazkodási intézkedések megvalósítása pénzügyi forrásokat igényel, amelynél a politikusok a döntéshozók. Végül, az 49
alkalmazkodás politikai támogatásának megléte valódi motiváló és tudatosság-növelő tényező lehet a városi vízgazdálkodás minden szintjén, de azon kívül is. Az erős politikai háttér segít a stratégiai tervezési folyamat törvényességének és hitelességének az érintettekkel való megtárgyalásában. A vízgazdálkodó egységek vezetőinek célszerű folyamatosan tájékozódni a rugalmas vízgazdálkodás különböző előnyeiről szóló információkról - amelyek gyakran túlmutatnak a vízgazdálkodáson is-, és ezek ismeretében célszerű tájékoztatni a politikusokat. Az információkat aztán a politikusok felhasználhatják a fenntartható vízgazdálkodás megvalósításának támogatására, hozzáigazítva ezeket választópolgáraik érdekeihez és prioritásaihoz. Belső koordináció A stratégiai tervezési folyamat különböző adminisztratív egységek és intézmények részvételét, együttműködését igényli. A belső koordináció többféleképpen biztosítható. A kooperáció legkönnyebben egy koordinációs egység felállításával segíthető elő. Ez az egység lehet önálló hivatal, személy vagy egység, amely meglevő osztályon vagy intézményen belül alakul, vagy ahhoz kapcsolódik. Az ilyen egységnek logikus bázisai a helyi önkormányzatok, amelyek átfogó felelősséggel tartoznak a helyi fejlődés egészéért. A városok alakíthatnak speciális koordinációs egységet is, hogy az éghajlatváltozás vonatkozásában nagyobb rálátásuk legyen valamennyi városi szektor irányítására. A vízgazdálkodás - amelynek leglényegesebb városi rendszer mivolta ugyan vitatható, de amelyet valószínűleg legjobban érint az éghajlatváltozás - természetesen ennek az egységnek egyik leginkább érdekelt területét jelenti. Ezek a létrehozott egységek igen gyakran a sokféle érintett küzdőterévé válnak. A városi vízgazdálkodók elvileg ilyen belső koordináció nélkül is képesek az éghajlatváltozást is figyelembe vevő terveket készíteni, azonban az eredményként így megszülető alkalmazkodási akciók valószínűleg kevésbé lesznek hatékonyak. 50
Együttműködés a kutatókkal A komplexitás és a bizonytalanság, amely együtt jár mind az éghajlatváltozás megnyilvánulásaival, mind pedig a kapcsolódó alkalmazkodási válaszokkal azt igényli, hogy a lehető legjobban ismerjük az aktuális feltételeket és ezek valószínű hosszú távú változásait. Ezért életbevágóan fontos az aktív együttműködés a kutatókkal. Különösen lényeges a kutatók közreműködése a forgatókönyv építési fázisban, mivel ezek hihetősége, valamint az irántuk érzett bizalom szintjének megfelelő vizsgálata nagymértékben meg fogja határozni a város vízgazdálkodási stratégiáját. A kutatók az innovatív megoldások kifejlesztésében is segítséget tudnak nyújtani. Tanulási Szövetségek (Learning Alliences): A kutatás és a gyakorlat közötti szakadék áthidalása A Tanulási Szövetség a kutatási akciók egyik típusa, amely hidat próbál építeni egyfelől a kutatók és a szakértők, másfelől a vízfogyasztók és egyéb érintettek között. A SWITCH projekt keretében ezek létrejöttek, és világszerte számos városban tesztelték őket. A Tanulási Szövetségek logikája szerint magát a kutatási tervet az érintettekkel egyetértésben kell kialakítani figyelembe véve azok legfontosabb érdekeiket. Magát a kutatást sem egyedül a szakértők vezetik, hanem ezt a feladatot megosztják az érintettekkel. A megoldások egy szervezett, közös tanulási folyamat eredményei, amelyeket nagyobb valószínűséggel lehet a gyakorlatban is elfogadni.
Az érintettek bevonása Az érintettek olyan egyének vagy jogi személyek, akik/amelyek érdekeltek, és ezért érintettek egyes döntésekben vagy folyamatokban, illetve ezeket ők maguk befolyásolni képesek. Az érintettek bevonása azt a folyamatot jelenti, amelynek során megnyerjük őket az együttműködésre. Noha egy városi vízrendszer igazgatása technikailag az érintettek nélkül is bizonyosan megvalósítható (kivéve a települési csapadékvíz-gazdálkodást mint rugalmas rendszer 51
megvalósítását és működtetését), a rendszer fenntarthatósága és alkalmazkodási képessége az érintettek bevonásával jelentősen erősödik. Ha nem, a hibás igazgatás költségei az egyik szereplőről a másikra szállnak át, és csökken a vízrendszer teljes hatékonysága. Több érintett bevonása nemcsak azért szükséges, hogy a stratégiai tervezésnek minél nagyobb hányada megvalósítható legyen, de azért is, hogy a városi vízgazdálkodásban még általánosabban valósuljon meg az integráció. Meg kell jegyezni, hogy az érintettek részvétele a folyamatban nem helyettesíti, csupán kiegészíti a városi vízrendszerek irányítását. A döntéshozatal tulajdonképpeni birtokosai – és így a jó vízszolgáltatás felelősei – változatlanul a köz- és a magáncégek, amelyeknek a vízzel való gazdálkodásra hivatalos felhatalmazásuk és nem mellékesen tudásuk is van. Az érintetteknek a folyamatba való hatékony bevonása azonban biztosítja azt, hogy a fontos döntéseket valamennyi kulcsszereplővel egyetértésben hozzák meg, az érintettekben pedig nő a felelősség és a hajlandóság arra, hogy saját lehetőségeiken belül támogassák a hivatalos szerveket. Hogy ez az integráció a valóságban megvalósuljon, az érintetteknek változó, de folyamatos szerepet kell játszaniuk a stratégiai tervezés teljes folyamatában. Ajánlatos bevonásukat korán elkezdeni, már a kezdetektől megnyerni, megerősíteni bennük a tulajdonosság érzését és a megfelelő motivációt. Az érintetteket az alapállapot felmérés során kell azonosítani; az az ideális, ha ez a folyamat elején megtörténik, ilyen módon ők is hozzá tudnak járulni az életfontosságú információk gyűjtéséhez. Valószínű, hogy a stratégiai tervezés során, amelyben komoly szerepet játszik az éghajlatváltozás mint szempont, az érintettek bevonásával kapcsolatban bizonyos nehézségekkel találjuk szemben magunkat, amiken jó vezetői módszerekkel és az ismeretek megosztásával lehet úrrá lenni (Gardner, Dowd, Mason & Ashworth, 2009). Ezekre példák: 52
Tudásbeli hiányosságok: Az információk adása segíthet megszüntetni a megértés hiányát és a félreértéseket. Bizonytalanság: Létfontosságú a bizonytalanságok tudomásul vétele, mivel az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodás bemutatása inkább a kockázatokra adott válasz, semmint olyan eseményekre, amelyek rövid időn belül vagy előfordulnak, vagy nem. Kételkedés: Nyitottság a tudományos munkák felé, hangsúlyt adva a kockázatkezelési megközelítésben rejlő racionalitásnak és az alkalmazkodással járó járulékos haszonnak; ez segíthet túljutni a kételkedésen, vagy legalább félretenni azt. Érzelmi reakciók: A stratégiai tervezési megközelítés, amelynek megvannak a maga tervezési és megvalósítási alaptevékenységei, segíthet leküzdeni a reménytelenséget és ösztönözni a részvételt. 2.4 Az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodás kommunikációja Az alkalmazkodás megvalósításában központi szereplők az érintettek, akikkel a nem megfelelő kommunikáció az éghajlatváltozásról a folyamat elé akadályokat állíthat. Először is, az alkalmazkodás csaknem minden akciója valamilyen mértékben hatással lesz az érintettekre, történjen az látható változás vagy adóbevételi kiadások formájában. Ha az ilyen hatások mögötti okok nincsenek megmagyarázva, vagy az érintettek ezekkel nem értenek egyet, bizonyosan ellenezni fogják a tervezett projektet. Ez az eset előfordulhat néhány, ebben a kézikönyvben bemutatott technológiával és opcióval kapcsolatban is, mivel ezek még nincsenek széles körben elterjedve, és néhány olyan koncepciót tartalmaznak, amelyek előítéletes megjegyzéseket idézhetnek elő, például a megtisztított kommunális szennyvíz újrahasznosítása. Másodszor, a városgazdálkodásban sok javasolt rugalmas megoldás 53
k omolyan épít a decentralizált megoldásokra. Ezek széleskörű elfogadása a nyilvánosság aktív támogatását és részvételét igényelheti, méghozzá sokkal nagyobb mértékben, mint a jellegzetes centralizált vízgazdálkodási infrastruktúra esetén. A zöld tetők és a csapadékvíz hasznosítása csak két példa ezekre. Az éghajlatváltozás kommunikációja A városi vízgazdálkodás érintettjei vegyes összetételű csoportot alkotnak, akiknek igen változó mélységű az ismerete a vízről és az éghajlatváltozásról. Általában feltételezhető, hogy az érintettek, akik kívül vannak a tudományos körökön és azokon az intézményeken, amelyek közvetlenül be vannak vonva a városi vízgazdálkodásba, ezeken a területeken csak hiányos ismeretekkel rendelkeznek. A stratégiai tervezés részeként szükség lesz arra, hogy az érintett csoportokkal kommunikáljunk ezekről az ügyekről. A Környezeti Döntések Kutatási Központja (Centre for Research on Environmental Decisions, CRED) az éghajlatváltozás kommunikációjának 8 alapelvét határozta meg: (i) a hallgatóság megismerése, (ii) a hallgatóság figyelmének felkeltése, (iii) a tudományos adatok lefordítása konkrét tapasztalatokra, (iv) az érzelmi indíttatású kérdések túl gyakori használatának kerülése, (v) a bizonytalanságok tárgyalása, (vi) a hallgatóság csoportkapcsolatainak kihasználása, (vii) a csoport részvételének ösztönzése és (viii) a környezeti szempontból pozitív viselkedés erősítése (CRED, 2009). Noha jelen kézikönyvnek nem feladata, hogy egy teljes éghajlatváltozási kommunikációs stratégia meghatározásában segítsen a városoknak, az első elv – a hallgatóság megismerése – megérdemli, hogy részletesebben áttekintsük. 54
Minden jó marketing vagy kommunikációs terv a termék, a szolgáltatás vagy a kampány célpiacának, megcélzott hallgatóságának vizsgálatával kell, hogy kezdődjön. Az éghajlatváltozás esetében ez magába kell, hogy foglalja az érintettek ismereteinek feltárását és a véleményük megismerését az éghajlatváltozásról. Ennek érdekében felmérés végezhető, amely a stratégiai tervezési folyamat részeként a meghatározott érintettek körében azt vizsgálja, mennyire érzékelik az éghajlatváltozást. Egy ilyen felmérés segíthet feltárni az ismeretbeli hiányosságokat és a hatékony együttműködés korlátait. Ilyen lehet például az, ha az érintettek csoportjainak egymáshoz képest, vagy az egyéneknek egy csoporton belül nagyon eltérő a véleménye, ami konfliktust okozhat. A felmérés azt is feltárhatja, hogy egy bizonyos alkalmazkodási megoldás megvalósítása előtt szükség van-e a nyilvánosság tájékoztatására/oktatására. Például, a tisztítótelepről kifolyó tisztított szennyvíz újrahasználata vagy a csatornaiszap tápanyagként való használata közegészségügyi fenntartásokat válthat ki, és az aggodalmakat még a megvalósítás előtt el kell oszlatni. Tudatosítani a hallgatósággal: mit jelent a víz és az energia a háztartásokban Az Egyesült Királyságban egy vízzel és energiával kapcsolatos kísérleti kezdeményezést indítottak el, amelynek célcsoportja a fogyasztók voltak. Ennek első lépése az alapállapot felmérése volt arról, hogy a fogyasztók hogyan érzékelik a víz és az energia kapcsolatát. A felmérés feltárta, hogy a fogyasztók ennek a kapcsolatnak nincsenek tudatában, és bizonyosan a természetével sem. Minthogy az energiahasználat 90%-a a háztartásokban felhasznált vízhez, főleg a víz felmelegítéséhez kapcsolódik, a felmérés feltárta, hogy komoly szükség van a felfogás megváltoztatására annak érdekében, hogy elérhető legyen a fogyasztói viselkedés megváltozása (Energy Saving Trust, 2010).
55
Az alkalmazkodás kommunikációja: néhány egyedi kihívás Az éghajlatváltozás csak az utóbbi időben vált széleskörű viták témájává, jelenleg a bizonytalanság tárgya. Olyan időskálán megjelenő komplex jelenség, amely gyakran túl van azon a határon, amelyben az egyének és az intézmények még gondolkodnak. Ezzel a kihívással kell szembenéznie annak, aki az éghajlatváltozást az érintetteknek kommunikálni akarja. Bizonytalanság Az éghajlatváltozás jövőbeni megnyilvánulásaira vonatkozó előrejelzések bizonytalansággal vannak tele. A tudománynak pontos eszközei vannak a bizonytalanság kezelésére, azonban a bizonytalanság és következményeinek kommunikációja a döntéshozók számára nem működik úgy, ahogy kellene. Ennek egy példája a „climategate” elnevezésű e-mail feltörési eset, amely néhány alapfeltevést és az éghajlatváltozás tudományán belüli adathiányt helyezte a középpontba. A tudományos közösség aktív és nyílt részvétele a stratégiai tervezés folyamatában célba veheti a bizonytalanság ügyét. Mióta az előrejelzéseken belüli hiányosságokat és a feltételezéseket nyilvánvalóvá tették, és mióta tisztázták ezeknek a forgatókönyvekre gyakorolt hatását, már nem kellene, hogy a bizonytalanság az akciók megtervezésének vagy megvalósításának akadálya legyen. A bizonytalanság mint általános elv az egyének, a cégek és az intézmények számára tulajdonképpen ismerős, mivel ez saját működésük megtervezését is jellemzi. Kiterjesztett időskála Az előzetes és tervezett alkalmazkodás, amiről jelen kézikönyv szól, több mint egyszerű válasz a jelenlegi éghajlati eseményekre, mint amilyen a szárazság vagy az árvíz: az alkalmazkodás válasz az előre jelzett jövőbeni eseményekre is. Gyakran ezek az előre jelzett események később fordulnak elő, mint azt az emberek és a szervezetek gondolnák. Azt kell kommunikálni, hogy szükség van olyan tervek készítésére, amelyek a jövő generációi számára jelentenek előnyöket, és ez a kihívás – különösen, ha 56
ez még pénzkiadással is jár. Az emberek és így a szervezetek is hajlamosak a közeli fenyegetésekre összpontosítani, és ahhoz, hogy ezeket az éghajlatváltozással hozzák kapcsolatba, személyes tapasztalat szükséges. A gyakorlatban sokszor az történik, hogy a legutóbbi idők szélsőséges időjárási helyzeteit hozzák elő példaként arra, hogy mi jöhet. Ez a megközelítés problémát okozhat, mert túlzottan leegyszerűsíti a komplex folyamatokat, néha figyelmen kívül hagyja az éghajlatváltozással nem összefüggő oksági kapcsolatokat, és végül az érintettek csoportján belül félelmet és a kiszolgáltatottság érzetét kelti. Ezt a megközelítést moderált formában kellene használni, ugyanakkor felismerve a pillanat adta lehetőség fontosságát, amelyet néha ilyen szélsőséges események teremtenek. A vele járó előnyök hangsúlyozása Az érintettek bevonása azt is magával hozza, hogy olyan csoportok is részt vesznek a folyamatban, akik nem szükségszerűen közvetlen részesei a városi vízgazdálkodásnak. Az ezekkel a csoportokkal folytatott, az alkalmazkodásról szóló kommunikáció megkívánja, hogy hangsúlyt kapjon a vízzel kapcsolatos alkalmazkodási akciók járulékos haszna is. Ezzel azoknak a csoportoknak vagy egyéneknek a részvételét is biztosíthatjuk, akik kételkednek az éghajlatváltozásban és az alkalmazkodás szükségességében. Amint azt az előző fejezetek bemutatták, a víz városi körforgása szorosan összefügg más városi szektorok egész sorával, és központi szerepet játszik a városi életminőség biztosításában. A vízgazdálkodás alkalmazkodási akciói ezért mindig más városi szektorokban végrehajtott tevékenységekhez és/vagy az emberek életének kézzelfogható javításához kapcsolódnak, például egészség, életminőség és gazdasági előnyök. Ezért fontos, ha valaki képes ezekre a járulékos hasznokra rámutatni. A 3. táblázat a fenntartható vízgazdálkodás által nyújtott járulékos hasznok nem teljes körű példáit sorolja fel. Természetesen, egyes esetekben előfordulhat, hogy nem lehetséges a járulékos hasznok meghatározása. Ilyenkor a stratégiai terv kommunikációs folyamatának középpontjában a kockázatok kezelésének perspektívája kell, hogy szerepeljen. 57
58 • Ökoszisztémák: kevesebb víz kiemelése szükséges a környezetből • A város gazdasági tevékenységei: a víz elérhetőségének növekedése egyéb felhasználási célok számára • Mezőgazdaság és a városi zöldterületek: olcsóbb öntözővíz biztosítása • Ökoszisztémák: kevesebb víz kiemelése szükséges a környezetből • Életminőség (társadalmi egyenlőség): a differenciált árak az alacsony bevételű csoportok számára olcsón biztosítják alap-vízigényük kielégítését • Ökoszisztémák: kevesebb víz kiemelése szükséges a környezetből • A város gazdasági tevékenységei: a víz elérhetőségének növekedése egyéb felhasználási célok számára • Energia: az energiafogyasztás csökkenése a kevesebb melegvíz használata következtében • Ökoszisztémák: kevesebb víz kiemelése szükséges a környezetből • Energia: az energiafogyasztás csökkenése a kevesebb melegvíz használata következtében • A város gazdasági tevékenységei: a víz elérhetőségének növekedése egyéb felhasználási célok számára • Ökoszisztémák: kevesebb víz kiemelése szükséges a környezetből • Életminőség (zaj és rezgés): a csövek cseréjével a jövőbeni javítások elkerülhetők • Életminőség (egészség): csökken a szennyezőanyagok csővezetékbe kerülésének kockázata • A város gazdasági tevékenységei: megbízhatóbb vízellátás biztosítása
• Vízellátás: a fogyasztás csökkenése • Vízellátás: a tisztítási és szivattyúzási költségek csökkenése
• Vízellátás: a fogyasztás csökkenése • Vízellátás: a tisztítási és szivattyúzási költségek csökkenése
• Vízellátás: a fogyasztás csökkenése • Vízellátás: a tisztítási és szivattyúzási költségek csökkenése
• Vízellátás: a fogyasztás csökkenése • Vízellátás: a tisztítási és szivattyúzási költségek csökkenése
• Vízellátás: a fogyasztás csökkenése • Vízellátás: a tisztítási és szivattyúzási költségek csökkenése
A nem-ivóvíz minőségű vizet fogyasztók alternatív ellátása
Mérés és árpolitika
A fogyasztói szokások változtatása
Intézkedések a vízhasználat hatékonyságának növelésére
A szivárgások kezelése
Az életminőséget érintő néhány előny és járulékos hasznok más városgazdálkodási szektorokban
Előnyök a városi vízgazdálkodás területén
Opció
3. táblázat: A fenntartható vízgazdálkodás opcióinak járulékos haszna
59
• Csapadékvíz gazdálkodás: a lefolyási csúcsok csökkenése • Szennyvíztisztítás: a tisztítási költségek csökkenése
• Szennyvíztisztítás: a tisztítás költségeinek csökke• Életminőség (esztétikai élvezhetőség és kényelmi értékek): a városi zöldterületek nése növekedése • Csapadékvíz gazdálkodás: a lefolyás csökkenése • Városfejlesztés: a „szürke” víz és a csapadékvíz helyszíni tisztítása • Vízellátás: az ivóvíz minőségű víz iránti igény • Ökoszisztémák: városi ökoszisztémák kialakítása csökkenése
• Szennyvíztisztítás: a tisztítás költséginek csökkenése • Mezőgazdaság és a városi zöldterületek: olcsóbb öntözővíz biztosítása • Vízellátás: az ivóvíz minőségű víz iránti igény csök- • Életminőség (rendelkezésre álló bevételek): helyi bevételi forrás a halak és a növékenése nyek értékesítéséből
• Mezőgazdaság: olcsóbb műtrágya biztosítása • Szennyvíztisztítás: a tisztítás költségeinek csök- • Életminőség (rendelkezésre álló bevételek növekedése): a főzési és melegítési célú kenése vízkiadások csökkenése • Városi gazdasági tevékenységek: olcsó és megújuló energiaforrás biztosítása
A vízadó réteg tisztítása
Épített vizes élőhelyek
Szennyvíz stabilizációs tavak
Biogáz előállítása szennyvíz- iszapból
• Mezőgazdaság és a városi zöldterületek: olcsóbb öntözővíz biztosítása
• Szennyvíztisztítás: a tisztítás költségeinek csökke- • Mezőgazdaság és a városi zöldterületek: olcsóbb műtrágya biztosítása és a városi nése élelmiszerbiztonság növelése
Vizelet-elvezető illemhelyek
• Életminőség (egészség): az ASR természetes védelmet biztosít a szerves szennyeződések és szennyezett csapadékvíz lefolyás ellen • Ökoszisztémák: az ASR felszín alatti alapáramai a természetes ökoszisztémák támogatására használhatók • Mezőgazdaság és a városi zöldterületek: olcsóbb öntözővíz biztosítása
• Vízellátás: a tározókapacitás növekedése • Vízellátás: a vízminőség védelme • Csapadékvíz gazdálkodás: a lefolyás csökkenése • Szennyvíztisztítás: szennyezőanyag eltávolítása
A tározókban való tárolás és ezek helyreállításának növelése (ASR)
60
Csapadékvíz gyűjtése
• Csapadékvíz gazdálkodás: a lefolyás csökkenése • A városi gazdasági tevékenységek: az árvízi kockázat csökkenése • Vízellátás: az alattuk fekvő víztartók feltöltése • Életminőség (esztétikai élvezhetőség és kényelmi értékek): a természetes vagy • Szennyvíztisztítás: a szennyezőanyagok eltávomesterséges mélyedések füves területeket biztosítanak lítása
Porózus kövezet, természetes vagy mesterséges mélyedések, stb.
• Ökoszisztémák: kevesebb víz kiemelése szükséges a környezetből • A város gazdasági tevékenységei: megbízhatóbb vízellátás biztosítása • Mezőgazdaság és a városi zöldterületek: olcsóbb öntözővíz biztosítása • Életminőség (általában): a vízszámlák csökkenése és biztonságosabb vízellátás biztosítása
• Csapadékvíz gazdálkodás: a lefolyás csökkenése • Ökoszisztémák: a helyi élőhelyek védelme és növelése • Szennyvíztisztítás: a szennyezőanyagok meg- • Városfejlesztés: a területek költség-hatékony fejlesztése fogása a forrásnál, a nem-pontszerű szennye- • Életminőség (esztétikai élvezhetőség): a csapadékvízre érzékeny tájtervezés hangzőanyag terhelés csökkentése súlyt ad az esztétikai tulajdonságoknak
A városi vízgyűjtő átalakítása
• Csapadékvíz gazdálkodás: a lefolyás csökkenése • Vízellátás: az ivóvíz minőségű víz iránti igény csökkenése
• Vízellátás: az ivóvíz minőségű víz iránti igény • Ökoszisztémák: városi ökoszisztémák kialakítása csökkenése • Mezőgazdaság és a városi zöldterületek: olcsóbb öntözővíz biztosítása • Szennyvíztisztítás: a tisztítás költségeinek csök- • Életminőség (esztétikai élvezhetőség és kényelmi értékek): a városi zöldterületek kenése növekedése
A „szürke” szennyvíz újrahasználata
A szennyvíziszap újrahasználata
• Szennyvíztisztítás: a tisztítás költségeinek csökkenése • Ökoszisztémák: tápanyagok forrása • Csapadékvíz gazdálkodás: a talaj- nedvesség • Mezőgazdaság és városi zöldterületek: olcsó és megújuló energia vagy tüzelőanyag megtartó képességének javulása biztosítása
61
• Csapadékvíz gazdálkodás: a lefolyás csökkenése • Életminőség (esztétikai élvezhetőség és kényelmi értékek): a városi zöldterületek • Szennyvíztisztítás: a szennyezőanyagok eltávonövekedése, ezek lehetséges használata száraz időben játszótérnek vagy sportlítása pályának
Zöldtetők
Késleltető tavak és medencék
Forrás: A SWITCH Training Kit 3., 4. és 5. modulja (ICLEI European Secretariat, 2011)
• Ökoszisztémák: városi ökoszisztémák kialakítása • Csapadékvíz gazdálkodás: a lefolyás csökkenése • Életminőség (egészség): a levegő minőségének javítása és a városi „hősziget” hatás • Vízellátás: az ivóvíz minőségű víz iránti igény csökkenése csökkenése • Életminőség (esztétikai élvezhetőség és kényelmi értékek): a városi zöldterületek • Szennyvíztisztítás: a levegővel szállított szennyenövekedése zőanyagok eltávolítása a lefolyásból • Energia: az energiafogyasztás csökkenése a fűtési és légkondicionálási igény csökkenésének következtében
3. A városi vízrendszerek alkalmazkodása: városi példák A 3. fejezetben példákat mutatunk arra, hogy különböző városok hogyan valósítják meg az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodást. A városok az alkalmazkodási folyamat különböző fázisaiban vannak: néhány már megvalósított speciális alkalmazkodási akciókat mutat be, míg a többségük elfogadott, vagy legalábbis kezdeményezett alkalmazkodási stratégiát. Az esettanulmányokban szereplő városok az éghajlatváltozás kihívásainak változatos megnyilvánulásaival állnak szemben, és ennek megfelelően a válaszaik is igen különbözőek. Mennyire vannak a városok felkészülve az éghajlatváltozás hatásaira? Az EU által alapított PREPARED projekt a városi víz és szennyvíz stratégiára, technológiákra és eszközökre összpontosít, hogy a város jobban meg tudjon küzdeni az éghajlatváltozás hatásaival. A PREPARED projektben részt vevő valamennyi város tevékenységét hozzákapcsolja az energia technológiához és fogyasztáshoz is annak érdekében, hogy „szén-lábnyomát” javítsa. A PREPARED projektben 14 város működik együtt és a következőkre helyezik a hangsúlyt: Barcelona (Spanyolország) Alkalmazkodási stratégia – alkalmazkodás a vízbázisok ritkaságához és a szélsőséges csapadék eseményekhez. Berlin, Németország A város két nagy gondjának megoldása – a vízellátás biztonsága és a vizek bányászat okozta szennyezésének emelkedése. Eindhoven, Hollandia A biztonságos vízkörforgás tervének kifejlesztése az integrált kockázatkezelés számára, annak érdekében, hogy elkészüljön a jelenlegi rendszer hiányosságaira vonatkozó terv és megvalósuljon ennek megoldása. Genova, Olaszország Döntéstámogató és monitoring rendszerek terve a szárazságra és a szélsőséges csapadék eseményekre. Isztambul, Törökország Alternatív vízellátás (csapadékvíz gyűjtése) és a szürke vízzel való gazdálkodás azokon a területeken, ahol a városok súlyos víz probléma miatt szenvednek.
62
Gliwicze, Lengyelország A város ideiglenes elöntési területeinek integrálása az általános vízgazdálkodási rendszerbe, a csapadék monitoring rendszer javítása és az előrejelzési kapacitás növelése segítségével. Lisszabon, Portugália Küzdelem a víz hiányával és minőségével kapcsolatos problémák megszüntetése érdekében: a víz biztonságos körforgalmának javított terve, korai riasztó rendszer és fertőtlenítő rendszerek. Lyon, Franciaország A csapadék mérésének javítása a hatékony éghajlatváltozási alkalmazkodási stratégia kifejlesztése érdekében. Oslo, Norvégia Küzdelem a város két fő problémájának megoldásáért: az egyesített csatornarendszer működése és a nyersvíz minőségének romlása. Szimferopol, Ukrajna A város biztonságos víz körfogalmi tervének kifejlesztése és a veszélyek adatbázisának kifejlesztése a kockázatok mérséklési opcióinak kidolgozásához a város ivóvizminőségének javítása érdekében. Aarhus, Dánia A csapadék monitoring javítása, a csapadékvíz és szennyvíz tisztító rendszerek integrált ellenőrzése. Melbourne, Ausztrália Helyreállítási akciók a vízellátás biztonságának javítása, a vízi utak szennyezésének csökkentése, az árvizek mérséklése és a rugalmas és fenntartható élet javítása érdekében. Seattle, USA Az éghajlatváltozásnak a hidrológiai körfolyamatra gyakorolt hatásának felmérése és az alkalmazkodási stratégia kifejlesztése. Wales, Egyesült Királyság Eszközök és keretterv kifejlesztése annak érdekében, hogy a partner városokban kiépüljön és használatba kerüljön az alkalmazkodásra képes víz és szennyvíz rendszer, majd a rendszer rugalmasabb terjesztése.
Néhányan egyetlen alkalmazkodási választ helyeznek a prioritási sor elejére, mások a válaszoknak egy halmazára számítanak. Összefoglalva, a városi példák ideális illusztrációját adják annak a fő koncepciónak, amelyet kézikönyvünkben körvonalaztunk. A legtöbb 63
helyen a hangsúly az érintettek bevonásának fontosságán van, amelyre a folyamat minden fázisában szükség van, valamint azon, hogy az alkalmazkodási stratégiába beépüljenek az életminőséggel kapcsolatos megfontolások. Néhány város már kidolgozta alkalmazkodási stratégiáját, amely valamennyi városi szektort integrálja, és sorrendbe állítja a rugalmas és fenntartható gazdálkodás opcióit. A város profil kidolgozásának szempontjai: Méret: megacity – nagyváros- közepes vagy kis város Gazdaság: fejlett ország - növekedő gazdaság - fejlődő ország Az éghajlat besorolása: tropikus – száraz – mérsékelt – kontinentális – sarkvidéki - hegyvidéki Kihívások az előre jelzett éghajlatváltozás esetén: tengerszint emelkedése - erősödő záporok - csökkenő csapadék – emelkedő hőmérséklet - szélviharok Alkalmazkodási válaszok: gazdasági ösztönzés - az infrastruktúra javítása - a természeti rendszerek használata - az igazgatás javítása Egyéb
4. Következtetés Az éghajlatváltozással szembeni sebezhetőség növekedésével együtt jár az élhetőbb és fenntarthatóbb város kialakításának szándéka. A kizárólag az infrastruktúrára változtatására épülő megoldások helyett az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodás érdekében kombinált opciókat és technológiákat kellene választani, közöttük olyan „soft” megközelítésekkel, mint az érintettek bevonása, a tudatosság növelése és az oktatás. Ebben a kézikönyvben a stratégiai tervezés folyamatát mint keretet mutattuk be, amely segíti, hogy a fenntarthatóbb vízgazdálkodás érdekében jobban integrált politikára, kormányzati szerkezetre, gyakorlatra és műszaki megoldásokra váltsunk át. A városok növekedő általános fenntarthatósága, a stratégiai és integrált megközelítés szintén megfelelő keretet ad az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodásnak. 64
A bizonytalanság és a változó feltételek kezelésére képes stratégiai tervezés bevezetésére az éghajlatváltozás összefüggésében sürgetően szükség van. Integrált megközelítése - az a tény, hogy figyelembe veszi az érintetteket a folyamat minden fázisában – biztosítja mind az éghajlatváltozásra, mind pedig az erre adott válaszokra jellemző átfogó jelleg figyelembe vételét. A rugalmas és decentralizált vízgazdálkodási opcióknak, amelyeket jelen kézikönyv I. fejezete bemutatott, nemcsak az eszközei jobbak a változó éghajlati feltételekkel való küzdelemhez, de járulékos hasznot is hoznak más városi szektorok számára, és javítják a városi életminőséget is. Kívánatos, hogy a bemutatott módszeres és integrált megközelítés ösztönözze a városokat, hogy az éghajlatváltozással szembeni harc szempontjából optimistábban tekintsenek saját képességeikre.
65
II. Települési csapadékvíz-gazdálkodás: a fenntartható adaptív rendszer
1. Problémák és teendők Városaink csapadékvíz elvezetési megoldásai és az azt szolgáló elvezető rendszerek, összevetve a nemzetközi gyakorlattal, több évtizedes elmaradásban vannak. Az elmaradás oka a települési csapadékvízzel kapcsolatos jogi szabályozás hiányos, illetve ellentmondásos jellege, a műszaki szabályozás elmaradottsága és az elvezetés gazdasági hátterének rendezetlensége. Az önkormányzatok - a felsorolt okok következtében is - hiányos ismeretei a korszerűnek tekintett, a változó klímához való adaptációt segítő műszaki megoldások terén teszi teljessé a jelenlegi helyzetet. A következmények a többnyire megalapozatlanul költséges beruházásokban jelentkeznek, melyek „eredményeként” a csapadékvízhez köthető települési problémák többnyire csak részben oldódnak meg, illetve a jövőben újra jelentkezni fognak. A közvetlen problémák két jellemző csoportja különböztethető meg: (i) Az igen heves esők miatt bekövetkező elöntések, melyek minden esetben nagy nyilvánosságot kapnak, és jelentős károkkal, a közlekedés erős zavarásával jellemezhetők, és (ii) A hosszú, forró és száraz időszakokban a köz- és magánterületi városi zöld felületek ivóvízzel való öntözési igényében, annak költségeiben, miközben a lehulló és hasznosítható csapadékvizet ésszerűtlenül igyekszünk „gondosan” eltávolítani a település területéről. Az indokolatlan többletköltségek jelentősen nagyobbá válnak azokon a településeinken, ahol egyesített rendszerű csatornázás van. Ezekben ugyanis az elvezetett csapadékvíz szivattyúzási és szennyvíztisztítási többlet ráfordításokat is okoz. Miért nem eléggé hatékonyak általában a városok az elöntések elleni védelemben, a megelőzésben? A csekély hatékonyság több okra vezethető vissza: i) A megoldásokat többnyire csak egy irányban keresik. Például 67
ii) iii)
csak a csapadékvíz elvezető rendszer kapacitásának növelésével akarják az elöntéseket megelőzni, illetve előfordulási gyakoriságukat csökkenteni. A csapadékcsatornázásban kizárólag hidraulikai megoldásokat, mérnöki műtárgyak kiépítését alkalmazzák, melyekkel az elöntések teljes mértékű szabályozását célozzák meg, ami azonban az esetek döntő többségében irreális célkitűzés. A lehetséges környezeti, területhasználati szempontokat, a lakosság felvilágosításával együttes gazdasági és rendeleti lehetőségeket figyelmen kívül hagyják.
Kiemeljük, hogy a mérnöki, nagy beruházás igényű infrastruktúra kizárólagos fejlesztése nem ad fenntartható megoldást a városi elöntések kockázatának csökkentésére. Különösen, ha tekintettel kell lennünk a változó klíma miatt a csapadékviszonyban bekövetkező változásokra. Ezek kedvezőtlen jellege időszerűvé, sőt sürgetővé teszi a települési csapadékvíz-gazdálkodás fokozatos megvalósításának beemelését a városok klímaadaptációs programjába. Mi ezzel kapcsolatban a teendő? i) A klímaváltozásra való érzékenység kimutatása a városi elöntések szempontjából. ii) A szükséges/lehetséges adaptációs beavatkozások prioritásainak meghatározása. Melyek a lehetséges adaptációs módszerek? i) Különböző (nem csak szerkezeti) intézkedések és a természetes védekezési beavatkozások elindítása. ii) A csapadékvíz-gazdálkodást segítő zöld infrastruktúra fokozatos kiépítése. iii) Szorosabb együttműködés a klímaváltozással és az elöntésekkel foglalkozó kutatásokban. 68
iv) A helyi érdekeltek (a lakosság, a közintézmények és a vállalkozások vezetői) részvételének biztosítása. 2. A települési csapadékvíz-gazdálkodás fogalma A települési csapadékvíz-gazdálkodás a település területére hulló csapadékvizet felhasználható és felhasználandó, megújuló természeti erőforrásnak tekinti. A csapadékvíz kiaknázása alapvetően két irányban lehetséges: i) hasznosítással, ami háztartási és intézményi ivóvízhasználatok egy részének a csapadékvízzel való helyettesítése, és ii) a hasznosulás elősegítésével, ami a városi vízgyűjtőn a beszivárgás lehetőségének, és ezzel a talaj vízpótlásának és a talajvíz utánpótlásának növelésével érhető el. A nem vízzáró, elsősorban zöld felületek arányának növelése mellett mindkét gazdálkodási irány a víznek legalább időszakos visszatartását igényli a településen. Természetesen emellett fenn kell tartani a nagycsapadékokból keletkező elöntések elleni védelmet, lehetőleg a károk elkerülésével elérhető haszon és a nagy kapacitásokhoz szükséges nagyobb beruházási és üzemeltetési költségek közötti optimális arány figyelembevételével. E két igény az elvezető rendszerrel szemben olyan, egymással ellentétes követelményeket támaszt, amik egyidejűleg a hagyományos csatornázási rendszerekkel nem teljesíthetők. A gazdálkodás megvalósíthatósága műszaki oldalról tehát új csapadékvíz elvezető rendszereket igényel. Rendszer alatt, ellentétben a mai szemlélettel, a teljes hidrológiai-hidraulikai folyamatokat magába foglaló, ezért a csatornahálózat mellett a városiasodott vízgyűjtőt, a lefolyáson kívül a beszivárgást és a párolgást is tartalmazó fizikai környezetet értjük. Ehhez a rendszerszemlélethez új méretezési módszerekre van szükség. Olyanokra, amelyekkel számítani tudjuk a csapadékok, 69
a beszivárgás, a felszíni és a csatornabeli lefolyások térben és időben akár szélsőségesen változó folyamatait. A hasznosítás/hasznosulás lehetőségéhez hozzátartozik a csapadékvíznek, pontosabban a felszínről lefolyó csapadékvíznek egy bizonyos megkívánt minősége is. Hazai és széleskörű nemzetközi kutatási eredmények igazolják, hogy a települési vízgyűjtőről, különösen az iparosodott és/vagy nagy gépjárműforgalommal rendelkező városok, városrészek vízgyűjtőiről lefolyó csapadékvíz erősen szennyezett. Az új rendszereknek ezért az elvezetés mellett a kellő mértékű tisztítási megoldásokat is tartalmazniuk kell, ami megköveteli a települési felszínt szennyező anyagok lemosódásának számíthatóságát, a szen�nyezőanyag transzport számítását is a méretezési eljárásokban. A lefolyás szennyezettsége a hasznosulást/hasznosítást nem biztosító, hagyományos csatornarendszereknél is szükségessé válik, amennyiben a város metabolizmusához köthető és a csapadékvízzel szállított szennyezőanyagok veszélyeztetik a befogadók vízminőségét.
70
2.1 Az éves vízmérleg alakulása a vízzáró, szilárd felületek függvényében A 4. ábrán bemutatjuk valamely terület éves vízháztartási jellemzőinek változását az urbanizáció különböző szintjein.
1 - Felszíni lefolyás, 2 - sekély mélységű infiltráció (nem éri el a talajvizet, valamely felszíni vízfolyás, vagy városias területen a csatornahálózat drénezi, 3 - tározódás a talajvíztérben, 4 - közvetlen és a növényzet által elpárologtatott vízmennyiség (evapotranspiráció)
4. ábra - Vízháztartási jellemzők változása az urbanizálódottság növekedésével 71
Az urbanizáció sokdimenziós, összetett folyamat, amik közül esetünkben csak a jól ismert jellegzetesség, a burkolt, vízzáró felületek arányának növekedése érdekes. Ez ugyanis meghatározó mértékben befolyásolja, hogy a település területére hulló csapadék (CS) további sorsa mi lesz, milyen útvonalon és milyen arányokkal folytatja útját. Ezek a lehetséges útvonalak a párolgás (P), a beszivárgás a talajba (B) (aminek egy része /3/ eléri és táplálja a talajvízteret) és a felszíni lefolyás (L). Az egyszerű mérlegegyenlet tehát: CS = P + B + L A 4. ábrán nyomon követhetjük, hogy átlagos esetben az urbanizáltság (a burkolt felületi arány) mértékének növekedésével hogyan változnak a mérlegegyenlet egyes tagjai. Az átlagos jelző elsősorban a talajjal és a talajvízzel kapcsolatos. Például ha a talajvíz mélyen helyezkedik el, ha a talaj felső rétege csekély (például iszapos), vagy fordítva nagy (például homokos kavics) beszivárogtató kapacitású, a 4. ábrán látható arányok módosulnak. Ez (is) rámutat a csapadékvízzel kapcsolatos folyamatok erősen helyi körülményektől függő jellegére. A vízzáró felületi arány növekedésével a párolgás csekély mértékben csökken, tehát a jelentős átrendeződés, a felszíni lefolyás nagymértékű (példánkban több mint ötszörösére) növekedése a beszivárgás rovására következik be. A csapadékvíz helyben tartása, ami az elöntéseket okozó felszíni lefolyás csökkentését eredményezheti, a beszivárgás lehetőségének növelésével és/vagy a tározással érhető el. A beszivárgás a burkolatlan felületek arányának növekedésével értelemszerűen emelkedik. A vízzáró felületek arányának csökkentése korlátozott, de nem lehetetlen. Összegezve tehát a települési csapadékvíz-gazdálkodás, illetve az azt szolgáló műszaki megoldások a városi vízgyűjtőterület hidrológiai viszonyaiban olyan változások elérését szolgálják, amelyekkel 72
részlegesen visszafordíthatjuk a kedvezőtlen folyamatot, közelebb kerülhetünk a természetes állapotra jellemző helyzethez. Ezzel, egyéb kedvező hatások mellett a városi kisvízfolyások vízminőségének javulását, a jó ökológiai állapot elérését is szolgáljuk. 2.2 Milyen kedvezőtlen hatások érik a kisvízfolyásokat a városi vízgyűjtőkről bevezetett csapadékvíz miatt? Városi vízgyűjtőnek azok a településeket/településrészeket tekintjük, ahol a burkolt felület aránya eléri vagy meghaladja a 10%-ot. Ilyen esetekben az 5. ábrán látható, számos nemzetközi kutatás során kimutatott következményekkel számolhatunk (Schueler, Tom, 2003).
Érzékeny
Várható vízminőség
Jó
Módosított
Elfogadható
Erősen módosított Városi csapadék csatorna hálózat
Rossz
10%
25%
60%
100%
VÁROSIVÍZGYŰJTŐ A vízzáróan burkolt felszín aránya a vízgyűjtőn
5. ábra - A vízzáró burkolat arányának hatása a befogadó kisvízfolyás vízminőségére 73
A 6. ábrán csaknem félszáz amerikai vízgyűjtőn végrehajtott méréssorozat eredményét látjuk összegezve (Schueler, Tom, 2003). Azt vizsgálták, hogy hogyan változik a lefolyási tényező a vízzáróan burkolt felület arányában. Ez a tényező azt mutatja, hogy az egy év során lehullott csapadékvíz mekkora aránya folyik le a felszínen. A befogadó vízfolyást annál erőteljesebb hatások érik a városból, minél nagyobb ez a lefolyási tényező.
6. ábra - A lefolyási tényező változása a vízzáró burkolati arány függvényében A romló vízminőség két hatás következtében jelentkezik: (i) az egyre nagyobb mértékben vízzáróan burkolt felület drámaian módosuló hidrológiai választ eredményez, és (ii) egyre több, a városi felszínen kirakódó szennyezőanyagot képes a befogadóba transzportálni. A 7. ábrán az látható, hogy növekvő árhullám csúcsok és csökkenő alaphozam jellemzi az ilyen vízgyűjtőjű vízfolyásokat.
74
7. ábra - Megváltozott áramlási viszonyok a befogadó vízfolyásban A városi vízgyűjtő vízfolyásokra gyakorolt hatását a következő ábra foglalja össze.
8. ábra - A városi vízgyűjtő kedvezőtlen hatásai a befogadó állapotára
75
2.3 A vízmérleg alakulása egy csapadékesemény során A lehulló csapadékvíz sorsára nagy hatással van egy, a fenti éves vízmérleg ábrán nem bemutatható rejtett folyamat, ami a csapadékosság dinamikájához kötődik. Másképpen: különös jelentősége van annak, hogy a Magyarországon évente átlagosan lehulló 500-550 mm magasságú csapadék milyen intenzitású esőkből tevődik össze. Az eső intenzitását az időegység alatt, egységnyi felületre lehulló csapadék magasságával jellemezzük (mm/óra). A felszíni víz talajba történő beszivárgásának dimenzióját is mm/óra értékkel adjuk meg. Könnyen belátható, hogy amíg a csapadék intenzitása kisebb/egyenlő a beszivárgáséval, az eső teljes mértékben be tud szivárogni a talajba, nem keletkezik felszíni lefolyás. Ebből az következik, hogy a lehetséges esőintenzitások egy tartománya a város burkolatlan felületei alatti talaj-/talajvíztérben helyben marad. A beszivárgás intenzitásánál nagyobb csapadékokból azonban a burkolatlan felületeken is keletkezik lefolyás. Száraz talaj esetében a beszivárgás intenzitása időben változik. A porózus és száraz talaj kétfázisú, a talajszemcsék közötti tereket levegő tölti ki. Ezt a levegőt fogja a beszivárgó víz kiszorítani. Amikor ez a csere megtörténik ugyancsak kétfázisú, de most már talaj és víz térről beszélünk. A száraz talajnál nem beszivárgás, hanem víznyelés történik, aminek az intenzitása nagyobb, többnyire sokkal nagyobb, mint a vízzel telített talaj szivárogtató képessége. Műszaki szempontból az utóbbinak van nagyobb jelentősége. Tekintsünk egy burkolatlan felületrészt a városi vízgyűjtőn! A fentiekből már érzékelhető, hogy ugyanakkora burkolatlan felületen, ugyanannyi csapadékból (mm csapadékmagasságból) más-más arányokat kapunk a mérlegegyenlet jobboldali tagjaira attól függően, hogy az adott eső milyen heves volt, azaz mekkora volt az intenzitása. Ha egy heves, rövid időtartamú záporról van szó, a felszíni lefolyás még burkolatlan 76
felületeknél is elérheti a leesett mennyiség 80-90%-át. Míg ha csendes, hosszantartó eső formájában hullik le ugyanakkora mennyiségű esővíz, a lefolyó hányad közel nulla is lehet, tehát szinte minden víz a talajba tud szivárogni. A csapadék intenzitása és a talaj beszivárgási jellemzője mellett további paraméterek is szerepet játszanak ennek az aránynak az alakulásában. A befolyásoló tényezőket, melyek a felszíni lefolyás és a beszivárgás arányára hatnak, most már nem egy teljes évre, hanem valamely csapadékesemény időtartamára vonatkozóan, a 9. ábrán foglaljuk össze, ahol mindig csak egy hatótényezőt módosítottunk. Mint látható, a csapadék intenzitása és a talaj beszivárogtató képessége mellett szerepet kap a felszín lejtése, a növényborítás sűrűsége és a lefolyási út hossza is. A lefolyó hányad növekedését eredményezi a nagy csapadékintenzitás, a nagy felszínlejtés, a gyérebb növényzettel való borítottság is.
77
9. ábra - A felszíni lefolyás és a beszivárgás arányát befolyásoló tényezők burkolatlan felületen (A nyilak vastagsága jelzi, hogy melyik felszíni jellemző okozza a nagyobb lefolyási hányadot) Nézzük meg, hogy a fenti megállapításokkal mit tudunk kezdeni a példaként vett valós, mért csapadékok ismeretében! Az OMSz Budapest-Pestszentlőrinc állomásán, az 1996-2013 közötti 18 évben mért csapadékokból, különböző intenzitás tartományokra bontott, átlagos éves csapadékossági adatsort állítottunk elő. Az adatsorok az óránként lehullott csapadék magasságát tartalmazzák. Ebből kimutatható, hogy 78
egy év alatt átlagosan hány csapadékos óra volt, és ezek során óránként hány mm csapadék keletkezett. Ezt mutatja a 10. ábra felső diagramja.
10. ábra - A csapadékok intenzitás tartományonkénti megoszlása az éves csapadékmagasság százalékában, és a tartományok időtartama a teljes, éves csapadékos órák százalékában (Budapest, 1996-2013 közötti évek átlag értékei) A felső ábrarészből kitűnik, hogy átlagosan az éves csapadék (átlag 537 mm) jelentős hányada kis intenzitású eső. 29,3 %-a nem haladja meg az óránkénti 1 mm-t, további 47,9 %-a pedig az 5 mm-t. Ezek ös�szesen az éves csapadékmagasság 77,2%-át teszik ki. A jelentősebb, 10 mm/órát meghaladó intenzitású csapadékok valamivel több mint az éves csapadékmagasság tizedét teszik ki, az intenzitás növekedésével egyre csökkenő arányban. 79
Az 1 mm alatti tartomány kiemelését az indokolja, hogy nem keletkezik belőle érdemi lefolyás, többnyire még a vízzáró, burkolt felületekről sem. Ennek egy eddig nem tárgyalt jelenség, a nedvesítési és depres�sziós veszteség az oka. A lehulló eső egy része kezdetben a száraz, poros felületeken azok benedvesítésére fordítódik mind a növényzettel, mind pedig a vízzáró anyaggal (aszfalt, beton, égetett agyag stb.) borított felületen. Az ezt követő vízmennyiség kitölti a felszín mikro és makro mélyedéseit, és ott tárolódik. A makro mélyedések a burkolt felületen könnyen megfigyelhetők, az egyenetlen útfelület tócsásodásában, a repedezett burkolat megjelenésében, és sok esetben a rosszul kiépített vízelvezetés miatt akár nagyobb útfelület elöntésében. A lefolyás csak ezek feltöltődését követően indul meg. Ezek a folyamatok természetesen minden csapadéknál előfordulnak, ha nem volt megelőző eső, ami ezt a nedvesítési feltöltési folyamatot már elvégezte. Kiemelendő, hogy az éves csapadékos órák több mint háromnegyedében ilyen kiscsapadékok fordulnak elő. 2.4 Miért jobb a csapadékvíz-gazdálkodási rendszer az „egyszerű” elvezetésnél? A kérdés megválaszolásához szükségünk van a gazdálkodás lényegének megfogalmazására: a csapadékvíz-gazdálkodást a települések területén jelentkező csapadékvíz-elvezetés és helyben tartás ésszerű és célszerű arányainak meghatározásaként értelmezhetjük. Az elvezetés szükségessége nem igényel kifejtést. A városiasodással együtt járó nagy burkolt felületi arány, és ennek következtében csekély zöldfelület a lehulló (nagy) csapadékokat fölösleges, a mindennapi életet zavaró, a javakat veszélyeztető tényezővé teszi annak következtében, hogy annak meghatározó hányada felszíni lefolyást okoz. A lefolyó hányad a csapadék intenzitásának növekedésével emelkedik, mivel az egyre inkább meghaladja a burkolatlan felületek talajának beszivárgási intenzitását. A klímaváltozás becsült h atásai 80
a csapadékviszonyok változását is érintik. A változás a városi vízgyűjtőkön (is) kedvezőtlen, amennyiben valószínűsíthetően módosul a csapadék évszakos megoszlása a téli félév csapadékosabbá válásával, és növekszik az extrém csapadékesemények előfordulási gyakorisága. Utóbbi a városi területek vízmérlegének további romlását vetíti előre. Ha ehhez még figyelembe vesszük, hogy a hőmérsékleti szélsőségek gyakoriságának növekedése is várható, ami a nyári időszakban egyre több és hosszabb aszályos időszakot eredményez, a következmények még súlyosabbak (11. ábra).
11. ábra - A hőmérsékleti viszonyok becsült változása a klíma módosulása következtében A városi növényzet (mind a közterületi, mind pedig a magánterületi, benne a haszonnövények is) meleg időszaki vízigénye jelentősen emelkedik, miközben a talajban tovább csökken a talajvíz szintje, a hozzáférhető víz. A városi növényzet életben tartása csak öntözéssel lesz lehetséges, sőt sok településen már ma is így van. Ha elengedjük a területről a csapadékvizet, öntözni ivóvízzel vagy talajvízzel lehet (12. ábra). 81
Előfordulási gyakoriság
Több száraz nap
Kevesebb kis csapadék
Jelen
Jövő Nincs
Több nagyintenzitású csapadék
Kis intenzitású
Nagy intenzitású
Csapadék
12. ábra - A klímaváltozás hatása a jövő csapadékviszonyaira Előbbi drága, és bár látszólag a vízmű számára bevétel növekedést jelent, valójában növekvő évszakos vízhasználati egyenlőtlenséget okozva üzemeltetési problémákhoz, költségnövekedéshez is vezet. Az év nagyobb részében a fölöslegesen nagy szállítási kapacitású vezetékekben csökken az áramlási sebesség, megnövekszik a víz tartózkodási ideje a hálózatban, ami fokozza a másodlagos, a hálózatban bekövetkező vízminőség romlás lehetőségét, mértékét. A hálózati átemelők ugyancsak fölöslegesen nagy kapacitása pedig a lekötött villamos energia után fizetendő járulék mértékét növeli. Az előttünk álló kiterjedt vízellátó hálózati rekonstrukciós programban különös jelentősége van/ lesz a klíma változásával gerjesztett évszakos egyenlőtlenség mérsékléséhez hozzájáruló csapadékvíz hasznosításának, a hálózati rendszerek és részrendszerek jövőbeni kapacitásának meghatározásában. 82
A talajvíz kitermelése pedig növekvő energiafelhasználási költségek mellett a talajvízszint további süllyedését okozza. Ez a pozitív visszacsatolás előreláthatóan fokozódó károkat és költségeket fog a városi lakosság és a városüzemeltetés számára okozni. A problémát, mint néhány évtized múlva kiteljesedőt akár félre is tehetnénk, ha a hazai éghajlat kutatások nem mutatták volna ki már a mögöttünk hagyott 30-35 évre is a fenti változások megjelenését. A változás tehát már tart, bár a helyzet romlásának várható mértéke még bizonytalan. Jelentős kockázati tényező az éghajlati rendszer erős nem-linearitása, ami a fokozatos változás helyett a hirtelen változás előfordulási valószínűségét vetíti előre. A cselekvés megkezdését azonban ezen kívül még más tényezők is indokolják: • Néhány kivételtől eltekintve településeink csapadékcsatornázása, ha rendszerként egyáltalán létezik, nagyon elhanyagolt, szakszerű fenntartás és üzemeltetés nélküli. • A települések fejlődése, fejlesztése nem számol kellően a városi vízgyűjtő lefolyási viszonyaiban keletkező változások következményeivel. • Az extrém csapadékok növekvő gyakorisága mellett ismeretlenné vált a rendszerek elvezetési biztonsága, vagy más megközelítésben, a méretezési csapadékfüggvények érvényessége megkérdőjelezhető. Komoly jogi problémát okozna annak a bizonyítása, hogy az adott csapadék meghaladta a méretezési csapadék intenzitását, ha a károsultak beperelnék a tulajdonos és „üzemeltető” önkormányzatot. • A túlterhelésekből, kiöntésekből keletkező károk mértéke eseményenként is növekvő, mert a veszélyeztetett terekben nagyobb értékeket tárolnak (például tüzelőanyag helyett kazánok, gépkocsik stb.) • A kiépítetlen és/vagy rosszul kiépített rendszerek növelik a lakossági hajlandóságot az ingatlan csapadékvizeinek a szennyvízcsatorna hálózatba való bevezetésére, tetemes többletköltségeket 83
okozva az üzemeltetőnek (átemelések, szennyvíztelep), és egyúttal időszakosan rontva a szennyvíztisztítás hatásfokát is. • Végül, de egyáltalán nem utolsósorban, a változásokhoz való alkalmazkodás csak lassan, fokozatosan ki(át)alakítható műszaki, szabályozási és szociális rendszereket érint, ami nyomatékosítja az azonnali, átgondolt cselekvés elkezdését. 3. Csapadékvíz-gazdálkodás vs. csapadékvíz-elvezetés A hagyományos csapadékcsatornázás alapvető céljának, a károk elkerülésének és/vagy csökkentésének megtartása mellett, a csapadék hasznosítását/hasznosulását is lehetővé tevő rendszerek tervezése, kiépítése és üzemeltetése képezi a gazdálkodás technikai hátterét. A két cél látszólag egymásnak ellentmondó igényeket támaszt a tervezővel és üzemeltetővel szemben. Valójában az ellentmondás csak látszólagos. A múlt és a jelen hazai csapadékcsatornázási tervezési gyakorlata azon alapul, hogy valamely adott paraméterekkel rendelkező városi vízgyűjtőről, a mértékadó csapadékból lefolyó vízhozam elvezetésére alkalmas csatornaszelvény méretét meghatározzuk. A csapadékvíz-gazdálkodást szolgáló tervezés folyamatában a csatornahálózat tervezéssel megegyező fontosságú a vízgyűjtő célszerű átalakításának megtervezése. A vízgyűjtő átalakítása a helyi feltételek által megengedett, lokális beavatkozások tervezését jelenti. Általános megfogalmazással ez a megközelítés megfeleltethető a számos területen leghatékonyabb beavatkozásnak tekintett forráskontrollnak. Korántsem az egyetlen, de jellemző és jól működő példája ennek az ipari üzemek szennyvizével (is) kibocsátott szennyezőanyagokra vonatkozó integrált szennyezés megelőzési és csökkentési irányelv (Integrated Pollution Prevention and Control, IPPC). Ez először 96/61/EK kóddal jelent meg, napjainkban pedig az 2010/75/EU Irányelv van érvényben. 84
Az integrált megközelítés érvényre juttatását a jogszabály által előírt elérhető legjobb technika (Best Available Techniques, BAT) alkalmazása biztosítja, ami a gyakorlatban azt jelenti, hogy a kibocsátásoknak már eleve a forrásnál történő csökkentésére, és a természeti erőforrások hatékony felhasználására kell törekedni. A szennyező hatást szélesebb körben vizsgálja, nemcsak egy egyedi technológiai folyamat vagy tevékenység, hanem az egész létesítmény környezetre gyakorolt hatása képezi a szabályozás tárgyát (ippc.kormany.hu). Az analógia elég egyszerűen felállítható: az ipari üzemnek megfeleltethető a városi vízgyűjtő egy-egy felületegysége, például egy ingatlan, vagy azon belül a tetőfelület. A kialakítástól és mérettől függően ezekhez a vízkibocsátás és a szennyezőanyagok emis�sziója hozzárendelhető. Előbbi megfelel a felszíni lefolyásnak, ami egyúttal az utóbbi transzportját is okozza. Ha nem gyűjtünk össze nagyobb területekről lefolyó csapadékvizeket a bennük lévő szen�nyezőanyagokkal, hanem ezek mérséklésére a keletkezésük helyén teszünk beavatkozásokat, költséghatékonyság szempontjából akár lényegesen kedvezőbb állapotot érhetünk el, sőt az így kialakított, a városi vízgyűjtőt és az elvezető hálózatot magába foglaló rendszer növeli a változó klímához való alkalmazkodás lehetőségét is, miközben a jelentős energia megtakarítás hozzájárul az ország szén-dioxid kibocsátásának csökkentéséhez is. A beavatkozások eredményeként kevesebb összes lefolyó vízmen�nyiség, kisebb árhullám csúcsok jelentkeznek, így a szükséges csatornaméretek is csökkenthetők. Végeredményben az egyre nagyobb vízmennyiségeket koncentráló hagyományos megközelítés helyett decentralizált települési vízgyűjtő gazdálkodást valósítunk meg. A jelenlegi csapadékcsatornázásban a lefolyó víz szennyezettsége érdemben nem módosul. A tervezési szempontok között a szennyezettség, illetve annak csökkentése nem (kedvező esetben csak korlá85
tozottan) jelenik meg. A csapadékvíz-gazdálkodás létesítményei ezzel ellentétben jelentős szennyezőanyag visszatartást tesznek lehetővé. Sőt, sok esetben a beavatkozásnak éppen ez az elsődleges célja, nem elsősorban a lefolyás csökkentése. 4. A lefolyás szabályozás és csapadékvíz-gazdálkodás stratégiai alapja A korszerű, a klímaadaptációt megvalósítani képes városi csapadékcsatornázási rendszereknek az egyre szélsőségesebb terheléseket (csapadékokat) fogadni képes önszabályozónak, illetve szabályozhatónak kell lenniük. A nagyobb településeken már nálunk is rendelkezésre álló, bár a legtöbb esetben hiányos térinformatikai adatbázis és a korszerű szimulációs szoftverek alkalmazásával lehetővé vált a városi vízgyűjtőkön és a csatornahálózatban lefolyó csapadékvíz időben és térben változó folyamatainak számítása, beleértve az elvezető rendszerbe illesztett különféle hidraulikai tulajdonságú műtárgyak hatásainak számítását is. Beruházások megalapozásaként modellezni tudjuk a teljes vízgyűjtőt és a hálózatot, sőt adott esetben a befogadó vízfolyást is magába foglaló rendszer viselkedését, működését különféle csapadékterhelési esetekben. Ugyancsak lehetőség van a városi felszín elöntési területeinek bevonására a modellezésben, amivel kimutathatók a szélsőséges csapadékesemények következtében víz alá kerülő területek is. Ily módon részletes hidrológiai és hidraulikai számításokkal megalapozott beruházások valósíthatók meg. A fentieknél még erősebb megállapítás is tehető: a szimulációs módszer alkalmazása nélkül a tározást, beszivárogtatást és tisztítást megvalósító, jó hatásfokú és költségek szempontjából kedvező rendszerek nem tervezhetők meg. 86
A szimuláció lehetővé teszi a beruházó önkormányzatnak és a megbízott tervezőmérnöknek, hogy „mi lenne, ha” típusú kérdések feltevésével, különböző műszaki beavatkozások hatásait, hasznosságát és az egyes megoldásokhoz tartozó költségeket összehasonlítva kiválassza a legkedvezőbb változatot. Az alkalmazkodó csapadékcsatornázás stratégiájának ki kell terjednie a gazdálkodás lehetőségeinek megteremtésére is. A 13. ábrán egy célszerű stratégia alapparamétereit foglaljuk össze.
13. ábra - A települési csapadékvíz-gazdálkodás stratégiai alapja A 13. ábrán azt látjuk, hogy a jelentkező csapadékokat mm/h dimenzióban három csoportra bontjuk. Az 1. csoportot a kisebb csapadékok alkotják, amelyek vizét a település területén tartjuk, például a talajvíz/ talajnedvesség pótlására. Ezt a „zöld” infrastruktúra kiépítésével érhetjük el. Jelen példában a csoport felső határát a 20 mm/h intenzitású csapadékok jelentik. A 2. csoportba azok a csapadékok tartoznak, amelyek lefolyását a vízgyűjtőn kialakított szabályozó elemekkel, célszerűen állandó vízborítású vagy ideiglenes elöntésű felszíni, esetenként a csatornahálózatban, a felszín alatt kialakított tározóterekkel szabályozzuk. 87
Végül a 3. csoportot az extrém csapadékesemények képezik, ahol korábban elöntések jelentkeztek. Az első két csoporthoz szisztematikusan és helyesen alkalmazott változtatások jelentősen csökkenteni képesek a kiöntések gyakoriságát. Ezen felül a felszín átalakításával kialakíthatunk olyan helyzeteket, amelyeknél a hálózat méretezését jelentősen meghaladó, tehát kiöntéseket okozó események irányított elöntések formájában jönnek létre. A továbbiakban főként az első csoportba tartozó csapadékokhoz ismertetjük a jó gyakorlatot képviselő műszaki megoldásokat. A 14. ábrán látható, hogy ebbe a tartományba sorolható (19 év budapesti csapadékeseményeinek átlagát véve figyelembe) az éves csapadékos időtartam meghatározó része.
14. ábra - A csapadékintenzitások átlagos éves megoszlása A 14. ábrán jól látható, hogy az évente lehulló csapadékok nagy hányada valóban visszatartható és hasznosítható. 88
4.1 A jó gyakorlat: szürke és zöld csapadékvíz infrastruktúra A műszaki megoldások tehát a városi vízgyűjtőn a csapadékvíz felszíni lefolyásának megakadályozását (kisebb intenzitású és magasságú csapadékok), illetve szabályozását foglalják magukba. A lefolyás szabályozása történhet a városi vízgyűjtő felületén, az elvezető árok- vagy csőhálózatban, illetve mindkettőben, egymás hatásait kiegészítve (15. és 16. ábra). Ennek megfelelően beszélhetünk: (i) a szürke vagy tisztán mérnöki szerkezeti elemekkel elérhető szabályozási módszerekről, illetve az ezekhez alkalmazható műtárgyakról, (ii) a zöld szabályozási módszerekről, és (iii) a hibrid rendszerek kiépítéséről, melyekben mindkét módszer megjelenik (16. ábra).
15. ábra - Elvi ábra a szürke és zöld műszaki megoldások jellemzőiről
A 16. ábrán a szürke és a zöld csapadékvíz infrastruktúra elemeinek az elhelyezési különbözőségét mutatjuk be. Mint látható, utóbbi 89
jellemzően decentralizált, a lefolyás és a szennyezőanyag áram keletkezési helyén történő beavatkozások összessége, elsősorban a víznek az elvezető rendszerbe jutását megelőzően.
A szürke rendszer műtárgyai A zöld rendszer elemei
16. ábra - A szürke és a zöld csapadékvíz infrastruktúra létesítményeinek hibrid (vegyes) elhelyezése a városi vízgyűjtőn
A szürke szabályozással az elvezető rendszerbe illesztünk árhullám módosító műtárgyakat, célszerűen felszín alatti tározótereket és/vagy ideiglenes elöntésű felszíni tározótereket a hozzájuk rendelhető hidraulikai szerkezetekkel. Tervezésüknél nem a csapadékvíz helyben tartása a fő szempont. Olyan műtárgyak alkalmazására kerül sor, amelyek a csatornahálózaton lefutó árhullámokat módosítják oly módon, hogy annak átépítése nélkül a rendszeres kiöntések elkerülhetők legyenek. Ide tartoznak a városi lefolyás részleges tisztítását szolgáló műtárgyak is, mint az ülepítést és/vagy úszó szennyeződéseket (például olaj) vis�szatartani képes tározóterek, valamint a biológiai tisztításra is képes 90
műmocsarak, az ún. wetland-ek. A néhány pontba összegyűjtött városi lefolyás nagy vízmennyisége miatt ezek a létesítmények nagy térfogat, illetve területigényűek. A városiasodott környezetben sokszor nem, vagy csak jelentős beruházási költségek mellett építhetők ki, különösen, ha csak felszín alatti műtárgyként helyezhetők el. Ha összevetjük a zöld és a szürke infrastruktúrával elérhető előnyöket, hasznot, azt látjuk, hogy a városi környezet csekély átalakítását igénylő, kis beruházási költséggel megvalósítható zöld megoldások rugalmasan és fokozatosan építhetők ki, az elérhető előnyök a teljes kiépítés után meghaladják a szürke megoldásokét (17. ábra).
17. ábra - A zöld infrastruktúra előnyei a hagyományos mérnöki (szürke) megoldásokkal szemben
A zöld csapadékvíz szabályozás elnevezés elsősorban az angolszász szakirodalomban és gyakorlatban az alábbi, részben eltérő, részben egymást átfedő megoldásokat takar: • Rainwater Harvesting, RH /csapadékvíz gyűjtés/ • Green Water Infrastructure, GWI /zöld vízi infrastruktúra/ • Low Impact Development, LID /csekély beavatkozokkal járó fejlesztések/ és • Sustainable Urban Water Drainage Systems, SUDS / fenntartható városi csapadékcsatornázási rendszerek. 91
A csapadékvíz gyűjtése és felhasználása (RH) egy részterületet, a tetővizek gyűjtésének ősrégi alkalmazását tárgyalja modern települési környezetben, míg a zöld vízi infrastruktúra a (GWI) tájépítészeti, városképi, ám azok szokásos tervezési elveibe a csapadéklefolyás szempontjait is beemelő megoldásokkal foglalkozik. Ezért a szakirodalomban a kék-zöld vízi infrastruktúra (Blue-Green Water infrastructure) elnevezés is szokásos. A mérnöki technikák és technológiák a fenntartható városi csapadékvíz rendszerek és a csekély beavatkozást jelentő műszaki fejlesztések (LID és a SUDS) tárgykörébe sorolhatók. Mindkettőnek részét képezi a csapadékvíz gyűjtése is. Jellemző, hogy nem csak hidrológiai-hidraulikai tervezési és számítási módszereket tartalmaznak, de a tervezési kritériumok között megjelenik a városi vízgyűjtőkről származó szennyezőanyag transzport és a szennyezők visszatartása is. A fenntartható városi csapadékcsatornázási rendszer valamennyi említett, a városi felületet mint vízgyűjtőterület átalakítását is magába foglaló, a hazai gyakorlatot meghaladó csapadékvíz-gazdálkodási módszert magában foglalja. Alkalmazásának fő célja a lefolyó csapadékvíz mennyiségének fenntartható módon való szabályozása, az egyébként jelentkező kedvezőtlen környezeti hatások mérséklésével, és a meglévő csapadékcsatorna hálózati kapacitáskorlátok költséghatékony megszüntetése (CIRIA, DD181): –– A felszíni lefolyások a csapadék és az egyesített rendszerű csatornahálózatokat terhelő mennyiségének csökkentése, és a városi kiöntések mértékének csökkentése. –– A városi lefolyások szennyezettségének csökkentésével a befogadó felszíni vizek minőségének védelme. –– A városi vízgyűjtőterületet átszelő vízfolyások alaphozamának 92
növelése a talajvíz pótlásának elősegítésével. –– Puffer terek létrehozása a baleseti jellegű szennyezések visszatartására. –– A városi területek esztétikájának és komfort szolgáltatásainak növelése. –– Élőhelyek létrehozása a városi élővilág számára, növelve ezzel a biodiverzitást. A hagyományos és a fenntartható csapadékcsatornázási rendszerek kialakításának lényegi különbségei a 18. ábrán láthatók.
18. ábra - A fenntartható városi csapadékcsatornázás főbb elemei 5. Milyen folyamatok révén szabályozhatjuk a felszíni lefolyást a fenntartható városi csapadékvíz csatornázással (SUDS)? A. Beszivárogtatás: A beszivárgás lehetőségeinek megteremtése általában a legcélszerűbb beavatkozás a felszíni lefolyás csökkentéséhez, 93
mivel általa kerülhetünk közelebb a városiasodás előtti, természetes állapothoz, és növelhetjük a talajvíz pótlás mértékét, ami a vízfolyások alaphozamának növekedésével jár. B. Visszatartás: A felszíni és az árkokban, csatornacsövekben keletkező lefolyások késleltetése. A műszaki megoldásokat a lefolyási útvonalakban elhelyezendő felszíni és/vagy felszín alatti tározóterek, továbbá ezen műtárgyak megfelelően méretezett kifolyási szerkezetei jelentik. A tározók működhetnek ideiglenes elöntési területekként, vagy valamely állandó vízborítású tó fölötti tározótérként. A lefutó árhullámok ellapítása, a csúcshozamok csökkentése mellett a beszivárogtatást is szolgálhatják. C. Átvezetések: Az árkokkal és/vagy csövekkel történő átvezetés egyik pontból a másikba, és végül pontszerű kitorkollásként a környezetbe, szabályozás nélkül nem tekinthető fenntartható megoldásnak. A szabályozott átvezetések az egyes (SUDS) műtárgyak közötti kapcsolatokat testesítik meg. D. Csapadékvíz gyűjtés: Az elnevezés a csapadékvíznek a keletkezés helyén történő visszatartása tározással. Az így felfogott vizet azután ivóvízminőséget nem igénylő háztartási vízhasználatokhoz, magánkertek és közterületi zöld területek öntözésére fordíthatjuk. A fenntartható városi csapadékcsatornázás kialakításának sikerességét abban mérhetjük, hogy milyen mértékben tudtuk a természetes vízgyűjtő lefolyási viszonyait megközelíteni a lefolyó összes vízmen�nyiség, a lefolyás csúcshozama és a lemosott szennyezőanyagok vis�szatartása tekintetében. A SUDS technikák alkalmazásánál a prioritást a beavatkozások mértékének és költségének minimalizálása szerint vehetjük fel. Ez általánosságban azt jelenti, hogy a minél kisebb (célszerűen ingatlan méretű) vízgyűjtőknél, decentralizáltan alkalmazhatókkal kell kezdenünk, ahelyett, hogy nagyobb területek gyorsan növekvő vízmennyiségeinek szabályozását választanánk. A fenti kritériumnak a GWI és a LID technikákra egyaránt megfelelnek, hiszen az erősen urbanizálódott városrészen elősegítik a beszivárgás 94
és párolgás természetes folyamatainak legalább részbeni visszaállítását. Ez a lefolyás, és az ahhoz köthető szennyezőanyag transzport módosítása mellett levegőminőség, mikroklíma és városkép javító hatást is kifejtenek. 5.1. A LID lefolyásszabályozási megoldások alaptípusai 1) A lefolyási útvonalak célszerű megváltoztatása, alaphelyzetben a burkolt felületekről lefolyó vizek rávezetése burkolatlanokra. Ennek eléréséhez lehetőség esetén módosíthatjuk a vízgyűjtő területhasználatát, például áteresztő szilárd burkolatok fektetésével a korábbi vízzáró helyett. A csekély beruházási költséggel jellemezhető beavatkozással, a terület talajának típusa és a talajvíz szintje függvényében az éves csapadékok akár 70%-a is visszatartható. 2) Beszivárogtató létesítmények kialakítása, amelyek nem csak a lefolyó csapadék mennyiségének, de az árhullám csúcsoknak csökkentésére is alkalmasak. 3) Tározó létesítmények telepítése, amelyek egyaránt lehetnek egyszerű tárolótartályok, ideiglenes elöntési területek vagy állandó vízborítású vizes élőhelyek. 4) Szivárogtató létesítmények, melyeknél a szennyezett lefolyást speciális anyagú szűrőrétegen vezetjük át a csatornahálózat vagy a talaj-talajvíz felé. A tisztítás mellett ezek a megoldások lassítják a lefolyás sebességét, csökkentik a lefolyó vízmennyiséget és a lefolyási csúcsokat is. 5) Csekély beavatkozást igénylő tájépítészeti megoldások, ahol szerepet kapnak a helyi szárzságtűrő növények telepítése, fásítás, hosszabb fűvel borított lefolyási pályák kialakítása. Ezek a megoldások a lefolyás csökkentése mellett javítják a városi környezet esztétikai megjelenését, és hosszú élettartamuk alatt csekély fenntartási munkákat igényelnek. 95
5.2 Alkalmazás családi házas területen
19. ábra - Laza beépítésű vagy egyedülálló házak esetén 96
5.3 Alkalmazás sűrű telekkiosztás esetén
20. ábra - Alkalmazás sűrű telekkiosztás esetén A hatékonyság növelése érdekében javasolt: • A növényzettel beültetett terepmélyedést az ingatlanon helyezzük el, hogy a beszivárgás során megszűrődő víz pótolja a talajnedvességet/talajvizet, • A tetővizek közvetlenül is beköthetők a terepmélyedésekbe, • A tartályban visszatartott vizet használjuk az ingatlanon belül (öntözés, egyéb, nem ivóvíz minőséget igénylő vízhasználatok), • Az út menti folyóka helyettesíthető a növényzettel beültetett terep97
mélyedések és a füvesített árkok kombinációjával, • Minden járdához és kocsi beállóhoz alkalmazzunk áteresztő szilárd burkolatot. A megszakított útvonalon különböző elszivárogtatási és/vagy továbbvezetési kialakítás lehetséges. Az alábbi ábra ezekre mutat néhány példát.
Drénezett infiltrációs árok
Alapozási dréncső
Alapozási dréncső
Burkolt járda
Burkolt járda
Homokfogó és szűrő
Alapozási dréncső
Infiltrációs sáv, talajcserével
Nagy hézagtérfogatú anyaggal feltöltött árok, füvesítve
Befogadóba vezetett, tiszta víz
21. ábra - A megszakított útvonalon különböző elszivárogtatási és/vagy továbbvezetési kialakítás lehetséges 98
5.4 Alkalmazás közlekedési felületeknél
22. ábra - A vízzáró közlekedési felületek vizének elszikkasztása helyben
23. ábra - A parkolók vízáteresztő felületű kialakítása 99
100
24. ábra - Az utcáról és a járdáról lefolyó vizek rávezetése burkolatlan, füvesített árokba (egy- és kétoldali)
25. ábra - Parkolók lefolyásának bevezetése füvesített vagy kavicstöltésű szivárogtató árkokba 101
További, a közlekedési felületeket érintő módosításokat mutatnak a következőkben bemutatott ábrák.
102
Átalakítás előtt
Átalakítás után
Oslo, 2015, NIBIO
26. ábra - Parkoló és útfelület lefolyásának szikkasztása fásított szikkasztórendszerrel 103
További, a városi vízgyűjtő felszínét alakító, nem decentralizált módosítások: 5.5 Ideiglenes elöntési területek
27. ábra – Ideiglenes elöntési területek Az ideiglenes elöntési területek használatának célja a lefolyó árhullámok csúcshozamainak csökkentése, a beszivárgási többlet elérése. Vannak példák egészen extrém területek ideiglenes elöntésre való alkalmazására. Például kispályás focipályák (lenti kép, NIBIO, kép: COWI, Dánia), műanyag borítású teniszpályák stb., melyek használata nagy esőzések idején egyébként sem szokásos (28. ábra). A leürülési időt általában 2-3 órára választva a területhasználat tényleges zavarása elhanyagolható.
28. ábra – Focipálya mint ideiglenes elöntési terület 104
5.6 Állandó vízborítású felületek
29. ábra – Állandó vízborítású felületek Az állandó vízborítású felületek a lefolyás szabályozása mellett tájképző elemként, rekreációs vagy látvány tóként is a városi tájképbe illeszthetők. A szokásos kialakításuk különbözik a wetland-ektől (műmocsaraktól), amennyiben a vízmélység azokénál nagyobb. A víz megtartása érdekében általában vízzáró szigetelésre is szükség van. 5.7 Zöldtetők
30. ábra – Példák zöldtetős kialakításra 105
A beszivárogtató cellák mintájára, de a tetőkön kialakított felületek. A talaj vastagsága és a telepített növényzet jellege szerint intenzív és extenzív zöldtetők lehetnek. A tetőfelületekről származó lefolyások mennyiségének és a lefolyó csúcshozamnak csökkentését szolgálják. Egyéb járulékos hasznuk a lokális klíma, a levegőminőség és az épületek hőszigetelésének jelentős javításában jelentkezik. 5.8 Tetővíz és burkolt felületi lefolyások visszatartása felszín alatti tárolókkal
31. ábra - Tetővíz és burkolt felületi lefolyások visszatartása felszín alatti tárolókkal Az ilyen tárolók kialakításuktól függően a csapadékvíz nem ivóvíz minőséget igénylő hasznosítását teszik lehetővé, és/vagy beszivárogtatással segítik a talajvíz utánpótlását. A lefolyás szabályozása mellett lehetőséget nyújtanak a felszín szabad, például parkolásos hasznosítására is. 5.9 Összetett LID megoldások alkalmazása elöntések elkerülésére Szemléletes alkalmazási példát mutat az ismertetett létesítmények komplex alkalmazására Koppenhága, ahol egyes városrészeken felhőszakadások idején rendszeres és súlyos elöntések keletkeztek (32. ábra). 106
32. ábra - Elöntések megszüntetése LID létesítményekkel (Koppenhága, Master Plan) Az ábrán látható, hogy az eredeti állapotot milyen formában és mértékben tervezték át annak érdekében, hogy a város egyesített rendszerű csatornahálózatát minél kevesebb csapadékvíz terhelje, és hogyan hoztak létre a városképet is javító hatalmas tározóteret zöld felületként. A bemutatott műszaki megoldások nem tartalmaznak bonyolult betonműtárgyakat. Egyedi megtervezésük és kivitelezésük viszonylag egyszerű. Jellemzőjük, hogy az alkalmazás célszerűsége erősen függ a lokális környezeti (talaj, talajvíz és lejtésviszonyok), a területhasználati körülményektől. Ebből következően a szokásos csatornázási tervezéseknél nagyobb az adatigényük, és a sikeres beavatkozás tervezői intuíciót, és legalább két szakterület együttműködését igényli, nevezetesen az építőmérnök mellett a tájépítészét. Jellemző továbbá, hogy ha csak egy-egy helyszínen avatkozunk be, a csatornahálózatra és a vízháztartásra is csak korlátozott hatást tudunk gyakorolni. Ha azonban egy nagyobb települési térségre következetesen alkalmazzuk, 107
például a tetővizek tározását és helybeni hasznosítását vagy beszivárogtatását, jelentősen mérsékelhető az elvezető rendszer hidraulikai terhelése, és például elkerülhető a többnyire jóval drágább csatornarekonstrukció. További előny, hogy az ilyen típusú beavatkozások a települési csapadékvízzel szállított szennyezőanyag áramokat mérséklik, és növelik a település klímaváltozáshoz való alkalmazkodási képességét. 5.10 A LID megoldások hatékonysága Az ismertetett megoldások településszintű alkalmazásával csökkenthető a lefolyó víz mennyisége és a befogadót érő szennyezőanyag terhelés. A 4. és 5. táblázatokban ezek átlagos értékeit mutatjuk be. Pontosabb értékeket a helyi csapadék, talaj és talajvíz viszonyok, továbbá az egyes létesítmények tényleges kialakításának ismeretében elvégzett számításokkal kaphatunk. 4. táblázat: A lefolyó vízmennyiség csökkentésére gyakorolt hatások A létesítmény típusa Hagyományos csatornahálózat Hálózati tározó műtárgyak Csapadékvíz gyűjtő rendszer Tetővíz gyűjtés Zöldtetők Vízáteresztő burkolatok Szivárogtató aknák Kőtöltéses szivárogtató árkok Felszín alatti műanyag modulokból épített szivárogtató tározók Terepmélyedés növényzettel beültetve, (bioretention) Esőkertek Füvesített rézsűk Szűrő drének Fűborításos árkok Beszivárogtató felszíni medencék Ideiglenes felszíni elöntési területek Tavak, állandó vízborítással Műmocsarak (wetland)
Az éves lefolyás csökkentése, % Nincs érdemi hatás Nincs érdemi hatás (1) (1) 50 Agyagtalajon: 60 Homoktalajon: 90 felett 85(2) 85(2)
Forrás Becslés Becslés USEPA, 212 USEPA, 212 USEPA, 212 Becslés Becslés
(3)
-
50
ISBMPD, 2011
85(2) Nincs érdemi hatás Nincs érdemi hatás 40 85(2) 30 Nincs érdemi hatás Nincs érdemi hatás
Becslés Becslés Becslés ISBMPD, 2011 Becslés ISBMPD, 2011 ISBMPD, 2011 ISBMPD, 2011
(1) Attól függően, hogy milyen mértékű a csapadékvíz hasznosítása Megfelelő méretezés esetén a heves csapadékok kivételével valamennyi vizet be kell tudnia szivárogtatni. (3) Csak akkor van lefolyás visszatartás, ha ehhez megfelelő kialakítást alkalmazunk. Ekkor a csökkentés nagymértékben függ a tározott térfogattól és a talaj szivárgási tényezőjétől
(2)
108
5. táblázat: A lefolyás szennyezettségének csökkentésére gyakorolt hatások (Woods-Ballard et al., 2007) A létesítmény típusa
Összes lebegőanyag
Tápanyagok, N, P
Nehézfémek
Hagyományos csatornahálózat
Csekély
Nincs hatás
Csekély
Hálózati tározó műtárgyak
Közepes
Nincs hatás
Csekély
Csapadékvíz gyűjtő rendszer
Nagy
Csekély
Közepes
Tetővíz gyűjtés
Csekély
Csekély
Csekély
Zöldtetők
Nagy
Csekély
Közepes
Vízáteresztő burkolatok
Nagy
Nagy
Nagy
Szivárogtató aknák
Közepes
Csekély
Közepes
Kőtöltéses szivárogtató árkok
Nagy
Csekély
Nagy
Felszín alatti műanyag modulokból épített szivárogtató tározók
Csekély
Nincs hatás
Csekély
Terepmélyedés növényzettel beültetve, (bioretention)
Nagy
Csekély
Nagy
Esőkertek
Nagy
Csekély
Nagy
Füvesített rézsűk
Közepes
Csekély
Közepes
Szűrő drének
Nagy
Csekély
Nagy
Fűborításos árkok
Nagy
Csekély
Közepes
Beszivárogtató felszíni medencék
Nagy
Közepes
Nagy
Ideiglenes felszíni elöntési területek
Közepes
Csekély
Közepes
Tavak, állandó vízborítással
Nagy
Közepes
Nagy
Műmocsarak (wetland)
Nagy
Közepes
Nagy
6. Fenntartási kívánalmak A csapadékvíz-gazdálkodást és a befogadók védelmét biztosító létesítményeknél megkívánt tervezési élettartam összhangban kell, hogy legyen a csatornázásnál egyébként megszokottal. Ennek megfelelően a tervezésnek biztosítania kell, hogy: –– a rendszer hatékonyan működjön a csatornázásnál szokásos 50 évig anélkül, hogy jelentős felújításra lenne szükség; 109
–– a rendszer hatékonyan működjön legalább 5 évig anélkül, hogy jelentős fenntartási munkákra lenne szükség; –– a rendszer működése és fenntartása egyszerű, különleges szakképzettséget nem igénylő legyen; –– hasznosíthatók legyenek a természeti erőforrások, az alkalmazott anyagok csekély energiaigényűek, lehetőleg újrahasznosítottak legyenek; –– a fenntartási munkák költségei a teljes élettartam alatt rendelkezésre álljanak. 7. Adatigény és a korszerű szimulációs eszközök, a térinformatika alkalmazási szükségszerűsége A bemutatott műszaki megoldások az eddigi csapadékcsatornázási tervezési feladatoknál lényegesen nagyobb, részletes adatigényűek. A teljes rendszerben lezajló folyamatok pedig dinamikus számítógépes szimulációs szoftverek alkalmazását igénylik, ahhoz, hogy a gazdálkodás létesítményeinek együttes hatását számítani tudjuk. Komplex modell felállítása szükséges, mely értelemszerűen időés adatigényesebb a hagyományos, rutin tervezésben szokásos módszereknél. Cserébe az önkormányzatok olyan eszközt kapnak kézhez, amivel városfejlesztési és csatornázási elképzeléseiket megbízhatóan tesztelhetik, és ki tudják választani a legkedvezőbb megoldást. A számítógépen futtatható szimulációs modellek moduláris felépítésűek. Az egyes modulok a valós folyamatok matematikai reprezentációi. A leíró egyenletrendszerek egy része parciális differenciál egyenletekből áll, amelyeket valamely numerikus módszerrel oldunk meg. A modellek felépítése a 33. ábrán látható. 110
33. ábra - A szimulációs szoftverek moduláris felépítése 7.1 A modellezett folyamatok A teljes csatornázási rendszer szimulációja három folyamat-típus modellezésének összekapcsolásából áll. A korszerű hidrológiai és hidraulikai modelleket, ha a víz (szennyvíz) minőségének változásáról, a befogadó vagy a szennyvíztisztító telep szennyezőanyag terheléséről is ismeretekre van szükség, a transzport modell egészíti ki (34. ábra). A modellek osztott paraméterűek, ennek megfelelően a folyamatok időben változó eredményei a rendszer topológiájához rendelten tetszőleges térbeli pontokban állnak rendelkezésre. Csapadék
Vízgyűjtő
Csatornahálózat
Hidrológiai modell Transzport modell: (i) csak anyagszállítás (ii) fizikai, kémiai és biológiai reakciók is Hidraulikai modell
34. ábra - A szimulációs szoftverek hidrológiai, hidraulikai és transzport blokkjainak kapcsolódása 111
7.2 A szimulációs szoftverek adatigénye A szimulációs szoftverek hihetetlen mennyiségű információt szolgáltatnak a modellezett rendszerről. Ezek az információk nagymértében kitágítják az önkormányzat mellett a tervező és az üzemeltető lehetőségeit abban, hogy különböző műszaki megoldások következményeit megismerje, értékelje, és szükség esetén módosítsa mindaddig, amíg a rendszer viselkedése a kívánt jellemzőket nem mutatja. A szimulációs módszer alkalmas a csapadékvíz-gazdálkodási rendszer megtervezéséhez is, mert képes mindazon folyamatok számítására, amelyeket az ilyen rendszerekhez rendelünk. Egyedi képességű eszköz a csatornázás, de még a városfejlesztés stratégiai tervezéséhez is, amennyiben viszonylag csekély költséggel az elképzelések csatornázási, csapadékvíz-elvezetési következményei számíthatók, az eredmények értékelhetők, és az eredeti tervek módosíthatók, mielőtt a kiépítést követően, sokkal drágábban kényszerülnénk utólagos beruházásokra. Például új területek beépítése a vízgyűjtő hidrológiai jellemzőinek változásával jár. Az új burkolt felületek megjelenése kapacitáshiányt, a meglévő csatornarendszer kibővítési igényét is okozhatja a megnövekvő lefolyások miatt. Előzetesen vizsgálhatjuk, hogy a beépítés milyen módosításaival kerülhető el a járulékos többletberuházás. A végeredmény jelentős, utólagos, kármentés jellegű beruházási megtakarítás, ami akár nagyságrendekkel is nagyobb lehet a rendszer előzetes szimulációs elemzésének költségeinél. Természetesen mindennek ára van. A szimulációs modellezés költségei a hagyományos racionális árhullám számításon alapuló csatornatervezésnél sokkal nagyobbak. Ennek a költségnövekedésnek a meghatározó hányada a módszer tetemes adatigénye miatt keletkezik. Ilyen helyzet különösen azon települések esetén áll elő, amelyeknél nincs, vagy hiányos, esetleg nagyon pontatlan a térinformatikai adatbázis. Ilyenkor az adatbázis létrehozása, a meglévő adatok ellenőrzése a szimulációs költségek 60-70%-át is elérheti. 112
Kiemeljük, hogy a szimuláció miatt létrehozott adatbázis egyéb célokat, a hálózat üzemeltetését, karbantartását is szolgálja a jövőben, tehát az adatbázisra fordított költségek hasznosulása többszörös lesz. Az adatok egy meghatározó csoportját a modellezést megelőző monitoring program során nyerjük. Ez elengedhetetlen lépés a megfelelő, kalibrált modell felépítéséhez. A monitoring program egyidejű csapadék és csatornahálózati méréseket tartalmaz. Elvi felépítését a 35. ábra mutatja.
35. ábra - A monitoring eredményeinek felhasználása A monitoring program végrehajtása a szimulációs modellekkel történő feladatoknál két fő célt szolgál: • terhelési, bemenő adatok megszerzése a szimulációs modellhez (szenny- és idegenvíz hozamok, esetleg a szennyvíz és a befogadó egyes szennyezőanyagainak koncentrációi), • adatszerzés a szimulációs modell kalibrálásához és verifikálásához (csapadékok, hozamok, szintek és koncentrációk). 113
A monitoring program indítását megelőzi a tervezés, amiben rögzítjük a mérendő paramétereket, a mérési helyeket, a mérés időtartamát, vagy azt, hogy a program addig tart, amíg minden releváns lefolyási (terhelési) állapot elő nem fordul. Utóbbira gyakran van szükség a csapadék és az egyesített rendszerű hálózatoknál. Tekintettel a monitorig hálózat telepítésének és működtetésének költségeire, a tervet illeszteni kell a feladat jellegéhez. A redundáns mérések hasznosak lehetnek a mérési pontosság (bizonytalanság) mértékének csökkentéséhez, de ezek értelemszerűen növelik a program költségeit. 8. A települési csapadékvíz-gazdálkodási fejlesztések és fenntartási munkák finanszírozása A fejlett világ számos országának legtöbb településén a csapadékvíz-gazdálkodás ritkán és/vagy csak időlegesen kerül előtérbe. Ha a települési kisvízfolyások okozta árvizek vagy a belterületi elöntések nem veszélyeztetnek otthonokat, ingatlanokat, a helyi politikusoktól több támogatást kapnak az önkormányzat által nyújtott egyéb szolgáltatások. Sokkal valószínűbb, hogy előbb jut pénzforráshoz az útépítés, a rekreációs területek kialakítása, az iskolák felújítása, a rendőrség vagy a közbiztonsági programok finanszírozása, mint a csapadékvíz-gazdálkodási projektek. A vízelvezető rendszer fejlesztése, a gazdálkodást segítő lefolyás-késleltetés regionális vagy települési szintű létesítményeinek kiépítése, a helyi utak csőátereszeinek feljavítása általában nem tartozik a széleskörűen támogatott programok közé. Sokszor még egy vízelvezető árok ésszerű átkötéséhez szükséges szolgalmi jog elérése is nehézkes. Bár a nemzetközi tapasztalatok szerint a komolyabb elöntések pszichológiai hatása az ilyen szolgáltatások lakossági támogatását növeli, de még ekkor is csak a lakosság egy részénél. Napjainkig igaz, hogy a csapadékvíz-gazdálkodás létesítményeinek kiépítése csak akkor kerül 114
előtérbe, ha egy nagy zápor súlyos problémákat okozott. A városfejlesztés során a csapadékvíz elvezetéshez szükséges műtárgyak nem, vagy nem megfelelő méretezéssel épülnek meg, hacsak nem követelik meg a beruházóktól, hogy ezeket a létesítményeket új beruházásaik részeként építsék meg. Hasonlóképpen, az önkormányzatok a csapadékvíz elvezető rendszer fenntartási munkáitól is igyekeztek megszabadulni. Többnyire úgy, hogy a vízelvezető elemek tisztítását és fenntartását - a közutak alatti rendszer-elemeket kivéve - a szomszédos ingatlanok tulajdonosainak feladatává tették. Mindennek eredményeképpen, ha végeznek is fenntartási munkákat, az kevés, és a városi területek vízelvezető rendszereire országszerte jellemző, hogy nem képesek elégséges mértékben biztosítani az ingatlanok és építmények védelmét. A legtöbb önkormányzatnál a csapadékvíz-gazdálkodás a közművekért és műszaki beavatkozásokért felelős osztály olyan többlet feladata, amihez nem kapcsolnak elegendő forrást. Napjainkban erre a legtöbb helyen közmunkásokat alkalmaznak, akik számára a központi költségvetés nyújt forrást. A társadalomnak a szolgáltatásokkal szembeni növekvő elvárásai, az EU Víz Keretirányelvben foglaltak vízminőséggel kapcsolatos szabályozásai, és a lakossági és közösségi vagyonban egyre növekvő károk keletkezése megkívánná, hogy az önkormányzatok átfogó csapadékvíz-gazdálkodási programokat dolgozzanak ki és valósítsanak meg. Nagy valószínűséggel feltételezhető azonban, hogy egy ilyen program a megfelelő szolgáltatások eléréséhez sokszorosan nagyobb ráfordítást igényelne, mint amekkora költségvetéssel – ha ilyen elkülönítetten egyáltalán van, – a jelenlegi vízelvezető rendszerek működnek. A területet érintő magyar jogszabályi környezet kevéssé támogatja a fejlesztéseket (2015-ben pályázati rendszerben források nyílnak), és a fenntartást, működtetést sem. Az Önkormányzati Törvényben a csapa115
dékvíz elvezetése mint önkormányzati feladat ugyan nevesítve van, de ellentétben például az ivóvízellátással és a szennyvízcsatornázással, az egyesített rendszerrel csatornázott településeket kivéve, nem kötelező feladatként. Ennek az a következménye, hogy nincs is hozzá költségvetési forrás. A Vízi közművekről szóló törvényben pedig a csapadékcsatorna rendszer kivéve, ha az egyesített, nem minősül közműnek. Ez a jogi minősítés azzal jár, hogy még ha szakvállalat üzemeltetné is, a csapadékvíz elvezetésért nem szedhetne szolgáltatási díjat. Tehát egyelőre sem önkormányzati kényszer, sem pedig szolgáltatói érdek nem támogatja a csapadékkal kapcsolatos feladatokat. Források hiányában sok településünket még az elmúlt években tapasztaltaktól is több és súlyosabb károk érhetik a jövőben. Azok az önkormányzatok, amelyeknek évente ismétlődő káreseményekkel kell megbirkózniuk, most azzal a problémával találkoznak, hogy miképpen biztosítsák ezen programok anyagi fedezetét (a pénzek átcsoportosítását) anélkül, hogy azt megsínylenék az önkormányzat által nyújtott egyéb szolgáltatások. Ilyen körülmények között különösen nagy szerepe lenne a korszerű csapadékvíz-gazdálkodási programoknak, amelyek a szűkös források lehető leghatékonyabb felhasználását segítenék elő. Kérdés, hogy az ilyen programokhoz milyen forrásokat találhatnak az önkormányzatok. Alapvető szempont a fenntarthatóság. A forrásoknak tehát, bármelyek is legyenek, nem csak a tervezés és megvalósítás, de a működtetés költségeit is fedezniük kell. 8.1 A rendszerek működtetésének finanszírozási lehetőségei A szolgáltatás fogalma A gazdálkodás megvalósításának kulcsproblémája a csapadékvíz-elvezetés szolgáltatásként való jogi elismerése. A szolgáltatást a csapadékvíz elvezetése és a hasznosítás feltételeinek megteremtése jelenti. Az elvezetés a csapadék keletkezésének valószínűségi jellege miatt csak egy előre megállapított biztonsággal lehetséges. 116
A biztonságot a méretezési csapadék előfordulási valószínűsége jelenti. Az előfordulási valószínűség megválasztása költség-haszon elemzésen alapul, ahol a költségeket a kiépítés beruházási és a fenntartás költségei, a hasznot pedig az elkerülhető károk és a csapadékvíz felhasználásának mértéke határozza meg. A csapadékvíz-gazdálkodási rendszerben a károk körébe nem csak az ingatlanokban, közlekedés megzavarásában, egyéb közművekben, stb. keletkezők, hanem a környezetben a szennyezéssel okozott károk is beletartoznak. A biztonságos csapadékvíz-elvezetés költségigényes. A csapadékvíz elvezető hálózatok kiépítésének és működtetésének, elsősorban és különösen a zárt, felszín alatti csatornarendszerek esetében, kevés kivételtől eltekintve, nincsenek meg az elkülönítetten kimutatott költségei. Emellett hiányzik annak a kiszámíthatósági módszere, hogy a települési/önkormányzati szinten jelentkező költségekhez egy-egy ingatlan milyen mértékben járul hozzá. Ezért a teljes költséget végül mindenki azonosan állja valamilyen formában. Nem lévén csapadékvíz elvezetési díj, egyéb módon, például adók formájában, vagy a szennyvízcsatorna díjba rejtve, mindenki fizeti, mégpedig nagy bizonyossággal nem az általa okozott költségekkel arányos mértékben. Ezzel nem az a legnagyobb baj, hogy nem méltányos (az is baj), hanem, hogy ilyen feltételek mellett az ingatlantulajdonosokat semmi sem ösztönzi az ésszerű, költséghatékony csapadékvíz-gazdálkodás településszintű megvalósításának támogatására saját ingatlanukon belül, sem pedig ezzel összefüggésben a település klímaváltozáshoz való adaptációjának elősegítésére.
A szolgáltatás tartalma és mértéke A csapadékvíz esetében a szolgáltatás az ingatlanra hulló csapadékvíz rendezett, a közterületeken károkat nem okozó módon való elvezetésében határozható meg. Az esetenként elvezetendő víz mennyiségét, azaz a szolgáltatás mértékét az ingatlantulajdonos nem választhatja meg, hiszen az a mindenkori csapadéktól függ. A közterületeken kelet117
kező és/vagy az ingatlanokról odavezetett csapadékvíz lefolyás elvezetése közérdek, ezért közszolgáltatásnak tekinthető. Példaként tekintsünk egy kertes, családi házas övezeti ingatlant! Van-e döntési lehetősége az ingatlan tulajdonosának a csapadékvíz-elvezetés szolgáltatásának igénybevételénél? Az egyértelmű válasz: igen. Megválaszthatja, pontosabban befolyásolhatja ugyanis, hogy az ingatlanra hulló csapadékvízből: i. egy mértékadónak választott csapadéknak mekkora hányadát (Lehullott csapadék, (m3) / Ingatlanról kivezetett csapadékvíz, (m3)) vezeti ki a közterületre/közterületi csapadékcsatornába, ahelyett, hogy azt az ingatlanon a talajba szivárogtatná és/vagy felhasználná, továbbá ii. mekkora lesz a közcsatornát terhelő, az ingatlanról lefolyó legnagyobb vízhozam (l/s). Minél nagyobb ez a két mutatószám, az ingatlantulajdonos annál többet használ ki, annál több szolgáltatás vesz igénybe a csapadékvíz elvezető rendszer kapacitásából, illetve annál nagyobb mértékben növeli az önkormányzati beruházások kapacitás bővítési költségeit. Részletesebb kifejtés nélkül: az ingatlanról kifolyó vízhozam a csatornahálózat üzemeltetésének, a kivezetett vízmennyiség pedig, egyesített rendszerű csatornázásnál, ezen felül a szennyvíztisztítás költségeit is növeli. A tulajdonos lehetőségei a mutatószámok csökkentésére a következők: a.) a lehető legkisebb mértékűre csökkenti a vízzáróan burkolt felületek arányát, b.) a tető és egyéb burkolt területekről lefolyó vizeket a burkolatlan felületekre vezetve, azokat megfelelően méretezett módon elszikkasztja, illetve c.) a burkolt felületekről (elsősorban a tetőről) lefolyó vizeket 118
felszíni vagy felszín alatti tárolókba vezeti, ahonnan szabályozott módon (lásd az (ii) feltételt) engedi tovább a csapadékcsatorna hálózatba. Kétségtelen, hogy minél nagyobb a laksűrűség, minél inkább zártsoros beépítésűek az ingatlanok, annál kisebbek a tulajdonosok technikai lehetőségei a továbbvezetett csapadékvíz szabályozhatóságát illetően. A változatos helyi feltételeknek megfelelően minden esetben meghatározható azonban az a méltányos mennyiségű és még elfogadható vízhozamú kivezetés, ami fölött a tulajdonosának az ingatlan felszíni lefolyási viszonyainak kialakításától függő mértékben kellene hozzájárulni a csapadékcsatornázáshoz tartozó beruházások és szolgáltatások költségeihez. Ekkor a tulajdonosnál érdekeltség jelentkezik a lefolyások csökkentésére alkalmas ingatlanon belüli vízelvezetés kialakítására. A lehetséges viszonyítási alap az ingatlan eredeti („természetes”) állapotát jellemző fenti két mutatószám lehet, ami korszerű hidrológiai-hidraulikai számítási módszerrel megadható. Hatásvizsgálatot követően, ennek ismeretében határozható meg a méltányos, alapdíjfizetéssel járó mutatószámok értéke. A csapadékvíz elvezető rendszer által nyújtott szolgáltatás és az azt igénybevevők közötti kapcsolat eltér a többi közműnél fennállótól. Utóbbiakra jellemző, hogy a szolgáltatás igénybevétele, ezen belül a szolgáltatás mértéke is (például az ivóvíz, elektromos áram, stb. mennyisége) a felhasználó döntésén múlik. Ez közvetetten érvényes a szennyvízcsatornázásra is, ahol a szolgáltatás mértéke a felhasznált ivóvízzel válik meghatározottá. Erre, és csak erre a A mértékadó csapadék fogalma a jelenlegi csatornázási gyakorlatban ismert. Az önkormányzat a település egyes részein, az ott kialakuló elöntések miatt lehetséges károkozás súlyosságától függően rendeletben szabályozza a méretezési csapadék figyelembe veendő előfordulási gyakoriságát. 1
119
közműszolgáltatásra jellemző továbbá, hogy ha a csatornarendszer kiépült, és az műszakilag hozzáférhető, annak használata a szennyvízkibocsátókra kötelező. Ennek be nem tartása pedig adó formájában beszedhető, környezetterhelési díj kivetésével szankcionálható. A kötelezés méltányos, többek között az egyébként keletkező közegészségügyi és környezetszennyezési veszélyek miatt is. A csapadékvíz elvezető rendszereknek a fizikai tartalma, és az általuk nyújtott települési szolgáltatás megfeleltethető a közművekre jellemzőknek : gyűjtő, továbbító vezetékekből és berendezésekből állnak, a terület és a lakóingatlanok rendeltetésszerű használatát szolgálják azok időszakosan (tudniillik csapadékok idején) fellépő igényei esetén, közterületeken elhelyezkedve, közösségi úton és üzemszerűen működtetve. A csapadékvíz-elvezetés a közmű fogalom meghatározásában is szerepel. A megnevezés azonban, külön pontosítás nélkül, nyilvánvalóan csak az egyesített rendszerű csatornák miatt került be a szövegbe. Ezt valószínűsíti, hogy a csapadékvíz elvezető rendszerek üzemeltetéséről, a közműszolgáltatásról szóló 2011. évi CCIX. törvényben egyáltalán nem esik szó. Amennyiben a csapadékvíz elvezető rendszer közműnek minősülne, a jelenlegi önkormányzati „üzemeltetést” szakmai szolgáltató válthatná fel. A meglévő víziközmű szolgáltatók, tekintettel arra, hogy az elvezetésért díj nem szedhető, a csapadékelvezető rendszerek üzemeltetését értelemszerűen nem vállalják. A szolgáltatást egy erre szakosodott közműszolgáltatóra kell bízni, ami Közmű: termelő, elosztó, gyűjtő, továbbító, szabályozó, mérő rendeltetésű építmények, vezetékek, berendezések összessége, amely az egyes területhasználati egységek és az építmények rendeltetésszerű használatának biztosítása érdekében a fogyasztók vízellátási, szennyvízelvezetési és belterületi csapadékvíz elvezetési, gáz-, hő- és villamosenergia-ellátási, valamint hírközlési időszakos vagy folyamatos igényeit a település saját termelő, illetve előkészítő berendezései révén, vagy távvezetéki rendszerekhez kapcsolódva központosan, folyamatosan, kellő biztonsággal, közösségi úton, üzemszerűen működve elégíti ki. / Az országos településrendezési és építési követelményekről szóló 253/1997. (XII. 20.) Korm. rendelet, 1. számú melléklet/ 2
120
célszerűen a települési ivóvíz- és csatornaszolgáltatást végző cég. Mivel a szolgáltatónak költségeinek fedezéséhez bevételre van szüksége, ezért csapadékvíz elvezetési díjat kell a szolgáltatást igénybevevőkre kivetni. Általánosságban a szolgáltatási díjaknak egyfelől az igénybevett szolgáltatással arányosnak kell lenniük, másfelől pedig fedezniük kell a szolgáltató igazoltható költségeit. 8.2 A csapadékvíz elvezetés díjszabásának lehetőségei Milyen igényt elégít ki a csapadékcsatornázás? Mivel felszíni lefolyás elvezetéséről van szó, az elvezetendő víz mennyisége mint igény arányos lesz a lefolyási területtel, az ingatlan területével. A hidrológia alapismereteiből tudjuk azonban, hogy a terület (vízgyűjtő) nagysága csak szükséges, de nem elégséges paraméter az elvezetendő víz mennyiségének számításához, hiszen a lehulló csapadék –ha lehetséges- részben be is tud szivárogni a talajba. Nem mindegy tehát, hogy az ingatlan területe milyen mértékben burkolt vízzáróan. Minél nagyobb ez az arány, annál nagyobb lesz az igény, az elvezetendő víz mennyisége. A csapadékvíz elvezető rendszer szolgáltatási feltételei néhány lényeges eltérést mutatnak az ivóvízellátás és a szennyvízcsatornázás rendszereihez képest. Először, nincs lehetőség a nem-fizetők szolgáltatásból való kizárására, akár még ideiglenesen sem. Másodszor, a szolgáltatás –kiépített rendszer esetében-, megkülönböztetés nélkül minden lakos számára biztosított. Természetesen, ha a víz vagy szennyvíz közmű igénybevétele kötelező, ez az eltérés kevésbé lesz jellemző. Harmadszor, a szolgáltatás iránti igény csak durván mérhető vagy becsülhető. Gyakran nehezen számszerűsíthető a szolgáltatás valódi mértékének egyetlen ingatlanhoz való rendelése is. A nehézségek ellenére, a csapadékvíz-elvezetés finanszírozásának szolgáltatási díjra alapozott koncepciója a nemzetközi gyakorlat szerint használható, és a módszer alkalmazása terjedőben van (Pitt, 2002., Debo, 2003). 121
Magyarországon, napjainkban, egy-két várostól eltekintve, az ismertetett jogi környezet miatt nincs csapadékvíz elvezetési díj. Ahol van, ott is csak korlátozottan, az igazán nagy, burkolt alapterületű közintézmények, kereskedelmi szolgáltatók esetében vetették ki. Bevezetése, amellett hogy szükségszerű lenne, egyúttal azt is megkívánja, hogy az eddigi „ingyen” elvezetés helyett javuljon a szolgáltatás minősége. Ki kell emelni, hogy az elvezetés, természetesen, most sem ingyenes. Csupán arról van szó, hogy a felmerülő költségeket az önkormányzat, vagy egyesített rendszereknél a csatornamű üzemeltetője más jogcímen, például a szennyvízcsatorna díjba rejtve szedi be. Ez azzal jár, hogy a csapadékvíz elvezetéséből keletkező költségeket a lakók és intézmények nem annak arányában fizetik, amilyen mértékben azok keletkezésének okozói. Kimondható, hogy ez a rendszer igazságtalan. Ha tehát ez a díj nevesítve lesz, kiszámításának alapjait világosan, érthetően tudatni kell az érintettekkel. A csapadékvíz elvezető rendszerek használói díjon alapuló finanszírozása más megoldásokkal (például ingatlanadóba beépítve) összehasonlítva számos előnnyel rendelkezik, beleértve a bevétel stabilitását, a rugalmasságot és az igazságosságot. A csapadékvíz-elvezetés díja stabil, mert az adókkal ellentétben, független az éves költségvetés-készítés folyamatától. Ahogy korábban említettük, a csapadékvíz-elvezetés mint szolgáltatás nem versenyezhet például az iskolák és a rendőrség finanszírozásával, de nem is kell versenyeznie. Ha a csapadékvíz-elvezetés költségvetése évről évre attól függően változik, hogy mikor fordult elő az utolsó árvízi esemény, a döntéshozók a csapadékmentes időszakokban csak a minimális fenntartási munkák finanszírozását tudják betervezni. Nem tudnak beruházás-igényes vagy megelőző jellegű fenntartási programokat végrehajtani, és nem tudnak olyan innovatív 122
megoldásokat sem finanszírozni, mint amik a csapadékvíz-gazdálkodás megvalósításához szükségesek lennének. A („fogyasztói”) díjszabás stabil bevételt biztosít, amely valóban lehetővé teszi, hogy a csapadék-elvezetés üzemeltetői tervezhessék a fenntartást, a berendezések vásárlását és beruházási programokat indítsanak el. Egyúttal tervezhetően biztosítja azt az önrészt, amihez külső, például pályázati forrásból többletpénzek csatolhatók. A csapadékvíz-díj rendszer rugalmas, mert különböző célkitűzések teljesítése érdekében alkalmas számos módosító tényező és másodlagos finanszírozási módozat figyelembe vételére. Például: –– A fogyasztói díj felhasználását ritkán korlátozzák; kivéve, ha előírás a csapadékvízzel kapcsolatos felhasználás. Tekintettel azonban a „csapadékvíz” fogalomhoz tartozó sok vízféleségre, ez nem is jelent semmiféle korlátozást. –– Lehetőség van másodlagos finanszírozási módozatok alkalmazására, és ezekre terhelni a program bizonyos célkitűzéséhez kapcsolódó költségeket, így javítva a díjszabás igazságosságát. Például a fejlesztéshez kapcsolódó költségeket hozzá lehet adni a használói díjakhoz, így a költséggel a beruházással érintett közösséget terhelni, illetve a nem érintetteket tehermentesíteni. –– Díjcsökkentéseket (engedményeket) lehet adni, és ezzel sokféle módon ösztönözni a csapadékvizekkel való jó gazdálkodást. –– Különböző mértékű költségek állapíthatók meg a városi és vidéki területeken nyújtott szolgáltatásokért, vagy megkülönböztetések tehetők városi részvízgyűjtők szerint. –– Egyedi díjakat és árakat lehet kidolgozni a környezetvédelmi költségek figyelembe vehetősége érdekében. A csapadékvíz díjak igazságosak, mert a költségeket aszerint állapítják meg, hogy a használók milyen igényt jelentenek be a csapadékvíz elvezető rendszer nyújtotta szolgáltatásra. A csapadékvizet sokszor inkább 123
úgy tekintik és kezelik, mint a vizet vagy szennyvizet, és nem úgy, mint az iskolát, a rendőrséget és a tűzesetet. Kevesen gondolnák igazságosnak, ha a vízért vagy a szennyvízért az ingatlan értékével arányos díjat kellene fizetni. Vagyis, csak az az ésszerű, ha a csapadékvíz-elvezetés díját a burkolt felület mérete szerint állapítják meg. Minél nagyobb a burkolt terület, annál nagyobb a fizetendő díj. Ezt az elvet minden lakó ösztönösen megérti, és legnagyobb részük méltányosnak is találja. Az elfogadtatás szempontjából meghatározó lesz az egységnyi vízzáró felületre kivetett (fajlagos) díj mértéke, amit településenként gondos elemzésnek kell alávetni. Általában: nincs két azonos díj, ahogy nincs két hasonló település sem (Lindsey, 1988). Nem helyes ezért az előregyártott „egy méret jó mindenkire” megközelítést követni, helyette meg kell próbálni átlátni a közösség felépítését, problémáit, célkitűzéseit. Érteni kell a közösség csapadékvíz elvezető rendszerének működését, az adottságokat és a jó működésből származó eredményeket. Más, esetleg külföldi példák átvételének legnagyobb veszélye az, hogy hiányzik belőle a helyi csapadékvíz elvezetési problémák hatékony megoldásának figyelembevétele, minthogy azokat más feltételekre találták ki. A hajtóerő szerepét a helyi problémáknak, szükségleteknek és körülményeknek kell játszani, és ezeknek kell meghatározni a fejlesztési formáját, prioritásait és a kialakítás lépéseit. A sikeres programok nem azonos megoldást akarnak ajánlani mindenki számára, sokkal inkább azt, hogy a program és a finanszírozási stratégia a helyi szükségletekre legyen rászabva. Egy önkormányzat rövid és hosszú távú csapadékvíz elvezetési problémáinak valódi megoldása során a programra és a díjrendszer kialakítására kell koncentrálni. 8.3 Finanszírozási módszerek A csapadékvíz elevezetési/gazdálkodási rendszerek beruházási projektjeihez és a rendszerek infrastruktúrájának fenntartásához több finanszírozási 124
módszer közül lehet választani (Debo, 2003). A valamely önkormányzat számára kiválasztott módszer a legtöbb esetben csak néhány tényezőre épül: –– a finanszírozandó program vagy projekt mérete; –– a vonatkozó helyi finanszírozási politika és gyakorlat; –– a helyi önkormányzatok általános pénzügyi helyzete és saját bevételi forrásai; –– a politikai légkör, amelyben a választott tisztségviselőknek pénzügyi döntéseiket meg kell hozni. A sikeres csapadékvíz elvezetési rendszerhez a finanszírozási alapnak (vagy alapoknak) a következő tulajdonságokkal kell rendelkeznie: –– elegendő bevételi kapacitás, ami kielégíti a program és a fő projektek rövid távú szükségleteit; –– viszonylag állandó bevétel; –– ha nem is az összes, de a legtöbb különböző típusú projekt és tevékenység megfelelősége; –– a rugalmas alkalmazkodás képessége, program a következő 10 évben vagy azon túli fejlesztéséhez.
Egy adott díjszabáshoz kifejlesztett finanszírozási módszer-csomag három modulra bontható: 1. az alap-díjszabás módszere; 2. módosító tényezők a díjszabás koncepciójának módosításához, például az igazságosság javításához, a költségek csökkentéséhez, egyéb célkitűzésekkel való összehangoláshoz; 3. a másodlagos finanszírozási módszerek, amelyeket a szolgáltatási árakkal együtt lehet elfogadni. Jellegzetes módosító tényezők: i. átalánydíj az egyszemélyes háztartások számára, ii. számlánkénti fix költség, és iii. díjcsökkentési (engedmény) mechanizmus, helytől függő díjak vagy engedmények, stb. 125
A másodlagos finanszírozási módszerek értékelésére elsősorban azért van szükség, hogy biztosítható legyen ezek konzisztenciája az alap-finanszírozás módszerével.
A díjszabás kidolgozása az alábbi lépésekből áll: 1. a program számára megfelelő finanszírozási módozatok választékának összeállítása; 2. az elsődleges finanszírozási módozat meghatározása; 3. az alap-díjszabás koncepciójának kiválasztása a lehetőségek közül; 4. a megfelelő díjszabás módosító tényezők kiválasztása a lehetőségek közül; 5. a megfelelő másodlagos finanszírozási módozatok kiválasztása a maradékfinanszírozási módozatok közül. Minden módszernek van előnye és hátránya. A rendszerrel szemben támasztott igények kiszámításának néhány jellemző módszere a következők figyelembe vételéből áll: –– a vízzáró felületek, –– a vízzáró felületek és a teljes terület, –– a vízzáró felületek és a burkolatlan területek aránya, –– a teljes terület és a beépítés mértéke, –– a módosító tényezők kiterjedt használatával érintett teljes terület, és –– a lefolyási tényező alapján történő számítás. A nemzetközi szakirodalom szerint a legelterjedtebb a vízzáró felület alapján történő alapdíjszabás. Az alapdíj kiszámítási módszerének kiválasztása Rosholt és Pigott (1991) által megadott szempontok szerint történik: –– Megvalósíthatóság és egyszerű adminisztráció; –– Méltányosság és igazságosság; –– Összhang a helyi politikával; 126
–– A bevételi szükségletek kielégítésének képessége; –– Objektivitás, szemben az egyedi költségek önkényes meghatározásával; –– Alkalmazhatóság a teljes szolgáltatási területre; –– A kívánt mértékű ösztönző hatás. Az alapdíj kiszámítási módszerének kiválasztása után a módosító tényezőket kell vizsgálni. A módosító tényezők alkalmazásának célja az igazságosság fokozása és/vagy a rendszer egyszerű megvalósításának és működtetésének javítása anélkül, hogy sérülne az igazságosság. A figyelembe vett jellemző módosító tényezők a következők lehetnek: –– Átalánydíj, egyszemélyes háztartások számára; –– Alapdíj bizonyos költségekre, amelyek minden számlában azonos összeggel szerepelnek; –– Vízgyűjtő-specifikus pótdíj, a fő fejlesztési beruházások után; –– Az ártéren található ingatlanok pótdíja; –– A havi szolgáltatási díj jóváírása azon ingatlanokra, amelyeken helyszíni késleltetési vagy visszatartási rendszer működik, tehát azoknál, akik aktívan alkalmazzák ingatlanjukon a csapadékvíz-gazdálkodás helyi, egyedi módszereit; –– A vízminőségi tényező; –– Fejlesztési és területhasználati tényező; –– A szolgáltatási színvonal tényezője. Valamennyi elsődleges és másodlagos finanszírozási módszer értékelésének megalapozó tanulmányához értékelési kritériumokat kell alkalmazni: –– A lakosokra és a cégekre gyakorolt pénzügyi hatások; –– Igazságosság és társadalmi elfogadás; –– Elégséges bevétel biztosítása; –– Időszerűség és a megvalósításhoz szükséges folyamat; –– A fejlesztés, a megvalósítás és az üzemelés költségei. 127
8.4 Alkalmazható finanszírozási formák Az önkormányzatok többféle finanszírozási mód közül választhatnak (Debo, 2003): 1. A már tárgyalt csapadékvíz-elvezetés szolgáltatási díja – Ez a módszer a legtöbb önkormányzatnál jól használható a csapadékvíz elvezetési és árvízvédelmi programokhoz. Rendes körülmények között a szolgáltatásnak ez az elsődleges finanszírozási mechanizmusa. A csapadékvíz-gazdálkodás a feladatokat és a költségeket illetően hasonló a víz és szennyvíz szolgáltatáshoz. Így a csapadékvíz-elvezetés díjszabását a meglevő más díjszabásokhoz hasonló módon kell kialakítani és működtetni. Az alapvető különbség közöttük a díjszámítás alapjául szolgáló elvezetendő vízmennyiség mérésében van. A csapadékvíz elvezető rendszerek esetében a díjszámítás alapja jellemzően az adott ingatlanon potenciálisan keletkező lefolyás. A túlzottan nagy szolgáltatói adminisztrációs és kezdeti költségek elkerülése érdekében csak az ipari, kereskedelmi területeket és a soklakásos házakkal beépített területeket kezelik egyedileg, míg a családi házas beépítésű területen általános költséget számolnak. 2. Rendszerfejlesztési díjak – Ezeket a díjakat is más finanszírozási módozattal együtt a legjobb alkalmazni mint olyan mechanizmust, amely a szolgáltatási díjak és a kedvezmények közötti pénzügyi kiegyensúlyozást szolgálja. Ezek olyan módon jelentenek finanszírozási mechanizmust, hogy az az ingatlantulajdonos, aki a jövőben fejlesztést tervez, részt vállal azon projektek megvalósításában, amelyek kapacitásában már az ő igényeit is figyelembe veszik. Ezeket úgy lehet kezelni, mint egyfajta részletfizetési mechanizmus elemeit, vagyis, egy projektet tekintve melyik ingatlan tulajdonos pénzügyi hozzájárulása folyik majd be akkor, ha a fejlesztés megvalósul, és aki a számára beépített többletkapacitást addig is használni fogja. 128
3. A tervek felülvizsgálatának és jóváhagyásának illetéke – Ezt a finanszírozási módszert jellemzően azok a közmű vállalatok, szolgáltatók alkalmazzák, amelyek csapadékvíz elvezető rendszereket (is) üzemeltetnek, és ezek használatának fenntartásáról és szabályozásáról is gondoskodniuk kell. A díj a következő költségek fedezésére szolgál: a tervek áttekintése, a magán beruházással megvalósuló létesítmények helyszínének felügyelete az építés ideje alatt, vagy a már zajló magán beruházások felügyelete, például a „legjobb gyakorlat alkalmazása” a csapadékvíz visszatartása/ helybeni hasznosítása, ezek alkalmazása a vízminőség javításhoz. 4. Illeték az építési illeték helyett – Ha az önkormányzat ösztönözni akarja, hogy minden nem lakáscélú ingatlanra épüljön a csapadékvíz visszatartására szolgáló létesítmény, kivéve akkor, ha ilyen létesítmény bizonyíthatóan kedvezőtlen hatással lenne a lefolyási csúcsok kialakulására a terület alatti szakaszon. Az építési illeték helyett beszedett összeg forrást jelent, amelynek segítségével - lemondva a nagyszámú egyedi helyszíni késleltető medence vagy egyéb csapadékvíz visszatartó szerkezet építéséről - a fejlesztők hozzájárulásával egy regionális hatású létesítmény építhető, vagy javítani lehet a csapadékvíz elvezetését a fejlesztési területtől távoli helyszínen történő beavatkozással. A finanszírozási módszer egyetlen hátránya az, hogy a létesítményt még a fejlesztés előtt kell megvalósítani, és ehhez alternatív finanszírozási forrásra van szükség. Ritkán áll elő az a helyzet, hogy ilyen forrás egyébként az építés megkezdése előtt már rendelkezésre áll. 5. Általános létesítmény díjak – A szolgáltatási díjszabási rendszer néha olyan pótdíjakat is magában foglalhat, amelyek szükségszerűen hozzátartoznak ahhoz, hogy minden díjfizető a megfelelő szolgáltatást kapja. Ilyenek lehetnek a csapadékvíz elvezetési vagy árvízvédelmi fejlesztések esetében például a regionális vízvisszatartó vagy 129
elvezető rendszerek, amelyek a település lakosai által használt utak, parkok vagy egyéb köztulajdonú ingatlanok védelmét szolgálják. Az ilyen típusú bevételeket fel lehet használni az adatbázisok fejlesztéséhez, vagy az információk térképi feldolgozásához is, hiszen ez a felhasználás egy bizonyos ágazat vagy terület helyett általános érdekeket szolgál. 6. A hatás-díj – Alkalmazása más finanszírozási módozattal együtt történik. Leginkább a pénzügyi hozzájárulás és a szolgáltatási díjfizetés kiegyensúlyozásra lehet felhasználni, különösen a magántelken zajló fejlesztés rövid időtartamú költségeire. Ki kell állnia az „ésszerű kapcsolat” próbáját, és csak akkor érdemes használni, ha a figyelmen kívül hagyott hatások inkább egyediek, nem általánosak. A hatás mértékének meghatározására vannak módszerek, de gyakran előfordul, hogy a megfelelő hatás-díj számítás végrehajtásához szükséges információk beszerzésének költsége olyan nagy, hogy emiatt a módszer nem vonzó az önkormányzatok számára. 7. A késői fejlesztők díja – A magán beruházás keretében épülő csapadékvíz gazdálkodási létesítményeket gyakran túlméretezik, hogy ne csak az ingatlan határain belüli, de területi szempontból is kedvező hatása legyen. Ennek eredményeként olyan építési többletköltség jelentkezik, ami majd később, más területi igényeinek kielégítési költségeként jelentkezne. A díj megállapításának ez a módja az első beruházónak nyújthat kompenzációt annak ellentételezéseként, hogy vállalta a saját érdekei szempontjából fölöslegesen túlméretezett létesítmények építésével járó többletköltségeket. Az ilyen létesítményeket, azok fölös kapacitását majd az azonos területen, de időben később jelentkező beruházók fogják kihasználni. Ezek a díjak különösen ott hasznosak, illetve alkalmazhatók, ahol rendelkezésre áll a távlati fejlesztések általános terve, amely meghatározza a jövőbeni csapadékvíz elvezetési szükségleteket is. 130
A csapadékvíz díjszabási rendszer kialakításának társadalmi-politikai vonatkozásai is vannak, amiket 3 csoportba sorolhatunk: (i) program-vonatkozású, (ii) finanszírozás-vonatkozású és (iii) a számlázás technikai megoldásokhoz köthetőkre. 1. Program vonatkozású, társadalmi-politikai jellegű vonzatok: a. a fejlesztési program célja, fő prioritásai, a nyújtandó szolgáltatások, b. a szolgáltatási terület, c. a szolgáltatás mértéke, d. a szolgáltatás színvonala, e. a csapadékvíz-minőségi stratégiája, f. szervezet és munkatársak, g. privatizáció, h. belső felelősségek, i. kapcsolat más programokkal, j. társadalmi kapcsolatok (PR), k. társadalmi közreműködés vagy tanácsadó csoportok. 2. A finanszírozással kapcsolatos társadalmi- politikai jellegű vonzatok: a. a csapadékvíz elvezetési szolgáltatás finanszírozásának típusai, b. a költségek megosztásának alapja, c. korábbi/megelőző beruházások, d. a csapadékvíz elvezető rendszer jövőbeni használata, e. elszámolási módszer, f. díjszabási módozat: i. az alap-finanszírozás módszere ii. a másodlagos finanszírozás módszerei iii. módosító tényezők g. átfogó finanszírozási stratégia, h. engedmények, i. lakóterületi egység az átalánydíjas módszernél, j. közutak és ingatlanok, 131
k. állami ingatlanok. 3. A számlázással kapcsolatos társadalmi-politikai jellegű kérdések a. számlázási és beszedési módszerek: i. új önálló rendszer, ii. kapcsolat független adatbázisokkal, iii. a meglevő számlázási rendszer módosítása, b. felszólítások és kiegyenlítések, c. számlázási időszak, d. beszedések és mulasztások: i. kapcsolat a víz-számlával, ii. kedvezményezett ingatlanok, iii. jogérvényesítési eljárások, e. igazgatósági jelentés, f. a főszámla fájl összeállításának folyamata és pontossága: i. egyéb adatbázisok felhasználása, ii. az ellentmondások feloldásának eljárása, iii. a szükséges adatmezők száma és típusa, g. módszertan a vízzáró területekre vonatkozóan: i. kerekítések mértéke és tartományok meghatározása, ii. az utak középvonalára vonatkozó adatok használata, iii. a területek mérésének pontossága, h. az adatbázis karbantartása és a naprakész állapotba hozatal folyamata, i. a számlázás költségeinek szétosztása, j. a fogyasztói szolgáltatás eljárása, k. tulajdonosi és bérlői számlázás, l. speciális esetek: i. több tulajdonos, ii. osztatlan tulajdon, közös területek, iii. sokemeletes öröklakások, iv. kizárólag záporvíz elvezetésre vonatkozó számlák, v. összevont számlázás, m. GIS, térkép vagy CAD alkalmazása, 132
n. a számlán feltüntetendő információk.
A 36. ábra a díjszámítási rendszer kialakításánál jelentkező feladatokat és szempontokat foglalja össze. TÁRSADALMI VONATKOZÁSOK
PROGRAM ÜGYEK
FINANSZÍROZÁS
ADATBÁZIS
a közvélemény tájékoztatási és oktatási terve
problémák, szükségletek és célok
jogi vonatkozások
adatbázis, politikai kérdések
érintettek oktatása
program priorítások és célkitűzések
pénzügypolitika
adatok, anyagok és információk
a szolgáltatás elemzésének költségei
megvalósítási kampány
főszámla és számlázási adatok
a díjszámítás elemzése
szervezési kérdések
a díjszámítási tanulmány és a készpénzforgalom elemzése
a számlázási rendszer kifejlesztése
a díjszámítás megvalósításának lépései
díjszámítási utasítás
vizsgálatok és a panaszok kezelése
A díjszámítás és a szolgáltatás bevezetése
36. ábra - A csapadékvíz-elvezetés díjszámítási rendszerének kialakítása (Debo, 2003) 8.5 Engedmények a csapadékvíz elvezetési díjak kivetésénél A teljes díjszabási rendszerbe illesztett díjszabás módosítás egyfajta engedményadási mechanizmust jelent. Mértéke általában nem csökkenti jelentősen a szolgáltatási díjból származó bevételt (többnyire 5% alatti mérték), de 133
jó eszköz a szolgáltatási díj koncepcióval szembeni ellenállás csökkentésére. Megkülönböztetünk egyszeri (ezt gyakran kiegyenlítési határidőhöz kötik) és folyamatos engedményt. Az engedmény azon kevés lehetőségek egyike, amelyet a csapadékvíz elvezetési díjszabás ösztönzőként alkalmaz. A csapadékvíz elvezetési díjszabásban az engedmények jelentősége egyre nagyobb. A díjak csökkentését sokszor azért ítélik meg, hogy javítsák a díjfizetés igazságosságát, és segítséget nyújtsanak átfogó közösségi csapadékvíz elvezető rendszerek terveinek megvalósításához vagy elkészítéséhez, vagy fejlesszenek valamely más társadalmi vagy környezeti célkitűzést. Az engedményesek köre különbözőképpen határozható meg: –– A díjfizetők egy csoportja (pl. idősek vagy hátrányos helyzetűek). –– Az ingatlanok egy csoportja (pl. adómentességet élvező, mezőgazdasági vagy köztulajdonú ingatlanok). –– Az ingatlannak a vízgyűjtőn vagy szolgalmi területen való elhelyezkedése alapján. –– Tevékenységek, amelyek az elvártnál nagyobb mértékben javítják a rendszer működését. –– Az ingatlanon végzett vagy folyamatban levő olyan tevékenységek, amelyek a káros hatásokat csökkentik –– Az ingatlanon végzett vagy folyamatban levő olyan tevékenységek, amelyek a város szolgáltatási költségeit csökkentik. A díjcsökkentés kialakítása során fontos, hogy annak alapja megegyezzen a díjmegállapításéval. Ez pedig a vízelvezető rendszerre gyakorolt hatás, vagy a településre/önkormányzatra kirótt költségek. Így, nem célszerű, még ha etikus is, hogy kedvezményt adjanak az időseknek, a hátrányos helyzetűeknek, az egyházaknak vagy más non-profit szervezeteknek. Kedvezményt lehet felajánlani olyan tevékenységek végzőinek, akiknek munkája mérsékli a település költségeit, csökkenti a lefolyási csúcsokat, csökkenti a szennyezéseket, vagy akik bizonyos munkákat végeznek el az önkormányzat helyett. Ha az önkormányzatnak az a szándéka, hogy gazdasági körülményre 134
vagy vagyoni helyzetre tekintettel díjcsökkentésben részesít egy fogyasztót, akkor azt a tarifarendszeren kívül kell megtennie, és az elmaradó bevételt az általános bevételi forrásaiból kell pótolnia. Néhány példa a díjkedvezmény lehetséges okára: –– Késleltető vagy visszatartó medence építése, –– Tisztító berendezés létesítése (BMP: Best Management Practice) –– Fenntartási munkák végzése a városi rendszerben, –– Iskolák, ahol a tanulókat a csapadékvíz-gazdálkodás megvalósításához szükséges helyes hozzáállásra és megoldásokra tanítják, –– A csak helyi hatást kiváltó késleltető medence túlméretezése a tágabb környezetbeli lefolyások kedvező módosításához. 9. Záró gondolatok Könyvünk egyik legfontosabb üzenete tehát az, hogy a korszerű csapadékvíz-gazdálkodás megvalósításához nélkülözhetetlen a támogató jogszabályi környezet megteremtése. Ebben kulcsfontosságú a csapadékvíz elvezetési rendszerének közművé nyilvánítása és az elvezetés szolgáltatássá minősítése. A jogszabályi környezet megteremtésével párhuzamosan elvégzendő feladat a szolgáltatási díj alkalmazható meghatározási módjainak kidolgozása. A díjmegállapításnak nem kell valamennyi településen azonos, kötelezően alkalmazandónak lennie, mivel a települések mindegyike egyedi városszerkezeti, domborzati, talaj- és talajvíz jellemzőkkel rendelkezik, továbbá más-más a meglévő és átalakítandó csapadékcsatorna rendszer, valamint a lakossági fizetési hajlandóság és képesség, továbbá egyediek a csapadékok okozta problémák is. A megalapozott fejlesztési program kidolgozásához olyan elméleti alapokra és számítási módszerekre van szükség, amellyel a szabályozandó folyamatokat, az egyes műszaki megoldásokat és azok hatásait számítani tudjuk. Ez az elméleti alap a városi hidroinformatika, és ez a módszer a számítógépes, dinamikus szimuláció, melynek adat- és számítási igényével a döntéshozóknak és a szakembereknek számolniuk kell. 135
IRODALOMJEGYZÉK Aatmeeyata, Sharma M. Contribution of traffic-generated nonexhaust PAHs, elemental carbon, and organic carbon emission to air and urban runoff pollution. Journal of Environmental Engineering 2010;136(12):1447-1450. Allison JD, Allison TL. Partition coefficients for metals in surface water, soil, and waste. U.S. Environmental Protection Agance, 2005, EPA/600/R-05/074. Artelt S, Kock H, König HP, Levsen K, Rosner G. Engine dynamometer experiments: platinum emissions from differently aged three-way catalytic converters. Atmospheric Environment 1999(a);33(21):3559-3567. Athanasiadis K, Helmreich B, Horn H. On-site infiltration of a copper roof runoff: Role of clinoptilolite as an artificial barrier material. Water research 2007;41(15):3251-3258. Azimi S, Rocher V, Muller M, Moilleron R, Thevenot DR. Sources, distribution and variability of hydrocarbons and metals in atmospheric deposition in an urban area (Paris, France). Science of The Total Environment 2005;337(1-3):223-239. Bäckström M, Karlsson S, Bäckman L, Folkeson L, Lind B. Mobilisation of heavy metals by deicing salts in a roadside environment. Water Research 2004;38(3):720-732. Baek SO, Field RA, Goldstone ME, Kirk PWW, Lester JN, Perry R. A review of atmospheric polycyclic aromatic hydrocarbons: sources, fate and behaviour. Water Air and Soil Pollution 1991;60(34):279-300. Bakker, M. (2010) – Climate change adaptation in delta cities: financial issues. (Unpublished article). For more information contact M. Bakker at the PBL Netherlands Environmental Assessment Agency:
[email protected] Bannermann R, Baum K, Bohm M, Hughes PE, Graczyk DA. Evaluation of Urban Nonpoint Source Pollution Management in Milwaukee County, Wisconsin. Report No. PB84-114164, U.S. EPA, Chicago, IL, 1984. Barbosa AE, Hvitved-Jacobsen T. Highway runoff and potential for removal of heavy metals in an infiltration pond in Portugal. Science of the Total Environment 1999;235(1-3):151-159. Barrett ME, Irish LB, Malina JF, Charbenau RJ. Characterization of highway runoff in Austin, Texas, area. Journal of Environmental Engineering 1998;124(2):131-137. Barrett ME, Zuber ER, Collins JF, Malina R, Charbeneau and Ward G.H. A Review and Evaluation of Literature Pertaining to the Quantity and Control of Pollution from Highway Runoff and Construction. The University of Texas at Austin, Center for Research in Water Resources, Technical Report 239, 1995.
136
Bartholy J., Pongrácz R., Csima G., Horányi A., Pieczka I., Szabó P., Szépszó G., Torma Cs., 20212040-re várható éghajlatváltozás a Kárpát-medence térségében magyarországi regionális klímamodellek együttes kiértékelése alapján. Alapozó tanulmány a Környezeti jövőkép – környezet- és klímabiztonság stratégiai programhoz, 2009. Batchelor, C., &Butterworth, J. (2008) – SWITCH Learning Allience briefing note 11: Scenario building (draft). Delft, The Netherlands: IRC International Water and Sanitation Centre Bates, B.C., Kundzewicz, Z.W., Wu, S., & Palutikof, J.P. (Eds.) (2008) – Climate change and water. Technical Paper of the Intergovernmental Panel on Climate Change, Geneva: IPCC Secretariat Bergkamp, G., Orlando, B. & Burton, I. (2003) – Change. Adaptation of water management to climate change. Gland, Switzerland: IUCN Berndtsson JC, Bengtsson L, Jinno K. Runoff water quality from intensive and extensive vegetated roofs. Ecological Engineering 2009;35(3):369–380. Bertrand-Krajewski J-L, Chebbo G, Saget A. Distribution of pollutant mass vs volume in stormwater discharges and the first flush phenomenon. Water Research 1998;32(8):2341-2356. Bodnár E, Hlavay J. Atmospheric deposition of polycyclic aromatic hydrocarbons on the Lake Balaton, Hungary. Microchemical Journal 2005;79(1-2):213-220. Boonyatumanond R, Murakami M, Wattayakorn G, Togo A, Takada H. Sources of polycyclic aromatic hydrocarbons (PAHs) in street dust in a tropical Asian mega-city, Bangkok, Thailand. Science of The Total Environment 2007;384(1-3):420-32. Brown JN, Peake BM. Sources of heavy metals and polycyclic aromatic hydrocarbons in urban stormwater runoff. Science of the Total Environment 2006;359(1-3):145-55. Budai P, Buzás K. Highway runoff characterization in Hungary. Proceedings of the 11th International Conference on Diffuse Pollution and the 1st Joint Meeting of the IWA Diffuse Pollution and Urban Drainage Specialist Groups, Belo Horizonte, 2007. Budai P, Clement A. Burkolt útfelületek nehézfém szennyezettsége. MaSzeSz Hírcsatorna 2011 március-április, 15-21. Budai P, Horváth A, Clement A, Buzás K. Csapadékvízzel közvetített antropogén anyagáramok okozta környezetterhelés és a csapadékvíz hasznosítás feltételei városi környezetben. Építőmérnöki Kar a Kutatóegyetemért, pp 97-102. Budapest, 2011. Budai P. A közúti közlekedés nehézfém kibocsátásainak hatása a csapadékvizek szennyezettségére. Doktori (PhD) értekezés. Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem, 2011. Bundesanstalt für Geowissenschaften and Rohstoffe (BGR) (2008) – Groundwater and climate change: Challenges and possibilities. Report commissioned by the German Federal Ministry for Economic Cooperation and Development . Hannover: BGR
137
Buzás K, Somlyódy L. Impacts of road traffic on water quality. Periodica Polytechnica Ser. Civil Eng. 1997;41(2):95-106. Buzás K. A közúti közlekedés hatása a felszíni csapadékvíz-lefolyás szénhidrogén szennyezettségére. Doktori (PhD) értekezés. Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem, 2009. Buzás, K. Települési csapadékvíz gazdálkodás, Monográfia, Terc kiadó, 2012. 148 old. Camatini M, Crosta GF, Dolukhanyan T, Sung C, Giuliani G, Corbetta GM, Cencetti S, Regazzoni C. Microcharacterization and identification of tire debris in heterogeneous laboratory and environmental specimens. Materials Characterization 2001;46(4):271-283. Carlsson A, Centrell P, Berg G. Studded tyres: socio-economic calculations. VTI Meddelande 756, Swedish road and Transport Research Institute, Linkoping, Sweden; 1995. Castaño JG, de la Fuente D, Morcillo M. A laboratory study of the effect of NO2 on the atmospheric corrosion of zinc. Atmospheric Environment 2007;41(38):8681-8696. Center for Research on Environmental Decisions (CRED) (2009) - The psychology of climate change communication: A guide for scientists, journalists, educators, political aides, and the interested public. New York: Center for Research on Environmental Decisions Chan D, Stachowiak GW. Review of automotive brake friction materials. Proceedings of the Institution of Mechanical Engineers, Part D: Journal of Automobile Engineering 2004;218(9):953-966. Chang M, McBroom MW, Scott Beasley R. Roofing as a source of nonpoint water pollution. Journal of Environmental Management 2004;73(4):307–315. Chen CSH, Delfino JJ, Rao PSC. Partitioning of organic and inorganic components from motor oil into water. Chemosphere 1994;28(7):1385-1400. Confalonieri, U., Menne, B., Akhtar, R., Ebi, K., Hauengue, M., Kovats, R.,...Woodward, A. (2007) – Human health. In M. Parry, O. Canziani, J. Palutikof, P. van der Linden, & C. Hanson (Eds.), Climate change 2007: Impacts, adaptation and vulnerability. Contribution of Working Group II to the Fourth Assessment Report of the Intergovernmental Panel on Climate Change (pp. 391-431). Cambridge, UK: Cambridge University Press Councell TB, Duckednfield KU, Landa ER, Callender EC. Tire-Wear Particles as a Source of Zinc to the Environment. Environmental Science and Technology 2004;38(15):4206-4214. Crabtree B, Dempsey P, Johnson I, Whitehead M. The development of an ecological approach to manage the pollution risk from highway runoff. Water Science and Technology 2009;59(3):549-555. Crabtree B, Moy F, Whitehead M, Roe A. Monitoring Pollutants in highway runoff. Water and Environment Journal 2006;20(4):287-294.
138
Crépineau C, Rychen G, Feidt C, Le Roux Y, Lichtfouse E, Laurent F. Contamination of pastures by polycyclic aromatic hydrocarbons (PAHs) in the vicinity of a highway. Journal of Agricultural and Food Chemistry 2003;51(16):4841-4845. CSTEE. Opinion of the Scientific Committee on Toxicity, Ecotoxicity and the Environment (CSTEE) on “Questions to the CSTEE relating to scientific evidence of risk to health and the environment from polycyclic aromatic hydrocarbons in extender oils and tyres”. C7/GF/csteeop/PAHs/12-131103 D(03). Brussels, 2003. Danilenko, A., Dickson, E. & Jacobsen, M. (2010) – Climate change and urban water utilities: Challenges and opportunities. Water Working Note No. 24. Washington, D.C.: Water Sector Board of the Sustainable Development Network of the World Bank Group Dannis ML. Rubber dust from the normal wear of tyres. Rubber Chemistry and Technology 1974;47:1011-1037. Davis AP, Shokouhian M, Ni S. Loading estimates of Pb, Cu, Cd, and Zn in urban runoff from specific sources. Chemosphere 2001;44(5):997-1009. Debo, T.N., Reese, A. Municipal Stormwater Management Lewis Publishers, 2003., p. 1141. Desta MB, Bruen M, Higggins N, Johnston P. Highway runoff quality in Ireland. Journal of Environmental Monitoring 2007;9(4):366-371. DHI c.o. MIKE URBAN http://www.mikebydhi.com/Products/Cities/MIKEURBAN.aspx Dierkes C, Geiger WF. Pollution retention capabilities of roadside soils. Water Science and Technology 1999;39(2):201-208. Dierkes C. Decontaminating effects of soil-passages for the infiltration of highway runoff. Manuscript, finaced by the Bundesanstalt für Strassenwesen (BASt), 1998. Driscoll ED, Shelley PE, Strecker EW. Pollutant loadings and impacts from highway stormwater runoff volume III: Analytical investigation and research report. Publication No. FHWA-RD-88-008. Federal Highway Administration, 1990. Eakin, H., Magana, V., Moreno, J. L., Martinez, J. M., Landavazo, O. (2007) – A stakeholder driven process to reduce vulnerability to climate change in Hermosillo, Sonora, Mexico. Mitigation and Adaptation Strategies for Global Change (12), 935-955 Easterling, W., Aggarwal, P., Batima, P., Brander, K., Erda, L., Howden, S.,...Tuviello, F. (2007) – Food, fibre and forest products. In M. Parry, O. Canziani, J. Palutikof, P. van der Linden, & C. Hanson (Eds.), Climate change 2007: Impacts, adaptation and vulnerability. Contribution of Working Group II to the Fourth Assessment Report of the Intergovernmental Panel on Climate Change (pp. 273-313). Cambridge, UK: Cambridge University Press
139
Edeskär T. Technical and environmental properties of tyre shreds focusing on ground engineering applications. Technical report 2004/5. Luleå University of Technology, 2004. ISSN 1402-1536. Ellis, Erle. C., Rong Gang Li, Lin Zhang Yang, and Xu Cheng. Nitrogen and the sustainable village. Pages: 95-104 in S. R. Gliessman (ed.), Agroecosystem Sustainability: Developing Practical Strategies. CRC Press, Boca Raton, FL. 2000. EMEP/EEA air pollutant emission inventory guidebook 2009. ISSN 1725-2237. Energy Saving Trust (2010) – Life+ evaluation summary – interim evaluation report [PowerPoint slides]. Retrieved from: http://www.energysavinftrust.org.uk/Media/node_1422/EU Life Interim Findings June 102 Európai Parlament és a Tanács 2008/105/EK irányelve (2008. december 16.) a vízpolitika területén a környezetminőségi előírásokról, a 82/176/EGK, a 83/513/EGK, a 84/156/EGK, a 84/491/EGK és a 86/280/EGK tanácsi irányelv módosításáról és azt követő hatályon kívül helyezéséről, valamint a 2000/60/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv módosításáról. http://epa.oszk.hu/00800/00878/01682/pdf/L_2008_348_0084_0097.pdf Fauser P. Particulate air pollution with emphasis on traffic generated aerosols. Risø National Laboratory, Roskilde, Denmark, 1999. Risø-R-1053(EN). Federal Emergency Management Agency (FEMA). (n.d.) – Mitigation efforts prove successful in flood fight along the Red River. Retrieved from http://www.fema.gov/mitigationbp/brief.do?mitssid=3105 Ferguson, K.F. Stormwater Infiltration, Lewis Publisher,1994, p.269. Field, R., Heaney, J.P., Pitt, R. Innovative Urban Wet-Weather Flow Management Systems. Technomic Publ., 2000., p. 535. Field, R., Sullivan, D. Wet-Weather Flow in the Urban Watershed, Lewis Publishers, 2003. p. 384. Fischlin, A., Midgley, G., Price, J., Leemans, R., Gopal, B., Turley, C.,...Velicko, A. (2007) – Ecosystems, their properties, goods, and services. In M. Parry, O. Canziani, J. Palutikof, P. van der Linden, & C. Hanson (Eds.), Climate change 2007: Impacts, adaptation and vulnerability. Contribution of Working Group II to the Fourth Assessment Report of the Intergovernmental Panel on Climate Change (pp. 211-272). Cambridge, UK: Cambridge University Press Förster J. Roof Runoff: A Source of Pollutants in Urban Storm Drainage Systems. In: Proceedings, Fifth International Conference on Urban Storm Drainage (Y. Iwasa és T. Sueishi, eds.), Osaka University, Japan, 1990. pp 469-474. Gadd J, Kennedy P. House roof runoff: Is it as clean as we think? 2nd South Pacific Stormwater Conference, Auckland, New Zealand, 27–29 June 2001. Gan H, Zhuo M, Li D, Zhou Y. Quality characterization and impact assessment of highway runoff in urban and rural area of Guangzhou, China. Environmental Monitoring and Assessment 2008;140(13):147–159.
140
Gardner, J., Dowd, A-M., Mason, C., Ashworth, P. (2009) – A framework for stakeholder engagement on climate adaption. CSIRO Climate Adaptation Flagship Working paper No.3 Garg BD, Cadle SH, Mulawa PA, Groblicki PJ. Brake Wear Particulate Emissions. Environmental Science and Technology 2000;34(21):4463-4469. Gayer J. A települési csapadékvíz-elhelyezés az integrált vízgazdálkodás tükrében. Doktori (PhD) értekezés. Budapesti Corvinus Egyetem, 2004. Gayer, J., Ligetvári F. Települési vízgazdálkodás, csapadékvíz-elhelyezés, VITUKI, 2006., p. 179. Geiger A, Bíró Sz, Gergó P. Hulladék gumiabroncsok hasznosítása, gumibitumenek előállítása és alkalmazása. Magyar Kémikusok Lapja 2008;63(7-8):198-202. HU ISSN 1588-1199. Glenn DW, Sansalone JJ. Accretion and Partitioning of Heavy Metals Associated with Snow Exposed to Urban Traffic and Winter Storm Maintenance Activities. II. Journal of Environmental Engineering 2002;128(2):167-185. Gnecco I, Berretta C, Lanza LG, La Barbera P. Storm water pollution in the urban environment of Genoa, Italy. Atmospheric Research 2005;77(1-4):60-73. Golomb D, Ryan D, Underhill J, Wade T, Zembar S. Atmospheric deposition of toxics onto Massachusetts Bay – II. Polycyclic aromatic hydrocarbons. Atmospheric Environment 1997;31(9):1361-1368. Greater Londn Authority (2009) – The Mayor’s draft water strategy. Draft for public consultation. London Greater London Authority Gromaire-Mertz MC, Garnaud S, Gonzalez A, Chebbo G. Characterisation of Urban Runoff in Paris. Water Science and Technology 1999;39(2):1-8. Grynkiewicz M, Polkowska Ż, Namieśnik J. Determination of polycyclic aromatic hydrocarbons in bulk precipitation and runoff waters in an urban region (Poland). Atmospheric Environment 2002;36(2):361-369. Hallberg M, Renman G, Lundbom T. Seasonal Variations of Ten Metals in Highway Runoff and their Partition between Dissolved and Particulate Matter. Water, Air, and Soil Pollution 2007;181(1-4):183191. Hares RJ, Ward NI. Comparison of the heavy metal content of motorway stormwater following discharge into wet biofiltration and dry detention ponds along the London Orbital (M25) motorway. Science of the Total Environment, 1999;235(1-3):169-178. He W, Odnevall Wallinder I, Leygraf C. A comparison between corrosion rates and runoff rates from new and aged copper and zinc as roofing material. Water, Air, and Soil Pollution 2001b;1(3-4):67-82. He W, Odnevall Wallinder I, Leygraf C. A laboratory study of copper and zinc runoff during first flush and steady-state conditions. Corrosion Science 2001a;43(1):127-146.
141
He W. Atmospheric corrosion and runoff processes on copper and zinc as roofing materials. Doctoral Thesis. Department of Materials Science and Engineering, Division of Corrosion Science, Royal Institute of Technology, Sweden, Stockholm, 2002. Heijerick DG, Janssen CR, Karlèn C, Odnevall Wallinder I, Leygraf C. Bioavailability of zinc in runoff water from roofing materials. Chemosphere 2002;47(10):1073-1080. Herricks, E.E. Stormwater runoff and Receiving Systems, Impact, Monitoring and Assessment. Lewis Publishers, 1995. p. 458. Higney E, Olive V, MacKenzie AB, Pulford ID. Isotope dilution ICP–MS analysis of platinum in road dusts from west central Scotland. Applied Geochemistry 2002;17(8):1123-1129. Hjortenkrans DST, Bergbäck BG, Häggerud AV. Metal Emissions from Brake Linings and Tires: Case Studies of Stockholm, Sweden 1995/1998 and 2005. Environmental Science and Technology 2007;41(15):5224-5230. Hjortenkrans DST, Bergbäck BG, Häggerud AV. Transversal immission patterns and leachability of heavy metals in road side soils. Journal of Environmental Monitoring 2008;10(6);739-746. Howe, C., Jones, R. N., Maheepala, S. & Rhodes, B. (2005) – Implications of potential climate change for Melbourne’s water resources. CSIRO Urban Water and CSIRO Atmospheric Research in collaboration with Melbourne Water Hoyau V, Laffrezo JL, Garrigues P, Clain MP, Masclet P. Deposition of aerosols in polar regions contaminated of the ice sheet by polycyclic aromatic hydrocarbons. Polycyclic Aromatic Compounds 1996;8(1):35-44. Huber WC. Urban Wasteload Generation by Multiple Regression Analysis of Nationwide Urban Runoff Data. In: Proceeedings Workshop on Verification of Water Quality Models (R. V. Thomann és T. O. Barnwell, eds.), EPA-600/9-80-016, pp. 167-175 (NTIS PB80-186539), U.S. EPA, Athens, GA, 1980. ICLEI European Secretariat (2011) – SWITCH Training Kit – Integrated Water Management in the City of the Future. Freiburg, Germany: ICLEI European Secretariat Iijima A, Sato K, Yano K, Kato M, Kozawa K, Furuta N. Emission Factor for Antimony in Brake Abrasion Dusts as One of the Major Atmospheric Antimony Sources. Environmental Science and Technology 2008;42(8):2937-2942. Intergovernmental Panel on Climate Change (2007) – Summary for Plicymakers. In S. Solomon, D. Qin, M. Manning, Z. Chen, M. Marquis, K. Averyt, M. Tignor, & H. Miller (Eds.). Climate change 2007: The physical science basis. Contribution of Working Group II to the Fourth Assessment Report of the Intergovernmental Panel on Climate Change Cambridge, UK and New York, USA: Cambridge University Press Kamalakkannan R, Zettel V, Goubatchev A, Stead-Dexter K, Ward NI. Chemical (polycyclic aromatic hydrocarbon and heavy metal) levels in contaminated stormwater and sediments from motorway dry detention pond drainage system. Journal of Environmental Monitoring 2004;6(3):175-81.
142
Kayhanian M, Suverkropp C, Ruby A, Tsay K. Characterization and prediction of highway runoff constituent event mean concentration. Journal of Environmental Management 2007;85(2):279-295. Kennedy P, Gadd J. Preliminary examination of trace elements in tyres, brake pads, and road bitumen in New Zealand. Prepared for Ministry of Transport, New Zealand, Infrastructure Auckland; 2003. Kenway, S. (2010) – Water-energy nexus needs more study. Asian Water, October 2010, 26-30 Kerényi A. Talajerózió. Akadémiai Kiadó, Budapest, 1991. Kim LH, Kayhanian M, Zoh KD., Stenstrom MK. Modeling of highway stormwater runoff. Science of the Total Environment 2005; 348(1-3):1-18. Kimura S, Matsui S, Simuzu Y, Lee BC, Shinya M. The PPL fitration treatment for highway runoff. Water Science & Technology 2003;47(7-8):267-273. Kiss Gy, Gelencsér A, Krivácsy Z, Hlavay J. Occurrence and determination of organic pollutants in aerosol, precipitation, and sediment samples collected at Lake Balaton. Journal of Chromatography 1997;774(1-2):349-361. Kiss Gy, Varga-Puchony Z, Tolnai B, Varga B, Gelencsér A, Krivácsy Z, Hlavay J. The seasonal changes in the concentration of polycyclic aromatic hydrocarbons in precipitation and aerosol near Lake Balaton, Hungary. Environmental Pollution 2001;114(1):55-61. Klint M. Vägmaterialets bidrag till dagvattenföroreningarna inom Stockholm stad. Rapport nr. 252001. Stockholms Universitet, Institut for geologi og geokemi, 2001. Kolioussis M, Pouftis Ch. Calculation of Tyre Mass Loss and Total Waste Material from Road Transport. Diploma Thesis, Laboratory of Applied Thermodynamics, Report No. 0010, Thessaloniki, Greece; 2000. Kropp, J. &Scholze, M. (2009) – Climate change information for effective adaptation: A prctitioner’s manual. Eschborn: Deutsche Geselschaft für Technische Zusammenarbeit (GTZ) GmbH Kundzewicz, Z., Mata, L., Arnell, N., Döll, P., Kabat, P., Jimenez, B.,...Shiklomanov, I., (2007) - Freshwater resources and their management. In M. Parry, O. Canziani, J. Palutikof, P. van der Linden, & C. Hanson (Eds.), Climate change 2007: Impacts, adaptation and vulnerability. Contribution of Working Group II to the Fourth Assessment Report of the Intergovernmental Panel on Climate Change (pp. 173-210). Cambridge, UK: Cambridge University Press Kupiainen K, Tervahattu H, Räisänen M. Experimental studies about the impact of traction sand on urban road dust composition. Science of the Total Environment 2003;308(1-3):175-184. Lamb Drove Sustainable Drainage, Showcase Project, Cambourne Village, (FLOWS Project), Funded by: European Regional Development Fund (ERDF) Lee JY, Bak G, Han M. Quality of roof-harvested rainwater – Comparison of different roofing materials. Environmental Pollution 2012;162:422-429.
143
Legret M, Pagotto C. Evaluation of pollutant loadings in the runoff waters from a major rural highway. Science of the Total Environment 1999; 235(1-3):143-150. Lim J-H, Sabin LD, Schiff KC, Stolzenbach KD. Concentration, size distribution, and dry deposition rate of particle-associated metals in the Los Angeles region. Atmospheric Environment 2006;40(40):7810-7823. Lindgren A. Asphalt wear and pollution transport. Science of the Total Environment 1996;189190:281-196. Lindsey, G. Financing Stormwater management: The Utility Approach. Sed. and Stormwater Adm., State of Maryland, 1988. Lloyd’s (2006) – Climate change: Adapt or bust. London: Lloyd’s Lowne RW. The effect of road surface texture on tyre wear. Wear 1970;15(1):57-70. Ludwig, F. & Moench, M. (2009) – The impacts of climate change on water. In F. Ludwig, P. Kabat, H. van Schaik & M. van der Valk (Eds.), Climate change adaptation in the water sector (pp. 35-50). London, UK and Sterling, USA: Earthscan Luhana L, Sokhi R, Warner L, Mao H, Boulter P, McCrae I, Wright J, Osborn D. Measurement of non-exhaust particulate matter. Characterisation of Exhaust Particulate Emissions from Road Vehicles (PARTICULATES). Deliverable 8 of the European Commission DG TrEn 5th Framework PARTICULATES project; 2004. Lundberg K, Carling M, Lindmark P. Treatment of highway runoff: a study of three detention ponds. Science of the Total Environment 1999;235(1-3):363-365. Malmqvist P-A. Urban storm water pollutant sources. Chalmers University, Gothenburg, Sweden; 1983. Manoli E, Samara C. Polycyclic aromatic hydrocarbons in natural waters: sources, occurrence and analysis. Trends in Analytical Chemistry 1999;18(6):417-428. Marsch, W.M. Earthscape. A Physical Geography. John Wiley and Sons, New Yotk, 1987. McAlister JJ, Smith BJ, Török A. Element partitioning and potential mobility within surface dusts on buildings in a polluted urban environment, Budapest. Atmospheric Environment 2006;40(35):67806790. Mendez CB, Klenzendorf JB, Afshar BR, Simmons MT, Barrett ME, Kinney KA, Kirisits MJ. The effect of roofing material on the quality of harvested rainwater. Water Research 2011;45(5):2049-2059. Mészáros E, Barcza T, Gelencsér A, Hlavay J, Kiss Gy, Krivácsy Z, Molnár A, Polyák K. Size distributions of inorganic and organic species in the atmospheric aerosol in Hungary. Journal of Aerosol Science 1997;28(7):1163-1175.
144
Mészáros E. Légkörtan. Veszprémi Egyetemi Kiadó, Veszprém, 1993. Milly, P., Betancourt, J., Falkenmark, M., Hirsch, R., Kundzewicz, Z., Lettenmaier, D., andStouffer, J. (2008) – Stationarity is dead: Whither water management? Science, 319, 573-574 Molnár A, Mészáros E, Polyák K, Borbély-Kiss I, Koltay E, Szabó Gy, Horváth Zs. Atmospheric budget of different elements in aerosol particles over Hungary. Atmospheric Environment 1995;29(15):18211828. MSZ EN 752-1-4:1999 Települések vízelvezető rendszerei. 1. rész: Általános előírások és fogalom meghatározások, 2. rész: Követelmények, 3. rész: Tervezés, 4. rész: Hidraulikai méretezés és környezetvédelmi szempontok Muschack W. Pollution of street run-off by traffic and local conditions. Science of the Total Environment 1990;93:419-431. Naszradi T. A közúti járműforgalom nehézfém-szennyező hatása az utak melletti talajra és növényzetre. Doktori (PhD) értekezés, 2007. Ncholls, R., Wong, P., Burkett, V., Codignotto, J., Hay, J., McLean, R., ...Woodroffe, C. (2007) - In M. Parry, O. Canziani, J. Palutikof, P. van der Linden, & C. Hanson (Eds.), Climate change 2007: Impacts, adaptation and vulnerability. Contribution of Working Group II to the Fourth Assessment Report of the Intergovernmental Panel on Climate Change (pp. 173-210). Cambridge, UK: Cambridge University Press NNWB (Netherlands National Water Board). Emission estimates for diffuse sources. Netherlands Emission Inventory. Road traffic engine oil leaks. Netherlands National Water Board – Water Unit, 2008. Nováky,, B. et al. Felkészülés az éghajlatváltozás okozta váratlan hatásokra és forgatókönyvekre. Kézirat, 2009, Budapest. Novotny V (szerk.). Nonpoint Pollution and Urban Stormwater Management. Water Quality Management Library – Vol. 9. Technomic Publishing, Lancaster, PA, 1995. ISBN: 9781566763059. Novotny V, Chesters G. Handbook of Nonpoint Pollution: Sources and Management. Van Nostrand – Reinhold Publishers, New York, NY, 1981. ISBN: 9780442225636. Novotny V, Olem H. Water Quality: Prevention, Identification, and Management of Diffuse Pollution. 1st Edition. Van Nostrand – Reinhold Publishers, New York, NY, 1994. ISBN: 0442005598. Novotny V, Sung HM, Bannerman R, Baum K. Estimating Nonpoint Pollution from Small Urban Watersheds. Journal of the Water Pollution Control Federation 1985;57(4):339-348. Oberts GL. Influence of Snowmelt Dynamics on Stormwater Runoff Quality. Watershed Protection Techniques 1994;1(2):55-61.
145
Odnevall Wallinder I, Leygraf C. Seasonal variations in corrosion rate and runoff rate of copper roofs in an urban and a rural atmospheric environment. Corrosion Science 2001;43(12):2379-2396. Oesch S, Faller M. Environmental effects on materials: the effect of the air pollutants SO2, NO2, NO and O3 on the corrosion of copper, zinc and aluminium. A short literature survey and results of laboratory exposures. Corrosion Science 1997;39(9):1505-1530. Ökotest Magazin. Ausgebremst – Test Bremsbeläge 2002;(1):72. Olivella MA. Polycyclic aromatic hydrocarbons in rainwater and surface waters of Lake Maggiore, a subalpine lake in Northern Italy. Chemosphere 2006;63(1):116-131. Ötvös E, Pázmándi T, Tuba Z. First national survey of atmospheric heavy metal deposition in Hungary by the analysis of mosses. Science of the Total Environment 2003;309(1-3):151-160. Ozaki H, Watanabe I, Kuno K. Investigation of the heavy metal sources in relation to automobiles. Water, Air, and Soil Pollution 2004;157(1-4):209-223. Padisák J. Általános limnológia. ELTE Eötvös kiadó, Budapest, 2005. ISBN: 9634637213. Pageler, M. (2009) – Local government perspective on adapting water management to climate change. London and The Hague: International Water Association (IWA) Palacios MA, Gómez MM, Moldovan M, Morrison G, Rauch S, McLeod C, Ma R, Laserna J, Lucena P, Caroli S, Alimonti A, Petrucci P, Bocca B, Schramel P, Lustig S, Zischka M, Wass U, Stenbom B, Luna M, Saenz JC, Santamaría J, Torrens JM. Platinum-group elements: quantification in collected exhaust fumes and studies of catalyst surfaces. Science of the Total Environment 2000;257(1):1-15. Paludan, B. et al. Urban Climate Change. Guidelines, DHI, Praga, 2012. p. 76. Parry, M., Canziani, O., Palutikof, J., van der Linde, P., & Hanson, C. (2007) - Climate change 2007: Impacts, adaptation and vulnerability. Contribution of Working Group II to the Fourth Assessment Report of the Intergovernmental Panel on Climate Change (pp. 173-210). Cambridge, UK: Cambridge University Press Patterson CC. Contaminated and Natural Lead Environments of Man. Archives of Environmental Health 1965;11:344-360. Pirkle JL, Brody DJ, Gunter EW, Kramer RA, Paschal DC, Flegal KM, Matte TD. The Decline in Blood Lead Levels in the United States. The National Health and Nutrition Examination Surveys (NHANES). Journal of American Medical Association 1994;272(4):284-291. Pitt R. Characterizing and Controlling Urban Runoff through Street and Sewerage Cleaning. EPA/600/2-85/038 (NTIS PB85-186500). U.S. EPA, Cincinatti, OH, 1985. Pitt R. Demonstration of Nonpoint Pollution Abatement Through Improved Street Cleaning Practices. EPA600/2-79-161 (NTIS PB80-108988). U.S. EPA, Cincinatti, Ohio, 1979. Pitt R. Small Storm Urban Flow and Particulate Washoff Contributions to Outfall Discharges. PhD
146
Dissertation. Dept. Of Civil and Environmental Eng., University of Wisconsin, Madison, 1987. Pitt, R. Stormwater Effects Handbook. Lewis Publishers, 2002., p.911. Polkowska Ż, Kot A, Wiergowski M, Wolska L, Wołowska K, Namieśnik J. Organic pollutants in precipitation: determination of pesticides and polycyclic aromatic hydrocarbons in Gdańsk, Poland. Atmospheric Environment 2000;34(8):1233-1245. Prutsch, A., Grothmann, T., Otto, S. & McCallum, S. (2010) – Guiding principles for adaptation to climate change in Europe. ETC/ACC Technical Paper 2010/16. Bilthoven, The Netherlands: European Topic Centre on Air and Climate Change Quek U, Förster J. Trace metals in roof runoff. Water, Air, and Soil Pollution 1993;68(3-4):373-389. Rauterberg-Wulff A. Beitrag des Reifen- und Bremsabriebs zur Rußemission an Straßen. Düsseldorf (Germany): VDI Verlag, 1998. Rauterberg-Wulff A. Tire wear as a source of PAH. CSTEE/2003/18/4. Umweltbundesamt, Berlin, 2003. Reinosdotter K, Viklander M, Malmqvist PA. Polycyclic aromatic hydrocarbons and metals in snow along a highway. Water Science and Technology 2006;54(6-7):195-203. Rendahl B, Hedlund S. The Influence of Road Deicing Salts on Motor Vehicle Corrosion. Automotive Corrosion and Protection. Proceedings of the Corrosion/91 symposium “Automotive Corrosion and Prevention”, 1993. pp 5-1 to 5-7. Rogge WF, Hildemann LM, Mazurek MA, Cass GR. Sources of fine organic aerosol. 3. Road dust, tire debris, and organometallic brake lining dust: roads as sources and sinks. Environmental Science and Technology 1993;27(9):1892-1904. Rosenzweig, C., Iglesias, A., Yang, X., Epstein, P. & Chivian, E. (2001) – Climate change and extreme weather events: Implications for food production, plant disease and pests. Global Changec Human Health, 2 (2), 90-104 Rosholt, J.E. és Pigott, S.P. Financing and Service Charge Alternatives for Storm and Surface Water Management. URS Consultants, Inc., personal communication. In: Debo, T.N., Reese, A. Municipal Stormwater Management Lewis Publishers, 2003., p. 1141. Sabin LD, Schiff KC. Dry atmospheric deposition rates of metals along a coastal transect in southern California. Atmospheric Environment 2008;42(27):6606-6613. Saget A, Chebbo G, Bertrand-Krajewski J-L. The first flush in sewer systems. Water Science and Technology 1996;33(9):101-108. Sakai H. Friction and wear of tyre tread rubber. Tyre Science and Technology 1996;24(3):252-275.
147
Sali, E.: Csatornázás, Tervezési segédlet, Műegyetemi Kiadó, 2000, p. 400. Salma I, Maenhaut W. Changes in elemental composition and mass of atmospheric aerosol pollution between 1996 and 2002 in a Central European city. Environmental Pollution 2006;143(3):479-488. Samie F, Tidblad J, Kucera V, Leygraf C. Atmospheric corrosion effects of HNO3 – Influence of temperature and relative humidity on laboratory-exposed copper. Atmospheric Environment 2007a;41(7):1374-1382. Sansalone JJ, Buchberger SG. Characterization of Metals and Solids in Urban Highway Winter Snow and Spring Rainfall-Runoff. Transportation Research Record 1996:1523:147-159. Sansalone JJ, Buchberger SG. Partitioning and First Flush of Metals in Urban Roadway Storm Water. Journal of Environmental Engineering 1997;123(2):134-143. Santana Rodríguez JJ, Santana Hernández FJ, González González JE. The effect of environmental and meteorological variables on atmospheric corrosion of carbon steel, copper, zinc and aluminium in a limited geographic zone with different types of environment. Corrosion Science 2003;45(4):799815. Sartor JD, Boyd GB. Water pollution aspects of street surface contaminants. US EPA Office of Research and Monitoring, Report EPA-R2-72/081 (NTIS PB-214408). U.S. Environmental Protection Agency, Washington, DC, 1972. Schauser, I., Harvey, A., Robrecht, H. & Morchain, D. (2010) – Scoping vulnerabilities in urban regions/cities. In I. Schauser, S. Otto, S. Schneiderbauer, A. Harvey, N. Hodgson, H. Robrecht,...S. McCallum. Urban regions: Vulnerabilities, vulnerability assessments by indicators and adaptation options for climate change impacts. Scoping study – ETC/ACC Technical Paper 2010/12. (pp.25-39) Bilthoven, The Netherlands: European Topic Centre on Air and Climate Change Schauser, I., Harvey, A., Schneiderbauer, S. (2010) – Summary and recommendations for future report. In I. Schauser, S. Otto, S. Schneiderbauer, A. Harvey, N. Hodgson, H. Robrecht,...S. McCallum. Urban regions: Vulnerabilities, vulnerability assessments by indicators and adaptation options for climate change impacts. Scoping study – ETC/ACC Technical Paper 2010/12. (pp.25-39) Bilthoven, The Netherlands: European Topic Centre on Air and Climate Change Schipper PNM, Comans RNJ, Dijkstra JJ, Vergouwen L. Runoff and windblown vehicle spray from road surfaces, risks and measures for soil and water. Water Science and Technology 2007;55(3):8796. Schriewer A, Horn H, Helmreich B. Time focused measurements of roof runoff quality. Corrosion Science 2008;50(2)384–391. Schueler, T., et al. IMPACTS of impervious cover on aquatic systems, Watershed Protection Research Monograph, No.1. Version, Center for Watershed Protection, 2003 March.
148
Schueler, T., et al. Urban Stormwater Retrofit Practices, Urban Subwatershed Restoration Manual. Series, No.3., Version 1.0, US EPA, 2007. www.stormwatercenter.net Shaheen DG. (1975). Contribution of urban roadway usage to water pollution. EPA Report 600/2-75004. U.S. Environmental Protection Agency, 1975. Smith DJT, Harrison RM. Concentrations, trends and vehicle source profile of polynuclear aromatic hydrocarbons in the U.K. atmosphere. Atmospheric Environment 1996;30(14):2513–2525. Sörme L, Bergbäck B, Lohm U. Goods in the Anthroposphere as a Metal Emission Source – A Case Study of Stockholm, Sweden. Water, Air, and Soil Pollution: Focus 2001;1(3-4):213-227. Sörme L, Lagerqvist R. Sources of heavy metals in urban wastewater in Stockholm. Science of the Total Environment 2002;298(1-3):131-145. Stránsky, D., et al. Urbanizált területek vízelvezetése, Módszertani útmutató (in English), Prága, 2009. Sutherland RC, McCuen RH. Simulation of Urban Nonpoint Source Pollution, Water Resources Bulletin, 1978;14:(2):409-428. Svendsen, M. & Künkel, N. (2008) – Water and adaptation to climate change: Consequences for developing countries. Eschborn: deutsche Gesellschaft für Technische Zusammenarbeit (GTZ) ten Broeke H, Hulskotte J, Denier van der Gon H. Emission estimates for diffuse sources. Netherlands Emission Inventory. Road traffic tyre wear. Netherlands National Water Board – Water Unit, 2008. The New York City Department of Environmental Protection (NYCDEP) (2008) – Report 1: Assessment and action plan. New York, USA: The New York City Department of Environmental Protection Thiem A, Müller A, Alt S, Jacob H, Schad H, Weingran C. Development of a groundwater biobarrier for the removal of polycyclic aromativ hydrocarbons, BTEX, and heterocyclic hydrocarbons. Water Science and Technology 2008;58(7):1039-1054. Thorpe A, Harrison RM. Sources and properties of non-exhaust particulate matter from road traffic: A review. Science of the Total Environment 2008;400(1-3):270-282. U.S. Army Corps of Engineers. Urban stormwater runoff model – STORM. The Hydrologic Engineering Center, Davis, CA, 1974. U.S. EPA (U.S. Environmental Protection Agency). Results of the Nationwide Urban Runoff Program, Volume I – Final Report. Report No. PB84-185552. Water Planning Division, Washington DC, 1983. United Nations Economic Commission for Europe (UNECE) (2009) – Guidance on water and adaptation to climate change. New York, USA and Geneva, Switzerland: UNECE. United Nations World Water Assessment Programme (2009). Climate change and water – an overview from the World Water Development Report 3: Water in a Changing World. Perugia: United Nations World Water
149
Assessment Programme. United Nations World Water Assessment Programme (2009) – Climate change and water – an overview from the World Water Development Report 3: Water in the Changing World. Perugia: United Nations World Water Assessment Programme United Natons Development Programme (UNDP) (1997) – Governance for sustainable human development. Geneva, Switzerland: UNDP van Bohemen HD, van de Laak JWH. The Influence of Road Infrastructure and Traffic on Soil, Water, and Air Quality. Environmental Management 2003;31(1):50-68. van der Gon HD, ten Broeke H, Hulskotte J. Emission estimates for diffuse sources. Netherlands Emission Inventory. Road surface wear. Netherlands National Water Board – Water Unit, 2008. van der Zwan JT. Developing porous asphalt for freeways in the Netherlands. Reducing noise, improving safety, increasing service life. TR News 272 (January-February), pp 22-29. Transportation Research Board, 2011. Van Metre PC, Mahler BJ. The contribution of particles washed from rooftops to contaminant loading to urban streams. Chemosphore 2003;52(10):1727-1741. van Noort PCM, Wondergem E. Scavenging of airborne polycyclic aromatic hydrocarbons by rain. Environmental Science and Technology 1985;19(11):1044–1048. Varga L. A klímaváltozás következtében változó csapadékviszonyok alakulásának becslése, BME Diplomaterv, 2014. Konzulensek: Dr. Buzás Kálmán, Dr. Honti Márk Vaze J, Chiew FHS. Experimental study of pollutant accumulation on an urban road surface. Urban Water 2002;4(4):379-389. Veleva L, Acosta M, Meraz E. Atmospheric corrosion of zinc induced by runoff. Corrosion Science 2009;51(9):2055-2062. Vera R, Delgado D, Rosales BM. Effect of atmospheric pollutants on the corrosion of high power electrical conductors – Part 2. Pure copper. Corrosion Science 2007;49(5):2329-2350. von Uexküll O, Skerfving S, Doyle R, Braungart M. Antimony in brake pads-a carcinogenic component? Journal of Cleaner Production 2005;13(1):19-31. Vorreiter L, Hickey C. Incidence of the first flush phenomenon in catchments of the Sydney region. In: Water Down Under 94: Surface Hydrology and Water Resources Papers; Preprints of Papers. Barton, ACT: Institution of Engineers, Australia, 1994: 359-364. National conference publication (Institution of Engineers, Australia); no. 94/15. ISBN: 085825621. Waggonner, D. &Sternad, A. (2010) - New Orleans. In P. Dircke, J. Aerts, A. Molenaar, Connecting delta cities – Sharing knowledge and working on adaptation to climate change (pp.86-99). Rotterdam: City of Rotterdam
150
Wang YF, Huang KL, Li CT, Mi HH, Luo JH, Tsai PJ. Emissions of fuel metals content from a diesel vehicle engine. Atmospheric Environment 2003;37(33):4637-4643. Wanielista MP, Yousef YA. Stormwater Management. John Wiley & Sons Inc., New York, NY, 1993. ISBN: 0471571350. Westerholm R, Egebäck K-E. Exhaust emissions from light- and heavy-duty vehicles: chemical composition, impact of exhaust after treatment, and fuel parameters. Environmental Health Perspectives 1994;102(S-4):13-23. Westerholm R, Li H. A multivariate statistical analysis of fuel-related polycyclic aromatic hydrocarbon emissions from heavy-duty diesel vehicles. Environmental Science and Technology 1994;28(5):965972. Westerlund C, Viklander M, Bäckström M. Seasonal variations in road runoff quality in Lulea, Sweden. Water Science and Technology 2003;48(9):93-101. Westerlund K-G., 2001. Metal Emissions from Stockholm Traffic – Wear of Brake Linings. Reports from SLB-analysis 3:2001, The Stockholm Environment and Health Protection Administration, Stockholm, 2001. Wilbanks, T., Romero Lankao, P., Bao, M., Berkhout, F., Caircross, S., Ceron, J-P,...Zapata-Marti, R. (2007) – Industry, settlement and society. In M. Parry, O. Canziani, J. Palutikof, P. van der Linden, & C. Hanson (Eds.), Climate change 2007: Impacts, adaptation and vulnerability. Contribution of Working Group II to the Fourth Assessment Report of the Intergovernmental Panel on Climate Change (pp. 357-390). Cambridge, UK: Cambridge University Press Winther M, Slentø E. Heavy metal emissions for Danish road transport. National Environmental Research Institute, Aarhus University, Denmark, 2010. NERI Technical report no. 780. ISBN: 9788770731706. Wu JS, Allan CJ, Saunders WL, Evett JB. Characterization and pollutant loading estimation for highway runoff. Journal of Environmental Engineering 1998;124(7):584-592. Yi S-M, Shahin U, Sivadechathep J, Sofuoglu SC, Holsen TM. Overall elemental dry deposition velocities measured around Lake Michigan. Atmospheric Environment 2001;35(6):1133-1140. Yi S-M, Totten LA, Thota S, Yan S, Offenberg JH, Eisenreich SJ, Graney J, Holsen TM. Atmospheric dry deposition of trace elements measured around the urban and industrially impacted NY–NJ harbor. Atmospheric Environment 2006;40(34):6626-6637. You SL, Kaighn RJ. VDOT Manual of Practice for Planning Stormwater Management. Federal Highway Administration, FHWA/VA-92-R13. Charlottesville, VA, 1992. Yunker MB, MacDonald RW. Composition and origins of polycyclic aromatic hydrocarbons in the Mackenzie River and on the Beaufort Sea Shelf. Arctic 1995;48(2):118-129.
151
Yunker MB, Snowdon LR, MacDonald RW, Smith JN, Fowler MG, McLaughlin FA, Danyushevskaya AI, Petrova VI, Ivanov GI. Polycyclic Aromatic Hydrocarbon Composition and Potential Sources for Sediment Samples from the Beaufort and Barents Sea. Environmental Science and Technology 1996;30(44):1310-1320. Zeman, E. Hidroinformatika. Előadássorozat, 2009-2010, DHI c.o. Prága Zwolsman, G., Vanham, D., Fleming, P., Davis, C., Lovell, A., Nolasco, D.,...Johannessen, A. (2009) – Climate change and the water industry – practical responses and actions. London and The Hague: International Water Association (IWA) http://bibliothek.fzk.de/zb/berichte/FZKA6923.pdf [2012-02-17] http://ec.europa.eu/food/fs/sc/sct/out206_en.pdf [2012-02-17] http://hazepitoklapja.hu/epites/zoldteto-az-extenziv-es-intenziv-zoldtetok/ http://miljobarometern.stockholm.se/content/docs/mg/westerlund_eng.pdf [2011-06-28] http://phd.lib.uni-corvinus.hu/486/1/de_2573.pdf [2012-02-17] http://water.epa.gov/polwaste/nps/vol1no2.cfm [2011-06-28] http://www.bvsde.paho.org/bvsacd/cd24/edeskar.pdf [2012-02-17] http://www.crcao.com/reports/recentstudies2007/E-69a/E-69a_Final_Report.pdf [2012-02-17] http://www.dmu.dk/Pub/FR780.pdf [2012-02-17] http://www.eea.europa.eu/publications/emep-eea-emission-inventory-guidebook-2009 [2011-06-28] http://www.emissieregistratie.nl/ERPUBLIEK/documenten/Water/Factsheets/English/Road%20 traffic%20engine%20oil%20leaks.pdf [2012-02-17] http://www.emissieregistratie.nl/ERPUBLIEK/documenten/Water/Factsheets/English/Road%20 traffic%20tyre%20wear.pdf [2012-02-17] http://www.emissieregistratie.nl/ERPUBLIEK/documenten/Water/Factsheets/English/Road%20surface%20wear.pdf [2012-02-17] http://www.epa.gov/athens/publications/reports/Ambrose600R05074PartitionCoefficients.pdf [2011-06-28] http://www.iwaponline.com/wst/03902/wst039020001.htm [2011-06-28] http://www.iwaponline.com/wst/04809/wst048090093.htm [2011-06-28] http://www.magyarplastiroute.hu/dynamic/02_utburkolatijelek.pdf [2011-06-28] http://www.mke.org.hu/images/stories/downloads/Mobilitas/33_Mobilitas.pdf [2011-06-28] http://www.omikk.bme.hu/collections/phd/Epitomernoki_Kar/2009/Buzas_Kalman/ertekezes.pdf [2012-02-17] http://www.omikk.bme.hu/collections/phd/Epitomernoki_Kar/2011/Budai_Peter/ertekezes.pdf [2012-02-17] http://www.szie.hu/file/tti/archivum/Naszradiphd.pdf [2011-06-28] http://www.transport.govt.nz/research/Documents/stormwater-inorganic3.pdf [2012-02-17] http://www.zeosz.hu [2012-03-25]
152
