Békesség A Nagylétai Református Egyházközség Időszaki Hírlevele II. évfolyam, 4. szám 2009. Karácsony
„Az ige volt az igazi világosság, amely megvilágosít minden embert: İ jött el a világba. ( János evangéliuma 1: 9.)
Áldott karácsonyi ünnepet és Istentıl megáldott új esztendıt kívánunk minden kedves olvasónknak!
2.
Békesség
Az apróságok titka Majd kétezer évvel ezelőtt egy csöndes csillagfényes éjszakán történt. Az emberek a napi munka után fáradtan tértek aludni: ki meleg, puha ágyba, ki kényelmetlenebb szalmavánkosra hajtotta a fejét, mint bármelyik másik este az év többi napján. Semmi sem tűnt különösnek vagy feltűnően fontosnak. Néhány vándor talán látta, hogy egy nehezen mozgó várandós asszony férjével egy istállóban húzódik meg, de ez sem volt olyan nagyon egyedi eset: ki tudja, hány meg hány utazó szállt már meg előttük ilyen hasonlóan egyszerű zugban. A világ haladt a maga útján, s lehet, hogy épp ezen az éjszakán sóhajtott fel a környéken valaki: „Elhagyott bennünket az Isten, nem törődik velünk, ránk se néz.” A keserve szívből jött, évek hosszú sora óta hiába várták Isten küldöttét. Úgy tűnt, egy rezdülés sem érkezik felülről, sem jel, sem szó, hiába minden. Süket az Ég, magára maradt a föld. Ezen az éjjelen azonban született egy kisgyermek. Feltűnés és látványosság nélkül, egy mezőszéli barlangistállóban. Hírverés és harsány reklámok nélkül, halk, alig észrevehető módon. Kit is érdekel egy baba világra jötte?! Egy csöppnyi élet ugyan mire képes? Miért érezzük mégis nagy változásnak? Hisz őt ünnepeljük, rá emlékezünk azóta is minden karácsonykor. Miért? Mert ebből a pici, jelentéktelennek látszó, világtól távoli helyen történt apróságból nőtt ki az Isten üdvterve: az új szövetség. Ilyen kicsiből, ilyen csöndesen, ilyen eldugott vidéken. Igen: a nagy dolgok kicsiben indulnak! Bármelyik távoli csücskében élünk is a világnak, bármilyen jelentéktelen, alig észrevehető ember vagy is – ha ezen a karácsonyon a szívedben őszinte vágy ébred Isten iránt, ami talán templomba vezérel, vagy évek óta először bibliaolvasásra sarkall, esetleg mélyebben, tisztábban emel fel az imádságban az Úrhoz, mint eddig, azt ne tekintsd apróságnak! Valami új, jelentős születik így. Egy nagyon fontos dolog, a világ és az életed szempontjából is. Maga az élet! A karácsony erről szól. Új utakra akar elindítani, mint ahogy a bölcseket elindította az Isten. Az új út, az Isten útját jelenti. A karácsony örömmel akar megajándékozni, mint ahogyan a pásztorokat megajándékozta az Isten az első karácsonykor. A karácsony előbbre akar vinni, hogy elég legyen az egyhelyben járásból, az örökös lemondásból, a”nekem semmi se sikerül”, a „nekem úgyis mindegy, úgyis nélkülünk dőlnek el a dolgok” világából. A betlehemi gyermek megnőtt, felnőtt, hatalmas Isten, de most is legalább annyira szelíden és alázatosan akar jönni a mi életünkbe, ahogyan akkor megszületett erre a világra. Igaz, a mai világunk nem a szelídeknek és az alázatosaknak áll. De egyszer majd helyükre kerülnek a dolgok. Az Isten egyszer mindent a helyére tesz, hiszen Ő mondja: „Boldogok a szelídek, mert ők öröklik a földet.” (Máté 5 : 5.) Hadházi Tamás, lelkipásztor
Békesség
3.
Hálaadás és megmérettetés - év végi gondolatok Életünk nagyobb eseményeinél akaratlanul is megállunk. Hol előre tekintünk, hol vissza. Előre tekintettünk az év kezdetén, azzal a bizakodással, reménységgel, hogy az új esztendő valami szebbet, jobbat fog hozni. Most – a gyorsan elrepült év után, ami olyan, mint ahogy a 90. zsoltárban olvassuk: “gyorsan tovatűnik, mintha repülnénk” –, az év utolsó napjaiban, pedig visszatekintünk. Isten figyelmeztet ebben a gyorsan tovatűnő időben, hogy ezt az életet, az időt Ő adta és Ő ezt valamire adta! Mire használtam az időmet? Hogyan éltem az alkalmakkal, lehetőségekkel? Épültem-e? Jó sáfár voltam-e?… Mennyi kérdés, ami most megválaszolásra vár ezekben a napokban. Sok emberben először (vagy kizárólagosan) azok az események idéződnek fel, amik az elégedetlenséget, zúgolódást okozták: Mi nem volt jó? Igaz volt sok rossz ebben az esztendőben is. Volt rengeteg természeti katasztrófa. Ez az év sem bizonyult könnyebbnek a megélhetés szempontjából. Gyakran éreztük úgy, hogy a mi véleményünk, sőt talán az életünk sem számít senkinek igazán. Mégis amikor visszatekintünk 2009-re, az első, ami most legyen ott a szívünkben mindenekelőtt: a hálaadás! Erre kívánok most buzdítani mindenkit: légy hálás az elmúlt esztendőért! Mondhatja, kérdezheti valaki, hogy miért? Először is a gondviselésért! Megtartott az Isten, mert még célja van velem! Hányan elmentek közülünk ebben az évben is, nálunk jobbak, különbek is, és az Isten engem mégis megtartott! Tudok-e hálás lenni, hogy ebben az évben is épülhettünk lélekben, hitben, városunkban, gyülekezetünkben. Kézzel fogható, fizikai módon és hiszem, hogy lélekben egyaránt. Tudok-e hálás lenni az Igéért. Isten engedte, hogy ebben az évben is hirdetve legyen az életet adó, életet formáló áldott ige. Itt a mi hazánkban, református gyülekezeteinkben és a mi gyülekezetünkben, Nagylétán, szólt az Isten hozzánk. Minden más, hidd el, amire csak gondolhatsz most a tovatűnő esztendőben, eltörpül e mellett a kérdés mellett, hogy az Úr beszéde eljutott-e hozzád, megértetted és megtartottad-e azt!? Bár nehéz, de hálás lehetek a nem sikerült tervekért, kudarcokért, bukásokért is. Lehet tanulni belőlük. Valami jót, előre vivőt. Ha megállított az Úr, gondolkozzam el rajta. Talán valami nagyon nagy bajtól mentett meg azáltal, hogy az események nem úgy történtek, ahogyan én szerettem volna, ahogyan elterveztem. Hálát tudok-e most adni mindezért, és el tudom-e hinni, hogy az Isten a legjobb utat mutatta nekem, a legjobb életúton akar vezetni! Visszatekintésünk másik fontos része a mérlegre állás. Milyen voltam, hogyan láttak engem ebben az évben? E mérlegeléskor először magamat mértem meg: Milyen apa, férj és anya, feleség, szülő, gyermek voltam ebben az esztendőben? Bizonyos vagyok abban, hogy sokat mulasztottam, többet adhattam volna: időből, szeretetből, megértésből, türelemből, talán szelídségből is! Önmagam mérlegére állított éltem felől döbbenten kérdeztem: “ez is én vagyok? Hát ezek is bennem voltak? ” Bizonyos, hogy megmértek testvéreim, embertársaim is. Hogyan ismertek meg, mit láttak, tapasztaltak? Csalódást okoztam? – éppen ezért nem szívesen látott-fogadott voltam? Vagy éppen az ellenkezője, tudtam adni, segíteni, hasznos lenni, együtt érezni, amivel mások élete szebb, elviselhetőbb lehetett? Végül a harmadik mérleg az előbbi kettőnél sokkal pontosabb, igazságosabb, ez Isten mérlege. Ez a mérleg már nem “csal”. Önmagam, embertársaim mérlege lehet más, mutathat mást, de Isten mérlege azt mutatja, ami, aki vagyok! Ő tudja, hogy mire lettem volna képes, amire a képességet Ő adta, Ő tudja a nekem is adott lehetőségeket, s azt is, hogyan éltem ezekkel…? A mérleg egészen bizonyosan hiányt mutat. Biztosan tudnánk találni mentségeket a hiányra, de nem érdemes. Az élő Isten úgyis nagyon jól ismer bennünket! Kérd hát el a Mindenható és Kegyelmes Istentől, hogy Ő pótolja ki hiányosságaidat az új esztendőben, és Ő vezessen végig az ismeretlen 2010. éven. Így legyen! Ámen. Hálás visszaemlékezést és reményteljes új esztendőt kívánva: Hadházi Tamás, lelkipásztor
4.
Békesség
Főgondnoki visszatekintés Kedves Testvérek! Újra magunk mögött hagyunk egy esztendőt. Ebből az alkalomból szeretnék beszámolni és tájékoztatni a Tisztelt Gyülekezet tagjait az eddig elvégzett munkáról, egyben az előttünk álló feladatokról. Mindannyian tudjuk, hogy 2008 januárjával egy új korszak kezdődött egyházunk életében. Ekkor ugyanis gyülekezetünk tagjai egy emberként láttak munkához, hogy újjáépítsék egyházközségünket és pótolják a több évtizedes lemaradást. Ebben a nehéz időben volt egy segítőnk, Tasi Sándor úr, egyházmegyei tanácsos, városunk szülötte, aki összefogta és irányította ezt az áldozatkész csapatot (ezennel is köszönjük segítségét), így már az első évben nagy lépést tettünk előre. Sikerült a parókia épületét az imateremmel együtt széppé, ékessé tenni. Ez azért volt óriási tett, mert tudjuk, hogy teljesen a nulláról kellett indulnunk, de Isten segítségével, a gyülekezet odaadó anyagi támogatásával, és néha már erőn felüli fizikai munkával azért sikerült mindezt megoldani. Ebben az időszakban már a lelkészünk, Hadházi Tamás nagytiszteletű úr és az újonnan megválasztott presbiter testület együtt, karöltve dolgozott, és új feladatok megoldását tűzte ki maga elé. Elhatározásunk első állomása a templom teljes felújítása. Gondolva arra, hogy templomunk 2013ban ünnepli 200. születésnapját, így reméljük megújult fényben csillog majd e szép születésnapon. A siker érdekében már a tél folyamán elindultak az előkészületek. Legégetőbb feladatnak a tető és a toronyhéjazat rendbetétele látszott. A presbitérium javaslata a cserépfedés és a rézcsatorna készítése felé irányult. Így a műemléki hivatal engedélyét kértük. Ezzel egy időben a nemzeti kulturális alaphoz pályázatot adtunk be, melyen Isten segítségével ötmillió forintot nyertünk. A műemléki hivatal jóváhagyása után már kérhettünk kivitelezői pályázatokat is. A pályázók közül egyházkerületünk főépítésze, Géczi Csaba úr javaslatára Konc István vállalkozó úr pályázatát fogadtuk el. Konc úr mellett szólt a több évtizedes szakmai rutin, amelyet templomok felújításával töltött. A tetőszerkezet megbontása előtt azonban, más munkafolyamatokat is el kellett végezni: a toronyhéjazat festését, majd a templompadlás letakarítását, a hosszú évek alatt összegyűlt galambürüléktől és egyéb szennyektől. E két munkafolyamat közül számunkra a legnagyobb gondot a padlás letakarítása jelentette. Ebben az embert próbáló feladatban a mi önkénteseinknek is aktív szerepet kellett vállalni. Így a mindig hadra fogható csapat ismét munkába állt. Ennek ellenére is 300 000 forintba került a padlástakarítás, míg a toronyhéjazat festése 570 000-be. Ezek után elkezdődhettek tehát a tetőszerkezet munkálatai. Már a megbontás után látszott, hogy az évtizedes beázások milyen nagy kárt okoztak a tetőszerkezet faanyagában. Ebben az állapotban már a legkönnyebb fedőanyagot sem bírta volna el. Ezért statikai vizsgálatot kellett kérni. A felmérés is igazolta a szakmai stáb észrevételét, a tetőszerkezet megerősítésre szorult. Ezek a munkálatok a költséget is nagyon megemelték a tervezetthez képest. Így e munkálatok értéke 16 millióról sajnos 18 millióra emelkedett. Kedves Testvérek! Ez az összeg nem kevés, sőt nagyon is sok. De ha rátekintünk a templomunk tetejére, mégis megnyugodhatunk, mert szépre és tartósra sikerült alakítani a tetőszerkezetet. Itt köszönném meg a gyülekezet anyagi áldozatát. Az önkéntes munkavállalók sok-sok segítségét, mert voltunk elég sokan. A presbitertestület tagjain kívül számos fiatal és idős egyháztag, akik forróságban és esőben dolgoztak, mert úgy érezték, ezzel tartoznak egyházuknak. Lehetne neveket is kiemelni, azokét, akik talán többet dolgoztak, vagy értékesebb szakmai munkát végeztek, azokét akik sok pénzt hagytak egyházközségünk kasszájában, de így együtt szép ezt még egyszer megköszönni mindazoknak, akik részt vettek a közös munkában. Isten áldja és adjon erőt, egészséget minden segítőnknek.
Békesség
5.
Kedves Testvérek! Elég sok szó esett a fizikai építkezésről, de ne feledkezzünk meg a lelki építkezésről sem. Újra büszkék lehetünk arra, hogy a Nagylétai Református gyülekezet tagjai vagyunk, melyben egyre jobb a megértés, és egyre nagyobb az összetartás. Köszönhető ez Isten akaratának, hogy elküldte hozzánk Hadházi Tamás nagytiszteletű urat és kedves feleségét, Emőkét, családjukkal együtt. Ők azok, akik meggyőztek bennünket az összefogás szükségességéről. Újra fellendült a hitoktatás, óvodás csoportoktól a felsősökig most már nagyobb látogatottsággal. Egy új, örvendetes esemény a vasárnaponkénti gyermek-istentisztelet, melyet máris szép számmal látogatnak a gyerekek. Ifjúsági csoport is alakult, ahol középiskolások vesznek részt közös programokon. Van tehát esélye annak, hogy ezek a fiatalok majdan felnőve továbbhaladnak az Istenhez vezető úton. Köszönjük hát a nagytiszteletű úrnak és kedves feleségének áldozatos munkáját! Isten áldja őket életük során! Kedves testvérek! Befejezésül még egy pár szót szólnék a jövőről. A továbbiakban folytatni szeretnénk a templom felújítását a külső homlokzat rendbetételével. Remélem, megsegít bennünket Istenünk, ad hozzá erőt, egészséget, hogy be tudjuk fejezni küldetésünket. Magam és a presbitertestület nevében is Isten áldását kérem a gyülekezet minden tagjára! Kívánok mindnyájuknak békés karácsonyi ünnepeket, és nagyon boldog újévet! Papp Sándor, főgondnok
Túrmezei Erzsébet: TALÁLKOZÓ A JÁSZOL MELLETT Messze vagyunk, s talán magunk vagyunk, de most találkozót adunk, és a jászolnál mind-mind ott leszünk. A Királynak tisztességet teszünk, a Királynak, aki lejött közénk, s nem volt, hová fejét lehajtsa. Mi, boldog népe, odatérdepelünk elébe, s meghallgatjuk, mi a parancsa: Örömhírt vinni szerteszét! Világosságot, mert nagy a sötét! Elhirdetni, hogy Ő itt van jelen!
Futni a fénnyel át az éjjelen! Őrizni reggelig! Szívünk a szent örömmel megtelik. Hiszen ha ez a Gyermek a miénk lett, feledtet minden fájó veszteséget, minden keserű könnyet letörül. Karácsonyi béke ölel körül. Győzve a távolságon, téren, boldog betlehemi találkozóra várlak, testvérem.
6.
Békesség
Bajor László: A retesz Vad, bősz dörömbölés a szívem ajtaján! Remegve húzódom meg. Kibírja talán a retesz, a zár, mit Jézus szerkesztett oda? De az sem volna már csoda, ha betörne. Hisz annyira kopott szegény... Annyiszor zártam ki és be én . Eleinte csak halkan kopogott, beosont s csendben hallgatott egy-egy bűn, vagy egy-egy gondolat. De minél többször járta az utat, annál követelőbb lett s szertelen, vad indulattal uralkodni akart a szívemen. S mindig kisebb volt az erő, mely ellenállt, s bent mindig nagyobb és nagyobb térre talált. És én, engedelmes alázatosságban megnyugodtam e rút rabszolgaságban. Mindig kinyitottam a szívem ajtaját. De egyszer jött a Mester és megnézte a zárt, és megkérdezte, utálom-e a bűnt? Nekem ez nagyon különösnek tűnt, hiszen a zsarnokot mindenki utálja, és megszabadulni, ez volt a szívem vágya! „Gyermekem! Úgy ne toljad félre a zárt!" Többet nem beszélt, nem kérdezett, nem várt. Sietett tovább a szíveket vizsgálni, nem volt hajlandó a szívemben megállni. Az ajtóra toltam a kopott reteszt. Ekkor láttam, hogy az egy kis kereszt, mely tündökölni kezdett fényesen. De felcsattant a kopogás élesen! S eltűnt lassan, tompulva a fény. Ijedten félénken bújtam meg én. Vajon mi lesz? A dörömbölés erősbödött, s kint valaki dühösen felnyögött: „Mi ez? Nyissad ki hát az ajtót rögtön! Nem lehet a szíved bezárt börtön! A vágy van itt, a régi jó barát!" Hallgatok. S nem tárom fel a szívem ajtaját. Az mind dühösebben dörömbölni kezd, s én félő szívvel nézem a reteszt. Az íme újból, lassan fényleni kezd és én nagy űrt érzek a szívem belsején. Most először! Ez vajon mi lehet? Imára kulcsolom lassan a kezemet. A dörömbölés vadul erősbödik. A szenvedély az, mely most kint küszködik a fénylőn ragyogó retesz erejével, és próbálkoznak most már kettesével. Majd jönnek sorba: jön az élvezet, a harag, a bírvágy és a gyűlölet. A káröröm, a düh, az indulat, a féltékenység s a rosszhangulat.
Az étvágy, a pénz, a szórakozás, az irigység, a bú, az unatkozás... S ki tudná felsorolni mind e tarka sort, mely kopog, dörömböl és az ajtóra ront, szüntelen agresszív kitartással, s beszél, kiabál, lázas unszolással. Vad, bősz dörömbölés a szívem ajtaján! Remegve húzódom meg. Kibírja talán a retesz, a zár, mit Jézus szerkesztett oda? De az sem volna már csoda, ha betörne. Hisz annyira kopott szegény! Annyiszor zártam ki és be én. Magam sem hittem: a retesz ellenáll, s a bűn odakünn bármit kiabál Bízni kezdek a fénylő reteszben, A Jézusomtól nyert csodás keresztben! A szívemben érzett hatalmas űr kiállt és felfokozza a halkan szőtt imát. Zsolozsma száll föl az egek Urához. A bűn odakünn már hiába kiáltoz. A retesz fénylik, ragyog, tündököl! De ím, nem is dörömböl már a bűnököl. Mély csend lett, áhítatos, szent magány. Ilyen a Menny előcsarnoka talán? Egyszer csak halk nesz kopogása kél. Valaki szerényen bebocsátást kér. A zár, most még inkább tündökölni kezd, és egy láthatatlan kéz eltolja a reteszt. Bátor lélekkel az ajtóhoz megyek. Kitárom! - S mit látok? Hatalmas egek! Egy fényes sor vonul be csendesen. Egyiket, másikat fel is ismerem. Ez itt a béke, ez a nyugalom. Itt jön a derű és a vigalom, a hűség, jóság és a szeretet, a vigasztalás, mely szárít könnyeket. Szelídség, alázat, kitartás, tűrés, könyörület s egymást megbecsülés... Oh, mily sor! S ezt nélkülöztem én? De ím a sor legeslegvégén jön maga az Úr, a drága Mester, egy fénylő, ragyogó szent kereszttel. S akkor látom, hogy azaz én keresztem, és az ajtón Őt is csendben beeresztem. Ekkor betelt a szívem minden kis zuga, most már bent maradt az Ég és Föld Ura. (közreadja: Máslányi Sándorné)
Békesség
7.
Húsz hónap Gyülekezeti énekkarunk 2008. áprilisában alakult pár lelkes taggal, akik toboroztak másokat is. Húsz hónap múlva kórusunk létszáma 36 fő. Hála a Mindenható Istennek, nem egyszerűen kórusról beszélünk, ez a közösség több annál. Egy olyan csapat, ahol valóban figyelünk egymásra, mindenekelőtt az élő Úrra. Alkalmainkat rövid áhítattal és imádsággal kezdjük, majd jöhet a „munka”. Munka, amit tiszta szívből végzünk. Talán mindannyiunk nevében mondhatom, olyan ez számunkra, mint az éhező számára egy falat kenyér. Szüksége van lelkünknek erre a „táplálékra”. Vannak közöttünk családanyák, akiket munkahelyük fáradalmai után gyermekek és férj várja otthon és a sok háztartási tennivaló. Vannak idősebbek, akik sötétedés után már nehezen mozdulnak ki meleg szobájukból, vagy már nehezükre esik a gyaloglás. Vannak fiatalok, akik egy – egy hosszú iskolai nap után még másnapra kell, hogy készüljenek, tanuljanak. Láthatják tehát a kedves olvasók, hogy kifogást bárki találhatna, hogy miért nem tud jönni. DE MÉGIS! Mi az oka, hogy minden egyéb ráér? Íme, a titok: Énekkarunk tagjai megéreztek valamit a „menny ízét”, a Gondviselő Isten simogatását és jelenlétét. Megtalálták a legfontosabbat, ami az ember számára szükséges. A fényt a sötétségben, az utat a labirintusban. Hiszen Jézus mondja: „Én vagyok a világ világossága!”, „Én vagyok az út…”, „Én vagyok az életnek kenyere!” Húsz hónap talán elég ahhoz, hogy megismerjük egymást, egymás lelkét. Húsz hónap lehet, hogy kevés erre. Természetesen vannak közöttünk olyanok, akik szorosabb kapcsolatot építettek ki egymás között, vannak, akik még ismerkednek. Van, akit jobban ismerünk, van, akit kevésbé. Ez természetes minden közösségben. Egy azonban biztos. Ezt a fényt, amit mi már valamennyien megtapasztaltunk, tovább szerettük volna adni. Erre lehetőségünk volt szolgálataink alkalmával. De most elérkezetnek láttuk az időt arra, hogy énekeinket megörökítsük, segítve talán másokat a helyes út megtalálására. Szeretnénk, ha most megjelenő CD-nk mindenki számára bátorító, vigasztaló, hitünket erősítő lenne. A felvétel elkészítésének óriási munkáját hálás szívvel köszönjük meg Bara Pálnak, aki nélkül valóban nem valósulhatott volna meg ez a vágyunk. Szeretnénk megköszönni a türelmét, melyet a felvétel közel öt órás idejében felénk tanúsított. Megköszönjük Máté József tanár úrnak a borítót díszítő gyönyörű fotót, melyet önzetlenül ajánlott fel számunkra. Én pedig megköszönöm az énekkar minden tagjának, hogy valóban minden feladatukat félretéve, időt és fáradtságot nem számolva együtt énekelhettünk. Ajánljuk e hangzó anyagot, annak aki boldog vagy boldogtalan, vidám vagy szomorú, magányos vagy társra lelt, beteg vagy egészséges, fiatal vagy idős, férfi vagy nő… Egyszóval mindenkinek! Mindenkinek, aki szeretne több időt eltölteni az Isten közelében. Egy énekünk soraival szeretnék áldott karácsonyt kívánni, énekkarunk nevében: „Elmúlik minden aggodalom, Ha csendben állok az Úr előtt…” Hadházi Tamásné Esze Emőke, énekkar vezető
Békesség
Melléklet
Testvérgyülekezeti kapcsolatok… Egyházmegyénkben a gyülekezetek között, egy nagyobb, és egy kisebb gyülekezet párba állításával testvér gyülekezeti kapcsolatok jöttek létre. A nagylétai gyülekezet „testvére”, az újlétai gyülekezet lett. A szomszédos újlétai gyülekezet bemutatkozását olvashatjuk ezen az oldalon.
Az Újlétai Református Egyházközség bemutatkozása Újléta község első pecsétje 1865-ban került az iratokra, gyülekezetünk pecsétjére azonban már 1863 van írva, utalva arra, hogy községünk alapításakor már megalakult egyházközségünk is. A falu magvát az a 61 család képezte, akik Balmazújvárosról betelepített elmagyarosodott, sváb származású polgárok voltak. Újléta 1890-ben vált önállóvá, s ezután két évvel felépítette saját templomát. Előtte 1874ben már felépült a gyülekezeti ház is, ami azonban kicsinek bizonyult a gyülekezet méretéhez képest. A 9,5 x 20 méteres templombelsőben kékre festett tükörboltozat alatt, öt padcsoportban a fakarzattal együtt 480 ülőhely van kialakítva. Használtan vásárolt gyülekezetünk orgonát, amelyet Angster József épített be 1927-ben, és ami még ma is használható állapotban van. A toronyban két harang van. Mind a kettőt Walser Ferenc öntötte: a 250 kg-osat 1870-ben Pesten, a 350 kg-osat 1925-ben Budapesten. A nagyobb harang egyik oldalán ez a felirat olvasható: „Készítetett Isten dicsőségére az újlétai református egyház hívei által.” A másik oldalán pedig a 90. zsoltár 1. versét találjuk: „Uram, Te voltál nékünk hajlékunk nemzedékről nemzedékre.” S valóban igaz e zsoltárvers gyülekezetünk életére. Nemzedékről nemzedékre kegyelmes Istenünk az, aki őrzi, óvja gyülekezetünket. Ugyan az évtizedek múlásával gyülekezetünk megfogyatkozott, s messze nem tudjuk megtölteni szép és nagy templomunk, mégis Istennek hála, Újlétán mindmáig van népe kegyelmes Istenünknek. Rendszeres alkalmaink lehetővé teszik, hogy hetente két istentiszteleten, egy bibliaórán, egy énekkari próbán és egy gyermekistentiszteleten dicsérhessük Istent, valamint hét közben az óvodai és iskolai hitoktatás alkalmával. Nyáron gyülekezeti kirándulásokat szervezünk. Idén például Sárospatakon voltunk, valamint az erdélyi Tasnád fürdőbe látogattunk el. Augusztus végén pedig családi napot tartottunk, ahol közel százan vettünk részt. Istennek hála az idén megújulhatott parókiánk is. Hálásan mondunk ezúton is köszönetet a Nagylétai Gyülekezetnek a testvérgyülekezeti segítségért, amely jelentős részét képezte a fürdőszoba felújításának. A jövőben pályázati segítséggel templomunkat szeretnénk felújítani. Nagyon jó példát mutat ebben is gyülekezetünk számára a Nagylétai Gyülekezet, valamint abban, hogy hogyan lehet újból talpra állni, megerősödni, Istenünk fényeként egyre nagyobb fénnyel világítani mai világunkban, ahol olyan nagy szükség van Isten Igéjére, üzenetére, annak átadására. Isten segítségét kérve, mi is erre törekszünk, erre vágyunk. A gyülekezet lelkészeként illő bemutatkoznom ezúton is. Pótor Áron vagyok, s 2008. november 1.-én érkeztünk hitoktatást végző feleségemmel Újlétára, s hála Istennek 3 hete már gyarapodtunk is, hiszen megszületett első gyermekünk, Áron Márk. Karácsony közeledtével gyülekezetünk és családom nevében békés, szeretetteljes ünnepet, valamint Isten gazdag áldását kívánom arra a szép és reményteljes útra, amin elindult a Nagylétai Gyülekezet. Pótor Áron, újlétai református lelkész
Melléklet
Békesség
Karácsonyi kiszínező gyermekeknek…
8.
Békesség
„Engedjétek hozzám jönni a kisgyermekeket…!” Ezeket a szavakat a mi Urunk Jézus Krisztus mondta, mikor gyermekeket vittek hozzá, hogy áldja meg őket. Ez a buzdító mondat azóta, - több mint 2000 éve-, szólt és szól minden kor emberének. Szól hát nekünk is: engedjétek a gyermekeket! Az Úr Jézus nagyon nyomatékosan érzékelteti, hogy a gyülekezet fontos részei a gyermekek, akiket komolyan kell venni, akiknek a lelki növekedéséért (is) mi vagyunk felelősek. A hitoktatás mellett ezért tartottuk hát fontosnak a gyermek-istentisztelet beindítását. Legyen a gyermekek számára is megszentelt nap, az Úr napja! (lásd IV. parancsolat) Alkalmunkat vasárnap fél 10 órai kezdettel tartjuk a gyülekezeti teremben. A közös éneklés, imádság és a bibliai történet megismerése után „kézművesedésre” kerül sor az évszaknak, vagy az adott ünnepnek megfelelően. A gyermek-istentisztelet áhítati – istentiszteleti – részét én tartom, a kézműves foglalkozásokban pedig gyülekezeti tagjaink, ifjaink segítenek be. Eddigi segítőink voltak: Molnárné Pelei Andrea Pongor Anna Nagy Dóra Papp Nikolett Oláh Ágnes
Nagy Árpád Szilágyi Fruzsina Zilahi Kristóf Zilahi Szabolcs Pelei Brigitta
Köszönjük nekik ezt a fajta szolgálatot is, tudván az ige szavával, hogy: „a ti munkálkodásotok nem hiábavaló az Úrban!” A gyermekek lelki, hitbeli nevelése, fejlődése közös szolgálat kell, hogy legyen! Nemcsak a hitoktatóké, lelkészé, hanem a szülőké és a keresztszülőké is! Mi a magvetés munkáját elvégezzük hittanórán, gyermek-istentiszteleten, de a növekedést az Úr adja, amiért a szülőknek is imádkozniuk kell. Fontos hát, hogy megtanítsuk gyermekeinket imádkozni és imádkozzunk is velük együtt! Ez a szülő – gyermek kapcsolatot, és a bizalmat is erősíti. Ne csak küldjük gyermekeinket a templomba, hanem együtt menjünk! Ezért gondoltunk a fél 10 órai kezdésre: amíg a szülők, nagyszülők a „felnőtt” istentiszteleten vesznek részt, addig a gyermekek is az élő Isten közelében lehetnek. Beszélgessünk sokat gyermekeinkkel az Istenről, - mert higgyék el kedves szülők – a gyerekek nagyon érdeklődők és nyitottak a hit dolgaira is, érdekes meglátásaik vannak a Biblia világával kapcsolatban. Érezzük át és adjuk át gyermekeink számára a legnagyobb ajándék örömüzenetét, mely az örök élet záloga számunkra: „Mert úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta, hogy aki hisz őbenne el ne vesszen, hanem örök élete legyen!” Ezekkel a gondolatokkal bátorítom a szülőket, keresztszülőket, nagyszülőket, hogy vegyék komolyan azokat a fogadalmakat, melyet gyermekük keresztelésekor tettek, tudván, hogy ama napon az Isten számon kéri azokat is! Végezetül hadd legyen előttünk a címben idézett ige: „Engedjétek hozzám jönni a kisgyermekeket, és ne tiltsátok el tőlem őket, mert ilyeneké az Isten országa.” (Márk 10: 14.) Hadházi Tamásné hitoktató
Esze
Emőke
Békesség
9.
Gondolatok egy kiállítás kapcsán… Évek óta, mikor megláttam egy – egy festményt szerettem volna lefesteni, de nem tudtam, hogyan kezdjek hozzá, milyen festéket használjak, mire fessek. Egyszer meghallottam, hogy Máté József tanár úr által indult felnőtteknek egy rajz szakkör. Mikor érdeklődtem tőle, ő bátorított. Másnap már be is szereztem Debrecenben a festéshez szükséges hozzávalókat (ecsetet, festéket). A következő héten már el is mentem a szakköre, nagy örömmel és várakozással telve. Ez 2003-ban történt. Az azóta eltelt több mint hat évben kb. 40 csendélet és tájkép készült el, melynek nagy részét a Nagylétai Református Egyházközség gyülekezeti termében állítottuk ki advent első vasárnapján. A megnyitón több mint hatvanan voltak jelen, és azóta is sokan megtekintették képeimet. Szeretném megköszönni Hadházi Tamás lelkész úrnak és feleségének, hogy lehetőséget adtak képeim kiállítására. Köszönöm mindazoknak, akik a kiállítást megnézték és elmondták akár véleményüket is. A Mindenható Isten segítségével – akitől e képességemet kaptam -, szeretnék még sokáig festeni, hirdetni képein is az Ő dicsősségét. Kívánok minden kedves olvasónak áldott karácsonyt és boldog új évet! Tarján Gyuláné Pankotai Irma
Beszámoló a Bartha Gyula és felesége a Nagylétai Református Egyházközségért Alapítvány ez évi munkájáról Bevételeink:
Kiadásaink:
- az alapító vagyon kamata: 90.000 Ft.
- 2008. karácsony A 2009. évi egyházi naptár
43.800 Ft.
- városi önkormányzat tám.: 50.000 Ft. -SZJA 1 %
119.000 Ft.
- 2009. nyár Hittanos gyerekek és ifjúsági csoport kirándulásainak támogatása (ebből 21.300 Ft. Önk. Támogatásból) 48.400 Ft. - 2099. ősz Hálaadó ünnepségre meghívók költsége 23.000 Ft. Orgonakoncertre plakátok nyomtatása (Önk. Támogatásból) 25.000 Ft.
Közeli terveinkről: 2009. karácsony - a Református Gimnáziumban tanuló diákjaink támogatása (5 fő) - 2010. évi egyházi naptár költsége - a városi karácsonyi ünnepség támogatása (Önk. Támogatásból)
50.000 Ft. 50.000 Ft. 10.000 Ft.
Megköszönöm az Önkormányzat, valamint az SZJA 1 %-át felajánlók segítségét. Támogatásukat a későbbiekben is örömmel fogadjuk. Az alapítvány adószáma: 18551958-1-09. Bankszámlaszámunk: 60900016-10103575. Áldott karácsonyi ünnepeket kívánok a Kuratórium nevében:
Németh Jánosné, Kuratórium elnök
10.
Békesség
Visszatekintés… Október 31-én délelőtt egyházmegyénk gyülekezeteivel közös reformációi istentiszteleten vettünk részt a debreceni Nagytemplomban. Énekkarunk tagjai pedig a közös, egyesített protestáns kórusban is énekeltek. Ez ünnepi alkalmon mintegy 40-en képviseltük gyülekezetünket. Ugyancsak a reformáció napján, este 5 órakor került sor a már sokak által várva várt orgonakoncertre, melyen a méltán világhírű orgonaművész Varnus Xavér kápráztatott el bennünket orgonajátékával. A meghitt félhomályban felhangzó történetek és mindenekelőtt a muzsika, még az esetleg nem zeneértő közönség számára is felejthetetlen élményt nyújtott. November 1-én megemlékeztünk mindazokról vasárnapi istentiszteletünk keretében, akik az elmúlt egy évben távoztak el a mindenélők útján, majd a presbitérium tagjaival együtt kivonultunk a temetőbe, ahol megkoszorúztuk Szűcs Károly, egykoron itt szolgált lelkipásztor sírját, emlékezve és tisztelegve valamennyi gyülekezetünkben szolgált lelkipásztor, gondnok és presbiter előtt. November 29-én, advent első vasárnapján délután nyitottuk meg Tarján Gyuláné Pankotai Irmuska festményeiből összeállított kiállításunkat, melyen szép számú érdeklődő jelent meg, és azóta is sokan nézték meg a festményeket. December 6-án, adventi könyvvásárt tartottunk, melyen énekeskönyvek, bibliák, imádságos, áhítatos könyvek, gyermekeknek és felnőtteknek szóló egyházi kiadványokat vásárolhattak meg az érdeklődők. December 13-án, advent 3. vasárnapjának délutánján a Mózes életéről, és Izráel népének az egyiptomi szolgaságból való kivonulásáról szóló filmet nézhettük meg. December 20-án, vasárnap délután a már hagyományosnak mondható adventi hangversenyre került sor, melyen énekkarunk szolgált énekekkel, majd pedig szeretetvendégség keretében erősíthettük az összetartozás érzését. Erre az alkalomra az énekkar énekeiből egy CD felvétel, összeállítás készült, mely megvásárolható istentiszteleti alkalmaink után, illetve a lelkészi hivatalban. A célunk az volt, hogy a már sokak által ismert énekek, szövegükkel együtt meghallgathatók és elérhetők legyenek, mintegy karácsonyi ajándékul készíttette ezt az „albumot” az énekkar a gyülekezet számára.
Tervezett gyülekezeti alkalmaink… Ünnepi istentiszteleti alkalmainkat a másik oldal alján található „hirdetés” szerint tartjuk majd meg. Természetesen december 27-én, vasárnap is lesz istentiszteletünk 10 órai kezdettel. Óév estéjén a 4 órakor kezdődő hálaadó istentisztelet keretében, nem csak a „népmozgalmi” adatokat (keresztelés, haláleset stb.) ismertetjük majd, hanem képes beszámolóra, vetítésre is sor kerül, visszaemlékezve az esztendő gyülekezeti alkalmaira. Az új év januárjában, az idén első ízben, hagyományteremtő szándékkal megszervezett „újévi vacsoránkat” ismét megrendezzük, melyre presbiter, tiszteletbeli presbiter testvéreinket és alapítványaink kuratóriumi tagjait hívjuk majd házastársaikkal együtt, hogy közösen is hálát adjunk a 2009. év Istenünktől kapott, és gyülekezeti közösségében megélt áldásaiért. Ugyancsak januárban szeretnénk majd imaheti estéinket is megtartani, mely hét végén ismét úrvacsorai közösségben is lehetünk, gyülekezeti gyakorlatunk szerint.
Békesség
11.
Anyakönyvi hírek: (2009. október 26 és december 20. között) Megkereszteltünk öt gyermeket: Szabó Mercédeszt, Hercz Attilát, Éliás Zsanettet, Éliás Pétert, Balázs Kristóf, Gábort Isten áldja meg és őrizze meg a gyermekeket szüleikkel, családjukkal együtt!
Házasságot kötött: Heit Lóránd, Levente és Szilágyi Szilvia. Gyülekezetünk nevében kívánjuk Isten áldását közös életükre!
Eltemettük öt testvérünket: Kárándi László 43 éves, Zsíros Imréné, Benedek Piroska 76 éves, Sós István 35 éves,
Máté Sándorné Nagy Ida Erzsébet 78 éves, Mikó Gyula presbiter testvérünket 80 éves korában elhunyt testvéreinket. Istenünk vigasztalását kívánjuk az itt maradott hozzátartozóknak!
Ünnepi alkalmaink…
-December 24-én, szenteste délután 4 órakor, -Karácsony mindkét napján úrvacsorás istentisztelet délelőtt 10 órakor. -Ünnep első napján délutáni istentisztelet 4 órakor. -Óév napján este 4 órakor. -Újév napján délelőtt 10 órakor lesz istentisztelet. Szeretettel hívunk és várunk mindenkit!
12.
Békesség
Gyülekezeti események képekben…
Közös énekkari kép
Varnus Xavér koncertje templomunkban
Kiállítás Tarján Gyuláné Pankotai Irma festményeiből
Gyermek-istentisztelet
Adventi könyvvásár
