kultura 2006.1
22/03/2006
11:38
Page 1
2
Magyar „akcentus” Németországban > Hungarian “accent” in Germany
7
Akcentus > Accent
14
125 éve született Bartók Béla > Béla Bartók was born 125 ago
22
A szabadság és a Kurtágok > Freedom and the Kurtágs
28
Életképek a Szépmu˝ vészetibôl > Genres from the Museum of Fine Arts
34
A Ráday kultucca > Ráday, the multicultural street
39
Nem csak képzelet > Not just imagination
44
Az ismeretlen Lábán Rudolf > Rudolf Lábán the undiscovered genius
47
Hajdu Szabolcs és Debrecen > Szabolcs Hajdu and Debrecen
52
Tolnai Ottó > Ottó Tolnai
55
A dús bajuszú Bánatos Olivér > Big moustache Oliver the Forlorn
59
Plakátok a rohanó idôben > Posters in our rushing age
22/03/2006
11:38
Page 2
Magyar „akcentus” Németországban > Hungarian “accent” in Germany Írta > Written by SZENTGYÖRGYI Rita
k i n c s ,
a m i
2 v a n
kultura 2006.1
Ungarischer Akzent. Ezt a címet viseli a Németországban most kezdôdô magyar kulturális évad. Az elnevezés éppúgy utal ama bizonyos sajátos magyar akcentusra, mint a hangsúlyokra. Magyarország ugyanis már nem bemutatkozik Németországban, hanem ismeretlenebb oldalait igyekszik megmutatni, máshová akarja tenni a hangsúlyokat. A 125 éve született Bartók Béla, a nyolcvanadik születésnapját ünneplô Kurtág György, az 1956-os forradalom 50. évfordulója, a testvérvárosok közötti együttmûködés és a kortárs mûvészet lesznek az Ungarischer Akzent 2006-os programsorozatának súlypontjai. Persze nem szabad megfeledkezni a nagy záróakkordról: a berlini Collegium Hungaricum új épületének 2007-es felavatásáról sem. Az évad Berlin impozáns terén, a Brandenburgi kapu elôtti Pariser Platzon fényfestéssel indul 2006. március 9-én. Berkes Dóra és Kozma Péter, a magyar szabadalmú „Raypainting” neves mûvelôi a magyar–német kulturális kapcsolatok történetének motívumaival öltöztetik fénydíszbe a házak homlokzatait és a tér felületét. De ezen a napon nyílik a Göttingeni Egyetem által rendezett kódexkiállítás is a Magyar Nagykövetségen, este pedig Bartók Béla A csodálatos mandarinjának két zongorára írott változata hangzik fel az Akademie der Künste új épületében, M. Tóth Géza díjnyertes animációs filmjének kíséretében.
Ungarischer Akzent. This is the title of the Hungarian cultural season that is about to begin in Germany. Besides the typical Hungarian accent the title also means accent in the sense of emphasis. Hungary no longer needs to be introduced to Germany. What it is striving to do now is to show its lesser-known aspects – to put the accent in new areas. Béla Bartók, born 125 years ago, György Kurtág, celebrating his 80th birthday, the 50th anniversary of the 1956 revolution, cooperation between twin-cities, and contemporary arts – these are the focal points, the “accents” of the Ungarischer Akzent programmes in 2006. Not to forget the big closing event: the
kultura 2006.1
22/03/2006
11:38
Page 3
A jubileumnak is köszönhetôen se szeri, se száma a német és magyar együttesek Bartók-hangversenyeinek. Berlin egyik legnagyobb koncerttermében, a Konzerthausban például egyetlen este Bartók teljes Mikrokozmosz-ciklusát adják majd elô. Az 56-os rendezvénysorozat amatôr fotókból összeállított kiállítással, irodalmi estekkel, pódiumbeszélgetésekkel, nemzetközi konferenciával veszi majd kezdetét a Berlin-Brandenburgi Akadé-
2007 inauguration of the new Collegium Hungaricum building in Berlin. The season will kick off on 9 March 2006 with a light painting show on Pariser Platz, the magnificent square at the Brandenburg Gate in Berlin. Dóra Berkes and Péter Kozma, renowned artists of “Raypainting”, a Hungarian patent, will illuminate the façades of the square and the buildings around it by motifs of the German–Hungarian cultural relations. On the same day, an exhibition of illuminated codices staged by Göttingen University will be opened at the Hungarian Embassy, and in the evening a transcript for two pianos of Béla Bartók’s The Miraculous Mandarin will be C u l t u r e
3
kultura 2006.1
22/03/2006
11:38
Page 4
mián. Kuriózum értékû a Münchenben tanuló magyar zeneakadémiai növendék hozzájárulása a németországi magyar évadhoz: Mezei Gábornak az 56-os forradalom emlékére komponált mûvét mutatják be a Müncheni Zeneakadémián. Az évad egyébként a futball-világbajnokság elôtt és után zajlik majd, ami kiváló idôzítés a két ország íróválogatottjának barátságos mérkôzéséhez. Természetesen a magyar szerzôk nem csak ekkor lesznek majd színen. Esterházy Péter, Dalos György, Nádas Péter és a kortárs magyar irodalom nemzetközi nagykövetei jelen lesznek többek között a lipcsei és a frankfurti könyvvásáron. A bajor színészek kezdeményezésére József Attila-estet tartanak K u l t ú r a
k i n c s ,
a m i
v a n
4
performed in the new building of Akademie der Künste, accompanied by an award-winning animated film by Géza M.Tóth. The jubilee offers countless Bartók concerts by both German and Hungarian orchestras. In the Konzerthaus, one of the largest concert halls of Berlin, Bartók’s entire Microcosmos cycle will be performed in a single evening. The events commemorating the ’56 revolution will be opened by an amateur photo exhibition, literary recitals, round table discussions and an international conference at the Berlin Brandenburg Academy. Gábor Mezei, student of the Hungarian Academy of Music studying in Munich will make a unique contribution to the Hungarian season in Germany: his piece composed to commemorate the 1956 revolution will be performed at the Munich Academy of Music. The season’s events will take place before and after the Soccer World Cup, which is excellent timing for a friendly match between the two national teams. This, of course, will not be the only time that Hungarian authors will be visiting Germany: Péter Esterházy,
kultura 2006.1
22/03/2006
11:38
Page 5
Münchenben, míg a Berlinben és Hamburgban mûködô irodalmi kávéházakban majd többek között magyar roma költészettel is lehet ismerkedni. Márciustól júniusig pedig magyar mesenapokat tartanak a berlini Collegium Hungaricum közremûködésével több mint száz helyszínen, amelybe éppúgy beletartozik a roma mesekultúra, a moldvai csángó táncház, mint a Kaláka együttes gyerekprogramjai. A képzômûvészeti programok sorában
György Dalos, Péter Nádas and other international ambassadors of Hungarian literature will attend the Leipzig and the Frankfurt Book Fairs, just to mention two prominent events. Upon the initiative of the Bavarian artists, a recital of Attila József’s poems will be staged in Munich, and literary cafés in Berlin and Hamburg will acquaint the public with Hungarian Roma poetry, among others. From March to June, Hungarian Folk Stories and Fables Series will be organised at over a hundred locations with the contribution of the Berlin Collegium Hungaricum, offering gems of the Roma folk tales culture, Moldavian Hungarian Csángó dance house as well as Kaláka Ensemble’s concert for children. A prominent feature of the plastic arts events will be the exhibition on the history of Bauhaus with the contribution of the Hungarian National Gallery and the Pécs Museum. A Farkas Kempelen Exhibition will be staged with the participation of the C3 Foundation C u l t u r e
5
kultura 2006.1
22/03/2006
11:38
Page 6
kiemelkedô jelentôségû a Bauhaus történetét feldolgozó kiállítás a Magyar Nemzeti Galéria és a pécsi múzeum közremûködésével. A karlsruhei C3 alapítvánnyal karöltve mutatják be a Kempelen Farkas-tárlatot. „A történelem mellékszereplôje” címû történeti és médiamûvészeti kiállítás Kempelen két kiemelkedô mechanikai találmányára, a sakkautomatára és a beszélôgépre koncentrál majd. Hosszan lehetne még sorolni, mi minden történik majd az évad során Bajorországban és Baden-Württembergben és Ulmban és Münzben és Lipcsében és Drezdában és Münchenben és Hamburgban és Brémában és Észak-Rajna-Vesztfáliában és a Hanza-városok régiójában és… www.akzent.hu K u l t ú r a
6
of Karlsruhe. Titled “Supporting Actor in History”, the historical and media exhibition will be focused on Kempelen’s two outstanding mechanical inventions, the chess automaton and the talking machine. The list is long: the season’s events will take place in Bavaria and Baden-Würtenberg, Ulm and Münz, Leipzig and Dresden, Munich and Hamburg, Bremen and North Rhein Westphalia and the Hanseatic cities and… www.akzent.hu
kultura 2006.1
22/03/2006
11:38
Page 7
C u l t u r e
Akcentus > Accent
I am sitting in a neat little beer pub in Berlin with József Mélyi and my brand new German pals, members of the Freizeitliga called Utopia, when all of a sudden an Ossie nicknamed Effe turns to me and asks what I do for a living. This was ten years ago. It was the first time that I played soccer with them on magnificent illuminated astro turf and we went and had a beer after the game. Effe got his nickname because he looked like Effenberg, he was the star of the team. I can’t really say we’re pals, we’ve hardly known each other for two hours but let’s stick to pals anyway. The lot of us parade all social strata from an East German unemployed to a West German public
p A R T
Ülök Mélyi Józseffel meg vadonatúj német haverjaimmal, az Utópia nevû Freizeitligás csapat tagjaival egy jó kis berlini sörözôben, és egyszer csak az egyik, Effe becenevû, osszi proli fiú, hozzám fordul, és megkérdezi, mivel foglalkozom. Ez tíz éve történt. Akkor fociztam elôször velük, csodás mûfüvön, esti kivilágítás, játék után ittunk egy sört. Azért Effe, mert az Effenberghez hasonlít, momentán ô a sztár a csapatban. Túlzás, hogy haverok, mondjuk, ismerôsök, idestova két órája ismertem ôket, és akkor az ismerôs szó is túlzás, legyen mégis az, hogy haverok. Az összes társadalmi osztály képviselteti magát a társaságban, keletnémet munkanélkülitôl nyugatnémet államügyészig, és roppant barátságosak, mert véletlenül rúgtam egy imponálóan nagy gólt az utolsó másodpercben. Jó volna, ha Tilo Werner a Freizeitliga szót magyar akcentussal ejtené, frejcejtlíga, valahogy így, semmi frájcájt meg hohhdajcs. Mert ezzel azt mondaná, és úgy, amit és ahogy akarom. Arról beszélne. Mire én azt válaszoltam ennek az Effének, fülig pirulva, némi kényszerû hallgatás után, ugye mit van mit tenni, hogy Sriftsteller. Kis csend. Was? De ezt semmiképp ne a Faffner nevû, álmából ébresztett sárkánykígyó hangján hallják a Siegfriedbôl, hanem szinte gyöngéd érdeklôdésnek. Srift-stel-ler, mondtam megint, középhangosan, szerintem egész jól artikulálva, közben
O u r
Í r t a > W r i t t e n b y K U K O R E L LY E n d r e
i n
E u r o p e
7
kultura 2006.1
22/03/2006
11:38
Page 8
már mindenki engem bámult, na most mi lesz. Most mi van, mit néztek, nem világos? Nem ismeritek a szót? Nulla irodalmi kultúra? Megsüketültetek? Nem tudtok németül? Ennyire nem tudok németül? És, sajnos, jaj, újra muszáj volt megismételnem, ami egyszer is untig sok, srrriftsteller, mondtam, nagyon egyértelmûen, sôt hôsiesen, lassan és magyarul, mire az államügyész fiú a leggyöngédebb mosolyával jóváhagyólag megismételte, srüf’stalla, és az Effe földerült arccal bólintott, ja, Sriftsteller, kvázi hogy miért nem ezzel kezdtem, és rögtön leszögezte, hogy ô is már egyszer olvasott valamit Dosztojevszkijtôl. És be voltam véve. Fogadva. Plusz a gólom. Nem is biztos, hogy a gólom miatt voltak amúgy barátságosak velem, mert máshol Németországban nem rugdosok gólokat, mégis barátságosak. Vagyis rúgtam gólokat HamK u l t ú r a
8
prosecutor, and they are all very friendly because I scored an impressive goal in the last second. It would be so good if Tilo Werner pronounced the word Freizeitliga with a Hungarian accent, not Hochdeutsch, just plain Hungarian. Because if he did so he would be talking about what I want the way I want it. Whereupon after some pause I answered Effe, all blushing but what can we do, that I was a Shriftshteller. Silence. “Was?” But it was asked nicely, not with the tone of voice of Faffner, the dragon just aroused from its sleep in Siegfried, just gentle curiosity. Shrift-shtel-ler, I repeated medium loud, with quite good articulation I thought, while everybody was staring at me now what? What’s the matter, why are you all looking at me, don’t you get it? Don’t you know the word? No literary culture? Have you gone deaf? Don’t you speak the language? Is my German that poor? Woe is me, I had to repeat the word, which was too much when uttered for the first time: shrrriftshteller, I said unequivocally, nay heroically and slowly, and with an unmistakable Hungarian accent. The public prosecutor repeated with the gentlest smile in impeccable Deutsch: shriftshtellah, and Effe’s face lit up, ja, Schriftsteller, why didn’t you say so, and added straightaway he had read something by Dostoievsky.
kultura 2006.1
22/03/2006
11:38
Page 9
burgban, Wilhelm Droste Unter den Linden nevû kávéháza csapatában is, ahol én voltam a Détári (ebbôl ki lehet számolni, hogy cirka tizenöt éve lehetett), mert legnagyobb csodálkozásukra meg mertem csinálni azt, ami feléjük nem szokás, egy-két cselt. Szóval alakult kis futballkarrierem Németországban, mégis nem hiszem, hogy ezért voltak barátságosak velem ezek a berliniek, bár tény, nagyon eltaláltam a labdát. Teli rüszttel. Ilyenkor kell abbahagyni, mintegy a csúcson. A felsô vasról vágódott le, befelé. És abban a szempillantásban kikapcsolták a világítást. Tehát megküldöm, csattan, levágódik, és sötétbe borul a pálya, szép késô ôszi este 1995-ben. Most is hallom, tsss (ez hogy hangzik németül?), labda, vasrúd, árammegszakító, mintha eltaláltam volna a kapcsolót, rém hatásos, ismerik az érzést, mikor – Freizeit helyett Freiheit – a puszta elismerésnél szemernyivel több vegyül a pillantáC u l t u r e
p A R T O u r
And I was in. I was one of them. Me and the goal I scored. Maybe it’s not because of the goal that they were so friendly with me. When I go to Germany I don’t tend to score goals everywhere, yet people are friendly. Actually, I did score in Hamburg on the team of Wilhelm Droste’s café called Unter den Linden, where I played the Hungarian centre forward Détári (so you can guess it was some fifteen year ago), because to their amazement I did something that wasn’t on in those parts, some tricky moves with the ball. So I made a bit of a football career in Germany but I don’t think that’s why these Berliners were friendly with me, even if got it in the net real nice, Ishould add it. With an arch. That is the time to retire, when you are on the top. It hit the top bar and ended up in the net. At that moment they turned off the floodlights. So I give it a good kick, the ball hits the bar, it bounces off, and all is dark in the football field, a nice late autumn evening in 1995. I can hear it even now: tshhh (how does that sound in German?), ball, iron bar, power cut, almost as though I had hit the switch with the ball, really effective, I’m sure you know the feeling when it’s Freiheit instead of Freizeit – the glances carry a little more than mere recognition. I daresay it had a pleasantly thrilling macho, slightly homoerotic, bursensaft Stich to it.
i n
E u r o p e
9
kultura 2006.1
22/03/2006
11:38
Page 10
sokba. Megkockáztatnám, egyfajta kellemesen borzongató, férfias, enyhén homoerotikus, bursensaftos stichje van a dolognak. Persze nem tudja magyarosan mondani Tilo, mert német. Azt a magyar szót, hogy Stich. Nem tíz vagy tizenöt, ezer évig élhet itt, mégsem, percenként mondhatja, folyamatosan gyakorolná, és soha nem találná el, a magyar akcentus németek számára terra incognita. Soha el nem lôhetô felsô léc. Meg persze fordítva, errôl igazán lidérces emlékeket dédelgetek, számos esetben lévén abban a magam vállalta kényszerhelyzetben, hogy gyanútlan németeknek németül kellett fölolvasnom. Meghívnak, megbeszéljük, olvassak a verseimbôl, jó?, jó hát, mi se könnyebb. Majd bevágom a hangsúlyokat. Megtanulom, mint valami dalt, eléneklem, kész, semmi gond, plusz honor. Plusz a végtelen, utánozhatatlan német kedvesség és figyelem, amivel fogadnak, K u l t ú r a
k i n c s ,
a m i
v a n
10
Tilo of course cannot say it the Hungarian way, he is German after all. He cannot say the Hungarian word Stich. He may live here for a thousand years and still he wouldn’t get it quite right even if he practised it on a continuous basis. The Hungarian accent is terra incognita for the Germans. A top bar they can never hit. And the other way round, of course. I have nightmarish memories of times when I found myself in the situation where I had to undertake, where I had to recite my poems in German to unsuspecting native speakers. They invite me and ask me to read from my poems, all right? All right, nothing is easier. I will memorise the accents like a song. I’ll sing it, then pocket the honorarium. No problem. The extra bonus is the ineffable German attention, graciousness and indulgence they extend to me. After I hastily accept the invitation I try to set my mind at rest: there are still weeks left, I can’t get antsy right now. I will come later. I’ll recite it and they won’t understand a word. Not a word! Not a word from anything, I know. They pretend they do because they are polite, but really it’s absolutely nil point nil, they sleep through it with their eyes open. As if I were singing an opera in a strange language, which in many respects, bears a surpris-
kultura 2006.1
22/03/2006
11:38
Page 11
bánnak velem, és elnézik nekem. Nyugtatgatom magam, mikor elvállalom, még hetek vannak hátra addig, nem kezdek azonnal izgulni. Az majd késôbb jön. Felolvasom, és semmit nem fognak érteni. De semmit! Semmibôl semmit, tudom jól. Úgy tesznek, mintha, mert udvariasak, de abszolút nullkoma null, nyitott szemmel végigalusszák. Tényleg, mintha operát énekelnék egyfajta furcsa, a németre sok tekintetben meglepôen emlékeztetô nyelven. He da! He da! He do! Zu mir, du Gedüft! Ihr Dünste, zu mir! Donner, der Herr, ruft euch zu Heer! Egy anekdota szerint mikor Arany János (a legnagyobb magyar költô és Shakespeare-fordító) az aktuális brit akadémiai delegációt saját maga által készített angol nyelvû köszöntôjével fogadta, a küldöttség tagjai nem gyôztek álmélkodni, hogy a magyar nyelv mennyire hasonlatos az angolhoz. Azt gondolom, innen kéne indulni. És ide visszajutni. Addig, hogy alig gyôzzük álmélkodással, mennyire hasonlatos is hozzánk ez a teljességgel más: nekünk a német, nekik a magyar. Mennyire máshogy ugyanaz. C u l t u r e
11
kultura 2006.1
22/03/2006
11:38
Page 12
Arany Jánost egyébként nem véletlenül kevertem ide: ajánlom ôt a Magyar Akcentus emblémájának és védszentjének. Évek óta igyekszem azon, hogy – igen, mi, egyszeri/ egyszerû magyarok – nyomjuk be a világ kulturális kánonjába azt a mûvészt, aki „közülünk” talán egyedül tartozik a legszigorúbban vett élvonalba. És akirôl – némi önelégültséggel hallom sokszor emlegetni – rajtunk kívül senki nem hallott. Nem ismerek más hasonlóan nyitott, olykor ízlésem szerint túlzóan, már-már saját lenyûgözô értékei rovására befogadó kultúrát, amelyik jobban és ôszintébben segíthetne ebben. Ami viszont még ennél is kicsivel jobban izgat: számomra német nôk hangsúlyai a legerotikusabbak. Volt alkalmam magyarul beszélô német nôket csodálni, egyenesen azt mondanám, ha ilyesmi hatást óhajtanak kifejteni, tanuljanak magyarul. De ne tanuljanak meg jól. Tanuljanak meg jól, csak ne feledjék az akcentusukat. K u l t ú r a
k i n c s ,
a m i
v a n
12
ing resemblance to German. He da! He da! He do! Zu mir, du Gedüft! Ihr Dünste, zu mir! Donner, der Herr, ruft euch zu Heer! The story goes that when János Arany, the greatest Hungarian poet and translator of Shakespeare’s plays delivered his welcoming address to a British delegation visiting the Hungarian Academy of Sciences the delegates were quite astonished to hear how similar Hungarian and English were. I think this should be the starting point. And the finish. Meanwhile we can’t help being astonished how similar this quite different language is: German for us and Hungarian for them. It is the same in quite different ways. By the way, it is by no accident that I quoted the case of János Arany: I recommend him as an emblem and patron saint of Hungarian Accent. For years I have been striving to promote the Hungarian poet who is perhaps the only one who really deserves to have a place in the cultural upper crust of the world in the strictest sense. A poet of whom, as I am often reminded smugly, no one has heard apart from us, Hungarians. I know no other culture that would show the same openness, to my taste sometimes even effacing its own tremendous cultural values that could assist us better or more sincerely in this effort.
kultura 2006.1
22/03/2006
11:38
Page 13
Férfiakkal picit más, magyarul beszélô német ismerôseimet inkább kisfiúsnak hallom. Közben meg, nincs mese, arra kell gondolnom, hogy ôk minek hallanak engem, ha a némettel próbálkozom. Valami bunkónak. Wilhelm Droste, a kétméteres, végtelenül nagy szívû német fiúcska, ahogy elnézôen figyeli magyar barátját, egy ejgentlih fél-vadembert, ez szép így. Sôt hibátlan. Fülelünk, és/mert nem hiszem, hogy ne volnánk végképp egymásra utalva. Jó ez vagy rossz, sokszor rossz (volt), most biztos jó. Egészen egymáshoz tapadva. Hang, súly: no, ezt fordítsák le! (2005. dec. 11–12.) C u l t u r e
(2005. dec. 11-12.)
p A R T O u r
But what is even more exciting for me is the accents of German women. For me they are the most erotic. I had an opportunity to admire German women who spoke Hungarian, I would hazard to say they should learn Hungarian if they want to exert this effect. But don’t learn it too well. Or learn it well but don’t drop your accent. It is slightly different with men. When I listen to German friends speaking Hungarian they strike me as young boys. Meantime I can’t help thinking how I strike them when they hear me having a go at German. A cad. Wilhelm Droste, the six-foot-seven German boy with a big heart indulgently watching his Hungarian friend, this eigentlich demisauvage, that’s nice. Flawless. We prick our ears because I don’t think we can quite do without each other. Now is this good or bad, it was bad many times, now I am sure it is good. Stuck together. Even if not everything can be translated
i n
E u r o p e
13
kultura 2006.1
22/03/2006
11:38
Page 14
125 éve született Bartók Béla > Béla Bartók was born 125 ago Í r t a > W r i t t e n b y B AT TA A n d r á s
k i n c s ,
a m i
14 v a n
K u l t ú r a
Bartók Béla nevének üzenete van. Azt jelenti, hogy létezik Közép-Európában egy kis ország, amelynek népébôl, kultúrájából kiemelkedett egy zeneszerzô, aki nemcsak a 20. század egyik legnagyobbja volt, hanem ott a helye minden idôk legjelentôsebb klasszikus zeneszerzôinek magaslatán, Bach és Beethoven mellett. Sajnos ez nem volt mindig ilyen nyilvánvaló, hiszen zeneszerzôi szárnypróbálgatásait több értetlenség, mint megértés fogadta. Egyik fô mûvét, „A kékszakállú herceg vára” címû egyfelvonásos operát például 1911-ben egy bírálóbizottság megszólaltatásra sem méltatta. Többek között ez vezetett Bartók elsô, belsô emigrációjához: 1912-ben kiköltözött Budapest szívébôl Rákoshegyre, ami akkor másfél órányi messzeségben volt a Zeneakadémiától. Itt élt családjával egy villany és vízvezeték nélküli nyári lakban csaknem tíz évig. Az elsô világháborút követô zavaros politikai események után újra és újra felmerült benne, hogy pályafutását ne Magyarországon folytassa tovább. 1940-ben végleg elhagyta hazáját, és élete utolsó öt esztendejét emigránsként az Egyesült Államokban töltötte. Elhatározásának érlelôdését erôsítette az a szomorú tény, hogy legnagyobb mûveit mind külföldön mutatták be, s hogy 1921-ben, negyvenedik születésnapján elôbb és méltóbban emlékezett meg róla a külföldi sajtó, mint a magyar, hogy a szomszéd népek zenéje iránti elfogulatlan érdeklôdése miatt különbözô politikai irányokból sorozatban érte jogtalan támadás.
The name of Béla Bartók carries a message. It means there is a small country in Central Europe that gave rise to a composer who not only stands out as one of the greatest of the 20th century, but has achieved a fame on a par with the most renowned classics of all time and shares the recognition of Bach and Beethoven. Unfortunately, this has not always been so obvious. The composer’s first attempts at music were accompanied by more incomprehension than understanding. For example, one of his main works, the one-act opera Bluebeard’s Castle was not even deemed worth playing by a panel in 1911. Among other factors, this contributed to Bartók’s first “domestic emigration”: in
kultura 2006.1
22/03/2006
11:38
Page 15
Természetimádó volt. Szenvedélyes érdeklôdéssel járta az erdôt, fürkészte a növények, rovarok titkait. A népdalgyûjtés, a falu közösségének évszázadokon át csiszolódó zenéje részben egyéniségének e vonása miatt hatott rá elementáris erôvel. Úgy érezte, a népzenében talált rá a hangok rendszerének romlatlan, természetes állapotára. Üdítôen hatott rá a falu zenéjének egyszerûsége, közvetlensége, s nem kevésbé az a szoros kapcsolat, amely a közösség életét összefûzte dalaival, táncaival. Eredeti népdalra 1904-ben, egy nyaralás alkalmával lett figyelmes, elsô népdalfeldolgozása ugyanebbôl az évbôl való. Ehhez jött emberi és szakmai barátságának elmélyülése Kodály Zoltánnal, aki a ma-
1912 he moved out of his home in the heart of Budapest to Rákoshegy, which was an hour and a half away from the Academy of Music. He and his family lived there in a summer cottage without piped water and electricity for almost ten years. After the tumultuous political events following World War One, he considered pursuing his career as a composer outside Hungary several times . Finally, he left his home country for good in 1940 and emiC u l t u r e
15
kultura 2006.1
K u l t ú r a
k i n c s ,
a m i
v a n
16
22/03/2006
11:38
Page 16
Page 17
C u l t u r e
17 E u r o p e
grated to the United States. His decision was underpinned by the sad fact that his greatest works were first performed in foreign concert halls and that his 40th birthday was commemorated by the foreign press before the Hungarian media, and in greater style. He was also influenced by the unfair attacks he suffered from different political sides due to his unbiased interest in the music of people in the neighbouring countries. A lover of nature, he often rambled in the woods, where he took a passionate interest in the secret of flora and fauna. This trait is one of the reasons why collecting folk songs, the music of rural communities shaped over the course of centuries had such an elemental force. He felt he found the uncorrupted natural state of the system of sounds in folk music. He found the simplicity and familiarity of folk music a refreshing experience and was touched by the close ties that linked the life of communities through song and dance. He first heard an original folk song when he was vacationing in the summer of 1904 and his first piece based on a folk song dated from the same year. Added to this interest was his deepening friendship with Zoltán Kodály both professionally and on a human scale. Kodály’s pioneering idea to explore, collect and publish the Hungarian folk song and integrate it into composed music transformed Bartók’s interest into dedication and a sense of mission. The two composers jointly shouldered the gigantic task of folk song collection until World War One broke out and they also attempted to introduce folk songs to the concert hall. Published in 1906, their joint piece titled Twenty Hungarian Songs for vocal
gyar népdal felfedezésének, összegyûjtésének, kiadásának és a mûzenébe való integrálásának korszakalkotó eszméjével a muzsikus érdeklôdését küldetéstudattá fokozta Bartók Bélában. Miközben az elsô világháború kitöréséig együtt végezték a népdalgyûjtés gigászi munkáját, megkísérelték bevinni a népzenét a hangversenyterembe is. Történelmi jelentôségû az 1906-ban megjelentetett, énekhangra és zongorára közösen feldolgozott „Húsz magyar népdal” és a saját mûveknek az a sora, amely 1910 tavaszán, Bartók és Kodály elsô önálló zeneszerzôi estjén a budapesti közönség elé került. Ám nemcsak a magyar népzene érdekelte. Élete folyamán gyûjtött román, rutén, szlovák, délszláv, török, sôt – Észak-Afrikában – arab zenét is. Nem létezik olyan, nagyobb lélegzetû Bartók-mû, színpadi darab, ciklikus kompozíció vagy sorozat, amelyben Bartók zenéjének alapvetô stíluselemeként ne mutatkozna meg a népzene élménye. Mindez azonban nem jelenti azt, hogy Bartók folklorista lett volna a szó szûk értelmében. Liszt Ferencen kívül nincs még egy olyan magyar zeneszerzô, aki a maga korának valamennyi stílusirányzatára ennyire fogékony lett volna. Bartók zeneszerzôi pályáját meglehetôsen nehéz korszakokra osztani. Egyik lehetôség az, hogy évtizedekre bontjuk az egyébként rendkívül egysé-
i n
11:38
p A R T
22/03/2006
O u r
kultura 2006.1
kultura 2006.1
22/03/2006
11:38
Page 18
ges, szigorú belsô logika szerint felépülô életmûvet. Az 1900 és 1910 közötti idôszak a keresés ideje. A kezdeti, nagyzenekart foglalkoztató mûveket (Rapszódia zongorára és zenekarra, Scherzo zongorára és zenekarra, Kossuth szimfonikus költemény, I. és II. zenekari szvit) kisebb, ciklusokba rendezôdô zongoramûvek légiója követi (bagatellek, elégiák, siratók, burleszkek, darabok gyermekeknek stb.). A korszak az I. vonósnégyes Beethoven nyomdokain keletkezett, kiérlelt remekmûvével zárul. A következô évtizedben a vezérfonal a színpadé. A mûfaji különbség ellenére trilógiaszerûen egymásból következô három egyfelvonásos, A kékszakállú herceg vára (opera), A fából faragott királyfi (táncjáték) és A csodálatos mandarin (pantomim) egy férfiról és egy nôrôl szól. A férfiról és a nôrôl: ellentétrôl, megismerhetôségrôl, félreértésrôl, szerelemrôl, a boldogság, a tisztaság, a mélység, az igazság vágyásáról. K u l t ú r a
18
and piano was a historical step that paved the way to a series of pieces Bartók and Kodály introduced to the Budapest public at their first concert as independent composers in the spring of 1910. Bartók of course was not only interested in Hungarian folk music. He collected Romanian, Ruthenian Slovakian, Slovenian, Serbian, Croatian, Turkish and even Arabian folk music, the latter from North Arfrica. There is no work for the stage,
Page 19
cycle or series in Bartók’s oeuvre that does not have the imprint of folk music as the basic stylistic component of his music. This, however, does not mean that Bartók was a folklorist in the narrow sense. Apart from Ferenc Liszt, no other Hungarian composer was as receptive of all the trends in the musical style of his age. It is difficult to divide Bartók’s career as as a composer into eras. A possibility is to divide into decades the otherwise highly homogeneous oeuvre that follows a strict internal logic. The period between 1900 and 1910 is that of searching. These initial pieces composed for large orchestra (Rhapsody for piano and orchestra, Scherzo for piano and orchestra, Kossuth, a symphony, Suites I and II for Orchestra) are followed by a host of pieces for piano structured in cycles (bagatelles, elegies, laments, burlesques, pieces for children, etc.). The period is concluded by the First String Quartet, a mature masterpiece fashioned after Beethoven. The next decade is dominated by the stage. Despite the difference in genres the three one-act pieces, Bluebeard’s Castle (opera), The Wooden Prince (ballet) and The Miraculous Mandarin (pantomime) are each about a man and a woman. Man and woman: contrasts, comprehensibility, misunderstanding and longing for love, happiness, purity, depth and truth. In his three master-
C u l t u r e
19 E u r o p e
Bartók három színpadi remekében szigorú zenei formába szorítva rendkívül érzékletes zenei kifejezéssel, lélegzetelállítóan izgalmas módon mesél el három, tragikus (Kékszakállú), talányos (Fából faragott) és döbbenetes (Mandarin) történetet. Operája bemutatójára a keletkezést követôen nyolc évet kellett várnia, A csodálatos mandarint a kölni bemutatón (1926) kifütyülték, a további elôadásokat betiltották. Magyarországon Bartók halála után néhány hónappal adták elôször elô… Az 1920 és 1930 közötti idôszakban Bartók sokat és sokfelé zongorázott, zongoramûvészként eljutott az Egyesült Államokba és az akkori Szovjetunióba is. Fôleg saját mûveit interpretálta: szólózongorára a Szonátát, a Szabadbant, a Kilenc kis zongoradarabot, zongorára és zenekarra az I. és a II. zongoraversenyt. E mûvek modernek, idôszerûek s egyszersmind idôtlenek: oly mélyre vezetnek az érzések és hangulatok erdejében, hogy
i n
11:38
p A R T
22/03/2006
O u r
kultura 2006.1
kultura 2006.1
22/03/2006
11:38
Page 20
a kor fölé emelkednek. Ez a folyamat az évtized végén, illetve az 1930-as évtizedben tovább mélyül (Cantata profana, Hegedûverseny, Divertimento, Zene húros hangszerekre, ütôkre és cselesztára, V. és VI. vonósnégyes). Voltak és vannak olyan vélemények, hogy ezek a mûvek az európai zenekultúra süllyedô Atlantiszának még látható csúcsai, az elmerülés elôtti utolsó pillanatokban. Tény, hogy bennük a réginek és a modernnek, a népinek és az egyénileg komponáltnak olyan, a klasszikus aranykort idézô harmóniáját teremti meg Bartók, ami páratlan a 20. században. Miközben a világ a zeneszerzô körül egyre zavarosabbá és barbárabbá vált. A fasizmus elôretörése rettegéssel töltötte el Bartókot, aki egyike volt az elsôknek, akik megérezték a pusztító politikai földrengés veszélyét. A VI. vonósnégyes „szomorú” (mesto) mottójával, mely a mû vezéreszméje, s a végén egy csodálatos, zokogó lassú tétellé bomlik ki, Bartók elbúcsúzott Magyarországtól, Európától. K u l t ú r a
20
pieces composed for the stage Bartók tells us three stories in a breathtakingly exciting fashion, confined to a very strict musical form and using highly illustrative musical expression: the tragic story of Bluebeard, the enigmatic story of the Wooden Prince, and the shocking story of the Mandarin. He had to wait eight years for the first performance of his opera: at the premier in Cologne in 1926, The Miraculous Mandarin was booed by the
kultura 2006.1
22/03/2006
11:38
Page 21
Amerikába halálos betegen érkezett. Idegenként fogadták, és idegenül érezte magát. Anyagi gondjai voltak. Zeneszerzôként ezekben az utolsó években fordult életében talán a legintenzívebben, a szívhez szólás kétségbeesett vágyával mûvei hallgatósága felé. Mindenekelôtt a zenekari Concerto – késôbb a legnépszerûbbé vált mûve – és az utolsó befejezett kompozíció, a III. zongoraverseny tanúskodik errôl. Honvágytól gyötörve érezte, tudta, hogy nem tér haza többé. Egy New York-i kórházban távozott el az életbôl 1945. szeptember 26-án, nem sejtve, hogy zenéje a halála utáni évtizedben Magyarországon még ádáz viták kereszttüzébe kerül. Igazi felfedezését és megértését mûvei nagy elôadóinak köszönhetjük. www.emlekev.hu C u l t u r e
www.emlekev.husmall
i n p A R T O u r
public and subsequent performances were cancelled. It was not until months after Bartók’s death that it was first staged in Hungary … Between 1920 and 1930 Bartók gave a number of piano concertos. As a pianist he travelled to the United States as well as the Soviet Union. He mainly played his own pieces: piano solos including Sonata, Outdoors, Nine Short Pieces for Piano, pieces for piano and orchestra such as the First and Second Concerto for Piano. These pieces of music are modern, timely as well as timeless: they delve deep into the forest of moods, feelings and sensations that stand above their age. This process was further deepened towards the end of the decade and in the 1930s (Cantata Profana, Concerto for Violin, Divertimento, Music for String and Percussion Instruments and Celesta, Fifth and Sixth String Quartet). Some consider these pieces to be the last summits of the submerging Atlantis of European music the last moments before they finally go under. Indeed, Bartók created a harmony of the old and the modern, the popular and the independently composed that evokes the classic Golden Age in a way unprecedented in the 20th century. All the while, the world around the composer was becoming increasingly turbulent and barbarous. The advent of fascism filled Bartók with fear, he was among the first to realise the dangers of a devastating political earthquake. The main “sad” (mesto) motif of the Sixth String Quartet, which evolves as a wonderful wailing slow movement Bartók bade farewell to Hungary and Europe. He arrived in the United States a sick stranger. He was seen as a stranger and he felt as a stranger. He had financial troubles. It was in his last years that as a composer he turned to his audience the most intensively with a desperate desire to touch their hearts. This is reflected primarily by his Concerto, the piece for orchestra that later became his most famous work of music, and the Third Concerto for Piano, his last finished composition. Tortured by homesickness, he knew he would never see his country again. He parted with life in a New York hospital on 26 September 1945, not suspecting that his music will be at the crossfire of heated debates in Hungary for years following his death. His true discovery and appreciation is due to the efforts of the prominent musicians interpreting his works.
E u r o p e
21
22/03/2006
11:38
Page 22
A szabadság és a Kurtágok > Freedom and the Kurtágs Írta > Written by BIHARI Ágnes
k i n c s ,
a m i
22 v a n
kultura 2006.1
Kurtág György szinte soha nem ad interjút. Ezt tudtam elôre, nem is próbálkoztam vele. Megelégedtem azzal, hogy a születésnapja alkalmából rendezett rendezvénysorozat nyitó estéjén láthattam, hogyan szalad fel nyolcvan évével a Mûvészetek Palotája impozáns elôcsarnokának lépcsôin, rajongók, barátok és kollégák tiszteletteljes pillantásaitól kísérve. Késôbb láthattam a nyitókoncert elôtt levetített rövid dokumentumfilmben azt, ahogy fia társaságában, intellektuális izgalomban, játékos kíváncsisággal ismerkedik egy új zenei-mûszaki csodával: hozzá-hozzáér az eszközhöz, majd hirtelen visszahúzódik, és eltávolodik tôle, megkerüli, és más oldalról érinti meg újra, közben végig mélyen koncentrálva az érintésekkel kicsalt hangokra. Apa és fia láthatóan nagyon élvezte a zenei kísérlet izgalmát, és olyan mély összhangban és feszültségben mozogtak a hangzó tárgy körül, mint két keleti táncos. Aztán eltûnt a színpad terébe vetített kép, bejött a Keller-vonósnégyes, és ifj. Kurtág György szintetizátoron való közremûködésével elôadták a két Kurtág egy közös mûvét. Az elôadás végén (és a következô néhány este során minden alkalommal) színpadra hívták az idôs mestert, aki addig a nézôtérrôl figyelt, és amikor felment a reflektorfénybe, láthattam, milyen melegen fogadják a zenészek, milyen melegen ünnepli a közönsége.
György Kurtág hardly ever does interviews. I already knew it and did not even try. I was content with seeing him swiftly running up the staircase in the spectacular lobby of the Palace of Arts, Budapest among the respectful glances of his fans, friends and colleagues in the opening night of the festival to celebrate his 80th birthday. Later on, I saw him and his son in the short documentary shown before the opening concert. They were extremely excited as they were discovering, with a playful curiosity, a new musical-technical device. Touching it, then suddenly withdrawing, and touching it again from another side, deeply focussed on the
kultura 2006.1
22/03/2006
11:38
Page 23
A Kurtág-rajongók tábora – úgy tûnt – a világhírû mester hazájában nem jelent nagy tömegeket. Azt a fajta élményt, amit a zeneszerzô mûvei jelentenek, ínyenc zeneértôk viszonylag szûk csapata engedte hatni magára estérôl estére. A szünetekben fel is tûnt, hogy itt szinte mindenki ismer mindenkit – Kurtág György magas és szikár, öltönyös alakját barátok, kollégák és régi rajongók köre vette körül, és követte mindenhova, élénken gesztikulálva vitatva meg a hallottakat. A nyitónap következô eseménye a Kurtág család harmadik generációjának bemutatkozása volt. Vajon hogyan szûrôdik át az apa és a nagyapa maximalizmusa, szigorúsága és intellektualizmusa a lányunoka most látható kiállításának anyagába? A nagyapa munkáit rendszeresen megjelentetô BMC kiadó néhány korábbi albumának borítójához használtak már fel Kurtág Judit-fotót, de itt, a kiállításon most megmozdul a kép: videomunkákat láthatunk a boksszerûen kialakított sötét termekben. Ezek megtekinté-
C u l t u r e
23
kultura 2006.1
22/03/2006
11:38
Page 24
séhez a koncert közönségének jó részével együtt átúsztam a Mûvészetek Palotájának nagyvonalú, levegôs terében a Ludwig Múzeumot magában foglaló szárnyba, és igyekeztem a tömegben olyan helyen megállni az Üvegterem Bartók–Kurtág-pavilonja mellett, ahonnan láthatom azt a kicsi, szôke és láthatóan kissé zavarban lévô fiatal lányt, aki elöl állt. Mögötte, az elsötétített termekben vetítôk surrogtak, fekete-fehér és színes képeken mutatva meg azt a világot, amely Kurtág Judité. És hogy az milyen? Semmi szigorú pontosság, viszont ködbe vagy füstbe veszô körvonalak, semmi kíméletlen hangütés, viszont csupa líra és melankólia. Látszólag egy egészen más világ, mint a közvetlen ôsöké. Néhány nappal késôbb ifj. Kurtág Györggyel egy hotel halljában ültem le egy rövid beszélgetésre. A mûvész francia felesége a közelben türelmesen várt ránk, úgy tûnt, az ô dolga volt a sûrû napi program idôpontjainak betartatása is. Ifj. Kurtág szerint azok a gyökerek, amelyek apját, lányát és ôt magát Magyarországhoz kötik, mindhármuk számára meghatározók. De hogy csak magáról beszéljen: abban a lakásban, ahol felnôtt, Martyn Ferenc-, Bálint Endre- és Kondor Béla-képek lógtak a falon. Az élô, progresszív zenével (Új Zenei Stúdió) és a közösségi színházzal (Halász Péterék) testközelbôl ismerkedett meg, és akkor még ott volt K u l t ú r a
k i n c s ,
a m i
v a n
24
sounds made by their touches. Father and son were both enjoying the excitement of their musical experiment and they were moving around the sounding object in such a deep harmony and concentration like two Oriental dancers. Then the images of the film disappeared and the Keller Quartet went on stage to perform, with György Kurtág Jr. on synthesizer, a piece composed by the two Kurtágs. At the end of the show (just like every time in the next couple of nights) the old Maestro, who had been listening in the audience, was called on stage. As he was walking into the lights, I could see how warmly the musicians greeted him and how warmly the audience celebrated him. Kurtág fans did not seem to include big crowds in Hungary. Only a relatively small group of connoisseurs let Kurtág’s music affect them from night to night. I even noticed during the intervals that almost every one of them knew each other: the tall and skinny figure of Kurtág was surrounded by friends, colleagues and old fans, who followed him everywhere discussing, with spirited gestures, what they had just heard. The next event on the opening day of the festival was the introduction of the third generation of Kurtág’s family . How will the perfectionism, austerity and intellectualism of her father and grandfather be reflected in the material of Kurtág’s granddaughter’s exhibition? BMC records, the regular publisher of Kurtág’s works in Hungary, have already used some of Judit Kurtág’s photos for their CD covers but in this exhibition, pictures will move: we are going to see video installations in the box-like, dark rooms. In order to see the exhibition, we – most of the concert audience – went through the large scale, open spaces of the Palace of Arts to the other wing which houses the Ludwig Museum. I tried to find a place among the people next to the Bartók- Kurtág pavilion in the Glass Hall from which I could see the little blonde girl at the front who looked a little embarrassed. Behind her, in the dark room, projectors were buzzing and showing black and white and colour images of Judit Kurtág’s world. And what is that world like? No strict accuracy but contours lost in mist and smoke, no relentless sounds but lyricism and melancholy. Apparently a world that is completely different from that of her ancestors.
kultura 2006.1
22/03/2006
11:38
Page 25
Pilinszky költészete és az akkori kortárs irodalom – ifj. Kurtág szerint ezt a termékenyítô intellektuális közeget nem lehet kitörölni az emlékezetbôl, és sajnos nem sok helyen lehet még megtalálni a világon. Amit viszont meg lehetett találni, az a jobb munkafeltétel. Ez vitte a Kurtág családot külföldre, és ez tartja ott. A most nyolcvanéves Kurtág György a kilencvenes évek óta él és dolgozik Ausztriában, Hollandiában, Németországban, az Egyesült C u l t u r e
p A R T O u r
A couple of days later I made a short interview with György Kurtág Jr. in the lobby of a hotel. His French wife was patiently waiting for us. I guess it was her task to keep the tight schedule. According to Mr. Kurtág Jr., the roots that connect him, his father and his daughter to Hungary are very important to all three of them. Talking about himself, he said he had been brought up in a flat with paintings of Ferenc Martin, Endre Bálint and Béla Kondor on the walls and had had a personal contact with the representatives of progressive music (Új Zenei Stúdió) and community theatre (Péter Halász and his company). Then there was the influence of Pilinszky’s poetry and the contemporary Hungarian literature around him.. It was such a fertile intellectual atmosphere one can hardly forget and can hardly find anywhere else in the world. What one could find were better circumstances for working. This was what made the Kurtág family leave Hungary. 80 years old György Kurtág has been living and working in Austria, the Netherlands, Germany, the US and France since the 1990s. He has been granted honorary doctorates in many universities and has received some of the most important musical awards. His son settled in the neighbourhood of Bordeaux, where Kurtág Sr. has a house too. Judit Kurtág has moved from Paris to Amsterdam to carry on with her art studies there. Nevertheless, says Kurtág Jr., a multi-venue festival like this one, organized for the 80th birthday of the world famous composer by László Gôz of the Budapest Music Centre with much love and competence, would hardly be conceivable anywhere else in the world. Maybe the US tour of Pierre Boulez and his orchestra in 1986 was something of a similar quality. Then, talking about the differences of the music of the two Kurtágs, Kurtág Jr. points out that it is not only the sizes that have changed in music but the ways of creating music as well. With electronics present everywhere, all possible sounds have become part of the inventory of a composer, the wall separating composers and performers has fallen down and composing has ceased to be a lonely activity, at least because of the need for different kind of professional skills in using technical tools. So, Kurtág Jr. is going his own
i n
E u r o p e
25
kultura 2006.1
22/03/2006
11:38
Page 26
K u l t ú r a
k i n c s ,
a m i
v a n
26
Államokban és Franciaországban, számos egyetem díszdoktora, és a legrangosabb szakmai díjak birtokosa. Fia végül Bordeaux mellett telepedett le, amelynek közelében az idôsb Kurtágéknak is van egy házuk. Az unoka, Kurtág Judit átköltözött Párizsból Amszterdamba, mert ott folytatja képzômûvészeti tanulmányait. Mindazonáltal – mondja ifj. Kurtág – ilyen szeretettel és kompetenciával megszervezett fesztivált, mint amilyet a Gôz László vezetésével mûködô Budapest Music Center rendezett most a világhírû zeneszerzô nyolcvanadik születésnapjára a város több helyszínén, nem sok helyen tudnának még létrehozni. Talán Pierre Boulezék amerikai turnéja volt még ehhez hasonló színvonalú 1986-ban. Amikor pedig a két Kurtág zenei világának különbsége, illetve folyamatossága kerül szóba, ifj. Kurtág rámutat, hogy a zenében nemcsak a léptékek változtak meg, hanem a zene létrehozásának módja is. Az elektronika megjelenésével beépült minden hallható hang a zeneszerzôi gondolkodásba, a zeneszerzôk és elôadók közti fal leomlott, maga a zeneszerzés pedig nem magányos mûfaj többé, már csak a mûszaki eszközökhöz szükséges más típusú szaktudásigény miatt sem. Ifj. Kurtág tehát járja saját útját a gyorsan fejlôdô elektronikai térben, mégis úgy érzi, apjának óriási életmûve egyértelmû feladatot ró rá: dolga van vele most, és dolga lesz vele holnap is, ez biztos.
way in the quickly developing electronic space, but still, he feels he has something to do with his father’s enormous work and will have something to do with it in the future too, for certain. “…grandma had to wait / fifteen years for a telephone / as far as I remember, from the window of the Verôce house / you could see the trains passing / just like from the Chelles flat / the way from Paris to Budapest / takes twenty-six hours …” – wrote Judit Kurtág in a free verse in the leaflet of her exhibition. Perhaps because of the verse, the music and the picture is free. www.mupa.hu
kultura 2006.1
22/03/2006
11:38
Page 27
„…nagymamának tizenöt évet / kellett várni hogy telefonja legyen / úgy emlékszem a verôcei házból / lehet látni az elhaladó vonatokat / éppúgy mint a chelles-i lakásból / a Párizs–Budapest út / huszonhat óráig tart…” – írta Kurtág Judit saját kiállításának kísérô anyagában, egy szabad vers formájában. Talán mert a vers, a zene és a kép is szabad. www.mupa.hu C u l t u r e
27
22/03/2006
11:38
Page 28
Életképek a Szépmûvészetibôl > Genres from the Museum of Fine Arts Írta > Written by S Z É L Fe l í c i a
k i n c s ,
a m i
28 v a n
kultura 2006.1
„Képzômûvészeti czélokra Budapesten kiállítási épület emeltetik” – döntötte el az országgyûlés, s foglalta az 1896-os millenniumi törvénybe. Egy monumentális, ugyanakkor szerény múzeumépületre gondoltak, amely illeszkedik a városligeti környezethez, keretet nyújt a benne elhelyezett mûalkotásoknak, és azokkal nem rivalizál. Az épület szûk hat év alatt el is készült, 1906. december 1-jén, I. Ferenc József jelenlétében felavatták, majd december 5-én a közönség elôtt is megnyitotta kapuit. Az impozáns épület hozzá illô lakókat kapott: a Nemzeti Múzeum és az Országos Képtár évszázadok során felhalmozott s
“An edifice shall be erected in Budapest for the purpose of fine arts,” that was the decision of Parliament incorporated in the 1896 Act on the Millennium. A monumental, but at the same time modest building was envisioned that would fit in with the surrounding City Park. A building that would provide an appropriate framework to the works of art displayed therein without trying to be their rival. It took less than six years to finish the building. It was inaugurated on 1 December 1906, in the presence of Emperor Franz Josef I, and the gates were opened to the public on 5 December. The imposing building housed inhabitants fully matching in style: the joint holdings of the National Museum and the National Picture Gallery assembled over the course of centuries as well as the Jankovich, the Pyrker, the Esterházy and the Ipolyi collections were relocated in the new museum. The magnificent stock of works of art grew from year to year to become a public trove of international interest and art history. Looking at it from the perspective of a hundred years, the picture is deceptively smooth and flawless: it looks as though there had been no glitches along the way. The fact is that the silence the museum needed for quiet contemplation was frequently disturbed.
kultura 2006.1
22/03/2006
11:38
Page 29
immár egyesített anyaga, valamint a Jankovich-, a Pyrker-, az Esterházy- és az Ipolyi-gyûjtemény költözött a múzeumba. A nagyszerû mûkincsállomány évrôl évre tovább gazdagodott, s méltán vált a nemzetközi érdeklôdés és a mûvészettörténet közkincsévé. Száz év távlatából nézve persze csalóka a kép: mintha ez az egész folyamat gondok nélkül, gördülékenyen zajlott volna. Pedig a múzeumban a befogadáshoz és
The institution existed only on the drawing boards and in the law when it was already the centre of heated debates. It may be shocking to learn that the Museum of Fine Arts was not big enough at its very inception. Primarily, because it had to house a plaster museum besides a picture gallery, over an almost identical floor area. According to 19th century practices, the museum intended to display life size plaster copies of statues whose original it C u l t u r e
29
kultura 2006.1
22/03/2006
11:38
Page 30
v a n
30
k i n c s ,
a m i
A Szépmûhely foglalkozásain készült gyermekalkotások Childrens’ works from Szépmûhely events
szemlélôdéshez kívánatos csöndet és nyugalmat sokszor megzavarták. Az intézmény még csak rendeletekben és tervrajzokon létezett, amikor már érzelmeket felkorbácsoló viták folytak körülötte. Számunkra például talán meghökkentô, de a Szépmûvészeti Múzeumban már a kezdetekkor is kevés volt a hely. Fôleg azért, mert a képtár mellett csaknem azonos alapterületen egy gipszmúzeumot kellett benne elhelyezni. A 19. századi múzeumi gyakorlat szerint ugyanis az eredetiben nem megszerezhetô szobormûvek életnagyságú gipszmásolatait az eredeti festményekkel egyenrangúan kívánták bemutatni. Sokan adtak hangot azon véleményüknek, miszerint a másolatok csak elveszik a helyet a
could not acquire amidst conditions which were not to be inferior to those provided to original paintings. Many voiced the opinion that the plaster copies took valuable space from original works of art, which, consequently, could not be displayed in an environment that their value would have deserved. But this was the lesser problem at the time. The case of the spiritual father of the museum, who was the main promoter of its holdings caused a much greater upheaval. Károly Pulszky, director of the National Picture Gallery was put in charge of buying works of art to complete the collection of the new museum as he thought fit. Pulszky used the 400 thousand forints allocated by the government to buy 151 major paintings, 49 frescoes, 114 sculptures, 29 watercolours and drawings, and 602 etchings and block prints from different European countries. This was not only a huge contribution to the existing collection of paintings and graphics but also laid the foundations of two new collections, sculptures and frescoes. Despite his outstanding work, Pulszky was accused of mismanagement of funds by his political opponents and was cast in the leading role of an infamous nationwide scandal, his name was dragged through the mud unfairly and unjustly. Time did not bring peace to the museum. Parts of it were used as a hospital during the Great War, and World War Two destroyed or damaged the majority of the much-debated
kultura 2006.1
22/03/2006
11:38
Page 31
valódi mûalkotásoktól, amelyeket így nem lehet igazán méltón bemutatni. De ez csak a kisebbik kalamajka volt ebben az idôszakban. Sokkal nagyobb port vert fel a múzeum szellemi atyjának, gyûjteménye egyik legfôbb gyarapítójának ügye. Pulszky Károlyt, az Országos Képtár igazgatóját bízták meg ugyanis, hogy belátása szerint vásároljon hézagpótló mûalkotásokat az induló múzeum anyagához. A kormány által utalványozott 400 ezer forin-
collection of plaster statues. Lack of space was an increasing problem in later years. Finally, an independent National Gallery was created in 1957 to exhibit works by Hungarian artists, and the Museum of Fine Arts was left to collecting and displaying universal artworks. The museum celebrates its centennial, but ripe old age seems to bring no calm. All hope abandon ye, who enter in, for no traditional museum lies past the gate, where the visitor wanders silently marvelling the halls of eternal beauty, where the quietest of coughs and steps are reverberated by time-worn walls and the guard jumps to warn him not to go too close to the works of the great masters. Here tarnish goes hand in hand with bustling, gaiety and good mood. For instance, you don’t need to queue up for a ticket although the exhibitions, often several at a time, meet the highest international stanC u l t u r e
31
kultura 2006.1
22/03/2006
11:38
Page 32
k i n c s ,
a m i
v a n
32
tért Pulszky 151 jelentôs képet, 49 falfestményt, 114 szobrot, 29 vízfestményt és rajzot, továbbá 602 réz- és fametszetet vásárolt Európa több országában. Ezzel nem csupán a meglévô festészeti és grafikai gyûjteményt gyarapította, hanem két újabb – a szobor- és freskógyûjtemény – alapjait is megteremtette. Mindezek és a képtárral kapcsolatos rendkívüli eredményei ellenére politikai ellenfelei visszaélésekkel vádolták, s csakhamar egy szégyenletes országos botrány fôszereplôjévé tették, és igazságtalanul meghurcolták. A múzeum körül késôbb sem volt békesség. Az elsô világháború idején részben kórházként mûködött, a második világháború során pedig megsérült vagy megsemmisült az oly sokat vitatott gipszmásolatok jelentôs része. Késôbb pedig a helyszûke okozott mind nagyobb gondokat. 1957-ben aztán létrejött az önálló Magyar Nemzeti Galéria, hogy a magyar mûvészet alkotásait ott, az egyetemes mûvészetét pedig a Szépmûvészetiben gyûjtsék és mutassák be. A múzeum idén éppen százéves, de nyugalomra most sem számíthat. Ki itt belép, hagyjon fel minden reménnyel, hogy egy hagyományos múzeumban tölti majd idejét, ahol magányos áhítatban járja az idôtlen, változatlan, örök-kopott termeket, ahol minden lépte és köhintése visszhangot ver, és ahol ha kicsit közelebb lép a mûtárgyakhoz, a teremôr rögvest figyelmezteti, hogy tartsa a távolságot. A patinával itt ugyanis együtt
dards of quality. Thursdays the museum keeps late opening hours, when fine food, music and special performances attract the visitor. Here well-known works of art become novelties and children have a great time. Almost as though it wasn’t a museum at all. Indeed, the museum on Heroes’ Square celebrating its 100th anniversary attracts the visitor with more than the 100 thousand or so works of art. It always offers something new and exciting. As the permanent exhibitions can be visited free of charge, you can drop in just like that. Just to watch, to create, to rest – just to be. www.szepmuveszeti.hu
kultura 2006.1
22/03/2006
11:38
Page 33
jár a nyüzsgés, a jó kedély és közérzet. Hiszen például nem kell sorba állni a jegyért, pedig itt nemzetközi szinten is rendkívüli tárlatokat láthatunk – egyszerre többet is. Csütörtökönként késô estig finom ételekkel, igényes zenével és különleges elôadásokkal várják a látogatókat. Itt – ahol a régen ismert mûtárgyak újdonsággá válnak – még a gyerekek is örömmel töltik az idejüket. Mintha nem is múzeum lenne. És valóban: a Hôsök terén álló, centenáriumát ünneplô épületbe ma már nem csak a több mint 100 ezer mûtárgy miatt érdemes benézni. Itt valami mindig vár ránk. S mivel az állandó kiállításokért fizetni sem kell, az ember betérhet ide egyszerûen csak úgy. Figyelni, alkotni, pihenni – lenni. www.szepmuveszeti.hu C u l t u r e
33
22/03/2006
11:38
Page 34
A Ráday kultucca > Ráday, the multicultural street Írta > Written by sándorerzsi
k i n c s ,
a m i
34 v a n
kultura 2006.1
„Rádáijuccá” – messzirôl, indonézül hangzik, minimum. Közelebbrôl sem biztos a kommunikációs siker, mert az indonéz átkot két, határozottan keleti típusú fiatalember hallatja, és szemlátomást gond lesz, ha náluk nem volt tananyag a Cambridge English Course középkék kötete. A Kálvin téri templom elôtt esküvôre váró kisebb csôdület sem iparkodik a segítséggel. Az aluljáróból lassan kiemelkedô kutyás hajléktalan igazítja el ôket, botjával az utcatáblára bökve. „Rá-da-y ut-ca” – mondja nekik lassan artikulálva, ahogyan mifelénk az idegenekkel beszélgetni szokás, mint süketnémákkal. „Na, ott van, csak ne karattyoljatok már”, és visszaereszkedik kutyástul az aluljáróba. A két keleti turista, szorosra fogva magán a kabátot a Kálvin téri szél elôl, megkönnyebbülve kanyarodik a Ráday utcába. Nem jöttek jókor. A február vége nem ad sok esélyt a tavasznak. A Ráday utcáról pedig csak az tudja, milyen igazából, aki látta már legalább egyszer tavasztól ôszig bármikor. Nem is lehet véletlen, hogy az utca híre eljutott a bedekkerszerkesztôkig, s ekképp a két fiatalemberig is. Pedig most nem fognak sokat látni belôle. Éttermeket találnak majd, néhány galériát, butikokat, könyvesboltot, mint máshol. Ami az utcából a legrádaibb, abból csak a palánkok, az égbe meredô napernyôvázak és a soknapos hótól szürkésen lucsogó padok vészelték át a szabadban a telet.
“Rahdaheeootsah” – it almost sounds Indonesian from a distance. Getting closer may not help communication as what sounds an Indonesian curse is uttered by two obviously eastern type young men and it may cause problems if they had not used the blue Cambridge English Course book for intermediate learners. The small wedding crowd in front of the church on Calvin Square is not in a haste to help. It befalls the homeless with the dog slowly emerging from the subterranean passage to show them the right direction, pointing his walking stick at the street name. “Rá-da-y ut-ca,” he says in slow, clearly articulated Hungarian, as is the way in this country to speak to foreigners, as though they were
kultura 2006.1
22/03/2006
11:38
Page 35
Ami most nem látszik, az a „kultucca”, amivé civil akarat segítette a Ráday utcát. Utcai vendéglátók és kulturális vezetôk megszervezték magukból a Ráday Soho Szórakozónegyed Kulturális Egyesületet, amely tavasztól ôszig tevékenykedik a Ráday utcában. A Plain Art rendezvényein kiûzetik a busz, keresztbe emeltetnek a színpadok, és este tízig egymásba hallatszanak a kisképzôs divatbemutatók az afrikai marimbásokkal. Mert a Ráday utca
deaf and dumb. “It’s there, see, just don’t blabber.” Whereupon he descends back to the subterranean passage, dog and all. The two eastern tourists pull their coats tight around them to keep out the Calvin Square wind and happily turn the corner to Ráday Street. It is not a good time to come. This late February does not give spring a chance. You can only have a real idea of what Ráday Street is like if you have seen it some time between spring and autumn. No wonder the street’s fame reached the editors of their guidebooks, and ultimately the two young men. Well, they won’t see much at this time of the year. They will find restaurants, a few galleries, boutiques, book stores – just like anywhere else. Of the most typical feature of Ráday Street, only bare planks, parasol stands and benches grey from snow and slush pulled through the winter. What you cannot see is the cultural aspect of the street, the multicultural street, the C u l t u r e
35
kultura 2006.1
22/03/2006
11:38
Page 36
keresztutcákból is áll. A Török Pál utcában a Kisképzônek nevezett, Képzô- és Iparmûvészeti Szakközép, mellette a Pinceszínház, mögötte, a Mátyás utcában a Stúdió K. Mindegyiken az alternatív patina. Volt eddig hét Plain Art, és nincs okunk nem bízni a nyolcadikban. Mint ahogy lesz Harmadik Roma Fesztivál és ki tudja, hányadik Ferencvárosi Búcsú is. De addigra már ôsz is lesz. Akcióidôben minden talpalatnyi helyre jut színész, dekoratôr, huszonnégy órás versfelolvasó, dzsessz-dzsemboris, egyszerû trombitás, óriásbábos. Április 11-én, a költészet napján, könyvekbe burkolva indul az utcai élet. Tavaly kapóra jött a József Attila-év. Ha nem lehet is a költô minden esztendôben százéves, azért a költészet maga megérdemli az ünnepséget. A kis sámlikra kiülô, szavaló poétákat és szerteszórt könyvsátrakat, hogy a költészet és a könyv ünnepe a szó fogyasztóié is lehessen. Azoké, akik egyre borsosabb összegeket hagynak ilyenkor a könyvsátrak pénztárában, mert nem szûnnek meg hinni a kötetektôl roskadozó könyvespolcok otthonteremtô erejében. A Ráday Könyvesházon az idén sem múlik semmi. Legfeljebb csak a nyitva tartásuk. Az utca multikult nélküli lakói ugyanis ragaszkodnának az egykori egyszerû, csendes kilencedik kerületi életükhöz. K u l t ú r a
k i n c s ,
a m i
v a n
36
result of civil resolution that transformed Ráday Street. Restaurateurs in the street teamed up with cultural managers and organised Ráday Soho Entertainment Cultural Association, which is active in Ráday Street from spring to autumn. Buses are banned from the duration of Plain Art events, stages are erected across the pavement, budding designer fashion shows follow African marimba music until ten at night. Ráday Street has cross streets. Török Pál Street houses the Secondary School of Design and Plastic Art, next to it is Pinceszínház, the Basement Theatre, in Mátyás Street behind, Studio K. Each shows the hues of alternative art. So far, seven Plain Art sessions have been staged and we have no reason to not believe an eighth will follow. Just as a Third Roma Festival will follow and whichever Ferencváros Festival. By then, it will be autumn. At action time actors, decorators, round-the-clock poetry recitals, jazz jamborees, trumpeters and giant puppeteers take up every square inch of the street. Street life kicks off on 11 April, the Day of Poetry, dressed up in books. Last year the 100th anniversary of the birth of Attila József was a good start. Even if the poet can only have one centennial poetry as a whole deserves celebration every year. It deserves the poets sitting on stools and reciting poems, it deserves the scattered book marquees so that the feast of poetry and books can be duly celebrated by consumers of words. Consumers, who leave increasing amounts in the tills of the book marquees because they don’t stop believing in the home-making power of bookshelves filled with books. Ráday Könyvesház, the Book House will again do its best this year except for keeping long hours. That, because less multiculturally inclined people living in the street insist on their old quiet and simple ninth-district life. The compromise between the indigenous people and tourists resulted in a pedestrianised street, where waiters wend their way among cars, buses and motor cycles, where the smell of char-broiled steak at the tables of outdoor terraces of restaurants bordering the street is mingled with the less appetising exhaust fumes of cars trying to find a place to park, a street, where you have to quieten down when you would otherwise turn up the volume. That’s the way this city is. It doesn’t easily get happy.
kultura 2006.1
22/03/2006
11:38
Page 37
Az ôslakosok és a bevándorló turisták kompromisszumainak köszönhetôen a Ráday utcából olyan sétálóutca lett, ahol autók, autóbuszok, motorosok között szlalomoznak a pincérek a forgalom miatt két oldalra épült teraszok között, ahol az asztalnál flambírozott sültek illatába – akár római utcácskákban – belepöfögnek a parkolót keresô autósok, és ahol akkor kell elcsendesedni, amikor amúgy egyre fölhangosodnánk. Ilyen város ez. Nehezen örülôs. A Ráday utca meg hagyja magát. Most februárban még olyan, mintha rendes kerületi utca is lenne. Már van tavaszi könyvünnepe, nyári fesztiválja, ôszi búcsúja, de még jól elférnek rajta
Ráday Street doesn’t mind. In February it is just another ordinary street of the district. It boasts a spring book festival, a summer festival, an autumn festival but it equally accommodates shops that could be located in any other street in the neighbourhood. The street leaves nothing to chance in satisfying those who pursue culinary delights. A recent add-on to the Scottish, Arab, Chinese and Italian eateries is a potato bar. Just like in Covent Garden. You sit around the sidewalk with chilli and potato dripping all over your T-shirt. Having finally found Ráday Street the eastern tourists are looking for a place to sit, hot potato in hand. There are no benches C u l t u r e
37
kultura 2006.1
K u l t ú r a
38
22/03/2006
11:38
Page 38
olyan üzletek is, amelyek bármely környezô keresztutcában is kinyithatnának. Az utca a kulináris élvezetekben és kínálatban biztosra megy. Skót, arab, kínai, olasz vendéglôk közé most még egy minimál-krumplis is került. Mint a Covent Gardenen. Ahol csak úgy kiül az ember a járdára, csilis burgonyát csöpögtetni a trikójára. A keleti turisták, immáron beletalálva a Ráday utcába, egy-egy forró krumplival a tenyerükben, a helyüket keresik. Padok híján messzire jutottak, egészen a Soul Bistro bejáratáig, ahol az étterem árkádja alá kikészített megterített fehér asztal gyertyalánggal a közepén hirdeti, milyen lesz az, amikor majd kinyitnak a teraszok, és a járókelôk többé nem férnek el a járdán az asztaloktól. A fiúk leülnek a kikötött székekre, és hozzálátnak a krumplihoz a fehér abroszon. Ez is valami. Egy kis ízelítô az téli álmát alvó kultuccából.
so they have to walk far, all the way to the entrance of Soul Bistro, where a white clothed table laid with a candle in the middle under the archway spells out the message of what it will be like when the terraces are open again and pedestrians won’t have room on the sidewalks. The boys sit down on the chained chairs and start on their potatoes over the white tablecloth. This is something. A taste of the still hibernating multicultural street.
www.kultucca.hu
www.kultucca.hu
Page 39
Írta > Written by KOREN Zsolt
Miközben még nem létezik a magyar kínálathoz tematikájában is igazodó nemzetközi fesztivál az országban, egyre több rendezvény gondoskodik arról, hogy a tôlünk távol esô színházi kultúrák legfôbb irányzataival megismerkedjünk. A nyáron átívelve a Budapesti Tavaszi és Ôszi Fesztivál ad ennek remekbe szabott keretet, miközben az ebbôl a szempontból is komótosabb télen, a kôszínházi szezonban több kiváló befogadóhely is páratlan és gazdag nemzetközi programot bonyolít le. Ha úgy tetszik, egész éves nemzetközi színházi fesztiválban van részünk idén is, most már nem elsô ízben és nem is csak a fôvárosban. Képzeletbeli fesztiválunk persze így nem szakmai és nem tematikus, sôt, nem is ölti magára a mára már tökéletesen elcsépelt és kihasznált elnevezést: fesztivál. Ez csak egy év, újabb periódus nagyvárosainkban, mely, ha mi is úgy akarjuk, kultúrával telik. Alig ocsúdtunk fel a szilveszteri borpárlatos hajnali ködökbôl, a Trafóban máris Akram Khan társulata várt ránk, amely meditatív
39 E u r o p e
Nem csak képzelet > Not just imagination
Although Hungary does not yet offer an international festival where the theme is in line with the Hungarian choice on offer, there is an increasing number of events that acquaint us with the main trends in the drama culture of faraway countries. Bordering the summer season, the Budapest Spring and Autumn Festivals provide an excellent framework while in winter, a more complacent time of the year in this respect, several facilities offer a rich and exquisite international programme. You may say we again witness a year-round international festival of the theatre. Not for the first time and not only in the capital city. Of course our imaginary festival is not technical or thematic; moreover, it is not dressed in the hackneyed and overwrought name of festival. It’s just another year, a new period in the life of our cities – a year rich in culture if so we decide. We have barely managed to wake up on the morning after a bubbly New Year’s Eve when Trafó, the Generator Plant Hall offered Akram Khan’s troupe. They meditatively tread the borderline
i n
11:38
p A R T
22/03/2006
O u r
kultura 2006.1
kultura 2006.1
22/03/2006
11:38
Page 40
k i n c s ,
a m i
v a n
40
tartással egyensúlyoz a keleti és a nyugati kultúra határán. Ezzel megalapozta az évet, hiszen 2006-ban is esztétikai és intellektuális izgalmak nagy találkozóhelye lesz a város. Csak elôfutára volt a fiatal londoni koreográfus azoknak a nagyoknak, akik követik ôt Magyarországon – még a nyári szünet elôtt színre lép ugyanitt Marie Chouinard legendás kanadai együttese, amely a Béjart Ballet utáni rövid ûrt hivatott kitölteni, Chaplin unokájának fellépésével egyetemben. Épphogy véget ért a tavaszi fesztivál, mely ugyan a komolyzene terén prezentál ámulatba ejtô szériát, mégis, néhány villanás erejéig felmutatja a színházi élet színe-javát. Legendákkal: Dogyinnal, Castorffal zártuk az elmúlt évet – most a Teatro de La Abadia vendégjátékáról gondolkodhatunk, persze nem sokáig, hiszen valódi fesztiválfolyam veszi tavasszal kezdetét. Hagyományosan a Thália Színház szervezésében mutatkoznak be Budapesten a vidéki társulatok legújabb és legjobb elôadásaikkal, miközben gôzerôvel zajlik a határon túli magyar színházak felvonultatása is. A Balassi Intézethez tartozó Égtájak Iroda munkáját nem túlzás missziónak nevezni, hiszen az erdélyi, felvidéki, kárpátaljai és vajdasági – egyébként többnyire remek formában lévô – színtársulatok munkáján keresztül a szomszédos kultúrák új irányairól is értesülhetünk. Az ország határain túl kisebbségi színházként mûködô mûhelyek ugyanis folyamatosan érintkeznek más országok mûvészeivel, miközben a magyar irodalomból és kultúrából merítenek – e kettô találkozásából és életformájuk sajátosságaiból pedig olyan külön-
between oriental and occidental culture. This set the tune for the year, as 2006 will be a year of aesthetic and intellectual excitement in Budapest. The young London choreographer was a forerunner of the great names that will follow: before the summer break Trafó will see Marie Chouinard’s legendary troupe from Canada, who filled the short-lived void left after Béjart Ballet, followed by a performance by Charlie Chaplin’s granddaughter. Although geared primarily to offer a magnificent series of classical music events, the Budapest Spring Festival manages to show glimpses of the best of theatre. Last year’s Festival was seen out by legendary figures such as Dogyn and Castorf, this year we will host Teatro de La Abadia even
kultura 2006.1
22/03/2006
11:38
Page 41
leges elegy képzôdik, melynek tanulmányozása a hazai közönség számára jóval több mint izgalmas. Ennek a sorozatnak lesz méltó kiteljesedése idén júniusban is a kisvárdai találkozó, ahová rendszerint az összes, magyar nyelven játszó külföldi együttes meghívást nyer. Hatodik alkalommal költözik a hazai színházi szakma idén nyáron Pécsre – a baranyai megyeszékhely az országos színházi találkozó állandó otthona ma már. A röviden csak POSZT-nak nevezett fiesta a mediterrán város egyik legjelentôsebb rendezvénysorozatává vált: szakmai, színész- és közönségzsûri szemlézi a versenyprogramba beválogatott elôadásokat, melyekre nemritkán alig lehet je-
before the spring, when a real cascade of festival event will begin. In keeping with traditions, Thalia Theatre will offer its stage to the best performances by non-Budapest theatre companies and Hungarian companies from the neighbouring countries will also be paraded. Égtájak Iroda, or Cardinal Points Bureau, an organisation belonging to Balassi Institute promoting in Hungary the culture of Hungarians in neighbouring countries is truly fulfilling a missionary task. Due to their efforts we have an insight into new cultural trends in the neighbouring countries as presented by Transylvanian, Slovakian, Trans-Carpathian and Voivodina theatre companies, most of them showing excellent C u l t u r e
41
kultura 2006.1
22/03/2006
11:38
Page 42
gyet venni. A kinn maradók általában legalább kétszáz OFF-programon kárpótolhatják magukat. E fesztivál mindenképpen nemzetközivé fog bôvülni – hangzott el azután, hogy bejelentették, Pécs lesz 2010-ben Európa kulturális fôvárosa. A szervezôket mindez bizonyára nem érte váratlanul, hiszen a fesztivál eddigi történetében már külföldi vendégjátékokról és zsûritagokról is olvashatunk tudósítást. Szinte a POSZT-tal egy idôben zajlik Miskolcon a nemzetközi operafesztivál is, ahol a térség minôségi dalszínházai lépnek fel rendszeresen. Így nyílt már alkalmunk az EU-ba hazánkkal együtt csatlakozott visegrádi és baltikumi országok együtteseivel, valamint a hozzánk keletrôl érkezô nemzeti operákkal is megismerkedni az elmúlt években. A nyári színházak közül a fôvároshoz közeli Zsámbékon vált természetessé egy-egy külföldi társulat szerepeltetése, és a koprodukcióra ösztönzô európai támogatások miatt nem egy közös elôadás is született az utóbbi idôben. Közel s távol nincs olyan bátor színházi vállalkozás, mint a gyulai (szabadtéri) Shakespeare-fesztivál, amely tavaly indult útjára, s máris óriási rangot vívott ki magának. Talán a legnépszerûbbek közé sorolható e rendezvények között még a Sziget Fesztivál, amely minden augusztusban kiemelt fontosságú játszóhelyen, a Színház- és Táncsátorban biztosít helyet a kortárs elôadó-mûvészeteknek napi 4-5 bemutató erejéig. K u l t ú r a
k i n c s ,
a m i
v a n
42 form. Hungarian minority drama workshops across the borders have lively contacts with artists from other countries and they also draw from Hungarian literature and culture. This results in a very special amalgamation that is more than exciting for the Hungarian theatre-going public. The series will be crowned by the theatre meeting in Kisvárda in the coming June, an event to which all of the companies playing in Hungarian outside Hungary are generally invited. For the sixth time this summer, Hungarian theatre and drama will move to Pécs. The Baranya County seat has traditionally housed the national drama festival. Known as POSZT by its Hungarian acronym, the drama festival has grown to be one of the main events offered by the South Hungarian city. Pre-selected performances are judged by a professional jury as well as by the public, and tickets are often sold out long in advance. Those who are left out can console themselves by the 200 or so off programme events. After Pécs announced that the city had been awarded the status of European Cultural Capital for 2010, the organisers decided to expand the festival with an international dimension. This is not unexpected as in previous years foreign companies were invited and foreign members served on the jury. Miskolc stages an international opera festival almost at the same time as POSZT. The best opera companies of the region can be regularly seen on stage at this event. In recent years, the Hungarian public was acquainted with companies from other countries that joined the European Union at the same as Hungary, such as the Baltic states and the Visegrád countries, and performances were staged by opera companies from countries east of Hungary. Of the summer theatre events foreign performances are offered regularly at Zsámbék, near Budapest. Recently several shows have been staged jointly by Hungarian and foreign participants due to the incentives offered by EU support schemes promoting co-production. But it is the Gyula open air Shakespeare Festival that is by and large the most ambitious venture. First launched only last year, it has already acquired wide recognition. Another highly popular event in the drama category is the Island Festival in Budapest in August, where a contemporary performing artists stage four or five shows daily in the Drama and Dance Marquee erected at a prominent location.
kultura 2006.1
22/03/2006
11:38
Page 43
Ez mind a miénk, és tapodtat sem kell érte utaznunk. A nemzetközi kínálat egyre erôsebb tehát a színházi palettán, s ha egy kis szerencsénk van, meg a szervezôk is bírják, a jövôben sem kell nélkülöznünk a külföldi vendégeket az itthoni színészöltözôkben, még akkor sem, ha produkciójuk olykor talán nehezebben befogadható, vagy éppen könnyebben vitatható. Tanulság mindig lesz.
This is all ours, we don’t need to travel far to access it. The international choice in the genre of drama and theatre has been expanding and with any luck and organisational skills the spectators will not be left without visiting actors and actresses on Hungarian stages, even if their performances are sometimes more difficult to embrace or easier to debate. In any case, they will always be food for thought.
www.kultura.hu www.festivalcity.hu
www.kultura.hu www.festivalcity.hu C u l t u r e
43
22/03/2006
11:38
Page 44
Az ismeretlen Lábán Rudolf > Rudolf Lábán the undiscovered Írta > Written by KOREN Zsolt
k i n c s ,
a m i
44 v a n
kultura 2006.1
A kortárs táncmûvészet helyzetét régóta szívügyének tekintô két befogadó színház, a Trafó és a MU közös elhatározása volt, hogy szakmai díjat alapít az évente bemutatott koreográfiák legjobbjainak elismerésére. A kritikusokból és szakújságírókból álló zsûri a díjat a pozsonyi születésû Lábán Rudolfról (1879–1958), a huszadik századi tánc egyik legsokoldalúbb alakjáról nevezte el, aki nemcsak táncosként és koreográfusként, hanem mozgáskórusok vezetôjeként, mi több, grafikusként és építészként is rangot szerzett magának. A Monarchiában született fiatal Lábán világvárosokban képezte magát, Párizsban és Bécsben a prózai és a mozgásszínház mûvészete mellett festészetet és divattervezést is tanult. Alkotói és pedagógusi pályája a harmincas évek Németországában teljesedett ki, a róla szóló tanulmányok szerint olyan fantaszta volt, akibôl szünet nélkül áradtak az ötletek és impulzusok. Svájcban és Münchenben alapította elsô iskoláit; a korszellemen túlmutató mozgásvilágot épített pedagógiai rendszerébe és színpadi kísérleteibe. Késôbb Németország számos városában oktatta a táncmûvészet csodálatos világát. Színpadi jelenlétét csak erôsítô elméleti munkássága a huszadik század abszolút szaktekintélyévé tette Európa-szerte. Az ideális táncszínház modelljét egész életében megszállott módon kutatta, írásaiban összegezte mestersége alapjait, és létrehozta jelírásrendszerét, melyet neve után Labanotationnek neveztek el késôbb. Térharmónia-elmélete tette mindezt lehetôvé,
Two theatres that have long put the cause of contemporary dance high on their agenda, Trafó and MU jointly established a prize to reward the best choreographies presented every year. The jury consisting of critics and specialist journalists named the prize after Pressburg (today Bratislava) born Rudolf Lábán (1879–1958), one of the most multi-faceted representatives of the art of dance in the twentieth century. He was not only a dancer and a choreographer but also led eurhythmic studios and made a name as a graphic artist and an architect. Born at the time when the AustroHungarian Monarchy still existed, young Lábán was educated in major European
kultura 2006.1
22/03/2006
11:38
Page 45
de ez alapozta meg a térrôl való koreográfusi gondolkodást is, melyet a mai napig alkalmaznak a táncmûvészek. A berlini olimpia után Lábán Rudolf elhagyta Németországot, Nagy-Britanniába emigrált, és élete végéig Londonban élt. Az új díjat, melyet szakmai kezdeményezésre ítélnek oda a mai magyar táncélettel foglalkozó elméleti szakemberek, tánctörténészek, kritikusok és a társulatokat értelmezô, népszerûsítô szakújság-
cities. In Paris and Vienna he studied drama and dance as well as painting and fashion design. His career as an artist and a teacher matured in Germany by the late 1930’s. According to studies written about him, Lábán was a man of imagination, who constantly sparked ideas and impulses. He founded his first schools in Switzerland and Munich. He incorporated a dance culture in his pedagogical efforts and stage experiments that pointed far beyond his age. Later he taught the magnificent art of dance in a number of German cities. His theoretical works reinforced his presence on the stage and raised him to the rank of the most prominent professional in his field in Europe of the twentieth century. He was an avid researcher of the ideal dance theatre model, in his writings he summarised his art and created a primary movement notation system in dance that was to be named Labanotation after him. The notation system was based on his theory C u l t u r e
45
kultura 2006.1
22/03/2006
11:38
Page 46
írók, elsô ízben május 7-én adják át a budapesti MU Színházban. A közönség az ily módon kiemelt alkotásokat az ünnepség elôtti héten újra megtekintheti a MU-ban és a Trafó – Kortárs Mûvészetek Házában. A 2005-ben játszott vagy bemutatott új koreográfiák közül kiválasztott hét díjazott elôadás mellett négy másik darab is látható lesz a budapesti Lábán-héten – ôk helyezettként jelennek meg a programban, mivel a zsûri olyan kezdeményezésnek ítélte bemutatóikat, melyekre rá kell irányítani a közönség figyelmét is.
k i n c s ,
a m i
v a n
46
of spatial harmony, which lay at the heart of his thinking as a choreographer, applied by dancers to this day. After the Berlin Olympic Games Rudolf Lábán left Germany to live in Great Britain. He died in London. The new prize will be awarded for the first time on 7 May in MY Theatre in Budapest by a jury consisting of theoreticians of contemporary Hungarian dance, dance historians, critics and performing art journalists, who interpret and popularise dance troupes. The winner will be chosen from among candidates proposed by professionals of the art of dance. The public will see the performances during the week preceding the award ceremony at MU theatre and at Trafó – House of Contemporary Arts. Seven performances will be selected for the award from among the new choreographies staged or first performed in 2005 in addition to four other pieces during the Lábán Week in Budapest. The latter four are specially ranked by the jury as initiatives that should be brought to public attention.
Page 47
Írta > Written by OROSZ Dénes
A fiatal rendezô Fehér tenyér címû filmje tarolt az idei Magyar Filmszemlén, és már a mozik is játsszák. Amint a berlini filmvásár magyar pavilonjának eredményei is igazolják: a film iránt élénk nemzetközi érdeklôdés mutatkozik. Új filmje kapcsán Hajdu Szabolcs inspirációs bázisáról, szülôvárosának rá tett hatásáról elmélkedünk, áttekintve pályájának eddigi állomásait. A Színház- és Filmmûvészeti Egyetem film tanszakos hallgatóinak kilencven százaléka budapesti születésû. Ez puszta tényközlés. Mindez két dolgot bizonyíthat: elôször is, hogy vidéken kevesebb a filmrendezôi pályára alkalmas fiatal. Ezt nem hiszem. Inkább az a sejtésem, hogy vidékrôl nehezebb bekerülni rendezô vagy akár forgatókönyvíró fakultásra. Színész szakon ellenben hemzsegnek a vidéki srácok. Mindezt csupán azon okból soroltam föl, hogy rávilágítsak, milyen esélyei lehettek Hajdu Szabolcsnak, aki Debrecenbôl származik. A kérdés talán nem is volna fontos, ha filmjei nem szólnának erôteljesen e városról. Szó sincs lokálpatriotizmusról, maga a hely korántsem idilli otthonként jelenik meg Hajdu filmjein. Annyira nem, hogy fôiskolai vizsgafilmjének – amelyet teljes egészében Debrecenben forgatott – a Necropolis címet adta. A cím jelentése: temetôváros. Szabolcs évekkel ezelôtt ezen filmje kapcsán nyilatkozta: „Ott este hat után kiürülnek az utcák, és nem történik semmi.”
47 E u r o p e
Hajdu Szabolcs és Debrecen > Szabolcs Hajdu and Debrecen
The young director’s film, White Palms, was a favourite of this year’s Hungarian Film Week and is already shown in cinemas. As evidenced by the success of the Hungarian stand in the Berlin Film Festival, the film is interesting for the international market as well. On the occasion of his new film, we looked at Szabolcs Hajdu’s inspirations, the influence of his hometown on his work and the most important stages of his career. Ninety percent of the students in the directors’ course of the Hungarian Film Academy are from Budapest. This is just a fact. It could mean two things: either there are less people outside Budapest that are suitable for this job – I do not
i n
11:38
p A R T
22/03/2006
O u r
kultura 2006.1
kultura 2006.1
22/03/2006
11:38
Page 48
Egy kép a filmbôl: a két fôhôs az éjszakai fôutcán a villamossíneken rohan, háttérben a Nagytemplom. A futás szinte mindegyik filmjében hangsúlyos – Hajdu elôszeretettel filmez szaladó embereket. Mindez azonban soha nem öncélú: nála ez mindig a szereplôk lelkiállapotának kivetülése. A Macerás ügyek egyik montázsában állandó színésze, Szabó Domokos rohan sárga ruhában, és egyfajta bizarr belsô narrációt hallunk közben. A sárga K u l t ú r a
48
believe this – or it is harder to get to the directors’ or scriptwriters’ course if you are not from Budapest. The actors’ course, however, is packed with young guys from all around the country. I said all this only to show how big a chance Szabolcs Hajdu from Debrecen stood to become a film director. It might not even be an important issue, were not Hajdu’s films so much about this East-Hungarian town, Debrecen. Hajdu is not, however, parochial: Debrecen is no ideal home in his movies. So much so that he gave his Film Academy exam project, shot entirely in Debrecen, the title Necropolis. A couple of years ago, in an interview about his movie, Hajdu said: “after 6 pm, the streets are empty in Debrecen and there is nothing going on.” One of the motifs of Necropolis is the two heroes running along the tram line in the Debrecen high street at night with the town’s symbol, the Protestant Great Church, in
kultura 2006.1
22/03/2006
11:38
Page 49
villamos – ôsrégi típus, ami mégis más, mint a budapesti villamosok – is kitüntetett szerepet játszik filmjeiben. A Necropolisban a fôszereplô a volt szerelmével (Bacskó Tünde) találkozik a kivénhedt járgányon. Ugyanez a Fehér tenyérben: a hazafelé utazó kisfiú a villamoson szembesül jellegzetes debreceni arcokkal. Filmjeiben többnyire – ez alól a Fehér tenyér részben kivétel – gyerekkori barátai játszanak. Hajdu a debreceni Ady Endre Gimnázium drámatagozatán végzett, amely arról híres, hogy csak úgy ontja magából a Színház- és Filmmûvészeti Egyetem majdani hallgatóit. Szabolcs 1995-ben nyert felvételt Simó Sándor filmrendezô-osztályába. Csoporttársai Török Ferenc,Pálfi György, Erdélyi Dániel, Miklauzic Bence, Groó Diána, Fischer Gábor voltak. Illusztris névsor, fantasztikus osztályvezetô tanár – Hajdu mégis otthagyta ezt a közeget. „Sosem bírtam a felesleges kötöttséget” – mondja.
the background. Running is an important motif in each of Hajdu’s films. He likes shooting people running but it is never done just for its own sake: it is always an indicative of the characters’ state of mind. In one of the montages in Sticky Matters, Domokos Szabó, a frequent actor in Hajdu’s films, is running in yellow and you hear a bizarre inside monologue. Yellow trams – old type but still different from the one in Budapest – also play an C u l t u r e
49
Az érettségi után Pestre kerülve filmszerepeket kapott (Jó éjt, királyfi, Félálom), a filmrendezô szakon pedig filmgyakorlataival hívta fel magára a tanárok figyelmét. A többször említett Necropolis már egy igen szûk – a hazai mozikat figyelemmel követô – réteg érdeklôdését is felkeltette. A filmet az HBO csatorna is vetítette, és ez akkoriban ritkaságszámba ment. Sajátosan absztrahált kisfilmjét, a Kicsimarapagodát elsô egész estés mûve, a Macerás ügyek követte, amit megint csak Debrecenben forgatott. Neki talán azért fontos ez a város, mert mintha azzal, hogy ott forgat, egyben celluloidra is konzerválná az ottani atmoszférát. És ez így is van, annyiban legalábbis, amennyiben a közeg inspirálja ôt. Bár valószínûleg anyagi okai is lehettek, hogy a Macerás ügyek ott készült – olcsóbb volt forgatni vidéken, mint a fôvárosban. A második nagy film, a Tamara jeleneteinek fölvételéhez a stáb Erdélybe utazott: ezt követelte meg a történet. Legújabb mozija, a Fehér tenyér egy része ismételten Debrecenben játszódik. A hetvenes–nyolcvanas évek Debrecene ez. Hajdu Szabolcs nem elvakult Debrecen-rajongó. Pontosan látja, milyen is szülôvárosa. Csak éppen tisztában van vele, mit adott neki – legyen az jó vagy rossz. Tiszteleg elôtte, kritizálja – alighanem szereti. www.fehertenyer.hu http://www.kontextus.hu/hajdu
kultura 2006.1
22/03/2006
11:38
Page 50
important role in Hajdu movies. In Necropolis, the hero meets his ex-love (Tünde Bacskó) in one of the run-down, old cars. The same thing in White Palms: the little boy, on his way home in the tram, comes across the typical Debrecen faces. The roles in most of Hajdu’s films – White Palms being kind of an exception here – are played by his childhood friends since Hajdu used to go to the drama division of the Endre Ady secondary school in Debrecen, which is famous of filling up the actors’ courses of the Hungarian Film Academy with students. Hajdu was admitted by Ady Secondary School in 1995 to the class of the director Sándor Simó. Others in the class were Ferenc Török, György Pálfi, Dániel Erdélyi, Bence Miklauzic, Diána Groó and Gábor Fischer. Quite a group and quite a teacher – Hajdu left them anyway. He said he could never stand unnecessary constraints. K u l t ú r a
k i n c s ,
a m i
v a n
50
After finishing secondary school, he moved to Budapest and started to play roles in movies (Jó éjt, királyfi; Brats) and caught the attention of his Academy teachers with his film projects. One of these projects, Necropolis, which we have already mentioned, was kind of a success among connoisseurs. It was even broadcasted on HBO, a rare occasion those days. His original and abstract short feature film Kicsimarapagoda was followed by Sticky Matters, shot in Debrecen again. A reason for shooting in his home town could be to preserve its atmosphere on the celluloid tape; although another reason could be that it was cheaper to shoot in Debrecen than in Budapest. Anyway, it seems his home town inspires Hajdu. For shooting his second feature film, Tamara, the crew went to Transylvania: this was what the story required. One of the scenes of his new movie, White Palms, is again Debrecen in the 70s and 80s. Szabolcs Hajdu is no fanatic of his home town. He sees exactly what this town is like, only he knows what Debrecen gave him – whether good or bad. He pays honour to it, criticise it – presumably, he loves it. www.fehertenyer.hu http://www.kontextus.hu/hajdu
Page 51
C u l t u r e
E u r o p e
51
i n
11:38
p A R T
22/03/2006
O u r
kultura 2006.1
kultura 2006.1
22/03/2006
11:38
Page 52
Tolnai Ottó > Ottó Tolnai Írta > Written by CSÁKI Judit
k i n c s ,
a m i
52 v a n
K u l t ú r a
A szerbiai Vajdaságból származó hatvanhat esztendôs magyar író varázslatos személyiség. A környezetében található leghétköznapibb tárgyak, egy szöges deszka, egy régi képeslap, egy fûszál vagy egy gyufásdoboz, és még a végtelenségig sorolhatnánk, mindmind a képzeletében, gondolataiban metafizikai értelmet nyer, kiindulópontjaként az író hatalmas asszociációs hajlandóságának, számos történet, képzômûvészeti alkotás, legenda sereglik egy-egy tárgy köré. A térség kultúrájának szerelmese Tolnai Ottó. Ez a Térség a tengertôl legalább Bécsig ér. Az egykori Jugoszlávia soknemzetiségû közösségében Tolnai nyitott és
66 year old Ottó Tolnai, a Hungarian writer from Voivodina, the Hungarian populated region of Serbia, is a magical person. The most everyday objects around him – a plank with nails in it, an old postcard, a blade of grass or a matchbox – all earn metaphysical meanings in his mind as starting points of his powerful associative imagination and due to this imagination, these everyday objects immediately get surrounded by stories, art works and legends.. Ottó Tolnai is in love with the culture of his Region, which covers a large territory from the Adriatic Sea at least up to Vienna. Tolnai watched the multinational community of the former Yugoslavia with the open eyes of an explorer. He enjoyed the fines pieces of the Croatian, Macedonian and Slovenian art and literature as well as the everyday life of the country. One of the most important experiences of his life is the Adriatic Sea, which he frequently mentions in his many poems and short stories. Another important experience for Tolnai is his native land, the Voivodina region and the towns of Kanjiza, Subotica, Novi Sad and Palic, where he currently lives. At the end of your autobiographical novel, A Poet in Lard, you wrote that the world was putting on camouflage clothing. Were you talking about the war or the world loosing its colours? ■
kultura 2006.1
22/03/2006
11:38
Page 53
felfedezô szemmel járt, szinte lubickolt a horvát, macedón, szlovén mûvészet és irodalom remekmûveiben vagy akár hétköznapi világukban. A sokkötetes író egyik meghatározó élménye a tenger, az Adria, versekben és novellákban ismételten visszatér hozzá. A másik a szûkebb haza, Magyarkanizsa, Szabadka, Újvidék és Palics, ahol most is él. A költô disznózsírban címû önéletrajzi regénye végén azt írja, hogy kezd a világ terepszínûvé válni. Itt a háborúra gondol, vagy a színek kifakulására? Is-is. Egyrészt állandóan háború zajlik körülöttünk, és a katonák terepszínû ruhákat öltenek, nem kell távolabbra mennem, itt nálunk sem ért még egészen véget, úgy látom, hogy Montenegró és Koszovó le fog válni, sajnos. Másrészt a terepszín egy kicsit a társadalmi közérzetemre is értendô. ■ De az ember a saját mikrovilágában, szûkebb környezetében még talál színeket! Talál. Most jöttem vissza Szlovéniából, ahol megjelent egy könyvem, Ómama, egy rotterdami gengszterfilm címen, egy nagyon izgalmas festô tárlatát nyitottam meg, Berniknek hívják. Ô a színek kontrasztjával, egymásra hatásával kísérletezik. Engem, mint tudja, a képzômûvészet nagyon érdekel, fogékony vagyok a legkülönösebb ötletekre is. ■
C u l t u r e
i n p A R T O u r
Both. On one hand, there is always a war going on somewhere and soldiers are actually putting on camouflage clothing. You do not have to go far away: war has not ended yet here, in my country and as far as I can tell you, Montenegro and Kosovo will unfortunately break off. On the other hand, camouflage clothing refers to my social status as well. ■ But you can find real colours in your micro-world, in your direct surroundings, can’t you? You can.. I have just come back from Slovenia, where my book, Grandma in a Rotterdam gangster movie, was published and I also opened an exhibition of a very exciting painter called Bernik. He is experimenting with colour contrast and how colours influence each other. As you know, I am deeply interested in art and sensitive to the most extreme ideas. ■ What are your plans for the near future? Travelling? Books? The Voivodina publishing house, Etna, has just released a book by my master, István Koncz, which I was the editor of. Then, I have undertaken an enormous task. I promised to myself that I would keep on writing a kind of a diary. By now, I have written almost one thousand pages about my life since 1994 from a different point of view than in the novel of interviews. There is a hero in the book: me, and there are some alter egos. There are various genres in it too: it includes fragments of short stories and plays as well as poems and stories. The “protagonist” is a colourful Balkan rug. The hero slips down from the armchair to the ground and suddenly, he sees the rug very closely. First I thought I could finish the book by the Book Festival in July, but now I am considering cutting a piece of it to be published in the Signature series by Alexandra publishing house. ■ You have spent a year in Germany with a DAAD grant recently. As far as I know, one of your books was published there. Yes, it was a book of short stories: The postcard of Don Dukay. And another one was also published under the title: Ich kritzelte das Akazienwäldchen in mein Heft, and a play from this latter book has already been staged in Vienna. The title of the play is Bácska-
E u r o p e
53
kultura 2006.1
22/03/2006
11:38
Page 54
Balkans, which needs some explanation. Bácska is the Hungarian name for the region where I was born. The Balkans, in the geographic sense, means almost the same area only a little larger but in Hungarian the word Balkans is also used to describe underdeveloped areas. Usually, it denotes a certain way of thinking and certain standard of living. And although this use of the word is false in my opinion, the title assumes extra strata of meanings through it. ■ The Leipzig Book Fair is opening soon and, at the same time, Ungarische Akzent, a Hungarian cultural season in Germany will be beginning. Will you be participating in either of these events? Yes, in Leipzig, I am going to recite from the Don Dukay book and I hear that the Vienna company is going to stage the Bácska-Balkans play too. I do not yet have very clear ideas about the rest but I have a lot to do at home as well: I must process and write up that huge diary novel. http://www.hunlit.hu K u l t ú r a
k i n c s ,
a m i
v a n
54 ■ Mik a legközelebbi tervei? Utazás? Könyv? Nemrég jelent meg a vajdasági zEtna kiadónál mesterem, Koncz István kötete, amelyet én rendeztem sajtó alá. Van egy igen nagy vállalásom, saját magamnak megígértem, hogy folyamatosan készül olyan naplóféle, már közel ezeroldalnyi szöveg van kész, amely 1994-tôl máig szintén az életemet mondja el, de más megközelítésben, mint az interjúregényben. Van a könyvnek fôhôse: én, és vannak alteregók is. Vegyes mûfajú írás, darab- és novellarészletek, versek és történetek. A „fôszereplô” egy színes balkáni szôttes. A fôhôs lecsúszik a fotelból, és egyszerre nagyon közelrôl látja ezt a szônyeget. Elôször úgy gondoltam, hogy kész leszek vele a júniusi könyvhétre, de most úgy látom, hogy kihasítok belôle egy részt, amely az Alexandra Kiadó Szignatúra sorozatában jelenik majd meg. ■ Nemrégen DAD-ösztöndíjjal egy évet töltött Németországban. Úgy tudom, hogy könyve jelent ott meg. Igen, egy novelláskötet, a címe: Don Dukay levelezôlapja. Megjelent egy másik kötetem is. Ennek a német címe: Ich kritzelte das Akazienwäldchen in mein Heft. Az ebbôl készült darabot már bemutatták Bécsben, ennek a címe az lett: Bácska-Balkán. Magyarázat ehhez kívánkozik, hiszen Bácska az én szülôföldem magyar neve, a Balkán földrajzi értelemben ugyanaz, csak kicsit tágabban vett térség, de a magyar nyelvhasználatban ez elmaradottságot is jelent. Fôként gondolkodásmódot és életszínvonalat jellemeznek ezzel, szerintem hibásan, de így a cím egyszerre több értelmet is kap. ■ Hamarosan megnyílik a lipcsei könyvvásár, és egyúttal Ungarischer Akzent címmel magyar évad kezdôdik Németországban. Részt vesz valamelyik eseményen? Igen, Lipcsében fogok felolvasni a már említett Don Dukayból, és úgy hallottam, hogy a bécsiek Lipcsében is bemutatják a BácskaBalkán címû darabomat. Távolabbiakról még nem tudok, de itthon is rengeteg a teendôm: ennek a hatalmas naplóregénynek a feldolgozása és megalkotása.
http://www.hunlit.hu
kultura 2006.1
22/03/2006
11:38
Page 55
C u l t u r e
Mennyire fontos önnek, hogy egy elkészült írása milyen „csomagolásban” jelenik meg? A elsô könyveimnél nem igazán érdekelt a dolog. Furcsa érzés volt. Mintha szégyenkeznem kellett volna azon, hogy könyvet írtam, hogy valami kivált belôlem, és elment, hogy önálló életet éljen. Aztán néhány egészen csúnya könyvem ráébresztett, így nem lehet. A csúnya könyv éppen olyan elhibázott, mint a rossz mondat. ■ Volt-e valamilyen különleges kérése a Trapiti, valamint a Trapiti és a Borzasztó Nyúl címû meseregényei illusztrációival kapcsolatban? Mi alapján választotta Németh Györgyöt a kötet(ek) illusztrátorának?
How important is the “packaging” in which your writings are published for you? When my first book was published I didn’t care about it too much. It was a strange sensation, almost as if I had to be ashamed of having written a book, something that came out of me and left me to live a life of its own. Then I had a couple of books that were decidedly ugly and I realised it was not right. An unattractive book is just as bad as a misconceived sentence. ■ Did you have any special request regarding the illustration of your children’s book Trapiti and Trapiti and the Terrible Rabbit? What made you choose György Németh to be the illustrator? ■
i n
We interviewed László Darvasi about the appearance of his books and the extent to which the prestigious awards he has recently received in and outside Hungary contribute to the publication of his works in foreign languages.
p A R T
Darvasi Lászlót kérdeztük a könyvei külcsínjérôl és arról, mennyire határozzák meg a közelmúltban kapott rangos külföldi – s persze szépszámú hazai – díjai a különbözô idegen nyelvû kiadások megszületését.
O u r
Írta > Written by Orosz Anett
■
55 E u r o p e
A dús bajuszú Bánatos Olivér > Big moustache Oliver the Forlorn
kultura 2006.1
22/03/2006
11:38
Page 56
Gyurit ismertem, ismerem Szegedrôl. Ismertem a rajzait, a karikatúráit. Azt gondoltam, jó lesz a Trapitihez. S persze jó is lett, mert nem illusztrált, hanem maga is hozzátett, voltaképpen alkotott, újraírt, rajzolt, és persze Bánatos Olivérnek, a szomorú szerelmes festômûvésznek hatalmas bajuszt kanyarított. Hát vajon miért is? Nos, mert neki is, Németh Gyurinak is nagy-nagy, dús bajusza van. ■ Ha egy megjelent könyvét megveszi valamelyik külföldi kiadó, szokott ragaszkodni a tipográfiához, borítóhoz és az egyéb illusztrációkhoz; egyáltalán van-e erre lehetôsége? Eddig a külföldi kiadás mindig ragaszkodott a saját tipográfiához. És azt hiszem, ez így is van rendjén. A Trapitinél persze ez kissé más eljárás lenne. Nagyon sok idôt töltöttem együtt Németh Gyuri borzas manójával, és hát, ôszintén szólva, furcsa lenne egy dán vagy egy bosnyák Trapiti. Furcsa, de nem elképzelhetetlen. ■ Van-e kedvence – most kifejezetten a küllemet tekintve – a magyar, illetve az idegen nyelven megjelent könyvei közül? Egy Szív Ernô-könyvet, az Összegyûjtött szerelmeimet szeretem a leginkább. Halvány okkerszín, finom és karcsú forma, és váratlanul a nôkrôl szól. A Pintér József által tervezett címlapon egy kissé elnagyolt kislány ül a faágon, úgy ül, mint egy pillangó, mint egy madár, K u l t ú r a
k i n c s ,
a m i
v a n
56
I have known Gyuri from Szeged. I am familiar with his drawings and cartoons. I thought he would be a good choice for Trapiti. And he indeed proved to be good because he didn’t just draw pictures, he added his own, he created, rewrote and redrew, and of course drew a huge moustache under the nose of Oliver the Forlorn. Why? Because he has one himself, Gyuri Németh has a big bushy moustache. ■ When a foreign publisher buys one of your books do you insist that the original typography, cover and illustration be kept? Is this possible at all? So far foreign publishers insisted on usng their own typography. I don’t see anything wrong with that. With Trapiti, it would be a little different. I’ve spent a great deal of time with the fuzzy little goblin Gyuri Németh created, and to be quite frank, it would be rather strange to see a Danish or a Bosnian Trapiti. Strange but not inconceivable. ■ Do you have a favourite among your books published in Hungarian and in foreign languages in terms of appearance? I like one of the Szív Ernô books the best, it is titled Összegyûjtött szerelmeim (My Collection of Loves). It is of a beautiful pale ochre, the shape is fine and slender, and surprisingly, it’s about love. The front cover shows a somewhat sketchy girl sitting on the branch of a tree, she is sitting there like a bird, a butterfly, but it’s a very tricky thing. As we know, women are incredibly heavy. They weigh no more than twenty kilos and you can’t lift them. Et cetera. And this scrawny little branch on the front cover doesn’t snap. It supports her weight. Of other publications of my books, I am proudest of the Romanian edition of the Chinese short stories. It is a very ugly book, ugly print on ugly paper. But it’s still published in Romanian. I think it is great, it is important to be published in Romanian. Great and important. Even if the road leads though China. ■ Trapiti won an IBBY prize in 2003, then a year later it was awarded an IBBY Honour List prize. Your novel titled A könnymutatványosok legendája (The Legend of the Book Magicians) brought you and the German translator,
kultura 2006.1
22/03/2006
11:38
Page 57
ül, és közben nagyon ravasz a dolog. Amint azt tudjuk, a nôknek rettentô súlyuk van. Alig húsz kiló, de nem bírod el. S a többi. Na és ez a semmi kis ág a címlapon mégsem törik le. Megtartja ôt. Más nyelvû könyveim közül a legbüszkébb a kínai novellák román kiadására vagyok, nagyon csúnya könyv. Csúnya, és rossz papír. De, és ez olyan jó, román könyv. Szerintem nagyon fontos románul megjelenni. Jó és fontos ügy. Még ha Kínán keresztül vezet is az út. ■ A Trapiti elôször – 2003-ban – IBBY-díjat, majd az ezt követô évben IBBY Honour List-díjat kapott. A könnymutatványosok legendája címû regényéért pedig – annak fordítójával, Heinrich Eistererrel közösen – Brücke Berlin-díjjal jutalmazták 2004-ben. Ezek a rangos külföldi elismerések jelentenek-e több külföldi megjelenést?
Heinrich Eisterer, a Brücke Berlin prize in 2004. Do these prestigious international awards have the prospect of more publications outside Hungary? As far as I know, Könnymutatványosok is currently being translated into Dutch. This is good news. And just the other day I had talks with a nice Spanish publisher in Évike’s joint, the second bar on the top floor of the Market Hall, who was also C u l t u r e
57
kultura 2006.1
22/03/2006
11:38
Page 58
Úgy tudom, a Könnymutatványosokat most fordítják hollandra. Ez bizony örömteli hír. És a napokban tárgyaltam Évikénél – a Vásárcsarnok felsô szintjének második söntése – egy kedves spanyol kiadóval, aki szintén a Könnymutatványosok iránt érdeklôdik. De ezek bonyolult dolgok: tárgyalni meg egyáltalán a könyvkiadás. Azt persze látni kell, hogy kisebb nyelvekre, a jó szomszédok nyelveire akkor fordítanak le, ha legalább egy nagy, befolyásos nyelven sikered van. Én így jártam a Szerezni egy nôt címû novelláskötettel, amely elôször németül jelent meg, majd a német fordítás húzta maga után a szlovént és a horvátot. http://www.hunlit.hu K u l t ú r a
58
interested in Könnymutatványosok. But these are complicated things, talks and in general, this publishing business. You have to realise that you will only be translated into minor languages, the languages of neighbouring countries if you have proved successful in at least one of the big influential languages. That’s what happened with my collection of short stories titled Szerezni egy nôt (To Get a Woman), which was first published in German, then the German translation led to the Slovenian and the Croatian. http://www.hunlit.hu
kultura 2006.1
22/03/2006
11:38
Page 59
59 E u r o p e
P l a k á t o k a r o h a n ó i d ô b e n > Po s t e r s i n o u r r u s h i n g a g e
“Let’s rush with our rushing age!” urges the caption on the poster produced by the Földes-Sátori and Reményi lithographic shop. The poster depicts a well-dressed young woman and an elegant elderly gentleman. They almost wrap their feet around their necks to meet the command of the age. The rest of the caption is rather banal, the rhyme is not the best – You need Dido for beauty – but of course it often happens with the best of posters that it is designed to advertise a rather common product so the advertising jingle can hardly be very deep. The commercial poster urges the public to buy some product. The cultural or art poster wants you to attend or visit something. The tourist poster wants you to travel, and the political poster wants to involve you in the life of the community. Posters are about life and are a part of our everyday lives. They are no different from us – after all, they must find the (visual) expression or language that we understand.
O u r
Rohanjunk a rohanó idôkkel! Ez a felszólítás olvasható a FöldesSátori és Reményi litográfia mûintézetbôl kikerült plakáton, amelyen egy divatosan öltözött fiatal nôt és egy elegáns idôs urat látunk, akik szinte nyakukba veszik a lábukat, hogy a parancsnak engedelmeskedjenek. A szöveg folytatása meglehetôsen banális, a rím sem az igazi – Szépségápoláshoz a Dido kell –, de hát az még a legjobb plakáttal is elég gyakran elôfordult, hogy a termék, amelyet reklámoz, meglehetôsen közönséges, nem lehet mély értelmû tehát a szöveg sem, amely felhívja rá a figyelmet. A kereskedelmi plakát valaminek a megvételére biztat, a kulturális, mûvészeti plakát arra, hogy nézzünk, hallgassunk meg valamit, az idegenforgalmi utazásra szeretne rávenni, a politikai természetû pedig arra, hogy vegyünk részt a közösség ügyeiben. Magáról az életrôl szól tehát, ha úgy tetszik, hétköznapjaink része. Nem is másmilyen, mint amilyenek mi vagyunk, hiszen meg
p A R T
i n
Írta > Written by ANDOR Anna
kultura 2006.1
K u l t ú r a
k i n c s ,
a m i
v a n
60
22/03/2006
11:38
Page 60
kell találnia azt a (vizuális) nyelvet, amelyet megértünk. Sajnos korunk hatalmas hirdetésein szinte semmi nyoma annak, hogy nem is olyan rég még virágzott a plakátmûvészet Magyarországon: a hetvenes–nyolcvanas évek kulturális plakátja nemzetközi rangot vívott ki magának, a rendszerváltás idôszakában pedig, legalábbis néhány évre, még a politikai plakátok jó része is mûvészi színvonalat ért el. Mintha csak a nagy elôdöket fölidézô 1986-os jubileumi tárlat, a 100 + 1 éves a magyar plakát sikere buzdította volna föl az alkotókat, s fordította a közönség figyelmét, talán utoljára, a plakát mûvészi értékei felé. Szóval, a plakát mindig is együtt haladt, ha olykor nem is rohant, de kézen fogva haladt a saját idejével. Nevezték az utca mûvészetének, tömegmûvészetnek is, mégpedig joggal, hiszen a 19. század elejétôl alkalmazott sokszorosítási technika, a litográfia lehetôvé tette nagy példányszámú, megnövekedett méretû, látványos nyomtatványok elôállítását, több nyomódúc, azaz sima mészkôlap alkalmazása pedig egyre esztétikusabb színes plakátok készítését eredményezte. Mivel pedig száz-százötven évvel ezelôtt nemcsak a plakát rohant együtt a rohanó idôvel, hanem Magyarország is egyre inkább lépést tartott az öreg kontinens más országaival, a plakátmûvészet szó szerint európai színvonalat ért el hazánkban is, ahogyan azt a Magyar Nemzeti Múzeum A reklámplakát kezdetei 1885–1920 címû kiállítási anyaga érzékeltette. Mûvészi értékû plakátok ezrei kerültek ebben az idôszakban az utcára, s ha az elsô világháború után, a nagy gazdasági válság éveiben rövid idôre megszakadt is ez a sorozat, a harmincas években újra föllendülés következett be. Azokban az években indult a magyar plakátmûvészet egyik legnagyobb egyénisége, Konecsni György, akinek 1932–48 közötti plakátjai egy másik intézmény, a Magyar Nemzeti Galéria kamaratárlatán kerültek a közönség elé. A kiegyezés utáni évtizedek ipari, kereskedelmi föllendülése, az utazási lehetôségek, az újságok megszaporodása, a sokféle vásár, kiállítás, a társasági élet, a színházak, a fürdôk világa hozta magával az egyre látványosabb, harsányabb plakátok megjelené-
Unfortunately, the giant posters of our age give hardly any indication of the thriving poster art in Hungary that existed not so long ago: the quality of cultural posters in the 1970s and 1980s was internationally recognised and the political changeover brought a number of political posters that met artistic quality standards at least for a few years. It is almost as though artists had been propelled by the success of the 1986 jubilee exhibition titled 100+1 years of Hungarian Poster to attract the public’s attention to the artistic values of posters, perhaps for the last time. Anyway, the poster has always moved, if not rushed, hand in hand with the age. It has been called the art of the street, or mass art, and quite rightly, for lithography, the replication technique developed in the early 19th century allowed the publication of large volumes of spectacular printed materials of large sizes. The application of multiple printing blocks of plain limestone resulted in increasingly attractive colour posters. About a hundred or a hundred and fifty years ago not only the poster moved together with the rushing age but Hungary also kept up with the rest of the old continent. As a result, Hungarian poster art met European standards, as illustrated by the exhibition titled The Beginnings of Advertising Posters, 1885-1920 staged by the National Museum of Hungary. Thousands of posters of artistic values were displayed in the streets in this period, and while this upward swing came to a brief halt during the Great Depression in the wake of World War One a new boost soon followed in the 1930s. It was the time when the career of György Konecsni, one of the figureheads of Hungarian poster art started. His posters created between 1932 and 1948 were exhibited by another leading Hungarian museum, the National Gallery at a special focussed exhibition. The decades following the 1867 Reconciliation with Austria brought industrial development, booming trade, travels and an increasing variety of the printed media along with a multitude of fairs, shows, exhibitions, social events, theatres and spas. This
Page 61
C u l t u r e
E u r o p e
61
i n
11:38
p A R T
22/03/2006
O u r
kultura 2006.1
kultura 2006.1
K u l t ú r a
k i n c s ,
a m i
v a n
62
22/03/2006
11:38
Page 62
sét, késôbb a napilapok, a mozik, majd a világháború eseményei töltik meg képekkel, szövegekkel a falragaszokat. A századfordulóig tartó idôszakot a historizáló szemlélet, formaalakítás jellemezte, történelmi hôsök ajánlották a nagyérdemû figyelmébe a hon virágzó gazdaságát, a kilencvenes évektôl azonban egyre inkább a kor új stílusa, a szecesszió jellemezte a plakátmûvészetet, mégpedig igen gazdag variációkban, hiszen a Nyugat-Európán keresztül ideérkezett japanizáló megoldások éppen úgy jelen voltak, mint a kalotaszegi népmûvészet, a gödöllôi mûvésztelep mûvészei által inspirált magyaros megoldások. A húszas évek elsô felében pedig a progresszív magyar mûvészekre is nagy hatást gyakorolt a németországi Bauhaus célszerû, fegyelmezett formaalakítása – olyannyira, hogy hamarosan több más mester, például Moholy-Nagy László is vezetô szerepet kapott „a látvány nyelve” alakításában. A Modiano-plakátok akár a kor emblémáiként is felfoghatók. Jó néhányat Berény Róbert készített közülük. Ezek egyike elôtt készült az az amatôr fotó, amely a fiatal Konecsni Györgyöt ábrázolja 1929-ben, amint valódi cigarettájával a plakáton lévô cigarettához hajol, mintha csak tüzet kérne a plakáthôstôl. S valóban, Konecsni volt az, aki a harmincas években készült idegenforgalmi, kereskedelmi vagy éppen a mûvészeti eseményekhez, történelmi évfordulókhoz kötôdô mûveivel a folytonosságot képviselte, majd, az 1945–48 közötti években is a plakátmûvészet legnemesebb hagyományait vitte tovább, újította meg. A néhány éve elhunyt kiváló mûvészettörténész, Frank János az ellentétek szintézisének nevezte Konecsni egyszerre fegyelmezett és érzelmes, a keménységet, a lírát és a játékosságot ötvözô mûvészetét. Valóban igazi mûvésze volt a plakátnak, amit az is jól érzékeltet, hogy egyszerûen nem volt képes rá, hogy a hatalom engedelmes szolgájává váljon, így 1948 után gyakorlatilag elhallgatott. www.mng.hu
■
www.mnm.hu
called for more spectacular, more eye catching posters. Later posters were filled with the news relayed by the papers and cinemas, then with events of the Great War. The period until the turn of the 20th century was characterised by history-centred approach and forms: historical figures spelt out the message about a prosperous economy, but from the 1890s, Art Nouveau, the new style of the age found its way to poster art in a multitude of varieties: the Japanese style solutions reaching Hungary via Western Europe were embraced together with the Hungarian motifs inspired by Transylvanian folk art or the work of the Gödöllô art colony. In the first half of the 1920s, the purposeoriented and disciplined forms of the German Bauhaus had a strong impact on progressive Hungarian artists so much so that other artists, for instance László Moholy-Nagy soon assumed leading roles in shaping “the language of vision”. The Modiano posters can be seen as emblems of their age. Many of them were created by Róbert Berény. The amateur snapshot of the young György Konecsni was taken in front of one of these posters in 1929: cigarette in hand, he is leaning towards the figure in the poster as if he were asking to light his cigarette. It was indeed Konecsni who personified continuity with his works on tourist, trade or art events or commemorating historical celebrations throughout the 1930s and carried on or renewed the best of poster art traditions between 1945 and 1948. János Frank, the art historian, who died a few years ago called Konecsni’s art the synthesis of contradictions: it is disciplined and emotional at the same time, combining the tough, the lyrical and the playful. He was a real artist of poster graphics, which is marked by the fact that he would not put his art in the service of the communist political power and practically stopped creating after 1948. www.mng.hu
■
www.mnm.hu
Page 63
C u l t u r e
E u r o p e
63
i n
11:38
p A R T
22/03/2006
O u r
kultura 2006.1
kultura 2006.1
22/03/2006
11:38
Page 64
K u l t ú r a
a m i
Fotók,
k i n c s ,
v a n
64 illusztrációk
>
Photographs,
Gordon Eszter 2, 5, 6, 22, 23, 25, 26, 27, 39, 43 Artefakt 3 ASP Schweger Assoziierte Gesamtplanung GmbH 4 Ungarischer Akzent 7, 8, 11 Megyeri Ágnes– Bartók Jubileum 2006 Plakátpályázat 3. helyezett 14 Nemzeti Évfordulók Titkársága 15, 16, 17, 18, 19, 20, 21 Szépmûvészeti Múzeum 28, 29, 30, 31, 32, 33 Kassai Róbert 34, 35, 37, 38
illustrations
Teatro de la Abadía 40, 41, Aurélia 44 Dusa Gábor 45, 46 Szilágyi Lenke 47, 48, 49, 51 Kalligram 52 Németh György 55, 57, 58 Magyar Nemzeti Galéria – Konecsni György 59, 61, 63 Magyar Nemzeti Múzeum B3
Felelôs kiadó: Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma – 1077 Budapest, Wesselényi u. 20–22. – www.kultura.hu > Published by the Ministry of Cultural Heritage ■ Felelôs szerkesztô > Editor in Chief: OLT Boglárka ■ Címlap > Cover picture: CZIPOR Adrienne – Bartók Jubileum 2006 Plakátpályázat 1. helyezett > Fordítás > Translated by Vice Versa Bt. ■ Munkatársak > Contributors: BARTA Judit, BÉRCZES Anna, BÓCSI Rita, CSAPÓ Krisztián, FARAGÓ Márta, GÁDOR Krisztina, KOREN Zsolt, LÉVAI Zsuzsa, MIKLÓS Erika, SZÉL Felícia ■ Korrektor > Text editor: SIMONITS Mária ■ Grafikai terv > Design: MÁTHÉ Hanga ■ Nyomda > Printed by Pátria Nyomda Rt. ■ ISSN 1785-3214
