akar kapni a tizenkilencedik dinasztiabeli és fia, egyben örököse,

2010. április

PENNA magazin PENNA magazin

2010.április 2010.április

kintés Húsvéti visszate

néhány elızetes információra is, és képet akar kapni a tizenkilencedik dinasztiabeli I. Szeti és fia, egyben örököse, II. Ramszesz Ramszesz síremléke, Abu Szimbel dicsı uralmáról, az úgynevezett Ramesszida-korszakról, annak ajánlom az egész Kivonulás könyvét olvasásra, mert izgalmas sztori. És ha arról is olvasna a tisztelt Érdeklıdı, hogy miként illeszkedik be ebben az idıszakban egy bizonyos Mau-sis (Vízbıl Jött), vagy Mosse (Fiú), azaz Mózes, amit ma már inkább történelmi tényként kezelnek, mintsem szájhagyománynak, és hogy „ügyködése” nyomán miként zajlott a Tíz csapás, a Kivonulás nyitánya, annak még inkább ajánlom az Exodust a Bibliában. Érdekes tény egyébként, hogy például a Koránban legtöbbet szereplı próféta éppen Musza, azaz Mózes… A locsolásnak is van hagyománya. A tavaszhoz és a feléledéshez víz kell. Bár vannak olyan „emlékek” is, hogy a Jézus feltámadásában kételkedık gyalázatul lelocsolták a „szemtanú” híveket a Szent Sír környékén… A húsvéti nagytakarításnak is van jelentısége: kiseperni a telet, a hideget, a terméketlenséget és a szorongást. A nyuszikáról nem tudok ilyen konkrét régi históriát mesélni. Talán szükségtelen is. A nyúl a termékenység szimbóluma lehet a maga szexuális aktivitásával és szaporaságával, a tojás nem kevésbé jelenti a termékenységet. Néhány kultúrában a tojás a lét teljességét, az örökkévalóságot is szimbolizálja, és ha csak a Kalevalára, erre az ısi, és tılünk nem is olyan távol lévı mítoszra gondolunk, ott a teremtés ténye egy tojásban fogalmazódik meg. Ráadásul már az ısi Mezopotámiában és Egyiptomban is díszítettek tojásokat, az univerzum teljességét tisztelve benne. Tehát, nyúl és tojás: megújulás, termékenység, élet. És hát mikor érvényesebb ez a jelképrendszer, ha nem tavasszal, amikor minden feléled, leveti a tél szürke burkát és életerıvel telik meg? mansfield

Semmiképpen sem szeretnék komoly vallási fejtegetésekbe belemenni és a teljesség igényével beszélni a Húsvétról, fıként, hogy ez az újság már az ünnep után jelenik meg. Talán nem is lehet. Mindenkinek mást és mást jelent. Van, akinek csak egy népszokást, ami elıl – mondjuk, a fiúk kellemetlen kölni-locsolós attrakcióit nézve, egy kis pénzmag győjtése érdekében – az ismeretségi körömben lévı hölgyek közül sokan igyekeztek elmenekülni. Másoknak persze nem jelent egyebet, mint a tavasz beköszöntét, a megújulás ünnepét. Sokaknak a nyuszi, meg a tojás ünnepét. Vagy a sonkaevés lehetıségét és családi együttlétet, ami ilyen konstellációban sem értéktelen. És persze, vannak, akik komoly vallási ünnepként élik meg ezt a jeles, többnyire napfényes dátumot: az utolsó vacsora, a kereszthalál, a megváltás ünnepeként. És ami a legjelentısebb hitbeli tézis az össz-kereszténységben: feltámadásként, a Megváltó visszatéréseként a halálból.

Leonardo Da Vinci: Az utolsó vacsora

Valójában tíz emberbıl legalább ötnek nincs is fogalma arról, hogy a Húsvét ünnepe sokkal korábbi, mint Krisztus utolsó vacsorája. A régi zsidóság, az egyiptomi rabszolgasorban sínylıdı „elegy” héberség – ahogyan a Biblia is fogalmaz – megszabadulásának nagy ünnepe ez, a Pesah, és ilyenformán több mint 3000 éves hagyomány. Tulajdonképpen nem kisebb ünnep, mint egy embercsoport néppé válásáé. Az identitás megszerzéséé. Ezért is jelentıs annyira, fıként a történelmi Izrael számára. Nem tisztem elmesélni a régi hagyományt. Akit érdekel, forduljon bizalommal a világ legcsodálatosabb mőremekéhez, amit Bibliának hívnak. Megtalálhatja a história kicsit szőkszavú, de mindenképpen hatásos leírását Mózes II. könyvében ( a Kivonulás könyve ), a 12. résztıl. De aki éhezik 1



POLC S E V Y N KÖ

Quentin Tarantino: Tarantino: Becstelen brigantyk - Bíró Szabolcs rovata A Penna magazin tavaly októberi számában már bemutattuk Quentin Tarantino új mestermővét, odáig is voltunk érte, azóta pedig már történt néhány dolog. Például lezajlottak a legnagyobb filmes díjkiosztók, Christoph Waltz pedig mindegyiken tarolt az ördögi Hans Landa ezredes megformálásáért. A Becstelen brigantyk forgatókönyve a legtöbb fesztiválon jelölve volt, és bár sajnos sehol sem kapta meg a neki kijáró szobrocskát, a mi szemünkben attól még az évtized egyik legnagyobb durranása marad. A Cartaphilus Könyvkiadó annak rendje és módja szerint ki is adta az eredeti forgatókönyv fordítását, ami igazán különleges, ínycsiklandozó darabnak bizonyulhat nem csak a rajongók, de a forgatókönyvírással kacérkodók számára is. Tarantino ugyanis soha nem tanulta sem a rendezést, sem a forgatókönyvírást: nála ezek a dolgok zsigerbıl, érzésbıl fakadnak (persze elıtte le kellett húznia jó pár évet egy videotékában, ahol filmek egész garmadáját nézhette meg és elemezhette ronggyá, szedhette darabjaira a fejében). Talán épp emiatt az „iskolázatlanság” miatt kapnak valami pluszt, válnak még érdekesebbé ennek a fenegyereknek az írásai: a klasszikus szabályokon túl (mint pl. utasítások a kamerának, a vágónak vagy a hangmérnöknek) gyakran becsúsznak hangulatfestések, izgalmas kis jegyzetek, színes plusz információk. Ezek pedig mármár prózai, irodalmi szintre emelik a forgatókönyvet. Nem mehetünk el szó nélkül a kötet kivitelezése mellett sem. Elég csak belelapoznunk a kiadványba, és máris úgy érezhetjük, egy eredeti, kis példányszámban fénymásolt forgatókönyvet szorongatunk a kezünkben. A belsı széleken a lefőzéshez alkalmas lyukak, a külsı lapszéleken a többi oldal széle is látható. A szöveget mintha tényleg írógéppel szedték volna, a tinta néhol elkopik, pár helyen pedig korrigált, kihúzott

szövegfoszlányokkal is találkozhat az élesebb szemő olvasó. Hatalmas plusz pont jár ezért a kiadónak: a hétköznapi halandó, még ha csak kicsit is, de stábtagnak érezheti magát. A történetre nem pazarolnék szót, hiszen alig akad olyan olvasó, aki ne tudná, milyen témát dolgoz fel a film. Helyette inkább elárulom, hogy a szkript több helyen is különbözik a leforgatott változattól. Hol a színészek improvizáltak bele az adott jelenetbe, hol megvágták Tarantino legendás dialógusait (amelyekbıl így is épp eleget kapunk), hol meg egyszerően csak megváltoztattak ezt-azt a cselekményben. Árulkodni, „spoilerezni” nem fogunk, aki kíváncsi ezekre, az úgyis felfedezi magának. Mit lehet ehhez még hozzáfőzni? A Becstelen brigantyk forgatókönyve egy kincs. Ha a Pennának is lenne külön filmes díja, azt most Quentin Tarantino szorongatná. 10 / 10 pont - bsz 2



A vámpírok, vérfarkasok, démonok ideje lejárt! Ez a vérfagyasztó valóság… Új mőfaj születik a magyar irodalomban? Két írónı arra vállalkozott, hogy átlépje a magyar irodalom és könyvpiac szők határait és valami újszerőt alkosson a közönség bevonásával. Egy olyan, misztikus világba invitálják az olvasókat, ahol nincsenek határok, nincsenek félelmek és tabuk. Itt minden megtörténhet, amire eddig gondolni sem mertünk. A vámpírok, vérfarkasok, démonok ideje lejárt … A titokzatos szerzıpáros közösen írt, interaktív regénye az emberi lélek legmélyebb, legsötétebb zugait tárja fel. Olyan témákat, érzéseket, gondolatokat boncolgat, amelyeket még önmagunkkal sem mernénk tisztázni. Mindezt két elmebeteg nı és a pszichiáter személyén keresztül mutatja be, s ha ez még nem volna elég, egy sorozatgyilkos szedi áldozatait a városban, aki módszeresen halálra kínozza férfi áldozatait. De nem csupán egy érdekes, a magyar piac számára új mőfajban megírt könyvrıl beszélünk, hanem egy interaktív alkotásról. A régi szerepjátékok és fantasy könyvek sémájára készülı regény valami teljesen újat szeretne nyújtani az olvasóknak. Bevonja ıket az alkotás folyamatába, közösséget és stílust teremt, és egyfajta életérzést közvetít. Mindez egy internetes portálon keresztül történik, ahol az olvasók szavazással vehetnek részt a történet alakulásában, és számos más, interaktív felület segíti a kommunikációt, mind az olvasók, mind a szerzıpáros felé (fórum, chat, üzenıfal, e-mail).

Az oldalon rengeteg egyéb, ingyenes tartalom is elérhetı és a fiatal, amatır írókra is gondoltak: a regisztrált tagok számára létrehozott felületen hasznos tanácsokkal látják el a kezdı írókat, ezen kívül írásaikat publikálják is az oldalon. A legfontosabb mégis az, hogy a weboldal és a regény elsı sorban a nıket szólítja meg. A regény cselekménye is a nıket érı sérelmeket dolgozza fel, majd a megtorlást taglalja. A regény célja, hogy elégtételt adjon a nıknek, kimondja helyettük az ítéletet és egy olyan világot teremtsen, ahol a nık jól érezhetik magukat, amibe beilleszkedhetnek, és amelyet a magukénak érezhetnek. A weboldal felépítése is ezt tükrözi: rendszeresen kerülnek fel olyan nyereményjátékok, amelyek az olvasó hölgyeket érdekelhetik, illetve olyan cikkek, hírek, amelyek hasznosak lehetnek számukra. Következı számunkban egy interjút olvashatnak majd az érdekes szerzıpárossal, melybıl kiderül többek között, hogy mi motiválta ıket, próbálkoztak-e más mőfajjal is és hogyan jött az ötlet a történethez és a weboldalhoz. www.bestseller2010.hu



Egy gátlásos kisfiú felnıtté válása – Interjú Gantner Ádámmal –

– Négy internetes társkeresı portálon voltam egy idıben regisztrálva. Nagyobb részt a budapesti harmincas értelmiségi nıkre fájt a fogam, és velük múlattam az idıt. A könyvemben mind a négy társkeresıt górcsı alá vettem, illetve a társkeresés mellet egy fejlıdésregény is része a könyvnek. Egy gátlásos kisfiú felnıtté, „macsóvá” válását követheti az olvasó, abszolúte ironizálva, nem kímélve önmagát és a lányokat. A könyv azért sem feltétlenül csak a hölgyeknek szól, mivel nagyon sok férfitársam fog azonosulni a fejlıdésregény részleteivel, mint az elsı csók, maszturbálások, esetlen randevúzások, szüzesség elvesztése, éjszakázások stb. – Az elsı két könyvedet az élményeidre építetted. Míg az elsıben egy bizonyos utazásról mesélsz, a másodikban már sokkal szabadabban csapongsz, kalandozol az életed történései közt. Melyikhez hasonlítanád inkább az új köteted? – Ez teljesen más. Abban hasonlít, hogy a társkeresı részek narratív stílusban, egyes szám elsı személyben íródtak, de a fejlıdésregény részei már egyes szám harmadik személyben, leíró jelleggel készültek. Persze, itt is elsısorban az élményeimre építek, de a határtalan írói fantáziám is meglódult. Kérdésedre válaszolva, akkor inkább a második könyvemre emlékeztet a harmadik könyvem. – Gyakran ugyan rendkívül lazán, humorosan, mégis intenzíven érzıdik az írásaidból a zsidó öntudat, a kultúrával való foglalkozás. Mennyire lesz ez jellemzı az új könyvedre? – Remek kérdés! Természetesen a saját zsidóságom mellet nem tudok csak úgy „elmenni”. Felregisztráltam egy kifejezetten zsidó társkeresı fórumra, ami Hatikva (remény) néven fut a könyvemben. Az állandó identitászavarom, a múltidézés a könyvem végén kap helyet, és a könyv befejezése is szorosan kapcsolódik a zsidósághoz. – Hogy látod, filmre lehetne vinni a mőveidet? – Az İsz Jeruzsálembent mindenképpen. Az ország, a kalandok, a megéltek miatt szerintem abszolúte vissza lehetne adni filmben. – Ki lenne a fıszereplıje és a rendezıje ennek a reménybeli filmnek? – Rendezıje Groó Diana. A felnıttkori önmagamat én magam is eljátszanám, fiatalkori színészi ambícióimat megvalósítva. Viccen kívül, annyira nem ismerem a magyar filmeket, ergo a színészeket

Gantner Ádám megírja az életét. Folyamatosan, viccesen, lazán, ízléses és néha szemtelen humorral. Az ember csak belelapoz a könyveibe, és egy idı után úgy kezeli az egyes szám elsı személyben fogalmazó írót, mintha egy közeli haver lenne, akivel idınként leugranak a sarki krimóba egy kiadós beszélgetésre, pár pohár akármi mellé. Gantner Ádám könyveiben nem a magasirodalmi törekvést vagy a mély filozofálást kell keresni és szeretni, hanem azt a zseniális közvetlenséget, ami az írásaiból árad. Idén jelenik meg harmadik könyve, mely a meglehetısen szokatlan A l@tor – www.lovebox.hu címet viseli. Ennek apropóján, de nem csak errıl beszélgettünk. – Az İsz Jeruzsálemben c. elsı könyved 2007-ben jelent meg, ezt követte 2008-ban a Kissinger és én. Mesélj kicsit, mit csináltál, mivel voltál elfoglalva az azóta eltelt idıben? – Folyamatosan terepmunkán voltam, mivel fejembe vettem, hogy az internetes társkeresésrıl, meg úgy általában a Nıkrıl fogok írni. Az elmúlt majd’ három évemet randizással, csajozással töltöttem, ami nagyon is kedvemre való volt. Lánykákat, hölgyeket, asszonykákat ismertem meg. A randi címszó alatt természetesen meginterjúvoltam ıket, az életükrıl és vágyaikról, na meg a netes társkeresési tapasztalataikról. Kiélveztem minden percét az interjúknak, mélybeszélgetéseknek, és persze az azt követıket. – Mit lehet tudni az új könyvedrıl? 4



sem, semmiképpen sem elhasznált, sztárocska színészben gondolkodnék. – A könyveid alapján úgy tőnik, nem unatkozol, elég sok kalandot éltél át már eddig is. Csodálkoznál rajta, ha szereplıként találkoznál önmagaddal egy kalandregényben? – Na, azon igen. Régen ugyan általános iskolában a pályaválasztáskor a padtársammal a jelentkezési lapunkra a Tulipános Fanfan kalandorképzı szakközépiskolát írtuk be: viccesnek gondoltuk magunkat, az osztályfınökünk már kevésbé. De a mai fejemmel nem hinném, hogy az átlagembernél kalandosabb életet élnék. Az én kalandjaim inkább csak „kiderülnek”, mivel megírom ıket. – Az íróktól általában megkérdezik, honnan veszik az ötleteiket. Engem inkább az érdekelne, mibıl merítesz inspirációt, mi az, ami igazán meg tud ihletni? – Hm, ihleteim nincsenek, inkább megtörtént események, történések. A szürke hétköznapok inspirálnak, szerintem azok ugyanolyan érdekesek, mint valami különleges esemény. – Dolgozol már a következı könyveden? – Most pihenek. Rengeteget olvasok, és közben folyamatosan felszínre kerülnek a mocorgó gondolataim. Ötleteim vannak, de ezek nem konkrétumok, az új könyvem promójára, marketingjére készülök. – Készülsz esetleg valamiféle körútra az új könyvvel? Hol találkozhatnak veled az olvasók? – Nagyon szeretnék visszatérni Szlovákiába. Az elsı két könyvemmel jártam Dunaszerdahelyen, Léván, Érsekújváron, Párkányban és Révkomáromban kétszer is. Mindenhol irtó jól éreztem magam, olyan, mintha hazajárnék Szlovákiába. Megyek, ahová hívnak. – Esetleg valami végszó, üzenet a világnak? – Carpe Diem!

Érdekes kép fogadott a minap a Mőegyetem K épületében. Mini Budapestet láttam magam elıtt, kiterítve. Apró, fából készült házak terpeszkedtek a terepasztal-város utcái mentén, és hidak az odaképzelt Duna felett, némelyik egészen élethően kifaragva. Lenyőgözı volt. Néhány kép errıl kedves Olvasóinknak:

Bíró Szabolcs

mansfield 5



hallhatunk némi hegedőszót, olykor még az is elhallgat, és a moziteremben tökéletes lesz a feszült csend.

Nincs thrillerbıl hiány manapság. Hiány van viszont jó thrillerbıl. Tavaly ısszel, mikor elıször láttam a Viharsziget elızetesét, már tudtam azt, hogy a mőfaj kiemelkedı darabja van születıfélben. Megerısített a hitemben, mikor megtudtam, hogy a film Dennis Lehane regényébıl táplálkozik, akinek a Titokzatos folyót is köszönhetjük, továbbá a tény, hogy a könyvet Martin Scorsese álmodja vászonra, aki a Nagymenıktıl, a Rettegés fokának újrájáig már sok mindent lerakott az asztalra. Már a történet is hangulatosan indul. Az ötvenes években járunk, fedorakalap, világháború utáni trauma mindenütt. Két rendırbíró Chuck Aule és Teddy Daniels érkezik a Viharszigeten álló Ashecliffe Elmegyógyintézetbe, hogy egy eltőnt beteg után nyomozzon. A hiányzó páciens egy nı, és ráadásul a bezárt szobájából veszett nyoma. Az ügy egyre bonyolultabbá válik, Teddy Danielsnek végül nemcsak a rejtéllyel, de nem túl fényes fizikai állapotával is hadakoznia kell. Öszszeesküvés-elméletek omlanak ránk, a magyarázatok az eseményekre, olyan gyorsan követik egymást, hogy csak kapkodjuk a fejüket. Megállíthatatlanul sodródunk a végsı csavar felé. A film képi világa kidolgozott, és lenyőgözı. Di Caprio mellett olyan színésznagyságokat láthatunk, mint Ben Kingsley, vagy Max von Sydow. Külön szót érdemel a mozgókép zeneisége, ami a megszokottól eltérı, nem hatásvadász, inkább csak szolgálja a képet, de azt kiválóan teszi. Alig

Egyetlen szívfájdalmam az volt, hogy az elızetes túl sokat megsejtetett a történetmenetbıl, és a végkifejletbıl. Itt az járt jól, aki vakon hitt a filmben. Mert a Viharsziget olyan film, ami még az utolsó mondatával is képes fordítani a sztorin.

Sci-fi antológia a Cherubion gondozásában. A címadó Eve Rigel önálló regénye.

Kapható a könyvesboltokban.

6



Lakáskultúra és természetvédelem Lakberendezési tárgyakat – dekorációkat - áruló üzletekben bizonyos növényekkel nagyon gyakran találkozhatunk. Akár egy képen, fotón, bögrén, tálcán, tányéron, függöny mintájaként, díszpárnán, asztalterítın vagy más formában. Ezek az üzletláncok sokszor a világ minden részén rendelkeznek boltokkal, mégis vannak olyan növények, amelyek földrésztıl és égövtıl függetlenül megjelennek, nem számít, hogy azon az éghajlaton megél-e az adott faj, vagy sem. A napraforgó, pipacs, gyermekláncfő, levendula, kaktuszok, búza (vagy más nagyon hasonló kalászosok), rózsa, tulipán, golgotavirág a leggyakoribb dekoráció az otthonunkat díszítı tárgyakon, mindig mindenhol megtaláljuk. Érdekes azonban eljátszani a gondolattal, hogy ha megkérdeznénk az utca emberét, hogy melyik a kedvenc virága, és mit látna szívesen minden nap hálószobája falán, egy képen, nem biztos, hogy a fenti növényfajokat említené. Gondoljunk csak bele, mennyi nagyon dekoratív virágú/virágzatú növényt ismerünk, amelyek színe, formája, illata egyaránt nagyon attraktív. A magnólia, a gyöngyvirág, a rhododendronok (azáleák), a fürtös gyöngyike, az orchidea-félék, az iszalagok, loncok, tündérrózsák, bromélia-félék, csarab, nıszirom, gyümölcsfák (alma, sárgabarack, meggy, cseresznye, mandula) mind-mind látványos és szemet gyönyörködtetı virággal rendelkeznek. Vajon mi az oka annak, hogy ezeket – és a többi, szintén látványos virággal rendelkezı növényt - nem láthatjuk a paplanhuzatunkon, a teáskannán, a fogókesztyőn, a zuhanyfüggönyön és egyéb tárgyakon? Talán a megszokás a magyarázat, a tervezık felületessége, fantáziátlansága, az átlagember nagyon alacsony szintő természetismerete: azaz, a kínálat sekélyessége és a kereslet közönyössége. A fenti „probléma” természetesen nem jelent nagy gondot az emberek mindennapjaiban: mindenki tudja élni az életét magnóliavirággal díszített szalvéta nélkül. A probléma az, hogy a társadalom jelentıs része, nem rendelkezik sem tudással, sem információkkal, sem tapasztalattal arról, hogy ami körülveszi – a természet – hogyan is mőködik, milyen részekbıl áll (növények, állatok, gombák, élıhelyek, terek, ökoszisztémák stb) és ezek a részek hogyan függnek egymástól. Nem látja a rendszert, hisz soha nem tapasztalta: a mai világban az emberek nagy része városokban él, és az utcákat kísérı fasorokon kívül nem nagyon találkozik a természettel. Nem jár kirándulni, túrázni és igénye sincs már erre. A munka, a mindennapi problémák elnyomják azt a városi emberben, amire viszont ösztönösen, lényébıl fakadóan vágyik: a természet közelségére, a jó levegıre, a térre és a mozgásra, nyugalomra. Ahhoz, hogy ezen változtassunk, nem a társadalom egészét kell célba venni, mert ez hatalmas feladat lenne, és sajnos nem kivitelezhetı. A megoldás a felnövekvı – most óvodás és iskolás – gyermekek nevelése, hiszen bennük a vágy a természet közelségére még ösztönként jeleni meg. A tárgyi tudás mellett egy olyan életforma és gondolkodásmód kialakítása szükséges gyermek korban, amelyben a természet tisztelete és szeretete nem egy tudatos, tanult „cselekvés”, hanem egy önmagától értetıdı, ösztönös magatartás. A természet védelme nem egy jogi szabályozással megoldható kérdés. A társadalom magatartásától, hozzáállásától függ. És ne feledjük, ennek mi is részesei vagyunk! - bloemblad Kérjük, át és kuty Kérjük, húsvétra húsvétra és és egyéb egyéb ünnepekre ünnepekre se se ajándékozzon ajándékozzon nyulat, nyulat, kutyát kutyát és egyéb egyéb olyan olyan kis kis szerencsétlent, szerencsétlent, akiért akiért késıbb Köszönjük: ük: PENNA Köszönj késıbb nem nem tud tud felelısséget felelısséget vállalni. vállalni. Köszönjük: PENNA 7



Bíró Gergely versei

TE – 1 – én Nézz belém, úgy, hogy lelked igyam! Részem, belsım csıjáratait tekeregve járd át hullámvasútként. Mindent tölts ki, mi ént jelent! Tiszta sugár ragadjon el engem, ragyogjon ki nyílások milliárdjából, ha már áthatott teljesen. Szemembıl és számból, orromból, úgy fájón: Robbanjon és Süssön, ahogy megtaláltuk 1-mást. Ne cipeljetek! Olcsó papírdarabkákra festve kész vagytok. Mocsokból a festék, a papír Tudat-tok. Tudatot hordó infolények: mi. Megkapott majmok dobnak, nekünk elkapni. Elkapjuk az irányt, miben szenvedhetnénk hiányt?! Cipeljük az erıt, a papír cipeli, a majmok számolnak… NEM leszek papír! Nem cipelek majmoknak! Magam leszek a tiszta festék! – egymagam, milliókkal.

2.

Hajnalban Hajnal van. Körülöttünk parázslik a sötét. Fogom a kezed és te mosolyogsz, azért… Tudod – én is tudom, mit tettünk, Míg mindenki aludt, mi a világ lettünk. Futkosnak az emberek fejvesztve, Mi csak állunk, lángokkal szemezve. Egymást nézzük, mert nekünk ég a fénye, nekünk ég minden, miattunk lett vége. Volt hozzá erınk, hogy éjszaka szeressünk, Szeretetbıl romboljuk, mi nem mehet tovább. Míg Ti mindannyian aludtátok az igazak álmát, Mi megváltottuk a világot, …s nevettünk. Emléksír Minden, amit teszel, az maga az élet. Hidd el, az is termel, ha lassan éget. A fájdalom hatása emléket váj folyton, Ha már a por alább hagy, nem félek – álmodom. A félelem éberség, az álom ámítás, Ma élem emlékem, és ha várom, más sírt ás. Számos koporsó a holt túrásüregekben. Hányszor volt hozója, hogy újjászülethessem.

Cellák e falak, magas tornyok. Eltakarnak, mert amit ık akarnak – Hatalom a kézben, minden odafenn, Árnyékot nekünk, mert túl nagyok, Árnyékot nekünk, hogy legyünk vakok. Ha mindenki álomban talál otthont, segít egy jótevı. Az isteni áldással kivezet, nála az erı. Mikor felnyitjuk szemeinket, kint az ég alatt, mind együtt leszünk. Ki isten volt, közénk áll megint, s közös, szép új Otthont önt. Nem gyászoljuk, akiket ott hagytunk. Megbántuk az ı bőneiket is. Azok árnyékot használva börtönbe csaltak. Saját rabtartásuk jeleiben égtek el… azon az éjszakán…



– Kecskebővölık – Február huszonötödikén mutatták be nálunk Jon Ronson Kecskebővölık címre keresztelt regényének filmváltozatát, Grant Heslov rendezıi tolmácsolásában. Az elızetes sokat ígér: igaz történetet, rettentı vidám sztorit, sok-sok poént, na meg persze sztárparádét. Ezekbıl párat végül meg is kapunk, de sajnos az a klasszikus helyzet állt elı, hogy a trailer valami egészen másra invitálja a nézıt, mint amit az ember fia/lánya végül is megkap. Félreértés ne essék: a film egyáltalán nem rossz! A hangulata például végig kellemes, a színészek pedig hozzák a tılük elvártakat, de a pörgés, a poénokkal történı szınyegbombázás teljes egészében elmarad. Ronson regénye dokumentációként adja el magát, persze bizonyítékok nélkül, szóval az a legbiztonságosabb, ha az egészet csak jópofa fikcióként kezeljük. A párhuzam a Csillagok háborújával végig érzékelhetı, ami talán a legkellemesebb eleme a filmnek. Érezzük az egyes karakterek szerepén, a cselekmény irányán és több apró utalásban is. De ne fussunk ennyire elıre: nézzük, mirıl is szól pontosan a Kecskebővölık! “Bob Wilton (Ewan McGregor) riporter épp a nagy sztorit keresi, mikor találkozik Lyn Cassadyvel (George Clooney), aki az USA egyik különleges, kísérleti hadseregének katonája. Cassady szerint az új haderı, az "Elsı Föld Zászlóalj" bevetése során a háborúk teljesen új értelmet nyernek, tagjai ugyanis paranormális képességekkel rendelkezı emberek, akik képesek az ellenség gondolataiban olvasni, falakon áthatolni, sıt, a szimpla tekintetükkel meg tudnak ölni akár egy kecskét is. A program szülıatyja, Bill Django (Jeff Bridges) eltőnik, így Cassady útnak indul, hogy felkutassa. Bár Bobnak sántít a sztori, mégis úgy dönt, hogy elkíséri az útra Cassady-t. A nyomok a látnok Hooper (Kevin Spacey) vezette titkos katonai táborba vezetnek, ahol a riporter hamarosan Django Elsı Föld Zászlóalja és Hooper saját hadserege kereszttüzében találja magát. Hogy túlélje az elképesztı kalandot, valahogy túl kell járnia a nem mindennapi ellenfelek eszén.” (Port.hu)

Tulajdonképpen két dologra figyelmeztetném a potenciális mozilátogatót: az egyik, hogy mindenképp nézze meg a filmet, a másik azonban, hogy ne várjon se elképesztı kalandot, se a túlélésért folytatott küzdelmet! A Kecskebővölık ugyanis inkább az intellektuális humorra fekszik rá, végig nyugodt tempójú (ez helyenként sajnos átfordul unalmasba), a hangsúly pedig inkább a jól eltalált dialógusokon és belsı monológokon van, mintsem a lebilincselı képi megoldásokon. A humorpatronok zömét sajnos már az elızetesben ellövik, ezek mellesleg a film elsı 30-40 percében találhatóak. A Kecskebővölık második fele az, ami hangulatában visszahúzza, lelassítja a filmet – még szerencse, hogy sikerült ilyen erıs szereplıgárdát összeszedni. İk (és köztük is leginkább a nagyszerő Jeff Bridges) viszik el a hátukon a mozit, jelenlétük végig rendkívül erısen érzékelhetı. Nem tisztünk rosszat mondani a Kecskebővölıkrıl, hiszen kíváncsian vártunk a filmre, de azért kicsit többet szerettünk volna kapni a laza hangulatnál és a kellemes mosolygásnál. Soksok poénlehetıséget hagytak ki vagy bontakoztattak ki csak félig, ezekért pedig igazán kár.

6,5 / 10 pont Bíró Szabolcs 9



mansfield

FEJEKET FEL!

építészrovat

Látványos példa a Mőszaki Egyetem régi campusának patinájára:

Ma a Budapesti Mőszaki Egyetem patinában éppen nem szőkölködı központi épülete körül teszünk sétát. A szóban forgó környék nem nevezhetı éppenséggel hétköznapinak, hiszen a Gellért tértıl ék alakban húzódik dél felé a Duna budai partján, fölé pedig a Gellérthegy tömbje vet árnyékot.

A Mezıgazdasági Gépek tanszék angol lovagkastélyt idézı, romantikus tornya a Központi Épület déli árnyékában. Hasonlóan elbővölı látvány a Központi Könyvtár épülete, amit a „K”-val a Sóhajok Hídja nevő, közkedvelt átjáró köt össze.

Az egyetem jelenlegi diákjai és dolgozói ezt a részt Északi Területként ismerik, melynek közepén a hatalmas tömbként magasodik a csodaszép, ódon, neoklasszicista hatású „K” épület, a Mőegyetem központja. Ezt a helyet többek között a neves Építészkar, vagy például a Gépészmérnöki Kar mellett a Rektori Hivatal „otthonaként” ismerik. Ez a Mőegyetem legismertebb épülete, közigazgatási központja, és egyszersmind szimbóluma. 1906-09 között Hauszmann Alajos (építész és egyben tanár a Mőegyetemen; 1847-1926) tervei alapján készült el ez a valóban lenyőgözı, monumentális 200 méter hosszú épület, melyet 1987-ben az UNESCO, a budapesti Duna-parttal együtt, a Világörökség részévé nyilvánított.

A Központi Könyvtár is tartogat látnivalót az arra sétálóknak. Az 1900-as évek elején, a Pecz Samu (építész, mőegyetemi tanár; 1854-1922) által tervezett könyvtárépület a múltba repít és középkori templomra emlékeztetı hatást kelt. A maga idejében a könyvtár belsı terének és boltívének kialakítása egyedi bravúrnak számított a világon. A Mőegyetem északi része tehát bıvölködik látnivalókban. Kedves Olvasó, ha éppen arra visz az útja, fél órácskát érdemes rászánni e sétára.

10



Megkezdıdött a 17. Titanic Nemzetközi Filmfesztivál! A filmbarátok és mozilátogatók nagy örömére kezdetét vette Magyarország legnagyobb nemzetközi filmes eseménye a 17. Titanic Nemzetközi Filmfesztivál. A lehetı legváltozatosabb igényeket is kielégítı, újszerő nemzetközi alkotások felvonultatása 2010. április 8 – 18. között zajlik. A fesztivál központjaként az Uránia Nemzeti Filmszínház szolgál, miközben további ismert helyeken is folynak vetítések, mint az Örökmozgó Filmmúzeum, a Toldi és a KINO mozi. Az eddigi évekhez hasonlóan 25 ország legkülönfélébb mőfajokba tartozó 61 alkotása – vígjáték, krimi, dráma, animáció, zenésfilm – 9 különbözı szekcióban kerül bemutatásra. Ezen szakmai esemény jubileumot is ünnepel, hiszen ötödik alkalommal verseny-filmfesztivál is egyben, melyen kilenc film vesz részt. A Titanic Nemzetközi Filmfesztivál fıdíját az Oktatási és Kulturális Minisztérium által felajánlott 10.000 euró értékő Hullámtörık-díjat egy háromtagú zsőri ítéli majd oda a legjobb alkotásnak. A zsőri tagjai: elnök Nick James, a Sight& Sound magazin fıszerkesztıje, Tiina Lokk a tallini Fekete Éjszakák Filmfesztivál igazgatója és Gothár Péter színházi és filmrendezı. Az idei fesztivál tematikáját két alapvetı nemzetközi irány határozza meg. Egy szomorú téma, a fegyveres konfliktusok – háborúk, polgárháborúk, felkelések, melyek a média által otthonunkba hozott információkon keresztül köztudatunk részévé váltak. Ennek hozadékaként több figyelemremétó film is készült ilyen témában, mint például a San Sebastian Nemzetközi Filmfesztivál fıdíját is elnyerı Élet és halál városa címő kínai alkotás, A bőn serege, valamint a Közeli ellenségek címő francia filmek, melyek itt is vetítésre kerülnek. A történelmi tematikájú alkotások közül még említésre méltó a 14-18–A világégés címő franciabelga dokumentumfilm, mely új megvilágításban tárja elénk az elsı világháború borzalmait, kiszínezett, digitálisan feljavított hang- és képminıségő archív felvételek felhasználásával. 11

Élet és halál városa

A másik fıvonulat Kína. Kína rohamos fejlıdése a filmipar berkein belül is érezteti hatását, úgy mennyiségi, mint minıségi szinten. A Tigris éve szekció négy kínai és két tajvani filmet vonultat fel, melyek közül a Memory of Love kínai-francia-magyar filmdráma az elveszett szerelem viszszaszerzésének megindító története. Örömmel tölt el bennünket a magyar érdekeltségő filmek jelenléte is ezen a fontos rendezvényen. Kiemelkedı a fesztiválon világpremierjét tartó Lélektánc címő mővészi alkotás, amely Bozsik Yvette Társulat, a Tánceánia Együttes és a Gördülı Tánccsoport azonos címő, mozgáskorlátozott, vak és ép táncosokat együtt szerepeltetı díjnyertes elıadásának felvétele. A film rendezıje a Cannes-i Arany Pálma-díjas Iványi Marcell.

Lélektánc

Bemutatásra kerül a Budapest magyar-brazilportugál koprodukció is, amely az énekes-dalszerzı Chico Buarque magyarul is megjelent, azonos címő bestseller regényén alapul. Az egyik nıi fıszerepet Hámori Gabriella alakítja, aki a rendezıvel, Walter Carvalho-val lesz az április 12-i díszelıadás vendége.



Fontos szerep jut az animációs filmeknek is. Ennek bizonyítéka az idén elıször megjelenı Animáció 1.0 blokk, melynek egyik kiemelkedı alkotása, Wes Anderson amerikai rendezı stop-motion technikával készült, Oscar-díjra jelölt, egész estés animációs filmje A fantasztikus Róka úr, mely a 17. Titanic Nemzetközi Filmfesztivál nyitófilmje is volt egyben április 7-én este az Uránia Nemzeti Filmszínházban.

A fantasztikus Róka úr

Mint mindig, idén is érdemes komolyabb odafigyelést tanúsítani a francia filmtermésnek. A Francia zátonyok szekció a Francia Intézetnek köszönhetıen több értékes filmmel örvendezteti meg a mozilátogatókat. A már említett az Affiche Rouge, vagyis a Vörös plakát-ügy valós eseményeit boncoló A bőn serege és az algériai háborúban részt vevı francia hadsereg borzalmas tetteit feltáró Közeli ellenségek háborús filmek és más alkotások mellett a Hátralévı életed elsı napja címő érdekes családi dráma is bemutatásra kerül. Több más ismert személyiség mellett a film rendezıje Rémi Bezançon is a fesztivál vendége. Elsı rendezıi nagyjátékfilmje 2004-ben a Szerelem száll a szélben volt.

Különös, megdöbbentı konfliktusokat taglaló filmek sokasága is jelen van a fesztiválon. Kiemelkedı közülük a Götz Spielmann rendezte Oscardíj jelölt Revans osztrák film, valamint a Szabadíts meg minket a gonosztól címő dán thriller, mely Sam Peckinpah klasszikusának, a Szalmakutyáknak a szerkezetét veszi alapul. A megrendítı háborús jelenetek és elgondolkodtató rokoni, baráti, szerelmi kapcsolatok boncolgatása után jól esik felfrissülni a muzsika világában. Erre szolgál a Zene mindenkinek szekció, mely nagy mennyiségő zenés-filmes programmal szolgál. A már említett Lélektánc címő magyar alkotás mellett érdemes kiemelni a Perzsa macskák címő iráni fikciós dokumentumfilmet, melynek fıszereplı együttese, a Take It Easy Hospital nem csak a mozivásznon, de élıben is szórakoztatja majd a zene szerelmeseit a Gödör klub Perzsa macskák partiján április 13-án este. Tizedik évfordulóját ünneplı All Tomorrow’s Parties zenei fesztivál fergeteges hangulatát idézi az azonos néven vetítésre kerülı angol doBlur – no distance left to run kumentumfilm. További zenei csemegének ígérkezik a Blur együttes két évtizedes eseményekben gazdag pályafutását és a tagok barátságát nyomon követı Blur – no distance left to run. Tovább folytathatnánk a filmek sorolását, de sokkal okosabb, ha ezen ajánló zárószavaként egyszerően arra buzdítjuk a kedves Olvasókat, hogy minél több alkotást tekintsenek meg a mozikban a Titanic fesztivál keretein belül, és ehhez mindenkinek jó szórakozást kívánunk! A pontos program és további naprakész információk megtalálhatók a fesztivál hivatalos honlapján www.titanicfilmfest.hu. - Kulik Yvette A filmfesztivál összefoglalójával és interjúval a következı számunkban jelentkezünk

Hátralévı életed elsı napja 12



Bíró Szabolcs: Sub Rosa (részlet) 1. fejezet

Ferenczy László az asztalánál ült és olvasott. Megtehette, hogy álló nap a múlt patinás illatától terhes szentélyében érdekes és ritka kiadványokat lapozgasson. A bibliofília áldásos betegség, mondta mindig, de valahányszor ennek hangot adott, a többség értetlenül bámult rá. Saját korosztálya számára kétségtelenül csodabogárnak tőnt. Nem értették, miért akarna bárki is élete végéig egy eldugott antikváriumban „rohadni”, ahogy ık fogalmaztak. Ezzel szemben László számára könyvek között élni maga volt a színtiszta gyönyör, és nem is vágyott semmi másra, csupán csendre, nyugalomra és tengernyi olvasnivalóra. Kívánságaink azonban csak nagyon ritkán teljesülnek, és ennek megfelelıen hısünk élete sem épp úgy alakult – fıképp nem az elkövetkezı napokban –, ahogy elképzelte. Ám ne szaladjunk ennyire elıre! Prága a huszonegyedik század elsı éveiben még mindig képes volt fenségesen gyönyörőnek mutatni magát. Az ember elfelejtette a számítógépeket és az állandóan körötte dúló háborúkat, amint betette a lábát a városba. Még mindig sokan érkeztek ide szerelmet vallani, megszületni vagy épp meghalni. A város pedig befogadta ıket, mind egy szálig… Történetünket akár így is kezdhetnénk: Hol volt, hol nem, Prága óvárosában, a legendás Orlojhoz és a mesés Károly-hídhoz még viszonylag közel, de a legnagyobb nyüzsgéstıl már valamivel távolabb, a Divadelní és a Betlémská közt, egy eldugott kis mellékutcában állt a Vilmos Antikvárium. A tulajdonleveleken még meg sem száradt Ferenczy László aláírása, aki alig három hónapja érkezett, hogy elfoglalja helyét a barokk stílusú karosszékben, a legalább százötven évesnek tőnı íróasztal mögött. A kicsiny, földszintes birodalom uralkodója elıtte a nagyapja, a különc Leopold bácsi volt, aki felesége viszonylag korai halála után egész egyszerően 13

eltőnt, és nem adott hírt magáról sem régi cimboráinak, sem Szlovákiában hagyott családjának. Húsz éven át semmit sem tudtak róla, mígnem egy párás májusi reggelen meg nem érkezett az utolsó hír felıle: elhunyt, és úgy rendelkezett, hogy a vagyona Lászlóra, az egyetlen unokájára szálljon. A család csak ekkor tudta meg, hogy az öreg Leopold Prágában élte le élete utolsó két évtizedét, na meg, hogy egyáltalán élt valahol… László nem sok mindent kapott útravalóul, de boldogan hagyta maga mögött azt a kulturális posványt, amiben élete addigi huszonhárom évét tengette. Egyetlen menedéke a helyi, szegényesen felszerelt könyvtár volt, ahová az egyetem elvégzése után segédkönyvtárosként tért vissza. Munkaideje nagy részében viszont azon töprengett, hogy minek egy ekkora helyre segédkönyvtáros, és mit olvasson, miután a könyvtár teljes készletét kiolvasta a tizenkilencedik születésnapjáig. Ferenczy László tehát egy percig sem tétovázott, amikor felmerült a költözés, és ezzel együtt egy új élet lehetısége. Csodálatosan érezte magát Prágában. Minden nap reggel kilenctıl délután ötig a Vilmos Antikváriumban ült és olvasott, meg persze kiszolgálta a vevıit, ha épp akadtak. Igyekezett mihamarabb megismerni a klientúrát és elsajátítani az antikváriusi szakma csínját-bínját. Az sem jelentett neki különösebb kihívást, hogy csehül olvasson, hiszen gimnazistaként több nyelvet is anyanyelvi szinten sajátított el – csakis és kizárólag azért, hogy bármit elolvashasson, ami a keze ügyébe kerül. Szomorúan vette tudomásul ugyanis, hogy rengeteg kiváló könyvet nem adtak ki magyarul, és ezeket mindenáron ki akarta olvasni, elsı betőjüktıl az utolsóig… Délután ötkor bezárt, és tett egy nagy sétát, miközben mindig felfedezett magának valami újat a város történelmi emlékeibıl. Az elsı néhány napban ı is a turistaútvonalakat követte: átsétált a Prága kapujának nevezett lıportorony alatt, bejárta az Óvárosi tér minden zegét-zugát, megnézte az Orlojt, a Husz János szobrot és a Tyn-templom égbe meredı, káprázatos tornyait. A zsidónegyedben, ha nem figyeltek a rendırök, ı is felhúzta magát a tömör kıkerítésre, hogy beleshessen a legendás temetıbe, ahol hét rétegben temették el a holtakat. Többször is megszámolta a Károly-híd szobrait – persze mindig megvolt mind a harminc –,



és olvasott már könyvet a Kampán, a puha füvön elterülve, a Moldva zúgását hallgatva. A második héttıl fogva szándékosan elkerülte a legismertebb utakat, és tovább merészkedett: a mellékutcákat, az izgalmas kis sikátorokat bejárva új helyeket fedezett fel magának. Nagyon izgalmas játéknak találta, hogy a Mánes-hídon átkelve egyszerően fejest ugorjon a Kisoldalba, és szándékosan vesszen el annak meseszerő útvesztıjében. Gazdag turisták és koldusok, vendéglátóipari dolgozók és egyszerő, malteros hajú munkások vették körül, na meg valóságos bábeli zőrzavar, ahogy a falak visszaverték a világ összes nyelvét. Sétái végén megpróbált emberi árakat kínáló kocsmát találni, ahol bıségesen megvacsorázhat. Választása leggyakrabban az U Milosrdnýchre esett. Este tízig visszasétált a Moldva keleti partjára, a Prokopskán álló lakásához, és udvariasan jó estét kívánt az özvegy Jakubovának, aki rendre megjegyezte, hogy fiatalasszony kora óta nem látott még ilyen tisztelettudó klukot. Divatos szórakozóhelyekre, éjjeli lokálokba, diszkókba sosem járt – bizonyára úgy gondolta, álmai asszonya egy szép napon majd besétál az antikváriumba, vagy olvasás közben pottyan az ölébe egy könyvbıl. Ferenczy László tehát aznap is az asztalánál ült és olvasott. Néha felnézett, hogy megállapítsa az idıjárást, vagy vessen egy pillantást az utcán elhaladó járókelıkre. Augusztus volt, a fı turistaszezon vége, az idı azonban nem nagyon kedvezett a kirándulóknak. Az egyik percben a nap még forrón tőzött az ódon épületekre, a másikban hirtelen elszürkült az ég, majd zuhogni kezdett. Tíz perc múltán pedig már megint mindenhol forró szárazság tombolt. László az ajtó fölé akasztott csengı hangjára kapta fel a fejét, és örömmel konstatálta, hogy megérkezett élete huszonharmadik kuncsaftja. – Jó napot! – mosolygott a férfira. – Dobrý! – bólintott amaz komoran. – Egy könyvet keresek. Minı meglepetés, gondolta László, de inkább magába fojtotta az epés megjegyzést. Nem volt kenyere az ironikus csipkelıdés, legalábbis nem úgy, hogy azt a másik fél is meghallja. – Akkor a legjobb helyen jár – állt fel, hogy kinyújtóztassa elgémberedett tagjait. – Remélem, tudok segíteni. – Azt én is remélem. 14

A férfi szinte csak úgy vakkantotta a szavakat, és próbált nagyon keményen nézni sötét szemüvege mögül. Divatos bırkabátot és pár milliméteres frizurát hordott, nyakát ujjnyi vastag ezüstlánc húzta le, és László minden jóhiszemősége ellenére is leghamarabb a Károly-híd alatti diszkóban tudta volna elképzelni ıt. Sıt, bárhol máshol, csak épp nem egy antikváriumban, könyvek közt… – Egy régi könyvrıl lenne szó – mondta a napszemüveges. – Nos, ez elvileg nem jelenthet gondot. Ha lesz szíves megmondani, mely korból származik a könyv, esetleg a szerzı nevét és a pontos… – No kurva… – Hogy mondja? – kapta fel a fejét László, mivel azt hitte, rosszul hall. – Nézze, én ezekhez a dolgokhoz nem értek. Ezt magának hoztam. – Ezzel letett egy hófehér borítékot az asztalra. – Ebben mindent megtalál. Herr Kreutz reméli, hogy a megfelelı emberhez fordult. Pár napon belül jelentkezzen! – És már vágtatott is kifelé a boltból, köszönés vagy bármiféle egyéb gesztus nélkül. László még nézett utána egy darabig, majd miután némileg elpárolgott a döbbenete, visszaült a helyére, hogy szemügyre vegye az asztalán hagyott borítékot. Azon se cím, se bélyeg, csak hosszú tollvonásokkal az ı vezetékneve. Ezek szerint tévedés kizárva, a furcsa fickó valóban ıt kereste. Felnyitotta a borítékot, melyben csupán egy kis kártyát talált, egyik oldalán a „Sub Rosa” felirattal, a másikon egy telefonszámmal. Se több, se kevesebb… Fogta a kártyát, és a borítékkal együtt besuhintotta az alsó asztalfiókba, a többi olyan cetli mellé, amelyet valamiért nem volt szíve kidobni, de valószínőleg felhasználni sem fog soha. Fejcsóválva nevetett az egészen még egy utolsót, aztán visszatért az Ivanhoe eredeti elsı kiadásához, amit éppen olvasott. Fél óra sem telt bele, mire mérgesen becsukta a könyvet – képtelen volt odafigyelni rá. Mindegyre csak az imént történt találkozáson töprengett, és két szó visszhangzott a fejében: sub rosa, sub rosa, sub rosa… Kinyitotta a 2007-es könyvjegyzéket – ez volt a legfrissebb, az öreg Leopold pár héttel a halála elıtt fejezte be –, és lázasan keresni kezdett, hátha



megvan valahol a boltban ez a könyv. Nyilván könnyebben ment volna egy számítógépes adattárral, persze csak ha lett volna ilyesmi a Vilmos Antikváriumban. Ferenczy Leopold viszont igazi középkori könyvtáros testvér volt, aki semmire sem cserélte volna le a jó öreg kódexet, mely a könyvek címét és az azokhoz kapcsolódó legfontosabb információkat tartalmazta. László a végére ért a listának, de hiába kereste akár „Sub Rosa”, akár „Rosa, Sub” címen, nem talált semmit. Becsukta a könyvjegyzéket, és mivel úgy gondolta, ı mindent megtett az ügy érdekében, visszatért olvasmányához. A benne bujkáló örök kíváncsiság azonban nem hagyta nyugodni, és ezúttal tizenöt percnek sem kellett eltelnie ahhoz, hogy bosszankodva becsukja a könyvet. Az órájára nézett; pár perccel múlt fél három. Kilesett az ablakon a kihalt utcácskára, és meggyızte magát arról, hogy ma már úgysem lesz több ügyfele. Gondosan bezárt hát mindent, és elindult a Vencel-tér felé, hogy alaposabban utánajárjon a különös megrendelésnek. _________________________________________ __________________________________

Egyiptom történelme jóformán mindenkit lebilincsel. Kevés azoknak a száma, akik ellen tudnak állni az ókor e titkokat rejtı, varázslatos kultúrájának. Így aztán teljes mértékben érthetı az az érdeklıdés, ami a budapesti Vam Design Központban megrendezett kiállítást kíséri. Hiszen aki a kígyózó sorokat végigállva bejut a titokzatos termekbe, Tutanhamon kincseivel találja szemben magát. No, persze, csak azok pontos replikáival, melyeket kutatók és szakértık felügyeletével másoltak. De természetesen, mit sem vesz észre ebbıl a látogató, hiszen a mágikus ókori Egyiptom tizennyolcadik dinasztiájának utolsó elıtti fáraója, a fiatalon meghalt Tutanhamon világával szembesülhet és ez így is lenyőgözı. Még lenyőgözıbb az ismeretanyag, ami bepillantást nyújt a fáraó korába és a Nílus birodalmának gazdagságába. Mindezt annak a brit Howard Carternek köszönhetjük, aki kitartó és szinte eszelıs régészmunkája végsı eredményeképpen, 1922 novemberében végre rábukkant az általa keresett sírra. Felnyitva a kincseskamrát, több száz felbecsülhetetlen leletet talált, melynek osztályzása és a kairói múzeumba való szállítása hosszú hónapokat vett igénybe. A kiállítás e kincsekbıl ad ízelítıt.

Bíró Szabolcs legújabb, Sub Rosa c. regénye májusban jelenik meg a MEDIAN kiadó gondozásában! Keresse a könyvesboltokban, bıvebb információért pedig látogassa meg a www.biroszabolcs.eu és a www.subrosa.freeblog.hu oldalakat!

Kedves Olvasó, ha van energiája és türelme a sorban álláshoz, semmiképpen se hagyja ki a hónap végéig látható, páratlan „Tutanhamon kincse” kiállítást a Van Design Centerben. - schenk -

Egy édekesség: A számítógépes tomográfvizsgálat alapján így nézett ki a feltehetıen balesetben elhunyt Tutanhamon.

15



Tisztelt Olvasóink! Elérhetıségünk megváltozott. Köszönjük eddigi számos levelüket, támogatásukat. Ha észrevételeket, reklámfelkérést írnak nekünk a továbbiakban is, mostantól a következı címen tehetik meg: michael mansfield, fıszerkesztı – borító, dizájn, építészrovat, interjúk.

[email protected]

Barátaink Barátaink és és partnereink: partnereink:

bíró szabolcs, szerkesztı – film- és könyvajánló rovat, interjúk valamint, bloemblad – zöldrovat; schenk iván – interjúk; kulik yvette – tudósító, jonathan cross - munkatárs

A Penna magazin elérhetısége: [email protected]

akar kapni a tizenkilencedik dinasztiabeli és fia, egyben örököse,

Recommend Documents