AJÁNLÁS A MUNKAÜGYI KÖZPONTOK ÁLTAL MŰKÖDTETETT MUNKAERŐPIACI PROGRAMOK ÉRTÉKELÉSI ÉS MONITORING RENDSZERÉRE. (Záró tanulmány)

HEFOP 1. 2. intézkedés: Az Állami Foglalkoztatási Szolgálat fejlesztése 1.

Szolgáltatásfejlesztés, stratégiai tervezés, kutatás

1.2.

Stratégiai tervezés és kutatás

1.2.1.

Aktív eszközök és munkaerőpiaci programok monitoring rendszerének továbbfejlesztése, bevezetése és működtetése

AJÁNLÁS A MUNKAÜGYI KÖZPONTOK ÁLTAL MŰKÖDTETETT MUNKAERŐPIACI PROGRAMOK ÉRTÉKELÉSI ÉS MONITORING RENDSZERÉRE (Záró tanulmány)

Készítette: dr. Simkó János Közreműködtek: Bodorkós Ferencné Gergely Bernadett Győrik Anikó Kacser Ferenc Udvarnoki Miklós

Miskolc, 2006. október hó

Tartalomjegyzék

Bevezető……………………………………………………………………….. 4. 1. A monitoring rendszer részletes kidolgozásának megalapozása........... …7. 1.1. A monitoring és az értékelési rendszer kidolgozásának szükségessége és jelentősége a munkaerőpiaci programoknál……………………………… ..7. 1.2. Az eddigi fejlődés és a jelenlegi helyzet bemutatása…………….……………10. 1.3. A munkaerőpiaci programok monitorozásának és értékelésének sajátosságai ……………………………………………………………….…..18. 1.4. Az előzetes, a folyamat közbeni és az utólagos értékelés…………………….22. 1.5. Az indikátorok értelmezése, előállítása és alkalmazhatósága………………...26. 1.6. Az informatikai támogatás problémái ………………………………………..28. 1.7. A monitorozási és értékelési eredmények hasznosítása………………………30. 1.8. A fő célkitűzések és feladatok összefoglalása………………………………...32.

2. A munkaügyi központok által indított munkaerőpiaci programok megtervezése, és az annak részét képező monitoring terv tartalma……33. 2.1. 2.2. 2.3. 2.4.

A munkaerőpiaci programok típusai és a programkiválasztás szempontjai…...35. A programba kerülő személyek kiválasztásának megtervezése……………….42. A programok megvalósításában közreműködő szervezetek, személyek köre...44. A monitoring terv tartalma……………………………………………………47.

3. Az alkalmazásra javasolt indikátorok körének meghatározása………..50. 3.1. 3.2. 3.3. 3.4.

Input indikátorok…………………………………………………………….51. Output indikátorok…………………………………………………………..55. Eredmény indikátorok ………………………………………………………56. Hatás indikátorok …………………………………………………………....59.

4. A programok eredményességének és hatékonyságának vizsgálata…....60. 4.1. Az eredményesség vizsgálatának a mutatói………………………………….61. 4.2. A hatékonysági vizsgálat főbb mutatószámai és összehasonlíthatóságuk…...63.

5. A minőségi jellegű vizsgálatok szerepe és ajánlott alkalmazása……….65. 5.1. A minőségi vizsgálatok jelentősége és módszerei ……………………………65. 5.2. A minőségi jellegű vizsgálatok alkalmazása a munkaerőpiaci programoknál………………………………………………………………….66.

2

6. A programmegvalósítás folyamatában végzendő monitorozás, értékelés és visszacsatolás ……………………………………………...…72. 6.1. A folyamat közbeni értékelés és monitorozás lényege, célja és az értékelési eredmények visszacsatolása………………………………...……..72. 6.2. A monitorozás és értékelés gyakorlati lebonyolítása………..………………..76.

7. A munkaerőpiaci programok hatásainak a vizsgálata……………..….81. 8. A Monitoring Csoport létrehozása és működtetése……………………..85. 9. Az informatikai támogatással kapcsolatos igények, és a fejlesztések szakmai megalapozása………………………………………89. 9.1. A programban részt vevő személyek összetétel-vizsgálata…………………...92. 9.2. A munkaerőpiaci program megvalósításában résztvevő külső közreműködők összetétel-vizsgálata………………………………………....94. 9.3. Az indikátorok alakulásának fontosabb célcsoportok és területi egységek szerinti vizsgálata………………………………………………….96. 9.4. Az informatikai fejlesztésekhez szükséges elemi adatok köre……………….98.

10.

A monitorozás és értékelés eredményeinek hasznosítása……………..100. 10.1. A szervezeten belüli hasznosítás …………..………………………………101. 10.2. A tapasztalatok és jó módszerek szélesebb körű hasznosításának lehetőségei…………………………………………………………………104.

Hasznosított forrásmunkák jegyzéke……………………………………..….109. Mellékletek 1. 2. 3. 4. 5. 6. 7.

sz. A munkaerőpiaci programok monitorozásának részletes logikai folyamata sz. A munkaerőpiaci programok indikátorai és hatékonysági mutatói. sz. Minőségvizsgálati értékelő lapok és követő vizsgálati felmérő lap sz. Táblasémák a programok létszámösszetételének vizsgálatához sz. Táblasémák a munkaerőpiaci programok strukturált indikátoraira sz. Elemi adatok köre a munkaerőpiaci programok informatikai támogatásához sz. Program Adatlap ajánlott sémája

Függelék (külön kötet) 1. 2. 3. 4. 5.

Gergely Bernadett résztanulmánya Győrik Anikó résztanulmánya Bodorkós Ferencné résztanulmánya Kacser Ferenc résztanulmánya Udvarnoki Miklós résztanulmánya

3

Bevezető Jelen tanulmány része annak a több mint egy éve folyó munkának, amely a HEFOP 1.2. intézkedés 1.2.1. sz. projektje keretében valósul meg az aktív eszközök, munkaerőpiaci szolgáltatások és munkaerőpiaci programok monitoring rendszerének továbbfejlesztése, illetve kidolgozása céljából. Ez a tanulmányrész a hazánkban csupán rövid múltra visszatekintő, munkaügyi központok által közvetlenül indítható komplex munkaerőpiaci programok mindeddig részleteiben kidolgozatlan monitoring rendszerének szakmai-módszertani kimunkálására irányul. A monitoring rendszer kidolgozásánál nagy mértékben alapoztunk a 2006. februárban elkészített koncepcionális tanulmány célkitűzéseire és megállapításaira, amelynek szakmai tartalmát ezúttal konkrétabban és részletesebben is kifejtjük. Már a bevezetőben hangsúlyozni kívánjuk, hogy a munkaügyi központok által indítható és megvalósítható munkaerőpiaci programok tervezésének, megvalósításának és finanszírozásának kellő részletességű, korszerű jogszabályi alapjai a Foglalkoztatási törvényben és annak végrehajtási rendeletében csak 2000-ben teremtődtek meg. A munkaügyi központok az azóta eltelt időszakban a munkaerőpiaci programok szervezésigényességét és jelentős belső kapacitásokat is lekötő jellegét figyelembe véve csak viszonylag kis számú komplex programot indítottak. Ezért az aktív eszközökkel és azok 1994. év óta történő rendszeres értékelésével ellentétben a munkaerőpiaci programokkal és monitorozásukkal, értékelésükkel kapcsolatban csupán kevés gyakorlati tapasztalat áll még a rendelkezésünkre. A HEFOP 1.1. intézkedéseként megvalósuló, 2004-ben elindított és jelenleg is folyamatban levő, zömében ESZA-finanszírozású, viszonylag jelentős létszámot érintő, a munkaügyi központokra rugalmas tervezési mechanizmus keretében lebontott munkaerőpiaci program új fejezetet jelentett a munkaügyi szervezet ezzel kapcsolatos tevékenységében. Ennek a kiemelt jelentőségű új feladatnak a megvalósítása már eddig is sok tapasztalatot hozott a munkaügyi központok számára különösen az EU-

4

terminológia fokozatos hazai bevezetése, a részletekbe menő projekttervezés, a szigorú dokumentálási szabályok alkalmazása

és a megvalósítás közbeni folyamatos

monitorozás, értékelés terén. Mindezek ellenére megállapítható az is, hogy a program megvalósításának folyamatában elsősorban a havonkénti pénzügyi elszámolások és azok megfelelő jelentésekkel, dokumentumokkal való precíz alátámasztása került a követelmények előterébe, míg a szakmai monitorozás és néhány egyszerű indikátor időarányos változásának követése meglehetősen csekély jelentőséget kapott és a havonként elkészítendő előrehaladási jelentések keretében eléggé felszínes és mechanikus jellegű maradt. Jelen tanulmány elkészítésére olyan időpontban kerül sor, amikor a Foglalkoztatási törvénynek és ennek keretében a törvényben szabályozott munkaerőpiaci támogatások körének

változtatása,

illetve

a

munkaerőpiaci

szervezet

viszonylag

jelentős

átalakításának kérdése éppen napirenden van. Emellett folyamatban van az ÁFSZ-nél az informatikai rendszer átfogó, nagy jelentőségű továbbfejlesztése, az Integrált Informatikai Rendszer kialakítása és az Adattárház létrehozása is. A várható, de még nem véglegesített jogszabályi változások bizonyos mértékig érintené fogják a munkaerőpiaci programok belső tartalmát és megvalósítási, finanszírozási szabályait is, továbbá a programmegvalósítói szerepet a tervezett szervezeti átalakítások végrehajtása esetén a megyei (fővárosi) munkaügyi központoktól a regionális munkaügyi központok veszik át. Mindezeket a körülményeket a munkaerőpiaci programok monitoring rendszerének kidolgozásakor a valószínűsíthető változások szintjén próbáljuk figyelembe venni, illetve azokra legalább valamilyen módon utalni, de a leírtakhoz képest a változások végleges bekövetkezésekor nyilvánvalóan kisebb korrekciókra, aktualizálásokra lesz majd szükség. A monitoring rendszer megfelelő informatikai támogatása is alapvető fontosságú kérdés. Ezt a követelményt a jelenlegi helyzetben a munkaerőpiaci programok esetében úgy kívánjuk érvényesíteni, hogy az elemzési, lekérdezési, illetve táblázatkészítési szempontok

és

az

ezek

teljesítéséhez

szükséges

elemi

adatok

körének

meghatározásával igényeket fogalmazunk meg és egyben szakmai megalapozást is biztosítunk az informatikai rendszert fejlesztők részére. A megfogalmazott igények 5

tényleges érvényre juttatását a szakmai-módszertani és az informatikus szakemberek közötti rugalmas, interaktív, több lépcsős egyeztetések keretében lehet majd megfelelően biztosítani. A munkaerőpiaci programok – aktív eszközökétől több tekintetben eltérő – monitoring és értékelési rendszerének a kidolgozásával kapcsolatban mindenképpen hangsúlyozni szeretnénk

azt,

hogy

az

aktív

eszközöknél

korábban

megszokott

néhány

számszerűsíthető eredménymutató (indikátor, arányszám) értékének megállapítása, különböző szempontok szerinti kombinált lekérdezhetősége és értékelése mellett sokkal összetettebb, komplexebb folyamat közbeni és a program befejezését követő monitoring- és értékelési rendszer kialakítására törekszünk, amely az új programok tervezésének folyamatára is pozitív módon, nagy mértékben visszahat. E modellben a minőségi és kevésbé számszerűsíthető eredmények, a folyamat közbeni visszacsatolások és pozitív irányú beavatkozások, a programban résztvevő személyekkel és közreműködő szervezetekkel való érdemlegesebb foglalkozás, az értékelés

tapasztalatainak

jövőbeni

programtervezési

folyamatban,

munkaügyi

szervezeten belüli és külső körben való hasznosítása legalább olyan nagy jelentőségű tényezők, mint az indikátorok számszerű alakulásának vizsgálata. Ez a fajta, mennyiségi és minőségi értékelésre, és az értékelési eredmények, tapasztalatok széles körű, szervezeten belüli és azon kívüli hasznosítására törekvő megközelítés eltérő hangsúlyokat és újfajta szemléletmódot is igényel a munkaerőpiaci programok monitorozási és értékelési folyamatában a korábban megszokotthoz képest. Bízunk abban, hogy

a tanulmányban bemutatott, több munkaügyi központ

szakembereinek és külső szakértőknek az összefogásával összeállított szakmaimódszertani modellt jól lehet majd hasznosítani a munkaügyi központok munkaerőpiaci programok tervezésével, megvalósításával és monitorozásával, értékelésével kapcsolatos mindennapi gyakorlatában. Ugyanakkor tekintettel kell lenni arra is, hogy a legtöbb munkaerőpiaci program egyedi jellegű, nehezen sematizálható, ezért mind a tervezés, mind a megvalósítás és értékelés folyamatában igényli az adott munkaügyi központ sajátos, innovatív kiegészítő megoldásait, módszereit is. Mindezek miatt a tanulmányban szereplő módszertani leírásokat,

6

segédleteket, javaslatokat elsősorban ajánlásnak szánjuk a munkaügyi központok és az egyéb – az abban foglaltakat hasznosítani kívánó – szervezetek számára.

1. A monitoring rendszer részletes kidolgozásának megalapozása 1.1. A monitoring és az értékelési rendszer kidolgozásának szükségessége és jelentősége a munkaerőpiaci programoknál Magyarországon a foglalkoztatás elősegítéséről és a munkanélküliek ellátásáról szóló 1991. évi IV. tv. (Foglalkoztatási törvény) megalkotását és a megyei (fővárosi) munkaügyi központok létrehozását követően rövid időn belül előtérbe került az aktív munkaerőpiaci politika érvényesítésének célkitűzése. E politika az összes olyan intézkedést és eszközt tartalmazza, amelyek az állást kereső személyek munkavégző képességét, szakképzettségét, kompetenciáit, motiváltságát, kommunikációs és egyéb készségeit fejlesztve javítják az egyének munkavállalási és elhelyezkedési esélyeit, és kedvezően befolyásolják a foglalkoztatás színvonalát, illetve struktúráját. Figyelembe véve azt, hogy a Munkaerőpiaci Alap és annak Foglalkoztatási Alaprésze alapvetően a munkáltatók és a munkavállalók járulékbefizetéseiből táplálkozik, és felhasználási nagyságrendje éves szinten jelentős, több tízmilliárd Ft nagyságrendű, az aktív eszközök minél hatékonyabb működtetésével és annak rendszeres nyomon követésével kapcsolatos igények már a Foglalkoztatási törvény bevezetését követő rövid időn belül előtérbe kerültek. (Ezt a követelményt az Állami Számvevőszék 1992. évi jelentése is határozottan megfogalmazta.) Ennek is tulajdonítható az, hogy hazánkban a Világbank támogatásával egy amerikai szakértő (Christopher J. O’ Leary) szakmai irányítása és a Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Munkaügyi Központ témavezetése mellett az akkor működtetett aktív foglalkoztatási eszközök egységes szemléletű teljesítménykövetési (monitoring) rendszerének gyakorlatorientált kidolgozására, és három megyében (Borsod-AbaújZemplén, Hajdú-Bihar, Somogy) történő kísérleti bevezetésére viszonylag hamar, 20022003-ban sor került. A monitoring rendszert 1994-től országosan is bevezették, és a Foglalkoztatási

Hivatal

szakmai

irányításával,

koordinálásával,

kibővített

és

7

informatikai szempontból is jobban támogatott formában jelenleg is minden munkaügyi központnál alkalmazzák. A legfontosabbak közé tartozó aktív eszközök esetében a monitoring adatokat – köztük az elhelyezkedési és továbbfoglalkoztatási arányokat, a fajlagos támogatási költségeket, amelyek pl. kirendeltségenként, képzési tanfolyamonként és a támogatásban részt vettek demográfiai összetétele szerint is vizsgálhatók – félévenkénti rendszerességgel megyei, illetve országos szinten is elemzik, és eredményeit az újabb támogatási akciók megtervezésénél többé-kevésbé hasznosítják. Az aktív eszközök monitoring rendszere ma már több vonatkozásban korszerűsítésre és továbbfejlesztésre szorul. Komoly érdeme azonban, hogy az

ilyen komplex, eszközönként több

egyszerű, de jól kezelhető és sok szempontból strukturálható aránymutatóból álló monitoring rendszer több mint tíz éven át tartó gyakorlati alkalmazása és hasznosítása nemzetközi viszonylatban is nagyon ritka, és a rendszer az elmúlt években az ILO részéről is kiemelt figyelmet és komoly szakmai elismerést kapott. (Lásd: Lázár György résztanulmányát a 2005. decemberben összeállított helyzetértékelő tanulmánykötetben; 2./sz. forrásanyag) Miközben

az

aktív

eszközök

monitoring

rendszerének

kialakításában,

alkalmazásában és hasznosításában komoly gyakorlati tapasztalatokra tettünk szert, addig a munkaerőpiaci szolgáltatások (köztük a munkaközvetítés, a különféle tanácsadási és készségfejlesztő tréningszolgáltatások) megbízható nyilvántartási és statisztikai rendszere kevésbé alakult ki. Hatékonyságvizsgálatuk igénye pedig – a munkaközvetítésnél korábban alkalmazott néhány kísérlet kivételével – csak most került igazán napirendre.

A munkaerőpiaci szolgáltatások nyilvántartási és

monitorozási igényének közelmúltban történt előtérbe kerülését egyebek között az is indokolja, hogy az Európai Unió néhány év óta a tagországoktól ilyen elemeket tartalmazó indikátorokat is rendszeresen kér. A Pest Megyei Munkaügyi Központ és más munkaügyi központok eddigi tapasztalatai, az új kirendeltségi modell törekvései és az EU igényei alapján kísérleti jelleggel 2005. évtől a magyar ÁFSZ-nél részlegesen bevezetett munkaerőpiaci Vezetői Információs Rendszer, a „MEV” már szintén tartalmaz ilyen alapadatokat igénylő indikátorokat.

8

A munkaerőpiaci szolgáltatásokhoz hasonlóan, vagy talán még annál is kisebb mértékben kapott a korábbi években figyelmet a munkaügyi központok által 2000. évtől alkalmazott, komplex jellegű munkaerőpiaci programok eredményességi, hatékonysági közelítésű értékelése, monitoring rendszerének kidolgozása, valamint a számszerűsíthető és nem számszerűsíthető eredmények, hatások alaposabb vizsgálata, és a tervezésben, valamint a jó programmodellek elterjesztésében való hasznosítása. A munkaerőpiaci programok tervezése, működtetése és monitoring rendszerének kialakítása sok olyan fontos sajátossággal rendelkezik, amelyek eltérnek a hagyományos aktív foglalkoztatáspolitikai eszközökétől, illetve a munkaerőpiaci szolgáltatásokétól. S bár az összetett jelleg, a hosszabb támogatási időtartam, a kedvezőbb támogatási feltételek és a döntőrészt hátrányos helyzetű célcsoportok, személyek programba vonása miatt általában nagy ráfordítás-igényű munkaerőpiaci programok monitoring rendszerének részletes kidolgozását a Munkaerőpiaci Alap Irányító Testülete (MAT) már 2000-ben megfogalmazta igényként, erre részben a feladat szakmai bonyolultsága miatt mindeddig még nem került sor. A 2004-ben a HEFOP 1.1. intézkedés keretében beindított ESZA- típusú, nagyon összetett és minden munkaügyi központnál folyamatban levő munkaerőpiaci „mega”-program szintén nem dolgozta ki kellő részletességgel és – elsősorban a pénzügyi elszámolások precízségének és minden szempontból megfelelő dokumentálásának megkövetelésére koncentrálva – nem igazán kezeli kiemelt hangsúllyal a szakmai monitorozás és értékelés rendszerét. A következő években az várható, hogy mivel a jelentős arányt képviselő, hátrányos helyzetű

álláskeresők

munkaerőpiaci

helyzetét,

foglalkoztathatóságát

és

a

változásokhoz való alkalmazkodó képességét az eddigi tapasztalatok szerint a rövidebb időtartamú, szimplán alkalmazott hagyományos aktív eszközök és szolgáltatások önmagukban nem képesek megfelelően javítani, ezért a pozitív irányú változások eléréséhez egyre nagyobb mértékben és arányban komplex jellegű, hosszabb időtartamú munkaerőpiaci programok alkalmazására lesz szükség. Az Európai Unióból származó támogatási források (ESZA) nagyobb részének pályázati keretek között történő felhasználása szintén elsősorban ilyen jellegű munkaerőpiaci programokhoz kapcsolódhat.

9

Mindezek mellett és a relatíve szűkös pénzügyi erőforrások miatt egyre inkább előtérbe kerül a munkaerőpiaci programok helyes kiválasztásának, alapos és körültekintő megtervezésének, jó minőségű és szakszerű lebonyolításának, eredményességének

és

a

támogatási

alapok

minél

költséghatékonyabb

felhasználásának a követelménye. Ezek a szükségletek és követelmények sürgető jelleggel igénylik a munkaerőpiaci programok szakmai monitoring rendszerének kellő részletességű kidolgozását, a programok szakszerű és gondos értékelését, a mennyiségi és minőségi célkitűzések minél eredményesebb teljesítését, a visszacsatolási funkció körültekintő érvényesítését, valamint

a jó módszerek és programtípusok széles körű elterjesztését, illetve

adaptálását.

1.2. Az eddigi fejlődés és a jelenlegi helyzet rövid bemutatása Az aktív eszközökkel ellentétben a hazai munkaerőpiaci programoknál viszonylag fejletlennek és kialakulatlannak minősíthető a monitoring rendszer. Ennek okai mindenekelőtt a programok alkalmazásának rendkívül rövid időtartamú múltjában és fejlődési sajátosságaiban keresendők. Az okokat – a rövid fejlődési pálya vázlatos

bemutatásával összehangoltan – a

következőkben igyekszünk kissé részletesebben bemutatni. •

A 2000. évet megelőzően foglalkoztatási célú, komplex munkaerőpiaci programokat néhány ESZA-típusú PHARE – program mellett kísérleti jelleggel elsősorban az Országos Foglalkoztatási Közalapítvány (OFA) pályáztatott és finanszírozott zömében civil szervezetek bevonása és támogatása révén. A munkaügyi központok, mivel nem tartozott a szorosan vett feladataik közé, értelemszerűen csak ritkán vállaltak partnerségi és részfinanszírozói szerepet az ilyen típusú programoknál. A dunántúli megyék egy része (pl. Vas, Zala, Baranya, Komárom-Esztergom, GyőrMoson-Sopron stb.) azonban nemzetközi és részben hazai központi támogatással néhány esetben már kísérleti jellegű tapasztalatokat is szerzett az ilyen típusú programok megvalósításában. 10

•

Az OFA és a PHARE által finanszírozott munkaerőpiaci programok (pl. tranzitfoglalkoztatási programok, termelőiskolai modell, mentori programok, térségfejlesztési

menedzseri

programok,

„Újra

Dolgozom”

Program

stb.)

megvalósítási és értékelési tapasztalatai csak a 2000. évhez közeledve váltak a munkaügyi központok nagyobb része számára ismertté. Ezek is azonban csak a fontosabb, általános jellegű megállapításokat tartalmazták. Némileg alaposabb ismeretekre csak azok a munkaügyi központok tettek szert ezekben az években, amelyek maguk is közreműködtek megvalósítóként, illetve aktív résztvevőként ezekben a komplex programokban. •

A külföldi és a hazai tapasztalatok alapján az ezredfordulóhoz közeledve egyre inkább egyértelművé vált, hogy a munkanélküliek hátrányosabb helyzetű rétegei, csoportjai, érintett személyei esetében a hagyományos aktív eszközök és munkaerőpiaci szolgáltatások egyszerű, egymástól elkülönült alkalmazása nem vezet a várt eredményre. E felismerést követően, csupán 2000-ben került sor a Foglalkoztatási törvény és a 6/1996. (VII.16.) MüM rendelet olyan módosítására, amely már nemzetközi összehasonlításban is korszerű és jól szabályozott formában beépítette a munkaügyi központok eszköztárába a komplex, munkaerőpiaci programok tervezését, lebonyolítási és az MPA decentralizált keretéből való finanszírozási lehetőségét. (A jogszabályok részletesebb bemutatására azok közismert jellege miatt nem térünk ki.) A MAT határozata és az új jogi szabályozás alapján még 2000-ben 4 megyei munkaügyi központ

(Baranya,

Komárom-Esztergom,

Tolna,

Zala)

korábbi

kísérleti

tapasztalatainak felhasználásával egy-egy programtípust érintően módszertani jellegű működési kézikönyvet készített, amelyet hasznosítás céljából minden munkaügyi központ megkapott. A munkaerőpiaci programok monitoring rendszere azonban külön kutatás és fejlesztés keretében azóta még nem került részletes kidolgozásra. •

Pályázati rendszer alapján, addicionális központi és decentralizált forrásból a munkaügyi központok 2000-ben 27 munkaerőpiaci programot indítottak el elsősorban a hátrányos helyzetű munkanélküliek különböző csoportjai részére. Ezek a rendeletben és a módszertani útmutatókban egységesen meghatározott, részletes 11

programtervek alapján, 2-3 éves tervezett időtartammal, különböző munkaerőpiaci szolgáltatásokat és aktív eszközöket kombinálva és rugalmasabb támogatási feltételeket alkalmazva kezdődhettek el. A programterveknek a jogi szabályozás szerint a programtól elvárt, tervezett eredményeket (a monitoring tervet) is tartalmaznia kellett, azonban ezzel kapcsolatban konkrétabb tartalmi vagy formai elvárás nem fogalmazódott meg. •

A komplex munkaerőpiaci programok az aktív eszközök korábban megszokott dokumentálási

rendszeréhez

képest

rendkívül

adminisztráció-igényesek,

és

különösen a kezdeti években – a programba bevontak viszonylag alacsony létszáma, tehát összességében nem számottevő foglalkoztatási és munkanélküliséget csökkentő hatása ellenére is – nagy mértékben lekötötték a munkaügyi központok és a kirendeltségek egyébként is túlterhelt vezetőinek és munkatársainak munkavégző kapacitását. A munkaügyi központok döntő többsége ezért az eddigi években megelégedett évente 1-3 új, és általában kis létszámot érintő, a korábbiakhoz képest innovatív jellegűnek ítélt munkaerőpiaci program előkészítésével és beindításával, mivel emellett az előző évekről áthúzódó, maximálisan 3 év időtartamú programokat is menedzselniük, bonyolítaniuk és értékelniük kellett. •

Bár a jogszabályok alapján sokkal nagyobb mértékben megtehetnék, a munkaügyi központok ebben a néhány évre visszanyúló időszakban még csak ritkán éltek a munkaerőpiaci

programok

megtervezésének,

megvalósításának,

menedzselésének és értékelésének pályázati rendszer alapján „külső kézbe adásának”, „kiszervezésének” a lehetőségével. •

Az előzőek azzal

is együttjárnak, hogy a munkaerőpiaci programok

tervezésének, megvalósításának és értékelésének rendkívül rövid időbeni múltja és alacsony száma miatt még kevésnek ítélhető az a gyakorlati tapasztalat, amelynek alapján pl. a monitorozási folyamatnál használatos indikátorok tervezéséhez kellően megalapozott standardizált elvárásokat, számszerűsíthető eredményeket, hatásokat lehetne meghatározni adott típusú programoknál a munkaügyi központok részére.

12

A Foglalkoztatási Hivatalnál nyilvántartott adatok szerint a munkaügyi központok az előző pontban említett jogi szabályozás és metodika mentén 2000-ben 27, 2001ben 14, 2002-ben 16, 2003-ban 29, 2004-ben 46, 2005-ben 16, 2006-ban 8, 20002006. években együttesen 156 munkaerőpiaci programot indítottak el. A 2000-2006. közötti időszakban egy munkaügyi központra átlagosan 8 saját kezdeményezésű program indítása jutott, ami nem egy jelentős szám, ám a programtervezési,

megvalósítási,

menedzselési és értékelési folyamatok

begyakorlására és folyamatos fejlesztésére mégis jó lehetőséget adott. Az FHnál rendelkezésre álló programlista szerint a legtöbb programot Szabolcs-SzatmárBereg (14), Békés (13), Bács-Kiskun (12), Baranya (11), Hajdú-Bihar (11), Heves (10) és Tolna megyében (10) indították, de a legkisebb számú programot indító megyékben is 4-5 munkaerőpiaci programot valósítottak meg, amely így valamennyi munkaügyi központnál valamilyen mértékben lehetőséget biztosított a mechanizmus begyakorlására és a tapasztalatszerzésre. Mintegy 60 megyei programterv tételes áttekintése, és a helyzetfelmérő szakaszban a munkaügyi központok által a felmérő kérdőív kérdéseire adott válaszok alapján az alábbi fontosabb megállapításokat fogalmazhatjuk meg: •

Már 2000. évtől folyamatosan jellemző volt az, hogy a munkaügyi központok a programterveket a jogszabályi előírásoknak megfelelően, egységes tartalmi vázlat alapján részletesen kidolgozták. A programtervben szerepeltették

a program fő célkitűzéseit és célcsoportjait,

a program szükségességét és annak rövid elemzéssel, néhány esetben SWOTanalízissel való alátámasztását, a programmegvalósítás helyszíneként kijelölt térségeket, a program kezdési és befejezési időpontját, 13

a megvalósítási szakaszok ütemezését és tartalmi leírását, a programban való részvétel feltételeit és a személyek kiválasztásának szempontjait, a részletes tevékenységtervet, amely a program egyes fő szakaszain belül is tételesen meghatározta a tennivalókat, azok időbeni ütemezését, felelős és közreműködő

személyeit,

szervezeteit

és

várható

kimeneteit

(a

legtöbb

programtervhez szemléletes folyamatábrát, Gantt-diagramot is csatoltak), az emberi erőforrástervet, amely a programban résztvevő belső és külső résztvevők körét, a programirányító team vezetőjét és tagjait, a döntési pontokat, a döntést hozó személyeket, illetve a felelősségi viszonyokat foglalta egységes rendszerbe, a finanszírozási tervet, amely évenkénti bontásban a foglalkoztatási alaprészből finanszírozható szolgáltatások és aktív eszköz támogatási elemek költségvonzatát, valamint a programok egy részénél a működési költséget érintő várható kiadásokat is tartalmazta,

az együttműködési, dokumentációs és jelentési tervet, amely a programban közreműködők kapcsolati rendszerét, információs kapcsolatait, tájékoztatási kötelezettségét és annak formáit szabályozta,

az ellenőrzési tervet, amely a program menetében a vizsgálandó területeket és témákat, az ellenőrzést végző szervezeti egységeket és személyeket, valamint az ellenőrzések időbeni ütemezését foglalta magában,

a monitoring tervet, amely programszakaszonként és a program zárásakor az értékelés formáit, módszereit, a programtól elvárt számszerű eredményeket, és azok teljesülésének menet közbeni és a program végén történő vizsgálatát tartalmazta. Összességében a munkaügyi központok programtervei formai szempontból megfeleltek

a

jogszabályi

és

a

módszertani

útmutatókban

szerepeltetett 14

elvárásoknak, és az évek múlásával, illetve a gyakorlati tapasztalatok bővülésével tartalmi szempontból is a legtöbb munkaügyi központnál egyre színvonalasabbá, reálisabbakká és megalapozottabbakká váltak. •

A monitoring tervfejezet a legtöbb megyei programtervben csak nagyon röviden, vázlatosan volt érintve. A monitoring terv a legtöbb esetben kiterjedt a program szakmai és pénzügyi előrehaladásának, terv szerinti megvalósításának, rendszeres nyomon követésének előírására, néhány számszerű létszám indikátor meghatározására, a menet közben felmerülő problémák, akadályozó tényezők jelzésének követelményként való kiemelésére. A monitorozás tervezett módszerei között – munkaügyi központonként eltérő módon

és

kombinációban

–

szerepeltek

az

egyszerű

formájú

belső

adatszolgáltatások, a programban résztvevők elégedettségét vizsgáló kérdőívek és a menet közbeni megbeszélések, rövid írásbeli jelentések, részbeszámolók, szakaszés programzáró munkaértekezletek. •

A program tervezett befejezését követően több munkaügyi központ a szakmai és módszertani tapasztalatokat, a problémákat és az eredményeket átfogóan összegző tanulmány készítését, kérdőíves követővizsgálatok lefolytatását, a program célkitűzéseinek, társadalmi-gazdasági hatásainak és számszerűsíthető mutatói teljesítésének értékelését tervezte. Ezek megvalósítása az eddigi tapasztalatok szerint azonban csak részben, és eltérő mélységben, színvonalon sikerült.

•

A munkaügyi központok újszerűségük és bonyolultságuk miatt is kiemelt figyelmet és jelentős energiát fordítottak a munkaerőpiaci programok eredményes megvalósítására. A programok fejlesztették a partnerségi viszonyokat és annak eredményei – különösen a megyei sajtó és médiák híradásai révén – erősítették a szervezet munkájának pozitív külső megítélését. A munkaügyi központok érintett belső szervezeti egységeinek, munkatársainak projektszerű és team-jellegű folyamatos munkavégzése révén – a növekvő terhelés ellenére – a belső csapatmunka is sok tekintetben eredményesebbé és tartalmasabbá vált.

15

•

A programtervekben foglalt szakmai célkitűzések jelentős részét sikerült teljesíteni, sőt az általában nagyon óvatosan, mértéktartóan számszerűsített eredménycélokat gyakran túl is teljesítették. A programterveket a belső határidők és a költségek belső megoszlása tekintetében sok helyen és akár többször is módosítani kellett.

•

A folyamatos, menet közbeni monitorozás folyamata és gyakorlata a programtervben foglaltakhoz képest általában nem volt zökkenőmentes, és kellő szakmai mélységű. Ebben szerepet játszott, hogy a munkaügyi központok vezetői, illetve a kijelölt programmenedzserek sok más egyéb feladattal is leterheltek voltak, és bár formálisan teljesítették, viszonylag kevés időt és energiát voltak csak képesek fordítani a megfelelő alaposságú belső értékelési folyamatra.

•

A munkaügyi központoknak csak egy része használta a minőségvizsgálati célú, illetve a program résztvevőinek elégedettségét mérő értékelő lapokat, kérdőíveket. Ezekre főként az egyes programelemek bonyolítása közben vagy azok lezárását követően került sor. A programból történt kilépés vagy a program befejezése utáni felmérő lappal (kérdőívvel) történő megkérdezés, különösen, ha azt postai úton bonyolították, kevésbé volt eredményes, nem sok hasznosítható információt adott, és általában alacsony volt a visszaérkezési arány. Az elemzések és az ennek alapján megfogalmazott következtetések, javaslatok a legtöbb esetben nem voltak eléggé mélyek és alaposak.

•

A program, illetve a programelemek végét követően

az aktív eszközök

esetében több munkaügyi központ az aktív eszközöknél egyébként is használatos követő kérdőíveket és monitorozási módszereket alkalmazta, de ezek eredményességéről, célszerűségéről a helyzetfelmérő szakaszban végzett kérdőíves felmérés válaszadása során nem nyilvánított véleményt. (Megítélésünk szerint a munkaerőpiaci programok eltérő jellege és komplexitása miatt az aktív eszközöknél alkalmazott követő kérdőívek, felmérő lapok használata nem igazán célszerű.)

16

•

Több munkaügyi központ (főként a szomszédos megyék esetében) kicserélte a programok

működtetésével

kapcsolatos

tapasztalatait,

és

ezáltal

sok

módszertani ötletet, javaslatot tudtak adni kölcsönösen egymásnak. Sajnos, ezek a jó módszerek és a kevésbé kedvező tapasztalatok nem, vagy csak kis részben váltak szélesebb körben, országosan is ismertté. A jórészt ESZA-finanszírozású HEFOP 1.1. intézkedés 2004. második félévében beindított, több éves átfutási idejű programja egy újabb nagy kihívást és tanulási feladatot jelentett a munkaügyi központok vezetői és munkatársai számára. Ez egyben a tevékenységek és a pénzügyi igénylések rendkívül alapos, sőt olykor túlzottan bürokratikusnak tűnő dokumentálásának, az EU terminológiájának megtanulását is jelentette a későbbiek ESZA- források elnyerésének és szabályszerű felhasználásának megkönnyítése céljából. •

Megfigyelhető, hogy a HEFOP 1.1. program (amely szakmai szempontból nem mutat túl a megyei kezdeményezésű programokon, sőt tömeges jellegű méretei miatt szakmai innovációs tartalma is a legtöbb munkaügyi központ esetében kisebb azoknál) igen jelentős figyelmet és komoly emberi kapacitásokat lekötő jellege miatt különösen 2005-től átmenetileg ismét háttérbe szorította a megyei kezdeményezésű munkaerőpiaci programok igényes megtervezését, beindítását és monitorozását.

•

A HEFOP 1.1. program a sokrétűbb, kisebb méretű, innovatív jellegű megyei programok

megtervezése,

indítása

helyett

egy

hatalmas

gyűjtővé,

igazi

keretprogrammá vált. A program mintegy 3 éves időtartama alatt különböző időpontokban, szinte folyamatos jelleggel összességében viszonylag sok személyt vonnak be a többféle célcsoport alanyainak megszólításával. Egyéni akciótervet, majd többször is módosítható együttműködési megállapodást kötnek a programba bevont személyekkel. Személyenként eltérő időben és változó összetettséggel valósulnak meg a humán szolgáltatások, a képzések és a támogatott foglalkoztatás. A létszámban és konkrét, egységes arányszámokban is megfogalmazott célkitűzés, elérendő mutató (indikátor) a programba bevontak előre meghatározott létszáma, az együttműködési megállapodásban tervezett egyéni program elvárt arányú, sikeres

17

befejezése, pozitív kimenete és a 6 hónappal későbbi, nem támogatott munkakörben való foglalkoztatotti státusz elérése. A jelenleg körvonalazódó változási tendenciák szerint a munkaerőpiaci programok a jövőben az eddiginél is nagyobb szerephez jutnak a hátrányos helyzetű rétegek munkaerőpiaci esélyeinek javítása és foglalkoztatottságuk növelése céljából. A finanszírozási forrásaikat jelentő pénzügyi alapok várhatóan nem fognak egymástól elkülönülni. A programkonstrukciók szakmai és nagyságrendi jellege koncepcionális szempontból még nincs eldöntve, de várhatóan az Emberi Erőforrások Fejlesztése Operatív Program (EMEROP) fő célkitűzéseihez, prioritásaihoz és intézkedéseihez az eddiginél is nagyobb mértékben igazodik majd. A munkaerőpiaci programokat a megyei (fővárosi) helyett a valószínűleg már 2007. év elejétől létrejövő regionális munkaügyi központok fogják megtervezni és lebonyolítani a munkaügyi kirendeltségek és irodák aktív közreműködése mellett. A jelenlegi megítélések szerint feltétlenül szükségesnek látszik a konkrét munkaerőpiaci programok tervezésének és lebonyolításának eddiginél nagyobb mértékű „ kiszervezése” pályázati rendszer keretében, az arra szakmailag felkészült külső szervezetek bevonása és megbízása útján.

1.3. A munkaerőpiaci programok monitorozásának és értékelésének sajátosságai A munkaerőpiaci eszközök monitoring rendszerének kialakítása és gyakorlati alkalmazása,

hasznosítása

az

eddig

alkalmazott

aktív

eszköz-specifikus

módszerekétől eltérő, újszerű megközelítést igényel a programok összetettebb, bonyolultabb jellege, hosszabb időtartama, jellemző célcsoportjainak hátrányosabb személyi összetétele, nagyobb fajlagos költségigénye és sok szempontból egyedi jellege miatt. Már az aktív eszközök eredménymutatói esetében is sokszor hangsúlyoztuk a mutatók egyes megyék közötti mechanikus összehasonlításának veszélyeit és korlátait. Ez a megállapítás azonban a munkaerőpiaci programokra, ahol a nem számszerűsíthető társadalmi hatásoknak, a programban résztvevő egyes egyének program időszaka alatti személyes fejlődésének és a munkaerőpiaci igényekhez való alkalmazkodó képessége

18

javulásának az egyszerű (sokszor csak átmeneti jellegű) elhelyezkedés tényénél is nagyobb szerepe lehet, még fokozottabb mértékben igaz. A munkaerőpiaci programok hagyományos aktív eszközöktől eltérő sajátosságait és monitorozási, értékelési követelményeit a következőkben foglalhatjuk össze: •

A

munkaerőpiaci

program

sokkal

összetettebb,

komplexebb

jellegű,

ugyanakkor számtalan változatban megjelenni képes, sok szempontból egyedi struktúrával rendelkező munkaerőpiaci „intézkedés.” •

A munkaerőpiaci program előkészítése és lebonyolítása során fontos szerepe van a munkaügyi

központ

szervezeti

egységeinél,

illetve

külső

közrdeműködő

szervezeteknél kijelölt személyek folyamatos projektszerű együttműködésének, a partnerségi kapcsolatoknak. •

A munkaerőpiaci programoknál a jó színvonalú programterv elkészítése gondos és alapos elemző, szükségletfeltáró, és a megvalósítási folyamatot, valamint annak szakaszait, feladatait, mérföldköveit, részhatáridőit, költségfelhasználását, partneri együttműködési kapcsolatait, menedzselési szabályait és nyomon követését részleteiben szabályozó tervezési, programozási munkát tesz szükségessé.

•

A program célkitűzéseit és a programba bevonni kívánt személyek körét, a segíteni és fejleszteni kívánt célcsoportot, a kiválasztás feltételeit és a későbbi (menet közbeni és utólagos) értékelés szempontjait, illetve a programtól elvárt eredményeket már a program beindítása előtt, a tervezési fázisban világosan meg kell fogalmazni.

•

A munkaerőpiaci program általában hosszabb (maximum 3 éves) időtartamú, mint az aktív eszközök alkalmazásának ideje, és a program időtartama alatt a személyi szükségleteket, adottságokat is figyelembe véve, több munkaerőpiaci szolgáltatás és aktív eszköz támogatás kombinációjára épül.

19

•

A hosszabb időtartam és a hagyományosnál rugalmasabb, illetve kedvezőbb támogatási feltételek miatt a fajlagos ráfordítások általában magasabbak, sőt egészen magas értékeket is elérhetnek. A segítő szolgáltatások, a kombinált támogatási formák és a kohéziós hatás következtében ugyanakkor az egyéni készségek fejlődése, a munkaerőpiaci értékek növekedése is az esetek többségében erőteljesebben jelentkezik.

•

A munkaerőpiaci programok többségének egy elhelyezkedett személyre

jutó

fajlagos ráfordításait az is jelentősen növeli, hogy ezek a programok igen gyakran a munkaerőpiacon leghátrányosabb helyzetben levő célcsoportokhoz tartozó személyeket érintik. (Pl. roma származásúak, alacsony iskolai végzettségűek, szakképzetlenek, megváltozott munkaképességűek, 45 év feletti munkanélküliek, inaktív személyek, hajléktalanok stb.) Ezeknek a személyeknek a körében gyakran még

a

program

befejezését

követően

is

nagyon

nehéz

az

elsődleges

munkaerőpiacon, a nem támogatott munkakörökben való elhelyezkedés. A program társadalmi hasznossága és egyéni életminőségre gyakorolt pozitív hatása, valamint a perspektivikus elhelyezkedési esélyek javulása azonban sok esetben ennek ellenére is kedvezően értékelhető. •

A munkaerőpiaci programok tipikus, viszonylag homogénnek tekinthető csoportokba való egyértelmű besorolása, és az ennek megfelelően differenciált teljesítménykövetelmények meghatározása meglehetősen problematikus és nehéz.

•

A

munkaerőpiaci

programok

monitorozási

és

értékelési

rendszerét

nagymértékben megkülönbözteti az aktív eszközökétől, hogy az előbbieknél az értékelést a program megvalósítása közben is rendkívül fontos folyamatosan, rendszeres időközönként végezni. Az értékelésnek ki kell terjednie a szakmai tevékenységek tervezett ütem szerinti végrehajtására, a határidők betartására, a költségelszámolás

és

felhasználás

vizsgálatára,

a

partneri

kapcsolatok

megfelelőségére, a menedzselési tevékenység színvonalára és a tervezett indikátorok időarányos teljesítésének alakulására. Ennek kapcsán fontos feladat a tervtől való eltérések okainak elemzése, az elmaradások felszámolására irányuló intézkedések

20

időben való megtétele, vagy indokolt esetben a programterv módosítása, illetve annak kezdeményezése. •

A program résztvevőinek több tényezőre kiterjedő, véleményük, illetve elégedettségi szintjük megismerésére irányuló vizsgálata nem csak a program végén, hanem az egyes programelemek bonyolítása közben és befejezésekor is nagyon fontos. A vizsgálat vagy egy egyszerű értékelő lappal, vagy egy célirányos, csoportos beszélgetés keretében, illetve a két módszer kombinációjával is elvégezhető. A reálisan és őszintén történő vélemény nyilvánítás sok lényeges, enélkül egyébként rejtve maradó

információt a felszínre hoz, amely

a gyors

visszacsatolás és a szükséges intézkedések megtétele révén lényegesen javíthatja a program-kivitelezés minőségét és a program sikerességét. •

Az átfogó, kellő részletességű, mélységű és jó színvonalú programértékelés a program befejezését követően különös jelentőséggel bír. Alkalmat biztosít a jó és rossz tapasztalatok feldolgozására, és nagy segítséget ad a jövőbeni programok tervezéséhez, valamint még sikeresebb lebonyolításához. Mindemellett esetenként (ritkább időközönként) és a programtípusonként nagy jelentősége

van

a

kontrollcsoportos

összehasonlításra

alapozott

nettó

hatásvizsgálatoknak, mivel a szokásos hatásindikátorok csak a programok bruttó hatásait mérik. Ezeket a külföldi országok számos jó példájához hasonlóan nem a munkaügyi központoknak, hanem elsősorban erre felkészült és speciális módszertani ismeretekkel rendelkező kutató intézeteknek és külső monitorozó szakembereknek lehetne és kellene jó hatásfokkal, megfelelő színvonalon elvégeznük. •

A munkaügyi központok által működtetett munkaerőpiaci programok központi szintű megismerése, a programtervek és a záró értékelések, tanulmányok, konferenciakötetek feldolgozása különösen fontos és hasznos az innovatív, jó módszerek, a „best practice”programok széles körű elterjesztése és a különösen gyenge hatékonyságú programok visszaszorítása céljából.

21

1.4. Az előzetes, a folyamat közbeni és az utólagos értékelés Az Európai Unióban a támogatott programokkal kapcsolatban már jó ideje kiemelt jelentőséget kap a programok értékelése, monitoring eljárásainak kialakítása, az eredményesség, a hatékonyság és a későbbi társadalmi-gazdasági hatások vizsgálata. Noha egységes monitoring szabályozással még az EU sem rendelkezik, a programok értékelésével

és

csoportosításával

monitoringjával,

valamint

a

mérőszámok

(indikátorok)

kapcsolatban egységes fogalmi és értelmezési rendszer kezd

kialakulni, amely a PHARE és az ESZA támogatású programok bevezetése kapcsán nálunk is egyre inkább ismertté és elfogadottá válik. Jelenleg olyan átmeneti időszakban vagyunk azonban, hogy a fogalmak még nem kristályosodtak ki eléggé, illetve nem kerültek teljes szinkronba egymással, ezért eltérő megfogalmazású szavakat szinonimaként is használunk. Jó példa erre a program és a projekt fogalompár. Anélkül, hogy ennek részleteire kitérnénk, megállapíthatjuk, hogy amit mi a megszokott szóhasználatban és az eddig még változatlanul maradt jogi szabályozásban programnak nevezünk, az az EU Strukturális Alapokhoz kapcsolódó fogalmi rendszerében már projekt elnevezéssel szerepel a „program – prioritás – intézkedés – projekt” hierarchia legalsó szintjeként és elemeként. Ennek ellenére ebben a tanulmányban a hazai jogszabályokban szereplő, hivatalos elnevezést, a program szót alkalmazzuk, amit ily módon az egyre inkább elterjedő projekt kifejezés szinonimájaként is használunk. Egy

másik

hasonlóan

jelentős

fogalompár

a

monitoring

rendszer

és

a

programértékelés. Általában jelenleg is elfogadott megkülönböztetés, hogy a monitoring rendszer mindenekelőtt

számszerűsíthető

adatokat,

mutatószámokat

produkál.

A

programértékelés pedig részben ezekre, részben más tényezők, összefüggések vizsgálatára alapozva igyekszik már menet közben is nyomon követni, feltárni a program előrehaladását, eredményességét, valamint a program befejezését követően bizonyos idő elteltével annak – csak megfelelő, szakszerű, viszonylag idő- és költségigényes

kutatásokkal

felszínre

hozható,

számszerűsíthető

és

nem

22

számszerűsíthető, illetve bruttó és nettó módon is értelmezni célszerű – társadalmigazdasági hatásait. Ugyanakkor a programértékelések fázisainak ezt követően

felvázolásra kerülő

rendszere és fogalomhasználata alapján az állapítható meg, hogy a monitoring rendszer és az értékelési folyamat tartalmilag nem válik el élesen egymástól, és részben át is fedi egymást. A VÁTI 2001. évben kiadott, EU-dokumentumokra alapozott

segédlete

a

területfejlesztési

folyamatok

értékelése

esetében

a

következőképpen definiálja a program monitoring fogalmát: „ A program monitoring elsődleges feladata, hogy folyamatosan ellenőrizze a … programok megvalósítását segítő állami és külföldi forrásokból nyújtott támogatások pénzügyi és gyakorlati megvalósításának folyamatosságát és hatásosságát. A monitoring rendszer által szolgáltatott információ lehetővé teszi a program végrehajtása során bekövetkező esetleges hibák felismerését és ennek megfelelően a program módosítását. Ezáltal a monitoring rendszer és a monitoring tevékenység a program hatékony megvalósításának egyik eszköze.” (21. sz. forrásanyag) E rövid gondolatmenettel csupán az volt a célunk, hogy utaljunk arra: a munkaerőpiaci programok monitoring rendszere nem korlátozható le az aktív eszközök esetében kialakult hagyományos értelmezésre, amely szerint a monitoring rendszer leszűkíthető jó néhány számszerűsíthető teljesítménymutató, illetve indikátor folyamatos figyelésére, előállítására és elemzésére. Ez természetesen a programok monitoring rendszerének is fontos és alapvető része marad. Az értelmezés (legalább is tágabb értelemben) azonban kibővül a munkaerőpiaci programok megvalósításának, előrehaladásának

folyamatos

(menet

közbeni)

értékelésével,

a

minőségi,

elégedettségi vizsgálatok elvégzésével és kiértékelésével, a program zárását követően pedig a számszerűsíthető és a minőségi jellemzők, összefüggések minél reálisabb, alaposabb és teljesebb körű számbavételével, továbbá az újabb programok tervezési folyamatához való visszacsatolással. Az Európai Unióban a Strukturális Alapok és az ESZA programok esetében a programok értékelésének három fázisát különböztetik meg:

23

•

Az előzetes (ex ante) értékelés feladata, hogy a korábbi szakmai és programmegvalósítási tapasztalatok, a szükségletelemzés és a SWOT-analízis alkalmazásával meghatározza a program célját, és kiválassza a megfelelő programot. Az előzetes értékelés a programok színvonalas és hatékony tervezését alapozza meg, amelyhez a korábbi programok utólagos értékelésének eredményeit, megállapításit, tapasztalatait és javaslatait is vissza kell csatolni, hasznosítani kell, ha rendelkezésre állnak ilyenek. Az előzetes értékelésnek már tartalmaznia kell a program, illetve a támogatások várható hatásainak vizsgálatát, és a programterv mérhető céljait is. A programok tervezésekor szükséges a program céljainak megfelelő olyan indikátorok, jelzőszámok kiválasztása, amelyek alapján a programok

értékelése,

a

végrehajtás

nyomon

követése

és

ellenőrzése

megvalósítható. (Az EU terminológia az előzetes értékelést elsősorban az összetettebb operatív programok, prioritások, intézkedések szintjén értelmezi, de az természetszerűleg az egyedi programok/projektek esetében is alkalmazandó, és egyszerűsített formában, kisebb-nagyobb alapossággal a munkaügyi központok alkalmazzák is.) •

Az időközi értékelés, illetve a folyamatos monitoring feladata, hogy a program megvalósítsa közben is értékelje a program részidős végrehajtásának eredményeit, a szakmai és a pénzügyi terv, valamint az indikátorok

időarányos teljesítését, a

programmenedzselés színvonalát, a horizontális szempontok és a nyilvánosság követelményeinek érvényesülését, összevesse azokat az eredetileg kitűzött célokkal, és szükség esetén korrekciós vagy ráerősítő intézkedéseket alapozzon meg. Az időközi értékelések eredményeként rendkívül indokolt esetben az eredeti programterv módosítása is szükségessé válhat. Az időközi értékeléseknek, illetve a folyamatos monitoringnak szintén több szintje van, és a

hierarchikus tagozódás mentén a programok, a prioritások, az

intézkedések és az egyes projektek (esetünkben a munkaerőpiaci programok) értékelésére egyaránt kiterjednek.

24

Az értékelések fontos dokumentumai a félidős (általában a 7 éves tervezési ciklus közepe táján elvégzendő) átfogó értékelés, az éves végrehajtási jelentések és a negyedéves előrehaladási jelentések. Ezek értelemszerűen jelentős részben az átfogó társadalmi-gazdasági célokat lefedő „Programokhoz” és a programok mellett működő Monitoring Bizottságok tevékenységéhez kapcsolódnak, de részben vagy egészben a specifikus célokat tartalmazó „Prioritások” és az operatív célokat megvalósító „Intézkedésekhez”, illetve egyedi „ Projektekhez” is differenciált és értelemszerű módon kapcsolhatók. A munkaügyi központoknál jelenleg folyamatban levő HEFOP 1.1. intézkedéshez kapcsolódó központi program esetében a munkaügyi központok havonkénti előrehaladási jelentéseket készítenek, amelyek összefogásával a közreműködő szervezet,

a

Foglalkoztatási

Hivatal

részéről

az

Irányító

Hatóság

felé

negyedévenkénti előrehaladási jelentés készül. A munkaügyi központok által az MPA decentralizált alaprészéből finanszírozott, projektszintű munkaerőpiaci programok esetében a megvalósítás előrehaladásának, időarányos értékelésének ilyen konkrétságú, formalizált szabályozása még nem történt meg. A menet közbeni értékelések gyakoriságát és módját a programterv monitoring fejezete tartalmazza. A gyakorlatban a munkaügyi központok többségénél negyedévenként vagy az egyes programelemek, szakaszok lezárásakor végzik el az értékelést, amely még általában nem ölt egységes formát. •

Az utólagos (ex post) értékelés célja a szakmai programcélok teljesülésének, a források felhasználásának és hatékonyságának az értékelése.

Vizsgálnia kell a

támogatásoknak a gazdasági-szociális kohézióra, a foglalkoztatás színvonalára és szerkezetére gyakorolt hatását. Fel kell sorolnia a végrehajtás során elért sikereket, illetve kudarcokat, az eredményeket és azok várható tartósságát. Az utólagos értékelés az Európai Unió Bizottságának a hatáskörébe tartozik, amelyet a tagország, illetve a végrehajtó hatóság együttműködésével végez el általában külső szakértők bevonásával. Az utólagos értékelést, a program befejezését bizonyos idő elteltével követő hatásvizsgálatot

a munkaügyi központok saját kezdeményezésére indított 25

munkaerőpiaci programok esetében is célszerű elvégezni a bonyolultabb, időigényes és kutatói szakértelmet igénylő nettó hatásvizsgálatok nélkül. (Ez utóbbi vizsgálatokat bizonyos időközönként és a kiemelt jelentőségű programtípusok esetében központi szinten célszerű elvégeztetni és megfinanszírozni.) Az eddigiekben ezt a feladatot a munkaügyi központok általában úgy valósították meg, hogy saját kapacitásaikkal (néhány esetben külső szakértők bevonásával) a program befejezését, lezárását követően programértékelő záró tanulmányt készítettek a program megvalósításának elért eredményeiről és tapasztalatairól. Ezek a záró tanulmányok

azonban

eltérő

terjedelműek,

szerkezetűek,

mélységűek

és

színvonalúak voltak, és ennek megfelelően hasznosításuk és a döntés-előkészítési, döntési rendszerbe való visszacsatolásuk is differenciált módon és csak szűkebb körben valósulhatott meg.

1.5. Az indikátorok értelmezése, előállítása és alkalmazhatósága A VÁTI által kiadott segédlet (21. sz. forrásanyag) hivatalos EU- dokumentumokra alapozva a következő meghatározást adja: „ A mutató (indikátor) egy olyan szám, aminek segítségével egy cél elérésének szintjét lehet szemléltetni. Jelenthet egy felhasznált erőforrást, egy elért hatást, egy minőségi szintet vagy valamilyen más változót. A mutató mennyiségi információt nyújt, hogy segítse a beavatkozások szereplőinek kommunikációját, tárgyalásait és a döntéshozatalt. A mutató olyan elemeket számszerűsít, amelyek egy program nyomon követése során vagy értékelésében relevánsnak minősülnek.” Az indikátorok fő típusai az EU által alkalmazott terminológia szerint: •

Input vagy erőforrás indikátorok, melyek a támogatás költségeit (és szervezeti, emberi erőforrásait) veszik számba.

•

Output indikátorok, amelyek az operatív működési célokhoz kapcsolódnak, és a beavatkozás közvetlen eredményeit mérik.

26

•

Eredmény indikátorok, amelyek a program specifikus céljaihoz kapcsolódnak, és az azonnali hatásokat fejezik ki a program végső haszonélvezőire. (Többek között utalhatnak

a

megvalósított

program

kedvezményezettje

helyzetének,

magatartásának, képzettségének és készségeinek stb. a megváltozására.) •

Hatás

indikátorok,

amelyek

elsősorban

az

általános,

átfogó

célokhoz

kapcsolódnak, és általában később (is) jelentkező közvetlen és közvetett hatásokat tükröznek a program végső haszonélvezőinél vagy azok társadalmi környezetében. (A megfelelő hatásmutatók kialakításával kapcsolatos nehézség az egyénre és környezetére gyakorolt vagy a hosszú távra szóló bruttó és nettó hatások számszerűsítésében, a megfelelő hatásmechanizmus feltárásában van. Ez az összetett nagy programok, intézkedések szintjén is komoly nehézséget okoz, az egyedi programok/projektek szintjén pedig gyakran csak leegyszerűsített módon értelmezhető.) Meg kell jegyezni, hogy az indikátortípusok definiálása és főként a megfelelő mutatók, jelzőszámok kiválasztása is sokféle, nem ritkán ellentmondásos, vitatható értelmezést kap a különböző EU dokumentumokban, és azokat a hazai fogalomrendszerre lefordítani próbáló forrásmunkákban. Ez is mutatja az Európai Unióban évek óta folyó és

sokféle

megközelítésű

szakmai,

illetve

fogalmi

viták

bonyolultságát

és

lezáratlanságát. A HEFOP 1.1. intézkedéshez kapcsolódó, a munkaügyi szervezet körében közismert indikátorok, bármennyire leegyszerűsített módon lettek is meghatározva, már a program megvalósítás folyamán is felvetettek értelmezési, módszertani jellegű vitákat, amelyeket azonban máig már sikerült többé-kevésbé lezárni. A munkaügyi központok által megvalósított egyéb

munkaerőpiaci programok a

HEFOP 1.1. programnál általában kisebb méretűeknek és egyszerűbbeknek tekinthetők. Megítélésünk szerint a megyei kezdeményezésű programok esetében éppen ezért lehet kissé differenciáltabb indikátorokat is találni, és a létszám jelentős nagyságrendjét, valamint a folyamatos és aprólékos dokumentálási kényszert legalább részben elkerülve a programok szakmai megvalósítási és értékelési folyamatának színvonalára még nagyobb figyelmet fordítani. 27

1.6. Az informatikai támogatás problémái A munkaerőpiaci programok monitorozásának adatigénye igen nagymértékben hasonlít az aktív foglalkoztatáspolitikai nyilvántartásának,

eszközök és

működtetésének,

a

munkaerőpiaci

monitorozásának

és

szolgáltatások

elemzésének

alapadat

igényéhez, hiszen többségében ugyanazokból az elemekből épül fel. Ugyanakkor szélesebb körben jelenik meg a tervezett és tényleges létszám- és pénzügyi adatok, valamint a különböző indikátor mutatók folyamatos nyilvántartásának és megfelelő formában történő feldolgozásának, lekérdezhetőségének, táblázatos formába való szerkeszthetőségének az igénye, mint az egyszerű aktív eszközöknél. A program időtartama alatt, több éven keresztül folyamatosan követni és rögzíteni szükséges a programba bevont egyes személyek státuszváltozását, különböző programelemekbe való belépésének és onnan való kilépésének, valamint pénzügyi támogatásának adatait. A program befejezését követően célszerű módszerekkel meg kell szerezni és rögzíteni kell a különböző hatásindikátorok kiszámításához szükséges követő vizsgálati adatokat és információkat is. A monitoring rendszer megfelelő működtetéséhez szükség van a munkaerőpiaci programokban közreműködőkként résztvevő szervezetek (pl. különféle szolgáltatásokat végzők, képzéseket lebonyolítók, támogatott foglalkoztatási elemben részt vevő munkáltatók)

fontosabb

alapadataira,

összetétel-vizsgálatára

és

szolgáltatásaik,

programban végzett tevékenységük differenciált vizsgálatára is. A folyamatos értékeléshez és az elemzésekhez naprakész nyilvántartások és lekérdezési, illetve célszerű listázási

lehetőségek szükségesek a programba, illetve az egyes

programelemekbe bevont, abban résztvevő és onnan kilépő személyekről, létszámuk különböző ismérvek szerinti összetételéről. Az input-, output és eredmény indikátorok esetében az időarányos teljesítés folyamatos vizsgálata is igényként merül fel. Az indikátorok adatait a programba bekerült létszám bizonyos csoportjaira, strukturált módon is elő kell tudni állítani a mélyebb elemzések elősegítése céljából. A program megvalósítása közbeni minőségvizsgálatok, kérdőíves elégedettségi felmérések egyszerű adatait ugyan manuális módon is könnyű feldolgozni, de azokat emellett az informatikai rendszerben is rögzíteni célszerű. 28

Mindezen adatszerzési, nyilvántartási és feldolgozási igényekhez meg kell határozni a lekérdezési, táblázatszerkesztési szempontokat, valamint az elemi adatok körét. Ezek első, informatikai egyeztetésre alkalmas változatának bemutatására e tanulmány keretében kerül sor. Ugyanakkor látni kell azt, hogy a munkaerőpiaci programok működtetéséhez és fenti igényeket is kielégítő monitorozásához a jelenlegi, heterogén és kevésbé korszerű alapokon nyugvó, nem eléggé összehangolt és sokféle működtetési problémával jellemezhető szoftver-rendszerek még nem biztosítanak megfelelő feltételeket, illetve támogatást. Az elemi adatok zöme ugyan jelenleg is benne van a rendszerben, de az adatállományok közötti kapcsolódások és a rugalmas, gyors adatfeldolgozást biztosító szoftverek csak kis részben vannak jelen, hiányosak vagy lassan, körülményes módon használhatók csupán. Jelenleg még a munkaügyi központok által kezdeményezett és indított munkaerőpiaci programok, valamint egyes aktív eszközök és a munkaerőpiaci szolgáltatások

működtetésének

informatikai

támogatása,

továbbá

a

pénzügyi

folyamatok naprakész nyomon követése is alapvetően hiányzik. A munkaerőpiaci programok esetében a HEFOP 1.1. intézkedés informatikai programja (az ún. Keretprogram) több év óta fejlesztés alatt áll, de talán éppen a szoftver bonyolultsága, fontossági rangsorképzési problémái miatt még mindig nem tudja teljes körűen és megbízhatóan kielégíteni a munkaügyi központok nyilvántartási

és elemzéseket,

előrejelzéseket támogató igényeit. A támogató szoftverek célirányos elkészítése az adatfeldolgozási igények pontosított meghatározása, valamint az ÁFSZ-nél jelenleg is működő, különféle korszerűségi színvonalon álló nyilvántartó és feldolgozó szoftverek (pl. Ügyfélszolgálati program, Aktív eszközök nyilvántartási és működtetési programjai, PSTAT statisztikai programrendszer, MEV- rendszer indikátorait előállító szoftver, Keretprogram, Adatáttöltő rendszerek, Aktív eszközök monitoring programjai, EMMA-rendszer, a kialakítás alatt álló korszerű „Adattárház”-rendszer stb.) kapcsolatainak és hasznosítási, kezelési lehetőségeinek áttekintését, valamint a konkrét fejlesztési feladatok és ütemtervek

meghatározását

követően

történhet

meg.

A

korszerű

Integrált

Keretrendszer fokozatos kialakítása és a HEFOP 1.1. intézkedéshez készült 29

„keretprogram” célirányos adaptációja keretében lehetőséget látunk arra, hogy a munkaerőpiaci

programok

monitoring

rendszere

megfelelő

informatikai

támogatást kapjon, de ehhez bizonyos időre van még szükség. A munkaerőpiaci programok későbbiekben részletesen bemutatásra kerülő monitoring rendszere szakmai szempontból (különösen a kisebb létszámú programok esetében) az ezután elkészítendő, korszerű informatikai platformon álló támogató szoftverek hiányában is működtethető és alkalmazható, de a vizsgálatok és elemzések mélységét, naprakészségét ily módon nem, vagy csak korlátozott mértékben lehet biztosítani. A megfelelő támogató szoftverek hiánya leszűkíti a program befejezését követő mélyebb, alaposabb vizsgálatok és értékelések lehetőségeit, de emellett a program menet közbeni előrehaladásának, időarányos teljesítésének monitorozását, értékelését is sokkal nehézkesebbé és munkaigényesebbé teszi.

1.7. A monitorozási és értékelési eredmények hasznosítása A programok menet közbeni monitorozásának és értékelésének a legfontosabb célja és feladata: a programmegvalósítás folyamatában a rendszeres visszacsatolás, és ezzel szoros összefüggésben a programvégrehajtás eredményeit és minőségét, illetve eredményességét és hatékonyságát javító, szükségesnek ítélt, célszerű beavatkozási intézkedések megfelelő időben való megtétele. A program befejezését követő monitorozás és átfogó, kellő mélységű záró értékelés egyrészt számba veszi a program később mérhető hatásindikátorait. Másrészt a programmegvalósítási tapasztalatok részletes feldolgozásával, a tervezett indikátorok teljesítésének elemzésével, az eltérések vagy a gyengébb teljesítmények okainak feltárásával visszacsatolást biztosít a jövőbeni programok még átgondoltabb és jobb megtervezéséhez, a program előtti (ex ante) értékeléshez, a később megvalósítani tervezett programok kiválasztásához és a korábbinál is eredményesebb, hatékonyabb megvalósításához.

30

A monitorozás és programértékelés eredményeit tehát mindenekelőtt maguk a programtervező és megvalósító munkaügyi központok hasznosíthatják. Komoly, érdemleges elemzések és vizsgálatok, illetve erre épülő vezetői intézkedések esetében jelentős nagyságrendű megtakarítások és a hatékonysági matatók javulása érhető el a körültekintőbb programtervezés és megvalósítás, valamint a kevésbé célszerűnek bizonyuló programok kiszorítása és a hatékonyabbak előtérbe helyezése révén. A kellően szakszerű értékelések elvégzéséhez, a szükséges következtetések levonásához és a megfelelő vezetői intézkedések előkészítéséhez regionális szinten is nem a szervezeti hierarchia logikája szerint, hanem szakértői teamként

tevékenykedő

Monitoring Csoport létrehozását és hatékony működtetését javasoljuk. A regionális munkaügyi központoknál alkalomszerűen, de munkaterv alapján működő Monitoring Csoport ajánlásunk szerint magas szintű, nagy szakmai tapasztalattal és hozzáértéssel rendelkező vezetőkből, valamint kiváló szakemberekből álljon, és az operatív, manuális jellegű monitorozási feladatoktól mentesítve a programokat értékelő, minősítő és a vezetői döntéseket előkészítő testületként végezze nagy jelentőségű munkáját. A

programmonitorozás

eredményeinek

belső,

adott

szervezeten

belüli

hasznosítása mellett a külső hasznosítás is rendkívül fontos. Ez egyrészt a nyilvánosság követelményeinek hatékonyabb érvényesítését, a Munkaügyi Tanács, a közreműködő szervezetek, a programban résztvevő és potenciális partnerek, valamint a felsőbb szintű szakmai szervek és a közvélemény szélesebb körű és tárgyilagos tájékoztatását jelenti. Másrészt a jó módszerek és gyakorlatok („best practice”) minél gyorsabb ütemű elterjesztését, az innováció horizontális jellegű szélesítését, a negatív tapasztalatok és tanulságok megismertetését feltételezi, amely nálunk meg kevésbé terjedt el, de az Európai Unió fejlett országaiban már régóta hatékony és jól bevált módszernek tekintik. A fentiekre is tekintettel célszerű kialakítani a munkaügyi központok által indított munkaerőpiaci programok központi (FH és SzMM) szintű rendszeres figyelemmel kísérésének, valamint az egyes programtípusok célszerűségi és hatékonysági vizsgálatának rendszerét, amelynek alapján a bevált és sikeres programok, jó munkamódszerek szélesebb körű elterjesztésre ajánlhatók, a kevésbé sikeres 31

programkonstrukciók pedig fokozatosan megszüntethetők. Ennek pénzügyi forrásait az MPA terhére lenne célszerű évenkénti terv alapján biztosítani.

1.8.

A fő célkitűzések és feladatok összefoglalása

A munkaerőpiaci programok monitoring rendszere kidolgozására és továbbfejlesztésére irányuló kutatás fő célkitűzései: •

A munkaügyi központok által indított munkaerőpiaci programok mennyiségi és minőségi

szempontokra

kiterjedő

monitorozásával,

illetve

értékelésével

kapcsolatos módszertan ajánlás jellegű kidolgozása, valamint •

az informatikai támogatási igények meghatározása és szakmai megalapozása.

E célkitűzések megvalósításához elsősorban az alábbi feladatok elvégzését tartjuk fontosnak:

Javaslat a munkaerőpiaci programok tervezésének fontosabb szempontjaira, és ennek keretében ajánlás a monitoring terv tartalmára.

Az alkalmazásra javasolt indikátorok körének meghatározása.

A munkaerőpiaci programok eredményességének és hatékonyságának vizsgálata

A minőségi vizsgálatok megtervezése, javaslat értékelő lapok alkalmazására.

A programmegvalósítás folyamatában végzendő monitorozás, értékelés és visszacsatolás folyamatának és szempontjainak kidolgozása.

A programok számszerűsíthető és nem számszerűsíthető hatásainak elemzése.

Javaslat Monitoring Csoport létrehozására és működtetésére.

32

Az informatikai támogatással kapcsolatos igények megfogalmazása.

Elemzési, lekérdezési, táblázatkészítési szempontok és az ehhez szükséges elemi adatok körének meghatározása.

Ajánlás a monitoring eredmények szervezeten belüli és kívüli hasznosítására és a jó gyakorlatok elterjesztésére.

2.

A munkaügyi központok által indított munkaerőpiaci programok megtervezése, és az annak részét képező monitoring terv tartalma

A munkaerőpiaci programok egyik legfontosabb sajátossága, hogy annak megkezdése előtt a komplex intézkedés teljes folyamatát részletekbe menően végig kell gondolni, és írásos formában is meg kell tervezni. A 6/1996. (VII. 16.) MüM rendelet 2000. évi módosítása konkrétan szabályozza az ezzel kapcsolatos feladatokat. A jogszabály előírásai szerint „a program indítása előtt programtervet kell készíteni, amelyben meg kell határozni:

azoknak a személyeknek a körét, akik munkaerőpiaci helyzetének javítására a program irányul (a továbbiakban: célcsoport),

azokat a térségeket, amelyekben a program megvalósítására sor kerül,

a program tartalmát alkotó munkaerőpiaci szolgáltatásokat és foglalkoztatást elősegítő támogatásokat (programelemek), valamint azokat a szakmai elveket, amelyek szerint ezek a programban összekapcsolódnak,

a programban, valamint az egyes programelemekben való részvétel feltételeit, az ahhoz szükséges dokumentumok körét és tartalmát,

33

a program megvalósításában közreműködő személyek és szervezetek körét,

a program megvalósításának időtartamát, amely a 3 évet nem haladhatja meg,

a programtól, valamint az egyes programelemektől várt eredményt, valamint annak mérésének, értékelésének módját,

a programtervben meghatározott célok megvalósulása értékelésének gyakoriságát, a program teljes költségvetését, amely tartalmazza a programot alkotó munkaerőpiaci szolgáltatások, támogatások és a program működtetésének (a programirányítás, a programmal kapcsolatos kommunikáció és a monitoring) költségeit.”

A jelenleg érvényes jogi szabályozás szerint a programterv tartalmát is érintő néhány egyéb fontos meghatározásnak a lényege:

A program elemét képező támogatások tekintetében az Flt.-ben és végrehajtási szabályaiban meghatározott feltételektől több aktív eszköz esetében, a támogatás mértékét vagy/és időtartamát tekintve pozitív irányban el lehet térni.

A program keretében olyan feltételek is előírhatók, amelyek alapján a célcsoporthoz tartozó személyek differenciált módon a program nem valamennyi, hanem csak egyes elemeiben vesznek részt.

Pályázati eljárás alapján a munkaügyi központ támogatást nyújthat jogi személynek, jogi személyiséggel nem rendelkező gazdasági társaságnak, valamint egyéni vállalkozónak munkaerőpiaci program kidolgozásához, illetőleg annak kidolgozásához és/vagy részben vagy egészben történő megvalósításához.

A munkaerőpiaci programok tervezési módszertanának, valamint a jogi szabályozás programelemenkénti (aktív eszközök és szolgáltatási formák szerinti) sajátosságainak,

34

támogatási és kapcsolódási variációinak, illetve a költségtervezés előírásainak részletekbe menő és konkrét kifejtése mind a téma, mind a terjedelem szempontjából meghaladná ennek a tanulmánynak a kereteit. (Ezek a részletek egyébként a munkaügyi központok eddigi gyakorlati működése és a programok tervezése, megvalósítása során az érintett szervezetek számára ismertek, és belső szabályozásokkal is alátámasztottak). A megalapozott és körültekintő munkaerőpiaci programtervezés fontosságának hangsúlyozása céljából azonban néhány fontos kérdést, összefüggést mégis szeretnénk kiemelni és röviden érinteni. Ezek az alábbiak: •

A programok típusai és a programkiválasztás szempontjai.

•

A programba kerülő személyek kiválasztásának megtervezése.

•

A programok megvalósításában közreműködő szervezetek köre és a „kiszervezés” célszerűsége.

•

A monitoring terv tartalma.

2.1. A munkaerőpiaci programok típusai és a programkiválasztás szempontjai A munkaerőpiaci programokba jellemző módon bevonásra kerülő személyek A munkaerőpiaci programok főként az elsődleges munkaerőpiacon munkaközvetítéssel és a “hagyományos” aktív foglalkoztatáspolitikai eszközökkel nem elhelyezhető munkanélküliek (álláskeresők) számára nyújtanak átfogó integrációs/reintegrációs lehetőséget. Esélyt biztosítanak arra, a program hosszabb időtartama alatt különféle szolgáltatásokat és támogatásokat kombinált módon igénybe véve fejlesszék foglalkoztathatóságukat, munkavégzési képességeiket, és így a program befejezésével könnyebben álláshoz jussanak az elsődleges munkaerőpiacon.

35

A „profiling” rendszer osztályozása és csoport-meghatározása szerint zömében azoknak az álláskereső személyeknek az esélyeit lényeges módon javítani képes programba vonásáról van itt szó, akik nem rendelkeznek az elsődleges munkaerőpiacon eladható, piacképes munkavégző képességgel, akik jelentős mértékben elveszítették munkaerő-piaci értéküket , vagy sohasem rendelkeztek azzal. Úgy is megfogalmazhatjuk, hogy a munkaerő-piaci programok elsősorban a leghátrányosabb helyzetben levő társadalmi rétegek és személyek munkaerőpiaci integrációját célozzák meg. Azokét, akik számára összetettebb – és a munkaügyi szervezet kompetenciájába tartozó – fejlesztési folyamatot igényel a képzésre/munkára kész állapot elérése. A munkaügyi központok által szervezett munkaerőpiaci programoknak egy másik tipikus csoportja esetében olyan személyeket készítenek fel, akik ugyan kevésbé hátrányos helyzetűek, de a program alatti speciális felkészítésük, valamint az azon is túlnyúló foglalkoztatásuk révén segítő vagy katalizáló jellegű ráhatásuk van a hátrányos helyzetű személyek másodlagos célcsoportjára, illetve a térségi foglalkoztatás-bővítő folyamatokra. (Mentori, szociális gondozói, foglalkoztatásszervezői, roma menedzseri, projekt menedzseri, nonprofit menedzseri, térségfejlesztési menedzseri program stb.) A munkaerőpiaci programok típusai A munkaerőpiaci programok tipikus, viszonylag homogénnek tekinthető csoportokba való

egyértelmű

besorolása,

teljesítménykövetelmények

és

az

ennek

megfelelően

differenciált

meghatározása meglehetősen problematikus és

nehéz

feladat. A csoportosítás többféleképpen is történhet.

a.) A programok típusai célcsoportokba való sorolás alapján A munkanélküliség differenciálódása elsősorban két változó, az életkor és az iskolai végzettség mentén figyelhető meg, melyek alapján beszélhetünk pl. pályakezdő fiatalok, 50 éven felüliek, illetve alacsony iskolai végzettségűek és szakképzetlenek, diplomás személyek stb. munkaerőpiaci programjáról. 36

A munkanélküliek életkorától és iskolai végzettségétől függetlenül lehetséges és gyakori még az érintett személyek speciális helyzete, valamely munkaerőpiaci hátránya alapján történő csoportosítás: pl. megváltozott munkaképességűek, tartósan munkanélküliek, romák, hajléktalanok, szenvedélybetegségből kigyógyultak, büntetésvégrehajtási intézetből szabadultak, gyermekgondozás után a munkaerőpiacra visszatérő nők stb. munkaerőpiaci programja. Gyakran előfordul emellett a fentiek szűkítő vagy fókuszált jellegű kombinatív csoportképzése is, amikor az életkor és/vagy az iskolai végzettség, illetve valamely speciális helyzet együttesen határozza meg a program célcsoportját, pl. alacsony iskolai végzettségű, szakképzetlen roma fiatalok, 50 év feletti diplomás munkanélküliek vagy a gyermekgondozás után a munkaerőpiacra visszatérni kívánó érettségizett nők elhelyezkedést elősegítő programja. A mentori és menedzseri (projektmenedzseri, foglalkoztatás-szervezői stb.) típusú programok egy önálló kategóriát képeznek az említett célcsoportok mellett, mert ezekben két, egy közvetlen (elsődleges) és egy közvetett (másodlagos) célcsoport jelenik meg, amennyiben a programban foglalkoztatott mentorok (projektmenedzserek, foglalkoztatás-szervezők) a programba lépésük előtt munkanélküliek voltak.. Ezekben a programokban általában az elsődleges – gyakran magasabb iskolai végzettséggel és/vagy jó kommunikációs és egyéb fontos kompetenciákkal rendelkező – célcsoporthoz tartozó személyek felkészítésére és támogatott, majd legalább részben fenntartható foglalkoztatására kerül sor a másodlagos célcsoportnak nyújtandó segítő és fejlesztő

szolgáltatások

biztosítása,

illetve

a

foglalkoztatásbővítés

elősegítése

érdekében.

b.) A programok típusai a program felépítése alapján Előkészítés

Szolgáltatás

Képzés

Foglalkoztatás

Munkába állás

--------------------------------------------------------------------------------------------------------------------1. „Tipikus” munkaerő-piaci program. A képzést megelőzi munkavállalási vagy pályaválasztási tanácsadás, személyiségfejlesztő tréning vagy egyéb humánszolgáltatás. A munkába állás (esetleg önfoglalkoztatás) a támogatott foglalkoztatás után történik az elsődleges munkaerőpiacon. 37

Előkészítés

Szolgáltatás

Képzés és foglalkoztatás

Munkába állás

A programok típusai időbeli ütemezésük alapján -----------------------------------------------------------------------------------------------------------------------A programba a résztvevők kiválasztása, belépése egysegítő meghatározott 2. A 1.képzést itt is megelőzi valamilyen munkavállalást tanácsadásidőben vagy humán szolgáltatás, esetleg tréning. A képzés és a támogatott foglalkoztatás egyidejűleg zajlik. Ilyenek pl. történik. a tranzitfoglalkoztatási programok, egyes szociál-ökonómiai projektek, termelőiskola programok A programba belépés folyamatos. stb. A2. munkába állásvaló történhet az elsődleges munkaerőpiacon, illetve a nem támogatott foglalkoztatás folytatódhat a foglalkoztatást a program keretében megvalósító szervezetnél. Előkészítés

Foglalkoztatás és szolgáltatás

Képzés

Munkába állás

-------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------3. A támogatott foglalkoztatás megelőzi a képzést. Ez a gyakorlatban elég ritka, általában a „munkakipróbálás” az egyik legjellemzőbb formája. A foglalkoztatás közben, illetve azt követően, általában tanácsadási szolgáltatást is igénybe véve a résztvevő maga dönti el, hogy számára melyik képzés a legmegfelelőbb. c.) A programok típusai a megvalósító szervezet alapján •

A megvalósító a munkaügyi szervezet, a közreműködő szervezetek lehetnek szolgáltatást nyújtó, képzést lebonyolító, foglalkoztatást megvalósító szervezetek.

•

A megvalósító civil vagy gazdálkodó szervezet, a közreműködő szervezetek ugyanazok, mint az 1. pontban. Megvalósító szervezet lehet képző, illetve lehet foglalkoztató szervezet is.

d.) A programok típusai a megvalósítás területe alapján •

országos (ez nem képezi vizsgálatunk tárgyát)

•

regionális

•

megyei

•

egyes kirendeltségi körzeteket (vagy kistérségeket, mikrotérségeket,

településeket)

érintő munkaerőpiaci programok A sokféle és bonyolult csoportosítási lehetőség miatt általában nem célszerű törekedni a munkaerőpiaci programok egyértelmű és vitathatatlannak tekintett tipizálására. Ennek

38

ellenére

a

munkaügyi

központok

eddigi

gyakorlatában

kialakultak

a

leggyakrabban alkalmazott programfajták. Ezek között célszerű megemlíteni - a tartósan munkanélküliek részére szervezett különféle reintegrációs programokat, - a roma munkanélküliek felzárkóztató képzési és foglalkoztatási programjait, - a megváltozott munkaképességűek foglalkoztatását elősegítő komplex programokat, - a diplomás pályakezdő fiatal munkanélküliek helyben való megtartását segítő, egyben multiplikatív jellegű (térségfejlesztési és egyéb menedzseri) programokat, - a gyermekgondozás után a fiatal nők munkába való visszaállását segítő programokat, - a tranzitfoglalkoztatási (szociál-ökonómiai, termelőiskolai) típusú programokat, - a mentori, szociális- és családgondozói stb. programokat. A programok kiválasztásának szempontjai A munkaerőpiaci programok kiválasztásánál a munkaügyi központok számára széles a pálya, és az évente kiválasztott kevés számú és legtöbbször viszonylag kis létszámot érintő program(a HEFOP 1.1. programot nem ideszámítva) mindeddig a célszerűen indítható programoknak csak egészen szűk részét fedte le. A komplex, programszerű kezelésre szoruló, hátrányos helyzetű rétegek, célcsoportok és személyek köre (amelyet a „profiling” rendszer kezdeti kísérleti jellegű alkalmazása is alátámaszt) nagyon jelentős a munkaügyi kirendeltségek által nyilvántartott álláskeresők között. A munkaügyi központok az eddig saját kezdeményezés alapján elindított munkaerőpiaci programok zömét kísérleti és tapasztalatszerzési megfontolásból választották ki. Gyakorlatot kívántak szerezni a komplex programok új típusú feladatot és komoly szakmai kihívást is jelentő megtervezésében, a programok projektszerű menedzselésében és menet közbeni értékelésében, a korábbinál szorosabb jellegű partneri együttműködésben, a szervezeten belüli csapatmunka erősítésében, és a legkülönfélébb

innovációs

elemeknek

az

egyes

programok

tervezésébe

és

megvalósításába történő beépítésében és kipróbálásában. A munkaerőpiaci programok megtervezése és sikeres megvalósítása a munkaügyi központoknál az egyébként is

39

túlterhelt vezetők és munkatársak számára általában jelentős többletmunkát jelentett, mégis újszerűsége és innovatív jellege miatt élvezetes és vonzó tevékenység volt. A munkaügyi központok többsége a hátrányos vagy halmozottan hátrányos személyek (pl. roma etnikumhoz tartozók, megváltozott munkaképességűek, hajléktalanok, szenvedélybetegségből kigyógyultak stb.) bevonására éppúgy szervezett néhány programot, mint pl. a könnyebben kezelhető diplomás pályakezdő fiatalok részére a megyében, lakóhelyen való megtartásuk és a térségfejlesztési, foglalkoztatásbővítési folyamatok élénkítésébe való bekapcsolásuk érdekében. Mindezek a programok nagyon sok értékes tapasztalatot hoztak számukra, és nagy mértékben hozzájárultak nem csak az igen nagy volumenű és összetett HEFOP 1.1. program, hanem a következő években még nagyobb szerephez jutó komplex programok jövőbeni sikeres előkészítéséhez, megtervezéséhez és lebonyolításához is. Az eddigi munkaerőpiaci programok kiválasztásánál és indításánál tapasztalataink szerint nem játszottak még igazán jelentős szerepet az eredménycélok és a hatékonysági megfontolások. Különösen a halmozottan hátrányos helyzetű célcsoportok programba vonásánál az is előre becsülhető volt, hogy viszonylag igen jelentős lesz a fajlagos költségráfordítás, és a támogatott program befejezése utáni hatásindikátorok, elhelyezkedési arányok az átlagosnál jóval kedvezőtlenebbek lesznek. Ez egyébként nem csupán hazai jelenség, hanem a nálunk gazdaságilag fejlettebb és jobb munkaerőpiaci viszonyokkal rendelkező európai országokban is ugyanúgy jellemző probléma. A különösen hátrányos helyzetű személyeknél tehát sok esetben a komplex munkaerőpiaci programok sem tudnak számszerűsíthető indikátorokban sikeresen kifejezhető elhelyezkedési mutatókat eredményezni, ennek ellenére az ilyen programok szükségességét és társadalmi hasznosságát nem, legfeljebb a hatékonyságát kérdőjelezik meg. Dr. Frey Mária nemzetközi tapasztalatokat feldolgozó 2006. januári tanulmánya (7./sz. forrásanyag) is rámutat arra, hogy ,NyugatEurópa legtöbb országában társadalmi közmegegyezés alakult ki az aktív munkaerőpiaci politika szükségességéről. …..Létjogosultságát nem attól teszik függővé, hogy a programértékelés visszaigazolja-e a szándékolt hatásokat, avagy sem. A siker vagy sikertelenség mérése az eredményesség javításának a szándékával történik.”. 40

A hatékonysági elvárások merev kezelése és számonkérése ezeknél a célcsoportoknál emellett valószínűleg előidézné azt a nem kívánatos reagálást is, hogy a munkaügyi központok a munkaerőpiaci programokba zömében csak olyan személyeket vonnának be, akik egyéb jellemzőiknél és személyiségi adottságaiknál fogva a jobb minőségű munkaerő kategóriájába tartoznak, és elhelyezkedésükre akár a programban való részvétellel, akár anélkül is jóval nagyobb az esély. (Ez az ún. „lefölözési” hatás, amelyet mindenképpen mérsékelni vagy minimalizálni célszerű.) Mindez korántsem jelentheti azonban azt, hogy a munkaerőpiaci programoknál egyáltalán

nincs

teljesítmény-

és

hatékonysági

elvárás,

továbbá

érdemleges

személyiségfejlesztésre és a programok színvonalas megvalósítására irányuló minőségi jellegű követelmény.

Csupán azt jelenti, hogy a bevonásra kerülő célcsoportok

jellemzői szerint és a helyi munkaerőpiaci környezeti tényezők függvényében igen jelentős eltérések lehetnek az elhelyezkedési arányszámokban és az egyéb indikátormutatók egy részében, amelyet realitásként kell elfogadni. A munkaerőpiaci programok jövőbeni kiválasztásánál továbbra is célszerűnek ítéljük a különféle programtípusok minél szélesebb körű fokozatos kipróbálását. Rendkívül

nagy

jelentőségűnek

ítéljük

a

szükségletelemzésre

alapozott

projektötletekben és azok részletes kidolgozásában, majd megvalósításában minél több, és pozitív eredményeket, előrelépéseket hozó innovatív gondolat és megoldás érvényesítését. A korábban már megvalósított programtípusok akár pozitív, akár negatív tapasztalataiból különösen sokat lehet tanulni, és a hasonló új programoknál ennek alapján jól tervezhető és realizálható eredményjavulást is el lehet érni. Természetes, hogy ha valamely korábbi programkonstrukció nagyon sikertelen volt, és a jóval sikeresebbé tétel feltételei az utólagos értékelések és a tervező munka alapján sem biztosíthatók, akkor azt a programot nem érdemes újra indítani. Az egyes munkaügyi központoknak érdemes volna részletesen megismerni a programok eddigi megvalósítása során más munkaügyi központoknál megszerzett és tárgyilagos módon, kölcsönösen közre adott tapasztalatokat, be nem vált módszereket és jó gyakorlatokat is, mert így a munkaerőpiaci programok kiválasztása, megtervezése és eredményesebb megvalósítása jobb hatásfokkal biztosítható lenne. Mindez akkor 41

lenne igazán hatékony, ha a jó módszerek és az innovatív megoldások elterjesztésében megfelelő központi koordináció is érvényesülne.

2.2. A programba kerülő személyek kiválasztásának megtervezése Programtípusonként és programonként differenciált, de a hatékonyság szempontjából is nagyon fontos, jól átgondolandó és megtervezendő feladatot jelent a munkaerőpiaci programokba bevonni kívánt személyek létszámának, jellemzőinek és kiválasztási módszereinek meghatározása. A szükségletelemzés és a program célkitűzéseinek meghatározása, valamint a pénzügyi ráfordítási korlátok figyelembe vétele fontos alapinformációkat ad ehhez, illetve a támogatásra tervezett célcsoport jellemzőinek meghatározásához. Hogy példát említsünk, egy roma képzési és foglalkoztatási program esetében nagyon lényeges annak átgondolása, hogy a leszűkített célcsoportba milyen életkorú, iskolai végzettségű, zömében férfi vagy női, milyen településeken élő, és milyen személyes tulajdonságokkal, kompetenciákkal rendelkező személyek közül történjen a kiválasztás? Ha ezt nem végezzük eléggé átgondoltan és körültekintően, akkor valószínűleg túl nagy lesz a lemorzsolódás és a program egyéb okok miatt sem lehet eléggé hatékony, vagyis nem érheti el a célját. Amennyiben

a

diplomás

pályakezdő

munkanélküliek

számára

szervezünk

térségmenedzseri programot, szintén nagyon fontos a létszám rögzítése mellett a felsőfokú végzettség szakiránya, az eddigi gyakornoki tapasztalatok, a jó fellépés és kommunikációs képesség, a dinamizmus, a szervezőkészség és a motiváltság egy ilyen típusú munkakör betöltésére. Ha sikerült minél gondosabban számba venni a programba való kiválasztás alapvető kritériumait, személyenkénti minimum feltételeit (amely programonként nagyon differenciált, bizonyos esetekben szándékosan alacsonyra tervezett „küszöb”értékeket jelenthet), akkor is fontos a lehetőleg minél szélesebb merítési körből történő, szakszerű és lehető legoptimálisabb kiválasztás. 42

Az adott programhoz szóba jövő személyek körének számbavétele történhet az érintett álláskeresőkkel kapcsolatban álló kirendeltségi munkatársak személyes és elektronikus információi, illetve az együttműködési megállapodások tartalma alapján. Történhet bizonyos szűrő feltételek és paraméterek szerint listázott személyek tájékoztatása, illetve behívása alapján. Bizonyos esetekben (pl. pályakezdő diplomás fiatalok kiválasztása esetén) történhet hirdetések és pályázatok készíttetése útján is. A számításba vehető merítési kör ismeretét követően célszerű a program pontos célkitűzéseinek, tartalmának, a személyeket érintő elvárásoknak és a program által nyújtott ellátási, bérezési formáknak, mértékeknek a megismertetése az érintettekkel azért, hogy akik ezeket a feltételeket nem tudják vagy nem kívánják elfogadni, eleve kerüljenek ki a jelöltek közül. A programba történő személyes kiválasztást mindenképpen egy hosszabb, akár több személy jelenlétében zajló személyes interjúnak kell követnie különösen egy viszonylag kisebb létszámú munkaerőpiaci program esetén. Ezt az interjút fejlett empatikus képességekkel

és

nagy

emberismerettel

rendelkező

vezető

munkatársnak,

pszichológusnak, munkatanácsadónak, munkaközvetítőnek vagy más humánpolitikai szakembernek kell levezetnie abból a célból, hogy a beszélgetésből és

a

metakommunikációs jelzésekből is meg lehessen ítélni: a jelölt motiváltsága, hozzáállása, személyes körülményei és kompetenciái alapján nagy valószínűséggel alkalmas-e (vagy a programban alkalmassá tehető-e) arra, hogy a programot a célkitűzéseknek megfelelően, foglalkoztathatóságának, munkaerőpiaci esélyeinek érdemi javítása mellett, vagy a program más lényeges követelményeinek megfelelve sikeresen és eredményesen befejezze. A nagyobb létszám és heterogén programok esetében (ilyen pl. a HEFOP 1.1. program) a programba való folyamatos beléptetés mellett természetesen járható út lehet az is, hogy a programba való bevonást a munkaügyi kirendeltségek érintett ügyintézői a szándéknyilatkozat, az akcióterv és az együttműködési megállapodás kitöltetése és aláíratása mellett maguk végezzék el. Ebben az esetben is nagyon fontos azonban az érintett ügyintézők igen alapos tartalmi és módszertani felkészítése, mert ellenkező esetben – különösen a még kevés tapasztalattal rendelkező munkatársaknál – a 43

hatékonyságot jelentősen rontó formális vagy adminisztratív jellegű megoldások kerülhetnek előtérbe. Ezeket az interjúkat és a programba vonásról szóló együttműködési megállapodást már kiemelten fel kell használni annak a tudatosítására is, hogy az általában igen jelentős összegekkel támogatott ügyfél a program ideje alatt és azt követő bizonyos idő eltelte után is erkölcsileg (és jogilag is) érezze kötelezve magát a helytállásra, a munkaügyi központtal való korrekt együttműködésre, és a tőle szóban (interjú keretében vagy telefonon), illetve elektronikus formában vagy postai úton kiküldött felmérőlapon igényelt egyszerű válaszok minden esetben történő megadására.

2.3. A programok megvalósításában közreműködő szervezetek, személyek köre A programok megvalósításában elsősorban •

munkaerőpiaci szolgáltatásokat nyújtó szervezetek vagy személyek,

•

képző szervezetek és

•

a célcsoport tagjait foglalkoztató munkáltatók

működnek közre. Ezek a szervezetek vagy természetes személyek legtöbbször a programterv elkészítését követően kapcsolódnak be az egyes programelemek megvalósításába, és e tevékenységükért az aktív eszközökről, illetve a munkaerőpiaci eszközökről rendelkező jogszabályokban meghatározott, illetve a programterv költségvetésében is szerepeltetett támogatást, ellenszolgáltatást kapják az MPA foglalkoztatási (egyes esetekben a rehabilitációs) keretrésze terhére. Amennyiben az egyik kiemelt jelentőségű programelemet, a

munkaerőpiaci

szolgáltatást a munkaügyi szervezet saját kapacitásai igénybevételével (szervezeti egységeivel és munkatársaival) bonyolítja le, úgy annak költségei csak az MPA

44

működési költségkerete terhére számolhatók el. Ugyancsak a működési keret terhére lehet elszámolni a munkaügyi szervezeten belül felmerülő programmenedzsment költségeit, a rezsiköltségeket és a monitorozási költségeket is. A munkaerőpiaci képzések külső szervek által történő lebonyolítását (lényegében a tanfolyami díj ellentételezésével) közbeszerzési eljárás, pályázati rendszer keretében lehet megvásárolni, a támogatott foglalkoztatást pedig pályáztatást követően, illetve munkáltatói kérelmek befogadása útján lehet a bér és –járulék havonkénti igénylése alapján megfinanszírozni. A munkaerőpiaci szolgáltatások lebonyolításának jogát és megvalósítási díját, amennyiben nem saját kapacitással, hanem külső közreműködőkkel végeztetik el a munkaügyi központok, a 30/2000. (IX.15). GM rendelet szabályozását is figyelembe véve közbeszerzési eljárás, pályázatás keretében ítélhetik oda. A

6/1996.

(VII.16.)

MüM

rendelet

lehetőséget

biztosít

arra,

hogy

a

programmegvalósítás egészét vagy annak egy részét a programot indító munkaügyi központ már a tervezési szakaszban, illetve a programmegvalósítás elkezdése előtt pályázati rendszer keretében külső szervnek vagy személynek odaítélje, „kiszervezze.” A hivatkozott rendelet lehetővé teszi, hogy” pályázati eljárás alapján a munkaügyi központ támogatást nyújtson jogi személynek, jogi személyiséggel nem rendelkező gazdasági társaságnak, valamint egyéni vállalkozónak munkaerőpiaci program kidolgozásához, illetőleg annak kidolgozásához és/vagy részben vagy egészben történő megvalósításához.”

”A pályázati felhívásnak tartalmaznia kell: - a pályázat célját, - a pályázaton történő részvétel feltételeit, - a támogatni tervezett programok célját, a program tartalmát, a programelemeket, - a programtól, illetőleg az egyes programelemektől elvárt eredményt, - a program időtartamát és határidejét, a beszámolás rendjét és idejét, valamint formáját, - a programhoz nyújtandó támogatás formáját, mértékét, forrását, -a pályázat benyújtásának helyét, határidejét, a pályázatot elbíráló szerv megnevezését,

45

-a pályázat elbírálásának határidejét. A pályázat eredményéről a munkaügyi központ dönt. A program megvalósításához nyújtott támogatás 10 százaléka a program lezárását követően az eredmény elfogadása esetén fizethető ki.” A gyakorlatban eddig a munkaügyi központok többsége még nem élt a programkidolgozás és a teljes körű megvalósítás, illetve a nagyobb mértékű kiszervezés jogszabály adta lehetőségével. Ebben elsősorban azok a dunántúli megyék (Vas, Baranya, Zala) jártak az élen, amelyek főként nonprofit szervezetek által megvalósított szociál-ökonómiai és termelőiskolai programokat (projekteket) indítottak be. Ennek a jelenségnek részben az az oka, hogy a munkaügyi központok zöme a programoknak alapvetően saját kézben tartásával önmaga kívánt mélyreható gyakorlati tapasztalatokat szerezni a viszonylag kis számú munkaerőpiaci program tervezésével, menedzselésével, megvalósításával és monitorozásával, értékelésével kapcsolatban. Az is a kiszervezés ellen szólt, hogy a legtöbb megyében nem vagy nagyon kevesen voltak olyan szakértelemmel, humán erőforrás állománnyal és infrastruktúrával és megfelelő tapasztalatokkal, referenciákkal rendelkező, foglalkoztatási célú civil szervezetek, amelyekre a munkaügyi központok az összetett és felelősségteljes, komoly szakmai színvonalat igénylő programok menedzselését jelentősebb kockázat nélkül rábízhatták volna. A helyzet ezen a téren kezd megváltozni. Egyrészt az elmúlt években meglehetősen sok civil szervezet és egyéb foglalkoztató jelentősebb nagyságrendű, ESZA-típusú EU-s pályázat

(PHARE,

HEFOP,

ROP

stb.)

sikeres

lebonyolításában

szerzett

programtervezési és menedzselési, illetv megvalósítási tapasztalatokat. A munkaügyi központok a HEFOP 1.1. peogram keretében a korábbinál nagyobb számban vontak be külső

szervezeteket

programelemeibe

is,

a

munkaerőpiaci amely

szintén

programok az

érintett

képzési

és

szervezetek

szolgáltatási fejlődését,

tapasztalatszerzését és referenciáinak bővülését segítette elő. Az igazi fordulat azonban még ezután fog bekövetkezni. Jelenleg azt lehet valószínűsíteni, hogy az ESZA-típusú foglalkoztatási programok számának és pénzügyi forrásainak jelentős megemelkedésével, a munkaügyi központok munkaerőpiaci programokat

irányító

és

koordináló

szerepének

és

feladatainak

számottevő

46

növekedésével, továbbá a saját tervezési, menedzselési és szolgáltatási kapacitások csökkenésével olyan kényszerhelyzet alakul ki, amelyet csak a „kiszervezések” gyakoriságának számottevő megnövelésével lehet kezelni. Természetesen mindez még megfelelő előkészítő és felkészülési munkát igényel. Szükségessé teszi a munkaügyi központoknál a kiszervezett programok folyamatos szakmai és minőségbiztosítási felügyeletének a megerősítését. Az is a feltételek közé tartozik, hogy a legerősebb civilszervezetek körében legyenek olyan megbízható menedzser-szervezetek is, amelyek fővállalkozóként nagyobb volumenű programok szakszerű lebonyolítását és menedzselését is vállalni tudják, és alvállalkozók egyre szélesedő körének bevonásával a szakmai minőséget és a problémamentes kivitelezést garantálni képesek.

2.4. A monitoring terv tartalma A 6/1996.(VII.16.) MüM rendelet szerint a program tervezése keretében meg kell határozni: „a programtól, valamint az egyes programelemektől várt eredményt, valamint annak mérésének, értékelésének módját.”, továbbá ” a programtervben meghatározott célok megvalósulása értékelésének gyakoriságát”

Ez a jogszabályi előírás egyértelmű követelményeket támaszt az eredmény meghatározás és eredménymérés szükségességével, valamint a program megvalósítása közben történő értékelés rendszeressé tételével kapcsolatban. Konkrétabb szakmai előírásokat azonban értelemszerűen nem jelöl meg, hiszen ez nem a jogszabály feladata.

A programtervet készítő munkaügyi központok természetesen eleget tettek a jogszabály előírásainak és monitoring tervfejezetükben meghatározták a program célkitűzéseit, a program megvalósításától várt számszerűsíthető eredményeket (amelyeket néhány esetben nem számszerűsíthető hatás-célkitűzésekkel is kiegészítettek), valamint a menet

47

közbeni értékelés tervezett gyakoriságát, melyet általában vagy negyedévenkénti rendszerességgel irányoztak elő vagy/és a programszakaszok (programelemek) időbeli határaihoz, „mérföldköveihez” kapcsoltak. A monitoring terv elkészítése a programok és programtípusok sokfélesége miatt programonként eltérő, mindenképpen egyedi mérlegelést és körültekintő, reális tervezést kíván. Tartalmi felépítésére vonatkozóan az alábbiakat javasoljuk: •

A programmal és a célcsoporttal kapcsolatos fő célkitűzéseik rövid, világos megfogalmazása.

•

A program céljaként kitűzött, tervezett indikátor értékek konkrét meghatározása input-, output-, eredmény- és hatásindikátorok szerinti részletezésben. (Indokolt esetben egyes indikátorok pontos értelmezése és kiszámítási módja. Több éves program és a programrésztvevők szakaszos vagy folyamatos beléptetése esetén az input- és output indikátorok évenként vagy negyedévenként tervezett kumulált értékeinek előrejelzése a későbbi folyamatos nyomon követés és időarányos értékelés megkönnyítése, reálisabbá tétele céljából.)

•

A minőségi, illetve elégedettségi vizsgálatok elvégzésének tervezett időpontjai, módszerei és szempontjai. (Felmérőlapok kérdéseinek és csoportos beszélgetések szempontjainak

megtervezése.

Az

időpontok

kapcsolódnak

az

egyes

programszakaszokhoz, illetve szolgáltatási és támogatási programelemekhez.) •

A konkrét mérési és értékelési módszerek megtervezése a megvalósítás közbeni folyamatra,

a

program

záró

értékelésére

és

a

befejezést

követő

hatásvizsgálatra. (Itt kell meghatározni azt is, hogy a vizsgálatok és értékelések közül melyeket kívánnak elvégezni a munkaügyi központ kijelölt munkatársaival, és melyeket külső, közreműkdő szervezetek vagy szakértők bevonásával?) •

A pénzügyi és szakmai beszámolók, jelentések elkészítésének, továbbítási, értékelési

és

visszacsatolási

rendszerének

megtervezése.

A

összeállításával és értékelésével kapcsolatos szempontok, sémák,

jelentések határidők,

felelősök és mechanizmusok meghatározása.

48

A pénzügyi tervet, amelynek fő adatai egyben input indikátoroknak is minősülnek, költségnemenkénti

és

évenkénti

bontásban

mindenképpen

szükséges

kidolgozni. Célszerű emellett negyedéves és programelemenkénti bontású kumulált pénzügyi tervet is összeállítani, és a pénzügyi lekötés, illetve tényleges felhasználás alakulását a későbbiekben ebben a rendszerben (a cash-flow tervek folyamatos aktualizálása mellett) követni. A szakmai monitoring és értékelési terv alapvetően a programcélok és a részletes tevékenységi ütemterv teljesítésére, valamint az indikátorok célul kitűzött értékeire épül. Ezek esetében a program közbeni megvalósítás folyamatában az előrehaladás menetét, eredményeit és problémáit, az előirányzott tevékenységek

és

mérföldkövek

határidőre

történő

teljesülését,

a

programmenedzselés, az információáramlás, a szervezeten belüli és kívüli partneri együttműködés tapasztalatait, a programtervtől való mennyiségi és minőségi eltérések okait kell majd, konkrét és elemző módon vizsgálni, és szükség esetén az indokoltnak ítélt beavatkozási és korrekciós intézkedéseket javasolva, azokat a megfelelő vezetői szinten időben megtenni. A következő fejezetben konkrétan is részletezésre kerülő különböző indikátorok, hatékonysági mutatók megtervezésekor nagyon körültekintően kell eljárni. Figyelembe kell venni a program jellegét, a célcsoport összetételét, a munkaerőpiaci környezeti viszonyokat, és a már korábban lebonyolított hasonló programok eredményeit és tapasztalatait. A tényezők gondos mérlegelése alapján reális (tehát se nem irreálisan magas, se nem alultervezett) indikátor értékeket célszerű megjelölni, és olyan konstrukcióban érdemes gondolkodni, amely valóságos esélyt teremt a résztvevők minél nagyobb részénél a program befejezését követő, lehetőleg támogatás nélküli tartós foglalkoztatásra.

49

3. Az alkalmazásra javasolt indikátorok körének meghatározása Az előzőekben

már érintettük, hogy a munkaerőpiaci programok jellegüket és

sajátosságaikat tekintve sok szempontból eltérnek az egyszerű aktív eszközök jellemzőitől, amely a monitoring, illető értékelési rendszerük kialakításánál is különös figyelmet kíván. A legfontosabb eltérések közé tartozik viszonylagos összetettségük, bonyolultságuk, sokféleségük, általában több éves időtartamuk, a program-megvalósítási folyamat menet közbeni monitorozásának, értékelésének szükségessége, valamint a programterv szerinti tervezett állapot és a tényleges (időarányos) helyzet rendszeres időközönkénti összehasonlítása, illetve az eltérések kezelésére megfelelő intézkedések megtétele. Mindezek miatt a munkaerőpiaci programok monitorozása és értékelése az aktív eszközökre jellemző egyszerű teljesítménymutatók alkalmazásával szemben folyamatosabb és komplexebb (a számszerűsíthető mutatók mellett

a szakmai

tevékenységeket, az együttműködési kapcsolatokat, a programban résztvevők kompetenciáit, elhelyezkedési esélyeinek változását, személyiségük fejlődését és elégedettségüket minőségi szempontból, nem számszerűsíthető módon is jellemző) elemzést és értékelést igényel. Az ilyen típusú vizsgálatokat, elemzéseket, értékeléseket lehetőség szerint már a program megvalósítása közben is végezni kell, a program befejezését követően viszont ezt mindenképpen, kellő alapossággal indokolt megtenni. Egy másik nagyon fontos sajátosság, hogy az adott évben elindított, a folyamatban levő és a befejezett munkaerőpiaci programok száma munkaügyi központonként csupán néhányra tehető. A befejezési időpontok annál a néhány programnál is adott éven belül jelentősen eltérőek, és mivel a megyék többféle (más jellegű, funkciójú és más-más célcsoportot érintő) programot valósítanak meg, a kevés számú programnál is főként az egyedi jelleg valósul meg, és szinte minden egyes program – néhány általános jelleggel képezhető mutatószám képzésétől, és egységesíthető módszerétől eltekintve – sajátos és jórészt egyedi jellegű monitorozást, értékelést követel meg.

50

Mindezek figyelembe vételével a következőkben javaslatot teszünk a munkaerőpiaci programok általános jelleggel, és néhány programtípus esetében specifikus módon alkalmazható indikátoraira:

3.1. Input indikátorok •

A munkaerőpiaci program összes költsége (Ft-ban)

•

A program költségeinek részletezése költségnemek szerint, évenkénti bontásban - Emberi erőforrásokkal kapcsolatos költségek (működési jellegű) - Közhasznú foglalkoztatás támogatási költsége - Foglalkoztatást bővítő egyéb bér- és járuléktámogatások költsége - Képzések támogatási költsége - Vállalkozóvá válás támogatási költsége - Mobilitást elősegítő támogatások költsége - Vásárolt munkaerőpiaci szolgáltatások költsége - Közreműködő szervezeteknek biztosított fejlesztési célú támogatás - Közreműködő szervezeteknek biztosított egyéb támogatás, illetve költségtérítés - Egyéb költség

A fenti input indikátorok között a legegyszerűbb és legfontosabb mutatószám a munkaerőpiaci program teljes (tervezett és tényleges) költsége. A munkaerőpiaci programoknál azonban a költségek minél nagyobb mélységű bontása, és részletszámításokkal, megalapozó jellegű háttér-számításokkal való alátámasztása is nagy jelentőségű különösen akkor, ha a program-megvalósítás forrásai között EU-s pénzügyi források is szerepelnek. A kellően megalapozott költségtervezés és a megvalósítás közbeni költségfelhasználási elemzés a munkaerőpiaci programoknál egyre nagyobb szerepet kap. A programok több éves átfutási ideje és az MPA évenkénti tervezési szisztémája miatt fontos, hogy a költségtervet legalább naptári évenkénti bontásban is el kell készíteni, Még célszerűbb 51

azonban a naptári negyedévenkénti vagy havonkénti bontású (kumulált) tervezés és folyamatvizsgálat a kifizetések elemzésénél. A költségnemek szerinti részletezésnél a fentiekben „ minimum-változatként” egy 10 sorból álló, meglehetősen összevont költségeket tartalmazó bontást mutattunk be. A várható jogszabályi változásokat részben figyelembe vettük, részben a módosítások véglegessé válása esetén ezek tartalma, csoportosítási logikája még módosulhat és korrekcióra szorulhat. A költségek részletezésénél és az egyes költségnemek, kiszámítási módok értelmezésénél és háttérszámításainál adaptált formában megítélésünk szerint jól lehet hasznosítani a HEFOP 1.1. intézkedés programjának nagyon részletes költségsémáját és módszertani útmutatóját is, valamint az annak keretében keletkezett gyakorlati tapasztalatokat. Egy ilyen nagyobb részletezésű (mégis valamelyest leegyszerűsített) költségvetési táblasémát mutatunk be és ajánlunk a munkaügyi

központoknak

hasznosításra

a

Függelékben

szereplő

résztanulmányban. Az eddigi tapasztalatok alapján megállapíthatjuk,

2.

sz.

hogy a

költségtervezés ennyire jelentős, eléggé aprólékos bontású részletezése, valamint az ugyanilyen vizsgálata

mélységben indokolt.

A

történő kiemelt

költségfelhasználás input

legalább

indikátorok

negyedévenkénti

meghatározásakor

és

megjelenítésekor viszont ennyire részletes bontásra nincs szükség és ez nem is célszerű, hiszen ez áttekinthetetlenné és szinte kezelhetetlenné tenné ezeket az indikátorokat. Vitatott jellegű tétel a kiemelt input indikátorok sorai között a működési költségek körébe tartozó, emberi erőforrások felhasználásával kapcsolatos (főként bér- és bérjellegű) költség részindikátorként való szerepeltetése, sőt egyáltalán a megtervezése és a nyomon követése is. A humánszolgáltatások költségeit a munkaerőpiaci programok esetében az eddigiekben a legtöbb munkaügyi központ csak akkor számszerűsítette, ha külső, vásárolt szolgáltatásként vette igénybe. Ha saját dolgozóik bonyolították le a tanácsadási szolgáltatásokat és a több napos tréningeket, annak költségeit nem vették számításba. Ugyanígy nem került alapos megtervezésre az egyéb olyan jellegű működési költség 52

sem, amely a munkaerőpiaci programokkal kapcsolatban merült fel, és elvileg erre a komplex

intézkedésre

elkülöníthető

lenne.

(Pl.

a

programmenedzseléssel,

a

programmegvalósítással és a monitoring tevékenységgel összefüggő, munkaügyi központon belüli emberi erőforrás ráfordításaiként munkakörönként és munkaóránként kalkulálható bér- és járulékköltségek, utazási, telefon, irodai és egyéb rezsiköltségek, beszerzések elkülönített számbavétele stb.) A HEFOP 1.1. programnál már kalkulálni lehetett és kellett is ezeknek a szervezeten belüli működési költségeknek nagy részét, és a program költségvetésének megfelelően a támogatási szerződés erre biztosított is külön forrásfedezetet. Az ilyen mélységű, programonkénti elkülönített működési költség számbavétel a kisebb létszámot érintő munkaerőpiaci programoknál kétségkívül nehezen oldható meg, mivel jórészt az alapfeladatok körébe tartozik, objektív jellege nehezen biztosítható, és nem számottevő nagyságrendje ellenére is komoly nyilvántartási többletterhet jelentene a munkaügyi központ számára. Éppen ezért a minél egyszerűbb megoldás alkalmazása érdekében, e kérdés megvitatása során több munkaügyi központ ezzel kapcsolatos egyöntetű véleményét, álláspontját is figyelembe véve „első körben” általában nem javasoljuk alkalmazni a programra elkülönített egyes működési költségfajták tételes számbavételét és nyilvántartását, csakis abban az esetben, ha olyan programkonstrukcióról van szó, amely a HEFOP 1.1.-hez hasonlóan, illetve külön központi forrásból külső, pótlólagos költségfedezetet is biztosít ezekre a programokra. Mindez természetesen nem zárja ki azt, hogy bármely munkaügyi központ, ha mégis úgy ítéli célszerűnek, elvégezheti ezeket a szervezeten belüli működési költségelemeket érintő kalkulációs számításokat, és kialakíthatja ezeknek a költségelemeknek az analitikus nyilvántartását. A programok közötti reálisabb költség-összehasonlítást kétségtelenül segítheti a programokra fordított működési költségrész (vagy legalább azok egy részének) becsült és elkülönített számbavétele különösen azokban az esetekben, amikor a munkaigényesebb szolgáltatást (pl. a célcsoport számára egy 3 hetes álláskereső klub lebonyolítását) nem kívülről vásárolja meg, hanem saját belső kapacitásaival maga végzi el a munkaügyi központ humán szakszolgálata. A kívülről vásárolt szolgáltatás költségei ugyanis mindenképpen megjelennek a program költségei között, a saját kapacitással végzett szolgáltatásé viszont csak akkor, ha erre külön 53

számítás, illetve nyilvántartás készül, és ezek a működési költségelemek is feltüntetésre kerülnek a munkaerőpiaci program ráfordításai között. Végső soron tehát az indikátor költségmutatók között – külön részindikátor formájában – megadjuk a lehetőséget a szervezeten belüli működési költségelemek számbavételére, de elfogadhatónak ítéljük azt is, ha munkaügyi központok egy része nem kívánja ezeket a költségelemeket az egyes munkaerőpiaci programoknál elkülönített módon szerepeltetni és vizsgálni, hanem csak több év tapasztalatát követően egy későbbi „finomított” modellben számol majd külön is ezekkel a költségtételekkel. Az input indikátorok mélyebb, időbeni bontásánál a naptári évek, illetve negyedévek mellett a programszakaszok szerinti tervezés és teljesítés-vizsgálat is célszerű lehet. Ez esetben legtöbbször az előkészítési, a támogatott képzési, a támogatott foglalkoztatási, és a program bizonyos periódusaiban a különféle munkaerőpiaci szolgáltatásokat nyújtó szakasz jelenik meg különböző időtartamokkal és költségekkel. A programszakaszonkénti vizsgálat akkor érdemel külön figyelmet, ha a résztvevők a programba egy előkészítési, kiválasztási szakaszt követően egyszerre lépnek be, és lényegében együttesen viszik végig, illetve fejezik be ugyanazokat a programelemeket és magát a programot. Az olyan típusú, eddig ritkábban alkalmazott programoknál viszont, mint a HEFOP 1.1., ahol a program több éves időtartama alatt szinte bármikor beléphetnek a programba a célcsoporthoz tartozó személyek, és differenciált, egyedi módon, különböző időszakokban veszik igénybe a támogatási és szolgáltatási elemeket, majd szintén eltérő időpontokban fejezik be a programot, a programszakaszok a program szintjén kevéssé értelmezhetők.

54

3.2. Output indikátorok •

A programba bevontak létszáma

•

A programon belül tanácsadási és legalább 3 napos csoportos (tréning) humán szolgáltatásba bevontak száma

•

A programon belül mentori szolgáltatásba bevontak száma

•

A képzési (felzárkóztató, betanító, szakképzettséget adó) tanfolyamokon résztvevők száma

•

A programon belül közhasznú foglalkoztatásban résztvevők száma

•

A programon belül egyéb (közhasznú foglalkoztatáson kívüli) támogatott foglalkoztatásban résztvevők száma

•

A programban való részvétel átlagos időtartama napokban

•

A képzésben való részvétel átlagos időtartama napokban

•

A támogatott foglalkoztatásban való részvétel átlagos időtartama napokban

A felsorolt indikátorok közül a programba bevontak száma a legegyszerűbb és legfontosabb mutató. A többi (amelyek száma még tetszés szerint bővítíhető vagy szűkíthető) a program belső tartalmáról, szerkezetéről és a jelentősebb programelemek időtartamáról ad fontos információkat. Könnyen beláthatjuk, hogy még a részletező indikátorok mögött is számtalan konkrét információ húzódhat meg, amelyek a program értékeléséhez nagyon fontos és alig nélkülözhető minőségi paramétereket adnak. Pl. konkrétan milyen fajta és időtartamú humán szolgáltatásokat alkalmaztak, milyen volt a képzési programok szerkezete, szintje, jellege és szakképzettség szerinti profilja, a támogatott foglalkoztatás mely ágazatokban, mely munkáltatóknál, milyen munkakörökben, milyen támogatási mértékekkel és formákban zajlott? Ezeket a tényezőket viszont már nem célszerű további részletező indikátorokkal jellemezni, mert ezek a főként minőségi jellemzők programonként eltérőek és egyediek, nem egységesíthetők, illetve az indikátorok túlzottan nagy száma áttekinthetetlenné tenné a programok vizsgálatát és értékelését.

55

3.3. Eredmény indikátorok •

A teljes tervezett programot sikeresen befejezők száma

•

A képzési programrészt sikeresen (bizonyítvánnyal, képesítéssel) befejezők száma

•

A képzési programrészből idő előtt munkakörben elhelyezkedők száma

•

A támogatott foglalkoztatást sikeresen befejezők száma

•

A támogatott foglalkoztatásból elhelyezkedés miatt kilépők száma

nem

kilépők

közül

támogatott

nem

támogatott

munkakörben

való

A felsorolt indikátorok közül szintén az első mutatónak, a teljes tervezett programot sikeresen befejezők számának (és az ennek alapján számítható arányszámnak) van a legfontosabb általános információértéke, amely egyebek között a résztvevők gondos és körültekintő kiválasztásának tényére vagy annak hiányára is utal. A többi mutató az egyes programelemekből való kilépések számának, arányának és fontosabb (bizonyos pozitív részeredményeket tükröző) okainak a jellemzésére irányul. Az eredményindikátorokhoz kapcsolódóan szintén vizsgálni lehetne azokat a legfontosabb minőségi jellemzőket, és az ilyen mélységben strukturált arányszámokat, mint amelyeket az output indikátoroknál említettünk, de ugyanazon okok miatt ezt csak a részletes egyedi programértékelés keretében célszerű elvégezni. A fentiekben javasolt eredmény indikátorok a leggyakrabban előforduló, speciális célcsoportokat érintő rétegprogramok és reintegrációs jellegű programok esetében alkalmazhatók. Vannak viszont ezen kívül még olyan, ritkábban alkalmazott, mégis nagyon fontos és innovatív jellegű programtípusok is, ahol a programcélok között elsősorban a multiplikatív jellegű eredmény- és hatás célkitűzés dominál. Ezeknél a programoknál az elsődleges célcsoportnak tekintett, jellemzően magasabb iskolai végzettségű, e feladatra rátermettnek ítélt álláskereső személyek kiképzését, gyakorlati felkészítését követően az elvárt eredmények és hatások között szerepel a másodlagos (általában hátrányos 56

helyzetű) célcsoport tagjainak általuk történő bevonása, gondozása, munkába helyezése, vagy új munkahelyek létrehozásának sikeres pályázatok elkészítése útján történő elősegítése. E programok közé tartoznak a mentori, foglalkoztatásszervezői, térségfejlesztési menedzseri,

projekt-menedzseri, roma-menedzseri, nonprofit

menedzseri, és más hasonló jellegű programok. Az ilyen programoknál az elsődleges célcsoport viszonylag kis létszámú (12-30 fő), és az előzőekben az első helyen jelölt indikátort követően felsorolt mutatók helyett kifejezőbbek és a program jellegének jobban megfelelnek az alábbi kiegészítő eredmény indikátorok: •

A támogatott foglalkoztatás ideje alatt a mentorral ( foglalkoztatás-szervezővel, roma-menedzserrel stb.) rendszeres kapcsolatba került, segítségét igénybe vevő munkanélküli vagy inaktív személyek (családok) száma

•

A mentor stb. által segített személyek közül a támogatott foglalkoztatás ideje alatt egyéni, illetve több napos, csoportos humánszolgáltatásba bevont személyek száma

•

A mentor stb. által segített személyek közül a támogatott foglalkoztatás ideje alatt munkaerőpiaci képzésbe bevont személyek száma

•

A mentor stb. által segített

személyek közül a támogatott foglalkoztatásba

bevontak száma •

A mentor stb. által segített személyek közül a nem támogatott foglalkoztatásba bevontak száma

•

A térségfejlesztő menedzser (pályázatkészítő és projektmenedzser stb.) által a támogatott időszak elkészített és benyújtott pályázatok száma, ebből a nyertes pályázatok száma, az elnyert támogatási összeg, valamint az elnyert pályázati támogatás révén létrehozható, illetve megtartható munkahelyek száma

57

E második körben ismertetett, a speciális programokra javasolt eredmény indikátorok esetében további fajlagos mutatószámokat is célszerű képezni, mert ezek az adott programok esetében kifejezőbbé és összehasonlíthatóbbá teszik az eredménymutatókat. Pl: •

Az egy mentorra (foglalkoztatás-szervezőre, roma-menedzserre stb.) jutó segített személyek átlagos létszáma

•

Az egy mentor által humánszolgáltatásba, képzésbe, támogatott foglalkoztatásba, nem támogatott foglalkoztatásba vontak átlagos száma vontak száma együttesen és megbontva

•

Az egy térségfejlesztési menedzser (projektmenedzser stb.) által elkészített összes, valamint támogatást elnyert pályázatok átlagos száma, az egy menedzserre jutó elnyert támogatás és a támogatás révén létrehozható, egy menedzserre jutó új munkahelyek száma (külön-külön mutatóként)

Az itt bemutatott mutatók számossága és sokrétűsége is mutatja a speciális típusú programok esetében a programtól elvárt és a későbbiekben vizsgálandó eredmény indikátorok meghatározásának tág lehetőségeit. Mindemellett a programok záró értékelésekor és elemzésekor e sajátos, a leggyakoribb célcsoportokra jellemzőtől eltérő

(ezért a későbbiekben részletesebben már nem vizsgált) programtípusok

esetében is célszerű kitérni további részletekre, minőségi jellemzőkre. Pl. az egyes mentorok és térségfejlesztési menedzserek egyéni teljesítményeinek eltéréseire, szóródásaira, azok okaira. Azoknak a munkáltatóknak az ismérveire, ahol a mentorok vagy

térségfejlesztési

menedzserek

a

támogatott

foglalkoztatás

ideje

alatt

tevékenykedtek. A mentorok által segített személyek összetételének vizsgálatára, és humán szolgáltatásokba, képzésekbe vonásuk, valamint támogatott és nem támogatott munkakörökben való elhelyezésük konkrétabb jellemzőire stb.

58

3.4. Hatás indikátorok •

A programot sikeresen befejezettek közül a nem támogatott munkakörben foglalkoztatottak (száma és) aránya a befejezést követő 180. nap elteltével

•

A programot sikeresen befejezett és a 180. nap elteltekor

nem

foglalkoztatottak közül a program befejezése óta eltelt időszakban valamennyi ideig nem támogatott munkakörben foglalkoztatottak (száma és) aránya •

Az előző indikátornál érintett személyeknél a foglalkoztatás átlagos időtartama napokban

•

A szakképzési programelemben is részt vett, a program befejezését követő 180 nap elteltével nem támogatott munkakörben való foglalkoztatottak közül az újonnan megszerzett szakképzettségnek megfelelő munkakörben dolgozók (száma és) aránya

A fenti hatásindikátorok és más fontos minőségi tényezők megállapítása a program befejezését követő 180. nappal későbbi felmérés keretében, a 3/7. sz. mellékletben bemutatott Felmérő lap használatával történik. A válaszadás közel teljes körűvé tétele céljából a programba bevont, általában jelentős összegekkel támogatott személyekkel a program kezdetekor mindenképpen ajánlott az információnyújtásukkal kapcsolatos kötelezettségvállalási nyilatkozatot is aláíratni, és ezt minden személy esetében szóbeli egyeztetés, illetve megállapodás formájában is tudatosítani.

59

4.

A

munkaerőpiaci

programok

eredményességének

és

hatékonyságának vizsgálata Az előzőekben részletezett input-, output-, eredmény- és hatásindikátorokból további mutatószámok, illetve arányszámok származtathatók az eredményesség és a hatékonyság EU-ban kialakult, és már nálunk is eléggé általánosan elfogadottá vált definíciója, illetve értelmezése szerint. Ennek megfelelően: •

az eredményességi mutató: az aktuális (tény szerinti, időarányos) és a tervezett (célul kitűzött) azonos mutatószám százalékos arányát fejezi ki.

•

a hatékonysági mutató ezzel szemben azt jellemzi, hogy a programra ráfordított források és annak legtöbbször naturális mutatókban kifejezett eredményei, hatásai hogyan viszonyulnak egymáshoz. ( A munkaerőpiaci programoknál általában egy főre, egy támogatási napra vagy egy létrehozott/megtartott munkahelyre jutó ráfordítási összegről van szó pl. Ft/főben, Ft/fő/nap-ban, amely ráfordítási fajlagosként is értelmezhető.)

Mind az eredményesség, mind a hatékonyság számszerűsített mutatóinál a számítás

alapadataként

lehet

kezelni

az

output-,

az

eredmény-

és

a

hatásindikátorokat is. Ezáltal az eredményesség és a hatékonyság az output, az eredmény és a hatásindikátorok esetében külön-külön

is értelmezhető. Az input adatoknál

értelemszerűen csak eredményességi számítások végezhetők. Mindezek mellett célszerű megjegyezni, hogy ezek az értelmezések főleg a hatásindikátorokból számított hatékonysági mutatók esetében csak leegyszerűsítésként fogadhatók el. A valóságos hatásmechanizmusok feltárása, a programok bruttó és nettó

hatásainak

vizsgálata

és

megkülönböztetése,

valamint

a

nem

számszerűsíthető társadalmi és egyéb hatások kellő súllyal történő figyelembe vétele néhány mutatószám mechanikus előállítása és értelmezése útján nem oldható meg, hanem sokkal mélyebb, sokoldalúbb elemző munkát igényel, amelyek

60

csak speciális, szakszerű, meglehetősen költség- és időigényes hatásvizsgálatok segítségével végezhetők el. (Az ilyen típusú empirikus hatásvizsgálatok és értékelő kutatások elvégzése

általában meghaladja a munkaügyi központok feladatait és

lehetőségeit.) Sajátos értelmezési probléma továbbá a munkaerőpiaci programok eredményeit kifejező mérőszámoknál az elhelyezkedési arányok vizsgálata, amelyek az eredményességi (de tartalmilag a tény- és tervadat viszonyát kifejező) mutatókhoz hasonlóan már maguk is arányszámok. Ebben az esetben a tényleges és a tervezett elhelyezkedési arányszámot nem szokásos és nem is célszerű egymással elosztani, hanem egyszerűen az arányszámok pozitív vagy negatív eltérését, százalékpontban kifejezett különbségét érdemes vizsgálni és elemezni.

4.1. Az eredményesség vizsgálatának mutatói Az eredményesség vizsgálatnak meg kell történnie a program befejezésekor bármely, az előző részekben bemutatott és a programtervben meg is tervezett mutató esetében. (Tervezett és tényleges arányszám mutatók összehasonlításakor az osztási műveletnél egyszerűbb és kifejezőbb az arányszámok különbségének a képzése és értékelése.) Az eredményesség vizsgálata lehetséges, sőt szükséges az indikátorok bizonyos körénél, nem csak a program befejezésekor, hanem a program megvalósítási folyamata közben is. Ez esetben az eredményesség az időszaki (pl. negyedévenkénti vagy egyes programelemek befejezéséhez kapcsolódó) időarányos teljesítés helyzetét tükrözi. A tényleges időszaki kumulált adat egyaránt viszonyítható a program egészére tervezett adathoz, vagy a belső időszakokra is megtervezett kumulált adatokhoz. Ezáltal a program megvalósítás és a pénzügyi felhasználás időarányos előrehaladása, illetve teljesítése jól nyomon követhető. Az input indikátorok, a pénzügyi adatok rendszeres időarányos, vagy egy bizonyos időn túl akár naprakész nyomon követése rendkívül fontos. A pénzügyi adatok esetében a

61

tényleges lekötési (kötelezettségvállalási) és a tényleges felhasználási adatokat egyaránt vizsgálni és viszonyítani célszerű a költségvetési terv adataihoz, ami a munkaerőpiaci programok esetében (is) megbízható és gyors informatikai támogatást tesz szükségessé. Az output és eredmény indikátorok folyamat közbeni, időarányos eredményességi vizsgálatának elsősorban azoknál a programoknál van szerepe és jelentősége, amelyeknél a személyek és célcsoport(ok) programba vonása és befejezése nem egyszerre a program kezdetekor, hanem a program megvalósítási időszaka közben is folyamatosan történik. (Nagyon jó gyakorlati példát szolgáltat ehhez a munkaügyi központoknál HEFOP 1.1. intézkedéshez kapcsolódó program sajátos, és korábban kevésbé alkalmazott konstrukciója, vagy a mentori és térségfejlesztési típusú programoknak az a szakasza, amikor a támogatott foglalkoztatás közben folyamatosan mérhetővé

válik

a

multiplikatív

szerepet

játszó

mentorok

és

menedzserek

teljesítménye). Az eredményességi vizsgálatokat az adott programok és indikátorok esetében mindig alapos átgondolás és értelemszerű, konkrét kiválasztás alapján célszerű az előzőekben leírt elvek és szempontok figyelembe vételével elvégezni. A legegyszerűbb és leggyakoribb (alapindikátorokból származtatott) eredményességi mutatók az alábbiak: •

A program tényleges összköltsége a tervezetthez viszonyítva (%)

•

A programba bevontak tényleges száma a tervezetthez viszonyítva (%)

•

A teljes tervezett programot sikeresen befejezők tényleges száma a tervezetthez viszonyítva (%)

•

A programot sikeresen befejezettek közül 180 nap elteltével a nem támogatott munkakörökben foglalkoztatottak tényleges száma a tervezetthez viszonyítva (%)

62

•

A programot sikeresen befejezettek közül a nem támogatott munkakörökben foglalkoztatottak tényleges és tervezett arányának különbsége (%-pont)

4.2.

A

hatékonysági

vizsgálat

főbb

mutatószámai

és

azok

összehasonlíthatósága Számszerű hatékonysági mutató formájában lehet vizsgálni a program lezárása után pl. az egy programrésztvevőre, a programot sikeresen befejezett személyek egy főjére és a befejezést követő 180. nap elteltével a nem támogatott munkakörökben foglalkoztatott személyek egy főjére jutó ráfordítást.

A fajlagos ráfordítások a

reálisabb összehasonlíthatóság érekében emellett egy programrésztvevő egy támogatási (programban töltött) napjára is kiszámíthatók. A fontosabb mutatók ennek megfelelően az alábbiak: •

Az egy programba vont személyre jutó összes költség (Ft/fő)

•

Az egy programba vont személy egy napra jutó összes költsége (Ft/fő/nap)

•

A teljes programot sikeresen befejezők egy főjére jutó költség (Ft/fő)

•

A teljes programot sikeresen befejezők egy főjének egy programnapjára jutó költség (Ft/fő/nap)

•

A program fajlagos költsége a 180 nap elteltével foglalkoztatásban állók egy főjére vetítve (Ft/fő)

•

A program fajlagos költsége a 180 nap elteltével foglalkoztatásban állók egy programnapjára vetítve (Ft/fő/nap)

63

Hatékonysági

(fajlagos

költségráfordítási)

adatok

technikailag

az

egyes

programelemekre is kiszámíthatók. Tehát meg lehet határozni pl. az egy programbeli, képző tanfolyamon részt vett személyre jutó fajlagos képzési ráfordítást, vagy a támogatott foglalkoztatási programelemnél az e támogatási elemmel érintett egy személyre jutó kiadást, sőt ezek akár egy képzési órára vagy egy hónapra is vonatkoztathatók. Az a véleményünk azonban, hogy bár ilyen jellegű számításokkal további fontos kiegészítő információkat nyerhetünk a program részletes értékeléséhez és elemzéséhez, programhatékonysági mutatóként nem célszerű ezeket használni éppen a program komplex jellege miatt. (A programból egy-egy részelemet kiszakítani a hatékonyság elemzésénél nem indokolt.) Technikailag ugyancsak elképzelhető, még sem tűnik célszerűnek számszerűsített költségfajlagosokat képezni a mentori és térségfejlesztési menedzseri típusú programok esetében a másodlagos célcsoport bevonásának és munkába helyezésének eredményeire, mert az ebben az értelmezésben már egy „kevert” programnak fogható fel. A hatékonyság vizsgálatoknál az a lényeg, hogy az adott program sajátosságainak figyelembe vételével gondos mérlegelés alapján célszerű kiválasztani azt a néhány output, eredmény és hatás indikátort, amelynek alapul vételével a hatékonysági számítások elvégezhetők és reálisan, korrekt módon értékelhetők. A hatékonysági mutatók segítségével a különböző típusú programok és a más megyékben lebonyolított hasonló jellegű programok fajlagos ráfordításai elvileg egybevethetők,

összehasonlíthatók.

Az

ilyen

összehasonlításoknak

azonban

megvannak a közismert korlátai és veszélyei. A programba vont célcsoportok mélyebben

vizsgált

személyi

összetételének

és

a

gazdasági,

munkaerőpiaci

környezetnek a legtöbbször igen jelentős eltérései ugyanis nagy mértékben befolyásolják ezeket a hatékonysági mutatókat, amelyek egybevetése felületes megközelítés

esetén

torz

és

nem

reális

összehasonlításokhoz

vagy

következtetésekhez vezethet. (Ugyanez a probléma a több mint egy évtizede monitorozott aktív eszközöknél is közismert.) Mindezen fenntartások ellenére is célszerű lehet és javasolható a különféle munkaerőpiaci programok legfontosabb fajlagos költségadatainak (és hatás indikátorainak) akár a területsoros, akár az

64

idősoros bemutatása, mert a jelentősebb eltérések

mindenképpen mélyebb, a

jelzőszámok mögé tekintő elemzésekre ösztönöznek.

5. A minőségi jellegű vizsgálatok szerepe és ajánlott alkalmazása

5.1. A minőségi vizsgálatok jelentősége és módszerei A program résztvevőinek és a megvalósításban közreműködő szervezetek, személyek véleményének, elégedettségi szintjének megismerése nagyon fontos az összetett, komplex, hosszabb időtartamú munkaerőpiaci programok minőségi szempontokat érvényesítő menet közbeni monitorozásánál és végső értékelésénél. Erre a célra az eddigiekben - főként a program, vagy egyes programelemek lezárásakoráltalában egy egyszerű értékelő lapot (kérdőívet) alkalmaztak a program résztvevőire kiterjedő, és több konkrét kérdés feltevésével a megelégedettségi szintet egy 3, 5 vagy 10 fokozatú skálán bejelölendő válaszok megkérésével és kiértékelésével. Az értékelő lapokon gyakran lehetőséget adtak nyitott kérdésként vélemények és javaslatok szöveges megfogalmazására is. A munkaügyi központok eddigi tapasztalatai szerint (bár az említett értékelő lapos vizsgálatot nem minden program esetében alkalmazták) már az elvégzett egyszerű felmérések is érdekes és fontos, minőségi jellegű – de átlagos osztályzatokkal számszerű módon is kifejezhető – információkat adtak a programot megvalósítók számára a problémák megfogalmazásához, a szolgáltató és képző szervezetek munkájának minősítéséhez, a programelemek és az egész program értékeléséhez, a szubjektív vélemények megismeréséhez és egy sor fontos összefüggés feltárásához. Az értékelő lapos, általában anonim jellegű vizsgálatokat néhány esetben a program résztvevőinek bevonásával csoportos beszélgetések is kiegészítették, amelyek szintén nagyon célszerű és hasznos módszernek bizonyultak. A csoportos beszélgetés a program résztvevőivel folytatott, kötetlen hangvételű információcsere. Lehetőséget biztosít a felmerülő problémák megismeréséhez, a konfliktushelyzetek felméréséhez és

65

megoldásához, a bizalmi viszony fenntartásához. Hozzájárul a vizsga előtti szorongások, félelmek feloldásához és a csoportkohézió erősítéséhez is. Őszinte légkörben a program résztvevőitől információt kaphatunk a programmal kapcsolatos elégedettségükre vonatkozóan is. Ez a módszer jól kiegészíti az önkitöltős kérdőíves felméréseket, ezért javasolt a használata. Bizonyos esetekben (egyes személyeknél érzékelt speciális problémák, feszültségek, konfliktushelyzetek és a programból lemorzsolódottak, idő előtt kilépők esetén) a bizalmas légkörben lefolytatott személyes beszélgetések is fontosak és szinte elengedhetetlenek. Ha a programba vont személyek munkáját mentorok is segítik, akkor ez a nyomon követési, minőség vizsgálati és segítségnyújtási forma folyamatosan és könnyen megoldható. Egyéb esetekben – az értékelő lapok kitöltetéséhez, értékeléséhez és a csoportos beszélgetés lefolytatásához hasonlóan – a munkaügyi központnak (kirendeltségeknek, irodáknak)

a program eredményes megvalósítását segítő, e

feladatra kijelölt, tapasztalt munkatársai tölthetik be ezt a szerepet. A munkaerőpiaci programok esetében fontos követelménynek ítéljük, hogy az eddiginél is szélesebb körben, és a program megvalósítása közben is kerüljön sor egyéni felmérő lapos és csoportos interjúzási, beszélgetési módszerrel ilyen jellegű vizsgálatok elvégzésére. Ezek a vizsgálatok jelentős mértékben elősegíthetik már a program menet közbeni értékelése, monitorozása során is hatékony intézkedések megtételét,

és

a

program-megvalósítás

minőségének,

eredményeinek

és

hatékonyságának javítását.

5.2. A minőségi jellegű vizsgálatok alkalmazása a munkaerőpiaci programoknál Azt tartjuk helyesnek, ha a program résztvevőinek véleményét, elégedettségi szintjét, minőségi jellegű értékelését és javaslatait nem csupán a program befejezésekor, esetleg a képzési vagy a foglalkoztatási programelem végén, hanem annak az első időszakában, esetleg a félidejénél is megismerik a programot

66

megvalósítók annak érdekében, hogy a szükségesnek ítélt kisebb-nagyobb korrekciós intézkedéseiket megfelelő időben megtehessék a program sikerességének és eredményeinek javítása céljából. (A leggyakoribb típusúnak tekinthető munkaerőpiaci programok

monitorozásának,

illetve

minőségi

értékelésének

részletesen

leírt,

ajánlásszerű logikai folyamatát az 1. sz. mellékletben mutatjuk be.)

A minőségi vizsgálatok alkalmazására –a leggyakrabban előforduló programtípus esetében – az alábbi javaslatokat tesszük:

Értékelési időpont 1. programelem (több napos felkészítő, fejlesztő tréning) befejezésekor 2. programelem (képző tanfolyam) megkezdését követő 3 hónap eltelte után

Vizsgálat alanya, választ adók A tréninget befejező program-résztvevők A képző tanfolyam résztvevői

Vizsgálat módszere 1.sz. Értékelő lap kitöltetése + Csoportos beszélgetés 2.sz. Értékelő lap kitöltetése + Csoportos beszélgetés 3.sz. Értékelő lap kitöltetése + Csoportos beszélgetés 4. sz. Felmérő lap kitöltése személyes interjú keretében az érintett személlyel 5.sz. Értékelő lap kitöltetése + Személyes vagy telefonos beszélgetés a munkáltató képviselőjével Írásban, vagy telefon, e-mail útján információkérés a továbbfoglalkoztatásról

2. programelem (képző tanfolyam) befejezésekor

A képző tanfolyamot elvégző résztvevők

2. programelemből (képző tanfolyam) a befejezés előtt kilépőknél, a kilépéskor

A képző tanfolyamról lemorzsolódó személyek

3. programelem (támogatott foglalkoztatás) megkezdését követő 3 hónap elteltével

Foglalkoztatott program- résztvevők, + foglalkoztatók

3. programelem (támogatott foglalkoztatás) végét követő 30 napon belül

Foglalkoztatók

3. programelemből (támogatott foglalkoztatás) a tervezett befejezés előtt kilépőknél, a kilépéskor

Támogatott foglalkoztatásból kilépő személyek

6.sz. Felmérő lap kitöltetése vagy telefonos, illetve személyes interjú

A programot sikeresen befejezett személyek

7.sz. Felmérő lap kitöltetése írásban, vagy telefonos, illetve személyes interjú keretében

A program befejezését követő 180 nap elteltével

67

Az előzőekben részletezett javaslatból kitűnik, hogy a program megvalósítás folyamatában milyen nagy jelentőséget tulajdonítunk a mérhető indikátorok (időarányos) vizsgálata mellett a minőségi és elégedettségi jellemzők viszonylag rendszeres nyomon követésének, elemzésének és a program minél sikeresebb végrehajtását segítő visszacsatolásnak. A program és a programelemek sajátosságait is megfelelően figyelembe vevő, programonként

egyedileg

megszerkesztett

minőség

vizsgálati

értékelő

lapok

(kérdőívek) anonim jellegű kitöltetésével, valamint az ezek feldolgozását követő csoportos beszélgetésekkel hasznos információkat lehet kapni a program résztvevőinek elégedettségéről, véleményéről, javaslatairól. Az Értékelő lapok megszerkesztésénél az eddigi

tapasztalatok szerint az

egyszerűségre, a rövidségre és a könnyen érthetőségre célszerű törekedni. Az egyes értékelések, felmérések lapjaira egy egyszerű sémát készítettünk ajánlás jelleggel, amelyektől természetesen el lehet térni. (Az Értékelőés felmérő lapok ajánlott sémáit a 3. sz mellékletben mutatjuk be.) A minőségi vizsgálat eredményeként egyebek között az alábbiakról kaphatunk fontos véleményeket, információkat és jelzéseket: •

a humánszolgáltatások és a tanfolyami képzések tartalmi és szerkezeti felépítésének, alkalmazott módszereinek hasznosságáról, célszerűségéről, egyénre gyakorolt hatásairól,

•

a trénerek és oktatók tevékenységének, valamint a tanfolyami képzési feltételeknek a minősítéséről,

•

a mentorok munkájának megítéléséről és segítő jellegéről, a kapcsolattartás gyakoriságának és formáinak megfelelőségéről,

•

a támogatott foglalkoztatás személyi, tárgyi, és a szakmai kompetenciákat fejlesztő körülményeivel való elégedettségről,

68

•

az egész program, illetve az egyes fontosabb programelemek és a csoport támogató hatásaival is összefüggésbe hozható személyes fejlődés, az alkalmazkodó képesség, a szakmai és kommunikációs készségek, a munkaerőpiaci aktivitás és az elhelyezkedési esélyek pozitív irányú változásának önértékeléséről,

•

a megkérdezett egyéneknek a program egészét érintő, pozitív megerősítő véleményéről, probléma-felvetéseiről és fejlesztési célú javaslatairól.

Külön is kiemeljük, hogy mennyire fontosnak ítéljük az eddigieknél is nagyobb figyelmet fordítani azokra a programba került személyekre, akik idő előtti lemorzsolódnak, vagy sikertelen módon kilépnek az egyes programelemekből. Ezek a lemorzsolódások összefüggésben lehetnek részben a személyiségi jellemzőkkel, részben

az

egyes

programelemek

nem

kellő

színvonalú

és

hatékonyságú

megvalósításával. A kilépések okait ezekben az esetekben minél pontosabban és reálisabban fel kell deríteni. Az ilyen típusú (nem saját kezdeményezésű elhelyezkedés és

továbbtanulás céljából, vagy egészségügyi, családi okokból bekövetkező)

lemorzsolódások, kilépések ugyanis jelentős mértékben ronthatják a munkaerőpiaci program pozitív kimeneteit, eredményeit és hatásait, ugyanakkor az érintett személyek számára is gyakran kudarcélményt jelentenek. Ezekben az esetekben a legjobb módszer a kilépő személlyel történő, empatikus megközelítésű személyes elbeszélgetés, hogy a kilépés valóságos és sokszor mélyebben rejtőző okait is fel lehessen tárni, a programmal való elégedetlenség tényezőit alaposan meg lehessen ismerni, és a kapott információkat a programmegvalósítás hátra levő folyamatában, vagy az újabb, hasonló programok megtervezésénél hasznosítani lehessen. Az ilyen jellegű beszélgetéseknél az egyéb okok mellett nem ritkán az derül ki, hogy az érintett személy kiválasztása és programba vonása túlságosan formális volt, nem volt célszerű és szerencsés. Ez gyakran összefüggésbe hozható azzal, hogy az illető nem volt kellően tájékozott a program célkitűzéseiről, személy szerint egészen más elvárásai, elképzelései voltak a programmal kapcsolatban, esetleg olyan motivációs és egyéb személyiségi problémákkal, hátrányokkal rendelkezik, amelyek reálisan nem is ellensúlyozhatók vagy kezelhetők az adott munkaerőpiaci program keretében. Ezek a 69

gondosan feltárt problémás esetek és kilépési okok még inkább felhívják a programok megvalósítóinak figyelmét a programba bevonásra kerülő személyek gondos és körültekintő kiválasztásának különleges fontosságára. A program befejezését követő 180 nap elteltével későbbi Felmérő lap (lásd: 3/7. sz. melléklet) kitöltetését a programot sikeresen befejezett minden személlyel teljes körűen és immár nem csupán anonim jelleggel, hanem - az indikátorok konkrét és kellően strukturált előállíthatósága céljából - beazonosítható módon javasoljuk elvégez(tet)ni. A kitöltött Felmérő lappal ugyanis nem csupán a foglalkoztatotti státuszt (és ezáltal egy kiemelt hatásindikátort) tervezzük vizsgálni, hanem a program minőségvizsgálata és átfogó elemzése, a nem számszerűsíthető hatástényezők legalább részbeni feltárása céljából is rendkívül fontos információforrásnak tekintjük. A Felmérő lap kitöltetése történhet az érintett személyeknek postai úton történő kiküldéssel (emlékeztetve az érintetteket a program indulásakor szóban és írásban is vállalt információadási kötelezettségükre és őszinte válaszaik jelentőségére), de a telefonnal vagy e-maillel rendelkező ügyfelek esetében ily módon is bekérhetők a válaszok. A minél teljesebb körű kitöltés érdekében részlegesen, mentorok, illetve külső kérdezőbiztosok közreműködésével történő interjúzásra is sor kerülhet. A munkaügyi központok által indított munkaerőpiaci programok esetében eddig kevésbé volt jellemző, hogy a humán szolgáltatásokat végzőktől, a trénerektől, a mentoroktól, a képző szervek oktatóitól, a támogatott foglalkoztatást biztosító munkáltatóktól,

és

a

program

megvalósításában

közreműködő

belső

munkatársaktól is kérjenek a minőségi jellemzők vizsgálatára irányuló, elsősorban célirányos

beszélgetések

keretében

minősítéseket,

problémajelzéseket,

véleményeket és javaslatokat. Márpedig ezeknek a szervezeteknek és személyeknek a program egészéről, egyes elemeiről és a csoport egésze vagy egyes tagjai munkájának, fejlődésének és munkaerőpiaci esélyei javulásának megítélésével kapcsolatos véleménye, minőségi jellegű megítélése és fejlesztési javaslata nagyon értékes és jól hasznosítható 70

információkat adhat nem csupán a záró értékelést végzők és az újabb programokat megtervezők számára, hanem már a program végrehajtása közben is az indokoltnak ítélt, menet közbeni korrekciós és minőségfejlesztési célú intézkedések megtételéhez. Ebbe a folyamatba illeszkedik az is, hogy a programot megvalósító, illetve az abban közreműködő szervezetek, személyek – a minőségvizsgálatba és a programfejlesztő munkába való aktív bevonásuk mellett – kapjanak folyamatos visszajelzéseket, javaslatokat a munkaügyi központtól szakmai és egyéb tevékenységük még eredményesebbé tétele érdekében. A minőségi vizsgálatok szerepének, gyakoriságának és szakszerűségének növelése különösen a kis létszámú, csoportos jellegű programok vagy programelemek (pl. képző tanfolyamok) esetében tűnik nagyon fontos követelménynek. Természetesen ugyanilyen jelentős szerepe van a nagy létszámot érintő munkaerőpiaci programok esetében is, ezeknél a programoknál azonban a megkérdezés és a feldolgozás jóval nagyobb időigényessége miatt – legalább is a program menete közben – elégségesnek tűnik a reprezentatív jellegű, kisebb mintára kiterjedő megkérdezés és kiértékelés. Természetesen tisztában vagyunk azzal, hogy a munkaügyi központok szűkében vannak azoknak az emberi erőforrás kapacitásoknak, amelyek egy munkaerőpiaci program esetében az ajánlás jelleggel megfogalmazott minőségi és hatásvizsgálatokat teljes körűen és érdemi alapossággal elvégezhetnék. Mégis úgy gondoljuk, hogy a munkaerőpiaci programok jellege, sajátosságai és viszonylag magas fajlagos költségigényessége miatt ebbe az irányba kell haladni. Átmenetileg szó lehet arról, hogy a munkaügyi központok ezek közül a vizsgálatok közül csak néhányat végeznek el elsősorban elemzési kapacitásaik erre a területre történő részbeni átcsoportosításával. Még inkább kézenfekvő azonban az a megoldás, hogy a minőségi értékelő vizsgálatok teljes körű és jó színvonalú elvégzését pályázati rendszer keretében megfelelő szakértelemmel rendelkező külső szervezetre vagy szakértő személyekre bízzák. (Ennek ráfordításai így nem a egyébként is szűkös működési költségeket terhelik, hanem a decentralizált Foglalkoztatási alaprész terhére számolhatók el a munkaerőpiaci program tervezett és tényleges költségei között.)

71

Az előzőek részletes kifejtése alapján úgy ítéljük meg, hogy az értékelőlapos (kérdőíves) megkérdezéseken és csoportos beszélgetéseken alapuló vizsgálatok szakszerű előkészítése, megfelelő időpontokban történő lebonyolítása és alapos kiértékelése, valamint eredményeinek visszacsatolása és hasznosítása a programok monitoring rendszerének és értékelésének egy új, minőségi és innovatív jellegű aspektusát helyezik – a korábbiaknál sokkal nagyobb mértékben – előtérbe a csupán néhány számszerűsíthető indikátor mechanikus jellegű képzése és értékelése mellett.

8. A programmegvalósítás folyamatában végzendő monitorozás, értékelés és visszacsatolás

6.1. A folyamat közbeni értékelés és monitorozás lényege, célja és az értékelési eredmények visszacsatolása A programok folyamata közben végzett monitorozás folyamatos jelleggel adatokat, információkat gyűjt a program megvalósítására vonatkozóan, és azokat rendszeres időközönként a programtervben kitűzött célokhoz viszonyítja.

A részletes programtervben megtervezik egyebek között •

a programok fő szakaszait és az egyes szakaszok tartalmát,

•

a tevékenységek elvégzésének időbeni ütemezését és a program kiemelt jelentőségű részeredményeit, szakaszhatárait, az ún. mérföldköveket,

•

a közreműködő partnerek közötti együttműködés és egyeztetések formáit, rendszerességét és az információk áramoltatását,

•

a program menedzselésének folyamatát és módszereit,

•

az előirányzott költségek felhasználását programelemek, költségnemek és időbeni ütemezés (naptári évek, negyedévek, esetleg havonkénti bontás) szerint,

72

•

a programtól elvárt eredményeket, a bevonásra kerülő célcsoporthoz tartozó személyek kritériumait, valamint a számszerűsíthető indikátorokat és azok figyelemmel kísérésének, mérésének rendszerét,

•

a minőségi és elégedettségi vizsgálatok és értékelések formáját és időpontjait,

•

a program PR-tervét és a nyilvánosság biztosítását,

•

az esélyegyenlőség biztosításának és a környezeti fenntarthatóságnak a fő szempontjait (horizontális szempontok),

•

a munkaügyi szervezet által elvégzendő ellenőrzések területeit, szempontjait és gyakoriságát,

•

a folyamat közbeni monitorozás, az értékelések és az ellenőrzések eredményei alapján a visszacsatolás és a szükséges korrekciós vagy minőségfejlesztési intézkedések megtételének módját, az intézkedésekre feljogosított személyeket.

A folyamat közbeni monitorozás és értékelés elsősorban a programtervben szereplő célkitűzések és feladat-meghatározások időarányos teljesítését, a tervtől való elmaradásokat, eltéréseket és azok okait vizsgálja. Ezzel együtt előkészíti a szükséges

intézkedések

megtételét

is

a

folyamatok

szükségesnek

ítélt

felgyorsítására, a felmerülő akadályozó tényezők elhárítására és az eredeti programcélok minél eredményesebb teljesítésének biztosítására.

A programterv célkitűzéseitől való, negatív irányú eltérések, és az erre adott válaszok, intézkedések néhány példán keresztül bemutatva az alábbiak lehetnek: Értékeléskor feltárt probléma

Lehetséges és célszerű intézkedés, beavatkozás

Egyes tevékenységek elvégzése elmaradt

Ha valóban indokolt a tevékenység, vezetői intézkedés az elvégzésére, új határidő kitűzése, a teljesítés szigorú számonkérése.

Csúsznak az egyes szakmai feladatok, tevékenységek elvégzésére előírt részhatáridők.

Az elmaradások objektív és szubjektív okainak feltárása. A gyorsítást elősegítő vezetői intézkedések megtétele, következetesebb és folyamatosabb számonkérés.

73

A programba vonás és a kiválasztás folyamatában eltérések vannak a tervezett kritériumoktól.

A megvalósításban együttműködő szervezeti egységek, partnerek, személyek munkakapcsolata, kommunikációja, az információk áramlása, a közös tevékenységek összehangoltsága, a program menedzselésének színvonala nem megfelelő.

Az okok feltárása. Beavatkozás a folyamatba, a lehetséges korrekciós intézkedések megtétele. A kiválasztást végző, érintett munkatársakkal való egyeztetés, további munkájuk folyamatos ellenőrzése. Szükség esetén a programterv módosítása. A feladatok, a folyamatok és a felelősségi viszonyok részletesebb szabályozása. A programmegvalósításban résztvevő személyek tréningszerű felkészítése. Koordinációs és egyeztető megbeszéléseken a tapasztalatok értékelése és a további feladatok közös meghatározása. Intézkedési tervek készítése. Szükség esetén a új programmenedzser kinevezése.

A program költségeinek felhasználása időarányosan kisebb-nagyobb mértékben elmarad a tervezettől.

A tevékenységek felgyorsítása, esetleg részbeni újratervezése. A pénzügyi lekötések és kifizetések folyamatosabb nyomon követése.

A program indikátorainak időarányos teljesítése nem megfelelő.

Az okok feltárása. A tevékenységek felgyorsítása, esetleg új tevékenységek beiktatása, mentorok beállítása a programhoz. Konkrét intézkedések megtétele az okfeltárás eredményei alapján.

Az elvégzett minőségi és elégedettségi vizsgálatok konfliktushelyzetekre és színvonalbeli problémákra utalnak.

Konfliktuskezelő módszerek alkalmazása. A munkatársak alaposabb felkészítése, kiképzése. Visszajelzések a közreműködő szervezetek felé, a problémák sürgős megoldásának igénylése. Szorosabb kapcsolatok kialakítása a célcsoport tagjaival. Mentorok beállítása. A program szakmai kontrolljának megerősítése.

A tervezettnél nagyobb mértékű a programba bevont személyek egyes programelemekből való lemorzsolódása, amely a program eredeti célkitűzéseinek teljesítését veszélyezteti.

Szakszerű és alapos elbeszélgetés a programból kilépő személyekkel. Az okok alapos feltárása. Intézkedési terv készítése. Mentorok beállítása, a tanulmányokban lemaradó személyek kiemelt segítése. Csapatépítési módszerek alkalmazása. Folyamatosabb személyes törődés a célcsoport tagjaival. A közreműködő szervezetekkel való egyeztetés, megfelelő intézkedések és az eredmények javulásának igénylése.

74

A PR-tevékenység és a nyilvánosság tájékoztatása nem megfelelő.

PR- és kommunikációs terv készítése kiegészítése, végrehajtásának számonkérése. Sajtótájékoztatók tartása, riportok készítésének igénylése, fizetett hirdetések és közlemények megjelentetése. Plakátok, szóróanyagok készítése. Internetes honlap fejlesztése.

A horizontális szempontok időarányos érvényesülése nem kielégítő.

Részletes módszertani útmutatók készítése, illetve képzés a programot megvalósító belső munkatársak és közreműködő partnerek részére. Szorosabb és érdemibb együttműködés a kisebbségi önkormányzatokkal és a fogyatékos érdekképviseleti szervezetekkel. A munkáltatók megnyerése és ösztönzése. A téma rendszeresebb egyeztetése, értékelése.

Az ellenőrzés hibákat és szabálytalanságokat tár fel a megvalósítás folyamatában, illetve a külső közreműködők tevékenységében.

Konkrét intézkedések megtétele a hibák és szabálytalanságok soron kívüli megszüntetésére. Szükség esetén szankciók alkalmazása, a támogatások arányos részének visszakövetelése.

A programmegvalósítás folyamatában végzett monitorozás és értékelés lényege, célja tehát röviden a következőkben foglalható össze: •

A program előrehaladását és az aktuális teljesítményeket a programtervben kitűzött végső és időarányos célokhoz viszonyítja.

•

Időben jelzi, ha a megvalósítás során elmaradás jelentkezik, vagy bármilyen jellegű probléma merül fel.

•

Gyors visszacsatolást alapoz meg, lehetőséget biztosít a program működtetésének eredményességi és minőségi szempontú javítására, illetve indokolt esetben a programterv módosítását javasolja.

•

A külső környezetben bekövetkező hatásokat, befolyásoló körülményeket is elemezve folyamatosan vizsgálja és felméri program- megvalósítás akadályait,

75

kockázati tényezőit, és előkészíti az ezek leküzdéséhez szükséges lépéseket, intézkedéseket. •

Rendszeresen (periodikusan) információkat szolgáltat az intézkedésirányító (a szervezet vezetője) és a program megvalósításában közreműködő szervezeti egységek, munkatársak, külső közreműködők részére.

•

Értékeli az innovatív jó megoldásokat, módszereket és hozzájárul ezek szervezeten belüli és külső elterjesztéséhez.

6.2. A monitorozás és értékelés gyakorlati lebonyolítása A programok típusától, jellegétől, és a programot megvalósító szervezeti egységek, személyek, illetve külső közreműködő szervezetek, szakértők szerepvállalásától, a közöttük meghatározott munkamegosztástól függően már a tervezés folyamatában szükséges kijelölni az alábbiakat: •

A szakmai információk, létszám- és pénzügyi adatok folyamatos rögzítésének módját és szervezeti, személyi felelőseit. Ezek formai és tartalmi kereteit döntő mértékben meghatározzák az éppen érvényben levő eljárásrendek, szabályzatok, számítástechnikai szoftverek. Bizonyos esetekben és több program-specifikus részletkérdésben azonban még korábban nem alkalmazott manuális jellegű analitikus nyilvántartások, számszerű és szöveges információkat tartalmazó dokumentumsémák kialakítása, konkrét megtervezése is célszerű vagy szükséges lehet. Az a célszerű, ha ezt a folyamatot a kijelölt programfelelős (programmenedzser) tervezi meg, hangolja össze és tartja kézben. Az adatok és információk megfelelő rögzítése a legtöbbször a kirendeltségeken, a munkaügyi központ illetékes osztályain és a program külső közreműködőinél történik. Ezek konkrét és pontosított

76

tartalmára ajánlott legalább egy rövid szabályzatot vagy igazgatói intézkedő levelet készíteni. •

A folyamat közbeni szakmai és pénzügyi monitoring jelentések elkészítésének gyakoriságát, határidejét, tartalmi és formai előírásait, elkészítésének felelőseit. A jelentések rövid, egyszerű formában történő összeállítására a havonkénti, a részletesebb, elemző és értékelő jellegű jelentések elkészítésére – hasonló információtartalom és szempontok mellett – a negyedévenkénti gyakoriság ajánlható. A programszakaszok, programelemek befejezésekor, illetve a program mérföldköveinél is célszerű részletesebb értékelő elemzést készíteni, amely alkalmanként kiválthatja az adott negyedévről esedékes módon készítendő jelentést. A jelentések számszerűsíthető részénél a költségvetési terv költségnemenkénti adatait, valamint az indikátorok tervezett értékeit a programidőszak

egészére

vonatkozóan és az időarányosan tervezhető kumulált terv szerint célszerű szerepeltetni a vizsgált időszak tényleges, kumulált értékekeivel összehasonlítva. A szöveges jelentés szempontjait a programterv tevékenységi ütemterve és egyéb, időarányosan is értékelhető célkitűzései határozzák meg. A

jelentések

elkészítéséért

felelős

szervezeti

egységeket,

személyeket,

közreműködő szervezeteket szintén egyértelmű módon indokolt – az adott munkaügyi központ sajátosságainak és a konkrét programok jellemzőinek a függvényében – vezetői intézkedéssel kijelölni. •

A minőség- és elégedettségértékelési vizsgálatok lebonyolításának tervezett időpontjait, módszereit, szervezeti és személyi felelőseit, alkalmazásra kerülő Értékelő lapjait és az összefoglaló, elemző és javaslatokat megfogalmazó jellegű kiértékelés elkészítőjét.

•

Az elkészített jelentések és minőségvizsgálati elemzések megvitatásának szereplőit,

egyeztető fórumait, és a visszacsatolás, a szükséges intézkedések

előkészítésének és megtételének módját. A sokféle lehetséges megoldási változat

77

mellett

az tűnik célszerűnek, hogy a külső közreműködő szervezetek felé is

mindenképpen történjen részletes és érdemi visszajelzés. Az

intézkedéseket

lehetőség

szerint

a

Monitoring

Csoport

vagy

a

programmenedzser készítse elő, és a munkaügyi központ első számú vezetője, mit intézkedésirányító írja alá. Helyes módszernek tekinthető, ha az értékelési eredmények fejlesztő jellegű módszertani javaslatok vagy intézkedések formájában is rendszeresen eljutnak a program végrehajtásában érintett valamennyi személyhez, hogy a következő megvalósítási időszakban ezeket a javasolt munkamódszereket, illetve minőségi elvárásokat már hasznosíthassa.

A monitorozás és értékelés folyamatát megközelíthetjük arról az oldalról is, hogy a leggyakrabban előforduló

programtípus általában 3 elemből épül fel: szolgáltatás,

képzés, foglalkoztatás. A folyamatkövető monitoringnak a programelemek végén, a „mérföldköveknél” vizsgálnia, elemeznie kell az eredményeket és a megvalósulást, és folyamatosan értékelnie a megvalósítók munkáját, illetve a program résztvevőinek az elégedettségét is. Ebből a szempontból célszerűnek tartunk még legalább röviden az egyes programelemekre jellemző néhány speciális sajátosságot kiemelni.

a.) Előkészítő programszakasz (kiválasztás, tréningszolgáltatások nyújtása) A program résztvevőinek kiválasztása Ebben a szakaszban már sor kerül az output indikátor, a bevont létszám teljesülésének vizsgálatára. A létszámon túl érdemes megvizsgálni, hogy a célcsoport megfelel-e a programtervben meghatározottaknak, illetve kerültek-e a kiválasztás során a programba a programtervben megfogalmazott kritériumok, szűrő feltételek szerint arra nem jogosultak? Melyek voltak és megfelelőek voltak-e a kiválasztás módszerei?

78

Tartaléklista esetén tisztázni kell az érintettekkel, hogy mely határidőig van lehetőségük -lemorzsolódás esetén- a programba belépni. Fontos azt is látni, hogy hány fő jelentkezett az adott programra, mivel ez jól mutatja, hogy mekkora igény van rá. Lényeges lehet az is, hogy honnan értesültek a jelentkezők a program indulásáról? Elégtelen számú jelentkező esetében meg kell vizsgálni annak okait. Az előkészítő szakasz szakszerűsége és minőségileg megfelelő kivitelezése a program sikeressége szempontjából alapvető lehet. A kiválasztott résztvevőknek egy elégséges szintű motiváltsággal kell rendelkezniük ahhoz, hogy a tervezettnél és az indokoltnál nagyobb mértékben ne morzsolódjanak le, és sikeresen fejezzék be a programot. A munkaerőpiaci szolgáltatások nyújtása végén Az első minőségi (elégedettségi) vizsgálat a program résztvevői által névtelenül kitöltött kérdőívek formájában történik. Ez is az egyik fontos alapját képezi az első programszakaszt záró értékelésnek, amely magába foglalja az alábbiakat: -

a programba bevontak létszáma,

-

történt-e lemorzsolódás, és mi volt az egyénenként meghatározott oka,

-

szakmai célok teljesülése,

-

cselekvési ütemtervnek való megfelelés, határidő betartásának teljesülése

-

költségek kifizetésének megvalósulása,

-

egyénre szabott, fejlesztő jellegű javaslatok meghatározása,

-

az információk és a tapasztalatok visszacsatolása a program résztvevőinek, a döntéshozónak, a megvalósító szervezetnek.

b.) A képzési programszakasz értékelése Általános vizsgálati, elemzési szempontok -

a résztvevők tanulmányi előrehaladása, motiváltsága, ha van: részvizsgák eredménye,

79

-

történt-e lemorzsolódás, mi az oka (ezt a tanfolyamfelelősnek vagy a mentornak, tanácsadónak kellene elsősorban nyomon követni)

-

képzés színvonala: elméleti és gyakorlati képzés megfelelő-e?

-

korrekciós, fejlesztő jellegű intézkedések meghatározása

Értékelő kérdőív a tanfolyam 3. hónapját követően és a tanfolyam végén Cél, hogy a résztvevők sikeres vizsgát tegyenek, és minimális legyen a lemorzsolódók

száma.

Átfogó, speciális értékelés a képzési programszakasz lezárásakor: -

a képzést sikeresen befejezettek száma (vizsga nélkül)

-

a vizsgát sikeresen letettek száma

-

pót-, vagy pótló vizsgára irányítottak száma (a későbbi nyomon követésük szükséges!)

-

azok száma, akik vizsgán nem jelentek meg

-

a képzésből lemorzsolódók száma

-

költségek kifizetésének megvalósulása, költségkeretek betartásának teljesülése

-

visszacsatolás a program résztvevőinek, a döntéshozónak, a képző szervezetnek

c.) A támogatott foglalkoztatási szakasz értékelése A támogatott foglalkoztatási szakasz időtartama alatt - A munkáltatók felkutatását a program elején és a képzés alatt célszerű elkezdeni. Vizsgálandó, hogy ez milyen mértékben sikerült (Problémát jelenthet, hogy a munkáltatók általában nem szoktak hosszabb távra tervezni, másrészt nem szívesen kötelezik el magukat előre. ) - A munkáltatókkal való egyeztetést, „elégedettségük” felmérését a rendelkezésre álló személyi kapacitások függvényében a résztvevők munkába állását követő 3 hónapon belül, vagy annak elteltével érdemes elvégezni, ugyanis az igényeiknek nem megfelelő tudással és kompetenciákkal rendelkező személyekről, a várható 80

lemorzsolódásokról, és azok részbeni okairól így lehet már a foglalkoztatási szakasz első periódusában képet alkotni. (A támogatott foglalkoztatásból történő lemorzsolódás ténye egyébként személyenként is megjelenik a pénzügyi utalásnál, így elvileg jól nyomon követhetők annak okai a programelem egész időtartama alatt folyamatosan, a munkavállaló, és kiegészítő információszerzés céljából a munkáltató párhuzamos megkérdezésével.) A programelem befejezésekor (a befejezést követően, maximum 1 hónapon belül) - A programelemet és ezzel az egész programot sikeresen befejezettek száma. (A program szempontjából eredmény indikátor) - A támogatott foglalkoztatási programelemből lemorzsolódottak száma összesen, ezen belül azok száma, akiknek már a foglalkoztatási időtartam első félidejében szűnt meg a támogatott munkáltatónál a munkaviszonya. - A támogatást követően is munkaviszonyban áll bármely munkáltatónál. (Nem hatásindikátor

ugyan,

de

nagy

valószínűséggel

előrevetíti

annak

pozitív

kimenetelét.) - A támogatást követően nem áll munkában és visszakerült a rendszerünkbe álláskeresőként (A pozitív hatásindikátor elérése érdekében a további időszakban is kiemelt figyelmet érdemel az érintett személlyel való foglalkozás. Esetleg egy újabb munkaerőpiaci szolgáltatás, mentori segítségnyújtás, illetve a célirányos, különös körültekintéssel végzett munkaközvetítés tovább javíthat az egyén elhelyezkedési esélyein.)

9.

A munkaerő piaci programok hatásainak a vizsgálata

A programok számszerűsíthető hatásait leegyszerűsített formában a program befejezését követő 180 nap elteltével a hatás indikátorok meghatározásával vizsgáljuk. (Az alkalmazásra javasolt mutatószámokat a 3.4. pontban mutattuk be.)

81

A 180 nappal későbbi hatásmérés optimális jellege természetesen vitatható, de a szakmai vitáknak és mérlegeléseknek a nyomán ez a megegyezés alakult ki. Az aktív eszközök monitorozásánál korábban kialakult tapasztalatok szerint a 90 nappal későbbi időpont túlságosan közeli, és a következő hónapokban a programok elhelyezkedést és munkavállalási esélyeket javító hatásai még jelentősen változhatnak főként pozitív irányban. Felvetődött még a program befejezését követő egy évvel későbbi hatásmérés, amely szintén célszerű lenne, de a válaszadási arányt feltételezhetően kedvezőtlenül befolyásolná, és a közvetlen hatáskapcsolat is mérsékeltebb lenne. Még eredményesebb és megbízhatóbb lenne a hatásvizsgálat, ha a foglalkoztatottak számának és arányának, illetve változási tendenciáinak meghatározására 180 nap és 360 nap elteltével is sor kerülne. Ennek teljes körű és magas válaszadási arányú vizsgálata azonban meghaladná a munkaügyi központok kapacitásait. A 360 nap elteltével vagy bármely más időpontban történő vizsgálat az informatikai nyilvántartási rendszerek segítségével részleges módon megtörténhet azon módszerek szerint, amelyeket az aktív eszközök monitorozása esetében az ezzel foglalkozó munkacsoport kidolgozott és részletesen bemutatott. (A munkaügyi rendszerek nyilvántartásába álláskeresőként visszatérő és e rendszerben maradó személyek negatív eredményt mutató státusza ismert és bármely időpontban vizsgálható. Az ún. Életútnapló nyilvántartási rendszer adatai is jó közelítést jelentenek a foglalkoztatottsági arány megítéléséhez. Az EMMArendszer továbbfejlesztés és megfelelő hozzáférés biztosítása esetén a jövőre nézve szintén ígéretes számszerű hatásvizsgálati módszernek tűnik.) Amint arra már korábban is utaltunk, az aktív eszközökkel ellentétben a munkaerőpiaci programot sikeresen befejezett személyek esetében szükségesnek ítéljük a 3/7. sz. Felmérőlap kitöltetésével a teljes körű követő felmérést. Ennek egyrészt az az oka, hogy a munkaerőpiaci programokban résztvevők általában hosszú időt töltenek el a programban, jelentős összegű támogatásokban részesülnek, és az elvárt hatásindikátorokat már a programtervben is egyértelműen meg kell tervezni, majd értékelni szükséges. A teljes körű vizsgálatra való törekvés másik fontos oka az, hogy a Felmérő lapon nem csupán

a foglalkoztatás tényét és ennek alapján a foglalkoztatottsági arányszámot 82

kívánjuk megismerni, hanem olyan minőségi jellegű válaszokat is, amelyek szintén nagyon fontos információkat adnak a nem számszerűsíthető hatások legalább részbeni feltárásához és a jövőbeni hasonló programok megtervezéséhez. A Felmérő lap segítségével elsősorban az alábbi kérdésekre kívánunk válaszokat kapni: •

A program sikeres befejezését követő 180. nap elteltével mi a

foglalkoztatási

viszonya? (munkaviszonyban állás a munkáltató megnevezésével, vállalkozás a fő tevékenység megjelölésével, alkalmi munkavégzés, nem foglalkoztatott stb.) •

Ha a követés időpontjában nincs is munkaviszonya, időközben elhelyezkedett-e és mennyi ideig állt foglalkoztatási viszonyban?

•

Ha jelenleg van munkaviszonya, a betöltött munkakör, illetve a végzett munka megegyezik-e a program keretében szerzett szakképesítéssel? (a betöltött munkakör megnevezése)

•

Ha nem dolgozik, a válaszadó megítélése szerint mi volt a sikertelenség oka? (konkrét válaszlehetőségek felsorolása)

•

Ha nem dolgozik, mit tett az elhelyezkedése érdekében? (konkrét válaszlehetőségek felsorolása)

•

Ha volt közben nem támogatott munkaviszonya, de az megszűnt, mi volt a munkáltató megnevezése, fő tevékenysége, betöltött munkaköre és munkaviszony megszűnésének az oka?

•

Amennyiben a program befejezését követően vállalkozásba kezdett, és ez a tevékenysége közben megszűnt, mi volt a megszűnés oka?

83

•

A válaszadó véleménye szerint milyen mértékben járult hozzá a munkaerőpiaci program a sikeres elhelyezkedéséhez, vagy elhelyezkedési esélyei jelentős növekedéséhez?

•

A válaszadó véleménye szerint milyen mértékben járult hozzá a munkaerőpiaci program szakmai tudásának és munkavállalási készségeinek a fejlődéséhez?

•

Melyek azok a problémák és javaslatok, amelyeket a válaszadó a munkaerőpiaci program lebonyolításával, tartalmával

és célszerűnek ítélt fejlesztési irányaival

kapcsolatban röviden megfogalmaz?

Ezek közül a válaszok közül csak 2-3 szükséges ahhoz, hogy a hatás indikátorok számszerűsíthető adatait egyszerű módszerekkel fel lehessen dolgozni. A többi kérdés válaszainak különböző mélységű elemzése és feldolgozása lehetséges, amelyek már főként a minőségi összefüggésekre és hatásokra mutathatnak rá. A nagyobb mélységű feldolgozásokhoz (különösen a viszonylag nagyobb létszámú programok esetében) külső kapacitások igénybe vétele célszerű. Még alaposabb hatásvizsgálatokhoz kisebb létszámú programoknál a teljes kör bevonásával, nagyobb létszámú programoknál reprezentatív mintavétellel ennél is mélyebb és általában személyes interjúkra alapozott megkérdezés és vizsgálat szükséges. Ezek keretében komoly szakértelemmel rendelkező kutatók, monitoring szakértők bevonásával szükséges sokoldalúan értékelni és elemezni a program egyéb, nem számszerűsíthető hatásait, mint pl. a programban részt vett személyek -

munkaerőpiaci

értéke,

szaktudása

és

munkavállalási

kompetenciáinak,

összességében foglalkoztathatóságának megítélhető növekedését, -

munkaerőpiaci aktivitásának erősödését,

-

alkalmazkodó képességének, szemléletmódjának fejlődését,

-

tanulási készségeinek és szokásainak változását,

84

-

az életmódra, életvitelre, a családi és helyi közösségben betöltött szerepre, a társadalmi kohézióra kifejtett kedvező hatást stb.

Ezekhez a mélyebb vizsgálatokhoz kapcsolódnak a kontrollcsoportok bevonásával elvégezhető nettó hatásvizsgálatok is, amelyek a közvetlenül kimutatható bruttó hatásoknál megbízhatóbban és reálisabban tükrözik a munkaerőpiaci programok igazi hatását

a

programban

résztvevő

személyek

munkaerőpiaci

helyzetének

és

foglalkoztatottságának számszerűsíthető javulására. E módszerek ismertetésére nem térünk ki, mert ez túllépné e tanulmány kereteit. Annyi azonban megállapítható, hogy a nettó hatásvizsgálatok elvégzésére csak esetenként, ritkábban van szükség és lehetőség. Ezek a vizsgálatok meghaladják a munkaügyi központok kapacitásait és kompetenciáit, ezért ezeket néhány évenként és jellemző programtípusonként a MAT finanszírozása mellett, az SZMM vagy az FH megbízása alapján központilag célszerű elvégeztetni és a vizsgálatok eredményeit, következtetéseit és javaslatait az egész ÁFSZ területén hasznosítani.

8. A Monitoring Csoport létrehozása és működtetése A munkaerőpiaci programok összetettsége, folyamatos és szakszerű értékelésének, felügyeletének az igénye, valamint a szükségessé váló menet közbeni beavatkozások, intézkedések előkészítésének fontossága indokolttá teszi a területi munkaügyi központoknál Monitoring Csoport létrehozását és működtetését. A Monitoring Csoport ajánlásunk szerint nem a hierarchikus szervezeti struktúrához tartozó

állandó

szervezeti

egység,

hanem

a

programok

körültekintő

megtervezéséhez, értékeléséhez, eredményes megvalósításához nagy mértékben hozzájáruló, és az intézkedésirányító (igazgató) ezzel kapcsolatos munkáját közvetlenül segítő, véleményezési és javaslattétteli jogkörrel rendelkező szakértői team.

85

A munkaügyi központok szakértő munkatársaival folytatott egyeztetések és viták során felvetődött az a javaslat, hogy a Monitoring Csoport végezze el a manuális információ begyűjtési, kérdőív kitöltési, adatelemzési stb. operatív feladatokat is. Ezzel a megközelítéssel a magunk részéről nem tudunk azonosulni, mert a Monitoring Csoportnak ennél sokkal magasabb szintű feladatokat szánunk. Ajánlásunk szerint a Monitoring Csoportot a várhatóan átszervezésre kerülő munkaügyi központoknál regionális szinten kell létrehozni. Javasolt személyi összetétele: •

Szakmai igazgatóhelyettes (a Csoport vezetője),

•

A munkaerőpiaci programok tervezéséért és megvalósításáért közvetlenül felelős osztály vezetője vagy kijelölt munkatársa,

•

A munkaerőpiaci képzéseket szervező, tapasztalt munkatárs.

•

A humánszolgáltatások irányításával, felügyeletével foglalkozó munkatárs.

•

Az elemzéseket végző szervezeti egység vezetője, vagy a monitoring elemzésekért felelős munkatársa,

•

Az alapgazdálkodási (pénzügyi) osztály vezetője vagy kijelölt munkatársa,

•

Egy (nagyobb) kirendeltség vezetője vagy kijelölt munkatársa.

A Monitoring Csoportba úgy célszerű a tagokat delegálni, illetve kiválasztani, hogy a legnagyobb szakmai tapasztalattal és hozzáértéssel, szakértelemmel, tárgyilagos elemző készséggel,

kreativitással és igényességgel rendelkező személyek közül

kerüljenek be. A Monitoring Csoport üléseire indokolt esetben alkalmanként más szakértő munkatársak és külső szervezetek is meghívhatók. (Pl. Ellenőrzési Osztály vezetője, egyes kirendeltségek, irodák vezető vagy szakértő munkatársai, pszichológus, a program megvalósításban közreműködő külső közreműködő szervezetek vezető munkatársai stb.) A

Monitoring

Csoport

üléseit

alkalomszerűen,

de

a

folyamatban

levő

programok tevékenységi ütemterveinek figyelembe vételével féléves vagy éves munkatervek szerint tartja. Általában a havonkénti vagy negyedévenkénti

86

rendszeresség javasolható, de az ülések az intézkedésirányító vagy a monitoring csoport vezetőjének elhatározása alapján szükség szerint bármikor összehívhatók. A Monitoring csoport javasolt fő feladatai: •

A munkaügyi központnál folyamatban levő munkaerőpiaci programok negyedévenkénti vagy programszakaszokhoz, mérföldkövekhez kapcsolódó, elemző jellegű monitoring jelentéseinek megvitatása.

•

A programok szakmai előrehaladásának és a pénzügyi felhasználási terv időarányos végrehajtásának értékelése, az elmaradások okainak feltárása.

•

A

jelentések

szakmai

színvonalának

megítélése,

fejlesztési

igények

megfogalmazása. •

Az indikátorok időarányos teljesítésének vizsgálata.

•

A minőségi és elégedettségi vizsgálatok ütemtervének és értékelő lapjainak elfogadása, az elvégzett értékelések, elemzések tapasztalatainak megvitatása.

•

A

közreműködő

szervezetek

tevékenységének

megítélése,

minősítése

rendelkezésre álló információk alapján. •

A megvalósításban közreműködő belső szervezeti egységek, munkatársak és külső szervezetek tevékenységének koordinálásával, az együttműködés és az információ áramlás megfelelőségével, és a programmenedzselés esetleges problémáival kapcsolatos véleményalkotás.

•

A

PR-tevékenység,

a

nyilvánosság

és

a

horizontális

szempontok

érvényesülésének figyelemmel kísérése. •

Ajánlások megfogalmazása a programfelelős és a programot megvalósító szervezeti egységek, munkatársak számára.

87

•

Vezetői (főigazgatói) intézkedést és döntést igénylő konkrét javaslatok összeállítása az intézkedésirányító részére a tapasztalt és értékelt problémák megoldására, a kockázatok mérséklésére, a program megvalósítás ütemének felgyorsítására, a pénzügyi teljesítések tervszerűbbé tételére, a lemorzsolódások csökkentésére, a közreműködő szervezetek részéről tapasztalt hiányosságok megszüntetésére, a tervezett indikátorok megfelelő teljesítésének elősegítésére, a programmegvalósítás minőségének javítására.

•

A Monitoring Csoport ajánlásainak, javaslatainak folyamatos visszacsatolása az érintett szervezeti egységek, munkatársak, külső közreműködők felé.

•

A jó módszerek, megoldások intenzív terjesztése szervezeten belül, hasonló programokat megvalósító más munkaügyi központok és egyéb szervezetek példáinak, munkamódszereinek tanulmányozása alapján.

•

A befejezett programok indikátorainak, minőségi paramétereinek, megvalósítási tapasztalatainak, szervezetek

a

programmenedzselés

tevékenységének,

valamint

színvonalának, a

a

közreműködő

hatásvizsgálatok

és

a

hatékonyságelemzés eredményeinek átfogó értékelése. •

Külső szervek részére kiszervezett programok monitorozása esetén a külső szervezet vezető munkatársainak rendszeres írásos és szóbeli beszámoltatása a program előrehaladásáról, problémáiról és részeredményeiről, kockázati tényezőiről az előzőekben részletezett szempontok értelemszerű alkalmazásával.

•

Új munkaerőpiaci programok előkészítésének, program kiválasztási és programtervezési munkálatainak irányítása és nyomon követése a korábbi program megvalósítási tapasztalatok érdemi hasznosítása alapján. Az elkészült programterv javaslatok, tervezett indikátor értékek és monitoring tervfejezetek alapos véleményezése.

88

A

Monitoring

programfelelősök

Csoport által

részben

(az

elkészítendő)

erre írásos

kijelölt

személyek,

jelentések,

részben

illetve

a

szóbeli

előterjesztések, tájékoztatók, javaslatok megvitatása és értékelése alapján végzi a munkáját. A Csoport üléseiről és konkrét ajánlásairól, intézkedési javaslatairól rövid, lényegre törő írásos összefoglalót (emlékeztetőt) kell készíteni. Az előzőekből kitűnik a Monitoring csoportnak szánt nagyon fontos szerepkör. Szervezetenkénti mérlegelést igényel, hogy ugyanez a Monitoring Csoport lássa-e el az aktív eszközök és munkaerőpiaci szolgáltatások monitoring

tevékenységének

felügyeletét és irányítását is? Ezt alapvetően a helyi sajátosságok figyelembe vételével (folyamatban levő munkaerőpiaci programok száma, újszerűsége, bonyolultsága, személyi adottságok) célszerű eldönteni. A regionális szintű Monitoring Csoportok megalakulása és munkájának beindítása esetén célszerűnek látszik az SzMM vagy az FH szintjén is egy kisebb létszámú Monitoring Csoportot létrehozni, amely egyrészt összefogná, koordinálná a regionális csoportok vezetőinek munkáját, másrészt hozzájárulna a tapasztalatok, a pozitív példák, jó módszerek és sikeres programtípusok hatékony országos elterjesztéséhez.

9. Az informatikai támogatással kapcsolatos igények, és a fejlesztések szakmai megalapozása A munkaügyi központok által indított, általában nem jelentős létszámot érintő munkaerőpiaci programok jelenlegi informatikai támogatottsága nem megfelelő. A munkaügyi központok zömében manuális módon vagy Excel táblázatokban nyilvántartott adatok segítségével végzik a programok folyamat közbeni értékelését, a programtervben meghatározott célkitűzések és indikátorok megvalósulását, és a program lezárását követő egyszerű hatásvizsgálatot.

89

A nagy létszámot érintő HEFOP 1.1. program esetében is sok munkaügyi központ alakított ki és alkalmaz saját fejlesztésű, papír alapú, analitikus

nyilvántartási

rendszereket, valamint Excel- táblázatokat. A központilag több éve fejlesztés alatt álló és a munkaügyi központok rendelkezésére bocsátott szoftver, az ún. Keretprogram egyre több manuális nyilvántartás kiváltására képes, de bonyolultsága mellett a munkaügyi központok jelzése szerint még mindig nem működik naprakészen és hibátlanul, illetve tetszőleges lekérdezéseknek megfelelő adat-meghatározásokra, táblázatok készítésére, strukturált indikátor mutatók előállítására és országos szintű feldolgozásokra csak kis mértékben alkalmazható. Jogos tehát az az igény a munkaügyi központok részéről, hogy egy fejlettebb és komfortosabb program-monitorozási rendszer bevezetése esetén, és az országosan is alkalmazható adatfeldolgozások és közlési táblázatok előállításához egy erre alkalmas, korszerű számítástechnikai alapon működő szoftvert kell kifejleszteni. Ennek kialakítását az ÁFSZ-nél

folyamatban levő, nagy jelentőségű informatikai

fejlesztések (Integrált Adatrendszer létrehozása, Adattárház stb.) keretében célszerű elvégezni úgy, hogy a munkaerőpiaci programok speciális adottságait már nagy mértékben figyelembe vevő HEFOP 1.1. Keretprogram egyes moduljait és felhasználási tapasztalatait is adaptálni, hasznosítani indokolt. Megítélésünk szerint egy komplexen és jól működő program-monitoring szoftver elkészítésének – az eddigi tapasztalatokat, és annak összetett jellegét is figyelembe véve - viszonylag jelentős az időigénye. Ennek előkészítéseként és első lépéseként azoknak az aktív eszközöknek (és munkaerőpiaci szolgáltatásoknak) mint legfontosabb

munkaerőpiaci

programelemeknek

a

korszerű

informatikai

nyilvántartási rendszereit is ki kell alakítani, amelyekből maga a program felépül. Az aktív eszközök eddiginél korszerűbb monitorozásával kapcsolatos informatikai fejlesztések a közeljövőben elkezdődnek és folyamatos, iteratív szakmai-informatikai egyeztetések keretében remélhetőleg mielőbb megvalósulnak. Úgy véljük, hogy e tanulmányban bemutatott program-monitorozási és értékelési rendszerek a munkaügyi központok részére ajánlott szakmai-módszertani modellként önmagukban is hasznosíthatók, és különösen a kisebb létszámú programok keretében a számszerűsíthető adatok nyilvántartása és követése is 90

megoldható, valamint a – rendelkezésre álló kapacitások függvényében, vagy külső erők bevonásával – a minőségi jellegű értékelő vizsgálatok is elvégezhetők. Ennek ellenére mindenképpen fontos követelmény főként a nagyobb létszámot érintő munkaerőpiaci programok esetében a munkatársak terhelését csökkentő, a mélyebb elemzéseket segítő, valamint az országos összesítéseket, adatfeldolgozásokat, táblázat-összeállításokat lehetővé tevő korszerű informatikai támogatás. Ezáltal válhat csak lehetségessé és reálisan elvárhatóvá a programokban résztvevő személyek és a közreműködő szervezetek megfelelő mélységű, kombinált szempontok

szerint

is

differenciált

összetétel-vizsgálata,

valamint

a

programindikátorok demográfiai csoportok (kiemelt célcsoportok) és területi egységek

szerinti

strukturált

előállítása,

és

legalább

technikai

jellegű

összehasonlítása.

Az informatikai fejlesztési igények megfogalmazásánál a szakmai szempontokból és elemzési szükségletekből célszerű kiindulni. Ezeket az adatfeldolgozási, „lekérdezési” és táblázatszerkesztési igényeket a munkaerőpiaci programok esetében vázlatosan az alábbiak szerint csoportosíthatjuk: •

A munkaerőpiaci programokba bekerülő, abban adott időpontban vagy időszakban résztvevő, a programokból „menet közben” kilépő és a programot sikeresen befejező személyek (programrésztvevők) különböző egyszerű és kombinált ismérvek

szerinti

összetétel-vizsgálata

tetszés

szerinti

területi

szinteken

(településenként, kistérségenként vagy irodánként, kirendeltségenként, megyénként, régiónként és országosan) •

A munkaerőpiaci programok megvalósításába bekapcsolódó külső, közreműködő szervezetek összetétele az előzőhöz hasonló területi bontás és más jellemzők szerint.

•

Az indikátorok alakulásának fontosabb célcsoportok és területi egységek szerinti, strukturált vizsgálata.

91

Mindezen igények rövid felvázolását követően, azokhoz kapcsolódóan kísérletet teszünk arra, hogy az előzőek előállításának alapját képező, azokhoz szükséges alapadatok (elemi adatok) körét a legtipikusabbnak tekinthető munkaerőpiaci programok esetében az informatikai fejlesztések megalapozásaként első és még további iteratív egyeztetéseket igénylő kiindulási változatban konkrétan is bemutassuk.

9.1. A programban részt vevő személyek összetétel-vizsgálata A programba bevonni tervezett személyek összetételét - a program céljára, jellegére és típusára vonatkozó néhány konkrét szűrő feltétel kivételével – nem szokás és nem is célszerű a program indítása előtt, teljes mélységében meghatározni. A kiválasztást követően azonban, a program beindításakor, annak folyamatában és befejezésekor pontosan és egyértelműen vizsgálható, elemezhető a program résztvevőinek összetétele. Néhány fontos ismérv, amelyek szerint vizsgálni lehet a személyek összetételét: ♦ Nemek ♦ Életkori csoportok ♦ Legmagasabb iskolai végzettség ♦ Családi állapot ♦ Eltartottak száma ♦ Regisztráló iroda, kirendeltség ♦ Település (településtípus) ♦ A munkaerőpiaci program típusa ♦ Profiling kategóriák ♦ Különböző hátrányos helyzetű csoportokhoz való tartozás ♦ A programba lépés előtti munkanélküliség időtartama ♦ A programba lépés előtti munkaerőpiaci státusz ♦ Utolsó munkaviszony szerinti állománycsoport ♦ Utolsó munkaviszony szerint betöltött munkaköri (FEOR) csoport ♦ A programba lépés előtti szakképzettség jellege 92

♦ A program előtt igénybe vett munkaerőpiaci szolgáltatások ♦ A program előtt igénybe vett aktív eszköz támogatások ♦ A munkaerőpiaci program időtartamának hossza ♦ A munkaerőpiaci programban megszerezhető, illetve megszerzett szakképesítés ♦ A programban támogatott foglalkoztatást biztosító munkáltató típusa ♦ Az egyes programelemekből kilépőknél a kilépés oka stb. A legtöbb csoportképző ismérv kódrendszere és csoportosítási rendszere kialakult, mások (pl. életkori csoportok) tetszés szerint alakíthatók, egyes ismérvek

(pl. a

különböző hátrányos helyzetű csoportokhoz való tartozás) pedig a szoftverfejlesztések során speciális kódolást igényelnek. Mivel az egyes munkaügyi központoknál eddig viszonylag nem volt jelentős a munkaerőpiaci programokban részt vettek száma, a megyén belüli mély és kombinált összetétel-vizsgálatoknak kevéssé volt jelentősége. Ha azonban a létszámadatokat országosan, iletve régiónként is összesíteni és feldolgozni kívánjuk, ez esetben már eléggé számottevő az érintett létszám, és érdekes eltéréseket mutathat a munkaerőpiaci programokba bevont létszám különböző (egyszerű vagy kombinált) ismérvek szerinti összetétele. A korszerű platformra épülő informatikai támogatásnak meglesz az a nagy előnye, hogy a vizsgált létszám összetételére vonatkozó lekérdezési és táblázatszerkesztési szempontok

tetszés

szerinti

kombinációkban

(szinte

„végtelen”

variációs

lehetőségekkel) alkalmazhatók. Ez jelentősen megkönnyíti a mélyebb elemzések lehetőségeit központi és területi szinteken egyaránt. Az aktív eszközök monitoring rendszerét fejlesztő munkacsoport a bér- és járulék típusú támogatási eszközökre részletesen kidolgozta a létszám összetétel-táblázatok sémáit és az adatok tetszőleges lekérdezési szempontjait. (Temesfalvi Miklós által szerkesztett 4. sz. forrásmunka.) E fejlesztési termék felhasználásával – minimális eltérésekkel – adaptáltuk az összetétel- vizsgálati táblasémákat a munkaerőpiaci programokra is, amelyeket a 4. sz. mellékletben mutatunk be.

93

9.2.

A

munkaerőpiaci

program

megvalósításában

résztvevő

külső

közreműködők összetétel-vizsgálata A programban részben közreműködő szervezetek

szerepe elsősorban az, hogy a

munkaügyi központ megbízása alapján részt vegyenek az előkészítő szakaszban és a további programelemek megvalósításában. Így pl. a programba vonandó személyek kiválasztásában (a személyes interjúk lefolytatásában), a program résztvevői számára humán szolgáltatások nyújtásában, a képzési programrész, valamint a támogatott foglalkoztatás (pl. közhasznú munka, bértámogatással

és/vagy

járulék

átvállalással

összekötött

foglalkoztatás,

munkatapasztalat szerzés biztosítása) lebonyolításában. A külső szerv bevonásával történő közreműködés ezen kívül kiterjedhet záró rendezvény lebonyolítására, kiadvány készítésére vagy akár a monitoring tevékenység, illetve a részletes záró értékelés (tanulmány) elkészítésére is. Elvileg a program nagy része vagy akár egésze is kiszervezhető pályáztatás alapján a munkaügyi központ szerződéses megbízása és szigorú elszámoltató, monitorozó tevékenysége mellett külső megvalósítók számára. Ez a gyakorlat az eddigiekben – néhány példa kivételével – nem volt jellemző a munkaügyi központok gyakorlatában, de a következő években várhatóan egyre nagyobb szerephez fog jutni. A program tényleges lebonyolításában közreműködő szervezetek lehetnek képző intézmények

és

képzés

bonyolításával

foglalkozó

gazdasági

társaságok,

munkaerőpiaci és egyéb szolgáltatást végző, támogatott foglalkoztatást biztosító vagy a program egészét megvalósító szervezetek (pl. önkormányzatok, civil szervezetek,

intézmények,

gazdasági

társaságok,

magánvállalkozók,

egyéb

munkáltatók). A közreműködő szervezetek kiválasztása jellemző módon vagy a program indítása előtt vagy a program megvalósítása közben jellemző módon pályáztatás útján történik, és velük a munkaügyi központok megállapodást, szerződést kötnek.

94

A szolgáltatásokat, képzéseket és támogatott foglalkoztatást lebonyolító szervezetek típusát, szervezeti formáját, ágazati besorolását, telephelyét tartalmazó alapadatok döntő többsége jelenleg is rendelkezésre áll az ÁFSZ adatbázisában. Ezekhez a szervezetekhez

az

azonosító

programkód

alkalmazása

a

hozzákapcsolódó

programrésztvevő személyek információi mellett pénzügyi kötelezettségvállalási és kifizetési adatok is hozzárendelhetők a munkaerőpiaci szolgáltatások, a képzések és a különböző típusú támogatott foglalkoztatások megvalósításával kapcsolatban. Ez a nyilvántartási és adatfeldolgozási rendszer az egyes aktív eszközök működtetési rendszerével összefüggésben alakult ki pl. a képzési tanfolyamok, a munkatapasztalatszerzési támogatás a foglalkoztatást bővítő bértámogatás és a vállalkozóvá válás támogatása esetében. Néhány egyéb támogatási típusnál azonban eddig még jött létre, illetve egy részüknél most van folyamatban a megfelelő informatikai támogatás kialakítása. Emellett a képző szervek, valamint a támogatott tanfolyamok, vásárolt humánszolgáltatások típusokba sorolása, kódolása is felülvizsgálatot igényel. A munkaerőpiaci programokban közreműködő külső megvalósítók összetétele elsősorban az alábbi jellemzők mentén vizsgálható: ♦ A programban vállalt közreműködés jellege (kód) ♦ A programban történő közreműködéssel érintettek tényleges létszáma ♦ A programban történt együttműködés időtartama (kód) ♦ A közreműködéssel kapcsolatban kifizetett támogatás, illetve díj összege (összegkategóriák szerint kódolva) ♦ Gazdálkodási forma (kód) ♦ Tevékenységi kör (TEÁOR) ♦ Létszámnagyság kategória ♦ A közreműködés helyszíne (kód) Korszerű informatikai támogatás esetén a közreműködők összetétele az egyénekhez hasonlóan szintén sokféle (tetszés szerinti) kombinációban kérdezhető le és vizsgálható, elemezhető.

A bér- és járulékalapú támogatások aktív eszközcsoportra fókuszálva

(amely alapvetően csak munkáltatókat érint) a 4. sz. forrásanyag szintén tartalmaz megfelelő, jól szerkesztett táblasémákat. Ezeket azonban a hazai munkaerőpiaci 95

programok sajátosságai (országos összesítésben is igen kevés számú közreműködő partner, a részbeni program megvalósítók egy programon belül is jelentősen eltérő szerepe, a túlzott feldolgozási és

kombinációs mélység célszerűtlensége, elemzési

szempontból kevéssé informatív tartalma stb) miatt a feldolgozásnak ebben a fázisában nem tartottuk indokoltnak külön mellékeltben részletezni.

9.3. Az indikátorok alakulásának fontosabb célcsoportok és területi egységek szerinti vizsgálata A legtipikusabbnak mondható munkaerőpiaci programok fontosabb indikátorait, valamint eredményességi és hatékonysági mutatószámait a 2. sz. mellékletben összegeztük. Ebből kitűnik, hogy egyetlen program esetében is sokféle számszerűsíthető indikátor képezhető még akkor is, ha csupán a vastag betűvel szedett

ún. fő

indikátorokat vesszük figyelembe. Ezek közül az input (költség-ráfordítási) indikátorok a tervezett adatokhoz viszonyítva rendszeres folyamat közbeni vizsgálatot igényelnek, de a nagyobb létszámú, az egyes személyeknél nem egyszerre induló és nem egyszerre befejeződő programok esetében az output és az eredmény indikátorok időarányos teljesítését is figyelni és értékelni kell. Ez utóbbi esetben további értékelési szempontot jelent a program megvalósításában résztvevő külső közreműködők (pl. képző szervek) eredményeinek és teljesítményének az összehasonlító elemzése az indikátorok és a minőségi értékelések segítségével. Informatikai támogatás megoldása esetén könnyűvé és az elemzések igazi „kincses bányájává” válik az indikátorok értékeinek képzése és összehasonlítása

a

különböző kiemelt célcsoportok és a területi dimenzió külön-külön történő vagy egymással kombinált alkalmazása révén. Országos összesítésű összehasonlításokat végezhetünk pl. a munkaerőpiaci programokban részt vett személyek esetében az output, eredmény és hatás

96

indikátoroknál, valamint az ezekből számított hatékonysági (költségfajlagos) mutatóknál ♦ a nemekre, ♦ az életkori csoportokra, ♦ a legmagasabb iskolai végzettség szerinti csoportokra, ♦ a különböző szempontból hátrányos helyzetű rétegekre, ♦ a programba lépés előtti munkanélküliség időtartama szerint megkülönböztetett, ♦ a munkaerőpiaci program időtartamának hossza szerinti programokra, vagy ezek tovább kombinált célcsoportjaira vetítve. A 4. sz. forrásanyag részletesen strukturált táblasémákat és kombinált lekérdezési szempontokat tartalmaz a bértámogatási jellegű aktív eszközcsoportra. Ennek felhasználásával – és a munkaerőpiaci programok eltérő sajátosságaira is figyelemmel – adaptív jelleggel az 5. sz. mellékletben mutatjuk be a munkaerőpiaci programok legfontosabb indikátoraira, illetve költségfajlagosaira a területi egységek és a programrésztvevők különböző demográfiai és munkaerőpiaci jellemzők szerint bontott csoportjaira, valamint a leggyakoribb programtípusokra kimunkált táblaterveket. Igaz, hogy a különböző típusú munkaerőpiaci programokhoz tartozó programrésztvevők adatai csak vitatható módon, fenntartások mellett vonhatók egybe, mégis érdekes lehet pl. a pályakezdő fiataloknak, az 50 év felettieknek vagy az alacsony és magasabb iskolai végzettségűeknek szervezett programok indikátorainak és fajlagos értékeinek az egybevetése. Ebben a bontásban, vagy önmagában is, az egyes programok tervezett és tényleges indikátorainak és fajlagos költségmutatóinak egyszerű egymás mellé állításával is érdekes eltéréseket hozhat a területi egységek (pl. régiók, megyék, kistérségi körzetek, településtípusok) szerinti vizsgálat, amely természetesen a mechanikus számok mögé tekintve mélyebb elemzéseket igényel. Már az is tanulságos lehet, ha figyelembe vesszük, hogy az egyes munkaügyi központok milyen típusú programokat

97

és

célcsoportokat

preferálnak,

milyen

eltérések

vannak

közöttük

hasonló

programtípusok esetében is a tervezett és a tényleges eredményeknél. Ahogyan korábban már utaltunk rá, nehezíti az elemzést és az összehasonlító jellegű vizsgálatokat az, hogy eddig viszonylag kevés számú, munkaügyi központok által indított program valósult meg országosan. Az egyes programok jellegüket és célcsoportjaikat tekintve is sokfélék voltak, és a programok több évet átívelő időtartama is megnehezíti az átfogó értékelést. A programok összetettsége, egyedisége és a nem számszerűsíthető, minőségi jellegű hatások aktív eszközökénél nagyobb szerepe szintén nagy mértékben korlátozza az összehasonlító értékeléseket. Mindezek ellenére megállapítható, hogy az indikátorok szisztematikusabb és strukturáltabb módon történő vizsgálata (amelynek eddig megfelelő támogató szoftverek hiányában többé-kevésbé technikai akadályai, nehézségei is voltak), valamint a központi szervek érdeklődése e programok alaposabb, sokrétűbb értékelése és a jó példák elterjesztése iránt, valószínűleg számottevő mértékben ösztönözné e meglehetősen nagy fajlagos költségigényű programok célszerűbb kiválasztását és eredményesebb, költséghatékonyabb megvalósítását.

9.4. Az informatikai fejlesztésekhez szükséges elemi adatok köre A programterv elfogadását követően elkezdődhet a program lebonyolításához és monitoringjához szükséges adatok összegyűjtése, illetve gépre vitele. A munkaerőpiaci programok esetében az elemzési, adatfeldolgozási igények alapján szükségesnek ítélt, illetve alkalmazásra, feldolgozásra ajánlható elemi adatok körét a 6. sz. mellékletben rendszereztük és mutatjuk be. (Természetesen az elemi adatok köre ehhez képest még tovább bővíthető vagy szűkíthető a szoftverfejlesztés egyeztetési folyamatában, a bemutatott javaslat csupán első változatként kezelendő és ajánlás jellegű.) Az elemi adatok körének javasolt rendszerét röviden az alábbiakban mutatjuk be:

98

a.) Első lépés a program összefoglaló jellegű alapadatainak a rögzítése. Ez elsősorban a programterv alapján történik, azoknak a legfontosabb adatoknak a felvitelével, amelyek a későbbiekben megadják a program lebonyolításának tartalmát, időbeli ütemezését, méretét, célcsoportját, elvárt eredményeit és a rendelkezésre álló pénzügyi kereteket. Az adatfelvitel egyik fontos momentuma a program-azonosító szám generálása. Ez a program teljes időszaka alatt az adott munkaerőpiaci program résztvevőjeként azonosítja a bevont személyeket, a közreműködő szerveket, és a velük kapcsolatos eseményeket, kifizetéseket stb.

A programazonosító kód lehetőség szerint egy

informatív tartalmú kód legyen, amely meghatározott pozícióján jelezze a programot indító régió azonosítóját, a megvalósítási helyszínét,

célcsoportját

és a program

tartalmát is az egymás után következő programelemek megjelölésével. A program összefoglaló alapadatainak körére nézve a 6. számú melléklet 1/a része tartalmaz javaslatot. Ezen belül a tervezett adatok a programtervből vehetők át, a tényleges adatok pedig a program megvalósítása végén, illetve a legfontosabb hatásindikátorok esetében a befejezést követő 180 nap elteltével a rögzített alapadatokból a szoftver segítségével képezhetők. A 6. sz. számú melléklet 1/b, és 1/c részében szereplő adatok alapján a program tartalmi, valamint pénzügyi felhasználási oldalról történő előrehaladását lehet figyelemmel kísérni. A szükséges adatok részben a programterv alapján rögzíthetők, részben az egyes eszközkezelő programokból emelhetők át. b.) Ezt követi a programban résztvevő személyek elemi adatainak leválogatása és összerendezése. Ez a résztvevők kiválasztását követően hasonló módon történhet, mint a jelenleg alkalmazott aktív eszközök monitoringjánál alkalmazott adatáttöltés. A személyes azonosító adatokon túl olyan adatok áttöltése és folyamat közbeni rögzítése is szükséges, amelyek lehetővé teszik a megfelelő mélységű létszám-összetétel vizsgálatokat és az előírt indikátorok (és esetleges egyéb mutatók) réteg-specifikus és terület bontású előállítását.

99

A résztvevőkre vonatkozó adatok körére nézve a 6. számú melléklet 2/a, 2/b, 2/c, és 2/d részei tartalmaznak konkrét ajánlást. Ezekhez kapcsolódóan a tényleges szoftverfejlesztés folyamatában kell majd elvégezni – az aktív eszközök és a munkaerőpiaci szolgáltatások, valamint az egyéni munkaerőpiaci jellemzők, státuszok részben meglevő, részben átalakítás alatt álló kódrendszerével összehangoltan – az alkalmazandó kódok kialakítását, illetve pontosítását. A mellékletben bemutatott adatoknak a segítségével folyamatában és szinte „naprakészen” nyomon lehet követni a program előrehaladását, az egyének programban való részvételének alakulását, az egyes programelemekből való kilépéseket, valamint az indikátorok teljesülését. A szükséges adatok elsősorban az egyes eszközkezelő programokból, és az ügyfélszolgálati programból tölthetők át, illetve (ha közvetlen információ az egyén munkaerő-piaci státuszára nézve nem áll rendelkezésre) követővizsgálati felmérő lapokból nyerhetők ki. c.) A program megvalósításába bekapcsolódó külső közreműködők elemi adatainak javasolt köre a 6. sz. melléklet 3. részében található. Ezek az adatok lehetővé teszik e közreműködők összetételének részletes vizsgálatát, a program keretében való közreműködés időtartamának, a létszám- és pénzügyi felhasználási adatoknak az elemzését. A melléklet 2/b. részében a programban résztvevő személyek és a közreműködő szervezetek adatainak az összekapcsolásával akár az indikátorok közreműködőnkénti és réteg-specifikus vizsgálatára, az egyes közreműködők által elért eredmények, teljesítmények értelemszerű megítélésére is lehetőség adódhat.

10. A monitorozás és értékelés eredményeinek hasznosítása A munkaerőpiaci programok folyamat közbeni, illetve utólagos monitorozása, értékelése nem öncélú tevékenység, hanem elsősorban az adott és jövőben indítani tervezett programok minél sikeresebb és költséghatékonyabb megvalósítását szolgálja.

100

Az értékelések eredményeinek, tapasztalatainak hasznosítása a programot értékelő munkaügyi központnál és a jó módszerek, megoldások terjesztésével más, hasonló szervezetek számára, országosan is nagyon fontos.

10.1. A szervezeten belüli hasznosítás A programok menet közbeni monitorozásának és értékelésének a legfontosabb célja és feladata: a programmegvalósítás folyamatában a rendszeres visszacsatolás, és ezzel szoros összefüggésben a programvégrehajtás eredményeit és minőségét, illetve eredményességét és hatékonyságát javító, szükségesnek ítélt, célszerű beavatkozási intézkedések megfelelő időben való megtétele. A program befejezését követő monitorozás és átfogó, kellő mélységű záró értékelés egyrészt számba veszi a program később mérhető, bruttó hatás indikátorait. Másrészt a programmegvalósítási tapasztalatok részletes feldolgozásával, a tervezett indikátorok teljesítésének elemzésével, az eltérések vagy a gyengébb teljesítmények okainak feltárásával visszacsatolást biztosít a jövőbeni programok még átgondoltabb és jobb megtervezéséhez, a program előtti (ex ante) értékeléshez, a később megvalósítani tervezett programok kiválasztásához és a korábbinál is eredményesebb, hatékonyabb megvalósításához. a.) A programok menet közbeni értékelésével kapcsolatban, a problémajelzések alapján és az időarányosan vizsgálható indikátorok értékeinek kedvezőtlen alakulása esetén az alábbi fontosabb beavatkozások, intézkedések megtétele válhat indokolttá vagy szükségessé: •

Az elmaradt tevékenységek vagy a határidő csúszások miatt a gyorsítás irányába mutató intézkedések megtétele és következetesebb számonkérése.

•

A teljesítésben lemaradó vagy nem eléggé aktív partnerek, közreműködők meggyőzése, megnyerése.

101

•

A program kezdeti időszakában lemorzsolódó, kilépő személyek helyére a tartaléklistáról más személyek haladéktalan bevonása.

•

A program résztvevőinek, a lebonyolítást végző belső munkatársaknak és külső személyeknek minőségi jellegű, elégedettségvizsgálati és egyéb jelzései hasznosításával a humánszolgáltatások, a tanfolyami képzések és a támogatott foglalkoztatás keretében felmerülő problémák gyors kivizsgálása, és a szükséges kérések azonnali megfogalmazása vagy intézkedések megtétele az érintett szervezetek, személyek felé.

•

A

program

résztvevőinek

csoportjában

vagy

nagyobb

létszám

esetén

együttműködő csoportjaiban az esetlegesen előforduló konfliktushelyzetek feltárása és szakszerű, gyors, eredményes kezelése. •

A program célkitűzéseinek megvalósításában lemaradó, segítségre szoruló személyekkel való külön foglalkozás, hatékony mentori segítségnyújtás.

•

A programból menet közben sikertelenül kilépő személyek kilépési okainak alapos feltárása és a további kilépések célirányos intézkedésekkel történő, lehetőség szerinti megelőzése.

•

A programba vont személyek és a térségben működő jelentősebb munkáltatók között személyes találkozások lehetőségének biztosítása a későbbi sikeres elhelyezkedés elősegítése, illetve indikátorainak javítása érdekében.

•

A hatáskörök, felelősségi viszonyok, ellenőrzési, beszámoltatási és döntési pontok egyértelműbbé tétele.

•

A programmenedzsment munkájának képzéssel való módszertani segítése, a szükségesnek ítélt személyi változások mielőbbi végrehajtása.

•

Az információáramlás és a program közbeni személyi egyeztetések, közös értékelések hatékonyabbá tétele.

102

•

A belső és a külső tájékoztatás, kommunikáció színvonalának javítása.

•

Indokolt esetben – a programcélok eredményesebb megvalósítása érdekében - a programterv egyes elemeinek, részhatáridőinek, szakmai tevékenységeinek és költségtervének a módosítása.

b.) A program záró értékelését és hatásvizsgálatát követően a visszacsatolás és a későbbi programtervező munkában való hasznosítás néhány kiemelt lehetősége: •

A

korábban

sikeresnek,

eredményesnek,

jó

hatékonyságúnak

minősített

munkaerőpiaci programok előtérbe helyezése, súlyának növelése. (Pl. a legtöbb munkaügyi központnál sikeresnek bizonyult a diplomás pályakezdő fiatalok korszerű pályázatírói, projektmenedzselési és EU-ismeretekre való felkészítése és átmenetileg támogatott foglalkoztatása, és általában is hatékonyak voltak a különböző célcsoportok számára szervezett tranzitfoglalkoztatási programok.) •

A programtervező munka időtartamának meghosszabbítása, alkotói team jellegének

erősítése,

közreműködő

a

partnerek,

programok személyek

innovációs

tartalmának

bevonása

az

növelése,

előkészítő,

a

tervező

munkafolyamatba. •

A program pénzügyi tervezési tevékenységének, kalkulációs számításokkal való alaposabb

alátámasztásának

és

a

szakmai

tervezési

munkákkal

való

összehangolásának továbbfejlesztése. •

A programban résztvevő személyek kiválasztási eljárásának átgondoltabbá, színvonalasabbá, szakszerűbbé és alaposabbá tétele. Annak biztosítása, hogy az általában hátrányos helyzetű célcsoport-orientáció megtartása és érvényesítése mellett a program sikeres végigvitelének személyiségi és egyéb feltételeivel nem rendelkező egyének (pl. szenvedélybetegek, túlzott mértékben alulmotiváltak stb.)

103

lehetőség szerint ne kerüljenek be a jelentős támogatási összegeket felhasználó komplex program résztvevői közé. •

A programmenedzsment összetételének gondos meghatározása, a hatáskörök, felelősségi területek, döntési kompetenciák, információáramoltatási és egyeztetési folyamatok pontosabb és egyértelműbb leszabályozása, valamint a program sikerességének elősegítése érdekében legalább a minimális ösztönzési feltételek biztosítása.

•

A korábbi programok működési, eredményességi, elégedettségi és minőségi tapasztalatai alapján a humánszolgáltatásokat, a képző tanfolyamokat és a támogatott foglalkoztatást biztosító közreműködő szervezetek körének – korábbi pozitív és negatív referenciákat is figyelembe vevő – kiválasztása.

•

A program megvalósításába, a humán szolgáltatások kivitelezésébe, a program monitorozásába, eredményeinek és hatásainak alaposabb értékelésébe pályázati rendszer keretében - lehetőség szerint - több külső kapacitás, szervezet, szakértő bevonása, és ezáltal a sok más feladattal is túlterhelt belső munkatársak bizonyos mértékű tehermentesítésének elérése..

•

A tapasztalatok gazdagodásával és visszacsatolásával a tervezési, menedzselési, programmegvalósítási módszerek, menet közbeni monitorozási és értékelési eljárások, záró programértékelések színvonalának folyamatos fejlesztése.

10.2. A tapasztalatok és jó módszerek

szélesebb körű hasznosításának

lehetőségei Az eddigiekben a munkaügyi központok részben saját maguk tapasztalatai alapján, részben néhány (főleg az Országos Foglalkoztatási Közalapítvány és a Vas Megyei Munkaügyi Központ által szervezett) módszer-átadó konferencián elhangzottak, vagy egy-két közreadott programleírás és szűkebb körben szervezett tapasztalatcseréken

104

szerzett ismeretek hasznosításával fejlesztették tovább munkaerőpiaci programjaik tervezési, lebonyolítási és monitorozási, értékelési mechanizmusát. Ebből a szempontból kiemelkedően jó és előremutató módszernek számított az, hogy a MAT 2000. áprilisi határozata alapján és támogatásával négy munkaügyi központ (Baranya, Komárom-Esztergom, Tolna, Zala) részletesen és színvonalasan kidolgozott egy-egy

Működtetési

Kézikönyvet

a

„szociál-ökonómiai

üzem”

(tranzitfoglalkoztatási), a mentori, a térségfejlesztési menedzseri és a termelőiskolai típusú munkaerőpiaci programokra, amelyet valamennyi munkaügyi központ megkapott és munkájában hasznosított. (12., 13., 14. és 15. sz. forrásanyag). A megyei munkaerőpiaci programok eddigi működtetési és értékelési tapasztalatainak feldolgozása és szélesebb körű hasznosítása, illetve a jó gyakorlatok és szakmai innovációk minél gyorsabb elterjesztése céljából az alábbiakat javasoljuk: •

A munkaügyi központok által 2000. óta indított és megvalósított munkaerőpiaci programok esetében kerüljenek teljes körű áttekintésre és feldolgozásra a véglegesített megyei programtervek és a programok lezárását követően elkészített záró összefoglalók, illetve értékelő tanulmányok. Ennek alapján az egyes programoknál alkalmazott indikátorok tervezett és tényleges értékei konkrétabban is megvizsgálhatók, és bizonyos programtípusok esetében a fontosabb indikátorok, arány- és költségfajlagos mutatók

tényleges alsó, felső és átlagos

értékei kimutathatók lennének. •

A Foglalkoztatási Hivatal és a munkaügyi központok vezetőinek közös egyetértése esetén

javasoljuk,

hogy

a

munkaügyi

központok

előzőekben

említett

programtervei vagy legalább a zárást követően készített összefoglalói, záró tanulmányai kerüljenek be egy elektronikus „Programbankba”, és legyenek az intranet útján hozzáférhetők valamennyi munkaügyi központ számára. Ezáltal ezek az értékes információk hasznosíthatók lennének a jövőbeni programok még színvonalasabb tervezése, működtetése, értékelése, illetve az innovatív jellegű megoldások, a legjobb programmodellek és módszerek széles körű elterjesztése céljából. 105

E javaslat „szűkített” változataként azt a javaslatot fogalmazhatjuk meg, hogy valamennyi munkaügyi központ az általa legjobbnak ítélt, legalább 2-3 munkaerőpiaci program részletes szakmai programtervét és záró értékelését tegye közkinccsé. A módszer alkalmazása révén minden munkaügyi központ legértékesebb

munkái,

programjai

ismertté

és

országos

méretekben

is

hasznosíthatóvá válnának, ugyanakkor cserébe valamennyi munkaügyi központ legalább 5-10-szer annyi, mások által kidolgozott és megtapasztalt, általa is jól hasznosítható modellhez és módszertani jellegű információhoz juthatna. Az információk és a jó programmodellek ily módon vagy egy országos tanulmánykötet formájában való széles körű ismertté tétele és közreadása az EU legtöbb országában már régóta alkalmazott hatékony módszernek, és az innovatív megoldások széles körű elterjesztési módszerének számít. •

A jövőben erősíteni célszerű a munkaerőpiaci programok célcsoport orientáltságát. (Frey Mária 2006. januári tanulmánya, 7. sz. forrásanyag.) A kiemelt célcsoportoknál (pl. roma származásúak, alacsony iskolai végzettségűek, megváltozott munkaképességűek, kisgyermekes nők, inaktív személyek, egy évnél hosszabb ideje munkanélküliek, 45 év feletti munkanélküliek, pályakezdő diplomás munkanélküliek stb.) az eddigi megyei tapasztalatok alapján a legjobban bevált programkonstrukciókat indokolt országos elterjesztésre és szélesebb körű alkalmazásra ajánlani, valamint monitorozási és értékelési tapasztalatait, indikátor adatait elemzési és tervezési célból hasznosítani.

•

A munkaügyi központok által indított munkaerőpiaci programok esetében a munkaügyi központoknál minden folyamatban levő és a jövőben beindításra kerülő programról egységes, a program fő jellemzőit, közreműködőit, létszám, pénzügyi és időadatait, valamint legfontosabb tervezett eredményeit (kiemelt indikátorait) tartalmazó, elektronikusan is kezelhető Program Adatlapot javasolunk készíteni és alkalmazni.

Ennek segítségével a tervezett és a

folyamatosan, valamint a program befejezésekor rögzített, tényleges állapot információi jól áttekinthető módon összehasonlíthatók. 106

A Program Adatlap ajánlott formájára a 7. sz. mellékletben teszünk javaslatot. Az Adatlap II. része a befejezett programok rövid, frappáns értékelésére, a fontosabb eredmények és tapasztalatok, tanulságok összegzésére, és a legfontosabb információk

szakmai

körökben

történő

nyilvánosságra

hozatalának

megkönnyítésére, a disszemináció feladatának jelentős részben történő teljesítésére is lehetőséget ad. Az egységesített Program Adatlap mindezek mellett elsősorban mégis a munkaügyi központok vezetőinek gyors és naprakész informálását szolgálja, és ezáltal a vezetői információs rendszernek is a fontos részét képezheti. Ugyanakkor a már beindított programok esetében a tervezett adatokat, a befejezett programoknál a tervezett és tényleges adatokat az FH-nak, az SzMM-nek és más munkaügyi központoknak is célszerű lenne elektronikus formában megküldeni, a munkaerőpiaci programokról való teljesebb körű, megbízhatóbb

és

naprakészebb információnyújtás biztosítása céljából. •

Javasoljuk kialakítani a munkaügyi központok által indított munkaerőpiaci programok központi szintű (az FH Kutatási Főosztályának vagy külső megbízott szervezetnek a bevonásával történő) rendszeres figyelemmel kísérésének,

az

egyes

programtípusok

célszerűségi

és

hatékonysági

vizsgálatának rendszerét, amelynek alapján a bevált és sikeres programok szélesebb körű elterjesztésre ajánlhatók, a kevésbé sikeres programkonstrukciók pedig fokozatosan megszüntethetők. Ennek pénzügyi forrásait az MPA terhére lenne célszerű évenkénti terv alapján biztosítani. •

A MAT által biztosítandó támogatással javasoljuk a munkaerőpiaci programok négy típusára 2000-ben kidolgozott Működtetési Kézikönyvek munkaügyi központok szakemberei által történő aktualizálását és újabb programtípusokra való elkészíttetését.

•

A korábbiakban kifejtett módon javasoljuk regionális és központi szinten is Monitoring Csoportok létrehozását, amelyek egyéb feladataik mellett jelentős szerepet játszhatnak az egymás közötti információcsere révén a programtervezési és 107

megvalósítási gyakorlati tapasztalatok, illetve a jól bevált

programmodellek,

munkamódszerek elterjesztésében. •

A befejezett programok egy részének (a fontosabb programtípusok bizonyos körének) komplex szakmai értékelésére, empirikus kutatások, társadalmigazdasági bruttó és kontrollcsoportos nettó hatásvizsgálatok lefolytatására – az EU más tagállamainak példáihoz hasonlóan – kutatóhelyek, illetve a témával foglalkozó

neves

szakértők

pályáztatás

keretében

történő

megbízását

javasoljuk a Munkaerőpiaci Alapból történő finanszírozással. A monitoringnak ez a típusa meglehetősen időigényes, általában hosszabb átfutási idejű és viszonylag költséges is, de ráfordítási költségei sokszorosan megtérülnének a gyakran igen jelentős költségfelhasználású programok – kutatási eredményekre

és

javaslatokra

alapozott

–körültekintőbb

kiválasztása

és

megtervezése, illetve sikeresebb és hatékonyabb megvalósítása nyomán.

108

Hasznosított forrásmunkák jegyzéke

1./ Az ESZA-programok monitoring és értékelési rendszereire vonatkozó irányelvek a 2000-től 2006-ig tartó programozási időszakban (Európai Bizottság Foglalkoztatási Főigazgatóságának Monitoring és Értékelő Egysége, 1999. július) 2./ Befejezett munkaerőpiaci támogatások követéses rendszerének záró tanulmánya (Helyzetértékelő tanulmánykötet, Szerkesztette: Temesfalvi Miklós, Szabolcs-SzatmárBereg Megyei Munkaügyi Központ, Nyíregyháza, Kézirat, 2005. december) 3./ A foglalkoztatáspolitikai eszközök monitoring rendszerének fejlesztési koncepciója (Tanulmánykötet, Szerkesztette: Temesfalvi Miklós, Szabolcs-Szatmár-Megyei Munkaügyi Központ, Nyíregyháza, Kézirat, 2006. február) 4./ A foglalkoztatáspolitikai eszközök monitoring rendszerének szakmai specifikációja bér- és járulékalapú támogatás esetén (Tanulmánykötet, Szerkesztette: Temesfalvi Miklós, Szabolcs- Szatmár-Bereg Megyei Munkaügyi Központ, Nyíregyháza, Kézirat, 2006. október) 5./ Cseppentő László: Háttértanulmány „a munkaerőpiaci programok monitoring rendszere kialakításának koncepciója” című témához (Pest Megyei Munkaügyi Központ, Budapest, Kézirat, 2006. február 6./ Forman Balázs: Az Európai Unió Strukturális és Előcsatlakozási Alapjai (Kiadó: Interpress Külkereskedelmi Kft, Budapest, 2003.) 7./ Frey Mária: Aktív munkaerőpiaci eszközök eredménymérésének módszerei és nemzetközi tapasztalatai, Budapest, Kézirat, 2006. január 8./ Frey Mária – Simkó János: Az aktív munkaerő-piaci programok értékelésének módszerei. Nemzetközi tapasztalatok – hazai adaptációs tervek (Statisztikai Szemle, 1993. év 5. és 6. szám) 9./ Frey Mária – Simkó János: Hazai modellkísérlet az aktív munkaerő-piaci programok értékelésére (Munkaügyi Szemle, 1993. év 9. szám) 10./ Gergely Bernadett: A munkanélküliség megelőzése és kezelése Baranya megyében- a HEFOP 1.1. intézkedés megvalósításának sajátossságai, eddigi eredményei és fejlesztési lehetőségei (Egyetemi szakdolgozat, Budapesti Corvinus Egyetem, 2006.) 11./ Irányelvek és útmutató az eredményesen működő monitoring rendszer megvalósításához (Adetef, Kei és Euro-prospective, 1998. december )

109

12./ Működtetési Kézikönyv a „Helyi kezdeményezésű mikrotérségi gazdaságfejlesztés támogatása projektmenedzserek alkalmazásával” című munkaerőpiaci programokhoz (Mátyás Tibor Attila - Simon István - Szőke István - dr. Tóth Attila,. Tolna Megyei Munkaügyi Központ, Szekszárd, 2001. június) 13./ Működtetési Kézikönyv a „Mentori” típusú munkaerőpiaci programok tervezéséhez és lebonyolításához (Soós Ferenc - Barsi Márta - Tóth Júlia, Komárom-Esztergom Megyei Munkaügyi Központ, Tatabánya, 2201. június) 14./ Működtetési Kézikönyv a „Szociál-ökonómiai üzem” típusú munkaerőpiaci programokhoz (Akli Krisztina - Sasvári Gábor - Zsírosné Blaner Andrea, Baranya Megyei Munkaügyi Központ, Pécs, 2001. június) 15./ Működtetési Kézikönyv a „Termelőiskola” programmodellhez a hátrányos helyzetű fiatalok társadalmi és munkaerőpiaci integrációjának elősegítésére (Pálfy József-Bajzik Lászlóné - Deák Ferenc, Zala Megyei Munkaügyi Központ, Zalaegerszeg, 2001. június) 16./ Simkó János: Az aktív munkaerő-piaci programok értékelésének módszerei és tapasztalatai (Munkapiac, 1995, 4. szám) 17./ Simkó János – Péter András – Udvarnoki Miklós – Molnár Norbert – Várkoly Zsolt: Az aktív munkaerő-piaci programok hatékonysági vizsgálatához használt monitoring rendszer modellje és szervezési dokumentációja (Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Munkaügyi Központ, Miskolc, 1995. ) 18./ Simkó János – Péter András – Udvarnoki Miklós: A munkaerő-piaci eszközök és programok célszerűségének vizsgálata (az Országos Munkaerőpiaci Bizottság megbízás alapján végzett kutatás záró tanulmánya, 1996. december) 19./ Simkó János: Elgondolások és javaslatok a 2000. évben indított megyei munkaerő-piaci programok monitoring rendszerének kialakításához (Készült a Gazdasági Minisztérium Monitoring Bizottsága részére, Kézirat, 2000. szeptember) 20./ Simkó János: Koncepció a munkaügyi központok által működtetett munkaerőpiaci programok értékelési és monitoring rendszerének a továbbfejlesztésére (Kézirat, Miskolc, 2006. február) 21./ VÁTI Kht. Területfejlesztési Igazgatóság: Segédlet a területfejlesztési programok értékeléséhez (Dobozi Eszter - Brodorits Zoltán - Jusztin Valéria - Kulcsár Gábor, Budapest, 2001.)

110

AJÁNLÁS A MUNKAÜGYI KÖZPONTOK ÁLTAL MŰKÖDTETETT MUNKAERŐPIACI PROGRAMOK ÉRTÉKELÉSI ÉS MONITORING RENDSZERÉRE. (Záró tanulmány)

Recommend Documents