Ahol az élelmiszer-önrendelkezés gyökerezik

Ahol az élelmiszer-önrendelkezés gyökerezik

Az élelmiszer-önrendelkezés bárhol a világon megélhető. Együtt keresünk megoldásokt és megtaláljuk a talajban, a vetőmagban, a természetban, saját magunkban, barátainkban, a társadalomban. Világunk, hasonlóságaink, hálózataink és szolidaritásunk mind részét képezik az élelmiszerönrendelkezés fogalmának. Annyi felfedeznivaló van még, ha elszánjuk magunkat, és ötleteinket bátor, teremtő módon cselekvéssé alakítjuk. Kis- és nagyléptékben, helyben és világszerte, erősen, színesen, hálozatokban, földhözragadtan. E füzet célja, hogy bátorságot adjon az élelmiszer-önrendelkezés felfedezéséhez, megéléséhez és továbbfejlesztéséhez.

ISBN: 978-2-9700870-1-4

Élelmiszerünk jövőjéért Önrendelkezés a földtől az asztalig

A kiadvány a Svájci-Magyar Együttműködési Program Testvértelepülési és Partnerségi Pályázati Alapjának társfinanszírozásával jött létre

ElŐszó Az „úgy, mint eddig” nem opció! Világszerte csaknem 900 millióan éheznek, és nem azért, mert túl kevés az élelmiszer, hanem mert azokhoz jut csak el, akiknek elég pénzük van. 2011ban világszerte 2,3 milliárd tonna gabonát takarítottak be, többet, mint valaha. Ugyanakkor ennek több mint a fele takarmányként vagy üzemanyagként, illetve ipari célra került hasznosításra. Táplálkozási szokásaink és az erőforrásokkal való felelőtlen gazdálkodásunk okán mindannyian felelősek vagyunk az élelmezési válság súlyosbodásáért. Ez volt a háttere annak, hogy 2003-ban a Világbank és az ENSZ egy figyelemreméltó nemzetközi munkafolyamatot kezdeményezett. Több mint 400 tudós számos földrész és tudományág képviseletében négy éven keresztül dolgozott együtt a mezőgazdaságról szóló Világjelentés létrehozásán, melyet végül széles körben nyilvánosságra is hoztak. A mottó: „Az „úgy mint eddig” nem opció!” A jelentés együtt kezeli a szegénység és az éhezés kérdését, és ebből a nézőpontból a megtermelt élelmiszer mennyisége elveszti kiemelt jelentőségét. Nem csak a környezetkímélő gazdálkodási módok, hanem a termőföldhöz, vízkészletekhez és vetőmagokhoz való hozzáférés, a nők helyzetének javítása, valamint az igazságosság és autonómia kérdései is felszínre kerültek. Az élelemhez való alapvető emberi jognak kizárólagos elsőbbséget kell élveznie. Logikus következtetésként az élelmiszer-önrendelkezés koncepciója is bemutatásra került. Az európai állampolgárok befogadták ezt a tudást és összekötötték saját tapasztalataikkal. 2013-ban például 25 000-en tüntettek Berlinben, immár harmadik alkalommal a Közös Agrárpolitika reformjáért, az „Elegünk van az ipari mezőgazdaságból! Jó élelmiszert, jó mezőgazdaságot, most!“ jelszavakkal. Több mint 30 szervezet képviseltette magát. A tüntetők olyan szabályozást szeretnének, mely az állatjólétet és környezetvédelmet helyezi a középpontba és határozottan elutasítják a mezőgazdaság egyre fokozódó iparosítását (lásd 1. fejezet, további információk), az ipari állattenyésztő telepeket, a növényvédőszerek és antibiotikumok nyakló nélküli használatát és az élelmiszertől való elidegenedés folyamatait. Az ilyen nagy benyomást keltő jelek adnak nekünk bátorságot és megmutatják, hogy a nézeteinket széles körben osztja a társadalom. Ez a füzet az élelmiszer-önrendelkezés megvalósításáról szól. Kezdeményezéseket mutatunk be és különböző személyeket szólaltatunk meg. Közelségről, helyiségről, kapcsolatokról, a különböző élet- és társadalmi helyzetben

élők közötti kölcsönös megértésről és globális szolidaritásról lesz szó. Tudni akarjuk, honnan jön az élelmiszerünk, hogyan állították azt elő, mert Svájcnak is sürgősen szüksége van egy olyan ellátási stratégiára, mely nem az emberek és a természet kizsákmányolásán alapul.

Ulrike Minkner, az Uniterre társelnöknője

Forrás: www.agassessment.org

Tartalom 9. oldal 1. FEJEZET: AZ ÉLELMISZERÖNRENDELKEZÉS FOGALMA

1.1. AZ ÉLELMISZER-ÖNRENDELKEZÉS SZÜLETÉSE Paul Nicholson, az Ehne baszkföldi gazdaszervezet tagja, a Via Campesina nemzetközi szervezetének egykori vezetőségi tagja 1.2. AZ ÉLELMISZER-ÖNRENDELKEZÉSSEL MINDENKI JÓLLAKIK Thomas Gröbly, egyetemi docens, Etika Tanszék, Északnyugat-Svájci Szakfőiskola (Fachhochschule Nordwestschweiz)(FHNW) és a Neustart Schweiz szervezet képviselője 1.3. PARLAMENTI VITÁK EGY MÁSFAJTA MEZŐGAZDASÁGRÓL Balthasar Glättli, A Svájci Zöldek Országos Bizottságának képviselője, a parlamenti Élelmiszer-önrendelkezés munkacsoport elnöke

17. oldal 2. FEJEZET: AZ ÉLELMISZER-ÖNRENDELKEZÉS POLITIKAI EREJE 2.1. A VIA CAMPESINA KÜZDELMÉNEK TÖRTÉNETE Paul Nicholson, az Ehne baszkföldi gazdaszervezet tagja, a Via Campesina nemzetközi szervezetének egykori vezetőségi tagja 2.2. A MEZŐ- ÉS ÉLELMISZERGAZDASÁG EMBERI ARCA – FIKTÍV LEVÉLVÁLTÁS Jakob Alt, az Uniterre társelnöke 2.3. A SVÁJCI ÉLELMISZER - ÖNRENDELKEZÉS HIÁNYÁNAK HATÁSAI A DÉL ORSZÁGAIRA – A NAGY TEJ-ÁTVERÉS Anne Gueye-Girardet (Uniterre) a Grain/Cetim,2012: Hold up sur l’alimentation c. kiadványa alapján AZ IPARI MEZŐGAZDASÁG SZOCIÁLIS KÖVETKEZMÉNYEI HELYBEN ÉS A VILÁG MÁS TÁJAIN Philippe Sauvin, „A Másik Szakszervezet” (l’Autre Syndicat) és a Társadalmilag Fenntartható Mezőgazdaságért Platform képviselője 2.4. ALTERNATÍV KÉPZÉSEK, MELYEK ELVETIK A VÁLTOZÁS MAGVÁT Annelies Schorpion (ECVC) és Anne Gueye-Girardet (Uniterre) 29. oldal 3. FEJEZET: AZ ÉLELMISZER –ÖNRENDELKEZÉS GYAKORLATI MEGVALÓSÍTÁSA AZ EGYES MEZŐGAZDASÁGI ÁGAZATOK SZINTJÉN

3.1. AZ ÁGAZATOK ÚJRATERVEZESE Rudi Berli, gazdálkodó és az Uniterre szakszervezeti titkára

3.2. MÉLTÁNYOS KERESKEDELEM ÉS AZ ÁRAK KÉRDÉSE SVÁJCBAN Hans Bieri, a Svájci Ipari és Mezőgazdasági Egyesülés (Schweizerische Vereinigung Industrie und Landwirtschaft) üzletvezetője 3.3. AZ ÉLELMISZER –ÖNRENDELKEZÉST MEGVALÓSÍTÓ KÖZÖS CSELEKVÉS PÉLDÁI: MÉLTÁNYOS ÁRÚ EURÓPAI TEJ Nicolas Bezençon, szakszervezeti titkár, Uniterre – A Tournerěve kenyér Thomas Descombes, biogazdálkodó KÖZÖSSÉGI FINANSZÍROZÁS –A NÉLKÜLÖZHETETLEN FOGASKERÉK Fabienne Tschanz, Dominique Chauvet, Jardins du Flon 3.4. HOZZUNK LÉTRE HÚSZ-, HARMINCEZER HELYI TERMELŐ-FOGYASZTÓ KÖZÖSSÉGET ORSZÁGSZERTE! Josef Zisyadis, a Svájci Parlament tagja 1991 és 2011 között 39. oldal 4. FEJEZET : AZ ÉLELMISZER -ÖNRENDELKEZÉSAZ EGYES GAZDASÁGOK SZINTJÉN 4.1. AZ EMBERARCÚ MEZŐGAZDASÁG ÚJRAFELFEDEZÉSE Paul Sautebin, biogazdálkodó La Ferrière-ben és az Uniterre Jura tartománybéli tagozatának igazgatója 4.2. NÉGY SZEMÉLYES PÉLDA AZ ÉLELMISZER-ÖNRENDELKEZÉSRŐL 4.2.1. Hogyan élhetünk meg a tejtermelésből, autonóm, a helyi hagyományokra nyitott módon Patrice Dubosson, tejtermelő Val d'Illiez-ben és az Uniterre Tejbizottságának társelnöke 4.2.2. Hogyan adaptáljuk a szüleinktől átvett gazdaságot a holnap kihívásaihoz? Nicolas Bovet és Mathias és Isabelle Corthay, gazdálkodók Arnex-sur-Orbe-ban és Meinier-ben 4.2.3. Ahol minden elkezdődik: vetőmagönrendelkezés Roni Vonmoos-Schaub, vetőmagnemesítő és -termelő Erschmattban 4.3. MI FÁN TEREM AZ AGROÖKOLÓGIA? Anne Gueye-Girardet, Uniterre 49. oldal 5. FEJEZET : A FÖLDHÖZJUTÁS PROBLÉMÁI SVÁJCBAN

5.1. SEGÍTŐ KEZET NYÚJTANI AZ ÚJ NEMZEDÉKNEK Valentina Hemmeler-Maïga, szakszervezeti titkár, Uniterre 5.2. TERMŐFÖLDET KERESÜNK Remo Wyss, Longo Maï 5.3. KATHARINA: ÁLOMKARRIER: GAZDÁLKODÓ Madlen, Noëmi, Ruth és Lukas, földet kereső mezőgazdasági gyakornokok

55. oldal 6. FEJEZET: MIT NYERHET A FOGYASZTÓ AZ ÉLELMISZER-ÖNRENDELKEZÉSSEL? 6.1. AZ ÉLELMISZER -ÖNRENDELKEZÉS RÉ VÉN BELESZÓLÁSUNK VAN ABBA, HOGY MI KERÜLJÖN A TÁNYÉRUNKRA Aline Clerc, a Francia-Svájci Fogyasztószervezet (Fédération Romande des Consommateurs (FRC)) mezőgazdasági programvezetője 6.2. KISTERMELŐI ÉLELMISZERT A TÁNYÉROMRA! Martine Meldem, termelő Apples-ban 6.3. ÖN ANTIBIOTIKUMMAL SZERETI A HÚST, VAGY ANÉLKÜL? Jakob Alt, Uniterre és Erika Städeli Scherrer,Északnyugat-Svájci Fogyasztószervezet (Konsumenten-Vereinigung Nordwestschweiz) 6.4. ÖN MIL YEN MEZŐGAZDASÁGOT SZERETNE? Nelly Niwa, építész és várostervező, a Vaud2030 projekt vezetője a Lausanne-i Egyetemen KITÉRŐ: MIÉRT ÉRDEMES DOBOZRENDSZER-ELŐFIZETŐVÉ VÁLNI? Mathieu Glayre 65. oldal 7. FEJEZET : A VÁROSOK ÉLELMEZÉSE KÖZÖS FELADATUNK 7. STÄDTE ERNÄHREN, EINE KOMMUNALE AUFGABE 7.1. A VÁROSOK NEM VONHATJÁK KI MAGUKAT A MEZŐGAZDASÁGRÓL FOLYTATOTT KÖZVITÁBÓL Sandrine Salerno, Genf Városi Tanácsának tagja 7.2. VÁROS ÉS VIDÉK KAPCSOLATA MIFELÉNK – VÁROSI MEZŐGAZDASÁG BASELBAN Florian Buchwalder, gazdálkodó Laufenban és az Uniterre Északnyugat Svájci Szekciójának elnöke 7.3. LAUSANNE: ÉRDEKES PROJEKTEK, MELYEK ÁTFOGÓ STRATÉGIÁT FELTÉTELEZNEK Sarah Huber, fenntartható fejlődés koordinátor; Michèle Montet, gyermekellátási szolgálat, Lausannei Városi Tanács 7.3. NEUSTART SCHWEIZ Thomas Gröbly, egyetemi docens, Etika Tanszék, Északnyugat-Svájci Szakfőiskola (Fachhochschule Nordwestschweiz)(FHNW) és a Neustart Schweiz szervezet képviselője

1. fejezet: Az élelmiszerönrendelkezés fogalma

Paul Nicholson, Thomas Gröbly, Balthasar Glättli és Valentina Hemmeler-Maïga

A Via Campesina az 1996-ban rendezett FAO-csúcstalálkozó keretében mutatta be az élelmiszer-önrendelkezés fogalmát

9

1. Fejezet: Az élelmiszer-önrendelkezés fogalma


10

1.1. Az élelmiszer-önrendelkezés születése Paul Nicholson

1996-ban az egyetlen elismert irányadó fogalom, mely a nemzetközi élelmezési kérdésekről folytatott párbeszédben felmerült, az élelmezésbiztonság volt, mely kizárólag az élelemhez való jogra szorítkozott, és a piactól várta a lakosság élelmiszer-ellátását. Pedig a kistermelők már akkor számos élelmezési válságon voltak túl, az éhínség gyakori vendég volt falvaikban. Mi, a kistermelők nemzetközi szervezete, megállapítottuk, hogy nem az élelmiszerhez való hozzáférés az egyetlen vizsgálandó kérdés, hanem sokkal inkább az élelmiszertermelés eszközeihez való helyi szintű hozzáférés. Az élelmiszer-önrendelkezés fogalma a kistermelők közös gondolkodásából, vitáiból származik: a különböző földrészekről származó gazdálkodók vitáiból született ez az etikus, határokon átnyúló látomás. Alig hat évvel később a társadalom átvette a kifejezést és most már minden szájból ezt hallhatjuk. Az élelmiszer-önrendelkezés alapelvei 1. Annak az elismerése, hogy az élelmiszer egy alapvető jog, és ennek biztosításához önrendelkezésre van szükség. E nélkül bármilyen élelmezésbiztonsági program kudarcra van ítélve. Az egymást követő élelmezési válságok hátterében olyan szabályozási folyamatok állnak, melyek tönkretették a regionális élelmiszertermelést. Az élelmiszer-önrendelkezés, ezzel szemben, biztosítja a népek azon jogát, hogy ők maguk határozzák meg agrárpolitikájukat. 2. Szükséges az élelmiszerkereskedelem szabályozása – az export-import és az általában vett kereskedelem esetében egyaránt. Fejleszteni kell a helyi élelmiszer-hálózatokat. 3. A talajt, vetőmagokat, vizet nem szabad kisajátítani. Ezeknek a közjószágoknak azok közös ellenőrzése alatt kell maradniuk, akik az élelmiszert termelik. A közjavak növekvő magánosítása az egyik oka annak, hogy ilyen nehéz a fiatal gazdálkodóknak saját gazdaságot alapítaniuk. 4. Az állampolgároknak joguk van, hogy tudják, ki, hol, és hogyan termelte meg az élelmiszert, ami a tányérjukra kerül. Az élelmiszerlánc ellenőrzése demokratikus jog.

11


5. A Via Campesina meggyőződése, hogy a kistermelői gazdaságok képesek élelemmel ellátni a világ népességét. Az élelmiszerek 70%-a helyben kerül értékesítésre. A kistermelői ökológiai gazdálkodás nem csak képes élelmezni a világnépességet, de még a főáramú mezőgazdaság klímakárosító hatásának enyhítéséhez is hozzájárul. (Az élelmiszer-önrendelkezés fogalmának további magyarázatát lásd a „További információ” pont alatt, a Nyeleni 2007 Nyilatkozatban)

Gyakran visszatérő kritika az élelmiszer-önrendelkezéssel kapcsolatban, hogy nincs egyértelmű meghatározása, és hogy sem nemzetközi jogi szerződések, sem lexikonok nem tartalmazzák e kifejezést. Az élelmiszer-önrendelkezés nem egy szemellenzős, bebetonozott törvény! Dinamikus, halad a korral és folyamatosan gazdagodik tapasztalataink által. Nem képezi senki tulajdonát és nem egy kereskedelmi márka, hanem a népek tulajdona. Természetesen fennáll annak a veszélye, hogy politikusok felhasználják a saját önös politikai céljaik eszközeként, vagy pedig akár szándékosan, akár félreértelmezés okán összezavarják jelentését. Újra meg újra feltűnnek olyan politikusok, cégek, civil- vagy gazdaszervezetek, akik zászlójukra tűzik a kifejezést, anélkül, hogy a fennálló profitorientált, neoliberális modellt megkérdőjeleznék. Óvatosnak kell lennünk! Csak a helyi cselekvés képes ezeket a kisajátítási törekvéseket ellensúlyozni, mert ezek teszik lehetővé a mélyreható társadalmi változást. Véleményünk szerint hiba lenne e kifejezésnek egy túlzottan merev definíciót foganatosítani. A Via Campesina maga is fontosnak tartja, hogy mozgásban tartsa ezt a fogalmat, és az elvek megtartásával, a társadalmi mozgalmak bevonásával tovább fejlessze azt. Ez a siker kulcsa, mint ahogy a létrejövő számos élelmiszer-önrendelkezési szövetség is bizonyítja ezt. A helyi szintű élelmiszer-önrendelkezés megvalósítása világszerte adhatja az alapját a kedvező politikai döntéseknek a globális szinten.


12

1.2. Az élelmiszer-önrendelkezéssel mindenki jóllakik Thomas Gröbly A jövő az élelmiszer-önrendelkezésé, mely egyesíti a fenntarthatóság három alapelemét. Gazdasági szinten biztosítja a termelők megmaradását. Társadalmiszociális szinten nemcsak a munkavállalói jogokat védelmezi, hanem a felelős állampolgárság feltételeit is megteremti az élelmezési kérdés tekintetében. Az élelmiszer az árucikkek névtelen világából újra a termelőkkel, feldolgozókkal és a természettel való kapcsolat tárgya lesz. Ökológiai értelemben, a fogalom keretet nyújt a talaj, a vízkészlet és a növényi és állati genetikai sokféleség védelméhez. A legfontosabb az, hogy az élelemhez való fog egyértelmű elsőbbséget élvezzen minden más szemponttal szemben. Az önrendelkezés soha nem abszolút értelemben értendő, hiszen munkamegosztáson alapuló társadalmakban élünk, sokrétű társadalmi és természeti feltételek között. Ha a fenntarthatóság követelményét komolyan vesszük, akkor az élelmiszerönrendelkezés összeegyeztethetetlen a mezőgazdasági termékek szabadkereskedelmével.

Az ellenérvek ellen: 1.Az élelmiszer-önrendelkezés a szegény országoknak való és nem a gazdag Svájcnak. Igazságtalan elvágni a szegény országokat a jól fizető piacoktól. Az exportorientált mezőgazdaság számos szegény országnak és termelőnek nem vált be. Feladták az önellátásukat és a világpiaci áraktól váltak függővé. Svájci nézőpontból ezért az élelmiszer-önrendelkezés az élelmiszerkérdés demokratikus ellenőrzését jelenti, a szegény és gazdag országokban egyaránt. Ezért nem összekeverendő a bezárkózással. Bizonyos termékek nemzetközi kereskedelme teljesen elfogadható, de a jelen helyzetben az iparosodott országokban a mezőgazdaság támogatására fordított napi 1 milliárd dollárnyi összeg a szegény országok helyi mezőgazdasági termelésének és feldolgozóiparának tönkretételéhez vezet. 2. Az élelmiszer-önrendelkezés gátolja a szabadpiac kedvező hatásainak érvényesülését. Minden jel arra mutat, hogy a korlátlanul érvényesülő piaci versenyfogalma ellentmond a fenntarthatóság követelményeinek, mert a költségek egy része ez által az emberekre és a természetre hárul. A „szabad“ piac vak az ökológiai és szociális szempontokra és nem alkalmas a rászorulók élelmezésének kezelésére. Ameddig a vásárlóerő a fő szempont, nem valósulhat meg az élelemhez való alapvető emberi jog.

13


3. Globalizált világunkban esztelenség az önellátásra berendezkedni. Naivitás azt gondolni, hogy a pénz mindig, minden körülmények között elegendő élelmiszert biztosít majd a világpiacon. Az egymást követő élelmezési válságok világosan mutatják, hogy a gazdag országoknak is szükségük van helyi élelmiszertermelésre és erős kistermelői mezőgazdaságra. Az önellátás előtérbe helyezése nemcsak az ökológiai szempontoknak felel meg jobban, de egy adott ország lakóinak szociális biztonságát és autonómiáját is erősíti. 4. Egyedül a magas termelékenységű, iparosított mezőgazdasági modellnek van jövője. Az élelmiszer-önrendelkezés akadályozza a szükséges szerkezeti változásokat Az FAO megbízásából készült IAASTD jelentés megállapítja, hogy az ipari mezőgazdaságnak az, aminek nincs jövője, mi több, luxusnak kell tekintenünk. A géntechnológia nem fog érdemben hozzájárulni az éhezés megszüntetéséhez. A valóság tehát a fenti állítás ellenkezője, vagyis valójában a szerkezetváltás irányába ható szabályozási és gazdasági kényszerek akadályozzák az élelmiszer-önrendelkezést és a fenntarthatóságot. Csak egy kisléptékű, környezetkímélő mezőgazdaság képes a növekvő emberiség élelmezésére. Gyakran nem is a megtermelt mennyiség a döntő, hanem a kistermelők talajhoz, vízhez és vetőmagokhoz való hozzáférése. Az élelmiszer-önrendelkezés fogalma minderre választ ad. Ezért szükséges, hogy minden állam, szegények és gazdagok egyaránt, kézzelfogható helyi programok keretében alkalmazzák az IAASTD jelentését eredményeit. 5. Az élelmiszer-önrendelkezés felszítja a nacionalista érzelmeket Az élelmiszer-önrendelkezés globális eszmény, mely bár anyagi javak tekintetében a helyi ellátásra törekszik, az ideológia síkján globális tudatosságot keres. Nem nacionalista elzárkózásról van szó, hanem a helyi kapcsolatok és hálózatok erősítéséről, a globális kihívások megoldása érdekében. Az élelmiszer-önrendelkezés az átláthatóság és a hitelesség erősítéséhez vezet, azáltal, hogy fogyasztók és termelők együttműködésének változatos formáit élteti. Az élelmiszer-önrendelkezés fogalma tehát nem a kőkorszakba visszatérést szorgalmazza, sem valamiféle szigetszerű elzárkózást. A jövőbemutató elképzelésről van szó, mely nem csak a helyi, fenntartható gazdaságfejlesztés útját mutatja meg, hanem a globális szolidaritás, demokratikus részvétel és a társadalmi csoportok közötti együttműködés értékeit is támogatja. 1. Fejezet: Az élelmiszer-önrendelkezés fogalma

14

1.3. Parlamenti viták egy másfajta mezőgazdaságról Balthasar Glättli A 2014–2017 időszak parlamenti vitájában különböző álláspontok feszültek egymásnak. Az élelmiszer-önrendelkezés végül bekerült a mezőgazdasági törvénybe, de ez pirruszi győzelemnek bizonyult. „(A szövetségi intézkedések) az élelmiszer-önrendelkezésnek megfelelően a fogyasztók minőségi, sokféle és fenntartható hazai élelmiszer iránti igényeinek kielégítésére törekszenek“ – hangzik a mezőgazdasági törvény 2. pontjának 4. bekezdése. Így az élelmiszerönrendelkezés erősen csonkított formában jelenik meg, kritikai éle nélkül. A többség ezáltal a belföldi termékek révén megvalósítandó élelmezésbiztonság leegyszerűsített koncepciójára szavazott, ráadásul a törvény a takarmányimport kérdését is figyelmen kívül hagyja. Miközben abszurd dolog takarmányt importálni, annak érdekében, hogy ezáltal fölösleget termeljünk, melyet aztán dömpingáron exportálunk – mindez pedig a célországok kistermelői önellátó mezőgazdaságának tönkretételéhez vezet. A termőföld mint merev kínálatú jószág A tényt, hogy a termőföld egy különleges értékhordozó, teljesen elhallgatják. Nem lehet sokszorosítani, és a meglévő föld termőképességének megőrzése gondos művelést igényel. Miközben a mezőgazdasági termelés egyre kevésbé lesz látható – hiszen „az élelmiszer a szupermarketben terem”. A spekuláció befolyása pedig egyre nő az agrárszférában. A pénzügyi válság eredményeképpen nem csak a mezőgazdasági termények váltak spekuláció tárgyává, hanem maga a termőföld is. A költségek kiszorításra a piacról Vajon az agrártermékek szabadkereskedelmi fogja legyőzni az éhezést a világban? Pillanatnyilag pont az ellenkezője látszik. De Svájcban is szükséges megkérdőjeleznünk a piacba vetett hitet. A haladó szellemű gazdálkodók körében vita tárgyává kellene tenni a „minőség stratégiáját”: vajon valóban a piac lehet az ökológiai gazdálkodás terjesztésének egyetlen helyes ösztönzője? Nem lehet, hogy tervezési kérdés is mindez? Számomra az élelmiszer-önrendelkezés középpontjában a termelők, mezőgazdasági szövetkezetek és városi közösségi kertek társadalmi elismerése áll, akik nem csak piaci haszon érdekében termelt árucikként tekintenek az élelmiszerre, hanem az is a céljuk, hogy mindannyiunk számára jobb életet biztosítsanak. A gazdálkodók tudnának azért tenni, hogy az élelmiszer-önrendelkezés ilyetén átfogó értelmezése szélesebb ismertséget nyer-

15


jen a társadalomban és a politikában. Francia-Svájcban az Uniterre munkájának köszönhetően mindez már egészen jó úton halad, de a németnyelvű területeken még óriási felvilágosító munkára van szükség. A minél olcsóbb élelmiszer, az élelmiszer pazarlása, az élelmiszerekkel való spekuláció, a termőföldek kistermelők elől való lenyúlása, az elszabadult agrárpiacok, és az olajfüggő mezőgazdaság – az élelmiszer-önrendelkezés helyes értelmezésének mindezen káros jelenségek kritikáját egyesítenie kell.

TOVÁBBI INFORMÁCIÓ

A La Via Campesina nevű szervezet 1993-ban alakult. 150 regionális és országos szervezet alkotja, melyek Afrika, Ázsia, Európa és az amerikai földrészek 70 országában tevékenykednek. Összesen 200 millió parasztot, kis- és közepes termelőt, földnélküli munkást, vidéki nő- és ifjúsági aktivistát, őshonos személyt, migránst és mezőgazdasági munkást képvisel. Autonóm, sokszínű és a kultúrák sokszínűségét értéknek tekintő, politikai, gazdasági és minden más értelemben is független mozgalom.

Kistermelői mezőgazdaság E kifejezés alatt kiadványunkban multifunkcionális, ökológiai szemléletű mezőgazdaságot értünk, mely a természet kizsákmányolása nélkül sokszínű, egészséges élelmiszert állít elő, és ezáltal munkahelyeket tart fenn a gazdaságokban és a vidéki területeken. A problémákat a termelés ökológiai rendszerének jobb átlátása és megértése révén igyekszik feloldani.

Ipari mezőgazdaság Ugyanúgy, mint bármely más ipari tevékenység esetében, vezérlőelvei a profitmaximalizálás és termelékenységnövelés. Ezt a kizárólag a termelésre összpontosító, számos külső inputtól függő mezőgazdasági modellt a termelési egységek magas szintű szakosodása, a technológia legújabb vívmányainak felhasználása, magas tőkebefektetési igény és standardizált tömegtermelés jellemzi. A gazdálkodók tudását és tapasztalatát nem igényli és nem is díjazza ez a rendszer. A problémákat pontszerű technikai beavatkozások révén oldják meg. Amikor ebben a kiadványban az „ipari” és a „kistermelői” mezőgazdaság kifejezéseket használjuk, ezt mindig annak tudatában tesszük, hogy a választóvonalak sokszor elmosódnak. A kifejezések pusztán típusokat, trendeket jelölnek.

IAASTD Nemzetközi jelentés International Assessment of Agricultural Knowledge, Science and Technology for Development, 2008. Ezt, a több mint 400 tudós által összeállított jelentést 4 évi közös munka után megkérdőjelezhetetlen következtetéssel zárták: A jelenlegi élelmiszertermelési modell nem fenntartható. A svájci agronómus, Hans Rudolf Herren társelnöklésével szerkesztett jelentést Johannseburgban a világ 60 országa – köztük Svájc is – elfogadta, a Világbankkal egyetemben. A teljes jelentés angol nyelven itt elérhető: http://www.agassessment.org/. A kiadvány magyar nyelvű összefoglalója a Greenpeace Magyarország honlapjáról letölthető: http://greenpeace.hu/up_files/1309791965.pdf A genetikailag módosított növények és a hibrid fajták a redukcionista megközelítés termékei, mely a termelést döntő mértékben a növényi genetika függvényeként tekinti. Az IAASTD jelentés szerint csak egy multifunkcionális mezőgazdaság, a teljes ökoszisztéma és a szélesebb társadalmi tényezők figyelembevételével képes az éhezés megfékezésére. www.uniterre.ch/index.php/fr/dossiers/souverainete-alimentaire Les paysan(ne)s qui pratiquent une agriculture durable contribuent à refroidir la planète. Cahier La Via Campesina, 2010, http://viacampesina.net/downloads/PAPER5/FR/paper5-FR.pdf Terre et liberté! A la conquête de la souveraineté alimentaire, P. Nicholson, X. Montagut et J. Rulli. publicetim n°36, 192 pages, 2012 Souveraineté alimentaire que fait l'Europe, collection attac, Choplin G., Strickner A., Trouvé A., 2009, 106 pages Vía Campesina: une alternative paysanne à la mondialisation néolibérale, J. Ziegler, J. S. Berthelot, J.‑P. Berlan et al., publicetim n°23/24, 256 pages, 2002


16

2. fejezet: AZ ÉLELMISZERÖNRENDELKEZÉS POLITIKAI EREJE Az élelmiszer-önrendelkezés újító mivoltát az a felismerés adja, hogy az élelmezés az egész társadalom szempontjából központi kérdés, és nem csak a gazdálkodók ügye.

17

2. Fejezet: Az élelmiszer-önrendelkezés politikai ereje


18

2.1. A VIA CAMPESINA KÜZDELMÉNEK TÖRTÉNETE Paul Nicholson

Mi adja az élelmiszer-önrendelkezés újító jellegét és mely eszközöket használt a La Via Campesina e koncepció terjesztésére? Az élelmiszer-önrendelkezés fogalom újdonság-elemét az a felismerés adja, hogy az élelmezés az egész társadalom szempontjából központi kérdés, és nem csak a gazdálkodók ügye. Ebből adódik, hogy az élelmiszer-önrendelkezés a társadalmi mozgalmakon keresztül terjedhet el szélesebb körben. A változásoknak az alapvető szintről kell felfelé, a helyi szinttől a globális felé haladniuk. 2008-ban, a Via Campesina Maputoban rendezett konferenciáján ismertük fel az egymásra halmozódó válságok (pénzügyi, gazdasági, energia, klíma és élelmezési válság) rendszerválság jellegét, és újra megállapíthattuk, hogy az élelmiszer-önrendelkezés mint alternatíva képes ezen válságok megelőzésére. Mélyreható társadalmi változás formájában kell ennek megvalósulnia, mely újfajta szabályozást és újfajta hozzáállást eredményez az éghajlattal, a termeléssel, az állampolgárokkal kapcsolatban. Ez az új megértés Északon és Délen egyaránt alternatív projektek millióiban testesül meg, melyek helyi szinten jönnek létre, és ezek jelentik az alapot, melyre felépíthetjük a jövőnket. Hogyan magyarázható a mezőgazdaságon kívüli népesség érdeklődése e projekt iránt? Az élelmiszer-önrendelkezés a népek tulajdona. A Via Campesina számára a szövetségek alapvető fontosságúak. A La Via Campesina egyik vezetője, João Pedro Stedile, a brazíliai Földnélküli Munkások Mozgalmának képviselője, mondta egyszer: „Nyerhetünk csatákat a falvakban, de a háborút csak a városokban nyerhetjük meg!“ Mozgalmunk számára az is döntő jelentőségű, hogy a termelők mit gondolnak a termelésről. Gondolniuk kell a termékük végső felhasználójára. Nem multinacionális cégek számára akarunk

19


termelni, hanem a helyi lakosságunk számára. A termelés a fogyasztók számára is fontos kérdés,és nem szabad alábecsülni támogatásuk jelentőségét, a termelők velük fennálló szövetsége erősebb, mint gondolnánk. Az élelmiszer-önrendelkezés sikerének kulcsa a szövetségképzési képességében rejlik. Ez adja erejét, mert közös harcunkra alapoz. Európában a Nyeleni Európa Fórum 2011-ben több mint 120 civil szervezetet hozott össze (további információ a fejezet végén) A nemzetközi szinten is kiemelték az élelmiszerönrendelkezés jelentőségét, például a legutóbbi Társadalmi Világfórumon és klíma témájú konferenciákon, konkrétan az ENSZ Rio+20 c. fenntarthatósági témájú konferenciáján. A Via Campesina mindezen folyamatokban kezdeményező szerepet töltött be.


20

2.2. A mező- és élelmiszergazdaság emberi arca – fiktív levélváltás a lakandóniai esőerdőben élő Maria Angeles és a svájci Anna Barbara között Jakob Alt

Kedves Maria Angeles a Lacandonei erdőben, Mindketten gazdálkodónők vagyunk és Via Campesina tagok. Te Chiapasban élsz, én Svájcban. Hosszú ideje nem hallottam rólad. De pár nappal ezelőtt egy újságban tudósítást olvastam a küzdelmetekről. Nagy boldogsággal és megkönnyebbüléssel töltött el. Tudom, hogy az egész világ kistermelői mozgalmai nagy elismeréssel tartoznak a Ti mozgalmatoknak és bátorságotoknak Harcotok éveken át a remény, együttérzés és szolidaritás hordozója volt. Majd csend következett, hosszú, nyugtalanító és nyomasztó csend. Ma tudjuk, hogy mindvégig ott voltatok. Folytattátok a harcot közös célunkért egy gyorsan változó világban. Tudom, hogy a Te gazdálkodói életed nagyon különbözik az enyémtől. Ami egyesít minket, az élelmiszer-önrendelkezés ügye, melyet egymással való törődésünk és az egymásért való fellépésünk éltet. Ezért szerettem volna beszámolni Neked a svájci kistermelők harcáról és a nehézségekről, amiket le kell győznünk. Jelenleg a kormányunk a gazdálkodók életének újfajta szabályozását dolgozza ki. Ennek keretében be akarják építeni az „élelmiszer-önrendelkezés” kifejezést a mezőgazdasági törvénybe. Most biztos azt gondolod, hogy ez engem örömmel tölt el, de ez nem így van – inkább az ellenkezőjéről van szó. Nehéz ezt elképzelned ? Sajnos a hivatalos és nagy befolyással bíró gazdaszövetség „elrabolta” a kifejezést, kiürítette eredeti jelentését és elbitorolta, az-

21


által, hogy más jelentéssel töltötte meg, így most a nemzetközi szolidaritási vonatkozás hiányzik belőle. Az elképzelés egyetlen eleme, amit megtartottak, a vámvédelem joga. Itt azonban csak azt a célt szolgálja, hogy mesterségesen feleslegeket lehessen termelni és aztán elárasztani azokkal a világpiacokat. A kisgazdaságok a csőd szélén állnak és az állami támogatások arra ösztönzik a kistermelőket, hogy eladják a földjeiket. Ez a nagyobb gazdaságok létrejöttének irányába hat, melyek képesek a termelés racionalizálására és iparosítására, mely az élelmiszerlánc másik végén hozzájárul majd a kisgazdaságok eltűnéséhez a világ más részein. Ahogy ezt írom, eszembe jut, hogy valószínűleg nem érted, hogy lehet, hogy egy olyan ország, mint az enyém, mely akkora értéket tulajdonít a szabadságnak és a demokráciának, megengedhet ilyesmit. Valóban, nálunk az állampolgárok szabadon választhatnak és dönthetnek a svájci mezőgazdasággal kapcsolatban. Munkatársaimmal együtt az Uniterre gazdaszervezetnél szünet nélkül próbáljuk megértetni magunkat, − sajnos, kevés sikerrel. Az üzletek polcai tele, a hiány ismeretlen szó, és a gazdasági és politikai erők egy ipari jellegű élelmiszertermelést akarnak fejleszteni, kistermelők nélkül. Úgy tűnik, az országunk növekvő függősége az külföldi élelmiszertől nem zavarja őket. Azt gondolják, hogy a jólétünk és vásárlóerőnk mindig kivételes elbánást biztosít majd a nemzetközi piacokon. Kedves Maria Angeles, engem ez szégyennel tölt el. Az Uniterre-el minden erőnkkel e hozzáállás ellen küzdünk. Megnyugtató tudni, hogy a Ti régiótokban más eszközökkel harcoltok más ellenfelekkel szemben, de ugyanazokkal a célkitűzésekkel és ugyanazokért az értékekért. Köszönöm Neked teljes szívemből. Őszinte üdvözlettel, Anna Barbara.


22

2.3. A SVÁJCI ÉLELMISZER-ÖNRENDELKEZÉS HIÁNYÁNAK HATÁSAI A DÉL ORSZÁGAIRA 2.3.1 A nagy tej-átverés (A GRAIN/CETIM, 2012: Hold up sur l’alimentation c. kiadványa alapján) Anne Gueye-Girardet

A tejkvóták megszüntetése 2009-ben káoszt okozott Svájcban a nemzeti tejpiac szervezése tekintetében. A 2009 őszi tejpiaci sztrájk ellenére az árak csak egyre zuhantak. A helyzet mára zsákutcába jutott. Három különböző ár létezik ugyanarra a magas minőségi és a világviszonylatban legszigorúbb előírások mellett előállított tejnek az átvételére. Strukturális 10%-os túltermelés uralkodik, és a termelőket C típusú tej szállítására kényszerítik, melyért alig 20 centet fizetnek, olyan szerződések alapján, melyek többek között a tüntetést is megtiltják. Ennek eredménye: a tejtermelők számának egyharmados csökkenése 12 év alatt. Kínálatszabályozási javaslataikat félresöpörik, nyilvánvalóan hiányzik a politikai akarat egy működő szabályozási keret létrehozására.

A tejipari óriások csillapíthatatlan étvágya Határainkon túl, a tejpor és vajhegyek – melyek az ipari előállítású sovány sajt növekvő mennyiségével függenek össze – elárasztják a világpiacot a svájci termelők költségén (akik literenként 1 centet fizetnek a tejpiac-tehermentesítési alapba) és a déli országok helyi kistermelőinek kárára. Ilyenek például a kolumbiai és indiai helyi tejtermelők, akiknek a helyi piacait a pusztulás fenyegeti a tejpiaci óriások tevékenysége miatt. A Nestlé első helyen áll a világon és előrejelzései szerint 45%-kal tervezi növelni árbevételét a feltörekvő piacokon 2020-ig és háromévenként megduplázni forgalmát Afrikában.

23


A „népi tej” virágzik a világban, az elitek megvetése ellenére India, a világ első számú tejtermelő országa, piacának 85%-át az ún. “informális” vagy “strukturálatlan” szektor adja, melyben a 70 millió vidéki indiai háztartás több mint fele vesz részt, 1-10 fős tehénállományuk termelésével. A friss tej így rendszeres bevételt hoz a kistermelők, kisboltosok és kézműves tejfeldolgozók számára. Kolumbiában minden reggel 50 000 jarreador, vagyis tejárus indul útnak motorkerékpáron a városok felé vidékről, 40 millió liter friss tejet gyűjtve össze és 20 millió kolumbiainak adva el, akik otthonukban forralják fel a tejet, és így a szupermarketben kapható pasztörizált tej árának a feléért jutnak hozzá. De 2006-ban az Uribe-kormány kibocsátott egy rendeletet, mely megtiltotta ennek a fogyasztását, eladását és szállítását, arra hivatkozva, hogy nem higiénikus, ezzel egy időben pedig tárgyalásokba kezdett szabadkereskedelmi megállapodások létrehozása céljával – tejtermék-exportőr országokkal. Tömeges, országos tüntetéshullám volt a válasz, mely visszaverte a kormány ismétlődő próbálkozásait, 2006-ban, 2008-ban és 2010-ben is. A népi ellenállás sikeresen késztette meghátrálásra a kormányt, mely 2011-ben kiadott rendeletében törvényesnek és központi fontosságúnak ismerte el a leche popular-t! Szép győzelem mert az igazság az, hogy a kistermelők, nomád állattartók és földnélküli gazdálkodók által előállított népi tej képes a közösségek szükségleteinek kielégítésére, biztonságos élelmiszerlánccal, miközben számos munkahelyet teremt. Ez a strukturálatlan ágazat ugyanolyan jól tud teljesíteni, mint a tejipari óriások, ha nem kerül kiszolgáltatott helyzetbe a globalizált piacra kiömlesztett tejfelesleg vagy egyenlőtlen szabályok miatt.


24

AZ IPARI MEZŐGAZDASÁG SZOCIÁLIS KÖVETKEZMÉNYEI HELYBEN ÉS A VILÁG MÁS TÁJAIN Philippe Sauvin

Az élelmiszer-önrendelkezés svájci országos szintű alkalmazása a mezőgazdasági import kapcsán is lehetővé tenné a szociális normák szorosabb ellenőrzését, amelyre az egyre inkább globalizált piacok világában nagy szükség lenne. 2010-ben a francia-svájci kantonok parlamentje elsöprő választ adott a mintegy tucatnyi szervezetet tömörítő „Platform egy társadalmilag fenntartható mezőgazdaság érdekében” felhívására, és öt kantonszintű kezdeményezést indított el, egy indítványt és egy posztulátumot, melyek a társadalmilag és ökológiailag elfogadhatatlan körülmények között termelt élelmiszerek behozatalának tiltását célozták. A parlament elutasította ezeket, annak ellenére, hogy a Nemzeti Tanács első körben elfogadta. Ez az elutasítás továbbra is szabad utat biztosít a munkaerő kizsákmányolásának és a környezetvédelmi normákat semmibe vevő termelési gyakorlatnak (a talajvíz kimerítése, növényvédőszerek túlzott használata, erdőirtás, a termőföld kizsarolása, stb.). Az ipari mezőgazdaság versenybe állítja egymással a termelési régiókat, tőkekoncentrációhoz vezet, minden mást a részvényesek profitérdekének rendel alá, és a szállítási lehetőségek, valamint az (egyelőre) alacsony energiaárak révén megkönnyíti a társadalmi és ökológiai dömpinget. Az ipari mezőgazdaságnak olcsó munkaerőre van szüksége! Egyre mes�szebbről és messzebbről szerzi be azt, vagy áthelyez egyes termelési egységeket a nagyon alacsony munkaerő-költséggel rendelkező országokba. A marokkói termelés példája beszédes: jelenleg Marokkó hatalmas mennyiségű gyümölcsöt és zöldséget exportál Európába, pedig kis idővel ezelőtt még szinte kizárólag Spanyolország volt a többi európai ország beszállítója. A marokkói termelők a tudást részben Spanyolországban sajátították el és a szükséges tőke is részben ebből az országból érkezik. Ez a kiélezett verseny tehát mindig a kistermelők és munkavállalók kárára játszódik le.

25


De a mezőgazdasági termelés országon belül is áthelyeződhet, vagyis megpróbálja csökkenteni a munkaerő-költséget, és a munkavállalók számára kedvezőtlen szabályozást elfogadtatni. Munkaerejét túlnyomó részben migránsok alkotják, akiknek egy része illegális bevándorló. A kedvezőtlen, kiszolgáltatott munkakörülmények általánosan elterjedtek. El Ejido-ban, Andalúziában, a fóliasátrakban dolgozó munkások napi 20-35 Euró között keresnek, , tömegszállásokon szállásolják el őket, ahol havi 150 euróért bérelnek egy ágyat, esetenként az útlevelüket is bevonják, nincsenek szakszervezeti jogaik és nem kapnak védőfelszerelést amikor növényvédőszerekkel dolgoznak. Az élelmiszer-önrendelkezés alkalmazása lehetővé tenné, itt is, a munkások helyzetének jelentős javítását és biztosíthatná a jobb szociális és környezeti feltételeket az egész élelmiszerláncban, a termelőtől, az alkalmazottakon keresztül, a fogyasztó tányérjáig, Ezúton felhívunk mindenkit, fogyasztókat és termelőket egyaránt, hogy mélyen gondolkodjanak el a termelékenység-központú módszereken, melyek révén fejjel megyünk a falnak! Az élelmiszer-önrendelkezés a kölcsönös tiszteleten alapuló megoldást szolgáltat, és egyenlőségen alapuló fejlődést biztosít mindenkinek.

További Információ

Hold up sur l’alimentation. C omment les sociétés transnationales contrôlent l’alimentation du monde, font main basse sur les terres et détraquent le climat. GRAIN/CETIM, 2012. La grande arnaque du lait, http://www.grain.org/fr/article/entries/4435-la-grande-arnaque-du-lait Die Region Almeria (Andalusien/Spanien), eine Katastrophe, http://www.agrisodu.ch/content/view/19/102/lang,german/ Az Európai Élelmiszer-önrendelkezési Fórum zárónyilatkozata (2011): www.nyelenieurope.net (magyar nyelven is letölthető)


26

2.4 ALTERNATÍV KÉPZÉSEK, MELYEK ELVETIK A VÁLTOZÁS MAGVÁT

A svájci agrár-felsőoktatásról széles körben elismerik, hogy az elmélet mellett a gyakorlati képzésnek is helyet biztosít, valamint a bio- és biodinamikus gazdálkodás elsajátítására is lehetőséget ad. Ugyanakkor szükséges lenne a képzést az élelmiszer-önrendelkezés és a fiatal nemzedéke sajátos igényeinek figyelembevételével szervezni. Fontos lenne például, hogy a fiatal gazdálkodók jobban átlássák az élelmiszerlánc egészének működését, és a gazdálkodók felelősségét a vidéki társadalom dinamizálásában. Annak érdekében, hogy a képzés megfeleljen ezen kihívásoknak, az innovációt újra fel kell találni. Az innovációra nem csak technológiai értelemben kellene hangsúlyt fektetni, hanem az ökoszisztémával kapcsolatos ismeretek és készségek felértékelésére is. A kutatásnak a termelők sajátos igényeinek kielégítésére kellene összpontosítania, annak érdekében, hogy a mezőgazdaság nagyobb összhangban tudjon működni a természettel.

27


Politikai és gazdaszervezeti képzések A Via Campesina európai szervezete (ECVC) kidolgozta a „gazdától gazdáig” képzések rendszerét, melyeket 2009 óta három alkalommal valósítottak meg, egyhetes politikai és szakszervezeti képzést nyújtva fiataloknak, Genfben, Strasbourgban és Budapesten. Ezen alkalmak lehetővé tették mintegy 20 európai ország fiataljainak, hogy együtt legyenek, és az általuk szabadon kiválasztott „öregek”, valamint „forrás-személyek” támogatásával képezzék magukat. Más, tematikus európai képzések, mind például a legutóbbi alkalmak az élelmiszer-feldolgozás helyzetéről, illetve a közvetlen értékesítésről, vagy a földhöz való hozzájutásról szólnak. Ezen képzések évente gazdaszervezeti aktivisták százai részére teszik lehetővé, hogy az itt megszerzett tudást saját közösségeikben továbbadják. E kezdeményezések egyik erős pontja az a tény, hogy nem bezárkózó jellegűek, és az elkötelezett fogyasztók előtt is nyitva állnak. Fontos, hogy a fiatalok tudjanak róla: továbbra is rendelkezésére áll ez a képzési lehetőség, az ECVC országos szervezeteinél jelentkezhetnek ezekre. A fejlődő országokban, ahol nincs hivatalos agrár-képzési rendszer, új képzési formák keletkeznek, mind például az agroökológiai iskolák (lásd a 4. fejezet További információk anyagát) Az itt meghonosodott gyakorlatokból sok tanulnivalónk lenne.


28

3. Fejezet: AZ ÉLELMISZER-ÖNRENDELKEZÉS GYAKORLATI MEGVALÓSÍTÁSA AZ EGYES MEZŐGAZDASÁGI ÁGAZATOK SZINTJÉN Rudi Berli, Hans Bieri, Thomas Descombes, Fabienne Tschanz, Elena Torriani és Dominique Chauvet, Josef Zisyadis és Nicolas Bezençon

Párhuzamosan a gazdaságok tömeges megszűnésének folyamatával, a mezőgazdasági termékpálya teljes hosszában ugyanilyen központosítási és koncentrációs folyamatok zajlanak le. Fontos, hogy a társadalom visszanyerje az irányítást az élelmiszerlánc felett.

29

3. fejezet: Az élelmiszer-önrendelkezés gyakorlati megvalósítása…


30

3.1 AZ ÁGAZATOK ÚJRATERVEZÉSE Rudi Berli

Az ágazat kifejezés alatt a termelés, a feldolgozás és az elosztás tényezőinek összességét értjük, melyek közrejátszanak egy adott élelmiszer termékpályáján. Az ágazat tehát magában foglalja ezen lépcsők összességét és mindazokat az erőforrásokat, melyek felhasználásra kerülnek, a vetőmagtól, vagy az állati szaporítóanyagtól a fogyasztó tányérjáig. A mezőgazdasági ágazatok fejlődését mélyrehatóan érintette az elmúlt évtizedek szabályozást fellazító, liberalizációs folyamata. A szűken értelmezett mezőgazdasági termelés előtti és utáni láncszemek ágazataiban koncentrálódási folyamat játszódik le. Ez a koncentrációs folyamat ugyanúgy érinti a termeléshez szükséges inputanyagok (gépek, anyagok, vetőmagok és állati genetika, műtrágyák, növényvédőszerek, állatgyógyászat) előállítását és értékesítését, de a termelés utáni feldolgozást is (olajsajtolás, zöldségfeldolgozás, malomipar, tejfeldolgozók, vágóhidak, konzervgyárak, csomagolás), és az utolsó láncszem, a kereskedelem sem menekülhet. Az élelmiszer-önrendelkezés csak akkor valósulhat meg, ha az egyes ágazatok újra társadalmi ellenőrzés alá kerülnek. Ez tenné lehetővé a tudás és a technológia, a helyi gazdaság e két fontos építőköve megőrzését és fejlesztését. Az ágazati termékpályák társadalmi ellenőrzése lehetővé teszi az étkezési kultúra, illetve a termelésben használt növény- és állatfajták sokféleségének megőrzését is. A hozzáadott érték ellenőrzése révén, ez a küzdelem hozzájárul a helyi szintű kulturális és gazdasági értékteremtéshez. A különböző társadalmi csoportok közös fellépése, a termelő-fogyasztó kapcsolatok támogatása teszi lehetővé az ágazati ellátási láncok helyi alapon történő újjászervezését.

31


3.2 MÉLTÁNYOS KERESKEDELEM ÉS AZ ÁRAK KÉRDÉSE SVÁJCBAN Hans Bieri

A kereskedelem alapja az az elképzelés, hogy a fogyasztók többsége a lehető legolcsóbb terméket választja, anélkül, hogy törődnének azzal, hogy a lefelé ható árverseny súlyos károkat okozhat a nemzetgazdaságnak. Az uralkodó növekedés alapú gazdaságban, az árat egy, a kereslet és kínálat közötti egyszerű egyensúlyi tényezőnek tekintik, mely magától beáll. A kereslet-kínálat elmélete nem érvényes; ahhoz, hogy erről meggyőződjünk, elég megállapítani, hogy a befolyásos piaci szereplők még a ritka javakhoz is alacsony áron juthatnak hozzá. Ezen körülmények között nem ritka, hogy a termelők nem képesek fedezni termelésük költségeit. Az árak alacsonyabbak a javak értékénél, így az alacsony árak a termékek minőségének romlását és környezetkárosítást okoznak. Ezzel a megfigyeléssel gyakran állítják szembe azt az érvet, hogy az árverseny segít optimálisan kihasználni a termelékenységnövelésben rejlő potenciált. Ezen érvelés szerint a hatékonyság növekedése végső soron a környezet javát szolgálja, mert a környezetvédelem anyagi alapjait először a gazdaságban kell előteremteni. A felelős termelők és fogyasztók el tudják kerülni ezt a nemzetgazdasági abszurdumot a gazdasági együttműködésekkel, melyek már bizonyítottak (közösség által támogatott mezőgazdaság, termelő-fogyasztó szövetkezetek, városi mezőgazdasági közösségek, stb.). Ezek az együttműködések olyan árakkal dolgoznak, melyek lehetővé teszik a termelők számára, hogy fenntartható módon minőségi termékeket hozzanak létre. A másik oldalon, az áraknak a fogyasztók felé is méltányosnak kell lenniük. A méltányos árak a gazdaság rendszerszemléletű felfogásán alapulnak. Ez lehetővé teszi a környezeti károk, és az éhezés által okozott károk elkerülését. Egy szolidáris gazdaságban a fogyasztók vásárlóereje általánosságban magasabb, melyből aztán több érték forog vissza a mezőgazdaságba és kevesebb a környezetkárosító fogyasztásra, mely a gazdasági növekedés előidézője.

Az egész világot átszelve szállítmányozott javak ára nem jelez semmit a termelés körülményeiről, annak fenntarthatóságáról, illetve arról, hogy az alacsony áruk a jövőben is tartható lesz-e. A mezőgazdasági termékek ára általában túl alacsony. Ez a helyzet nem csak a fejlődő országok mezőgazdaságát veszélyezteti, de az ipari- és szolgálta-


32

tás alapú társadalmak helyi szintű élelmiszer-ellátását is. A dömpingárak és a határidős ügyletekkel való spekuláció a környezet, az egészség és az élelmezésbiztonság kárára nem etikus dolog. Ennek következményeként, szükséges egy jobb oktatás az élelmiszer-alapanyagok termelési körülményeiről, az egészséges táplálkozáshoz szükséges alapanyag-minőségről és a fenntartható mezőgazdasági termelés körülményeiről, mely a konvencionális mezőgazdasággal ellentétben nem meríti ki az összes erőforrást a jövő generációk kárára. Lehetséges a kereskedelmet e célok szolgálatába állítani? Egy méltányos kereskedelemnek a méltányos árakat kell szolgálnia. Alárendelt szerepű közvetítőként kell dolgoznia a termelők és fogyasztók között. A méltányos kereskedelem nem képes ezzel egy időben a folyamatosan táguló piacokon működő növekedés-alapú gazdaság piaci versenyében is helytállni. Jövője kizárólag a termelők és fogyasztók közötti jól megalapozott, szolidaritáson alapuló partnerségen nyugszik – egy szolidáris gazdaságban, mely nem a tőkehasznot szolgálja, hanem a szükségletek fenntartható kielégítését.

3.3.1. AZ ÉLELMISZER-ÖNRENDELKEZÉST MEGVALÓSÍTÓ KÖZÖS CSELEKVÉS PÉLDÁI: Méltányos árú európai tej Nicolas Bezençon A 2000-es évek kezdetén a Via Campesina európai tagszervezetei és különböző független tejtermelői szervezetek összegyűltek, hogy eszmét cseréljenek a méltányos európai tejárról .A tanácskozáson egy ambiciózus kezdeményezés ötlete körvonalazódott: szükség esetén európai tejsztrájk szervezése. Ennek érdekében az európai tejtermelés minimum 50%-át képviselő termelőket kell egységes szervezésben tüntetésre mozgósítani, ami óriási kihívás. Pár évvel később, megalakult a European Milk Board (EMB). Az „IG milch” szervezet, az EMB ausztriai tagja méltányos tejtermékcsaládot dobott piacra. Megalkották a Faire Milch márkát és gyors siker volt a jutalmuk. A tüntetések, regionális sztrájkok, és az utakon, vidéken és városokban folytatott népszerűsítő kampány eredményeként a termelők meggyőzték a SPAR multinacionális áruházláncot, hogy sajátmárkás dobozos tejének literjéért 40 eurócentet, vagyis a korábbinál 10 eurócenttel többet fizessen a termelőknek. Más láncok, mint a Lidl, követték a példát. A fogyasztói árral kapcsolatban is megegyezés született: az áruházláncnak egy adott sávon belül kellett maradnia, melyet sem lefelé, sem felfelé nem léphetett át.

33


Ez a siker meggyőzte az EMB többi tagját is. Elhatározták, hogy sokszorosítják ezt a megközelítést egész Európában. Létrehozták a « Méltányos tej Európának « (Fair Milk for Europe) nevű márkát és minden országos gazdaszervezetet ennek a hazai kifejlesztésére buzdítanak. A cél a termelők európai szintű egységének megvalósítása, annak érdekében, hogy a fogyasztók kényelmük feladása nélkül hozzájárulhassanak a családi kisgazdaságok fennmaradásához, és hogy megmutassák a politikusoknak és a gazdasági szereplőknek hogy lehetséges a tejtermékek méltányos áron történő forgalmazása. Hiszen e nélkül a kistermelői, helyi tejtermelés Európa-szerte komoly veszélyben van. 2008-ban és 2009-ben a tejsztrájkok egész Európán végigsöpörtek. Ez sokként érte az európai lakosságot, akik ekkor döbbennek rá, milyen válságos helyzetbe kerültek a kistermelő családok. Sokan felhagytak a termeléssel, helyüket átvették a nagyobb gazdaságok. Ez a tejtermelés nyakló nélküli iparosításának folyamata. Kevéssel a sztrájk után Belgiumban a MIG nevű szervezet azon gondolkodott, hogy kifejleszti a méltányos tejértékesítés rendszerét. A termelők megalapították a Faircoop szövetkezetet, közösen fektették be a szükséges tőkét és piacra dobták a FaireBel márkát. Nem sokkal később, a termékeket a legtöbb belga nagy élelmiszerláncban megtalálhatók voltak. Kezdetben csak a félzsíros tejet árulták, de látva a sikert, más termékek is felkerültek a polcra, ma már a csokoládés tejtől a fagylaltig széles termékskálával büszkélkedhetnek. 2009-ben Genfben. az Uniterre helyi szervezetének kezdeményezésére, és a „Genf Régió Termőföld Jövő” nevű helyi minősítő rendszer égisze alatt a genfi régió tejtermelői piacra dobták az első svájci méltányos tejmárkát. Ez a márka, mely a genfi helyhatóság tulajdona, garantálja, a helyi, átlátható származás mellett a méltányosságot is (a termelők munkakörülményeit és javadalmazását tekintve). Érdekes megközelítés, melynek célja a helyi önkormányzatok bevonása a helyi méltányos piacokba. A piacradobás óta a forgalom folyamatosan nőtt, annak ellenére, hogy a nagy multinacionális kereskedelmi láncok nem voltak hajlandóak bevenni a márkát a termékkínálatukba. Jelenleg, a GRTA minősítési rendszeren belül forgalmazott tejnek csupán 15%-a kerül a méltányos áron értékesítésre. A maradék 85%-ot az országos árhoz képest kissé magasabb áron adják el, mely még így sem fedezi a termelési költségeket. Vitathatatlan, hogy az önkormányzatoknak és az áruházláncoknak is további engedményeket kell tenniük a tejár kérdésében. Hiszen a fogyasztók már bizonyították, hogy készek többet fizetni a tejért, ha a különbözet garantáltan eljut a termelőhöz. 3. fejezet: Az élelmiszer-önrendelkezés gyakorlati megvalósítása…

34

3.3.2. A TourneRĚve kenyér – a földtől a kenyérig, termelőtől pékig Thomas Descombes A TourneReve mezőgazdasági termelőszövetkezet 15 Genf környéki termelőt egyesít. Célja a hagyományos gabonafajták újrafelfedezése, megbecsültségük helyreállítása. Egyik munkacsoportja, négy, ökogazdálkodással foglalkozó termelő, kifejlesztett egy reklámakciót, melynek keretében a kenyérsütésre alkalmas gabonáikat kézműves pékeknek értékesítik.

A történet egy tiroli típusú kézimalommal kezdődött, melyet használtan szereztünk be egy észak-franciaországi termelőtől. Ő azért vált meg tőle, mert a gazdasága túl messze esett a városias területektől, így a liszt értékesítése túl nehézkessé vált számára. Ez az osztrák gyártmányú szerkezet lehetővé tette számunkra, hogy kitanuljuk a gabonaőrlés munkafolyamatait. Korlátai azonban hamar megmutatkoztak – alacsony hatékonysággal állított elő gyenge minőségű lisztet. Ezért tanácsot kértünk a francia gazdapékek hálózatától. akik megismertettek minket az Astrié típusú kőmalmokkal. Ezeket a malmokat autonóm és minőségi szerszámokra vágyó termelők fejlesztettek ki, annak érdekében, hogy hozzáadott értéket állítsanak elő gazdaságuk területén, méghozzá akár más termelési munkákkal párhuzamosan. Egy lakókocsiban helyeztük üzembe a malmunkat, hogy szárazon és rágcsálóktól védett helyen tudjuk üzemeltetni. Ez a felállás azt is lehetővé tette, hogy részt vegyünk vele különböző városi rendezvényeken és fesztiválokon, bemutatva a lakókocsit, a malmot és a termelési megközelítésünket. Hamarosan máris számos pék jelezte érdeklődését, hogy együttműködnének velünk és felhasználnák a termékeinket. A pékekkel való együttműködési szerződésekben leszögeztük azokat az értékeket, melyeket meg akarunk védeni : méltányos ár a termelőnek, a termékpálya átláthatósága, termelő és a kézműves pék munkájának megbecsülése. Kenyértartó papírzacskókat csináltattunk, a promóciós céllal, valamint az átláthatóság támogatása érdekében. A maguk oldaláról a pékek vállalják, hogy használják a zacskókat, és hogy a kenyér ára összhangban áll a lisztünk árával – még ha csak pár centről van is szó – és hogy megtervezik a szükségletüket, hogy mi annak alapján tudjuk szervezni a termelt gabona mennyiségét és a tárolást. Nem írjuk elő, hogy milyen recept alapján készítsék a kenyeret, minden pék a saját kézműves tudását latba vetve dolgozik a saját választása szerinti kenyér létrehozásán. A Tourne Rêve kenyerek ennek megfelelően ízüket,

35


formájukat, állagukat tekintve annyifélék, ahány pékkel dolgozunk együtt. Egyetlen közös alapelv egyesíti őket : helyi, átlátható és méltányos termékpálya a termelő, a pék és a fogyasztó között. Gabonáink árát az Uniterre „Törjük meg a tabut : termelői árak, fogyasztói árak” c. tanulmánya alapján állapítottuk meg. Természetesen nehézségekkel is találkoztunk, például a nehézkes higiéniai, illetve tűzrendészeti előírások kapcsán. A mi 25 kilós gabonazsákjaink esetében vajon tényleg ugyanolyan robbanásveszéllyel kell számolni, mint egy gabonasiló tekintetében? A jelenlegi szabályozási rendszer nincs tekintettel a kisléptékű feldolgozó egységek szempontjaira. Az elmúlt két év folyamán körülbelül 25 tonna gabonát őröltünk meg, főleg búzát, illetve tönköly, rozs és hajdina. Egyre szélesítjük a gabonák körét, melyekkel dolgozunk (tönke búza, alakor) és tájfajta gabonákkal is szeretnénk foglalkozni. Terveink között szerepel, hogy a malmot áthelyezzük egy kőépületbe, hogy elláthassuk a növekvő keresletet és közben bátoríthassuk a hasonló kezdeményezések kifejlesztését. Végül pedig adja magát, hogy idővel a pékeket is visszaköltöztessük a gazdaságba.


36

3.3.3. Közösségi finanszírozás – a nélkülözhetetlen fogaskerék Fabienne Tschanz és Dominique Chauvet

Az Apples és Comoblier-sur -Morges nevű falvak földjein három termelő család szánt-vet, több mint kétszáz Lausanne-környéki lakost látva el friss gyümölccsel és zöldséggel. Ez a helyi dobozrendszer-kezdeményezés 2007-ben látta meg a napvilágot. A termelők és fogyasztók közti szolidaritás kezdetektől fogva átszövi a kezdeményezést. Ennek szellemében, annak érdekében, hogy a fogyasztóknak szélesebb termékválasztékot tudjanak biztosítani, szükségessé vált az egyik gazdaság infrastruktúrájának átalakítása. Ez a beruházás azonban drága volt és nehéz lett volna egyben kifizetni. Az egyesület, melynek az előfizetések révén rendelkezésére állt némi pénz, képes volt kamatmentes kölcsönt nyújtani a termelőnek, melyet ő egy év alatt fizetett vissza.

A szolidaritási tényező nem egy korlát, mely kívülről nehezedik a rendszerre, hanem pontosan ez az a bizonyos fogaskerék, mely az egész gépezetet mozgásban tartja. Egy nap egy alattomos jégverés elpusztította az almatermés jó részét. A leginkább károsodott gyümölcsöket gyorsan el kellett távolítani, hogy ne rohasszák meg a többit is. A fogyasztók segítettek a bajban. A termelő elérzékenyülve emlékezik vissza : « Gyorsan kellett cselekednünk, hogy ne veszítsük el a termés felét. Felhívást tettünk közzé a tagok között. Azt gondoltam, senki nem fog eljönni, mert rövid idő volt a mozgósításra és még mindig ömlött az eső. Majdnem lemondtam. Nem akartam az esőben olyanokat dolgoztatni, akik még sosem csinálták ezt a fajta munkát. De több mint húszan jöttek. Egyedül semmiképpen nem sikerült volna, mert a jégkár miatt kétszerannyi munkám volt, a többi növényt is kezelni kellett.” A sérült, hullott gyümölcsöt a multinacionális láncok biztosan visszautasították volna, de az egyesületi fogyasztók teljesen fogyaszthatónak találták. 2012-ben a tavaszi fagyok és esőzések, és a nyári kánikula számos bogyós és csonthéjas gyümölcsnek tönkretette a termését. A termelők nem tudták az ígért változatosságot biztosítani. A tagokkal való eszmecserét követően megállapodtak, hogy megosztva viselik az éghajlat által a termelésen ejtett kár terhét. A közhangulat javítása érdekében a termelők saját költségükön szilvát és cseresznyét vásároltak, hogy a kosarakba tegyék. Viszont, az egyesület ki tudta fizetni két termelőnek azokat a munkaóráikat, melyek nem eredményeztek terményt. Ezt a pénzt az előző évek nyereségéből félretett alapból tudták fizetni. Így a befektetett munka elismerést nyert.

37


3.4. HOZZUNK LÉTRE HÚSZ-, HARMINCEZER HELYI TERMELŐ-FOGYASZTÓ KÖZÖSSÉGET ORSZÁGSZERTE ! Josef Zisyadis Az egyre gyakoribbá váló élelmiszerbotrányok megkövetelik a helyi élelmiszer termelés és fogyasztás előtérbe helyezését. A multinacionális élelmiszeripar árkot ásott a kistermelők és a fogyasztók közé, és a mi feladatunk, hogy ezt áthidaljuk. Közösek az érdekeink: a termelőknek méltányos árra van szükségük, a fogyasztóknak pedig valódi élelmiszerre, mely testüket-lelküket táplálja. Ellenállásunknak helyi és közvetlen értékesítési láncokban kell megtestesülnie. Minden induló dobozrendszer az ellenállás újabb fészkét jelenti. A lényeg az emberi kapcsolatok kiépítése. Nem csak az adásvétel megbeszélése kapcsán, hanem a közösségépítés céljával, mely kölcsönös tiszteleten és a hazai környezet megóvásának közös célján alapul. Alulról szerveződő, élelmiszer körül kialakuló közösségekre van szükség. Így valósul meg tetteinken keresztül napról napra az élelmiszer-önrendelkezés.

Célunk az agrárpolitika megváltoztatása. Felelős tettek ezreinek révén alulról fogunk nyomást gyakorolni a politikára, hogy igazítsa hozzá a szabályozást az új helyzethez.

Ezért kell fejleszteni az ízlelés, és az ízek élvezetének képességét minden korosztályban és társadalmi csoportban.


38

4. fejezet: AZ ÉLELMISZER-ÖNRENDELKEZÉS AZ EGYES GAZDASÁGOK SZINTJÉN Paul Sautebin, Patrice Dubosson, Nicolas Bovet, Mathias Corthay, Roni Vonmoos, Donata Clopat és Anne Gueye-Girardet

A gazdálkodók töltik meg élettel az élelmiszer-önrendel kezés fogalmát, amikor újragondolják termelői szerepüket tevékenységük társadalmi hatásai és az élőlények tisztelete szempontjából

39

4. fejezet: Az élelmiszer-önrendelkezés az egyes gazdaságok szintjén


40

4.1. AZ EMBERARCÚ MEZŐGAZDASÁG ÚJRAFELFEDEZÉSE Paul Sautebin Az élelmiszer-önrendelkezés, a helyben és nemzetközileg egyre erősebb kistermelői mozgalmak jogkövetelése, a termelői szintről nyeri életerejét. Hogyan nézzünk szembe azokkal a kihívásokat, melyeket a neoliberalizmus állít elénk, hogyan legyünk autonómabbak ? Hogyan tudnánk megélni tejtermelő gazdaságunkból ? Hogyan teremtsek munkahelyet a gazdaságomban ? Hogyan tudja az új generáció saját arcára formálni a gazdaságot és a jövő felé fordítani azt ? A gazdaság önállóságáról való gondolkodás a gyilkos versenyből való kiszabadulás, a gazdaságok eltűnése elleni harc útjaként is felfogható.

A neoliberalizmus egymás után pusztítja el a kisgazdaságokat, azáltal, hogy a kimeneti oldalon elszabadítja a terménypiacokat, a bemeneti oldalon pedig beszivárog a munkafolyamatba a költséges technológia termékeivel, melyeket ahogy megvásárol a termelő, máris elavultak. Ez a folyamat, mely a munkafolyamatok elembertelenítéséhez vezet, általánosságban is rongálva a társadalom szövetét, de a mezőgazdasági társadalomét különösen, a környezetet is károsítja, különösen a természeti sokféleséget és a termőföld egészségét. Gazdasági és energetikai irracionalitása immár nem szorul bemutatásra. Az, hogy ez a modell eddig fennmaradt, kizárólag a fejlődő országokkal fennálló egyenlőtlen cserének köszönhető, melynek keretében a fejlődők erőforrásait a fejlettek elszippantják. Ez az agrármodell, melyet az élelmiszeripar és a bankszektor támogat, alapvetően kudarcot vallott, és energiadeficites. Tönkreteszi a termelőket, károsítja a környezetet, háborúkat, éhezést és népvándorlást okoz. Teljes zűrzavart teremt, és nem mutat fel semmiféle jövőképet az új nemzedékek számára.

A megközelítőleg 39 000 főállású svájci gazdálkodó között csupán 1000 nő található. Amit magad hozol létre, azt nem kell megvásárolnod! Gazdálkodóink ilyetén kifosztása többféle csatornán történik egyszerre : – az eladósodás révén, mely a bankok kezére juttatja a gazdaságokat ; – az olyan technológiai fejlesztések részén, melyek látszólag megkönnyítik a munkát, de fedezetük előteremtése a megtakarításnál több munkaórába kerül; – az eredetileg állattartással és növényi kultúrákkal is foglalkozó gazdaságok egy terményre való szakosodása, ami megcsonkítja az önellátást, be-

41


betonozza a külső függőséget, megszakítja a tudás generációk közötti átadását; A gazdaságok így a kívülről vásárolt, ipari anyagoktól válnak függővé (nitrogén, foszfor, kálium, növény-egészségügyi termékek) melyek a tápanyagok természetes körforgásának kipótlásához szükségesek. A géntechnológia veszi át a természetes alkalmazkodás helyét, a technológia kerül az emberi munka helyére, ennek ára pedig stressz és a gazdaságon kívüli másodállás vállalásának kényszere. Így táplálja a gazdaságok függővé tétele az agrár-élelmiszeripar feltőkésítését. Az ipari folyamatokkal ellentétben, a kistermelői gazdálkodás (lásd a fogalommagyarázatokat az 1. fejezet végén) a legjobban alkalmas termelési mód az élelmiszer termelésére, mert meghagyja a természeti rendszerek multifunkcionalitását.

Egyszerű és hatékony munkafolyamatok alkalmazása révén a kis- és családi gazdálkodás jelentős megtakarításokat is eszközölhet, a takarmány, trágya, energia, genetika, állatorvosi költségek területén, melyhez hozzáadódnak a szokványos mezőgazdasághoz képest magasabb bevételek is.

Az alábbi elvek alkalmazásával valósíthatjuk meg gazdaságunk élelmiszerönrendelkezését: – Igyekezzünk elkerülni a pénzügyi függőségek, a legújabb technológián alapuló termelési modellek és a tőzsdei ügyletek csapdáját! – Keressük a függetlenséget azáltal, hogy termelési folyamatunkban minél jobban kihasználjuk, amit a természet magától ad, a technológiát mértékkel, és a fenntarthatóság és energiamérleg szem előtt tartása mellett vonjuk be! Ez lesz a méltányos megélhetés garanciája. – Helyezzünk súlyt a helyben hozzáadott érték létrehozására! Ez változatosabbá teszi a munkánkat, jobban szolgálja a fogyasztók szemléletformálását és segít megőrizni a minőséget. – Fejlesszünk ki rövid ellátási láncokat vagy közvetlen értékesítést, melyek emberileg is sokat adó kapcsolatok kiépítését teszik lehetővé a fogyasztókkal, és kedvezőbb termelői árat biztosítanak. – Szélesítsük termékskálánkat: ez csökkenti a termelési kockázatot, szépíti környezetünket és segít abban, hogy az önellátás minél magasabb szintjét tudjuk elérni. – Hozzuk ki a lehető legtöbbet a saját tudásunkból, a gazdaságunk infrastruktúrája által kínált lehetőségekből, a szomszédságunk gazdasági szereplőivel folytatott kölcsönös segítségből! Fenti értékeket a biotermelés által megjelenített minőséggel ötvözve jó kiindulási alapot kaphat minden gazdálkodó ahhoz, hogy elindíthassa gazdaságát az élelmiszer-önrendelkezés és egy jobb élet felé. 4. fejezet: Az élelmiszer-önrendelkezés az egyes gazdaságok szintjén

42

4.2. NÉGY SZEMÉLYES PÉLDA AZ ÉLELMISZERÖNRENDELKEZÉSRŐL 4.2.1. Hogyan élhetünk meg ta tejtermelésből, autonóm, a helyi hagyományokra nyitott módon Patrice Dubosson A tejtermelőknek vigasztalhatatlanok. Annyian vannak közülük, akik pontosan követték az egymást követő agrárpolitikai irányok útmutatását, de mégis, gazdaságaik ma már csak a családtagok külső pénzkereső munkája révén tudnak fennmaradni, mert a tejár, amit kapnak, a valós termelési költségeknek megközelítőleg a felét fedezi. Naponta négy tejtermelő gazdaság szűnik meg Svájcban és számos legelőn ma már húshasznú marhákat látni tejelő tehenek helyett. Mindezzel együtt, a megtermelt tej mennyisége összességében nem csökkent, sőt, kis mértékben még emelkedett is Svájcban. Fennáll a veszély, hogy a piac összeomlik, mint ahogy ez már a sertéshússal korábban megtörtént. Hogy juthattunk ebbe a helyzetbe, ahol a piac szegmentálásának következtében három különböző termelői ár van érvényben ugyanarra a kiváló minőségű tejre ? Mit tehet a tejtermelő ? „A tejtermelőknek elővigyázatossági intézkedéseket kell tenniük, hogy ne veszítsék el az ellenőrzést értékesítési társulásaik és szövetkezeteik felett.” Ellenkező esetben – mint ahogy ez látható a Tej Terméktanács példáján – intézőbizottságok irányítása alá kerülnek és egyszerű felvásárló szervezetekké alakulnak át, melyek a piac igényeire válaszolnak. A termelők pedig elveszítik a beleszólásukat az irányításba. A tejtermelőnek mindenekelőtt hinnie kell a termékei és a munkája értékében. Ha úgy látja, szükséges a kínálatszabályozás bevezetése, cselekednie kell! Neki magának kell felkeresni a helyi önkormányzatot, agrárkamarát, mert a politikusok nem fognak odamenni hozzá a véleményét tudakolva. Ha ez nem vezet eredményre, akkor a közvéleményt kell mozgósítani, például petíciók útján, melyek igencsak hasznosak lehetnek a helyi hatalom képviselőivel folytatott tárgyalások során. A közvetlen értékesítés segít a tejtermelőnek a fogyasztó szemléletformálásában: tudatosítani lehet az állampolgárokban, azzal kapcsolatban, mi mindent foglal magában a tejnek nevezett „folyékony fehér arany”: a minőséggel, árral, tájkép-megőrzéssel és az állatjóléttel kapcsolatos megannyi kérdést. Egyfajta politikai márkásítást kell végezni a termékünkkel kapcsolatban, ha úgy tetszik.

43


A Val d‘Illiez-ben tizenöt termelő részvételével alakult tejértékesítő szövetkezet alapszabálya leszögezi, hogy a szövetkezet fő célja a termelés szabályozása a tagok méltányos megélhetésének fenntartása érdekében. Nem a piaci részesedés növelése a cél, hanem egy bázisár meghatározása. A termelők saját magunknak állított határai így segítenek megőrizni számukra az ellenőrzést.

4.2.2. HOGYAN ADAPTÁLJUK A SZÜLEINKTŐL ÁTVETT GAZDASÁGOT A HOLNAP KIHÍVÁSAIHOZ? Nicolas Bovet, Mathias és Isabelle Corthay Nicolas Bovet tíz évvel ezelőtt vette át szüleitől egy vegyes növényi termelést és baromfitenyésztést folytató 30 hektáros gazdaságukat Arnex-sur-Orbeban. Leginkább az foglalkoztatta, hogyan lehet fenntartani a termelés korábbi színvonalát kevesebb munkával (egyedül dolgozik), kevesebb üzemanyaggal és kevesebb vegyszerrel. Fokozatosan átállt a talajművelés nélküli, extenzív gazdálkodásra és két éve erdő-szántóföld vegyeskultúrás gazdálkodásba is fogott. A végső lökést erre a váltásra a „Terre et Nature” nevű szakfolyóirat cikkének olvasása adta meg. Ezek után csak úgy falta a témával kapcsolatos szakirodalmat és nekikezdett a birtoka javát szolgáló változtatásoknak. 250 fát ültetett két méter széles sávokban, melyek között szántóföldi kultúrákat termeszt, 800 méter sövényt, termő gyümölcsökből, több rétegben, melyek megóvják a szántóföldi kultúrákat a Svájcban jellemző hideg északkeleti széltől és kedvezően hatnak a biodiverzitásra, továbbá 235 diófát ültetett, melyek 3,2 hektárnyi biominőségű ültetvényt alkotnak. „Összességében kevesebb időt töltök a gépeken és többet a földjeimet, a talajt vizsgálva, ami sokkal több örömet okoz. Különben is, hamarosan már nem is lesznek gépeim egyáltalán. A motivációm is megnőtt, mert most már hosszú távon látom magam előtt a gazdaság jövőjét, pár évvel ezelőtt még nem gondoltam volna rá, hogy esetleg én is továbbadom majd ezt a farmot a gyermekeimnek.” „Nem álltam át a biotermelésre, mert aggaszt, hogy a bio árak is ös�szeomlanak, ha minden termelő odatömörül, és ugyanazt a logikát követi. Nem mondom, hogy soha nem fogom megtenni, de előtte szeretném alaposan megérteni a saját gazdálkodási rendszeremet. Mostanra harmadára csökkentettem a műtrágya-felhasználsomat. Hosszútávon, ahogy a fáim növekednek, önellátó leszek fakéregmulcsból is. Fontos számomra, hogy önállóan dönthessek az ültetvényeim tervezésénél a talajminőség javítása, mint fő szempont alapján, és ne kelljen mindenféle erdősávszélességre, gyomirtás időpontjára, a fák típusára és méretére vonatkozó előírásokat követnem a támogatásoktól való függőség miatt.” 4. fejezet: Az élelmiszer-önrendelkezés az egyes gazdaságok szintjén

44

Mathias Corthay az édesapjával társulva dolgozott öt éven keresztül, mielőtt átvette a genfi régióban, Menierben fekvő, körülbelül 40 hektáros családi gazdaságot, Touviere-t, 2011-ben. A gazdaság sokoldalú termelést folytat, a szántóföldi növénytermesztés mellett van almaültetvény, szőlő, és közvetlen értékesítést folytatnak. Mathias 2008-ban áttért a biotermelésre és a gyümölcsfák soraival megszakított szántóföldi termelésre, valamint oktatási profilt is kifejlesztettek: gyermekeket fogadnak a farmon, illetve permakultúra képzéseknek adnak otthont. A biotermelés következetességével kapcsolatos kétségek bizonyos változtatásokra sarkallták őket: „Két szempontból is elégedetlenek voltunk a „sima” biotermeléssel: egyrészt, mert önmagában nem oldotta meg az üzemanyag-függőség problémáját, mely néha még súlyosabb is biotermelésben, mint a konvencionális gazdaságokban, egyes kultúrák gyomlálásánál például. Másodsorban, a bióban fennálló állandó beavatkozási kényszer egyre nagyobb munkaterhet jelent. Ezután részt vettünk egy kéthetes permakultúratanfolyamon Normandiában a nemzetközileg elismert szakember, Bernard Alonso vezetésével, aki megnyitotta a szemünket a kollektív gazdálkodás fontosságára, mert nincs igazán értelme egyedül gazdálkodni 40 hektáron. Ezért a közösség megszervezése ugyanolyan fontos kérdés lett, mint a termelési technológia. Tervünk egy olyan közösség létrehozása, ahol mindenkinek megmarad bizonyos függetlensége a munkájában, de közben fenn tudunk tartani egy közös alapot az épületek és gépek karbantartása érdekében és a fejlesztések finanszírozására. Annyi fiatal van, aki földet keres, nekünk pedig van földünk. Képzési- és vitanapokat fogunk szervezni, és reméljük, hogy egy nap kézműves feldolgozóegységeket tudunk majd létrehozni La Touviere-ben.

45


4.2.3. AHOL MINDEN ELKEZDŐDIK: VETŐMAGÖNRENDELKEZÉS Roni Vonmoos Az Erschmatt-i botanikus kertben hagyományos növényfajtákat termesztünk és kutatunk, különös tekintettel a gabonafajtákra. Leírjuk és dokumentáljuk a gabonákkal kapcsolatos hagyományos mezőgazdasági munkafolyamatokat. Wallisban a legfontosabb gabona a rozs volt, így rozskenyeret is sütünk hagyományos módszerekkel Mit nevezünk tájfajtának ? Tájfajta (vagy hagyományos fajta) alatt olyan fajtákat értünk, melyeket a gazdálkodói nemesítés és szaporítás eredményei. Ezek a fajták az ember és a természet évszázados együttműködésének eredményeként jöttek létre, egy adott régió hagyományos mezőgazdasága keretében. Ezáltal tökéletesen alkalmazkodtak a származási területük sajátosságaihoz és a hagyományos munkamódszerekhez. Például számos régi gabonafajta van, melynek magjai lazán kapcsolódnak a kalászhoz. Ennek a tulajdonságuknak köszönhetően a kézi cséplés egyszerűbb volt. Ma ez a tulajdonság hátrányt jelent, hiszen a gabonák a teljes érettségig a földön maradnak, ahol egy kombájn végzi a betakarítást. Egy hagyományos fajta kombájnos betakarítása nagy szemveszteséggel jár. A hagyományos fajták az intenzív termelési módszerek mellett gyakran a különböző betegségekre is érzékenyebbek. A fajtaválasztás kérdése egy mai gazdaságban A lehető legnagyobb autonómia megőrzése érdekében ajánlott hagyományos fajtát választani, melyet magunk szaporíthatunk. A hibrid fajták magjait nem tudjuk újravetni, de a régi – és gyakran az új nemesítésű, de szabadelvirágzású – fajtákat is sikeresen újravethetjük. Így a gazdaságnak csak egyszer kell megvennie egy alkalmas fajta vetőmagját, és aztán képes saját céljára továbbszaporítani azt. A növényi szaporítóanyagok helyzetét szabályozó svájci törvények ezt jelenleg megengedik, de a szellemi tulajdonjogok európai uniós szabályozására irányuló nyomás és változtatási tervek fényében nagyon kell figyelnünk rá, hogy ez a jogunk ne ves�szék el. Mindenesetre, teljesen lehetséges a saját gazdaságunk keretei között úgy fenntartani egy fajták, hogy az évek folyamán nem veszít a minőségéből. A régi gabonafajták kiváló lehetőségeket tartogatnak a kisléptékű, extenzív eszközökkel dolgozó gazdaságok számára. Ugyanakkor, a modern fajták gyakran jobban megfelelnek a termelők igényeinek, mert stabilabbak, ellenállóbbak, magasabb a hozamuk és gazdagabb az ízviláguk. Ez különösen igaz az ökológiai termesztés céljaira nemesített fajtákra. Mindemellett pedig érdemes a fogyasztói igényeket is figyelembe venni. 4. fejezet: Az élelmiszer-önrendelkezés az egyes gazdaságok szintjén

46

4.3. Mi fán terem az agroökológia? Anne Gueye-Girardet

Bár maga a kifejezés a harmincas évek óta létezik, az akroökológia fogalma, ahogy azt ma ismerjük, igazán a nyolcvanas években, Latin-Amerikában fejlődött ki, ahol a társadalmi mozgalmak karolták fel. Ez az elképzelés arra helyezi a hangsúlyt, hogy olyan termelési formákat találjunk, melyek lehetővé teszik a mezőgazdasági rendszer számára hogy a lehető legkevesebb beavatkozás mellett is egyensúlyban maradjon, és így biztosítsa művelői számára az autonómiát. Erre azonban nincs egy konkrét recept, mert mindez szorosan összefügg az adott mezőgazdasági rendszerrel, a helyi adottságokkal. Ma már világszerte számos agroökológiai képzőközpont létezik.

Figyelem, az ökológiai intenzifikáció nem egyenlő a zöld mezőgazdasággal! Ez a másik fogalom szorosan kötődik az agroökológiához, mert az a termelési ökoszisztémák ökológiai tulajdonságainak, illetve az ökológiai tudásnak az intenzív használatára utal. Nem arról a jelenségről van tehát szó, amikor a konvencionális termelési modellt egypár környezetbarát elem beiktatásával „zöldrefestik”. Óvatosnak kell lenni a fogalmak használata kapcsán. Nem szabad beleesni abba a csapdába, hogy szembeállítjuk az intenzív élelmiszertermelést és a „passzív” ökológiát. Az agroökológiai, illetve intenzív ökológiai agrárrendszerek hosszútávú termelékenysége sokkal magasabb, mint a konvencionális mezőgazdaságnak és egyértelműen kevesebb külső inputot igényelnek, nemcsak műtrágya és növényvédőszerek, de fosszilis energia vonatkozásában is.

47


Miért fontos, hogy mérjük az agrárrendszerek energetikai értelemben vett hatékonyságát ? Svájci önellátási rátája élelmiszerek tekintetében folyamatosan csökken, és 2012-ben az 52%-ot sem éri el, a takarmányok tekintetében pedig 50%. Az arányt azonban az élelmiszerek összességének kalóriatartalma alapján számolják. Ha az egy kalória létrehozásához szükséges energiabefektetést is beszámítjuk, ez az arány alig éri el a 30%-ot, mely a kívülről érkező kőolajtól való függőségünket tükrözi. Átlagosan 0,2 liter dízelolaj szükséges 1 kg svájci marhahús előállításához. Elengedhetetlen, hogy a gazdaságaink üzemanyag tekintetében is függetlenné váljanak. Az ipari mezőgazdaság ötvenszer több energiát fogyaszt, mint a hagyományos mezőgazdaság. Számos tudományos kutatás igazolja, hogy az agroökológiai rendszerekben rejlő energiahatékonyság-javítási potenciál sokkal magasabb, mint a biogazdálkodásé, melynek az energetikai hatékonysága csak egy kicsivel jobb, mint a konvencionális gazdálkodásé. Az energiamérleg tekintetében a vetésforgó továbbfejlesztése, a vegyeskultúrák, művelés nélküli kultúrák, fehérjenövények és az erdő-szántó vegyeskultúrás művelés beiktatása a legfontosabb tényezők.

További Információ

A permakultúrás termelési módban egy sokrétű, szinergiákon alapuló rendszert szervezünk, oly módon, hogy az ember és a környezet egyaránt hasznot húzzon egy indokolt, virágzó és fenntartható sokféleségből. A permakultúra az akroökológia egyik ágát képviseli. www.permakulture.ch „The One Straw Revolution” (1975) M. Fukuoka, a permakultúra egyik előfutára. „Melyik munkafolyamatot tudnád elhagyni a farmodon?”


48

5. Fejezet: A FÖLDHÖZJUTÁS PROBLÉMÁI SVÁJCBAN Egy élő hivatás gondol a jövő nemzedékekre, és szélesre tárja feléjük a karját! Túl azon, hogy a romboló hatású agrárpolitika makacsul, módszeresen a kistermelői rétek eltüntetésén dolgozik és egy olyan, ipari jellegű mezőgazdaságot támogat, mely alig-alig teszi lehetővé az új nemzedékek számára az üzemek átvételét, maga a gazdálkodói szakma is habozni tűnik az új gazdálkodói réteg befogadásával kapcsolatban.

49

5. fejezet: A földhözjutás problémái svájcban

5.1. Segítő kezet nyújtani az új nemzedéknek Valentina Hemmeler-Maïga Az átadás lángja kihunyni látszik. Tudatosan vagy sem, a saját helyzetük romlásától vagy a verseny növekedésétől tartva, egyes gazdálkodók hajlamosak minden földdarabot elharácsolni azok elől, akik el szeretnék kezdeni a gazdálkodást a környékükön.

Összetett mechanizmusról van szó, hiszen esetükben az üzleti tevékenység érdekében történő gazdaságnövelési szándék találkozik annak a szükségességével, hogy az előttük álló nyugdíjas éveikre tőkét halmozzanak fel, mert az állami nyugdíjuk a gazdálkodóknak nagyon kevés. Ez a földért folytatott versenyfutás árspekulációhoz vezet. Ugyanakkor számos példa bizonyítja, hogy a gazdaság mérete nem az egyetlen kritériuma a sikernek. Míg egyes esetekben egy nagyobb terület a megfelelő választás, más helyzetekben a tevékenységek diverzifikálása és a társadalmi és gazdasági fenntarthatóság nyerő párosítása a megoldás.

Az utánpótlást tekintve, az agrár-oktatási intézmények változatlanul tömve vannak. A gazdálkodók gyermekei és városi környezetből érkező fiatalok is képzik magukat. Ez utóbbiak közül, 2012-ben 18% úgy szeretett volna gazdálkodásba kezdeni, hogy egyetlen négyzetméternyi terület sem állt a rendelkezésükre, sem tulajdon, sem bérlemény formájában. Mindez, vagyis a gazdálkodási céllal való földhözjutás témája továbbra is tabu. Az agrár-oktatási intézményekben végző fiatalok földszükségletével kapcsolatos tudományos felméréseket folytatni komoly kihívást jelent. Pedig, a fiatalok elvárásairól készített pillanatfelvétel nagyon hasznos lenne a saját megélhetésük kialakításához nyújtott támogatási rendszerek fejlesztéséhez. Újra kell gondolni a szakképzést? Másfelől, bár a fiatalok komoly technológiai útravalót kapnak képzésük során, a termékek értékesítésére, az ágazati szereplőkkel való alkura, a társadalmi való kapcsolatok erősítésére vagy az „alternatív” termelési módokra vonatkozóan igen kevés és felületes ismerettel látják el őket. Pedig bizonyos, hogy ha meg akarjuk őrizni a sokszínű kistermelői mezőgazdaságot, lehetővé kell tenni a fiatalok számára, hogy ezt a kihívással teli utat választják. 5. fejezet: A földhözjutás problémái svájcban

50

5.2. TERMŐFÖLDET KERESÜNK Remo Wyss

Számos fiatal keres mezőgazdasági területet Svájcban. Egymás után indulnak a közösségi és dobozrendszerek. Francia-Svájcban még arra is van példa, hogy fiatalok a „foglalt ház” (squat) mintájára „foglalt földeken” működtetnek zöldségtermelő dobozrendszereket. Ugyanakkor, a mezőgazdasági világán kívülről érkező termelők, illetve a hagyományos struktúrákon kívül eső kezdeményezések számos szabályozási és gyakorlati nehézséggel szembesülnek, amikor földet keresnek. A kollektív földhasználat fogalmát a törvény nem ismeri. Ez ugyanígy igaz a közös földtulajdonlásra is, például közösségi dobozrendszerek indítása céljából. Mi több, a földvásárlás agrárvégzettség nélküli személyek számára nem megengedett.

A mezőgazdasági oktatás foglalkozik ugyan a gazdaságátadás gyakorlati kérdéseivel, de csak a nemzedékek közötti váltás tekintetében. Nem igazán foglalkozik a képzés a kívülről érkezők helyzetével. A hagyományos agrárvilág szintén meglehetősen zárkózottan viszonyul annak a gondolatához, hogy helyet szorítsanak a városokból érkező, alternatív gazdálkodással foglalkozni szándékozó betelepülőknek. Pedig a mezőgazdasági üzemek megszűnése valós probléma, a mindennapok részét képezi. Az elmúlt 20 év során 35 000 gazdaság tűnt el. Legtöbbször a szomszédok vásárolják meg a földeket, anélkül, hogy az ügylet kikerülne a nyilvános földpiacra. Annál is inkább fontos az egyéb lehetőségek kommunikálása. Egyes személyek, például a biominősítő ellenőrök másoknak jobban informáltak a farmátadásokkal kapcsolatban. Lehetséges lenne némi meggyőző munka árán elérni, hogy ezek az információk kerüljenek nyilvánosságra. Egy olyan találkozási platform, ahol a gazdaságot átadni szándékozók, illetve a földet keresők megtalálhatnák egymást, kézenfekvő ötletnek tűnik. A földhözjutás finanszírozási gondokat is felvet. Egy hektár többtízezer svájci frankba kerülhet, egy teljes gazdaság többszázezer frankba.

Franciaországban a « Terre de Liens« nevű alapítvány elhagyott gazdaságokat vásárol meg, majd hosszú távú haszonbérletbe adja azokat. A cél, hogy megóvják a földet a spekulációtól. Ez nagyszerű lehetőséget kínál a nem mezőgazdasági szakképzettségű leendő gazdálkodók számára.

Svájcban még messze járunk mindettől. Kezdeti eszmecserék folynak a törvény megváltoztatásáról, miközben a gazdaságok egyre csak nőnek, ahelyett, hogy fiatal gazdálkodók, vagy alternatív gazdálkodási formákban érdekelt személyek vehetnék át a felhagyott kisgazdaságokat.

51


5.3. KATHARINA: ÁLOMKARRIER: GAZDÁLKODÓ Madlen, Noëmi, Ruth és Lukas Katharina már majdnem végzett az utolsó rét lekaszálásával. Traktorján ülve büszkén húzza ki magát. Büszke mindarra, amit az elmúlt két év folyamán megtanult. A nagy traktort például maga tartja karban. Tegnap például ő maga készítette elő a kaszálási munkára. Valójában tanítómestere felhívta a figyelmét, hogy a régi traktort vegye át, mert még alkalmas az új, első frontra szerelhető kaszálófej felszerelésére. Csak a hűtővíz hőmérsékletét kell figyelni. Bizony, egy ideje már ugyanolyan jól kiismeri magát a gépek világában, mint a főnök fia. Katharinának igazából senki nem tudta rendesen elmagyarázni, hogyan juthatna gazdasághoz. Az iskolában ez nem képezi részét a tananyagnak és a falugazdászok és szaktanácsadók sem tudtak sok okosat mondani neki. Talán csak annyit, hogy ha szerencséje van, talál egy gazdálkodó férjet. Nem sokat foglalkoztak azzal a ténnyel, hogy Katharinának van már társa, Thomas, egy fiatal asztalos. Mindenki tudja, hogy a gazdaságátadás kényes téma. Annyi történet van arról, ahol az átadás családi problémákat okozott – az eltérő ismeretek, a széttartó érdekek, a változó környezet által a helyzetre nehezedő teher feszültségeket okozott Katharina a véletlen játéka révén szerzett tudomást Charles de Suchyról. Lisa, a sajtkészítő mesélt róla neki. Charles nyugdíjba készül menni egy éven belül és a gyerekei nem kívánják átvenni a gazdaságot. „Ez Önnek való lenne” mondta Lisa. A következő hétvégén Katharina és Thomas átbicikliztek Suchyba. Nagyon össze kellett szednie a bátorságát, hogy ne hátráljon meg Charles szúrós pillantása előtt. A férfi értetlenül fogadta, és úgy nézett rá, mint egy erőszakos keselyűre, amitől Katherina annak is érezte magát. Hogyan is gondolta, hogy odamegy egy gazdához, hogy kellene a tanyája? Valóban nem a legügyesebb módon vágott bele, de nem adta fel. A gyakornoki helyéről kezdett mesélni. Charles ismerte a helyet és jó véleménnyel volt róla, a beszélgetést azomban rövidre zárta, egy elleni készülő tehénre hivatkozva. De mondta, hogy jöjjön vissza Katherina egy hét múlva, és beszéljen a terveiről. A végén még kíváncsi is lett. A vízhőfok-jelző egyszer csak kigyullad. „A francba, még csak az hiányzik, hogy túlmelegedjen ez a vacak! Persze nem ehhez az újfajta fűkaszához készült, ez igaz.” Katharina kimelegedve leparkol a géppel az árnyékban. Iszik egy korty vizet és előveszi iphone-ját. Legalább alkalma van elolvasni Thomas SMS-ét. Rossz hír: Charles telefonált. A gazdaságátvétel kútba esett. Mégis inkább a szomszédjának adja ki haszonbérletbe. Katharina torka elszorul. 5. fejezet: A földhözjutás problémái svájcban

52

Túl szép volt, hogy igaz legyen? A hosszú beszélgetések alatt Charles megértette, miért öten akarták átvenni együtt a gazdaságot. Laurent zöldségtermelésbe akart kezdeni, mihamarabb elkezdte volna a termelést, már tárgyalásban állt az egyik közeli város dobozrendszerével. Sabine, alpesi gazdálkodásban szerzett tapasztalatával, a tejelő marhákat vette volna át. Katharina régi álmát szerette volna megvalósítani: kenyeret sütni a falu régi közösségi kemencéjében és eladni a piacon. Már a lisztet is megrendelte egy malomból. Egy kis sajtüzemet is szerettek volna, meg egy kis kávézót, és néha-néha nagy bulikat rendezni a barátokkal. Még a finanszírozást is megszervezték. Alapítottak egy, az anyagi felelősséget viselő egyesületet és boldogan állapították meg, hogy sokan vannak Svájcban akik hisznek a svájci mezőgazdaságban és készek befektetni annak jövőjébe. Mivel Katherina elég fiatal, a fiatal gazdálkodók állami támogatását is igénybe vehette volna. Kicsit szűkös lett volna a keret, de biztosan sikerrel jártak volna. A szervezéssel töltött órák, melyek beszélgetéssel, tárgyalással teltek: Charles-al, Charles gyerekeivel, szomszédjaival, falujával, a hivatalokkal, mindazokkal, akiket meg kellett győzni arról, hogy sokszínű csapatuk képes egy gazdaság átvételére. Katherina mint gyakornok mindezt csak hétvégén tehette, két kimerítő munkahét között. Csoda, hogy Thomas végig támogatta, nem hagyta el. És most, kezdhetnek mindent újra. Az apróhirdetések böngészése az Agri, a Terre et Nature, a Schweizer Bauer, a Bulleting, a Tierwelt c. lapokban....

53


Miközben a traktor szépen lassan hűl, Katharina feje kezd felforrni. Ös�szekuporodik és érzi a megsemmisítő fáradtságot, az elmúlt pár hónap eredményét. Legszívesebben Bernig menne traktorjával, hogy hangot adjon csalódottságának, valahogy, bárhogy. Folyamatosan akadályokat gördítenek eléjük és senki nem hisz a projektjükben. Pedig ezek nem ostoba álmodozások! Élelmiszerről van szó, mely alapvető joga mindenkinek. Katharinának meggyőződése, hogy létre kell hozni egy helyet, ahol azok, akik szeretnének gazdálkodásba kezdeni, támogatást kapnak: hozzájuthatnak a szükséges kapcsolatokhoz és információhoz. Amikor egy gazdálkodó felhagy a tevékenységével, az agrár-szaktanácsadásnak és szemléletformálásnak nemcsak a szomszédok közötti felosztás lehetőségéről kellene tájékoztatni, hanem arról, is, hogyan őrizheti meg a gazdaságát, vagy hogyan léphet kapcsolatba vidékre települőkkel, akik egy új projektet szeretnének indítani. Szemmel láthatóan a legnagyobb áthidalandó nehézséget a generációk közötti szakadék és a bizalom hiánya jelenti. Nyilvánvaló, hogy egy új fajta gazdálkodási mód elfogadásához időre van szükség, de ezek óriási potenciált jelentenek az élelmiszertermelés és a falvak társadalmi szerkezetének megőrzése szempontjából.


54

6. Fejezet: MIT NYERHET A FOGYASZTÓ AZ ÉLELMISZER-ÖNRENDELKEZÉSSEL? A gazdálkodók mostanra csupán 3%-át adják Svájc népességének. Ugyanakkor minden állampolgárnak befolyása van az agrárpolitika alakulására és a fogyasztók szinte királyi jogokat élveznek. Vajon a gazdálkodók eltűnése az ár, amit a szabad választásért fizetünk?

55

6. fejezet: Mit nyerhet a fogyasztó az élelmiszer-Önrendelkezéssel?


56

6.1. AZ ÉLELMISZER-ÖNRENDELKEZÉS RÉVÉN BELESZÓLÁSUNK VAN ABBA, HOGY MI KERÜLJÖN A TÁNYÉRUNKRA Aline Clerc A termékek eredete, zsírösszetétele, sótartalma, a hús előállításához használt növekedésserkentő hormonok jelenléte csupa olyan tényező, mely befolyásolja az élelmiszerválasztásunkat. Az élelmiszer-önrendelkezés lehetővé teszi egy ország számára, hogy saját standardokat állítson fel az élelmiszerekre vonatkozóan, mint ahogy Svájc már meg is tette ezt, amikor megtiltotta a tojótyúkok ketreces tartását vagy amikor szigorú határértékeket vezetett be az élelmiszerek transzzsírtartalmával kapcsolatban. Az élelmiszer –önrendelkezés lehetővé teszi a fogyasztó számára, hogy:

információhoz jusson az elfogyasztani kívánt élelmiszerről. – Pl: az élelmiszer eredetére, az előállítás módjára, összetételére, adalékanyagokra, tápanyag-összetételére vonatkozó információ. Az FRC (Francia-Svájc Fogyasztóvédő Szervezete) jelenleg azért kampányol, hogy a „növényi olaj” megjelölés helyett kötelező legyen a felhasznált olaj fajtájának (repce, olíva, pálma, napraforgó, stb) feltüntetése, annak érdekében, hogy a fogyasztó tudatosan választhasson ezek közül.

beleszólása legyen a termelés és feldolgozás körülményeibe: – A húsliszt takarmányozási célú felhasználásának betiltása, az állatjóléti követelmények tiszteletben tartása, és a környezetkímélő gazdálkodási módok a fogyasztókra is tartoznak, vagy azért, mert befolyásolják a termék minőségét, vagy egyéb módon vannak hatással az életükre.

az import mennyiségének ellenőrzése és minőségének meghatározása. – 60% alatti önellátási rátájával Svájc nagy mennyiségű élelmiszert importál. Az élelmiszer-önrendelkezés szerint joga van ezek minőségének meghatározásához és az olyan élelmiszertermékek importjának megtiltásához, melyeket botrányos környezeti és/vagy szociális körülmények között termeltek

57


a termelési költségekhez kötött fogyasztói árakhoz, – melyek a gazdálkodók méltányos jövedelmét, és az igazságos és stabil fogyasztói árakat biztosítják. A haszon eloszlása az élelmiszerláncon belül jelenleg homályos. Az élelmiszertermékekkel való spekuláció, mely megdrágítja az élelmezést, anélkül, hogy a gazdálkodók hozzájutnának jogos részükhöz, nem összeegyeztethető az élelmiszer-önrendelkezéssel.

Hogyan valósítsuk meg az élelmiszer-önrendelkezést a mindennapokban? – Olvassuk el a termékcímkét és válasszunk tudatosan. Egyes információk feltüntetése, mint a hús származási helyének pontos megjelölése a feldolgozott termékekben vagy az állatok takarmányának GMO-tartalma, jelenleg nem kötelező, bármennyire is igényelnék azt a fogyasztók. Ennek ellenére, a termékcímke számos hasznos információt tartalmaz: összetevők listája, az előállítási ország helye, illetve környezetbarát előállítási módot, magas szintű munkaügyi standardokat, vagy eredetvédett jelleget tanúsító minősítés. – Részesítsük előnyben a helyi, szezonális termékeket! A zöldségek és gyümölcsök szezonális termelése sokkal kisebb terhet jelent a környezetre (kiesik a szállítás, fűtött fóliasátor, növényvédőszerek használata által okozott környezetterhelés). A helyi élelmiszer frissessége és zamata nem vész el a hosszú szállítás folyamán. – Vásároljunk közvetlenül a termelőtől! Számos lehetőség létezik a termelőtől való közvetlen beszerzésre : piacok, tanyaboltok, dobozrendszerek, termelői húsbeszerzés. Ezek a közvetlen beszerzések az élelmiszerpazarlás visszaszorítását is elősegítik, mert itt a termelők eladhatják az áruházláncok által visszautasított nem standard méretű zöldséget és gyümölcsöt, és az egyéni megrendelésre levágott állat minden porcikája hasznosul. – Tájékozódjon, és ne féljen kérdezni az eladóktól, a gyártóktól vagy a termelőktől.


58

6.2. KISTERMELŐI ÉLELMISZERT A TÁNYÉROMRA! Martine Meldem

A fogyasztók azért támogatják a kistermelői mezőgazdaságot, mert mi, a kistermelők vagyunk a garanciájuk a minőségi táplálkozásra. A legkülönbözőbb fogyasztói csoportok támogatása a termelésünk sokféleségét tükrözi. A szomszédom tejet termel? Szuper! A sógorom szántóföldi növényeket? Nagyszerű! A barátom biotermelésbe kezd, és közvetlen értékesítést végzek, te a hegyi legelőket járod az állataiddal, a harmadik szőlőművelést folytat, mi gyümölcslekvárt főzünk, ti zöldséget termeltek, együtt mind erősek vagyunk! Mert a lényeg a tányérban van. És a tányérunkba nem engedünk be akármit! Pedig, ha nem vigyázunk, bármit becsempésznek oda! A gazdaságokban szigorú ellenőrzés mellett előállított minőségi alaptermék, ahogy kikerül a kapun, feldolgozzák, megfosztják természetes lényegétől, mindezt csak azért, hogy lehetőséget adjanak a gyógyszeriparnak teljes technikai arzenálja kibontakoztatására és társadalombiztosítási terheink egekbe emelésére.

Túlzásnak hangzik? Íme egy példa: A gabonanemesítők legfőbb gondja, hogy egyre magasabb gluténtartalmú gabonafajtákat hozzanak létre. Ez a tulajdonságuk ugyanis különösen alkalmassá teszi e fajtákat az ipari jellegű kenyértésztához való felhasználásra, melyek így az adalékanyagoknak köszönhetően sem a kelesztéshez, sem a kisüléshez nincs hosszú időre szükségük. De nem lehet szembemenni a természettel: a népesség bizonyos része glükózallergiás lesz, mások glükózintoleránsak, megint mások pedig képtelenek mindennapi kenyerünk megemésztésére. Kétféle választ lehet adni a problémára. – Az első megoldás, mely logikus és tiszteli a természetet és az embereket: olyan gabonák nemesítése, melyek azt a fajta energiát szolgáltatják, amire szükségünk van, mint ahogy ez mindig is volt, és amit a kézműves gabonaés péktermékekben még mindig megtalálunk. – A másik megoldás meglehetősen cinikus megközelítést takar. Eszerint egy „tudományos” megoldást kell találni arra, hogy a népesség többségének szervezete képes legyen az ipari kenyér befogadására. Találja csak ki a kedves Olvasó, mit fundáltak ki számunkra az orvosok és a gyógyszerészek? Szervezetünk természetes riadójelzéseinek eltompítása érdekében a gyógyszeripar egy vakcina kifejlesztésén dolgozik!

59


Be kell minket oltani, ha a glutén, adalékanyagok, tartósítószerek és más mérgek egészségproblémákat okoznak, azért, hogy engedelmesen lenyeljük az ipari termékeket. Íme egy másik, nem kevébé nyugtalanító példa: Gazdaságainkban szigorú előírások alapján magas minőségű tejet termelünk. Élő terméket szállítunk, úgy, ahogy a természet felkínálja azt az embereknek. A Gruyere sajt készítéséhez felhasznált tehéntejet az egész termékpálya folyamán nagy tisztelettel és óvatosan kezeljük, máskülönben nem tudnánk ezt a magas minőségű sajtot elkészíteni. A havasi tej vagy a fogyasztói biotej szintén a természet és az állatok legteljesebb tiszteletével készülnek, de mit csinálnak belőlük a tejüzemekben ? Megint csak az történik, hogy hozzáigazítják e termékeket az ipari eljárásokhoz (ennek szélsőséges példája az UHT tej)! A zsírtartalom normalizálásának ürügyén lefölözik őket, még az úgymond teljes tejet is. Valódi teljes tejet emiatt már egyáltalán nem lehet üzletekben kapni. Nem arról van itt szó tulajdonképpen, hogy ezt a nyersanyagot elcsenjük a fogyasztóktól, majd tejszín és vaj formájában újra kifizettetjük velük ugyanazt? Aki félzsíros tejet akar, előállíthatná azt otthon is a teljes tej csapvízzel történő felhígításával és összekeverésével – így csúcsminőségű termékhez jutna szuper olcsón.


60

6.3. ÖN ANTIBIOTIKUMMAL SZERETI A HÚST, VAGY ANÉLKÜL? Erika Städeli Scherrer és Jakob Alt Az antibiotikumok növekvő felhasználása az állattartó szektorban és az emiatt kialakuló rezisztencia számos fogyasztóra é gazdálkodóra sokkolóan hatott. Ezek az antibiotikumok kiszabadultak a tudomány és a gyógyszeripar befolyása alól és a következmények mindenkit érintenek. A gazdálkodók keresik a járható utakat a rezisztencia kialakulásának elkerülésére. A zárt állományok fenntartása és a természetes immunizáció mindenki számára használható megoldást kínálnak. Ugyanakkor, gyakorlati síkon nehéz ennek megvalósítása, mert a gazdaságok technológiájának számos eleme már az ipari logikának alávetve zajlik. A borjak természetes immunizációja például még a kis tejtermelő gazdaságokban sem lehetséges jelentős plusz befektetés nélkül. Másik példa, hogy a marhahizlalással foglalkozó telepeknek a gazdaságosság érdekében folyamatosan teljes kihasználtság mellett kell üzemelniük és a lehető legrövidebb időn belül fel kell tölteniük az üres helyeket. Ez világosan mutatja, hogy az ipari logika nem csak a nagyméretű üzemekre jellemző. A legutóbbi 2008-as IAASTD jelentés szerint szükséges, hogy alapvető és radikális változás következzen be a mezőgazdaságban az élelmiszer-önrendelkezés irányába.

Néhány fontos adat – Az évente Svájcban a humán- illetve állatgyógyászatban felhasznált 66 tonnányi antibiotikum 87 %-át, 58 tonnát a mezőgazdaságban használják fel – leggyakrabban a betegségek megelőzésének céljával az állatokkal rendszeresen etetett antibiotikum tartalmú takarmánykiegészítők formájában. – Az ipari hízlalóüzemekben a borjak antibiotikum-tartalmú tejet fogyasztanak 100 napos életükből átlagosan 34 napig – Az antibiotikumok használata ellenálló baktériumok kifejlődéséhez vezet. A kórházakban egyre több személyt kell elkülönítve kezelni, mert antibiotikum-rezisztens baktériumokat hordoznak. A bale-i egyetemi kórházban például az elkülönítésben töltött betegnapok éves száma az elmúlt évek folyamán tízszeresére, 200-ról 2000-re nőtt. Forrás: Rundschau SRF 2012

61


A hússzektorban használt antibiotikumok kérdése hatalmas és nehezen felfogható téma. Mindenesetre a problémakör oka világos és egyszerű. A marhahúsfogyasztás növekedik és az olcsó árak irányába ható nyomás egy „ipari” termelés kialakulását eredményezi. Az egyre nagyobb méretű állományok kialakulása, például az intenzív, illetve zárt rendszerű állattartó telepeken, számos olyan egészségügyi problémához vezet, melyek antibiotikumok felhasználását teszik szükségessé. Az antibiotikumok növekedésgyorsító céllal való használata mindenhol tiltott Európában, Svájcban pedig még ennél is szigorúbb szabályok vonatkoznak az állattenyésztésre, a gyógyszerfelhasználás mégis folyamatosan növekszik. Számos szerző számos kutatása bizonyította, hogy az antibiotikumok felhasználása közvetlenül összefügg az állattartási technológiával. A termelőkre nehezedő árnyomás arra ösztönzi őket, hogy egyre több állatot tartsanak ugyanazon a telepen, a termelés jövedelmezővé tétele érdekében. Egy másik változási tényező, mely a haszonállatok tenyésztése kapcsán felmerül, a magas termelékenységű fajták használata. Ezek egészsége törékenyebb, mint a hagyományos fajtáké. A takarmányozás, mely gyakran nem felel meg az állatok természetes szükségleteinek, szintén növeli a betegség kockázatát az állatoknál, ez pedig tovább növeli az orvosi kezelések szükségességét. Nagyon nehéz fogyasztóként megfelelően mérlegelni a helyzetet, hiszen az intenzív állattartás negatív következményei a szigorú szabályozást és a fenntarthatóságot tiszteletben tartva termelő gazdálkodók hitelét is rombolják. A világszerte, alacsony fogyasztói árak mellett növekvő húsfogyasztás nem igazán kedvez a megoldások keresésének. „Kevesebb, de jobb minőséget fogyasztani”, átláthatóság a termelési mód és az eredet tekintetében, ezek lesznek egyre fontosabbak. Ezen elvek már most aranyat érnek és az élelmiszer-önrendelkezés alapelemeit jelentik. 6. fejezet: Mit nyerhet a fogyasztó az élelmiszer-Önrendelkezéssel?

62

6.4. ÖN MILYEN MEZŐGAZDASÁGOT SZERETNE? Nelly Niwa „Ön milyen mezőgazdaságot szeretne?” Ezt a kérdést tettük fel a vaud-i állampolgároknak egy virtuális kiállítás és vitasorozaton különböző régiókban. Azt kérdeztük tőlük, hogy válasszanak 4 szcenárió közül a vaud-i mezőgazdaság számára 2030-ra. Ezeket a szcenáriókat egy, a lausanne-i egyetemen folytatott kutatás állította fel, partnerségben az Agridea, Prometerre és a Vaud kantoni önkormányzat között. Ma már rendelkezésre állnak az első eredmények, melyek egybehangzóak. A többség azt a szcenáriót választotta, mely a termelők és fogyasztók közötti kapcsolat helyreállítását célozza, és a helyi termelés helyreállítását. A fogyasztóknak itt egészen sajátos szerepük lenne, mert önkéntesen növelnék a kiadásaik élelmiszerre fordított hányadát. A hajszál híján második helyezett szcenárió élelmezés és energetika szempontjából magasabb autonómiát céloz, egy termelésközpontú mezőgazdasággal. Ebben az esetben is erősen megnövekednének a fogyasztók élelmezési kiadásai. Ugyanakkor, nagyon érdekes eredmény, hogy a legerősebben, egyhangúlag elutasított szcenárió a liberalizáció lehetősége volt, mely bár nehéz helyzetet teremtene a svájci mezőgazdaság számára, a fogyasztók számára jóval alacsonyabb élelmezési kiadásokat jelentene.

Mit lehet tehát levonni ezekből az eredményekből? Ami mindenekelőtt kiemelkedik, az, hogy a közvélemény által előnyben részesített szcenáriók megmutatják, a fogyasztó tudatában van a helyi mezőgazdaság fontosságának a jövő szempontjából: az ezt védő szcenáriókat választotta, és kész arra, hogy ennek érdekében többet is fizessen az élelmiszerért, akár a termékek árában, akár adók formájában. Ami tehát különösen érdekes, az, hogy az eredmények mindenkire vonatkoznak, korra, nemre, lakóhelyre, politikai nézetekre, mezőgazdasági háttér meglétére való tekintet nélkül. Valódi konszenzus uralkodik arra vonatkozóan, hogy a helyi mezőgazdaság fenntartása elengedhetetlen a jövőre nézve.

63


KITÉRŐ: MIÉRT ÉRDEMES DOBOZRENDSZERELŐFIZETŐVÉ VÁLNI? Mathieu Glayre „Egy ilyen ügyletnél nem a piaci érték a legfontosabb, hanem a párbeszéd, melyet lehetővé tesz a városlakók és azok között, akik a földet megművelik. A fogyasztók célja nem a lehető legalacsonyabb ár, és a termelő sem a nyereségének a maximalizálására törekszik. A friss zöldség és egészséges, valódi gyümölcsök iránti vágy további okot jelent, ami a fogyasztókat arra ösztönzi, hogy ilyen kezdeményezésekhez csatlakozzanak. A szolidaritás abban a pillanatban jön létre, amikor az egyéni viselkedésmódból közösségi döntés születik. A termelők és fogyasztók egymásért viselt felelőssége egyengeti az utat az együttélés és a társadalom új módja felé. A közvetlen értékesítéstől és a szezonalitástól eltekintve még az is ott van, hogy együtt találjuk ki, mi kerüljön az asztalunkra.”

Elena Torriani

„Ha a jó minőségű, értékes élelmiszerhez jogunk van, ez a jog kötelezettségeket is ró ránk. Ez a valódi szabadság ára! Az élelmiszerek újra azt a központi szerepet töltik be az életünkben, mely valójában megilleti őket.” Alig több mint egy évszázad alatt a modern társadalom teljesen eltávolodott a földtől, ezzel a szó szoros értelmében talajt vesztettünk, és a természetről, valamint az élelmiszerünk előállításáról szóló tudásunk elveszett. A dobozrendszerek képesek táplálni minket. Az olajfüggés kora utáni időkben – mely akkor is közeledik, ha halogatni próbáljuk – bizonyosan fontos alapot jelentenek majd a túléléshez.


64

7. fejezet: A városok élelmezése közös feladatunk Az utóbbi években a közösségi szintű fenntartható fejlődés terén végrehajtott nyilvános programok eredményeképpen a városok szerepe is egyre világosabbá válik az élelmiszer-önrendelkezés támogatása kapcsán.

65

7. Fejezet: élhető környéket fejleszteni

7.1. A VÁROSOK NEM VONHATJÁK KI MAGUKAT A MEZŐGAZDASÁGRÓL FOLYTATOTT KÖZVITÁBÓL Sandrine Salerno Genf egy olyan kanton, ahol a legtöbb helyben termelt élelmiszert a központi város lakói fogyasztják el. Itt számít, hogy mit gondol a városi vezetőség a mezőgazdaságról, és meghatározóan hat a város-vidék kapcsolatok erőségére. Ezeket a megfontolásokat 2009-ben a Geneve 2020 elvi keretprogram búcsúztatásával, illetve 2010-ben az „Aalborg-i vállalások”1 aláírásával a város írásba is foglalta. Melyek legyenek a stratégiai súlypontok? Mivel az agrárpolitika hagyományosan a kantonok döntési jogkörébe tartozik, a politikai szinten természetesen felmerült a kérdés, hogy Genf városa illetékes-e a környék mezőgazdaságának fejlesztésével kapcsolatban. Miért foglalkozna a város a mezőgazdasággal, amikor a termőföldek területi illetékességi körén kívül esnek? Tény, hogy az élelmezésünkkel összefüggő kérdések (termelési modell, minőség, árak, stb.) erősen a városi központoktól függenek. Egy városi önkormányzat szempontjából jogos, hogy törődik azzal, milyen termékek kerülnek a lakosok asztalára. Genf városa, eljárásának helyességét bebizonyítandó, kézzelfogható kezdeményezésekre összpontosít. Egyidejűleg, a város párbeszédet igyekezett kialakítani a lakossággal, annak érdekében, hogy megértse étkezési szokásaikat és egy kevés mezőgazdaságot visszahozzon a városba. Ennek az eljárási módnak köszönhetően a városi önkormányzat gyorsan szert tett a szükséges lakossági támogatásra programjához.

Az Aalborg-Karta, mely nevét egy dán várostól kölcsöni, egy gondolkodási és cselekvési folyamat, melyhez Európa-szerte több mint 600 község és város csatlakozott. Genf városa a kilencedik európai önkormányzat mely ezzel a közös dokumentummal egy stratégiai és koherens víziót határozott meg a fenntartható fejlődésre vonatkozóan. E célt szem előtt tartva 13 prioritást szögeztek le, melyeket a Fenntartható Fejlődési Stratégiai Program 2011–2014 tartalmazott részleteiben.

1


66

Az Agenda 21, az élelmiszer-önrendelkezés eszköze Az 2012–2015 időszakra vonatkozó tervében az „Agenda 21-Ville durable” munkaprogram az alábbi célokat állította fel a helyi mezőgazdaság kapcsán: 1) A helyi élelmiszertermelés és -forgalmazás támogatása A helyben termelt és fogyasztott élelmiszer támogatása szükséges annak érdekében, hogy a termelés, feldolgozás és értékesítés folyamatai a lehető legnagyobb mértékben átláthatóak és visszakövethetőek legyenek. Ez az átláthatóság a fogyasztók valódi választási szabadságának az előfeltétele. Ennek a politikának a keretében Genf városa kiemelt támogatást biztosít a helyi dobozrendszereknek. Ezek a kezdeményezések ökológiai és társadalmi szempontból is példaértékűek és minden pontjukat tekintve kézzelfogható megvalósítását jelentik az élelmiszer-önrendelkezésnek. Ezen okokból nyújt anyagi támogatást Genf városa a Moulin des Verpillières program számára, mely genfi bio-gabonatermesztők számára teszi lehetővé, hogy termésüket helyben őröltethessék meg és bio-tönkölykenyeret állítsanak elő. Ezenkívül, a város támogatta egy raktár létesítését is a városközpontban, annak érdekében, hogy segítsék a dobozrendszerekből származó termékek elosztását éttermek, bölcsődék, munkahelyi étkezők, közintézmények, üzletek, stb. részére. Az önkormányzat az általa fenntartott iskolák és óvodák menzáin is jó példával jár elöl. A helyi gazdaság támogatása stratégiai cél városunkban, a fenntartható fejlődés jegyében. Így a helyi termékek fogyasztásának növekednie kell az önkormányzati iskolákban. Az iskolákért és gyermekmegőrzőkért felelős hivatal emiatt egy új elemet vezetett be a konyhai szakácsok kötelezettségei közé: a helyi eredetvédett termékek bizonyított heti szintű felhasználásának kötelezettségét. Ezenkívül, minden, a városi tulajdonú helységben működő kávézót és éttermet felszólít az önkormányzat, hogy vendégeiknek helyi, szezonális és minőségi termékeket kínáljanak fel.

2) A városi termelési kezdeményezések támogatása és fejlessztése Genf városa támogatja az olyan, városi mezőgazdasági kezdeményezéseket is, mint például a városi kertek létesítése, baromfiólak építése a

67


városközpontban, illetve méhkasok telepítése a városi parkokba. Cél: a mezőgazdaság visszatelepítése a városi környezetbe, annak érdekében, hogy a lakosok közelibb és meghittebb viszonyba kerüljenek a természettel. A városi mezőgazdaság ezen formái igencsak kevéssé hasonlítanak a városok körül zajló szántóföldi műveléshez, ennek ellenére számos előnyük van, mint például a számos városi zöldfelület létrehozása illetve megőrzése, és az életminőség javítása a szabadidős tevékenységek és társas kapcsolatok teremtésén keresztül. Ezen túl szerepet játszanak az élelmiszertermelésben, a lakosság helyi és szezonális zöldségekhez való hozzáférésének javításában és elősegítik az önellátást. 3) Lakossági szemléletformálás a felelős fogyasztás elősegítése érdekében A lakossági szemléletformálás a fenntartható helyi és minőségi élelmiszerek fogyasztásának serkentése érdekében rendkívül fontos Genf városa számára. Ennek érdekében a város a helyi éttermek bevonásával „Ínyenc-hetet” szervez. Ezen kívül a „Food Focus”, egy élelmiszer-témájú filmfesztivál szervezésében is partnerként vesz részt.

7.2. VÁROS ÉS VIDÉK KAPCSOLATA MIFELÉNK – VÁROSI MEZŐGAZDASÁG BASELBAN Florian Buchwalder A baseli régióban a legismertebb dobozrendszer a Birsmattehof. Ez a közösség 30 éve működik és időközben több mint 1700 előfizetője van! Mindenki örül, hogy van, de csak kevesen ismerik fel a valódi értékét ennek a rendszernek, tehát az összes társadalmi előnyét a szokványos mezőgazdasággal szemben. Az élelmiszer-önrendelkezési kiáltvány szétpostázásával az Uniterre a legutóbbi parlamenti választások alkalmával minden jelöltet közvetlenül szembesített a témával. A reakciók kijózanítóak voltak.

Annak érdekében, hogy megnyerjük a politikusokat a fontos téma számára, állandó, makacs nyomásgyakorlás szükséges melyet az egyes termelők nem képesek elérni.


68

Régiónkban több súlyt kölcsönöz a témának a számos állampolgári kezdeményezés mint pl. Baseli Városi Mezőgazdaság Hálózat (UANB), Baseli Élelmiszer Közösség (LGB) és a Baseli Egyetemi Kert (Unigarten Basel). A szociális gazdaság hálózatain keresztül ezek jól hálózatban vannak egymással. A kapcsolatokat és az együttműködést egyre több résztvevőt vonzó civil konferenciák ápolják és erősítik. Politikusokat és önkormányzati tisztviselőket is rendszeresen meghívunk. A baseli kezdeményezések sikerének legfőbb kulcsa a kapcsolatok ápolása, minden szinten. Minden új közösségi kezdeményezés számos előnyt kap ebből a hálózatból. A legújabb projekt a „Spitzenbühl alpesi sajtüzem” országszerte az első, tejtermékekre előfizetést kínáló közösségi mezőgazdasági kezdeményezés. A kiépülő hálózatnak köszönhetően a liesbergi tej- és sajttermelő „hosszú távon gondolkodó” fogyasztók ezreit tudta elérni és megállapodást kötni velük a tejtermékek számáról és fajtájáról, melyeket a következő évben fogyasztani szeretnének. A vendégkör megközelítőleg fele a városból származik. Még politikusok is vannak köztük… A Baseli Városi Mezőgazdaság Hálózat (Urban AgriCulture Netz Basel) 2010 óta több mint 30 közösségi kezdeményezést indított el, melyek mind önállóan működnek. Néhányat a baseli önkormányzat támogat, például a sikeres közösségi kertet az egykori futballstadion melletti földdarabon. A földet az önkormányzat bocsátotta rendelkezésre és a közösségi kert létrehozásában a városi kertészeti vállalat is közreműködött – először ugyanis az aszfaltot kellett eltávolítani és különböző berendezéseket – mint pl. komposzttároló edények – is be kellett szerezni. Időközben 250 fajta zöldséget, gyümölcsöt és fűszernövényt termel ott a lakosság, akiket permakultúrás és biodinamikus szakértő is támogat. A termést helyben eladhatják, szabad árszabással. Más előremutató kezdeményezések is indultak a nyilvános tereken, melyek nyilvánosak, akadálymentesek és mindenki számára hozzáférhetőek. Például a „be-nem-vásárlókocsik” – kimustrált bevásárlókocsik zöldségpalántákkal teleültetve, vagy a mobil ládákból álló „Perlengarten”, egy ipari negyed foghíjtelkén felállított közösségi kert, ahol a növények az építési munkálatok megkezdése esetén a ládákkal együtt könnyen továbbköltöztethetőek. Az ilyen és hasonló lakossági kezdeményezések egyre csak sokszorozódnak és a különböző városi intézményekkel folytatott párbeszéd középpontjában állnak.

69


Lausanne: ÉRDEKES PROJEKTEK, MELYEK ÁTFOGÓ STRATÉGIÁT FELTÉTELEZNEK Sarah Huber und Michèle Montet Bár a város számos érdekes projektet támogat, ezek még túl elszigeteltek és túlságosan is az eges intézmények (óvodák, fejlesztési intézmények, parkigazgatóságok) egyéni dinamikájától függenek.

Említésre méltó a Helyi Bioszövetség (Platform Bio Locale PBL), mely a helyi termelők összefogása révén segít kielégíteni a helyi óvodák igényét a biotermesztésű, szezonális, helyi termelésű zöldségek és gyümölcsök iránt.

A közétkeztetésben dolgozó szakácsok többek között a felhasznált élelmiszerek, egy menüsor, illetve egy konyha működtetésének teljes ökológiai lábnyomának kiszámítása révén részesülnek szemléletformálásban.

Egy másik előremutató helyi mezőgazdasági kezdeményezés a kilenc városi zöldségeskert a város különböző negyedeiben. A 2011- évi családi és zöldségeskertekről szóló városi keretterv többek között a Genf városában megművelhető zöldégeskertek kínálatának növelését irányozta elő. Hét mezőgazdasági üzem áll önkormányzati tulajdonban és nagyjából 100 parcella – összesen 900 hektár termőföld. Tervezik, hogy az egyik, központhoz közeli birtokon helyi mezőgazdasági mintaprojektet alakítsanak ki, annak értekében, hogy a városi közintézmények menzáit biotermékekkel lássák el, és egyben városi kerteket, valamint szociális és oktatási funkciókat is létesítsenek. Annak érdekében, hogy elismert és kellő mértékben támogatott legyen, egy átfogó politikai stratégiát kell szentelni a helyi mezőgazdaság fejlesztésének. Ennek célokat kell meghatároznia, a létező kezdeményezéseket hálózatba foglalni és az erőforrásokat (anyagi és egyéb) meghatározni, melyek a további programok megvalósításához szükségesek.


70

7.3. ÉLHETŐ KÖRNYÉKET FEJLESZTENI Thomas Gröbly A Neustart Schweiz egyesület elméleti munkásságának középpontjában a fenntartható életmód kifejlesztése áll. Az egyesület egy gyakorlati, szomszédsági szinten megvalósítható modellt is kidolgozott, mely világosan megmutatja, hogyan lehetséges a fenntartható társadalom alulról való felépítése, mely az általuk kitűzött személyenkénti éves 2000 wattos energiafelhasználási küszöböt akár még alulteljesíteni is képes, anélkül, hogy a résztvevőknek a spórolás gondolata kellene hogy kitöltse a mindennapjaikat. A 2000-wattos társadalom a mához képest az erőforrások felhasználásának legalábbis a harmadára való csökkentését jelentené. Ezt pedig önmagukban sem a takarékossági, sem a hatékonyságnövelő intézkedések nem tudják elérni.

Az energiafelhasználás csökkentése csak a társadalmunkba beépített számtalan üresjárat kiiktatása révén lehetséges: a munka, lakás, fogyasztás és szabadidő közötti távolság napjainkban túl nagy: dolgozunk egy helyen, valahol onnan távol alszunk, a barátainkkal megint valahol teljesen máshol találkozunk, a központoktól távol felépített bevásárlóközpontokba járunk beszerzéseinket intézni, és a világ minden tájáról származó árukat vásárlunk meg. Ez szükségtelen idő- és energiafelhasználáshoz vezet, több zajhoz, stresszhez, aszfaltozáshoz, és óriási erőforrás- és energiafelhasználáshoz – és nem csak Svájcban. Ha el akarjuk érni a 2000-wattos társadalom céljait, helyivé kell tenni a gazdaságot és erős mezőgazdaságot és élelmiszertermelést kell kiépítenünk. Ez azért is nagyon fontos, mert az összes környezeti ártalom 28%-a az élelmiszertermeléssel függ össze. Svájcban az összes élelmiszer egyharmada a szemétbe kerül (lásd az élelmiszerpazarlásról szóló részt a további információk pontban).

71


Az élelmiszer-önrendelkezés a Neustart Schweiz gondolatmenetének szerves részét képezi. Az egyesület számára az is fontos ezzel kapcsolatban, hogy a termelők és fogyasztók közötti kapcsolat szorosabbá váljon. Nem csak amiatt fontos ez, hogy a földművelés értékteremtő jellegét emeljük, hanem, hogy az emberek vállalják azt, hogy részt kell vállalniuk az élelmezésükkel kapcsolatos felelősségből. A „CSA” előremutató megközelítésének köszönhetően az eladdig passzív fogyasztók akár még társtermelőknek is tekinthetjük (ko-produzentInnen, consom-acteurs) ezáltal a túltermelés és az élelmiszerpazarlás kiküszöbölhető. Az élelmiszer-önrendelkezés mellett a Neustart Schweiz célja, hogy a városok, községek, kerületek településfejlesztési irányvonala a multifunkciós lakónegyedek fejlesztésére irányuló szerkezetváltás legyen, melyek kivezetik a nemzetet a növekedési és pazarlási kényszer ördögi köréből. Ez nem csak környezetkímélőbb megoldás, de az életminőség is jelentősen növekszik. Ez a megközelítés már számos helyi közösségben bizonyított. Ezen kívül komoly pedagógiai értéke van, mert ez által az élelmiszer már nem csak egy arctalan árucikk: tudatosság, tisztelet, és a létünk alapjai iránti felelősség is erősödik, ez pedig javítja a termelők helyzetét. Aki naponta jót szeretne enni, jól teszi, ha politikailag is beveti magát az élelmiszer-önrendelkezés ügye mellett és helyi termelésű élelmiszert fogyaszt.

Weitere Informationen

Die Aalborg-Charta, deren Namen sich von einer dänischen Stadt ableitet, ist ein Denk- und Handlungsprozess, dem sich über 600 Dörfer und Städte in Europa angeschlossen haben. Die Stadt Genf ist die neunte europäische Gemeinschaft, die sich mit diesem gemeinsamen Dokument eine strategische und kohärente Vision zur nachhaltigen Entwicklung gegeben hat. Mit diesem Ziel vor Augen hat sie dreizehn Prioritäten festgelegt, deren Detail im Strategischen Programm für nachhaltige Entwicklung 2011-2014 festgehalten wurde. Agenda 21 von Genf: www.ville-ge.ch/agenda21 Moulin des Verpillères (GE): www.lesaresetvous.ch/moulin GRTA in Schulkantinen und Krippen (GE): www.terre-avenir.ch Collectif Beaulieu (GE): www.preenbulle.ch/40/Beaulieu Lebensmittel Gemeinschaft Basel: www.expressinfo.ch/Profil/de/Basel/Lebensmittel-Gemeinschaft-Basel/1417 Urban Agriculture Netz Basel: www.urbanagriculturebasel.ch Neustart Schweiz: www.neustartschweiz.ch Lebensmittelverschwendung: www.foodwaste.ch 7. Fejezet: élhető környéket fejleszteni

72

A SVÁJCI ÉLELMISZER-ÖNRENDELKEZÉSI MOZGALOMBAN TEVÉKENY SZERVEZETEK La Via Campesina

| www.viacampesina.org

Europäische Koordination Via Campesina (ECVC)

GRAIN

| www.eurovia.org

| www.grain.org

Centre Europe-Tiers Monde (CETIM)

| www.cetim.ch

[email protected] | 022 731 59 63

Agenda 21 Genf

| Gaetan Morel | [email protected]

www.ville-ge.ch/agenda21 | 022 418 22 33

ethik-labor Thomas Gröbly

Ethik-Labor

| www.ethik-labor.ch | [email protected]

Neustart Schweiz / Redémarrer la Suisse

| wwww.neustartschweiz.ch

043 501 04 69

Fédération genevoise de coopération (FGC) www.fgc.federreso.ch | 022 908 02 80

Nationale Plattform zur Ernährungssouveränität Kontakt: [email protected]

STOP OGM

FRACP

| www.stopogm.ch | Luigi D’Andrea | [email protected]

| www.acpch.ch | [email protected] | [email protected]

konsumenten vereinigung nordwestschweiz www.konsumenten.ch | [email protected]

Marché Paysan

| www.marchepaysan.ch | [email protected]

021 861 40 96

Jardins du Flon

| www.lesjardinsduflon.ch | [email protected]

076 543 00 79

Plattform für eine sozial nachhaltige Landwirtschaft www.agrisodu.ch | [email protected]

Longo Maï

| www.prolongomai.ch | [email protected] | 021 262 01 11

L’autre syndicat

| www.lautresyndicat.ch | [email protected]

Fédération romande des consommateurs www.frc.ch | Aline Clerc | [email protected]

L’Affaire Tournerêve

| www.affairetournereve.ch | [email protected]

076 285 57 52

Uniterre

| www.uniterre.ch | [email protected] | 021 601 74 67

Schweizerische Vereinigung Industrie und Landwirtschaft (SVIL) 044 302 88 18 | [email protected]

Vaud2030

| www.vaud2030.ch | Nelly Niwa | [email protected]

Plateforme Bio Locale

| www.plateformebio.ch | [email protected]

www.urbanagriculturebasel.ch und weiter

| Bastiaan Frich | [email protected]

| Slow Food | Attac Suisse | Déclaration de Berne | FIAN-Suisse | Alliance Sud | Swissaid

Pain pour le Prochain | Action de Carême

ImpressZum Köszönetnyilvánítás | Köszönetünket fejezzük ki Genf városának és az Agenda 21-Ville Durable helyi munkacsoportnak, a szövetségi hatóságoknak, különös tekintettel a Fejlesztési és Együttműködési Igazgatóság „Swiss Contribution Fund”-jára, valamint az Északnyugat-Svájci Szakfőiskolának, akiknek a támogatása lehetővé tette ennek e füzetnek a létrehozását. Eredeti kiadás címe: Für eine Ernährung mit Zukunft Souveränität auf Acker und Teller Lausanne, April 2013 Első kiadás ISBN 978-2-9700870-1-4 © 2013, Uniterre Kapcsolat

| Sekretariat Uniterre, Av. du Grammont 9, 1007 Lausanne,

T: 021 601 74 67, F: 021 617 51 75, [email protected], www.uniterre.ch Kiadó

| Uniterre | Anne Gueye-Girardet, Ulrike Minkner, Jakob Alt (Uniterre),

Szerkesztők

Thomas Gröbly (Fachhochschule und Neustart Schweiz), Stefanie Schenk, Samuel Jordi Grafika | Samuel Jordi, Valeria Häberli, www.sajo.ch

| Stefane Cardoli (Kapitelillustrationen), Samuel Jordi (Piktogramme) | Sonja Korspeter

Illusztrációk Korrektor

A francia nyelvű kiadás című La Souveraineté alimentaire, au champ comme dans l’assiette Du concept aux actions ISBN 978-2-9700870-0-7 A magyar kiadás a Védegylet Egyesület gondozásában jelent meg.

Schlüsselwörter: bäuerliche Landwirtschaft – Ernährung – Autonomie – Ernährungssouveränität – La Via Campesina – soziale und solidarische Wirtschaft – faire Preise – Handel – Bauern – Bäuerinnen –Produzenten-KonsumentenGemeinschaft

Ahol az élelmiszer-önrendelkezés gyökerezik

Recommend Documents