AGRÁRÖKONÓMIA II. (FARM ECONOMICS) Dr. Podmaniczky László PhD., egyetemi docens. Környezet- és Tájgazdálkodási Intézet Környezetgazdaságtani Tanszék

AGRÁRÖKONÓMIA II. (FARM ECONOMICS) Dr. Podmaniczky László PhD., egyetemi docens

Környezet- és Tájgazdálkodási Intézet Környezetgazdaságtani Tanszék

Szent István Egyetem Környezet- és Tájgazdálkodási Intézet Környezetgazdaságtani Tanszék Gödöllő 2008

2

TARTALOM 1. A gazdasági tevékenység célja...........................................................................................7 1.1. A gazdasági racionalitás elve..................................................................................................8 1.2. A fedezeti hozzájárulás fogalma............................................................................................9 1.3. Állandó és változó költségek; a lehetőségi költség.......................................................11 1.4. A fedezeti hozzájárulás alkalmazásának előnyei..........................................................13 1.5. A fedezeti hozzájárulás összetevőinek számítása.........................................................15 1.6. A termeléstechnológiák ráfordításai.................................................................................18

2. A mezőgazdasági vállalatok termelési szerkezete...................................................22 2.1. A termelési szerkezet kialakításának általános kérdései...........................................22 2.1.1. A termelési szerkezet alapfogalmai............................................................................................22 2.1.2. A vállalati termelési szerkezet változásai.................................................................................25 2.1.3. A termelési szerkezetet jellemző mutatók...............................................................................27 2.1.4. A termelési szerkezet kialakítását befolyásoló tényezők...................................................29 2.2. A termelési szerkezet kialakítása lineáris programozással.......................................31 2.2.1. A lineáris programozás főbb jellemzői......................................................................................31 2.2.2. Az erőforrások és tevékenységek felosztása...........................................................................32 2.2.2.1 Erőforrások csoportosítása.........................................................................................................32 2.2.2.2 Tevékenységek csoportosítása...................................................................................................32 2.2.3. Példák a célfüggvény meghatározására....................................................................................32 2.2.4. A lineáris programozás eredményei..........................................................................................33 2.2.5. Példa a lineáris programozás alkalmazására..........................................................................33

3. A pénzügyi tervezés gyakorlata.....................................................................................37 3.1. Az ágazati fedezeti hozzájárulás tervezése......................................................................37 3.2. A gazdaság  jövedelemterve.................................................................................................38 3.3. Az ágazatok egymás közötti helyettesítésének tervezése..........................................40 3.4. A [inanszírozási (cash­[low) tervek készítése................................................................40 3.5. A mérleg módszer....................................................................................................................43 3.6.  Minták a tervezési módszerek gyakorlati alkalmazására..........................................45

4. A birtoktervezés környezeti szempontjai ..................................................................49 4.1. A birtoktervezés folyamata..................................................................................................50 4.1.1. Tervezési program.............................................................................................................................50 4.1.2. Beruházási programterv.................................................................................................................51 4.1.3. Engedélyezési terv.............................................................................................................................51 4.1.4. Kiviteli terv...........................................................................................................................................51 4.2. A birtoktervezés munkarészei............................................................................................51 4.2.1. A helyszín tervezése, értékelése...................................................................................................52 4.2.2. A növényi struktúra meghatározása..........................................................................................54 4.2.3. A talajok termőképességének becslése.....................................................................................57 4.2.4. Az állateltartó képesség becslése................................................................................................60 4.2.5. Munkaerőmérleg................................................................................................................................62

3

4.2.6. Birtokméret saját takarmánybázis esetén...............................................................................62 4.2.7. Birtokméret trágyaelhelyezési korláttal...................................................................................63

5. Az egyes ágazatok főbb ökonómiai kérdései.............................................................64 5.1. Az ágazatok típusai és közös döntési problémái...........................................................64 5.2. Az egyéves növénytermesztési ágazatok főbb ökonómiai kérdései........................66 5.3. A többéves növénytermesztési ágazatok főbb ökonómiai..........................................69 5.4. Az ültetvényes ágazatok főbb ökonómiai és szervezési kérdései............................70

6. A növénytermesztés tervezése ......................................................................................73 6.1. A növénytermesztés főbb tervezési problémái..............................................................73 6.2. A növénytermesztés tervezésének lépései......................................................................74 6.2.1. Vetésterv ...............................................................................................................................................74 6.2.2. Szerves és műtrágya felhasználás ..............................................................................................75 6.2.3. Vetőmag felhasználás ......................................................................................................................76 6.2.4. Gépi‐, kézi műveletek költségei, anyagköltségek, hozamok értékesítési árai ...........76 6.2.4.1 Gépi műveletek költségének megállapítása..........................................................................76 6.2.4.2 Kézi műveletek költségének összefoglalása..........................................................................77 6.2.5. Fajlagos anyagköltségek felsorolása...........................................................................................77 6.2.6. Főtermék‐ és melléktermék hozamok fajlagos értékesítési árai ....................................77 6.3. Növénytermesztési technológiák ......................................................................................77 6.4. A növénytermesztés jövedelme .........................................................................................78

7. Modell­terv a birtoktervezés módszerének bemutatására..................................80 7.1. A modellszámítás célkitűzése..............................................................................................80 7.2. A modell felépítése és az elemzés lépései........................................................................80 7.3. A tervezés kiinduló feltételei...............................................................................................81 7.4. Az állattartással kapcsolatos számítások.........................................................................81 7.4.1. A terület állateltartó képessége és a gazdaság naturális mutatói...................................81 7.4.2. Az állatállomány korcsoport szerinti összetétele.................................................................83 7.4.3. Az állatállomány változási terv.....................................................................................................83 7.4.4. A takarmányozási terv.....................................................................................................................84 7.4.5. Trágya‐ és alomszalma termelés és felhasználás..................................................................85 7.4.6. A tejtermelés és a sajtgyártás jövedelmezősége....................................................................86 7.5.  A növénytermesztéssel kapcsolatos számítások..........................................................87 7.5.1. A vetésszerkezet, vetésforgó.........................................................................................................88 7.5.2. A növénytermesztés technológiai tervei...................................................................................90 7.5.3. A növénytermesztés jövedelmezősége......................................................................................91 7.6. Feldolgozás és értékesítés....................................................................................................93 7.7. Beruházás..................................................................................................................................95 7.8. Finanszírozás............................................................................................................................97 7.9. Cash­[low számítás..................................................................................................................97 7.10. Gazdaságossági mutatók..................................................................................................100 7.10.1. Nettó jövedelem jelenlegi értéke (Net Present Value, NPV)........................................100 7.10.2. Belső kamatláb (Internal Rate of Return, IRR).................................................................100 7.10.3. Módosított belső kamatláb (Modi_ied Internal Rate of Return, MIRR)...................101

4

7.10.4. Megtérülési idő..............................................................................................................................101 7.11. Összefoglalás........................................................................................................................102

8. Vállalati erőforrás­gazdálkodás..................................................................................104 8.1. A termőfölddel való gazdálkodás.....................................................................................104 8.2. Állóeszköz gazdálkodás......................................................................................................105 8.2.1. Az állóeszközök beszerzésével, létesítésével kapcsolatos döntések...........................106 8.2.2. Az állóeszközök selejtezése.........................................................................................................107 8.2.3. Az állóeszközök értékcsökkenése.............................................................................................107 8.2.4. Az állóeszközök javítása, fenntartása......................................................................................108 8.2.5. A beruházási tevékenység............................................................................................................108 8.3. Forgóeszköz­gazdálkodás..................................................................................................108 8.4. Az anyaggazdálkodás...........................................................................................................109 8.5. A készletgazdálkodás...........................................................................................................110 8.6. A mezőgazdasági vállalkozások egyéb gazdálkodási feladatai...............................111

5

6

1. A GAZDASÁGI TEVÉKENYSÉG CÉLJA Minden ember arra törekszik, hogy szükségleteit minél teljesebb mértékben kielégíthesse. A szükségletek kielégítéséhez bizonyos javakat - élelem, ruházat, lakás, autó(?) - meg kell szereznünk. A javak megszerzése érdekében dolgoznunk kell. A mai, munkamegosztáson alapuló nemzetgazdaságban az egyes ember legfeljebb csak töredékét állítja elő az általa igényelt fogyasztási javaknak. Így a szükségletkielégítés legfontosabb előfeltétele a pénz fölötti rendelkezés, hogy a fogyasztási javakat megvásárolhassuk: Minden dolgozó ember szeretne a munkájáért olyan fizetségben részesülni, amelyért a javak minél szélesebb körét vásárolhatja meg. Első megközelitésben ezért azt mondhatjuk, hogy a megszerzett pénzbeli jövedelem maximalizálása a dolgozó, gazdasági tevékenységet folytató ember célja. A munkavégzés - önálló, vagy nem önálló tevékenység formájában, illetve gyakran a kettő kombinálásával - meghatározott helyen, meghatározott szervezeti keretek között történik. Ezeket a szervezeteket vállalkozásoknak nevezzük. (A közintézményeket is felfoghatjuk a vállalkozások egy sajátos formájának.) Amennyiben a munkavégzés nem önálló jellegű vagyis az egyén munkaerejét mások rendelkezésére bocsátja -, akkor a szerződésileg garantált munkabér szolgál a szükségletek fedezésének forrásául. Nézzük, hogyan alakul ki az önálló tevékenységet folytatók (egyéni vállalkozók, társas vállalkozások tulajdonosai)személyes jövedelme! A vállalkozások termékeket és szolgáltatásokat állítanak elő. Ennek érdekében ráfordításokat (nyersanyagokat, energiát, munkaerőt, gépi munkát stb.) használnak fel. Az előállított termékek és szolgáltatások pénzben kifejezett értékét termelési értéknek (vagy teljesítménynek), a ráfordítások pénzértékét termelési költségnek nevezzük. A termelési értékből levonva a termelési költséget a vállalkozási eredmény t kapjuk. Ezt nyereségnek, ill. – kevésbé szerencsés esetben --, ha előjele negatív, veszteségnek mondjuk NYERESÉG (veszteség) = TERMELÉSI ÉRTÉK – TERMELÉSI KÖLTSÉG A nyereség társas vállalkozásoknál - az adófizetési kötelezettségek teljesítése után - a tulajdonosoknak marad vissza, mint a befektetett tőke utáni hozadék. A nyereségből a vállalat vezetése (a menedzsment, amely jellemzően nem tulajdonosa a vállalkozásnak) és dolgozói is részesedhetnek. Ezek a csoportok azonban személyi jövedelmük meghatározó részét - amint már utaltunk rá - a vállalkozás költségei között elszámolt munkabérként kapják. Egyéni vállalkozóknál többnyire egybeesik a tulajdonosi, a menedzseri és a munkavégző funkció. Az államot (adó) és a hitelezőket (kamat) leszámítva, mással nem kell osztozniuk a nyereségen. Azt részben - hosszabb távú érdekeiket követve - feltehetően újra befektetik a vállalkozásba, részben közvetlen fogyasztási szükségleteikre fordíthatják. Kézenfekvő tehát, ha a nyereség maximalizálására irányuló törekvésüket tekintjük gazdasági (vállalkozói) tevékenységük alapvető céljának. Alkalmazottakat foglalkoztató nagyobb vállalkozások esetében árnyalja a képet az a tény, hogy az alkalmazottak munkabérnövelésre irányuló törekvése ellentétben áll a tulajdonos(ok) nyereségérdekeltségével. (A munkabér, mint költség, csökkenti a

7

nyereséget.) Tekintve azonban, hogy hosszabb távon az érdekellentét nem feloldhatatlan (hiszen csak nyereséges vállalkozás képes tartósan magas bért fizetni), s így a szükséges kompromisszumok általában elérhetők, itt is helyénvaló a nyereség maximalizálását a vállalkozás fó céljaként elfogadni. Látni kell ugyanakkor, hogy a nyereségmaximalizálás fő célkitűzésként történő szerepeltetése erős egyszerűsítés. Az emberek többségének vannak pénzért meg nem vásárolható szükségletei is, vagy olyanok, amelyek megszerzése ellentétes a minél nagyobb nyereség elérésére való törekvéssel. Ilyen lehet például a sok szabadidő, a gazdálkodás biztonsága, a kiemelkedően magas műszaki színvonal a termelésben, az üzemvezető nagy társadalmi presztízse stb. Annak érdekében, hogy mindezeket az individuális különbözőségeket figyelembe véve is egységes célkitűzésekről beszélhessünk és egységes döntési szabályokat alkalmazhassunk, célszerű úgy eljárni, hogy a kevésbé lényeges szükségleteket egy kívánatos minimális szinten kielégítendőnek tekintjük, s ezen túlmenően továbbra is a nyereség maximalizálását fogadjuk el a gazdálkodás fő céljaként. A nyereség maximalizálása úgy érhető el, hogy ezt a fő célt operacionális (végrehajtható) részcélokra bontjuk és a vállalkozás működése során ezeknek megfelelő racionális döntéseket hozunk. 1.1. A gazdasági racionalitás elve A vállalkozási tevékenység úgy fogható fel mint különböző természetű döntések sorozata. Olyan döntéseket kell hoznunk, hogy például mennyi pénzt vonhatunk ki a vállalkozásból fogyasztási célokra, milyen gabonakombájnt vásároljunk, vagy mennyi Nműtrágyát szórjunk ki a búza fejtrágyázásakor. Amennyiben a döntéseket bizonyos időbeli előretekintéssel kell meghozni és a döntési probléma összetett, nehezen áttekinthető, akkor a döntéselőkészítés folyamatát tervezésnek nevezzük. A döntési problémák megoldása sokféleképpen lehetséges, így a minden döntés lényegében egyfajta választást jelent: a szóbajöhető megoldási alternatívák közül ki kell választani a legjobbat, vagyis azt, amely célunk elérését a leginkább szolgálja. A jó döntéshez (a helyes választáshoz) a cél ismerete mellett döntési szabályokra is szükség van. A legáltalánosabb döntési szabály - amely a nyereségmaximalizálási célt is támogatja - a gazdasági racionalitás elve. Ez a következőket mondja: 

Úgy kell eljárni, hogy az adott mennyiségben rendelkezésre álló erőforrásokkal (E) a lehető legnagyobb teljesítményt (T) lehessen elérni (egységnyi erőforrásra a lehető legnagyobb teljesítmény jusson): T/E --> max!

vagy: 

Úgy kell eljámi, hogy egy adott nagyságú teljesítményt (T) a lehető legkisebb erőforrásmennyiség felhasználásával lehessen elérni (egységnyi teljesítményre a lehető legkisebb erőforrásfelhasználás jusson): E/ T --> min!

Könnyű belátni, hogy a gazdasági racionalitás elvének betartása a nyereség

8

maximalizálásához vezet. A szabály ugyanis átalakítható olyan formára, hogy adott költségösszeg felhasználásával a lehető legnagyobb termelési érték előállítására kell törekedni, illetve, hogy egy adott nagyságú termelési érték előállításához a lehető legkevesebb költséget kell felhasználni. A későbbiekben még több, de a gazdasági racionalitás elvére támaszkodó döntési szabállyal fogunk megismerkedni. Nem árt viszont már az elején tudatában lenni annak a körülménynek, hogy a döntési szabályok ismerete a konkrét esetekben általában mégsem biztosítja a kívánt optimum elérését, mégpedig azért nem, mert a tervezés és döntés hiányos informáltság mellett történik. Többnyire nem ismerjük teljes körűen sem a választási lehetőségeket, sem az alternatívák eredményét befolyásoló tényezőket. Az ismerethiány összefügghet azzal, hogy nem elég körültekintően jártunk el a döntések előkészítése során, de azzal is, hogy nem volt elég időnk az információszerzésre, vagy nem látszott célszerűnek vállalni a többlet-információk összegyűjtésével járó további költségeket. Ezen túlmenően a nehézségek jó része azzal függ össze, hogy a döntéseket a természeti-gazdasági kömyezet jövőbeli értékei befolyásolják (jövőbeli árak, időjárási viszonyok, állatbetegségek, támogatási feltételek stb.). Ezek egzakt alakulását előzetesen nem ismerjük, legfeljebb becsülni tudjuk. Becsléseink viszont többé-kevésbé pontatlanok; a hibalehetőség annál nagyobb, minél messzebbre kell előretekinteni a jövőbe. A gondos tervezés, a megalapozott döntéshozatal tehát nem garantálja az optimális eredményt, de a tényleges eredmény bizonyára jobb lesz annál, mint amit az ötletszerű, megfontolatlan cselekvéssel el lehet érni. 1.2. A fedezeti hozzájárulás fogalma A tervezés során felmerülő kérdés általánosságban az, hogy milyen előnnyel járna a künduló helyzethez képest, ha a vállalkozás működésében valamilyen változtatást hajtanánk végre (esetleg egy új vállalkozást indítanánk). Ahhoz, hogy ezeknek a tervezett változtatásoknak a célszerűségét megítélhessük, elegendő ha a termelési költségeknek és a termelési értéknek csupán azokat az elemeit vesszük vizsgálat alá, amelyek a szándékolt változtatás hatására maguk is megváltoznak. Ha például az üzemvezető egy cukorrépa-betakarítógép cseréjét mérlegeli, akkor elegendő a különböző géptípusok költségeit összehasonlítania és nem kell foglalkoznia a napraforgótermelés költségeivel. Vagy ha arról kell döntést hozni, hogy célszerű lenne-e a búzatáblán a lisztharmat elleni védekezés, akkor nem kell törődni a búzavetés költségével, mert az - mint korábban megtörtént tény - már semmiképpen nem módosulhat a növényvédelmi beavatkozás - sőt semmiféle későbbi beavatkozás hatására. Egy új vállalkozás indítása előtt viszont valamennyi költség változónak minősül. Ez az eljárásmód lényegesen leegyszerűsíti a döntéselőkészítést, mivel nem kell törődnünk az adott döntés által nem érintett termelésiérték- és költségtényezőkkel, sőt mint látni fogjuk - bizonyos esetekben csak így hozhatunk helyes döntéseket. A fenti megfontolások alapján megkülönböztethetünk VÁLTOZÓ KÖLTSÉGEKET és ÁLLANDÓ KÖLTSÉGEKET valamint 9

VÁLTOZÓ TERMELÉSI ÉRTÉKET és ÁLLANDÓ TERMELÉSI ÉRTÉKET Változó költségnek tekintendő a tervezési kalkulációk során minden olyan költség, amely a változó ráfordításokkal kapcsolatban merült fel. Változó ráfordításoknak pedig azok minősülnek, amelyek felhasznált mennyisége változik, ha egy tervezett intézkedés végrehajtásra kerül. Az állandó költségek az állandó ráfordításokhoz kapcsolódnak. Állandó ráfordításoknak tekintendők azok a ráfordítások, amelyek felhasznált mennyisége változatlan marad, ha egy tervezett intézkedés végrehajtásra kerül. A változó és az állandó költségek fenti értelmezéséből az is következik - és ez némiképp sajnálatos körülmény -, hogy nem lehet egyszer és mindenkorra lerögzíteni, hogy egy adott költségtényező melyik csoportba tartozik. Ez mindig a konkrét döntési helyzettől függ. Egy épület amortizációja állandó költségnek számít, ha már meglevő épületről van szó és arról kell dönteni, hogy hogyan hasznosítsuk azt, de változó költség, ha még nem történt meg a beruházás és éppen azt fontolgatjuk, hogy érdemes-e sort keríteni rá. A változó termelési érték olyan termékekkel kapcsolatosan jelentkezik, amelyeknek előállított mennyisége változik, ha egy tervezett intézkedés végrehajtásra kerül. Végül az állandó termelési értéket olyan termékek adják, amelyek eőállított mennyisége változatlan marad, ha egy tervezett intézkedés végrehajtódik. Abból indulhatunk tehát ki, hogy a tervezett gazdasági beavatkozások eredményességét a változó termelési érték és a változó költségek különbözete alapján mérhetjük le. Mivel a definíció értelmében - az állandó termelési érték és az állandó költségek nem változnak meg a döntés végrehajtása során, következésképpen ezek nem okozhatják az üzem, vagy egy üzemen belüli tevékenység (ágazat) eredményességének módosulását. Ilyen hatás éppen a változó termelési értéknek és a változó költségeknek tulajdonítható. Emiatt szükséges az utóbbiaknak megkülönböztetett figyelmet szentelni, ami odáig terjed, hogy a két érték különbségét önálló eredménymutatónak tekintjük, amelynek elnevezése: fedezeti hozzájárulás. FEDEZETI HOZZÁJÁRULÁS = VÁLTOZÓ TERMELÉSI ÉRTÉK- VÁLTOZÓ KÖLTSÉG A tervezés során azt a döntési alternatívát (cselekvési lehetőséget) kell optimálisnak tekinteni, amely a legnagyobb fedezeti hozzájárulást adja. A fedezeti hozzájárulás, mint elnevezés onnan származik, hogy a fedezeti hozzájárulás összegének kell fedeznie az állandó költségeket, valamint hozzá kell járulnia az üzemi szinten elvárt nyereség előállításához. Érvényesek az alábbi összefüggések is: FEDEZETI HOZZÁJÁRULÁS = ÁLLANDÓ KÖLTSÉG + NYERESÉG NYERESÉG = FEDEZETI HOZZÁJÁRULÁS - ÁLLANDÓ KÖLTSÉG Az utolsó képlet értelmében a nyereséget úgy kapjuk meg, hogy a fedezeti hozzájárulásból levonjuk az állandó költséget (lásd 1. ábra). Mivel pedig az állandó költség értelemszerűen egy konstans érték, a nyereség annál nagyobb lesz, minél nagyobb a fedezeti hozzájárulás. Ebből következik, hogy a fedezeti hozzájárulás maximalizálása egyúttal a nyereség 10

maximumát is biztosítja. 1. ábra: Összefüggések a termelési érték, a nyereség és a fedezeti hozzájárulás között

A fedezeti hozzájárulást kiszámíthatjuk az üzem egészére, vagy annak bizonyos részterületeire (ágazatok, ágazati szakaszok, technológiai műveletek) is. Ha a tervezés során az üzem által termelt valamennyi termék mennyiségét változónak (változtathatónak) tekintjük, akkor az üzem összes fedezeti hozzájárulását kell kiszámítanunk. Amennyiben viszont csak egy termék mennyiségének változtatása jön szóba, akkor ennek az adott terméknek (ágazatnak) a fedezeti hozzájárulását határozzuk meg. Előfordulhat, hogy a termékek előállított mennyisége valamely döntés hatására nem változik meg, hanem csak a ráfordítások mennyisége (összetétele) módosul . Ilyen esetben nincs változó termelési érték, hanem csak változó költség. A fedezeti hozzájárulás értéke ilyenkor negatív. Az optimális döntési alternatíva az lesz, amelyik a legkisebb negatív előjelű fedezeti hozzájárulást adja. 1.3. Állandó és változó költségek; a lehetőségi költség Az előzőek alapján tudjuk, hogy nem lehet általában, a konkrét esettől függetlenül elhatárolni egymástól az állandó és a változó költségeket. Ha erre mégis sor kerül, akkor egy eléggé általános tervezési helyzetből indulnak ki: ez az éves tervezés problémája, amikor adottnak lehet venni a tartós erőforrások (fóldterület, állandó dolgozók, állóeszközök) állományát, s az így megszabott kereteken belül kell mérlegelni egyik, vagy másik ágazat méretének változtatását, esetleg az adott tevékenység szüneteltetését. Ilyen feltételek mellet kimondható, hogy változónak tekintjük mindazon költségeket, amelyek az ágazatok méretével összefüggésben módosulnak. Ilyenek mindenekelőtt a forgóeszközökkel kapcsolatos költségek. A növénytermesztésben idesorolhatjuk az alábbi ráfordítások költségeit: vető- és ültetőanyagok, műtrágyák és növényvédőszerek, a gépek változó költségei (javításkarbantartás, üzem- és kenőanyagok), a gépi bérmunka költsége, az idénymunkások alkalmazásának költségei, szárítási költség, jégkárbiztosítás, a lekötött forgóeszközök utáni kamatigény (lásd később). Ezek a költségek tehát arányosan kisebbek lesznek, ha csökkentjük, mondjuk, a kukorica termőterületét (ha időlegesen megszüntetjük a kukoricatermesztést, akkor teljes egészében elmaradnak), illetve arányosan növekednek, ha - a korábbi állapothoz képest - több kukoricát termelünk.

11

Az állattenyésztési ágazatokban a fontosabb változó költségek közé tartoznak a takarmányok és takarmánykiegészítők költségei, az állománypótlás költsége (pl. a tehenészetben a vemhes üsző költségének a várható élettartam egy évére jutó része, a sertéshizlalásban a malacnevelés vagy beszerzés költsége), az állategészségügyi költségek, az értékesítés költségei (pl. tej- és állatszállítás), a biztosítási költség, az állatállomány és a egyéb forgóeszközök utáni kamatigény (lásd később). A felsorolt változó költségek egyúttal közvetlen költségek is, abban az értelmben, hgy egy meghatározott ágazathoz rendelhetők, kizárólag annak érdekében merülnek fel. Ezért számbavételük, konkrét nagyságuk meghatározása sokkal kevésbé problematikus, mint az állandó költségeké. A változó költségekkel ellentétben az állandó költségek nem függnek attól, hogy egy adott termékelőállítási tevékenység mérete egy adott évben növekszik (bizonyos határok között), vagy csökken (esetleg nullára). Az állandó költségek nagyobbrészt az üzem meglevő tartós erőforrásaihoz kapcsolódnak. Ide sorolandók például termőföld költségei (földadó, bérleti díj, meliorációs beru.házások amortizációja), az állandó dolgozókkal kapcsolatos költségek (bérek, társadalombiztosítási díjak), a gépek, épületek amortizációja, biztosítási díja, továbbá a lekötött eszközérték utáni kamatigény (lásd a később). Ide tartoznak továbbá az üzem általános költségei: az üzemvezető bére és annak járulékos költségei, a bankköltségek, a költségként jelentkező adók, az üzemi célú gépkocsihasználat, a postai és telefonköltségek, egyéb igazgatási költségek (például a számvitellel kapcsolatos költségek). Utaltunk már rá korábban, hogy az állandó költségek hozzárendelése az egyes ágazatokhoz nem problémamentes. A problémák abból adódnak, hogy az állandó költségek egy része az üzem egészének működéséhez kapcsolódik (üzemi általános költségek), s így nem áll okozati összefüggésben egyik termelőtevékenységgel sem. Ha mégis megtörténik az általános költségek ágazatokra való ráterhelése, az csak többékevésbé önkényes vetítési alapok segítségével lehetséges. Kissé könnyebb feladat azon tartós erőforrások állandó költségeinek felosztása, melyeket több ágazat közösen vesz igénybe, mert itt lehet elfogadható vetítési alapot találni (például a ledolgozott gépi órák száma), de ezek nyilvántartása általában jelentős adminisztratív terhekkel jár. Mindenesetre jóval egyszerűbb a dolgunk ha megtehetjük, hogy az állandó költségeket üzemi szinten egyetlen blokkban kezeljük - az ágazatokra való felosztás nélkül - amint arra a fedezeti hozzájárulás alapján történő döntéshozatal lehetőséget ad. Mindkét költségcsoportban megfigyelhettük, hogy a felsorolt költségtényezők között előfordult a lekötött eszközök utáni kamatigény. Mit rejt ez a fogalom? Olyan kalkulatív költségről van szó, amely kifejezi annak a körülménynek a gazdasági hatását, hogy az egyes tevékenységek eltérő álló- és forgóeszközérték lekötését teszik szükségessé. Az eszközökben lekötött pénzt nem lehet más egyéb, hasznot hozó befektetésben kamatoztatni. Le kell tehát mondanunk arról a hozadékról, amelyet a másirányú befektetés biztosítana. Hasonló a helyzet ahhoz, mint amikor a búzatermesztést kívánjuk bővíteni egy adott nagyságú földterületen (amely nyilván az előző évben is teljes egészében termelésbe volt

12

vonva). Ez csak úgy lehetséges, ha csökkentjük egy másik szántóföldi növény, például a napraforgó vetésterületét. Ekkor viszont le kell mondanunk a kieső napraforgó-területen elérhető fedezeti hozzájárulásról. Ezt a veszteséget elmaradó haszonnak nevezzük. Az elmaradó hasznot indokolt a búzatermesztés költségeként megjeleníteni. Ilyen értelemben az elmaradó haszon lehetőségi költségként szerepel (mint az elszalasztott alternatív jövedelemszerzési lehetőség költsége). A búzatermelés növelése nyilván csak akkor kifizetődő, ha a többlet-területen a búza nagyobb fedezeti hozzájárulást ad, mint az elmaradó haszon. Visszatérve a lekötött eszközérték utáni kamatigényhez, ez is lehetőségi költség, amely nagyobb mértékben terheli az eszközigényesebb ágazatokat. A kamatigény százalékos nagysága az alternatív (meg nem valósult) befektetési lehetőség jövedelmezőségének felel meg. Az egyszerűség kedvéért a bankbetétek kamatlábát figyelembe véve szokás meghatározni az értékét, mégpedig úgy, hogy az elérhető betéti kamatlábat csökkentjük a várható infláció mértékével. 1.4. A fedezeti hozzájárulás alkalmazásának előnyei Mint láttuk, a fedezeti hozzájárulás a tervdöntések meghozatalának nélkülözhetetlen kritériuma. Képes kifejezni az alternatív cselekvési lehetőségek egymáshoz viszonyított eredményességét, alkalmazása összhangban van a gazdálkodás alapvető céljával (jövedelemmaximalizálás). Az előző pontban kifejtettük, hogy használatával leegyszerűsödik a kalkulációk elvégzése, mivel csupán a döntés hatására megváltozó tényezőkkel (változó termelési érték és változó költségek) kell számolni. Így elkerülhetjük, hogy a döntés által érintett tevékenység állandó költségeit (nagyrészt önkényes felosztás útján) meghatározzuk. További előnyei a következők: A fedezeti hozzájárulás alkalmazása helyes döntésre vezet akkor is, amikor a tevékenységek nyereségét alapul véve hibás következtetésre jutnánk. A fenti állítás szemléltetésére vegyük a következő példát. Egy üzem három terméket (A, B, C) állít elő, amelyek révén - az állandó költségek felosztása után az alábbi termékenkénti nyereség képződik ( 1000 Ft-ban): A 1. 2. 3. 4. 5.

Termelési érték Összes költség ebből: változó költség állandó költség Nyereség

B 2 000 1 980 1 500 480 20

C 5 100 4 290 4 150 140 810

3 700 3 890 2 650 1240 - 190

Össz. 10 800 10 160 8 300 1860 640

Az összes költség termékekre történő felosztása azt sugallja, hogy szüntessük meg a "veszteséges" C termék előállítását. Ekkor kiesne az itt produkált termelés, viszont a termékre eső költségek közül - feltételezve, hogy a C termék előállítását szolgáló erőforrásokat sem újraértékesíteni, sem más módon hasznosítani nem tudnánk - csak a változó költségeket lehetne megtakarítani. Az állandó költségeket a megmaradó másik két terméknek kellene viselnie. A következmény az alábbi 13

lenne: A

B 2 000 2 400 1 500 900 -400

C 5 100 5 110 4 150 960 -10

Össz. 7 100 7 510 5 650 1 860 -410

1. 2. 3. 4. 5.

Termelési érték Összes költség ebből: változó költség állandó költség Nyereség

1. 2. 3. 4. 5.

A termékenkénti fedezeti hozzájárulás ezzel szemben helyesen tükrözi vissza, hogy az egyes termékek miként járulnak hozzá a vállalkozás eredményességéhez: A B C Össz. Termelési érték 2 000 5 100 3 700 10 800 Összes költség 1 500 4 150 2 650 8 300 ebből: változó költség 500 950 1 050 2 500 állandó költség 1 860 Nyereség 640

Hasonló példákat lehetne konstruálni annak szemléltetésére is, hogy a termékek nyereségének vizsgálata alapján nem lehet helyes döntéseket hozni az alábbi problémák felmerülése esetén sem: 

Érdemes-e növelni a termelést az üzem meglevő kapacitásainak jobb kihasználásával, feltéve, hogy az értékesítési lehetőség - bár az elérhető ár nem túl kedvező - biztosított?

Kihasználatlan termelőkapacitások mellett nem szabad az állandó költségeket figyelembe venni. Ha a többlet-termelés árbevétele nagyobb a változó költségeknél (vagy másképpen mondva: az elérhető értékesítési egységár nagyobb mint a termékegységre jutó változó költség), akkor a változó költségek fölötti árbevétel fedezetet nyújt az állandó költségek egy bizonyos részére, s növeli a vállalkozás nyereségét. 

Érdemes-e egy bizonyos, az üzemen belül továbbfeldolgozásra kerülő terméket előállítani (amennyiben erre a kapacitásaink megvannak), vagy célszerűbb azt külső forrásból beszerezni?

A kérdésre nem adható jó válasz akkor, ha a termékelőállítás összköltségét állítjuk szembe a beszerzési árral. Ha a saját termelés egységnyi termékre jutó változó költsége kisebb mint a beszerzési ár, akkor célszerűbb az üzemen belüli előállítást választani. A fedezeti hozzájárulás alkalmas a különböző ágazatok versenyképességének összehasonlítására. Az ágazatok versenyképességének vizsgálatával eldönthető, hogy a vállalkozás által folytatott tevékenységek közül, melyek méretét érdemes növelni mások rovására. Ez az egyik leggyakrabban felmerülő probléma a vezetők számára. Ha a kapacitások teljesen ki vannak használva, akkor azon termék előállításának a bővítése a legkifizetődőbb, amelyik a legszűkösebb keresztmetszetet jelentő erőforrás (pl. termőföld, munkaerő) egységére a legnagyobb fedezeti hozzájárulást biztosítja. Ezt mutatja a következő példa.

14

A 1. 2. 3. 4.

B

C

Fedezeti hozzájárulás 500 950 1 050 (1000 Ft) Munkaidőszükséglet (100 12,5 28,5 36,0 m.ó.) Egységnyi munkaidőre 500/12,5=40 950/28,5=33 1050/36,0=2 jutó fedezeti hozzájárulás 9 A bővítés sorrendje 1. 2. 3.

Össz. 2 500 -

A példák talán azt is érzékeltetik, hogy a leírt módon meghozott döntések csak rövid távon, az adott helyzet fennállásáig (például addig, amíg a meglevő eszközök el nem használódnak és nem merül fel a pótlásuk kérdése) érvényesek. Hosszabb távon nyilván nem lehet lemondani az összköltséget fedező árakról, ha a vállalkozás meg akarja őrizni életképességét. (Az is mérlegelendő, hogy ha elfogadjuk termékeinkért az alacsonyabb értékesítési árat, akkor a későbbiekben esetleg nehéz lesz újra a teljes költséget fedező árat elérni.) A fedezeti hozzájárulás fogalmának helyes értelmezése azonban "automatikusan" megoldja a problémát, hiszen ha például új állóeszközöket kell beszerezni, akkor ezek amortizációja, kamatigénye stb. - vagyis mindazon költségek, amelyek meglevő eszközöknél állandónak minősülnek - már változó költségnek számítanak, s csak akkor célszerű a beruházás megvalósítása mellett döntenünk, ha az árbevétel ezek megtérülését is biztosítja. 1.5. A fedezeti hozzájárulás összetevőinek számítása A fedezeti hozzájárulás definíciójából következik, hogy annak számításakor termelésiérték- és költségtételeket kell meghatároznunk, többnyire a közeli jövőre vonatkozóan. A továbbiakban ismét tételezzük fel, hogy a fedezeti hozzájárulás kiszámítását az éves tervezés céljából végezzük. Döntési alapproblémánk - amely az állandó és a változó költségek elkülönítését is meghatározza - az, hogy melyik tevékenység méretét érdemes növelni, melyikét csökkenteni (esetleg időlegesen felhagyni vele) az adott termelőkapacitások által megszabott keretek között. A számítás során a termelési értéket és a változó költségeket egy termelési periódusra kell meghatároznunk, függetlenül a naptári évtől. A termelési periódus a vizsgált termelési folyamat időtartamára terjed ki, beleértve abba azt a "holtidőt" is, amely két egymást követő periódus között éghajlati, állategészségügyi vagy technológiai okokból eltelik. A növénytermesztésben a termelési periódus hossza többnyire egy év. A csirkehizlalás során ez 7-8 hét, a sertéshizlalásnál 5-6 hónap, a marhahizlalásnál 15-18 hónap lehet. A termelési értéket és a költségeket erre az időszakra vonatkozóan kell megadni, de a fedezeti hozzájárulást célszerű egy évre vonatkoztatva is kiszámítani. Például: a sertéshizlalás időtartama 145 nap, a férőhelyek a hizlalási időszak után 7 napig üresen állnak fertőtlenítés miatt, illetve az újrabetelepítésre várva. A periódus hossza tehát 145+7=152 nap. Ez évenként 365:152=2,4-szeres forgást tesz lehetővé, tehát az egy periódus alatt elért fedezeti hozzájárulás 2,4-szerese adja az éves fedezeti hozzájárulást.

15

A több évig termelésben tartott tenyészállatok (tehén, tenyészkoca) esetében a használati idő egy átlagos évére (másképpen kifejezve: az éves átlaglétszámra) vonatkoztatott hozamok és költségek figyelembe vételével kell a fedezeti hozzájárulást kiszámítani. A termelés alapegysége; amire a számítások épülnek, a növénytermesztésben 1 ha, az állattenyésztésben 1 darab (kisebb testű állatfajoknál esetleg 100 vagy 1000 darab) állat. Mivel a termelési érték és a változó költség naturális mennyiségek és a hozzájuk tartozó árak szorzataként adódik, kiszámításukhoz kétféle problémát kell megoldani: 

a termelési periódus alatt előállított változó hozam- és ráfordításmennyiségek meghatározását, valamint



a megfelelő termék- és ráfordításárak meghatározását.

A mennyiségeket illetően a hozamoldalon a reálisan elérhető hozamokat kell alapul venni. Tekintve, hogy a növénytermesztési hozamok évről-évre erősen ingadozhatnak, célszerű az 5 éves átlagértékekkel számolni. Az állattenyésztésben a kisebb mértékű a hozamingadozás, ezért ott elég 2-3 év átlagával számolni. A tervezhető hozamok meghatározásánál támaszkodhatunk a saját üzemi feljegyzéseinkre (ha foglalkoztunk már eddig is a vizsgált termék előállításával), a környező, hasonló adottságú üzemek eredményeire, vagy a statisztikákra, amelyek területi bontásban is közlik a hozamalakulás idősorait. Törekednünk kell a viszonylag pontos becslésre, mert a tervezett termelési érték viszonylag kis becslési hibája is már jelentős eltérést okozhat a fedezeti hozzájárulásban, vagyis például, ha a tervezett termelési érték 10 %-kal eltér a reálistól, akkor az a fedezeti hozzájárulás 10 %-nál jóval nagyobb eltérését okozhatja (annál nagyobb az eltérés, minél nagyobb a változó költségek aránya az árbevételből). A naturális hozamok között egyaránt számolnunk kell a fő-, a társ- és a melléktermékekkel is. A több cikluson keresztül hasznosított állatcsoportok esetében az 1 átlaglétszámra jutó hozamokat kell számításba venni. Például: 1 darab éves átlagtehénre jutó tejtermelés 5000 liter, borjú: 0,9 db, selejt tehén: 0,25 db (a tehén négy éves átlagos használati idejét feltételezve). Itt említjük meg, hogy hasonlóan járunk el a ráfordításokat illetően is: az 1 db átlagtehénre jutó vemhesüszőigény 0,25 db. Nagyobb nehézségeket okozhat a ráfordítás-felhasználás (tehát a megcélzott hozam előállításához szükséges műtrágya, növényvédőszer, élő- és gépi munka, takarmány stb.) tervezése, mert itt statisztikai adatokra már alig támaszkodhatunk, és az üzemi nyilvántartások is hiányosak). Leginkább szakkönyvekre (ható- illetve tápanyagszükségletre vonatkozó adatok), kutatóintézeti kiadványokra (technológiai eljárások gépi- és élőmunkaigénye, költségei), vagy egyéb (sajnos szűkösen rendelkezésre álló) tervezési segédletekre támaszkodhatunk. A jól működő üzemi számvitel jelentős segítséget nyújthat (legalábbis a meglevő ágazatokra vonatkozóan) a ráfordításigények meghatározásában is. Nem szabad azonban figyelmen kívül hagyni, hogy múltbeli adatokat - amelyeket a számvitel rendelkezésre bocsát - csak körültekintően lehet közvetlenül felhasználni a tervezésben, amely a számviteltől 16

eltérően a jövőre irányul. Megjegyezzük még, hogy az élőmunkát akkor kell változó ráfordításként számításba venni, ha munkát végző dolgozók száma a szükséglethez igazítható. Családi gazdaságban emiatt többnyire csak az időszaki dolgozók által végzett munkát tekintik változónak. A családtagok és az olyan állandó dolgozók munkavégzése, akiket szociális vagy egyéb megfontolásból (pl. mert a tervezett termelésszerkezeti változtatást nem tekintik véglegesnek) nem akarnak elbocsátani, állandó ráfordításnak minősül. A ráfordításfelhasználás tervezésekor természetesen mind a vásárolt, mind a saját előállítású ráfordításokat figyelembe kell venni. Az aktuális termék- és ráfordításárak az értékesített termékek és a vásárolt ráfordítások esetében viszonylag könnyen hozzáférhetőek. Amennyiben az üzem az ÁFAelszámolásra kötelezett, akkor mind a kifizetett, mind a kapott forgalmi adó csak átfutó tételként jelentkezik a könyvelésében, tehát mind a termékek, mind a ráfordítások esetében nettó árakkal célszerű számolni. Ha viszont az üzem nem igényli vissza a beszerzései utáni ÁFA-t, s ennek fejében az értékesítései után kompenzációs felárat kap, akkor a ténylegesen fizetett, illetve kapott árakat kell szerepeltetnie a számításban. Kissé nehezebb feladatnak bizonyulhat összegyűjteni bizonyos külső szolgáltatások árát, amelyeknél egyébként esetenként nem is lehet a mennyiséget és az árat elkülönítetten megadni (állatorvosi költségek, biztosítási díjak stb.). Az igazi nehézséget azonban a jövőben elérhető árak becslése jelenti. Ehhez a szakmai prognózisokat, a tőzsdei jegyzéseket és az agrárrendtartás keretében kialakított árakat használhatjuk fel. A gépi munkák változó költségeire (javítás-karbantartás, üzem- és kenőanyag, egyéb segédanyagok) vonatkozóan a saját tapasztalataink alapján korrigált normatív értékeket alkalmazhatunk, amelyeket például az FM Műszaki Intézet kiadványai tartalmaznak. A lekötött forgóeszköz-érték utáni kamatigény kiszámításával kapcsolatban a kamatláb meghatározásáról már korábban esett szó. A forgóeszközérték után csak a tényleges lekötés időszakára kell kamatot felszámítani. Ha például a N-műtrágyát az őszi búza fejtrágyázásához februárban vesszük meg és a búzát augusztusban adjuk el, akkor a megfelelő összeg után féléves kamatot kell felszámítani. Az változó ráfordításnak minősülő élőmunka bértételeit és egyéb terheit a kialakult tarifák, illetve a megfelelő előírások alapján kell számítani. Külön kell emlitést tenni azokról az üzemen belül előállított termékek értékeléséről, amelyek más tevékenységek ráfordításaiként jelennek meg, s amelyeknek nincs kialakult piaci ára, mivel nem forgalomképesek. Ilyenek lehetnek a tömegtakarmányok, a szalma, a leveles cukorrépafej, vagy például a borsó kedvező előveteményhatása. Gyakran találkozunk azzal az egyszerűsítő megoldással a fedezeti hozzájárulás számítása során, hogy ezeket a termékeket nem fejezik ki pénzértékben, hanem csak természetes mennyiségüket adják meg külön. A számítás során tehát csak az értékesíthető termékek termelési értékét (függetlenül attól, hogy sor kerül-e ténylegesen is az értékesítésre), illetve a piacképes változó ráfordítások költségét veszik

17

figyelembe. Az üzemgazdaságtan különböző eljárásokat fejlesztett ki a piaci forgalomban nem szereplő termékek értékelésére, amelyeket ezen a helyen nem tudunk részletesebben ismertetni. Lényegük az, hogy a piaci árral nem rendelkező teljesítmények értékét vagy a hozzájuk hasonló piacképes termékek árából, vagy a hasonló hatású termékek előállítási költségéből vezetik le. Természetesen, ha ismert a szóbanforgó termék üzemi előállítási költsége, akkor ezen történhet az értékelés (egy átlagos költségarányos haszonnal kiegészítve). A fedezeti hozzájárulás számításakor törekedni kell a nem piacképes teljesítmények értékének meghatározására és számításba venni azt az előállító ágazat termelési értékének részeként (vagy költségmegtérülésként), illetve a felhasználó ágazat változó költségei között. Ha erre nem lenne mód, akkor mennyiségi egységben külön szerepelteni kell ezen termékek előállítását, vagy az irántuk támasztott igényt. 1.6. A termeléstechnológiák ráfordításai A gazdálkodás igen sokrétű ismeretet igényel. Nem elegendő az, ha a gazda vagy a termelést irányító a növénytermelés, az állattartás (stb.) szakmai kérdéseit ismeri, tájékozottnak kell lennie a termelés költségei- és az értékesítés lehetőségei terén is. Ezek az információk a tevékenység elkezdése előtt is szükségesek, mert csak így lehet elkerülni, hogy a gazdálkodás ne ráfizetéssel végződjön. (Ha a tervezés során kiderül, hogy nyereség nem várható, a tevékenységet általában el sem szabad kezdeni.) A termelési költség alakulását folyamatosan figyelemmel kell kísérni. Ezért a gazdálkodónak pontosan ismernie kellene a tevékenysége körébe tartozó árakat és a munkaműveletek költségeit, hogy döntési kihatását fel tudja mérni. (Például azt, hogy bizonyos művelet elvégzése mennyibe kerül, s az hoz-e olyan terméseredményt, mely fedezi a ráfordítás költségeit.) Az eredményes termelés érdekében - a megfelelő szakmai ismeret mellett - döntő a takarékosság. Ennek fontossági sorrendje - pl. szántóföldi növénytermelés esetében - a következő: 

a teljes termelési folyamat, de különösen a betakarítás- és tárolás helyes megszervezése. Ez azért kerülhet az első helyre, mert így számottevő ráfordítás nélkül, csak a nagyobb figyelem következtében jelentős többleteredmény érhető el;



a termelésnél felhasználásra kerülő egyes anyagok szakszerű tárolása és maximális hatékonysággal történő felhasználása (pl. műtrágya, növényvédőszer, vetőmag, energia stb.). A helytelen tárolás következtében ugyanis nagyarányú anyagveszteség, vagy a szakszerűtlen felhasználás miatt számottevő terméscsökkenés léphet fel, melyeket célszerű elkerülni;



a gépüzemeltetés helyes szervezése. Az adott munkaművelethez, valamint a körülményekhez legkedvezőbb önköltséggel dolgozó gép kiválasztása esetén a műveleti költség lényegesen csökkenthető.

Hasonló takarékossági lehetőségek vannak az állattartás, a kertészet stb. területén is. (Azzal a különbséggel, hogy pl. az állattartásnál a legfontosabb a helyes 18

takarmányozás, az állategészségügyi előírások betartása stb.) A gazdálkodási tevékenység eredményességének megítéléséhez többnyire nem elegendő a törvények által előírt (kötelező) nyilvántartások vezetése. Ezek alapján ugyanis inkább csak az derül ki, hogy a teljes működés milyen eredménnyel járt. Mivel azonban a gazdálkodók általában többféle növényt termelnek, illetve többféle állatot tartanak, ezért azt is ismerniük kellene, hogy az eredmény tevékenységenként (termelési ágazatonként) hogyan alakul. Ehhez egyrészt (a tevékenység elkezdése előtt, illetve évente) technológiai terveket célszerű készíteni, másrészt a tervek ellenőrzéséhez (a termelési költségek figyelemmel kísérése érdekében) a ténylegesen felmerülő költségeket a tervkészítéssel egyező rendszerben nyilván kell tartani. Ez tehát azt jelenti, hogy külön kell gyűjteni pl. a búza, a kukorica stb. növények termelési-, illetve a szarvasmarha-, a sertés, stb. tartás vagy tenyésztés költségeit (ráfordításait) és bevételeit (hozamait). A technológiai tervek vázai készen is beszerezhetők, ezekbe csak a helyi körülményektől függő változásokat kell végrehajtani. A módosítás során, illetve a saját terv készítésekor figyelembe kell venni a konkrét növényt (illetve az állatot), ezek mennyiségét, a gazdálkodás helyét (a távolságokat), szántóföldi termelésnél a domborzatot, a talaj kötöttségét és állapotát, az elvégzendő műveleteket, amelyek befolyásolják a lehetséges gépesítési megoldásokat és az elérhető fajlagos teljesítéseket. A tervkészítést meghatározza még az épület-ellátottság (tárolók, szárítók stb. ), a rendelkezésre álló dolgozók száma és szakképzettsége, az öntözés lehetősége stb., illetve ezek eredőjeként az adott körülmények között elérhető terméseredmény. A szükséges gépek, valamint azok teljesítésének és költségének megállapításához különböző katalógusok és kiadványok adhatnak segítséget. A technológiai tervek készítése, illetve a ráfordítások nyilvántartása során a költségeket úgynevezett költségnemek szerint célszerű csoportosítani. A termelési tevékenységeknél a következő költségnemeket lehet megkülönböztetni: 

anyagköltség: ide sorolható a vetőmag, a műtrágya, a növényvédőszer, a takarmány és minden olyan egyéb anyagjellegű ráfordítás költsége, mely az adott termelő tevékenység (pl. búzatermelés, szarvasmarhatartás) érdekében közvetlenül merül fel. Ugyancsak ide sorolhatóak azoknak az anyagoknak a költsége is, melyek e termelési ágakat szolgáló épületek és berendezések folyamatos üzemeltetéséhez, karbantartásához és javításához szükségesek, ha azokat az ágazat használja fel;



munkabér: az adott tevékenység folytatásához közvetlenül szükséges kézimunka költsége. Itt szerepel az úgynevezett gyalogmunkások bére, az állattartók bére stb.;



közteher: a munkabér vonzataként felmerülő költségek, pl. TB járulék stb.;



több termelési ágat kiszolgáló részlegek költsége (segédüzemági költségek): pl. a traktorok, tehergépkocsik, arató-cséplőgépek, rakodógépek, szárítóberendezés, javítóműhely stb. költsége. Ezeket a költségeket részlegenként külön célszerű gyűjteni, majd a felmerült összeget a teljesítés arányában kell felosztani azokra az ágazatokra, melyeknek ezek mu.nkát végeztek. A felosztás alapja a teljesítés választott egyenértéke; 19



értékcsökkenés: az ágazatot közvetlenül szolgáló állóeszközök (épületek, berendezések stb.) amortizációs költsége;



egyéb költségek: pl. adó, biztosítás, a külső szervek által végzett karbantartások, javítások és egyéb szolgáltatások stb. költsége;



általános költségek: pl. a különböző szintű vezetés (irányítás), a számvitel stb. költsége, tehát azok a ráfordítások, melyek a teljes gazdálkodást terhelik. Az általános költség felosztása a ténylegesen felmerült költség, a munkabér, vagy a közvetlen költségek alapján, esetleg egyéb módon történhet.

A több termelési ágat kiszolgáló részlegek üzemeltetési költségei és az általános költség is a fentiekkel azonos költségnemekből tevődnek össze. A különbség az, hogy az egyes költségnemek tartalma módosul. Így például az anyagköltség az erőgépeknél a hajtó- és kenőanyagokat, a javítóműhelynél a javításhoz felhasznált anyagokat és alkatrészeket, míg az általános költség esetében pl. a tüzelőanyag-, a papír- és irodaszer stb. költségeit tartalmazza. Az egyszerűség érdekében a több termelési ágat kiszolgáló részlegekre általános költséget többnyire nem terhelnek. Ha az összesített költségeket a bevételekkel hasonlítják össze, úgy kiderül a termelési ág jövedelmezősége. A költségekből levonva a melléktermékek bevételét, majd az eredményt a termésmennyiséggel elosztva a termék önköltségéhez lehet jutni. A termelési áganként (pl. búzatermelés, szarvasmarhatartás stb.) történő technológiai tervkészítés, valamint költség- és bevételi nyilvántartás híjján a gazdálkodó nem tud tájékozódni arról, hogy tevékenységének mely része eredményes, illetve melyet kell a veszteség, vagy a csekély nyereség miatt csökkenteni, felszámolni, esetleg a termelési technológiát lényegesen módosítani. Tehát a technológiai tervezés, valamint a költségeknek és bevételeknek a tervvel azonos rendszerben történő nyilvántartása a gazdálkodók érdeke, függetlenül attól, hogy a gazdálkodás volumene kisebb vagy jelentősebb, azaz kis- vagy nagygazdaságról van-e szó. Az egységes számlakeret a 6. és 7. számlaosztályt szabadon hagyta a költségek és bevételek termelési ágankénti nyilvántartása céljára. Ez egyben azt is jelenti, hogy a gazdálkodó határozza meg azt, hogy ezekben a számlaosztályokban (vagy egyéb nyilvántartásaiban) milyen termelési ágakat kíván figyelemmel kísérni, s ott a költségeket milyen módon csoportosítja. Célszerű azonban a mezőgazdasági üzemekben kialakult hagyományosnak mondható megoldásokat követni, mert ez szolgálja leginkább a tisztánlátást, illetve az egyes termelési ágak gazdaságosságának egyértelmű megítélését. A termelési tervek készítését, valamint a költségek és bevételek rögzítését tehát nem szabad felesleges munkának tekinteni. A nyilvántartások mellett, azok eredményeire támaszkodva különböző értékeléseket is ajánlatos készíteni. Ezek fontosabb területei a következők lehetnek: 

a munkaidő összetételének vizsgálata a fajlagos teljesítések javítása érdekében;



az emberi munka ráfordítás vizsgálata a kézierő mérséklése céljából;



a beruházási igény elemzése a beruházási költség csökkentése miatt;

20



a műveleti költség megállapítása, a minél kedvezőbb költséggel üzemelő gép és technológia kiválasztása érdekében;



a beruházás megtérülésének számítása, hogy a tőke felhasználása minél hatékonyabb legyen;



a technológia során elszenvedett veszteségek vizsgálata, a betakarított termék mennyiségének növelése és az eredmény javítása céljából;



egyéb szempontok (pl. energiafelhasználás, naponkénti erőmunkagépszükséglet, stb.), ugyancsak a költségek csökkentése érdekében.

és

A fenti elemzések (értékelések) elvégzésére rendszerint kidolgozott módszerek állnak rendelkezésre, melyeket a témával foglalkozó szakkönyvek általában tartalmaznak.

21

2. A MEZŐGAZDASÁGI VÁLLALATOK TERMELÉSI SZERKEZETE 2.1. A termelési szerkezet kialakításának általános kérdései 2.1.1. A termelési szerkezet alapfogalmai A vállalatok által folytatott bármely tevékenységnek az a funkciója, hogy hozzájáruljon a vállalati rendszer létrejöttéhez és stabil működéséhez, vagyis a vállalat céljainak eléréséhez. Ez az általános cél az egyes tevékenységeknek a vállalat eredményéhez, illetve a vállalat saját befektethető nettó vagyona növekedéséhez való hozzájárulásában fejeződik ki. A vállalat, mint rendszer egésze két alapvető alrendszerre, a termelési vagy reáltevékenységi alrendszerre és a szervezeti-irányítási alrendszerre bontható. A mezőgazdasági vállalatok TERMELÉSI SZERKEZETE alatt a termelési vagy reáltevékenységi alrendszer szerkezetét értjük, ami azt jelenti, hogy leírjuk a vállalati tevékenységeket és a közöttük lévő kapcsolatokat. A vállalati termelési szerkezetnek azokat az egységeit, amelyek valamilyen vállalati végterméket állítanak elő, ÁGAZATNAK nevezzük. Ha a vállalat által kibocsátott vállalati végtermékekre helyezzük a hangsúlyt, akkor a VÁLLALATI TERMÉKSZERKEZET kifejezést használjuk. A termelési szerkezet (ágazati szerkezet) és a termékszerkezet egymással analóg fogalmak. A kettő megkülönböztetése inkább gyakorlati, technikai probléma, mivel egyes termékek előállítása esetenként olyan szorosan és sokoldalúan kapcsolódik egymáshoz, hogy erőforrásaik és gazdasági folyamataik nem választhatók külön, vagy a különválasztás gazdaságilag nem célszerű. Például a szarvasmarha ágazatnál a tejtermelés, a selejtállatok hústermelése, a hízóalapanyag és tenyészállat előállítás folyamatai nem választhatók külön. A vállalati ágazatok a fogyasztói végtermékek termékpálya rendszereinek (termékvertikumainak) a vállalaton belül elhelyezkedő, megvalósuló részei, lokális rendszerei. A mezőgazdasági vállalat, mint ágazatok (tevékenységek) együttese a 2. ábra sémája szerint ábrázolható. Az ábrán látható, hogy a vállalat határai keresztül haladnak az egyes termékpálya rendszereken, elválasztva egymástól az egyébként szervesen összetartozó termelési szakaszokat, amelyek így különböző vállalatokhoz tartoznak. Ez a tény mindig magában hordja a termékpálya rendszereken belüli működési zavarok, szinkronizálási hiányok kialakulásának lehetőségét, mivel az egyes vállalatok elkülönült csoportérdekei nem feltétlenül esnek egybe az egyes termékpálya rendszerek működési optimumához szükséges követelményekkel. Látható az ábrán az is, hogy a vállalaton belül is lehetnek azonos termékvertikumhoz tartozó egymásra épülő szakaszok, amelyek között éppúgy vertikális környezeti kapcsolatok alakulnak ki, mint az azonos termékpályán működő vállalatok között. Az ilyen vállalaton belüli vertikumszakaszokat a gyakorlatban legtöbbször egy vállalati ágazatba sorolják. A vállalati ágazatok között természetesen sokoldalú horizontális kapcsolatok is kialakulnak.

22

2. ábra

A mezõgazdasági vállalatok termékrendszere

23

Az, hogy egy adott vállalatnál mely tevékenységeket tekintenek külön ágazatnak, szervezési megfontolások, a döntési és információs rendszerre vonatkozó követelmények és szempontok is befolyásolják. Szervezési szempontok miatt a hasonló jellegű, sok közös erőforrást igénylő ágazatokat ún. FŐÁGAZATOKBA is csoportosíthatják (pl. növénytermesztési, állattenyésztési, szolgáltató, stb. főágazat). Más oldalról az ágazatokon belül elkülöníthető kisebb tevékenységegységeket ÁGAZATI SZAKASZOKNAK, vagy ÁGAZATI TEVÉKENYSÉGEKNEK nevezzük. Az egyszemélyes, illetve a családi vállalkozásoknál az ágazatok szervezeti szempontból is különálló megszervezése nem lehetséges és nem is szükséges, a termelési szerkezeten belül csak tevékenységeket, illetve közvetlenül termékeket különböztetünk meg. Egyértelműbb a termelési szerkezet egységekre tagolása, ha az ökonómiai döntések szempontjából végezzük azt. A termelési szerkezet tagolása, egységekre bontása azt célt szolgálja, hogy lehetővé váljék olyan tevékenységrészek elkülönítése, amelyek létesítéséről, működtetéséről vagy megszüntetéséről külön lehet dönteni, hogy ezáltal lehetővé váljék a vállalati célt legjobban szolgáló, optimális termelési szerkezet kialakítása. Az ökonómiai döntések szempontjából tehát a vállalat termelési szerkezetének legkisebb egysége az a tevékenység rész, amelynek a vállalati célhoz, konkrétan a vállalati eredményhez való hozzájárulása külön mérhető. Az ilyen egységet a továbbiakban egyszerűen TEVÉKENYSÉGNEK nevezzük, és a vállalati szerkezet szempontjainak tárgyalásánál ezt tekintjük alapegységnek. A vállalati termelési szerkezet kialakítása (tervezése vagy optimalizálása) azt jelenti, hogy minden egyes lehetséges (megvalósítható) tevékenységről el kell dönteni a következőket: 1. Ha az adott tevékenységet a vállalat eddig még nem folytatta, akkor el kell dönteni, hogy létrehozza-e a tevékenységet. 2. Ha az adott tevékenységet a vállalat előzőleg már folytatta, tehát az alapvető eszközök, erőforrások, illetve feltételek már rendelkezésre állnak, akkor a döntési kérdés az, hogy a következő időszakban – amelyre az üzleti terv készül – működtetesse-e az adott tevékenységet. 3. Mindkét előbbi esetben dönteni kell a tevékenység méretéről, vagyis arról, hogy hány egységet létesítsünk, vagy működtessünk az adott tevékenységből. A termelési szerkezet kialakítására vonatkozó döntésnél éppúgy, mint minden más döntésnél a fedezeti hozzájárulást kell döntési kritériumként alkalmazni. A vállalati termelési szerkezet kialakítása annál jobban megközelíti az elméleti optimumot, minél kisebb tevékenységegységekre vonatkozóan hozunk döntést. Arra kell törekedni azonban, hogy az egyes tevékenységeknél mind a termelési érték (bevétel), mind a változó költség adatokat a lehető legpontosabban állapítsuk meg, függetlenül attól, hogy a termék vagy szolgáltatás vállalaton belül kerül-e felhasználásra vagy pedig értékesítjük. A szerkezet-optimalizálásnál szükség lehet például a különböző talajművelési lehetőségek közötti választásra. A „megművelt talaj” vagy az „elkészített vetőágy” természetesen nem értékesíthető, mégis lehetőség van értékének meghatározására, ha árajánlatot kérünk a feladat elvégzésére egy ilyen szolgáltatást végző vállalkozástól.

24

Fontos hangsúlyozni, hogy a tevékenységekre közvetlenül nem megállapítható ún. közvetett vagy általános költségek felosztására és a tevékenységek nettó jövedelmének megállapítására nincs szükség, sőt az ilyen mutató alapján végzett szerkezetoptimalizálás hibás döntésre vezet. Az állandó vagy általános költségek felosztásával számított teljes költség kimutatására csak az eladási ár megállapításához van szükség. 2.1.2. A vállalati termelési szerkezet változásai

2.1.2.1 A specializáció és diverzifikáció A vállalatoknak alkalmazkodniuk kell a piaci igények, a kereslet változásaihoz, tehát az egyszer már optimálisan kialakított termelési szerkezet is állandó felülvizsgálatra, módosításra szorul. Másrészt a vállalati növekedés és fejlődés alapvető eszköze a meglévő technológiai és termékrendszerek, korszerűbbekkel, nagyobb hatékonyságúakkal való felváltása. A termelési szerkezet változásainak a változások iránya szerint két alapvető formája van: a specializáció és a diverzifikáció. A rendszerek szerkezetének egyszerűbbé válását általában SPECIALIZÁCIÓNAK nevezzük. A vállalati termelési szerkezet specializációja a tevékenységek (ágazatok) számának csökkentését jelenti. A specializáció mint folyamat eredményeként a vállalati termelési szerkezet egyszerű (egyoldalú) vagy másképpen specializált lesz. Egyes konkrét termékrendszerek egyszerűsödési folyamata hozza létre például az egyhasznú fajtákat, a célgépeket stb., a vállalati specializáció az egy ágazatú, vagy egy terméket kibocsátó vállalkozásokat (pl. kocatartás választott malac előállítására, csak friss tejet előállító lefejő tehenészet). A specializáció gazdasági előnyökkel jár, mivel lehetővé teszi a rendszer egyes szűkös kapacitásainak koncentrálását kevesebb funkció igényeinek kielégítésére. Az ágazatok (tevékenységek) számának csökkentése lehetővé teszi például a korlátozottan rendelkezésre álló gépkapacitások esetén is azt, hogy a munkafeladatokat optimális időben elvégezzék, a szakemberek szervező tevékenysége kevésbé oszlik meg, nagyobb tapasztalatot szereznek az egyes ágazatoknál, stb. A specializáció tehát általában színvonal és hatékonyságnövelést tesz lehetővé. Ugyanakkor a specializációnak a mezőgazdaságban számos korlátja és gazdasági hátránya is van. A növénytermesztésben, különösen a természeti környezet védelmének szempontjait, is figyelembe véve a specializált, monokultúrás termelési szerkezet kedvezőtlen, illetve nem engedhető meg. Ha az idényszerűség nem küszöbölhető ki, akkor a specializáció egyes erőforrások alacsony fokú kapacitáskihasználását eredményezheti. Továbbá a mezőgazdasági eszközök alacsony mobilitási fokát figyelembe véve jelentős mértékben beszűkül a vállalat alkalmazkodóképessége. Vagyis a specializáció a mezőgazdaságban különösen nagymértékben növeli a kockázatot. A DIVERZIFIKÁCIÓ a specializációval ellentétes folyamat, amely a legegyszerűbb esetben az ágazatok, illetve tevékenységek számának növekedését jelenti. Diverzifikációnak nevezik azonban a szerkezet olyan átalakulását is, amikor a tevékenységek száma nem nő, csak a vállalat új területekre terjeszti ki a tevékenységét, miközben más területeken felszámolja azt. Ez utóbbi esetben a vállalat termelési szerkezete fokozatosan átalakul ún. 25

profilváltás következik be. A diverzifikációban valósul meg a vállalati termelési szerkezet fokozatos átalakulása, a termékváltások gazdasági előnyeinek kihasználása. A mezőgazdasági vállalatok termelési szerkezetének diverzifikációját helyezi előtérbe a mezőgazdaság korszerű, multifunkcionális felfogása is. Az Európai Unió Közös Agrárpolitikájában például külön támogatások segítik a diverzifikációt. A soktevékenységes, diverzifikált termelési szerkezet növeli a vállalati működés biztonságát, stabilitását, csökkenti a kockázatot. Ilyen értelemben a kockázat elleni védekezés eszköze, „sajátos önbiztosítási” formaként is felfogható. A túlzott diverzifikáció viszont az erőforrás-kapacitások túlzott elaprózódásához vezethet, ami megakadályozhatja az optimális termelési színvonal és méret kialakítását az egyes tevékenységeknél. Továbbá túl sokirányú szakmai és irányítási igényeket támaszt, ami különösen kisebb vállalatok esetén csak külső segítség nagyfokú igénybevételével teljesíthető és megnöveli a költségeket. Nagyvállalatok esetében, pedig a szervezetiirányítási struktúra túl bonyolulttá válik. Családi mezőgazdasági vállalkozásoknál a diverzifikáció egyik fő célja lehet a család munkaerő-kapacitásának minél teljesebb és folyamatos hasznosítása.

2.1.2.2 A diverzifikáció típusai A folyamatosan működő vállalkozások termelési szerkezetének változásai nyilvánvalóan a már kialakult termelési szerkezethez viszonyítva következnek be. Mivel a szerkezeti változások mindig jelentős kockázattal járnak, nyilvánvaló, hogy a diverzifikáció, vagyis az új tevékenységek bevonása a termelési szerkezetbe olyan módon történik, hogy azok minél szorosabban kapcsolódjanak a már meglévő tevékenységekhez, eszközökhöz, illetve szakmai tapasztalatokhoz. Másrészt a diverzifikáció lépéseinél is az a fő szempont hogy az új tevékenység minél nagyobb mértékben járuljon hozzá a vállalat jövedelmének növekedéséhez és a működés biztonságához. Ilyen szempontból kell értékelni a diverzifikációnak a szakirodalomban megkülönböztetett alaptípusait is. A) A VERTIKÁLIS DIVERZIFIKÁCIÓ, a vállalat valamely meglévő tevékenysége termékpályájához tartozó, kapcsolódó tevékenység termelési szerkezetbe történő bevonását jelenti. Ez esetben azonban a kapcsolódó tevékenységek technológiai szempontból lényegesen különbözőek a már meglévő tevékenységektől (ilyen például a sertéstartó gazdaságokban a húsfeldolgozó tevékenység létesítése). Az előzőekben már rámutattunk arra, hogy a teljes termékvertikumok egy vállalaton belüli kiépítése jelentős gazdasági előnyökkel járna. Kézenfekvő tehát, hogy ha a vállalat számára a tőkekoncentráció lehetővé teszi a diverzifikációt, célszerű, ha azt először a már meglévő tevékenységeivel azonos termékvertikumok mentén kíséreli meg. Ez lehetővé teszi az értékesítési biztonság megteremtését, a termelés és feldolgozás jobb összehangolását, továbbá a vállalat „közelebb kerül a piachoz”. Másrészt így nagyobb jövedelemre is szert tehet, hiszen a feldolgozásban keletkező jövedelmen nem kell osztoznia más vállalattal és megszűnnek a nyerstermék értékesítésének költségei is. A vertikális diverzifikáció, mint már rámutattunk, nagy tőkeigénnyel jár, ezért csak a nagy vállalatok számára megvalósítható lehetőség.

26

B) A TELJES TERMÉKSKÁLA TÍPUSÚ DIVERZIFIKÁCIÓ két formában valósulhat meg: a) Az első esetben a diverzifikáció alapja a már meglévő erőforrás rendszer vagy a már kialakított, meglévő technológia. A vállalat a tevékenységi kör bővítése során olyan új tevékenységeket von be a szerkezetbe, amelyek a meglévő eszközökkel vagy technológiával megvalósíthatók. Szélsőséges esetben a vállalat az összes ilyen lehetséges tevékenységre kiterjeszti működési körét, vagyis a teljes lehetséges termékskálát megvalósítja. Ilyen egyszerű példa lehet, hogy egy vállalat a nagy értékű kombájnkapacitásainak jobb kihasználására napraforgó és kukoricatermelést is bevon a termelésbe vagy traktoraival külső szállítási tevékenységet is végez, stb. Mivel az EGYMÁSTÓL FÜGGETLEN (supplementer) TEVÉKENYSÉGEKNEK, amelyek ugyanazt az erőforrást vagy technológiát más-más időszakban hasznosítják, termelési szerkezetbe történő bevonása is ebbe a diverzifikáció típusba sorolható. Ugyanilyen alapon bővítik a családi mezőgazdasági vállalatok tevékenységi körüket a családi munkaerő egész éven át történő kihasználásának elősegítésére. b) A teljes termékskála típusú diverzifikáció másik változata az, amikor a diverzifikáció alapja valamely fogyasztó vagy fogyasztói kör különböző igényeinek, szükségleteinek minél szélesebb körű kielégítése. Ilyenkor az sem jelent akadályt, ha az új tevékenység a már meglévőktől eltérő erőforrásokat vagy eszközöket igényel. Ilyen lehet például, ha egy mezőgazdasági vállalat egy vele szoros kapcsolatban lévő konzervgyár számára újabb és újabb feldolgozandó termékeket kezd termelni, vagy ha egy borfeldolgozó vállalat újabb és újabb szeszipari termékek előállítását kezdi meg. Az ilyen típusú diverzifikáció alkalmazása a feldolgozó és kereskedelmi vállalatoknál a növekedés során követett elsődleges módszer. A teljes termékskála típusú diverzifikáció mindkét formájára jellemző, hogy a vállalat már meglévő tapasztalataira, kapcsolataira épül, ami csökkenti a diverzifikáció kockázatát. c) Az OLDALIRÁNYÚ- vagy KÖRKÖRÖS DIVERZIFIKÁCIÓ esetén a termelési szerkezetbe bevont új tevékenység a már meglévőkkel semmilyen kapcsolatban nincs, általában teljesen eltérő erőforrásokat (technológiát) igényel és az eddigi fogyasztói körtől vagy fogyasztói igényektől teljesen eltérő igények kielégítését szolgálja. Az ilyen új tevékenységekkel kapcsolatosan a vállalat nyilvánvalóan semmilyen tapasztalattal nem rendelkezik, tehát a körkörös diverzifikáció kockázata a legnagyobb. Ebbe a típusba sorolható az, amikor a mezőgazdasági vállalatok ipari tevékenységeket létesítenek. Ilyen típusú diverzifikáció az is, hogy a jövőben a mezőgazdasági vállalatoknak egyre inkább a vidéki turizmus, az energiatermelés és a természetgazdálkodási tevékenységek irányába kell bővíteniük tevékenységi körüket. 2.1.3. A termelési szerkezetet jellemző mutatók A mezőgazdasági vállalatok termelési szerkezete az előzőkben meghatározott fogalmak alapján a vállalatnál megvalósított, a működő ágazatokat és a közöttük lévő kapcsolatokat jelenti. Pontosabb meghatározást adunk, ha azt mondjuk, hogy a termelési szerkezet a tevékenységek és a közöttük lévő kapcsolatok együttese. Ennek jellemzése, leírása, illetve egyértelmű meghatározása rendkívül nehéz feladat, különösen, ami a tevékenységek közötti kapcsolatokat illeti. A termelési szerkezet jellemzése, leírása csak 27

több egymást kiegészítő leírási móddal és mutatóval lehetséges, amelyek különböző szempontokból jellemzik a szerkezetet, de még így is csak közelítő pontosságú leírást tudunk adni a termelési szerkezet bonyolult összefüggéseiről. A legegyszerűbb leírási mód az, ha felsoroljuk a tevékenységeket. Az ilyen felsorolás azonban semmit sem mond a tevékenységek arányairól és kapcsolatairól. A következő lépés, ha megadjuk az egyes tevékenység méretét is. A méret szokásos értelemben a tevékenység alapegységeinek számát jelenti, feltéve, hogy az egy egység által előállított hozam előre rögzítve van. Megadhatjuk a tevékenységek által kibocsátott hozam teljes volumenét is. Mivel az ilyen méretkifejezések naturális hozamokban kifejezett leírást jelentenek, a tevékenységek egymáshoz viszonyított arányainak kifejezésére nem alkalmasak, bár a mezőgazdasági szakismeretekkel rendelkezők számára az ilyen szerkezetleírás is hasznos információt hordoz. Az egyes tevékenységeknek egymáshoz illetve a vállalat egészéhez viszonyított aránya és súlya jobban megítélhető, ha méretüket pénzben kifejezett mutatókkal jellemezzük. A vállalati termelési szerkezet az alábbi pénzbeli mutatókkal jellemezhető: a) A vállalat összes termelési (hozam) értékének tevékenységek szerinti megoszlása. b) Az évi értékesítés nettó árbevételének tevékenységek szerinti megoszlása. c) A vállalatnak a számvitel szerint kimutatott ún. „üzleti tevékenység eredménye” tevékenységenkénti megoszlása. Ez a számvitelben használatos kategória és az egyes tevékenységekre vonatkozóan az ún. fedezeti összegeket mutatja ki, amelyek az egyes tevékenységek által teljesített eladások nettó árbevételének és az értékesített termékek közvetlen önköltségének a különbségét jelentik. A KÖZVETLEN KÖLTSÉG olyan költség, amelyről egyértelműen megállapítható, hogy mely ágazat, illetve termék előállítása érdekében merült fel. A fedezeti összeg fogalom tehát nem azonos az ökonómiai döntések kritériumaként használt fedezeti hozzájárulással. Valójában a fedezeti hozzájárulás olyan speciális formája, amikor a döntés tartalma az, hogy érdemes-e az adott tevékenységet az adott méretben és technológia mellett fenntartani, működtetni. Így azonban a döntés a tervezési gyakorlatban nem merülhet fel, hiszen a szerkezet tervezése során előre sem a tevékenységek mérete, sem technológiájuk nincs meghatározva. Vagyis a fedezeti összeg nem alkalmazható döntési kritériumként, legfeljebb azt jelzi, hogy a tevékenység megfelelőn működik-e, illetve szükség van-e további elemzésekre, változtatásokra. d) A vállalatnál előállított összes fedezeti hozzájárulás tevékenységek szerinti megoszlása. Ennek megállapításához a szerkezet-kialakítás során figyelembe vett változó költségeket kell a termelési értékből vagy az év végére vonatkozóan kalkulált realizálható árbevételből levonni. A figyelembe vett változó költségek köre nyilvánvalóan szűkebb, mint a közvetlen költségek köre, hiszen számos közvetlen költség akkor is felmerülne, ha az adott tevékenység nem működne. Például a speciális cukorrépa betakarító gépek amortizációs költsége közvetlen költség, de akkor is felmerül, ha adott évben nem termelünk cukorrépát. Azt is mondhatjuk, hogy a számvitelben használt fedezeti összeg a tevékenység fedezeti hozzájárulása vállalati általános költségekhez, a fedezeti hozzájárulás pedig a tevékenység hozzájárulása az állandó költségek fedezéséhez, amelybe adott vállalati szervezeti és irányítási rendszer mellett természetesen beletartoznak az

28

általános költségek is. (Vagyis az állandó költségek a költségek szélesebb körét jelentik, mint az általános költségek.) e) ÁLTALÁNOS KÖLTSÉG az olyan költség, amelyről nem állapítható meg, hogy konkrétan melyik tevékenység vagy ágazat érdekében merült fel. Nagyobb vállalatoknál az egész vállalat működése érdekében felmerült költségeket a központi irányítás költségeinek nevezzük, amelyek vállalati általános költségek. Bizonyos információkat kaphatunk a vállalati termelési szerkezetre vonatkozóan, ha a főbb erőforrások tevékenységek közötti megoszlását vizsgáljuk. A növénytermesztés szerkezete jellemezhető például a vállalat földterületének művelési ágak szerinti megoszlásával, illetve az egyes művelési ágaknak a különböző növénytermesztési tevékenységek közötti megoszlásával. Hasonló jellemző mutató lehet az egyes tevékenységek álló- és forgóeszközei értékének kimutatása, a tartósan lekötött forgóeszköz állomány tevékenységenkénti megoszlása stb. MŰVELÉSI ÁGNAK nevezzük a föld tartós, több évre kiterjedő használati módját. Megkülönböztetünk szántó, erdő, rét-legelő (gyep), szőlő, gyümölcs, kert, nádas művelési ágakat. 2.1.4. A termelési szerkezet kialakítását befolyásoló tényezők A vállalati termelési szerkezet kialakításánál természetesen arra kell törekedni, hogy a vállalat minél nagyobb átlagjövedelmet érjen el. a) A termelési szerkezet kialakításánál elsősorban a piaci igényekből kell kiindulni, hiszen a tevékenységek csak akkor járulhatnak hozzá a vállalati eredmény növeléséhez, ha termékeik értékesíthetők és az elérhető árak biztosítják a költségek megtérülését és jövedelem elérését. Ezért a piaci helyzetre, annak várható alakulására, továbbá a piaci intézményekre vonatkozó információk összegyűjtése és elemzése a szerkezet-kialakítás elengedhetetlen kiinduló lépése. A mezőgazdasági vállalatok esetében azonban nem elégséges az adott piaci helyzet passzív tudomásul vétele, hanem azt is kell vizsgálni, hogy a vállalat számára rendelkezésre álló természeti és emberi erőforrásoknak vannak-e, vagy feltárhatók-e olyan hasznosítási módjai, amelyekkel új piacképes termékek vagy szolgáltatások állíthatók elő. Vagyis a „piacot” nem szabad leszűkíteni csupán hagyományos mezőgazdasági termékek piacára, hanem a korszerű multifunkcionális mezőgazdasági szemléletnek megfelelően az összes lehetséges funkció piacát meg kell vizsgálni. Ha lehetséges, akkor az ún. aktív adaptáció lehetőségét is igénybe kell venni a piac befolyásolására (reklám, együttműködés más vállalatokkal, piacra jutási támogatásokért való lobbizás, pályázatok stb.). b) A termelési szerkezet kialakításánál fontos szempont a támogatási rendszer megismerése, az egyes támogatások elnyerési lehetőségeinek és feltételeinek számbavétele. c) A kifejezetten mezőgazdasági termékelőállítással foglalkozó vállalkozások termelési szerkezetének kialakításánál alapvető szempont a rendelkezésre álló földterület nagysága, elhelyezkedése, tagoltsága és minősége (termőképessége). A növénytermesztésben a kellően nagy tevékenységi méretek kialakítása és egyidejűleg az ésszerű földhasználati, földvédelmi, környezet- és tájgazdálkodási követelmények teljesítése viszonylag nagy földterületet igényel. A termelési szerkezet kialakítását megelőzően fel kell tárni a földvásárlási és földbérleti lehetőségeket és feltételeket is. Magas földár esetén a használható földterület legtöbb vállalat számára csak bérlet útján bővíthető. Fontos tehát a bérleti

29

díj és a bérleti feltételek megismerése és elemzése. Egyes tevékenységek elegendő saját föld hiányában (pl. gyümölcstelepítés) csak akkor vehetők számításba a szerkezet kialakításánál, ha a föld hosszú távú bérlete biztosítható. Ha a használható földterület nagysága bérlettel sem növelhető, akkor olyan tevékenységeket kell választani, amelyeknél az ökonómiailag szükséges minimális (lehetőség szerint az optimális) méret kisebb területen is kialakítható, továbbá a vetésváltási, környezetvédelmi stb. követelmények kevésbé korlátozóak. Az ilyen tevékenységek legtöbbször kevésbé gépesíthetők, sok közvetlen emberi figyelmet és kézimunkát igényelnek (pl. zöldségfélék, gyümölcs, virágtermesztés). d) A rendelkezésre álló munkaerő mennyisége, kora, szakképzettsége stb. a termelési szerkezetátalakítás fontos tényezője lehet. Ennek a tényezőnek a jelentősége a különböző vállalat típusoknál azonban lényegesen eltérő lehet. A részidejű családi mezőgazdasági vállalkozásoknál a munkaerő a vállalkozás nagyságának és a szerkezetátalakításnak meghatározó korlátja. A részidejű és kisméretű családi mezőgazdasági vállalkozások gyakran a családi munkaerő hasznosítására, kiegészítő jövedelemszerzés vagy a családi megélhetést minimális szinten biztosító jövedelem megszerzése céljából jönnek létre. Ezeknél tehát a termelési szerkezet kialakításának fő szempontja lehet, hogy a rendelkezésre álló családi munkaerő-kapacitásokat minél teljesebb mértékben és a lehető legfolyamatosabban hasznosítsák. Ezért azok a tevékenységek kerülnek előtérbe, amelyek nem igényelnek speciális szakképzettséget, vagy a szükséges szakképzettség tapasztalat útján megszerezhető és sok kézi munkát igényelnek. A tevékenységek társításában, pedig a fő szempont, hogy munkaerő igényük lehetőleg ne azonos időpontra essék, vagy párhuzamosan kielégíthető legyen (pl. különböző napszakokban igénylik a munkaerőt). Egyes tevékenységek tehát csupán azért kerülnek a termelési szerkezetbe, mert biztosítják a családtagok foglalkoztatását meghatározott időszakokban. Ilyen tevékenységet még akkor folytatnak, ha a „normális” bérigényt költségként felszámolva nettó jövedelem nem mutatható ki. Ennek ellenére a gépesítés és lehetőség szerint a magas műszaki színvonalú technológiák alkalmazása az ilyen vállalkozásoknál is fontos lehet, hiszen az adott munkaerőkapacitások mellett a vállalkozás bővítésének ez az egyetlen lehetősége. A szerkezet kialakításánál a részidejű családi mezőgazdasági vállalkozásoknál a munkacsúcsok elkerülése fontos, mivel az ilyen vállalkozások magas szintű jövedelmezősége csak addig tartható fenn, amíg nem igényelnek jelentős nagyságú külső bérmunkát. A nagyméretű, tőkeerős mezőgazdasági vállalkozások esetében a munkaerő nem jelent meghatározó tényezőt a termelési szerkezet kialakításánál, hiszen a vállalatnak bármennyi és bármilyen szakképzettségű alkalmazott felvételére lehetősége van. Az ökonómiai megfontolásokon túl csupán egyes kivételes esetekben jelenthet a munkaerő korlátozást a szerkezet-átalakításnál (pl. kellő tapasztalattal rendelkező juhász nem minden esetben fogadható fel). e) Az ágazatok közötti kapcsolatok fontos szempontot jelenthetnek a szerkezet kialakításánál. Az egyes ágazatok, illetve tevékenységek bevonása a termelési szerkezetbe sok esetben azért szükséges, mert a létesítendő más tevékenységek számára szükséges erőforrásokat olcsóbb a vállalaton belül előállítani, mint vállalaton kívüli forrásokból beszerezni (pl. a takarmánytermelés az állattenyésztés számára, belső szolgáltatások). Érvényesülhetnek továbbá mindazok a szempontok, amelyeket az előzőkben a termék-termék kapcsolatoknál, valamint a specializáció és diverzifikáció kapcsán tárgyaltunk. 30

f) Az ún. fenntartható mezőgazdasági fejlődés koncepciójába illeszkedő termelési módok alkalmazása is sajátos követelményeket támaszt a termelési szerkezet kialakításával kapcsolatban. Az olyan termelési módok, mint az alacsony ráfordítás szintű, az integrált, a bio- vagy organikus termelés eleve a soktevékenységes (diverzifikált) termelési szerkezet kialakítását igénylik. (Pl. a műtrágyák mellőzése vagy csökkentett mennyiségű alkalmazása megköveteli állattartási tevékenységek szerkezetbe illesztését a szükséges szerves trágya biztosítására, illetve zöldtrágya növények termelésének bevezetését, továbbá az integrált növényvédelem szempontjait figyelembe vevő vetésszerkezet kialakítását, beleértve a kettős vagy kevert vetésű termesztést is.) g) A mezőgazdasági vállalkozások nem-termelési vagy nem élelmiszertermelési célú tevékenységeinek lehetőségeit nagymértékben meghatározzák az infrastruktúra fejlettsége, az állami vidékfejlesztési politika, valamint az ilyen tevékenységek termékeit és szolgáltatásait igénylő más vállalkozások megléte vagy hiánya (pl. az energiaerdő faanyagát hasznosító erőmű). h) A meglévő eszközök kapacitásai, műszaki állapota, átalakíthatósága stb. természetszerűen befolyásolhatja a termelési szerkezet kialakítását. Ezek szerepe azonban ugyancsak nagymértékben függ a vállalat nagyságától. Mint már előbb említettük részidejű és családi mezőgazdasági vállalkozásoknál a meglévő eszközöknek, különösen az épületeknek meghatározó jelentősége lehet abban, hogy milyen tevékenységet végezhetnek. A nagy értékű épületek, különösen a telepek, vagy raktározási komplexumok megléte jelentősen behatárolja a nagy mezőgazdasági vállalatok lehetőségeit is a szerkezet kialakításban, hiszen ezek létesítése vagy jelentős átalakítása olyan nagy tőkeigénnyel járhat, ami meghaladja még az ilyen vállalatok lehetőségeit is. Más eszközök (pl. gépek) megléte vagy hiánya a nagy vállalatok szerkezetét kevésbé befolyásolja, hiszen normális piacgazdaságban bármilyen eszköz korlátlanul beszerezhető. 2.2. A termelési szerkezet kialakítása lineáris programozással A “mit” és “mekkora méretben?” termeljünk kérdések megválaszolása valójában a termelési szerkezet meghatározását jelenti. Bár ez a gyakorlatban a feltételek szabta korlátok között, sok esetben intuitív módon történik, újabban fokozódó igény jelentkezik olyan termelési szerkezetek kialakítására, melyeket a változó közgazdasági környezethez való minél sikeresebb alkalmazkodás kényszere vezérel. Ez a korábbiakhoz képest több szerkezeti változat kidolgozását jelenti, mely a hagyományos módszerek alkalmazásával már nehezen oldható meg. Igy kerültek előtérbe az operációkutatási módszerek, melyek közül a továbbiakban a lineáris programozás alkalmazási lehetőségét mutatjuk be. 2.2.1. A lineáris programozás főbb jellemzői ♦ operációkutatási módszer ♦ optimális termelési szerkezet kialakítására való ♦ struktúrális modell szükséges ♦ kötöttségei: ♦ linearitás ♦ korlátlan oszthatóság 31

♦ tevékenységi koefficiensek egyneműsége ♦ szükséges lehet az erőforrások, tevékenységek aggragálása vagy elhagyása 2.2.2. Az erőforrások és tevékenységek felosztása Cél: minden erőforrást abban a tevékenységben kell felhasználni, amelyik azt a leghatékonyabban hasznosítja Az erőforrások és tevékenységek összetettek - miért baj ez? Mert ezzel (az aggregálással) előzetesen meghatározzuk azok összetevőinek arányát – lehetetlenné teszi olyan választási lehetőségek kihasználását, amelyek a valóságban megvannak. 2.2.2.1 Erőforrások csoportosítása ♦ Tárgyi jelleg vagy rendeltetés szerint (öntözött / nem öntözött szántó) ♦ Térbelileg (öntözött szántó a gazdaság különböző részein) ♦ Időbelileg (munkaerő kapacitás a különböző időszakokban) 2.2.2.2 Tevékenységek csoportosítása ♦ Tárgyi jelleg szerint Termék előállító (búzatermesztés) Feldolgozó (szénakészítés) Átcsoportosító (szállítás) Beszerző – értékesítő ♦ Térbeliség szerint (búzatermesztés egy adott táblán) ♦ Időbeliség szerint (búzatermesztés egy adott évben) 2.2.3. Példák a célfüggvény meghatározására Búzatermesztés: TÉ – Kv= FH Kukorica term.: Kv Takarmányterm.: Kv Tehéntartás: TÉ – Kv= FH Kv: takarmány és tenyész üsző nélkül TÉ: tej + selejt tehén (borjú nem!) Tenyészüsző: Kv (takarmány és vál.borjú nélkül) Marhahízlalás: TÉ – Kv = FH Beszerzések: vételár + szállítás Értékesítéséek: eladási ár + forg. költségek Időszaki munkaerő: csak az egyéb költségek (munkabér nem!) Beruházások: amortizáció működési költségek meglévő eszköznél állandónak tekintett része lekötött eszközérték utáni kamatigény Kv: változó költség, TÉ: termelési érték, FH: fedezeti hozzájárulás

32

2.2.4. A lineáris programozás eredményei Megoldási algoritmus: duál-szimplex módszer Primális megoldás: Az optimum célfüggvény értéke Az optimális tevékenységi szerkezet A kihasználatlan erőforrások maradéka Duális megoldás: A teljesen kihasznált erőforrások árnyékára Az optimális tervben nem szereplő tevékenységek lehetőségi költsége Árnyékár: ha az adott erőforrásból még egy egység (ingyen) lenne, az optimális megoldás célfüggvény értéke az árnyékárnak megfelelő összeggel nőne Lehetőségi költség: az optimális megoldásban nem szereplő tevékenységek tervbe való bevonásából adódó jövedelemcsökkenés 2.2.5. Példa a lineáris programozás alkalmazására Problémánk a következő: képzeljünk el egy vállalatot, ahol különféle tevékenységeket növénytermesztést, állattenyésztést - lehet végezni, természetesen mindegyiket eltérő ráfordítással és eredménnyel (jövedelemmel). A kérdésünk az, hogy ezek közül - az un. szóba jöhető - tevékenységek közül melyeket és azokat mekkora méretben válasszuk annak érdekében, hogy az egész vállalat jövedelme a lehető legnagyobb legyen. Mindezt ráadásul úgy tegyük, hogy a tevékenységek un. optimális méretének meghatározásakor vegyük figyelembe a rendelkezésre álló erőforrások mennyiségét is. Hasonlóan minden lineáris programozási feladat megoldásához, az optimális termelési szerkezet meghatározásához is egy un. induló táblázat kialakítása szükséges. Gyakorlatilag a tervező munka ennek összeállítását jelenti, a táblázat megoldása már számítógép segítségével történik. 3. ábra

A képzeletbeli vállalat strukrúrális modellje

33

Az induló táblázat lehetséges tevékenységeket és azok célfüggvény értékeit (a tevékenységek vállalati jövedelemhez való hozzájárulásának mértékét), erőforrásokat és azok kapacitását, valamint – a táblázat belsejében – a tevékenységek erőforrás igényeit tartalmazza. Ezek szerint modellünk felépítése a következő: A tevékenységek (ágazatok) és azok célfüggvény értékei: Tevékenységek M.E. A B C D E F G

Kukorica öntözetlen Kukorica öntözött Öszi búza (áru) Öszi búza (vetőmag) Öszi árpa Burgonya Szarvasmarha

Az erőforrások és azok kapacitása: Erőforrások 1 Szántó 2 Öntözhető szántó 3 Burgonya ültető gép 4 Gabona kombájn 5 Traktor kapacitás - július 6 Traktor kapacitás – szeptember 7 Munkaerő kapacitás - szeptember 8 Munkaerő kapacitás – október 9 Tehén férőhely 10 Értékesítési korlát Megjegyzés:    

ha ha ha ha ha ha db

M.E. ha ha ha ha nha nha műó műó db ha

Célfüggvény értékek (Ft) 8000 8500 6200 7500 5800 12000 5500

Kapacitások 4500 500 400 3000 15000 15000 12000 12000 1000 500

M.E.: mérték egység ha: hektár műó: műszakóra nha: normál hektár

Fentiek alapján már elkészíthető az induló táblázat “váza”. Minden szöveget és számot az alábbi ábra szerinti helyre írjunk be, kivéve a C7:I7 cellákat (ide kerül majd az eredmény, ezért ezeket hagyjuk üresen) és a J8-K18 cellákat (ide majd képleteket kell szerkesztenünk)

34

A táblázat belsejében lévő számok – jóllehet most csak beírjuk őket – értelmezése talán kíván némi magyarázatot. Ezek az un. ”mérlegkoefficiensek” jelentik azt, hogy egy egységnyi (esetünkben mindig 1 ha-nyi, 1 db-nyi) tevékenység (pl. búzatermesztés) megvalósításához hány egység szükséges az egyes erőforrásokból (pl. a vetőmagbúza termesztéshez júliusban 4 műszakóra traktorkapacitás szükséges hektáronként). A koefficiensek erőforrás kapacitással (a J oszloppal) való kapcsolatát pl. a “júliusi traktorkapacitás” sorára a következőképpen értelmezhetjük: (C x 4) + (D x 4) + (E x 4) + (F x 1) + (G x 7) =< 15 000 (C = Őszi búza (áru) mérete, D = Őszi búza (vetőmag) mérete, stb.) Hasonlóképpen értelmezhető a többi feltétel is, tehát példánkban csak “kisebb/egyenlő” relációjú feltételünk van. A modell célja az, hogy meghatározzuk az A-G tevékenységek un. optimális méretét, amikoris az egész szerkezet összesített eredménye (célfüggvénye) maximális úgy, hogy eközben egyik erőforrásnál sem történik a rendelkezésre állónál nagyobb kapacitás felhasználás. Példánkban ezek értékét az alábbi táblázat mutatja

A B C D E F G

Tevékenységek Kukorica öntözetlen Kukorica öntözött Öszi búza (áru) Öszi búza (vetőmag) Öszi árpa Burgonya Szarvasmarha

M.E. ha ha ha ha ha ha db

Optimális megoldás 600 0 2500 500 0 265 391 35

Az oprimális szerkezet célfüggvény értéke: 29 375 630 (Ft), ami azt jelenti, hogy ez a maximális jövedelem amit a szóbajöhető tevékenységekkel és a rendelkezésre álló erőforrásokkal el lehet érni.

36

3. A PÉNZÜGYI TERVEZÉS GYAKORLATA Alapvetően négy tervezési eljárás ismert, amelyek között minden típusnak speciális feladata van. Az egyes módszerek lényege a következők szerint foglalható össze: Tervezési módszer

Főbb alkalmazási terület – megjegyzések

Ágazati fedezeti hozzájárulás tervezése

A módszer az ágazatok összehasonlítására szolgál aszerint, hogy az egyes ágazatok mennyiben járulnak hozzá az állandó költségek fedezetéhez, felméri az ágazatok jövedelemtermelő hatékonyságát. A tervezési adatok általában egy termelési ciklusra vonatkoznak. Ezek a kimutatások nélkülözhetetlenek a vállalkozások jövedelemtervéhez, illetve az ágazatok helyettesítésének tervezéshez.

A vállalkozás fedezeti hozzájárulásának tervezése

Az eljárás segítségével tervezhető a várható vállalati jövedelem az ágazatok összesítése során. A tervek általában egy évre vonatkoznak. A módszer ideális eszköz arra, hogy a lehetséges döntések hatását megvizsgáljuk, különösen, ha mélyreható változtatásokat tervezünk.

Az ágazatok egymás közötti helyettesíthetőségének tervezése

A módszerrel egy adott döntés következtében jelentkező jövedelemváltozás mértéke vizsgálható. Alkalmas a termelési szerkezetben végrehajtott kisebb változtatások elemzésére is.

A finanszírozás (cash-flow) tervezése

A vállalkozás várható bevételeinek és kiadásainak tervezésén alapuló eljárás, amely során a tervkészítés általában havi bontásban történik. A módszer megmutatja a vállalkozáson belüli várható pénztöbbletet, illetve hiányt, s ezáltal jelzi az esetleges hiteligény nagyságát is. Ideális eszköz az üzleti teljesítmény vizsgálatára. A finanszírozási (likviditási) terveket általában 12 hónapos bontásban, több évre készítik. A tervszámok megbízhatósága azonban az évek előrehaladtával, mint minden költségvetés esetében csökken. A következőkben az egyes tervezési eljárások bővebb magyarázata található. 3.1. Az ágazati fedezeti hozzájárulás tervezése A fedezeti hozzájárulás számítás általános sémáját az előző, 5. fejezet tartalmazta, amelyben leírásra került, hogy a tervezés első lépéseként az ágazatok naturális terveit kell elkészíteni, így például a hozamok várható mennyiségét, a műtrágya szükségletet és így 37

tovább. Amennyiben ezek és az ehhez hasonló kérdések megválaszolásra kerültek, akkor készíthetők el az ágazati tervek pénzügyi fejezetei, amelyekben a jövőbeli termelési költségek és a várható árbevételek prognosztizációja, előjelzése történik. A fedezeti hozzájárulás elkészítése sokkal könnyebb abban az esetben, ha a tervezendő gazdaságot ágazatokra lehet bontani. Ennek egyik oka az, hogy a legtöbb alapadat ilyen vonatkozásban található meg, másodsorban, sokkal egyszerűbb ilyen módon a termelési szerkezet változásainak hatását kiszámítani. Az eljárás velejárója, hogy un. belső felhasználásokat, a takarmányként felhasznált gabonát, illetve az ágazatok között átadott állatokat piaci áron kell értékelni. Például a borjak a tejelő tehenészet termékei, de azokat vagy hizlaldába vagy tenyésznövendék nevelőbe adják át, mint a gazdaságon belüli ágazatoknak, vagy értékesítik. Ha a borjak költségét a tehenészetre terhelik, és a hizlaldának a borjak valódi értékét számítják fel, akkor mindkét ágazat valódi gazdasági teljesítménye értékelhető. Ráadásul, a hizlalda estleges felszámolásának gazdaságra gyakorolt hatásai elemezhetőek, az ágazati méret módosításnak segítségével. 3.2. A gazdaság jövedelemterve A következő módszer az egész gazdaság jövedelmezőségének meghatározását támogatja. Figyelembe veszi mind a változó, mind az állandó (az értékcsökkenést tartalmazó) költségeket. A terv elkészítésének első lépései: ♦ Döntéshozatal a termeléssel kapcsolatos nagyságrendekről. ♦ Ezt az egyes ágazatok fedezeti hozzájárulásának meghatározása követi. ♦ Végül a gazdaság állandó költségeinek összesítése következik azok gazdasági értékelésével együtt, amely értékelés során szükségessé válhat az ágazatok méretének módosításai következtében fellépő költségváltozások figyelembevétele is. E tervezési lépések elvégzése után a teljes gazdaságra vonatkozó terv elkészítése következik, amely lépései a következők: ♦ Az egyes ágazatok egységnyi fedezeti hozzájárulás értékekei megszorzásra kerülnek az adott ágazat méretével, így eredményként az ágazatok összes fedezeti hozzájárulása jelentkezik. ♦ Az ágazati fedezeti hozzájárulásokat összesítése és az egyéb jövedelmek összesítése adja a gazdaság összes fedezeti hozzájárulást. ♦ A gazdaság állandó költségeinek az előzőekben számított fedezeti hozzájárulásból történő kivonása után eljutunk az adott gazdaság nettó jövedelméhez, profitjához. Példa egy gazdaság összes fedezeti hozzájárulásának tervezésére:

38

Gazdaság mérete

Ágazat

Növénytermesztés – Őszi búza – Tavaszi árpa – Borsó Állattenyésztés – Tejelő tehén Fedezeti hozzájárulás összesen: Egyéb jövedelem Összesen Állandó költségek: Bérköltség Gépi költségek –Javítás –Üzemanyag –Értékcsökkenés Egyéb költségek Ingatlanok –Karbantartás –Értékcsökkenés Állandó költségek összesen: Összes jövedelem:

112 ha

Egység

Fedezeti hozzájárulás

Összes Fedezeti Hozzájárulás

Ft/egység

Ft

26 ha 54 ha 32 ha

71.546 72.573 -20.719

1.860.196 3.918.942 -663.008

182 db

48.546

8.835.416 13.951.546

Pl.: Szerződéses munkák

1.086.400 15.037.856

A teljes gazdaságra (Forint) 929.600

Pl.: Irodai költségek

1.500.000 1.153.600 3.213.379 3.000.000 2.400.000 2.430 .000 14.626.579 411.277

Az adott termelési szerkezethez tartozó tervezett jövedelemszámítást követően néhány kérdés megválaszolása szükséges: ♦ Elégséges-e a számított jövedelem? ♦ Megfelel-e a tervváltozat a tulajdonos vagy vezető által kitűzött más céloknak is? ♦ Mekkora tőke befektetése szükséges a tervváltozat megvalósításához? ♦ A tervváltozat ésszerű kockázat mellett valósítható-e meg? ♦ Biztosan ez a legjobb tervváltozat? Ha a fenti kérdések bármelyikére adandó válasszal nem elégedett a döntéshozó, akkor új tervváltozat készítését kell fontolóra venni.

39

3.3. Az ágazatok egymás közötti helyettesítésének tervezése A ágazati helyettesítések módszerének segítségével felmérhetők a termelési szerkezet kisebb és egyszerűbb változtatásainak hatásai. Mivel az eljárás alapvetően változást mér, csak a megváltozó paramétereket kell a tervbe bevonni. Ez nagyban leegyszerűsíti a kalkulációk elvégzését. Az ágazatok helyettesítési tervének elkészítése a következők szerint történik: ♦ Meg kell határozni az egyes ágazatok mennyiségi változtatásait, majd ♦ az érintett ágazatok egységnyi fedezeti hozzájárulás értékeinek megadása után ♦ az változtatással együtt járó állandó költségek összegyűjtésére kerül sor. E lépések elvégzése után, csupán annak a mérlegelésére van szükség, hogy mely változtatások kedvezőek jövedelmezőségi szempontból (többlet bevétel, költség megtakarítás), és hogy melyeknek vannak a profitra nézve negatív hatásai (bevétel csökkenés, többlet költség). A pozitív és negatív hatások összesítése után megállapítható az, hogy összességében milyen hatással volt a változtatás a jövedelemre. A fentiekben bemutatásra került eljárást illusztrálja a következő egyszerűsített példa, amely során alapvető cél annak a felmérése, hogy milyen gazdasági hatása lesz annak, ha 2 hektár árpát 1 hektár búzára illetve 1 hektár burgonyára helyettesítünk Megnevezés Többlet bevétel 1 ha Burgonya 1 ha Búza Összesen: Költség megtakarítás 2 ha Árpa Összesen: Bevétel csökkenés 2 ha Árpa Összesen: Többlet költség 1 ha Burgonya 1 ha Búza Összesen: Nettó jövedelemváltozás:

Forint 450.000 25.500 475.500

+

2 x 37 837

75.674

+

2 x 27 000

54.000

-

267.642 35.506 303.148 194.026

+

A bemutatott módszer gyorsan és viszonylag egyszerűen biztosít lehetőséget a kisebb szerkezetváltoztatások hatásainak felmérésére. Nem szabad elfelejteni azonban, hogy a legfontosabb kérdésre még választ kell adni: a módosított rendszer megfelel-e a vállalkozás alapvető célkítűzéseinek? 3.4. A finanszírozási (cash-flow) tervek készítése 40

A finanszírozási vagy likviditási terv időbeni bontásban tartalmazza a vállalkozás befolyó és kifizetésre kerülő pénzeszközeit. Megmutatja az adott időszak várható készpénz többletét, illetve készpénz hiányát, ezáltal tájékoztat arról, hogy szükség lehet-e külső források például hitelek igénybevételére. A finanszírozási terv ideális eszköz az adott gazdaság teljesítményének nyomon követésére. A tényleges bevételek és kiadások megállapítása minden hónapban információt nyújt a tervezett cél felé tartó út elérésnek stádiumairól. A fentieken túlmenően a tervezett és tényleges értékek összehasonlítása segíti a gazdálkodót abban, hogy meghozza döntéseit néhány igen fontos kérdésben, amelyek például a következők lehetnek: ♦ A tervezettnél magasabb gépjavítási költségek azt jelezhetik, hogy egy adott gép megérett a selejtezésre. ♦ A tervezettnél alacsonyabb tejbevétel azt jelezheti, hogy a) szaporodásbiológiai állategészségügyi problémák vannak, b) a takarmányok gyenge minőségűek, c) az alkalmazottak teljesítménye nem megfelelő, d) a tej ára megváltozott, e) romlott a tej minősége. A 12 hónapos periódusokból álló kimutatást néhány évre előre el lehet készíteni. A számok megbízhatósága azonban, mint minden más kalkuláció esetében romlik az e lőrejelzett időtáv hosszával. A finanszírozási terv egy hatékony eszköz a vezető kezében. A terv elkészülte után felhasználható a gazdálkodás rendszeres ellenőrzésére, és a jövőbeli pénzügyi helyzet előrejelzésére is. Ahhoz, hogy teljesen kihasználhatók legyenek a finanszírozási tervben rejlő lehetőségek a következőket kell tenni: ♦ Amint lehetséges, kerüljenek rögzítésre a tényleges bevételek és kiadások. ♦ Fel kell mérni minden finanszírozási változat gazdaságra gyakorolt hatását várható hatását. ♦ Amint lehetséges, meg kell tenni a szükséges korrekciós lépéseket.

41

A finanszírozási terv részlete (adatok ezer Forintban) Hónap

Január Terv Tény

Február Terv Tény

Március Terv Tény

1.00 0 2.00 0

1.20 0 1.65 0

2.00 0 3.50 0

5.000

3.00 0

2.85 0

550

Kifizetések – Vetőmag

50

100

– Műtrágya

150

200

2.00 0 2.50 0

Bevételek – Árpa – Setés – Összesen (A)

– Vegyszerek – Takarmány – Javítás – Üzemanyag – Bérleti díj – Beruházás – Bérek – Összesen (B)

Az időszak cash-flowja (A-B) Halmozott cash-flow Nyitóállomán y

Április Terv Tény

Május Terv Tény

1.000

500

3.500

6.000

500

3.500

3.000 500

450

1.00 0

100

1.500 1.500 1.000 2.500

1.00 0 500

1.00 0 500

500

500

500

500

2.20 0

2.35 0

6.00 0

4.500

4.500

2.000

800

500

-500

1.500

-4.00 0

1.500

1.80 0

1.50 0

1.30 0

2.800

-1.20 0

300

1.00 0 Megjegyzés: a fenti egyszerűsített modell demonstrációs célt szolgál. A gyakorlatban sokkal több adatot tartalmaz, a fejléc pedig a gazdaság körülményeinek megfelelően alakul. A valóságban általában több oszlopból áll, azért hogy a teljes év bemutatását lehetővé tegye.

42

Fontosabb megállapítások a finanszírozási tervekkel kapcsolatban: ♦ A bevételek és kiadások hónapról hónapra változnak. ♦ A tervek tartalmazzák a beruházásokat, illetve a személyi jellegű kifizetéseket. ♦ Az értékcsökkenés és a pénzmozgással nem járó gazdasági események nem kerülnek rögzítésre, mivel nem készpénz jellegű kifizetések. ♦ Némely hónapban előfordulhat negatív cash-flow, azonban a halmozott egyenleg nem lehet negatív, de a nullához közeli érték tervezése sem ajánlott. ♦ Abban az esetben, amennyiben a tervezés során a finanszírozási terv halmozott egyenleg sora deficitet mutat, szükségessé válik a tervezett bevételek és kifizetések átütemezése, vagy külső forrás – tagi kölcsön illetve hitel – igénybevétele. (Lásd az április hónapot a fenti példában.) Összefoglalva megállapítható: ♦ A módszer segítségével a folyamatokat hatékonyan lehet figyelemmel kísérni, amennyiben a tényleges bevételeket és kifizetéseket összevetjük az előzőleg tervezettekkel. ♦ A tervezetthez képest bekövetkező változások miatt a jövedelemre és a fizetőképességre gyakorolt hatások előre jelezhetők. A változtatások rögzítését célszerű azonnal elvégezni, hogy minimalizálhatók legyenek az információhiányból adódó kockázattal járó kedvezőtlen hatások. 3.5. A mérleg módszer A mérleg módszer egy olyan tervezési eszköz, mely segítséget nyújt a vállalkozás stabilitásának és fejlődésének megítéléséhez. Alapvetően az adott gazdaság kulcsfontosságú területeit tartalmazza. Példaként ezek közül néhány fontosabb említhető meg: ♦ A vállalkozás eszközeinek értéke és azok finanszírozása, köztük azok az eszközök is ott vannak, melyeket a tulajdonos vásárolt meg. ♦ Annak a mértéke, hogy mennyire sínylené meg a vállalkozás, ha a kötelezettségeket rövidtávon vissza kellene fizetni. A módszer alapja tulajdonképpen annak a kimutatása, hogy honnan származik a vállalkozás tőkéje (kötelezettségek), és hogyan hasznosítja az a tőkét (eszközök) egy adott időpontra vonatkozóan. Ez olyan, mintha egy gazdasági fényképfelvételt készítettünk volna a vállalkozásról, mely így a pillanatnyi helyzetet mutatja be. A mérleget nem szabad összetéveszteni az eredmény-kimutatással, melyet általában adó-megállapítási céllal készítenek el. A mérleg elkészítéséhez a következők szükségesek: ♦ A vállalkozás eszközeink felmérése, úgy mint föld, állatállomány, készletek, vevők és készpénz. Meg kell határozni a vállalkozás kötelezettségeit, a hiteltípusok és szállítók szerint. ♦ Csoportosítani kell az eszközöket aszerint, hogy értékesíthetők-e a gazdaság alapvető termelési kapacitásának veszélyeztetése nélkül, ha igen, akkor azok képezik az un.

43

forgóeszközök csoportját. A befektetett eszközök értékesítése általában csökkenti a gazdaság alapvető termelési kapacitását. ♦ Csoportosítani kell a kötelezettségeket aszerint, hogy a kölcsönadó mikor követelheti a kölcsön visszafizetését. A rövidtávú kötelezettségek azok, melyeket rövid időn belül vissza kell fizetni. A hosszú távú kötelezettségeket csak több év alatt belül kell visszafizetni. Ha az alap információk összegyűjtésre és rendezésre kerültek, akkor megkezdhető a mérleg összeállítása. ♦ Első feladat az adatok rögzítése a megfelelő fejléc szerint, melynek formáját a következő ábra mutatja. ♦ A Saját tőkét úgy kapjuk meg, hogy kivonjuk a rövid- és hosszú lejáratú kötelezettségeket az összes eszközből. ♦ A két oszlop összesítésének meg kell egyeznie, a mérleg kiegyenlítődik, innen származik a módszer elnevezése is. FORRÁSOK

ESZKÖZÖK

Hosszú-és középlejáratú kötelezettségek

Befektetett (álló) eszközök Föld, épületek, gépek és tenyészállatok

Kölcsönök, jelzálog és egyéb +

+

Rövidlejáratú kötelezettségek

Forgóeszközök

Rövid lejáratú kölcsönök, folyószámla hitelek és hitelezők

Nem tenyésztési célú állatok, termény, készlet, készpénz és adósok

=

=

Saját tőke Források összesen

=

Eszközök összesen

A mérleget számos szempontból lehet értelmezni. A legfontosabbak a következők:

♦ Az éveket össze hasonlítása esetén biztosítani kell, hogy az adatok az év egyazon időpontjára vonatkozzanak.

♦ A trendek vizsgálata során legalább három év vizsgálata szükséges. ♦ Sikeres vállalkozás esetén a saját tőkének magasnak kell lennie, és kedvező ha trendje növekvő.

♦ A forgóeszközöknek meg kell haladniuk a rövidlejáratú kötelezettségeket. Minél nagyobb a kettő közötti pozitív irányú eltérés, a gazdaság helyzete annál kedvezőbb. Ez biztosítja azt, hogy a rövidtávú kötelezettségek úgy teljesíthetők, hogy nem kell fontosabb termelőeszközt értékesíteni. A következőkben példaként az egyszerűsített mérleg sémájának bemutatása következik:

44

EGYSZERŰSÍTETT MÉRLEG (2000. december 31.) FORRÁSOK Hosszú lejáratú kötelezettségek: - Bank kölcsön - egyéb Hosszú lejáratú kötelezettségek össz: Rövid lejáratú kötelezettségek: - Egyéb hitelezők - Folyószámlahitel Rövid lejáratú kötelezettségek összesen

Saját tőke Források összesen:

1998

1999

eFt

eFt

1.000

100 1.100

300 250 500

1.000 2.600

ESZKÖZÖK Befektetett eszközök: 70 - Tenyészállatok - Gépek & Berendezések 0 - Föld & Épületek Befektetett eszközök 70 összesen:

Forgóeszközök: 700 - Készpénz 200 - Követelések - Betakarított 900 értékesítendő termény - Nem-tenyészállatok Forgóeszközök összesen: 3.000 3.970 Eszközök összesen:

1998

1999

eFt

eFt

0 900

0 1.300

600

870

1.500

2.170

300 50

400 0

250

300

400

1.100

1.100

1.800

2.600

3.970

A mérleg elkészítése után következtetések levonására nyílik mód: ♦ A saját tőke 1999. évben ez az összes eszköz 75.6 százaléka. Ez egy saját gazdaság esetében megfelelő. ♦ A forgóeszközök és rövid lejáratú kötelezettségek arány 2:1, ez elégséges. stb. 3.6.

Minták a tervezési módszerek gyakorlati alkalmazására

A következő példák bemutatják jelen kézikönyv információinak, a gazdaság nyilvántartásainak és a szaktanácsadók ismeretének felhasználását és adaptációját a különböző vállalkozások tervezése során valamint a kimutatások elkészítésében. 1. PÉLDA: NÖVÉNYTERMESZTŐ GAZDASÁG A 45 éves farmer 60 hektárnyi bérelt földön gazdálkodik 15 évig, a földhöz épületek is tartoznak Felesége és két fia (13 és 15 évesek) segítik a munkában, gépekkel jól el van látva, de nincsen permetezőgépe, cukorrépa betakarítója vagy kombájnja. Az épületek megfelelőek a jelenlegi termény tárolására, és a néhány állat tartására (főleg saját fogyasztásra), de nincsen bennük hely a gépek számára. Az utóbbi években a vállalkozás kedvező nagyságú profitot realizált.

45

A gazdálkodó céljai A gazdálkodó célul tűzte ki a növénytermesztés bővítését, s biztosítani szeretné fiai számára a jövőbeni nyereséges gazdálkodást. Több lehetőséget is megvizsgált, például földvásárlást illetve bérletet, gépvásárlást, illetve gabonatároló kapacitásának növelését. A lehetőségek megítéléséhez kiindulópontként el kell, hogy készítsen egy teljes gazdaságra vonatkozó tervet a működő ágazatokról a következő évre. Ágazatok fedezeti hozzájárulásának számítása A tervezett növénytermesztési ágazatok fedezeti hozzájárulás terve a következőképpen néz ki, ha az önkormányzattól bérelt földön realizálható szerény hozamot veszi alapul, valamint azt, hogy külső szolgáltatást kell igénybe venni a permetezéshez és a betakarításhoz: Ágazat

Méret

Őszi búza Tavaszi árpa Borsó Napraforgó Cukorrépa Burgonya

Fedezeti hozzájárulás

ha

Ft/hektár

20 7 10 10 4 1

32.891 25.015 - 20.719 36.057 138.856 237.606

Növénytermesztés összes hozzájárulása (52 ha.)

Ft

657.820 175.105 - 207.190 360.570 555.424 237.606

fedezeti 1.785.293

A gazdaság éves jövedelemterve Az anyakocából és a három tehénből származó szerény hozadékot és az aktuális rezsiköltséget is figyelembe véve az 1999-es, a jelenlegi gazdálkodási struktúrát mutató helyzetkép a következőképpen foglalható össze: Megnevezés Növénytermesztés összes fedezeti hozzájárulása Állattenyésztés összes fedezeti hozzájárulása Egyéb bevételek Egyéb bevétel és összes fedezeti hozzájárulás Alkalmazottak bére Elektromos áram és gépi költségek Ingatlan Bérlet Egyéb állandó költség Pénzügyi költségek Értékcsökkenés Állandó költség összesen Nyereség

Forint 1.785.293 238.217 2.023.510 150.000 800.000 100.000 200.000 100.000 1.350.000 673.510

46

Következtetések A lehetőségek részleges költségvetés általi további vizsgálatát követően az az eredmény született, hogy külső tőkét kell kölcsön venni további 20 hektár föld bérletéhez, 40 tonnányi további tárlóhely építéséhez, melyhez saját munkaerejüket adják, valamint arra jutott a gazda, hogy az őszi búza és a borsó vetésváltás által megengedett maximális méretét kell elérni. Kombájn beszerzését ökonómiailag nem lehetett alátámasztani, de a jövőben meg lehet fontolni egy, a szomszéddal közösen birtokolt betakarítógép vásárlását. 2. PÉLDA: ÁLLATTENYÉSZTŐ ÉS NÖVÉNYTERMESZTŐ GAZDASÁG TERVEZÉSE A farmer 10 évig bérel 150 hektárnyi földet a hozzá tartozó épületekkel. Van egy 20 tejelő tehénből álló ágazata, ahol elegendő hely van további 20 tehén és azok utódai számára. A gazdaság teljesen el van látva növénytermesztési gépekkel, fejőgépekkel és tehenészeti berendezésekkel. Elegendő kapacitású terménytárló, gépszín és általános tárlóhely, valamint egy jól ellátott műhely. A vállalkozás 4 főállású dolgozót foglalkoztat. Ötmillió Forintnyi 2 éven belül lejáró kötelezettsége van. A vállalkozás eddig jó profitot realizált, melyet mindig a kölcsönnel együtt újra befektetett, épületekbe, gépekbe és üszőkbe. A gazdálkodó céljai A gazdálkodó nem tudja, hogy célszerű-e bővíteni a tehénállományt, földet vásárolni, vagy további földet kölcsönözni szántóföldi növénytermesztéshez. Abban sem biztos, hogy az egyes lehetőségek milyen mértékű hitelt bírnak el. Leginkább arra hajlik, hogy további húsz tehénnel és azok utódaival bővíti a tehénállományt. E döntés jövedelmezőségének megítéléséhez megfelelő gazdálkodási tervet kell készítenie. A gazdaság tevékenységeinek fedezeti hozzájárulás számítása Megnevezés

Mennyiség

Állatállomány Tejelő tehén Tenyészalapanyag1 Állatállomány összesen: Növénytermesztés Őszi búza Tavaszi árpa Borsó Cukorrépa Burgonya Növénytermesztés összesen:

Létszám 40 db 15 db

Ft/db 48.546 32.300

Terület 35 ha 20 ha 15 ha 15 ha 5 ha

Ft/ha 32.891 25.015 -20.719 138.856 237.606

Fedezeti hozzájárulás összesen:

Egységre jutó fedezeti hozzájárulás

Összes fedezeti hozzájárulás Forint 1.941.840 484.500 2.426.340 Forint 1.151.185 500.300 - 310.785 2.082.840 1.188.030 4.611.570 7.037.910

Megjegyzés: A tenyészalapanyag tartalmazza az összes üszőt korra való tekintet nélkül, a születéstől a tenyésztésbe vételig. Ezért az adott tétel 3 korcsoportból áll. (1 egy évnél fiatalabb, 1 egy és két év közötti, és egy két évnél idősebb álatokból). 47

A gazdaság éves jövedelemének számítása A következőkben a tervezés során az összes fedezeti hozzájárulásból le kell vonni az állandó költséget, így kiszámítható az új ágazati szerkezet várható nyeresége. Ebben az esetben becsülnünk kell a szerkezet változtatásának az állandó költségekre gyakorolt hatását. Kiindulópontként használhatjuk a korábbi évek adatait is, de az újonnan felvett hitelek hitel kamatait is figyelembe kell venni. Megnevezés

Forint

Állattenyésztés összes fedezeti hozzájárulása Növénytermesztés összes fedezeti hozzájárulása Egyéb bevétel Összes fedezeti hozzájárulás és egyéb bevétel: Bérek Elektromos áram és gépi költségek Ingatlan Bérlet Egyéb állandó költség Pénzügyi költségek Állandó költségek:

2.426.340 4.611.570 7.037.910 3.264.000 1.100 .00 800.000 750.000 5.914.000

Nyereség:

2.123.910

Következtetések Mivel a tejnek jó helyi piaca van, és a minőségi üszőknek várhatóan jó áruk lesz, a gazdálkodó úgy döntött, hogy belevág további 20 tejelő hasznú üsző és tehén megvásárlásába. Kidolgozásra került a hitelkérelem, mely a teljes gazdaság fedezeti hozzájárulás számítási tervén alapul. A takarmány termesztés hozamának fokozása és minőségének javítása bizonyult az egy hektárra jutó fedezeti hozzájárulás fokozásának kulcskérdésévé, mely lehetővé teszi a vállalati jövedelmezőség fokozását.

48

4. A BIRTOKTERVEZÉS KÖRNYEZETI SZEMPONTJAI Környezeti szempontból kiegyensúlyozott és egyben gazdaságos, hosszú távon működőképes birtokok csak úgy alakíthatók ki, ha azok tervezése az agroökológiai, termőhelyi feltételekből, a helyi tradíciókból, azaz összefoglalóan az adottságokból indul ki, és ezeket a szándékoknak és a piaci lehetőségeknek megfelelően hasznosítja. Erre építve végezhető el a földhasználat, az épületek, a szükséges közművek és infrastruktúra tervezése. Mindezek a tervezési program, a beruházási programterv, az engedélyezési terv s végül a kiviteli terv formájában jelennek meg. E tervezési folyamat fő lépéseinek és környezeti szempontjainak, egyszerű gyakorlati számítási metódusainak ismerete a fenntartható birtokok kialakításában elengedhetetlen. A környezeti szempontból kiegyensúlyozott mezőgazdasági termelőegységek (birtokok) működését úgy kell kialakítani és irányítani, hogy a mezőgazdasági biológiai termelési ciklusok egymásra épüljenek. A mezőgazdasági termelőtevékenység alapja a növénytermesztés, az állattartó tevékenység erre alapulhat, a két fő termelési ágazat jellemzőit (területhasználat, hozamértékek, épület- és technológiai igények/méretek, feldolgozás) azok harmonikus összhangja szerint kell kialakítani. A mezőgazdasági termelés egységei (a birtokok) a termelési ciklusokat tekintve alapvetően kétfajta rendszerben működtethetők  zárt rendszerűnek tekinthetők, ha az egyes termelési folyamatok a birtokon belül körfolyamatokká szervezettek;



nyitott rendszerűnek, ha az egyes termelési folyamatok nem képeznek biológiai értelemben zárt körfolyamatokat.

Zárt rendszerű birtoknak tekinthetők azok, amelyek rendelkeznek  a termékelőállításhoz szükséges méretű földterületekkel,



a földek termőképességének biztosításához elegendő istállótrágyát termelő állatállománnyal,

 az állatállomány takarmány- és alomszükségletét biztosító növénytermesztési célú területhasználattal,  a birtok működtetéséhez szükséges épület- és gépállománnyal,



eladható, a birtokon termékmennyiséggel.

gazdálkodó

személyek

megélhetését

biztosító

Nyitott rendszerűnek tekinthetők azok a meghatározott növényi vagy állati termékek előállítására szakosodott termelőegységek, melyek a termékelőállításhoz szükséges anyagokat (takarmányt, trágyát, almot, stb.) nagyrészt külső forrásból teremtik meg maguk számára. A csaknem teljesen zárt és a csaknem teljesen nyitott rendszerű birtoktípusok között számos átmeneti jellegű formáció is elképzelhető és létezik, azok létjogosultsága egyaránt indokolható, azonban a környezeti hatásuk eltérő, és tervezési szempontból más feladatokat jelentenek. 49

A zárt rendszerű birtok saját területén belül megteremti a környezeti stabilitáshoz szükséges egyensúlyt a talajhasználat és tápanyag-utánpótlás, a saját takarmány-, alom- és trágyaigény, a termelési végcélt tekintve melléktermékeknek tekinthető termékek hasznosítását illetően, termelési profiljának sokoldalúsága révén rugalmasan tud a kereslethez, a piaci igényekhez alkalmazkodni. Ilyen értelemben független, autonóm életvitelt biztosít/igényel a gazda számára/részéről. A függetlenség ugyanakkor a saját felelősséggel viselni szükséges kockázat mértékét növeli, széleskörű szakértelmet, gazdálkodni tudást igényel. Az alföldi tanyai gazdaságok nagy része ennek a függetlenségnek és piaci alkalmazkodóképességnek köszönheti, hogy a mai napig fennmaradt. Ide sorolhatók a biológiai, ökológiai orientációjú gazdálkodási rendszerek. A nyitott rendszerű birtokok magukban, saját területeiken belül nem képesek a környezeti egyensúly biztosítására. Termelési profiljuk szűk, specializált/egysíkú, az aktuális piaci igényekhez alkalmazkodnak, előnyeik és hátrányaik egyaránt ebből fakadnak. Célzottan, a felvásárló igényeinek megfelelő minőségű, mennyiségű termék előállítására képesek, konjunkturális időszakokban jól jövedelmező módon. A birtok igényli a felvásárlókkal, beszállítókkal, termelési rendszerekkel való kooperációs kapcsolatokat, speciális szakértelmet követel, viszonylagos védettséget, kockázatmentességet biztosít. Ugyanakkor nagyfokú függőséget, kiszolgáltatottságot is jelent. A környezeti szempontból való kiegyensúlyozott működés nem valósítható meg a birtokon belül, tágabb területi szinten (településrész, település, kistérség) van szükség a területen gazdálkodók összefogására, koordinált működésére ahhoz, hogy a környezeti egyensúly létrejöhessen, ami egyébként hosszútávon minden gazdálkodó egyéni érdeke is. A piaci igények változásához nehezen tudnak alkalmazkodni, a konjunkturális időszakok végén profilváltásra vagy a gazdálkodási tevékenység befejezésére kényszerülnek. Ide sorolhatók az iparszerű, illetve ipari gazdálkodási rendszerek. 4.1. A birtoktervezés folyamata 4.1.1. Tervezési program A birtoktervezés első lépése a program kialakítása. A birtoktervezés programját az adottságok és szándékok valamint a piaci lehetőségek egyidejű számbavételével kell kialakítani.



Adottságok: hol és ki akar gazdálkodni?  földterületek, települési, táji adottságok, lakóhely  gazdálkodó/k személyi, képzettségi állapota, teljesítőképessége  meglévő épületek/gépek  pénzügyi lehetőségek



Szándékok: mit akarunk/tudunk csinálni?  termelési, gazdálkodási profil  a tevékenység tervezett időtartama  főfoglalkozásban vagy kiegészítő tevékenységként akarunk gazdálkodni 50



Piaci lehetőségek: milyen jövedelmezőséggel tudunk/akarunk gazdálkodni?  eladási lehetőségek  kooperációs lehetőségek  pályázatok, támogatások igénybevételi lehetőségei

A program a fenti szempontok együttes mérlegelésével, többszörös visszacsatolással alakítható ki véglegesített formában. 4.1.2. Beruházási programterv A programterv az elhatározott program megvalósításának módját, a szükséges földterületek, épületek, építmények elhelyezését, kapcsolatait, méretezését, a gazdálkodási technológiák kiválasztását, a szükséges infrastruktúra-, közműfejlesztési feladatok meghatározását, környezeti hatásvizsgálatokat, a tennivalók időbeli ütemezését, a program szerinti birtok működésének gazdaságossági vizsgálatait tartalmazza, amely globálisan áttekinthető képet, a beruházás és üzemeltetés megtérülését igazoló gazdaságossági számítást kell, hogy adjon a tulajdonos számára. A terv kidolgozásának mélysége olyan legyen, hogy a beruházással kapcsolatos célkitűzések helyessége, érvényessége, megvalósíthatósága eldönthető legyen. Negatív eredmény esetén új programot és programtervet kell készíteni. 4.1.3. Engedélyezési terv Az engedélyezési terv a beruházó által jóváhagyott programterv szerint készül. Az engedélyezési terv célja a birtok új, vagy átalakításra szoruló létesítményeivel kapcsolatos hatósági egyeztetések lebonyolítása, dokumentálása, a szükséges engedélyek beszerzése. 4.1.4. Kiviteli terv A kiviteli tervek az engedélyezett megoldások részletes terveit tartalmazzák, olyan mélységben, hogy az egyes konkrét feladatok a tervek szerint elvégezhetők, az egyes konkrét műszaki létesítmények elkészíthetők legyenek. 4.2. A birtoktervezés munkarészei A fenntartható, környezetkímélő, környezetébe "belesimuló" mezőgazdálkodás egyik legfontosabb eleme - amint arra korábban már utaltunk - olyan biológiai alapok (növényfajok, fajták) növényi struktúra kialakítása, amelyek környezeti igényeit a termőhely adottságai a legjobban kielégítik. Az így kialakuló növényfaj- és fajtastruktúra reális termésszintjeit a termőhelyi feltételekből kiindulva kell meghatározni. Erre építhető azután az állattenyésztés (állateltartó-képesség), a várható termékmennyiségek és így kapacitásigények tervezése. E vizsgálati folyamat kulcspontjai tehát:  A gazdaság (birtok) helyszínének tervezése, értékelése  az ökológiai feltételeknek és a termelési tradícióknak megfelelő növényfajok, fajták kiválasztása;  e növényfajok hozamának táblánkénti, határrészenkénti reális, számszerű becslése az adott termőhely agroökológiai paraméterei alapján; 51

 az állateltartó meghatározása;

képesség

vizsgálatával

a

takarmánytermő

területek

 az alomszalmaigény és a trágyatermelés összehangolása a terület teherbíró képességével;  a fennmaradó árunövény-termelő területek várható hozamai alapján a keletkező termékmennyiségek számszerű becslése;  a termékfajták vizsgálata alapján a feldolgozási kapacitások és értékesítési utak megtervezése, kialakítása;  a tervvariánsok közgazdasági vizsgálata alapján a megfelelő variáns kiválasztása. 4.2.1. A helyszín tervezése, értékelése A helyszínt, ha választható, akkor a kitűzött gazdálkodási céloknak megfelelően tervezetten kell kiválasztani, ha adott, akkor pedig fel kell mérni, értékelni kell annak tulajdonságait, egyrészt  agroökológiai adottságait, másrészt  műszaki, településszerkezettel összefüggő adottságait, melyeket már a tervezés legelső fázisában, a program szintjén tisztázni kell, mert a lehetőségek mellett kötöttségeket is jelentenek ezek az adottságok. Az agroökológiai adottságok meghatározzák a termeszthető növények körét, az elérhető hozamokat, a földhasználat stratégiáját (technológiák, stb.) és formáját, az ágazati arányokat, az állateltartó képességet és végeredményben a jövedelemtermelő képességet is. A településszerkezettel összefüggésben számos szempont figyelembevétele szükséges. A települések különböző területeinek hasznosítási lehetőségeit a települések rendezési tervei, illetve szabályozási előírások tartalmazzák. Tekintettel arra, hogy a birtok, bárhol van is, valamilyen település közigazgatási területén helyezkedik el, a tervezése során a települési környezettel kapcsolatos összhangjának kialakítása elkerülhetetlen. A különböző szempontok szerinti szabályok, korlátozások településenként, kül- és belterületen igen eltérőek. A birtokok kialakítását, telepítését alapvetően befolyásolják a rendezési tervekben, szabályozási előírásokban megfogalmazott, a konkrét helyszínre érvényes:  földhasználatra vonatkozó előírások (természet- és környezetvédelemmel összefüggő szabályok),  beépítéssel kapcsolatos előírások (a létesítendő funkciókkal, épületméretekkel, az épületek elhelyezésével összefüggő szabályok),



az alkalmazkodó technológiákkal kapcsolatos előírások (trágya-, szennyvíz-, szemét-, hulladékkezelés szabályai),

 a környezetállapottal kapcsolatos követelmények előírásai zajterhelési, levegő-, víz-, talajszennyezési határértékek).

(maximális

Tekintettel arra, hogy a mezőgazdasági termelőegységek (birtokok) környezeti hatása jelentős, akármelyik környezeti tényezőt is tekintjük (talajszennyezés, légszennyezés, zajterhek, vízszennyezés) a települési környezettel való összhang megteremtése közügy, a 52

települési közösség és a vállalkozó tulajdonos közös feladata. A kialakításra kerülő birtok szempontjából döntő kérdés, hogy annak művelésre alkalmas földterületei, illetve a gazdálkodás központi létesítményei (az istállók, gép-, takarmány- és terménytárolók, állandó vagy ideiglenes emberi tartózkodás céljait szolgáló szállás- és lakóépületek) hol helyezkednek/helyezhetők el:  kül- vagy belterületen,  egy közös területen vagy egymástól fizikailag elkülönülve? Tájanként eltérő hagyományai alakultak ki - ma már sok esetben csak könyvtárakban, régi térképeken fellelhető dokumentumok bizonyítják - a konkrét táji adottságokhoz harmonikusan illeszkedő birtoktípusoknak, épületek, épületegyüttesek kialakításának. Ma, amikor újra van esély sokszínű, kis- közép- és nagybirtokokból álló birtokstruktúra kialakulására, különösen érdemes a tradicionális település- és birtokformáknak a táji adottságokhoz való alkalmazkodásában rejlő előnyeit kihasználni. Hazai sajátosságaink, tradícióink, táji-települési adottságainkként kell kezelnünk a korábbi termelőszövetkezeti, állami gazdasági birtokok nagyüzemi létesítményeit, telepeit infrastruktúráit is, melyek egy része az átalakulások következtében sokhelyütt kihasználatlanul áll. Ezek rekonstrukciója, gazdálkodási vagy egyéb célú hasznosítása elsőrendű értékmentő feladat, hiszen az üresen, használaton kívül álló létesítmények, még ha erkölcsileg sok esetben elavultak is, fizikai állapotukat tekintve értékeket képviselhetnek, a nemzeti vagyon részei. A rekonstrukció feltétele egyrészt  a tulajdon- és használói viszonyok, jogok tisztázása, másrészt pedig



a környezeti szempontból kiegyensúlyozott üzemelésükhöz szükséges műszaki fejlesztések elvégzése, valamint nem utolsósorban

 a működtetésükhöz szükséges földterületek biztosítása egy vállalkozáson belül vagy kooperációs formában. A birtok helyszínének értékelése során feltétlenül figyelembe kell venni a terület ellátására rendelkezésre álló műszaki infrastruktúrarendszerek (utak, víz- és energiahálózatok, trágya, szennyvízelhelyezés lehetőségei) állapotát, kapacitását. Ezek léte, teljesítőképessége, további terhelhetősége alapvetően befolyásolják a tervezett program megvalósítási lehetőségeit. A privatizáció nyomán kialakult új tulajdonosi struktúrák, a táblák, földrészletek határainak új rendszere a meglévő területi infrastruktúrarendszerek (utak, földutak, ellátóhálózatok) rekonstrukcióját is szükségessé teszik. Ennek végrehajtását az érintettek érdekegyeztetését szolgáló települési-térségi szintű tervezési folyamat kell, hogy megalapozza, ennek eredménye a birtoktervezés feltételeit alapvetően befolyásolja. A mezőgazdasági termelő üzemek kialakítása az országos érvényű előírások szerint (Építési Törvény, Országos Építésügyi Szabályzat) a települések mezőgazdasági célú külterületein, illetve az állattartási tevékenységet megengedő belterületi övezeteiben lehetségesek. Feldolgozólétesítmények elhelyezése külön területfelhasználási terv szerint 53

történhet. Az üzemekhez kapcsolódó lakóépületek létesítése külterületen csak az erre a célra a település rendezési tervében vagy önkormányzati rendeletben kijelölt (ún. "egyéni gazdálkodási területek") területeken lehetséges. 4.2.2. A növényi struktúra meghatározása A növényi struktúrának a tájak, a termőhely adottságaihoz kell alkalmazkodnia. Magyarország természeti nagytájait és agroökológiai körzeteit mutatja be az 4. ábra. A termőhelyi alkalmasság és a termesztési hagyományok alapján a növényfajokat csoportosítottuk, és tájanként első- (1) másod- (2) és harmadrendű (3) növényfajokat adtunk meg (5. ábra), ami tehát azt jelenti, hogy az adott táj (agroökológiai körzet) termőhelyi jellemzői és a termelési tradíciók a különböző növényfajok termesztésének milyen mértékben kedveznek.

54

4. ábra: Magyarország természeti nagytájai és agroökológiai körzetei (Láng et al., 1983)

I. Dunai Alföld 1. Duna menti síkság 2. Duna-Tisza közi hátság 3. Bácskai hátság 4. Mezőföld 5. Dráva menti síkság II. Tiszai Alföld 6. Felső-Tiszavidék 7. Közép-Tiszavidék 8. Alsó-Tiszavidék 9. Észak-alföldi hordalékkúp-síkság 10. Nyírség 11. Hajdúság 12. Berettyú-Kőrös vidék 13. Kőrös-Maros köze III. Kisalföld 14. Győri medence 15. Marcal medence 16. Komárom-Esztergomi síkság IV. Nyugat-magyarországi peremvidék 17. Alpokalja 18. Sopron-Vasi síkság 19. Kemeneshát 20. Zalai dombság

V. Dunántúli-dombvidék 21. Külső-Somogy 22. Belső-Somogy 23. Tolna-Baranyai dombság 24. Mecsek és Mórágyirög VI. Dunántúli középhegység 25. Bakonyvidék 26. Vértes és Velencei hegység és vidéke 27. Dunazug-hegyvidék VII. Észak-magyarországi középhegység 28. Duna-kanyar hegyvidéke 29. Nógrádi-medence 30. Cserhátvidék 31. Mátravidék 32. Bükkvidék 33.Heves-Borsodi medencék és dombságok 34. Észak-Borsodi hegyvidék 35. Tokaj-Zempléni hegyvidék

55

5. ábra: Magyarország agroökológiai körzeteinek növényszerkezete a termőhelyi alkalmasság és a termelési hagyományok alapján (Ángyán, szerk., 1989)

fehérhere

lucerna

dohány

seprűcirok

rostlen

rostkender

ricinus

mentafajok

mustár

földimogyoró

mák

olajlen

ő. k. repce

vöröshere

PILLANGÓS VIR. SZÁLAS TAK. NÖVÉNYEK

IPARI NÖVÉNYEK

napraforgó

cikória

tak. répa

cukorrépa

homoki borsó

homoki bab

szegletes lednek

csicseriborsó

csillagfürt

lóbab

lencse

bab

szója

borsó

pohánka

moharfélék

burgonya

GYÖKGUMÓSOK

HÜVELYESEK

kölesfélék

cirokfélék

kukorica

rizs

tavaszi árpa

1

zab

I.

rozs

FAJ KÖRZET őszi búza

NAGYTÁJ

GABONAFÉLÉK

őszi árpa

CSOPORT

2

DUNAI ALFÖLD

3 4 5 6

II.

7 8 9

TISZAI ALFÖLD

10 11 12 13

III. KISALFÖLD

14 15 16

IV. NYUGAT MAGYARORSZÁGI PEREMVIDÉK V. DUNÁNTÚLI DOMBVIDÉK

17 18 19 20 21 22 23 24

VI. DUNÁNTÚLI-KHG.

25 26 27 28

VII.

29 30

ÉSZAKMAGYARORSZÁGI KÖZÉPHEGYSÉG

31 32 33 34 35

56

Ez az áttekintés csak a legfontosabb, illetve adott termőhelyek speciális növényfajait tartalmazza. Környezeti és gazdasági szempontból egyaránt az tekinthető jó megoldásnak, ha a növényi struktúrát úgy állítjuk össze, hogy abban a birtok térségére jellemző, első és másodrendű, esetlegesen harmadrendű növényfajok szerepeljenek. A körzetre nem jellemző növényfajokat feltétlenül kerülni kell! 4.2.3. A talajok termőképességének becslése Talajaink szántóföldi termőhely-kategóriákba (csoportokba) sorolhatók, melyek a következők (Antal, 1987): A termőhely száma I. II. III. IV. V. VI.

A szántóföldi termőhely neve Csernozjom talajok Barna erdőtalajok Kötött réti és glejes erdőtalajok Homok- és laza talajok Szikes talajok Sekély rétegű vagy erősen lejtős, erodált talajok

I. sz. szántóföldi termőhely (csernozjom) A genetikus osztályozás szerint ebbe a szántóföldi termőhelybe a következő talajtípusok sorolhatók:  csernozjom barna erdőtalajok,  erdőmaradványos csernozjomok,  kilúgozott csernozjomok,  mészlepedékes csernozjomok,  csernozjom réti talajok,  réti csernozjomok,  teraszcsernozjomok,  humuszkarbonát-talajok. II. sz. szántóföldi termőhely (középkötött barna erdőtalajok) Ide tartoznak a következő talajtípusok:  agyagbemosódásos barna erdőtalajok,  savanyú barna erdőtalajok,  Ramann-féle barna erdőtalajok,  karbonátmaradványos barna erdőtalajok,  lejtőhordalék-talajok. III. sz. szántóföldi termőhely (réti talajok) Az ide tartozó talajtípusok a következők:  réti talajok,  öntés réti talajok,  szolonyeces réti talajok,  lápos réti talajok, homokos réti talajok,  pszeudoglejes barna erdőtalajok.

57

Altípusok:  réti öntéstalajok,  nyers öntéstalajok,  szolonyeces és szoloncsákos réti talajok. IV. sz. szántóföldi termőhely (laza talajok) Ide a következő talajtípusok tartoznak:  futóhomok talajok (0,3 % humusz felett),  humuszos homoktalajok,  kovárványos barna erdőtalajok,  rozsdabarna erdőtalajok,  nyers öntéstalajok (homok),  humuszos öntéstalajok (homok). V. sz. szántóföldi termőhely (szikesek) Az ide tartozó talajtípusok:  réti szolonyectalajok,  másodlagosan elszikesedett talajok,  sztyepesedő réti szolonyectalajok,  szoloncsákos réti talajok,  lecsapolt, telkesített rétláptalajok (sós). Altípusok:  erősen szolonyeces réti talajok. VI. sz. szántóföldi termőhely (sekély termőrétegű, erodált, lejtős talajok). Az ebbe a csoportba tartozó talajok alapvető jellemzője a sekély termőrétegűség, melynek okai különbözőek lehetnek. Ilyenek: nagymértékű erodáltság lejtős területeken (erdő- vagy csernozjom talajok), köves vagy kavicsrétegen kialakult, 50 cm-nél vékonyabb talajréteg, függetlenül a lejtési viszonyoktól. A 6 szántóföldi termőhely talajainak nem mindegyike alkalmas minden növényfaj eredményes termesztésére, és az elérhető termésszintek sem azonosak. Termőhelyenként a terméstartományokat egységesen 3 részre osztottuk fel (1. táblázat). A tervezhető termésszintet úgy lehet megállapítani, hogy a táblának a megelőző 5 évben elért tényleges eredményét beazonosítjuk a táblázat szerinti termésszint-kategóriákba, és azok átlageredményét vesszük alapul mind a tervezéshez, mind a tápanyagellátáshoz. Az előző évek terméseredményei kifejezik az adott táblán a növénytermesztés színvonalát, a talaj termékenységét és kultúrállapotát. Mindezek alapján tehát a talaj típusának, termőhelyi kategóriájának ismeretében jól becsülhető a tervezési terület potenciális növényi produkciója. Ha rendelkezünk a területről az előző évekből termésadatokkal, akkor az is megállapítható, hogy az adott termőhely milyen (alacsony, közepes vagy magas) termésszint-kategóriájával számolhatunk a tervezés során. Pl. Csernozjom talaj (I.) 1990 borsó 4,0 t/ha M (3) 1991 ő. búza 6,8 t/ha K (2) 1992 ő. búza 6,1 t/ha K (2) 1993 szemeskukorica 6,4 t/ha A (1) 1994 szemeskukorica 7,5 t/ha K (2) 1995 tervezési szint K (2)

58

1. táblázat: Termésszinthatárok néhány jellegzetes növényfajnál a fő szántóföldi termőhelyek szerint (t/ha) Sz. f. termőhely

Termésszint

I.

alacsony közepes magas alacsony közepes magas alacsony közepes magas alacsony közepes magas alacsony közepes magas alacsony közepes magas

II. III. IV. V. VI.

Növényfajok Őszi búza 4,0-5,5 5,6-7,0 7,1-8,5 3,5-5,0 5,1-6,5 6,6-8,0 3,0-4,5 4,6-6,0 6,1-7,5 2,1-3,0 3,1-4,0 4,1-5,0 3,1-4,0 4,1-5,0 5,1-6,0 2,6-3,5 3,6-4,5 4,6-5,5

Szemes kukorica 5,1-6,5 6,6-8,0 8,1-9,5 4,1-5,5 5,6-7,0 7,1-8,5 3,6-5,0 5,1-6,5 6,6-8,0 2,6-3,5 3,6-4,5 4,6-5,5 2,1-3,0 3,1-4,0 4,1-5,0 2,6-3,5 3,6-4,5 4,6-5,5

Borsó

Szója

Lucerna Vöröshere Silókukorica

2,0-2,8 2,9-3,7 3,8-4,6 1,6-2,3 2,4-3,1 3,2-3,9 1,5-2,2 2,3-3,0 3,1-3,8 1,0-1,7 1,8-2,5 2,6-3,3 -

1,5-2,2 6,1-8,0 2,3-3,0 8,1-10,0 3,1-3,8 10,1-12,0 1,2-1,8 5,0-6,5 1,9-2,5 6,6-8,1 2,6-3,2 8,2-9,7 1,2-1,8 5,1-7,0 1,9-2,5 7,1-9,0 2,6-3,2 9,1-11,0 4,1-5,5 5,6-7,0 7,1-8,5 4,1-5,5 5,6-7,0 7,1-8,5 4,1-5,0 5,1-6,0 6,1-7,0

4,1-5,5 5,6-7,0 7,1-8,5 2,6-4,0 4,1-5,5 5,6-7,0

25,1-32,0 32,1-40,0 40,1-47,0 20,0-27,0 28,0-35,0 36,0-43,0 20,0-26,0 27,0-33,0 34,0-40,0 15,0-19,0 20,0-24,0 25,0-29,0 15,0-19,0 20,0-24,0 25,0-29,0 15,0-19,0 20,0-24,0 25,0-29,0

Cukorrépa

Napraforgó

30,0-42,0 43,0-55,0 56,0-68,0 25,0-37,0 38,0-50,0 51,0-63,0 25,0-37,0 38,0-50,0 51,0-63,0 -

2,0-2,8 2,9-3,7 3,8-4,6 1,8-2,5 2,6-3,3 3,4-4,1 1,5-2,2 2,3-3,0 3,1-3,8 1,5-2,2 2,3-3,0 3,1-3,8 1,4-1,9 2,0-2,5 2,6-3,1 1,4-1,9 2,0-2,5 2,6-3,1

59

4.2.4. Az állateltartó képesség becslése A terület állateltartó-képességének közelítő meghatározása abból az empirikus adatból indul ki, hogy egy számosállat (500 kg élősúlyú állat) átlagos évi takarmányigénye 2,7 t GE (gabonaegység). Meg kell tehát határozni, hogy a tervezési területnek mekkora a gabonaegységben kifejezett termőképessége. Ehhez ismernünk kell a különböző növényfajok gabonaegység szorzóit. Ezek néhány kiemelt növényfaj esetén a következők (2. táblázat): 2. táblázat: Gabonaegység-szorzók Növényfaj Szemes kukorica Száraz borsó Száraz bab Lóbab Szója Bükköny Őszi búza Őszi árpa Tavaszi árpa Rozs Zab Lucerna Vöröshere Gyepszéna Silócirok Silókukorica Takarmányrépa

Szorzószám 1,2 1,2 1,2 1,2 1,2 1,2 1,1 1,1 1,1 1,0 1,0 0,5 0,5 0,4 0,3 0,2 0,2

Ha nem ismerjük a korábbi időszakban a tervezési területen elért termésátlagokat, akkor az 1. táblázatban megadott termésszintekből és a 2. táblázat adataiból indulhatunk ki. Ez alapján a fő szántóföldi termőhelyeken a 3. táblázatban összefoglalt GE hozamokkal számolhatunk. Kiindulva abból a korábban már említett adatból, hogy egy számosállat átlagos évi takarmányigénye 2,7 t GE, meghatározható, hogy különböző takarmányterületi arány esetén hány számos állatot képes 1 ha terület eltartani. Erre mutat be példát a 4. táblázat. 3. táblázat: A fő szántóföldi termőhelyek becsült gabonaegység hozama (t GE/ha) Termőhelyek I. II. III. IV. V. VI.

Alacsony 4,2 - 5,6 3,2 - 4,4 3,2 - 4,5 2,8 - 3,6 3,1 - 4,1 2,8 - 3,7

Hozamszintek Közepes 5,7 - 7,1 4,5 - 5,8 4,6 - 5,9 3,7 - 4,7 4,2 - 5,2 3,8 - 4,7

Magas 7,2 - 8,5 5,9 - 7,1 6,0 - 7,3 4,8 - 5,8 5,3 - 6,3 4,8 - 5,7

60

4. táblázat: Csernozjom talaj (I.) állateltartó képessége eltérő takarmánytermő területi arány esetén (db Sz.á./ha) Takarmánytermő Hozamszintek terület (%) Alacsony Közepes Magas 80 1,24 - 1,66 1,67 - 2,10 2,11 - 2,52 70 1,09 - 1,45 1,46 - 1,84 1,85 - 2,20 60 0,93 - 1,24 1,25 - 1,58 1,59 - 1,89 50 0,78 - 1,04 1,05 - 1,32 1,33 - 1,58 40 0,62 - 0,83 0,84 - 1,05 1,06 - 1,26 30 0,47 - 0,62 0,63 - 0,79 0,80 - 0,95 20 0,31 - 0,41 0,42 - 0,52 0,53 - 0,63 Megjegyzés:  1 számosállat évi átlagos takarmányigénye 2,7 t GE/év 2,3 t k.é./év  1 számosállat 1,25 db szarvasmarha 1,25 db ló 8,77 db sertés 14,29 db juh 50,00 db toulousei (Fr) májlúd 71,42 db szürke landeszi (Fr) májlúd 83,33 db alföldi magyar májlúd 100,00 db dunántúli magyar májlúd

Ha ismerjük a korábbi időszakban a tervezési területen elért termésátlagokat, akkor ezekből a GE hozam és az állateltartó képesség közvetlenül is számítható. Erre mutat be példát az 5. táblázat. 5. táblázat: Állateltartó képesség közvetlen számítása a területi termésátlagokból (takarmánytermő terület = 100 %) Évek

Növény

1986 Borsó 1987 Búza 1988 Búza 1989 Kukorica 1990 Kukorica 1991 Kukorica 1992 Kukorica 1993 Silókukorica 1994 Búza 1995 Kukorica Átlag Minimum Maximum

Termés t/ha 2,6 4,2 4,0 5,5 5,4 5,2 5,0 26,5 3,6 6,1

GE szorzó 1,2 1,1 1,1 1,2 1,2 1,2 1,2 0,3 1,1 1,2

GE t/ha 3,12 4,62 4,40 6,60 6,48 6,24 6,00 7,95 3,96 7,32 5,67 3,12 7,95

Sz.á. db/ha 1,16 1,71 1,63 2,44 2,40 2,31 2,22 2,94 1,47 2,71 2,10 1,16 2,94

Ha nagyobb területre részletes talajvizsgálati adatokkal és több évre visszamenőlegesen termésátlagokkal is rendelkezünk, akkor ezek a kalkulációk is egészen pontossá és még megbízhatóbbá tehetők. Ehhez azonban az "AGROPLAN" számítógépes termőhelyelemző rendszerre van szükség, mely a szerzőknél hozzáférhető (Ángyán - Menyhért, 1988).

61

4.2.5. Munkaerőmérleg Átlagos összetételű gazdálkodó család (2 szülő, 2 nagyszülő, 3 gyerek, 1 időszaki munkás) munkaerőmegoszlása (fő) a következő:  a gazda 1,0  a felesége 0,7  a nagyapa 0,3  a nagyanya 0,2  a gyerekek 0,5  időszaki külső 0,3 Összesen: 3,0 Egy ilyen család NSZK viszonyok között 35-40 számosállatot (szarvasmarha állományt) képes ellátni. Azonos munkaerőmegoszlást, de a magyar viszonyokból, a gépesítettség és az infrastruktúra lényegesen alacsonyabb színvonalából kiindulva kisebb hatékonyságot feltételezve egy ugyanilyen munkaerő-megoszlású átlagos magyar család mintegy 25 számosállatnak megfelelő szarvasmarha állományt képes ellátni, melynek munkaerőigénye a 6. táblázatban jelzett megoszlásban ugyancsak 3 fő. 6. táblázat: Munkaerőigény 25 db számosállat gondozásához és a hozzátartozó takarmánytermő-terület ellátásához (SZARVASMARHA) 25 db számosállat (átl. össz. állomány) 18 db tehén 1 db bika 3 db hízómarha 7 db növendék üsző 3 db borjú Összesen

Munkaerőigény (fő) 1,94 0,30 0,18 0,42 0,16 3,00

4.2.6. Birtokméret saját takarmánybázis esetén Ha az 68. táblázatban ismertetett példából és az előzőekben bemutatott munkaerőmérlegadatokból indulunk ki, vagyis csernozjom talajon 25 számosállat nagyságú szarvasmarha állományt akarunk tartani, akkor - különböző területhasznosítási arányok esetén - a 7. táblázatban összefoglalt területigénnyel (birtokmérettel) kell számolnunk. 7. táblázat: Területigény (ha) eltérő talajtermékenységi kategóriában, különböző területhasznosítási arányok esetén (25 számosállat, SZARVASMARHA esettanulmány) (Csernozjom (I.) talaj) Sorsz.

Területhasznosítási arányok (%) Hozamszintek Szántóföldi takarmányÁrunövény Alacsony Közepes Magas növény 1. 70 30 17,2 - 22,9 13,6 - 17,1 11,4 - 13,5 2. 60 40 20,2 - 26,9 15,8 - 20,1 13,2 - 15,7 3. 50 50 24,0 - 32,1 18,9 - 23,9 15,8 - 18,8 4. 40 60 30,1 - 40,3 23,8 - 30,0 19,8 - 23,7 5. 30 70 40,3 - 53,2 31,6 - 40,2 26,3 - 31,5 Megjegyzés: 25 db Sz.á./ha = 18 db tejelő tehén + 1 db bika + 3 db hízómarha + 10 db fiatal üsző és borjú

62

50-50 %-os területhasznosítási arányt véve például gyenge adottságú talajon a 25 számosállat eltartásához 24-32 ha, jó adottságú talajon pedig 16-19 ha hasznos területű birtokra van szükség. Ezen a területen előállítható a 25 számosállat mintegy 65-70 t GE/év takarmánya, valamint a mintegy 45 t szalma/év (5 kg szalma/számosállat/nap) alomszalmaigény túlnyomó része is. Ez a 16-32 ha-os birtoknagyság tehát arra az esetre vonatkozik, ha az állattenyésztést saját takarmánybázisra alapozzuk, többé-kevésbé zárt ciklusú (biológiai) gazdálkodást folytatunk, s a terület 50 %-án szántóföldi takarmányt, 50 %-án pedig egyéb növényt termesztünk. 4.2.7. Birtokméret trágyaelhelyezési korláttal Másik lehetséges gazdálkodási mód az, ha az állattenyésztést részben vásárolt takarmánybázisra és alomszalmára alapozzuk (részben nyitott ciklusú, integrált gazdálkodás). Ebben az esetben a birtoknagyságot az állatállomány trágyatermelése és a föld trágyabefogadó képessége alapján tervezhetjük (8. táblázat). 8. táblázat: 25 számosállat trágyatermelése SZARVASMARHATARTÁS Állományösszetétel Megnevezés db Tehén Bika Hízómarha Növendéküsző Borjú Összesen

18 1 3 7 3 32

Trágyatermelés (#) t/db/év össz. t/év 11 11 15 6 2 -

198 11 45 42 6 302

Területigény (ha) 20 15 10 t/ha/év esetén 9,9 13,2 19,8 0,5 0,7 1,1 2,3 3,0 4,5 2,1 2,8 4,2 0,3 0,4 0,6 15,1 20,1 30,2

Ez a táblázat arra hívja fel a figyelmet, hogy állattenyésztés földterület nélkül még akkor sem létezhet, ha a takarmány és az alomszalma a piacon beszerezhető. A terület szennyezésérzékenységétől (környezetvédelmi kapacitásától) függően 25 számosállat méretű állattenyésztés esetén hektáronként és évente 10-20 t istállótrágya elhelyezésével számolhatunk, így a nagyobb környezetvédelmi kapacitású, jó és igen jó termékenységű területeken 15-20 ha, a talajvíz közelsége vagy a nagy áteresztőképesség miatt kis környezetvédelmi kapacitású, illetve a II. vízvédelmi zónába eső területeken viszont 25-30 ha minimális földterületre van szükség ahhoz, hogy a keletkező istállótrágya biztonságosan elhelyezhető legyen. Ez vagy ilyen méretű saját földterületet, tartós földbérletet, vagy olyan tartós szövetkezésben való szerződéses részvételt feltételez, ahol a szövetkezés egészére teljesül a biztonságos trágyaelhelyezés követelménye (szövetkezés ilyen méretű növénytermesztést folytató gazdával). Ez utóbbi esetben az állattenyésztő szállít istállótrágyát a növénytermesztőnek, a növénytermesztő pedig takarmánnyal és alomszalmával látja el az állattenyésztőt.

63

5. AZ EGYES ÁGAZATOK FŐBB ÖKONÓMIAI KÉRDÉSEI 5.1. Az ágazatok típusai és közös döntési problémái Az előzőkben a 3.2 pontban tárgyalt, a vállalatok termelési szerkezetének kialakítására vonatkozó szempontok alapján a vállalkozónak döntenie kell arról, hogy milyen ágazatokat (tevékenységeket) kíván bevonni a termelési szerkezetébe. Ennek a döntésnek a meghozatalához azonban a vállalkozás adottságai ill. lehetőségei figyelembevételével ki kell választani azokat az ágazatokat, amelyek eredményes létesítésére és működtetésére reális lehetőségei vannak. Az így kiválasztott ágazatokat ezek után részletesen meg kell terveznie, vagyis meg kell hoznia azokat a döntéseket, amelyek az ágazatok tényleges kialakítása és működtetése érdekében felmerülnek. Az egyes ágazatok sajátosságai alapján az ágazatok döntési és szervezési kérdéseit célszerű az alábbi ágazatcsoportokra vonatkozóan összefoglalni. A. Növénytermesztési ágazatok a) Egyéves növénytermesztési ágazatok (Kalászos gabonafélék, kukorica, napraforgó stb.) b) Többéves (évelő) növénytermesztési ágazatok (lucerna, vöröshere, rét-legelő, energiafű, stb.) c) Ültetvényes ágazatok (szőlő, gyümölcs, energiaerdő) B. Állattenyésztési ágazatok a) Kérődző állatokat tenyésztő ágazatok (tej- és húsmarhatartás, juh, kecske) b) Abrakfogyasztó állattartó ágazatok (sertés, baromfi) c) Egyéb állattenyésztési ágazatok (ló, prémes állatok, stb.) C. Szolgáltató ágazatok (tevékenységek) - Traktorüzem - Szállítási szolgáltatás - Kombájnüzem - Raktározási tevékenység - Növényvédelmi szolgáltatás - Javítóüzemi szolgáltatás - Energia és vízellátás D. Egyéb, nem mezőgazdasági tevékenység - Kereskedelmi tevékenység (pl. biobolt) - Feldolgozó, tartósító tevékenység - Ipari és egyéb nem mezőgazdasági tevékenység, külső szolgáltatás A fenti felsorolásban szereplő összes ágazat ill. tevékenység mindegyike még a több ezer hektáron gazdálkodó nagyméretű mezőgazdasági vállaltokban sem létesíthető, a családi mezőgazdasági vállalkozások pedig általában csak néhány jól megválasztott tevékenységet tudnak folytatni, ill. a szolgáltatások nagy részét külső szolgáltatótól kénytelenek igénybe venni. Másrészt a különböző tevékenységek tervezése részletes és elmélyült szakmai (állattenyésztési, növénytermesztési, kertészeti, műszaki stb.) 64

ismereteket igényel amelyek, külön speciális szakemberek alkalmazásával vagy szaktanácsadás igénybevételével biztosíthatók. Az ágazatok és a termelési szerkezet tervezéséhez a környezetgazdálkodási agrármérnök elsősorban saját agrárkörnyezetgazdálkodási ismereteivel járulhat hozzá, de szükséges, hogy a legfontosabb döntési és szervezési feladatok lényegét minden területen ismerje. Az ágazati sajátosságoktól eltekintve az összes ágazatnál egyaránt felmerülő alapvető döntési problémák a következők: A. A lehetséges (számításba vehető) ágazatok kiválasztása a) Ehhez fel kell mérni a vállalkozás adottságait, lehetőségeit. Növénytermesztési ágazatok esetében a talajadottságokat, az éghajlati viszonyokat, az öntözés lehetőségeit, a meglévő gépek és egyéb szükséges eszközök körét és kapacitását, az eszközbeszerzés lehetőségeit (ebbe beleértve a saját forrásokból, hitelből és az állami támogatással beszerezhető eszközök körét is). Fontos megvizsgálni az adott helyen külső szolgáltatóktól igénybe vehető szolgáltatások lehetőségeit és feltételeit is. b) A lehetőségek pontos (számszerű) felmérése után ki kell dolgozni az egyes lehetséges ágazatok technológiai tervét az adottságok keretein belül lehetőleg több változatban. (Pl. hagyományos intenzív vagy ökológiai ill. biotermelés, agrár-környezetvédelmi programokban való részvétel, állattenyésztési ágazatoknál a tartási módok, a takarmányellátás megoldási módjai szerinti változatok, stb.) c) Ki kell számítani az egyes technológiai változatok várható költségeit állandó és változó költségek szerinti csoportosításban. (Emlékeztetni kell rá, hogy ez esetben az ágazat létesítésével fellépő, a hozamszinttől ill. az ágazat méretétől független költségek köre adja az állandó, a hozam nagyságától ill. az ágazat méretétől (az ágazati alapegységek, pl. terület hektárban, a tehenek száma, férőhely stb.) függő költségek köre pedig a változó költséget). Ennek alapján meg kell állapítani az adott ágazat fedezeti pontnak megfelelő minimálisan szükséges hozamszintjét ill. méretét (lásd: 1.3.2 pont). E vizsgálat alapján egyes ágazatok ill. technológiai változatok kieshetnek a további vizsgálatok köréből, mivel még a minimális hozamszinten vagy méretben sem valósíthatók meg. B. A piaci lehetőségek felmérése Természetszerű és már az előbb felsorolt egyes lépések is szükségessé teszik az ágazat piaci lehetőségeinek felmérését. Az értékesítés lehetséges módjainak feltárása, amely lehet, úgy mint közvetlenül betakarítás utáni értékesítés, közraktározás ill. saját tárolás után későbbi kedvező piaci feltételek szerinti értékesítés, egy vagy többéves szerződésre alapozott értékesítés, EU intervenciós felvásárlásra történő felajánlás, stb. Különösen is az állattenyésztési ágazatoknál fontos a többéves szerződésekre alapozott értékesítés ill. az értékesítő szövetkezetekben való részvétel. Az egyes értékesítési módoknál meg kell ismerni az értékesítés feltételeit, minőségi követelményeit, a fizetés feltételeit, stb.

65

A termelési szerkezet kialakítása Az ágazatoknak a vállalkozás termelési szerkezetébe történő beillesztése ill. a termelési szerkezet meghatározása (optimalizálása) alapján lehet csak dönteni az eddigi vizsgálatok után lehetségesnek ítélt ágazati változatokról, hiszen a legtöbb ágazat versenyző típusú kapcsolatban van egymással bizonyos meghatározó erőforrások vonatkozásában (földterület, gépkapacitások, családi munkaerő kapacitások stb.). Ezért lehetséges, hogy az ágazatok közötti kapcsolatok miatt az önmagában vizsgálva kevésbé kedvező ágazat vagy ágazati változat is bekerülhet a vállalkozás termelési szerkezetébe. (Pl. a nagy értékű gépek vagy a család munkaerejének teljesebb és egyenletesebb kihasználása miatt.) Az ágazatok összehangolása, a termelési szerkezet „optimális” kialakítása a vállalkozás nagyságától, a meghatározó erőforrásainak sokféleségétől, a lehetséges ágazatok számától függően megoldható egyszerű számítások és erőforrás mérlegek (kapacitások és igények mérlegszerű összehangolása) vagy matematikai tervezési módszerek (pl. lineáris programozás) és számítógépek igénybevételével).

5.2. Az egyéves növénytermesztési ágazatok főbb ökonómiai kérdései Ebbe az ágazatcsoportba hazánk kedvező mezőgazdasági adottságait figyelembe véve nagyszámú ágazat tartozik, amelyek biológiai alapjaikat, termesztési céljaikat, ill. részletesebb technológiai igényeiket tekintve igen sokfélék, de ugyanakkor olyan lényeges közös ökonómiai sajátosságaik vannak, amelyek kellően indokolják, hogy egy ágazatcsoportba soroljuk ezeket. A legfontosabb közös ökonómiai sajátosságaik a következők: a) A termőföldet csak egy évig kötik le, ezért a mezőgazdaság sajátosságait figyelembe véve viszonylag rövid idő múlva újra lehetővé válik, hogy döntsünk a földhasználatról. b) Az ágazatok termelési folyamatában ugyan egyre növekvő költség van lekötve, de az ágazat sikeres működése esetén ez relatíve hamar visszatérül. c) A mezőgazdaságra jellemző nagy, főleg időjárási kockázat kevésbé okoz súlyos gazdasági problémát. Például teljes téli fagykár vagy jégkár esetén az ágazat további költségeket nem okoz. Az őszi vetésű egyéves növények súlyos károsodása esetén lehetőség van tavaszi vetésű egyéves növények vetésére. (Pl. a száraz hideg tél után súlyosan károsodott, őszi árpa helyett tavasszal még van lehetőség kukoricát vagy napraforgót vetni a kifagyott növény helyett). d) Az egyéves növénytermesztési ágazatok nem időtől függő termelési folyamatok, tehát időtartam (időráfordítás) optimalizálási probléma nem merül fel (v.ö.: 1.3.3 pont) e) Bár egyes ágazatok speciális és nagy értékű eszközöket igényelnek (pl. cukorrépa betakarító gépek), mégis az általuk igényelt gépek nagyobb része több vagy minden ágazatnál alkalmazhatók (traktorok, művelő és vetőgépek,műtrágyatárolók és szórógépek, magtárak, raktárak stb.) Az ágazatok megfelelő társításával

66

nagymértékben csökkenthető a gépek kihasználásának idényszerűsége és ezáltal a gépi munkák költségei. f) Egyes speciális esetektől eltekintve az ágazatok kiválasztására, méretezésére és technológiai tervezésére vonatkozó döntési problémák azonosak és azonos ökonómiai kalkulációkkal oldhatók meg. Az egyéves növénytermesztési ágazatok tervezésénél (szerkesztésénél), el kell készíteni az ágazat részletes technológiai tervét lehetőleg több változatban. Ehhez egyrészt az adott növény termesztésének részletes és pontos szakmai (növénytermesztéstani) ismeretei valamint a technológiában alkalmazandó anyagok és eszközök paramétereinek részletes ismeretei szükségesek (műtrágyák és vegyszerek hatóanyagai, alkalmazási lehetőségei és követelményei, a gépek teljesítmény és költség adatai, a műveletek elvégzésének optimális időpontjai stb. A termelési folyamat minden ágazat esetében az alábbi feladatok elvégzésének megtervezését igényli: talajelőkészítés, tápanyag-utánpótlás, vetés (ültetés), növényápolás, növényvédelem, öntözés, betakarítás, szállítás (vevő telephelyére vagy saját tárolóba), tárolás, raktározás, értékesítés. A ráfordítások tervezésénél, különösen is a tápanyag-utánpótlás meghatározásánál önmagában is bonyolult döntés-előkészítési munkáról van szó. A tápanyag-utánpótlás módjai (szerves trágya, zöldtrágyázás, műtrágyahasználat) közötti választásnál ill. a ráfordításnagyság (színvonal) vonatkozásában az 1.3.1 pontban tárgyalt döntési szabályokat kell alkalmazni, ha lehetséges talajvizsgálatok és kísérleti adatok alapján meghatározott termelési függvények felhasználásával. Ezeknek a feladatoknak mindegyike további részfeladatokra bontható és többféle géppel ill. anyaggal, stb. megoldható. Esetenként külön döntést igényel, hogy egyes részfolyamatokat alkalmazzunk-e (pl. öntözés). A feladatok (műveletek) egységére jutó átlagköltségnek vagy másképpen önköltségnek a kiszámítás segítséget nyújt az egyes változatok közötti választáshoz, hiszen ha a különböző megoldások egyaránt biztosítják a feladatok azonos mennyiségben és minőségben történő elvégzését, akkor a legkisebb költségű megoldást kell választani. De természetesen ez nem alkalmazható más szempontok figyelembevétele nélkül (pl. környezet- és tájvédelmi előírások, talajvédelmi szempontok stb.). A műveletek mennyiségének méréséhez különböző technikai mérőszámokat alkalmazunk. Öntözésnél hektármilliméter, ami egy hektárnyi területre egy milliméter öntözővíz kijuttatását jelenti, (egyben egy m3/ha öntözővizet is jelent). Gépi munkáknál normál hektár (nha) a különböző gépi műveletek közös mérőszáma. A szállítási munkákat tonnakilométerrel szokás közös mérőszámmal kifejezni, ami egy tonnányi tömeg egy km távolságra történő elszállítását jelenti. A technológiai változatok természetesen nemcsak a költségekben különbözhetnek egymástól, hanem a hozamok ill. a termelési értékek nagyságában is (pl. különböző nagyságú és módozatú tápanyag-utánpótlás, öntözés alkalmazása vagy hiánya, különböző értékesítési módok és relációk stb.). A technológiai változatok kidolgozása után tehát a lehetséges, ténylegesen megvalósítható technológiai változatok kiválasztásával egyben az adott ágazat lehetséges ágazati változatait is meghatározzuk. Ezek közül viszont az

67

ágazati fedezeti hozzájárulás (számviteli kifejezéssel fedezeti összeg) és a vállalati termelési szerkezetbe való beillesztés lehetőségei, az állattenyésztési ágazatok saját termelésű takarmány igénye, vetésváltási követelmények stb. alapján választunk. Az ágazatok végleges kiválasztása és méretének meghatározása tehát csak a vállalkozás termelési szerkezetének tervezése keretében történhet. Az ágazatok ún. költségnemek szerinti költségei az alábbi költségnemeket foglalják magukban: Anyagköltségek:  Vetőmag (szaporítóanyag)  Műtrágya és egyéb tárgya anyagok  Növényvédőszer  Egyéb anyag (pl. kötöző anyag, zsákok, stb.) Anyagköltség összesen  

Öntözési költség Saját eszközökkel végzett szolgáltatások traktoros gépi munkák, kombájnozás, szállítás  Idegen (külső szolgáltatóktól igénybevett) szolgáltatások  Munkabér és közterhei  Földbérleti díj  Közvetlen értékcsökkenési leírás  Egyéb közvetlen költségek (pl. fajtadíj, licenc díj, biztosítás, stb.) Közvetlen költségek összesen  

Hozam, teljesítmény mennyisége Közvetlen önköltség (szűkített önköltség)

Az ágazatok közötti választáshoz meg kell állapítani a fedezeti összeget az alábbiak szerint:  Hozam (teljesítmény) érték (vagy bevétel)  Közvetlen támogatások és egyéb bevételek E két tétel összegéből levonandó a közvetlen költségek összesen tétel A különbség az ágazati fedezeti összeg (fedezeti hozzájárulás). A főágazati és vállalati általános költségek figyelembevételére az ágazatok közötti választáshoz nincs szükség és nem is helyes, mivel azoknak ágazatok közötti megosztása eleve csak akkor lehetséges, ha már döntöttünk valamely ágazat létéről és méretéről. Valójában tehát ez esetben változó költségnek azokat a költségeket kell tekinteni, amelyek az ágazat meglététől ill. méretétől függenek. Ezáltal teljesül a változó költségek alapján való döntés követelménye

68

5.3. A többéves növénytermesztési ágazatok főbb ökonómiai Az előbbiekben az egyéves növénytermesztési ágazatok a technológiai tervezésre, az ágazati változatok kialakítására és a termelési szerkezetbe történő beillesztésére vonatkozó szempontok bizonyos egyedi sajátosságok figyelembevételével ezekre az ágazatokra is érvényesek. Itt tehát csak a legfontosabb, a csak ezekre az ágazatokra jellemző különbségeket emeljük ki. Mintának a lucerna ágazatot választjuk de a legfontosabb megállapítások természetesen más többéves növénytermesztési ágazatokra is alkalmazhatók. A többéves növénytermesztési ágazatok alapvető sajátossága, hogy termelési folyamatok két alapvető részből áll: az ágazat létesítése, általános szóhasználattal telepítése és a tényleges használata a termék-előállítás. A használat a lucerna és hasonló ágazatok esetében ugyancsak két alapvető döntési problémát vet fel: az évenkénti kaszálások számának és a teljes használati élettartamnak a meghatározása (vagyis, hogy hány évig használjuk az eltelepített lucernát ill. hány évenként telepítsük újra). A. A telepítés jelentős költséggel járó tevékenység, amely külön technológiai tervezést igényel. Költségei a használat éveire eloszthatók. A legfontosabb sajátos döntési problémák a következők: a) A telepítés idejének megválasztása. A nyár végi ill. kora őszi telepítés előnye, hogy a következő évben a lucerna teljes termést adhat. Hátránya viszont, hogy a csapadék alakulása nagy kockázatot jelent, tehát biztonságosan csak akkor lehetséges, ha öntözési lehetőség van. Az öntözés viszont jelentősen megnövelheti a telepítés költségeit. A tavaszi telepítés biztonságosabb, de ez esetben az első használati évben legalább egy kaszálással kevesebb lehetséges. b) A telepítés módja lehet tiszta vetésben vagy takarónövénnyel való telepítés. A takarónövény szerepe a kikelő gyenge lucernanövények védelme pl. a szélerózióval szemben. Leggyakrabban ritkán vetett tavaszi árpát alkalmaznak takarónövényként. c) A trágyázás vonatkozásában speciális kérdésként merül fel, hogy milyen mértékben adagoljunk több évre előre egyes tápanyagokat ill. mennyire alapozzunk az évenkénti ill. kaszálások utáni ún. fejtrágyázásra. B. A lucerna használatával kapcsolatosan az alábbi főbb döntési problémák merülnek fel: a) A kora tavaszi kezelésekre vonatkozó döntések, mint az áttelelt állomány fogasolása, trágyázása, esetleges növényvédelmi kezelése b) Ha van rá lehetőség az öntözés alkalmazására vonatkozó döntés (az öntözések száma, módja és mennyisége) c) Mivel a lucerna és számos hasonló ágazat tipikusan időtől függő termelési folyamat ezért az egyik legfontosabb sajátos döntési probléma az időráfordítás optimalizálása, amely az időtől függő termelési folyamatok első típusára

69

vonatkozó elvek szerint történik, amelyeknél mind a ráfordítás, mind a hozam oldal függ az időtől. Ezen belül az időráfordítás optimalizálás két vonatkozásban is felmerül: ca. Éven belül az egyes növedékek időhosszának meghatározása, ami egyben az évenkénti kaszálások számának meghatározását is jelenti. A lucerna és hasonló ágazatok esetében nehézséget jelenthet, hogy a kaszálások között eltelt idő nagy mértékben befolyásolja a termék beltartalmi (takarmányozási) értékét (fehérje, karotin és rosttartalom). Másrészt az ilyen szálas takarmányoknak sok más országtól eltérően nincs kialakult piaca, tehát a termék pénzbeli értéke csak becsléssel, esetleg más vállalatoktól történő árajánlat kérésével vagy azonos takarmányozási értéket képviselő piacképes takarmányok ára alapján határozható meg. cb. A lucerna optimális élettartama, használatban tartási ideje (általában 3-5 év) ugyancsak tipikusan időráfordítás optimalizálási probléma, amely folyamatos újratelepítés esetén a meglévő állomány következő évben várható jövedelmének (MNJ) és az új telepítés átlagos jövedelmének (ÁNJ) összevetése alapján oldható meg. A lucerna ágazat betakarítása is számos sajátos döntési problémát vet fel (kaszálás, bálázás, szállítás). Ugyanígy a tárolás is, amelynek a módja (hideglevegős szárító berendezésen, bálázott széna kazlas, vagy fedett szénatárolóban való tárolása stb.) nagymértékben meghatározza a széna minőségét. Ezeket itt részletesen nem tárgyaljuk, mivel a szükséges takarmányozástani és műszaki ismeretek alapján kidolgozott változatok közötti választás az általános ökonómiai döntési szabályok szerint megoldhatók. 5.4. Az ültetvényes ágazatok főbb ökonómiai és szervezési kérdései Az ültetvényes ágazatok közül a legfontosabbak a különböző gyümölcstermesztő ágazatok, a szőlő, energiafűz, a gazdasági célú erdő. Ez utóbbi mint egyben sajátos megújítható multifunkcionális természeti erőforrás inkább a környezetgazdaságtan tárgykörébe tartozik. Az ültetvényes ágazatok legfontosabb sajátosságai a következők: A. Termesztési (gazdasági) folyamatuk három jól elkülöníthető gazdasági szakaszra bontható: a) Az ültetvény létrehozása, telepítése, ami tipikus hosszú távú befektetés, ezen belül is az ültetvény mint sajátos állóeszköz létrehozására irányuló beruházási tevékenység. b) Az ültetvény ápolása, kezelése a termőrefordulásig, ami az ültetvény típusától (fajta, művelési mód stb.) függően több évig tart és jelentős költségekkel jár, miközben az ültetvényből termelési érték, ill. bevétel nem származik. A telepítés és az ápolás költségei együttesen jelentik a termőrefordult ültetvény mint állóeszköz teljes értékét. c) A termőre fordult ültetvény művelése vagyis az évenkénti termelés.

70

Az ültetvényes ágazatoknál különös jelentősége van az időjárási tényezők által okozott kockázatnak. A virágzás idején vagy közvetlenül azt követően bekövetkező fagy az egész várható termés elvesztését okozhatja, vagy meleg és csapadékos időjárás esetén a gombabetegségek ellen védekezés jelentős többletköltséget okoz. Ha nem sikerült a védekezést optimális időben elvégezni, akkor feleslegesen nagy költség jelentkezik és ugyancsak elveszhet az egész termés (pl. szürkerothadás a szőlőnél). Súlyos probléma, hogy az ültetvény akkor is ápolást (növényvédelem, metszés, tápanyag-utánpótlás stb.) igényel, ha az adott évben hozam ill. bevétel nem érhető el. Ez nyilvánvalóan szükséges a következő évek termelése érdekében. Ez súlyos pénzügyi helyzetbe hozhatja a vállalkozást. Ennek enyhítésére szolgálnak az olyan kezdeményezések, hogy az ültetvényekkel rendelkező gazdálkodók és az állam együtt olyan kockázati pénzalapot hozzanak létre, amelyben a gazdálkodók és az állam egyaránt eszközöl befizetéseket minden évben, függetlenül attól, hogy az egyes években szenvedtek-e kárt vagy sem. Az ültetvényes ágazatok kiemelkedő jellemzője, hogy nagy kézimunka igényük van, különösen is két művelet, a metszés és a betakarítás (szedés) esetében. Ezen műveletek gépesítésére is léteznek különböző gépi megoldások (metsző gépek, rázógépek, szőlőkombájn), de ezek egyrészt csak rosszabb minőségű munkára képesek vagy kiegészítő kézi beavatkozást igényelnek (pl. metszés), illetve károsíthatják az ültetvényt és rontják a betakarított termést minőségét. (szennyezettség, zúzott termés). Az így betakarított termés általában csak bizonyos élelmiszeripari célokra (pl. gyümölcslé készítés) alkalmas. A gépesítés lehetőségeit nagymértékben meghatározzák a telepítési mód jellemzői is. Az ültetvényes ágazatok tipikus hosszú távú időtől függő folyamatok. Vagyis az ültetvény életkorától függően a termőképességük évről-évre növekszik, majd egy idő után csökkenni kezd. Az élettartam során a termőképesség alakulása bizonyos mértékig befolyásolható (metszési mód, ifjítás, stb.). Az ültetvény életkora jelentős költségtételeket is befolyásol (a metszés munkaigénye, permetezések, szedés költségei, stb.), tehát az ültetvényes ágazatok az időtől függő, termelési folyamatok első típusába sorolhatók (lásd: 1.3.3.3 pont). Felmerül tehát az ültetvény optimális élettartamának meghatározása mint döntési probléma. A. Ha feltételezzük, hogy az ültetvényt a lényeges jellemzőket (faj, fajta, művelési mód stb.) figyelembe véve azonos ültetvénnyel fogjuk újratelepíteni, akkor az előbbiekben az 1.3.3.4 pontban leírt szabályt kell alkalmazni az ültetvényes ágazatok hosszú távú folyamat jellegét is figyelembe véve. Ez azt jelenti, hogy a meglévő ültetvény következő évben várható nettó jövedelmét (marginális nettó jövedelem MNJ1) kell évről évre összehasonlítani az új ültetvény várható egy évre jutó átlagos nettó jövedelmével (ÁNJ2). Mivel hosszabb időről van szó, a meglévő ültetvény helyett telepítendő új ültetvény évenkénti átlagos jövedelmét úgy kell megállapítani, hogy a különböző élettartamok alatt összesen elérhető jövedelem jelenre diszkontált összegéből annuitást számolunk. (Lásd: Agrárökonómia I. 8.3 pont)

71

B. Ha az ültetvény újratelepítését nem tervezzük, akkor a meglévő ültetvényt addig kell használatban tartani, amíg a következő évben várhatóan felmerülő költségek (határ vagy marginális költség – (MK) éppen egyenlő lenne a következő évben várható termelési értékkel ill. bevétellel – (MTÉ) vagyis amikor a határ vagy marginális fedezeti hozzájárulás már nulla lenne (MFH = 0) Természetesen az előbbi A., és B. pontban vázolt döntési lehetőségek az ültetvényes ágazatoknál nagymértékű kockázattal terheltek. A hosszú időtáv alatt alapvetően megváltozhatnak a piaci igények, ezért csak durva becslések lehetségesek a költségek és a termékárak, stb. vonatkozásában. Ez is annak fontosságát hangsúlyozza, hogy az ültetvényes ágazatoknál a legdöntőbb a telepítésre vonatkozó döntés gondos előkészítése. Egyes ültetvényes ágazatoknál a terméket azonnal értékesíteni kell mert az csak frissen fogyasztható, vagy konzervipari feldolgozással tartósítható (csonthéjasok, bogyós gyümölcsűek). Más esetekben a termék egy ideig eltartható ill. hűtő tárolóba helyezve később is értékesíthető. Ezekkel a problémákkal itt részletesebben nem foglalkozunk, de azt célszerű hangsúlyozni, hogy a legkedvezőbb megoldás az lenne, ha a termelők szövetkezetek létrehozásával igyekeznének megoldani a feldolgozás, tárolás és értékesítés problémáit.

72

6. A NÖVÉNYTERMESZTÉS TERVEZÉSE 6.1. A növénytermesztés főbb tervezési problémái A növénytermesztési ágazatok tervezése mindig központi és sok esetben neuralgikus pontja a mezőgazdasági vállalati tervezésnek. Ennek fő okai az alábbiakban foglalhatók össze: ♦ az ágazatok, táblák sok esetben nagy száma miatt egy tervezési változat kidolgozása is nagymennyiségű adat kezelésével járó, időigényes munka, ♦ a tervezés során viszonylag sok az évről-évre változó adat (vetésszerkezet, ráfordítások félesége és ára, stb.), ennek következtében a tervezés ritkán oldható meg az előző évi terv aktualizálásával, ♦ az elsődlegesen ágazati szinten készített tervekből a vállalati vezetés különböző szintű és részletezettségű kigyűjtéseket, összesítéseket igényel, melyek módosítása az alaptervek változásakor - legalábbis manuális úton - szinte megoldhatatlan feladat elé állítja a tervek készítőit. A felsorolt tényezők mindegyike külön-külön is elegendő indokot jelentene a tervezés hagyományos formáinak ellehetetlenülésére. Együttes jelentkezésük, melyet a gazdasági környezet változásának gyorsulása tetéz, fokozódó jelentőséget ad azon törekvéseknek, melyek a tervezés rugalmasságát a tervezésre fordított munka csökkentése mellett próbálják elérni. A növénytermesztés alaptevékenységi jellegéből adódóan, még ha nagyobb önállósággal rendelkező szervezeti formában valósul is meg, meghatározó szerepet foglal el a vállalati működésben, így a vállalati tervben is. Ebből adódóan a tervezés során feltétlenül szükséges a következő kapcsolódási lehetőségek figyelembevétele: ♦ az állattenyésztés takarmányigénye, ♦ az állattenyésztés trágyatermelési lehetőségei, ♦ a meglévő készletek, munkaerő-, gép, épület stb. kapacitások, ♦ az értékesítési lehetőségek, ♦ a beszerzési lehetőségek, ♦ a hitelfelvételi lehetőségek, ♦ a költség-jövedelem és pénzügyi (likviditási) elvárások. A növénytermesztés mozgásterét befolyásoló említett tényezők figyelembevételével a növénytermesztési ágazatok jövedelmezőségét a következő - részben befolyásolható tényezők határozzák meg : ♦ a termelt növényfajok, fajták, ♦ a technikai hatékonyság szintje(a ráfordítás-;hozam kapcsolatok színvonala), ♦ a termelés volumene, ♦ a vásárolt erőforrások ára, ♦ az előállított termékek ára. Természetesen a különböző növények jövedelmezősége, a termelés technikai módszere, a marketing stratégia nagymértékben változik a földrajzi elhelyezkedéssel és az adott 73

gazdaság erőforrásai szerint. A növénytermesztés tervezésekor a következő főbb döntési problémák jelentkeznek: a) a vállalaton belüli és azon kívüli lehetőségek, valamint igények figyelembevétele, illetve kielégítése mellett ♦ milyen növénytermesztési ágazatokat kell, illetve célszerű kialakítani és ♦ mekkora legyen ezen ágazatok mérete a legnagyobb vállalati jövedelem elérése érdekében; b) az erőforrások felhasználásában az egyes ágazatok megvalósítása során ♦ milyen lehetőségek kínálkoznak, és ezeknek ♦ milyen a vállalati eredményt befolyásoló szerepük. Az a) pont tulajdonképpen a "mit" és a "mekkora méretben" kérdéseket foglalja magában, melyekre a növénytermesztés termelési szerkezetének kialakításával kaphatunk választ. A szerkezetkialakítás végső soron a vetésterv meghatározását jelenti. A b) pontban megfogalmazott problémát a "hogyan" kérdéssel azonosíthatjuk. Ez esetben az a) pont alatt felvetett tényezőket (milyen növényt, mekkora területen) - ideiglenesen adottnak tekintjük és a tervezés során célunk a technológiai folyamat (a hozam - ráfordítás kapcsolatok) kidolgozásával az egyes ágazatok költség - jövedelem viszonyainak (adatainak) a meghatározása. 6.2. A növénytermesztés tervezésének lépései ♦ Vetésterv ♦ Hozamok ♦ Főtermék ♦ Melléktermék ♦ Anyagszükségletek ♦ Tápanyag ♦ Vetőmag ♦ Növényvédőszer ♦ Műveletek ♦ Gépi műveletek ♦ Kézi műveletek ♦ Bevétel - költség - jövedelem 6.2.1. Vetésterv A növénytermesztés vetésszerkezeti tervének összeállításában először az állatállomány takarmányigényét elégítjük ki, majd a fennmaradó területet osztjuk szét az árunövények között. A vetésterv meghatározása során az alábbi kérdések eldöntése történik meg: ♦ melyek legyenek a termesztendő növények,

74

♦ mely táblákon és mekkora területen történjen e növények termesztése. A vetésterv kialakítása az előzőekben ismertetteken kívül az alábbi (általában korlátozó) tényezők figyelembevétele mellett történjen: ♦ az egyes növények önmaguk után történő termeszthetősége (a vetésváltás korlátai), ♦ az egyes táblák ökológiai adottságai, ♦ az egyes táblák termesztési eredményei, ♦ a keskeny- és széleslevelű növények megfelelő aránya, különös tekintettel a pillangósnövények területi arányára ♦ a másodtermesztés lehetőségei. A növények termesztési aránya vagy a vetésszerkezet adja meg az egyes növények térbeli egyásmellettiségét egy éven belül. Ebből a vetésváltás összeállítása révén kapjuk meg az egyes növények egymás utáni (időbeli) sorrendjét a különböző évek során ugyanazon a táblán. Valójában a vetésforgó összeállítása a biztosíték arra, hogy a vetéstervben rögzített területi arányokat a valóságban is meg lehet valósítani. Ezért elsőként a vetéstervben a vetésváltás összetételét, a szakaszok számát és területi arányait, valamint a vetésváltáson kívüli legelő+kaszáló területek nagyságát kell meghatároznunk, mindezt persze a terület állateltartó és trágyaelbíró kapacitásának figyelembevételével. Fontos, hogy a növényeknél a tervezési területen potenciálisan - reálisan - elérhető átlagos hozamokkal számoljunk. A melléktermékek fajlagos mennyiségét a főtermék/melléktermék arányszámok segítségével számítsuk ki. 6.2.2. Szerves és műtrágya felhasználás A következő táblázatban a szerves- és műtrágya felhasználás tervezését végezzük el. A számítás alapelve az, hogy az egyes növények tápanyagigényét elsősorban szervestrágyákkal igyekszünk kielégíteni, majd a fennmaradó un. korrigált hatóanyag igények alapján lehet a szükséges műtrágyák mennyiségét meghatározni. A számítás a következő lépésekben törtéhet: ♦ A szántóföldi termőhely és a talaj tápanyagellátottsági szintje alapján megadjuk az 1 tonna termés előállításához szükséges N-P-K hatóanyag mennyiségeket. A félreértések elkerülése végett a szántóföldi termőhely típusát és a talaj tápanyagellátottsági szintjét mindig tüntessük fel, ahol szükséges. ♦ A tervezett hozamok, a növények területe és a fajlagos hatóanyag szükségletek alapján számítsuk ki a összes területre vonatkozó tápanyagigényt (N-P-K bontásban). ♦ Adjuk meg, hogy mely növények kaphatnak szervestrágyát, majd az állatlétszám és annak trágyatermelése alapján kalkulált összes trágyamennyiséget "osszuk szét" a szóba jöhető növények között. Ügyeljünk arra, hogy reális szervestrágya mennyiségeket szerepeltessük, mert pl. 5 t/év/ha kijuttatása gazdaságtalan. ♦ A szervestrágyák tápanyagtartalma alapján számítsuk ki, hogy a felhasznált szervestrágyák mennyivel csökkentették az egyes növények tápanyagigényét. Az így kapott, un. korrigált tápanyagigényt kell (vagy lehet) műtrágyák felhasználásával kielégíteni.

75

♦ A műtrágyák felhasználásának tervezésénél a korrigált tápanyagigény értékekből kiindulva, a felhasználható műtrágyák hatóanyagtartalma alapján számítsuk -növényenként - a szükséges műtrágyák tényleges mennyiségét. 6.2.3. Vetőmag felhasználás A tervezés következő lépésében a vetőmag felhasználást határozhatjuk meg. A m2-kénti csíraszám szükséglet és a vetőmagvak minőségi paraméterei alapján meghatároztuk az 1 ha-ra és az adott növény teljes területére szükséges vetőmag mennyiséget. Itt kalkulálhatjuk a vetőmagvak fajlagos nitrogén tartalma alapján azt az összes nitrogén mennyiséget is, mely vetőmagvak formájában a gazdaság nitrogén körforgásába kívülről bekerül. 6.2.4. Gépi-, kézi műveletek értékesítési árai

költségei,

anyagköltségek,

hozamok

Az egyes növények technológiáinak műveleti szintű kidolgozása előtt célszerű a technológiák során felhasznált anyagok (vetőmagvak, növényvédőszerek, bálazsineg, stb.), és alkalmazott (kézi, gépi) műveletek fajlagos költségét, valamint a fő és melléktermék hozamok értékesítési árait áttekinteni. Az adatok forrását a szövegben tüntessük fel. A gépi- és kézi műveleteknél a bérmunkaként igénybevett szolgáltatások - jelenleg átlagosan elfogadott - költségeivel számoljunk. Ezeknek természetesen nyereségtartalma is van, tehát saját munkavégzés esetén ezek a költségek általában alacsonyabbak. A gépi munkák költségének számításakor amennyiben standard adatokkal kívánunk dolgozni, segítséget nyújthat az FVM Műszaki Intézetének “Mezőgazdasági gépi munkák költsége” c. évente frissített kiadványa. 6.2.4.1 Gépi műveletek költségének megállapítása Az egyes műveletek elvégzéséhez használt erőgépek és munkagépek -- teljesítmények figyelembevétele melletti -- összekapcsolása történik itt meg, amely alapján adott művelet költsége számolható. Az alábbi táblázatban e számításra mutatunk be egy példátJel

a b c d e

Megnevezés művelet neve egysége erőgép típusa erőgép költsége munkagép típusa munkagép költsége gépkacsolat teljesítménye műveleti költség műveleti költség

Egység

Érték szántás ha Zetor 6245

Ft/műó Ft/műó ha/műó Ft/műó Ft/ha

1642 KüHNE-CASE-IH-10-720-4-16-KM-BJ 894 0,7 2536 3622

számítás: d=a + b e=d * (1/c)

2536=1642+894 3622=2536 * (1/0,7)

76

6.2.4.2 Kézi műveletek költségének összefoglalása Itt tüntetjük fel a növénytermesztési technológiák folyamán esetlegesen alkalmazott kézi műveletek (pl. kapálás) fajlagos értékeit. Célszerű a munkabérek közterhét is belefoglalni az értékekbe. A magyar gazdaságban a bérköltség elszámolását tekintve meglehetősen sajátos kettős helyzet van. Így a jogi személyiségű társas vállalkozásoknál a dolgozók munkabére a termelési költség része, tehát a bért az önköltség is tartalmazza, míg az egyéni vállalkozásoknál (mezőgazdasági kistermelőknél) a saját részünkre felhasznált összeg többnyire nem része a termelés költségének, viszont az alkalmazott bére és a felmerült közteher (stb.) igen. Nyilvánvaló, hogy e rendszer miatt a kétféle önköltség összehasonlítása csak módosítással lehetséges. A helyes megoldás az, ha az egyéni vállalkozók által kimutatott termelési költségek a teljes bérköltséget, s ennek közterheit is tartalmazzák. (Ezt a módszert követi az Agrárgazdasági Kutató és Informatikai Intézet is.) E javaslat természetesen csak a termék önköltségének megítélésére vonatkozik, s nem az adótörvények módosítására. Az a felfogás ugyanis, hogy az egyéni vállalkozó esetében a munkabér nem merül fel, tehát a termelés költségei között nem kell szerepeltetni, hibás, mert minden gazdálkodási tevékenység során van elvárható jövedelem, tehát a gazda- és családja munkaerejét értékelni kell. Ugyanakkor - ha a munkabért nem számítják a költségek közé - az amortizációs költség szerepeltetése is vitatható, mert a konkrét munkavégzés során az sem meri~'1 fel. Ezt a fonalat követve a javítási költség terhelése is kétséges lehet, hiszen ez is csak időnként kerül kifizetésre, tehát nem arányos az elvégzett tényleges munkával. Mindezek alapján az a következtetés vonható le, hogy minden gazdasági tevékenység során indokolt (szükséges) a ténylegesen felmerülő, illetve elvárható költségek felszámolása, s nem célszerű a bérköltséget elhagyni. (Ennek ellenére a segédletben a gépüzemeltetési költségeket tartalmazó táblázatokban két közvetlen költségoszlop szerepel, nevezetesen bér és közteher költség nélkül, illetve ezzel együtt. )

6.2.5. Fajlagos anyagköltségek felsorolása Itt tüntetjük fel a növénytermesztési technológiák folyamán felhasznált anyagok (vetőmagok, növényvédő szerek, trágyák, stb.) fajlagos értékeit. 6.2.6. Főtermék- és melléktermék hozamok fajlagos értékesítési árai Itt tüntetjük fel a hozamok fajlagos értékesítési árait fajlagos értékeit. 6.3. Növénytermesztési technológiák A vetésszerkezetben meghatározott növények részletes technológiai tervének kidolgozásakor tematikusan eltérő, de szerkezetileg azonos felépítésű táblázatokkal dolgozzunk, melyeknél minden egyes növény esetében az alábbi tényezőket kell meghatározni: ♦ a tervezett ráfordítások és hozamok féleségét, ♦ a tervezett ráfordítások és hozamok felmerülésének időpontját (hónap), és végül ♦ a tervezett ráfordítások (műveletek, anyagfelhasználások) és hozamok 1 ha-ra érvényes mennyiségét.

77

Az egyes növények 1 ha-ra ilyen módon elkészített fajlagos technológiai terve azért előnyös, mert a modell input adatainak esetleges változtatásakor (pl. területi arányok módosítása) nem kell újraszámolni a technológiát (hacsak nem pont a technológiában eszközölünk változtatást), hanem az 1 ha-ra érvényes fajlagos változó költséggel és fajlagos termelési értékkel dolgozhatunk tovább. 6.4. A növénytermesztés jövedelme Ezután a fajlagos növénytermesztési technológia táblázatból gyűjtsük ki egy összesítő táblázatba az 1 ha területre számított változó költségeket, termelési értékeket és egyéb adatokat, ahhoz, hogy kiszámolhassuk az egyes növények jövedelmezőségét. A táblázat mutatóinak számítása az alábbiak szerint történik: MEGNEVEZÉS

M.E.

A számítás módja

Gépi műveletek költsége Munkabér + közteher

Ft/ha

Agyagköltség

Ft/ha

Összes közvetlen költség Általános költség Teljes költség

Ft/ha

A termesztéstechnológiákban számított gépi műveleti költségek összege 1 ha-ra A termesztéstechnológiákban számított kézi műveleti költségek összege 1 ha-ra A termesztéstechnológiákban számított anyagköltségek összege 1 ha-ra A gépi-, kézi műveletek költségének és az anyagköltségnek az összege 1 ha-ra Az összes közvetlen költség megjelölt százaléka Az összes közvetlen költség és az általános költség összege

Termelési érték

Ft/ha

Fedezeti hozzájárulás Nettó jövedelem

Ft/ha Ft/ha

A növénytermesztési technológiában 1 ha-ra számított főtermék és melléktermék hozamok értékének összege Termelési érték – összes közvetlen költség Termelési érték – teljes költség

Főtermék hozam Melléktermék hozam

t/ha t/ha

A “vetésváltás”-ban meghatározott hozam A “vetésváltás”-ban meghatározott hozam

Közvetlen önköltség Teljes önköltség

Ft/t Ft/t

Összes közvetlen költség/főtermék hozam Teljes költség / főtermék hozam

Termelési érték Fedezeti hozzájárulás Nettó jövedelem

Ft/t Ft/t Ft/t

Hektáronkénti termelési érték / főtermék hozam Hektáronkénti fedezeti hozzájár. / főtermék hozam Hektáronkénti net. Jövedelem / főtermék hozam

Fedezeti pont

t/ha

Hektáronkénti teljes költség / tonnánkénti termelési érték

Ft/ha

Ft/ha Ft/ha

78

MEGNEVEZÉS Költségszint

M.E.

A számítás módja

%

Azt fejezi ki, hogy a tonnánkénti termelési értéknek hány százalékát teszi ki a tonnánkénti teljes önköltség. Tehát a képlet: (teljes önköltség*100)/termelési érték Jövedelmezőségi ráta % Azt fejezi ki, hogy a hektáronkénti termelési értéknek hány százalékát teszi ki a hektáronkénti nettó jövedelem. Tehát a képlet: (nettó jövedelem*100)/termelési érték A jövedelmezőségi mutatók alapján értékeljük a növénytermesztési ágazatot (árunövények, takarmánynövények)!

79

7. MODELL-TERV A BIRTOKTERVEZÉS MÓDSZERÉNEK BEMUTATÁSÁRA 7.1. A modellszámítás célkitűzése A példaként választott ökológiai gazdaság működési tervének kialakításakor az alábbi hosszú távú célkitűzések fogalmazódtak meg: 

sokoldalú növénytermesztés (gabona, tömegtakarmányok, egyéb kultúrák),



sokoldalú állattenyésztés (tejelő tehén tartás, hízómarha, juh, sertés, baromfi),



gyümölcs- és zöldségtermesztés, tájvédelem,



az előállított termékek feldolgozása.

olajos

növények,

pillangósok,

A továbbiakban bemutatásra kerülő terv a fenti irányelvektől elsősorban abban tér el, hogy némileg leegyszerűsített, a gyümölcs- és zöldségtermesztéssel nem számol, a “sokoldalú állattenyésztés”-t pedig csak a tejelő szarvasmarha tartás képviseli. 7.2. A modell felépítése és az elemzés lépései A modellezés során elsőként a tervezéshez szükséges alapadatokat kell meghatározni. Jelen esetben ez a fejlesztési cél, a méret és a tervezett gazdaság területének meghatározását jelenti. Második lépésként az egyes gazdálkodási módok közül ki kell választani az adottságoknak, a meglévő szaktudásnak és az igényeknek megfelelőt. Ezután következik a terület állateltartó képességének vizsgálata, majd a növénytermesztési és állattenyésztési technológiák meghatározása. A modellezés utolsó elemét a gazdasági (beruházási, finanszírozási, stb.) számítások alkotják. A terv elkészítésekor az állattenyésztés méretéből és annak takarmányigényéből indultunk ki. Ezt követően alakítottuk ki a vetésszerkezetet, majd a növénytermesztés technológiai terveit. A termelési költségek számítása után került sor a feldolgozási-értékesítési terv elkészítésére. Következő lépésként pedig - a szükséges beruházások számbavétele alapján a finaszírozás lehetséges módozatait vizsgáltuk meg. Végül dinamikus beruházásgazdaságossági mutatók képzésével és érzékenység vizsgálatokkal igyekeztünk a vállalkozás hosszútávú - ökonómiai - fenntarthatóságát bemutatni. A továbbiakban a felsorolt lépések sorrendjében ismertetjük a számítások elveit és a kapott eredményeket. (A gazdaságossági számításokat számítógépes kalkulációs táblázatokban készítettük el, EXCEL 7.0 táblázatkezelő program segítségével.) A modell egymásra épülő számítógépes táblázatok rendszeréből áll. Ezzel igyekeztünk megteremteni annak a lehetőségét, hogy főként az árakban és a termelés naturális mutatóiban (pl. szántóterület nagysága, állatállomány csoportok, állatlétszám, hozamok, takarmányigények, stb.) végrehajtott változtatások viszonylag könnyen végigvezethetők legyenek az összes táblázatban. Ezenkívül természetesen bármilyen, az alapadatokat érintő változás azonnal megjeleníthető az eredményekben. Az anyagárakat az 1995. év végi árakon adtuk meg. A gépi műveletek költségeinél a külső szolgáltatók által a térségben alkalmazott, ÁFA mentes díjtételekkel számoltunk, mely

80

összegek természetüktől fogva nyereséget is tartalmaznak, tehát saját munkavégzés esetén ezek a költségek általában alacsonyabbak. Ennek ellenére a teljes tervezési időszakban ezekkel a díjtételekkel számoltunk, mivel a gazdaság jelenlegi gépellátottsági szintje nem tette lehetővé, hogy saját eszközökkel történő saját munkavégzést feltételezzünk. 7.3. A tervezés kiinduló feltételei A kiinduló vagy alapadatok ismeretében a kiválasztott gazdálkodási mód állattenyésztési technológiára vonatkozó kritériumai a következők: 

a számosállat /hektár érték 0,2-2,0 (Demeter minősítés), de 0,5 sz.á./ha alatt trágyahiány figyelhető meg, míg 1,5 sz.á./ha felett az állatok takarmányigénye saját termelésből nem elégíthető ki,



a napi takarmányadag szárazanyag tartalmának 20%-a származhat minősített biogazdaságból, konvencionálisból csak 10%, de nem haladhatja meg az éves szükséglet 20%-át,



a takarmányozás tömegtakarmányokra alapozott (10 kg szárazanyag/nap),



az állatok elhelyezésénél alapelv a gondos, természetszerű bánásmód,



gondoskodni kell bőséges alomanyagról (mélyalmos istálló esetében 7-10 kg/nap),



az épületek természetes megvilágítása és szellőzése mellett az is fontos, hogy illeszkedjenek a környezetbe.

7.4. Az állattartással kapcsolatos számítások A szabályok figyelembevételével a gazdaság tervezését a kettőshasznosítású Magyartarkára alapozott szarvasmarha ágazat kialakításával indítottuk. Az állattartás azonban - nagy beruházási igénye miatt - csak két év után indulna, addig biodinamikus növénytermesztés folyna. A növénytermesztésben képződő nyereség részben megalapozná az állattenyésztési beruházások forrás-fedezetét. 7.4.1. A terület állateltartó képessége és a gazdaság naturális mutatói A tervezés első lépéseként - az állattenyésztés méretének közelítő meghatározása érdekében - elvégeztük a terület állateltartó-képességének vizsgálatát. Elsőként a növénytermesztési termőhelyi adottságokból kiindulva meghatároztuk a növényfajonkénti termésátlagokat (Antal, 1987), ezeket átszámítottuk gabonaegységre (GE), majd meghatároztuk a - GE-ben kifejezett - átlagos hozamot. A GE-ben kifejezett hozamok valamint az átlagos összetételű állatállományok évi átlagos takarmányigénye alapján határoztuk meg a terület számosállat eltartó képességét. A számítások alapján megállapítható volt, hogy a fejlesztési célok (150 db tehén) az állateltartó képesség oldaláról vizsgálva megalapozottnak tekinthetők. A leendő üzem az állattartás méretének és az állomány összetételének stabilizálódását követően, kb. 7 év múlva (2003-ban) a 9. táblázat szerinti főbb naturális mutatókkal rendelkezik.

81

9. táblázat

A gazdaság főbb naturális mutatói

Megnevezés Szántóterület: Ebből pillangós: Egyéb tömegtakarmány: Árunövény: Gyep: Tehén: Termelt tej:

Mértékegység ha ha ha

Mennyiség 297 66 29

ha ha db Liter/db

202 161 150 5000

Az üzem 524 ha-ból 458 ha művelt területtel számoltunk. A fennmaradó 66 ha a biogazdaságban nélkülözhetetlen biotóp-hálózat kialakításához szükséges. A gazdaság földhasználatának területkimutatása az integrált földhasznosítási terv alapján a 10. táblázat szerint alakul. 10. táblázat

A gazdaság területkimutatása

Megnevezés Összes szántóföldi bioterület Összes gyep és legelőterület Szántó és gyepkultúra összesen mintaterület zöldséges terület gyümölcsös árokpart vízgyűjtő terület állatok etetőhelye gépek felvonulási területe keskeny zöld sávok gyümölcsfasor sövény (kerítés) helyreállított partmenti élőhely újraerdősített terület vizesárok utak épületek erdő fasor Összes egyéb földhasználat ÖSSZES FÖLDTERÜLET

Terület [ha] 378,02 79,20 458,16 4,75 1,73 2,76 0,86 7,81 1,76 0,58 0,42 0,76 8,86 1,37 2,60 0,09 6,60 4,14 16,25 5,08 66,44 524,60

82

7.4.2. Az állatállomány korcsoport szerinti összetétele Az állattartás tervezését az állatállományváltozási terv összeállításával kezdtük, amelyben a takarmányozási és tartástechnológiai sajátosságok figyelembe vételével az alábbi termelési csoportokkal számoltunk (11. táblázat): 11. táblázat Sorszám

1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12

Az állatállomány-csoportok

Állatfaj

termelő tehén nyáron termelő tehén télen növendék üsző nyáron (4-18 hó) növendék üsző télen (4-18 hó) itatásos borjú 60 napig borjú 60-120 napig szárazonálló tehén nyáron szárazonálló tehén télen vemhes üsző nyáron (7. hó-ig) vemhes üsző télen (7. hó-ig) tenyészüsző nyáron (7-9.5 hó) tenyészüsző télen (7-9.5 hó)

Takarmányozási napok időszak száma 153 V.- IX. 212 X. - IV. 153 V.- IX. 212 X. - IV. 365 I. - XII. 365 I. - XII. 153 V.- IX. 212 X. - IV. 153 V.- IX. 212 X. - IV. 153 V.- IX. 212 X. - IV.

A korcsoportok alapján történik a takarmányadagok összeállítása, illetve a korcsoportok havonkénti takarmányozási napjai alapján a havi takarmány szükséglet és költség számítása. 7.4.3. Az állatállomány változási terv Az állatállomány kialakítását 1999 őszén 50 db vemhes üsző vásárlásával indítjuk, majd 24 havonta újabb 50-50 db héthónapos, vemhes üsző beszerzésével érjük el a kívánt 150 darabos tehénállományt. Az állatállomány betelepítésének ilyen módon való széthúzásából számos közvetett illetve közvetlen előny származik. Nem egyszerre, hanem három részletben kell a szükséges vételárat előteremteni. A telep nem a maximális kapacitáson kezd működni, hanem fokozatosan kerül beüzemelésre. Az ellések széthúzódnak, így kellő idő van a következő ellési csúcsra felkészülni. A fokozatos feltöltéssel a napi tejtermelés már az első években is viszonylag egyenletes lehet, mivel az egyes csoportok laktációs csúcsai is széttolódnak és a szárazonállási periódusok sem egyszerre következnek be. A szakaszos betelepítés lerövidíti a stabil összetételű illetve az időben kiegyenlített hozamú állomány kialakulásához szükséges időtartamot, ami négy-öt év alatt a piac oldaláról is kiszámítható és megközelítőleg havonként azonos volumenű tej értékesítést biztosít. Az osztott betelepítés a későbbi állománycsere illetve pótlás finanszírozása szempontjából is jelentős, mert a selejtezések nem koncentráltan, hanem porlasztva jelenkeznek. Az állomány összetételének stabilizálódása 2003-ra várható, amikorra az alábbi átlagos állományi létszámmal számolhatunk (12. táblázat):

83

12. táblázat

Az állatállomány létszáma 2003-ban

Megnevezés Termelő tehén Szárazonálló tehén Borjú Növendék üsző Vemhes üszú 7 hó-ig Vemhes üsző 7-9.5 hó-ig

Létszám [db] 150 24 55 87 9 16

A tehenállomány utánpótlását kizárólag saját üszőneveléssel oldottuk meg. A kalkulációnkban a bikaborjakat négyhónaposan értékesítettük, viszont valamennyi megszületett üszőborjút beállítottuk az üszőnevelésbe. Ezáltal egyrészt szélesítettük a tehénpótlás szelekciós bázisát, másrészt a felesleges vemhes üszők értékesítésével jelentős többlet árbevételi forrásra tettünk szert. 7.4.4. A takarmányozási terv Az állattenyésztés takarmányozási terve az egyik legfontosabb eleme az üzemi tervnek, hiszen jelentős hatással van a vetésszerkezet alakulására, így az egész üzem gazdaságosságára. A takarmányadagok összeállításánál egy 5000 literes tejhozamú (305 nap, 3,6 % tejzsír), átlagosan 600 kg-os tömegű tehén szükségleteit elégítettük ki. A nettó energia igényen alapuló számításainknál az egyes takarmányféleségeket a közepes illetve a jó minőséghez tartozó beltartalmi értékekkel vettük figyelembe. A szükséges takarmánymennyiség jelentős hányadát legeltetéssel biztosítjuk. A téli takarmányszükségletet is részben a gyephozamra alapozva, füves-, rozsos bükkönyös és lucernás szenázs formájában terveztük. A hazai - elsősorban konvencionális - gyakorlathoz képest talán feltűnő, hogy a kukorica szemes és siló formában teljesen hiányzik a takarmánytervből. Ennek elsősorban az az oka, hogy a kukorica termesztését, annak viszonylag magas tápanyagigénye és gyomosodási veszélye miatt igyekeztünk kiiktani mind a vetéstervből, mind a takarmányok köréből. Az összeállított takarmányozási tervnek a legnagyobb hányadot kitevő termelő tehén téli és nyári takarmányozására vonatkozó részletét a 13. táblázat mutatja: 13. táblázat

A termelő tehén nyári- és téli takarmányadagjai

Megnevezés Összes takarmány költség Takarmányozási napok száma legelőfű búzás, rozsos bükköny v. zabos borsó borsós kukorica csalamádé zöldlucerna lucernaszéna

M.E.

Egységár (elszám. ár)

Ft/db/nap nap kg kg kg kg kg

0.5 2.0 0.0 0.8 3.6

termelő tehén nyáron télen 80 81 153 212 25 2 3 5 1

3

84

Megnevezés

M.E.

réti széna, füveshere széna lucerna, rozsos bükköny, fűszenázs őszi búza árpa nyalósó alomszalma

kg kg kg kg kg kg

Egységár (elszám. ár) 3.4 0.0 10.5 8.0 9.3 2.0

termelő tehén nyáron télen 3 5 15 2 2 2 2 0.05 0.05 4 8

A táblázatban egyrészt megadtuk, hogy 

milyen takarmányokkal rendelkezik a gazdaság, ezek mennyibe kerülnek,



másrészt korcsoportonként itt állítottuk össze az 1 napra szükséges takarmányok féleségét és mennyiségét.

A táblázatból egy állat egy napi takarmányköltsége is leolvasható. E táblázat és a takarmányozási napok táblázata alapján lehet meghatározni az összes állat 1 évre jutó takarmányszükségletét. 7.4.5. Trágya- és alomszalma termelés és felhasználás Az ökológiai módon gazdálkodó üzemeknél lényeges tervezési szempont az állatállomány trágyatermelésének és a növénytermesztés szervestrágya igényének az összehangolása. A gazdaság 150 db tehén és szaporulata után (14 t trágya/év/átlagtehén) évente kb. 2100 t szervestrágya keletkezik, melyből a legelőn töltött időt levonva a szántóföldön felhasználható mennyiség mintegy 1300-1500 tonna körül alakul. A gazdaság tervezett szervestrágya felhasználását a 14. táblázatban foglaltuk össze. A trágyaigény becslésénél 4 éves hatással számoltunk, ennek megfelelően az az éves trágyaigény meghatározásánál a teljes adag negyedrészét vettük figyelembe. 14. táblázat

A szántóföldi növénytermesztés szervestrágya felhasználása

Növény őszi árpa borsós kukorica csalamádé őszi búza búzás vagy rozsos bükköny Napraforgó Összesen:

Trágyaigény [t/ha] 10 10 10 10 10

Terület [ha] 11 4 59 22 33 129

Trágya [t] 110 40 590 220 330 1290

Mindezek alapján megállapítható, hogy a rendelkezésre álló szervestrágya-mennyiség a szántóföldi növénytermesztés trágyaigényét fedezi. Megvizsgáltuk a gazdaság alomszalma termelésének és felhasználásának évenkénti alakulását. Megállapítható, hogy a növénytermesztés alomszalma termelése lényegében fedezni tudja még a beállt (2003-ban) állatállomány szalma igényét is (15. táblázat).

85

15. táblázat

Az alomszalma termelés és felhasználás alakulása

Év 1997 1998 1999 2000 2001 2002 2003

Termelés 1 264 000 1 264 000 1 205 000 773 000 731 000 690 000 577 000

Alomszalma (kg) Igény 0 0 44 330 404 145 472 533 536 260 601 249

Egyenleg 1 264 000 1 264 000 1 160 670 368 855 258 467 153 740 -24 249

7.4.6. A tejtermelés és a sajtgyártás jövedelmezősége Az állattenyésztés értékelésénél feltétlenül figyelembe kell venni, hogy egy újonnan létrehozott állományról van szó, ezért az állománylétszám felfutása illetve a stabilizálódásig eltelt időszak eredményei nem lehetnek mértékadók. Ennek ellenére az “átmeneti” időszakot is vizsgálnunk kell, mivel a tejtermelésnek a vállalati termelési szerkezetben betöltött súlya miatt meghatározó szerepe van a pénzügyi egyensúly kialakításában. Az eredményeket a 16. táblázat mutatja. Az első év igen gyenge eredménye (-58,6 Ft/l tej) azért jelentkezik, mivel az állománynak csak a harmada (és az is csak az év utolsó két hónapjában) termel, viszont a következő év csaknem teljes takarmányszükségletét (fűszenázs, széna, abrak) már ebben az évben meg kell termeltetni. A második és harmadik év jó eredményeket mutat (6,2 illetve 5,9 Ft/l), viszont nem szabad elfelejteni, hogy egy új állományról van szó és a selejtezéssel és az utánpótlással felmerülő többletköltségek még alig jelentkeznek. A harmadik évben már láthatóak az állománycsökkenés hatásai. A negyedik évben kezdenek termelésbe állni az első saját tenyésztésű tehenek. Az ötödik évre megközelítőleg rendeződhet az állomány összetétele, így ezt az évet (2003) lehet mértékadónak tekinteni (5,4 Ft/l). A kalkulációinkban megvizsgáltuk, hogy a tejelőállítás vertikumának sajtelőállítással való bővítése milyen hatást gyakorol a vállalkozás eredményességére. Feltételeztük, hogy az üzem a megtermelt tejből a hazai piacon ismert és jól értékesíthető holland jellegű (pl. gouda) félkemény sajtot állít elő. A beüzemelést követően az előállított összes napi tejmennyiségből sajtot készítenek. A napi 2500-3000 literes feldolgozó illetve a tároló kapacitás lehetővé teszi, hogy az évszaki hatásból származó tejnövekedést is fel lehessen dolgozni. A modellben 60 napos érlelési idővel és 1 kg sajt előállításához 8,5 l tej szükséglettel számoltunk.

86

16. táblázat

Az állattartás és a tejfeldolgozás jövedelmezősége

Megnevezés tehénlétszám (átlagos) tejhozam takarmány költség összes közvetlen költség összes ágazati költség Árbevétel ágazati eredmény Sajtgyártás nélkül takarmány költség összes közvetlen költség összes ágazati költség árbevétel ágazati eredmény Sajtgyártással takarmány költség összes közvetlen költség összes ágazati költség árbevétel ágazati eredmény

M.e. 1999 Db 6 L 36 042 Ft/db 404 782 Ft/db 458 722 Ft/db 504 594 Ft/db 211 679 Ft/db -292 915

2000 114 681 458 113 628 167 568 184 324 215 363 31 039

2001 115 686 458 115 151 226 024 248 626 271 671 23 044

2002 132 794 375 125 700 238 770 262 647 313 389 50 742

2003 159 953 333 108 983 218 154 239 969 321 738 81 769

Ft/l Ft/l Ft/l Ft/l Ft/l

81,0 91,7 100,9 42,3 -58,6

22,7 33,5 36,9 43,1 6,2

23,1 34,0 37,4 43,2 5,9

25,1 35,9 39,5 44,1 4,5

21,8 32,6 35,9 41,4 5,4

Ft/l Ft/l Ft/l Ft/l Ft/l

81,0 91,7 100,9 42,3 -58,6

22,7 33,5 36,9 43,1 6,2

23,1 45,4 49,9 54,6 4,6

25,1 47,8 52,5 62,7 10,1

21,8 43,7 48,1 64,5 16,4

A beindulást követő első időszakban a sajtelőállítás a készletek feltöltődéséig a csak tejelőálltáshoz képest az 1 liter tejre eső jövedelem csökken (5,9 Ft/l-ről 4,6 Ft/l-re), viszont késöbb - a tejtermelés és a sajtelőállítás stabilizálódását követően - a vertikumnak sajtgyártással való bővítése már többlet eredményt produkál. Az 1 kg sajton elérhető ágazati eredmény 102,4 Ft. Megállapítható volt, hogy a sajtelőállítás az adott feltételek mellett 11,0 Ft-tal növeli az egy liter tejen elérhető ágazati jövedelmet (9. táblázat). A bevételek és a költségek kalkulációinál itt is az egész modellre jellemző elveket követtük. A hozamoknál a nagyobb valószínűséggel elérhető szolidabb árakkal számoltunk, míg a ráfordítások, beruházások esetében az átlagos árszínvonalat igyekeztük figyelembe venni. Az amortizációs költségek kalkulációjánál a modell egységessége érdekében a beruházásgazdaságossági mutatók számításánál követendő elveket alkalmaztuk. 7.5.

A növénytermesztéssel kapcsolatos számítások

A növénytermesztés alaptevékenységi jellegéből adódóan - még ha nagyobb önállósággal rendelkező szervezeti formában valósul is meg - meghatározó szerepet foglal el a vállalati működésben, így a vállalati tervben is. Ebből adódóan a tervezés során feltétlenül szükséges a következő kapcsolódási lehetőségek figyelembevétele: 

az állattenyésztés takarmányigénye,



az állattenyésztés trágyatermelési lehetőségei,



a meglévő készletek,



munkaerő-, gép, épület stb. kapacitások, 87



az értékesítési lehetőségek,



a beszerzési lehetőségek,



a hitelfelvételi lehetőségek,



a költség-jövedelem és pénzügyi (likviditási) elvárások.

A növénytermesztés mozgásterét befolyásoló említett tényezők figyelembevételével a növénytermesztési ágazatok jövedelmezőségét a következő - részben befolyásolható tényezők határozzák meg : 

a termelt növényfajok, fajták,



a technikai hatékonyság szintje (a ráfordítás-hozam kapcsolatok színvonala),



a termelés volumene,



a vásárolt erőforrások ára,



az előállított termékek ára.

Természetesen a különböző növények jövedelmezősége, a termelés technikai módszere, a marketing stratégia nagymértékben változik a földrajzi elhelyezkedéssel és az adott gazdaság erőforrásai szerint. Végeredményben tervezéskor a következő főbb döntési problémák jelentkeznek: a vállalaton belüli és azon kívüli lehetőségek, valamint igények figyelembe-vétele, illetve kielégítése mellett a legnagyobb vállalati jövedelem elérése érdekében 

milyen növénytermesztési ágazatokat kell, illetve célszerű kialakítani és



mekkora legyen ezen ágazatok mérete

az erőforrások felhasználásában az egyes ágazatok megvalósítása során milyen alternatív lehetőségek kínálkoznak, és ezeknek milyen a vállalati eredményt befolyásoló szerepe. Az a) pont tulajdonképpen a "mit" és a "mekkora méretben" kérdéseket foglalja magában, melyekre a növénytermesztés termelési szerkezetének kialakításával kaphatunk választ, amely végső soron a vetésterv meghatározását jelenti. A b) pontban megfogalmazott problémát a "hogyan" kérdéssel azonosíthatjuk. Ez esetben az a) pont alatt felvetett tényezőket (milyen növényt, mekkora területen) - ideiglenesen adottnak tekintjük, és a tervezés során célunk a technológiai folyamat (a hozam-ráfordítás kapcsolatok) kidolgozásával az egyes ágazatok költség-jövedelem viszonyainak (adatainak) a meghatározása. 7.5.1. A vetésszerkezet, vetésforgó A növénytermesztés vetésszerkezeti tervének összeállításában először az állatállomány takarmányigényét elégítettük ki, majd a fennmaradó területet osztottuk szét az árunövények között. A vetésforgó illetve a szerkezeti arányok kialakításában elsődlegesen a biogazdálkodás elveit igyekeztük érvényre juttatni, de természetesen az egyes növények jövedelmezőségét is figyelembe vettük. A vetésterv meghatározása során az alábbi kérdések eldöntése történik meg:

88



melyek legyenek a termesztendő növények,



mely táblákon és mekkora területen történjen e növények termesztése.

A vetésterv kialakítása az előzőekben ismertetteken kívül az alábbi (általában korlátozó) tényezők figyelembevétele mellett történt: 

az egyes növények önmaguk után történő termeszthetősége (a vetésváltás korlátai),



az egyes táblák ökológiai adottságai,



az egyes táblák termesztési eredményei,



a keskeny- és széleslevelű növények megfelelő aránya, különös tekintettel a pillangósok területi arányára,



a másodtermesztés lehetőségei.

A gazdaságban termesztendő növények körét és területi arányát a felsorolt tényezők figyelembevétele mellett, de elsősorban az állattartás takarmányigényének kielégítése melletti minél nagyobb, szántóföldi növénytermesztésből származó jövedelem elérésére törekedve alakítottuk ki. A takarmánynövények esetében meghatározó a gyep- és a lucernatermesztés, melyek zölden (legeltetve), szénaként és erjesztett takarmányként (szenázs) egyaránt szerepelnek. A szükséges abrakmennyiséget gabonatermesztéssel (árpa, búza) biztosítjuk. Az árunövények körét főként a napraforgó, köles és őszi búza növények jelentik, melyekhez esetenként (takarmányfelesleg formájában) az árpa és a lucenaszéna értékesítése járul. Mindezek alapján a gazdaságban termesztendő növények területi aránya - 2003-ban - a 17. táblázat szerint alakul. 17. táblázat

A termesztendő növények területi aránya

Növény Őszi árpa Tavaszi árpa és lucerna Zabos borsó Köles Borsós kukorica csalamádé Lucerna - zöld Gyep - széna Gyep - zöld Lucerna - széna Gyep telepítés Őszi búza Búzás v. rozsos bükköny Napraforgó Összesen: Mustár (zöldtrágya, másodvetés)

Terület [ha] 11 33 3 66 4 21 91 73 45 33 59 22 33 461 66

A növények termesztési aránya vagy a vetésszerkezet adja meg az egyes növények térbeli egymásmellettiségét egy éven belül. Ebből a vetésforgó összeállítás révén kapjuk meg az

89

egyes növények egymás utáni (időbeli) sorrendjét a különböző évek során ugyanazon a táblán. Valójában a vetésforgó összeállítása (összeállíthatósága) a biztosíték arra, hogy a vetéstervben rögzített területi arányokat a valóságban meg is lehet valósítani. A gazdaság táblaméreteit figyelembe véve 9 szakaszos, szakaszonként 32 ha-os területtel számolva az alábbi vetésforgót alakítottuk ki (18. táblázat): 18. táblázat Év 1. év 2. év 3. év 4. év 5. év 6. év 7. év 8. év 9. év

A gazdaság vetésforgó-terve

I-IX. szakasz Megjegyzés tavaszi árpa és lucerna (telepítés) álló lucerna álló lucerna őszi búza másodvetésben zöldtrágya napraforgó köles őszi búza (26 ha) + tavaszi tömegtak. (7 ha) őszi árpa (11 ha) + rozsos bükköny (22 másodvetésben zöldtrágya ha) köles

7.5.2. A növénytermesztés technológiai tervei A vetésszerkezetben meghatározott növényekre elkészítettük azok részletes - minden műveletre és anyagfelhasználásra kiterjedő - havi bontású technológiai tervét. A növénytermesztés technológiai tervezését egymást követő, tematikusan eltérő, de szerkezetileg azonos felépítésű résztáblázatok formájában építettük fel, melyeknél mindegyik növény esetében az alábbi három értéket kell meghatároznunk: 

a tervezett ráfordítás félesége, avagy hozamfélesége az egyes növényeknél;



a művelet, anyagfelhasználás vagy hozam felmerülésének időpontja, a megfelelő hónap sorszámával;



az egyes műveletek, anyagfelhasználások vagy hozamok 1 ha-ra érvényes mennyisége.

A fenti - input - adatok alapján a program havi bontásban kiszámítja a tervezett műveletek, anyagfelhasználások és hozamok 1 ha-ra vonatkozó értékét (változó költséget, termelési értéket). A tervek összeállításánál a biodinamikus gazdálkodás irányelveit követtük. Ezeket az alábbiakban foglalhatjuk össze: 

a visszaforgatásos (recikláló) gazdálkodás megvalósítása,



biodinamikus preparátumok használata,



őszi szántás tavaszi elmunkálása.

A terveket - mivel 1 ha-ra készültek - eltérő vetésterületi nagyságnál, különböző évekre

90

vonatkozóan is fel tudtuk használni, azzal a kompromisszummal, hogy a technológia elemeiben az egyes évek során nem számoltunk eltéréssel (lásd 19. táblázat). 7.5.3. A növénytermesztés jövedelmezősége A technológiai tervező táblázatok elkészítése után rendelkezésünkre állt az 1 ha területre számított bevétel-költség-jövedelem összesítő táblázat, mely elsősorban az egyes növények jövedelmezőségét hivatott bemutatni. A táblázat mutatóinak számítását a 20. táblázatban foglaltuk össze.

91

19. táblázat

Példa a növénytermesztés technológiai tervezésére KÖLES

Gépi műveletek Hónap 10 3 3 3 4 4 5 5 5 5 6 6 9 9 9 9 9 9

Kód

Megnevezés

1 Szántás 32 Simítózás 3 Tárcsázás IH tárcsával 7 Gyûrüshengerezés 3 Tárcsázás IH tárcsával 7 Gyûrüshengerezés 4 Magágyelõkészítés 36 Vetés (aprómag) 40 Preparátum szórása 41 Ekézés (CRESS ekézõvel) 40 Preparátum szórása 41 Ekézés (CRESS ekézõvel) 20 Kombájnolás 16 Szemszállítás (0-2 km-ig) 23 Szárítás (búza, kukorica) 24 Rostálás, tisztítás 22 Bálázás 28 Szállítás (bálás, terimés termék)

Egység ha ha ha ha ha ha ha ha ha ha ha ha ha t t t db t

Menny. (1 ha-ra) 1,00 1,00 1,00 1,00 1,00 1,00 1,00 1,00 2,00 2,00 1,00 1,00 1,00 1,50 0,50 1,50 10,00 3,00 Összesen:

Érték (Ft/ha) 4800 2600 2650 700 2650 700 2000 3500 1000 1300 500 650 6000 255 600 300 2000 765 0 32970

Kézi műveletek 5 5 6 6 9 9

102 vetés (magfeltöltés) 108 egyéb kézimunka 108 egyéb kézimunka 109 kapálás 105 magtári munka 107 terményátadó

óra óra óra ha óra óra

0,40 0,60 0,30 0,33 0,40 0,15 Összesen:

120 180 90 1980 120 45 0 2535

Anyagszükséglet 5 5 6 9

1041 köles vetõmag 1036 preparátum 1036 preparátum 1005 bálazsineg

kg egys./ha egys./ha kg

40,00 2,00 1,00 3,00 Összesen:

4000 1400 700 960 0 7060

Főtermék hozamok 9

2026 köles

t

1,50 Összesen:

63000 0 63000

Melléktermék hozamok 9

2027 tak. szalma (köles; juh!)

t

3,00 Összesen:

6600 0 6600

92

20. táblázat

A jövedelmezőségi mutatók számítása

Megnevezés Összes közvetlen költség Gazdasági általános költség Teljes költség Termelési érték Fedezeti hozzájárulás Nettó jövedelem Közvetlen önköltség Teljes önköltség Fedezeti pont Költségszint Jövedelmezőségi ráta

A számítás módja anyag+gépi munka+kézi munka a közvetlen költségek 12 %-a összes közvetlen költség+gazdasági általános költség főtermék hozam x hozam egységára termelési érték-összes közvetlen költség termelési érték-teljes költség közvetlen költség/főtermék hozam teljes költség/főtermék hozam teljes költség/értékesítési ár teljes önköltség x 100/értékesítési ár nettó jövedelem x 100/értékesítési ár

A kialakított technológiai tervek alapján a 21. táblázat mutatja a gazdaságban termesztett növények legfontosabb jövedelmezőségi mutatóit. 21. táblázat Növény

Őszi árpa T.árpa és lucerna Zabos borsó Köles Borsós kuk. csalamádé Lucerna – zöld Gyep – széna Gyep – zöld Lucerna – széna Őszi búza Búzás v. rozsos bükköny Napraforgó

A növénytemesztés főbb jövedelmezőségi mutatói Hozam [t/ha] 5 5 15 2 30 18 4 16 5 5 25

Összes költség [Ft/ha] 55 192 62 311 39 749 49 163 58 196 24 555 20 120 17 995 32 360 60 158 50 332

Termelési érték [Ft/ha] 88 000 62 000 0 69 600 0 0 0 0 0 138 000 0

Fedezeti hozzájárulás [Ft/ha] 40 215 8 051 -34 415 27 035 -50 386 -21 260 -17 420 -15 580 -28 018 85 915 -43 570

Teljes önköltség [Ft/t] 11 038 11 757 2 650 32 775 1 940 1 364 5 030 1 125 7 191 12 032 2 013

2

51 513

92 000

47 400

25 757

7.6. Feldolgozás és értékesítés A növénytermesztés értékesítési tervében határoztuk meg az értékesíthető termékek eladási árát valamint az eladás tervezett időpontját. E tényezők alakulását mutatja a 22. táblázat.

93

22. táblázat

A növénytermesztési termékek értékesítési árai

Növény

Értékesítési ár [Ft/t] Őszi árpa 16000 Tavaszi árpa és lucerna 16000 Zab 15000 Köles 40000 Lucerna - széna 6000 Őszi búza 25000 Napraforgó 45000 Szalma 2000

Értékesítési hónap 7 8 8 10 9 7 10 8

A vizsgálati időszak első (1997) és utolsó (2003) évében értékesíthető mennyiségek és árbevételek alakulását a 23. táblázatban foglaltuk össze. 23. táblázat Növény

1997 Értékesíte Árbevétel tt mennyiség [Ft] [t]

Őszi árpa T.árpa és lucerna Köles Lucerna – széna Őszi búza Napraforgó Szalma

A növénytermesztés árbevételének alakulása

350 140 150 180 705 140 1264

5 600 000 2 240 000 6 300 000 1 080 000 18 330 000 6 440 000 2 528 000

2003 Értékesít Árbevétel ett mennyisé [Ft] g [t] 0 0 22 356 340 99 4 158 000 18 106 893 140 3 630 088 66 0

3 036 000 0

Az állattenyésztési termékek esetében figyelembe vett termékek értékesítési árait, a tervezett értékesítési mennyiségeket valamit az árbevétel alakulását a 24. táblázat tartalmazza. 24. táblázat Megnevezés

Tej Választott borjú Selejt tehén Tenyészüsző

Az állattenyésztés árbevételének alakulása (2001-ben) Mértékegység

liter kg kg db

Értékesítési ár [Ft/egység] 36 220 110 120 000

Értékesít ett mennyisé g 65972 60 12833 0

Árbevétel [Ft]

2 374 992 13 200 1 411 630 0

94

Megnevezés

Mértékegység

Trágya Sajt Összesen

Értékesítési ár [Ft/egység]

t kg

500 500

Értékesít ett mennyisé g 1494 59538

Árbevétel [Ft]

747 000 29 769 000 34 315 822

7.7. Beruházás A beruházás tervezése során abból indultunk ki, hogy az üzem minden szükséges felszerelését újonnan kell megvenni, de legalábbis jelentős felújításokat kell végrehajtani. A gazdaság összevont beruházási tervét a 25. táblázat mutatja. A beruházások négy csoportba osztottuk, annak érdekében, hogy az amortizáció számítást csoportonként eltérő leírási kulcs figyelembevételével készíthessük el. A növénytermesztés esetében néhány, főként a takarmánybetakarításhoz szükséges gép beszerzését irányoztuk elő, hiszen ezeknél nem engedhető meg a külső munkavégzésre történő támaszkodás bizonytalansága. Szintén a növénytermesztéshez kapcsolódik a termékek kellő időben és minőségben történő értékesítését megalapozó gabonatároló-feldolgozó kapcacitás létesítése. Az álattartáshoz a meglévő, meglehetősen rossz állopotban lévő épületek felújításán túl a teljes épületen belüli gépészeti berendezés-együttest ki kell alakítani. Ehhez járul a takarmányozáshoz és kitrágyázáshoz szükséges gépek beszerzése. Az állatállomány beszerzését (vemhes üszők) 3x50-es egységekre osztottuk. 25. táblázat

A beruházási terv

Megnevezés Növénytermesztés gabonatároló talajművelő eszközök vetőgépek kombájn+ adapterek kaszálás és tak. kezelés abraksiló + gépészet gabona tisztító + szárító traktorok Összesen: Állattartás pihenőboxok + mélyalmos rendszer állattartás kiegészítő létesítményei istálló felújítás önjáró rakodó + trágyaszóró kocsi

Érték [Ft]

beszerzés éve

5 000 000 2 000 000 2 500 000 6 500 000 4 000 000 1 200 000 9 000 000 4 000 000 34 200 000

1997 1997 1997 1997 1999 1999 1997 1997

3 800 000

1999

800 000

1999

5 000 000 5 000 000

1997 1999

95

Megnevezés 2 db pótkocsi 2x4-es fejőállás tejtároló lemezes hőcserélő mixerkocsi fagymentes itató vemhes üsző (3 x 50 db) Összesen: Tejfeldolgozás sajtfeldolgozó Összes beruházási költség:

Érték [Ft] 500 000 3 800 000 1 700 000 3 100 000 2 800 000 300 000 18 000 000 44 800 000

beszerzés éve 1999 1999 1999 1999 1999 1999 1999

19 000 720 98 000 720

2000

A tej feldolgozása elsődlegesen sajt formájában történne, az ehhez szükséges beruházásokat tartalmazza az 26. táblázat. 26. táblázat

A sajtgyártás beruházási igénye

Megnevezés Tejkezelés eszközei - tejfogadó (300 l) - előtároló tartály (saválló, 5000 l) - pasztőröző (500 l/óra) - keverős tartály (3000 l) - tejszivattyú - tejszeparátor (nem feltétlenül szüks.) - kivitelezési díj (12%) Összesen Sajtgyártás eszközei - vándorkeverős sajtkád (500 l, vízfűtéses) - sajtprés - érlelőkád - hűtőberendezés és klimatizált sajtérlelő (60 nap) - mobil mosóautómata - csőrendszer (saválló acél, felerősítő elemek, stb.) - kivitelezési díj (12%) Összesen

Tejfeldolgozó épülete (kb. 150 m2) SAJTFELDOLGOZÓ ÖSSZESEN

Mennyiség [db]

Ár [Ft/db]

Beruh. ktg. [Ft]

1 1 1 1 1

388 000 1 375 000 2 045 000 702 000 115 000 960 000

388 000 1 375 000 2 045 000 702 000 115 000 0 555 000 5 180 000

3

940 000

2 820 000

2 2 1

280 000 250 000 5 400 000

560 000 500 000 5 400 000

1 1

226 000 825 000

226 000 825 000

Terület (m2) 150

1 239 720 11 570 720 2 Ft/ m Beruh. költség [Ft] 15 000 2 250 000 19 000 720

96

7.8. Finanszírozás A finanszírozás - finanszírozhatóság alapvető meghatározója a gazdaság működési paramétereinek, és valójában ez a megvalósíthatóság talán legkritikusabb pontja. Ezért a tervezés során nagy figyelmet szenteltünk a hitelfelvételekkel és azok törlesztésével jelentkező pénzmozgások valósághű “követésének”. Ennek érdekében négy beruházási hitelkonstukció és a forgóeszköz-igény számítását valósítottuk meg. Az 1. beruházási hitel a vizsgálati időszak első évében jelentkező beruházási összegek finanszírozását hivatott megoldani abban az esetben, ha azt nem teljesen saját erőből kívánjuk előteremteni. Ebben az esetben is két - eltérő feltételekkel bíró hitelkonstrukcióval számolhatunk. A további hitelfelvételi - és törlesztési - lehetőségek a későbbi években felmerülő beruházási igények finaszírozására szolgálnak. Mindegyik hitelkonstrukciónál lehetőség van - a kamatláb változtatásán túl - a futamidő és a türelmi idő változtatására is (a türelmi idő alatt - mely a futamidő részét képezi - tőketőrlesztés nincs, csak a felvett hitel utáni kamatokat kell fizetni). A forgóeszköz hitel a működési költségek és az árbevételek különbözeteként jelentkező pénzhiányok pótlására szolgál, a működés anyagi feltételeinek biztosítása érdekében. A tervezés során a hitefelvételek törlesztéseinek számításánál 25 %-os kamatlábbal, 5 éves futamidővel és 1 év türelmi idővel számoltunk. 7.9. Cash-flow számítás A hosszútávú jövedelemzőség számítása előtt szükséges az évenkénti bevételeknek és költségeknek, valmint a hitelezéssel és az adózással kapcsolatos terheknek a számbavétele. A számítás kifejezetten pénzügyi szemléletű: arra ad választ, hogy a beruházási valamint a működés évenkénti költségeivel csökkentett bevétel értékek mekkora jövedelem realizálását teszik lehetővé. Abban az esetben, ha a beruházások nagyrészt hitelből valósulnak meg, az adózott eredménynek a felvett hitel tőkerészének a törlesztésére is fedezetet kell biztosítania. A számítás menetét az 27. táblázatban foglaltuk össze.

97

27. táblázat Megnevezés Összes árbevétel Összes működési költség

Általános költség Beruházási hitel Forgóeszköz hitel

Összes kamatteher Amortizáció Társasági adóalap Társasági adó Adózás utáni jövedelem Tőketörlesztés Saját erő

Beruházások maradványértéke

"Éves cash flow"

A Cash-flow számítás menete

A számítás módja az állattenyésztés, a növénytermesztés és a feldolgozás (sajtgyártás) összes árbevétele az állattenyésztés, a növénytermesztés és a feldolgozás (sajtgyártás) összes működési költsége. Az állattenyésztés esetében csak a vásárolt takarmányokat és az egyéb költségeket vettük itt figyelembe, mivel a takarmányok önköltségét a növénytermesztésnél már “elszámoltuk”. Az összes működési költség 10 %-ában határoztuk meg. Az évenkénti beruházási hitel és a pótlólagos hitel összege A havonkénti bevételek és kiadások különbözetéből számított érték, mely abban az esetben (azoknál a hónapoknál) jelent rövidlejáratú hiteligényt, ha a különbözet negatív előjelű. A hosszú- és rövidtávú hitelállomány utáni kamattörlesztések összege A beruházott állóeszközállomány után elszámolható értékcsökkenés éves összege. Összes árbevétel - Összes működési költség - Általános költség - Összes kamatteher - Amortizáció A jelenlegi tyársasági adó szabályok szerint a nyereségadó 18 %-a. Közhasznú társasági formánál nyereségadót nem számoltunk. Társasági adóalap - társasági adó A felvett hitelek utáni tőketörlesztés éves nagysága. Ezt a jelenlegi társasági adószabályok alapján csak az adózott eredmény terhére lehet elkönyvelni A vállalkozás első évére (1997) eső beruházási összeget tekintettük un. saját erőnek, tehát olyan összegnek, melyet a gazdaság működésének megindításához külső forrásból kell biztosítani. A tervezési időszak (10 év) alatt a beruházott allóeszközállomány egy része (főként az "épületek" csoportba tartozók) nem amortizálódnak el teljesen, így az amortizáció utáni "maradék" nettó értéket a cash-flow utolsó évében pozitív előjellel (egyfajta bevétel jelleggel) figyelembe vettük. Adózás utáni jövedelem - tőketörlesztés - pótlólagos hitel + amortizáció + beruh. Maradványértéke (csak a 10. évnél)

A számítás eredményeként olyan cash-flow-t kaptunk, amely alapján alapján elmondható, hogy a gazdaság - hitelekkel ugyan - de finanszírozhatóvá vált (28. táblázat). Azt, hogy ez - mármint a finanszírozhatóság biztosítása - hogyan hat a gazdaság hosszútávú jövedelmezőségére, a következő fejezetben, a gazdaságossági mutatók segítségével mutatjuk be.

98

28. táblázat Megnevezés Összes árbevétel Összes működési költség Általános költség Beruházási- és póthitel Beruh. hitel kamattörlesztése Forgóeszköz hitel Forgóeszk. hitel kamattörlesztése Összes kamatteher Amortizáció Társasági adó-alap Társasági adó Adózás utáni jövedelem Előző évi nyereség Bruttó töketörlesztés Saját erő Beruházások maradványértéke Pótlólagos hitel "ÉVES CASH FLOW"

1996

10%

0%

A Cash-flow számítás eredményei

1997

1998

1999

2000

2001

2002

42 311 000 21 956 900 2 195 690 0 0 6 815 753 1 480 338 1 480 338 4 000 000 12 678 072 0 12 678 072 0 6 815 753

42 311 000 22 277 275 2 227 728 0 0 4 357 081 170 649 170 649 4 145 000 13 490 349 0 13 490 349 9 862 319 4 357 081

41 459 033 22 102 767 2 210 277 15 859 413 3 964 853 0 0 3 964 853 7 386 000 5 795 136 0 5 795 136 13 278 268 0

43 950 847 24 065 234 2 406 523 25 000 720 9 760 727 0 0 9 760 727 10 141 104 -2 422 742 0 -2 422 742 13 181 136 3 964 853

48 839 865 30 639 979 3 063 998 4 181 518 9 098 727 0 0 9 098 727 10 141 104 -4 103 943 0 -4 103 943 3 753 509 10 215 033

54 587 920 32 235 529 3 063 998 0 6 425 186 0 0 6 425 186 10 141 104 4 317 653 0 4 317 653 3 646 11 260 413

201 960 258 111 418 259

Folyó áron 523 627 475 292 360 565

22 915 034 14 100 955 8 705 545 1 352 121 15 453 076 31 640 360 36 833 832 0 36 833 832

45 041 652 34 098 432 11 172 834 1 650 987 35 749 419 86 518 731 99 693 068 0 99 693 068

23 397 764 0

55 606 522 0

3 753 509

4 181 518 3 646

3 198 345

46 756 886

134 786 795

34 000 000

0

9 862 319 13 278 268 13 181 136

Jelenértéken

99

7.10. Gazdaságossági mutatók A Cash-flow terv alapján nyílt lehetőség a dinamikus beruházásgazdaságossági mutatók (NPV, IRR, MIRR) képzésére. A mezőgazdasági beruházások egyik sajátossága, hogy viszonylag hosszú élettartamúak. Ezért a beruházás valójában egy hosszú távú befektetés, ahol a beruházás élettartamának kezdetén felmerülő költségek csak több év árbevételéből térülnek meg. Emiatt alapvető jelentőségű az olyan számítási eljárások alkalmazása, melyek az egyes években felmerülő bevétel-költség értékeket a jelentől mért időbeli “távolságuk” figyelembevételével súlyozzák. E súlyozás legkézenfekvőbb eszköze a kamat, melynek nagyságával befolyásolható a jövőbeli értékek jelenre gyakorolt hatása. A kamat egyben a gazdasági bizonytalanság (egyik) fokmérője is: minél magasabb, annál többet ér pl. két azonos nagyságú bevétel közül az, amelyik a jelenhez közelebb merül fel. Az alábbiakban ismertetésre kerülő mutatók un. dinamikus beruházásgazdaságossági mutatók, melyeket a befektetések hosszútávú gazdaságosságának értékeléséhez egyre elterjedtebben használnak. A mutatók meghatározásához az alábbi alapadatok szükségesek: 

Kalkulatív kamatláb: az időbeli súlyozás mértéke. Nagyságát a betéti kamatláb és a hitelkamatláb közé célszerű beállítani. Esetünkben 20 %.



Finanszírozási kamatláb: hitelkamatláb, esetünkben 32 %



Refinanszírozási kamatláb: betéti kamatláb, esetünkben 28 %

A mutatók értelmezése: 7.10.1.Nettó jövedelem jelenlegi értéke (Net Present Value, NPV) A nettó jövedelem jelenlegi értéke különbség jellegű mutató, mely azt fejezi ki, hogy mennyi a beruházás élettartama alatt megtermelt nettó nyereség a beruházás időpontjára diszkontálva. A beruházás megtérüléséhez legalább 0-nál nagyobb NPV szükséges. Bármely beruházást tehát csak akkor érdemes - tisztán ökonómiai szempontok alapján - megvalósítani, ha a beruházás NPV-je nagyobb mint nulla, azaz az élettartama alatt a befektetett összeg legalább egyszer megtérül. Valójában a kompetitív (egymással ugyanazon forrásért versengő) tervváltozatok összehasonlítására alkalmas, hiszen a NPV nagysága függ az alkalmazott kalkulatív kamatláb nagyságától (ez utóbbi növekedésével csökken a NPV). A NPV úgy számolható ki, hogy a keletkező bevételek jelenlegi értékéből kivonjuk a felmerülő költségeket, melyek egyrészt az egyszeri beruházás-ráfordítások, másrészt a folyamatos fenntartás jelenlegi értéken számított költségei. 7.10.2.Belső kamatláb (Internal Rate of Return, IRR) A belső kamatláb megmutatja, hogy mekkora az a kalkulatív kamatláb, amely mellett a beruházás egyszeri és a működés folyamatos költségei a bevételekből éppen egyszer megtérülnek. Ez a fedezeti pont, ekkor még nem képződött nyereség (ekkor nulla a NPV). Ilyen értelemben a belső kamatláb a beruházás "belső" jövedelmezőségét mutatja. A befektetés annál jövedelmezőbb minél magasabb a belső kamatláb. A beruházást akkor érdemes megvalósítani, ha annak belső kamatlába meghaladja a betéti kamatláb nagyságát,

100

illetve a beruházás kölcsönből történő megvalósítása esetén, a belső kamatláb meg kell, hogy haladja a kölcsön után fizetendő kamatláb mértékét. Ilyen értelemben a belső kamatláb a beruházás hitelképességét (is) mutatja. Számítása meglehetősen bonyolult, számítógépes iterációval végezzük. 7.10.3.Módosított belső kamatláb (Modified Internal Rate of Return, MIRR) A módosított belső kamatláb számítása abban tér el a hagyományos belső kamatláb kalkulációjától, hogy szigorúbban vizsgálja a pénzáramlást. A vállalkozás likviditásának felmérése során az időszakosan jelentkező pénztöbbleteket betéti-, míg a pénzhiányokat hitel kamatlábbal súlyozza. A betéti és hitel kamatlábak közötti különbséget "különbségi kamatköltségként" a beruházás költségei közé sorolja. 7.10.4.Megtérülési idő Tulajdonképpen az előző mutatókból származtatott érték. Megmutatja, hogy a befektetett tőke a vállalkozás működésének hányadik évében fizetődik vissza, térül meg1. A példaként bemutatott gazdaság dinamikus mutatóinak alakulását - az alapváltozat esetében – a 29. táblázatban és a hozzá tartozó 6. ábrán tanulmányozhatjuk. 29. táblázat

A gazdaságossági számítások eredményei

Megnevezés Jelenlegi értéken számított: Összes beruházás Árbevétel Működési költség NPV (Nettó jövedelem jelenlegi értéke) IRR (Belső kamatláb) MIRR (Módosított belső kamatláb)

Érték

37 481 416 202 717 962 111 923 275 9 253 496 24,7% 26,4%

Látható, hogy az adott kalkulatív kamatláb mellett (20 %) az NPV pozitív értéket mutat, azaz a vállalkozás a 10 éves működése során az éves nyereségekből a hitelfelvételek törlesztése mellett valamennyi saját forrású beruházási összegét is (57 171 281 Ft) "kigazdálkodja", sőt mindezeken felül 9 253 496 Ft jelenértéken számított nyerességet is termel. A vállalkozás belső jövedelmezőségét kifejező mutató (belső kamatláb) is - a mezőgazdaság átlagos jövedelmezőségéhez viszonyítva - kedvezőnek ítélhető (24,7 %).

1

A modellben alkalmazott számítási eljárás kidolgozása – az un. ”szakaszos NPV” alapján történő megtérülési idő számítás – dr. Kovács Árpád Endre nevéhez fűződik. 101

6. ábra

A megtérülési idő alakulása a "szakaszos" NPV alapján

7.11. Összefoglalás A fenntartható (ökológikus) mezőgazdálkodás és vidékfejlesztés, a környezetkímélő tájgazdálkodás megvalósítása iránt az utóbbi néhány évben az egész világon - így Magyarországon is - megnőtt, sőt folyamatosan növekszik az igény. Hazánk gazdasági, társadalmi és természeti környezeti állapotából kiindulva olyan gazdálkodási, környezet-(tér)használati rendszer tűnik elfogadhatónak (a világon megjelenő irányzatok céljai ismeretében), amelynek fő összetevői a következők: 

a diverzitás (sokféleség) megőrzése a mezőgazdasági területeken;



a térfunkciók harmóniájára törekvő földhasználat, térszerkezet;



az ágazati arányok ökológiai harmonizációja;



emberléptékűség: üzem- és táblaméretek kialakítása, a tér újraszervezése ökológiai, talajvédelmi szempontok, hagyományok, kultúrökológiai szempontok, tájképi, esztétikai, valamint termelési, technológiai szempontok szerint;



körfolyamatokra épülő agrárökoszisztémák;



táji, termőhelyi alkalmazkodás:



a táj mint természeti, társadalmi és gazdálkodási egység "rehabilitálása" az adottságok és a tradíciók alapján,



a tájba illő biológiai alapok (növény-, állatfaj és fajtastruktúra),



vetésforgó (sokszínűség),



tájanként, termőhelyenként differenciált agrotechnika,



biológiailag "szelíd" talajművelés, talajvédelem



műtrágyázás helyett "talajerő-gazdálkodás"



preventív, technológiai növényvédelem, 102



állateltartó képesség - állatlétszám harmóniája;



a parasztság, a vidéki népesség gazdává tétele.

A bemutatott gazdaság tervei ezen elvek alapján készültek. Hosszútávú stratégiai célja az ökológiai gazdálkodás megvalósítása, márkázott, minőségi tejfeldolgozás (esetlegesen sajtgyártás), valamint bio-minőségű növénytermesztési termékek előállítása. A tervezéshez használt számítógépes modell segítségével lehetővé vált: 

a potenciális növénytermesztési, állattenyésztési termelési technológiák művelet szintű kidolgozása és a várható költségek, bevételek meghatározása, a lehetséges termelési változatok közgazdasági elemzése, alapvetően üzemgazdasági mutatók kidolgozásával,



a szükséges beruházási költségek, működési költségek valamint az árbevételek évenkénti értékeiből cash-flow számítás,



dinamikus (az időtényezőt is figyelembe vevő) mutatók képzése (NPV, IRR, stb.) a lehetséges mezőgazdasági tevékenységek tőkehasznosító, illetve profittermelő képességének kimutatása érdekében,



néhány fontosabb input paraméter változásának nyomonkövetése a tervek sarokszámaiban (számítógépes érzékenységvizsgálatok),

A célok alapján készített üzleti terv lényege, hogy az ökológiai gazdálkodásra való áttérés a 406 ha-on egyszerre történik. Az állatállomány feltöltődésének ütemében fokozatosan csökken az árunövények aránya a vetésszerkezetben. Már az első évben megindul a tejtermelés, kb. 80 db Magyartarka szarvasmarha beállításával, amely a vizsgálati ciklus végére mintegy 255 db-os létszámra növekszik. A termelt tej kezdetben folyó bio-tej formájában, majd a későbbiekben megvalósuló tejfeldolgozó üzem beindulásától feldolgozott tejtermékként kerül értékesítésre. A gazdálkodás (beleértve a beruházások) hosszú távú gazdaságosságát leginkább kifejező paraméterek - már viszonylag rövid távra (5 évre) vonatkozóan is - azt mutatják, hogy a felvázolt stratégiai elképzelések közgazdaságilag is megalapozottak, így kijelenthető, hogy az ökológiai, extenzív és integrált, környezetbarát mezőgazdasági irányzatok az iparszerű gazdálkodással összehasonlítva nemcsak ökológiai szempontból, hanem ökonómiailag is versenyképesek. Ennek megfelelően az ökologikus és az integrált, alkalmazkodó növénytermesztés kidolgozása és elterjesztése Magyarországon ökonómiai, piaci és ökológiai, környezeti szempontból egyaránt rentábilis vállalkozásnak ígérkezik, és hosszú távon megteremtheti a gazdálkodás és a környezetvédelmi szempontok egyensúlyát, a környezettel való ésszerű gazdálkodás lehetőségét.

103

8. VÁLLALATI ERŐFORRÁS-GAZDÁLKODÁS Az erőforrás fogalmat az Agrárökonómia I. keretében már tárgyaltuk. Itt röviden összefoglaljuk a vállalatok legfontosabb erőforráscsoportjaival való gazdálkodás alapvető kérdéseit. A gazdálkodás az erőforrások beszerzésének (biztosításának) tárolásának és védelmének, célszerű használatának szervezési és vezetési feladataival foglalkozik. 8.1. A termőfölddel való gazdálkodás A termőföld a mezőgazdasági vállalkozások legalapvetőbb erőforrása, tipikusan multifunkcionális természeti erőforrás. A föld állóeszköz (tartós tárgyi eszköz), amely azonban sajátos abban, hogy nincs értékcsökkenése, élettartamát végtelennek tételezzük fel. Ehhez azonban a föld állandó védelmet igényel és alapvető jellemzői különböző meliorációs eljárásokkal megváltozathatóak. Termőképessége, fekvése, tagoltsága, stb. alapvetően befolyásolják a lehetséges termelési szerkezetet. Különösen is kiemelhető a piacoktól való távolsága (v.ö.: lokális járadék) A föld mint állóeszköz ökonómiai értéke a bérleti díj tőkésített összege: Fšld Žrtke Ž =

Žves brleti Ž d’j , i

ahol: i = tizedes törtben kifejezett reálkamat nagysága. A föld forgalmi értéke (ára) azonban a legtöbb országban lényegesen meghaladja az így számított értéket (esetenként 8-12-szeresen). Ennek oka, hogy a föld vagyonmegőrző, kincsképző szerepet is betölt. A föld bérleti díját a földhasználat iránti kereslet határozza meg. A bérleti időtartamot (minimum és maximum) a legtöbb országban törvényben szabályozzák. Ahol a föld ára magas, ott általában a bérleti díj nagyságát is törvény szabályozza. A föld tartós használati módját MŰVELÉSI ÁGNAK nevezzük. A művelési ágat a használó (tulajdonos) megváltoztathatja, de az állami hatóságok felé bejelentkezési kötelezettsége van. A művelési ágak a következők: szántó, kert, gyümölcsös, szőlő, gyep, amelyek együtt a mezőgazdasági művelés alatt álló területek adják. Ehhez hozzáadva az erdő, nádas és halastó területeket a termőterületet kapjuk. A művelés alól kivett területekkel együtt pedig a teljes földterületet, ami gyakorlatilag az ország területével azonos (93030 km2 = 9303000 ha). Magyarország termőfölddel jól ellátott, a szántóként hasznosítható terület aránya Európában itt a legnagyobb (A mezőgazdasági terület kereken 80 %-a, míg az EU-25 átlagában ez csak 57 %. Egy főre vetítve 498 ha/fő, az EU-25 átlag csupán 241 ha/fő). Kétségtelen az is ugyanakkor, hogy hazánkban a szántóföldi használat túlzott mértékű, agrár-környezetvédelmi szempontból jelentős szántóterületeken célszerűbb lenne a rét művelési ág, ill. az erdősítés. Ezt is figyelembe véve megállapítható, hogy termőföld szempontjából hazánknak a mezőgazdasági termelésnek rendkívül jó adottságai vannak.

104

A föld minőségének (termőképességének) mérésére számos módszert (pontszámrendszert) dolgoztak ki és javasoltak, de a gyakorlatban még ma is legismertebb az ún. aranykorona érték (AK), amely a 19. sz. végén került kialakításra, annak alapján, hogy egységnyi földterületen az akkori viszonyok között hány aranykorona tiszta jövedelmet lehetett elérni. Természetesen ez az adat ma már távolról sem fejezi ki a föld valódi jövedelemtermelő képességét, de a potenciális termőképességét ill. a hozam-ráfordítás viszonyokat viszonylag még mindig jól jellemzi. Ismét utalni kell rá, hogy természet és tájgazdálkodás szempontjából az egyes területek értéke lényegesen eltérhet a mezőgazdasági termelés szempontjából vett minősítéstől, és az ország gazdasági szerkezetének és népességének átrendeződése miatt a „jó” földeken gyakran nehezebb jövedelmező gazdálkodást folytatni, mint pl. a budapesti agglomerációban elhelyezkedő gyengébb termőképességű földeken. Ezért a földek minőségéhez kapcsolódó földjáradék elméletek ma már nem tekinthetők helytállónak, nagyobb szerepe van a lokális járadéknak. A földhasználat szempontjából lekedvezőbb az, ha gazdálkodó saját tulajdonú földön gazdálkodik. A magyar mezőgazdaságban jellemző azonban, hogy a legtöbb gazdálkodó kénytelen jelentős mértékben földet bérelni, a gazdasági társaság formájában működő vállalkozások számára pedig csak ez a lehetőség adott, mivel a jelenleg hatályos földtörvény szerint földtulajdonnal (néhány kivételtől eltekintve) csak természetes személyek rendelkezhetnek. 8.2. Állóeszköz gazdálkodás Az állóeszközök (számviteli elnevezéssel tárgyi eszközök) az olyan eszközök, amelyek megfelelő javítás-karbantartás ill. fenntartás esetén több termelési cikluson keresztül megőrzik használhatóságukat és beszerzési értékük az évenként elszámolt értékcsökkenési leírás (amortizáció) nagyságának megfelelő összegben jelentkezik a termelés költségeként. Az állóeszközök a vállalati mérleg eszköz oldalán vannak felsorolva (ingatlanok, épületek, ültetvények, műszaki berendezések, felszerelések, gépek, járművek).Az állóeszközök létesítése vagy beszerzése a beruházási tevékenység. Mivel az állóeszközök használhatósága (szolgáltatásnyújtó-képessége) élettartamuk alatt nem csökkenhet, az állóeszközök karbantartást, javítást illetve általában fenntartást igényelnek. Ha állaguk jelentősen leromlik, vagy műszakilag (erkölcsileg) elavulttá válnak, akkor használhatóságuk REKONSTRUKCIÓVAL állítható helyre (gépek estében nagyjavítás vagy generál javítás) ami beruházási tevékenységnek minősül.

105

8.2.1. Az állóeszközök beszerzésével, létesítésével kapcsolatos döntések Az állóeszközök beszerzésére vagy létesítésére vonatkozó döntések gondos előkészítést igényelnek, mivel általában jelentős tőkét igényelnek, a befektetett tőke különösen az épületek, építmények esetében hosszabb időre lekötötté válik és a tényleges költségeken túl gazdasági áldozatként felmerül a tőke elmaradó haszna is. A meglévő, vagy kialakítandó termelési szerkezet és a már meglévő állóeszköz-kapacitások figyelembevételével kell dönteni a szükséges gépek, épületek stb. létesítéséről. Tehát először fel kell mérni a szükséges többletkapacitásokat. Különösen kisebb mezőgazdasági vállalkozásoknál célszerű annak megvizsgálása, hogy nem célszerűbb-e a szükséges szolgáltatásokat (gépi munka, szárítás, raktározás) külső szolgáltatótól igénybe venni, saját eszköz vagy épület létesítése helyett. Még kedvezőbb lehet, ha a vállalkozók megfelelő szolgáltató szövetkezetet hoznak létre (gépkör, raktárszövetkezet stb.). A szükséges gép kapacitások felmérésénél figyelembe kell venni a mezőgazdaságban főleg időjárási tényezők miatt jelentkező nagy kockázatot és számításokat kell végezni, hogy szükséges vagy célszerű-e a kapacitásokat bizonyos mértékig túlméretezni, hogy a munkák kedvezőtlen időjárási körülmények esetén is a lehető legoptimálisabb időben legyenek elvégezhetők (vetés, betakarítás, növényvédelem, stb.) Ezt a döntést az optimális időben végzett munka várható többlet termelési értékének és a kisebb kapacitáskihasználás gazdasági áldozatának szembeállításával lehet eldönteni. (Pl. az adott helyre jellemző optimális vetési idő betartása jelentős többlethozamot eredményezhet egyébként azonos feltételek között is. Ugyanakkor pl. többlet gépkapacitásoknál jelentkezik a többlet tőkelekötés elmaradó haszna, többlet tárolási, amortizációs és tárolási költség). Ha új állóeszköz létesítése mellett döntünk, akkor az azonos célra alkalmas állóeszközök közül az egy kapacitás egységre jutó összes beruházási és működési költségek együttes figyelembevételével kell dönteni. Ez azt jelenti, hogy az egyes lehetséges változatoknál figyelembe vesszük: 

az eszközértékben lekötött tőke elmaradó hasznát,



a fenntartási, javítási, tárolási és biztosítási költségeket,



az amortizációs költséget



a működtetés, üzemelés költségeit (üzem- és kenőanyag, energia, munkabér stb.)

A beruházási döntés előtt azt is szükséges megvizsgálni, hogy az esetleg már meglévő épületek vagy eszközök rekonstrukciója lehetséges-e és nem jelent-e kisebb gazdasági terhet, mint az új eszköz létesítése. Amennyiben a beruházáshoz hitelt is igénybe veszünk gondos elemzés tárgyává kell tenni a hiteltörlesztés feltételeit és lehetőségeit.

106

8.2.2. Az állóeszközök selejtezése Az állóeszközök selejtezésére vonatkozó döntés alapja az eszközök optimális élettartamának meghatározása. Mint láttuk, ha az eszköz éves teljesítménye lényegesen nem változik, akkor az eszköz optimális élettartama akkor adódik, ha az egy teljesítményegységre jutó költség minimális. Vagyis ha a döntés lehetőségei (beszerzési lehetőség, az új beszerzéshez szükséges pénztőke) adottak, akkor ennek az élettartamnak az elérésekor kell az eszközt kiselejtezni és újra cserélni. A mezőgazdaságra jellemző tőkehiány miatt azonban a különböző eszközöket (főleg gépeket) az optimálisnál hosszabb ideig használják (nullára leírt eszközök), ami viszont a működési költségeket rendkívül megnöveli (javítás, karbantartás, üzemanyag-fogyasztás) tovább rontja a mezőgazdasági vállalkozások amúgy is gyenge versenyképességét. 8.2.3. Az állóeszközök értékcsökkenése Az állóeszközök több gazdálkodási cikluson keresztül megőrzik használhatóságukat és értéküket egy-egy ciklusban csak részben viszik át a termelés költségeibe. Az állóeszközök értékvesztése bekövetkezhet: a) A használat miatti fizikai kopás, állagromlás miatt. b) A műszaki fejlődés által kiváltott műszaki (erkölcsi) elévülés miatt. Az eszközök hasznos élettartama tehát nem feltétlenül esik egybe a fizikai elhasználódás időtartamával. Ezért az egyes eszközöknél részletes elemzés szükséges az eszköz hasznos élettartamának meghatározásához, az előbbi pontban összefoglalt ökonómiai szabályt is figyelembe véve. Vagyis az eszköz műszaki vagy erkölcsi elévülésének sajátos formája az, ha a meglévő eszköz teljesítményegységre jutó költsége már nagyobb mint a helyette beszerezhető új eszköznél lenne. Az egyes termelési ciklusokat (éveket) terhelő költség, vagyis az értékcsökkenési leírás (amortizáció) elszámolásának egyes eszközök sajátosságaitól a körülményektől függően (pl. műszaki fejlődés üteme) több célszerű módja lehet: a) Lineáris (egyenletes) időarányos leírás b) Gyorsított leírás, különösen ha nagy a műszaki elévülés ill. a szerkezeti változás várható üteme (dinamikus gazdaság). Ennek azonban határt szab az, hogy az elszámolt értékcsökkenésnek az értékesítési árban meg kell térülnie. Elvileg lehetséges pl. egy 30 millió Ft beszerzési értékű traktor teljes értékét egy évre költségként elszámolni, de ez olyan nagy önköltséget eredményezne, amely meghaladná az elérhető piaci árat. c) Teljesítményarányos leírás, olyan eszközöknél, amelyeknél a használat miatti fizikai kopás nagyfokú és az igénybevétel időszakonként változó.

107

8.2.4. Az állóeszközök javítása, fenntartása Az épületeknél általában évenként elszámolnak fenntartási költséget, a tényleges fenntartási, állagmegóvási tevékenységet pedig időszakonként a szükséglethez igazodva végzik el. Gépek és más műszaki berendezések esetén a ténylegesen bekövetkező hibákat természetesen minél előbb ki kell javítani. Egyébként a karbantartást és javítást meghatározott tervszerű rendszerben végzik. Ennek módjai: a) Javítási, karbantartási terv szerinti karbantartás, javítás során az észlelt hibákat kijavítják és szükség szerint egyes alkatrészeket cserélnek. b) Meghatározott időszakonkénti vizsgálat, az észlelt hibák kijavítása és meghatározott alkatrészek kicserélése a meghibásodástól függetlenül (pl. évenkénti szerviz). c) Meghatározott teljesítmény utáni karbantartás, javítás, alkatrészcsere (pl. gépkocsi műszaki vizsgáztatása). 8.2.5. A beruházási tevékenység A beruházási tevékenység bonyolult tevékenység, amely gazdasági és műszaki tervezési, engedélyezési és tényleges műszaki kivitelezési tevékenység együttesét jelenti, amelyet még nagy mezőgazdasági vállalkozások sem képesek külső szakemberek, ill. vállalkozások közreműködése nélkül megvalósítani. Ennek ellenére a legfontosabb szakmai követelményeket és elvárásokat minden esetben a vállalkozónak kell megfogalmaznia. Különösen is fontos a vállalkozónak a lehetséges beruházási változatok közötti választásra vonatkozó döntésben és a pénzügyi feltételek biztosításának lehetséges és biztonságos megoldási módjai feltárásában való aktív részvétele.

8.3. Forgóeszköz-gazdálkodás A forgóeszközök a termelési és szolgáltatási folyamatok működését, tényleges végrehajtását szolgálják. Alapvető jellemzőjük, hogy egy gazdálkodási ciklusban (egy éven belül) teljesen felhasználásra kerülnek és értéküket teljesen átviszik a velük előállított termékek vagy szolgáltatások költségeibe. A forgóeszközök számvitel szerinti főbb csoportjai a következők: 

Készletek: alap- és segédanyagok, alkatrészek, göngyölegek, saját előállítású félkész és késztermékek, hízó és növendékállatok, továbbértékesítésre beszerzett áruk.



Követelések: a már teljesített értékestések, nyújtott szolgáltatások a vevők által még ki nem fizetett ellenértéke.



Értékpapírok: Ezek közül csak azok, amelyeket nem befektetési céllal, hanem kamat (ill. más) jövedelemszerzési céllal vásároltak.



Pénzeszközök: készpénz, csekk, bankbetétek.

108

Gazdálkodási szempontból a forgóeszközökkel való gazdálkodási tevékenység főbb területei: 

az anyag- és készletgazdálkodás



pénz és hitelgazdálkodás



humánerőforrás (munkaerő) és munkabér-gazdálkodás

Az információnak az utóbbi időben információgazdálkodásról is beszélhetünk.

megnövekedett

jelentősége

miatt

külön

A forgóeszköz-gazdálkodással kapcsolatban az alapvető gazdálkodási cél, hogy a termelésbe (általában a gazdasági tevékenységbe) fektetett pénz minél rövidebb ideig legyen anyagi formában lekötve, minél előbb térüljön vissza pénz formájában, hogy minél előbb újra befektethető legyen vagy felhasználható legyen a vállalkozó (tulajdonosok) pénzben jelentkező jövedelemigényének kielégítésére. Ennek a követelménynek a jelentősége az, hogy a vállalkozásnak folyamatosan biztosítani kell a vállalkozása fizetőképességének (likviditásának) fenntartását.

8.4. Az anyaggazdálkodás A gazdálkodási feladtok közül az anyaggazdálkodás azért alapvető jelentőségű, mivel mint előbb már hangsúlyoztuk, minden gazdasági tevékenysége lényege anyagok átalakítása vállalati – vagy fogyasztói végtermékekké, illetve bizonyos termékek eljuttatása a megrendelőkhöz, vagy a fogyasztókhoz. Az anyaggazdálkodásnak tehát olyan részfeladatai is vannak, mint a szállítás, raktározás, tárolás, az anyagok előkészítése felhasználásra. az anyaggazdálkodás alapvető célja a termelés és értékesítés anyag (áru) szükségletének a tevékenység követelményeinek megfelelő mennyiségi, minőségi és időbeli biztosítása. Az anyaggazdálkodás részfeladatai: 

Az anyagszükséglet tervezése.



Az anyagszükséglet beszerzése (beszerzési források feltárása, kiválasztása, a beszerzés feltételeinek biztosítása).



A konkrét termelési vagy értékesítési feladat ellátása a szükséges anyagokkal és termékekkel (készletek kitárolása, szállítása, előkészítése a felhasználásra.)



A készletezés szervezése, vagyis a készletgazdálkodás.

A mezőgazdasági vállalkozásoknál nagy jelentősége van annak, hogy döntsünk bizonyos anyagok saját termelésből történő kielégítése és a külső forrásokból történő beszerzés között. Ez különösen is az állattenyésztési ágazatok gyakran nagy mennyiségben jelentkező takarmány szükségleténél lehet fontos döntés (saját takarmány-termelés, tartósítás, tárolás). A termelő vagy értékesítési feladatok anyag (áru) igényének ellátásánál kedvező az, ha a beszerzett input anyagok a beszállítással egyidejűleg közvetlenül a felhasználásba kerülnek, illetve az előállított termékek közvetlenül a felvásárlóhoz, vagy az értékesítés helyére szállíthatók a betakarítással egyidejűleg. Kisméretű mezőgazdasági vállalkozások számára a megfelelő tároló (készletező) épületek ill. helyek hiányában eleve csak ez a megoldás

109

lehetséges. Az ilyen megoldások előnyei azonban csak stabil piaci viszonyok ill. hosszú távú szerződésekben rögzített feltételek esetén érvényesülnek. Egyéb esetben a termelők rendkívül kiszolgáltatottá válnak, amit pl. a felvásárló vagy tárolókapacitással rendelkező cégek a termelők rovására gyakran ki is használnak. Másrészt a készletezési lehetőségek megléte esetén készletgazdálkodással a beszerzések vagy az értékesítések úgy ütemezhetők, hogy a kedvező piaci lehetőségek kihasználhatók legyenek (pl. a műtrágyák vagy vegyszerek korábbi beszerzése esetén a szállítók jelentős kedvezményeket adnak, vagy a termékek készletezése lehetővé teszi a később, magasabb áron történő értékesítést). A készletező kapacitásokkal rendelkező vállalkozások azonban a készletezésre vonatkozó döntésükkel nagy kockázatot is vállalnak. (Beszerzési zavarok az anyagoknál a felhasználási igény felmerülésekor, vagy az értékesítési piacok, kedvezőtlen keresleti és ár alakulása). A saját termelésű és csak idényszerűen előállítható anyagok esetén (pl. széna) a készletezés elkerülhetetlenül szükséges. Az ilyen sajáttermelésű és saját felhasználásra termelt termékeket a gyakorlatban nem is sorolják az anyaggazdálkodás körébe. Tervezésük a felhasználó állattenyésztési ágazatok tervezésével egyidejűleg történik (takarmánynövények kiválasztása, a szükséges takarmánytermő terület meghatározása stb.). Újabban „divatossá” vált a vállalatok és a környezete közötti, valamint a vállalaton belüli anyagáramlási folyamatok szervezését logisztikának az ilyen folyamatok szervezésének összességét logisztikai rendszernek nevezni.

8.5. A készletgazdálkodás A készletgazdálkodás a vállalkozás eredményes működése szempontjából mint már rámutattunk rendkívül fontos tevékenység és nagy kockázattal járó döntések előkészítését és meghozatalát igényli. A készletezéshez szükséges állóeszközök (magtárak, raktárak, silók, szénatárolók stb.) létesítése ill. beszerzése bonyolult és gondos előkészítést igénylő beruházási tevékenység. Ezzel itt külön nem foglalkozunk, hanem a készletgazdálkodásnak csak azokat a kérdéseit emeljük ki, amelyek a készletezés állóeszköz feltételeinek megléte esetén felmerülnek. A legfontosabbak a következők: a) Milyen anyagokat (ráfordítások, különböző segédanyagok, félkész és késztermékek) készletezzünk (feltéve, hogy választási lehetőségünk van)? b) Az előzetes tervek alapján szükséges vagy megtermelt anyagokat egyedi alkalmi döntések vagy előre meghatározott készletezési rendszer szerint szerezzük-e be ill. készletezzük? c) Mekkora legyen a szükséges ráfordításokból ill. a megtermelt termékekből a készletezés aránya az összes mennyiségből? d) Hogyan ütemezzük a készletek beszerzését? (A beszerzések időintervallumának és az alkalmanként beszerzett mennyiségeknek a meghatározása. Vagyis, hogy mikor és mennyit rendeljünk?) A készletgazdálkodásra vonatkozó döntés kritériuma a készletezés összes költségeinek

110

minimalizálása. A készletezés összes költsége a következő tételekből adódik össze: A. Raktározási költség: a) A raktárak, magtárak, silók stb. értékcsökkenési leírása és fenntartási költsége b) A készletkezelés költségei, mint a készletek raktáron belüli mozgatása, a készletek biztosítási költsége, a tárolás során bekövetkező mennyiségi és minőségi veszteségek értéke, a készletekben lekötött pénz elmaradó haszna. B. Rendelési költség: a) Rendeléssel kapcsolatos adminisztratív költségek, a minőség-ellenőrzés költségei. b) A készlet beszállításával kapcsolatos szállítási és rakodási költségek. C. Az esetleges készlethiány miatti költségek a) A szükséges rendkívüli beszerzések többletköltségei b) A készlethiány miatt bekövetkező termelési veszteségek értéke (pl. az optimális időben el nem végzett műtrágyázás, vetés vagy permetezés miatti terméskiesések, károk értéke). c) Áru, vagy késztermék készletek hiánya esetén a késedelmes szállítás miatt fellépő költségek, veszteségek (pl. kötbérfizetés, alacsonyabb ár, piacvesztés). A készletezéssel kapcsolatos összes költségek megállapítása ill. számítása rendkívül bonyolult feladat. Ennek megállapítása alapozza meg az ún. készletezési rendszerek közüli választásra vonatkozó döntést. A mezőgazdasági vállalkozásoknál azonban nem jellemző, hogy túlságosan merev és mechanikus készletezési rendszert alkalmaznának, lényegesebb, hogy az előbbiekben tárgyalt készletezési költségeket felmérve döntsenek. A készletezési rendszerek részletes tárgyalásától ezért itt eltekintünk.

8.6. A mezőgazdasági vállalkozások egyéb gazdálkodási feladatai A munkaerő és munkabér, a pénz és hitelgazdálkodás, az információgazdálkodás mint vállalati feladat a családi mezőgazdasági vállalatoknál elkülönülten nem merül fel, vagy legtöbb esetben nem oldható meg a vállalkozás keretében. Ezek számára tehát feltétlenül szükséges szaktanácsadás igénybevétele és különböző szövetkezetek létrehozása. (Raktárszövetkezetek, beszerző és értékesítő szövetkezetek ill. az Európai Unió támogatási rendszerében is preferált Termelői Értékesítő Szervezetek (TÉSZ), hitelszövetkezetek, stb.). Sajnálatos, hogy a szövetkezetek létrehozása a magyar mezőgazdaságban rendkívül lassan halad előre. Gyakran még a nagyobb méretű mezőgazdasági vállalkozások sem képesek az összes gazdálkodási feladataikat külső szakértői segítség nélkül megoldani. Az információ területén a legfontosabb feladat az Európai Unió Közös Agrárpolitikájának (KAP) és várható változásainak megismerése és a várható változások kellő időben történő figyelembevétele a tervezésnél. A következő években nagy jelentősége lesz az EU által nyújtott különböző támogatásokhoz szükséges pályázatok feltételei megismerésének és a sikeres pályázatok elkészítésének, amihez szükséges vagy célszerű lehet ún. „pályázatíró”

111

szakértők igénybevétele. A gazdálkodási feladatokkal kapcsolatban is ki kell emelni a mezőgazdasági termelésben jelentkező nagy mértékű kockázatot és a termelési folyamatok hosszú ciklusidejét. Ez különösen a pénz- és hitelgazdálkodásnál fontos, mivel a mezőgazdasági vállalkozásoknál a termelési ingadozások és a gyakori értékesítési zavarok miatt nehéz a vállalkozás folyamatos fizetőképességének fenntartása ill. a hitelek időbeni visszafizetése. A túlzott eladósodás gyakran vezet a vállalkozás csődjéhez.

112