Dr. Borzán Anita PhD
A magyar-román interregionalizmus közgazdasági összefüggéseinek elemzése Analysis to discover the economic relations of the Hungarian-Romanian interregionalism
[email protected] Budapesti Gazdasági Főiskola, egyetemi docens
Bevezetés Tanulmányomban a hazai és a román régiók, valamint megyék területi, illetve demográfiai szempontok szerinti vizsgálatát végzem el. Elemzésemben a területi egyenlőtlenség mérésére alkalmas szórás, relatív szórás, átlagos eltérés, Hoover-index és Gini-együttható segítségével továbbszámított, az elmúlt két évtizedet átfogó statisztikai adatbázisra támaszkodom. Számítások sora alkalmazza a GDP-t, mint „mindenható mutatót”, melynek hiányosságaira, problémáira már számos tanulmány utalt (Szigeti - Tóth, 2014; Tóth – Szigeti, 2014), azonban hatékony helyettese ez idáig még mindig nem akadt (Csiszárik-Kocsir, 2014). Elemzésem ezért is épít a fent említett mutatókra. Alapvető célom kapcsolat keresése a térbeliség, a népesség, illetve a társadalmi-gazdasági folyamatok között. Anyag és módszer Az adatok rendszerezését követően a hazai és a román regionális kapcsolatrendszer objektív értékelésére a hazánkra vonatkozó térszerkezeti vizsgálatok egydimenziós egyenlőtlenségi mutatóit (Rechnitzer, 1994) számszerűsítem. Alapvető módszertani célom a magyar és a román régiók, valamint megyék területi szórásának értékelése, illetve a két ország népességében az elmúlt másfél évtizedben történt országos szintű változások mellett, a megye-és régiósoros átlagos eltérések összevetése. A szórást ( σ ) az átlagolandó értékek számtani átlagtól való eltéréseinek négyzetes átlagaként határozom meg. A szórás képlete σ =
( x i − x )2 n
, ahol xi az
átlagolandó értékek halmaza, x a megfigyelési egységek számtani átlaga, n a sokaság egyedeinek száma. A szórás értékeinek számtani átlaghoz való viszonyításával az előbbi összefüggések relatív szórását is megvizsgálom. A szélsőséget képviselő területi és népességbéli értékek egymáshoz viszonyításával tovább kívánom pontosítani számításaim eredményét. A relatív szórást (V) a következő formula segítségével határozom meg: V = az összefüggésben σ a szórás értékét, x pedig a vizsgált egységek számtani átlagát jelöli.
σ
x
, ahol
A népesség és területi egységek összefüggését a Hoover-index (h) alapján tekintem át, ami a következő képlettel n
írható fel: h =
∑
∑x i =1
xi = 100 és
i
2
∑
− fi , ahol xi és fi megoszlási viszonyszámok, melyekre az alábbi összefüggések teljesülnek: fi = 100
Az előbbi mutató segítségével arra keresek választ, hogy a népesség milyen arányát kell a területegységek között átcsoportosítani ahhoz, hogy azonos megoszlást jelezzen, tehát minden régió, illetve megye a népsűrűség tekintetében megegyezzen. A területegységre vetített népesség, azaz népsűrűség vonatkozásában is megvizsgálom az országok legnépesebb és legkevésbé lakott területegységei közötti eltérés mértékét az 1992-es és a 2011-es népszámlálás közötti időszakban. Elemzésembe bevonom a koncentráció vizsgálatában használatos Gini-együtthatót (G) is azzal a megfontolással, hogy a megyénként, illetve a régiónként meghatározott népességszám egymástól való eltérését megfogalmazzam
72
k
k
xi − x j
∑∑ az időszakra vetítve. A Gini-együttható számításakor az alábbi metodikára hagyatkozom: G = k
ahol
n2
az összes lehetséges különbség négyzete,
i =1 j =1
n2
,
k
∑∑
│xi – xj│ ugyanazon x értékek különbségeinek az
i =1 j =1
abszolút értékeinek i és j szerinti összegei (Nemes Nagy, 2005). A térszerkezet változása mellett azért tekintem meghatározónak a népesség vizsgálatát, mert „a népességszám és annak változása jól reprezentálja egy terület pozícióját, felértékelődését, vagy leértékelődését a társadalmi-gazdasági térben” (Pál, 1999). Eredmények összegzése Magyarország és Románia területi tagoltságának statisztikai módszerekkel történő elemzését végeztem el. Megállapítható, hogy a román regionális rendszer kialakításánál a közel azonos területű és népességű régiók képzésére helyezték a hangsúlyt, kivéve a fővárosi régiót, mely lényegesen kisebb területen, a többi fejlesztési régióval közel azonos népességet tömörít (1. táblázat).
Statisztikai régiók
Nord-Est Sud-Est Sud Sud-Vest Vest Nord-Vest Centru Bukarest Átlag Románia
1. táblázat: Románia regionális rendszere Megyék száma Terület (km2) Terület (%) Népesség (fő) Népesség (%) 2011 6 36.850 15,46 3.302.217 16,41 6 35.762 15,01 2.545.923 12,65 7 34.453 14,45 3.136.446 15,59 5 29.212 12,25 2.075.642 10,32 4 32.034 13,44 1.828.313 9,09 6 34.159 14,33 2.600.132 12,92 6 34.100 14,3 2.360.805 11,73 2 1.821 0,76 2.272.163 11,29 5,25 29.798,88 12,50 2.515.205 12,50 42 238.391 100,00 20.121.641 100,00 Forrás: www.recensamantromania.ro adatai alapján saját számítás
Területi aspektusból a román régiók megyéket jelentősen meghaladó szórása, vagyis az átlagterülettől való erőteljesebb négyzetes átlagos eltérése állapítható meg (2. táblázat). A legkisebb területű román fejlesztési régió a fővárost magában foglaló, Bukarest-Ilfov (az átlagterület 6,1%-a), a legnagyobb területen pedig a Nord-Est régió fekszik (az átlagterület 123,7%-a). A két szélsőséget képviselő régió területi különbsége több mint 20-szoros. Románia megyéi alapján a legkisebb területen szintén a főváros (az átlagterület 0,1%-a) helyezkedik el, míg a legnagyobb területet Temes (az átlagterület 3,6%-a) foglalja el. A legnagyobb és legkisebb területű megye különbsége több mint 36-szoros. A relatív szórás területi értékeiből következik, hogy a megyék szórásának átlagos mérethez (5.676 km²) viszonyított aránya nem olyan jelentős, mint a régiók átlaghoz (29.798,88 km²) képest jelentkező területi differenciája. Területi szempontok alapján tehát a történelem által kialakított megyék lényegesen homogénebb képet mutatnak, mint az uniós normák miatt szervezett régiók. A népesség a gazdasági térszerkezet fontos elemét képezi, hiszen a gazdasági környezeten belül termelőerőként jelenik meg. A népességszám alakulását a születések, az elhalálozások, illetve a vándorlások befolyásolják. Romániában a munkaerő demográfiai összetétele, a gazdasági potenciál és szerkezet is meghatározó regionális sajátosságokat hordoz. Az előbbi három tényező az ország társadalmi-gazdasági, valamint globális fejlődésére egyaránt jelentős hatással van. Lengyelországot követően Románia Kelet-és Közép-Európa legnépesebb országa, viszont a többi posztszocialista országhoz hasonlóan a népességszám csökkenést mutat. A népességszám visszaesése 1990-től jelentkezik. A 2002. évi népszámláláson 1 millió fővel, a 2011. évi népszámláláson pedig 1,5
73
73
millió fővel alacsonyabb a népességszám a megelőző népszámláláshoz képest. Bebizonyosodott, hogy az ország népességének fogyása állandósult és nem véletlenszerű jelenség, vagyis a 21. században markánsan érvényesül.
Szórás Relatív szórás Max/Min
Szórás Relatív szórás Max/Min
Hoover-index Max/Min Területegységek száma
2. táblázat: A román regionális rendszer egyenlőtlenségei Régiók Megyék Terület 2011 2011 10.796,7 km2 1.717,4 km2 36,2% 30,3% 20,24 36,54 Népesség 1992 2002 2011 1992 2002 536.140 fő 547.880 fő 469.232 fő 290.188 fő 272.504 fő 18,8% 20,2% 18,7% 53,4% 52,7% 1,78 1,88 1,81 8,86 8,65 Népsűrűség 1992 2002 2011 1992 2002 11,71% 12,13% 12,62% 16,56% 16,82% 19,61 19,93 21,86 272,33 265,61 n=8 n=8 n=8 n=42 n=42
2011 270.734 fő 56,5% 8,96 2011 17,70% 315,64 n=42
Forrás: saját számítás A népességszám térszerkezeti tagolása alapján is megfigyelhető, hogy a kisebb területi egységet képező megyék szórása lényegesen kisebb a régióknál tapasztalt értéknél (2. táblázat). A megyei lakosság szintjén érvényesülő nagyobb relatív szórást a tér több részre osztásának természetes következményeként kezelem. Az időszak egészében a régiók népessége tekintetében közel állandó a két szélső érték távolsága, illetve egy kisebb növekedést követően lecsökkent a szórás és relatív szórás is. Az előbbi különbségek alakulásával ellentmond a Hoover-indexen alapuló régiók szintjén jelentkező népsűrűség növekvő egyenlőtlensége. A Hoover-index értékének sajátos alakulása az értékét 80%-ban befolyásoló Bukarest-Ilfov régió növekvő abszolút különbségével magyarázható. A vizsgált időszakban a legnépesebb régió Nord-Est, a legkevésbé pedig Vest régió betelepült. Nord-Est kiemelkedően magas népességszáma véleményem szerint a legnagyobb területi egység mellett, az alacsonyabb gazdasági fejlettséggel összefüggő relatíve magasabb természetes szaporodással indokolható. Vest régió alacsony lélekszámát viszont a településföldrajzi korlátot képező domborzati sajátosságokkal, illetve az országos átlagot meghaladó társadalmi-gazdasági fejlettségből származó természetes fogyással magyarázom. Az eltérések növekedéséből az is következik, hogy a legnagyobb népességtömörülést mutató Nord-Est régió népessége kisebb mértékben, 88%-ra csökkent, mint a leggyérebben lakott Vest régióé, mely 86,57%-ra esett vissza a közel két évtized során. Az előbbiek természetes következményének tekintem, hogy a régiók szintjén vizsgált népsűrűségi differenciák a szélsőségek közötti eltérések fokozódása felé mutatnak. A megyék vonatkozásában ellentétes folyamat figyelhető meg. Az 1992. évhez képest valamennyi területi egyenlőtlenségi mutató csökkent, majd ismét növekedésnek indult. A relatív különbségek 2002-re jelentkező csökkenése egyrészt a szóródás kisebb értékében jelentkezik, vagyis a megyénkénti népességszám átlagosan kisebb mértékben tér el az átlagnépességtől. Másrészt a legnépesebb és a legkevésbé lakott megyék közti különbség az 1992. évi 1,834 millió főről 135 ezer fővel csökkent, mert Bukarest municípium népessége erőteljesebben, 92,9%-ra esett vissza, mint Kovászna megye lélekszáma, mely 95,3%-ra mérséklődött. A legnépesebb Bukarest municípium népsűrűségben az 1992. évi 8.655,3 fő/km2-ről 611,1 fő/km2-rel való csökkenés a területegységre vetített népességszám 92,9%-ra történő visszaeséséből adódik, a legkevésbé benépesített Tulcea megye 95,3%-ra való csökkenéséhez viszonyítva. 2011-re megfigyelhető a relatív szórás, azaz a megyék szórásának átlaghoz viszonyított 4% pontos növekedése. A változás összefügg Bukarest municípium (2%-os csökkenés) és a legkevésbé lakott Kovászna megye (5,44%-os visszaesés) népességszámának a különbségében tapasztalható növekedéssel. Hasonlóan a 2002-es évhez Bukarest népessége, a népsűrűséget is
74
dominánsan befolyásolja, vagyis a fővárosi lakosság rendkívül alacsony mértékű csökkenése a Hoover-indexben növekvő arányt eredményez. Hazánk területi tagolása szintén a kiegyenlített, megyék közigazgatási határaihoz igazodó tervezési-statisztikai régiókon alapul (3. táblázat). Magyarország területi egyenlőtlenségeit vizsgálva mind a területi, mind a népesség szempontjából elmondható, hogy a kisebb területű és népességszámú megyék szórása elmarad a tervezésistatisztikai régiókhoz képest (4. táblázat). 3. táblázat: Hazánk regionális rendszere Tervezési-statisztikai Megyék Terület Terület (%) Népesség régiók száma (km2) (fő) 2011 Közép-Magyarország 1 6.919 7,4 2.946.516 Közép-Dunántúl 3 11.236 12,1 1.083.483 Nyugat-Dunántúl 3 11.209 12,0 986.793 Dél-Dunántúl 3 14.169 15,2 932.939 Észak-Magyarország 3 13.429 14,4 1.197.575 Észak-Alföld 3 17.729 19,1 1.492.587 Dél-Alföld 3 18.339 19,7 1.297.735 Átlag 2,7 13.290 14,3 1.419.661 Magyarország 19 93.030 100,0 9.937.628 Forrás: Központi Statisztikai Hivatal adatai alapján saját számítás
Népesség (%) 29,7 10,9 9,9 9,4 12,1 15,0 13,1 14,3 100,0
A megyék magasabb relatív szórását hazánk több részre tagolására vezetem vissza. A legnagyobb területű régió Dél-Alföld (az átlagterület 138%-a), a legkisebb kiterjedés pedig a Budapestet és Pest megyét ötvöző KözépMagyarországhoz (átlag 52,1%-a) kapcsolódik. A maximális és minimális kiterjedést képező régió területi különbsége több mint 2,5-szeres. A megyék és a főváros területi jellemzői alapján a legnagyobb területen BácsKiskun (az átlagterület 179,8%-a), a legkisebben pedig a főváros (az átlagterület 11,3%-a) fekszik. A két szélsőséget nyújtó közigazgatási egység különbsége több mint 16-szoros.
Szórás Relatív szórás Max/Min
Szórás Relatív szórás Max/Min
Hoover-index Max/Min Területegységek száma
4. táblázat: A magyar regionális rendszer egyenlőtlenségei Régiók Megyék és a főváros Terület 2001 2011 3.686,4 km2 1.791,2 km2 27,7% 38,5% 2,65 16,09 Népesség 1992 2001 2011 1992 2001 2011 636.650 fő 592.791 fő 647.863 fő 382.204 fő 341.852 fő 355.271 fő 43,2% 40,8% 45,64% 74,1% 67,2% 71,5% 2,96 2,85 3,16 9,02 7,89 8,54 Népsűrűség 1992 2001 2011 1992 2001 2011 21,3% 20,4% 22,2% 21,9% 21,0% 22,8% 6,04 5,84 6,47 68,23 59,14 62,76 n=7 n=7 n=7 n=20 n=20 n=20 Forrás: saját számítás
75
75
Tanulmányomban megállapítom, hogy valamennyi népességre vonatkozó területi mutatószám egyértelműen hazánk térszerkezeti differenciáinak a kiegyenlítődése irányába mutat. 1992-ben a legnépesebb régió KözépMagyarország (az átlagnépesség 201,4%-a), a legkevésbé betelepült pedig Nyugat-Dunántúl (az átlagnépesség 68,1%-a) volt. A két tervezési-statisztikai régió lakosságszámának különbsége közel háromszoros. 2001-re Közép-Magyarország már csak az átlagnépesség 194,6%-át adta, a legkevésbé benépesült régió az aprófalvas települések erőteljes népességfogyása következtében Dél-Dunántúl, az átlagos népességszám 68,3%-ával. A legnépesebb és leggyérebben lakott régió differenciája 2,85-szoros. Közép-Magyarország kisebb szélsőséget képviselt, mert Pest megye lakossága az 1992. évhez képest ugyan 13,7%-kal növekedett, viszont Budapest népességszáma erőteljesebben változva, 86,6%-ra csökkent. 2011-ben az átlagos eltérések növekedtek, ugyanis Közép-Magyarország népességszáma az országos átlag 207,6%-át, míg Dél-Dunántúl lakónépessége 65,7%-át képezte. A két szélsőséget képviselő régió demográfiai különbsége több mint háromszoros. 2011-re a megelőző népszámláláshoz képest Pest megye népessége 12%-kal tovább növekedett, Budapestnél viszont csak 0,6%-os visszaesés állapítható meg. A rendszerváltás utáni gazdasági szerkezetváltás nyertes területe Pest megye és a nyugat-dunántúli Győr-Moson-Sopron megye. A vizsgált időszak jelentős gazdasági potenciálja a két megye népességében növekedést okozott, enyhítve a két régiót alkotó főváros, valamint Zala és Vas megye fogyását, mely hozzájárult ahhoz, hogy Közép-Magyarország megőrizte kiemelkedő társadalmi-gazdasági súlyát, NyugatDunántúl pedig tartósan kikerült a legkevésbé benépesült régió szerepkörből. A struktúraváltás egyik nehezen magához térő vesztese Dél-Dunántúl. Az utóbbi régió az évtizedek óta kihalóban lévő aprófalvas területek miatt a legnagyobb demográfiai veszteséget könyvelheti el, a legkisebb népességszámú területi egység létrejötte mellett. A megyék és a főváros összehasonlító elemzése során az időszak alatt a legnépesebb a főváros (1992-ben az átlagnépesség 389,6%-át, 2001-ben 341,9%-át, 2011-ben 348%-át képezve), a legkevésbé benépesült megye pedig Nógrád (1992-ben az átlagnépesség 43,2%-ával, 2001-ben 43,4%-ával, illetve 2011-ben 40,7%-ával). Az átlagtól való eltérés csökkenését, majd növekedését támasztja alá a szórás, a relatív szórás és a népsűrűség mérséklődése, majd emelkedése, valamint a szélsőséges megyék különbségének a 9-szeres mértékről 7,89-szorosra való visszaesést követő 8,54-szorosra történő növekedése. Az előbbi elemzés következtetéseit teszik teljessé a Gini-együtthatóval számított értékek is, melyek az egyedi, tehát a megyénként, illetve régiónként számított népességszám egymástól való eltéréseire vezetik vissza a szóródást (5. táblázat). 5. táblázat: A román-magyar megyék és régiók népességének Gini-együtthatója Megnevezés 1992 2002* 2011 Változás Változás 2002*-1992 2011-2002 Román megyék 255.930 fő 244.644 fő 234.354 fő -11.286 fő -10.290 fő Gini-együtthatója Magyar megyék 309.762 fő 298.556 fő 309.298 fő -11.206 fő +10.742 fő Gini-együtthatója Román régiók Gini600.936 fő 614.196 fő 524.699 fő +13.260 fő -89.497 fő együtthatója Magyar régiók Gini588.567 fő 560.943 fő 593.189 fő -27.624 fő +32.246 fő együtthatója *
magyar adatok 2001
Forrás: saját számítás
2002-ben az egyetlen fokozódó népességbéli különbség a román régiók szintjén jelentkezik, melyet érdemesnek tartok részleteiben is megvizsgálni. A népességszámot befolyásoló tényezők közül a legerőteljesebbnek a természetes szaporodás szélsőségét tekintem, ami az országos népességszám csökkenése ellenére pozitív értéket képez a legnépesebb Nord-Est régióban és valamennyi megyéjében (kiemelkedő Iaşi 4‰), míg a legerőteljesebb fogyás a Vest régióban jelentkezik (Arad -4‰). Romániában a korábbi évtizedek népességpolitikájának hatására a háromgyermekes családmodell, jelentős természetes szaporodást és népsűrűséget teremtett. A heterogén domborzatot a népesség egyenlőtlen területi elhelyezkedése azonban mindig is visszatükrözte és napjainkban is
76
követi. Vest régió országos átlagtól elmaradó népességszáma és népsűrűsége kedvezőtlen természeti adottságokra (Erdélyi-középhegység) vezethető vissza és nem a fejletlen gazdálkodási szerkezet következménye. Demográfiai szempontból tehát a román régiók jelentős és 2002-ig növekvő különbségeket mutatnak. A Kárpátok peremvidékén és a nagy iparközpontokban nagy népesség-koncentráció figyelhető meg, ellentétben a hegyvidéki övezetek, a Duna-delta és árterület gyér népsűrűségével. A városok nagy része az ország déli részén, Erdély központjában és Moldvában tömörül. A népesség korcsoport szerinti összetétele a városokban viszonylag kiegyensúlyozott, viszont a falvakban erős elöregedés észlelhető. Összességében tehát az összes negatív hatás, azaz a születések számának csökkenése, a halandóság növekedése, a migrációs veszteség, a potenciális aktív korosztály csökkenése és az elöregedés az az ár, amelyet Románia a piacgazdasági átmenet társadalmi és gazdasági jegyeiért az ezredfordulóig - 2011-re már a NUTS 2 és a NUTS 3 egységek szintjén is látványos csökkenés történt - megfizetett. A hazai területi kategóriák azonban mind a megyék, mind a régiók vonatkozásában fokozódó differenciát jeleznek az előző népszámláláshoz képest. Közép-Magyarország kedvező demográfiai helyzetét igazolja, hogy az elmúlt évtizedben - Észak-Alföldet megelőzve - a régió természetes fogyása lett a legkisebb. A legerőteljesebb fogyás továbbra is a dél-alföldi régióban állapítható meg. Amennyiben a tényleges szaporodást, vagyis a születések és a halálozások különbsége mellett a belföldi és a nemzetközi vándorlások egyenlegéből adódó népességszám változást is figyelembe vesszük, akkor Közép-Magyarország az egyetlen hazai NUTS 2 területi egység, ahol növekedés jelentkezik. A legnagyobb veszteséget Észak-Magyarország és Dél-Dunántúl demográfiai adatai jelzik. A mutatószámot azért célszerű vizsgálatba állítani, mert a születések és halálozások mellett az adott régió vagy megye népességmegtartó erejét is méri. A népsűrűség igazodik az előző két mérőszámhoz, vagyis kimagasló – a főváros torzító hatásának is köszönhetően – Közép-Magyarország területegységre vetített népességszáma, míg a leggyérebben Dél-Dunántúl (azon belül is Somogy megye) lakott. Pest megyében – Budapesttel ellentétben - növekvő népességszám mellett magas a korfában a gyermekkorúak aránya. Az aktív korosztály 60%-nál magasabb aránya Győr-Moson-Sopron, Fejér, illetve Hajdú-Bihar megyékről mondható el. Erőteljes elöregedés Békés, Nógrád, Heves és Zala megyében figyelhető meg. A migrációs folyamat nyertesének szintén Pest (Budapestet is beleértve) és Győr-Moson-Sopron megye számít, jelentős bevándorlási többlettel, tartós migrációs veszteséggel pedig Észak-Magyarország és Észak-Alföld megyéi bírnak. Következtetések A román és a magyar regionális egyenlőtlenség összehasonlításával egyértelműen leszögezhető, hogy hazánk kiegyenlítettebb, viszont a különbségek mérséklésének, majd kisebb növekedésének irányába mutató területi rendszerrel rendelkezik. Romániában csaknem háromszor nagyobb a régiók szórása, mint Magyarországon. A területi differenciáltságra utal a szélsőséges régiók területének 7,5-szer nagyobb aránya is. A hagyományos közigazgatási egységek szintjén a magyar megyék és Budapest magasabb szórás és relatív szórás értékekkel rendelkeznek a román megyékhez képest. A hazai 19 megyével számolva, tehát a fővárost Pest megye részeként kezelve, a szórás értéke 4.896,3 km²-re, a relatív szórás pedig 32,5%-ra csökken, közelítve a román egyenlőtlenségi mutatók értékét. Elemzésem igazolja, hogy a népesség a gazdasági térszerkezet fontos elemét képezi, hiszen a gazdasági környezeten belül termelőerőként jelenik meg. A népességszám alakulását a születések, az elhalálozások, illetve a vándorlások befolyásolják. Hazánkban és Romániában a munkaerő demográfiai összetétele, a gazdasági potenciál és szerkezet is meghatározó regionális sajátosságokat hordoz. Az előbbi három tényező a két ország társadalmigazdasági, valamint globális fejlődésére egyaránt jelentős hatással van. Irodalomjegyzék 1. Borzán A. (2004): Interregionalizmus a dél-alföldi magyar-román határ mentén, Békéscsaba 2. Csiszárik-Kocsir Á. (2014): Mit hozott a válság Keleten és Nyugaton? – avagy a makroadatok alakulása Magyarországon és Németországban a válság előtt és után, A világgazdaság és világpolitika - A „Nyugat” és a „Kelet” változó geopolitikai erőterében – Széchenyi István Egyetem és az MTA VEAB közös konferenciája, Győr, 2014. május 15. (megjelenés alatt) 3. Korpás A-né – Molnár M-né – Szűts I. (1993): Általános statisztika I. rész. Budapest: Nemzeti Tankönyvkiadó
77
77
4. Nemes Nagy J. (Szerk.) (2005): Regionális elemzési módszerek. ELTE Regionális Földrajzi Tanszék – MTA ELTE Regionális Tudományi Kutatócsoport 5. Pál Á. (1999): A Dél-Alföld határ menti településeinek néhány társadalmi-gazdasági jellemzője. Területi Statisztika, II (2) 117-130. p. 6. Rechnitzer J. (Szerk.) (1994): Fejezetek a regionális gazdaságtan tanulmányozásához. Győr-Pécs: MTA Regionális kutatások központja 7. Szigeti C. – Tóth G. (2014): Történeti ökológiai lábnyom becslése a mezőgazdaság kialakulásától napjainkig Gazdálkodás 58: (4) p. 353. 8. Tóth G. – Szigeti C. (2014): Az IPAT egyenlettől a bionómiáig. Vállalkozásfejlesztés a XXI. században: IV. tanulmánykötet. Budapest: Óbudai Egyetem Keleti Károly Gazdasági Kar. p. 269. 9. www.ksh.hu/docs/hun/eurostat_tablak/index.html (letöltve 2014.09.01.) 10. www.insse.ro (letöltve 2014.09.10.) 11. www.ksh.hu/nepszamlalas (letöltve 2014.09.01.) 12. http://www.recensamantromania.ro/rezultate-2/ (letöltve 2014.09.10.)
78
