AGRÁRJOG JEGYZET 2012

AGRÁRJOG JEGYZET

2012

AGRÁRJOG VIZSGA TÉMAKÖREI 2011/2012. I. félév (dec-jan. vizsgaidőszak)

1. A kárpótlás, mint a termőföld megszerzésének sajátos módja. (a tulajdonszerzésre jogosultak, a tulajdon megszerzésnek időpontja és feltételei, a kárpótlási vételi jog sajátosságai, a földtulajdont terhelő jogok) 2. A részarány-földtulajdon fogalma, jogi sorsának rendezése az 1992. évi II. tv. és az 1993. évi II. törvény alapján. (földalapképzésben rangsora, a részarány tulajdont terhelő jogok, a részarány-tulajdonból civiljogi földtulajdonszerzésének módjai) 3. Az állami tulajdonú termőföld, a tulajdonosi jogok gyakorlása, a vagyonkezelői jog (létrejötte, alanyai, tartalma.) 4. A Nemzeti Földalap vagyoni köre, az e körbe tartozó ingatlanok tulajdonosi joggyakorlása, tartalma, a tulajdonosi joggyakorló szervezet jogállása, feladatköre és vagyonkezelői joga. 5. Az ingatlan-nyilvántartási bejegyzés joghatályai 6. Az ingatlan-nyilvántartási bejegyzés feltételrendszere. 7. A közhitelesség jogvédelmi hatása és annak korlátai. 8. A ranghely és a rangsor jogvédő hatása; a bejegyzés ranghelyének biztosítása. 9. A nyilvánosság elve és annak korlátjai az információs önrendelkezési jog. 10. A kérelemhez kötöttség elve, a hivatalbóli eljárások. 11. Az okirati elv, az okiratok kellékei (belföldi-külföldi okirat) A bejegyzéshez szükséges igazolások. 12. Az ingatlan-nyilvántartás tárgya (az ingatlan anyagi jogi fogalma; az önálló ingatlan fogalma, földrészlet; egyéb önálló ingatlanok, külön ingatlanok) 13. Az ingatlan-nyilvántartás tartalma (dologi és személyi adatok, jogok, jogilag jelentős tények) 14. A tulajdoni lap, az egyszerű és összetett tulajdoni lap; a tulajdoni lap részei. Az ingatlan-nyilvántartási térkép és az okirattár tartalma. 15. Az ingatlan-nyilvántartás rendszere és módja; 16. A társasház, a szövetkezeti ház, a közös udvar fogalma; nyilvántartásuk szabályai 17. Az ingatlan-nyilvántartási eljárás fő szabályai, adatváltozás, illetve jog, tény változása esetén (kérelem, megkeresés, az okiratok iktatása, széljegyzése, joghatályaik) 18. Az ingatlan-nyilvántartási döntések: határozatok és végzések; 19. Az ingatlan-nyilvántartási fellebbezési eljárás; jogorvoslat saját hatáskörben, annak feltételei, korlátai, a másodfokú felülvizsgálat és döntések. 20. Bírósági jogorvoslati kérelem, az ingatlan-nyilvántartási perek. 21. A családi gazdaság, a gazdálkodó család; a családi gazdálkodó; jogállásuk; más mezőgazdasági vállalkozók. 22. Az erdőbirtokossági társulat. 23. A hegyközség 24. A termőföld, a talaj fogalma; A termőföld földhasználati zónái (művelési ág, és annak megváltoztatása) 25. A földhasználati kötelezettség jelentése, formái. 26. A föld mennyiségi és minőségi védelme. A termőföld más célú felhasználásának jogi szabályai. 27. A földek igazgatási szempontokból, illetőleg rendeltetés szerinti felosztása. 28. A termőföld-tulajdon megszerzése a módosított 1994. évi LV. törvény alapján. (a tulajdonszerzés fogalma, kivételes jogcímek, termőföldtulajdon szerzés korlátozásának alkotmányossága) 29. Belföldi magán és jogi személyek termőföldtulajdon szerzése. 30. Az EU tagállami állampolgár termőföldtulajdon szerzése. 31. Nem EU tagállami állampolgárok és jogi személyek tulajdonszerzése termőföldön, védett természeti területen, illetve termőföldnek nem minősülő ingatlanon. 32. A külföldiek és belföldiek tulajdonszerzése termőföldnek nem minősülő ingatlanon. 33. Az elővásárlási jogok rendszere termőföldön. 34. Az elővásárlási jog gyakorlásának sajátos szabályai termőföldön 2

35. 36. 37. 38. 39. 40. 41. 42. 43. 44. 45. 46. 47. 48. 49. 50. 51. 52. 53. 54. 55. 56. 57. 58. 59. 60. 61.

A haszonélvezeti jog, a használat joga forgalmának közjogi korlátozása az 1994. évi LV: tv.-ben. Az erdő fogalma és rendeltetés szerinti csoportosítása, az erdőigazgatási egységek (részlet, tömb, tag). Az erdőgazdálkodói jog fogalma, tartalma, alanya, forgalma. Az erdészeti haszonvételi jogok; harmadik személyeket megillető jogok az erdőn (birtoklás, haszonvételek) Az erdő védelme általános és különös szabályai és szankciói. A vadászati jog fogalma, tartalma, alanya, forgalma, a vad tulajdonjoga. A vadászterület fogalma, kialakításának eljárási szabályai. A földtulajdonosok jogai és kötelezettségei a vadászterület kialakítása során. A vadkár-felelősségi rendszer elemi, fajtái. A természeti és a védett természeti területek (fogalom, típusok, tulajdoni és használati korlátozások). A védetté nyilvánítási eljárás rendje, annak típusai. A természet védelmének eszközei (tájvédelem, a vadon élő élővilág védelme, a védelem eszközei a természeti oltalom alatt álló területeken.) A vizek, vízi-ingatlanok tulajdona (állami, önkormányzati, magántulajdon) A vízigények kielégítésének feltételei és annak sorrendje. A vízjogi engedélyezési rendszer. A halászati jog fogalma, tartalma, alanya, a hal tulajdonjoga. A haszonbérleti jog termőföldön. Az előhaszonbérleti jogok rendszere. A feles bérlet, a részesművelés és a szívességi földhasználat fogalma, a haszonbérlettől eltérő szabályai. A haszonvételi jogok haszonbérlete (vadászati jog, halászati jog). A termékértékesítési szerződés. A tárolási és a közraktári szerződés az agrárgazdaságban. A magyar agrárpiaci rendtartás lényeges vonásai és hatálya. A magyar agrárpiaci rendtartás intézményrendszere. A magyar agrárpiaci rendtartás eszközrendszere. Az európai integráció alapkövei, a Közös Agrárpolitika fejlődésének állomásai. A Közös Agrárpolitika alapjai (mezőgazdasági termék fogalma, az agrárpolitika célrendszere és szerződéses jogi alapjai). Az Európai Piacszervezetek (CMO) fogalma, fajtái és eszközrendszere.

FELHASZNÁLT IRODALOM Jogszabályok Kurucz Mihály Tanár Úr tansegédletei, szemináriumai Előadások Egyéb internetes anyagok A jegyzet kizárólag tanulási célra készült! Az irományból mindenki saját felelősségére készüljön, mert a legjobb szándékom ellenére is lehetnek benne hibák, hiányosságok. A jegyzet hosszúságától nem kell megijedni, sokszor ismétli önmagát, néhol pedig inkább olvasmányos. Jó tanács: a lényegre fókuszáljatok! Készítette: Dr Bubó ([email protected]) A jegyzet lezárva: 2012. 02. 04.

Jó tanulást és sikeres vizsgázást kívánok! 3

1, A kárpótlás, mint a termőföld megszerzésének sajátos módja (a tulajdonszerzésre jogosultak, a tulajdon megszerzésnek időpontja és feltételei, a kárpótlási vételi jog sajátosságai, a földtulajdont terhelő jogok) A termőföld tulajdonjoga megszerzésének egy speciális esetét jelenti a kárpótlási árverésen történő tulajdonszerzés, ezért a kárpótlási törvények alapján történő tulajdonszerzés számos vonatkozásban eltér az általános szabályoktól. E körben külön kell szólnunk a kárpótlási árverés és a törvényen alapuló vételi jog sajátosságairól, végül említést érdemelnek a tulajdonszerzés időpontja és a megszerzett ingatlant terhelő jogok. EX LEGE VÉTELI JOG A Kpt. alapján kijelölt termőföldterületre a kárpótlásra jogosultakat vételi jog illeti meg. A vételi jog vagy opció a kötelmi jogból ismert jogintézmény, alakító jog. A Ptk-nak mindössze egy szakasza, a 375. § tartalmaz szabályokat a vételi jogról. A vételi jog definíciója: a jogosultnak arra ad jogot, hogy valamely dolgot egyoldalú nyilatkozatával megvásároljon. A jogosult tehát egyoldalú nyilatkozattal olyan jogviszonyt létesíthet, amelynél fogva mástól meghatározott vételáron valamely dolog szolgáltatását követelheti, még akkor is, ha a tulajdonos a dolgát netalán nem kívánná eladni. Formai követelmény: írásba foglalás, valamint az opciót engedő szerződésben meg kell jelölni a dolgot és a vételárat is. Időtartam: a határozott időre kikötött vételi jog leghosszabb időtartama 5 év lehet, míg a határozatlan időre engedett opció hat hónap elteltével megszűnik. Háttér joganyag: egyebekben a vételi jogra a visszavásárlási jog szabályait kell alkalmazni. A visszavásárlási jogra végső soron pedig az elővásárlási jogra vonatkozó szabályokat is alkalmazni kell! Míg azonban az elővásárlási jog jogosultja csak a tulajdonos akaratával szerezheti meg a dolgot, addig a vételi jog jogosultja a tulajdonos akaratától függetlenül. Különbség, hogy az elővásárlási jog esetében a szerződés tartalmát a tulajdonos és az ajánlatot tevő harmadik személy határozza meg, addig a vételi jog gyakorlása esetén az eladó és vevő eredeti megállapodása jön figyelembe. Inytv.: a vételi jogot az ingatlan nyilvántartásba be LEHET jegyezni, az okirat alakiságára a Inytv. 32§(3) bekezdés fokozott szabályai vonatkoznak. A bejegyzés a jogot dologi hatályúvá teszi, a bejegyzett vételi jog mindenkivel szemben hatályos. Személyhez tapadó jog: a vételi jog is személyes jellegű, átruházása semmis. Ez a jog nem száll át örökösre. Alapítása: vételi jog alapulhat szerződésen és kivételesen jogszabályon is. A jogszabályon alapuló vételi jog gyakorlásának szabályait a vételi jogot alapító jogszabály határozza meg. A kárpótlási törvény a korábbi földtulajdonosok számára biztosított vételi jogot. „A vételi jog viszont - akár szerződésen, akár törvényen alapul - nem az Alkotmány 13. § (2) bekezdése alá tartozó tulajdonelvonás, hanem a tulajdonjog megterhelése.” Ennek a kijelentésnek azért van jelentősége, mert amennyiben a vételi jog gyakorlása rejtett kisajátítást valósítana meg, akkor ez a jog is csak a kisajátítás elvei mentén lenne gyakorolható, azaz ingatlant kivételesen, közérdekből - törvényben megállapított esetekben, módon és célokra - lehet kisajátítani. A kisajátított ingatlanért teljes, feltétlen és azonnali kártalanítás jár. Elhatárolás: az ex lege vételi jog azonban nagyban különbözik a szerződéssel létrehozott vételi jogtól. Az első és legfontosabb különbség, hogy a Ptk-án alapuló opciós jog az adásvétel egy különös neme, és mint ilyen származékos tulajdonszerzési mód.. Ezzel szemben azok a kárpótlási jeggyel rendelkezők, akik jogosultak termőföld tulajdonjogának megszerzésére csak és kizárólag a kárpótlási árverésen és ott is csak abban az esetben gyakorolhatták a vételi jogukat, ha – főszabály szerint az ő ajánlatuk volt a legmagasabb. A szerződéssel létrehozott vételi jog a felek kölcsönös akaratán nyugszik, amely akaratukat írásbeli szerződés teszi érvényessé. 4

Ezzel szemben a kárpótlási vételi jogot maga a törvény hozza létre, a törvényalkotó egyoldalú döntésével kap jogot a kárpótlásra jogosult, hogy kárpótlási jegyével (forgalomképes, bemutatóra szóló értékpapír, tulajdonosi igazolással együtt) termőföld-tulajdont szerezzen. A vételi jog gyakorlására jogosultak körét ugyancsak az I. kárpótlási törvény határozza meg, azaz vételi joga csak annak van, aki jogosult részt venni a kárpótlási árverésen. A vételi jog tárgyát és annak ellenértékét a felek határozzák meg az opciós szerződésben. A kárpótlási árverésen gyakorolható vételi jog tárgyát a törvényben meghatározott módon és elvek szerint a szövetkezet által kijelölt földek jelentették. A jogosult vételi jogával azonban csak akkor élhetett, ha az adott fölterületre ő volt a nyertes licitelő. A vételi joggal megszerezni kívánt termőföld árát tehát szintén nem előre a felek határozták meg, hanem az a törvény szabta keretek között lefolytatott árverés eredményeként került meghatározásra. + kötelezettség: a törvény a nyertes vételi jogának gyakorlását további feltételhez kötötte. Kötelezettséget kellett vállalnia a termőföld mezőgazdasági hasznosítására és arra, hogy a termőföldet a mezőgazdasági termelésből öt éven belül nem vonja ki. A kötelezettségvállalás megszegésének súlyos szankciót is szabott a jogszabály: kártalanítás nélkül állami tulajdonba kell venni, és árverés útján kell értékesíteni. A KÁRPÓTLÁSI ÁRVERÉS A kárpótlási árverés, mint a termőföld-tulajdonjog megszerzésének JOGCÍME került az ingatlannyilvántartásba bejegyzésre, ezt láthatjuk az ingatlanok tulajdoni lapjának második részén is. Szemben a Ptk.-n alapuló vételi joggal, hiszen annak jogcíme az adásvétel. Joggal merülhet fel a kérdés, hogy akkor a vételi jog illetve a kárpótlási árverés hogyan viszonyulnak egymáshoz. A kárpótlási jeggyel tehát vételi jogát gyakorolja a jogosult, ugyanakkor a termőföld tulajdonjogát az árveréssel, mint hatósági intézkedéssel szerzi meg az új tulajdonos. Kárpótlási eljárás – Vht.: a kárpótlási árverést összehasonlítva a végrehajtási törvény szerinti ingatlanárveréssel számos eltérést találunk. A kárpótlási árverésen csak és kizárólag az vehet részt, akiket a Kpt.I. külön nevesített. Az árverésen a jogosultak nem pénzzel, hanem a kárpótlási eljárás speciális értékpapírjával, a kárpótlási jeggyel licitáltak, az ajánlattétel AK összegre folyt. Több azonos ajánlat esetén a vételi jog gyakorlásának sorrendjét végső soron sorsolással (!) döntötték el. Az ingatlanok tulajdonának árverésen való megszerzése egyes álláspontok szerint eredeti, míg mások szerint származékos szerzésmódnak minősül. Az elméleti vita a gyakorlatban számos probléma forrása, többek között a tulajdonszerzés megtörténtének időpontja és az ingatlan-nyilvántartásba való bejegyzés szükségessége okán is. Jogtudományi vita: a Polgári törvénykönyv magyarázata szerint az ingatlan tulajdonjogát még árverésen sem lehet eredeti szerzésmóddal megszerezni. Ingatlan tulajdonjogát árveréssel csak abban az esetben lehet érvényesen megszerezni, ha a tulajdonos valóban adós volt. Ingatlannak árverés útján való megszerzése ezen álláspont szerint, tehát nem eredeti szerzésmódnak minősül, azonban a vevő tulajdonjoga nem a végrehajtást szenvedőtől származik, hanem az árverésen, mint állami kényszeraktuson alapul. Mivel az árverési vevő nem jogutóda az adósnak, a tulajdonjogának ingatlan-nyilvántartási bejegyzésével egyidejűleg törölni kell az ingatlan terheit. Az ingatlanon az árverés után azonban továbbra is fennmarad a telki szolgalom, a közérdekű használati jog, valamint bejegyzés nélkül is az özvegyi jog. A másik álláspont szerint a hatósági árverés eredeti szerzésmód, a jóhiszemű vevő árverés útján eredeti szerzésmóddal szerzi meg az ingatlan tulajdonjogát. A Ptk. 120§(1) bekezdés alapján az ingatlan tulajdonjogának megszerzése esetén a jóhiszeműség feltétele, hogy az ingatlan-nyilvántartás adataiban bízva szerezze meg a vevő az ingatlan tulajdonjogát. Aki elmulasztja az ingatlan-nyilvántartásba való betekintést, az jóhiszeműségre nem hivatkozhat. Az árverésen szerző tulajdonjoga bizonyos szempontból az árverést szenvedő tulajdonjogára tekintettel keletkezik, mégsem attól származik, hanem az áverésen, mint állami kényszeraktuson alapszik. Ha eredeti szerzésmódnak minősül az árverési vétel, akkor a tulajdonjogot az árverési jegyzőkönyv alapján szerzi meg a kárpótlásra jogosult. 5

Ingatlan árverésének leggyakoribb esete a végrehajtási jog alapján tartott árverés. A Vht. 153 §-a a tulajdon megszerzéséről a következőképpen rendelkezik: „Ha az árverési vevő a teljes vételárat kifizette, és az árveréstől számított 30 nap eltelt, a végrehajtó megküldi az árverési jegyzőkönyv másolatát • az árverési vevő részére az árverési vétel igazolása céljából, • az ingatlanügyi hatóság részére az árverési vevő tulajdonjogának az ingatlan-nyilvántartásba való bejegyzése végett.” BIRTOKBAADÁS A magyar polgári jog szerint az ingatlan tulajdonjogának átruházásához nem szükséges az ingatlan birtokba adása, a vevő a tulajdonjogot megszerzi akkor is, ha még nem vette birtokba az ingatlant. Azaz kissé leegyszerűsítve úgy is fogalmazhatunk, hogy a birtokbaadást az ingatlanoknál az ingatlan-nyilvántartási bejegyzés helyettesíti. Azaz mindaddig, amíg a termőföld tulajdonjoga nincs bejegyezve az ingatlannyilvántartásba, addig az árverési vevőnek csak kötelmi igénye van a területre. A Kpt. I végrehajtási rendelete szerint a vételi jog gyakorlásával tulajdonba kerülő földet az annak fekvése szerint illetékes körzeti földhivatal adja birtokba. A birtokba adás feltétele, hogy a tulajdonjog ingatlan-nyilvántartási bejegyzésének feltételei fennálljanak, és a gazdálkodó szervezet nyilatkozzon arról, hogy a termőföldön lévő terményt betakarította. Ilyen nyilatkozat hiányában is legkésőbb annak az évnek december 31. napjáig birtokba kell adni azt a termőföldet, amely évben a gazdálkodó szervezet a földön lévő terményt betakarította vagy betakaríthatta volna. A birtokbaadás két feltétele a tulajdonjog bejegyzésének feltételei és a gazdálkodó szervezet nyilatkozata arról, hogy a termőföldön lévő terményt betakarította, szükségesek a tulajdonjog bejegyzéséhez is. A Ptk. 117. §-ának (3) bekezdéséből indult ki a bíróság, amely kimondja, hogy az ingatlan tulajdonjogának az átruházásához az erre irányuló szerződésen vagy más jogcímen felül, a tulajdonosváltozásnak az ingatlannyilvántartásba való bejegyzése is szükséges. A tulajdonjog ingatlan-nyilvántartási átvezetésének hiányát a törvény végrehajtásáról szóló 104/1991. (VIII. 3.) Korm. rendelet) 52. §-ának (2) bekezdése a tulajdonszerzés és ennek részjogosítványai, a rendelkezési jog és a birtoklás gyakorolhatósága érdekében azzal hidalja át, hogy a Ptk. már idézett általános szabályától eltérően elegendőnek minősíti a „tulajdonjog bejegyezhetősége feltételeinek fennállását”. Ebből a bíróság álláspontja szerint az következik, hogy a jogszabály nem magát a bejegyzés tényét szabja a tulajdon megszerzésének feltételéül, hanem az alábbi feltételek meglétét: az árverésről készített jegyzőkönyv aláírását és az arról szóló nyilatkozat megtételét, hogy a megszerzett AK-mennyiség kárpótlási jeggyel nem fedezett költséget a szövetkezet javára tartozásként elismeri; annak igazolását, hogy a tartozást megfizették, vagy a gazdálkodó szervezettel részletfizetésben állapodtak meg. A vevő tulajdonjogot tehát nem az ingatlan-nyilvántartási bejegyzéssel, hanem a bejegyzés feltételeinek megvalósulásával szerez. AZ INGATLANT TERHELŐ TERHEK A földhivatalok gyakorlata azonban inkább a végrehajtási törvényen alapuló rendelkezéseket tükrözi. Azaz a Vht 137. § (1) bekezdése alapján az ingatlant megszerző új tulajdonos tulajdonjogát a következő jogok terhelhetik: a) a telki szolgalom, b) a közérdekű használati jog, c) az ingatlan-nyilvántartásba bejegyzett haszonélvezeti jog. Lényegében tehát a törvény által megkonstruált tartalommal keletkezett az új tulajdonjog. A fenti 3 jogosultság fennmaradhatott, más jog azonban nem.

6

2, A részarány-földtulajdon fogalma, jogi sorsának rendezése az 1992. évi II. tv. és az 1993. évi II. törvény alapján. (földalapképzésben rangsora, a részarány tulajdont terhelő jogok, a részaránytulajdonból civiljogi földtulajdonszerzésének módjai) A RÉSZARÁNY-TULAJDON JOGI TERMÉSZETE A mezőgazdaság szocialista átszervezése 1948. és 1967. között lezajlott. A kollektív mezőgazdaság szervezeti és földhasználati alapjainak megteremtése a szövetkezetesítésen (szervezeti háttér, földbeviteli kötelezettség, szövetkezeti földhasználati jog) és a tagosításon keresztül történt. A földmagántulajdon társadalmasításának (burkolt államosításának) a szövetkezeti közös földhasználattal elindított folyamata a földtulajdon és földhasználat továbbfejlesztéséről szóló 1967. évi IV. törvénnyel bevezetett megváltás jogintézményében teljesedett ki. A korszak utolsó jelentős jogalkotási terméke a földről szóló 1987. évi I. törvény, amely a rendszerváltás előtt néhány évvel, a 1967. évi IV. törvényt felváltva a szocialista földjogi szabályozás jogintézményeit (megváltás, felajánlás, a szövetkezeti közös használatban lévő földvagyon oszthatatlansága a szövetkezet megszűnése esetér3, a szövetkezeti közös földhasználati jog földtulajdonhoz közelítő szabályozása, a tag rendelkezési jogának kizárása a szövetkezetbe bevitt földje felett) kikristályosodott rendszerbe foglalta. 1987. I. tv. 21. §.: “ A szövetkezet tulajdonában álló ingatlan a szövetkezet megszűnése estén is – a 19. § rendelkezéseinek megfelelően – oszthatatlan” vagyis nem kerülhet magánszemélyek tulajdonába. A 28. §. (1) 2. mondat: “A tulajdonos ezt a földjét nem idegenítheti el és nem is terhelheti meg.” A földtulajdon szocialista átalakításának jogi eszközeit a fentiek szerint vázlatosan áttekintve látható, hogy a szövetkezeti közös földhasználati jog a mezőgazdaság kollektivizálásában és a földmagántulajdon társadalmasításában központi szerepet játszott. A szocialista földjogi szabályozás hajnalától annak alkonyáig szolgálta a tagok bevitt földjei feletti tulajdonjog kiüresítését, és – a tagi magántulajdon elvonására irányuló célját beteljesítve – az 1967. évi IV. törvény rendelkezése folytán szövetkezeti földtulajdonná “fejlődött tovább”. RÉSZARÁNY-TULAJDON ÉS SZÖVETKEZETI FÖLDHASZNÁLATI JOG Definíció: a tagi részarány-földtulajdon a tsz-be belépő tagnak (és a taggal azonos jogállású személyeknek) a szövetkezet közös használatába adott földje felett fennálló tulajdon. A szövetkezeti részarány-tulajdon a tagsági jogviszony keletkezéséhez és fennállásához kapcsolódott. A szövetkezetbe belépő (bekényszerített), földbevitelre kötelezett tag termőföldje felett fennálló civiljogi tulajdon részjogosítványai (a birtoklás, a használat és a hasznok szedése jogán kívül korlátozott mértékben a rendelkezés joga is) a szövetkezetre szálltak (!), ugyanakkor a tag a birtoklás és a használat jogán kívül a rendelkezés jogát is lényegében elvesztette, és tulajdona csupán a termelőszövetkezeti közös használatban álló földből AK értékben kifejezett részarány-tulajdonként maradt fent. Inytv.: ezt fejezte ki a korabeli ingatlan-nyilvántartás is, amely a termelőszövetkezeti közös használatban álló földeket – a reálfólium elvét áttörve – szövetkezethez kötötten tartotta nyilván, a szövetkezeti törzslapokon, településenként, helyrajzi szám és térmérték szerint, míg a szövetkezeti külön lapokon csak az adott tag adatai, és a tulajdonában álló föld AK értéke, valamint területnagysága és művelési ága szerepelt, a tagi ingatlanok helyrajzi száma nem. A tagi részarány-földtulajdon a szövetkezeti közös földhasználati jog intézményével összefüggésben értelmezhető. A TERMELŐSZÖVETKEZETI KÖZÖS FÖLDHASZNÁLAT: A szövetkezeti közös földhasználati jogviszony, a szövetkezet és a tag között a tagsági jogviszony részeként, a szövetkezetek működését központilag szabályozó jogszabályokban előírt földbeviteli kötelezettség folytán, egyazon állami kényszer hatására jött létre. Témánk szempontjából a termelőszövetkezeti közös földhasználati 7

jognak azon vonása vizsgálandó, hogy az a szövetkezet oldalán tulajdonosi erejű jog volt, míg a tag magántulajdonjogát teljesen kiüresítette.
A termelőszövetkezeti közös földhasználati jog hatása a tagi termőföld - tulajdonjog tárgyára: a termelőszövetkezeti közös használatba adott föld felett a tagnak csupán AK értékben kifejezett eszmei tulajdona maradt fenn. A termelőszövetkezeti közös használatban álló termőföldet helyrajzi szám szerint beazonosíthatóan csak a termelőszövetkezet törzslapján tartották nyilván, a különlapon a tag nevén csak az AK értéket, a területet és a művelési ágat tüntették fel. A földbevitel után a tag tulajdonjogának tárgya az ingatlan-nyilvántartás alapján konkrétan nem volt meghatározható. A részarány-tulajdon jogintézményének bevezetésével a szocialista jogalkotás feltalálta a földnélküli földtulajdont.
A termelőszövetkezeti közös földhasználati jog hatása a tagi termőföld - tulajdonjog tartalmára: a szövetkezeti közös földhasználati jogviszony létrejöttével a szövetkezet tagja nemcsak saját földje használatának és birtoklásának jogát veszítette el, hanem a föld feletti rendelkezési jogot is. A rendelkezési jog korlátozását jelentette a földbeviteli kötelezettség, ami folyamatosan, a tagsági viszony létesítése után szerzett földekre is fennállt, és kiterjedt a tag saját, valamint a vele közös háztartásban élő családtagok tulajdonában, haszonélvezetében, haszonbérletében vagy bármilyen más törvényes jogcím alapján használatában levő összes földre. Kivételt a beviteli kötelezettség alól csak a háztáji föld képezett. A beviteli kötelezettség nemcsak a termelőszövetkezeti tagok, hanem azon kívülálló tulajdonosok rendelkezési jogát is kiüresítette, akiknek a földjét a belépő tag illetve családtagja haszonbérlet vagy haszonélvezet címén használta.
A tag a termelőszövetkezeti használatban levő földjének tulajdonjogát élők között nem ruházhatta át.
A szövetkezeti tagok számára a jogi szabályozás (már az 1953-as alapszabályminta is) biztosította a földkivitel lehetőségét. Eszerint a tag kilépés vagy kizárás esetén a bevitt földdel azonos területű és művelési ágú földet kaphatott a bevitt földje helyett. A GYAKORLATBAN AZONBAN FÖLDKIVITELRE MÁR EKKOR SEM IGEN KERÜLT SOR!
A termelőszövetkezeti közös használatban levő föld örökösének rendelkezési joga is korlátozott volt: o Ha az örökös is a szövetkezet tagja volt, akkor az örökölt földet úgy kellett tekinteni, mintha azt az örökös adta volna a szövetkezet közös használatába. o Ha az örökös kívülálló volt: 

1968. január 1. előtt: csak akkor lehetett részére – a kilépés szabályai szerint, a bevitt földdel lehetőleg azonos területű és művelési ágú – földet kiadni, ha élethivatásszerűen mezőgazdasági termeléssel foglalkozott. Egyébként a nem földműves kívülálló örökös akaratától függetlenül földjére közte és a tsz. között tartós, határidő nélküli haszonbérleti jogviszony jött létre.



1968. január 1. után az 1967. IV. tv. megváltásra vonatkozó rendelkezései értelmében a kívülálló örökös földje – amennyiben nem vették fel a szövetkezetbe tagként – szövetkezeti tulajdonba került.


A termelőszövetkezeti földhasználatot a jog VISSZTERHES FÖLDHASZNÁLATI JOGCÍMKÉNT szabályozta. A tag részére az általa termelőszövetkezeti használatba adott saját földje után földjáradékot kellett fizetni. A földjáradék azonban a gyakorlatban jelképes összeget jelentett. Mindez azt jelentette, hogy a földtulajdonos szövetkezeti tagok gyakorlatilag minden hatalmat elvesztettek a szövetkezeti közös használatba került föld felett. MILYEN JOGOSULTSÁGOKAT JELENTETT A TERMELŐSZÖVETKEZETI FÖLDHASZNÁLATI JOG A SZÖVETKEZET SZÁMÁRA? A termelőszövetkezeti földhasználati jog, mint fentebb utaltunk rá, tulajdonosi erejű jog volt, amely nem csupán a birtoklás, a használat és a hasznok szedésének jogát foglalta magában, hanem részleges rendelkezési jogot is jelentett a föld felett. 8


Az 1967.IV: tv. a megváltás jogintézményének bevezetésével a szövetkezeti földhasználati jogot gyakorlatilag dologi várománnyá tette a szövetkezet számára a tagok földje feletti tulajdonjogra a tagsági jogviszony megszűnésének esetére.
Az 1987.: I. tv. tartalmilag tovább közelítette a két jogintézményt. Most már a közös használatban álló földet a szövetkezet el is idegeníthette, a tulajdonában álló föld (részarány) mértékéig. Jogosulttá vált annak megterhelésére is, a tulajdonában álló és az állam által ingyenes határidő nélküli használatába adott föld (részarány) együttes mértékéig. AZ 1967.ÉVI IV. TÖRVÉNY – A FÖLDTULAJDON ÉS A FÖLDHASZNÁLAT TOVÁBBFEJLESZTÉSE Az 1967. évi IV. tövény egyik legnagyobb hatású rendelkezése az volt, hogy – a szocialista táborban is egyedülálló módon – intézményesítette a szövetkezeti földtulajdont, aminek fő forrásául a törvény hatályba lépésekor kívülálló és az az után kívülállóvá váló magánszemélyek tulajdonában álló földek megváltása szolgált. Ezzel céljához ért a földmagántulajdon társadalmasításának (burkolt államosításának) a szövetkezeti közös földhasználattal elindított folyamata. Az 1967. évi IV. törvény a szövetkezeti földtulajdonjog létesítésével materiális és jogi értelemben egyaránt bekebelezte a földmagántulajdont. A nagyüzemi földtulajdon állami és szövetkezeti formája kizárta a termelőt az elsajátításból, hiszen a társadalmi tulajdon “mindenkié, tehát senkié”. A kollektíva tagjainak tulajdona a termelőszövetkezeti vagyon oszthatatlanságának okán soha nem válhatott a kollektíva egyes tagjainak tulajdonává, annak alanya csak a tagok összessége együttesen lehetett. Ez végső soron alanytalanná tette a termelőszövetkezeti közös tulajdonjogot, és a tulajdonosi erejű közös földhasználati jogot. A földbevitelre kötelezett tagokat vagyoni hozzájárulásukból adódóan szervezeti jogok nem illették meg, azonban, bevitt földjük AK értékének megfelelő részarány-tulajdonjoguk csak a tagsági jogviszonyuk fennállásáig létezett, ezért, ha nem akarták elveszíteni még ezt is, ki sem léphettek a szövetkezetből. A taggal azonos jogállású személyek voltak : a tag házastársa, élettársa, özvegye, földjáradékra jogosult olyan idős személy, akinek földje a családtag beviteli kötelezettsége alapján került a termelőszövetkezet közös használatába. A megváltáson (1) és a felajánláson (2) kívül az 1967. IV. tv. a SZÖVETKEZETI TULAJDONJOG LÉTREJÖTTÉNEK SPECIÁLIS JOGCÍMEKÉNT kodifikálta az állami tulajdonú földek átengedését (3), illetve az ingyenes átadást (4). Ezen kívül lehetővé tette a szövetkezet számára a polgári jogi jogcímeken (5) való tulajdonszerzést is. A szövetkezeti földtulajdonjog bevezetése folytán a szövetkezet csak részarány-tulajdonhoz jutott annak a földterületnek egy része felett, amelyen már addig is gyakorlatilag teljes hatalma állt fenn a tulajdonosi erejű közös földhasználati joga alapján. A folyamatos megváltás (a törvény hatályba lépése után kívülállóvá váló tagok földjeinek megváltása) és a tsz megszűnése esetére vonatkozó megváltás oszthatatlanná tették a szövetkezet földvagyonát, ezzel biztosítva a magántulajdonból a kollektív tulajdonba tartó “fejlődés” visszafordíthatatlanságát.
A termelőszövetkezeti közös használatban lévő földek o termelőszövetkezeti tulajdonba került, o maradtak a tagok vagy a taggal azonos jogállású személyek magántulajdonában lévő területek, o állami tulajdonban maradtak azok a termelőszövetkezet ingyenes határidő nélküli használatába adott földek, amelyek átengedését a termelőszövetkezet nem kérelmezte.
A magántulajdonban és használatban levő földterület csökkenését eredményezte a – korábban csak a háztáji földeket magában foglaló személyi földtulajdon kategória kiterjesztése és a zártkertrendezés. A RÉSZARÁNY-TULAJDON KONKRETIZÁLÁS FOLYAMATA A részarány-földtulajdon reziduális földérték tulajdon a polgári jogi magántulajdonon alapuló tulajdoni rendben értelmezhetetlen, hiszen itt a tulajdonjog egyedileg meghatározott konkrét tárgyon fennálló, teljes és kizárólagos hatalom, amelynek részjogosítványai felölelik a birtoklás, a használat és hasznok szedése, valamint a rendelkezés 9

jogát. Ezért az 1989-et követő tulajdonjogi rendszerváltáskor egyértelmű és elsődleges igényként jelentkezett a tagi részarány-tulajdonok konkretizálása, vagyis a termelőszövetkezeti közös használatban álló földalap felett “lebegő”, AK értékben kifejezett, tartalmilag kiüresített részarány-tulajdon konkrét önálló ingatlanon fennálló polgári jogi tulajdonná alakítása. A folyamat két lépése a részarány-tulajdon nevesítés (1) és az annak megfelelő önálló ingatlan kiadása (2). E feladat megoldásának sikere nyilvánvalóan attól függ, hogy van-e a részarány-tulajdonokra fedezet a szövetkezeti földalapban, és hogy ebből a földfedezetből milyen gyorsan és hatékonyan sikerül az egyes részarány-tulajdonosok kizárólagos tulajdonosi hatalma alatt álló földrészleteket kialakítani. Az 1989. évi XIX. törvény 1989. július 1-jei hatállyal magánszemélyek számára korlátlan mértékben lehetővé tette termőföld tulajdonjogának megszerzését. Ezzel megnyitotta a szabad földpiacot. Pontosabban annak keresleti oldalát. Ugyanakkor a szabályozás – nyilvánvalóan átmeneti jellegénél fogva – meglehetősen ellentmondásosra sikerült. Míg általában a termőföld korlátozás nélkül forgalomképessé vált, addig a termelőszövetkezeti tagok földtulajdonosi rendelkezési joga továbbra is több szempontból korlátozott volt. A közös használatban álló föld tulajdonosa anélkül, hogy tagsági viszonyát megszüntette volna csak akkor nyerhette vissza a földje feletti teljes rendelkezési jogot, ha megegyezésre tudott jutni a szövetkezettel, és részarányát termőföldre tudta cserélni. A tagi részarány csak korlátozottan volt forgalomképes. A földről szóló 1987. évi I. törvény 28.§-ának az 1989. XIX. törvény 8. §-ával bevezetett módosítása a korábban a tag által elidegeníthetetlen részarány öröklését és a szövetkezet tagjai között szabad átruházását tette lehetővé, azzal, hogy adásvétel esetén a szövetkezetet elővásárlási jog illeti meg. Az 1987. évi I. törvény 28.§-ának (2) bekezdése pedig így módosult: “A bevitt föld tulajdonosa földjét (részarányát ) – alapszabályban meghatározott mértékig – elcserélheti a szövetkezet erre a célra kijelölt földjére.” Tehát a cseréhez nem volt már szükség hatósági jóváhagyásra és a magánszemélyekre irányadó szerzési maximum e területen is megszűnt, az elcserélhető föld mértékét az alapszabály maximálhatta. Azonban a tagi részarány-tulajdon kívülállókra nem volt átruházható. A szövetkezet a szövetkezeti közös használatban levő földeket a szövetkezeti földtulajdon (részarány) mértékéig elidegeníthette. Tehát ezek a földek a jogi személy termelőszövetkezet vagyonaként korlátlanul forgalomképesek voltak, miközben az egyes tagok magántulajdonosi rendelkezését tekintve csaknem forgalomképtelenek. A tag részarányát pedig semmilyen eszköz nem védte a szövetkezet földtulajdont elidegenítő ügyleteivel szemben. A mezőgazdasági termelőszövetkezetekről szóló 1967. évi III. törvényt módosító 1989. XX. törvénnyel szintén 1989. július 1-jei hatállyal bevezetett rendelkezések már nem jogszabályban írta elő, hanem a szövetkezet alapszabályára utalta az alábbi földjogi jogviszonyok szabályozását:
a földbeviteli kötelezettség mértéke,
a szövetkezet használatában levő föld után fizetendő földjáradék mértéke,
a háztáji földhasználat mértéke,
a tag tulajdonában vagy haszonélvezetében lévő egyéb földnek a háztáji mértékébe való beszámítása,
ezen kívül a módosítás az alapszabály rendelkezésétől tette függővé, hogy a tagsági jogviszony megszűnése esetén, a volt tagnak (örökösének) a szövetkezetbe bevitt földje: o megváltásra kerül; o a volt tag (örököse) tulajdonában marad és a szövetkezet földjáradék ellenében tovább használja; o a bevitt földdel azonos értékű földet adnak ki helyette a vezetőség által meghatározott területen. A RÉSZARÁNY-TULAJDON KONKRETIZÁLÁSA Az 1989-et követő földtulajdoni rendszerváltás lényege a kollektív (állami, szövetkezeti) földtulajdoni és földhasználati rend lebontása, és a földingatlanok feletti áttekinthető civiljogi tulajdoni viszonyok létrehozása, amelynek során a magántulajdon sérelmével felduzzasztott állami és szövetkezeti földalap többségében magántulajdonba kerül. 10

Ez a szövetkezeti földalap vonatkozásában jelenti a quasi tulajdonok (szövetkezeti közös földhasználati jog, a tartós földhasználati jog, a termelőszövetkezeti tagok személyi földhasználati joga stb.) felszámolását, a részarány-tulajdonok konkrét földrészletekhez kötését és a tulajdonjogviszony tartalmának a klasszikus tulajdonjogi részjogosítványokkal történő megtöltését. A szövetkezetek földalapképzésének szabályait a szövetkezetekről szóló 1992. évi I. törvény hatályba lépéséről és az átmeneti szabályokról szóló 1992. évi II. törvény (a továbbiakban: Ámt.) határozta meg, a szövetkezetek és tagjaik közötti vagyoni viszonyok rendezésére vonatkozó szabályozás körében. A FÖLDALAPOK ELKÜLÖNÍTÉSE Az Ámt. 13. § (3) bekezdése a szövetkezeti termőföldekből elkülönítendő földalapokat és azok sorrendjét az alábbiak szerint határozta meg: 1. A részarány-földtulajdonosok földalapja: ide tartoztak a szövetkezeti tagok és a tagokkal azonos jogállású személyek (a tag házastársa, élettársa, özvegye, földjáradékra jogosult olyan idős személy, akinek földje a családtag beviteli kötelezettsége alapján került a szövetkezet közös használatába) földjei; valamint azoknak a kívülállóknak a földjei, akik az 1990. február 14-ével hatályba lépett, a földről szóló 1987.:I. törvényt és a termelőszövetkezetekről szóló 1967. évi III. törvényt módosító 1990.évi IX. törvénnyel biztosított választási jogukkal élve úgy döntöttek, hogy földjüket, földjáradék ellenében, kilépésük után is termelőszövetkezeti közös használatban hagyják. 2. A tagi, alkalmazotti földalap: a Kpt.I. 17.§-a alapján a 30, 20 AK-nál kevesebb földdel rendelkező tagok és alkalmazottak részére juttatott részarány, melynek ingatlan-nyilvántartásban a tagok részarány-tulajdonaként való feltüntetéséről (nevesítéséről) az Ámt. 26. §-a rendelkezett; 3. A Magyar Állam tulajdonában lévő földek: az állam által a szövetkezet ingyenes határidő nélküli használatába adott termőföldek, melyeknek a szövetkezet részére történő ingyenes átadása nem történt meg; 4. A kárpótlási I. földalap (szövetkezeti kárpótlási földalap): amelybe a Kpt.I. mellékletében meghatározott jogszabályok alapján szerzett földek kerültek, főleg szövetkezeti tulajdonú, de szövetkezeti használatban álló állami tulajdonú földek is lehettek közöttük. 5. A maradvány földeket, a szövetkezet tulajdonában álló, a fenti földalapokba ki sem jelölt, vagy a Kpt. szerinti árverés lebonyolítása után megmaradt szövetkezeti tuladonú termőföldeket az Ámt. 25. §-a értelmében a vagyonnevesítés szabályainak megfelelő alkalmazásával a tagok tulajdonába kellett adni. Az Ámt. 26. §-a szerint ezt a tulajdont is a tagok részarányaként kellett feltüntetni az ingatlan-nyilvántartásban. A FÖLDALAP nem más, mint földrészletek halmaza, amelyből szabályként csak a törvényben meghatározott személyi kör szerez civiljogi földtulajdont részarány-tulajdona fejében, annak AK értékének megfelelően. Kérdésként vetődött fel, hogy az egyes földalapok várományosi közösségei elsőbbséget élveznek-e más, törvényen alapuló várományokkal szemben; egyfelől a földalapok egymás közötti viszonyában, másfelől pedig a szövetkezeti földön fennálló egyéb várományokhoz való viszonyban. A kárpótlási földalap és a részarány földalap közötti elsőbbség kérdése egyértelműen a részarány-tulajdonosok földalapja javára dönthető el, hiszen az ő tulajdonjoguk az ingatlan-nyilvántartásban megmaradt. A szövetkezet jogosult volt a közös használatban álló föld használatát különféle jogcímeken (pl.: háztáji földhasználat, illetményföld-használat) átengedni tagjai, alkalmazottai számára, akár a saját tulajdoni részarányát meghaladó mértékben is. Ezeket a tartósan fennálló földhasználati jogviszonyokat (ahol a használó élethivatásszerűen művelte a földet) a rendszerváltás jogalkotása is honorálta azzal, hogy az Ámt. 13. § (1) bekezdésében a használó számára törvényen alapuló vételi jogot létesített a használatában álló termőföldre. Eszerint törvényen alapuló vételi jog illette meg - a helyileg kialakult áron
a szövetkezeti szakcsoport tagját a legalább öt éve használatában álló földre;
a haszonbérlőt a legalább öt éve használatában álló földre, valamint
a volt szövetkezeti tagot a megváltott földjére, ha azt a megváltás óta megszakítás nélkül használta, amennyiben tulajdonszerzési szándékát a jogosult a szövetkezet felhívásától számított egy hónapon belül bejelentette. 11

A RÉSZARÁNY-TULAJDON KONKRETIZÁLÁSA: FÖLDKIADÁS ÉS RÉSZARÁNYTULAJDON HELYÉNEK MEGHATÁROZÁSA Az 1993. január 7-én hatályba lépett Fkbt. mind a beviteli kötelezettség folytán részaránytulajdonosok, mind pedig az Ámt. rendelkezései folytán részaránytulajdonossá váltak (a tagi, alkalmazotti földjuttatás; a maradék szövetkezeti földtulajdon vagyonnevesítés szabályai szerinti felosztása folytán) számára egyazon, a maguk közül választott tagokból álló földkiadó bizottság által végrehajtott eljárásban rendeli kiadni a földeket. A törvény a hatályba lépésétől számított 60 napos határidőt szabott meg a részarány-tulajdonosok számára arra, hogy benyújtsák a földkiadó bizottsághoz a földkiadás iránti kérelmüket. A kérelmezők számára a részarány-tulajdonnnak megfelelő kiadása iránti eljárásban, a kérelmet be nem nyújtott részarány-tulajdonosok számára pedig a részarány-földtulajdon helyének meghatározására irányuló eljárásban került sor a földek nevesítésére. A részarány-földkiadás iránti kérelemben a tulajdonos megjelölhette, hogy a szövetkezet gazdálkodási területén melyik településen és a településen belül a magánszemélyek részarány-földtulajdonának kielégítésére elkülönített földalapok közül melyikből és melyik földrészlet terhére kéri földkiadási kérelme teljesítését. Arra az esetre, ha a kérelem a megjelölt település területén nem lenne teljesíthető, a tulajdonos megjelölheti, hogy a földkiadó bizottság a szövetkezet gazdálkodási területén lévő településeket milyen sorrendben vegye figyelembe kérelmének átsorolásakor. A kérelemhez csatolni kellett a szövetkezet (jogutódja, illetőleg a felszámoló) igazolását arról, hogy a részarány-földtulajdonost milyen jogcímen, hány AK értékű föld illeti meg. A törvény szerint a kért adatokat a szövetkezet köteles a részarány-földtulajdonos rendelkezésére bocsátani. Az Fkbt. 6.§ -a határozza meg a teljesítési sorrend szabályait, eszerint: A földkiadó bizottság az illetékességi területén a részarány-földtulajdonok kielégítésére elkülönített külterületi földrészletekből a következő sorrendben (teljesítési sorrend) elsősorban annak a részarány-földtulajdonosnak földkiadási kérelmét teljesíti, akinek a kérelmében megjelölt településen: a) beviteli kötelezettség alapján belterületen keletkezett részarány-földtulajdona, de a föld kiadása a belterületen nem lehetséges; b) beviteli kötelezettség alapján belterületen és külterületen is keletkezett részarány-földtulajdona; c) beviteli kötelezettség alapján külterületen keletkezett részarány-földtulajdona; d) a szövetkezetekről szóló 1992. évi I. törvény hatálybalépéséről és az átmeneti szabályokról szóló 1992. évi II. törvény (a továbbiakban: Ámt.) alapján keletkezett részarány-földtulajdona. A földkiadási eljárásban a kérelmet benyújtott részarány-tulajdonosoknak a földkiadó bizottság előtt lehetőségük volt egyezségkötésre az egyes csoporton, a földrészleten belül, és végül a kiosztási sorrend meghatározása érdekében. Sorsolásra csak akkor került sor, ha nem tudtak megegyezni. Ha egyezség nem jön létre, a földkijelölő bizottság az önálló ingatlanok kialakításának helyét, illetőleg sorrendjét nyilvános sorsolással dönti el. Határozatuk ellen az illetékes FM hivatalhoz lehetett jogorvoslatért fordulni, a z FM hivatali határozat pedig 30 napon belül volt megtámadható a bíróságnál. ÖSSZEFOGLALÁS
A részarány-földtulajdon fogalma 1992. évi II tv.: a mezőgazdasági szövetkezet a közös használatában álló, továbbá a bármilyen címen tulajdonába került földekből — helyrajzi szám szerint meghatározva — elkülöníti a tagok, a velük azonos jogállású személyek és a kívülállók (a továbbiakban együtt: részarány-földtulajdonos) tulajdonában levő földet.
jogi sorsának rendezése 1992. évi II tv.: a részarány-földtulajdonost - legfeljebb 2000 Ft/AK érték alapulvételével, a szövetkezet választása szerint készpénzben vagy szövetkezeti üzletrész formájában - kártalanítani kell. 12


1993. évi II. tv. 5. § (1) A földkiadási eljárás a részarány-földtulajdonos kérelmére indul. A földkiadási kérelmet a részarány-földtulajdonos e törvény hatálybalépését követő 60 napon belül nyújthatja be a földjét használó szövetkezet gazdálkodási területén működő földkiadó bizottságnál. (3) A tulajdonos a kérelemben megjelölheti, hogy a szövetkezet gazdálkodási területén melyik településen és a településen belül a magánszemélyek részarány-földtulajdonának kielégítésére elkülönített földalapok közül melyikből és melyik földrészlet terhére kéri földkiadási kérelme teljesítését. Arra az esetre, ha a kérelem a megjelölt település területén nem lenne teljesíthető, a tulajdonos megjelölheti, hogy a földkiadó bizottság a szövetkezet gazdálkodási területén lévő településeket milyen sorrendben vegye figyelembe kérelmének átsorolásakor. Ha a tulajdonos a részére kiadásra kerülő föld önálló ingatlanná alakítását is kéri, nyilatkoznia kell arról, hogy vállalja annak költségeit. (4) A kérelemhez csatolni kell a szövetkezet (jogutódja, illetőleg a felszámoló) igazolását arról, hogy a részarány-földtulajdonost milyen jogcímen, hány AK értékű föld illeti meg. A kért adatokat a szövetkezet köteles a részarány-földtulajdonos rendelkezésére bocsátani. Beviteli kötelezettség alapján keletkezett részarány-földtulajdon esetén az igazolást az ingatlanügyi hatóság adja ki, amelynek tartalmaznia kell a szövetkezet használatába adott földek település, fekvés és művelési ág szerint összesített területét, valamint ezek AK értékét. Ha a beviteli kötelezettség alapján a tulajdonos részarány-földtulajdona több településen keletkezett, az igazolást településenként részletezve kell kiállítani. 5/A. § (1) A kiadásra kerülő föld ingatlan-nyilvántartási bejegyzésével kapcsolatos eljárás illetékmentes.
Jogok Ha a tulajdonos kötelezettséget vállal arra, hogy az e törvény alapján kiadott földjét öt évig nem idegeníti el, továbbá nem vonja ki a mezőgazdasági termelésből - kivéve, ha az mezőgazdasági termeléssel összefüggő célból történik - a részére kiadott föld önálló ingatlanná alakításával kapcsolatos költségeit az állami költségvetés terhére részben vissza kell téríteni. (4) Ha a tulajdonos a (2) bekezdésben vállalt kötelezettségét megszegi, a kiadott föld önálló ingatlanná alakításával kapcsolatos - részére az állami költségvetésből megtérített -költségeket a föld elidegenítésének vagy mezőgazdasági termelésből kivonásának időpontjában köteles a költségvetésnek visszatéríteni.
A részarány-tulajdonból civiljogi földtulajdonszerzésének módjai 1992. évi II. tv. A részarány-földtulajdonos kérésére az ingatlan-nyilvántartásban feltüntetett tulajdoni részarányoknak és AK értéknek megfelelő nagyságú és értékű földet részére ki kell adni. Minden olyan részarány-tulajdonos, aki még kiadatlan AK értékkel rendelkezik, a törvény hatálybalépését, illetve a földalapot kijelölő határozat jogerőre emelkedését követő 60 napon belül kérelmet nyújthat be a mezőgazdasági igazgatási szervhez részarány-tulajdona önálló ingatlanként vagy osztatlan közös tulajdonban történő kiadására vonatkozóan, amennyiben e törvény alapján erre korábban jogosult lett volna. Ha a tulajdonosnak az e törvény és a Kpt. alapján többféle jogcímen és földalapból keletkezett részaránytulajdona van, a részarány-tulajdonokat az illetékes földhivatal a tulajdonos kezdeményezésére összevonja. 1993. évi II tv. A kialakítandó új, önálló földrészletek 3000 m2-nél kisebb területűek nem lehetnek. Az 1994. július 27-ig hatályban volt jogszabályok alapján zártkertnek minősült területen a kialakítandó önálló földrészlet legkisebb területe 1500 m2 lehet. Az önálló ingatlan kialakítására vonatkozó kérelmet írásban az ingatlanügyi hatóság által erre rendszeresített nyomtatványon kell benyújtani. A kérelmet több tulajdonostárs együttesen is benyújthatja, és kérhetik az önálló ingatlan osztatlan közös tulajdonban történő kiadását. A kérelem alapján az ingatlanügyi hatóság meghatározza a földrészlet megosztásának módját, megállapítja a megosztás kiindulási helyét és irányát figyelemmel a talajvédelmi szempontokra is. Az ingatlanügyi hatóság az (1) bekezdés szerinti határidő letelte után a tulajdonostársak közötti egyezség hiányában sorsolással dönt a kiosztás sorrendjéről. 13

Az ingatlanügyi hatóság a sorsolással az adott földrészlet vonatkozásában a kiosztási sorrendet állapítja meg, és a földrészlet meghatározott részéhez rendeli a tulajdonosokat tulajdoni hányaduknak megfelelően. (10) Az ingatlanügyi hatóság a sorsolást követően elkészíti a változási vázrajzot, s ennek, valamint a sorsolási jegyzőkönyvnek az alapján a tulajdonjogot bejegyzi az ingatlan-nyilvántartásba. (11) Akik önálló földrészlet kialakítását nem kérték a visszamaradó földrészleten tulajdonközösségben maradnak. A közös tulajdonnak az e törvény rendelkezései szerinti megszüntetése következtében létrejött közös tulajdon megszüntetésére a Ptk. rendelkezéseit kell alkalmazni.
A vagyonnevesítés két nagy szakasza: 1. szakasz = 1989-1991: megindul a vagyonnevesítés Jogszabályi háttere = az 1989. évi XV. törvény, az 1989. évi XX. törvény és az 1989. évi 17. törvényerejű rendelet Ekkor a vagyonnevesítés nem volt kötelező, lehetőséget adott arra, hogy a vagyon (az 1988. XII. 31-i mérleg alapján) 50 %-át a tagok részére nevesítették. Értékpapírt, üzletrészt kaptak. Definíció: Az üzletrész = a tagot a szövetkezet vagyonából megillető vagyoni hányad. Nem volt egységes a nevesítés:  az ipari szövetkezeteknél = üzletrész + ingyenes részjegy  a fogyasztási szövetkezeteknél = csak üzletrész  a mezőgazdasági szövetkezeteknél = úgynevezett szövetkezeti vagyonrész és ingyenes vagyonjegy. A vagyonrész és az üzletrész közös ismérvei = a tagot a szövetkezet vagyonából megillető hányadát megtestesíthető okirat. Mindkettő örökölhető, részesedésre jogosít, vagyoni hányadot testesít meg, de nem lehetett kivinni a szövetkezetből. Különbség az átruházhatóságban van: o Az üzletrész korlátozottan forgalomképes, mert a szövetkezetet és a tagokat elővásárlási jog illette meg, de kívülállókra is átruházható volt. o A vagyonrészt viszont kívülállókra nem lehetett átruházni: az örökös vagy belépett a szövetkezetbe, vagy eladta a szövetkezetnek, illetve egy szövetkezeti tagnak az örökölt szövetkezeti vagyonrészt, mert az nem kerülhetett ki a szövetkezetből. 2. szakasz = 1992 után Az 1992. évi II. törvény kötelezővé tette a vagyonnevesítést, mégpedig a szövetkezeti vagyon 100 százalékát. (Az 1991. évi XII. 31-i vagyon alapján), de kivételt képeztek: 1) a részjegytőke, 2) a termőföld, 3) a szövetkezet fel nem osztható vagyona, 4) azok az ingatlanok, amelyeket a szövetkezet az államtól kapott, lakossági ipari, kereskedelmi célra, szolgáltatások céljára 5) a fogyasztási szövetkezeteknél a vagyon 30 %-a nem volt felosztható, (törvényben csak ez) 6) a lakás-, takarék- és iskolaszövetkezetek vagyonát nem kellett nevesíteni. (törvényben csak ez) Kiket érintett a nevesítés? Alanyi kör: 1) akiket kötelező volt üzletrészben részesíteni - akik 1991. január 1-jén már, és 1992. január 20-án még aktív tagok voltak (1992. évi II. 6.§); - akik legalább ötéves tagságot tudtak igazolni; 14

-

akik a tagsági jogviszonyukat helyreállították ezek örökösei jogosultak voltak vagyonnevesítésre akik legalább ötéves jogviszonyt tudtak igazolni, de más szövetkezetbe léptek át: az átlépés napjáig a régi szövetkezetnél kaptak nevesítést, utána az új szövetkezetnél.

2) Akiket lehetett üzletrészben részesíteni • a szövetkezet alkalmazottai • a szövetkezet volt tagjai • a mezőgazdasági szövetkezetnél rendszeresen munkát végző segítő családtag. (Tehát mindazok, akik a vagyon létrehozásában, gyarapításában közreműködtek, de maximum a nevesítésre kerülő vagyon 10 %-a erejéig.) A nevesítés formája: „üzletrész”, ami örökölhető, korlátozottan forgalomképes, a közgyűlésen tanácskozási joggal részt vehetnek a tulajdonosai, akkor is, ha nem tagok, sőt meghívásuk kötelező.

15

3, Az állami tulajdonú termőföld, a tulajdonosi jogok gyakorlása, a vagyonkezelői jog (létrejötte, alanyai, tartalma) A Nemzeti Földalapról szóló 2010. évi LXXXVII. törvény 3. §-a értelmében 2010. szeptember elsejétől a Nemzeti Földalap felett a Magyar Állam tulajdonosi jogait és kötelezettségeit – a Nemzeti Földalapkezelő Szervezet útján – az agrárpolitikáért felelős miniszter gyakorolja, ezért az MNV Zrt. (korábbi ÁPV Zrt. + KVI) kizárólag a Nemzeti Földalapba nem tartozó ingatlanok ingyenes tulajdonba adásának lehetőségét vizsgálhatja. Az NFA tv. 1. § (1) bekezdése és 15. § (1) bekezdése értelmében az állami tulajdonú termőföld, mező,erdőgazdasági művelés alatt álló belterületi földek és a Magyar Állam tulajdonában lévő – mező- és erdőgazdasági tevékenységet szolgáló, vagy ahhoz szükséges – művelés alól kivett földek a Nemzeti Földalapba tartoznak. A NEMZETI FÖLDALAP ELEMEI
az állam tulajdonában lévő termőföldek,
mező-, erdőgazdasági művelés alatt álló belterületi földek,
valamint a mező-, erdőgazdasági tevékenységet szolgáló vagy ahhoz szükséges művelés alól kivett földek összessége,
+ az ezekhez kapcsolódó vagyoni érékű jogok A Nemzeti Földalap a kincstári (állami) vagyon része. A Nemzeti Földalapba tartozik az állam tulajdonában lévő, az ingatlan-nyilvántartásban a) szántó, szőlő, gyümölcsös, kert, rét, legelő (gyep), nádas, erdő, fásított terület vagy halastó művelési ágban nyilvántartott terület, b) művelés alól kivett területként nyilvántartott olyan terület amelyre az erdőként nyilvántartott terület jogi jelleg ténye van feljegyezve, és elsődleges gazdasági rendeltetésű erdőnek minősül; c) művelés alól kivett területként nyilvántartott olyan terület, amely a Nemzeti Földalapba tartozó földrészlet mező-, erdőgazdasági tevékenységét szolgálja, vagy ahhoz szükséges. Az (1) bekezdésben foglaltakon túl a Nemzeti Földalap részét képezik az (1) bekezdésben meghatározott területekhez kapcsolódó vagyoni értékű jogok is. KINCSÁTÁRI (ÁLLAMI) VAGYON: állami feladat ellátását szolgáló vagyon, mely a társadalom működését, a nemzetgazdaság céljainak megvalósítását segíti elő. (Amely a központi költségvetésből vagy elkülönített állami pénzalapból származó pénzeszközök felhasználásával került vagy kerül állami tulajdonba.) KINCSTÁRI (ÁLLAMI) VAGYONBA TARTOZIK: 1, vagyon, amelyet törvény kizárólagos állami tulajdonnak minősít
föld méhének kincse
felszín alatti vizek, folyó víz, természetes tavak, ezek medre
folyóvíz elhagyott medre, újonnan keletkezett sziget
országos közút, vasút,
nemzetközi kereskedelmi repülőtér, ország területe feletti légtér
távközlésre felhasználható frekvenciák (forgalomképtelenek – átruházásra, elidegenítésre irányuló szerződés semmis) 2, vagyon és vagyoni értékű jog, aminek hasznosítására koncessziós szerződést lehet kötni
koncessziókörbe tartozó vagyontárgyak: o országos közutak és műtárgyaik, vasút o kikötő, csatorna o regionális közművek o nemzetközi kereskedelmi repülőtér 16


vagyoni értékű jogok o bányászati kutatás, kitermelés o csővezetékes termékszállítás és tárolás o hasadó-, sugárzóanyagok előállítása, forgalmazása o szerencsejátékok szervezésére, működtetésére irányuló tevékenység o postai alapszolgáltatás o távközlési szolgáltatás o vasúti személyszállítás, árufuvarozás 3, központi költségvetési szervek feladatellátásához szükséges – ingók, ingatlanok, vagyoni értékű jogok 4, állami tulajdonban levő o műemlékingatlan, o védett természeti terület, o termőföld, ha törvény másként nem rendelkezik, o erdő, o történeti (régészeti) emlékek és földterületek, o be nem hajtható állami követelések (pl. adó, vám) ellenében elfogadott vagyon 5, állam tulajdonába egyéb jogcímen került vagyon 6, üvegházhatású gázok kibocsátási egységeinek ker-ről szóló tv-ben meghat kibocsátási egység A Nemzeti Földalapról: az Országgyűlés az állami tulajdonban lévő termőföldvagyonnal való ésszerű, és a földbirtok-politikai céloknak megfelelő gazdálkodás, továbbá a termőföldnek a mezőgazdasági termelés ökológiai feltételeire, valamint a gazdaságosság és a jövedelmezőség szempontjaira figyelemmel történő hasznosításának elősegítése, a családi gazdaságokon alapuló korszerű birtokszerkezet kialakításának előmozdítása érdekében Nemzeti Földalapot hoz létre, és a következő törvényt alkotja. /PREAMBULUM/ A Nemzeti Földalap rendeltetése: a) működőképes családi gazdaságok kialakításának elősegítése, a szakirányú végzettséggel rendelkező agrárvállalkozók földhöz jutásának támogatása; b) a földárak és haszonbérek alakulásának befolyásolása; c) a termőföld magánosítása során létrejött, a hatékony mezőgazdasági hasznosításra alkalmatlan birtokszerkezet vidékfejlesztési célokkal összehangolt javításának támogatása, a gazdálkodás jellegének megfelelő, versenyképes birtokméretek kialakításának elősegítése; d) birtok-összevonási célú, valamint az állattenyésztő telepek működését biztosító önkéntes földcseréhez szükséges termőföld biztosítása; e) a magántulajdonba került, természetvédelmi oltalom alatt álló területek, valamint a hullámtéri területek, és a mentett oldali vízjárta területek cseréjéhez, továbbá kisajátítás esetén cserével történő kártalanításához, és törvényben meghatározott feladatokhoz földkészlet biztosítása; f) különleges termesztési célok megvalósításához tartalékterületek biztosítása; g) a fennálló földhasználati viszonyok stabilizálása, a további földhasználatok elősegítése; h) a termőföldek művelésben tartásának elősegítése, a mezőgazdasági termelés összehangolása a természetvédelem, a környezetvédelem, a talajvédelem, a területfejlesztés, a vízgazdálkodás (különösen árterek kialakítása) szempontjaival; i) a nem művelt, vagy méretük és kialakításuk miatt gazdaságosan nem művelhető területek hasznosításának állami kezdeményező szereppel történő meggyorsítása; j) az értékes termőhelyen lévő ültetvényterületek megtartásának elősegítése; k) tározók, záportározók kialakításához szükséges terület biztosítása; l) az erdővagyonnal való tartamos (fenntartható) gazdálkodás feltételeinek segítése; m) szociálisan hátrányos helyzetű rétegek megélhetésének elősegítése érdekében szervezett mezőgazdasági munkavégzést szolgáló szociális földalap biztosítása; 17

n) az oktatás és a tudományos kutatás céljainak, a mezőgazdasági genetikai háttér fenntartásának, megőrzésének szolgálata. A Nemzeti Földalapba tartozó földrészlet hasznosítására és nyilvántartására, a Nemzeti Földalap feletti tulajdonosi jogok gyakorlására az e törvényben foglaltakat kell alkalmazni. 3. § (1) A Nemzeti Földalap felett a Magyar Állam nevében a tulajdonosi jogokat és kötelezettségeket az agrárpolitikáért felelős miniszter (a továbbiakban: miniszter) a Nemzeti Földalapkezelő Szervezet (a továbbiakban: NFA) útján gyakorolja. A Nemzeti Földalappal kapcsolatos polgári jogviszonyokban az államot - törvény eltérő rendelkezése hiányában - az NFA képviseli. (2) A tulajdonosi jogok gyakorlása kiterjed a tulajdonjoghoz kapcsolódó vagyoni értékű jogok gyakorlására is. (3) Azon állami tulajdonban álló, vagy állami tulajdonba kerülő ingatlan felett, amely az ingatlan-nyilvántartás szerint nem kizárólag Nemzeti Földalapba tartozó földrészletet tartalmaz, a tulajdonosi jogokat a miniszter az állami vagyon felügyeletéért felelős miniszterrel, az NFA és a Magyar Nemzeti Vagyonkezelő Zártkörűen Működő Részvénytársaság (a továbbiakban: MNV Zrt.) útján - e törvény végrehajtására kiadott jogszabályban foglaltak szerint - a következő módon gyakorolja: a) az ingatlan tulajdonjogának átruházása esetén együttesen; b) mindkét fél tulajdonosi joggyakorlásával érintett hasznosítás esetén (ide nem értve a tulajdonjog átruházását) egymással együttműködve; c) csak az egyik fél tulajdonosi joggyakorlásával érintett hasznosítás esetén (ide nem értve a tulajdonjog átruházását) a másik fél érdekeinek szem előtt tartásával önállóan. (4) A (3) bekezdés szerinti ingatlanokra vonatkozó döntést megelőzően meg kell állapítani az ingatlan egészének elsődleges rendeltetését, valamint a hasznosítással elérhető fő célkitűzéseket, és legkedvezőbb előnyöket. A Nemzeti Földalapkezelő Szervezet: az NFA a miniszter irányítása alatt álló központi költségvetési szerv. Az NFA elnökét a miniszter nevezi ki és menti fel. Az NFA két elnökhelyettesét az elnök javaslatára a miniszter nevezi ki és menti fel. A Nemzeti Földalapkezelő Szervezet tevékenységének ellenőrzése: a Nemzeti Földalap feletti tulajdonosi joggyakorlással kapcsolatos tevékenységet az Állami Számvevőszék évente ellenőrzi. Az NFA tevékenységét az öttagú ellenőrző bizottság ellenőrzi, melynek tagjait az Országgyűlés mezőgazdasági ügyekkel foglalkozó bizottsága választja, illetve menti fel. A Nemzeti Földalapba tartozó földrészletek és azok hasznosítása: a Nemzeti Földalapba tartozó földrészleteket a (3) bekezdésben foglalt földbirtok-politikai irányelvek szerint kell hasznosítani. A földbirtok-politika irányelvei: a) a földhasználók helyzetének stabilizálása, fejlődésük elősegítése; b) családi gazdaságok kialakítása és megerősítése; c) környezetbarát, a fenntartható gazdálkodást szolgáló termelés földhasznosítás oldaláról történő támogatása; d) a mezőgazdasági rendeltetésű földterületek művelésben tartásának elősegítése, a mezőgazdasági termelés összehangolása a természetvédelem, a környezetvédelem, a talajvédelem, a területfejlesztés, a vízgazdálkodás (különösen árterek kialakítása), a vonalas infrastrukturális létesítmények szempontjaival; e) a Nemzeti Erdőtelepítési Programban foglaltak végrehajtásának támogatása; f) a racionális földtulajdonosi és bérleti rendszer kialakulásának elősegítése; g) a földpiac élénkítése és szabályozása; h) az állattenyésztő telepek működéséhez szükséges termőföld biztosítása; i) a gazdálkodás jellegének megfelelő, versenyképes birtokméretek kialakításának elősegítése; j) minőségi földcserék lebonyolításának megalapozása; k) termelési-termékstruktúra átalakításának ösztönzése és befolyásolása; 18

l) a mezőgazdasági termelésre leginkább alkalmas termőföldek mezőgazdasági termelési célú hasznosításának előtérbe helyezése; m) a mezőgazdasági termelésre kevésbé alkalmas termőföldek, földterületek más irányú hasznosításának előkészítése, támogatása, esetenként végrehajtása; n) művelési-ág váltás támogatása; o) a nem művelt, vagy méretük és kialakításuk miatt gazdaságosan nem művelhető területek megvételének és hasznosításának állami kezdeményező szereppel történő meggyorsítása; p) a birtoknagyság alkalmassá tétele az európai uniós támogatások lehívhatóságához; q) szociális földprogram és közfoglalkoztatási program támogatása; r) pályakezdő agrárvállalkozók és mezőgazdasági vagy erdészeti szakirányú végzettséggel rendelkezők támogatása; s) különleges rendeltetésű (különösen oktatás, kutatás, büntetés-végrehajtás) gazdaságok működéséhez kedvezményes termőföld biztosítás. (4) A földrészletre vonatkozó szabályokat kell alkalmazni a mezőgazdasági termelés célját szolgáló földre, ha a) az örökség visszautasítása útján szállt a Magyar Államra, vagy b) az örökös a hagyatéki eljárásban a Magyar Állam részére felajánlotta. 16. § (1) E törvény erejénél fogva a Nemzeti Földalapba kerül - a (2) bekezdésben meghatározott kivétellel - az állam által bármely jogcímen megszerzett földrészlet. (2) Az állam javára kisajátított, vagy kisajátítást pótló adásvétellel megszerzett, egyébként e törvény hatálya alá tartozó földrészlet nem kerül a Nemzeti Földalapba, kivéve, ha a kisajátításra természetvédelem, mezőgazdasági célú vízgazdálkodási beruházás megvalósítása, fenntartható erdőgazdálkodás és közérdekű erdőtelepítés céljából kerül sor. (3) Ha a (2) bekezdés szerinti földrészlet a kisajátítási határozatban meghatározott határidőn belül a kisajátítás céljára nem került felhasználásra, és a földrészlet egyébként e törvény hatálya alá tartozik, a földrészletet a kisajátítási határozatban megállapított határidő lejártát követő 60 napon belül az NFA részére át kell adni. 17. § (1) A Nemzeti Földalapba tartozó földrészletekről és az azokon fennálló jogok jogosultjairól az NFA az e törvény végrehajtására kiadott jogszabályban meghatározottak szerint naprakész vagyonnyilvántartást vezet, amely tartalmazza a) a jogosultak adatai körében a haszonbérlő, vagyonkezelő, erdőgazdálkodó, és a 18. § (5) bekezdése szerint megbízott személy nevét (megnevezését), lakcímét (székhelyét, telephelyét), b) a hasznosítás módjára vonatkozó javaslatot. 18. § (1) Az NFA - a 21. és 22. §-ban meghatározottak kivételével - a Nemzeti Földalapba tartozó földrészletet a) nyilvános pályázat vagy árverés útján történő eladással, b) nyilvános pályázat útján történő haszonbérbe adással, c) nyilvános pályázat útján történő vagyonkezelésbe adással, d) cserével hasznosítja. (1a) A termőföldről szóló törvény szerinti termőföld vagy tanya haszonbérbe adása során a jogszabály alapján fennálló előhaszonbérleti jog NEM gyakorolható. (2) Az eladás, a haszonbérbe adás, és a csere során a földbirtok-politikai irányelveknek megfelelően kell eljárni, valamint előnyben kell részesíteni az élethivatásszerűen mezőgazdasági tevékenységet folytató személyeket. (3) Az NFA a Nemzeti Földalapba tartozó földrészletet érintően csereszerződést elsősorban o birtok-összevonási célú önkéntes földcsere megvalósítása, o állattenyésztő telep működésének biztosítása, vagy o nemzetgazdasági szempontból kiemelt beruházás megvalósítása céljából köthet. 19

19. § (1) A Nemzeti Földalapba tartozó földrészlet hasznosítására irányuló szerződés nem köthető azzal, aki a) csőd- vagy felszámolási eljárás, végelszámolás, önkormányzati adósságrendezési eljárás alatt áll; b) tevékenységét felfüggesztette vagy akinek tevékenységét felfüggesztették; c) az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény 178. §-ának 20. pontja szerinti, hatvan napnál régebben lejárt esedékességű köztartozással rendelkezik; d) állami vagyon hasznosítására irányuló korábbi - három évnél nem régebben lezárult - eljárásban hamis adatot szolgáltatott és ezért az eljárásból kizárták. (4) A Nemzeti Földalapba tartozó földrészlet hasznosítására irányuló szerződést írásba kell foglalni. 20. § (1) Az erdő- és erdőgazdálkodási tevékenységet közvetlenül szolgáló földterület kivételével vagyonkezelési szerződés köthető: a) költségvetési szervvel, b) többségi állami tulajdoni részesedéssel működő olyan gazdálkodó szervezettel, amely alapító okiratában vagy külön jogszabályban meghatározott alapfeladata teljesítése érdekében kívánja hasznosítani a földrészletet, vagy c) olyan gazdálkodó szervezettel, amely jogszabályban rögzített állami feladat ellátásához kívánja hasznosítani a földrészletet (koncesszióba adás). (2) Erdő- és erdőgazdálkodási tevékenységet közvetlenül szolgáló földterület vagyonkezelését csak költségvetési szerv vagy kizárólagos állami tulajdonban álló gazdálkodó szervezet végezheti. (3) Központi költségvetési szervvel az azt irányító vagy felügyelő szerv egyetértésével köthető vagyonkezelési szerződés. (4) Az NFA-val kötött vagyonkezelési szerződés alapján a vagyonkezelő jogosult meghatározott földrészlet birtoklására, használatára és hasznai szedésére. A vagyonkezelő köteles a földrészlet értékét megőrizni, állagának megóvásáról, jó karbantartásáról gondoskodni, továbbá - a védett természeti területek természetvédelmi kezeléséért felelős szervek és e törvényben meghatározott egyéb esetek kivételével - díjat fizetni vagy a szerződésben előírt más kötelezettséget teljesíteni. (5) Vagyonkezelési szerződés - erdő- és erdőgazdálkodási tevékenységet közvetlenül szolgáló földterületre vonatkozó szerződést kivéve - határozott időtartamra köthető, melynek időtartama legalább 5 év, legfeljebb a termőföldről szóló törvényben előírt, a termőföldre vonatkozó haszonbérleti szerződés leghosszabb időtartama lehet. (6) A szerződésen alapuló vagyonkezelői jog az ingatlan-nyilvántartásba való bejegyzéssel jön létre, a vagyonkezelőt azonban a szerződés megkötésének időpontjától kezdve megilletik a vagyonkezelő jogai és terhelik kötelezettségei. (7) Az erdő- és erdőgazdálkodási tevékenységet közvetlenül szolgáló földterületet érintő vagyonkezelési szerződés létrejöttéhez az erdészeti hatóságnak - a vagyonkezelő erdőgazdálkodói alkalmasságát megállapító - jóváhagyása szükséges. A vagyonkezelő az erdő hasznosítását harmadik személynek nem engedheti át. (8) A vagyonkezelői jog jogosultja a vagyonkezelői jogot nem adhatja tovább, és nem terhelheti meg. 22. § (1) A Nemzeti Földalapba tartozó földrészlet kötelező önkormányzati feladatok ellátásának elősegítése érdekében ingyenesen vagyonkezelésbe, temető létesítése céljából ingyenesen tulajdonba adható a földrészlet fekvése szerinti települési (fővárosban a kerületi) önkormányzat (a továbbiakban: önkormányzat), valamint a megyei önkormányzat részére. A Nemzeti Földalapba tartozó földrészlet szociális földprogram és a közfoglalkoztatási program megvalósítása céljából az önkormányzat számára ingyenesen vagyonkezelésbe adható. Az önkormányzat a vagyonkezelői jogot nem adhatja tovább. 26. § (1) A Nemzeti Földalapba tartozó földrészlet eladására, vagyonkezelésére vagy haszonbérletére irányuló pályázati felhívást az NFA hirdeti meg. (2) A pályázati felhívást, valamint benne az eladásra, vagy a haszonbérbe vagy vagyonkezelésbe adásra kerülő földrészletek jegyzékét az NFA székhelyén, internetes honlapján, a földrészletek fekvése szerinti területi szervezeti egységeinél, és az önkormányzatnál legalább harminc napra hirdetmény formájában, valamint a 20

helyben szokásos módon közzé kell tenni. A pályázati felhívásban 45 napnál nem lehet rövidebb időtartamot megállapítani az ajánlattételre. (3) Az NFA a pályázatok elbírálásától számított 30 napon belül szerződést köt a nyertes pályázóval. VAGYONKEZELŐI JOGOKAT GYAKOROLHAT TEHÁT – MÁR NINCS KVI!!! 1, ex lege vagyonkezelő (jogszabályban meghatározott költségvetési szerv) 2, kijelölt vagyonkezelő (KVI által kijelölt központi költségvetési szerv, ha vagyonkezelési megállapodást köt) 3, szerződéses vagyonkezelő 4, akire átruházták a vagyonkezelői jogot az Áht. rendelkezéseinek megfelelően 5, állami tulajdonban levő kincstári vagyontárgyak használója VAGYONKEZELŐ JOGAI, KÖTELEZETTSÉGEI ÖSSZEFOGLALÓAN
vagyonkezelői jogot kizárólag ellenérték fejében lehet megszerezni és gyakorolni
kivétel: kijelölés, ex lege vagyonkezelés
megilletik a tulajdonos jogai, és terhelik a tulajdonos kötelezettségei (rendelkezés joga nem)
könyvvezetési és beszámoló készítési kötelezettsége
vagyont nem értékesítheti, nem terhelheti meg
nem alapíthat arra – zálogjogot, haszonélvezeti jogot 29. § Ha az NFA-át terhelő kártérítési, megtérítési, kártalanítási kötelezettség vagy a rábízott vagyon hasznosításával összefüggő egyéb szerződéses kötelezettség teljesítésére a tárgyévi bevétele vagy kiadási előirányzata nem nyújt fedezetet, a kötelezettség teljesítéséért az állam helytállni köteles. 30. § (1) A Nemzeti Földalap körébe tartozó földrészletet érintő szerződés tartalmából közérdekből nyilvános adatnak minősül: a) a személyes adatok közül az NFA-val szerződő fél neve, a székhelye vagy lakcíme, az eljáró jogi képviselő neve és székhelye; b) a földrészlet fekvése szerinti település, és a földrészlet helyrajzi száma; c) az ellenszolgáltatás összege; d) az ellenszolgáltatás teljesítésének határideje, ütemezése; e) a szerződést biztosító mellékkötelezettség megjelölése, és típusától függően annak pénzösszege; f) haszonbérleti vagy vagyonkezelői szerződés esetén a szerződés időtartama. A 2010. szeptember 1. napjától hatályos rendelkezések értelmében termőföld vagy tanya eladása esetén a Tft. 10. § (1) bekezdés a) pontja alapján az első helyen élhet az elővásárlási jogával a Magyar Állam az NFA tv-ben foglalt szabályok szerint. Az NFA tv. 25. §-a értelmében „a termőföldről szóló törvény (1994. évi LV. tv.) alapján az államot megillető elővásárlási jogot a termőföldre vonatkozó elővásárlási és előhaszonbérleti jog gyakorlásának részletes szabályairól szóló rendeletben (16/2002. (II.18.) Korm. rendelet) meghatározott módon az NFA gyakorolja”. A 16/2002. (II.18.) Korm. rendelet 2. §-a értelmében az eladó az ajánlat egy eredeti és egy másolati példányát – a kifüggesztésre irányuló kérelemmel együtt – a földrészlet fekvése szerinti települési önkormányzat jegyzőjének postai úton, tértivevénnyel megküldi, vagy az átvétel dátumát feltüntető átvételi igazolás ellenében átadja. Ezután a kifüggesztésről, valamint a kormányzati portálon való tájékoztató közzétételéről a jegyző gondoskodik. Figyelemmel arra, hogy a hatályos jogszabályi rendelkezések már nem írják elő azt, hogy a tulajdonos a vételi ajánlatát köteles a Magyar Állam képviseletét ellátó szervezetnek megküldeni, a Nemzeti Földalapkezelő Szervezet álláspontja szerint a fentebb leírtaknak megfelelően kell termőföld vagy tanya eladójának az elővásárlásra jogosultakat – köztük a Magyar Állam képviseletében eljáró NFA-t – tájékoztatni.

21

4, A Nemzeti Földalap vagyoni köre, az e körbe tartozó ingatlanok tulajdonosi joggyakorlása, tartalma, a tulajdonosi joggyakorló szervezet jogállása, feladatköre és vagyonkezelői joga AZ ELŐZŐ TÉTEL VONATKOZÓ RÉSZEIT IS ÉRDEMES HOZZÁVENNI.
A Nemzeti Földalap felett a Magyar Állam nevében a tulajdonosi jogokat és kötelezettségeket az agrárpolitikáért felelős miniszter a Nemzeti Földalapkezelő Szervezet (NFA) gyakorolja, elnök vezeti (címzetes államtitkár). Az NFA központi költségvetési szerv. Elnökét és két elnök-helyettesét a miniszter (Vidékfejlesztési Miniszter) nevezi ki. A Szervezet munkáját a Birtokpolitikai Tanács és az Ellenőrző Bizottság felügyeli, illetve ellenőrzi.
Az NFA, a Birtokpolitikai Tanács és az Ellenőrző Bizottság munkáját a Nemzeti Földalapról szóló törvény előírásai szerint végzi, különös tekintettel a földbirtok-politikai irányelvek érvényesítésére. A Kormány a vidékfejlesztési miniszter útján évente beszámol az Országgyűlésnek a földbirtok-politikai irányelvek érvényesüléséről, a Nemzeti Földalap helyzetéről és az NFA tevékenységéről.
A Nemzeti Földalapkezelő Szervezet a nemzeti földvagyonnal való gazdálkodását mindenekelőtt nyilvános pályázat útján történő haszonbérletbe adással, vagyonkezelésbe adással, földcserével, elővásárlási jog gyakorlásával és földvásárlással, nyilvános pályázat vagy árverés útján történő eladással, a legnagyobb nyilvánossággal és átláthatósággal végzi. Az NFA földvagyonról és hasznosításáról naprakész nyilvántartást vezet. A NEMZETI FÖLDALAP ELEMEI
az állam tulajdonában lévő termőföldek,
mező-, erdőgazdasági művelés alatt álló belterületi földek,
valamint a mező-, erdőgazdasági tevékenységet szolgáló vagy ahhoz szükséges művelés alól kivett földek összessége,
+ a fentiekhez a kapcsolódó vagyoni értékű jogok. A Nemzeti Földalapról: az Országgyűlés az állami tulajdonban lévő termőföldvagyonnal való ésszerű, és a földbirtok-politikai céloknak megfelelő gazdálkodás, továbbá a termőföldnek a mezőgazdasági termelés ökológiai feltételeire, valamint a gazdaságosság és a jövedelmezőség szempontjaira figyelemmel történő hasznosításának elősegítése, a családi gazdaságokon alapuló korszerű birtokszerkezet kialakításának előmozdítása érdekében Nemzeti Földalapot hoz létre, és a következő törvényt alkotja. /PREAMBULUM/ A Nemzeti Földalap rendeltetése: a) működőképes családi gazdaságok kialakításának elősegítése, a szakirányú végzettséggel rendelkező agrárvállalkozók földhöz jutásának támogatása; b) a földárak és haszonbérek alakulásának befolyásolása; c) a termőföld magánosítása során létrejött, a hatékony mezőgazdasági hasznosításra alkalmatlan birtokszerkezet vidékfejlesztési célokkal összehangolt javításának támogatása, a gazdálkodás jellegének megfelelő, versenyképes birtokméretek kialakításának elősegítése; d) birtok-összevonási célú, valamint az állattenyésztő telepek működését biztosító önkéntes földcseréhez szükséges termőföld biztosítása; e) a magántulajdonba került, természetvédelmi oltalom alatt álló területek, valamint a hullámtéri területek, és a mentett oldali vízjárta területek cseréjéhez, továbbá kisajátítás esetén cserével történő kártalanításához, és törvényben meghatározott feladatokhoz földkészlet biztosítása; f) különleges termesztési célok megvalósításához tartalékterületek biztosítása; g) a fennálló földhasználati viszonyok stabilizálása, a további földhasználatok elősegítése;

22

h) a termőföldek művelésben tartásának elősegítése, a mezőgazdasági termelés összehangolása a természetvédelem, a környezetvédelem, a talajvédelem, a területfejlesztés, a vízgazdálkodás (különösen árterek kialakítása) szempontjaival; i) a nem művelt, vagy méretük és kialakításuk miatt gazdaságosan nem művelhető területek hasznosításának állami kezdeményező szereppel történő meggyorsítása; j) az értékes termőhelyen lévő ültetvényterületek megtartásának elősegítése; k) tározók, záportározók kialakításához szükséges terület biztosítása; l) az erdővagyonnal való tartamos (fenntartható) gazdálkodás feltételeinek segítése; m) szociálisan hátrányos helyzetű rétegek megélhetésének elősegítése érdekében szervezett mezőgazdasági munkavégzést szolgáló szociális földalap biztosítása; n) az oktatás és a tudományos kutatás céljainak, a mezőgazdasági genetikai háttér fenntartásának, megőrzésének szolgálata. A Nemzeti Földalapba tartozó földrészlet hasznosítására és nyilvántartására, a Nemzeti Földalap feletti tulajdonosi jogok gyakorlására az e törvényben foglaltakat kell alkalmazni. 3. § (1) A Nemzeti Földalap felett a Magyar Állam nevében a tulajdonosi jogokat és kötelezettségeket az agrárpolitikáért felelős miniszter (a továbbiakban: miniszter) a Nemzeti Földalapkezelő Szervezet (a továbbiakban: NFA) útján gyakorolja. A Nemzeti Földalappal kapcsolatos polgári jogviszonyokban az államot - törvény eltérő rendelkezése hiányában - az NFA képviseli. (2) A tulajdonosi jogok gyakorlása kiterjed a tulajdonjoghoz kapcsolódó vagyoni értékű jogok gyakorlására is. (3) Azon állami tulajdonban álló, vagy állami tulajdonba kerülő ingatlan felett, amely az ingatlan-nyilvántartás szerint nem kizárólag Nemzeti Földalapba tartozó földrészletet tartalmaz, a tulajdonosi jogokat a miniszter az állami vagyon felügyeletéért felelős miniszterrel, az NFA és a Magyar Nemzeti Vagyonkezelő Zártkörűen Működő Részvénytársaság (a továbbiakban: MNV Zrt.) útján - e törvény végrehajtására kiadott jogszabályban foglaltak szerint - a következő módon gyakorolja: a) az ingatlan tulajdonjogának átruházása esetén együttesen; b) mindkét fél tulajdonosi joggyakorlásával érintett hasznosítás esetén (ide nem értve a tulajdonjog átruházását) egymással együttműködve; c) csak az egyik fél tulajdonosi joggyakorlásával érintett hasznosítás esetén (ide nem értve a tulajdonjog átruházását) a másik fél érdekeinek szem előtt tartásával önállóan. (4) A (3) bekezdés szerinti ingatlanokra vonatkozó döntést megelőzően meg kell állapítani az ingatlan egészének elsődleges rendeltetését, valamint a hasznosítással elérhető fő célkitűzéseket, és legkedvezőbb előnyöket. A Nemzeti Földalapkezelő Szervezet: az NFA a miniszter irányítása alatt álló központi költségvetési szerv. Az NFA elnökét a miniszter nevezi ki és menti fel. Az NFA két elnökhelyettesét az elnök javaslatára a miniszter nevezi ki és menti fel. A Nemzeti Földalapkezelő Szervezet tevékenységének ellenőrzése: a Nemzeti Földalap feletti tulajdonosi joggyakorlással kapcsolatos tevékenységet az Állami Számvevőszék évente ellenőrzi. Az NFA tevékenységét az öttagú ellenőrző bizottság ellenőrzi, melynek tagjait az Országgyűlés mezőgazdasági ügyekkel foglalkozó bizottsága választja, illetve menti fel. A Nemzeti Földalapba tartozó földrészletek és azok hasznosítása: a Nemzeti Földalapba tartozó földrészleteket a (3) bekezdésben foglalt földbirtok-politikai irányelvek szerint kell hasznosítani. A földbirtok-politika irányelvei: a) a földhasználók helyzetének stabilizálása, fejlődésük elősegítése; b) családi gazdaságok kialakítása és megerősítése; c) környezetbarát, a fenntartható gazdálkodást szolgáló termelés földhasznosítás oldaláról történő támogatása; 23

d) a mezőgazdasági rendeltetésű földterületek művelésben tartásának elősegítése, a mezőgazdasági termelés összehangolása a természetvédelem, a környezetvédelem, a talajvédelem, a területfejlesztés, a vízgazdálkodás (különösen árterek kialakítása), a vonalas infrastrukturális létesítmények szempontjaival; e) a Nemzeti Erdőtelepítési Programban foglaltak végrehajtásának támogatása; f) a racionális földtulajdonosi és bérleti rendszer kialakulásának elősegítése; g) a földpiac élénkítése és szabályozása; h) az állattenyésztő telepek működéséhez szükséges termőföld biztosítása; i) a gazdálkodás jellegének megfelelő, versenyképes birtokméretek kialakításának elősegítése; j) minőségi földcserék lebonyolításának megalapozása; k) termelési-termékstruktúra átalakításának ösztönzése és befolyásolása; l) a mezőgazdasági termelésre leginkább alkalmas termőföldek mezőgazdasági termelési célú hasznosításának előtérbe helyezése; m) a mezőgazdasági termelésre kevésbé alkalmas termőföldek, földterületek más irányú hasznosításának előkészítése, támogatása, esetenként végrehajtása; n) művelési-ág váltás támogatása; o) a nem művelt, vagy méretük és kialakításuk miatt gazdaságosan nem művelhető területek megvételének és hasznosításának állami kezdeményező szereppel történő meggyorsítása; p) a birtoknagyság alkalmassá tétele az európai uniós támogatások lehívhatóságához; q) szociális földprogram és közfoglalkoztatási program támogatása; r) pályakezdő agrárvállalkozók és mezőgazdasági vagy erdészeti szakirányú végzettséggel rendelkezők támogatása; s) különleges rendeltetésű (különösen oktatás, kutatás, büntetés-végrehajtás) gazdaságok működéséhez kedvezményes termőföld biztosítás. (4) A földrészletre vonatkozó szabályokat kell alkalmazni a mezőgazdasági termelés célját szolgáló földre, ha a) az örökség visszautasítása útján szállt a Magyar Államra, vagy b) az örökös a hagyatéki eljárásban a Magyar Állam részére felajánlotta. 16. § (1) E törvény erejénél fogva a Nemzeti Földalapba kerül - a (2) bekezdésben meghatározott kivétellel - az állam által bármely jogcímen megszerzett földrészlet. (2) Az állam javára kisajátított, vagy kisajátítást pótló adásvétellel megszerzett, egyébként e törvény hatálya alá tartozó földrészlet nem kerül a Nemzeti Földalapba, kivéve, ha a kisajátításra természetvédelem, mezőgazdasági célú vízgazdálkodási beruházás megvalósítása, fenntartható erdőgazdálkodás és közérdekű erdőtelepítés céljából kerül sor. (3) Ha a (2) bekezdés szerinti földrészlet a kisajátítási határozatban meghatározott határidőn belül a kisajátítás céljára nem került felhasználásra, és a földrészlet egyébként e törvény hatálya alá tartozik, a földrészletet a kisajátítási határozatban megállapított határidő lejártát követő 60 napon belül az NFA részére át kell adni. 17. § (1) A Nemzeti Földalapba tartozó földrészletekről és az azokon fennálló jogok jogosultjairól az NFA az e törvény végrehajtására kiadott jogszabályban meghatározottak szerint naprakész vagyonnyilvántartást vezet, amely tartalmazza a) a jogosultak adatai körében a haszonbérlő, vagyonkezelő, erdőgazdálkodó, és a 18. § (5) bekezdése szerint megbízott személy nevét (megnevezését), lakcímét (székhelyét, telephelyét), b) a hasznosítás módjára vonatkozó javaslatot. 18. § (1) Az NFA - a 21. és 22. §-ban meghatározottak kivételével - a Nemzeti Földalapba tartozó földrészletet a) nyilvános pályázat vagy árverés útján történő eladással, b) nyilvános pályázat útján történő haszonbérbe adással, c) nyilvános pályázat útján történő vagyonkezelésbe adással, d) cserével hasznosítja. 24

(1a) A termőföldről szóló törvény szerinti termőföld vagy tanya haszonbérbe adása során a jogszabály alapján fennálló előhaszonbérleti jog NEM gyakorolható. (2) Az eladás, a haszonbérbe adás, és a csere során a földbirtok-politikai irányelveknek megfelelően kell eljárni, valamint előnyben kell részesíteni az élethivatásszerűen mezőgazdasági tevékenységet folytató személyeket. (3) Az NFA a Nemzeti Földalapba tartozó földrészletet érintően csereszerződést elsősorban o birtok összevonási célú önkéntes földcsere megvalósítása, o állattenyésztő telep működésének biztosítása, vagy o nemzetgazdasági szempontból kiemelt beruházás megvalósítása céljából köthet. 19. § (1) A Nemzeti Földalapba tartozó földrészlet hasznosítására irányuló szerződés nem köthető azzal, aki a) csőd- vagy felszámolási eljárás, végelszámolás, önkormányzati adósságrendezési eljárás alatt áll; b) tevékenységét felfüggesztette vagy akinek tevékenységét felfüggesztették; c) az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény 178. §-ának 20. pontja szerinti, hatvan napnál régebben lejárt esedékességű köztartozással rendelkezik; d) állami vagyon hasznosítására irányuló korábbi - három évnél nem régebben lezárult - eljárásban hamis adatot szolgáltatott és ezért az eljárásból kizárták. (4) A Nemzeti Földalapba tartozó földrészlet hasznosítására irányuló szerződést írásba kell foglalni. 20. § (1) Az erdő- és erdőgazdálkodási tevékenységet közvetlenül szolgáló földterület kivételével vagyonkezelési szerződés köthető: a) költségvetési szervvel, b) többségi állami tulajdoni részesedéssel működő olyan gazdálkodó szervezettel, amely alapító okiratában vagy külön jogszabályban meghatározott alapfeladata teljesítése érdekében kívánja hasznosítani a földrészletet, vagy c) olyan gazdálkodó szervezettel, amely jogszabályban rögzített állami feladat ellátásához kívánja hasznosítani a földrészletet (koncesszióba adás). (2) Erdő- és erdőgazdálkodási tevékenységet közvetlenül szolgáló földterület vagyonkezelését csak költségvetési szerv vagy kizárólagos állami tulajdonban álló gazdálkodó szervezet végezheti. (3) Központi költségvetési szervvel az azt irányító vagy felügyelő szerv egyetértésével köthető vagyonkezelési szerződés. (4) Az NFA-val kötött vagyonkezelési szerződés alapján a vagyonkezelő jogosult meghatározott földrészlet birtoklására, használatára és hasznai szedésére. A vagyonkezelő köteles a földrészlet értékét megőrizni, állagának megóvásáról, jó karbantartásáról gondoskodni, továbbá - a védett természeti területek természetvédelmi kezeléséért felelős szervek és e törvényben meghatározott egyéb esetek kivételével - díjat fizetni vagy a szerződésben előírt más kötelezettséget teljesíteni. (5) Vagyonkezelési szerződés - erdő- és erdőgazdálkodási tevékenységet közvetlenül szolgáló földterületre vonatkozó szerződést kivéve - határozott időtartamra köthető, melynek időtartama legalább 5 év, legfeljebb a termőföldről szóló törvényben előírt, a termőföldre vonatkozó haszonbérleti szerződés leghosszabb időtartama lehet. (6) A szerződésen alapuló vagyonkezelői jog az ingatlan-nyilvántartásba való bejegyzéssel jön létre, a vagyonkezelőt azonban a szerződés megkötésének időpontjától kezdve megilletik a vagyonkezelő jogai és terhelik kötelezettségei. (7) Az erdő- és erdőgazdálkodási tevékenységet közvetlenül szolgáló földterületet érintő vagyonkezelési szerződés létrejöttéhez az erdészeti hatóságnak - a vagyonkezelő erdőgazdálkodói alkalmasságát megállapító - jóváhagyása szükséges. A vagyonkezelő az erdő hasznosítását harmadik személynek nem engedheti át. (8) A vagyonkezelői jog jogosultja a vagyonkezelői jogot nem adhatja tovább, és nem terhelheti meg. 22. § (1) A Nemzeti Földalapba tartozó földrészlet kötelező önkormányzati feladatok ellátásának elősegítése érdekében ingyenesen vagyonkezelésbe, temető létesítése céljából ingyenesen tulajdonba adható a földrészlet 25

fekvése szerinti települési (fővárosban a kerületi) önkormányzat (a továbbiakban: önkormányzat), valamint a megyei önkormányzat részére. A Nemzeti Földalapba tartozó földrészlet szociális földprogram és a közfoglalkoztatási program megvalósítása céljából az önkormányzat számára ingyenesen vagyonkezelésbe adható. Az önkormányzat a vagyonkezelői jogot nem adhatja tovább. 26. § (1) A Nemzeti Földalapba tartozó földrészlet eladására, vagyonkezelésére vagy haszonbérletére irányuló pályázati felhívást az NFA hirdeti meg. (2) A pályázati felhívást, valamint benne az eladásra, vagy a haszonbérbe vagy vagyonkezelésbe adásra kerülő földrészletek jegyzékét az NFA székhelyén, internetes honlapján, a földrészletek fekvése szerinti területi szervezeti egységeinél, és az önkormányzatnál legalább harminc napra hirdetmény formájában, valamint a helyben szokásos módon közzé kell tenni. A pályázati felhívásban 45 napnál nem lehet rövidebb időtartamot megállapítani az ajánlattételre. (3) Az NFA a pályázatok elbírálásától számított 30 napon belül szerződést köt a nyertes pályázóval. VAGYONKEZELŐI JOGOKAT GYAKOROLHAT – MÁR NINCS KVI!!! 1, ex lege vagyonkezelő (jogszabályban meghatározott költségvetési szerv) 2, kijelölt vagyonkezelő (KVI által kijelölt központi költségvetési szerv, ha vagyonkezelési megállapodást köt) 3, szerződéses vagyonkezelő 4, akire átruházták a vagyonkezelői jogot Áht rendelkezéseinek megfelelően 5, állami tulajdonban levő kincstári vagyontárgyak használója VAGYONKEZELŐ JOGAI, KÖTELEZETTSÉGEI ÖSSZEFOGLALÓAN
vagyonkezelői jogot kizárólag ellenérték fejében lehet megszerezni és gyakorolni
kivétel: kijelölés, ex lege vagyonkezelés
megilletik a tulajdonos jogai, és terhelik a tulajdonos kötelezettségei (rendelkezés joga nem)
könyvvezetési és beszámoló készítési kötelezettsége
vagyont nem értékesítheti,
nem alapíthat arra – zálogjogot, haszonélvezeti jogot Termőföld állam által életjáradék fizetése ellenében történő megvásárlása • az állam javára • a 60. életévét betöltött nyugdíjas tulajdonostól (aki a 60. életévét betöltötte) • pályázat alapján • legalább 1 hektár, • legfeljebb 20 hektár területű, • max. 3 millió forint vételár összegig • külterületi, termőföldet vásárol meg, A 2010. szeptember 1. napjától hatályos rendelkezések értelmében termőföld vagy tanya eladása esetén a Tft. 10. § (1) bekezdés a) pontja alapján az első helyen élhet az elővásárlási jogával a Magyar Állam az NFA tv.ben foglalt szabályok szerint!!! (Földbirtok-politika célokra). Az NFA tv. 25. §-a értelmében „a termőföldről szóló törvény (1994. évi LV. tv.) alapján az államot megillető elővásárlási jogot a termőföldre vonatkozó elővásárlási és előhaszonbérleti jog gyakorlásának részletes szabályairól szóló rendeletben (16/2002. (II.18.) Korm. rendelet) meghatározott módon az NFA gyakorolja”. A 16/2002. (II.18.) Korm. rendelet 2. §-a értelmében az eladó az ajánlat egy eredeti és egy másolati példányát – a kifüggesztésre irányuló kérelemmel együtt – a földrészlet fekvése szerinti települési önkormányzat jegyzőjének postai úton, tértivevénnyel megküldi, vagy az átvétel dátumát feltüntető átvételi igazolás ellenében átadja. Ezután a kifüggesztésről, valamint a kormányzati portálon való tájékoztató közzétételéről a jegyző gondoskodik. 26

5, Az ingatlan-nyilvántartási bejegyzés joghatályai Inytv. 3. § (1) Egyes jogok az ingatlan-nyilvántartásban a tulajdoni lapra történő bejegyzéssel keletkeznek. (2) Az okiraton alapuló bejegyzés keletkezteti az • átruházáson alapuló tulajdonjogot, • továbbá a szerződésen alapuló o vagyonkezelői jogot, o földhasználati jogot, o haszonélvezeti jogot és a o használat jogát, o a telki szolgalmi jogot, o a jelzálogjogot (önálló zálogjogot). (3) E törvényben meghatározott egyes jogok és jogilag jelentős tények bejegyzése a későbbi jogszerzők szerzését korlátozza, vagy feltételessé teszi. (4) E törvényben meghatározott egyes jogilag jelentős tények, illetőleg hatósági határozat vagy jogszabály erejénél fogva keletkező jogok bejegyzésének elmaradása - ha e törvény eltérően nem rendelkezik - a hozzájuk fűződő joghatást nem érinti.

Az ingatlan-nyilvántartási bejegyzésnek, mint összefoglaló fogalomnak a magyar ingatlan-nyilvántartási jogban három típusa van:
jogok bejegyzése (mindig joghatállyal bír)
(jogilag jelentős) tények feljegyzése (joghatályosak és joghatály nélküliek egyaránt vannak)
adatok átvezetése (mindig joghatály nélküli). • • •

A jogok bejegyzéséhez fűződő joghatály lehet konstitutív vagy deklaratív, amelyhez kiegészítő hatályként, járulékosan jogóvó, felfüggesztő (un. processzív) hatály kapcsolódhat. A tények feljegyzése lehet deklaratív joghatályú, illetőleg joghatály nélküli. Az adatok átvezetéshez a bizonyító erő magánjogi joghatálya fűződik csak, de jogvédelmi hatály nem társul. (lényegében joghatály nélküli)

A magyar ingatlan-nyilvántartási jogban a bejegyzés joghatálya alapján megkülönböztetünk kényszerű és fakultatív ingatlan-nyilvántartási jogok. • Kényszerű ingatlan-nyilvántartási jogok közé sorolunk minden dologi jogot. A kényszerű jelleg azt jelenti, hogy a bejegyzés tényállási elem a jogváltozás létrejöttének. • Fakultatív ingatlan-nyilvántartási jogok közé soroljuk az ingatlan-nyilvántartási törvényben meghatározott egyes kötelmi jogokat és jogilag jelentős tényeket és körülményeket. A fakultatív jelleg azt jelenti, hogy a jogváltozás az ingatlan-nyilvántartáson kívül végbe megy, a bejegyzés csak harmadik személyek felé hordoz joghatályt. A BEJEGYZÉS KONSTITUTÍV HATÁLYA
A bejegyzés konstitutív hatályának jelentősége a nyilvántartás tulajdonvédelmi, és egyéb jogokra vonatkozó védelmi funkciójában teljesedik ki. A konstitutív hatályú bejegyzés egyaránt védi a bejegyzett anyagi jogi jogosultat, és a forgalomban megjelenő jóhiszemű harmadik személyeket.
Az ingatlan-nyilvántartási jog a dologi jogok jogügyleten alapuló átruházása esetére mondja ki a jogkeletkeztető hatályt.
A bejegyzés jogkeletkeztető hatálya relatív, mivel a jogok csak egy a törvény által meghatározott csoportjára vonatkozik, illetőleg nem önmagában a bejegyzés keletkezteti a jogot, hanem a megállapodással együtt egy összetett tényállást alkotva következik be a jogváltoztató hatály.

27

A bejegyzés konstitutív hatályának esetei Inytv. 3. § (1) Egyes jogok az ingatlan-nyilvántartásban a tulajdoni lapra történő bejegyzéssel keletkeznek. (2) Az okiraton alapuló bejegyzés keletkezteti az • átruházáson alapuló tulajdonjogot, • továbbá a szerződésen alapuló vagyonkezelői jogot, • földhasználati jogot, • haszonélvezeti jogot és a • használat jogát, • a telki szolgalmi jogot, • a jelzálogjogot (önálló zálogjogot). A BEJEGYZÉSSEL KELETKEZŐ JOGOK KELETKEZÉSÉNEK IDŐPONTJA
A felek önrendelkezési jogából kiindulva leszögezhetjük, hogy a jog és/vagy tény a bejegyzéssel és/vagy feljegyzéssel a bejegyzési kérelem iktatásának időpontjára visszaható hatállyal keletkezik, a bejegyzés keletkezésének időpontja tehát a bejegyzési kérelem benyújtásának időpontja, hiszen a bejegyzési kérelem benyújtásával zárul le azon szakasz, amely még a felek rendelkezési hatókörébe tartozik.
A bejegyzések hatályosulása és keletkezése tehát főszabályként egybeesik. Ez alól kivételt képeznek az ún. ranghely-biztosító feljegyzések, amelyek esetében a keletkezés és a hatályosulás elválik egymástól abban az értelemben, hogy a ranghely-biztosító feljegyzések egy későbbi időpontban keletkező jog hatályosulási helyét biztosítják.
A bejegyzés megengedése és annak tulajdoni lapon történő átvezetése egyszerre történik, így a bejegyzés a tulajdoni lapra a határozathozatallal egyidejűleg, nem jogerős határozat alapján, még a kézbesítés előtt azonnal és feltétel nélkül megtörténik.
A bejegyzési határozat a jogorvoslati határidők elteltéig jogorvoslattól függő hatályú, de végrehajtható határozat. A tulajdoni lapra történő bejegyzés azonban végleges, nem függ utólagos igazolástól. A BEJEGYZÉSI ELV ÉRVÉNYTELENSÉGE

TELJESSÉGE,

KORLÁTOZOTTSÁGA

ÉS

RELATÍV

JELLEGE,


A bejegyzési elv annyiban a teljességet képviseli, hogy minden nyilvántartásba vehető ingatlant érint, mégis korlátozott a tekintetben, hogy csak az a jog és/vagy tény jegyezhető be és/vagy fel, amelyeket jogszabály rendel el bejegyezni, illetőleg feljegyezni.
A bejegyzés jogkeletkeztető hatálya a magyar jogban relatív. A bejegyzés alapvető anyagi jogi feltétele az érvényes jogügyletet inkorporáló okirat, az érvényes jogcím léte. A jogok keletkezéséhez, módosulásához, és megszűnéséhez szükséges a bejegyzés a kötelmi igényt teljesíti ki. Annak hiányában a szerződés kizárólag egy kötelmi igényt teremt a tulajdonjog szolgáltatása iránt, viszont anélkül, illetőleg annak érvényessége nélkül a bejegyzés sem teremti meg a jogot. A bejegyzés csak a Ptk és az Inytv. együttes törvényi tényállási feltételei teljesülése esetén fejt ki jogkeletkeztető hatályát.
A bejegyzés ÉRVÉNYTELENSÉGE lehet magánjogi, illetőleg közjogi eredetű. o Ha a kötelmi ügylet (pl. adásvételi, ajándékozási szerződés) érvénytelen, az kihat a dologi ügyletre is, így annak érvénytelensége egyben a bejegyzés is érvénytelenségét is maga után vonja. A bejegyzés érvénytelen, ha a bejegyzés alapjául szolgáló szerződés érvénytelen. o A bejegyzési határozat közjogi egyedi aktus, amely a közjog szabályai szerint lehet érvénytelen. A bejegyzési határozat, mint közjogi aktus lehet jogsértő, ebben az esetben a bejegyzés is jogsértő. A közigazgatási határozat Ket. Szerinti semmissége esetén a bejegyzés szintén érvénytelen, de ez az érvénytelenség közjogi. Ilyen közjogi semmiségi ok lehet az ingatlan-nyilvántartási határozat esetén a hatáskör, illetőleg illetékesség hiánya, szándékos bűncselekménnyel meghozott bejegyzési határozat, mint pl. a tulajdoni lapnak, mint közokiratnak a meghamisítása. A jogsértő bejegyzési határozat nem érinti a bejegyzés alapjául szolgáló szerződés, a dologi ügylet érvényességét, de eredményezheti a 28

tulajdonjog változás időleges megsemmisítése révén.

elmaradását,

a

bejegyzési

határozat

elutasítása,

illetőleg

A DEKLARATÍV JOGHATÁLY
A jogalkotó a bejegyezhető kötelmi jogok hatályát harmadik személyekre is ki akarta terjeszteni, és a bejegyzéssel a kötelmi jogoknak abszolút hatályt biztosítani kívánt. E jogok a bejegyzéstől függetlenül létrejönnek inter partes, a bejegyzés deklaratív hatállyal bír, az ingatlan-nyilvántartási cognitio elvével erga omnes hatályt biztosít a jogosultnak. Senki sem hivatkozhat ezt követően arra, hogy a bejegyzett jogról nem tudott. A bejegyzés időpontjától e jogok azonban már nem csak a felekre, hanem mindenkire kihatnak. Abban az esetben, ha ezek a jogok, ill. tények megjelennek a nyilvántartásban, senki nem hivatkozhat arra, hogy ezek fennállásáról nem tudott. Ezek a bejegyzések tehát egy bizonyos szinten védik az anyagi jogi jogosult érdekeit azáltal, hogy e jogokat harmadik személyekkel szemben is hatályosság teszik.
Szintén deklaratív hatállyal bejegyezhetők az ingatlan-nyilvántartásban meghatározott jogilag jelentős tények. Ennek elmaradása szintén azt vonja maga után, hogy a jogosult azt nem érvényesítheti jóhiszemű harmadik jogszerzővel szemben. A deklaratív hatályú bejegyzések említett típusai eljárásjogi hatállyal is bírnak, s így ezekben az esetekben minden későbbi jogszerzés az ilyen bejegyzés tényétől függ.
Egyes jogok és jogilag jelentős tények bár nem a bejegyzéssel jönnek létre, harmadik személyekkel szemben azonban csak akkor bírnak joghatállyal (deklaratív hatály), ha az ingatlan-nyilvántartásba bejegyzésre, ill. feljegyzésre kerülnek. Ilyenek: 1., a jogszabályon, bírósági más hatósági határozaton alapuló: (tehát a nem szerződésen alapuló)
tulajdonjog;
vagyonkezelői jog;
földhasználati jog;
haszonélvezeti jog
használat jog;
telki szolgalmi jog;
jelzálogjog. 2., a jogszabályon, bírósági más hatósági határozaton, megállapodáson, egyoldalú rendelkezésen alapuló:
elő- visszavásárlási jog, vételi jog;
tartási és életjáradéki jog;
végrehajtási jog;
bírósági ítéleten alapuló tulajdoni korlátozás,
bírósági vagy hatósági határozaton alapuló telekalakítási és építési tilalom elrendelése, valamint egyéb építésügyi korlátozás,
a szerződésen vagy végintézkedésen alapuló elidegenítési és terhelési tilalom,
az e törvényben meghatározott perek és büntetőeljárás megindítása,
árverés, nyilvános pályázat kitűzése,
a zárlat, zár alá vétel, zár alá vételt megelőző biztosítási intézkedés, zárlat az Európai Unió által elrendelt pénzügyi és vagyoni korlátozó intézkedés végrehajtására,
tulajdonjog fenntartással történt eladás,
a törölt zálogjog ranghelyének fenntartása, illetve a ranghellyel való rendelkezés jogáról történő lemondás,
jelzálogjog ranghelyének előzetes biztosítása,
ranghely megváltoztatása.

29

JOGHATÁLY NÉLKÜLI FELJEGYZÉSEK – INFORMATÍV HATÁLY
A feljegyzés hiányában is joghatásukat kifejtő tények kizárják a hiteles tanúsító erőt, ilyenkor az ingatlannyilvántartás nem legitimálja bejegyzettet, nem hordozza bizonyító erőt, nem támasztja alá a jogvédelmet. Az ilyen tények feljegyzésének elmaradása a hozzájuk fűződő joghatást nem érinti.
A joghatály nélküli bejegyzések jogvédelmi hatások megvalósítására sem alkalmasak. A joghatály nélküli feljegyzések kettős problémát okoznak: áttörik a rangsorozat és a közhitelesség joghatását úgy, hogy eközben az általuk célzott jogvédelmi hatást, az anyagi jogosult védelmét sem érik el.
A joghatály nélküli bejegyzések külön csoportját képezik azok a bejegyzések, amelyekhez járulékosan felfüggesztő hatály is társul (pl.: fellebbezés, bírósági jogorvoslati kérelem). Ez utóbbiak feljegyzésének elmarása a forgalomban megjelenő, és az ingatlan-nyilvántartást megtekintő harmadik személyek érdekeit a leginkább veszélyezteti, így ezekre kell a legjobban figyelni. Ezek az alábbi jogilag jelentetős tények: (+ az adatok is) a) a jogosult kiskorúsága vagy gondnokság alá helyezése, b) a jogosulttal szemben megindított felszámolási eljárás, végelszámolás, c) a külföldi székhelyű vállalkozás fióktelepének, kereskedelmi képviseletének cégjegyzékből történő törlése, d) kisajátítási és telekalakítási eljárás megindítása, e) az ingatlanügyi hatósági határozat elleni jogorvoslati kérelem benyújtása, f) bejegyzés, feljegyzés és az adatváltozás átvezetése alapjául szolgáló vagy azzal kapcsolatos bírósági határozat elleni felülvizsgálati kérelem benyújtása, g) az ingatlan jogi jellege, h) bejegyzés, feljegyzés és az adatváltozás átvezetése iránti kérelem vagy megkeresés elutasítása, i) épület létesítése vagy lebontása, j) az ingatlan-nyilvántartási eljárás felfüggesztése, k) jogerős hatósági vagy bírósági határozattal megállapított tartós környezetkárosodás ténye, mértéke és jellege. m) földmérési mintatér. A BEJEGYZÉSI ELV KISEGÍTŐ ELVEI: SPECIALITAS, LEGALITAS
A specialitas elve anyagi jogi alapelv, amely azt jelenti, hogy a bejegyzési kérelemben, a bejegyzés alapjául szolgáló okiratban és a bejegyzési határozatban egyrészről határozottan meg kell jelölni a jogosultság alanyát, tárgyát, tartalmát.
A legalitás eljárásjogi alapelv, amely alapján az ingatlan-nyilvántartó hatóság csak a jogszerűen előterjesztett kérelem alapján, az ahhoz csatolt és bejegyzésre alkalmas bizonyító erővel és alaki kellékekkel bíró okirat alapján dönthet a bejegyzésről, amelyet csak a törvényben erre hatáskörrel és illetékességgel felruházott szerv által teljesíthető.
A valószínűsítés egyetlen formája az okirat, a valószínűsítés kötött, azaz csak a jogszabály szerint bejegyzésre alkalmas okirat szolgálhat bejegyzés alapjául. Az ingatlan-nyilvántartási eljárásban a bejegyzési határozat meghozatalának nem feltétele, hogy az adott jogosultság minden kétséget kizáró keletkezése, módosulása, illetőleg módosulása bizonyított legyen, elegendő annak valószínűsítése, hogy van, pontosabban inkább fennáll a jog, mint sem az ellenkezője. Előbbiek alapján a ingatlan-nyilvántartási ügyben hozott határozat nem teljes körű bizonyítás, hanem okiraton alapuló valószínűsítés alapján megállapított tényálláson nyugszik. A ingatlan-nyilvántartási hatóságnak nem kell a bizonyosság fokáig eljutni, a ingatlan-nyilvántartási hatóság a félnek okiraton alapuló tényállás-valószínűsítése alapján dönt a kérelem érdemében.
Az ingatlan-nyilvántartási eljárások egyszerűsége és gyorsasága nem eredményezi a fair eljárás követelménye kizárását, az mind a ingatlan-nyilvántartási hatóságra, mind a felekre kiterjedő szankcionált kötelezettséget jelent. A fair eljárás több faktorú követelményt jelent, amelynek egyik eleme kiterjed a ingatlan-nyilvántartási szempontból fontos, az ésszerű időn belüli döntéshozatal kötelezettségére is. A due process elve egyszerre hat a nemzetközi és a belső jogban. A közigazgatási szakban vezetett 30

ingatlan-nyilvántartási eljárásban speciális kiegészítő szabályok érvényesülnek az egyszerűség és gyorsaság érvényesítése végett. AZ INGATLAN-NYILVÁNTARTÁS FOGALMA A magyar ingatlan-nyilvántartás a körzeti földhivatalok által vezetett - meghatározott körben jogkeletkező hatállyal bíró - közhiteles és publikus ingatlanleltár, amely az ország egész területére és minden ingatlanára kiterjed. Jellegét és célját tekintve vegyes rendszerű lajstrom, egyszerre szolgálja: • az ingatlanokhoz fűződő jogok és törvényes érdekek védelmét, • illetve a makrogazdasági tervezést és statisztikai adatgyűjtést, • továbbá alapját képezi az ingatlanokhoz kapcsolódó pénzügyi kötelezettségek megállapításának. Használatának módját tekintve obligatórius rendszer, amely egyfelől azt jelenti, hogy használata kötelező, azaz a jogszerzők és az állami szervek ingatlanokra vonatkozó jogok, tények érvényesítésénél nem mellőzhetik az ingatlan-nyilvántartás tartalmát. Jelentése kiterjed ugyanakkor arra is, hogy az egyes ingatlanokat kötelező felvenni a nyilvántartásba. Az ingatlan-nyilvántartási rendszer kötelező használati jellegét a közhitelesség törvényes vélelme /praesumptio iuris/ ellentételezi. A magyar ingatlan-nyilvántartás az ún. konstitutív, azaz jogkeletkeztető nyilvántartási rendszerek közé tartozik, amely annyit jelent, hogy egyes jogok a az ingatlan-nyilvántartási bejegyzés nélkül nem jöhetnek létre, míg más jogokat az ingatlan-nyilvántartási bejegyzés nélkül a jogszerzők harmadik személyekkel szemben nem érvényesíthetnek. A magyar ingatlan nyilvántartás dologi tartalmát tekintve teljes, tartalmazza az ország összes önálló ingatlanát. Az ingatlan-nyilvántartás dologi teljessége megdönthető törvényes vélelem, bizonyítható, hogy az önálló ingatlan időközben megszűnt, illetőleg az új önálló ingatlan nyilvántartásba vételének feltételei adottak, a kérelem benyújtása megtörtént. AZ INGATLAN-NYILVÁNTARTÁS CÉLJA Az ingatlan-nyilvántartás az ingatlanok dologi és kötelmi jogviszonyainak közhitelű nyilvántartására szolgál. A cél egyszerre jogi, gazdasági és informatikai. Jogi célja az, hogy abból mindenki megismerhesse az adott ingatlan jogi állapotát, a jogosultságok alanyi és tárgyi körét. Ezért az ingatlan-nyilvántartás nyilvános irattár, mégpedig joghatással bíró irattár. Az ingatlan-nyilvántartás közérdekű, a társadalom biztonságát szolgáló magánjogi, illetőleg közigazgatási célokat szolgál. • Magánjogi célok: o a bejegyzett jogok, o az ingatlan forgalomban fellépők, o a hitelezők érdekeit szolgálja. • Közjogi célok o fiskális célok: az ingatlanokkal kapcsolatos közjogi kötelezettségek megállapítása, o közgazdasági és területfejlesztési célok: az állami makro- és mikroszintű tervezés szolgálata. Az eljárás nem szervező jellegű, mint a tipikus államigazgatási eljárás, de nem is ítélkező tevékenységre irányul, mint a polgári peres eljárás. Már létező civiljogi jogviszonyok regisztratív és törvényességi felügyeleti eljárása. Nem célja a konfliktus helyzetek, azaz jogviták eldöntése, ehelyett a létrejött jogviszonyok nyilvántartásba vétele és harmadik személyek felé kinyilvánítása és védelme. Ingatlan-nyilvántartási eljárást csak kivételként kezdeményezhet maga a közigazgatási szerv, ott is az eljárás megindításának kikényszerítése lehet csak célja. Az eljárást a bejegyzés által érintett felek kezdeményezhetik, és ezzel kényszerbe hozzák a közigazgatási szervet. Egyfelől az köteles megindítani eljárási cselekményeit, kötött a bejegyzési kérelem korlátaihoz és a kérelmet főszabályként el kell bírálnia érdemben.

31

AZ INGATLAN-NYILVÁNTARTÁSI JOG SAJÁTOSSÁGA Az ingatlan-nyilvántartási jog az ingatlanjogon belül, rendszerezett, anyagi (polgári jogi) és eljárásjogi szabályokat tartalmaz. Többségében és túlnyomórészt eljárásjogi szabályokat találunk, amelyek meghatározzák a bejegyző hatóság eljárását, így különösen - bejegyző hatóság és a fél jogviszonyát, - a bejegyzések feltételeit, - a bejegyzések tárgyi körét, - a bejegyzések módját, - a bejegyzés bizonyító hatását, - a jogorvoslatokat. AZ AZ INGATLAN-NYILVÁNTARTÁST VEZETŐ SZERVEZET • Ingatlan-nyilvántartási ügyekben illetékességükön belül a körzeti földhivatalok járnak el, az ő elvonhatatlan - hatáskörükbe tartozik az ingatlan-nyilvántartási bejegyzési ügyek intézése. A földhivatalon belül, annak ügyrendje szerint, a földhivatal vezetőjének határozata alapján hozhat önálló határozatokat, azaz foganatosíthat bejegyzéseket az ingatlan-nyilvántartási előadó. • Az ingatlan-nyilvántartás vezetése, valamint az ingatlan-nyilvántartási ügyek intézése az ingatlanügyi hatóság hatáskörébe tartozik. Ingatlanügyi hatóság a körzeti földhivatalt és a megyei földhivatal. • Az ingatlanügyi hatósági ügyeket első fokon az ingatlan fekvése szerint illetékes körzeti földhivatal (a továbbiakban: körzeti földhivatal), másodfokon, felettes ingatlanügyi hatóságként a megyei földhivatal, illetőleg Budapesten a Fővárosi Földhivatal látja el. • Ingatlanügyi hatósági ügyek alatt az ingatlanügyi hatóság által ellátott, különösen az ingatlannyilvántartás, a földtulajdon, a földhasználat, a földvédelem, a földértékelés, és a földmérés, és térképészet külön jogszabályokban meghatározott hatósági feladatait kell érteni. • A körzeti földhivatal jogi személy, részben önállóan gazdálkodó részjogkörű, a megyei földhivatal irányítása alatt működő költségvetési szerv. • A körzeti földhivatal illetékessége kiterjed a külön jogszabályban meghatározott körzetekben lévő településekre. • A megyei földhivatal jogi személy, önálló gazdálkodási jogkörű, a földművelésügyi és vidékfejlesztési miniszter (a továbbiakban: miniszter) irányítása alatt működő központi költségvetési szerv. • A megyei földhivatal illetékességi területe kiterjed a megye területére, a Fővárosi Földhivatal illetékessége pedig a főváros területére. • Az ingatlan-nyilvántartást településenként (község, város, fővárosi kerület) kell vezetni, Debrecen, Győr, Miskolc, Pécs és Szeged megyei jogú városokban pedig kerületenként is lehet vezetni. AZ INGATLAN-NYILVÁNTARTÁS JOGHATÁSAI (NEM JOGHATÁLY) Az ingatlan-nyilvántartáshoz négy alapvető joghatás kapcsolható: (nem joghatály!) a) Eljárási jogi hatás ahhoz a vélelemhez kapcsolódik, amely szerint a bejegyzett jog a nyilvántartás szerinti jogosultat megilleti, illetve a törölt jog nem áll fenn. Pozitív irányban: mindenki bízhat abban, hogy azok a jogok, amelyeket az ingatlan-nyilvántartás tartalmaz, csakugyan megilletik a bejegyzettet. Negatív irányban: a törölt jogok és tények nem állnak fenn a jogosult terhére. b) Jogkeletkeztető hatás alapján ingatlanra dologi jogot átruházás alapján csak ingatlan-nyilvántartási bejegyzéssel lehet megszerezni, és rendszerint más dologbeli jog alapításához is ez szükséges. c) Jogvédelmi hatás révén, aki az ingatlan-nyilvántartásban bízva, jóhiszeműen és ellenérték fejében nem jogosulttól ingatlan-nyilvántartási jogot szerez, szerzésében mindenkivel szemben, így az anyagi jog szerinti jogosulttal szemben is a törvény korlátai között védelemben részesül. A jogvédelmi hatás alapozza meg a nem jogosulttól való jogszerzést.

32

d) A jóhiszemű szerzés vélelmét megalapozó joghatás. Az ingatlan-nyilvántartásban bízva, ellenérték fejében jogot szerző személy jóhiszeműségét az ellenkező bizonyításáig vélelmezni kell. AZ INGATLAN-NYILVÁNTARTÁS RÉSZEI (!) Az ingatlan-nyilvántartás: a/ a tulajdoni lapból, b/ az ingatlan-nyilvántartási térképből /alaprajzból/, c/ az irattárból, d/ és a törölt bejegyzések állományából áll.

33

6. ingatlan-nyilvántartási bejegyzés feltételrendszere AZ INGATLAN-NYILVÁNTARTÁS ELVEI (9 db) • bejegyzés /notatio/ elve, • nyilvánosság /publicitas/ elve, • közhitelesség /publica fides/ elve, • rangsor /prioritas/ elve, • különlegesség /specialitas/ elve, • jogszerűség elve /legalitas/ elve, • kérelemhez kötöttség elve • kötelező használat elve, • okirati elv. AZ INGATLAN-NYILVÁNTARTÁSI BEJEGYZÉS A bejegyzés fogalma, feltételei, fajtái és hatálya A magyar ingatlan-nyilvántartás a kötelező, állami hatósági hatáskörben vezetett, hivatalbóli nyilvántartásba vétel elvén áll. A nyilvántartásba-vétel elmulasztásának magánjogi, illetőleg közjogi szankciói vannak. • A magánjogi szankciók a jog keletkezésének, illetőleg érvényesítése kizárásában állnak be. • A közjogi szankció: bírság. A nyilvántartásba vétel az ingatlan-nyilvántartási tulajdoni lapra történő bejegyzéssel történik meg. Az ingatlan-nyilvántartási bejegyzés egyfelől közigazgatási határozat, másfelől a tulajdoni lapon végrehajtott joghatállyal bíró változásvezetés. A bejegyzés tartalmát tekintve - pozitív: új jog bejegyzéséről, új tény feljegyzéséről rendelkezik - negatív: jog, tény törléséről rendelkezik. A BEJEGYZÉS FELTÉTELEI (!) Az ingatlan-nyilvántartás tartalmát képező jogok és tények bejegyzésének különböző feltételei vannak. E feltételek a következők: a./ a bejegyzés anyagi feltételei: • érvényes jogcímes jogügylet, azaz az ingatlan-nyilvántartásban feltüntetett jogosult és a jogszerző olyan megállapodása • bíróság vagy más hatóság olyan határozata, amely a polgári jog szabályai szerint jog vagy tény keletkezésére, módosulására, megszűnésére vezet b./ a bejegyzés alaki feltételei: • az ingatlanra vonatkozó jog vagy tény keletkezését, módosulását, megszűnését tanúsító okirat, határozat csatolása, továbbá jogszabály szerint szükséges mellékletek /pl. vázrajz, hatósági engedély stb/ • bejegyzési engedély a bejegyzett jogosulttól, illetőleg a bejegyzést elrendelő bírósági vagy hatósági rendelkezés c./ a bejegyzés eljárási feltételei: • a bejegyzés iránti ügyféli kérelem • az ingatlan-nyilvántartási bejegyzettől (nyilván könyvi előző) származó bejegyzési engedély • bírósági, hatósági megkeresés • az ingatlan-nyilvántartást vezető földhivatal bejegyzést elrendelő határozata

34

d./ A bejegyzés nyilvántartási feltételei: • a bejegyzendő jog vagy tény olyan ingatlanra vonatkozzon, amelyet az ingatlan-nyilvántartás tartalmaz • az adott jog vagy tény az ingatlan-nyilvántartásba jogszabály szerint bejegyezhető legyen • a bejegyzést azzal szemben kérjék, aki az ingatlan-nyilvántartásban már jogosultként szerepel, illetve akit egyidejűleg jogosultként bejegyeznek. • a bejegyzést valamely korábbi bejegyzés ne akadályozza Kivételt képeznek a szabály alól:
a ranghelyet fenntartó, függő hatállyal járó bejegyzések, illetőleg feljegyzések
a bejegyzés alapjául szolgáló okirat harmadik személlyel szembeni hatálytalanságát kimondó bírósági ítéleten alapuló bejegyzési kérelem,
jelzálogjog bejegyzése az örökössel szemben az örökhagyó tulajdonában lévő ingatlanra; a bejegyzés azonban csak az örökös - ha pedig az örökös az ingatlant a hagyaték átadása előtt elidegenítette, a szerző - tulajdonjogának bejegyzésével válik hatályossá. A függő jogi helyzetre a bejegyzésben utalni kell.
jelzálogjog bejegyzése az örökös tulajdonában lévő ingatlanra az örökhagyó kötelezettségei alapján. Az ingatlan-nyilvántartási bejegyzésnek, mint összefoglaló fogalomnak a magyar ingatlan-nyilvántartási jogban három típusa van:
jogok bejegyzése (mindig joghatállyal bír)
(jogilag jelentős) tények feljegyzése (joghatályosak és joghatály nélküliek egyaránt vannak)
adatok átvezetése (mindig joghatály nélküli). • • •

A jogok bejegyzéséhez fűződő joghatály lehet konstitutív vagy deklaratív, amelyhez kiegészítő hatályként, járulékosan jogóvó, felfüggesztő (un. processzív) hatály kapcsolódhat. A tények feljegyzése lehet deklaratív joghatályú, illetőleg joghatály nélküli. Az adatok átvezetéshez a bizonyító erő magánjogi joghatálya fűződik csak, de jogvédelmi hatály nem társul. (lényegében joghatály nélküli)

A magyar ingatlan-nyilvántartási jogban a bejegyzés joghatálya alapján megkülönböztetünk kényszerű és fakultatív ingatlan-nyilvántartási jogok. • Kényszerű ingatlan-nyilvántartási jogok közé sorolunk minden dologi jogot. A kényszerű jelleg azt jelenti, hogy a bejegyzés tényállási elem a jogváltozás létrejöttének. • Fakultatív ingatlan-nyilvántartási jogok közé soroljuk az ingatlan-nyilvántartási törvényben meghatározott egyes kötelmi jogokat és jogilag jelentős tényeket és körülményeket. A fakultatív jelleg azt jelenti, hogy a jogváltozás az ingatlan-nyilvántartáson kívül végbe megy, a bejegyzés csak harmadik személyek felé hordoz joghatályt. A BEJEGYZÉS KONSTITUTÍV HATÁLYA
A bejegyzés konstitutív hatályának jelentősége a nyilvántartás tulajdonvédelmi, és egyéb jogokra vonatkozó védelmi funkciójában teljesedik ki. A konstitutív hatályú bejegyzés egyaránt védi a bejegyzett anyagi jogi jogosultat, és a forgalomban megjelenő jóhiszemű harmadik személyeket.
Az ingatlan-nyilvántartási jog a dologi jogok jogügyleten alapuló átruházása esetére mondja ki a jogkeletkeztető hatályt.
A bejegyzés jogkeletkeztető hatálya relatív, mivel a jogok csak egy a törvény által meghatározott csoportjára vonatkozik, illetőleg nem önmagában a bejegyzés keletkezteti a jogot, hanem a megállapodással együtt egy összetett tényállást alkotva következik be a jogváltoztató hatály.

35

A bejegyzés konstitutív hatályának esetei Inytv. 3. § (1) Egyes jogok az ingatlan-nyilvántartásban a tulajdoni lapra történő bejegyzéssel keletkeznek. (2) Az okiraton alapuló bejegyzés keletkezteti az • átruházáson alapuló tulajdonjogot, • továbbá a szerződésen alapuló o vagyonkezelői jogot, o földhasználati jogot, o haszonélvezeti jogot és a o használat jogát, o a telki szolgalmi jogot, o a jelzálogjogot (önálló zálogjogot). A BEJEGYZÉSSEL KELETKEZŐ JOGOK KELETKEZÉSÉNEK IDŐPONTJA
A felek önrendelkezési jogából kiindulva leszögezhetjük, hogy a jog és/vagy tény a bejegyzéssel és/vagy feljegyzéssel a bejegyzési kérelem iktatásának időpontjára visszaható hatállyal keletkezik, a bejegyzés keletkezésének időpontja tehát a bejegyzési kérelem benyújtásának időpontja, hiszen a bejegyzési kérelem benyújtásával zárul le azon szakasz, amely még a felek rendelkezési hatókörébe tartozik.
A bejegyzések hatályosulása és keletkezése tehát főszabályként egybeesik. Ez alól kivételt képeznek az ún. ranghely-biztosító feljegyzések, amelyek esetében a keletkezés és a hatályosulás elválik egymástól abban az értelemben, hogy a ranghely-biztosító feljegyzések egy későbbi időpontban keletkező jog hatályosulási helyét biztosítják.
A bejegyzés megengedése és annak tulajdoni lapon történő átvezetése egyszerre történik, így a bejegyzés a tulajdoni lapra a határozathozatallal egyidejűleg, nem jogerős határozat alapján, még a kézbesítés előtt azonnal és feltétel nélkül megtörténik.
A bejegyzési határozat a jogorvoslati határidők elteltéig jogorvoslattól függő hatályú, de végrehajtható határozat. A tulajdoni lapra történő bejegyzés azonban végleges, nem függ utólagos igazolástól. A BEJEGYZETT JOG HATÁLYOSULÁSA A 18/2010. (XI. 8.) KK vélemény a bejegyzéshez fűződő joghatályt helyesen a bejegyzési kérelem iktatásának időpontjához köti. A bejegyzéshez fűződő joghatály beálltát (vagyis a bejegyzés ranghelyét és ezzel az egyes bejegyzések rangsorát is) tehát nem a bejegyző határozat időpontja, hanem a bejegyzési kérelem iktatásának, vagyis a széljegyzésnek az időpontja határozza meg. A széljegy tehát nem csupán az ingatlan-nyilvántartási eljárás megindítását tanúsítja, hanem annak időpontja lesz a tulajdonjog keletkezésének az időpontja is. A BEJEGYZÉSI ELV ÉRVÉNYTELENSÉGE

TELJESSÉGE,

KORLÁTOZOTTSÁGA

ÉS

RELATÍV

JELLEGE,


A bejegyzési elv annyiban a teljességet képviseli, hogy minden nyilvántartásba vehető ingatlant érint, mégis korlátozott a tekintetben, hogy csak az a jog és/vagy tény jegyezhető be és/vagy fel, amelyeket jogszabály rendel el bejegyezni, illetőleg feljegyezni.
A bejegyzés jogkeletkeztető hatálya a magyar jogban relatív. A bejegyzés alapvető anyagi jogi feltétele az érvényes jogügyletet inkorporáló okirat, az érvényes jogcím léte. A jogok keletkezéséhez, módosulásához, és megszűnéséhez szükséges a bejegyzés a kötelmi igényt teljesíti ki. Annak hiányában a szerződés kizárólag egy kötelmi igényt teremt a tulajdonjog szolgáltatása iránt, viszont anélkül, illetőleg annak érvényessége nélkül a bejegyzés sem teremti meg a jogot. A bejegyzés csak a Ptk és az Inytv. együttes törvényi tényállási feltételei teljesülése esetén fejt ki jogkeletkeztető hatályát.
A bejegyzés ÉRVÉNYTELENSÉGE lehet magánjogi, illetőleg közjogi eredetű. o Ha a kötelmi ügylet (pl. adásvételi, ajándékozási szerződés) érvénytelen, az kihat a dologi ügyletre is, így annak érvénytelensége egyben a bejegyzés is érvénytelenségét is maga után vonja. A bejegyzés érvénytelen, ha a bejegyzés alapjául szolgáló szerződés érvénytelen. 36

o A bejegyzési határozat közjogi egyedi aktus, amely a közjog szabályai szerint lehet érvénytelen. A bejegyzési határozat, mint közjogi aktus lehet jogsértő, ebben az esetben a bejegyzés is jogsértő. A közigazgatási határozat Ket. Szerinti semmissége esetén a bejegyzés szintén érvénytelen, de ez az érvénytelenség közjogi. Ilyen közjogi semmiségi ok lehet az ingatlan-nyilvántartási határozat esetén a hatáskör, illetőleg illetékesség hiánya, szándékos bűncselekménnyel meghozott bejegyzési határozat, mint pl. a tulajdoni lapnak, mint közokiratnak a meghamisítása. A jogsértő bejegyzési határozat nem érinti a bejegyzés alapjául szolgáló szerződés, a dologi ügylet érvényességét, de eredményezheti a tulajdonjog változás időleges elmaradását, a bejegyzési határozat elutasítása, illetőleg megsemmisítése révén. A DEKLARATÍV JOGHATÁLY
A jogalkotó a bejegyezhető kötelmi jogok hatályát harmadik személyekre is ki akarta terjeszteni, és a bejegyzéssel a kötelmi jogoknak abszolút hatályt biztosítani kívánt. E jogok a bejegyzéstől függetlenül létrejönnek inter partes, a bejegyzés deklaratív hatállyal bír, az ingatlan-nyilvántartási cognitio elvével erga omnes hatályt biztosít a jogosultnak. Senki sem hivatkozhat ezt követően arra, hogy a bejegyzett jogról nem tudott. A bejegyzés időpontjától e jogok azonban már nem csak a felekre, hanem mindenkire kihatnak. Abban az esetben, ha ezek a jogok, ill. tények megjelennek a nyilvántartásban, senki nem hivatkozhat arra, hogy ezek fennállásáról nem tudott. Ezek a bejegyzések tehát egy bizonyos szinten védik az anyagi jogi jogosult érdekeit azáltal, hogy e jogokat harmadik személyekkel szemben is hatályosság teszik.
Szintén deklaratív hatállyal bejegyezhetők az ingatlan-nyilvántartásban meghatározott jogilag jelentős tények. Ennek elmaradása szintén azt vonja maga után, hogy a jogosult azt nem érvényesítheti jóhiszemű harmadik jogszerzővel szemben. A deklaratív hatályú bejegyzések említett típusai eljárásjogi hatállyal is bírnak, s így ezekben az esetekben minden későbbi jogszerzés az ilyen bejegyzés tényétől függ.
Egyes jogok és jogilag jelentős tények bár nem a bejegyzéssel jönnek létre, harmadik személyekkel szemben azonban csak akkor bírnak joghatállyal (deklaratív hatály), ha az ingatlan-nyilvántartásba bejegyzésre, ill. feljegyzésre kerülnek. Ilyenek: 1., a jogszabályon, bírósági más hatósági határozaton alapuló: (tehát a nem szerződésen alapuló)
tulajdonjog;
vagyonkezelői jog;
földhasználati jog;
haszonélvezeti jog
használat jog;
telki szolgalmi jog;
jelzálogjog. 2., a jogszabályon, bírósági más hatósági határozaton, megállapodáson, egyoldalú rendelkezésen alapuló:
elő- visszavásárlási jog, vételi jog;
tartási és életjáradéki jog;
végrehajtási jog;
bírósági ítéleten alapuló tulajdoni korlátozás,
bírósági vagy hatósági határozaton alapuló telekalakítási és építési tilalom elrendelése, valamint egyéb építésügyi korlátozás,
a szerződésen vagy végintézkedésen alapuló elidegenítési és terhelési tilalom,
az e törvényben meghatározott perek és büntetőeljárás megindítása,
árverés, nyilvános pályázat kitűzése,
a zárlat, zár alá vétel, zár alá vételt megelőző biztosítási intézkedés, zárlat az Európai Unió által elrendelt pénzügyi és vagyoni korlátozó intézkedés végrehajtására,
tulajdonjog fenntartással történt eladás, 37


a törölt zálogjog ranghelyének fenntartása, illetve a ranghellyel való rendelkezés jogáról történő lemondás,
jelzálogjog ranghelyének előzetes biztosítása,
ranghely megváltoztatása. JOGHATÁLY NÉLKÜLI FELJEGYZÉSEK – INFORMATÍV HATÁLY
A feljegyzés hiányában is joghatásukat kifejtő tények kizárják a hiteles tanúsító erőt, ilyenkor az ingatlannyilvántartás nem legitimálja bejegyzettet, nem hordozza bizonyító erőt, nem támasztja alá a jogvédelmet. Az ilyen tények feljegyzésének elmaradása a hozzájuk fűződő joghatást nem érinti.
A joghatály nélküli bejegyzések jogvédelmi hatások megvalósítására sem alkalmasak. A joghatály nélküli feljegyzések kettős problémát okoznak: áttörik a rangsorozat és a közhitelesség joghatását úgy, hogy eközben az általuk célzott jogvédelmi hatást, az anyagi jogosult védelmét sem érik el.
A joghatály nélküli bejegyzések külön csoportját képezik azok a bejegyzések, amelyekhez járulékosan felfüggesztő hatály is társul (pl.: fellebbezés, bírósági jogorvoslati kérelem). Ez utóbbiak feljegyzésének elmarása a forgalomban megjelenő, és az ingatlan-nyilvántartást megtekintő harmadik személyek érdekeit a leginkább veszélyezteti, így ezekre kell a legjobban figyelni. Ezek az alábbi jogilag jelentetős tények: a) a jogosult kiskorúsága vagy gondnokság alá helyezése, b) a jogosulttal szemben megindított felszámolási eljárás, végelszámolás, c) a külföldi székhelyű vállalkozás fióktelepének, kereskedelmi képviseletének cégjegyzékből történő törlése, d) kisajátítási és telekalakítási eljárás megindítása, e) az ingatlanügyi hatósági határozat elleni jogorvoslati kérelem benyújtása, f) bejegyzés, feljegyzés és az adatváltozás átvezetése alapjául szolgáló vagy azzal kapcsolatos bírósági határozat elleni felülvizsgálati kérelem benyújtása, g) az ingatlan jogi jellege, h) bejegyzés, feljegyzés és az adatváltozás átvezetése iránti kérelem vagy megkeresés elutasítása, i) épület létesítése vagy lebontása, j) az ingatlan-nyilvántartási eljárás felfüggesztése, k) jogerős hatósági vagy bírósági határozattal megállapított tartós környezetkárosodás ténye, mértéke és jellege. m) földmérési mintatér. + ADATOKHOZ SEM TÁRSUL JOGHATÁLY! (Csak bizonyító erő) A BEJEGYZÉSI ELV KISEGÍTŐ ELVEI: SPECIALITAS, LEGALITAS
A specialitas elve anyagi jogi alapelv, amely azt jelenti, hogy a bejegyzési kérelemben, a bejegyzés alapjául szolgáló okiratban és a bejegyzési határozatban egyrészről határozottan meg kell jelölni a jogosultság alanyát, tárgyát, tartalmát.
A legalitás eljárásjogi alapelv, amely alapján az ingatlan-nyilvántartó hatóság csak a jogszerűen előterjesztett kérelem alapján, az ahhoz csatolt és bejegyzésre alkalmas bizonyító erővel és alaki kellékekkel bíró okirat alapján dönthet a bejegyzésről, amelyet csak a törvényben erre hatáskörrel és illetékességgel felruházott szerv által teljesíthető. A legalitas elvét tökéletesen megvalósítani nem lehet. Az ingatlan-nyilvántartási határozatok nem döntenek a jog fenn állása vagy fenn nem állása érdemi kérdésében. Akkor sem, ha a felek között abban a tekintetben vita alakul ki, hanem akkor sem a felek között még nincs jogvita. Az ingatlan-nyilvántartási határozatok e tulajdonsága a jogvita kibontakozásakor válik nyilvánvalóvá. Az ingatlan-nyilvántartási eljárás ugyanis szabály szerint a felek jogváltozásban való egyetértése alapján indul, ebből következik egyszerűsége és relatív gyorsasága is. Ezért elégszik meg a ingatlan-nyilvántartási eljárás a „bizonyítás” alacsonyabb fokával, a jogváltozások okiratokra alapított valószínűsítésével. A valószínűsítés egyetlen formája az okirat, a valószínűsítés kötött, azaz csak a jogszabály szerint bejegyzésre alkalmas okirat szolgálhat bejegyzés alapjául. Az ingatlan-nyilvántartási eljárásban a bejegyzési határozat meghozatalának nem feltétele, hogy az adott jogosultság minden kétséget kizáró keletkezése, módosulása, illetőleg módosulása bizonyított legyen, elegendő annak valószínűsítése, 38

hogy van, pontosabban inkább fennáll a jog, mint sem az ellenkezője. Előbbiek alapján a ingatlannyilvántartási ügyben hozott határozat nem teljes körű bizonyítás, hanem okiraton alapuló valószínűsítés alapján megállapított tényálláson nyugszik. A ingatlan-nyilvántartási hatóságnak nem kell a bizonyosság fokáig eljutni, a ingatlan-nyilvántartási hatóság a félnek okiraton alapuló tényállásvalószínűsítése alapján dönt a kérelem érdemében.
Az ingatlan-nyilvántartási eljárások egyszerűsége és gyorsasága nem eredményezi a fair eljárás követelménye kizárását, az mind a ingatlan-nyilvántartási hatóságra, mind a felekre kiterjedő szankcionált kötelezettséget jelent. A fair eljárás több faktorú követelményt jelent, amelynek egyik eleme kiterjed a ingatlan-nyilvántartási szempontból fontos, az ésszerű időn belüli döntéshozatal kötelezettségére is. A due process elve egyszerre hat a nemzetközi és a belső jogban. A közigazgatási szakban vezetett ingatlan-nyilvántartási eljárásban speciális kiegészítő szabályok érvényesülnek az egyszerűség és gyorsaság érvényesítése végett. HATÁLYOK ÖSSZEFOGLALÁSA 1, Konstitutív hatály
egyes jogok ingatlan nyilvántartásba történő bejegyzéssel jönnek létre 2, Deklaratív hatály
a jog felek között érvényesen, hatályosan létrejön
bejegyzés 3. személyek felé deklarálja, kinyilvánítja
3. személyek jogszerzését korlátozhatja 3, Eljárásjogi hatály
valamely bejegyzés (pl. fellebbezés) vagy végrehajtási jog későbbi jogszerzők jogszerzését feltételessé teszi 4, Informatív hatály
bejegyzés elmaradása nem érinti a jog hatályosulását (pl. valakit gondnokság alá helyeznek) BEJEGYZÉS FELTÉTELEI RÖVIDEN: 1, anyagi feltétel – érvényes jogcím legyen 2, alaki feltétel – tanúsító okirat, amely bizonyítja a jog keletkezését 3, eljárási feltétel – bejegyzés iránti kérelem 4, nyilvántartási feltétel – adott jog a nyilvántartásba szereplő ingatlanra vonatkozzon ELJÁRÁS INDULHAT 1, kérelemre
körzeti földhivatalnál e célra rendszeresített nyomtatványon kell benyújtani
kérelem benyújtására az jogosult o akinek az a bejegyzett jogát érinti, o vagy aki a bejegyzés által jogosulttá válik 2, megkeresés
megkeresésnek tartalmaznia kell 1, megkereső szerv nevét, 2, érintett ingatlan helyrajzi számát 3, jognak, ténynek vagy adatnak megjelölését, aminek bejegyzését, feljegyzését, átvezetését kérik

39

7, A közhitelesség jogvédelmi hatása és annak korlátai Inytv. 5. § (1) Az ingatlan-nyilvántartás - ha törvény kivételt nem tesz - a bejegyzett jogok és a feljegyzett tények fennállását hitelesen tanúsítja. (JOGOK és TÉNYEK! ADATOK NEM!) – Bizonyító erő Ha valamely jogot az ingatlan-nyilvántartásba bejegyeztek, illetve, ha valamely tényt oda feljegyeztek, senki sem hivatkozhat arra, hogy annak fennállásáról nem tudott. - Cognitio (2) Az ellenkező bizonyításáig az ingatlan-nyilvántartásba bejegyzett jogról és feljegyzett tényről VÉLELMEZNI KELL, hogy az fennáll, és az ingatlan-nyilvántartás szerinti jogosultat illeti meg. A jogok, tények törlése esetén - az ellenkező bizonyításáig - azt kell vélelmezni, hogy azok nem állnak fenn. Legitimáló vélelemhatás (3) A jóhiszemű szerző javára az ingatlan-nyilvántartást - az ellenkező bizonyításáig - az oda bejegyzett jogok és feljegyzett tények tekintetében akkor is helyesnek és teljesnek kell tekinteni, ha az a valóságos helyzettől eltér. Az ingatlan-nyilvántartási eljárásban jóhiszemű jogszerzőnek minősül az, aki az ingatlannyilvántartásban bízva, ellenérték fejében szerez jogot. Teljesség és helyesség vélelme (4) Az ingatlan-nyilvántartáson kívül jogot szerző személy, illetve az ingatlan-nyilvántartásból törölt jog vagy tény jogosultja nem érvényesítheti megszerzett jogát az ingatlan-nyilvántartásba bejegyzett, illetőleg az őt rangsorban megelőző, jóhiszemű jogszerzővel szemben. Az ingatlan-nyilvántartáson alapuló szerzés jóhiszeműsége melletti vélelem (6) Az ingatlan-nyilvántartásban feltüntetett adatokkal szemben a bizonyítás azt terheli, aki az adatok helyességét, valósággal egyezőségét vitatja. Bizonyítási teher (7) Ha az ingatlannak a tulajdoni lapon átvezetett és az ingatlan-nyilvántartási térképen ábrázolt határvonala alapján a földmérésről szóló jogszabályok szerint meghatározható területnagysága eltér egymástól, akkor ez utóbbi az irányadó. A VÉLELEM HATÁLYOK
A közhitelességi deklaráció célja: az ingatlan- nyilvántartás alapján szerzők védelme, illetve a forgalom biztonsága. Ugyanakkor a közhitelesség nem alakíthat ki olyan képzetet, hogy további kellő gondosság tanúsítására nincs szükség, mivel az ingatlan-nyilvántartási állapot megtekintése csak a gondos eljárás első lépcsőfoka. Ezt támasztják alá a kivételek, amelyek megkövetelik az ingatlan-nyilvántartás szerinti szerzőktől is azt, hogy ismerjék azokat a kivételeket, melyek esetében óvatosan kell eljárniuk.
Ez a vélelem csak annyiban érvényesül, amennyiben a törvény az ellenkező bizonyítását megengedi.
A közhitelesség intézményének célja a közbizalom kialakítása, amely azon alapul, hogy ha valaki a nyilvántartás tartalmában bízva, ahhoz igazítja magatartását (szerződést köt, tesz nyilatkozatot), úgy bizalma elnyeri jutalmát, és ez bejegyzésre is kerül, a törölt jog (tény) jogosultja nem léphet fel vele szemben. A védelem kizárólag a jóhiszemű szerzőket illeti meg. A jóhiszemű jogszerzők ingatlan-nyilvántartási védelme a bizalom elvéből adódik. Szükséges tehát az ingatlan-nyilvántartási állapot ismerete, és az, hogy ne legyen tudomása azzal ellentétes, vagy attól eltérő valós állapotról.
A közhitelesség, mint tanúsító erő tartalmát az Inytv. 5.§. (1) és (2) bekezdése rögzíti. Az ingatlannyilvántartás – ha törvény kivételt nem tesz – a tulajdonjog és más jogosultságok fennállását hitelesen tanúsítja. A törvényi megfogalmazásból következően csupán vélelem szól mind a bejegyzett jogok és/vagy feljegyzett tények fennállása, mind azok fenn nem állása mellett. Az ellenkező bizonyításának kitett törvényes vélelem a bejegyzés és/vagy feljegyzés helyességéhez és jogszerűségéhez, a bizonyító erőhöz, továbbá a jóhiszemű jogszerző védelméhez kapcsolódik. Az ellenkező bizonyításának lehetősége mellett külön jogszabályok is kioldhatják a bizonyító erőt. Ennek jogszabályi fordulatai jól ismertek: o „ha jogszabály kivételt nem tesz”, 40

o „ha törvény kivételt nem tesz”’
Kitételek jelzik, hogy az ingatlan–nyilvántartás tanúsító ereje nem feltétlen. A jogbiztonság okán a törvényi kivételek indokoltak. Ennek a követelménynek a Ptk. jelenleg nem tesz eleget. Nem beszélhetünk tehát a közhitelesség feltétlen joghatályáról, ha helye van ellenkező bizonyításának is. Az Inytv. 5.§(2) és (3) bekezdése is lehetővé teszi az ingatlan-nyilvántartási állapottal ellenkező bizonyítását, így annak bizonyítását, hogy a bejegyzett jogok, feljegyzett tények a valóságban nem állnak fenn, nem olyan formában állnak fenn, ill. nem a bejegyzett jogosultat illetik.
A hiteles tanúsító erő alóli kivételek fontos csoportját képezik az ingatlan-nyilvántartáson kívül szerzett jogosultságok. Ilyenek az ex lege jogszerzések, mint pl. a örökléssel, elbirtoklással, házastársi, élettársi státussal megszerzett tulajdonjog, a hatósági határozat révén szerzett egyéb jogok, amelyek fennállásáról az ingatlan-nyilvántartás egyáltalán nem tartalmaz információt, amennyiben jogosultja nem kérte annak feltüntetését. Az ingatlan-nyilvántartás közhitelessége az alábbi eljárásjogi vélelemhatályok összességeként jelenik meg a tételes jogban: A. A bizonyító erő Inytv. 5. § (1) Az ingatlan-nyilvántartás - ha törvény kivételt nem tesz - a bejegyzett jogok és a feljegyzett tények fennállását hitelesen tanúsítja. (JOGOK és TÉNYEK! ADATOK NEM!) A bejegyzés tehát olyan vélelmet állít fel, miszerint a bejegyzett jog vagy feljegyzett tény fennáll, a valóságban is létezik. Az ingatlan-nyilvántartás – ha törvény kivételt nem tesz - a bejegyzett jogok, és feljegyzett tények fennállását hitelesen tanúsítja. A szabály alapján a bizonyítási teher arra hárul, aki az ingatlan-nyilvántartás tartalmát vitatja. Az Inytv. 5.§.(1) bekezdés első mondatának tartalmát tekintve megállapíthatjuk, hogy védelemben részesíti az anyagi jogi jogosulta, akit a nyilvántartásba bejegyeztek, azáltal, hogy jogait, kiemelten tulajdonjogát maga az állam is elismeri a bejegyzéssel, ill. a nyilvánosságra hozatallal. Másrészt védi a forgalomban megjelenő olyan személyeket, akik kapcsolatba kerülnek adott ingatlannal, s annak valós helyzetét kívánják megismerni. B. A cognitio törvényes vélelme Az Inytv. 5.§. (1) bekezdés második mondata a közhitelességhez szorosan hozzákapcsolja a tulajdoni lap tartalmának ismertsége vélelmét, az un. cognitio-s hatást: senki nem hivatkozhat arra, hogy az ingatlannyilvántartásba bejegyzett jogok, illetőleg feljegyzett tények fennállásáról nem tudott. Ebből vezethető le a cognitio-s vélelem pozitív tartalma, amely szerint vélelmezendő az, hogy az ingatlan-nyilvántartás tartalma mindenki számára ismert. A cognitio vélelme kiterjed a széljegyeztet nyert jogváltozási eljárásra is. C. A legitimáló vélelemhatás Az ellenkező bizonyításáig az ingatlan-nyilvántartásba bejegyzett jogról és feljegyzett tényről vélelmezni kell, hogy az fennáll, és az ingatlan-nyilvántartás szerinti jogosultat illeti meg. A jogok és tények törlése esetén – az ellenkező bizonyításáig – azt kell vélelmezni, hogy azok nem állnak fenn. (Inytv.5§(2)) Ez a bekezdés szintén az első bekezdés tartalmát erősíti, ugyanakkor a második mondat révén az ingatlannyilvántartás jogszerűségének vélelmét is magában foglalja. D. Az ingatlan-nyilvántartás teljességének és helyességének vélelme A jóhiszemű szerző javára az ingatlan-nyilvántartást – az ellenkező bizonyításáig – az oda bejegyzett jogok és feljegyzett tények tekintetében akkor is helyesnek és teljesnek kell tekinteni, ha az a valóságos helyzettől eltér. (Inytv.5.§ (3) 1. mondat.) Ez a deklaráció az ingatlan-nyilvántartásban bízva, jóhiszemű és ellenérték fejében jogot szerző személy javára egy fikciós vélelmet állít fel: nincs olyan az ingatlanra vonatkozó jog vagy tény, amelyet nem tartanak nyilván. A helyesség fikciós vélelem vélelme pedig azt jelenti, hogy a bejegyzettek megfelelnek a bejegyzési kérelemben foglaltaknak ill. az annak alapjául szolgáló okiratban foglaltaknak. Ez utóbbihoz szorosan kapcsolódik a legalitás elve, miszerint a bejegyzett tények és jogosultságok törvényes keretek között, megfelelő eljárási rendben kerültek a nyilvántartásba, és az anyagi jog szerinti jogszerű szerzés alapján. mindenképpen állami elismerésben részesül. 41

A közhitelességhez kapcsolódó processzív hatály alapján a bizonyítási teher arra hárul aki az ingatlannyilvántartás tartalmát vitatja. Az Inytv. 5.§( 6) bekezdés alapján ugyanis Az ingatlan-nyilvántartásban feltüntetett adatokkal szemben a bizonyítás azt terheli, aki az adatok helyességét, valósággal egyezőségét vitatja. Ez a szabály tehát mintegy bizonyító erővel ruházza fel az ingatlan-nyilvántartást, mely ismét védelemben részesít mindazon személyeket, akik az ingatlan-nyilvántartás tartalmát megismerték, s annak tartalmában bíztak. Az ingatlan-nyilvántartási törvény - azáltal hogy kimondja, hogy Az ingatlan-nyilvántartási eljárásban jóhiszemű jogszerzőnek minősül az, aki az ingatlan-nyilvántartás tartalmában bízva ellenérté fejében szerez jogot – a jóhiszemű szerzés vélelmét is részévé teszi a közhitelesség elvének. A törvény tehát előírja, hogy az ingatlan-nyilvántartásba foglaltak fennállnak, valóságnak megfelelnek, ill. még ha nem is állnak fenn , vagy a valóságtól eltérnek akkor is védik a bejegyzett személyt. Ez a bejegyzés tekintetében egy közbizalmi hatást eredményez (publica fides), ami azt jelenti, hogy a bejegyzett jogok, tények mindenkivel szemben hatályosak, és mindenkit köteleznek, ami által a bejegyzés dologias hatályúvá teszi a bejegyzett jogokat, tényeket. A fentiekből látható, hogy a közhitelesség valójában egy igen sok elemből álló vélelem-rendszert alkot. Ezek a vélelmek, s maga a közhitelesség sem érvényesül azonban az ingatlan-nyilvántartás minden momentumában. A közhitelesség elve alóli kivételeket, melyeket a közhitelesség korlátainak is tekinthetünk, a következők szerint csoportosíthatjuk:
A közhitelesség NEM TERJED KI AZ ADATOKRA ÉS AZ INFORMATÍV HATÁLYÚ TÉNYEKRE SEM.
A közhitelesség alapvetően az ingatlan-nyilvántartásba bejegyzett jogosult és az ingatlannyilvántartáson kívüli anyagi jogi jogosult jogviszonyában bír relevanciával.
A közhitelességet össze kell kapcsolni a nyilvánosság elvével. Csak a nyilvános ingatlan-nyilvántartáshoz kapcsolható a közhitelesség, mert a nyilvántartási tartalom ismerete nélkül a forgalomban megjelenő, az ingatlan-nyilvántartással kapcsolatba lépő jóhiszemű harmadik személyek védelme előfeltétel nélkülivé válik. A KÖZHITELESSÉGEN ALAPULÓ JOGVÉDELEM TÉNYÁLLÁSI FELTÉTELEI A közhitelesség joghatásán alapuló védelem csak a következő együttes feltételek esetén illeti meg a jogszerzőt:
a jog feletti rendelkezésre jogügylet útján kerül sor. A jogszerzés akkor részesül védelemben, ha a jogszerzés jogügylet útján történik. A törvény általi (pl. öröklés) és a hatósági határozat útján történő jogszerzés nem részesül védelemben. A jogügylettel szemben támasztott további követelmény, hogy annak érvényesnek kell lennie, vagyis a jogképesség, képviseleti képesség, rendelkezési jog, szerződési akarat hiánya egyben a védelem hiányát jelenti.
a jogról nem a tényleges jogosult rendelkezik. Nem a jog tényleges jogosultja rendelkezik a jog felett, hanem egy olyan személy, akit a bejegyzés legitimált. A továbbiakban a védelem szempontjából fontos követelmény, hogy a bejegyzés ellen nem nyújtottak be panaszt.
a jogszerző jóhiszeműen jár el, és ellenérték fejében szerez. A jóhiszeműség fogalmát negatíve írjuk körül. Nem minősülhet jóhiszeműnek o akinek a nyilván könyv helytelenségének tényéről tudomása van, volt, illetve kellő gondosság mellett arról tudomást szerezhetett, o ha a nyilvánkönyv helyességét vitató jogorvoslati kérelmet, eljárást jegyeztek fel. A ingatlan-nyilvántartás látszat szerinti jóhiszemű szerző prioritást és védelmet kap az anyagi jog szerinti jogosulttal szemben, mert „a gazdasági élet szempontjából fontosabb az, hogy a jogrend elismerje és oltalmazza a jóhiszemű szerzést még a tulajdonos rovására is. A közhitelességen alapuló jogvédelemi hatás nem következmények nélküli joghatás. Ezzel a jogbiztonság fogalmak is megváltozik: a jogbiztonság nem pusztán két fél jogviszonyában értelmezendő, hanem az egész társadalom és gazdasági élet érdekében felmerülő követelmény. Az egyéni jogbiztonságot elhomályosítja a 42

forgalmi majd kollektív jogbiztonság. Ez a jogbiztonság a forgalom alapvető követelménye. A gazdasági élet szempontjából fontosabb az, hogy a jogrend elismerje és oltalmazza a jóhiszemű szerzést még a tulajdonos rovására is. E. A KÖZHITELESSÉG ALÓLI KIVÉTELEK A közhitelesség alóli kivételek tekintetében megkülönböztetünk anyagi jogi kivételeket, amelyek túlnyomó többsége a magánjog területéről származik, illetőleg ingatlan-nyilvántartási jogi kivételeket, amelyeket maga az ingatlan-nyilvántartási törvény határoz meg.
Anyagi jogi kivételek:  Birtokkal megerősített jogcím (ingatlan többszöri eladása) A polgári törvénykönyv a közhitelesség elvét rontva szabályozza az ingatlan többszöri eladásának esetét. A közhitelesség elvéből következően annak a tulajdonjogát kell vélelmezni, aki először lett tulajdonosként bejegyezve az ingatlan-nyilvántartásba. Ezen szabály azonban bizonyos esetben az elsőnek birtokba lépett vevőt részesíti előnyben a nyilvántartásba bejegyzettel szemben, mintegy tulajdonosi védelmet biztosítva neki. Ezzel csorbát szenved nemcsak a közhitelesség, hanem a rangsor elve is. Többszöri eladás esetén az a vevő követelheti a tulajdonjognak az ingatlan-nyilvántartásba való bejegyzését, aki elsőnek jóhiszeműen birtokba lépett, ha pedig ilyen nincs, a korábbi vevő, kivéve ha a későbbi vevő tulajdonjogát az ingatlan-nyilvántartásba bejegyezték. Ezt a rendelkezést kell alkalmazni többszöri ajándékozás esetén is. Az értelmezéshez mindenképpen elengedhetetlen annak tisztázása, hogy kit tekintünk jóhiszeműnek a birtokba lépés, illetve a bejegyzés kapcsán. A birtokba lépő akkor tekinthető jóhiszeműnek, ha az ingatlan-nyilvántartás tartalma nem szól jogszerzése ellen: nincs más vevő tulajdonjogi kérelmére utaló széljegy, valamint nem tud és kellő körültekintés mellett nem kell tudnia a kétszeres átruházás tényéről. A bejegyzést kérő akkor jóhiszemű, ha a kérelem benyújtásakor nem tud a korábbi birtokba lépésről.
Ingatlan-nyilvántartási jogi kivételek: Az ingatlan-nyilvántartási törvény alapján az informatív hatályú bejegyzések teszik ki az ingatlannyilvántartási közhitelesség elmaradásának túlnyomó részét. Az ún. informatív hatályú jogilag jelentős tények esetében a feljegyzés elmaradása a hozzájuk fűződő joghatást nem érinti. + Az adatokra sem terjed ki! AZ INGATLAN-NYILVÁNTARTÁS RÉSZEI ÉS A KÖZHITELESSÉG
Bár az ingatlan-nyilvántartás valóban több - jog szerint részben különböző hatású - részből áll, az ingatlannyilvántartási jog az ingatlan-nyilvántartáshoz kapcsolt joghatásokat a nyilvánkönyvi főkönyvhöz: a tulajdoni laphoz, mint a jelbirtok hordozójához rendeli hozzá.
A közhitelesség tehát nem terjed ki az ingatlan-nyilvántartás minden részére. Az ingatlan-nyilvántartás közhitelessége csak minden egyes része tekintetében önállóan, azaz diszjunktív módon értelmezhető. A nyilvántartási jogszabály a bejegyzett jogokra, tényekre vonatkozó hiteles tanúsító erőt szabályozza. A bejegyzés a tulajdoni laphoz kötődik, más részhez nem. A közhitelességen alapuló jogvédelem tehát mindössze a tulajdoni lap tartalmához köthető ezáltal.
Az ingatlan-nyilvántartási térkép hiteles tanúsító erejét külön jogszabály rögzíti. Az okirattár tanúsító ereje a benne őrzött okiratok alaki bizonyító erejétől függ.
A törölt bejegyzések állományának tartalmához azok hatálytalansága okából nem fűződik bizonyító erő.
Az ingatlan-nyilvántartási adatokhoz nem fűződik közhitelesség, ott a kötelező használat, és a bizonyító erő kapcsolódik a nyilvántartott tartalomhoz. Az ingatlan-nyilvántartás kétféle adatot tüntet fel:  az ingatlan adatait és  a bejegyzett jogosultak személyi adatait. A személyes adatok nem tartoznak a nyilvánkönyvi tartalomba, így a jóhiszemű jogszerző ebben az összefüggésben nem számíthat védelemre, azok kívül esnek a közhitelesség jogvédelmi hatása hatókörén. 43


A dologi adatok az ingatlan-nyilvántartás részeiben is eltérhetnek. Az adatok helyessége az ingatlannyilvántartáson belül eltérhet akkor, amikor az ingatlannak tulajdoni lapon átvezetett területnagysága és a térképen ábrázolt határvonalon alapuló területnagyság eltér egymástól. Az eltérés közvetlenül érinti a tulajdonjogot, hiszen a terület határolja be az ingatlan tulajdonjogának és más jogoknak a tárgyi terjedelmét. Ebben az esetben a főkönyv tanúsító erejét a nyilvánkönyvi térkép háttérbe szorítja, és a térkép tartalmát kell használni. F. Az ingatlan-nyilvántartáson alapuló szerzés jóhiszeműsége melletti vélelem
Az ingatlan-nyilvántartáson kívül jogot szerző személy, illetve az ingatlan-nyilvántartásból törölt jog vagy tény jogosultja nem érvényesítheti megszerzett jogát az ingatlan-nyilvántartásba bejegyzett, illetőleg az őt rangsorban megelőző, jóhiszemű jogszerzővel szemben.
Az ingatlan- nyilvántartáson alapuló szerzés jóhiszeműsége melletti törvényes vélelem a bejegyzés joghatásain, illetőleg annak nyilvánosságán alapul. A gondosság a jóhiszeműség egyik szükséges, de semmiképpen sem elégséges fogalmi eleme. A gondosság tanúsítása mellett van még tere a másokkal szemben méltánytalan, kifejezetten rosszhiszemű eljárásnak, mi több a joggal való visszaélésnek is.
A jóhiszemű szerzés vélelme annak a szerzőnek javára szól, aki az ingatlan-nyilvántartás tartalmának helytelenségét nem ismerve, abban bízva szerzett jogot. Ehhez társul az ingatlan-nyilvántartás helyességét és teljességét jelentő fikcióhatás.
A jóhiszemű szerzés védelme kiterjed az ingatlan-nyilvántartás egész tartalmára.
Nem terjed ki viszont a védelem a bejegyzett jogosultak személyi viszonyaira, így különösen a cselekvőképességükre, jogi személyek esetén jogképességükre, továbbá személyi identitásuk meghatározó elemeire.
A védelem a jogügyleti szerzésen alapuló bejegyzésekre terjed ki, függetlenül a szerzés ingyenes, illetőleg visszterhes jellegétől. Kizárt a jóhiszemű szerzés vélelme, ha az ingatlan-nyilvántartás helytelensége a szerző előtt ismert a szerzés időpontjában, illetőleg ha az ingatlan-nyilvántartásba jogorvoslat, illetőleg perorvoslat ténye feljegyzésre került.
A jóhiszemű szerzés védelme az ingatlan-nyilvántartási eljárásra is kiterjed.
A szerző jóhiszeműségének teljes körűnek kell lennie. Az ingatlan-nyilvántartási állapotot érintő tudásnak, mi több meggyőződésnek nem csak pozitív értelemben kell fenn állnia: a szerzőnek nincs információja az ingatlan-nyilvántartási tartalom helytelenségéről.
A jóhiszemű szerzés további kritériuma abban áll, hogy a szerzés minden további feltételének fenn kell állnia, úgy a megegyezésnek, a bejegyzésnek, a megegyezés érvényességének, mindkét fél cselekvőképességének, az esetleges képviselő felhatalmazottságának, az eladó rendelkezési joga korlátlanságának stb.
ROSSZHISZEMŰ (TISZTESSÉGTELEN) aki az ingatlan-nyilvántartás helytelenségét ismeri, vagyis tudja, hogy aki pl. tulajdonosként van bejegyezve, az nem a valódi jogosult, mert a valódi jogosult valaki más. Nincs ugyanakkor kutatási kötelezettség, nem forog fenn a kellő gondosság elmulasztása, ha valaki további kutatás nélkül megbízik az ingatlan-nyilvántartásban. Nem követelmény, hogy a jogszerző valóban megtekintse az ingatlan-nyilvántartást. A jóhiszeműség védelme annak az oldalán is fennáll, aki egyáltalán nem informálódott az ingatlan-nyilvántartásból, mivel csak a helytelenségről való tudomás zárja ki a jogszerzését.
Az ingatlan-nyilvántartási eljárásban nem dönthető meg a jóhiszeműség vélelme, ahhoz ingatlannyilvántartási per kell, és ott lehetséges az ellenkező bizonyítása.

44

8, A ranghely és a rangsor jogvédő hatása; a bejegyzés ranghelyének biztosítása Inytv. 7. § (1) Az ingatlan-nyilvántartásban egy-egy bejegyzés ranghelyét és ezzel a bejegyzések rangsorát - e törvény eltérő rendelkezése hiányában - a bejegyzés, feljegyzés iránt benyújtott kérelem iktatási időpontja határozza meg. Ranghelyet csak olyan kérelemmel lehet alapítani, amelyhez a bejegyzés alapjául szolgáló okiratot is mellékelték. (2) A ranghely előzetes biztosításának, a ranghely fenntartásának ténye a jogosultak kérelme alapján az ingatlan-nyilvántartás tulajdoni lapján legfeljebb egy évi időtartamra, a törvényben meghatározott módon feljegyezhető. (3) A bejegyzések ranghelyével való rendelkezés, harmadik személyeknek a ranghely módosítása időpontjában bejegyzett jogai sérelmével nem járhat. (KORLÁT)

A RANGSOROZAT ELVE, A JOGVÉDELMI HATÁSOK A kötelmi joggal ellentétben, a dologi jogban a versengő jogok körében az időben előbb keletkezett jog az erősebb, az egyes jogok között hatályosulási rangsor alakul ki. A rangsor szabálya tehát abból indul ki, hogy a korábban bejegyezni kért ingatlan-nyilvántartási jogok előbb szerzett jogok, így „erősebbek” az időben később előterjesztett kérelmen alapulóktól, mint később szerzettektől. A forgalmi érdek követeli meg ezt a szabályt az ingatlanra vonatkozó dologi jogviszonyokban. DEFINÍCIÓ: Az ingatlan-nyilvántartási rangsor az ingatlan-nyilvántartáson belüli jogosultak közötti jogvédelmi hatás. Az ingatlan-nyilvántartási rendszerekben a bejegyzés hatálya kiterjed azok ranghelyére is. A RANGSOR a ranghelyek időbeni sorrendje. A RANGHELY kifejezi egy adott jogosultság bejegyzésének időpontját és helyzetét a többiéhez képest, illetőleg hatályosulásának időpontját és helyét. A ranghely ezért vagyoni értékű helyzet, de nem vagyoni értékű jog. A RANGSOR JOGVÉDELEMI HATÁSÁNAK ALANYI MEGHATÁROZOTTSÁGA
A közhitelesség és a ranghely hatása különböző személyeknek nyújt jogvédelmet. A közhitelesség a jóhiszemű harmadik személyt a ingatlan-nyilvántartásön kívüli anyagi jogi jogosulttól védi (extern oldal), a ranghely anyagi joghatása a ingatlan-nyilvántartásön belüli jogosultaknak egymással szemben nyújt jogvédelmet (intern oldal)
A ranghely ezért mindenekelőtt anyagi jogi intézmény, eljárási oldala az ügyek intézésének rendje anyagi jogi hatása kifejtéséhez szükséges. A RANGSOR JOGVÉDELMI HATÁSNAK KETTŐS JELLEGE 1. A rangsor eljárásjogi értelemben a korábban kérelmezett bejegyezési kérelemnek korábbi elintézési helyet alapít a bejegyzés teljesítése tekintetében. Az alaki rangsort, mint a bejegyzési kérelmek intézésének eljárási sorrendjét azoknak az ingatlan-nyilvántartási iktatóhoz való érkezésük, ezen alapuló iktatásuk sorrendje határozza meg. A rangsor előbbi szabálya nagyon szigorú szabály, attól csak az ingatlan-nyilvántartási törvény engedélyezhet kifejezett rendelkezéssel eltérést. Az alaki rangsort meghatározó iktatási sorrend egyfelől intern hatályú: a hivatalnak szóló ügykezelést, az iktatást, széljegyzést, határozathozatalt, az ügy intézését rendező szabály, másfelől a széljegyzés által extern hatályokkal is bíró, a ingatlan-nyilvántartáson belüli jogosultak, illetőleg a ingatlan-nyilvántartásön kívüliek irányában fenn álló szabály. A rangsort azonban az intern hatály, a hivatali iktatás határozza meg. Az ingatlan-nyilvántartási bejegyzések rangsora az iktatás időpontjához, és nem a tulajdoni lap megfelelő részén történő széljegyzéshez kötődik. 45

A rangsor eljárásjogi értelemben vett elve szerint az elsőként érkező kérelmet kell első ízben elbírálni, majd ezt követően kerülhet sor az időben később érkező kérelmek elbírálására. A rangsor elve tehát eljárási értelemben a változások átvezetésének sorrendjét, ügyintézési sorrendet jelenti. A rangsor elve szerint a jog szerinti ún. első szerző az, aki a jogváltozásról szóló megállapodást elsőként nyújtja be az ingatlan-nyilvántartásba regisztrálás végett (tehát nem az, aki egyébként a jogváltozás alapjául szolgáló megállapodás dátuma szerint első jogszerzőnek minősülne).
Az egy napon érkezett kérelmek esetén az eljárási rangsort a bejegyzés alapjául szolgáló okirat kiállításának időpontja határozza meg. o Rangsor tágabb értelemben A rangsor nem kizárólag az egy tulajdoni lapon nyilvántartott ingatlanra vonatkozó bejegyzések, feljegyzések, átvezetések elintézési sorrendjét határozza meg, hanem első sorban egyáltalán az iktatóhoz érkezett beadványok elintézésének rendjét. o Rangsor szűkebb értelemben Rangsor, mint az egy tulajdoni lapon iktatott változás átvezetési kérelmek elintézésének sorrendje is értelmezhető. Ebben a vonatkozásban nyeri el a jogok hatályosulása szempontjából vett jelentését is, nevezetesen a rangsor a ranghelyek sorrendjét, a bejegyzésre kerülő jogok, tények hatályosulásának, érvényesíthetőségének sorrendjét is meghatározza, ezáltal az ingatlan-nyilvántartásba bejegyzett jogok és a feljegyzett tények egymáshoz való viszonyát szabályozza.
A soron kívüli ügyintézés csökevényes kivétel a rangsor alaki szablya alól, mert mindössze annyit jelent, hogy az ügyintézés sorrendjét egy tulajdoni lapra szűkíti. Az adott tulajdoni lapon azonban szigorúan a bejegyzési kérelmek sorrendjében lehet azokat elbírálni, a jogváltozást a tulajdoni lapon átvezetni. A soronkívüliségnek vannak törvényes, illetőleg a felek kérelme alapján beálló esetei.  A törvényes esetek körébe tartoznak a végrehajtási jog bejegyzése, kiskorút érintő bejegyzési kérelmek, záloghitelen alapuló jelzálogjog bejegyzése, fellebbezés, bírósági jogorvoslati kérelem feljegyzése iránti kérelmek elbírálása.  Az ügyfelek maguk is kérhetik bejegyzési kérelmük soron kívüli elbírálását kivételesen indokolt tárgyi és személyi körülmények okából. Ebben az esetben mérlegelési jogkörben az ingatlanügyi hatóság vezetője dönt, mely határozat ellen nincs helye jogorvoslatnak. 2. A ranghely anyagi jogi értelemben a bejegyzésre kerülő jogok és tények hatályosulása helyét jelenti. Ezért a ranghely vagyoni értékű pozíciót jelent. Az ingatlan-nyilvántartási bejegyzés hatálya az adott jogosultság és annak ranghelye együttesében fejti ki hatását, bármelyikük hiánya a jogosultság változása, az ahhoz rendelt jogvédelemi hatás elmaradását is jelenti egyben. A ranghely ezért mindenekelőtt anyagi jogi intézmény, eljárási oldala, az ügyek intézésének rendje annak anyagi jogi hatása megalapozásához szükséges. Az anyagi jogi ranghely biztosítása: az anyagi jogi ranghely eltérése az eljárásjogi ranghelytől
A RANGHELY KÖZVETLEN BIZTOSÍTÁSA Azt a célt szolgálja, hogy az ügyletkötő tárgyaló felek a bejegyezni kért jog, tény hatályosulását már előre meghatározzák, illetőleg a kikötött időtartamon belül megkötött ügylet esetén azt a jogszerző kikényszeríthesse, így védvén magát, illetőleg a ingatlan-nyilvántartási feljegyzés alapján jogot szerző más személyt a fraudulens ügyletek következményeitől. A ranghely biztosítás közvetlen módozatainak szabályozása a ranghely vagyoni értékét mindenki számára nyilvánvalóvá teszi, de megkönnyíti a jogszerzők helyzetét, hiszen egyértelművé és publikussá teszi a hatályosulás sorrendjét. Jogbiztonsági szerepet tölt be, kikapcsolja a ranghely körüli pereket, a ranghely fenntartás közvetett eszközei keresését. Ezen keresztül felgyorsítja a bejegyzési határozatok hatályosulását.

46

A. Közvetett mód a. jelzálogjog: a jelzálogjoggal biztosított követelés érvényesítésére vonatkozó végrehajtási jogot, valamint a jelzálogjoggal biztosított követelés lefoglalását, az azon alapuló árverés tényét, az árverési vevő tulajdonjogát a jelzálogjog rangsorában kell bejegyezni. b. végrehajtási jog: a végrehajtási jogon alapuló árverés tényét, az árverési vevő tulajdonjogát a jelzálogjog rangsorában kell bejegyezni. c. árverés: az árverési vevő tulajdonjogát a végrehajtási jog rangsorában kell bejegyezni. d. zárlat, bűnügyi zárlat, lefoglalás: a végrehajtási jogot, a bírósági határozattal elrendelt tulajdonjog bejegyzést, a zárlat, bűnügyi zárlat, lefoglalás ranghelyén kell bejegyezni. e. tulajdonjog fenntartással történt eladás ténye: a tulajdonjog-fenntartással történt eladás ténye feljegyzésének törlése esetén a tulajdonjog bejegyzés iránti kérelem a feljegyzés rangsorában hatályosul f. fellebbezés: az első fokú bejegyzési határozat ellenfellebbezés során hozott határozat a megtámadott határozat ranghelyén hatályosul, és kihat minden a fellebbezéssel elbírált, illetőleg azt követő minden bejegyzésre. g. bírósági jogorvoslati kérelem: a megyei földhivatali határozat ellen benyújtott bírósági jogorvoslati kérelem alapján hozott határozat hatálya a megtámadott bejegyzésen alapuló további bejegyzésre is kiterjed. h. bírósági felülvizsgálati kérelem: a megyei bíróság, mint közigazgatási bíróság jogerős ítélete ellen, annak közlésétől számított hatvan napon belül benyújtott felülvizsgálati kérelem folytán hozott legfelsőbb bírósági határozat hatálya a feleken kívül azokra is kiterjed, akik a felülvizsgálati kérelem benyújtása tényének bejegyzését követően szereztek jogot. i. hiánypótlás teljesítése: ha a fél a hiánypótlásban foglalt felhívásnak a határidőn belül eleget tesz, a földhivatal a kérelem eredeti rangsorában dönt a bejegyzésről és/vagy a feljegyzésről. j. okiratpótlás fellebbezésben: a beadvány megtartja a kérelem eredeti rangsorát, ha az elutasításra az Inytv. 39. § (3) bekezdése miatt határozattal került sor, és a fellebbezés során pótolják a határozatban megjelölt hiányosságokat. k. perfeljegyzések: a perfeljegyzés alapjául szolgáló ügyben hozott bírósági ítéletben hozott bírósági ítélet hatálya a feleken kívül azokra is kiterjed, akik a perfeljegyzést követően szereztek jogot. Mit jelent a közvetett jelleg? A közvetlen ranghelyet biztosító bejegyzések ismeretében viszonylag könnyen válaszolhatunk a kérdésre. Pl.: a jelzálogjog (önálló zálogjog) is feltételesen és közvetetten biztosítja a rajta alapuló végrehajtási jog, majd árverés, és az utóbbin alapuló tulajdonjog megszerzése ranghelyét. Feltételesen, mert az alapjogviszony (pl. kölcsönügylet) megszűnése főszabályként a zálogjog megszűnését is maga után vonja (kivételként már is jegyezzük meg a ranghely utólagos fenntartása lehetőségét), ebben az esetben viszont nem marad tér a biztosítéki, illetőleg kiegészítési célú bejegyzések számára. Ha a jelzálogjog érvényesítésére sor kerül, akkor viszont a közbenső bejegyzésekre is kihat a zálogjog ranghelyén érvényesülő előbbi jogok, illetőleg tények jogi hatálya. A zálogjog bejegyzésének is van közvetett függő hatálya, hiszen a zálogjoggal terhelt jog továbbá az azon alapuló további jogok véglegessé és teljessé akkor válnak, ha a követelések a zálogjog érvényesítése nélkül nyertek kielégítést. B. Közvetlen mód Közvetlenül előre ranghelyet biztosítani a magyar jog szerint csak a jelzálognak (önálló jelzálognak) lehet. Ebben az esetben nem kell a jog bejegyzése alapjául szolgáló okiratot mellékelni, hiszen azt még nem állították ki, és lehet, hogy nem is kerül rá sor. Elegendő a jogosult feljegyzési kérelme. Mivel a tény bejegyzésének ez a kérelem szolgál alapjául, így a kérelmet tartalmazó okiratnak kell a bejegyzés alaki és tartalmi követelményeinek megfelelnie. A kérelem tehát nem lehet egyszerű magánokirat, mivel ez a bejegyzés alapjául szolgáló, egyoldalú rendelkező okirat. 47


jelzálogjog ranghelyének előzetes biztosítása: A jelzálogjog ranghelyének előzetes biztosítása tényének feljegyzése esetén a kérelmezett jelzálogjogot a feljegyzés ranghelyén kell bejegyezni.
ranghely megváltoztatása: Mód van a bejegyzések ranghelyének megváltoztatására is, amely az összes érdekelt fél okiratba foglalt nyilatkozata alapján eszközölhető. Ranghely-változtatás
A ranghely-változtatáshoz tehát minden érdekelt beleegyezése szükséges, amelyet a bejegyzés alapjául szolgáló okiratba kell foglalni. A ranghely-változás tény feljegyzéséhez ügyvéd által ellenjegyzett teljes bizonyító erejű okiratra, vagy közokiratra van szükség.
A ranghely-változtatás bejegyzési határozat folytán, a kérelem és az alapjául szolgáló okirat ranghelyén hatályosul. A ranghely-változtatásról az alapul szolgáló okirat és kérelem alapján önálló bejegyzési határozatot kell hozni, amely határozat ellen a feleknek fellebbezési joguk van. Félnek minősül mindenki, akinek iktatott kérelme van és arra rangsor változása bármilyen módon kihat.
A ranghely-változtatásról szóló határozatot tehát kézbesíteni kell az összes érdekeltnek, és a határozat jogerőre emelkedéséig a bejegyzés nem végleges hatályú, függ a lehetséges jogorvoslati kérelem alapján induló eljárás eredményétől.
A ranghely-változtatás tényét annak ranghelyén be kell jegyezni a tulajdonlapra a bejegyzési határozat meghozatalát követően.
A ranghely változást foganatosító határozat érdemi határozat, amely ellen az Inytv. szabályai szerint lehet jogorvoslattal (fellebbezés, bírósági jogorvoslati kérelem) lehet élni. Lemondás a törölt jelzálogjog ranghelyének fenntartásáról Az ingatlan tulajdonosa meghatározott személy vagy személyek javára, nekik címzett nyilatkozatban lemondhat arról a jogáról, hogy fenntartja a törölt jelzálogjog ranghelyét, illetőleg nem töltheti fel azt újabb jelzálogjoggal. A rangsorozat elvének ingatlan-nyilvántartási eljárási következményei  Az ingatlan-nyilvántartási eljárás legfontosabb követelménye a gyorsaság, ennek eredményeként a ingatlan-nyilvántartási közbizalom alapja, az un naprakészség.  A rangsorelvből következik az a szabály, hogy minden ingatlan-nyilvántartási beadványt rendszerint önállóan kell elintézni, mert ha az elő és utóiratokkal egybevetve intéznék el, mint pl. a perben szokás, akkor nem lehetne megállapítani, hogy melyik beadvány rangsorát kapja meg a bejegyzésen alapuló joghatás. Más szóval: főszabályként minden ingatlan-nyilvántartási beadvány elintézése külön ügy.  Az ingatlan-nyilvántartási kérelmet helyt adóan vagy elutasítóan kell elintézni.  A rangsor szempontjából az okiratpótlás, illetőleg a hibák korrigálásának főszabály szerinti kizárása azért fontos, mert így elkerülhetők a rangsort befagyasztó, a további ügyintézést hátráltató iratpótlási indítványok, az ezzel kapcsolatos viták. A hiánypótlási felhívás  Ha a kérelem alapjául szolgáló okiratnak pótolható hiányosságai vannak, az ingatlannyilvántartási hatóság nem utasíthatja el nyomban a kérelmet, hanem az érdemi határozat meghozatala előtt a kérelmezőt végzéssel hiánypótlásra hívja fel.  A hiánypótlási eljárások kivételek az okirat szolgáltatás terhének telepítése szigorú szabálya és a rangsor szabálya alól. Az ingatlan-nyilvántartási törvény - a szigorítások ellenére széles körben teszi lehetővé a közbenső határozattal történő hiánypótlásra való jogosultságot, így különösen • ha az okiraton a település neve, az ingatlan fekvése és a helyrajzi szám valamelyike hiányzik, • harmadik személynek, vagy a hatóságnak a nyilatkozata, illetőleg az engedélye szükséges a bejegyzéshez, illetőleg a feljegyzéshez, • a kérelem elutasítása esetén a fellebbező pótolhatja a határozatban megjelölt hiányosságokat. 48

Ha tehát a bejegyzés alapjául szolgáló okiratban a település neve szerepel, de az ingatlan hrsz.-a nem, akkor a bejegyzést kérő fél kérelme önmagában e hiányosság alapján nem utasítható el, ellenkezőleg, a kérelmező hiánypótlásra jogosult, amely egyben a bejegyezni kért jogosultság ranghelyének fenntartását is biztosítja számára, feltéve, hogy a hiánypótlási felhívást az előírt határidőben teljesíteni képes. Az eljárás függőben tartásnak esetei • A függőben tartásra vonatkozó rendelkezésekre a Ket. ügyintézési határidők számítására vonatkozó rendelkezései, valamint a rangsor elvének maradéktalan érvényre juttatása miatt van szükség. • A függőben tartásról a körzeti földhivatal a beadvány beérkezését követő nyolc napon belül értesítés megküldésével tájékoztatja a kérelmezőt (megkeresőt). • A függőben tartást a tulajdoni lapra nem kell feljegyezni és a függőben tartott beadvány ügyintézési határidejének számítására a Ket. eljárás felfüggesztésére vonatkozó szabályai az irányadók. Függőben kell tartani a bejegyzési kérelem alapján indult eljárást: a) a rangsorban előrébb álló beadvány elintézéséig, b) a bejegyzett jogosult által a bejegyzési engedély megadására meghatározott, legfeljebb az okirat ingatlanügyi hatósági benyújtásától számított 6 hónapos határidő elteltéig, c) az ügyész értesítése esetén, az ügyészi nyilatkozat ingatlanügyi hatósághoz történő beérkezéséig, d) ha törvény így rendelkezik. Az ingatlan-nyilvántartási eljárás felfüggesztése • Az Inytv. kivételes esetre szabályozza az eljárás függőben tartását, ingatlan-nyilvántartási eljárás csak az Inytv. 47. §-ában meghatározott esetekben függeszthető fel. • Az ingatlanra vonatkozó jogok bejegyzése, tények feljegyzése iránti eljárást az ingatlanügyi hatóság felfüggeszti, ha a bejegyzés, illetőleg a feljegyzés alapjául szolgáló magánokirat valódiságát az aláíró felek, illetőleg a hitelesítő vagy ellenjegyző személyek valamelyike vitatja. • Az ingatlanügyi hatóság felfüggeszti eljárását akkor is, ha a bejegyzés, illetőleg a feljegyzés alapjául szolgáló okirat jogszerűsége, illetőleg a bejegyezni kért jog, feljegyezni kért tény jogosultjának személye tekintetében a felek között jogvita alakul ki. • Az eljárás felfüggesztéséről az ingatlanügyi hatóság végzésben dönt, e végzése ellen felügyeleti jogkör gyakorlásának nincs helye. • Az ingatlan-nyilvántartási eljárásban mind az első, mind a másodfokú hatóság is jogosult az eljárás felfüggesztésére. • Az eljárás felfüggesztése tényének feljegyzése nem jár következmények nélkül a ingatlan-nyilvántartási eljárásban. Az alapul szolgáló ügyben hozandó érdemi határozat nyilvántartási bejegyzés időpontjáig „befagyasztja” a rangsort, nem lehet további ügyekben a jogváltozást bejegyezni. Inytv. 43. § A közbenső intézkedés, így különösen a • • • • •

hiánypótlási felhívás, a meghallgatás, az ügyész értesítése közérdekű jogorvoslat iránt, továbbá a jogorvoslatok és a függő hatályú bejegyzések

a RANGSORT NEM ÉRINTIK.

49

9, A nyilvánosság elve és annak korlátjai az információs önrendelkezési jog 4. § (1) Az ingatlan-nyilvántartás - az e törvényben meghatározottak szerint - nyilvános. (2) Az ingatlan-nyilvántartási tulajdoni lap tartalma korlátozás nélkül • megismerhető, • azt bárki megtekintheti, • arról feljegyzést készíthet, • hiteles másolatot kérhet. (2a) A tulajdoni lapról a következő papír alapú másolatok állíthatók ki, valamint - az e törvényben meghatározottak szerint - elektronikus dokumentumként a következő másolatok szolgáltathatók: a) teljes másolat, amely valamennyi bejegyzést szó szerint tartalmaz, b) szemle, amely kizárólag a - másolat kiállításának, illetve elektronikus úton történő lekérdezésének időpontjában - fennálló bejegyzéseket tartalmazza szó szerint. /Elvileg van részleges másolat is: az egyes fennálló bejegyzéseket tartalmazza szó szerint./ (2b) A tulajdoni lap tartalma - a (2a) bekezdésben foglaltakon túl, e törvény felhatalmazása alapján kiadott miniszteri rendeletben foglaltak szerinti - részadat-szolgáltatás formájában is megismerhető. (3) Az ingatlan-nyilvántartás, illetve a széljegyzett okirat szerinti jogosult, illetőleg kötelezett teljes bizonyító erejű magánokiratba vagy közjegyzői okiratba foglalt engedélyével ismerhető meg: a) minden olyan magán- és közokirat, hatósági határozat tartalma, amely a jogosult, illetőleg a kötelezett bejegyzése vagy törlése alapjául szolgált, vagy szolgálhat, c) a tulajdonosok jegyzéke (névmutató). (4) A (3) bekezdés a) és c) pontja szerintiek megismerhetők akkor is, ha a kérelmező írásban igazolja, hogy az irat megismerése joga érvényesítéséhez, illetve jogszabályon vagy hatósági határozaton alapuló kötelezettsége teljesítéséhez szükséges. (5) Az ingatlan természetben meghatározott részére bejegyzett jogok, tények és átvezetett adatok alapjául szolgáló okiratnak az érintett természetbeni rész meghatározására vonatkozó tartalma korlátozás nélkül megismerhető.

Az egyes jogrendszerekben megfigyelhető különbözőségektől függetlenül az ingatlanforgalomban a forgalom biztonsága végett kitüntetett szerepet kap a nyilvánosság. A nyilvánosságnak, mint biztonságot teremtő eszköznek a fejlett írásbeliség kialakulásával együtt jelentkező intézményei a nyilvántartások, így az ingatlannyilvántartások a nyilvánosságra hozni kívánt események rögzítésének hatékony eszközei. A NYILVÁNOSSÁG MAGÁNJOGI ALAPJAI •

• • • • • •

Az ingatlanra vonatkozó dologi jogviszonyok nyilvánossága a magánjog anyagi jogi követelményéből származik. Az ingatlan-nyilvántartások a magánjogi ügyletek nyilvánosságát intézményesítik, a dologi jogviszonyok felismerhetővé válását biztosítják. A nyilvánosságot igényli az erga omnes kötelezetti pozíció a jogosulttal szemben, ezért kivételes a titkosság. A nyilvánosság elvét indokolja egyes dolgok természete és a dologi jogok abszolút szerkezete is. Az abszolút szerkezetű dologi jogviszonyok kötelezetti oldala pedig eleve felöleli a kívülállók teljes körét, azaz a legszélesebb nyilvánosságot. Az ingatlan-nyilvántartási nyilvánosság a közhitelesség alaki előfeltétele és egyben szükségszerű következménye. A nyilvánosság szükségszerű következménye a cognitio, az ismertség megdönthetetlen törvényes vélelme. A kettős nyilvánosság kölcsönös meghatározottsági viszonyban állt egymással. o Az alaki nyilvánosság teremti meg a nyilvánkönyv megismerhetőségét, illetőleg az ismertség megdönthetetlen törvényes vélelmét. 50

•

o Ezen a nyilvánosságon alapul az anyagi nyilvánosság: a jogvédelmi hatás a jóhiszemű jogszerző javára. Ezen a hatásrendszeren alapul az ingatlan-nyilvántartás tanúsító, legitimáló ereje, az un. közhitelesség. Az ingatlan-nyilvántartások alaki nyilvánossága valójában kétrétegű fogalom: jelenti egyfelől alanyi jogként a közérdekű adathalmaz megismerésének lehetőségét, másfelől - megdönthetetlen törvényes vélelemként - jelenti azt is, hogy a nyilvánkönyv tartalma mindenki előtt ismert (cognitio vélelme), így azok előtt is, akik – bármely, akár menthető okból, akár önhibából - azt nem tekintették meg. A nyilvánosság kettős tartalmának szabályozása eltérő. Míg a cognitio elve megmarad a magánjog keretein belül, addig a megismeréshez való jog közjogiasodása figyelhető meg.

A NYILVÁNOSSÁG KÖZJOGI ALAPJAI • •

•

Közjogi, azon belül alkotmányjogi megközelítésben az ingatlan-nyilvántartás közérdekű adatokat tartalmaz, tartalma adatvédelmi szempontból közérdekű adat. A közérdekű adatok megismerésére vonatkozó jogot a magyar alkotmány alkotmányos alapjogként garantálja, amely a kommunikációs alapjogok jogegyütteséből az informáltsághoz való jogot, az információk megszerzésének szabadságát és állami elismerését, illetőleg biztosítását jelenti. Ennek alapján az ingatlan-nyilvántartási nyilvánosság korlátozása csak akkor fogadható el alkotmányosan indokoltnak, ha azt más alapjog érvényesülése kényszerítően indokolja, illetőleg ha a korlátozást elkerülhetetlenül szükségessé teszi. A nem törvényi korlátozás alkotmányosan megengedhetetlen, alkotmányellenes. Adatvédelmi szempontból az ingatlan-nyilvántartási tartalom, mint közérdekű adathalmaz nyilvánossága az Adatvédelmi törvény (Avtv.) szerint korlátozható.

AZ INFORMÁCIÓS ÖNRENDELKEZÉSI JOG •

• •

Önmagában az, hogy az ingatlan-nyilvántartásban bejegyzett jogosultak SZEMÉLYES ADATAIT törvényes feladat- és hatáskörükben állami szervek kezelik, nem elegendő közérdekű adattá válásukhoz. Közérdekű adattá válásukra ráadásul nincs is szükség, mivel az adatvédelmi törvény árnyalt szabályozási modelljében megjelenik a közérdekből nyilvánossá váló személyes adat fogalma. A SZEMÉLYES ADATOKAT csak egyértelműen meghatározott és jogszerű célok szerint, e célokhoz kötötten és azoknak megfelelően, azokkal összeegyeztethető módon lehet kezelni, feldolgozni, továbbítani. Az ingatlan-nyilvántartási adatkezelés szempontjából ez azt jelenti, hogy a bejegyzett jogosultak személyes adatait csak olyan mértékben lehet kezelni, ahogy az a nyilvánkönyv törvényben meghatározott feladatai és célja megvalósításához elengedhetetlenül szükséges.

Az adatkezelés jogi korlátja megjelenik  az adatkezelés ingatlanhoz kötöttségében (meghatározóan az adathozzáférésnek a reálfólium szabálya szerinti engedélyezésében),  a teljes körű és nem korlátozott elektronikus hozzáférés biztosítása (pl. Internet) kizártságában,  a jogosultanként (személyi szempontú) megismerés, betekintés, „másolatkérés” főszabály szerinti tilalmában,  a korlátlan nyilvánosságot élvező jogosulti kört érintő törvényi szintű megengedő szabályozásban. Előbbi korlátozások az információszabadság korlátozásai is egyben, és egybeesnek az 1993. évi XXXI. törvénnyel kihirdetett Európai Emberi Jogi Egyezmény 10. Cikkének 2. pontjával, amely szerint „az információszabadság gyakorlása csak törvényben meghatározott olyan alakszerűségeknek, korlátozásoknak vagy szankcióknak vethető alá, amelyek szükséges intézkedéseknek minősülnek egy demokratikus társadalomban a nemzetbiztonság, a területi sérthetetlenség, a közbiztonság, a zavargás vagy bűnözés megelőzése, a közegészség vagy az erkölcsök védelme, mások jó hírneve vagy jogai védelme stb. céljából.”

51

AZ INGATLAN-NYILVÁNTARTÁS TARTALMA, MINT KÖZÉRDEKŰ ADATHALMAZ Az ingatlan-nyilvántartásnak egyszerre kell a forgalom fellépők érdekében a lehető legteljesebb körű betekintési lehetőséget nyújtania, másfelől a bejegyzett jogosultak személyes adatai és biztonsága védelmében a megismerést az indokolt szinten tartania, azaz az ingatlannal kapcsolatban a forgalomban fellépők számára szükséges információt nyújtania, egyben a nem nyilvántartási célhoz kötött ingatlannyilvántartási adatlekérdezésekkel, illetőleg a puszta kíváncsisággal szemben zárnia. (ELMÉLETI DUALITÁS) Az ingatlan-nyilvántartási tulajdoni lap tartalmához kapcsolt ismertség, közhitelesség, a nyilvántartás alapján jóhiszeműen és ellenérték fejében szerző jogszerző törvényes vélelme feltételezi, így egyben ki is kényszeríti a nyilvánosságot, hiszen csak a megismert teljes körű tartalom alapján értelmezhető a jóhiszeműség és elvárt gondosság. Az ingatlan-nyilvántartás korlátlan vagy korlátos nyilvánosságának feszültségviszonyát és ebből eredő problémáját egyfelől a közérdekű adattartalom megismeréséhez való alkotmányos jog, másfelől az információs önrendelkezési jog alkotja. A két alkotmányos alapjog konfliktusa annak arányos és ésszerű kompromisszumban, az elérni kívánt célt szolgáló és arra alkalmas eszközök alkalmazásával oldható fel. Az információs önrendelkezési jog előtérbe nyomulásával a „magánjog egészében uralkodó magántitok” preferálása fogalmazódik meg, s kerül konfliktusba az addig korlátozást nem ismerő korlátlan nyilvánossággal. Tisztán magánjogi szempontból tekintve a kérdést, két abszolút szerkezetű jogviszony áll egymással szemben, amely azonban a nyilvánosság tekintetében homlokegyenest eltérő követelményeket támaszt. A dologi jogviszonyoknak az abszolút szerkezetükből is eredő feltétlen nyilvánossági követelményével szembefeszül az ugyancsak abszolút szerkezetű személyiségi jogok titkosságra épülő alapszerkezete. Az ingatlan-nyilvántartási anyagi jog szempontjából vizsgálva a személyes adatok védelme a személyiségi jogi védelmének egy különös területe. Ha az ingatlan-nyilvántartási tartalom megismerése nem korlátlan, illetőleg korlátai nem tárgyi, hanem személyi meghatározottságúak, akkor előtérbe kerül a megtekintésre jogosult érdeke, annak igazolása. A jogos érdek fogalmi körét illetően megkülönböztethetünk ingatlanon fennálló jogból eredő jogi érdeket, tényleges gazdasági érdekeltséget, közérdeket, illetéktelen érdeket, közönséges kíváncsiságot, egyéb érdeket. Természetesen a jogos érdek előbbi főbb csoportjai részletekbe menően tovább csoportosíthatók, amelyeknek a szerzők nem is állnak ellen. A gépi adatfeldolgozás az elektronikus okirati formában tárolt adatok tekintetében könnyen és gyorsan megoldhatóvá teszi a látens és párhuzamos nyilvántartás és adatkezelés megvalósítását. Ezért a papíros okiratokon alapuló ingatlan-nyilvántartás nyilvánossági garanciái nem elegendőek, a teljes és korlátlan nyilvánosság nem tartható fenn. AZ INGATLAN-NYILVÁNTARTÁS TÖBB RÉTEGŰ NYILVÁNOSSÁGA Az ingatlan-nyilvántartási eljárásban a személyes adatok kezeléséhez való hozzájárulást az adattal rendelkező jogosult a bejegyzési kérelem előterjesztésével adja meg. Ez a hozzájárulás azonban nem általános körű, hanem korlátozott és az ingatlan-nyilvántartási módhoz, a reálfólium elvéhez kötött adatkezelési felhatalmazást tartalmaz, nem terjed ki más jellegű adatkezelési módra. Ettől eltérést csak a közérdekű feladataikat ellátó hatóságoknak ad az ingatlan-nyilvántartási jog. Az ingatlan-nyilvántartás különböző részeihez a különböző jogvédelmi hatások mentén különböző a nyilvánosság szabálya. A megkülönböztetett nyilvánosság magyarázata abban rejlik, hogy az ingatlannyilvántartás részei eltérő joghatásaik mentén különböző funkcióval és tartalommal bírnak az ingatlan forgalomban. A tulajdoni lap és a térkép azok az ingatlan-nyilvántartási részek, amelyekhez a legitimáló erő, a bizonyítás terhének szabályozása, a közhitelesség kapcsolódik, és a forgalomban fellépő személyek felé az ingatlan minden 52

lényeges jogi és természeti jellegzetességét közvetítik, így ott a nyilvánosság alanyai és tartalmi kiterjesztése alapvetően, de célhoz kötöttség nélkül indokolt.  A tulajdoni lap tartalma – annak törvény szerinti megjelenítési formájában - önmagában mindenféle korlát nélkül nyilvános kell, hogy legyen, hiszen közérdekű adattartalmat jelenít meg és közvetít.  A térkép közhitelességének, azaz tanúsító erejének törvényes feltétele annak nyilvánossága. Az ingatlannyilvántartási térkép ugyanolyan mértékben nyilvános, mint maga a tulajdoni lap.  Az okirattár azonban a magán, illetőleg üzleti titok és a személyes adatok bizonyító apparátusa, így ott a nyilvánosság szabály szerint kizárt. o Az ingatlan-nyilvántartás szerinti jogosult, illetőleg kötelezett teljes bizonyító erejű magánokiratba vagy közjegyzői okiratba foglalt engedélyével ismerhető meg:  minden olyan magán- és közokirat, hatósági határozat tartalma, amely a jogosult, illetőleg a kötelezett bejegyzése vagy törlése alapjául szolgált, vagy szolgálhat  a jogosult személyi azonosítója, (hatálytalan már)  a tulajdonosok jegyzéke (névmutató). A bejegyzése vagy törlése alapjául szolgáló okiratok, a tulajdonosok jegyzéke kérelemre megismerhető akkor is, ha a kérelmező írásban igazolja, hogy az irat megismerése joga érvényesítéséhez, illetve jogszabályon vagy hatósági határozaton alapuló kötelezettsége teljesítéséhez szükséges. o Az ingatlan természetben meghatározott részére bejegyzett jogok, tények és átvezetett adatok alapjául szolgáló okiratnak az érintett természetbeni rész meghatározására vonatkozó tartalma korlátozás nélkül megismerhető.  A törölt bejegyzések állományára a teljes körű nyilvánosság kiterjesztést nyert a tulajdoni lap rendszerében. Adott ingatlan törölt tartalma ismerhető meg, de nem ab ovo a törtölt bejegyzések állománya. A tulajdoni lap tartalma korlátozás nélkül • megismerhető, • azt bárki megtekintheti, • arról feljegyzést készíthet • papíros okiraton hitelesített másolatot kérhet, • e-hitelesített, illetőleg nem hitelesített másolatot kérhet. AZ ELEKTRONIKUS HÁLÓZATON KERESZTÜL MEGISMERHETŐ VEZETETT INGATLAN-NYILVÁNTARTÁS NYILVÁNOSSÁGA

SZÁMÍTÓGÉPPEL


Az ingatlan-nyilvántartásba való betekintés céljából az érintett tulajdoni lap tartalmát számítástechnikai eszközzel, olvasható formában kell megjeleníteni. A betekintést saját számítástechnikai eszközével az ingatlanügyi hatóság kérelemre biztosítja. A betekintés iránti kérelemben fel kell tüntetni a kérelmező nevét, anyja születési nevét, születési helyét és idejét. A kérelemben szereplő adatokat az ingatlanügyi hatóság a személyazonosság igazolására szolgáló okmányból ellenőrzi. A betekintés magában foglalja a feljegyzés készítésének lehetőségét is.
A tulajdoni lapról kérelemre vagy megkeresésre, a tulajdoni lap másolatokat az ingatlanügyi hatóság szolgáltathat. A másolat kiadása iránti kérelemben fel kell tüntetni a kérelmező nevét, anyja nevét, születési helyét és idejét, a jogi személy, illetve jogi személyiséggel nem rendelkező egyéb szervezet nevét és a képviseletében eljáró személy előzőekben felsorolt természetes azonosítóit. A kérelemben szereplő adatokat az ingatlanügyi hatóság a személyazonosság, illetve a képviseleti jogosultság igazolására szolgáló okmányból ellenőrzi.

53

PERSONALFÓLIA ALAPÚ ADATKEZELÉS – SZEMÉLYI KÖZPONTÚ Az ingatlanügyi hatóság számára kivételes adatkezelési felhatalmazás a személyi elvű nyilvántartási mód, amely kiterjed a teljes tulajdoni lap tartalomra. A personalfólia elvű nyilvántartási módot igen korlátozott jogosulti körre engedélyezi.
A personalis rendszerű nyilvánosságot kivételként törvényben meghatározott feladata- és hatáskör gyakorlásához és annak során megjelölt célra engedélyezi, a közérdekű megkeresések esetére teszi csak lehetővé.
Így, ha az adatszolgáltatást vagy lekérdezést a tulajdonos valamennyi ingatlanáról: a) a bíróság törvényben meghatározott feladatai ellátása céljából, b) a nemzetbiztonsági szolgálat törvényben meghatározott feladatai ellátása céljából, c) a nyomozó hatóság törvényben meghatározott feladatai ellátása céljából, d) az ügyészség a magánjogi és közigazgatási jogi ügyészi tevékenység ellátásához, e) a közjegyző a hagyatéki eljárás lefolytatásához igényli, illetve f) ha arról törvény másként rendelkezik. A personalfólia elvű adatmegismerés kivételességé húzza alá az Inytv. azon további rendelkezése, hogy a törvényben foglalt feladat-és hatáskör gyakorlása során sem lehetséges az, hogy a lekérdező a tulajdonos valamennyi ingatlanát az ingatlan-nyilvántartásból megállapítsa vagy arról adatszolgáltatást teljesítsen. KIEGÉSZÍTŐ ADATKEZELÉSI MÓDOK AZ INGATLAN-NYILVÁNTARTÁSBAN AZ INYTV. ALAPJÁN Az ingatlan-nyilvántartási hatóság kiegészítő adatkezelési módként jogosult meghatározott adatcsoportokat képezni az ingatlan-nyilvántartás tartalmából, a törvényben meghatározott célokra, a törvényben és annak végrehajtási rendeletében meghatározott tartalommal. TOVÁBBI JELLEMZŐ Az ingatlan-nyilvántartási adattartalom kizárólagos állami tulajdon.

54

10, A kérelemhez kötöttség elve, a hivatalbóli eljárások Inytv. 6. § (1) A jogok és jogilag jelentős tények bejegyzésére illetőleg feljegyzésére irányuló ingatlannyilvántartási eljárás - ha e törvény másként nem rendelkezik - az ügyfél kérelmére vagy hatósági megkeresésre indul, és az ingatlan-nyilvántartásba csak az a jog, jogilag jelentős tény jegyezhető be, illetőleg kerülhet feljegyzésre, amelyet a kérelem vagy hatósági megkeresés megjelöl (kérelmen való túlterjeszkedés tilalma). (2) A bejegyzés, feljegyzés, illetőleg az erről szóló határozat a bejegyzés, feljegyzés iránti kérelemben foglaltak szerint javítható, illetőleg egészíthető ki. Inytv. 50. § (1) Hivatalból be kell jegyezni a TULAJDONJOG ÁTRUHÁZÁSÁRA irányuló okiratban kikötött • haszonélvezeti jogot, • használat jogát, • tartási vagy életjáradéki jogot, • elő- vagy visszavásárlási jogot, • telki szolgalmi jogot, • vételárhátralék biztosítására alapított jelzálogjogot, • elidegenítési és terhelési tilalmat akkor is, • ha az akire a tulajdonjogot átruházták csak a tulajdonjog bejegyzését kéri. A bejegyzést a tulajdonjog bejegyzésével egyidejűleg kell teljesíteni. Nem vonatkozik ez a rendelkezés arra az esetre, ha a tulajdonjog bejegyzése iránti kérelem benyújtásáig a jogosult ezeknek a jogoknak, illetve tényeknek a bejegyzéséről lemondott, vagy azok megszűntek. (2) Hivatalból törölni kell az ingatlan-nyilvántartásból •

a kisajátítási, illetőleg a telekalakítási eljárás megindítására vonatkozó bejegyzést az eljárás során hozott határozat alapján történt tulajdonváltozás, • a jelzálogjog ranghelye előzetes biztosításának tényét az ezen alapuló jelzálogjog, önálló zálogjog • a jelzálogjog ranghelye fenntartásának tényét az ezen alapuló jelzálogjog, önálló zálogjog, továbbá • az elő- és visszavásárlási jogot, a vételi jogot, valamint • a tulajdonjog fenntartásával történő eladás tényére vonatkozó feljegyzést az EZEKEN ALAPULÓ TULAJDONSZERZÉS BEJEGYZÉSÉVEL EGYIDEJŰLEG. • Törölni kell a tulajdonjog fenntartásával történő eladás tényére vonatkozó feljegyzést akkor is, ha a tény feljegyzése alapjául szolgáló okiratban a felek a tény feljegyzését meghatározott időtartamra kérték, és ez letelt. (3) Az öröklési szerződésen alapuló elidegenítési és terhelési tilalmat a szerződési örökös tulajdonjogának bejegyzésével egyidejűleg hivatalból törölni kell. Ha az örökhagyóval szerződő fél az örökhagyó előtt halt meg, a tilalom ebből az okból nem törölhető. (4) Ha az ingatlanügyi hatóság valamely kérelem, megkeresés elintézése során észleli, hogy valamely jog vagy tény megszűnése az ingatlan-nyilvántartásból kétségtelenül megállapítható, határozatban köteles ennek törléséről is rendelkezni. Ha hivatalos eljárás során egyébként észleli, hogy törlésre van szükség, erről a tényről hivatalos feljegyzést készít, és a törlésről külön határozatot hoz. Ezt a határozatot csak az ingatlan tulajdonosának és annak az érdekeltnek kell kézbesíteni, akinek a joga megszűnt.

• • •

A jogok és jogilag jelentős tények bejegyzésére, illetőleg feljegyzésére irányuló ingatlan-nyilvántartási eljárás szabály szerint a felek kérelmére vagy hatósági megkeresésre indul. A bejegyzési kérelemnek határozottnak, egyértelműnek és világosnak kell lennie. A magyar jogban a kérelem kötelezően szabványokiraton (nyomtatványon) nyújtható be joghatállyal.

A BEJEGYZÉSI KÉRELEM JOGHATÁSAI • •

az ingatlan-nyilvántartási eljárás megindítása, kifejezett kérelem nélkül nincs ingatlan-nyilvántartási eljárás; a kérelem tartalmához pozitíve és negatíve kötött az ingatlanügyi hatóság, 55

• • •

a kérelem benyújtása és annak időpontja határozza meg az alaki rangsort; a kérelem és annak benyújtásának időpontja határozza meg az ingatlanügyi hatóság által alkalmazandó jogot; értesítési kötelezettség az eljárás megindulásáról; a bejegyzési kérelem tartalmáról értesíteni kell a benyújtót és az ellenérdekű feleket tulajdonjog és vételi jog bejegyzés esetén.

A BEJEGYZÉSI HATÁROZAT ÉS A KÉRELEM VISZONYÁT A JOG KÉT IRÁNYBAN HATÁROZZA MEG •

Egyfelől ami kötelezi az államigazgatási szervet, hogy határozatában valamennyi kérelmi elemről döntsön; • bejegyzési határozatában nem terjeszkedhet túl a bejegyzési kérelmen. A kötöttségi elv a “Ne eat iudex ultra petita partium” kötöttségi elv gyökerét a bejegyzési határozat legfontosabb korlátjaként, egyben a felek rendelkezési jogának alapvető megnyilvánulásaként kell értelmeznünk. Az ingatlannyilvántartásba csak az a jog, jogilag jelentős tény jegyezhető be, illetőleg fel, amelyet a kérelem vagy hatósági megkeresés kifejezetten megjelöl.
A felek közötti jogviszonyt nem a bejegyzés hozza létre, mivel az a magánjogi ügyleten alapul. Ugyanakkor az állami elismerés anyagi jogi mozzanata a jog keletkezésének.
A bejegyzési kérelemhez kötöttség az előterjesztett kérelemhez jognyilatkozathoz és okiratokhoz való kötöttséget jelenti. A bejegyző hatóság több jogosultság bejegyzéséről nem dönthet annál, mint amennyit a fél a kérelmében megjelölt.
A bejegyzési kérelem tehát nem csak az eljárást megindító jogcselekmény, de egyben annak határait is rögzíti.
A bejegyzési határozatnak ki kell terjednie az eljárásban érvényesített valamennyi kérelemre. A törvény kivételeket nem enged a teljesség követelménye alól, és nem teszi lehetővé azt, hogy a bejegyző hatóság részhatározatot hozzon.
Bejegyzési kérelem hiányában eljárás nem indulhat, a benyújtott okirat rendelkezik ugyan a jogváltozásról, de nem tudni mely jogok és tények bejegyzését is kéri a jogosult fél. Ebben az esetben az okiratot vissza kell küldeni a benyújtónak azzal a figyelmeztetéssel, hogy konkrét és határozott kérelem hiányában nem indulhat bejegyzési eljárás, hiszen a bejegyző hatóság nem tudja: milyen jogok és tények átvezetését kéri a jogosult. Ez egyben azt is jelenti, hogy a bejegyzési kérelem nélküli okiratbenyújtás ranghelyet sem foglalhat el, hiszen a bejegyzés iránti rendelkezés hiányában nem állapítható meg: mire és mit kérnek bejegyezni az arra jogosultak. Hiánypótlásnak sincs helye, hiszen az megindult eljárást feltételez. KÉRELEMHEZ KÖTÖTTSÉG ÉS A JOGORVOSLATI ELJÁRÁS
Önmagában az a tény, hogy a bejegyzési határozatot csak részben érinti a jogorvoslati kérelem, nem eredményezi a meg nem támadott rész jogerőre emelkedését.
A fellebbezés az egész határozatra kihat.
Az ingatlan-nyilvántartási eljárásban nincs részjogerő. A részjogerő beállásának hiánya jelentős körülmény, különös hangsúlyt kap azonban annyiban is, hogy ezáltal nem állhat be a közhitelesség sem a meg nem támadott bejegyzési részek tekintetében.
Ennek egyik következménye, hogy a bejegyzési kérelemhez kötöttség érvényesül a fellebbezési eljárásban is. Ez azt jelenti, hogy a másodfokú ingatlan-nyilvántartási eljárásban a II. fokú hatóság felülvizsgálati jogkörét a teljes eljárásra ki kell terjeszteni, és a bejegyzési kérelem korlátai között kell dönteni a fellebbezés esetén is, függetlenül a fellebbezési kérelem korlátaitól. A határozatban felülvizsgálat alá esik, ennek alapján megváltoztatható és megsemmisíthető a meg nem fellebbezett első fokú határozati rész is.
A fellebbezés folytán eljáró másodfokú hatóság tehát nem a fellebbezési kérelemhez hanem a bejegyzési kérelemhez kötött, ahhoz képest kell felülvizsgálnia az első fokú eljárást és határozatot. A fellebbezési kérelemhez kötöttség, mint kivétel az ingatlan-nyilvántartási eljárásban 56


A fellebbezés feltételesen devolutív hatályú jogorvoslat az ingatlan-nyilvántartási eljárásban.
Az első fokú határozatot hozó szerv o a fellebbezés érkezésétől számított öt napon belül a megtámadott jogsértő határozatát visszavonja, illetőleg a fellebbezésnek megfelelően módosítja, kijavítja, vagy kiegészíti, annak alapján új alapeljárást folyat le (de bejegyzési kérelemhez kötöttség korlátain belül); o amennyiben az első fokú határozat az Inytv. 39.§(3) bekezdése alapján utasította el a bejegyzési kérelmet, és a fellebbező pótolja az első fokú határozatban megjelölt hiányosságokat, az első fokú ingatlanügyi hatóságnak a bejegyzést saját hatáskörben kell foganatosítania, az eredeti bejegyzési kérelem rangsorában.
Fellebbezés esetén nem érvényesül a jóhiszeműen és ellenérték fejében jogot szerző személy védelme, mivel a fellebbezés hatálya kiterjed a megtámadott és az azt követő bejegyzések tartalmára.
A fellebbezési kérelem nem terjed túl a bejegyzési kérelmen. (Kígyó az alagútban elv). Ha mégis azt teszi, azt akkor abban a részében új rangsorban benyújtott önálló bejegyzési kérelemnek kell tekinteti, és aszerint kell eljárni, új, önálló első fokú eljárásban. Nem alkalmas hiánypótlásra és ezáltal el kell utasítani a kérelmet az alábbi estekben: • a benyújtott okirat tartalmát, így különösen az abban megjelölt jogcímet kellett módosítani vagy pótolni, • a szerződő vagy jogosult, illetőleg kötelezett felek személyét kellett megváltoztatni a jogutódlás kivételével, • a település megjelölése, az ingatlan fekvése és helyrajzi száma módosulna, vagy ezeket együtt kellett utólag megjelölni, • az okirat ellenjegyezéséről, az aláírás közjegyzői hitelesítéséről, tanúk általi aláírásáról kellett gondoskodni, • a bejegyzési engedélyt kellett pótolni, kivéve, ha a bejegyzett jogosult a bejegyzés alapjául szolgáló okiratban nyilatkozott arról, hogy a bejegyzési engedélyt későbbi időpontban, de legfeljebb az okirat ingatlanügyi hatósági benyújtását követő 6 hónapon belül megadja, • okirat keltezésének helyét vagy az időpontját kellett feltüntetni, • az ingatlanügyi hatóság által hatályos záradékkal ellátott változási vázrajzot, vagy a vázrajzon a törvényben meghatározott személyek aláírását kellett pótolni. Nem lehet saját hatáskörben eljárni új alapeljárásban, ha • a bejegyzési kérelem vagy a benyújtott okirat, illetve azok együttes tartalma érthetetlen, ellentmondó, • vagy a kérelem nem tartalmazza a kérelmező nevét, lakcímét (székhelyét), az érintett ingatlan helyrajzi számának és annak a jognak, ténynek vagy adatnak a megjelölését, amelynek bejegyzését, feljegyzését, törlését illetőleg átvezetését kérik, • olyan jogra vagy tényre vonatkozik, amely nem tárgya az ingatlan-nyilvántartásnak, • vagy az az ingatlan, jog vagy tény, amelyre a bejegyzést kérték az ingatlan-nyilvántartásban nem szerepel, • vagy a bejegyzési kérelmet arra nem jogosult nyújtotta be. TÚLTERJESZKEDÉS A BEJEGYZÉSI KÉRELMEN = HIVATALBÓL KELL BEJEGYEZNI Az ingatlan-nyilvántartási eljárásban egy esetet ismerünk, amikor az ingatlanügyi hatóságnak túl kell terjeszkednie a bejegyzési kérelmen, ez a tulajdonjog bejegyzésének esete. Ebben az eljárásban a kérelem korlátaira tekintet nélkül be kell jegyezni a bejegyzés alapjául szolgáló okiratban kikötött - haszonélvezeti jogot, használat jogát, - tartási vagy életjáradéki jogot, - elő- vagy visszavásárlási jogot, - telki szolgalmi jogot, 57

- vételárhátralék biztosítására alapított jelzálogjogot, - elidegenítési és terhelési tilalmat akkor is, ha az akire a tulajdonjogot átruházták csak a tulajdonjog bejegyzését kéri. A bejegyzést a tulajdonjog bejegyzésével egyidejűleg kell teljesíteni. Nem vonatkozik ez a rendelkezés arra az esetre, ha a tulajdonjog bejegyzése iránti kérelem benyújtásáig a jogosult ezeknek a jogoknak, illetve tényeknek a bejegyzéséről lemondott, vagy azok megszűntek. HIVATALBÓLI ELJÁRÁSOK A hivatalbóli bejegyzések ez esetben negatív tartalmú bejegyzések, tehát törlések. Hivatalból törölni kell az ingatlan-nyilvántartásból  a kisajátítási, illetőleg a telekalakítási eljárás megindítására vonatkozó bejegyzést az eljárás során hozott határozat alapján történt tulajdonváltozás,  a jelzálogjog ranghelye előzetes biztosításának tényét az ezen alapuló jelzálogjog, önálló zálogjog,  a jelzálogjog ranghelye fenntartásának tényét az ezen alapuló jelzálogjog, önálló zálogjog, továbbá  az elő- és visszavásárlási jogot, a vételi jogot, valamint a tulajdonjog fenntartásával történő eladás tényére vonatkozó feljegyzést az ezeken alapuló tulajdonszerzés bejegyzésével egyidejűleg.  Törölni kell a tulajdonjog fenntartásával történő eladás tényére vonatkozó feljegyzést akkor is, ha a tény feljegyzése alapjául szolgáló okiratban a felek a tény feljegyzését meghatározott időtartamra kérték, és ez letelt. (3) Az öröklési szerződésen alapuló elidegenítési és terhelési tilalmat a szerződési örökös tulajdonjogának bejegyzésével egyidejűleg hivatalból törölni kell. Ha az örökhagyóval szerződő fél az örökhagyó előtt halt meg, a tilalom ebből az okból nem törölhető. (4) Ha az ingatlanügyi hatóság valamely kérelem, megkeresés elintézése során észleli, hogy valamely jog vagy tény megszűnése az ingatlan-nyilvántartásból kétségtelenül megállapítható, határozatban köteles ennek törléséről is rendelkezni. Ha hivatalos eljárás során egyébként észleli, hogy törlésre van szükség, erről a tényről hivatalos feljegyzést készít, és a törlésről külön határozatot hoz. Ezt a határozatot csak az ingatlan tulajdonosának és annak az érdekeltnek kell kézbesíteni, akinek a joga megszűnt.

58

11, Az okirati elv, az okiratok kellékei (belföldi-külföldi okirat) A bejegyzéshez szükséges igazolások OKIRAT ELVE 8. § Az ingatlan-nyilvántartásban jog bejegyzésére, jogilag jelentős tény feljegyzésére vagy adatok átvezetésére - ha törvény másként nem rendelkezik - csak az e törvényben meghatározott okirat vagy jogerős hatósági, illetve bírósági határozat alapján kerülhet sor. AZ OKIRATOK KELLÉKEI 32. § (1) Az okiratnak - ahhoz, hogy az ingatlan-nyilvántartási bejegyzés alapjául szolgálhasson - tartalmaznia kell: a) az ügyfél természetes személyazonosító adatait, lakcímét és személyi azonosítóját, b) a statisztikai számjellel rendelkező szervezet megnevezését, statisztikai azonosítóját, székhelyét, a bírósági, illetőleg cégbírósági bejegyzésének számát, c) az érintett ingatlan pontos megjelölését (település neve, helyrajzi szám) és a bejegyzéssel érintett tulajdoni hányadot, d) a jog vagy tény pontos megjelölését, e) a jogváltozás jogcímét, f) az érdekeltek megállapodását, a bejegyzett jogosult bejegyzést engedő - feltétlen és visszavonhatatlan nyilatkozatát, g) a szerződő felek állampolgárságra vonatkozó nyilatkozatát. (2) A BELFÖLDÖN KIÁLLÍTOTT MAGÁNOKIRAT bejegyzés alapjául csak akkor szolgálhat, ha kitűnik belőle a keltezés helye és ideje, továbbá, ha a) a nyilatkozattevő az okiratot saját kezűleg írta és aláírta, vagy b) két, az okiraton névvel és lakcímmel megnevezett tanú aláírásával igazolja, hogy a nyilatkozattevő a nem általa írt okiratot előttük írta alá, vagy aláírását előttük saját kezű aláírásának ismerte el, vagy c) az okiratot a közjegyző készítette, vagy d) az okiratot ügyvéd (jogtanácsos) ellenjegyzéssel látta el, továbbá, ha e) az okiratot a jogi személy, jogi személyiséggel nem rendelkező, de az ingatlan-nyilvántartásba bejegyezhető jogra vagy feljegyezhető tényre ügyleti képességgel rendelkező szervezet nevének feltüntetésével szabályszerűen és nyilvánvalóan azonosíthatóan aláírták, f) több lapból álló okirat esetén a szerződő felek, a készítő és az ellenjegyző, illetőleg a tanúsító személyek kézjegyét minden lapon tartalmazza. A szerződő felek kézjegyét az okirat lapjainak nem kell tartalmaznia, ha az okirat lapjait a szerződő felek által az erre meghatalmazott kézjegyével látta el, g) a meghatalmazottaknak és a feleknek az okirat alapján nyilvánvalóan azonosítható aláírását tartalmazza. A SZIGORÚBB OKIRATI FELTÉTELEK ESETKÖRE (3) A tulajdonjog, haszonélvezeti jog, a használat joga, telki szolgalmi jog, vételi jog, jelzálogjog (önálló zálogjog) keletkezésére, módosulására, illetve megszűnésére vonatkozó bejegyzésnek közokirat, ügyvéd által ellenjegyzett magánokirat alapján van helye. Ellenjegyzésként a jogtanácsos ellenjegyzését is el kell fogadni, ha a szerződő felek valamelyike jogtanácsos által képviselt szervezet. Nem alkalmas bejegyzésre az olyan okirat, amelyen a készítő és ellenjegyző ügyvéd, illetőleg a közokiratba foglaló közjegyző szerződő félként van feltüntetve. (4) Az ellenjegyzéssel ellátott magánokirat bejegyzés alapjául akkor fogadható el, ha az tartalmazza az ellenjegyző személy nevét, aláírását, irodájának székhelyét, az ellenjegyzés időpontját és az „ellenjegyzem” megjelölést. Az ügyvéd által teljesített ellenjegyzés érvényességének további feltétele a szárazbélyegző lenyomata. (5) Jelzálogjog (önálló zálogjog) alapítására, módosulására és megszűnésére vonatkozó bejegyzés olyan magánokirat alapján is teljesíthető, amelyet a nyilatkozattevő hitelintézet - nevének feltüntetésével szabályszerűen és nyilvánvalóan azonosítható módon írt alá. 59

33. § (1) (2) Ha az okiratot a nyilatkozattevő helyett meghatalmazott írta alá, illetve látta el kézjegyével, csatolni kell a meghatalmazást is, amelyet a bejegyzés alapjául szolgáló okiratra előírt alakszerűségek szerint kell kiállítani. Ha a felet a közjegyzői okirat elkészítésénél meghatalmazott képviseli, az ingatlan-nyilvántartási eljárásban azt a magánokiratban foglalt meghatalmazást is el kell fogadni, amelyben a fél aláírását közjegyző vagy magyar külképviseleti szerv hitelesítette. (3) Írásra vagy olvasásra képtelen személy jognyilatkozatán alapuló bejegyzéshez, a nyilatkozat közokiratba foglalása szükséges, amelyben e körülményre utalni kell. BELFÖLDÖN KIÁLLÍTOTT MAGYAR NYELVŰ KÖZOKIRAT 34. § (1) A bejegyzés alapjául szolgáló JOGERŐS HATÓSÁGI (BÍRÓSÁGI) HATÁROZAT tartalmára e törvény 32. § (1) bekezdésében foglaltak az irányadók azzal az eltéréssel, hogy a határozatnak és a bejegyzésre irányuló megkeresésnek - az érdekelt lakcímén túl - vagy az érdekelt természetes személyazonosító adatait vagy az érdekelt családi nevét, utónevét és személyi azonosítóját kell tartalmaznia, továbbá a felek megállapodását a hatóság rendelkezése pótolja. Ez utóbbi rendelkezés bíróság által okiratba foglalt jognyilatkozatra nem vonatkozik. (2) Az állami szervek által vezetett, jogszabály által rendszeresített nyilvántartásokból készített kivonatnak csak a bejegyzéshez szükséges adatokat kell tartalmaznia. (3) A közokirat alakiságát a Polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: Pp.) határozza meg. 34/A. § Ha a társasházakról szóló törvényben szabályozott társasházi közösköltség-tartozás, illetve a lakásszövetkezetekről szóló törvényben szabályozott költséghátralék biztosítékául szolgáló jelzálogjog bejegyzése iránti eljárásban benyújtott okirat nem tartalmazza a személyi azonosítót, akkor azt az ingatlanügyi hatóság a személyiadat- és lakcímnyilvántartást vezető szerv megkeresése útján, hivatalból pótolja. IDEGEN NYELVŰ OKIRATOK A nem magyar nyelven kiállított okirathoz - ha nemzetközi megállapodás eltérően nem rendelkezik - csatolni kell annak hiteles magyar nyelvű fordítását. KÜLFÖLDI MAGÁNOKIRAT (2) Ha a MAGÁNOKIRATOT KÜLFÖLDÖN ÁLLÍTOTTÁK KI, és nemzetközi megállapodás másként nem rendelkezik, vagy eltérő viszonossági gyakorlat nem áll fenn, a nyilatkozattevő aláírását (kézjegyét) a magyar külképviseleti hatósággal kell hitelesíttetni, illetőleg az aláírás (kézjegy) hitelesítésére jogosult külföldi szerv által történt hitelesítést kell a magyar külképviseleti hatósággal hitelesíttetni (diplomáciai hitelesítés, illetve felülhitelesítés). Ahol magyar külképviseleti hatóság nem működik, az aláírást (kézjegyet) a magyar állam érdekeit képviselő állam külképviseleti hatóságával kell hitelesíttetni. Eltérő nemzetközi megállapodás fennállását a bejegyzést kérő félnek kell megjelölni, illetve arra hivatkozni. Viszonossági gyakorlat fennállásáról az igazságügyért felelős miniszter állásfoglalása az irányadó. (3) Ahol magyar külképviseleti hatóság nem működik, és a magyar érdekeket más állam külképviseleti hatóságai sem képviselik, a nyilatkozattevő aláírását (kézjegyét) csak az okirat kiállítása helyén hatályos jogszabályok szerint erre jogosult szervnek kell hitelesíteni. (4) Nincs szükség a külföldön kiállított magánokirat diplomáciai hitelesítésére, illetőleg felülhitelesítésére, ha az okiratot hitelesítési záradékkal (Apostille) látták el. 36. § (1) A külföldön kiállított magánokiratot, ha hitelesítéssel vagy hitelesítési záradékkal (Apostille) nincs ellátva, az ingatlanügyi hatóság állásfoglalás végett a miniszter útján az igazságügyért felelős miniszterhez terjeszti fel. A felterjesztésben hivatkozni kell azokra a méltánylást érdemlő rendkívüli körülményekre, amelyeket a kérelemben előadtak. (2) A külföldön kiállított közokiratot határozathozatal előtt - annak megállapítása végett, hogy alakilag alkalmas-e bejegyzésre - a miniszter útján az igazságügyért felelős miniszterhez kell felterjeszteni. (3) Az ingatlan-nyilvántartási eljárásban az (1)-(2) bekezdésben meghatározott esetekben az igazságügyért felelős miniszter állásfoglalása irányadó.

60

BEJEGYZÉSHEZ SZÜKSÉGES IGAZOLÁSOK: • • • • •

hatósági jóváhagyás, engedély, harmadik személy nyilatkozata, vázrajz, szervezetek konstitutív hatályú iratai (pl. cégbejegyzés) 37. § (1) A bejegyzéshez az alapul szolgáló okiraton, bejegyzési, feljegyzési kérelmen, illetőleg bejegyzési, feljegyzési engedélyen felül - ha jogszabály előírja - meghatározott hatósági engedély (jóváhagyás), illetve igazolás szükséges. (2) A bejegyzéshez vázrajz is szükséges, ha a változás az ingatlan-nyilvántartási térkép tartalmát érinti, illetőleg ha jogszabály azt előírja. (3) Jogi személynek, jogi személyiséggel nem rendelkező, de ingatlan-nyilvántartásba bejegyezhető jogra ügyleti képességgel bíró szervezetnek a bejegyzési kérelemhez csatolnia kell a keletkezést tanúsító, illetőleg konstituáló bejegyzési határozat, illetve a képviseleti jogosultságot igazoló, a regisztráló hatóságnál (cégbíróság, törvényszék) bejegyzés alapjául szolgáló okirat (cégkivonat vagy cégmásolat, bírósági nyilvántartási adatokról szóló kivonat) eredeti vagy közjegyző által hitelesített másolati példányát, amely nem lehet 30 napnál régebbi, vagy a regisztráló hatóság (cégbíróság, törvényszék) által vezetett közhiteles nyilvántartás tartalmáról a közjegyzőkről szóló 1991. évi XLI. törvény 136. §-a (1) bekezdésének i) pontjában meghatározottak szerint kiállított közjegyzői tanúsítványt, továbbá cég esetében az aláírási címpéldányt. Ha ezek valamelyikét az ingatlanügyi hatósághoz már korábbi ügyben benyújtották, az újabb kérelemben elegendő - az iktatószámra való hivatkozással - a korábbi benyújtásra és arra utalni, hogy az ingatlanügyi hatóságnál lévő igazolások a bejegyzés, feljegyzés, illetve az adatváltozás átvezetése iránti kérelem ingatlanügyi hatósághoz történő benyújtásának időpontjában a keletkezés és a képviseleti jogosultság vonatkozásában változást nem tartalmaznak.

AZ OKIRATI ELV Az okirati elv az ingatlan-nyilvántartás legalitásának alapja, egyben a bejegyzés joghatályainak, illetőleg a jogvédelemi hatálynak érvényesülésének feltételét képezi. A jogok és tények bejegyzéséhez, adatok átvezetéséhez minden esetben bizonyító erővel bíró okiratra van szükség, amely minimálisan teljes bizonyító erejű magánokiratot jelent, de lehet közokirat, amely a jogosultak megállapodását, illetve rendelkezését, a hatóságok határozatait igazolja, ha azok jogok, tények keletkezését, módosulását vagy megszűnését eredményezik. Az okirati elv jelentősége az alábbiakban fogalmazható meg: • kikényszeríti az írásbeliséget minden olyan ingatlanra vonatkozó jogra, tényre és főszabályként adatra vonatkozó jogügyletre,amely az ingatlan-nyilvántartás tárgya lehet, • meghatározza az ingatlan-nyilvántartási hatóság előtti bizonyítás módját, eszközét és terjedelmét, • a hatóság bizonyítás felvételi és értékelési hatáskörét. A bejegyzés alapjául szolgáló okiratok teljes bizonyító erejű magánokiratok és közokiratok. Az okiratok fogalmát, alaki kellékeit a polgári perrendtartás határozza meg. Az ingatlan-nyilvántartási jog az okiratok köréből az egyszerű okiratokat nem tekinti bejegyzésre alkalmas okiratoknak, egyebekben az okiratoknak kifejezetten az ingatlan-nyilvántartási bejegyzési szempontból megkívánt alaki kellékeit nevesíti. Az okirati elv és kényszer megvalósulását ugyanis az írásbeliség biztosítja. A szóban megkötött vagy más adatrögzítő eszközön tárolt megállapodások, bár érvényesek lehetnek, ingatlan-nyilvántartási bejegyzést mégsem eredményezhetnek. AZ INGATLAN-NYILVÁNTARTÁSBA VÉTEL KÖVETKEZMÉNYE: AZ OKIRATI KÉNYSZER Jogok bejegyzésének és tények feljegyzésének - ha törvény másként nem rendelkezik - olyan közokirat, teljes bizonyító erejű magánokirat vagy ezeknek a közjegyző által hitelesített másolata alapján van helye, amely a bejegyzés tárgyát képező jog vagy tény keletkezését, módosulását, illetve megszűnését igazolja. 61

A bejegyzés, feljegyzés további okirati feltétele, hogy az tartalmazza a bejegyzést, feljegyzést megengedő nyilatkozatot az ingatlan-nyilvántartásban bejegyzett, vagy közbenső szerzőként bejegyezhető jogosult részéről. Ez az okirat a bejegyzési engedély, mint ingatlan-nyilvántartás szolgáltatás. Az ingatlan-nyilvántartás szolgáltatásnak két fajtája van: • •

egyfelől a jogosult által kiadott a bíróság által jognyilatkozat pótlása iránti keresetre megítélt

A bejegyzési engedélyt a jogosult külön, a bejegyzés alapjául szolgáló okirattal azonos alakisággal rendelkező okiratban is megadhatja. Bejegyzés alapjául szolgálhat a bíróság ítélete, illetőleg a hatóság határozata, ha bejegyezhető jogra és tényre vonatkozik. Nincs szükség okiratra és kérelemre, ha olyan jogot vagy tényt kell törölni, amelynek megszűnése az ingatlan-nyilvántartásból kétségtelenül megállapítható. AZ INGATLAN-NYILVÁNTARTÁS HATÓSÁG KORLÁTOZOTT OKIRAT-FELÜLVIZSGÁLAT HATÁSKÖRE •

•

Az okiratokkal való bizonyítás valójában nem több, mint a jogváltozás nagyfokú valószínűsítése. Az ingatlan-nyilvántartási jogban nem megengedett az ellenkező bizonyítása, illetőleg más bizonyítási eszközök nem vehetők igénybe a jogváltozás igazolására. Ennek alapján a jogváltozás valódi tartalma felőli hatósági meggyőződés is csökevényes. A bejegyzés alapjául szolgáló okiratok felülvizsgálatának terjedelme csak az okiratba foglalt jogváltozás fenn állása felőli pozitív feltételek vizsgálatára irányulhat, a negatív irányú kutatás, bizonyítás-felvétel tilos. Ezt nevezzük az okirat-felülvizsgálat egyirányú pozitív jellegének.

A bejegyzés alapjául szolgáló okiratok felülvizsgálatának terjedelme az okiratok bizonyító ereje, illetőleg az okiratot kiállító magán-, illetőleg közjogi jogállása szerint különböző. A bejegyzés alapjául szolgáló magánokiratok felülvizsgálatának korlátai • Az okiratok felülvizsgálata alapvetően a bejegyzési feltételek felülvizsgálatára irányul, tehát az anyagi jogi, alaki, eljárásjogi, ingatlan-nyilvántartási okirati feltételeket vizsgálja a hatóság. • Az előbbi bejegyzési feltételek közül korlátozott az anyagi jogi felülvizsgálat, mivel arra sem a telekkönyvi bíróság, sem az ingatlanügyi közigazgatási hatóság nem rendelkezik erre hatáskörrel, mivel o egyfelől nincs erre irányuló kérelem ( nem áll fenn jogvita) o jogvita helyett a felek éppen a jogváltozásban értenek egyet, és rendelkeznek annak nyilvántartásba vételéről; o az erre irányuló kérelem esetén is csak polgári peres szakban eljáró bíróság hatáskörébe tartozik ennek eldöntése. • Az alaki felülvizsgálat is korlátozott annyiban, hogy csak a jogváltozás pozitív feltételei vizsgálhatók. E korlátozott felülvizsgálati jogkör magyarázata abban rejlik, hogy a bejegyzés törvényességét alapvetően a jogváltozás kötelmi szakaszában lehet megbízhatóan biztosítani, és ezt a közérdekű szolgáltatást a hiteles személyek: az ügyvéd, közjegyző feladata ellátni. Az ingatlan-nyilvántartási hatóság már utólag jár el, ahol a felek nem megállapodásuk felülvizsgálatát kérik, hanem annak gyors és egyszerű eljárásban való átvezetését. A forgalom dinamikája, gyorsasági igényével együtt járó biztonságigénye zárja ki az aprólékos, mindenre kiterjedő felülvizsgálatot. • Az ingatlan-nyilvántartási eljárásban a földhivatal a bejegyzési kérelem vizsgálatakor csak az okiratból kitűnő nyilvánvaló érvénytelenséget állapíthatja meg. Amennyiben az okirat nyilvánvalóan érvénytelen a bejegyzési kérelmet el kell utasítani. A nyilvánvaló érvénytelenség megállapítása viszonylag tág hatáskört jelent, hiszen nyilvánvalóan érvénytelen minden olyan magánjogi jogügylet, amely jogszabály cogens, imperatív szabályába ütközik, mivel itt az érvénytelenséget maga a jogszabály állapítja meg. Ebből 62

•

•

következően a nyilvántartási hatóság nem hoz jogalakító döntést, hanem csak érvényesíti a jogszabály által kimondott jogkövetkezményt. Az ingatlan-nyilvántartási hatóság nem hozhat jogalakító döntéseket, azaz nem állapíthat meg sem jogot, sem kötelezettséget. Ennek oka az, hogy a bejegyzési kérelmek alapjául szolgáló teljes bizonyító erejű magánokiratok a felek jogalapító, illetőleg jogalakító döntéseit megtestesítő anyagi jogi jogviszonyt tartalmazzák. Közokiratok esetén a földhivatalnak csak a magánokiratok körében ismert alaki feltételek fennálltát lehet vizsgálat tárgyává tenni, egyebekben a földhivatal nem bír un. aktus felülvizsgálati hatáskörrel. Amennyiben a bejegyző hatóság a bejegyzés alapjául szolgáló közokirat kapcsán jogszabálysértést, hatáskör és illetékesség hiányát észleli, akkor az ügyészt kell megkeresnie törvényességi állásfoglalás végett. Ha az ügyész szerint földhivatali intézkedésre nincs szükség, a földhivatal köteles a bejegyzési kérelmet teljesíteni akkor is, ha az egyébként jogszabálysértő.

A hatósági, bírósági határozatok, mint közokiratok felülvizsgálata • A bejegyzés alapjául szolgáló hatósági, bírósági határozatok anyagi jogi felülvizsgálata aktusfelülvizsgálati jogkört feltételez, ilyen hatáskörrel az ingatlanügyi hatóság nem rendelkezik. Ennek megfelelően a hatósági, bírósági határozatokat csak az alaki, nyilvántartási és eljárási szempontból lehet felülvizsgálni. • Jogszabálysértés vélelme esetén a hatósági határozatokat kötelező közjogi törvényességi felülvizsgálat végett az ügyésznek megküldeni, és annak döntéséig, de legfeljebb harminc napra az eljárást függőben tartani. A bírósági határozat esetén annak tartalmát kötelező átvezetni az ingatlan-nyilvántartásban. • A bejegyzés alapjául szolgáló előbbi közokiratok alakiságát a közokiratot kiállító szerv ügyviteli szabályai határozzák meg. A bejegyzés alapjául szolgáló okiratoknak két eredeti, illetőleg azzal azonos bizonyító erejű hitelesített másolati (1 db), továbbá négy egyszerű másolati példányát kell az ingatlanügyi hatóságnak szolgáltatni. Az okiratok bizonyító ereje, valódisága adja meg az ingatlan-nyilvántartás törvényességének és közhitelességének alapját.

63

12, Az ingatlan-nyilvántartás tárgya (az ingatlan anyagi jogi fogalma; az önálló ingatlan fogalma, földrészlet; egyéb önálló ingatlanok, külön ingatlanok) Az ingatlan-nyilvántartás alapegysége és tárgya az önálló ingatlan! INGATLAN-NYILVÁNTARTÁS JOGI ALAPEGYSÉGEI KÜLÖN INGATLAN

ÖNÁLLÓ INGATLAN



földrészlet egyéb önálló ingatlan

Míg a polgári jogban az ingatlan fogalmával a kúpszeletként megfogható földrészlet és a vele alkotórészi kapcsolatban álló dolgok képezik az ingatlan jelentését, addig az ingatlan-nyilvántartási jogban az ingatlan fogalom a földfelszínre korlátozódik, illetőleg az ily módon értelmezett földrészlet és a felépítmények, illetőleg alépítmények dolog-kapcsolatáról. Az ingatlan-nyilvántartás tárgya nem általában az ingatlan, hanem csak a földterület mint fődolog és annak alkotórészei közül az épületek és építmények. Utóbbiak lehetnek al- és felépítmények. Az ingatlanok ezen csoportját rendszerezi tovább az ingatlan-nyilvántartási jog, s alkotja meg azokat a nyilvántartási alapegységeket, mint jogi alapegységeket, amelyeket az ingatlan-nyilvántartás konkrét tárgyainak tekinthetünk. A jogi alapegység fogalmának jelentősége abban áll, hogy az ingatlan nyilvántartásba jogot, tényt, adatokat csak ezekre az ingatlan-nyilvántartási egységekre lehet bejegyezni, átvezetni és - meghatározott körben szerezni, illetve elidegeníteni. Az ingatlan-nyilvántartás jogi alapegységei az ún. önálló ingatlanok és az ún. külön ingatlanok. Az önálló ingatlan fogalma a földrészletet és az egyéb önálló ingatlanokat foglalja magában. A. Földrészlet A földrészlet a föld felszínének természetben összefüggő - állandó tereptárgyak /mint pl. utak/ vagy igazgatási határok által meg nem szakított - területe, amelyre azonosak a tulajdonosi viszonyok. Földrészletnek minősülnek az építési telkek a tulajdonosi viszonyoktól függetlenül. Földrészletnek kell tekinteni az utak, terek, vasutak, csatornák elágazással és kereszteződéssel, valamint igazgatási határvonalakkal meg nem szakított részeit, amennyiben tulajdonosuk kezelő szervük azonos. K. M. definíció: A föld felszínének természetes határvonalakkal, mesterséges jelekkel, illetve absztrakt határjelekkel körülhatárolt, az ingatlan-nyilvántartásban önálló helyrajzi számmal nyilvántartott része, melyen főszabály szerint azonosak a tulajdonosi és használati jogok. A földrészletet ki vett területek, illetőleg művelési ágak szerint alrészletekre kell bontani. A hatályos ingatlan-nyilvántartási jog szerint a mező- és erdőgazdasági művelés alatt álló földet - annak rendszeres hasznosítási módja, illetve természetbeni állapota szerint - szántó, gyep, szölő, kert, gyümölcsös, nádas, erdő művelési ágban és halastóként kell nyilvántartani. A mező- vagy erdőgazdasági művelés alatt nem álló földet művelés alól kivett területként /pl. építési telkek, parkok, sporttelepek stb./ kell az ingatlan-nyilvántartásban feltüntetni. A földrészlet mint önálló ingatlan keletkezése erről rendelkező magánjogi ügyleten és hatósági (közigazgatási, bírósági) határozaton alapul. Tipikus módja a telekalakítás, amely történhet ügyféli kérelemre adott telekalakítási hatósági engedély, illetőleg hivatalból elrendelt telekalakítási kötelezés alapján. Az Inytv. értelmében földrészletnek minősülnek az alábbi ingatlanok: a) a föld felszínének természetben összefüggő, közigazgatási vagy belterületi határ által meg nem szakított területe, amelynek minden részén azonosak a tulajdoni vagy a vagyonkezelői viszonyok, b) a kialakított építési telek a tulajdoni és vagyonkezelői viszonyoktól függetlenül, 64

c) az utak, terek, vasutak, csatornák elágazással és kereszteződéssel, valamint közigazgatási vagy belterületi határ által - az országos közút, vasút vagy hajózható csatorna kivételével - meg nem szakított részei, amelyek tulajdonosa vagy vagyonkezelője (kezelője) azonos. A földrészletet művelési ágak és művelés alól kivett területek szerint további részletekre kell bontani (ALRÉSZLET). Ha a földterület húsznál több alrészletet tartalmaz, azt legfeljebb húsz alrészletig külön földrészletként kell nyilvántartani. Az alosztály nem összekeverendő fogalom az alrészlettel: a föld profittermelő képességét, hozadéki értékét jelenti (AK érték). A földrészlettel együtt kell nyilvántartani a) a földön létesített épületet, építményt, b) társasháznál a tulajdonostársak közös tulajdonában álló épületrészeket és helyiségeket, c) a szövetkezeti háznál a szövetkezet tulajdonában álló épületrészeket és helyiségeket ha azok tulajdoni viszonyai a földrészlettel azonosak. d) azt a pincét, amelynek tulajdonosa azonos a földrészlet tulajdonosával, vagy amelynek bejárata a pince tulajdonosának tulajdonában álló földrészletről nyílik, és szolgalmi jog alapján más tulajdonában álló ingatlan alá nyúlik, azzal a földrészlettel együtt kell nyilvántartani, amelyen a bejárata van. B. Egyéb önálló ingatlannak minősülnek:
az épületek akkor, ha azok tulajdona nem esik egybe a földrészlet tulajdonával;
a társasházi öröklakások, illetve külön tulajdonban álló nem lakás céljára szolgáló helyiségek a közös tulajdonban levő részekből az öröklakás-tulajdonost megillető hányaddal együtt;
a szövetkezeti lakások, illetve a külön tulajdonban álló szövetkezeti házi, nem lakás céljára szolgáló helyiségek;
a közterületről nyíló, illetőleg a más tulajdonában álló földrészletről nyíló pincék /ebben a csoportban tartják nyilván a föld alatti raktárakat, garázsokat is/;
a más személy tulajdonában álló földről nyíló pince (raktár, garázs, üzlet stb..), ha az építtető nem azonos a földtulajdonossal és jogcíme van a tulajdonra;
a barlang, mint a kizárólagos állami tulajdon tárgya. KÜLÖN INGATLANNAK minősülnek és az ingatlan-nyilvántartás jogi alapegységét képezik:
a mezőgazdasági termelőszövetkezeti földtulajdoni részarány, amelynek különlegessége, hogy nem vonatkozik egyetlen konkrét földrészletre sem, viszont forgalomképes;
a harmadik személyek tulajdonában álló földrészleten emelt társasházban a tagok közös tulajdonában lévő épületrészek és helyiségek, illetve a szövetkezeti házban a szövetkezeti tulajdonban lévő épületrészek és helyiségek. EGYÉB FOGALMI TISZTÁZÁSOK:
A telek egy helyrajzi számon nyilvántartásba vett földrészlet.
Építési telek: beépítésre szánt területen fekvő, az építési szabályoknak megfelelően kialakított és közútról vagy önálló helyrajzi számon útként nyilvántartott magánútról gépjárművel közvetlenül megközelíthető telek.
Építési terület: olyan telek vagy telkek csoportja, amely a nyomvonal jellegű építmények elhelyezésére szolgál.
Az építmény gyűjtőfogalom: építési tevékenységgel létrehozott, illetve késztermékként az építési helyszínre szállított, - rendeltetésére, szerkezeti megoldására, anyagára, készültségi fokára és kiterjedésére tekintet nélkül minden olyan helyhez kötött műszaki alkotás, amely a terepszint, a víz vagy az azok alatti talaj, illetve azok feletti légtér megváltoztatásával, beépítésével jön létre.
Épület: jellemzően emberi tartózkodás céljára szolgáló építmény, amely szerkezeteivel részben vagy egészben teret, helyiséget vagy ezek együttesét zárja körül meghatározott rendeltetés vagy rendeltetésével összefüggő tevékenység, avagy rendszeres munkavégzés, illetve tárolás céljából. 65

13, Az ingatlan-nyilvántartás tartalma (dologi és személyi adatok, jogok, jogilag jelentős tények) AZ INGATLAN-NYILVÁNTARTÁS TARTALMA Az ingatlan-nyilvántartás tartalmához tartoznak: (magán az ingatlanon kívül) a/ a bejegyezhető adatok, b/ a jogok, c/ a jogilag jelentős tények. Az ingatlan-nyilvántartás tartalmazza az előbbiekben felsorolt ingatlanokat, illetve az ezen ingatlanokra külön meghatározott és bejegyezhető jogokat, tényeket, adatokat. Az ingatlan-nyilvántartás teljessége az ingatlanok tekintetében maradéktalanul érvényesül, a bejegyezhető jogok, tények és átvezethető adatok körében azonban nem. Az ingatlan-nyilvántartásba csak jogszabályban meghatározott jogok, tények és adatok jegyezhetők be, a bejegyzési kör csak jogszabály által bővülhet, illetve csökkenhet. A bejegyezhető jogok, tények, illetve az átvezethető adatok köre független a bejegyzést kérők és végzők akaratától. Utóbbi körben az ingatlan-nyilvántartás tartalma tehát korlátozott. AZ ÁTVEZETHETŐ ADATOK: SZEMÉLYES ÉS DOLOGI ADATOK A. A személyes adatok Az ingatlan-nyilvántartás a jogosultak, illetőleg kötelezettek következő személyi adatait tartalmazza: a) a magánszemélyek azonosítására természetes személyazonosító adatok - a családi és utónév, - születési családi és utónév, - a jogosult születési helye és ideje, - anyja születési neve, - lakcíme, - személyi azonosítója. b) a szervezetek azonosítására szolgáló adatok - a szervezet megnevezése, - székhelye, - a statisztikáról szóló törvény hatálya alá tartozó szervezet esetében a statisztikai azonosítója. Az adatok közül a személyi azonosítót az ingatlan-nyilvántartás részeiről kiadott másolaton feltüntetni nem szabad. B. Az ingatlan-nyilvántartás az ingatlanok következő dologi adatait tartalmazza









a település nevét, az ingatlan fekvését (belterület, külterület megjelölése), a belterületen lévő ingatlannál az utca (tér, krt. stb.) nevét és a házszámot, a helyrajzi számát és területnagyságát, művelési ágát és a művelés alól kivett terület elnevezését, minőségi osztályát, kataszteri tisztajövedelmét ingatlan-nyilvántartási szempontból szükséges egyéb adatát.

Az ingatlan fekvését tekintve belterületi vagy külterületi lehet. Attól függően, hogy az adott ingatlan a település melyik részén található a helyrajzi számok, - mint az ingatlanok azonosítói eltérő - rendszerben alakulnak. A helyrajzi szám funkciója az ingatlanok megkülönböztetése. A belterület határán belül fekvő földrészleteket 1-től folyamatosan helyrajzi számmal látják el, a földrészletek fekvésének megfelelő 66

sorrendben. A külterületi földrészleteket jelző helyrajzi számok általában nullával /belterületi egyes számra tekintettel 02,03,04,05 stb./ kezdődnek, és az egyes földrészletek elhelyezkedésének megfelelő sorrendben folytatódnak. Az ingatlan-nyilvántartás az ingatlanok területét méter rendszerben /négyzetméter, hektár/ vezeti. A termőföldeket 10 művelési ágban tartják nyilván: szántó, rét, szőlő, gyümölcsös, kert, legelő, nádas, erdő, fásítás, halastó. A művelési ágakkal szorosan összefügg az alrészlet fogalma. A termőföldek, mint önálló ingatlanok, telkek több művelési ágat is magukba foglalhatnak. Ha egy földrészleten belül több művelési ág található, és azok nagysága eléri a legkisebb területi mértéket /pl.400 nm/, mindegyiket külön alrészletként regisztrálják a tulajdoni lapon. Minden egyes alrészlethez külön hozzárendelik az alrészlet hozadéki értékét, az un AK értéket. Az egy földrészletként nyilvántartott termőföldön belül különböző termőképességű talajrészek különböztethetők meg minőségű művelési áganként, illetőleg egy és ugyanazon művelési ágon belül is. Ezeket alosztályoknak nevezzük. A termőföldek minőségét nyolc minőségi osztályban sorolják, I-VIII. osztályokba sorolják. A földminősítést a körzeti földhivatal végzi. A földminőség átvezetett értéke különös jelentőséget kapott a termőföldekre vonatkozó kárpótlási eljárásnak, földtulajdonszerzésnek. A művelés alól kivett területek nyilvántartásának jelentősége abban áll, hogy ezekre a területekre nem terjednek ki a termőföld tulajdonának és haszonbérletének megszerzését jelentő korlátozások. Ebben a kategóriában tartják nyilván a mező- és erdőgazdasági művelésre alkalmatlan területeket is. A művelés alól kivett területeket az ingatlan-nyilvántartás öt csoportba sorolja az adott területek elsődleges használati módjának megfelelően. Ilyenek:
a településsel kapcsolatban kivett területek
a termeléssel kapcsolatban kivett területek
a közlekedéssel és hírközléssel kapcsolatban kivett területek
a vízgazdálkodással kapcsolatban kivett területek
a honvédelemmel kapcsolatban kivett területek. Az adatok az ingatlan-nyilvántartás tulajdoni lapjának I. részén kerülnek feltüntetésre. Az ingatlannyilvántartás a feltüntetett adatok tekintetében nem közhiteles, csak a kötelező használat elvét érvényesíti. A JOGOK Az ingatlan-nyilvántartásba az alábbi ingatlanokhoz kapcsolódó jogok jegyezhetők be: • a tulajdonjog, • vagyonkezelői jog, • a lakásszövetkezeti tag állandó használati joga, • a megállapodáson és bírósági határozaton alapuló földhasználati jog, • a haszonélvezeti jog és a használat joga; • a jelzálogjog • a telki, a vízvezetési és a bányaszolgalmi jog, a vezeték jog, a hatósági határozaton alapuló használati jogok /földmérési jelek, villamos berendezések elhelyezését biztosító használati jogok/, • az elő- és visszavásárlási, valamint a vételi jog, • a tartási és életjáradéki jog, • a végrehajtási jog. Kényszerű ingatlan-nyilvántartási jogok a dologi jogok, fakultatív ingatlan-nyilvántartási jogok a kötelmi jogok. A kényszerű ingatlan-nyilvántartási jogok esetén a bejegyzés feltétele a jogváltozásnak. A kötelmi jogok esetén a jogváltozás ingatlan-nyilvántartáson kívül bekövetkezik, a jogszerző döntésétől függ annak regisztrációja. Az ingatlan-nyilvántartás kimerítő felsorolását adja a bejegyezhető jogoknak, más jog bejegyzését csak törvény rendelhet el. 67

Az egyes jogok bejegyzése a tulajdoni lapon Tulajdonjogot egész ingatlanra (1/1), a tulajdonos egész tulajdoni illetőségére (pl. 1/2), illetve ezen illetőség eszmei hányadára (pl. l/4) lehet bejegyezni. A tulajdonjogot az ingatlan természetben meghatározott részére, illetőleg területének egy részére bejegyezni nem lehet. A FELJEGYEZHETŐ JOGILAG JELENTŐS TÉNYEK A tények feljegyzéséhez az ingatlan-nyilvántartási törvény kétféle joghatást fűz:
a tény feljegyzésének elmaradása a hozzá fűződő joghatásokat nem érinti,
tények feljegyzésének elmaradása esetén azok nem érvényesíthetők az ingatlan-nyilvántartásban bízva, jóhiszeműen és ellenérték fejében jogot szerző személyekkel szemben. A tények első csoportja feljegyzésének elmaradása a hozzá fűződő joghatásokat nem érinti:  a jogosult kiskorúsága vagy gondnokság alá helyezése  felszámolási eljárás, végelszámolási eljárás,  a jogszabályon vagy bírósági ítéleten alapuló tulajdoni korlátozás,  a telekalakítási tilalom elrendelése, más építésügyi korlátozás,  a kisajátítási és telekalakítási eljárás megindítása,  fellebbezés  bírósági felülvizsgálati kérelem a jogerős földhivatali határozat ellen,  a bejegyzés alapjául szolgáló, vagy azzal kapcsolatos bírósági határozat ellen benyújtott bírósági felülvizsgálati kérelem,  az ingatlan jogi jellege /pl. társasház, szövetkezeti ház, építési telek stb./;  környezeti károsodás,  épület létesítésének ténye, lebontása;  földminősítési mintatér megjelölése. A tények második csoportja feljegyzésének elmaradása esetén azok nem érvényesíthetők az ingatlannyilvántartásban bízva, jóhiszeműen és ellenérték fejében jogot szerző személyekkel szemben.  a szerződésen vagy végintézkedésen alapuló elidegenítési és terhelési tilalom,  az ingatlanokhoz kapcsolódó perek /törlési és kiigazítási kereset, tulajdonjogi per, közös tulajdon megszüntetése iránti per, ingatlanra vonatkozó házassági vagyonjogi per, jelzáloggal biztosított követelés érvényesítése iránti per/  a büntetőeljárás megindítása, ha a büntetőper tárgya ingatlant érint,  az árverés,  zárlat, bűnügyi zárlat;  a tulajdonjog-fenntartással történt eladása,  a bejegyzési kérelem elutasítása,  törölt zálogjog ranghelyének fenntartása,  zálogjog ranghelyének előzetes biztosítása,  ingatlan-nyilvántartási eljárás felfüggesztése,  a bejegyzések ranghelyének megváltoztatása  a társasházakról szóló 2003. évi CXXXIII. törvény 10. § (2) bekezdés szerinti, a közös tulajdon átruházására az összes tulajdoni hányad legalább kétharmadát képviselő tulajdonostársakat feljogosító alapító okirat elfogadása, módosítása, a módosítás időpontja, vagy a társasházakról szóló 2003. évi CXXXIII. törvény 10. § (3) bekezdés szerinti, az összes tulajdoni hányad legalább négyötödét képviselő tulajdonostársaknak a közös tulajdon átruházásáról szóló közgyűlési határozata szerinti alapító okirat módosítása, a módosítás időpontja.

68

14, A tulajdoni lap, az egyszerű és összetett tulajdoni lap; a tulajdoni lap részei Az ingatlan-nyilvántartási térkép és az okirattár tartalma AZ INGATLAN-NYILVÁNTARTÁS RÉSZEI: a/ a tulajdoni lapból, b/ az ingatlan-nyilvántartási térképből /alaprajzból/ és c/ az irattárból d/ törölt bejegyzések állományából áll. A. TULAJDONI LAP (részletesebben a következő tétel tartalmazza) 9. § (1) Az ingatlan-nyilvántartásban az ingatlan adatait, valamint az ingatlanhoz kapcsolódó jogokat és jogilag jelentős tényeket, továbbá azok jogosultjait és a jogosultak adatait a tulajdoni lapra kell bejegyezni, feljegyezni, illetve azon átvezetni. (2) A tulajdoni lapokat településenként egytől kezdődően számozni kell. A tulajdoni lap száma mellett minden tulajdoni lapon a település nevét is fel kell tüntetni. Az ingatlan-nyilvántartás számítógépes rendszerében az ingatlan tulajdoni lapjának száma megegyezik a helyrajzi számmal. Az ingatlanok helyrajzi számozásának megállapítására vonatkozó szabályokat a miniszter rendeletben állapítja meg. (3) Egyes ingatlanok sajátos nyilvántartási szempontjaira figyelemmel a tulajdoni lap - egymással összetartozó tulajdoni törzslapként és tulajdoni különlapként is vezethető. A tulajdoni lap az ingatlanok jelképi megjelenítését szolgálja, és ezen alapulóan a jogok és jogilag jelentős tények deklarációját testesíti meg, ezzel megteremtve az anyagi jogok látszatát, a jog látszaton alapuló szerzés védelmét. A tulajdoni lap az ingatlan-nyilvántartás joghatásainak centrumát képezi, kizárólag hozzá kötődnek és kapcsolódnak az ingatlan-nyilvántartás jogvédelmi hatásai.  A tulajdoni lap az általa megjelenítetett ingatlan, arra vonatkozó jogok jellege folytán lehet egyszerű és összetett tulajdoni lap.  Mindkét tulajdoni lap három részből áll. 1. A TULAJDONI LAP I. – A BIRTOKLAP A tulajdoni lap I. része (un birtoklap) az ingatlan ún. természeti azonosító adatait tartalmazza. - a helyrajzi szám, - terület, - fekvés, - művelési ág, - a földrészleten emelt épület, - az ingatlan jogi jellege. - ezen túl a tulajdoni lap első részén tartják nyilván azokat a jogokat, amelyek az ingatlan mindenkori tulajdonosa részére egy másik ingatlan bizonyos mérvű használati jogát biztosítják (ilyen jogok a földhasználati jog és a telki szolgalmi jog). Felmerülhet a kérdés, hogy ezek a jogosultságok miért az ingatlan azonosságához kötődnek, hiszen ezek sokkal inkább a jogok nyilvántartására szolgáló II., illetve III. részhez kapcsolódnak. A megoldás magyarázata abban található, hogy a felsorolt jogok nemcsak a tulajdonoshoz, mint személyhez, hanem sokkal inkább a dologhoz, az ingatlanhoz kapcsolódnak. 2. A TULAJDONI LAP II. (UN. SZŰKEBB ÉRTELEMBEN VETT TULAJDONI LAP) -

ingatlan tulajdonosát, illetve a tulajdonosi erejű használati joggal bíró személyeket, továbbá magukat az ilyen jogokat tünteti fel.

69

Ezek a jogok: - a tulajdonjog (tulajdoni hányad is), - a kezelői jog, - a külföldiek ingatlanhasználati joga - jogállás, - jogcím, - bejegyzés iktatószáma. Az előbbi jogok az ingatlan jogi sorsát tekintve ún. elsődleges jogok, a további jogszerzések ezeken a jogokon alapulnak, illetve innen erednek és tartalmuk is fenti jogokhoz képest fejezhető ki. A tulajdoni lap II. részén kell nyilvántartani a tulajdonos kiskorúságát, illetve gondnokság alá helyezését mint tényt. Meg kell azonban jegyezni, hogy e tény feltüntetésének elmaradása egyébként ahhoz fűződő joghatást nem érinti, ily módon arra harmadik személy eredményesen nem is hivatkozhat. 3. A TULAJDONLAP III. RÉSZE (UN. TEHERLAP) Tartalmazza mindazon jogokat és tényeket, amelyek az ingatlan-nyilvántartásba egyáltalán bejegyezhetők és még nem kerültek feltüntetésre a másik két tulajdoni lapon. E jogok és tények egy része a bejegyzett jogosult rendelkezési jogát korlátozza /pl. vételi jog, elő- visszavásárlási jog, haszonélvezeti jog, jelzálogjog, bűnügyi zárlat, elidegenítési és terhelési tilalom stb./, más részük az ingatlannal kapcsolatos hatósági eljárásokat tanúsítja /perfeljegyzés, ingatlan-nyilvántartási jogorvoslatok/. + széljegy is a tulajdoni lapon van! B. AZ INGATLAN-NYILVÁNTARTÁSI TÉRKÉP 21. § (1) Az ingatlan-nyilvántartás céljára az állami földmérési alaptérkép nyilvántartási példánya szolgál. (2) Ingatlan-nyilvántartási térképként a számítógépes adathordozón (digitális formában) rögzített földmérési alaptérképet kell használni, ha e térkép a településről elkészült és azt az erre előírt eljárás során előzetesen hitelesítették. (3) Az ingatlan-nyilvántartási térkép az ingatlan-nyilvántartás szempontjából a következőket tartalmazza: a) a település neve és térképszelvény száma, b) a település közigazgatási határvonala, valamint a belterület, külterület határvonala, c) földrészlet határvonala és helyrajzi száma, d) épület, építmény, e) alrészlet határvonala, jele és megnevezése, f) a földminősítési mintatér, valamint a földminősítéssel megállapított minőségi osztályok határvonalai, g) dűlőnév, utcanév és házszám, h) közterületről, illetve más ingatlanáról nyíló pince bejárata. (4) Az egyéb önálló ingatlanok alaprajza 1:100 vagy annál nagyobb méretarányban ábrázolja az ingatlan társasháznál a közös, szövetkezeti háznál a szövetkezeti tulajdonban lévő épületrészek, továbbá az öröklakások és szövetkezeti lakások - elhatároló vonalait. Az alaprajzon fel kell tüntetni a település nevét, az ingatlan utca, házszám, emelet és ajtószám szerinti megjelölését, továbbá az önálló ingatlan sorszámát és alapterületét.

Az ingatlan-nyilvántartási térkép az adott településhez tartozó valamennyi telket, mint önmálló helyrajzi számon nyilvántartott földrészletet, az alaprajz az egyéb önálló ingatlanokat ábrázolja. Az állami földmérési adatok a földingatlanok tekintetében meghatározó jelentőséggel bírtak a jogszerzők számára is a jogok terjedelme szempontjából, ezért az adatoknak hűen tükröznie kell a természetben található állapotot. Az alaptérképhez a következő alapelvek fűződnek: - a valódiság elve, - a közhitelesség elve, - nyilvánosság elve, - a kötelező használat elve. 70

Az ellenkező bizonyításának bizonyító erő kiterjed - a földrészletetek helyrajzi számára, - területére, - művelési ágára, - minőségére és kataszteri tiszta jövedelmére vonatkozóan. C. AZ OKIRATTÁR ÉS A SEGÉDLETEK 20. § (1) Az okirattár a bejegyzések alapjául szolgáló okiratokat, illetőleg ezek hitelesített másolatait, a bejegyzés iránti kérelmeket, megkereséseket, valamint az ingatlan-nyilvántartási ügyben keletkezett más iratokat tartalmazza. (2) Az okirattárban lévő iratokat az ingatlanügyi hatóság egyéb irataitól elkülönítetten kell kezelni. (3) Az okirattárban lévő iratok a köziratokról, a közlevéltárakról és a magánlevéltári anyag védelméről szóló 1995. évi LXVI. törvény hatálya alá tartoznak.

Az ingatlan-nyilvántartás rendszerezését, illetve a nyilvántartásba való keresést segítették elő a különböző mutatók. Ezek gyakorlati jelentőségüket a gépi adatfeldolgozású ingatlan-nyilvántartás megvalósításával elvesztették, ezért – a továbbra is nagy jelentőséggel bíró okirattár kivételével – az Inytv. már nem nevesíti őket. A névmutató azt biztosította, hogy a tulajdonosok, kezelők neve alapján ki lehessen keresni a tulajdonukban, illetve kezelésükben lévő ingatlanok tulajdoni lapjait. A névmutató kartonokból állt, amelyek az ABC sorrendjében követték egymást és minden egyes kartonon fel volt tüntetve az adott névhez tartozó tulajdoni lap szám, amelynek segítségével a kívánt adatok manuálisan kikereshetőek voltak. A helyrajziszám mutató a helyrajzi számok növekvő sorrendjében azt mutatta, hogy az adott helyrajzi számhoz milyen tulajdoni lapszám tartozott. Az iktatókönyvben iktatták – érkezési sorrendben – az ingatlan-nyilvántartási beadványokat. Jelentősége abban állt, hogy meghatározta az adott kérelem rangsorát. Az iktatókönyv ezenkívül tartalmazta az érdekelt nevét, a kérelem rövid tartalmát, a kérdéses ingatlan adatait, valamint az ügyirat kezelési jelzéseit is. Napjainkban már erre a feladatra is jól hasznosítható számítógépes programok állnak rendelkezésre, melyek gyakorlati alkalmazásával az adatállományban rögzítésre kerülnek az iktatás elvégzése közben ezen adatok is. Az okirattár a tulajdoni lap, ezen keresztül az ingatlan-nyilvántartás legitimációját szolgája. Az okirattárnak nincs semmilyen önálló joghatása, az ingatlan-nyilvántartás joghatásai sem kötődnek hozzá. Az okirattárban lévő okiratok kiállítójuk és alaki kellékeik alapján különböző bizonyító erővel bírnak, mely bizonyító erőt a polgári perrendtartás szabályai kielégítően meghatároznak. Az okirattári anyagok tartalmához bizonyos esetekben joghatások is fűződnek. Ezek a joghatások az okiratoknak a Pp. szerinti bizonyító erejét jelentik. Ilyen joghatások érvényesülnek az ingatlanok természetben, vagy térmértékben meghatározott részére bejegyzett - személyes és telki szolgalmi jog - lakásszövetkezeti tagot megillető lakáshasználati jog, - közérdekű használati jog bejegyzése esetén. Az irattár azonban nemcsak őrzi és tárolja az okiratokat, hanem azt is biztosítja, hogy az iratokat meg is lehessen tekinteni. D. A TÖRÖLT BEJEGYZÉSEK JEGYZÉKE 22. § A település ingatlan-nyilvántartásának számítógépes rendszerében gépi adathordozón meg kell őrizni a tulajdoni lapról törölt bejegyzéseket és adatokat, valamint a törlésre vonatkozó határozat számát, amelynek alapján a törlés alapjául szolgáló okirat az okirattárból visszakereshető. A törölt bejegyzések állományára is vonatkoznak a 20. § (3) bekezdésében foglaltak. Az Inytv. 22. §-a alapján új munkarésze a számítógéppel vezetett ingatlan-nyilvántartásnak a tulajdoni lapról megszűnt bejegyzések adatainak jegyzékét tartalmazó törölt bejegyzések jegyzéke. Megismerése nem szabályozott. Az információs önrendelkezési jog alapján csak a jogosult beleegyezése esetén ismerhető meg. 71

15, Az ingatlan-nyilvántartás rendszere és módja Inytv. 23. § (1) Az ingatlan területét méterrendszerben (hektár, négyzetméter) kell nyilvántartani. (2) A mező- és erdőgazdasági művelés alatt álló földet - a rendszeres földhasznosítási módra tekintettel, a természetbeni állapotnak megfelelően - szántó, rét, legelő, szőlő, kert, gyümölcsös, nádas, erdő és fásított terület művelési ágban, illetve halastóként kell nyilvántartani. Művelés alól kivett területként kell nyilvántartani a mező- vagy erdőgazdasági művelés alatt nem álló földet. (3) A település belterületének 1 ha meg nem haladó földrészletét - a fő hasznosítási módra tekintet nélkül - művelés alól kivett területként kell nyilvántartani. (4) A mező- és erdőgazdasági művelés alatt álló vagy arra alkalmas, illetőleg alkalmassá tett föld minőségét osztályba sorozással - a természetbeni állapotnak megfelelően - kell megállapítani. A föld minőségeként a minőségi osztályt és az annak megfelelő kataszteri tiszta jövedelmet kell feltüntetni. (5) A területegységre vonatkozó kataszteri tiszta jövedelmet (tiszta jövedelmi fokozat), továbbá egyes települések földminősítési szempontból történő besorozását, a besorozás megváltoztatását az adópolitikáért felelős miniszterrel egyetértésben a miniszter határozza meg. 24. § (1) Az ingatlan-nyilvántartásban minden ingatlant külön tulajdoni lapon kell nyilvántartani. (2) A társasházban a közös tulajdon tárgyait társasházanként tulajdoni törzslapon, a külön tulajdonban álló öröklakásokat és nem lakás céljára szolgáló helyiségeket pedig tulajdoni különlapon kell nyilvántartani. (3) A szövetkezeti házban a szövetkezeti tulajdon tárgyait szövetkezeti házanként tulajdoni törzslapon, a lakásokat és nem lakás céljára szolgáló helyiségeket pedig tulajdoni különlapon kell nyilvántartani. (4) Az önálló tulajdonú épületet, továbbá azt a földrészletet, amelyen az ilyen épületet létesítették, külön-külön tulajdoni lapokon kell nyilvántartani. Ez a rendelkezés a társasház, illetőleg a szövetkezeti ház esetében is irányadó, ha a közös tulajdonban, illetőleg a szövetkezet tulajdonában álló épület és a földrészlet tulajdonjoga elkülönül.

•

•

•

• •

• •

Az ingatlanokat - az államigazgatási eljárás szabályai szerint eljárva - községenként, városonként, Budapesten és a megyei városokban kerületenként állami szervek tartják nyilván. Az egyes települések területét az érvényes közigazgatási területbeosztás szerint kell nyilvántartani. A településeken belül az ingatlanok nyilvántartásának módja alapvetően kétféle lehet: o egyfelől minden önálló ingatlant külön-külön vesznek nyilvántartásba, o másfelől tulajdonosonként, kezelőkként, földhasználókként rögzítik az ingatlanokat. Ha a nyilvántartás ingatlanonként történik, akkor minden egyes ingatlanról külön tulajdoni lap készül, melyet dologi tulajdoni lapnak nevezünk, s ennek alapján a nyilvántartást reálfólia elvű nyilvántartásnak nevezzük. Amennyiben a tulajdonosok személye szerinti csoportosítás elvén készül a nyilvántartás, akkor a személyi tulajdoni lapok rendszere alapján personálfólia elvű nyilvántartási módról beszélünk. Az előbbi megkülönböztetés alapján a magyar ingatlan-nyilvántartás módja – papíros vagy elektronikus okiraton megjelenített formájában – kizárólag a reálfólium elvére épül. A magyar ingatlan-nyilvántartás csak kivételesen alkalmazza a personalfólium módszerét az Inytv. által meghatározott hatóságok számára, törvényben foglant feladataik ellátásához szükséges mértékben és indokolt alábbi esetekben. a) bíróság, a bírósági végrehajtó, adóhatóság, a nemzetbiztonsági szolgálat vagy a nyomozó hatóság törvényben meghatározott feladatai ellátása céljából, b) az ügyészség a magánjogi és közigazgatási jogi ügyészi tevékenység ellátásához, c) a közjegyző a hagyatéki eljárás lefolytatásához igényli, illetve d) a tulajdonos igényli valamennyi ingatlanának ingatlan-nyilvántartásból történő megállapításához, illetve e) ha arról törvény másként rendelkezik. Az ingatlan-nyilvántartásban minden önálló ingatlant külön tulajdoni lapon kell nyilvántartani. Az ingatlanok területét méterrendszerben (hektár, négyzetméter) kell nyilvántartani. 72

• •

Az agrárjogban meghatározó szerepet kapó termőföldeket földrészleten belül alrészletenként és alosztályonként kell nyilvántartani, feltüntetve azok hozadéki értékét, az un AK értéket. Az ingatlan-nyilvántartásban az ingatlan adatait, valamint az ingatlanhoz kapcsolódó jogokat és jogilag jelentős tényeket, továbbá azok jogosultjait és a jogosultak adatait a tulajdoni lapra kell bejegyezni, feljegyezni, illetve azon átvezetni. A magyar jogban nincs telekkönyvi betét és albetét!

A REÁLFÓLIA: AZ EGYSZERŰ ÉS ÖSSZETETT TULAJDONI LAP A tulajdoni lapokat településenként egytől kezdődően számozni kell. A tulajdoni lap száma mellett minden tulajdoni lapon a település nevét is fel kell tüntetni. Az ingatlan-nyilvántartás számítógépes rendszerében az ingatlan tulajdoni lapjának száma megegyezik a helyrajzi számmal. Az ingatlanok helyrajzi számozásának megállapítására vonatkozó szabályokat a miniszter rendeletben állapítja meg. • Egyszerű tulajdoni lapon tartják nyilván: o a földrészleteket, o az egyéb önálló ingatlanok közül  az önálló épülettulajdont,  a közterületről, illetőleg más ingatlanáról nyíló pincét. • Összetett tulajdoni lapon (törzslap + különlap) tartják nyilván a közös tulajdon sajátos formáit: o társasház-tulajdon, o lakásszövetkezeti ház tulajdon, o közös udvar, o részház, o termelőszövetkezeti földhasználati jog és részarány-földtulajdon. Az összetett tulajdoni lap törzslapból és külön lapból áll. Mind a törzslap, mind a különlap háromhárom részből áll. A törzslap a tulajdonközösségben lévő ingatlanrészek, mint nem önálló ingatlanok nyilvántartására szolgál. A külön tulajdon tárgyait, mint egyéb önálló ingatlanokat a külön lapokon tartják nyilván. Az egyszerű tulajdoni lap tartalma A tulajdoni lap I. része az ingatlan alábbi adatait, továbbá a bejegyzéshez kapcsolódó adatokat tartalmazza: - a település nevét, ahol az ingatlan fekszik, - a művelési ág és a művelés alól kivett terület elnevezése, alrészlet jele, - a minőségi osztály, kataszteri tisztajövedelem, - az épület fő rendeltetés szerinti jellege (lakóház, üdülő, gazdasági épület stb.), - utalás az ingatlan mindenkori tulajdonosát megillető telki szolgalmi, illetve földhasználati jogra, - az ingatlan jogi jellege, - a település neve, ahol az ingatlan fekszik, - az ingatlan helyrajzi száma, fekvésének (belterület, külterület) megjelölése és területnagysága, - a zártkert megjelölés a termőföldről szóló törvény hatálybalépése előtt zártkertinek minősülő ingatlanok esetében - belterületen - és amennyiben rendelkezésre áll - külterületen lévő ingatlannál az utca (tér, körút stb.) neve és a házszám (helyrajzi szám), - ingatlan-nyilvántartási szempontból szükséges egyéb adat, - bejegyzés sorszáma, - bejegyző határozat száma, és a bejegyzés alapjául szolgáló beadvány érkezésének időpontja, - törlő határozat száma, és a törlés alapjául szolgáló beadvány érkezésének időpontja, - törölt bejegyzésre való utalás, - kiegészítő szöveges bejegyzés.

73

A tulajdoni lap II. része az ingatlanhoz kapcsolódó következő jogokat, illetve annak jogosultjait, és az ingatlanra, valamint a jogosultakra vonatkozó tényeket tartalmazza: - a tulajdonjogot, valamint a tulajdonos kiskorúságát vagy gondnokság alá helyezés tényét, - állami tulajdonban álló ingatlan esetén az állam tulajdonosi jogait gyakorló szervezet megnevezését, - a vagyonkezelői jogot. - a bejegyzés sorszáma, - a tulajdonost megillető tulajdoni hányad, - a tulajdonszerzés jogcíme, - tulajdonosi jogállás, - a tulajdonos természetes személy természetes személyazonosító adatai, lakcíme, kiskorúsága, vagy gondnokság alá helyezés ténye; jogi személy vagy jogi személyiséggel nem rendelkező szervezet esetén annak megnevezése, székhelye (telephelye), - állami tulajdonban álló ingatlan esetén az állam tulajdonosi jogait gyakorló szervezet megnevezése vagy személy neve, - a vagyonkezelő megnevezése, székhelye (telephelye), és a vagyonkezelői jogállás, a vagyonkezelő kezelésében lévő hányad vagy terület, - bejegyző határozat száma, és a bejegyzés alapjául szolgáló beadvány érkezésének időpontja, - törlő határozat száma, és a törlés alapjául szolgáló beadvány érkezésének időpontja, - törölt bejegyzésre való utalás, - kiegészítő szöveges bejegyzés. A tulajdoni lap III. része az ingatlanhoz kapcsolódó következő jogokat, illetve azok jogosultját tartalmazza: a) megállapodáson és bírósági határozaton alapuló földhasználati jogot, haszonélvezeti jogot és használat jogát, b) lakásszövetkezeti tagot megillető állandó használati jogot, c) telki szolgalmi jogot, d) állandó jellegű földmérési jelek, valamint villamos-berendezések elhelyezését biztosító használati jogot, továbbá vezetékjogot, vízvezetési és bányaszolgalmi jogot, valamint törvény rendelkezésén alapuló közérdekű szolgalmi és használati jogot, e) elő- és visszavásárlási, valamint vételi jogot, f) tartási és életjáradéki jogot, g) jelzálogjogot (önálló zálogjogot) és végrehajtási jogot. A tulajdoni lap III. része tartalmazza a következő tényeket: 1. a III. részen bejegyzett jogosult kiskorúsága vagy gondnokság alá helyezésének ténye, 2. a jogosulttal szemben megindított felszámolási eljárás, végelszámolás ténye az ügyszám megjelölésével, 3. a külföldi székhelyű vállalkozás fióktelepének, kereskedelmi képviseletének cégnyilvántartásból történő törlésének ténye, 4. bírósági ítéleten alapuló tulajdoni korlátozás, 5. bírósági vagy hatósági határozaton alapuló telekalakítási és építési tilalom elrendelésének ténye, valamint egyéb építésügyi korlátozás, 6. kisajátítási és telekalakítási eljárás megindításának ténye, 7. ingatlanügyi hatósági döntéssel szembeni fellebbezés, illetve bírósági jogorvoslati kérelem benyújtásának ténye, 8. a bejegyzés, feljegyzés és az adatváltozás átvezetése alapjául szolgáló, vagy azzal kapcsolatos bírósági döntés elleni felülvizsgálati kérelem benyújtásának ténye, 9. elidegenítési és terhelési tilalom, 10. perek és büntetőeljárás megindítását, 11. az árverés, a nyilvános pályázat kitűzésének ténye, 74

12. a zárlat, zár alá vétel, zár alá vételt megelőző biztosítási intézkedés, valamint az Európai Unió által elrendelt pénzügyi és vagyoni korlátozó intézkedés végrehajtására irányuló zárlat ténye, 13. tulajdonjog fenntartással történt eladás ténye, 14. a bejegyzés, feljegyzés és az adatváltozás átvezetése iránti kérelem vagy megkeresés elutasítása, 15. a törölt zálogjog ranghelyének fenntartása, a ranghellyel való rendelkezés jogáról való lemondás, valamint jelzálogjog ranghelyének előzetes biztosítása, 16. ranghely megváltoztatása, 17. az ingatlan-nyilvántartási eljárás felfüggesztésének ténye, 18. jogerős hatósági vagy bírósági határozattal megállapított tartós környezetkárosodás ténye, mértéke és jellege, 19. az épület létesítésének vagy lebontásának ténye, 20. a társasházakról szóló 2003. évi CXXXIII. törvény 10. § (2) bekezdés szerinti, a közös tulajdon átruházására az összes tulajdoni hányad legalább kétharmadát képviselő tulajdonostársakat feljogosító alapító okirat elfogadása, módosítása, a módosítás időpontja, vagy a társasházakról szóló 2003. évi CXXXIII. törvény 10. § (3) bekezdés szerinti, az összes tulajdoni hányad legalább négyötödét képviselő tulajdonostársaknak a közös tulajdon átruházásáról szóló közgyűlési határozata szerinti alapító okirat módosítása, a módosítás időpontja, 21. földminősítési mintatér megjelölése, 22. olyan egyéb jog vagy tény, amelynek bejegyzését vagy feljegyzését törvény elrendeli. A tulajdoni lap III. része tartalmazza továbbá az ingatlan III. részen szereplő adataihoz, vagy a III. részen bejegyzett jogokhoz, feljegyzett tényekhez, illetve azok jogosultjaihoz kapcsolódó következő adatokat. a) a bejegyzés, feljegyzés sorszáma; b) a jog, tény megnevezése; c) a bejegyzett joghoz, feljegyzett tényhez kapcsolódó lejárati dátum; d) a jogosult természetes személy természetes személyazonosító adatai, lakcíme; jogi személy vagy jogi személyiséggel nem rendelkező szervezet esetén annak megnevezése, székhelye (telephelye), e) bejegyző határozat száma, és a bejegyzés alapjául szolgáló beadvány érkezésének időpontja, f) törlő határozat száma, és a törlés alapjául szolgáló beadvány érkezésének időpontja, g) törölt bejegyzésre való utalás, h) kiegészítő szöveges bejegyzés. A tulajdoni lap tartalmazza továbbá a széljegyet. AZ ÖSSZETETT TULAJDONI LAP TARTALMA (KÖVETKEZŐ TÉTEL)

75

16, A társasház, a szövetkezeti ház, a közös udvar fogalma; nyilvántartásuk szabályai A különös tulajdonközösségek nyilvántartása összetett tulajdoni lapon történik. A különös ingatlan-nyilvántartási módok körébe tartozik: - a társasházak, - a szövetkezeti házak - a közös udvar, - részház nyilvántartása. A tulajdonjog előbbi sajátos típusai az egyszerű tulajdoni lapokon nem tarthatók nyilván. • A társasházaknál - az ingatlan fizikai egysége mellett, az egyes lakások, illetve nem lakás céljára szolgáló helyiségek önálló jogi megjelenítése miatt - különválik a tagok közös tulajdonában lévő földrészlet, mint ingatlan és az egyes tagok külön tulajdonában lévő lakás, illetve nem lakás céljára szolgáló helyiség, mint egyéb önálló ingatlanok. • A szövetkezeti házaknál elválik egymástól a szövetkezeti tulajdonban lévő földrészlet, illetve közös használatban lévő helyiségek, és az egyes szövetkezeti tagok tulajdonában lévő lakások, illetve nem lakás céljára használt helyiségek - forgalmi okokból, illetve a tulajdonjog szerkezetéből adódó nyilvántartási módja. • Ugyancsak a földrészlet és az egyes épületek tulajdonának elválását jeleníti meg speciális módon az ingatlan-nyilvántartás a közös udvar, illetőleg részház esetében. Az összetett tulajdoni lapon nyilvántartott ingatlanok esetén a jogi hatások az összetett tulajdoni laphoz kötődnek, önmagukban a különlapok nem bírnak közhitelességgel. TÁRSASHÁZTULAJDON NYILVÁNTARTÁSA A társasház tulajdon a közös tulajdon sajátos formája, mert dologi elkülönítésben állnak a közös használatú és az épület biztonságát szolgáló részek, illetőleg az elkülönült, és a társtulajdonosok külön tulajdonába kerülő helyiségek. Ptk. 149. § (1) Épületen úgy is lehet közös tulajdont létesíteni, hogy az épület meghatározott részei - elsősorban a lakások - a tulajdonostársak külön tulajdonában vannak (társasház-tulajdon). (2) A társasház-tulajdon létesítéséhez a tulajdonostársak alapító okiratba foglalt megállapodása és a társasháztulajdonnak az ingatlan-nyilvántartásba való bejegyzése szükséges. (3) A közös tulajdonnak társasház-tulajdonná való átalakítását bármelyik tulajdonostárs kérelmére a bíróság is elrendelheti. Ebben az esetben az alapító okiratot a bíróság ítélete pótolja. (4) A társasház-tulajdonra a közös tulajdon szabályait a külön jogszabályban meghatározott eltérésekkel kell alkalmazni.

Társasházat fennálló vagy felépítendő épületre lehet alapítani, ha abban legalább két külön tulajdonként bejegyezhető lakás, illetve nem lakás céljára szolgáló helyiség van vagy alakítható ki. Az ingatlan valamennyi tulajdonostársa vagy az ingatlan tulajdonosa, mint egyszemélyi alapító, alapító okiratban kifejezett alapítási elhatározással létesíthet társasházat. A bíróság is elrendelheti a közös tulajdonnak társasháztulajdonná alakítását bármelyik tulajdonostárs kérelmére. Az alapító okiratot a bíróság határozata pótolja. A bírósági határozatnak tartalmaznia kell az alapító okirat tartalmi elemeit. Az alapító okirat és annak módosítását közokiratba vagy ügyvéd (jogkörén belül jogtanácsos) által ellenjegyzett magánokiratba kell foglalni. Az alapító okiratnak és az alapító okirat megváltoztatásának – kivéve ha a Thtv. másként nem rendelkezik – valamennyi tulajdonostárs aláírását tartalmaznia kell. 76

A társasház alapító okiratának módosításához is valamennyi tulajdonostárs hozzájárulása szükséges, de a társasházi törvény egyes esetekben lehetővé teszi az ettől való eltérést: a tulajdonostársak négyötödének módosítási döntése. A társasház bejegyzéséhez alapító okirat és legalább 1:100 méretarányú alaprajz szükséges. Az alapító okirat ingatlan-nyilvántartási bejegyzés alapjául az ingatlan-nyilvántartási eljárásban akkor fogadható el, ha tartalmazza:
a társasház-tulajdon alapítására vonatkozó megegyezést,
a tulajdonostársak megjelölését, az Inytv-ben meghatározott adataival, a személyi azonosító kivételével,
a földrészlet helyrajzi számát,
a közös tulajdonba kerülő épületrészek és helyiségek felsorolását római számmal egytől kezdődő sorszámozással,
az egyes tulajdonostársak kizárólagos tulajdonába kerülő lakások, illetőleg nem lakás céljára szolgáló más helyiségek meghatározását az alaprajz szerinti arab számozás és az alapterület feltüntetésével,
a közös tulajdonban levő részekből az egyes tulajdonostársakat megillető hányadot A lakás megosztásához az építésügyi hatóság által jóváhagyott vázrajzon kívül az alapító okirat módosítása is szükséges. A társasház–tulajdon bejegyzésének okirati alapjai: • a társtulajdonos tagok által elfogadott, illetőleg bíróság által határozatban megállapított alapító okirat, • szintenként, házanként készített társasházi alaprajz, • jogerős használatba vételi/ fennmaradási engedély. Az alapító okirat készülhet megállapodásként, ebben az esetben minden társtulajdonosnak alá kell azt írnia. A közöse tulajdonban álló társasházi tagok 4/5 tulajdoni hányad szerinti közgyűlési határozattal is elfogadhatják az alapító okiratot, illetőleg annak módosítását. A társasház közösségnek az ingatlan-nyilvántartási bejegyzést követő hatvan napon belül megtartott alakuló közgyűlésén el kell fogadnia a szervezeti és működési szabályzatot el kell fogadnia, amelyet a társasházi alapító okirathoz való csatolás végett meg kell küldeni az ingatlanügyi hatóságnak.
A társasház tulajdoni törzslapján a tulajdonostársak közös tulajdonában álló épületrészeket és helyiségeket főszabályként a földrészlettel együtt kell nyilvántartani.
A tulajdoni különlapon a külön tulajdonban álló lakást és az ahhoz tartozó külön tulajdonban álló nem lakás céljára szolgáló helyiségeket együtt kell nyilvántartani és utalni kell a közös tulajdonból hozzá tartozó tulajdoni hányadra. Ugyanez az irányadó a külön tulajdonban álló nem lakás céljára szolgáló helyiségek nyilvántartására is. A társasházi törzslap I. részén fel kell tüntetni a földrészletre vonatkozó a 2. §-ban meghatározott adatokat, valamint utalni kell a közös tulajdonban álló épületrészekre. A társasház törzslap II. részére be kell jegyezni a társasház tulajdon létesítését, a társasház közösség nevét és utalni kell arra, hogy a tulajdonjogra vonatkozó adatokat a társasház különlapok tartalmazzák. Fel kell továbbá tüntetni, hogy a törzslaphoz hány különlap tartozik. A társasház törzslap III. részén az egész társasház tulajdonra vonatkozó jogokat és tényeket kell bejegyezni, valamint az alapító okirat szerinti elővásárlási jogot. A társasházi különlap I. részén (birtoklap) fel kell tüntetni a külön tulajdonú lakás, a nem lakás céljára szolgáló helyiség helyrajzi számát, megnevezését, címét (emelet, ajtószám) és alapterületét, továbbá utalni kell a társasház törzslapon nyilvántartott ingatlanból hozzá tartozó eszmei hányadra. A társasház különlap II. (tulajdonosi lap) és III. (teherlap) részét a tulajdoni lapra vonatkozó általános rendelkezések szerint kell vezetni. Társasház megszűnése esetén a társasházi törzslapot és a társasházi különlapokat meg kell szüntetni és az ingatlant közös tulajdonként kell nyilvántartani. 77

A LAKÁSSZÖVETKEZETI TULAJDON NYILVÁNTARTÁSA A lakásszövetkezeti tulajdon a közös tulajdon speciális alakzata. A tulajdon-közösségen belül teljessé válik az alanyai és dologi elkülönülés. A lakásszövetkezet, mint jogi személy tulajdonában állnak a közös használatú és az épület biztonságát szolgáló részek, köztük a földrészlet, míg az egyéb önálló ingatlanok a tagok külön tulajdonába kerülnek. A lakásszövetkezeti tulajdon bejegyzésének okirati alapjai:
a tagok által alakuló közgyűlésen elfogadott alapszabály, (legyünk résen, társasháznál alapító okirat volt)
szintenként és házanként készített alaprajz,
jogerős használatba vételi/ fennmaradási engedély. A szövetkezeti ház tulajdoni törzslapján a szövetkezet tulajdonában álló épületrészeket és helyiségeket a földrészlettel együtt, a tulajdoni különlapokon pedig a lakást, vagy nem lakás céljára szolgáló helyiséget kell nyilvántartani. A szövetkezeti házat akkor is egy szövetkezeti ház törzslapon kell nyilvántartani, ha a földrészleten több épület áll, feltéve, hogy egy szövetkezet alakult.
A szövetkezeti ház törzslapjának I. részén fel kell tüntetni a földrészletre vonatkozó, meghatározott adatokat, valamint utalni kell a szövetkezet vagy a tagok közös tulajdonában álló épületrészekre.
A szövetkezeti ház törzslapjának II. részén tulajdonosként a szövetkezetet kell bejegyezni, illetve utalni kell arra, hogy a tulajdonjogra vonatkozó adatokat a szövetkezeti különlapok tartalmazzák. Fel kell továbbá tüntetni, hogy a törzslaphoz hány különlap tartozik.
A szövetkezeti ház törzslapjának III. részén a szövetkezeti tulajdont érintő jogokat és tényeket kell bejegyezni.
A szövetkezeti ház különlapjának I. részén fel kell tüntetni a lakás vagy nem lakás céljára szolgáló helyiség helyrajzi számát, megnevezését, címét (emelet, ajtószám) és alapterületét.
A szövetkezeti ház különlapjának II. és III. részén az (1) bekezdésben meghatározott ingatlanra vonatkozó jogokat és tényeket kell bejegyezni.
A szövetkezeti ház megszűnése esetén a szövetkezeti ház törzslapját és a szövetkezeti ház különlapjait meg kell szüntetni és az ingatlant közös tulajdonként kell nyilvántartani.
A szövetkezeti ház törzslapja III. részének bejegyzéseit az újonnan nyitott tulajdoni lapon az egész ingatlanra, a megszűnt különlapok III. részének bejegyzéseit pedig a megfelelő eszmei hányadra kell bejegyezni. A KÖZÖS UDVAR ÉS RÉSZHÁZ NYILVÁNTARTÁSA Fogalma: egyfajta speciális közös tulajdonlás. Külön tulajdonban van: • épüle • épület által elfoglalt földterület Többi: közös tulajdonban van. Az előbbiek mintájára, a közös használatú és közös tulajdonú ingatlanrészeket törzslapon, a külön tulajdonba tartozó részeket külön lapokon tartják nyilván az archaikus és speciális – a magyar polgári jog által nem ismert és nem szabályozott – tulajdonközösségeket is. Egyiknél sincs törvényes elővásárlási jog tulajdon átruházás esetén. A tulajdonközösség sajátos vonása az, hogy a tulajdonostársak osztatlan és eszmei hányad nélküli tulajdonközösségben állnak, mely tulajdonközösség a földrészlet épületek által el nem foglalt részeire terjed ki. Ezt a különös földrészletet jeleníti meg a tulajdoni törzslap. Önálló ingatlannak minősülnek a földrészleten elhelyezkedő épületek az általuk elfoglalt földterülettel együtt, amelyeket együttesen a tulajdoni különlapok jelenítenek meg. A törzslap I. részén a földrészlet beazonosító, illetve minősítő adatai, adott esetben fennálló telki szolgalmi jog kerül átvezetésre. A törzslap II. része utalást tartalmaz arra, hogy a földrészleten fennálló épületek tulajdonjogára vonatkozó adatokat a különlapok tartalmazzák, és feltünteti azok számát. A törzslap III. részén a földrészletekre vonatkozó - a tulajdoni lap III. lapján egyébként bejegyezhető - jogokat és tényeket tüntetik fel. 78

A közös udvar különlapjának I. részén vezetik át a földrészlethez tartozó épület által elfoglalt földterületet, és annak az általános szabályok szerint feljegyzendő adatait. A különlap II. részén az egyes épületek és az általuk elfoglalt földrészlet tulajdonosait tüntetik fel. A különlap III. részét az általános szabályok szerint kell vezetni. A részház több, mint bizonytalan tartalmú tulajdonközösségi forma, lehet emelettulajdon, illetőleg egyfajta „sorháztulajdon”.

79

17, ingatlan-nyilvántartási eljárás fő szabályai, adatváltozás, és jog, tény változása esetén (kérelem, megkeresés, az okiratok iktatása, széljegyzése, joghatályaik) Az eljárás fogalma 25. § (1) Az ingatlan-nyilvántartási eljárás az ingatlannal kapcsolatos jogok bejegyzésére és tények feljegyzésére, módosítására, illetve törlésére, valamint az ingatlan-nyilvántartásba bejegyzett jogosult és az ingatlan adataiban bekövetkezett változások átvezetésére irányuló közigazgatási hatósági eljárás.  HÁTTÉRJOGANYAG: Ket. Az ingatlan-nyilvántartási eljárás két csoportra osztható: a/ az adatváltozásokkal, illetőleg b/ az ingatlanokra vonatkozó jogok és tények változtatásával kapcsolatos eljárásra. Az ingatlan-nyilvántartási eljárás szakaszai:





iktatás széljegyzés értesítés az iny. eljárás megindulásáról beadványok intézése

Az ingatlan-nyilvántartási ügy közigazgatási hatósági ügy, a nyilvántartást vezető hatóság hatósági nyilvántartást: ingatlan-nyilvántartást vezet, és az ingatlanra alapított adatot, tényt, jogot keletkeztet, töröl, megváltoztat, vagy a nyilvántartás tartalmával igazol. (2) Az ingatlan-nyilvántartási eljárásban ügyfél az a természetes vagy jogi személy, jogi személyiséggel nem rendelkező szervezet,
akit (amelyet) az ingatlan-nyilvántartásba jogosultként bejegyeztek,
illetve aki (amely) a bejegyzés folytán jogosulttá, illetve kötelezetté válna,
a feljegyzés rá nézve előnyt vagy terhet jelentene,
továbbá az ingatlan-nyilvántartási eljárás bejegyzett joga vagy a javára, illetve terhére feljegyzett tény megváltozását vagy törlését eredményezné. Az ingatlan-nyilvántartási eljárásban ügyfél az eljárást kezdeményező hatóság, valamint az adatváltozást bejelentő személy is. Az ügyfélképesség feltétele az ingatlan-nyilvántartási eljárásban az, hogy a bejegyzés tárgya tekintetében az anyagi jog szabályai szerint jogképes legyen. Az ügyfélképesség annyit jelent, hogy az adott személy az eljárási jogviszony alanya lehet. Az eljárási képesség annyit jelent, hogy az ügyfél önállóan, saját nevében, jogokat szerezhet, kötelezettségeket vállalhat. Az eljárni képesség a természetes személyeknél a polgári jogi cselekvőképességgel rokon. (3) Az ingatlan-nyilvántartási eljárásban az elektronikus kapcsolattartás, valamint az elektronikus ügyintézés az e törvényben meghatározott kivételekkel - kizárt. Az eljárás megindítása 26. § (1) Az ingatlanhoz kapcsolódó jog vagy tény keletkezését, módosulását, illetve megszűnését a miniszter e törvény felhatalmazása alapján kiadott rendeletében meghatározott nyomtatványon benyújtott kérelemre vagy megkeresés alapján kell az ingatlan-nyilvántartásba átvezetni. (2) A kérelemre induló olyan eljárásokban, amelyekben a jogváltozás bejegyzésének alapjául közjegyző által készített okirat vagy ügyvéd által ellenjegyzett magánokirat szolgál, a jogi képviselet kötelező. Jogi képviselőnek kell tekinteni az ügyvédet (ügyvédi irodát), jogtanácsost és a fél képviseletében eljáró közjegyzőt. (3) A kérelemnek tartalmaznia kell:
a kérelmező nevét (megnevezését),
lakcímét (székhelyét vagy telephelyét), 80







személyi azonosítóját (statisztikai azonosítóját), az érintett ingatlannak, valamint annak a jognak vagy ténynek a megjelölését, amelynek bejegyzését, illetve feljegyzését kérik. Ha a kérelmező helyett képviselő jár el, a kérelemnek tartalmaznia kell a képviselő nevét (megnevezését), lakcímét (székhelyét vagy telephelyét) is. (4) A kérelmet a bejegyzés alapjául szolgáló szerződés (jognyilatkozat) keltétől számított 30 napon belül az ingatlanügyi hatósághoz kell benyújtani. Ha a szerződés (jognyilatkozat) létrejöttéhez harmadik személy beleegyezése vagy - ide nem értve az ingatlanügyi hatósági engedélyt - hatósági jóváhagyás szükséges, a kérelmet a beleegyezéstől, illetve a jóváhagyástól számított 30 napon belül kell az ingatlanügyi hatósághoz benyújtani. (5) A bejegyzés iránti kérelem benyújtására meghatározott határidő elmulasztása esetén az adózás rendjéről szóló törvény szerinti mulasztási bírságot kell fizetni. (6) A kérelemhez két eredeti és egy másolati példányban kell csatolni a bejegyzés alapjául szolgáló okiratot, közjegyzői okirat esetén a közjegyzői okirat hiteles kiadmányának vagy hiteles másolatának két eredeti és egy másolati példányát, amelyeknek tartalmazniuk kell a jogszabályban meghatározott esetekben az okiratra vezetett záradékot, továbbá a bejegyzéshez és az illeték megállapításához szükséges egyéb iratokat. (7) A bejegyzést - ha jogszabály rendelkezéséből vagy a felek megállapodásából más nem következik - annak kell kérnie, aki ezáltal jogosulttá válik. Kérheti a bejegyzést az is, akinek ez bejegyzett jogát érinti. (8) Az eljáró hatóság (megkeresés) - ideértve a bíróságot, közjegyzőt, bírósági végrehajtót is - bejegyezhető jogra, feljegyezhető tényre, illetve az ingatlan-nyilvántartásba bejegyzett jogosult és az ingatlan adataiban bekövetkezett változásokra vonatkozó, végrehajtható határozata alapján megkeresi az ingatlanügyi hatóságot az átvezetés iránt. A vagyonszerzést létrehozó, megállapító hatósági határozatot két eredeti példányban kell az ingatlanügyi hatóság részére megküldeni. (9) A kérelem a szerződő felek ügyvéd által ellenjegyzett magánokiratba vagy közokiratba foglalt közös nyilatkozatával mindaddig visszavonható, amíg abban az ingatlanügyi hatóság nem hozott határozatot. Ha a bejegyzés folytán harmadik személy vált volna jogosulttá, a kérelem visszavonásához az ő ügyvéd által ellenjegyzett magánokiratba vagy közokiratba foglalt hozzájárulása is szükséges. Ellenjegyzésként a jogtanácsos ellenjegyzését is el kell fogadni, ha a szerződő felek valamelyike jogtanácsos által képviselt szervezet. (10) Ha a szerződő felek valamelyike Magyarországon lakó- vagy tartózkodási hellyel (székhellyel vagy telephellyel) nem rendelkezik, és nincs az ingatlan-nyilvántartási eljárás vitelére belföldi lakóhellyel (székhellyel vagy telephellyel) rendelkező képviselője, a bejegyzési kérelemhez mellékelni kell magyarországi kézbesítési meghatalmazott nevét és lakcímét (székhelyét vagy telephelyét), a kézbesítési meghatalmazott meghatalmazását, valamint a meghatalmazás elfogadását tartalmazó okiratot. 27. § (1) Az ingatlan adatainak, valamint az ingatlan-nyilvántartásba bejegyzett jogosult nevének (cégnevének) és lakcímének (székhelyének vagy telephelyének) a megváltozását az ingatlanügyi hatóság az érdekelt bejelentése vagy megkeresés alapján vezeti át az ingatlan-nyilvántartásban. (1a) Hivatalból vezeti át - az (5) bekezdésben és a 28. § (1) bekezdésében foglaltakra figyelemmel - az ingatlanügyi hatóság a) az ingatlan (2) bekezdés a) pontjában meghatározott adatában, továbbá a földrészlet művelési ágában - ide nem értve a művelés alól kivett területet - és a föld minőségében bekövetkezett, helyszíni ellenőrzés alapján megállapított, b) a hatósági nyilvántartásból, különösen a személyiadat- és lakcímnyilvántartásból vagy a cégnyilvántartásból történő adatátvétellel a jogosult adatában bekövetkezett azon változásokat, amelyeket eljárása során észlel. (2) Az ingatlan tulajdonosa, az állam tulajdonosi jogait gyakorló szerv vagy a vagyonkezelő, illetőleg a használó a változás bekövetkezésétől, illetőleg a tudomásszerzéstől számított harminc napon belül köteles bejelenteni az ingatlanügyi hatóságnak a) az ingatlan határvonalában, területében, továbbá a földrészlet művelési ágában - ideértve a művelés alól kivett területet is - és a föld minőségében bekövetkezett változást, b) a nyilvántartás tárgyát képező épület, építmény létesítését, illetve lebontását.

81

(3) A jogosult - a (2) bekezdésben meghatározott határidőben - köteles bejelenteni nevének (cégnevének), illetve lakcímének (székhelyének vagy telephelyének) megváltozását. A bejelentésében a jogosult személyi azonosítóját, illetve statisztikai azonosítóját is fel kell tüntetni. (4) Nincs szükség külön bejelentésre, ha a (2)-(3) bekezdés szerinti változás hatósági határozaton alapul, illetőleg a tulajdonjog, a vagyonkezelői jog változásával kapcsolatos, feltéve, hogy ennek bejegyzését az érdekelt harminc napon belül kéri. (5) Az ingatlan adataiban hatósági határozattal, a település közigazgatási, belterületi határának, továbbá a közterület nevének módosításával kapcsolatban bekövetkezett változások átvezetése iránt az erről szóló döntést hozó szerv keresi meg az ingatlanügyi hatóságot. 27/A. § Az eljárás megindításáról az ingatlanügyi hatóság azt az ügyfelet értesíti, akinek az ingatlannyilvántartásba bejegyzett tulajdonjogának törlését, illetve akivel szemben vételi jog bejegyzését kérik. Az értesítést az ingatlanügyi hatóság az ügyfél ingatlan-nyilvántartásba bejegyzett lakcímére, illetve székhelyére kézbesíti. Kizárás az ingatlan-nyilvántartási ügyintézési eljárásból (Ket.)
Az ügyintéző és az adott ügyben kiadmányozási jogkörrel rendelkező vezető a saját és hozzátartozója ügyének elintézésében nem vehet részt.
A másodfokú érdemi döntés előkészítésében és meghozatalában nem vehet részt az, aki a megtámadott határozat meghozatalában vagy előkészítésében alsóbb fokon részt vett, továbbá az, aki az ügyben tanúvallomást tett, illetve hatósági közvetítőként, az ügyfél képviselőjeként vagy szakértőként járt el.
Az eljárásban nem vehet részt ügyintézőként az, akitől nem várható el az ügy tárgyilagos megítélése. (diszkrecionális jogkör ez az egy eset!)
A kizárás azt kívánja megelőzni, hogy a hatósági oldalról olyan személy működjön közre a döntés előkészítésében és meghozatalában, aki helyzeténél fogva nem pártatlan, vagy róla ez kellő alappal feltételezhető. Az előző két esetben felsorolt okok fennállása esetén az ügyintézőt, illetőleg a kiadmányozási jogkörrel rendelkező vezetőt ki kell zárni az eljárásból. Ehhez képest a harmadik esetben a kizárás tárgyában mérlegelési jogkörben dönt az erre jogosult személy vagy szerv.
A köztisztviselő által tett bejelentés nyomán – akár kizárja a vezető, akár nem – nem kell végzést hozni. Kizárás esetén elegendő az ügyet másra átszignálni.
Az ügyfél által bejelentett kizárási ok nyomán a szerv vezetője, illetőleg a felügyeleti szerv dönt a kizárásról vagy annak mellőzéséről, végzéssel. Az adatváltozás átvezetése alapjául szolgáló okiratok 28. § (1) Az ingatlan adataiban bekövetkezett változás átvezetéséhez a külön jogszabályban meghatározott hatósági engedély, jóváhagyás vagy igazolás, az ingatlan-nyilvántartási térkép tartalmát érintő változás átvezetéséhez pedig jogszabályban meghatározott, ingatlanügyi hatóság által hatályos záradékkal ellátott változási vázrajz is szükséges. A vázrajzot mindazoknak alá kell írniuk, akik a változás alapjául szolgáló okiratot aláírják. (2) Művelési ág változása esetén nem kell változási vázrajzot benyújtani az ingatlanügyi hatósághoz, ha 2

a) a változás egy földrészleten belül nem éri el a 400 m -t, b) egy földrészlet egész területe más művelési ágra változik, c) egy vagy több alrészlet területe teljes egészében azonos művelési ágra változik és így a földrészlet egy művelési ágba kerül, d) ha egy alrészlet egész területe más művelési ágra változik. (3) A 27. § (2) bekezdésében meghatározott változásokat az ingatlanügyi hatóság bejelentés és a bejelentés során csatolt, az ingatlanügyi hatóság által hatályos záradékkal ellátott változási vázrajz alapján vezeti át. A nyilvántartott adatoknak a tényleges állapottal való egyezőségét az ingatlanügyi hatóság ellenőrizheti. (4) Bejelentés hiányában, de az (1) bekezdésben foglaltak alapulvételével is átvezeti az ingatlanügyi hatóság azt a változást, amelyről ellenőrzése során vagy hivatalból tudomást szerez. A hivatalból indult eljárás költsége azt terheli, aki az adatváltozás bejelentését elmulasztotta, kivéve, ha az adatváltozás hatósági döntésen alapul, amelyről a 82

hatóságnak az ingatlanügyi hatóságot is értesítenie kellett. A meg nem fizetett költség adók módjára behajtandó köztartozásnak minősül. Jogok bejegyzése és tények feljegyzése alapjául szolgáló okiratok 29. § Jogok bejegyzésének és tények feljegyzésének - ha törvény másként nem rendelkezik - olyan közokirat, teljes bizonyító erejű magánokirat vagy ezeknek a közjegyző által hitelesített másolata (a továbbiakban: okirat) alapján van helye, amely a bejegyzés tárgyát képező jog vagy tény keletkezését, módosulását, illetve megszűnését igazolja, továbbá tartalmazza a bejegyzést, feljegyzést megengedő nyilatkozatot az ingatlan-nyilvántartásban bejegyzett, vagy közbenső szerzőként bejegyezhető jogosult részéről (bejegyzési engedély). A bejegyzési engedélyt a jogosult külön, a bejegyzés alapjául szolgáló okirattal azonos alakisággal rendelkező okiratban is megadhatja. 29/A. § (1) Társasházi közös tulajdonba tartozó ingatlan tulajdonjogának átruházásáról szóló szerződés alapján a tulajdonjog-változás az összes tulajdoni hányad legalább négyötödét képviselő tulajdonostársak szerződéses nyilatkozata alapján is bejegyezhető; ebben az esetben a változás átvezetéséhez a többi tulajdonostárs szerződéses nyilatkozata és bejegyzési engedélye nem szükséges. (2) A tulajdonostársak (1) bekezdés szerinti többségének hiányában az (1) bekezdés rendelkezéseit kell alkalmazni abban az esetben is, ha a szerződéses nyilatkozatot tevő tulajdonostársak az összes tulajdoni hányad legalább kétharmadát képviselik, feltéve, hogy a társasház alapító okirata a társasházi közös tulajdonba tartozó ingatlan ilyen többséggel való átruházását lehetővé teszi. 30. § (1) Bejegyzés alapjául szolgálhat a bíróság ítélete, illetőleg a hatóság határozata, ha bejegyezhető jogra és tényre vonatkozik. (2) Tulajdonjog bejegyzésének törléséhez és az eredeti ingatlan-nyilvántartási állapot visszaállításához hatósági határozat szükséges. Nem vonatkozik ez a rendelkezés arra az esetre, ha a felek utóbb a bejegyzés alapjául szolgáló szerződéstől elállnak, azt felbontják vagy megszüntetik, illetve érvénytelennek ismerik el. A felek ilyen megállapodása esetén a tulajdonjog törlésére a változások bejegyzésére vonatkozó szabályok az irányadók. (3) Nincs szükség okiratra és kérelemre, ha olyan jogot vagy tényt kell törölni, amelynek megszűnése az ingatlan-nyilvántartásból kétségtelenül megállapítható. 31. § (1) Az ingatlanügyi hatóság zálogjogi bejegyzést az örökössel szemben tulajdonjogának bejegyzése előtt is teljesíthet. Ez a bejegyzés azonban csak az örökös - ha pedig az örökös az ingatlant a hagyaték átadása előtt elidegenítette, a szerző - tulajdonjogának bejegyzésével válik hatályossá. A függő jogi helyzetre a bejegyzésben utalni kell. (2) Amíg az örökös az ingatlan-nyilvántartás szerinti tulajdonos, vele szemben az örökhagyó kötelezettségei alapján is lehet ingatlan-nyilvántartási bejegyzést teljesíteni. Az okiratok kellékei (ezt már máshol is tudni kellett) 32. § (1) Az okiratnak - ahhoz, hogy az ingatlan-nyilvántartási bejegyzés alapjául szolgálhasson - tartalmaznia kell: a) az ügyfél természetes személyazonosító adatait, lakcímét és személyi azonosítóját, b) a statisztikai számjellel rendelkező szervezet megnevezését, statisztikai azonosítóját, székhelyét, a bírósági, illetőleg cégbírósági bejegyzésének számát, c) az érintett ingatlan pontos megjelölését (település neve, helyrajzi szám) és a bejegyzéssel érintett tulajdoni hányadot, d) a jog vagy tény pontos megjelölését, e) a jogváltozás jogcímét, f) az érdekeltek megállapodását, a bejegyzett jogosult bejegyzést engedő - feltétlen és visszavonhatatlan nyilatkozatát, g) a szerződő felek állampolgárságra vonatkozó nyilatkozatát. (2) A belföldön kiállított magánokirat bejegyzés alapjául csak akkor szolgálhat, ha kitűnik belőle a keltezés helye és ideje, továbbá, ha a) a nyilatkozattevő az okiratot saját kezűleg írta és aláírta, vagy 83

b) két, az okiraton névvel és lakcímmel megnevezett tanú aláírásával igazolja, hogy a nyilatkozattevő a nem általa írt okiratot előttük írta alá, vagy aláírását előttük saját kezű aláírásának ismerte el, vagy c) az okiratot a közjegyző készítette, vagy d) az okiratot ügyvéd (jogtanácsos) ellenjegyzéssel látta el, továbbá, ha e) az okiratot a jogi személy, jogi személyiséggel nem rendelkező, de az ingatlan-nyilvántartásba bejegyezhető jogra vagy feljegyezhető tényre ügyleti képességgel rendelkező szervezet nevének feltüntetésével szabályszerűen és nyilvánvalóan azonosíthatóan aláírták, f) több lapból álló okirat esetén a szerződő felek, a készítő és az ellenjegyző, illetőleg a tanúsító személyek kézjegyét minden lapon tartalmazza. A szerződő felek kézjegyét az okirat lapjainak nem kell tartalmaznia, ha az okirat lapjait a szerződő felek által az erre meghatalmazott kézjegyével látta el, g) a meghatalmazottaknak és a feleknek az okirat alapján nyilvánvalóan azonosítható aláírását tartalmazza. (3) A tulajdonjog, haszonélvezeti jog, a használat joga, telki szolgalmi jog, vételi jog, jelzálogjog (önálló zálogjog) keletkezésére, módosulására, illetve megszűnésére vonatkozó bejegyzésnek közokirat, ügyvéd által ellenjegyzett magánokirat alapján van helye. Ellenjegyzésként a jogtanácsos ellenjegyzését is el kell fogadni, ha a szerződő felek valamelyike jogtanácsos által képviselt szervezet. Nem alkalmas bejegyzésre az olyan okirat, amelyen a készítő és ellenjegyző ügyvéd, illetőleg a közokiratba foglaló közjegyző szerződő félként van feltüntetve. (4) Az ellenjegyzéssel ellátott magánokirat bejegyzés alapjául akkor fogadható el, ha az tartalmazza az ellenjegyző személy nevét, aláírását, irodájának székhelyét, az ellenjegyzés időpontját és az „ellenjegyzem” megjelölést. Az ügyvéd által teljesített ellenjegyzés érvényességének további feltétele a szárazbélyegző lenyomata. (5) Jelzálogjog (önálló zálogjog) alapítására, módosulására és megszűnésére vonatkozó bejegyzés olyan magánokirat alapján is teljesíthető, amelyet a nyilatkozattevő hitelintézet - nevének feltüntetésével - szabályszerűen és nyilvánvalóan azonosítható módon írt alá. 33. § (1) (2) Ha az okiratot a nyilatkozattevő helyett meghatalmazott írta alá, illetve látta el kézjegyével, csatolni kell a meghatalmazást is, amelyet a bejegyzés alapjául szolgáló okiratra előírt alakszerűségek szerint kell kiállítani. Ha a felet a közjegyzői okirat elkészítésénél meghatalmazott képviseli, az ingatlan-nyilvántartási eljárásban azt a magánokiratban foglalt meghatalmazást is el kell fogadni, amelyben a fél aláírását közjegyző vagy magyar külképviseleti szerv hitelesítette. (3) Írásra vagy olvasásra képtelen személy jognyilatkozatán alapuló bejegyzéshez, a nyilatkozat közokiratba foglalása szükséges, amelyben e körülményre utalni kell. 34. § (1) A bejegyzés alapjául szolgáló jogerős hatósági (bírósági) határozat tartalmára e törvény 32. § (1) bekezdésében foglaltak az irányadók azzal az eltéréssel, hogy a határozatnak és a bejegyzésre irányuló megkeresésnek - az érdekelt lakcímén túl - vagy az érdekelt természetes személyazonosító adatait vagy az érdekelt családi nevét, utónevét és személyi azonosítóját kell tartalmaznia, továbbá a felek megállapodását a hatóság rendelkezése pótolja. Ez utóbbi rendelkezés bíróság által okiratba foglalt jognyilatkozatra nem vonatkozik. (2) Az állami szervek által vezetett, jogszabály által rendszeresített nyilvántartásokból készített kivonatnak csak a bejegyzéshez szükséges adatokat kell tartalmaznia. (3) A közokirat alakiságát a Polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: Pp.) határozza meg. 34/A. § Ha a társasházakról szóló törvényben szabályozott társasházi közösköltség-tartozás, illetve a lakásszövetkezetekről szóló törvényben szabályozott költséghátralék biztosítékául szolgáló jelzálogjog bejegyzése iránti eljárásban benyújtott okirat nem tartalmazza a személyi azonosítót, akkor azt az ingatlanügyi hatóság a személyiadat- és lakcímnyilvántartást vezető szerv megkeresése útján, hivatalból pótolja. 35. § (1) (2) Ha a magánokiratot külföldön állították ki, és nemzetközi megállapodás másként nem rendelkezik, vagy eltérő viszonossági gyakorlat nem áll fenn, a nyilatkozattevő aláírását (kézjegyét) a magyar külképviseleti hatósággal kell hitelesíttetni, illetőleg az aláírás (kézjegy) hitelesítésére jogosult külföldi szerv által történt hitelesítést kell a magyar külképviseleti hatósággal hitelesíttetni (diplomáciai hitelesítés, illetve felülhitelesítés). Ahol magyar külképviseleti hatóság nem működik, az aláírást (kézjegyet) a magyar állam érdekeit képviselő állam külképviseleti hatóságával kell hitelesíttetni. Eltérő nemzetközi megállapodás fennállását a bejegyzést kérő félnek 84

kell megjelölni, illetve arra hivatkozni. Viszonossági gyakorlat fennállásáról az igazságügyért felelős miniszter állásfoglalása az irányadó. (3) Ahol magyar külképviseleti hatóság nem működik, és a magyar érdekeket más állam külképviseleti hatóságai sem képviselik, a nyilatkozattevő aláírását (kézjegyét) csak az okirat kiállítása helyén hatályos jogszabályok szerint erre jogosult szervnek kell hitelesíteni. (4) Nincs szükség a külföldön kiállított magánokirat diplomáciai hitelesítésére, illetőleg felülhitelesítésére, ha az okiratot hitelesítési záradékkal (Apostille) látták el. 36. § (1) A külföldön kiállított magánokiratot, ha hitelesítéssel vagy hitelesítési záradékkal (Apostille) nincs ellátva, az ingatlanügyi hatóság állásfoglalás végett a miniszter útján az igazságügyért felelős miniszterhez terjeszti fel. A felterjesztésben hivatkozni kell azokra a méltánylást érdemlő rendkívüli körülményekre, amelyeket a kérelemben előadtak. (2) A külföldön kiállított közokiratot határozathozatal előtt - annak megállapítása végett, hogy alakilag alkalmase bejegyzésre - a miniszter útján az igazságügyért felelős miniszterhez kell felterjeszteni. (3) Az ingatlan-nyilvántartási eljárásban az (1)-(2) bekezdésben meghatározott esetekben az igazságügyért felelős miniszter állásfoglalása irányadó. Bejegyzéshez szükséges igazolások (ezt már máshol is tudni kellett) 37. § (1) A bejegyzéshez az alapul szolgáló okiraton, bejegyzési, feljegyzési kérelmen, illetőleg bejegyzési, feljegyzési engedélyen felül - ha jogszabály előírja - meghatározott hatósági engedély (jóváhagyás), illetve igazolás szükséges. (2) A bejegyzéshez vázrajz is szükséges, ha a változás az ingatlan-nyilvántartási térkép tartalmát érinti, illetőleg ha jogszabály azt előírja. (3) Jogi személynek, jogi személyiséggel nem rendelkező, de ingatlan-nyilvántartásba bejegyezhető jogra ügyleti képességgel bíró szervezetnek a bejegyzési kérelemhez csatolnia kell a keletkezést tanúsító, illetőleg konstituáló bejegyzési határozat, illetve a képviseleti jogosultságot igazoló, a regisztráló hatóságnál (cégbíróság, törvényszék) bejegyzés alapjául szolgáló okirat (cégkivonat vagy cégmásolat, bírósági nyilvántartási adatokról szóló kivonat) eredeti vagy közjegyző által hitelesített másolati példányát, amely nem lehet 30 napnál régebbi, vagy a regisztráló hatóság (cégbíróság, törvényszék) által vezetett közhiteles nyilvántartás tartalmáról a közjegyzőkről szóló 1991. évi XLI. törvény 136. §-a (1) bekezdésének i) pontjában meghatározottak szerint kiállított közjegyzői tanúsítványt, továbbá cég esetében az aláírási címpéldányt. Ha ezek valamelyikét az ingatlanügyi hatósághoz már korábbi ügyben benyújtották, az újabb kérelemben elegendő - az iktatószámra való hivatkozással - a korábbi benyújtásra és arra utalni, hogy az ingatlanügyi hatóságnál lévő igazolások a bejegyzés, feljegyzés, illetve az adatváltozás átvezetése iránti kérelem ingatlanügyi hatósághoz történő benyújtásának időpontjában a keletkezés és a képviseleti jogosultság vonatkozásában változást nem tartalmaznak. KÖZBENSŐ INTÉZKEDÉSEK TÍPUSAI 1, Hiánypótlás 39. § (1) Ha a kérelemnek, illetőleg mellékletének vagy a bejegyzés alapjául szolgáló okiratnak pótolható (!) hiányossága van - ideértve az igazgatási szolgáltatási díj meg nem fizetését is -, a kérelmezőt tizenöt napon belül fel kell hívni a hiány pótlására. Ha a kérelemnek, illetőleg mellékletének vagy a bejegyzés alapjául szolgáló okiratnak pótolható hiányossága van, de a kérelmet a rangsorban előrébb álló kérelem miatt függőben kell tartani, a hiánypótlási felhívást a rangsorban megelőző kérelem elbírálásának napjától számított tizenöt napon belül kell kiadni. (2) Ha az ingatlanügyi hatóság megítélése szerint a kérelmet részben el kell utasítani, a kérelmezőt nyilatkozattételre kell felhívni, hogy a kérelmet teljesíthető részében fenntartja-e. (3) Nem alkalmas hiánypótlásra a bejegyzés, feljegyzés alapjául szolgáló okirat, és a kérelmet határozattal el kell utasítani, ha ahhoz, hogy bejegyezhető legyen,

85

a) a benyújtott okirat tartalmát, így különösen az abban megjelölt jogcímet kellene módosítani vagy pótolni, b) a szerződő vagy jogosult, illetőleg kötelezett felek személyét kellene megváltoztatni a jogutódlás kivételével, c) a település megjelölése, az ingatlan fekvése és helyrajzi száma módosulna, vagy ezeket együtt kellene utólag megjelölni, d) a szerződő, jogosult, illetőleg kötelezett felek bármelyikének az aláírását kellene utólag pótolni, e) az okirat ellenjegyezéséről, az aláírás közjegyzői hitelesítéséről, tanúk általi aláírásáról kellene gondoskodni, f) a bejegyzési engedélyt kellene pótolni, kivéve, ha a bejegyzett jogosult a bejegyzés alapjául szolgáló okiratban nyilatkozott arról, hogy a bejegyzési engedélyt későbbi időpontban, de legfeljebb az okirat ingatlanügyi hatósági benyújtását követő 6 hónapon belül megadja, g) okirat keltezésének helyét vagy az időpontját kellene feltüntetni, h) az ingatlanügyi hatóság által hatályos záradékkal ellátott változási vázrajzot, vagy a vázrajzon a törvényben meghatározott személyek aláírását kellene pótolni. (4) A hiány pótlására való felhívás és érdemi vizsgálat nélkül végzéssel kell elutasítani a bejegyzés iránti kérelmet akkor is, ha a) a kérelem vagy a benyújtott okirat, illetve azok együttes tartalma érthetetlen, ellentmondó, vagy a kérelem nem tartalmazza a kérelmező nevét, lakcímét (székhelyét), az érintett ingatlan helyrajzi számának és annak a jognak, ténynek vagy adatnak a megjelölését, amelynek bejegyzését, feljegyzését, törlését illetőleg átvezetését kérik, b) olyan jogra vagy tényre vonatkozik, amely nem tárgya az ingatlan-nyilvántartásnak, c) vagy az az ingatlan, jog vagy tény, amelyre a bejegyzést kérték az ingatlan-nyilvántartásban nem szerepel, d) vagy a bejegyzési kérelmet arra nem jogosult nyújtotta be. (5) Az igazgatási szolgáltatási díj meg nem fizetése esetén - a (3) és (4) bekezdéstől eltérően - az ingatlanügyi hatóság a díj megfizetésére irányuló hiánypótlási felhívást bocsát ki a (3) és (4) bekezdés szerinti döntés meghozatalát megelőzően, de legkésőbb a kérelem benyújtását követő tizenöt napon belül. 40. § (1) El kell utasítani a kérelmet, ha a felhívás ellenére határidőn belül nem pótolják azokat a hiányosságokat, amelyek miatt a változás nem jegyezhető be. Erre a jogkövetkezményre a hiánypótlásról szóló felhívásban a kérelmezőt figyelmeztetni kell. (2) Ha a kérelmező a hiánypótlási felhívásra NEM NYILATKOZOTT, az ingatlanügyi hatóság a kérelem teljesíthető részének helyt ad, a többi részét pedig elutasítja. Erre a kérelmezőt a felhívásban figyelmeztetni kell. (3) Ha a kérelmező úgy nyilatkozik, hogy a kérelmet teljesíthető részében sem tartja fenn, a kérelem visszavonásával kapcsolatos szabályokat kell alkalmazni. (4) A kérelem részben vagy egészben történő elutasításának tényét a tulajdoni lapra fel kell jegyezni, kivéve, ha az elutasításra az 51. § (1) bekezdésében foglaltak miatt vagy azért kerül sor, mert a kérelem a 39. § (4) bekezdésében meghatározott hiányosságokkal bír. 2, Az ügyész értesítése 42. § (1) Ha az ingatlanügyi hatóság megítélése szerint a bejegyzés alapjául szolgáló hatósági határozatot nem a hatáskörében eljáró szerv hozta, vagy a határozat tartalma jogszabályba ütközik, erről az ingatlanügyi hatósági határozathozatal előtt az ügyészt értesíti. (2) Az ügyész az intézkedéséről az értesítés kézbesítésétől számított harminc napon belül tájékoztatja az ingatlanügyi hatóságot. (3) Ha az ügyész közlése szerint intézkedésre nincs szükség, az ingatlanügyi hatóság a határozat alapján a bejegyzést teljesíti. (4) Az ügyész az általa kezdeményezett eljárás jogerős befejezéséről értesíti az ingatlanügyi hatóságot, amely a bejegyzés kérdésében az eljárás eredményétől függően dönt. 86

A közbenső intézkedések hatálya 43. § A közbenső intézkedés, így különösen a hiánypótlási felhívás, a meghallgatás, az ügyész értesítése közérdekű jogorvoslat iránt, továbbá a jogorvoslatok és a függő hatályú bejegyzések a RANGSORT NEM ÉRINTIK. A beadványok intézése 44. § (1) A beadványokat az iktatószámok sorrendjében, az ingatlanügyi hatósághoz történő előterjesztésük időpontjában hatályos jogszabályok szerint kell elintézni. A bejegyzéshez, feljegyzéshez fűződő joghatály beálltára az e törvény 7. § (1) bekezdésében meghatározott időpont az irányadó. Az egyidejűleg érkezett beadványok bejegyzésének ranghelyét a bejegyzés alapjául szolgáló okiratok keltezésének időpontja határozza meg. A bejegyzés alapjául szolgáló okiratnak nem tekinthető iratot a rangsor megállapításánál nem lehet figyelembe venni. (2) A beadványok rangsora valamennyi érdekelt hozzájárulásával megváltoztatható. A rangsor közokirat, ügyvéd által ellenjegyzett magánokirat vagy olyan magánokirat alapján változtatható meg, amelyen az érdekeltek névaláírásának valódiságát közjegyző tanúsítja. Ellenjegyzésként a jogtanácsos ellenjegyzését is el kell fogadni, ha a szerződő felek valamelyike jogtanácsos által képviselt szervezet. (3) A beadványok rangsorának megváltoztatásáról az ingatlanügyi hatóság határozattal dönt. E határozattal szemben felügyeleti eljárásnak nincs helye. 45. § (2) Ha a beadvány harmincnál több önálló ingatlant vagy harmincnál több érdekeltet érint, az érdemi határozatot - az általános ügyintézési határidőtől eltérően - három hónapon belül kell meghozni. Soronkívüliség 46. § A beadványt soron kívül kell elintézni, ha arról törvény rendelkezik, vagy ha az ingatlanügyi hatóság az ügyfél kérelmére indokolt esetben a beadvány soron kívüli elintézését írásban engedélyezi. Az e kérdésben való döntés ellen nincs jogorvoslat. A beadvány soron kívüli elintézése esetén az ugyanarra az ingatlanra vonatkozó, megelőző beadványokat felül kell vizsgálni, és ha bármelyik elintézésének akadálya van, a soronkívüliség nem végrehajtható. Az eljárás felfüggesztése 47. § (1) Az ingatlanra vonatkozó jogok bejegyzése, tények feljegyzése iránti eljárást az ingatlanügyi hatóság felfüggeszti, ha a bejegyzés, illetőleg a feljegyzés alapjául szolgáló magánokirat valódiságát az aláíró felek, illetőleg a hitelesítő vagy ellenjegyző személyek valamelyike vitatja. (2) Az ingatlanügyi hatóság felfüggeszti eljárását akkor is, ha a bejegyzés, illetőleg a feljegyzés alapjául szolgáló okirat jogszerűsége, illetőleg a bejegyezni kért jog, feljegyezni kért tény jogosultjának személye tekintetében a felek között jogvita alakul ki. (3) Ha az (1)-(2) bekezdésben foglalt bejelentést tevő személyek az ingatlanügyi hatósági hiánypótlási felhívásban meghatározott határidő alatt a bejegyzés, illetőleg a feljegyzés alapjául szolgáló okirat érvénytelensége iránti per megindítását a keresetlevélnek a bíróságon iktatott példányával vagy annak hiteles másolatával nem igazolják, az ingatlanügyi hatóság érdemi határozatot hoz a bejegyzési, feljegyzési kérelem tekintetében. (4) Az eljárás felfüggesztéséről szóló végzés ellen felügyeleti eljárásnak nincs helye. Függőben tartás 47/A. § (1) Függőben kell tartani a beadvány elintézését: a) a rangsorban előrébb álló beadvány elintézéséig, b) a bejegyzett jogosult által a bejegyzési engedély megadására meghatározott, legfeljebb az okirat ingatlanügyi hatósági benyújtásától számított 6 hónapos határidő elteltéig, 87

c) az ügyész értesítése esetén, az e törvény 42. § (2) bekezdésében meghatározott tájékoztatás ingatlanügyi hatósághoz történő beérkezéséig, d) ha törvény így rendelkezik. (2) A függőben tartásról az ingatlanügyi hatóság a beadvány beérkezését követő nyolc napon belül értesítés megküldésével tájékoztatja a kérelmezőt. (3) A függőben tartást a tulajdoni lapra nem kell feljegyezni. (4) A függőben tartott beadvány ügyintézési határidejének számítására az eljárás felfüggesztésére vonatkozó szabályok az irányadók. Széljegyzés 48. § (1) A beadvány iktatószámát a benyújtás napján a tulajdoni lapon fel kell jegyezni (széljegy), és ennek megtörténtét a beadványra rá kell vezetni. A széljegyzésben a széljegyzett beadvány tartalmára röviden utalni kell. (fél neve, jogváltozás tárgya) (2) A tulajdoni lapon feltüntetett széljegy a bejegyzés, átvezetés, feljegyzés iránti ingatlan-nyilvántartási eljárás megindítását tanúsítja. (3) A tulajdoni lap tartalmát érintő változás, illetve a változás átvezetésére irányuló kérelem elutasításának bejegyzése után a széljegyet törölni kell. A határozat 49. § (1) Az ingatlan-nyilvántartásba jog és tény csak azzal szemben jegyezhető be, aki ott jogosultként már szerepel, vagy akit egyidejűleg jogosultként bejegyeznek. (2) Az ingatlan adataiban bekövetkezett változás átvezetése kérdésében a bejelentés nem köti az ingatlanügyi hatóságot. (3) A kérelemnek helyt adó határozat a tulajdoni lap másolatával is közölhető (egyszerűsített határozat). Az egyszerűsített határozat tulajdonilap-másolatként nem használható. (4) Az ingatlan-nyilvántartási döntést az ingatlanügyi hatóság vezetője, vagy az általa kijelölt személy írhatja alá. (5) A határozat tartalmának megfelelő változást az ingatlanügyi hatóság - kézbesítés előtt - bejegyzi, illetőleg feljegyzi a tulajdoni lapra, illetve átvezeti az ingatlan-nyilvántartási térképen, ha az annak tartalmát is érinti. 50. § (1) Hivatalból be kell jegyezni a tulajdonjog átruházására irányuló okiratban kikötött haszonélvezeti jogot, használat jogát, tartási vagy életjáradéki jogot, elő- vagy visszavásárlási jogot, telki szolgalmi jogot, vételárhátralék biztosítására alapított jelzálogjogot, elidegenítési és terhelési tilalmat akkor is, ha az akire a tulajdonjogot átruházták csak a tulajdonjog bejegyzését kéri. A bejegyzést a tulajdonjog bejegyzésével egyidejűleg kell teljesíteni. Nem vonatkozik ez a rendelkezés arra az esetre, ha a tulajdonjog bejegyzése iránti kérelem benyújtásáig a jogosult ezeknek a jogoknak, illetve tényeknek a bejegyzéséről lemondott, vagy azok megszűntek. (2) Hivatalból törölni kell az ingatlan-nyilvántartásból a) a kisajátítási, illetőleg a telekalakítási eljárás megindítására vonatkozó bejegyzést az eljárás során hozott határozat alapján történt tulajdonváltozás, b) a jelzálogjog ranghelye előzetes biztosításának tényét az ezen alapuló jelzálogjog, önálló zálogjog, c) a jelzálogjog ranghelye fenntartásának tényét az ezen alapuló jelzálogjog, önálló zálogjog, továbbá d) az elő- és visszavásárlási jogot, a vételi jogot, valamint a tulajdonjog fenntartásával történő eladás tényére vonatkozó feljegyzést az ezeken alapuló tulajdonszerzés bejegyzésével egyidejűleg. Törölni kell a tulajdonjog fenntartásával történő eladás tényére vonatkozó feljegyzést akkor is, ha a tény feljegyzése alapjául szolgáló okiratban a felek a tény feljegyzését meghatározott időtartamra kérték, és ez letelt. (3) Az öröklési szerződésen alapuló elidegenítési és terhelési tilalmat a szerződési örökös tulajdonjogának bejegyzésével egyidejűleg hivatalból törölni kell. Ha az örökhagyóval szerződő fél az örökhagyó előtt halt meg, a tilalom ebből az okból nem törölhető. (4) Ha az ingatlanügyi hatóság valamely kérelem, megkeresés elintézése során észleli, hogy valamely jog vagy tény megszűnése az ingatlan-nyilvántartásból kétségtelenül megállapítható, határozatban köteles ennek törléséről is 88

rendelkezni. Ha hivatalos eljárás során egyébként észleli, hogy törlésre van szükség, erről a tényről hivatalos feljegyzést készít, és a törlésről külön határozatot hoz. Ezt a határozatot csak az ingatlan tulajdonosának és annak az érdekeltnek kell kézbesíteni, akinek a joga megszűnt. 51. § (1) El kell utasítani a bejegyzési kérelmet, ha a bejegyzés alapjául szolgáló okiratnak olyan tartalmi vagy alaki hiányossága van, amely miatt az nyilvánvalóan érvénytelen. Az érvénytelenség akkor nyilvánvaló, ha ez a tény önmagában az okiratból megállapítható. (2) A határozatban utalni kell az elutasítás tényének a tulajdoni lapra történt bejegyzésére. A határozat kézbesítése 52. § (1) A jogok és tények bejegyzéséről, adatok átvezetéséről szóló határozatot - a változás tulajdoni lapon történő átvezetése után - kézbesíteni kell a) a kérelmezőnek az eredeti aláírással ellátott okirattal, ha ezt az okiratot nem kell az állami adóhatóságnak továbbítani, b) annak, aki a bejegyzés folytán jogosulttá vált, illetőleg akinek érdekében a jogot vagy tényt bejegyezték, c) annak, akinek bejegyzett joga módosult, vagy megszűnt, illetőleg akinek érdekében a bejegyzett jog vagy tény módosult, vagy megszűnt, d) tulajdoni hányadot érintő bejegyzés esetén valamennyi tulajdonostársnak, e) a földrészlet tulajdonosának, ha egyéb önálló ingatlan tulajdonjogát ruházták át, f) az ingatlan tulajdonosának, az állam tulajdonosi jogait gyakorló szervezetnek és mindazoknak, akiknek jogát az új bejegyzés érinti, kivéve, ha az ingatlanügyi hatóság hatósági határozat alapján vagy a bíróság megkeresésére a 17. § (1) bekezdésének a)-g) pontjaiban meghatározott tényt jegyezte be az ingatlan-nyilvántartásba, g) telekalakítás esetén az építésügyi hatóság részére, h) külföldi jogi vagy magánszemély, továbbá a termőföldről szóló törvény szerinti tagállami állampolgár, valamint az Európai Unió tagállamában, illetve az Európai Gazdasági Térségről szóló megállapodásban részes államban, továbbá a nemzetközi szerződés alapján velük egy tekintet alá eső államban bejegyzett jogi személy vagy jogi személyiség nélküli szervezet termőföldnek nem minősülő ingatlanra vonatkozó tulajdonszerzése esetén a Kormány általános hatáskörű területi államigazgatási szervének, i) adó- és illetéktartozás behajtására irányuló végrehajtási jog bejegyzéséről az állami adóhatóságnak, j) ha az érdekelt kiskorú vagy gondnokság alatt áll, a gyámhatóságnak, k) felszámolás vagy végelszámolás alatt álló jogosult esetében a felszámolónak, illetve a végelszámolónak, l) a termőföldről szóló törvény szerinti tagállami állampolgár termőföld tulajdonszerzése esetén - a bejegyzés alapját képező okirat másolatával együtt - a mezőgazdasági igazgatási szervnek. (2) Az elutasító határozatot kézbesíteni kell a) a kérelmezőnek az eredeti aláírással ellátott okirat egy példányával együtt, b) annak részére, aki a kérelem teljesítése esetén a bejegyzéssel jogot szerezne, továbbá c) annak, akinek a kérelmére (megkeresésére) valamely jogilag jelentős tényt kellene az ingatlannyilvántartásban feljegyezni. (2a) A döntést a jogi képviselővel eljáró ügyfél részére - a kérelmet elutasító határozat, valamint az eljárást megszüntető végzés kivételével - a jogi képviselője útján kell kézbesíteni. (3) A hagyatékátadó végzés alapján hozott határozatot a közjegyző részére csak akkor kell kézbesíteni, ha az egészben vagy részben elutasítást tartalmaz. (4) A jogorvoslati kérelem benyújtása tényének bejegyzését a beadványra vezetett határozattal (záradékkal) kell igazolni. Erről a kérelmezőt értesíteni nem kell. 52/A. § (1) Kézbesítettnek kell tekinteni (KÉZBESÍTÉSI VÉLELEM) a határozatot a kézbesítési címre, ennek hiányában az ingatlan-nyilvántartásban vagy a bejegyzés alapjául szolgáló okiratban megjelölt lakcímre történő postai kézbesítés második megkísérlésének, illetőleg a második figyelmeztetés postafiókba (postaládába) helyezésének napját követő ötödik munkanapon. (2) Az az adott ügyben érintett ügyfél, akinek jogi érdeke fűződik a földhivatali határozat kézbesítéséhez, saját költségére kérheti a határozatot tartalmazó irat végrehajtói kézbesítését az ingatlan tulajdonosa (érintett tulajdonosa) és annak a részére, akinek bejegyzett joga keletkezett, módosult vagy megszűnt. A végrehajtói kézbesítés 89

eredményéről a kézbesítést kérő és a földhivatal kap értesítést. Ha a végrehajtói kézbesítés során a címzett az irat másolatát átvette, tizenöt napon belül kezdeményezheti a kézbesítési vélelem megdöntését. (3) Az ingatlan-nyilvántartási iratok kézbesítésére egyébként a hivatalos iratok kézbesítésének egyszerűsítéséről, illetőleg a postai tevékenységről szóló jogszabály az irányadó. (4) A határozatot az ingatlan közigazgatási címének közterület-név változás miatt történő átvezetése iránti eljárásban a megkereső részére a (3) bekezdésben foglaltak szerint, az 52. § (1) és (2) bekezdés szerinti jogosultak részére hirdetményi úton kell kézbesíteni. 53. § (1) A tulajdonjog, valamint az illetékfizetési kötelezettséggel járó más vagyoni értékű jogok bejegyzéséről, továbbá a bejegyzés iránti kérelem elutasításáról szóló határozatot illetékkiszabás céljából meg kell küldeni az állami adóhatóságnak. A bejegyzési határozathoz mellékelni kell az illetékkiszabáshoz szükséges egyéb olyan iratokat is, amelyek az ingatlanügyi hatóság rendelkezésére állnak. (2) Nem kell a bejegyzésről szóló határozatot az állami adóhatóságnak megküldeni a hagyatékátadó végzés alapján történő bejegyzés, továbbá a kölcsön biztosítására szolgáló jelzálogjog, valamint vagyonszerzéshez nem kapcsolódó más jog vagy tény bejegyzése esetén. Kijavítás, kiegészítés, módosítás és visszavonás 54. § (1) A határozatban, a végzésben, az átvezetésben, feljegyzésben, bejegyzésben történt hibás névírást, szám- vagy számítási hibát, más elírást az ingatlanügyi hatóság saját hatáskörében kijavítja. Kiegészíti az ingatlanügyi hatóság a határozatát, ha az a bejegyzési kérelem és annak alapjául szolgáló okirat valamely részéről nem rendelkezett, továbbá ha a bejegyzés, feljegyzés vagy átvezetés az okiratban és a kérelemben foglaltakhoz képest hiányos. (2) Ha az ingatlan-nyilvántartásból megállapítható, hogy az ingatlanra időközben harmadik személy jóhiszeműen jogot szerzett és a kijavítás vagy a kiegészítés az ő jogát sértené, a jogra és tényre vonatkozó kijavításnak vagy kiegészítésnek csak akkor van helye, ha ehhez az érdekelt harmadik személy hozzájárul. (3) A bírósági felülvizsgálati kérelem esetében az ingatlanügyi hatóság a határozatát a bírósági felülvizsgálati kérelem érkezésétől számított nyolc nap alatt saját hatáskörében a kérelem tartalmának megfelelően módosíthatja, illetve visszavonhatja. (4) A bejegyzés, a feljegyzés, az átvezetés, a határozat kijavításáról, kiegészítéséről, módosításáról, illetőleg visszavonásáról újabb határozatot kell hozni, és egyidejűleg a bejegyzést helyesbíteni, törölni, illetve a hiányzó bejegyzést pótolni kell. Az újabb határozatot kézbesíteni kell a kérelmezőnek, valamint mindazoknak, akik az eredeti határozatot megkapták. A végzés kijavításáról, kiegészítéséről, módosításáról, illetőleg visszavonásáról újabb végzést kell hozni, amelyet kézbesíteni kell a kérelmezőnek, valamint mindazoknak, akik az eredeti végzést megkapták. (5) A (3) bekezdésben foglalt eseteket, valamint a döntés fellebbezés folytán történő módosítását, illetve visszavonását kivéve az ingatlanügyi hatóság a döntést nem vonhatja vissza és nem módosíthatja. (6) A jogok bejegyzése, tények feljegyzése, illetve ezek törlése iránti eljárás során hozott ingatlanügyi hatósági döntés ellen felügyeleti eljárásnak nincs helye. Ügyintézési határidő (Ket.) A földhivatalnak érdemi határozatot a bejelentés, illetőleg kérelem előterjesztésétől, illetőleg az eljárás hivatalból történő megindításától számított 22 munkanapon belül kell meghozniuk. Az elintézési határidő kezdő napja a hivatalból indult eljárások esetében az a nap, amikor az ügyben eljáró földhivatal az első hatósági cselekményét elvégzi, kérelem, megkeresés esetén annak az illetékességgel és hatáskörrel rendelkező hatósághoz való megérkezésének napja. A földhivatal vezetője az ügyintézési határidőt – indokolt esetben egyszer 22 munkanappal meghosszabbíthatja. Vannak olyan eljárási cselekmények, amelyek az elintézési határidő folyását megszakítják. Ezekben az esetekben az eljárás megszakítására okot adó körülmény megszűntét követően folytatódik az eljárási határidő folyása. Ilyenek mindenekelőtt: - ügyfél halála, jogutódlással történő megszűnése, 90

- szakhatóság megkeresése, - az eljárás felfüggesztése, - ügyész értesítése. Az ingatlan-nyilvántartási eljárás megszüntetése (Ket.) A Ket. 31.§. (1) bekezdése tételesen felsorolja azokat az okokat, amelyek alapján a közigazgatási eljárást végzéssel meg kell szüntetni. A fenti törvényben megemlített okok közül – álláspontunk szerint – az alábbiaknak van gyakorlati jelentőségük az ingatlan-nyilvántartási eljárásban:
a kérelem érdemi vizsgálat nélküli elutasításának lett volna helye, de az elutasítási ok az eljárás megindítását követően jutott a hatóság tudomására;
a kérelemre indult eljárásban a kérelmet visszavonták;
az ügyfél a kérelmére indult eljárásban a képviselő visszautasítása esetén a hatóság felhívása ellenére nem gondoskodik a képviselet ellátásra alkalmas személy meghatalmazásáról; Az eljárást megszüntető végzés ellen önálló fellebbezésnek van helye. Megjegyzés: Amennyiben az ügyfél a hiánypótlási felhívásnak nem tett eleget, illetve az igazgatási szolgáltatási díjat felhívás ellenére nem fizették meg az ingatlan-nyilvántartási eljárást nem lehet megszüntetni, ehelyett az Inytv. 40.§. (1) bekezdése alapján a bejegyzési kérelmet el kell utasítani. (!)

91

18, Az ingatlan-nyilvántartási döntések: határozatok és végzések A FÖLDHIVATAL DÖNTÉSEI Az ügyben eljáró földhivatal – mint közigazgatási szerv – az ügy érdemében határozattal, az eljárási kérdésekben, köztük az eljárás felfüggesztése, eljárás megszüntetése, végzéssel dönt. Az eljárásában a beadványok elbírálása során hozott döntés határozati formában születik. Az ingatlannyilvántartási eljárás során hozott határozatokat, eredményüket tekintve többféléképpen osztályozhatjuk. Eredményük alapján a határozatok:
a kérelemnek helyt adó,
a kérelmet elutasító, valamint
a kérelmet részben elutasító (részben helyt adó) határozatok lehetnek. Az ingatlan-nyilvántartási eljárásban azonban nemcsak érdemi, hanem eljárási döntések is születnek. Így az eljárás megszüntetése, az eljárás felfüggesztése, hiánypótlás tárgyában a földhivatal végzéssel dönt. AZ INGATLAN-NYILVÁNTARTÁSI DÖNTÉSEK FAJTÁI A. Az ingatlan-nyilvántartási határozat Az ingatlanügyi hatóság a lefolytatott érdemi vizsgálat után határozattal dönt - a jogok bejegyzése, - a tények feljegyzése, - az adatok átvezetése kérdésében. A határozat meghozatalának határideje (azaz az ügyintézési határidő) a beadvány iktatásától 22 munkanap. Ha a beadvány harmincnál több önálló ingatlant, vagy harmincnál több érdekeltet érint az érdemi határozatot 90 napon belül kell meghozni. Amennyiben az ügyben hiánypótlásra, az eljárás felfüggesztésére kerül sor, az ügyintézési határidőbe ezek időtartama nem számít bele. Az ügyintézési határidő meghosszabbítható további 22 munkanappal az ügyfél értesítése mellett. Az ingatlan-nyilvántartási határozat formáját tekintve lehet
ügyiratra rávezetett záradék,
külön íven szövegezett, alakszerű határozat,
tulajdoni lap másolatával közölt egyszerűsített határozat. Az ingatlan-nyilvántartás számítógépes vezetésével általánossá vált a tulajdoni lap másolattal közölt egyszerűsített határozat, amely azonos a tulajdoni lap másolatával, amely tartalmazza a változások érvényesítését. Az ingatlanügyi hatóság az adatokkal, jogokkal, tényekkel kapcsolatos határozat meghozatalakor nem mérlegelhet: ha a bejegyzés, feljegyzés feltételei fennállnak a bejegyzést, feljegyzést teljesíteni kell, illetve adatváltozás esetén a természetbeni állapot a döntést meghatározza (művelési ág változás megtörtént a természetben, ezt át kell vezetni). Az adat átvezetéséről, a jogok bejegyzéséről, illetve tények feljegyzéséről szóló ingatlan-nyilvántartási határozat ezért indokolási részt nem tartalmaz, de tartalmaznia kell a jogorvoslati lehetőségre vonatkozó figyelmeztetést. A kérelemnek helyt adó határozat a tulajdoni lap másolatával is közölhető (EGYSZERŰSÍTETT HATÁROZAT). Az egyszerűsített határozat tulajdoni lap másolatként nem használható. Az ingatlanügyi hatóság külön íven szövegezett alakszerű határozattal dönt a beadvány részleges vagy teljes elutasításáról. Az indokolásban az elutasítás valamennyi indokát meg kell jelölni, ez tájékoztatja az ügyfelet arról, hogy a beadvány ismételt benyújtása esetén milyen hiányosságokat kell a bejegyezhetőség érdekében megszüntetnie. Az alakszerű határozat általános formai és tartalmi követelményeit az Ket. határozza meg. A bejegyzésről, feljegyzésről szóló határozatnak tartalmaznia kell:
az ingatlan helyrajzi számát,
a bejegyzés, feljegyzés alapjául szolgáló okiratot, 92


a bejegyzett jogot, a feljegyzett tényt,
a jogosult magánszemély családi és utónevét, születési családi és utónevét, születési idejét, anyja születési nevét és a lakáscímét,
más jogosultat,
a statisztikai számjellel rendelkező szervezet megnevezését, székhelyét és statisztikai számjelét,
a korábbi bejegyzés, illetőleg feljegyzés jogosultját és sorszámát, ha a bejegyzés valamely korábban bejegyzett jogra vagy feljegyzett tényre vonatkozik,
az ingatlan eszmei hányadát vagy természetben meghatározott részét, ha a bejegyzés nem az egész ingatlanra vonatkozik,
függő hatályú bejegyzést, ha valamely korábbi bejegyzéssel kapcsolatos eljárás eredményétől függ (pl. zárlat vagy perindítás bejegyzése esetében). Az ingatlan adataiban bekövetkezett változás átvezetése kérdésében a bejelentés nem köti az ingatlanügyi hatóságot. Az ingatlan-nyilvántartási határozatot az ingatlanügyi hatóság vezetője, vagy az általa kijelölt aláírási joggal felruházott ingatlan-nyilvántartási előadó írhatja alá. A külön íven megfogalmazott határozat négy részből áll: a.) Bevezető vagy fejrész. Tartalmaznia kell az eljáró földhivatal megnevezését, az ügyfél nevét és lakóhelyét (székhelyét), az ügyirat iktatószámát, az ügy tárgyát és ügyintézőjének nevét. Mindezeken túl célszerű feltüntetni az ügyben eljáró földhivatal pontos címét, irányító számát és az ügyintéző telefonszámát is. b.) Rendelkező rész. Ez tartalmazza a földhivatal döntését. A rendelkező résznek tartalmaznia kell ezen felül – a Vhr. 86. § (1) bekezdése alapján – a bejegyzés alapjául szolgáló okiratra való utalást, a bejegyzett jogot vagy feljegyzett tényt, magánszemély jogosult esetén annak családi és utónevét, leánykori családi és utónevét, születési évét, anyja nevét és lakcímét, más jogosult esetében pedig annak a statisztikai számjellel rendelkező szervezetnek a megnevezését, székhelyét és törzsszámát, valamint az ingatlan helyrajzi számát is. Amennyiben a bejegyzés valamely korábban bejegyzett jogra vagy feljegyzett tényre vonatkozik, a határozatnak tartalmaznia kell a korábbi bejegyzés, illetőleg feljegyzés jogosultját és sorszámát is. Ha a bejegyzés nem az egész ingatlanra vonatkozik, a határozatban a bejegyzésre vonatkozó szabályok szerint meg kell jelölni az ingatlan eszmei hányadát vagy természetben meghatározott részét. Abban az esetben, ha a bejegyzés hatálya valamely korábbi bejegyzéssel kapcsolatos eljárás eredményétől függ (pl. zárlat vagy perindítás bejegyzése esetében), erre a határozatban utalni kell. A rendelkező résznek mindezeken felül tartalmaznia kell a fellebbezésre, illetve – másodfokú határozat esetében – a bírósági felülvizsgálat igénybevételének lehetőségéről szóló tájékoztatást is. Ezzel kapcsolatban tájékoztatni kell az ügyfelet a benyújtás helyéről, határidejéről, és az esetleges illetékfizetési kötelezettségről. Abban az esetben, ha az adott ügyben a fellebbezést jogszabály kizárja, úgy ezt a tényt kell az ügyféllel közölni, azzal, hogy a határozat indoklási részében a fellebbezés jogát kizáró jogszabályra külön utalni kell. c.) Indokolás. Az indokolásban ismertetni kell a megállapított tényállást, és az annak alapjául elfogadott okirati bizonyítékokat is. Az ingatlan-nyilvántartási eljárásban a kérelemnek helyt adó határozat indoklási részt nem tartalmaz, ezért az ingatlan-nyilvántartási határozat tartalma gyakran eltér az egyéb államigazgatási határozatok tartalmától. Az adatokkal, tényekkel kapcsolatos határozatok az ingatlan-nyilvántartási eljárásban nem mérlegelés eredményeként születnek, ugyanis amennyiben a változás bejegyzésének feltételei fennállnak a földhivatal nem mérlegelheti, hogy az adott jogot vagy tényt bejegyezze, vagy nem. Adatváltozás esetén pedig a természetbeni állapot a földhivatal döntését mindenképpen megalapozza, itt tehát nincs mit mérlegelni. Tekintettel a fentiekre, ezért az adatok átvezetéséről, illetőleg a jogok és tények bejegyzéséről szóló ingatlan-nyilvántartási határozat indoklást nem tartalmaz. Abban az esetben, ha a kérelmet egészben, vagy részben elutasítják, a határozat indokolási részében az elutasítás valamennyi indokát fel kell sorolni, még abban az esetben is, ha azok közül akár csak egy is megalapozná a kérelem elutasítását. A határozat indokolásának tartalmaznia kell továbbá azokat a jogszabályi helyeket is, amelyekre alapozva a földhivatal döntését hozta. A határozat indokolásában az elutasítás alapjául szolgáló valamennyi indok felsorolására egyrészt azért van szükség, hogy ezáltal az ügyfél felvilágosítást kapjon arról, hogy 93

abban az esetben, ha a beadványt ismételten benyújtja milyen hiányosságokat vagy hibákat kell kijavítania illetve megszüntetnie, másrészt pedig, egy esetleges fellebbezés esetében a határozat tartalmára vonatkozóan a megyei (fővárosi) földhivatal is állást tudjon foglalni. A megyei (fővárosi) földhivatal másodfokú határozata akár helyt ad a fellebbezésnek, akár elutasítja azt, minden esetben részletes – az alkalmazott jogszabályi rendelkezések pontos jogszabályi helyeire utaló – indokolást kell, hogy tartalmazzon. Abban az esetben, ha a földhivatal elutasító határozatot hoz, a határozatban utalni kell arra is, hogy az elutasítás tényét az érintett ingatlan tulajdoni lapjára feljegyezték. Eljárást felfüggesztő határozat esetében meg kell jelölni az indokolásban a felfüggesztés alapjául szolgáló körülményeket, valamint az azok bizonyítékául szolgáló okiratokat. d.) Zárórész. A határozat zárórészének kell tartalmaznia, a határozathozatal helyét és idejét, a határozat aláírójának a nevét, hivatali beosztását és az eljáró földhivatal bélyegző lenyomatát. A határozat zárórészében kerül sor az ún. értesítő rész elhelyezésére is, ahol felsorolják mindazokat a személyeket akik a határozatról értesülnek. Az ingatlan-nyilvántartási határozatot a körzeti földhivatal vezetője, vagy az általa aláírási joggal felruházott ingatlan-nyilvántartási előadó írhatja alá. Az ingatlan-nyilvántartási eljárásban nem alakszerű határozat is hozható. Lehetőség van arra, hogy a határozatot az érintett ingatlan tulajdoni lapjának munkapéldányának megfelelő szöveges kiegészítésekkel történő megküldésével közöljék az érintettekkel. Ebben az esetben tehát a külön íven megszövegezett határozat helyett az érintett ingatlan tulajdoni lap másolatát küldik meg az érdekelteknek megfelelő záradékkal ellátva. A határozat tartalmát annak kézbesítése előtt a földhivatal bejegyzi, illetve feljegyzi az érintett ingatlan tulajdoni lapjára. Az adott ingatlanra vonatkozó bejegyzés, illetve feljegyzés ingatlan-nyilvántartásba történő átvezetését követően kerül sor az arra vonatkozó széljegyzet törlésére B. Az ingatlan-nyilvántartási végzés Az eljáró hatóság az ügy érdemére nem vonatkozó kérdésekben végzéssel dönt. A végzés tartalmát a Ket. pontosan meghatározza. Az ingatlan-nyilvántartási ügyben hozott végzésnek is tartalmaznia kell a jogorvoslati lehetőségre vonatkozó figyelmeztetést, valamint a kérelem elutasítása esetén az indokolást. Az ingatlan-nyilvántartási végzés kiadmányozására az ingatlanügyi hatóság vezetője jogosult, illetve az általa kijelölt köztisztviselő a határozatra vonatkozó szabályok szerint. Az ingatlan-nyilvántartási eljárásban az ingatlanügyi hatóság végzéssel dönt
a kérelem érdemi vizsgálat nélküli elutasításáról,
képviselet visszautasításáról,
az áttételről,
az eljárási költségekről,
a soron kívüli eljárásra irányuló kérelem elutasításáról,
a költségmentességről,
az ügyintéző, az eljáró szerv kizárásának elutasításáról,
az ingatlan-nyilvántartási eljárás felfüggesztéséről,
az ingatlan-nyilvántartási eljárás megszüntetéséről,
a hiánypótlásra nem alkalmas kérelem elutasításáról. Az ingatlan-nyilvántartási ügyben hozott végzés főszabály szerint az érdemi döntés elleni fellebbezésben támadható. Kivételesen önálló fellebbezésnek van helye:
a kérelem érdemi vizsgálat nélküli elutasítása,
az elsőfokú eljárást felfüggesztő,
az eljárást megszüntető,
az eljárási költség viselése kérdésében hozott végzés ellen. A soron kívüli ügyintézés engedélyezésére irányuló kérelem elutasítása ellen nincs helye fellebbezésnek. Az eljárást felfüggesztő végzéssel szemben felügyeleti intézkedés gyakorlásának nincs helye. 94

A NEGATÍV DÖNTÉS: AZ INGATLAN-NYILVÁNTARTÁSI KÉRELEM ELUTASÍTÁSA ESETÉRE VONATKOZÓ MATÉRIA Az ingatlan-nyilvántartást vezető hatóság a kérelem (megkeresés), az okirat és a tulajdoni lap vizsgálata alapján azt állapítja meg, hogy a kérelem (megkeresés) teljesítésének akadálya van és az nem hárítható el, a bejegyzés, feljegyzés iránti kérelmet (megkeresést) elutasítja. Az elutasítás négy esetcsoportja különböztethető meg, amikor is az elutasítás oka:
az okirat nyilvánvaló érvénytelensége,
a hiánypótlásra nem alkalmas okirat,
a hiánypótlásra nem alkalmas kérelem,
a nem pótolt hiányosságok. A kérelem elutasítása vagy részbeni elutasítása esetén a határozat indokolásában az elutasítás valamennyi okát fel kell sorolni. A határozatban utalni kell az elutasítás tényének a tulajdoni lapra történt feljegyzésére. A kérelem elutasításának tényét a hatóság a tulajdoni lapra – az Inytv.-ben meghatározott kivételektől eltekintve – feljegyzi. A kérelem elutasítása az okirat nyilvánvaló érvénytelensége miatt  El kell utasítani a bejegyzési kérelmet, ha a bejegyzés alapjául szolgáló okiratnak olyan tartalmi vagy alaki hiányossága van, amely miatt az nyilvánvalóan érvénytelen. Az érvénytelenség akkor nyilvánvaló, ha ez a tény önmagában az okiratból megállapítható.  Az ingatlanügyi hatóság a bejegyzési kérelem vizsgálatakor csak az okiratból magából kitűnő, nyilvánvaló érvénytelenséget állapíthatja meg  A tévedésen, megtévesztésen, fenyegetésen, szolgáltatás feltűnő értékaránytalanságán alapuló szerződések nem tűnnek ki az okiratból, nem tekinthetők nyilvánvalóan érvénytelen „okiratoknak”.  A nyilvánvalóan érvénytelen okirat részben anyagi jogi kategória, de van eljárásjogi fordulata is. Az okirat nyilvánvaló érvénytelensége az okiratok bizonyító erejével is összefüggésben áll.  Nyilvánvalóan érvénytelen, minden olyan érvénytelen szerződés, amely jogszabály cogens rendelkezésébe ütközik és az magából az okiratból kitűnik. Az ilyen érvénytelenséget a nyilvántartást vezető hatóságnak észlelnie kell. A nyilvánvalóan érvénytelen okiratokhoz kell sorolni a felek bármelyike által alá nem írt, a hitelesítő személyek által alá nem írt, a kiállítók által ügykörükben nem kiadmányozott okiratokat. A nyilvánvalóan érvénytelen okiratokhoz tartoznak tehát a hamis, illetőleg hamisított okiratok is. A kérelem elutasítása hiánypótlásra nem alkalmas okirat miatt Az ingatlanügyi hatóság a kérelmet határozattal elutasítja, ha a bejegyzés, feljegyzés alapjául szolgáló okirat hiánypótlásra nem alkalmas, mert:  az okirat tartalma, különösen a jogcíme módosításra, pótlásra szorul;  a szerződő, a jogosult, illetve a kötelezett felek személye változtatásra szorul – kivétel a jogutódlás esete;  helytelen a település nevének, ingatlan fekvésének és helyrajzi számának megjelölése  az okiratban nem jelölték meg a település nevét, az ingatlan fekvését, helyrajzi számát,  az okiratot nem írták alá a szerződő, a jogosult, illetve kötelezett személyek, vagy ezek bármelyike;  az okirat nincs ellenjegyzéssel ellátva;  az aláírások közjegyzői hitelesítése az okiraton nem szerepel;  az okiratot nem látták el tanúk aláírásukkal;  a bejegyzési engedély hiányzik; kivéve ha a bejegyzett jogosult (ingatlan-nyilvántartási előző) az okiratban nyilatkozott arról, hogy a bejegyzési engedélyt későbbi időpontban, de legfeljebb a kérelem benyújtását követő hat hónapon belül megadja;  az okiraton nem szerepel a keltezés helye, időpontja;  a záradékolt változási vázrajzot nem csatolták a kérelemhez  a változási vázrajzot nem írták alá az okiratot is aláíró személyek. A kérelem elutasítása hiánypótlásra nem alkalmas kérelem miatt Az ingatlanügyi hatóság bejegyzés iránti kérelmet hiánypótlásra való felhívás nélkül végzéssel utasítja el, ha - a kérelem vagy az okirat, illetve azok együttes tartalma érthetetlen, ellentmondó; 95

- a kérelem olyan jogra, tényre vonatkozik, amely nem tárgya az ingatlan-nyilvántartásnak (pl. haszonbérleti jog, bérleti jog); - a kérelem tárgyát képező ingatlan, jog, tény az ingatlan-nyilvántartásban nem szerepel; - a bejegyzési kérelmet nem az arra jogosult személy nyújtotta be. Ellentmondó lehet:  az önellentmondó kérelem;  az okirat tartalmának ellentmondó kérelem,  az önellentmondó okirat. A kérelem elutasítása nem pótolt hiányosságok miatt  Az ingatlanügyi hatóság elutasítja a kérelmet, ha a felhívás ellenére határidőn belül nem pótolják azokat a hiányosságokat, amelyek miatt a változás nem jegyezhető be. Erre a jogkövetkezményre a hiánypótlásról szóló felhívásban a kérelmezőt figyelmeztetni kell.  Az ingatlanügyi hatóság az eljárás igazgatási szolgáltatási díj felhívás ellenére történő meg nem fizetése esetén elutasítja a kérelmet.  Az ingatlanügyi hatóság elutasítja a bejegyzés iránti kérelmet akkor is, ha az ingatlanhoz kapcsolódó adókötelezettség keletkezésének bejelentését hiánypótlási felhívás ellenére elmulasztja vagy hiányosan teljesíti.  Ha a kérelmező a hiánypótlási felhívásra nem nyilatkozott, az ingatlanügyi hatóság a kérelem teljesíthető részének helyt ad, a többi részét pedig elutasítja. Erre a kérelmezőt a felhívásban figyelmeztetni kell. AZ ELUTASÍTÁS TÉNYÉNEK INGATLAN-NYILVÁNTARTÁSBA TÖRTÉNŐ FELJEGYZÉSE  

A kérelem részben vagy egészben történő elutasításának tényét a tulajdoni lapra fel kell jegyezni. Az elutasítás tényének feljegyzése mellőzendő, ha az elutasításra o az okirat nyilvánvaló érvénytelensége következtében, o a hiánypótlásra nem alkalmas kérelem miatt került sor. Az okirat nyilvánvaló érvénytelensége olyan körülmény, amely nem indokolja az elutasítás tényének feljegyzését, mivel lényegében a felek között nincs joghatás kiváltására alkalmas jogügylet, így jogszerzésre sem kerülhet sor. A hiánypótlásra nem alkalmas kérelem elutasítása esetén jellemzően nincs olyan ingatlan, vagy jog vagy tény, amelyre vonatkozóan változás vezethető lenne. A VÁLTOZÁSOK RÖGZÍTÉSE A TULAJDONI LAPON
A határozat tartalmának megfelelő változást az ingatlan-nyilvántartási hatóság - kézbesítés előtt - bejegyzi, illetőleg feljegyzi a tulajdoni lapra, illetve átvezeti a tulajdoni lapon, valamint az ingatlan-nyilvántartási térképen, ha annak tartalmát is érinti.
Az ingatlan-nyilvántartási eljárás jellegzetessége, hogy a határozat kézbesítésére csak akkor kerül sor, ha a határozat tartalmát a tulajdoni lapon bejegyezték, feljegyezték, átvezették, és - szükség szerint - véglegesen az ingatlan-nyilvántartási térképen is átvezették. A változások rögzítésének általános szabályai A bejegyzést (átvezetést, bejegyzést, feljegyzést) folyamatos sorszámozással kell ellátni. A bejegyzésben fel kell tüntetni a határozat számát és a beadvány érkezési idejét. A bejegyzések közötti összefüggést a sorszámra való hivatkozások jelölik. A tulajdoni lapon történt bejegyzés, feljegyzés, átvezetés alkalmával a széljegy törlésre kerül. Minden jog bejegyzése és tény feljegyzése önálló bejegyzésnek minősül, ezért minden bejegyzést sorszámmal kell ellátni. Az ingatlan-nyilvántartási térkép tartalmát érintő változásokat az ingatlanügyi hatóság térképezi, az átvezetés ideiglenes (ceruzás), vagy végleges (tussal) lehet. A bejegyzés (feljegyzés, változás átvezetés) megtörténtét és időpontját az okiraton és a bejegyzésről (feljegyzésről, átvezetésről) szóló határozat első példányán fel kell tüntetni. Az ingatlan-nyilvántartási bejegyezések terjedelme: A bejegyzések terjedelme a tulajdoni lapon nyilvántartott önálló ingatlanon bejegyezhető jogonként, illetőleg tényenként változó. 96

Így a bejegyzés lehetséges:
egész ingatlanra (1/1);
a tulajdonjog eszmei hányadára (1/4);
a tulajdonos egész tulajdoni illetőségére (a tulajdonost megillető összes tulajdoni hányadra – jelzálogjog);
ingatlan természetben meghatározott részére (kivétel: tulajdonjog, elővásárlási, visszavásárlási, vételi jog, jelzálogjog, önálló zálogjog, végrehajtási jog);
ingatlan területileg meghatározott részére (kivétel: tulajdonjog, elővásárlási, visszavásárlási, vételi jog, jelzálogjog, végrehajtási jog). Az ingatlan-nyilvántartási előző szükségességének szabálya
Az ingatlan-nyilvántartás törvényessége, ezen alapuló közhitelessége megköveteli, hogy az ingatlannyilvántartásban a tulajdoni lapon a bejegyzések, a jogosultak láncolata ne szakadjon meg; az ingatlannyilvántartásból megállapítható legyen, az utoljára bejegyzett jogosult kitől és hogyan szerezte jogosultságát. E követelményt érvényesíti, hogy az ingatlan-nyilvántartásba jog és tény csak azzal szemben jegyezhető be, aki ott jogosultként már szerepel, vagy akit egyidejűleg jogosultként bejegyeznek. („nem plus iuris” alaki szabálya)
Az ingatlan-nyilvántartási előző azt a jogosultat jelenti, akit az ingatlan-nyilvántartásba már bejegyeztek jogosultként, illetve az aktuális bejegyzéssel egyidejűleg jegyeznek be. Kivételes esetek e szigorú szabály alól: A kivételek egyfelől az örökös illetőleg az örökhagyó tulajdonában lévő ingatlanon levő bejegyzésekre vonatkoznak, másfelől a bejegyzés alapjául szolgáló okiratba foglalt jogügylet hatálytalansága esetére terjednek ki.  Az örökös az örökhagyó halálával nyomban tulajdonossá válik, így az ingatlan tulajdonjogát az ingatlan-nyilvántartáson kívül szerzi meg. A hagyatékátadó végzés alapján való bejegyzés mindezt csupán deklarálja.  Az ingatlan-nyilvántartási előző szükségességének szabálya alól további kivételt jelentenek a tulajdonjog bejegyzés alábbi esetei: o Tulajdonjogot csak azzal szemben lehet bejegyezni, aki az ingatlan-nyilvántartásban tulajdonosként szerepel, vagy az ingatlan-nyilvántartásba bejegyzett tulajdonostól bejegyzés nélkül szerzett tulajdonjogot, illetőleg érvényes szerződés vagy más jogcímen tulajdoni igényt. o Ingatlanra tulajdonjogot ingatlan-nyilvántartási bejegyzés nélkül is lehet szerezni (pl. elbirtoklás, házassági vagyonközösség, stb.). Annak sincs akadálya, hogy az ingatlan-nyilvántartáson kívüli tulajdonos tulajdonjogát másra átruházza, vagy más ismét ingatlan-nyilvántartáson kívül megszerezze. TÚLTERJESZKEDÉS A KÉRELMEN: BEJEGYZÉS AZ OKIRAT ALAPJÁN Az ingatlanügyi hatóság hivatalból bejegyzi a tulajdonjog átruházására irányuló okiratban kikötött - haszonélvezeti jogot, - használat jogát, - tartási vagy életjáradéki jogot, - elő-, visszavásárlási jogot, - telki szolgalmi jogot, - vételárhátralék biztosítására alapított jelzálogjogot, - elidegenítési és terhelési tilalmat - akkor is, ha az akire a tulajdonjogot átruházták csak a tulajdonjog bejegyzését kéri. A bejegyzést a tulajdonjog bejegyzésével egyidejűleg kell teljesíteni. Törlés hivatalból Az ingatlanügyi hatóság hivatalból törli az alábbi bejegyzéseket: - a kisajátítási, illetőleg a telekalakítási eljárás megindítására vonatkozó bejegyzést, az eljárás során hozott határozat alapján történt tulajdonváltozással; - a jelzálogjog ranghelye előzetes biztosításának tényét, az ezen alapuló jelzálogjog, önálló zálogjog bejegyzésével; - a jelzálogjog ranghelye fenntartásának tényét, az ezen alapuló jelzálogjog, önálló zálogjog bejegyzésével; - az elővásárlási és visszavásárlási jogot, a vételi jogot, az ezeken alapuló tulajdonszerzés bejegyzésével egyidejűleg; 97

- a tulajdonjog fenntartásával történő eladás tényére vonatkozó feljegyzést az ezeken alapuló tulajdonszerzés bejegyzésével egyidejűleg; - a tulajdonjog fenntartásával történő eladás tényére vonatkozó feljegyzést, ha a tény feljegyzése alapjául szolgáló okiratban a felek a tény feljegyzését meghatározott időtartamra kérték, és ez letelt; - az öröklési szerződésen alapuló elidegenítési és terhelési tilalmat, a szerződési örökös tulajdonjogának bejegyzésével egyidejűleg. Ha az örökhagyóval szerződő fél az örökhagyó előtt halt meg, a tilalom ebből az okból nem törölhető. A határozat kézbesítése
Az ingatlan-nyilvántartási iratok kézbesítésére egyébként a hivatalos iratok kézbesítésének egyszerűsítéséről, illetőleg a postai tevékenységről szóló jogszabály rendelkezései az irányadóak.
A határozat akkor tudja kifejteni elérni kívánt joghatását, ha azt az érintettekkel közölték. Az ügyfél a határozat tartalmáról, az abban foglalt jogairól és kötelezettségeiről joghatályosan a határozat közlésével szerez tudomást. A jogok és tények bejegyzéséről, adatok átvezetéséről szóló határozatot – a változás tulajdoni lapon történő átvezetése után – kézbesíteni kell a) a kérelmezőnek az eredeti aláírással ellátott okirattal, ha ezt az okiratot nem kell az illetékhivatalnak továbbítani, b) annak, aki a bejegyzés folytán jogosulttá vált, illetőleg akinek érdekében a jogot vagy tényt bejegyezték, c) annak, akinek bejegyzett joga módosult, vagy megszűnt, illetőleg akinek érdekében a bejegyzett jog vagy tény módosult, vagy megszűnt, d) tulajdoni hányadot érintő bejegyzés esetén valamennyi tulajdonostársnak, e) a földrészlet tulajdonosának, ha egyéb önálló ingatlan tulajdonjogát ruházták át, f) az ingatlan tulajdonosának, az állam tulajdonosi jogait gyakorló szervezetnek és mindazoknak, akiknek jogát az új bejegyzés érinti, g) telekalakítás esetén az első fokú építésügyi hatóság részére, h) külföldi, valamint a tagállami állampolgár termőföldnek nem minősülő ingatlanra vonatkozó tulajdonszerzése esetén a megyei, fővárosi közigazgatási hivatalnak, i) adó- és illetéktartozás behajtására irányuló végrehajtási jog bejegyzéséről, a bejegyzést kérő adóhatóságnak, illetőleg az első fokú illetékhivatalnak, j) ha az érdekelt kiskorú vagy gondnokság alatt áll, a gyámhatóságnak, k) felszámolás vagy végelszámolás alatt álló jogosult esetében a felszámolónak, illetve a végelszámolónak, l) A tagállami állampolgár termőföld tulajdonszerzése esetén a termőföld fekvése szerint illetékes mezőgazdasági szakigazgatási hivatalnak. Az elutasító határozatot kézbesíteni kell a) a kérelmezőnek, b) annak részére, aki a kérelem teljesítése esetén a bejegyzéssel jogot szerezne, továbbá c) annak, akinek a kérelmére (megkeresésére) valamely jogilag jelentős tényt kellene az ingatlannyilvántartásban feljegyezni. Kézbesítés az állami adóhatóság részére A tulajdonjog, valamint az illetékfizetési kötelezettséggel járó más vagyoni értékű jogok bejegyzéséről, továbbá a bejegyzés iránti kérelem elutasításáról szóló határozatot illetékkiszabás céljából meg kell küldeni az állami adóhatóságnak. A bejegyzési határozathoz mellékelni kell az illetékkiszabáshoz szükséges egyéb olyan iratokat is, amelyek az ingatlanügyi hatóság rendelkezésére állnak. Kézbesítés külföldi ügyfél részére A külföldi ügyfélnek a határozatot közvetlenül, vagy képviselője, illetve kézbesítési meghatalmazottja útján kell megküldeni, ha nemzetközi szerződés vagy jogszabály másként nem rendelkezik. Az ingatlan-nyilvántartási eljárásban a Magyarországon lakó- vagy tartózkodási hellyel (székhellyel, telephellyel) nem rendelkező szerződő félnek – állampolgárságától függetlenül – az ingatlan-nyilvántartási eljárás vitelére belföldi 98

lakóhellyel (székhellyel, telephellyel) rendelkező képviselő hiányában magyarországi kézbesítési meghatalmazottat kell megjelölnie, és a bejegyzési kérelemhez okiratot kell csatolnia, amely tartalmazza: - a meghatalmazott nevét és lakcímét (székhelyét, telephelyét), - a kézbesítési meghatalmazást, - a meghatalmazás elfogadását. Az okirat alakszerűségére a bejegyzés alapjául szolgáló okirat alakszerűségi követelményei vonatkoznak, így tehát a megkülönböztetett jogok esetében közokiratba vagy ügyvéd által ellenjegyzett magánokiratba kell foglalni. A hirdetményi kézbesítés A hirdetményi kézbesítésre a Ket. szabályai két esetben adnak lehetőséget, amikor az ügyfeleket az eljárás megindításáról hirdetményi úton értesítették és akkor, amikor az ügyfél címe ismeretlen, vagy ismert címén nem érhető el. Hirdetményi úton történő közlésnek van helye, ha
az ügyfél lakcíme, illetve székhelye (telephelye, fióktelepe) ismeretlen,
a postai küldemény azzal a megjegyzéssel érkezik vissza, hogy a címzett ismeretlen helyen tartózkodik vagy címe ismeretlen, és a nyilvántartó hatóság vagy más állami szerv megkeresése eredménytelen volt. A hirdetménynek tartalmaznia kell
a kifüggesztés napját,
az eljáró hatóság megnevezését,
az ügy számát és tárgyát,
az ügyfél nevét és utolsó ismert lakcímét, (székhelyét),
a hatóság figyelemfelhívását arról, hogy az ügyben döntést hozott, de annak kézbesítése meghiúsult. Az ügyfél vagy meghatalmazottja a döntést a hatóságnál átveheti. Ha az ügyfeleket az eljárás megindításáról hirdetményi úton értesítették, a döntés közlésének is hirdetményi úton van helye. Ez esetben – ha jogszabály eltérően nem rendelkezik – a hirdetmény tartalmazza:
a kifüggesztés napját,
az eljáró hatóság megnevezését,
az ügy számát és tárgyát,
a kérelmező ügyfél nevét (megnevezését),
az ügy jellegétől függő hatásterületet,
azt a figyelemfelhívást, hogy a hatóság az ügyben döntést hozott, amely a hatóságnál megtekinthető,
a jogorvoslat lehetőségéről és benyújtásának határidejéről való tájékoztatást. A hirdetményt a hatóság hirdetőtáblájára ki kell függeszteni, a központi elektronikus szolgáltató rendszeren és a hatóság internetes honlapján - ha azzal rendelkezik - közzé kell tenni. A hirdetmény közzétehető az önkormányzat hivatalos lapjában vagy a helyi lapban, valamint a hatóság hivatalos lapjában is. A döntés kifüggesztésének és az internetes honlapon való megjelentetésének azonos napon kell megtörténnie. Az iraton meg kell jelölni a hirdetmény kifüggesztésének és levételének napját, valamint visszakereshető módon dokumentálni kell az internetes honlapon történő közzététel idejét. Kézbesítési vélelem Kézbesítettnek kell tekinteni a határozatot a kézbesítési címre, ennek hiányában az ingatlan-nyilvántartásban vagy a bejegyzés alapjául szolgáló okiratban megjelölt lakcímre történő postai kézbesítés második megkísérlésének, illetőleg a második figyelmeztetés postafiókba (postaládába) helyezésének napját követő ötödik munkanapon. Végrehatói kézbesítés Az az adott ügyben érintett ügyfél, akinek jogi érdeke fűződik a földhivatali határozat kézbesítéséhez, saját költségére kérheti a határozatot tartalmazó irat végrehajtói kézbesítését az ingatlan tulajdonosa (érintett tulajdonosa) és annak a részére, akinek bejegyzett joga keletkezett, módosult vagy megszűnt. A végrehajtói kézbesítés eredményéről a kézbesítést kérő és a földhivatal kap értesítést. Ha a végrehajtói kézbesítés során a címzett az irat másolatát átvette, tíz munkanapon belül kezdeményezheti a kézbesítési vélelem megdöntését. 99

19, Az ingatlan-nyilvántartási fellebbezési eljárás; jogorvoslat saját hatáskörben, annak feltételei, korlátai, a másodfokú felülvizsgálat és döntések Fellebbezés 55. § (1) (2) Az az érdekelt, akinek az ingatlanügyi hatósági határozatot bármilyen okból nem kézbesítették, legkésőbb a bejegyzéstől számított egy éven belül kérheti a határozat kézbesítését. 56. § (1) (2) A beadvány megtartja a kérelem eredeti rangsorát, ha az elutasításra a 39. § (3) bekezdése miatt került sor, a határozat fellebbezéssel megtámadható és a fellebbezés során pótolták a határozatban megjelölt hiányosságokat. (3) Ha a jogorvoslat az ingatlan határvonalát vagy területét érinti, a jogorvoslati kérelmet az érintett ingatlanok tulajdonosainak meg kell küldeni a jogorvoslat tényének az érintett tulajdoni lapokra történő feljegyzésével egyidejűleg. (4) Ha a jogorvoslati kérelemmel megtámadott határozat saját hatáskörben történő kijavítására, kiegészítésére, módosítására vagy visszavonására nincs lehetőség, és a jogorvoslati kérelmet új eljárásra irányuló beadványnak sem lehet tekinteni, a jogorvoslati kérelem tényét az érkezésétől számított nyolc nap alatt a tulajdoni lapra fel kell jegyezni. (5) A fellebbezés alapján hozott másodfokú határozat hatálya a megtámadott bejegyzésen alapuló további bejegyzésre is kiterjed. (6) A másodfokú ingatlanügyi hatóság által első fokon hozott döntés ellen fellebbezésnek nincs helye. 57. § (1) (2) Ha a határozat ellen van helye fellebbezésnek és a fellebbezés elbírálására jogosult szerv elutasítja a fellebbezést, az ingatlanügyi hatóság törli a fellebbezésre vonatkozó bejegyzést és azt a másodfokú határozatra vezetett záradékkal igazolja; erről az érdekeltet a másodfokú határozat kézbesítésével értesíti. (3) Ha a határozat ellen van helye fellebbezésnek és a fellebbezés elbírálására jogosult szerv a fellebbezésnek helyt ad és az elsőfokú határozatot egészben vagy részben megváltoztatja, a másodfokú határozat tartalmának megfelelő változást az ingatlanügyi hatóság bejegyzi, illetőleg feljegyzi a tulajdoni lapra és azt a másodfokú határozatra vezetett záradékkal igazolja. (4) Ha a határozat ellen van helye fellebbezésnek és a fellebbezés elbírálására jogosult szerv új eljárást rendelt el, az ingatlanügyi hatóság az új eljárás eredményének megfelelő bejegyzéssel egyidejűleg törli a megtámadott, valamint a fellebbezésre vonatkozó bejegyzést. Az erről szóló határozatot a fellebbezés elbírálására jogosult szerv határozatával együtt kell kézbesíteni. Bírósági jogorvoslati kérelem 58. § (1) A jogok és tények bejegyzése, illetőleg adatok átvezetése tárgyában hozott fellebbezéssel meg nem támadható ingatlanügyi hatósági határozat ellen bírósági felülvizsgálati kérelmet nyújthat be az, akinek jogát a határozat sérti, továbbá - jogok és tények bejegyzéséről rendelkező határozat ellen - közérdekű jogorvoslatot terjeszthet elő az ügyész. Ha a határozat ellen van helye fellebbezésnek, a fellebbezés elbírálására jogosult szerv bejegyzés tárgyában hozott döntését felettes szerve nem változtathatja és nem semmisítheti meg. (4) A bírósági felülvizsgálati kérelem benyújtására nyitva álló határidő elmulasztása esetén igazolási kérelmet csak a bejegyzés napjától számított egy éven belül lehet előterjeszteni. 59. § (1) A bírósági felülvizsgálati kérelem benyújtásának tényét a tulajdoni lapra fel kell jegyezni. Ha az ingatlanügyi hatóságnak a saját hatáskörben történő eljárásra nincs lehetősége, az iratokat a felülvizsgálati kérelem beérkezésétől számított nyolc napon belül megküldi a bíróságnak. (3) Ha a bírósági felülvizsgálati kérelmet közvetlenül a bíróságnál nyújtották be, azt az (1) bekezdésben foglaltak teljesítése végett a bíróság megküldi az ingatlanügyi hatóságnak. 60. § (1) A bírósági eljárásra - az e törvényben foglalt eltérésekkel - a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény XX. fejezetének szabályai az irányadók. A bíróság az ingatlanügyi hatóság határozatát megváltoztathatja. 100

(2) Az ingatlanügyi hatóság döntésének bírósági felülvizsgálata során hozott határozat hatálya a megtámadott bejegyzésen alapuló további bejegyzésre is kiterjed. (3) A bejegyzés alapjául szolgáló okiratok hiányosságai a bírósági eljárásban nem pótolhatók. (4) A jogerős bírósági határozatot az első fokú bíróság az ingatlanügyi hatósági eljárás irataival együtt megküldi az ingatlanügyi hatóságnak. 61. § A felülvizsgálati kérelem folytán hozott kúriai határozat hatálya a feleken kívül azokra is kiterjed, akik a felülvizsgálati kérelem benyújtása tényének bejegyzését követően szereztek jogot. Újrafelvételi és méltányossági eljárás 61/A. § Ingatlan-nyilvántartási eljárásban nincs helye újrafelvételi eljárásnak. Törlési és kiigazítási perek 62. § (1) Keresettel kérheti a bíróságtól a) a bejegyzés törlését és az eredeti állapot visszaállítását érvénytelenség címén az, akinek nyilvántartott jogát a bejegyzés sérti, továbbá az ügyész, b) a bejegyzés törlését az az érdekelt, aki bizonyítja, hogy a bejegyzett jog elévült, vagy megszűnt, illetőleg a nyilvántartott tény megváltozott, c) a bejegyzés kiigazítását az, aki a téves bejegyzés folytán sérelmet szenvedett. (2) Keresetindításnak az (1) bekezdés b) és c) pontja alapján akkor van helye, ha az ingatlanügyi hatósági eljárásban a bejegyzés nem törölhető, illetve a sérelem nem orvosolható, továbbá ha azokat eredménytelenül kísérelték meg. 63. § (1) Az érvénytelen bejegyzés törlése iránt a keresetet azzal szemben, aki közvetlenül a bejegyzés folytán szerzett jogot vagy mentesült kötelezettség alól, addig lehet megindítani, amíg a bejegyzés alapjául szolgáló jognyilatkozat érvénytelensége megállapításának helye van. (2) Azzal szemben, aki további bejegyzés folytán, az előző bejegyzés érvényességében bízva, jóhiszeműen szerzett jogot, a bejegyzéstől számított három év alatt lehet a törlési keresetet megindítani. Perfeljegyzés 64. § (1) A bíróság - az ügyfél kérelmére - előzetesen végrehajtható végzéssel megkeresi az ingatlanügyi hatóságot a) a törlési és kiigazítási, b) az ingatlan tulajdonjogát érintő, c) az ingatlanon fennálló közös tulajdon megszüntetése iránti, d) az ingatlanra vonatkozó házassági vagyonjogi, valamint e) a jelzáloggal biztosított, illetőleg önálló zálogjogba foglalt követelés érvényesítése iránti per megindítása TÉNYÉNEK FELJEGYZÉSE IRÁNT. (2) A bejegyzéssel vagy az alapjául szolgáló okirattal kapcsolatban elkövetett bűncselekmény miatt indult büntetőeljárásról a bíróság e tény feljegyzése végett értesíti az ingatlanügyi hatóságot. (3) A feljegyzés alapjául szolgáló végzés hatályon kívül helyezéséről szóló jogerős végzést a bíróság megküldi az ingatlanügyi hatóságnak a feljegyzés törlése céljából. (4) Az (1)-(3) bekezdés alapján történő feljegyzésről, illetve törlésről szóló ingatlanügyi hatósági határozat ellen fellebbezésnek nincs helye. 65. § (1) A feljegyzett perben hozott határozaton alapuló változás bejegyzésével egyidejűleg törölni kell a perfeljegyzést és a függő hatállyal történt bejegyzéseket. (2) A perfeljegyzést törölni kell akkor is, ha az érdekelt igazolja, hogy a bíróság jogerős határozattal az eljárást megszüntette, vagy a keresetet elutasította, illetőleg felmentő ítéletet hozott. A perfeljegyzés törléséről szóló feljegyzésben utalni kell az időközi bejegyzések függő hatályának megszűnésére.

101

Megismételt hagyatéki eljárás feljegyzése 65/A. § (1) A közjegyző - a hagyatéki eljárás megismétlését kérő kérelmére - előzetesen végrehajtható végzéssel megkeresi az ingatlanügyi hatóságot az ingatlan tulajdonjogát érintő megismételt hagyatéki eljárás megindítása tényének feljegyzése iránt. (2) Az (1) bekezdésben foglalt feljegyzésre - e törvény eltérő rendelkezése hiányában - a perfeljegyzésre irányadó rendelkezések megfelelően alkalmazandók. A megismételt hagyatéki eljárásban hozott teljes hatályú vagy azzá vált hagyatékátadó végzésen alapuló változás bejegyzésével egyidejűleg törölni kell a feljegyzést és a függő hatállyal történt bejegyzéseket. (3) A megismételt hagyatéki eljárásban hozott hagyatékátadó végzés miatt indított hagyatéki vagy tulajdonjogi pert a bíróság ilyen tartalmú megkeresése alapján - az (1) bekezdés szerinti feljegyzés ranghelyén kell feljegyezni. Ebben az esetben a perben hozott határozat hatálya az e ranghelyen történt feljegyzést követő függő hatályú bejegyzésekre is kiterjed. JOGORVOSLATOK DOGMATIKÁJA A határozat, illetőleg a bejegyzés, feljegyzés, átvezetés kijavítása, kiegészítése saját hatáskörben
A földhivatali eljárás során előfordulhat, hogy a határozat tévedést, hibát, hiányosságot tartalmaz, valamely ügyfél érdekeit sérti. Ezeknek a jogos vagy vélt sérelmeknek az orvoslását biztosítja a jogorvoslati eljárás.
A bejegyzés stabilitási igényét az ingatlan forgalom kollektív jogbiztonság igénye támasztja alá, amely az egész nyilvántartás lényegi célja és értelme. Ez az oka annak, hogy a jogok és tények bejegyzéséről rendelkező határozatok körében főszabályként kizárt a hivatalbóli eljárás és felülvizsgálat.
Ennek alárendelten a határozatnak saját hatáskörben való kijavítása, kiegészítése sem más, mint a bejegyzési kérelemnek megfelelő és ahhoz kötött utólagos, un. visszacsatolásos aktus-felülvizsgálat.
A határozat saját hatáskörben történő kijavításának akkor van helye, ha a határozatban névcsere, hibás névelírás, szám, vagy számítási hiba, vagy más hasonló elírás illetve helytelen megjelölés történt. A kijavítás nem irányulhat azonban a határozat érdemi rendelkezéseinek módosítására, sem az ügy érdeméhez tartozó hiányzó rendelkezések pótlására.
A határozat saját hatáskörben történő kiegészítésére akkor kerülhet sor, ha a határozat a beadvány valamely részéről nem rendelkezett, illetőleg a tulajdoni lapon az átvezetés vagy a bejegyzés illetve a feljegyzés ilyen tekintetben hiányos. A kijavítás és kiegészítés tartalmát tekintve nem korlátlan lehetőség. Ha az ingatlan-nyilvántartásból megállapítható, hogy az ingatlanra időközben harmadik személy jóhiszeműen jogot szerzett és a kijavítás vagy a kiegészítés az ő jogát sértené, a jogra és tényre vonatkozó kijavításnak vagy kiegészítésnek csak akkor van helye, ha ehhez az érdekelt harmadik személy hozzájárul. Az ingatlanügyi hatóság a jogok bejegyzése és tények feljegyzése tárgyában hozott határozatát nem módosíthatja, nem vonhatja vissza. Fellebbezés A határozat, illetőleg a bejegyzés, feljegyzés, átvezetés kijavítása, kiegészítése fellebbezésre A körzeti földhivatal – a fellebbezés beérkezésétől számított 5 munkanapon belül megvizsgálja, hogy a fellebbezésben foglaltakat saját hatáskörben tudja-e orvosolni. Saját hatáskörben akkor bírálja el a fellebbezést, ha a fellebbezésben foglaltak a határozat kijavításával, kiegészítésével, módosításával vagy visszavonásával teljesíthetőek. Fellebbezés alapján a földhivatal a határozatát a fellebbezési kérelem tartalmának megfelelően kijavíthatja, kiegészíthet, módosíthatja, visszavonhatja. A bejegyzés vagy a határozat kijavításáról, kiegészítéséről, illetőleg módosításáról újabb határozatot kell hozni, és egyidejűleg a bejegyzést helyesbíteni, illetve a hiányzó bejegyzést pótolni is kell. Az újabb határozatot kézbesíteni kell a kérelmezőnek, valamint mindazoknak, akik az eredeti határozatot megkapták. A kijavítás, kiegészítés, módosítás, visszavonás rangsora a bejegyzési kérelem rangsorát megőrzi. 102

Ha a földhivatal a fellebbezésből és a beadványból úgy ítéli meg, hogy a fellebbezést saját hatáskörben nem tudja orvosolni és azt új eljárásra irányuló beadványnak sem kell tekinteni, akkor tényének a tulajdoni lap III. részére történő feljegyzésével, a fellebbezési határidő lejártával, az ügyre vonatkozó iratokkal együtt – öt napon belül – felterjeszti másodfokú elbírálás végett a megyei (fővárosi) földhivatalhoz. A közbizalmi hatások okából az eljárás megismétlésének, méltányossági eljárásnak ugyancsak nincs helye. Fellebbezés elbírálása másodfokon: a megyei földhivatal jogorvoslati feladatai Az ingatlan-nyilvántartási ügyek jelentős része az elsőfokú határozat meghozatalát követően befejeződik. Az ingatlan-nyilvántartási eljárásban a következő jogorvoslati formák ismeretesek:
A körzeti földhivatal határozata ellen a fellebbezést határozat kézbesítésétől számított 22 munkanapon belül a körzeti földhivatalnál lehet benyújtani. A fellebbezést viszont a megyei (fővárosi) földhivatalhoz kell címezni. Az az érdekelt, akinek a körzeti földhivatal határozatát bármilyen okból nem kézbesítették, legkésőbb a bejegyzéstől számított egy éven belül kérheti a határozat kézbesítését és a határozat kézbesítésétől számított tíz munkanapon belül terjeszthet elő fellebbezést.
A fellebbezési határidő kezdőnapja az a nap, amikor a hatáskörrel és illetékességgel rendelkező másodfokú hatósághoz a fellebbezés megérkezett.
A fellebbező fellebbezését a megyei földhivatal határozatának meghozataláig visszavonhatja.
Amennyiben minden fellebbező visszavonta a fellebbezést a megyei földhivatal az iratokat visszaküldi az első fokon eljáró körzeti földhivatalnak, amely ezt követően haladéktalanul rendelkezik a fellebbezés benyújtására vonatkozó tény ingatlan-nyilvántartásból való törléséről is.
A megyei földhivatal a fellebbezést, a megtámadott határozatot és az azt megelőző eljárást teljes körűen megvizsgálja tekintet nélkül arra, hogy ki fellebbezett és milyen okból. A megyei földhivatal a fellebbezésben foglaltakhoz nincs kötve. Az elsőfokú földhivatali határozat felülvizsgálata során a megyei földhivatal nemcsak a körzeti földhivatal határozatának fellebbezéssel megtámadott részét, hanem a teljes határozatot, vagyis az egész alapeljárást jogosult és köteles felülvizsgálni. A megyei földhivatalnak a körzeti földhivatal által felterjesztett fellebbezést 22 munkanapon belül kell elbírálnia, melynek során az első fokú határozatot: o határozattal helyben hagyja, o határozattal részben vagy egészben megváltoztatja, o végzéssel megsemmisíti, és a körzeti földhivatalt új eljárásra utasítja, vagy az eljárást megszünteti.
A megyei földhivatal az első fokú földhivatali határozatot mind a fellebbező terhére, mind pedig a fellebbező javára megváltoztathatja.
A megyei földhivatalnak a körzeti földhivatali határozatot érintő felülvizsgálati jogköre az alábbiakra terjed ki: o a körzeti földhivatal az ügyre vonatkozó valamennyi iratot felterjesztette-e hozzá, o volt-e a körzeti földhivatalnak az adott ügyben hatásköre és illetékessége eljárni, o a fellebbezés előterjesztője megtartotta-e a fellebbezésre nyitva álló határidőt, o a fellebbező ügyfélnek minősül-e az adott ügyben, o a körzeti földhivatal eljárásában megtartotta-e az általános és a különös eljárási szabályokat, o a körzeti földhivatal határozatában foglalt tényállás megalapozott-e, o a körzeti földhivatal határozatában foglalt döntés megfelel-e az anyagi jogi jogszabályoknak.
A megyei földhivatal a határozatot abban az esetben hagyja helyben, ha a körzeti földhivatal által hozott első fokú határozatot mind ténybelileg, mind jogilag is minden szempontból szabályszerűnek és megalapozottnak találta. Ebben az esetben a megyei földhivatal a fellebbezést elutasítja, a körzeti földhivatal pedig törli a fellebbezésre vonatkozó bejegyzést, és ennek tényét a másodfokú határozatra vezetett záradékkal igazolja. A megyei földhivatal határozatát az érdekeltek részére a körzeti földhivatal kézbesíti.
A megyei földhivatal az első fokú határozatot részben, vagy egészben megváltoztathatja. Erre akkor kerül sor, ha megítélése szerint a körzeti földhivatal a tényállást helyesen állapította meg, azonban abból helytelen jogi következtetéseket vont le, vagy egyébként hibásan alkalmazta a jogszabályokat. Az első 103

fokú határozat részben vagy egészben való megváltoztatása azt is jelenti, hogy a fellebbezés folytán a megyei földhivatal nem utalja vissza az ügyet a körzeti földhivatalnak, hanem abban maga dönt olyan kérdésben, amelyben a körzeti földhivatalnak kellett volna döntenie. Ha a megyei földhivatal a fellebbezésnek helyt ad és az első fokú határozatot egészben vagy részben megváltoztatja, a másodfokú határozat alapján a szükséges bejegyzésről (átvezetésről) a körzeti földhivatal új határozatot hoz. A körzeti földhivatal az új határozatot a megyei földhivatal határozatával együtt kézbesíti. A körzeti földhivatal új határozata ellen – mivel az csak a másodfokú határozatban foglaltak végrehajtásáról rendelkezik – fellebbezésnek nincs helye. Az érintett a határozat ellen a bírósághoz nyújthat be kérelmet, amely nemperes eljárásban vizsgálja felül a kérelmet.
A megyei földhivatal a határozatot megsemmisíti és a körzeti földhivatalt végzéssel új eljárásra utasítja, ha a határozat súlyos eljárásjogi hibában szenved. Erre akkor kerül sor, ha a határozat meghozatalában olyan személy vett részt akivel szemben kizáró ok áll fenn, illetve az ügy érdemi intézésére kihatással lévő, nem orvosolható eljárási szabálysértés történt. Amennyiben a megyei földhivatal új eljárást rendel el, a körzeti földhivatal az új eljárás eredményének megfelelő bejegyzéssel egyidejűleg törli a megtámadott, valamint a fellebbezésre vonatkozó bejegyzést. A körzeti földhivatalnak új eljárásra történő utasítása esetén a megyei földhivatalnak a másodfokú végzésben meg kell határoznia azokat a hibákat, amelyek az új eljárás lefolytatását indokolják, valamint általános iránymutatást kell adnia a körzeti földhivatal számára az eljárás irányára vonatkozóan. A végzés tartalma köti az első fokú földhivatalt eljárása során. Az új eljárás során hozott elsőfokú határozatot a megyei földhivatal új eljárás lefolytatását elrendelő határozatával együtt kézbesítik a feleknek. A másodfokú végzés nem támadható meg bíróság előtt. A felügyeleti intézkedés és az újrafelvételi eljárás A jogok és tények tárgyában hozott földhivatali határozat ellen felügyeleti intézkedésnek nincs helye. 61/A. § Ingatlan-nyilvántartási eljárásban nincs helye újrafelvételi eljárásnak. Ügyészi intézkedések az ingatlan-nyilvántartási eljárásban. • •

• •

•

Az ügyész a földhivatalok jogalkalmazói tevékenysége törvényességének felügyelete során, közérdekű jogorvoslatként óvást nyújthat be a határozat ellen. A törvényességi felügyeleti jogkör gyakorlása során a legáltalánosabban alkalmazott ügyészi intézkedés az óvás, amely a földhivatal jogerős, illetőleg végrehajtható határozata ellen alkalmazható. Az ügyész óvását, a határozatot hozó körzeti földhivatalhoz is benyújthatja. Az ügyész óvását általában írásban terjeszti elő, melyet az ügyészi óvással érintett földhivatal nyolc napon belül köteles megvizsgálni. Amennyiben tehát a körzeti földhivatal határozatát az ügyész megóvja a körzeti földhivatalnak nyolc naptári napon belül kell az óvást megvizsgálnia és az azzal kapcsolatos álláspontját kialakítania. Amennyiben a körzeti földhivatal vizsgálata során arra a következtetésre jut, hogy az ügyészi óvás megalapozott, akkor saját határozatát 30 naptári napon belül módosíthatja, vagy visszavonhatja. Ha az ügyész az óvást egyedi ügyben hozott jogerős rendelkezés ellen – annak közlését követő három éven túl nyújtja be az óvás folytán tett intézkedés jóhiszeműen szerzett és gyakorolt jogokat nem sérthet. Ha a körzeti illetve a megyei (fővárosi) földhivatal az óvással nem ért egyet, köteles a kifogásolt rendelkezésre vonatkozó iratokat az óvással és észrevételeivel együtt felülvizsgálat céljából az elbírálástól számított nyolc napon belül felettes szervéhez (tehát a körzeti földhivatal esetében a megyei (fővárosi) földhivatalhoz, a megyei (fővárosi) földhivatal esetében pedig az FVM-hez felterjeszteni és erről az óvást benyújtó ügyészt egyidejűleg, a felterjesztés indokainak közlésével értesíteni.

A megyei (fővárosi) földhivatal eljárása saját hatáskörben •

• •

A megyei (fővárosi) földhivatalnak – akárcsak a körzeti földhivatalnak – lehetőségük van saját hatáskörében hivatalból, vagy a határozat ellen előterjesztett felülvizsgálati kérelem benyújtását követően kijavítani, kiegészíteni, illetve visszavonni vagy módosítani az általuk hozott határozatokat. A másodfokú határozat ellen közérdekű jogorvoslatot terjeszthet elő az ügyész is. A bírósági jogorvoslati kérelmet a határozat kézbesítésétől számított harminc napon belül a megyei (fővárosi) bírósághoz címezve a körzeti földhivatalhoz kell benyújtani. Amennyiben saját hatáskörben történő eljárásra 104

•

•

nincs lehetőség, a körzeti földhivatal a bírósági jogorvoslati kérelem tényét az érintett ingatlan tulajdoni lapjára feljegyzi, majd ezt követően a felülvizsgálati kérelmet az ügy irataival együtt öt napon belül a megyei (fővárosi) földhivatalhoz megküldi, amely a felülvizsgálati kérelmet, valamint az ügy iratait továbbítja a megyei (fővárosi) bírósághoz. Az érdekelt, akinek a megyei (fővárosi) földhivatal határozatát bármilyen okból nem kézbesítették, legkésőbb a bejegyzéstől számított egy éven belül kérheti a határozat kézbesítését és a kézbesítéstől számított tizenöt napon belül terjeszthet elő bírósági jogorvoslati kérelmet. A határidő elmulasztása miatt a Pp. szabályai szerint lehet igazolási kérelmet előterjeszteni. A bejegyzéstől számított egy év elteltével nincs helye igazolásnak. Az igazolási kérelem felől a bíróság határoz. A földhivatali határozatok bírósági felülvizsgálata.

Az megyei (fővárosi) földhivatal határozata ellen benyújtott keresetre indult bírósági eljárásra a Pp. XX. fejezetének szabályai az irányadók. Az ingatlan-nyilvántartási határozatok bírósági felülvizsgálatának az alábbi feltételei vannak: a) Az ügyfélnek a fellebbezési jogát ki kell merítenie. Így tehát abban az esetben, ha az ügyfél fellebbezési jogával nem élt, a körzeti földhivatal határozatának felülvizsgálatára a bíróságnak nincs hatásköre. b) A földhivatalnak az ügy érdemében kell döntenie. Nincs a felülvizsgálatnak helye a megyei földhivatalnak a körzeti földhivatal első fokú határozatát megsemmisítő és új eljárás lefolytatását elrendelő végzése ellen, mivel az nem tartalmaz érdemi döntést. c) Az ügyfél megítélése szerint a határozat jogszabálysértő és erre a felülvizsgálati kérelmében hivatkozik is. A bírósági felülvizsgálatra akkor kerülhet sor, ha az ügyfél megítélése szerint a határozat jogsértő. A keresetében a fél anyagi és eljárásjogi jogsértésre is hivatkozhat és arra is, hogy a határozat meghozatalakor az alkalmazott jogszabályt tévesen értelmezték. d) A felülvizsgálati kérelmet meghatározott személyek jogosultak benyújtani. A jogok és tények bejegyzése, illetőleg adatok átvezetése tárgyában hozott megyei földhivatali határozat ellen bírósági jogorvoslati kérelmet nyújthat be az, akinek a megtámadott bejegyzés rangsorában a bejegyzés a jogát sérti, továbbá – jogok és tények bejegyzéséről rendelkező határozat ellen – közérdekű jogorvoslatot terjeszthet elő az ügyész. e) A határozat felülvizsgálata, annak közlésétől számított 30 napon belül keresettel kérhető. Az az érdekelt, akinek a megyei földhivatali határozatot bármilyen okból nem kézbesítették legkésőbb a bejegyzést követő egy éven belül kérheti a határozat kézbesítését és a kézbesítéstől számított 15 napon belül terjeszthet elő bírósági jogorvoslati kérelmet. • A határozat bírósági felülvizsgálata iránti keresetet a körzeti földhivatalnál kell benyújtani. Abban az esetben, ha a fél a kereset benyújtására rendelkezésre álló határidőt elmulasztja, igazolási kérelmet terjeszthet elő, az Inytv. rendelkezései alapján azonban a bejegyzéstől számított 1 éven túl igazolásnak nincs helye. • Abban az esetben, ha a megyei földhivatal úgy ítéli meg, hogy a keresetlevélben foglaltak alaposak és a határozatát maga is jogszabálysértőnek minősíti, az előzőekben már hivatkozott jogszabályi rendelkezések alapján határozatát a keresetlevélben foglaltak alapján saját hatáskörben módosíthatja, illetve visszavonhatja. A megyei földhivatal az ügyben tett intézkedéséről határozatának egyidejű csatolásával a bíróságot is értesíti. Hangsúlyozni kell azonban, hogy erre a megyei földhivatalnak csak a per megindítása előtt van lehetősége. • A perben a határozatot hozó földhivatal székhelye szerint illetékes megyei bíróságok jár el. • Az ingatlan-nyilvántartási eljárásra jellemző kógens eljárási szabályokból adódó mérlegelési jogkör hiánya, valamint az eljárásban érvényesülő eljárási jogviszonyok sajátosságaiból adódóan az ingatlan-nyilvántartási ügyekben egyezség kötésére nincs lehetőség. • A bírósági eljárásban a bejegyzés alapjául szolgáló iratok hiányosságai nem pótolhatóak. A közigazgatási per tárgya annak felülvizsgálata, hogy a földhivatal eljárása során a vonatkozó jogszabályi rendelkezések megtartása mellett hozta-e meg döntését. Abban az esetben, ha az eljárás bírói szakaszában lehetővé válna az okiratok hiányosságainak a pótlása, akkor a bírói döntés alapjául szolgáló tényállás nem lenne azonos az eljárás közigazgatási szakaszában a döntés alapjául szolgáló tényállással. 105

•

•

A közigazgatási perben a kereseti kérelemhez kötöttség elve érvényesül. Ha a bíróság a keresetlevélben megjelölt jogszabálysértést nem állapíthatja meg, más – a megjelölttől érdemben eltérő – jogszabálysértésre a közigazgatási határozat hatályon kívül helyezését, vagy megváltoztatását nem alapíthatja. A közigazgatási per befejezésekor a bíróság érdemi döntésként ítéletet hoz, amelyben a keresetet elutasítja, a határozatot hatályon kívül helyezi, és szükség szerint új eljárás lefolytatására kötelez, illetve a jogok és tények bejegyzéséről rendelkező, illetőleg a földhivatalnak ezen bejegyzéseket elutasító határozatait megváltoztathatja. o A megváltoztatás irányulhat a határozat egészére vagy annak egy részére is. o A határozat hatályon kívül helyezésének akkor van helye, ha az eljárási jogszabálysértés jelentős és az a döntés érdemére is kihat, és az a bírósági eljárásban nem orvosolható. o A bíróság abban az esetben, ha a földhivatal határozat jogszabálysértő, azonban új eljárás lefolytatása nem indokolt, a határozatot hatályon kívül helyezi. o Ha új eljárás lefolytatása szükséges a bíróság határozatában a hatályon kívül helyezés mellett a földhivatalt új eljárás lefolytatására is kötelezi. Ebben az esetben a bíróság nem vonja el a földhivatal döntési jogkörét, mivel az ítéletben megállapított jogsértés kiküszöbölésére új eljárás keretében a földhivatalnak van lehetősége. A földhivatal megismételt, új eljárásában a bírói ítélet rendelkező részében, valamint indokolásába foglaltak útmutatásul szolgálnak a földhivatal számára, ennek következtében a földhivatal a megismételt új eljárás következményeként nem juthat a bírói ítéletben foglaltakkal ellentétes eredményre. A megismételt eljárásban a földhivatalnak nemcsak az ítélet rendelkező részét kell figyelembe vennie, hanem annak indokolása is köti.

A megyei földhivatal a bíróság jogerős kézhezvételét követően az alábbi intézkedést teszi. • Abban az esetben, ha a bíróság a megyei földhivatal határozatát helyben hagyja, akkor a megyei földhivatal az ítéletet, valamint az ügyre vonatkozó okiratokat megküldi a körzeti földhivatalnak. A körzeti földhivatal törli a jogorvoslatra vonatkozó bejegyzést és ennek megtörténtét a bírósági ítéletre vezetett záradékkal igazolja. A bírósági jogorvoslati kérelem tényének ingatlan-nyilvántartásból történő törléséről a földhivatalnak azonban nem kell az érdekeltet értesítenie, mivel a bíróság keresetének elutasításáról az ítéletének közlésével értesítette őt. • Ha a bíróság a megyei földhivatal határozatát megváltoztatja, akkor a körzeti földhivatal a bírósági jogorvoslati kérelem ingatlan-nyilvántartásba történő feljegyzés tényének egyidejű törlésével teljesíti az ítélet által elrendelt új bejegyzést. A bejegyzésről a körzeti földhivatal új határozatot hoz, amelyet mindazoknak a feleknek kézbesíti, akiknek az eredeti határozatot is kézbesítették. A földhivatali határozat ellen nincs helye fellebbezésnek, annak felülvizsgálatát a bíróságtól lehet kérni, amely nemperes eljárásban vizsgálhatja felül a közigazgatási ügyszakban felül nem vizsgálható közigazgatási döntést. • Ha a bíróság a megyei földhivatal határozatát hatályon kívül helyezi, de új eljárás lefolytatását nem rendeli el a körzeti földhivatal törli a bírósági jogorvoslati kérelemre vonatkozó tényt, valamint a bírósági ítéletben hatályon kívül helyezett bejegyzést. Egyidejűleg rendelkezik a hatályon kívül helyezett bejegyzést megelőző ingatlan-nyilvántartási állapot visszaállításáról is. • Amennyiben a bíróság új eljárás lefolytatása mellett helyezi hatályon kívül a megyei földhivatal határozatát, kétféle eljárás lehetséges: o ha a bíróság csak a megyei földhivatal határozatát helyezi hatályon kívül, akkor a megyei földhivatal az új eljárást lefolytatja és ennek eredményeként új határozatot hoz. A határozat alapján a körzeti földhivatal – a bírósági jogorvoslati tényének egyidejű törlése mellett – teljesíti a megyei földhivatal határozatának megfelelő bejegyzést. o Ha a bíróság az elsőfokú határozatra is kiterjedően helyezi hatályon kívül a megyei földhivatal határozatát, az új eljárást a körzeti földhivatal fogja lefolytatni, amelynek eredményeként határozatot hoz. Ha a bíróság új eljárás lefolytatását rendeli el nemcsak a megtámadott bejegyzéseket kell törölni, hanem az ezen alapuló további bejegyzéseket is az új határozat meghozatalával egyidejűleg. • A bírósági jogorvoslati kérelem alapján hozott határozat hatálya a megtámadott bejegyzésen alapuló további bejegyzésre is kiterjed. 106

Felülvizsgálati kérelem - Kúria A megyei bíróság jogerős bírósági határozatával szemben a Legfelsőbb Bíróság előtt felülvizsgálati kérelmet nyújtható be. A felülvizsgálati kérelem tényét a Legfelsőbb Bíróság megkeresésére kell az ingatlan-nyilvántartásba feljegyezni. A Legfelsőbb Bíróságnak ezen eljárásban hozott határozatának hatálya a feleken kívül mindazokra kiterjed, akik a felülvizsgálati kérelem tényének bejegyzését követően szerzetek jogot az érintett ingatlan vonatkozásában.

107

20, Bírósági jogorvoslati kérelem, az ingatlan-nyilvántartási perek Bírósági jogorvoslati kérelem 58. § (1) A jogok és tények bejegyzése, illetőleg adatok átvezetése tárgyában hozott fellebbezéssel meg nem támadható ingatlanügyi hatósági határozat ellen bírósági felülvizsgálati kérelmet nyújthat be az, akinek jogát a határozat sérti, továbbá - jogok és tények bejegyzéséről rendelkező határozat ellen - közérdekű jogorvoslatot terjeszthet elő az ügyész. Ha a határozat ellen van helye fellebbezésnek, a fellebbezés elbírálására jogosult szerv bejegyzés tárgyában hozott döntését felettes szerve nem változtathatja és nem semmisítheti meg. (4) A bírósági felülvizsgálati kérelem benyújtására nyitva álló határidő elmulasztása esetén igazolási kérelmet csak a bejegyzés napjától számított egy éven belül lehet előterjeszteni. 59. § (1) A bírósági felülvizsgálati kérelem benyújtásának tényét a tulajdoni lapra fel kell jegyezni. Ha az ingatlanügyi hatóságnak a saját hatáskörben történő eljárásra nincs lehetősége, az iratokat a felülvizsgálati kérelem beérkezésétől számított nyolc napon belül megküldi a bíróságnak. (3) Ha a bírósági felülvizsgálati kérelmet közvetlenül a bíróságnál nyújtották be, azt az (1) bekezdésben foglaltak teljesítése végett a bíróság megküldi az ingatlanügyi hatóságnak. 60. § (1) A bírósági eljárásra - az e törvényben foglalt eltérésekkel - a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény XX. fejezetének szabályai az irányadók. A bíróság az ingatlanügyi hatóság határozatát megváltoztathatja. (2) Az ingatlanügyi hatóság döntésének bírósági felülvizsgálata során hozott határozat hatálya a megtámadott bejegyzésen alapuló további bejegyzésre is kiterjed. (3) A bejegyzés alapjául szolgáló okiratok hiányosságai a bírósági eljárásban nem pótolhatók. (4) A jogerős bírósági határozatot az első fokú bíróság az ingatlanügyi hatósági eljárás irataival együtt megküldi az ingatlanügyi hatóságnak. 61. § A felülvizsgálati kérelem folytán hozott kúriai határozat hatálya a feleken kívül azokra is kiterjed, akik a felülvizsgálati kérelem benyújtása tényének bejegyzését követően szereztek jogot. Újrafelvételi és méltányossági eljárás 61/A. § Ingatlan-nyilvántartási eljárásban nincs helye újrafelvételi eljárásnak. Törlési és kiigazítási perek 62. § (1) Keresettel kérheti a bíróságtól a) a bejegyzés törlését és az eredeti állapot visszaállítását érvénytelenség címén az, akinek nyilvántartott jogát a bejegyzés sérti, továbbá az ügyész, b) a bejegyzés törlését az az érdekelt, aki bizonyítja, hogy a bejegyzett jog elévült, vagy megszűnt, illetőleg a nyilvántartott tény megváltozott, c) a bejegyzés kiigazítását az, aki a téves bejegyzés folytán sérelmet szenvedett. (2) Keresetindításnak az (1) bekezdés b) és c) pontja alapján akkor van helye, ha az ingatlanügyi hatósági eljárásban a bejegyzés nem törölhető, illetve a sérelem nem orvosolható, továbbá ha azokat eredménytelenül kísérelték meg. 63. § (1) Az érvénytelen bejegyzés törlése iránt a keresetet azzal szemben, aki közvetlenül a bejegyzés folytán szerzett jogot vagy mentesült kötelezettség alól, addig lehet megindítani, amíg a bejegyzés alapjául szolgáló jognyilatkozat érvénytelensége megállapításának helye van. (2) Azzal szemben, aki további bejegyzés folytán, az előző bejegyzés érvényességében bízva, jóhiszeműen szerzett jogot, a bejegyzéstől számított három év alatt lehet a törlési keresetet megindítani. Perfeljegyzés 64. § (1) A bíróság - az ügyfél kérelmére - előzetesen végrehajtható végzéssel megkeresi az ingatlanügyi hatóságot: 108

a) a törlési és kiigazítási, b) az ingatlan tulajdonjogát érintő, c) az ingatlanon fennálló közös tulajdon megszüntetése iránti, d) az ingatlanra vonatkozó házassági vagyonjogi, valamint e) a jelzáloggal biztosított, illetőleg önálló zálogjogba foglalt követelés érvényesítése iránti per megindítása TÉNYÉNEK FELJEGYZÉSE IRÁNT. (2) A bejegyzéssel vagy az alapjául szolgáló okirattal kapcsolatban elkövetett bűncselekmény miatt indult büntetőeljárásról a bíróság e tény feljegyzése végett értesíti az ingatlanügyi hatóságot. (3) A feljegyzés alapjául szolgáló végzés hatályon kívül helyezéséről szóló jogerős végzést a bíróság megküldi az ingatlanügyi hatóságnak a feljegyzés törlése céljából. (4) Az (1)-(3) bekezdés alapján történő feljegyzésről, illetve törlésről szóló ingatlanügyi hatósági határozat ellen fellebbezésnek nincs helye. 65. § (1) A feljegyzett perben hozott határozaton alapuló változás bejegyzésével egyidejűleg törölni kell a perfeljegyzést és a függő hatállyal történt bejegyzéseket. (2) A perfeljegyzést törölni kell akkor is, ha az érdekelt igazolja, hogy a bíróság jogerős határozattal az eljárást megszüntette, vagy a keresetet elutasította, illetőleg felmentő ítéletet hozott. A perfeljegyzés törléséről szóló feljegyzésben utalni kell az időközi bejegyzések függő hatályának megszűnésére. AZ INGATLAN-NYILVÁNTARTÁSI PEREK DOGMATIKÁJA A földhivatali határozatok bírósági felülvizsgálata Az megyei (fővárosi) földhivatal határozata ellen benyújtott keresetre indult bírósági eljárásra a Pp. XX. fejezetének szabályai az irányadók. Az ingatlan-nyilvántartási határozatok bírósági felülvizsgálatának az alábbi feltételei vannak: a) Az ügyfélnek a fellebbezési jogát ki kell merítenie. Így tehát abban az esetben, ha az ügyfél fellebbezési jogával nem élt, a körzeti földhivatal határozatának felülvizsgálatára a bíróságnak nincs hatásköre. b) A földhivatalnak az ügy érdemében kell döntenie. Nincs a felülvizsgálatnak helye a megyei földhivatalnak a körzeti földhivatal első fokú határozatát megsemmisítő és új eljárás lefolytatását elrendelő végzése ellen, mivel az nem tartalmaz érdemi döntést. c) Az ügyfél megítélése szerint a határozat jogszabálysértő és erre a felülvizsgálati kérelmében hivatkozik is. A bírósági felülvizsgálatra akkor kerülhet sor, ha az ügyfél megítélése szerint a határozat jogsértő. A keresetében a fél anyagi és eljárásjogi jogsértésre is hivatkozhat és arra is, hogy a határozat meghozatalakor az alkalmazott jogszabályt tévesen értelmezték. d) A felülvizsgálati kérelmet meghatározott személyek jogosultak benyújtani. A jogok és tények bejegyzése, illetőleg adatok átvezetése tárgyában hozott megyei földhivatali határozat ellen bírósági jogorvoslati kérelmet nyújthat be az, akinek a megtámadott bejegyzés rangsorában a bejegyzés a jogát a határozat sérti, továbbá – jogok és tények bejegyzéséről rendelkező határozat ellen – közérdekű jogorvoslatot terjeszthet elő az ügyész. e) A határozat felülvizsgálata, annak közlésétől számított 30 napon belül keresettel kérhető. Az az érdekelt, akinek a megyei földhivatali határozatot bármilyen okból nem kézbesítették legkésőbb a bejegyzést követő egy éven belül kérheti a határozat kézbesítését és a kézbesítéstől számított 15 napon belül terjeszthet elő bírósági jogorvoslati kérelmet. • A határozat bírósági felülvizsgálata iránti keresetet a körzeti földhivatalnál kell benyújtani. Abban az esetben, ha a fél a kereset benyújtására rendelkezésre álló határidőt elmulasztja, igazolási kérelmet terjeszthet elő, az Inytv. rendelkezései alapján azonban a bejegyzéstől számított 1 éven túl igazolásnak nincs helye. • Abban az esetben, ha a megyei földhivatal úgy ítéli meg, hogy a keresetlevélben foglaltak alaposak és a határozatát maga is jogszabálysértőnek minősíti, az előzőekben már hivatkozott jogszabályi rendelkezések alapján határozatát a keresetlevélben foglaltak alapján saját hatáskörben módosíthatja, illetve visszavonhatja. A megyei földhivatal az ügyben tett intézkedéséről határozatának egyidejű csatolásával a bíróságot is értesíti. Hangsúlyozni kell azonban, hogy erre a megyei földhivatalnak csak a per megindítása előtt van lehetősége. • A perben a határozatot hozó földhivatal székhelye szerint illetékes megyei bíróságok jár el. 109

•

•

•

•

Az ingatlan-nyilvántartási eljárásra jellemző kógens eljárási szabályokból adódó mérlegelési jogkör hiánya, valamint az eljárásban érvényesülő eljárási jogviszonyok sajátosságaiból adódóan az ingatlan-nyilvántartási ügyekben egyezség kötésére nincs lehetőség. A bírósági eljárásban a bejegyzés alapjául szolgáló iratok hiányosságai nem pótolhatóak. A közigazgatási per tárgya annak felülvizsgálata, hogy a földhivatal eljárása során a vonatkozó jogszabályi rendelkezések megtartása mellett hozta-e meg döntését. Abban az esetben, ha az eljárás bírói szakaszában lehetővé válna az okiratok hiányosságainak a pótlása, akkor a bírói döntés alapjául szolgáló tényállás nem lenne azonos az eljárás közigazgatási szakaszában a döntés alapjául szolgáló tényállással. A közigazgatási perben a kereseti kérelemhez kötöttség elve érvényesül. Ha a bíróság a keresetlevélben megjelölt jogszabálysértést nem állapíthatja meg, más – a megjelölttől érdemben eltérő – jogszabálysértésre a közigazgatási határozat hatályon kívül helyezését, vagy megváltoztatását nem alapíthatja. A közigazgatási per befejezésekor a bíróság érdemi döntésként ítéletet hoz, amelyben a keresetet elutasítja, a határozatot hatályon kívül helyezi, és szükség szerint új eljárás lefolytatására kötelez, illetve a jogok és tények bejegyzéséről rendelkező, illetőleg a földhivatalnak ezen bejegyzéseket elutasító határozatait megváltoztathatja. o A megváltoztatás irányulhat a határozat egészére vagy annak egy részére is. o A határozat hatályon kívül helyezésének akkor van helye, ha az eljárási jogszabálysértés jelentős és az a döntés érdemére is kihat, és az a bírósági eljárásban nem orvosolható. o A bíróság abban az esetben, ha a földhivatal határozat jogszabálysértő, azonban új eljárás lefolytatása nem indokolt, a határozatot hatályon kívül helyezi. o Ha új eljárás lefolytatása szükséges a bíróság határozatában a hatályon kívül helyezés mellett a földhivatalt új eljárás lefolytatására is kötelezi. Ebben az esetben a bíróság nem vonja el a földhivatal döntési jogkörét, mivel az ítéletben megállapított jogsértés kiküszöbölésére új eljárás keretében a földhivatalnak van lehetősége. A földhivatal megismételt, új eljárásában a bírói ítélet rendelkező részében, valamint indokolásába foglaltak útmutatásul szolgálnak a földhivatal számára, ennek következtében a földhivatal a megismételt új eljárás következményeként nem juthat a bírói ítéletben foglaltakkal ellentétes eredményre. A megismételt eljárásban a földhivatalnak nemcsak az ítélet rendelkező részét kell figyelembe vennie, hanem annak indokolása is köti.

A megyei földhivatal a bíróság jogerős kézhezvételét követően az alábbi intézkedést teszi. • Abban az esetben, ha a bíróság a megyei földhivatal határozatát helyben hagyja, akkor a megyei földhivatal az ítéletet, valamint az ügyre vonatkozó okiratokat megküldi a körzeti földhivatalnak. A körzeti földhivatal törli a jogorvoslatra vonatkozó bejegyzést és ennek megtörténtét a bírósági ítéletre vezetett záradékkal igazolja. A bírósági jogorvoslati kérelem tényének ingatlan-nyilvántartásból történő törléséről a földhivatalnak azonban nem kell az érdekeltet értesítenie, mivel a bíróság keresetének elutasításáról az ítéletének közlésével értesítette őt. • Ha a bíróság a megyei földhivatal határozatát megváltoztatja, akkor a körzeti földhivatal a bírósági jogorvoslati kérelem ingatlan-nyilvántartásba történő feljegyzés tényének egyidejű törlésével teljesíti az ítélet által elrendelt új bejegyzést. A bejegyzésről a körzeti földhivatal új határozatot hoz, amelyet mindazoknak a feleknek kézbesíti, akiknek az eredeti határozatot is kézbesítették. A földhivatali határozat ellen nincs helye fellebbezésnek, annak felülvizsgálatát a bíróságtól lehet kérni, amely nemperes eljárásban vizsgálhatja felül a közigazgatási ügyszakban felül nem vizsgálható közigazgatási döntést. • Ha a bíróság a megyei földhivatal határozatát hatályon kívül helyezi, de új eljárás lefolytatását nem rendeli el a körzeti földhivatal törli a bírósági jogorvoslati kérelemre vonatkozó tényt, valamint a bírósági ítéletben hatályon kívül helyezett bejegyzést. Egyidejűleg rendelkezik a hatályon kívül helyezett bejegyzést megelőző ingatlan-nyilvántartási állapot visszaállításáról is. • Amennyiben a bíróság új eljárás lefolytatása mellett helyezi hatályon kívül a megyei földhivatal határozatát, kétféle eljárás lehetséges: o ha a bíróság csak a megyei földhivatal határozatát helyezi hatályon kívül, akkor a megyei földhivatal az új eljárást lefolytatja és ennek eredményeként új határozatot hoz. A határozat alapján 110

•

a körzeti földhivatal – a bírósági jogorvoslati tényének egyidejű törlése mellett – teljesíti a megyei földhivatal határozatának megfelelő bejegyzést. o Ha a bíróság az elsőfokú határozatra is kiterjedően helyezi hatályon kívül a megyei földhivatal határozatát, az új eljárást a körzeti földhivatal fogja lefolytatni, amelynek eredményeként határozatot hoz. Ha a bíróság új eljárás lefolytatását rendeli el nemcsak a megtámadott bejegyzéseket kell törölni, hanem az ezen alapuló további bejegyzéseket is az új határozat meghozatalával egyidejűleg. A bírósági jogorvoslati kérelem alapján hozott határozat hatálya a megtámadott bejegyzésen alapuló további bejegyzésre is kiterjed.

Felülvizsgálati kérelem - Kúria A megyei bíróság jogerős bírósági határozatával szemben a Legfelsőbb Bíróság előtt felülvizsgálati kérelmet nyújtható be. A felülvizsgálati kérelem tényét a Legfelsőbb Bíróság megkeresésére kell az ingatlan-nyilvántartásba feljegyezni. A Legfelsőbb Bíróságnak ezen eljárásban hozott határozatának hatálya a feleken kívül mindazokra kiterjed, akik a felülvizsgálati kérelem tényének bejegyzését követően szerzetek jogot az érintett ingatlan vonatkozásában. TÖRLÉSI ÉS KIIGAZATÁSI PEREK Az ingatlan-nyilvántartási perek célja is a valóságos jogi helyzetnek nem megfelelő ingatlan-nyilvántartási állapot helyesbítése. Ezek a perek az ingatlan-nyilvántartás jogi tartalmát érintik. Sajátosságuk, hogy a meglévő ingatlan-nyilvántartási állapot mindig valamelyik bejegyzett jogosult számára sérelmes. A törlési és kiigazítási perekben a kereset az ingatlan-nyilvántartási bejegyzés törlésére vagy kiigazítására irányul. A törlési pereken belül megkülönböztetünk érvénytelenségre alapított, és elévülésre vagy megszűnésre alapított törlési pereket. A. TÖRLÉSI PEREK: • Érvénytelenségre alapított törlési kereset: Az ingatlan-nyilvántartási bejegyzés érvénytelenségének leggyakoribb oka az, ha az annak alapjául szolgáló jogügylet érvénytelen. Az Inytv. 62. § (1) bekezdésének a/ pontja szerint keresettel az kérheti a bíróságtól a bejegyzés törlését és az eredeti állapot visszaállítását, akinek nyilvántartott jogát a bejegyzés sérti, továbbá az ügyész. A törvény alapján nyilvántartott jognak minősül a korábban törölt jog (ez a perek többségében általában a volt tulajdonos tulajdonjoga). Nem vitásan nyilvántartott jognak minősül az a jog is, amelyet az ingatlan-nyilvántartásba később jegyeztek be. Az ingatlan-nyilvántartási törvény rendelkezése a perindítási jogosultságot a nyilvántartott jog sérelmén kívül más feltételhez nem köti, azt semmilyen szempontból nem korlátozza. A rendelkezés helyes értelmezése az, hogy törlési per indítására – jogsérelem esetén – az jogosult, aki a perbeli ingatlanra, annak bármilyen illetőségére, bármilyen jogot bármikor megszerzett és az az ingatlan-nyilvántartásba bejegyzésre került. Az Inytv. 63. § (1) bekezdése szerint ugyanis a másik szerződő féllel, a közvetlen jogszerzővel szemben az érvénytelen bejegyzés törlése iránti keresetet addig lehet megindítani, amíg a bejegyzés alapjául szolgáló jognyilatkozat érvénytelensége megállapításának a Ptk. szabályai szerint helye van. Az érvénytelenségi és egyben törlési per sajátossága, hogy az a sérelmesnek tartott bejegyzés ranghelyén folyik és eredményes kereset esetén az átruházó tulajdonjoga az eredeti és nem a rangsorban következő ranghelyen áll vissza. Ilyen esetekben a bíróságnak kizárólag az érvénytelen bejegyzés törléséről kell rendelkeznie, mert a korábban törölt tulajdonjogot nem kell visszajegyezni, a korábbi bejegyzés ugyanis a törléssel újraéled. A forgalom biztonságának a védelme érdekében az Inytv. – megszorítással ugyan, de - ingatlan esetén is lehetővé teszi a nem tulajdonostól való tulajdonszerzést. A 63. § (2) bekezdés ugyanis akként rendelkezik, hogy azzal szemben, aki további bejegyzés folytán, az előző bejegyzés érvényességében bízva, jóhiszeműen szerzett jogot, a bejegyzéstől számított három év alatt lehet a törlési keresetet megindítani. Az eredetileg érvénytelen bejegyzéstől számított három év eltelte után a közhitelesség elve alapján az ingatlan111

•

nyilvántartásban bízó, jóhiszemű jogszerző tulajdonjoga vagy más joga akkor sem lesz törölhető, ha az előző bejegyzés érvénytelensége miatt az átruházó vagy jogot engedő nem volt tulajdonos. Az eredményes érvénytelenségi és egyben törlési kereset alapján az átruházó tulajdonjoga az eredeti ranghelyen áll vissza. Az Inytv. 63. §-ának (2) bekezdésében foglalt rendelkezés a jóhiszeműen az előző bejegyzés érvényességében bízva jogot szerzőt – szemben a Ptk. 118. §-ában foglalt rendelkezéssel – három évig nem részesíti jogvédelemben. A Ptk. 118. §-a alapján a jóhiszemű és ellenérték fejében jogot szerző védelme azonnali és teljes, míg ingatlan esetében a jogvédelem csak három év elteltével áll be azzal, hogy három év eltelte után az ingatlan-nyilvántartásból a jóhiszemű jogszerző joga már nem lesz törölhető. Ezt a jogvédelmet a törvény azért biztosítja, mert az ingatlanforgalom biztonságának védelme alapvető társadalmi érdek és a közhitelességgel felruházott ingatlan-nyilvántartás vezetése állami feladat, mely nagyobb közbizalmat kell hogy élvezzen, mint például a kereskedelmi forgalom. Megszűnésre, elévülésre alapított törlési kereset: A bejegyzés törlését keresettel kérheti a bíróságtól az az érdekelt, aki bizonyítja, hogy a bejegyzett jog elévült, vagy megszűnt, illetőleg a nyilvántartott tény megváltozott. A bejegyzés törlését a bejegyzett jog elévülésére, megszűnésére hivatkozva az, akinek bejegyzett jogát a bejegyzés érinti. A keresetindításnak akkor van helye, ha a földhivatali eljárásban a bejegyzés nem törölhető, illetve a sérelem nem orvosolható, továbbá ha azokat eredménytelenül kísérelték meg.

B. KIIGAZÍTÁSI KERESET: A bejegyzés kiigazítását keresettel kérheti a bíróságtól az, aki a téves bejegyzés folytán sérelmet szenvedett. A keresetindításnak akkor van helye, ha a földhivatali eljárásban a bejegyzés nem törölhető, illetve a sérelem nem orvosolható, továbbá ha azokat eredménytelenül kísérelték meg.

112

21, A családi gazdaság, a gazdálkodó család; a családi gazdálkodó; jogállásuk; más mezőgazdasági vállalkozók CSALÁDI GAZDASÁG A CSALÁDI GAZDASÁG FOGALMA Az 1994. évi LV. törvény 3. § h) pontja szerint (Tft.): • a családi gazdaság legfeljebb 300 hektár nagyságú termőföld tulajdonával, illetőleg haszonbérletével, használatával rendelkező gazdálkodó család valamennyi termőföldje, az ahhoz tartozó leltárban megjelölt ingatlan és ingó vagyontárgyak (épület, építmény, mezőgazdasági berendezés, felszerelés, gép, állatállomány, készlet stb.) hasznosításával legalább egy családtag teljes foglalkoztatásán és a többi családtag közreműködésén alapuló gazdálkodási forma. A családi gazdaság olyan gazdálkodási forma, amelynek birtokmaximumát a gazdálkodó család tagjai tulajdonában, illetőleg használatában lévő maximum 300 hektár nagyságú termőföld határozza meg, • az ahhoz tartozó leltárban megjelölt ingatlan és ingó vagyontárgyak (épület, építmény, mezőgazdasági berendezés, felszerelés, gép, állatállomány, készlet, mint felszerelés, és amely • legalább egy családtagot teljes foglalkoztatásban, és a többi családtag közreműködését veszi igénybe. A családi gazdaság dologkapcsolati forma, azon belül dologösszesség, a föld és az annak megműveléséhez szükséges mezőgazdasági felszerelés üzemi-technikai összessége. A családi gazdaság a család tagjai által gazdasági egységgé összeforrasztott, sajátos mezőgazdasági üzem. Előbbiekből következően a családi gazdaság nem vállalat, nem cég, hanem annak technikai oldala, gazdasági egység.
A családi gazdaság nem jogalany.
A családi gazdaság a magyar magánjogban már 1921 óta törvényi szinten szabályozott és ismert gazdálkodási forma.
A családi gazdaságot egy sajátos alanyi kör a gazdálkodó család üzemelteti. A gazdálkodó család, a családon belüli tulajdonviszonyok érintetlenül hagyása mellett a családi gazdálkodónak használati jogot biztosít a családi gazdálkodás céljára rendelkezésre bocsátott vagyontárgyak fölött. A családi gazdaság ebben a szabályozási modellben a családtagok, mint magánszemélyek tulajdonában és használatában álló dologként jelenik meg. A CSALÁDI GAZDASÁG ALAPÍTÁSA Családi gazdaság alapításával a gazdálkodók arra vállalnak kötelezettséget, hogy a családi gazdaság körébe tartozó mezőgazdasági földön és vagyontárgyakkal személyes közreműködésükkel közös mezőgazdasági alaptevékenységet folytatnak. Családi gazdaság alapítható, ha a családi gazdálkodó, illetőleg annak családtagjai tulajdonában és használatában lévő valamennyi mezőgazdasági föld együtt legalább egy hektár nagyságú, vagy 20 AK értékű, maximum azonban 300 hektár nagyságú vagy 6000 AK értékű, amelynek megműveléséhez a család a szükséges eszközökkel rendelkezik, és • túlnyomóan mezőgazdasági termék előállítását és azon alapulóan annak elsődleges fokig a feldolgozását végzi, • élethivatásszerűen mezőgazdasági tevékenységgel foglalkozik, és/vagy illetve mezőgazdasági szakképzettséggel bír, (különbségtétel a szakképzettség és üzemi gyakorlat alapján).
Családi gazdaságot alapíthat a családi gazdálkodóra előírt feltételeknek megfelelő magyar állampolgár azon a településen ahol meghatározott idő óta állandó lakóhelye van.
A családi gazdaságot a gazdaság központja szerint illetékes megyei fővárosi/földművelésügyi hivatal veszi nyilvántartásba. Erről a hivatal államigazgatási határozatot hoz. A nyilvántartásba vételt a családi gazdaságban résztvevő családtagok közös kérelmével kell kezdeményezni. A kérelmet a családi gazdaságok létrehozásáról szóló 326/2001. (XII. 30.) Korm. rendelet 1. számú melléklete szerinti formanyomtatvány kitöltésével és a jogszabályban előírt feltételek igazolásával kell benyújtani. 113


Családi gazdaság alapításával a gazdálkodók arra vállalnak kötelezettséget, hogy a családi gazdaság körébe tartozó mezőgazdasági földön és vagyontárgyakkal személyes közreműködésükkel közös mezőgazdasági alaptevékenységet folytatnak. Az alapító okiratban a családtagok rendelkeznek • a családi gazdaság székhelyéről, • az annak körébe tartozó vagyontárgyakról és azok tulajdoni viszonyairól, • a családi gazdálkodó személyéről és a gazdálkodó családtagokról. • a családi gazdaságban teljes foglalkoztatásban részt vevő családtagról, • a tulajdonukban, használatukban lévő termőföldterületnek, az ahhoz tartozó, illetve azok megműveléséhez szükséges vagyontárgyaknak legalább öt évre a családi gazdálkodó használatba adásáról; • a személyes közreműködés formájáról, és a teljes foglalkoztatású családtag személyéről; • azokról a mezőgazdasági és kiegészítő tevékenységekről, amelyet folytatni kívánnak. • a gazdálkodó család tagjai a vagyontárgyakat legalább öt évre adja a családi gazdálkodó használatába. • a gazdálkodó család tagjainak vagyoni elszámolási viszonyairól, Az alapító okiratot teljes bizonyító erejű magánokiratba kell foglalni. Az alapító csak egy családi gazdaságot alapíthat. A gazdálkodó család tulajdonában, illetőleg használatában csak egy családi gazdaság lehet. A GAZDÁLKODÓ CSALÁD A gazdálkodó család sajátos személyegyesülés, amely a Csjt., illetőleg a Ptk, szabályain nyugszik. A gazdálkodó család sem bír jogalanyisággal, egy sajátos szerződéssel létrejövő személyegyesülés, amelyet egy közös cél elérése: az üzemközösség és annak keretében közös gazdálkodás, illetőleg annak eredményéből részesedés tart össze. A gazdálkodó család tagjai
A gazdálkodó család tagjai - a módosított 1994. évi LV. tv. 3. § j) pontjában foglaltak értelmében - a családi gazdálkodó, annak házastársa, élettársa, kiskorú gyermeke, unokája, valamint a gazdálkodó család tagjaként bejelentkezett nagykorú gyermeke, szülője lehet. A gyermeken az örökbe fogadott, a mostoha és a nevelt gyermeket is érteni kell. A taxatív felsorolásból következik, hogy a gazdálkodó család tagja nem lehet például a családi gazdálkodó testvére, apósa, anyósa, veje és menye sem.
A gazdálkodó család saját neve alatt nem szerezhet jogokat, nem vállalhat kötelezettségeket. A családi gazdaság működése során megszerzett vagyonra, (beleértve jogok szerzésére és kötelezettségek vállalására) a házastársi vagyonközösségre vonatkozó szabályok megfelelően irányadók, kivéve ha a családi gazdálkodó egyedülálló személy.
A családi gazdaság, mint mezőgazdasági üzem működtetése keretében a jogok és kötelezettségek a családi gazdálkodóra települnek elsődlegesen, másodlagosan a gazdálkodó család tagjaira.
A gazdálkodó család nagykorú tagjai személyesen működnek közre a családi gazdaság tevékenységében. A gazdálkodó meghatározott számú állandó munkaviszonyban álló alkalmazottat, bedolgozót, családi gazdálkodónak és gazdálkodó családtagnak nem minősülő segítő családtagot és szakmunkás- tanulót foglalkoztathat. A munkáltatói jogokat a családi gazdaság nevében a családi gazdálkodó gyakorolja.
Az alkalmazottak, a bedolgozók és a segítő családtagok együttes létszáma legfeljebb három lehet.
A családi gazdálkodót a és a gazdálkodó családtagokat a személyes közreműködésükért díjazás nem illeti meg, a közös családi életvitel keretében a nyereségből közösen részesednek és a veszteséget közösen viselik.
A családi gazdaság belső életének, működésének összehangolását, vezetését a családi gazdálkodó végzi.
A családi gazdálkodó személyét a családi gazdaság nyilvántartásba vételekor meg kell jelölni. A CSALÁDI GAZDÁLKODÓ A családi gazdaságot a családi gazdálkodó, mint üzemvezető vezeti. Minden földön és mezőgazdasági felszerelésen használat jogával rendelkezik. Családi gazdálkodó az lehet, aki a családi gazdaság nyilvántartásba vételi kérelmével egyidejűleg igazolja, illetve a kérelemhez csatolja: 114


nyilatkozatát arról, hogy a törvény szerint élethivatásszerűen kívánja végezni a mezőgazdasági és kiegészítő tevékenységet,
bemutatja a szakirányú, legalább középfokú végzettségét igazoló okiratot,
ennek hiánya esetén a legalább 3 éven át folytatott mezőgazdasági termelő tevékenységet igazoló őstermelői-, egyéni vállalkozói igazolványát és igazolja, hogy e tevékenységéből bevétele származott;
nyilatkozik arról, hogy a bejelentett állandó lakhelye legalább 3 év óta a családi gazdaság központjaként megjelölt településen van;
nyilatkozik arról, hogy a gazdálkodó család tagjai az alapítási szerződést megkötötték;
rendelkezik őstermelői, vagy egyéni vállalkozói igazolvánnyal. A családi gazdaság meghatározóan a családtagok személyes munkáját veheti igénybe.
A főfoglalkozású családi gazdaság, az a családi gazdaság, ahol a családtagok jövedelmének több mint 50%-a a családi gazdaságból, illetve az ahhoz szorosan kapcsolódó tevékenységből származik, és ahol a családi gazdálkodó évi össz-munkaidejének legalább az 50%-a a családi gazdasághoz kötött. A főfoglalkozású családi gazdálkodó munkaviszonyt nem létesíthet.
Mellékfoglalkozású családi gazdaság, ahol az előző értékek nem érik el az 50%-ot. A CSALÁDI GAZDASÁG TEVÉKENYSÉGI KÖRE A családi gazdaság lehetséges tevékenységét a törvény határozza meg. A családi gazdaság
mezőgazdasági tevékenységet: o növénytermesztés, kertészet, o állattenyésztés, halászat, haltenyésztés, o szaporítóanyag termesztés, o vadgazdálkodás, o erdőgazdálkodás, o vegyes gazdálkodás;
kiegészítő tevékenységet: o falusi- és agroturizmus, o kézműipari tevékenység, o fűrészáru- feldolgozás, o elsődleges élelmiszer-feldolgozás, o a mezőgazdasági tevékenység során keletkezett melléktermékek, növényi és állati eredetű hulladékok hasznosítása és nem élelmiszer célú feldolgozása, o valamint az ezekből a termékekből keletkezett termékek közvetlen termelői értékesítése A CSALÁDI GAZDASÁGHOZ TARTOZÓ FÖLDEK A törvény hatálya a családi gazdaságba tartozó beépített vagy beépítetlen mezőgazdasági földekre terjed ki. Mezőgazdasági föld a termőföldről szóló 1994. évi LV. törvényben meghatározott termőföld és a mező-, erdőgazdasági művelés alatt álló belterületi föld. Mezőgazdasági föld továbbá e törvény alkalmazásában az a művelés alól kivett terület, amelyen az e törvény szerinti mezőgazdasági tevékenységet folytatnak. A családi gazdaságnak minimálisan 1 hektár nagyságú vagy 20 aranykorona (AK) értékű, maximum 300 hektár nagyságú, vagy 6000 AK értékű termőföldtulajdon és/vagy földhasználat minősíthető. A családi gazdasághoz tartozik a mezőgazdasági termelés céljára szolgáló földhöz tartozó berendezés, felszerelés, tárgy, állatállomány, munkaeszköz, készletek (a továbbiakban: a családi gazdaság leltári tárgyai), szaporító anyagok, állati szaporulat, termés, fertilizáló szerek, termelést növelő szerek. A mezőgazdasági termőföld és leltár szerinti felszerelés a gazdaság megszűnéséig főszabályként nem választhatók szét, a gazdaság nem osztható meg. Az esetleges megosztásról a gazdálkodó család tagjainak szerződésben kell megállapodniuk.

115

Ha a törvényben meghatározott birtokmaximumot a családi gazdaság földterülete nem éri el, lehetőség van arra, hogy azt ezen mértékig adásvételi szerződéssel, vagy egyéb jogcímen bővítsék. A REGISZTRÁCIÓ Nyilvántartásba vétel
A családi gazdaságot az alapító által székhelyként megjelölt település szerinti illetékes hatóság veszi nyilvántartásba. A családi gazdaság a nyilvántartásba vétel időpontjával jön létre, tevékenysége ezen időponttól minősül megkezdettnek, alkalmazottak foglalkoztatására ezen időponttól kerülhet sor.
Ha a családnak több megyében is van termőföld területe akkor is a családi gazdaság központja szerint illetékes megyei (fővárosi) földművelésügyi hivatalnál kell a kérelmet benyújtani.
A nyilvántartásban fel kell tüntetni a gazdálkodó család tagjait, külön feltüntetve a házastársat, élettársat, nagykorú családtagot.
A családi gazdaság a nyilvántartásba vétellel keletkezik az alapító okirat keltére visszaható hatállyal. A TÖRLÉS ÉS MEGSZŰNÉS A családi gazdaságot a mezőgazdasági szakigazgatási szerv törli a nyilvántartásból, és ezzel a családi gazdaság megszűnik) ha
nem állnak fenn a nyilvántartásba vétel feltételei;
a gazdálkodó család tagjainak tulajdonában, használatában lévő földterület nagysága meghaladja a 300 hektárt
a gazdálkodó család tagja meghal és a túlélő családtagok nem jelentik be, hogy a családi gazdálkodást folytatni kívánják;
ha a családi gazdálkodó az állami támogatás igénybevételéhez a támogatás nyújtása szempontjából lényeges körülmény tekintetében valótlan adatot szolgáltat;
ha a családi gazdálkodó a családi gazdaságban a mezőgazdasági, illetve mezőgazdasági kiegészítő tevékenységet 2005. január 1. napját követően nem élethivatásszerűen végzi;
ha a gazdálkodó család tagjai között a vagyoni elszámolási viszonyokat szabályozó szerződés megszűnik. Ha a családi gazdálkodó olyan kötelezettségeket vállalt, amelyek a jogszabályban előírt kötelező működtetési időtartam lejárta utáni időszakra is átnyúlnak, ezeket a kötelezettségeket azonnal teljesíteni kell (pl. egy hosszú lejáratú hitel fennálló tőkeösszegének azonnali visszafizetési kötelezettsége, stb…) Más a helyzet akkor, ha a családi gazdálkodás a jogszabályban előírt kötelező működtetési időtartam lejárta előtt szűnik meg. Ez esetben ugyanis a felvett támogatások, kedvezmények jogosulatlan igénybevételnek minősülnek, és a jogszabályokban rögzített szankciókat vonnak maguk után. Ez alól csak abban az esetben van kivétel, a családtagok között létrejött szerződés megszűnik és a családi gazdálkodó a kapott támogatást a megszűnéssel egyidejűleg visszafizeti. Mezőgazdasági termelőnek minősül az alábbi személyi kör (Tft.): • • •

egyéni vállalkozó, őstermelő, családi gazdálkodó. MEZŐGAZDASÁGI ŐSTERMELŐ

Feltételek:
16. életévét betöltötte
nem egyéni vállalkozó,
aki a saját gazdaságában az SZJA Tv. 6. számú mellékletében felsorolt termékek előállítására irányuló tevékenységet folytat
és igazolására őstermelői igazolvánnyal rendelkezik 116

o megyei (fővárosi) földművelésügyi hivatal állítja ki, o egyidejűleg csak 1 igazolvánnyal rendelkezhet o adatnyilvántartó lapból + értékesítési betétlapból áll Őstermelői tevékenységnek minősül: (élethivatásszerűen kell)
saját gazdaságban történő
növénytermelés,
ültetvénytelepítés,
állattenyésztés,
termékfeldolgozás – ha az a saját gazdaságban előállított alapanyag felhasználásával történik
egyes mg.-i termékek gyűjtése – saját gazdaságban
saját tulajdonú földterületen végzett erdőgazdálkodás Mezőgazdasági őstermelőnek minősül az a 16. életévét betöltött, nem egyéni vállalkozó magánszemély, aki a saját gazdaságában a meghatározott termékek előállítására irányuló tevékenységet folytat, és ennek igazolására őstermelői igazolvánnyal rendelkezik, ideértve az Európai Unió Közös Agrárpolitikája magyarországi végrehajtásában, illetve a nemzeti agrártámogatási rendszerben érintett ügyfelekkel összefüggő ügyfélregiszter létrehozásáról és az ezzel kapcsolatos nyilvántartásba vételről szóló kormányrendelet szerint nyilvántartott mezőgazdasági termelő magánszemélyt, valamint a termőföldről szóló törvény szerint családi gazdálkodónak minősülő magánszemélyt és e magánszemélynek a családi gazdaságban nem foglalkoztatottként közreműködő családtagját is. EGYÉNI VÁLLALKOZÓ 1999. V. tv. az egyéni vállalkozásról
belföldinek minősülő természetes személy vagy külföldinek minősülő külföldi állampolgár gazdasági tevékenységet folytat üzletszerűen, ellenérték fejében, nyereség- és vagyonszerzés céljából, rendszeresen
alapítására az a belföldi természetes személy jogosult, aki o cselekvőképes, o lakóhelye van, o és nincs kizárva az egyéni vállalkozás gyakorlásából
külföldinek minősülő külföldi állampolgár o cselekvőképes, o tartózkodási engedéllyel rendelkezik, o és nincs kizárva az egyéni vállalkozás gyakorlásából
egyéni vállalkozás vállalkozói igazolvány birtokában gyakorolható o kivéve – mezőgazdasági termelőtevékenység és az ahhoz kapcsolódó szolgáltatás o körzetközponti jegyző adja ki – kérelemre MEZŐGAZDASÁGI KISTERMELŐ
kisegítő vagy mellékgazdaságok, családi keretek között folytatott mezőgazdasági termelést jelent
termelés célja más forrásból eredő jövedelem kiegészítése
e tevékenységéből származó adóévben megszerzett bevétele 6 millió forintot nem haladja meg

117

22, Az erdőbirtokossági társulat AZ ERDŐBIRTOKOSSÁGI TÁRSULAT FOGALMA A társulat csak erdő művelési ágban nyilvántartott, az erdészeti hatóság által erdőrészletként meghatározott egy vagy több földrészlet, alrészlet tulajdonosai által az erdőgazdálkodási tevékenységgel összefüggő, valamint az ahhoz kapcsolódó feladatok ellátására létrehozott gazdálkodó szervezet. Erdőbirtokossági társulat alapításának és a társulatban tagsági viszony létesítésének feltétele az alapítók, illetve a tagok erdő tulajdonjogának az ingatlan-nyilvántartásba történt bejegyzése. Ennek hiányában a cégbejegyzés iránti kérelmet el kell utasítani. A társulat jogi személy. A társulat és a tagok vagyoni viszonyaira az 1994. évi XLIX. tv., továbbá az ott nem szabályozott jogviszonyokra a Polgári Törvénykönyv rendelkezéseit kell alkalmazni. Az erdőgazdasági társulat erdőgazdálkodói jogosultsága az általános szabályok szerint – erdőgazdálkodói nyilvántartásba való bejegyzéssel keletkezik. A társulat kizárólag erdőgazdálkodási és ahhoz közvetlenül kapcsolódó tevékenységet folytathat. A TÁRSULAT ALAPÍTÁSA- GYENGÍTETT KÉNYSZERTAGSÁG
Társulatot legkevesebb két erdőtulajdonos alapíthat.
Tíz főnél kevesebb alapító tag a társulatot szerződéssel hozza létre. Egyebekben a társulat alapítását az alapító tagok részvételével tartott alakuló közgyűlés határozza el.
Ha a tulajdonosok az erdőterület alapján számított kétharmados szavazataránnyal határozták el az erdőbirtokossági társulat alapítását, a kisebbségben maradt tulajdonosok, amennyiben az önálló erdőgazdálkodási egység kialakításának feltételei egyébként nem állnak fenn - a folyamatos erdőfenntartáshoz fűződő közérdek érvényesítése érdekében - kötelesek a társulatba tagként belépni, a társulat határozatait végrehajtani.
A társulat alapításával, illetőleg a tagfelvétellel kapcsolatos jogviták a bíróság hatáskörébe tartoznak.
Alakuló közgyűlés feladata: o a társulat tagjai névjegyzékének megállapítása; o az alapszabály megállapítása; o a tisztségviselők megválasztása; o a megalakulás előtt vállalt kötelezettségek jóváhagyása, valamint a megalakulás előtt a tagok által végzett erdőművelési és egyéb munkákkal kapcsolatos elszámolás elkészítése; o a társulat tulajdonában vagy használatában levő erdőterület földrészletenkénti jegyzékének az elfogadása; o a tagot megillető társulati érdekeltség megállapítása.
Az alapszabályt, valamint a névjegyzéket az alakuló közgyűlés elnöke és jegyzőkönyvvezetője írja alá, s azt az alakuló közgyűlésen erre megválasztott két tag hitelesíti. Az alapszabályt közjegyzői okiratba vagy ügyvéd (jogtanácsos) által ellenjegyzett okiratba kell foglalni.
A társulat alapítását az alapszabály és az alakuló közgyűlés jegyzőkönyve, illetve a társulati szerződés megküldésével az alapszabály elfogadását, illetve a szerződés létrejöttét követő harminc napon belül bejegyzés és közzététel végett - be kell jelenteni a cégbíróságnak, továbbá nyilvántartás céljából meg kell küldeni az erdőterület fekvése szerint illetékes erdészeti hatóságnak. Ha a társulat működési területén védett természeti terület van, az alapszabályt (társulati szerződést) az illetékes természetvédelmi hatóságnak is meg kell küldeni.
A társulat a cégbírósági bejegyzéssel jön létre.
Az erdőbirtokossági társulatnak a cégbejegyzés megtörténte előtti működésére a gazdasági társaságokról szóló törvénynek az előtársaságra vonatkozó rendelkezéseit megfelelően alkalmazni kell.
Ha a cégbíróság a társulat bejegyzését megtagadta, a társulat tevékenységét a jogerős határozat kézhezvétele után meg kell szüntetni. Az alakuló közgyűléstől a tevékenység megszüntetéséig terjedő időszakra vonatkozóan a tagok kötelesek egymással elszámolni.

118

Az alapszabály Az alapszabály a társulat szervezetének, működésének és gazdálkodásának alapokmánya, tartalmát a társulati tagság a társulat céljait és adottságait figyelembe véve maga állapítja meg. Az alapszabályban kell meghatározni: a) a társulat cégnevét és székhelyét; b) a társulati tagok nevét (cégét), lakcímét (székhelyét); c) a társulat tevékenységi körét; d) a társulat képviseletére jogosultak megnevezését, valamint a képviselet módját; e) a társulat szervezetére és szerveinek működésére vonatkozó szabályokat; f) a testületi szervek és a tisztségviselők feladat- és hatáskörét, választásuk módját, megbízásuk időtartamát, valamint felelősségük szabályait; g) a közgyűlés hatáskörét, összehívásának módját, a tanácskozás, valamint a határozatok hozatalának és közzétételének rendjét, továbbá a határozatképtelenség esetén követendő eljárást; h) a tagok jogait és kötelességeit, valamint az egy szavazatra jogosító legkisebb társulati érdekeltséget, illetve azt, hogy az ezzel nem rendelkező társulati tagok miként csoportosuljanak; i) az anyag és a pénz kezelésének szabályait, az esetleges tartaléktőke képzésének módját; j) az erdei haszonvételek gyakorlásának általános feltételeit; k) a tulajdonosi jogon alapuló haszonvételek gyakorlásának a társulatra történő átruházása feltételeit; l) a vagyoni és az esetleges személyes közreműködés mértékének figyelembevételével a jövedelemfelosztás módját; m) a társulat használatában álló ingatlanokkal kapcsolatos elővásárlási jog gyakorlásának módját és az eljárás rendjét. Az alapszabály rendelkezhet minden olyan egyéb kérdés felől, amelyet a közgyűlés egyébként szükségesnek tart. Közgyűlés határozza meg, hogy a társulat alkot-e az alapszabályon felül más szabályzatot. Az alapszabály, illetve a társulat más szabályzata jogszabály rendelkezésétől csak annyiban térhet el, amennyiben az azt megengedi. Az alapszabály elfogadásához az alakuló közgyűlésen részt vevő tagok összes szavazatának kétharmada szükséges. A társulat a tagjairól névjegyzéket vezet, amelyben fel kell tüntetni a tag nevét (cégét), lakhelyét (telephelyét), tulajdona mértékét, valamint - társulati érdekeltségéhez igazodóan - az őt megillető szavazatok számát. A TÁRSULAT SZERVEZETE A közgyűlés A társulat legfőbb szerve a közgyűlés, amely a tagok összességéből áll. A közgyűlés hatáskörébe tartozik a társulat minden olyan ügye, amelyet törvény vagy a társulati alapszabály nem utal más testület vagy tisztségviselő hatáskörébe. A közgyűlés hatáskörébe tartozik különösen:
az alapszabály módosítása, valamint más társulati szabályzat megalkotása és módosítása;
a társulati névjegyzék és a földrészletjegyzék elfogadása és módosítása;
a társulati érdekeltség meghatározása és módosítása;
a tisztségviselők megválasztása, felmentése, díjazásuk megállapítása, e feladatot ellátó más személyek
éves beszámoló elfogadása, döntés az eredmény felhasználásról és a veszteség fedezetének biztosításáról;
a társulat egyesülésének, szétválásának, jogutód nélküli megszűnésének kérdésében való döntés;
tisztségviselő ellen kártérítési per indításának elhatározása;
olyan szerződéses kötelezettség vállalása, amely a társulatot az alapszabályban meghatározott összeget meghaladó érték erejéig kötelezi;
az éves gazdasági terv elfogadása, módosítása;
döntés az erdei haszonvételek természetben való gyakorlásának módjáról;
tagsági járulék kivetése, a kivetés módjának és mértékének meghatározása;
a tagok által egyénileg elvégzett egyes erdőművelési munkákkal kapcsolatos elszámolás elkészítése;
mindaz, amit törvény vagy a társulati alapszabály a közgyűlés hatáskörébe utal. 119

A közgyűlés összehívása
A közgyűlést szükség szerint, de évente legalább egyszer össze kell hívni. A közgyűlés üléseit az elnök, akadályoztatása esetén az alapszabályban meghatározott más tisztségviselő hívja össze.
Soron kívül is össze kell hívni a közgyűlést a felügyelő bizottság indítványára, vagy ha azt a társulati érdekeltség tíz százalékával rendelkező tagok írásban, az ok megjelölésével indítványozzák.
A közgyűlést - annak időpontját legalább tizenöt nappal megelőzően - a napirendi javaslat közlésével írásban kell összehívni (MEGHÍVÓ).
Ha a társulati alapszabály megengedi, a közgyűlés hirdetmény útján is összehívható.
A társulati érdekeltség legalább tíz százalékát képviselő tagok írásbeli indítványára bármely ügyet fel kell venni a közgyűlés napirendjére. Ugyanennyi tag indítványozhatja, hogy a közgyűlés vizsgálja felül a társulat bármely tisztségviselőjének döntését. Határozatképtelenség miatti megismételt közgyűlés Ha a közgyűlés határozatképtelen, a nyolc napon belül azonos napirenddel összehívott újabb közgyűlés határozatképesnek nyilváníthatja magát, ha az összes szavazat egynegyedét képviselő tag jelen van. A megismételt közgyűlés csak az eredeti napirendi javaslatba felvett kérdésekben hozhat határozatot, az alapszabályt azonban akkor sem módosíthatja, ha annak módosítása az eredeti közgyűlés napirendi javaslatában szerepelt. Érvényes határozathozatal rendje A közgyűlés a határozatait - ha e törvény vagy az alapszabály másként nem rendelkezik - nyílt szavazással és a megjelenteket megillető szavazatok egyszerű többségével hozza meg. A megjelenteket megillető szavazatok kétharmadát kitevő szavazattöbbség szükséges a közgyűlés kizárólagos hatáskörébe tartozó kérdésekben. A közgyűlési határozatok alaki szabályai A közgyűlésről jegyzőkönyvet kell felvenni. A jegyzőkönyvnek tartalmaznia kell különösen:
a megjelent tagok és az általuk képviselt szavazatok számát;
a tárgyalt ügyek, indítványok összefoglalását;
a szavazás eredményére vonatkozó adatokat; valamint
a határozatokat. A jegyzőkönyvet a közgyűlés elnöke és a jegyzőkönyvvezető írja alá, s azt a közgyűlésen erre megválasztott két társulati tag hitelesíti. Közgyűlési határozathozatal írásban – közgyűlés tartása nélküli döntéshozatal szabályai Az alapszabály lehetővé teheti, hogy a tagok - közgyűlés összehívása nélkül - írásban szavazzanak, ha a döntés ily módon is meghozható. Ebben az esetben az alapszabályban meg kell határozni az írásbeli szavazás eljárási szabályait, valamint azt a módot, ahogyan a tagok a határozatról tájékoztatást kapnak. Tisztségviselők A társulat tisztségviselői: - az elnök, - az elnökség tagjai, - a felügyelőbizottság elnöke és tagjai, - felügyelőbizottság feladatköre ellátására megválasztott személy. Az alapszabály további tisztségeket létesíthet. Azoknál a társulatoknál, ahol a taglétszám tíz főnél kevesebb, csak ügyvezető elnököt és helyettest kell választani. A két tagból álló társulatoknál a közgyűlés és az elnök jogkörét a két tag együttesen, vagy felhatalmazás alapján a felhatalmazott tag gyakorolja. Nem lehet tisztségviselő: o aki nem tagja a társulatnak, kivéve, ha az alapszabály rendelkezése szerint a tisztség betöltéséhez tagsági viszony nem szükséges; 120

o o o o

akit a bíróság cselekvőképességet korlátozó vagy kizáró gondnokság alá helyezett; akit bűncselekmény elkövetése miatt végrehajtható szabadságvesztésre ítéltek, mindaddig, amíg a büntetett előélethez fűződő hátrányos jogkövetkezmények alól nem mentesül; akit valamely foglalkozástól eltiltottak, az ítélet hatálya alatt az abban megjelölt tevékenységre. Ha a társulat tagjainak száma a tíz főt meghaladja, azok, akik egymásnak közeli hozzátartozói, nem lehetnek egyidejűleg a társulat elnökségének, valamint a felügyelőbizottságának tagjai. Az alapszabályban az összeférhetetlenség egyéb eseteit is meg lehet határozni.

Megszűnik a tisztségviselő megbízatása a) a megbízás időtartamának lejártával; b) a tisztségviselő halálával; c) lemondásával; d) a közgyűlés által való felmentéssel; e) tagsági viszonyának megszűnésével, kivéve, ha e törvény vagy az alapszabály szerint a tisztség betöltésének a tagsági viszony nem feltétele. A társulat elnöke Az elnök az alapszabályban meghatározott időközönként, de évente legalább egyszer köteles beszámolni a legfőbb szervnek. A társulatot harmadik személyekkel szemben és a hatóságok előtt e törvény és az alapszabály által meghatározott keretek között az elnök képviseli. Az alapszabályban kell meghatározni a képviseletre jogosult további tisztségviselőket. Az elnökség A húsz főt meghaladó taglétszámú társulat az alapszabályban meghatározott számú, de legalább háromtagú elnökséget választ. Az elnökség gondoskodik a közgyűlés határozatainak végrehajtásáról, és ellátja azokat a feladatokat, amelyeket a törvény vagy az alapszabály a hatáskörébe utal. A felügyelőbizottság A társulat tevékenységének, illetve testületei és tisztségviselői működésének ellenőrzése céljából húsz fő feletti taglétszám esetén a társulat - az alapszabályban meghatározott létszámú, de legkevesebb háromtagú felügyelőbizottságot hoz létre. Tíz és húsz közötti taglétszám esetén - az alapszabály rendelkezésétől függően - felügyelőbizottságot vagy ilyen feladatkörrel tisztséget kell létesíteni. Tíz főnél kisebb létszámú társulat esetén az alapszabály a felügyelőbizottság feladatkörének ellátására tisztséget létesíthet. A felügyelőbizottság elnökét a bizottság tagjai maguk közül választják. A felügyelőbizottság o a társulat működésével és gazdálkodásával kapcsolatos bármely ügyet megvizsgálhat; o az elnököt, az elnökséget felhívhatja, hogy a jogszabályoknak vagy az alapszabálynak megfelelően járjanak el; o indítványozhatja az elnök az elnökség tagjainak felmentését, felelősségre vonását és a közgyűlés összehívását; o összehívja a közgyűlést, ha az elnök nem tesz eleget ez irányú kötelezettségének; o az éves beszámoló alapján véleményt nyilvánít a gazdálkodásról, a közgyűlés elé terjesztett más beszámolókról és jelentésekről; o javaslatot tesz a közgyűlésnek a tisztségviselők díjazásának megállapítására; o tevékenységéről a közgyűlésnek évente legalább egyszer beszámol. A tagsági jogviszony: társulati jogviszony o A társulat tagja csak az ingatlan-nyilvántartás szerint erdő művelési ágban nyilvántartott földrészlet tulajdonosa lehet. A természetben egybefüggő erdőterületen lévő más földrészlet tulajdonosának, illetve tulajdonosainak tagfelvételi kérelme nem utasítható vissza. Ugyancsak nem utasítható vissza annak a 121

o

o o

tulajdonosnak a tagfelvételi kérelme, akinek a tulajdonában levő erdőterület az önálló erdőgazdálkodási tevékenység végzésére alkalmatlan. A tagsági viszony - eltérő megállapodás hiányában - a névjegyzékbe való felvételről szóló határozattal a tulajdonjog átruházására irányuló jogügylet létrejöttének időpontjára visszamenőleges hatállyal jön létre. A tagsági viszony keletkezésére, fennállására és megszűnésére vonatkozó adatokat a társulati névjegyzék az ellenkező bizonyításáig - hitelesen tanúsítja. A társulati érdekeltség átruházásával vagy átszállásával a társulati tagság is átszáll a szerző félre.

A társulati érdekeltség (hasonló jogi absztrakció, mint az üzletrész volt a Kft.-nél) A társulati érdekeltség a társulat vagyonából való részesedésen kívül kifejezi a társulati tagot megillető szavazati jogot, valamint a társulat használatában vagy tulajdonában lévő erdőn fennálló használat mértékét (használati illetőség). + (nyilvánvalóan a kötelezettségeket is tartalmazza) A társulat a tagnak a társulati vagyonból való részesedéséről társulati érdekeltséget tanúsító igazolást állít ki. Az igazolásban fel kell tüntetni a tag tulajdonának a társulat használatában lévő összes erdőterülethez való arányát. A társulati érdekeltséget csak a tulajdonjoggal együtt lehet átruházni, valamint örökölni. A társulati érdekeltség alapján a tagot szervezeti és vagyoni jogok és kötelezettségek illetik meg, illetőleg terhelik. A szervezeti jogok o Szavazati jogok o A közgyűlésen a tagot a társulati érdekeltségéhez igazodó számú szavazat illeti meg. A közgyűlés határozatképes, ha azon az összes szavazatnak több mint a felét képviselő tag megjelent. o Tisztségviselési jog o A társulat tagja a törvény és az alapszabály szerint, határozott időtartamra, bármely tisztségre megválasztható. A vagyoni jogok o A társulati érdekeltség a társulat vagyonából való részesedés mértékét, illetőleg a társulat által elért eredményből való részesedés, továbbá a társulati tag helytállási kötelezettségét is kifejezi. A társulati névjegyzék A társulat a tagjairól névjegyzéket vezet, amelyben fel kell tüntetni a tag családi és utónevét (cégét), lakhelyét (telephelyét), tulajdona mértékét, valamint - társulati érdekeltségéhez igazodóan - az őt megillető szavazatok számát. A társulati érdekeltség átruházása A társulati érdekeltség átruházásával vagy átszállásával a társulati tagság is átszáll a szerző félre. A tagsági viszony keletkezésére, fennállására és megszűnésére vonatkozó adatokat a társulati névjegyzék - az ellenkező bizonyításáig - hitelesen tanúsítja. A tag tulajdonának (tulajdoni hányadának) élők közötti jogügylettel történő átruházása esetében e sorrendben elővásárlási joga van o ha társulat használatában természetvédelmi oltalom alatt álló erdőterület van, arra elővásárlási jog illeti meg az államot. Az államot megillető elővásárlási jogot - ha jogszabály másként nem rendelkezik - a természetvédelemért felelős miniszter által kijelölt szervezet gyakorolja. Ha az elővásárlási jog jogosultja az ajánlatra harminc napon belül nem nyilatkozik, úgy kell tekinteni, hogy elővásárlási jogát nem kívánja gyakorolni. a többi társulati tagnak, o a társulati tagnak o közös tulajdon esetén a tulajdonostárs elővásárlási joga mindenki másét megelőzi. Az elővásárlási jog gyakorlásának rendjét az alapszabály határozza meg. A társulat elnöke igazolást állít ki arról, hogy az elővásárlási jog gyakorlására az alapszabályban meghatározott módon került sor. Ennek hiányában a tulajdonjog átruházására irányuló szerződés semmis. 122

A társulat gazdálkodása A társulat a tulajdonában lévő vagyoni eszközökkel e törvény, az alapszabály, valamint a közgyűlés határozatai alapján önállóan gazdálkodik. Erdőgazdálkodási tevékenységnek minősül: o az erdészeti szaporítóanyag gyűjtése és előállítása, o az erdőtelepítés, o erdőfelújítás, o az erdőnevelés és o erdővédelem, o valamint a haszonvételek gyakorlása. A társulat közgyűlése az erdészeti hatóság által megállapított, illetőleg jóváhagyott erdőgazdálkodási üzemterv keretei között, az alapszabály szerint állapítja meg a társulati erdőben való gazdálkodás, valamint az erdei haszonvételek gyakorlásának részletes feltételeit. A társulat a bevételeiből fedezi kiadásait. Ha a kiadások a jövedelemből nem fedezhetők, a tagokra társulati érdekeltségeik arányában tagsági járulékot LEHET kivetni. A társulat gazdálkodásával kapcsolatos, e törvényben nem szabályozott kérdésekben a gazdasági társaságokra irányadó szabályokat kell megfelelően alkalmazni. A társulat megszűnésének esetei o a társulatnak csak egy tagja marad; o a társulat más társulattal egyesül; o a társulat két vagy több társulatra szétválik; o a társulatot felszámolják; o a cégbíróság megszűntnek nyilvánítja; o jogutód nélküli megszűnését határozza el. Az erdőbirtokossági társulat megszűnése esetén a társulat vagyonát a tagok között meg kell osztani, s a társulat tulajdonában lévő erdőterület társulati érdekeltségük arányában a tagok osztatlan közös tulajdonába kerül. A társulatok egyesülése Két vagy több társulat külön-külön tartott közgyűlésen, társulatonként számítva az összes szavazat kétharmadát kitevő szavazattöbbséggel elhatározhatja, hogy új társulattá egyesül vagy az egyik társulat a másikba beolvad. Az egyesülő társulatok együttes közgyűlésen megállapítják az egyesülés időpontját, az új társulat alapszabályát, a tagokat megillető társulati érdekeltség nagyságát, szükség szerint módosítják az alapszabályt és más belső szabályzatokat, továbbá megválasztják az új tisztségviselőket. Az egyesülő társulatokat megillető jogok és az azokat terhelő kötelezettségek az új (befogadó) társulatra szállnak át. A társulat szétválása A közgyűlés o az erdészeti hatóság, o védett természeti terület esetén a természetvédelmi hatóság hozzájárulásával o az erdő megosztásával érintett tagok kétharmados szavazattöbbségével elhatározhatja a társulat szétválását két vagy több társulatra. A közgyűlésen határozni kell a társulat vagyonának, valamint a társulat által használt erdőterületnek a megosztásáról. A tag annak az új társulatnak lesz a tagja, amely a tulajdonában lévő erdőterületet a szétválást követően használja.

123

A társulat jogutód nélküli megszűnése A társulat jogutód nélküli megszűnése esetében - kivéve, ha a társulatot a bíróság felszámolási eljárás során szünteti meg - végelszámolásnak van helye. A végelszámolást a társulat elnökségének tagjai végzik. A szavazatok legalább egytizedrészét képviselő társulati tagok kérhetik a cégbíróságtól más személy végelszámolóként való kirendelését. A társulat vagyonának értékesítéséből befolyó összegnek a követelések kielégítése után fennmaradó részét a társulati érdekeltség arányában a társulati tagok között fel kell osztani. Törvényességi felügyelet A társulat törvényességi felügyeletét a cégbíróság látja el. A cégbíróságnak a társulattal kapcsolatos eljárására a bírósági cégnyilvántartásról szóló jogszabályokat kell alkalmazni.

124

23, A hegyközség A hegyközségek köztestületként való létrehozásának az indoka, hogy a szőlő- és borgazdaság termékei eredetvédelmének szervezeti keretei létrejöjjenek. A hegyközség nem önkéntesen létrejött társaság, melyet a tagok egyesülési szándéka és az érdekvédelmi társulás létrehozásához fűződő alkotmányos alapjoggal való élés vezet. A hegyközség létrehozását törvény rendeli el, az abban meghatározott közfeladatok ellátására, közöttük a termékek származásvédelmének végzésére (KÉNYSZERTÁRSULÁS). A köztestület a magánjogban közjogi jogi személy, létrehozatalának célja határozza meg a jogképesség terjedelmét, amelynek lényege vagyonjogi jogképességében áll. A hegyközség kényszertársulat. Hegyközségi szervezetek • a hegyközségek, • hegyközségi tanácsok • Hegyközségek Nemzeti Tanácsa A hegyközség egy vagy több település termelői és felvásárlói által e tevékenységükhöz főződő közös érdekeik előmozdítására, valamint az általuk előállított termékek származás-, minőség- és eredetvédelmére létrehozott KÖZTESTÜLET. A hegyközség közjogi jogi személy. A közjogi személyt annak érdekében ruházzák fel jogi személyiséggel, hogy a polgári jogi forgalomban, feladatai révén részt vehessen. A hegyközség a polgári jogviszonyokban önálló jogalany és önállóan szerezhet tulajdont is. A hegyközség létre jöttéhez a bírósági nyilvántartásba vétel jogerőssé válása szükséges. 1. A hegyközség megalakítása és annak feltételei Minden olyan BORVIDÉKI TELEPÜLÉSEN, amelynek területén legalább ötszáz hektár árutermő szőlőültetvény van, valamint az ingatlanok legkevesebb tíz termelő használatában állnak hegyközség megalakítása kötelezettség. Ettől eltérni a hegyközségi tanács engedélyével lehet. A hegyközség megalakításában érdekeltek kötelesek bejelenteni magukat a települési önkormányzat jegyzőjénél. Ezt követően a jegyző tizenöt napon belül összeállítja az érdekeltek jegyzékét, amit harminc napra, az önkormányzat hirdetőtáblájára kifüggeszti. . Az alakuló közgyűlést előkészítő bizottság létrehozása előzi meg, melynek időpontjáról és helyéről kell az érdekelteket tájékoztatni. Az érdekeltek maguk közül választanak előkészítő bizottságot, amit szintén be kell, hogy jelentsenek a jegyzőnek. Az előkészítő bizottság készíti el a tagok névjegyzékét és az alapszabály tervezetét, s az alakuló közgyűlésre határnapot tűz ki, arról valamennyi, tagként számításba vehető érdekeltet írásban és hirdetményi úton, illetve a helyben szokásos más alkalmas módon is értesíti úgy, hogy azok az alakuló közgyűlésről legalább nyolc nappal korábban tudomást szerezhessenek. Az alakuló közgyűlésen megállapítják - a tagok névjegyzékét, - megalkotják az alapszabályt - tisztségviselőket választanak. Az alakuló közgyűlés határozatképes, ha a névjegyzék-tervezetbe felvettek több mint a fele jelen van. Amennyiben nem határozatképes, nyolc nap elteltével illetve maximum tizenöt napon belül, új alakuló közgyűlést kell összehívni, amely már akkor határozatképes, ha azon a névjegyzék-tervezetbe felvettek közül legalább tíz fő megjelenik. Az alapszabályt elfogadó határozat kivételével, egyszerű szótöbbséggel hozza meg határozatait.

125

Az alapszabályban határozzák meg a hegyközség szervezetének és működésének rendjét. Az alapszabálynak tartalmaznia kell o a hegyközség elnevezését és székhelyét, o hegyközséghez tartozó települések nevét, o a hegyközség célját és feladatait, o a képviseletre jogosultak megnevezését, o szervezetére és szerveinek működésére vonatkozó szabályokat, o a testületi szervek, a tisztségviselők feladat- és hatáskörét, megválasztásuk módját, megbízatásuk időtartamát és megszűnésének eseteit, o a gazdálkodásra vonatkozó alapvető szabályokat (költségvetés, járulékkivetés stb.). Az alapszabály elfogadásához és módosításához a közgyűlésen részt vevő tagok kétharmadának szavazata szükséges. Ezen túlmenően a közgyűlés ügyviteli szabályzatot is alkot. Az alakuló közgyűlésről készített jegyzőkönyvet a közgyűlés által választott elnök és jegyzőkönyvvezető írja alá, s két másik tag hitelesít. Az alapszabályt közjegyzői okiratba, vagy ügyvéd illetve jogtanácsos által ellenjegyzett okiratba kell foglalni. Ezt követően a hegyközség székhelye szerint illetékes megyei bíróságnál kell kérni a hegyközség nyilvántartásba vételét. A hegyközség a nyilvántartásba vétellel jön létre, az alapszabály elfogadásának napjára visszaható hatállyal. 2. A hegyközség szervezete A hegyközséget önkormányzatiság elvén nyugvó belső működés, testületileg strukturált szervezet jellemzi. A köztestületek szervezetét a testületi felépítés jellemzi, a feladatok megoldásához szükséges döntéseket a tagokból felállított testületi struktúra megosztott szerkezetben hozza meg. A stratégiai tulajdonosi irányítást a közgyűlés, az ügyvezetést a választmány, valamint, a tagsági felügyeletet az ellenőrző bizottság végzi. A közgyűlés hatáskörét a törvény és a törvény által adott szabályozási térben az alapszabály határozza meg. A törvény által szabályozott kérdésekben kizárólag a közgyűlés dönthet. A személyegyesülési szerveződési elvnek megfelelően a közgyűlésen minden tagot egy szavazat illet meg. A hegyközségek területi és országos szervet alkotnak, mely rendszer föderatív elven épül. A helyi, területi és országos szervezet azonos felépítésű, önálló önkormányzattal rendelkező egység, melyek egymástól függetlenek. Közgyűlés – legfőbb szerv A hegyközség legfelsőbb önkormányzati testülete a közgyűlés, amely a tagok összességéből áll, ahol mindenkit egy szavazat illet meg (1 tag 1 szavazat elve). A közgyűlést az alapszabályban meghatározott időközönként, de évente legalább egy alkalommal kell össze hívni. Amennyiben a tagok magas létszáma, lakóhelye illetve az alapszabályban meghatározott egyéb szempont indokolja évente több részközgyűlés is tartható. A részközgyűlési körzeteket is az alapszabályban kell meghatározni. A közgyűlés időpontjáról minden tagot írásban kell értesíteni (MEGHÍVÓ), melyben fel kell hívni a tag figyelmét arra, hogy a közgyűlés a megjelentek számára tekintet nélkül határozatképes lesz. A közgyűlés hatáskörét az alapszabályban kell meghatározni. A közgyűlést döntési jog illeti meg minden olyan ügyben, amelyet a törvény vagy az alapszabály nem utal a hegyközség más testületének vagy tisztségviselőjének hatáskörébe. A közgyűlés hatáskörébe tartozik az éves költségvetésnek megállapítása és a zárszámadás elfogadása, hegyközségi járulék mértékének meghatározása, a választmány tagjainak, az elnöknek, a hegybírónak, a hegyközségi tanácsi küldöttnek, továbbá az ellenőrző bizottság, valamint az alapszabály által létesített más bizottság tagjainak megválasztása. A közgyűlés kizárólagos hatáskörébe tartozik az alapszabály és más szabályzat, , köztük a szőlő-és bor termelési, feldolgozási, forgalmazási feltételit és rendjét szabályozó szakmai-hatósági elemeket vegyítő, un hegyközségi rendtartás megalkotása és módosítása. A rendtartásban (hegyszabályok) határozza meg azokat a szabályokat, melyek konkrétan kapcsolódnak a bor termeléséhez, készítéshez. Ezen kívül meg kell határozni a hegyszabályokat sértő cselekmények törvény szerinti jogkövetkezményeit is. A közgyűlés választja a tagok közül a meghatározott létszámú választmányt, majd ennek tagjai közül az elnököt. Az elnök a hegyközség elnöke is. Az elnök képviseli a hegyközséget a hatóságok és harmadik személyekkel szemben. 126

A választmány – ügyvezető szerv A választmány a közgyűlés határozatainak megfelelően irányítja a hegyközség működését. A választmány a közgyűlésnél gyakrabban, minimum kéthavonta ülésezik, s évente számot ad a közgyűlésnek.

A hegyközségi tisztségviselői o az elnök, o a hegybíró, o az ellenőrző bizottság elnöke, (érdekes módon nem felügyelőbizottságnak nevezi a törvény, holott tartalmilag ugyanazokat a feladatokat látja el) o illetve az alapszabályban meghatározott más tisztséget betöltő személy, mint pl. az alelnök. Nem tölthet be tisztségviselői pozíciót az - aki nem tagja a hegyközségnek, - aki cselekvőképességet kizáró vagy korlátozó gondnokság alatt áll, -továbbá az, akit szándékos bűncselekmény elkövetése miatt elítéltek és az ebből fakadó hátrányos jogkövetkezmények alól még nem mentesült. E feltételek aló egyedül a hegybíró képez kivételt, de csak abban a tekintetben, hogy a tisztség betöltéséhez nem szükséges a tagság. Összeférhetetlenségi oknak minősül, ha a hegyközségen belül a tisztségviselő közeli hozzátartozója, élettársa is ilyen pozíciót tölt be. Ezt az egy okot nevesíti a törvény, de ezenkívül felhatalmazást ad további összeférhetetlenségi okok megállapítására is az alapszabályban. A hegybíró A hegybíró pedig ennél a tisztségénél fogva tagja a választmánynak. A hegybíró a felelős a közgyűlés és a választmány határozatainak végrehajtásáért, valamint a közigazgatási ügyek viteléért. A hegybíró feladatkörébe tartozik: o a választmány, a közgyűlés üléseinek előkészítése, o vezeti a tagi névjegyzéket, intézkedik a névjegyzékbe történő felvétel illetve abból való törlés iránt, o munkáltatói jogokat gyakorol a hegyközség alkalmazottaival szemben, o vezeti a telepítési és kivágási nyilvántartásokat, o a telepítési jogokról nyilvántartást vezet o ellenőrzi az ültetvénykataszterek állapotát és az engedély nélkül telepített ültetvényekről értesíti a növénytermesztési hatóságot, o a hegyközséget terhelő adatszolgáltatási kötelezettségnek tesz eleget. A hegybíró közigazgatási jogkörében eljárva a szőlő, az asztali bor és a meghatározott termőhelyről származó minőségi bor származási bizonyítványát adja ki. Aki a bizonyítványt vagy más hegybíró által kiadandó igazolást, nem az előírt határidőben kér ki, minimum 5000 maximum 500000 Ft-os mulasztási bírság megfizetésével kaphatja meg. A hegybíró minden választmányi ülésen beszámol, ennek hiányában pedig minden közgyűlésen. A hegybírót pályázat alapján a választmány jelöli, és a közgyűlés választja meg. A hegybírói tisztség betöltéséhez külön feltételeket határoz meg a törvény. Hegybíróvá csak az olyan büntetlen előéletű személyt lehet megválasztani, aki megfelelő szakmai képzettséggel rendelkezik, illetve közigazgatási alapvizsgát tett vagy meghatározott határidőn belül tenni fog. Körhegybíróság Körhegybíróság kialakítására is lehetőséget ad a törvény. Ennek főleg akkor van szerepe, ha egy hegyközség nem képes fenntartani anyagilag egy hegybírót, mivel a hegybírót díjazás illeti meg. Ehhez csatlakozni illetve ebből kiválni általában, az év első napjával lehet, úgy hogy legalább három hónappal előre tájékoztatta az érdekelteket a kiválni illetve csatlakozni kívánó község. Ettől a diszpozitív rendelkezéstől tagok közös megállapodással eltérhetnek. 127

Maximum három hegyközség alakíthat ki körhegybíróságot, melyben való részvételről a legfőbb döntéshozó szervük dönt. A részletekben való megállapodás a választmányok feladatkörébe tartozik. Megállapodnak a székhelyről, a bíró választásáról, feladatainak ellátási módjáról, szervezeti feltételrendszerről és a költségekhez való hozzájárulás mértékéről, módjáról. Ezt követően a megállapodást megküldik a tanácsnak és a mezőgazdasági igazgatási szervnek tájékoztatásul. A körhegybírót is pályázat útján, községenként egyenként megválasztva nevezik ki. A tisztség elnyeréséhez a leadott szavazatok többsége elegendő. Ellenőrző bizottság, illetve ellenőrző biztos A hegyközségek szervezetében jelentő szereppel rendelkezik a közgyűlés által, a tagokból választott minimum háromtagú ellenőrző bizottság, illetve „ellenőrző biztos”. Az ellenőrző biztost abban az esetben választják, ha a taglétszám harminc fő alatti. A bizottságot, tisztségviselőt utasítani nem lehet. E szerv kizárólag a közgyűlésnek tartozik felelősséggel. Feladatuk a törvényességi és gazdasági ellenőrzés. E kötelezettség teljesítéséhez szükséges tájékoztatást illve iratbetekintést kérhet. Az eljárása során tett megállapításait, észrevételeit és javaslatait közli az érintett féllel, súlyosabb esetben összehívatja a közgyűlést. Legalább ötévente pedig független könyvvizsgáló igénybe vételével köteles a hegyközség gazdálkodását megvizsgáltatni. A közgyűlés köteles az ellenőrző szervezet tisztviselő véleményének kikérésére az éves beszámoló és költségvetés elfogadásához. Egyeztetési és véleményezési jogkör illeti meg a bizottságot, tisztségviselőt azokban az esetekben, amikor bejelentés érkezik a község valamely határozatával szemben. Ezeken a szerveken kívül a hegyközség alapszabálya további szerveket is meghatározhat, melyek feladatkörét, további testületekhez, tisztségviselőkhöz való viszonyát meg kell állapítani. 3. A hegyközségi tagsági viszony o A köztestület nyilvántartott tagsággal rendelkező szervezet. o Szőlészeti és borászati termelő- illetve felvásárló-tevékenység borvidéki településen csak hegyközség tagjaként folytatható, nem borvidéki településen pedig csak akkor, ha a termelő, illetve felvásárló eleget tett a külön jogszabály szerinti nyilvántartásba vételi kötelezettségének. o A tagsági viszony nem feltétlenül jelent tényleges személyes közreműködést a köztestület szerveiben, a jogok képviselő útján is gyakorolhatóak. A tagoknak döntő befolyásuk van a köztestület ügyei tekintetében. A saját ügyeit intéző tagság a legfontosabb elhatárolási ismérve a köztestületnek az állami és önkormányzati szervektől. o A hegyközségi tagság léte vagy nem léte nem függ össze a tag lakóhelyével illetve gazdasági társaság esetén annak székhelyével. Ezért taggá válik az a termelő (árutermő szőlőt termel), aki a tevékenységét hegyközség működési területén végzi, és az a felvásárló, aki egy naptári éven belül ezen a területén szőlőt, mustot, bort vásárol. A termelő, illetve a felvásárló nem csak egy hegyközségnek tagjává válik tevékenysége által, hanem mindegyiknek, melynek területén tevékenységét végzi. o A kötelező tagságon túl, a törvény önkéntes tagságra is lehetőséget nyújt. Bárki válhat taggá, aki a hegyközség területén maximum ezer négyzetméter területű szőlőt művel. Tagsági viszony keletkezésének időpontja A tagsági viszony annak a hónapnak az első napjával keletkezik tagsági viszonya a borvidéki településeken lévő termelőnek illetve felvásárlónak, amelyben a tevékenységét megkezdi. A tagsági viszony keletkezésének másik időpontja, új telepítésű szőlő esetén, az engedély jogerőre emelkedésének napja. Tagsági jogok és kötelezettségek Szervezeti jogok A tagokat, a tagsági viszonyukból fakadó jogok illetik meg és kötelezettségek terhelik. A tagoknak joguk van szavazati és tanácskozási joggal részt venni a közgyűlés ülésein, illetve igénybe vehetik a hegyközség által nyújtott szolgáltatásokat. Ezen kívül jogosultak tisztségviselői pozíció betöltésére, ezt azonban, ellentétben a két előbbi jogosultsággal, kizárólag személyesen láthatják el. A hegybírói tisztség az egyetlen, melyet több hegyközségben is betölthetnek a tagok. 128

Tulajdonosi hatalmassági jogok A tagnak elővásárlási, és előhaszonbérleti joga a van szőlő termőhelyi kataszterében nyilvántartott szomszédos termőföldre, ha e jog érvényesítését megelőző 24 hónapban folyamatos tagsági viszonnyal rendelkezett. Forgalmazási célból eredetvédelmi igény A hegyközség tagja illetve nem borvidéki területen az a felvásárló, termelő, aki eleget tett a nyilvántartásba vételi előírásoknak, valamint a járulék megfizetési és adatszolgáltatási kötelezettségének, kaphat származási bizonyítványt. Kötelezettségek A tagot a jogosultságai mellet a következő öt kötelezettség terheli: o köteles hegyközségi járulék megfizetésére, o az alapszabályban és más szabályzatban előírtaknak megfelelő magatartás tanúsítására és termelőtevékenységének rendtartásban meghatározott módon történő elvégzésére o valamint adatszolgáltatásra a hegyközség irányába, o nyilvántartást köteles vezetni szőlőterületéről és szőlőtermeléséről, o un. pincekönyvet kell vezetnie az értékesítésre szánt bor termeléséről, raktározásáról, forgalmazásáról, bor tárolására alkalmas eszközeiről, és az ehhez szükséges tárolótérről. 4. A hegyközség feladatai A hegyközség közfeladatot ellátó szervezet. A közfeladat feladat, amelyet egyébként az államnak vagy helyi önkormányzatnak kellene megvalósítania. A közfeladat közigazgatási feladat, melynek ellátásához a hegyközségnek megfelelő hatáskörrel kell rendelkeznie. A szőlészet, borászat szabályait érintően, saját tagjaira vonatkozóan alkot szabályokat, melyeket megfelelően szankcionál is. A belső szabályozás kiterjed a tagok által végzett gazdasági, szakmai tevékenységre. A köztestületekről, így a hegyközségről rendelkező szabályozás felhatalmazást ad normatív aktusok meghozatalára, amelyek nem lehetnek ellentétesek jogszabállyal. Ezek a tagok életviszonyaira, szakmájukra vonatkozó rendelkezések lehetnek. A hegyközségeket, mint köztestületeket a tagjaikra előírt normatív aktusok alkotása és a döntési ügyekben adott egyetértési jog kapcsolja az államigazgatásba. A szervezet határozatait a bíróság vizsgálhatja felül. A minőségvédelemi feladatainak ellátása érdekében összehangolja tagjai szőlészeti és borászati szakmai tevékenységét. Kapcsolatot tart a vámhatósággal, ennek körében adatokat szolgáltat részére a termelőnek a szőlőterületére, fajtáira, a tárgyévi termésmennyiségére és felhasználására vonatkozóan. Ezen kívül adatot szolgáltat megkeresésre közigazgatási szervek illetve az ellenőrzésben részt vevő szervezetek részére, valamint a számítógépes nyilvántartásában foglalt adatokat rendszerezve és összegezve, de egyedileg nem azonosítható módon a hegyközségi tanácshoz továbbítja. A működési területéhez tartozó szőlők őrzését biztosítja, a helyi önkormányzatok segítségével. Ellenőrzési feladatinak körében a jogszabályok és a rendtartásra vonatkozó szabályok betartását vizsgálja, melyről jegyzőkönyvet készít. A rendtartásokban (hegyszabályokban) határozzák meg a célszerű termelés, ültetés, borkészítés, szüretelés szabályait, közös növényvédelmi előírásokat. A rendtartás betartásának ellenőrzését követően, amennyiben szabályszegés történt, annak tényét határozattal megállapítja. Ebben a tagot a jogellenes állapot megszüntetésére, meghatározott cselekvés teljesítésére, valamitől való tartózkodásra kötelezheti, vagy bírsággal sújthatja. A területén belül önállóan, a jogszabályok keretein belül meghatározhatja a telepíthető szőlőfajtákat, továbbá fajtánként az egységnyi területen termelhető szőlő, must és bor mennyiségét, a legalacsonyabb szüretelési mustfokot. Eljár a település termékeinek származásvédelmét sértő cselekmények esetében, ezáltal is védi termelőinek érdekeit, valamint közérdekű információkról tájékoztatja tagjait. A borhamisítás elleni védekezés terén a bort hamisító vagy hamis termékjelölést alkalmazó tagot határozattal eltilthatja a településre, termőhelyre utaló származásmegnevezés, illetve a „különleges minőségű bor”, a „minőségi bor”, valamint a „tájbor” minőség-megjelölés alkalmazásától. 129

Szakmai tevékenységének körében szolgáltatásokat illetve szaktanácsadást nyújt, tagjai gazdálkodásának elősegítése érdekében illetve rendezvényeket, helyi borversenyeket szervez. Ezen kívül kötelező érvényű szakmai szabályokat állapíthat meg, melyek betartását ellenőrizheti. Képviseleti jogkörében eljárva a szőlő termőhelyi kataszterbe tartozó tulajdonosok nevében kezdeményezheti a vadászati hatóságnál, hogy a külterületen lévő zártkerti ingatlant vadászterületté minősítsék. Ehhez kapcsolódóan jogosult képviselni a tulajdonosokat a vad védelméről, a vadgazdálkodásról, a vadászatról szóló törvénynek a jegyzőre előírt rendelkezései szerint. Eljár a hatáskörébe utalt közigazgatási ügyekben illetve javaslattételi és véleményezési jogkörrel részt vesz a szőlő- és borgazdálkodással kapcsolatos közigazgatási ügyekben. A szőlő művelési ágban nyilvántartott földterület esetén, a művelési ág megváltoztatásához hegyközségi engedély szükséges. 5. A hegyközség működéséhez szükséges pénzügyi források o A hegyközségek non-profit szervezetek. A tagok döntése alapján, a tagok érdekében folytat szakmai koordinációt, eredetellenőrzéssel és minőségvédelemmel kapcsolatos tevékenységet. A törvény kifejezetten megtiltja, hogy e szervezetek üzletszerű, gazdasági tevékenységet végezzenek. A szervezet létrehozhat közhasznú társaságot. Ebben az esetben a tagok nem profit szerzési céllal gazdálkodó szervezetet hozhatnak létre. o A hegyközség működéséhez szükséges költségeket a bevételeiből fedezi. A hegyközség bevételei több forrásból keletkeznek. Ide tartozik a járulék, az általa nyújtott szolgáltatásért fizetendő díjak, költségvetési pénzeszközök, melyek törvény által átadott feladatok ellátásához szükségesek, adott esetben a tagokra kiszabott pénzbírságok, adományok, illetve az alapszabályban meghatározott egyéb bevételek. o A hegyközség legfontosabb bevételi forrása a hegyközségi járulék. Az erről szóló határozatnak a tagra vonatkozó részét írásban kézbesíteni kell, mely tartalmazza a járulék összegét és esedékességét. A járulék ki nem fizetése esetén adók módjára kell behajtani. Látható, hogy a járulék nem adó, nem az állam határozza meg, szedi be, ugyanakkor meg nem fizetése esetén közadók módjára kell beszedni. Az a tag, aki nem fizeti meg a járulékot, nem igényelhet származási bizonyítványt. A hegyközség további bevételét alkotja még a hegyközség által nyújtott szolgáltatások díja, a feladatok ellátásához adott költségvetési pénzeszköz, a bírságok, adományok és az alapszabályokban meghatározott egyéb bevételek. 6. A hegyközségek megszűnése A hegyközségek megszűnésének többféle módja van. Összeolvadás esetén, az összeolvadni kívánó hegyközségek megszűnnek, s vagyonuk, jogosítványaikkal együtt az új hegyközségre, mint közös jogutódjukra száll át. Kötelező összeolvadásra kerül sor, ha o azok a települések, melyeken a hegyközségek találhatóak, egyesülnek, o a szomszédos hegyközséggel kell annak a hegyközségnek egyesülni, melynek hegyközség alakítási feltételei, a megalakítás után megszűnnek. Az egyesülés fogalmába az összeolvadáson túl, a beolvadás is beletartozik. Az így létrejött hegyközség alakuló közgyűlést tart, melyet a tagokból alakult páratlan számú, de legalább háromfős ellenőrző bizottság hív össze. A közgyűlés határozatképességéhez a tagok felének jelenléte szükséges. Ha nem lesz határozatképes, akkor 15 napon belül új közgyűlést kell összehívni, mely már tíz tag részvételével határozatképes lesz. Beolvadásról akkor beszélhetünk, ha egy, a beolvadni kívánó hegyközség megszűnik oly módon, hogy vagyona és jogosítványai az átvevő hegyközségre, mint jogutódra szállnak, de a jogutód székhelye és elnevezése változatlanul fennmarad. Erre akkor kerülhet sor, ha a befogadó hegyközség létszáma és szőlőterülete is nagyobb, mint a beolvadni kívánó hegyközségé. A beolvadásnak is van kötelezően előírt formája. Akkor kötelező, ha egy borvidéken lévő település, olyan településrészt vesz át, melyen hegyközség működik. Az egyesülő, akár beolvadással, akár összeolvadással, hegyközségek közgyűlései egyenként döntenek az egyesülésről, ha az nem kötelező. A szavazást követően a hegyközségek egyesülési szerződést kötnek. A szerződésben vagyoni viszonyaikat rendezik, s az okiratok illetve adatok átadásáról is rendelkeznek. 130

Ezeken túlmenően a hegyközség megszűnhet úgy, hogy több önálló hegyközségre szétválik. Ehhez szükséges, hogy az így létrejövő önálló hegyközségek megfeleljenek a törvényben előírt kógens szabályoknak. A szétválásról hozott határozatban kell a vagyoni viszonyokat illetve a jogokat és kötelezettségeket rendezni. Amennyiben ezekről nincs külön rendelkezés, úgy azok a vagyon megosztás szerint fognak a jogutód hegyközségekre átáramolni. A hegyközség megszűnik akkor is, ha a bíróság feloszlatja illetve abban az esetben, ha a településnek, melyen a hegyközség működik, a borvidéki besorolását törlik, de csak akkor, ha kizárólag az adott településen működik a hegyközség.

131

24, A termőföld, a talaj fogalma; A termőföld földhasználati zónái (művelési ág, és annak megváltoztatása) A törvény hatálya (Tft.) 1. § (1) A törvény hatálya kiterjed az ország területén levő valamennyi termőföldre. 2. § (1) E törvény a termőföld tulajdonjogának megszerzésére, illetőleg a szerzés tilalmára, a termőföldek használatára, a birtoktagok kialakítására és a földhasználati nyilvántartásra vonatkozó rendelkezéseket állapítja meg. (2) A termőföldre vonatkozó rendelkezéseket - a haszonbérletre e törvényben megállapított szabályok kivételével alkalmazni kell a mező-, erdőgazdasági művelés alatt álló belterületi földre is. (3) A tulajdonos kérelmére, illetőleg az ingatlanügyi hatóság megkeresésére az építésügyi hatóság igazolja, hogy a mező-, erdőgazdasági művelés alatt álló belterületi föld kialakított építési teleknek vagy építési területnek minősül-e. (4) E törvény rendelkezéseit a Nemzeti Földalapba tartozó földrészleteket érintően csak akkor kell alkalmazni, ha a Nemzeti Földalapról szóló törvény eltérő szabályokat nem állapít meg. Termőföld fogalma: o az a földrészlet, o amelyet a település külterületén o az ingatlan-nyilvántartásban • szántó, • szőlő, • gyümölcsös, • kert, • rét, • legelő (gyep), • nádas, • erdő, • fásított terület művelési ágban • vagy halastóként tartanak nyilván. Talaj fogalma: A Föld szilárd felszínének élő közege, aminek legfontosabb tulajdonsága a termékenység. Feltételesen megújuló természeti erőforrás. Tanya fogalma: • A település külterületén lévő mezőgazdasági termelés (növénytermesztés és állattenyésztés, továbbá az ezekkel kapcsolatos termékfeldolgozás és terméktárolás) céljára létesített • lakó- és gazdasági épület, épületcsoport • és az azonos helyrajzi szám alatt hozzá tartozó, • legfeljebb 6000 m2 területű föld együttese. Mező-, erdőgazdasági művelés alatt álló belterületi föld: • az a földrészlet, • amelyet a település belterületén • az ingatlan-nyilvántartásban o szántó, o szőlő, o gyümölcsös, 132

o o o o o o o

kert, rét, legelő (gyep), nádas, erdő, fásított terület művelési ágban vagy halastóként tartanak nyilván.

Termőföldvédelem • 1, termőföld mennyiségének védelme – földvédelem • 2, termőföld minőségének védelme – talajvédelem MŰVELÉSI ÁGAK 1, Szántó – szántóterület 2, Rét – füves területet, amit kaszálni kell 3, Legelő – füves területet, amelynek fűtermését rendszeresen legeltetéssel hasznosítják 4, Szőlő – termesztett főnövény a szőlő 5, Kert – zöldségfélével, virág- vagy dísznövénnyel beültetett +vegyesen hasznosított területet 6, Gyümölcsös – termesztett főnövény gyümölcsfa, vagy gyümölcstermő bokor 7, Nádas – ipari, építkezési vagy mezőgazdasági felhasználásra alkalmas nád vagy gyékény terem 8, Erdő – erdei fafajokkal fedett 5000 m2-t elérő, vagy nagyobb terület 9, Fásított terület – 400 m2-t elérő, 1500 m2-nél kisebb kiterjedésű facsoport területét v erdősáv 10, Halastó – vízi létesítmény, amit a vízügyi hatóság engedélyével haltenyésztésre használnak A művelési ág megváltoztatása Fvt. 3. § A termőföld művelési ágának megváltoztatását - az erre vonatkozó külön jogszabály rendelkezéseinek megfelelően - be kell jelenteni az ingatlanügyi hatóságnak, amely a bejelentés elmulasztása esetén földvédelmi bírsággal sújtja a földhasználót. Fvt. 4. § Ha a földhasználati nyilvántartásban nincs bejegyzett földhasználó, a földvédelmi bírságot a tulajdonossal (az állam tulajdonosi jogait gyakorló szervvel, vagyonkezelővel) szemben kell kiszabni. Ha az érintett földrészletnek a földhasználati nyilvántartás szerint több földhasználója van, illetőleg az érintett földrészlet közös tulajdonban áll, a földvédelmi bírság megfizetésének kötelezettsége a földhasználókat, illetőleg a tulajdonosokat egyetemlegesen terheli. Tft. 41. § A termőföld művelési ágának megváltoztatását - az erre vonatkozó külön jogszabály rendelkezéseinek megfelelően - be kell jelenteni a földhivatalnak. 42. § (1) Természetvédelmi oltalom alatt álló termőföld művelési ágának megváltoztatásához a természetvédelmi hatóság engedélyét be kell szerezni, s azt a művelési ág megváltoztatásának földhivatalhoz történő bejelentéséhez csatolni kell. (2) A termőföld művelési ágának az (1) bekezdésben előírt engedély nélküli vagy az engedélytől eltérő megváltoztatása esetén a földhasználó köteles a területet az ingatlan-nyilvántartás szerinti művelési ágba visszaállítani és az előírt földvédelmi bírságot megfizetni. (3) Az ingatlan-nyilvántartás szerinti művelési ág visszaállításának kötelezettségét megállapító határozatot a természetvédelmi hatóság megkeresésére a földhivatal hozza meg. (4) Az ingatlan-nyilvántartás szerinti művelési ág visszaállításának kötelezettsége alól, kérelemre, a természetvédelmi hatóság állásfoglalásának figyelembevételével, a földhivatal felmentést adhat. 43. § A hasznosítással kapcsolatos kötelezettségek betartását, illetőleg az ideiglenes és mellékhasznosítást a földhivatal rendszeresen ellenőrzi. A jegyző a hasznosítási kötelezettség tudomására jutott megsértéséről értesíti a földhivatalt.

133

Földminősítés 56/A. § A földminősítés az az eljárás, amelynek során a termőföldek minőségi osztálya és kataszteri tiszta jövedelme (aranykorona értéke) megállapításra kerül. 56/B. § (1) A termőföldek egytől nyolcig terjedő minőségi osztályát osztályba sorozással kell megállapítani. (2) Az osztályba sorozás osztályozási vidékenként (becslőjárásonként) és településenként kijelölt mintatérhálózat alapján történik. 56/C. § A termőföld kataszteri tiszta jövedelmét a minőségi osztály, a kataszteri tiszta jövedelmi fokozat és a területnagyság figyelembevételével kell meghatározni. 56/D. § (1) A földminősítéssel kapcsolatos feladatok végrehajtását (mintaterek elhelyezése, megközelítése, osztályba sorozási munkák) az érintett ingatlan tulajdonosa tűrni köteles. A földminősítési munkák végzéséről az ingatlan tulajdonosát (használóját) előzetesen értesíteni kell. A tűrési kötelezettséget a körzeti földhivatal, szükség esetén, határozatban rendelheti el. (2) A földminősítést végzőnek erre való jogosultságát igazolnia kell. (3) A földminősítési munkák az ingatlan rendeltetésszerű használatát csak a szükséges mértékben akadályozhatják. (4) A földminősítési munkák során az ingatlan tulajdonosának okozott kárt a földminősítést végző szervezet köteles megtéríteni. A termőföldekkel kapcsolatos ügyekben eljáró szervek 57. § A termőföldekkel kapcsolatos ügyekben - ha e törvény és más jogszabályok eltérően nem rendelkeznek - a következő földügyi hatóságok járnak el: a) első fokon a termőföld fekvése szerint illetékes körzeti földhivatal, b) másodfokon a megyei földhivatal.

134

25, A földhasználati kötelezettség jelentése, formái HASZNOSÍTÁSI KÖTELEZETTSÉG ÉS ANNAK ELLENŐRZÉSE A mindenkori földhasználó részére a termőföld hasznosítása nem csupán jogosultság, hanem kötelezettség is. A termőföld hasznosítása és védelme egymással szorosan összefügg. A Tfvt.-nek a földhasznosításra vonatkozó rendelkezései kiterjednek a mező-, erdőgazdasági művelés alatt álló földekre, és – bizonyos esetekben, ha a Tfvt. így rendelkezik – a termőföldnek nem minősülő ingatlanokra is. A TERMŐFÖLD VÉDELMÉRŐL SZÓLÓ TÖRVÉNY RENDELKEZÉSEI: A hasznosítási kötelezettség nem jelent „kényszerhasznosítási” kötelezettséget, mivel a törvény – főszabály szerint – a földhasználó számára választási jogot enged. Így a földhasználónak a termőföldet a választása szerint vagy a művelési ágának megfelelő termeléssel kell hasznosítania vagy termelés folytatása nélkül – a talajvédelmi előírások betartása mellett – a gyomnövények megtelepedését és terjedését kell megakadályoznia. A választási joggal kapcsolatos főszabály alól kivétel a szőlő és a gyümölcsös ültetvény, mert ezeket kizárólag a művelési águknak megfelelő termeléssel hasznosíthatja a földhasználó. Hatósági engedéllyel lehet a) termőföld (1) bekezdésben foglaltaknak megfelelő hasznosításától időlegesen vagy véglegesen úgy eltérni, hogy az a továbbiakban mezőgazdasági hasznosításra alkalmatlanná válik; b) a külterületi földet belterületbe vonni; c) a mezőgazdasági művelés alatt álló belterületi földet céljának megfelelően felhasználni; d) nem talajvédelmi jellegű védelmi erdőt telepíteni (a továbbiakban együtt: MÁS CÉLÚ HASZNOSÍTÁS). (3) A termőföld művelési ágának változásával járó meliorációhoz az ingatlanügyi hatóság véleményét már a tervezésnél be kell szerezni. (4) Szőlőt és gyümölcsöst a művelési ágának megfelelő termeléssel kell hasznosítani. Gyümölcstermesztési célú hasznosítás 40/A. § (1) Az 1500 m2-nél nagyobb területen gyümölcsfaültetvény, valamint 500 m2-nél nagyobb területen bogyósgyümölcs ültetvény csak engedéllyel telepíthető a külön jogszabályban meghatározott Nemzeti Fajtajegyzékben vagy Szállítói Fajtajegyzékben szereplő fajtákkal. Az általános hasznosítási kötelezettség mellett a Tfvt. ismeri az ideiglenes hasznosítási, a mellékhasznosítási és az újrahasznosítási kötelezettséget is. Az ideiglenes hasznosítási kötelezettség akkor áll fenn, ha a termőföldnek a más célú hasznosítását a földhivatal már engedélyezte, de a termőföld tényleges igénybevételét az arra jogosult még nem kezdte meg. Ez esetben a földhasználó köteles a föld engedélyezett célú tényleges felhasználásáig a hasznosítási kötelezettségnek eleget tenni. A mellékhasznosítási kötelezettség szerint a használó köteles a termőföldnek nem minősülő földön a növényzet gondozását rendszeresen elvégezni, ha ez a föld más célú hasznosításának megfelelő terület-felhasználást nem akadályozza. Az újrahasznosítási kötelezettség alapján a más célú hasznosítás megszüntetése után a használó köteles a területet mező- vagy erdőgazdasági művelésre alkalmassá tenni és annak műveléséről gondoskodni. Ezen kötelezettség előírásával a törvényalkotó azt a célt kívánta elérni, hogy a művelés alól kivett területeket – ha megszűnt annak célja szerinti felhasználása – tegyék alkalmassá mező- vagy erdőgazdasági művelésre, s ezáltal minél több terület kerüljön „visszaállításra” mező-, erdőgazdasági hasznosítású területként, növelve ezzel elsősorban a termőföldek mennyiségét. 135


Az újrahasznosítás megvalósítása a földhivatal jóváhagyásához kötött. Az erre vonatkozó hatósági eljárás a következőképpen kerül lefolytatásra.
A más célú hasznosítás megszüntetését az igénybevevő köteles a földhivatalnak bejelenteni. A bejelentéshez mellékelni kell az újrahasznosítás érdekében elvégzendő munkákra készített tervet. Művelés alól kivett terület újrahasznosítására készített tervet – a bányaterületekre vonatkozó tervek kivételével – a földhivatal hagyja jóvá, és az erről szóló határozatában megállapítja az újrahasznosítás célját, valamint előírja az újrahasznosítás érdekében az igénybevevő kötelezettségeit.
Az újrahasznosítására készített terv földhivatal által történő jóváhagyására vonatkozó eljárásban minden esetben szakhatóságként működik közre talajvédelmi jogkörben a Mezőgazdasági Szakigazgatási Hivatal (MgSzH). Továbbá ha a földrészlet az ingatlan-nyilvántartás szerint országos jelentőségű védett természeti területnek vagy Natura 2000 területnek minősül, akkor a környezetvédelmi, természetvédelmi és vízügyi felügyelőség, illetve ha a földrészlet az ingatlan-nyilvántartás szerint fokozottan, vagy kiemelten védett régészeti lelőhelynek, vagy műemléki területnek minősül, vagy azon műemlék van, a kulturális örökségvédelmi hivatal területi szerve is közreműködik szakhatóságként.
Az újrahasznosítás megvalósítását a földhivatal a talajvédelmi hatósággal (MgSzH) lefolytatott közös helyszíni ellenőrzés keretében ellenőrzi. A hasznosítási, az ideiglenes hasznosítási, és a mellékhasznosítási kötelezettség teljesítését a földhivatal rendszeresen ellenőrzi. Az ellenőrzésre hatósági ellenőrzés keretében kerül sor, melyet a földhivatalok úgynevezett határszemle során végeznek, s amelynek végrehajtása értelemszerűen a mezőgazdasági évhez igazodik (tavasztól őszig terjedő időszakban). A határszemlét a földhivatalok minden évben az ország erdő nélküli termőföldterületének hozzávetőlegesen 20 %-án végzik el, így lényegében 5 évente az erdő művelési ágú területek kivételével valamennyi termőföld ellenőrzésére sor kerül. Megjegyzendő, hogy a határszemle ellenőrzések kiterjednek további kötelezettségek, illetve jogszabályi előírások betartásának az ellenőrzésére is. Ennek alapján a földhivatalok ellenőrzik például a termőföld engedély nélküli más célú hasznosítását, a be nem jelentett művelési ág változásokat is. Mulasztáskor földvédelmi bírságot lehet kiszabni. Földhasználónak minősül az a természetes személy vagy szervezet, aki (amely): • a földhasználati nyilvántartásban földhasználóként került bejegyzésre, vagy a külön törvény szerinti földhasználati bejelentési kötelezettség hiányában földhasználatra jogosító érvényes szerződés vagy haszonélvezet alapján a földet használja, • beruházó: a beruházási tevékenység engedélyese, a beruházás megvalósulását követően az üzemeltető. Beruházásnak minősül a számvitelről szóló törvény szerint termőföldön megvalósuló, agy arra hatást gyakorló tevékenység; • előbbi hiányában a tulajdonos; A TERMŐFÖLD HASZNOSÍTÁSA A művelési ág megváltoztatása 3. § A termőföld művelési ágának megváltoztatását - az erre vonatkozó külön jogszabály rendelkezéseinek megfelelően - be kell jelenteni az ingatlanügyi hatóságnak, amely a bejelentés elmulasztása esetén földvédelmi bírsággal sújtja a földhasználót. 4. § Ha a földhasználati nyilvántartásban nincs bejegyzett földhasználó, a földvédelmi bírságot a tulajdonossal (az állam tulajdonosi jogait gyakorló szervvel, vagyonkezelővel) szemben kell kiszabni. Ha az érintett földrészletnek a földhasználati nyilvántartás szerint több földhasználója van, illetőleg az érintett földrészlet közös tulajdonban áll, a földvédelmi bírság megfizetésének kötelezettsége a földhasználókat, illetőleg a tulajdonosokat egyetemlegesen terheli. 136

Hasznosítási kötelezettség, ideiglenes hasznosítás, mellékhasznosítás 5. § (1) A földhasználó - ha e törvény másként nem rendelkezik, választása szerint - köteles a termőföldet művelési ágának megfelelő termeléssel hasznosítani, vagy termelés folytatása nélkül a talajvédelmi előírások betartása mellett a gyomnövények megtelepedését és terjedését megakadályozni (HASZNOSÍTÁSI KÖTELEZETTSÉG). (2) Szőlőt és gyümölcsöst a művelési ágának megfelelő termeléssel kell hasznosítani. (3) Ha a termőföld más célú hasznosítását engedélyezték, a földhasználó köteles a termőföld engedélyezett célú felhasználásáig a hasznosítási kötelezettségét teljesíteni (IDEIGLENES HASZNOSÍTÁS). (4) A földhasználó köteles a termőföldnek nem minősülő ingatlanon a növényzet gondozását rendszeresen elvégezni, ha ez az ingatlan más célú hasznosításának megfelelő területfelhasználást nem akadályozza, illetőleg nem korlátozza (mellékhasznosítás). (5) Az (1)-(4) bekezdésben előírtakat az ingatlanügyi hatóság rendszeresen ellenőrzi. Mulasztás esetén az ingatlanügyi hatóság földvédelmi bírsággal sújtja a földhasználót. Ha a földhasználati nyilvántartásban nincs bejegyzett földhasználó, a földvédelmi bírságot a tulajdonossal szemben kell kiszabni. Ha az érintett földrészletnek a földhasználati nyilvántartás szerint több földhasználója van, illetőleg az érintett földrészlet közös tulajdonban áll, a földvédelmi bírság a földhasználókat, illetőleg tulajdonosokat egyetemlegesen terheli. Az újrahasznosítás 6. § (1) A más célú hasznosítás megszüntetése után az igénybevevő köteles a területet mező- vagy erdőgazdasági művelésre alkalmassá tenni, és annak hasznosításáról gondoskodni (ÚJRAHASZNOSÍTÁS). (2) A más célú hasznosítás megszüntetését az igénybevevő köteles az ingatlanügyi hatóságnak bejelenteni. A bejelentéshez mellékelni kell az újrahasznosítás érdekében elvégzendő munkákra készített tervet. A bejelentés elmulasztása esetén az ingatlanügyi hatóság földvédelmi bírsággal sújtja az igénybevevőt. (3) Művelés alól kivett terület újrahasznosítására készített tervet - a bányaterületekre vonatkozó tervek kivételével az ingatlanügyi hatóság hagyja jóvá, és az erről szóló határozatában a) megállapítja az újrahasznosítás célját, valamint b) előírja az újrahasznosítás érdekében az igénybevevő kötelezettségeit. (4) Az újrahasznosítást az ingatlanügyi hatóság a talajvédelmi hatósággal lefolytatott közös helyszíni ellenőrzés keretében ellenőrzi. A termőföld (időleges, illetőleg végleges) más célú hasznosítására vonatkozó közös szabályok 9. § (1) Ingatlanügyi hatósági engedéllyel lehet termőföldet más célra hasznosítani. Az engedély hiánya esetén a más hatóságok által kiadott engedélyek nem mentesítik az igénybevevőt az e törvényben foglalt jogkövetkezmények alól. Az ingatlanügyi hatóság engedélye nem mentesít a szükséges más hatósági engedélyek megszerzésének kötelezettsége alól. (2) Más hatóságok a termőföldet érintő engedélyezési eljárásuk során kötelesek meggyőződni arról, hogy rendelkezésre áll-e a termőföld más célú hasznosításának engedélyezéséről szóló ingatlanügyi hatósági határozat. Termőföld más célú hasznosításának engedélyezéséről szóló ingatlanügyi hatósági határozat hiánya esetén a hatóságnak az eljárást fel kell függesztenie. (3) A más célú hasznosítás megkezdésének napját az igénybevevő köteles előzetesen az ingatlanügyi hatóságnak bejelenteni. Ennek elmulasztása esetén az ingatlanügyi hatóság az igénybevevőt földvédelmi bírsággal sújtja. 10. § (1) Termőföld más célú hasznosításának minősül: a) a hasznosítási kötelezettségtől történő olyan időleges vagy végleges eltérés, amellyel a termőföld a továbbiakban mezőgazdasági hasznosításra alkalmatlanná válik; b) termőföld belterületbe vonása; c) az erdőről, az erdő védelméről és az erdőgazdálkodásról szóló törvény hatálya alá nem tartozó üzem-, majorfásítás, valamint az út, vasút és egyéb műszaki létesítmény tartozékát képező fásítás igénybevétele. 137

(2) Nem minősül a termőföld más célú hasznosításának a földrendező és a földkiadó bizottságokról szóló 1993. évi II. törvény hatálya alá tartozó, a részarány földkiadási eljárás során, továbbá a részarány földkiadási eljárásban keletkezett osztatlan közös tulajdonok megszüntetése során keletkező új földrészletek megközelítését szolgáló utak kialakítása. (3) A termőföld más célú hasznosítása időleges vagy végleges lehet. 11. § (1) Termőföldet más célra csak kivételesen - elsősorban a gyengébb minőségű termőföld igénybevételével - lehet felhasználni. (2) Az átlagosnál jobb minőségű termőföldet más célra hasznosítani csak időlegesen, illetőleg helyhez kötött igénybevétel céljából lehet. A termőföldnek hulladéklerakó céljára történő igénybevétele esetén a környezetvédelmi és természetvédelmi követelmények betartása mellett, mezőgazdasági művelésre alkalmatlan vagy átlagosnál gyengébb minőségű termőföld más célú hasznosítása engedélyezhető. (3) A (2) bekezdés alkalmazása szempontjából helyhez kötött igénybevételnek kell tekinteni különösen a meglévő létesítmény bővítését, közlekedési és közmű kapcsolatainak kiépítését, a bányaüzemet és az egyéb természeti kincsek kitermeléséhez szükséges létesítményt, valamint azt a területet, amelyet a Kormány a Magyar Közlönyben közzétett határozatával beruházási célterületté nyilvánított. (4) Az igénybevételt az indokolt szükségletnek megfelelő legkisebb területre kell korlátozni. 12. § (1) A más célú hasznosítás iránti kérelemnek tartalmaznia kell: a) az érintett földrészletek helyrajzi számát; b) a más célú hasznosításhoz szükséges teljes területigényt; c) a más célú hasznosítás pontos célját, és tervezett időtartamát, ha időleges; (2) A kérelemhez mellékelni kell: a) az ingatlan-nyilvántartási térképnek a más célú hasznosításra tervezett területet feltüntető másolatát és az ehhez tartozó területkimutatást, kivéve, ha a kérelem kizárólag az érintett földrészlet vagy földrészletek teljes területére vonatkozik; b) a 21. § (5) bekezdésében foglalt kötelezettségvállaló nyilatkozatot a járulékmentesség igénybevételéhez; c) a talajvédelmi tervet, amennyiben a kérelemben - az (1) bekezdés c) pontja szerint - megjelölt cél az 50. § (2) bekezdésének a) vagy b) pontjában foglaltak megvalósítására irányul. (3) Az (1) bekezdésben foglaltakon túl a kérelemben meg kell jelölni annak a) a kormányrendeletnek a számát, amely a kérelemben megjelölt termőföld végleges más célú hasznosításával járó tervezett építési beruházást nemzetgazdasági szempontból kiemelt jelentőségű üggyé nyilvánította, vagy b) kormányhatározatnak a számát, amely a kérelemben szereplő termőföldeket beruházási célterületté nyilvánította. (4) A (3) bekezdésben meghatározott esetekben a kérelemben megjelölt más célú hasznosítás célja nem térhet el a kormányrendeletben, illetve a kormányhatározatban megjelölt beruházás céljától. 13. § (1) A termőföld más célú hasznosítására kiadott engedély, ha e hasznosítás megkezdésére négy év alatt nem kerül sor, hatályát veszti. Hatályon kívül kell helyezni az engedélyt, ha az engedély jogosultja írásban nyilatkozik arról, hogy az engedélyben foglalt jogosultságáról lemond. (2) A határozat időbeli hatályán belül azonos területre benyújtott más célú hasznosítás iránti kérelmet érdemi vizsgálat nélkül el kell utasítani. (3) A honvédelmi vagy rendészeti feladatok ellátásával kapcsolatos más célú hasznosításra e törvény rendelkezéseit akkor kell alkalmazni, ha törvény eltérően nem rendelkezik. (4) Az ingatlanügyi hatóság a végleges más célú hasznosítás engedélyezéséről szóló jogerős határozatát tájékoztatás céljából közli az illetékes települési - a fővárosban a kerületi - önkormányzattal (a továbbiakban: önkormányzat). A termőföld más célú hasznosítása 44. § (1) Termőföldet más célú hasznosítással járó beruházás céljára csak kivételesen - elsősorban a gyengébb minőségű termőföld igénybevételével - lehet felhasználni. (2) A szőlő, a gyümölcsös, az öntözésre berendezett és meliorált terület, valamint az átlagosnál jobb minőségű termőföld csak különösen indokolt esetben - helyhez kötött beruházás céljára - vehető igénybe. A hulladéklerakó telepek céljára, a környezetvédelmi követelmények betartása mellett, mezőgazdasági művelésre alkalmatlan vagy gyenge minőségű területet kell kijelölni. 138

(3) Az igénybevételt az indokolt szükségletnek megfelelő legkisebb területre kell korlátozni. (4) Belterületi, illetőleg beépítésre szánt területi felhasználásra kerülő területek folyamatosan, a településfejlesztés megvalósításától függően, vonhatók a belterületbe. (5) A termőföld más célú hasznosítása időleges vagy végleges lehet. Hasznosítás, mellékhasznosítás, újrahasznosítás 36. § (1) A használó - ha e törvény másként nem rendelkezik, választása szerint - köteles a termőföldet művelési ágának megfelelő termeléssel hasznosítani, vagy termelés folytatása nélkül a talajvédelmi előírásokat betartani (hasznosítási kötelezettség). Az állam - kártalanítás mellett - elrendelheti, hogy a használó a hasznosítási kötelezettségének termelés folytatása nélkül tegyen eleget (hasznosítási kötelezettség felfüggesztése). (2) Hatósági engedéllyel lehet a) a termőföld (1) bekezdésben foglaltaknak megfelelő hasznosításától időlegesen vagy véglegesen úgy eltérni, hogy az a továbbiakban mezőgazdasági hasznosításra alkalmatlanná válik; b) a külterületi földet belterületbe vonni; c) a mezőgazdasági művelés alatt álló belterületi földet céljának megfelelően felhasználni; d) nem talajvédelmi jellegű védelmi erdőt telepíteni (a továbbiakban együtt: más célú hasznosítás). (3) A termőföld művelési ágának változásával járó meliorációhoz a földhivatal véleményét már a tervezésnél be kell szerezni. (4) Szőlőt és gyümölcsöst a művelési ágának megfelelő termeléssel kell hasznosítani. 39. § (1) A más célú hasznosítás megszüntetése után a használó köteles a területet mező- vagy erdőgazdasági művelésre alkalmassá tenni, és annak hasznosításáról gondoskodni (újrahasznosítás). (2) A más célú hasznosítás megszüntetését a használó köteles a földhivatalnak bejelenteni. A bejelentéshez mellékelni kell az újrahasznosítás érdekében elvégzendő munkákra készített tervet. (3) Művelés alól kivett terület újrahasznosítására készített tervet - a bányaterületekre vonatkozó tervek kivételével - a földhivatal hagyja jóvá, és az erről szóló határozatában a) megállapítja az újrahasznosítás célját, valamint b) előírja az újrahasznosítás érdekében a terület használójának kötelezettségeit. Az időleges más célú hasznosítás 14. § (1) A termőföld-igénybevétel akkor minősül időleges más célú hasznosításnak, ha az érintett területen a) a lábon álló termény megsemmisül, vagy b) terméskiesés következik be, vagy c) az időszerű mezőgazdasági munkák akadályozására kerül sor, vagy d) a talajszerkezet károsodik. (2) A termőföld időleges más célú hasznosítása csak meghatározott időre, legfeljebb 5 évre engedélyezhető. Az időlegesen más célra hasznosított termőföldön - az engedélyező határozatban megállapított határidő lejártáig - az igénybevevő köteles az ingatlan-nyilvántartásban rögzített előző állapotot helyreállítani, és a termőföldet mező- vagy erdőgazdasági termelés céljára alkalmassá tenni (a továbbiakban: eredeti állapot helyreállítása). (3) Az időleges más célú hasznosítás akkor engedélyezhető, ha a kérelemhez a 12. § (2) bekezdésében foglaltakon túl mellékelik a terület eredeti állapotának helyreállítására készített tervet, amely előirányozza a helyreállításhoz szükséges munkák elvégzését. (4) Az eredeti állapot helyreállítását az ingatlanügyi hatóság a talajvédelmi hatósággal lefolytatott közös helyszíni ellenőrzés keretében ellenőrzi. Ha az ingatlanügyi hatóság az eredeti állapot helyreállítását elfogadta, ezzel egyidejűleg határozatot hoz a fizetendő földvédelmi járulékról és - amennyiben e törvény úgy rendelkezik - a bírság kiszabásáról. Ha az ingatlanügyi hatóság a helyreállítást nem fogadja el, határozatot hoz, melyben újabb határidő megjelölésével a helyreállítás érdekében szükséges további munkák elvégzését írja elő. (5) Időleges más célú hasznosításnak kell tekinteni a villamos berendezések elhelyezését biztosító használati jog, a vezetékjog, a vízvezetési és bányaszolgalmi jog olyan gyakorlását is, amely a termelés folytatását, illetőleg a 139

talajvédelmi előírások betartását nem teszi lehetővé. Ezen időleges más célú hasznosítás nem engedélyköteles; a más célú hasznosítást az említett jog gyakorlásának megkezdésétől számított nyolc napon belül a jogosult köteles az ingatlanügyi hatóságnak bejelenteni. Ugyanígy kell eljárni az azonnali intézkedés megtételét igénylő veszélyhelyzet (havaria) esetén történő időleges termőföld-igénybevétel során. A bejelentés elmulasztása esetén a földvédelmi járulékon felül, annak háromszoros összegét földvédelmi bírságként kell megfizetni. A belterületbe vonásra, mint a végleges más célú hasznosítás egyik esetére vonatkozó külön szabályok 15. § (1) A belterületbe vonás esetén a 9-13. §-ban foglaltakat az alábbi eltérésekkel kell alkalmazni. (2) Külterületi termőföld belterületbe vonása iránti kérelmet kizárólag az önkormányzat terjeszthet elő. A kérelemhez csatolni kell - az érintett földrészletek helyrajzi számait és a területfelhasználási célt tartalmazó képviselő-testületi döntést, valamint a településszerkezeti terv kivonatát. A kérelemhez az önkormányzatnak mellékelnie kell arra vonatkozó írásbeli nyilatkozatát, miszerint a földrészleteket az (5) bekezdés szerint kívánja belterületbe vonni. (3) Belterületi, illetőleg beépítésre szánt területi felhasználásra kerülő területek folyamatosan, a településfejlesztés megvalósításától függően vonhatók a belterületbe. (4) Belterületbe vonás iránti kérelem elbírálása során elutasítási ok lehet, ha a kérelemmel érintett termőföldek nem szomszédosak belterületi fölrészletekkel, továbbá a kérelmezett, az átlagosnál jobb minőségű termőföldek mellett gyengébb minőségű termőföldek is szomszédosak belterületi földrészletekkel. E bekezdés alkalmazása során szomszédos földrészleteknek minősülnek azok a földrészletek is, amelyeket önálló helyrajzi számon nyilvántartott út (árok, csatorna) választ el a belterülettől. (5) El kell utasítani a belterületbe vonás iránti kérelmet, ha az nem olyan földrészletekre vonatkozik, amelyeket az önkormányzat a településszerkezeti tervben meghatározott célra 4 éven belül ténylegesen felhasználni tervez. (6) Új község alakítása, településegyesítés megszüntetése esetén a belterületbe vonás során a (2) bekezdés utolsó mondatát, továbbá a (3)-(5) bekezdés rendelkezéseit nem kell alkalmazni. Más célú hasznosítás engedély nélkül 16. § (1) A más célra engedély nélkül hasznosított termőföldet eredeti állapotába helyre kell állítani, kivéve, ha az ingatlanügyi hatóság - földvédelmi szempontok mérlegelése alapján, indokolt esetben - kérelemre a más célú hasznosítás folytatásához hozzájárul. A más célú hasznosítás folytatására irányuló kérelmet az engedély nélküli más célú hasznosítással kapcsolatos első ingatlanügyi hatósági intézkedés közlésétől számított 30 napon belül lehet előterjeszteni. Az igénybevevőnek a kérelemhez mellékelnie kell a tulajdonos, haszonélvezet fennállása esetén a haszonélvező hozzájáruló nyilatkozatát is. (2) Az engedély nélküli más célú hasznosítás miatt indult eljárást az igénybevevővel szemben kell lefolytatni. Az igénybevevő személyének megállapítása céljából az ingatlanügyi hatóság a tulajdonost, haszonélvezet fennállása esetén a haszonélvezőt is nyilatkozat megtételére hívhatja fel. Ha az igénybevevő személyének megállapítására irányuló eljárás eredménytelen, úgy az igénybevevőnek a tulajdonost, haszonélvezet fennállása esetén pedig a haszonélvezőt kell tekinteni. (3) Termőföld engedély nélküli hasznosításának minősül, ha a) a más célú hasznosítás megkezdésekor az engedélyezés még nem történt meg, vagy b) az igénybevevő az engedély előírásaitól eltérően hasznosítja más célra a termőföldet. (4) Ha az igénybevevő a részére engedélyezett más célú hasznosításnál nagyobb területnagyságban vesz igénybe termőföldet, az ingatlanügyi hatóság az engedély nélküli más célú hasznosítással kapcsolatos eljárást csak a korábban kiadott engedélyben meghatározott területnagyságot meghaladóan igénybe vett területre folytathatja le. (5) Az ingatlanügyi hatóság nem indít engedély nélküli más célú hasznosítással kapcsolatos eljárást, illetve az eljárást megszünteti, ha a (3) bekezdésben foglalt valamelyik eset 10 éve bekövetkezett. A 10 éves időtartam beálltának bizonyítása az igénybevevőt, illetőleg a tulajdonost, haszonélvezet fennállása esetén a haszonélvezőt terheli. 17. § (1) Ha a termőföld más célú hasznosításával kapcsolatban az eredeti állapot helyreállítását elrendelték vagy az ingatlanügyi hatóság a más célú hasznosítás folytatásához hozzájárult - a (2) bekezdésben foglalt esetet kivéve -, a 140

földvédelmi bírságot és a termőföld időleges vagy végleges más célú hasznosításáért a földvédelmi járulékot meg kell fizetni. (2) Ha az azonnali intézkedés megtételét igénylő veszélyhelyzet (havaria) esetén történő termőföld-igénybevétel alapján az eredeti állapot nem állítható helyre, a más célú hasznosítás folytatásához való hozzájárulás mellett az ingatlanügyi hatóság kizárólag a termőföld végleges más célú hasznosításáért fizetendő földvédelmi járulék kiszabásáról rendelkezik. (3) Az eredeti állapot helyreállítását - határidő megjelölésével - az ingatlanügyi hatóság határozattal rendeli el. (4) A kötelezett az eredeti állapot helyreállítását - annak elvégzését követő 8 napon belül - köteles az ingatlanügyi hatóságnak bejelenteni. A bejelentés alapján az ingatlanügyi hatóság helyszíni szemlét tart, a helyreállítás elfogadása esetén dönt a fizetendő földvédelmi járulék és bírság kérdésében, vagy újabb határidő megjelölésével a helyreállítás érdekében szükséges további munkák elvégzését írja elő. (5) Ha az ingatlanügyi hatóság a más célú hasznosítás folytatásához hozzájárult, ezzel egyidejűleg rendelkezik a fizetendő földvédelmi járulékról és bírságról. (6) Az ingatlanügyi hatóság az eredeti állapot helyreállításának elrendeléséről, illetve a más célú hasznosítás folytatásához való hozzájárulásról szóló határozatát tájékoztatás céljából közli az önkormányzattal.

AGRÁRSZERZŐDÉSEK alanyai • agrár- és élelmiszergazdaság valamely szereplője • termeltető, feldolgozó vállalatok, szövetkezetek, közraktárak, biztosító társaságok; tárgya emberi magatartás, ami irányul
föld hasznosítására
vagy mezőgazdasági termékek előállítására, feldolgozására, értékesítésére, tárolására és biztosítására tartalma: jogszabályok és a felek határozzák meg TERMŐFÖLD HASZNÁLATÁRA IRÁNYULÓ SZERZŐDÉSEK 1, mezőgazdasági haszonbérlet 2, feles bérlet 3, haszonélvezet 4, részesművelés 5, szívességi földhasználat

141

26, A föld mennyiségi és minőségi védelme. A termőföld más célú felhasználásának jogi szabályai 1. Földfogalom és földfunkciók A föld fogalma számos jogszabályban megjelenik anélkül, hogy azokról átfogó, normatív fogalommeghatározást találnánk. Földtani ismereteink szerint a föld, mint természeti test a földbolygó felszínének részeként a vízzel, a levegővel és az élővilággal olyan dinamikus rendszert alkot, amely fizikai, kémiai és biológiai folyamatokon keresztül az állandó változás állapotában van. Ez a földfogalom egy rendszerbe foglalja a termőtalajt, az alapkőzetet és az ásványi anyagokat egyaránt. A föld - más megfogalmazásban - az atmoszférával, a hidroszférával, a bioszférával és a litoszférával egy különös, de állandó kölcsönhatásrendszert alkot. Amikor tehát földvédelemről beszélünk, akkor egyfelől - közvetlenül - értjük ez alatt a termőtalajt, az alapkőzetet és az ásványi anyagokat, másfelől - közvetetten - a vizek, a levegő, az élővilág, a természeti táj, illetve az emberi települési környezet védelmét, hiszen a föld csak ebben a kölcsönhatás rendszerben megjeleníthető fogalom. A föld és előbbi környezeti médiák együttesen képezik az ember természeti környezetét, annak kitüntetett tárgyait. A környezeti médiák rendszerében központi helyet kap a termőtalaj, mivel annak kialakulása és fennmaradása (az emberi munkát most figyelmen kívül hagyva) éppen az alapkőzet, az ásványi anyagok, a vizek, a földi (földfelszíni és felszín alatti) élővilág, éghajlat kölcsönhatásának az eredménye. Melyek is ezek a legfontosabb alapfunkciók, amelyek földhasználati módokat is jelentenek egyben, hiszen a funkciók a használati módokból levezetett fogalmi elemek:
a föld szűrő, raktározó és puffer közegként funkcionál, megvan az a képessége, hogy a bekerülő anyagi elemeket megváltoztassa, lekösse és a talajvizeken illetve a növényeken keresztül változatlan vagy megváltoztatott formában továbbítsa. A földnek ez a képessége elsősorban a vizek minősége, a növény- és állatvilág, továbbá az ember számára káros anyagok, illetve vegyületek keletkezése, áramlása, illetve felvétele szempontjából bír jelentőséggel;
a föld az állat- és növényvilág, a mikroorganizmusok élettere is egyben, amelyek ugyanakkor alakítják a föld minőségét, és különös hatással bírnak a talajképződés tekintetében; a föld az állatok számára fontos takarmányok, illetve az emberi élelmiszerek, továbbá az ipari nyersanyagok termő- illetve keletkezési helye;
a föld a talaj, a földfelszín és a földközeli levegőrétegek, továbbá felszíni vizek kölcsönhatásrendszerében befolyásolja a környezeti klímát,
a föld a nyersanyagok keletkezésének, illetve lerakódásának helye;
a föld az emberi élettevékenységek, ezen belül kitüntetetten a mezőgazdálkodás, építés és szabadidő tereként, helyszíneként szolgál. A természetet, s ezen belül a földet, minden életfolyamat szennyezi, így a szennyezéshez való jog elismerése nem más, mint a kényszerítő valóság fel-, illetve elismerése. Ez a szennyezés azonban egy bizonyos kritikus tömegig nem bontja meg a természet - általunk nem teljes mértékben ismert - érzékeny egyensúlyait, a természet ökológiai rendszere ugyanis egy meghatározott pontig helyre tudja állítani a természeti háztartás egyensúlyát. A természeti körfolyamatok folytán a földet ért károkozások azok kibocsátási helyétől sok száz, esetleg több ezer kilométer távolságra is hatnak, gyakran jelentős időbeli eltolódással. A föld funkcióit veszélyeztető környezeti ártalmak, bár hatásukban globálisak, mégis lokálisan képződnek. Ennek megfelelően hatékony védelmük a környezeti ártalmak kibocsátásának forrásainál, a szennyező gócoknál lehet igazán eredményes. 2. A földvédelem irányai A földfunkciók károsodásához vezető terhelések, illetve szennyezések ismeretében fogalmazhatók meg a földvédelem irányai. A földvédelem minden földfunkcióra ki kell, hogy terjedjen. Nem elegendő önmagában csak a földfelszín, illetve termőtalaj védelme, hiszen pl. a föld szűrő, illetve tároló funkciói a föld mélyebb, ásványi anyagokkal uralt részeiben talán a legjelentősebbek. 142

A földvédelem és a vízvédelem - a köztük levő kapcsolat eredményeként - egymástól elválaszthatatlanok, a földek szennyeződése a vizek, ezen belül különösen a felszíni és talajvizek szennyezésével, s ezen keresztül a növény- és állatvilág, illetve az ember veszélyeztetésével is jár. 2.1. A földfunkciókat veszélyeztető szennyezések A föld káros anyagokkal történő szennyezése egyszerre minőségi (pl. toxikus anyagok) és mennyiségi (talajkimosódás, talajpusztulás) problémákat eredményez, amelyek elsősorban az ipari és kereskedelmi, illetve mezőgazdasági létesítményekből, a magánháztartásokból, illetve a közlekedésből származnak. Ezek a szennyező anyagok vagy közvetlenül, vagy a levegő és a víz közvetítésével jutnak a földbe. A földben a káros anyagok felhalmozódása a föld többi alkotórészének károsodásával is jár, ha a szennyező anyagok bevitele és ezeknek másodlagos produktumai a föld tisztító-, lebontó képességét meghaladják. A földfunkciókat veszélyeztető környezeti terhelések jelentősek a lakott területeken, és különösen magas szintet érnek el az ipari területeken és azok vonzáskörzetében. A mezőgazdasági földeken elsősorban a szél és a csapadék közvetíti őket, a városokban többnyire közvetlenül száraz ülepedés, pl. por formájában rakódnak le. A szennyező anyagokat az alábbiak szerint csoportosíthatjuk:
lassan lebomló anyagok (pl. nikkel, arzén, ólom, higany stb.); az elsődleges kibocsátók: az ipari üzemek, közlekedés, szennyvizek, növényvédőszerek és fertilizáló anyagok, szén-, illetve olajtüzelésű erőművek;
savas esők,
radioaktív anyagok;
fertilizáló és növényvédőszerek,
kommunális és ipari hulladékok, amelyek az elhagyott ipari telepek, illegális hulladéklerakó-helyek, az infrastrukturális rendszerek korradálása, avulása folytán ugyancsak a földek káros szennyezését okozzák, nem egyszer visszafordíthatatlanul. 2.2. A talaj funkciói és terhelése A talaj a Föld legkülső szilárd burka, mely a növények termőhelyéül szolgál. Alapvető tulajdonsága a termékenysége, vagyis az a képesség, hogy kellő időben és a szükségelt mennyiségben képes ellátni a növényeket vízzel és tápanyaggal. Ebből következik, hogy a talajtan tudománya a talaj tulajdonságaival, kialakulásával és hasznosításával foglalkozik. Ökológiai funkciók:
Biomassza termelési funkció: a talaj a mező- és erdőgazdálkodás termőhelye, az élelmiszer- és takarmánynövények, valamint a megújuló energia és nyersanyag előállítója ill. forrása.
Szabályozó funkciók: A környezet elemeit védő szűrő-, tompító- és átalakító folyamatok, melyek különösen a felszín alatti vizek és a tápláléklánc védelme szempontjából fontosak.
Biotóp funkció: A talaj biológiai élettér, mely mint a biocönózisok élettereinek alkotója teret, anyagot és biomasszát nyújt a benne élő mikroorganizmusoknak, növényeknek és talajlakó állatoknak. Egyben géntartalék, hiszen genetikai öröksége elengedhetetlenül szükséges életünkhöz. Emberi tevékenységhez kötődők:
Fizikai közeg funkció: A talaj mint építési telek technikai, ipari, szociális létesítmények alapjául szolgál, beleértve a közlekedési utakat, pályákat, pihenőhelyeket stb.
Nyersanyagforrás funkció: A talaj anyagai mint a tőzeg, folyami kavics, agyag, homok stb. az építőipar alapanyagai. Emellett a talaj a víz, olaj, ásványok és egyéb nyersanyagok lelőhelye is.
Archív funkció: A talaj archeológiai és paleontológiai információkat hordoz és mint földtörténeti ill. kultúrtörténeti objektum lehetővé teszi az emberiség és a Föld kialakulásának, fejlődésének tanulmányozását és megismerését. A geológiai örökségre vonatkozó információ pl. elengedhetetlen a klímaváltozások tanulmányozásához. A talaj említett funkciói azonban végesek, megújuló képessége pedig behatárolt. Elsősorban az ökológiai funkciók sérülékenyek és védelemre szorulnak.

143

A talajvédelem alapelvei A talaj kialakulását és használatát az éghajlati és domborzati viszonyok befolyásolják. A talaj ugyanakkor korlátozottan áll rendelkezésre és pusztul. A talajszennyezők Minden olyan káros terhelés, szerves vagy ásványi anyag ill. technológia, mely a talaj funkcióit veszélyezteti, talajszennyezésnek minősül. 3. Földvédelem és környezetvédelem A földvédelmi tartalommal bíró környezetvédelmi jogszabályalkotás sokáig, az ún. elsődleges környezeti tárgyak védelmére koncentráltan rendszerezte a környezet és ezen belül a földvédelmet megjelenítő szabályozás tárgyát. Az egyes környezeti tárgyak közötti kölcsönhatás jogalkotói felismerése azzal a hatással jár, hogy a környezet és ezen belül a földvédelem elsősorban az ún. szennyező forrásokra, azok kiküszöbölésére, illetve csökkentésére irányul. Emellett másodlagosan jelennek meg az egyes környezeti tárgyakra, ezen belül a földre közvetlenül vonatkozó ún. tárgyi védelmi szabályok. 3.1. A földvédelem tárgyi köre Szűkebb értelemben vett földvédelem tárgyi körét a föld felszíne és felszín alatti rétegei képezik. A talaj feltételesen megújuló természeti erőforrás, amely egyben a mező- és erdőgazdasági termelés alapvető termelő eszköze, a Föld szilárd felszínének élő közege, amelynek a legfontosabb tulajdonsága a termékenység. Különös védelem alá kerül a talaj felső rétege, a humuszos termőréteg, amely a talaj biológiailag aktív, szerves anyagot tartalmazó rétege. A talajvédelem a termőföld termékenységének és minőségének megóvása, javítása, fizikai, kémiai és biológiai romlásának megelőzése. 4. A termőföldkészlet mennyiségi védelme A mennyiségi földvédelem alanyai: - földhasználó, - igénybevevő, beruházó - tulajdonos Az igénybevevő a termőföldet - engedéllyel vagy engedély nélkül - más célra hasznosító magánszemély, jogi személy, illetve jogi személyiséggel nem rendelkező más szervezet. Az igénybe vevő elsősorban a jogszerű földhasználó, akit/amelyet a földhasználati nyilvántartásba bejegyeztek, illetőleg aki/amely a más célú használatra engedélyt kapott. A jogszerű földhasználó érvényes földhasználati jogcímmel rendelkezik, amely alapulhat törvényen, bírósági, hatósági határozaton, illetőleg jogügyleten. A jogcím nélküli földhasználó is igénybe vevőnek minősül amennyiben más célra hasznosítja a termőföldet. Ebből a szempontból közömbös, hogy engedéllyel vagy engedély nélkül valósítja meg a más célú földhasználatot. A földhasznosítási kötelezettség megváltoztatása, illetőleg a termőföld mezőgazdasági művelésből való kivonása (más célú használat) engedélyköteles tevékenység, amely un földvédelemi eljárásban adható ki. Földvédelmi eljárás
A földvédelmi eljárást a földhivatal, mint ingatlanügyi hatóság folytatja le.
Az ingatlanügyi hatóság a földvédelmi eljárás során minden esetben helyszíni szemle alapján dönt.
Az ingatlanügyi hatóság az eljárásban közreműködő külön jogszabályban meghatározott szakhatóságokat értesíti a helyszíni szemle tényéről és időpontjáról.
A helyszíni szemlén részt vevő szakhatóságok az állásfoglalásukat a helyszíni szemléről felvett jegyzőkönyvbe is foglalhatják.
Amennyiben a termőföld más célú hasznosításának engedélyezéséről szóló ingatlanügyi hatósági határozat nem áll rendelkezésre, a hatóságnak az eljárását fel kell függesztenie. Annak érdekében, hogy az ingatlanügyi hatóság tudomást szerezzen a termőföld tényleges igénybevételéről, a törvény előírja, hogy a más célú hasznosítás megkezdésének napját az igénybevevő köteles előzetesen az ingatlanügyi hatóságnak bejelenteni. 144

A földvédelmi eljárás igazgatási szolgáltatási díja A kérelemre indult földvédelmi eljárásban az illetéket igazgatási szolgáltatási díj váltja fel, mely az ingatlanügyi hatóság bevételét képezi. Az első fokon kérelemre indult eljárásért 15 000 forint összegű díjat kell fizetni. A földvédelmi eljárásban igénybe vehető valamennyi jogorvoslatért 15 000 forint díjat kell fizetni. A díjat a földvédelmi eljárás lefolytatását kérelmezőnek kell megfizetnie. A földvédelmi eljárásban a hatóság feladata Ha más hatóságok engedélyezési eljárásaiban az ingatlanügyi hatóság szakhatóságként működik közre, a termőföld védelmének érvényesítése érdekében érvényre kell juttatni, hogy az engedélyezési eljárás alá eső tevékenység végzése, létesítmény elhelyezése, jogosultság gyakorlása lehetőség szerint a gyengébb minőségű termőföldeken, a lehető legkisebb mértékű termőföld igénybevételével történjen. A szakhatósági állásfoglalás kialakítása során figyelemmel kell lenni továbbá arra, hogy az érintett és szomszédos termőföldek megfelelő mezőgazdasági hasznosítását a tervezett tevékenység, létesítmény ne akadályozza. A szakhatósági hozzájárulást meg kell tagadni, ha az engedélyezés iránti kérelem átlagosnál jobb minőségű termőföldet érint, azonban a tervezett tevékenység végzésére, létesítmény elhelyezésére jogosultság gyakorlására hasonló körülmények és feltételek esetén átlagos minőségű vagy átlagosnál gyengébb minőségű termőföldeken is sor kerülhet. A termőföld (időleges, illetőleg végleges) más célú hasznosítására vonatkozó közös szabályok A földvédelmi eljárás és annak kötelezettje Az engedély nélküli más célú hasznosítás miatt indult eljárást az igénybevevővel szemben kell lefolytatni. Az igénybevevő személyének megállapítása céljából az ingatlanügyi hatóság a tulajdonost (haszonélvezőt) nyilatkozat megtételére hívhatja fel. Ha az igénybevevő személyének megállapítására irányuló eljárás eredménytelen, úgy az igénybevevőnek a tulajdonost (haszonélvezőt) kell tekinteni. A mezőgazdasági kemizálás területei: - műtrágyázás; - kémiai eredetű takarmány kiegészítés; - kártevők elleni védekezés (peszticidek); - műanyagok alkalmazása. Földvédelem típusai: 1, földvédelem = termőföld mennyiségének védelme 2, talajvédelem = termőföld minőségének védelme A termőföld termékenységének és minőségének megóvása, javítása, fizikai, kémiai és biológiai romlásának megelőzése. A talajvédelmet közvetlenül a földhasználó valósítja meg FÖLDVÉDELMI ELJÁRÁS
termőföld mennyiségi védelmének érvényre juttatásával,
és a termőföld más célú hasznosításának engedélyezésével kapcsolatos hatósági eljárás
ingatlanügyi hatóság folytatja le
minden esetben helyszíni szemle alapján dönt
szakhatóságokat értesíti a helyszíni szemle tényéről és időpontjáról
szakhatósági hozzájárulást meg kell tagadni, o ha az engedélyezés iránti kérelem átlagosnál jobb minőségű termőföldet érint, o de a tervezett tevékenység végzésére, létesítmény elhelyezésére jogosultság gyakorlására hasonló körülmények és feltételek esetén o átlagos minőségű v átlagosnál gyengébb minőségű termőföldeken is sor kerülhet.

145

2007. évi CXXIX. törvény a termőföld védelméről A törvény hatálya 1. § (1) A törvény hatálya kiterjed a termőföldre, valamint - ha e törvény így rendelkezik - a termőföldnek nem minősülő ingatlanokra. (2) E törvény a termőföldek hasznosítására, a földvédelemre, a földminősítésre és a talajvédelemre vonatkozó rendelkezéseket állapítja meg. (3) A termőföldre vonatkozó rendelkezéseket - a földvédelemre e törvényben megállapított szabályok kivételével alkalmazni kell a mező-, erdőgazdasági művelés alatt álló belterületi földre is. (4) E törvény hatálya nem terjed ki a) az erdő létesítésére, rendeltetésére, kezelésére, használatára, értékelésére és megszüntetésére, az erdőgazdálkodásra, az erdő védelmére, az erdő művelési ágú földrészletek belterületbe vonására, az erdő művelési ágának megváltoztatására, időleges igénybevételére és termelésből való kivonására, továbbá az ezekkel kapcsolatos térítési díj és bírság megfizetésére és az erdővagyon védelmére; b) a föld mint környezeti elem védelmére. (5) A természetvédelmi oltalom alatt álló termőföldre - ha a természet védelméről szóló törvény másként nem rendelkezik - e törvény rendelkezéseit kell alkalmazni. Fogalom meghatározások
földvédelmi eljárás: a termőföld mennyiségi védelmének érvényre juttatásával, valamint a termőföld más célú hasznosításának engedélyezésével kapcsolatos hatósági eljárás;
átlagos minőségű termőföld: az adott település azonos művelési ágú termőföldjeinek 1 hektárra vetített aranykorona értékeinek átlaga;
talaj: feltételesen megújuló természeti erőforrás, amely egyben a mező- és erdőgazdasági termelés alapvető termelő eszköze, a Föld szilárd felszínének élő közege, amelynek a legfontosabb tulajdonsága a termékenység;
talajvédelem: a termőföld termékenységének és minőségének megóvása, javítása, fizikai, kémiai és biológiai romlásának megelőzése
humuszos termőréteg: a talaj felső, biológiailag aktív, szerves anyagot tartalmazó rétege.
talajvédelmi terv: a talajvédelmi hatósági eljárásokat megalapozó szakanyag. A TERMŐFÖLD VÉDELME Földvédelmi eljárás 7. § (1) A földvédelmi eljárást az ingatlanügyi hatóság folytatja le. (2) Az ingatlanügyi hatóság a földvédelmi eljárás során minden esetben helyszíni szemle alapján dönt. A helyszíni szemlén részt vevő szakhatóságok az állásfoglalásukat a helyszíni szemléről felvett jegyzőkönyvbe is foglalhatják. (3) A hivatalból indult, illetőleg folytatott földvédelmi eljárás során a helyszíni szemle és a műszeres vizsgálatok költségei, továbbá a tényállás tisztázása során felmerült személyi és dologi költségek egyéb eljárási költségnek minősülnek. 8. § (1) Ha más hatóságok engedélyezési eljárásaiban az ingatlanügyi hatóság szakhatóságként működik közre, a termőföld védelmének érvényesítése érdekében érvényre kell juttatni, hogy az engedélyezési eljárás alá eső tevékenység végzése, létesítmény elhelyezése, jogosultság gyakorlása lehetőség szerint a gyengébb minőségű termőföldeken, a lehető legkisebb mértékű termőföld igénybevételével történjen. (2) A szakhatósági állásfoglalás kialakítása során figyelemmel kell lenni továbbá arra, hogy az érintett és szomszédos termőföldek megfelelő mezőgazdasági hasznosítását a tervezett tevékenység, létesítmény ne akadályozza. A szakhatósági hozzájárulást meg kell tagadni, ha az engedélyezés iránti kérelem átlagosnál jobb minőségű termőföldet érint, azonban a tervezett tevékenység végzésére, létesítmény elhelyezésére 146

jogosultság gyakorlására hasonló körülmények és feltételek esetén átlagos minőségű vagy átlagosnál gyengébb minőségű termőföldeken is sor kerülhet. FÖLDMINŐSÍTÉS 27. § A földminősítés az az eljárás, amelynek során a termőföldek minőségi osztálya és kataszteri tiszta jövedelme (aranykorona értéke) az ingatlanügyi hatóság által külön jogszabály rendelkezései szerint megállapításra kerül. 28. § (1) A termőföldek egytől nyolcig terjedő minőségi osztályát osztályba sorozással kell megállapítani. (2) Az osztályba sorozás osztályozási vidékenként (becslőjárásonként) és településenként kijelölt mintatérhálózat alapján történik. 29. § A termőföld kataszteri tiszta jövedelmét a minőségi osztály, a kataszteri tiszta jövedelmi fokozat és a területnagyság figyelembevételével kell meghatározni. 30. § (1) A földminősítéssel kapcsolatos feladatok végrehajtását (mintaterek elhelyezése, megközelítése, osztályba sorozási munkák) az érintett ingatlan tulajdonosa tűrni köteles. A földminősítési munkák végzéséről, az ingatlan tulajdonosát (használóját) előzetesen értesíteni kell. A tűrési kötelezettséget az ingatlanügyi hatóság, szükség esetén, határozatban rendelheti el. (2) A földminősítést végzőnek erre való jogosultságát a földügyért felelős miniszter rendelete szerint igazolnia kell. (3) A földminősítési munkák az ingatlan rendeltetésszerű használatát csak a szükséges mértékben akadályozhatják. (4) A földminősítési munkák során az ingatlan tulajdonosának okozott kárt a földminősítést végző szervezet köteles megtéríteni. A TALAJVÉDELEM 31. § (1) E fejezet alkalmazásában a) földhasználó: a következő sorrendben az a természetes személy vagy szervezet, aki (amely) aa) a földhasználati nyilvántartásban földhasználóként került bejegyzésre, vagy a külön törvény szerinti földhasználati bejelentési kötelezettség hiányában földhasználatra jogosító érvényes szerződés vagy haszonélvezet alapján a földet használja, továbbá ab) az aa) pontban írtak hiányában a tulajdonos; b) beruházás: a számvitelről szóló törvény szerint termőföldön megvalósuló, vagy arra hatást gyakorló tevékenység; c) beruházó: a beruházási tevékenység engedélyese, a beruházás megvalósulását követően az üzemeltető. A talajvédelmi hatóság feladatai 32. § (1) A termőföldek talajvédelmével kapcsolatos talajvédelmi hatósági és egyéb állami feladatokat a földügyért felelős miniszter a talajvédelmi hatóság útján látja el. (2) Az állam kialakítja és működteti a személyes adatokat nem tartalmazó talajvédelmi hatósági és a talajtani adatbázist. 33. § (1) Az állam a talajok minőségi változásainak, környezeti állapotának folyamatos figyelemmel kísérése céljából országos Talajvédelmi Információs és Monitoring rendszert (a továbbiakban: TIM) működtet. (2) A TIM az ország egész területére kiterjed művelési ágak, tulajdonjog és egyéb szempontok szerinti korlátozás nélkül. (3) A TIM működtetéséhez szükséges monitoring tevékenységet az érintett ingatlan földhasználója, kezelője, tulajdonosa tűrni köteles. A monitoring tevékenységgel kapcsolatos munkák végzéséről az ingatlan tulajdonosát (használóját) előzetesen értesíteni kell. (4) A monitoring-tevékenységgel összefüggő munkát végzőnek erre való jogosultságát igazolnia kell. 147

(5) A monitoring-tevékenység az ingatlan rendeltetésszerű használatát csak a szükséges mértékben akadályozhatja. (6) A TIM adatai közérdekű adatnak minősülnek. 34. § (1) Az állam a mérések, megfigyelések, és ellenőrzések tapasztalatai alapján gondoskodik a termőföld minőségének romlását megelőző országos jogi, gazdasági és műszaki szabályozó, illetve ösztönző rendszer kialakításáról. (2) A termőföld talaját veszélyeztető talajdegradációs folyamatok megelőzésével, illetve az ezek következtében kialakult kedvezőtlen talajállapot megszüntetésével kapcsolatos tevékenységet az állam anyagilag támogatja. (3) Az állam gondoskodik a környezetkímélő és a termőföld minőségromlását megelőző, továbbá minőségét javító technológiák kidolgozásáról, ezek elterjesztéséről és a kapcsolódó kutatási, fejlesztési tevékenység támogatásáról. (4) Az állam gondoskodik a földhasználók és beruházók rendszeres szakmai információkkal való ellátásáról a talajvédelmi kötelezettségek betartása, valamint a talajvédő és környezetkímélő gazdálkodás elősegítése, illetve a talajok minőségromlásának megelőzése, továbbá minőségjavítás céljából. A talajvédő termőföldhasználat 35. § A földhasználó a 36-42. §-okban foglaltak szerint a termőhely ökológiai adottságaihoz igazodó talajvédő gazdálkodást vagy tevékenységet köteles folytatni. 38. § A szikes talajokon tilos olyan talajművelést folytatni, amely a talaj minőségének további romlásával járhat. Az egyéb talajokon olyan minőségű öntözővíz használható, továbbá bármely tevékenység csak úgy folytatható, amely másodlagos szikesedés előidézésével nem jár. 39. § (1) A földhasználónak a) a talajkímélő művelési módok alkalmazásával, b) vetésváltás alkalmazásával, c) másodvetésű vagy köztes növény termesztésével, d) a tarlómaradványok hasznosításával, e) szerves anyagok kijuttatásával, f) a humuszos termőréteg megőrzésével kell gondoskodnia a talaj szervesanyag-tartalmának megőrzéséről. (2) Ha e törvény másként nem rendelkezik, tilos a talaj humuszos termőrétegének eltávolítása. 40. § A talaj tömörödésének megelőzésével vagy megszüntetésével meg kell akadályozni a káros vízbőség vagy belvíz kialakulását. 41. § A földhasználó köteles a termőföldet a minőségét rontó talajidegen anyagoktól megóvni. 42. § A földhasználat során a talaj tápanyag-szolgáltatását és a termesztett növények tápanyagigényét figyelembe vevő, környezetkímélő tápanyag-gazdálkodást kell folytatni. A beruházással, üzemeltetéssel és egyéb tevékenységgel kapcsolatos kötelezettségek 43. § (1) Beruházásokat, valamint termőföldön folytatott, vagy termőföldre hatást gyakorló bármely egyéb tevékenységet úgy kell megtervezni és megvalósítani, hogy az érintett és a környező termőföldön a talajvédő gazdálkodás feltételei ne romoljanak. (2) A beruházások megvalósítása során a beruházó köteles gondoskodni a humuszos termőréteg megmentéséről és hasznosításáról. (3) A kivitelezés és üzemeltetés során biztosítani kell, hogy a környezeti hatások az érintett és a környező termőföld minőségében kárt ne okozzanak. 44. § (1) A humuszos termőréteg letermelésével, megmentésével, hasznosításával, továbbá a terület helyreállításával kapcsolatos munkálatokat a beruházás engedélyezése céljából készített terveknek tartalmaznia kell. (2) A beruházások megvalósítása során keletkezett mentett humuszos termőréteg teljes mennyiségét a beruházás kivitelezése során igénybe vett földrészleteken kell felhasználni úgy, hogy a kialakított felső humuszos termőréteg vastagsága az eredeti humuszos termőréteggel együtt az 1 métert ne haladja meg. 148

(3) Amennyiben a mentett humuszos termőréteg (2) bekezdés szerinti felhasználására nincs lehetőség, a felhasználásra nem kerülő rész eredeti funkciójának megfelelően a talaj felső termőrétegeként, vagy termesztő közeg előállítására felhasználható, illetve ezekre a célokra átruházható. (4) A mentett humuszos termőréteg mennyiségéről és felhasználásáról a beruházó köteles külön nyilvántartást vezetni. Egyéb kötelezettségek 45. § A talajvédelmet szolgáló létesítmények szakszerű üzemeltetését és fenntartását biztosítani kell. 46. § A termőföldként nyilvántartott földrészletek megosztásánál vagy összevonásánál úgy kell eljárni, hogy a talajvédő gazdálkodás feltételei ne rosszabbodjanak. 47. § A földhasználó és a beruházó köteles a talaj védelmével kapcsolatos tevékenysége dokumentumait 5 évig megőrizni. 48. § (1) Termőföldön hulladékot lerakni, tárolni tilos. (2) A 36-42. §-okban meghatározott termőföld használaton, valamint a 43. §-ban írt beruházási, üzemeltetési tevékenységen túl termőföldön bármely egyéb tevékenység csak úgy folytatható, hogy az, vagy annak hatása az érintett és a környező termőföld minőségében, továbbá a vizekben kárt ne okozzon. (3) A termőföld minőségét veszélyeztető tevékenységet és eseményt a talajvédelmi hatóság részére haladéktalanul be kell jelenteni. Talajvédelmi hatósági eljáráshoz kötött tevékenységek 49. § (1) A talajvédelmi hatóság engedélye szükséges: a) talajjavításhoz, b) mezőgazdasági célú tereprendezéshez, c) a 36. § (2) bekezdés c) pontjában meghatározott talajvédelmi műszaki beavatkozásokhoz, létesítmények megvalósításához, amennyiben az engedélyezés nem tartozik más hatóság hatáskörébe, d) hígtrágya termőföldön történő felhasználásához az állattartás során keletkező egyéb szervestrágya kivételével, e) szennyvíz, szennyvíziszap mezőgazdasági felhasználásához, f) nem mezőgazdasági eredetű nem veszélyes hulladék termőföldön történő felhasználásához. A talajvédelmi hatóság 52. § (2) A talajvédelmi hatóság a talajvédelmi követelmények, valamint a termőföld használat követelményei teljesítéséről hatósági bizonyítványt ad ki. (3) A talajvédelmi hatósági eljárásért igazgatási szolgáltatási díjat kell fizetni. 53. § (1) A talajvédelmi hatóság a talajvédelmi felügyelő útján ellenőrzi a) az e törvényben meghatározott talajvédelmi kötelezettségek teljesítését, b) a talajvédelmi, valamint egyéb, talajvédelmi előírásokat tartalmazó engedély meglétét, c) a talajvédelmi, valamint más engedélyekben foglalt talajvédelmi követelmények betartását, d) a termőföld használat külön jogszabályban meghatározott környezetvédelmi követelményeinek betartását. 54. § A talajvédelmi hatóság az 53. §-ban meghatározott ellenőrzések során a kötelezettségek, illetve az engedélyben és a szakhatósági állásfoglalásban előírtak megsértése esetén elrendeli: a) a jogsértő tevékenység jogellenes állapot megszüntetését, b) a talajvédelmi kötelezettség teljesítését. Talajvédelmi járulék 55. § (1) Talajvédelmi járulékot fizet a talajvédelmi hatóság részére 149

a) a beruházó - ha a beruházás megvalósítása során keletkezett mentett humuszos termőréteg teljes mennyiségét a beruházással érintett területen nem használja fel - a fel nem használt humuszos termőréteg mennyisége után, továbbá b) aki az a) pontban foglalt eseten kívül humuszos termőréteget távolít el. (2) A talajvédelmi járulék mértéke a) 1-2,5% humusztartalom esetén 150 Ft/m3, b) 2,5% fölötti humusztartalom esetén 250 Ft/m3. (3) Ha az (1) bekezdés b) pontja szerinti humuszos termőréteg eltávolítását észleli a talajvédelmi hatóság és nem állapítható meg kétséget kizáróan az érintett területen fel nem használt humuszos termőréteg mennyisége, úgy a talajvédelmi járulék mértéke a (2) bekezdésben foglaltaktól eltérően a tevékenységgel érintett terület után számított megkezdett hektáronként 100 000 forint. (4) A talajvédelmi hatóság az (1) bekezdés a) pontjában meghatározott, engedély alapján végzett tevékenység esetén, a talajvédelmi terv vagy a kiviteli terv tartalma alapján külön határozatban megállapítja a talajvédelmi járulékkal érintett humuszos termőréteg mennyiségét és a talajvédelmi járulék mértékét. Talajvédelmi bírság 56. § (1) A talajvédelmi hatóság az e törvény a) 36-41. §-aiban írt kötelezettségek megsértése, b) a 48. § (2) bekezdésében foglaltak megsértése, valamint c) a 49. §-ban foglalt engedélyben, valamint a külön jogszabályok szerinti engedélyben előírt talajvédelmi rendelkezéstől eltérően, továbbá a 49. §-ban írt, engedély nélkül folytatott tevékenység esetén a 3. mellékletben foglaltak szerint talajvédelmi bírságot szab ki. (2) Amennyiben az (1) bekezdés szerinti bírság olyan földrészletet érint, amelynek a földhasználati nyilvántartás szerint több földhasználója van, vagy használatában nem megosztott közös tulajdonban áll, a talajvédelmi bírság a földhasználókat vagy a tulajdonosokat egyetemlegesen terheli. 57. § A talajvédelmi bírság fizetése nem mentesít a talajvédelmi járulék megfizetése alól. A talajvédelmi követelmények folyamatos megsértése esetén a talajvédelmi bírság ismételten kiszabható. A talajvédelmi járulékra és bírságra vonatkozó közös szabályok 58. § (1) A talajvédelmi járulékot, valamint a bírságot az azt kiszabó határozat jogerőre emelkedésétől számított 15 napon belül kell befizetni a talajvédelmi hatóság számlájára. (2) A talajvédelmi járulék, valamint a bírság fizetése alól felmentés nem adható. (3) A határidőre meg nem fizetett talajvédelmi járulék adók módjára behajtandó köztartozás. (4) A talajvédelmi járulék és a talajvédelmi hatósági eljárásokhoz befizetett igazgatási szolgáltatási díj a talajvédelmi hatóság saját bevétele, melyet a 32-34. §-okban meghatározott feladatok ellátására kell fordítani. (5) A talajvédelmi hatóság a megfizetett talajvédelmi járulék, valamint igazgatási szolgáltatási díj (4) bekezdésben meghatározott felhasználásáról a tárgyévet követő év március 31-ig tájékoztatja a földügyért felelős minisztert. A TERMŐFÖLD HASZNOSÍTÁSA A művelési ág megváltoztatása 3. § A termőföld művelési ágának megváltoztatását - az erre vonatkozó külön jogszabály rendelkezéseinek megfelelően - be kell jelenteni az ingatlanügyi hatóságnak, amely a bejelentés elmulasztása esetén földvédelmi bírsággal sújtja a földhasználót. 4. § Ha a földhasználati nyilvántartásban nincs bejegyzett földhasználó, a földvédelmi bírságot a tulajdonossal (az állam tulajdonosi jogait gyakorló szervvel, vagyonkezelővel) szemben kell kiszabni. Ha az érintett földrészletnek a földhasználati nyilvántartás szerint több földhasználója van, illetőleg az érintett földrészlet közös tulajdonban áll, a 150

földvédelmi bírság megfizetésének kötelezettsége a földhasználókat, illetőleg a tulajdonosokat egyetemlegesen terheli. Hasznosítási kötelezettség, ideiglenes hasznosítás, mellékhasznosítás 5. § (1) A földhasználó - ha e törvény másként nem rendelkezik, választása szerint - köteles a termőföldet művelési ágának megfelelő termeléssel hasznosítani, vagy termelés folytatása nélkül a talajvédelmi előírások betartása mellett a gyomnövények megtelepedését és terjedését megakadályozni (HASZNOSÍTÁSI KÖTELEZETTSÉG). (2) Szőlőt és gyümölcsöst a művelési ágának megfelelő termeléssel kell hasznosítani. (3) Ha a termőföld más célú hasznosítását engedélyezték, a földhasználó köteles a termőföld engedélyezett célú felhasználásáig a hasznosítási kötelezettségét teljesíteni (IDEIGLENES HASZNOSÍTÁS). (4) A földhasználó köteles a termőföldnek nem minősülő ingatlanon a növényzet gondozását rendszeresen elvégezni, ha ez az ingatlan más célú hasznosításának megfelelő területfelhasználást nem akadályozza, illetőleg nem korlátozza (mellékhasznosítás). (5) Az (1)-(4) bekezdésben előírtakat az ingatlanügyi hatóság rendszeresen ellenőrzi. Mulasztás esetén az ingatlanügyi hatóság földvédelmi bírsággal sújtja a földhasználót. Ha a földhasználati nyilvántartásban nincs bejegyzett földhasználó, a földvédelmi bírságot a tulajdonossal szemben kell kiszabni. Ha az érintett földrészletnek a földhasználati nyilvántartás szerint több földhasználója van, illetőleg az érintett földrészlet közös tulajdonban áll, a földvédelmi bírság a földhasználókat, illetőleg tulajdonosokat egyetemlegesen terheli. Az újrahasznosítás 6. § (1) A más célú hasznosítás megszüntetése után az igénybevevő köteles a területet mező- vagy erdőgazdasági művelésre alkalmassá tenni, és annak hasznosításáról gondoskodni (ÚJRAHASZNOSÍTÁS). (2) A más célú hasznosítás megszüntetését az igénybevevő köteles az ingatlanügyi hatóságnak bejelenteni. A bejelentéshez mellékelni kell az újrahasznosítás érdekében elvégzendő munkákra készített tervet. A bejelentés elmulasztása esetén az ingatlanügyi hatóság földvédelmi bírsággal sújtja az igénybevevőt. (3) Művelés alól kivett terület újrahasznosítására készített tervet - a bányaterületekre vonatkozó tervek kivételével az ingatlanügyi hatóság hagyja jóvá, és az erről szóló határozatában a) megállapítja az újrahasznosítás célját, valamint b) előírja az újrahasznosítás érdekében az igénybevevő kötelezettségeit. (4) Az újrahasznosítást az ingatlanügyi hatóság a talajvédelmi hatósággal lefolytatott közös helyszíni ellenőrzés keretében ellenőrzi. A termőföld (időleges, illetőleg végleges) más célú hasznosítására vonatkozó közös szabályok 9. § (1) Ingatlanügyi hatósági engedéllyel lehet termőföldet más célra hasznosítani. Az engedély hiánya esetén a más hatóságok által kiadott engedélyek nem mentesítik az igénybevevőt az e törvényben foglalt jogkövetkezmények alól. Az ingatlanügyi hatóság engedélye nem mentesít a szükséges más hatósági engedélyek megszerzésének kötelezettsége alól. (2) Más hatóságok a termőföldet érintő engedélyezési eljárásuk során kötelesek meggyőződni arról, hogy rendelkezésre áll-e a termőföld más célú hasznosításának engedélyezéséről szóló ingatlanügyi hatósági határozat. Termőföld más célú hasznosításának engedélyezéséről szóló ingatlanügyi hatósági határozat hiánya esetén a hatóságnak az eljárást fel kell függesztenie. (3) A más célú hasznosítás megkezdésének napját az igénybevevő köteles előzetesen az ingatlanügyi hatóságnak bejelenteni. Ennek elmulasztása esetén az ingatlanügyi hatóság az igénybevevőt földvédelmi bírsággal sújtja. 10. § (1) Termőföld más célú hasznosításának minősül: a) a hasznosítási kötelezettségtől történő olyan időleges vagy végleges eltérés, amellyel a termőföld a továbbiakban mezőgazdasági hasznosításra alkalmatlanná válik; b) termőföld belterületbe vonása; 151

c) az erdőről, az erdő védelméről és az erdőgazdálkodásról szóló törvény hatálya alá nem tartozó üzem-, majorfásítás, valamint az út, vasút és egyéb műszaki létesítmény tartozékát képező fásítás igénybevétele. (2) Nem minősül a termőföld más célú hasznosításának a földrendező és a földkiadó bizottságokról szóló 1993. évi II. törvény hatálya alá tartozó, a részarány földkiadási eljárás során, továbbá a részarány földkiadási eljárásban keletkezett osztatlan közös tulajdonok megszüntetése során keletkező új földrészletek megközelítését szolgáló utak kialakítása. (3) A termőföld más célú hasznosítása időleges vagy végleges lehet. 11. § (1) Termőföldet más célra csak kivételesen - elsősorban a gyengébb minőségű termőföld igénybevételével lehet felhasználni. (2) Az átlagosnál jobb minőségű termőföldet más célra hasznosítani csak időlegesen, illetőleg helyhez kötött igénybevétel céljából lehet. A termőföldnek hulladéklerakó céljára történő igénybevétele esetén a környezetvédelmi és természetvédelmi követelmények betartása mellett, mezőgazdasági művelésre alkalmatlan vagy átlagosnál gyengébb minőségű termőföld más célú hasznosítása engedélyezhető. (3) A (2) bekezdés alkalmazása szempontjából helyhez kötött igénybevételnek kell tekinteni különösen a meglévő létesítmény bővítését, közlekedési és közmű kapcsolatainak kiépítését, a bányaüzemet és az egyéb természeti kincsek kitermeléséhez szükséges létesítményt, valamint azt a területet, amelyet a Kormány a Magyar Közlönyben közzétett határozatával beruházási célterületté nyilvánított. (4) Az igénybevételt az indokolt szükségletnek megfelelő legkisebb területre kell korlátozni. 12. § (1) A más célú hasznosítás iránti kérelemnek tartalmaznia kell: a) az érintett földrészletek helyrajzi számát; b) a más célú hasznosításhoz szükséges teljes területigényt; c) a más célú hasznosítás pontos célját, és tervezett időtartamát, ha időleges; (2) A kérelemhez mellékelni kell: a) az ingatlan-nyilvántartási térképnek a más célú hasznosításra tervezett területet feltüntető másolatát és az ehhez tartozó területkimutatást, kivéve, ha a kérelem kizárólag az érintett földrészlet vagy földrészletek teljes területére vonatkozik; b) a 21. § (5) bekezdésében foglalt kötelezettségvállaló nyilatkozatot a járulékmentesség igénybevételéhez; c) a talajvédelmi tervet, amennyiben a kérelemben - az (1) bekezdés c) pontja szerint - megjelölt cél az 50. § (2) bekezdésének a) vagy b) pontjában foglaltak megvalósítására irányul. (3) Az (1) bekezdésben foglaltakon túl a kérelemben meg kell jelölni annak a) a kormányrendeletnek a számát, amely a kérelemben megjelölt termőföld végleges más célú hasznosításával járó tervezett építési beruházást nemzetgazdasági szempontból kiemelt jelentőségű üggyé nyilvánította, vagy b) kormányhatározatnak a számát, amely a kérelemben szereplő termőföldeket beruházási célterületté nyilvánította. (4) A (3) bekezdésben meghatározott esetekben a kérelemben megjelölt más célú hasznosítás célja nem térhet el a kormányrendeletben, illetve a kormányhatározatban megjelölt beruházás céljától. 13. § (1) A termőföld más célú hasznosítására kiadott engedély, ha e hasznosítás megkezdésére négy év alatt nem kerül sor, hatályát veszti. Hatályon kívül kell helyezni az engedélyt, ha az engedély jogosultja írásban nyilatkozik arról, hogy az engedélyben foglalt jogosultságáról lemond. (2) A határozat időbeli hatályán belül azonos területre benyújtott más célú hasznosítás iránti kérelmet érdemi vizsgálat nélkül el kell utasítani. (3) A honvédelmi vagy rendészeti feladatok ellátásával kapcsolatos más célú hasznosításra e törvény rendelkezéseit akkor kell alkalmazni, ha törvény eltérően nem rendelkezik. (4) Az ingatlanügyi hatóság a végleges más célú hasznosítás engedélyezéséről szóló jogerős határozatát tájékoztatás céljából közli az illetékes települési - a fővárosban a kerületi - önkormányzattal (a továbbiakban: önkormányzat). A termőföld más célú hasznosítása 44. § (1) Termőföldet más célú hasznosítással járó beruházás céljára csak kivételesen - elsősorban a gyengébb minőségű termőföld igénybevételével - lehet felhasználni. (2) A szőlő, a gyümölcsös, az öntözésre berendezett és meliorált terület, valamint az átlagosnál jobb minőségű termőföld csak különösen indokolt esetben - helyhez kötött beruházás céljára - vehető igénybe. A hulladéklerakó 152

telepek céljára, a környezetvédelmi követelmények betartása mellett, mezőgazdasági művelésre alkalmatlan vagy gyenge minőségű területet kell kijelölni. (3) Az igénybevételt az indokolt szükségletnek megfelelő legkisebb területre kell korlátozni. (4) Belterületi, illetőleg beépítésre szánt területi felhasználásra kerülő területek folyamatosan, a településfejlesztés megvalósításától függően, vonhatók a belterületbe. (5) A termőföld más célú hasznosítása időleges vagy végleges lehet. Hasznosítás, mellékhasznosítás, újrahasznosítás 36. § (1) A használó - ha e törvény másként nem rendelkezik, választása szerint - köteles a termőföldet művelési ágának megfelelő termeléssel hasznosítani, vagy termelés folytatása nélkül a talajvédelmi előírásokat betartani (hasznosítási kötelezettség). Az állam - kártalanítás mellett - elrendelheti, hogy a használó a hasznosítási kötelezettségének termelés folytatása nélkül tegyen eleget (hasznosítási kötelezettség felfüggesztése). (2) Hatósági engedéllyel lehet a) a termőföld (1) bekezdésben foglaltaknak megfelelő hasznosításától időlegesen vagy véglegesen úgy eltérni, hogy az a továbbiakban mezőgazdasági hasznosításra alkalmatlanná válik; b) a külterületi földet belterületbe vonni; c) a mezőgazdasági művelés alatt álló belterületi földet céljának megfelelően felhasználni; d) nem talajvédelmi jellegű védelmi erdőt telepíteni (a továbbiakban együtt: más célú hasznosítás). (3) A termőföld művelési ágának változásával járó meliorációhoz a földhivatal véleményét már a tervezésnél be kell szerezni. (4) Szőlőt és gyümölcsöst a művelési ágának megfelelő termeléssel kell hasznosítani. 39. § (1) A más célú hasznosítás megszüntetése után a használó köteles a területet mező- vagy erdőgazdasági művelésre alkalmassá tenni, és annak hasznosításáról gondoskodni (újrahasznosítás). (2) A más célú hasznosítás megszüntetését a használó köteles a földhivatalnak bejelenteni. A bejelentéshez mellékelni kell az újrahasznosítás érdekében elvégzendő munkákra készített tervet. (3) Művelés alól kivett terület újrahasznosítására készített tervet - a bányaterületekre vonatkozó tervek kivételével - a földhivatal hagyja jóvá, és az erről szóló határozatában a) megállapítja az újrahasznosítás célját, valamint b) előírja az újrahasznosítás érdekében a terület használójának kötelezettségeit. Az időleges más célú hasznosítás 14. § (1) A termőföld-igénybevétel akkor minősül időleges más célú hasznosításnak, ha az érintett területen a) a lábon álló termény megsemmisül, vagy b) terméskiesés következik be, vagy c) az időszerű mezőgazdasági munkák akadályozására kerül sor, vagy d) a talajszerkezet károsodik. (2) A termőföld időleges más célú hasznosítása csak meghatározott időre, legfeljebb 5 évre engedélyezhető. Az időlegesen más célra hasznosított termőföldön - az engedélyező határozatban megállapított határidő lejártáig - az igénybevevő köteles az ingatlan-nyilvántartásban rögzített előző állapotot helyreállítani, és a termőföldet mező- vagy erdőgazdasági termelés céljára alkalmassá tenni (a továbbiakban: eredeti állapot helyreállítása). (3) Az időleges más célú hasznosítás akkor engedélyezhető, ha a kérelemhez a 12. § (2) bekezdésében foglaltakon túl mellékelik a terület eredeti állapotának helyreállítására készített tervet, amely előirányozza a helyreállításhoz szükséges munkák elvégzését. (4) Az eredeti állapot helyreállítását az ingatlanügyi hatóság a talajvédelmi hatósággal lefolytatott közös helyszíni ellenőrzés keretében ellenőrzi. Ha az ingatlanügyi hatóság az eredeti állapot helyreállítását elfogadta, ezzel egyidejűleg határozatot hoz a fizetendő földvédelmi járulékról és - amennyiben e törvény úgy rendelkezik - a bírság kiszabásáról. Ha az ingatlanügyi hatóság a helyreállítást nem fogadja el, határozatot hoz, melyben újabb határidő megjelölésével a helyreállítás érdekében szükséges további munkák elvégzését írja elő. 153

(5) Időleges más célú hasznosításnak kell tekinteni a villamos berendezések elhelyezését biztosító használati jog, a vezetékjog, a vízvezetési és bányaszolgalmi jog olyan gyakorlását is, amely a termelés folytatását, illetőleg a talajvédelmi előírások betartását nem teszi lehetővé. Ezen időleges más célú hasznosítás nem engedélyköteles; a más célú hasznosítást az említett jog gyakorlásának megkezdésétől számított nyolc napon belül a jogosult köteles az ingatlanügyi hatóságnak bejelenteni. Ugyanígy kell eljárni az azonnali intézkedés megtételét igénylő veszélyhelyzet (havaria) esetén történő időleges termőföld-igénybevétel során. A bejelentés elmulasztása esetén a földvédelmi járulékon felül, annak háromszoros összegét földvédelmi bírságként kell megfizetni. A belterületbe vonásra, mint a végleges más célú hasznosítás egyik esetére vonatkozó külön szabályok 15. § (1) A belterületbe vonás esetén a 9-13. §-ban foglaltakat az alábbi eltérésekkel kell alkalmazni. (2) Külterületi termőföld belterületbe vonása iránti kérelmet kizárólag az önkormányzat terjeszthet elő. A kérelemhez csatolni kell - az érintett földrészletek helyrajzi számait és a területfelhasználási célt tartalmazó képviselő-testületi döntést, valamint a településszerkezeti terv kivonatát. A kérelemhez az önkormányzatnak mellékelnie kell arra vonatkozó írásbeli nyilatkozatát, miszerint a földrészleteket az (5) bekezdés szerint kívánja belterületbe vonni. (3) Belterületi, illetőleg beépítésre szánt területi felhasználásra kerülő területek folyamatosan, a településfejlesztés megvalósításától függően vonhatók a belterületbe. (4) Belterületbe vonás iránti kérelem elbírálása során elutasítási ok lehet, ha a kérelemmel érintett termőföldek nem szomszédosak belterületi fölrészletekkel, továbbá a kérelmezett, az átlagosnál jobb minőségű termőföldek mellett gyengébb minőségű termőföldek is szomszédosak belterületi földrészletekkel. E bekezdés alkalmazása során szomszédos földrészleteknek minősülnek azok a földrészletek is, amelyeket önálló helyrajzi számon nyilvántartott út (árok, csatorna) választ el a belterülettől. (5) El kell utasítani a belterületbe vonás iránti kérelmet, ha az nem olyan földrészletekre vonatkozik, amelyeket az önkormányzat a településszerkezeti tervben meghatározott célra 4 éven belül ténylegesen felhasználni tervez. (6) Új község alakítása, településegyesítés megszüntetése esetén a belterületbe vonás során a (2) bekezdés utolsó mondatát, továbbá a (3)-(5) bekezdés rendelkezéseit nem kell alkalmazni. Más célú hasznosítás engedély nélkül 16. § (1) A más célra engedély nélkül hasznosított termőföldet eredeti állapotába helyre kell állítani, kivéve, ha az ingatlanügyi hatóság - földvédelmi szempontok mérlegelése alapján, indokolt esetben - kérelemre a más célú hasznosítás folytatásához hozzájárul. A más célú hasznosítás folytatására irányuló kérelmet az engedély nélküli más célú hasznosítással kapcsolatos első ingatlanügyi hatósági intézkedés közlésétől számított 30 napon belül lehet előterjeszteni. Az igénybevevőnek a kérelemhez mellékelnie kell a tulajdonos, haszonélvezet fennállása esetén a haszonélvező hozzájáruló nyilatkozatát is. (2) Az engedély nélküli más célú hasznosítás miatt indult eljárást az igénybevevővel szemben kell lefolytatni. Az igénybevevő személyének megállapítása céljából az ingatlanügyi hatóság a tulajdonost, haszonélvezet fennállása esetén a haszonélvezőt is nyilatkozat megtételére hívhatja fel. Ha az igénybevevő személyének megállapítására irányuló eljárás eredménytelen, úgy az igénybevevőnek a tulajdonost, haszonélvezet fennállása esetén pedig a haszonélvezőt kell tekinteni. (3) Termőföld engedély nélküli hasznosításának minősül, ha a) a más célú hasznosítás megkezdésekor az engedélyezés még nem történt meg, vagy b) az igénybevevő az engedély előírásaitól eltérően hasznosítja más célra a termőföldet. (4) Ha az igénybevevő a részére engedélyezett más célú hasznosításnál nagyobb területnagyságban vesz igénybe termőföldet, az ingatlanügyi hatóság az engedély nélküli más célú hasznosítással kapcsolatos eljárást csak a korábban kiadott engedélyben meghatározott területnagyságot meghaladóan igénybe vett területre folytathatja le. (5) Az ingatlanügyi hatóság nem indít engedély nélküli más célú hasznosítással kapcsolatos eljárást, illetve az eljárást megszünteti, ha a (3) bekezdésben foglalt valamelyik eset 10 éve bekövetkezett. A 10 éves időtartam beálltának bizonyítása az igénybevevőt, illetőleg a tulajdonost, haszonélvezet fennállása esetén a haszonélvezőt terheli. 154

17. § (1) Ha a termőföld más célú hasznosításával kapcsolatban az eredeti állapot helyreállítását elrendelték vagy az ingatlanügyi hatóság a más célú hasznosítás folytatásához hozzájárult - a (2) bekezdésben foglalt esetet kivéve -, a földvédelmi bírságot és a termőföld időleges vagy végleges más célú hasznosításáért a földvédelmi járulékot meg kell fizetni. (2) Ha az azonnali intézkedés megtételét igénylő veszélyhelyzet (havaria) esetén történő termőföld-igénybevétel alapján az eredeti állapot nem állítható helyre, a más célú hasznosítás folytatásához való hozzájárulás mellett az ingatlanügyi hatóság kizárólag a termőföld végleges más célú hasznosításáért fizetendő földvédelmi járulék kiszabásáról rendelkezik. (3) Az eredeti állapot helyreállítását - határidő megjelölésével - az ingatlanügyi hatóság határozattal rendeli el. (4) A kötelezett az eredeti állapot helyreállítását - annak elvégzését követő 8 napon belül - köteles az ingatlanügyi hatóságnak bejelenteni. A bejelentés alapján az ingatlanügyi hatóság helyszíni szemlét tart, a helyreállítás elfogadása esetén dönt a fizetendő földvédelmi járulék és bírság kérdésében, vagy újabb határidő megjelölésével a helyreállítás érdekében szükséges további munkák elvégzését írja elő. (5) Ha az ingatlanügyi hatóság a más célú hasznosítás folytatásához hozzájárult, ezzel egyidejűleg rendelkezik a fizetendő földvédelmi járulékról és bírságról. (6) Az ingatlanügyi hatóság az eredeti állapot helyreállításának elrendeléséről, illetve a más célú hasznosítás folytatásához való hozzájárulásról szóló határozatát tájékoztatás céljából közli az önkormányzattal. A FÖLDVÉDELMI JÁRULÉK ÉS BÍRSÁG A földvédelmi járulék 21. § (1) A termőföld más célú hasznosítása esetén egyszeri földvédelmi járulékot (a továbbiakban: járulék) kell fizetni. (3) Nem kell járulékot fizetni, ha a termőföld más célú hasznosítását a) talajvédelmet szolgáló létesítmény, b) talajvédelmet szolgáló véderdő, c) öntözőcsatorna és belvízcsatorna, d) közüzemi lakossági ivóvízellátást, valamint szennyvízelvezetést és -tisztítást szolgáló műtárgyak és azok védőterülete, e) természetvédelmi beruházás, illetőleg természetvédelmi hasznosítás, f) 2 hektárt meg nem haladó nagyságú területen települési vagy megyei (fővárosi) szociális intézmény, egészségügyi, sportlétesítmény építése, temető létesítése, bővítése, g) vízkárelhárítási töltés és műtárgyai létesítése vagy bővítése, h) állandó jellegű hegy- és dombvidéki vízkárelhárítási tározó létesítése vagy bővítése, i) belterületbe vonás esetén állami, önkormányzati bérlakásépítés megvalósítása céljából, j) belterületbe vonás esetén új község alakítása, településegyesítés megszüntetése céljából, k) magánszemély tulajdonos (haszonélvező) részére, 400 négyzetméternél nem nagyobb területre, l) külön jogszabály szerinti ügyfél-nyilvántartásban regisztrált mezőgazdasági termelő magánszemély tulajdonos (haszonélvező) részére, mezőgazdasági tevékenység céljára és 1000 négyzetméternél nem nagyobb területre, illetve leghátrányosabb helyzetű kistérségekben létesítendő ipari parkok 10 hektárt meg nem haladó nagyságú területére engedélyezik. 22. § (1) A járulék összegének megállapításáról a más célú hasznosítást engedélyező határozatban kell rendelkezni. (2) Engedély nélküli más célú hasznosítás esetén a járulék megállapításáról az eredeti állapot helyreállítását elfogadó határozatban, illetőleg a más célú hasznosítás folytatásához hozzájáruló határozatban kell rendelkezni. (3) A járulék megfizetésére - a termőföld belterületbe vonásának esetét kivéve - az igénybevevőt kell kötelezni. Termőföld belterületbe vonása miatt a járulékfizetési kötelezettség az önkormányzatot terheli.

155

(4) A járulék teljes összegének megfizetése a) végleges más célú hasznosítás esetén - a termőföld belterületbe vonásának esetét kivéve - az igénybevétel megkezdése napján, b) termőföld belterületbe vonásának engedélyezése esetén, illetőleg engedély nélküli más célú hasznosítás esetén az engedélyező, illetőleg az eredeti állapot helyreállítását elfogadó, illetve a más célú hasznosítás folytatásához hozzájáruló határozat jogerőre emelkedését követő 30 napon belül, c) időleges más célú hasznosítás esetén az eredeti állapot helyreállítását elfogadó határozat jogerőre emelkedését követő 30 napon belül esedékes. (5) A járulék fizetése alól felmentés nem adható és részletfizetési vagy egyéb kedvezmény sem engedélyezhető. (6) Ha a más célú hasznosítás az engedélyezettnél kisebb területen valósul meg, a járulék megfizetésének esedékessé válása napjától számított 5 éven belül a járulékkülönbözetet - kérelemre - az ingatlanügyi hatóság visszafizeti. 23. § (1) A járulék felét kell fizetni, ha a termőföldet engedély alapján és annak megfelelően a) mezőgazdasági tevékenység céljára, b) haltenyésztésre is alkalmas víztározó létesítésére hasznosítják. (2) A járulék 50 százalékkal növelt összegét kell megfizetni, ha öntözésre, illetőleg talajvédelmi létesítményekkel berendezett termőföldet hasznosítanak más célra. A földvédelmi bírság 24. § (1) Földvédelmi bírságot (a továbbiakban: bírság) köteles fizetni az, aki a) a termőföld hasznosításával kapcsolatos kötelezettségét vagy az ideiglenes-, mellékhasznosítást neki felróhatóan elmulasztja; b) az újrahasznosítást elmulasztja; c) a művelési ág megváltozásának, más célú hasznosítás megkezdésének, a más célú hasznosítás megszüntetésének bejelentését elmulasztja; d) az időleges hasznosítást követően a termőföldet az ingatlan-nyilvántartás szerinti minőségi osztálynál alacsonyabb minőségi osztályú termőföldként teszi termelésre alkalmassá; e) az időleges hasznosítást követően a termőföldet a határozatban megállapított határidő eltelte után teszi termelésre alkalmassá; f) a termőföldet engedély nélkül hasznosítja más célra. (2) Engedély nélküli más célú hasznosítás esetén a bírság megállapításáról az eredeti állapot helyreállítását elfogadó határozatban, illetőleg a más célú hasznosítás folytatásához hozzájáruló határozatban kell rendelkezni. (3) A bírság - a termőföld ingatlan-nyilvántartás szerinti művelési ága eredeti állapotának helyreállítási kötelezettsége alóli felmentés és az engedély nélkül más célra hasznosított termőföld továbbhasznosításához történő hozzájárulás esetét kivéve - ismételten is kiszabható. 25. § (2) A bírságot az azt kiszabó határozat jogerőre emelkedésétől számított 30 napon belül kell megfizetni. A földvédelmi járulékra és földvédelmi bírságra vonatkozó közös szabályok 26. § (1) A járulékot és a bírságot az ingatlanügyi hatóság előirányzat-felhasználási keretszámlájára kell befizetni. (2) A járulék a központi költségvetést illeti meg. (3) A határidőre meg nem fizetett járulék adók módjára behajtandó köztartozás.

156

27, A földek igazgatási szempontokból, és rendeltetés szerinti felosztása Föld jellemzője: o ember által lére nem hozható dolog, csak a természet tudja előállítani o korlátozottan áll rendelkezésre (monopolizálható)  folyamatos csökkenés o viszonylag értékes o minősége rendeltetésszerű használattal tartható fenn (természet- és talajvédelem) o megállapítható csökkenés (emberi tevékenységek miatt) 1997. évi 78. tv. Az épített környezet alakításáról és védelméről 253/1997. Korm. rend. Az országos településrendezési és építési követelményekről (OTÉK) AZ INGATLAN-NYILVÁNTARTÁS TÁRGYA A. Nyilvántartás tárgyául szolgáló ingatlanok Az ingatlan-nyilvántartáshoz a jogszabály dologi tartalmi teljességet is rendel, ami annyit jelent, hogy nincs olyan önálló ingatlan, amely nincs nyilvántartásba véve. Ez is törvényes vélelem, amely megdönthető. Biztonsággal csak az állítható, hogy minden ingatlan tárgya a nyilvántartásba vételnek. Nyilvántartandó, de mégsem nyilvántartott ingatlanok mindig vannak, mégpedig egyrészt mulasztás folytán, másrészt pedig azért, mert folyamatosan keletkeznek. Az első esetben pótszerkesztési eljárást, a másik esetben kérelemre nyilvántartásba vételi eljárást kell lefolytatni. B. Az ingatlan-nyilvántartás egysége Az egység a nyilvántartás tárgyát tekintve annyit jelent, hogy - eltérően a telekkönyvi rendtartástól - nincs általános, illetőleg különös nyilvántartás. Az ingatlan-nyilvántartás az egy-egy község, város közigazgatási területén fekvő ingatlanoknak és az azokra vonatkozó jogok, jogilag jelentős tények és adatok feltüntetésére, továbbá a mindezeket megtestesítő okiratoknak a megőrzésére szolgál. Bármilyen rendeltetésű is az ingatlan, nyilvántartása a többi ingatlannal együtt egységes és azonos szabályok szerint történik. Az ingatlan és az önálló ingatlan Az ingatlan fogalmi meghatározása nem az ingatlan-nyilvántartás feladata. Az ingatlandolog anyagi jogi fogalma A Polgári törvénykönyv az ingatlanok esetében a földről és épületről tesz említést, ingatlan-definíciót nem ad. Az ingatlandolog nyilvántartási alaki jogi fogalma Az ingatlan-nyilvántartásról szóló 1997. évi CXLI törvény (Inytv.) az "önálló ingatlant" határozza meg, a földfelszínre korlátozottan. Az önálló ingatlan keletkezésének feltétele, hogy • a tulajdonosok rendelkezése alapján a telek kialakítását telekalakítási hatóság engedélyezte, vagy • hivatatalból folyó eljárásban elrendelte annak kialakítását, • az ingatlan-nyilvántartási térképen azt feltüntették szerepel, • tulajdoni lapon önálló ingatlanként nyilvántartásba vették. AZ INGATLANOK TÍPUSAI a) fekvés helye szerinti csoportosítás: A fekvés helye szerint külterületi és belterületi ingatlanokat különböztethetünk meg.
Belterületi ingatlan a település közigazgatási területének - jellemzően a település történetileg kialakult, elsősorban összefüggő, beépített, illetőleg beépítésre szánt területeket tartalmazó - kijelölt része. Ezen belül különös kategória mező-, erdőgazdasági művelés alatt álló belterületi föld, mely "a rendeltetésszerű felhasználásig (építési telekké, építési területté) az a belterületi földrészlet, amelyet szántó, szőlő, gyümölcsös, kert, gyep, nádas, erdő művelési ágban vagy halastóként tartanak nyilván. 157


Külterület: a település közigazgatási területének belterületnek nem minősülő, elsősorban mezőgazdasági, erdőművelési, illetőleg különleges (pl. bánya, vízmeder, hulladéktelep) célra szolgáló része. A tanya a külterületi ingatlanon belül különös kategóriát képez: a település külterületén lévő mezőgazdasági termelés (növénytermesztés és állattenyésztés, továbbá az ezekkel kapcsolatos termékfeldolgozás és terméktárolás) céljára létesített lakó-és gazdasági épület, épületcsoport és az azonos helyrajzi szám alatt hozzá tartozó, legfeljebb 6000 nm területű föld együttese;
A zártkert kategória megszűnt, "ahol jogszabály zártkertre vonatkozó rendelkezést tartalmaz, ott a továbbiakban zártkerten a külterületi földet kell érteni". b) A földek rendeltetésük szerint a következők lehetnek: (már hatálytalan terminológia)
Termőföld: az a földrészlet, amelyet a település külterületén az ingatlan-nyilvántartásban szántó, szőlő, gyümölcsös, kert, rét, legelő (gyep), nádas, erdő, fásított terület művelési ágban vagy halastóként tartanak nyilván;
Építési célú föld: az építési területek úgynevezett zónák szerint szabdaltak különböző földrészletekre. Ennek megfelelően a "beépítésre szánt" - vagyis a beépített, és a további beépítésre kijelölt - terület kifejezés magában foglal lakó-, vegyes-, gazdasági-, üdülő- és különleges övezeteket.
Különleges rendeltetésű föld: az a föld, amely honvédelmi, rendészeti, természetvédelmi célokra szolgál. Különleges rendeltetésű ingatlan: a védelmi, a műemlék- és természetvédelmi, illetve sajátos rendeltetése miatt kormányrendeletben vagy miniszteri rendeletben meghatározott ingatlanok.
Hasznosításra alkalmatlan terület: ami nem tartozik az előző pontok alá. c) Az építési jog fogalmi meghatározásai: A városok és községek (a továbbiakban együtt: település) igazgatási területét építési szempontból az alábbi kategóriákra oszthatjuk.
Beépítésre szánt terület: a település közigazgatási területének a beépített, illetve a további beépítés céljára szolgáló területrésze
Beépítésre nem szánt terület: a település közigazgatási területének a o zöldterületi, o a közlekedési, o a mezőgazdasági, o az erdőművelési, o vízgazdálkodási o illetőleg az egyéb célra szolgáló része.
Közterület: közhasználatra szolgáló minden olyan állami vagy önkormányzati tulajdonban lévő földterület, amelyet a rendeltetésének megfelelően bárki használhat, és azt az ingatan-nyilvántartás ekként tartja nyilván. A település igazgatási területén belüli azonos szerepkörű, jellegű, beépítettségi intenzitású területrészeket - általános és sajátos építési használatuk szerint - azonos területfelhasználási egységbe kell sorolni. A területfelhasználási egységek területeit közterületekre és egyéb (közterületnek nem minősülő) területekre, továbbá azokat beépítésre szánt területek esetén építési övezet(ek)be, beépítésre nem szánt területek esetén övezet(ek)be kell sorolni. d) A területhasználati zónák: (!) Az igazgatási terület
beépítésre szánt területeit az építési használatuk általános jellege, valamint sajátos építési használatuk szerint o lakó-, (lakóépületek elhelyezésére szolgál)  nagyvárosias lakó-, (sűrű beépítettség területek, épület-magasság>12,5 m lehet)  kisvárosias lakó-, (sűrű beépítettség, épület-magasság max 12,5m)  kertvárosias lakó-, (laza beépítettség, max. 4 lakásos házak)  falusias lakó-, (mg, erdőgazdasági üzemi épületek is létrehozhatók) 158

o

o

o

o

vegyes-,  településközponti vegyes-,  központi vegyes-, gazdasági-, (gazdasági célú építmények elhelyezésére szolgál)  kereskedelmi-szolgáltató-,  ipari-, üdülő-,  üdülőházas-, (sűrű beépítettség)  hétvégi házas-, (laza beépítettség) különleges-, (temetők, hulladéklerakó, sport, stb.)


beépítésre nem szánt területek o közlekedési- és közmű-elhelyezési, hírközlésio zöld-, o erdőgazdálkodási,  védelmi erdő,  gazdasági erdő  egészségügyi-szociális, turisztikai erdő,  oktatási-kutatási erdő, o mezőgazdasági  kertes mezőgazdasági,  általános mezőgazdasági, o vízgazdálkodási területet  a folyóvizek medre és parti sávja,  az állóvizek medre és parti sávja,  folyóvizekben keletkezett, nyilvántartásba még nem vett szigetek,  közcélú nyílt csatornák medre és parti sávja,  vízbeszerzési területek (védett vízbázis) és védőterületeik (hidrogeológiai védőidom),  hullámterek,  vízjárta, valamint a fakadó vizek által veszélyeztetett területek o természeti övezet (nemzeti parkok, tájvédelmi körzetek, természetvédelmi területek, természeti emlék)  mocsár  nádas  szikes terület  karsztbokorerdő A területfelhasználási egységekre vonatkozóan meg kell határozni a szintterület-sűrűség és a közüzemi közművesítettség mértékét. A TELKEK, MINT A BEÉPÍTÉS FELTÉTELEI ÉS AZ ÉPÍTMÉNYEK, MINT INGATLANTÍPUSOK Az épített környezet átalakításáról és védelméről szóló 1997. évi LXXVIII. Törvény (Étv.) a telkek és az építmények jogi fogalmát határozza meg. Telkek A telek egy helyrajzi számon nyilvántartásba vett földrészlet. A telektömb: a telkek olyan csoportja, amelyet minden oldalról közterület vagy részben más beépítésre nem szánt terület határol. A beépítésre kialakított telkek fajtái: o Építési telek: beépítésre szánt területen fekvő, az építési szabályoknak megfelelően kialakított és közútról vagy önálló helyrajzi számon útként nyilvántartott magánútról gépjárművel közvetlenül megközelíthető telek. o Építési terület: olyan telek vagy telkek csoportja, amely a nyomvonal jellegű építmények elhelyezésére szolgál.

159

Az építmények: Az építmény gyűjtőfogalom: építési tevékenységgel létrehozott, illetve késztermékként az építési helyszínre szállított, rendeltetésére, szerkezeti megoldására, anyagára, készültségi fokára és kiterjedésére tekintet nélkül - minden olyan helyhez kötött műszaki alkotás, amely a terepszint, a víz vagy az azok alatti talaj, illetve azok feletti légtér megváltoztatásával, beépítésével jön létre. Az építményhez tartoznak annak rendeltetésszerű és biztonságos használatához, működéséhez, működtetéséhez szükséges alapvető műszaki és technológiai berendezések is. Fajtái: o épület, o műtárgy o közhasználatú építmény o sajátos építményfajták Épület: jellemzően emberi tartózkodás céljára szolgáló építmény, amely szerkezeteivel részben vagy egészben teret, helyiséget vagy ezek együttesét zárja körül meghatározott rendeltetés vagy rendeltetésével összefüggő tevékenység, avagy rendszeres munkavégzés, illetve tárolás céljából. Az épületen belüli egységek: a lakás és helyiség fogalma Lakás az épületen belül emberi tartózkodás céljára szolgáló olyan összefüggő helyiségcsoport, amely a szerkezeteivel részben vagy egészben teret, helyiséget vagy ezek együttesét zárja körül, és o helyiségei; o közművesítettsége; o melegvíz-ellátása; és o fűtési módja alapján valamelyik komfortfokozatba (összkomfortos, komfortos, félkomfortos, komfort nélküli) sorolható.  Összkomfortos lakás  Komfortos lakás  Félkomfortos lakás  Komfort nélküli lakás  Szükséglakás  Lakószoba  Félszoba Nem lakás céljára szolgáló helyiség: az épületen belül elhelyezkedő, szerkezeteivel részben vagy egészben teret, helyiséget vagy ezek együttesét körülzáró, kizárólag ipari, építőipari, mezőgazdasági, vízgazdálkodási, kereskedelmi, szolgáltatási, igazgatási, honvédelmi, rendészeti, művelődési, oktatási, kutatási, egészségügyi, szociális, jóléti és más gazdasági, illetve tárolási célra szolgál. 3 TERÜLETHASZNÁLATI TERV KÉSZÜL MINDEN TELEPÜLÉSRE: a) Településszerkezeti- és fejlesztési terv:
önk. határozat
belterület és külterület elhatárolása
fejlesztési arculat
régen általános rendezési terv volt a neve b) Szabályozási terv:
önk. rendelet
szöveges és rajzos
építési övezeteket tartalmazza
beépítés mértéke
épületek magassága
közművesítés
beépítési szintsűrűség c) Helyi építési szabályzat:
önk. rendelet
további alövezetek meghatározása

160

28, A termőföld-tulajdon megszerzése a módosított 1994. évi LV. törvény alapján (a tulajdonszerzés fogalma, kivételes jogcímek, termőföldtulajdon szerzés korlátozásának alkotmányossága) A TERMŐFÖLD TULAJDONJOGÁNAK MEGSZERZÉSE Tft. 4. § E fejezet alkalmazása szempontjából tulajdonszerzésnek kell tekinteni a termőföld tulajdonjogának ideértve a részarányként meghatározott tulajdont is - bármilyen jogcímen (szerzésmódon) történő megszerzését, kivéve (közjogi korlátozások alóli kivételek felsorolása)
a törvényes örökléssel,
az elbirtoklással,
ráépítéssel,
kisajátítással és
a kárpótlási célú árverés során történő tulajdonszerzést. (2) Termőföld tulajdonjogát csere jogcímén akkor lehet megszerezni, ha a csereszerződésben a felek termőföld tulajdonjogának kölcsönös átruházására vállalnak kötelezettséget, és  a csere tárgyát képező egyik földrészlet az azt megszerző cserepartnernek már a tulajdonában álló földrészletével azonos településen fekszik, vagy  a cserepartnerek egyikének bejelentett lakóhelye azon a településen van, amely település közigazgatási területén fekszik a csere címén általa megszerzendő földrészlet. (3) Termőföld tulajdonjogát ajándékozás jogcímén közeli hozzátartozók [Ptk. 685. § b) pont], továbbá közalapítvány, önkormányzat, egyházi jogi személy és a Magyar Állam javára lehet átruházni. FOGALMAK: o külföldi magánszemély: a nem magyar állampolgár, kivéve a bevándorolt vagy menekültként elismert személyt; o külföldi jogi személy: a külföldi székhelyű jogi személy vagy az ilyen székhelyű jogi személyiséggel nem rendelkező szervezet; o elsődleges lakóhely: az a lakás, vagy lakás céljára szolgáló egy vagy több lakóhelyiségből álló épület vagy épületrész, továbbá belterületen lakásépítés céljára kialakított telek, ahol a tagállami állampolgár életvitelszerűen kíván tartózkodni; o másodlagos lakóhely: az a lakás, vagy lakás céljára szolgáló egy vagy több lakóhelyiségből álló épület, vagy épületrész, továbbá belterületen lakásépítés céljára kialakított telek, ami nem minősül elsődleges lakóhelynek o tagállami állampolgár:  az Európai Unió tagállamának állampolgára,  az Európai Gazdasági Térségről szóló megállapodásban részes állam állampolgára, valamint  a nemzetközi szerződés alapján velük egy tekintet alá eső állam állampolgára. KÜLÖNBSÉGTÉTELEK  nemzeti (állampolgársági) alapon  term. személy – jogi személy között 35/1994 ABh. Alkotmányos alapjogok érintése Része-e a tulajdonszerzéshez való jog (nem illeti meg az alapjogi védelem) a tulajdonhoz való jognak (alapjogi védelem)? Diszkrimináció? Ebben a formában nem. Szerzéshez való jogban nem érvényesül az alapjogi védelem. Deklarált államcélok: piacgazdaság, szabad verseny, szerződési szabadság.

161

Belföldi magánszemélyek tulajdonszerzése 5. § (1) Belföldi magánszemély (+ menekült, illetve bevándorolt státuszú személy) termőföld tulajdonjogát csak olyan mértékben szerezheti meg, hogy a tulajdonában legfeljebb 300 hektár nagyságú vagy 6000 aranykorona (a továbbiakban: AK) értékű termőföld legyen. (2) A belföldi magánszemély nem szerezheti meg a termőföld tulajdonjogát, ha annak fekvése szerinti településen az ő és közeli hozzátartozója [Ptk. 685. § b) pont] tulajdonában lévő termőföld mennyisége a megszerezni kívánttal együtt meghaladná a település összes termőföld területének egynegyedét vagy az 1000 hektárt. (3) Az (1) bekezdés szerinti mérték megállapításánál a termőfölddel együtt önálló ingatlant (földrészletet) képező művelés alól kivett föld területét is figyelembe kell venni. (4) A belföldi magánszemély által megszerezhető termőföld mértékének megállapításánál figyelmen kívül kell hagyni a legfeljebb 6000 m2 területtel önálló ingatlanként (földrészletként) kialakított tanya területén levő termőföldet. (5) A magánszemély az e törvény hatálybalépésekor meglévő termőföld tulajdonát legfeljebb annak területnagyságát és AK értékét meg nem haladó területnagyságú és AK értékű termőföldre cserélheti. (6) Az e törvény hatálybalépésekor meglévő termőföld
kisajátítása folytán kapott kártalanítás összegéből vásárolt termőföld,
közös tulajdonának megszüntetésével tulajdonba kerülő termőföld területnagysága és AK értéke az (1) bekezdés szerinti mértéket meghaladhatja. Belföldi jogi személyek tulajdonszerzése 6. § (1) Belföldi jogi személy és jogi személyiség nélküli más szervezet termőföld tulajdonjogát NEM szerezheti meg. (FŐSZABÁLY) Kivételek: (aki szerezhet tulajdont) o Magyar Állam o önkormányzat o közalapítvány o egyházi jogi személy  végintézkedés, illetőleg  ajándékozási,  tartási vagy  gondozási szerződés alapján termőföldre tulajdonjogot szerezhet. o jelzálog-hitelintézet a jelzálog-hitelintézetről és a jelzáloglevélről szóló 1997. évi XXX. törvényben foglalt korlátozásokkal és időtartamra termőföldet szerezhet. (4) A szervezeti változással, illetve társasági formaváltással, egyesüléssel vagy szétválással létrejött belföldi jogi személy és jogi személyiség nélküli más szervezet a jogelődje – 1994. július 27-ét megelőzően megszerzett – tulajdonát képező termőföld tulajdonjogát megszerezheti.

Külföldiek tulajdonszerzése (termőföldtulajdon szerzés korlátozásának alkotmányossága) 7. § (1) A külföldi magánszemély és jogi személy termőföld és védett természeti terület tulajdonjogát NEM SZEREZHETI MEG. (FŐSZABÁLY) KIVÉTEL: (2) A belföldi magánszemélyre vonatkozó szabályok irányadók azon tagállami állampolgárra (! ld. fentebb),  aki önálló vállalkozó mezőgazdasági termelőként kíván letelepedni Magyarországon, és  legalább három éve folyamatosan, jogszerűen Magyarországon lakik és  folytat mezőgazdasági tevékenységet. Megjegyzés: a bevándorolt, illetve menekült státuszú személy NEM MINŐSÜL KÜLFÖLDINEK! 162

8. § A külföldi az önálló ingatlanként (földrészletként) legfeljebb 6000 m2 területtel kialakított tanya tulajdonjogát a termőföldnek nem minősülő más ingatlanokra vonatkozó külön jogszabályok rendelkezései szerint szerezheti meg. (tehát ezt megszerezheti a külön jogszabály rendelkezései szerint) 8/A. § (1) A tagállami állampolgárnak a tulajdonszerzési feltételeket egyrészt hatósági igazolásokkal kell bizonyítania, másrészt – a jövőre nézve vállalt kötelezettségeket – teljes bizonyító erejű magánokiratba vagy közokiratba foglalt nyilatkozattal kell vállalnia. (2) A tulajdonszerzési képesség bizonyításához a következő hatósági igazolásokat kell beszereznie a tagállami állampolgárnak:  az idegenrendészeti hatóság által kiállított hatósági bizonyítványt arról, hogy legalább három éve folyamatosan és jogszerűen lakik Magyarországon;  a letelepedési engedéllyel nem rendelkező tagállami állampolgárnak tartózkodási engedélyt, illetőleg az eziránti kérelem benyújtását tanúsító igazolást;  a mezőgazdasági igazgatási szerv által kiadott hatósági bizonyítványt arról, hogy a tulajdonszerzést megelőző három évben saját nevében, saját kockázatára folyamatosan mezőgazdasági tevékenységet folytatott Magyarországon. (3) A mezőgazdasági igazgatási szervnek az igazolását környezettanulmány alapján kell kiállítania. A környezettanulmány során a mezőgazdasági igazgatási szerv a mezőgazdasági tevékenység folytatását vizsgálja. (4) A (2) bekezdésben meghatározott igazolás, illetve hatósági bizonyítvány 60 napnál nem lehetnek régebbiek. (5) A tagállami állampolgárnak teljes bizonyító erejű magánokiratba, vagy közokiratba foglalt nyilatkozatot kell tennie a következőkről:  Magyarországon önálló vállalkozó mezőgazdasági termelőként letelepszik;  kötelezi magát, hogy a termőföldet más célra nem hasznosítja a mezőgazdasági termeléshez szükséges lakó- és gazdasági épületek létesítésén kívül, továbbá  hogy a termőföld használatát másnak csak olyan mértékben engedi át, hogy az ebből származó bevétele nem haladja meg a mezőgazdasági tevékenységből származó bevétele 25%-át; 8/B. § (1) A termőföld tulajdonjogának ingatlan-nyilvántartási bejegyzése iránti kérelemhez mellékelni kell a 8/A. §ban felsorolt bizonyítványt, igazolást és nyilatkozatot. (2) A tulajdonjog bejegyzéséről szóló határozatot és a bejegyzés alapját képező okirat másolatát az ingatlanügyi hatóság megküldi a mezőgazdasági igazgatási szervnek. 8/C. § (1) A 8/A. §-ban meghatározott feltételek betartását az ingatlanügyi hatóság bevonásával a mezőgazdasági igazgatási szerv ellenőrizheti. (2) Ha a mezőgazdasági igazgatási szerv az ellenőrzés során az összes körülmény alapos mérlegelése alapján megállapítja, hogy a tulajdonos  nem tartotta be a 8/A. § (5) bekezdésében vállalt kötelezettségeket,  egyéni vállalkozói tevékenysége vagy az önfoglalkoztatói minősége megszűnt,  jogszerű és folyamatos Magyarországon való tartózkodása bármely okból megszűnt, felhívja a tulajdonos figyelmét a jogszabálysértésre, és határidő megállapításával írásban felszólítja a jogszerű állapot helyreállítására. Ha a felszólítás az adott határidő elteltével eredménytelen, a mezőgazdasági igazgatási szerv a tulajdonosra bírságot szab ki, amely a termőföld szerzéskori aranykorona-értéke húszezerszeres szorzatának megfelelő forintösszeg. (3) Nem állapítható meg, hogy a tulajdonos a 8/A. § (5) bekezdés a) pontjában foglalt kötelezettségét megszegte, ha bizonyítja, hogy Magyarországon végzett tevékenységi körei között csak mezőgazdasági tevékenység szerepel, vagy bevételének legalább 50%-a mezőgazdasági tevékenységéből származik, vagy személyes közreműködést magában foglaló egyéb jogviszonyt nem tart fenn. (4) A bírság ismételten kiszabható mindaddig, amíg a jogsértő állapot fennáll, illetve amíg a tulajdonos a termőföldet el nem idegeníti. Nem szabható ki a bírság, ha a tulajdonos a termőföldet elidegenítette. A bírság megfizetésére a földvédelmi járulék befizetésére vonatkozó szabályok irányadók. (6) Amíg a bírságolásra okot adó körülmény fennáll, de legkésőbb a Magyar Köztársaságnak az Európai Unióhoz való csatlakozása tárgyában kötött nemzetközi szerződésben meghatározott mentességi idő végéig a tulajdonosra a tagállami állampolgárnak nem minősülő külföldi magánszemélyre irányadó rendelkezéseket kell alkalmazni. 163

A tulajdonszerzés ellenőrzése 9. § (1) A tulajdonszerzési korlátozásba ütköző szerződés semmis. (JOGKÖVETKEZMÉNY) Ha az ingatlan-nyilvántartási bejegyzéssel az e törvényben meghatározott tulajdonszerzési korlátozásba ütköző módon, illetőleg a megengedett szerzési mértéket meghaladóan termőföld vagy védett természeti terület tulajdonjogának megszerzésére kerülne sor, a föld fekvése szerinti körzeti földhivatal (a továbbiakban: földhivatal) az okirat nyilvánvaló érvénytelensége esetére irányadó szabályok szerint jár el. (2) Termőföld tulajdonjogára vonatkozó szerződés vagy szerződési kikötés semmisségének megállapítása iránt az ügyész pert indíthat. (3) A szerző félnek a tulajdonjog bejegyzése iránti kérelemben nyilatkoznia kell arról, hogy tulajdonszerzése nem ütközik szerzési korlátozásba. A nyilatkozat valóságtartalmát a körzeti földhivatal az ingatlan-nyilvántartás alapján ellenőrizheti. (4) A (2) bekezdés szerinti szerződés vagy szerződési kikötés esetén az egész szerződés érvénytelen (!). Ezt a szabályt akkor is alkalmazni kell, ha a felek az említett szerződéssel vagy szerződési kikötéssel a tulajdonjog megszerzésének hatályát kötötték valamely feltétel, illetve jövőbeli időpont bekövetkezéséhez vagy egyikük, illetve harmadik személy jognyilatkozatához. KÜLÖNÖS ESETEI A TERMŐFÖLDÖN VALÓ TULAJDONSZERZÉSNEK  ezek időlegesen létezőek, jogszabályok hozzák létre  különböző jogcímeken és csak specifikusan eredményezhetik termőföld tulajdon megszerzését 1, kárpótlás 2, részarány-tulajdon 3, vételi jog  megilleti a min. 5 éve használatában álló földre-re a szövetkezeti szakcsoport tagját, illetve föld haszonbérlőjét  megilleti a szövetkezeti tagot arra a földre, ami megváltás jogcímén szövetkezeti tulajdonba került (ha a azóta ő is használta megszakítás nélkül) → ilyenkor a földhasználónak a helyben kialakult árat kell megfizetnie a tulaj részére 4, tagok és alkalmazottak tulajdonszerzése  TSZ tagok ás alkalmazottak;  állami gazdaságok alkalmazottai → ezeknek Földalapot kellett kijelölni → tagokra 30 AK, alkalmazottakra 20 AK értékben  korlátai: o csak akkor illeti meg őket, ha nincs földtulajdonuk o kijelölt Földalap nem haladhatja meg a szövetkezet tulajdonában álló Földek AK értékének 50%-át

164

29,

Belföldi magán és jogi személyek termőföldtulajdon szerzése A TERMŐFÖLD TULAJDONJOGÁNAK MEGSZERZÉSE

Tft. 4. § E fejezet alkalmazása szempontjából tulajdonszerzésnek kell tekinteni a termőföld tulajdonjogának ideértve a részarányként meghatározott tulajdont is - bármilyen jogcímen (szerzésmódon) történő megszerzését, kivéve (közjogi korlátozások alóli kivételek felsorolása)
a törvényes örökléssel,
az elbirtoklással,
ráépítéssel,
kisajátítással és
a kárpótlási célú árverés során történő tulajdonszerzést. (2) Termőföld tulajdonjogát csere jogcímén akkor lehet megszerezni, ha a csereszerződésben a felek termőföld tulajdonjogának kölcsönös átruházására vállalnak kötelezettséget, és  a csere tárgyát képező egyik földrészlet az azt megszerző cserepartnernek már a tulajdonában álló földrészletével azonos településen fekszik, vagy  a cserepartnerek egyikének bejelentett lakóhelye azon a településen van, amely település közigazgatási területén fekszik a csere címén általa megszerzendő földrészlet. (3) Termőföld tulajdonjogát ajándékozás jogcímén közeli hozzátartozók [Ptk. 685. § b) pont], továbbá közalapítvány, önkormányzat, egyházi jogi személy és a Magyar Állam javára lehet átruházni. FOGALMAK: o külföldi magánszemély: a nem magyar állampolgár, kivéve a bevándorolt vagy menekültként elismert személyt; o külföldi jogi személy: a külföldi székhelyű jogi személy vagy az ilyen székhelyű jogi személyiséggel nem rendelkező szervezet; o elsődleges lakóhely: az a lakás, vagy lakás céljára szolgáló egy vagy több lakóhelyiségből álló épület vagy épületrész, továbbá belterületen lakásépítés céljára kialakított telek, ahol a tagállami állampolgár életvitelszerűen kíván tartózkodni; o másodlagos lakóhely: az a lakás, vagy lakás céljára szolgáló egy vagy több lakóhelyiségből álló épület, vagy épületrész, továbbá belterületen lakásépítés céljára kialakított telek, ami nem minősül elsődleges lakóhelynek o tagállami állampolgár:  az Európai Unió tagállamának állampolgára,  az Európai Gazdasági Térségről szóló megállapodásban részes állam állampolgára, valamint  a nemzetközi szerződés alapján velük egy tekintet alá eső állam állampolgára. KÜLÖNBSÉGTÉTELEK  nemzeti (állampolgársági)  term. személy – jogi személy 35/1994 ABh. Alkotmányos alapjogok érintése Része-e a tulajdonszerzéshez való jog (nem illeti meg az alapjogi védelem) a tulajdonhoz való jognak (alapjogi védelem)? Diszkrimináció? Szerzéshez való jogban nem érvényesül az alapjogi védelem. Államcélok: piacgazdaság, szabad verseny, szerződési szabadság.

165

Belföldi magánszemélyek tulajdonszerzése 5. § (1) Belföldi magánszemély termőföld tulajdonjogát csak olyan mértékben szerezheti meg, hogy a tulajdonában legfeljebb 300 hektár nagyságú vagy 6000 aranykorona (a továbbiakban: AK) értékű termőföld legyen. (2) A belföldi magánszemély nem szerezheti meg a termőföld tulajdonjogát, ha annak fekvése szerinti településen az ő és közeli hozzátartozója [Ptk. 685. § b) pont] tulajdonában lévő termőföld mennyisége a megszerezni kívánttal együtt meghaladná a település összes termőföld területének egynegyedét vagy az 1000 hektárt. (3) Az (1) bekezdés szerinti mérték megállapításánál a termőfölddel együtt önálló ingatlant (földrészletet) képező művelés alól kivett föld területét is figyelembe kell venni. (4) A belföldi magánszemély által megszerezhető termőföld mértékének megállapításánál figyelmen kívül kell hagyni a legfeljebb 6000 m2 területtel önálló ingatlanként (földrészletként) kialakított tanya területén levő termőföldet. (5) A magánszemély az e törvény hatálybalépésekor meglévő termőföld tulajdonát legfeljebb annak területnagyságát és AK értékét meg nem haladó területnagyságú és AK értékű termőföldre cserélheti. (6) Az e törvény hatálybalépésekor meglévő termőföld
kisajátítása folytán kapott kártalanítás összegéből vásárolt termőföld,
közös tulajdonának megszüntetésével tulajdonba kerülő termőföld területnagysága és AK értéke az (1) bekezdés szerinti mértéket meghaladhatja. Belföldi jogi személyek tulajdonszerzése 6. § (1) Belföldi jogi személy és jogi személyiség nélküli más szervezet termőföld tulajdonjogát NEM szerezheti meg. (FŐSZABÁLY) Kivételek: o Magyar Állam, o az önkormányzat o a közalapítvány o Egyházi jogi személy  végintézkedés, illetőleg  ajándékozási,  tartási vagy  gondozási szerződés alapján termőföldre tulajdonjogot szerezhet. o Jelzálog-hitelintézet a jelzálog-hitelintézetről és a jelzáloglevélről szóló 1997. évi XXX. törvényben foglalt korlátozásokkal és időtartamra termőföldet szerezhet. KÜLÖNÖS ESETEI A TERMŐFÖLDÖN VALÓ TULAJDONSZERZÉSNEK  ezek időlegesen létezőek, jogszabályok hozzák létre  különböző jogcímeken és csak specifikusan eredményezhetik termőföld tulajdon megszerzését 1, kárpótlás 2, részarány-tulajdon 3, vételi jog  megilleti a min. 5 éve használatában álló földre-re a szövetkezeti szakcsoport tagját, illetve föld haszonbérlőjét  megilleti a szövetkezeti tagot arra a földre, ami megváltás jogcímén szövetkezeti tulajdonba került (ha a azóta ő is használta megszakítás nélkül) → ilyenkor a földhasználónak a helyben kialakult árat kell megfizetnie a tulaj részére 4, tagok és alkalmazottak tulajdonszerzése:  TSZ tagok ás alkalmazottak;  állami gazdaságok alkalmazottai → ezeknek Földalapot kellett kijelölni → tagokra 30 AK, alkalmazottakra 20 AK értékben  korlátai: o csak akkor illeti meg őket, ha nincs földtulajdonuk o kijelölt Földalap nem haladhatja meg a szövetkezet tulajdonában álló Földek AK értékének 50%-át 166

30, EU tagállami állampolgár termőföldtulajdon szerzése A TERMŐFÖLD TULAJDONJOGÁNAK MEGSZERZÉSE Tft. 4. § E fejezet alkalmazása szempontjából tulajdonszerzésnek kell tekinteni a termőföld tulajdonjogának ideértve a részarányként meghatározott tulajdont is - bármilyen jogcímen (szerzésmódon) történő megszerzését, kivéve (közjogi korlátozások alóli kivételek felsorolása)
a törvényes örökléssel,
az elbirtoklással,
ráépítéssel,
kisajátítással és
a kárpótlási célú árverés során történő tulajdonszerzést. (2) Termőföld tulajdonjogát csere jogcímén akkor lehet megszerezni, ha a csereszerződésben a felek termőföld tulajdonjogának kölcsönös átruházására vállalnak kötelezettséget, és  a csere tárgyát képező egyik földrészlet az azt megszerző cserepartnernek már a tulajdonában álló földrészletével azonos településen fekszik, vagy  a cserepartnerek egyikének bejelentett lakóhelye azon a településen van, amely település közigazgatási területén fekszik a csere címén általa megszerzendő földrészlet. (3) Termőföld tulajdonjogát ajándékozás jogcímén közeli hozzátartozók [Ptk. 685. § b) pont], továbbá közalapítvány, önkormányzat, egyházi jogi személy és a Magyar Állam javára lehet átruházni. FOGALMAK: o külföldi magánszemély: a nem magyar állampolgár, kivéve a bevándorolt vagy menekültként elismert személyt; o külföldi jogi személy: a külföldi székhelyű jogi személy vagy az ilyen székhelyű jogi személyiséggel nem rendelkező szervezet; o elsődleges lakóhely: az a lakás, vagy lakás céljára szolgáló egy vagy több lakóhelyiségből álló épület vagy épületrész, továbbá belterületen lakásépítés céljára kialakított telek, ahol a tagállami állampolgár életvitelszerűen kíván tartózkodni; o másodlagos lakóhely: az a lakás, vagy lakás céljára szolgáló egy vagy több lakóhelyiségből álló épület, vagy épületrész, továbbá belterületen lakásépítés céljára kialakított telek, ami nem minősül elsődleges lakóhelynek o tagállami állampolgár:  az Európai Unió tagállamának állampolgára,  az Európai Gazdasági Térségről szóló megállapodásban részes állam állampolgára, valamint  a nemzetközi szerződés alapján velük egy tekintet alá eső állam állampolgára. KÜLÖNBSÉGTÉTELEK  nemzeti (állampolgársági)  term. személy – jogi személy 35/1994 ABh. Alkotmányos alapjogok érintése Része-e a tulajdonszerzéshez való jog (nem illeti meg az alapjogi védelem) a tulajdonhoz való jognak (alapjogi védelem)? Diszkrimináció? Szerzéshez való jogban nem érvényesül az alapjogi védelem. Államcélok: piacgazdaság, szabad verseny, szerződési szabadság.

167

Külföldiek tulajdonszerzése (termőföldtulajdon szerzés korlátozásának alkotmányossága) 7. § (1) A külföldi magánszemély és jogi személy termőföld és védett természeti terület tulajdonjogát NEM SZEREZHETI MEG. (FŐSZABÁLY) KIVÉTEL: (2) A belföldi magánszemélyre vonatkozó szabályok irányadók azon tagállami állampolgárra (!),  aki önálló vállalkozó mezőgazdasági termelőként kíván letelepedni Magyarországon, és  legalább három éve folyamatosan, jogszerűen Magyarországon lakik és  folytat mezőgazdasági tevékenységet. Kiemelendő, hogy a menekült, illetve bevándorolt státuszú személyek nem minősülnek külföldinek a törvény értelmében. 8. § A külföldi az önálló ingatlanként (földrészletként) legfeljebb 6000 m2 területtel kialakított tanya tulajdonjogát a termőföldnek nem minősülő más ingatlanokra vonatkozó külön jogszabályok rendelkezései szerint szerezheti meg. (tehát ezt igen) 8/A. § (1) A tagállami állampolgárnak a tulajdonszerzési feltételeket egyrészt hatósági igazolásokkal kell bizonyítania, másrészt – a jövőre nézve vállalt kötelezettségeket – teljes bizonyító erejű magánokiratba vagy közokiratba foglalt nyilatkozattal kell vállalnia. (2) A tulajdonszerzési képesség bizonyításához a következő hatósági igazolásokat kell beszereznie a tagállami állampolgárnak:  az idegenrendészeti hatóság által kiállított hatósági bizonyítványt arról, hogy legalább három éve folyamatosan és jogszerűen lakik Magyarországon;  a letelepedési engedéllyel nem rendelkező tagállami állampolgárnak tartózkodási engedélyt, illetőleg az eziránti kérelem benyújtását tanúsító igazolást;  a mezőgazdasági igazgatási szerv által kiadott hatósági bizonyítványt arról, hogy a tulajdonszerzést megelőző három évben saját nevében, saját kockázatára folyamatosan mezőgazdasági tevékenységet folytatott Magyarországon. (3) A mezőgazdasági igazgatási szervnek az igazolását környezettanulmány alapján kell kiállítania. A környezettanulmány során a mezőgazdasági igazgatási szerv a mezőgazdasági tevékenység folytatását vizsgálja. (4) A (2) bekezdésben meghatározott igazolás, illetve hatósági bizonyítvány 60 napnál nem lehetnek régebbiek. (5) A tagállami állampolgárnak teljes bizonyító erejű magánokiratba, vagy közokiratba foglalt nyilatkozatot kell tennie a következőkről:  Magyarországon önálló vállalkozó mezőgazdasági termelőként letelepszik;  kötelezi magát, hogy a termőföldet más célra nem hasznosítja a mezőgazdasági termeléshez szükséges lakó- és gazdasági épületek létesítésén kívül, továbbá  hogy a termőföld használatát másnak csak olyan mértékben engedi át, hogy az ebből származó bevétele nem haladja meg a mezőgazdasági tevékenységből származó bevétele 25%-át; 8/B. § (1) A termőföld tulajdonjogának ingatlan-nyilvántartási bejegyzése iránti kérelemhez mellékelni kell a 8/A. §ban felsorolt bizonyítványt, igazolást és nyilatkozatot. (2) A tulajdonjog bejegyzéséről szóló határozatot és a bejegyzés alapját képező okirat másolatát az ingatlanügyi hatóság megküldi a mezőgazdasági igazgatási szervnek. 8/C. § (1) A 8/A. §-ban meghatározott feltételek betartását az ingatlanügyi hatóság bevonásával a mezőgazdasági igazgatási szerv ellenőrizheti. (2) Ha a mezőgazdasági igazgatási szerv az ellenőrzés során az összes körülmény alapos mérlegelése alapján megállapítja, hogy a tulajdonos  nem tartotta be a 8/A. § (5) bekezdésében vállalt kötelezettségeket,  egyéni vállalkozói tevékenysége vagy az önfoglalkoztatói minősége megszűnt,  jogszerű és folyamatos Magyarországon való tartózkodása bármely okból megszűnt, 168

felhívja a tulajdonos figyelmét a jogszabálysértésre, és határidő megállapításával írásban felszólítja a jogszerű állapot helyreállítására. Ha a felszólítás az adott határidő elteltével eredménytelen, a mezőgazdasági igazgatási szerv a tulajdonosra bírságot szab ki, amely a termőföld szerzéskori aranykorona-értéke húszezerszeres szorzatának megfelelő forintösszeg. (3) Nem állapítható meg, hogy a tulajdonos a 8/A. § (5) bekezdés a) pontjában foglalt kötelezettségét megszegte, ha bizonyítja, hogy  Magyarországon végzett tevékenységi körei között csak mezőgazdasági tevékenység szerepel, vagy  bevételének legalább 50%-a mezőgazdasági tevékenységéből származik, vagy  személyes közreműködést magában foglaló egyéb jogviszonyt nem tart fenn. (4) A bírság ismételten kiszabható mindaddig, amíg a jogsértő állapot fennáll, illetve amíg a tulajdonos a termőföldet el nem idegeníti. Nem szabható ki a bírság, ha a tulajdonos a termőföldet elidegenítette. A bírság megfizetésére a földvédelmi járulék befizetésére vonatkozó szabályok irányadók. (6) Amíg a bírságolásra okot adó körülmény fennáll, de legkésőbb a Magyar Köztársaságnak az Európai Unióhoz való csatlakozása tárgyában kötött nemzetközi szerződésben meghatározott mentességi idő végéig a tulajdonosra a tagállami állampolgárnak nem minősülő külföldi magánszemélyre irányadó rendelkezéseket kell alkalmazni.

169

31. Nem EU tagállami állampolgárok és jogi személyek tulajdonszerzése termőföldön, védett természeti területen, illetve termőföldnek nem minősülő ingatlanon FOGALMAK: (Tft.) o külföldi magánszemély: a nem magyar állampolgár, kivéve a bevándorolt vagy menekültként elismert személyt; o külföldi jogi személy: a külföldi székhelyű jogi személy vagy az ilyen székhelyű jogi személyiséggel nem rendelkező szervezet; o elsődleges lakóhely: az a lakás, vagy lakás céljára szolgáló egy vagy több lakóhelyiségből álló épület vagy épületrész, továbbá belterületen lakásépítés céljára kialakított telek, ahol a tagállami állampolgár életvitelszerűen kíván tartózkodni; o másodlagos lakóhely: az a lakás, vagy lakás céljára szolgáló egy vagy több lakóhelyiségből álló épület, vagy épületrész, továbbá belterületen lakásépítés céljára kialakított telek, ami nem minősül elsődleges lakóhelynek o tagállami állampolgár:  az Európai Unió tagállamának állampolgára,  az Európai Gazdasági Térségről szóló megállapodásban részes állam állampolgára, valamint  a nemzetközi szerződés alapján velük egy tekintet alá eső állam állampolgára. TERMŐFÖLD  Főszabály: külföldi magánszemély és jogi személy termőföld tulajdonjogát nem szerezheti meg.  kivétel ugyebár a fentebb említett tagállami állampolgárok TANYA 8. § A külföldi az önálló ingatlanként (földrészletként) legfeljebb 6000 m2 területtel kialakított tanya tulajdonjogát a termőföldnek nem minősülő más ingatlanokra vonatkozó külön jogszabályok rendelkezései szerint szerezheti meg. (tehát ezt igen, a 7/1996. (I. 18.) Korm. rendeletre figyelemmel) • megyei Közigazgatási Hivatal engedélye alapján • megtagadható – ha a tulajdonszerzés önkormányzati érdeket sért VÉDETT TERMÉSZETI TERÜLET • termőföldnek nem minősülő védett természeti terület tulajdonjogát nem szerezheti meg külföldi magánszemély és jogi személy, vagy jogi személyiség nélküli szervezet • Kivétel: O tagállami állampolgár (fenti triász) O bejegyezett jogi személyt, vagy jogi személyiség nélküli szervezetet, akit bejegyeztek:  EU tagállamában,  vagy EGT-ről szóló megállapodásban részes államban,  vagy nemzetközi szerződés alapján velük egy tekintet alá eső államban. 7/1996. (I. 18.) Korm. rendelet a külföldiek ingatlanszerzéséről 1. § (1) Termőföldnek nem minősülő ingatlan tulajdonjogának külföldi jogi vagy magánszemély általi – öröklésen kívüli – megszerzéséhez szükséges engedélyt a Kormány általános hatáskörű területi államigazgatási szerve akkor adhatja meg, ha az önkormányzati vagy egyéb közérdeket nem sért. Az ingatlanok tulajdonjogának megszerzéséhez - abban a körben, ahol a jogszabály nem zárja ki a megszerzés lehetőségét, pl.: mezőgazdasági területek - a szerzéshez az ingatlan fekvése szerinti Közigazgatási Hivatal engedélyére van tehát szükség.

170

(2) Az ingatlanszerzést engedélyezni kell, ha az önkormányzati vagy egyéb közérdeket nem sért, és • a külföldi ingatlanának tulajdonjogát a kisajátításról szóló, törvényerejű rendelet alapján szerezték meg, vagy • a külföldi a tulajdonában lévő belföldi ingatlant másik belföldi ingatlanra cseréli, vagy • a tulajdonszerzés célja közös tulajdon megszüntetése, vagy • a külföldi munkavégzés céljából igazoltan legalább öt éve életvitelszerűen Magyarországon tartózkodik. (3) A Kormány általános hatáskörű területi államigazgatási szerve abban a kérdésben, hogy az ingatlanszerzés sért-e önkormányzati érdeket, kikéri az ingatlan fekvése szerint illetékes települési, Budapesten a fővárosi kerületi önkormányzat polgármesterének (a továbbiakban: polgármester) a véleményét. (4) Az engedély megtagadható, ha a külföldi honossága szerinti állam nemzetközi szerződés vagy viszonosság alapján nem biztosít a magyar állampolgároknak, illetőleg a magyar jogi személyeknek a belföldiekkel azonos elbírálást. A nemzetközi szerződés vagy a viszonosság fennállásáról a Külügyminisztérium nyilatkozata az irányadó. 1/A. § (1) Az 1. § (1)-(4) bekezdésétől eltérően, az ingatlanszerzést engedélyezni kell a külön törvény rendelkezései alapján önálló vállalkozóként Magyarországon letelepedő külföldi természetes személy számára, ha ez közvetlenül szükséges annak a gazdasági tevékenységnek a folytatásához, amelyre letelepedett. (2) Nem minősül a gazdasági tevékenység folytatásához szükséges ingatlannak az ingatlanközvetítés (adásvétel, csere, bérbeadás) céljából megszerezni kívánt ingatlan. (3) Az önálló vállalkozóként letelepedett külföldi természetes személy a külön jogszabályok szerinti egyéni vállalkozói tevékenységre való jogosultságának megszűnését - egyéni cég esetén a cégjegyzékből történő törlését -, továbbá a szakmai kamarai tagság megszűnését követő 1 éven belül köteles az ingatlant elidegeníteni, vagy tulajdonjogának - az 1. §-ban foglalt feltételek szerinti - fenntartását a Kormány általános hatáskörű területi államigazgatási szervének a vezetőjénél kérelmezni. 2. § (1) Az engedély megszerzésére irányuló kérelmet a Kormánynak az ingatlan fekvése szerint illetékes általános hatáskörű területi államigazgatási szervéhez kell benyújtani. (2) A kérelemhez csatolni kell: a) a külföldi honosságát igazoló közokiratot; b) a (4) bekezdésben foglalt esetet kivéve az ingatlanszerzésre irányuló szerződést vagy a tulajdonszerzés jogcímét igazoló egyéb okiratot. (3) A megszerezni kívánt ingatlanra vonatkozó hiteles ingatlan-nyilvántartási adatokat a Kormány általános hatáskörű területi államigazgatási szerve szerzi be. (4) Ha törvény vagy kormányrendelet a tulajdon meghatározott jogcímen való megszerzésének feltételeként az e rendeletben előírt engedély megszerzését írja elő, vagy az engedély bírósági eljárásban szükséges, a helyrajzi számmal megjelölt ingatlan vonatkozásában az engedélyezési eljárásban az ügyintézési határidő húsz nap. Az engedély ilyen esetben csak a jogerőre emelkedéstől számított hat hónapig hatályos. Külföldiek ingatlanszerzéséhez szükséges engedély illetéke Ingatlan tulajdonjogának a külön jogszabály szerinti külföldi jogi vagy természetes személy általi megszerzéséhez szükséges engedély iránt kezdeményezett eljárásért - ingatlanonként - 50 000 forint illetéket kell fizetni. Azon külföldi természetes személy, aki Magyarország területére állandó letelepedési engedéllyel rendelkezik és a magyar állampolgárság megszerzését kezdeményezte, lakástulajdonának megszerzéséhez szükséges engedély iránti eljárásért 10 000 forint illetéket köteles megfizetni.

A külföldiek tulajdonszerzésére vonatkozó átmeneti szabályok – Tft. 88. § (1) Külföldi jogi vagy magánszemély termőföldnek nem minősülő ingatlan tulajdonjogát - az öröklés, valamint a 88/A. §-ban foglaltak kivételével - a Kormány ingatlan fekvése szerint illetékes általános hatáskörű területi államigazgatási szervének az engedélyével szerezheti meg. (2) A Kormány általános hatáskörű területi államigazgatási szervének a határozata ellen fellebbezésnek helye nincs. 171

(3) Diplomáciai, konzuli képviselet, valamint ezekkel egy tekintet alá eső nemzetközi szervezetek ingatlanszerzéséhez a külpolitikáért felelős miniszter engedélye szükséges. A külpolitikáért felelős miniszter az engedélyt nemzetközi szerződés vagy viszonosság fennállása alapján adja meg. 88/A. § (1)  A tagállami állampolgár, valamint  az Európai Unió tagállamában, illetve  az Európai Gazdasági Térségről szóló megállapodásban részes államban, továbbá  a nemzetközi szerződés alapján velük egy tekintet alá eső államban bejegyezett jogi személy vagy jogi személyiség nélküli szervezet  a 2003. évi uniós csatlakozási szerződést kihirdető törvény hatálybalépését követően a  termőföldnek NEM minősülő ingatlan tulajdonjogát a  belföldi személyekkel azonos feltételekkel (engedély nélkül) szerezheti meg, kivéve  a MÁSODLAGOS LAKÓHELYÜL szolgáló ingatlant, amelynek megszerzéséhez az említett törvény hatálybalépésétől számított öt évig (a továbbiakban: az átmeneti időszak alatt) a Kormány általános hatáskörű területi államigazgatási szervének az engedélye szükséges. (2) Ha a tagállami állampolgár legalább négy éve folyamatosan és jogszerűen Magyarországon tartózkodik, a másodlagos lakóhelyül szolgáló ingatlan tulajdonjogát engedély nélkül szerezheti meg. (3) A tagállami állampolgár a (2) bekezdésben foglalt feltétel fennállását az idegenrendészeti hatóság által kiállított hatósági bizonyítvánnyal igazolja. A hatósági bizonyítványt az ingatlan tulajdonjogának ingatlan-nyilvántartási bejegyzése iránti kérelemhez mellékelni kell. 88/B. § (1) Az átmeneti időszak alatt az ELSŐDLEGES LAKÓHELYÜL szolgáló ingatlan tulajdonjogának engedély nélküli megszerzéséhez a tagállami állampolgárnak teljes bizonyító erejű magánokiratban vagy közokiratban nyilatkoznia kell arról, hogy elsődleges lakóhely céljára szerzi meg az ingatlant. (2) Ha a tagállami állampolgár belterületen kialakított telek tulajdonjogát lakóhely létesítése céljából akarja megszerezni, be kell szereznie az építésügyi hatóság igazolását arról, hogy a telken lakás építhető. Az igazolást és az (1) bekezdés szerinti nyilatkozatot az ingatlan tulajdonjogának ingatlan-nyilvántartási bejegyzése iránti kérelemhez mellékelni kell. (3) Ha a tagállami állampolgár elsődleges lakóhelyül szolgáló ingatlannal már rendelkezik, nem szerezhet ugyanezen a címen újabb ingatlant az átmeneti időszak alatt. 88/C. § (1) A 88/B. § alapján történő ingatlanszerzés feltételeinek betartását a Kormány általános hatáskörű területi államigazgatási szerve a települési önkormányzat jegyzője és az ingatlanügyi hatóság bevonásával ellenőrizheti. (2) Ha a Kormány általános hatáskörű területi államigazgatási szerve az ellenőrzés során megállapítja, hogy a tagállami állampolgár nem tartotta be az engedélyhez nem kötött ingatlanszerzés feltételeit, felhívja a tulajdonos figyelmét a jogszabálysértésre, valamint határidő tűzésével a 88. §-ban meghatározott engedély iránti kérelem benyújtására. 88/D. § Külföldi magánszemély és jogi személy, vagy jogi személyiség nélküli szervezet - kivéve a tagállami állampolgárt, valamint az Európai Unió tagállamában, illetve az Európai Gazdasági Térségről szóló megállapodásban részes államban, továbbá a nemzetközi szerződés alapján velük egy tekintet alá eső államban bejegyezett jogi személyt, vagy jogi személyiség nélküli szervezetet - termőföldnek nem minősülő védett természeti terület tulajdonjogát nem szerezheti meg. 89. § Ahol jogszabály zártkertre vonatkozó rendelkezést tartalmaz, ott a továbbiakban zártkerten a külterületi földet kell érteni.

172

32.

A külföldiek és belföldiek tulajdonszerzése termőföldnek nem minősülő ingatlanon

Fogalom: termőföldnek nem minősülő földrészlet, egyéb önálló ingatlan FOGALMAK: (Tft.) o külföldi magánszemély: a nem magyar állampolgár, kivéve a bevándorolt vagy menekültként elismert személyt; o külföldi jogi személy: a külföldi székhelyű jogi személy vagy az ilyen székhelyű jogi személyiséggel nem rendelkező szervezet; o elsődleges lakóhely: az a lakás, vagy lakás céljára szolgáló egy vagy több lakóhelyiségből álló épület vagy épületrész, továbbá belterületen lakásépítés céljára kialakított telek, ahol a tagállami állampolgár életvitelszerűen kíván tartózkodni; o másodlagos lakóhely: az a lakás, vagy lakás céljára szolgáló egy vagy több lakóhelyiségből álló épület, vagy épületrész, továbbá belterületen lakásépítés céljára kialakított telek, ami nem minősül elsődleges lakóhelynek o tagállami állampolgár:  az Európai Unió tagállamának állampolgára,  az Európai Gazdasági Térségről szóló megállapodásban részes állam állampolgára, valamint  a nemzetközi szerződés alapján velük egy tekintet alá eső állam állampolgára. TERMŐFÖLD  Főszabály: külföldi magánszemély és jogi személy termőföld tulajdonjogát nem szerezheti meg.  kivétel ugyebár a fentebb említett tagállami állampolgárok TANYA 8. § A külföldi az önálló ingatlanként (földrészletként) legfeljebb 6000 m2 területtel kialakított tanya tulajdonjogát a termőföldnek nem minősülő más ingatlanokra vonatkozó külön jogszabályok rendelkezései szerint szerezheti meg. (tehát ezt igen, a 7/1996. (I. 18.) Korm. rendeletre figyelemmel) • megyei Közigazgatási Hivatal engedélye alapján • megtagadható – ha a tulajdonszerzés önkormányzati érdeket sért VÉDETT TERMÉSZETI TERÜLET • termőföldnek nem minősülő védett természeti terület tulajdonjogát nem szerezheti meg külföldi magánszemély és jogi személy, vagy jogi személyiség nélküli szervezet • Kivétel: O tagállami állampolgárt, O bejegyezett jogi személyt, vagy jogi személyiség nélküli szervezetet, akit bejegyeztek:  EU tagállamában,  vagy EGT-ről szóló megállapodásban részes államban  vagy nemzetközi szerződés alapján velük egy tekintet alá eső államban 7/1996. (I. 18.) Korm. rendelet a külföldiek ingatlanszerzéséről 1. § (1) Termőföldnek nem minősülő ingatlan tulajdonjogának külföldi jogi vagy magánszemély általi öröklésen kívüli - megszerzéséhez szükséges engedélyt a Kormány általános hatáskörű területi államigazgatási szerve akkor adhatja meg, ha az önkormányzati vagy egyéb közérdeket nem sért. Az ingatlanok tulajdonjogának megszerzéséhez - abban a körben, ahol a jogszabály nem zárja ki a megszerzés lehetőségét, pl.: mezőgazdasági területek - a szerzéshez az ingatlan fekvése szerinti Közigazgatási Hivatal engedélyére van tehát szükség. 173

(2) Az ingatlanszerzést engedélyezni kell, ha az önkormányzati vagy egyéb közérdeket nem sért, és • a külföldi ingatlanának tulajdonjogát a kisajátításról szóló, törvényerejű rendelet alapján szerezték meg, vagy • a külföldi a tulajdonában lévő belföldi ingatlant másik belföldi ingatlanra cseréli, vagy • a tulajdonszerzés célja közös tulajdon megszüntetése, vagy • a külföldi munkavégzés céljából igazoltan legalább öt éve életvitelszerűen Magyarországon tartózkodik. (3) A Kormány általános hatáskörű területi államigazgatási szerve abban a kérdésben, hogy az ingatlanszerzés sért-e önkormányzati érdeket, kikéri az ingatlan fekvése szerint illetékes települési, Budapesten a fővárosi kerületi önkormányzat polgármesterének (a továbbiakban: polgármester) a véleményét. (4) Az engedély megtagadható, ha a külföldi honossága szerinti állam nemzetközi szerződés vagy viszonosság alapján nem biztosít a magyar állampolgároknak, illetőleg a magyar jogi személyeknek a belföldiekkel azonos elbírálást. A nemzetközi szerződés vagy a viszonosság fennállásáról a Külügyminisztérium nyilatkozata az irányadó. 1/A. § (1) Az 1. § (1)-(4) bekezdésétől eltérően, az ingatlanszerzést engedélyezni kell a külön törvény rendelkezései alapján önálló vállalkozóként Magyarországon letelepedő külföldi természetes személy számára, ha ez közvetlenül szükséges annak a gazdasági tevékenységnek a folytatásához, amelyre letelepedett. (2) Nem minősül a gazdasági tevékenység folytatásához szükséges ingatlannak az ingatlanközvetítés (adásvétel, csere, bérbeadás) céljából megszerezni kívánt ingatlan. (3) Az önálló vállalkozóként letelepedett külföldi természetes személy a külön jogszabályok szerinti egyéni vállalkozói tevékenységre való jogosultságának megszűnését - egyéni cég esetén a cégjegyzékből történő törlését -, továbbá a szakmai kamarai tagság megszűnését követő 1 éven belül köteles az ingatlant elidegeníteni, vagy tulajdonjogának - az 1. §-ban foglalt feltételek szerinti - fenntartását a Kormány általános hatáskörű területi államigazgatási szervének a vezetőjénél kérelmezni. 2. § (1) Az engedély megszerzésére irányuló kérelmet a Kormánynak az ingatlan fekvése szerint illetékes általános hatáskörű területi államigazgatási szervéhez kell benyújtani. (2) A kérelemhez csatolni kell: a) a külföldi honosságát igazoló közokiratot; b) a (4) bekezdésben foglalt esetet kivéve az ingatlanszerzésre irányuló szerződést vagy a tulajdonszerzés jogcímét igazoló egyéb okiratot. (3) A megszerezni kívánt ingatlanra vonatkozó hiteles ingatlan-nyilvántartási adatokat a Kormány általános hatáskörű területi államigazgatási szerve szerzi be. (4) Ha törvény vagy kormányrendelet a tulajdon meghatározott jogcímen való megszerzésének feltételeként az e rendeletben előírt engedély megszerzését írja elő, vagy az engedély bírósági eljárásban szükséges, a helyrajzi számmal megjelölt ingatlan vonatkozásában az engedélyezési eljárásban az ügyintézési határidő húsz nap. Az engedély ilyen esetben csak a jogerőre emelkedéstől számított hat hónapig hatályos. Külföldiek ingatlanszerzéséhez szükséges engedély illetéke Ingatlan tulajdonjogának a külön jogszabály szerinti külföldi jogi vagy természetes személy általi megszerzéséhez szükséges engedély iránt kezdeményezett eljárásért - ingatlanonként - 50 000 forint illetéket kell fizetni. Azon külföldi természetes személy, aki Magyarország területére állandó letelepedési engedéllyel rendelkezik és a magyar állampolgárság megszerzését kezdeményezte, lakástulajdonának megszerzéséhez szükséges engedély iránti eljárásért 10 000 forint illetéket köteles megfizetni.

A külföldiek tulajdonszerzésére vonatkozó átmeneti szabályok – Tft. 88. § (1) Külföldi jogi vagy magánszemély termőföldnek nem minősülő ingatlan tulajdonjogát - az öröklés, valamint a 88/A. §-ban foglaltak kivételével - a Kormány ingatlan fekvése szerint illetékes általános hatáskörű területi államigazgatási szervének az engedélyével szerezheti meg. (2) A Kormány általános hatáskörű területi államigazgatási szervének a határozata ellen fellebbezésnek helye nincs. 174

(3) Diplomáciai, konzuli képviselet, valamint ezekkel egy tekintet alá eső nemzetközi szervezetek ingatlanszerzéséhez a külpolitikáért felelős miniszter engedélye szükséges. A külpolitikáért felelős miniszter az engedélyt nemzetközi szerződés vagy viszonosság fennállása alapján adja meg. 88/A. § (1)  A tagállami állampolgár, valamint  az Európai Unió tagállamában, illetve  az Európai Gazdasági Térségről szóló megállapodásban részes államban, továbbá  a nemzetközi szerződés alapján velük egy tekintet alá eső államban bejegyezett jogi személy vagy jogi személyiség nélküli szervezet  a 2003. évi uniós csatlakozási szerződést kihirdető törvény hatálybalépését követően a  termőföldnek NEM minősülő ingatlan tulajdonjogát a  belföldi személyekkel azonos feltételekkel (engedély nélkül) szerezheti meg, kivéve  a MÁSODLAGOS LAKÓHELYÜL szolgáló ingatlant, amelynek megszerzéséhez az említett törvény hatálybalépésétől számított öt évig (a továbbiakban: az átmeneti időszak alatt) a Kormány általános hatáskörű területi államigazgatási szervének az engedélye szükséges. (2) Ha a tagállami állampolgár legalább négy éve folyamatosan és jogszerűen Magyarországon tartózkodik, a másodlagos lakóhelyül szolgáló ingatlan tulajdonjogát engedély nélkül szerezheti meg. (3) A tagállami állampolgár a (2) bekezdésben foglalt feltétel fennállását az idegenrendészeti hatóság által kiállított hatósági bizonyítvánnyal igazolja. A hatósági bizonyítványt az ingatlan tulajdonjogának ingatlan-nyilvántartási bejegyzése iránti kérelemhez mellékelni kell. 88/B. § (1) Az átmeneti időszak alatt az ELSŐDLEGES LAKÓHELYÜL szolgáló ingatlan tulajdonjogának engedély nélküli megszerzéséhez a tagállami állampolgárnak teljes bizonyító erejű magánokiratban vagy közokiratban nyilatkoznia kell arról, hogy elsődleges lakóhely céljára szerzi meg az ingatlant. (2) Ha a tagállami állampolgár belterületen kialakított telek tulajdonjogát lakóhely létesítése céljából akarja megszerezni, be kell szereznie az építésügyi hatóság igazolását arról, hogy a telken lakás építhető. Az igazolást és az (1) bekezdés szerinti nyilatkozatot az ingatlan tulajdonjogának ingatlan-nyilvántartási bejegyzése iránti kérelemhez mellékelni kell. (3) Ha a tagállami állampolgár elsődleges lakóhelyül szolgáló ingatlannal már rendelkezik, nem szerezhet ugyanezen a címen újabb ingatlant az átmeneti időszak alatt. 88/C. § (1) A 88/B. § alapján történő ingatlanszerzés feltételeinek betartását a Kormány általános hatáskörű területi államigazgatási szerve a települési önkormányzat jegyzője és az ingatlanügyi hatóság bevonásával ellenőrizheti. (2) Ha a Kormány általános hatáskörű területi államigazgatási szerve az ellenőrzés során megállapítja, hogy a tagállami állampolgár nem tartotta be az engedélyhez nem kötött ingatlanszerzés feltételeit, felhívja a tulajdonos figyelmét a jogszabálysértésre, valamint határidő tűzésével a 88. §-ban meghatározott engedély iránti kérelem benyújtására. 88/D. § Külföldi magánszemély és jogi személy, vagy jogi személyiség nélküli szervezet - kivéve a tagállami állampolgárt, valamint az Európai Unió tagállamában, illetve az Európai Gazdasági Térségről szóló megállapodásban részes államban, továbbá a nemzetközi szerződés alapján velük egy tekintet alá eső államban bejegyezett jogi személyt, vagy jogi személyiség nélküli szervezetet - termőföldnek nem minősülő védett természeti terület tulajdonjogát nem szerezheti meg. 89. § Ahol jogszabály zártkertre vonatkozó rendelkezést tartalmaz, ott a továbbiakban zártkerten a külterületi földet kell érteni.

A tulajdonjog megszerzése – Ptk. A tulajdonjog megszerzése  A tulajdonszerzés elvi előfeltétele: a dolog forgalomképessége  Eltérések ingatlanok és ingók tulajdonának megszerzése között: fizikai és jogi okok miatt  Az ingatlan-nyilvántartás kiemelt szerepe az ingatlanok tulajdonának megszerzésesnél 175

Eredeti vs. származékos szerzésmód  eredeti szerzésmód: o a jogszerzés mások jogára tekintet nélkül következik be o nem az előző tulajdonos tulajdonjogára alapul (még ha volt ilyen, akkor sem!)  származékos szerzésmód: o a jogszerzés az előző tulajdonos jogára épül o jogutódlás megy végbe (successio) o érvényesül a nemo plus iuris elve o a szerzés feltétele a jogelőd tulajdonosi minősége o a jogutód a jogelőd terheivel szerez tulajdonjogot INGATLAN TULAJDONSZERZÉSÉNEK JOGCÍMEI JOGCÍMEK Ingókra + ingatlanokra is vonatkozik Csak ingatlanokra vonatkozik

Eredeti

Származékos átruházás öröklés nem természetes személy jogutódlással történő megszűnése

hatósági határozat/árverés elbirtoklás ráépítés kisajátítás növedék

-

177. § (1) Ingatlant kivételesen, közérdekből - törvényben megállapított esetekben, módon és célokra - lehet kisajátítani. A kisajátított ingatlanért teljes, feltétlen és azonnali kártalanítás jár. 126. § A föld tulajdonosa megszerzi mindazoknak a dolgoknak a tulajdonjogát, amelyek utóbb váltak a föld alkotórészévé (növedék). 117. § (1) Átruházással - ha a törvény kivételt nem tesz - csak a dolog tulajdonosától lehet a tulajdonjogot megszerezni. 121. § (1) Elbirtoklás útján megszerzi a dolog tulajdonjogát, aki a dolgot sajátjaként ingatlan esetében tizenöt, más dolog esetében pedig tíz éven át szakadatlanul birtokolja. 122. § Az új birtokos saját elbirtoklásának idejéhez hozzászámíthatja azt az időt, amely elődjének birtoklása idején már elbirtoklási időnek minősült. 121. § (2) Aki bűncselekménnyel vagy egyébként erőszakos vagy alattomos úton jutott a dolog birtokához,

elbirtoklás útján nem szerez tulajdonjogot. (4) Az ingatlan tulajdonjogát elbirtoklás útján akkor sem lehet megszerezni, ha az elbirtoklás feltételei csak a föld egy részére vonatkozólag állnak fenn, és a föld nem osztható meg. Hatósági határozat vagy hatósági árverés  Jogerős határozat (pl. elkobzás, büntető eljárásban a végrehajtási határozat) vagy hatósági árverés: hatósági kényszeraktus a tulajdonszerzés alapja  Árverés fogalma: dolog tulajdonjogának hatósági úton vagy bírósági végrehajtás keretében történő átruházása a legtöbbet ígérő vevőre  Ingatlanoknál o a tulajdonszerző jóhiszeműsége esetén is csak akkor, ha a tulajdonos dolga a hatósági határozat (árverés) tárgya o fennmarad a telki szolgalmi jog, a törvényen alapuló és a bejegyzett haszonélvezeti jog, valamint a közérdekű használati jog  A tulajdonszerzés időpontja: o a hatósági határozat jogerőre emelkedése (birtokba adás nélkül is!) o bírósági végrehajtás útján való értékesítés esetén: az ingatlan-nyilvántartásba történő bejegyzés 176

120. § (1) Aki a dolgot hatósági határozat vagy árverés útján jóhiszeműen szerzi meg, tulajdonossá válik, tekintet nélkül arra, hogy korábban ki volt a tulajdonos. Ez a rendelkezés ingatlan árverése esetére nem vonatkozik. Tulajdon átruházási rendszerek - két alapvető rendszer  tradíciós rendszer (német, osztrák, magyar): o érvényes jogcím + a dolog átadása (bejegyzés) a két szükséges jogi tény o jogcím: felek tulajdon-átruházására vonatkozó egybehangzó ügyleti akarata, a jogi cél (a felek által elérni kívánt joghatás) o szerzésmód: tulajdonjog tényleges átruházása o előnyei: a kárveszélyátszállás mozzanata jól rögzíthető, a külvilág számára is érzékelhető mozzanat (publicitás), a csődvagyonba tartozás is megállapítható (mert a birtoklás indikálja) o hátránya: (bizonyos esetekben szükségtelenül) bonyolult o magyar jog: a jogcím fennállását és érvényességét az átruházás időpontjában követeli meg  konszenzuális rendszer (Code Civil): o elég az érvényes szerzési jogcím (tipikusan: szerződés) o előnye: egyszerű, a hétköznapi gondolkodásnak inkább megfelel o hátránya: bizonytalanság a kárveszélyátszállás és a csődvagyonba tartozás tekintetében Ingatlanok tulajdonjogának átruházása a magyar jogban 117. § (3) Ingatlan tulajdonjogának az átruházásához az erre irányuló szerződésen vagy más jogcímen felül a tulajdonosváltozásnak az ingatlan-nyilvántartásba való bejegyzése is szükséges.  az ingatlan-nyilvántartásba bejegyzés konstitutív hatálya érvényesül (nem kell átadás)  szükség van a szerződés írásba foglalására is  többszöri eladás esetén bejegyzési elsőbbséget követelhet az elsőnek jóhiszeműen birtokba lépett személy (jogcímvédelem!)

177

33, Az elővásárlási jogok rendszere termőföldön AZ ELŐVÁSÁRLÁSI JOG PTK. SZABÁLYAI NAGYVONALAKBAN Az elővásárlási jog tartalma: Az elővásárlási joggal terhelt ingatlan tulajdonosa, ha el kívánja adni az ingatlanát, a kapott vételi ajánlatot a szerződés előtt köteles az elővásárlásra jogosulttal közölni. Amennyiben az elővásárlásra jogosult a kapott ajánlatot - meghatározott határidőn belül - elfogadja- és erről ilyen értelmű nyilatkozatot tesz -, úgy tulajdonos és a jogosult között az ajánlatban szereplő feltételekkel (többek között: vételár, birtokbaadás) a szerződés létrejön. Ekkor az elővásárlási jogosult az ajánlattévő (vevőjelölt) helyébe lép és teljesítenie kell az adásvételi szerződésben az ajánlattévő által vállaltakat. Hogyan keletkezhet elővásárlási jog? Az elővásárlási (elővételi) jogot jogszabályon vagy a felek szerződéses megállapodásán alapulhat. A jogszabály által biztosított elővásárlási jog megelőzi a szerződéses elővásárlási jogot. Az elővásárlási jog bejegyzése az ingatlan-nyilvántartásba: Az elővásárlási jog az ingatlan-nyilvántartásba bejegyezhető, amennyiben ez megtörténik, úgy a jogosult az elővásárlási jogát mindazokkal szemben érvényesítheti, akik a bejegyzés után az ingatlan-nyilvántartásban jogot szereztek. Amennyiben az elővásárlási jogot nem jegyezték be, úgy a jóhiszemű vevő érdekei lesznek fokozottabban védve, tehát ő az ingatlan tulajdonjogát megszerzi. Az elővásárlási jogosult ebben az esetben kártérítési igénnyel léphet fel a korábbi tulajdonossal szemben. A tulajdonos közlési kötelezettsége: A tulajdonosnak a vételi ajánlat minden lényeges eleméről tájékoztatni kell az elővásárlási jogosultat, hogy ezek mérlegelése alapján hozhassa meg döntését. A közlésnek - ingatlan esetében - írásban és utóbb igazolható módon kell megtörténnie. Nem terheli a közlési kötelezettség a tulajdonost, ha a közlés a jogosult(ak) tartózkodási helye vagy más körülményei miatt rendkívüli nehézséggel vagy számottevő késedelemmel járna. A jogosult nyilatkozata: Amennyiben az elővásárlásra jogosult úgy nyilatkozik, hogy nem kíván élni az elővásárlási jogával, vagy nem nyilatkozik egy bizonyos határidőn belül, akkor az ingatlan tulajdonosa eladhatja az ingatlant a vevőjének az adásvételi szerződésben rögzített vagy, számára kedvezőbb feltételekkel. Eljárás több jogosult esetén: Amennyiben több elővásárlásra jogosult is az ajánlat elfogadása és az ingatlan megvásárlása értelmében nyilatkozik, úgy közöttük a tulajdonos választhat. További tudnivalók az elővásárlási jogról egy-egy mondatban: 1. Az elővásárlási jog - a jogosulti oldalt tekintve - nem átruházható, de törvény ettől eltérően rendelkezhet. 2. Az elővásárlási jog - a kötelezetti oldalt tekintve - a dologhoz kapcsolódik, tehát a kötelezett személyének megváltozása nem érinti az elővásárlási jogot. 3. Az elővásárlási jog gyakorlásának lehetősége kizárólag az adásvételhez kapcsolódik, a tulajdonos az ingatlant korlátozás nélkül elcserélheti vagy elajándékozhatja. ELŐVÁSÁRLÁSI JOGOK RENDSZERE MÁS TERMŐFÖLDET IS ÉRINTŐ JOGSZABÁLYOKBAN: 1) Országos vagy helyi jelentőségű védett természeti terület esetén – MAGYAR ÁLLAMOT elővásárlási jog illeti meg (megelőz minden mást) 2) Műemlékingatlanok – MAGYAR ÁLLAMOT elővásárlási jog illeti meg (megelőz minden mást) 3) Településfejlesztési célokra – HELYI ÖNKORMÁNYZAT (csak határozott időre) 178

4) ERDŐBIRTOKOSSÁGI TÁRSULAT: a tagokat elővásárlási jog illeti meg az erdőrészletbe eső földrészletekre kívülálló, 3. személyekkel szemben 5) HEGYKÖZSÉG: szőlő művelési ágú ingatlan esetén a hegyközségi tagokat elővásárlási jog illet meg 3. személyekkel szemben, de csak a szomszédos ingatlanra. ELŐVÁSÁRLÁSI JOGOK RENDSZERE A TFT.-BEN 10. § (1) Termőföld vagy tanya eladása esetén - ha törvény másként nem rendelkezik (!) - az alábbi SORRENDBEN elővásárlási jog illeti meg: a) a Magyar Államot a Nemzeti Földalapról szóló törvényben foglaltak szerint (ez nagyon fontos – csak földbirtok-politikai célokra lehetséges); b) a helyben lakó haszonbérlőt, feles bérlőt és részesművelőt; c) a helyben lakó szomszédot; d) a helyben lakót; e) haszonbérlőt, feles bérlőt és részesművelőt. (2) Az (1) bekezdés c)-d) pontjában meghatározott jogosulti csoportokon belül az elővásárlási jog gyakorlásának sorrendje a következő: • a családi gazdálkodó; • nyilvántartási számmal rendelkező őstermelő, illetőleg egyéni mezőgazdasági vállalkozó. (3) Az (1) bekezdés szerinti elővásárlási jog NEM ÁLL FENN a  közeli hozzátartozók [Ptk. 685. § b) pont] közötti adásvétel esetén,  a mezőgazdasági termelők gazdaságátadási támogatása feltételeként megvalósuló termőföld eladása esetén, valamint  olyan külterületi földrészlet eladása esetén, amely a törvény hatálybalépéséig zártkertinek minősült.  Az (1) bekezdés b)-e) (Államnál tehát fennáll!!! – Állam beelőz mindenkit a tulajdonostársak esetén!) pontja szerinti elővásárlási jog nem áll fenn a tulajdonostársak közötti adásvétel esetén. (4) Az (1)-(2) bekezdés szerinti sorrend az elővásárlásra jogosultak egymás közötti viszonyában is irányadó. (5) Az (1) bekezdés b) és e) pontja alapján az elővásárlási jogot akkor lehet gyakorolni, ha a haszonbérleti jogviszony (feles bérlet, részesművelés) legalább három éve fennáll. (6) Termőföld vagy tanya eladása (haszonbérbe adása) esetén, amennyiben e törvény, valamint a Ptk. alapján törvényes elővásárlási (előhaszonbérleti) jog áll fenn, a termőföld, tanya tulajdonosának az ingatlanra vonatkozó vételi (haszonbérleti) ajánlatot hirdetményi úton kell az elővásárlásra (előhaszonbérletre) jogosulttal közölnie. A Nemzeti Földalapba tartozó termőföldek tekintetében a törvény elővásárlási jogra vonatkozó rendelkezéseit a külön jogszabályban foglalt eltérésekkel kell alkalmazni. A hirdetményi úton történő közléssel összefüggő igazgatási jellegű szolgáltatásért igazgatási szolgáltatási díjat kell fizetni. (7) A mezőgazdasági termelők gazdaságátadási támogatása feltételeként megvalósuló termőföld értékesítése esetén a mezőgazdasági termelőtevékenységet folytató vásárló tulajdonjogának ingatlan-nyilvántartási bejegyzése iránti kérelméhez mellékelni kell a támogatás elnyerését igazoló okiratot is. Fogalmak: 3. § E törvény alkalmazásában • a családi gazdálkodó: a családi gazdaságot a mezőgazdasági igazgatási szerv nyilvántartásába bejegyeztető személy, aki o a családi gazdaság vezetőjeként annak tevékenységi körében jogokat szerezhet és kötelezettségeket vállalhat, o élethivatásszerűen mezőgazdasági, illetve mezőgazdasági és kiegészítő tevékenységet folytat, mezőgazdasági vagy erdészeti szakirányú képzettséggel rendelkezik vagy ennek hiányában igazolja, hogy legalább 3 éve folytatja a mezőgazdasági, illetve mezőgazdasági és kiegészítő tevékenységét és ebből árbevétele származott, 179

legalább 3 év óta a bejelentett állandó lakhelye a családi gazdaság központjaként megjelölt településen van; helyben lakó: az a családi gazdálkodó vagy nyilvántartási számmal rendelkező őstermelő, vagy egyéni mezőgazdasági vállalkozó magánszemély, akinek o lakóhelye legalább három éve azon a településen van, amelynek közigazgatási területén a termőföld vagy tanya fekszik; o lakóhelye legalább három éve olyan településen van, amelynek közigazgatási határa a termőföld vagy tanya fekvése szerinti település közigazgatási határától közúton vagy közforgalom elől el nem zárt magánúton legfeljebb 15 km távolságra van; helyben lakó szomszéd: az a helyben lakó, akinek a tulajdonában vagy használatában lévő termőföld vagy tanya közvetlenül illetve önálló helyrajzi szám alatt nyilvántartott út, árok, csatorna közbeékelődésével szomszédos az adásvétel, illetve a haszonbérlet tárgyát képező termőfölddel vagy tanyával; mezőgazdasági termelő: a gazdaságátadási támogatás bevezetéséről szóló külön jogszabályban meghatározott egyéni vállalkozó, őstermelő, családi gazdálkodó. o

•

•

•

180

34, Az elővásárlási jog gyakorlásának sajátos szabályai termőföldön 16/2002. (II. 18.) Korm. rendelet A termőföldre vonatkozó elővásárlási és előhaszonbérleti jog gyakorlásának részletes szabályairól 1. § (1) A Tft., valamint a Polgári Törvénykönyv (a továbbiakban: Ptk.) alapján fennálló elővásárlási jog esetén a termőföld vagy a tanya tulajdonosa (a továbbiakban: eladó) az ingatlanra vonatkozó vételi ajánlatot (a továbbiakban: ajánlat) a szerződés megkötése előtt köteles az elővásárlásra jogosultakkal közölni, kivéve, ha az ajánlat az első helyen álló elővásárlási jogosulttól érkezett. Ez a kötelezettség csak az elfogadott ajánlatra terjed ki. (2) Az ajánlatot teljes terjedelmében kell közölni. A közlésből ki kell tűnnie annak is, hogy az ajánlattevő elővásárlásra jogosult-e, és ha igen, a Tft.-ben, illetve a Ptk.-ban meghatározott melyik jogcímen. (3) Az ajánlat közlése - a 2. § (1a) bekezdése szerinti eltéréssel - az ingatlan fekvése szerint illetékes települési önkormányzat (a fővárosban a fővárosi kerületi önkormányzat) polgármesteri hivatala, illetve a körjegyzőség székhelyén a körjegyzőség (a továbbiakban együtt: polgármesteri hivatal) hirdetőtáblájára való kifüggesztéssel, a körjegyzőséghez tartozó többi településen pedig a helyben szokásos módon történik. (4) Más jogszabályban meghatározott elővásárlási jog esetén a jogosultat az ajánlatról írásban kell értesíteni. (5) E rendeletben foglaltakat nem kell alkalmazni a Nemzeti Földalapba tartozó földrészlet árverezése során. (6) A Nemzeti Földalapba tartozó termőföld nyilvános pályáztatás útján történő eladása vagy haszonbérbe adása során az e rendeletben foglaltakat a Nemzeti Földalapba tartozó földrészletek hasznosításának részletes szabályairól szóló rendeletben foglalt eltérésekkel kell alkalmazni. 2. § (1) Az eladó az ajánlat egy eredeti és egy másolati példányát - a kifüggesztésre irányuló kérelemmel együtt - a települési önkormányzat jegyzőjének (a továbbiakban: jegyző) postai úton, tértivevénnyel megküldi, vagy az átvétel dátumát feltüntető átvételi igazolás ellenében átadja. Az eladó az ajánlatkifüggesztés végett a jegyzőhöz eljuttatott eredeti és másolati példányán feltünteti azt a jogosultat, akinek az 1. § (4) bekezdése alapján elővásárlási joga áll fenn, vagy nyilatkozik arról, hogy ilyen jogosultság nem áll fenn. (1a) Az eladó az ajánlat egy eredeti példányát az ajánlatnak a jegyző részére történő megküldésével, illetve átadásával egyidejűleg köteles a Magyar Állam nevében elővásárlási jogot gyakorló Nemzeti Földalapkezelő Szervezet (a továbbiakban: NFA) részére postai úton, tértivevénnyel megküldeni, vagy személyesen átadni (a továbbiakban együtt: közölni). Ha az ajánlat tulajdonostárstól érkezik, az ajánlat egy eredeti példányát csak az NFAval kell közölni. (2) A jegyző az ajánlatot a beérkezéstől, illetve az átvételtől számított 8 napon belül a polgármesteri hivatal hirdetőtáblájára 15 munkanapra kifüggeszti. A jegyző a benyújtott ajánlat mindkét példányára rávezeti a kifüggesztés, valamint a levétel időpontját. (3) Az elővásárlásra jogosultak értesítése céljából az ajánlat kifüggesztésének tényéről tájékoztatót kell közzétenni a központi elektronikus szolgáltató rendszer keretében működő kormányzati portálon (a továbbiakban: kormányzati portál). (4) A (3) bekezdésben említett tájékoztató a következő adatokat tartalmazza: a) az ajánlat kifüggesztésének helye, b) az ajánlat kifüggesztésének és levételének időpontja, c) az ajánlatban szereplő ca) földrészlet azonosító adatai (település, helyrajzi szám), cb) ellenszolgáltatás (a vételár összege), d) figyelemfelhívás, hogy a tájékoztató nem minősül az ajánlat közlésének. (5) A tájékoztató kormányzati portálon való közzététele céljából a jegyző a (4) bekezdésben foglalt adatokat - a földügyért felelős miniszter által erre a célra rendszeresített, a kormányzati portálon elérhető elektronikus űrlapon, a külön jogszabályban meghatározott biztonságos elektronikus dokumentumtovábbító szolgáltatás segítségével, illetve ha ez technikai okok miatt nem lehetséges, telefax útján - az ajánlat kifüggesztése napján megküldi a központi elektronikus szolgáltató rendszert működtető szervezetnek (a továbbiakban: működtető szervezet). A telefax útján 181

történő adatszolgáltatás céljából a földügyért felelős miniszter a (4) bekezdés szerinti adattartalommal formanyomtatványt rendszeresít és tesz közzé az általa vezetett minisztérium honlapján azzal, hogy a formanyomtatvány tartalmazza annak megjelölését is, hogy az ajánlat termőföld adásvételére vagy haszonbérletére vonatkozik, tartalmazza továbbá az ellenszolgáltatásként megjelölt vételár összegét vagy haszonbér (díj/terményszolgáltatás) mértékét, az adatszolgáltatás keltét és a jegyző aláírását. (6) A működtető szervezet haladéktalanul köteles a tájékoztatót a kormányzati portálon közzétenni. A tájékoztatót a kormányzati portálról az ajánlatnak a polgármesteri hivatal hirdetőtáblájáról való levétele napján kell levenni. A működtető szervezet a befogadott elektronikus űrlapok (4) bekezdésben foglalt adatait öt évig megőrzi. 3. § (1) Az elővásárlásra jogosult a kifüggesztés kezdőnapját vagy a 2. § (1a) bekezdése szerinti esetben a közlés napját követő 15 munkanapon belül az ajánlatot elfogadó, illetve az elővásárlási jogáról lemondó jognyilatkozatot (a továbbiakban: nyilatkozat) tehet. (COGNITIO VÉLELEM: megdönthetetlen, utána már senki sem jelentkezhet be, hogy nem tudott az elővásárlási jogról.) Az elővásárlási jogról való lemondásnak kell tekinteni, ha a jogosult nem nyilatkozik. (2) A nyilatkozatot legalább teljes bizonyító erejű magánokiratba kell foglalni. Az elfogadó nyilatkozatnak tartalmaznia kell azt is, hogy a nyilatkozattevő a törvényben felsorolt mely jogcímen gyakorolja az elővásárlási jogot. (3) Az elővásárlásra jogosult a nyilatkozatot a jegyzőnek postai úton, tértivevénnyel megküldi, vagy az átvétel dátumát feltüntető átvételi igazolás ellenében átadja. (4) Nem köti az eladót az olyan elfogadó nyilatkozat, amelyet az elővásárlásra jogosult határidőn túl, illetve az ajánlattól eltérő tartalommal tesz meg. (5) A jegyző a nyilatkozattételre nyitva álló határidő leteltét követő 8 napon belül a beérkezett, illetve átvett nyilatkozatokról iratjegyzéket készít, és azt az ajánlat eredeti példányával, valamint a nyilatkozatokkal együtt az eladónak postai úton, tértivevénnyel megküldi, vagy az átvétel dátumát feltüntető átvételi igazolás ellenében átadja. 4. § A szerződés az elővásárlásra jogosult és az eladó között az elővásárlásra jogosult elfogadó nyilatkozatának az eladóval történt közlésével jön létre. Több elővásárlásra jogosult elfogadó nyilatkozata esetén a szerződés a rangsorban előrébb állóval, több, azonos helyen álló elővásárlásra jogosult esetén pedig az eladó választása szerinti személlyel jön létre. 5. § A tulajdonjog ingatlan-nyilvántartási bejegyzésére irányuló kérelemhez - a bejegyzés alapjául szolgáló okiraton kívül - mellékelni kell: (ekkor áll be az adó- és illetékfizetési kötelezettség is) a) az ajánlatot, amelyre a jegyző rávezette a kifüggesztés és a levétel időpontját, b) az NFA részére kézbesített ajánlatot tartalmazó postai küldemény átvételét igazoló dokumentumot, c) az ajánlatra tett nyilatkozatokat, és d) az iratjegyzéket. 6. § Az előhaszonbérleti jog gyakorlásával összefüggő eljárásra az 1-5. § rendelkezéseit - ide nem értve a 2. § (1a) bekezdését és az 5. § b) pontját - megfelelően kell alkalmazni azzal, hogy a tulajdonjog ingatlan-nyilvántartási bejegyzésére irányuló eljárás alatt a haszonbérlet földhasználati nyilvántartásba való bejelentési eljárását kell érteni. Mi történhet tehát? 1, elfogadó nyilatkozat  közléssel jön létre az adás-vételi szerződés  ha több van – rangsorban előrébb állóval jön létre  ha ugyanabban a rangsorban többen – eladó dönt 2, lemondó nyilatkozat  nem él vele 3, jogosultak hallgatnak  úgy kell tekinteni, mint aki nem kívánja gyakorolni - megdönthetetlen

182

35, A haszonélvezeti jog, a használat joga forgalmának közjogi korlátozása az 1994. évi LV. tv.-ben Használati jogok – Tft. szabályai 11. § (1) A haszonélvezeti jog és a használat jogának szerződéssel való alapítására a II. fejezet (A TERMŐFÖLD TULAJDONJOGÁNAK MEGSZERZÉSE) tulajdonszerzést korlátozó rendelkezéseit kell megfelelően alkalmazni. (utaló szabályozás) Ennek során a szerző fél tulajdonában lévő és haszonélvezetébe (használatába) kerülő földrészleteket össze kell számítani. A II. fejezet terminológiáját ideollózom, az előbbi tételekben részletesen kifejtve. A termőföld tulajdonjogának megszerzése Belföldi magánszemélyek tulajdonszerzése Belföldi jogi személyek tulajdonszerzése Külföldiek tulajdonszerzése A tulajdonszerzés ellenőrzése Elővásárlási jogok (2) A földhasználót a más használatában levő ingatlanon öntözési telki szolgalom illeti meg, amennyiben mezőgazdasági tevékenysége folytatásához szükséges öntözés érdekében a víz odajuttatását, szétosztását, illetve annak elvezetését másként nem, vagy csak aránytalanul nagy nehézséggel vagy költséggel lehetne biztosítani. A telki szolgalom gyakorlása során a szolgalommal terhelt ingatlan birtokosának érdekeit kímélve kell eljárni, a szolgalommal terhelt ingatlant csak a szükséges mértékben, az akadályoztatás (korlátozás) mértékének megfelelő kártalanítás mellett lehet igénybe venni. Megszűnik a szolgalom, ha az annak alapítására vonatkozó feltételek is megszűntek. (3) A termőföld szaporítóanyag-termeléssel történő hasznosítása során a földhasználó köteles vetésterveit - a külön jogszabályban előírt mértékű védőtávolságok betartása érdekében - egyeztetni a szomszédos földhasználóval. Egyebekben a Ptk.-nak a szomszédjogra vonatkozó rendelkezéseit a termőföldek esetében is megfelelően alkalmazni kell. 11/A. § A föld használatával összefüggésben nyújtott költségvetési támogatást - az Európai Unió által finanszírozott közvetlen termelői támogatást és annak nemzeti kiegészítését kivéve - igénybe venni csak az ingatlanügyi hatóság által nyilvántartott földhasználatra lehet. A földhasználat – Ptk. szabályok 155. § Ha az épület tulajdonjogát az építkező szerzi meg [97. § (2) bek., 137. § (2) bek.], az épület tulajdonosát az épület fennállásáig a földre (földrészletre) használati jog illeti meg. (épület és az alatta fekvő földrészlet tulajdonjoga elválik egymástól) 156. § (1) A megállapodáson vagy bírósági határozaton alapuló földhasználati jogánál fogva az épület tulajdonosa jogosult a föld (földrészlet) használatára és hasznai szedésére, valamint köteles viselni az ennek fenntartásával járó terheket. (2) Az épület tulajdonjogának örökléssel vagy átruházással történő megszerzése esetén az épület új tulajdonosát a földhasználati jog változatlan feltételekkel illeti meg. A haszonélvezet és a használat – Ptk. szabályok 157. § (1) Haszonélvezeti jogánál fogva a jogosult a más személy tulajdonában álló dolgot birtokában tarthatja, használhatja és hasznait szedheti. (2) A haszonélvezeti jog fennállása alatt a tulajdonos a birtoklás, a használat és a hasznok szedésének jogát csak annyiban gyakorolhatja, amennyiben a haszonélvező e jogokkal nem él. (3) A haszonélvezeti jog a dolog tulajdonosának személyében beállott változásra tekintet nélkül fennmarad. 183

(4) A haszonélvezeti jog korlátozott időre és legfeljebb a jogosult élete végéig állhat fenn (holtig tartó haszonélvezet). 158. § (1) Szerződés alapján haszonélvezet azzal keletkezik, hogy a dolgot átadják, az ingatlanra vonatkozó haszonélvezeti jogot pedig az ingatlan-nyilvántartásba bejegyzik. (2) Ha az ingatlanon jogszabálynál, bírósági vagy hatósági rendelkezésnél fogva keletkezik haszonélvezet, a haszonélvezeti jogot az ingatlan-nyilvántartásba be kell jegyezni; ha ez elmarad, a haszonélvezet a dolognak csak rosszhiszemű vagy olyan megszerzőjével szemben érvényesíthető, aki a dologért ellenszolgáltatást nem adott. 159. § (1) A haszonélvező jogának gyakorlásában a rendes gazdálkodás szabályai szerint köteles eljárni. Viseli a dolog fenntartásával járó terheket a rendkívüli javítások és helyreállítások kivételével; terhelik azok a kötelezettségek, amelyek a dolog használatával kapcsolatosak, és köteles viselni a dologhoz fűződő közterheket. (2) A haszonélvező a haszonélvezeti jogot nem ruházhatja át (személyhez tapadó jog), de annak gyakorlását átengedheti. Ellenérték fejében a haszonélvezeti jog gyakorlását csak akkor lehet átengedni, ha a tulajdonos azonos feltételek mellett - a dolog használatára nem tart igényt. (3) A haszonélvező köteles a tulajdonost a dolgot fenyegető veszélyről és a beállott kárról értesíteni - ideértve azt az esetet is, ha őt harmadik személy a haszonélvezet gyakorlásában akadályozza -, köteles továbbá tűrni, hogy a tulajdonos a veszély elhárítására, illetőleg a kár következményeinek megszüntetésére a szükséges intézkedéseket megtegye. (4) A haszonélvezet megszűntével a haszonélvező köteles a dolgot visszaadni. A haszonélvező felelős a dologban bekövetkezett károkért, kivéve, ha bizonyítja, hogy úgy járt el, ahogy az az adott helyzetben általában elvárható. A rendeltetésszerű használattal járó értékcsökkenést a haszonélvező nem köteles megtéríteni. 160. § A haszonélvező a haszonélvezet keletkezésekor meglevő elhasználható dolgokkal, gazdasági felszereléssel és állatállománnyal a rendes gazdálkodás által indokolt mértékben rendelkezhet; a haszonélvezet megszűnésekor azonban köteles ezeket pótolni, ha pedig ez nem lehetséges, értéküket megtéríteni. 161. § (1) A tulajdonos jogosult a haszonélvezet gyakorlását ellenőrizni. (2) Ha a haszonélvező a dolgot rendeltetésének meg nem felelő módon használja, rongálja, vagy a dolognak a haszonélvezet megszűntével való visszaadását egyébként veszélyezteti, és a tulajdonos tiltakozása nem vezetett eredményre, a tulajdonos biztosítékot követelhet. (3) Ha a haszonélvező nem ad biztosítékot, a bíróság a tulajdonos kérelmére a haszonélvezeti jog gyakorlását biztosíték adásáig felfüggesztheti. (4) A tulajdonost ezek a jogok azzal szemben is megilletik, akinek a haszonélvező a haszonélvezet gyakorlását átengedte. 162. § (1) A haszonélvező a rendkívüli javítási vagy helyreállítási munkálatokat elvégeztetheti, ha felszólítására a tulajdonos azokat nem végzi el. (2) A haszonélvezet megszűntekor a haszonélvező követelheti a tulajdonostól a szükséges költségek megtérítését, levonva azokból az időközi értékcsökkenésnek megfelelő összeget. Ha a tulajdonos gazdagodása az így megállapított összeget meghaladja, a különbözetet is köteles megtéríteni. 163. § (1) Ha a dolog egészben vagy jelentős részben elpusztul, a tulajdonos nem köteles azt helyreállítani. (2) Ha a tulajdonos a dolgot helyreállítja, a haszonélvezeti jog feléled, de a tulajdonos kérheti a helyreállításra fordított összeghez mért korlátozását. (3) Ha a tulajdonos a dolgot nem állítja helyre, a haszonélvezet megszűnik; ha azonban a haszonélvezet tárgya helyébe más dolog lép, a haszonélvezet erre terjed ki. Ha a dolog helyébe pénzösszeg lépett, a haszonélvező az összegnek a dolog helyreállítására vagy pótlására fordítását is követelheti. 164. § (1) A kamatozó követelés vagy más hasznot hajtó jog haszonélvezetére a dolgok haszonélvezetének szabályait kell megfelelően alkalmazni. (2) Haszonélvezettel terhelt jogot a haszonélvezetre kiterjedő hatállyal csak a haszonélvező hozzájárulásával lehet szerződéssel megszüntetni vagy a haszonélvező hátrányára megváltoztatni. 184

165. § (1) A HASZNÁLAT jogánál fogva a jogosult a dolgot a saját, valamint együttélő családtagjai szükségleteit meg nem haladó mértékben használhatja és hasznait szedheti. A használat jogának gyakorlása másnak nem engedhető át. (2) Egyebekben a használat jogára a haszonélvezet szabályait kell alkalmazni. Használati jog alapítása – Ptk. szabályok 171. § (1) Ingatlanra közérdekből a külön jogszabályban feljogosított szervek javára - államigazgatási szerv határozatával - szolgalmat vagy más használati jogot lehet alapítani. A használati jog alapításáért kártalanítás jár. (2) A használati jog alapításának eseteit, továbbá a kártalanítás szabályait külön jogszabály állapítja meg. A termőföld haszonbérletéről szóló rendelkezéseket itt csak megemlíteni szükséges, külön tétel szól róla. FÖLDHASZNÁLATI NYILVÁNTARTÁS: KÖTELEZŐ! – TFT. SZABÁLYOK 25/A. § (1) A földhasználati nyilvántartás az érintett földrészlet használatára vonatkozóan bejegyzett adatokat hitelesen tanúsítja. (DE nem konstitutív nyilvántartás) (2) Az ellenkező bizonyításáig a földhasználati nyilvántartásba bejegyzett adatról vélelmezni kell, hogy az a valóságnak megfelel. (3) A földhasználati nyilvántartásban feltüntetett adatokkal szemben a bizonyítás azt terheli, aki az adatok helyességét, valósággal egyezőségét vitatja. 25/B. § (1) Az ingatlanügyi hatóság az illetékességi területéhez tartozó termőföldekről, valamint a mező- vagy erdőgazdasági művelés alatt álló belterületi földek használatáról - ide nem értve az erdő művelési ágban nyilvántartott földrészleteket - önálló nyilvántartást vezet, amelynek alapja a közhiteles ingatlan-nyilvántartás. A földhasználati nyilvántartás tartalmazza a földrészletek ingatlan-nyilvántartás szerinti helyrajzi számát, alrészleteit, hektárban a terület nagyságát, aranykoronában a termőföld értékét, a földrészlet (alrészlet) vagy földrészletek magánszemély használójának természetes személyazonosító adatait, illetőleg a gazdálkodó szervezet használó megnevezését, székhelyét (telephelyét), statisztikai számjelét, a használat jogcímét, határozott időre kötött szerződés esetén a használat időtartamát. (2) Aki termőföldet használ, s annak területe - a földrészletek számától függetlenül - az egy hektárt meghaladja, köteles a használatot annak megkezdésétől számított harminc napon belül az ingatlanügyi hatósághoz nyilvántartásba vétel céljából - a Kormány e törvény felhatalmazása alapján kiadott rendeletében meghatározott formanyomtatványon (a továbbiakban: bejelentési adatlap) - bejelenteni. Ha a használó nem a tulajdonos, illetve haszonélvezet fennállása esetén nem a haszonélvező, a bejelentési adatlapot a földhasználó mellett a tulajdonosnak, illetve a haszonélvezőnek is alá kell írnia. (3) Ha a földhasználat olyan szerződés alapján keletkezett, amelynek érvényességéhez jogszabály alapján kötelező írásba foglalás szükséges, a (2) bekezdést azzal az eltéréssel kell alkalmazni, hogy a bejelentési adatlapot a használatba adónak nem kell aláírnia, de a bejelentési adatlaphoz a szerződés egy eredeti példányát vagy annak közjegyző által hitelesített másolatát mellékelni kell. (4) A földhasználó a bejelentéssel egyidejűleg köteles nyilatkozni arról, hogy termőföld használata a törvényben foglalt korlátozásokat nem sérti. A földhasználó a használatban bekövetkezett - a Kormány e törvény felhatalmazása alapján kiadott rendeletében meghatározott - változásokat 30 napon belül köteles az ingatlanügyi hatósághoz bejelenteni. (5) A bejelentést elmulasztó földhasználót az ingatlanügyi hatóság bírsággal sújtja, aminek mértéke a termőföld ingatlan-nyilvántartás szerinti AK értékének ezerszerese, azzal, hogy nem lehet kevesebb a behajtható köztartozás minimális összegénél. (6) A bírság kiszabásával egyidejűleg az ingatlanügyi hatóság - határidő megjelölésével - a bejelentés pótlására szólítja fel a mulasztó földhasználót. A határozatban előírt határidő elmulasztása esetén - újabb határidő megjelölésével - a bírságot ismételten ki kell szabni. 185

(7) Ha a földhasználó személyére vonatkozó bejelentés nem érkezett, a termőföld használójának a tulajdonost, illetőleg haszonélvezet fennállása esetén a haszonélvezőt kell tekinteni. (8) Közös használat esetén, vagy közös tulajdonban álló ingatlan esetében az (5) bekezdés szerinti bírság megfizetésére a mulasztó földhasználók, illetőleg a tulajdonosok egyetemlegesen kötelezhetők. 25/C. § (1) Ha a rendelkezésre álló adatok alapján feltételezhető, hogy a szerződés - részben vagy egészben jogszabályba ütközik, az ingatlanügyi hatóság értesíti az ügyészt. (2) A haszonbérlet időtartamára és a haszonbérelhető terület nagyságára vonatkozó törvényi előírásokba ütköző szerződés vagy szerződési kikötés esetén a 9. § (2) és (4) bekezdését megfelelően alkalmazni kell. (3) Az ingatlanügyi hatóság az általa vezetett földhasználati nyilvántartásból díjfizetés ellenében papír alapon vagy elektronikus úton a Kormány e törvény felhatalmazása alapján kiadott rendeletében meghatározott, a 25/B. § (1) bekezdésében foglalt adatokat is tartalmazó földhasználati lapot szolgáltat. (3a) A földhasználati nyilvántartásból díjmentes a) a hatóság megkeresésére annak hivatalból indított eljárásához b) a közérdekű bejelentés és panasz elbírálásához, továbbá c) bíróság, ügyészség, nyomozó hatóság, közjegyző és bírósági végrehajtó részére jogszabályban meghatározott feladatai ellátásához szükséges adatszolgáltatás. (4) A földhasználati nyilvántartással kapcsolatos adatfeldolgozási feladatok ellátásával az ingatlanügyi hatóság csak államigazgatási szervet vagy kizárólagos állami tulajdonú gazdálkodó szervezetet bízhat meg. Magánjogi jogcímek közjogiasítása: K. M. kiegészítés (a legtöbb külön tétel is) a) b) c) d) e) f)

haszonélvezet használat haszonbérlet feles bérlet részesművelés: kockázatközösség (tulajdonos + használó együtt döntenek és együtt tevékenykednek) szívességi használat: ingyenes jogcím közeli hozzátartozók között

o o

a) és b) esetben fennállnak a tulajdonszerzési korlátoknál megtanultak c) esetben nincsen közösségi matéria, de a letelepedés szabadsága érvényesül  belföldi és külföldi azonos elbírálása  pozitív diszkrimináció lehetséges PL. haszonbérelhető terület nagysága  belföldi magán- és jogi szem, jogi személyiséggel nem rendelkező szervezet o max. 300 hektár nagyságú vagy 6000 AK értékű termőföldet vehet haszonbérbe o kivéve Magyar Állam, önkormányzat  gazdasági társaság és szövetkezete o max. 2500 hektár nagyságú vagy 50 000 AK értékű termőföldet o e korlátozás szempontjából figyelmen kívül kell hagyni azt a termőföldet, amit a szövetkezet haszonbérel a tagjától vagy gazdasági társaság a tagjától vagy névre szóló részvénye tulajdonosától, vagy földalapkezelő szervtől  külföldi magán- és jogi személy – max. 300 hektár területnagyságú v 6000 AK értékű termőföldet  hasznot hajtó dolog haszonbérleti díj melletti bérlete  művelési ágat sem változtathatja meg a bérlő a bérbeadó engedélye nélkül d), e) f)-ről külön tétel szól

o

A feles bérlet 24. § A termőföldre vonatkozó feles bérleti szerződés alapján a bérlő meghatározott termőföld időleges használatára és hasznainak szedésére jogosult, és köteles ennek fejében a megtermelt termény felét vagy más hányadát a bérbeadónak természetben átadni. A feles bérletre egyebekben - a haszonbérleti jogviszony időtartamára és a haszonbérelhető terület nagyságára vonatkozó rendelkezések kivételével - a termőföld haszonbérletére vonatkozó szabályok megfelelően irányadók. 186

Szívességi földhasználat 24/A. § (1) A tulajdonos a termőföld vagy tanya használatát közeli hozzátartozójának [Ptk. 685. § b) pont] ingyenesen átengedheti. (2) Az (1) bekezdésben foglalt rendelkezés a termőföld vagy tanya használatának nem a hozzátartozó javára történő ingyenes átengedésére irányuló szerződések érvényességét nem érinti.

A részesművelés 25. § (1) A termőföldre vonatkozó részesművelési szerződés alapján a szerződő felek közösen határozzák meg, hogy a részesművelésbe adott termőföldön mit termeljenek, a földmegművelésnek egyes feladataiból (talajelőkészítés, szántás, vetés, metszés, növényápolás, növényvédelem, betakarítás stb.) a szerződő felek milyen részt vállalnak, és a megtermelt terményből milyen arányban részesednek, meghatározzák továbbá az elemi csapás vagy más rendkívüli esemény okozta kár viselésére irányadó szabályokat. (2) A részesművelésre egyebekben - a haszonbérleti jogviszony időtartamára és a haszonbérelhető terület nagyságára vonatkozó rendelkezések kivételével - a termőföld haszonbérletére vonatkozó szabályok megfelelően irányadók.

KIEGÉSZÍTÓ ANYAG TÁMOGATÁSI JOG: 3 modell:  történelmi  regionális  vegyes Nálunk SAPS (Single Area Payment Shane):  egyszerűsített támogatás a terület alapján  élelmiszerbiztonsági funkció  környezetvédelmi funkció  kulturális örökségvédelmi funkció Támogatási jog átruházható, de csak regisztrált mezőgazdasági termelő szerezheti meg. A támogatási jog 3 év alatt elévül. TOVÁBBI KORLÁTOZÁSOK: • • •

hagyományos iparszerű tevékenységek o 60/2000 vízkereszt irányelv biotermelés – idegen anyagok mellőzése genetikailag módosított szervezetek termelése o 18/2001 EU Tanácsi Irányelv – koegzisztencia irányelv o 556/2003 Tanácsi Ajánlás o keresztbeporzás megakadályozása o a tulajdonos írásbeli hozzájárulása kell a földhasználó általi GMO termesztéshez o szomszédjogi kérdések  kockázatminimalizálási alapelv  fogyasztót értesíteni kell o a tagállamoknak ideiglenesen megtilthatják a termesztést – védzáradék o védőtávolságok meghatározása o termékfelelősségről szóló irányelvet alkalmazni kell – felelősség o visszakövethetőségi jegyzőkönyv vezetése 5 évig

18/2001 EU Tanácsi Irányelv – koegzisztencia irányelv •

•

tagállami jogosultság a kibocsátás engedélyezésére (PartB) kísérleti célú o zárt téri – engedélyezett o nyílt téri – nem engedélyezett Magyarországon közösségi szintű engedélyezés (PartC) termesztés, élelmiszer /takarmány célú felhasználás 187

A GMO engedélyezési eljárást ún. komitológia eljárás keretében, szabályozási eljárásban fogadja el az Unió. A szabályozási eljárás lényege, hogy az Európai Bizottság tervezetét minősített többséggel fogadhatja el a tagállamok képviselőiből álló szabályozási bizottság. Ha a GMO engedélyezéssel foglalkozó szabályozási bizottságban nem jön létre a minősített többség a tervezet támogatására/elutasítására, akkor az Európai Bizottság a tervezetet a Tanács elé terjeszti. Ha a Tanács 3 hónapon belül nem tud minősített többséggel döntést hozni az európai bizottság tervezetének elfogadásáról vagy elutasításáról, akkor az Európai Bizottság saját hatáskörében határozhat az engedély megadásáról/elutasításáról. A közösségi döntéshozatal során a GMO kérdésben képviselt magyar álláspont Általánosságban elmondható, hogy Magyarország eddigi álláspontja az volt, hogy nem javasolta engedélyezni sem a köztermesztésbe vonást, sem az importot. Mit nevezünk GMO-nak? A genetikailag módosított szervezetek (GMO-k) olyan élő szervezetek, amelyekben a genetikai örökítőanyagot (DNS) a géntechnológia molekuláris módszereivel a természetben elő nem forduló módon változtatták meg. A technológiát gyakran nevezik „modern biotechnológiának” vagy „géntechnológiának”, néha pedig „rekombináns DNS technológiának” vagy „génmódosításnak, génmanipulációnak”. Ezzel a technológiával lehetőség nyílik egy élő szervezet kiválasztott génjeinek, génszakaszainak átültetésére egy másik élő szervezetbe, akár nem-rokon fajok esetén is. Milyen kockázat-becslési eljárást alkalmaznak az engedélyezési eljárás során? A géntechnológia a mai napig heves viták középpontjában áll. Sokak szerint a biotechnológiának kulcsszerepe lehet az emberiség XXI. századi gazdasági fejlődésében és megoldást jelenthet az éhezés elleni küzdelemben. Vívmányai felhasználhatók a növénytermesztésben, az állattenyésztésben, az orvoslásban, a környezetvédelemben. Ellenzői azonban számos veszélyre hívják fel a figyelmet. Többek között arra is, hogy a gyors fejlődés következtében nem volt elegendő idő a potenciális veszélyek és a hosszú távú hatások kimutatására. Kevéssé ismertek a genetikailag módosított szervezetek környezeti, ökológiai, egészségügyi, társadalmi és egyéb kockázatai. A környezet és az egész élővilág védelme érdekében maximálisan törekedni kell az elővigyázatosság elvének alkalmazására, a folyamatok nyomon követésére, és a várható hatások, kockázatok pontos felmérésére, becslésére. A kockázatbecslés célja az, hogy meghatározza és megbecsülje a GMO-k közvetlen vagy közvetett, azonnali vagy késleltetett esetleges ártalmas hatását, valamint számba vegye a GMO-k hosszú távú hatásait a környezetre és az emberi egészségre. A hatástanulmány figyelembe veszi, hogyan állították elő a genetikailag módosított terméket, és megvizsgálja a géntermékre vonatkozó kockázatokat (pl. tartalmaz-e a termék toxikus vagy allergén fehérjéket) és a génátvitel lehetőségeit (pl. átkerülhetnek-e az antibiotikum-rezisztencia gének más szervezetekbe). Milyen jogszabályok vonatkoznak a GMO-k szabad környezetbe történő kibocsátására (2001/18/EK irányelv)? Az irányelv kimondja, hogy mielőtt valamely személy genetikailag módosított szervezet környezetbe történő kibocsátását, illetve termékként vagy termékekben megjelenő genetikailag módosított szervezetek forgalomba hozatalát megkezdené, kérelmet kell benyújtania az illetékes nemzeti hatósághoz. A bejelentésnek részletes dokumentációt kell tartalmaznia, amely magában foglalja a teljes környezeti kockázatbecslést, a megfelelő biztonságiés a veszélyhelyzet esetén szükséges intézkedéseket, termékek esetében a felhasználásra vonatkozó pontos útmutatást és használati utasítást, továbbá a javaslatot a címkézésre és a csomagolásra. A GMO-k szándékos kibocsátását mindaddig nem lehet megkezdeni, amíg az illetékes hatóság az engedélyt meg nem adta. Az irányelv minden egyes esetben kötelező környezeti hatástanulmány elvégzését írja elő a genetikailag módosított szervezetek szabad környezetbe történő kibocsátása előtt, amelyet a kérelmezőnek még a kérelem benyújtása előtt el kell végeznie. Az irányelv arról is rendelkezik, hogy a nyilvánosság észrevételeit figyelembe kell venni a 188

döntéshozatali folyamat során. Az irányelv foglalkozik az úgynevezett „post market” nyomon követéssel, tehát a kibocsátott élőlények engedélyezés utáni vizsgálatával is. Az illetékes hatóság csak akkor adhatja meg az engedélyt a kibocsátásra, ha a GMO-t egészségügyi- és környezeti szempontból is megfelelőnek, veszélytelennek találja. Az engedélykérelmeket az adott ország illetékes hatósága megküldi az Európai Unió Bizottságának, amely továbbítja azt a többi tagállamnak. A tagállamok is véleményezik az engedélykérelmeket. Amennyiben valamely tagállam kifogást emel, közös döntéshozatalra kerül sor. A tagállamok nem tilthatják meg, vagy nem korlátozhatják az irányelvnek megfelelően engedélyezett GM-termékek kereskedelmét. Melyek a GM élelmiszerek forgalmazásának szabályai? Az 1829/2003/EK rendelet szabályozza a GM élelmiszerek és élelmiszer-összetevők engedélyezési eljárását. GM élelmiszert ugyanis csak akkor lehet forgalomba hozni, ha az rendelkezik a jogszabályban meghatározottak alapján megadott engedéllyel, és az engedélyezés vonatkozó feltételei teljesülnek. A rendelet a következő követelményeket támasztja a genetikailag módosított élelmiszerekkel kapcsolatban: • nem gyakorolhat kedvezőtlen hatást az emberi egészségre, az állati egészségre vagy a környezetre; • nem tévesztheti meg a fogyasztót; • nem okozhat kárt a fogyasztónak, vagy nem tévesztheti meg a fogyasztót azáltal, hogy az állati termékek sajátosságait megváltoztatja; • nem különbözhet a helyettesíteni kívánt élelmiszertől olyan mértékben, hogy szokásos elfogyasztása táplálkozási szempontból hátrányos legyen a fogyasztóra nézve. Az eljárás menete: A kérelmet a tagállam illetékes nemzeti hatóságának kell elküldeni. Az illetékes nemzeti hatóság a kérelem kézhezvételét követő 14 napon belül írásban visszaigazolja a kérelmezőnek a kézhezvételt. A visszaigazolásban meg kell adni a kérelem kézhezvételének dátumát is. Az illetékes hatóság haladéktalanul tájékoztatja a kérelemről az Európai Élelmiszerbiztonsági Hatóságot (a továbbiakban Hatóság); és a kérelmet és a kérelmező által biztosított valamennyi kiegészítő információt a Hatóság rendelkezésére bocsátja. A Hatóság haladéktalanul tájékoztatja a többi tagállamot és a Bizottságot a kérelemről, és rendelkezésükre bocsátja a kérelmet és a kérelmező által biztosított valamennyi kiegészítő információt. A dokumentáció összefoglalóját pedig hozzáférhetővé teszi a nyilvánosság számára. A Bizottság a Hatósággal folytatott konzultációt követően megállapítja a végrehajtás szabályait, beleértve a kérelem összeállítására és benyújtására vonatkozó szabályokat. A Hatóság a hozzá benyújtott adatok és dokumentumok alapján véleményt ad ki, melyben támogatja vagy ellenzi az engedély kiadását, majd továbbítja azt a Bizottságnak, a tagállamoknak és a kérelmezőnek, egy jelentést is beleértve, amelyben leírja az élelmiszer értékelését, indokolja véleményt, és megadja azokat az információkat, amelyeken a Hatóság véleménye alapul. Emellett a rendeletben meghatározottak szerint nyilvánosságra hozza véleményét, mellyel kapcsolatban a nyilvánosság a közzétételt követő 30 napon belül - észrevételeket tehet a Bizottság felé. A Hatóság véleményének kézhezvételét követő három hónapon belül a Bizottság az Élelmiszerlánc- és Állategészségügyi Állandó Bizottság részére benyújtja a kérelemmel kapcsolatban meghozandó határozat tervezetét, figyelembe véve a Hatóság véleményét, a közösségi jog minden vonatkozó rendelkezését és a kérdéses ügyre vonatkozó egyéb jogszerű tényezőket is. Ha a határozattervezet nincs összhangban a Hatóság véleményével, a Bizottságnak meg kell magyaráznia az eltéréseket. A Bizottság haladéktalanul tájékoztatja a kérelmezőt a hozott döntésről és a döntés részleteit az Európai Unió Hivatalos Lapjában közzé teszi. Milyen jogszabályok vonatkoznak a GM vetőmagokra? A vetőmagokról szóló 98/95/EK irányelv szerint, a nemzeti hatóságoknak, az általuk engedélyezett vetőmagfajtákról értesíteniük kell a Bizottságot. A bizottság megvizsgálja a tagállamok által szolgáltatott információkat, és azt, hogy azok megfelelnek-e az EU vonatkozó jogszabályainak. Ha a szóban forgó GM vetőmag megfelel a követelményeknek, akkor a Bizottság az adott vetőmagot felveszi az ún. „Common Catalogue of Varieties of Agricultural Plant Species” 189

(Common Catalogue, Közös Katalógus) listájába, ami azt jelenti, hogy az adott fajta vetőmagja forgalmazható az EU területén. A vetőmagokkal kapcsolatban a Bizottság új jogszabályok megalkotását kezdeményezte. Javasolta, hogy dolgozzanak ki egy olyan rendeletet, amely a genetikailag módosított növények környezeti hatásfelméréséről rendelkezik, illetve további szabályok bevezetését javasolja a termesztési körülményekre és más követelményekre, valamint a hagyományos vetőmagokban előforduló genetikailag módosított vetőmagok jelenlétére vonatkozóan, mint pl. határérték, részletes jelölési szabályok bevezetése. Egy adott fajta Közös Katalógusba történő felvétele tagállami javaslat alapján történik. A növényfajták Közös Katalógusba történő felvétele - mely alapján a fajta vetőmagja az egész EU területén engedélyezi a vetőmag forgalmazását - nem automatikus, a felvételre vonatkozóan bizottsági döntés szükséges. Hogyan szabályozza az EU a GMO-k nyomonkövethetőségét és címkézését? Az 1830/2003/EK rendelet szabályozza nyomonkövethetőségét és címkézését.

az

Európai

Unióban

a

genetikailag

módosított

szervezetek

Nyomonkövethetőség GM termékek esetében: A rendelet megfogalmazásában a „nyomonkövethetőség”, annak lehetősége, hogy a GMO-kat vagy a GMO-ból előállított termékeket az előállítási és értékesítési láncokon keresztül, forgalomba hozataluk minden szakaszában követni lehessen. Egy GMO-ból álló vagy azt tartalmazó termék forgalomba hozatalának első szakaszában - beleértve az ömlesztve csomagolt termékeket is - a piaci szereplők (azon természetes vagy jogi személyek, aki forgalomba hoznak egy terméket) biztosítják, hogy a következő információkat írásban átadják azon piaci szereplőnek, aki a terméket átveszi: • a termék GMO-ból áll vagy azt tartalmaz; • az e GMO-khoz rendelt egyedi azonosító(ka)t; ami nem más, mint egy egyszerű numerikus vagy alfanumerikus kód, amely lehetővé teszi valamely GMO azonosítását, és biztosítja az adott GMO-ra vonatkozó egyedi információk visszakeresését. Címkézés GM termékek esetében: A GMO-ból álló vagy azt tartalmazó termékek esetében a piaci szereplők gondoskodnak arról, hogy: • a GMO-ból álló vagy azt tartalmazó előrecsomagolt termékek címkéjén az „Ez a termék géntechnológiával módosított szervezetet tartalmaz” vagy „Ez a termék géntechnológiával módosított [szervezet(ek) neve]-t tartalmaz” szavak szerepeljenek; • a végső fogyasztónak kínált, nem előrecsomagolt termékek esetében az „Ez a termék géntechnológiával módosított szervezetet tartalmaz” vagy „Ez a termék géntechnológiával módosított [szervezet(ek) neve]-t tartalmaz” szavak szerepeljenek a termék kiszerelésén vagy a termék kiszereléséhez kapcsolódóan. Nyomonkövethetőség GMO-ból előállított élelmiszerek és takarmányok esetében: GMO-ból előállított termékek forgalomba hozatalakor a piaci szereplők gondoskodnak arról, hogy a következő információkat írásban átadják azon piaci szereplőnek, aki a terméket átveszi: • minden olyan élelmiszer-összetevő megjelölése, amelyet GMO-ból állítottak elő; • minden olyan takarmány-összetevő vagy -adalékanyag megjelölése, amelyet GMO-ból állítottak elő; • olyan termékek esetében, amelyekhez nem létezik az összetevők jegyzéke, annak feltüntetése, hogy a terméket GMO-ból állították elő. Milyen jogszabályok vonatkoznak Magyarországon a genetikailag módosított szervezetekre? Hazánkban a természet védelméről szóló 1996. évi LIII. törvény rendelkezett először a genetikailag módosított szervezetekről. Ennek 9.§-a kimondja, hogy ilyen szervezetek létrehozása, a velük folytatott kísérletek, termesztésük, az országból történő kivitelük illetve behozataluk csak külön törvényben meghatározott feltételekkel és módon 190

történhet. Ennek alapján vált szükségessé a géntechnológiai tevékenységről szóló 1998. évi XXVII. törvény elfogadása. A géntörvény az EU új irányelvének (2001/18/EK) figyelembevételével a 2002. évi LXVII. törvénnyel módosításra került. A magyarországi jogszabályok az Európai Unió vonatkozó jogszabályaival összhangban vannak. A genetikailag módosított szervezetekre vonatkozó irányelvek rendelkezéseit beépítették a hazai jogrendbe, a GMO-kra vonatkozó uniós rendeleteket pedig csatlakozásunk napjától Magyarországon is közvetlenül alkalmazni kell. A Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Miniszter 2005. január 20-i közleményében visszavonásig megtiltotta mind a Közös Katalógusban szereplő 17 féle, mind a jelenleg engedélyezés alatt álló MON 810 génkonstrukciót tartalmazó kukoricák vetőmagjának Magyarország területén történő előállítását, felhasználását, forgalmazását, illetve Magyarország területére történő behozatalát.

191

36, Az erdő fogalma és rendeltetés szerinti csoportosítása, az erdőigazgatási egységek (részlet, tömb, tag) JOGFORRÁS: 1996. évi LIV. törvény az erdőről és az erdő védelméről 5. § E törvény alkalmazásában ERDŐNEK kell tekinteni az • erdőgazdálkodásért felelős miniszter (a továbbiakban: miniszter) által • rendeletben meghatározott fajú fás növényekből és • a társult élőlényekből kialakult életközösséget (a továbbiakban: erdei életközösség) • annak talajával együtt, • függetlenül attól, hogy a faállomány vagy az életközösség valamelyik más eleme átmenetileg hiányzik. Fasor, a facsoport és a fás legelő meghatározása • FASORNAK kell tekinteni o a miniszter által rendeletben meghatározott fajú, o egy sorban lévő fák összességét, o ahol a fák tőtávolsága nem nagyobb a fák idős korában várható korona átmérőjének a kétszeresénél; • FACSOPORTNAK kell tekinteni a o miniszter által rendeletben meghatározott fajú fák o idős korára várható korona vetülete által legalább hatvan százalékban fedett, o ezerötszáz négyzetméternél kisebb földterületet; • FÁS LEGELŐNEK kell tekinteni o az olyan legelőterületet, o amely a miniszter által rendeletben meghatározott fajú fák o idős korára várható korona vetülete által egyenletes elosztásban legalább harminc A 3 együtt = FÁSÍTÁS 8. § (1) E törvény alkalmazásában ERDŐTERÜLETNEK kell tekinteni: a) az erdő által elfoglalt 1500 négyzetméter vagy annál nagyobb kiterjedésű földterületet - ideértve a beerdősült, valamint az időlegesen igénybe vett földterületet is - a benne található nyiladékokkal és tűzpásztákkal együtt; b) az olyan ezerötszáz négyzetméter vagy annál nagyobb kiterjedésű földterületet, melyen az erdő telepítését (magvetést, csemeteültetést, dugványozást) elvégezték; c) az e törvény hatálybalépése után, egy termelési ciklusra, de legfeljebb harminc évre, állami támogatás igénybevétele nélkül, az ország természetföldrajzi környezetében nem őshonos fafajokkal borított ezerötszáz négyzetméter, vagy ennél nagyobb kiterjedésű faültetvény területét (a továbbiakban: faültetvény). 11. § (1) Az ország erdőterületeit e törvény alapján erdészeti tervezési körzetekre (a továbbiakban: körzet) kell felosztani. (2) A körzeteket az erdő ökológiai viszonyainak, valamint a tartamos erdőgazdálkodási tevékenység lehetőségeinek figyelembevételével a miniszter alakítja ki, és a miniszter által vezetett minisztérium (a továbbiakban: minisztérium) honlapján, továbbá hivatalos lapjában teszi közzé. (3) A körzetek a tartamos erdőgazdálkodási tevékenység tervezésének és ellenőrzésének alapegységei. 12. § (1) Az erdészeti nyilvántartás és a térbeli rend kialakítása érdekében az erdőt erdőtagokra és erdőrészletekre kell felosztani. (2) Az erdőtag a helységhatáron belül az erdő területi rendjét, kellő áttekintését, az erdőgazdálkodási tevékenység alapegységeinek tartós szerkezetbe foglalását biztosító területi egység.

192

(3) Az erdőrészlet az erdőgazdálkodási tevékenység és az erdészeti nyilvántartás olyan alapegysége, amely a rajta található erdei életközösség, valamint a tartamos erdőgazdálkodási tevékenység jellemzői alapján egységesnek tekinthető. (4) Az erdőtagot és az erdőrészletet a (2)-(3) bekezdésben foglaltakra is tekintettel a körzeti erdőterv készítése során kell kijelölni. K. M. összefoglalója:  Erdő o

a termőföld egyik típusa, művelési ága

 Erdő de jure fogalma: o miniszteri rendeletben meghatározott fafajtával beültetett o 5000 m2 területi minimumú terület o átlagos famagasság 2 m o szélső sorok tőtávolsága nagyobb legyen 20 m-mél o teljes fedettség biztosítása  Erdőrészlet: o mint erdőgazdálkodói, nyilvántartási és igazgatási egység o erdőgazdálkodói jog tárgya, alapegysége, viszonyítási pontja o a tulajdonos erdőgazdálkodó szempontjából fennálló, az erdőnek az erdőgazdálkodó szempontjából fajonként eltérő, természetben elkülönülő része  Erdőtag: o közigazgatási egység  Erdőtömb: o legnagyobb kiterjedtségű egység (fák vége)  Erdő módosítása o fajtaösszetétel vagy szerkezet átalakítása o hatósági engedélyköteles  Erdő más célú használata o bármilyen olyan tevékenység, amely nem erdőgazdálkodási célú o csak kivételesen engedhető meg, újratelepítési kötelezettség mellett o engedélyköteles  Erdő megszüntetése o erdő más célú használatának szabályait kell alkalmazni AZ ERDŐ ELSŐDLEGES RENDELTETÉSE Az erdő elsődleges rendeltetésének megállapítása - hatósági határozattal állapítják meg (kérelemre vagy hivatalból) 15. § (1) Az erdő elsődleges rendeltetése szerint a) védelmi, b) gazdasági, c) egészségügyi-szociális, turisztikai, d) oktatás-kutatási célokat szolgáló lehet. (2) A körzeti erdőterv és az üzemterv az erdő elsődleges rendeltetése mellett meghatározhatja az erdő további rendeltetését, melyeket az erdőgazdálkodási tevékenység során az elsődleges rendeltetés mellett fokozottan figyelembe kell venni. (3) Az állam az erdő elsődleges rendeltetéséhez kapcsolódó előírások érvényesülésének elősegítése érdekében a külön jogszabályban meghatározott módon és feltételekkel támogatást nyújt. 193

16. § (1) Az erdő egyes rendeltetései egymástól elválaszthatatlanok, ezért az erdőgazdálkodási tevékenység során e rendeltetésekre egyidejűleg kell tekintettel lenni. (2) Az erdő elsődleges rendeltetését erdőrészletenként kell megállapítani. 17. § (1) A természet- és környezetvédelmi, valamint egyéb védelmi szempontok megvalósítása érdekében védelmi rendeltetésű az  a védett,  illetve védő erdő, amely különleges kezelést igényel, és ezért abban az erdőgazdálkodási tevékenység korlátozására lehet szükség. (2) A védő erdő elsősorban a természeti környezet, a létesítmények védelmét vagy egyéb védelmi célokat szolgálja. Ennek megfelelően védő erdőnek minősül: • a meredek hegyoldalon, a sekély termőtalajon, az erodált területeken levő, valamint a víz és a szél káros hatásának kitett talajok védelmét szolgáló talajvédelmi erdő • a szomszédos mezőgazdasági terület védelmét szolgáló mezővédő erdő; • a honvédelemért felelős miniszter által kijelölt honvédelmi érdekeket szolgáló erdő; • a határrendészeti és nemzetbiztonsági érdekeket szolgáló erdő; • az erdei vadállomány védelmét, életkörülményeinek javítását szolgáló vadvédelmi erdő; • a talaj vízháztartását szabályozó, a források vízbőségét és tisztaságát, víztározók és egyéb víznyerőhelyeknél a víz tisztaságát biztosító vízvédelmi erdő • az árvízvédelmi töltés hullámverés és jég elleni védelmét szolgáló erdő, a csatorna, a folyó, a tó és holtág partszakaszait védő partvédelmi erdő • a városok, a községek, a lakótelep és más települést védő településvédelmi, valamint belterületi erdő • a természeti táj szépségének megőrzését, vagy a tájban történt káros beavatkozás takarását szolgáló tájképvédelmi erdő; (3) Védett erdőnek minősül a különleges védelmet igénylő, természeti értéknek minősülő erdő, illetőleg az az erdő, amely különlegesen alkalmas a természetközeli erdei életközösség, a biológiai sokféleség megőrzésére, valamint az erdőfejlődés kutatására, továbbá az erdőterületen lévő történelmi emlékhely területe. Ennek megfelelően védett erdőnek minősül: • a fokozottan védett természeti területen lévő erdő; • a védett természeti területen lévő erdő; • az erdei génkészletek, az erdészeti szaporítóanyag-gazdálkodás biológiai alapjainak megőrzését szolgáló erdei génrezervátum; a természetközeli erdei életközösség megőrzését, fejlődésének kutatását szolgáló erdőrezervátum; • a történelmi emlékhely területén levő erdő. (4) Az erdő elsődleges rendeltetését az erdészeti hatóság állapítja meg. 18. § Gazdasági rendeltetésű erdőnek minősül az az erdő, amelyben a gazdálkodás elsődleges célja az erdei termékek előállítása és hasznosítása, így különösen: • a faanyagtermelést szolgáló erdő, • a szaporítóanyag-termelést szolgáló erdő, • az intenzív vadgazdálkodásra kijelölt bekerített erdő (a továbbiakban: vadaskert), • az erdőterületen létesített karácsonyfatelep, • bot, vessző és diszítőgally termelését szolgáló erdő. 19. § Egészségügyi-szociális, turisztikai rendeltetésű erdőnek minősül: • a gyógyintézet területén, valamint annak környezetében levő erdő (gyógyerdő); • a sport, turisztika és üdülés céljára kijelölt üdülőerdő (parkerdő). 20. § Oktatás-kutatás célját szolgáló erdőnek minősül: • a szakoktatási tevékenység célját szolgáló tanerdő • az erdészeti kutatás, kísérlet céljára kijelölt kísérleti erdő; 194

•

az erdőterületen a külön jogszabály rendelkezései szerint kialakított vadaspark.

Az erdő elsődleges rendeltetésének megváltoztatása 21. § (1) Az erdő elsődleges rendeltetésének megváltoztatását - a 17. § (2) bekezdésének c) és d) pontja kivételével az erdészeti hatóság engedélyezi. Kurucz Mihály féle tipizálás: • védelmi rendeltetés o védő erdő o védett erdő • közérdekű célt szolgáló o településvédelmi o közjóléti • gazdasági • szabad és kötött rendelkezésű erdők Szabad rendelkezésű erdők: • nincs újraerdősítési kötelezettség • fásítás • közösségi, tagállami támogatás nélkül létesített • zártkertekben létesített erdő Kötött rendelkezésű erdők: • kötelező újratelepítés • a megszüntetés helyén – in situ • hatósági határozattal kijelölt más helyen – ex situ • telepítés költségeinek megtérítésével

195

37, Az erdőgazdálkodói jog fogalma, tartalma, alanya, forgalma JOGFORRÁS: 1996. évi LIV. törvény az erdőről és az erdő védelméről Az erdőgazdálkodó fogalma 13. § (1) E törvény alkalmazásában erdőgazdálkodó: • az erdő tulajdonosa vagy • az erdőgazdálkodási tevékenységet folytató jogszerű használó (a továbbiakban: erdőgazdálkodó). (2) Az erdőgazdálkodó nevét (cégét), székhelyét, valamint képviselőjének nevét az erdészeti hatóság nyilvántartásba veszi. Az adatokban bekövetkezett változást az erdőgazdálkodó a változás időpontjától számított harminc napon belül köteles az erdészeti hatóságnak bejelenteni. Az erdőgazdálkodó felel azokért a károkért, amelyek a bejelentett adat valótlanságából, illetve a bejelentés elmulasztásából származnak. (3) Az erdőgazdálkodó a nyilvántartásba vétel nélkül is köteles e törvénynek az erdő védelmére, valamint fenntartására vonatkozó előírásainak eleget tenni. (4) Amennyiben a természetben összefüggő erdőterületnek több tulajdonosa van, a tulajdonosok • a miniszter által rendeletben meghatározott feltételek megléte esetén, az erdészeti hatóság határozata alapján kötelesek azon társult erdőgazdálkodási tevékenységet folytatni, és e feladatok ellátására erdőgazdálkodót megbízni, • az erdő védelmével, valamint fenntartásával kapcsolatos kötelezettségek teljesítéséért – erdőgazdálkodó hiányában - egyetemleges felelősséggel tartoznak. (5) Jogszabály eltérő rendelkezése hiányában az erdőgazdálkodási tevékenységhez kapcsolódó állami támogatást csak az erdészeti hatóság által nyilvántartásba vett erdőgazdálkodó vehet igénybe. Az erdőgazdálkodót megillető - jogszabályban, hatósági vagy bírósági határozatban, valamint szerződésben egyébként meghatározott - jogok és kötelezettségek nem érintik az erdőterület tulajdonosának tulajdonosi jogosítványait és kötelezettségeit. (6) Az erdőgazdálkodó személyének változásához - a (7) bekezdésben foglalt kivétellel - az erdészeti hatóság engedélye szükséges. Az engedély kiadása nem tagadható meg, ha az új erdőgazdálkodónál a szakszerű erdőgazdálkodás feltételei biztosítottak, és egyúttal a természetben összefüggő erdőterület megosztására a gazdálkodóváltozással összefüggésben nem kerül sor. (7) Az állami tulajdonban levő erdő esetében az erdészeti hatóság erdőgazdálkodóként az állami vagyon kezelőjét veszi nyilvántartásba. (8) Az erdőgazdálkodó az erdő elsődleges rendeltetésének megváltoztatását, az erdőtelepítést, a fásítást, valamint az erdőterület igénybevételét a terület tulajdonosával kötött külön megállapodásban foglaltak szerint kezdeményezheti. Az erdőgazdálkodó jogai és kötelezettségei 14. § (1) Az erdőgazdálkodó az erdőgazdálkodási tevékenysége keretében jogosult, illetve köteles gondoskodni • az üzemterv, valamint az éves erdőgazdálkodási terv elkészítéséről; • az állammal szembeni pénzügyi kötelezettségek elszámolásának elkészítéséről, a befizetés teljesítéséről; • az erdőgazdálkodót jogszabály szerint megillető állami támogatás igényléséről, felhasználásáról, valamint a juttatott támogatás elszámolásáról; • jogszabály, illetőleg megállapodás eltérő rendelkezésének hiányában az erdőgazdálkodási tevékenységgel összefüggő hatósági, illetve bírósági eljárásban az erdőterület tulajdonosának képviseletéről • az e törvényben, valamint az erdészeti hatóság határozatában foglaltak szakszerű végrehajtásáról • az erdő védelméről, az egyes erdőgazdálkodási munkák elvégzéséről, valamint az erdő őrzéséről; • az erdő közcélú funkcióinak biztosítását szolgáló tevékenység teljesítéséről, a miniszter által rendeletben meghatározott feltételek szerint. (2) Ha az erdőterület tulajdonosa, jogszerű használója, illetőleg az erdőgazdálkodó az erdészeti hatóság felszólítása ellenére nem tesz eleget e törvény szerinti erdőgazdálkodási kötelezettségének, és ezáltal az erdő fennmaradását vagy fejlődését veszélyezteti, az erdészeti hatóság az állami tulajdonban levő erdő esetében a tulajdonosi jogokat gyakorló szervet erről értesíti, valamint - az érintett költségére - a szükséges munkák elvégzése céljából más 196

erdőgazdálkodó szervet jelöl ki, illetőleg állami tulajdonban levő erdő esetében a vagyonkezelő személyének megváltoztatását kezdeményezi. A felszólítás hirdetményi úton is kézbesíthető. (3) Amennyiben az erdőgazdálkodót a (2) bekezdésben foglaltak alapján jelölik ki, az erdészeti hatóság az így kijelölt erdőgazdálkodót - elszámolási kötelezettség mellett - feljogosíthatja a ténylegesen felmerült és igazolt költségeinek az erdei haszonvételekből való kielégítésére. E rendelkezés nem alkalmazható az állami vagyon kezelőjére. (4) A fenntartható erdőgazdálkodás céljából történő kisajátításra a kisajátításról szóló külön törvény rendelkezéseit kell alkalmazni. Erdőgazdálkodói jog lehet: • Önálló: 1 földtulajdonos tulajdonában álló földrészletek esetén • Társult: erdőrészleten belüli földrészletek több tulajdonos tulajdonában állnak. (kényszerű jogközösség – ptk. tulajdonközösség) Tartalma: közjogi + magánjogi jogosultság, kötelezettség halmaz (kötelezettségek vannak túlsúlyban) 3 konjunktív elem: • feltétlen élőhelyvédelemi, ökológiai közjogi kötelezettség • gazdálkodási kötelezettség • magánjogi haszonvételek gyakorlása ! Az erdőgazdálkodói joggal felhagyni nem lehet ! ALANYA: 1. Teljes jogú erdőgazdálkodó  gyakorolhat haszonvételt is  megszerzése  magánjog  érvényes magánjogi jogcím az erdőrészletbe eső földtulajdonosoktól az erdőrészlet teljes területére (tulajdonjog vagy jogszerű használati jog)  közjog  hatósági engedély  bejegyzik az erdőgazdálkodói nyilvántartásba (hiteles, konstitutív hatályú, kötelezően használandó, okirati kényszer) Az erdőgazdálkodói jog bejegyzéssel jön létre, és kizárólag törléssel szűnik meg. 2. Szükségképpeni erőgazdálkodó  nem teljes jogú  ha nincs bejegyzett teljes jogú erdőgazdálkodó  terhelik az ökológiai, élőhely-védelmi kötelezettségek, de haszonvételt nem gyakorolhat 3. Kényszerű erdőgazdálkodó  vagy nincs szükségképpeni sem, vagy van, de nem gyakorolja  állam kijelöli a vállalkozót a feladatok ellátására

197

38, Az erdészeti haszonvételi jogok; harmadik személyeket megillető jogok az erdőn (birtoklás, haszonvételek) JOGFORRÁS: 1996. évi LIV. törvény az erdőről és az erdő védelméről ERDEI HASZONVÉTELEK Az erdei haszonvételek általános szabályai 58. § E törvény alapján erdei haszonvételnek minősül: a) a fakitermelés; b) az erdészeti szaporítóanyag gyűjtése; (erdőgazdálkodói jog) c) a vadászati jog hasznosítása (külön tv.) d) elhalt fekvő fa és gally gyűjtése; (erdőgazdálkodói jog) e) a kidöntött fáról történő fenyőgally, toboz és díszítőlomb gyűjtése; f) a gomba, a vadgyümölcs, moha, virág, illetőleg a gyógynövény gyűjtése; g) a bot, a nád, a sás, a gyékény termelése és a fű kaszálása; h) a méhészeti tevékenység i) a fenyőgyanta gyűjtése. Az erdőgazdálkodó köteles tűrni - ha jogszabály másként nem rendelkezik - az egyéni szükségletet meg nem haladó gomba, vadgyümölcs, virág és díszítőlomb állami tulajdonban levő erdőterületen való gyűjtését. 59. § (1) Az erdei haszonvételek gyakorlása nem károsíthatja, illetve veszélyeztetheti az erdő felszíni és felszín alatti vizeit, talaját, felújítását, valamint az erdei életközösséget. (2) Az erdőgazdálkodó az erdei haszonvételeket e törvényben meghatározott feltételekkel gyakorolhatja. (3) Az erdei haszonvételnek minősülő vadászati jog hasznosítására a külön jogszabály rendelkezéseit az e törvényben foglalt kiegészítésekkel kell alkalmazni. (4) Az 58. § b) és d)-i) pontjai szerinti erdei haszonvételek gyakorlásának feltételeit - amennyiben jogszabály másként nem rendelkezik - az erdőgazdálkodó jogosult meghatározni. Fakitermelésre vonatkozó speciális szabályok 60. § (1) Az erdő faállományának kitermelését - a faültetvény kivételével - az üzemtervi előírásokkal összhangban is csak az erdészeti hatóság engedélye alapján lehet végezni. A fakitermelési munka végrehajtója köteles az engedély egy példányát a munkavégzés során magánál tartani és azt az erdészeti hatóság képviselőjének felszólítására bemutatni. Ennek elmulasztása az erdőgazdálkodási szabályok megsértésének minősül és ebben az esetben a hatóság képviselője a munkát leállítja, továbbá a munkavégzőt a helyszín elhagyására felszólítja. A faültetvényből történő fakitermelést az erdészeti hatóságnak előzetesen be kell jelenteni.. (2) A fakitermelés módja lehet  ápoló vágás: az erdősítés befejezését követő tíz éven belüli fakitermelés;  tisztító vágás: a fiatal erdő nevelése céljából végzett fakitermelés;  gyérítés: az erdő faállománya minőségének javítását és a fahozam növelését szolgáló fakitermelés;  véghasználati fakitermelés: a természetes úton magról történő felújulásra nem alkalmas, vagy nem a termőhelynek megfelelő faállomány letermelése (a továbbiakban: tarvágás), valamint a termőhelynek megfelelő és magról történő természetes felújulásra alkalmas faállományban végzett fakitermelés (a továbbiakban: felújító vágás);  szálalás: folyamatos borítottságot és készletgazdálkodást biztosító fakitermelés;  egészségügyi fakitermelés: az elhalt, súlyosan sérült, vagy a veszélyes károsítók elszaporodását előidéző beteg fák kitermelése. (4) Az erdészeti hatóság a fa kitermelését korlátozhatja vagy megtilthatja, amennyiben az erdőgazdálkodó az erdőfelújítás pénzügyi, valamint szakmai kötelezettségének és feltételeinek e törvényben, illetve külön jogszabályban megszabott módon, illetve határidőre nem tett eleget. (5) Az erdészeti hatóság határidő kitűzésével elrendelheti a fa kitermelését, ha az az erdő egészségi állapotának megőrzése, javítása vagy az erdő felújítása érdekében szükséges. 63. § Erdészeti szaporítóanyagot az 50. § (1) bekezdésében foglalt tiltó rendelkezésekre is figyelemmel az üzemtervi előírásokkal összhangban és az erdészeti hatóság engedélye alapján lehet gyűjteni. 64. § Fenyőgyantát csak az üzemterv szerinti véghasználati fakitermelést megelőző öt éven belül lehet gyűjteni. 198

Az erdészeti termékek szállítása – erdészeti szolgalom 76. § Az erdőgazdálkodási tevékenységhez kapcsolódó erdészeti szállítási tevékenységnek minősül:  az erdészeti erő- és munkagép, valamint egyéb jármű erdőterületen való közlekedése; (útszolgalom)  az erdei haszonvételből származó termékek készletezése, valamint azok járművel történő elszállítása (rakodási szolgalom). (3) Az erdészeti hatóság jogosult ellenőrizni, hogy az erdőgazdálkodó intézkedése megfelel-e a (2) bekezdésben foglalt előírásoknak. Erdészeti termékek szállítása más használatában lévő erdőterületen – erdészeti szolgalom 78. § (1) Az erdőgazdálkodó a más használatában levő, közúti közlekedésre nem szolgáló erdőterületet az erdőgazdálkodási tevékenysége folytatásához igénybe veheti, amennyiben az erdészeti termékek elszállítását alkalmas út hiánya miatt nem, vagy csak aránytalanul nagy költséggel lehetne elvégezni. Az igénybevételre a Polgári Törvénykönyvnek az átjárási szolgalomra vonatkozó szabályait kell alkalmazni. (2) Megszűnik a szolgalom, ha az annak alapítására vonatkozó feltételek is megszűntek. (3) Az erdőgazdálkodó vagy megbízottja kizárólag az erdőgazdálkodási tevékenysége folytatásához a más tulajdonában levő erdészeti magánutat is igénybe veheti. (4) Amennyiben az erdőterületet, valamint az erdészeti magánutat erdőgazdálkodási tevékenységgel összefüggésben veszik igénybe, a szolgalommal terhelt erdőterület erdőgazdálkodója, illetőleg az erdészeti magánút kezelője követelheti kárának és költségének megtérítését. (5) Honvédelmi, nemzetbiztonsági és határrendészeti célú erdőterületen lévő magánút a hatáskörrel rendelkező hatóság vagy az országos határőrizeti szerv engedélyével vehető igénybe. Az erdészeti termékek származásának igazolása 79. § (1) Az erdőgazdálkodó az erdei fa és egyéb erdei termék (a továbbiakban: erdészeti termék) erdőterületről történő elszállítása alkalmával köteles annak származását igazolni. Az igazolásnak tartalmaznia kell:  az erdőgazdálkodó nevét, székhelyét;  az erdészeti termék fajtáját, annak természetes mértékegységben megjelölt mennyiségét, továbbá a külkereskedelmi forgalomba kerülő termék esetén a nemzetközi kötelezettségvállalásnak megfelelő tanúsítványt;  az erdészeti termék származásának helyét;  a szállítás időpontját. (2) Az (1) bekezdés szerinti igazolást az erdei termék szállítója köteles a szállítás során magánál tartani és azt a hatóság képviselőjének felszólítására bemutatni. (3) Amennyiben az erdőgazdálkodó az (1) bekezdésben foglalt, vagy a szállító a (2) bekezdésben foglalt kötelezettségének nem tesz eleget, az az erdőgazdálkodási szabályok megsértésének minősül. 3. SZEMÉLYEK JOGAI AZ ERDŐBEN Az erdőterület üdülés és sportolás céljából történő látogatása 80. § (1) Az erdőterületen - annak rendeltetésétől függetlenül - üdülés és sportolás céljából gyalogosan bárki saját felelősségére ott tartózkodhat, melyet az erdőgazdálkodó tűrni köteles, kivéve, ha az arra jogosult a látogatás korlátozását az e törvényben foglaltak alapján elrendelte. A fokozottan védett természeti területen levő erdőben való tartózkodásra a természetvédelmi jogszabályok az irányadók. (2) Amennyiben az erdőterületet az (1) bekezdésben meghatározott célból látogatják, az erdőgazdálkodó ezért díjat nem kérhet, azonban jogosult ténylegesen felmerült költségének és kárának megtérítésére. (3) Az erdőterület látogatója az erdei életközösségben, az erdő talajának és az erdészeti létesítményekben kárt nem okozhat, az ott tartózkodók pihenését, valamint a rendeltetésszerű erdőgazdálkodási tevékenységet nem zavarhatja. (4) Az erdőgazdálkodó köteles tűrni - ha jogszabály másként nem rendelkezik - az egyéni szükségletet meg nem haladó gomba, vadgyümölcs, virág és díszítőlomb állami tulajdonban levő erdőterületen való gyűjtését. 81. § Az erdőterület üdülési, illetőleg sportolási célból - a kijelölt út kivételével - nem vehető igénybe, amennyiben az • az erdősítés területe, amíg a rajtalévő faállomány a két méter átlagos magasságot el nem éri; • az erdészeti szaporítóanyag termelését szolgáló földterület (csemetekert); az erdőrezervátum területe; továbbá 199

ha az erdőterületre való belépést az erdészeti hatóság erdővédelmi, a természetvédelmi hatóság természetvédelmi okból, illetőleg az illetékes katonai, határrendészeti vagy nemzetbiztonsági szerv megtiltotta. 82. § (1) Az erdőgazdálkodó hozzájárulásával szabad az erdőterületen: • huszonnégy órát meghaladóan üdülési, illetőleg sportolási célból tartózkodni, táborozni, továbbá sátrat felverni, lakókocsit felállítani; • turistaútvonalat kijelölni és létesíteni; • turisztikai berendezést, létesítményt építeni és fenntartani; • ideiglenes árusítóhelyet üzemeltetni • sportversenyt rendezni. (2) Az erdőterületen kerékpározni és lovagolni, motorral, illetőleg gépkocsival közlekedni csak az arra kijelölt úton szabad. (3) Az erdőgazdálkodó köteles az erdőgazdálkodási tevékenysége során megrongálódott turistautat, turisztikai berendezést, létesítményt haladéktalanul az eredeti állapotában helyreállítani, illetve rendeltetésszerű használatra alkalmassá tenni, mely azonban nem érinti az arra jogosult kárigényének a károkozóval szembeni érvényesítését. 83. § (1) Az erdőgazdálkodó - a (2) bekezdésben foglaltak figyelembevételével - átmenetileg korlátozhatja, illetve feltételhez kötheti az erdőterület egyes részeinek látogatását, amennyiben az ott tartózkodás • másnak életét vagy testi épségét, vagyoni biztonságát, valamint • az egyes erdőgazdálkodási munkák végzését veszélyezteti vagy akadályozza. (2) A vadászati jog gyakorlására jogosult az erdőgazdálkodó hozzájárulásával átmenetileg korlátozhatja az erdőterület egyes részeinek a látogatását, amennyiben az • a vadászati jog gyakorlását lényegesen akadályozza, illetőleg • a vadállományt különösen veszélyezteti. 84. § (1) Az erdőgazdálkodó az erdőterület egyes részei látogatásának három hónapot meghaladó korlátozását köteles bejelenteni az erdészeti hatóságnak. A bejelentéshez mellékelni kell a korlátozással érintett földrészlet vázrajzát és a látogatás korlátozásának indokát, illetve feltételhez kötésének módját és idejét. (2) Az erdészeti hatóság a látogatás korlátozásának indokoltságát felülvizsgálhatja, és kötelezheti az erdőgazdálkodót a törvényben foglalt előírások betartására, illetve az általa elrendelt korlátozás megszüntetésére. 85. § Aki az erdőterület látogatását korlátozza, az köteles a helyszínen a megfelelő tájékoztatásról gondoskodni.

Lényegében tehát nyitottá kell tenni az erdőt!






BELÉPÉS JOGA bármely személy 24 órát meg nem haladóan beléphet, nincs szükség felhatalmazásra (feltétlen és korlátlan) hol: ahol az erdőgazdálkodó kijelölte (táblák) hogyan: gyalogosan kerékpár, ló: csak a kijelölt helyen célhoz kötött: tartózkodási, üdülési, sportolási









TARTÓZKODÁS JOGA 24 órát meghaladóan az erdőgazdálkodó engedélye szükséges (tulajdonos számára is) – főszabály szerint köteles megadni megtagadni erdőgazdálkodási célból lehet megjelölt helyen és úton erdőgazdálkodó saját útja: jogilag magánút

Haszonvételi jogot 3. személy az erdőgazdálkodó engedélyével gyakorolhat. Kivéve: Az erdőgazdálkodó köteles tűrni - ha jogszabály másként nem rendelkezik - az egyéni szükségletet meg nem haladó gomba, vadgyümölcs, virág és díszítőlomb állami tulajdonban levő erdőterületen való gyűjtését.

200

39, Az erdő védelme általános és különös szabályai és szankciói JOGFORRÁS: 1996. évi LIV. törvény az erdőről és az erdő védelméről AZ ERDŐVÉDELEM ÁLTALÁNOS SZABÁLYAI 45. § (1) Az erdőt veszélyeztető és a faanyag értékét csökkentő károsító hatásnak minősül: a) a külön jogszabály szerinti növényi és állati károsítók károkozása; b) a vadállomány károsítása; c) az erdőt veszélyeztető káros tevékenység; d) az erdő talaját veszélyeztető tevékenység; e) az erdőtűz; f) az erdőt ért káros természeti hatás. (2) Az erdő fejlődésének, egészségi állapotának folyamatos figyelemmel kísérése és ellenőrzése céljából az állam - az erdőt károsító hatások megfigyelésére, valamint az erdészeti növényvédelmi előrejelzés készítésére - erdővédelmi mérő- és megfigyelő rendszert tart fenn és működtet. (3) Az erdővédelmi mérő- és megfigyelő rendszer feladata:
a faállomány egészségi állapotának és fejlődésének folyamatos megfigyelése;
az erdőben keletkezett károk országos szintű becslése;
az erdei talajok állapotváltozásának vizsgálata;
az erdőre ható káros külső- és belső tényezők, valamint az erdei életközösség és annak termő-, és élőhelyének változása közötti összefüggések vizsgálata
a károsítók elszaporodásának előrejelzése, valamint az ellenük való védekezés tervezése. (4) Az erdővédelmi mérő- és megfigyelő rendszer működésének részletes szabályait a miniszter rendeletben állapítja meg. 46. § Az erdei életközösség védelme érdekében az erdőgazdálkodó köteles  az erdő egészségi állapotát folyamatosan figyelemmel kísérni;  az erdőt veszélyeztető káros hatások kártételének megelőzéséhez és az ellenük való védekezéshez szükséges intézkedéseket megtenni;  amennyiben az erdőt károsító hatást észlel, azt az erdészeti hatóságnak haladéktalanul bejelenteni. A. VÉDELEM A KÁROSÍTÓK KÁROKOZÁSA ELLEN 47. § (1) A növényvédelemről szóló jogszabályokban meghatározott növényi, állati vagy fertőzést okozó egyéb szervezetek (a továbbiakban együtt: károsítók) erdőterületen történő tömeges elszaporodása esetén az erdészeti hatóság határozatban kötelezi az erdőgazdálkodót a szükséges védekezés elvégzésére. (2) A külön jogszabály szerinti zárlati (karantén) és veszélyes károsítók elleni védekezést a növényvédelmi hatóság rendeli el. (3) Ha az erdőgazdálkodó az erdészeti hatóság határozatában foglaltaknak nem tesz eleget, a szükséges munkálatokat a növényvédelmi hatóság az erdőgazdálkodó költségére elvégezteti (közérdekű védekezés). 48. § (1) A károsítók elszaporodásának megelőzése érdekében az erdőterületen tárolt erdei fa és egyéb termék kezeléséről a termék tulajdonosa vagy az erdőgazdálkodó egyetemlegesen köteles gondoskodni. (2) Amennyiben a tárolt erdei fa és egyéb termék kedvező feltételeket teremt a károsítók elszaporodásához, az erdészeti hatóság a termék tulajdonosát, valamint az erdőgazdálkodót egyetemlegesen kötelezi annak kezelésére, illetve elszállítására. (3) Ha az erdei fa és egyéb termék tulajdonosa vagy az erdőgazdálkodó a határozatban foglaltaknak nem tesz eleget, az erdészeti hatóság a szükséges munkálatokat a termék tulajdonosa és az erdőgazdálkodó költségére elvégeztetheti. (4) Ha káros természeti hatás miatt az erdő állapotában jelentős romlás következik be, a károsítók elszaporodásának megakadályozása érdekében az erdőgazdálkodó köteles a veszélyforrást jelentő beteg és elhalt fákat az egészségügyi fakitermelésre vonatkozó szabályok alapján eltávolítani. Az erdőgazdálkodó kérelmét az erdészeti hatóság köteles legalább tizenöt napon belül elbírálni. 201

(5) A káros természeti hatások miatt bekövetkezett erdőkárok enyhítéséhez, illetőleg felszámolásához az erdészeti hatóság véleményét, vagy javaslatát is figyelembe véve - a külön jogszabályban meghatározott módon és feltételekkel - állami támogatás vehető igénybe. B. VÉDELEM A VADÁLLOMÁNY KÁROSÍTÁSA ELLEN 49. § (1) Az erdőterületen - a (2) bekezdésben foglalt kivétellel -, illetve az erdőterülettel közvetlenül határos vadászterületen  az erdei életközösség tagjainak fennmaradását  az erdő talajának épségét,  az erdősítés állapotát,  az erdő faállományának termőhelye szerint várható mennyiségi és minőségi fejlődését veszélyeztető, valamint  az erdő természetes felújítását akadályozó létszámú és fajösszetételű vadállomány nem tartható fenn. (2) Szakhatóság közreműködése esetén e szakhatóság előzetes szakhatósági hozzájárulásával létesített vadaskertben és vadasparkban olyan mértékű vadlétszám is fenntartható, amely az (1) bekezdés c), d) és e) pontjában foglaltak érvényesülését nem biztosítja. (3) Az erdészeti hatóság az (1) bekezdésben foglalt veszélyeztető tényezők észlelése megjelölésével köteles kezdeményezni a vadászati hatóságnál a vadállomány apasztására, illetve a veszélyeztetés egyéb módon való megszüntetésére teendő intézkedés elrendelését. Az erdészeti hatóság megkeresésére a vadászati hatóságnak tizenöt napon belül kell határozatot hoznia. (4) Az erdőgazdálkodó a vadállomány károsítása elleni védekezése során köteles figyelemmel lenni a vad természetes élőhelyének védelmére. C. VÉDELEM A KÁROS TEVÉKENYSÉGEK ELLEN 50. § (1) Tilos erdőterületen  legeltetni és makkoltatni;  bármilyen szemetet és hulladékot elhelyezni;  az erdei élőfáról, a cserjéről gallyat, díszítő lombot gyűjteni, kivéve a bot, vessző, diszítőgally termelését szolgáló erdőt, és a minőségi törzsnevelést elősegítő nyesést; valamint  erdészeti szaporítóanyagot gyűjteni, ha az az erdőfelújítás sikerességét veszélyezteti. (2) Az (1) bekezdésben foglaltak megszegése az erdőgazdálkodási szabályok megsértésének minősül. D. AZ ERDŐ TALAJÁNAK VÉDELME 51. § (1) Az erdő talajának védelmét a káros folyamatok megelőzésére alkalmas erdőgazdálkodási tevékenységgel, valamint talajvédő létesítményekkel kell biztosítani. (2) Az erdő talajának védelméről - a (3) bekezdésben foglaltak kivételével - az erdőgazdálkodó köteles gondoskodni. (3) Az erdő talaját a szomszédos területekről ért károsító hatások megszüntetéséről és következményeinek felszámolásáról a kár előidézője köteles gondoskodni. (4) Az erdő talajának védelméhez az állam a külön jogszabályban meghatározott módon és feltételekkel támogatást nyújt. 52. § (1) Az erdő talajának védelme érdekében az erdőgazdálkodó köteles:  a külön jogszabályokban meghatározott termőföldvédelmi, természetvédelmi, környezetvédelmi és vízvédelmi követelményeknek is megfelelő erdőgazdálkodási tevékenységet folytatni;  az erdőfelújítás, az erdőnevelés, a fakitermelés, a faanyag mozgatása, valamint a feltáró úthálózat kiépítése során az erdő talajának erózió és tömörödés elleni védelméről gondoskodni. (2) Az erdő talaja szennyezésének megakadályozása céljából az erdőterületen szennyvíz, szennyvíziszap, hígtrágya vagy egyéb talajszennyező anyag elhelyezése tilos. (3) Az erdőterületről az erdei avar és a talaj humuszos termőrétegének összegyűjtése és elszállítása tilos. (4) Az erdőben szakszerűtlen gazdálkodás következtében keletkezett talajkárosodás, valamint az erdőterülettel szomszédos mezőgazdasági vagy egyéb rendeltetésű területek erdőből továbbterjedő károsítása esetén az erdőgazdálkodónak kell gondoskodnia a kár okának megszüntetéséről. 202

(5) Az erdőterületen a talajvédelmi hatósági jogkört az erdészeti hatóság gyakorolja. (6) Az erdő talajának védelmére e törvény rendelkezéseit a talajvédelemre vonatkozó külön jogszabály rendelkezéseivel együttesen kell alkalmazni. E. VÉDELEM A TŰZ ELLEN 53. § (1) Az erdő tűz elleni védelmével kapcsolatos feltételek megteremtéséről az erdőgazdálkodó köteles gondoskodni. (2) Az erdő tűz elleni védelméhez az állam a külön jogszabályban meghatározott módon és feltételekkel támogatást nyújt. 54. § (1)
Tilos tüzet gyújtani erdőterületen, valamint annak kétszáz méteres körzetében, ha a tűz továbbterjedésének feltételei különösen kedvezőek.
Ugyancsak tilos az erdőterületen tüzet közvetlenül vagy közvetve okozó tárgyak elhelyezése, tárolása és eldobása.
Védett természeti területen lévő erdőben tűz gyújtására a természet védelmére vonatkozó jogszabályokat kell alkalmazni. (2) Erdőterületen tűz gyújtására és fenntartására - az erre a célra kijelölt helyek kivételével - csak az erdőgazdálkodó, illetve az erdőgazdálkodó írásbeli engedélye birtokában levő személy jogosult. Az erdőterület határától számított kétszáz méteres távolságon belül levő ingatlanon csak az ingatlan tulajdonosa, vagy annak megbízottja gyújthat és tarthat fenn tüzet a tűzvédelmi rendelkezések betartásával. (3) A vágástéri hulladék égetése az erdőgazdálkodó által arra kijelölt területeken és csak abban az esetben megengedett, ha a tűz az újulatot és a környezetében lévő erdőt, az erdőn kívüli területek élővilágát, valamint a természeti képződményeket és egyéb műtárgyakat nem veszélyezteti. (4) Az erdőgazdálkodó a parkerdő területén turisztikai célból és tűzvédelmi szempontból állandó és biztonságos tűzrakó helyet köteles kialakítani. A kialakított tűzrakóhelyen a tűzvédelmi rendelkezések betartásával bárki jogosult tüzet rakni. (5) Az erdőgazdálkodó az erdőterületen létesített mészégetőt, illetve faszénégetőt az erdészeti hatóságnak, továbbá az illetékes önkormányzati tűzoltóságnak köteles bejelenteni. 55. § (1) A tűz őrzéséről, valamint annak - a helyszínről való távozás előtti - biztonságos eloltásáról a tűzgyújtásra jogosult köteles gondoskodni. (2) Aki erdőtüzet vagy tűzveszélyt észlel és azt eloltani, illetve elhárítani nem tudja, köteles az illetékes tűzoltóságot, vagy a települési önkormányzat polgármesteri hivatalát, és az erdőgazdálkodót haladéktalanul tájékoztatni, és a tűz oltásában a tőle elvárható módon közreműködni. 56. § (1) Fokozott tűzveszély esetén a miniszter - a katasztrófák elleni védekezésért felelős miniszterrel való egyeztetés mellett - az ország egészére vagy meghatározott területén lévő erdőre, valamint az erdőterület határától számított kétszáz méteren belüli területre - átmeneti időre - általános tűzgyújtási tilalmat rendelhet el. A tűzgyújtási tilalom kihirdetéséről, annak feloldásáról a miniszter a Magyar Közlönyben való közzététel, továbbá a sajtó, rádió, televízió útján vagy egyéb módon gondoskodik. (2) A fokozott tűzveszély miatti tűzgyújtási tilalom esetére tűzjelző szolgálatot kell szervezni. A tűzjelző szolgálatot az erdőgazdálkodók a tűzvédelmi hatóság és az erdészeti hatóság közreműködésével kötelesek megszervezni és működtetni, illetőleg a működést ellenőrizni. (3) Az általános tűzgyújtási tilalom elrendelése esetén, annak feloldásáig az erdőgazdálkodó az erdőbe való belépést és az ott tartózkodást korlátozhatja, illetve megtilthatja. F. VÉDELEM A KÁROS TERMÉSZETI HATÁSOK ELLEN 57. § (1) Az erdőt veszélyeztető káros természeti hatásnak minősül
a vadászható állatfajnak nem minősülő, vadon élő állatfajok túlszaporodásából eredő károkozás,
a hó, a jég vagy a szél okozta fadöntés és -törés, a légszennyezés, az árvíz, a talajvízszint változása, a fagy, az aszály, valamint
az ismeretlen eredetű károkozás. 203

40, A vadászati jog fogalma, tartalma, alanya, forgalma, a vad tulajdonjoga JOGFORRÁS: 1996. évi LV. törvény a vad védelméről, a vadgazdálkodásról, valamint a vadászatról

A törvény tárgya 1. § (1) E törvény Magyarország területén vadon élő állatfajok közül a vadászható állatfajok természetes állapota fenntartásának igényével tartalmazza a vadászati jog gyakorlásának, hasznosításának, a vadászható állatfajok és élőhelyük védelmének, a vadgazdálkodás, a vadászat, továbbá a vad által és a vadászat során, valamint a vadban okozott károk megtérítésének szabályait, továbbá a vadászati jog jogellenes hasznosítása során alkalmazható bírságokat és egyéb szankciókat, a vadászati igazgatással összefüggő állami feladatokat és hatásköröket. (2) A vadgazdálkodásért felelős miniszter (a továbbiakban: miniszter) - a természetvédelemért felelős miniszterrel egyetértésben - az e törvény felhatalmazása alapján kiadott rendeletben állapítja meg a Magyarországon honos, előforduló, engedéllyel telepített, vagy átvonuló, természetvédelmi oltalom alatt nem álló nagyvadnak, illetve apróvadnak minősülő vadászható állatfajokat (a továbbiakban: vad). (3) A törvény hatálya nem terjed ki (negatív megközelítés)
a természetes élő környezetben vadon élő,
nem vadászható állatfajra,
valamint arra a vadra, amelyet állatkertben tartanak bekerített helyen.

A vadászati jog 2. § A vadászati jog:
a vad, valamint élőhelyének védelmével, és
a vadgazdálkodással kapcsolatos, továbbá
a vadászterületen szabadon élő vadnak az arra jogosult által történő elejtésére, elfogására,
a hullatott agancs, valamint a vadászható szárnyas vad tojásának gyűjtésére, továbbá az elhullott vad tetemének e törvény szerinti elsajátítására való kötelezettségek és jogosultságok összessége. 3. § (1) A vadászati jog - mint vagyonértékű jog - a földtulajdonjog elválaszthatatlan részeként (de mégis elválasztható – haszonbérlet) a vadászterületnek minősülő terület tulajdonosát illeti meg. (2) Amennyiben vízfelület is része a vadászterületnek, a vadászati jog a meder tulajdonjogának elválaszthatatlan része. 4. § (1) Ha a vadászterület a) kizárólag egy személy - ideértve a Magyar Államot is - tulajdonában van, e személyt a vadászati jog önállóan (a továbbiakban: önálló vadászati jog), b) több személy - ideértve a Magyar Államot is - tulajdonában van, a vadászati jog a vadászterület tulajdonosait közösen (a továbbiakban: társult vadászati jog) illeti meg. (2) Társult vadászati jog esetében a vadászterület tulajdonosainak egymás közti jogviszonyára a Polgári Törvénykönyv közös tulajdonra vonatkozó rendelkezéseit az e törvényben foglalt eltérésekkel kell alkalmazni.

A vadászatra jogosult 6. § (1) Önálló vadászati jog esetén vadászatra jogosultnak a vadászterület tulajdonosát kell tekinteni. (2) Társult vadászati jog esetén vadászatra jogosultnak a vadászterület tulajdonosainak közösségét kell tekinteni. A vadászterület határát megállapító határozat alapján az érintett földtulajdonosok vadászati közösséget alkotnak. (3) A vadászati jog haszonbérbeadása esetén vadászatra jogosultnak a haszonbérlőt kell tekinteni. (4) A vadászatra jogosultat (a továbbiakban: jogosult) a vadászati hatóság nyilvántartásba veszi. 7. § (1) A vadászati jog gyakorlásával, hasznosításával kapcsolatos kötelezettségek és jogok e törvényben foglaltak szerinti teljesítéséért a jogosult felel. 204

(2) A jogosult az őt megillető vadászati jogot az e törvényben foglaltak alapján köteles gyakorolni vagy hasznosítani.

A vadászterület 8. § (1) Vadászterületnek minősül - hasznosítási formájától függetlenül - az a földterület, valamint vízfelület, amelynek kiterjedése a
3000 hektárt eléri, és
szemközti határvonalainak távolsága legalább 3000 méter,
továbbá, ahol a vad o a szükséges táplálékot megtalálja, o természetes szaporodási feltételei, valamint o természetes mozgásigénye, búvóhelye, nyugalma adott. (2) Nem minősül vadászterületnek, és a vadászterület kiterjedésének megállapításánál figyelmen kívül kell hagyni az azon található
település közigazgatási belterületét, valamint
lakóingatlanul szolgáló bekerített külterületi ingatlan,
tanya, valamint major,
temető,
nem mező-, erdő- vagy vadgazdálkodási célból bekerített hely,
repülőtér,
közút, továbbá
vasút területét.

A vad tulajdonjoga 9. § (1) A vad az állam tulajdonában van. (2) A vadászterületen
elejtett, elfogott vad (ideértve annak trófeáját is),
a hullatott agancs,
a szárnyas vad jogszerűen gyűjtött tojása,
az elhullott vad teteme a jogosult tulajdonába kerül. A más vadászterületről átváltott sebzett vad - a vadászatra jogosult hozzájárulásával - a sebzés helye szerinti jogosult tulajdonába kerül, ha - a vadászatra jogosult hozzájárulásával - utánkeresés során ejtik el vagy elhullottan fellelik. (3) A nem vadászterületen elhullott vad teteme, valamint a hullatott agancs annak a jogosultnak tulajdonába kerül, amelyiknek a vadászterületéről a vad oda került. Kétség esetén tulajdonosnak a fellelés helye szerinti legközelebbi vadászterület jogosultját kell tekinteni. (4) A vadaskertben, a vadasparkban, illetve vadászterületen létesített vadfarmon jogszerűen tartott vad - a vadaspark, illetve a vadfarm fenntartójával kötött eltérő megállapodás hiányában - a jogosult tulajdonában van. A nem vadászterületen létesített vadfarmon jogszerűen tartott vad - eltérő megállapodás hiányában - a vadfarm fenntartójának tulajdonában van. (5) A gímszarvas, a dámszarvas, a muflon, a vaddisznó, illetve az őz elejtésének minősül az első halálos lövés leadása. (6) Az (5) bekezdésben nem említett vad elejtésének minősül a vad helybenmaradását eredményező lövés leadása, illetve ragadozó madárral történő elfogása. (7) A vad elfogásának minősül annak mozgásképtelenné tétele útján élve történő birtokbavétele. (8) E törvény alkalmazásában nagyvadfajoknál trófeának minősül az elejtett gímszarvas, dámszarvas, valamint az őz agancsa, a muflon csigája, továbbá a vaddisznó agyara. 205

A vadak, a halak tulajdonjogának megszerzése – Ptk. szabályok 128. § (1) A vadak, továbbá a folyóvizekben és a természetes tavakban élő halak, valamint más hasznos víziállatok - ha törvény eltérően nem rendelkezik - az állam tulajdonában vannak. (2) A vadászterületen elejtett, elfogott, illetőleg elhullott vad a vadászatra jogosult tulajdonába kerül. (3) A halászati jog gyakorlására jogosult által kifogott hal és más hasznos víziállat tulajdonjogát - ha törvény eltérően nem rendelkezik - a halászati jog gyakorlására jogosult szerzi meg. A nem a jogosult által kifogott hal, valamint más hasznos víziállat - ha törvény eltérően nem rendelkezik - a halászati jog gyakorlására jogosult tulajdonába kerül.

A vadászati jog gyakorlása, hasznosítása 10. § (1) Önálló vadászati jog esetén a vadászati jog gyakorlásának minősül, ha a jogosult: a) e törvényben előírt feltételek megléte esetén vadászterületén saját maga vadászik; b) általa meghívott vadász számára biztosítja a vadászat lehetőségét (a továbbiakban: vendégvadászat); c) megállapodás alapján biztosítja más vadász számára meghatározott fajú és számú vad vadászatát (a továbbiakban: bérvadászat). (2) Önálló vadászati jog esetén a vadászati jog hasznosításának minősül annak haszonbérbe adása. 11. § (1) A Magyar Állam önálló vadászati jogát nyilvánosan meghirdetett pályázat útján haszonbérbe adással vagy vagyonkezelői szerződéssel hasznosítja. Ebben az esetben jogosultnak a haszonbérlőt, illetőleg a vagyonkezelőt kell tekinteni. (3) Társult vadászati jog esetén - törvény vagy kormányrendelet eltérő rendelkezése hiányában - a Magyar Államot tulajdonjoga alapján megillető vadászati jog hasznosításával kapcsolatos jognyilatkozatokat az állam nevében tulajdonosi jogokat gyakorló szerv - a miniszterrel, valamint védett természeti területek esetében a természetvédelemért felelős miniszterrel egyetértésben - teszi meg. A tulajdonosi jogokat gyakorló szerv e jog gyakorlását az állami tulajdonban levő termőföld, illetve erdő esetében az állami vagyon kezelőjére átruházhatja. 12. § (1) Társult vadászati jog esetén a föld tulajdonosai
a tulajdonosi képviselet formájáról, a képviselő személyéről,
a vadászterület határának megállapítására, megváltoztatására irányuló, e törvényben foglaltaknak megfelelő tartalmú kérelem előterjesztéséről,
a vadászati jog gyakorlásának, illetőleg hasznosításának módjáról, feltételeiről
a vadászterület kiterjedésének megállapításánál figyelembe vett összes földterület - ideértve a medret is összes tulajdonosának a tulajdoni hányada arányában számított szótöbbséggel határoznak a földtulajdonosok vadászati közösségének gyűlésén (a továbbiakban: földtulajdonosok gyűlése), és ebben az arányban viselik a vadászati jog gyakorlásával vagy hasznosításával kapcsolatos terheket, valamint részesednek annak hasznaiból. 13. § (1) Társult vadászati jog esetén a vadászati jog gyakorlásának minősül: a) a társult földtulajdonosok által az e törvényben előírt feltételekkel folytatott vadászat; b) a vendégvadászat; c) a bérvadászat. (2) Társult vadászati jog esetén a vadászati jog hasznosításának minősül annak haszonbérbeadása. (3) A 12. § szerinti kérdésekben hozott határozatot írásba kell foglalni. A határozatról készült és két tanúval hitelesített okirat egy példányát a vadászati hatóságnak nyilvántartásba vétel céljából az aláírást követő tizenöt napon belül meg kell küldeni. 14. § (1) Társult vadászati jog esetén a 12. § szerinti kérdésekben való határozat meghozatalát a vadászterület tulajdonosainak a 12. §-ban foglaltak szerint számított egyharmada kezdeményezheti (MAGÁNJOGI AJÁNLAT). A kezdeményezőnek a vadászati hatóság és az érintett települések önkormányzata hirdetőtábláján legalább harminc napra hirdetményt kell közzétennie, amelynek tartalmaznia kell a földtulajdonosok gyűlésének helyét, idejét és napirendi pontjait, a képviselet szabályaira való figyelmeztetést, továbbá a 12. § (1) bekezdésének b) pontja esetében a kialakítandó vadászterület térképi megjelölését. (!) (2) Érvényes határozat csak akkor hozható, ha a földtulajdonosok gyűlésének összehívása érdekében eleget tettek az (1) bekezdésben foglalt eljárásnak. 206

Érvényesség kritériumai:  Határozatképesség: egyszerű többség.  Érvényes szavazatszám a döntés elfogadásához: egyszerű többség a határozatképes gyűlésen. (3) Amennyiben a földtulajdonosok - a Magyar Állam kivételével - a vadászterületen külön-külön harminc hektárt el nem érő földtulajdonnal rendelkeznek, és e tulajdonosok a határozathozatal időpontjáig közös képviseletükről másként nem gondoskodnak, a 12. § szerinti kérdésekkel kapcsolatos jognyilatkozatokat a tulajdonos törvényes képviselőjeként az érintett föld fekvésének helye szerint illetékes települési önkormányzat jegyzője teszi meg (ex lege képviselő). A települési önkormányzat jegyzője teszi meg a szükséges jognyilatkozatokat annak a tulajdonosnak a nevében is, aki az (1)-(2) bekezdésben foglaltak szerint meghirdetett határozathozatalon nem vett részt és képviseletéről sem gondoskodott. 30 hektár felett a jogosult számára 3 opció lehetséges:  személyesen járnak el  ügyleti képviselet  települési jegyző képviseli (4) Amennyiben az (1)-(2) bekezdés alapján meghozott határozattal és a (3) bekezdés szerint tett jognyilatkozattal a 12. §-ban foglaltak szerint számított tulajdoni hányaduk alapján kisebbségben maradt, vagy a határozathozatalban részt nem vett tulajdonosok nem értenek egyet, (KISEBBSÉGI JOGOK)
önálló vadászterület kialakítását vagy más vadászterülethez való csatlakozást kezdeményezhetnek, feltéve, hogy a tulajdonukban levő terület természetben összefüggő egységet alkot, és az e törvényben írt feltételeknek megfelel, illetőleg
ha a határozat az okszerű gazdálkodást sérti, a kisebbség vagy a határozathozatalban részt nem vett tulajdonosok jogos érdekeinek lényeges sérelmével jár, a határozat annak meghozatalától számított harminc napon belül a bíróságnál megtámadható. (6) A képviselő köteles a kezéhez teljesített bevétellel, valamint költségeivel az általa képviselt részére elszámolni.

A VADÁSZAT Általános szabályok 56. § (1) Vadászat a vadnak az e törvényben engedélyezett eszközzel, vagy ragadozó madárral és engedélyezett módon vadász által, vadászterületen történő elejtésére, vagy elfogására irányuló tevékenység. (2) A jogosult a föld tulajdonosának, használójának hozzájárulásával a vadászathoz szükséges létesítményeket állíthat fel. (3) A föld használójával előzetesen egyeztetett vadkárelhárító vadászat kivételével tilos vadászni július hónap első napjától a szüret befejezéséig a szőlőültetvény, valamint a gyümölcsös területén. 57. § (1) A jogosult vadászterületén évente az éves vadgazdálkodási tervben meghatározott fajú és darabszámú vadat ejthet, illetőleg foghat el. A vadászati hatóság az éves vadgazdálkodási tervben meghatározott darabszámú, az elejtett vad megjelölésére alkalmas, sorszámmal ellátott azonosítót (a továbbiakban: azonosítójel) bocsát a jogosult részére. 58. § (1) A jogosult - a vadászat formájától függetlenül - köteles a vadászat lefolyásának utólagos ellenőrzésére alkalmas napló (a továbbiakban: vadászati napló) vezetéséről gondoskodni. (2) A jogosult a vadászat befejezését követően köteles az elejtett vadról nyilvántartást vezetni (a továbbiakban: teríték-nyilvántartás). (4) A vadászati napló és a teríték-nyilvántartás vezetését a vadászati hatóság ellenőrzi. A vadász 59. § Vadász az a személy lehet, aki rendelkezik:
vadászjeggyel vagy vadászati engedéllyel;
vadászlőfegyver-tartási engedéllyel;

207


a ragadozó madárral vadászó vadász esetén a természetvédelmi hatóság által ragadozó madár tartására kiadott engedéllyel; A vadászjegy és a vadászati engedély 60. § (1) VADÁSZJEGYET kérelemre az a magyarországi állandó lakóhellyel rendelkező tizennyolcadik életévét betöltött személy kaphat, aki (konjunktív feltételek)
eredményes vadászvizsgát tett;
nem áll vadászjegyet visszavonó határozat hatálya alatt; továbbá
a vadászat során másnak okozott károk fedezetére szolgáló érvényes vadászati felelősségbiztosítással rendelkezik. 61. § (1) A vadászjegy Magyarország területén jogosít vadászatra. (2) A vadászjegyet a kamara öt évre állítja ki azzal, hogy azt évente érvényesíteni kell. (3) A vadászjegy kiállításakor, illetőleg érvényesítésekor a miniszter által az e törvény felhatalmazása alapján kiadott rendeletben megállapított összegű díjat kell fizetni. 62. § (1) A magyarországi állandó lakóhellyel NEM rendelkező tizennyolcadik életévét betöltött személy kérelemre akkor kaphat VADÁSZATI ENGEDÉLYT,
ha nem áll vadászati engedélyt visszavonó határozat hatálya alatt, továbbá rendelkezik:
bérvadászati szerződéssel vagy vendégvadászati meghívással;
vadászlőfegyver-, vagy ragadozó madár behozatali engedéllyel, vagy
állandó lakóhelyének joga szerint megkövetelt vadászlőfegyver-, vagy ragadozó madár tartási engedéllyel,
a vadászat során másnak okozott károk fedezetére szolgáló érvényes vadászati felelősségbiztosítással. 63. § (1) A vadászati engedély az abban megjelölt jogosult vadászterületén jogosít vadászatra. (2) A vadászati engedélyt a vadászati hatóság legfeljebb egy évre állítja ki. (3) A vadászati engedély kiadásakor a miniszter által az e törvény felhatalmazása alapján kiadott rendeletben megállapított összegű díjat kell fizetni. Vadászati eszközök 67. § (1) Vadat csak vadászati célra engedélyezett - legalább negyvenöt centiméter csőhosszúságú - vadászlőfegyverrel lehet elejteni. (2) Vadászíjjal történő vadászat esetében gímszarvast, dámszarvast, muflont, vaddisznót és őzet kizárólag 222,7 newton húzóerőt meghaladó vadászíjjal és arra alkalmas vadászvesszővel lehet elejteni. (3) Vadat elfogni az e célra szolgáló hálóval, befogó karámmal, altató-, bénítólövedékes fegyverrel, valamint a vonatkozó közösségi rendeletben nem tiltott, illetve megengedett csapdázási módszerrel lehet. (4) Altató-, bénítólövedékes fegyvert csak a vadászati hatóság előzetes engedélyével, erre képesített vadász használhat. (5) A vadászat alkalmával - az azt alkalmazó felelősségére - a vad keresésére, felkutatására csak olyan vadászkutya alkalmazható, amelyet igazoltan vadászatra képeztek. A vadászkutya fajtacsoport tenyésztésének, nyilvántartásának, teljesítményvizsgálatának és használatának részletes szabályait a miniszter az e törvény felhatalmazása alapján kiadott rendeletben állapítja meg. (6) A vadászatra jogosult köteles a vadászat alkalmával a vadászterület jellegének megfelelő, vadászatra kiképzett vadászkutyáról gondoskodni.

Tiltott vadászati eszközök 68. § (1) E törvény alkalmazásában tiltott vadászati eszköznek minősül: a) a mérgezett hegyű és robbanó fejű nyílvessző; b) a számszeríj; c) az e törvény előírásainak meg nem felelő vadászíj, illetve nyílvessző; d) a lőfegyverre szerelt hangtompító eszköz; e) a gímszarvasra, dámszarvasra, muflonra, valamint őzre történő vadászat esetén a sörétes vadászlőfegyver; f) a hurok, horog, madárlép, verem; g) a működése vagy felhasználása körülményei folytán nem szelektív háló.

208

(2) A hivatásos vadász munkaköri feladatainak ellátásakor folytatott vadászata során százhúsz joule-nél nagyobb csőtorkolati energiájú golyós vadászlőszert, illetve 0,22 kaliberű golyós, vagy annál nagyobb kaliberű golyós vadászlőfegyvert, továbbá maroklőfegyvert is használhat.

A vadászat rendje 69. § (1) Vadászni csak a törvény által nem tiltott módon és csak a vadászat rendjének megfelelően lehet. (2) A jogosult felelős a vadászat rendjének megtartásáért. A hatósági vadászaton a vadászat rendjének megtartásáért a vadászati hatóság felel. (3) A vadász saját felelősségére vesz részt a vadászaton, köteles azonban megtartani a vadászat rendjéért felelős által meghatározott szabályokat. (4) A vadászaton akár a vadász kísérőjeként, akár hajtóként saját felelősségére csak olyan személy vehet részt, akinek vadászaton való részvételéhez a jogosult előzetesen hozzájárult, és akivel a jogosult a vadászat rendjét előzetesen ismertette. (5) A honvédelemért felelős miniszter kezelésében, illetve használatában levő területen csak az illetékes katonai szervvel előzetesen egyeztetett időpontban lehet vadászni. (6) A vadászaton nem vehet részt az alkohol, valamint a vadászati képességére hátrányosan ható szer befolyása alatt álló, továbbá az a személy, aki egyébként nincs a biztonságos vadászathoz alkalmas állapotban. (7) A vadászaton való részvételből haladéktalanul ki kell zárni azt a személyt, akinek egészségi, vagy tudati állapotában felismerhető módon olyan változás következett be, ami a vadászat biztonságos lefolytatását akadályozza. 70. § (1) A vadászat formája lehet: a) egyéni vadászat; b) három vagy több vadász részvételével tartott vadászat (a továbbiakban: társas vadászat). K. M. összefoglalója: Vadászati jog lehet: • Önálló: ha a vadászterület földrészleteibe eső földek tulajdonosa egy személy • Társult: ha a vadászterület földrészleteibe eső földek tulajdonosa több személy (kényszerű jogközösség – ptk. tulajdonközösség) Tartalma: közjogi + magánjogi jogosultság, kötelezettség halmaz. 3 konjunktív elem: • feltétlen élőhelyvédelemi, ökológiai közjogi kötelezettség • gazdálkodási kötelezettség • magánjogi haszonvételek gyakorlása A vadászati joggal felhagyni nem lehet. ALANYA: 1. Törvény szerint delegált alany  a vadászterületi föld tulajdonosa 2. Az állami kényszerhasznosítási határozatban megjelölt személy  ha nincs az első szerint  ha nem élnek a joggal, azonnal kényszerhasznosításba vonható (mulasztás is elég önmagában) A vadászati jog a földtulajdon elválaszthatatlan része, de mégis elválasztható az alábbi esetekben:
vadászati jog haszonbérlete
vagyonkezelői jog (állami tulajdon esetén)

209

VADÁSZTERÜLET FOGALMA:
vadászati jog viszonyítási pontja
minimum 3000 hektár terület (korlát: egy személy tulajdonában maximum 300 hektár lehet, kivéve az állam, illetve önkormányzat, közalapítvány esetét.)
ökológia o a vad: búvóhelye o mozgásigénye o szaporodási helye o táplálkozási helye
hatósági határozat jelöli ki határvonalát és területnagyságát VADÁSZATI JOG GYAKORLÁSA (NEM AZ ALANYA):  magánjog  érvényes magánjogi jogcím a vadászterületbe eső földekre  tulajdonjog a vadászterületre  haszonbérleti jog a vadászati jogra  állami tulajdon esetén vagyonkezelői jog a vadászterületre  közjog  hatósági engedély  bejegyzés a vadászati nyilvántartásba  nem konstitutív (erdőnél az volt)  kötelezően használandó  érvényes vadászjegy vagy vadászati engedély  hatósági bizonyítvány  ellenkező bizonyításig hitelesen tanúsítja a benne foglaltakat  szakképesítés + személyi feltételei vannak, hogy megkaphassa valaki  vadvédelmi, vadismereti, fegyverhasználati ismeretek + vadászati vizsga Vadászterületbe vonható földek:  Minden földet be lehet vonni, kivéve, amit törvény megtilt  NEGATÍV TAXÁCIÓ: o Beépített és beépítésre szánt területek építési övezetei o Település belterülete o Kulturális örökségvédelmi területek  régészeti emlékek  műemlékek  történeti emlékhelyek o Temetők o Államhatár biztonsági övezete o Közlekedési útvonalak, temetők o Külön szakhatósági engedély kell a különleges rendeltetésű területekhez  védett természeti területe  honvédelmi és rendvédelemi célú területek VAD TULAJDONJOGA:  Főszabály: az államé (nem uratlan dolog)  Mint a vadászati jog gyümölcse  Addig tart, amíg jogszerűen el nem fogták, el nem ejtették Jogszerűség elemei:  Idő: csak vadászidényben, kivéve, ha a hatóság egyedi engedélyt ad  Hely: vadászterület (ezen kívül csak szükséghelyzetben)  Eszköz: vadászati tv. felsorolja  Mód: állat kíméletével, kínzás tilalma 210

Vadaskert: vadászterület Vadaspark: főszabályként nem vadászható, csak külön engedéllyel - vadászterület Vadfarm: állattenyésztő hely (nem vadászterület) VAD nem egyenlő a VADÁLLATTAL! Vad: vadászati tv. melléklete felsorolja – taxáció Vadállat: minden más vadon élő állat, ha nem esik a felsorolásba 10 éves üzemtervek vannak a vadászati jog gyakorlására. – 2017-ben járnak le a jelenlegi üzemtervek  tömeges jogviták várhatóak! Vadászterület kialakítása:  Földtulajdonos joga és kötelezettsége

211

41, A vadászterület fogalma, kialakításának eljárási szabályai A földtulajdonosok jogai és kötelezettségei a vadászterület kialakítása során JOGFORRÁS: 1996. évi LV. törvény a vad védelméről, a vadgazdálkodásról, valamint a vadászatról A vadászterület fogalma 8. § (1) Vadászterületnek minősül - hasznosítási formájától függetlenül - az a földterület, valamint vízfelület, amelynek kiterjedése a
3000 hektárt eléri, és
szemközti határvonalainak távolsága legalább 3000 méter,
továbbá, ahol a vad o a szükséges táplálékot megtalálja, o természetes szaporodási feltételei, valamint o természetes mozgásigénye, búvóhelye, nyugalma adott. (2) Nem minősül vadászterületnek, és a vadászterület kiterjedésének megállapításánál figyelmen kívül kell hagyni az azon található
település közigazgatási belterületét, valamint
lakóingatlanul szolgáló bekerített külterületi ingatlan,
tanya, valamint major,
temető,
nem mező-, erdő- vagy vadgazdálkodási célból bekerített hely,
repülőtér,
közút, továbbá
vasút területét. A vadászterület határának megállapítása 19. § (1) A vadászterület határát a kialakítandó vadászterület tulajdonosának - társult vadászati jog esetén a kialakítandó vadászterület tulajdonosai képviselőjének - kérelmére a vadászati hatóság határozatban állapítja meg. (2) A vadászterület határának megállapításánál figyelemmel kell lenni:  a vadászterület rendeltetésére;  a vadászterületté minősíthető föld tulajdoni, használati viszonyaira;  a vad mozgási körére, életfeltételeire, védelmére, valamint az élőhely ökológiai adottságaira  az érintett földrészletek művelési ágára;  a területen mező-, erdő- vagy vadgazdálkodási tevékenységet folytató szervezet belső szervezeti felépítésére;  a biztonságos vadászat lehetőségére;  az erdőterv betartásának lehetőségére;  államhatár esetében a szükséges védőtávolságra, továbbá arra, hogy  zárványterület ne keletkezzen;  a háromezer hektár vagy azt meghaladó természetvédelem alatt álló területek - a védelmükhöz szükséges övezettel együtt - lehetőleg önálló vadászterületet képezzenek;  a háromezer hektárnál kisebb területű természetvédelem alatt álló területek lehetőleg egy vadászterületre essenek. (3) A vadászati hatóság a vadászterület legkisebb kiterjedésétől - a (4) bekezdésben foglalt eset kivételével legfeljebb ötszáz hektárral eltérhet, amennyiben a kialakítandó vadászterületen a vadászati jog szakszerű gyakorlása, illetőleg hasznosítása egyébként biztosított.

212

(4) Különleges rendeltetésű vadászterület esetén az azt elrendelő határozat a vadászterület legkisebb kiterjedésétől korlátozás nélkül eltérhet, amennyiben a kialakítandó vadászterületen a vadászati jog szakszerű gyakorlása, illetőleg hasznosítása egyébként biztosított. 20. § (1) A vadászterület határának megállapítása - ide nem értve a vadászterület szétválasztására, a vadászterületek egyesítésére és a szomszédos vadászterületek közös határának egyezséggel történő módosítására vonatkozó döntést a vadgazdálkodási üzemterv időtartamára szól, és ezen időtartam alatt köti a mindenkori földtulajdonosokat. (2) A vadászterület határának megváltoztatásakor - ideértve a vadászterületek egyesítését, megosztását is - a vadászati hatóságnak egyidejűleg határoznia kell a vadgazdálkodási üzemterv, valamint - a vadászati jog haszonbérbe adása esetén - a haszonbérleti szerződés, jóváhagyásáról is. (3) A vadászati hatóság nem utasíthatja el a vadászterület határának megállapítására irányuló kérelmet, ha a) a kérelemben javasolt határ megfelel az e törvényben írt feltételeknek, és b) a szomszédos vadászterülettel való érintkezés esetében az érintettek az e törvényben írtaknak megfelelő tartalmú egyezséget kötnek. (4) Amennyiben a vadászterület határának megállapítására, megváltoztatására irányuló kérelem nem felel meg az e törvényben foglalt feltételeknek, illetőleg, ha az érintettek a vadászati hatóság által közölt időpontig az e törvényben foglaltaknak megfelelő tartalmú egyezséget nem kötnek, a vadászati hatóság a vadászterület határát a vadászati jog kényszerhasznosítására vonatkozó szabályok szerint hivatalból állapítja meg. 20/A. § A vadászterület határának megállapítására irányuló eljárásban hozott elsőfokú határozat ellen nem nyújthat be fellebbezést az az ügyfél, aki az eljárás megindításáról szóló szabályszerű értesítés ellenére az eljárásban nem vett részt. 14. § (1) Társult vadászati jog esetén a 12. § szerinti kérdésekben való határozat meghozatalát a vadászterület tulajdonosainak a 12. §-ban foglaltak szerint számított egyharmada kezdeményezheti (MAGÁNJOGI AJÁNLAT). A kezdeményezőnek a vadászati hatóság és az érintett települések önkormányzata hirdetőtábláján legalább harminc napra hirdetményt kell közzétennie, amelynek tartalmaznia kell a földtulajdonosok gyűlésének helyét, idejét és napirendi pontjait, a képviselet szabályaira való figyelmeztetést, továbbá a 12. § (1) bekezdésének b) pontja esetében a kialakítandó vadászterület térképi megjelölését. (!) (2) Érvényes határozat csak akkor hozható, ha a földtulajdonosok gyűlésének összehívása érdekében eleget tettek az (1) bekezdésben foglalt eljárásnak. Érvényesség kritériumai:  Határozatképesség: egyszerű többség.  Érvényes szavazatszám a döntés elfogadásához: egyszerű többség a határozatképes gyűlésen. (3) Amennyiben a földtulajdonosok - a Magyar Állam kivételével - a vadászterületen külön-külön harminc hektárt el nem érő földtulajdonnal rendelkeznek, és e tulajdonosok a határozathozatal időpontjáig közös képviseletükről másként nem gondoskodnak, a 12. § szerinti kérdésekkel kapcsolatos jognyilatkozatokat a tulajdonos törvényes képviselőjeként az érintett föld fekvésének helye szerint illetékes települési önkormányzat jegyzője teszi meg (ex lege képviselő). A települési önkormányzat jegyzője teszi meg a szükséges jognyilatkozatokat annak a tulajdonosnak a nevében is, aki az (1)-(2) bekezdésben foglaltak szerint meghirdetett határozathozatalon nem vett részt és képviseletéről sem gondoskodott. 30 hektár felett a jogosult számára 3 opció lehetséges:  személyesen járnak el  ügyleti képviselet  települési jegyző képviseli (4) Amennyiben az (1)-(2) bekezdés alapján meghozott határozattal és a (3) bekezdés szerint tett jognyilatkozattal a 12. §-ban foglaltak szerint számított tulajdoni hányaduk alapján kisebbségben maradt, vagy a határozathozatalban részt nem vett tulajdonosok nem értenek egyet, (KISEBBSÉGI JOGOK)
önálló vadászterület kialakítását vagy más vadászterülethez való csatlakozást kezdeményezhetnek, feltéve, hogy a tulajdonukban levő terület természetben összefüggő egységet alkot, és az e törvényben írt feltételeknek megfelel, illetőleg

213


ha a határozat az okszerű gazdálkodást sérti, a kisebbség vagy a határozathozatalban részt nem vett tulajdonosok jogos érdekeinek lényeges sérelmével jár, a határozat annak meghozatalától számított harminc napon belül a bíróságnál megtámadható. (6) A képviselő köteles a kezéhez teljesített bevétellel, valamint költségeivel az általa képviselt részére elszámolni. A vadászterület rendeltetésének megállapítása 21. § (1) A vadászterület rendeltetése szerint  vadgazdálkodási, vagy  különleges rendeltetésű lehet. (2) A vadászterület különleges rendeltetését a jogosult kérelmére a vadászati hatóság határozatban állapítja meg, ha  azt a vad génállományának megőrzése szükségessé teszi;  oktatási-kutatási célból szükséges; valamint  a természetvédelmi érdekek érvényesítése ezt szükségessé teszi. (3) A különleges rendeltetésű vadászterületen a vadászati jog gyakorlásával kapcsolatos különleges feltételeket a határozat állapítja meg. (4) A vadászterület különleges rendeltetésének közérdekből történő megállapítását:  a miniszter,  a természetvédelemért felelős miniszter,  az oktatásért felelős miniszter a tulajdonossal való előzetes egyeztetés után kezdeményezheti. A határozat meghozatalára a (2)-(3) bekezdésben foglaltakat kell alkalmazni. (5) A vadászterület közérdekből történő különleges rendeltetésű vadászterületté való minősítéséből eredő többletköltség megtérítéséről az azt kezdeményező köteles gondoskodni. Vadaskert létesítése 22. § (1) A vadaskert a vadászterület gímszarvas, dámszarvas, őz, muflon, valamint vaddisznó vadászati célú tartására, illetve tenyésztésére - kerítéssel bekerített - része. Vadaskertbe csak szabad vadászterületről befogott, illetve másik vadaskertből származó vad helyezhető ki. (2) A vadaskertben történő vadászat alkalmával e törvénynek - a vadaskert létesítését engedélyező határozatban szereplő vadfajok esetén - a vadászati tilalmi időkre és a vadászterület vadeltartó képességére vonatkozó előírásait nem kell alkalmazni. (3) A vadászterület vadaskert létesítése céljából történő bekerítését a földterület tulajdonosának, használójának előzetes hozzájárulásával, a jogosult kérelmére a vadászati hatóság határozatban engedélyezi. A vadászati hatóságnak az engedélyt a 24. § (2) bekezdésének a)-e) pontjában felsorolt feltételek meghatározásával kell kiadni. (4) A vadászterület engedély nélküli bekerítése a vadgazdálkodási szabályok megsértésének minősül. (5) A vadászterület engedély nélküli bekerítése esetén a vadászterület bekerítését engedélyező hatóság határoz a kerítés fennmaradásáról vagy annak lebontásáról. A kerítés fennmaradásának engedélyezése nem mentesíti a jogosultat a vadgazdálkodási szabályok megsértése miatti felelőssége alól. (6) A (3) bekezdésben foglalt feltételek teljesítését a vadászati hatóság évente felülvizsgálja, és szükség szerint határoz az engedély visszavonásáról. 23. § A vadaskert kerítésének fenntartásakor folyamatosan biztosítani kell, hogy a kerítéssel elzárt területről az engedélyben meghatározott vad ne törhessen ki, illetve hogy oda természetes úton ne jusson be. E feltételek teljesítésének felróható okból való elmulasztása a vadgazdálkodási szabályok megsértésének minősül. Vadaspark létesítése 24. § (1) Vadaspark a vadászterület  kutatási, 214

 oktatási és  bemutatási célból arra alkalmas vadászati rendeltetésű kerítéssel bekerített területe. (2) A vadászterület vadaspark létesítése céljából történő bekerítését az érintett földterület tulajdonosának, jogszerű használójának előzetes hozzájárulásával, a jogosult kérelmére a vadászati hatóság engedélyezi. A határozatban meg kell határozni:  a telepíthető, illetőleg a fenntartható vadfajt, valamint annak darabszámát;  a vad tartásával kapcsolatos állat-egészségügyi feltételeket;  erdő esetében az erdő védelmével, valamint az erdei haszonvételek gyakorlásával kapcsolatos feltételeket;  természetvédelem alatt álló terület esetében a terület védelmével kapcsolatos feltételeket  a vad tartásával kapcsolatos egyéb feltételeket. (3) A (2) bekezdésben foglalt feltételek teljesítését a vadászati hatóság évente felülvizsgálja, és szükség szerint határoz az engedély visszavonásáról. 25. § (1) A vadaspark bekerítésénél, a kerítés fenntartásánál a 22-23. §-ban foglaltakat kell megfelelően alkalmazni. (2) Vadasparkban vadászni csak a vadászati hatóság külön engedélyével szabad. A vadászati hatóság amennyiben az engedélyben szereplő vadlétszám és ivararány másképp nem állítható helyre - kérelemre vagy hivatalból vadállomány-szabályozó vadászatot rendelhet el. Vadfarm létesítése 25/A. § (1) A vadfarm vadászterületen vagy vadászterületnek nem (!) minősülő földterületen vad élelmiszer előállítása céljából történő tartására szolgáló létesítmény. (2) Vadfarm létesítését a vadászati hatóság engedélyezi. Nem létesíthető vadfarm védett természeti területen. Vadfarm létesítése és működtetése során a 22. § (4)-(5) bekezdésében, a 23. §-ban, valamint a 24. § (2)-(3) bekezdésében foglaltakat kell megfelelően alkalmazni. (3) Vadfarmon vadászni tilos. A vadászterületek nyilvántartása 26. § A vadászati hatóság a vadászterületekről nyilvántartást vezet. A nyilvántartás tartalmazza: a) a vadászterület azonosítására alkalmas adatokat; b) a vadállományra vonatkozó becslési, elejtési és trófeabírálati adatokat; c) a vadászterületet érintő hatósági határozatokat; d) a vadaskertre, valamint a vadasparkra vonatkozó adatokat. A vadászati jog kényszerhasznosítása 27. § (1) Amennyiben a vadászterületnek minősülő föld tulajdonosa, illetőleg a vadászatra jogosult a 10., 12. és 13. §-okban előírt önálló vagy társult vadászati jog gyakorlási vagy hasznosítási kötelezettségének a vadászati hatóság felszólítását követően sem tesz eleget, vagy a 28-30. §-okban a vad- és élőhelyének védelmére előírt kötelezettségeit megszegi, és ezáltal az adott vadászterület vadlétszámának, nem vadászható állatfaj egyedének és más élő szervezetnek - beleértve a természetvédelmi oltalom alatt álló élő szervezeteket is - a fennmaradását közvetlenül vagy súlyosan sérti, illetve veszélyezteti a vadászati hatóság - a vad- és élőhelyének védelme, valamint a vadkárok megelőzése érdekében - az érintett tulajdonos költségére határozatában a) megállapítja a vadászterület határát, b) a (3) bekezdésben foglaltak figyelembevételével elrendeli, hogy a vadászterületnek minősülő földterület tulajdonosa, illetve - társult vadászati jog esetén - tulajdonosainak közössége a vadászati jog haszonbérbe adásáról a vadászati hatóság által nyilvánosan meghirdetett pályázat alapján kiválasztott haszonbérlővel a vadászati hatóság által megállapított határidőig kössön szerződést, amely határidő elmulasztása esetén a haszonbérleti szerződést a vadászati hatóság az érintett tulajdonos, illetve - társult vadászati jog esetén - a tulajdonosok közössége törvényes képviselőjeként köti meg, c) megállapítja a vadászterület vadgazdálkodási üzemtervét, 215

d) megállapítja a vadászterület éves vadgazdálkodási tervét, e) gondoskodik az időszerű vadgazdálkodási, illetőleg vadvédelmi munkálatok elvégzéséről, f) hatósági vadászatot rendel el, g) korlátozza, felfüggeszti, vagy megtiltja a vadászatra jogosult vadgazdálkodási és vadászati tevékenységének részét vagy egészét [az a)-g) pontokban foglaltak a továbbiakban együtt: a VADÁSZATI JOG KÉNYSZERHASZNOSÍTÁSA]. (2) Ha az (1) bekezdés a)-e) pontjai szerinti kérdésekben a vadgazdálkodási üzemterv hatályának megszűnését megelőző hatvanadik napig az érintett tulajdonosok érvényes határozatot nem hoznak, a vadászati hatóság bármelyik tulajdonos kérelmére elrendelheti a vadászati jog kényszerhasznosítását. (3) A vadászati jog (1) bekezdés b) pontja szerinti haszonbérbe adása esetén: a) a haszonbérleti szerződést határozott időre, a vadászterületre vonatkozó vadgazdálkodási üzemterv hatályának megszűnéséig kell megkötni, b) a vadászati hatóságnak az az ügyintézője, aki az érintett tulajdonos, illetve tulajdonosok közössége törvényes képviselőjeként a haszonbérleti szerződést megkötötte, a vadászati hatóság által pályázat alapján kiválasztott haszonbérlő, illetve vadászatra jogosult ügyében nem gyakorolhat hatósági jogkört, c) a haszonbérleti szerződés megkötésében eljáró vadászati hatóság mindaddig gyakorolja a törvényes képviseletből adódó jogait, ameddig a föld tulajdonosa, illetve a tulajdonosok közössége eleget nem tesz a 10. § (2) bekezdésében, illetve a 13. § (3) bekezdésében foglalt kötelezettségének. (4) A (3) bekezdés c) pontja szerinti esetben a kijelölt vadászati hatóság határozatában rendelkezik az eljáró vadászati hatóság törvényes képviseletének megszűnéséről. A törvényes képviselet megszűnésével egyidejűleg e vadászati hatóság köteles a föld tulajdonosa, illetve a tulajdonosok közössége felé elszámolni. (5) A vadászati jog kényszerhasznosítása során az eljáró hatóságnak biztosítania kell, hogy a vadállomány, valamint a vadkárral érintett vagyon védelme a földtulajdonos rendelkezési jogát csak az intézkedés mértékével arányosan korlátozza. (6) A vadászati jog gyakorlására vagy hasznosítására kötelező, valamint a vadászati jog kényszerhasznosítását elrendelő hatósági határozatot nyilvánosan is közzé kell tenni. (7) A hatósági vadászat során az elejtett vad, illetve annak trófeája értékesítéséről a vadászati hatóság gondoskodik, a föld tulajdonosa, illetve a jogosult csak a felmerült költségeket - ideértve a vadgazdálkodás költségeit - meghaladó részére tarthat igényt. K. M. összefoglalója: VADÁSZTERÜLET FOGALMA:
vadászati jog viszonyítási pontja
minimum 3000 hektár terület (korlát: egy személy tulajdonában maximum 300 hektár lehet, kivéve az állam, illetve önkormányzat, közalapítvány esetét.)
ökológia o a vad búvóhelye o mozgásigénye o szaporodási helye o táplálkozási helye
hatósági határozat jelöli ki határvonalát és területnagyságát Vadászterületbe vonható földek:  Minden földet be lehet vonni, kivéve, amit törvény megtilt  NEGATÍV TAXÁCIÓ: o Beépített és beépítésre szánt területek építési övezetei o Település belterülete o Kulturális örökségvédelmi területek  régészeti emlékek  műemlékek 216

o o o o

 történeti emlékhelyek Temetők Államhatár biztonsági övezete Közlekedési útvonalak Külön szakhatósági engedély kell a különleges rendeltetésű területekhez  védett természeti területek  honvédelmi és rendvédelemi célú területek

Vadaskert: vadászterület Vadaspark: főszabályként nem vadászható, csak külön engedéllyel - vadászterület Vadfarm: állattenyésztő hely (nem vadászterület) VAD nem egyenlő a VADÁLLATTAL. Vad: vadászati tv. melléklete felsorolja – taxáció Vadállat: minden más vadon élő állat, ha nem esik a felsorolásba Vadászterület kialakítása:  Földtulajdonos joga és kötelezettsége

217

42, A vadkár-felelősségi rendszer elemi, fajtái JOGFORRÁS: 1996. évi LV. törvény a vad védelméről, a vadgazdálkodásról, valamint a vadászatról + Ptk. FELELŐSSÉG A VADKÁRÉRT, A VADÁSZATI KÁRÉRT, VALAMINT A VAD ELPUSZTÍTÁSÁVAL OKOZOTT KÁRÉRT I.

A VADKÁR (A VAD OKOZZA MÁSNAK) 75. § (1) A jogosult az e törvényben foglaltak alapján köteles megtéríteni a károsultnak  a gímszarvas, a dámszarvas, az őz, a vaddisznó, valamint a muflon által a mezőgazdaságban és az erdőgazdálkodásban, továbbá  az őz, a mezei nyúl és a fácán által a szőlőben, a gyümölcsösben, a szántóföldön, az erdősítésben, valamint a csemetekertben okozott kár  öt százalékot meghaladó részét (!) (a továbbiakban együtt: vadkár). (Pl. 100 Ft kár keletkezett, így a vadászati jog jogosultjának 100 * 5% = 5 Ft, vagyis az 5 Ft-ot meghaladó részt kell megtéríteni, tehát 95 Ft-ot) (2) A vadkár megtérítésére az köteles, aki a kárt okozó vad vadászatára jogosult, és akinek vadászterületén a károkozás bekövetkezett, illetőleg akinek vadászterületéről a vad kiváltott. (3) A jogosult a Polgári Törvénykönyvnek a fokozott veszéllyel járó tevékenységre vonatkozó szabályai szerint köteles megtéríteni a károsultnak a vad által a mezőgazdálkodáson és erdőgazdálkodáson kívül másnak okozott kárt. (EZT NAGYON TUDNI KELL) Ptk. 351. § (1) Aki állatot tart, az általános szabályok szerint felel azért a kárért, amelyet az állat másnak okoz. (2) Vadállat tartója úgy felel, mint az, aki fokozott veszéllyel járó tevékenységet folytat. A veszélyes üzem működéséből eredő károk – Ptk. 345. § (1) Aki fokozott veszéllyel járó tevékenységet folytat, köteles az ebből eredő kárt megtéríteni (objektív jellegű). Mentesül a felelősség alól, ha bizonyítja, hogy a kárt olyan elháríthatatlan ok idézte elő, amely a fokozott veszéllyel járó tevékenység körén kívül esik. Ezeket a szabályokat kell alkalmazni arra is, aki az emberi környezetet veszélyeztető tevékenységével másnak kárt okoz. (2) Nem kell megtéríteni a kárt annyiban, amennyiben a károsult felróható magatartásából származott. (3) A felelősség kizárása vagy korlátozása semmis; ez a tilalom a dologban okozott károkra nem vonatkozik. (4) A kártérítési követelés három év alatt elévül. 346. § (1) Ha a kárt több személy fokozott veszéllyel járó tevékenységgel közösen okozta, egymásközti viszonyukban a felelősség általános szabályait kell alkalmazni. (felróhatóság vizsgálata) (2) Ha a károkozás egyik félnek sem róható fel, de a kár egyikük fokozott veszéllyel járó tevékenysége körében bekövetkezett rendellenességre vezethető vissza, a kárt ez utóbbi köteles megtéríteni. (rendellenesség vizsgálata) (3) Ha a kárt mindkét fél fokozott veszéllyel járó tevékenysége körében bekövetkezett rendellenesség okozta, továbbá, ha ilyen rendellenesség egyik félnél sem állapítható meg, kárát - felróhatóság hiányában - mindegyik fél maga viseli. GÉPKOCSI – VADÜTKÖZÉS Mindenki számára ismerős lehet az a közlekedési baleset, amikor a gépjármű egy vaddal ütközik. Ilyen esetben felmerül a kérdés: „Ki a hibás? Ki viseli a károkat?”
A vad védelméről, a vadgazdálkodásról és a vadászatról szóló 1996. évi LV. törvény 75. §-ának (3) bekezdése úgy rendelkezik, hogy a vadászatra jogosult a Ptk.-nak a fokozott veszéllyel járó tevékenységre vonatkozó szabályai szerint köteles megtéríteni a károsultnak a vad által a mezőgazdálkodáson és erdőgazdálkodáson kívül másnak okozott kárt. A vadászatra jogosult 218

tartalmilag majdnem objektív felelősséggel tartozik azon károkért, amelyeket a vad a mezőgazdálkodáson és erdőgazdálkodáson kívüli területen – tehát például a közúton - okoz.
Az az eset azonban, amikor a vad a közúton haladó személygépkocsiban, azaz egy másik veszélyes üzemben okoz kárt, speciális tényállásnak tekinthető.
A Polgári Törvénykönyv szabályai szerint, ha a kárt több személy fokozott veszéllyel járó tevékenységgel közösen okozta, egymás közti viszonyukban a felelősség általános szabályait kell alkalmazni (Ptk 339. §), és ha a károkozás egyik félnek sem róható fel, de ha a kár egyikük fokozott veszéllyel járó tevékenysége körében bekövetkezett rendellenességre vezethető vissza, a kárt ez utóbbi köteles megtéríteni. (Ptk. 346.§ (2) bekezdése) A fentiek alapján a felelősség megállapítása három lépcsőfokban történik: 1. Felróhatóság vizsgálata Ha tehát megtörténik egy ilyen jellegű baleset, a felelősség általános szabályait kell alkalmazni, azaz először azt kell vizsgálni mind a vadászatra jogosult, mind a gépkocsi vezetője szempontjából, hogy megszegett-e valamilyen rá vonatkozó szabályt (a KRESZ szabályait, illetve a vadászatról szóló törvényt). A bírói gyakorlat a vadászatra jogosult felróható magatartásának minősíti, ha a vad gépjárművel történő ütközése közvetlenül
a vadászat miatt következik be, vagy
ha a jogosult a közút száz méteres körzetébe mesterségesen telepített vadetetővel, sózóval, szóróval, itatóval, dagonyával vagy művelt vadfölddel a vadat odaszoktatta. A kármegelőzés elmulasztása miatt is megállapítható a felróhatóság. A vadászatról szóló törvény alapján a vadászatra jogosult a károk megelőzése érdekében köteles:
amennyiben a vad életmódja ezt indokolja, annak elriasztásáról gondoskodni;
a károkozás közvetlen veszélye esetén az érintett föld használóját értesíteni;
a vadászati jog gyakorlását úgy megszervezni, hogy az a föld használatával összefüggő gazdasági tevékenységgel összhangban legyen;
szükség esetén vadkárelhárító vadászatokat tartani. A vadásztársaság felelőssége tehát a fent felsorolt esetekben állhat fenn, amennyiben a vad gépjárművel ütközik. A gépkocsivezető szempontjából felróható magatartásnak minősül, ha pl. a gépjárművezető nem elég körültekintően vezette a járművet, vagy gyorsan hajtott annak ellenére, hogy a vaddal való ütközésnek a szóban forgó útszakaszon állandó a veszélye, erre felhívó jelzőtábla ki van helyezve. A jármű vezetőjének tehát elsősorban a közút jellegéből, az út tényleges forgalmából kell megítélnie azt, hogy reálisan milyen akadállyal kell számolnia. Ptk. 344. § (1) Ha többen közösen okoznak kárt, felelősségük a károsulttal szemben egyetemleges (külső viszony), egymással szemben pedig magatartásuk felróhatósága arányában oszlik meg (belső viszony). (2) A kár a károkozók között egyenlő arányban oszlik meg, ha magatartásuk felróhatóságának arányát nem lehet megállapítani. (3) A bíróság mellőzheti az egyetemleges felelősség megállapítását, és a károkozókat közrehatásuk arányában is marasztalhatja, ha  ez a kár megtérítését nem veszélyezteti, és tetemesen nem is késlelteti, vagy  a károsult maga is közrehatott a kár bekövetkeztében, vagy igénye érvényesítésével menthető ok nélkül késlekedett. 2. Felróhatóság hiányában (tehát ha egyik oldalon sem áll fenn szabályszegés) a fokokozott veszéllyel járó tevékenysége körében bekövetkezett rendellenességre visszavezethető ok vizsgálata Ha egyik fél sem szegte meg a rá vonatkozó, az előző pontban ismertetett szabályokat, a következő lépcsőfok annak vizsgálata, hogy a kár a vadászatra jogosult vagy gépjármű vezető fokozott veszéllyel járó tevékenysége körében bekövetkezett rendellenességre visszavezethető-e. 219

Ebben a körben sajátos bírói gyakorlat alakult ki. A Legfelsőbb Bíróság (BH. 2000. 401. számú eseti döntésében) olyan iránymutatást adott, miszerint önmagában a vad közúton való megjelenése nem értékelhető a vadásztársaság fokozott veszéllyel járó tevékenysége körében bekövetkezett rendellenességként. Vannak azonban olyan esetek, amikor a vad közúton való megjelenése olyan különleges módon történik, hogy az kellő alapul szolgál a vadászatra jogosult működési körén belül felmerült rendellenességnek a megállapításához. A Legfelsőbb Bíróság egyik eseti döntése (BH. 2003. 237.) szerint XY gépjárművezető 1998. szeptember 22. napján személygépkocsival közlekedett a perbeli főúton, amelynek során váratlanul a gépjármű hátuljának ugrott egy szarvas. Az ügyben lefolytatott bizonyítási eljárás adatai szerint a káresemény szeptember 22-én, szarvasbőgés idején történt, amikor az állat magatartása lényegesen megváltozik. Ez abban jelölhető meg, hogy a veszélyforrásokra - a személygépkocsira is - a szokásostól eltérően reagál. Így fordulhatott elő, hogy a szarvas a gépkocsi jobb hátsó részének ugrott, azaz akkor lépett az úttestre, amikor előtte a gépkocsi már elhaladt. Ez az általánostól eltérő, hirtelen és váratlan reakciónak minősül, amely az adott esetben kimeríti a rendellenesség fogalmát. Eben az esetben a vadászatra jogosult felelősségét megállapították. Eltérő a bírói gyakorlat a gyorsforgalmi utak és az autópályák vonatkozásában (BH.2005.212.), amelyek a közutaktól annyiban különböznek, hogy ott a KRESZ tiltó rendelkezése folytán gyalogos, illetve lassú jármű feltűnésével nem kell számolni, a közlekedő járművek sebessége az egyéb közutakhoz viszonyítva lényegesen magasabb. Az ilyen utakon a gépjárművezetőknek nem kell számolniuk semmilyen a közlekedést akadályozó körülménnyel, a vadak megjelenésével sem. Ez ugyanis oly mértékben lassítaná le a közlekedést, mely az autópályák és gyorsforgalmi utak létét és értelmét kérdőjelezné meg. Az nem vitás, hogy az utak is a természet részei és a vadak természetes környezetükben szabadon élnek és mozognak. Az autópályák és gyorsforgalmi utak rendeltetésszerű működésének biztosításához is ugyanolyan társadalmi érdek fűződik, mint a természet védelméhez. E két érdek összhangjának megteremtése érdekében létesítenek az autópályák mellett vadvédő kerítéseket és több helyen a vadak átjutását biztosító átjárókat is. Megállapítható a bírói gyakorlat alapján, hogy a nagyobb sebesség folytán (természetesen kivéve a kellő körültekintés elmulasztását vagy a relatív gyorshajtást, illetőleg a felróhatóság egyéb lehetséges eseteit) gyakran objektíve elkerülhetetlenné válik a gépjármű elé ugró vaddal való ütközés. Ebben az esetben a vadnak a gyorsforgalmi utakon való hirtelen felbukkanása a vadászatra jogosult fokozott veszéllyel járó tevékenysége körében bekövetkezett rendellenességnek minősül, így a kár megtérítésére a vadászatra jogosult köteles. 3. Ha a fokozott veszéllyel járó tevékenység körében bekövetkezett rendellenesség egyik félnél sem állapítható meg, kárát - felróhatóság hiányában - mindegyik fél maga viseli. (Ptk. 346.§ (3) bekezdése) A fenti rendelkezés értelmében tehát ha sem szabályszegés (lásd 1. pontban megjelölt esetek), sem rendellenesség (lásd 2. pontban megjelölt esetek) nem áll fenn, mindenki viseli a saját kárát: a gépjármű tulajdonosa a gépjárműben esett kárt, a vadásztársaság pedig a vad elhullásából eredő kárt. II.

A VADÁSZATI KÁR (A VADÁSZ OKOZZA MÁSNAK)

76. § A jogosult (=vadászatra jogosult) köteles a károsultnak megtéríteni a  vadászterületen  a vadászati jog gyakorlásában részt vevő személyek által  a mezőgazdasági terményekben, termesztett növényállományokban a vetéstől a betakarításig,  az erdőben,  a védett természeti értékekben,  a vizek halállományában,  a szőlőben, valamint  a gyümölcsösben  másnak okozott kárt (a továbbiakban: vadászati kár).

220

III.

A VAD ELPUSZTÍTÁSÁVAL OKOZOTT KÁR - A VADBAN OKOZOTT KÁR SZABÁLYAI

77. § Aki a vad (a vad fogalmára a tv. tételes taxációt ad)  elpusztításával,  befogásával,  zavarásával, vagy  bizonyíthatóan erre irányuló kísérletével  a jogosultat a vadászati jog gyakorlásában akadályozza, köteles az ebből eredő kárt megtéríteni. A kár megelőzése 78. § (1) A jogosult a károk megelőzése érdekében köteles:  amennyiben a vad életmódja ezt indokolja, annak elriasztásáról gondoskodni;  a károkozás közvetlen veszélye esetén az érintett föld használóját értesíteni;  a vadászati jog gyakorlását úgy megszervezni, hogy az a föld használatával összefüggő gazdasági tevékenységgel összhangban legyen;  szükség esetén vadkárelhárító vadászatokat tartani. (2) A jogosult a föld tulajdonosának, illetőleg használójának hozzájárulásával vadkárelhárító berendezéseket állíthat fel. (3) A vadászati jog társult hasznosítása esetén a föld használója az akadályoztatás mértékével arányos kártalanításra tarthat igényt. (4) A jogosult a mezőgazdálkodáson, illetőleg az erdőgazdálkodáson kívül okozott károk megelőzése érdekében vadveszély esetén - az út létesítőjénél, illetőleg fenntartójánál, továbbá a vasút létesítőjénél, fenntartójánál, valamint üzemeltetőjénél megfelelő védelmi berendezések létesítését, illetőleg közúti, vasúti jelzések elhelyezését kezdeményezheti. Az út, illetve a vasút létesítője, fenntartója, valamint üzemeltetője - amennyiben a jogosult a létesítés vagy az elhelyezés, továbbá a fenntartás, valamint az üzemeltetés költségeit vállalja - köteles a kezdeményezésnek helyt adni. 79. § (1) A föld használója a vadkárok, valamint a vadban okozott károk megelőzése érdekében:  köteles a vadkár elhárításában, illetőleg csökkentésében közreműködni;  köteles a károsodás vagy a károkozás közvetlen veszélye esetén a vadászatra jogosultat értesíteni;  köteles a vadállomány kíméletéről megfelelő eljárások alkalmazásával gondoskodni;  jogosult a vadállomány túlszaporodása miatt a vadászati hatóságnál állományszabályozó vadászat elrendelését kezdeményezni. (2) A föld használóját az (1) bekezdésben előírt kötelezettségek teljesítésével összefüggésben a rendes gazdálkodás körét meghaladó közreműködésért ellenszolgáltatás illeti meg. Amennyiben a föld használója e törvény szerinti, rendes gazdálkodás körébe tartozó közreműködési kötelezettségének nem tesz eleget, vagy alapos ok nélkül nem járul hozzá ahhoz, hogy a jogosult a vadkárok elhárításához szükséges létesítményeket, berendezéseket felállítsa, az ebből eredő vadkárt a föld használójának a terhére kell figyelembe venni. (3) Az (1)-(2) bekezdésben foglaltakat megfelelően alkalmazni kell a halgazdálkodási tevékenységet folytatókra is. 80. § (1) Ha egyes vadfajok állománya a mezőgazdasági vagy erdőgazdálkodási tevékenység folytatását, az élőhelyen található termékeket, terményeket, a mesterséges vizek halállományát, a vadászterület biológiai életközösségét, valamint a védett természeti területet jelentősen veszélyezteti, kezdeményezhető az adott vadfaj állományának csökkentése. (2) Az (1) bekezdés szerinti esetben a vadászati hatóság a károsult kérelmére, illetőleg az erdészeti vagy természetvédelmi hatóság kezdeményezésére, vagy hivatalból kötelezi a jogosultat az egyes vadfajok állományának meghatározott határidőn belüli csökkentésére vagy a szükséges védőintézkedések megtételére. (4) Ha a jogosult az (1) bekezdés szerinti vadállomány-szabályozási kötelezettségének nem, vagy nem a határozatban meghatározott módon tesz eleget, a vadászati hatóság a vadászatra jogosult költségére határozatban hatósági vadászatot rendelhet el. A határozatban meg kell jelölni az elejtendő vad faját, valamint darabszámát.

221

A kár megállapítása 81. § (1) Vadkár, vadászati kár, valamint vadban okozott kár (e § alkalmazásában a továbbiakban együtt: kár) megtérítése iránti igényt a kár bekövetkezésétől - folyamatos kártétel esetén az utolsó kártételtől - számított harminc napon belül kell közölni a kárért felelős személlyel. A határidő anyagi jogi jellegű, kezdőpontját tekintve objektív, folyását, lejáratát tekintve elévülési. (2) Ha a károsult és a kárért felelős személy között az (1) bekezdés szerinti közléstől számított 8 napon belül nem jön létre egyezség a kár megtérítéséről és a kártérítés mértékéről, és a károsult kárának megtérítését nem közvetlenül a bíróságtól kéri, a károsult a károkozás helye szerint illetékes települési önkormányzat jegyzőjétől (a továbbiakban: jegyző) nyolc napon belül írásban vagy szóban kérelmezheti a károsult és a kárért felelős személy közötti egyezség létrehozására irányuló kárbecslési eljárás lefolytatását. A határidő elmulasztása esetén a közigazgatási hatósági eljárás általános szabályairól szóló törvény szerinti igazolási kérelemnek van helye. (3) A kár megállapítását a miniszter által rendeletben meghatározott képesítéssel rendelkező kárszakértő (a továbbiakban: szakértő) végezheti. A szakértőt a jegyző nyolc napon belül rendeli ki. (4) A kár becslését - a miniszter által rendeletben megállapított egyszerűsített vadkárbecslési szabályok szerint - a kirendeléstől számított nyolc napon belül kell lefolytatni. A kárbecslést akkor is le kell folytatni, ha a kár bejelentése az (1) bekezdésben előírt határidő után történt. Ha késedelmes bejelentés miatt a kár vagy mértékének megállapítása bizonytalanná válik, ezt a bejelentő terhére kell figyelembe venni. (5) A szakértő köteles a kárbecslésről készült jegyzőkönyvet haladéktalanul átadni a jegyzőnek. A jegyző a szakértői vadkárbecslési jegyzőkönyvben foglaltak alapján egyezség létrehozását kísérli meg a felek között a kár megtérítésére vonatkozóan. (6) Ha a felek között kötött egyezség megfelel a jogszabályokban foglalt feltételeknek, nem sérti a közérdeket, mások jogát vagy jogos érdekét, valamint tartalmazza a kötelezett kártérítésre vonatkozó kötelezettségvállalását, a felek által előlegezett eljárási költség felek általi viselését, a kártérítés (eljárási költség) összegét és pénznemét, a teljesítés módját és határidejét, a jegyző az egyezséget határozatba foglalja és jóváhagyja. (7) Ha a felek között nem jött létre egyezség vagy az nem hagyható jóvá, a jegyző az eljárást megszünteti. (8) A károsult az eljárást megszüntető végzés jogerőre emelkedésétől számított harminc napon belül kérheti a bíróságtól kárának megtérítését. A határidő elmulasztása jogvesztéssel jár.

222

43, A természeti és a védett természeti területek (fogalom, típusok, tulajdoni és használati korlátozások) Megjegyzés: ez egy kicsit hosszúra sikerült, jó tanács, hogy haladjatok nagyléptékkel! A környezetvédelem (természet + mesterséges területek, berendezések) – és azon belül a természetvédelem is mára az egyik legfontosabb nemzeti és nemzetközi üggyé vált. Kérdés, hogy meg lehet-e oldani a környezet- és természetvédelmi problémákat, válsághelyzeteket? A természetet csak az védheti eredményesen, aki ismeri. „A környezetvédelem olyan társadalmi tevékenységi rendszer, amelynek célja  a bioszféra létének (beleértve az embert, mint biológiai fajt is) és egészséges fejlődésének megőrzése,  oly módon, hogy környezetünket (és magát az embert is) megóvjuk mindenfajta emberi tevékenység nem szándékolt szennyező és pusztító hatásától,  mesterséges környezetünket úgy alakítjuk, hogy az a természeti környezettel harmóniában legyen, bármiféle emberi tevékenység, ezen belül kiemelten a gazdasági tevékenység végzése során tekintettel vagyunk az élő rendszerek és az egyes élőlények tűrőképességére,  és a tűrési határokat tevékenységünk során nem haladjuk meg. A védendő természeti értékek nem csak az állatok és növények, hanem mikroorganizmusok, gombák, ásványok, források, ősmaradványok és a barlangok is ide tartoznak, és természetvédelmi oltalom alatt áll jó néhány ember alkotta objektum is, például parkok, arborétumok vagy egy táj, melynek megőrzéséről a természetvédelem egyik részterülete, a tájvédelem gondoskodik. A természetvédelem (szűkebb kategória, mint a környezetvédelem, annak egyik eleme) A természet egy átfogó rendszer, mindazt magába foglalja, amit nem az ember alkotott. Ennek a rendszernek természetesen az ember is része, aki nem létezhet a természeti rendszerek által biztosított életfeltételek nélkül, de fejlődése során egyre inkább képessé vált arra, hogy beavatkozzon a természeti folyamatok rendjébe, saját érdekeinek megfelelően használja és kihasználja a természetet. A természetvédelem nélkül az egyedi, meg nem újuló, vagy a társadalom további fejlődéséhez szükséges természeti értékek elpusztulnának, veszélyeztetetté válnának. A környezetvédelem alapelvei:  Az egzakt megismerés elve: a környezet állapotának és változásainak megbízható megítéléséhez minél több egzakt paraméterrel kell rendelkeznünk.  Az élet tiszteletének és védelmének elve: ez csak hosszú nevelő és oktató munka, valamint az életet veszélyeztető folyamatokról szerzett közvetlen tapasztalatok eredményeként érvényesülhet.  A károk megelőzésének, megszüntetésének elve: a környezeti ártalmak tudatos megelőzése (amit kényszerítő eszközökkel is segíteni kell), valamint az okozott károk megszüntetésére vonatkozó kényszer.  A visszaforgatás elve: a termelés során olyan technológiák alkalmazására való törekvés, melyek segítségével a hulladékok visszavezethetők a termelési folyamatokba, valamint minden újrahasznosítható anyag ismételten felhasználásra kerülhet.  A takarékosság elve: a meg nem újítható energia és nyersanyagforrásokkal való takarékoskodás.  Az elővigyázatosság elve: a társadalomtól a környezetvédelmi folyamatok kedvezőtlen alakulására való felkészülést, és a káros hatások kivédését várja el, tekintettel arra, hogy a tudományos kutatás a környezetvédelemmel kapcsolatos káros folyamatokat számos esetben még nem tudta feltárni.  Az alkalmazkodás elve: a természet nyújtotta adottságokat, lehetőségeket ki lehet használni, de nem szabad a természetet kizsákmányolni. Minden esetben időt és teret kell hagyni a regenerálódásra.  A harmónikus (fenntartható) fejlődés/fejlesztés elve: a jelen generációnak úgy kell fejlődnie, fejlesztenie és igényeit kielégítenie, hogy ez ne veszélyeztesse a jövő generációinak a saját szükségletei kielégítését.  A környezetvédelem tervszerű alakításának elve: megfelelő környezetpolitikán alapuló országos, regionális és helyi szinten jelentkező feladatok megoldását jelenti.  Az állami felelősség- és kötelezettségvállalás elve  Az egyéni és kolletktív társadalmi részvétel elve  Az együttműködés elve 223

    

A nemzetközi együttműködés elve Az életminőség javításának elve A távlati gondolkodás elve Az információk szabad áramlásának elve A környezeti nevelés és oktatás kiszélesítésének és magasabb szintre emelésének elve

A környezetvédelmi szakterületek  a föld védelme;  a víz védelme;  a levegő védelme;  az élővilág védelme  a táj védelme;  a települési környezet védelme;  a zajvédelem;  a hulladékokkal való szennyezés elleni védelem. A környezetvédelem fontosabb tevékenységi területei közé tartozik a  környezetgazdálkodás,  a tájvédelem,  a környezet-egészségtan és  a települési környezet védelme mellett  a természetvédelem is. A természetvédelem meghatározása
A természetvédelem azon tevékenységek, intézkedések összessége, amelyekkel meg kívánjuk védeni a pusztulástól a természetes élővilág populációit, 1 fajait – különös tekintettel a veszélyeztetett fajokra – valamint az élettelen természeti értékeket, amelyek egyszersmind az élővilág élőhelyei.
A természetvédelem központilag irányított, szabályozott, szervezett tevékenység, ami közérdeket szolgál. A természetvédelem központi jellege mellett nagyon fontos az állampolgárok és a társadalmi szervezetek együttműködése az állammal, mivel ez az eredményesség elengedhetetlen feltétele.
A természetvédelem feladata mindenekelőtt a tudomány, kultúra, gazdaság, vagy más közérdek szempontjából jelentős természeti értékek körének megállapítása, az ezeket veszélyeztető jelenségek okainak feltárása, a károsodás megelőzése, elhárítása, illetve a károsodás bekövetkezése esetén a kár enyhítése. Feladata továbbá a természeti értékek megőrzése, helyreállítása és a fenntartásuk biztosítása. 1996-ban megalkotásra került a rendszerszemléletű természetvédelem követelményeit megfogalmazó természetmegőrzési politika koncepciója alapján a természet védelméről szóló 1996. évi LIII. törvény, mely korszerű alapelveket és módszereket vezetett be. A Törvény célja
a természeti értékek és területek, tájak, valamint azok természeti rendszereinek, biológiai sokféleségének általános védelme,
megismerésének és fenntartható használatának elősegítése,
továbbá a társadalom egészséges, esztétikus természet iránti igényének kielégítése,
valamint a természetvédelem hagyományainak megóvása, eredményeinek továbbfejlesztése,
a természeti értékek és területek kiemelt oltalma, megőrzése, fenntartása és fejlesztése. A Törvény értelmében már nem csak a védett területeken érvényesülnek a természetvédelmi szempontok, hanem a nem védett természeti területekre és tájakra is kiterjesztette azokat. A Törvény a természetvédelem következő módjait határozza meg:
tájvédelem;
a vadon élő élővilág általános védelme;
az élőhelyek általános védelme;
a földtani természeti értékek általános védelme; 224


a természeti területek és értékek kiemelt oltalma;
a barlangok védelme. A természetvédelem társadalmi funkcióit meghatározó alapelvei: Az alapelvek olyan általános érvényű tételek, melyek átfogják az adott jogintézmény egészét, meghatározzák annak alapvető célját, tárgyát, valamint a cél megvalósításának legfontosabb módszerét. Az alapelvek a természetvédelemmel kapcsolatos kérdések további szabályozásához, a szabályok helyes alkalmazásához mutatnak irányt.
Élő múzeum elve (a természeti értékek természetes körülmények közötti bemutatása);
Génbank-elv (a védett területeken élő természetes fajok és a háziasított ősi állatfajták fenntartásával a genetikai tartalékok megőrzése);
Eutrofizációs-elv (máshonnan kiszoruló fajok menedékei);
Indikátor-elv (a természeti értékek megfigyelésével jelezhetők az embert is fenyegető hatások, mivel ezek az értékek érzékenyek a környezet változásaira).
Biológiai egyensúly elve: a természet élő és élettelen összetevői bonyolult kapcsolatrendszert alakítanak ki egymással (biológiai egyensúly érvényesül), amely kapcsolatba való emberi beavatkozás visszafordíthatatlan folyamatokat indíthat el (pl. Vértes-hegységbe Korzika szigetén honos hegyi kecske (muflon) betelepítésére került sor, mely állatok a természetes ellenség hiányában rettentő mértékben elszaporodtak, mindent lelegeltek)
A közérdekű védelem elve: mindenkinek erkölcsi és jogi kötelessége a természet védelme, illetve ennek érdekében a természetet veszélyeztető károk, veszélyhelyzetek megelőzésében, enyhítésében, a károsodás következményeinek megszüntetésében, valamint a károsodás előtti állapot helyreállításában való közreműködés.
A természetes egyensúly és a biológiai sokféleség fennmaradásának elve: a természeti értékeket és területeket csak olyan mértékben lehet igénybe venni, hasznosítani, hogy egyrészt fennmaradjon a működésük szempontjából alapvető természeti rendszerek és azok folyamatainak működőképessége (a természetes egyensúly), másrészt a biológiai sokféleség fenntartható legyen.
Az együttműködés elve: egyrészt jelenti a nemzetgazdasági tervezés és szabályozás, a gazdasági, terület- és településfejlesztési, illetőleg a rendezési döntések, valamint a hatósági intézkedések során a természet védelméhez fűződő érdekek figyelembevételét, másrészt Magyarország együttműködését más államokkal, nemzetközi szervezetekkel. Nemzetközi alapelvek:
Holisztikus-elv: a természeti értékek egymással és a környezetük más elemeivel rendszert alkotnak, így nemcsak az adott természeti érték védelem alá helyezésére van szükség, hanem az azt magába foglaló rendszer általános védelmére is.
Folyamat-elv: a rendszerek működőképességét fenntartó folyamatok megóvásának kell lennie a védelem céljának, nem pedig egy meghatározott állapot konzerválásának.
Integrált természetvédelem elve: a természetmegőrzés általános követelményeinek be kell épülniük az ágazati tevékenységekbe, tekintettel arra, hogy a természetet károsító hatások főleg a társadalmi-gazdasági tevékenységeknek köszönhetők.
Komplementer-elv: a természetvédelem és a környezetvédelem gyakorlati tevékenységének egymáshoz való közeledése, mivel ezek egymást kiegészítő (komplementer) tevékenységek. A közösségi szabályozás legfontosabb jogintézményei: Az élőhelyek védelmével kapcsolatban:
a természetvédelmi szempontból jelentős természeti területek kiemelten védetté nyilvánítása,
az összefüggő európai ökológiai hálózat kialakítása,
az erdők védelmének szabályozása. A védett fajok megőrzésével kapcsolatban:
általánosan ismert követelmények, tilalmak, korlátozások, engedélyek, szankciók,
vadászatra vonatkozó speciális rendelkezések,
fajok betelepítésének speciális szabályai, 225




fokozottan védetté nyilvánítás lehetősége.

A Natura 2000 az európai jelentőségű védett területek hálózata, amelyet a tagországoknak az Európai Közösség Madárvédelmi Irányelve (Birds Directive 79/409/EEC) és az Élőhelyvédelmi Irányelve (92/43/EEC) alapján kell kijelölniük. A Natura 2000 olyan összefüggő ökológiai hálózat, amely közösségi jelentőségű természetes élőhely típusok, vadon élő állat- és növényfajok védelmén keresztül biztosítja a biológiai sokféleség megóvását és hozzájárul kedvező természetvédelmi helyzetük fenntartásához, illetve helyreállításához. Az Európai Unió természetvédelmi szabályozása logikailag 3 részre osztható:
természetes élőhelyek védelme, ezen belül is a kiemelt élőlények védelme,
fajok védelme, amely magában foglalja az egyedek védelmét,
fajok élőhelyének védelme. A természetvédelem alapvető jogintézményei A természet védelme kapcsán meg kell különböztetni az általános és a jogszabályi védettségen alapuló kiemelt természetvédelmi oltalmat. Az általános védelem az ország egész területére kiterjed, tehát magában foglalja a védetté nem nyilvánított területeket is. Ebben az esetben a védelem célja a természeti rendszerek és folyamatok zavartalan működésének fenntartása, ezáltal a tájak, a természeti erőforrások, a biológiai sokszínűség megőrzése, valamint a földtani örökségünk egészének megóvása. A védetté nyilvánítás történhet:
az Országgyűlés által megalkotott törvénnyel (pl. a Törvény védetté nyilvánította az összes hazai forrást);
a környezetvédelmi és vízügyi miniszter által megalkotott rendelettel;
önkormányzati rendelettel. A természetvédelem legfontosabb eszköze a jogi szabályozás, melynek a védetté nyilvánító rendelkezések, kezelési irányelvek, utasítások és útmutatók is részei. A már védelem alá helyezett területek esetében ezek általában kötelező előírásokat, korlátozásokat, tiltó rendelkezéseket tartalmaznak (tulajdonosra, használóra stb.). Meg kell említeni a közgazdasági szabályozást is, amelynek tulajdonképpen az a szerepe, hogy valamilyen környezetkárosító magatartástól visszatartson, vagy olyan tevékenységre ösztönözzön, mely a természetvédelemmel összeegyeztethető (pl. vissza nem térítendő támogatások, vagy adott, a természetvédelem szempontjából nem kedvező tevékenységre nem adnak állami támogatást stb.). A természetvédelem további fontos eszköze a szankcionálás, tehát a büntetés, bírságolás. /szennyező fizet elv/ Természeti terület A Törvény alkalmazásában természeti területnek tekintendő valamennyi
olyan földterület,
melyet elsősorban természetközeli állapotok jellemeznek,
azaz olyan élőhely, táj, vagy életközösség,
amely kialakulására az ember csak csekély mértékben hatott (természeteshez hasonlító körülményeket teremtve),
de az itt lezajló folyamatokat többségükben az önszabályozás jellemzi,
de közvetlen emberi beavatkozás nélkül is fennmaradnak. A Törvény erejénél fogva természeti területnek minősül - ha az előbbi feltételeknek megfelel
az erdő,
gyep,
nádas művelési ágú termőföld,
a művelés alól kivettként nyilvántartott földterület, ha nem építmény elhelyezésére szolgál, vagy
ha a Törvény hatálybalépésekor, jogerősen jóváhagyott bányászati, műszaki üzemi terv alapján nem állt bányaművelés alatt, valamint a mező- és erdőgazdasági hasznosításra alkalmatlan földterület. Védett természeti terület: a Törvény, vagy más jogszabály által védetté vagy fokozottan védetté nyilvánított (kiemelt természetvédelmi oltalomban részesülő) földterület. 226

A védett természeti területek csoportosítása A közérdek országos, vagy szűkebb területi, esetleg települési érdekétől függően kerülhet sor a területek országos, vagy helyi jelentőségű védelem alá helyezésére. A Törvényben foglaltak alapján a védett természeti területek a védelem kiterjedtségének, céljának, hazai és nemzetközi jelentőségének megfelelően két nagy csoportba sorolhatók:
országos jelentőségű védett természeti területek;
helyi jelentőségű védett természeti területek. Az országos jelentőségű védett természeti területek csoportjába tartoznak:
az egyedi jogszabállyal védett természeti területek, melyek a o nemzeti parkok, o tájvédelmi körzetek, o természetvédelmi területek, o természeti emlékek;
a törvény erejénél fogva (ex lege) védett természeti területek, melyek o a természetvédelmi területnek minősülő lápok, szikes tavak, o valamint a természetvédelmi emléknek minősülő források, víznyelők, kunhalmok, földvárak;
a törvény erejénél fogva védett természeti értékek, melyek a barlangok. Helyi jelentőségű védett természeti területek:
természetvédelmi területek;
természeti emlékek. A természeti területeket és más védelemre érdemes földterületeket országos jelentőségű terület esetén a környezetvédelmi és vízügyi miniszter, helyi jelentőségű terület esetén a települési - Budapesten a fővárosi – önkormányzat rendeletben nyilvánít védetté. A területek fokozottan védetté nyilvánítása szintén miniszteri rendeletben történik. Fel kell oldani a természeti érték vagy terület védettségét, fokozottan védettségét, ha annak fenntartását természetvédelmi szempontok a továbbiakban nem indokolják. A védett természeti területek kategóriái A. Nemzeti park Nemzeti park:
az ország jellegzetes,
természeti adottságaiban lényegesen meg nem változtatott,
olyan nagyobb kiterjedésű területe,
melynek elsődleges rendeltetése a különleges jelentőségű, természetes növény- és állattani, földtani, víztani, tájképi és kultúrtörténeti értékek védelme,
a biológiai sokféleség és természeti rendszerek zavartalan működésének fenntartása,
az oktatás, a tudományos kutatás
és a felüdülés elősegítése. Nemzeti park létesítésére kizárólag a környezetvédelmi és vízügyi miniszter jogosult. A nemzeti parkok többnyire mindenütt a legnagyobb kiterjedésű védett területek, melyekre a biológiai sokféleség jellemző, ami a nemzetközi idegenforgalom számára is igen nagy vonzerő. A Magyarországon található 10 nemzeti park keletkezésük sorrendjében, az alapítás évével: 1. Hortobágyi Nemzeti Park (1973); 2. Kiskunsági Nemzeti Park (1975); 3. Bükki Nemzeti Park (1977); 4. Aggteleki Nemzeti Park (1985); 5. Fertő-Hanság Nemzeti Park (1991); 6. Duna-Dráva Nemzeti Park (1996); 7. Körös-Maros Nemzeti Park (1997); 8. Balaton-felvidéki Nemzeti Park (1997); 227

9. Duna-Ipoly Nemzeti Park (1997); 10. Őrségi Nemzeti Park (2002). Valamennyi nemzeti park területét - a nemzetközi előírásokkal összhangban a környezetvédelmi és vízügyi miniszter által rendeletben meghatározott elvek szerint - természeti, kezelt és bemutató övezeti kategóriákba kell besorolni.
Természeti övezet: a nemzeti park legtermészetesebb, így a legértékesebb része, ahol nincs lakosság és általában építmények sem találhatók. A természetes folyamatok érvényesülése miatt ez a része a területnek önfenntartó.
Kezelt övezet: itt is a természetes, illetve a természetközeli állapotok uralkodnak még, de valamilyen mértékű területhasznosítás már folyik oly módon, hogy az a természet megújuló képességét ne gátolja. Ezen a területen a cél a természetes állapot megőrzésével összeegyeztethető tevékenységek megvalósítása.
Bemutató övezet: ezek a területek már a nagy létszámú látogatók fogadására szolgálnak, ahol ezt a célt szolgáló épületek, létesítmények kerülnek elhelyezésre. Nagyobb részt természetközeli állapotok jellemzőek itt is, az állandó népesség kicsi és hagyományos gazdálkodási formák figyelhetők meg. B. Tájvédelmi körzet Tájvédelmi körzet:
az ország jellegzetes természeti, tájképi adottságokban gazdag nagyobb,
általában összefüggő területe, tájrészlete,
ahol az ember és természet kölcsönhatása esztétikai, kulturális és természeti szempontból jól megkülönböztethető jelleget alakított ki,
és elsődleges rendeltetése a tájképi és a természeti értékek megőrzése. Tájvédelmi körzet létesítésére kizárólag a környezetvédelmi és vízügyi miniszter jogosult, miniszteri rendelettel. C. Természetvédelmi terület Természetvédelmi terület:
az ország jellegzetes
és különleges
természeti értékekben gazdag,
kisebb összefüggő területe,
melynek elsődleges rendeltetése egy vagy több természeti érték,
illetve ezek összefüggő rendszerének a védelme. A Törvény hatálybalépése óta – a törvény erejénél fogva - valamennyi láp, szikes tó természetvédelmi területnek minősül, tehát országos jelentőségű védelem alatt állnak. D. Természeti emlék Természeti emlék:
valamely különlegesen jelentős egyedi természeti érték,
képződmény
és annak védelmét szolgáló terület. A természeti emlékek legfeljebb néhány ha kiterjedésű területek. A Törvény hatálybalépése óta – a törvény erejénél fogva, tehát országos jelentőségű védelmet élvezve – valamennyi
forrás,
víznyelő,
kunhalom,
földvár természeti emléknek minősül, melyek általános védelmét azok egyedisége és összetett természetvédelmi jelentősége indokolja. Sajátos jelentőségű védett természeti területek Tudományos programok, vagy nemzetközi természetvédelmi egyezmények céljait kiemelten szolgáló területként további megkülönböztető besorolásokra van lehetőség, melyek a következőek:
Bioszféra-rezervátum;
Tudományos rezervátum; 228








Erdőrezervátum; Európa Diplomában részesült területek; Ramsari területek; Világörökség területek; Natura 2000 terültek.

A. Bioszféra-rezervátum A bioszféra-rezervátumok olyan
természeti területek,
melyeket nemzetközileg koordinált
tudományos kutatások céljára jelölnek ki. Célja: az ökológiai folyamatok megismerése, az emberi tevékenység által okozott változások (helyi és globális szinten egyaránt) megfigyelése. A bioszféra rezervátum magterületét (központját) rendszeresen vizsgálják. Itt a főfeladat a természetes folyamatok zavartalan érvényesülésének a biztosítása, éppen ezért ezt a területet védőzónák (puffer-zónák) veszik körül a közvetlen, lokális környezeti hatásoktól való megóvása érdekében. A magterület általában nem is látogatható. Magyarországon a nemzetközi kötelezettségvállalásainkkal összhangban a környezetvédelmi és vízügyi miniszter jogszabályban minősítheti bioszféra-rezervátummá a nemzeti parkot, a tájvédelmi körzetet, a természetvédelmi területet, vagy azok meghatározott részét, amennyiben az nemzetközileg kiemelkedő tudományos érdeket képvisel. A bioszféra-rezervátum magterülete a Törvény erejénél fogva fokozottan védett. B. Tudományos rezervátum A környezetvédelmi és vízügyi miniszter a nemzeti parkot, a tájvédelmi körzetet, a természetvédelmi területet, vagy annak meghatározott részét jogszabályban tudományos célokra kijelölheti. Cél: a természetes folyamatok megismerése, a természetvédelmi módszerek fejlesztésére irányuló kutatások zavartalan feltételeinek biztosítása. Ezeken a területeken a kutatási célokkal összefüggő kísérletek, beavatkozások is végezhetők. C. Erdőrezervátum Az erdőrezervátumok kijelölésének sajátos célja a természetes, vagy természetközeli állapotú erdei életközösségek megóvása, a természetes folyamatok szabad érvényesülésének biztosítása, az erdők természetes fejlődési folyamatainak megismerése. Magterületén semmiféle emberi tevékenység nem végezhető, a védőzónában pedig csak természetközeli erdőgazdálkodás. Magyarországon erdőrezervátumot a környezetvédelmi és vízügyi miniszter a földművelésügyi és vidékfejlesztési miniszter egyetértésével jogszabályban jelölhet ki. Az erdőrezervátum magterülete a Törvény erejénél fogva fokozottan védett. D. Európa Diplomában részesült területek Az Európai Tanács a kontinens védett természeti területei közül a legértékesebbeket, s egyúttal a megőrzésük érdekében folyó természetvédelmi tevékenység kiemelkedő színvonalát ismeri el a (természetvédelmi) Európa Diploma odaítélésével. E. Ramsari területek 1971-ben az iráni Ramsar városában megtartott konferencián jött létre a Ramsari egyezmény, melynek célja a legértékesebb nemzetközileg is jelentős vizes élőhelyek jegyzékbe foglalása és védelem alá helyezésükkel, megóvásukkal az itt élő vízimadarak életfeltételeinek biztosítása. Természetesen ezáltal nemcsak a vízimadarak, hanem az ott élő többi élőlény – rovarok, halak, hüllők, kétéltűek, emlősök, növényfajok – életfeltételei is biztosítottak, így ezekre a területekre a nagy fajgazdagság jellemző. F. Világörökség területek 1972-ben Párizsban jött létre az UNESCO (ENSZ Oktatási, Tudományos és Kulturális Szervezete) konferenciáján a Világ Kulturális és Természeti Örökségéről szóló Egyezmény, mely alapján a Világörökség listára olyan területeket vesznek fel, melyek természeti vagy kulturális értékei az egész földi élet, illetve civilizáció szempontjából kiemelkedő jelentőségűek, az emberiség közös kincsét képezik. Az értékek számbavételét, listába foglalását, a 229

helyreállítás és a megőrzés feltételeinek megteremtését az UNESCO Világörökség Bizottsága irányítja, koordinálja. A világörökség része csak olyan helyszín lehet, ami a szigorú kulturális és természeti kritériumoknak megfelel és csak abban az esetben, ha a jelelölő állam kötelezettséget vállal annak fenntartására. G. Natura 2000 területek A Natura 2000 az európai jelentőségű védett területek hálózata, amelyet a tagországoknak az Európai Közösség Madárvédelmi Irányelve (Birds Directive 79/409/EEC) és az Élőhely-védelmi Irányelve (92/43/EEC) alapján kell kijelölniük. A Natura 2000 olyan összefüggő ökológiai hálózat, amely közösségi jelentőségű természetes élőhely típusok, vadon élő állat- és növényfajok védelmén keresztül biztosítja a biológiai sokféleség megóvását és hozzájárul kedvező természetvédelmi helyzetük fenntartásához, illetve helyreállításához. A Kormány 276/2004. (X. 8.) Kormányrendelete a természet védelmét szabályozó egyes támogatásokra, valamint a kártalanításra vonatkozó részletes szabályokról A kormányrendelet a támogatás három formáját különbözteti meg: a
természetvédelmi,
helyreállítási
és a fejlesztési támogatást. A természetvédelmi területek kialakítása, hasznosítása, tulajdoni viszonyainak alakulása A természetvédelmi területek kialakításának rendje A természeti, illetve más védelemre érdemes földterület kiemelt oltalma a védetté nyilvánítással jön létre. Amennyiben a védetté nyilvánítandó terület országos jelentőségű, úgy a környezetvédelmi és vízügyi miniszter, míg helyi jelentőségű terület esetén a települési – Budapesten a fővárosi – önkormányzat rendeletben nyilvánít védetté. A védetté nyilvánítási jogszabály kötelező tartalmi kellékeit a Törvény pontosan meghatározza, melyek védett természeti területek esetében a következők:
A védetté nyilvánítás ténye és a természetvédelmi érték megnevezése;
A terület jellege és kiterjedése;
A védetté nyilvánítás indoka és természetvédelmi célja;
A földrészletek helyrajzi száma;
A törvényben meghatározott egyes korlátozások és tilalmak alóli esetleges felmentés;
A Törvényben nem szabályozott azon tevékenységek köre, melyek gyakorlása a természetvédelmi hatóság engedélyéhez, illetve hozzájárulásához kötött;
A természetvédelmi kezelési módok, korlátozások és tilalmak, valamint egyéb kötelezettségek;
Az Európai Közösségek jogi aktusaiban meghatározott védettségi kategóriába tartozás ténye. Védetté nyilvánításra bárki javaslatot tehet. A természetvédelmi területek hasznosításának szabályai A területhasznosítás szabályozásának célja:
A hasznosítás során a természeti területek és természeti értékek ne sérüljenek;
A megújulást biztosító természeti folyamatok működőképessége fennmaradjon;
A biológiai sokféleség megóvása. A védett természeti területeken az engedélyhez, szakhatósági hozzájáruláshoz kötött tevékenység gyakorlásának a lehetősége a jellemzőbb, az ex lege tiltott, vagy korlátozott tevékenységekhez képest. A fokozottan védett természeti területeken általában csak természetvédelmi kezelés végezhető. A Törvény tiltja a védett természeti terület állapotának és jellegének a természetvédelmi célokkal ellentétes megváltoztatását, részletesen meghatározza a védett természeti területen lévő erdőkre vonatkozó különleges szabályokat, a védett természeti terület használatával kapcsolatos kötelezettségeket, valamint a természetvédelmi hatóság engedélyéhez, szakhatósági hozzájárulásához kötött tevékenységek körét. A védett természeti területeken természetvédelmi érdekből elrendelt mező- és erdőgazdálkodási korlátozás, illetve tilalom esetén, vagy a termelésszerkezet jelentős megváltozásának előírása következtében a tulajdonos tényleges kárát meg kell téríteni. A 230

természeti kár megelőzése és megakadályozás érdekében jogszerűen előírt korlátozás, vagy tilalom azonban nem keletkeztet kártalanítási igényt. Az erdők hasznosítására vonatkozó fontosabb szabályok A védetté nyilvánított területeken lévő erdők elsődlegesen védelmi rendeltetésűek, éppen ezért az erdőgazdálkodás eljárásait minden esetben alá kell rendelni a természetvédelem céljainak. Az erdőkkel kapcsolatos ápolási, erdőnevelési munkák esetében irányadó, hogy azt hagyományosan, kézi eszközzel kell végezni és úgy, hogy az ökológiai hatásai korlátozására, mérsékelésére kell törekedni. Azokban az erdőkben, melyek nem állnak védelem alatt, a termelési és egyéb célok az elsődlegesek. Természetesen ezekre is vonatkoznak előírások, tekintettel arra, hogy többek között számos védett faj élőhelyéül szolgálnak. A fontosabb korlátozások:
Természeti területeken lévő, vagy védett területek közelében lévő erdőkben a természetvédelmi hatóság a vegyszerek használatát megtilthatja;
Meghatározott madarak fészke körüli 20 ha-os területrészen a költés és fiókanevelés időszakában tilos a zavarás (erdészeti tevékenység is);
Az ezekben az erdőkben található idős, nagyméretű, különleges alakú fákat óvni kell;
Az erdőtelepítést lehetőleg elsősorban őshonos fafajokkal, természetes elegyarányban, természetkímélő módon kell végezni;
Az erdőgazdálkodási munkák során figyelemmel kell lenni a visszamaradó fákra, talajra, az élővilág más elemeire, lehetőleg kerülni kell a károkozást;
Amennyiben az erdő területén valamilyen természeti érték található (pl. várrom), védelme érdekében 30-40 méteres körzetében az erdőképet folyamatosan fenn kell tartani. A mezőgazdasági tevékenység természetvédelmi szabályozása A védett természeti területekre vonatkozó korlátozások:
Kizárólag kíméletes talajművelés engedélyezhető;
Tarlóégetés tilos;
Védett természeti területeken történő növénytermesztés esetén a tájjellegű, hagyományos fajták megválasztására kell törekedni, aminek a kötelező alkalmazását a természetvédelmi hatóság elő is írhatja;
Gyepek esetében a természetvédelmi hatóság a gyeptípusnak megfelelő legeltetést, vagy kaszálást előírhatja;
Mezőgazdaságilag hasznosított területeken a talajok termőképességét biztosítani kell, amit számos előírás szabályoz;
Fokozottan védett területeken vegyszerek használata tilos, többi védett területen csak eseti engedéllyel kerülhet rá sor; Nádgazdálkodással kapcsolatos fontosabb korlátozások
Védett természeti területen csak a természetvédelmi hatóság engedélyével lehet nádgazdálkodást végezni;
Természeti területeken a természetes és a természetközlei állapotú vízfolyások és vizes élőhelyek partvonalától számított 50 méteren, tavak partájtól szuámított 100 méteren belül, valamint a hullámterekben új épületek, gazdálkodási létesítmények nem helyezhetők el;
Nádaratásra csak vegetációs időszakon kívül kerülhet sor, a nádas termőképességének és állmonyának károsodása nélkül;
Nádas felégetéssel történő megújítása csak szakhatósági engedéllyel végezhető;
Védett természeti területen a nádaratás csak egyedi esetben engedélyezhető; Állattenyésztéssel kapcsolatos fontosabb természetvédelmi korlátozások Az állattenyésztés természetvédelmi szabályozásának célja egyrészt az állattartás környezetkárosító hatásának csökkentése, kizárása, másrészt az ősi állatfajták, a tájjelegnek megfelelő állattartási módszereknek a támogatása. Ennek érdekében:
Természeti területen lévő állattartó telepeken csak környezetbarát technológiák alkalmazhatók; 231


Védett területeken általában alkalmazható a legeltetéses állattartás, amit a természetvédelmi hatóság elő is írhat;
Védett területeken – különösen nemzeti parkokban, tájvédelmi körzetekben – tájjellegű, vagy ősi magyar fajták tartására való törekvés;
Az állattartáshoz szüksége létesítmények építésére, lebontására vonatkozó előírások (pl. környezetvédelmi engedély, természetvédelmi hatósági hozzájárulás). A tulajdoni- és használati viszonyok alakulása a védett természeti területek esetében A védett természeti értékek és területek tulajdonjogával kapcsolatos kérdések rendezésének célja egyrészt, hogy ezek kezelése megfelelő legyen, másrészt ez nélkülözhetetlen a velük való gazdálkodás során. Míg a védett természeti értékek esetében főszabály, hogy azok állami tulajdonban állnak, addig a védett természeti területek magántulajdonban is állhatnak. Ez esetben az állam elővásárlási joga jelenti a garanciát.
A Törvény értelmében kizárólagos állami tulajdonban állnak a barlangok, melyek mindegyike forgalomképtelen. A barlangok kivételével a többi védett természeti terület korlátozottan forgalomképes.
Amennyiben az országos jelentőségű védett természeti terület nem az állam tulajdonában áll, tulajdonjogának változásakor minden más jogosultat megelőzően az államot elővásárlási jog illeti meg, melyet a nemzeti park igazgatóság gyakorol.
Helyi jelentőségű védett természeti terület esetén az államot – nevében a nemzeti park igazgatóságot követően a települési önkormányzatot illeti meg az elővásárlási jog.
Amennyiben a védett természeti terület az állam tulajdonában áll, főszabályként elidegeníteni azt nem lehet. Ez alól kivételt képez, ha a környezetvédelmi és vízgazdálkodási miniszter egyetértésével legalább azonos természetvédelmi értékű védett természeti területtel történő cserére kerül sor, vagy törvényben meghatározott egyéb esetben.
Védett természeti terület tulajdonjogát külföldi természetes és jogi személy nem szerezheti meg. A területre vonatkozó védelem általában a tulajdoni-, használati viszonyok korlátozásával jár együtt, mely korlátozások körét a Törvény részletesen felsorolja. A tulajdonos, vagyonkezelő, használó köteles tűrni, hogy:
A természetvédelmi hatóság a terület oltalma, tudományos megismerése, bemutatása érdekében végezze tevékenységét (pl. bemutatás, őrzés, állapot ellenőrzés stb.);
A természetvédelmi hatóság az ingatlant a terület oltalma, tudományos megismerése céljából időlegesen használja, arra használati jogot szerezzen, vagy a tulajdonjogot egyéb módon korlátozza.
Amennyiben a természetvédelmi hatóság fenti tevékenységével kárt okoz, úgy a tényleges kárt meg kell térítenie.
Az Alkotmánybíróság 964/B/1998. AB határozata szerint az Alkotmányban deklarált, az egészséges környezethez való alkotmányos jog tartalma, továbbá a természeti értékek megőrzéséhez és gyarapításához, a természetben okozott jóvátehetetlen és visszafordíthatatlan károk megelőzéséhez fűződő közérdek súlya kellő okot szolgáltat arra, hogy a jogalkotó a Ttv. rendelkezései szerint az érintett ingatlantulajdonosok tulajdonosi jogait korlátozza. A védetté nyilvánítás a közérdeket szolgálja és az Alkotmánybíróság álláspontja szerint az ingatlan tulajdonjogának korlátozása a természeti értékek védelmének megóvását elérni kívánó közérdekű célhoz képest nem jelent aránytalan korlátozást. A védett természeti területek ingatlan-nyilvántartásban történő megjelenése A védett természeti területek ingatlan-nyilvántartásban történő megjelenése nagyon fontos, mert a Törvény, valamint külön jogszabályok ezekre a területekre vonatkozóan speciális rendelkezéseket tartalmaznak, így ezeknek a területeknek a természetvédelmi szempontú jogi státusa mindenki számára ismert kell, hogy legyen. A védett természeti területek megőrzésének egyik elengedhetetlen feltétele, hogy a jogi jelleg az ingatlan-nyilvántartásba bejegyzésre kerüljön. Az ingatlan-nyilvántartás alapelvei közül a nyilvánosság elve biztosítja azt, hogy az ingatlanra feljegyzett jogi jelleg mindenki számára megismerhető legyen, ugyanis az ingatlan-nyilvántartási tulajdoni lap tartalma korlátozás nélkül megismerhető, sőt arról bárki feljegyzést készíthet, vagy hiteles másolatot kérhet. Ez a korlátlan nyilvánosság 232

azonban csak a tulajdoni lap tartalmára vonatkozik, a bejegyzés, feljegyzés alapjául szolgáló okiratok, hatósági határozatok megtekintése már szigorú feltételekhez kötött.
Az ingatlan-nyilvántartásba az ingatlan jogi jellegeként a tulajdoni lapon a terület védetté, vagy fokozottan védetté nyilvánításának ténye jegyezhető fel. Más jog bejegyzését, vagy tény feljegyzését az Inytv. 2. §ának (2) bekezdése értelmében csak törvény rendelheti el.
A Törvény azt is kimondja, hogy amennyiben a terület védettsége, vagy fokozottan védettsége feloldásra kerül, úgy a védettség tényét az ingatlan-nyilvántartásból töröltetni kell.
Az ingatlan jogi jellege – így a védetté nyilvánítás ténye is – az informatív hatályú tények csoportjába tartozik, azaz az ingatlan-nyilvántartásba történő feljegyzés elmaradása az egyébként ahhoz fűződő joghatást nem érinti, tehát az adott terület a jogi jelleg feltüntetése nélkül is védett lesz. A védettséghez kapcsolódó tulajdoni korlátozások nem az ingatlan-nyilvántartási bejegyzéssel, hanem a jogszabály erejénél fogva keletkeznek, tehát maga az ingatlan-nyilvántartási bejegyzés nem konstitutív hatályú.

1996. évi LIII. törvény a természet védelméről – annak, aki jobban szereti a törvényeket! A törvény célja 1. § E törvény célja: a) a természeti értékek és területek, tájak, valamint azok természeti rendszereinek, biológiai sokféleségének általános védelme, megismerésének és fenntartható használatának elősegítése, továbbá a társadalom egészséges, esztétikus természet iránti igényének kielégítése; b) a természetvédelem hagyományainak megóvása, eredményeinek továbbfejlesztése, a természeti értékek és területek kiemelt oltalma, megőrzése, fenntartása és fejlesztése. 2. § (1) E törvény rendelkezéseit alkalmazni kell: a) a természeti értékek és területek állapotának értékelése, megóvása, fenntartása, helyreállítása, fejlesztése, b) a magyar részről elfogadott nemzetközi szerződésekkel összhangban, az élővilág és élőhelyei, a biológiai sokféleség, a természeti rendszerek, természeti erőforrások védelmezése és működőképességük fenntartása, c) az állam, a természetes és jogi személyek, valamint más szervezetek természet védelmével kapcsolatos jogainak és kötelezettségeinek meghatározása, d) a természet védelméhez fűződő érdekek érvényesítése, különösen a gazdasági, pénzügyi, oktatásügyi politika és szabályozórendszer kialakítása, e) a természet védelmével kapcsolatos nyilvántartási, megelőzési, tervezési, szabályozási, hatósági, valamint természetvédelmi kezelési tevékenységek, f) a természet védelmével kapcsolatos kutatási, bemutatási, oktatási, nevelési, ismeretterjesztési és tudományos tevékenység szakmai irányítása és támogatása,g) a természet védelme felelősségi rendszerének meghatározása, h) a természet védelme intézményrendszerének kialakítása, fejlesztése során. A törvény hatálya 3. § (1) A törvény hatálya kiterjed valamennyi
természeti értékre és területre,
tájra,
továbbá a velük kapcsolatos minden tevékenységre,
valamint a nemzetközi egyezményekből és együttműködésből fakadó természetvédelmi feladatokra, kivéve, ha nemzetközi egyezmény másként rendelkezik. Alapfogalmak 4. § E törvény alkalmazásában:

233

a) természeti érték: a természeti erőforrás [Kt. 4. § c) pont], az élővilág és a fennmaradásához szükséges élettelen környezete, valamint más - e törvényben meghatározott -, természeti erőforrásnak nem minősülő környezeti elem [Kt. 4. § a) pont], beleértve a védett természeti értéket is; b) természeti terület: valamennyi olyan földterület, melyet elsősorban természetközeli állapotok jellemeznek; c) természetes állapot: az az élőhely, táj, életközösség, melynek keletkezésében az ember egyáltalán nem, vagy helyreállításuk kivételével - alig meghatározó módon játszott szerepet, ezért a benne végbemenő folyamatokat többségében az önszabályozás jellemzi; d) természetközeli állapot: az az élőhely, táj, életközösség, amelynek kialakulására az ember csekély mértékben hatott (természeteshez hasonlító körülményeket teremtve), de a benne lejátszódó folyamatokat többségükben az önszabályozás jellemzi, de közvetlen emberi beavatkozás nélkül is fennmaradnak; g) védett természeti terület: e törvény vagy más jogszabály által védetté vagy fokozottan védetté nyilvánított (kiemelt természetvédelmi oltalomban részesülő) földterület; h) Natura 2000 terület (európai közösségi jelentőségű természetvédelmi rendeltetésű terület): külön jogszabályban meghatározott különleges madárvédelmi terület, különleges természetmegőrzési, valamint kiemelt jelentőségű természetmegőrzési területnek kijelölt terület, illetve az Európai Unió által jóváhagyott különleges természetmegőrzési, valamint kiemelt jelentőségű természetmegőrzési terület; Alapelvek 5. § (1) Minden természetes és jogi személy, valamint más szervezet kötelessége a természeti értékek és területek védelme. Ennek érdekében a tőlük elvárható mértékben kötelesek közreműködni a veszélyhelyzetek és károsodások megelőzésében, a károk enyhítésében, következményeik megszüntetésében, a károsodás előtti állapot helyreállításában. (2) A természeti értékek és területek csak olyan mértékben igénybe vehetők, hasznosíthatók, hogy a működésük szempontjából alapvető természeti rendszerek és azok folyamatainak működőképessége fennmaradjon, továbbá a biológiai sokféleség fenntartható legyen. (3) A természet védelméhez fűződő érdekeket a nemzetgazdasági tervezés, szabályozás, továbbá a gazdasági, területés településfejlesztési, illetőleg rendezési döntések, valamint a hatósági intézkedések során figyelembe kell venni. (4) Magyarország a természet védelme érdekében együttműködik más államokkal és nemzetközi szervezetekkel, illetve nemzetközi természetvédelmi szerződések részesévé válik. Magyarország nemzetközi egyezmény hiányában is figyelembe veszi más államoknak a természet védelméhez fűződő érdekeit. Természeti területek körének meghatározása 15. § (1) Természeti területnek minősül, ha a 4. § d) pontjában meghatározott feltételeknek megfelel:
az erdő, gyep, nádas, művelési ágú termőföld
a művelés alól kivettként nyilvántartott földterület, ha nem építmény elhelyezésére szolgál, vagy ha e törvény hatálybalépésekor, jogerősen jóváhagyott bányászati műszaki üzemi terv alapján nem áll bányaművelés alatt;
a mező- és erdőgazdasági hasznosításra alkalmatlan földterület. (2) Az (1) bekezdés hatálya alá tartozó természeti területek jegyzékét a miniszter az agrárpolitikáért felelős miniszterrel együtt közzéteszi. (3) A (2) bekezdés szerint közzétett természeti terület kijelölésének tényét az ingatlan-nyilvántartásba fel kell jegyezni, a kijelölés feloldását követően a feljegyzést törölni kell. A feljegyzést, illetve annak törlését a természetvédelmi hatóság hivatalból kezdeményezi. A védett természeti területek 28. § (1) A védett természeti terület a védelem kiterjedtségének, céljának, hazai és nemzetközi jelentőségének megfelelően lehet:
nemzeti park, 234


tájvédelmi körzet,
természetvédelmi terület,
természeti emlék. (2) Nemzeti park az • ország jellegzetes, • természeti adottságaiban lényegesen meg nem változtatott, • olyan nagyobb kiterjedésű területe, • melynek elsődleges rendeltetése a különleges jelentőségű, természetes növény- és állattani, földtani, víztani, tájképi és kultúrtörténeti értékek védelme, • a biológiai sokféleség és természeti rendszerek zavartalan működésének fenntartása, • az oktatás, a tudományos kutatás és a felüdülés elősegítése. (3) Tájvédelmi körzet • az ország jellegzetes természeti, tájképi adottságokban gazdag nagyobb, • általában összefüggő területe, tájrészlete, • ahol az ember és természet kölcsönhatása esztétikai, kulturális és természeti szempontból jól megkülönböztethető jelleget alakított ki, • és elsődleges rendeltetése a tájképi és a természeti értékek megőrzése. (4) Természetvédelmi terület • az ország jellegzetes és különleges természeti értékekben gazdag, • kisebb összefüggő területe, • amelynek elsődleges rendeltetése egy vagy több természeti érték, illetve ezek összefüggő rendszerének a védelme. • A 23. § (2) bekezdése alapján védett láp, szikes tó természetvédelmi területnek minősül. (5) Természeti emlék • valamely különlegesen jelentős egyedi természeti érték, • képződmény • és annak védelmét szolgáló terület. • A 23. § (2) bekezdése alapján védett forrás, víznyelő, kunhalom, földvár természeti emléknek minősül. (6) Nemzeti park, tájvédelmi körzet létesítésére kizárólag a miniszter jogosult. (7) Valamennyi nemzeti park területét - a nemzetközi előírásokkal összhangban a miniszter által meghatározott elvek szerint - természeti, kezelt és bemutató övezeti kategóriákba kell besorolni. 29. § (1) Nemzeti parkot, tájvédelmi körzetet, természetvédelmi területet, vagy azok meghatározott részét - ha az nemzetközileg kiemelkedő tudományos értéket képvisel - a miniszter nemzetközi kötelezettségvállalásainkkal összhangban bioszféra-rezervátummá minősíthet. (2) A bioszféra-rezervátumon belül a kiemelkedő természetvédelmi érték közvetlen megóvására magterületet kell kijelölni. (3) A természetes vagy természetközeli állapotú erdei életközösség megóvását, a természetes folyamatok szabad érvényesülését, továbbá a kutatások folytatását szolgáló erdőterületeket a miniszter - a 28. § (1) bekezdése szerinti védett természeti területi kategóriába sorolva - erdőrezervátummá nyilvánítja. Az erdőrezervátum magterületét a (2) bekezdésben foglaltak szerint kell kijelölni. (4) E törvény erejénél fogva fokozottan védett • a nemzeti park természeti övezete, • a bioszféra-rezervátum magterülete, • továbbá az erdőrezervátum magterülete. 29/A. § Természeti terület, védett természeti terület, valamint ezen területek meghatározott része tekintetében a miniszter - ha annak nemzetközi gyakorlatban kialakult és elfogadott feltételei fennállnak - a natúrpark elnevezés használatához hozzájárulhat.

235

Védőövezet 30. § (1) Védett természeti területet - szükség esetén - védőövezettel kell ellátni. A védőövezet kiterjedéséről - a 24. § (3) bekezdésének b) pontja figyelembevételével - a védettséget kimondó jogszabályban kell rendelkezni. (3) A védőövezet rendeltetése, hogy megakadályozza vagy mérsékelje azoknak a tevékenységeknek a hatását, amelyek a védett természeti terület állapotát vagy rendeltetését kedvezőtlenül befolyásolnák. Védett természeti területre vonatkozó szabályok 31. § Tilos a védett természeti terület állapotát (állagát) és jellegét a természetvédelmi célokkal ellentétesen megváltoztatni. 32. § (1) A védett természeti területen lévő erdő elsődlegesen védelmi rendeltetésű. (2) Az e törvény hatálybalépése után védett természeti területté nyilvánított erdők esetében a már meglévő üzemterv érintett részét a védetté nyilvánítást követően az erdészeti hatóság haladéktalanul felülvizsgálja és szükség szerint módosítja. (3) E törvény hatálybalépése előtt védett természeti területté nyilvánított erdők üzemterveit - ha azokat a védetté nyilvánítás előtt hagyták jóvá - az erdészeti hatóság a törvény hatálybalépésétől számított 1 éven belül felülvizsgálja és szükség szerint módosítja. 33. § (1) Fokozottan védett természeti területen lévő erdőben erdőgazdálkodási beavatkozás csak a természetvédelmi kezelés részeként, a kezelési tervben [36. § (3) bekezdés] foglaltakkal összhangban végezhető. (2) Védett természeti területen lévő erdőben kerülni kell a • teljes talaj-előkészítést • és a vágásterületen az égetést. (3) Védett természeti területen lévő erdőben, a kezelési tervben foglaltakkal összhangban • erdőnevelést a természetes erdőtársulások fajösszetételét és állományszerkezetét megközelítő, természetkímélő módszerek alkalmazásával, • erdőfelújítást a termőhelynek megfelelő őshonos fajokkal és - az (5) bekezdés a) pontja kivételével természetes felújítási (fokozatos felújító vágás, szálalás, szálaló vágás) módszerekkel kell végezni. • Védett természeti területen erdőtelepítés kizárólag őshonos fafajokkal, természetkímélő módon és a termőhely típusra jellemző elegyarányoknak megfelelően végezhető. (4) Védett természeti területen lévő erdőben a fakitermelést vegetációs időszak alatt csak, természetvédelmi kezelési, növény-egészségügyi, erdővédelmi okból vagy havária helyzetben, a természetvédelmi hatóság engedélyével lehet végezni. (5) Védett természeti területen lévő erdőben • tarvágás csak nem őshonos fafajokból álló, vagy természetes felújulásra nem képes állományokban összefüggően legfeljebb 3 hektár kiterjedésben – engedélyezhető • a fokozatos felújítást követő végvágás összefüggő kiterjedése az 5 hektárt nem haladhatja meg, • a végvágással, illetve tarvágással érintett erdőterülethez kapcsolódó állományrészekben további végvágásra, illetve tarvágásra csak akkor kerülhet sor, ha a korábban véghasznált területen az erdőfelújítás befejeződött. 34. § (1) A miniszter kezdeményezésére - a természet védelméhez fűződő érdekből - külön törvény szerinti különleges rendeltetésű vadászterületté nyilvánítható az a vadászterület, vagy annak az a része, ahol • fokozottan védett természeti terület, • nemzeti park, • bioszféra-rezervátum vagy • erdőrezervátum, • nemzetközi természetvédelmi egyezmény hatálya alá tartozó terület található. (3) A természet védelméhez fűződő közérdekből különleges rendeltetésű vadászterületté nyilvánított területeken a vad állományszabályozását, a vadászatot a természetvédelmi hatóság kezdeményezésére, illetve az általa 236

meghatározott természetvédelmi feltételekkel a vadászati hatóság határozata alapján a vadászatra jogosult köteles elvégezni. (4) Ha a védett természeti érték megóvása más módon nem érhető el, a természetvédelmi hatóság kezdeményezésére a vadászati hatóság állományszabályozást rendel el. 35. § (1) Védett természeti területen a 7. § (2) bekezdésében foglaltakon túl • tilos olyan épületet, építményt, nyomvonalas létesítményt, berendezést létesíteni vagy üzembe helyezni, amely annak jellegét és állapotát veszélyezteti, károsítja, vagy ott a tájképi egységet megbontja; • gondoskodni kell a vadon élő szervezetek, életközösségeik, a biológiai sokféleség fennmaradásához szükséges természeti feltételek, így többek között a talajviszonyok, vízháztartás megőrzéséről; • a terület vagy annak meghatározott része felett a természetvédelmi hatóság kezdeményezésére repülés számára tiltott vagy korlátozott légteret kell kijelölni; • a helyhez kötött kültéri mesterséges megvilágítást külterületen, illetve beépítésre nem szánt területen - a közcélú közlekedési létesítmények biztonságos üzemeltetéséhez szükséges megvilágítástól eltekintve - úgy kell kialakítani, hogy a védett vagy a közösségi jelentőségű állatfajokat ne zavarja, veszélyeztesse, károsítsa. (2) Az (1) bekezdésben meghatározott kötelezettségek teljesítésére a természetvédelmi hatóság, vagy megkeresésére az arra hatáskörrel rendelkező hatóság kötelezi az érdekelteket és meghatározza a kötelezettség teljesítésének módját, így különösen a tevékenység abbahagyását, az eredeti állapot helyreállítását, valamint határidejét. 36. § (1) A természetvédelmi kezelési módokat, korlátozásokat és tilalmakat, továbbá az egyéb kötelezettségeket (természetvédelmi kezelési terv) országos jelentőségű védett természeti területre vonatkozóan a miniszter, helyi jelentőségű védett természeti területre vonatkozóan a települési - Budapesten a fővárosi - önkormányzat rendeletben állapítja meg. (2) Természetvédelmi kezelésnek minősül a védett természeti érték, terület felmérését és nyilvántartását, megóvását, őrzését, fenntartását, bemutatását, valamint helyreállítását célzó valamennyi tevékenység. (3) Valamennyi védett természeti területre - az ott tevékenységet folytatókra kötelező erejű - természetvédelmi kezelési tervet kell készíteni. A természetvédelmi kezelési tervet 10 évenként felül kell vizsgálni. (4) A természetvédelmi kezelési tervek készítésére, tartalmára, jóváhagyására, a terv készítésére kötelezettre vonatkozó szabályokat a miniszter rendeletben állapítja meg. 38. § (1) Védett természeti területen a természetvédelmi hatóság engedélye szükséges különösen: a) kutatás, gyűjtés, kísérlet végzéséhez, kivéve, ha a kutatást országos jelentőségű védett természeti területen az igazgatóság végzi; b) a gyep feltöréséhez, felújításához, felülvetéséhez, öntözéséhez, legeltetéshez, kaszáláshoz; c) a terület helyreállításához, jellegének, használatának megváltoztatásához; d) termőföldnek nem minősülő földterület rendeltetésének, termőföld művelési ágának a megváltoztatásához; e) az erdőről és az erdő védelméről szóló törvény hatálya alá nem tartozó fa, facsoport, fasor, fás legelőn lévő fa kivágásához, telepítéséhez; f) nád és más vízinövényzet égetéséhez, irtásához, aratásához, gyep- és parlagterület, tarló és szalma égetéséhez, valamint - a kijelölt és kiépített tűzrakóhely kivételével - erdőterületen tűz gyújtásához; g) növényvédő szerek, bioregulátorok és egyéb irtószerek, valamint a talaj termékenységét befolyásoló vegyi anyagok felhasználásához; h) horgászathoz; i) közösségi és tömegsportesemények rendezéséhez, sportversenyhez, technikai jellegű sporttevékenység folytatásához; j) járművel történő közlekedéshez, az arra kijelölt utak, az engedélyezett tevékenységek végzéséhez szükséges munkagépek, valamint a feladatukat ellátó - külön jogszabályokban erre feljogosított - személyek járművei kivételével. 39. § (1) Védett természeti területre közvetlen kihatással lévő vagy azt közvetlenül érintő más hatósági eljárás során a természetvédelmi hatóság - kivéve, ha a tevékenység környezeti hatásvizsgálat- vagy egységes környezethasználati engedélyköteles - szakhatóságként működik közre: a) földrészlet megosztása, alakjának, terjedelmének megváltoztatása; b) telekalakítás, építés, létesítés és használatbavétel; 237

c) nyomvonalas létesítmény és földmű építése; d) ipari, mezőgazdasági, szolgáltatási tevékenység végzéséhez szükséges telep létesítésének engedélyezése során; e) külön jogszabályban meghatározott esetben az erdészeti, vadászati, halászati hatósági eljárásokban; f) bányatelek megállapításának, módosításának, az ásványi nyersanyag feltárására, kitermelésére, valamint a meddőhányó hasznosítására, a kitermelés szünetelésére, a bánya bezárására vonatkozó műszak üzemi tervek és a tájrendezési terv jóváhagyásának, továbbá a bányászati létesítmények építésének és üzembe helyezésének engedélyezésekor; g) termőföld más célú hasznosításának; h) külön jogszabályban meghatározott veszélyes anyag átszállításának, tárolásának engedélyezésekor. (2) 40. § (1) Fokozottan védett természeti területre történő belépéshez - a jelzett turistautak és tanösvények kivételével - a természetvédelmi hatóságnak az igazgatóság szakértői véleményének figyelembevételével kiadott engedélye szükséges. A külön jogszabályok alapján erre feljogosított személyek - feladatuk ellátásához szükséges mértékben - engedély nélkül beléphetnek. (2) Fokozottan védett természeti területen csak természetvédelmi kezelés, a 38. § (1) bekezdése alapján engedélyezett tevékenység, továbbá - a lehetőséghez képest - a természetvédelmi hatósággal egyeztetett közvetlen élet- és vagyonvédelmi beavatkozás végezhető. 41. § (1) A tulajdonos, vagyonkezelő, használó köteles tűrni a természetvédelmi hatóságnak, az igazgatóságnak, illetve a természetvédelmi kezelést ellátó szervnek a védett természeti érték, terület, valamint egyedi tájérték oltalma, tudományos megismerése, bemutatása érdekében végzett tevékenységét, így különösen a természetvédelmi érték vagy egyedi tájérték megközelítését, bemutatását, őrzését, állapotának ellenőrzését, és a hatósági tájékoztató, valamint eligazító táblák elhelyezését. (2) A tulajdonos, vagyonkezelő, használó köteles tűrni, hogy a természetvédelmi hatóság, az igazgatóság, illetve a természetvédelmi kezelést ellátó szerv a természeti érték oltalma, tudományos megismerése érdekében ingatlanát időlegesen használja, arra használati jogot szerezzen, vagy tulajdonjogát egyébként korlátozza. (3) Az (1)-(2) bekezdésekben meghatározott tevékenységekkel okozott tényleges kárt meg kell téríteni. Az Európai Közösségek jogi aktusaiban meghatározott védettségi kategóriába tartozó területek kijelölése 41/A. § (1) A Natura 2000 területeket a Kormány jelöli ki és teszi közzé, valamint határozza meg az e területekre vonatkozó szabályokat. A Natura 2000 területeken lévő földrészleteket a miniszter hirdeti ki. (2) Az (1) bekezdésben meghatározott kijelölés tényét az ingatlan-nyilvántartásba fel kell jegyezni, a kijelölés feloldását követően a feljegyzést törölni kell. A feljegyzést, illetve annak törlését a természetvédelmi hatóság hivatalból kezdeményezi. Védett növény- és állatfajok, társulások 42. § (1) Tilos a védett növényfajok egyedeinek veszélyeztetése, engedély nélküli elpusztítása, károsítása, élőhelyeinek veszélyeztetése, károsítása. (2) Gondoskodni kell a védett növény- és állatfajok, társulások fennmaradásához szükséges természeti feltételek, így többek között a talajviszonyok, vízháztartás megőrzéséről. 43. § (1) Tilos a védett állatfajok egyedének zavarása, károsítása, kínzása, elpusztítása, szaporodásának és más élettevékenységének veszélyeztetése, lakó-, élő-, táplálkozó-, költő-, pihenő- vagy búvóhelyeinek lerombolása, károsítása. Tulajdonjogi rendelkezések – EZ FONTOS! 68. § (1) Kizárólagos állami tulajdonban áll és forgalomképtelen valamennyi barlang. (2) A védett növény- és állatfaj egyede, továbbá a védett ásványi képződmény állami tulajdonban áll. 238

(3) A 42-44. §-okban, valamint a 74. § (2) bekezdésében meghatározott engedélyekben rendelkezni kell a védett növény- és állatfaj vagy a védett ásványi képződmény tulajdonjogáról. (4) Az e törvény hatálybalépése előtt jogszerűen létesített gyűjteményekben, így különösen kertekben, parkokban, állatkertekben található, védett növény- és állatfajok egyedei, védett ásványi képződmények tulajdonjogára a korábbi rendelkezések az irányadóak. (5) A barlang kivételével a védett természeti értékek és területek KORLÁTOZOTTAN FORGALOMKÉPESEK. (6) Védett természeti érték és terület tulajdonjogának változásakor az ÁLLAMOT ELŐVÁSÁRLÁSI JOG ILLETI MEG, amelyet az igazgatóság - más jogosultakat megelőzően - jogosult gyakorolni. Helyi jelentőségű védett természeti terület esetében - sorrendben az igazgatóságot követően - a települési önkormányzatot is megilleti az elővásárlási jog. (7) A (6) bekezdésben meghatározott elővásárlási jog gyakorlásával kapcsolatos polgári jogi ügyekben a Magyar Államot az igazgatóság képviseli. (8) Állami tulajdonban álló • védett természeti terület elidegenítése - a miniszter egyetértésével, legalább azonos természetvédelmi értékű védett természeti területtel történő csere, vagy törvényben meghatározott más eset kivételével - nem lehetséges, • védett természeti érték elidegenítésére, a (3) bekezdésben meghatározottakon kívül, kizárólag akkor kerülhet sor, ha az természetvédelmi célokat vagy közérdeket szolgál, és az elidegenítéssel a miniszter egyetértett. (9) Barlang vagyonkezelői joga e törvény alapján az igazgatóságot illeti meg. Kártalanítási igényt nem keletkeztet: • védett természeti területen a természeti kár megelőzése és megakadályozása érdekében jogszerűen előírt korlátozás vagy tilalom; • amennyiben a kár bekövetkeztét, illetve az (1) bekezdésben és (4) bekezdés első fordulatában meghatározott hatósági határozat meghozatalát a tulajdonos vagy a jogszerű használó jogellenes magatartása eredményezte; • amennyiben a kár más forrásból megtérült; • a tulajdonos vagy a jogszerű használó (1), (3) és (4) bekezdésben meghatározott korlátozásból, tilalomból, valamint kötelezettség előírásából származó többletköltségei az általa igénybe vett támogatásokból megtérülnek. (5) A kártalanítási igény jogalapjáról és mértékéről a természetvédelmi hatóság dönt, amely ellen nincs helye fellebbezésnek. Biztosíték és biztosítás 73. § (1) Aki a természeti érték állagára, állapotára veszélyt jelentő tevékenységet folytat, illetve védett természeti területen, valamint európai közösségi jelentőségű természetvédelmi rendeltetésű területen veszélyes anyagot használ, külön kormányrendeletben meghatározott biztosíték adására köteles, továbbá a tevékenységével okozható előre nem látható természeti károk felszámolása finanszírozásának biztosítása érdekében - külön jogszabályban meghatározott feltételek esetén - környezetvédelmi biztosítás kötésére kötelezhető.

239

44, A védetté nyilvánítási eljárás rendje, annak típusai 1996. évi LIII. törvény a természet védelméről Védetté nyilvánítási eljárás 22. § Kiemelt oltalmuk biztosítása érdekében védetté kell nyilvánítani • a tudományos, • kulturális, • esztétikai, • oktatási, • gazdasági • és más közérdekből, • valamint a biológiai sokféleség megőrzése céljából arra érdemes o vadon élő szervezeteket, életközösségeiket, továbbá termő-, tartózkodó-, élőhelyeiket; o régi hazai háziállat- és növényfajokat, fajtákat, változatokat; o természetes, természetközeli tájakat, tájrészleteket; o növénytelepítéseket, így különösen parkokat, arborétumokat, történelmi vagy botanikus kerteket és egyes növényeket, növénycsoportokat; o élőállat gyűjteményeket, o földtani képződményeket és alapszelvényeket, ásványokat, ásványtársulásokat, ősmaradványokat; o védett ásványok, ősmaradványok jelentős lelőhelyeit; o felszíni, felszínalaktani képződményt és barlangok felszínét; o álló- és folyóvizeket, így különösen tavat, patakot, mocsarat; o tipikus és ritka talajszelvényeket; o természethez kötődő kultúrtörténeti emlékeket. 23. § (1) Természeti érték és terület kiemelt oltalma a védetté nyilvánítással jön létre. (2) E törvény erejénél fogva védelem alatt áll valamennyi • • • • • • • •

forrás, láp, barlang, víznyelő, szikes tó, kunhalom, földvár. Az e bekezdés alapján védett természeti területek országos jelentőségűnek [24. § (1) bekezdés] minősülnek.

(3) A (2) bekezdés alkalmazásában: • a barlang a földkérget alkotó kőzetben kialakult olyan természetes üreg, melynek hossztengelye meghaladja a két métert és - jelenlegi vagy természetes kitöltésének eltávolítása utáni - mérete egy ember számára lehetővé teszi a behatolást; • a forrás a felszín alatti víz természetes felszínre bukkanása, ha a vízhozama tartósan meghaladja az 5 liter/percet, akkor is, ha időszakosan elapad; • a víznyelő az állandó vagy időszakos felszíni vízfolyás karsztba történő elnyelődési helye; • a láp olyan földterület, amely tartósan vagy időszakosan víz hatásának kitett, illetőleg amelynek talaja időszakosan vízzel telített, és • a szikes tó olyan természetes vagy természetközeli vizes élőhely, amelynek medrét tartósan vagy időszakosan legalább 600 mg/liter nátrium kation dominanciájú oldott ásványi anyag tartalmú felszíni víz borítja, illetve a területén sziki életközösségek találhatók; 240

•

a kunhalom olyan kultúrtörténeti, kulturális örökségi, tájképi, illetve élővilág védelmi szempontból jelentős domború földmű, amely kimagasodó jellegével meghatározó eleme lehet a tájnak; • a földvár olyan védelmi céllal létesített vonalas vagy zárt alakzatú földmű, amely azonosíthatóan fennmaradt domborzati elemként történeti, kulturális örökségi, felszínalaktani, illetve tájképi értéket képvisel. (5) Ha védett természeti érték, terület védelme csak különleges intézkedésekkel biztosítható, a természeti értéket, területet vagy annak egy részét fokozottan védetté kell nyilvánítani. 24. § (1) Természeti területet [15. § (1) bekezdés] és más - e törvény 22. §-a alapján - védelemre érdemes földterületet • országos jelentőségű terület esetén a miniszter • helyi jelentőségű terület esetén rendeletben a települési - Budapesten a fővárosi – önkormányzat nyilvánít védetté. Döntés formái:  törvény  miniszteri rendelet  önkormányzati rendelet (2) A miniszter nyilvánítja védetté, illetve fokozottan védetté a természeti értéket, továbbá fokozottan védetté a területet. A miniszter határozza meg az európai közösségi jogi aktusokban meghatározott védettségi kategóriába, illetve nemzetközi egyezmény hatálya alá tartozó növény- és állatfajok közül azokat, amelyek kiemelt oltalma szükséges, és az e fajokra vonatkozó részletes szabályokat. A miniszter a védett élő szervezet meghatározott fejlődési szakaszának, alakjának, állapotának vagy származékának kiemelt természeti oltalmát feloldhatja, ha annak fenntartását természetvédelmi szempontok nem indokolják. (3) A védetté nyilvánítást kimondó jogszabály tartalmazza • a védetté nyilvánítás tényét, • a természetvédelmi értékek megnevezését, • terület esetében annak jellegét, kiterjedését, • a védetté nyilvánítás indokát, • természetvédelmi célját, • a földrészletek helyrajzi számait, • az e törvényben meghatározott egyes korlátozások és tilalmak alóli esetleges felmentést, • továbbá a természetvédelmi hatóság engedélyéhez, illetve hozzájárulásához kötött - a 21. §-ban és a 38-39. §-ban nem szabályozott - tevékenységek körét, lehetőség szerint a földrészlet határvonalának töréspont koordinátáit, valamint a 36. § (1) bekezdésének megfelelően megállapított rendelkezéseket (természetvédelmi kezelési terv), továbbá; • az Európai Közösségek jogi aktusaiban meghatározott védettségi kategóriába tartozás tényét. (4) Fel kell oldani a természeti érték vagy terület védettségét, fokozottan védettségét, ha annak fenntartását természetvédelmi szempontok a továbbiakban nem indokolják. A védettség feloldása során a védetté nyilvánításra vonatkozó rendelkezéseket megfelelően alkalmazni kell azzal, hogy a helyi védett természeti terület védettségének a feloldásához az igazgatóság véleményét be kell szerezni. 25. § (1) Védetté nyilvánításra bárki javaslatot tehet. (NEM KÉRELMET!!!) (2) Terület védetté nyilvánítását - helyi jelentőségű védett természeti terület kivételével - az igazgatóság készíti elő. Ha az előkészítés helyi jelentőségű védett természeti területté nyilvánításra irányul, a helyi védetté nyilvánítást előkészítő települési önkormányzati jegyzőnek, főjegyzőnek (a továbbiakban együtt: jegyző), a terület védetté nyilvánításának indokoltságát alátámasztó iratok megküldése mellett meg kell keresnie az igazgatóságot, hogy kívánja-e a terület országos jelentőségű védett természeti területté nyilvánítását. (3) A helyi védetté nyilvánítás esetén a települési önkormányzat jegyzője, a fővárosban a főjegyző a védetté nyilvánító, illetve a védettség feloldásáról rendelkező önkormányzati rendeletet - nyilvántartási célból - hivatalból megküldi az érintett területen működő igazgatóságnak. 241

(4) Az igazgatóság - a miniszter állásfoglalása alapján - a (2) bekezdés szerinti nyilatkozatát 60 napon belül megadja. Ha a terület országos jelentőségű védett természeti területté nyilvánítása indokolt, a védetté nyilvánítás előkészítését az igazgatóság folytatja le. (5) Természeti érték védetté, fokozottan védetté nyilvánítását a miniszter készíti elő. (6) A (2)-(4) bekezdésben szabályozott előkészítés során meg kell vizsgálni a védetté nyilvánítás indokoltságát, a védelem céljainak megvalósításához szükséges intézkedéseket és a védelemhez szükséges feltételek, pénzügyi eszközök biztosíthatóságát, valamint a védelem várható következményét. (7) A természeti terület védetté nyilvánításának előkészítése során az előkészítést végző - az érdekeltek álláspontjának megismerése érdekében - egyeztető megbeszélést és a szükséghez képest helyszíni szemlét tart, amelyre - a kitűzött időpont előtt legalább 15 nappal - meghívja az (1) bekezdésben említett javaslattevőt, valamennyi érdekelt hatóságot, továbbá mindazokat, akikre a védetté nyilvánításból jogok vagy kötelezettségek hárulnak, illetőleg akik jogos érdekét a védetté nyilvánítás közvetlenül érinti. Jelentős számú érdekelt esetén a meghívás történhet hirdetménynek a helyi önkormányzat hirdetőtábláján történő kifüggesztésével vagy más, helyben szokásos módon történő közhírré tétele útján is. (8) Az előkészítést végző az egyeztető tárgyalásról jegyzőkönyvet és összefoglalót készít, amelyet a védetté nyilvánításra vonatkozó javaslattal együtt előterjeszt a védetté nyilvánításra jogosulthoz. (9) Helyi jelentőségű védett természeti terület országos jelentőségűvé nyilvánítása esetén a (6)-(7) bekezdésben foglaltakat akkor kell alkalmazni, ha a védelmi előírások az e törvényben foglaltaknál, illetve korábbi önkormányzati rendeletben meghatározottaknál szigorúbb rendelkezéseket tartalmaznak. 26. § (2) Terület védetté, fokozottan védetté nyilvánításának tényét az ingatlan-nyilvántartásba fel kell jegyezni (INFORMATÍV HATÁLYÚ bejegyzés, nem érinti a jog hatályosulását), védettség feloldását követően a védettség tényét pedig törölni kell. A feljegyzést, illetve annak törlését a természetvédelmi hatóság hivatalból kezdeményezi. (3) A 23. § (2) bekezdésének hatálya alá tartozó védett természeti terület kiterjedését a természetvédelmi hatóság ingatlan-nyilvántartási feljegyzésre alkalmas módon, hatósági határozatban állapítja meg. (4) A természetvédelmi hatóság a (3) bekezdésben meghatározott határozatot az érintett ingatlan tulajdonosának és vagyonkezelőjének, valamint a feladat- és hatáskör szempontjából külön törvény alapján érintett hatóságnak, továbbá az igazgatóságnak kézbesíti. (5) Nem kell hatósági határozatban megállapítani a (3) bekezdésben meghatározott védett természeti terület kiterjedését abban az esetben, ha a terület természetvédelmi oltalma a 24. § (1) bekezdésében meghatározott külön jogszabály alapján is fennáll. 27. § (1) Ha valamely védelemre tervezett terület jelentős károsodásának veszélye áll fenn, a természetvédelmi hatóság - az érdekelt hatóságok véleményének kikérése mellett - a területet fellebbezésre tekintet nélkül végrehajtható határozattal, egy alkalommal ideiglenesen védetté nyilváníthatja. A határozatban előírhatja a terület kezelésével, a természeti értékek megóvásával kapcsolatos kötelezettségeket, továbbá a veszélyeztető tevékenység folytatását korlátozhatja, felfüggesztheti, illetve megtilthatja. (2) Az ideiglenes védettség a végleges védettséget kimondó jogszabály hatálybalépéséig, de legfeljebb 3 hónapig tartható fenn. Országos jelentőségű védelemre tervezett természeti terület esetén a miniszter - egy ízben - további 2 hónappal meghosszabbíthatja az (1) bekezdés alapján elrendelt ideiglenes védettséget, ha a védetté nyilvánításról szóló miniszteri rendelet kihirdetése folyamatban van. (3) Ha valamely terület időszakosan fokozottan védett élő szervezetek élőhelyéül szolgál, amelyek megóvása másként nem biztosítható, a természetvédelmi hatóság a területet, vagy annak egy részét meghatározott időre - de legfeljebb 3 hónapra az érdekelt hatóságok véleményének kikérése mellett -, fellebbezésre tekintet nélkül végrehajtható határozattal átmenetileg védetté nyilváníthatja. Védetté nyilvánítási eljárás összefoglalója a) törvény erejénél fogva (bizonyos természeti emlékek, értékek) o forrás o láp o barlang o víznyelő 242

o o o

szikes tó kunhalom földvár

b) eljárással: o országos, o helyi jelentőségű területek Közigazgatási határhoz igazodik • országos: o erre bárki tehet javaslatot (nem kérelem) o eljárás hivatalból indul, mindig o védetté nyilvánítás előkészítését az igazgatóság folytatja le o ezt követően: miniszteri rendelet (tény, indok, cél, tárgy, terület) o ingatlan-nyilvántartásba be kell jegyezni – informatív hatály •

helyi: o o o o o o o o

bárki tehet javaslatot (nem kérelem) eljárás hivatalból indul jegyző indítja, folytatja le és megkeresi az igazgatóságot, hogy kívánja-e a terület országos jelentőségű védett természeti területté nyilvánítását igazgatóság nyilatkozatát 60 napon belül megadja – miniszter állásfoglalása alapján ha nem indokolt  helyi önkormányzat rendeletet alkothat ingatlan-nyilvántartásba bejegyzik – informatív hatály A helyi védetté nyilvánító önkormányzati rendelet kihirdetését követő közvetlen feladatok:  védelem tényének INY-i feljegyeztetése – védettséget nem a nyilvántartásbeli feltüntetés keletkezteti  jegyző a védetté nyilvánító rendelet egy példányát tájékoztatásul megküldi a nemzeti park igazgatóságnak  védett természeti terület táblával való megjelölése

243

45, A természet védelmének eszközei tájvédelem, vadon élő élővilág védelme, védelem eszközei a természeti oltalom alatt álló területeken 1996. évi LIII. törvény a természet védelméről A természet védelmének eszközei: • Tájvédelem • A vadon élő élővilág általános védelme • Az élőhelyek általános védelme • A földtani természeti értékek általános védelme • Védett növény- és állatfajok, társulások definiálása • A barlangok védelme • Védett ásványi képződményekre vonatkozó szabályok • A természeti értékek és a természeti területek védelmével kapcsolatos eljárási szabályok Tájvédelem A TÁJ FOGALMA: (lényegében egy természeti és mesterséges elemekből álló tájértékkel bíró közeg) 6. § (1) A táj a • földfelszín térben lehatárolható, • jellegzetes felépítésű és sajátosságú része, • a rá jellemző természeti értékekkel és természeti rendszerekkel, • valamint az emberi kultúra jellegzetességeivel együtt, • ahol kölcsönhatásban találhatók a természeti erők és a mesterséges (ember által létrehozott) környezeti elemek. (2) A tájhasznosítás és a természeti értékek felhasználása során meg kell őrizni a tájak természetes és természetközeli állapotát, továbbá gondoskodni kell a tájak esztétikai adottságait és a jellegét meghatározó természeti értékek, természeti rendszerek és az egyedi tájértékek fennmaradásáról. (3) EGYEDI TÁJÉRTÉKNEK minősül az • adott tájra jellemző természeti érték, képződmény • és az emberi tevékenységgel létrehozott tájalkotó elem, amelynek természeti, történelmi, kultúrtörténeti, tudományos vagy esztétikai szempontból a társadalom számára jelentősége van. (4) Az egyedi tájértékek megállapítása és nyilvántartásba vétele a védett természeti területek természetvédelmi kezeléséért felelős szerv (a továbbiakban: igazgatóság) feladata. (5) A településrendezési terv tartalmazza a tervezési területen található egyedi tájértékek felsorolását. 7. § (1) A történelmileg kialakult természetkímélő hasznosítási módok figyelembevételével biztosítani kell a természeti terület használata és fejlesztése során a táj jellegének, esztétikai, természeti értékeinek, a tájakra jellemző természeti rendszereknek és egyedi tájértékeknek a megóvását. (2) A táj jellege, a természeti értékek, az egyedi tájértékek és esztétikai adottságok megóvása érdekében: o gondoskodni kell az épületek, építmények, nyomvonalas létesítmények, berendezések külterületi elhelyezése során azoknak a természeti értékek, a mesterséges környezet funkcionális és esztétikai összehangolásával történő tájba illesztéséről; o gondoskodni kell a használaton kívül helyezett épületek, építmények, nyomvonalas létesítmények, berendezések új funkciójának megállapításáról, illetve ennek hiányában megszüntetésükről, elbontásukról, az érintett területnek a táj jellegéhez igazodó rendezéséről; o a település-, a területrendezés és fejlesztés, különösen a területfelhasználás, a telekalakítás, az építés, a használat során kiemelt figyelmet kell fordítani a természeti értékek és rendszerek, a tájképi adottságok és az egyedi tájértékek megőrzésére; 244

művelési ág változtatás, más célú hasznosítás csak a táj jellegének, szerkezetének, a történelmileg kialakult természetkímélő használat által meghatározott adottságoknak és a természeti értékeknek a figyelembevételével lehetséges; o biztosítani kell, hogy a gazdálkodással összefüggő épületek, építmények, létesítmények és berendezések elhelyezése, mérete, formája, funkciója és száma alkalmazkodjon a táj jellegéhez o a táj jellegének megfelelően rendezni kell a felszíni tájsebeket; o autópályát, valamint a vadon élő állatfajok ismert vonuló útvonalait keresztező vonalas létesítményt úgy kell építeni, hogy a vadon élő állatfajok egyedeinek átjutása - megfelelő térközönként - biztosítva legyen o biztosítani kell a jellegzetes tájképi elemek fennmaradását. (3) Külterületi ingatlan, különösen természeti terület belterületté, illetve beépítésre szánt területté minősítésére akkor kerülhet sor, ha annak következtében a táj jellege, esztétikai és természeti értéke nem károsodik helyreállíthatatlanul. (5) Elektromosenergia-szállító légvezetékek létesítésekor, valamint középfeszültségű szabad légvezeték teljes szakaszhosszra kiterjedő felújításakor olyan műszaki megoldásokat kell alkalmazni, amelyek a vadon élő madarakat nem veszélyeztetik. o

A vadon élő élővilág általános védelme 8. § (1) A vadon élő szervezetek, továbbá ezek állományai, életközösségei megőrzését élőhelyük védelmével együtt kell biztosítani. • (2) Őshonosak mindazok a vadon élő szervezetek, amelyek az utolsó két évezred óta a Kárpát-medence természetföldrajzi régiójában - nem behurcolás vagy betelepítés eredményeként - élnek, illetve éltek. • (3) Behurcoltak vagy betelepítettek azok az élő szervezetek, amelyek az ember nem tudatos (behurcolás) vagy tudatos (betelepítés) tevékenysége folytán váltak a hazai élővilág részévé. • (4) Tájidegen fajok azok az élő szervezetek, melyek növény- és állatföldrajzi szempontból nem minősülnek őshonosnak, és megtelepedésük, alkalmazkodásuk esetén a hazai életközösségekben a természetes folyamatokat az őshonos fajok rovására károsan módosíthatják. • (5) Visszatelepülők azok az őshonos élő szervezetek, amelyek hazánk területéről eltűntek (kipusztultak), de természetes elterjedésük folytán ismét megjelennek hazánk természetes élővilágának részeként. (6) A vadon élő szervezetekre vonatkozó rendelkezések kiterjednek a faj minden egyedére, annak valamennyi fejlődési szakaszára, alakjára, állapotára, részére. 9. § (1) A vadon élő szervezetek igénybevételével és terhelésével járó gazdasági, gazdálkodási és kereskedelmi tevékenységet a természeti értékek és rendszerek működőképességét és a biológiai sokféleséget fenntartva kell végezni. (2) Tilos a vadon élő szervezetek gyűjtésének, pusztításának, vadon élő állatok befogásának, életük kioltásának olyan eszközét és módszerét használni, mely válogatás nélküli vagy tömeges pusztulásukkal, sérülésükkel, kínzásukkal jár. (3) Tilos a vadon élő szervezetek genetikai állományainak mesterséges úton történő megváltoztatása, az így keletkezett egyed terjesztése, életközösségek közötti szándékos áthurcolása. (4) Növény- és állatföldrajzi szempontból új élő szervezet betelepítése akkor engedélyezhető, ha megtelepedésük, alkalmazkodásuk esetén a hazai életközösségekben a természetes folyamatokat az őshonos fajok rovására nem módosítják károsan. (5) Az (1)-(3) bekezdésben meghatározott rendelkezések nem vonatkoznak az emberi egészség, a termesztett növények, valamint a tenyésztett állatok védelme érdekében végzett, az élő szervezetek állományának - külön jogszabályban meghatározott - szabályozására, valamint az élő szervezetekkel folytatott rendeltetésszerű gazdálkodásra. (6) A biológiai sokféleséget befolyásoló, genetikailag módosított szervezetek létrehozása, az azokkal folytatandó kísérletek, termesztésük, tenyésztésük, terjesztésük, az országból történő kivitelük és behozataluk - e törvény rendelkezéseivel összhangban - külön törvényben meghatározott feltételekkel és módon történhet. 245

10. § (1) Vadon élő szervezet egyedének az országba történő behozatala, átszállítása, kivitele, mesterséges körülmények közötti szaporítása, tartása, termesztésbe, tenyésztésbe vonása, keresztezése, természetbe kijuttatása, értékesítése a Kormány által meghatározott feltételekkel és módon történhet. 11. § (1) A vadgazdálkodás, vadászat, halgazdálkodás, halászat és horgászat során biztosítani kell a természet védelméhez fűződő érdekek érvényesülését, a fenntartható használatot, ami a vadon élő vadászható, halászható (horgászható) vad- és halfajok biológiai sokféleségre alapozott fenntartását jelenti. (2) A vadászható és halászható vad- és halfajok vadászata, halászata és horgászata csak olyan mértékű lehet, amely a faj természetes állományának sokféleségét, fennmaradását nem veszélyezteti. (3) A nem halászható (horgászható) fajokról, a halászati (horgászati) tilalmakról és fajok szerinti tilalmi időkről a halgazdálkodásért felelős miniszter a természetvédelemért felelős miniszter (a továbbiakban: miniszter) egyetértésével kiadott rendeletben rendelkezik. (4) A vadászható állatfajok (vad) körének meghatározására, vadászati idény és vadászati tilalom megállapítására a vad védelméről, a vadgazdálkodásról valamint a vadászatról szóló törvény rendelkezései az irányadóak. (5) Az Európai Közösségek jogi aktusaiban meghatározott védettségi kategóriába tartozó vadászható állatfajok egyedeinek kereskedelme, behozatala, kivitele, valamint az Európai Közösségek jogi aktusaiban természetből begyűjthetőként, befoghatóként, valamint hasznosíthatóként meghatározott fajok egyedeinek befogása, begyűjtése, valamint hasznosítása a miniszter által meghatározottak szerint történhet. 12. § (1) Ha valamely területen a vadászható vadfaj, illetve a halászható (horgászható) halfaj állománya a vadászat, illetve halászat (horgászat) vagy más tényező miatt veszélyeztetetté válik, a természetvédelmi hatóság kezdeményezheti a vadászati, illetőleg a halászati hatóságnál vadászati, illetve halászati (horgászati) korlátozás vagy tilalom elrendelését. (2) A vadászható vad- és a halászható (horgászható) halfaj túlszaporodása esetén, illetve a nem őshonos, nem meghonosodott, a hazai állatvilágtól idegen állomány felszámolása érdekében, a természetvédelmi hatóság a vadászati (halászati) hatóságnál az állomány szabályozását vagy felszámolását kezdeményezi. 13. § (1) Ha természeti területen gazdasági tevékenység, így különösen a vadgazdálkodási, vadászati, halászati, horgászati tevékenység gyakorlásának módja a természet védelméhez fűződő érdekeket súlyosan sérti vagy veszélyezteti, a természetvédelmi hatóság a tevékenység korlátozását, megtiltását kezdeményezi. (2) Vadászható állatfajnak nem nyilvánított, nem őshonos vadon élő állatfaj betelepítéséhez, továbbá vadon élő állatfaj visszatelepítéséhez a természetvédelmi hatóság engedélye szükséges. (3) A vadászati hatóság a természetvédelmi hatóság kezdeményezésére kötelezheti a vadászatra jogosultat a tájidegen vadon élő állatfajok állományának vadászati módszerekkel történő csökkentésére vagy felszámolására. (4) A (2) bekezdésben foglalt kivétellel a nem őshonos élő szervezetek betelepítéséhez vagy élő szervezet visszatelepítéséhez a természetvédelmi hatóság engedélye szükséges. 14. § Tilos a nem őshonos halfajok természetes vagy természetközeli vizekbe telepítése, továbbá halgazdasági célú halastavakból az ilyen halfajok más élővizekbe való juttatása. Az élőhelyek általános védelme 16. § (1) A mező-, erdő-, nád-, hal-, vadgazdálkodás (a továbbiakban: gazdálkodás) során biztosítani kell a fenntartható használatot, ami magában foglalja a tartamosságot, a természetkímélő módszerek alkalmazását és a biológiai sokféleség védelmét. (2) A gazdálkodást a talajfelszín, a felszíni és felszín alatti formakincs, a természetes élővilág maradandó károsodása, a védett élő szervezetek, életközösségek tömeges pusztulása, biológiai sokféleségük számottevő csökkenése nélkül kell végezni. (3) Erdő telepítése - ha a termőhelyi adottságok lehetővé teszik - elsősorban őshonos fafajokkal, természetes elegyarányban, természetkímélő módon történjék. (4) Gyepgazdálkodás elsősorban a gyeptípushoz igazodó legeltetéssel, kaszálással, valamint a vegyi anyagok mérsékelt, természetkímélő használatával történhet. 246

(5) A vízfolyások és tavak természetes és természetközeli állapotú partjait - a vizes élőhelyek védelme érdekében - meg kell őrizni. A vízépítési munkálatok során a természetkímélő megoldásokat kell előnyben részesíteni. 17. § (1) A 8. § (1) bekezdés rendelkezéseinek megfelelően a vadon élő szervezetek élőhelyeinek, azok biológiai sokféleségének megóvása érdekében minden tevékenységet a természeti értékek és területek kíméletével kell végezni. (2) A természeti területek hasznosítása során figyelemmel kell lenni az élőhely típusára, jellemző vadon élő szervezetek fajgazdagságára, a biológiai sokféleség fenntartására. (3) A termőföld hasznosítása, illetve a hasznosításra alkalmatlan területek használata, igénybevétele, meliorációs tervek készítése és végrehajtása, egyéb mezőgazdasági tevékenységek folytatása, valamint a vízgazdálkodás és a vízrendezés során a természetes és természetközeli állapotú vízfelületeket, nádasokat és más vizes élőhelyeket, valamint a mezőgazdasági termelés számára kedvezőtlen termőhelyi adottságú területek természetes növényállományát meg kell őrizni. (4) A növényvédő szerek, bioregulátorok és egyéb irtószerek, valamint a talaj termékenységét befolyásoló vegyi anyagok forgalomba hozatalának, felhasználásának, alkalmazásának kísérleti célú, ideiglenes vagy végleges engedélyezése a külön jogszabályban meghatározott feltételekkel lehetséges. (5) A talaj termékenységét befolyásoló vegyi anyagok természeti területen történő felhasználása - külön jogszabályban foglaltak szerint - csak indokolt esetben, talajvizsgálatok eredményeire alapozva, természetkímélő módon történhet. (6) Természeti területen a természeti értékek és a biológiai sokféleség fenntartása érdekében egyes növényvédő szerek vagy a talaj termőképességét befolyásoló vegyi anyagok alkalmazásának - külön jogszabály szerinti korlátozását vagy megtiltását a természetvédelmi hatóság kezdeményezheti. 18. § (1) A természetes és természetközeli állapotú vizes élőhelyen, a természeti értékek fennmaradásához, a természeti rendszerek megóvásához, fenntartásához szükséges vízmennyiséget (ökológiai vízmennyiség) mesterséges beavatkozással elvonni nem lehet. (2) Az (1) bekezdésben meghatározott vízmennyiséget a természetvédelmi hatóság állapítja meg. (3) Természeti területen - a jogszerűen beépített területek, valamint vízjogi engedéllyel rendelkező építmények kivételével - tilos a természetes és természetközeli állapotú vízfolyások, vizes élőhelyek partvonalától számított 50 méteren, tavak partjától számított 100 méteren belül, valamint a vízfolyások hullámterében új építmények elhelyezése. (4) Tilos a természetes és természetközeli állapotú vízfolyások, vizes élőhelyek partvonalától számított 1000 méteren belül - a vízkárelhárításhoz szükséges vegyi anyagok kivételével - a külön jogszabályban meghatározott, a vizekre és a vízben élő szervezetre veszélyes vegyi anyagok kijuttatása, elhelyezése. A földtani természeti értékek általános védelme 19. § (1) A földtani természeti értékek védelme • a tájvédelmet, • továbbá az élettelen és meg nem újítható természeti erőforrások • és az élővilág létfeltételeinek megóvását szolgálja. • A földtani természeti értékek általános védelme kiterjed a földtani, felszínalaktani képződményekre, ásványokra, ásványtársulásokra, ősmaradványokra. (2) A természeti érték igénybevételével járó tevékenység, így különösen a beruházás, építés, létesítés tervezése, kivitelezése során biztosítani kell, hogy a földtani természeti értékek, valamint a nyilvántartott ásványvagyon csak a lehető legkisebb mértékben károsodjon. (3) Nyílt (fedetlen) karsztos kőzetből álló felszínen tilos a karsztos kőzet, illetve a karsztvíz szennyezése vagy állapotának jogellenes megváltoztatása. A nyílt karszt területek jegyzékét a miniszter e törvény hatálybalépésétől számított 3 éven belül közzéteszi. A jegyzék tájékoztató jellegű, nem érinti az e törvény hatálybalépésével bekövetkező és az egyéb jogszabályok által biztosított védettségeket, korlátozásokat. (4) Tilos az ásványok, ásványtársulások, ősmaradványok jogellenes károsítása. 247

20. § (1) A bányászati tevékenységet a természeti területek lehető legkisebb mértékű igénybevételével kell folytatni. A felhagyott bányaterületen a felszíni tájsebeket folyamatosan meg kell szüntetni, és - ha lehetséges természetszerű állapotot kell kialakítani. (2) A bányászati tevékenység folytatása alatt előkerült természeti érték megóvása érdekében - a természetvédelmi hatóság kezdeményezésére - a bányafelügyelet a bányászati tevékenységet korlátozhatja, vagy megtilthatja, illetőleg a bányatelket módosítja. (3) A miniszter közreműködik a bányászati koncessziós területek kijelölésében, a koncessziós szerződésnek a természet, a táj védelmére vonatkozó feltételei meghatározásában. A szerződéskötéskori helyzet előre nem látott lényeges megváltozása esetén kezdeményezheti a koncessziós szerződés természet- és tájvédelmi indokból történő módosítását. A természeti értékek és a természeti területek védelmével kapcsolatos eljárási szabályok 21. § (1) Természeti területen a természetvédelmi hatóság engedélye szükséges: • a gyep és nádas művelési ág megváltoztatásához; • a gyep, valamint a nád és más vízinövényzet égetéséhez. (4) A körzeti vadgazdálkodási terv természeti területet érintő részének kiadásához a miniszter egyetértése szükséges. (5) A kiemelt természetvédelmi oltalom alatt álló természeti értékekre és természeti területekre - a 6-21. §-ban foglaltakon túl - külön rendelkezések vonatkoznak. Védett növény- és állatfajok, társulások 42. § (1) Tilos a védett növényfajok egyedeinek veszélyeztetése, engedély nélküli elpusztítása, károsítása, élőhelyeinek veszélyeztetése, károsítása. (2) Gondoskodni kell a védett növény- és állatfajok, társulások fennmaradásához szükséges természeti feltételek, így többek között a talajviszonyok, vízháztartás megőrzéséről. (3) A természetvédelmi hatóság engedélye szükséges védett növényfaj: a) egyedének, virágának, termésének vagy szaporításra alkalmas szervének gyűjtéséhez; b) egyedének birtokban tartásához, adásvételéhez, cseréjéhez, kertekbe, botanikus kertekbe történő telepítéséhez; c) egyedének külföldre viteléhez, az országba behozatalához, az országon való átszállításához; d) egyedének preparálásához; e) egyedének betelepítéséhez, visszatelepítéséhez, termesztésbe vonásához; f) egyedével vagy egyedén végzett nemesítési kísérlethez; g) egyedének biotechnológiai célra történő felhasználásához; h) természetes állományai közötti mesterséges géncseréjéhez. (4) Védett növényfajokból álló gén- és szaporítóanyag bank létrehozásához, védett növényfaj gén- és szaporítóanyag bankban történő elhelyezéséhez a természetvédelmi hatóság engedélye szükséges. (5) Védett fasorban lévő, valamint egyes védett fák és cserjék természetes állapotának megváltoztatásához, kivágásához a természetvédelmi hatóság engedélye szükséges. A természetvédelmi hatóság az engedélyezés tárgyában hozott határozatot - a cserjék esetének kivételével - közli az erdészeti hatósággal. (6) Fokozottan védett növényfaj egyedének, virágának, termésének vagy szaporításra alkalmas szervének eltávolításához, elpusztításához, megszerzéséhez a természetvédelmi hatóság engedélye szükséges. (7) Fokozottan védett növényfajok esetén a (3), illetőleg (6) bekezdés szerinti engedély csak természetvédelmi vagy más közérdekből adható meg. 43. § (1) Tilos a védett állatfajok egyedének zavarása, károsítása, kínzása, elpusztítása, szaporodásának és más élettevékenységének veszélyeztetése, lakó-, élő-, táplálkozó-, költő-, pihenő- vagy búvóhelyeinek lerombolása, károsítása. (2) A természetvédelmi hatóság engedélye szükséges védett állatfaj a) állományának szabályozásához; b) egyedeinek gyűjtéséhez, befogásához, elejtéséhez, birtokban tartásához, idomításához; c) egyedeinek szaporításához; 248

d) egyedének kikészítéséhez, preparálásához, a preparátumok birtokban tartásához; e) egyedének élőállat gyűjteményben történő tartásához; f) hazai állatfaj-állományának külföldi állományból származó egyeddel történő kiegészítéséhez; g) állományai közötti mesterséges géncseréhez; h) egyedének cseréjéhez, adásvételéhez; i) egyedének külföldre viteléhez, onnan történő behozatalához, az országon való átszállításához; j) egyede visszatelepítéséhez, betelepítéséhez; k) kártételének megelőzése érdekében riasztási módszer alkalmazásához; l) egyede fészkének áttelepítéséhez; m) egyedének háziasításához. (3) A (2) bekezdésben meghatározott engedély a külön jogszabályok szerinti állategészségügyi engedélyek beszerzése alól nem mentesít. (4) Fokozottan védett állatfajok esetén a (2) bekezdés szerinti engedély csak természetvédelmi vagy más közérdekből adható meg. 44. § (1) A természetvédelmi hatóság engedélye szükséges állatgyűjtemények, állatkertek, illetve egyéb vadon élő védett állatok tartására, idomítására szolgáló létesítmények, telephelyek kialakításához, fenntartásához, üzemeltetéséhez. (2) Elhullott, elejtett védett állat egyedét a megtalálónak - ha e törvény másként nem rendelkezik - az igazgatósághoz be kell jelentenie. (3) Védett állat- és növényfaj egyedének károsítása, veszélyeztetése vagy jogellenes zavarása esetén a természetvédelmi hatóság köteles az ilyen magatartás tanúsítóját a tevékenység folytatásától eltiltani. Amennyiben a védett egyedet károsító, veszélyeztető, zavaró tevékenységet más hatóság engedélye alapján végzik, a hatóság a természetvédelmi hatóság megkeresésére az engedélyezési eljárást ismételten lefolytatja. Az eljáró hatóság amennyiben az nem a természetvédelmi hatóság - a tevékenység folytatását az eljárás jogerős befejezéséig felfüggeszti. (4) Rendszeresen hasznosított védett állatfaj állományának hosszú távú fenntartható hasznosítása érdekében a miniszter meghatározza az adott faj állománya hasznosításával kapcsolatos szabályokat. (5) Fokozottan védett élő szervezetek élőhelyén, valamint élőhelye körül - a miniszter által rendeletben meghatározottak szerint - használati, gazdálkodási korlátozást rendelhet el a természetvédelmi hatóság. Az ebből eredő károk megtérítésére a 72. § rendelkezései az irányadóak. 45. § (1) A visszatelepülő élő szervezetek védetté nyilvánítására a 24. § (2) bekezdését és a 25. § (4) bekezdését megfelelően alkalmazni kell. (3) Védett, illetve fokozottan védett fajnak minősülnek a védett, illetve fokozottan védett növényfajok, illetőleg állatfajok keresztezései és kereszteződései (hibridjei). Az ilyen fajok védettségére a magasabb védettségi szinthez tartozó szülőfajra vonatkozó szabályok az irányadóak. 46. § (1) Régi hazai (őshonos) háziállatfaj és fajta az, amelynek kialakulása a Kárpát-medence természetföldrajzi területén történt, vagy tartása, tenyésztése történelmi múltra tekint vissza. (2) A védett régi hazai háziállatfajok és fajták megőrzésére, egyedei törzskönyvezésére vonatkozó szabályokat, tenyésztési és teljesítményvizsgálati elveket az agrárpolitikáért felelős miniszter és a miniszter állapítja meg. A barlangok védelme 48. § (1) Barlang védettsége kiterjed bejáratára, teljes járatrendszerére, a befoglaló kőzetére, képződményeire, formakincsére, bármilyen halmazállapotú kitöltésére, természetes élővilágára, továbbá a mesterségesen létrehozott, bejárati vagy barlangrészeket összekötő szakaszára. (2) Azokat a teljesen vagy túlnyomóan mesterséges üregeket, amelyeknek a felületén utólag létrejött szakmai, tudományos szempontból jelentős képződmények alakultak ki, vagy természetvédelmi szempontból kiemelkedő jelentőségűek, a miniszter védetté nyilváníthatja. A védetté nyilvánított mesterséges üregekre e fejezet előírásait kell megfelelően alkalmazni. 249

(3) Barlang vagy a (2) bekezdés szerinti üreg védettségét, vagy fokozott védettségét a miniszter feloldhatja, ha a védelmének, fokozott védelmének fenntartásához természetvédelmi érdek többé nem fűződik. (4) Ha a barlang természetes állapotának fenntartása szükségessé teszi, felszíni területére jogszabály, a természetvédelmi hatóság, vagy a természetvédelmi hatóság kezdeményezésére más, hatáskörrel rendelkező hatóság korlátozást rendelhet el, illetve az védett természeti területté nyilvánítható. Felszíni területnek minősül a földfelszínnek az a része, amely a barlang természetes állapotára közvetlen kihatással van. (6) Barlangot, barlangszakaszt az egészségügyért felelős miniszter által jogszabályban kijelölt szerv határozatban gyógybarlanggá nyilváníthat. Egyidejűleg meghatározhatja a gyógybarlang éghajlati tényezőinek védelme és a gyógyítás zavartalanságának biztosítása érdekében szükséges intézkedéseket. 49. § (1) A barlangokat és a 48. § (5) bekezdése szerinti védőövezetet az ingatlan-nyilvántartásban, külön jogszabályokban meghatározottak szerint - a természetvédelmi hatóság kezdeményezése alapján - fel kell tüntetni. (2) A barlangokról - az ingatlan-nyilvántartástól függetlenül - közhiteles nyilvántartást kell vezetni, az ennek vezetésére jogosult szervet, illetve a nyilvántartás tartalmát és vezetésének módját a miniszter határozza meg. (3) Barlang, illetve barlangszakasz felfedezését nyolc napon belül be kell jelenteni az igazgatóságnak. 50. § (1) Az ingatlan tulajdonosa (vagyonkezelője, használója) tűrni köteles, hogy az igazgatóság, a természetvédelmi hatóság, illetve az általuk erre feljogosított személyek, továbbá az állam tulajdonosi jogait gyakorló szerv felhatalmazásával eljáró személyek a barlangot megközelítsék, az idegenforgalom számára kiépített barlangot meglátogassák. Az e tevékenység során okozott tényleges kárt az ingatlantulajdonos (vagyonkezelő, használó) részére meg kell téríteni. (2) A barlangbejáratot az ingatlantulajdonos (vagyonkezelő, használó) nem veszélyeztetheti, nem rongálhatja meg, nem tömheti el, nem zavarhatja a barlangot élőhelyül használó állatokat, és nem akadályozhatja a barlang hasznosítását. (3) A barlang bejáratának biztonságáról, ha szükséges szakszerű lezárásáról az igazgatóság gondoskodik. (4) Az (1) bekezdésben foglaltak biztosítására az igazgatóságot szolgalmi jog illeti meg, illetve annak az ingatlannak a tulajdonosát (vagyonkezelőjét, használóját), amelyről a barlang nyílik, szolgalmi jog terheli (szolgáló telek). Ennek tényét az ingatlan-nyilvántartásba - az igazgatóság kezdeményezésére - be kell jegyezni. (5) Bármilyen ingatlanon végzett tevékenység következtében feltárult barlangok esetén, a (3) bekezdés szerinti barlangbiztosítási munkák költségeit annak kell fedeznie, akinek érdekében, ennek hiányában beavatkozása nyomán a barlangkiépítési munkák elvégzése szükségessé vált. (6) A barlang (5) bekezdés szerinti fellelésétől a biztosítási munkák elvégzéséig, illetve annak kiépítéséig az ingatlanon folytatott tevékenység nem folytatható. Amennyiben a biztosítási munkák elvégzéséhez, illetve a barlang kiépítéséhez szükséges engedélyek jogerőssé válnak, valamint az (5) bekezdés szerinti költségek fedezete az igazgatóság részére átadásra kerül, akkor a természetvédelmi hatóság az ingatlanon végzett tevékenység folytatását engedélyezheti. 51. § (1) A természetvédelmi hatóság engedélye szükséges a) barlang, barlangszakasz hasznosításához, illetve a hasznosítási mód megváltoztatásához; b) barlang, barlangszakasz kiépítéséhez; c) barlangi képződmények kimentéséhez, hasznosításához, értékesítéséhez, külföldre juttatásához. (3) A természetvédelmi hatóság engedélye szükséges a barlangban végzett, az (1) bekezdés hatálya alá nem tartozó tevékenységhez, továbbá a barlang állagára, állapotára, természetes élővilágára kiható valamennyi tevékenység megkezdéséhez, így különösen: • barlangban, barlangszakaszban végzendő kutatáshoz, kísérlethez, gyűjtéshez, kivéve, ha a kutatást az igazgatóság végzi; • barlangi búvármerüléshez • az (1) bekezdés b) pontja kivételével műszaki beavatkozáshoz, így különösen bejárat vagy barlangszakasz lezárásához, műtárgy elhelyezéséhez, azok felújításához, helyreállításához; • filmforgatáshoz; • a védőövezetet megállapító miniszteri rendeletben [48. § (5) bekezdés] meghatározott tevékenységekhez. (4) Jogszabályban meghatározott barlangok látogatásához az igazgatóság vagyonkezelői hozzájárulása szükséges.

250

Védett ásványi képződményekre vonatkozó szabályok 52. § (1) A • ritka, • különleges nagyságú, • kifejlődésű, • vagy szakmai, tudományos szempontból kiemelkedő jelentőségű ásványok, ásványtársulások (a továbbiakban együtt: ásványok) és ősmaradványok körét, pénzben kifejezett értékét a miniszter állapítja meg. (2) A védett ásványokat, ősmaradványokat lehetőleg eredeti helyükön kell megőrizni, ha ez nem lehetséges, akkor a legkisebb károsodást okozó módszerrel a lelőhelyről eltávolítva, úgy kell elhelyezni, hogy az oktatási, tudományos és bemutatási célokat szolgáljon. (3) A bányászati tevékenység során feltárt védett ásványokat, ősmaradványokat az igazgatóságnak be kell jelenteni, és lehetővé kell tenni a leletmentést. (4) Védett ásványok, ősmaradványok gyűjtéséhez, forgalomba hozatalához, külföldre viteléhez a természetvédelmi hatóság engedélye szükséges. (5) Védett ásványok, ősmaradványok külföldre vitele esetén végleges kiviteli engedély nem adható.

251

46, A vizek, vízi-ingatlanok tulajdona (állami, önkormányzati, magántulajdon) 1995. évi LVII. törvény a vízgazdálkodásról A VÍZINGATLANOK TULAJDONI ÉS HASZNÁLATI VISZONYAI, VÍZGAZDÁLKODÁS
A polgári törvénykönyv alapján a föld méhének kincsei kizárólag az állam tulajdonában vannak, külön törvény eltérő rendelkezése hiányában. A polgári törvénykönyv 96. §-ának eme rendelkezéséből nem következik, hogy a kincsek - köztük a felszín alatti un. mélységi vizek kizárólag állami tulajdonban állnak.
A vizek, mint ingatlanok tulajdonjogi és használati viszonyait a vízjog szabályozza részletesen. A közjogi korlátozás alapja a víznek- a földhöz hasonlóan fennálló - természeti és társadalmi, gazdasági egyedisége.
A víz a földhöz és az agrárjog ingó tárgyaihoz hasonló stratégiai jellegű termék, amely egy adott állam közbiztonságának elsődleges és alapkérdése. Ennél fogva a vízre, mint dologra, a vízfelhasználást biztosító ingatlanokra, üzemekre, közművekre, berendezkedésekre a közjog kiterjeszti szabályozási hatókörét. Ez a közjogi beavatkozás az eseti engedélyezéstől a jogok és kötelezettségek teljes és részletes, a privát autonomiát kiüresítő, illetve kizáró szabályozásáig terjed. Ennél fogva a vízingatlanoknál meg kell különböztetni az un. szabad rendelkezésű, illetőleg kötött, hatósági rendelkezésű vizeket.
A szabad rendelkezésű vizeknél (un. nem közjavak) a magántulajdon közjogi korlátozása és annak mértéke a tárgyalandó kérdés.
A kötött rendelkezésű közvizek esetében a közjog a vízügyi igazgatás útján szabályozza a vízfelhasználás, vízgazdálkodás és ehhez tapadó vízvédelem viszonyait. A VÍZINGATLAN, MINT A KÖZJOGI KORLÁTOZÁSOK TÁRGYA – a törvény hatálya









a felszín alatti és a felszíni vizek, a felszín alatti vizek természetes víztartó képződményei, illetőleg a felszíni vizek medre és partja; a vizek lefolyási és áramlási viszonyait, mennyiségét, minőségét, medrét, partját vagy a felszín alatti vizek víztartó képződményeit befolyásoló vagy megváltoztató létesítmények; a vizek lefolyási és áramlási viszonyait, mennyiségét, minőségét, medrét, partját vagy a felszín alatti vizek víztartó képződményeit befolyásoló vagy megváltoztató tevékenységek; a vizek hasznosítása, hasznosíthatóságának megőrzése a vízkészletekkel való gazdálkodás; a vízkárok elleni védelem és védekezés.

A VÍZINGATLANOK TÍPUSAI A vízügyi funkciójú ingatlanok: funkciója a vizek akadálytalan levezetése, a vízpótlás, belvízelvezetés, az árvízvédelem, másodlagos funkcióként az öntözés, halászat, horgászat, rekreáció és egyéb funkciók. Típusai: a) fakadó vizes területek: az árvízvédelmi töltés (fal) mentett oldalán lévő, olyan mélyfekvésű területek, amelyeken az árvízi víznyomás hatására szivárgó víz jut a felszínre és különböző nagyságú és időtartamú vízborítást okoz; b) holtág (holtmeder): a folyók szabályozása vagy a természetes medervándorlás következtében keletkezett olyan meder (mederszakasz), amely a természetes vízszállításban nem vesz részt; c) hullámtér: a folyók, vízfolyások partvonala és az árvédelmi fővédvonal közötti terület; d) középső sáv: a folyók hullámterében a védő erdősáv és a parti sáv közötti terület; e) parti sáv: a vizek partvonala, valamint egyes közcélú vízilétesítmények (csatornák, tározók) mentén húzódó és a külön kormányrendelet szerint meghatározott szélességű területsáv, amely az azokkal kapcsolatos szakfeladatok ellátását szolgálja; f) védő erdősáv: az árvízvédelmi töltés hullámtéri védősávja mellett húzódó, a töltés hullámverés és jég elleni védelmét szolgáló területsáv (erdősáv); g) védősáv (figyelősáv, töltés menti sáv): az árvízvédelmi töltés mindkét oldalán, annak lábvonalától számított, 10-10 méter szélességű területsáv; 252

h) vízjárta területek: időszakosan elöntésre kerülő vagy vízzel telített talajú területek; i) nagyvízi meder: a vízfolyást vagy állóvizet magában foglaló terület, amelyet az árvíz levonulása során a víz rendszeresen elborít; j) védőidom: az üzemelő, illetve tervezett vízkivételi műveket körülvevő felszín alatti térrész, amelyet a vízkivétel - mennyiségi, minőségi - védelme érdekében a környezeténél fokozottabb biztonságban kell tartani; k) védőterület (védősávot): az üzemelő, illetve a tervezett vízkivételi műveket körülvevő terület, amelyet a vízkivétel - mennyiségi, minőségi - védelme érdekében a környezeténél fokozottabb biztonságban kell tartani; A VÍZ, MINT INGATLAN A TULAJDONJOG TÁRGYA A víz, mint folyékony és légnemű halmazállapotú dolog, tartó- és képzőközegétől elválasztható, alkotórészként minősíthető ingó dolog. Légnemű halmazállapotában is testi tárgynak minősül. A fődolog földtől elválasztva tulajdonságait gyorsan elveszti romlik, és ugyanakkor a föld, mint fődolog állagváltozást is előidézi. Az ivóvíz az élelmiszerjog tárgya is egyben, hiszen emberi fogyasztás céljára előállított dolog. A vízingatlan fogalom azonban nem azonos a víz és tartóképződményei fogalmával. Ide kell sorolnunk még az un. vízi-ingatlanokat, így az:
árvízvédelmi vízi létesítményeket,
vízi közműveket,
védműveket,
védő idomokat,
védő területeket,
vízbázisokat,
vízi létesítményeket. A tengervizek mint felszíni vizek felvetése a magyar agrárjogban irrelevánsnak tűnik, de a vízjogi kirándulás nem feledkezhet meg róluk. A tengervíz egyfelől mint a nyílt tenger része el nem sajátítható dolog (res communis omnium), másfelől a nem nyílt tengeri vízek esetén közjavak körébe (res publicae) sorolható. Ennek szabályozása a nemzetközi közjog tárgya. A felszíni vizek esetében is különbséget kell tenni
álló- és folyóvizek,
természetes, illetőleg mesterséges vízingatlanok között. A vízjog a vízingatlanok tulajdonjogi és használati viszonyainak szabályozása során elsődlegesen a köz- és magántulajdon tárgyi felosztást követi és ezen belül ad további csoportosítást.
A köztulajdon tárgya körében megkülönböztet állami és önkormányzati tulajdont. A magántulajdonon belül is megjeleníti az állami "magántulajdont" (domaine fiscal) kiemelten a többi magántulajdoni forma közül.
Az állami tulajdonnak ez a kettős megjelenítése a forgalomképesség szempontjából jelentős. Az állami "köztulajdonban" álló vízingatlanok tulajdoni szempontból a közjog hatálya alá tartoznak, a használati jogok megszerzése, tartalma és első sorban a közjog által szabályozott. 1. AZ ÁLLAM KIZÁRÓLAGOS TULAJDONÁBAN VANNAK:
a felszín alatti vizek és azok természetes víztartó képződményei;
a természetes tavak közül o a Balaton (a Kis-Balaton Vízvédelmi Rendszerrel együtt), o a Velencei-tó, o a Fertő-tó o és a Hévízi-tó, o valamint azok medre;
az államhatárt alkotó vagy metsző folyók, patakok;
egyéb folyók, patakok, holtágak, mellékágak és azok medre
az egyes állami tulajdonban lévő vagyontárgyak önkormányzatok tulajdonába adásáról szóló 1991. évi XXXIII. törvény által nem említett holtágak és mellékágak; 253


az államhatárt alkotó vagy metsző, valamint a 20 m³ másodpercenkénti torkolati vízszállítást meghaladó vízfolyások;
a folyóvízben újonnan keletkezett szigetek;
az államhatárt alkotó vagy metsző csatornák, valamint az alábbi csatornák, tározók, árvízvédelmi fővédvonalak és egyéb vízilétesítmények: Duna-Tisza-csatorna; Kiskunsági-főcsatorna; Keleti-főcsatorna; Nyugati-főcsatorna; K-III. és K-IV. jelű főcsatorna; Nagykunsági-főcsatorna (Keleti-ág, Nyugati-ág, NK III2); Jászsági-főcsatorna;
az 1 millió m³ tározó térfogatot meghaladó állandó jellegű belvíztározók, azok töltő-ürítő csatornáival együtt;
árvízvédelmi művek közül: azok az elsőrendű árvízvédelmi művek, amelyek kettőnél több település belterületét vagy legalább 1 km²/km fajlagos kiterjedésű ártéri öblözetet védenek; azok a másodrendű árvízvédelmi művek, amelyek az elsőrendű árvízvédelmi mű használhatatlanná válása esetén, annak mentesített területén kettőnél több település belterületének ideiglenes védelmére alkalmasak, az államhatár mentén húzódó, a külföldről betörő vizek ellen védő lokalizációs töltések, továbbá az árvízi tározó töltő-ürítő és határoló vízi létesítményei;
az előbbiekben felsorolt folyók, csatornák szabályozó művei, hajó- vagy egyéb zsilipei, árvízkapui, a folyók duzzasztott terei;
regionális víziközműből a közművagyon;
a belvízöblözetek és a belvízrendszerek főcsatornáinak közös működtetését segítő összekötő vagy megcsapoló belvízcsatornák és a 2 m³/s torkolati vízszállító-képességet meghaladó belvízcsatornák, valamint az azok működéséhez szükséges műtárgyak;
az államhatárt alkotó vagy metsző, valamint a 20 m³ másodpercenkénti torkolati vízszállítást meghaladó vízfolyások - 1 millió m³ árvízi tározó térfogatot meghaladó - tározói, valamint azok árapasztó medrei. Az állami tulajdonban lévő természetvédelmi szempontból védett, fokozottan védett, illetve védelemre tervezett területeken levő vizek FORGALOMKÉPTELENEK. 2. A HELYI ÖNKORMÁNYZATOK TULAJDONÁBAN VANNAK TÖRZSVAGYONKÉNT
vagyonátadó bizottsági határozattal – a helyi önkormányzatoknak átadott vizek és vízilétesítmények (ide értve a víziközműveket is).
Az átadott vizek és közcélú vízilétesítmények forgalomképtelenek, a nem közcélú víziközművek korlátozottan forgalomképesek, csak közszolgáltatási célra hasznosíthatók. 16. § (1) A vizek és közműnek nem minősülő közcélú vízilétesítmények közül - a (4) bekezdésben meghatározott kivétellel - a fekvésük szerint illetékes települési önkormányzat tulajdonába kell adni:
azokat a vízfolyásokat, amelyek teljes egészükben egy település közigazgatási területén helyezkednek el, továbbá
a kisebb vízfolyásokat, ameddig azok a település közigazgatási területét el nem hagyják, feltéve, hogy, szabályozásuk, partvédelmük, valamint ezzel összefüggésben a kártételeik elleni védekezés helyi jelentőségű, illetőleg műszakilag önállóan elvégezhető.
a települési önkormányzatok tulajdonába kell adni a közigazgatási területükön lévő természetes állóvizeket (tavak, holtágak), amennyiben nincsenek közvetlen vízgazdálkodási összefüggésben más tulajdonában álló területeken elhelyezkedő vizekkel, és kizárólag a 15. §-ban megjelölt szervek kezelésében, illetőleg tulajdonában vannak.
a települési önkormányzat tulajdonába kell adni a (2) bekezdésben említett természetes állóvíznek minősülő, a más tulajdonában lévő területek vizeivel közvetlen összefüggésben álló tavat és holtágat is - a Balaton, a Velencei-tó, a Fertő-tó és a Ráckevei-Soroksári Dunaág kivételével -, ha az érintett önkormányzat vállalja az ezzel kapcsolatos vízgazdálkodási feladatok ellátását, vagy a tulajdoni, használati korlátozások tűrését. (4) Nem adhatók önkormányzat tulajdonába az országhatárt alkotó vizek, vízfolyások (vízfolyás szakaszok). (5) Az önkormányzat tulajdonába lehet adni - egyedi elbírálás alapján - a Duna azon mellékágait, melyeknek a közép- és nagyvízi-vízszállításban betöltött szerepe jelentéktelen. 254

3. AZ INGATLAN TULAJDONOSÁNAK TULAJDONÁBAN VANNAK:
az ingatlan határain belül keletkező és ott a befogadóba torkolló vízfolyások
az ingatlan határain belül levő természetes állóvizek (a tó, a holtág), amelyek más ingatlanon elhelyezkedő vizekkel közvetlen kapcsolatban nincsenek
ingatlanra lehulló és az ingatlanon maradó csapadékvíz
ingatlan határain belül levő és saját célt szolgáló vízilétesítmények – jogszabály eltérő rendelkezése hiányában. 4. EGYÉB
A fent nem említett vizek és vízilétesítmények állami tulajdonban vannak, de forgalomképesek. Elidegenítés esetén az érintett helyi önkormányzat, önkormányzati társulás ELŐVÁSÁRLÁSI JOGGAL rendelkezik /lényegében ez egy kvázi állami magántulajdon jogi kategória/ Az állami magántulajdon reziduális tulajdon abban az értelemben, hogy a tárgyai körébe a máshová nem tartozó vizek tartoznak, azaz az egyéb tulajdoni formákban a törvény által nem említett vizek és vízi létesítmények. Ezek a vizek forgalomképesek, de elidegenítés esetén az érintett helyi önkormányzat, önkormányzati társulás - több önkormányzat esetében az érintettség arányában - elővásárlási joggal rendelkezik. Az elővásárlási jog szempontjából érintett az a helyi önkormányzat, amelynek a közigazgatási területén vagy határán van a víz, illetve vízilétesítmény.
A természetes úton létrejött - a meder részét már nem képező - feliszapolódáson (parti növedék) a parti ingatlan tulajdonosa szerezhet tulajdont. Az állam a kizárólagos tulajdonában, valamint a helyi önkormányzat, önkormányzati társulás törzsvagyonában lévő vízi közmű létesítmények létesítéséről, fenntartásáról, üzemeltetéséről az alábbi módokon gondoskodhat:
olyan gazdálkodó szervezetet hoz létre, amelyben kizárólagos részesedéssel rendelkezik
az állam és az önkormányzat együttesen olyan gazdálkodó szervezetet hoz létre, amelyben kizárólagos közös részesedéssel rendelkezik
a működtetés gyakorlásának időleges jogát koncessziós szerződésbe átengedi (koncessziós szerződés: határozott időtartamra köthető visszterhes szerződés, amelyben koncessziós díj fejében engedik át a koncesszióköteles tevékenység gyakorlását). 9. § Nem minősül koncesszióköteles tevékenységnek: o a 3. számú melléklet szerinti csatornák közül azoknak a működtetése, amelyek nem alkalmasak egyidejűleg mezőgazdasági, ipari és ivóvíz-ellátási, továbbá hajózási célra; o a víziközmű-társulatok által végzett közműlétesítés vagy -fejlesztés; o az üzemi vízilétesítmények működtetése abban az esetben sem, ha külön hatósági engedély alapján közműves vízszolgáltatást is végeznek; o az állam kizárólagos tulajdonába vagy a helyi önkormányzat törzsvagyonába tartozó vízilétesítmények közül a víziközművek működtetése, ha a szerződésre vonatkozó általános előírások alapján kizárólag a tulajdonos állam vagy helyi önkormányzat(ok) által e célra alapított gazdálkodó szervezetnek - ide nem értve a munkavállalói résztulajdont -, illetőleg a kizárólag e gazdálkodó szervezetek által ugyancsak e célra alapított gazdálkodó szervezetnek engedik át a tevékenység gyakorlását; o az állam kizárólagos tulajdonába vagy a helyi önkormányzat törzsvagyonába tartozó vízilétesítmények közül a víziközművek működtetése, ha a kizárólagos tulajdonos állam és az önkormányzat(ok) által közösen alapított gazdálkodó szervezetnek - ide nem értve a munkavállalói résztulajdont -, illetőleg a kizárólag e gazdálkodó szervezetek által ugyancsak e célra alapított gazdálkodó szervezetnek engedik át a tevékenység gyakorlását.
10. § (1) A kizárólagos állami tulajdonban, illetve önkormányzati törzsvagyonban lévő közcélú vízilétesítmények működtetését végző gazdálkodó szervezetnek a létesítmény közművagyonát az állam nevében a vízgazdálkodásért felelős miniszter, az önkormányzat nevében a képviselő-testület adja szerződéssel használatba. 255


A szerződésnek tartalmaznia kell: o a közművagyon működtetésének jogi és pénzügyi feltételeit; o a kötelezően ellátandó feladatokat; o a teljesítés jogi garanciáit. Az ingatlantulajdon korlátozásának vízjogi esetei /közjogi korlátozások/: 1. VÍZSZOLGALMI JOGOK A szolgalmi jogok a vízjogi engedélyezéssel járó járulékos jogok, ami azt jelenti, hogy az engedély megadásának eljárásában történik intézkedés a vízvezetési és vízhasználati szolgalmi jog alapításáról is. A szolgalmi jogokat az ingatlan-nyilvántartásba be kell jegyezni.
Vízvezetési szolgalmi jog: az ingatlan tulajdonosa (használója) köteles tűrni, hogy a vízügyi igazgatási szervezet területi szervének határozata alapján a közcélú vízilétesítményt ingatlanán elhelyezzék és üzemeltessék, illetve az ehhez szükséges vízimunkákat elvégezzék, feltéve, ha az az ingatlan rendeltetésszerű használatát nem zárja ki.
Vízhasználati szolgalmi jog: a vízügyi igazgatási szervezet területi szerve - kérelemre - engedélyezi meglévő és vízjogi engedély alapján üzemelő vízilétesítményhez történő csatlakozást, ha a létesítmény az eredeti rendeltetésének, valamint a csatlakozó céljának együttesen megfelel, illetve arra alkalmassá tehető.
A szolgalommal terhelt ingatlan tulajdonosa követelheti, hogy o a vízhasználat gyakorlása és az engedélyezett munkák elvégzése kellő kímélettel, az ingatlan rendeltetésszerű használatának sérelme és akadályozatása nélkül történjék; o a jogosult az ingatlanon lévő, általa használt műveket és berendezéseket kellően karbantartsa, illetve közös használat esetén a reá eső munkákat elvégezze, a költségeket viselje. 2. KÖZÉRDEKŰ HASZNÁLATI JOGOK A parti ingatlan tulajdonosa (használója) köteles tűrni, hogy a meder tulajdonosa, illetve megbízottai szakfeladataik ellátásához szükséges mértékben az ingatlanhoz fűződő érdekek figyelembevételével
az ingatlanon keresztül a víz partján bejárjanak;
a mederből a vízgazdálkodási feladataik végrehajtása során kiemelt, valamint a vízgazdálkodási feladataik elvégzéséhez szükséges anyagokat az ingatlanon keresztül szállítsák, vagy azokat, illetve a munkák elvégzéséhez szükséges eszközöket, átmeneti jellegű létesítményeket az ingatlanon elhelyezzék;
a vízrajzi észleléshez, a hajóút kitűzéséhez, valamint az egyéb szakfeladatok ellátásához szükséges jeleket, létesítményeket az ingatlanon elhelyezzék és karbantartsák.
a földrészlet fekvése szerint illetékes vízügyi hatóság határozata alapján az ingatlanát árvízi tározóként kijelöljék. A közcélú vízi létesítmény elhelyezése, illetőleg vízvezetési szolgalmi jog alapítása kapcsán az ingatlan tulajdonosát a korlátozás mértékének megfelelő kártalanítás illeti meg. A kártalanítás összegének meghatározásánál figyelembe kell venni, hogy az ingatlanának használata mennyiben vált korlátozottá, illetőleg a korlátozás mértékének az ellensúlyozására milyen összegű kártalanítás felel meg, azaz a korlátozás folytán az ingatlan értékében milyen költségcsökkenés következett be. Ha a korlátozás következtében az ingatlan használata, az ingatlannal kapcsolatos jog vagy foglalkozás gyakorlása lehetetlenné, illetve számottevően költségessé válik, a tulajdonos az ingatlan kisajátítását kérheti. 3. INGATLANHASZNÁLATI KORLÁTOZÁSOK Az ingatlan tulajdonosa, használója:
az ingatlant csak úgy hasznosíthatja, művelheti, hogy ezáltal a vizek természetes lefolyását ne akadályozza; a meder, valamint a parti és part menti létesítmények és egyéb közcélú vízilétesítmények állapotát, üzemeltetését, fenntartását ne veszélyeztesse, továbbá a víz minőségét ne károsítsa;
a meder használatát és hasznainak szedését csak a jogszabályban meghatározott feltételekkel; a vízjogi engedélyköteles tevékenység esetén a vízjogi engedély szerint végezheti.
a partok védelmére szolgáló munkák folytán ideiglenesen igénybe vett terület használatáért a parti ingatlan tulajdonosának kártalanítás nem jár, az évelő növényzetben és a függő termésben okozott zöldkárt, valamint az ingatlanban okozott károkat azonban meg kell téríteni. A közérdekű mederszabályozáshoz szükséges 256

területet az ingatlan tulajdonosától meg kell vásárolni, vagy – ha nem jönne létre adásvételi szerződés – azt ki kell sajátítani.
az ivóvízbázisok, vízkivételi művek védelme érdekében kijelölt védőterületen, védősávon a külön jogszabályban, illetve a védőterületet megállapító hatósági határozatban meghatározott, vízbázist veszélyeztető tevékenységet nem végezhet, továbbá a kártalanításra vonatkozó rendelkezések mellett köteles tűrni az ezzel összefüggő közérdekű használati jogok gyakorlását, illetőleg az ingatlanhasználat meghatározott körű korlátozását.
a vizek mennyisége vagy a vízilétesítmények teljesítőképessége a többletvizek fokozatos leeresztését teszi szükségessé, az érintett ingatlan tulajdonosa (használója) köteles tűrni, hogy a vizeket a nagyobb kár csökkentése és elhárítása érdekében ideiglenesen az ingatlanon tartsák, odavezessék, ideiglenesen tározzák, illetve az ingatlanon átvezessék. VÍZVÉDELMI JOG SZABÁLYOZÁSI STRUKTÚRÁJA: Vízvédelmi jog 3 szinten szabályozott i. multilaterális egyezmények (globális szint) ii. ENSZ konvenció: határon átlépő folyók+ vízfolyások védelméről és használatáról iii. 308/1995 EK Tanácsi Határozat a határokat átlépő vízfolyások és nemzetközi tavak használatáról szóló egyezménynek a Közösség részéről történő megkötéséről

védelméről és

EU-s irányelvek • 60/2000 – közösségi vízkeret politikai irányelv, jogalkotási feladat a tagállamoknak • 11/2006 – Közösség vízi környezetébe bocsátott egyes veszélyes anyagok által okozott szennyezésről Magyar • 1995. évi 53. tv a környezet védelmének általános szabályairól • 1995. évi LVII. Törvény a vízgazdálkodásról VÍZEK: • 97 %-a az óceánban van, vízvédelem elsősorban a tengerekkel foglalkozik • 2,9 %- a gleccserek, jégsapkák • 0,64 %-a felszín alatti vizek • 0,009% felszíni édesvíz; ezred százalékok talajban, atmoszférában lévő vizek

257

47.

A vízigények kielégítésének feltételei és annak sorrendje JOGFORRÁS – 1995. évi LVII. törvény a vízgazdálkodásról

A vízhasználat megjelenési formája a vízigény (a fogyasztók adott helyre és időszakra vonatkozó vízfelhasználásra irányuló szándéka) A vízhasznosítás területei
Emberi személyes fogyasztás
Lakosság közvetlen vízszükségleteinek kielégítése
Ivóvíz
Háztartási víz
Termelői célú fogyasztás
Termelés
Energia
Szállítás A vízhasználatba tartoznak
a vízszolgáltatások,
valamint egyéb emberi tevékenység,
amely a vizek állapotára jelentős hatással van. Vízhasználatot csak olyan területeken lehet engedélyezni, ahol a szükségletnek megfelelő szabad vízkészlet rendelkezésre áll. Ezen belül is az egyes vízhasználati igényeket nemzetgazdasági jelentőségük szerinti sorrendben lehet kielégíteni. Aki vízkészlet hasznosítására jogot szerzett köteles azt biztonságban tartani és egyúttal gondoskodni a keletkező szennyvizek összegyűjtéséről, elvezetéséről, kezeléséről és elhelyezéséről. Az ivóvíz ellátást, az ásvány és gyógyvíz hasznosítást szolgáló vizeket, védőidomok, védőterületek megjelölésével a vízkészlet hasznosítónak védelemben és biztonságban kell tartania. A vízigények kielégítése
A vízigény forrása lehet felszíni víz, illetőleg felszín alatti víz.
A vízigény kielégítése vízkivétellel történik, amely a felszíni, illetőleg felszín alatti víz mennyiségének csökkenését eredményező közvetlen vagy közvetett beavatkozással járó tevékenység. A vízigény kielégítése mindenekelőtt természeti meghatározottságú, másodlagosan egyfelől társadalmi-polititikai, másfelől ökonómiai és ökológiai vonatkozású.
A vízigény kielégítésének alapfeltétele a vízkészlet, mint természeti erőforrás rendelkezésre állása.
A rendelkezésre álló víz szabály szerint lekötött, illetőleg szabad (le nem kötött) vízkészlet.
Az ökonómiai és ökológiai vonatkozás a vízzel, mint egyfelől szűkös erőforrással, illetőleg korlátozott megújulásra képes környezeti elemmel való készletgazdálkodásban testesül meg. Az ökonómiai vízkészletgazdálkodás erőforráskorlát és keresleti korlát mentén is definiálható. A fizetőképes keresleti korlát csak részben értelmezhető a vízigény politikiai externalitása miatt. Annál inkább értelmezhető az erőforráskorlát, amely távolról sem csak mennyiségi, hanem ökológiai korlátot is jelent. Ennek viszonyítási pontja az igénybe vett víztestek állapota.
A víztestek állapota olyan általánosan jellemző állapot, amelyet a felszíni víztest esetében az ökológiai és kémiai állapot közül, felszín alatti víz esetében pedig a mennyiségi, valamint a fizikai és kémiai (együtt: minőségi) állapot közül a kevésbé jó jellemez. A víz igénybevétele esetén gondoskodni kell arról, hogy
a víz, mint tájalkotó tényező fennmaradjon,
a víztartó képződmények és a tágabb környezet minőségéről,
a vizek mennyiségi és minőségi megújulási képességének megőrzéséről. 258


a vízi és víz közeli élővilág fennmaradásához szükséges feltételek, valamint a vizek hasznosíthatóságát biztosító mennyiségi és minőségi körülmények zavartalanok maradjanak.
a vízi és vízközeli, továbbá a felszín alatti víztől közvetlenül függő szárazföldi élőhelyek és élő szervezetek fennmaradásához szükséges feltételek, valamint
a vizek hasznosíthatóságát biztosító mennyiségi és minőségi körülmények ne romoljanak. A vízigény kielégítésének természeti feltétele: a rendelkezésre álló vízkészlet! A vízigények a felhasználható vízkészlet mennyiségi és minőségi védelmére is tekintettel elsősorban a vízhasználat céljára még le nem kötött vízkészletből elégíthetők ki. Vízkészletnek a társadalom számára hozzáférhető és igénybe vehető vizeket tekintjük. A vízkészletekkel való gazdálkodásra vonatkozó előírásokat a Vgtv. V. fejezete tartalmazza. A törvény szerint a vízkészlet-gazdálkodás azoknak a tevékenységeknek az összessége, amelyeknek célja a vizek használatára irányuló igények kielégítése oly módon, hogy ennek következtében a vizek állapotában visszafordíthatatlan változás ne következzék be és a vízkészlethez való hozzáférés lehetősége ne csökkenjen. A vízkészlet a meghatározott helyen, térrészben, adott időpontban vagy időszakban mérhető, vagy különféle feltételekkel meghatározható vízmennyiség (m³), vagy időegység alatti vízforgalom (m³/év, m³/s stb.). A vízkészletekkel való gazdálkodás a vízkészlet-gazdálkodás azoknak a tevékenységeknek az összessége, amelyeknek célja a vizek használatára irányuló igények kielégítése oly módon, hogy ennek következtében a vizek állapotában visszafordíthatatlan változás ne következzék be és a vízkészlethez való hozzáférés lehetősége ne csökkenjen. A vízigény környezetvédelmi feltétele: a víz-utánpótlódási egyensúly fennmaradása. A vizet, mint környezeti elemet csak olyan mértékben szabad igénybe venni, hogy a vízkivétel és a vízutánpótlódás egyensúlya minőségi károsodás nélkül megmaradjon, és teljesüljenek a vizek jó állapotára vonatkozó célkitűzések elérését biztosító követelmények. A vízvédelem során elérendő mennyiségi célállapot Az állam környezetvédelmi tevékenysége keretében meg kell határozni a környezeti elemek mennyiségi és minőségi értelemben elérendő célállapotát. Az 1997-2002 közötti időszakra az Országgyűlés által elfogadott Nemzeti Környezetvédelmi Program (NKP) kidolgozása keretében meghatározásra került a vizek célállapota is.
A célállapot a felszín alatti vizek minőségére vonatkozóan: a stratégiai jelentőségű felszín alatti vizek minősége 50 éven belül az ország egész területén közelítse meg az emberi tevékenységgel közvetlenül nem érintett vizek minőségét. Ez a követelmény nem vonatkozik az ismert, megfigyelés alatt álló, lehatárolt, ingatlan nyilvántartásba bejegyzett tartósan károsodott területrészekre, beleértve a települések monitoring rendszerrel lehatárolt közvetlen körzetét is.
A célállapot a felszín alatti vizek mennyiségét érintően: o a felszín alatti vizek víznyomásszint csökkenésének megakadályozása, o regenerálódásának biztosítása, elősegítése, o a veszélyeztetett térségek természetes vízháztartási egyensúlyának helyreállítása, o a vízkivétel és az utánpótlás egyensúlya úgy alakuljon ki, hogy a felszín közeli (talaj, nyílt karszt) vizek nyugalmi szintje a víztermelések szűkebb környezetétől eltekintve ne csökkenjen az emberi beavatkozások miatt tartósan a kvázi természetes sokéves átlag alá. o sehol se következzen be kedvezőtlen irányú vízminőségi változás a víztermelés következtében előálló új hidraulikai viszonyok miatt. A felszín alatti vizek jó mennyiségi állapotának biztosítása érdekében a környezethasználók által végzett tevékenység nem okozhatja az igénybevételi határérték túllépését, és nem vezethet kémiai és fizikai állapotromláshoz, illetve káros víznyomásszint emelkedéshez. A víz, mint alapvető életfeltétel és korlátozottan előforduló erőforrás, kitermelésének és felhasználásának feltételeit vízkészlet-típusonként a területi adottságoknak megfelelően, igénybevételi határérték figyelembevételével kell megállapítani. 259

A vízigény kielégítésének vízvédelmi feltétele: a felhasznált, szennyezett víz tisztítása és annak befogadóba vezetése, elhelyezése. A víz felhasználása, igénybevétele során egyrészt ún. használt víz, másrészt szennyvíz keletkezik. Használt víz a termelési, szolgáltatási, fogyasztási tevékenység során használt, a használat következtében csak fizikai tulajdonságaiban megváltozott víz. Szennyvíz a termelési, szolgáltatási, fogyasztási tevékenység során használt, a használat következtében fizikai, kémiai vagy biológiai minőségében megváltozott, vízszennyező anyagot tartalmazó víz. Vízkészlet hasznosítására vízjogi létesítési engedély csak akkor adható, ha ezzel egyidejűleg a felhasználás során keletkező használt víz, szennyvíz, a csapadékvíz
összegyűjtéséről, elvezetéséről,
kezeléséről és a környezetvédelmi előírásoknak megfelelő tisztításáról
a környezetvédelmi előírásoknak megfelelő elhelyezéséről is gondoskodtak. Ivóvíz: állami tulajdonú közüzemi vízműből szolgáltatott ivóvíz Csatorna: állami tulajdonú közüzemi csatorna A vízigények kielégítésének sorrendje A vízigények kielégítésének sorrendjéről a környezetvédelmi törvény részletesen nem szól, azt a vízgazdálkodási törvény és végrehajtási rendeletei állapítják meg. A vízigény kielégítésének társadalmi-politikai, ezen alapuló gazdasági rendjét a vízügyi jogi alapszabályozás definiálja. A vízigények kielégítésének sorrendjét a vízhez való jog alkotmányos alapjogi védelme okán törvényben lehet szabályozni, így kielégítési, korlátozási, kizárási sorrendet megállapítani. A VÍZIGÉNY KIELÉGÍTÉSI SORRENDJE A KÖVETKEZŐ: („igyál te gaz eb”) 1. a létfenntartási ivó és közegészségügyi, katasztrófa-elhárítási, 2. gyógyászati, valamint a lakosság ellátását közvetlenül szolgáló termelő- és szolgáltató tevékenységgel járó vízigények, 3. állatitatási, haltenyésztési, 4. természetvédelmi, 5. gazdasági, 6. egyéb (például sport, rekreációs, üdülési, fürdési, idegenforgalmi) célú vízigények A vízhasználat esetleges korlátozása esetén a korlátozás sorrendje a fent említett kielégítési sorrend fordítottja. Ha a felhasználható vízmennyiség természeti vagy egyéb elháríthatatlan okból csökken, a vízhasználat – kivéve a létfenntartást szolgáló vízhasználatot – a korlátozás sorrendjét követve kártalanítás nélkül korlátozható, szüneteltethető, vagy a biztonsági követelmények megtartása mellett megszüntethető. A víz igénybe vételének díja A víz mint környezeti elem igénybevételéért járó díjat a vízkészletet igénybevevőnek, illetőleg a fogyasztónak kell megtérítenie. Ugyanez az elv érvényesül a szennyvíz, mint veszélyeztető elem ártalmatlanítása és elhelyezése kapcsán, azaz a szennyezőnek kell megtérítenie azokat a ráfordításokat, amelyek a szennyezett vizek összegyűjtése, elvezetése, kezelése és elhelyezése során felmerülnek. Ennek alapján az üzemben tartónak mint vízhasználónak a vízjogi engedélyben
lekötött vízmennyiség után a vízügyi alap javára vízkészlet járulékot,
a közüzemi vízműből szolgáltatott ivóvízért vízdíjat,
a közüzemi csatornamű használatáért csatornadíjat,
a szennyvíznek a közcsatornákba juttatásáért szennyvízdíjat,
a közüzemi vízművek fenntartásához, megújításához és létesítéséhez kapcsolódóan érdekeltségi hozzájárulást kell fizetni.

260

A vízkészletjárulék FOGALOM: a vízhasználó és üzemi vízfogyasztó a vízjogi létesítési, üzemeltetési engedélyben lekötött vagy engedély nélkül felhasznált, az üzemi fogyasztó a ténylegesen igénybe vett vízmennyiség után vízkészletjárulékot köteles fizetni. Vízhasználó az a természetes személy, jogi személy és a természetes személyek jogi személyiséggel nem rendelkező gazdasági társasága, aki (amely) vizet szolgáltatás teljesítésére vagy saját céljaira vesz igénybe, aki a vízjogi engedély alapján vízhasználatot gyakorol vagy vízjogi engedélyben vízkészletet köt le. Üzemi vízfogyasztó az, aki ivóvizet szolgáltató közműről a saját gazdasági célú vízhasználatához településenként évi 10 000 m³-nél nagyobb vízmennyiséget használ fel. A törvény rendelkezik azokról az esetekről is, amikor a vízhasználónak illetve az üzemi vízfogyasztónak nem kell vízkészletjárulékot fizetnie. 15/C. § (1) Nem kell a vízhasználónak vízkészletjárulékot fizetnie a) a felszín alatti vízkivételnél a vízjogi engedély szerinti víztartó rétegbe visszasajtolt - a felszín alatti vizeket nem veszélyeztető - vízmennyiség után, b) a tűzivízellátás, a polgári védelmi készenléti célokat szolgáló vízmennyiség, továbbá az életveszélyt okozó bányászati vízbetörés esetén az életmentés időtartamára kiemelt vízmennyiség után, c) a vízjogi engedélyenként évi 500 m3-t meg nem haladó vízmennyiség után, d) a talajvízdúsításra betáplált vízmennyiséggel azonos vízmennyiség kitermelése után, ha az a talajvízdúsítással igénybe vett vízadó rétegből történik, e) az ár- és belvíz befogadására kijelölt csatornák, halastavak, tározók védekezési célból történő feltöltésére használt és a főműveken átvezetett, a vízjogi engedélyben meghatározott vízmennyiség után, f) a vízjogi engedély szerinti vízmennyiség azon része után, amely nem vehető igénybe, mert a vízkészlet természeti okokból nem áll rendelkezésre, g) ha a hatóság a vízkivételt korlátozta, h) a használt víz ismételt felhasználása vagy átadása után, kivéve a kettősműködésű csatornákból történő vízkivételt, i) a felszíni vízből történő ökológiai célú vízhasználat vízmennyisége után, j) ha a vízkészletjárulék tárgyévre vonatkozó összege nem haladja meg az 1000 forintot, k) kármentesítés céljából történő vízkivétel esetén, ha az hatósági kötelezés vagy engedély alapján történt, l) öntözési, rizstermelési és halgazdasági vízhasználatok vonatkozásában. (4) Nem kell az üzemi fogyasztónak vízkészletjárulékot fizetnie, ha a közegészségügyi előírások az igénybe vett vízmennyiség több mint 50%-ára ivóvízminőséget határoznak meg. (5) A vízkészletjárulék fizetésére kötelezett köteles fizetési kötelezettségét annak keletkezésétől - vízhasználónál a vízjogi engedély kézhezvételétől, üzemi fogyasztónál a vízfelhasználás megkezdésétől - számított 15 napon belül az illetékes vízügyi hatóságnak - az e célra készített nyomtatványon - bejelenteni (bejelentkezés). (6) A vízkészletjárulék-fizetési kötelezettség a vízhasználónál a jogerős vízjogi engedély kézhezvételével, üzemi vízfogyasztónál a vízfelhasználás megkezdésével keletkezik. A vízkészletjárulék az értékesebb vizek pazarlásának elkerülését, a megfelelő vízhasználati struktúra elérését szolgálja. Mértéke függ a vízhasználati céltól, az igénybe vett vízkészlet típusától és a vízminőségtől. A vízdíj A vizek és a vízi létesítmények használatáért díj felszámításának van helye. Az állami tulajdonú viziközművek által szolgáltatott ivóvíz díja, továbbá a szennyvízelvezetés, szennyvíztisztítás, szennyvízkezelés díja hatósági ármegállapítás alá esik. Víz üzemszerű szolgáltatása esetén az ivóvízért, továbbá a mezőgazdasági vagy ipari felhasználás céljára szolgáló vízért vízdíjat kell fizetni. A vízzel való takarékosság biztosítása céljából olyan vízdíjrendszert kell kialakítani, amely az ipari vízfogyasztókat érdekeltté teszi az ivóvíz minőségű víz felhasználásának csökkentésében.

261

48.

A vízjogi engedélyezési rendszer

JOGFORRÁS – 1995. évi LVII. törvény a vízgazdálkodásról

Vízjogi engedélyek típusai („FÜLE”) Elvi Létesítési Üzemeltetési Fennmaradási A vízügyi hatósági jogkör 28. § (1) Vízjogi engedély szükséges - jogszabály által bejelentéshez kötött tevékenységektől eltekintve - a • vízimunka elvégzéséhez, • illetve vízilétesítmény megépítéséhez, átalakításához és megszüntetéséhez (létesítési engedély), • továbbá annak használatbavételéhez, üzemeltetéséhez, valamint minden vízhasználathoz (üzemeltetési engedély). (2) Elvi vízjogi engedély kérhető a vízjogi engedélyezési kötelezettség alá tartozó vízhasználat, vízimunka és vízilétesítmény műszaki tervezéséhez. 29. § (1) Vízjogi engedélyt a hatóság az előírt feltételek megléte esetén csak abban az esetben adhat ki, ha a vízilétesítmény, a vízimunka, illetve a vízhasználat: • nem veszélyezteti a vízkészlet védelméhez fűződő érdekeket; • megfelel a vízimunkára, a vízilétesítmények, víziközművek megvalósítására, átépítésére és megszüntetésére, valamint üzemeltetésére és a vízhasználatok gyakorlására kiadott vízgazdálkodási, műszaki és biztonsági szabályoknak, a vízháztartás, vízminőség, felszín alatti és felszíni vizek védelmével összefüggő egyéb szabályozásnak; • megfelel a külön jogszabályban foglalt előírásoknak. (2) Új vízjogi engedély csak abban az esetben adható ki, ha az engedélyesek számára az engedélyben meghatározott vízmennyiség biztosítható. (3) Ha a vízimunka elvégzése, illetve a vízilétesítmény megépítése vagy átalakítása engedély nélkül vagy az engedélytől eltérően történt, az üzemeltetési engedély kiadása megtagadható. Amennyiben a hatóság a létesítmény megvizsgálása után - az eset összes körülményeire is figyelemmel - a fennmaradási engedélyt utólag megadja, a létesítő bírság fizetésére köteles. A bírság az engedély nélkül létrehozott építmény értékének 20%-áig, engedély nélküli vízimunka vagy vízhasználat esetén a mindenkori vízjogi szabálysértési felső értékhatár ötszöröséig terjedhet. 30. § (1) A vízjogi engedélyt (ideértve az elvi engedélyt is) - a külön jogszabályban meghatározott feltételek, továbbá események bekövetkezése esetén - hivatalból vagy kérelemre a hatóság módosíthatja, szüneteltetheti és vissza is vonhatja. (2) Ha a vízjogi engedély módosítását, szüneteltetését, visszavonását megalapozó eseményt tevékenység vagy mulasztás idézte elő, az engedélyest az ebből eredő károkért az köteles kártalanítani, akinek tevékenysége vagy mulasztása miatt vált szükségessé a hatósági intézkedés. (3) Az (1) bekezdés alapján hivatalból megtett intézkedésekből keletkezett károkért nem jár kártalanítás, ha az intézkedéseket • a közérdek, különösen a vízgazdálkodási, a közegészségügyi, a környezet- és természetvédelmi érdek, • a vizek mennyiségének és minőségének természetes vagy egyéb elháríthatatlan okokból történő megváltozása indokolja. 31. § A vízügyi hatóság által lefolytatott egyes közigazgatási eljárásokért (ideértve a szakhatósági eljárásokat, az igazgatási jellegű szolgáltatásokat, továbbá a bejelentéseket) igazgatási szolgáltatási díjat kell fizetni. 32. § Ha a vizek mennyiségi védelme, a vizek kártételeinek elhárítása, a károk megelőzése vagy a jogszerűen gyakorolt vízhasználat azt egyébként szükségessé teszi, a hatóság a vízhasználót, vagy azt, aki a vízviszonyokba 262

jogellenesen beavatkozott a káros, illetve a károsodás veszélyével fenyegető állapot megszüntetésére, a szükséges vízimunka elvégzésére vagy meghatározott módon történő gyakorlására kötelezheti. (3) A vízügyi hatóság az általa engedélyezett vízimunkákról, vízilétesítményekről és a vízhasználatokról vízikönyvet, a vízkészletről pedig nyilvántartást vezet. 33/A. § A vízügyi hatóság jogosult - a természeti és a környezeti veszélyeztetettség megelőzése (így a nagyvízi meder vízszállító képességének megőrzése, az árvizek levezetésének biztosítása) érdekében - a nagyvízi mederben telekalakítási, illetőleg építési tilalmat elrendelni.

72/1996. (V. 22.) Korm. rendelet a vízgazdálkodási hatósági jogkör gyakorlásáról Hatósági jogkörben eljáró szervek 1. § (1) A vízgazdálkodásról szóló 1995. évi LVII. törvényben (a továbbiakban: Vgtv.), valamint e rendeletben meghatározott, a vízgazdálkodással összefüggő vízügyi hatósági hatásköröket és a hatósági jogkört a) a környezetvédelmi, természetvédelmi és vízügyi felügyelőségek (a továbbiakban: felügyelőség), b) a helyi önkormányzatok jegyzői gyakorolják. (3) A helyi vízgazdálkodási hatósági jogkört első fokon a települési önkormányzat jegyzője, másodfokon a Kormány általános hatáskörű területi államigazgatási szerve gyakorolja. Az engedélyezési eljárásra vonatkozó rendelkezések Az elvi vízjogi engedély 2. § (1) A vízjogi engedélyezési kötelezettség alá tartozó tevékenység tervezését megelőzően elvi vízjogi engedély kérhető, amely az építtető által a tervbe vett vízgazdálkodási cél megvalósításának általános műszaki megoldási lehetőségeit, feltételeit határozza meg, de vízimunka elvégzésére, vízilétesítmény megépítésére, illetőleg vízhasználat gyakorlására nem jogosít. (2) Elvi vízjogi engedély a tulajdonos, az építtető vagy a vagyonkezelő részére adható, de azt az előbbiek megbízásából a tervező is kérheti. A kérelemhez a külön jogszabály szerinti mellékleteket kell csatolni. (3) A kérelem elbírálása során vizsgálni és a határozatban rögzíteni kell különösen: • a vízgazdálkodási cél megvalósítására leginkább alkalmas általános műszaki megoldást vagy megoldásokat és azok feltételeit; • a vízbeszerzés, vízhasználat és a vízelvezetés lehetséges helyét, módját, ezek esetleges változatait, az átlagos vagy szélső értékek meghatározásával a kivehető (felhasználható) víz mennyiségét, továbbá a használt, elvezetett víz (szennyvíz) mennyiségének és minőségének határértékeit; • a tervezés és a megvalósítás környezet- és természetvédelmi követelményeit, valamint azt, hogy a 2. mellékletben szereplő vízimunka, a vízilétesítmény megépítése vagy a vízhasználat alapján jelentős környezeti hatások feltételezhetők-e; • azoknak a jogszabályoknak, jogszabállyal kötelezővé tett szabványoknak a megjelölését, amelyeket a tervezés során a megvalósításnál vagy a vízhasználat gyakorlásánál figyelembe kell venni. (4) Az elvi vízjogi engedély - ha a döntés alapját képező körülmények és a jogszabályok időközben nem változtak a hatálya alatt köti a felügyelőséget a vízjogi létesítési engedélyezési eljárás során hozott döntésnél, az abban foglalt vízgazdálkodási előírások és feltételek tekintetében. (5) Az elvi vízjogi engedélyben meghatározott vízmennyiséget, illetőleg a befogadóba elvezethető víz mennyiségét és minőségét - az engedély hatálya alatt - bejegyzett igényként (lekötött vízkészletként) kell nyilvántartani, és ezt a későbbi vízjogi engedélyek kiadásánál a vízkészletekkel való gazdálkodásnál figyelembe kell venni. (6) Az elvi vízjogi engedély az abban meghatározott vízimunka vagy vízilétesítmény vízjogi létesítési engedélyének jogerőre emelkedéséig, de legfeljebb az elvi vízjogi engedély jogerőre emelkedésétől számított 1 évig hatályos, amely egy esetben, legfeljebb egy évvel meghosszabbítható, ha a kiadásának alapjául szolgáló körülmények (feltételek) változatlanok. 263

(7) Ha az építtető az elvi vízjogi engedélyben meghatározott vízgazdálkodási cél megvalósításától eláll, az erre irányuló döntését 15 napon belül köteles bejelenteni a felügyelőségnek. Ennek elmulasztása esetén megszűnik a (4) és (5) bekezdésben meghatározott - a felügyelőséget terhelő - kötelezettség. A vízjogi engedélyek 3. § (1) A vízimunka elvégzéséhez, vízilétesítmény megépítéséhez (átalakításához, megszüntetéséhez) szükséges VÍZJOGI LÉTESÍTÉSI ENGEDÉLYT az építtető, a tulajdonos vagy a vagyonkezelő köteles megszerezni. A kérelemhez a külön jogszabályban meghatározott mellékleteket - ideértve az engedélyezési terveket (tervdokumentációt) - kell csatolni. (4) A kérelem elbírálása során vizsgálni kell azt, hogy a tervezett vízimunka, a vízilétesítmény - tekintettel az annak gyakorlásával, illetve elhelyezésével érintett és vízgazdálkodási szempontból összefüggő térségre - mennyiben felel meg a vízjogi engedély megadására vonatkozó feltételeknek, valamint ha a környezeti hatások jelentőségének vizsgálatára az elvi vízjogi engedélyezési eljárás során nem került sor és a vízimunka, a vízilétesítmény a 2. mellékletben szerepel, akkor azt is, hogy a tevékenység alapján jelentős környezeti hatások feltételezhetők-e. (5) Vízkészlet hasznosítására vízjogi létesítési engedély csak akkor adható, ha ezzel egyidejűleg a hasznosítással összefüggésben keletkezett szennyvíz, továbbá a csapadékvíz összegyűjtéséről, elvezetéséről, kezeléséről és a környezetvédelmi előírásoknak megfelelő elhelyezéséről is gondoskodtak, illetve az erre vonatkozó műszaki megoldás a kérelem és a kiadott létesítési engedély részét képezi, továbbá, ha a kérelemben foglaltak kielégítik a külön jogszabály szerinti igénybevételi, kibocsátási és szennyezettségi határértékekre vonatkozó előírásokat. (6) A vízjogi létesítési engedély az abban meghatározott jogok gyakorlása és kötelezettségek teljesítése mellett feljogosít az engedélyben meghatározott vízimunka elvégzésére, vízilétesítmény megépítésére, de a vízhasználat gyakorlásához, illetve a vízilétesítmény használatbavételéhez, üzemeltetéséhez szükséges VÍZJOGI ÜZEMELTETÉSI ENGEDÉLY, vagy a jogszabály szerint szükséges egyéb hatósági engedély megszerzésének kötelezettsége alól nem mentesít. (7) A létesítési engedély - a vízgazdálkodási szempontokra figyelemmel - az abban meghatározott ideig hatályos. A hatály az engedély módosítására vonatkozó szabályok szerint meghosszabbítható. 4. § (1) Vízimunka végzéséhez, vízilétesítmény építéséhez az építtető, a tulajdonos vagy a vagyonkezelő bejelentése és a felügyelőség engedélye szükséges, ha az a külön jogszabályokban meghatározott víziközművek elosztóhálózatának olyan bővítésére irányul, amely nem érinti a víziközmű vízjogi engedélyben meghatározott mértékadó kapacitását. (2) Mezőgazdasági vízszolgáltatást biztosító és vízjogi engedély alapján üzemelő vízilétesítményből történő vízhasználat gyakorlásához a vízilétesítményt vízjogi engedély alapján üzemeltető engedélyes hozzájárulása szükséges. (3) Az (1) bekezdés szerinti esetben a bejelentéshez csatolni kell a vízjogi engedélyezési eljáráshoz szükséges kérelemről és mellékleteiről szóló rendeletben, valamint az adott vízimunka elvégzésére, vízilétesítmény építésére vonatkozó jogszabályokban meghatározott mellékleteket. (4) Ha a bejelentésre a felügyelőség az ügyintézési határidő alatt nem nyilatkozik, a bejelentés alapját képező tevékenységhez a hatósági hozzájárulást megadottnak kell tekinteni. Az építtető kérelmére erről a felügyelőség külön igazolást vagy vízjogi létesítési engedélyt ad. 5. § (1) Vízhasználat gyakorlásához, vízilétesítmény használatbavételéhez (a továbbiakban: üzemeltetéshez) szükséges VÍZJOGI ÜZEMELTETÉSI ENGEDÉLYT annak kell kérni, aki a vízhasználattal vagy a létesítmény üzemeltetésével járó - a jogszabályokban és a hatósági előírásokban meghatározott - jogokat és kötelezettségeket közvetlenül gyakorolja, illetve teljesíti. A kérelemhez a külön jogszabályban meghatározott mellékleteket kell csatolni. (2) Ha az engedély iránti kérelmet benyújtó építtető, a tulajdonos vagy a vagyonkezelő személye nem azonos az üzemeltető személyével, a felügyelőség az üzemeltetés jogcímét, annak személyi és tárgyi feltételeit megvizsgálhatja. 264

A jogszabály a vízilétesítmények meghatározott körére az üzemeltetés szakmai követelményeinek és személyi feltételeinek vizsgálatát kötelezően is meghatározhatja. (3) A vízjogi üzemeltetési engedélyezési eljárásban vizsgálni kell különösen: • a vízjogi létesítési engedélyben, az engedélyezési tervdokumentációban foglaltak teljesítését; • e rendeletben, valamint a létesítési engedélyben meghatározott rendelkezésekre figyelemmel a próbaüzemeltetés eredményét, illetve az erre vonatkozó adatokat; • víziközművek esetén az üzemeltetési szabályzatot és a víziközmű üzemeltetésével összefüggő jogszabályban meghatározott egyéb követelményeket; • a vízhasználatra külön jogszabályban meghatározott előírások megtartására vonatkozó adatokat; • felszín alatti vízkészletekre települt vízilétesítmény esetén a külön jogszabályban meghatározott műszaki dokumentációt. (4) Az eljárás tárgyától és a létesítmény jellegétől függően a vízjogi üzemeltetési engedélyben rendelkezni kell, különösen: • az engedélyezett vízilétesítményről és a vízhasználatról, ideértve mindazokat a vízgazdálkodási, vízvédelmi adatokat, amelyek a létesítmények üzemeltetését, a vízhasználat gyakorlását jellemzik, valamint a tevékenység gyakorlása során végzendő önellenőrzés feltételeit; • a jogszabály alapján megállapítható üzemeltetéssel összefüggő feltételekről, jogokról és kötelezettségekről; • ha a létesítési és üzemeltetési engedély jogosultjának személye nem azonos, az üzemeltetés jogcíméről, figyelemmel a vízilétesítmény vízgazdálkodási rendeltetésére és tulajdonára; • az engedély hatályáról. (7) A vízjogi üzemeltetési engedély - az engedélyben meghatározott feltételekkel és az üzemeltetéshez kapcsolódó jogszabályokban hatósági előírásokban meghatározott kötelezettségek mellett - feljogosít a vízilétesítmény használatbavételére és az engedély érvényességi ideje alatt annak üzemeltetésére. (8) Az építtető bejelentése, illetve a felügyelőség engedélye alapján megépített vízilétesítmények használatbavételéhez és üzemeltetéséhez a (7) bekezdésben meghatározott jogok és kötelezettségek kapcsolódnak. (9) Az üzemeltetésre jogosító vízjogi engedélyeket - ha külön jogszabály másképp nem rendelkezik - az e rendelet szerinti ellenőrzés során felül kell vizsgálni. A felülvizsgálat eredményétől függően az engedély hivatalból visszavonható vagy a 12. §-ban meghatározott esetben módosítható. A vízjogi engedély módosítása, visszavonása és a tevékenység szüneteltetése 11. § (1) A vízjogi engedély az engedélyes kérelmére - az engedély kiadásánál irányadó jogszabályi előírásokra is figyelemmel - módosítható, amennyiben: • az engedélyes a vízilétesítményt át akarja alakítani, vagy az engedélyben meghatározott műszaki megoldástól eltérően kívánja megterveztetni, megépíteni, illetőleg üzemeltetni, továbbá a vízhasználatot az engedélytől eltérő módon (mértékben) kívánja gyakorolni; • megváltozott a tulajdonos vagy az üzemeltető személye; • megváltoztak az engedély alapjául szolgáló körülmények és feltételek. (3) A vízjogi engedélynek az (1) bekezdés alapján történő módosításához az engedélyesnek csatolni kell mindazokat az adatokat, műszaki terveket - a külön jogszabályok szerint szükséges egyéb hatósági engedélyeket -, amelyek az érvényes vízjogi engedélyhez képest a módosítással összefüggő kérelmet megalapozzák. (4) A vízjogi engedély módosításánál, visszavonásánál és a tevékenység szüneteltetésénél a vízjogi engedély kiadására vonatkozó szabályok az irányadók. 12. § A vízjogi engedélyt a felügyelőség a kiadásnál irányadó szempontok alapján hivatalból módosítja abban az esetben, ha megváltoztak azok a feltételek és adottságok, amelyek az engedély kiadásának alapjául szolgáltak, különösen, ha a módosítást: • a közérdek érvényre juttatása érdekében külön jogszabályban meghatározott feltételek, közegészségügyi, környezetvédelmi, vízgazdálkodási vagy természetvédelmi szempontok teszik szükségessé

265

•

a rendelkezésre álló (felhasználható) vízkészlet mennyisége természeti vagy egyéb elháríthatatlan okból a külön jogszabály szerint meghatározott kibocsátási, igénybevételi, valamint szennyezettségi határértékekre is figyelemmel megváltozott. 13. § (1) A vízjogi engedélyben biztosított vízhasználat az engedélyes kérelmére vagy hivatalból, akkor szüneteltethető, ha a jog gyakorlásának felfüggesztését időleges - meghatározott időpontig fennálló - körülmények indokolják. (2) A szüneteltetésre meghatározott időtartam elteltével a vízjogi engedélyben meghatározott jog külön intézkedés nélkül gyakorolható. A szüneteltetés leghosszabb időtartama 3 év. Amennyiben azt a körülmények módosulása indokolja, kérelemre vagy hivatalból korábban is megszüntethető, illetőleg annak leghosszabb időtartamáig meghosszabbítható. 14. § (1) A vízjogi engedély visszavonható, ha az engedélyes: • a jogszabályban foglalt, illetőleg engedélyben előírt feltételeknek és kötelezettségeknek a felügyelőség felhívása ellenére az abban megállapított határidő alatt nem tesz eleget; • a vízimunka vagy a vízilétesítmény átalakítására, illetőleg a vízhasználat gyakorlásának megváltoztatására vonatkozó határozatot az abban megjelölt határidő alatt nem teljesíti; • a vízilétesítmény fenntartására és üzemeltetésére vonatkozó kötelezettségét a felügyelőség felhívása ellenére nem végzi el. (2) A vízjogi engedélyt vissza kell vonni, ha alapvetően megváltoztak azok a feltételek és körülmények, amelyek az engedély alapjául szolgáltak, így különösen: • a vízimunka, vízilétesítmény vagy vízhasználat károssá vált és a káros hatás annak átalakításával, illetőleg gyakorlásának megváltoztatásával nem szüntethető meg • az engedélyes a tervbe vett vízgazdálkodási cél megvalósításától eláll, a vízhasználatról, illetőleg a befogadó igénybevételéről lemond; • vízgazdálkodási, környezet- és természetvédelmi, közegészségügyi érdek és az ezeket érvényesítő külön jogszabályban meghatározott feltételek azt szükségessé teszik; • a felhasználható vízkészlet mennyisége és minősége oly mértékben megváltozik, hogy az engedélyben meghatározott vízgazdálkodási cél, illetőleg feladat ellátása, az ezzel járó jogok gyakorlása az engedélyezett módon nem biztosítható; • az engedélyes a vízhasználatot - bár ez módjában állott - 1 éven át, öntözési célú vízhasználat esetén 3 éven át nem gyakorolta, és az engedély szüneteltetését sem kérte. A hatósági engedély nélkül vagy attól eltérően végzett létesítésre és üzemeltetésre vonatkozó rendelkezések 15. § (1) Vízjogi létesítési engedély nélkül megépített vagy attól eltérően megvalósított vízimunka vagy vízilétesítmény esetén az építtetőnek (tulajdonosnak) a felügyelőségtől - a (2) bekezdésben meghatározott eset kivételével - FENNMARADÁSI ENGEDÉLYT KELL KÉRNI. (tehát az üzemi engedély hiánya esetén nincs lehetőség fennmaradási engedélyre) (2) Ha az építtető a létesítményt a felügyelőség által megállapított határidő alatt és a hatósági előírások betartásával megszünteti, az eredeti állapotot visszaállítja, az engedély nélkül, illetve az attól eltérően végzett tevékenységhez kapcsolódó joghátrányok nem alkalmazhatók. (Ekkor lényegében in integrum restitutio valósul meg fennmaradási engedély kibocsátása nélkül). (3) A fennmaradási engedéllyel kapcsolatos kérelem elbírálása során a vízjogi létesítési és üzemeltetési engedélyezési eljárásra vonatkozó rendelkezések megfelelő alkalmazásával kell eljárni azzal, hogy a kérelemhez a tényleges megvalósulási állapotot tartalmazó tervdokumentációt kell csatolni. (4) Az (1) bekezdésben meghatározott kérelemmel kapcsolatos eljárás annak megállapítására irányul, hogy a megvalósított vízilétesítmény, vízimunka - az engedély hiányától eltekintve - mennyiben felel meg a vízjogi létesítési és üzemeltetési engedély kiadására vonatkozó, a Vgtv.-ben és egyéb jogszabályban meghatározott követelményeknek, illetve a hatósági előírásoknak. A felügyelőség a fennmaradási engedély megadását a létesítmény átalakításától vagy meghatározott munkák elvégzésétől teheti függővé. 266

(5) Amennyiben a fennmaradási engedély megadható, a Vgtv. 29. §-ának (3) bekezdésében meghatározott bírság megfizetéséről a fennmaradásról szóló döntéssel, illetve eljárással egyidejűleg kell rendelkezni. (kötelező a bírságolás) 16. § (1) Amennyiben az engedély nélkül, vagy attól eltérően megvalósított létesítmény vízgazdálkodási, környezetvagy természetvédelmi szempontból káros és ez átalakítással sem szüntethető meg, a kérelem elutasítása mellett, az építtetőt a létesítmény megszüntetésére (elbontására) kell kötelezni.

267

49, A halászati jog fogalma, tartalma, alanya, a hal tulajdonjoga JOGFORRÁS 1997. évi 41. törvény a halászatról és a horgászatról A törvény tárgya és hatálya 1. § (1) E törvény a • halászati jog gyakorlásának feltételeit, • Magyarország területén levő vizeken és halászatra alkalmas vízilétesítményeken folyó, • a halgazdálkodással, a hal és élőhelyének védelmével összefüggő tevékenységeket, • az ezeket végző személyek jogait és kötelezettségeit, • valamint a halászati igazgatással összefüggő feladat- és hatásköröket szabályozza. • a horgászat, • a tiltott eszközök és módok, a • a halászati őrzés, • a halállományt, illetőleg táplálékforrását veszélyeztető vad gyérítése, • a külföldről származó egyedek telepítése vonatkozásában a haltenyésztési létesítmény (halastó) (3) Védett hal esetében e törvény rendelkezéseit a természet védelméről szóló törvényben foglalt eltérésekkel kell alkalmazni. Értelmező rendelkezések 2. § (1) E törvény alkalmazásában a) hal: a „halak” állatrendszertani osztályba tartozó állatfaj. A halra vonatkozó rendelkezéseket - az e törvényben meghatározott esetekben - alkalmazni kell a haltáplálék-szervezetre, a rákra, a békára, a kagylóra, a piócára, valamint ezek egyedfejlődési alakjaira is (a továbbiakban együtt: más hasznos víziállat); b) halászat: a halnak megengedett módon és eszközzel halászati vízterületen történő fogása - ideértve a horgászatot is -, illetve gyűjtése, továbbá a hal tenyésztése, tartása és telepítése, valamint a hal és élőhelyének védelmét szolgáló tevékenység; c) horgászat: a halászati vízterületen a halnak horgászeszközzel (készséggel) vagy a csalihalnak 1 négyzetméternél nem nagyobb, emelőhálóval való fogása; d) halászati vízterület: az a vízfolyás vagy állóvíz, amely jellegének megváltoztatása nélkül alkalmas a hal életfeltételeinek biztosítására, s ezért a halászati hatóság halászati vízterületté nyilvánítja; e) halastó (likvid termőföld): az a vízfeltöltést és lecsapolást biztosító, műtárgyakkal (zsilipekkel) ellátott mesterséges vízterület, amelyet haltenyésztésre használnak, ideértve a teleltető és ivadéknevelő tavakat, valamint a táp- és lecsapoló csatornákat; f) bányató: olyan, a bányaművelés befejezését követően fennmaradt állóvíz, amely külszíni és föld alatti bányászati tevékenység során az ásványi nyersanyagok feltárása és kitermelése következtében a felszín alatti vízkészletből alakult ki, és amelynek medrét a bányászat során kialakított terepmélyedés képezi; g) holtág: a folyó azon mederrésze, amelyet a folyó természetes úton, irányának megváltoztatásával elhagyott, vagy amelyet szabályozási célból leválasztottak róla; h) víztározó: a felszíni vizek időszakonkénti feleslegének összegyűjtésére és tározására épített létesítmény. Különös halászati vízterületek: e), f), g), g) pont. A HALÁSZATI JOG A halászati jog fogalma 3. § (1) A halászati jog - mint vagyonértékű jog - a halászattal összefüggő jogosultságok és kötelezettségek összessége, amely - ha e törvény másképp nem rendelkezik - a víz tulajdonjogának elválaszthatatlan része. (DE haszonbérlettel elválasztható) 268

(2) Holtág, bányató és víztározó (HALASTÓ NEM!) esetében a halászati jog a Magyar Államot illeti meg, kivéve az önkormányzati tulajdonban lévő holtágat és bányatavat (víztározó mindig állami tulajdonban van), amennyiben a tulajdonos önkormányzat a halászati jogot gyakorolni kívánja. (4) A halászati jog haszonbérbe adható. A halászati jog jogosultja 4. § (1) Ha a halászati vízterület egy személy tulajdona, a halászati jogot a tulajdonos önállóan gyakorolja (a továbbiakban: önálló halászati jog), ha több személy - ideértve a Magyar Államot is - tulajdona, a halászati jogot a tulajdonosok közösen gyakorolják (a továbbiakban: társult halászati jog). (2) Társult halászati jog esetén a tulajdonosok • a tulajdonosi képviselet formájáról, a képviselő személyéről, • a halászati jog gyakorlásának módjáról a tulajdonuk mértékéhez igazodó szavazati joggal, egyszerű szótöbbséggel határoznak, és ilyen arányban viselik a halászati jog gyakorlásával kapcsolatos terheket, valamint részesednek annak hasznaiból. (5) Társult halászati jogra egyebekben a Polgári Törvénykönyv 142-143., 145-146. §-ainak rendelkezéseit kell értelemszerűen alkalmazni. 5. § (1) A halászati jog jogosultjának a tulajdonost, a halászati jog haszonbérbe adása esetén pedig a haszonbérlőt kell tekinteni. (2) A halászati jog gyakorlásával kapcsolatos kötelezettségek és jogok e törvényben foglaltak szerinti teljesítéséért, illetőleg gyakorlásáért a jogosult felel. (3) A jogosultakról a halászati hatóság nyilvántartást vezet. A halászati vízterület 6. § Azt a vizet, amely a halászati vízterületek hatósági nyilvántartásában nem szerepel, a tulajdonosnak a halászati hatósághoz be kell jelentenie. Ha a bejelentés megfelel a 7. § szerinti formai követelményeknek, a halászati hatóság a halászati vízterületet a nyilvántartásba bejegyzi. 7. § (1) A 6. § szerinti víz halászati vízterületté nyilvánítása iránti bejelentésnek tartalmaznia kell: a) a vízterület megnevezését, fekvésére, határvonalaira, tulajdoni és használati viszonyaira vonatkozó adatokat; b) a vízterület által érintett ingatlan művelési ágának megjelölését. (2) A halászati vízterület közérdekből a) a génállomány megőrzése érdekében, b) a természetvédelmi érdekek érvényesítése miatt, vagy c) az oktatási és kutatási célból különleges rendeltetésűvé nyilvánítható. A hal tulajdonjogának megszerzése 8. § (1) A jogosult - ha e törvény másképp nem rendelkezik - a hal, illetve más hasznos víziállat tulajdonjogát annak jogszerű kifogásával (gyűjtésével) szerzi meg. (2) A hal (más hasznos víziállat) tulajdonjoga a jogosultat illeti, ha a halászati vízterület is a tulajdonában van. (3) Az elhullott hal (más hasznos víziállat) a lelés helyével érintett halászati vízterület szerinti jogosult tulajdonába kerül. A vadak, a halak tulajdonjogának megszerzése – Ptk. 128. § (1) A vadak, továbbá a folyóvizekben és a természetes tavakban élő halak, valamint más hasznos víziállatok - ha törvény eltérően nem rendelkezik - az állam tulajdonában vannak.. (3) A halászati jog gyakorlására jogosult által kifogott hal és más hasznos víziállat tulajdonjogát - ha törvény eltérően nem rendelkezik - a halászati jog gyakorlására jogosult szerzi meg. A nem a jogosult által kifogott hal, valamint más hasznos víziállat - ha törvény eltérően nem rendelkezik - a halászati jog gyakorlására jogosult tulajdonába kerül. 269

A halászati jog gyakorlása 9. § (1) A halászati jogot a jogosult köteles gyakorolni. (2) Az (1) bekezdésben foglalt rendelkezés alkalmazása szempontjából a halászati jog gyakorlásának minősül az is, ha a jogosult a hal és élőhelyének védelmével kapcsolatos kötelezettségeinek eleget tesz. A halászati jog haszonbérbe adása 13. § (1) A halászati jog haszonbérletére a Polgári Törvénykönyvnek a mezőgazdasági haszonbérletre vonatkozó szabályait az e törvényben foglalt eltérésekkel kell alkalmazni. (2) A halászati jog haszonbérletére vonatkozó szerződést határozott időre kell megkötni. (3) A bérbeadó a halászati jog haszonbérletére kötött szerződést azonnali hatállyal akkor is felmondhatja, ha a haszonbérlő o a haszonbérleti szerződésben vállalt, valamint az e törvényben írt kötelezettségeit a teljesítésre megfelelő határidőt tartalmazó felszólítás ellenére sem teljesíti; o a halászati jogot alhaszonbérletbe adja; o a természetvédelem, illetve a vízgazdálkodás érdekeit súlyosan veszélyezteti. (4) Nem minősül a halászati jog alhaszonbérbe adásának a területi engedély kiadása (22. §). 14. § (1) A haszonbérleti szerződést legkésőbb annak aláírásától számított hatvan napon belül kell a haszonbérlőnek a halászati hatósághoz benyújtani. (3) A halászati jog haszonbérletére kötött szerződés megszűnésekor, eltérő megállapodás hiányában, a haszonbérlő követelheti az általa létesített, el nem vihető halászati berendezéseknek, létesítményeknek - ideértve a telepítési költségek meg nem térült részét is -, valamint az okszerű gazdálkodás mértékéig a hasznos beruházásoknak a szerződés megszűnésekori tényleges értékét. A haszonbérlő mindaddig birtokban marad, amíg a haszonbérbe adó az elszámolási kötelezettségének eleget nem tesz. A halászati jog gyakorlásával érintett ingatlanra vagy tevékenységre vonatkozó rendelkezések 15. § (1) A halászati jog gyakorlásával érintett ingatlan tulajdonosa, használója köteles tűrni, illetve lehetővé tenni, hogy az ingatlanon keresztül a jogosult - ha ez másképp nem lehetséges - a vízhez a Polgári Törvénykönyvben meghatározott korlátozások betartásával eljusson, az ingatlanon a halászati tevékenység időtartamára fogási eszközt elhelyezzen, illetve használjon, a vízen halászati tevékenységet folytasson, valamint a fogási zsákmányt elszállítsa (halászati szolgalmi jog). (2) A vízparti ingatlanra is kiterjedő áradás esetén annak tulajdonosa köteles tűrni, illetőleg lehetővé tenni a halivadéknak a halászati vízterületre történő visszajuttatását. (3) Az ingatlan tulajdonosát, használóját az (1)-(2) bekezdés szerinti korlátozásból eredő károkozás miatt kártalanítás illeti meg. Tulajdonjog forgalmának korlátait jelenti • a vízgazdálkodási törvény szerint forgalomképtelenség az állami és önkormányzati vízterületeknél, • a halastavaknál a termőföldtörvényből, • védett természeti területnek minősülő vizeknél a természetvédelmi törvényből erednek. • + az elővásárlási jog jogintézménye. A védett természeti területeknél az állam, másodsorban az önkormányzat - minden más elővásárlási jogot megelőző elővásárlási joga jelent forgalmi korlátozást. A védett természeti területnek minősülő vízingatlanoknál számolni kell az állam - környezetvédelmi közérdeken alapuló - kisajátítási jogával is. A halastavak esetében a termőföld törvény forgalmi korlátozó rendszere érvényesül

270

A HALGAZDÁLKODÁS A halfogásra jogosító okmányok 18. § (1) A halászati tevékenység - ideértve a tudományos kutatási célból való végzését is - a halászati hatóság által kiadott • halászati vagy • horgászati igazolvánnyal (a továbbiakban: állami halászjegy, állami horgászjegy) folytatható. • Az adott halászati vízterületen és a halastavon a halászati tevékenység végzéséhez - ha azt nem a jogosult, vagy a nevében eljáró személy vagy szervezet végzi - a jogosult területi engedélye is szükséges. (2) A halászati tevékenységet végző személy köteles magánál tartani az állami halászjegyet, az állami horgászjegyet és a területi engedélyt (a továbbiakban együtt: halfogásra jogosító okmányok), és azokat a jogosult, a halászati őr, a természetvédelmi őr, a halászati, valamint a rendőrség ellenőrzésre felhatalmazott képviselőjének felhívására bemutatni. K. M. előadása

Halászati jog lehet: • Önálló: ha a halászati vízterület földrészleteibe eső földek tulajdonosa egy személy • Társult: ha a halászati vízterület földrészleteibe eső földek tulajdonosa több személy (kényszerű jogközösség – ptk. tulajdonközösség) Tartalma: közjogi + magánjogi jogosultság, kötelezettség halmaz. 3 konjunktív elem: • feltétlen élőhely védelemi, ökológiai közjogi kötelezettség o hal és más hasznos vízi állat élőhelyének védelme • gazdálkodási kötelezettség • magánjogi haszonvételek gyakorlása o nem köteles gyakorolni, csak amennyiben az élőhely védelmi feladatok teljesítése miatt muszáj A halászati joggal felhagyni nem lehet! ALANYA: 1. Törvény szerint delegált alany  a halászati vízterültekbe eső föld tulajdonosa 2. Az állami kényszerhasznosítási határozatban megjelölt személy  ha nincs az első szerint  ha nem élnek a joggal, azonnal kényszerhasznosításba vonható A halászati jog a földtulajdon elválaszthatatlan része, de mégis elválasztható az alábbi esetben:
halászati jog haszonbérlete HALÁSZATI VÍZTERÜLET FOGALMA:
halászati jog viszonyítási pontja, természeti tárgya
azon felszíni vizek, amelyek jellegüknél fogva alkalmasak a hal és más hasznos vízi állat élőhelyéül
kialakítása a halászati jog jogosultjának kötelezettsége
hatósági határozat állapítja meg a vízingatlan tulajdonosának kérelmére, ennek hiányában hivatalból SAJÁTOS FORMÁI: /4 db/
Halastó o nem halászati vízterület o iparszerű haltenyésztés folyik itt 271

o o o o

feltöltő és lecsapoló berendezéssel bír likvid termőföld vízjogi engedélyköteles vízkészlet-járulékot kell fizetni


Víztározó o halászati vízterület o élőhely védelmi kötelezettség fennáll o feltöltő és lecsapoló berendezéssel bír o felszíni vizeket gyűjti össze (folyóvíz, csapadék) o árvíztározó altípus: közcélú vízi létesítmény, állami tulajdonban áll o Magyar Állam a hal tulajdonosa, nem a föld tulajdonosáé  tehát a főszabály alóli kivételt látunk ez esetben
Bányató o halászati vízterület o talajvíztó o vízjogi üzemeltetési engedélyköteles + bányászati engedély is kell o mesterséges földjárat, de természetes vízfeltöltés o Magyar Állam (vagy önkormányzat) a hal tulajdonosa, nem a föld tulajdonosáé  tehát a főszabály alóli kivételt látunk ez esetben
Holtág o folyó időszakos vagy véglegesen elhagyott medre o halászati vízterület o Magyar Állam (vagy önkormányzat) a hal tulajdonosa, nem a föld tulajdonosáé  tehát a főszabály alóli kivételt látunk ez esetben HALÁSZATI JOG GYAKORLÁSA (NEM AZ ALANYA):  magánjog  érvényes magánjogi jogcím a halászati vízterületbe eső földekre  tulajdonjog a halászati vízterület ingatlanaira  haszonbérleti jog a halászati jogra  közjog  hatósági engedély  bejegyzés a halászati nyilvántartásba  nem konstitutív (erdőnél az volt)  kötelezően használandó  érvényes halászjegy vagy horgászjegy (+területi engedély)  hatósági bizonyítvány  ellenkező bizonyításig hitelesen tanúsítja a benne foglaltakat  szakképesítés + személyi feltételei vannak, hogy megkaphassa valaki  halvédelmi, halismereti, halfogási ismeretek A halászatot a horgászattól elsősorban az eszköz határolja el. 3. személyeik haszonvételi jogai:
halászjegy vagy horgászjegy
területi engedély: magánjogi megtámasztás, a halászati jog gyakorlója adja
időtartam
milyen fajtájú
mennyiség hal 272

Jogok ellenőrzési rendszere
Halászőr – közfeladatot ellátó személy, felhívására be kell mutatni az engedélyeket
testi kényszert nem alkalmazhat
halat visszaengedheti a vízbe, ha megsértették valamelyik törvényi rendelkezést HAL TULAJDONA
Vízben lévő hal o vízingatlan tulajdonosáé, amíg a vízben van o vízingatlan gyümölcse
Hal, mint ingó o jogszerűség /kifogás/ o engedélyezett mennyiség és faj – perceptio o jogszerű eszköz – reparatio o szerencsevétel (kiválasztás – horgász, elválasztás – halász)
Elpusztult hal tulajdonjoga o a halászati jog gyakorlójáé (veszélyes hulladék)

273

50, Haszonbérleti jog termőföldön A Tft. szabályaiból kell kiindulnunk – a Ptk. csak háttár joganyagként funkcionál A termőföld haszonbérlete 12. § A termőföld haszonbérletére e törvény eltérő rendelkezése hiányában a Ptk.-nak a haszonbérletre vonatkozó szabályait kell alkalmazni. 12/A. § A haszonbérlő - termelési integráció megvalósítása érdekében - a haszonbérbe adó hozzájárulásával megállapodhat más termőföldet használó személlyel, hogy a termőföld használatát határozott időre átengedi. A megállapodást és a haszonbérbe adó hozzájárulását írásba kell foglalni. A földhasználat átengedése - ha a felek másképpen nem rendelkeznek - nem érinti a haszonbérlőnek a haszonbérbe adóval szemben fennálló kötelezettségeit. A haszonbérlet időtartama 13. § (1) Belföldi magán- és jogi személy, illetőleg jogi személyiséggel nem rendelkező más szervezet a termőföldre vonatkozó haszonbérleti szerződést legfeljebb a (2)-(4) bekezdések szerinti határozott időre kötheti meg. (2) A haszonbérleti szerződés leghosszabb időtartama a (3)-(4) bekezdésben foglalt kivételekkel legfeljebb 20 év lehet. (FŐSZABÁLY) Kivételek: • Erdő művelési ágú termőföldre, illetőleg erdő telepítésére vonatkozó haszonbérleti szerződést legfeljebb a termelési időszak (vágásérettségi kor) lejártát követő 5. év végéig lehet megkötni. • Szőlő és gyümölcsös művelési ágú és más ültetvénnyel betelepített termőföldre, illetőleg szőlő, gyümölcsös vagy más ültetvény telepítése céljából a haszonbérleti szerződést legfeljebb annak az évnek a végéig lehet megkötni, amíg a szőlő, gyümölcsös, illetőleg ültetvény értékkel bír (értékcsökkenési leírási időszak). • Külföldi magán- és jogi személy legfeljebb a belföldiekre meghatározott időtartamra köthet haszonbérleti szerződést. Haszonbérfizetési kedvezmény 17. § (1) A haszonbérlőt - a (3) bekezdésben foglaltakra is figyelemmel - arra az évre, amelyben a mezőgazdasági termelést érintő időjárási és más természeti kockázatok kezeléséről szóló törvényben foglaltak szerinti mezőgazdasági káresemény vagy időjárási és más természeti jellegű elháríthatatlan külső ok (vis maior) miatt legalább 30%-os mértékű hozamcsökkenést szenved, és ezt az agrárkár-megállapító szerv igazolja, a hozamcsökkenéssel arányos haszonbérletidíj-mérséklés illeti meg. (KÖTELEZŐEN) (2) A haszonbérlő a haszonbérfizetési kedvezmény igénybevételét és mértékét a mezőgazdasági termelést érintő időjárási és más természeti kockázatok kezeléséről szóló 2011. évi CLXVIII. törvény 14. § (2) bekezdése szerinti hatósági bizonyítvány kézhezvételét követően, nyolc napon belül, írásban köteles közölni a haszonbérbe adóval. (3) Eltérő megállapodás hiányában az (1) bekezdésben foglaltak szerinti kedvezmény csak a legalább helyben szokásos mértékű haszonbérleti díjat fizető haszonbérlőt illeti meg. (4) Semmis az a megállapodás, amely az (1) bekezdés szerint járó kedvezmény igénybevétele miatt ki nem fizetett haszonbérleti díj pótlására vállal kötelezettséget. A haszonbérleti szerződés felmondása, megszűnése 18. § A haszonbérbe adó a haszonbérletet azonnali hatállyal akkor is felmondhatja, ha a haszonbérlő
a haszonbérbe adó hozzájárulása nélkül, vagy attól eltérően a termőföld használatát másnak átengedte,
a termőföldön a rendes gazdálkodás körét meghaladóan végzett beruházást vagy
a termőföld művelési ágát megváltoztatta;
a természetvédelmi jogszabályok vagy a természetvédelmi hatóság előírásaitól eltérő, illetőleg a természeti terület állagát vagy állapotát kedvezőtlenül befolyásoló tevékenységet folytat, 274


továbbá, ha a természeti értékek fennmaradását bármely módon veszélyezteti. 19. § (1) A magánszemély haszonbérlő azonnali hatállyal felmondhatja a haszonbérletet, ha
egészségi állapota oly mértékben romlik meg, vagy
családi és életkörülményeiben olyan tartós változás következik be, amely a haszonbérletből eredő kötelezettségeinek teljesítését akadályozza,
továbbá abban az esetben, ha a mezőgazdasági termelő a gazdaságátadási támogatást igénybe veszi. (2) Az (1) bekezdésben meghatározott esetben a haszonbérlő - az azonnali hatályú felmondás helyett - a tulajdonos hozzájárulásával kijelölheti azt a magánszemélyt, aki a haszonbérleti szerződésben a helyébe lép és a haszonbérleti jogviszonyt változatlan feltételekkel folytatja. 20. § A haszonbérleti szerződés megszűnésekor a haszonbérlő
elviheti az általa létesített berendezési és felszerelési tárgyakat;
követelheti az el nem vihető berendezéseknek, az általa telepített növényzetnek, valamint a talaj minőségének javítását eredményező talajvédelmi beavatkozásoknak és létesítményeknek a szerződés megszűnésekor megállapítható tényleges értékét;
köteles a haszonbérbe adóval kötött eltérő megállapodás hiányában az általa létesített ideiglenes jellegű építményt a saját költségén kártalanítási igény nélkül lebontani, illetőleg eltávolítani. E kötelezettség nem teljesítése esetén a bontást, illetőleg az eltávolítást a haszonbérbe adó a kötelezett költségére elvégeztetheti. 21. § (1) A termőföld és tanya haszonbérbe adása esetén - ha törvény másként nem rendelkezik - az alábbi sorrendben előhaszonbérleti jog illeti meg: a) a volt haszonbérlőt, illetve ha a volt haszonbérlő a tulajdonos hozzájárulásával ültetvényt telepített vagy halastavat létesített, az általa kijelölt személyt feltéve, hogy a haszonbérlet nem a tulajdonos azonnali hatályú felmondása következtében szűnt meg; b) a helyben lakó szomszédot; c) a helyben lakót. (2) Az (1) bekezdés b)-c) pontjában meghatározott jogosulti csoportokon belül az előhaszonbérleti jog gyakorlásának sorrendje a következő:
a családi gazdálkodó;
nyilvántartási (regisztrációs) számmal rendelkező őstermelő, egyéni mezőgazdasági vállalkozó; (3) Az állattartó telep és halastó üzemeltetőjét az ingatlan-nyilvántartásban szántó, rét, legelő, valamint fásított terület művelési ágban nyilvántartott termőföldre - a 21. § (1) bekezdésének a) pontjában foglalt személyekkel azonos sorrendben - előhaszonbérleti jog illeti meg, feltéve hogy
az állattartó telep és halastó a 3. § m) pontjának 1-2. alpontjai szerinti település valamelyikén fekszik, és
az állattartó telepet és halastavat a haszonbérletre vonatkozó ajánlat közlésének időpontjában, valamint az azt megelőző legalább egy éve folyamatosan működteti. (4) Az állattartó telep és halastó működtetését igazolni kell. Az igazolás céljára szolgáló hatósági bizonyítványt az üzemeltető kérelmére az élelmiszerlánc-felügyeleti szerv adja ki. (5) Az (1) bekezdés szerinti előhaszonbérleti jog nem áll fenn
közeli hozzátartozók [Ptk. 685. § b) pont] közötti haszonbérleti szerződés esetében,
a mezőgazdasági termelők gazdaságátadási támogatása feltételeként megvalósuló termőföld haszonbérlete esetén,
valamint olyan külterületi földrészlet haszonbérbe adása esetén, amely a törvény hatálybalépéséig zártkertinek minősült. /Érdekes módon a Tft. szabályok nem említik a tulajdonostársakat közös tulajdon esetén, de az alábbi Ptk. rendelkezés már igen./ Ptk. 145. § (2) A tulajdonostárs tulajdoni hányadára a többi tulajdonostársat harmadik személlyel szemben (!)
elővásárlási,
előbérleti, illetőleg
előhaszonbérleti jog illeti meg. 275

(3) A külön jogszabályokban más személy részére biztosított elővásárlási jog - ha törvény kivételt nem tesz megelőzi a tulajdonostárs elővásárlási jogát. Tft. (6) Az (1)-(2) bekezdés szerinti sorrend az előhaszonbérletre jogosultak egymás közötti viszonyában is irányadó. (7) E § szerinti VOLT HASZONBÉRLŐNEK az a magánszemély vagy jogi személy, illetőleg jogi személyiséggel nem rendelkező szervezet minősül, aki a haszonbérleti ajánlat tárgyát képező termőföldet vagy tanyát a haszonbérleti ajánlat közlését megelőző 1 éven belül - több ilyen személy esetén aki utolsóként – haszonbérelte (IDŐPONT) és a haszonbérleti jogviszony (felesbérlet, részesművelés) legalább három éve fennáll (IDŐTARTAM). A haszonbérelhető terület nagysága 22. § (1) Belföldi magán- és jogi személy, illetőleg jogi személyiséggel nem rendelkező szervezet - a Magyar Állam, az önkormányzat és a (2) bekezdésben foglaltak kivételével - legfeljebb 300 hektár nagyságú vagy 6000 AK értékű termőföldet vehet haszonbérbe. (2) Gazdasági társaság és szövetkezet legfeljebb 2500 hektár nagyságú vagy 50 000 AK értékű termőföldet haszonbérelhet. E korlátozás szempontjából figyelmen kívül kell hagyni azt a termőföldet, amelyet a szövetkezet a tagjától, illetve a gazdasági társaság a tagjától vagy névre szóló részvénye tulajdonosától, illetve a földalapkezelő szervtől haszonbérel. /Megjegyzendő, hogy jogi személy főszabály szerint tulajdont nem szerezhet termőföldön, de haszonbérletre irányuló szerződés az előbbi területi/értéki korlát figyelembevételével korlátlanul létesíthető./ 23. § Külföldi magán- és jogi személy legfeljebb 300 hektár területnagyságú vagy 6000 AK értékű termőföldet vehet haszonbérbe. A haszonbérlet – Ptk. szabályok 452. § (1) Haszonbérleti szerződés alapján a haszonbérlő meghatározott mezőgazdasági földterület vagy más hasznothajtó dolog időleges használatára és hasznainak szedésére jogosult, és köteles ennek fejében haszonbért fizetni. (2) A haszonbér a felek megállapodása szerint pénzben vagy természetben jár. (3) Mezőgazdasági földterület haszonbérbe adásához írásbeli szerződés szükséges; jogszabály a szerződés érvényességét hatósági jóváhagyáshoz kötheti. Mezőgazdasági földterület alhaszonbérbe adása - ha törvény másként nem rendelkezik - semmis. A felek jogai és kötelezettségei 453. § (1) A haszonbérlő a dolog használatára és hasznainak szedésére csak a rendes gazdálkodás szabályainak megfelelően jogosult. (2) Mezőgazdasági földterület haszonbérlője köteles a földet rendeltetésének megfelelően megművelni és ennek során gondoskodni arról, hogy a föld termőképessége fennmaradjon. 454. § (1) A dolog fenntartásához szükséges felújítás és javítás, továbbá a dologgal kapcsolatos közterhek viselése a haszonbérlőt terheli. (2) A rendkívüli felújítás és javítás a haszonbérbe adót terheli. 455. § (1) A haszonbért időszakonként utólag kell megfizetni. (2) A haszonbérlő arra az évre, amelyben elemi csapás vagy más rendkívüli esemény okából az átlagos termés kétharmada sem termett meg, méltányos haszonbérmérséklést, illetőleg haszonbér elengedést igényelhet. Erre irányuló igényét köteles még a termés betakarítása előtt a haszonbérbe adóval közölni. (3) A mérsékelt vagy elengedett haszonbér pótlását a következő évek terméséből sem lehet követelni. 276

456. § A haszonbérbe adót a hátralékos haszonbér erejéig a dolog hasznain, valamint a haszonbérlőnek a haszonbérelt területen levő vagyontárgyain zálogjog illeti meg. A haszonbérlet megszűnése 457. § (1) A határozatlan időre kötött mezőgazdasági haszonbérletet hat hónapi felmondással a gazdasági év végére lehet megszüntetni. Más dolog haszonbérlete esetében a felmondási idő egy hónap. (2) A haszonbérbe adó azonnali hatállyal felmondhatja a haszonbérletet, ha a haszonbérlő
figyelmeztetés ellenére is rongálja a dolgot, vagy súlyosan veszélyezteti épségét
figyelmeztetés ellenére sem műveli meg a haszonbérelt földet, vagy általában olyan gazdálkodást folytat, amely súlyosan veszélyezteti a termelés eredményességét, a föld termőképességét, az állatállományt vagy a felszerelést;
a haszonbért vagy a közterheket a lejárat után közölt felszólítás ellenére a kitűzött megfelelő határidőben sem fizeti meg. (3) Ha az azonnali hatályú felmondást a haszonbérlő három napon belül nem veszi tudomásul, a haszonbérbe adó további nyolc napon belül a bírósághoz fordulhat. Ha nem így jár el, a felmondás hatályát veszti. (4) A felmondás csak írásban érvényes. 458. § (1) A haszonbérlő örökösei a mezőgazdasági haszonbérletet a gazdasági év végére akkor is felmondhatják, ha az örökhagyó a gazdasági év végét megelőző hat hónapon belül halt meg. (2) Az örökösök e jogukat csak a hagyatéki eljárás jogerős befejezésének időpontjától számított harminc napon belül gyakorolhatják. 460. § A mezőgazdasági haszonbérlet megszűntével a földet és a többi haszonbérelt dolgot olyan állapotban kell visszaadni, hogy a termelést megfelelő módon azonnal folytatni lehessen. Vegyes rendelkezések 461. § (1) A haszonbérletre - ha a törvény másként nem rendelkezik - a dologbérlet szabályait kell megfelelően alkalmazni. (2) A mezőgazdasági haszonbérlet szabályait jogszabály a törvénytől eltérően is megállapíthatja. /LEX SPECIALIS DEROGAT LEGI GENERALI/

277

51, Az előhaszonbérleti jogok rendszere TERMŐFÖLD ÉS TANYA ESETKÖRE – Tft. szabályok 21. § (1) A termőföld és tanya haszonbérbe adása esetén - ha törvény másként nem rendelkezik - az alábbi sorrendben előhaszonbérleti jog illeti meg: a) a volt haszonbérlőt, illetve ha a volt haszonbérlő a tulajdonos hozzájárulásával ültetvényt telepített vagy halastavat létesített, az általa kijelölt személyt feltéve, hogy a haszonbérlet nem a tulajdonos azonnali hatályú felmondása következtében szűnt meg; b) a helyben lakó szomszédot; c) a helyben lakót. (2) Az (1) bekezdés b)-c) pontjában meghatározott jogosulti csoportokon belül az előhaszonbérleti jog gyakorlásának sorrendje a következő:
a családi gazdálkodó;
nyilvántartási (regisztrációs) számmal rendelkező őstermelő, egyéni mezőgazdasági vállalkozó; (3) Az állattartó telep és halastó üzemeltetőjét az ingatlan-nyilvántartásban szántó, rét, legelő, valamint fásított terület művelési ágban nyilvántartott termőföldre - a 21. § (1) bekezdésének a) pontjában foglalt személyekkel azonos sorrendben - előhaszonbérleti jog illeti meg, feltéve hogy
az állattartó telep és halastó a 3. § m) pontjának 1-2. alpontjai szerinti település valamelyikén fekszik, és
az állattartó telepet és halastavat a haszonbérletre vonatkozó ajánlat közlésének időpontjában, valamint az azt megelőző legalább egy éve folyamatosan működteti. (4) Az állattartó telep és halastó működtetését igazolni kell. Az igazolás céljára szolgáló hatósági bizonyítványt az üzemeltető kérelmére az élelmiszerlánc-felügyeleti szerv adja ki. (5) Az (1) bekezdés szerinti előhaszonbérleti jog nem áll fenn
közeli hozzátartozók [Ptk. 685. § b) pont] közötti haszonbérleti szerződés esetében,
a mezőgazdasági termelők gazdaságátadási támogatása feltételeként megvalósuló termőföld haszonbérlete esetén,
valamint olyan külterületi földrészlet haszonbérbe adása esetén, amely a törvény hatálybalépéséig zártkertinek minősült. (6) Az (1)-(2) bekezdés szerinti sorrend az előhaszonbérletre jogosultak egymás közötti viszonyában is irányadó. (7) E § szerinti VOLT HASZONBÉRLŐNEK az a magánszemély vagy jogi személy, illetőleg jogi személyiséggel nem rendelkező szervezet minősül, aki a haszonbérleti ajánlat tárgyát képező termőföldet vagy tanyát a haszonbérleti ajánlat közlését megelőző 1 éven belül - több ilyen személy esetén aki utolsóként – haszonbérelte (IDŐPONT) és a haszonbérleti jogviszony (felesbérlet, részesművelés) legalább 3 éve fennáll (IDŐTARTAM).

16/2002. (II. 18.) Korm. rendelet a termőföldre vonatkozó elővásárlási és előhaszonbérleti jog gyakorlásának részletes szabályairól 1. § (1) A Tft., valamint a Polgári Törvénykönyv (a továbbiakban: Ptk.) alapján fennálló elővásárlási jog esetén a termőföld vagy a tanya tulajdonosa (a továbbiakban: eladó) az ingatlanra vonatkozó vételi ajánlatot (a továbbiakban: ajánlat) a szerződés megkötése előtt köteles az elővásárlásra jogosultakkal közölni, kivéve, ha az ajánlat az első helyen álló elővásárlási jogosulttól érkezett. Ez a kötelezettség csak az elfogadott ajánlatra terjed ki. (2) Az ajánlatot teljes terjedelmében kell közölni. A közlésből ki kell tűnnie annak is, hogy az ajánlattevő elővásárlásra jogosult-e, és ha igen, a Tft.-ben, illetve a Ptk.-ban meghatározott melyik jogcímen. (3) Az ajánlat közlése - a 2. § (1a) bekezdése szerinti eltéréssel - az ingatlan fekvése szerint illetékes települési önkormányzat (a fővárosban a fővárosi kerületi önkormányzat) polgármesteri hivatala, illetve a körjegyzőség székhelyén a körjegyzőség (a továbbiakban együtt: polgármesteri hivatal) hirdetőtáblájára való kifüggesztéssel, a körjegyzőséghez tartozó többi településen pedig a helyben szokásos módon történik. (4) Más jogszabályban meghatározott elővásárlási jog esetén a jogosultat az ajánlatról írásban kell értesíteni. 278

(5) E rendeletben foglaltakat nem kell alkalmazni a Nemzeti Földalapba tartozó földrészlet árverezése során. (6) A Nemzeti Földalapba tartozó termőföld nyilvános pályáztatás útján történő eladása vagy haszonbérbe adása során az e rendeletben foglaltakat a Nemzeti Földalapba tartozó földrészletek hasznosításának részletes szabályairól szóló rendeletben foglalt eltérésekkel kell alkalmazni. 2. § (1) Az eladó az ajánlat egy eredeti és egy másolati példányát - a kifüggesztésre irányuló kérelemmel együtt - a települési önkormányzat jegyzőjének (a továbbiakban: jegyző) postai úton, tértivevénnyel megküldi, vagy az átvétel dátumát feltüntető átvételi igazolás ellenében átadja. Az eladó az ajánlatkifüggesztés végett a jegyzőhöz eljuttatott eredeti és másolati példányán feltünteti azt a jogosultat, akinek az 1. § (4) bekezdése alapján elővásárlási joga áll fenn, vagy nyilatkozik arról, hogy ilyen jogosultság nem áll fenn. (1a) Az eladó az ajánlat egy eredeti példányát az ajánlatnak a jegyző részére történő megküldésével, illetve átadásával egyidejűleg köteles a Magyar Állam nevében elővásárlási jogot gyakorló Nemzeti Földalapkezelő Szervezet (a továbbiakban: NFA) részére postai úton, tértivevénnyel megküldeni, vagy személyesen átadni (a továbbiakban együtt: közölni). Ha az ajánlat tulajdonostárstól érkezik, az ajánlat egy eredeti példányát csak az NFAval kell közölni. (2) A jegyző az ajánlatot a beérkezéstől, illetve az átvételtől számított 8 napon belül a polgármesteri hivatal hirdetőtáblájára 15 munkanapra kifüggeszti. A jegyző a benyújtott ajánlat mindkét példányára rávezeti a kifüggesztés, valamint a levétel időpontját. (3) Az elővásárlásra jogosultak értesítése céljából az ajánlat kifüggesztésének tényéről tájékoztatót kell közzétenni a központi elektronikus szolgáltató rendszer keretében működő kormányzati portálon (a továbbiakban: kormányzati portál). (4) A (3) bekezdésben említett tájékoztató a következő adatokat tartalmazza: a) az ajánlat kifüggesztésének helye, b) az ajánlat kifüggesztésének és levételének időpontja, c) az ajánlatban szereplő ca) földrészlet azonosító adatai (település, helyrajzi szám), cb) ellenszolgáltatás (a vételár összege), d) figyelemfelhívás, hogy a tájékoztató nem minősül az ajánlat közlésének. (5) A tájékoztató kormányzati portálon való közzététele céljából a jegyző a (4) bekezdésben foglalt adatokat - a földügyért felelős miniszter által erre a célra rendszeresített, a kormányzati portálon elérhető elektronikus űrlapon, a külön jogszabályban meghatározott biztonságos elektronikus dokumentumtovábbító szolgáltatás segítségével, illetve ha ez technikai okok miatt nem lehetséges, telefax útján - az ajánlat kifüggesztése napján megküldi a központi elektronikus szolgáltató rendszert működtető szervezetnek (a továbbiakban: működtető szervezet). A telefax útján történő adatszolgáltatás céljából a földügyért felelős miniszter a (4) bekezdés szerinti adattartalommal formanyomtatványt rendszeresít és tesz közzé az általa vezetett minisztérium honlapján azzal, hogy a formanyomtatvány tartalmazza annak megjelölését is, hogy az ajánlat termőföld adásvételére vagy haszonbérletére vonatkozik, tartalmazza továbbá az ellenszolgáltatásként megjelölt vételár összegét vagy haszonbér (díj/terményszolgáltatás) mértékét, az adatszolgáltatás keltét és a jegyző aláírását. (6) A működtető szervezet haladéktalanul köteles a tájékoztatót a kormányzati portálon közzétenni. A tájékoztatót a kormányzati portálról az ajánlatnak a polgármesteri hivatal hirdetőtáblájáról való levétele napján kell levenni. A működtető szervezet a befogadott elektronikus űrlapok (4) bekezdésben foglalt adatait öt évig megőrzi. 3. § (1) Az elővásárlásra jogosult a kifüggesztés kezdőnapját vagy a 2. § (1a) bekezdése szerinti esetben a közlés napját követő 15 munkanapon belül az ajánlatot elfogadó, illetve az elővásárlási jogáról lemondó jognyilatkozatot (a továbbiakban: nyilatkozat) tehet. (COGNITIO VÉLELEM: megdönthetetlen, utána már senki sem jelentkezhet be, hogy nem tudott az elővásárlási jogról.) Az elővásárlási jogról való lemondásnak kell tekinteni, ha a jogosult nem nyilatkozik. (2) A nyilatkozatot legalább teljes bizonyító erejű magánokiratba kell foglalni. Az elfogadó nyilatkozatnak tartalmaznia kell azt is, hogy a nyilatkozattevő a törvényben felsorolt mely jogcímen gyakorolja az elővásárlási jogot. (3) Az elővásárlásra jogosult a nyilatkozatot a jegyzőnek postai úton, tértivevénnyel megküldi, vagy az átvétel dátumát feltüntető átvételi igazolás ellenében átadja. 279

(4) Nem köti az eladót az olyan elfogadó nyilatkozat, amelyet az elővásárlásra jogosult határidőn túl, illetve az ajánlattól eltérő tartalommal tesz meg. (5) A jegyző a nyilatkozattételre nyitva álló határidő leteltét követő 8 napon belül a beérkezett, illetve átvett nyilatkozatokról iratjegyzéket készít, és azt az ajánlat eredeti példányával, valamint a nyilatkozatokkal együtt az eladónak postai úton, tértivevénnyel megküldi, vagy az átvétel dátumát feltüntető átvételi igazolás ellenében átadja. 4. § A szerződés az elővásárlásra jogosult és az eladó között az elővásárlásra jogosult elfogadó nyilatkozatának az eladóval történt közlésével jön létre. Több elővásárlásra jogosult elfogadó nyilatkozata esetén a szerződés a rangsorban előrébb állóval, több, azonos helyen álló elővásárlásra jogosult esetén pedig az eladó választása szerinti személlyel jön létre. 5. § A tulajdonjog ingatlan-nyilvántartási bejegyzésére irányuló kérelemhez - a bejegyzés alapjául szolgáló okiraton kívül - mellékelni kell: (ekkor áll be az adó- és illetékfizetési kötelezettség is) a) az ajánlatot, amelyre a jegyző rávezette a kifüggesztés és a levétel időpontját, b) az NFA részére kézbesített ajánlatot tartalmazó postai küldemény átvételét igazoló dokumentumot, c) az ajánlatra tett nyilatkozatokat, és d) az iratjegyzéket. 6. § Az előhaszonbérleti jog gyakorlásával összefüggő eljárásra az 1-5. § rendelkezéseit - ide nem értve a 2. § (1a) bekezdését és az 5. § b) pontját - megfelelően kell alkalmazni azzal, hogy a tulajdonjog ingatlan-nyilvántartási bejegyzésére irányuló eljárás alatt a haszonbérlet földhasználati nyilvántartásba való bejelentési eljárását kell érteni. Mi történhet tehát? 1, elfogadó nyilatkozat • közléssel jön létre az adásvételi szerződés • ha több van – rangsorban előrébb állóval jön létre • ha egyazon rangsorban többen vannak – eladó dönt 2, lemondó nyilatkozat 3, jogosultak hallgatnak

A közös tulajdon Ptk.-beli szabályai 145. § (2) A tulajdonostárs tulajdoni hányadára a többi tulajdonostársat harmadik személlyel szemben (!)
elővásárlási,
előbérleti, illetőleg
előhaszonbérleti jog illeti meg. (3) A külön jogszabályokban más személy részére biztosított elővásárlási jog - ha törvény kivételt nem tesz megelőzi a tulajdonostárs elővásárlási jogát.

A vadászati jog előhaszonbérlete – vadászati törvény 15. § (1) A vadászati jog haszonbérletére a Polgári Törvénykönyvnek a mezőgazdasági haszonbérletre vonatkozó szabályait az e törvényben foglalt eltérésekkel kell alkalmazni. (4) A vadászterület ismételt haszonbérbe adása esetén a haszonbérlőt e törvény alapján előhaszonbérleti jog illeti meg. E törvénynek az előhaszonbérletre vonatkozó rendelkezéseit azoknak a jogosultaknak az esetében kell alkalmazni, akik a vadgazdálkodási üzemterv lejártának napján érvényes haszonbérleti szerződéssel rendelkeznek, és az újonnan kialakított vadászterületnek legalább a felét az előző üzemtervi ciklusban is haszonbérelték. Az előhaszonbérleti jog gyakorlására a Polgári Törvénykönyvnek az elővásárlási jogra vonatkozó rendelkezéseit kell megfelelően alkalmazni.

280

52, A feles bérlet, a részesművelés és a szívességi földhasználat fogalma, a haszonbérlettől eltérő szabályai JOGFORRÁS: Tft. A feles bérlet 24. § A termőföldre vonatkozó feles bérleti szerződés alapján a bérlő
meghatározott termőföld időleges használatára és hasznainak szedésére jogosult, és
köteles ennek fejében a megtermelt termény felét vagy más hányadát a bérbeadónak természetben átadni. Háttér-joganyag: A feles bérletre egyebekben - a haszonbérleti jogviszony időtartamára és a haszonbérelhető terület nagyságára vonatkozó rendelkezések kivételével - a termőföld haszonbérletére vonatkozó szabályok megfelelően irányadók. A részesművelés 25. § (1) A termőföldre vonatkozó részesművelési szerződés alapján
a szerződő felek közösen határozzák meg, o hogy a részesművelésbe adott termőföldön mit termeljenek, o a földmegművelésnek egyes feladataiból (talajelőkészítés, szántás, vetés, metszés, növényápolás, növényvédelem, betakarítás stb.) a szerződő felek milyen részt vállalnak, és o a megtermelt terményből milyen arányban részesednek, o meghatározzák továbbá az elemi csapás vagy más rendkívüli esemény okozta kár viselésére irányadó szabályokat. /Lényegében egy kockázatközösség jön létre./ (2) A részesművelésre egyebekben - a haszonbérleti jogviszony időtartamára és a haszonbérelhető terület nagyságára vonatkozó rendelkezések kivételével - a termőföld haszonbérletére vonatkozó szabályok megfelelően irányadók. Szívességi földhasználat 24/A. § (1) A tulajdonos a termőföld vagy tanya
használatát
közeli hozzátartozójának [Ptk. 685. § b) pont]
ingyenesen átengedheti. (2) Az (1) bekezdésben foglalt rendelkezés a termőföld vagy tanya használatának nem a hozzátartozó javára történő ingyenes átengedésére irányuló szerződések érvényességét nem érinti.

281

53, A haszonvételi jogok haszonbérlete (vadászati jog, halászati jog) ERDŐGAZDÁLKODÁSI HASZONBÉRLET 

Alkalmazandó jogszabályok

Az erdőről, az erdő védelméről és az erdőgazdálkodásról szóló 2009. évi XXXVII. törvény (Etv.)



A termőföldről szóló 1994. évi LVI. törvény (Tftv.)



Ptk. haszonbérletre vonatkozó rendelkezései



A szerződés tárgya

erdőrészletbe eső földrészlet/alrészlet + erdőgazdálkodói jog  a szerződés célja az erdőgazdálkodói jog megszerzése  erdőgazdálkodói jog erdőrészletre vonatkozó jog; az erdőrészletből ered a földrészletre, illetőleg alrészletre;  alrészletre akkor, ha az egyes alrészletek különböző erdő-részletekhez tartoznak;  nincs korlátozva az erdőrészletek száma HASZONBÉRBEADÓ:  erdőrészlet felett rendelkezésre jogosult 

Szerződő felek

önálló erdőgazdálkodói jog esetében: az erdőrészletben lévő területek kizárólagos tulajdonosa haszonélvező, vagyonkezelő tulajdonosi engedéllyel



földhasználó, más használó nem, mert azok forgalomképtelen jogok



társult erdőgazdálkodói jog esetében: az erdőrészletben lévő területek tulajdonosainak

VADÁSZATI JOG HASZONBÉRLETE

HALÁSZATI JOG HASZONBÉRLETE



A vad védelméről, a vadgazdálkodásról, valamint a vadászatról szóló 1996. évi XLI. Törvény (Vtv.)



A halászatról és a horgászatról szóló 1997. évi XLI. törvény (Hhtv.)



Ptk. mezőgazdasági rendelkezései



Ptk. mezőgazdasági haszonbérletre vonatkozó rendelkezései

haszonbérletre

vonatkozó



vadászati jog + vadászterületbe eső földrészletek



vadászati jog egy adott vadászterületre



egy haszonbérlő korlátozás: vadászterületre kötheti meg (tulajdonjog + haszonbérleti jog )

csak egy érvényesen

HASZONBÉRBEADÓ:  Önálló vadászati jog esetében a vadászterület tulajdonosa  Magyar Állam önálló vadászati jogát nyilvános pályázat útján haszonbérbeadással vagy vagyonkezelői szerződéssel hasznosítja 



Társult vadászati jog esetében: a vadászterületbe tartozó földtulajdonosok összessége, akiket az általuk választott képviselő képvisel 3. személyekkel szemben Tulajdoni hányad szerinti egyszerű többségi határozat 282



halászati jog vízingatlanok



halászati jog adott halászati vízterületre



nincs korlátozva a halászati vízterületek száma

+

halászati

vízterületbe

eső

HASZONBÉRBEADÓ:  Halászati vízterület tulajdonosa  Halászati jogot ex lege gyakorló Magyar Állam (holtág, bányató, víztározó) 

Önálló halászati jog esetében: a halászati vízterület kizárólagos tulajdonosa



Társult halászati jog esetében: halászati vízterület tulajdonosainak összessége, akiket 3. személyekkel szemben az általuk választott képviselő képvisel. Magyar Állam (pályázat), önkormányzat Tulajdoni hányad szerinti egyszerű többségi határozat

 

összessége, akiket 3. személyekkel szemben az általuk választott képviselő képvisel.

HASZONBÉRLŐ:

HASZONBÉRLŐ:  vadászjeggyel rendelkező tagokból álló egyesület (a továbbiakban: vadásztársaság);



állami halászjeggyel



a vadásztársaságok érdekképviseleti szerve;



állami horgászjeggyel, továbbá

HASZONBÉRLŐ:  bármilyen cselekvőképes személy, aki az Etv. alapján erdőgazdálkodó lehet; erdőgazdálkodásokkal kapcsolatos kötelezettségeket teljesíti.





más tulajdonában lévő halászati vízterületen területi engedéllyel rendelkező személy • területi engedély csak halászati vízterületre, illetőleg halastóra adható ki





a mezőgazdasági, illetve erdőgazdálkodás ágazatba sorolt, Magyarországon bejegyzett • gazdasági társaság, • szövetkezet, továbbá az • erdőbirtokossági társulat, feltéve, ha a vadászterület legalább 25%-át mezőgazdasági, erdőgazdálkodási vagy természetvédelemmel összefüggő gazdasági tevékenység céljából használja. előhaszonbérleti jog a vadászati jogra: • a volt haszonbérlőt, ha a korábbi vadászterület az új vadászterület több mint felével azonos.



előhaszonbérleti jog: halászati jogra, • korábbi haszonbérlőt illeti



korábbi (volt) haszonbérlő: a korábbi szerződés megszűnésekor nyilvántartott haszonbérlő.



Előhaszonbérleti  jog

tulajdoni hányad szerinti egy-szerű többségi határozat

Ftv. szerint a földrészletre fennáll Ptk. szerint a tulajdonostársaknak nincs előhaszonbérleti joga



Szerződés időtartama

Szerződés tartalma

Határozott idő Legfeljebb a vágásérettségi kor lejártát követő ötödik év végéig lehet megkötni A szerződésnek tartalmaznia kell  a haszonbér-fizetésének módját,  a haszonbér fizetési időszak meghatározását. A haszonbér megfizetése időpontjához is köthető.

a

fahasználat

korábbi (volt) haszonbérlő: a korábbi szerződés megszűnésekor nyilvántartott haszonbérlő Határozott idő Vadgazdálkodási üzemterv időtartamarára lehet megkötni – maximum 10 év A haszonbérleti szerződésnek tartalmaznia kell:  becslés alapján a haszonbérbe adás időpontjában a vadászterületen élő vadállomány faj- és darabszámát;  a vadászterületen található vadgazdálkodási és vadászati létesítmények leírását, azok tulajdoni, illetőleg használati viszonyait, a létesítési, illetőleg fenntartási költségek viselését;  a haszonbérlő kötelezettség vállalását arról, hogy a haszonbérleti szerződés időtartama alatt a vadállományt a jóváhagyott vadgazdálkodási üzemtervnek megfelelő szinten tartja; 283

Határozott idő

        

Halgazdálkodási terv - hatósági jóváhagyás. halászati vízterület azonosító adatai jogosult neve, lakcíme (székhelye) tervezett halgazdálkodás alkalmazható halászati, horgászati eszközök, módszerek évenkénti haltelepítés védelmi állomány fenntartására tervezett intézkedések halállomány őrzése területi engedélyek fajtái, mennyisége haszonbérleti díj mértéke

 

Aki szerződés alapján erdő, vagy erdőgazdálkodás célját közvetlenül szolgáló erdő művelési ágú földterület használatára jogosult, köteles a használati jogot a szerződés hatálybalépésétől számított 30 napon belül a szerződés benyújtásával az erdészeti hatósághoz nyilvántartásba vétel céljából bejelenteni. Hatóság szerepe

Szerződés felmondása

Erdőgazdálkodói nyilvántartás  közhiteles  bejegyzés: konstitutív hatályú  nyilvános  országosan vezetett nyilvántartás  hiteles/nem hiteles, teljes/szemle másolat adható belőle  adatait a törvény tartalmazza A HASZONBÉRBE ADÓ azonnali hatállyal felmondhatja a haszonbérleti szerződést, ha a haszonbérlő  olyan gazdálkodást folytat, amely súlyosan veszélyezteti az erdő fennmaradását, a fenntartható erdőgazdálkodást; 



az erdő-felújítási kötelezettségének nem tesz eleget; haszonvételi jogosultságát az hatóság jogerősen korlátozta.

a szerződésben foglaltak teljesítésének biztosítására szolgáló mellékkötelezettségek vállalását; a haszonbérleti díj mértékét.

A haszonbérleti díj mértékét az adott vadászterület vadállományának összetételére, a terület hasznosítási módjára tekintettel kell megállapítani. Vtv. 18. §  haszonbérleti szerződést aláírásától számított 60 napon belül az üzemtervvel együtt be kell nyújtani a vadászati hatóságnak  jóváhagyás (nem konstitutív!) - vadászati hatóság  nyilvántartásba vétel  jóváhagyás megtagadás amennyiben nem biztosított: • hogy a vadászterületen egy vadászra legalább száz hektár vadászterület-hányad jusson • a vadgazdálkodási üzemtervben foglaltak ideértve annak természetvédelmi előírásait is végrehajtása, továbbá • hogy a haszonbérleti díj mértékét nem a 17. § (2) bekezdésében foglaltak figyelembevételével állapították meg.  Alkalmazni kell a fentieket a vadászati jog haszonbérletére kötött szerződés módosításakor is. A HASZONBÉRBE ADÓ azonnali hatállyal felmondhatja a haszonbérleti szerződést, ha a haszonbérlő  a haszonbérleti szerződésben vállalt, valamint az e törvényben írt kötelezettségeit a teljesítésre megfelelő határidőt tartalmazó felszólítás ellenére sem teljesíti, és ezáltal a vadászati jog szakszerű hasznosítását a mező-, illetőleg erdőgazdálkodás, a mesterséges vizekben folytatott halászat, valamint a természetvédelem érdekeit súlyosan veszélyezteti;

erdészeti 284

Ha a haszonbérleti szerződés megkötésekor a korábbi halgazdálkodási terv még hatályban van, újat csak a korábbi lejáratakor kell készíteni.



Hhtv. 14. § a haszonbérleti szerződést legkésőbb annak aláírásától számított 60 napon belül kell a haszonbérlőnek a halászati hatóságnak benyújtania



jóváhagyás (nem konstitutív!) - hatóság



nyilvántartásba vétel



jóváhagyás megtagadás

A HASZONBÉRBE ADÓ azonnali hatállyal felmondhatja a haszonbérleti szerződést, ha a haszonbérlő  a haszonbérleti szerződésben vállalt, valamint az e törvényben írt kötelezettségeit a teljesítésre megfelelő határidőt tartalmazó felszólítás ellenére sem teljesíti; 

a halászati jogot alhaszonbérletbe adja; Nem minősül a halászati jog alhaszonbérbe adásának a területi engedély kiadása



ERDŐRÉSZLET

Jog gyakorlásának helyszíne

 

Alhaszonbérletbe adás

erdészeti hatósági határozat alapján erdő vagy erdőgazdálkodás közvetlenül szolgáló földterület

Tftv. 20. § A haszonbérleti szerződés megszűnésekor a haszonbérlő  elviheti az általa létesített berendezési és felszerelési tárgyakat;

Szerződés megszűnésekor elszámolási viszony





követelheti az • el nem vihető berendezéseknek, • az általa telepített növényzetnek, valamint • a talaj minőségének javítását eredményező talajvédelmi beavatkozásoknak és létesítményeknek a szerződés megszűnésekor megállapítható tényleges értékét;

a természetvédelem, illetve a vízgazdálkodás érdekeit súlyosan veszélyezteti. HALÁSZATI VÍZTERÜLET  

 célját

A Tft. szerint érvényesen NEM lehetséges



a vadászati jogot alhaszonbérletbe adja. Nem minősül a vadászati jog alhaszonbérletbe adásának a vendégvadászat, valamint a bérvadászat. VADÁSZTERÜLET

Kérelemre vadászati hatóság határozatban állapítja meg  Társult vadászati jog esetén kezdeményezés lehetséges  Vadászterület határának megállapítása határozatban  Kérelem hiányában hivatalból jelölik ki Érvényesen lehetséges + az azonnali hatályú felmondás egyik esete, ha nem járulnak hozzá Vtv. 16. § (3)

Érvényesen lehetséges + az azonnali hatályú felmondás egyik esete, ha nem járulnak hozzá Hhtv. 14. §

tartozékok

tartozékok



a felek közötti eltérő megállapodás hiányában az új jogosult az okszerű gazdálkodás mértékéig köteles megtéríteni • a korábbi haszonbérlő által létesített • vadgazdálkodási, vadászati rendeltetésű • létesítmények, berendezések • ellenértékét.

köteles a haszonbérbe adóval kötött eltérő megállapodás hiányában az általa létesített ideiglenes jellegű építményt a saját költségén kártalanítási igény nélkül lebontani, illetőleg eltávolítani. E kötelezettség nem teljesítése esetén a bontást, illetőleg az eltávolítást a haszonbérbe adó a kötelezett költségére elvégeztetheti.

285

halászati hatóság határozata állapítja meg nyilvántartásba vétel



eltérő megállapodás hiányában a haszonbérlő követelheti • az általa létesített, el nem vihető halászati berendezéseknek, létesítményeknek - ideértve a telepítési költségek meg nem térült részét is-, valamint • az okszerű gazdálkodás mértékéig a hasznos beruházásoknak a szerződés megszűnéskori tényleges értékét.



Amíg a haszonbérbe adó az elszámolási kötelezettségének eleget nem tesz, addig a haszonbérlő birtokban marad.

A vadászati jog haszonbérlete – (törvény alapján, ha így valakinek szimpatikusabb) 1996. évi LV. törvén a vad védelméről, a vadgazdálkodásról, valamint a vadászatról 15. § (1) A vadászati jog haszonbérletére a Polgári Törvénykönyvnek a mezőgazdasági haszonbérletre vonatkozó szabályait az e törvényben foglalt eltérésekkel kell alkalmazni. (2) A mezőgazdasági földterület haszonbérbe adása csak a felek e törvényben írtaknak megfelelő tartalmú megállapodása esetében jelenti egyben a vadászati jog haszonbérbe adását is. 16. § (1) A vadászati jog haszonbérlője lehet:
vadászjeggyel rendelkező tagokból álló egyesület (a továbbiakban: vadásztársaság);
a vadásztársaságok érdekképviseleti szerve;
a mezőgazdasági, illetve erdőgazdálkodás ágazatba sorolt, Magyarországon bejegyzett gazdasági társaság, szövetkezet, továbbá az erdőbirtokossági társulat, feltéve, ha a vadászterület legalább 25%-át mezőgazdasági, erdőgazdálkodási vagy természetvédelemmel összefüggő gazdasági tevékenység céljából használja. (2) Egy haszonbérlő - az (1) bekezdés c) pontja szerinti haszonbérlő kivételével - legfeljebb egy vadászterület vadászati jogára köthet érvényesen haszonbérleti szerződést. (3) A vadászati jog haszonbérletére kötött szerződés megszűnésekor - a felek eltérő megállapodásának hiányában az új jogosult az okszerű gazdálkodás mértékéig köteles megtéríteni a korábbi haszonbérlő által létesített vadgazdálkodási, vadászati rendeltetésű létesítmények, berendezések ellenértékét. A vadgazdálkodási, vadászati rendeltetésű létesítmények, berendezések körét a miniszter az e törvény felhatalmazása alapján kiadott rendeletben teszi közzé. (4) A vadászterület ismételt haszonbérbe adása esetén a haszonbérlőt e törvény alapján előhaszonbérleti jog illeti meg. E törvénynek az előhaszonbérletre vonatkozó rendelkezéseit azoknak a jogosultaknak az esetében kell alkalmazni, akik a vadgazdálkodási üzemterv lejártának napján érvényes haszonbérleti szerződéssel rendelkeznek, és az újonnan kialakított vadászterületnek legalább a felét az előző üzemtervi ciklusban is haszonbérelték. Az előhaszonbérleti jog gyakorlására a Polgári Törvénykönyvnek az elővásárlási jogra vonatkozó rendelkezéseit kell megfelelően alkalmazni. (5) A (3) bekezdésben foglaltakat kell alkalmazni az állami tulajdonban levő, vadászterületnek minősülő ingatlan vagyonkezelői szerződésének megszűnésekor is. 17. § (1) A haszonbérleti szerződésnek tartalmaznia kell:
becslés alapján a haszonbérbe adás időpontjában a vadászterületen élő vadállomány faj- és darabszámát;
a vadászterületen található vadgazdálkodási és vadászati létesítmények leírását, azok tulajdoni, illetőleg használati viszonyait, a létesítési, illetőleg fenntartási költségek viselését;
a haszonbérlő kötelezettségvállalását arról, hogy a haszonbérleti szerződés időtartama alatt a vadállományt a jóváhagyott vadgazdálkodási üzemtervnek megfelelő szinten tartja;
a szerződésben foglaltak teljesítésének biztosítására szolgáló mellékkötelezettségek vállalását;
a haszonbérleti díj mértékét. (2) A haszonbérleti díj mértékét az adott vadászterület vadállományának összetételére, a terület hasznosítási módjára tekintettel kell megállapítani. (3) A vadászati jog haszonbérletére kötött szerződést határozott időre, a vadászterületre vonatkozó vadgazdálkodási üzemterv időtartamára kell megkötni. (4) A bérbeadó a vadászati jog haszonbérletére kötött szerződést azonnali hatállyal felmondhatja, ha a haszonbérlő
a haszonbérleti szerződésben vállalt, valamint az e törvényben írt kötelezettségeit a teljesítésre megfelelő határidőt tartalmazó felszólítás ellenére sem teljesíti, és ezáltal a vadászati jog szakszerű hasznosítását a mező-, illetőleg erdőgazdálkodás, a mesterséges vizekben folytatott halászat, valamint a természetvédelem érdekeit súlyosan veszélyezteti;
a vadászati jogot alhaszonbérletbe adja. (5) Nem minősül a vadászati jog alhaszonbérletbe adásának a vendégvadászat, valamint a bérvadászat. 286

(6) Ha a haszonbérleti szerződés időtartama alatt a haszonbérlő megszűnik, jogutódja harminc napon belül egyoldalú jognyilatkozattal és változatlan feltételekkel folytathatja a haszonbérleti jogviszonyt, feltéve, ha rendelkezik a vadászati jog gyakorlásához, hasznosításához szükséges, e törvény szerinti feltételekkel. Ha a haszonbérlő jogutódja a harminc napos határidőn belül igényét nem kívánja érvényesíteni, vagy ha a vadászati jog gyakorlásához, hasznosításához szükséges törvényi feltételekkel nem rendelkezik, akkor a haszonbérleti szerződés e határidő lejártát követő napon megszűnik. (7) Ha a haszonbérleti szerződés a (6) bekezdésben foglaltak miatt szűnik meg, vagy ha a haszonbérleti szerződés időtartama alatt a haszonbérlő jogutód nélkül megszűnik, a vadászati közösség képviselőjének a megszűnés időpontját követő hatvan napon belül össze kell hívni a földtulajdonosok vadászati közössége gyűlését, és annak döntenie kell a vadászati jog hasznosításának módjáról, feltételeiről. (8) Az (1) bekezdésben foglaltakat megfelelően alkalmazni kell abban az esetben is, ha a Magyar Állam önálló vadászati jogát vagyonkezelői szerződés útján hasznosítja. 18. § (1) A vadászati jog haszonbérletére kötött szerződést annak aláírásától számított hatvan napon belül - a vadgazdálkodási üzemtervvel együtt - a haszonbérlőnek a vadászati hatósághoz jóváhagyásra be kell nyújtania. A kérelem benyújtása egyidejűleg a haszonbérlő jogosultként történő nyilvántartásbavételi kérelmének is minősül. (2) A vadászati jog haszonbérletére kötött szerződést a vadászati hatóság hagyja jóvá. A vadászati hatóság a szerződés jóváhagyásával egyidejűleg határoz a vadgazdálkodási üzemterv jóváhagyásáról, valamint a haszonbérlő jogosultként történő nyilvántartásba vételéről is. (3) A (2) bekezdésben foglaltakat kell alkalmazni a vadászati jog haszonbérletére kötött szerződés módosításakor is. (4) A vadászati hatóság nem hagyja jóvá a vadászati jog haszonbérletére kötött szerződést, amennyiben nem biztosított:
hogy a vadászterületen egy vadászra legalább száz hektár vadászterület-hányad jusson;
a vadgazdálkodási üzemtervben foglaltak - ideértve annak természetvédelmi előírásait is - végrehajtása, továbbá
hogy a haszonbérleti díj mértékét nem a 17. § (2) bekezdésében foglaltak figyelembevételével állapították meg. (5) A vadászati hatóság a (4) bekezdés a) pontja szerinti feltételtől eltérhet, amennyiben a vadászati jog szakszerű gyakorlása vagy hasznosítása egyébként biztosítható. (6) A vadászati jog haszonbérletével kapcsolatos vadászati hatósági határozat bírósági felülvizsgálata során a Polgári perrendtartásnak a közigazgatási perekre vonatkozó szabályai szerint eljáró bíróság a határozatot megváltoztathatja.

A halászati jog haszonbérbe adása 1997. évi XLI. törvény a halászatról és a horgászatról 13. § (1) A halászati jog haszonbérletére a Polgári Törvénykönyvnek a mezőgazdasági haszonbérletre vonatkozó szabályait az e törvényben foglalt eltérésekkel kell alkalmazni. (2) A halászati jog haszonbérletére vonatkozó szerződést határozott időre kell megkötni. (3) A bérbeadó a halászati jog haszonbérletére kötött szerződést azonnali hatállyal akkor is felmondhatja, ha a haszonbérlő  a haszonbérleti szerződésben vállalt, valamint az e törvényben írt kötelezettségeit a teljesítésre megfelelő határidőt tartalmazó felszólítás ellenére sem teljesíti;  a halászati jogot alhaszonbérletbe adja;  a természetvédelem, illetve a vízgazdálkodás érdekeit súlyosan veszélyezteti. (4) Nem minősül a halászati jog alhaszonbérbe adásának a területi engedély kiadása (22. §). 14. § (1) A haszonbérleti szerződést legkésőbb annak aláírásától számított hatvan napon belül kell a haszonbérlőnek a halászati hatósághoz benyújtani. (2) Ha a haszonbérleti szerződés megkötésekor a korábbi halgazdálkodási terv még hatályban van, újat csak a korábbi lejáratakor kell készíteni. 287

(3) A halászati jog haszonbérletére kötött szerződés megszűnésekor, eltérő megállapodás hiányában, a haszonbérlő követelheti az általa létesített, el nem vihető halászati berendezéseknek, létesítményeknek - ideértve a telepítési költségek meg nem térült részét is -, valamint az okszerű gazdálkodás mértékéig a hasznos beruházásoknak a szerződés megszűnésekori tényleges értékét. A haszonbérlő mindaddig birtokban marad, amíg a haszonbérbe adó az elszámolási kötelezettségének eleget nem tesz.

288

54, A termékértékesítési szerződés JOGFORRÁS: Ptk. 417. § (1) Mezőgazdasági termékértékesítési szerződés alapján a
termelő o meghatározott mennyiségű, o magatermelte terményt, terméket vagy o saját nevelésű, illetőleg hizlalású állatot o köteles o kikötött későbbi időpontban o a megrendelő birtokába és tulajdonába (kezelésébe) adni,
a megrendelő o pedig köteles a terményt, terméket, illetőleg állatot átvenni és o az ellenértéket megfizetni. (2) A szerződés tárgya
valamely terméknek meghatározott területen megtermelése, továbbá
állat nevelése vagy hizlalása is lehet. (3) Gazdálkodó szervezet a nem maga termelte termény, termék és a nem saját nevelésű, illetve hizlalású állat továbbadására is köthet mezőgazdasági termékértékesítési szerződést. 418. § (1) A felek a mennyiséget meghatározhatják
a mezőgazdasági termék sajátosságának megfelelő mértékegységben vagy
meghatározott terület teljes termésében, illetőleg
meghatározott állat teljes hozamában
vagy ezek hányadában. A minőséget, a minőség és a mennyiség megvizsgálásának módját, a minőségi és a mennyiségi kifogásolás rendjét meghatározhatják
szabványra vagy más előírásra,
mindkét fél által ismert szokványra vagy
mintaszabályzatra utalással vagy szabatos leírással. (2) A szerződés érvényesen csak írásban köthető. Az írásbafoglalás elmulasztása esetében is érvényes a szerződés, ha bármelyik fél a szerződésből származó kötelezettségeit teljesítette. 418/A. § (1) A szerződő felek a mezőgazdasági termékértékesítési szerződésben kötelezettséget vállalhatnak arra, hogy a megrendelő a termelő - illetve a termelő a megrendelő - részére a teljesítést elősegítő szolgáltatást nyújt és ezzel kapcsolatban tájékoztatást ad, a másik fél pedig a szolgáltatást az adott útmutatásnak megfelelően igénybe veszi. (2) Ha a VETŐMAGOT VAGY MÁS SZAPORÍTÓANYAGOT a megrendelő szolgáltatja, a termelő csak ezt használhatja fel. Nem használható fel azonban az a vetőmag, szaporítóanyag, amellyel kapcsolatban
a termelő minőségi kifogással élt, és
azt a megrendelő elfogadta, vagy
a minőség meghatározására jogosult szerv a minőségi hibát megállapította. 419. § (1) (2) A megrendelő által elszámolásra vagy előlegként adott szolgáltatások visszafizetését a termelő nem tagadhatja meg azon az alapon, hogy azok a termelés eredményéből nem fedezhetők. (3) Az átvételi késedelem ideje alatt a szolgáltatás tárgyának természete miatt bekövetkező értékcsökkenés a késedelemért felelős fél terhére esik, kivéve, ha bizonyítja, hogy az értékcsökkenésért a másik fél felelős. 420. § (1) Ha a szerződésben vállalt valamely kötelezettség teljesítése előreláthatóan akadályba ütközik, erről a felek kötelesek egymást értesíteni, kivéve ha az akadályt a másik félnek közlés nélkül is ismernie kellett. 289

(2) Az akadályértesítési kötelezettség elmulasztását a szerződésszegés elbírálása során figyelembe kell venni. 421. § (1) A termelő a teljesítési határnap, illetve határidő kezdete előtt is teljesíthet, köteles azonban a teljesítés megkezdéséről a megrendelőt az átvételhez szükséges felkészülési idő biztosításával előzetesen értesíteni. Az értesítés elmulasztásából eredő kárért a termelő felelős. (2) A termelő jogosult a szerződésben kikötött mennyiségnél tíz százalékkal kevesebbet teljesíteni. (3) A teljesítés helye a termelő telephelye. (4) Fuvarozó közbenjöttével történő szállítás esetén a megrendelő köteles - a termelő érdekében - a fuvarozóval szembeni igény érvényesítéséhez szükséges intézkedéseket megtenni, és erről a termelőt haladéktalanul értesíteni. (5) A (4) bekezdésben előírt intézkedések elmulasztása esetén a megrendelő nem követelheti a termelőtől azoknak a károknak a megtérítését, illetőleg felel azokért a károkért, amelyek a fuvarozóval szemben érvényesíthetők lettek volna. 422. § (1) (2) A mezőgazdasági termékértékesítési szerződést több évre is meg lehet kötni; ebben az esetben a felek az árban nem kötelesek megállapodni. (3) Több évre szóló szerződésben a felek arra is vállalkozhatnak, hogy
a termelést, a feldolgozást vagy az értékesítést közös kockázatviselés mellett végzik;
a termelés, a feldolgozás vagy az értékesítés során elért nyereséget - a szerződésben megállapított arányban - megosztják. (4) A mezőgazdasági termékértékesítési szerződésre - jogszabály eltérő rendelkezése hiányában - az adásvétel, illetőleg a vállalkozás szabályait kell megfelelően alkalmazni.

290

55, A tárolási és a közraktári szerződés az agrárgazdaságban A. TÁROLÁSI SZERZŐDÉS
ez az alapeset
atipikus szerződés o A letevő o tárolási díj ellenében o elvárja az átvevőtől, o hogy az adott terméket, terményt o megőrizze, o minőségét, mennyiségét biztosítsa o adott időpontban kiszolgáltassa (visszaszolgáltassa) részére az árut.
kárfelelősség, biztosítás kérdése lényeges – szerződésben érdemes rendezni B. KÖZRAKTÁROZÁS
tárolási szerződés minősített esete
jogforrás: 1996. évi XLVIII. törvény a közraktározásról A közraktározással kapcsolatos fogalmak 1. § (1) A közraktár olyan részvénytársaság vagy külföldi székhelyű vállalkozás magyarországi fióktelepe (a továbbiakban: fióktelep), amelynél árut közraktározás céljából szerződés alapján megőrzésre letétbe helyezhetnek. (2) Közraktári tevékenység az áru közraktári szerződés alapján e törvényben meghatározott módon történő
tárolása és őrzése,
a közraktári jegy kibocsátása, valamint
az áru kiszolgáltatása. (3) Közraktári jegy a közraktári szerződés alapján letétbe vett áruról kiállított rendeletre szóló értékpapír, mely a közraktár részéről az áru átvételének elismerését jelenti, és kiszolgáltatásra vonatkozó kötelezettségét bizonyítja. (4) Saját tárolás a közraktár tulajdonában, valamint a legalább három éven át, a közraktározás teljes időtartamát is magában foglaló megszakítás nélküli egyéb jogcímen birtokban tartott és saját üzemeltetésében lévő raktárban történő közraktározás. Művi tárolás minden sajátnak nem minősülő tárolás. (5) E törvény szerint áru a pénz és az értékpapír kivételével minden forgalomképes ingó dolog. A közraktári engedély 5. § (1) A közraktár a közraktári tevékenységet akkor kezdheti, illetőleg szüntetheti meg, ha azt a közraktározásfelügyelet (a továbbiakban: felügyelet) a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete egyetértésével - az e törvényben meghatározott feltételek fennállása alapján - engedélyezte. A közraktár vámszabadterületen való működéséhez erre vonatkozó külön engedély is szükséges. A közraktári szerződés fogalma (!) 14. § (1) Közraktári szerződés alapján a
közraktár köteles o a nála letett árut időlegesen megőrizni és o arról közraktári jegyet kiállítani,
a letevő pedig o köteles közraktári díjat fizetni. A szerződés érvényességéhez annak írásba foglalása szükséges. 291

(2) Ha a közraktár a letett áruról nem állít ki közraktári jegyet, az ügylet a Ptk. szerinti letétnek minősül. A szerződés tárgya és tartalma 15. § (1) A közraktári szerződés tárgya olyan áru lehet, amely a személy- és vagyonbiztonságot, illetve a közraktárban letett más árukat nem veszélyeztet. (2) A jövedéki adóról és jövedéki termékek forgalmazásának különös szabályairól szóló 2003. évi CXXVII. törvény (a továbbiakban: Jöt.) hatálya alá tartozó terméket közraktárban elhelyezni, vagy kiszolgáltatni a Jöt. rendelkezéseinek figyelembevételével lehet. (3) A semmis közraktári szerződés alapján kiállított közraktári jegy nem értékpapír. A közraktári jegy vagy bármely részének jóhiszemű megszerzőjével szemben érvénytelenségre nem lehet hivatkozni. (4) A közraktár a semmisség megállapítását követően felszólítja a letevőt az áru harminc napon belül történő átvételére. Az átvétel elmulasztása esetén a közraktár jogosult az árut értékesíteni, a befolyt összegből a költségeit levonni, és köteles a fennmaradó összeget bírói letétbe helyezni. 16. § (1) A közraktári szerződésnek tartalmaznia kell: a) a szerződés időtartamát, b) a teljesítés helyét, c) az áru megnevezését, mennyiségét, minőségét, értékét, d) a raktár pontos helyét és jelölését, e) a raktár típusát (saját vagy művi raktár), f) a tárolás módját a (3) bekezdés szerint, g) az áru csomagolását, h) az áru kezelésére és biztosítására vonatkozó rendelkezést, i) a közraktári díjat és a közraktári szerződésben kikötött egyéb szolgáltatások díját, j) azt a tényt, hogy a 17. § szerinti szabályzatok is a szerződés részét képezik, k) a szerződő felek cégszerű aláírását és keltezést. (2) Közraktári szerződést csak határozott időtartamra, legfeljebb egy évre lehet kötni, s annak időtartamát nem lehet meghosszabbítani. Ha a szerződés lejártát követően az árut nem értékesítik, a közraktári jegy birtokosa és a közraktár új szerződést köthetnek. Ilyenkor a korábbi szerződés alapján kiállított közraktári jegyet be kell vonni és érvényteleníteni kell. (3) A közraktározás - a felek megállapodása alapján - történhet oly módon, hogy az árut a) többi árutól elkülönítve, vagy /nem helyettesíthető áru/ b) a többi letevő azonos fajú helyettesíthető áruival összekeverve tárolják. /helyettesíthető áru/ • (4) A (3) bekezdés a) pontjában írt esetben a közraktárnak a közraktári jegy alapján a letevő által letett árut kell kiadni, • a b) pont szerinti esetben a közraktári jegy birtokosa a közraktártól a letett áru alapján megállapított és közraktári jegyen megjelölt minőségnek és mennyiségnek megfelelő áru kiadására tarthat igényt. (5) A letevő a közraktározás megkezdésekor köteles az áru minőségét tanúsítani. A közraktár és a letevő a minőségre tekintettel megállapodik, hogy a közraktár által történő átvétel időpontjában az áru milyen értéket képvisel, amelyet a közraktári szerződésben rögzíteni kell. Eltérő megállapodás hiányában az áru értéke a letevő könyveiben az áru értékeként megjelölt összeg. A felek megállapodhatnak abban is, hogy az áru értékét szakértő állapítsa meg. Az áru így megállapított értéke az alapja a kártérítési igénynek. (6) Az áru szavatosságának megőrzése érdekében a letevő és a közraktár megállapodhat abban, hogy a közraktározás ideje alatt a letevő az árut azonos fajtájú, mennyiségű, és minőségű áruval kicserélje. A letett áru kicserélésére vonatkozó részletes szabályokat a közraktár üzletszabályzatában kell rögzíteni. 17. § (1) A közraktár üzleti és díjszabályzatot köteles készíteni és az ügyfélforgalom számára nyitva álló helyiségeiben közzétenni. 292

A felek jogai és kötelezettségei 19. § (1) A közraktár a nála elhelyezett árut a • szerződésben meghatározott módon • köteles megóvni a mennyiségi és minőségi változásoktól. • Az e törvényben szabályozott módon köteles eljárni, ha az árut a megromlás veszélye fenyegeti. (2) A letevő köteles tájékoztatni a közraktárat arról, hogy az áru milyen különleges kezelést igényel. Az ennek elmulasztásából eredő károkért a közraktár a letevővel szemben felelősséggel nem tartozik, illetve a károk megtérítését a letevőtől követelheti. 20. § (1) A közraktár a közraktározást saját raktárban vagy művi raktárban végezheti. A közraktár művi raktárt csak abban az esetben vehet igénybe, ha a raktár rendelkezik a működéséhez szükséges hatósági engedéllyel, valamint a letenni kívánt árut egyéb árutól elkülönítve, zárható helyen lehet raktározni. (3) A letevő - ha az áru jellegéből vagy a felek megállapodásából más nem következik - csomagolva köteles átadni az árut úgy, hogy az ne károsodjék, illetve más áruban kárt ne okozzon, a személy- és vagyonbiztonságot ne veszélyeztesse. (4) A letevő a közraktári szerződés szerint köteles megfizetni a közraktárnak a raktározási időre a közraktári tevékenység és az egyéb szolgáltatások után felszámított díjakat. A közraktári jegyre fel kell vezetni és a letéti könyvbe be kell jegyezni a közraktárat megillető díjkövetelést. (5) A meg nem fizetett közraktári díj, valamint a közraktári szerződésben kikötött egyéb szolgáltatások díjai biztosítékául a közraktárat az árura - minden zálogjogosultat megelőzően - zálogjog illeti meg. (6) A közraktárt a közraktározott áru tekintetében megilleti a birtoklás és a birtokvédelem joga. A közraktár egyéb szolgáltatásai 21. § (1) A közraktár a közraktári szerződésben vállalhatja az áru általános kezelésén felül egyéb szolgáltatások teljesítését is. (2) Egyéb szolgáltatás lehet különösen: az áru raktárban történő elhelyezésének, fuvarozásának a letevőtől történő átvállalása, az áru csomagolása, minőségi és mennyiségi meghatározása, értékbecslése, vámkezelésének és egyéb hatósági vizsgálatának elvégeztetése. A közraktár üzleti szabályzatában köteles megjelölni, hogy az egyes áruk tekintetében mely szolgáltatások tartoznak az általános kezelés körébe. Közraktári felelősség 22. § (1) A közraktár felel azért a kárért, amely a közraktározásra elhelyezett áruban az átvételtől a kiszolgáltatásig különösen a teljes vagy részleges elveszésből, megsemmisülésből, megromlásból vagy megsérülésből keletkezik, kivéve, ha a) a közraktár tevékenységi körén kívül eső elháríthatatlan ok, b) az áru belső tulajdonsága (természetes minősége), c) a csomagolás rejtett hiányossága, d) a letevő, illetve a képviseletében eljáró személy felróható magatartása miatt következett be. (2) A közraktárat terheli annak bizonyítása, hogy a kárt a tevékenységi körén kívül eső elháríthatatlan ok okozta, a letevőt terheli annak bizonyítása, hogy a kár nem az áru belső tulajdonságaira vezethető vissza. A csomagolás hiányosságát a közraktár, azt, hogy a kár nem ennek következtében állott elő, a letevő köteles bizonyítani. A letevő köteles bizonyítani, hogy maga vagy képviselői úgy jártak el, ahogy az általában elvárható. 23. § (1) A közraktár nem köteles vizsgálni, hogy a letevő tulajdonosa-e az árunak, és nem felel azért, hogy a letevő azonos-e azzal a személlyel, akit a közraktári jegy letevőként megjelöl. Ha a közraktárnak hitelt érdemlő módon tudomására jut, hogy az áru bűncselekményből származik, köteles erről az illetékes hatóságot értesíteni.

293

A közraktári tevékenységből eredő perek 23/A. § A közraktári tevékenységből eredő perekben a Polgári perrendtartás váltóperekre vonatkozó eljárási szabályait kell alkalmazni. [Pp. 125. § (2) és (4) bekezdése; 217. § (4) bekezdése; 234. § (1) bekezdése] A KÖZRAKTÁRI JEGY A közraktári jegy fogalma és alakja 24. § (1) A közraktári jegy (értékpapír) a közraktár által időrend és sorszám szerint vezetett letéti könyv szelvényrészét képezi, és a letéti könyvben maradó tőlappal azonos adatokat tartalmazó, összefüggő, de egymástól elválasztható két részből, árujegyből és zálogjegyből áll. (2) A közraktári jegy mindkét részének tartalmaznia kell: • a közraktári jegy (árujegy-zálogjegy) elnevezést az okirat kiállításának nyelvén; • a közraktár megnevezését; • a letéti könyv sorszámát; • a letevő nevét, székhelyét (lakhelyét); • a letett áru megnevezését, mennyiségét, minőségét és a 16. § (5) bekezdés szerinti értékét; • a szerződésben kikötött közraktári díjból és a közraktári szerződésben kikötött egyéb szolgáltatások díjaiból fennálló követelés összegét; • a közraktározás időtartamát a lejárat pontos megjelölésével; • a raktározás helyét - művi tárolás esetén ennek megjelölésével -, továbbá • a kiállítás keltét és a közraktár cégszerű aláírását. (3) A közraktár egyéb adatokat is felvehet a közraktári jegyre, ha azonban az a (2) bekezdésben meghatározott adatok bármelyikét nem tartalmazza, nem tekinthető közraktári jegynek. 25. § (1) Az árujegy és a zálogjegy együttes birtoklása jogosít a közraktárban elhelyezett áru kiszolgáltatásának igénylésére. (2) A közraktár köteles megengedni mind az árujegy, mind a zálogjegy birtokosának, hogy az árut az üzletszabályzatban meghatározott hivatali időben megtekintsék, az ezzel kapcsolatban felmerült költségeket azonban viselniük kell. A közraktári jegy átruházása 26. § (1) A közraktári jegy vagy bármely részének átruházása forgatás útján történhet. (2) Forgatás a közraktári jegy vagy egy részének az átruházása a jegy hátoldalára írt átruházó nyilatkozattal és az átruházó (cégszerű) aláírásával. (3) Forgató a közraktári jegy vagy egy részének az átruházója. Forgatmányos a közraktári jegyet vagy egy részét megszerző személy. Forgatmány az átruházó nyilatkozat. (4) Üres forgatmány az olyan átruházó nyilatkozat, amelyben nincs meghatározva a forgatmányos. Teljes forgatmány: forgatmányost is tartalmazza. (5) A közraktári jegy birtokosát a hátiratok összefüggő láncolata igazolja, az üres forgatmányt érvényesnek kell tekinteni. A közraktári jegy forgatása nem közraktári tevékenység. (6) A közraktári jegy birtokosa a zálogjegy forgatásával kölcsönt vehet fel. A szabályosan forgatott zálogjegy önmagában a zálogjegyen szereplő összeg iránti pénzkövetelést testesíti meg, és ennek fedezetéül zálogjogot biztosít birtokosának a közraktárban elhelyezett árun. (7) Az árujegy magában véve csak a zálogjegyen feltüntetett összeggel csökkentett értékkel rendelkezik, és a közraktárnak az áru kiszolgáltatására vonatkozó, a zálogjegy által korlátozott kötelezettségét bizonyítja.

294

A zálogkölcsön 28. § (1) A közraktár a közraktári jegy kiállítása után az áru értéke kétharmadának erejéig kölcsönt nyújthat a közraktári jegy birtokosa részére úgy, hogy az egy ügyfélnek vagy ügyfélcsoportnak nyújtott zálogkölcsön összege nem haladhatja meg a közraktár saját tőkéjének huszonöt százalékát. Az ügyfélcsoport meghatározására a hitelintézetekről és pénzügyi vállalkozásokról szóló törvény értelmező rendelkezései az irányadóak. A kölcsön biztosítására a zálogjegyet a közraktárra kell forgatni. (2) A közraktár által nyújtott zálogkölcsönök együttes összege nem haladhatja meg a közraktár saját tőkéjének ötszörösét. (3) A közraktár által nyújtott kölcsön lejáratát úgy kell meghatározni, hogy az ne essék későbbi időpontra, mint a közraktári szerződés lejárata. (5) A közraktár a nyilvánosságtól visszafizetendő pénzeszközöket nem gyűjthet.

295

56, A magyar agrárpiaci rendtartás lényeges vonásai és hatálya KIALAKULÁSÁNAK OKAI: • • • • • •

A kínálat rövid távon nehezen tud alkalmazkodni a kereslet hirtelen változásaihoz A hiány és a felesleg váltakozása veszélyezteti az ellátást, az árszínvonalat – az exportpiacokon piacvesztést okozhat Szervezettség fokozás Termelők számára – stabil értékesítési lehetősége Gazdasági verseny fenntartása – hatékonyság ösztönzés Élelmiszertermelésen kívüli jövedelemszerzés a mezőgazdasági erőforrásokkal

1991 • •

kísérlet az agrárpiac szabályozására → koordináló bizottság hiányos döntési jogköre volt, nem tudta átfogóan kezelni az agrárpiac problémáit

ALAPELVEK A RENDSZERVÁLTÁS UTÁN (1991) • • • • •

a mezőgazdaság hosszabb távon pozitívan járulhat hozzá Magyarország fizetési mérlegéhez, olyan mezőgazdaság megteremtése, amely a korábbinál hatékonyabb, jobb az alkalmazkodóképessége és erősebben piacorientált; a hazai fogyasztók jó minőségű élelmiszerrel való ellátása, tekintettel az importversenyre, fenn kell tartani az exportorientáltságot, meg kell őriznie külpiaci versenyképességét; a versenyképesség csak alapvető változásokkal valósítható meg (privatizációval, a piacorientált termeléssel, kisebb foglalkoztatási szinttel)

1993. ÉVI VI. TV. AZ AGRÁRPIACI RENDTARTÁSRÓL • • • • •

összhangot kíván teremteni a piaci szereplők, termelők, felvásárlók között létrehozta a szabályozott piacot, megpróbált felkészíteni a csatlakozásra célja: szélsőségektől mentesíteni a piacot, nem célja a verseny kizárás sajátos eszköz- és intézményrendszer jött létre (eltérő, mint az EU)

AGRÁRPIACI RENDTARTÁS FELADATA •

• • • •

A hazai termékek piaci biztonságának elősegítése o garantált ár o kvóta meghirdetésével o terméktanácsokkal való együttműködéssel o az export és import szabályozásával o piaci intervencióval a hazai termékek külpiaci esélyeinek javítása az exporttevékenység támogatásával (exportszubvenció) a magyar agrárgazdaság ökológiai és ökonómiai potenciáljának hatékony kihasználása a piaci verseny fenntartása a bel- és külpiaci igényekhez igazodó gazdaságos élelmiszerkínálat fenntartása

296

AGRÁRPIACI RENDTARTÁS FOGALMA Az agrárszféra sajátosságait figyelembe vevő, a biztonságos ellátást, és a termelők verseny és esélyegyenlőségének biztosítását szolgáló intézkedéscsomag. 2003. ÉVI XVI. TÖRVÉNY AZ AGRÁRPIACI RENDTARTÁSRÓL • • • •

átalakította az eszközrendszert átvette az EU fogalmait és azok mögöttes tartalmát is kerettörvény, a piacszabályozás keretét adja meg a részletszabályokat végrehajtási rendeletekre utalja, azok rugalmasabban tudnak alkalmazkodni a piaci változásokhoz

Célja (preambulum): Az Országgyűlés annak érdekében, hogy a mezőgazdaságból élők számára • méltányos jövedelem elérésének lehetőségét, • a mezőgazdasági termelékenység növelését, • az agrárpiac stabilizációját, • a fogyasztók élelmiszerekkel történő folyamatos ellátását biztonságosan és • megfelelő áron biztosítsa, valamint • az Európai Unióhoz történő csatlakozás agrárpiaci szabályozásának feltételeit megteremtse, a következő törvényt alkotja. Lényegében tehát a közös agrárpolitikára való felkészülés volt a deklarált cél. A törvény hatálya 1. § E törvény (tárgyi) hatálya kiterjed:
a törvény mellékletében meghatározott termékcsoportokra, amelynek részletes felsorolását a vámtarifáról szóló 1995. évi CI. törvény 22. § a) pontja szerinti külön jogszabály határozza meg (a továbbiakban: termékek), A törvény hatálya alá tartozó termékcsoportok - mellékletek Élő állatok Élelmezési célra alkalmas hús, vágási melléktermék és belsőség Halak, rákok, puhatestű és más gerinctelen víziállatok Tejtermékek; madártojás; természetes méz; másutt nem említett, élelmezési célra alkalmas állati eredetű élelmiszer Másutt nem említett állati eredetű termékek Élő fa és egyéb növény; hagyma, gumó, gyökér és hasonló; vágott virág és díszítő lombozat Élelmezési célra alkalmas zöldségfélék, gyökerek és gumók Élelmezési célra alkalmas gyümölcs és dió; citrusfélék és a dinnyefélék héja Kávé, tea, matétea és fűszerek Gabonafélék Malomipari termékek; maláta; keményítő; inulin; búzasikér Olajos magvak és olajtartalmú gyümölcsök; különféle magvak és gyümölcsök; ipari és gyógynövények; szalma és takarmány Sellak; mézga, gyanta és más növényi nedv és kivonat Növényi eredetű nyersanyag fonásra; másutt nem említett növényi termék Állati és növényi zsír és olaj; ezek bontási terméke; elkészített ételzsír; állati és növényi eredetű viasz Húsból, halból, héjas és puhatestű, valamint más gerinctelen víziállatból készült termék Cukor és cukoráruk Kakaó és kakaókészítmények Gabona, liszt, keményítő vagy tej felhasználásával készült termék; cukrászati termék 297

Zöldségfélékből, gyümölcsből, dióból és más növényrészekből előállított készítmények Különböző ehető készítmények Italok, szesz és ecet Az élelmiszeripar melléktermékei és hulladékai; elkészített állati takarmány Dohány és feldolgozott dohánypótló Fa és faipari termékek; faszén
az ezen termékeket termelő, feldolgozó, kül- és belkereskedelmi tevékenységet folytató (személyi hatály) o jogi személyre, o jogi személyiség nélküli gazdasági társaságra és o egyéb gazdálkodó szervezetre, o természetes személyre, o egyéni vállalkozóra és családi gazdálkodóra. Értelmező rendelkezések – csak a relevánsak 2. § E törvény alkalmazásában:
AGRÁRPIACI RENDTARTÁS: a termékek sajátos termelési és piaci viszonyaiból adódó szabályozási rendszer;
TERMÉKPÁLYA: a piaci szereplők meghatározott termék alapanyag-előállításától a végtermék értékesítéséig terjedő kapcsolatrendszere;
TERMÉKPÁLYA-SZABÁLYOZÁS (KÖZÖS PIACI SZERVEZET): az adott termékpálya szabályozására meghirdetett jogszabályi rendelkezések;
PIACI OPERATÍV INFORMÁCIÓS RENDSZER: az egyes termékpályákhoz kapcsolódó, az agrárpiaci rendtartás működtetéséhez szükséges, illetve működtetés során az egyes piacszabályozási eszközök alkalmazása kapcsán képződő adatok naprakész nyilvántartási rendszere;
PIACI ÁRINFORMÁCIÓS RENDSZER: az egyes termékpálya-szabályozásokban meghatározott körben, tartalommal és rendszerességgel gyűjtött, az agrárpiaci rendtartás működtetéséhez szükséges piaci árak nyilvántartási rendszere;
TERMÉKTANÁCS: o a törvény hatálya alá tartozó o azonos vagy hasonló terméket termelő, feldolgozó, viszonteladó és forgalmazó szervezetek és személyek o az egyesülési jogról szóló 1989. évi II. törvény alapján létrehozott, o bírósági nyilvántartásba vett és o a földművelésügyi és vidékfejlesztési miniszter (a továbbiakban: miniszter) által elismert, o nem nyereségérdekelt szervezete. o A hegyközségekről szóló 1994. évi CII. törvény alapján köztestületként alakult hegyközségek országos szervezetét az általa képviselt termékpálya vonatkozásában - külön miniszteri elismerés nélkül -, terméktanácsnak kell tekinteni.
FORGALMAZÓ: aki a törvény hatálya alá tartozó terméket fogyasztói forgalomba hoz
FOGYASZTÓI FORGALOM: a törvény hatálya alá tartozó termékeknek közvetlenül a fogyasztó, mint végső felhasználó részére történő forgalmazása
VISZONTELADÓ: aki a törvény hatálya alá tartozó terméknek nem a fogyasztói forgalomban történő kereskedelmi értékesítését folytatja
FELDOLGOZÓ: aki a törvény hatálya alá tartozó terméket, a termék eredeti állapotát lényegesen megváltoztató élelmiszer-előállítási műveletekkel fogyasztásra kész állapotba hoz.

298

57, magyar agrárpiaci rendtartás intézményrendszere Az agrárpiaci rendtartás módosítása • Az EU csatlakozás miatt - a KAP átvétele • Termékpálya-bizottságok létrehozása (CMO – Common Market Organization) • Cél: piaci zavarokat megelőzve intézkedjenek • Eddig hét termékpálya-bizottság jött létre o gabona, o tej, o hús, o cukor, o zöldség-gyümölcs, o szőlő-bor, o dohány • Civil szervezetek bevonása a Tárcaközi Bizottság munkájába JOGFORRÁS: 2003. évi XVI. törvény az agrárpiaci rendtartásról AZ AGRÁRPIACI RENDTARTÁS INTÉZMÉNYRENDSZERE 3. § (1) Az agrárpiaci rendtartás
irányításával,
szervezésével és
szabályozásával kapcsolatos tevékenységet a miniszter,
a működtetésével kapcsolatos tevékenységet az Agrárintervenciós Központ (a továbbiakban: AIK),
valamint a termékpálya bizottságok látják el, e törvény rendelkezései alapján. (2) Az AIK intervenciós tevékenységével kapcsolatosan jogosult közraktárjegy felvásárlására és értékesítésére. 4. § (1) A Termékpálya Bizottság (a továbbiakban: Bizottság) agrárpiaci rendtartási döntéseket
előkészítő,
egyeztető fórum,
mely véleményt nyilvánít és javaslatot tesz
az adott termékpályán az 1. § a) pontja szerinti termékek termelését,
bel- és külkereskedelmi forgalmát, illetve
az alkalmazandó piacvédelmi intézkedéseket érintő
agrárszabályozási kérdésekben. (2) A Bizottságok létrehozásáról és működésének részletes szabályairól a miniszter jogszabályban rendelkezik. (3) A Bizottság feladatai:
a törvény 18. § (1) bekezdésében meghatározott, a miniszter felügyelete alatt működő piaci információs rendszer által biztosított információk alapján a piaci helyzet értékelése;
termelési statisztikák elemzése,
termésbecslés,
mérlegkészítés,
előrejelzés;
javaslattétel jogszabály alkotására és módosítására;
a termékpálya-szabályozás hatásainak értékelése
az Európai Unióhoz való csatlakozás felkészülési feladataiból, illetve a tagsági viszonyból eredő döntéselőkészítő operatív egyeztetés. (4) A Bizottság szavazati joggal rendelkező tagjai:
a miniszter által kijelölt két személy,
a gazdasági és közlekedési miniszter, 299







a külügyminiszter és a pénzügyminiszter által kijelölt egy-egy személy, a Magyar Agrárkamara, és a mezőgazdasági termelők két legnagyobb országos érdekképviselete, az adott termékpályára vonatkozó, az élelmiszer-, ital- és dohányipari vállalkozások legnagyobb termelési értéket képviselő országos gazdasági érdekképviselete, valamint az illetékes terméktanács vagy - azon termékpálya esetében, ahol nincs terméktanács – szakmai szövetség egy-egy képviselője. (5) Szavazategyenlőség vagy vitás kérdés esetén a Bizottság elnöke dönt. A Bizottság döntését ellenző álláspontot írásban rögzíteni kell. (6) A Bizottság elnöke a miniszter által kijelölt, a Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztériumot képviselő bizottsági tag. (7) A Bizottság ülésére az AIK és az Agrárgazdasági Kutató és Informatikai Intézet (a továbbiakban: AKII) képviselőit tanácskozási joggal meg kell hívni. (8) A Bizottság elnökének vagy valamely tagjának meghívására, annak ülésein tanácskozási joggal más érdekelt is részt vehet szakértőként. (9) A Bizottság ügyrendjét saját maga állapítja meg. (10) E törvény alapján a következő Bizottságokat kell létrehozni: • Gabona Termékpálya Bizottság (gabonafélék, rizs, keményítő, olajos- és fehérjenövények); • Hús Termékpálya Bizottság (szarvasmarha, juh, kecske, sertés, baromfi) • Zöldség, Gyümölcs és Dísznövény Termékpálya Bizottság; • Szőlő és Bor Termékpálya Bizottság • Cukor és Izoglükóz Termékpálya Bizottság; • Tej, Tejtermék Termékpálya Bizottság; • Dohány Termékpálya Bizottság. (11) A Bizottságok munkájának koordinálására, illetve a Bizottságok működtetése szakértői hátterének biztosítására a miniszter külön titkárságot állít fel. 5. § (1) A miniszter e törvény alapján Ideiglenes Termékpálya Bizottságok létrehozását rendelheti el. (2) Az Ideiglenes Termékpálya Bizottságokra e törvényben a Bizottságokra előírt rendelkezéseket megfelelően alkalmazni kell. ÉRTELMEZŐ RENDELKEZÉSEK – CSAK A RELEVÁNSAK 2. § E törvény alkalmazásában:
AGRÁRPIACI RENDTARTÁS: a termékek sajátos termelési és piaci viszonyaiból adódó szabályozási rendszer;
TERMÉKPÁLYA: a piaci szereplők meghatározott termék alapanyag-előállításától a végtermék értékesítéséig terjedő kapcsolatrendszere;
TERMÉKPÁLYA-SZABÁLYOZÁS (KÖZÖS PIACI SZERVEZET): az adott termékpálya szabályozására meghirdetett jogszabályi rendelkezések;
PIACI OPERATÍV INFORMÁCIÓS RENDSZER: az egyes termékpályákhoz kapcsolódó, az agrárpiaci rendtartás működtetéséhez szükséges, illetve működtetés során az egyes piacszabályozási eszközök alkalmazása kapcsán képződő adatok naprakész nyilvántartási rendszere;
PIACI ÁRINFORMÁCIÓS RENDSZER: az egyes termékpálya-szabályozásokban meghatározott körben, tartalommal és rendszerességgel gyűjtött, az agrárpiaci rendtartás működtetéséhez szükséges piaci árak nyilvántartási rendszere;
TERMÉKTANÁCS: o a törvény hatálya alá tartozó o azonos vagy hasonló terméket termelő, feldolgozó, viszonteladó és forgalmazó szervezetek és személyek o az egyesülési jogról szóló 1989. évi II. törvény alapján létrehozott, o bírósági nyilvántartásba vett és 300

a földművelésügyi és vidékfejlesztési miniszter (a továbbiakban: miniszter) által 2002. december 31-ig elismert, o nem nyereségérdekelt szervezete. o A hegyközségekről szóló 1994. évi CII. törvény alapján köztestületként alakult hegyközségek országos szervezetét az általa képviselt termékpálya vonatkozásában - külön miniszteri elismerés nélkül -, terméktanácsnak kell tekinteni FORGALMAZÓ: aki a törvény hatálya alá tartozó terméket fogyasztói forgalomba hoz FOGYASZTÓI FORGALOM: a törvény hatálya alá tartozó termékeknek közvetlenül a fogyasztó, mint végső felhasználó részére történő forgalmazása VISZONTELADÓ: aki a törvény hatálya alá tartozó terméknek nem a fogyasztói forgalomban történő kereskedelmi értékesítését folytatja FELDOLGOZÓ: aki a törvény hatálya alá tartozó terméket, a termék eredeti állapotát lényegesen megváltoztató élelmiszerelőállítási műveletekkel fogyasztásra kész állapotba hoz. o







KÜLÖNÖS RENDELKEZÉSEK Egyes termékpályák szabályozása 20. § (1) A miniszter a 21-27. §-ban szabályozott termékpályák működtetéséről termékpályás szabályozás keretében rendelkezik. (2) A miniszter az (1) bekezdés szerinti termékpályás szabályozás keretében az egyes termékpályák termelési és piaci sajátosságaihoz igazodó gazdasági évet határoz meg. 21. § A gabona termékpályán a termékpálya-szabályozásnak tartalmaznia kell a terület alapú közvetlen termelői támogatás és az export-visszatérítés, a búza és kukorica esetében az intervenciós ár és az intervenciós felvásárlási rendszer piacszabályozási eszközöket. A termékpálya egészére vonatkozóan piaci árinformációs rendszert kell működtetni. 22. § A tej és tejtermék termékpályán a termékpálya-szabályozásnak tartalmaznia kell az intervenciós ár, az intervenciós felvásárlási rendszer, az irányár, a kvóta és az állati takarmányozási célra, illetve élelmiszer-ipari felhasználásra adott támogatás piacszabályozási eszközöket. A termékpályán piaci árinformációs rendszert kell működtetni. 23. § (1) A hús termékpályán a vágósertés vonatkozásában a termékpálya-szabályozásnak tartalmaznia kell az intervenciós ár, az intervenciós felvásárlási rendszer, az alapár piacszabályozási eszközöket és az export-visszatérítést. A termékpályán piaci árinformációs rendszert kell működtetni. (2) A hús termékpályán a marhahús vonatkozásában a termékpálya-szabályozásnak tartalmaznia kell az intervenciós ár, az intervenciós felvásárlási rendszer, az export-visszatérítés, az állatalapú közvetlen termelői támogatás piacszabályozási eszközöket. A termékpályán piaci árinformációs rendszert kell működtetni. (3) A hús termékpályán a baromfi vonatkozásában a termékpálya-szabályozásnak tartalmaznia kell az exportvisszatérítés eszközét. A termékpályán piaci árinformációs rendszert kell működtetni. 24. § A zöldség-gyümölcs-dísznövény termékpályán a termékpálya-szabályozásnak tartalmaznia kell a zöldség-, gyümölcstermelői, -értékesítő szervezetek támogatását. A termékpályán piaci árinformációs rendszert kell működtetni. 25. § (1) A szőlő és bor termékpályán a termékpálya-szabályozásnak tartalmaznia kell a szeszesital-piac ellátását szolgáló lepárlási támogatása és az export-visszatérítés eszközeit. A termékpályán piaci árinformációs rendszert kell működtetni. (2) A hegyközségek tagjai és a hegyközségek területi szervei a 2. § 21. pontjában meghatározott terméktanács tagjának minősülnek. 26. § A cukor termékpályán a termékpálya-szabályozás keretében cukorra és izoglükózra kvótát, továbbá cukorra intervenciós árat, cukorrépára pedig minimumárat kell meghirdetni. 27. § A dohány termékpályán a termékpálya-szabályozásnak tartalmaznia kell a kvótához és minőséghez kötött közvetlen termelői támogatást és a dohánytermelői csoportok támogatását. A termékpályán piaci árinformációs rendszert kell működtetni.

301

28. § A miniszter az agrárpiac stabilizációja és a versenyképesség javítása érdekében - átmeneti jelleggel a zöldséggyümölcs, a vágóbaromfi-, a vágósertés-, a vágómarha- és a tej ágazatok esetében a 7. § (1) bekezdése szerinti pénzügyi forrás terhére minőségi támogatást külön jogszabályban hirdet meg. AZ INTÉZMÉNYI STRUKTÚRA VÁZLATA AGRÁRPOLITIKÁÉRT FELELŐS MINISZTER + MINISZTÉRIUM

MEZŐGAZDASÁGI ÉS VIDÉKFEJLESZTÉSI HIVATAL (MVH)

MEZŐGAZDASÁGI SZAKIGAZGATÁSI HIVATAL (MGSZH)

•

agrárpiaci rendtartás irányításával, szervezésével és szabályozásával kapcsolatos tevékenység • Bizottság létrehozásáról és működésének részletes szabályairól jogszabályban rendelkezik • országos hatáskörű szer • Agrárintervenciós Központ, SAPARD Hivatal jogutódja • megyei kirendeltségei vannak • feladatai: o termékpálya rendtartások eszközeinek működtetése o EMOGA garancia részleg tekintetében az EU belső támogatásainak kezelése, o intervenciós rendszer működtetése, o közvetlen kifizetések o az Integrált Irányítási és Ellenőrzési Rendszer (IIER) működtetése o kifizetések engedélyezése, a kifizetendő összeg közösségi előírásoknak megfelelő eljárás keretében történő megállapítása o rendelkezés a Magyar Államkincstár felé a jogosnak ítélt támogatások végső kedvezményezett részére történő átutalásáról o EMGA, EMVA terhére teljesített kifizetések elkülönített naprakész nyilvántartása, könyvelése o kifizetések alapjául szolgáló adatok ellenőrzése o EMGA, EMVA javára történő befizetésekkel kapcsolatos feladatok ellátása • Integrált Igazgatási és Ellenőrzési Rendszer o ügyfélregiszterből és mezőgazdasági parcellaazonosító rendszerből áll o ez utóbbi műhold és légi felvételekkel igazolja, hogy az igénylő valóban akkora területet művel, amekkorát bejelentett • Kísérő vidékfejlesztés költségeinek kezelése o Orientációs részleg keretében: vidékfejlesztési intézkedése lebonyolítása o Halászati Orientációs Pénzügyi Rendszer kezelése o SAPARD kezelése Az érintett intézmények • Fővárosi és megyei növény- és talajvédelmi szolgálatok • Növény- és Talajvédelmi Központi Szolgálat • Megyei földművelésügyi hivatalok • Fővárosi és megyei állategészségügyi és élelmiszerellenőrző állomások • Országos Mezőgazdasági Minősítő Intézet • Állami Erdészeti Szolgálat és területi igazgatósága • Földművelésügyi Költségvetési Iroda • Országos Borminősítő Intézet • Állatgyógyászati Oltóanyag-, Gyógyszer- és Takarmányellenőrző Intézet • Országos Állategészségügyi Intézet • Országos Élelmiszervizsgáló Intézet Az MgSzH felépítése • Központból és területi szervekből áll • Területi szervek megyei szinten szerveződnek, és felelősek többek között az 302

TERMÉKPÁLYA BIZOTTSÁG AGRÁRINTERVENCIÓS KÖZPONT TERMÉKTANÁCS MEZŐGAZDASÁGI ÉS VIDÉKFEJLESZTÉSI TÁMOGATÁSI SZERV

INFORMÁCIÓS RENDSZEREK

• • •

igazgatási feladatok helyben történő ellátásáért Területi szervek körzeti irodákat működtetnek Területi szervek kirendeltséget hozhatnak létre ld. fentebb

•

piaci rendtartás működtetésével kapcsolatos feladatok ellátása

• • •

ld. fentebb agrárpiaci rendtartás működtetésével kapcsolatos tevékenységet végez Közös Agrárpolitika által meghatározott keretek között e törvény rendelkezései alapján támogatásokat nyújt termékpálya bizottságok bevonásával végzi Piaci Árinformációs Rendszer – reprezentatív piacokon figyeli az adott termékek árát Piaci Operatív Információs Rendszer - egyes piacszabályok végrehajtásához szükséges, és végrehajtás során keletkezett információkat fogja fel

• • •

303

58, A magyar agrárpiaci rendtartás eszközrendszere JOGFORRÁS: 2003. évi XVI. törvény az agrárpiaci rendtartásról ÉRTELMEZŐ RENDELKEZÉSEK – CSAK A RELEVÁNSAK 2. § E törvény alkalmazásában:
AGRÁRPIACI RENDTARTÁS: a termékek sajátos termelési és piaci viszonyaiból adódó szabályozási rendszer; AZ AGRÁRPIACI RENDTARTÁS ESZKÖZRENDSZERE (35 db) ☺ 6. § (1) A törvény alkalmazása során a piacszabályozásban az alábbi piacszabályozási eszközök vehetők igénybe: 1. intervenciós felvásárlási ár; • előre meghirdetett ár, • amely áron az intervenciós időszak alatt a külön rendeletben meghatározott • minőségi és mennyiségi feltételeknek megfelelő termék felajánlható intervenciós felvásárlásra 2. irányár; • várható áringadozások centruma, amihez agrárpiaci rendtartás egyes eszközeinek alkalmazása köthető 3. alapár; • hozzá köthető az agrárpiaci rendtartás egyes eszközeinek alkalmazása 4. minimumár; •

ennél alacsonyabban nem értékesíthető a termék

5. intervenciós felvásárlás; • egyes termékpálya-szabályozásokban előre meghat módon történő állami felvásárlás 6. magántárolási támogatás; • tárolási költségek csökkentését célzó támogatási forma; 7. állami készletezés, állami készlet értékesítése, feldolgoztatás, bértároltatás; 8. közraktári támogatás; 9. krízislepárlási intézkedés; 10. szeszesital-piac ellátását szolgáló lepárlási támogatás; 11. szőlőmust és sűrített szőlőmust felhasználásának támogatása; 12. export-visszatérítés; 13. kiegyenlítő befizetés előírása; 14. export bizonylatolása; 15. nemzetközi kötelezettségvállalás alapján vámkedvezményes import; 16. kvóta meghatározása; 17. termelési önkorlátozás; 18. közvetlen termelői (terület-, állatlétszám- és kvóta-alapú, illetve minőséghez kötött) támogatás; 19. a zöldség-, gyümölcstermelői, -értékesítő szervezet támogatása 20. a dohány ágazatban működő termelői csoportok támogatása; 21. termelő kapacitások csökkentéséhez nyújtott támogatás; 22. belföldi szociális célú élelmiszer-segélyezéshez nyújtott támogatás; 23. egyes termékek állati takarmányozási célú, illetve élelmiszer-ipari felhasználására adott támogatás 24. a piacra jutást elősegítő agrár-környezetvédelmi költségek és a biogazdálkodás támogatása; 25. közösségi agrármarketing támogatása; 26. élelmiszer-biztonság, minőségbiztosítás támogatása; 27. termelés- és kereskedelem-finanszírozási eszközök (kamattámogatás, exporthitel-támogatás és exporthitelbiztosítás támogatása); 28. minőségi támogatás; 29. egyes termékek minőségvizsgálati támogatása; 30. informatikai támogatás; 304

31. 32. 33. 34.

állam által kezdeményezett export lebonyolítása; államilag támogatott forgalomba hozatal; a termék megsemmisítése; import kezdeményezése, taktikai célú importvásárlás lebonyolítása és e termékek szükség szerinti kedvezményekkel történő forgalomba hozatala 35. egyéb, a miniszter által külön jogszabályban meghatározott eszközök.

(2) Pályázat kiírása esetén annak elbírálása pályázati díj előzetes megfizetéséhez köthető. A pályázati díj mértékét a pályázati kiírásban kell meghatározni. A befizetett pályázati díjat a pályázó részére vissza kell fizetni, amennyiben az a pályázati kiírásban meghatározott időpontig a pályázati feltételeknek eleget tesz, ellenkező esetben a pályázó a befizetett pályázati díjat elveszti. (3) Jogszabály eltérő rendelkezése hiányában támogatás csak akkor vehető igénybe, ha a támogatott az (1) bekezdés szerinti eszközök alkalmazási céljával azonos, más jogszabályban meghatározott állami támogatást nem vesz igénybe. 7. § (1) Az agrárpiaci rendtartás eszközeinek alkalmazása során az alábbi pénzügyi források használhatók fel: • a költségvetési törvény Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium fejezetének Piacra jutási támogatás kiadási előirányzata • a költségvetési törvény Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium fejezetének Piacra jutási támogatás megtérülése bevételi számla, • az e törvényben szabályozott eszközrendszer működtetéséből származó bevételek, ideértve a pályázati díj vissza nem fizetett részét. (2) Az (1) bekezdés b) és c) pontja szerinti bevételeket az (1) bekezdés a) pontja szerinti előirányzat kiegészítésére, valamint az agrárpiaci rendtartás működési feltételeinek biztosításával összefüggő kiadásokra - rendeletben szabályozott módon – lehet felhasználni. 8. § (1) A gazdálkodás kiszámíthatósága és a piac szereplőinek tájékoztatása érdekében a törvény hatálya alá tartozó termékekre irányár, intervenciós felvásárlási ár, alapár és minimumár hirdethető. (2) Az irányár, az intervenciós felvásárlási ár, az alapár és a minimumár mértékéről, valamint a piacszabályozási eszközök alkalmazásának feltételeiről termékpálya-szabályozás keretében a miniszter külön jogszabályban rendelkezik, melyet az adott termékpálya gazdasági évének kezdete előtt legalább 90 nappal meg kell hirdetni. 9. § (1) Az e törvény hatálya alá tartozó termékek termelési sajátosságaihoz igazodó, kvótával történő mennyiségi szabályozásra kerülhet sor. (2) Az (1) bekezdése szerinti - az adott kvótaévre, termőterületre, mennyiségre, minőségre vonatkozó - kvóta a termékpálya-szabályozás keretében kerül meghatározásra. Ez esetben a szabályozás feltételeiről, módjáról és amennyiben ahhoz állami támogatás kapcsolódik - az ellentételezés mértékéről, valamint a szabályozásban foglaltak megsértésének jogkövetkezményeiről is rendelkezni kell. (3) A termelés mennyiségi szabályozása határozatlan időre is megállapítható. 10. § (1) Az export-visszatérítési rendszernek - figyelemmel az állam nemzetközi szerződéséből adódó kötelezettségeire is – elő kell segítenie a belföldi kereslet-kínálat egyensúlyának megteremtését, továbbá az agrárexportot. (2) Az erdészeti termékek kivételével az e törvény hatálya alá tartozó termékek exportjához kapcsolódó exportvisszatérítés mértékét és igénybevételének rendjét a miniszter - a külügyminiszterrel és a pénzügyminiszterrel egyetértésben – rendeletben állapítja meg. 11. § Egyes termékeknél az állam nemzetközi kötelezettsége teljesítésének megvalósítása érdekében exportbizonylatolási rendszer működtethető. 12. § (1) Amennyiben a belföldi piac alapvetően fontos termékekből való folyamatos ellátása, a bekövetkezett áruhiány vagy annak megelőzése ezt különösen indokolttá teszi, a piaci egyensúly helyreállításának elősegítése érdekében a termék exportálását a miniszter rendeletben meghatározott módon kiegyenlítő befizetés előzetes teljesítésétől teheti függővé. Kiegyenlítő befizetés csak meghatározott időtartamra és csak akkor írható elő, ha a termék határparitáson számított átlagos exportára a külön jogszabályban meghatározott árat jelentősen meghaladja. Kiegyenlítő befizetés elrendelése esetén - ha jogszabály másként nem rendelkezik – a meghirdetés érvényességi ideje alatt exportált termék után export-visszatérítés nem vehető igénybe. A kiegyenlítő befizetésre 305

kötelezettet, annak mértékét, az alkalmazás időtartamát, valamint a befizetés egyéb feltételeit a miniszter rendeletben állapítja meg. 13. § (1) A miniszter az agrárpiaci rendtartás eszközeinek alkalmazásával összefüggő egyes feladatok végrehajtására a terméktanáccsal szerződést köthet. A megkötött szerződések nyilvánosak és ahhoz meghatározott feltételekkel – a terméktanácshoz nem tartozó termékpálya-szereplők írásos nyilatkozatban csatlakozhatnak. A csatlakozás feltételeit a felek a szerződésben határozzák meg. 14. § (1) A terméktanács - az e törvényben foglalt célok megvalósításának elősegítése érdekében - a tagjai által vállalt befizetésekből támogatást nyújthat. A terméktanács tagja az e célra történt befizetést az adott termékpályához tartozó termékek értékesítéséből származó árbevétele 3 százalékának megfelelő mértékben számolhatja el az egyéb ráfordításai, illetőleg költségei között. (2) Adott terméktanács esetén - az elérni kívánt célok megjelölésével a miniszter és a pénzügyminiszter együttes egyedi döntése alapján - az (1) bekezdésben meghatározott befizetés elszámolható mértéke elérheti az árbevétel 7 százalékát is. (3) A terméktanács a tagjai által, az (1) és (2) bekezdésben meghatározott, befizetett pénzt köteles elkülönítetten kezelni. (4) A terméktanács a tagjai által, az (1) és (2) bekezdésben meghatározott, befizetett pénzt csak az e törvényben meghatározott célokra történő, az állam nemzetközi kötelezettségeivel összhangban álló kifizetésekre használhatja fel. 15. § (1) A miniszter külön rendeletben meghatározhatja, hogy piaci beavatkozás rendszerében a törvény alapján alkalmazható egyes intézkedések megtételére csak akkor kerülhet sor, ha a terméktanács a saját befizetéseiből képzett forrásból a piaci egyensúly helyreállítása érdekében előzetesen már támogatást nyújtott. (2) A miniszter és a terméktanács ugyanarra a célra nyújtott támogatás közös viselésében is megállapodhat. 16. § (1) Ha a miniszter és a terméktanács között létrejött szerződés rendelkezéseit a terméktanács, valamelyik tagja, vagy a szerződéshez csatlakozott gazdálkodó a szerződésben vállalt szabályozás ráeső részét nem tartja be, az agrárpiaci rendtartás rendelkezésére álló pénzügyi források igénybevételéből kizárható. A kizárás feltételeit a felek a szerződésben határozzák meg. (2) Az (1) bekezdésben meghatározott esetben felvett támogatás jogosulatlanul igénybe vett támogatásnak minősül, melyet a jegybanki alapkamat kétszeresével növelt kamattal vissza kell fizetni. 17. § Ha a terméktanácsként elismert szervezet nem felel meg az elismeréskor megkövetelt és teljesített feltételeknek, továbbá az elismerés fenntartásához szükséges intézkedéseket az erre irányuló miniszteri felhívásban biztosított megfelelő határidőn belül nem teszi meg, az elismerés hatályát veszti. 18. § (1) Az agrárpiaci rendtartás hatékony működése érdekében a miniszter a statisztikai adatszolgáltatási rendszerrel összehangolt, de különálló piacszabályozási információs rendszert működtet. (3) A piacszabályozási információs rendszer keretében piaci árinformációs rendszer és piaci operatív információs rendszer működik. (duális szisztéma) Kölcsönös megfeleltetés alapelve
Környezetvédelmi, köz-, állat- és növény-egészségügyi, állatjóléti előírások szem előtt tartása
2 fő elemből áll: o Helyes Mezőgazdasági és Környezeti Állapot előírásai o Jogszabályba Foglalt Gazdálkodási Követelmények Az agrárpiaci rendtartás során felhasználható eszközök ELMÉLETI aspektusból történő csoportosítása
a termelés mennyiségi szabályozása (termelői önkorlátozással és kvótarendszerrel);
árrendszer szabályozása (garantált ár, irányár, küszöbár, zsilipár),
exportszabályozás (támogatás, engedélyezés, vámrendszer, lefölözés),
importszabályozás (engedélyezés, vámrendszer, lefölözés),
agrárintervenció (termékfelesleg, illetve hiány keletkezésekor egyaránt alkalmazható),
egyéb jogi szabályozás.

306

Garantált ár – irányár
Garantált ár – intervenciós ár o az agrártermelés biztonságát szolgálja o az állam garanciát vállal arra, hogy meghatározott mennyiségű és minőségű terméket ezen áron történő felvásárlására értékesítési gondok esetén o a gazdálkodók költségei határozzák meg o terméktanácsokkal megkötött egyezmények alapján o nem tartalmaz profitot
Irányár o a vélelmezhető piaci viszonyok valamint a ráfordítások figyelembevételével prognosztizálható ár o a terméktanácsok határoznak meg az egyes termékekre o nem nyújt semmilyen garanciát, csak orientálja a termelőt a termelési döntéseinek meghozatalakor o a belföldi fogyasztói ármozgások alapját képezi Intervenciós szabályozás
Az intervenció formái termékfelesleg és termékhiány esetén különbözőek
Termékfelesleg esetén o piacról történő végleges kivonás  Pl. kényszerexport, állami felvásárlás, megsemmisítés o piacról történő ideiglenes kivonás  Pl. állami felvásárlás és készletezés, bértároltatás
Termékhiány esetén o állami készletek piacra-vitele, o import elrendelése, szükség szerinti kedvezményekkel történő belföldi forgalmazása ÉRTELMEZŐ RENDELKEZÉSEK A TÖRVÉNY ALAPJÁN
kvóta: az a szabályozási rendszerbe vont termék- vagy árumennyiség, illetőleg termőterület, amely a piaci zavar megelőzése érdekében külön jogszabályban kerül meghatározásra, és amelyhez minőségi kikötés is elrendelhető;
alapár: egyes termékpálya-szabályozásokban meghatározott olyan ár, amelyhez az agrárpiaci rendtartás egyes eszközeinek alkalmazása köthető;
irányár: egyes termékpálya-szabályozásokban az adott termékre előre meghatározott olyan ár, amely a piaci viszonyok függvényében a várható áringadozások centrumát jelöli, amelyhez az agrárpiaci rendtartás egyes eszközeinek alkalmazása köthető;
minimumár: az egyes termékpálya-szabályozásokban meghatározott, a felvásárló által a termelő részére fizetendő minimális átvételi ár;
intervenciós felvásárlási ár: egyes termékpálya-szabályozásokban meghatározott olyan - a termelők vonatkozásában részükre méltányos jövedelmet biztosító, előre meghirdetett - ár, amelyet ha a piaci ár elér és a külön jogszabályban meghatározott feltételek teljesülnek, az állami felvásárlás megindul;
intervenciós felvásárlás: az egyes termékpálya-szabályozásokban előre meghatározott módon történő állami felvásárlás;
kiegyenlítő befizetés: a külön jogszabályban meghatározott árat jelentősen meghaladó exportár esetén átmeneti időre elrendelt, a folyamatos belföldi termékellátást szolgáló befizetési kötelezettség;
export-visszatérítés: nemzetközi szerződésekből adódó kötelezettségvállalások és az éves költségvetési törvényben meghatározott forrás figyelembevételével, a törvény hatálya alá tartozó termékek külpiacra jutásának elősegítése érdekében, a magasabb belföldi és az alacsonyabb világpiaci árak közötti különbség kompenzálására, az exportőrök részére nyújtott, pályázatos rendszerű támogatás;
export-bizonylatolási rendszer: a törvény hatálya alá tartozó, külön jogszabályban meghatározott termékek kivitele során regisztrációs céllal előírható okmány kibocsátása, illetve az export-visszatérítésben részesülő termékek esetében a támogatás megszerzésének feltételét képező exportbizonylat kiadása, valamint azok kezelése;

307


nemzetközi kötelezettségvállalás alapján vámkedvezményes import: adott érték vagy mennyiségi kereteken belül kedvezményes vámtétellel importálható bizonyos mezőgazdasági árukra és élelmiszerekre jogszabály vagy nemzetközi szerződés alapján kihirdetett kontingens;
krízislepárlási támogatás: a bor termékpálya gazdasági évét követően a felhalmozódott borkészletek levezetésére legalább 92 v/v%-os alkoholtartalmú párlat készítésére adható támogatás;
szeszesital-piac ellátását szolgáló lepárlási támogatás: a bor termékpálya gazdasági évét követően a felhalmozódott borkészletek levezetésére legalább 52 v/v%-os alkoholtartalmú párlat készítésére és tárolására adható támogatás; 20. magántárolási támogatás: az egyes termékpálya-szabályozásokban meghatározott módon, a tárolási költségek csökkentését célzó támogatási forma.

308

59. Az európai integráció alapkövei, a Közös Agrárpolitika fejlődésének állomásai Jogi alapja: EK-szerződés 32-38. cikk /mára EUMSz/ Eredeti céljai: • A mezőgazdasági termelékenység emelése • Megfelelő jövedelem és életszínvonal biztosítása a mezőgazdaságban dolgozók számára • Agrárpiacok stabilizálása, a termelők és fogyasztók védelme • Az élelmiszer-ellátás biztonságának garantálása • Fogyasztói igények méltányos árú kielégítése Új célok: • Az európai családbirtok-szerkezet megőrzése • A vidéki népesség megtartása • Tájjelleg megőrzése • Vidékfejlesztés Az EU Közös Agrárpolitikája (KAP) rendszere: 1. A KAP kialakulása és alapvető célkitűzései 2. A KAP fejlődése 3. A KAP hatálya, kedvezményezettjei 4. A közösségi szabályozó eszközök 5. Uniós horizontális szabályozások 6. A KAP végrehajtása 1. A KAP kialakulása és alapvető célkitűzései 1955 – MESSINAI KONFERENCIA • a mezőgazdaságot beveszik a közös politikák közé • ekkor még nem biztosított az európai szintű önellátás • a költségeket egyre jobban lehet így teríteni, jobban eloszlanak a költségek • mezőgazdaságból élők számának csökkentése • hagyományos, családi gazdaságra épülő modell fennmaradása • minőségi változás 1958 – STRESA-I KONFERENCIA • közös agrárpolitika alapvető irányvonalainak meghatározása • Alapelvek: o közös, egységes belső piac o közösségi preferencia elve: a közösségi termelőket, termékeket előnyben kell részesíteni a 3. országból származókkal szemben o közös finanszírozás elve – pénzügyi szolidaritás 1961. DEC. - AGRÁRMARATON Ennek keretében fogadja el a tanács a Bizottság erre vonatkozó javaslatait: • közös árrendszer • intervenciós mechanizmus • árszabályozási rendeletek és eszközök

309

Az ötvenes években Nyugat-Európában a mezőgazdasági termelés - ellentétben a gazdaság más ágazataival - nem indult fejlődésnek. A paraszti gazdaságok nem voltak képesek a hazai fogyasztást fedező mértékben élelmiszereket előállítani. A paraszti jövedelmek messze elmaradtak az ipari átlagtól, fennállt a gazdaságok tömeges tönkremenetelének veszélye. A Közösséget alapító országok mindegyike támogatta agrárgazdaságát, azonban különböző módszerekkel és nem megfelelő hatékonysággal. A stratégiailag elfogadhatatlan élelmiszerimport-függőség megszüntetése, az egységes piac kiterjesztése, a parasztgazdaságok helyzetének javítása érdekében az Európai Gazdasági Közösség alapítói speciális intézkedések meghozatalát határozták el. A Római Szerződés a Közös Agrárpolitika alap célkitűzések a 39. cikkelyében rögzíti, a következők szerint: /”sétáj”/ • mezőgazdasági termékek piacainak stabilizálása • élelmiszer-ellátás biztonságának garantálása • mezőgazdasági termelés és termelékenység növelése műszaki fejlesztéssel, a munkaerő optimális hasznosításával • annak biztosítása, hogy a fogyasztók reális áron jussanak az élelmiszerekhez • a mezőgazdasági termelésből élők számára méltányos jövedelemszint biztosítása A KAP létrehozásáról folytatott tárgyalásokon fogalmazták meg a közös agrárpolitika három alapelvét: • A mezőgazdasági termékek és élelmiszerek egységes piaca: Az egységes piacon a tagországokban előállított termékek korlátozásoktól mentesen jelenhetnek meg. Az egyenlő piaci esély érdekében a termelést és a piacot szabályozó, a keresletet-kínálatot befolyásoló eszközöket, a támogatásokat, a termékek minőségi, állat-egészségügyi stb. előírásait egységesíteni kellett. • A közösségi preferencia elve szerint biztosítani kell, hogy az egységes piacon a Közösségen belül termelt termékek előnyt élvezzenek a harmadik országokból behozottakkal szemben. Ennek érdekében a hazai termékeket támogatják, emellett erős importvédelmet alkalmaznak. • A közös finanszírozás vagy pénzügyi szolidaritás elve szerint a tagországok a KAP működtetési költségeit mezőgazdasági termelésük nagyságától és nemzetgazdasági súlyától függetlenül, egységes érvényű szabályok szerint megállapított pénzügyi hozzájárulással viselik. A termelők részére egységes, a közösségi szinten megszabott normatívák szerinti támogatások kerülnek kifizetésre. 2. A KAP fejlődése A KAP megvalósítása érdekében a hatvanas évek elején a fő mezőgazdasági termékekre egységes piaci szabályozást, „közös piaci szervezeteket” (piaci rendtartásokat) alakítottak ki. Ezek keretében közösségi eszközökkel befolyásolták a termelést, illetve az értékesítést. A termékekre „intézményes” árakat határoztak meg, amelyek alapja a belső piacon fellelhető legmagasabb ár volt. Az intézményes árak képezték a piaci zavarok esetében alkalmazott közösségi intervenciós felvásárlások, illetve az importvédelmi intézkedések alapját. Az intézményes árak meghirdetése, az importot gyakorlatilag kizáró vámok és lefölözések alkalmazása tartósan biztosította azt, hogy a belső piaci árak jóval meghaladják a világpiaci szintet. A magasabb belső árak miatt a termékeket csak akkor lehetett harmadik piacon értékesíteni, ha ahhoz exporttámogatást nyújtottak. A világpiaci szintet meghaladó árak növelték a termelői jövedelmeket, lehetőséget biztosítottak a termelés bővítésére, az európai farmstruktúra fenntartására. Az intézkedések árát azonban a tagországok fogyasztói fizették meg a magas élelmiszer árakban. A hetvenes évek elejéig a Közösség teljesen önellátóvá vált agrártermékekből, exportőrként súlya a világkereskedelemben egyre jelentősebbé vált. Jelentősen nőtt a termelés műszaki színvonala, hatékonysága is. A hetvenes évektől szükségessé vált az állat- és növény-egészségügyi, az állatvédelmi, élelmiszer-minőségi, higiéniai előírások egységesítése annak érdekében, hogy a termelés kielégítse a fogyasztói igényeket. A közös piaci rendtartások keretében nem lehetett megfelelően kezelni a kedvezőtlenebb adottságú területek és termelők problémáit, az intézkedések nem ösztönöztek a termelési, üzemi szerkezet átalakítására. A nyolcvanas évek elején jelentkeztek a KAP első problémái. A termelés bővítésére ösztönző szabályozás termékfeleslegek megjelenéséhez vezetett. Egyre több közösségi forrást igényelt az intervenció (beavatkozás), az 310

export támogatása. A nyolcvanas években került sor a KAP első jelentősebb korrekciójára. Az intézményes árakat befagyasztották és korlátozták az előállítható termékek mennyiségét. A területük egy részének pihentetését vállaló termelőket közvetlen támogatásban részesítették. A korrekciós intézkedések azonban nem oldották meg a rendszer alapvető problémáit. A KAP legjelentősebb átalakítását 1992-ben hajtották végre. A cél az ár- és jövedelempolitika szétválasztása volt. A szántóföldi növénytermesztés, illetve a szarvasmarha szektor esetében jelentősen csökkentették az intézményes árakat. A termelőket emiatt elméletileg ért veszteségeket a területtől, az állatlétszámtól függő mértékben, közvetlen kifizetésekkel kompenzálták. Kötelezővé tették a területek egy részének ugaroltatását. A külterjes gazdálkodás többlettámogatásban részesült. Útjára indították az agrár-környezetvédelmi programot. Támogatták a mezőgazdasági területeken végzett erdőtelepítést és a gazdák korai nyugdíjazását. Az 1992-es reform a kitűzött célokat csak részben teljesítette. Nem vezetett a várt termeléscsökkenéshez, a termelői jövedelem bővüléséhez, a versenyképesség növekedéséhez. A KAP működési költségei tovább emelkedtek. A 2000-től bevezetett Agenda 2000 reform célja az európai mezőgazdaság • nemzetközi versenyképességének fokozása, a családi alapokon nyugvó európai mezőgazdasági modell fenntartása • a WTO követelményeknek való megfelelés biztosítása, valamint • a kibővítésre való felkészülés volt Alapvetően az 1992-ben hozott intézkedéseket fejlesztették tovább. • • • •

kiemelt szerepet kapott a vidékfejlesztés a termelés intenzitásának csökkentése, a környezetvédelmi szempontok figyelembe vétele az agrárkiadások nem növekedhettek

A tagországok nagyobb beleszólást kaptak a támogatások elosztásába, megfogalmazódott a kibővítésre való felkészülés szempontja is. A gabona intézményes árakat tovább csökkentették, viszont a termelőket csak részben kompenzálták. Az olajos növények támogatását a gabonafélék szintjére csökkentették. Fenntartották a kötelező ugaroltatás rendszerét. A marhahús szektorban tovább csökkentették az intézményes árakat, az intervenció szerepét a magántárolás támogatása váltotta fel. Új támogatásokat vezettek be az extenzív termelés ösztönzésére. A vidékfejlesztést a közös piaci rendtartások mellett a KAP második pillérévé tették. A tagországoknak a korábbinál nagyobb lehetőséget biztosítottak arra, hogy a támogatásokat a helyi szempontok figyelembe vételével osszák el. KAP-reform 2003 A tagállamok miniszterei 2003. szeptemberi találkozójukon fogadták el a Közös Agrárpolitika újabb, alapvető reformját. • • •

A reform teljesen átszabja a mezőgazdasági támogatások rendszerét, melyek nagy részét függetlenítik a termelés mennyiségétől (kettéválasztás). A reform az új, egységesített mezőgazdasági támogatások feltételéül szabta a környezetvédelmi, élelmiszerbiztonsági és állatjóléti követelmények teljesítését (keresztmegfelelés). A cél, hogy a termelők versenyképesebbek és piacorientáltabbak legyenek, miközben megtartják jövedelmük stabilitását. Az új rendszerben a nagyobb termelőknek kifizetett közvetlen támogatások csökkenésével, több pénz jut a környezetvédelemre és a minőségi állattartásra.

A KAP reform egyes elemeit 2004 és 2005 között vezették be, az egységes mezőgazdasági támogatások 2005-től léptek életbe. Egyes tagállamok ugyanakkor időleges felmentést kaptak az egységes kifizetés bevezetésére, nekik legkésőbb 2007-ben kell csatlakozniuk az új rendszerhez. A 2004-ben csatlakozott tagállamoknak, amelyek a közvetlen támogatások SAPS (egységes területalapú kifizetési rendszer) rendszerét alkalmazzák (Cseh Köztársaság, Észtország, Ciprus, Lettország, Litvánia, Magyarország, Lengyelország és Szlovákia), eredetileg 2009-től kellene áttérniük a 2003-as reformcsomagban definiált egységes támogatási rendszer (Single Payment Scheme) végrehajtására. A Bizottság legújabb javaslata szerint azonban a 2004-ben csatlakozott tagállamokban 2009 helyett csak egy három éves átmeneti időszak után, 2012 311

körül kellene teljeskörűen alkalmazni a keresztmegfelelés rendszerét, míg az egyszerűsített támogatási rendszer 2010ig maradhat érvényben. A 2003-as KAP reform legfőbb elemei részletesebben: • Az egységes, a termelés mértékétől független mezőgazdasági támogatás, melyben a tagállamok a termelés volumenének megőrzése céljából korlátozottan továbbra is köthetik a támogatást a termelés mértékéhez; • A kifizetéseket környezetvédelmi, élelmiszerbiztonsági és állatjóléti követelményekhez kötik. A mezőgazdasági területeket jó mezőgazdasági és környezetvédelmi állapotban kel tartani (keresztmegfelelés); • Megerősödött a vidékfejlesztés, amelynek támogatása is nőtt. Új intézkedéseket vezettek be annak érdekében, hogy a gazdák megfeleljenek a környezetvédelem, az állatjólét és a minőségi termelés területén felállított EUkövetelményeknek; • A nagyobb termelők közvetlen kifizetéseinek csökkentése (moduláció), amely összegeket az új vidékfejlesztési politikára csoportosítottak át; • Pénzügyi fegyelmi mechanizmus vezettek be, hogy tartható legyen a 2013-ig szóló mezőgazdasági költségvetés; • A KAP piacpolitikájának felülvizsgálata; • Aszimmetrikus árcsökkentések a tejszektorban: a vaj intervenciós ára négy év alatt 25 százalékkal csökken, amely az Agenda 2000-ben megfogalmazott célokhoz képest újabb 10 százalékos csökkenést jelent; a sovány tejpor intervenciós ára három év alatt 15 százalékkal csökken, mint azt az Agenda 2000 is tartalmazza; • A cereáliák havi növekményének felére való csökkentése, a jelenlegi intervenciós ár megtartása mellett; • A rizs-, a durumbúza-, a dió-, a burgonyakeményítő-, és a szárított takarmány piacok reformja; A reformot az Európai Bizottság rendeleteken keresztül valósította meg. Az első rendelet a keresztmegfelelés, az ellenőrzés és a moduláció szabályait tartalmazza. A keresztmegfelelés az egyik legfontosabb elem a KAP-reformban, amely az egységes kifizetéseket közegészségügyi, állat-egészségügyi, környezetvédelmi és állatjóléti szabályokhoz, EU-normákhoz és jó mezőgazdasági gyakorlathoz köti. A keresztmegfelelés rendszerének két fő összetevője van: • a „kötelező irányítási követelmények” (SMR) és • a „jó mezőgazdasági és környezeti feltételek biztosítása” (GAEC). A második rendelet a reform két kulcselemét, az egységes kifizetést szabályozza, amely megszünteti a támogatás és a termelés mértéke közötti kapcsolatot (kettéválasztás), s lehetővé teszi, hogy a gazdák biztos jövedelemre tegyenek szert, miközben rákényszerülnek, hogy a termelést a piaci és a vásárlói igényekhez közelítsék. A kifizetések csak a keresztmegfelelés teljesülése esetén indíthatók el. A kettéválasztott kifizetések ugyanakkor azt jelentik, hogy a támogatások nagy része a kereskedelemtorzító kategóriából a minimálisan torzító vagy nem torzító kategóriába kerülnek a WTO szabályai szerint. A harmadik rendelet a megmaradó termékspecifikus támogatásokat, illetve azon támogatási elemeket tartalmazza, amelyeket a tagállamok megtarthatnak. Ezek főleg a prémium kategóriájú hústermékekre (marha és bárány) vonatkoznak, amelyeket a termelés és a támogatás szétválasztása a legkritikusabban érintett. A KAP legújabb reformja 2008-2009-ben esedékes. A tagországok vezetői a 2007-2013 közötti, hétéves büdzsé 2005-ös elfogadásakor állapodtak meg abban, hogy legkésőbb 2009-ben felülvizsgálatot végeznek, amelynek során várhatóan döntenek egyebek között az agrárkiadások visszafogásáról.

312

60. A Közös Agrárpolitika alapjai (mezőgazdasági termék fogalma, az agrárpolitika célrendszere és szerződéses jogi alapjai) A KAP hatálya, kedvezményezettjei A KAP-szabályozás hatálya alá tartozik • valamennyi az EU-tagországokban előállított, illetve • oda behozott • feldolgozatlan, vagy • csak elsődlegesen feldolgozott mezőgazdasági termék. (tárgyi hatály) • Ezek felsorolását az Amszterdami Szerződés I. sz. melléklete tartalmazza • A feldolgozott termékekre (élelmiszerekre) mezőgazdasági alapanyag-hányaduk erejéig vonatkozik a szabályozás. Személyi hatály: mezőgazdasági termelő, de itt vannak problémák az értelmezésekkel. Időbeli hatály: csatlakozástól számítva. Területi hatály: EU tagállamok területén. MEZŐGAZDASÁGI TERMÉK  termőföld termékei  állattenyésztés termékei  halászat termékei  illetve a fentiek egyszeres feldolgozáson átesett termékei A KAP keretében nyújtott támogatások döntő részét a mezőgazdasági termelők kapják. Mezőgazdasági termelőnek minősül • az a gazdaság, amely • mezőgazdasági (kertészeti) termék előállítással foglalkozik és • önálló könyvelést végez, függetlenül attól, hogy • egyéni termelőről, társas vállalkozásról, vagy jogi személyiségű társaságról van szó. A vidékfejlesztési intézkedések kedvezményezettjei a • hátrányos helyzetű mezőgazdasági termelők, • élelmiszer-feldolgozók, illetve • vidéki közösségek. A KAP hatálya nem terjed ki viszont olyan területekre mint a • földtulajdon, • az adózás, • az oktatás, • szaktanácsadás. A Római Szerződés a Közös Agrárpolitika alap célkitűzések a 39. cikkelyében rögzíti, a következők szerint: /”sétáj”/ • mezőgazdasági termékek piacainak stabilizálása • élelmiszer-ellátás biztonságának garantálása • mezőgazdasági termelés és termelékenység növelése műszaki fejlesztéssel, a munkaerő optimális hasznosításával • annak biztosítása, hogy a fogyasztók reális áron jussanak az élelmiszerekhez • a mezőgazdasági termelésből élők számára méltányos jövedelemszint biztosítása 313

A KAP létrehozásáról folytatott tárgyalásokon fogalmazták meg a közös agrárpolitika három alapelvét: • A mezőgazdasági termékek és élelmiszerek egységes piaca: Az egységes piacon a tagországokban előállított termékek korlátozásoktól mentesen jelenhetnek meg. Az egyenlő piaci esély érdekében a termelést és a piacot szabályozó, a keresletet-kínálatot befolyásoló eszközöket, a támogatásokat, a termékek minőségi, állat-egészségügyi stb. előírásait egységesíteni kellett. • A közösségi preferencia elve szerint biztosítani kell, hogy az egységes piacon a Közösségen belül termelt termékek előnyt élvezzenek a harmadik országokból behozottakkal szemben. Ennek érdekében a hazai termékeket támogatják, emellett erős importvédelmet alkalmaznak. • A közös finanszírozás vagy pénzügyi szolidaritás elve szerint a tagországok a KAP működtetési költségeit mezőgazdasági termelésük nagyságától és nemzetgazdasági súlyától függetlenül, egységes érvényű szabályok szerint megállapított pénzügyi hozzájárulással viselik. A termelők részére egységes, a közösségi szinten megszabott normatívák szerinti támogatások kerülnek kifizetésre. A közösségi szabályozó eszközök Az Európai Bizottság javaslata szerint a jövőben egységes termékpálya-rendszerrel váltanák fel a jelenlegi szabályozást, amelyben 21 agrártermékre 21 külön szabály vonatkozik, legyen szó az intervencióról, a magánraktározásról, a marketingről, az import- és exportszabályokról vagy az állami támogatásokról. Az egyszerűsített agrárrendtartás • az intervenciós felvásárlások, • a magántárolás, a marketing, • a minőségi előírások, • az export- és importszabályok, • a védzáradékok, • a piaci verseny, • az állami támogatások • és az adatszolgáltatás területét érinti majd. A közös piaci szervezetek (közös piaci rendtartások) keretében a termelés, a termelői jövedelmek, a piaci viszonyok befolyásolása érdekében alkalmazott FONTOSABB SZABÁLYOZÓ ESZKÖZÖK a következők: a) Külső védelem: Korábban a piaci rendtartások legfontosabb eleme volt. A széles körben alkalmazott, magas vámok, a világpiaci és a belső árak közti különbség alapján meghatározott importlefölözések lehetőséget biztosítottak arra, hogy a világpiacit jóval meghaladó belső árak alakuljanak ki, illetve ne jelenhessen meg konkurens import termék a piacon. Az 1994-es WTO megállapodást követően a külső védelem szerepe csökkent, a piacvédelem csak vámokkal lehetséges. b) Intézményes árak: Az EU számos termékre állapít meg intézményes árakat, amelyek a piacszabályozó intézkedések alapjául szolgálnak.  Az alapár és a referencia ár az EU átlagos termelési költségeit tükrözi, ezek alapján kalkulálják a termelési és export támogatásokat.  Az intervenciós árat fizetik ki annak a termelőnek, aki termékét a megadott szabályok szerint az államnak ajánlja fel. c) Exporttámogatás (export-visszatérítés): A magasabb belső piaci és az alacsonyabb világpiaci árak különbségének kiegyenlítését szolgálja. A támogatások egy része normatív, termékhez vagy relációhoz kötött, más része a piaci zavarok kezelésére, a termékfeleslegek levezetésére időszakosan kerül alkalmazásra. Az elosztás a kivitt mennyiségek alapján automatikusan, vagy pályázatos rendszerben történik. A WTO megállapodás korlátozta az EU exporttámogatási lehetőségét.

314

d) Intervenció: Célja a piaci zavarok kezelése. A közösség által finanszírozott felvásárlásokkal átmenetileg jelentős mennyiségű terméket vonnak ki a piacról, amelyek a piaci zavar megszűnését követően értékesítésre kerülnek. Az EU intervenciós árakat hirdet meg, amelyek az esetek többségében a belső piaci átlagárak alatt vannak, és csak részben fedezik a termelés költségeit. Amennyiben a piaci ár az intervenciós ár alá esik, a termelő korlátlanul felajánlhatja gabonáját intervencióra. A hosszú távra meghirdetett intervenciós árak jelentősen hatnak a belső piaci árakra. e) Termelési támogatások: Bizonyos termékek termelői normatív támogatást kapnak. A kifizetések a területnagyságtól (pl. durumbúza) függenek, vagy termelési kvótához (pl. dohány) kötődnek. E kategóriába sorolható az öntözött területeknek juttatott, a magasabb termelési költségeket kompenzáló támogatás is. f) A feldolgozás támogatása: Elsősorban a kertészeti termékeknél, illetve a keményítőgyártási célra termelt burgonyánál alkalmazzák. A feldolgozóüzem jut közösségi forrásokhoz, amennyiben vállalja az érintett termék felvásárlását egy minimális szintet meghaladó áron. A támogatott mennyiségekre kvótát állapítanak meg. g) Közvetlen termelői kifizetések: Az 1992-es reform keretében vezették be a gabona- és szarvasmarhaszektorban, szerepüket az Agenda 2000 tovább növelte. Céljuk a termelői jövedelem közvetlen, normatív módon történő kiegészítése. A kifizetett összeg a művelt földterület, illetve az állatállomány nagyságától függ. h) Az önszabályozás ösztönzése. A zöldség-gyümölcs ágazatban a termelői szervezetek (TÉSZ-ek) létrehozásához, működési költségeikhez folyósított támogatás. A termelők nagy száma, illetve az előállított termékek sokfélesége miatt e szektorban nem lehetséges a más esetekben bevált központi szabályozás működtetése. A támogatások célja annak elérése, hogy a piacszabályozást a termelők által önkéntesen alapított szervezetek végezzék. i) Közvetlen termeléskorlátozó intézkedések: A kínálat csökkentése érdekében bizonyos termékek előállítását termelési kvótákkal szabályozzák. A legfontosabb kvótás termékek a tej, a cukor. A kvótát túllépők büntetést kötelesek fizetni. A 2003-as és 2004-es KAP-reformot követően az Európai Bizottság az európai cukorpiac átfogó reformját kezdeményezte, s a tejpiac reformja is napirenden van. j) Közvetett termeléskorlátozó intézkedések: A legfontosabb eszköz az 1992-ben bevezetett kötelező ugaroltatás. Közvetett termeléskorlátozó hatása van a kvótákhoz kötött támogatásoknak (pl. dohány). Ez esetben a termelőnek elvileg lehetősége van a kvótán felüli termék előállításra, azonban a közgazdasági viszonyok miatt nem teszi azt. A termelést, a túlzott üzemi koncentrációt korlátozzák azok a szabályok, amelyek határt szabnak a különböző támogatási címeken egységnyi területre vagy állatlétszámra felvehető támogatásoknak. A legfontosabb piacrendtartások  a gabonafélék,  az olajos növények,  a fehérjenövények,  a cukor,  az olívaolaj,  a dohány,  a bor,  a húsmarha,  a tej,  a juh  a kecske szektorban működnek.

315

Uniós horizontális szabályozások A KAP szabályozók között a hetvenes évektől jelentek meg a horizontális hatályú intézkedések. Ezek közül a legfontosabbak a következők: a. Állategészségügy, élelmiszerbiztonság: A kilencvenes évek második felétől meghatározóvá vált a közösségi állategészségügyi és élelmiszerbiztonsági szabályozás. Az EU egységes szabályokat alkotott az állati járványok kitörésének, az állatbetegségek terjedésének megakadályozására, meghatározta az élelmiszerek, illetve az azokat előállító üzemek esetében érvényesítendő állategészségügyi, higiéniai, illetve a káros anyag tartalomra vonatkozó követelményeket. Ugyancsak egységesek a haszonállatok tartásának állatvédelmi előírásai is. A rendelkezések betartását a tagországok hatóságai végzik. Folyamatosan ellenőrzik az állattartó telepeket, az élelmiszereket előállító üzemeket, a termékek kereskedelmét, forgalmát. Az ellenőrzés alapvetően a termelés, feladás helyén, import esetében az EU külső határain történik. Egységes szabályok vonatkoznak az állatok, illetve az állati termékek közösségen belüli mozgásának figyelemmel kísérésére is. A fogyasztó érdekeinek megfelelően érvényesítik a „farmtól az asztalig” tartó hatósági felügyelet gyakorlatát. Az utóbbi évek botrányai (kergemarha-kór, dioxin szennyeződés, száj- és körömfájás) a közvélemény és a közösségi döntéshozók figyelmét az állategészségügy területére irányították. A szabályozás igyekszik a fokozott elvárásoknak megfelelni. b. Növényegészségügy: Az EU egységes szabályokat alkotott a növényekre veszélyes károsítók terjedésének és behurcolásának megakadályozására, a növényvédő szerek, termésnövelő anyagok engedélyezésére, felhasználására, a termékekben megengedett határértékeire, a vetőmagvak, szaporító anyagok minőségi követelményeire, az ellenőrzés rendszerére. A szabályok betartását a tagországok hatóságai ellenőrzik. Az ellenőrzés alapvetően a termelés, feladás helyén, illetve az EU külső határain történik. c. Minőségpolitika: A közösségi szabályozás a speciális minőségű, magasabb hozzáadott értéket képviselő termékek termelését támogatva segíti a termelői jövedelmek növelését, a fogyasztói igények kielégítését. Részletes szabályok foglalkoznak a védett termőhelyről származó speciális termékek, a védett földrajzi elnevezések, illetve a tradicionális módszerekkel előállított termékek elismerésére, az elnevezések használatára, a szabályok betartásának ellenőrzésére. d. Agrár-környezetvédelem: Az 1992-es reform keretében került bevezetésre. Cél a környezetvédelmi szempontokat figyelembe vevő, extenzív termelés ösztönzése, a kedvezőtlen adottságú területeken gazdálkodók segítése, és a termékfeleslegek csökkentése. A 2003-as reform keretében bevezetett keresztmegfelelés is ezt a célt szolgálja. e. Vidékfejlesztés: A vidékfejlesztés keretében a kedvezőtlen adottságú területek, termelők jutnak közösségi segítséghez. A tagországok több évre szóló programok keretében határozzák meg, hogy mely területeiken, milyen intézkedések szükségesek. A programok EU szintű elfogadását követően a termelők pályázhatnak a támogatásokra. A közösségi forrásokat minden esetben nemzeti támogatásokkal is ki kell egészíteni. A vidékfejlesztés esetében cél a térségek átfogó fejlesztése, kapcsolódva az EU strukturális fejlesztési programjainak más elemeihez. A 2003-as reform során megerősödött a vidékfejlesztés is, amelynek támogatása is nőtt. Új intézkedéseket vezettek be annak érdekében, hogy a gazdák megfeleljenek a környezetvédelem, az állatjólét és a minőségi termelés területén felállított EU-követelményeknek. A KAP végrehajtása A KAP működtetése - szerteágazó, bürokratikus rendszeréből adódóan - komoly EU-szintű, illetve tagországi intézményi háttér meglétét feltételezi. A piacrendtartási és horizontális szabályozások végrehajtásában, felügyeletében tagországonként több ezer fős állami apparátus működik közre. A munkába - takarékossági célból, a párhuzamosságok elkerülése érdekében - több tagország köztestületeket is bevon (pl. agrárkamarák, terméktanácsok). A termelő legfontosabb kötelezettsége, hogy betartsa a piacrendtartási, illetve a horizontális szabályozási előírásokat. A szabályokat be nem tartókat az illetékes nemzeti hatóságok szankcionálják. A szabályszegők 316

legtöbbször büntetést fizetnek, azonban lehetséges az előállított termék forgalmazásának megtiltása, vagy súlyosabb esetben a termelés ideiglenes szüneteltetésének elrendelése is. A támogatásokhoz jutás alapfeltétele, hogy a termelő rendszeresen részletes információt szolgáltasson gazdaságáról, földterületéről, állatállományáról, termelési adatairól stb. AZ EUMSZ MEZŐGAZDASÁG ÉS HALÁSZAT 38. cikk (1) Az Unió közös mezőgazdasági és halászati politikát határoz meg és hajt végre. A belső piac kiterjed a mezőgazdaságra és a halászatra, valamint a mezőgazdasági termékek kereskedelmére. „Mezőgazdasági termékek” a termőföld, az állattenyésztés és a halászat termékei, valamint az ezekhez a termékekhez közvetlenül kapcsolódó első feldolgozási szint termékei. A közös agrárpolitikára vagy a mezőgazdaságra vonatkozó utalásokat, valamint a „mezőgazdasági”, illetve az „agrár-” kifejezéseket úgy kell értelmezni, mint amelyek a halászatot is magukban foglalják, figyelembe véve ezen ágazat sajátos jellemzőit. (4) A mezőgazdasági termékek belső piaca működésének és fejlődésének együtt kell járnia egy közös agrárpolitika létrehozásával. 39. cikk (1) A közös agrárpolitika célkitűzései a következők: a) a mezőgazdasági termelékenység növelése a műszaki fejlődés előmozdításával, valamint a mezőgazdasági termelés ésszerű fejlesztésének és a termelési tényezők, így különösen a munkaerő lehető legjobb hasznosításának biztosításával b) ily módon a mezőgazdasági népesség megfelelő életszínvonalának biztosítása, különösen a mezőgazdaságban dolgozók egy főre jutó jövedelmének növelésével; c) a piacok stabilizálása; d) az ellátás hozzáférhetőségének biztosítása; e) a fogyasztók elfogadható ár ellenében történő ellátásának biztosítása; (2) A közös agrárpolitika és az alkalmazásához szükséges különleges módszerek kidolgozása során figyelembe kell venni: o a mezőgazdasági tevékenységnek a mezőgazdaság társadalmi szerkezetéből és a különböző mezőgazdasági régiók közötti szerkezeti és természeti egyenlőtlenségekből adódó sajátos természetét; o a megfelelő kiigazítások fokozatos megvalósításának szükségességét; o azt a tényt, hogy a tagállamokban a mezőgazdaság a gazdaság egészéhez szorosan kapcsolódó ágazat. 40. cikk (1) A 39. cikkben megfogalmazott célkitűzések elérése érdekében létre kell hozni a mezőgazdasági piacok közös szervezését. Ez a piacszervezés, az érintett terméktől függően, az alábbi formák valamelyikét ölti: • közös versenyszabályok; • a különböző nemzeti piaci rendtartások kötelező összehangolása; • egy európai piaci rendtartás. (2) Az (1) bekezdés értelmében létrehozott közös piacszervezés a 39. cikkben megfogalmazott célkitűzések eléréséhez szükséges minden intézkedést magában foglalhat, így különösen • árszabályozást, • különböző termékek előállításához és piaci értékesítéséhez nyújtott támogatást, • raktározási és készletgazdálkodási szabályokat, valamint • közös mechanizmust a behozatal és a kivitel stabilizálására. A közös piacszervezés a 39. cikkben meghatározott célkitűzések megvalósítására korlátozódik, és a termelők vagy a fogyasztók közötti minden megkülönböztetést kizár az Unión belül. Egy esetleges közös árpolitikának közös ismérveken és egységes számítási módszereken kell alapulnia. 317

(3) Az (1) bekezdésben említett közös piacszervezés célkitűzéseinek elérése érdekében egy vagy több mezőgazdasági orientációs és garanciaalap hozható létre. 41. cikk A 39. cikkben megfogalmazott célkitűzések elérése érdekében a közös agrárpolitika keretében rendelkezni lehet különösen: • a szakképzés, a kutatás és a mezőgazdasági ismeretek terjesztésének területén az erőfeszítések eredményes összehangolásáról, amely magában foglalhatja projektek vagy intézmények közös finanszírozását; • közös intézkedésekről bizonyos termékek fogyasztásának előmozdítására. 42. cikk A versenyszabályokról szóló fejezet rendelkezései a mezőgazdasági termékek termelésére és kereskedelmére csak olyan mértékben vonatkoznak, ahogyan azt a 39. cikkben megfogalmazott célkitűzések figyelembevételével az Európai Parlament és a Tanács a 43. cikk (2) bekezdésének rendelkezései keretében és az ott megállapított eljárással összhangban meghatározza. A Tanács a Bizottság javaslata alapján támogatás nyújtását engedélyezheti: • szerkezeti vagy természeti feltételek miatt hátrányos helyzetben lévő üzemek védelméhez; • gazdaságfejlesztési programok keretében. 43. cikk (1) A Bizottság javaslatokat terjeszt elő a közös agrárpolitika kidolgozására és végrehajtására, beleértve a nemzeti rendtartásoknak a 40. cikk (1) bekezdésében említett közös piacszervezés egyik formájával történő felváltását, továbbá az e címben meghatározott intézkedések végrehajtására. Ezekben a javaslatokban figyelembe kell venni az e címben említett mezőgazdasági kérdések egymással való kölcsönös összefüggését. (2) A 40. cikk (1) bekezdésében előírt közös piacszervezést, továbbá a közös agrárpolitika és a közös halászati politika célkitűzéseinek megvalósításához szükséges egyéb rendelkezéseket a Gazdasági és Szociális Bizottsággal folytatott konzultációt követően rendes jogalkotási eljárás keretében az Európai Parlament és a Tanács állapítja meg. (3) A Tanács, a Bizottság javaslata alapján, intézkedéseket fogad el az árak, a lefölözések, a támogatások és a mennyiségi korlátozások rögzítésére, továbbá a halászati lehetőségek meghatározására és elosztására vonatkozóan. (4) A (2) bekezdésnek megfelelően a nemzeti piaci rendtartásokat a 40. cikk (2) bekezdése szerinti közös piacszervezés válthatja fel, ha • a közös piacszervezés azoknak az ilyen intézkedést ellenző tagállamoknak, amelyek a kérdéses termeléssel kapcsolatban saját nemzeti piaci rendtartással rendelkeznek, az érintett termelők foglalkoztatására és életszínvonalára vonatkozóan egyenértékű biztosítékot nyújt; ennek során a lehetséges alkalmazkodás és a szükséges szakosodás ütemét is figyelembe kell venni, és • ez a közös piacszervezés a nemzeti piacon fennálló feltételekhez hasonló feltételeket biztosít az Unión belüli kereskedelem számára. (5) Ha egyes nyersanyagokra vonatkozóan a közös piacszervezést azt megelőzően hozzák létre, hogy a megfelelő feldolgozott termékekre már létezne közös piacszervezés, a harmadik országokba irányuló kivitelre szánt feldolgozott termékekhez felhasznált nyersanyagok az Unión kívülről is behozhatók. 44. cikk Ha egy tagállamban valamely termék olyan nemzeti piaci rendtartás vagy azzal azonos hatású nemzeti szabályozás hatálya alá tartozik, amely egy másik tagállam hasonló termékének versenyhelyzetét hátrányosan befolyásolja, a tagállamok kiegyenlítő díjat számolnak fel az abból a tagállamból érkező behozatalra, amelyben ilyen rendtartás vagy szabályozás létezik, kivéve, ha ez utóbbi állam a kivitelre kiegyenlítő díjat alkalmaz. A Bizottság ezeknek a díjaknak az összegét az egyensúly helyreállításához szükséges mértékben állapítja meg, és egyéb intézkedéseket is engedélyezhet, amelyeknek feltételeit és részleteit maga határozza meg. 318

61, Az Európai Piacszervezetek (CMO) fogalma, fajtái és eszközrendszere CMO – Common Market Organization KPSZ – Közösségi Piaci Szervezés A piacszervezetekre vonatkozó előírásokat a szerződés 40. cikkelye (ma már EUMSz) fogalmazta meg. A piacszervezetek a piacszabályozás eszköze (termékspecifikus piacszabályozás). Az Európai Piaci Szervezetek célhoz kötötten működnek. (pl. élelmiszer-túltermelés ne következhessen be). Kiterjed a Tagországok valamennyi mezőgazdasági termékére. A PIACREND ALAPVETŐ SAJÁTOSSÁGAI A Közös Agrárpolitika által célul kitűzött egységes európai mezőgazdasági piacot belülről  szabad áruforgalom,  egységes árak és  közösségi finanszírozás,  s egyben a tagállamok termékeinek „természetes preferenciá”-ja jellemzi. Ugyanakkor kezdettől fogva a KAP egyik legfőbb elve volt, hogy az árnak a piacon, a kereslet és a kínálat találkozásának folyamatában, a piaci szereplők szabad alkuja eredményeképpen kell kialakulnia. A beavatkozásoknak – akár közvetlen, akár közvetett beavatkozásokról van szó – a piac normális működését, a piaci viszonyok fejlesztését, modernizálását szükséges szolgálniuk. Mindezt a közös piacrend (másként: piaci rendtartás és piaci struktúra) révén mozdítják elő. A közös piaci rendtartás (vagy másként: közös piaci szervezet) az agrárárak kialakításának, a kereslet és a kínálat mennyiségi kiegyenlítődésének folyamatait fogja át, beleértve e folyamatok fenntartásának, illetve javításának szabályozási tényezőit. A piacszervezet pusztán technikai kérdésein túl a hatékonysági követelmények a meghatározóak, ezért a rendtartás alapvető része a piaci verseny szabályozása. A rendszer tehát nem kizárni, hanem szabályozni kívánja a piaci szereplők teljesítményversenyét. A piaci rendtartás is a Szerződésben foglalt célok érvényesítésére irányul, s a Közösségen belül mindenféle diszkriminációt kizár. Következésképpen a belső piacon a versenykapcsolatok formálása az elsődleges funkciója. A rendtartás tehát központi befolyásolást jelent az agrárpiacok korlátlanul szabad mozgásába, a piaci egyensúly lehetőleg folyamatos megvalósítása érdekében, a mindenkori agrárpiac-politikai célok alapulvételével. Ugyanakkor az 1990-es évek közepéig döntően árpolitikai megközelítést képező piaci rendtartás mellett a Közös Agrárpolitikában az agrárpiaci struktúrák, az értékesítési feltételek javítását, a kiegyensúlyozottabb piaci alkuerőt, a partnerek viszonylagos esélyegyenlőségét előmozdító piacstruktúra-politika is folyamatosan érvényesül. Noha ennek közösségi erőforrásai a szűkebb értelemben vett piaci rendtartásénál jóval korlátozottabbak, az agrárpiac-politika e területe is nagy jelentőséggel bír. Ezt igazolja az is, a hogy a nemzeti agrártámogatások körében igen fontos szerepet játszanak a piacstruktúrát javító programok. A piaci rendtartás által előírt institucionális („intézményi”) – pl. intervenciós – árak alapján az agrártermékek értékesítését célzó tranzakcióknak csak csekély hányada valósul meg. Az ügyletek döntő többségében az eladó és vevő szabad alkuja határozza meg az árat. Azaz az árukat piaci áron értékesítik. A nagyobb piaci rendtartásoknál az áralku intervallumát a közös piaci szervezetek határolják be. A rendtartás termékspecifikus közös piaci szervezetek formájában működik. A piacrendek kialakítása és működése rendkívül szorosan kapcsolódik a szóban forgó termék előállítási, felhasználási, külkereskedelmi stb. helyzetéhez. Eltérő szabályozók, illetve szabályozókombinációk szükségesek az export-, illetve az importérdekeltség esetében, a széles körben elterjedt vagy csak szűk termelőcsoportok által termelt növények, továbbá állati termékek esetén. 319

NEMZETI PIACSZABÁLYOZÁSOK KORLÁTAI A Közös Agrárpolitika, s a közösségi szintű rendtartás kibontakozásával a nemzeti piaci szabályozást szupranacionális piaci szervezetek váltották fel. Nemzeti piaci szervezetek tehát csak annyiban állnak fenn tovább, amennyiben nem léptek a helyükre közös piaci rendtartások. A járulékos nemzeti szabályok (pl. piaci szövetségekre, illetve egyéb piacszabályozó szervezetekre vonatkozó normák) nem állhatnak ellentétben az egyes közösségi piaci szervezetek szabályozásaival. Figyelembe kell venniük továbbá a szabad áruforgalom, a támogatás-szabályozás közösségi alapelveit, valamint a diszkrimináció tilalmáról szóló szabályokat. Ugyanakkor a versenyfeltételek teljes kiegyenlítéséhez a közösségi piacszabályozás önmagában nem elegendő. A mezőgazdasági termelőket érintő  pénzügyi szabályozás,  az adózás,  a társadalombiztosítás,  a hitelpolitika,  az infrastrukturális beruházások és  szolgáltatások finanszírozása, illetve  további, a termelési költségeket befolyásoló szabályozások nemzeti hatáskörben maradtak. A KÖZÖS PIACI SZERVEZETEK (CMO) ALAPELVEI Minden közös piaci szervezet három alapelv megvalósítására törekszik:  A piac egységessége a tagországok közötti kereskedelemben, azaz a termékek szabad forgalma és a versenyfeltételek (mindenekelőtt az intézményi árak) egységes szabályozása az EU-n belül.  A közösségi preferencia a közösségi eredetű agrártermékek előnyben részesítését tűzi ki célul a harmadik országokkal szemben, azaz a közösségen belüli termelők védelme az olcsóbb agrárimporttól, 1995-ig elsősorban az azonos termékek közötti árkülönbözetet kiegyenlítő lefölözéssel.  A pénzügyi szolidaritás vagy közös finanszírozás alapján a közös piaci szervezetek (a mezőgazdasági piacokon történő beavatkozások) költségeit közös pénzügyi alapból fedezik. (Ez a Európai Mezőgazdasági Orientációs- és Garanciális Alap, EMOGA) A KAP PIACI SZERVEZET ALAPMODELLJE A Közös Agrárpolitika az agrárpiac legkülönfélébb szereplőit olyan helyzetbe kívánja hozni, hogy viszonylag kiegyenlített alkuerővel rendelkezzenek. Így a piaci versenyben az azonos szükségletet kielégítő termék termelője számára biztosítható az esélyegyenlőség. A Közös Agrárpolitika nem szól bele a piaci alkufolyamatba. Az ár befolyásolását célzó beavatkozásait a határokra – az importverseny korlátozására – koncentrálja. Akcióival – a külső konkurenciától történő védelem mellett – viszonylag egyenletesen változó árak elérését célozza meg. A rendszer egyik alapvető eleme a magas külső védelem. A magas és változó importterhek (évtizedeken át a lefölözésnek), illetve az ugyancsak változó exporttámogatások rendszere zsilipként szolgált a külső (alacsonyabb) világpiaci árak, illetve a magasabb belső piaci árak között. Az export-import rezsimben az említett fő eszközökön túl fontos szerepet töltöttek be a minimális importárak, illetve a különféle kiegyenlítő járulékok. A közös piaci szervezetek másik meghatározó jelentőségű alrendszere a belső ár- és intervenciós rezsim. Annak révén a belső piaci folyamatok befolyásolására nyílott és nyílik lehetőség. A PIACSZERVEZETEKRE VONATKOZÓ SZABÁLYOK JOGFORRÁSI HELYE A RSZ SZERZŐDÉS 40. CIKKELYE (1) A közös mezőgazdasági politikát a tagállamok az átmeneti időszak alatt fokozatosan kidolgozzák, és még az átmeneti időszak vége előtt alkalmazni kezdik. (2) A 39. cikkely által előírt célok érdekében létrejön a mezőgazdasági piacok közös szabályozása. 320

Ez az érintett terméktől függően a következő formákban valósul meg:  közös versenyszabályok,  az egyes tagállamok piacszabályozásának kötelező összehangolása,  európai piacszabályozás. (3) A (2) bekezdésben előírt formákban megvalósuló szabályozás magában foglal a 39. cikkelyben meghatározott célok eléréséhez szükséges minden intézkedést, különösen  az árak szabályozását,  különböző termékek előállításához és forgalmazásához nyújt támogatást,  tárolással és kiegyenlítéssel kapcsolatos intézkedéseket,  a kivitel és a behozatal stabilizálása érdekében létrehozott közös eljárásokat. A közös szervezetnek a 39. cikkely céljai előmozdítására kell korlátozódnia, és ki kell zárnia minden hátrányos megkülönböztetést a Közösségben a termelők és a fogyasztók között. (KORLÁTOK) (4) A (2) bekezdésben írt közös szabályozás céljainak elérése érdekében egy vagy több orientációs és garanciaalap hozható létre. A PIACSZERVEZETEKRE VONATKOZÓ SZABÁLYOK HATÁLYOS JOGFORRÁSI HELYE AZ EUMSZ MEZŐGAZDASÁG ÉS HALÁSZAT 38. cikk (1) Az Unió közös mezőgazdasági és halászati politikát határoz meg és hajt végre. A belső piac kiterjed a mezőgazdaságra és a halászatra, valamint a mezőgazdasági termékek kereskedelmére. „Mezőgazdasági termékek” a termőföld, az állattenyésztés és a halászat termékei, valamint az ezekhez a termékekhez közvetlenül kapcsolódó első feldolgozási szint termékei. A közös agrárpolitikára vagy a mezőgazdaságra vonatkozó utalásokat, valamint a „mezőgazdasági”, illetve az „agrár-” kifejezéseket úgy kell értelmezni, mint amelyek a halászatot is magukban foglalják, figyelembe véve ezen ágazat sajátos jellemzőit. (4) A mezőgazdasági termékek belső piaca működésének és fejlődésének együtt kell járnia egy közös agrárpolitika létrehozásával. 39. cikk (1) A közös agrárpolitika célkitűzései a következők: f) a mezőgazdasági termelékenység növelése a műszaki fejlődés előmozdításával, valamint a mezőgazdasági termelés ésszerű fejlesztésének és a termelési tényezők, így különösen a munkaerő lehető legjobb hasznosításának biztosításával g) ily módon a mezőgazdasági népesség megfelelő életszínvonalának biztosítása, különösen a mezőgazdaságban dolgozók egy főre jutó jövedelmének növelésével; h) a piacok stabilizálása; i) az ellátás hozzáférhetőségének biztosítása; j) a fogyasztók elfogadható ár ellenében történő ellátásának biztosítása; (2) A közös agrárpolitika és az alkalmazásához szükséges különleges módszerek kidolgozása során figyelembe kell venni: o a mezőgazdasági tevékenységnek a mezőgazdaság társadalmi szerkezetéből és a különböző mezőgazdasági régiók közötti szerkezeti és természeti egyenlőtlenségekből adódó sajátos természetét; o a megfelelő kiigazítások fokozatos megvalósításának szükségességét; o azt a tényt, hogy a tagállamokban a mezőgazdaság a gazdaság egészéhez szorosan kapcsolódó ágazat. 40. cikk (1) A 39. cikkben megfogalmazott célkitűzések elérése érdekében létre kell hozni a mezőgazdasági piacok közös szervezését. 321

Ez a piacszervezés, az érintett terméktől függően, az alábbi formák valamelyikét ölti: • közös versenyszabályok; • a különböző nemzeti piaci rendtartások kötelező összehangolása; • egy európai piaci rendtartás. (2) Az (1) bekezdés értelmében létrehozott közös piacszervezés a 39. cikkben megfogalmazott célkitűzések eléréséhez szükséges minden intézkedést magában foglalhat, így különösen • árszabályozást, • különböző termékek előállításához és piaci értékesítéséhez nyújtott támogatást, • raktározási és készletgazdálkodási szabályokat, valamint • közös mechanizmust a behozatal és a kivitel stabilizálására. A közös piacszervezés a 39. cikkben meghatározott célkitűzések megvalósítására korlátozódik, és a termelők vagy a fogyasztók közötti minden megkülönböztetést kizár az Unión belül. Egy esetleges közös árpolitikának közös ismérveken és egységes számítási módszereken kell alapulnia. (3) Az (1) bekezdésben említett közös piacszervezés célkitűzéseinek elérése érdekében egy vagy több mezőgazdasági orientációs és garanciaalap hozható létre. 41. cikk A 39. cikkben megfogalmazott célkitűzések elérése érdekében a közös agrárpolitika keretében rendelkezni lehet különösen: • a szakképzés, a kutatás és a mezőgazdasági ismeretek terjesztésének területén az erőfeszítések eredményes összehangolásáról, amely magában foglalhatja projektek vagy intézmények közös finanszírozását; • közös intézkedésekről bizonyos termékek fogyasztásának előmozdítására. 42. cikk A versenyszabályokról szóló fejezet rendelkezései a mezőgazdasági termékek termelésére és kereskedelmére csak olyan mértékben vonatkoznak, ahogyan azt a 39. cikkben megfogalmazott célkitűzések figyelembevételével az Európai Parlament és a Tanács a 43. cikk (2) bekezdésének rendelkezései keretében és az ott megállapított eljárással összhangban meghatározza. A Tanács a Bizottság javaslata alapján támogatás nyújtását engedélyezheti: • szerkezeti vagy természeti feltételek miatt hátrányos helyzetben lévő üzemek védelméhez; • gazdaságfejlesztési programok keretében. 43. cikk (1) A Bizottság javaslatokat terjeszt elő a közös agrárpolitika kidolgozására és végrehajtására, beleértve a nemzeti rendtartásoknak a 40. cikk (1) bekezdésében említett közös piacszervezés egyik formájával történő felváltását, továbbá az e címben meghatározott intézkedések végrehajtására. Ezekben a javaslatokban figyelembe kell venni az e címben említett mezőgazdasági kérdések egymással való kölcsönös összefüggését. (2) A 40. cikk (1) bekezdésében előírt közös piacszervezést, továbbá a közös agrárpolitika és a közös halászati politika célkitűzéseinek megvalósításához szükséges egyéb rendelkezéseket a Gazdasági és Szociális Bizottsággal folytatott konzultációt követően rendes jogalkotási eljárás keretében az Európai Parlament és a Tanács állapítja meg. (3) A Tanács, a Bizottság javaslata alapján, intézkedéseket fogad el az árak, a lefölözések, a támogatások és a mennyiségi korlátozások rögzítésére, továbbá a halászati lehetőségek meghatározására és elosztására vonatkozóan. (4) A (2) bekezdésnek megfelelően a nemzeti piaci rendtartásokat a 40. cikk (2) bekezdése szerinti közös piacszervezés válthatja fel, ha • a közös piacszervezés azoknak az ilyen intézkedést ellenző tagállamoknak, amelyek a kérdéses termeléssel kapcsolatban saját nemzeti piaci rendtartással rendelkeznek, az érintett termelők foglalkoztatására és 322

életszínvonalára vonatkozóan egyenértékű biztosítékot nyújt; ennek során a lehetséges alkalmazkodás és a szükséges szakosodás ütemét is figyelembe kell venni, és • ez a közös piacszervezés a nemzeti piacon fennálló feltételekhez hasonló feltételeket biztosít az Unión belüli kereskedelem számára. (5) Ha egyes nyersanyagokra vonatkozóan a közös piacszervezést azt megelőzően hozzák létre, hogy a megfelelő feldolgozott termékekre már létezne közös piacszervezés, a harmadik országokba irányuló kivitelre szánt feldolgozott termékekhez felhasznált nyersanyagok az Unión kívülről is behozhatók. 44. cikk Ha egy tagállamban valamely termék olyan nemzeti piaci rendtartás vagy azzal azonos hatású nemzeti szabályozás hatálya alá tartozik, amely egy másik tagállam hasonló termékének versenyhelyzetét hátrányosan befolyásolja, a tagállamok kiegyenlítő díjat számolnak fel az abból a tagállamból érkező behozatalra, amelyben ilyen rendtartás vagy szabályozás létezik, kivéve, ha ez utóbbi állam a kivitelre kiegyenlítő díjat alkalmaz. A Bizottság ezeknek a díjaknak az összegét az egyensúly helyreállításához szükséges mértékben állapítja meg, és egyéb intézkedéseket is engedélyezhet, amelyeknek feltételeit és részleteit maga határozza meg. SZABÁLYOZÓ ESZKÖZÖK A közös piaci szervezetek (közös piaci rendtartások) keretében a termelés, a termelői jövedelmek, a piaci viszonyok befolyásolása érdekében alkalmazott FONTOSABB SZABÁLYOZÓ ESZKÖZÖK a következők: a) Külső védelem: Korábban a piaci rendtartások legfontosabb eleme volt. A széles körben alkalmazott, magas vámok, a világpiaci és a belső árak közti különbség alapján meghatározott importlefölözések lehetőséget biztosítottak arra, hogy a világpiacit jóval meghaladó belső árak alakuljanak ki, illetve ne jelenhessen meg konkurens import termék a piacon. Az 1994-es WTO megállapodást követően a külső védelem szerepe csökkent, a piacvédelem csak vámokkal lehetséges. b) Intézményes árak: Az EU számos termékre állapít meg intézményes árakat, amelyek a piacszabályozó intézkedések alapjául szolgálnak.  Az alapár és a referencia ár az EU átlagos termelési költségeit tükrözi, ezek alapján kalkulálják a termelési és export támogatásokat.  Az intervenciós árat fizetik ki annak a termelőnek, aki termékét a megadott szabályok szerint az államnak ajánlja fel. c) Exporttámogatás (export-visszatérítés): A magasabb belső piaci és az alacsonyabb világpiaci árak különbségének kiegyenlítését szolgálja. A támogatások egy része normatív, termékhez vagy relációhoz kötött, más része a piaci zavarok kezelésére, a termékfeleslegek levezetésére időszakosan kerül alkalmazásra. Az elosztás a kivitt mennyiségek alapján automatikusan, vagy pályázatos rendszerben történik. A WTO megállapodás korlátozta az EU exporttámogatási lehetőségét. d) Intervenció: Célja a piaci zavarok kezelése. A közösség által finanszírozott felvásárlásokkal átmenetileg jelentős mennyiségű terméket vonnak ki a piacról, amelyek a piaci zavar megszűnését követően értékesítésre kerülnek. Az EU intervenciós árakat hirdet meg, amelyek az esetek többségében a belső piaci átlagárak alatt vannak, és csak részben fedezik a termelés költségeit. Amennyiben a piaci ár az intervenciós ár alá esik, a termelő korlátlanul felajánlhatja gabonáját intervencióra. A hosszú távra meghirdetett intervenciós árak jelentősen hatnak a belső piaci árakra. e) Termelési támogatások: Bizonyos termékek termelői normatív támogatást kapnak. A kifizetések a területnagyságtól (pl. durumbúza) függenek, vagy termelési kvótához (pl. dohány) kötődnek. E kategóriába sorolható az öntözött területeknek juttatott, a magasabb termelési költségeket kompenzáló támogatás is. 323

f) A feldolgozás támogatása: Elsősorban a kertészeti termékeknél, illetve a keményítőgyártási célra termelt burgonyánál alkalmazzák. A feldolgozóüzem jut közösségi forrásokhoz, amennyiben vállalja az érintett termék felvásárlását egy minimális szintet meghaladó áron. A támogatott mennyiségekre kvótát állapítanak meg. g) Közvetlen termelői kifizetések: Az 1992-es reform keretében vezették be a gabona- és szarvasmarhaszektorban, szerepüket az Agenda 2000 tovább növelte. Céljuk a termelői jövedelem közvetlen, normatív módon történő kiegészítése. A kifizetett összeg a művelt földterület, illetve az állatállomány nagyságától függ. h) Az önszabályozás ösztönzése. A zöldség-gyümölcs ágazatban a termelői szervezetek (TÉSZ-ek) létrehozásához, működési költségeikhez folyósított támogatás. A termelők nagy száma, illetve az előállított termékek sokfélesége miatt e szektorban nem lehetséges a más esetekben bevált központi szabályozás működtetése. A támogatások célja annak elérése, hogy a piacszabályozást a termelők által önkéntesen alapított szervezetek végezzék. i) Közvetlen termeléskorlátozó intézkedések: A kínálat csökkentése érdekében bizonyos termékek előállítását termelési kvótákkal szabályozzák. A legfontosabb kvótás termékek a tej, a cukor. A kvótát túllépők büntetést kötelesek fizetni. A 2003-as és 2004-es KAP-reformot követően az Európai Bizottság az európai cukorpiac átfogó reformját kezdeményezte, s a tejpiac reformja is napirenden van. j) Közvetett termeléskorlátozó intézkedések: A legfontosabb eszköz az 1992-ben bevezetett kötelező ugaroltatás. Közvetett termeléskorlátozó hatása van a kvótákhoz kötött támogatásoknak (pl. dohány). Ez esetben a termelőnek elvileg lehetősége van a kvótán felüli termék előállításra, azonban a közgazdasági viszonyok miatt nem teszi azt. A termelést, a túlzott üzemi koncentrációt korlátozzák azok a szabályok, amelyek határt szabnak a különböző támogatási címeken egységnyi területre vagy állatlétszámra felvehető támogatásoknak. UNIÓS HORIZONTÁLIS SZABÁLYOZÁSOK A KAP szabályozók között a hetvenes évektől jelentek meg a horizontális hatályú intézkedések. Ezek közül a legfontosabbak a következők: a. b. c. d. e.

Állategészségügy, élelmiszerbiztonság Növényegészségügy Minőségpolitika Agrár-környezetvédelem Vidékfejlesztés

CMO 4 fajtája: 1) mezőgazdasági termékek 70%-át foglalja magában a. belső áruk támogatása, b. külső határok védelme 2) árak támogatása nélkül a belső piac védelmét szolgáló rendelkezések 3) támogatások megadásának, engedélyeztetésének szabályozása (nincs védelmi eszköz a szabályozása körében) 4) hektárátalány és vetésterületi előírás után járó támogatások PIACI SZERVEZETEK 2 SZINTJE 1) belső: célja a közösségi belső piac és a szabályozott agrártermék stabil árának fenntartása 2) külső: a 3. országokból származó olcsó import beáramlásának a megakadályozása SZERVEZETI ALAP  EU intézmények  végrehajtó-technikai nemzeti szervezetek is szükségesek o KAP céljainak megvalósításában működnek közre 324

o előkészítő, ellenőrző, végrehajtó feladatok  információs rész – naprakész legyen KÖZÖS PIACI SZERVEZET TÍPUSAI FÖLDRAJZI ASPEKTUSBÓL  ami az EU-n belül és a határon is jelen van  ami a határra koncentrál, a határok védelmével, csak a kereskedelemmel foglalkozik  amelyik azon termékekhez kapcsolódik, amiből az EU importra szorul FINANSZÍROZÁS  Bevétel o saját források  mg-i termékekre kivetett vámok  közös vámegyezmény által kivetett vámok  tagállamok ÁFA bevételének 1%-a  a tagállamok GNP alapján számított hozzájárulása o intézmények működéséből származó bevételek  Kiadás o intézmények:  EP  Tanács  Bizottság  Bíróság  Számvevőszék  Gazdasági és Szociális Bizottság EMOGA  Garancia részleg o piacszabályozás költségei: pl. intervenciós intézkedések o piaci támogatásokat kísérő vidékfejlesztési intézkedések: pl. korengedményes nyugdíj o elmaradt régiók támogatása – melyek GDP-je kevesebb, mint az EU átlag 75%-a  Orientációs részleg (teljesen a strukturális politikához kötődik) o Európai Szociális Alap o Európai Regionális Fejlesztési Alap o Halászati Orientációs Pénzügyi Eszköz

HAZAI ASPEKTUS Értelmező rendelkezések – csak a relevánsak 2. § E törvény alkalmazásában:
AGRÁRPIACI RENDTARTÁS: a termékek sajátos termelési és piaci viszonyaiból adódó szabályozási rendszer;
TERMÉKPÁLYA: a piaci szereplők meghatározott termék alapanyag-előállításától a végtermék értékesítéséig terjedő kapcsolatrendszere;
TERMÉKPÁLYA-SZABÁLYOZÁS (KÖZÖS PIACI SZERVEZET): az adott termékpálya szabályozására meghirdetett jogszabályi rendelkezések;

325

-Vége-

Kezdődhet elölről! ☺ 326