AFRIKAI-MAGYAR EGYESÜLET AFRICAN-HUNGARIAN UNION
AHU MAGYAR AFRIKA-TUDÁS TÁR AHU HUNGARIAN AFRICA-KNOWLEDGE DATABASE ---------------------------------------------------------------------------VAJDA László Előszó (Németh Imre: Őserdők mélyén c. Magyar László életrajzához) Eredeti közlés/Original publication: in: Németh Imre: Őserdők mélyén. Magyar László regényes életrajza, 1953, Budapest, Ifjúsági Könyvkiadó, 3–9. old. Elektronikus újraközlés/Electronic republication: AHU MAGYAR AFRIKA-TUDÁS TÁR – 000.000.837 Dátum/Date: 2013. október / October – 2014. május / May 10. Az elektronikus újraközlést előkészítette /The electronic republication prepared by: B. WALLNER, Erika és/and BIERNACZKY, Szilárd Hivatkozás erre a dokumentumra/Cite this document VAJDA László: Előszó (Németh Imre: Őserdők mélyén c. Magyar László életrajzához), AHU MATT, 2014, pp. 1–8. old., No. 000.000.837, http://afrikatudastar.hu Eredeti forrás megtalálható/The original source is available: hazai könyvtárakban Megjegyzés / Note: ellenőrzött és szerkesztett szöveg / controlled and edited text Kulcsszavak/Key words magyar Afrika-kutatás, Magyar László életének és tevékenységnek rövid bemutatása, Magyar László angolai terepmunkáinak jelentősége African research in Hungary, short presentation of the life and activity of Ladislas Magyar, importance of Angolan field works by Ladislas Magyar ----------------------------------------------------------------------------
2
Vajda László
AZ ELSŐ MAGYAR, SZABAD FELHASZNÁLÁSÚ, ELEKTRONIKUS, ÁGAZATI SZAKMAI KÖNYV-, TANULMÁNY-, CIKK- DOKUMENTUM- és ADAT-TÁR/THE FIRST HUNGARIAN FREE ELECTRONIC SECTORAL PROFESSIONAL DATABASE FOR BOOKS, STUDIES, COMMUNICATIONS, DOCUMENTS AND INFORMATIONS * magyar és idegen – angol, francia, német, orosz, spanyol, olasz és szükség szerint más – nyelveken készült publikációk elektronikus könyvtára/ writings in Hungarian and foreign – English, French, German, Russian, Spanish, Italian and other – languages * az adattárban elhelyezett tartalmak szabad megközelítésűek, de olvasásuk vagy letöltésük regisztrációhoz kötött/the materials in the database are free but access or downloading are subject to registration * Az Afrikai Magyar Egyesület non-profit civil szervezet, amely az oktatók, kutatók, diákok és érdeklődők számára hozta létre ezt az elektronikus adattári szolgáltatását, amelynek célja kettős, mindenekelőtt sokoldalú és gazdag anyagú ismeretekkel elősegíteni a magyar afrikanisztikai kutatásokat, illetve ismeret-igényt, másrészt feltárni az afrikai témájú hazai publikációs tevékenységet teljes dimenziójában a kezdetektől máig./The African-Hungarian Union is a non-profit organisation that has created this electronic database for lecturers, researchers, students and for those interested. The purpose of this database is twofold; on the one hand, we want to enrich the research of Hungarian Africa studies with versatile and plentiful information, on the other hand, we are planning to discover Hungarian publications with African themes in its entirety from the beginning until the present day.
Előszó Németh Imre „Őserdők mélyén” c. könyvéhez
3
ELŐSZÓ
Németh Imre: Őserdők mélyén c. Magyar László életrajzához* VAJDA László
Kevesen tudják, hogy a Föld ismeretlen tájainak és népeinek megismerésében milyen nagy szerepet játszottak a magyar utazók. A középkor óta mindig voltak hősies kutatóink, akik szembenézve az anyagi nyomorúsággal és a fullasztó közönnyel, emberfeletti áldozatokat vállalva, bátran nekivágtak az ismeretlen messzeségeknek, hogy szolgálják a tudományt, és gyarapítsák hírét, becsületét annak a magyar hazának, amely ugyancsak mostohán bánt velük. Nagy magyar utazóink egyik legkiválóbbjának, a tragikus sorsával szinte jelképessé vált Magyar Lászlónak az életét választotta regénye tárgyául e könyv szerzője. „Regényesítenie” a valóságot nemigen kellett, hiszen Magyar László kalandokban és tettekben páratlanul gazdag élete a szó legigényesebb értelmében is regényes. Magyar László 1818-ban, Szombathelyen született. Fiatal cselédlány törvénytelen fia volt, s 15–16 éves koráig korán elhalt anyjának, Horváth Annának a nevét viselte. Apja, Magyar Imre csak 1834 után fogadja fiává, s utazónk ettől fogva használja a Magyar László nevet. Gyermekkoráról alig tudunk valamit. Iskoláinak elvégzése urán, 1842-ben Fiuméba megy a tengerészeti iskolába, sikerrel el is végzi; képzeletét azonban ekkor már a távoli tengerek és országok foglalkoztatták, s a jelentéktelen part menti hajózások nem elégítették ki többé. 1843-ban ezért egy ausztriai postahajón vállal szolgálatot, s ezzel a hajóval Brazíliába jut el. Brazíliában kiválik az osztrák szolgálatból, Havannába megy, s innen egy rabszolgaszállító hajó tengerészeként Afrika nyugati partjaira vitorlázik. Amerikába való visszatérése után elméleti tanulmányokat végez a hajózás tudományában, majd egy spanyol hajó tisztjeként In*
Németh Imre: Őserdők mélyén, Magyar László regényes életrajza, 1953, Budapest, Móra Könyvkiadó.
4
Vajda László
diába utazik, s Afrika megkerülésével tér vissza Dél-Amerikába. Egy brazíliai magyar kereskedő közvetítésével La Plata állam flottájának hadnagyává lesz, részt vesz a La Plata és Uruguay közötti háborúban, fogságba is kerül, s csak szerencséje folytán menekül meg a haditörvényszéktől. Az uruguayi háború után visszavonul, és felfedező utazást tervez Dél-Amerika belsejébe. Utazásának tervét írásban eljuttatja Pestre, a Magyar Tudós Társaságnak, és támogatást kér a kutatóúthoz. Akadémiánk azonban nem rendelkezik olyan anyagi eszközökkel, hogy segítségére tudna lenni, és a tervezett dél-amerikai felfedező út álomkép marad. Utazónk újra hajósszolgálatot kénytelen vállalni. Áthajózik Afrikába, és két éven át a calabari szultán flottaparancsnokának tisztét tölti be. Erre az időre esik első felfedező vállalkozása, amikor elhagyja a kontinens tengerparti szegélyét, és a kevéssé ismert vagy teljesen ismeretlen belsőbb területeket keresi fel. 1848 májusában felhajózik a Kongón. Magyar László az első utazók egyike, akik bejárták a Kongónak a torkolattól feljebb eső részeit. A torkolatnál ugyanis olyan erős a folyam sodra, hogy a felfelé hajózás igen nehéz. Ezért a portugálok a 16-17. században csak a folyam partja mentén kezdtek beljebb hatolni. 1816-ban az angol Perrin, Tuckey és társaik voltak az elsők, akik a Kongón felfelé hajózva megkísérelték Afrika ismeretlen belső területeinek a feltárását. Ez az angol expedíció 450 km távolságra nyomult fel a folyón, de végül is a trópusi láz Tuckeyt megölte, társait pedig visszatérésre kényszerítette. Tuckey expedíciójának felfedezései sokáig vitatottak voltak, és a Kongó folyásának, eredetének és vízrendszerének kérdése egészen Stanleyig eldöntetlen maradt. Ezért jelentős Magyar kongói utazása, hiszen ő jóval Stanley előtt, 1848-ban hajózott fel a torkolattól az első vízesésig, s ha nem is jutott olyan messzire, mint 1816-ban az angol kutatók, feljegyzései nagymértékben elmélyítették a Kongó alsó folyamvidékérc vonatkozó ismereteket. Földrajzi megfigyeléseinél nem kevésbé fontosak a Kongó mentén végzett néprajzi kutatásai a muserongo és kongo népek között, amelyek abban az időben a tudomány előtt alig voltak ismeretesek. Kongói utazása tehát – bár eredményeiben eltörpül későbbi felfedező útjai mellett – már egymagában is megörökítené Magyar László nevét az Afrika-kutatás történetében. Igazán nagy jelentőségűnek azonban akkor bizonyul ez az utazás, ha Magyar László egyéni fejlődésének mérlegén mérjük. A kongói út szilárdította meg hősünkben a
Előszó Németh Imre „Őserdők mélyén” c. könyvéhez
5
földrajzi és néprajzi problémák iránti lelkes érdeklődést, ennek az utazásnak a során vált Magyar László életének céljává Afrika belső területeinek feltárása. Tervei érdekében megválik a calabari szultántól, s a mai Angola partján fekvő Benguélába utazik, majd egy bennszülött karavánhoz csatlakozva a bihéi fennsíkig hatol előre. Terve az, hogy itt rendezze be székhelyét, s innen kiindulva érje cl azt a területet, amely ebben az időben leginkább foglalkoztatja gondolatait: Lunda-országot, vagy amint nevezni szokták: a Muata Jamvó birodalmát. Bihében való letelepedése nem ütközik nehézségbe. A bennszülöttek annyira megszeretik, hogy a fejedelem hozzáadja a leányát feleségül. A bennszülöttekkel való baráti kapcsolatai teszik lehetővé, hogy a terület néprajzának felülmúlhatatlan ismerőjévé váljék. Bihé lakosságának, a mbunda népnek a kutatásában Magyar László leírása mindmáig alapvető forrásmunka. Bihéi kapcsolatainak eredménye, hogy 1850-ben sikerül megszerveznie egy nagy karavánt, s ennek élén nekivág első nagy belsőafrikai útjának. Ez talán legeredményesebb útja, amely halhatatlanná teszi őt a felfedezések történetében. A másfél éves utazás során akkora utat tesz meg gyalogszerrel – őserdők, mocsarak és ellenséges törzsek között –, mint a Budapest és Párizs közötti távolság. Ennek az utazásnak az eredménye elsősorban az, hogy a tudomány végre tiszta képet alkothatott az Atlanti- és az Indiai-óceánba ömlő folyók vízválasztójáról és a folyamrendszerek egész gigászi hálózatáról, amely a Kongó és a Zambezi között terül el. Számos folyó vonalának megállapítása, első térképi rögzítése, forrásának felfedezése fűződik ehhez az utazáshoz, amelyhez jelentőségében csak Livingstone és Stanley kutatásai mérhetők. Magyar László, a messzeségbe szakadt, senki által nem támogatott magyar utazó e két világhírű felfedezővel egyenrangú úttörője a közép-afrikai vízrajz kutatásának. Néprajzi megfigyelései sem kevésbé fontosak. Utazónknak sikerült elérnie célját: eljutott a Muata Jamvó különös, titokzatos birodalmába. Ez a birodalom, amelyet tulajdonképpen Lunda-birodalomnak hívtak (Muata Jamvó az uralkodó címe volt), hatalmas kiterjedésű bennszülött államalakulat volt Afrika szívében. A Lunda-birodalom és a többi régi dél-kongói bennszülött állam történetét, életét ma is csak körvonalaiban ismerjük, de Magyar László korában úgyszólván csak legendák szóltak róluk. A Muata Jamvó birodalmának viszonyait, a főváros
6
Vajda László
életét, a Muata Jamvó barbár pompájú udvarát az 1880-ban ott járt Buchner és Pogge előtt egyetlen kutató írta le, a mi Magyar Lászlónk. Másfél évi távollét után, 1851 derekán tér vissza Bihébe. Megállás nélkül folytatja a bihéi fennsík kutatását, főleg néprajzi anyagát bővíti ki. Rövidesen azonban újra nekivág az ismeretlen területeknek: elindul második nagy belső-afrikai útjára. Ez az utazás 1852 májusától 1854 közepéig tart, s célja a Benguélától délre eső, a Kunene folyó körül elterülő, addig teljesen ismeretlen vidék feltárása. Kutatóútja túlterjed a déli szélesség 18. és a keleti hosszúság 23. fokán. Útközben gondosan térképezi a Kunene és Kubango terjedelmes folyamszakaszait, és egész sor addig ismeretlen népet fedez fel, és figyel meg, köztük az általa mukankála néven említett angolai busmanokat. Sajnos, a tudományos közvélemény szinte teljesen megfeledkezett Magyar e második útjának eredményeiről, s a terület legjelentősebb utazójaként az 1877–1878-ban ott járt portugál Serpa Pintót emlegetik, holott Magyar évtizedekkel előzte meg Pinto feltűnést keltő felfedezéseit. E második nagy utazása után hősünk egyre nagyobb energiával dolgozik tengernyi megfigyelésének feldolgozásán. Jegyzetei, térképei, mérései, nyelvi gyűjtései stb. felbecsülhetetlen értékűek, hiszen Magyar László teljesen ismeretlen területek első kutatója volt. Egymás után kap kedvező ajánlatokat a portugáloktól és az angoloktól, de ő nem hajlandó szolgálatukba szegődni. Mint a legnagyobb magyar utazók, Reguly, Xántus, Biró Lajos – ő is azt akarja, hogy kutatásainak gyümölcsével a magyar tudományosság ajándékozza meg a világot, s így az ő magányos munkássága a magyar nemzeti kultúrának váljék részévé. Éveken át folytat levelezést ennek az érdekében, de apja egy lépést sem tesz, az Akadémia pedig csak több éves huzavona után – 1859-ben – valósítja meg azt a tervét, hogy Magyar László hazaküldött beszámolói és térképei alapján utazásainak első kötetét megjelentesse. Időközben azonban (1855-ben) utazónk harmadik nagy útjára indul. Ez az útja lényegében első nagy utazásának vidékére vezet, s inkább kalandokban, mint tudományos eredményekben gazdag. A Zambezi folyamrendszerének és a Kuanza mellékfolyóinak kutatása után sürgősen vissza kell térnie Bihébe, mert karavánját rablók támadták meg, s Magyar emberei a többszöri ütközet során szinte minden lőporukat elhasználták.
Előszó Németh Imre „Őserdők mélyén” c. könyvéhez
7
Maga is megsebesül a harcban, és míg bihéi szállásán ismét erőre kap, közben újra a Magyarországba való hazatérés terveit kovácsolja. Megint csak apja az, aki levelében lebeszéli őt erről. De 1857-ben egy csapásra afrikai kutatásainak tervei is halomra dőlnek. Bihében belháború tör ki, a nemesség egy része legyilkolja Bihé fejedelmét, utazónk apósát. Mindenét hátrahagyva menekül Benguélába, majd a délebbre fekvő Mosszamédeszbe viszi fiát, hogy ott tanuljon, maga pedig a két város között fekvő partszegélyen csatangol, és az akkor igen keresett festékzuzmó gyűjtéséből él. Szabad idejében korábbi nagy utazásainak jegyzeteit rendezi (nagy munkáját, amelyből egy kötet jelent meg, összesen három kötetesre tervezte), közben kisebb beszámolókat küld Magyarországra. Életének utolsó éveiről úgyszólván semmit sem tudunk. Utolsó levele, amely 1862 derekán íródott, kétségbeeséssel van telve: a partvidéken dúló marhavész nyájait elpusztította, és őt anyagilag tönkretette, a lakosságot pedig tífuszjárvány tizedeli. Esztendők múlva, 1868-ban (!) a pesti Akadémián felvetődik a kérdés: mi lehet az oka, hogy Magyar Lászlótól évek óta nem érkezett semmi híradás. Az Akadémia a portugál kormányhoz fordul felvilágosításért. Rövidesen meg is érkezik a válasz: Magyar László 1864. november 9-én, 46 éves korában Benguéla körzetében meghalt. Halálának oka ismeretlen. Hagyatéka alig volt elegendő a hitelezők kielégítésére. Ami személyes holmija maradt, azt egy benguélai portugál házában helyezték el. Ez a ház évek múlva a lángok martaléka lett, „s ekkor – számol be az Akadémia jelentése – többi között két láda is elégett, amelyek Magyar hagyatékához tartoztak s közülük az egyikben könyvek, a másikban irományok voltak”. Egy fiatalon derékba tört élet keserves küzdelmek árán gyűjtött tudományos anyaga pusztult el hát a benguélai kalmár házában – az útinaplók és jegyzetek tömege, amelyekből Magyar László nagy művének második két kötete készült volna. Munkásságának nagy része még halála után sem válhatott a tudomány, az emberiség közkincsévé. A legnagyobb magyar Afrika-kutató életműve tehát csonka maradt. Utazásainak, szakadatlan munkájának, fáradhatatlan kutatásainak eredményei csak töredékekben maradtak fenn az utókor számára. De még ez a torzóban maradt életmű is halhatatlanná teszi Magyar László nevét a tudományok történetében; igaz és maradandó emberi értékei
8
Vajda László
pedig örök-elevenné teszik ezt a tragikus sorsú kutatót azoknak az emlékezetében, akik az ő nagy példájából merítenek erőt a lelkes, áldozatos alkotómunkához, a magyarság, az emberiség önzetlen szolgálatához.
