AFRIKAI-MAGYAR EGYESÜLET AFRICAN-HUNGARIAN UNION
AHU MAGYAR AFRIKA-TUDÁS TÁR AHU HUNGARIAN AFRICA-KNOWLEDGE DATABASE ---------------------------------------------------------------------------VAJDA László Bevezetés (Előszó Vajda László: Nagy magyar utazók c. könyvéhez) Eredeti közlés/Original publication: Bevezetés, in: Vajda László: Nagy magyar utazók (19. század), 1951, Budapest, Művelt Nép Könyvkiadó, 3–9. old. Elektronikus újraközlés/Electronic republication: AHU MAGYAR AFRIKA-TUDÁS TÁR – 000.000.835 Dátum/Date: 2013. október / October – 2014. május / May 10. Az elektronikus újraközlést előkészítette /The electronic republication prepared by: B. WALLNER, Erika és/and BIERNACZKY, Szilárd Hivatkozás erre a dokumentumra/Cite this document VAJDA László: Bevezetés (Előszó Vajda László: Nagy magyar utazók c. könyvéhez), AHU MATT, 2014, pp. 1–10. old., No. 000.000.835, http://afrikatudastar.hu Eredeti forrás megtalálható/The original source is available: hazai könyvtárakban Megjegyzés / Note: ellenőrzött és szerkesztett szöveg / controlled and edited text Kulcsszavak/Key words magyar Afrika-kutatás, kik az ún. utazók, utazók és gyarmatosítás, utazók a haladás szolgálatában African research in Hungary, who are the so-called travellers, travellers and colonialism, travellers in service of the progress ----------------------------------------------------------------------------
2
Vajda László
AZ ELSŐ MAGYAR, SZABAD FELHASZNÁLÁSÚ, ELEKTRONIKUS, ÁGAZATI SZAKMAI KÖNYV-, TANULMÁNY-, CIKK- DOKUMENTUM- és ADAT-TÁR/THE FIRST HUNGARIAN FREE ELECTRONIC SECTORAL PROFESSIONAL DATABASE FOR BOOKS, STUDIES, COMMUNICATIONS, DOCUMENTS AND INFORMATIONS * magyar és idegen – angol, francia, német, orosz, spanyol, olasz és szükség szerint más – nyelveken készült publikációk elektronikus könyvtára/ writings in Hungarian and foreign – English, French, German, Russian, Spanish, Italian and other – languages * az adattárban elhelyezett tartalmak szabad megközelítésűek, de olvasásuk vagy letöltésük regisztrációhoz kötött/the materials in the database are free but access or downloading are subject to registration * Az Afrikai Magyar Egyesület non-profit civil szervezet, amely az oktatók, kutatók, diákok és érdeklődők számára hozta létre ezt az elektronikus adattári szolgáltatását, amelynek célja kettős, mindenekelőtt sokoldalú és gazdag anyagú ismeretekkel elősegíteni a magyar afrikanisztikai kutatásokat, illetve ismeret-igényt, másrészt feltárni az afrikai témájú hazai publikációs tevékenységet teljes dimenziójában a kezdetektől máig./The African-Hungarian Union is a non-profit organisation that has created this electronic database for lecturers, researchers, students and for those interested. The purpose of this database is twofold; on the one hand, we want to enrich the research of Hungarian Africa studies with versatile and plentiful information, on the other hand, we are planning to discover Hungarian publications with African themes in its entirety from the beginning until the present day.
Bevezetés (Nagy magyar utazók – 19. század)
3
BEVEZETÉS ' (Előszó Vajda László: Nagy magyar utazók c. könyvéhez) Vajda László
Ennek a könyvnek a célja: főbb vonásaiban ismertetni a 19. század nagy magyar utazóinak munkásságát. A feladat megoldása nehéz, hiszen ezen a téren rengeteg még a megoldatlan kérdés. E munka ezért nem is lehet több, mint első kísérlet. Nagy utazóink munkásságának vázlatos ismertetése és felmérése azonban szükségessé teszi néhány általános kérdés tisztázását. Kit nevezhetünk utazónak? Nyilván nem mindenkit, aki utazik. Nincs olyan ember, aki élete folyamán kisebb-nagyobb távolságra el ne utazna szülőhelyéről. Amint tehát nem mindenki író, aki ír, éppen úgy utazónak sem minősíthetünk akárkit, aki éppen csak utazott. A magyar nyelvhasználat szerint is az ember nemcsak a hajón, repülőgépen vagy vonaton, de a villamoson vagy az autóbuszon is »utazik«. A villamoskocsi utasait azonban mégsem nevezzük utazóknak. Ebből az következnék tehát – s ez a közkeletű felfogás –, hogy igazi utazó az olyan ember; aki jelentékeny távolságot tesz meg, messze földet bejár. Amit pedig lát, az nem otthonának megszokott képe, s nem is ahhoz hasonló, hanem számára – és honfitársai számára – újszerű, szokatlan, sőt, idegen. Ilyenformán azonban szinte minden külföld-járó magyar ember »utazó« – mindegy, hogy tudományos expedíció részvevője-e vagy velencei nászutas. Szűkíteni kell tehát a kört. Az utazónak további ismertetőjelei is vannak. Ezek az ismertetőjelek részben a bejárt területek jellegéből adódnak. Az utazás történetének kutatása szempontjából nem tekinthetjük utazónak az olyan embert, aki esetleg távoli földeket látogatott meg,
4
Vajda László
de az országok, amelyekben utazott, minden szempontból alaposan tanulmányozottak már. Kevéssé ismert, vagy az európai civilizáció számára esetleg teljesen ismeretlen területek bejárói az igazi utazók. De még ez sem minden. Voltak nekünk vadászgató arisztokratáink, akik át-átruccantak oroszlánvadászatra olyan országokba, ahol bőven lett volna mit tanulmányozni, mégsem utazók a szó igényesebb értelmében. Hiányzott ehhez utazói öntudatuk és felkészültségük. Az igazi utazó öntudatos: tisztában van azzal, hogy fáradságos munkával, alapos kutatásokkal az emberiség tudományos ismereteit kell gyarapítania, a haladást kell szolgálnia. Célja nem a kalandkeresés, hanem az addig ismeretlen országok és népek tanulmányozása, megismerése és megismertetése. E céljának elérése érdekében kora színvonalának megfelelően felkészültnek kell lennie számos tudományban: földrajzban, térképészetben, néprajzban, természetrajzban, nyelvészetben és még egy sereg szakmában. Az igazi utazó tehát távoli, ismeretlen vagy kevéssé ismert földek és népek tudományos kutatója. Ilyenformán az »utazó« fogalma nagyon közel jut a »felfedező« fogalmához. A különbség valóban nem éles. Nagy magyar utazóink számos jelentűs felfedezést tettek, s felfedezéseik alapvetően fontosak nem egy tudomány számára. Kialakult szóhasználatunk azonban felfedezőnek inkább az olyan utazót nevezi, aki addig nem is sejtett földségek, szigetek stb. létéről ad hírt a művelt világnak. Így Kolumbusz, Cook vagy Livingstone felfedezők tehát; és felfedező a magyar Benyovszky. Magyar László vagy Xántus János is, hiszen olyan szigetcsoportok, folyók stb. első megismerői ők, amelyekről a tudománynak addig sejtelme sem volt. De ott van például Bíró Lajos, aki viszonylag jól térképezett területen dolgozott, nevéhez nem fűződnek földrajzi »felfedezések«, és mégis nagy utazóink között a helye, mert bár nagy vonásaiban ismert, de néprajzi és természetrajzi tekintetben szinte teljesen ismeretlen terület részletes kutatásának volt egyik kezdeményezője és alapos művelője. Az utazó és a gyarmatosítás Az utazóink által bejárt, addig ismeretlen vagy kevéssé ismert területek előbb-utóbb a terjeszkedő kapitalista államok zsákmányai lettek – gyarmatokká váltak. Van, amelyik azóta szabad már. A Reguly által tanulmányozott szibériai népek például ma a Szovjetunió szocialista
Bevezetés (Nagy magyar utazók – 19. század)
5
népeinek családjába tartoznak, szabadon fejlesztik gazdaságukat és kultúrájukat, s a cárizmus gyarmati elnyomása számukra a múlt emléke már. Más országok máig is gyarmati vagy félgyarmati helyzetben sínylődnek, bár népeik a szabadságukért folytatott harcnak többé-kevésbé előrehaladott fokán állanak már. A gyarmatosítás történetét a kegyetlenségek és embertelenségek véres sorozata tölti ki. Tömeges embermészárlások, kegyetlen elnyomás, irgalmatlan kizsákmányolás képe világosodik meg a gyarmatok történetének tanulmányozója előtt. Ezt a szörnyű képet azonban nem minden tudós ítéli meg egyformán. Az elnyomás haszonélvezőinek is megvan a maguk »tudománya«. Bérelt szolgáik egy része tudósnak tünteti fel magát, és a valóság meghamisításával iparkodik igazolni az imperializmust és a gyarmatosítást, mint emberséges és természetes, megváltozhatatlan rendszert. »Tanaikat« fennen hirdeti és terjeszti az imperialisták iskolája, irodalma, sajtója, filmje és rádiója. Erőlködve ismételgetik egyre az elnyomók és rablók »igazságát«. Ez az »igazság« néha nagyképű tudományos fejtegetések, néha útszéli gyalázkodás formájában jelentkezik, de mondanivalója mindig csak egy: vannak uralkodásra teremtett, felsőbbrendű fajok és államok, s velük szemben vannak olyan népek, amelyekből hiányzik a képesség a társadalmi és szellemi fejlődéshez. A gyarmatosítás pedig nem a népek leigázását, pusztítását, irgalmatlan kifosztását jelenti, hanem a civilizáció terjesztését, az »alsóbbrendű« színesbőrűek szükséges és helyes felhasználását a »felsőbbrendű fajhoz« tartozók érdekében. Az imperialisták törekvése az, hogy elcsitítsák a dolgozó osztályok felháborodását a gyarmati kizsákmányolás ellen, megnyugtassák a hiszékenyek lelkiismeretét, s csökkentsék az elnyomottak harci öntudatát; ezért erősítgetik, hogy a rablás – közhasznú terjeszkedés, az elnyomás – a civilizáció terjesztése, az ártatlan tömegek pusztítása pedig – káros fenevadak szükséges eltávolítása. Hazugságaik meglehetősen széles körben elterjedtek, s a magyar dolgozókat sem hagyták érintetlenül. E könyv olvasói jól emlékezhetnek még gyermekkori olvasmányaikra, amelyekben a főszerepet a vérszomjas vademberek ellen küzdő, hőslelkű gyarmatos játszotta. Távoli földekről szóló olvasmányaink, a trópusok világát bemutató filmek, száraz tankönyvek és véres ponyvaregények hirdették a gyarmati országok bennszülötteinek embertelen »vadságát«, barbár műveletlenségét, kegyetlen, vérszomját; másrészről pedig hősi piedesztálra emelkedtek a bátor indián-ölők, a rettenthetetlen gyarmati hadvezérek,
6
Vajda László
a galamblelkű hittérítők és a gyarmati rendszer megannyi más zsoldosa. A hazugságok e »tudományát« az igazságot kutató, becsületes tudósok sohasem ismerték el. Következetes és maradéktalan leleplezése azonban csak a leghaladóbb, az igazságot nyílegyenes úton megközelítő tudomány, a történelmi materializmus számára lehetséges. A marxista–leninista tudomány feltárja azokat a konkrét körülményeket, amelyek egyes népek gazdasági, társadalmi és műveltségi fejlődésének ütemét megszabták, kikutatja a fejlődés menetét és teljes bizonyossággal megállapítja: a gyarmati országok népei és az őket elnyomva tartó maroknyi »civilizált« nemzet között csak a fejlődés foka tekintetében van különbség. Képességeik egyenlők, csupán a történelmi körülmények az egyik számára gyorsabb, a másik számára lassúbb ütemét tették lehetővé a fejlődésnek – annak a fejlődésnek, amely nem egyes nemzetek kiváltsága, hanem a világ valamennyi népének történetében megállapítható és fel nem tartóztatható. A tudomány e tételét meggyőzően bizonyítja a valóság: a Szovjetunió ázsiai részének nem egy népe a Nagy Októberi Szocialista Forradalom előtt ugyanolyan elmaradott volt, mint Afrika, Amerika vagy az óceániai szigetek számos bennszülött törzse. Ma ezek a népek szabadon fejleszthetik népgazdaságukat és kultúrájukat, egyenjogú és egyenlő értékű tagjai a szovjet népek nagy családjának, gazdag művészetűk, fejlett tudományos életük van, kiváló munkahősöket és öntudatos szovjet emberek tömegeit adják országuknak s a haladó emberiségnek, – nyoma sincs annak a fejlődésre való képtelenségnek, velük született vadságnak és javíthatatlan elmaradottságnak, amellyel a burzsoá tudomány vádolta őket! A valóság tehát rácáfolt az imperialista »tudomány« hazugságaira. E valóság felismeréséhez pedig a marxista–leninista világnézet adja meg a kulcsot. De a mi múlt századi nagy utazóink között egyetlen egy sincs, aki ismerős lett volna a marxizmus tanait tekintve. Következetes, maradéktalanul helyes, minden ízében tudományosan megalapozott állásfoglalásig nem is juthattak el tehát. Mivel érdemlik ki mégis, hogy hálával és megbecsüléssel gondoljunk rájuk, tanulmányozzuk munkásságukat, és büszkék legyünk magyarságukra?
Bevezetés (Nagy magyar utazók – 19. század)
7
Az utazó a haladás szolgálatában A 19. század nagy magyar utazóinak munkássága a magyar tudomány haladó hagyományainak egyik fontos részlete. Nagy utazóink, igaz kutatói becsülettel mélyedtek el a valóság vizsgálatába, felbecsülhetetlen értékű ismeretanyaggal gyarapították a tudományokat, addig ismeretlen tényekre hívták fel a világ figyelmét. A tények megállapítása mellett azonban életművük kiszakíthatatlan részlete az a mód is, ahogyan a megfigyelt néprajzi jelenségeket magyarázták, ahogyan a felkutatott területek bennszülötteit tekintették. Mint mondottuk: végig következetes, teljes egészében tudományos és minden részletében haladó álláspontig nem jutottak, nem is juthattak el. Koruk és osztályuk korlátai megakadályozták ezt. De büszke önérzettel hivatkozhatunk rá, hogy a magyar tudomány e hősei jórészt megközelítették a gyarmati népek tanulmányozásának egyedül helyes módját, koruk haladó – nem egyszer leghaladóbb – eszméinek voltak félelmet nem ismerő harcosai, egyenrangú embertársat láttak az elmaradott bennszülöttben, s munkásságuk, tanításuk hozzájárult a népek közötti testvériség kiépítéséért folyó munkához, az elnyomás és faji gyűlölködés elleni küzdelemhez. Nagy utazóink legnagyobbjai tehát a tudományos ismeretek gyarapításán kívül a társadalmi haladás zászlóvívőiként is kiemelkednek. A szabaddá vált magyar nép hálásan és büszkén emlékezik rájuk, akik hozzájárultak nemzetünk becsületének gyarapításához. Kutatásaik tudományos jelentőségének értékét emeli, hogy ezek a magyar utazók haladóbb, emberségesebb és becsületesebb tudományt képviseltek a világ előtt, mint koruk nem egy nagynevű nyugati utazója. A világhírűvé vált Stanley mélységes megvetéssel, brutális gőggel kezeli Afrika bennszülötteit, míg Magyar László a rabszolgaság elleni küzdelem egyik bátor harcosa. A cári elnyomást nyögő szibériai népek Reguly Antalban találnak igaz jóbarátra. A német néprajztudósoknak Melanézia bennszülötteiről festett torzképét a mi Bíró Lajosunk igazítja helyre fáradhatatlan munkájával. Az a tény, hogy nagy utazóink a társadalmi haladás érdemes harcosai voltak, s így munkásságuk megismerése a magyar nép öntudatának fokozósához, harcának erősítéséhez is hozzájárulhat, a magyar reakció figyelmét sem kerülte el. Nagy utazóinknak szinte kivétel nélkül szenvedésekben gazdag, nehéz életsors jutott osztályrészül; de az uralkodó osztályok »tudománya« még emléküknek sem irgalmazott.
8
Vajda László
Részint agyonhallgatta érdemeiket, lekicsinyelte munkásságuk eredményeit, s minden módon igyekezett terjeszteni azt a kozmopolita nézetet, hogy a Föld tudományos megismerésében a kis magyar nemzetnek nincsenek komolyan számba vehető érdemei. Így felejtődtek el Xántus felfedezései, így maradtak kiadatlanul Reguly felbecsülhetetlen értékű megfigyelései, így törpült jelentéktelen rovargyűjtővé Biró Lajos halhatatlan alakja. Másrészt – ahol agyonhallgatás nem bizonyult célravezetőnek – a magyar reakció zsoldjában álló »tudósok« meghamísították nagy utazóink életművét: a lényeges vonásokról elterelték a figyelmet, és mellékes külsőségek hangsúlyozásával kalandorrá alacsonyították nem egy nagy kutatónkat. Így történhetett meg, hogy Magyar László csak néger felesége révén válhatott »szenzációvá«, így lett Kőrösi Csoma Sándorból önsanyargató, misztikus csodabogár. Ez a könyv megkísérli nagy utazóink életének, munkásságának valódi képét helyreállítani. Hivatását abban látja, hogy a szocializmus építésének lelkesítő munkája során a magyar dolgozók általa is felismerjék becsülésre méltó nagy elődeink örökségének értékét, a kozmopoliták által lebecsült magyar kutatás múltbeli érdemeit. Hogy ezt a hivatást betölthesse, a könyvnek meg kell mutatnia nagy utazóink életművében a ma már jól felismerhető fogyatékosságokat is, de fel kell hívnia a figyelmet azokra az igazán döntő mozzanatokra, amelyek előre mutatnak, s amelyeket a megújhodott magyar tudomány a magáénak ismer el. *** A feldolgozás módjával kapcsolatban meg kell jegyeznünk a következőket: 1. A tárgy természetéből, az elhanyagolt részletkérdések nagy számából következőleg több ponton munkánk során kellett tisztáznunk bizonyos problémákat. Így Csoma utazásainak egyes részleteire vonatkozólag az eddigitől eltérő álláspontot foglaltunk el. Magyar László munkásságának méltatása során néprajzi részletkérdésekben és a kongói államalakulatok történeti helyzetét illetőleg kellett eredeti véleményt kialakítanunk. A Xántus által leírt indián törzsek neveit magunknak kellett azonosítanunk a mai tudományos szóhasználatban forgó nevekkel, stb. Mindezekben az esetekben itt, egy ilyen összefoglaló munkában megvalósíthatatlannak, a könyv terjedelme miatt meg-
Bevezetés (Nagy magyar utazók – 19. század)
9
oldhatatlannak mutatkozott állításaink módszeres bizonyítása, összehasonlító adatokkal, idézetekkel stb. való részletes alátámasztása. Ezekre az esetekre vonatkozólag a szerző a tudományos kritika türelmét kéri: bizonyos részletkérdéseknek ebben a könyvben nyújtott, de itt részletesen alá nem támasztott megoldását tudományos folyóirataink lapjain szándékozik valószínűsíteni. 2. Az utazóink írásaiból vett idézetekben tudatosan mellőztük a pontosságot. Az elavult, régies kifejezések helyett – a könyv olvasását megkönnyítő – velük egyértelmű, ma használatos szavakat és kifejezéseket használtunk. Minden esetben ügyeltünk azonban arra, hogy az idézetek értelme ilyen módon még árnyalatnyi változást se szenvedjen. Általában kérjük az olvasót, tartsa szem előtt, hogy ebben a könyvben legjelesebb utazóinknak is csak néhányáról esik szó. A keretül választott 19. századot megelőzőleg is voltak kimagasló jelentőségű utazóink, akiknek munkásságát egy későbbi munkánkban reméljük ismertetni. E régebbi utazóink között olyan nagyságokat találunk, mint a Magna Ungariát bejáró Juliánusz (13. század), a Kínában működő Budai Eskandeli Máté (14. század), a Közép-Keletet alaposan elsőként ismertető Zalánkeményi Kakas István (17. század), a Közel-Keletet keresztül-kasul bejáró Tóth Ferenc (a Szuezi-csatorna magyar tervezője), szinte az egész világot beutazó Benyovszky Móric, az Amerikakutatásban kiemelkedő jelentőségű Éder Ferenc és Henke Tádé (18. század), meg még sokan, sokan mások. A 19. század számos magyar utazója közül is csak a legnagyobbakra kerülhetett sor ebben a munkában s anyagunknak még így is van egy különösen fájó hiányossága: a 19. század egyik legrokonszenvesebb magyar utazójának, Berzenczey Lászlónak a méltatásától kénytelenek voltunk elállni, mert naplói és feljegyzései túlnyomórészt kéziratban, számunkra elérhetetlen helyen vannak, így munkásságának felmérése ma még elsietett kísérlet lenne. Ismételjük: sok-sok büszkeségünk van azokon a nagy utazóinkon kívül is, akiknek ismertetésére az alábbi fejezetek vállalkoznak. Az ő munkásságuk részecskéje csupán annak a lenyűgöző, nagy munkának, amellyel a magyar kutatók hozzájárultak Földünk megismeréséhez és így az egyetemes haladáshoz. A magyar tudomány hajdani nagyjainak (s köztük nagy utazóinknak) munkáját megismerni, fáradságuk gyümölcsét életünk tudatos részévé tenni, érdemeiket harcunkban fegyverré változtatni – kötelesség, amelyet szocialista kultúránk építése ró
10
Vajda László
ránk. Felszabadult népünk tudósai büszkén vállalják és a marxizmus– leninizmus eszméivel erősödve tovább is fejlesztik haladó elődeik értékes örökségét. Nagy úttörőinknek pedig – méltatlan szenvedésekkel és megalázásokkal teljes pályájuk után – így szolgáltat igazságot a történelem: a felszabadult nép híven és becsüléssel őrzi érdemes emléküket s büszke rá, hogy szellemük erejével koruk körülményei között a haladásért küzdöttek.
