AFRIKA Az EU és Afrika közötti kapcsolatokat részben egymást átfedő szakpolitikai keretek irányítják. Ezek közül a legfontosabb a Cotonoui Megállapodás (2000) és az EU–Afrika közös stratégia (JAES). Mindkettő tartalmaz politikai, gazdasági és fejlesztési dimenziókat. Az EU tevékenyen munkálkodik az afrikai béke és biztonság megteremtésén, és az Afrikai Unióval (AU) több témában – köztük a demokrácia és az emberi jogok kapcsán – politikai párbeszédet folytat. Az Afrikával folytatott uniós fejlesztési együttműködés különböző pénzügyi eszközökön keresztül valósul meg, melyek közül a legfontosabb az Európai Fejlesztési Alap (EFA). Az EU nemrégiben zárta le a gazdasági partnerségi megállapodásokról szóló tárgyalásokat több afrikai régióval.
JOGALAP —
Az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) 217. cikke;
—
az afrikai, karibi és csendes-óceáni országok, valamint az Európai Közösség és tagállamai közötti partnerségi megállapodás (a Cotonoui Megállapodás);
—
az egyrészről az Európai Közösség és tagállamai, másrészről a Dél-afrikai Köztársaság közötti, a kereskedelemről, a fejlesztésről és az együttműködésről szóló megállapodás.
A COTONOUI MEGÁLLAPODÁS Az Afrikával kapcsolatos uniós politikák első számú támpontja a Cotonoui Megállapodás, amely az EU és az AKCS-csoport 79 országa közötti kapcsolatok alapjául szolgál. Dél-Szudán és Szomália az aláírás és a ratifikáció folyamatánál tartanak. Az EU–AKCS kapcsolatok a fejlesztési együttműködésről és a kereskedelemről rendelkező Loméi Egyezményektől (I.–IV.) datálódnak (1975–2000), amelyek lehetővé tették, hogy az AKCS-országok termékeinek 99,5%-a szabadon bejusson az európai piacokra. A Loméi Egyezmények szerepét a 2000. június 23-án aláírt, és 20 évig érvényes Cotonoui Megállapodás vette át. Eddig két felülvizsgálatra került sor, 2005-ben és 2010-ben, azonban 2015-ben ez elmarad. A 2005. évi felülvizsgálat elismerte a Nemzetközi Büntetőbíróság joghatóságát, minek következtében Szudán és Egyenlítői Guinea nem ratifikálta, illetve nem írta alá a felülvizsgált megállapodást. A 2010. évi felülvizsgálat ratifikálása továbbra is folyamatban van. A Parlament 2013 júniusában adta hozzájárulását a ratifikáláshoz, de a leghatározottabb fenntartásának adott hangot a megállapodás azon részeivel kapcsolatban, amelyek nem tükrözik az Európai Parlament álláspontját és az Unió értékeit. A Parlament mindenekelőtt azt kifogásolta, hogy a megállapodás nem nevesíti külön záradékban a szexuális irányultság alapján történő megkülönböztetés tilalmát. A Cotonoui Megállapodás célja az, hogy az AKCS-országoknak a világgazdaságba történő nagyobb mértékű integrálása révén felszámolja a szegénységet. A Cotonoui Megállapodás a „partnerség” kifejezést használja, rámutatva ezzel a kölcsönös elkötelezettségre és felelősségvállalásra, és hangsúlyozva a politikai párbeszéd, az emberi Az Európai Unió ismertetése - 2015
1
jogok, a demokrácia és a helyes kormányzás jelentőségét. A Cotonoui Megállapodást az AKCS és az EU közös intézményei, azaz a Miniszterek Tanácsa, a Nagykövetek Bizottsága és a Közös Parlamenti Közgyűlés hajtja végre.
A KÖZÖS AFRIKA–EU STRATÉGIA Az Afrika 54 országára vonatkozó átfogó uniós politika keretét az Afrika–EU közös stratégia adja. Az Afrika–EU közös stratégiát az európai és afrikai vezetők 2007 decemberében Lisszabonban, a második Afrika–EU csúcstalálkozón fogadták el. Céljai a következők: —
a fejlesztési együttműködésen túllépve az Afrika–EU kapcsolatok kiterjesztése a foglalkoztatáshoz és kereskedelemhez hasonló, mindkét fél számára fontos területekre;
—
a kizárólag Afrikát érintő ügyeken túllépve a migrációhoz, az éghajlatváltozáshoz, a békéhez és a biztonsághoz hasonló globális kihívások hatékony megválaszolása;
—
Afrika azon törekvésének támogatása, hogy e fontos kihívásoknak régiókon átívelő és az egész földrészt bevonó módon feleljen meg;
—
munkálkodás az emberközpontú partnerség felé való elmozduláson, biztosítva az afrikai és európai polgárok fokozottabb részvételét.
E célok megvalósítása érdekében az Afrika–EU közös stratégia nyolc tematikus partnerségi együttműködést alakított ki: 1.
Béke és biztonság – célja a béke és biztonság afrikai struktúrájának megerősítése. Az EU 2004 óta több mint 1,1 milliárd euróval járult hozzá az afrikai békefenntartási mechanizmus működtetéséhez. Az afrikai békefenntartási mechanizmus különféle béketámogató műveleteket finanszíroz Afrikában, többek között az Afrikai Unió szomáliai misszióját (AMISOM) és az afrikai vezetésű Mali nemzetközi támogató missziót (AFISMA), amelyre 2013 első felében került sor.
2.
Demokratikus irányítás és emberi jogok – célja, hogy a célzott párbeszéd színterének megteremtése révén megosztott irányítási programokat dolgozzon ki. 2008-ban hozták létre. A 10. AU–EU emberi jogi párbeszédre 2013 novemberében került sor, és olyan témákat érintett, mint a béke és a biztonság, a nők és gyermekek helyzete a konfliktusok során, választási megfigyelés, halálbüntetés, a migránsok jogai, a társasági jog, az emberi jogok és a büntetlenség elleni küzdelem. Az utolsó terület a Nemzetközi Büntetőbírósággal (ICC) kapcsolatos döntő kérdéshez kapcsolódik.
3.
Kereskedelem, regionális integráció és infrastruktúra – lehetővé teszi az EU és az AU számára, hogy tapasztalataikra támaszkodva párbeszédet folytassanak a regionális gazdasági integrációról. Fontos szerepet tölt be az Unió Afrika Infrastruktúraalapja (AITF) is, amely olyan pénzügyi eszköz, amely a támogatásokat és hiteleket ötvözve igyekszik növelni az infrastruktúra kiépítésére rendelkezésre álló forrásokat a kontinensen. Az AITFen keresztül folyósított 746,4 millió euró összegű uniós támogatás 6,5 milliárd euró értékű, több mint 80 projektet támogató hitel folyósítását tette lehetővé.
4.
A millenniumi fejlesztési célok – 2010-ben az Európai Bizottság bejelentette, hogy a millenniumi fejlesztési célok keretében 1 milliárd euró nagyságrendű kezdeményezést indít azon országok – közöttük sok afrikai ország – és témakörök támogatására, ahol és amelyek esetében a célok megvalósítása nem látszik biztosítottnak. Az e kérdésről folytatott vita egyre inkább a 2015 utáni fejlesztési keret irányába tolódott el.
5.
Energia – célja a megbízható, biztonságos, olcsó és fenntartható energiaszolgáltatásokhoz való hozzáférés javítása mindkét kontinensen. A 2010 folyamán megrendezett első magas Az Európai Unió ismertetése - 2015 2
szintű találkozó során kidolgozták a 2020-ra vonatkozó politikai célokat, melyek közé tartozik az, hogy 100 millió afrikai polgár hozzáférhessen a korszerű és fenntartható energiákhoz. 6.
Éghajlatváltozás és környezet – célja az éghajlatváltozással kapcsolatos politikák összehangolása és az elsivatagosodás problémájának megoldása. A partnerség 8 millió euróval támogatja az éghajlati és fejlesztési kérdésekkel foglalkozó afrikai kezdeményezést, és ezzel elősegíti a környezeti szakpolitika formálását Afrikában.
7.
Migráció, mobilitás és foglalkoztatás – a visszautalások afrikai intézetének (AIR) munkáját segíti, lehetővé téve az afrikai kormányok és nem állami szereplők számára, hogy jobban kihasználják a származási országba irányuló pénzátutalásokat mint a fejlesztés eszközeit. Ez a partnerség a nyererei programot is támogatja azáltal, hogy a tudományos mobilitás fokozása révén hozzájárul a képzéshez és a magasan képzett emberi erőforrások Afrikában marasztalásához.
8.
Tudomány, információs társadalom és űrkutatás – a tudományról, a technológiáról és az innovációról szóló első Afrika–EU párbeszédre 2011-ben került sor, és az e területen folytatott munkát egy többéves együttműködési menetrend vetíti előre. Az EU támogatja az AU kutatói ösztöndíjprogramját. Afrika az a nem uniós régió, ahonnan a legtöbb résztvevő érkezik az EU hetedik kutatási keretprogramjába (FP7).
A JAES-t és a tematikus partnerségeket két egymást követő cselekvési terv hajtotta végre (2008 és 2010, illetve 2011 és 2013 között), magas szintű találkozók, valamint az EU és az AU bizottságai közötti évenkénti munkaértekezletek révén. A 2014 áprilisában Brüsszelben megrendezett negyedik EU–Afrika csúcstalálkozó eredményeként az állam és kormányfők politikai nyilatkozatot és egy 2014–2017-re vonatkozó, eredményközpontú útitervet fogadtak el, amely a nyolc tematikus partnerség helyébe lépő öt fő területre összpontosított: i. béke és biztonság; ii. demokrácia, helyes kormányzás és emberi jogok; iii. humán fejlődés; iv. fenntartható és inkluzív fejlődés és növekedés, valamint kontinentális integráció; v. globális és újonnan felmerülő problémák. Az útitervet „évenkénti közös fórumok” révén fogják végrehajtani, amelyek meghatározása folyamatban van. Elfogadták a migrációról és mobilitásról szóló külön nyilatkozatot a cselekvési tervvel együtt az illegális migráció és az embercsempészet elleni küzdelem, valamint a nemzetközi védelem fokozása, a legális migráció hatékonyabb szervezése és a migráció és a fejlődés közötti kapcsolat megerősítése érdekében.
FEJLESZTÉSI EGYÜTTMŰKÖDÉS Az EU továbbra is Afrika legjelentősebb pénzügyi támogatója. A fejlesztési együttműködés különböző pénzügyi eszközökön keresztül valósul meg. Ezek közül a legfontosabb a Cotonoui Megállapodáson alapuló Európai Fejlesztési Alap (EFA), amely nem képezi a közös uniós költségvetés részét (lásd a fejlesztésről szóló ismertetőt). A 2008–2013-as időszakra vonatkozó tizedik EFA pénzügyi kerete 22,7 milliárd euró. 2013 júniusában az AKCS–EU közös minisztertanács 31,5 milliárd eurós finanszírozási keretet hagyott jóvá a 2014–2020-as időszak fejlesztési együttműködésére. A tizenegyedik EFA költségvetése 29,1 milliárd euró lesz, melyből 24,3 milliárd euró nemzeti és regionális együttműködési programokra, 3,6 milliárd euró az AKCS-n belüli együttműködésre, 1,1 milliárd euró pedig az Európai Beruházási Bank által kezelt AKCS-beruházási keretre lesz előirányozva. Az EFA valamennyi olyan afrikai országot lefedi, amely a Cotonoui Megállapodás aláíró fele, kivéve Dél-Afrikát, amelyre vonatkozóan az együttműködési alapok az EU közös költségvetésének részét képező Fejlesztési Együttműködési Eszközből származnak. A 2014– 2020-ra vonatkozó új Fejlesztési Együttműködési Eszköz 845 millió eurót irányoz elő a Az Európai Unió ismertetése - 2015 3
pánafrikai program (PANAF) számára, amelyet az Afrika–EU közös stratégia és a kontinentális és transzkontinentális fellépések finanszírozására hoztak létre. Az Afrikát érintő további finanszírozási eszközök közé tartozik az Európai Szomszédsági Eszköz Észak-Afrika számára, a Fejlesztési Együttműködési Eszközhöz tartozó tematikus eszközök (globális közjavak és kihívások, civil társadalom, helyi hatóságok), valamint a demokrácia és az emberi jogok európai eszköze.
KERESKEDELMI KAPCSOLATOK Az uniós és afrikai régiók közötti kereskedelem előmozdítására szolgáló legfőbb eszközök a Világkereskedelmi Szervezet előírásainak megfelelő úgynevezett gazdasági partnerségi megállapodások, amelyek a Cotonoui Megállapodás nyomán születtek, és amelyek ratifikálása 2008-ra volt előirányozva. Bár a tárgyalási folyamat elhúzódott, 2014-ben sikerült áttörést elérni. Az új uniós piacra jutási szabályok 2014. október 1-jét jelölték meg határidőnek az ideiglenes gazdasági partnerségi megállapodások aláírására és a végrehajtás megkezdésére. A határidő elszalasztása esetén az országok elesnek a preferenciális piaci hozzáféréstől, és csak különféle egyéb kereskedelmi státuszt kaphatnak. A legtöbb afrikai állam számára, amely a legkevésbé fejlett országok közé tartozik, ez a „fegyvereken kívül mindent” státuszt jelentené, amely vám- és kvótamentes hozzáférést biztosít az uniós piacokhoz (a fejlődő országokra vonatkozó kereskedelmi szabályokról lásd a külön ismertetőt). A jelenlegi helyzet a következő: —
Nyugat-Afrika – Az EU és 16 nyugat-afrikai ország között a technikai szintű tárgyalásokat 2014 februárjában zárták le. A szöveget június 30-án parafálták, és július 10-én a Nyugatafrikai Államok Gazdasági Közössége (ECOWAS) országainak állam- és kormányfői jóváhagyták a gazdasági partnerségi megállapodás aláírását.
—
Közép-Afrika – egyedül Kamerun írta alá 2009 januárjában a közép-afrikai ideiglenes kétoldalú gazdasági partnerségi megállapodást. Az EP 2013 júniusában egyetértését adta a megállapodáshoz, Kamerun parlamentje pedig 2014 júliusában jóváhagyta a megállapodás ratifikálását. 2014 augusztusa óta Kamerun ideiglenesen alkalmazza a megállapodást. Ezzel szemben a regionális tárgyalásokat tovább késleltette a Közép-afrikai Köztársaságban kialakult helyzet.
—
Kelet- és Dél-Afrika – a régió négy országa (Mauritius, Seychelles, Zimbabwe és Madagaszkár) írt alá ideiglenes kétoldalú gazdasági partnerségi megállapodást 2009-ben. Ezeket 2012 májusa óta ideiglenesen alkalmazzák. A Parlament 2013 januárjában adta hozzájárulását a ratifikáláshoz.
—
Kelet-afrikai Közösség – 2014. október 16-án Burundi, Ruanda, Tanzánia, Kenya és Uganda magas rangú tisztviselői teljes körű regionális gazdasági partnerségi megállapodást kötöttek.
—
Dél-afrikai Fejlesztési Közösség – 2014. július 15-én egyrészről Botswana, Lesotho, Mozambik, Szváziföld és Dél-Afrika, másrészről pedig az EU sikeresen lezárták a gazdasági partnerségi megállapodásról folytatott tárgyalásokat. Az 1999-es kereskedelmi, fejlesztési és együttműködési megállapodás kereskedelmi rendelkezéseit, amelyek révén az EU és Dél-Afrika 95%-ban, illetve 85%-ban eltörölte a kereskedelmi vámokat, a regionális gazdasági partnerségi megállapodás rendelkezései váltják fel.
Az Európai Unió ismertetése - 2015
4
AZ EURÓPAI PARLAMENT SZEREPE A Parlament a fejlesztési együttműködés terén végzett munkán túlmenően folyamatos parlamentközi küldöttségeket tart fenn az afrikai országokkal és intézményekkel való kapcsolatok előmozdítása érdekében. A legfőbb szerv, amelyen keresztül a Parlament együttműködési tevékenységét folytatja, az AKCS–EU Közös Parlamenti Közgyűlés, amely alapvető szerepet tölt be az EU és az AKCS-partnerországok közötti kapcsolatok fenntartásában, és amely évente kétszer ülésezik. A Cotonoui Megállapodás második felülvizsgálatának célja a közgyűlés konzultációs szerepének megerősítése olyan területeken, mint például a gazdasági partnerségi megállapodások, az EFA végrehajtása és a nemzeti parlamentek kapacitásépítése. A 2009-ben létrehozott Pánafrikai Parlamenttel (PAP) fenntartott kapcsolatokért felelős küldöttség révén az EU a parlamenti együttműködés különböző formáit is megteremtette az Afrikai Unióval. Az EP és a PAP demokratikus ellenőrzést gyakorolnak az Afrika–EU közös stratégia végrehajtása felett. A negyedik EU–Afrika csúcstalálkozót megelőző napon parlamenti ülést szerveztek. Az ülés közös nyilatkozat elfogadásával zárult, amelyet a Pánafrikai Parlament Bethel Amadi és Miguel Ángel Martínez Martínez, az EP alelnöke által tartott megnyitó ünnepsége során eljuttattak az államfőknek. Az EU és Dél-Afrika szoros kétoldalú kapcsolatokat tart fenn, amelyeket a 2007. évi EU–DélAfrika stratégiai partnerség csak tovább erősített. Ez az egyetlen kétoldalú stratégiai partnerség, amelyet az EU afrikai országgal épített ki. Manuel Manrique Gil 11/2014
Az Európai Unió ismertetése - 2015
5
