Gondolatok a jogalap nélküli gazdagodás jogintézményének változásairól

Miskolci Egyetem Állam- és Jogtudományi Kar Polgári Jogi Tanszék

Gondolatok a jogalap nélküli gazdagodás jogintézményének változásairól

Szerző: Kecskeméti Ágnes

Miskolc 2014.

TARTALOMJEGYZÉK

A választott témáról ................................................................................................................ 3 I. fejezet: A jogalap nélküli gazdagodás jogtudományi fejlődése ....................................... 4 1. Elméleti alapok ................................................................................................................... 4 1.1. Az alaptalan gazdagodás, mint önálló kötelemfakasztó tényállás ............................ 4 1.2. Az gazdagodási követelés alapgondolata és jellege .................................................. 4 1.3. Jogalap és causa ........................................................................................................ 5 2. A gazdagodási követelés szubszidiaritása .......................................................................... 6 2.1. Az alaptalan gazdagodásra vezető esetek .................................................................. 7 2.2. A jogalap nélküli gazdagodásból származó igények; a visszatérítés ........................ 8 II. fejezet: A jogalap nélküli gazdagodás szabályozása a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvényben ......................................................................................................... 8 1. A törvényi szabályozás....................................................................................................... 8 2. A szubszidiaritás kérdésköre, avagy a jogintézmény alkalmazási köre ............................. 9 3. A jogalap nélküli gazdagodás, mint a Ptk.-ban meghatározott térítési igények rendezésére szolgáló jogintézmény .......................................................................................................... 11 4. A jogalap nélküli gazdagodásra vezető főbb esetek ......................................................... 13 5. A visszatérítési kötelezettség ........................................................................................... 13 5.1. Az állam javára marasztalás .................................................................................... 14 5.2. A visszatérítéshez kapcsolódó egyéb kérdések ....................................................... 16 6. A jogtétel alkalmazása az aktuális, irányadó Kúriai döntések tükrében .......................... 17 6.1. A túlfizetés a jogalap nélküli gazdagodás szabályai szerint visszakövetelhető ...... 17 6.2. Ha a felek a beruházások ellenértéke fejében abban állapodtak meg, hogy a felperes elővásárlási jogot kap az ingatlan eladása esetére, a felperes a jogviszonyra tekintettel a beruházásai ellenértékének megtérítését a jogalap nélküli gazdagodás alapján már nem kérheti ............................................................................................................................. 19 6.3. Jogalap nélküli gazdagodásra alapított igény előterjesztésének jogszabályban előírt feltételei .......................................................................................................................... 20 6.4. Adásvételi szerződés felbontása esetén, ha a vevő a vételárat nem fizette ki, de birtokba lépett, az utóbb jogalap nélkülivé vált birtoklása idejére használati díjat köteles fizetni jogalap nélküli gazdagodás címén ...................................................................... 22 III. fejezet: Az új Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény jogalap nélküli gazdagodásra vonatkozó szabályozása ................................................................................ 24 1. A törvényi szabályozás..................................................................................................... 24 2. A jogalap nélküli gazdagodás jogintézményének részletes elemzése és szemléltetése ... 25 3. Összefoglalás a jogalap nélküli gazdagodás változásairól az új Polgári Törvénykönyvben – a jogalkotói célok .............................................................................................................. 27 4. A jogalap nélküli gazdagodás, mint nevesített kötelemkeletkeztető tényállás ................ 29 5. A jogalap nélküli gazdagodás alkalmazási köre az új Ptk.-ban ....................................... 30 6. Az új Ptk. változásai az érvénytelenségi jogkövetkezmények rendszerében ................... 32 7. Végső következtetések ..................................................................................................... 34

2

A választott témáról

„A jogalap nélküli gazdagodás a magánjog dogmatikai tárházának egyik legfinomabb eszköze, olyan jogintézmény, amelyet lehetetlen minden részletében tételes szabályként kifejezni. Helyes alkalmazásához esetenként a bíró átlagon felüli kreativitása szükséges.”1

A dolgozat célja egyrészt, hogy bemutassa az új Polgári Törvénykönyv jogalap nélküli gazdagodásra vonatkozó rendelkezéseit, újításait a hatályos szabályozással összehasonlítva, másrészt, hogy rámutasson a tárgyalt jogintézmény kiemelt jelentőségére és a szabályozás iránti igény joggyakorlatban létező indokaira. A dolgozat megkísérel képet adni a jogértelmezés esetleges jövőbeni változásairól és az ítélkezési gyakorlat várható tendenciáiról.

„Az természetnél fogva méltányos, hogy senki ne váljék gazdagabbá más károsodása árán.” Pomponius

1

A Polgári Törvénykönyv Magyarázatokkal, szerkesztő: Vékás Lajos, szerkesztő munkatárs: Gárdos Péter (Complex Kiadó Budapest, 2013.) 977. oldal

I. fejezet A jogalap nélküli gazdagodás jogintézményének jogtudományi fejlődése

1. Elméleti alapok 1.1. Az alaptalan gazdagodás, mint önálló kötelemfakasztó tényállás „Általános kötelemfakasztó tény a jogalap nélküli gazdagodás is, értve alatta a kötelezettséget annak a vagyoneltolódásnak a kiegyenlítésére, amely különböző személyek vagyona között jogos alap nélkül állott elő. A jogalap nélküli gazdagodás mint keretfogalom a pandektajogból származott át hozzánk. Régi jogíróink tanítása és 1848. előtti gyakorlatunk csak szórványosan emlékezik meg meg róla.2 Újabb jogfejlődésünk az optk. és a pandekta-irodalom hatása alatt töltötte ki e kereteket. A Mtj. öntudatosan elvi alapokra helyezte a jogalap nélküli gazdagodás tényállásait (17501764. §). Persze a „jogalap hiánya” nem egyrétű fogalom: mert hol a jogcím eredeti hiányát, hol annak utólagos elestét, hol az ügyleti céltűzés igazolatlanságát jelenti, hol pedig (a vagyonvesztő hozzájárulása nélkül beállott vagyoneltolódás eseteiben) egyszerűen azt, hogy az érdekek összemérése alapján igazolatlannak tekintjük, hogy ez az eltolódás végleges legyen.”3 „Az alaptalan gazdagodási igénynek nem csak a szoros jogi értelemben vett causa („jogalap” ebben az értelemben) hiánya okából van helye, hanem minden olyan esetben is, midőn oly vagyoni eltolódás állt be, amelyet a jog igazságtalannak tekint.”4 „A törvényes kötelmek közé tartozik a jogalap nélküli gazdagodás visszakövetelése, ennek a követelésnek a megalapításához ugyanis sem szerződés, sem tiltott cselekmény nem tartozik. Jogalapja olyan vagyoni állapotváltozás, amely valakinek a vagyonából vagyontárgyat vagy értéket vont el és evvel összefüggésben más valakinek (a gazdagodónak) vagyonában gyarapodást idézett elő anélkül, hogy az ekként végbement vagyoneltolódásnak az érdekeltek viszonyában gyökerező jogi alapja volna.” 5 1.2. A gazdagodási követelés alapgondolata és jellege „Az alaptalan gazdagodási követelés azon alapszik, hogy a jog a vagyoneltolódásokat – akár ügyleti alapon, akár anélkül mennek végbe – abból a szempontból bírálja, hogy megvan-e azoknak a tárgyi jog által elismert alapja? Maga a vagyoneltolódás rászorul a jogszabályok rendező közreműködésére s enélkül rendszerint létre sem jöhet, azonban ez nem elegendő 2

Frank (I. 32. § VI.) a condictio indebiti és ex turpis causa-ról szólva általában vallja, hogy „nem igazság, hogy valaki ok nélkül más ember kárával, rövidségével gyarapodjon.” 3 Magyar Magánjog III. Kötelmi Jog Általános Rész, főszerkesztő: Dr. Szladits Károly, Budapest, 1941. Grill Károly Könyvkiadóvállalata 35.-36. oldal 4 Magyar Magánjog IV. Kötelmi Jog Különös Rész, főszerkesztő: Dr. Szladits Károly, Budapest, 1942. Grill Károly Könyvkiadóvállalata 33. oldal 5 Magyar Magánjog IV. Kötelmi Jog Különös Rész, főszerkesztő: Dr. Szladits Károly, Budapest, 1942. Grill Károly Könyvkiadóvállalata 747. oldal

4

ahhoz, hogy a jogalanyok között történt vagyoni változás végleges maradjon. A feldolgozással pl. a dologi jog szabályai szerint a feldolgozó bizonyos feltételek mellett megszerzi az új dolgok tulajdonjogát; ez a jogszerzés vagyoneltolódást idéz elő az anyag eddigi tulajdonosa és az új tulajdonos között. Hogy ez a vagyoneltolódás véglegesen megmaradjon, ahhoz az is kellene, hogy „alapja” legyen, vagyis a vagyoneltolódás belső igazolását kell megkeresni. Erészben nem az az irányadó, hogy a vagyonváltozások jogilag kifogástalanul történtek-e, hanem hogy a változásoknak az érdekeltek közötti viszonyban gyökerező adaequát indokolása van-e? Ezt az indokolást azonban nem a jogszabályokban, hanem az életviszonyokban keressük.”6 1.3. Jogalap és causa „Az ügylet gazdasági funkcióját feltáró konkrét cél az, amit sokszor jogalapnak (Rechtsgrund) is szoktak nevezni. Ez azonban nem helyeselhető, minthogy az alaptalan gazdagodás tanában, ahol a jogalap kérdése elsősorban bír jelentőséggel, a „jogalap hiánya” többet foglal magában, mint a causának – a konkrét ügyleti célnak – hiányát. Kitűnik ez már onnan is, hogy a Mtj. (1750. § I.) a jogalap eredeti hiányával vagy későbbi megszűnésével szembeállítja („vagy”) azt az esetet, amidőn nem következik be „az az eredmény, amelyet a jogügylet tartalma szerint a felek a szolgáltatással megvalósítani kívántak”. A szoros értelemben vett causának meghiúsulását ez az utóbbi körülírás foglalja magában; csupán arra kell ügyelni, hogy nem csupán ezt foglalja magában, mert a causa meghiúsulásán túlmenően talál a jelzett körülírás az oly esetre is, amidőn nem a causa, hanem a szerződésnek ugyancsak tartalmi alkotóelemévé vált valamely más ügyleti kikötés – az úgynevezett „feltételezés” – hiúsul meg.”7 „Minden tetszőleges (jogilag megengedett) cél, amelyet feltevés formájában a felek szem előtt tartottak s egyben az ügylet tartalmává is emeltek, meghiúsulása esetében alapot nyújt annak a vagyoni előnynek a visszakövetelésére, amelyhez a juttatásban részesülő jutott s amely éppen a feltevés meghiúsulása folytán jogilag igazolatlannak tűnik fel az ő kezében.”8 „Causa egyfelől és az ügylet tartalmába felvett indítóok mint feltevés másfelől, hasonlítanak egymáshoz annyiban, hogy mind a kettő alkotóeleme az ügyletnek és mind a kettőnek meghiúsulása gazdagodási igényt alapít. Míg azonban a feltevés bármely körülményre vonatkozhat, s ehhez képest feltevés gyanánt a felek jogilag megengedett bármely célt kiköthetnek, causa jogi értelemben az ügylet tartalmának nem minden alkotóeleme, hanem – mint tudjuk – csupán az olyan konkrét ügyleti cél, amely annyira szoros összefüggésben van magával az ügylettel, hogy azzal egy egységet alkot s attól csak mesterséges jogi eszközökkel s jelesül éppen az absztrakció útján választható el. Ilyen, az ügylet gazdasági funkciójának karakterizálására szolgáló cél voltaképpen csak három van: a teljesítés, a jogszerzés és az ajándékozás címe. Az ügylet tartalmának alkotóelemévé tett bármely más célkitűzés ellenben, amelyet kifejezetten nem feltételként állapítottak meg a felek, nem causa, hanem feltevés.”9

6

Magyar Magánjog IV. Kötelmi Jog Különös Rész, főszerkesztő: Dr. Szladits Károly, Budapest, 1942. Grill Károly Könyvkiadóvállalata 750. oldal 7 Magyar Magánjog IV. Kötelmi Jog Különös Rész, főszerkesztő: Dr. Szladits Károly, Budapest, 1942. Grill Károly Könyvkiadóvállalata 26.-27. oldal 8 Magyar Magánjog IV. Kötelmi Jog Különös Rész, főszerkesztő: Dr. Szladits Károly, Budapest, 1942. Grill Károly Könyvkiadóvállalata 44. oldal 9 Magyar Magánjog IV. Kötelmi Jog Különös Rész, főszerkesztő: Dr. Szladits Károly, Budapest, 1942. Grill Károly Könyvkiadóvállalata 44. oldal

5

2. A gazdagodási követelés szubszidiaritása „A gazdagodási kereset minden egyéb jogszabályon, ügyleten vagy csupán ténybeli történésen nyugvó változással szemben végső, mögöttes jellegű jogorvoslás. Egyébként az elv, amelyet ez a kereset a magánjogban megtestesít, nemcsak ebben az intézményben nyilvánul meg, hanem bennrejlő irányítója sok magánjogi szabálynak is.”10 „Amennyiben a vagyoneltolódás tényállására vonatkozó jogi szabályozás is meg tudja oldani az indokokat nélkülöző gazdagodást és a méltánytalanul szenvedett anyagi sérelem kiegyenlítését, akkor az alaptalan gazdagodási keresetre nem kerül sor. Ily értelemben tehát csak kiegészítő, szubszidiárius kereset. Az érdekelt fél már csak azért is igyekezni fog a rendelkezésére álló egyéb jogeszközökhöz folyamodni, mert ezek neki anyagilag rendszerint többet nyújtanak, így pl. kártérítést követelhet. Joggyakorlatunk a gazdagodási kereset szubszidiárius jellegét nem tekinti a kereset jellegét kizáró oknak, mint pl. a francia jog, amelyben gazdagodási keresetnek csak akkor adnak adnak helyet, ha semmi más jogalapú (sem szerződésim sem delictuális stb. alapú) kereset nincs. Nálunk tehát nem volna akadálya annak, hogy gazdagodási keresettel éljen az, aki pl. kártérítést követelhetne más jogalapon. Gyakorlatunk szívesen össze is kapcsolja a lehető jogalapokat s a keresetet a többre (pl. kártérítésre) irányítja, de úgy indokolja, hogy abban a kevesebbre igényt nyújtó gazdagodási jogalap is benne legyen, mint esetleges jogcím. A bíróságok is igyekeznek a az elébük terjesztett tényállást véglegesen megoldani s lehetséges, hogy kártérítési keresetnek vagy dologi keresetnek csupán gazdagodási jogcímen adnak helyet, mert a többre irányuló keresetben bennfoglaltnak tekintik a kevesebbre terjedő igényt, ha ennek tényalapja megvan. Szubszidiárius, de egyúttal végső rendezést nyújtó kereset a gazdagodási és ezért más jogalap után még lehetséges az alaptalan gazdagodás kérdésének felvetése, de nem megfordítva. A szerződés teljesítésére indított kereset jogerős elutasítása után a gazdagodási kereset ellen még nem védi alperest az ítélt dolog kifogása, mert annak tényalapját az előző per nem bírálta el, de ha a gazdagodási keresetet elutasították, akkor már túlhaladott minden más jogcím és más jogcímen netán támasztott kereset ellen az ítélt dolog kifogása áll. Az alaptalan gazdagodási követelés tehát részben olyan esetcsoportokat old meg, amelyeknél a sérelem orvoslására más út nincs, részben olyanokat, amelyekben más út is lehetséges, de avval együttesen, vagy annak sikertelensége esetén utólag külön érvényesíthető; végül azonban olyan esetei is vannak, amidőn egyéb jogszabályok kimerítően és jogerősen elbírálták a vagyoneltolódást, de a jogszabályokkal szemben az alaptalan gazdagodási követelés „utólagos korrekció”. Tehát minden vagyoneltolódásnak végső próbája az alaptalan gazdagodás visszakövetelésnek lehetősége vagy ennek kizárása. A vagyoneltolódásokra vonatkozó magánjogi szabályok összessége mintegy „lex minus plena” az alaptalan gazdagodás szabályozása szempontjából, mert ez a szabályozás módot ad azoknak az eredményeknek a helyesbítésére, amelyeket egyéb magánjogi szabályok alkalmazása hozott létre, de amelyek nem egyeztethetők össze az osztó igazság követelményével.”11 Szászy István szerint a gazdagodási kereset a magyar jogban kiegészítő, de nem szubszidiárius jellegű kereset, mert más jogalapú keresetekkel, pl. szerződési vagy deliktuális alapú kártérítési keresettel versenyezve is érvényesíthető. Jelentősége különösen az olyan jogrendszerekben van, amelyek az elvont ügyleteknek nagy jelentőséget tulajdonítanak, mert 10

Magyar Magánjog IV. Kötelmi Jog Különös Rész, főszerkesztő: Dr. Szladits Károly, Budapest, 1942. Grill Károly Könyvkiadóvállalata 750. oldal 11 Magyar Magánjog IV. Kötelmi Jog Különös Rész, főszerkesztő: Dr. Szladits Károly, Budapest, 1942. Grill Károly Könyvkiadóvállalata 751.-752. oldal

6

az ilyen ügyletek érvénye többé-kevésbé független lévén a jogcímük érvényétől, a jogcím érvénytelensége esetén a juttatás ezeknél az ügyleteknél csak gazdagodási keresettel követelhető vissza. Gyakorlati szempontból jelentősége van azonban a gazdagodási keresetnek a jogcímes ügyleteknél is, mert itt megkönnyíti a jogérvényesítést, ha a visszakövetelő jogának bizonyítása nehézségbe ütközik. A gazdagodási kereset érvényesítéséhez ugyanis elegendő kimutatni azt, hogy jogalap nélküli vagyoneltolódás történt.12 2.1. Az alaptalan gazdagodásra vezető esetek13 Dr. Szladits Károly a Magyar Magánjog című könyvében külön nevesítésre került a gazdagodási esetek közül a tartozatlan fizetés, az okafogyott szolgáltatás, visszakövetelés a gazdagodó jogi vagy erkölcsi tilalomba ütköző magatartása miatt, valamint gazdagodási keresetek külön törvények alapján. A tartozatlan fizetés esetkörei a következők: 1. fenn nem álló, kifogásolható, keresettel nem érvényesíthető követelésre történt fizetés, 2. fizetés álhitelezőnek, fizetés másnak a tartozására, 3. létfenntartásra rendelt szolgáltatás, 4. tévedésből vagy nem önként történt fizetés. Az okafogyott szolgáltatás: 1. a szolgáltatás már eleve célját tévesztett volt (sine causa), 2. a cél meghiúsulása csak később következett be (causa finita). Visszakövetelés a gazdagodó jogi vagy erkölcsi tilalomba ütköző magatartása miatt: 1. kártérítés és gazdagodási követelés; ekkor nincs akadálya annak, hogy a sértett kártérítés helyett gazdagodási követelést támasszon vagy az előbbi címről az utóbbira térjen át. 2. gazdagodási követelés turpis causa bilateralis esetén; ebben az esetben kizárhatja a visszakövetelést az a körülmény, hogy a szolgáltatással az a fél is erkölcsi vagy jogi tilalomba ütköző magatartást tanúsít, aki a szolgáltatást teljesíti. Gazdagodási keresetek külön törvények alapján: váltótörvény, szabadalmi törvény, szerzői jogi törvény, kereskedelmi utalvány alapján, stb. Ügyleti előzmény nélkül juthat vagyoni előnyhöz a gazdagodó: a.) az eredeti tulajdonszerzés némely esetében, b.) más vagyonának valóságos élvezése útján, c.) más munkájának vagyonába fordításával, d.) tartozástól való mentesülés útján, e.) telekkönyvi hatóság tévedése folytán, stb.

12

Szászy István: A Kötelmi Jog Általános Tanai Budapest, 1943. Grill Károly Könyvkiadóvállalata 159.-160. oldal 13 Magyar Magánjog IV. Kötelmi Jog Különös Rész, főszerkesztő: Dr. Szladits Károly, Budapest, 1942. Grill Károly Könyvkiadóvállalata 754.-774. oldal

7

2.2. A jogalap nélküli gazdagodásból származó igények; a visszatérítés Dr. Marton Géza lényegében a szerződésszerű (kvázikontraktuális) viszonyokból származó igények közé sorolja a jogalap nélküli gazdagodásból származó visszatérítési kötelezettséget, de ez nem a káron, hanem a gazdagodáson mérendő.14 „Az alaptalan gazdagodás általános elveiből folyóan nincs visszakövetelésnek (mentesítésnek) és tehát a gazdagodás kifogásának sem helye abban az esetben, ha az adós tudott a jogalap hiányáról vagy érvénytelenségéről, nevezetesen tudott arról, hogy a materiális tartozás, amelynek kielégítésére az absztrakt kötelezés szolgál, a valóságban nem áll fenn (Mtj. 1754. §); úgyszintén ha az alapkötelezés jogilag nem állott ugyan fenn, de mégis az ígéret tevője erkölcsi kötelességének tett eleget azzal, hogy az absztrakt kötelezettséget magára vállalta, pl. arra rászoruló testvére irányában kötelezte magát absztrakt levél alakjában bizonyos tartási hozzájárulás fizetésére.”15

II. fejezet A jogalap nélküli gazdagodás szabályozása a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvényben 1. A törvényi szabályozás A Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény és az 1960. évi 11. törvényerejű rendelet a Polgári Törvénykönyv hatálybalépéséről és végrehajtásáról együttesen, 1960. május 1. napján léptek hatályba. A jogalap nélküli gazdagodásról szóló rendelkezéseket a Ptk. 361. § tartalmazza. Ptk. 361. § (1) Aki másnak rovására jogalap nélkül jut vagyoni előnyhöz, köteles ezt az előnyt visszatéríteni. (2) Nem köteles visszatéríteni a gazdagodást az, aki attól a visszakövetelés előtt elesett, kivéve, ha a) számolnia kellett a visszatérítési kötelezettséggel, és felelőssége a gazdagodás megszűnéséért megállapítható, vagy b) rosszhiszeműen jutott a gazdagodáshoz. (3)417 Ha az, akinek részére a gazdagodást vissza kellene téríteni, azt tilos vagy a jóerkölcsbe ütköző magatartásával maga idézte elő, a bíróság az ügyész indítványára a vagyoni előnyt az állam javára ítélheti meg.

14

Magyar Magánjog III. Kötelmi Jog Általános Rész, főszerkesztő: Dr. Szladits Károly, Budapest, 1941. Grill Károly Könyvkiadóvállalata 359. oldal 15 Magyar Magánjog IV. Kötelmi Jog Különös Rész, főszerkesztő: Dr. Szladits Károly, Budapest, 1942. Grill Károly Könyvkiadóvállalata 101. oldal

8

A hatályos szabályozás tükrében alapvetésként fogalmazható meg, hogy „az alaptalan gazdagodást a vagyoni hátrányt szenvedett személy részére vissza kell téríteni, mert csak így állítható helyre az a megbomlott vagyoni egyensúly, amely korábban fennállt.” Kijelenthető továbbá, hogy alapjában véve közömbös, hogy milyen gazdagodói magatartás vezetett a nem szándékolt vagyoni állapot változásához.16 A Ptk.-nak a kártérítésre és a jogalap nélküli gazdagodásra vonatkozó rendelkezései között jelentős a hasonlóság. Mindkét esetben a jog által el nem ismert magatartás, illetve helyzet következtében előállott vagyoni hátrány kiküszöbölése a cél. E hasonlóságból következik, hogy a kártérítés szabályai nagyrészt alkalmazhatóak a jogalap nélküli gazdagodásra is, amint erre a 364. § kifejezett rendelkezést tartalmaz. Az alapvető eltérés a két jogintézmény között, hogy a jogalap nélküli gazdagodás esetén a megtérítési kötelezettség nem a jogellenes magatartás következménye, hanem a jogcím hiányán vagy fogyatékosságán alapul. A különbség kifejeződik abban is, hogy a jogalap nélküli gazdagodás esetén a felelős személy nem kártérítésre, hanem visszatérítésre kötelezhető. Ebben az esetben ugyanis nem a károk jóvátételéről, hanem mástól elvont értékek kiszolgáltatásáról, illetőleg pótlásáról van szó.17 Ahhoz, hogy a gazdagodás megtérítése a visszatérítési igény jogosultja részéről követelhető legyen, négy konjunktív feltétel szükséges, nevezetesen: vagyoni előny keletkezzen a kötelezettnél, míg veszteség (vagyoni hátrány) a visszatérítési igény jogosultja oldalán amely vagyoni hátrány jelentkezhet tényleges vagyoncsökkenés vagy várható vagyonszaporulat elmaradása formájában -, továbbá, hogy megállapítható legyen az előny és a hátrány közötti okozati összefüggés, végül pedig, hogy a gazdagodás jogalap hiányában álljon fenn.18 A törvényi tényállás elemzése útján levezethető, hogy „a gazdagodónál jelentkező vagyoni előnynek nem szükséges azonos mértékűnek lennie az igényjogosultnál meglévő vagyoni hátránnyal, valamint, hogy a tárgyalt esetben nem a keletkezett vagyoni hátrányt kell megtéríteni, hanem legfeljebb a gazdagodó alanynál előállt vagyoni előnyt (amely gyakorta kisebb lehet, mint a másik oldal vesztesége).”19 Bíró György álláspontja a jogintézmény jellegét, a feltételeket és a fő esetcsoportokat tekintve azonosnak tekinthető a Kommentárban foglalt szabályokkal.

2. A szubszidiaritás kérdésköre, avagy a jogintézmény alkalmazhatósági köre Alapvetés A jogalap nélküli gazdagodás jogintézménye szubszidiárius tényállás, amely tételt a Ptk.-hoz fűzött miniszteri indokolás is alátámasztja. „A különböző jogcímeken nyugvó, jogalap nélküli gazdagodást eredményező és időközönként változó jogviszonyok részletes és mindenre kiterjedő szabályozása aligha volna megoldható. Ezért a jogalkotó a Ptk.-ban tételesen külön nem szabályozott ilyen esetek rendezését egységesen a XXXII. fejezetben biztosítja. Nem emel ki tényállástípusokat, a szabályozás helyettesítő (szubszidiárius) jellegű. Vagyis a jogalap nélküli gazdagodás 16

Bíró György: Kötelmi jog (NOVOTNI KIADÓ 2010.) 68. oldal A Polgári Törvénykönyv Magyarázata 1. (KJK-KERSZÖV Jogi és Üzleti Kiadó Kft., Budapest, 2004.) 1385. oldal 18 Bíró György: Kötelmi jog (NOVOTNI KIADÓ 2010.) 70. oldal 19 Bíró György: Kötelmi jog (NOVOTNI KIADÓ 2010.) 70. oldal 17

9

szabályai mindaddig nem alkalmazhatóak, amíg a követelésnek más jogalapja van (LB Gf.II.31011/1989.). A jogalap nélküli gazdagodás jogcímére alapított követelés csak akkor tekinthető alaposnak, ha a jogosult más jogcímen a kötelezettel szemben igényét nem érvényesítheti (LB Gf.II.31011/1990. – BH 1990/8. sz. 308.). Ebből következik, hogy a „jogalap nélküli gazdagodás szabályai csak akkor alkalmazhatóak, ha a jogvita a felek jogviszonyára irányadó speciális szabályok alapján nem bírálható el”. (LB Pfv.V.20403/1996. – BH 1997/10. sz. 483.).”20 Bíró György álláspontja szerint három olyan esetkör különíthető el, amely jogalap nélküli gazdagodást eredményez: „ha a vagyoneltolódás ugyan juttatás útján valósult meg, ám - annak (ügyleti vagy ügyleten kívüli) célja nem valósult meg; - juttatástól (szándékos vagyongyarapítástól) függetlenül, más módon történt (pl. dologegyesülés, találás), ha a visszatérítésre jogosult célja nem valósult meg, esetleg ilyen célja nem is volt; - az előző esetekben akkor, ha a célkitűzés megvalósult ugyan, de jogi tilalomba ütközött (érvénytelenség).”21 A fenti három esetcsoport a jogalap nélküli gazdagodás tényleges vagy tágabb esetkörét fogja át, míg a szűkebb, ún. jogi esetkör csak az első két esetcsoportban, vagyis akkor valósul meg, ha nincs más olyan jogcím, amely a tényleges gazdagodás kérdését rendezné, tehát a jogalap nélküli gazdagodás jogcímén történő visszatérítést szubszidiárius (helyettesítő) kötelemkeletkeztető tényállásnak tekinti.22 A jogtudományban két eltérő álláspont különböztethető meg a jogintézmény alkalmazhatósági köre tekintetében. Az álláspontok legélesebb eltérése abban az esetben érhető tetten, amikor a felek valamelyike érvénytelen szerződés alapján jut vagyoni előnyhöz: a szűkebb esetkört elfogadók szerint a jogosultnak a szerződés érvénytelensége jogcímén keletkezik visszatérítési igénye, míg a tágabb esetkört elfogadók alkalmazhatónak találják a felek közötti elszámolásra a jogalap nélküli gazdagodás szabályait (Vékás, Bíró). A Legfelsőbb Bíróság BH 2001.168. számú eseti döntése az utóbbi álláspontot támasztja alá, amely szerint a semmis és a nem létező szerződés következménye egyaránt az eredeti állapot helyreállapítása, és a jogosult a jogalap nélküli gazdagodás szabályai szerint tarthat igényt térítésre.23 „Nem egyértelmű a bírói gyakorlat azon esetekben, amikor valakinek nem pénz, hanem más idegen dolog jut véletlenül a birtokába és vélt tulajdonába. Ekkor ugyanis a visszatérítésre jogosultnak elsődlegesen a tulajdoni igény áll rendelkezésére, amely a fenti szigorúan szubszidiárius értelmezés szerint ki is zárja a jogalap nélküli gazdagodás szabályainak az alkalmazását. Ha azonban ez az igényhelyzet tévedésből állt elő (pl. helytelen kézbesítés), a bíróságok a jogalap nélküli gazdagodás szabályait alkalmazzák a tulajdoni per helyett.”24 A hatályos Ptk. talaján kialakult bírói gyakorlat alapján de lege ferenda az az álláspont mutatkozik helyesnek, hogy - a kötelmek egyenjogúságának elvét is figyelembe véve -, ha a tág értelemben vett tényleges vagyoneltolódás beállt, akkor az igényjogosult választásán 20

A Polgári Törvénykönyv Magyarázata 1. (KJK-KERSZÖV Jogi és Üzleti Kiadó Kft., Budapest, 2004.) 1385. oldal 21 Bíró György: Kötelmi jog (NOVOTNI KIADÓ 2010.) 72. oldal 22 Bíró György: Kötelmi jog (NOVOTNI KIADÓ 2010.) 73. oldal 23 Bíró György: Kötelmi jog (NOVOTNI KIADÓ 2010.) 73. oldal 24 Bíró György: Kötelmi jog (NOVOTNI KIADÓ 2010.) 74. oldal

10

múljon, hogy a várhatóan erősebb konkrét (legtöbbször dologi), vagy a többnyire gyengébb, csak a gazdagodás kiadására jogosító visszatérítési igény közül melyiket választja.25 Az előbbiekből az következik, hogy az elmúlt évek joggyakorlatában felmerült olyan igény, ami a szubszidiárius jellegű alkalmazhatóságot háttérbe kívánja szorítani, ez az álláspont halványítani törekszik azt a jogelvet, hogy a jogosult csak akkor hivatkozhat a jogalap nélküli gazdagodás jogcímére, ha nincs más olyan jogcím, amelyre alapíthatná visszatérítési igényét. Ez a tendencia a Kommentárral ellentétes álláspontot tükröz.

3. A jogalap nélküli gazdagodás, mint a Ptk.-ban meghatározott egyes térítési igények rendezésére szolgáló jogintézmény A törvény szövege megkülönbözteti a ’jogalap nélküli gazdagodás’ és a valamely jogalany tekintetében fennálló ’gazdagodás’ kifejezéseket. Az elhatárolás fő szempontja, hogy a jogalap nélküli gazdagodás önálló tényállásként jelenik meg a Ptk.-ban, mint a jog által nem támogatott vagyonmozgások orvoslását biztosító általános formula, míg a gazdagodás kifejezés akkor használatos, amikor egy önállóan szabályozott egyéb jogintézmény vonatkozásában állt elő valamely jog által nem támogatott vagyonmozgás, amelyben a helyreállítás mértékét a gazdagodás - mint vagyonnövekedési és egyben visszatérítési mérce határozza meg. A szerző nem kísérel meg állást foglalni abban a kérdésben, hogy melyek a megkülönböztetés további árnyalatai, az elhatárolás csupán dogmatikai szempontú. Az alábbiakban a Ptk. azon tényállásait foglalja össze a dolgozat, amelyekben az általános tartalmú jogalap nélküli gazdagodás tényleges tartalmat kap:  Túlépítés Ptk. 110. § (1) Ha a túlépítő rosszhiszemű volt, vagy ha a szomszéd a túlépítés ellen olyan időben tiltakozott, amikor a túlépítőnek az eredeti állapot helyreállítása még nem okozott volna aránytalan károsodást, a szomszéd a 109. § (1) bekezdésében meghatározottakon kívül – választása szerint – követelheti, hogy a túlépítő a) saját földjét és az épületet a gazdagodás megtérítése ellenében bocsássa tulajdonába, vagy  Feldolgozás, egyesítés Ptk. 133. § (3) Ha a feldolgozó vagy átalakító rosszhiszemű volt, a választás joga minden esetben az anyag tulajdonosát illeti; ha az anyag tulajdonosa az új dolog tulajdonjogát választja, csak gazdagodását köteles megtéríteni. Ptk. 134. § (2) A választási jog nem illeti meg azt, aki az egyesülést vagy vegyülést rosszhiszeműen maga idézte elő. Ilyen esetben a rosszhiszemű volt tulajdonos csak a gazdagodás megtérítését követelheti. Ptk. 135. § (2) Ha az átalakított, feldolgozott, egyesült vagy összevegyült dolog tulajdonjogára egyik fél sem tart igényt, azt értékesíteni kell, és a vételárat a jogosultak között megfelelő arányban fel kell osztani.

25

Bíró György: Kötelmi jog (NOVOTNI KIADÓ 2010.) 74. oldal

11

(3) Ilyen esetben azt a felet, aki csak gazdagodása mértékéig igényelhet megtérítést, a vételárból legfeljebb a teljes kártalanításra jogosultak kielégítése után fennmaradó összeg illeti meg.  Ráépítés Ptk. 137. § (1) Ha valaki anélkül, hogy erre jogosult lenne, idegen földre épít, az épület tulajdonjogát a földtulajdonos szerzi meg, köteles azonban gazdagodását a ráépítőnek megfizetni. A bíróság a földtulajdonos kérelmére a ráépítőt kötelezheti a földnek, illetőleg – ha a föld megosztható – a föld megfelelő részének a megvásárlására.  Haszonélvezet Ptk. 162. § (2) A haszonélvezet megszűntekor a haszonélvező követelheti a tulajdonostól a szükséges költségek megtérítését, levonva azokból az időközi értékcsökkenésnek megfelelő összeget. Ha a tulajdonos gazdagodása az így megállapított összeget meghaladja, a különbözetet is köteles megtéríteni.  Birtoklás jogalap nélkül Ptk. 194. § (2) A birtokos jóhiszeműsége esetén a hasznokkal nem fedezett hasznos költségei megtérítését is követelheti, rosszhiszeműsége esetén pedig a jogalap nélküli gazdagodás szabályai szerint követelhet megtérítést.  Megbízás nélküli ügyvitel Ptk. 486. § (3) Ha a beavatkozás nem volt helyénvaló, a megbízás nélküli ügyvivő díjazást nem követelhet, költségeinek megtérítését csak a jogalap nélküli gazdagodás szabályai szerint követelheti, és felelős mindazért a kárért, amely beavatkozása nélkül nem következhetett volna be. Ptk.487. § Ha valaki tudva, hogy nincs hozzá joga, idegen ügyet sajátjaként lát el, vele szemben a megbízás nélküli ügyvitelből eredő jogokat lehet érvényesíteni. Ha e jogokat érvényesítik, az eljáró személy a jogalap nélküli gazdagodás szabályai szerint költségeit beszámíthatja.  A hagyományos felelőssége a hagyatéki tartozásokért Ptk.684. § (1) A más hagyatéki hitelező sérelmével kielégített hagyományos a jogalap nélküli gazdagodás szabályai szerint felel a hitelezőnek, amennyiben a hitelező az örököstől kielégítést nem szerezhetett.  Elszámolási helyzetek A gazdagodás olyan elszámolást igénylő helyzetekben jelenik meg mércéként, amikor valamely közös teher megfizetésének rá eső részét egy adott kötelezett nem teljesíti. Ebben az esetben a gazdagodás mértékét a gazdagodó által kiadásként még meg nem fizetett összeg jeleníti meg. Ilyen elszámolási helyzetek például a Ptk. 142. §-a szerint osztatlan közös tulajdonban az egyik tulajdonostárs által teljesített szükséges kiadások, illetve az egyetemleges kötelezettek egymás közötti elszámolási viszonya.

12

4. A jogalap nélküli gazdagodásra vezető főbb esetek26 a.) Tartozatlan fizetés: amennyiben a gazdagodásként jelentkező vagyoneltolódásnak eleve nem volt jogalapja, például téves címzés, helytelen átutalás, túlfizetés, kétszeri fizetés, a dolog más részére történő téves kiszolgáltatása. b.) Okafogyott szolgáltatás: ha az eredetileg fennálló jogalap megszűnt vagy ha a felek által együttesen kívánt eredmény meghiúsult, miközben már a vagyoneltolódás valamiféle teljesítés által megindult vagy megtörtént. Ilyen eset például a szerződés fel nem róható lehetetlenülése. c.) Törvénybe vagy nyilvánvalóan jóerkölcsbe ütköző szolgáltatások: amennyiben a nyújtott szolgáltalás elfogadása törvényes tilalomba, közrendbe vagy morális akadályba ütközik. d.) Más dolgával való jogellenes rendelkezés e.) Térítési igények: a 3. pontban kifejtettek szerint f.) Minden elszámolási helyzetben: a jogalap nélküli gazdagodás mértékét a közös teherként jelentkező, a gazdagodó által kiadásként még meg nem fizetett összeg jeleníti meg. Bizonyítékul szolgál a Ptk. 361. §-ában foglalt jogalap nélküli gazdagodás tényállás általánosságára, hogy nem adható taxatív felsorolás azokról az helyzetekről, amelyek jogalap nélküli gazdagodásra vezetnek, a fenti felsorolás csupán a legtipikusabb eseteket emeli ki.

5. A visszatérítési kötelezettség A visszatérítési kötelezettség főszabály, míg kivételként került szabályozásra, miszerint nem köteles visszatéríteni a gazdagodást az, aki attól a visszakövetelés előtt elesett. Alkivétel, tehát mégis fennáll a visszatérítési kötelezettség abban az esetben, ha a gazdagodónak számolnia kellett a visszatérítési kötelezettséggel, és felelőssége a gazdagodás megszűnéséért megállapítható vagy ha a gazdagodó rosszhiszeműen jutott a gazdagodáshoz. -

-

26

amennyiben a dolog természetben megvan, a visszatérítés kötelezettsége természetben áll fenn – a surrogatio elvének megfelelően elsődlegesen magát a dolgot szükséges visszatéríteni; amennyiben a dolog természetben nincs meg, a dolog helyett annak értéke vagy a helyébe lépő más dolog szolgál a visszatérítésre; amennyiben nincs surrogatum, és: a. amennyiben saját céljaira, de nem életfenntartás céljára használta fel, jogkövetkezmény a pénzben történő visszatérítés, b. amennyiben saját céljaira, életfenntartás céljára használta fel, további megkülönböztetést igényel, hogy:

Bíró György: Kötelmi jog (NOVOTNI KIADÓ 2010.) 74.-76. oldal

13

1. ba.) ha a dolgot bűncselekmény útján szerezte vagy ha a jogszabály ekként rendelkezik, jogkövetkezmény a pénzben történő visszatérítés, 2. bb.) ha a dolgot nem bűncselekmény útján szerezte, nincs visszatérítési kötelezettség; c. amennyiben egyéb módon esett el a dologtól és ahhoz rosszhiszeműen jutott hozzá, jogkövetkezmény a pénzben történő visszatérítés; d. amennyiben egyéb módon esett el a dologtól és ahhoz jóhiszeműen jutott hozzá, további megkülönböztetést igényel, hogy: 1. da.) ha számolnia kellett a visszatérítési kötelezettséggel és felelőssége a gazdagodás megszűnéséért megállapítható, jogkövetkezmény a pénzben történő visszatérítés, 2. db.) ha nem kellett számolnia a visszatérítési kötelezettséggel és/vagy felelőssége a gazdagodás megszűnéséért nem állapítható meg, visszatérítési kötelezettség nem áll fenn. „Jogalap nélküli gazdagodás esetén, ha a visszaköveteléskor az előny megvan, azt vissza kell téríteni -, ha az előny nincs meg, az ellenérdekű felet általában visszatérítési kötelezettség nem terheli. Aki ugyanis tulajdonosnak hihette magát, szabadon rendelkezhetett vagyontárgyaival, azokat elajándékozhatta, meg is semmisíthette. Így a felelősség megállapítása kizárt azzal a jóhiszemű személlyel szemben, aki a gazdagodástól még a visszakövetelés előtt elesett. Aki viszont meghatározott időponttól kezdve nem lehetett meggyőződve a rendelkezési jogosultságáról, már más elbírálás alá esik. Pl. ha az eredetileg jóhiszeműen gazdagodónál más személy igényt jelentett be a nála lévő dologra, csak saját kockázatára rendelkezhetett úgy a dologgal, mintha az sajátja volna. Önmagában a dologra történt igény bejelentése azonban még nem alapozza meg a gazdagodó rosszhiszeműségét, miután az igény alaptalan is lehet. A gazdagodó azonban köteles fokozott gondossággal kezelni a gazdagodás tárgyát, s felelőssége csak akkor állapítható meg, ha számolnia kellett a visszatérítési kötelezettséggel (P.törv. I.20774/1985.).”27 5.1. Az állam javára marasztalás Rendhagyó, pönális szankciónak tekinthető a polgári jogban, nem a reparációt, hanem a repressziót szolgálja. Alkalmazása kivételes, előfordulási gyakorisága nem számottevő. A restitúciós érték elvonásához a visszaigénylő személyes rosszhiszeműségének megállapítása szükséges.28 Az állam javára marasztalást, mint szankciót nem tette magáévá a joggyakorlat, tartalmatlan eszköznek tekinthető, mivel a szankció büntetőjogias jellege és a polgári jogi jogviszony sajátosságai aligha képesek egymással összhangban funkcionálni. A polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény 4. §-a szerint: 4. § (1) A bíróságot határozatának meghozatalában más hatóság döntése vagy a fegyelmi határozat, illetve az azokban megállapított tényállás nem köti. (2) Ha jogerősen elbírált bűncselekmény vagyoni jogi következményei felől polgári perben kell határozni, a bíróság a határozatában nem állapíthatja meg, hogy az elítélt nem követte el a terhére rótt bűncselekmény. 27

A Polgári Törvénykönyv Magyarázata 1. (KJK-KERSZÖV Jogi és Üzleti Kiadó Kft., Budapest, 2004.) 1393. oldal 28 Bíró György: Kötelmi jog (NOVOTNI KIADÓ 2010.) 78.-79. oldal

14

A Pp. idézett rendelkezése alátámasztja, hogy a büntetőeljárás és a polgári eljárás párhuzamosan és lényegében egymástól függetlenül zajlanak, így joggal tehető fel a kérdés, hogy a polgári jogban indokolt-e az állam javára marasztalás szankció szabályozása. Felvethető, hogy az állam javára való marasztalás büntetőjogias (represszív) jellegű szankcióe, s ehhez képest beilleszthető-e a magánjog szankciórendszerébe. Korábbi irodalmunkban eltértek a megközelítések. A skála széles volt: az állam javára való marasztalás kifejezett büntetőjogias szankcióként való kezelésétől ennek tagadásán át egészen addig terjed, hogy a büntetőjogias jelleg ellenére is beilleszthető e jogintézmény a polgári jog szankciórendszerébe. Eörsi Gyula például az állam javára való marasztalás polgári jogi jellegét abban találja meg, hogy a nemo auditur propriam turpitudinem allegans általánosított tételére, valamint a jogalap nélküli gazdagodás hovafordításának szabályozására vezethető vissza, s formailag ellentétesnek, lényegileg azonosnak tekinti a kártérítéssel, tekintettel arra, hogy hasonló elveken nyugszanak. Ezek az értelmezések – csakúgy, mint maga az állam javára való marasztalás – a jelenlegitől gyökeresen eltérő társadalmi, gazdasági és jogi környezetben születtek, ma már pro és kontra érvekként önmagukban kevéssé lehetnek mérvadók.29 Az állam javára való marasztalás, mint szankció alkalmazhatóságáról „Az állam javára való marasztalás nem a szocialista szabályozáshoz kötődő, piacgazdaságtól idegen jogintézmény. A restitúciós igény megtagadásának reális alternatívájaként merült fel már a II. világháború előtt, és elsősorban a gyakorló jogászok körében. A magánjogi “elkobzás” továbbá az új európai jogalkotásoktól sem idegen megoldási lehetőség. Az állam javára való marasztalás a hazai joggyakorlatban jelentős mértékben visszaszorult, és részben ennek alapján az új Polgári Törvénykönyv koncepciója sem kívánja fenntartani. Az állam javára való marasztalás alkalmazásának visszaszorulását jól mutatja, hogy egy 1998-as ügyészségi jelentés adatai szerint 1995. szeptember 1-je és 1997. december 1-je között mindössze öt alkalommal lépett fel az ügyészség állam javára való marasztalást indítványozva, az állam javára marasztalt összeg összesen 24 millió forint volt, amelyből a bíróságok jogerősen elutasítottak 19 millió forintnyi igényt. Az állam javára való marasztalás alkalmazásának ez a jelek szerint desuetudot eredményező visszaszorulása feltehetően elsősorban a jogintézmény körüli bizonytalanságra vezethető vissza, amelyet mindenekelőtt két ok idézett elő. Az egyik ok a Legfelsőbb Bíróság 7. sz. Irányelvének hatályon kívül helyezése, amely több szempontból is bizonytalansághoz vezetett. Egyrészt az Irányelv hatályon kívül helyezése és a piacgazdasággal való összeegyeztethetetlenné nyilvánítása önmagában előre vetítette a jogintézmény megszűnésének reális lehetőségét, másrészt pedig kiiktatta azokat a szempontokat, amelyeket a gyakorlatnak az alkalmazás során követnie kellene. A másik ok az ügyészségnek a magánjog terén betöltött szerepének bizonytalanná válásában rejlik. Az ügyész polgári ügyekben való fellépésének lehetőségét jelentősen szűkítette az Alkotmánybíróság 1/1994. (I. 7.) sz. határozata, majd a Pp. ennek nyomán bekövetkezett 1995. évi LX. törvénnyel való módosítása. Az ügyészségnek a polgári ügyekben való szerepvállalása ennek következtében 29

http://ptk2013.hu/polgari-jogi-kodifikacio/menyhard-attila-az-allam-javara-valo-marasztalasrol-pjk-20034-2937-o/493 letöltés ideje: 2014.03.02.

15

jelentős mértékben visszaszorult, és maga az ügyészi szervezet sem tűnik alkalmasnak ilyen funkció hatékony ellátására. Az állam javára való marasztalással kapcsolatban megállapításainkat a következők szerint összegezhetjük. Az állam javára való marasztalás olyan jogintézmény, amely alkalmas arra, hogy a jó erkölcsbe ütköző szerződések jogkövetkezményeit az érvényesíteni kívánt jogpolitikai célok hatékony érvényre juttatásával rendezze. A piacgazdaságtól semmivel sem idegenebb, mint az alternatív megoldásként felmerülő megtagadása a restitúciós igénynek. A restitúciós igény megtagadása sem a piacgazdasággal való kompatibilitás, sem a tulajdon elvonására vonatkozó alkotmányossági elvek szempontjából nem támasztható alá jobban: a restitúciós igénynek a másik félnél való megtartása (a részére való juttatása) és az állam javára való elvonása között lényegi különbség ebből a szempontból nincsen. Az állam javára való marasztalás hiányában csak a restitúciós igény megtagadása lehet alternatív megoldás, amelyre nézve – a jelenlegi legfelsőbb bírósági bírói gyakorlattal szemben – a jogirodalomban és a gyakorlatban is meggyőző érvek merültek fel. A szerződés semmisségére való hivatkozás alanyi korlátozása azonban önmagában nem elegendő eszköz a jó erkölcsbe ütköző szerződések érvénytelensége kapcsán felmerülő jogpolitikai szempontok érvényesítéséhez. Egyrészt azért, mert bírói mérlegelés nélkül csak a – már a II. világháború előtt elvetett – restitúciós igény merev megtagadására vezetne, a felek magatartásának összemérésére pedig a Ptk. 4. § (4) bekezdése nem megfelelő eszköz. Ezen enyhítene a restitúciós igény megítélése kapcsán a bíróságnak biztosított széles körű mérlegelési lehetőség, azonban a kétoldalú turpitudo által felvetett problémákat ez sem oldja meg. Mindezek alapján álláspontom szerint az állam javára való marasztalás jogintézményének fenntartása indokolt. Hatékony működése érdekében azonban – a 7. sz. Irányelv hatályon kívül helyezésével megszűnt – megfelelő iránymutatást kell adni a jogalkalmazás számára, és újra kell gondolni annak intézményi kereteit, ide értve mindenekelőtt azt, hogy az ügyészség valóban megfelelő intézmény – vagy azzá tehető-e – az állam javára való marasztalás indítványozására vagy esetleg ezt a funkciót egy új vagy másik intézmény hatékonyabban tudná-e ellátni.”30 5.2. A visszatérítéshez kapcsolódó egyéb kérdések:31 Jelentősége van a visszatérítés esedékességének a kamat mértékével összefüggésben: a rosszhiszemű gazdagodó visszatérítési kötelezettsége a gazdagodás pillanatában beáll, ezzel szemben, ha a gazdagodó jóhiszemű volt, a visszatérítés esedékessége is akkorra tehető, amikor gazdagodásának jogalap nélküli volta nyilvánvalóvá vált (amíg a jóhiszemű birtokostól nem követelik vissza a dolgot, késedelembe sem eshet). A költségek vonatkozásában a térítési kötelezettség iránya megfordul: a visszatérítésre jogosultnak lesz megtérítési kötelezettsége a gazdagodóval szemben, szintén a jogalap nélküli gazdagodásra vonatkozó szabályok szerint. A dologra fordított szükséges költségeire attól függetlenül tarthat igényt a gazdagodó, hogy jó- vagy rosszhiszemű volt-e. A jóhiszemű alaptalan gazdagodó a hasznokkal nem fedezett hasznos költségeinek a megtérítését is követelheti.

30

http://ptk2013.hu/polgari-jogi-kodifikacio/menyhard-attila-az-allam-javara-valo-marasztalasrol-pjk-20034-2937-o/493 letöltés ideje: 2014.03.02. 31 Bíró György: Kötelmi jog (NOVOTNI KIADÓ 2010.) 79.-82. oldal

16

A hasznok kiadása tekintetében: a meglévő hasznokat köteles kiadni a rosszhiszemű, valamint a birtokhoz ingyenesen jutó jóhiszemű gazdagodó, a rosszhiszemű gazdagodó ezen felül köteles megtéríteni az elfogyasztott, az értékesített, valamint a beszedni elmulasztott hasznok értékét is (nem meglévő hasznok). A károk megtérítését illetően: a rosszhiszemű gazdagodó minden esetben helytállni tartozik, kivéve, ha bizonyítja, hogy a károsodás a jogosultnál is elkerülhetetlenül bekövetkezett volna. A jóhiszemű gazdagodó kártérítési felelőssége az esedékességhez igazodik, tehát az általános alakzatnak megfelelően (Ptk. 339. §) a felróhatóan okozott károkért felel attól az időponttól, amikortól a visszatérítésre számíthatott, használatra ugyanakkor nem jogosult. Ha ezután az időpont után mégis használná a dolgot, felelőssége a rosszhiszemű gazdagodóéval azonos. A „megajándékozott” harmadik személy másodlagos (mögöttes) helytállási kötelezettsége értelmében akkor felel, ha az eredeti gazdagodón a gazdagodást behajtani nem lehet. Igényérvényesítés: az alaptalan gazdagodási követelés érvényesítése kötelmi igényként, keresettel vagy beszámítási kifogással történik, a rendes elévülési időn belül. A jogalap hiányát főszabályként a visszakövetelő félnek, mint igényérvényesítőnek kell bizonyítania. A visszatérítésre irányuló igény kötelmi természetű, az elévülési időn túl a visszatérítésre irányuló igényt sikerrel érvényesíteni nem lehet, azonban a gazdagodó személy részéről a visszatérítés, mint önkéntes teljesítés nem jelen újabb jogalap nélküli gazdagodást a jogosultnál. A megtérítési kötelezettség alóli kivétel az elbirtoklás, amely csupán elméleti jellegű, hiszen a jogszerzésre vezető elbirtoklási idő hosszabb, mint a meg nem szakított elévülési idő, és az elévülési idő beálltával már nincs kikényszeríthető kötelmi igény a jogosult kezében. Ha az elévülés valamely okból nem következne be, de beáll az elbirtoklás, a gazdagodónak eredeti jogcíme keletkezik s tulajdonszerzésre és ezzel egyidejűleg megdől a jogalap nélküli gazdagodási helyzet. Mögöttes jogterület: a jogalap nélküli gazdagodás speciális szabályai hiányában mögöttes jogterületként a kártérítésre vonatkozó szabályok alkalmazandók.

6. A jogtétel alkalmazása az aktuális, irányadó Kúriai döntések tükrében 6.1. A túlfizetés a jogalap nélküli gazdagodás szabályai szerint visszakövetelhető32 A felek között 2007. július 12. napján építési szerződés jött létre, amelyben az alperes 97.200.000 forint vállalkozó díj ellenében kötelezettséget vállalt egy ipari csarnok vázszerkezetének legyártására, helyszínre szállítására, összeszerelésére, fedésére és burkolására. A teljesítési határidő a munkaterület átadását követő negyvenötödik nap volt, a késedelmes teljesítés esetére pedig az alperes – tíz nap türelmi idő után – napi 50.000 forint kötbér fizetését vállalta. A felperes 2008. február 25. napján adta át az építési területet. Ezt követően alperes megkezdte a munkavégzést, 2008. május 8. napján azonban - az építési munka befejezése nélkül – levonult a munkaterületről. 2008. július 23. napjáig a felperes az alperes által

32

Kúria: Pfv.V.20.415/2013/9

17

kibocsátott részszámlák alapján több részletben 108.208.000 forintot megfizetett az alperes részére. A felperes 2008. szeptember 11. napján felszólította az alperest az építési munka folytatására. Az alperes 2008. szeptember 19. napjától vállalta a munkát folytatni, ténylegesen azonban a munkavégzést 2009. október 20. napján kezdte meg. Ezt követően a kivitelezés 2008. december 5. napján ismét megszakadt, majd 2009. január 28. napján folytatódott. 2009. február 14. napja és március 23. napja között a munkavégzés ismét szünetelt, majd az alperes folytatta a kivitelezést, és véglegesen 2009. május 6. napján vonult le a munkaterületről. A felperes keresetében 12.208.000 forint és járulékai megfizetésére kérte az alperest kötelezni. Arra hivatkozott, hogy a szerződésben kikötött átalánydíj összegénél 3.008.000 forinttal többet fizetett meg az alperes részére, a túlfizetést ezért az alperesnek a jogalap nélküli gazdagodás szabályai szerint vissza kell térítenie. További 9.200.000 forint megfizetésére pedig késedelmi kötbér címén tartott igényt. Az alperes érdemi ellenkérelme a kereset elutasítására irányult. A túlfizetés összegének erejéig beszámítási kifogást, azt meghaladóan pedig viszontkeresetet is előterjesztett a felperessel szemben, amelyekben összesen 7.620.928 forint megfizetésére tartott igényt. Azzal érvelt, hogy a végfali alapozást pótmunkaként végezte el, amiatt pedig, mert a felperes a munkaterületet megfelelően nem bocsátotta rendelkezésére, és így a mozgóállványozás helyett más, költségesebb műszaki megoldást kellett alkalmaznia, többletkiadásai merültek fel. Az elsőfokú bíróság ítéletében az alperest 6.030.000 forint és járulékai megfizetésére kötelezte, ezt meghaladóan a keresetet és a viszontkeresetet elutasította. A másodfokú bíróság az elsőfokú ítélet fellebbezett rendelkezéseit részben megváltoztatta, és az alperest terhelő marasztalás összegét felemelte. A jogerős ítélet indokolása szerint a felek között átalánydíjas építési szerződés jött létre, a felperes pedig a rendelkezésre álló adatok szerint az átalánydíj összegénél 3.008.000 forinttal többet fizetett meg az alperes részére. Az alperes ugyanakkor a perben nem tudta bizonyítani, hogy a végfali vázalapok betonozási munkálatait ténylegesen ő végezte. A meghallgatott tanúk ugyanis e vonatkozásban egymásnak ellentmondó vallomásokat tettek, és a becsatolt okiratok sem támasztották alá kétséget kizáróan az alperes állítását. Megalapozottan hivatkozott viszont az alperes arra, hogy a mozgóállványok alkalmazásához szükséges munkaterületet a felperes nem biztosította a részére. Az ezzel összefüggésben felmerült többletkiadásokat ezért a felperes kártérítés címén köteles megtéríteni. Az így az alperes javára elszámolható többletköltség reális összegét a bíróság a beszerzett igazságügyi szakértői véleményben foglaltak alapján 800.000 forintban határozta meg. E 800.000 forint beszámításával a felperes a túlfizetés összegéből a jogalap nélküli gazdagodás szabályai szerint 2.208.000 forint visszatérítésére tarthat igényt. A jogerős ítélet ellen az alperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet. A felülvizsgálati kérelem nem alapos. A Kúria a felülvizsgálati eljárás eredményeként megállapította, hogy a jogerős ítélet a felülvizsgálati kérelemben megjelölt okból nem jogszabálysértő.

18

6.2. Ha a felek a beruházások ellenértéke fejében abban állapodtak meg, hogy a felperes elővásárlási jogot kap az ingatlan eladása esetére, a felperes a jogviszonyra tekintettel a beruházásai ellenértékének megtérítését a jogalap nélküli gazdagodás alapján már nem kérheti33 A II. r. alperes tulajdonát képezi a perbeli ingatlan, amelyet az I. r. alperes holtig tartó haszonélvezeti joga terhel. A felperes együtt élt élettársával, akitől gyermeke is született. A felperes élettársa 2006. szeptember hó 27. napján bérleti szerződést kötött az I. r. alperessel és bérbevette a perbeli ingatlant 2006. november 1. napjától 2008. október 31. napjáig határozott időre, ezt követően pedig határozatlan időre. A lakás bérleti díját havi 100.000forintban határozták meg. A szerződés 7. pontja szerint a bérleti jogviszony időtartama alatt a lakás fenntartásával járó kisebb kiadások a bérlőt, a többi kiadás a bérbeadót terhelték. A 8. pont szerint a bérlő átalakításokat csak a bérbeadó előzetes hozzájárulásával végezhetett. A felperes és élettársa a beköltözésüket megelőzően jelentős felújítási munkálatokat végeztek. Az élettárs 2007. május 8. napján elhunyt. A felperes ezt követően elköltözött, mivel a bérleti díj megfizetését egyedül nem tudta vállalni. Az elköltözéskor I. r. alperes a felperes által szerkesztett, megállapodásnak nevezett okiratot írt alá, amelyben elismerte, hogy a beleegyezésével a bérlő és a felperes jelentős összegű beruházást hajtottak végre az ingatlanban, amely elmondásuk szerint meghaladja a 4.500.000 forintot. Az I. r. alperes ezen okiratban kijelentette: megállapodtunk, hogy az értéknövelő beruházásért elővásárlási jogot kapnak, amikor az ingatlan eladásra kerül. A felperes 5.073.014,- F tőke és kamatai, valamint a perköltség megfizetésére kérte az alpereseket kötelezni. Előadta, hogy a bérleményt az általa csatolt szakértői vélemény szerint teljesen felújították, ezt a munkát az alperesek beleegyezésével végezték el. A felperes állította, hogy a beruházás pénzforrása tőle származott, mert egy magánszemélytől kölcsönt vett fel, amelyet teljes egészében a felújításra fordított, az nem képezte az élettárssal közös tulajdonukat az élettársi kapcsolat ellenére sem. Az alperesek érdemi ellenkérelme a kereset elutasítására irányult. Előadták, hogy a megállapodás szerint a felperes és korábbi élettársa elővásárlási jogot kapott az általuk végzett beruházások ellentételezéseként. Másodlagosan hivatkoztak arra, hogy a beruházás forrása nem teljesen a felperes pénze volt, a beruházást az élettársával közösen végezték el, így legfeljebb a kért összeg fele illetné meg a felperest. Ezzel szemben azonban a Ptk. 296. § (1) bekezdése alapján beszámítással éltek a felperes károkozására hivatkozna. A beszámítás összege meghaladta a felperes követelését. Az alperesek szerint, ha a bíróság a felperes teljes követelését megítélné, az a beszámítással akkor is elenyészik. Az alperesek utaltak arra is, hogy az elhunyt bérlőnek nem a felperestől született gyermekei is voltak, akik az örökösei. A felperes a hagyatéki eljárás során az ingatlan felújítására fordított összeget nem jelentette be hagyatéki teherként, holott állítása szerint a felújítás az ő pénzéből történt meg. Az elsőfokú bíróság a felperes keresetét elutasította. Ítéletének indokolásában kifejtette, hogy a felperesnek kellett volna azt bizonyítania, hogy az értéknövelő beruházások az ő pénzéből történtek meg. A felperes azonban ellentmondó nyilatkozatokat tett. Kezdetben azt hangsúlyozta, hogy az élettársával közösen végeztek beruházásokat és csak később utalt arra, hogy az általa felvett kölcsönből azt egymaga finanszírozta. A felperes nem tudta bizonyítani,

33

Kúria: Pfv.VI.20.792/2013/4

19

hogy az alperesekkel szemben követelése állna fenn, mert az ingatlanra a saját vagyoni hozzájárulásával beruházásokat teljesített. A felperesnek az ítélettel szemben benyújtott fellebbezése folytán a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta. Az alperesek nem vitatták, hogy történtek a bérlő részéről, illetve a vele együtt élő felperes részéről beruházások az ingatlanban, azonban azt állították, hogy a megállapodás alapján a felperest ennek fejében elővásárlási jog illeti meg arra az esetre, ha az ingatlant eladnák. A jogalap nélküli gazdagodás címén előterjesztett kereset tehát alaptalan. Az elővásárlási jog tartalmát tekintve a tulajdonos rendelkezési jogosultságának korlátozását jelenti, így vagyoni értékkel bíró jogosultságot biztosít az elővásárlási jog jogosultja számára. A közösen végzett beruházás tehát ezzel ellentételezésre került. A jogerős ítélet ellen a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet. A felülvizsgálati kérelem nem megalapozott. A jogerős ítélet nem jogszabálysértő, ezért azt a Kúria hatályában fenntartotta. 6.3. Jogalap nélküli gazdagodásra alapított igény előterjesztésének jogszabályban előírt feltételei34 A vállalatnak pályázati lízing alkalmazásával behozott vámáruk közterheivel kapcsolatosan megállapított fizetési kötelezettségeket az alperes csökkentette. Ennek következtében a vállalat közterheinek folyószámla egyenlege éveken át a javára túlfizetést mutatott. A túlfizetett összegek részben visszafizetésre kerültek, részben a vállalat közteher tartozásaira nyertek elszámolást. A vállalat később a Fővárosi Bíróság által felszámolás alá került. A felperes 1.388.479.718 forintos hitelezői igény jogosultja volt. A Fővárosi Bíróság a felszámoló által előterjesztett zárómérleget és vagyonfelosztási javaslatot jóváhagyta. A vállalatot megszüntette, a felszámolási eljárást befejezte. Végzése azt tartalmazta: a felperes és a felszámoló megállapodása alapján a megmaradt értékesíthetetlen vagyontárgyak, a 10.262.000 forint be nem hajtott követelések jogosultja a felperes. A vállalat nevében eljáró felszámoló az alperes jogelődjével szembeni követelését a felperesre engedményezte. Erről a felek még aznap az alperest értesítették. A felperes – amint korábban az engedményező vállalat igazgatója és felszámolója is – állítása szerint többször megkísérelte az alperessel szemben a túlfizetés késedelmes visszafizetése miatt a vállalatot megillető, utóbb reá engedményezett kamat megtérítése iránti igényt érvényesíteni. A felperes az alperessel szemben kezdeményezett közigazgatási eljárásokban a követeléséhez nem jutott hozzá, mivel mind az alperes , mind a Fővárosi Bíróság ítéletével azt állapította meg, hogy a közigazgatási eljárásban nem minősül ügyfélnek, ezért az engedményezésre hivatkozással az alperessel szemben közigazgatási eljárás keretei között kamat megfizetése iránt nem léphet fel. A felperes keresetében az alperest 276.251.776 forint megfizetésére kérte kötelezni, elsődlegesen államigazgatási jogkörben okozott kár megtérítése, másodlagosan jogalap nélküli gazdagodás visszatérítése jogcímén. Előadta, az alperes visszafizetési kötelezettségének keletkezésére és a késedelmes teljesítésre tekintettel alkalmazandó együttes rendelet értelmében a jogosult kérelmétől függetlenül az alperest kamatfizetési kötelezettség terhelte. A vonatkozó jogszabályokból az következik, hogy késedelmes fizetési kötelezettségének teljesítése esetén az alperes szintén hivatalból köteles kamatot fizetni. A felperes állította, e kötelezettség szándékos elmulasztása miatt, a kamat összegével 34

Kúria: Gfv.VII.30.104/2013/7

20

megegyező kár érte. Vagylagosan, másodlagosan kérte a bíróságot, hogy kötelezze az alperest a jogalap nélküli gazdagodásának visszatérítésére, ha az alperes kártérítési felelősségének megállapítására nincs mód. A Fővárosi Bíróság közbenső ítéletet hozott. Megállapította, hogy az alperesnek a felperessel szemben vám-, általános forgalmi adó és statisztikai illeték visszatérítésének késedelmes teljesítése miatt, kamatfizetési kötelezettsége áll fenn. Az alperes fellebbezése, valamint a felperes csatlakozó fellebbezése folytán eljárt Fővárosi Ítélőtábla végzésével az elsőfokú bíróság közbenső ítéletét hatályon kívül helyezte, és az elsőfokú bíróságot a per további tárgyalására, újabb határozat hozatalára utasította. A felperes az ítélőtábla végzésében foglaltak ellenére keresetét mindhárom jogcímre alapítottan fenntartotta. Az elsőfokú bíróság a felperes keresetét elutasította. Indokolásában kifejtette, a másodfokú bíróságnak a megelőzően hozott közbenső ítélet hatályon kívül helyezéséről szóló végzésben írt utasítások szerint kellett eljárnia. Annak alapján, eljárásának tárgyát kizárólag a közigazgatási jogkörben okozott kártérítés és a jogalap nélküli gazdagodás visszatérítése címén előterjesztett jogcímének vizsgálata képezhette. A kártérítési igény az alperes jogellenes és felróható magatartásának bizonyítása hiányában, a jogalap nélküli gazdagodás visszatérítése jogcímén előterjesztett kereset pedig azért volt alaptalan, mert a felperesnek – saját előadása szerint is, az engedményezésből eredően – volt a követelésre jogcíme. Az elsőfokú bíróság úgy ítélte meg, az eredménytelen jogérvényesítés a jogcím elenyészését nem eredményezte. Jogalap nélküli gazdagodásra hivatkozással ezért a felperes követelését nem érvényesítheti. A felperes fellebbezése folytán eljárt Fővárosi Ítélőtábla ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta. Kötelezte az alperest, hogy 15 nap alatt fizessen meg a felperesnek 189.765.658 forintot, ezt meghaladóan a felperes keresetét elutasította. A mindkét fél által előterjesztett felülvizsgálati kérelemre indult eljárás során a Legfelsőbb Bíróság részítéletével a Fővárosi Ítélőtábla megelőzően ismertetett ítéletét hatályon kívül helyezte, a Fővárosi Bíróság ítéletének az államigazgatási jogkörben okozott kár megtérítése jogcímén előterjesztett keresetet elutasító rendelkezését helybenhagyta és a másodfokú bíróságot a jogalap nélküli gazdagodásra hivatkozással előterjesztett másodlagos kereseti kérelmet elutasító elsőfokú ítéleti rendelkezés elleni fellebbezés elbírálására utasította. Határozatának indokolásában kifejtette, bizonylatokkal alátámasztott pontos tényállás megállapítása nélkül nem lehet bizonyítani a kár felmerülését, annak összegét és azt, hogy az alperes jogellenes magatartást tanúsított, felróhatóan járt el. Az ítélőtábla a folytatandó eljárásban hozott ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta. Határozatának indokolásában utalt arra, hogy a felperes igényét az elsődleges jogcímen az elsőfokú bíróság közbenső ítéletét hatályon kívül helyező végzésével az ítélőtábla már korábban elbírálta. A megismételt eljárásban ezért már csak az államigazgatási jogkörben okozott kár megtérítése és a jogalap nélküli gazdagodás visszatérítése iránti kereseti jogcímet kellett vizsgálni. Az elsőfokú bíróság alaptalannak találta a keresetet mindkét jogcímen. A felperes fellebbezése folytán eljárt ítélőtábla a kártérítési igényének azonban túlnyomó részt helyt adott. A Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítélettel szembeni felülvizsgálati eljárás során viszont a másodfokú bíróságtól eltérő jogi álláspontra helyezkedett. Bizonyítatlanság miatt a

21

felperes kártérítés iránti keresetét is alaptalannak találta. Az ítélőtábla előtt folyó újabb eljárásnak kizárólag a felperes által hivatkozott jogalap nélküli gazdagodás volt a tárgya, amint azt a Legfelsőbb Bíróság részítéletében megfogalmazott utasítás tartalmazza. A másodfokú bíróság egyetértett az elsőfokú bírósággal abban, hogy e jogcím szubszidiárius jellegű. Csak akkor lehet hivatkozási alap, ha a követelésnek más – akár jogszabályon, akár szerződésen alapuló – jogcíme nincs. Ha a jogosult egyéb jogcímen érvényesíthet igényt, jogalap nélküli gazdagodásra hivatkozással nem léphet fel az alperessel szemben. A másodfokú bíróság hangsúlyozta, hogy a felperesi kereset tényalapja nem nyert bizonyítást. Erre tekintettel fel sem merülhet, hogy az alperes jogalap és jogcím nélkül olyan pénzeszközt tart magánál, amely a felperest illetné. Az ítélőtábla szerint a felperesi követelés jogalapja ténylegesen kártérítés, ezért a kereset a jogalap nélküli gazdagodás szabályai szerint nem érvényesíthető. Utalt arra, hogy mind a kártérítés, mind a jogalap nélküli gazdagodás visszatérítése a jog által el nem ismert magatartás, helyzet következtében előállt vagyoni hátrány kiküszöbölésére szolgál. Az alapvető különbség, hogy jogalap nélküli gazdagodás esetén a megtérítési kötelezettség nem a jogellenes magatartáson, hanem a jogcím hiányán, illetve annak fogyatékosságán alapszik. A felperes a jogerős ítélettel szemben felülvizsgálati kérelemmel, majd az alperes ellenkérelemmel élt. A Kúria a jogerős ítéletet nem találta jogszabálysértőnek. A Kúria egyetértett a másodfokú bíróságnak a jogalap nélküli gazdagodás szubszidiárius jellegével kapcsolatosan kifejtett jogi álláspontjával. A felperes – állítása szerint – nem a jogelődjének az alperessel fennálló jogviszonyból eredő fizetési kötelezettségén felüli túlfizetése miatt lépett fel az alperessel szemben – ami bizonyítás esetén akár alapot is adhatott volna egy Ptk. 361. § (1) bekezdésére alapított igény előterjesztésére – hanem jogszabályon alapuló kamatfizetési igényt kívánt érvényesíteni. Így, a jogalap nélküli gazdagodás visszatérítésének szabályai alkalmazására nem volt jogi lehetőség. 6.4. Adásvételi szerződés felbontása esetén, ha a vevő a vételárat nem fizette ki, de birtokba lépett, az utóbb jogalap nélkülivé vált birtoklása idejére használati díjat köteles fizetni jogalap nélküli gazdagodás címén35 A perbeli iparterület megnevezésű ingatlan, amelyen ötszintes ipari rendeltetésű építmény áll, a felperes tulajdona volt. A felperes bérleti szerződéssel az építmény egyes helyiségeit bérbe adta az alperesnek, a bérleti díjat havi 400 forint + ÁFA összegben állapították meg a szerződő felek. Ezt követően 2008. december 22. napján adásvételi szerződést kötöttek, mellyel az alperes 87.600.000 forint vételár ellenében megvette a perbeli ingatlant. A szerződés szerint az alperes 2008. december 28. napjától már nem bérlőként, hanem vevőként birtokolta az ingatlant, ezért ettől kezdve bérleti díjat sem fizetett. Az alperes a vételár nagyon részét banki kölcsönből szándékozott kifizetni, a bank azonban nem adott kölcsönt az alperesnek, ezért a felek az adásvételi szerződésüket felbontottnak tekintették. A 2009. július 29. napján kelt, írásban megkötött szerződésükkel a felek 2009. július 1. napjától a bérleti jogviszonyt helyreállították. A 2009. január 1. napja és 2009. június 30. napja között fizetendő használati díjak tekintetében megegyezni nem tudtak. Majd közöttük a bérleti jogviszony is megszűnt, s az alperes az ingatlant elhagyta. A felperes használati díjat számított fel az alperesnek. Nem tette vitássá, hogy az alperesnek vételár részlet visszajár, ezért csak a különbözet és annak kamatai megfizetése iránt indított keresetet. Az alperes a kereset elutasítását kérte és viszontkeresetet terjesztett elő. A felperes használati díj iránti igényét 35

Kúria: Pfv.III.20.949/2013/8

22

kisebb összegben tartotta jogszerűnek. A felperessel szembeni saját igénye a vételárelőlegből, óvadékból, valamint a felperes helyett kifizetett közüzemi díjból állt. A saját követeléséből az általa jogszerűnek tartott használati díjigényt az ítéletben beszámítani kérte. Az elsőfokú bíróság mindkét fél alaposnak tartott követelésére külön hozott marasztaló döntést. Az ítéletét a következőkkel indokolta: a perben kihallgatott tanúk vallomása alapján az volt megállapítható, hogy az alperes ugyanazokat az ingatlanrészeket használta az adásvételi szerződés megkötése után is, amelyeket korábban bérlőként is használt. Mivel a felek egyes ingatlanrészeket közösen használtak s nem használt ingatlanrészek is voltak, indokolt volt a használati viszonyok szakértő közreműködésével történő tisztázása. Az alperesnek visszajár a vételárelőleg, továbbá az óvadék és a felperes helyett kifizetett közüzemi díj is. A beszámítás után fennmaradó összeget a felperes köteles az alperesnek kamataival együtt megfizetni. A felperes fellebbezése folytán a másodfokú bíróság az elsőfokú ítéletet részben megváltoztatta, a keresetet elutasította, a felperes által az alperesnek fizetendő marasztalási összeget leszállította, ezt meghaladóan a viszontkeresetet is elutasította. Az volt a másodfokú bíróság jogi álláspontja, hogy az adásvételi szerződés megkötésével a bérleti szerződés nem szűnt meg. Az alperes ezért a kérdéses időközben is a bérleti szerződésben kikötött díjat lett volna köteles fizetni. Az alperes a felperes követelését bizonyos összegben jogszerűnek ismerte el. Az alperes levelében foglalt nyilatkozata a Ptk. 242. §-ában foglaltaknak megfelelő tartozás elismerés volt. Ezért ezt az összeget, s nem a szakértő által meghatározott összeget kell a felperes jogszerű használati díj követelésének tekinteni. A felperes érdemi felülvizsgálati kérelmében azzal érvelt, hogy az adásvételi szerződés szerint az alperes a teljes ingatlant jogosult volt használni, így a használati díj megállapításánál az egész ingatlan területét kell számításba venni, és nem csak azokat az ingatlanrészeket, amelyeket az alperes ténylegesen használt. Értékelni kellett volna az eljárt bíróságoknak azt is, hogy amíg az adásvételi szerződés hatályban volt, az ingatlant más módon hasznosítani és megterhelni sem tudta volna. Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmében arra hivatkozott, hogy a felperes felülvizsgálati kérelmében lényegében a tényállást támadta, a tényállást azonban az eljárt bíróságok helyes mérlegeléssel állapították meg, ezért az a felülvizsgálati eljárásban is irányadó. Hangsúlyozta, hogy az adásvételi szerződés megkötése a korábbi birtokhelyzeten mit sem változtatott. A felperes az ingatlant hasznosítani sem a vele kötött bérleti szerződést megelőzően, sem jogviszonyuk megszűnését követően bérbeadással hasznosítani nem tudta, azt jelenleg is kizárólag ő használja. A felülvizsgálati kérelem nem alapos. Helyes az eljárt bíróságoknak az az álláspontja, hogy az alperes csak az általa ténylegesen használt ingatlanrészekhez igazodó mértékű pénzbeli ellenszolgáltatásra köteles. A másodfokú bíróság annyiban téves jogi álláspontot foglalt el, hogy az alperes az adásvételi szerződés megkötését követően is, mint bérlő volt birtokban, mert a bérleti jogviszonyt az adásvételi szerződés nem szüntette meg. Ezzel szemben az adásvételi szerződés megkötésével az alperes az ingatlan birtoklására már az adásvételi szerződés alapján volt jogosult. A felperes a tulajdonjog bejegyzési engedélyt a vételár teljes kiegyenlítésének hiányában ugyan nem adta ki, a tulajdonjog ezért nem szállt át az alperesre, de a bérlőként már birtokban lévő alperes számára az adásvételi szerződés megkötése a birtok rövid úton való átadását s az adásvételi szerződés részleges teljesítését jelentette. Az alperesnek ezért nem is kellett bérleti díjat fizetni, amíg az adásvételi szerződés hatályban

23

volt. Az adásvételen alapuló birtokátruházás oka az adásvételi szerződés felbontásával keletkezésére visszaható hatállyal megszűnt, s az alperes birtoklása jogalap nélkülivé vált. A Ptk. 319. §-ának (3) bekezdése értelmében a szerződés felbontása esetén a már teljesített szolgáltatások visszajárnak. A felperes ezért a megkapott vételárelőleget köteles visszafizetni. Az alperes azonban a felbontott adásvételi szerződés alapján olyan szolgáltatáshoz jutott, amelyet visszaadni nem lehet. Így ha az alperes az adásvételi szerződés megkötése és felbontása közötti időre az ingatlan használásért ellenszolgáltatást nem adna, a felperes rovására jogalap nélkül gazdagodna. Mivel az alperes szerződést nem szegett, s ezért nem kártérítést köteles nyújtani, hanem gazdagodást köteles visszatéríteni, az alperesi kötelezettség terjedelmének meghatározásánál nem azt kellett vizsgálni, hogy a felperest milyen veszteség érte, hanem azt kellett megállapítani, hogy az alperes utóbb jogalap nélkülivé vált birtoklásával milyen előnyhöz jutott. Ez az előny abban áll, hogy az alperes a kérdéses időben az általa használt ingatlanrészért nem fizetett bérleti díjat. A felperes alaptalanul követelt használati díjat az egész ingatlanért. Az egész ingatlant az alperes nem használta és nem is használhatta, mert az épület egyes egységei kizárólag a felperes használatában voltak, más helyiségeket pedig a felek közösen használtak, a felperest már csak ezért sem illeti meg az egyébként is rossz állapotban lévő ingatlan használatra alkalmas teljes része után használati díj. A Kúria a jogerős ítélet felülvizsgálati kérelemmel támadott részét hatályában fenntartotta.

III. fejezet Az új Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V . törvény jogalap nélküli gazdagodásra vonatkozó szabályozása A 2013. évi V. törvény 2014. március 15. napján, a korábbi törvény hatálybalépésétől számított több mint ötven év múlva lép hatályba.

1. A törvényi szabályozás 6:579. § [Jogalap nélküli gazdagodás] (1) Aki másnak rovására jogalap nélkül jut vagyoni előnyhöz, köteles ezt az előnyt visszatéríteni. (2) Nem köteles visszatéríteni a gazdagodást, aki attól a visszakövetelés előtt elesett, kivéve, ha a) rosszhiszeműen jutott a gazdagodáshoz; vagy b) a gazdagodás megszűnésével kapcsolatban felróhatóság terheli. 6:580. § [Az érték megtérítése] Ha a vagyoni előnyt természetben visszaszolgáltatni nem lehet, annak értékét kell megtéríteni.

24

6:581. § [Az életfenntartás céljára adott juttatás visszakövetelése] Az életfenntartás céljára adott és arra felhasznált juttatást jogalap nélküli gazdagodás jogcímén visszakövetelni nem lehet, kivéve, ha a juttatást bűncselekmény útján szerezték meg. 6:582. § [Közös gazdagodók] A jogalap nélkül közösen visszatérítéséért.

gazdagodók

egyetemlegesen

felelnek

a

gazdagodás

2. A jogalap nélküli gazdagodás jogintézményének részletes elemzése és szemléltetése Főszabálynak tekintendő a visszatérítés kötelezettsége, de ha mégis fennáll a főszabály alóli kivétel, azaz a visszatérítési kötelezettség hiánya, avagy az alkivétel, miszerint mégis szükséges a gazdagodás visszatérítése, a visszatérítési kötelezettség fennállta és annak módja tekintetében való állásfoglaláshoz az ábra alapján a következő lépcsőket szükséges megvizsgálni: - a dolog természetbeni megléte, igenlő válasz esetén jogkövetkezmény a természetbeni visszatérítés – a surrogatio elvének megfelelően elsődlegesen a dolgot szükséges visszatéríteni; - ha a dolog természetben nincs meg, megvizsgálandó, hogy maradt-e surrogatum, amennyiben igen, jogkövetkezmény a pénzben történő visszatérítés; - amennyiben nincs surrogatum, szükséges megvizsgálni, hogyan történt a dolog felhasználása vagy az attól egyéb módon való elesés; a.) amennyiben saját céljaira, de nem életfenntartás céljára történt a felhasználás, a jogkövetkezmény a pénzben történő visszatérítés; b.) amennyiben saját céljaira, életfenntartás céljára történt a felhasználás, további megkülönböztetést igényel, hogy: 1. ba.) ha a dolgot bűncselekmény útján szerezte, jogkövetkezmény a pénzben történő visszatérítés; 2. bb.) ha a dolgot nem bűncselekmény útján szerezte, visszatérítési kötelezettség nem áll fenn; c.) amennyiben egyéb módon esett el a dologtól és ahhoz rosszhiszeműen jutott hozzá, jogkövetkezmény a pénzben történő visszatérítés; d.) amennyiben egyéb módon esett el a dologtól és ahhoz jóhiszeműen jutott hozzá, további megkülönböztetést igényel, hogy: 3. da.) ha a megszűnés felróható, jogkövetkezmény a pénzben történő visszatérítés; 4. db.) ha a megszűnés nem felróható, visszatérítési kötelezettség nem áll fenn.

25

A jogalap nélküli gazdagodással összefüggésben felmerülő esetek:36

36

Fuglinszky Ádám: Az új Polgári Törvénykönyv Kötelmi Jogi Könyve, Vázlatok, Előadássorozat közjegyzők számára a Magyar Országos Kamara rendezésében (MOKK Budapest, 2013.) 9. oldal

26

3. Összefoglalás a jogalap nélküli gazdagodás változásairól az új Polgári Törvénykönyvben – a jogalkotói célok A tárgyalt téma globális jellegű áttekinthetősége érdekében az Új Polgári Törvénykönyvről Kommentárjában foglaltak szerint kerül összefoglalásra a jogalap nélküli gazdagodás megváltozott szabályanyaga. Az összefoglalás a jogalkotói célokat is részletezi, alátámasztva azt a tényt, hogy a jogintézmény alkalmazási körét ki kívánják terjeszteni, eddig mintegy kiaknázatlan jogi lehetőségeket is beemelve a szabályanyagba. 1. „Az új Ptk. az 1959.es kódexnél és annak bírói gyakorlatánál szélesebb körben kíván szerepet biztosítani a jogalap nélküli gazdagodásnak a jog által nem támogatott vagyoni eltolódások visszarendezésénél. Az intézmény nagyobb szerepe három összefüggésben látszik különösképpen. a) Az új Ptk. – új jogi lehetőségként - a jogalap nélküli gazdagodás szabályai segítségével kívánja biztosítani a személyhez fűződő jog megsértésével elért vagyoni előny átengedését a sértett félnek. Azokban az esetekben, amikor a sértett érdeksérelme a jogsértő részére vagyoni előnyt eredményez, indokolt, hogy a vagyoni hátránnyal járó jogsértés orvoslása a kártérítésen és a sérelemdíjon felül és e szankciók szubjektív feltételeitől függetlenül megtörténjék. Erre a legalkalmasabb magánjogi eszköz a jogalap nélküli gazdagodás. A vagyoni előny átengedése helyreállító, értékkiegyenlítő jellegű objektív szankció. Alkalmazási feltételei: más személy személyiségi értékeinek jogosulatlan elsajátítása (felhasználása és ebből eredően jogosulatlan vagyoni előny szerzése. b) A másik terület, ahol az új Ptk. – ugyancsak új jogi megoldásként - a jogalap nélküli gazdagodás elve szerint állítja helyre az indokolatlanul megbomlott vagyoni egyensúlyt, az érvénytelen szerződések jogkövetkezményei körében merül fel. Irreverzibilis szolgáltatások esetén, és ha a szerződés érvényessé nyilvánítására sem kerülhet sor, a már teljesített szolgáltatások miatti vagyoneltolódást az új Ptk. jogalap nélküli gazdagodásként fogja fel, és ekként rendeli el az ellenszolgáltatás nélkül maradt szolgáltatás ellenértékének pénzbeli megtérítését. Ezzel a megoldással az új Ptk. koncepcionálisan új alapokra helyezi az érvénytelenség jogkövetkezményeit azokban a gyakori esetekben, amelyekben a szerződéskötést megelőző állapot természetbeni helyreállítása nem lehetséges. Ugyanezt a megoldást alkalmazhatja a bíróság abban az esetben is, ha az eredeti állapot helyreállítása elvben ugyan lehetséges volna, de annak elrendelése valamelyik fél lényeges jogi érdekét sértené. Érvénytelen szerződés esetében a gazdagodástól történő elesés körében sajátosan merülnek fel a dologszolgáltatásra vonatkozó veszélyviselési, illetve felelősségi kérdések, mint a jogalap nélküli gazdagodás egyéb eseteiben. Az új Ptk. ezért ezeket a kérdéseket a szerződés érvénytelenségének jogkövetkezményeinél speciális szabályokkal, a jogalap nélküli gazdagodásra vonatkozó általános rendelkezésektől eltérően rendezi. c) Az új Ptk. végül rugalmasan és kiegyensúlyozott módon kívánja felfogni a jogalap nélküli gazdagodás szubszidiárius (járulékos) jellegét. Nem változtat az új Ptk. azon a kiinduló elven, hogy a jogalap nélküli gazdagodás járulékos szerepet játszik a szerződéses és a szerződésen kívüli jogellenes károkozó magatartásokon alapuló igényekhez képest. A jövőben is követhető a korábbi bírói gyakorlat abban, hogy fennálló jogalapon (időben) érvényesíteni elmulasztott követelés jogalap nélküli gazdagodás címén nem érvényesíthető. Hasonlóképpen helyes az a döntés is, hogy kártérítési jogalap mellett egyidejűleg jogalap nélküli gazdagodás jogcíme nem áll meg. Fel akarja ugyanakkor oldani a törvény azt az időnként e téren mutatkozó merev

27

felfogást, amely más (mindenekelőtt szerződéses) jogviszony fennállta esetén eleve és elvileg kizártnak tartja a jogalap nélküli gazdagodás szabályainak alkalmazását. Az új Ptk. felfogásában az a bírói gyakorlat tekinthető helyesnek, amely szerint a jogalap nélküli gazdagodás szabályainak alkalmazását önmagában nem zárja ki az a tény, hogy a felek között más (rendszerint szerződéses) jogviszony áll fenn. Amennyiben ugyanis a vagyoneltolódásra a szerződéses kapcsolat nem adott alapot, és az alaptalan gazdagodás szerződésszegés jogcímén nem orvosolható, az indokolatlan vagyoneltolódást a jogalap nélküli gazdagodás szabályainak segítségével kell rendezni. Ebben a helyes értelemben foglalt állást a Legfelsőbb Bíróság több döntésében (például: BH 1990/308., BH 1997/483.). E követendő felfogás szerint más jogviszony fennállta csak azzal a következménnyel jár, hogy a felek közötti indokolatlan vagyoneltolódást elsősorban az e jogviszonyra vonatkozó szabályok szerint kell megítélni, és adott esetben kiegyenlítéséről gondoskodni. Ha azonban a fennálló jogviszony szabályainak alkalmazása után a vagyoni egyensúly nem állt helyre, nincs elvi akadálya az indokolatlan előny jogalap nélküli gazdagodás címén történő visszatérítésének. 2. A gazdagodásnak az új Ptk. szerint is a másik fél rovására kell bekövetkeznie. Tipikus gazdagodási tényállások várhatóan a jövőben is az okafogyott szolgáltatások (pl. megszűnt szerződés alapján teljesített szolgáltatás, megdőlt apasági vélelem alapján fizetett gyermektartásdíj) és a tartozatlan fizetések (pl. téves átutalás, létre nem jött szerződés alapján teljesített szolgáltatás) lesznek. 3. Az új Ptk. elhagyja az 1959-es kódexnek azt a rendelkezését, amely a jogalap nélküli birtoklásra vonatkozó szabályok alkalmazására utal. Szükség esetén ugyanis ezek a szabályok minden kifejezett utalás nélkül is alkalmazásra kerülhetnek. Ez vonatkozik a gazdagodó fél által a dologra fordított költségek megtérítésére is. Az 1959-es kódex a kártérítés szabályainak megfelelő alkalmazását megszorítás nélkül rendelte el a jogalap nélküli gazdagodásra. Az új Ptk. elhagyja ezt az általános utalást. A gyakorlatban elvileg is kizárt volt ugyanis, hogy ezt az utaló normát a felelősség feltételei tekintetében is alkalmazni lehessen, mivel a jogalap nélküli gazdagodásnak mint önálló kötelemfakasztó ténynek – már csak objektív jellege miatt is - egészen más feltételei vannak, mint a szerződésen kívüli kártérítési felelősségnek. Hasonlóképpen nem kerülhetnek alkalmazásra a jogalap nélküli gazdagodásnál a kártérítés mértékére és módjára vonatkozó szabályok sem. Szükség lehet ugyanakkor arra, hogy a közösen gazdagodók visszatérítési kötelezettségét a törvény rendezze. Ezért a törvény önálló jogtételként, és nem a közös károkozók felelősségi szabályára vonatkozó utalással kimondja, hogy a közösen gazdagodók egyetemlegesen felelnek a gazdagodás visszatérítéséért. Az új Ptk. – az érvénytelen szerződés jogkövetkezményeihez hasonlóan – a jogalap nélküli gazdagodásnál is megszünteti az állam javára marasztalás lehetőségét. Ez a szankciót a bíróságok a jogalap nélküli gazdagodás körében még elvétve sem alkalmazták.”37

37

A Polgári Törvénykönyv Magyarázatokkal, szerkesztő: Vékás Lajos, szerkesztő munkatárs: Gárdos Péter (Complex Kiadó Budapest, 2013.) 976.-978. oldal

28

4. A jogalap nélküli gazdagodás, mint nevesített kötelemkeletkeztető tényállás 6:2. § [Kötelemkeletkeztető tények] (1) Kötelem keletkezhet különösen szerződésből, károkozásból, személyiségi, dologi vagy más jog megsértéséből, egyoldalú jognyilatkozatból, értékpapírból, jogalap nélküli gazdagodásból, megbízás nélküli ügyvitelből és utaló magatartásból. Az új Ptk. példálózó jelleggel felsorolja azokat a leggyakoribb tényállásokat, amelyek kötelmet keletkeztethetnek, bár a kötelem lényegének meghatározásából e nélkül is levezethető volna, hogy adott esetben valóban kötelmi jellegű-e egy jogviszony. Különös jelentősége van annak, hogy a kézenfekvő kötelemkeletkeztető tények mellett a személyhez fűződő és a dologi jogok megsértésével az – egyébként abszolút szerkezetű – alapjogviszonyokból a jogában sértett és a jogsértő személy között relatív szerkezetű, kötelmi jellegű követeléseket megalapozó jogviszony (kötelem) keletkezik. Ez természetesen nem jelent változást a hatályos joghoz képest, a Ptk. rendszerében sem minősülhettek másként ezek a helyzetek, kiemelésük a figyelem felhívását és az esetleges viták elkerülését szolgálja.38 Figyelemre méltó eltérés a hatályos törvény és az új Ptk. között, hogy a hatályos szabályozásban a jogalap nélküli gazdagodás tényállása a „Felelősség szerződésen kívül okozott károkért és jogalap nélküli gazdagodásért” címben került szabályozásra, közvetlenül a kártérítés szabályai után. Rendszertanilag tehát éppen azokat a szabályokat követi, amelyek alkalmazhatósága esetén a jogalap nélküli gazdagodás jogcíme - annak szubszidiárius jellege miatt – háttérbe szorul. Az új Ptk. rendszerében a jogalap nélküli gazdagodás a kötelmi jogi könyv rendelkezéseinek elején, a kötelemkeletkeztető tények között külön is nevesítésre kerül, önálló szabályozása pedig a kötelmi jogi könyv „Egyéb kötelemkeletkeztető tények” részében történik.

38

http://www.parlament.hu/irom39/07971/07971.pdf letöltés ideje: 2014.02.22.

29

A nevesített kötelemkeletkeztető tényállások:39

5. A jogalap nélküli gazdagodás alkalmazási köre az új Ptk.-ban 

A személyiségi jogok megsértése körében megállapított felróhatóságtól független szankciók 2:51. § [Felróhatóságtól független szankciók] (1) Akit személyiségi jogában megsértenek, a jogsértés ténye alapján – az elévülési időn belül – az eset körülményeihez képest követelheti e) azt, hogy a jogsértő vagy jogutódja a jogsértéssel elért vagyoni előnyt engedje át javára a jogalap nélküli gazdagodás szabályai szerint.  A rendelkezési jog gyakorlásából eredő felelősség 4:51. § [Harmadik személlyel szembeni helytállás jogalap nélküli gazdagodás alapján] Aki házastársának szerződése vagy más kötelemkeletkeztető magatartása folytán gazdagodott, harmadik személlyel szemben a jogalap nélküli gazdagodás szabályai szerint akkor is köteles helytállni, ha a tartozásért egyébként nem felel.  Jogalap nélküli birtoklás 5:10. § [A jogalap nélküli birtokos megtérítési igénye és elviteli joga] (2) A jogalap nélküli birtokos jóhiszeműsége esetén a hasznokkal nem fedezett hasznos költségei megtérítését is követelheti, rosszhiszeműsége esetén a jogalap nélküli gazdagodás szabályai szerint követelhet megtérítést. 39

Fuglinszky Ádám: Az új Polgári Törvénykönyv Kötelmi Jogi Könyve, Vázlatok, Előadássorozat közjegyzők számára a Magyar Országos Kamara rendezésében (MOKK Budapest, 2013.) 4. oldal

30

5:12. § [A jogalap nélküli birtokos joga a dolog értékesítésére és felhasználására] (4) A jogalap nélküli birtokos helyzetére egyebekben a jogalap nélküli gazdagodás szabályait kell alkalmazni.  Tulajdonszerzés terméken, terményen és szaporulaton 5:50. § (2) Ha valakinek az a joga, amely őt a termékek, a termények vagy a szaporulat tulajdonbavételére jogosítja megszűnik, mielőtt ezeken tulajdonjogot szerzett volna, eltérő megállapodás hiányában követelheti, hogy a tulajdonos vagy az új jogosult a termékek, a termények, a szaporulat, továbbá a munkája értékének arányában és máshonnan meg nem térülő költekezései erejéig a jogalap nélküli gazdagodás szabályai szerint nyújtson megtérítést.  Hozzáépítés 5:68. § (2) A hozzáépítésnek nem minősülő építési munka ellenértéke a jogalap nélküli gazdagodás szabályai szerint követelhető.  A haszonélvezet 5:150. § [A költségek viselése] (2) A haszonélvezet megszűnésekor a haszonélvező a tulajdonostól a saját költségén elvégzett rendkívüli javítási vagy helyreállítási munkálatok következtében a dologban beállott értéknövekedés megtérítését a jogalap nélküli gazdagodás szabályai szerint követelheti.  A kötelem 6:2. § [Kötelemkeletkeztető tények] (1) Kötelem keletkezhet különösen szerződésből, károkozásból, személyiségi, dologi vagy más jog megsértéséből, egyoldalú jognyilatkozatból, értékpapírból, jogalap nélküli gazdagodásból, megbízás nélküli ügyvitelből és utaló magatartásból.  Az érvénytelenség jogkövetkezményei 6:115. § [Járulékos igények érvénytelen szerződés esetén] (1) A felek az eredeti állapot helyreállításával nem orvosolt hasznok és kamatok kiegyenlítésére a jogalap nélküli birtoklás szabályai szerint kötelesek. Az a fél, aki a maga szolgáltatását nem teljesítette, vagy ingyenesen jutott a szolgáltatáshoz, a hasznokat vagy a kamatokat a jogalap nélküli gazdagodás szabályai szerint köteles a másik félnek megtéríteni.  A vállalkozási szerződés 6:248. § [A szerződés lehetetlenülése] (2) Lehetetlenülés esetén a megrendelő követelheti, hogy a vállalkozó a megkezdett, de be nem fejezett művet neki adja át; ebben az esetben a jogalap nélküli gazdagodás szabályait kell megfelelően alkalmazni.  A megbízás nélküli ügyvitel 6:585. § [Megbízás nélküli ügyvivő] (3) Ha a beavatkozás nem volt helyénvaló, a megbízás nélküli ügyvivő díjazást nem követelhet, költségeinek megtérítését a jogalap nélküli gazdagodás szabályai szerint követelheti, és felelős mindazért a kárért, amely beavatkozása nélkül nem következett volna be.

31

6:586. § [Idegen ügy sajátként való ellátása] Ha valaki tudva, hogy nincs hozzá joga, idegen ügyet sajátjaként lát el, vele szemben a megbízás nélküli ügyvitelből eredő jogokat lehet érvényesíteni. Ha e jogokat érvényesítik, az eljáró személy költségeit a jogalap nélküli gazdagodás szabályai szerint jogosult beszámítani.  A végrendelet tartalma 7:33. § [Meghagyás] (3) Ha feltehető, hogy az örökhagyó a részesítést a meghagyás teljesítéséhez kívánta kötni, a meghagyással terhelt a részesítést a jogalap nélküli gazdagodás szabályai szerint kiadni köteles, ha a meghagyást nem teljesíti, vagy annak teljesítése neki felróható okból válik lehetetlenné. A részesítés kiadását a végrendeleti végrehajtó és a hagyatékban részesülő többi személy igényelheti. A kiadott vagyontárgy értékét a meghagyás teljesítésére kell fordítani.  Hagyatéki tartozások és kielégítésük 7:99. § [A hagyományos felelőssége] (1) A más hagyatéki hitelező sérelmével kielégített hagyományos a jogalap nélküli gazdagodás szabályai szerint felel a hitelezőnek, ha a hitelező az örököstől nem szerezhetett kielégítést.

6. Az új Ptk. változásai az érvénytelenségi jogkövetkezmények rendszerében „A Ptk. előtti ítéletek egy része a szerződés érvénytelensége esetén az eredeti állapot helyreállítását rendelte el, másik része jogalap nélküli gazdagodás címén rendezte a felek viszonyát. Az ítélkezési gyakorlat egyértelműen mutatja, hogy a Ptk. előtti szokásjog az érvénytelen szerződés jogkövetkezményeinek megállapításánál legalább olyan gyakran folyamodott a jogalap nélküli gazdagodás szabályaihoz, mint ahányszor az eredeti állapot helyreállítása mellett döntött. Ehhez képest hozott döntő változást a Ptk., mindenekelőtt azzal, hogy egyértelműen elszakította a szerződés érvénytelenségét a jogalap nélküli gazdagodástól. A 237. § főszabályként az in integrum restitutiot mondja ki, a szerződéskötés előtt fennállott helyzet visszaállításának lehetetlensége esetére pedig felhatalmazza a bíróságot az érvénytelen szerződés hatályossá nyilvánítására. A Ptk. által végrehajtott fordulat komolyságát a Legfelsőbb Bíróság 1963-ban nyomatékosította. A 836. sz. PK állásfoglalás – „a bírói gyakorlatban mutatkozott bizonytalanság” eloszlatása céljából – részletes iránymutatást adott az eredeti állapot helyreállításának mibenlétével kapcsolatban. Az elvi iránymutatás tehát kifejezetten felhívta a – szokásjogon nevelkedett – bírák figyelmét arra, hogy a Ptk. az érvénytelen szerződések jogkövetkezményeinek rendezésénél eltért a korábbi jogtól, és leválasztotta e jogkövetkezményeket az alaptalan gazdagodás szabályairól. A Legfelsőbb Bíróság ugyanakkor már a kezdeteknél némi kétséget mutatott az új, önálló megoldás egyedül üdvözítő voltával kapcsolatban. Weiss vitába szállt a 836. sz. PK-ban foglalt iránymutatással, bírálatában plasztikusan mutatott rá arra, hogy az in integrum restitutio megvalósítása során – a szerződés teljesítése utáni változások: hasznok, költségek felmerülése stb. miatt – számos kiegészítő probléma merülhet fel, amelyeknek megoldására a Ptk. 237. § (1) bekezdése nem ad megoldást, és ezért igenis segítségül lehet és kell hívni a Ptk. más rendelkezéseit. Nizsalovszky – a bírói ítéletekből is érveket merítve – következtetéseiben egyértelműen az eredeti állapot helyreállítását mint dologi igényt részesítette előnyben a jogalap nélküli gazdagodás kötelmi jogi igényével szemben. A két megoldás közötti gyakorlati különbséget is

32

világossá tette. Az előbbi állapotnak ez a visszaállítása eredményében azonos lehet az alaptalan gazdagodás visszatérítésével, de még ebben a vonatkozásban sem jelent a két elgondolás egyet. Nevezetesen, míg az alaptalan gazdagodás visszatérítéséről szólva mindig a gazdagodó oldalán kívánjuk az előbbi állapotot visszaállítani, addig az előbbi állapot visszaállításáról szólva azt tartjuk szem előtt, hogy a szolgáltató vagyoni állapotában álljon vissza a korábbi állapot. A hatályos jog értékelésénél mindenekelőtt azt kell megállapítanunk, hogy a Ptk. 237. § (1) bekezdésében foglalt rendelkezés nem juttatja megfelelően kifejezésre az in integrum restitutio jogi jellegét. Maga a norma és annak elhelyezése inkább arra látszik utalni, hogy kötelmi jogi igényről van szó. Valójában azonban az eredeti állapot helyreállítása primer dologi igény: rei vindicatio. A jogalap nélküli gazdagodás aligha mellőzhető intézmény az érvénytelen szerződés alapján végbement vagyonmozgások rendezésénél. A jogalap nélküli gazdagodás szabályainak alkalmazására e körben minden esetben azért kerül sor, mert más – dologi vagy kötelmi – jogcím nem áll rendelkezésre a bekövetkezett vagyoneltolódás kiigazítására. Az irreverzibilis szolgáltatásokra nincs dologi jellegű vindikációs igény, a szerződés érvénytelensége miatt pedig szerződéses igényt sem lehet támasztani. A szerződéses követelési jogcím irreverzibilis szolgáltatásoknál hiányzik a főszolgáltatásokra is, reverzibilis szolgáltatásoknál csak a kiegészítő tényállásokból eredő követelésekre. Mindezek miatt nem meglepő, hogy a Ptk. előttibírói gyakorlatban is jelentős szerepet kaptak a jogalap nélküli gazdagodás szabályai az érvénytelen szerződések jogkövetkezményeinek megállapításánál. S nem csodálkozhatunk azon sem, hogy a Ptk. merész újítása: a teljes elszakadás az alaptalan gazdagodástól az ítélkezési gyakorlat tanúsága szerint nem vált be. Az ítélkezési gyakorlat elemzése világosan mutatja, hogy a bírói döntések az igazságos eredmény elérése érdekében minduntalan kénytelenek a „tiltott gyümölcshöz” nyúlni. A judikatúra bizonytalanságai és egyenetlenségei ugyanakkor az elvi alapok tisztázatlanságát is ékesen példázzák.”40 „Az új kódex nem vette át a régi Ptk.-ból a szerződés határozathozatalig terjedő időre történő hatályossá nyilvánításának jogintézményét (a törvényjavaslat indokolása szerint megszüntetve ezzel az e jogintézményhez kapcsolódó fogalmi ellentmondást és jogalkalmazási nehézségeket) és helyette az alaptalan gazdagodás pénzbeli megtérítéséről rendelkezik, vagyis a jogalap nélküli gazdagodás elvére támaszkodva rendezi az érvénytelen szerződés alanyainak a helyzetét, a bekövetkezett vagyonmozgások elszámolását. E jogkövetkezmény alkalmazására akkor kerülhet sor, ha a szerződés nem nyilvánítható érvényessé és a szerződéskötés előtt fennállt helyzet természetben történő visszaállítására sincs lehetőség, vagy az valamelyik fél lényeges jogos érdekét sértené. Az ellenszolgáltatás nélkül maradt szolgáltatás ellenértéke pénzbeli megtérítésének a szükségessége akkor merül fel, ha a szerződés alapján az egyik fél már teljesített, az ellenszolgáltatás teljesítésére azonban még nem került sor. A pénzbeli megtérítés indoka ugyanis az, hogy ennek hiányában a fél jogalap nélkül gazdagodna, ami akkor áll fenn, ha az egyik fél a saját szolgáltatását még nem (vagy csak részben) teljesítette, miközben a másik fél már teljesített. Ha a felek az érvénytelen szerződés alapján kölcsönösen teljesítettek, és sem az eredeti állapot helyreállítására, sem a szerződés érvényessé nyilvánítására nincs mód, akkor az érvénytelenség megállapításán túlmenően a bíróságnak nincs miről rendelkeznie, hiszen – egyenértékű szolgáltatásokat feltételezve – nincs ellenszolgáltatás nélkül álló szolgáltatás. Speciális szabállyal rendezi az új Ptk. azt a helyzetet, amikor a fél a megkapott (nála levő) szolgáltatástól a másik (a szolgáltatást nyújtó) félnek felróhatóan esik el. A szabály lényege, hogy az a fél, aki a 40

Vékás Lajos: Érvénytelenség és jogalap nélküli gazdagodás (Magyar Jog 2003. (50. évf.) 7. szám) 385.-400. oldal)

33

megkapott szolgáltatást olyan okból nem tudja visszatéríteni (attól olyan okból esett el), amiért a másik fél felelős, ettől még visszakövetelheti a saját teljesítését, ha pedig ő még nem teljesítette saját szolgáltatását, erre nem is lesz köteles.”41 „A hatályos Ptk. az eredeti állapot helyreállítását tekinti alapvető érvénytelenségi jogkövetkezménynek, ami egy dologi jogias szemléletű felfogás, hiszen a restitutiós igények alapvetően tulajdoni természetűek, abból kiindulva, hogy a felek között nincs érvényes kötelmi jogi jogviszony, az érvénytelen szerződés nem eredményez tulajdonváltozást a teljesített szolgáltatásokban. Ezzel szemben az új Ptk.-ban az érvénytelenség jogkövetkezményei rendezésének egy olyan felfogása érvényesül, amely a jogalap nélküli gazdagodás elvét veszi alapul, hiszen érvényes szerződéses jogviszony hiányában a jogalap nélküli gazdagodás az a kötelmi jogi jogcím, amely alapján az érvénytelenség jogkövetkezményei rendezhetők mindazokban az esetekben, ahol restitutióra nincs lehetőség. Az alapgondolat az, hogy a felek jogviszonyát a bíróság a „végigható szinallagma” követelménye alapján rendezze. Az érvénytelenség jogkövetkezményei levonásánál a bíróságnak ismételten meg kell teremtenie a felek szolgáltatásainak és ellenszolgáltatásainak azt az egyensúlyát, amely a szerződéskötéskor is fennállt. A bíróságnak arra kell törekednie, hogy az érvénytelenség jogkövetkezményeinek rendezése során egyik fél se kerüljön a másikkal szemben aránytalanul kedvezőbb, illetve méltánytalanul súlyosabb vagyoni helyzetbe, más szóval meg kell akadályozni bármelyik fél jogalap nélküli gazdagodását. Az új Ptk. – túl azon, hogy tételes szabályban fogalmazza meg az érvénytelenségnek azt az általános joghatását, hogy nem lehet rá jogosultságot alapítani – elsődleges jogkövetkezménynek a szerződés érvényessé nyilvánítását tekinti, e körbe vonva a szerződés konvalidálódását, vagyis az érvénytelenségi ok megszűntét is, amit a hatályos Ptk. nem szabályoz. A szerződést vagy a bíróság nyilvánítja érvényessé visszamenő hatállyal, vagy a szerződő felek maguk teszik érvényessé azt oly módon, hogy – akár ex tunc, akár ex nunc hatállyal – utólag kiküszöbölik az érvénytelenség okát, vagy ha az más okból már megszűnt, megerősítik a szerződési akaratukat. Az új Ptk. az eredeti állapot helyreállítását már csak természetben engedi meg (értékbeni megtérítés útján tehát nem) és csak az elévülés, illetve az elbirtoklás korlátai között. Nem tartja fenn az új Ptk. a határozathozatalig történő hatályossá nyilvánítás jogintézményét, hanem olyan esetekben, amikor sem a szerződés érvényessé nyilvánítására, sem az eredeti állapot természetbeni visszaállítására nem kerülhet sor, a jogalap nélküli gazdagodás elvére támaszkodva rendezi a felek helyzetét kimondva, hogy ilyenkor a bíróság elrendeli az ellenszolgáltatás nélkül maradt szolgáltatás ellenértékének pénzbeli megtérítését.”42

7. Végső következtetések Felmerül a kérdés, hogy a jogalap nélküli gazdagodást szabályozó új jogszabályhely tükrében mennyiben helytállóak az előző fejezetben ismertetett bírói döntések.

41

Wellmann György: A szerződés érvénytelenségének szabályozása az új Ptk.-ban (Jogtudományi Közlöny 2014. évi 2. szám) 68. oldal 42 http://ptk2013.hu/interjuk/az-uj-ptk-kotelmi-jogra-vonatkozo-szabalyairol-interju-wellmann-gyorggyel-akuria-polgari-kollegiumanak-vezetojevel/2442 letöltés ideje: 2014.02.22.

34

A szerző megkísérli, hogy a kúriai ítéleteket az új jogszabály kontextusában értelmezze: A jogszabályi környezet tartalmaz ugyan újdonságokat, de a jogalkotói célok érdemben nem változtak, a fentiekben ismertetett tényállásokra az új jogszabály értelmezése sem kínálhat merőben ellentétes válaszokat. Az új jogszabály megalkotása során a jogalkotót az adott norma társadalmi viszonyokkal összefüggésben való aktualizálása vezérelte, ám a korábbi értékek megtartása mellett. Mindemellett felismerhető az a jogalkotói cél is, hogy a felsőbb bíróságok által kialakított gyakorlat lényegi elemei, megállapításai, következtetései konkrét jogszabályi formát öltsenek.

35

HIVATKOZOTT IRODALOM

1. Magyar Magánjog III. Kötelmi Jog Általános Rész, főszerkesztő: Dr. Szladits Károly, Budapest, 1941. Grill Károly Könyvkiadóvállalata 2. Magyar Magánjog IV. Kötelmi Jog Különös Rész, főszerkesztő: Dr. Szladits Károly, Budapest, 1942. Grill Károly Könyvkiadóvállalata 3. Szászy István: A Kötelmi Jog Általános Tanai Budapest, 1943. Grill Károly Könyvkiadóvállalata 4. Bíró György: Kötelmi jog (NOVOTNI KIADÓ 2010.) 5. A Polgári Törvénykönyv Magyarázata 1. (KJK-KERSZÖV Jogi és Üzleti Kiadó Kft., Budapest, 2004.) 6. A Polgári Törvénykönyv Magyarázatokkal, szerkesztő: Vékás Lajos, szerkesztő munkatárs: Gárdos Péter (Complex Kiadó Budapest, 2013.) 7. Fuglinszky Ádám: Az új Polgári Törvénykönyv Kötelmi Jogi Könyve, Vázlatok, Előadássorozat közjegyzők számára a Magyar Országos Kamara rendezésében (MOKK Budapest, 2013.) 8. Vékás Lajos: Érvénytelenség és jogalap nélküli gazdagodás (Magyar Jog 2003. (50. évf.) 7. szám) 9. Wellmann György: A szerződés érvénytelenségének szabályozása az új Ptk.-ban (Jogtudományi Közlöny 2014. évi 2. szám)

36

ELEKTRONIKUS JEGYZÉK

1. http://ptk2013.hu/polgari-jogi-kodifikacio/menyhard-attila-az-allam-javara-valomarasztalasrol-pjk-20034-29-37-o/493 letöltés ideje: 2014.03.02. 2. http://www.parlament.hu/irom39/07971/07971.pdf letöltés ideje: 2014.02.22. 3. http://ptk2013.hu/interjuk/az-uj-ptk-kotelmi-jogra-vonatkozo-szabalyairol-interjuwellmann-gyorggyel-a-kuria-polgari-kollegiumanak-vezetojevel/2442 letöltés ideje: 2014.02.22.

37