Adler Judit: A 45 éven felüliek foglalkoztatási helyzete Vezetői összefoglaló A jövő nagy kihívása Európában a népesség öregedése. Az idősebb korosztályok súlyának megnövekedése a foglalkoztatási struktúra átalakítása nélkül azt jelenti, hogy egyre kisebb munkavállalói körnek kell gondoskodnia a társadalom többi részének eltartásáról. A terhek aránytalan növekedése, illetve az eltartásra szorulók rendkívül alacsony életszínvonala csak úgy kerülhető el, ha megváltozik a jelenlegi szemlélet és gyakorlat a foglalkoztatás korstruktúráját illetően. Ez egyfelől a munkaadók toleranciájának növelését igényli az idősebb munkavállalókkal szemben, ezen korosztályok értékeinek rehabilitálását előfeltételezi össztársadalmi szinten. Másfelől elengedhetetlen az érintett korosztályok tudásának felfrissítése, karbantartása a munkában tarthatóság érdekében, de legalább ilyen fontos önbizalmuk helyreállítása a hosszú idő óta tartó leértékelő társadalmi magatartás ellensúlyozására. További kiemelt előfeltétel az egészségmegőrzés, mint a munkavégzés egyik előfeltétele. A feladat, a cél egyértelmű, az eléréséhez vezető út azonban jól láthatóan hosszú és keserves lesz. A jelenlegi hazai helyzet meglehetősen lehangoló, a kormányzati szinten a közelmúltban elindult kezdeményezések hatásai még nem értek el sem a munkáltatókhoz, sem a lakossághoz. Nagyon szimplifikálva a kutatás tapasztalatait azt bocsáthatjuk előre, hogy a munkaadók kerülik az 50 éven felüliek felvételét, legfeljebb a fiatalon hozzájuk került dolgozók további foglalkoztatására hajlandók azok idősebb korában is. A munkaerő-túlkínálatból adódó foglalkoztatási bizonytalanság miatt az érintett korosztály foglalkoztatottjai – az értelmiségiek kivételével – igyekeznek minél előbb valamilyen biztos szociális jövedelemhez jutni (nyugdíj, rokkant nyugdíj), s ennek védelmében a lehetőségek függvényében további kereső tevékenységet végezni. Az idősebb korosztály képzésben való részvételi hajlandósága igen alacsony. Egyelőre a kormányzat próbálkozik az idősebbek foglalkoztatását elősegítő szabályozási háttér kialakításával (pl.: felnőttképzési törvény, a munkanélküliség kezelésének aktív eszközeinek segítségével a 45 éven felüliek koncentrált támogatása). A 45 év felettiek foglalkoztatási helyzetében feltehetőleg az hoz majd áttörést, amikor a munkaerőpiacon kényszerré válik alkalmazásuk, s ez az előreszámítások szerint a 2010-es évektől következik be. A kutatás eredményei részletesebben és árnyaltabban az alábbiakban foglalhatók össze: 1. Az Európai Bizottság 2003-ban a tagállamok szintjére lebontva fogalmazta meg ajánlásait, amit röviden a foglalkoztatáspolitika „tízparancsolatának” szoktak nevezni. Ennek ötödik pontja a munkaerő-kínálat bővítése és az ún. „gazdasági aktivitás megőrzése melletti öregedés” támogatása, melyet a 15 tagállam közül 9 emelt be nemzeti programjába. Az idős népesség foglalkoztatásával kapcsolatosan a 2001. évi stockholmi és a 2002. évi barcelonai Európai Tanács ülésén született egy-egy célkitűzés. Ezek szerint az 55-64 éves népesség foglalkoztatásának arányát a jelenlegi 40%-ról (csatlakozó országoké 30,5%,
Magyarországé 25,6%) 2005-re 50%-ra kell emelni, illetve a munkaerő-piacról történő kilépés átlagos életkorát – mely 2001-ben az Európai Unió szintjén 60 év volt – öt évvel kell emelni. Az EU elemzései rámutatnak, hogy a tagországokban a 60 év felettiek várható átlagos élettartama a férfiak esetén 19, a nők esetében 24 év, ezért elvárható, hogy még néhány évig a munkaerőpiacon maradjanak. A csatlakozó országok többségében ennél rosszabb a helyzet, de a jövőben ezekben is javulás várható. Az EU-ban az 1995-2002 között teremtett munkahelyek nettó növekményéből (2 millió) 16%-ot tett ki az idősek számára teremtett munkahelyek száma. A két említet foglalkoztatási célkitűzés teljesítése jól halad az Európai Unióban. 2002ben 4 országnak – Dániának, Portugáliának, Svédországnak és az Egyesült Királyságnak – már sikerült elérniük, illetve túlszárnyalniuk az 50%-os foglalkoztatási arányt az 55-64 évesek körében, a csatlakozó országok közül ez egyedül Észtországnak sikerült, de közelíti azt Ciprus is. 2002-ben már egyetlen EU tagállamban sem csökkent az idősek foglalkoztatása, valamennyiben megindult a felzárkózás. 2002-ben az EU-15 átlagában a 15-64 éves népesség 69,6%-a volt jelen a munkaerőpiacon, míg Magyarországon csak 59,7%-nak sikerült ez. A csatlakozó országok együttesében 66%-ra tehető a népesség munkaerő-piaci jelenléte. Az 50-64 éves népesség gazdasági aktivitása az EU-ban 55%, míg Magyarországon 43%, tehát az életkor emelkedésével növekszik a távolság az EU paramétereitől. (Ebben szerepet játszik a viszonylag alacsonyabb hazai nyugdíjkorhatár is.) 2.
A magyar népesség ötéves korcsoportok szerinti összetételét vizsgálva a két legnagyobb létszámú korcsoport a 25-29, illetve 45-49 éveseké (Ratkógyerekek és unokák), a 15-64 éves népesség 12-12%-át teszik ki. 2002-ben a mintegy 6 millió 850 ezres 15-64 év közötti népesség 39%-a – 2 millió 670 ezer ember – tartozott a 45-64 éves korcsoportba. E jelentős népesség csoportnak alig több mint fele – 1 millió 372 ezer fő – volt foglalkoztatott 2000-2002 között, ami mind hazai, mind nemzetközi viszonylatban igen alacsony arányt képvisel. A 45-64 éves korúakon belül a 45-49 évesek korcsoportja a legjelentősebb, 30%. Ez az utolsó ötéves korcsoport, amelyben mind a férfiak, mind a nők gazdasági aktivitása viszonylag még magas. Amennyiben el szeretnénk kerülni azt a ma érvényes tendenciát, mely szerint átlépve a következő korcsoportba radikálisan esik az aktivitás, jelentős előrelépést kell elérni a munkaerő-kereslet bővítésében. Ennek hiányában a foglalkoztatási feszültségek már az évtized vége felé érzékelhetően erősödni fognak, de a népesség öregedéséből származó problémák 15-20 év múlva – az első demográfiai hullámba tartozók nyugdíjba vonulásával – fognak lökésszerűen megjelenni.
3.
Magyarországon a 15-64 éves népesség 56,2%-a volt foglalkoztatott 2002-ben. A hazai munkavállalási kor azonban alacsonyabb 64 évnél, hiszen a 62 éves nyugdíjkorhatár is csak 2009-től lesz mindenkire egyformán érvényes. 2002ben a 15-58 éves nők és a 15-61 éves férfiak jelentették a hazai munkavállalási kort. A hazai munkavállalási kor szerinti foglalkoztatási ráta 2002-ben átlagosan 60% volt (nők 54,8, férfiak 65,2%).
A nemzetközi sztenderdek szerint számolva – mint azt már említettük – a 45-64 év közötti korosztály 51,4% volt foglalkoztatott (férfiak: 57,7%-a, nők 45,8%-a). Az idősek foglalkoztatása valamelyest javult az utóbbi években Magyarországon is. Ez a népesség csoport a foglalkoztatás intenzitását tekintve azonban nem tekinthető homogénnek. A korcsoporton belül a legfiatalabbak – a 45-49 évesek – foglalkoztatása még 70% felett van mind a férfiak mind a nők esetében (77, illetve 72%). Ezzel szemben az 55-59 éveseké nem éri el a 40%-ot. 4. A foglalkoztathatóság esélye erősen javul az iskolai végzettség szintjének emelkedése mentén, továbbá a magasabb iskolai végzettség teszi lehetővé a tudásalapú gazdaság kialakításához szükséges egész életen át tartó tanulást. A felsőfokú végzettség, és a felsőfokú tanulmányokra felkészítő középfokú végzettségek jó esélyt adnak birtokosaiknak az újabb és újabb szakmák elsajátítására. Ma már a képzési rendszerek az ismeretek gyors elavulása miatt, a rendszeres továbbképzéshez szükséges alapképzettségek, készségek kialakítására törekszenek. Bár a 45-64 évesek képzettségi színvonala alacsonyabb, mint a fiatalabb korosztályoké, de nem annyival – különösen 59 éves korig – hogy ez indokolná a foglalkoztatásban meglévő különbségeket. 1. sz. táblázat A 25-64 éves népesség iskolai végzettség szerinti megoszlása 2002, % Iskolai végzettség
Korcsoport 25-29 45-49 50-54 55-59 Alapfokú 17,0 25,8 29,3 40,3 Középfokú 67,3 59,0 57,1 46,1 Felsőfokú 15,5 15,2 13,6 13,6 összesen 100,0 100,0 100,0 100,0 Forrás: A munkaerő-felmérés adatainak másodfeldolgozása
60-64 65,3 23,3 11,5 100,0
45-64 37,9 48,5 13,6 100,0
A foglalkoztatási arány erősen polarizálódik az iskolai végzettség szintje mentén. A legrosszabb munkaerő-piaci esélye az alacsony iskolai végzettségűeknek van. Nemcsak azért, mert elég szűk azoknak a munkahelyeknek a kínálata, amelynek betöltéséhez elég az alapfokú végzettség, hanem azért is, mert az átképzés, továbbképzés hatékonysága is nagyon rossz esetükben. Az életkor előrehaladtával romlanak azon fizikai képességeik, melyek az alapfokú képzettséggel ellátható fizikai munkakörökhöz szükségesek. A középfokú végzettségű 45-64 évesek több mint 62%-a dolgozik (férfiak 67%, nők 57%), de közülük is a legidősebb korcsoportba tartozó férfiak alig 18%-a, míg nőknek csak 8%-a dolgozik. A felsőfokú végzettségűeknek van legtöbb lehetőségük a munkavállalásra. A 4564 éves felsőfokú végzettségűek mintegy háromnegyede foglalkoztatott, de még a 60-64 évesek egyharmadának is sikerül munkában maradnia. 5.
A 45-64 évesek nagyobb hányada dolgozik a mezőgazdaságban, mint a fiatalok vagy középkorúak közül. Az életkor növekedése mentén a mezőgazdaságban dolgozók aránya is növekvő. A mezőgazdaság szerepének csökkenésével – a foglalkoztatási szerkezet átstrukturálódásával – az ott dolgozók átlagéletkora emelkedik. Az 55-64 évesek közül 8,7% dolgozik a mezőgazdaságban 30,4% az iparban ma Magyarországon. Ezzel szemben az
EU-ban 7% a mezőgazdaságban foglalkoztatott idősebbek aránya, míg az iparban a foglalkoztatottak közel 26%-ot tesznek ki, tehát a termelő gazdasági szektorok valamivel népszerűbbek az idősek körében, mint a fiataloknál. A szolgáltatatásban dolgozik az 55-64 éves uniós foglalkoztatottak 67%-a, a hasonló hazai adat 61%. Az ipar kevésbé népszerű a magyar idősek körében szemben a szolgáltatási szektorral, amelyen belül a költségvetési szolgáltatásnak közel 5 százalékponttal magasabb a súlya az 55-64 évesek foglalkoztatásában, mint a nemzetgazdasági átlag. Ugyanakkor a nem költségvetési szolgáltatás kevésbé teremt keresletet az idősebbek számára. Összességében megállapítható, hogy Magyarországon az uniós tendenciákhoz hasonlóan az idősek foglalkozási szerkezete „elavultabb”. Hasonló a tendencia a 10 csatlakozó országban, de itt a mezőgazdaság súlya 20% feletti. 6.
Foglakozási főcsoportok szerint az idősebb foglalkoztatottak között a vezetői munkakörben dolgozók száma magasabb, ami logikus következménye annak, hogy a vezetői munkakörök betöltéséhez a szakmai kvalitásokon túlmenően sok tapasztalatra és vezetői gyakorlatra van szükség. Ugyanakkor a munkavállalók is jobban ragaszkodnak a már elért vezetői posztokhoz. A 45-64 éves munkavállalók 9,6%-a, míg az 55-64 évesek 11,3%-a dolgozik vezetői munkakörben. A felsőfokú végzettséggel betölthető munkakörökben – az ún. szellemi munkakörökben – több 45-55 év feletti dolgozik, mint általában. Ezekben a munkakörökben a tapasztalatnak, a széleskörű ismeretrendszernek és kapcsolati rendszernek nagy szerepe van. Ilyen foglalkozásokban általában a foglalkoztatottak negyede dolgozik, míg az 55-64 éveseknek a 30%-a. Az irodai, szolgáltatási munkakörök kevésbé népszerűek az idősek között, és a fizikai erőt és ügyességet igénylő munkakörökben szintén viszonylag kevesebb idős ember dolgozik.
7.
Jelenleg Magyarországon az alkalmazottak teszik ki a foglalkoztatottak elsöprő hányadát, több mint 86%-át. Az Unióban valamelyest alacsonyabb ez az arány 85%. De a csatlakozó országokban csak 79% az alkalmazásban állók aránya. Az életkor mentén valamennyire csökken a közhiedelem szerint nagyobb biztonságot jelentő alkalmazotti státuszban lévők aránya. A vízválasztó a 60 év felettiek csoportja, ahol az önállók és alkalmazottak aránya 30:70. A 45-64 évesek is preferálják a vállalkozásokban való tevékenységet több, mint 17%-uk egyéni vállalkozó, az 55-64 éveseknek pedig már 22%-a végzi önállóként munkáját (gyakran kényszerből).
8.
A rugalmas foglalkoztatás számos lehetősége közül általában az egyéni vállalkozás formájában, a részmunkaidőben, és a határozott idejű munkaszerződéssel dolgozók számát és arányát szokták figyelemmel kísérni. 2002-ben a nem sztenderd foglalkoztatás e három formájában az uniós foglalkoztatottak közel 46%-a dolgozott, míg Magyarországon nem érte el a 25%-ot, de az idősek 45-64 és 55-64 évesek esetében valamivel magasabb ez az arány 26,5 illetve 36,7%. A határozott időre szóló munkaszerződéssel történő foglalkoztatás elsősorban a fiataloknál és idősebbeknél jellemzőek. 30 és 59 év között az alkalmazottaknak csak 4-7%-a dolgozik határozott idejű szerződéssel, a 60-64 éveseknek viszont 11%-a. Amíg a 15-64 éves magyar munkavállalók 7,2%-a dolgozik határozott idejű szerződéssel, a 45-64 évesek 4,8%-a, az 55-64 évesek
6%-ának munkaviszonya szól határozott időre. A nők körében kisebb a határozott idejű munkaviszony aránya. Magyarországon a részmunkaidős foglalkoztatás az uniós átlaghoz képest meglehetősen alacsony. Ha a részmunkaidős foglalkoztatás alatt azt értjük, hogy a szokásos heti munkaidő nem hosszabb, mint 35 óra, akkor a 15-64 évesek 4,4%-a dolgozik ilyen munkarendben. Az Európai Unióban az idősebbek foglalkoztatásának növekedése nagyrészt a abból származott, hogy a munkavállalók tovább dolgoztak munkahelyükön, de alacsonyabb óraszámban, mint addig. Uniós szinten a részidős idősebb munkavállalók létszáma évente átlagosan 4%-kal nőtt, míg a teljes munkaidőben alkalmazott 55-64 évesek számának éves növekedési üteme csak 1% volt. Az idősek foglalkoztatásának növekménye fele részben a részidős foglalkoztatásból származott 1997 és 2001 között. Ennek következménye, hogy a foglalkoztatott idősek 22%-a részmunkaidőben dolgozott. A részidős foglalkoztatottak fele nem is kívánt teljes munkaidőben dolgozni. A részidős foglalkoztatás elsősorban a nőknél jellemző, körükben 42%-os, míg az idős férfiaknak csak a 9%-a dolgozik részmunkaidőben. Magyarországon a hagyományosan alacsony részidős foglalkoztatás az idősebb munkavállalók esetében is jellemző, de körükben valamivel magasabb, mint a fiatalok vagy középkorúak esetén. Az 5559 évesek 7%-a a 60-64 éveseknek viszont már közel 22%-a részmunkaidőben dolgozik. Mindkét korcsoportban a nők körében kedveltebb a részidős munkavállalás, az első korcsoportban 11% a másodikban 32% az arány. 9.
A képzésben való részvételt tágan kell értelmezni, a konferenciákon, tudományos üléseken való részvétel, a tanfolyami képzés, az autodidakta tanulás, távoktatásban való részvétel is ide tartozik. A munkaerő-felmérés szerint ennek ellenére a 30-44 éves foglalkoztatottaknak csak 3,3%-a vesz részt oktatásban, az 50 évnél idősebbeknek oktatásban való részvétele pedig nem éri el az 1%-ot sem. A dolgozó 45-64 évesek, 55-64 évesek 1%-a, illetve 0,6%-a vesz részt valamilyen képzésben. E tekintetben is jelentős a lemaradásunk az Unió átlagához képest. Ott a középkorú munkavállalók – 2554 évesek – több mint 9%-a vesz részt képzésben, míg az 55-64 évesek közül csak 5%-nak van erre módja.
10. A GKI Rt. 45 éven felüli munkát végzők körében végzett lakossági kérdőíves vizsgálata felölelte a korosztály egészségi állapotának, munkaerő-piaci aktivitásának és képzési sajátosságának leírását. A válaszokból az alábbi kép rajzolódik ki: 10.1. Az egészség A válaszadók több mint egynegyede teljesen egészségesnek érzi magát, több mint felüknek csak kisebb, a rendszeres munkavégzést alapvetően nem akadályozó egészségi problémái vannak. Mindössze egytizedük nyilatkozott úgy, hogy jelentősebb, olykor a munkavégzést is akadályozó problémái vannak. A rendszeres munkavégzés egészségi okokból történő feladására a megkérdezett valamivel több, mint egytizede kényszerült. A teljesen egészségesek aránya a 45-50 év közöttiek 50%-a, míg az 51-55 év közöttiek között csak 25%. Úgy látszik, az 50. életév ebből a szempontból „vízválasztó”. A 45 és 62 év közötti korcsoportot
alkotó, dolgozó emberek döntő többsége tehát egészségi szempontból alkalmas a rendszeres munkavégzésre. A fizikai munkavégzés lényegesen gyorsabban „használja el” a szervezetet, mint a szellemi tevékenység. A legjobb fizikai állapotban a középfokú végzettségű beosztott szellemi dolgozók vannak, az ő körükben vélhetően a stresszel kapcsolatos „értelmiségi” betegségek ritkábbak, mint a vezetők-irányítók, valamint a beosztott diplomások körében. Minél rövidebb időt töltött valaki az iskolarendszerben, annál kisebb az esélye, hogy kedvező egészségi állapotát sokáig megőrizze. A dolgozó 45 és 62 év közötti korosztály egészségi szempontból nincs kritikus állapotban. A helyzet megítélése szempontjából nem szabad szem elől téveszteni, hogy a munkaerőpiacról egészségi okból már kiszorultak problémái itt nem jelennek meg, mivel a magyar munkaerőpiac az egészségi állapot szempontjából kontraszelekción esett keresztül már a ’90-es évek elején. A munkaerő-felmérés 2002 II. negyedévében lebonyolított kiegészítő vizsgálata felhívta a figyelmet a betegséggel, fogyatékkal élők alacsony foglalkoztatási szintjére. A felvétel időpontjában érvényes magyar nyugdíjba vonulási szabályok szerint, a 656 ezer munkavállalási korúnak minősülő tartós egészségi problémával küzdő személy közül kevesebb, mint 95 ezer (15%-uk) volt jelen a munkaerőpiacon, ebből is közel 10 ezren munkanélküliként. 10.2. Gazdasági aktivitás A 45 év feletti dolgozóknak csak kis része nyilatkozott úgy, hogy jelentősen lelassult a munkatempója (17%), s megkopott a szakmai tudása (6%). Az erről beszámolók döntő többsége fizikai dolgozó. Fizetésének alakulásával a válaszadók 40%-a elégedett abban az értelemben, hogy dinamikája eléri vagy meghaladja az átlagost. A populáció másik 40%-a határozottan elégedetlen bérdinamikájával, ebbe a csoportba elsősorban fizikai dolgozók tartoznak. A válaszadók véleménye szerint a pusztán az életkor miatti elbocsátás csak nagyon ritkán fordul elő a magyar munkaerőpiacon.1[1] A megkérdezettek mindössze 3%-a állította, hogy életkora miatt küldték el munkahelyéről. (Az életkoruk miatt elbocsátottak, de a munkaerő-piacra visszatérni nem tudók válaszai itt nem jelennek meg!) A felmérés résztvevőinek 71%-a nem változtatott állást 45 éves kora után, 12-12%-uk egyszer változtatott munkahelyet a saját, illetve munkaadójának felmondása után, s mindössze 5% azok aránya, akik többször is váltottak. A munkavállalók viselkedése óvatos és megfontolt – általában csak akkor mondanak fel, ha szinte biztos, hogy találnak másik állást magunknak. Az alacsony iskolai végzettségűeknek jóval gyakrabban mondanak fel, mint a magasan képzett munkaerőnek. 1[1]
A feltett kérdés azt tartalmazta, hogy az elbocsátás egyedüli oka az életkor. Ez persze nem jelenti azt, hogy az életkor, egyéb tényezőkkel összekapcsolódva nem jelenthet elbocsátási okot a munkaadók számára.
Leginkább „kapósak” a munkaadók körében az érettségizett – s tovább képezhető – fizikai dolgozók. A válaszadók 83%-a 45 éves kora után egyszer sem, 15%-uk egy, 2%-uk több alkalommal volt munkanélküli. A válaszadó állástalanok csaknem négytizede tíz hónapnál hosszabb idő alatt talált új állást magának, ezek átlagosan több mint két évig vártak a munkaerő-piaci visszatérésre. A vizsgált korosztály számottevő részének komoly nehézségeket okoz az újbóli munkába állás. 10.3. Képzés A képzések döntő többségét (80%-át) a munkaadók finanszírozzák, s ezek elsősorban szakmai továbbképző jellegűek. A foglalkoztatottak szerint az elvégzett képzések 70%-a így vagy úgy, de hasznosult a munkaerőpiacon. Növekedett a képzéseken résztvevők önbizalma, s sokuk számára segítséget jelentett munkahelyük megtartásában. A tartósan munkanélkülieknek pedig lényegében ez az egyetlen lehetőség a munkához való visszatérésre. A legfeljebb nyolc általánost végzettek mindössze 5%-a járt tanfolyamra, míg a szakközépiskolát végzettek csaknem fele, a felsőfokú végzettségűeknek pedig csaknem kétharmada. A képzések háromnegyed része szakmai továbbképző jellegű volt. A válaszadók 85%-a nem szerzett a korábbinál magasabb iskolai végzettséget. A magasabb végzettséget szerzők több mint 40%-a szakmunkásbizonyítványhoz, 18%-a technikusi oklevélhez, egynegyedük közép- vagy felsőfokú szaktanfolyami végzettséghez jutott. A fennmaradó 15% szerzett főiskolai vagy egyetemi oklevelet, ezek kivétel nélkül mind másoddiplomát szereztek. 11. A GKI Rt. a másik oldal, a vállalkozók véleményét is felmérte a 45 éven felüliek foglalkoztatásával, képzésével kapcsolatosan. 11.1. A vállalkozások életkorral kapcsolatos véleményei A 45 éven felüli dolgozók aránya a közép- és nagyvállalatoknál magasabb, mint a mikro- és kisvállalatoknál, az állami szektorban, mint a magánszektorban (s különösen, mint a külföldi többségű cégeknél). Az elmúlt öt évben megvalósult leépítések során – a kapott válaszok tanúsága szerint – az 55 év felettieket nagyrészt „megkímélték”, míg a 45 és 55 év közöttiek az elbocsátási rangsorban megelőzték a 15 és 29 év közötti munkavállalókat. Új dolgozók felvételénél a cégek egyharmada kifejezetten törekszik fiatal munkaerő megszerzésére, 20%uk csak akkor vesz fel 45 éven felülit, ha nem talál mást. Ugyanakkor a fiatalon felvett dolgozókat szívesen alkalmazzák 45 éves koruk után is. A vállalati prognózisok szerint a következő öt évben nem várható jelentős életkor szerinti átrendeződés a munkaerőpiacon. 11.2. Képzés: vállalkozási szemszögből A felmérésben részt vevő cégek háromnegyede szervezett valamilyen képzést dolgozói számára az elmúlt öt évben. Ebből 18%-uk egyszer, 55%-uk többször is szervezett szakmai képzést, illetve továbbképzést
dolgozói számára (beleértve ezekbe a munkavégzéshez szükséges általános jellegű ismereteket adó tanfolyamokat is, mint például a nyelvvagy a számítógépes ismeretek oktatását is). A képzések gyakorisága a vállalati méret növekedésével emelkedik. A külföldi tőkével működő vállalatok élen járnak dolgozóik képzésében. A vállalati képzést elsöprő többségben (82%) maguk a cégek finanszírozták, s nagyobb részt munkaidőben kerültek megrendezésre. A cégvezetők csaknem 60%-a szerint a képzési politikájukat életkori szempontok nem befolyásolják, ahol viszont igen ott a képzéssel elsősorban megcélzott csoport a 30-44 éveseké. 12. 2002-ben a regisztrált munkanélküliek száma évi átlagban 344,7 ezer fő volt, 29%-uk – mintegy 100 ezer fő – 45 éven felüli. A 45 éven felüliek közel fele a 45-50 éves korosztályból tevődik ki, akik számára még több mint 10 év van hátra a nyugdíjkorhatár eléréséig. 2000-2002 között a munkanélküliek száma összességében 12%-kal csökkent, a 45 éven felüli munkanélkülieké azonban csak 7%-kal, ezért a munkanélküliek között emelkedett az idősödők és idősek részaránya. 2000-2003 között 5 megyében összesen 8 programot indítottak kifejezetten 45 éven felüli munkanélküliek elhelyezése érdekében. A programok közül 6 a nők munkavállalási esélyeinek segítését célozta. A tapasztalatok azt mutatják, hogy a komplex programok sikeresebben segítik a munkanélküliek elhelyezkedését, mint az egyéni támogatások. A programok sikerét a munkanélkülieknek nyújtott többletszolgáltatások, a hosszabb ideig tartó személyes törődés alapozza meg, ami az idősebb munkanélküliek esetében különösen fontos, mert rendkívül nehezen mozgósíthatóak. A 45 év felettiek számára szervezett programok mindegyikéhez szorosan hozzátartozott a munkanélküliek többszöri megkeresése, személyes beszélgetéseken való „motiválása”, interjúk készítése, esetleg klub-foglalkozásokon, konferenciákon való tájékoztatása. Mindez a munkaügyi kirendeltségek számára jóval több munkát jelent, biztosítja az adott csoport „szűrését”, megismerését, és így lehetőséget ad arra, hogy a programba bevontakon kívül is sokaknak egyéni segítséget, támogatást tudjanak nyújtani, mégpedig személyre szabottan. Ezért szerencsés, hogy egyre szélesedik a munkaügyi szervezetek és a civil szervezetek közötti együttműködés, kialakulóban van egy új munkamegosztás. A programokhoz mindig kapcsolódnak különböző formában különféle személyiség erősítő, felkészítő tréningek – sokszor többféle is –, amelynek az a célja, hogy különösen a programok megkezdése előtt megerősítsék a résztvevőket abban, hogy érdemes részt venni a programban, és meg tudnak felelni a követelményeknek. A tapasztalatok szerint az idősebbek hosszabb idejű, vagy többszöri tréninget, szorosabb mentori kapcsolattartást igényelnek, mint a fiatalok. A keresetpótló juttatás megemelt összegének hatásáról még kevés tapasztalat áll a rendelkezésünkre, de valószínű, hogy továbbra is vonzóbbak lesznek azok a programok, amelyek már a képzésekkel egy időben jövedelemszerző állást is tudnak biztosítani. A programok sikerének kritikus pontja az üres, betölthető állások feltárása. A legsikeresebb programok esetében még a programok indítását megelőzően
megtörtént a foglalkoztatásukat bővíteni kívánó intézményekkel, munkáltatókkal való kapcsolatfelvétel. Ebben a tevékenységben is jelentős szerepet töltenek be a civil szervezetek. 13. A 45 év feletti korosztályok munkavállalási nehézségei gyakran az elégtelen iskolázottsági és szakképzettségi szintből származnak. A nemzetközi szervezetek és ajánlások rámutatnak arra, hogy az időskorú dolgozók alkalmazhatóságát pályaválasztási tanácsadással és szakképzéssel lehet javítani az élethossziglan tartó tanulás alapján. Ezért e téma szempontjából az élethosszig tartó tanulás hosszú távú megelőző stratégia, amely sokkal szélesebb körre terjed ki, mint pusztán valamiféle második esélyt biztosító oktatás az olyan felnőttek számára, akik életük folyamán korábban nem részesültek jó minőségű oktatásban és szakképzésben. Lényeges ugyanakkor annak felismerése, hogy a lassú hazai változások ellenére az idősebb korosztály súlyát és gazdasági szerepét önmagában nem a „növekvő” létszám, hanem a nála fiatalabb korosztály létszámának drámai csökkenése indokolja. A 45 évnél idősebb népesség egyfelől alig változik 1990 és 2020 között (3,84 illetve 3,89 millió fő). Ezzel szemben a „fiatalok” (45 év alattiak) létszáma 6,53 millióról 5,29 millióra csökken az előrejelzések szerint. Ez a társadalmi tudástőke szempontjából azt a leegyszerűsített helyzetet eredményezi, hogy önmagában a jelentősebb iskolázottsággal, magasabb szakképzettséggel rendelkező fiatal korosztály sem képes a tudástőkét pótolni. Mivel a munkába-lépés egyre magasabb életkorban valósul meg, ezért a kedvezőtlen demográfiai trendek, az iskolázottság változása, valamint a foglalkoztatási folyamatok együttesen azt jelzik, hogy hosszabb távon a 45 év felettiek gazdasági szerepe a munka világának alakításában egyre jelentősebb lesz. Az ezredfordulóra hazánkban is stratégiai céllá vált, hogy a tanuláshoz való jog az egész életpályán érvényesüljön és a felnőttkori tanuláshoz és képzéshez való hozzáférés szabályozott legyen. Mindez az egész életen át tartó tanulás kérdésköréhez vezetett el, hiszen ahhoz, hogy az állampolgárok meg tudjanak felelni a gazdasági, kulturális és technológiai fejlődés kihívásainak új megoldásokat, technikákat és intézményeket kellett kialakítani. Olyanokat, melyek képesek garantálni azt, hogy a felnőttek eredményesen tudjanak bekapcsolódni a munka világába és sikeresek legyenek aktív életük során. Végül az ezredfordulót követően jelent meg a szakmai célok között az is, hogy a felnőttkori tanulás és képzés révén az életvitel minősége javuljon. A felnőttképzésben résztvevő 45 év felettiek létszáma a jelenleginek többszörösére csak úgy nőhet, ha a hagyományos intézményrendszer és felnőttoktatási technikák korszerűsítésén túl fordulat valósul meg a nemformális – közvetlenül nem intézményi keretekben megszervezésre kerülő – tanulási formák elterjesztése terén. A „változás kulcsa” a képzési színtér áthelyezésében (munkahely, illetve otthon) és az alkalmazott (kötetlen, nyitott) képzési formák megválasztásában rejlik. Ezen túlmenően igen lényeges a képzésre fordított keretek nagysága is. Az Európai Tanács konkrét célkitűzéseiben szerepel, hogy a tagállamokban 2010ig a vállalatok képzésbe fektetett beruházásainak a munkaerőköltség jelenlegi
2,3%-áról annak 20%-ára kell emelkednie. Magyarországon 2000-ben a munkaerőköltségek 1%-át sem érte el a közvetlenül képzésre fordított beruházás. Az e-learning bázisú felnőttképzés az elkövetkezendő években reálisan építhet a számítógépes hálózathoz való hozzáférés technikai feltételeinek átalakulására. Minden második internetező tanulásra használja a világhálót. Becslések szerint 250-300 ezer felnőtt vesz részt évente a nem-formális képzésekben (iskolarendszeren kívüli szakképzésben, nyelvoktatásban). A felnőttképzési törvény hatására várható, hogy a képzési folyamatok transzparenciája javul, s a regisztrált felnőtt-képző intézményekben résztvevők száma rövidtávon 350-400 ezer főre nő. A további jelentősebb növekedés, a vállalati szféra intenzív bekapcsolódásával és az ott folyó belső képzési folyamatok „láthatóságával” is összefügg. Az e-learning különösen rohamosan terjed a vállalatok belső képzésében. 14. Az idősebb korosztályok foglalkoztathatóságát biztosító felnőttképzés helyzetét összefoglalóan úgy minősíthetjük, hogy Magyarországon csak éppen hogy elindult az a munka, mely a tudásalapú információs társadalom megteremtése során az időskori munkakultúra szakmai feltételrendszerének fejlesztésére, illetve a nem-formális képzésekbe való bekapcsolódás elősegítését támogató programok kidolgozására irányul. A helyzet radikális javítása érdekében a 45 év felettiek felnőttképzési támogatására olyan rendszert kell kialakítani, amely: a gazdaság igényeinek megfelelő képzési struktúra kialakítását teszi lehetővé; biztosítja az egyén szabadságát a képzési lehetőségek közötti választásban, képességei, érdeklődési köre szerinti képzésben való részvételben; lehetővé teszi a képzéshez való hozzáférést és a képzés folyamatos finanszírozását az egyéni teherviselő-képességtől függetlenül, ugyanakkor az egyéni teherviselő-képességre, élethelyzetre tekintettel vissza nem térítendő költségvetési forrásokat is biztosít; egyenrangúságot biztosít a különböző képzési formáknak és hozzájárul a társadalmi partnerség érvényesítéséhez, az egyéni és közösségi források mozgósításához; átlátható minden résztvevő számára és biztosítja a költségvetési források felhasználásának tisztaságát; illetve államháztartási forrásokkal történő összehangolt felhasználását; támogatja a társadalmi esélyegyenlőség megvalósítását. Az elvi, koncepcionális keretek meghatározásán túl konkrét lépéseket kell tenni annak érdekében, hogy szorosabb kapcsolat jöjjön létre az oktatási intézmények és a munkáltatók között, illetve ösztönözni kell a munkáltatókat arra, hogy munkavégzés közbeni képzést nyújtsanak. Megfelelő
szakmapolitikai lépéseket kell tenni annak érdekében, hogy – az élethossziglani tanulás koncepciójának keretében – növeljük az időskorúak alkalmazhatóságát, ezzel támogatva őket szaktudásuk és jártasságaik fenntartásában és továbbfejlesztésében.
