Tartalom. Dr. Adler Judit, Babusik Ferenc

ROMÁKAT FOGLALKOZTATÓ VÁLLALKOZÁSOK KUTATÁSA 2001

Tartalom

1. BEVEZETÉS ............................................................................................................................................... 3 2. ROMÁK ÁLTAL VEZETETT/TULAJDONOLT VÁLLALKOZÁSOK ...................................................................... 5 2.1. Szervezeti forma és a végzett tevékenység........................................................................................ 6 2.2. A gazdasági potenciál...................................................................................................................... 8 2.3. A gazdálkodási folyamatok értékelése ........................................................................................... 13 2.4. Foglalkoztatási jellemzők .............................................................................................................. 15 2.5. Kereseti viszonyok ......................................................................................................................... 19 2.6. Képzettségi jellemzők..................................................................................................................... 20 3. A ROMÁKAT ALKALMAZÓ CÉGEK HELYZETE ........................................................................................... 23 3.1. Szervezeti forma és a végzett tevékenység...................................................................................... 23 3.2. A gazdasági potenciál.................................................................................................................... 25 3.3. A gazdálkodási folyamatok értékelése ........................................................................................... 29 3.4. Foglalkoztatási jellemzők .............................................................................................................. 30 3.5. Kereseti viszonyok ......................................................................................................................... 33 3.6. Képzettségi jellemzők..................................................................................................................... 34 4. A ROMA VÁLLALKOZÓK KÉPZETTSÉGE, JÖVEDELMI VISZONYAI ............................................................... 36 5. ÁLTALÁNOS ÉRTÉKELÉS .......................................................................................................................... 41 6. NÉHÁNY PÉLDA ÉRTÉKŰ, ROMÁK ÁLTAL VEZETETT/TULAJDONOLT VÁLLALKOZÁS EGYEDI BEMUTATÁSA .................................................................................................................................................................... 45 A példaértékűnek tekinthető egyedi vállalkozások adataiból következő javaslatok.............................. 53 7. MELLÉKLETEK ........................................................................................................................................ 56 7.1. A gazdasági környezet ................................................................................................................... 56 7.2. A kutatás során figyelembe vett törvényi és egyéb jogszabályi rendelkezések............................... 60

Kutatás és projektvezetés:

Babusik Ferenc

Tanulmány:

Dr. Adler Judit, Babusik Ferenc

DELPHOI CONSULTING - 2000 - 2001

2

1. Bevezetés A kutatás alapvető célja a romákat foglalkoztató vállalkozások leírása, e vállalkozási körből meríthető információk feldolgozása volt1. Az e körben fellelhető stabilan működő, egyúttal romákat stabilan foglalkoztató vállalkozások paramétereinek feltárása, a célkitűzés szerint hozzájárulhat ahhoz, hogy a gazdaság- és munkaügyi irányítás megfelelő szabályozóeszköz-módosításokat hajthasson végre (vagy újakat eszközölhessen) annak érdekében, hogy - legalábbis hosszú távon - növekedjen a ténylegesen foglalkoztatott romák számaránya.

Az érintett vállalkozási kör két fő rétegből tevődik össze. 1. azon vállalkozások sokasága, amelyek romákat alkalmaznak, függetlenül a tulajdonosi kör etnikai identitásától, 2. azon vállalkozások sokasága, amelyeket romák tulajdonolnak (vezetnek) - függetlenül attól, hogy az alkalmazottak etnikai identitása micsoda. Noha a bevezetőnek nem lehet célja az alábbi munkából következő tanulságokat előre felidézni, ehelyütt mégis szükségesnek látszik egy - a pályázati cél megfogalmazását árnyaló megjegyzés. A pályázati cél leírásakor a stabilan működő, egyúttal romákat (stabilan) alkalmazó vállalkozásokat, előfeltételezés gyanánt, "példaértékű" vállalkozásoknak neveztük. Mint az alábbi következő elemzésből világossá válik, erősen elkülönül a két jelzett vállalkozási kör: azon vállalkozások, amelyek "csak" alkalmazzák a romákat, de tulajdonosi / vezetői poszton nem találunk romát, lényegét tekintve nem tekinthetők "példaértékűnek". Egyrészt ezek a vállalkozások igen kis százalékban alkalmaznak roma munkaerőt, azt is elsősorban az alacsony iskolázottságú rétegből választva, fizikai munkásként foglalkoztatják. Emellett e kör roma foglalkoztatására jellemző a rövid időtáv. Azon vállalkozási kör, amelyet romák tulajdonolnak / vezetnek, közelebb áll a "példaértékű" terminushoz - de csak annyiban, hogy komolyan közreműködnek a család eltartásában, egyúttal tágabb környezetükben is munkaalkalmat képesek biztosítani romáknak. Annyiban ezek a vállalkozások sem nevezhetők "példaértékűnek", hogy nem járulnak hozzá komolyabban a nemzetgazdaság teljesítményéhez, versenyképességük az azonos méretű vállalkozásokhoz képest is alacsony. Az elmondottakat azért láttuk szükségesnek, hogy jelezzük: a kutatási célt megvalósítottnak tekintjük, mivel - noha igen jelentős nehézségek árán - sikerült feltárni e vállalkozási kör jellemzőit, - függetlenül attól, hogy példának tekintjük-e ezeket vagy sem - egyúttal elég világosan kibontakoznak azon területek, amelyeken a gazdaság- és munkaügyi irányítás beavatkozva elősegítheti a roma foglalkoztatottság javítását.

1

A kutatómunka folyamatát és az adatfelvétel eljárásait a "Kutatási beszámoló" írja le.


3

Válaszráták A Kutatási beszámoló kiegészített változatában leírtak szerint összesen 90 romák által vezetett/tulajdonolt vállalkozáshoz sikerült érdemben eljutnunk. Ezek közül 81 válaszolt úgy, hogy értékelhető kérdőívet kaptunk. Ugyancsak a kutatási beszámoló kiegészített változatában leírtak szerint, összesen 2286, romákat vélhetően alkalmazó vállalkozás került be abba a regiszterbe, amelyet átadtunk az OFA -nak. Az összesen 2286, romákat alkalmazó vállalkozásból 127 értékelhető kérdőívet kaptunk, tehát a válaszráta 5,5 % volt, amely kutatási tapasztalatok szerint értékelhető, megbízható eredményt nyújt.


4

2. Romák által vezetett/tulajdonolt vállalkozások A vállalkozások jellemzői alapján arról nyerhetünk impressziót, hogy a romák egy csoportja miként próbált választ adni az őket ért foglalkoztatási, megélhetési kihívásra. A kutatás felvillantja, hogy milyen dimenziók mentén szerveződik a romák által jegyzett vállalkozások működése. A kutatás során szerzett válaszok zöme Észak-Magyarországról2, ezen belül is Nógrád megyéből származik3. Roma vállalkozások - régió szerint vállalkozás központi telephelye Budapest Pest megye Észak Magyarország Észak-Alföld Észak-Nyugat Magyarország Nyugat-Magyarország Dél-Dunántúl

% 4,9 1,2 74,4 14,6 1,2 1,2 2,4

A válaszoló romák közel egyharmada azért kezdett vállalkozásba, mert nem tudott megélni jövedelméből, 28%-a "kalandvágyból", tehát nem volt kényszerítő körülmény, 13%-uk a munkanélküliség elől menekült, 1-2%-ukat csak így alkalmazták tovább, s 26%-uk az egyéb kategóriát jelölte meg. Összességében a válaszolók hozzávetőlegesen fele-fele tekintette kényszernek, illetve szabad választásnak a vállalkozást, a nők valamivel erősebben érezték kényszernek a vállalkozást, mint a férfiak. A roma vállalkozások munkájában több mint 1000 fő vett részt. A cégek 85,4 %-a mikrovállalkozás, azaz maximum 9 főt foglalkoztat, s bennük talál megélhetést a vizsgált létszám 21,7%-a. A 10-49 fő közötti kisvállalkozások aránya 11%, létszámuk 16,4%-ot képvisel. A közepes nagyságú cégek aránya 2,4%, a felvételbe bekerült létszámuk 14,6%ot képvisel. Nagyvállalat - 250 főt meghaladó alkalmazottal - egy került a válaszok közé, viszont ennek foglalkoztatásban betöltött súlya 47,3%. Az arányok eltérnek a nemzetgazdasági átlagtól, ott a mikrovállalkozások aránya 96%, a nagyvállalatoké mindössze 0,2%, bár a bennük foglalkoztatott létszámhányad csak kismértékben tér el a roma vállalkozásokétól.

2

A vállalkozások elérhetősége területi szempontból igen egyenetlen volt. Ennek okait a "Kutatási beszámoló" tartalmazza. 3 E területre vonatkozó gazdasági elemzést az 1. sz. melléklet tartalmazza. DELPHOI CONSULTING - 2000 - 2001

5

A vállalkozások számának és létszámának megoszlása Vállalkozás mérete Mikró 0-9 fő között Kisv. 10-49 fő között Középv. 50-249 fő között Nagyvállalk. 250 fő felett Összesen

vállalkozások számának alkalmazottak számának megoszlása % 85,4 21,7 11,0 16,4 2,4 14,6 1,2 47,3 100 100

2.1. Szervezeti forma és a végzett tevékenység A válaszolók jellemzően egy telephellyel rendelkeztek (80%-uk), további 13%-uk két telephelyen működött. A vállalkozások több mint a fele 1-2 fős - mint azt a későbbiekben látni fogjuk - egyéni vállalkozás. A romák által alapított cégek 57%-ánál az alapító egyszemélyi tulajdonosa is a cégnek. Az egyszemélyi tulajdonlás valamivel magasabb arányban jellemző a férfiakra, mint a nőkre. A vállalkozások zöme egyfajta tevékenységet folytat, a válaszoló cégek 30%-ának kettő, 10%-ának három és 2%-ának négy féle tevékenysége volt. A romák által jegyzett vállalkozások több mint a fele a kereskedelemben és az építőiparban tevékenykedik, nagyjából fele-fele arányban. Ezen túlmenően említésre méltó még feldolgozó-ipari és mezőgazdasági tevékenységük. Figyelemre méltó, hogy ugyan csak sporadikus jelleggel, de valamennyi nemzetgazdasági ágban megjelentek a roma vállalkozások. A feldolgozóiparban működő vállalkozások vallották magukat leginkább kényszer-vállalkozóknak, kétharmaduk volt ilyen, a legkevésbé (29%) jellemző ez a mezőgazdaságban. A többféle tevékenységet is folytató vállalkozásokban jellemzően az alábbi kombinációk fordulnak elő: − − − −

kereskedelmi tevékenység szálláshely-szolgáltatással jár együtt, építőipari főtevékenység kereskedelmivel egészül ki, feldolgozóiparhoz építőipari és kereskedelmi kapcsolódik, mezőgazdasági főtevékenységhez kereskedelmi és építőipari társul.

A rendelkezésünkre álló válaszok szerint roma vállalkozások 1980 óta alakultak, a folyamat 1990-től felgyorsult. Az elmúlt 10 év során emelkedő a roma vállalkozások alakulásának trendje, de az egyes évek elég nagy kilengéseket mutatnak. A folyamatok ilyetén alakulásában számos tényező szerepet játszik. A roma népességet korábban érte el a munkanélkülivé válás, mint a foglalkoztatottak többségét. Őket már a rendszerváltást megelőzően, a gazdasági válság előjeleként elbocsátották, így kényszerré vált számukra, hogy a korábbiaknál nagyobb mértékben forduljanak a vállalkozói lét felé. A vállalkozás-alapítás évenkénti jelentősen eltérő mértékébe belejátszik a munkanélküliség mértéke, illetve a munkanélküliségi ellátási jogosultság feltételeinek változtatása, továbbá a munkanélküliek foglalkoztatásához, az önfoglalkoztatáshoz fűződő kedvezmények alakulása. A válaszolók több mint fele 1994 után alapította vállalkozását. DELPHOI CONSULTING - 2000 - 2001

6

A roma vállalkozások alapítási éve - időszakonként alapítás időszaka 1980-89 között 1990-96 1997-2000

% 9,80 54,80 35,40

A vállalkozások több mint fele jogi személyiség nélküli egyéni vállalkozás, további 20%-a jogi személyiség nélküli társas vállalkozás, s 18%-uk korlátolt felelősségű vállalkozás. Az érintett vállalkozások 70%-ának tulajdonosi szerkezetében található belföldi magánszemély, itt zömében önfoglalkoztatásról van szó. A vállalkozások egynegyedében fordul elő belföldi társas vállalkozás általi tulajdonlás, s elvétve szerepel állami, önkormányzati; kht; illetve alapítványi tulajdonlás is. A tulajdonosi palettáról teljesen hiányoznak a külföldiek, a szövetkezetek, az MRP szervezetek. A kérdőívre válaszolók cégeinek közel 60%-ánál egy tulajdonos van, további 30%-nál kettő. Ez is mutatja, hogy egy sajátos, zárt világgal állunk szemben, melynek perspektívái nagyon bizonytalanok. A roma népesség gazdasági-társadalmi helyzetének ismeretében nem lehet csodálkozni azon, hogy nincsen külföldi tőke vállalkozásaikban (a beáramló működő tőke egyébként is egyre erősebben preferálja a 100%-os tulajdonlást a vegyessel szemben), viszont a fejlődésnek ez az egyik legfontosabb letéteményese a jelenlegi magyar gazdaságban. Roma vállalkozások jogi formájának megoszlása jogi forma magán társas egyéb

% 65,9 25,6 8,5


7

2.2. A gazdasági potenciál A roma gazdasági szervezetek saját ereje igen alacsony volt az indulásnál, s ezt külső források csak szerény mértékben támogatták meg. A válaszolók 84%-a saját pénzét fektette be a vállalkozása elindításához, s mint azt látni fogjuk ezek meglehetősen szerény összegek voltak. A vállalkozások egynegyede kapott adókedvezményt működése kezdetén, de bértámogatásban csak 9%-uk, beruházási támogatásban 5%-uk részesült. E támogatások értéke 500 ezer és 1,6 millió forint között mozgott, s az adott vállalkozás számára az adott költségnemben a ráfordítások 50-70%-át fedezte.

A roma vállalkozások alapításkori vagyona egyéni vállalkozók társas vállalkozások készpénz tárgyi immateriáli készpénz tárgyi immateriáli eszköz s jav. eszköz s jav. 101 M Ft felett 0 0 0 0 4,3 25 51-100 M Ft 0 0 0 0 0,0 0 között 11-50 M Ft kö0 0 0 0 8,7 0 zött 1-10 M Ft között 14,0 14,7 0,0 48,5 47,8 25,0 1 M Ft alatt 86,0 85,3 100,0 51,5 39,1 50,0 Összesen 100 100 100 100 100 100 A roma vállalkozások gazdasági potenciálja meglehetősen nehezen minősíthető azon mérleg és főkönyvi kivonatból származó adataik alapján, amelyeket hajlandóak voltak a kutatók tudomására hozni. Az adatok rendkívül hiányosak, nehezen értelmezhetők. Természetesen elképzelhető, hogy a bizalmatlanság szülte az információk eltitkolását. A kérdezőbiztosok az interjúk során érzékeltek bizonyos őszintétlenséget a válaszadóknál4.

4

Mint a beszámolóban jelezzük, a roma vállalkozások adatfelvételét elsősorban roma származásúak, ezen belül is roma vezetők végezték. Az ő közléseik szerint a megkérdezett vállalkozók egy hányada ténylegesen több üzletágban tevékenykedik (ismereteik szerint), mint ahányról a kérdőívben beszámol, illetve jelentősebb számban foglalkoztatnak "fekete" munkavállalót. Az elemzőben megfordulhat a gondolat, hogy ezek a vállalkozások nem éppen a törvényi előírásoknak megfelelően vezetik könyvelésüket. Ugyanakkor kutatói alapnorma szerint az informális adatok nem minősíthetők adatnak, kizárólag a kérdezett válaszait vehetjük figyelembe.


8

A romák által vezetett/tulajdonolt cégek megoszlása eredményességük szerint Eredmény mértéke

1 milliónál több veszteség 1-999 ezer Ft közötti veszteség 0 1-999 ezer Ft közötti nyereség 1 milliónál több nyereség Nem válaszolt

Vállalkozások száma darab 7 12 2 37 16 8

Vállalkozások megoszlása % 8,5 14,6 2,4 45,1 19,5 9,8

A válaszolók 65%-a nyereségesen gazdálkodott 1999-ben. Eredmény-kategóriánként meglehetősen speciálisan alakul az átlagos árbevétel mértéke. A legnagyobb árbevétel és veszteség összefonódása érthető, mert ez esetben nagy cégekről van szó. Az a tény azonban már nehezen magyarázható, hogy az alacsonyabb nyereségsávba eső vállalkozások árbevétele miért magasabb a legnagyobb eredményt realizálókénál. Ezt valószínűleg a végzett konkrét tevékenység jellege okozza, de ilyen mély elemzésre nincs módunk. Egyébként ezt a feltételezést erősíti meg a foglalkoztatottak száma is. Az adósságállomány elég kézenfekvően alakul. A romák által vezetett/tulajdonolt gazdasági szervezetek néhány gazdálkodási mutatójának összefüggése eredményességükkel

Átl. Árbevétel, ezer Ft Átl. Létszám, fő Átl adosságáll., ezer Ft

Veszteség 1 millió Ft 1-999 ezer Ft 0 felett között 212.128 19.155 2.100 67 2,3 1,5 197.002 2.217 2.400

Nyereség 1-999 ezer Ft 1 millió Ft között felett 16.896 9.988 7,0 7 20.136 2.788

A vállalkozását nem kényszerből működőnek minősítők közel 20 százalékpontnyival magasabb arányban realizáltak nyereséget, mint a kényszerből gazdálkodók. Ez az általános kép valójában abból adódik, hogy a nagy nyereséget realizálók körében magas a nem kényszerből működők hányada, minden más nyereségsávban a vállalkozásukat kényszernek tekintők fordulnak elő nagyobb arányban. A veszteségesen működő cégek között akadt kettő olyan, amely a többiekhez képest különösen nagy összegű veszteséget halmozott fel (52, illetve 20 millió forintot). Tekintve, hogy e két vállalkozás adatai elég jelentősen befolyásolják az átlagos értékek alakulását, az adatokat ezek figyelembe vételével, s nélkülük is átlagoltuk. A továbbiakban külön értékeljük a társas vállalkozások, valamint az egyéni gazdálkodók gazdálkodási jellemzőit. A társas vállalkozások veszteségesen gazdálkodtak az átlagos adózás előtti eredmény szerint (-1.446 ezer forint) a két nagy veszteségű céget is beszámítva, míg a nélkül 873 ezer forint az átlagos adózás előtti nyereség. Az eredmény alsó szélső értéke a már említett 52 DELPHOI CONSULTING - 2000 - 2001

9

milliós veszteség, a két nagy vesztes nélkül viszont csak 3 millió forint a legnagyobb értékű negatív eredmény. A legmagasabb adózás előtti nyereség 6 millió forint a vizsgált mintában. A társas vállalkozások belföldi értékesítési árbevétele az előbbi esetben 63 millió forint egy vállalkozásra jutóan, míg az utóbbiban annak csak a fele, 30 millió forint. A két nagy veszteség-termelő kiugróan magas árbevétellel rendelkezik. A legalacsonyabb nettó árbevételt realizáló társas vállalkozás 500 ezer forinthoz jutott, a legmagasabb nettó árbevétel meghaladta az egy milliárd forintot a két nagy veszteségest is figyelembe véve. Ezeket figyelmen kívül hagyva 300 millió forint volt 1999-ben a mintába bekerült legnagyobb nettó árbevétel. A belföldi árbevétel a cégek túlnyomó többségének esetében azonos az összes árbevétellel, mivel exportja csak kettőnek volt 1999-ben. Ez a két vállalkozás viszont a vizsgált minta jellemzőihez képest egész jelentős, 52, illetve 516 millió forintot realizált ezen az ágon. A saját tőkében tízszeres eltérés tapasztalható a két alcsoport vizsgálata során: a két nagy veszteséggel rendelkezőt is figyelembe véve 25 millió forintot meghaladó az egy vállalkozásra jutó átlagos vagyon, nélkülük viszont még a két és fél milliót sem éri el. A legalacsonyabb saját tőkével rendelkező cégnek 2 ezer forintnyi a vagyona, ezzel szemben a "veszteséges" csoportban közel 600 millió a felső érték, a másikban alig haladja meg a 7 milliót. A veszteségeseket is magában foglaló csoport átlagos jegyzett tőkéje csak kétszerese a másiknak (21, illetve 10 millió forint), tehát az induló pozícióban szolidabb volt a különbség. A legalacsonyabb jegyzett tőke 30 ezer forintot tett ki, a legmagasabb 170, illetve 100 millió forint volt. A veszteségeseket is tartalmazó csoport képes volt vagyona növelésére, míg nélkülük vizsgálva vagyonvesztés tapasztalható. A magyar cégek nyilvántartási fegyelmét, gazdálkodási ügyeskedéseit ismerve közel sem biztos, hogy a vagyon gyarapodása piacképes összetevőkből áll. A társas vállalkozások adósság állományában is ötszörös különbség észlelhető a két csoport között. A veszteségeseket is tartalmazó kimutatás szerint az átlagos adósságállomány közel 70 millió forint egy vállalkozásra vetítve, nélkülük viszont alig haladja meg a 12 milliót. Az összes válaszoló kétharmadának nincsen adóssága, feltehetően nem is jutnának legális hitelekhez adottságaik miatt. Az amortizációban jelentkező különbségeket is a két nagyobb méretű veszteséges cég determinálja. Velük együtt vizsgálva az átlagos amortizáció 4,3 millió forint volt 1999-ben, nélkülük csak 1,8 millió. A legkisebb amortizációt realizáló cég 150 ezer forint értékcsökkenést számolt el, a legmagasabb összeg 64, illetve 6 millió forint volt. A forgóeszközök átlagos értéke 21 millió forint, a ráfordításoké 38 millió forint volt a két nagy veszteséggel gazdálkodó céget is magában foglaló számbavétel esetén, e nélkül csak 5,6, illetve 3,5 millió. A legkisebb forgóeszköz értékkel bíró cég 100 ezer forint értékű ilyen jószágot tudhatott magáénak, az ellenkező póluson 351, illetve 63 milliós értékek találhatók.


10

A romák által vezetett/tulajdonolt társas vállalkozások néhány gazdasági mutatója 1999-ben

adózás előtti nyereség belföldi ért. nettó árbev. adósság állomány amortizáció forgóeszköz ráfordítás

két nagy veszteségessel nélkül átlag szórás átlag szórás ezer forint -1446 10180 873 1886 63134 191842 30425 61348 68920 244419 12369 39330 4330 12580 1834 1905 21154 74891 5603 13712 37734 187964 3446 5501

A bekért igen kevés számú számviteli adat alapján5 az alábbiakban bemutatjuk néhány, a vállalkozások gazdasági potenciáljának megítélésére használatos mutató értékét a vizsgálatba bekerült roma vezetésű társas vállalkozásokra vonatkozóan.

Nettó profithányad (adózott eredmény/nettó árbevétel) Jegyzett tőke-arányos jövedelem (adózott eredmény/jegyzett tőke) Vagyonarányos jövedelem (adózott eredmény/saját tőke) Saját tőke-arányos forgalom (nettó árbevétel/saját tőke) Az adózott eredményt becsültük

összes társas vállalkozás -0,0229

két nagy veszteséges nélkül 0,0235

-0,0687

0,0706

-0,5712

0,2965

2,4942

12,6035

Az összes vállalkozásra nézve valamennyi mutató negatív tartományba esik - az alapgazdálkodási hányados kivételével - a két nagy veszteséges cég torzító hatása miatt. Nélkülük vizsgálva a helyzetet azt láthatjuk, hogy a cégek nagyon alacsony profitrátával dolgoznak, s a megtérülési arány is meglehetősen szerény. A vállalkozási jövedelmezőség mérésének központi kategóriája a vagyonarányos jövedelem alakulása. Ez méri a vállalkozás saját tőkéjének (azaz a vagyonának) jövedelemtermelő-képességét. E ráta mértékét az eszközfinanszírozáshoz használt kölcsöntőke nagysága csak ennek költségén (kamat) keresztül befolyásolja, az eladósodottság jelenségét, ezzel mintegy elszeparálva a jövedelmezőségtől. Ennek a ténynek egy negatív következménye is van: a vagyonarányos jövedelmezőségi ráta figyelmen kívül hagyja az adott vállalkozásban lekötött tényleges tőke nagyságát. Éppen ezért célszerű az eszközarányos jövedelem vizsgálata is, de ezt adataink sajnos nem teszik lehetővé. A vizsgált körben az eszközarányos jövedelem megközelíti a 30%-ot. 5

A bekért számviteli adatok minimalizálását az adatfelvétel igazolta: e vállalkozások ténylegesen hozzáférhető könyvelési adatai csekélyek.


11

Az alapgazdálkodási hányadosok (aktivitási ráták) a saját tőke- illetve eszköz-arányos forgalmat mutatják, esetünkben csak az előbbi vizsgálható. A mutató valójában azt méri mennyire hatékony a saját tőke, illetve összes eszköz az értékesítési árbevétel generálásában. Az egyéni vállalkozók gazdasági eredményei nagyságrendekkel alacsonyabb értéket képviselnek, mint a társaságoké, s a különbségek is mérsékeltebbek. Ebben az esetben az átlagos adózás előtti nyereség megközelíti a 300 ezer forintot, a legmagasabb nyereség 3,5 millió, s a veszteség maximuma 3 millió forint. A jegyzett tőkére nem született használható adat, a saját tőke 800 ezer forintot meghaladó egyéni vállalkozókként, s 60 ezer és 3,5 millió forint a két szélső érték. Nyilván az alapításhoz szükséges néhány ezer forinttal kiváltották az egyéni vállalkozói igazolványt, s a későbbiekben felhalmozott vagyon szerény mértékben nőtt az esetek többségében. Feltehetőleg ez a tevékenység ellátásához elengedhetetlen néhány eszköz beszerzése által keletkezett. A roma egyéni vállalkozások néhány gazdálkodási adata 1999-ben, ezer forint

adózás előtti nyereség belföldi ért. nettó árbev adósság állomány amortizáció forgóeszköz ráfordítás

Átlag 291 3221 555 450 883 695

Szórás 945 3673 1519 439 948 633

Az egyéni vállalkozások átlagos nettó árbevétele meghaladja a 3,2 millió forintot, ez esetben meglehetősen nagyok a különbségek 400 ezer forinttól 12 millióig terjed a skála. Az adósságállomány átlagos értéke 555 ezer forint. Az amortizáció 450 ezer forint volt 1999ben átlagosan, szintén jelentős szélsőségeket mutatva (25 ezer forinttól másfélmillióig terjed a nagysága). A forgóeszközök átlagos értéke 883 ezer forint, 82 ezertől 4 millióig tart a sáv. A ráfordítások 700 ezer forintot megközelítő átlaga 50 ezer és 2 millió forint között mozog. Ezek az értékek meglehetősen szerény egyéni vállalkozói mozgástérről tesznek tanúbizonyságot. A szegényes és korszerűtlen eszköz-ellátottságra utal, hogy a válaszolók 46%-ának nincsen amortizációja, s 40%-uk a forgóeszközök mértékéről sem adott számot, ráfordításairól 27%-uk nem tudott beszámolni.


12

2.3. A gazdálkodási folyamatok értékelése Az értékesítési helyzet 1997-99 közötti alakulásának minősítése során feltehetőleg gondot jelentett a korábbi évek állapotára való visszaemlékezés, legalább is a válaszok hiánya 1997-re megközelítette a beérkezett kérdőívek egyharmadát, ez 1998-ra mérséklődött 20%ra, 1999-re már 10% alá került. Az értékesítési helyzet alakulása a roma vállalkozásokban % értékesítési helyzet… Stabil volt stabilnál jobb volt, lehetőséget adott fejlesztésre nehézség romlott

1997 64,2 5,7 24,5 5,7 100,0

1998 42,2 23,4 23,4 10,9 100,0

1999 44,0 16,0 22,7 17,3 100,0

Mindhárom évben az értékesítési helyzet stabilitása volt a legnagyobb arányban előforduló válasz. Időbeli lefutását tekintve ez a válasz leginkább az 1997-es évre vonatkozott, ehhez képest a következő évre visszaesett a gyakorisága, 1999-re ismét emelkedett, de nem érte el a kiinduló állapotot. A stabilnál jobb, fejlesztési lehetőséget is biztosító lehetőséget kevesen választották a kérdezettek közül 1997-ben, viszont a következő évben több mint négyszeresére emelkedett súlya a válaszok között, de 1999-ben valamelyest visszaesett. Az értékesítési nehézségekre panaszkodók jelentették a második legjelentősebb csoportot 1997-ben, 1998-ban holtversenyben álltak a fejlesztőkkel, s 1999-ben picit csökkent a súlyarányuk. Az értékesítési helyzet romlására alacsony hányadban panaszkodtak a válaszolók 1997-ben, viszont azóta évről évre elég radikálisan emelkedett az erre szavazók hányada. Mindemellett a válaszolók számának megnövekedése miatt az a helyzet állt elő, miszerint 1997-ben a válaszolók alig több mint a fele mondta, hogy nem volt értékesítési nehézsége, ez az arány 1999-re elérte a 70%-ot. Ugyancsak a válaszadók számának megemelkedésével magyarázható, hogy 1997-1999 között az index alakulását szemlélve azt láthatjuk, hogy miközben az értékesítési helyzetük alakulását stabilnak mondók száma változatlan maradt, a fejlesztési lehetőségről beszámolóké négyszeresére, a romlást érzékelőké 4,3 szeresére emelkedet, a nehézségekkel küszködőké 30%-kal bővült. A vállalkozások két tipikus értékesítési irányról számoltak be, melyből kicsit nagyobb hányadot képvisel az idegen cégnek történő értékesítés, mint a lakosság felé történő eladás. Ezen kívül kis súllyal előfordul még rokon, illetve családtag cége számára történő értékesítés, illetve egy estben saját másik cég felé történő eladás. A beszerzések alapvetően idegen cégtől történnek (65%), de ezt követően közel azonos arányban fordulnak elő vásárlások a lakosságtól, külföldről, illetve rokon, családtag cégétől. A roma vállalkozások közel egyharmadának működésére jellemző az idényjelleg. Az idénymunka leginkább nyáron és ősszel jellemző, bár tavasszal is magas gyakorisággal fordul elő, télen viszont szinte megszűnik.


13

A gazdálkodás egyes jellemzőinek alakulása 1997-99 között a romák által vezetett/tulajdonolt vállalkozásoknál, megoszlás %

Növekedett Csökkent Stagnált Összesen

Alkalmazotti létszám 11 10 79 100

Árbevétel 32 31 37 100

Piaci részesedés 20 39 41 100

Állóeszköz állomány 27 11 62 100

A gazdálkodás más jellemzőiben is a stagnálás volt az alapvető tendencia, bár erősen eltérő mértékben. A stagnálás legnagyobb arányban az alkalmazotti létszámot érintette, csaknem 80%-ban. Ezt követte az állóeszköz állomány több mint 60%-os hányaddal. A piaci részesedés és az árbevétel minősítésénél a stagnálás a válaszolok 40% körüli részét érintette. Növekedés leginkább az árbevétel alakulásában következett be, ezt követi az állóeszköz állomány. A csökkenés leginkább a piaci részesedésben következett be. Elképzelhető, hogy e vonatkozásban a roma vállalkozások egymásnak is konkurenciát jelentenek. A piaci részesedés visszaesése értelemszerűen hozzájárult a válaszolók 30%-ánál az árbevétel csökkenéséhez is, de az arányokból úgy tűnik kisebb hányadot érintett az árbevétel mérséklődése, mint a piaci részesedés zsugorodása. A romák által vezetett/tulajdonolt gazdasági szervezetek nemcsak megalakulásukhoz kaptak kevés támogatást, hanem később is ez volt a helyzet. A működéshez kapott támogatások esetében előtérbe került a bértámogatás - 14%-uk részesült ilyenben - feltehetően a munkanélküliek foglalkoztatásával összefüggésben. A működési bértámogatások mértéke 180 ezer forinttól 186 millióig terjedt, s az érintett vállalkozásoknál a bérköltség 12-70%os sávjában mozgott, átlagosan 30% körüli volt (bár e kategóriának itt kevés a relevanciája). Az adókedvezményben részesülők hányada 7% volt, beruházási támogatásban alig 4%uk részesült. A rendkívül kevés fejlesztés miatt - több más ok mellett - fejlesztési hozzájárulásban 3-5%-uk részesült a már említett jogcímeken. Az az egy vállalkozás, mely az adatokról is hajlandó volt információt szolgáltatni 800 ezer forintos bértámogatásról számolt be, mely ráfordításai 70%-át fedezte. Noha a válaszolók 10%-a folytat mezőgazdasági tevékenységet, semmilyen agrártámogatásban sem részesült egyetlen egy vállalkozás sem. Mint az az eddigiekből is látható még leginkább bértámogatásban részesülnek a működtetett támogatási módozatok közül a roma vállalkozások. Feltehetőleg a munkanélküliek foglalkoztatásáért igényelhető bérkiegészítésekért képesek eredményesen folyamodni a Munkaügyi Központokhoz. Erre lehet következtetni abból, hogy bértámogatásban a válaszolók 17%-át részesítette az említett szervezet, ugyanakkor munkahelyteremtő támogatásban csak 7%-ukat, más támogatásban képzésben csak 1-2%-ukat részesítette. Mástól (állami alapoktól, önkormányzatoktól, roma szervezetektől, alapítványoktól) gyakorlatilag nem részesültek humánpolitikai támogatásban, egy-egy precedens jellegű eset került be a válaszok közé. Összességében, valamennyi jogcímet figyelembe véve a válaszolók 25%-a kapott adókedvezményt, 15%-a bértámogatást, 8%-a beruházási támogatást. Az iskolai végzettDELPHOI CONSULTING - 2000 - 2001

14

ségnek nagy szerepe volt a támogatások elnyerésében, a felsőfokú végzettséggel rendelkezők fele, a gimnáziumot végzettek 42%-a kapott valamilyen támogatást, míg a nyolc általánossal sem rendelkezők mindössze 20%-a. A támogatások egy része a pozitív diszkrimináció jegyében áll a roma vállalkozások rendelkezésére, de az informáltság, a tudás hiánya, a bonyolult hozzáférési lehetőségek miatt azok csak részlegesen jutnak el a címzettekhez.

2.4. Foglalkoztatási jellemzők A roma vállalkozások meglehetősen belterjesen működnek, ami méretükből és gazdálkodási jellemzőikből adódóan eléggé természetes. Alvállalkozó céget 16%-uk, egyéni alvállalkozót 13%-uk, bedolgozót 4%-uk foglalkoztat bevallásuk szerint. Az összes vezető beosztású dolgozó 74%-a volt cigány, ami azt jelenti, hogy a cigányok által tulajdonolt cégek több mint egynegyedét nem cigány származásúak irányítják. Feltehetőleg ennek több féle oka van. A cigányok egy része képes volt valamilyen módon felhalmozni több-kevesebb befektetésre fordítható pénzt, de nincs kellő szakértelme a vezetéshez, esetleg csak a befektetés után akar jövedelemhez jutni, de a konkrét tevékenységben akkor sem kíván részt venni, ha ezt kvalitásai megengednék. Az okok közül azt sem lehet kizárni, hogy csak a nevét adta a vállalkozáshoz, hogy a cigányok részére a pozitív diszkrimináció jegyében létrehozott támogatáshoz etnikumon kívüli is hozzáférjen. A potenciális okok között felvethető annak lehetősége is, hogy a nem cigány ügyvezető könynyebben boldogul az ügyek intézésével a meglehetősen sok rasszista érzelemmel bíró magyar közéletben. A vezetők 68%-a férfi, 32%-a nő, ehhez közel állóak az arányok etnikai bontásban is. E kérdésben a nemi hovatartozás erősebben meghatározó tényezőnek tűnik, mint az etnikai. A roma vállalkozások foglalkoztatásának minőségi jegyeit vizsgálva az látszik, hogy a beosztotti státus legelőnyösebb posztján, az állandó munkavállalók körében - de csak itt - magasabb a nem cigányok részaránya (63%), mint a cigányoké (37%). A roma vállalkozások állandó munkavállalói közül a nem cigányok esetében viszonylag kiegyensúlyozott a nemenkénti eloszlás - 57% férfi és 43% nő -, viszont a cigányok esetében erősen elbillen a mérleg a férfiak javára (80%). Az együttes nemek szerinti megoszlás 65% férfi és 35% nő a tárgyalt foglalkoztatotti kategóriában.


15

A roma vállalkozások alkalmazottainak foglalkoztatási formája és megoszlása etnikai hovatartozás, valamint nemek szerint %

Vezető Állandó munkavállaló Szerződéses munkavállaló Időszaki munkavállaló Alvállalkozó egyéni vállalk. Bedolgozó

nem cigány ffi nő

cigány ffi nő

69 57

31 43

62 80

32 20

nem cigány 26 63

98

2

66

8

100

0

90

85

15

100

0

összesen cigány ffi

nő

74 37

68 65

32 35

43

57

93

7

10

14

86

91

9

100

0

21

79

97

3

0

100

33

67

33

67

A roma vállalkozások szerződéses munkavállalói az állandó alkalmazottaknak csak a 20%-át teszik ki. Ebben a kategóriában többségben vannak (57%) a cigányok, a résztvevők 93%-a férfi. A nem cigány szerződéses munkavállalók esetében még szélsőségesebb a nemek szerinti megoszlás: 98% a férfi, a cigányok esetében 89%-os a férfiak részaránya. Az időszaki munkavállalók képezik a roma vállalkozások második legjellemzőbb foglalkoztatási módozatát összefüggésben az általuk végzett tevékenységek egy részének szezonális jellegével. Az idénymunka esetében a legmagasabb a cigányok részvételi aránya (86%), s itt is erős a férfi túlerő: az érintettek 91%-a az erősebb nemhez tartozik. Etnikai bontásban e munkavállalási formában a nem cigányok közül csak a férfiak vettek részt a válaszoló cégeknél, a cigányok esetében 90%-os a férfiak részesedési aránya. Az alvállalkozóként történő foglalkoztatás igen alacsony létszámot érintett a válaszoló roma vállalkozások esetében. Itt is meglehetősen féloldalasak az etnikai arányok, a roma vállalkozások alvállalkozóinak majd 80%-a szintén roma. A nemek közötti eltérésben az előbbi két formációhoz hasonlóan elsöprő, 97%-os a férfi többség. A cigányok közül csak férfi alvállalkozók vannak, a másik csoportban előfordul 15%-nyi nő is. Bedolgozás gyakorlatilag nem fordult elő a válaszok között. Ez adminisztrációs szempontból egy meglehetősen bonyolult formáció, az elérhető keresetek rendkívül alacsonyak, nem lehet csodálkozni azon, hogy az egész nemzetgazdaságban háttérbe szoruló formáció a romák között sem népszerű. Összességében tehát azt a következtetést vonhatjuk le, hogy a vezetői poszt betöltésénél a nem szerinti hovatartozás az erősebben motiváló tényező. Az állandó beosztotti státus elnyerésénél az etnikai hovatartozás játssza a jelentősebb szerepet, bár a cigány populáció esetében a nőknél már itt is feltűnően megjelenik az etnikai és a nemi hovatartozás kumulált hátrányos hatása. A bizonytalanabb foglalkoztatási formák esetében tetten érhető a cigányok túlreprezentáltsága, s az, hogy ezekből a formákból a nők kiszorulnak. Végül is a roma vállalkozásokban is jobbak a nem romák munkavállalási esélyei, mint az azonos etnikai csoportba tartozóké. DELPHOI CONSULTING - 2000 - 2001

16

Köztudott, hogy a romák között is magas a feketén foglalkoztatottak száma, de ennek a kérdésnek körüljárására jelen kutatásunkban nem tértünk ki. Feltételezhető, hogy a roma vállalkozások foglalkoztatási képessége magasabb a válaszok alapján feltártnak, mert az illegális ügyeiket nem "szellőztetik" a cégek6. A roma vállalkozások foglalkoztatottjainak megoszlása a tevékenység jellege szerint nemenként és etnikai hovatartozás alapján nem cigány ffi nő Fizikai Szellemi Összesen

92 8 100

80 20 100

cigány ffi nő 93 7 100

76 24 100

összesen nem cigány ffi cigány 88 90 92 12 10 8 100 100 100

nő 78 22 100

Mindösszesen 89 11 100

A roma vállalkozások döntő többségében fizikai foglalkozásúakat alkalmaznak, a válaszolóknál tapasztalható 90% körüli arány sokkal magasabb, mint a nemzetgazdasági átlag (55%, a versenyszférában 70% körüli). Az összképet nem módosítja az etnikai hovatartozás, viszont a jellegzetes nemenként eltérés itt is látható. A nők részvételi aránya kétszer-háromszor magasabb a szellemi tevékenységben, mint a férfiaké, de még így is sokkal alacsonyabb arányt képvisel az országos arányokhoz képest. A fizikai foglalkozásúakon belül a férfiak aránya 80%-os, a romáké 56%-os. Az etnikai és a nemi komponens együttes hatására érdekes kombináció alakult ki, mint azt táblázatunk is mutatja. A vizsgált roma vállalkozásokban feltűnően kevés fizikai foglalkozású cigány nő vesz részt, amely következhet egyrészt tradicionális okokból is, másrészt eddigi kutatásaink szerint7 a férfiak és nők háztartáson belüli gazdasági szerepe a gyermekszám függvényében alakuló munkamegosztásbeli különbségeikből is fakad. A szellemi foglalkozásúak esetében ellentétes a tendencia a nemzetgazdaság átlagában tapasztaltakhoz képest, magasabb közöttük a férfiak részaránya, mint a nőknél. E jelenség hátterében tisztán látszik az etnikai determináltság: a nem cigányok, ha tompított mértékben is, de "hozzák" az országosan szokásos magasabb női részvételi hányadot, viszont a romák esetében erősen fordított a tendencia. A folyamat alakulásában feltehetőleg jelentős szerepe van a már említett tradicionális és családi okokon túlmenően a roma női népesség alacsony iskolázottsági színvonalának is.

6

A roma kérdezőbiztosoktól származó informális adatok alapján pl. a mezőgazdasági tevékenységet folytatók igen komoly mértékben élnek a "zsebszerződések" gyakorlatával. Pl. a libatenyésztésben érdekeltek legális és illegális "beszállítói" aránya között tíz-hússzoros aránykülönbség lehet. Ugyanakkor ne feledkezzünk meg e gyakorlat tényleges (noha adózatlan) jövedelemszerző képességéről sem. 7 Lásd pl. Kutatás az ózdi régió roma népessége körében, 1998. http://www.delphoi.hu DELPHOI CONSULTING - 2000 - 2001

17

A roma vállalkozások alkalmazottainak megoszlása a tevékenység jellege, etnikai hovatartozása és nemek szerint %

Fizikai Szellemi Összesen

nem cigány ffi nő

cigány ffi nő

70 45 67

87 63 85

30 55 33

13 37 15

nem cigány 44 51 45

összesen cigány ffi 56 49 55

80 54 79

nő 20 46 21

Úgy tűnik, a vállalkozások nemigen foglalkoznak alkalmazottaik adataival8, vagy a munka egyszerű fizikai jellege miatt érdektelen az állomány összetétele. Például a cigány férfiak kivételével nem tudtak beszámolni a dolgozók átlagos életkoráról. Az egyetlen értékelhető kategória - a cigány férfiak - átlagos életkora 36 év, ez néhány évvel alacsonyabb, mint az ország összes foglalkoztatottjára jellemző érték. A roma vállalkozások alkalmazottainak átlagos foglalkoztatási ideje hónap

Fizikai dolgozók Szellemi dolgozók Legalább érettségizett Érettségivel nem rend.

nem cigány származású férfi nő 10 10,5 22,3 21,6 18 22,5 10,4 9,8

cigány származású férfi nő 9 9,4 11,7 12 10,9 10,8 8,7 9

Az alkalmazottaknak a roma vállalkozásoknál töltött átlagos foglalkoztatási ideje a háromnegyed év és a közel két év között szóródik, tehát meglehetősen alacsony. A válaszokban előforduló leghosszabb foglalkoztatás 60 hónapot tett ki, ez a szerencsés egy nem cigány szellemi foglalkozású, érettségizett nő volt. A cigány származásúak átlagos foglalkoztatási ideje ránézésre is láthatóan rövidebb, mint a másik csoporté. A szellemi foglalkozásúaké hosszabb, mint a fizikaiaké, ez az összefüggés különösen erős a nem cigány származásúaknál. Itt a munka jellege gyakorlatilag megduplázza a foglalkoztatási időt. A nem cigány származásúaknál az előbbi összefüggés pandantjaként hasonló tendenciák figyelhetők meg az iskolai végzettség dimenziója mentén is. Ugyanakkor a cigány származásúaknál az iskolai végzettség szintje lényegesen kisebb eltérést eredményez a foglalkoztatási időben. Valamennyi cellában a legnagyobb gyakorisággal előforduló foglalkoztatási idő a 12 hónap. Mint azt a korábbiakban láttuk a támogatási formák közül értékelhető mértékben egyedül a bértámogatásokból részesültek a roma vállalkozások. Ennek konkrét formája feltehetőleg a munkaügyi központok által a munkanélküliek foglalkoztatásához folyósított bértámogatás igénybevétele volt, mely fél évre szól, s utána még fél évig minimum foglalkoztatni kell a támogatottat. Ennek a foglalkoztatási stratégiának az érvényesülése elsősorban a cigány etnikumhoz tartozók alkalmazásában érhető tetten a roma vállalkozásokban. 8

Az esetek egy részében, a hiányos könyvviteli adatokhoz hasonlóan, nem rendelkeznek ilyennel.


18

A roma vállalkozások munkaerő ellátottságát elsősorban az ismerősök által ajánlott személyek biztosítják, kismértékben még a Munkaügyi Központokon keresztül is hozzájutnak alkalmazottakhoz, bár nem tévedünk nagyot, ha azt vélelmezzük, e két technika szorosan összefonódik egymással helyi viszonylatban. 2.5. Kereseti viszonyok A roma vállalkozások nem igazán tudták minősíteni saját alkalmazottaik bérezési helyzetét a környezetükhöz képest. Feltehetőleg a nem cigányok esetében ez volt az oka a rendkívül magas válasz megtagadási aránynak, az a néhány cég, amelyik egyáltalán válaszolt, átlagosnak értékelte nem cigány alkalmazottai bérszínvonalát a környezethez képest. Ez vagy így is van, vagy egy kitérő válasznak tekinthető. A cigány férfiak esetében érkezett jól értékelhető válasz, ahol az alkalmazottak több mint 80%-át átlagos keresetűnek vélték a válaszolók. A cigány nők esetében hozzávetőlegesen a cégek fele válaszolt, ott közelítette a 90%-ot az átlagos besorolás9. (Az ágazatra jellemző országos átlagkeresethez képest a kereskedelemben 65%, a mezőgazdaságban 87%, a feldolgozóiparban 79%, az építőiparban 68% volt a megyei átlag.) A viszonyítási alap tehát elég alacsony. A bérezés feltehetőleg eseti megállapodás kérdése, a teljesítmény, illetve időbérezésre vonatkozó - főleg a nagyvállalati - gyakorlatban használt, a kérdőívben felkínált bérezési technikákba nem tudták besorolni alkalmazottaikat. A roma vállalkozók jövedelmének alakulása speciális képet mutat. Körükben nem érvényesül a magasabb iskolai végzettség jövedelem-növelő hatása - ez alól kivételt képeznek azon elenyésző arányú romák, akik felsőfokú végzettséggel rendelkeznek. Azt "természetesnek" tekintjük, hogy a nyereségesen gazdálkodók egy főre eső jövedelme magasabb az ellenpólusénak. Igen figyelemre méltó viszont, hogy bár a legmagasabb egy főre jutó családi jövedelem a 0 szaldósok között mutatható ki! E vállalkozói körben is úgy tűnik: az igazán "szemfülesek" nem törekednek nyereség realizálására, inkább a költségek terhére igyekeznek megfelelően élni. Ez a magyar gazdaságban a kis és középvállalkozások körében - ahol a háztartás és az üzleti vállalkozás pénzügyei elég erősen összemosódnak - egy jól bevált életviteli stratégia. A vállalkozások igen komoly életszínvonal emelő hatására hívja fel a figyelmet, hogy a bevallott10 egy főre eső családi jövedelmek tekintélyesek (62 - 95 eFt / fő) - a nem roma kisvállalkozók átlagát tekintve is - de különösen a roma népesség átlagos jövedelmi viszonyai ismeretében (e relációban hat - nyolcszoros a jövedelmi különbség!). Mivel a roma vállalkozók jövedelmi -és lakásviszonyai jelentősen különböznek e népesség átlagától, a 2. sz. mellékletben e tárgykört külön elemezzük. 9

A válaszok értékeléséhez azt is figyelembe kell venni, hogy Nógrád megye az ország egyik legalacsonyabb átlagkeresetével rendelkező megyéje, az országos átlaghoz képest a keresetek itt 79%-ot tettek ki 1999-ben. 10 Különösen, ha figyelembe vesszük, hogy a bevallott és a be nem vallott jövedelmek között minden társadalmi réteg vizsgálata esetén jelentős a különbség. DELPHOI CONSULTING - 2000 - 2001

19

2.6. Képzettségi jellemzők A vizsgált munkavállalói körben a felsőfokú végzettségűek aránya messze alatta van a nemzetgazdasági átlagnak (a versenyszférában ez 13-14%-ra becsülhető). Ugyanakkor a vizsgált mintában a roma vállalkozók 4,9 %-a vallotta magát felsőfokú végzettségűnek, miközben a hasonló átlagéletkorú roma népességben ez az arány 0,1 % és 0,5 % között becsülhető11. Az sem jellemző még, hogy az alkalmazott nők között magasabb a felsőfokú végzettséggel rendelkezők aránya, mint a férfiak között, s hogy ezt pont a cigány nők magas felsőszintű végzettségi aránya okozza, ez ellentmond minden társadalmi tapasztalatnak, korábbi vizsgálatnak. Nyilván ezt a minta specifikus jellege okozza, esetleg az hogy bizonyos nevében felsőfokúnak titulált tanfolyamok elvégzését, esetleg valami mást helytelenül felsőfokú végzettségnek minősítettek a válaszolók. A roma vállalkozások foglalkoztatottjainak megoszlása az iskolai végzettség szintje szerint nemenként és etnikai hovatartozás alapján - oszlop %

Végzettség Felsőfokú Érettségizett Szakmunkás Befejez. 8 ált Kevesebb Összesen

nem cigány ffi nő 3,3 14,2 45,5 37,0 0 100

3,8 28,3 22,3 45,6 0 100

cigány ffi nő 1,3 5,6 33,3 39,4 20,4 100

7,1 22,1 18,6 31,9 20,3 100

nem cigány 2,6 14,3 28,2 29,9 0 100

összesen cigány ffi 2,6 9,3 30,0 37,7 20,4 100

2,2 9,8 39,2 38,3 9,5 100

nő 5,1 25,9 21,0 40,3 7,7 100

Mindösszesen 3,0 14,3 34,0 38,9 9,8 100

Az érettségizettek esetében már jól láthatóan megjelenik az etnikai hovatartozás szelektáló hatása, ez különösen jellemző a férfiak esetében. A cigány nők között figyelemre méltó az érettségizettek hányada, feltehetőleg az ő munkához jutási esélyeiket ez jelentősen megemeli, ezért magas viszonylag a kereső tevékenységet végzők között az arányuk. Ennek hatása az összesen adatokban is jól megmutatkozik, így az érettségivel rendelkező nők hányada két és félszer magasabb, mint a férfiaké. A szakmunkás, illetve szakiskolai végzettséggel rendelkezők esetében, mind az etnikai, mind a nemenkénti szelektációs hatás tetten érhető. Mindkét nem esetében magasabb az ilyen végzettséggel rendelkezők hányada a nem cigány részmintában, de összességében elég kiegyenlített az eredmény. Az összesítésben a nemenkénti hovatartozás hatása válik meghatározóvá: majdnem kétszer annyi a férfiakon belül az ilyen végzettséggel rendelkezők hányada, mint a nőknél.

11

Lásd: Radó Péter: Jelentés a magyarországi cigány tanulók oktatásáról, Bp. 1997, OM, valamint: Babusik Ferenc: Az iskolai hatékonyság kulcstényezői a romák oktatásában (http://www.delphoi.hu)


20

A befejezett általános iskola esetében a férfiak közül a cigányok, a nők közül a nem cigányok a magasabban reprezentáltak, így ebben a kategóriában már számottevően nagyobb a cigányok részesedése, mint a nem cigányoké. Mindkét etnikumban a leggyakoribb iskolai végzettség befejezett általános iskola, de a cigányok esetében jóval kiugróbb a dominancia. Az általános iskolai végzettség hiánya csak a cigány részmintában fordult elő, bő 20%-os arányban, itt tehát az etnikai hovatartozás egyértelműen vízválasztó. A roma vállalkozások alkalmazottainak megoszlása iskolai végzettség, etnikai hovatartozás és nemek szerint - sor %

Végzettség Felsőfokú Érettségizett Szakmunkás Befejezett 8 ált Kevesebb

nem cigány ffi nő

cigány ffi nő

63 50 80 68 0

38 47 86 81 78

37 50 20 32 0

62 53 14 19 22

nem cigány 59 69 58 53 0

összesen cigány ffi 41 31 42 47 100

53 49 83 71 78

nő 47 51 17 29 22

A felsőfokú végzettségűek belső megoszlásában jellegzetes különbségek észlelhetők. A cigányok alulmaradása ebben a kategóriában nem meglepő, viszont az etnikumon belüli nemenkénti eloszlás figyelemre méltó. A nem cigány csoportban a kiugró férfi részarány éppúgy nehezen értelmezhető, mint a nőké a cigányoknál. Az érettségizettek körében viszonylag kiegyenlítettek az etnikumon belüli nemek közötti arányok, itt az etnikai hovatartozás a meghatározó, s e determináció itt még erősebb, mint a felsőfokú végzettségűeknél. A szakmunkásoknál mindkét etnikumon belül egyértelmű a férfiak domináns szerepe, s még itt is egyértelmű a nem cigány populáció főlénye. A befejezett általános iskola esetében az előbbiekhez hasonló tendenciák tapasztalhatók a nemenkénti megoszlásoknál, mindkét végzettségi szintnél a cigány munkavállalókon belül szélsőségesebb a nemek közötti eltérés, mint a másik csoportban. Az általános iskolát befejezők között is a nem cigányok szerepelnek magasabb arányban, de ennél a végzettségi szintnél a legkisebb a távolság. Be nem fejezett általános iskola a válaszolók körében csak a cigány munkavállalók esetében fordult elő. E vonatkozásban igen jelentős a férfiak hátránya. A nőkre országosan jellemző iskolai végzettségbeli sajátosságok - a nők iskolázottsági szintje magasabb a férfiakénál - a munkához jutó cigányok körében is tetten érhető, szintúgy a szakmunkásképzésben történő alacsony részvétel. Elképzelhető, hogy ez a megállapítás az egész cigány népességre nem igaz. Közismert a nők esetében a rendkívül korai férjhezmenetel és gyermekszülés, a magas gyermekszám (átlagosan 3-4), ami sokuk számára nem teszi lehetővé a képzésben való további részvételt és a későbbi munkavállalást sem. Viszont aki képes beverekedni magát a munkavállalók táborába, annál ezt valószínűleg az iskolai végzettség is elősegíti, illetve kifejezetten annak köszönheti.


21

A roma vállalkozások nem látnak perspektívát alkalmazottaik képzésében, ez összefügg a rövid alkalmazási idővel is. Elvétve lehet találni néhány főt, aki részt vesz betanító tanfolyamon, számítógépes tanfolyamon vagy nyelvtanulásban. Az alacsony átlagos munkaviszony nyilván a foglalkoztatót nem teszi érdekeltté abban, hogy befektessen vállalkozása humán tőkéjének emelésében. Feltételezhetően ezt a feladatot "átengedi" a Munkaügyi Központoknak. A cégük működtetéséhez szükséges ismereteket a roma vállalkozók 40%-a a gyakorlatban szerezte meg, 33%-ukat a család a környezet segítette őket hozzá, s csak 22%uk tett rá szert iskolában, 6%-uk átképzésben, s kis hányaduk szerint nincs is szükségük rá. A férfiak 80%-a informális úton szerzett szakmai ismereteket, a nők 58%-a a formális lehetőségeket preferálta. Ágazati bontásban szembetűnő, hogy megfelelő iskolai végzettség elengedhetetlen a szolgáltató területeken. Ez a válaszolási arány nemcsak egy állapotot rögzít, hanem sejteti azt a szemléletet is, hogy még nincs kellő fontossága az iskolai végzettségnek.

Összességében a roma vállalkozásokról a kérdőívre adott válaszok alapján az a kép alakul ki, miszerint ezek a gazdasági élet perifériáin tevékenykedő, meglehetősen izolált vállalkozások. A gazdaság egészével szerények a kapcsolataik, elsősorban a lakosság felé teljesítenek, létüket egyfajta mezsgyének tekinthetjük a háztartásgazdaság és a versenyszféra között. Fejlődésre, igazi gazdasági szervezetté való kinövésükre közülük kevésnek van esélye. Igazi szerepük a cigány családok eltartásában és a roma közösségek jövedelemhez juttatásában van. Meg kell jegyezzük, ez a minősítés a nem roma mikró és kis vállalkozások jelentős részére is igaz. Ezek a cégek kényszerből működnek, s tekintélyes hányaduk megszűnne, ha lenne elég alkalmazotti munkalehetőség az országban. A vállalkozó cigány családok anyagi helyzete messze jobb, mint a cigányság átlagáé. A cigányok számára elérhető alkalmazotti státus és azokban a vállalkozásokéhoz hasonló jövedelmi szint belátható időn belül nem lesz. Így ezeket a vállalkozásokat helytelen lenne kifejezetten gazdasági szerepük alapján megítélni. Feltehetőleg célszerűbb csak részben gazdasági instrumentumoknak tekinteni ezeket, s tudomásul venni, hogy részben szociális, felzárkóztató funkciójuk is van. A pozitív diszkrimináción alapuló támogatásuk azért is előremutató, mert a vállalkozók családjában felnövekvő új generáció remélhetőleg iskolázottabb, a társadalomba jobban asszimilálódó lesz, mint nyomorúságos körülmények között tengődő társaik.


22

3. A romákat alkalmazó cégek helyzete A romákat is alkalmazó vállalkozások összesen közel 18 ezer főt foglalkoztatnak. A válaszoló cégek több mint 60%-ának központja Észak-Magyarországon és Észak-alföldön található, telephelyeik is jellemzően Észak-Magyarországon működnek. Romákat alkalmazó vállalkozások - régió szerint vállalkozás központi telephelye Budapest Pest megye Észak Magyarország Észak-Alföld Dél-Alföld Észak-Nyugat Magyarország Nyugat-Magyarország Dél-Dunántúl

% 8,7 2,4 51,2 11 4,7 7,9 7,1 7,1

A vállalkozások számának és létszámának megoszlása Vállalkozás mérete Mikró 0-9 fő között Kisv. 10-49 fő között Középv 50-249 fő között Nagyvállalk. 250 fő felett Összesen

vállalkozások számának alkalmazottak számának megoszlása % 43,3 1,1 15,0 2,5 29,1 28,1 12,6 68,3 100 100

A vállalkozások eloszlása a méretkategóriák között sokkal egyenletesebb, mint a romák áltat vezetett/tulajdonolt cégeknél, itt nagyságrendekkel (hozzávetőlegesen tízszeresen) magasabb a nagyobb méretű cégek súlyaránya. Ezzel szemben egy-egy nagyság-kategória foglalkoztatási képessége sokkal szélsőségesebb eltéréseket mutat a már hivatkozott összehasonlítási csoportnál. Mindkét megoszlás jelentősen eltér a nemzetgazdaság átlagos paramétereitől. A nagyvállalkozások feltűnően magas hányadát foglalkoztatják a vizsgálatba bekerült létszámnak. Közülük egy - 3500 főt alkalmazó vállalkozás - fedi le e kategória létszámának közel 20%-át.

3.1. Szervezeti forma és a végzett tevékenység A romákat is alkalmazó vállalkozások 61%-a egy telephellyel rendelkezett, 18%-uk kettővel, 8%-uk hárommal, de előfordult 10 telephelyen működő cég is. A vállalkozások zöme ez esetben is egyfajta tevékenységet végez, a válaszoló cégek 31%-ának kettő, 17%-ának három, 9%-ának négy féle tevékenysége volt. Ezek az arányok


23

a harmadik és negyedik fajta tevékenység esetében magasabbak, mint a romák által vezetett/tulajdonolt cégeknél. A leggyakrabban előforduló tevékenység az elsőként megjelöltek között a feldolgozóipar és az építőipar egyenlő arányban, ezen túlmenően jelentős még a mezőgazdaság és a kereskedelem. A második tevékenységként megjelöltek között leggyakrabban a mezőgazdaság és az energiaszektor fordult elő. Romákat alkalmazó vállalkozások valamennyi nemzetgazdasági ágban előfordulnak. A többféle tevékenységet is folytató vállalkozásokban jellemzően az alábbi kombinációk fordulnak elő: − − − −

mezőgazdasági tevékenység építőiparival és feldolgozó-iparival jár együtt, feldolgozóipari és építőipari kombináció is jellemző, építőipar a szálláshely-szolgáltatással fordul elő párban, az energiaszektorhoz kereskedelem társul.

A vizsgálatba bekerült cégek már 1938-tól alakultak, de csak 11%-uk esetében esett az alapítás éve 1990 előttre. A vállalatalapítási tevékenység élénkülése nem volt egyenletes az elmúlt tíz év során, két nagy csomópont figyelhető meg a folyamatban: 1992-93-ban jött létre a kérdőívet visszaküldő cégek közel 30%-a, s további majdnem 20%-uk 1995-96-ban. Az 1990-es évtized egészére a lassuló ütemű cégalapítási trend jellemző a minta alapján, ami megfelel a nemzetgazdaság egészére jellemző folyamatoknak. A romákat alkalmazó vállalkozások alapítási éve - időszakonként alapítás időszaka 1938-89 között 1990-96 között 1997-2000 között

% 11,1 65,1 23,8

A válaszoló cégek közül 21% egyéni vállalkozás, s további 13% jogi személyiség nélküli társas vállalkozás. A legnagyobb arányt - 38%-ot - a korlátolt felelősségű társaságok jelentik, számottevő még a részvénytársaságok előfordulása (10%). A vállalkozások jogi formája meglehetősen változatos, még ha súlyuk természetesen eltérő is. A vállalkozások 48%-ában egy, további 27%-ában két tulajdonos van, tehát e két formáció tipikus a cégek háromnegyed részénél. Ez azonban még mindig jóval alacsonyabb arány, mint a romák által vezetett/tulajdonolt cégeknél. A tulajdonosi struktúra is változatosabb, noha itt is a belföldi magánszemély általi tulajdonlás a legnagyobb súlyú, de előfordulási gyakorisága csak 46%. Ezen kívül még két jelentősebb tulajdonosi formáció fordul elő: a belföldi társas vállalkozás és az állami, önkormányzati. A romákat foglalkoztató vállalkozásoknál valamennyi szóbajöhető tulajdonos előfordul, bár esetenként csak nagyon alacsony mértékben. Pozitívumként minősíthető, hogy a vállalkozások 8%-ában külföldi tulajdonos is előfordul.


24

3.2. A gazdasági potenciál A romákat alkalmazó egyéni vállalkozások alapításkori vagyona hasonlóan alacsony volt, mint a romák által vezetett/tulajdonoltaké. A társas vállalkozások esetében más a helyzet, az alkalmazók nagyságrendekkel kedvezőbb pozícióból startoltak. Az induláskori készpénz vagyon ugyan közel 80%-uknál nem haladta meg a 10 millió forintot, de akadt néhány jó likviditással kezdő vállalkozás is 100 millió forintot meghaladó készpénz vagyonnal. Igen jelentős a különbség a tárgyi eszközök esetében. Az alkalmazó társas vállalkozások több mint felének volt 10 millió forint (30%-ának 100 millió forint) fölötti induló eszközvagyona, miközben ilyen nagyságrendű vállalkozásba vitt eszközállománya egyetlen roma társas-vállalkozásoknak sem volt. Ez akkor is igen jelentős előny, ha mint azt látni fogjuk a továbbiakban ez a bevitt vagyon vélelmezhetően nem volt a legkorszerűbb. Az induláskori immateriális javak hasonló eloszlást mutatnak mindkét társas vállalkozási csoportban, tehát az esetek felében alacsony értéket képviselnek. A romákat alkalmazó vállalkozások is elsősorban adókedvezményben megtestesülő támogatást kaptak az induláshoz, de ennek aránya (9,2%) jóval alacsonyabb volt, mint a romák által vezetett/tulajdonolt vállalkozásoké. Beruházási támogatásban az induláskor azonos arányban részesült a két csoport (5%), bértámogatást az alkalmazók picit alacsonyabb arányban kaptak. Az induláshoz kapott beruházási és bértámogatások tényéről nyilatkozók közül alig néhány cég volt hajlandó nyilatkozni annak összegéről és a gazdálkodásban betöltött szerepéről. A szórvány információk szerint az induláshoz kapott beruházási támogatás 7 millió forint volt, s a költségek 20%-át fedezte. A bértámogatás mértéke 960 ezer forinttól 1,6 millióig terjedt, s a költségek 70%-ára volt elegendő.

A romákat alkalmazó vállalkozások alapításkori vagyona Egyéni vállalkozások Társas vállalkozások % készpénz tárgyi Immate- készpénz tárgyi Immateeszköz riális jaeszköz riális vak javak 101 M Ft felett 0 0 0 7,4 30,2 18,8 51-100 M Ft között 0 0 0 1,2 14,3 0,0 11-50 M Ft között 0 0 0 12,3 7,9 0,0 1-10 MFT között 19,2 25 0 43,2 20,6 31,3 1 M Ft alatt 80,8 75 100 35,8 27,0 50,0 összesen 100 100 100 100,0 100,0 100,0 A romákat alkalmazó cégek több mint a fele nyereségesen gazdálkodott 1999-ben. A cégek nagyobb mérete és számossága miatt a legnagyobb nyereséget, illetve veszteséget realizáló cégek között itt nagyobb a távolság, mint a romák által vezetett/tulajdonoltaknál. A legmagasabb veszteséget felhalmozó cég esetében az összeg meghaladja a másfél milliárd forintot, míg a legtöbb nyereség 5,6 milliárd forint. DELPHOI CONSULTING - 2000 - 2001

25

A legmagasabb nyerséggel rendelkező cégcsoport átlagos árbevétele két és félszer haladta meg a nagy veszteséggel rendelkező cégcsoportét. A kisebb veszteséget produkáló vállalkozások átlagos árbevétele ugyanakkor hétszerese az alacsony nyereséggel rendelkezőkének, tehát az eredmény és az árbevétel nagysága között nincsen kitapintható összefüggés. A romákat foglalkoztató cégek megoszlása eredményességük szerint Eredmény mértéke Vállalkozások száma Vállalkozások megoszlása darab % 1 milliónál több veszteség 19 15 1-999 ezer Ft közötti veszt 13 10,2 0 2 1,6 1-999 ezer Ft közötti nyereség 29 22,8 1 milliónál több nyereség 45 35,4 Nem válaszolt 19 15 A foglalkoztatottak átlagos számában is csak a két szélső pontot jelentő csoport mutat "logikus" összefüggést, nagy nyereséghez és forgalomhoz több létszám tartozik és fordítva. Az alacsonyabb nyereséggel és veszteséggel üzemelők az árbevétel nagyságától függetlenül közel azonos átlaglétszámmal működnek. Nyilván nem a pénzügyi adatok határozzák meg alapvetően a foglalkoztatott létszám nagyságát, hanem a tevékenység jellege és technikai színvonala. Az átlagos adósságállomány alakulása kézenfekvő összefüggést mutat a vállalkozások eredményességével, bár a nagy nyereséget produkálók hitelállománya sem elhanyagolható, de ez szolgálhatja a további magas nyereség elérését megfelelő felhasználás esetén. A romákat foglalkoztató gazdasági szervezetek néhány gazdálkodási mutatójának összefüggése eredményességükkel Veszteség

Átl. Árbevétel, ezer Ft Átl. Létszám, fő Átl adosságáll., ezer Ft

0

1 millió Ft 1-999 ezer Ft felett között 580.847 337.668 140 1.028.707

18,1 92.586

Nyereség

1-999 ezer Ft között 2.100 48.228 1,5 2.400

17,1 34.418

1 millió Ft felett 1.526.029 256 809.560

Ezen vállalkozások induló tőkeellátottságát az jellemezte, hogy egy millió forint vagy annál alacsonyabb jegyzett tőkével rendelkezők csak 9%-át tették ki a válaszolóknak, 10 millióval vagy annál kevesebbel 32%-uk bírt, míg 44%-uknál 100 millió fölötti volt a kezdő vagyon. Az eszközállomány elavultságára utal, hogy az összes válaszoló 30%-ának nincs amortizációja. A romákat is foglalkoztató vállalkozások 62%-ának van adóssága.


26

A továbbiakban társas és egyéni vállalkozások bontásban mutatjuk be a legfontosabb gazdálkodási adatokat. A társas vállalkozások átlagos eredménye meghaladja a 63 millió forintos nyereséget, jelentős szórás mellett.

A romákat is alkalmazó társas vállalkozások néhány gazdasági mutatója 1999-ben, ezer forint

adózás előtti nyereség belföldi ért. nettó árbev export értékesítés nettó árbev saját tőke jegyzett tőke adósság állomány amortizáció forgóeszköz ráfordítás

Átlag 63155 1064372 1178410

Szórás 695355 4026781 1667140

Minimum -1576292 500 5538

Maximum 5591965 33144381 5249322

878338 813245 780209 97354 604206 1095090

4994294 4597590 2123792 474779 1483013 3814466

-459430 25 -20000 150 100 250

42929841 36324000 14729354 3994221 9043616 29073744

A társas vállalkozások belföldi értékesítési nettó árbevétele átlagosan meghaladja az egy milliárd forintot, azonban a legalacsonyabb összeg itt is ugyanannyi, mint a romák által vezetett/tulajdonolt cégeknek, a felső határ viszont jóval magasabb, 33 milliárd forintot meghaladó. A társas vállalkozások közel 20%-ának volt export árbevétele is, melynek mértéke átlagosan meghaladta az egy milliárd forintot. Az export értékesítés nettó árbevételének alsó határa 5,5 millió, a felső 5,2 milliárd forint, ebből úgy tűnik külkereskedni csak nagy tételben lehet vagy érdemes. A társas vállalkozások jegyzett tőkéje átlagosan megközelíti a 900 ezer forintot, de itt rendkívül nagyok a különbségek: megtalálható a pár tízezer forinttal induló vállalkozás éppúgy, mint a 36 milliárdos tőkeerős cég. A jelenlegi vagyonnál az előbbinél színesebb a kép, bár az átlagos érték ez esetben is meghaladja a 800 ezer forintot, de akad két negatív előjelű saját tőkével rendelkező cég is. A cégek más részének sikerült az alapításhoz képest növelnie vagyonát, legalább is erre utal, hogy a legmagasabb saját tőke magasabb értéket képvisel, mint a toppon lévő jegyzett tőke. A társas vállalkozások éves átlagos amortizációja is elég szerény összeg szélsőséges eloszlásban. Nyilván bekerült a mintába néhány korszerű felszereltségű vállalkozás, de a többség termelőeszközeinek jelentős hányada túl van a leírási időn. A társas vállalkozások adósságállománya elég magas, átlagosan 780 ezer forint. A társas vállalkozások átlagos forgóeszköz értéke meghaladja a 600 ezer forintot, a sáv a 100 ezertől a 9 millióig terjed. A ráfordítások is hasonló szélsőségeket mutatnak: az átlagos 1,1 milliárd 250 ezer forinttól 29 milliárdig terjedő sokaságot fog át, tehát jól érzékelhető, hogy igen eltérő gazdálkodási jellemzőkkel rendelkező cégek küldték vissza válaszaikat. DELPHOI CONSULTING - 2000 - 2001

27

A gazdálkodást jellemző néhány mutató az alábbiak szerint alakult: Nettó profithányad (adózott erdemény/nettó árbevétel) Jegyzett tőke-arányos jövedelem (adózott eredmény/jegyzett tőke) Vagyonarányos jövedelem (adózott eredmény/saját tőke) Saját tőke arányos forgalom (nettó árbevétel/saját tőke) Az adózott eredményt becsültük

0,0477 0,0641 0,0590 11,4829

A romákat foglalkoztató társaságoknál is meglehetősen szerény értékeket mutatnak a gazdálkodás hatékonyságát mérő mutatók. A profithányad még az öt százalékot sem éri el, ebből nem is juthat komoly fejlesztésekre, beruházásokra a vállalkozások jó részénél. Ezt a tendenciát erősíti a lassú megtérülésre utaló hányados is. A vagyonarányos jövedelem ebben a csoportban számottevően alacsonyabb, mint a romák által tulajdonoltakban, ami nem feltétlenül jelenti azt, hogy az utóbbi cégek gazdálkodnak jobban. Sokkal inkább értelmezhető ez a vagyon hiányaként a roma vállalkozásokban. A romákat alkalmazó vállalkozások esetében feltehetőleg az a gond, hogy eszközeik nem alkalmasak jövedelmező termelés produkálására. Ezt valószínűsíti az aktivitási ráta is: az árbevétel megtermelésében alacsony a saját tőke szerepe. A romákat alkalmazó egyéni vállalkozók hasonlóan szerény méretekkel rendelkeznek, mint a romák által vezetett/tulajdonolt kör. Feltűnő, hogy az adózás előtti nyereségben két és félszeres a különbség a két csoport átlagát vizsgálva az utóbbiak javára, a két szélső érték viszont egyforma. A romákat alkalmazó egyéni vállalkozások néhány gazdálkodási adata 1999-ben, ezer forint

adózás előtti nyereség belföldi ért. nettó árbev adósság állomány amortizáció forgóeszköz ráfordítás

Átlag Szórás minimum maximum 108 1136 -3000 3500 3506 3799 400 12000 486 1813 -3000 2400 444 524 25 1500 1055 1080 82 4000 831 717 60 2000

A romákat alkalmazó egyéni vállalkozásoknak is csak belföldi értékesítési árbevétele volt, átlagosan 3,5 millió forint. Az alacsony vagyon ez esetben is csekély amortizációval párosul. A forgóeszközök és ráfordítások értéke ebben a csoportban jóval magasabb, mint a zömében önfoglalkoztató másik körben, ami a szituáció természetes következménye.


28

3.3. A gazdálkodási folyamatok értékelése Az értékesítési helyzet 1997-99 közötti alakulásának megítélésekor ebben a csoportban is tapasztalható a korábbi évekre vonatkozó magasabb válaszmegtagadás, de ez itt sokkal tompítottabban érhető tetten, a válasz megtagadásának aránya 23%-ról 13%-ra esett. Valamennyi időpontban az értékesítési helyzet stabilitása volt a legjellemzőbb válasz, de megfigyelhető a helyzet differenciálódása időben előre haladva, az ezt válaszolók száma 10%-kal esett vissza három év alatt. Az értékesítési helyzetük romlására panaszkodók hányada emelkedett meg legerősebben, számuk több mint két és félszeresére nőtt, a nehézségekkel küzdőké is megemelkedett 30%-kal. A másik oldal, a javuló tendenciát felmutatók hányada is számottevően bővült, az ilyen választ adók száma is több lett 70%kal. Összességében tehát az értékesítési helyzet enyhe romlása figyelhető meg erős differenciálódás mellett.

Az értékesítési helyzet alakulása a romákat foglalkoztató vállalkozásokban Értékesítési helyzet… Értékesítési helyzetük stabil volt A kereslet a stabilnál jobb, lehetőséget adott fejlesztésekre Értékesítési nehézségi(k) voltak Értékesítési helyzetük romlott Összesen

1997 63,9 10,3

1998 43,8 20,0

1999 46,9 15,0

18,6 7,2 100,0

25,7 10,5 100,0

21,2 16,8 100,0

A válaszoló cégek 27%-a exportál, s 21%-a importál. Megtermelt áruikat és szolgáltatásaikat elsősorban idegen cégek felé értékesítik (67%), számottevő még a lakosság számára történő értékesítés is (30%), elenyésző a rokon, családtag, illetve saját cég felé történő szállítás. Beszerzéseik döntő hányadát (84%-át) idegen cégektől eszközlik, a lakosságtól történő felvásárlás még a 10%-ot sem éri el, az egyéb források elhanyagolhatók. Megállapítható, hogy gazdasági kapcsolataik kiterjedtek, a belterjességi tünetek nem tipikusak. A romákat foglalkoztató vállalkozások egyharmadára jellemző az idényjelleg. Szezonálisan a legfrekventáltabb időszak a nyár és az ősz, ettől említési gyakoriságban jóval elmarad a tavasz, s a téli idénymunka meglehetősen ritkán fordul elő. A romákat foglalkoztató cégek helyzete változatosabban alakult, mint a romák által vezetett/tulajdonoltaknál. Az alkalmazotti létszám esetében itt is a stagnálás az alapvető tendencia, bár kevésbé erőteljesen, s a foglalkoztatásukat bővítők, illetve szűkítők aránya közel áll egymáshoz. Az árbevétel alakulásánál többségben voltak, akik növelni tudták azt a tárgyalt három évben. A piaci részesedésüket növelők képviselik a legnagyobb súlyarányt, de ebben a relációban nagyon kiegyenlítettek a viszonyok. Örvendetes fejlemény az eszközállományukat bővíteni tudok vezető pozíciója, s a csökkenést elszenvedők alacsony hányada.


29

A gazdálkodás egyes jellemzőinek alakulása 1997-99 között a romákat is alkalmazó vállalkozásoknál, megoszlás %

Növekedett Csökkent Stagnált Összesen

Alkalmazotti létszám 24 27 49 100

Árbevétel részesedés 55 26 19 100

Piaci 34 33 32 100

Állóeszköz állomány 47 14 39 100

A romákat alkalmazó vállalkozások többféle és magasabb mértékű támogatást kaptak működésükhöz, mint a másik csoport. Bértámogatásban és beruházási támogatásban 2424%-uk részesült, míg, 10%-uk kapott adókedvezményt. A bértámogatás legkisebb összege 15 ezer forint, a legnagyobb 186 millió forint volt. A támogatottak fele 1 millió forint alatti támogatásban részesült. A működési bértámogatás összege az érdekeltek felénél a bérköltségek 17%-ánál alacsonyabb hányadra nyújtott fedezetet, de akadtak olyan cégek is ahol ez a cég teljes bérköltségére fedezetet biztosított. A működéshez kapott beruházási támogatás összege meglehetősen szerény 1,2- 50 millió forintig terjed, s a költségek 30-80%-át fedezte. Fejlesztéshez a válaszolók 24%-a részesült beruházási támogatásban, 7%-uk bértámogatásban, s 3%-uk adókedvezményben. A fejlesztési beruházási támogatások összege 11 ezer forinttól 80 millióig terjedt, a kedvezményezettek közel 60%-ánál ez a költségek 20%-át fedezte. A fejlesztésekhez kapcsolódó bértámogatások 800 ezer és 5 millió forint között mozogtak, s ez a költségek 10-70%-ára volt elegendő. A romákat foglalkoztató cégek szórvány jelleggel részesültek az agrártámogatások különféle fajtáiból. Ez esetben a maximális számosságot a 6 darab ágrárberuházási támogatásban részesült cég jelentette. A tárgyalt vállalkozások humánpolitikai támogatást elsősorban a Munkaügyi Központoktól kaptak; más állami alapokból csak eseti jelleggel; önkormányzatoktól, alapítványoktól egyáltalán nem részesültek ilyesmiben. A Munkaügyi Központok 7%-uk számára biztosítottak munkahely megtartó, 27%-uknak bértámogatást, 6-6%-uknak utazási, képzési hozzájárulást adtak. Más állami alap néhány vállalkozást részesített munkahely teremtő és megtartó támogatásban. A fejlesztésekhez nyújtott beruházási támogatások mértéke 11 ezer és 80 millió forint között mozgott. A támogatottak 60%-ánál ez a fejlesztés 20%-át fedezte, de a maximális fedezeti szint is csak 35%-os volt.

3.4. Foglalkoztatási jellemzők A romákat foglalkoztató cégeknél a roma etnikumhoz tartozók foglalkoztatása az összlétszámon belül még a 15%-ot sem éri el, tehát meglehetősen alacsony. Ezekben a vállalkozásokban is alapvetően a nem cigány származásúakra alapozódik a munkavégzés. A romákat foglalkoztató cégek valamivel magasabb arányban vesznek igénybe külső közDELPHOI CONSULTING - 2000 - 2001

30

reműködőket feladataik teljesítésére, mint a romák által vezetett/tulajdonolt vállalkozások. (Persze az is lehet, hogy a roma foglalkoztatók is csak a közterhek megspórolása miatt tartanak kapcsolatot alvállalkozó cégekkel és egyéni vállalkozókkal.) A romákat alkalmazó vállalkozások 35%-a ad ki munkát alvállalkozó cégeknek, 22%-a egyéni alvállalkozóknak. A bedolgozói foglalkoztatás elég jelentéktelen, mindössze 6%-ukra jellemző. A romákat foglalkoztató vállalkozások alkalmazottainak foglalkoztatási formája és megoszlása etnikai hovatartozás, valamint nemek szerint % nem cigány cigány összesen ffi nő ffi nő nem cigány ffi nő cigány Vezető 75 25 68 32 88 12 74 26 Állandó munkavállaló 63 37 63 37 93 7 63 37 Szerződéses munkaválla68 32 74 26 79 21 69 31 ló Időszaki munkavállaló 50 50 44 56 22 78 45 55 Alvállalkozó egyéni 91 9 90 10 68 32 91 9 vállalk. Bedolgozó 26 74 0 100 94 6 25 75 A romákat is alkalmazó cégeknél minden foglalkoztatotti kategóriában jóval nagyobb a nem cigányok foglalkoztatási aránya, mint a másik csoporté, kivéve az időszakosan foglalkoztatottakat. A nem cigány alkalmazottak többsége nem meglepő, ez a tény és az időszakos alkalmazásban megforduló arány a roma népesség gyenge munkaerőpiaci pozícióját igazolja vissza. A legnagyobb gyakoriságot képviselő állandó foglalkoztatottak között rendkívül alacsony, mindössze 7% a cigányok aránya. Ez a két viszonyítás önmagáért beszél, tehát, ahol foglalkoztatnak romákat, ott is elég ingatag a státusuk. Ezt erősíti az a tény is, hogy a szerződésesek között 21, az alvállalkozók között 32% az arányuk. Mindkét alkalmazási forma jellemzője, hogy a munkavállalónak nem ad tartós biztonságot, a munkáltató viszonylag könnyen megszabadulhat tőlük. A vezetők között a körülményekhez képest elfogadható (12%) a romák aránya. Vizsgálatunk arra nem tud válaszolni, hogy ezek a roma vezetők saját etnikumuk munkavezetői-e, vagy mások is vannak beosztottjaik között. Nemenként elemezve a vezető beosztásúak között erős a férfiak felülreprezentáltsága a magyar társadalmi hagyományoknak megfelelően. Ez az összefüggés valamivel erősebben érvényesül a nem cigányok között, mint a roma foglalkoztatottak körében. Az állandó alkalmazottak között már enyhébb a férfi többség, 63% az arányuk mindkét etnikai csoportban. A szerződésesek között magasabb a férfiak részaránya (69%), mint az állandó alkalmazottak körében, a férfiak dominanciája a nőkkel szemben a roma foglalkoztatottaknál erősebb. A két kisebb súlyú foglalkoztatotti kategóriában az alvállalkozóknál 90%-ot meghaladó férfi többséget tapasztalhatunk mindkét etnikumban. A bedolgozóknál viszont a női többség a jellemző (75%), s ez a foglalkoztatási forma szint kizárólag a nem cigányok körében fordul elő.


31

Összességében a romákat alkalmazó cégeknél az alkalmazottak helyét a munkavégzési struktúrában sokkal inkább meghatározza etnikai hovatartozásuk, mint a nemek befolyásoló ereje, bár annak hatása is tetten érhető pótlólagos hatásként. A roma vezetésű/tulajdonlású szervezetekben magasabb arányban foglalkoztatnak romákat, mint a másik kategóriában. Vezetőként dolgozni főképpen a roma vállalkozásoknál van esélyük a romáknak, azonban ezen szervezetek foglalkoztatási képessége jóval alacsonyabb, mint a vállalkozásoké általában. A romákat alkalmazó vállalkozások foglalkoztatottjainak megoszlása a tevékenység jellege szerint nemenként és etnikai hovatartozás alapján


nem cigány ffi nő 84 73 16 27 100 100

cigány ffi nő 98 97 2 3 100 100


összesen cigány ffi 98 86 2 14 100 100

nő 77 23 100

mindössz 82 18 100

A romákat alkalmazó cégekben is a fizikai dolgozók aránya kiemelkedően magas, s ez igen szélsőséges mértékben jut felszínre a romák esetében, közöttük alig lehet szellemi foglalkozásút találni. A szellemi dolgozók hányada meghaladja az átlagost a nem cigány származású nők körében, s így az összes nő körében is. A romákat foglalkoztató vállalkozások alkalmazottainak megoszlása a tevékenység jellege, etnikai hovatartozása és nemek szerint %


nem cigány ffi nő 67 33 51 49 63 37

cigány ffi nő 57 43 54 46 57 43


összesen cigány 17 2 14

ffi 65 51 63

nő 35 49 37

Az az országos képlet, miszerint a nők között több a szellemi dolgozó, a férfiak között pedig a fizikai, itt nem érvényesül, ami környezeti, illetve a válaszoló cégek eltérő - kedvezőtlenebb - foglalkoztatási adottságaira világít rá. Vélelmezhető, hogy a romák foglalkoztatására a munkavállalókkal szemben szerényebb igényeket támasztó vállalkozásokban kerül sor. Ezért abszolút számban, sorrendben a legnagyobb foglalkoztatotti csoportot a nem cigány származású, fizikai foglalkozású férfiak képezik, őket követik a nem cigány származású, fizikai foglalkozású nők, majd a nem cigány származású férfi szellemiek, illetve női szellemiek, tehát a roma származásúak semmilyen kategóriában nem igazán meghatározó tényezők. A romákat foglalkoztató cégeknél a nem cigányok átlagos életkora néhány évvel magasabb - 39-40 év közötti -, mint a romáké. Különösen nagy a különbség - átlagosan több mint 7 év - a férfi munkavállalók esetében, mert a roma férfi alkalmazottak átlagos életkora 32 év. A roma női foglalkoztatottak átlagos életkora közel 35 év, így ebben a kategóriában bő 4 évvel idősebbek a nem cigány női foglalkoztatottak. Vitatható, hogy ez előnynek minősíthető-e, ha figyelembe vesszük a romák körében jellemző alacsonyabb átlagos élettartamot, s a kedvezőtlenebb életkörülményekből adódóan a szervezet korai elhasználódását. DELPHOI CONSULTING - 2000 - 2001

32

A romákat foglalkoztató cégeknél összességében lényegesen magasabb az átlagos foglalkoztatási idő, mint a romák által vezetett/tulajdonolt vállalkozásoknál, de ez elsősorban és döntően a nem cigányok tartósabb alkalmazása miatt van így. A romákat alkalmazó vállalkozások foglalkoztatottjainak átlagos foglalkoztatási ideje hónap

Fizikai dolgozók Szellemi dolgozók Legalább érettségizett Érettségivel nem rend.

nem cigány származású férfi nő 25,4 23,9 49,6 34,0 33,4 28,7 25,6 26,1

cigány származású férfi nő 9,6 15,9 12,0 12 10,3 10,3 12,7 17,7

A vizsgált mintában a nem cigányok között 34 év volt a leghosszabb foglalkoztatási idő, de 20 év több esetben is előfordult. A nem cigányok átlagos foglalkoztatási ideje mintegy 22,5-szer hosszabb a tárgyalt cégeknél, mint a romák által vezetett/tulajdonoltaknál. A cigányok esetében a leghosszabb foglalkoztatási idő itt 5 év 7 hónap volt. Ebből azt a következtetést vonhatjuk le, hogy a romák, ha bekerülnek biztosabb álláshoz jutnak a romákat foglalkoztató cégeknél, mint a másik kategóriában, de ez az összefüggés még erősebb a nem cigányok esetében. Ez nyilván összefügg ezen cégek stabilabb gazdálkodási jellemzőivel. A leggyakrabban előforduló alkalmazási idő itt is a 12 hónap volt minden kategóriában. A cigányok foglalkoztatása esetén bizonyos esetekben (cigány férfi és női szellemi) csak ez az érték fordult elő! A foglalkoztatás támogatása, tehát segítség a roma foglalkoztatás bővülésének elérésében is, fajlagos szerepe pedig kiemelkedő, valószínűleg ennek hiányában egyáltalán nem fogadnának be a cégek roma alkalmazottakat egyes munkakörökben. A romákat foglalkoztató cégek esetében hasonlóan a másik csoporthoz a munkaerő elsősorban ismerősök közvetítésével talál állást, ez az összefüggés a romák esetében jóval erősebb, mint a nem cigányoknál. A második számottevő csatorna a Munkaügyi Központok állásajánló tevékenysége. A nem cigányok esetében még említésre méltó gyakorisággal fordul elő az újsághirdetésre történő jelentkezés is. Az egyéb módszerek csak kiegészítésként (vagy még úgy sem) szerepelnek a repertoárban.

3.5. Kereseti viszonyok A romákat foglalkoztató cégeknél is meglehetősen nagy volt a bizonytalanság a keresetek környezethez való viszonyításában, legalább is így értelmezzük a viszonylag alacsony válaszolási arányt. Ez alól csak a cigány férfiak bérének arányosításánál tapasztaltunk eltérést, az ő esetükben nagy határozottsággal állították a válaszolók, hogy a bérek megfelelnek a környezet átlagának (69%). A másik három csoportban közel hasonló arányban fordultak elő a válaszmegtagadások és az átlagos bérszínvonalra szavazók, így ez utóbbi csak 4348% közötti hányadot képez le. A megmaradt szavazatok a nem cigány férfiaknál fele-fele DELPHOI CONSULTING - 2000 - 2001

33

arányban oszlanak meg az átlag alatt, illetve felett keresők között. A másik három kategóriában egyre erősebb eltolódás tapasztalható az átlag alattiság irányába, a sorrend: nem cigány nő, cigány férfi, cigány nő. A bérezés módszerére elég kevés használható információt lehet kinyerni a válaszokból, feltehetőleg az elsősorban előzetes megállapodás szerint történik, főleg a rövid időre, vagy a támogatott formában történő alkalmazás esetén. A teljesítménytől függő bérezés (és annak kombinációs formái) alkalmazása 25%-ot egyetlen foglalkoztatotti csoportnál sem haladta meg. A legmagasabb hányadban alkalmazták ezt a cigány férfiak körében. Ennél általánosabbnak látszik az időarányos bérezés, ez a cigány férfiak esetében megközelíti a 44%-ot a pozitív válaszokban, s minden foglalkoztatotti csoportban eléri a 30%-ot. Az időarányos és prémium kombinációjából álló módszer alkalmazására csak ritkán kerül sor.

3.6. Képzettségi jellemzők A romákat is alkalmazó cégekben a felsőfokú végzettségűek hányada duplája a romák által vezetett/tulajdonolt csoporténak, de így is csak fele a versenyszféra átlagának. A felsőfokú végzettség leginkább a nem cigányokra jellemző, itt az etnikai hovatartozás az erős meghatározó elem. Hasonló mondható el valamelyest csillapított formában az érettségizettekre is, akik összesen nem egészen 20%-ot képviselnek. Ezen az iskolai végzettségi szinten a nem cigány származású nők képviselik a legmagasabb arányt. A válaszok által reprezentált foglalkoztatotti kör több, mint egyharmada (megegyezően a romák által vezetett/tulajdonolt cégekkel) szakmunkás végzettséggel rendelkezik. Ez a végzettségi fokozat erősebben jellemző a nem cigányokra és a férfiakra, de a belső eloszlások nem olyan szélsőségesek, mint a magasabb iskolai végzettség esetében, de a nemek szerinti és az etnikai hovatartozás szelektáló hatásának együttes érvényesülése tisztán látható. A romákat foglalkoztató cégeknél is a legjellemzőbb iskolai végzettségi szint a befejezett általános iskola, s itt már "fölénybe" kerülnek a romák és mindkét etnikumban a nők, ismételten az etnikai hovatartozás válik az erősebben befolyásoló elemmé. Etnikai szempontból e jelenség szélsőségesebb formában történő érvényre jutása figyelhető meg a nyolc általánosnál kevesebb végzettség esetében, bár itt a férfiak állítanak ki rosszabb "bizonyítványt" magukról nemenként vizsgálva az arányokat.


34

A romákat alkalmazó vállalkozások foglalkoztatottjainak megoszlása az iskolai végzettség szintje szerint nemenként és etnikai hovatartozás alapján %

Végzettség

nem cigány ffi nő

Felsőfokú Érettségizett Szakmunkás Befejez. 8 ált Kevesebb Összesen

7,0 18,9 42,1 30,4 1,6 100

6,3 26,6 27,6 38,0 1,5 100

cigány ffi nő 0,3 2,3 16,9 63,9 16,6 100

0,9 4,5 9,9 74,2 10,5 100

nem cigány cigány 6,8 0,5 21,6 3,1 37,0 14,3 33,0 67,7 1,6 14,4 100 100

összesen ffi nő 6,2 16,8 38,9 34,6 3,5 100

5,6 23,7 25,2 42,8 2,7 100

mindösszesen 6,0 19,3 34,1 37,4 3,2 100

A romákat foglalkoztató cégeknél a felső és középfokú végzettségűeken belül, de még a szakmunkásoknál is gyakorlatilag csak elvétve található roma származású. A romák által vezetett/tulajdonolt vállalkozásoknál korántsem voltak ilyen drasztikusak a különbségek. Amennyiben a rendelkezésünkre álló adatokat hitelesnek tekintjük, ebből egyértelműen az következik, hogy ha van a romák egy kis hányadának szakképzettsége az a roma vállalkozásokban hasznosul. A nem roma cégeknél a nyolc általánost, vagy annál is kevesebbet végzettek vannak jelen értékelhető mértékben. Ez pedig a foglalkoztatásban is a gettósodás jelenségét veti fel. A vizsgálatba bekerült romákat is foglalkoztató cégeknél hasonlóan a roma cégekhez nem érvényesül az országos szabvány, miszerint a magasabb végzettségi kategóriákban magasabb a nők aránya a foglalkoztatottak között. A romákat foglalkoztató vállalkozások alkalmazottainak megoszlása iskolai végzettség, etnikai hovatartozás és nemek szerint % Végzettség Felsőfokú Érettségizett Szakmunkás Befejezett 8 ált Kevesebb

nem cigány ffi nő 67 33 57 43 74 26 60 40 67 33

cigány ffi nő 36 64 47 53 75 25 60 40 73 27

összesen nem cigány cigány 99 1 98 2 95 5 77 23 42 58

ffi 67 57 74 60 71

nő 33 43 26 40 29

A romákat alkalmazó cégek alkalmazottai között igen feltűnő különbség van a munkaerőpiaci képzésben való részvétel mértékében, itt az etnikai hovatartozás erősen determinál, ez részben összefügg a korábbiakban bemutatott alacsony iskolai végzettségi szinttel a romák körében. A képzési formák közül a roma férfiak részesülnek említésre méltó betanító, illetve speciális szakmai ismereteket biztosító képzésben. E két kategóriában 21, illetve 13% volt a megerősítő válaszok aránya. A nem cigány férfiak valamivel magasabb hányadban vettek részt speciális szakmai ismereteket nyújtó képzésben. Körükben is, de főként a nem cigány DELPHOI CONSULTING - 2000 - 2001

35

nőknél érdeklődés van számítógépes tanfolyamatok iránt is. A cigány etnikumhoz tartozó foglalkoztatottak közül csak 3-4% részesült ilyen képzésben, ami tragikusnak tekinthető. A romák körében eddig felhalmozódott tudáshátrány nagy valószínűséggel újabb olyan részterületen is általánossá válik, ami pillanatokon belül kialakíthatja körükben a jelenkori elektronikus analfabétizmust. Ez tovább növeli hátrányukat, s rontja esélyüket a társadalmi munkamegosztásba történő bekapcsolódásra.

Összességében úgy tűnik a választ adó romákat is foglalkoztató cégek nagy része az ország válság sújtotta részén gazdálkodik, a nemzetgazdasági átlaghoz képest roszszabbak működési feltételeik és eredményeik. Az itt foglalkoztatott romák így az átlagosnál rosszabb kondíciók között dolgoznak. A vizsgált adatok valószínűsítik, hogy a vállalkozások főleg olyan munkakörökben foglalkoztatják a romákat, ahová nem kapnak más munkaerőt.

4. A roma vállalkozók képzettsége, jövedelmi viszonyai A roma vállalkozók (cégtulajdonosok) iskolai végzettsége lényegesen meghaladja a hasonló korú roma népesség iskolai végzettségét. Noha egészen alacsony arányban, de előfordul közöttük általános iskolát be nem fejezett, ugyanakkor a csak általános iskolát végzettek aránya is közel egyharmad. Ezek az adatok azt sugallják, hogy bár az iskolai végzettségnek egyértelműen pozitív szerepe van a vállalkozás indításában, a vállalkozások eddig elemzett jellegzetességei és a végzettségi adatok együttesen megerősítik: ezek a vállalkozások igen erősen kötődnek a versenyszférán kívüli, önfoglalkoztatást jelentő gazdasághoz (következésképp olyan versenyhelyzetben, amely megkívánja a magasabb iskolai végzettséget, azonnal elvéteznének). Roma vállalkozások vezetőinek iskolai végzettsége % iskolafokozat kevesebb, mint 8. osztály befejezett ált. isk. szakmunkás érettségi felsőfok

összes 6,1 32,9 35,4 14,6 4,9

férfi 5,3 42,1 40,4 8,8 3,5

nő 10,5 15,8 26,3 36,8 10,5

Az iskolai végzettségben a nemi különbség hatása látványos. a vállalkozó roma nők között az érettségizettek aránya a férfiakhoz képest közel négyszeres, a felsőfokon végzettek aránya pedig közel háromszoros (az érettségizettek viszonylatában a referenciát jelentő azonos korú roma népességben a viszony fordított). A roma munkavállalóknál a nemi különbségekről elmondottak a vállalkozók esetében fokozottan megállják a helyüket: amennyiben egy roma nő képes vállalkozóvá válni, úgy ezt fokozottan iskolai végzettségének köszönheti.


36

Azonos átlagéletkorú roma népesség12 iskolai végzettsége % iskolafokozat kevesebb, mint 8. osztály befejezett ált. isk. szakmunkás érettségi felsőfok

összes 34,3 51,65 12,75 1,05 0,25

férfi 24,2 53,8 21 1,1 0

nő 44,4 49,5 4,5 1 0,5

A házastársak iskolai végzettségére, illetve gazdasági aktivitására vonatkozó adatok az alacsony válaszadási arány miatt értékelhetetlenek voltak, ennek következtében nem ismerjük e kör családi stratégiáit (pl. milyen mértékben vesznek részt a házastársak a vállalkozásban, a vállalkozó férfiak feleségei milyen arányban vonulnak ki a háztartás "belső munkaerő-pacára", stb.) Azonban a háztartások ismert mérete és az átlagos gyermekszám adatai alapján következtetéseket vonhatunk le arra vonatkozóan, hogy a roma vállalkozók családszerkezete miben térhet el a nem vállalkozó sorstársaikétól. A vállalkozók 80 %-a él házasságban vagy együttélésben, ez az arány megegyezik az azonos korcsoportú nem vállalkozók adatával (82,1 %). Azonban a gyermekkel rendelkező vállalkozók aránya mindössze 74,7 % - szemben az azonos korcsoport 95,5 %-os arányával. Igazán látványos különbséget az átlagos gyermekszám adataiban látunk: az 1-2 gyermekkel rendelkező vállalkozók aránya közel ötven százalék, az azonos korcsoportúaknál ennek fele. A vállalkozók családjában elvétve fordul elő három gyermeknél több - míg az azonos korcsoportban ez az arány 40 % feletti. Átlagos gyermekszámok % gyermekszám 1-2 3 4 vagy több válaszhiány

vállalkozók 50,6 22,5 1,2 25,3

azonos korcsop. 22,0 34,4 43,5

Az adatok egyrészt valószínűvé teszik, hogy azok, akik vállalkozást indítottak eleve kislétszámú, kevés gyermeket nevelő családokban élnek. A vállalkozó férfiak átlagos életkora 40 év, a nőké 39 év, miközben a vállalkozások zömét 1990 -ben vagy utána alapították, tehát közel 30 éves korukban, vagy utána. Egyéb kutatásokból13 ismert, hogy ebben az életkorban a legtöbb roma család már 1-3 gyermeket nevel. A családi háttér, az alacsony gyermekszám (vagy a függetlenség, egyedülállás) eleve meghatározhatja azt, hogy egy roma képes-e vállalkozást indítani.

12

Az adatok a 2000. évi reprezentatív általános iskolai kutatás szülői mintájának végzettségi adatait tükrözik területileg egyenletes mintavételt feltételezve. 13 Lásd pl.: Kutatás az ózdi régió roma népessége körében, 1998. http://www.delphoi.hu DELPHOI CONSULTING - 2000 - 2001

37

Az adatokból másrészt arra is következtethetünk, hogy amennyiben egy roma családban valamelyik házasfél vállalkozó, úgy ez feltehetően kihat a család további növekedésére noha a család eltartóképessége a roma korcsoport átlagához képest messze magasabb. Ebben az összefüggésben a roma vállalkozók családja hasonló "családtervezési stratégiát" valósít meg, mint bármely társadalom felfelé mobil családja. Azt az elképzelést, hogy a roma vállalkozók kislétszámú családot alapítottak, egyúttal későn házasodtak, illetve a vállalkozóvá válás után születtek a gyerekek, valószínűvé teszik a gyermekek utáni támogatások adatai. Ugyanis a vállalkozók 15,2 %-a kap olyan támogatást, amely a gyerekek (valamelyik gyermek) korai életkorában jár, illetve családi pótlékot e családok közel 60 %-a kap. Gyermek utáni és egyéb támogatások % támogatások Gyes, Gyet, Gyed családi pótlék egyéb tám.

% 15,2 60,2 6,0

A vállalkozók családi jövedelmének (amelybe beleszámoltuk a házastársak jövedelmét is) meghatározó indexe az egy főre eső jövedelmek mértéke. (Az egy főre eső jövedelem kiszámításához a keresőket és az eltartottakat vettük figyelembe. A szülőket - életkorukat és a hasonló korú romák adatait ismerve - inaktívnak tekintettük.) A vállalkozó romák családjában az egy főre eső jövedelem a hasonló korú roma családok jövedelmének 4,3 - 6,5 szerese. Ennél az adatnál komoly mértékben figyelembe kell venni, hogy a nem vállalkozók családjában lényegesen több eltartott gyermek él. Egy főre eső jövedelmek, támogatások és összbevétel iskolai végzettségenként Ft Kevesebb, 8 általános Szakmunmint 8 oszt kásképző családi jöv. / fő 61600 72048 66792 összes tám./ fő** 1770 4939 4752 összes bevétel / fő 62485 74263 68763 családi jövedelmek per fő: szülők + gyerekek+ nagyszülők

Gimnázium, szakközép 65983 5984 68763

Egyetem, főiskola 93750 2163 95394

A roma vállalkozók családjában elért magas egy főre eső jövedelem (bevétel) tehát a vállalkozói lét, illetve az ezzel összefüggő családméret együttes hatásának tekinthetjük. (Az adatokhoz szorosan hozzátartozik az is, hogy az ilyen méretű egy főre eső családi bevétel a nem roma családok átlagát közelíti, illetve jóval meghaladja.)


38

Azonos átlagéletkorú roma népesség egy főre eső jövedelme Ft

családi jöv. / fő összes tám. / fő összes bevétel / fő

átlag Ft 11244 6247,5 14652

Az iskolai végzettség jövedelememelő hatása nem komoly mértékű - egyedül a felsőfokú végzettségűek esetében jelentős (az ő arányuk viszont alacsony). Ez az adat megerősíti a vállalkozók iskolai végzettségénél elmondottakat: a vállalkozásoknak ez a köre (egyelőre) nem függ domináns mértékben a végzettségtől, a vállalkozások jövedelemtermelő képessége feltehetően a vállalkozók rutinján, kapcsolatain, a vállalkozás ágazaton belüli "hiánypótló" szerepén, árképzésén, stb. múlhat. Gondolatunkat megerősíti a vállalkozások működtetéséhez szükséges szakismeret forrását firtató kérdésünkre adott válaszok aránya is. A vállalkozók hatvan százaléka érezte azt, hogy, hogy az informális csatornákon szerzett ismeretek járulnak hozzá munkájához. Eddigi adatain birtokában persze nem meglepő, hogy a vállalkozó nők körében a vállalkozáshoz szükséges ismeretek formális (képzési) forrásai a férfiak ilyen arányának több mint kétszeresét jelentik. Szakismeret forrása a roma vállalkozók körében % szakismeret forrása formális képzés (iskola, átképzés) informális képzés (gyakorlat, hagyomány)

átlag 39,5 60,5

férfi 21,1 78,9

nő 57,9 42,1

A vállalkozások nyereségességénél elmondottak jól összecsengenek azon adatokkal, hogy az egyes nyereségkategóriába eső vállalkozásokat üzemeltető vállalkozók egy főre eső bevétele mekkora. A közepes veszteséget (nullszaldó és egymillió forint között) felhalmozó vállalkozások egy főre eső bevétele közel átlagos, míg a nullszaldós (azaz: "ügyes") vállalkozók, illetve az igazán nyereséges vállalkozók egy főre eső családi bevétele az átlag közel duplája. Egy főre eső jövedelmek és a vállalkozás nyereségessége Ft vesztes - 1 MFt felett családi jöv. / fő összes tám./ fő** összes bevétel / fő

vesztes - 0 999 eFt között 54600 67878 5143 4270 57825 70127

0

nyereséges - nyereséges 0- 999 eFt 1 MFt felett között 122500 53684 110000 7243 4538 3522 55583 111839 126122

Az elmondottakból levonható az a következtetés, hogy a roma vállalkozások - függetlenül nemzetgazdasági szerepüktől ! - egyértelműen a roma családok anyagi felemelkedésének "királyi útját" képviselik, egyúttal olyan jövedelmet biztosítanak a családnak, amely lehetővé teszi a következő generáció képzését, az anyagi biztonság nyújtotta mobilitását. DELPHOI CONSULTING - 2000 - 2001

39

Az anyagi biztonság, a mobilitás, egyúttal a kevésbé szegregált körülmények közötti lét összefüggéseit tárják fel a lakáshelyzetre vonatkozó adatok. A roma vállalkozók közel 70 %-a él saját tulajdonú házban. lakásban - azonban közel 20 % egyáltalán nem rendelkezik tulajdonnal vagy bérleménnyel. feltehető, hogy ez hozzájárul (mint költségmegtakarító tényező) a vállalkozás működtetéséhez (illetve jelzi a vállalkozás fedezete és a háztartásgazdaság "összefolyását" is). Ugyanis a nyereségesen gazdálkodók között is közel ugyanannyian élnek rokonnál, vagy albérletben, mint a veszteségesen gazdálkodók között. A lakás jellege és a vállalkozás nyereségessége % átlag Saját tulajdonú Önkormányzati Albérlet Rokonnál lakik

71,4 6,5 6,5 15,6

nyereséges 74,5 5,9 5,9 13,7

veszteséges 68,4 5,3 26,3

A lakás elhelyezkedése azonban azt mutatja, hogy a vállalkozó romák lakókörülményei a hasonló életkorú átlagnál lényegesen kedvezőbbek: jóval kisebb arányban élnek szegregáltan, illetve jóval magasabb körükben azok aránya, akik asszimiláltan élnek (a vegyes lakókörnyezet arányai közel azonosak). A lakás elhelyezkedése (szegregáltság szerint) és a vállalkozás nyereségessége %

csak romák lakta környezet, de nem "telep vagy "gettó" csak romák lakta környezet, egyúttal "telep vagy "gettó" vegyesen laknak a környéken romák és nem romák nem lakik a környéken más roma család

veszteséges 5,3

átlag 5,2

nyereséges 3,9

3,9

5,9

71,4

68,6

78,9

19,5

21,6

15,8

Azonos átlagéletkorú roma népesség lakókörülményei %

csak romák lakta környezet, de nem "telep vagy "gettó" csak romák lakta környezet, egyúttal "telep vagy "gettó" vegyesen laknak a környéken romák és nem romák nem lakik a környéken más roma család

átlag 14,9 7,5 70,6 7,0

A nyereséges vállalkozást üzemeltető romák egyértelműen magasabb arányban élnek aszszimilációt jelentő környezetben. Adatainkból egyértelműen következik, hogy a szegregált körülmények közötti lét a vállalkozóvá válás gátja, ugyanakkor az a létforma, amikor vegyes lakókörnyezetben élnek a DELPHOI CONSULTING - 2000 - 2001

40

romák (azaz sem a teljes elkülönülés, sem a teljesen asszimilált lét nem jellemző) a vállalkozóvá válás szempontjából mintegy semleges körülmény. Azaz a romák közel hetven százaléka számára a lakókörülmények nem jelentenek eleve gátat, sőt, mint azt a vállalkozások területi elhelyezkedése elemzésnél láttuk, az, hogy az adott roma válságövezetben él, önmagában ugyancsak nem feltétlen gátja a vállalkozásnak. Ebből következően amennyiben a gazdasági- és munkaügyi irányítás megfelelő lépéseket tesz az ilyen vállalkozások élénkítése irányában, várható, hogy növekszik az ilyen vállalkozások száma (a meglévők stabilitása növekedéséről nem beszélve). 5. Általános értékelés A pályázat benyújtásakor megfogalmazott kérdés megválaszolása, -miszerint vannak-e sikeres roma vállalkozások, melyek példaértékűek lehetnek a romák foglalkoztatási és általános felemelkedési esélyei szempontjából - a kérdés értelmezését igényli. Először is fel kell tennünk azt a kérdést: mit minősítünk sikeres roma vállalkozásnak. Amennyiben a sikeresség megragadására azokat a közgazdasági mutatókat használjuk, amelyek alapján általában a vállalkozásokat minősítjük, a roma vállalkozások, mint az az elemzésből is kitűnik nem igazán sikeresek. Amennyiben sikernek tekintjük azt, hogy: − egy roma elő tudja teremteni a sajátmaga és családja megélhetéséhez - esetenként meglehetősen jó színvonalú megélhetéséhez - szükséges anyagiakat, − legális formában is munkahelyet tud teremteni mások, főként más romák számára14, − a romák átlagánál jobb körülmények között lakik, − a gyermekeit iskolába járatja, akkor a vizsgálatba bekerült roma vállalkozásokat egyértelműen sikeresnek kell tekintenünk. A roma vállalkozások a fentieken túlmenően nagy jelentőséggel bírnak abban, hogy ráébresztik a romákat a tanulás fontosságára. A roma vállalkozások vezetői, tulajdonosai iskolázottabbak a romák átlagánál, miközben iskolai végzettségi színvonaluk elmarad a vállalkozások átlagára jellemzőtől. A bevallott jövedelmek alapján tisztán látszik, hogy a roma vállalkozások eltartó képessége meglehetősen magas. Természetesen ezekben a gazdasági szervezetekben is inkább fogyasztásra, mint termelő jellegű felhasználásra fordítódik a megtermelt jövedelem. Ezek a vállalkozások nyilvánvalóan nem a magyar gazdasági fellendülés hosszú távú letéteményesei, de igen fontos szerepük van a romák és magyarok közötti kapcsolattartásban, a társadalmi beilleszkedésben az intergenerációs mobilitás gerjesztésében.

A roma mikró és kisvállalkozások is küzdenek mindazokkal a problémákkal, amelyekkel általában a hazai hasonló méretű gazdálkodó szervezetek. Erre rakódnak rá az előítéletből, diszkriminációból, a romák belső harcaiból fakadó további problémák.

14

Bár ezen túlmenően feketén is foglalkoztat…


41

Éppen ezért kedvezőnek ítéljük az olyan kezdeményezéseket, amelyek segítik a mikróés kisvállalkozások működését. Ilyenek például a 2001-től bevezetett beruházási kedvezmény, mely a nyereség első 10 millió forintja erejéig adómentességet biztosít, illetve az ehhez kapcsolódó késleltetett adóelőleg-fizetési kötelezettség. A korábban életbe léptetett beruházási kedvezmények olyan összeg, létszám stb. limitekhez voltak kötve, amelyek a mikró- és kisvállalkozások számára lehetetlenné tették azok igénybevételt. Az új kedvezmények a gyakorlatban nem tesznek majd lehetővé nagy horderejű beruházásokat, de ebben a körben minden előre mutató lépést meg kell becsülni. Egy mikró, illetve kisvállalkozásban egy-egy számítógép megvétele, internet hozzáférés kiépítése, kisebb értékű termelőeszköz megszerzése is lendítő erőt képezhet. A roma vállalkozások esetében az általános kedvezményeken túlmenően igen fontos szerepe lenne a célzott támogatások nyújtásának. Erre ugyanúgy szükség lenne a tárgyi eszközök fejlesztése terén, mint a foglalkoztatás támogatásában. A kutatás is rámutatott, hogy a roma vállalkozások eszközei is meglehetősen elhasználódottak, távol állnak a korszerű technikai színvonaltól. A fejlesztések elősegítésére azért is szükség van, mert a korábbiakban az úgynevezett hagyományos cigány kézműves tevékenységek felélesztésére vonatkozó elgondolások - minden pozitív szándék ellenére - kudarcot vallottak, mert a piac nem tartott ezekre igényt nagy tömegben. A romák foglalkoztatása - akár alkalmazotti, akár vállalkozási formában valósul meg - csak akkor lehet hosszabb távon stabil, ha tényleges piaci igényekre épül. A roma vállalkozások fejlesztésébe azért is célszerű külön kiemelt jelleggel forrásokat biztosítani, mert kutatásunk is ékesen bizonyította, hogy a romáknak sokkal nagyobb esélyük van munkahelyre találni a roma vállalkozásokban, mint a nem roma cégeknél. Különösen igaz ez az állítás, ha foglalkoztatás minőségét is figyelembe vesszük. A romákat alkalmazó gazdasági szervezetek csak a legegyszerűbb fizikai munkára alkalmazzák őket kevés kivételtől eltekintve. A roma vezetésű/tulajdonlású cégeknél több lehetőségük van kvalifikáltabb tevékenységek végzésére is. Feltehetőleg még hosszabb időn keresztül a romák számára sokkal inkább a roma vállalkozások biztosítanak a foglalkoztatási lehetőséget, mint a nem romák. Ezzel szemben az a fő ellenérv, hogy szegregációhoz vezet. A reális lehetőségeket számbavéve még mindig jobb a szegregált foglalkoztatás, mint a tartós munkanélküliség. A romák foglalkoztatását mindkét vállalkozás típusban az jellemezte, hogy igen gyakori a 12 hónapos foglalkoztatás a tárgyaló részben bemutatott okok miatt. Javasoljuk a munkaügyi kormányzatnak olyan megoldások alkalmazását is, amelynek során a bértámogatás hosszabb időre szóljon, mint fél év és az azt követő kötelező foglalkoztatás is hosszabb legyen, a kétféle finanszírozást rotációs rendszerben évekig is fenn lehetne tartani ugyanazon foglalkoztatott számára. Esetleg ezt kombinálni kellene valamilyen munkaértékelő módszerrel, hogy a munkájukat nem megfelelően ellátókat hamarabb is ki lehessen tenni a rendszerből. Az ilyen hosszabb időre is állást biztosító rendszer előnye az, hogy a kielégítően dolgozók számára esetleg megnövelné a végleges foglalkoztatási esélyeket, erősítené az egyén érdekeltségét a munkahelyi megfelelésre; a munkáltató sem menesztené automatikusan, az újabb támogatás megszerzése érdekében foglalkoztatotti gárdáját. DELPHOI CONSULTING - 2000 - 2001

42

Az elgondolás hátránya, hogy egyesek privilégiumává tenné a munkahelyhez jutást, másokat tartósan kiszorítana a támogatott foglalkoztatási rendszerből. Erre a problémára nem az a megoldás, hogy folyamatos rotációt alakítunk ki a dolgozó és a munkanélküli romák között, hanem a roma vállalkozások foglalkoztatási képességét kellene növelni a pozitív diszkrimináció eszközeivel is, mert ez egy hatékony megoldás lehetne a roma foglalkoztatás növelésére és tartóssá tételére. A kutatás folyamatának tanulságait, eredményeit, valamint a fentiekben elmondottakat öszszefoglalva, javaslataink a következők.

Pozitív diszkrimináció és támogatási formák A munkaügyi támogatások (munkahelyteremtő, -megtartó, stb.) rendszere, amely az érintett vállalkozási kört elsősorban a Munkaügyi Központokon keresztül érinti, eddig is ismerte a pozitív diszkrimináció fogalmát; azonban kizárólag abban az esetben tartja nyilván romaként a munkavállalót, amikor ezt valamely roma érdekvédelmi szervezet (vagy kisebbségi önkormányzat) legitimálja. Minden egyéb esetben halmozottan hátrányos helyzetűek támogatásáról beszélhetünk (bár e támogatások 80-90 %-a érdemben a roma munkavállalókat segíti). Azonban amennyiben romák által tulajdonolt / vezetett vállalkozásokról van szó (amelyek, mint láttuk, nagyobb valószínűséggel juttatják - egyúttal minőségibb - munkához a romákat), e vállalkozások a jelenlegi rendszerben nem minősülnek etnikailag definiálhatónak (nincs legitim nyilvántartott adat arra vonatkozóan, hogy egy vállalkozás etnikai identitása milyen). Ugyanakkor kutatásunk fényében nyilvánvaló, hogy e vállalkozási kör - éppen mert szinte az egyetlen komolyabban vehető esélyét nyújtja a romák érdemi foglalkoztatásának - fokozottabb és jelentős mértékű célzott támogatása érdemben növelheti a roma foglalkoztatás színvonalát. Következésképp javasoljuk: - a roma érdekvédelmi szervezetek és kisebbségi önkormányzatok támogatását15 segítségül híva a munkaügyi kormányzat dolgozza ki a roma munkavállalók (fél évnél hoszszabb időre szóló) olyan munkaügyi támogatási rendszerét, amely egyúttal érdekeltté teheti a munkaadókat az így alkalmazott munkaerő párhuzamos képzésében is, - ugyane legitim segítséget igénybe véve a munkaügyi kormányzat dolgozza ki a kifejezetten romák által tulajdonolt vállalkozások élénkítő mechanizmusait (a munkahelyteremtő- és megtartó támogatásokon túl adókedvezmények, kedvezményes hitelek, adó- és kamattámogatások, stb.). Hangsúlyozzuk, e támogatási formák - ha komolyan akarjuk venni ezeket - nem a mikro- és kisvállalkozási kör egészére, hanem a romák által tulajdonoltakra kell vonatkozzanak. Támogatott versenyfeltételek Mivel önmagában semmilyen pozitív diszkriminációt célzó intézkedéstől (sem pl. egy antidiszkriminációs törvénytől) nem várható, hogy érdemben befolyásolná a magyarországi 15

Figyelembe véve a kisebbségek jogállásáról szóló, valamint az adatvédelmi törvényt.


43

versenyszféra aktorait abban, hogy az eddiginél magasabb arányban alkalmazzanak romákat (eltekintve előbbi javaslatunktól: hosszabb ideig, kevésbé rotálva, egyúttal képezve őket az alkalmazás serkenthető). Ezért olyan szabályozóeszközök kidolgozására van szükség, amelyek éppen a versenyszféra profitérdekeltségét és relatív rugalmasságát figyelembe véve, az eddigi eszközökön túl teheti érdekeltté e vállalkozási kört a romák alkalmazásában. (A vizsgált kör ugyanis a hozzáférhetőnél jóval alacsonyabb arányban alkalmaz akár képzett romákat is. Vegyük figyelembe, hogy a versenyszféra által alkalmazott, érettségivel rendelkező romák aránya mindössze 4,1%.) Ugyancsak nem várható (legalább is középtávon), hogy versenyszféra berkeiben érvényesülő humánpolitika kevésbé legyen szegregatív. Mindennek következtében a romákat alkalmazó (egyúttal nem roma tulajdonlású) vállalkozások körében akkor várható, hogy (legalább a szakképzett, egyúttal érettségivel rendelkező) romákat magasabb arányban alkalmazzák, amennyiben ez összecseng üzleti érdekeikkel. Következésképp javasoljuk olyan eszközök kidolgozását (pl. a Közbeszerzési törvény módosítása, hitelpolitika, stb.), amely közvetlen versenyelőnyhöz juttathatja16 azon vállalkozásokat, amelyek szakképzett (érettségivel vagy magasabb képzettséggel) rendelkező romákat alkalmaznak, illetve bizonyos arányban alkalmaznak (relatív kvóták). A fenti javaslat természetesen nem tesz kivételt a vállalkozások között, ezért vonatkozik azokra is, amelyeket romák tulajdonolnak. A roma érdekvédelmi szervezetek és kisebbségi önkormányzatok együttműködésével megvalósítható, "romaspecifikus" támogatásoknál elmondottakat figyelembe véve, a romák által tulajdonolt vállalkozásokra specializáltan javasoljuk az e körre vonatkozó, potenciálisan versenyelőnyöket jelentő szabályozók kidolgozását - megfelelő monitoringrendszer kidolgozásával egyidejűleg.

16

Az ilyen jelegű pozitív diszkrimináció nem ismeretlen egyes nyugati államok gyakorlatától sem.


44

6. Néhány példa értékű, romák által vezetett/tulajdonolt vállalkozás egyedi bemutatása

A kutatás végén kiemeljük azokat a cégeket, amelyek működése külön figyelmet érdemel, a roma vállalkozások további menedzselése szempontjából példa értékűnek tekinthető A kiválasztás kritériuma az volt, hogy a cég 1999-ben nyereséges legyen és legalább 10 embert foglalkoztasson. Tehát a 0 szaldós eredményű cégeket is kizártuk az elemzésből, mert ezek esetében nehéz megítélni, hogy ténylegesen így alakult-e gazdálkodásuk, vagy eredményük tudatos eltüntetéséről van-e szó. A tíz fő alatti szervezetek kizárása a példa értékűnek tekintett vállalkozások közül természetesen vitatható. Az a tapasztalat, miszerint minél kevesebb embert tud eltartani egy-egy vállalkozás, annál sérülékenyebb, fennmaradása bizonytalanabb, arra inti a kutatót, bánjon óvatosan a mikro-vállalkozásokkal. Általában is – a roma vállalkozások esetében is – foglalkoztatási szempontból kedvezőbb, ha egy cég eléri a kisvállalkozási méretet. A fenti kettős kritériumnak hat cég felelt meg. Közülük négy az építőiparban végezte fő, illetve egyetlen tevékenységét, továbbá egy-egy feldolgozóipari, illetve egészségügyi vállalkozás volt közöttük. Ebből az a tanulság vonható le, hogy a roma munkavállalók számára nagy valószínűséggel az építőipari foglalkoztatás kedvező felzárkóztatási utat jelent. A roma munkavállalási korúak beilleszkedését a munka világába nemcsak az alacsony iskolai végzettség gátolja, hanem az átlagosan elvárt munkakultúra hiánya is. Az építőipari tevékenység jellegéből adódóan – főként a lakosság számára végzett szolgáltatás – nem jelent olyan szigorú kötöttségeket, mint a zárt helyen végzendő ipari szalagmunka. Az építőipar jobb feltételeket biztosít a roma etnikum számára a munka világához való alkalmazkodásra, ugyanakkor azonnali sikerélményt is nyújt, mert az elvégzett munka eredménye azonnal látható. A cégek közül működési forma szerint kettő-kettő korlátolt felelősségű társaság, betéti társaság, illetve közhasznú társaság volt. A cégek, mint általában a magyarországi vállalkozások túlnyomó többsége kft–ként, illetve bt-ként működik, általában mérsékelt tőkeerőt képviselve. Adózás előtti nyereségük 6 millió és 100 ezer forint között szórt, de ez nem mutatott összefüggést sem a foglalkoztatottak számával, sem az árbevétellel. Az árbevétel nagysága elég szabályos együttmozgást követ a létszámmal. A tíz fő körül foglalkoztatottaké néhány millió, a 30-49 fő közöttieké néhány tízmillió forint, míg az 5080 fős kategóriáé néhány százmillió forint. A bevallott összegek meglehetősen alacsonyak, nyílván ezekben csak a számlázott tételek szerepeltek, a feketén végzett munka nem. Az építőipari vállalkozások jelentik – néhány más terület mellett - hagyományosan azt a területet, ahol igen jelentős a számla mellőzésével végzett tevékenység. Nincs okunk feltételezni, hogy a roma vállalkozások esetében más mértékű a számlaadási fegyelem, mint a többi építőipari cégnél. Mint az a vizsgálatból kiderült a romák által vezetett/tulajdonolt cégek egyik fő üzleti partnere a lakosság, s itt az építőipari tevékenység tekintélyes hányada számla nélkül bonyolódik. Ez alól csak az képez kivételt, ha a megrendelő azt el tudja számolni költségként saját vállalkozásában, vagy valamilyen számlához kötött kedvezmény igénybevétele kapcsolódik az adott munka igazolásához. A cégek közül háromnak adósságállománya is volt, ebből kettő 1,5-1,8 millió forint, azonban egy - a legnagyobb cég - 154 milliós adósságállománnyal rendelkezik. Az adósságállomány minősítése meglehetősen nehéz kérdés, főleg a nagy összegűé. Normális DELPHOI CONSULTING - 2000 - 2001

45

piacgazdaságban a hitel a gazdálkodás természetes velejárója. A roma vállalkozások esetében egyféle sikernek lehet elkönyvelni, hogy hitelhez tudtak jutni bármilyen forrásból, mert ez azt jelenti, hogy a kölcsönt folyósító reménykeltőnek tekintette a vállalkozást. A továbbiakban a foglalkoztatottak száma alapján sorba rendezve a példaértékűnek tekinthető cégeket egyenként mutatjuk be gazdálkodásuk fő sajátosságait.

1. számú cég A feldolgozóiparban tevékenykedő, 80 főt foglalkoztató vállalkozás (gazdálkodási formája: Kft.) nettó árbevétele több mint 220 millió forint volt, a példa értékűnek minősíthető hat cégből egyedül itt volt exportból származó árbevétel. Ugyanakkor a kiemelkedően magas adósságállomány feltehetőleg olyan beruházásból származik, amelyet a piac (még) nem honorált. Feltételezhető, hogy a beruházás megalapozza a vállalkozás további fejlődését. A foglalkoztatottak száma és eszközértéke növekedett, viszont az árbevétel, a termékek iránti kereslet és a piaci részesedés stagnált. Ez utóbbi tényező megítélése nehéz kérdés, hiszen egy-egy vállalkozás nem igazán képes a nagyszámú építőipari vállalkozás piaci pozíciójának összevetésére. A piaci részesedés minősítése szükségképpen szűk lokális ismeretekre hagyatkozik. A cég működéséhez bértámogatásban részesült, tehát bírja a helyi munkaügyi szervezet bizalmát. A cég ugyan roma érdekeltségű, mégis a foglalkoztatottjainak több mint a fele nem roma származású, különösen jellemző ez a vezető beosztásban lévőkre. A cég működése példa értékű abból a szempontból is, hogy a különböző etnikumhoz tartozó munkavállalókat képes sikeresen együtt alkalmazni. A cég valamennyi alkalmazottja állandó munkavállaló, s túlnyomó többségük fizikai dolgozó. A viszonylag nagyszámú állandó alkalmazott ténye a cég működésének stabilitását bizonyítja. A szellemi dolgozók között nincs roma származású. Ebből már adódik a másik összefüggés: a felsőfokú végzettségűek és az érettségizettek között nincsen roma. A nem romák között a leggyakoribb iskolai végzettségi szint a szakmunkásképző, addig a romáknál a befejezett 8 általános. A cég méreteihez képest komoly szellemi potenciálnak tekinthető, hogy az alkalmazottak 15%-a felsőfokú végzettségű, további 6%-a érettségizett. Míg a nem romák körében magasabb iskolai végzettség esetén 4-5 év a foglalkoztatás időtartama, az alacsonyabbnál 1-2 év, addig a romák esetében egy év alatti.


46

2. számú cég A létszám alapján második legnagyobb - 50 főt foglalkoztató - vállalkozás az építőiparban tevékenykedik (gazdálkodási formája: Kht.), s kizárólag férfi munkavállalókból áll. Ennek a cégnek az árbevétele volt a legmagasabb a hat közül. Hullámzó kereslet mellett piaci részesedésük és állóeszköz-állományuk gyarapodott, létszámuk és árbevételük stagnált. A cég működése elmozdult az eszközigényesebb tevékenység felé Az egyetlen vezető beosztású roma származású férfi, a többiek fele-fele arányban oszlanak meg etnikai hovatartozás szerint. Az építőipar szezonális jellegéből adódóan az állandó alkalmazottaknál magasabb létszámban alkalmaznak szerződéses és időszaki munkavállalókat. Keveredik némileg az állandó és szerződéses alkalmazás, nyilván ez a konjunkturális körülmények függvénye. A közreműködők egy része alvállalkozó, tehát a roma vállalkozások körében is megtalálható az az általános gyakorlat, miszerint a dolgozók egy része alvállalkozóként, a vállalkozás szempontjából költségkímélő módon vesz részt a tevékenységben. Az előforduló legmagasabb iskolai végzettség az érettségi, ezzel két nem roma rendelkezett. Ebben az etnikumban legtöbben befejezett 8 általánossal rendelkeznek, de nem sokkal marad el ettől a szakmunkás-bizonyítvánnyal rendelkezők száma sem. A roma alkalmazottak kizárólag befejezett 8 általánossal rendelkeztek. A foglalkoztatási idő meglehetősen rövid 6-12 hónap mindenki számára. A foglalkoztatás általános időtartama arra utal, hogy a foglalkoztatottak egy része feltehetőleg támogatott formában vesz részt a cég tevékenységében, noha erről a kérdezettek nem tettek említést. Az 1. sz. cégtől eltérően, a többi, példaértékűnek tekinthető szervezet vezetője/tulajdonosa válaszolt a személyes életkörülményeit firtató kérdésekre is. A továbbiakban tehát a vállalkozások jellemzését kiegészítjük a vezető/tulajdonos néhány adatával; ezek jól jellemzik a személyes életkörülmények változását-javulását. A 2. sz. cég vezetője a vállalkozás indításához saját pénzét fektette be. Iskolai végzettsége befejezett 8 általános, tehát nem rendelkezik sem szakmával, sem érettségivel. A személyes életkörülmények, illetve az anyagi nívó jellemzésére három lényeges adat áll rendelkezésre: milyen tulajdonú lakásban él, a lakás szegregált - avagy vegyes környezetben helyezkedik el, valamint a családban (háztartásban) megjelenő, egy főre jutó személyes nettó jövedelem forintértéke (ez utóbbi természetesen minden esetben lefelé torzít). A tulajdonos családjával olyan saját tulajdonú lakásban él, amely cigányok és nem cigányok által egyaránt lakott, tehát vegyes (nem szegregált) környezetben helyezkedik el. A család egy főre jutó jövedelme 45 000 Ft (amely érték a roma népesség egy főre jutó családi jövedelmének mintegy négyszerese).


47

3. számú vállalkozás A harmadik vállalkozás szintén építőipari cég (gazdálkodási formája: Bt.), foglalkoztatottainak száma alig marad el az előzőtől, ugyanakkor árbevétele csak tizede annak, s egy kevés adóssággal is rendelkezik Kereslete hullámzó, árbevétele, piaci részesedése visszaesett, a létszám és az eszközállomány stagnált. A létszám itt is durván fele-fele arányban oszlik meg a két etnikum között. A cég vezetője érettségizett roma nő, a többiek szerződéses alkalmazottak, mind férfiak. Őket egészíti ki néhány női alvállalkozó. A roma munkavállalókra a nyolc osztálynál kevesebb iskolai végzettség a jellemző, a nem romákra a szakmunkásképző. A foglalkoztatás általában egy évre szól. Noha az adatok nem tartalmaznak utalást arra, hogy a vállalkozás részesült volna támogatásban a foglalkoztatáshoz, a munkáltatás kizárólag 12 hónapos időtartama arra utal, hogy itt kifejezetten egy ezt kihasználó vállalkozásról van szó. Feltehetőleg a tulajdonos törekszik a közterhek megtakarítására, minimalizálására, ezért 6+6 hónapra alkalmaz, illetve vállalkozói formában ad ki munkát. A női vezető alá tartozó férfi beosztottak nem igazán jellemző kép a roma kulturális mezőben, ezért nem kizárt, hogy valójában az iskolai végzettség, vagy egyéb ok miatt más nevén van bejegyezve a vállalkozás, s más irányítja ténylegesen. Noha ez nem szabályos, mégis előremutató, hogy van érdeklődés a vállalkozói lét iránt még olyan áron is, hogy a család egy nő tagját tolják előtérbe. A társaság tulajdonosa a vállalkozás alapításakor saját pénzét fektette be, iskolai végzettsége befejezett 8 általános, tehát ő sem rendelkezik szakmával, sem érettségivel. A tulajdonos családjával olyan saját tulajdonú lakásban él, amely nem cigányok által lakott környezetben helyezkedik el (ez az elhelyezkedés utal a legnagyobb mértékű asszimilációra). A család egy főre jutó jövedelme 33 000 Ft (amely érték a roma népesség egy főre jutó családi jövedelmének mintegy háromszorosa).


48

4. számú cég Az építőipari kft 30 főt foglalkoztat (gazdálkodási formája: Kft.), árbevétele alig kisebb, mint az előző vállalkozásé és adóssága is valamivel alacsonyabb annál. Kedvezőtlen keresleti viszonyokról számolt be, s létszáma, árbevétele, piaci részesedése, állóeszközállománya egyaránt csökkent. Ezt a céget is egy roma nő vezeti, az alkalmazottak túlnyomó többsége állandó munkavállaló, roma férfi. Az alkalmazottak közül kettő szellemi tevékenységet végző roma volt, egy férfi és egy nő. A jellemző iskolai végzettség a szakmunkásképző, de két fő érettségizett is volt a cégnél. A tipikus foglalkoztatási idő 7-12 hónap. Az előbbi cégnél leírtakat a valós és tényleges vezetésről itt is érvényesnek lehet tekinteni. Feltehetőleg ennél a vállalkozásnál is lehet találkozni támogatott foglalkoztatással, annak elhallgatása ellenére. A tulajdonos ugyancsak saját pénzét fektette be. iskolai végzettsége szakmunkás (tehát szakmával rendelkezik, de érettségivel nem). A tulajdonos családjával olyan saját tulajdonú lakásban él, amely cigányok és nem cigányok által egyaránt lakott, tehát vegyes (nem szegregált) környezetben helyezkedik el. A család egy főre jutó jövedelme 55 000 Ft (amely érték a roma népesség egy főre jutó családi jövedelmének mintegy ötszöröse).


49

5. számú cég Az egészségügy területén tevékenykedő vállalkozásnak 11 alkalmazottja volt, néhány milliós árbevétellel. Ez a vállalkozás az itt elemzettek között annyiban számít kivételnek, hogy a gazdálkodási forma kisebbségi önkormányzat (pontosabban az önkormányzat tulajdonában álló vállalkozásról van szó) A vállalkozás kereslete megfelelő, ennek ellenére stagnált létszáma, piaci részesedése, állóeszköz állománya. A cég az indulásához és működéséhez bértámogatásban részesült és a dolgozók képzéséhez is részesült támogatásban. Nem meglepő, hogy az általános foglalkoztatási időtartam egy év. Ennek a vállalkozásnak azért van kiemelkedően fontos szerepe, mert azt bizonyítja, hogy egy olyan területen, ahol nemzetgazdasági szinten sem jellemző működési forma a vállalkozás, egy roma szerveződés is gyökeret tudott ereszteni. Az egészségügy területén működő roma vállalkozás továbbá példa értékű azért is, mert nyilván kiemelkedő szerepet tud játszani a roma népesség egészségügyi-szociális ellátásának kialakításában, fejlesztésében. A vállalkozás vezetője (ehelyütt nem beszélhetünk tulajdonosról) minden szempontból eltér a többi vállalkozásétól, többek között, mert tisztségét választás útján szerezte (és nem tulajdonosként irányítja saját vállalkozását). Erre a helyzetre jellemző, hogy iskolai végzettsége felsőfokú (egyetem), a család havi egy főre eső bevétele 111 000 Ft (kiemelkedően magas összeg, a cigány népesség ilyen indexének tízszerese). Ő az egyetlen vezető a vizsgált ötből, aki önkormányzati lakásban él családjával (a lakás egyébként vegyes övezetben található).


50

6. számú cég Az építőiparral és szálláshely szolgáltatással foglalkozó vállalkozás 10 főt foglalkoztatott (gazdálkodási formája: Bt.), tehát határesetet jelentett e szűkebb körbe történő bekerülés szempontjából. Kereslete megfelelő volt némi hullámzással, de csak eszközállományát tudta növelni, az egyéb tényezők esetén a stagnálás volt jellemző. A vállalkozást két roma férfi vezette a többiek is férfiak, időszaki munkavállalók, illetve alvállalkozók. A foglalkoztatási idő 6-12 hónap, a legmagasabb iskolai végzettség szakmunkásképző, ezzel mindössze két roma rendelkezett. A vállalkozás tulajdonosának saját pénzét fektette be az induláskor. Iskolai végzettsége szakmunkás. A család vegyes lakókörnyezetben él, a lakás saját tulajdonú családi ház, az egy főre eső családi jövedelem mértéke pedig 57 0000 Ft.


51

Az elemzésnek ez a vetülete is azt igazolja vissza, hogy közgazdasági, polgári értelemben ezek a vállalkozások nem minősíthetők sikeresnek, de a roma karrier esélyekhez képest viszont kiutat jelentenek, tehát ebből a szempontból példa értékűek. Életben maradásuk, fejlődésük, integrálódásuk a kormányzat kiemelt célzott támogatását igénylik még hosszú ideig. A vezetők tulajdonosok iskolai végzettsége nem tér el a roma népesség átlagától, amely esetünkben arra utal, hogy szakma, illetve érettségi megszerzése nélkül is (a tulajdonosok bevallásuk szerint az "életben" szerezték a szükséges szakismeretet) esély nyílhat egy olyan vállalkozás elindításához amely a családnak, illetve a szűkebb roma környezetnek az átlagnál jobb megélhetést biztosít. Ezt a felismerést támasztja alá a tulajdonosok családjában elért egy főre eső havi jövedelem nagysága, amelyek a roma népesség átlagánál háromszor - ötször magasabb. Érdemes még egy-két szóval visszatérni az iskolai végzettség kérdéséhez. Egyrészt minden kutatás által verifikált tény, hogy a munkához jutás esélyét az iskolai végzettség növeli, illetve a legalább érettségivel és szakmával egyaránt rendelkező romák esetében beszélhetünk számottevő munkaerő-piaci esélyről. Ez az összefüggés azonban - minden eddigi kutatásban - a roma munkavállalókra vonatkozott, tehát azokra, akik valamilyen vállalkozásban elhelyezkednek. A jelen fejezetben kiemelt romák azonban mindahányan saját vállalkozásuk alkalmazottai, (az egyetlen kisebbségi önkormányzati vezetőtől eltekintve) cégük alapításával saját maguknak teremtettek munkaalkalmat. Az önfoglalkoztatás tehát összekapcsolódhat azzal a ténnyel, hogy a tulajdonos iskolai végzettsége alacsony, vagy nem rendelkezik szakmával sem. Az alacsony iskolai végzettség és az önfoglalkoztatás természetesen abban az esetben kapcsolódhatott össze (mindegyik vezető esetében), amikor a családi háttér megengedte a vállalkozás elindítását, hiszen mindegyikük saját (családja) vagyonát fektette be. (Nyilvánvalóan vizsgálhatatlan kérdés, hogy a család milyen legális vagy illegális forrásokból jutott az indulótőkéhez, e kétféle forrás milyen belső arányt képvisel)

Fentiekből tehát következik, hogy a.) amennyiben egy alacsony iskolai végzettségű roma motivációval rendelkezik vállalkozás elindításához, és b.) rendelkezésére áll a megfelelő indulótőke, valamint c.) az indulótőke kezeléséhez szoros felelősség fűzi (nyilvánvalóan saját pénzét felelősen kezeli) abban az esetben esélye kínálkozik egy rentábilis vállalkozás menedzselésére. (Az esély természetesen nem jelenti, hogy a vállalkozás az indulás után valóban működőképes is lesz, de ez az összefüggés minden gazdasági vállalkozásra érvényes.) Fentiekből tehát azt a következtetést is levonhatjuk, hogy amennyiben egy vállalkozás indítására motivációval rendelkező roma megfelelő, (a saját pénzkezelési felelősséget modellező kontroll mellett) valamilyen pénzügyi támogatásban részesül, esélye nyílhat rentábilis vállalkozás vezetésére.


52

A példaértékűnek tekinthető egyedi vállalkozások adataiból következő javaslatok. Az alábbi javaslatok a roma önfoglalkoztatás (egyéni és családi vállalkozások elindítása) élénkítésére, elősegítésére vonatkoznak; mivel vizsgálatunk a spontán szerveződött piaci szféra elemeivel foglalkozott, szükségképpen nem kerülhettek a kutatás látókörébe a különböző alapítványok, egyesületek által - pályázati támogatási pénzekből létrehozott - kifejezetten roma foglalkoztatást célzó kvázi-piaci szereplők. A piaci alapon szerveződő roma önfoglalkoztatás támogatása természetesen nem nélkülözheti azokat az elemeket (és tapasztalatokat), amelyek az alapítványi, egyesületi keretek között működő vállalkozások támogatásából adódnak, ugyanakkor ezen elemekre jelen keretek között csak utalhatunk (mivel kutatásunk tapasztalatai kizárólag a klasszikus értelemben vett piaci szereplők vizsgálatából adódnak). A spontán alakuló versenyszférába tagolódó roma vállalkozások támogatásának hangsúlyozása még egy szempontból lényeges. A mintegy hatszázezres roma népesség zömének iskolai végzettsége (tehát munkaerő-piaci esélye) várhatóan nem fog javulni (ezt legföljebb a következő generációban várhatjuk - noha az ismert adatok fényében jelentősebb javulásra akkor sem számíthatunk). A romákat foglalkoztató vállalkozások - a jelen kutatásból adódó és egyéb adatok birtokában - noha alkalmaznak romákat, de alacsony arányban, elsősorban alulfizetett fizikai munkára. Bátran kijelenthetjük, hogy a hazai versenyszféra hajlandósága a romák alkalmazására jelen körülmények között alacsony és várhatóan nem növekszik jelentősen. (Ez a tény elsősorban persze abból adódik, hogy a legjobb pozícióban lévő, illetve a fejlettebb régiókban működő vállalkozásoknak képzett munkaerőre van szükségük, illetve a rosszabb pozícióban működő vállalkozások elhelyezkedése erősen egybeesik az amúgy is magasabb munkanélküliséggel rendelkező régiókéval.) Noha az önfoglalkoztatás, ezen belül a családi vállalkozások nemzetgazdasági szempontból nem jelentősek, illetve versenyképességük kizárólag a lakosság felé való termelésben/szolgáltatásban jelentkezik egyáltalán, az utóbbi években e foglalkoztatási forma jelentősége elismertté vált. Mivel nem várható, hogy a mintegy másfél százezer (potenciális) roma munkavállaló foglalkoztatását a különböző (létező, vagy a jövőben létrejövő) alapítványok, egyesületek, stb. képesek lennének megoldani (az ilyen alapon működtetett gazdálkodó szervezetekben foglalkoztatott romák száma mindössze néhány ezer!) .- ezért egyetlen megoldásmódnak a roma önfoglalkoztatás/vállalkozóvá válás serkentése kínálkozik17.

Az általános értékelésben leírtakon túl tehát a következő javaslatokat kockáztatjuk meg. 1. A roma vállalkozások zöme, mint láttuk, olyan ágazatokban működik, amelyekben működtethető vállalkozás komolyabb szakképzettség nélkül. Ilyen ágazat az építőipar, illetve a mezőgazdaság (ezeken belül is elsősorban a lakosság felé szolgáltató alágazatok). 17

Éppen ez volt az oka annak, hogy a versenyszférában működő vállalkozásokat vizsgáltuk.


53

Mivel különböző kutatásokból ismert tény, hogy a munkaképes romák rendkívül motiváltak a munkavállalásra (az átlagnál nagyobb erőfeszítést tesznek). Ugyanakkor nem ismerjük a vállalkozási hajlandóság mértékét a potenciális munkavállalási korú munkanélküli romák körében (amely hajlandóság, motiváltság összefügghet a családi háttérrel, területi elhelyezkedéssel, nyelvvel, közösségi hagyománnyal, stb.) Javasoljuk tehát egy olyan rendszer kidolgozását, amely keretében országszerte fel lehet kutatni azon romákat, akik - megfelelő kondíciók mellett - vállalkoznának (egyénileg, családilag, stb.) •

•

A rendszer kidolgozásában lényeges szerepet kaphatnak a területfejlesztési tanácsok, területfejlesztési menedzserek, helyi önkormányzatok, valamint a Munkaügyi Központok, roma foglalkoztatás-serkentésben érdekelt (köz)alapítványok. A felsorolt szervezetek rendelkeznek olyan helyi tapasztalattal, ismerettel, amely lehetővé teszi az alacsony szakképzettség, valamint a megfelelő ágazat összekapcsolását. Lényegesnek tekintjük, hogy a vállalkozni kívánó (erre motivált, vagy képzéssel motiválható) romák felkutatására rendszert kell kidolgozni, az ilyen munka nem lehet sem esetleges, sem egyszeri, kampányjellegű, sem egyetlen szervezet feladata. (Egyrészt hosszú távon kizárólag egy működő rendszer lehet hatékony, másrészt az ilyen rendszerbe fokozatosan bekerülő romák szükségképpen magas száma miatt)

2. A legsikeresebb roma vállalkozók, mint láttuk, saját (családjuk) vagyonát fektették be vállalkozásukba (miközben a befektetett pénzeszközök mértéke néhány ezer és néhány millió között szór). Ismert tény egyrészt, hogy a rendelkezésre álló alaptőke mértéke lényegesen befolyásolja egy vállalkozás elindítását (vagy el-nem indítását), másrészt ha egyszer valaki a saját vagyonát fektette be vállalkozásába, abban az esetben rendkívül motivált e vagyon ésszerű felhasználására (amely motiváció természetesen még önmagában nem teszi képessé a tényleges gazdálkodási ésszerűségre). A roma népesség vagyoni helyzetét ismerve roppant valószínű, hogy egyrészt elenyésző hányaduk rendelkezik vállalkozás alapításához elegendő pénzzel, másrészt amennyiben rendelkezik azzal, e tény összefügghet a roma népességen belüli tagolódásával (a romák vagyonosabb - kereskedő, zenész, stb. rétegéhez tartozó család). (Az e kérdésből adódó problémára a képzési javaslatnál térünk ki.) Az előzőekkel összhangban, javasoljuk egy olyan pénzügyi támogatási rendszer kidolgozását, amely képes egyrészt az egyedi, helyi igényekhez rugalmasan alkalmazkodni, másrészt képes az érintettekben a pénzügyi felelősség viselkedési -és működésmódjait kialakítani. •

A javasolt pénzügyi támogatási rendszer (működjön az bármilyen - grant, pályázat, hitel, stb. formában), túl kell, hogy mutasson a jelenlegi, a hátrányos helyzetű kisebbségek foglalkoztatását célzó rendszeren. A jelenlegi rendszer ugyanis képtelen támogatni azt a vállalkozót, aki, noha roma, vállalkozóként és nem romaként óhajt megjelenni a piacon. (Tapasztalataink szerint a vállalkozó romák zöme vállalkozásán belül vállalkozó mivoltát és nem etnikai hovatartozását látja lényegesnek. Piaci szereplőként és nem romaként látja jogosnak a támogatáshoz jutást, miközben sokszor etnikai hovatartozása okán nem kapja azt meg.)


54

A rendszernek meg kell tudni oldania az alaptőkéhez jutás kérdését abban az esetben is, amennyiben a potenciális vállalkozónak nincs fedezete. (Fedezet birtokában is ismert az ilyen támogatás - elsősorban hitel - elnyerésének alacsony valószínűsége.) Meg kell oldani az egyéb támogatások igénybevételére ösztönző módszerek kidolgozását (tapasztalatink szerint a roma vállalkozók zöme csak egy-két támogatási formát ismer, vagy vesz igénybe, abban az esetben is, ha vállalkozása ezt indokolná). A fedezet hiányában való alaptőkéhez jutás kényes kérdését egy megfelelő kontrollrendszer kidolgozásának18 kell segítenie. Egy ilyen kontroll-rendszer működése természetesen feltételezi egy specifikus képzési rendszer kidolgozását is, amely hozzásegíti a vállalkozókat a pénzügyi felelősséggel kapcsolatos menedzser-ismeretekhez.

•

•

•

3. A romák körében a vállalkozás elindítása több tényező együttes eredője. Ezzel kapcsolatban az alaptőke és motiváció kérdéséről szóltunk. Ugyancsak lényeges tényezők a következők: • A roma vállalkozók többsége valamilyen családi - közösségi hagyományt folytat; ezekben a családokban a meglévő munka -és vállalkozási kultúra fontos eleme lehet a vállalkozás elindításának. • Az általunk vizsgált roma vállalkozók elsősorban nem szegregált körülmények között élnek; a cigánysorok, "gettók" ismeretében ez meglehetősen érthető tény. (A szegregált körülmények egyúttal az infrastruktúra hiányát, a településtől való bizonyos elszigeteltséget, a romák felé irányuló előítéletek magasabb fokát, a szociálpszichológiai értelemben vett deprivációt is jelentik - együttesen tehát olyan tényezőket, amelyek mellett kizárólag önerőből szinte lehetetlen vállalkozni.) Az előzőekkel összhangban, javasoljuk a roma vállalkozások elindítására/fejlesztésére specifikus inkubátor-rendszer kidolgozását. Az inkubálási rendszer (vagy helyi rendszerek) kidolgozásában - a potenciális vállalkozók felmérése mellett - lényeges szerepet kaphatnak a területfejlesztési tanácsok, területfejlesztési menedzserek, helyi önkormányzatok, valamint a Munkaügyi Központok, roma foglalkoztatás-serkentésben érdekelt (köz)alapítványok. Az inkubálási rendszer kidolgozásának érdemes kitérnie úgy specifikus programú inkubátorházak hálózatára, mint inkubálással foglalkozó tanácsadók ("vállalkozási tutorok") képzésére. Az inkubálási rendszer feladata lehet • vállalkozási és munkakultúra kialakítását célzó - a helyi specialitásokat, az ágazat jellegét, stb. figyelembe vevő - képzési programok kialakítása, a képzések lebonyolítása, • ugyancsak a helyi specifikumokat (ágazat, szakma, stb.) figyelembe vevő vállalkozási és menedzser ismeretek oktatása, az ilyen oktatás összekapcsolása a konkrét vállalkozás inkubálásával és tutorálásával, • fókuszált szakmai képzések kialakítása (a kutatás során nyert helyi tapasztalatok birtokában úgy látjuk, sok esetben a vállalkozóknak nem egy-két év alatt elsajátítható szakmára van nagyobb szükségük, hanem a konkrét vállalkozáshoz kapcsolódó konkrét ismerethalmazra),

18

Nyilvánvalóan érdemes kiindulni az Autonóm,ia Alapítvány, illetve az OFA tapasztalataiból.


55

7. Mellékletek 7.1. A gazdasági környezet A roma vállalkozások zöme Nógrád megyében működik, ezért bemutatunk néhány adatot arról a szűkebb környezetről, ahol ezeknek a cégeknek meg kellett kapaszkodniuk. Nógrád megye történelmileg a gyengébben fejlett megyék közé tartozott. Az 1990-es évtizedben tovább romlott pozíciója. A főbb gazdasági mutatók tekintetében általában lassúbb növekedést mutatott, mint az országos átlag, illetve a visszaesések nagyobbak voltak annál. Így relatív gazdasági pozíciója gyengült, mert az ország észak-keleti részére jellemző válság a földrajzi közelség és a bizonyos tekintetben hasonló adottságok miatt itt is nagymértékben éreztette hatását. Nógrád pillanatnyilag az ország egyik leggyengébben fejlett megyéje. A megye az ország területének mindössze 2,7%-át foglalja el, ezzel a legkisebbek egyike, a népesség 2,2%-a él itt. Az egy főre jutó bruttó hazai termék nagysága tekintetében 1994-ben az utolsó előtti volt a megyék rangsorában, de 1995-re az ország leggyengébb megyéjévé vált, s 1998-ig nem sikerült elmozdulnia az utolsó helyről. Az országos átlaghoz viszonyított egy főre jutó GDP-je 1994-ben 62% volt, s némi hullámzás mellett ez 1998-ra 57%-ra csökkent. A GDP alakulása

Megnevezés Nógrád megye Nemzetgazdaság Forrás: KSH

GDP beszerzési áron milliárd Ft 1994 1998 58 123 4365 10087

Egy főre jutó GDP ezer Ft 1994 1998 263 565 425 997

A jogi személyiségű gazdasági szervezetek száma a megyében a '90-es évek első felében lassabban nőtt, mint az országos átlag. Nógrád megyében folyamatosan csökkent a vállalatok száma, az 1995-ös év végére közel 50%-ra esett vissza. A megye nagy szervezetei felbomlottak, sokat közülük felszámoltak. Részben ezzel magyarázható, hogy a jogi személyiség nélküli gazdasági szervezetek számának bővülése is elmaradt a '90-es évek első felében az országos átlagtól. A működő vállalkozások 17%-a kft., 0,5%-a részvénytársaság, 0,7%-a szövetkezet, 19%-a betéti társaság és 58%-a egyéni vállalkozás volt 1999-ben. Az 1997-99 közötti időszakban csökkent az egyéni vállalkozások és szövetkezetek részaránya, s növekedett az összes többi formáé. A működő társas vállalkozások 25%-a a kereskedelemben, 32%-a a szolgáltatásban tevékenykedett, de az országos átlagnál magasabb a mezőgazdasági, az ipari vállalkozások hányada. Az egyéni vállalkozók ágazati megoszlása nagyjából követte a társas vállalkozásokét.


56

Az 1000 lakosra jutó vállalkozások száma messze az országos átlag alatt volt 1999. év végén: 54 az országos 80-nal szemben. Ez a mutató itt a legalacsonyabb az egész országban. Az előbbieken túlmenően a megye földrajzi elhelyezkedése is szerepet játszott abban, hogy a külföldi érdekeltségű cégek, vállalkozások száma minimális a megyében, az összes ilyen vállalkozás 0,6%-a működik itt a szervezetek száma alapján, a jegyzett tőke szerint 0,4%. Itt működik a legkevesebb számú külföldi érdekeltségű vállalkozás az ország összes megyéje közül. 1993-99 között a vegyes tulajdonú szervezetek száma valamelyest csökkent, a jegyzett tőkéje kissé gyarapodott, de összességében nagyon elenyésző a külföldi tőke részvétele a megye fejlődésében. A megye ipari termelése az 1999-cel záródó kilenc év összességében 7%-kal csökkent, ami elég lesújtó tény. Egyetlen pozitívum, hogy az utóbbi években megindult az ipari termelés növekedése, bár annak üteme messze az országos átlag alatt maradt. Az egy alkalmazásban állóra jutó termelés 55% körüli mértéken növekedett, ezzel is a gyengébb megyék közé tartozik az országban. A termelékenység kedvezőtlen alakulásához a kevés új beruházás, a minimális külföldi tőke beáramlása is hozzájárult, pedig a létszám fogyása igen drasztikus volt, ezen körben 40%-ot ért el nyolc év alatt. Az ipari foglalkoztatás szerkezetében a bányászat súlya drasztikusan visszaesett, részben a tevékenység leépülése, részben az energiaszektorhoz történt átcsoportosítása kapcsán. A feldolgozóipar foglalkoztatási súlya kismértékben emelkedett, ezen belül főként a textilipar és a gépipar súlya nőtt. Az országos tendenciához viszonyítva a megye iparában alacsony a foglalkoztatási hányad az élelmiszeriparban, a vegyiparban, a fa-, papír-, és nyomdaiparban, ezzel szemben magas az építőanyag-iparban, a kohászat és fémfeldolgozásban és a gépiparban.

Az 1000 lakosra jutó ipari foglalkoztatottak száma 73 volt a megyében 1999-ben, ami jóval alacsonyabb a nemzetgazdasági átlagnál (82). A megyei építési-szerelési tevékenység értékének alakulása mélyen a nemzetgazdasági átlag alatt volt az elmúlt kilenc évben, a csökkenés 30% körüli, az építőiparban foglalkoztatottak száma is igen drámaian - kevesebb, mint a felére - esett vissza. A megye építőiparában szélsőségesen ugrálóvá vált a termelés. A hullámzás nyilván egy létesítmény munkálatainak beindulásához, illetve befejeződéséhez igazodik. Pozitívum, hogy az évtized végére megindult a termelés emelkedése, de ez esetben is lassabban, mint az országosan jellemző dinamika. A megye mezőgazdaságát az országos tendenciának megfelelően a megművelt földterület csökkenése jellemezte az 1990-es években. A visszaesés döntően a kerteket érintette, területük az évtized eleinek egyharmadára csökkent, ezen túlmenően a gyep területe is csökkent egy keveset. A gyümölcsös területe szinten maradt, a szőlőé, az erdőé kicsit nőtt. A földterület 40%-át erdő borítja, és mindössze csak 34%-a a szántó terület, amely messze alatta van az országos átlagnak, a második legalacsonyabb arány az országban. A fontosabb növények termésátlagai az országos átlagnál jobban estek vissza. A nemzetgazdasági szinten hektikusan alakuló termésátlagoknál is szélsőségesebben DELPHOI CONSULTING - 2000 - 2001

57

mozogtak a megyében a terméseredmények. Ez csak részben írható a kedvezőtlen földrajzi adottságok, a rendkívüli időjárási viszonyok számlájára, szerepet játszanak benne az agrárgazdálkodás elmúlt években jellemző technológiai hiányosságai is. A megyében a sertésállomány 1990 óta hullámzások mellett kicsit nőtt, míg a szarvasmarha-állomány igen jelentősen, hozzávetőlegesen a felére csökkent. A juhállomány is közel ilyen mértékben mérséklődött. Nógrád is azok közé a megyék közé tartozik, ahol az ipar összeomlása együtt járt a mezőgazdaság válságával. A kiskereskedelmi bolthálózat az évtized folyamán 16%-kal bővült a darabszám tekintetében, ami rendkívül alacsony az ország más részeihez képest. E vonatkozásban is a legrosszabb helyzetben lévő megye. A folyamatok ilyen alakulása egyaránt magyarázható a csekély helyi kereslettel és a gyenge idegenforgalommal. Nógrád megyében a kereskedelmi szálláshelyek száma 1990-1999 között 66%-kal bővült, ezen belül a szállodai férőhelyeké 32%-kal gyarapodott. A vendégek száma néhány százalékkal csökkent a jelzett időszakban, a belföldi turizmus jelentősen emelkedett, viszont a külföldi vendégek száma kevesebb, mint a negyedére esett vissza. A vendégéjszakák száma összességében 41%-kal emelkedett, ez gyorsabb tempójú növekedést mutat, mint az országos átlag, viszont a külföldiek esetében itt is drasztikus volt a visszaesés. Az úthálózat az országos átlagnál sűrűbb, a 100 km2-re jutó közút 37 km, a megyének autópályája nincsen. A fejlettség mérésére is használatos 1000 lakosra jutó személygépkocsik száma mutató 1999-ben 188 volt, ami 16%-kal alacsonyabb az országos átlagnál. Az évtized elejéhez képest a személygépkocsi-állomány sokkal kisebb dinamikával bővült, mint az országos átlag. A távbeszélő fővonalak számának bővülése Nógrádban 1990-99 között a nemzetgazdasági átlagnál jóval gyorsabb volt (az előbbi 530%, az utóbbi 360% volt). Ennek ellenére az 1000 lakosra jutó távbeszélő fővonalak száma 310, amely az országban a negyedik legalacsonyabb. A megyében 1990-99 között a lakásállomány 2297 darabbal gyarapodott, s ez a növekedés 2,7%-ot jelent, ami alacsonyabb, mint az országos átlag (4,4%). A 100 lakásra jutó lakosok száma 6,5%-kal csökkent ez hozzávetőlegesen a nemzetgazdasági átlagnak megfelelő. Az 1999-ben épített lakások száma mindössze 27%-át tették ki 1990-ben építettnek. Mindezekkel együtt pozitív tendencia, hogy az új lakásépítkezések során nagymértékben növekedett a három és több szobás lakások aránya, s ezzel természetesen alapterületük is magasabb lett. Infrastrukturális ellátottságuk viszont eléggé elmarad az országos átlagtól, drámaian alacsony a közcsatornával ellátott lakások aránya (25%) 1999-ben a folyamatos, bár lassú növekedés mellett. Az üdülők építése 1999-ben 1990-hez képest országosan 32%-ra esett vissza, Nógrád megyében 26% ez az arány. Természeti szépségei miatt itt már korábban kiépültek az üdülőövezetek, de így is indokolatlanul kevés számban épültek új üdülők. Az egy főre jutó beruházások megyei rangsorában Nógrád megye az utolsó helyek valamelyikét foglalta el elmúlt évek során. Az egy főre jutó beruházások növekedési DELPHOI CONSULTING - 2000 - 2001

58

üteme összességében felette volt az országosnak, a húzóágazat e tekintetben a hírközlés, a mezőgazdaság és az ipar volt. A folyó áras összes beruházásból Nógrád megye részesedett a legkisebb súllyal minden évben. A kevéske beruházás zöme az iparba és a szállításhírközlésbe került. A beruházások anyagi-műszaki összetételében mindvégig erősen dominált az építés, s alacsony volt mind a külföldi, mind a belföldi gépbeszerzések aránya, ami arra utal, hogy a jövőben sem lehet a megye gazdasági tevékenységének technológiai korszerűsödésére számítani. A másik nagy gazdasági erőforrás, a munkaerő tekintetében Nógrád megye az országos átlagnál nagyobb fogyást szenvedett el az évtized során. Ezen időszakban a mezőgazdaság és ingatlanügyek, gazdasági tevékenységet segítő tevékenység, egyéb közösségi szolgáltató ágakban dolgozók létszáma a felére csökkent, az ipari foglalkoztatás egyharmadával mérséklődött. Létszámfelvevő egyedül a közigazgatás volt, elég jelentős dinamikával. Az országoshoz képest kevésbé esett vissza a kereskedelemben, a szálláshely-vendéglátásban dolgozók száma. A megyében alkalmazásban állók havi bruttó átlagkeresete 1999-ben 60.559 Ft volt, amely 21%-kal alacsonyabb, mint a nemzetgazdasági átlag, és ezzel Nógrád a leggyengébben fizetett megyék egyike országos viszonylatban. Egyetlen ágazatban sem éri el az országos átlagot a dolgozók bruttó átlagkeresete. A legerőteljesebb a bruttó átlagkeresetek elmaradása az országos átlagtól az egyéb közösségi, személyi szolgáltatásokban, és a kereskedelem, a szálláshely-vendéglátás és a pénzügyi szolgáltatásban a legkisebb a költségvetésből gazdálkodó oktatásban, egészségügyben, valamint a mezőgazdaságban. A munkanélküliség szempontjából Nógrád megye a kedvezőtlen helyzetű megyék csoportjába tartozik. A munkanélküliségi ráta alapján a 19 megye és a főváros rangsorában általában az utolsó három hely valamelyikén áll. A gazdaságilag aktív népességhez viszonyított munkanélküliség aránya Nógrád megyében 1999-ben 10,9%-os volt, ami az országos átlagnál lényegesen magasabb. A megyei munkanélküliek strukturális jellemzői kedvezőtlenebbek, mint az ország más részein. Magas a nyolc általánost vagy annál kevesebbet végzettek aránya, ezzel szemben az érettségizettek és a felsőfokú végzettségűek hányada alacsonyabb annál. Összességében megállapítható, hogy a szűkebb gazdasági környezet igen kedvezőtlen adottságot jelentett a vizsgált roma vállalkozások számára.


59

7.2. A kutatás során figyelembe vett törvényi és egyéb jogszabályi rendelkezések

Mint ismeretes, Magyarországon nincs etnikai alapú munkaügyi nyilvántartás, ezt a vonatkozó jogszabályok nem teszik lehetővé. Olyan eljárást kellett kidolgoznunk, amely ilyen nyilvántartás híján is lehetővé teszi a kívánt cél elérését. A következőkben leírt eljárás egyrészt messzemenően figyelembe vette a vonatkozó jogszabályokat, másrészt a Delphoi Consulting által elvégzett országos, reprezentatív iskolai roma kutatásokban bevált, harmadrészt a Kisebbségi Jogok Országgyűlési Biztosa nem támasztott kifogást ellene. A kérdőív tartalmazott a foglalkoztatottak nemére és etnikai hovatartozására vonatkozó kérdéseket is. Ezen kérdések megválaszolása természetesen név nélkül, konkrét személyek meghatározása nélkül történt, így a kérdőívek feldolgozójának pusztán számadatok kerülhettek a birtokába. Ez az információ nem minősül személyes adatnak, így nem ütközik sem az adatvédelmi törvény (1992. LXIII.), sem a statisztikáról szóló törvény (1993. XLVI.) rendelkezéseibe. A személyes adatok védelméről szóló törvény ugyanis a következőképpen határozza meg a személyes adat fogalmát: • 2. § E törvény alkalmazása során személyes adat: a meghatározott természetes személylyel (a továbbiakban: érintett) kapcsolatba hozható adat, az adatból levonható, az érintettre vonatkozó következtetés." • "2. különleges adat: a faji eredetre, a nemzeti, nemzetiségi és etnikai hovatartozásra, a politikai véleményre vagy pártállásra, a vallásos vagy más meggyőződésre ... vonatkozó személyes adat." Személyes adat - tehát pl. az etnikai hovatartozásra vonatkozó adat - kizárólag az érintett természetes személy beleegyezésével vehető fel és kezelhető (a kisebbségek jogállásáról rendelkező törvény szerit). Mivel a kérdőív nem "meghatározott természetes személy"-re, hanem a munkavállalók egy csoportjára vonatkozó kérdéseket tartalmazott, így egyértelmű annak jogszerűsége, ugyanis a kérdések nem vonatkoztak "meghatározott természetes személyre".. A fent leírtakból következik, hogy a kérdőívek kitöltése, valamint az adatok feldolgozása során személyiségi jogok sem sérültek, hiszen személyiségi jogról, azaz személyhez fűződő jogról is csak meghatározott személlyel összefüggésben beszélhetünk. •

A munkavállalóra vonatkozó adatok statisztikai célú felhasználásra történő átadását a Munka Törvénykönyvének ( 1992. évi XXII. törvény) 3.§ (2) bekezdése teszi lehetővé: "A munkavállalóra vonatkozó adatok statisztikai célra felhasználhatók és statisztikai célú felhasználásra - személyazonosításra alkalmatlan módon - átadhatók."

Következésképp a kérdőív azon kérdéseire adott válaszok, amelyek a foglalkoztatottak egy csoportjára vonatkoztak, a kérdés megválaszolója részéről vélelemnek minősülnek, amely vélelem közlése nem ütközik a jelzett törvényekbe. Ugyanakkor e vélelem statisztikailag megbízható adatforrásnak minősíthető. Az adatfelvételi eljárás tehát arra épült, hogy olyan személyektől vegyünk fel vélelemnek minősülő adatokat, amely személyek adatközlése egyrészt hiteles, másrészt statisztikailag megbízható. DELPHOI CONSULTING - 2000 - 2001

60

A 74/1992. (XII.28.) számú alkotmánybírósági határozatban az Alkotmánybíróság megállapította, hogy az Alkotmány 60. §-ában biztosított gondolat-, lelkiismeret- és vallásszabadság nem zárja ki a népesség vallási hovatartozására vonatkozó, az önkéntességet és anonimitást biztosító, közérdekű, illetve tudományos felmérést, azaz a Magyar Köztársaság Alkotmányát nem sérti a magyarországi népesség vallási megoszlásának felmérésére irányuló reprezentatív - önkéntességen alapuló - vizsgálat. Mivel az adatvédelmi törvény (1992. évi LXIII. törvény) értelmezése szerint a vallásos meggyőződésre vonatkozó személyes adat éppen úgy különleges adatnak minősül, mint az etnikai hovatartozásra vonatkozó személyes adat, ezért belátható, hogy a roma foglalkoztatottak helyzetével kapcsolatos kutatás sem ütközött az Alkotmány rendelkezéseibe.


61

Tartalom. Dr. Adler Judit, Babusik Ferenc

Recommend Documents