A D A T O K ZSADÁNY KÖZSÉG N É P E G É S Z S É G ï G YÉH E Z Irta: N A G Y L A J O S (Zsadány)
2
r p ö b b m i n t kétszáz é v n e k a n y a k ö n y v i bejegyzéseit, nagyidejű öregek emlékezéseit használtam fel e m u n k á m megírásához. Igyekeztem mindent leltárba venni, a m i e tárgykörhöz tarto zik. Célom az, hogy a statisztikaszerű k i m u t a t á s o m b a n — ami a szaporodás, születés és halálozás egybevetéséből származik — tisztán lássuk meg, hogy milyen is volt a m ú l t népegészségügye. Az általános képet n é p ü n k felfogásáról, magatartásáról elhagy tam, mert ezzel nem mondhatok ú j a t ; p l . hogy még mindig elha nyagolják a szükséges óvintézkedéseket sérüléseknél, sőt komoly megbetegedéseknél is. Tavaly úgy halt meg egy ember tetanuszmérgezésben, hogy nem engedte m a g á t a szinte könyörgő orvos tól beoltani azzal: „máskor is megvágta az ásó a l á b a m a t , és mégsem l e t t semmi bajom, nem engedem szurkálni magam". Öt nap m ú l v a a kórházban meghalt. A k k o r fekszik ágyba, ami kor m á r nem bír járni és akkor megy orvoshoz, ha nagyon m u száj. 40—50 évvel ezelőtt az ilyen felfogású emberek nem is okoztak feltűnést, és nem m o n d t á k rá, hogy „ m a r a d i a k " . A népbeteg ségek és az ebből származó halálos esetek elképesztő számmal szerepelnek, ahogy majd az indexszámból meglátjuk. Sínlődés, t ü d ő b a j , gyermek-bélhurut dominálják a nagyszámú halálo zási esetek számát. Nagy h á t r á n y volt abban az időben Z s a d á n y elzártsága minden olyan nagyobb helytől, ahol orvos, kórház volt. A m ú l t században egyáltalában nem volt orvos. Z s a d á n y
mai orvosa 1958-ban jött ide, ő a harmadik orvosa a községnek. A z első 1910 körül telepedett ide. Ha nagy baj t á m a d t , Szalon t á r a , majd ú j a b b a n Komádiba v i t t é k a beteget. Óriási h á t r á n y volt, hogy súlyos esetekben az első segítséget nem kaphatta meg a község lakossága. Mindez a m ú l t é . Ma m á r v a n állandó orvos, gyógyszertár (ezelőtt nem v o l t ) , védőnő, k é t szülésznő. I t t külön megemlítem, hogy több m i n t 10 éve nem t e m e t t ü n k gyermeket, ami mindent megmagyaráz. Ide tartozik, hogy a lakások, amiket 1945 ó t a építenek, egészségesek, világosak. Senkinek nem kell a régi „ v a k a b l a k " . Ikerablakok, t á g a s helyiségek, padozott szobák vannak m i n d e n ü t t . Ez mind-mind előmozdítója az egészségesebb életnek, a népi higiénének. Népmozgalmi
adatok 1757-től
Az első a n y a k ö n y v i bejegyzéstől kezdve közlöm Zsadány n é p mozgalmi adatait. A szaporodást születési és halálozási beírá sok összevetésével néhol é v e n k é n t i , inkább azonban tíz é v e n kénti összehasonlítás és k i m u t a t á s alapján. Nagy fontosságot tulajdonítok a n é p között p u s z t í t ó különféle betegségek meg örökítésének is. Ezúttal is megemlítem a j á r v á n y o k a t és az azok hoz fűződő eseményeket, de k ü l ö n fejezetet is szentelek ennek. Z s a d á n y n a k 25 évvel ezelőtt 2800 lakosa volt. A halottak száma — t í z é v i átlagot véve alapul — 42 volt. Ma m á r ennél is kedvezőbb a helyzet, mert Z s a d á n y n a k kb. 4000 lakosa van, s a halottak száma 1950—1960 k ö z ö t t átlagban 32 volt, t e h á t m á r az 1 % alatt van a népesség számához viszonyítva. A születések száma azonban csökken. É v e k , illetve évtizedek átlagában fogom feltüntetni a születést a lakosok számához viszonyítva. Amikor Z s a d á n y n a k 3000 lakosa volt, több m i n t 80 gyermek született (2,75%, csaknem 3%). Ma, amikor ezerrel t ö b b a lélekszám, a születés az utóbbi években veszedelmesen csökken, nem éri el a 60-at sem, t e h á t 1%-kal csökkent a gye rekek száma. Némi kiegyenlítődést jelent a halálozások apadása. A m i t elvesztettünk a réven, m e g n y e r ü n k a v á m o n . Ma már r i t k á n
szerepel halálokként a gyermekkori b é l h u r u t vagy tüdővész. Az a n y a k ö n y v i kimutatásokból kiderül, hogy n é p ü n k n e k ez a k é t halálozási veszedelme m á r a múlté. (Meg kell jegyeznünk, hogy teljesen megbízható haláloki statisztika csak úgy állítható össze, ha az összes halott betegségét, halálának okát boncolás sal állapították meg. Az orvos-halottkém, de nem boncolás által t ö r t é n t falusi halálozási statisztika csak némi fenntartással érté kelhető.) K o r á b b a n többen születtek, de többen is haltak meg, úgyhogy a szaporodás é v e n k é n t i indexe nem változott. Év
1757 1758 1759 1760 1761 1762 1763 1764 1765 1766 1767 1768 1769 1770 1771 1772 1773 1774 1775 1776 1777
Születés
Halálozás
23 24 21 29 28 27 21 22 23 21 33 39 34 35 34 33 36 32 33 34 35
30 10 23 22 7 27 25 27 16 9 24 17 19 15 15 16 42 31 32 42 31
Csökkenés
Szaporulat
7
14 2 7 21
— 4
—
r 7 12 9 22 15 20 19 17 6 1 1 8
Összegezve a 20 év csökkenését és s z a p o r u l a t á t : a lakosság számának csökkenése 32 a lakosság számának szaporodása 169 20 év alatt a tiszta szaporulat (169—32) 137 átlagos é v e n k é n t i szaporulat (137:20) 6,85% 1757—1777-ig 6,85% a népesség évenkénti szaporodása.
4
Az alábbi k i m u t a t á s t 10 é v e n k é n t i átlagban közlöm. Év
Születés
Halálozás
1778—1788-ig 1788—1798-ig 1798—1808-ig 1808—1818-ig 1818—1828-ig 1828—1838-ig 1838—1848-ig 1848—1858-ig 1858—1868-ig 1868—1878-ig 1878—1888-ig 1888—1898-ig 1898—1908-ig 1908—1918-ig 1918—1928-ig 1928—1938-ig 1938—1948-ig 1948—1958-ig 1958. évben 1959. évben
45 44 51 48 48 59 57 50 54 56 55 54 65 55 69 77 74 86 56 52
22 16 35 32 36 48 45 37 41 59 50 51 40 49 53 54 48 38 29 30
Csökkenés
Szaporulat 23 28 16 16 12 11 12 13 13
3 5 3 15 6 16 23 26 48 27 22
T e h á t 1778-tól számítva a születést — a lélekszámhoz viszo n y í t v a — legmagasabb volt az 1798—1808-ig terjedő t í z évben : 51, amikor is a lélekszám alig haladta meg az 1000-et. 1828—1838 születés s z á m a : 59 (lélekszám átlaga 1220) 1928—1938 születés s z á m a : 77 (lélekszám átlaga 2800) 1948 — 1958 születés s z á m a : 86 (lélekszám átlaga 3300) Ezekben az évtizedekben volt a legmagasabb a születések száma. Érdekes, hogy 1798 —1808-ig éppen olyan kedvező ez a szám, m i n t 1828—1838-ig. Ugyanis mindkét esetben a lakosság 5%-a a születések száma. 1928—1938-i ellenben még a 3%-ot sem érte el. 1948—1958-ig (habár 86 gyermek született ebben az évben) még sem érte el ebben az évtizedben a 3%-ot a születések száma. Nézzük meg a halálozás indexét. M i n d j á r t az első a n y a k ö n y v i bejegyzés idején, 1757-ben volt legnagyobb a halálozás nemcsak számsze rűleg, hanem viszonylag is.
Év
Meghaltak száma
1757 1773
30 42
Lélekszám
1000 a l a t t 1000
Százalék
4 4
Meghaltak száma T í z évi k i m u t a t á s b a n
Lélekszám
Százalék
évi átlag 1828—1838-ig 1868—1878-ig 1918—1928-ig
48 59 53
1200 1700 2400
4 3,3 2,2
1928-tól mindjobban csökken a halálozási százalék. Eleinte 2,2, a z u t á n ennél is kevesebb. Legkisebb az 1958. évben : mind össze 29. A lakosság száma pedig m á r ekkor 3521. T e h á t a halá lozási százalék az 1-et sem éri el. Az eddig í r o t t a k a t összegezve elmondhatjuk, hogy a X V I I I . században minden száz emberből 4 halt meg. A X I X . század első felében 3—4, a X X . század első negyedében 2—3, második negyedében 1. 1945. év óta a halálozási index a régihez képest csaknem a felére csökkent. A csökkenésben a t ö b b i között a következő tényezők is szerepet j á t s z h a t n a k : v á l t o z o t t lakás viszonyok, életmód, rövidebb m u n k a i d ő , az orvostudomány és a közegészségügy fejlődése. 1757—1800-ig 1800—1850-ig 1850—1900-ig 1900—1925-ig 1925—1950-ig 1950—1959-ig
Házasságkötések átlagosan 8—10 p á r k ö t ö t t átlagosan 12—14 p á r k ö t ö t t átlagosan 15—20 p á r k ö t ö t t átlagosan 18—25 p á r k ö t ö t t átlagosan 20—26 p á r k ö t ö t t átlagosan 27—32 p á r k ö t ö t t
házasságot házasságot házasságot házasságot házasságot házasságot
1895 októberétől rendelték el az állami a n y a k ö n y v vezetését. Tekintetbe kell venni még az 1831. évi kolerajárványt is, erről azonban külön szólunk.
A z 1873-iki nagy kolerajárvány idejében 129-en haltak meg. Ez h á r o m év összegének felel meg. Figyelembe kell venni az 1918. évi s p a n y o l j á r v á n y t is, amely m é g az 1919. évben is éreztette pusztító hatását. Nem jegyeztem fel m á s felekezetek lelkészénél k ö t ö t t házas ságot, amely kb. évi egy-két t ö b b l e t n e k felel meg 1895. év óta. 1930. é v óta a házasulandók 10—15%-a nem veszi igénybe az egyházi esketést. Összehasonlításom alapján állíthatom, hogy a házasulandók s z á m a 200 év viszonylatában nem csökkent, de nem is szaporo dott. 1900-ig elég fiatal korúak h á z a s o d t a k össze : 20—23 éves fiatal emberek 15—18 éves leányokat vettek el. 1900 u t á n 23—25 éves fiatalok nősültek és 18—21 éves leányok mentek férjhez. 1950-től ismét alacsonyabb a házasulok életkora : a férfiak 20—23 évesek (de azért 25—28 évesek is akadnak), a leányok 17—18 évesek, de azért előfordul 20 éven felüli egészen 28 évesig. Orszá gos jelenség ez u t ó b b i ; az ifjúság hamar kenyérkeresethez j u t , önállóságában igyekszik minél előbb családot alapítani. 1900 é v előtti időben a korai házasság volt szokásos, a falu közösség közvéleménye , , v é n l á n y " - n a k mondta azt, aki m á r b e t ö l t ö t t e a 20—22. életévét, s ,, vén legénynek" csúfolták azt a fiút, aki elmúlt 25 éves. A halálozások megoszlása kor és nem szerint. A halál oka. 1757 —1800-ig sehol sincs feltüntetve a m a t r i k u l á b a n , hogy k i milyen betegségben halt meg, csak az életkori bejegyzés talál h a t ó . 25 é v e n k é n t i k i m u t a t á s t , azaz átlagban t ü n t e t t e m fel, milyen korban h á n y százalékban haláloztak. 1757—1775-ig összesen 437-en haltak meg. Ebből : 10 éves korig 1 0 - 3 0 éves korig 30 — 50 éves korig
225 57 61
50 — 65 éves korig 65 év felett
64 30
Elképesztő ebben az időben a gyermekhalandóság! A halottak t ö b b m i n t fele csecsemő és gyermek. Legtöbb a 3 —11 hónaposok száma, majd a 3 és 7 éveseké.
K é t példa: 1761-ben heten haltak el. E b b ő l 5 tíz éven aluli gyermek, egy 18 éves és egy 58 éves férfi. 1764-ben sokan „ s z e n d e r e d t e k " el: 35-en. E b b ő l 10 éven aluli gyermek 25, 30 éven aluli ifjú 4, 50 évnél idősebb férfi 2. Egy asszony 99 éves korában, 3 gyermek újszülött korában halt meg. Tehát a halottak számának csaknem 75%-a gyermek! 1775—1800-ig az arányszám a n n y i t javult, hogy a gyermek halandóság az 50% alá esett, de felette maradt a 40%-nak. A t ö b b i változatlan. 1800 januárjától kezdve pontosan fel van jegyezve a halál oka, a betegség neme. Az 1802. év adatait külön mutatom be; 25 halálesetből: Sínlődés Hurut Nyavalyatörés Yízibetegség
7 4 6 1 1800--1925-ig
Forró betegség Daganat Sínlődés Hideglelés Szélhűdés Vízibetegség Himlő Pokolvar Nyavalyatörés
23 28 80 56 65 25 334 45 52
Ke le vény Himlő Gyermekszülés
1 5 i
839-en haltak meg Kelevény Gyermekszülés Hurut Torokdaganat Hektika Hosszas betegség Rövid betegség Tüdölob
35 11 9 25 20 15 n 5
1825 — 1850-ig 1043-an haltak el Forró betegség Daganat Sínlődés Hideglelés Szélhűdés Yízibetegség Öregség 7
Orvostörténeti
26 51 110 32 39 35 24 közlemények
Himlő Pokolvar Nyavalyatörés Kelevény Gyermekszülés Hurut Torokdaganat
363 36 29 37 27 16 19 97
Hektika Idétlen Szárazbetegség Hosszas betegség
24 23 21 18
1850—1875-ig
Nehézség Vérbaj Közbetegség Kolera
23 19 20 11
1119-en haltak meg
Az előbbi (1825—1850) negyed századon belül 1831-ben 11 ember v i t t el a kolera. Az 1873. évi második nagy k o l e r a j á r v á n y idején pedig 79-et (lásd előbb). Ez a k é t rendkívüli halálok sza p o r í t o t t a a halálozások számát. Forró betegség Sínlődés Hideglelés Szélhűdés Vízibetegség Kelevény Dagadozás Pepets Veresség Tüdővész Vereshimlő Végelgyengülés
27 263 30 57 37 37 25 23 18 35 50 49
Mellrák Pokolvar Öregség Skarlát Torokdaganat Veleszületett gyengeség Görvénykór Torokgyík Bélgyulladás Himlő Gyermekszülés Köhögés
16 25 27 23 18 14 19 25 18 241 7 15
K ü l ö n , m i n t rendkívülit említem meg az 1864. esztendőt, amikoris 69 volt a halottak száma. Ebből 64 sínlődésben, 2 pepetsben, 2 dagadozásban, 1 kelevényben halt meg. Ebben a századnegyedben óriási a sínlődésben és a himlőben elhaltak száma. E g y ü t t csaknem a felét teszik k i az összes haláleseteknek. 1875—1900-ig Sínlődés Agylob Gyengeség Nyavalyatörés Tífusz Aszkór Dagadozás
80 7 151 5 10 7 6
940-en haltak meg Vese gyulladás Lépdaganat Szélgutaütés Hideglelés Méhgyulladás Mellhártyagyulladás Kelevény
2 2 33 3 2 5 2
Vörheny Sárgaság Szerencsétlenség Bélgyulladás Szamárhurut Idétlen Hasmenés Bák Bossznyavalya Pepcts Öregség Súlyos betegség Vízibetegség Himlő Sorvadozás Koraszülött
7
2 32 16
5 2
5 2 2 3 170 40 17
55 22 11
Torokgyík Vérfolyás Gyermekágyi betegség Pokolvar Darázsfészek Tüdőlob Szívszorulás Húgykő Agyvelőgyulladás Tüdővész Köhögés Fekély Hurut Görvénykór Görcsök Hagymáz
3 2 2 3 2 32 4 2 11 120 3 6 17 6 11 10
Érdemes megjegyezni, hogy ,,bélgyulladás"-t 1886-tól kezdve, szamárköhögést 1885-től, r á k o t 1886-tól kezdve írnak. H a b á r 1823-ban is l á t t a m „ r á k " bejegyzést, olvashatatlan szó szerepel mellette, úgyhogy nem tudtam eldönteni, hogy i t t a r á k önálló betegségként, vagy valamivel kapcsolatban szerepel. 1892. évtől kezdve az új betegségek íródtak be: influenza belsőbaj diphteritis szívszélhűdés gáncs 1894-től: gyomorfekély gymorhurut idült szeszmérgezés 1895-től: gyomorrák gége vizén y ő süiy 1898: vesebaj
Megemlítem m é g a rendkívüli haláleseteket. Ezek legtöbbje sze rencsétlenség: szárazmalom köve zúzta agyon, vízbe fúlt (5), öngyilkos lett (5), villám sújtotta agyon (2).
1900—1925-ig Hashártyagyulladás Sorvadozás Vereshimlő Agyhártyagyulladás Gyomorrák Méhrák Nyavalyatörés Bélhurut Vesebaj Gyomorhurut Gégesorvadás Gáncs Végelgyengülés Sorvadás Vízibe legség Gyermekaszály Szívszélhűdés Szívbaj Rángógörcs Torokgyík Meghűlés Me 11 hár tya gyulladás
13 20 29 4 18 9 14 46 28 25 11 3 130 120 56 30 27 34 15 5 5 13
1170-en haltak meg Tüdőgyulladás Tüdő lob Gégerák Tífusz Gümőkór Lépdaganat Bélgyulladás Veselob Angolkór Végbélrák Tüdővész Veleszületett gyengeség Állkapocsrák Torokbaj Köhögés Tüdőtágulás Spanyol Máj rák Nehézkór Sze rencsé tlenség Kelevény
18 10 2 13 15 12 30 22 15 5 75 156 7 34 40 18 10 5 13 10
A szerencsétlenség, m i n t rendkívüli haláleset, ebből: malomkő z ú z t a agyon, vízbe fúlt, forró víz forrázta le, ló r ú g t a agyon. 1919-ben részletezve (példának) a halálokokat: tüdővész 12, vesebaj 6, szívbaj 10, spanyol 2, végelgyengülés 5, torokgyík 2, agyguta 2, fejtífusz 1, kelevény 1, agyhártyagyulladás 1. Halá lozások száma t e h á t 42.
1925—1950-ig Tüdőgyulladás Szívbaj Merevgörcs Kanyaró Koraszülés Fehérvérűség Mellhártyagyulladás Agy guta Gennyvérűség Hasi hagymáz Tüszős béllob R. toroklob Szívszélhűdés Angolkór Szamárhurut Asztma Bélhurut Öngyilkosság Húsmérgezés
90 80 17 5 6 8 16 106 12 23 60 8 14 7 4 7 10 12 5
1255-en haliak meg Aggkori végelgyengülés Különféle r á k Agyhártyagyulladás Tüdőtágulás Öngyilkosság Tüdővész Gyermekaszály Veleszületett gyengeség Hastífusz Hashártyagyulladás Vesebaj Vérhas Rángógörcs Érelmeszesedés Torokgyík Epilepszia Hasvízkór Szerencsétlenség Vérmérgezés
230 81 30 9 8 132 78 108 8 30 20 10 5 5 6 4 4 2 5
Fentiek közül különös halálokok: 1/1935 hal. ak. bejegyzés alatt Tar Mihályné 55 éves asszony vallási tébolyban halt meg. 40/1926. sz. alatt Erdős Sándor 82 éves öngyilkos lett. 28/1927. sz. alatt Szilágyi Sándorné 50 éves elmezavarában a vízbe szaladt. 1950. /'an. 1.-1960. fan. l-ig 367-en haltak meg I t t m á r évenkénti k i m u t a t á s b a n közlöm a halálesetek s z á m á t és okát. Halálozások
kor szerint és szcizalékban
10 éves korig 10—30 évig 30—50 évig 50 é v felett 1757-1800 45% 23% 14% 40% 1800-1850 20% 12% 20% 1850-1900 38% 13% 1900-1950 27% 18% 10% 1950-1960 7% 8% 9%
18% 28% 29% 45% 76%
Év
Halot
Halál oka
tak
száma
1950.
50
Rák 1 Agyh. gy. 1
Aggkori végk. 17 Bélhurut 9
Szívbaj 6 Tüdogüm. 2
Velesz. gy3 Guta 2
Hash. gv. 4 Asztma 5
1951.
48
Rák 11
Aggkori végk. 10 Bélhurut 3
Szívbaj 16 Tüdogüm. 2
Velesz. gy1 Guta 4
Hash. gy.. 1
1952.
37
Rák 6
Aggkori végk. 13
Szívbaj 10 Tüdogüm. 2
Velesz. gyí Guta 2
Hash. gy. 2 Asztma 1
1953.
34
Rák 6 Vérk. elégt. 2
Aggkori végk. 11 Bélhurut 2 Érelm. 1
Szívbaj 5
Velesz. gy2 Guta 4
Asztma
Rák 4 Agyh. gy. 2
Aggk. végk. 11 Bélhurut 1
Vélsz. gy1 Guta 5
Hash, gvull. 1 Asztma 2
Guta 3
Asztma 3
1954
1955.
39
32
Rák 5 Agyh. gy. 1 Vérk. elégt. 1
Aggk. végk. 10 Bélhurut 1 Érelm. 2
Szívbaj 10 Tüdogüm. 1
1
Szívbaj 5 Tüdogüm. 1
Év
Halot tak száma
1956.
32
Halál oka Rák 4 Vérk. elégt. 2
1957.
39
Rák 7 Agyh. gy. 2 Vérk. elégt. 4
1958.
29
Rák 6
1959.
30
Rák 4
Aggk. végk. 4 Bélhurut 2 Érelm.
Szívbaj 10 Tüdogüm. 3
Velesz. gy. í Guta 4
Hash. gyűli. 1
1 Aggk. végk. 5 Bélhurut 4 Érelm.
Szívbaj 3 Tüdogüm 2
Velesz. gy2 Guta 7
Aszthma 2
1 Aggk. végk. 7 Érelm. 2 Aggk. végk. 10
Szívbaj 2 Tüdogüm. 1 Szívbaj 8
Velesz. gyGuta 3 Guta 5
Aszthma 1 Aszthma 3
A m i n t látjuk, a gyermekhalandóság fokozatosan csökken, és az öregkori halálozások száma rohamosan n ő , t e h á t egyre t ö b b e n érnek el magas kort. 50—60 és 60—65 éves korban sokan hal tak meg r á k b a n és s z í v b a j b a n ; e század k é t uralkodó beteg sége ez. Nem azt mondjuk ezzel, hogy a m ú l t században ez a halálok nem létezett, szedte áldozatait akkor is, de más n é v e n szerepelt. Az öregek vallomása alapján a „sínlődés", „sorvadozás", „ d a g a d o z á s " alatt r á k o t is érthetünk. (Az elhatalmasodott, testszerte elterjedt r á k n a k gyakran végő s t á d i u m a az ú n . ka-
chexia, teljes leromlás, fogyás, legyengülés, azaz ,,sorvadozás". „Sínlődés"-ként t a r t h a t t á k számon a különböző szervbe lokali zált, aránylag hosszabb ideig t a r t ó , nagy fájdalommal, é t v á g y talansággal és egyéb t ü n e t e k k e l járó rákot. „ D a g a d o z á s " for májában jelentkezhet a laikus számára a nyirokcsomók rossz indulatú daganata, vagy a belsőszervi, nyirokcsomókba á t t é t e t képező rák azért, mert a végtagok nyirokkeringése elzáródik vagy megromlik, azok megduzzadnak, a has is feldagad a has vízkór miatt. Dagadozás azonban más betegségek t ü n e t e is lehet.) L á t h a t t u k eddig, hogy különösen a X V I I I . században és a X I X . század közepéig rengeteg volt a sínlődéses halottak száma. ö r v e n d e t e s jelenség a gyermekhalandóság csökkenése. A régen veszedelmes bélhurut szinte teljesen megszűnt. Rángógörcsben nem hal meg m á r gyermek. (Lehet azonban, hogy ez u t ó b b i csak halálokként nem szerepel, mert a rángógörcsöt, eclampsiát kiváltó alapbetegséget t ü n t e t i k fel, pl. a lázas eclampsiát okozó tüdőgyulladást.) Ha halnak meg még gyermekek, azok többsége „veleszületett gyengeség"-ben hal meg. Ez épp annyira nem indokolt és helyes haláloki diagnózis ma m á r , m i n t az „öregség" és „végelgyengülés". Mert az ún. veleszületett gyengeség esetén az alapos vizsgálat és boncolás megállapíthatná a halál o k á t . Az o r v o s t u d o m á n y fejlődése lassan kizárja az ilyen diagnózist és halálesetet, hacsak nem túlságosan fejletlen koraszülöttről (1000 gr alatti) van szó. A rák és a szívbaj ellenben fenyegetően megmaradt halál okként, úgyhogy ezek képviselik a legnagyobb százalékot. Reméljük, rövidesen eljön az a boldog idő, midőn a r á k éppen úgy a m ú l t é lesz, m i n t a kolera, pestis, tüdővész és a t ö b b i eltűnt vagy tünedező nyavalya. K i m u t a t t a m a szaporodás évenkénti, évtizedekre v o n a t k o z ó a r á n y á t . A jó á t t e k i n t é s v é g e t t összegezve kiemelem: aránylag legnagyobb volt az 1761. é v b e n : 21 és 1768. é v b e n : 22 1770. é v b e n : 20 1771. é v b e n : 19 1772. é v b e n : 17
E t t ő l kezdve 1778-ig mindig csökken, mert felülmúlja a halálo zás a születést. K é s ő b b m á r jó a szaporulat m u t a t ó j a : 1778—1788-ig 1788-1798-ig
a szaporulat 22 a szaporulat 28
Száz évig alig észrevehető a szaporulat, csak 1898-tól érdemes a megörökítésre, éspedig : 1898-1908-ig
a szaporulat 25
Egy emberöltő telik el, amikor ismét észrevehető a szaporo dás: 1938—1948-ig 1948—1958. jan. l - i g 1958 évben. 1959 évben.
a a a a
szaporulat szaporulat szaporulat szaporulat
26 48 (a legmagasabb) 27 30
A legnagyobb szaporulatot — m i n t fent l á t t u k — a népesség 1948—1958-ig érte el, a m i a fejlett egészségvédelem mellett az emberiség háború u t á n i regenerációs ösztönének és életörömé nek tulajdonítható A z é r t egykézett és egysézett a m a g y a r s á g a m ú l t b a n , mert úgy érezte, hogy nem érdemes élni, az öngyil kosság, a passzív rezisztencia egy formája v o l t a német gyarma tosítással szemben. N é z z ü k meg B a r a n y á b a n , pont a s v á b s á g környezetében, O r m á n s á g b a n volt szörnyű az ottani színtiszta ősmagyarság önmaga halálraítélése : az egysézés . . . ! 1958. és 1959. évben m á r meglátszik a születés korlátozása. A lakosság számához viszonyítva legmagasabb volt a szaporu lat az 1760-as években, amikor még a lakosság száma csak j ó egyharmada volt a mainak, sőt még ennyi sem. Ehhez viszo nyítva a szaporulatnak legalább 60-nak kellene lenni é v e n k é n t , azaz a lakosság számához mérten másfél, k e t t ő százaléknak! Ezt a fenti kedvező s z á m o t Zsadány a mai napig csak a m á r közölt évtizedben (1948—1958-ig) érte el. A t ö b b i é v e t nem t ü n t e t t e m fel, mert akkor több e s z t e n d ő n á t vagy csökkenés, vagy csak minimális szaporulat észlelhető. *
. . . . .
A
járványokról
M i n t m á r e m l í t e t t ü k , kétszer pusztított kolerajárvány Zsad á n y b a n : 1831-ben és 1873-ban. 1831-ben 11-en haltak meg kolerában : 1-10 3
éves korig 10-30 2
é v i g 3 0 - 5 0 évig 50 év felett 3 3
í g y szól a feljegyzés erről: „Az 1831-ik esztendőben ü t ö t t e k i m a g á t h a z á n k b a n július hónapban a Lengyelország felől való szélen az úgynevezett cholera (epemirigy, pestises nyavalya), mely a t ö r v é n y h a t ó s á g o k nak minden gondos vigyázása mellett csakhamar elterjedt. Bereg, Ung, Ugocsa, Szatmár, Szabolcs, Bihar, Csanád, Csong r á d , Heves, Zemplén, Abaúj megyékben, s ő t t ö b b e k b e n is, de nem olyan m é r t é k b e n , m i n t a nevezettekben. Zsadány hely ségbe is e l j u t o t t . " Több feljegyzés nincs róla. A szájhagyomány két esetről t u d . Az egyik az, hogy az első halott Tar S á m u e l volt (ezt az a n y a k ö n y v is igazolja). Váradról j ö t t haza l ó h á t o n , ott m á r j a v á b a n d ü h ö n g ö t t a járvány. A m i kor Váradot elhagyta, egy „idősebb fehircseléd" azt kommend á l t a neki, hogy j ó lesz, ha megfüstöli m a g á t . H e t y k é n felelt r á : — Minek az n é n é m ? Nem vagyok én ördög, akinek füst j á r a nyomában! — Ha nem füstölöd meg magad, el is visz nyomban. — Vigyen, nem b á n o m ! Azzal lova v é k n y á b a v á g t a sarkantyúját, és igyekezett haza. A fancsikai legelőn j á r h a t o t t , amikor hirtelen megszédült, for gott vele a világ. Csikorgott a gyomra, h á n y i n g e r vett e r ő t rajta. E t t ő l kezdve csakúgy v i t t e a lova. A l i g v o l t a n n y i ereje, hogy leszálljon a lóról. Mondta is az elébe siető feleségének: „Hallod, felesigem! Jól mondta a váradi öregasszony, hogy füs töljem o t t meg magam, mert különben elvisz az ördög, megka pom a k o l e r á t ! " A k e m e n c e p a d k á n ült nagy b ú s a n , amíg a fele sége meg nem vetette az á g y a t . Lefeküdt. Félóráig n y ö g ö t t ,
összehúzta m a g á t , mint egy h e r n y ó . Vízért k ü l d t e a feleségét. Mire visszajött a kancsóval, m á r nem volt élet az urában. Az a n y a k ö n y v i bejegyzés szerint 11 kolerás halott volt, holott m á s u t t egy bejegyzés 40-et említ. Ez azonban nem tekint h e t ő hivatalosnak. Lehet, de nem biztos, hogy kolera helyett ,,sínlődést" vagy m á s betegséget írtak. A halotti a n y a k ö n y v b e n található adatot kell elfogadnunk. A második kolerajárvány az 1873-as esztendőben ü t ö t t e fel a fejét. E r r ő l m á r sok öreg t e t t említést, és sok érdekes e s e m é n y t mondtak el. Különösen Öreg Balogh József (1850ben született) e m l í t e t t sok esetet. De még rajta is túltesz Rektor Balogh I s t v á n . Akkor j á r t hatodik osztályba, „énekes gyerek" volt. M i n t már fentebb szó volt róla, 79-en haltak meg kolerá ban. Kor szerint: 10 éves korig 10 — 30 éves korig 30—50 éves korig
26 12 18
50—70 éves korig 70 év felett
18 5
A kolerajárvány első áldozata július 23-án a 3 éves Szilágyi Á g n e s volt. Utolsónak augusztus 29-én Balogh Mária 25 éves asszonyt vitte el. Öreg Tar A n t a l (1873-ban született) mondja, hogy min denki annak tulajdonította a j á r v á n y megszűnését, hogy augusz tus 29-én Balogh Mária t e m e t é s e k o r irtózatos felhőszakadás t á m a d t . Az egész h a t á r t elöntötte a Körös és a K o r h á n y . Meg duzzadtak az erek, és a község alacsonyabban fekvő részeit elárasztotta a víz. Új ülés, a mai H u n y a d i utca, is víz alá került, annyira, hogy — Balogh József emlékezése szerint — napokig t e k n ő v e l közlekedtek ezeken a helyeken. „A nagy eső vitte el a j á r v á n y t " — így mondják az öregek. A z irtózatos nyavalya országosan is rengeteg áldozatot követelt. K i h a l t az emberek szívéből abban az esztendőben a vígság, a jókedv. Hogy is mondta Balogh József, az akkor még 23 éves s z e m t a n ú ? „ A halál nem v ó t válogatós ! O t t aratott, ahun neki tetszett. Még az olyanok nem is mentek el a fődrül. akik á g y b a n sínylőd-
tek, m e r t azok nem őgyelegtek a v i l á g b a n . így nem j u t o t t elhozzájuk a nyavalya. De ha ük m e g k a p t á k , akkor p á r óra alatt v i t t e is üket. A k i erősebb t e r m é s z e t ű vót, az kievickélt belőle valahogy, de ilyen kevés v ó t . H a valaki elkapta, az egypár napig hervadozott, kornyadozott, oszt mindig vizet k i v á n t . A k i állandóan pájinkával, borral i l t , az egyse kapta el a kolerát. Égisz évben nem vót vigadalom a faluban, de m á s u t t se. Ritka v ó t az olyan család, a h u v á ne v á g o t t vóna bele a halál kaszása. Ha nem családtag, de rokonság, jó b a r á t elvesztése is gyászt okozott a szivekben." Az öregek megrázó eseteket emlegetnek. Nagy J á n o s július végefelé j ö t t haza Ugráról. Hosszabb ideje lehetett távol, mert abban a hiszemben volt, hogy ide haza még nincs j á r v á n y . Szerette a tréfát. Ahogy j ö t t a szeké ren, tréfásan elkiáltotta magát a faluban : „Adjanak n é k e m is egy akóval abbul a kolerábul, vagy m i b ü l ! " „Megtalálod azt majd otthon is, fiam, nem kell innen vinned" — adta meg rá a v á l a s z t egy ugrai öregember. Nagy J á n o s a lovak közé csapott, s vígan indult Z s a d á n y b a . Nem é r t m é g a faluba, amikor hanyatt esett a kocsiban. A lovak magukkal v i t t é k haza. Félholtan szed t é k le a szekérről. E s t é r e meg is halt. Igaza volt az öreg ugrai magyarnak: felesleges volt neki a k ó v a l kérni, idehaza zsákkal talált. F o r r á s József 39 éves korában, augusztus 25-én halt meg a j á r v á n y vége felé. Elbízta m a g á t , mert a nagy kocsmában azt kiáltotta a jóféle ménesi bor mellett: „Látjátok, nem kell megijjedni, elbújni a kolera elől, hanem fütyülni rá, ahogy tudunk. A k i nem ijjed meg tüle, azt nem is viszi el. — Azzal behajintott k é t - h á r o m pohár bort. P i p á r a gyújtott o t t a lócán, a k o m á i meg k ö r ü l ö t t e . Egyszer csak a gyomrához kapott, hogy beleállott a nyilallás, úgy látszik, megfázott a reggel, amikor a harmatos fűben ette a früstüköt. K i m e n t , hogy elvégezze a dol g á t . Bejönni m á r nem tudott, ú g y h o z t á k be és t e t t é k a lócára. H á r o m cimborája v i t t e haza. Éjfélre beadta a kulcsot." Mile József u t ó d a , Surányi Ferenc jegyző augusztus 15-én aludt el. Értelmes ember létére v i g y á z o t t arra, hogy mindig mosott kézzel egyen mindent. Roppant óvakodott bármihez
hozzáérni. Tudta azt, hogy gyomor- és bélméreg a kolera bacillusa. A szeszes italt is itta, holott nem volt italos ember. A községházán ü l t augusztus 14-én. K é t szerződést írt meg éppen, amikor a szolgabíró és még k é t hivatalos ú r állított be hozzá. Átvizsgálták a hivatalt. Mindent rendben t a l á l t a k megebédel tek. Egyszeresak a gyomrához, kapott a jegyző, elfehéredett, egy óra múlva k i n y ú j t ó z t a t t á k ! Iszkoltak is el Zsadányból az ide gen urak, hogy ők is meg ne k a p j á k a n y a v a l y á t . Volt nagy sírás, mert családot hagyott maga után a jegyző, és amellett népszerű ember is volt. Nagy J á n o s k a 9 éves gyerek (Nagy Pál fia) azzal a labdával játszadozott, amit a keresztapjától kapott (a szalontai vásár ról hozta). H á r m a n voltak gyerekek. A m i n t elkapta j á t é k közben a labdát, összerogyott o t t a házuk előtt, úgy v i t t é k be ölben. K é t óra múlva v i t t é k a fekete angyalok. Rettenetes b á n a t szakadt rájuk, hogy a család szemefényét kiterítve l á t t á k . A játék, az öröm öléből ragadta el a halál. Az anyját ú g y locsolták életre másnap a t e m e t é s napján. Kereki Mária (Ladányi Mihály né) 76 éves özvegyasszony k i n t ü l t délután egy délután a házuk előtt a lócán. Ölében hüvelyes szárazbabbal telt szakajtókosár, szemelte az öreagsszonyok módján. Elfehéredett, éppencsak hogy elkiáltotta m a g á t : „ m i n t h a kést forgatnának a hasamban", s holtan bukott le a lócáról. Buka István 40-ik évét taposta akkoriban. A z egyház hűsé ges, pontos harangozója volt. É p p e n a délutáni kétórás harangozást végezte el, frissen, ruganyos léptekkel j ö t t haza felé. Amikor az öreg Gonda e l ő t t haladt el, nem hagyta szó nélkül, mert szerette a tréfát: „ Ü g y látszik, I s t v á n , neked nem á r t a kolera, mert ú g y jössz, m i n t h a fiatal v ó n á l . " „Nem is filek én tüle, fiijen a kutya meg a fia. Csalánba nem ü t amennyk ű " . Azzal hazament. Ügy négy óra t á j t megéhezett, aludtejet k é r t a feleségétől. K i ü l t kanalazni. Még felét sem ette meg a csupor tejnek, amikor kiesett kezéből, s nagy hascsikarás görnyeztette össze. Nyögött, jajgatott. Csurgott róla a veríték. Felesége egymaga nem bírta becipelni az erős, súlyos embert. Fia meg nem volt otthon. De nem is volt rá szükség, mert
félóra m ú l v a végzett vele a kolera. Augusztus 13-án temet ték el. Roppant csapásként érte szüleit, de az egész falut is Szőke Rozália 14 éves viruló szép leány halála (apja Szőke Mihály, anyja T é b i Erzsébet). É p p e n kötőjét igazgatta egy d é l u t á n házuk e l ő t t ülve a gyalogszéken, amikor reszketés fogta el, hogy szinte vacogott a foga. Félóráig szenvedhetett így, ami kor a k e r t b ő l a házba igyekvő anyja m e g l á t t a . R ö g t ö n karjai közé kapta, hogy á g y b a fektesse. Erre nem került sor, mert a pitvarban anyja kezei k ö z t halt meg. A m i k o r anyja észrevette, hogy nagyon szeretett lánya meghalt, ájultan rogyott össze. Az istállóból elősiető édesatya szinte melléjük szédült a fáj dalomtól, így látva őket a földön, tehetetlenül. V i t t e m i n d k e t t ő t az ágyba. Az édesanya sem holt, sem eleven nem volt egész nap. Másnap Szőke Rozika megrázó temetésén majd hogy u t á n a nem ment kislányának. Polgári Balázs ez időtájt j ö t t haza a szárazmalomból. A m i kor minden zsákot rendre bevitt a k a m a r á b a , olyan gyenge lett, hogy alig b í r t a szobába bevánszorogni. L e ü l t a kana péra, és csak annyi ereje volt még, hogy az asztaltól a vizes kancsót felemelje, hogy kínzó szomjúságát eloltsa a friss víz zel. K i i t t a mind, egy cseppet sem hagyott a kancsóban. Aztán t e h e t e t l e n ü l végignyúlt a kanapén, és a szobába besiető család t a g j á n a k csak ennyit t u d o t t szaggatott szavakkal, szinte sut togva kiejteni: ,,— halljátok, úgy írzem, mintha a gyomromban ígő parázs v ó n a . " T ö b b e t nem is szólt. Hosszasan vívódott, á g y b a t e t t é k . Erős volt a szíve, t u d o t t birkózni a gyilkos kórral, úgyhogy m á s n a p reggelig bírta a t u s á t a halállal. Ü g y m o n d t á k az öregek: „sokáig b í r t a a szíve". Tragikus hirtelenséggel halt meg Nagy György P e t e m é szül. Nagy Erzsébet is, alig pár éves boldog házasság u t á n . Munkából j ö t t haza a férje úgy estelenden. M i n t jó, szorgos háziasszony jó vacsorával v á r t a férjét. Minden készen volt már, melegedett a paprikás a „ s p ó r o n " , kiszaggatva a galuska. A m i n t az utolsó darabot szedte k i a forróvízből, egyszercsak kiesett a kanál a kezéből. A gyomrához kapott, és a szívét fájlalta. Ijedten kapta ölébe az ura, és vitte be a szobába. A
fiatalasszonynak még volt annyi ereje, hogy ennyit mondjon u r á n a k : ,,Kedves Péterem, elkészítettem a vacsorát, edd meg. Nekem m á r nem kell t ö b b e t vacsora, ú g y érzem. Meghalok én rögvest." Tehetetlenül tördelte kezét á g y a mellett az ura. Egy óra m ú l v a kiadta lelkét a szép fiatalasszony. Csakugyan nem kellett neki többé vacsora. De az ura étvágya is elment. Másnap délután, augusztus 6-án t e m e t t é k el nagy részvét mellett. Szintén megrázó volt Kiss Péterné szül. Kiss Juliánná halála. Paradicsomot hozott fel a kertjéből. R i t k a csemege v o l t ez akkor még Z s a d á n y b a n . Az öregek nem is ismerték, hogy mire való. E jó asszony Szalontáról hozta a palántáját, és alig várta, hogy megízlelhesse. Gondolta, jó vacsorát főz belőle. Megszedett egy kis kosárral. A kertkaput m á r nem tudta maga u t á n betenni, mert ott esett össze. Bevitték, lefektették, egy napig v í v ó d o t t a halállal. Másnap este halt meg. Balogh József legény, apja lovait hajtotta haza a rétről. B e k ö t ö t t e annak rendje és módja szerint az istállóba. Amikor a k ú n k ö t é s t a jászolhoz k ö t ö z t e , r á h a n y a t l o t t az egyik lóra, és úgy halt meg. Apja a lovak közt lelt rá. Apja, anyja sohasem heverte k i a tragikus eseményt, hamarosan elvitte őket a b á n a tos halál kedves fiók u t á n . Szőke Mihályné szül. Kiss Ilona 27 éves fiatalasszony egyik reggel fésülködött a t ü k ö r előtt. Amikor kontyba csavarta a haját, érzi, hogy zsibbad a karja, lába. Nem volt ereje felállani a székről. Közben roppant szomjas lett. Közel volt a kancsó, vízzel. Odanyúlt érte, és mind k i i t t a . U t á n a hasmenés erőltette. A víztől volt annyi ereje, hogy kivánszorogjon a szo bából dolgát elvégezni. Majd u t á n a bejött a maga lábán, és folytatni akarta félbehagyott m u n k á j á t , mert ú g y érezte, hogy megjött az ereje. Egy óráig tett-vett a k o n y h á b a n , amikor hirtelen álltó helyében összeesett és meghalt. Döbbenetes v o l t a halála neki is, de általában m i n d a 79-nek, akik ilyen tragikus hirtelenséggel hunytak el. Kérdésemre ilyen felvilágosítást adtak az öregek a t e m e t é s módjáról, t o v á b b á a kolera elleni védekezésről: Mindig az volt a szokás — legutóbb 1948-ig —, hogy a k á n t o r minden temetésre 6 — 12 nagyobb iskolás fiút v i t t m a g á -
val, akik segítettek neki az éneklésben. A kolerajárvány ide jében csak az első k é t halottat t e m e t t é k így, a z t á n nem, mert a felsőbb h a t ó s á g rendeletileg tiltotta el a gyermekek rész vételét a temetésen, sőt h á z n á l sem volt szabad ez időben temetni, hanem v i t t é k k i a halottakat a t e m e t ő b e a legrövidebb úton, és az akkor m á r álló t e m e t ő h á z b a t e t t é k . Volt olyan nap, hogy 2—3 halott is v á r t az elföldelésre. A t e m e t ő b e n — és nem a háznál, nem a templomban folyt le a gyászszertartás a leg rövidebb idő alatt. Ekkor j ö t t szokásba a szokatlan mély sírok ásása, amely sokszor a k é t és fél méter mélységet is elérte. K ö n n y ű v o l t ásni a homokos talajú t e m e t ő b e n . A h á z a k a t temetés u t á n bemeszelték. H í g mésszel hintet t é k meg az udvart. Ecetes vízzel mosták á t az evőeszközöket, hogy a j á r v á n y n a k útját állják. A községházánál az elöljáró ság osztotta k i aztán minden ház számára a kötelező fertőt lenítő szereket. A bíró és az esküdtek ellenőrizték a fertőt lenítést. Ü g y mondják, hogy mindenki lelkiismeretesen v é gezte el ezeket a fontos óvóintézkedéseket, mert t u d t á k , hogy életről van szó. Pontosan b e t a r t o t t á k az elrendelt szabályokat. Ebben az időben nem volt szabad gyümölcsöt, főleg ugorés dinnyét enni. A z t t a r t o t t á k , hogy ezek és a kútvíz terjesz t i k ezt a halálos kórt. A k k o r még nem v o l t artézi, hanem csak ásott k ú t . Pap Benedek kútja volt h a s z n á l a t b a n , és egy-két elismert j ó vizű gémeskút. Szigorú rendelet jött, hogy m i n denki forralt vizet igyon. Öreg Tar A n t a l így emlékezik erre: ,,A hatóság, amikor lerendelte, hogy mindenki megfőzze a vizet, h á t m i is így t e t t ü n k . A k i langyosan itta, azt elvitte a nyavalya. Mert k i kellett hűteni, mielőtt i t t a az ember. Idesa n y á m is benne vót a n y a v a l y á b a . Ü mindig hideg vizet ivott, mert jól k i h ű t ö t t e forralás u t á n idesapám, oszt ezt i t t a . Nem is h ó t t meg szerencsénkre. É n akkor v ó t a m 8 hónapos. Nekem teát, t o j á s t adtak ennem, de gyümölcsöt nem. Ugyan azt senki se mert enni, meg nem is v ó t szabad. I d e s a n y á m a z t á n még úgy maradt meg, hogy bort, pájinkát iszogatott. Ez mentette meg." Az öregek úgy tudják, hogy a kolerás betegnél a gyomor és a belek lázban voltak, a langyos víz a z t á n még jobban pos-
hasztotta a gyomorban a folyadékot, szinte felforrt benne. Ellenben a jó hideg víz h ű t ö t t e és csökkentette a lázat is. A z t is hallottam, hogy aki állandóan szeszes itallal élt, az mind megmaradt. Öreg Baloghné anyja, Tar I . apja, Balogh Mihály apja is így maradtak meg. A z öreg bírónak az volt a szokása akkor, hogy a kulacs állandóan a vállára volt akaszt va, és ú g y j á r t fel a községházára. H a szomjazott, jól meghúz ta a kulacsot. Nagy Benjámin lelkész állandóan a konyhaab lakban t a r t o t t a a pálinkás üveget, meg a boros kancsót. Reggel féldeci p á l i n k á t ivott, s minden étkezés u t á n 3 deci bort, vagyis naponta kb. egy litert. A j á r v á n y ideje alatt sohasem i v o t t vizet, és kezét állandóan szappannal, ecetes vízben mosta. E g y ö n t e t ű az a vélemény a faluban ma is, hogy a szeszesital mentette meg a falut a t o v á b b i pusztítástól. És hozzáteszik m é g : ,,meg a nagy eső". Ugyanis az utolsó „kolerás temetés"-nél olyan felhőszakadás, majd u t á n a „ k i t a r t ó s zápor hullott", hogy napokig m i n d e n ü t t állt a víz. Attól kezdve nincs kolerajárvány Zsadányban. Sok öreg ma is állítja, hogy a zápor elmosta a nyavalyát! Az alkohol védőhatásába vetett bizalomnak van valami igazsága. Hiszen az alkohol „ m á r 3%-os oldatban gátolja a baktériumok szaporodását, és 20%-on felül, a fehérjéket kicsap va, a legtöbb b a k t é r i u m o t megöli A gyomorban fokozza a szekréciót és az é t v á g y a t " (Issekutz: Gyógyszertan I . k. 99. old. 1944-es kiadás.) Főleg a t ö m é n y szesz : a pálinka, a rum hathatott kedvezően. H a nem is p u s z t í t o t t a el az összes baktériumokat, elejét vette szaporodásának. í g y aztán a szervezet ellenálló képessége legyőzhette a kórt. A k i megkapta a betegséget és „ k i h e v e r t e " , az hónapokig étvágytalan, sápadt, gyenge volt. Ellenben a szesz meghozta az é t v á g y á t . Az orvosi t u d o m á n y bámulatos és gyors fejlődése ma m á r teljesen legyőzte ezt a szörnyű bakteriális betegséget, és csak a szomorú emlékezés beszél az emberi élet egyik nagy ellenfeléről: a koleráról.
S
Orvostörténeti
közlemények
113
