Az égi Gyermek. Irta: Harsány! Lajos

■

Vili, évfolyam.

12. szám.

1935. december

Képes havi folyóirat. — Megjelenik minden hó 1-én.

Az égi Gyermek. Irta: Harsány! Lajos.

M ikor először érkezett; csak néhány ember és a természet várta Öt. A betlehemi istállóban a Szűz ragyogott a boldogságtól, mint égő piros muskátli. A Jegyes szorgoskodott a jászol körül, mint örömapa boldog

keresztelőn.

Az angyal, mint kilőtt nyíl,

repült a betlehemi

pásztorok közé és azok a megdöbbenéstől úgy zajongtak, mint a hir­ telen megbolygatott alvó méhkas. A mezőre lerobbant angyalok da­ lárdája a „G loria in excelsis" új dalát énekelte, az égen pedig szik­ rázó uszállyal, melyben kék és zöld pávaszemek villogtak, az üstö­ kös sistergett. De az emberiség aludt azon az éjjeleo. 35

A világ fővárosában, Rómában szárnyuk alá dugott fejjel aludtak a hanyatló imperium vörhenyes tollú sasai, A Tibiscus álmosan folydogált medrében.

Az

Isleren vesztegeltek

hallgattak a teuton erdők.

a

gályák.

Germániában

Gallia fölött nyomasztó csend ült.

Thulé

habos vize fölött is csak a szél fütyült. Nem tudjuk, hány m illió em­ ber élt akkor a földön.

Nem tudjuk, hány millió gyermek aludta a

pogányság dermesztő álmát. Most pedig ? Ezer millió ember

izgul,

sürög-forog s boldog

lázzal

várja a

szent Éjt. Az Angyalnak nem kell kiröpülnie az ég kapuján. Az Üs­ tökösnek nem kell

átgörögnie az égboltozaton.

vüli jelei nélkül is ébren virraszt mint Chikágóban, vagy Tokióban,

az

A természet rendk -

emberiség.

Rómában ép úgy,

zengnek a karácsony esti haran­

gok. Az élet harcában elfáradt, komor apák és sokat szenvedett pro­ letár-anyák sietnek a havas utcákon, hogy utolsó fillérjüket áldozzák szerény

karácsonyi

ajándékra.

Nem

hatalmasok, bárók és bankárok lelik

katolikus, sőt nem meg

szívüket ezen a napon s

a kollekiiv szeretet charitásza óriási karácsonyfákat emel sok utcáira és tereire a szegények

keresztény

világváro­

számára. A nagyurak karácsony-

A

fái tövében elrejtett rádiók és gramofonok

zengik

a

„Stille Nacht“

mézédes m elódiáját Országok és népek ünnepelnek. Hívők és hitet­ lenek

olvadnak

fel

csodálatos

varázsban.

mindenki szeretni látszik egymást, feldúlt és száz millió

csillag

S

világok romjai fölött száz

tündököl fe l: a világ

tiszta szeme. A sok millió gyermek-szem

mikor e szent Estén

ártatlan

gyermekeinek

mind az égre néz, vágyó

karokat tár ki és viharos kórusban kiáltja: f

—

Égi Gyermek, nagy Testvérünk, Megváltónk, hozsanna Néke

Téged várunk!

Hozzád

Krisztus és a gyermek!

354

kívánkozunk!

Egyek

akarunk veled lenni:

Dresdai képtár.

Correggio

Csendes éj, szentsége» é j . . .

355

Szemét lehúnyva M a : N A G Y M IKLÓ S.

H ó hüUdogái Kopognak. F iatal Asszonyka lép be . . . E g y alázatos Kérése van , . . Resielli mindenképen . . . N e kelljen fizetn i, ha gyermekét Keresztelem. Szegények ők. Szegény A kis rokonság . , . M egkér erre szépen ! Keresztvíz alá nincs, ki tartaná A gyermeket, ha m ajd világra jön . . . Talán lefekszik három-négy nap múlva, S nem hagyná nyugton az a gondolat. Hogy épen akkor szégyenbe m a r a d , . . Rösielkedőn á ll a szemét lehiinyva. A lélek bennem szédülten kering : A hófúvásban jött O most ide. És jö tt vele egy kis életcsirácska, A k i még szunnyad és nem ismeri, Hogy a szegénybe hüllőit isteni Titoknak így kell jön ni a világra. Köszön és arca kissé fölragyog . . . És lehajolni nekem nem szabad Paraszt-kezéhez bocsánatát kérve És m ondani: Jó asszony, most tudom, M iért várt a betlehemi úton E gy istálló a Kisded Szülőjére. A hófúvásban amott imbotyog Nehézkes tépte. Isten remekét H ord ja magában. M a jd egypár nap múlva Kínok közt egy mosoly arcáig é r: Nem kell jizetn i a kis gyerm ekért! — És fekszik párnáján szemét lehunyva.

356

Fejtetőre állított világ. Ezt a mondást valamikor tréfának lehetett venni, most azonban valóság lett. M ert minél jobban elfordul a világ Istenétől, annál nagyobb bolondját járja. Aki nem hiszi, elmélkedjék az alábbi szá­ mokon. 1933-ban 2.400.000 ember halt éhen a világon (leginkább Orosz ­ országban és Kínában) és 1.220.000 öngyilkossággal dobta el ma­ gától az életet. Mondanom se kell, hogy nagyobbára nyomor és ínség m iatt Viszont ugyanabban az esztendőben rengeteg élelmiszert 1tisztítottak el világszerte, csak azért, hogy az áresést elkerüljék. iíY megsemmisítettek 1.450.000 kg, friss húst, 28.000.000 kg. konrervhúst. Azonkívül 16.740.000 mázsa gabonát, 144.000 vagon rizst. . 37.000 zsák kávét, 260.000 zsák cukrot. Ebből az irtó nagy menyI yiségü

élelmiszerből százezrek megélhettek volna. Hozzá kell ven-

! jn k , hogy ; ámokkal

egyéb

ennivaló is veszendőbe ment, amit nem tudtak

följegyezni.

Pl.

Amerikában igen sok tejet öntöttek ár­

kokba, csatornákba, mert nem tudták eladni.

Ha az ember mindezt

egybeveti,

1933-ban senkinek se

i.ellett

arra a meggyőződésre

volna

éhenhalnia.

krízisek voltak is,

jut,

A föld,

hogy

még ha rossz termés,

áradások,

még mindig eleget terem az emberiség számára.

Csak össze kell gyűjteni, elraktározni vagy behajózni, bevagonírozni. Ne mondja s e n k i: ez is pénzbe kerül. Pénzbe kerül, röpülőgéppel,

de meg is lett volna hozzá.

tankkal, páncélautóval,

kevesebb és nem kellett

volna

Néhány bombavető

hadihajóval,

millióknak

tengeralattjáróval

éhenhalniok.

Amellett a

t)ehajózás sok munkanélkülit, matrózt foglalkoztatott volna. Oda jutott a mai emberiség, mely az idő és tér akadályait le­ győzte, mely a legészszerübben használja ki az emberi erő és a gépek munkáját, hogy ölhetett kézzel nézi, liók. Ezen

föl lehet háborodni,

mint hullanak el ezrek és mil­

botránkozni, ha úgy tetszik, sajnál­

kozni, de egyet nem szabad: csodálkozni.

Manapság

Isten nélkül

csinálnak mindent. Kihagyják a világ dolgaiból: iparból, kereskede­ lemből, művészetből,

irodalomból, színpadról,

bankból, diplomáciá­

ból, Genfből. Pedig az Üdvözítő megmondotta; Nélkülem semmit se tehettek. Mennyire igaz szavak, mennyire rávilágítanak a mostani élet

tehetetlenségére és vergődésére!

termelésből sincs hasznuk — Nélküle.

Az

éhezőknek

még a több-

Dr. H. I. 0. F. M.

357

U j regényünk. Jövő évi első számunkban ú j regény közlését kezdjük meg. Fel­ kérésünkre N agy M iklós, megújuló katolikus irodalmunk egyik vezetőegyénisége vállalta a folytatásos közlemény elkészítését. Szem­ léletesen, meleg szívvel, avatott tollal papírra rögzített írásaiban lapunk olvasói m ár eddig is gyakran gyönyörködhettek, ezután pedig minden szá* murikban közlünk egy-egy szakaszt lebilincselő művéből. Ú j művének elme lesz: Sasok a viharban. Cselekménye a török hódoltság utolsó éveiben és a kuruc-labanc harcok vérzivatarában hullámzik. A történet színhelye Felsőmagyarország vadregényes tája Kassa, Szendrő, Homonna, M un­ kács várakkal. E gy küzdő nép történetét látjuk za jla n i legcsodálato­ sabb korában. A magyar névtelenek ezrei közül kiemelkednek Z rín yi Ilona, Rákóczi Ferenc, szerzetesek, a nagy ferences barát. Sárkányt János.

A regény korszerű hűséggel mutatja meg a z akkori magyar

katolicizmus hősi erőfeszítéseit hite és magyarsága mellett. A leküzd­ hetetlen magyar életerőnek á llít emléket ez a regény. Itt említjük meg,

hogy eddigi regényfolytatásunkat,

P . M arkó

M arcell O. F . M . szerkesztőnek a Szibérián á t a kolostorig c. megható életregényét húsvétra külön kötetben is kiadjuk.

Éjféli mise a Szent Antal-bazilikában. Irta: P. Kovács Rajnér 0 . F. M.

Csodálatos a karácsonyest varázsa. Fiataloknak és öregeknek, egye­ seknek és egész népnek, nemzeteknek szívét felpezsdíti. Ez azaz ünnep, amelyet az egész földön mindenütt a legáltalánosabban megünnepelnek. Az évenként visszatérő karácsonyest Szent Ferenc Atyánknak is nagyon kedves ünnepe volt. Az ő páratlanul fogamzott meg a greccioi

barlangban

gazdag költői lelkében

karácsony éjtszakáján bemu­

tatott szentmise gondolata és ez a kikezdés adott tápot a szerte az egész világon felvirágzott karácsonyi népszokásoknak. Olaszországban nem járnak betlehemesek, de karácsonyi jászolt ott is állítanak. Nincs templom, amelyikben ne lenne jászol.

Rómá­

ban, de talán egész Olaszországban is a legszebb betlehemi jászolt a ferencesek Szent Antal-bazilikájában állítják. M ár jóval karácsony előtt nagy függönyökkel zárják el a szen­ télyt. A függönyök

358

mögött serény

munka folyik. H alk kalapácsolás,

deszkatologatás hangjai szűrödnek ki a függönyök mögül. Csillogószemű olasz gyerekek suttognak itt is, ott is: — M ár készül! A bátrabbja réseken.

egész a függönyig

merészkedik és bekandikál a

— M it látsz? — kérdi a gyávábbja. — Csak deszkákat, hangzik a válasz.M ert a „Betlehem" titokban készül, úgy hogy abból nem látszik icmmi. Az egész szentély fölé ugyanis másfél méter magas emel­ vényt állítanak, amelyen aztán majd elhelyezik a „Betlehemet", így azután az előkészületek során a függöny ■ártó lécek és deszkák látszanak. —

mögött csak az emelvényt

Készül már, — állapítják meg a gyermekek boldogan, azután

pedig sietnek haza, mert még kinek-kinek van készülnivalója: a vers :nég nem

megy

folyékonyan, a beszéd is akadozik,

meg az ének

Körül is van még valami hiány. Így megy ez egészen karácsony estig. Végre egész

beköszönt a szenteste.

ismeretlen

A karácsonyfa állítása majdnem

Olaszországban.

Ellenben

karácsony

előestéjén

már jóidöben elmennek a családok templomba és ott várnak az éjféli szentmisére.

A

nagy

Szent

Antal-bazilika

hamarosan

megtelik.

A széles függönyt már eltávolították és látható a nagyszerű „Betlehem", amely az egész szentély helyét elfoglalja. A háttért nak a távoli

művésziesen Betlehem

megfestett vászon képezi. Rajta látsza­

palotái és házacskái. A város fölé csillagos

éj borul. Fenn a csillagok között ragyog a hold, a házak ablakaiból pedig enyhe fény árad, helyét elfl.

—

—

Ügyes kézzel

ugyanis a vásznon ezek

kivágták s így a mögötte elhelyezett villanylámpák fénye tör A városból

lefelé

mesterséges sziklák

közt tekergős utak

vezetnek a mohával födött tisztásra, amelynek közepén van az istálló. A

sziklákon

cserjék

és bokrok zöldéinek, kecskék kapaszkodnak,

juhocskák legelésznek.

Az utakon pásztorok sietnek az istálló felé.

Lent az istálló

tisztáson a már

gyermekek

körüli

ajándékokkal

megérkezett pásztorok, nők,

álldogálnak, a zöldelő mohában bárányok

heverésznek, kutyák ugrálnak. Az egész csupa élet és szinte mozogni látszik. Mindenegyes alak életnagyságú. Kétoldalt hatalmas zöldelő babérfák egyenesednek

—

négy-öt méter magasak — és még ele­

venebbé és élénkebbé varázsolják a hatást. Eleinte

az

istálló

még

teljesen

el van függönyözve.

Boldog

359

gyermeki elámulások hangjai, halk, izgatott suttogás száll a levegőben. — Hol van Jézuska ? — hallatszik minduntalan. — P s z t! várj csak nyugodtan — intik csendre őket a szülök. Végre megkezdődik az éjféli szentmise. Lehull a függöny és látható lesz az istálló belseje. Benn az istálló közepén szalmával teli jászol áll, rajta fehér kendő. A jászol egyik oldalán, kissé a jászol fölé hajolva térdel a Szentszűz, a másik oldalon Szent József áll. Az istálló hátterében heverő szamár, kérődző tehenek látszanak. — De szép ! De gyönyörű ! — suttogja a sok gyermek. — P s z t! — csitítják őket a szülők, — alszik a Jézuska. — De hol is van ? M ég mindig nem látom, türelmetlenkednek a kicsinyek. — N in i! pedig már az angyalok ott lebegnek az istálló

felett.

A szentmise pedig folyik. Buzgó ima tör elő a szívekből. Felnőtt és kicsiny lelkében vágyakozás ébred a megszületett betlehemi Kisded után. Végre felcsendül a miséző pap ajkán az angyalok öröméneke: G lo ria ! Dicsőség

az Istennek! Békesség az em bernek! Az

templom mozdulatlanná mered a várakozás izgalmában. és szülők

karjain

tágra

nyílt,

egész

A felnőttek

csillogó gyermekszemek merednek a

jászolra. A pap éneke nyomán megszólalnak a csengők és harangok, ének zendűl a kóruson. . . És ime, mintha a Szentr>züz

keze

meg­

mozdulna : csendesen lehullik a jászolt takaró fehér kendő és látható lesz a jászolban fekvő Kisded, a világra született Megváltó. Önkénytelenül hagyja el a megkönnyebbülés sóhaja az áhítatba merültek ajkát. Beköltözik a szívekbe az öröm érzése, a békesség megnyugvása. A szentmise folyik tovább.

Az ima

tömjénfüstként száll fel az

Ú r zsámolyához, a betlehemi Kisded pedig helyet foglal az emberek szívében. f

Érdekes azután, hogy a szentmise végén emberek.

Gyermekek

kapaszkodnak

kis gyermek-szószékre és ott

a

nem sietnek haza az

jászollal

öntik ki hálájukat

szemben felállított a kis Jézus

iránt.

Szavalnak, énekelnek, miközben a szülők boldogan törlik a szemükből kibuggyanó örömkönnyeiket. Minden gyermek köszönteni akarja a kis Jézust. Az idő azonban múlik, a bazilikát bezárják. A hivők és gyermekek hazamennek. De mindennap

újra és újra

eljönnek.

A kis gyermek-szószék sohasem

üres. Róla mindig, egész vízkeresztig száll a betlehemi Kisded d i­ csérete, az áhítatos gyermeki szív éneke és hálás imája.

360

A z andocsi Szűzanyához. Irta : S ÍK SÁNDOR.

Koldusboton, törött mankón jövünk búcsút járni, Szüzmáriás magyaroknak kopott unokái É jfé l van a Duna táján, magyaroknak éjtszakáján. Nincs más k i virrasszon. Baráttalan, testvértelen. Hozzád ver a veszedelem Boldogságos Asszony! Boldogasszony, ezer évig Édesanyánk voltál, Eleink ha Hozzád sírtak, hozzájuk hajoltál, Száz ostorral ostorozzon, csak az egyért Boldogasszony A jó Krisztust kérd meg : Négy vízparton, három hegyen mindörökké magyar legyen A máriás ének.

Az andocsi Madonna. Irta: P. Vados Pál 0 . F. M. yVndocs község Somogymegye északi részében, az igali járásban fekszik. Nagyón régi múltra tekint vissza. Már a tatárjárás előtt fennállott. A XIV. szá­ zad elején már volt plébániája. Az 1500-as évek feljegyzéseiben három Andocs IS szerepel; Egyházas Andocs, amely a pálos szerzeteseké volt és ma Nagytoldipuszta néven a veszprémi püspök uradalma; Kápolnás, vagy Kis-Andocs, a iövöldi perjel birtoka és a most egyedül fennálló Andocs, Nemes Andocs néven volt ismeretes. A nagy múltra visszatekintő, jelenleg 1740 lakost számláló kis községnek íéltve őrzött kincse a gótikus szentély a Szűzanya ősrégi kcgyszobrával. Régi és hitelt érdemlő feljegyzések szerint 1520 körül fundamentum nélkül, csodálatos módon került a kis kápolna Kalocsáról Andocsra. Kalocsa lakói a SzQzanya szentélyének eltűnéséből nagy csapásra következtettek, amely hat évvel később Mohácsnál be is következett. E csatában elesett a fővezér: Tomory Pál kalocsai érsek, sőt maga II. Lajos király is az ország sok főpapjával és előkelőségével együtt. Hogy a Szűzanya szentélyét a beözönlő török hordák meg ne gyalázhassák, az isteni Gondviselés más helyet biztosított számára. Kissé másképen mondja el a kegykápolna áthelyezésének történetét a je­ zsuita P. Csombardy M ihály: Amikor a kálvinista eretnekség elterjedt Bácsmegyében, az egyik előkelő kálvinista a Szűzanya szentélyébe vezette be és az ol­ tárhoz kötötte ökreit. Az Isten nem tűrhette el ezt a nagy gonoszságot, azért a kis kápolnát alapzatától elválasztva, titkos erő által a Dunán és más folyókon keresztül Andocsra helyezte át erdős, csalitos hely közepébe. A néphit még hozzá­ fűzi, hogy a kápolna, mielőtt mai helyére jfiíptt volna, az egyik mezőn megpi-

361

henf. Az arató földművesek csodálkozva szemlélték e rendkívüli jelenséget. E Je­ lenségnek hire csakhamar mindenfelé elterjedt s a nép seregesen kereste fel a kis kápolnát s mellette nemsokára hatalmas templomot építettek. Azt a helyet Andocson, — ahol, miként a legenda mondja : az angyalok a kápolnával meg­ pihentek. — a mai napig is Angyal-hegy néven ismerik. A kegv'kápolna csodás áthelyezésére utal két nagyszombati jezsuitának 1727-böI származó feljegyzése. Említi még Jordánszky Elek esztergomi felszen­ telt püspök és a nagytekintélyű jezsuita történetírónk: Katona István is. A bájos legendák mellett az andocsi kegyhely múltját a történeti feljegyzé­ sek íg>^ örökítik meg: Andocs nagyon sokat szenvedett a hódító és prédára éhes törököktől. De nem kevesebbet kellett eltűrnie az idetelepített protestánsoktól. A török hódolt­ ság kezdetétől majdnem egy századon keresztül nem volt papja. Végre 1642 körül két jezsuita misszionárius telepedett meg Andocson, akik egy félig romok­ ban heverő templomra akadtak, itt találtak rá a Szüzanya csodákkal tündöklő kegyszobrára, amelynek szentélye menedékhely volt s a protestánsok és törökök eg)'aránt tiszteletben tartották. A jezsuita atyák a templomot nagyjában rendbe­ hozták és alkalmassá tették az istentisztelet végzésére. A töröktől zaklatott ka­ tolikus hívek nag>^ buzgósággal zarándokoltak az andocsi kegyhelyre, hogy ott lelki vigasztalást nyerjenek. Amikor pedig Lipót császár győztes seregei a törö­ köket Pécsről kiűzték, a jezsuiták a szegényes Andocsról oda vonultak, Andocs 1585-tól 1715-ig ismét pap nélkül maradt. Volkra János Ottó veszprémi megyéspüspök Andocs lelki gondozását 1716-ban a ferencrendiekre bízta. Sőt nemsokára Nágocs, Zícs, Tab, Torvay, Kapoly, Miklósi, Bálványos, Bonnya, Zala községek plébániáit is ők vezetik. 1719-ben Andocson vesszőből font szalmatetős ideiglenes házat építettek. Majd nagy utánjárással 1721-ben elkészült a rendház is, amely azonban két év múlva teljesen leégett. A mai kolostor alapkövét 1725 május 8-án tette le Pozsonyi Antal tartományfőnök. A templom hajója 1739—45-ig épült. Konszekrálását maga a megyéspüspök: Padányi Bíró Márton végezte 1747 december 17-én. A ferencesek, az egész vidéknek egyedüli papjai, rendkívül áldásos munkát fejtettek ki az eretnekek visszatérítésében és az Andocsra özönlő búcsúsok lelki \igasztalásában. Az andocsi kolostor szinte missziós központja volt a ferences at>'áknak. Az alapító püspök szándéka szerint növelték a hívő lelkekben a Szűzanya tiszteletét; kedves, vonzó ájtatosságok végzésével azon fáradoztak, hogy a híveket erre az Istentől kiválasztott és sok csodával kitüntetett helyre vonzzák. Apostoli munkájuk sikerét főképen a csodatevő Szüzanya mozdította elő. A kegyszobor az archeológusok megállapítása szerínt legalább is 600 éves. A bold. Szűz a kis Jézust tartja jobbján. Mindkettőnek a fejét korona ékesíti. A kis Jézus áldásra emeli jobbkezét. Mély hatást tesz a szemlélőre. A jámbor zarándokok ezrei keresik fel, hogy erőt, vigasztalást és megnyugvást merítsenek a Szűzanya szende tekintetéből. A páratlan lelki hatást neves költők énekelték meg, zeneszerzők legszebb műveikhez ihletet itt nyertek. A vonzalom legszebb formában mégis az egyszerű búcsúsoknál nyilvánul meg, akik lelki bánatukat

362

gyermekded, meghitt bizalommal sírják el az andocsi Szüzanya lábánál. A legszívbemarkolóbb látvány a kalocsai búcsúsok tisztelgése, akik következetesen jninden évben megjelennek Andocson, mert még most is magukénak vallják a boldogságos Szűz csodatevő kegyszobrát Számtalan csodás gyógyulást jegyeznek fel az egykorú krónikások. Vakon született visszanyeri látását, süket a hallását, néma nyelvének használatát, bete­ gek gyógyultan távoznak, a kislelküek, elkeseredettek új eröt nyernek a Szüzanya Ősi kegyhelyén. Sok értékes felajánlott fogadalmi tárgy beszél a nyert ke­ gyelmekről. Nemcsak a környék, de a távoli városok és falvak lakói is elzarán­ dokolnak az andocsi Madonnához.

.y ü a- •

•V

li' ••

V*- ■ ••

i-,

V

**

-r 0

* *

•s/

♦♦ • ' J

Aíontagna.

Milano.

Szent (firsa)gás.

Az ősi kegykápolna a templom szentélyét alkotja. Remek szép gót stilusban épült. Főoltára hazai vörös márvány. A templom hajója a kornak megfele­ lően barokk stílusban épült. Oltárai Szent Ferencet, Szent Antalt, Jézus Szivét, Szent Annát, Szent Borbálát és Nepomuki Szent Jánost ábrázolják. Szépmüvü szószék és több remekbekészült, élénk barokk szobor diszili. Andocs ősrégi templomának stílszerü renoválása éppen most fejeződött be. A hangulatos, színek sokban hozzájárulnak a vallásos áhítat emeléséhez.

363

.

.

'

"A

feewt AidaJ. kU viranaA Hogyan védte meg az újszülött csecsemő édesanyját ?

M ikor Antal testvér Rómából Páduába visszatért,

útjába ejtette

Ferrara városát Itt, mint az aki’üttes erővel akarták rosszhírbe csületét. A jámbor nő egymásután veszti el

irigység és

keverni az anya be­

aljas

rágalmukra isme­

rőseit, jóbarátait, sőt szerető férje is nyilvánosan vádolni kezdi hűtlen­ sége miatt. Nem rég született gyermekének sem akar törvényes édes­ apja lenni. A vád csakhamar a bíróság elé került. A megvesztegetett tanúk egyhangúlag foglaltak állást a szegény asszony ellen. A bírákat félre­ vezetett ármánykodás meg volt

győződve

arról,

anyai kötelességeiről megfeledkezett nő számára ség, mint a

szégyenletes

megbélyegzés.

Antal

hogy

a

hitvesi és

nincsen más ment­ testvér — akit már

messze megelőzött csodatevő híre — épen a tárgyalás alatt érkezett meg Ferrarába. A szerencsétlen asszony hírét hallván a szent misszionárius meg­ érkezésének, azonnal hozzásietett és nagy zokogás között tárta fel anyai szívének keserveit, szánalmas meghurcoltatását. Bízva bízott abban, hogy a szent közbenjárására igazságos ítélet hangzik el a bírói emelvényről. Antal testvér szívek rejtekét vizsgáló tekintettel mindjárt

364

tisztá-

ban volt a furcsa helyzettel. Minden késedelem nélkül a bírói épü­ letbe sietett, ahová meghivatta a háborgó férjet és a szegény anyát. Az asszony kisgyermekével karján jelent meg. Az újszülött cse­ csemőben látta a gyűlölködés, a hűtlenség élő tanúbizonyságát. Mel­ lette állt a fiatal nemes, kihívó büszkeséggel, mint aki sértve érzi magát. Antal testvér az ártatlan csecsemőhöz lépett, angyali homloka fölé hajolt és úgy szólt hozzá; „A betlehemi Kisded nevében kényszerítlek, mondd meg, ki a te apád!“ Csengő, tiszta hangon, kis resz-

Looibarüótól.

Pádua, Bazilika.

A csecsem ő ta nu sá g té te le a n y ja á rta tla n s á g a m ellett.

ketö kezével a fiatal nemesre mutatva szólal meg a kis gyermek: Dícsértessék az Ú r neve : ö az én ap ám ! Szeresd tehát a kicsikét — folytatta Antal testvér a férjhez for— Szeresd anyját is. dúlva. —

mert valóban

mondom

neked, méltó

tiszteletedre és szeretetedre. E szavaknak csodás erejük volt. A férj és feleség megilletődve ölelték meg egymást a kiengesztelödés örömében; Antal testvér bol­ doggá tette őket.

365

SzétdUIt bélpoklostelep. Közli: P. Magyar Arnold O. F. M., Siena.

A Tibetben levő mosimieni bélpoklostelepről már írtunk Maráczi Orbán magyar ferences testvérrel kapcsolatban, aki erre a pokloslelepre költözött járósága.

s akit

egyelőre

más

területre

helyezett

elöl­

Most arról értesülünk, hogy a Kínában már régóta garázdálkodó kommunista rablócsapatok ezt az áldást sugárzó intézményt sem kí­ mélték meg a kifosztástól. Vad kegyetlenséggel rontottak a telep belső , helyiségeibe és nem törődve a nyomorgó betegek jajveszékelésével, és rimánkodásával, minden foghatót: ruhát, élelmiszert, orvosságot magukkal hurcoltak. Sőt a misszionáriusokat is fogságba ejtették és vad durvasággal igyekeztek tőlük minden kicsikarni.

valamirevaló

ruhadarabot

Az eseményekről egy ottani olasz missziós testvér, Fra Giuseppe Andreatta 0 . F. M . így számol b e : „ . . . Az Ú r keményen meglátogatott bennünket. Egy kommunista csapat a mi szegény poklostelepünket is feldúlta. Fra Nazario és né­ hány nővér már elmenekült, minket pedig — két pátert, két testvért és három nővért — elfogtak. Mindenféle módon kínoztak bennünket, két bélpoklost pedig megsebesítettek. A

kommunista

banda

vezére

eleinte mindenféléről érdeklődött, majd úgy döntött sorsunk felől, hogy a nővérek és én a bélpoklosokhoz térjünk vissza, míg a többiek — P. Placido, P. Epifanio és Fra Pasquale — továbbra is fogságukban maradnak. Az elszakadás pillanata leírhatatlan fájdalmat

váltott

ki

mind­

nyájunk szívéből. Ki tudja, látjuk-e még e g y m á s t? ... Alighogy a vértanújelöltek áldásában részesültünk, máris mennünk kellett. Egy marcona vörös katona kísért bennünket. írást is nyomtak a kezünkbe, amely arra szolgált,

hogy

megvédjen

kommunista csapatok bántalmazásától. Ez történt dozócsütörtök ünnepén. A bélpoklostelep teljesen fel volt hevertek gunk

szanaszét.

A

nővérek

Most mihez fogjunk?

366

és

forgatva. én

bennünket

május Romok

tehetetlenül

30-án, és

más ál­

üszkök

néztünk

m a­

Leírhatatlan, mennyi gyötrelmen mentünk keresztül s mennyi könnyet hullattunk azokban a napokban ! Egyedül az imádságban találtunk vigasztalást és erőt. Bíztunk a Gondviselésben, hogy nem hagy el bennünket. . . Mindent, de mindent elvittek tölünk. Nem maradt egyetlen szem rizsánk, gabonánk 140 bélpoklosunk részére, nem is szólva az or­ vosságról és a ruháról. A Fra Pasquale s az én lábamról még a ci­ pőt is lehúzták. Nem tudjátok elképzelni, milyen kínokat állott ki szegény szívünk azokban a napokban, látva fáradságos munkával felépített telepünk romjait

s szétszórt

szerzetescsaládunk sorsát.

Egyedül

a jó Isten

tudja kihullt könnyeinket megolvasni. De áldott legyen az Ö szent a k a ra ta ! ö így akarta, meglátogatott bennünket, bizonyosan a mi javunkért. Áldott legyen az ö szent Neve ! Egy hét múlva visszatért Fra Nazario. és Fu atyák is, akik eddig a hegyekben

Majd megjöttek Hioung bujkáltak. Az elmenekült

nővérek szintén hazamerészkedtek a vörösök elvonulása után. Sőt, legnagyobb vigasztalásunkra P. Piacid is újra A

vörösök

ugyanis

árva körünkbe tért.

szabadon engedték, mert betegsége miatt nem

bírta a menetelést. P. Epifanio és Fra Pasquale — sajnos — to­ vábbra is a kommunisták fogságában maradt. Szabadonbocsátásuk ellenében 100.000 dollárt követelnek. A bélpoklostelepen mindennap imádkozunk visszatérésükért és biztosak vagyunk benne, hogy az Ur talál majd módot és alkalmat visszajuttatásukra . . . Egyébként a béke nem tért még teljesen vissza. A kommunisták ugyanis nincsenek még messze, legfeljebb egyheti járásnyira foszto­ gatnak most, úgyhogy folytonos aggodalom s félelem

között telnek

napjaink. D e reméljük, az Ú r nem engedi meg, hogy mégegyszer vissza­ térjenek a vad hordák. Bízunk a Szentszűz és Szent József közben­ járásában. Bármi történjék, legyen meg az Úr szent akarata! Fra Giuseppe Andreatta* Eddig fart a levél, amely kis mozaik-részlet gyanánt belevilágít abba a hősies küzdelembe, amelyet a katolikus vallás ügyének rohamcsapalai, a misszionáriusok az öt világrész hitetlenjei között tör­ hetetlen lélekkel folytatnak.

367

Karácsonyest a harctéren. Irta :

De S^ardelli Caesar

határőr-alezredes.

Hófehér volt az egész táj. Már na­ kodott a szembenálló arcvonalokon. pokon át sűrűn esett a hópehely. A ma­ Ünnepi csend. Karácsonyi béke. gas hegyek, a meredek völgyek, minden­ Nem változott itt egy hét óta sem­ minden hófehér volt. Messze távol, a mi sem. Ugyanazon a helyen állottunk, völgy torkolatánál, egy szegényes, kicsi ugyanúgy napok ófa sűrűn esett a hó, fáluT'A templom inkább kápolnának ma is, mint minden más napon, járőrvolt nevez­ szolgálatot hető. Kar­ tartottunk, csú, k i c s i lestük és fi­ tornyáról az gyeltük az a ra n y ke­ ellenséget reszt m é g — mégis onnan ma ünnepi messziről is volt a han­ ide világí­ gulat. Sen­ to tt A há­ ki se tudta zacskákat is magyaráza­ magasan tát a d n i , beborította hogy miért, a hó, így mégis min­ még alacso­ denki érezte nyabbnak és tudta, ma lá tszo tta k. ünnep van, Innen ezer ma Kar á­ méternyire cs o nye s t e magas harc­ van. A lel­ állásunkból kekbenural­ úgy nézett kodott az ki, mint egy ünnepihan­ j á t é ; k f a l ugulat. N é p t e 1e n Gyor­ volt, néma san közele­ és hófehér. dett az est. A derék ma­ M ikora nap K a rá c s o n y fa a fe d e zé kb e n . gyar lakók utolsó suga­ elmenekültek a vad és kegyetlen ellen­ rai is eltűntek, sietve borult az egész ség elöl. A nap csak délfelé kandikált tájra a sötétség. ki a hófelhök közül és nagy, fénynél­ Nem volt csillagos az ég. Felhők küli tüzes korongja korán nyugovóra tért. borították a ragyogó fénypontokat, moz­ Esteledni kezdett. dulatlan, sűrű, ólomszürke hófelhök. Ha Már egész nap teljes csend ural- nem pompázott volna teljes fehér dísz-

368

ben az erdÖ és a rét, talán koromsötét lett volna az éjtszaka. De így a csillogó, fehér hópelyhek harcra keltek a sötétség fekete leplével. V\egérkezett a váltás — a nappal pihent harcosok mentek az első vonalba, hogy felváltsák a fáradtakat, az átfázottakat. A járörök — parancs szerint — kijelölt útvonalaikra indultak. Ez a sür­ gés-forgás némileg elvonta figyelmün­ ket, nem értünk reá azon gondolkozni, hogy ma Karácsonyest van. A váltás megtörtént, a járőrök sut­ togó szavait már alig lehetett hallani, csak a havon csikorgó lépések árulták el, hogy emberek ma is, a szentestén — harcba mennek. Minden zaj elült. Síri csend. Min­ denkinek gondolatai messze szálltak. Haza, az édes otthonba, a meleg szo­ bába, a gyertyafényes karácsonyfához. A családhoz, az otthonmaradt gyerme­ kekhez, kik bizonyára térdenállva kérik a Jézuska oltalmát — a hazáért harcoló apukáért. Mindenki némán hallgatott. Némelyiknek fagyos orcáján egy fagyos könnycsepp szaladt végig. Micsoda fáj­ dalmas érzés lehet az, amely könnye­ ket facsar ki egy harcedzett katona sze­ méből ! Az a katona, aki már hónapok óta dacol a zord idővel, ki napojita el­ járja a haláltáncát, ki nevetve dacol a halállal és kikacagja a veszélyt; az a harcos most könnyezik. A másik talán titokban sír. Szinte érezni lehet, hogy üres testek vannak csak itt, a lelkek, az érezni tudó lelkek, oh, mennyifelé és m ily messze elszánhattak. Senki gondo­ lata sem jár a lövészárokban. Hiszen ma születet Jézus, a nagy Megváltó, ki békét hozott az emberiségnek. Békét! Ez ismeretlen fogalommá vált szó. Pe­ d ig mindenki tudta gyermekkorából az

ezüstcsengésü, csodálatos szép szavakat: Békesség a földön az embereknek És dicsőség Istennek a mennyekben.

De az emberek hosszú évek óta harcot, gyilkos harcot hirdettek egymás ellen. Elfelejtettem, hogy háború, nagy háború, világháború van. Elfelejtettem, hogy lövészárokban vagyok. Elfelejtet­ tem, hogy gyilkolni képes forgópisztoly van az oldalamon. Minden hófehér volt és halotti csend. Az én gondolataim is messze el­ kalandoztak, nekem is már csak a itc tem volt ott. . . az erdélyi havasok ormán. És ebben az ünnepélyes síri csend­ ben messziről egy puskalövés. Uíána rnég egy, mindig több. A járörök har^ colnak. Visszariadtam és ráeszméltem a valóra. Igen, ma Karácsonyest van, de harctéri Karácsonyest. A csatárok szinte felijedtek, — mintha egy szép álomból riasztotta volna fel őket — a puskalö­ vés. Szenteste és a járörök harcolnak. Akkor, mikor mindenki megbocsájt^st hirdet — ezek gyűlölettel rohannak egy­ másra a hófehér, hófödte hegyoldalban. Ügylátszik, megelégelték, mert el­ hallgattak. Talán örültünk is, hogy a'puskadörrenés álmodozásainkból kiragadott. És mikcr az egyik fedezék olda­ lában felgyújtották az erdőből hozott, valóban élő karácsonyfán azt a két szál gyertyát, talán egyszerre tört ki a sí­ rásra összeszorult torkunkból a dal: Mennyből az angyal Lejöit hozzátok, pásztorok, pásztorok, hogy Betlehembe Sietve menve, — lássátok, lássátok.

369

Istennek fia . A ki született jászolban, jászolban, Ó leszen nektek Üdvözítőtök valóban, valóban.

És megkönnyebbültek a szívek» eg>^másra találtak megint a bajtársak. Akik az imént még oly idegenül ültek egymás mellett, újra érezték, hogy egy­ másra utalt emberek — bajtársak. Ölelni kezdték eg>'mást, szakállas, öreg nép­ felkelők ünnepelték a szeretet ünnepét, Szentestét. És ebben az örömteli hangulatban, a hideg zimankós éjiszakában, megszó­ lalt a kis játékfalu Mária-harangja.

Csengő ezüst hangját magával ragadta az esti szellő és végighordozta a lö­ vészárkokon. Hazai üzenet volt ez — mert otthon is megszólalt az esti Ave Maria ! Én nem láttam, de éreztem, hogy minden harcias járőr lábhoz tette e pillanatban fegyverét, kócos hajáról lehúzta a zuzmarás hósapkát és^ imát mormortak a jk ai ; Ó leszen néktek, Üdvözítőtök, valóban . . .

Elállt a harangszó és a^harctéri szent karácsonyestnek vége’ volt. Ki gondolta akkor, hogy a követ­ kezőt Szibáriában fogjuk megérni. . .

Piu5 pápa lelke. Irta . P. V. Facchinetti 0 . F. M. egyetemi tanár. Fordította és kiadta: P. üzdóczy Zadravecz István O. F. M. püspök. A magával ragadó erejű, világszenzációt jelentő műről a legilletékesebb bíráló, XI. Pius mondta a legméltóbb bírálatot, mikor ezt írta a kiváló ferences szerzőnek: „Ön a nagy és szelíd pápa születési centenáriuma esztendejében valóban méltó lapokat nyújtott a keresztény világnak." A kiváló szerző ebben az új, az egész katolikus világ osztatlan elismerését kiváltó müvében bemutatja a nagy békepápát, a nagy világégés első nagy halott­ ját. Avatott tollal, kiváló felkészühséggel rajzolja meg a szegény riesei póstás fiának gj'ermekkorát, fejlődését, magasra ívelő pályafutását. A hatalmas mű azonban, amely tele van eleven, sziporkázó epizódokkal, nemcsak ezt tárhatja, hanem X. Pius életén, lelkén keresztül az egész keresz­ tény vallási és társadalmi életre is rávilágít. X. Pius lelkének bemutatásával kö­ vetendő példaképet ad egyházinak, világinak egyaránt. Tüneményes egy élet volt X. Pius élete. Személyét a legendák és csodák páratlan nimbusza vette és veszi körül. Nem csoda, hogy már életében is szentnek járó tisztelettel övezte a tömegkegyelel s halála után a hivatalos Egyház is lépéseket tett arra, hogy szentel közé iktassa. E csodálatos élet gyönyörűen bontakozik ki e könyv érdekfeszítően össze­ rakott fejezeteiből, melyek — s ez a könyv legnagyobb érdeme — az igazság és a szigorú kritika fényében mutatják be X. Piust. E könyvből olyannak ismerjük meg, amilyen volt és ezáltal — ezernyi mese és legenda zűrzavarából — előlép e könyvben a valóság ; a nemes, a szent, a hiteles csodákkal ékített valóság . . . A kitűnő, világhírű szerző mellett tökéletes munkát végett az illusztris fordító is. Szigorúan és mesterien adta át az olasz könyv tartalmát és szépségeit, gya­ rapítva azt — jegyzetekként — X. Pius pápa magyar egyházi vonatkozásaival. A mű gondos kiállítása a ferencesek váci Kapisztrán-nyomdáját dicséri. A 370 oldalas könyv árának alacsonysága azt célozza, hogy X. Pius lelkét a magyarság minél szélesebb rétege megismerhesse. A könyv 3 pengőért kaphat6 dr. Csillag Miklós titkárnál, Budapest, II. Kut-utca 5. Postacsekksz.: 11058.

370

Liziő. Irta: Bükéi Ferenc.

Legutóbb leírtam kis Szent Teréz liziöi templomát. Aki elolvasta, bizonyára, azt gondolta, hogy ha olyan bájos és kedves a templom, milyen szép és főleg milyen érdekes lehet a kolostor? Az a kolos­ tor, ahol a kis Szent tíz esztendőn keresztül élt, amelyen keresztül» mint arany lépcsöházon szép lassú lépésekkel felemelkedett a magas mennyországba. Milyen a kolostor, ahol élt? milyen a kert, ahol a virágokban gyönyörködött? milyen a folyosó, ahol járt? milyen a szoba, ahol meghalt ? milyenek az apácák, akik vele együtt éltek, főleg: milyen kis

Szent

testvére,

aki

most

fönöknöje a liziöi kolostornak?

Ezek a gondolatok ágaskodtak bennünk. Utóvégre 2500 kilomé­ ternyi utat tettünk meg Liziöig. Ugyanannyit vissza, tehát összesen 5 0 0 0 kilométert s ennek alapján megérdemeljük, hogy a kedves kis karmelita apácák töviről hegyire megmutogatnak mindent, ami nekünk magyaroknak érdekes lehet. Hát persze, hogy a magamfajta szegénylegény nem mert a ko­ pogtatásra vállalkozni. Azért előre küldtük Hász Brokárd atyát, a zarán­ doklat vezetőjét, hogy menjen’ előre és készítse elő az utat. Ezt annál inkább vártuk tőle, mert hiszen ő a magyarországi karmeliták tartómányi főnöke is volt, tehát belső ember. Aztán francia nyelven is beszélt, amint láttuk, mindenki megértette, hogy

mit akar.

Szóval,

ügy’ tettünk mint az egyszeri svábok, akik Michelt küldték előre: Du, geh’ voran, du hast die grossen Stiefel an.

Eredj előre, te húztad

föl a nagy csizmákat. Hát a mi Hász Brokárd testvérünk előre is ment, mi pedig várf

lu k szívdobogva, hogy milyen hírekkel jön vissza. Es jött. Elmondta, hogy hogyan és miként történt a nagy találkozás. Először is bevezették egy szobába. A szoba összes bútorzata egy asztal, még pedig festetlen asztal, meg egy igen jól sikerült szalma­ zsák volt, amelyre le is lehetett ülni. A mi kedves vezetőnk azonban egyáltalán képtelen volt leülni, annyira elfogta a pillanat ünnepélyes­ sége. Várt egy darabig s akkor megjelent a függöny laikus apáca. Hogy hárman voltak, cftt a saruik meg, arcukat azonban egyáltalán

mögött három

kopogásáról

tudta

nem látta. A függöny mögül szép

371

finom francia udvariassággal megkérdezték, hogy mit óhajt tőlük. A jó páter elmondta, hogy negyven igaz magyar a szépséges magyar hazából elzarándokolt ide Liziőbe, kis Szent Teréz egykori otthonába és az volna a szívbéli kívánságunk, hogy látni szeretnénk a kis Szent otthonát stb. és elsősorban szeretnénk látni a jó Ágnes nővért, a kis Szent nővérét, a ház főnöknőjét. A három testvérek egyike aztán kijelentette, hogy ilyesmiről egyáltalán szó sem lehet, mert ezt az ő szabályuk nem engedi meg. Azonban jelenteni fogják a mi megér­ kezésünket a főnöknőnek, csak tessék egy kissé türelemmel lenni. Nemsokára aztán visszaérkeztek, hoztak egy szép kis arcképet kis Szent Terézről, slája írva ezeket a szavakat: Je prie ma sainte petite Soeur d ’ exaucer toutes vos priéres Soeur Ágnes de [esus. M a g y a ru l: Imádkozom az én Szent kis nővéremhez, hogy hall­ gassa meg az önök összes kérelmeit. Jézusról nevezet Ágnes, sarútlan karmelita nővér. Ez volt az egész, ami a liziői karmelita kolostor belső világából számunkra megnyílott. Néztünk egy nagyot és nyeltünk még

nagyobbakat, aztán szép

csöndesen belenyugodtunk a változtathatatlanba, mint aki leesett a fáról. Később aztán beláttuk, hogy a jó karmelita nővéreknek teljesen igazuk van, ők nem azért vonultak a zárdába, hogy a kíváncsi em­ berek számára lépten-nyomon kirakatba álljanak, hanem azért, hogy a világtól elvonulva egyesegyedül a szép szándékról még a mi —

a jó

Istennek szolgáljanak. Erről

negyven magyarok — szép szemé­

ért sem mondanak le. M ert hát tessék a

dolgot elkép zelni: Jönnek

a magyarok — szép daliás leventék — és kíváncsian végigmustrál­ ják

az

egész

zárdát,

mindazon

helyeket,

amelyeket

kis

Szent

Teréz lábanyoma valaha érintett. Azonban nemcsak negyven magyar van a

világon, -

mert

akkor

még

csak

lehetne

talán

kivételt

csinálni — hanem az Úristen egyéb nációkat is kegyeskedett a föld­ golyóbison megtűrni, teszem a z t : cselákot,

rácot,

oláhot és egyebe­

ket. Ha nekünk engedélyt adnának,

azok

már

akkor

követelőzné­

nek. S a jó apácatestvérekről tudjuk, hogy a jó Isten előtt igazság­ ban és szeretetben óhajtanak

élni.

Talán

ami

jogos

az

egyiknek,

ugyanaz méltó a másiknak is. M i lenne akkor a liziői kis zárd áb ó l? M i ? Országút, amelyen keresztül-kcfSul csatangolna az

egész világ. M ert

annyi bizonyos, hogy Liziöben, az eldugott kis normand városkában

372

2 0 — 30 év előtt nem fordult meg évenkint ezer idegen, de amióta az aranyos drága kis Szent a csillagok fölötti mennyország felhőcskéire támaszkodva, mosolyog lefelé erre a szegény földgolyóbisra és hullatja lefelé a csodák illatos rózsáit, azóta évenkint százezrek zsibonganak a kis karmelita templom környékén. És ha ezek valamenynyien meg akarnák nézni a drága kis Szent egykori földi tanyáját, akkor vége volna ott a szent magányosságnak és a szentekkel való társalgásnak. így esett meg tehát az eset, hogy mi, negyven magyarok, a zár­ dának csak a falait láttuk, de azt is csak kívülről. Egyébként nagyon érdekes a kis karmelita nővérek óvatos elzár­ kózása. Amint halottuk,

még az áldoztatópap se látja őket. Mikor

az Ú r testét naponta magukhoz veszik, az oltár előtt egy fátyol eresz­ kedik le az arcuk elé, amely még az orrocskájukat is eltakarja. Az állukat meg természetesen szintén kendővel fedik be. így aztán a nagyvilágból, annak ezer meg ezer bajából, kínjából, de meg it’ oti előforduló öröméből is, nem marad olvasnak, béke,

háború,

keveredés,

számukra semmi. Újságot ucm lemaradás,

minden közömbös

előttük. M ert csak egy a fontos, hogy a fölséges Úristennek alázatos szolgálóleányai legyenek, akik a maguk, meg a sokféle bűnös ember számára az Isten irgalmáért könyörögjenek. Csak egyetlenegy életnyilvánulást hallottunk a részükről. A zsolozsmázást naponta, délelőtt is, délután is, fönn az oratóriumban imádkozták, énekelték az ő kedves karimádságaikat.

Ennek a zsongása

lehallatszott hozzánk. 8 mivel egy olyan szent helyen, mint Liziő, a magunkfajta gyarló halandó nem tud betelni az imádsággal, hát bi­ zony délelőtt is, délután is ott

koptattuk a térdeplőt.

Teleszíttuk a

lelkünket a szent hely mézével, hogy ha majd újra a nyomorúság te­ lébe érünk, legyen miből táplálni magunkat. Azonban ne tessék azt gondolni, hogy mégsem láttunk semmit kis Szent Teréz ereklyéiből. Dehogynem. Kisasszony napjának délu­ tánján megnyitották előttünk a kincstárt. Először is láttuk a kis Szént földi maradványait. Gyönyörű,

drágakövekkel ékesített, üveggel

lát­

hatóvá tett szekrényben láttuk a mi szentünk porait és porrá omló csontocskáit. Ö maga mondta már életében, hogy a csontjai hama­ rosan porrá válnak. Alig is maradt egyéb belőle. Nagy áhítattal csó­ kolgattuk a csillogó szekrény üvegburkolatát és alázatos imádsággal könyörögtünk, hogy egyszer, majd az élet végén szintén részesülhes-

373

sQnk abban a nagy örömben, hogy ott fönn a csillagokon túl is kö­ zel lehessünk az ö társaságához. Még ha nem is nagyon közel, de legalább valamelyik kis szögletből gyönyörködhessünk annak a felsé­ ges teremtő Istennek szemléletében, akit kis Szent Teréz a halál órájában szfnről-szinre láthatott. M i persze

majd

csak

purgatórium szenvedésein is keresztülvergődtünk Isten

akkor, ha a kegyelméből.

Láttunk aztán mást is. A jó karmelita apácák összegyüjtögették a kis Szent életét érintő kedves emlékeket is.

Láttuk a

kis Szent

leánykori ruháit. Gyönyörű bársony, atlasz, selyem ruhácskákat. Azt a fehér selyem ruhát, amelyben első szent áldozását végezte. A fehér koszorút, amelyet ugyanakkor viselt. D e legjobban meglepett bennün­ ket a kis Szent gyönyörű haja. M ert amikor a zárdába lépett, a ha­ ját tőben levágták s a szülők mint kedves, drága emléket megőrizték. Ennél szebb hajat aligha látott még valaki. Lehet egy méter hosszú. Olyan mint az

aláomló

arany.

Közben

mindenütt kisebb nagyobb

fürtök, loknik, mint az akácfa fürtös virága. A régi

rómaiak a

nők

haját cesariesnek, cézári, királyi ékességnek nevezték. Hát ez is királyi ékesség volt. Csillogó, omló gyönyörű

ékesség. M egvált

tőle azért,

hogy a jó isten előtt ezzel is áldozatot hozhasson. Aztán láttunk még egyebet is. Véresen komoly kínzóeszközöket, amelyekkel gyenge testét gyötörte. Azontúl láttuk a fatányért, fakana­ lat, favillát a régi ezüst helyett. Rozoga kis kést, amellyel az

enni­

valót szelte. A kis sarut, amelyet mezítelen lábára húzott, amikor a folyosó hideg márványán végigkopogott. Végül még e g y e t: egy zöld, üde pálmaágat. M ikor meghalt, ezt a pálmaágat odatették az olvasója mellé. A teste, csontjai elporladtak, a pálmaág azonban üdén, sértet­ lenül megmaradt Olyan ott, mint akkor, amikor kihűlt

teste

mellé,

mint a diadalmas pályafutása jutalmát odatették koporsójába. Persze minderre azt mondhatjuk, hogy véletlen. É t azonban azt hiszem, hogy a jó

Isten

intő keze

van benne,

aki

rámutat

az ő

kedvenceinek diadalára. Abban a szerencsében

részesültem,

hogy

nemcsak

szentmisét

mondhattam a kis Szent templomában, hanem prédikálhattam is. Kis­ asszony napján. Szűz M ária

születése

ünnepén

én

beszélhettem a

liziői karmelita templom szószékéről az én kedves magyar zarándok­ testvéreimhez. Most persze nem tudom már, hogy mi mindent mond­ tam, csak annak az emléke maradt meg, hogy a szívem beszélt. Be­ szélt áradozva, boldogan, gyönyörűséggel kis Szent Terézről.

374

Amikor a pápa Magyarországon j á r t . . . Kifosztott, porig alázott, koldus nemzet vagyunk. Testvér nélkül, társtalanul^ elhagyatottan küzdünk a hullámokkal a népek tengerében. Szomorú magunkrahagyatottságunkban jólesik megfürdetnünk lelkünket a múlt dicsőségében, örö­ mében. Jólesik olvasnunk történelmünk lapjairól, hogy a legnagyobb nyomorú­ ság, legvadabb viharok idején is őszinte, igaz barátunk mindig v o lt; a római Szentszék, és az nemzeti történelmünk legnehezebb óráiban mindig segítségünkre sietett. Tower Vilmos, a tudós tábori föesperes, a közeljövöben megjelenő, „A pápák, mint hazánk segítői és megmentői" c. kötetében rengeteg új, érdekes adat nyomán tárja fel évezredes történelmünk ilyenirányú lényeinek egész sorát. A fenti címmel közölt fejezetében például először bemutatja a nagyravágyó és hatal­ mas Hl. Henrik német királyt és római császárt, kinek uralkodása alatt (1039—1056) a német birodalom világhatalommá nőtt. Henrik még a pápai szék betöltésének jogát is magához tudta ragadni. Persze csupa német főpapot helyezett — mondhatnánk nevezett ki — Szent Péter örökébe. Így került a pápai trónra IX., vagy Szent Leó (Í048— 1054), aki különben a császárnak rokona is volt. Ebben az időben hazánk egységét súlyos veszedelem fenyegette. Szent István halála után Péter és Aba Samu víszálykodott, I. András királyunk (1046— 1060.) pedig Levente halála után Béla herceggel megosztotta az országot. Ezt a helyzetet kihasználva 111. Henrik hazánkat Németország hübérévé akarta tenni. Az 1044-ben aratott ménfői győzelme után pedig 1045-ben már Magyarország hübéruraként jött Székesfehérvárra és az országot Péternek ideiglenes hübérbirtokul ajándékozta. Péter meg is hódolt Henriknek és ezzel a maga részéről feláldozta az ország függetlenségét. Péter utóda, I. András követeket küldött a császárhoz, aki akkor hatalma tetőpontján állt és a világ első fejedelme volt. Hódolatul évi adót és hadi segélyt ajánlott fel a császárnak, de ezzel szemben királyi méltóságának elismerését kérte. Henrik azonban nem fogadta el az ajánlatot, mellyel egyben hazánkat az Árpádház hübéréül ismerte volna el, hanem egész birodalmi haderejét összevonva 1051-ben hazánk ellen indult. A német sereg azonban Fehérvár sikertelen ostroma után visszavonulás közben teljesen elpusztult. András ennek ellenére hajlandó lett volna a békére, Henrik ellenben véres, kegyetlen bosszúhadjáratra készült. És ki állt mellénk védelmezőül ? A német császár földije, rokona, egykori alattvalója, örök lekötelezettje, IX. Leó pápa, akit mint említettünk. III. Henrik választatott pápává. Ö már a háború kitörésekor összeköttetésben állt a magyarokkal, most pedig Hugó cluny-i apátot, a nyugati szerzetesség vezérét küldte hazánkba és bízta meg közvetítéssel. András király hajlott a békére és az okos, szentéletű apátot meg is jutal­ mazta. A pápa követeként hozzánk jött apátot hazafelé menet útközben egy magyar várúr kirabolta. Eggyel több oka lehetett volna a követnek is, a pápának

375

is, hogy elforduljon hazánktól. A szentéletű apát azonban változatlan lelkesedéssel folytatta nehéz munkáját. A keményszívü III. Henrik visszautasította a békeszerető pápa megbízott­ jának közvetítését és hatalmas sereggel vonult a magyar határ felé. András nehéz helyzetében a pápához fordult. A pápa pedig otthagyva Délolaszországot, ahol a normannok zsarnoksága súlyos kellemetlenséget okozott és György kalocsai püspökkel együtt Német­ országba utazott. Mire azonban odaért, a császár már hadseregének élén magyar földön állt és Pozsonyt ostromolta. M it tett a pápa ? Hazánkba jö tt, Pozsonynál felkereste a császárt, hogy személyesen közve­ títsen a császár és a magyar kirá ly között. Teljes sikert ugyan nem tudott elérni, személyes jelenléte azonban mégis hasznunkra vált, mert egyrészt Pozsony ostromának abbahagyására bírta a császárt, másrészt pedig épen IX. Leó közbelépése akadályozta meg a komolyabb hadműveleteket és ezekkel az eseményekkel kapcsolatos, hogy a németrómai birodalom végleg elvesztette fennhatóságát Magyarország felett. IX. Leó pápának fáradságos útja és önzetlen eljárása csupán csak az első láncszeme volt annak a szakadatlan tevékenység-sorozatnak, amelyet a pápák hazánk egész történetén át érdekünkben kifejtettek. Minderről rengeteg érdekes adatot hoz Tower Vilmos prelátusnak az Élet irodalmi rt. (Budapest, X I , Horthy Miklós-u. 17.) sajtó alatt levő műve, melyet előzetes rendelés esetén 3 50 P-ért, könyvkereskedői forgalomban pedig 5 P-ért lehet beszerezni. A leg­ melegebben ajánljuk az érdeklődők figyelmébe.

Hz apa és a fia. Karácsonyi vakáció van. Egy tizenkét esztendős fiú ímakönyvvel a kezében a templomba készül. — Hova még>'? — kérdi az apa. — A templomba édesapám, — hangzik a válasz. — itthon maradsz, segítesz nekem fát vágni! A fiú elszomorodik. Könnyezve áll magában egy darabig és szól: ~ Édesapám kérem, a katekizmusban az v an: Megemlékezzél arról, hogy az Úr napját megszenteljed. Ez az Isten harmadik parancsolata. , . — Ostobaság! — válaszolt mérgesen az apa. — De édesapám — vetette ellen a kisfiú mintegy Istentől ihletve — ha ostobaság Isten harmadik parancsának a megtartása, akkor ostobaság a negye­ dik parancs is, amely azt mondja, hogy atyádat és anyádat tiszteljed. . . A gyermek szava az apa szívéhez szólt és megragadta lelkét. A következő vasárnap már családjával együtt ment a templomba. A szülök sose felejtsék el, hogy az Isten harmadik parancsolata után követ­ kezik e negyedik. Ha az édesapa nem liszeli a mennyei Atyát, ne csodálkozzék, hogy a gyermek nem engedelmeskedik a földi édesatyának.

376

KtORONTBÉ

látom,hogyan vonulnak azemberekhajnali miséinkre. Sötétek ezek a decemberi hajnalok, — oly feketék, mint a világ lelke. De lássátok, az emberek adventben nem a sötét éjtszakák szerint igazodnak . . . Dehogy! Ki siet ropogós fiatalság­ gal, ki kullog az élet és a kor keresztjével a vállán, — de valamennyit a haj­ nali mise fénye vonzza. Hát ne igazodjatok Ti mindig a fekete világlélek szerint!

Megtértek majd a hajnali misék Krisztusához . . . Ó, hozzá ne csak a csaló­ dások vezessenek benneteket vissza! Nemrégen meghalt egyik legnagyobb magyar színésznő, Rákosi Szidi.83éves volt; hét órai haláltusa után jelent meg örök Birája előtt. Mennyit bolyonghatott e 83 év alatt, míg megpihent Krisztusának ölén . . . De visszatért 1 Ágya mellett két szál gyertya pislogott, - mellettük egy könyv, melyből a nagy művésznő legjobban szeretett Kempis Tamás Krisztus-követése . . . Sokszor olvashatta benne bizonyára e sza­ vakat: „Ha választanod kell, úgy válassz, hogy inkább az egész világ ellened le­ gyen, semhogy megbántsad Jézust." Vegyétek tudom ásul T**» édesanyák, hogy még nektek se hiszek, ha nem jártok el hajnali misékre, — ha nem jártok Krisztus nyomán. Ó, hadd mondjam el annak a fiatal leánynak életét, aki soha életében nem látta édesanyját. Olthatatlan vágyat érzett: látni, látni Öt, az édesanyát! Búcsút vett nevelőszüleitöl, elment a fővárosba. Csak egyet akart: megtalálni, megtalálni őt, az édesanyát 1 Megtalálta húsz esztendő után végre, — látta . . . És ? Bánatában levetette magát a harmadik emeletről a fiatal leány. Miért ? Mert megtalálta édesanyját iszonyúan lezüllött állapotban . . . Egy édesanya hajnali mise nélkül, — egy édesanya Krisztus nélkül. Advent van , . . Sötét a világ Krisztus nélkül. Legsötétebb az édesanyai lélek Krisztus nélkül. .. Összezúzza gyer­ mekének életét. Pompás híreket hozott mostanában az újságom. Elmondjam ? Nyakra-főre vesznek össze a mi drágalátos uraink. Az egyik polgármester pulykavörösre dagad az egyik pompás tisztviselő ellen, mert az illető megfeledte elküldeni a polgármester úrhoz a borbélyt. Mintha a polgármester basa lenne . . . A másik helyen akkora a kórházban a csetepáté, hogy a belügyminiszternek keli az orvosok közé kanyarintania ostorával. Mintha csupa török szultán nehezednék erre ^ szegény népre . . . S ott van egy harmadik eset, amikor az egyik magas­ rangú úr halálra búsulja magát, mert egyetlen estére elveszik tőle potya-páholyát a színházban. Nem is szólok a sok párbajról. . . Hát, kedves magyarom, ezeket

377

az urakat deresre kellene húznunk mindenestül. Ebben a nehéz időben csak ennyi dolguk van : egymást fojtogatni. Hogy a nép éhezik, — a gyermekek sápadoznak, ~ ordít a szegénység, — az ország haldoklik, — ez nekik wurstli. F ö : az ö kis ügyeiket kell csak legyezni . . . Hát mondjátok, ér-e valamit az élet, ez a társadalom Krisztus nélkül ? Ezek az urak biztosan nem járnak a hajnali misékre. Advent annyit jelent, mint Ú rjövet: várjuk az Urat. Valóban várjuk, hogy betérjen ezekbe a lelkekbe! ^ * ♦

Ezért nekem roppantul tetszett egyik francia filozófus mondása: „Mindenek­ előtt római katolikus vag>'ok s régóta eljegyeztem magamat minden következtetéssel, amely ebbÖI az elvből ered.“ Vagyis; minden izében katoli­ kussá tette életét. De különösen melyik téren ? így folytatja: „Vagyok és min­ dig leszek a szegényekért és gyengékért, a hatalmasok ellen, Isten népéért, az ördög népe ellen, ha bele is halok.“ Igen, igen, — ez a hitem végső követ­ kezménye. M int Krisztus tette: lehajolt a gyenge, a szegény fölé és szívére húzta. Nagy' urak kegyeit soha meg nem nyerte. De mivel Isten népéért küzdött a ha­ lálig, azért megkapta az emberiség szívét, — megkapta az én szívemet is. M it gondolsz, nem lenne-e számodra is nagy nyereség, ha Krisztus szellemével szillnál síkra a gyöngék mellett. « * 4t No. no azért nem ijedünk ám meg tőleteTc, drága kis pogánykodók ! Úgy-e nem is tudod, kedves olvasónk, mi történt Miskolcon ? Sikkasz­ tottak már megint? Most az egyszer nem ilyesmiről írok, — már unom ezeket a mindennapos dolgokat. A kulyafáját, most csemegét szolgáltat a toliam ! Mis­ kolcon a vitézek zászlót avattak. Ott volt a miniszterelnök, sőt még kát. papok is. itt történt a megható dolog, itt bizony. Szavallak is, de még micsoda költeményt, hahaha . . , Tele volt ez a vers pogánysággal, sőt — képzeld, nyájas olvasóm, még meg is fenyegette ez a vers a magyar haza keresztényeit. S ő t . . . no, még mi lehetett ott? A tisztelt rendezőség nyomtatva ki is oszlatta a vers szövegét. Elgondolhatod, hogy majd megfulladtam — a kacagásomban. Szegényeket menten Ázsiába telepíteném, ha úgy vágynak pogánykodni. Vagy talán gyógyítani kellene őket ekkora őrültségekből ? Patikában nem találnék orvosságot számukra. Leg­ feljebb a bolondok háza segíthetne itt a bajon . . . Nem tudom, hogy ez eléggé hatásos lenne-e? M it gondolsz Te, kedves keresztény magyarom? ű , mennyire kell a koponyákba a karácsonyi fény I Krisztus és az Egyház ellen micsoda szánalmas komédiát csinálnak ! « * * Két m ondstot ^^ok le, — valahol találtam. Mindkettőt egy német mon­ dotta, de igen okosan Az egyik e z : „Legtöbb embernél a hitetlenség egy más dologban való vakhiten alapul." Vakul hisz a vezérben, a buta pogány eszmékben, csalókban, — csak egyet nem akar: nem akarja hallgatni se eszét, se Krisztust, se az Egyházat. A másik gondolatot egy nagy bölcs mondotta. Szerinte az európai emberekben megfogyatkozott a keresztény hit s így óriási ürességek támadtak : önzés, vérfertőzés, gyilkolás, szegények kizsák­ mányolása stb.. .. „Most ezekbe az ürességekbe zuhan alá minden." Igen, a népek is, a nemzetek i s . . . De nem zuhan az Egyház! Miért? Mert karácsonyi csillaga van.

378

(43.)

Irta: P. Markó Marcell 0. F. M.

Szinte hihetetlenül hangzott: Indulás hazafelé. Újra játhatni azo­ kat, akiket szeretünk, bejárni azokat a kedves helyeket, amelyek em­ léke örökké szívünkhöz nőtt. A kétség élénk harcot vívott a valóság­ gal • • Talán csak álom, nem is való • é Nem egy újabb csaiódás-e mint annyi sokszor? Nem, nem, ez nem lehet, ezt nem bírná el agyoncsigázott, a végletekig megalázott, fáradt pléni-Ielkünk, Pakolni, p ako ln i! hangzott futótűzként, összevisszaságban ? Szergejevszkaján álló egykori Osztrák Magyar-követség boldog lakói ajkán. Ez nekem nem okozott gondot, mert semmim sem volt az ég világán, a rajtam levő, hiányos rongyokon kívül. Povierka — sorakozó! — édes-lágy muzsika gyanánt hatott ez az érdes, rekedt muszka vezényszó . . . Szinte végtelennek látszó me­ netelés ■. . Örökös rettegés, félelem, melyik utcasarkon csipnek le. Az út a pályaudvarig hosszú — hosszú v o lt. . . vöröskeresztes vonat hófehér, kényelmes ágyakkal. % m mint egy el nem érheiö álom . . , Csak úgy simogatta az a sok félénk pléni szem pár. . . Talán nem is igaz ? . . . Egyesek megtapogatták . . . Én i s . . . Valóság volt élő valóság. M ég egy utolsó tüske orosz földön. Nem sokkal az álomvonat indulása előtt, futott be a mellettünk kígyózó sínpárra a moszkvai gyors. Egy sereg felszíjazott, felkantározott, hetyke magyar vörös ka­ tona szállt ki, az eddig ismeretlen új pétervárl vörös magyar komité tagjai, a hadifoglyok rémei. Hencegve masíroztak fel s alá vona­ tunk előtt. Nem volt nehéz a rongyok alatt felismerni, hogy a haza­ induló vöröskeresztes vonat legtöbb utasa tiszt. Minden porcikám remegett, amint az egyik gőgösen, durván megállt előttem és szinte

379

ordítva így szóit: „Jól van kis tisztecskék, maguk menjenek haza hír­ mondónak, de mondják meg otthon, hogy azt a többi kutyát hiába várják . . A másik pillanatban kiabálták muszka őreink: „szagyisz, — beszállás," s már mozgott is az álomvonat s így Isten csodájára ki­ siklottunk e bestiák karmai közül. A sors különös játéka, hogy 1920 ban éppen ugyanaz nap, jú ­ nius 16-án, fogságba esésem évfordulóján léptem át Judenburgnál, nég>' hosszú szenvedés és megpróbáltatásteli keserves esztendő után testben bár megviselve és minden anyagitól megfosztva, de lélekben egészen megújulva, mint új ember,

az

orosz-eszt határt. Narvában

Stroneburg ősrégi várában szállásoltak el bennünket, mígnem másnap dereglyéken ki nem szállítottak bennünket a Finn-öbölben horgonyzó hajónkra, a „Kaiser Friedrich" gőzösre, amely 5 nap alatt a Finn-öblön és a Balti-tengeren át Stéttinbe szállított bennünket. A tengeri út kellemes volt.

Ellátásunk

álomszerű.

A németek

mindenütt rezes­

bandával és nagy lelkesedéssel fogadtak. Csak úgy szívtuk magunkba az új híreket. De elnémult a szó

ajkunkon és majd

megszakadt a

szívünk, amikor Trianon borzalmairól értesültünk. Őszintén szólva, nem érdekelt a jó németek ünneplése, egyre az járt az eszembe, mit találok otthon, hisz

már 2 éve hír nélkül vol­

tam. Végre Berlin, Lipcse, Passau és Bécs érintésével elértük Brucknál a határt. Itthon nem valami tárt karokkal fogadtak bennünket. Az átélt kommun megrázkódtatása után érthető is, hogy ben vöröskatonái

láttak.

még tetézett a csóti

Bennünket

természetesen

megfigyelő táborban

mindegyikünk­ lehangolt,

amit

eltöltött keserves 13 nap.

Első dolgom volt, hogy drótra adjam mérhetetlen aggodalm am at: él-e az, Aki itt a földön nekem mindennél drágább, drágább az éle­ temnél : az én jóságos Édesanyám ? Csakhamar megjött a távirat . . . szívem majd kiugrott a helyé­ ből . . .

izgalmamban alig bírtam felb on tan i. . .

Isten jóságos volt hozzám, mert megtartotta nekem az én ezüst­ hajú, 71 esztendős Édesanyámat . . . Áldlak Uram,

hogy Anyám

lealkonyuló egére

utolsó, aranyló,

napsugarat vontál. Kiterveztem, mit mondok, de minden dugába dőlt, nem jött szó

ajkamra,

elmondhatom a

toppanék. . . Repült felém Anyám . . . lanul . . . M int gyümölcs a fán."

k ö ltő v e l; „S a kis szobába

S én csüngtem ajkán . . . szót­

Az emb«ri természet velejárója, hogy a rosszat hamarabb elfelejti,

380

mint a jót. Sohasem kerülhetünk olyan körülmények közé, amelynek ne volna istentől rendelt célja, értelme és jutalma. Szerintem minden hadifogoly, aki a hadifogság purgatóriumának leírhatatlan szenvedé­ seit, csalódásait, megaláztatásait és igazságtalanságait átélte, kisebbnagyobb lelkiértékek osztályosa lett. Lélekben elmélyült, megtisztult, mint az arany-ezüst érc a kohóban. Tagadhatatlan: a test nélkülö­ zését felülmúlta a léleké. Lelkem kiszáradt, mint az esötlen föld. Nem csoda tehát, ha azon a nekem annyira nevezetes 1920 má­ jus 15-i szibériai, bogotoli szent misén, mint az áldást hozó májusi esőt úgy szívta mohón magába az isteni meghívás gazdag kincsét, kegyelmét — a szerzetesi hivatásomat. Hazaérve, „ezután kissé megálltam, majd elhagytam a világot" miként Szent Ferenc Atyám is írja. Bizonyos, lettem,

hogy egész más

mint aki 6 évvel előtte háborúba indult, „ami nekem azelőtt

kellemetlennek látszott, lelkem és testem gyönyörűségére vált.'‘ Sokan különcnek bélyegeztek, mert nem tartottam velük, nem érdekelt

életük,

mulatozásuk.

Érdektelenül

csöndes kesergését életük verejtékes

hallgattam Édesanyám

munkájának a hadikölcsönben

való elvesztén. Amikor jóformán minden asszonynép ismerősöm azon erőlködött, hogy menyasszonyt keressen számomra, elégedetten moso­ lyogtam magamban befelé, mert Istenen kívül senki sem tudta, hogy már jegyben járok a szépséges „Povertával“ — a „Szegénység Úr­ nőjével." Nehéz, gyötrelmes napok jött

segítségemre és

ami még a világhoz

voltak ezek, mígnem

elszakította kötött. Egy

azt

az

egyetlen

erős szálat is,

februári éjjel észrevétlenül örökre

elaludt az én drága Édesanyám, a földön nekem döbbentett,

újra csak Isten

legdrágább. Meg­

de ebben is Isten kezét láttam. Magáhozvette, hogy nagy

Ígéretemet beválthassam s egészen, maradék nélkül azé a mezítlábos, kö­ téllel átövezett, szőrcsuhásassisi Koldusé — Szent Ferencé lehessek., * * * Ennyit sikerült Nicefor testvérem Istenhez fordulásából feljegyez­ nem. Ha valaki, úgy csekélységem, akinél talán Isten után senki más jobban nem

ismeri

Testvérünket,

őszinte lélekkel

állíthatom, hogy

megtalálta Nicephorus amit keresett. Bizonyos vagyok felőle, hogy senki­ vel nem cserélne széles e világon s ha százszor vagy ezerszer születne, akkor is újra csak az assisibeli koldus

Ferenc kezébe tenné kezét

és kötelével az Ő szívehez kötné szívét . . . életét. . .

(Vége.)

381

A m ik o r e lh a ^ 'o tt lettem . Bor­ zasztó még olvasni is, hogy „valaki egészen árva s egészen elhagyatott le­ gyen akkor, amikor pedig négy testvér, édesanya, édesapa él mellette". Ez csak akkor történhetik meg, ha vatahogyan az egész család vallástalan lesz s lel­ kűkből kihal a legkisebb természetes érzés is. De mi erre nem tudunk gya­ nakodni. Inkább annak tulajdonítjuk ezt a nagy „elhagyatottságot“ , hogy Ön, kedves Árva, csak kapni akar odahaza is és adni nem. Pedig a szeretetnek és a barátságnak is van ám tízparancso­ lata, amelyben a legelső, hogy az em­ bernek meg kell szinte feledkeznie ön­ magáról. Vizsgálja meg csak a maga viselkedését s bizonyára keserűen ébred majd annak a tudatára, hogy az Ön viselkedésében van nagyon sok hiba s ezért maradt egészen egyedül a csa­ ládi körben is. Válaszát várjuk. Házasság 1935. Ugye Ön is érzi, hogy egy férfi részéről a lehető legnagyobb könnyelműség lenne egy nőnek az életét úgy magához láncolni, hogy semmi, még a legkevesebb jöve­ delme sem legyen? Mert ne feledjük el, h o ^ a nőnek elsődleges hivatása a csa­ ládi tűzhely gondozása s csak azután a kenyérkereset. De férfi önérzetének is fel kell lázadnia az ellen, hogy egy olyan házasságot kössön, amelyben na­ ponkint érzi azt, hogy a felesége keresi meg számára a mindennapi kenyeret. A mi tanácsunk a leghatározottabban az, hogy amíg valami, ha még olyan kevés jövedelmű állása nem lesz, szó sem le^'en házasságkötésről. Ez nem zárja ki azt, hogy tervezgetésüknél ne legyenek tekintettel a menyasszonya fi­

382

zetésére, de elengedhetetlenül 'szüksé­ ges, hogy Önnek is legyen valamilyen jövedelme. A ggódó édesanya. Bizony az édesanya szeretetét, jóságát és türelmét a gyermekei 13— 16 éves korukban te­ szik a legnagyobb próbára. Ön is egyike ezeknek. Arról panaszkodik, hogy gyer­ meke egészen megváltozott. Eddig en­ gedelmes, tisztelettudó, minden tekintet­ ben kifogástalan volt s most mintha kicserélték volna, teljesen megváltozott. Aggódva kérdi, mit tegyen, mert bántja lelkiismerete, hogy talán Ön hibás eb­ ben a változásban. M i ezt a leghatáro­ zottabban megcáfoljuk. Ebben a válto­ zásban — talán furcsának tartja majd ezt a megállapításunkat, — egyikük sem hibás. Hanem ha okozni akarunk vala­ kit, egyedül a serdülő kort lehetne hibáz­ tatnunk. Próbáljon nagyon nagy szeretet­ tel, de azért a szükséges eréllyel bánni gyermekével. Erre a korra is vonatkozik az, hogy a szeretet mindent legyőz és nincs semmi, amin ne tudna diadalmas­ kodni. Győzni fog majd ezen a rakoncát­ lan és fékezhetetlennek látszó szenve­ délyes természeten is. Azután nyugodt, meghitt beszélgetésükben mondja meg a leghatározottabban gyermekének, h o ^ Önt nagyon bántja ez a viselkedés. Ön megérti, hogy ezt nem akarja s ez nem szándékos az ő részéről, mert megvan róla győződve, hogy még most is úgy szereti Önt mint azelőtt, de fegyelmezze magát. Nagyon sokat segíthet itt az Ön munkájában valami jó könyv. Nem írta meg, hogy fiú-e v a ^ leány-e az, aki­ ről, vagy akikről szó van. Válaszbélye­ ges levélre szívesen ajánlunk megfelelő könyveket.

Közli: Burka P. Kelemen dr. 0. F. M. Rádió

és hitterjesztés. Minden találmány szolgálhatja a jót és a szé­ pet csakú^, mint a rosszat. Amerikában való­ s á g u l rádióapostolságról is lehet beszélni. 1930. márc. óta van ott katolikus rádió-óra, mely a National Broadcasting Company közvetítésével ma már 45 más amerikai adóállomás sugárzásában tesz szolgálatot a katolikus ügynek. Minthogy a hallgatóság egy-ötöde nem katolikus, igen sok megtérés köszönhető e rádió-óráknak, amikről a rendezőséghez havonta küldött 2000 levél is bizonykodik. ^ ^ Szív a pénzben és a szolgálatban. Egy kiváló kanadai katolikus üzle^ ember, névszerint Mr. Frank O’Cv! inor, az új torontói érseknek beiktatásakor 500.000 dollárt adott át vallási é.s szeretet-célokra. Az amerikai Szt. Ferenc kórháznövérek tíz esztendeje telepedtek le a kínai Tsinanfu (Shantung)-ban. S azóta évente több, mint 150.000 esetben vüitak a szenvedő kínaiak testi segítségére. E két apró hirforgácsból hangosan dobban ki a szív éspedig az első esetben a kitűnő kát. férfiú pénzadománya, a másodikban pedig a szeretet an­ gyalainak szolgálattevése a nemesen lüktető szív megafonja. . . * ^ ^ Japánok és a kereszténység. Sok tekintetben csak a legnagyobb becsü­ lés hangján lehet beszélni a Kelet nagy­ hatalmasságát jelentő japánokról. Nemzeti öntudatuk, áldozatkészségük, fegyelemszeretetük és fajtisztaságuk szinte egyedülálló a világon. Nemrégiben a lokióí katolikus egyetem rektora, Bittér Brúnó jezsuita atya egy előadása kapcsán el­ ragadtatással beszélt róluk. Elmondotta pl., hogy talált japán családokat, melyek 250 éven keresztül szívósan megőrizték keresztény hitüket, bár a családon kívül semmi oktatásban sem részesültek s a hit gyakorlásának közönséges alkalmait is nélkülözték. Ugyanő állapította meg azt a meglepő tényt is, hogy egy más nép sem dicsekedhet annyi vértanúval, mint a japán, mert a keresztény-üldözés 90 éve alatt kétmilliónyian nyerték el a vértanúság pálmáját. Kellem etlen meglepetés- Kellemetlen meglepetésnek kell mondanunk azt az esetet, ami egy amerikai vőlegénnyel történt éppen az esküvőre menet. Karikagyűrűjét egy kis apród-fiúcska vitte vö­ rös bársony vánkoson az oltárhoz, mikor valami alattomosan szemfüles tolvaj el­ csente azt. Képzelhető a kínos helyet, melyet csak a menyasszony nővére köl­ csönzéssel tett elviselhetővé. Szegény vőlegcnyuram sem fog föltehetően meg­ feledkezni arról, hogy mi történt esküvőjén!

383

Kereszt rejtvény. Megfejtési h a tá r id ő : dec. 14^

K özli : V irá g h Im re. Vízszintes s o ro k : 2. D u­ nántúli hegy. 4. M agyar rendala­ pító. 5. M -m el a végén : az anyag legkisebb része. 7. Oka va la m i­ nek. 9. A legelső m agyar em­ b e r. . . 10. r. k. z. 12. A kő­ műves teszi a házépítésnél. 14. Két szó: ilye n á lla t is v e n ; a vadak lakóhelye. 16. A je lle m - | zés ilyen is lehet. 17. i. ü. d. 19. . . . D e i: az Úr Jézus, 21. T isz­ teletünk (nem im á d á s u n k !) tárg \a . 22. A szabadságharc híres tábornoka. 24. Férfinév. 26. Hamis 27. M ássalhangzó f o n e t i i ^ I san. ‘ 8. Megengedő kötőszó, ^9. Személyes névmás.

Fúl ikerszava. 19. Vissza : helyh. rag. 20. s. y. 22. O ldal. 23. A medve kedves eledele. 24. A be­ hozott á rú k után ke ll fizetni. 25. Borzalm as jelenség. .

L

M e g fe jté sh e z k é r jü k a 4^ 9. 16. 21, 24 vízszintes. I, 11, 17 és 23 függőleges sorokat. A n o v e m b e ri szá m b a n k ö z ö lt k e re s z tre jtv é n y m e g fe j té s e ; Bornem issza. S em m itm on­ dó. Dám a, Bátorság, A ra d ig , M én, Endresz és M agyar, M aros, A t, A rénán, Csonka-M agyarország nem ország.

M e g fe jtő k : A n g ya l K á ro ly, Bartos Im re, B o g n á rM ikló s, B őm Függőleges s o ro k : 1. K a ­ b ik János, Boross M ariska. Csizrácsonyi ének. 2. Mássalhangzó. m azia Ilonka. Dalos Sándor. Fa­ 3. M ássalh. fon. 5. V onatkozó zekas Ferenc, Fekete Im re, Frey névmás. 6. A z elején és végén jví László, Gehér Ilona, G öm öri llona^ k - v a l: orosz törzs. 7. M inden Heves Sándor, H orváth Ferenc»' cselekedet rugója. 8. K isebb há­ H orváth G yula, H o rvá th Ilo n a , ziá lla to k lakása. 10. Híres m ű­ H orváth János. H orváth József. fordító. 11. Mogorva. 1?. Nem H o rvá th K á ro ly, özv. H o rvá th Ká« lá t 13, H i . . . : női név. 14. V iszrolyné. H o rvá th Lajos. H orváth sza : oltalm az. 15. G y ilk o l (ö— ő). Sándor, H o rv á th T ib o r. K irá ly M a 17. K risztus U ru n k elnevezése Hs riska és Erzsiké, Kiss Ilona, K iss Szent János evangélium ában. 18. József, Langm ár János. Lovas Sári. M áyer István, Nagy János, Nagy Lajos, ifj. Ősze Ferenc. Pénzár Ferenc, P intér László. Raág Éva, Reicher József. R undner György, Sár János. Schreiber Ferenc, Sipos Ilona, dr. Sóss István. Sterm ecki Pista, Szalai József, Szalay M argit. Szelőcs István. Szeőke Ferenc. Szm olyán Ilo n k a , Szőke Ágnes. Szőke István, T áner A ngela, T irn e y Sári, T örök M a tild . Vágó Sándor, V á ró József, V irá g A n n a , Z sitva y Péter. Jutalmak: P. Gemelli-P. T a ká cs: F ra n c is k á n iz m u s : Szeőke

Ferenc. P. M o ln á r A : A ferences s z e lle m : Csizm azia Ilo n ka . P á lf/y E . : P á d u a i Szent A n t a l é /e ^e :K is s József. P. Aío/n d r A . ; Széni Ferenc s íie m d í: R undner György. P. M o ro v ic z Szol. F e re n c : A szegénység t r u b a d ú r ja : H orváth János. P M o ln á r A . : P d d u a í Szent A n t a l je lle m r a lz a : dr. Sóss István. Sínka F . : P á d u a i Szent A n t a l c s o d á i: P in té r László, özv. H o rvá th K árolyné, D alos Sándor, Boross M ariska. Ö tvenkét-keddi á jta to s s á g : Gehér Ilon a , H o rvá th T ib o r. Nagy János, Lovas Sári. A n g ya l K ároly. M e g fe jtő in k n e k figyelm ét ism ételten fe lh ívtu k m ár arra. hogy a h a táridő után be­ érkezett megfejtéseket nem vehe tjük figyelem be. A k i tehát a sorsolásban részt a ka r venni, az úgy adja postára megfejtését, hogy az legkésőbb a h a tá rid ő nap ján a rovatvezető kezébe juthasson. K e d v e s M e g fe jtő k ! ism ét befejeztünk egy évet és az utolsó hónapban öröm m el á lla ' píthatom meg. hogy rejtvényrovatunkat kedves O lva só in k nagy

szeretettel

k a ro ltá k fel. K ö ­

szönöm eddigi lelkesedésüket és kérem továbbra is lelkes közrem űködésüket.

384

Rejtvényszelvény. SZENT A N T A L - 1935. X II