Szögi Lajos, az áldozat

Szögi Lajos, az áldozat A TARTALOMBÓL: Cigányliszka . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 2 A fordított ország . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 3 A lincselés tébolya . . . . . . . . . . . . . . . . . . 5 Irtóztató rend . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 6 Balatonõszödtõl Balatonzárszóig . . . . . . . 7 A Fidesz békés megoldást akar . . . . . . . 14 Gyurcsány õszödi csöndje . . . . . . . . . . . 17 A hatalom és a Kossuth tér legitimitásáról. 18 Hazudtunk, hogy lophassunk. . . . . . . . . 20 A józanság parazsa . . . . . . . . . . . . . . . . . 22 Lovas István jegyzete a diktatúráról . . . 23 A maceszos gulyásforradalom országa . . 24 Megkésett forradalom . . . . . . . . . . . . . . 25 Parlament, politikusok, média „sztárok” 26 Konvergencia innen és onnan nézve. . . 27 Rasszizmus Magyarországon. . . . . . . . . . 28 Tüntetõk! Maradjatok a téren! . . . . . . . 29 Orbán megint hazaküldte az embereket! . 30 Felebaráti üzenet Gyurcsánynak . . . . . . 31 Ma még õk ünnepelnek . . . . . . . . . . . . . 34 A multikat jobban pénzeljük . . . . . . . . . 35

Ön a szocialista nagyváros öntudatos polgárának lapját, a Jó Ha Figyelünk címû alkalmi megjelenésû újságot olvassa. A lap elektronikus formában ingyenesen letölthetõ, a www.johafigyelunk.hu weboldalról. Észrevételeiket, kritikáikat és véleményeiket is ide küldjék. Amennyiben a lap megnyeri tetszését, kérjük jó szívvel ajánlja azt másoknak is elolvasásra! Köszönjük, és jó szórakozást!

Mivel senki sem fogja leírni, elmondani helyettünk, rögzítsük a tényt: Olaszliszkán a gyerekei szeme láttára agyonvertek egy 44 éves tanárt. Fényes nappal, az utcán. Az elkövetõk cigányok voltak. Több tucat. Több tucat lincselõ. Azért kell ezt leszögeznünk, mert amúgy tudjuk pontosan, mi fog most következni. Most a párás szemû, elviselhetetlenül aljas „jogvédõk” fognak következni. Ugyanazok, akik a zámolyi gyilkosokból szenvedõ hõsöket faragtak, és kimenekítették õket Franciaországba. A forgatókönyv így néz majd ki: néhány nap elteltével meg fog jelenni az elsõ cikk arról, hogy az agyonvert tanárember rasszista volt. Majd nagy helyszíni riport is lesz, amelybõl kiderül, hogy szegény cigány gyerekeket állandóan elütik, és a szegény cigányok élete emiatt egy véget nem érõ rettegés Olaszliszkán. A harmadik riport már arról fog szólni, hogy Olaszliszkán amúgy tombol a rasszizmus, és a szegény védtelen cigányok állandó atrocitásoknak vannak kitéve. Nem csoda hát, ha elszakadt náluk a cérna. Nagyjából e harmadik riport megjelenésével egy idõben fog feltûnni az SZDSZ, Gusztos Péter meg a Furmann Imre. Odaállnak majd Olaszliszka fõutcájára, és szenvedélyesen elítélik a rasszizmust. Kicsit elítélik majd a tanárember agyonverését, de hozzáteszik, hogy ha nem is elfogadható, mégis érthetõ, ami történt. S hogy az igazi probléma megint a többség intoleranciájában keresendõ. Végül az olaszliszkai gyilkosok Franciaországban találják majd magukat, és az EU elítéli a rasszista magyarokat. Ez fog történni. Ezért kell most, mindjárt az elején rögzítenünk a tényt: Olaszliszkán több tucat lincselõ agyonvert egy tanárembert a gyerekei szeme láttára. Fontos, hogy rögzítsük: több tucat. Ez azért fontos, mert a Nemzetbiztonsági Hivatal sztálinista közleménye óta tudjuk, hogy aki békés tüntetésen vesz részt, ahol valami törvényellenes történik, megvalósítja a „pszichikai bûnsegéd” tényállását, és maga is törvényszegõvé válik. Nem csupán formállogikai fejtegetés tehát, hogy ahol több tucat állat ver agyon éppen egy 44 éves tanárembert a saját gyerekei szeme láttára, ott nem csak azok a gyilkosok, akik a husángot fogják. Az összes, többtucatnyi állat: GYILKOS. Mindezen tények ismeretében pedig vonjuk le a legalapvetõbb következtetéseket.

2

Bárki, aki ebben az országban elgázol egy cigány gyereket, akkor cselekszik helyesen, ha eszébe sem jut megállni. Cigány gyerek elgázolása esetén tapossunk bele a gázba. Akit még elütünk, annak pechje van. A lehetõ legnagyobb sebességgel továbbhajtva, autónkból hívjunk mentõt, és a legközelebbi rendõrõrsön álljunk csak meg, ahol adjuk fel magunkat. (Sajnos, tudom én, ez a helyzet nem fordulhat elõ. Ha az ember elüt valakit, különösen, ha az illetõ gyerek, muszáj megállnia. Tehát meg fogunk állni ezután is. Valamit mégis tenni kell. Jó ha indulás elõtt beszerzünk egy lõfegyvert. Ha elütünk egy gyereket, álljunk meg. S ha gyülekezni kezdenek körülöttünk az állatok, használjuk nyugodtan fegyverünket...) Mivel a fentebb ismertetett forgatókönyv megvalósulásának esélye nagyjából 99 százalék, hát jó, ha tudjuk, hogy az állam nem fogja garantálni biztonságunkat. Miképpen abban sem bízhatunk, hogy az állam megtorolja sérelmeinket. (Esetünkben a lehetõ legnagyobb elégtétel annyi lesz, hogy a több tucat állat közül kettõt bûnösnek mondanak ki hirtelen felindulásból elkövetett, halált okozó súlyos testi sértés bûnében. Kapnak majd öt évet. Három év múlva kint lesznek. Éppen annyit fognak ülni, amennyit a kukagyújtogató randalírozók.) A második pontból levonható és egyben legfontosabb következtetés: mondjuk ki jó hangosan, hogy a többségi társadalom nem köteles mindezt tolerálni. Önsorsrontó idióták vagyunk, ha mindezt toleráljuk. Ha eltûrjük. Bizony. Amerika megérkezett. Ott már évtizedek óta magától értetõdõ, elfogadott tény, hogy vannak helyek, ahol az állam nem vállal felelõsséget az állampolgárok biztonságáért. Lemondott az állam Amerikában bizonyos helyekrõl. S ezeken a helyeken mindenki úgy gondoskodik a biztonságáról, ahogy jónak látja. Ahogy éppen tud. És persze a legelkeserítõbb igazság: felkerült a veszteséglistára egy 44 éves tanárember. S a két leányának a lelke. Merthogy miképpen heveri ki egy gyerek, ha a szeme láttára verik agyon az apját – nos, ezt nem tudhatja senki sem. De az állatok a két gyerekre sem voltak tekintettel. Ez külön tûrhetetlen. A két gyerek lelke is bosszúért kiállt. Zéró tolerancia. Legyen ez a jelszó. A mi jogainkat ugyanis senki sem fogja megvédeni. Csak mi. És ha Olaszliszkán ezt is megússzák a cigány lincselõk, akkor velünk van baj. Óriási baj. Akkor velünk már bármit meg lehet tenni. Bayer Zsolt

jó ha figyelünk

– avagy Hol húzódnak a tolerancia határai? – „Jim Coltec halhatatlan volt. Ugyanakkor indián is. De nem az a közönséges fajta, szent ember volt õ, egy hajoka. Egyfajta varázsló a törzsben, aki képes volt arra, hogy kiszívja a gonoszt és a rosszat másokból, hogy aztán elraktározza magában. „Hajoka vagyok, a csuprom feneketlen”. – mondta MacLeodnak, amikor kiszívta a bosszúvágyat és a haragot belõle, amit az iránt a másik hallhatatlan iránt érzett, aki az indián falu nyomára vezette a fehér katonákat, s akik ennek következtében meggyilkolták indián asszonyát és annak gyermekét. Évszázadokkal késõbb aztán a hajdan feneketlennek hitt csupor mégiscsak megtelt, s az utolsó csepptõl kicsordult a pohár, a szent ember gonosszá változott, s ezen már az sem segíthetett, hogy a barát, végül fejét vette. Sõt! Innentõl szabadult csak el igazán a pokol.” Óhatatlanul is felrémlett bennem a Hegylakó címû tévéfilmsorozat ezen epizódja, amikor elolvastam Bayer Zsoltnak a Nemzetben megjelent és nagy port felvert „Cigányliszka” címû írását. A szerzõ, ahogyan azt sajtó- és egyéb más reagálásokra közölte, nem akar tovább toleráns lenni. Elege van. Nála elszakadt a cérna, ha tetszik, megtelt a csupor és az utolsó csepptõl kicsordult. Az Olaszliszkán történtek azonban jóval tovább és távolabb mutatnak azon, ami valójában történt. Miután a másik oldalon többen is a kiakadt Epeda sezlonyrugóhoz hasonlatos állapotba kerültek attól, hogy egyes sajtótermékek (értsd Magyar Nemzet) és egyes zsurnaliszták (értsd Bayer Zsolt) cigány bûnözésrõl beszéltek, Huth Gergely, a Nemzet fiatal és tehetséges publicistája a Hír Televízió „Lapzárta” címû mûsorában elmondta, hogy a rendõrséghez fordultak – elvégre náluk autentikusabbat keresve sem lehetne találni –, ahol elmondták, az elmúlt évben ilyen (értsd: erõszakos lincselés) jellegû bûncselekményeket kizárólag a cigány kisebbség tagjai követtek el. Statisztikailag is igazolható, hogy a bûnözésre való hajlam is jóval gyakoribb a cigányság körében. Túl a brutalitáson és az emberi élet értelmetlen kioltásán, óhatatlanul is felmerülnek bizonyos kérdések. Vajon hol a határ? Meddig kell toleránsnak lennünk? De megfogalmazhatjuk így is a kérdést: Meddig és mennyit kell még tûrni? Hol a vége? Mondjuk ott, ahol beleállítanak a hátadba egy baltát? Mert hát ilyen esetben ugye még a legelvakultabb SZDSZ-esnél is véget ér a mindennél elõbbre való tolerancia. Egész egyszerûen azért, mert elhalálozás okából kifolyólag megszûnsz létezni. Összerogysz mint a liszteszsák, onnantól aztán már rugdoshatják a fejedet acélbetétes bakanccsal, jó ha figyelünk

Szögi Lajos, az áldozat akár roma az illetõ, akár nem, neked már úgy is mindegy, nem érzel semmit. Ugyanakkor a szerzõ egy másik, legalább ilyen fontos kérdést is feszeget írásában. A jelek szerint a magyar állam, az Amerikai Egyesült Államokhoz hasonlóan – bizonyos helyeken, bizonyos helyzetekben – úgy tûnik, nem képes arra, hogy garantálja állampolgárainak biztonságát. Az USA-ban, ha valaki hívatlanul beteszi a lábát a földedre, lelõheted. Ott a magántulajdon védelme kicsikét magasabb szinten realizálódik, mint nálunk. De vissza kis hazánkba! Joggal tehetjük fel tehát a kérdést: Ha a magyar állam ismét és immáron sokadszor felrúgja, megszegi az íratlan társadalmi szerzõdést, mely polgáraival köttetett, – ennek ránk esõ része a törvények betartása mellett például az adófizetési kötelezettség – ugyan vajon, mire is fizetjük akkor az adót? Ha az egyik fél nem teljesíti a szerzõdésben foglaltakat, akkor a másik félnek, azaz nekünk, állampolgároknak, miért is kellene betartania azt? A HAMIS KÉPET LÁTTATÓK A szabados törpeminoritás a tolerancia és a másság iránti tisztelet jelzésértékû zászlóvivõje kis hazánkban immáron a rendszerváltás óta, az õket kiszolgáló ölebmédiával egyetemben. Mivel mással nem nagyon tudnak labdába rúgni, ezzel nyomulnak elõre ezerrel, ütik a vasat, amíg meleg. A lakosság dekadens része pedig mindig biztosítani fog számukra annyi szavazatot, hogy bekerülhessenek a parlamentbe. Nem is nagyon akarnak õk több voksot, el vannak a parlamenti zsa-

roló szerepkörében – a költségvetéshez hasonlóan – köszönik szépen jól vannak. Természetesen a homoszexuálisoknak, a kábítószer-élvezõknek is vannak jogaik, ezt senki sem vitatja. A baj ott kezdõdik, amikor ezeket a dekadens, a társadalom alapértékeitõl gyökeresen eltérõ viselkedés mintákat akarják követendõ normaként, alapigazságként elfogadtatni az emberekkel. Az álliberális törpeminoritásnak pedig, ez az alapvetõ érdeke, egyfajta káosz kiépítésén fáradozik szüntelenül, hiszen a zavarosban lehet csak igazán jól halászni. A zavarosban, ahol nincsenek világos, mindenki számára jól érthetõ és értelmezhetõ határvonalak, keretek, melyek a társadalom tagjai számára garanciát jelentenek a törvények betartására és betartatására. Természetesen a homoszexuálisoknak, a kábítószer-élvezõknek is vannak kötelességeik, ezt senki sem vitatja. Ám errõl, a kötelességekrõl, valahogy mintha mindig megfeledkeznének a társadalom egyes rétegei, és érdekes módon ezek a feledékeny társadalmi csoportok valahogy mindig a jelenlegi kormánypártok szavazótáborából kerülnek ki. A segély az bizony jól jön, de dolgozni már annyira nem akarnánk. Az alkohol mértéktelen fogyasztásából elõálló egészségkárosodás kezelésének költségeit is a társadalom többi tagjának befizetéseibõl állja az állam. Senki nem mondta, hogy kötelezõ alkoholistának lenni. Hallották már Önök valaha is, hogy odamegy a riporter a hajléktalanhoz és megkérdezi: „Papa, azé’ idáig el is kellett jutni valahogy, senki nem úgy kezdi, hogy önként és dalolva bevonul a híd alá, mer’ nincs hol laknia?” Én még egyszer nem hallottam volna, hogy a fene nagy liberális szellemiségû ölebmédia sztárriporterei, akik dekás súlyokkal egyensúlyoznak, amikor mérlegre teszik a valóságot, egyszer is megkérdezték volna a lumpen elemeket, a kábítószerfüggõket vagy az alkoholistákat, hogy „Öreg, nem gondolod, hogy téged is terhel felelõsség abban, hogy idáig jutottál, hogy ilyen mélyre süllyedtél?” Mindenki más hibás. A társadalom, az önkormányzat, de még a másik padon alvó csöves is, aki ferde szemmel néz rám valamiért. A felelõsség egymásra hárítása magyar szakértõk bevonásával folyamatban van. De velünk, a néppel is baj van. Egy öntudatos nemzettel, melynek polgárai önálló gondolkodásra és véleményalkotásra képesek, bizonyos dolgokat nem lehetne megtenni. Emlékszünk még Fodor Gáborra, aki amikor megkérdezték tõle, hogy mit tenne ha a gyerekét rajta kapná egy füves cigi elszívásán, azt válaszolta, megbeszélném a gyerekkel. Vannak bizonyos dolgok, amirõl tudjuk, hogy soha sem kell kipróbálni. Az orvosok 3

körében járja egy mondás: „Öreg alkoholistát már láttam, de öreg drogost még nem.” Mégis, parlamenti arányuknál jóval nagyobb befolyásukat a Strabagdemokraták arra használják fel, hogy tartósítsák hazánkban a káoszt, alapértékként tüntessék fel a dekadenciát, a keresztény értékrendet pedig holmi elavult, ósdi, a történelem szemétdombjára való értékrendszernek tüntessék fel. Szélsõséges esetekben már odáig is elmerészkedtek, hogy a média nagy nyilvánossága elõtt a keresztények kiirtására szólítsanak fel. A FORDÍTOTT ORSZÁG Ahol a jó a rossz és a rossz a jó. Legalábbis ezt akarják elhitetni velünk. Ebben az országban semmi sem az, aminek látszik. Itt minden az, aminek láttatni akarják. Mi pedig vagy elhisszük, vagy nem. Az esetek nagy többségében elhisszük, méghozzá feltétel nélkül. Hiszen ha nem így lenne, akkor ez az ország egy normális ország, egy békés, jól prosperáló európai középhatalom lehetne. De nem az. Úgy tûnik, ebben az országban semmi sem úgy mûködik, ahogyan annak normál üzemmenetben mûködnie kellene. De hogyan jutottunk idáig? Hogyan jutottunk odáig, hogy visszatértünk az õskorba, a kattintott fénykorszakból a pattintott kõkorszakba, ahol azonmód bunkót ragadunk, ha nekünk nem tetszik a másik pofázmánya? A szálak messzebbre vezetnek. Egy magát szabadnak és demokratikusnak mondó országban a múlt emberei a múlt eszméivel, a múlt hatalomgyakorlási módszereivel (értsd: önkényuralom, formális – Patyomkin – demokrácia) még mindig jelen lehetnek, még mindig uralkodhatnak a társadalom felett. Hogyan lehetséges ez? Az elsõ számú közszolgáról kiderül (õ maga kotyogja ki!), hogy neki a hatalomért semmi sem drága, akár csalni, hazudni is képes azért, hogy megtartsa, mégis a helyén maradhat. A televízióban, a rádióban és a nyomtatott sajtóban idõrõl idõre szembesülhetünk azzal, hogyan is mûködik ez a nálunknál szerencsésebb múltú országokban. Ott a társadalom ingerküszöbe és tûréshatára nagyságrendekkel ala-

csonyabb szinten áll, mint nálunk. Az, amit itt a kormányfõ prezentált a tisztelt nagyérdemûnek, nyugaton elképzelhetetlen lenne. Ott tized ennyiért, század ennyiért menetet hajtanak végre politikusok, ha kihúzzák a gyufát a társadalomnál. És, ha már az olaszliszkai eset szóba került, ugye emlékszünk még a zámolyi romák esetére? Ott is arról esett a legkevesebb szó, amirõl a legtöbbet kellett volna beszélni, ahonnan az egész történet elindult, meghalt egy ember. De nem, a média mindenrõl beszámolt, csak azt nem tartották fontosnak, nem hangsúlyozták kellõképpen, hogy hát gyerekek, itt mégiscsak megöltek egy embert. Nem a szénanátha vitte el, vagy öregkori végelgyengülésben hunyt el, hanem kõkemény brutalitással vetettek véget az életének. Az ölebmédia, amelyik a törpeminoritás kedvenc témáját, a másság iránti tiszteletet és a toleranciát mindig is annyira a szívén viselte (lásd a Mortimer-féle szamurájkardos eset, égtek, mint a Reichstag, amikor kiderült, hogy az elkövetõ is roma származású), szóval a bulvárkormányzást bulvár színvonalon kiszolgáló betûproletárok hada a teljes hírverés nagyságához képest az áldozatról szinte csak mínuszos hírben számolt be. Persze tudom én, sokkal jobban eladható téma volt, hogy a gyilkos és kompániája elmenekült a Francba, ahol aztán szintén nem bírván a gádzsóktól eltérõ hevesebb vérmérsékletükkel, újra bajba kerültek. Érdekes módon errõl már nem számoltak be olyan nagy elánnal a honi lapok. Inkább azon csámcsogtak, hogy Krasznai úr , a zámolyi romák szószólója, szexuális bûncselekmény gyanújába keveredett. Vegyük észre, ki az igazi felelõs! Vegyük észre a média felelõsségét! Megint csak azt kell mondanom, a nép ösztönösen megérezte, hol az igazi gonosz, amikor a központilag vezérelt hazugság jelzésértékû bástyája, a köztelevízió székháza ellen vonult. De nehogy azt higgyük, hogy ez a hazudozás új keletû dolog. Régen volt az a mondás, hogy „benne van az újságban, akkor biztosan igaz!” Ezzel szemben ma mi van? Ami nincs benne a hírekben, az nem is létezik. És hogy mi kerül bele a hírekbe, és hogyan kerül bele a hírekbe, na itt kezdõdnek az igazi bajok, innen indul a manipulációs úthenger. Visszaélnek a tájékoztatás

szabadságával. Ehelyett a szabados tájékoztatás uralt el mindent. És sok esetben kíméletlenül beledöngöli a betonba a tárgyilagosságot, az igazságot, a pártatlanságot. A média csöcsein csüngõ konzumidiótáknak, mindent el és be lehet adni. Engedelmesen beszopják a kereskedelmi média által eléjük tálalt maszlagot, néha hangosan böffentenek egyet, aztán mintha mi sem történt volna, kortyolnak egyet sörükbõl, majd minden megy tovább a maga medrében, amolyan patópál uras ráérõsséggel. A szervilis ölebmédia elhiteti velünk, hogy az egykori cenzor, aki élet és halál ura volt, hogy mi jelenhet meg és mi nem, akit ma visszanézhetünk az Internetrõl letöltött korabeli híradó felvételrõl, amint a Magyar Szocialista Munkáspárt Kulturális Alosztályának vezetõjeként átveszi a pártkitüntetést, szóval a média elhiteti velünk, hogy Sipánka önkéntes mérvadó lehet egy polgári demokráciában. A szolgalelkû ölebmédia elhiteti velünk, hogy a miniszterelnökségig jutott egykori pufajkás a legjobb ismerõje annak, hogyan kell felépíteni és mûködtetni egy demokratikus jogállamot tõkés gazdasági berendezkedéssel, hiszen ha nem így lenne, minden bizonnyal nem találkozhatnánk a képernyõn heti rendszerességgel a Horn Gyula-díjas Horn Gyulával sem. De a szervilis ölebmédia elhiteti velünk azt is, hogy a felturbózott paprikajancsi, aki egy egész nemzetnek hazudott, aki egy egész országot csapott be, az egyedüli, a legalkalmasabb személy arra, hogy az országot kivezesse a bajból. Még az sem számít, hogy az ország az õ vezetésével került bajba, ezt is kimagyarázzák valahogy. Fordított országban, ahol minden a visszájáról mûködik, torz tükröt tartanak elénk. Olyan ez, mint a vidámparkban az elvarázsolt kastély. A szép megcsúnyul, a szörnyetegbõl szépség lesz, a kicsibõl óriás, az óriásból meg törpe. Aztán meg csodálkozunk, amikor a napfényre kiérve szembesülünk az igazi valósággal? Ne várjunk tovább! Törjük hát szét a hamis tükröket! Isten áldja Magyarországot! A szocialista nagyváros öntudatos polgára

Kedves Fõszerkesztõ! Ez az egyik legjobb hangvételû cikked. Sajnos nem „egyenszilárdságú“. Nem akarok belemenni a részletes elemzésébe, mert Te a tanulságokat elõbb-utóbb jobban fogod levonni, mint amennyit az én tanácsaimból okulnál. Csak két dolgot hadd jegyezzek meg. „Természetesen a homoszexuálisoknak, a kábítószer-élvezõknek is vannak jogaik, ezt senki sem vitatja.“ – írod. Ez nem igaz. Nincsenek homoszekszuális stb. jogok, csak emberi jogok. Talán úgy helytállóbb volna, hogy „Természetesen a homo... stb.-t is megilletik az emberi jogok.“ Hogy világossá tegyem: nincs jogod arra, hogy skizofrén vagy aidses legyél, mert ez nem jogi kérdés, és ha az vagy, az semmiféle különleges jogot nem teremt a számodra. Sõt, a kettõ közül az utóbbi joghátrányt jelent a számodra: ha nemi kapcsolatba lépsz valakivel úgy, hogy nem közlöd vele a betegségedet, bûntettet követsz el vele szemben, mert tudatosan megfertõzöd. A homoszexualitás bonyolultabb kérdés, de tudomásom szerint eléggé általánosan elfogadott, hogy tanítható, azaz egészséges embereket, elsõsorban fiatalokat, rá lehet nevelni. Ilyen összefüggésben tehát mindenképp büntethetõnek kellene lennie. Pécsen lakik Ádám Antal volt alkotmánybíró, egyetemi tanár. Egyszer hallgatam tõle egy elõadást, amelyben elmondta, hogy a Magyar Alkotmánybíróság – elébe menve az Unió elvárásainak – hozott egy olyan döntést, hogyha egy felnõtt azonos nemû fiatalkorúval nemi kapcsolatot létesít, és a fiatalkorú azt nem ellenzi, akkor a dolog nem büntetendõ. Tehát a természetes jellegû kapcsolatot kell büntetni. Ez az, ami abnormális. Tudom, szörnyû, ha egy kislány teherbe esik. De az nem szörnyû, ha egy lány, vagy egy fiú homoszexuálissá válik? És miért büntetendõ, ha egy asszony egy fiatal fiúval létesít kapcsolatot? Szerintem ez a legártatlanabb, mert valószínûleg a legkevesebb negatív következménnyel jár és semmiképp nem perverz, vagy legalábbis nem annyira perverz. Ez mégis büntetetndõ. Ezt a kitérõt csak azért tettem, hogy világosabb legyen, hogy miért nem értek egyet a fogalmazásoddal. A másik: fel kéne hagynod a nyugati demokráciákkal való példálózással. Gyurcsány a hazudozásban egy gyenge kezdõ Bushhoz és Blairhez képest, de Angela Merkel se kutya. Tanuld meg már: nincsenek nyugati demokráciák. Talán sosem voltak. Szerintem a sokat gúnyolt magyar nemesi demokrácia az európai demokratizmus csúcsa volt. >>

4

jó ha figyelünk

A lincselés a jogrend végletes megrendülését jelzi, az államba vetett bizalom megsemmisülését. Azok, akik ilyen borzalmas tettet hajtanak végre, tehetetlennek és rossznak tartják a hatalmat, hiszen még azt sem tételezik fel róla, hogy képes legitim módon használni az erõszakot, és helyettük megbünteti a bûnösöket. Ne hagyjuk szó nélkül azt, ami október 15-én, vasárnap délután a Borsod-Abaúj-Zemplén megyei Olaszliszkán történt. Ne menjünk el szó nélkül amellett, hogy nyilvánosan meglincseltek egy középkorú, Tiszavasváriban élõ férfit, mégpedig a gyermekei szeme láttára. A történet elõzményérõl beszámoltak a lapok és az internetes portálok: a férfi gépkocsijával elsodort egy tizenegy éves kislányt, aki nyolc napon belül gyógyuló, könnyû sérülést szenvedett. Úgy tûnik, a férfi, bár látta, hogy nem esett komoly baja a gyereknek, megállt és kiszállt, hogy segítséget nyújtson. Erre több tucatnyian rárontottak és agyonverték. A híradásokból az is kiderült, hogy ezen a keskeny úton nem ritkák a balesetek: a közelmúltban elõfordult, hogy egy gyermeket gázoltak itt halálra, de a sofõrt a bíróság csak két évi szabadságvesztésre ítélte. A tömeget felháboríthatta az enyhe ítélet, s nyilván ezért állt bosszút egy ártatlanon. Kompoltiné Jakab Ilona, a megyei rendõrfõkapitányság sajtóreferense nyilatkozatában nem árult el sok részletet, a „politikai korrektség“ jegyében fõként arról hallgatott, volt-e bármiféle etnikai vetülete a szörnyû esetnek. Várható ugyanakkor, hogy a bulvárlapok nyomban elkezdik feszegetni a históriát, s elõbb-utóbb kiszivárog az információ: a lincselésben, ahogy ez a világ más táján gyakran elõfordul, végzetes módon tört ki a többség és a kisebbség közötti fesztültség, s torkollott agresszióba. *** Ha a sofõr lett volna cigány, a támadói pedig „gádzsók“, azaz nem-cigányok, arról a kisebbségellenes diszkriminációra érzékeny mainstream sajtó azonnal írt volna. A képlet azonban fordított volt: elkeseredett, végletes léthelyzetben élõ, feldühödött romák lincseltek, akik nyilván úgy érezték, hogy a törvény nem kel a védelmükre, ezért mindenképpen, bármi áron bosszút kell állniuk. Szinte példátlan katasztrófa az, ami történt. Közép-Európában, ellentétben a világ más térségeivel, soha nem volt „divat“ a lincselés. Egy kultúra szociális és civilizációs ér-

zékenységérõl, jogrendszerének mûködésérõl sok mindent elárul, hogy legitimmé teszi-e, vagy éppen elnézi-e az erõszak különbözõ, kontrollálatlan megnyilvánulásait. Egy amerikai szociológus öszszehasonlította a tömegerõszak során bekövetkezett halálokat: ez az arány Magyarországon egymillióra fõre vetítve 1950 és 1962 között 1,335 százalék volt. Ebben számításba vette az 1956-os forradalom alatt a Köztársaság téren és Miskolcon meggyilkolt embereket is. (Ugyanakkor Amerikában a déli államokban a 19. század utolsó és a 20. század elsõ évtizedeiben elõfordult, hogy évente több, mint száznyolcvan embert, jórészt feketét lincseltek meg.) A „lincstörténészek“ mint kivételes esetet jegyezték fel, hogy 1902-ben Magyarországon, egyébként véletlenül az Olaszliszkához közel esõ Sátoraljaújhelyen, a felbõszült emberek meggyilkolták a polgármestert, aki a családjára rágyújtotta a házat. *** A lincselés a jogrend végletes megrendülését jelzi, az államba vetett bizalom megsemmisülését. Azok, akik ilyen borzalmas tettet hajtanak végre, tehetetlennek és rossznak tartják a hatalmat, hiszen még azt sem tételezik fel róla, hogy képes legitim módon használni az erõszakot, és helyettük megbünteti a bûnösöket. Ezek az olaszliszkai emberek, akik ilyen õrültségre vetemedtek, ellenségnek tekintik a hatóságot, de ugyanakkor igénylik a támogatást, a hó elején alig várják a segélyeket. Valószínûleg munkanélküliek, adót nem fizetnek, az iskoláikat hamar abbahagyják, és minden politikust gyûlölnek. Köztük saját megválasztott kisebbségi önkormányzati képviselõiket is, akiknek annyi tekintélyük sem volt, hogy megakadályozzák a lincselést. Sõt, a hírek szerint az egyik elkövetõ maga is választott kisebbségi képviselõ volt. Hogyan reagálnak majd ezek az emberek a vizitdíj és a receptdíj küszöbön álló bevezetésére? Mit szólnak majd, ha a helyi orvos 2007-tõl kezdve csak az alapellátást hajlandó biztosítani nekik, tekintettel arra, hogy nem fizették be a most hozott rendeletek szerint a minimálbérhez hasonló nagyságú TB-járulékot? Lehet, hogy Kelet-Magyarországnak ebben a körzetében, mely közel esik a zavargásairól elhíresült Kelet-Szlovákiához, a közeljövõben nálunk is hasonló éhséglázadásra kerül sor? Azok, akik képesek lincselni, már régen levetkõzték a gátlásaikat. Pelle János

>> Ma olvastam egy amerikai cikket, amelynek a szerzõje Bush támogatóit „Bushevikeknek“ nevezte, egy másik meg arról írt, hogy Josef Stalin babérjaira pályázik. (A demokráciát ne keverd össze a szabad véleménnyilvánítással. Korlátozott szólásszabadság még van nyugaton: Busht szidhatod, de a holokausztot már nem kutathatod, csak tisztelettel megemlékezhetsz róla.) Ma az interneten meghallgattam Semjén Kossuth téri beszédét. Nagyon okos mondata volt, hogy a „demosz“ nélkül nincs demokrácia. A megfogalmazásokat inkább ez irányba kellene kihegyezni, nem a teljesen dekadens nyugatra. A Nyugattól nincs mit tanulnunk. A zsidó szellemiség már Európában is legyõzte a kereszténységet – mondom Marx után. Innen – tiszteletre méltó egyéni erõfeszítésektõl eltekinteve – már semmi reményt keltõ dolog nem várható. Három olyan terület van a világon, ahonnan elidulhat valamilyen feltámadásféle: az iszlám világ, a keresztény Afrika és Dél-Amerika. Afrikában kevésbé bízom az erõs protestáns befolyás miatt. Történelmi tény, hogy a kamatszedési tilalom Európában a reformációval szûnt meg. Már pedig a kamat a globalizáció létalapja. Jól tudom, hogy a katolikus egyház is megszüntette a tilalamat, de õ elvileg vissza tud hozzá térni, mert esetében ez egy elvtelen megalkuvás, míg a protestanizmus nem, mert az utóbbinak már a születésekor ez volt az álláspontja. Csöröge, aki olykor Röcsöge

jó ha figyelünk

5

Olaszliszkán a feldühödött tömeg agyonvert egy tanárt, aki elõzõleg elsodort gépkocsijával egy kislányt. A gyereknek kutya baja, viszont a sofõr vérbe fagyva fekszik, immár valami hivatalos helyen, s a családja még örülhet, hogy a vele utazó két kislánya élve megúszta az esetet. Még meg sem erõszakolták a kicsiket, ahogyan a csõcselék ígérte. A gyilkosok cigányok voltak, egyikük éppen a helyi kisebbségi önkormányzat tagja. Jogvédõk most a szívükhöz kapnak, mert hát mi köze az elkövetõk etnikai hovatartozásának a bûnügyhöz. Ne kapjanak a szívükhöz, itt és most már többrõl van szó, mint valami jópofának és persze politikailag (és anyagilag) hasznosnak látott tüntetésrõl „Józsika“ megszúrása miatt. Bûnözõk persze mindig is voltak és lesznek – cigányok és nem cigányok egyaránt –, ám az ehhez hasonló esetek elszaporodása azt jelzi: valami nagyon elromlott, valakik nagyon elrontottak valamit. Elrontották például éppen a jogvédõk is, akik sokszor politikai becsvágyból a jogos érdekvédelem helyett a bûnözõket és a bûnt vették pártfogásba. Cigány bûnözés nincs, adták ki a verdiktet, s még igazuk is lehetne, ha nem éppen õk 6

papolnának folyton cigány áldozatokról, akik logikájuk szerint szintúgy nem lehetnének. Elrontották a rendõrök, akik ártatlan egyetemistákat képesek összeverni, megalázni, ha úgy hozza a sors, de – gyávaságból, megfélemlítettségbõl, politikai parancsra? – képtelenek fellépni az egyre erõszakosabbá, kíméletlenebbé váló banditákkal szemben. A cigány banditákkal szemben is, egyes tapasztalatok szerint velük szemben különösen! Elrontották a bíróságok, akiknek rögtönítélõszéke szinte órákon belül elítéli azt, aki az MTV-székháznál belerúg a rendõrautóba, de a gyilkosok, rablók, késelõk és verekedõk gyakran hónapokig-évekig várják vidáman az egyébként gyanúsan enyhére sikeredett ítéleteket. Elrontotta az egész politika, mert hamis „politikai korrektségbõl“ szõnyeg alá söpör társadalmi nyavalyákat – elhallgattatva, kirekesztve, lerasszistázva azokat, akik szólni mernének -, esélyt sem adva arra, hogy oldódjék a kín. Elrontották a cigányság választott és önjelölt vezetõi is, akiknek elég nagy része nem képviseli, inkább kihasználja népét. A problémákat nemhogy megoldani, de bevallani sem akarják, viszont a fizetségeket sietnek hó elején felvenni.

És elrontottuk mi is, „többségi magyarok“, akik – valljuk be – gyakran követünk el hibákat és bûnöket is cigány honfitársainkkal szemben, eltaszítva olykor azokat is, akiknek egyéb bûnük nincsen, mint hogy barnább a bõrük. Könnyû lenne most az írni: ahol büntetlenül hazudik a miniszterelnök, s ehhez segédkezik mindkét kormánypárt, abban az országban minden lehetséges. Ott már mindent szabad, mert megszûnt az erkölcs és a jog uralma. Könnyû lenne, de most hagyjuk ezt. Az biztos: egy-egy ilyen eset évekre visszavetheti a cigányok és magyarok olykor már ígéretes jeleket is mutató együttélését, s az is biztos: „fehér“ ember, ha teheti, még jobban elkerüli a cigány telepek környékét is ezentúl. Az Olaszliszkán agyonvert tanárt már semmi nem támasztja fel. Érte még tiltakozó tüntetést sem szerveznek kényes orrú pesti értelmiségiek. De talán itt van végre az ideje, hogy elgondolkodjon ennek az elrontott történetnek az összes szereplõje, ki mivel járult hozzá ahhoz, hogy ilyen „irtóztató rend“ készül itt. Amíg nem késõ. Nézõ László – Magyar Nemzet

jó ha figyelünk

Hogy különös országban élek (átmenetileg), arra már korábban is sokszor gondoltam, de igazából csak az utóbbi hetek eseményei döbbentettek rá, hogy mennyire. (Nagyon.) Persze, elõkelõ idegenként – mint Mr. Market Place – élhetném világomat, s ha arra vigyázok, hogy soha ne üljek taxiba, illetve távol tartsam magamat azoktól a vendéglátóhelyektõl, amelyeket hazám (valamint az USA) nagykövetsége a nemzetközi terrorizmus fõ fészkeinek tart, igazi veszély csak akkor fenyegetne, ha frakcióhétvégén vennék részt Balatonõszödön, de ezt igyekszem elkerülni. Ezért is nem léptem bele. (Mint aki halkan.) Jól tudom, hogy a puding próbája, hogy leesik-e. Az asztalról. Úgy, hogy azért egészben maradjon. Vagyis nem mindegy, hogy milyen az állaga. Ha túl puha, szétterül, ha viszont kemény – beletörik a fogunk. Tudomásom szerint ezért alakulnak sorra az intimbetéti társaságok is, mert annyira megnõtt a kormánypártok ázsiája. Vagy Balkánja (balkónja?). Mindenesetre sokan fráziskésésben vannak most, mert elkúr. Jantotta Fletó császár (illetve alkirály, Bruxelles nagyherceg legmagasabb – távoli – jóváhagyásával), azonban kihangsúlyozva, hogy van itten ez a durva kedves kis ország, ami mégis csak a mi hazánk (az övék, természetesen) – pírral fedett bõrrel leolvad az orcád. Óvatosan mondta azonban, mert különben rohamosan romlott volna az árpádsávos forintárfolyam, amely még a legedzettebb bankárok szemét is bántja (a szemét). Azt ugyan mindenki tudja, hogy Fletó (I., Durcás) vezér és kancellár a szabadon választott hazugságban a legjobb (míg kötelezõben már többször lepontozták), és azt is, hogy tulajdonképpen minden óvszeren játszik. Többen is próbálkoztak összecsapni vele, de már az egyeneságon kiestek. (Az ablakon.) A taxishiénákat említettem az imént. A hiéna itt is kedvelt háziállat, közvetlenül a sakál után (utóbbit még hamisítják is – álsakál), elõször tehát azt hittem, hogy ez valami kedveskedõ meghatározása a személyfuvarozóknak, s egy darab idõnek el kellett telnie, mire rájöttem arra, hogy azért jó, ha vigyázunk velük. Mint mindenre, erre is saját tapasztalatokból jöttem rá, azóta igyekszem is kerülni õket (habár nem mindig si-

kerül, lásd Taxis Gyuszi, aki nylonzacskókkal álcázza magát), s egészen a legutóbbi idõkig valóban rosszakat gondoltam róluk. Mert (kérdeztem jogosnak tûnõ felháborodással) milyen dolog az, menet közben megváltoztatni a fuvardíjat, nagy kerülõvel közelíteni meg az úticélt, éjszakai tarifával közlekedni fényes nappal?! Mindennek tetejébe’ pedig fizikai erõvel venni elégtételt a (netán) vitatkozni merészelõ utason! Ez a taxistempó (véltem) mélységesen idegen az európai gyakorlattól, különös tekintettel a fejlett demokráciákra. Csakhogy! Idõközben megismerkedtem a káty belpolitikai élet egynémely fejleményével, elsõsorban a választásokon gyõztes pártok reformpolitikájával. A reform nagyon kedvelt szó Kátyúföldön, a nép történelmét nálam jobban ismerõk állítják, hogy már abban az idõben is része volt a közbeszédnek (vagy közveszélynek), amikor Árpád vezér vezetésével felfedezték a tejjel-mézzel folyó Kárpótlás-medencét; a DumaRisza közét. Igaz, szoros emberfogással jöttek; a Vereckei hágó nem volt egy leányálom, különösen, ha azt vesszük, hogy minden harcoshoz tartozott egy-egy ló is, a sok magyar szürkemarháról nem beszélve. A hét vezér is reformmal kezdte a honfoglalást, hiszen náluk volt a fehér ló, míg ellenben Szvatopluk csak csapd le csacsi. A reform fõként a gazdaság vonatkozásában kísérte végig a káty történelmet, ebbõl alakult ki a hétköznapok társasági érintkezésének egyik szép fordulata: „Gazdmeg a jó édes nénikéd térgyekalácsát!“ Azt mesélik, hogy a diktatúrában ezt „új gazdasági mechanizmus“-nak nevezték, ejteni azonban akkor is csak a régi módon ejtették (át). Amikor Kátyúföldön is áttértek a fejlett kapitalizmusra, a nép elõször azt hitte, hogy maga mögött hagyta az örökös lázas reformidõszakot, sokan utóbb megvallották, hogy hiányzott is nekik, ezért döntött úgy Fletó csá., alkirály õkegyelmessége (félõ), hogy visszahozza szeretett népének ezt a – már-már elfeledett – kedves reform-gyakorlatot. És bizony, megtette. (Ezt a legnagyobb elismerés hangján tudom csak mondani.) De – magam éppenséggel ezen a ponton bizonytalanodtam el kicsit. Mármint a taxis társa-

dalom általános megítélését illetõen. Hiszen a tavaszi választások óta eltelt idõszakban I. (Durcás) Fletó alkirály (vezér és kancellár) kormánya mintha egyenesen a „taxishiénáktól“ – az idézõjellel is szeretném jelezni, hogy kéretik ezt a fogalmat ezentúl áttételesen érteni! – vett volna leckéket konvergencia tekintetében. Nem akarnék persze a dolgok elébe vágni, de valóban úgy fest, mintha legmagasabb szinten megpiszkálták volna a taxiórát, mindenesetre mást mutat, mint amit az út elején ígért. És menet közben ugrik a tarifa, ezzel arányosan pedig valószínûleg az utas (vagyis az állampolgár) szeme is, igaz, egyelõre csak a csodálkozástól, s nem (mindig) azért, mert kiütik. Mindezt csak annak érthetõbbé tétele végett mondom el, hogy miért vizsgáltam felül a káty taxisofõrökkel kapcsolatos eddigi elõítéleteimet. Persze, be továbbra sem ülök a kocsijukba (ha nem muszáj), s ezt mondhatom Kátyúföld kormányával kapcsolatban is, de hát, könnyû nekem, én még választhatok, nem úgy, mint Kátyúföld népe – hiszen õ már választott. A káty reformfolyamatok – mint már elõzõ tudósításomban is említettem – újabban lelkes tömegeket visznek az utcára, lehetséges, hogy még majd bõvebben is vissza kell térnem rá. Most azonban Kátyúföld helynevei közti barangolásra hívnám tisztelt olvasóimat. Mégpedig annak elõzetes bevallásával, hogy a káty helynevekkel bíbelõdni különösen kedves foglalatosságommá vált, mióta Balatonõszöd a lapok címoldalára került. (Kezdem mindjárt azzal, hogy miért õszöd, ha egyszer tavaszod volt, vagy pláne kalászérlelõ nyár.) Szerencsére a sóhivatalban (sóvivõi hivatal) valaki türelmesen elmagyarázta nekem, hogy ezt nem kell szó szerint érteni (só szerint), hiszen Balatonõszöd földrajzilag egészen közel van Balatonzárszóhoz, úgyhogy hamarosan lecseng az egész, különben is alkirály úr már visszalízingelte a beszédét, ami amúgy is titkos volt. Mindez csak azért szivárgott ki, mert túl gyorsan akart átjutni Ágfalvára, Cserepes Ajkán keresztül, de véletlenül Alcsútdobozt is érintette. Egy pápai gyerektõl ez elég furcsa (mondták a bennfentes kívülállók), akkor már jobb Alpár vagy Alsómocsolád. Alsónyekkrõl és Alsópáhokról nem beszélve. És csak azért

A BALOLDALI ÉRTELMISÉG FÖLÉNYÉRÕL

A szocialista szavazótábor átalakulásának másik fontos indikátora, hogy az egyetemet végzettek elfordultak a párttól. Egy mostani választáson a magasabb végzettségûek közül jóval kevesebben szavaznának rájuk, mint a kevésbé iskolázottak közül. A felsõfokú iskolai végzettségûek körében korábban még soha nem mért a közvélemény-kutató cég ekkora különbséget a Fidesz és az MSZP között: kétszer annyian támogatják a Fideszt (34 százalék), mint az MSZP-t (17 százalék). A Gallup felmérése

jó ha figyelünk

7

nem Andornaktályog, mert fekély e kéj. Áporkán azonban áporodott volt a levegõ; Apc – kedves egészségére! A kormány – a kisebbik kormánypárt kezdeményezésére – lépéseket tett Árpádhalom átnevezése érdekében, nehogy sávosan bezavarjon a közbeszédbe. Baszódfõ viszont maradhat, csakúgy, mint Badacsonytömdemic (zsebszerzõdések, illetve -szerzések!). A hírek szerint a kormányzat mielõbb áttekinti Kátyúföld hegy- és vízrajzát, mert elszánta magát arra, hogy egységesíteni (egyértelmûsíteni) fogja az olykor még mindig kétértelmû helyneveket. Mint jeleztem, Alcsútdobozzal akarta kezdeni, de leragadt Felcsútnál (megakadt). Bakonypoloskát nem bántotta (neked mondjam, hogy csíp?), mint ahogy Balatonfõkajánt sem (a nagy költõre, Ady Endrére való tekintettel). Balatonarácsot viszont Balatonrácsra egyszerûsítette (viszont elvetette az Andrássyúthatvan és a Kisfogház elnevezést, a Balatonharács azonban megnyerte az Anyagelvû Bizottság tetszését). Balatonhenye így is szocialista falu lett, csakúgy, mint Balatonlelebukás. Balatonõszödöt és Balatonzárszót már említettem (utóbbi esetében még nyitott a Frakcióhétvége, illetve a Választmányi gyûlés lamperthmónikával és szekeresimrével változat). Balatoni Világos ellenben gyõzött a Kõbányai Világossal szemben, ami már csak azért is érthetõ, mert a Fradit a másodosztályba sorolták. Bevallom, magam elõször Balfaszújvárosról is azt hittem, hogy összefüggésben van Durcás Fletó õszödi beszédével (titkos), de kiderült, hogy Nebánd, illetve Bánhalmaz avagy Bántaszék. Sõt Bátonytenyere. Bátya viszont földrajzilag a helyén marad, közvetlenül Öcs és Öcsöd, illetve Napamasszony között. Bázakerettye mint potenciális frakcióhétvége szintén szóba jöhet, Békással együtt, ahol azonban hiába kuruttyul a lakosság, ezt Kóka miniszter világosan (Balaton) megmondta – ha csapolnak, hát csapolnak. Helyi kezdeményezésre viszont Bokros ezentúl Lajosmizse lesz (tájnyelvi változatban Mizéria). Bolhás (kutya), Bóly (hangya) vita nélkül maradt. Bõcsnél azonban elidõztek a szakértõk, hogy akkor Kis Bõcs vagy Nagy Bõcs (vö. Balfaszújváros). Bükkábránd ábrány maradt (árván), Cigándnál váratlanul megmakacsolta magát a kisebbségi ombudsman – így lett belõle Románd (kiejtve Románc). Csány önkormányzata szerette volna felvenni az OTP nevet, de végül meg kellett elégednie a Torkosddal. Csehibe viszont áttették az államkincstárat, ha már egyszer Csesznek. Ej, mi a kõ, Csókakõ! Csömörbõl vederbe. Dobri jó hangulatával ékeskedik (ahogy a szép káty népdal mondja: „Gyere, dobri kutyám.“ Viszont: Dumaalmás és Almásfüzítõ! Ezt Egerbakta (alaposan), hiába mondják sokan, hogy Egerbocs. Egyek község elõtt nagy távla8

tok nyílnak (egyek vagy ne egyek?; vagy inkább fûtsek?). Erdõkúrt, Esztergomb (cérna), Fancsal – ezek rendben vannak. De mi legyen Fegyvernekkel?! (Hiszen leszerelés van, ugye.) Vagy ez Felsõgagyi? Felsõnana (nána? néne?). Felsõrajkból azonban történelmileg legalsó lett, hiába rehabilitálták, mert azóta is csak Pannónia utca a Vígszínház mellett. Most már igyekszem nagyobb ugrásokban haladni. Gecse (kis gecse lányom.), Gic (kis gici és nagy gici), Gomba (mód). Göncnél mégis el kell idõznünk kicsit. Hordójáról és köztársasági elnökérõl nevezetes, de meg kell említeni a barackot is, de nem a fütyülõst, mert az a Kossuth téren volt. (Testvérvárosa Moha.) Gönyü (legyen neked gönyü a föld.), Gyöngyösoroszi (de már csak a kivonulás után, addig Tatárszentgyörgy, illetve -dúlás), Gyõrszemere (sem arra), Gyula (gondolkodtak a Horn-fokon, de aztán maradtak a Maligánnál), Gyügye is felvetõdött, amíg okafogyottá nem vált. Hahót! (Öcsi.) Hajmáskér (de nem kapott, mert fideszes önkormányzatot választott – ezt Lamperth Mórika világosan megmondta). Hárombuta (vagy huta?), Hasznos, Hegyhátmartalóc, Hejõpapi (tejbe’), Hét (ma már A szólás szabadsága néven ismerik). Heves (noha nem annyira). Inkább Hímezhámoz (közvetlenül Hímestojás mellett – vigyázat, törékeny!). Hugyag (ragozva agy, agyag), Hunya (aki bújt, aki nem.), Isaszeg (és chomu vogimuc). Kádárta viszont ezentúl Jánosfalva lesz. Ez nem Kamut. Kápolnásnyekk, Kára, Karakószörcsög, Kaszó (pusztahely, régen az örvös cinegék kedvenc keltetû helye volt – jó éjszakát!), Kehidakustány és Söjtör (szomszédfalvak, fõként a dobott tojás elõételérõl – meggyes módra – nevezetes), Kérsemjén (de Orbán még gondolkodik rajta). Kétegyháza (az SZDSZ szerint egy is sok – ideje volna felülbírálni a vatikáni konkordátumot), Kevermes, Kisar (addig is)! Kisbér mellett azonban egész Kátyúföldön hiába keressük Nagybért, noha a kormány szerint a káty népgazdaságnak fõ baj, hogy örökösen kiáramlik. Kiskorpád (helyi népszokás szerint, aki ide keveredik, megeszik a sertések). Kismarja (aki bírja). Kispirit (a helyiek szeretnék Pirinenére változtatni, de legalábbis Nagypirit, vagy Piricse, Pirtó), Kisszekeres ellenben szeretne Nagy lenni (pláne, ha bejön neki az MDF). Ebben ugyan van még egy Kisvaszar. Jánosfalváért ketten is pedáloznak, s lehet, hogy Kóka hiába dübörög. Kondó azonban mégis Gumipitypangfalva lehet. Sajnos, Kovácsszénája nem áll jól, pedig Nagysáp, Nagyrév és Nagytõke is felsorakozik mögötte, Meggyeskovácsi viszont hamarosan Gyurcsányhiller lesz, föltéve, ha a hiller le nem kopik róla (le nem köpik?). Kunbaja, Lakitelek, Lónya. Magyar- (nyelvújítás elõtti szó a káty nyelvben), sajnos, még mindig nem kevesebb, mint huszonnyolc helynévben szerepel; a kormány a

Tudományos Akadémiához fordult a szótõ etimológiai értelmezését kérve, a tudósok nagy erõkkel dolgoznak rajta, amíg a végeredmény meg nem születik, idõlegesen a politikailag korrektebb „országlakos“ szóösszetételt ajánlják használni. Ugyancsak kirekesztõnek bizonyult az összetett helynevekben a Leány-, különösen félõ, hogy a Leánycsók zavarhatja meg végzetesen a serdületlen ifjúságot a nemek egyenlõsége tekintetében (igenigenigen). Mezõkúr szintén szocialista város maradt, Mórból viszont Meggyesbodzás lett, miután megtette kötelességét. (Ki, mint veti Mórágyát, úgy alussza álmát.) Nemesnép (az elnevezés csakis választások idején használatos, különben Kustánszeg, illetve Nyírtass – ejtsd: Nyughass – vagy Nemti). Nemesvita kérvényezte, hogy parlamenti képviselõk csak szigorú kísérettel látogathassanak el falujukba. Ócsárd azonban tárt karokkal vár minden politikust. (Felszólító módban: Ócsárold!) Oroszlány moszkvai kérésre Bárisnya lett (ezt Putyin elnökkel Szocsiban parafálták, pedig nem is Ostoros). Pápaderecskét szeretnék áthúzni Pápára, és a tervek szerint Parádra viszik a meleg Büszkeség Napját (mondja is Fletó király [al]: „Látod, fiam, a lenyugvó papnak is van ereje.“) Pat (helyzet), Penészlek, Pénzesgyõr (a következõ ötéves tervben Szegényfalva), Perkupa (népi nevén Mihályszög – kedvelt népszokás a koporsós temetés). Rád, Rátót, Rém. Veszrém (Papkeszi, illetve Szekértoló). Rinya-, ebbõl egész család van. Rinyabesnyõ, Rinyakovácsi, Rinyaszentkirály, Rinyaújlak, Rinyaújnép (igaz, a régi is). Sajóvámos, Sárisáp – Konvergencia. Sirok (napestig). Som (lásd még Piliscséve, illetve csáva). Szabás (varrodáiról híres), Szálka (a szemében), Szany (Kistibor), Szár (ékezet nélkül), Szava (a népé), Szil (Katalinpuszta). Sznob, Szorosd, Szõd (a selymet, elvtárs.), Szulimán (török-magyar örökbarátság), Szügy (bele), Taksony, Tar (vágás), Téglás (a legfrissebb listákkal). Tét. Tetétlen. Tök. Törtel. Türje (szintén a nép), és persze hiába Újkér. Üröm, de úgy, hogy szinte kicsordul. Vésztõ. Visz (kormányprogram). Zalahaláp (szintén). Zsáka (meg a foltja). Zsurk (vodkagyár) – a káty antialkoholizmus fellegvára; eleinte azt hitték, hogy Nagybajom, de aztán kiderült, hogy csak Baja. (Illetve Zsebeháza.) Suttogják különben, hogy esetleg Kátyúföld neve is megváltozik a közeljöv?ben, pillanatnyilag legesélyesebb a Rum. Hiszen jelenleg két út is van e nagy jövõ elõtt álló (helyben) ország elõtt: az egyik – Zsurk ide vagy oda – mégis csak az alkoholizmus, a másik viszont nem vezet sehova. Kocsis L. Mihály

jó ha figyelünk

A BBC TUDÓSÍTÓJA SZERINT FORRADALOM VAN MAGYARORSZÁGON Nick Thorpe: Gyurcsány nevetségessé tette az országot

Nick Thorpe, a BBC kelet-európai tudósítója

Nick Thorpe, a BBC kelet-európai tudósítója a Figyelõnek adott interjújában szokatlannak nevezte a rendõrök viselkedését az MTV ostrománál. Az újságíró megkésett forradalomnak nevezi a mostani tüntetéseket, amelyek szerinte folytatódni fognak, s elvezethetnek Gyurcsány lemondatásához. Nick Thorpe, a BBC kelet-európai tudósítója a Figyelõnek adott interjújában szokatlannak nevezte a rendõrök viselkedését az MTV ostrománál. Máshol is része a visszavonulás a rendõri fellépésnek, ám a kitörés és a dühöngõk bekerítése is része a stratégiának. Az újságíró azt sem érti, hogy miért nem próbáltak meg kommunikálni a rendõrök a lázadókkal. Thorpe elmondta: az is meglepte, hogy az általa megszólaltatott alanyok névvel, címmel, „majdhogynem taj-számmal nyilatkoztak“. Thorpe szerint nem kérdéses, hogy Gyurcsány Ferenc beszéde nevetségessé tette Magyarországot, ám elsõ körben a határon belül tisztázná az ügyet: valamiféle nyílt ügyfeltárást képzel el, amelybõl a politikusok, rendõrök, tüntetõk álláspontja is megismerhetõ volna. A BBC újságírója tudósításaiban megkésett forradalomként említi a magyarországi eseményeket s azt mondja, annak idején nem volt teljes a rendszerváltás. „Az emberek nem néztek szembe a Kádár-rendszerrel, nem került nyilvánosságra azonnal a besúgók listája, vagyis szõnyeg alá lettek söpörve a problémák – fogalmazott az interjúban. Nick Thorpe a tüntetések folytatását várja, amit segíthet az ‘56-os évforduló, így a hónap végéig biztos számítani lehet demonstrációkra. A tudósító nem tartja elképzelhetetlennek, hogy a következõ hónapokban az MSZP lemondatja a kormányfõt. Ebben az esetben Szili Katalint tudná elképzelni az ország élén. (Figyelõ)

jó ha figyelünk

Magyarország súlyos, és egyelõre egyre mélyülõ válságban van. Mind az országon belül, mind azon kívül számos „narratíva“ igyekszik leírni a válság okait, megértetni következményeit, és felvázolni a megoldás lehetõségeit. Ez a dolgozat szintén erre tesz kísérletet, bár kétségtelenül eltér a szokásos „main stream“ megközelítési módok értelmezési keretétõl és fogalom-készletétõl. Elsõként azokat a „rétegeket“ kellene megértenünk, amelyek ennek a válságnak a fõbb dimenzióit adják. Amit ma a közvetlenül érzékelhetõ felszínen látunk, az egy akut politikai krízis, melynek közvetlen kiváltó oka a miniszterelnöknek az áprilisi választások után pártja legbelsõ elitje elõtt elhangzott beszéde. Ebben a kormányfõ brutális nyíltsággal beszél arról, hogy a választások elõtt tudatosan tettek meg mindent annak érdekében, hogy a magyar közvéleménynek ne legyen tudomása a súlyos gazdasági válságról és annak fenyegetõ következményeirõl. A beszéd nyilvánosságra kerülése azonban nem oka a válságnak, hanem inkább csak egy olyan „tektonikus hasadék“, amelyen keresztül a magyar társadalom régóta elfojtott megoldatlan kérdései most egyszerre törtek elõ, és kezdtek olyan örvénylésbe, amelyet közvetlenül csak a botrányból már nem lehet megérteni. A társadalom-újratermelési válság mélységét jól jelzi az alábbi három adat. 2008-ban Magyarország népesség száma az 50 évvel azelõtti szinten lesz, vagyis újra az 1960-ban már egyszer elért 10 milliós lélektani határ alá süllyed. A népesség általános egészség adatai (mortalitás és morbiditás) a 40 évvel ezelõtti szinten állnak, amelynek a fõ oka, hogy 1970 és 1995 között, szemben minden világ-trenddel jelentõs romlás ment végbe, így ma Magyarországon minden évben 50%-kal többen halnak meg, mint amennyin születnek. És végül az egy aktív keresõre esõ reálbér 2008-ban pontosan azonos lesz a 30 évvel azelõtti 1978-as szinttel. A magyar társadalom tehát évtizedek óta tartó általános lepusztulási „lejtõn“ mozog, a népesség két harmadának életminõsége a hatvanas évek szintjén van. Az 1990-es rendszerváltás kudarca döntõen az, hogy e mozgást még fel is gyorsította, hisz nemcsak, hogy kielégítõ válaszokat nem tudott adni ezekre a súlyos problémákra, de a kérdéseket sem volt képes megfogalmazni. Így nem túlzás azt állítani, hogy Magyarországon a „rendszerváltás rendszere“ megbukott, újabb „rendszerváltás“ nélkül nincs kiút a válságból. Röviden összefoglalva tehát a magyar válság három fõ rétegbõl áll. 1. A felszíni réteg lényegében egy régóta látványosan súlyosbodó kommunikációs válság, a diskurzus válsága, amely most már „verbális polgárháborúvá“ kezd eszkalálódni. Ez azt jelenti, hogy a fõbb társadalmi, gazdasági, politikai és kulturális elitek között az elemi párbeszéd esélyei is elfogyni látszanak. Narratíváik inadekvát és inkoherens indulat-beszéddé kezdenek válni, amelyet csak tovább ront a társadalom vesztes többségének amorf dühe, növekvõ frusztrációja, és az eliteknek az erre adott egyre hamisabb és egyre veszélyesebb válasza. Ráadásul a diskurzus-válság egyre inkább csak arra szolgál, hogy elfedje a válság második szintjét, a rendszerváltás rendszerének a válságát. Ennek fenntartásában egyelõre azért van az elitek között rejtett egyetértés, mert legitimitását minden politikai erõ a rendszerváltásból származtatja, a rendszerváltás rendszerének bukása így automatikusan azonos lenne a rendszerváltó elitek kollektív bukásával. 2. A második réteg tehát magának a rendszerváltásnak a válsága. A rendszer most azért bukik meg, mert inadekvát feltevésre épült. 1990-ben ugyanis általános egyetértés volt abban, hogy a nyugatias demokrácia, jogállam és piacgazdaság bevezetése kb. egy évtized alatt minden fontos társadalmi-gazdasági problémát „automatikusan“ megold majd. Nos, ez tragikus félreértésnek bizonyult, mind a „Nyugat“, mind a kelet európai térség elitjei részérõl! Kiderült ugyanis, hogy az „adekvát sorrend“ éppen fordított lett volna. Elõször nemzeti meg9

egyezés kellett volna az alapvetõ kérdésekrõl (pl. demográfia, egészség, nyugdíj stb.), és csak ezt követõen, ehhez igazítva szabad lett volna elindítani magát a rendszerváltás folyamatát. 3. A harmadik réteg a társadalmi újratermelés legalább ötven éve zajló folyamatos roncsolódása, „lejtõje“. Ráadásul ennek a lejtõnek a legtragikusabb és legmélyebb eleme az, az általános mentális, morális, intellektuális és spirituális válság, amelybe a magyar társadalmat a kommunizmus sodorta ugyan, de amelyre a rendszerváltás rendszerének vagy nem volt válasza, vagy õ maga is tovább súlyosbította e roncsolódási folyamatokat. Ilyenek a bûnözés, drogfogyasztás, családok szétesése, alkoholizmus, öngyilkosság, általánossá váló norma-szegés, korrupció stb. Mindennek inkább már csak következménye a demográfiai válság, az egészség-válság (Magyarország az Európai Unió „legbetegebb“ nemzete!), és a nyugdíj-rendszer vészesen közeledõ összeomlása. A fõ kérdés, hogy a fenti három válság-réteg milyen közös alapra épül, és hogyan lehetne tartós megoldást találni. A Magyarországon most akuttá váló és súlyosbodó válság végsõ, legmélyebb oka a globális hatalmi rendszer maga. Ennek bizonyítására a következõ egyszerû szám-sor is alkalmas lehet. Magyarországon 1990 és 2005 között az egy keresõre jutó reálbér mindössze 1,5%-kal nõtt, vagyis átlagosan ennyivel nõtt a tõke-tulajdonnal nem rendelkezõ döntõ többség részesedése az általa megtermelt összjövedelembõl. Maga az összjövedelem (GDP) növekedési üteme évi átlagban kb. 2,2% volt. A magyar gazdaságban ma már abszolút meghatározó szerepet játszó multinacionális vállalatok adózás utáni profitja viszont évente több mint 20%-kal nõtt. Ez azt jelenti, hogy a magyar gazdasági térben tevékenykedõ szereplõk között van egy olyan, amely abszolút erõfölényre tett szert, és mindent õ „diktál“. Márpedig aki „diktál“, az „diktátor“, és a rendszer, amelyben mindez végbemegy „diktatúra“. Ráadásul e „diktátor“ által profitja után fizetett adóinak növekedési üteme alig érte el a 2.5%-ot évente. Diktátumai realizálását részben az állammal, részben a számára „munkaerõ és fogyasztóerõként“ tételezõdõ magyar lakossággal szemben az alábbi fõbb hatalom-technikákkal érte el. Bár a multinacionális vállalatok a magyar munkaerõnek csak 15%-át foglalkoztatják, de egy beszállítói „piramis“ csúcsán állnak, tehát közvetett módon mégis gazdasági kényszerítõ hatalmat jelentenek a többség számára. Így a bérek alakulását döntõen õk szabályozzák, ennek eredménye, hogy az egy keresõre jutó reálbér 2008-ban azonos lesz az 1978-as szinttel. Az államot folyamatos nyomás alatt tartva elérték, hogy az õket terhelõ adók 1990 és 2005 között az egy harmadukra 10

csökkentek, és ezzel 15 év alatt 80 milliárd dollár többletforráshoz jutottak. Hasonló nagyságrendû összegekhez jutottak a számukra elõnyös (áron aluli) privatizációkkal, és a kikényszerített liberalizációval, ami csõdbe juttatta az egyébként jól mûködõ magyar vállalatok tömegeit. A különbözõ állami juttatások és kedvezmények fõ haszonélvezõi szintén õk voltak. A magyar közvagyon mindezek nyomán 15 év alatt drámai változáson ment át. 1990-ben a közvagyon mai áron kb. 150 milliárd dollár lehetett, az állam nettó adóssága pedig 30 milliárd dollár. 2005-ben az állam nettó adóssága 70 milliárd dollár, a vagyona viszont már csupán 30 milliárd dollár. 15 év alatt tehát a magyar közvagyon 160 milliárd dollárral csökkent. Mindezt a multinacionális vállalatok erõfölényükkel visszaélve „szivattyúzták“ ki a magyar társadalomból. A magyar „köz“-t megtestesítõ állam tehát teljes csõdben van, és ennek okozója, a jelenlegi válság végsõ oka éppen az itt vázolt mechanizmus. Ezzel elérkeztünk a dolgozat legkényesebb pontjához. Annak kimondásához, hogy Magyarországon ugyan „de jure“ létrejött a „demokrácia, jogállam és piacgazdaság“, „de facto“ viszont maga a rendszer két tucat globális óriásvállalat erõfölényre épülõ „hatalomgazdasága“ a „lokális“ kollaboráns elitek által mûködtetve. A válság legmélyebb oka tehát az, hogy ez a globális hatalom-gazdaság olyan arányban „zsákmányolja ki“ a magyar társadalmat, hogy az már önmaga elemi szintû reprodukciójára sem képes. Sõt, most, amikor az állam és a lakosság éppen annak érdekében adósodott el, hogy továbbra is magas színvonalú „munkaerõ-áruval“ lássa el az itt

tevékenykedõ multinacionális vállalatokat, újabb hatalmas forrás-megvonással büntetik. Erre irányul a miniszterelnök megszorító csomagja, amelynek választások elõtti tudatosan megtévesztõ letagadása, és e tény napvilágra kerülése a válság közvetlen kiváltó oka. Szembesülni kell azzal, hogy a globális hatalom-gazdaság viszonyai között a hazugság „strukturálisan kódolt“, hiszen minden politikai erõ csak akkor remélheti a kormányra kerülést, ha „kollaborál“ a „diktáló“ globális erõkkel. Ha viszont ezt nyíltan tenné, akkor ezek az erõk ugyan szívesen látnák kormányon, de a vesztes helyzetük ellen tiltakozó polgárok nem választanák meg. Minden politikai erõ tehát a saját társadalmának reprodukciós érdekei és a multinacionális vállalatok hatalmi érdekei között vergõdik, és hazudik, dezinformál többnyire mindkét félnek. (Hiszen a kormány nemcsak a közvéleményt vezette félre, hanem Brüsszelnek is „hazudott“ már többször is!) A válság tehát csak akkor oldható meg, ha a külsõ és belsõ elitek (magyar politikai és gazdasági vezetõk, az EU vezetõi, IMF, Világbank, hitelminõsítõk, globális média stb.) elfogadják az itt vázolt logikát, és intézményesen együttmûködve megpróbálják a rendszerváltás összeomlóban lévõ rendszerét korrigálni. E korrekció lényege csakis az lehet, hogy megkíséreljük a globális szereplõket saját hosszú távú stratégiai érdekeikre építve „jobb belátásra“ bírni. Ez azt jelentené, hogy átmenetileg akár profitjuk csökkentésével is akár, de hozzájárulnának a magyar társadalom általános reprodukciós válságának a megoldásához, amelyet végsõ soron az õ túldimenzionált profit-éhségük váltott ki. E megoldás ma még utópisztikusan hangzik, de ennél utópisztikusabb csak az, az elképzelés lehet, amely a „main stream“ recept szerint neoliberális „strukturális reformokkal“ próbálja a helyzetet megoldani. Ezért az Európai Unió Bizottsága rendkívül súlyos hibát követett el azzal, hogy a szeptember elején benyújtott magyar konvergencia program kapcsán meg sem kísérelte az e dolgozatban is vázolt narratíva szerint értelmezni a magyar válságot. E helyett automatikusan a kényelmes megoldást választva teljesen a neoliberális narratívát tette magáévá, mintha ez abszolút evidencia volna. Vagyis evidenciaként fogadta el azoknak a globális hatalmi aktoroknak a narratíváját, amelyek rövidlátó, cinikus gátlástalansággal kifosztották a magyar társadalmat, és most a válság következményeit az eddig is általuk kifosztottakra próbálják visszahárítani. Ha az EU nem változtat ezen a megközelítési módján õ maga is aktívan járul hozzá a magyar válság-folyamat eszkalálódásához, ami beláthatatlan következményekkel járhat egész Európa számára. Forrás: ttfk.hu/hetiokopol

jó ha figyelünk

Magyarország másfél évszázada idegen érdek és kényszer szülte változásokon megy keresztül. Az utóbbi hat évtized többlépcsõs „reformpolitikája“ valójában lehengerlõ sikerekrõl szóló ámokfutás, miközben a magyar érdek következetesen, vészesen háttérbe szorul. E folyamat megállításához tiszta gondolat és tisztességes vezetõ kell. A megértés 3 forrása: egy történelmi hazugság feltárása (Herder), majd két elhallgatott dokumentum (CION bölcseinek és a KGB 45 pontjának) ismerete. 1. NINCS herderi jóslat! Herder (német gondolkodó, meghalt 1803-ban) sehol nem írt magyar nemzethalálról! Az irodalmi és történelmi köztudatban mégis az õ nevével jövendölik a magyar nép kihalását. Két évszázad hazugsága úgy ivódott be a közgondolkodásba, hogy manapság Herder idézése szinte egyet jelent a nemzethalál rémével. Herder környvtárnyi írásainak mindössze egy félmondatában van olyan utalás a magyarokra, amely szerint „félõ, hogy maga a nyelv is eltûnik“. Még ez a megállapítás sem Herder sajátja, hanem egy Mária Terézia korabeli Habsburg-barát jezsuitától származott, alapja a Kárpát-medence történelmének és etnikumának félreismerése, amit késõbb maga Herder is bevallott. A herderi jóslatnak nevezett valótlanságot az évszázados Habsburg, pánszláv és zsidó érdek (értsd: magyarsággal szembeni érdek) táplálta. A két évszázados folyamatos történelem-hamisításra jellemzõ, hogy a magyar nemzethalál programszerû terjesztése a mai napig tart. Ugyanekkor elmarad a zsidó történelem idézése Herdertõl, pedig az „Eszmék az emberiség történetének filozófiájából“ címû mûve 12. könyvének terjedelmes fejezetében foglalkozik vele. Ezt írja: „úgy adom elõ a héberek történetét, mint õk maguk.“, „Az Izraeli Királyságnak tulajdonképpen nem volt törvényes alkotmánya.“, „...egy ország, amelynek berendezkedése sem a belsõ, sem a külsõ feltételekkel nincs összhangban, a világnak ezen a táján nem lehetett életképes.“, „...vallásosságuk képmutatássá vált, tanultságuk egyetlen könyv szõrszálhasogató magyarázatává, patriotizmusuk szolgai ragaszkodássá a félreértett régi törvényekhez, olyannyira, hogy a szomszédos népek megvetették vagy kigúnyolták õket.“, „ Isten népe, mely valaha magától az Égtõl kapta hazáját, évezredek óta, úgyszólván születésétõl fogva, élõsdi növény más nemzetek törzsén, ravasz alk! uszok nemzetsége majdnem mindenütt, amely minden elnyomás ellenére sem vágyik sehol saját otthonra és megbecsülésre.“ Tehát van Herdertõl származó hiteles irodalom is. A nemzethalál helyébe azonban Arany János életmûvét és örökérvényû gondolatát kell visszaültetni: „És ne gondold, hogy kihalnak/ Sújtott népek hirtelen, jó ha figyelünk

Amíg össze zeng a dalnok/ S a nemzeti érzelem." 2. LÉTEZIK a Cion bölcseinek jegyzõkönyve, a zsidó világbirodalom tervével, ami az alábbi hangvételben íródott: „Szuperkormányunk a törvényen kívül álló keretekben mûködik. Ítéleteket fogunk végrehajtani, ölni fogunk és kegyelmet gyakorolni. Akaraterõvel uralkodunk, mert kezünkben van egy valamikor hatalmas, most általunk legyõzött párt öröksége. Fegyvereink pedig a határtalan becsvágy, égõ kapzsiság, irgalmatlan bosszú, gyûlölet és rosszindulat. Tõlünk indul ki a mindent elnyelõ terror. A mi szolgálatunkban minden véleményt, minden doktrínát képviselõ személyek állnak: monarchisták, demagógok, szocialisták, kommunisták és mindenféle álmodozó utópisták. Mindezeket felfegyvereztük feladataik elvégzésére: mindegyikük a saját maga számlájára ássa alá a tekintély utolsó maradványait, igyekszik megdönteni minden fennálló rendet. Ezek a törekvések nyugtalanságot idéznek elõ minden államban; az államok nyugalomra intenek, készek meghozni minden áldozatot a béke érdekében; mi azonban nem fogunk nekik békét adni, amíg nyíltan és alázatosan el nem ismerik államok feletti szuperkormányunkat. A gójok azzal, hogy pártokra szakadtak, a zsidók kezébe adták magukat. A pártharcokhoz ugyanis pénz kell, és a pénz mind a mi kezünkben van. Kezünk benne van a törvényhozásban, a választások lebonyolításá-

ban, a sajtóban, az egyén szabadságában, mindenekfelett azonban a nevelésben és közoktatásban... („ha magadban beszélgetsz, õ, a zsarnokság kérdez, képzeletedben se vagy független, ... mert ahol zsarnokság van, minden hiában, ... mert ott áll eleve sírodnál, õ mondja meg, ki voltál, porod is neki szolgál.“ – idézet Illyés Gyula: Egy mondat a zsarnokságról c. versébõl) Félrevezettük, elszédítettük és elrontottuk a nem zsidó fiatalságot azáltal, hogy olyan elvek és elméletek alapján neveltük, amelyekrõl tudjuk, hogy helytelenek, de amelyeket mégis a lelkére kötöttünk. Nagyszerû eredményeket értünk el azzal, hogy a törvényeket ellentmondó értelmezésekkel kiforgattuk valódi értelmükbõl. Ez azzal az eredménnyel járt, hogy ezek a törvénymagyarázatok elõször elhomályosították, majd érthetetlenné tették a törvényeket olyannyira, hogy a törvényhozás összekuszált szövevényében még maguk a kormányok sem tudnak eligazodni. Önök azt mondhatnák, hogy a gójok fegyverrel a kezükben fognak nekünk jönni, ha idõ elõtt rájönnek arra, hogy valójában mi folyik körülöttük; ez ellen azonban Nyugaton oly szörnyû terroreszközünk van, amelytõl még a legbátrabbak is remegnek, a földalatti helyiségek, a földalatti vasutak, azok a földalatti folyosók, amelyek még az idõ elérkezése elõtt készen lesznek valamennyi fõváros alatt, s ahonnan ezeket a fõvárosokat minden szervezetükkel és irattárukkal együtt a levegõbe fogjuk röpíteni." 3. VAN KGB és vannak titkosított dokumentumai. Például a bennszülöttek leigázásának alapelveit összefoglaló 45 pont, melynek forgatókönyve szerint zajlott Magyarország 1945 utáni egész történelme, beleértve az 1989-es elhazudott rendszerváltást is. (Valamennyi pontja megtalálható e sorok írójának Alattomos agymosás c. könyvében) A következetesen magyarellenes (internacionalista, kozmopolitika) tevékenység kulcspontjai: Meggyorsítani a ... bennszülöttek likvidálását (értsd: népirtás) Meg kell gyorsítani az összes párt egy szervezetbe történõ egyesítését. (értsd: diktatúra) A bennszülött vezetés nyilvános fellépései lehetnek nemzeti és történelmi színezetûek, de azok nem vezethetnek a nemzet egységéhez. Ha létrejön egy olyan jellegû szervezet, amelyik ... szorgalmazná a hivatalos vezetés gazdasági tevékenységének ellenõrzését, azonnal be kell indítani ellene nacionaliz11

mus és sovinizmus vádjával egy rágalomhadjáratot. Ezt a következõképpen kell csinálni: emlékhelyeink megszégyenítése, temetõink megrongálása, nemzetünk és kultúránk befeketítését hirdetõ, és a velünk kötött egyezmények értelmét kétségbe vonó röplapok kiadása. A propagandamunkába be kell vonni a bennszülötteket, és kihasználni a velünk szemben létezõ gyûlöletet." Az önsajnálat keltése, önmerénylet provokálása alapján joggal felvethetõ, hogy a jelenlegi Gyurcsány-botrány kirobbantása is önérdekbõl, önvédelembõl született. Az idegen ügynökök máig tartó jelenlétére példa volt a Medgyessy-botrány. A harsogó IGEN -propaganda hátterében a Parlament nemet mondott az ügynökmúlt felszámolására, és a nemzetközivé dagadt újabb miniszterelnöki botrány kivizsgálására. A legfõbb népképviselet többszörös bizonyítékát adta a nemzetárulásnak. A MAGYAR NÉPNEK JOGA VAN SZÁMONKÉRNI A HAZAÁRULÓ POLITIKÁT!

Ehhez kell a herderi hazugságot feledtetni, Cion bölcseit leleplezni és a KGB tevékenységét megismerni. Az ország mai bajainak forrása az Európai Unió diktátuma, ezért a megoldáshoz vezetõ jelszó: Habsburg, kommunista, cionista unió Büszke, szabad magyarnak nem való! Dr. Nagy Attila, orvos, közíró

Megjegyzés: A Cion bölcseinek jegyzõkönyve 1897-ben készült. Azt terjeszti az egész világon a zsidó kézben lévõ média, hogy hamisítvány. Ellenben ebbõl a kis részletbõl is kiderül, hogy szó szerint valósult meg minden, ami abban le van írva, és ez érvényes az egész jegyzõkönyvre. Innentõl kezdve nincs jelentõsége annak, hogy hamis vagy nem. Brózman Gyula

Csintalan Sándor volt MSZMP-s majd MSZP-s vezetõ, privatizátor, a köztörvényes bûnözõ Tasnádi Péter, Juszt és Aczél jóbarátja a Hír Tv csütörtöki adásában köztörvényes bûnözõnek nevezte a Gyurcsány-diktatúra által körözött Budaházy Györgyöt, Toroczkai Lászlót és más ellenállókat. A Kuruc.info szerint Csintalan a köztörvényes és szervezett bûnözõ. Arra kérjük Olvasóinkat, árasszák el tiltakozó telefonokkal, e-mailekkel, levelekkel a Hír Tv-t, amely mûsoridõt biztosít e posztkommunista mocsadéknak. Tegyék ezt mindaddig, amíg meg nem fosztják megjelenési lehetõségétõl. Köszönjük. És Hajrá Budaházy! Csintalan még aktív MSZMP-s pártkáder volt akkor, amikor például az Inconnu-s Molnár Tamást gumibottal verték a Himnusz énekléséért. 89 után úgy vagyonosodott meg, ahogy a többi MSZMP-s szervezett bûnözõ, élükön Gyurcsánnyal: privatizációból és kapcsolati tõkébõl. Csintalan elvtárs 1994-ben, Hornék választási gyõzelmét követõen részegen hengerbucskázott örömében – rá is ragadt a Bukfenc név. Évekig a szervezett bûnözõ párt egyik alelnöke. 8 éve éve a Napi Magyarország, késõbb a Magyar Nemzet is arról tudósított, hogy Tasnádi Péter és Csintalan Sándor MSZP-s politikus szervezésében, a Korda György táncdalénekes panzióként is mûködõ villájában rendszeres összejöveteleken vett részt több balliberális politikus, üzletember és közéleti személy. Az összejövetelek fõ témája az Orbán-kormány elleni politika összehangolása. A találkozókat telefonon szervezték, és kizárólag Tasnádi és Láposi Lõrinc cége, a Mesterdetektív Iroda által ellenõrzöttek vehettek rajta részt. Háromhetente itt találkozott Hack Péter 12

Megélhetési kövér. Nemzetesasszony definíciója szerint: „a mi kommunistánk”. (SZDSZ), Csintalan Sándor (MSZP), Juszt László újságíró, Aczél Endre újságíró, Schmuck Andor (MSZP), Karl Imre (MSZP), Bognár Péter ügyvéd, Erõs János, aki a Magyar Fejlesztési Bankot irányította, Vincze Béla MSZP közeli vállalkozó. Ez az jelentõs zsírtérfogatú patkány emellett az SZDSZ-Chartás, MSZMP-s Kerényinek is spanja, mi több, utóbbi a „betelefonálós“ mûsorban is megszólal, elvéve az adásidõt a nézõk elõl. Hazugságai alátámasztására rendszeresen betelefonáltatott Hajdú Mark Christiannal, a Kossuth téren lebukott egyik bomlasztóval is. Kuruc.info

Már meg is kaptunk egy a Hír Tv-nek írt olvasói levelet:

Tisztelt Hír TV! Levelem elején had szögezzem le: az általam talán leginkább nézett televízió a Hír TV. Kedvelem mûsorait, szeretem (néhány kivétellel) a televízió „arcait“. Rendkívül nagyra értékelem például Erdõs Miklós vagy Ókovács Szilveszter által vezetett mûsorokat. A televíziózás csúcsának tartom a MTV ostromának közvetítését, ami páratlan és elismerésre méltó teljesítmény volt (persze a „Puliszka“ – díjat nem fogják érte megkapni, garantálom.) Azonban kevésbé szeretem azokat a mûsorokat pl. ahol szélsõbalos Indexes titánok agresszívan és a másikat leüvöltve probálják osztani az észt: erre nem tudom miért van szükség, hiszem megszólalási lehetõségük bõven lenne az irányultságuknak sokkal jobban megfelelõ csatornáknál. >> jó ha figyelünk

CSÓKAY ANDRÁS: A HIT VIDÁM MERÉSZSÉGÉVEL

„Amikor egy politikus tudatosan hazudik, az olyan, mintha egy sebész m?tét el?tt direkt koszos lében áztatná a kezét“ – mondta a Fidesz Kossuth téri tüntetéssorozatának kilencedik napján Dr. Csókay András idegsebész. Dr. Csókay András szerint az ?szödi beszéd nyilvánosságra kerülése napján egy addig láthatatlanul „befelé ürül?“ „gennyes seb szakadt fel“. Ezzel összefüggésben úgy véli, hogy az utóbbi évszázadok egyik legaljasabb, csak a kékcédulás választásokkal összevethetõ hazugsága derült ki ekkor, az, hogy a szocialisták „a magyar nép félrevezetésével, csalással és hazugságokkal“ nyerték meg az országgyûlési választásokat. „Amikor egy politikus tudatosan hazudik az olyan, mintha egy sebész mûtét elõtt direkt koszos lében áztatná a kezét“ – fogalmazott a doktor, hozzátéve: az orvos mûködési engedélyét ez esetben bevonják, õt magát pedig bíróság elé állítják. A parlamenti bizalmi szavazás eredményére emlékeztetve azt mondta, október 6-án lehet?ség adódott, hogy a Gyurcsányt „falként védõ“ kormánypárti képvisel?k leváltsák miniszterelnöküket és „így eltávolítsák hazánk fertõzõ gócát“, ám õk mégsem éltek a lehetõséggel. Megítélése szerint a szeptember 17-i „provokáció“ után, „amikor bosszúból ártatlan fiatal lányokat és fiúkat ütöttek-vertek és börtönöztek be“, természetszerûleg szorul ökölbe az ember keze. Mégis – tette hozzá a keresztényi tanításra hivatkozva – „a rosszat rosszal nem lehet megváltoztatni“. „Ellenségeimet úgy pusztítottam el, hogy barátaimmá tettem õket“ – idézte Lincoln amerikai elnök szavait, a dévai Böjte Csaba atyára hivatkozva pedig úgy fogalmazott: „Nem lehet jobbá verni senkit, csak jobbá szeretni“. „A hit vidám merészségével folytassuk erõszakmentes forradalmunkat. (...) Párbeszéd, ima, és passzív rezisztencia, ez a mi fegyverünk“ – mondta Csókay András. A Fidesz Kossuth téri rendezvényén fellépett még Dresch Mihály nemzetközileg elismert jazz-muzsikus. fidesz.hu

És akkor következzen az, amiért a billentyûzet elé ültem: Van egy arc a Hír TV-ben, amit mindig hitetlenkedve, és gyanakodva nézek, bár õszintén szólva, néha nézem mûsorát: ez Csintalan Sándor. Hitetlenkedve, mert nagyjából ismerem viselt dolgait, és nem tudom miért tetszeleg Bukfenc úr a állampártutód egykori alelnöke Orbán Viktor felkent hívének szerepében. Annak az embernek híveként, akinek mellesleg nyomába sem érhet, hiszen, amint mûsoraiból is kiderül, értelmi és viselkedésbeli képességei meglehetõsen korlátozottak. Még Bolgár Györgynek is nagyobb empátiája van, mint CsS-nek, akinek durvasága, arroganciája, a nézõk lebecsülése és látványos hülyének nézése felháborító. Arcfintorgásai, teátrális gesztusai egy önzõ, buta, önmagán uralkodni nem tudó emberrõl vallanak. És akkor nem is beszéltünk még arról az egysíkú és monoton gondolatvilágról, ami nem tûr meg semmi más gondolatot és véleményt mint az övé: vagy kikapcsoltatja a betelefonálót, vagy pedig kísérletet tesz a másik betonba döngölésére. És közben persze nem veszi észre, mennyire szánalmas és nevetséges. Az szokta mondani, amikor már más érve nincs: „ez az én mûsorom, itt azt csinálok, amit akarok!“ Csintalan úr ebben nagyon téved, a betelefonáló nézõk nélkül egy rendkívül unalmas monodráma lenne a mûsor, egy párt-szeminárium letaglózó butaságaival. De Csintalan úr október 5-i mûsorában végképp elvetette a sulykot. Köztörvényes bûnözõnek, provokátornak nevezte alig rejtett gyûlölettel a Gyurcsány-diktatúra által körözött Budaházy Györgyöt. Ez a „provokájó ha figyelünk

tor“ – téma amúgy is visszatérõ rögeszméje CsS-nek. Ezek freudi elszólások. Valószínûleg azért, mert õ is küldött ember. Köztudomású, hogy Tasnádi Péter köztörvényes gengszter, MOSZAD-ügynök cimborája, Aczél-acsády lebukott ügynök. „médiaszemélyiséggel“ együtt. És még ki tudja hány ilyen MOSZAD-os, KGB-s kapcsolattal rendelkezik. Csintalan úr ezzel a kijelentésével önmagáról végképp lerántotta a leplet. Semmi keresnivalója a jobboldalon, egy konzervatív – jellegû televízióban. Ezzel a kijelentésével és számos más megnyilvánulásával meggyalázza és bemocskolja ennek a szerencsétlen magyar nemzetnek az õszinte és tiszta szabadság-törekvéseit. Ejtett egyetlen együttérzõ szót is a szadista rendõr-állatok által tönkrevert fiatalokról, sõt gyerekekrõl, szétvert arcú, összetört csontú 14-15 éves lánykákról, egyetemista diákokról, akiknek csak annyi volt a bûne, hogy éppen a rendõrcsürhe útjába kerültek????? Persze, ugye õk is provokátorok, köztörvényes bûnözõk, nemde???? Felháborító módon egyik mûsorában még azt is megtette, hogy betefonáltatta magának a másik jómadarat, kétes alakot, Kerényit, aki aztán szintén osztotta az észt: a „huligánok“ elmondták neki a MTV -ostrom éjjelén, hogy dolgozni jöttek nagy pénzért, szétverni a TV-t. CsS ezen persze kellõképpen szörnyûlködött. Kerényi ugye hiteles, neki hinni kell! (kb, annyira mint Gyurcsánynak). Egyszóval kérem, hogy ennek a (Rákosira egyre megdöbbentõbb módon hasonlító) embernek mûsoridõt többé ne biztosítsanak. Nagyon sok felháborodott emberrel beszéltem Csintalan mûsorával kapcsolat-

ban, és egytõl egyig azt kérik, hogy távozzon a képernyõrõl ez az ember, aki folyamatosan belegázol a lelkükbe ostoba, arrogáns és cinikus megnyilvánulásaival. De még mielõtt búcsút mondana a Hír Tv-nek, Orbán Viktor és a FIDESZ ma oly lelkes híve legyen oly szíves és reagáljon a MNO-n ma is ott lévõ 2004-es Nemzetcikkre, ami a köztörvényes MOSZAD-bûnözõ, Tasnádi viselt dolgaival foglalkozik: „ 8 éve éve a Napi Magyarország, késõbb a Magyar Nemzet is arról tudósított, hogy Tasnádi Péter és Csintalan Sándor akkori MSZP-s politikus szervezésében, a Korda György táncdalénekes panzióként is mûködõ villájában rendszeres összejöveteleken vett részt több balliberális politikus, üzletember és közéleti személy. Az összejövetelek fõ témája az Orbán-kormány elleni politika összehangolása. A találkozókat telefonon szervezték, és kizárólag Tasnádi és Láposi Lõrinc cége, a Mesterdetektív Iroda által ellenõrzöttek vehettek rajta részt. Háromhetente itt találkozott Hack Péter (SZDSZ), Csintalan Sándor (MSZP), Juszt László újságíró, Aczél Endre újságíró, Schmuck Andor (MSZP), Karl Imre (MSZP), Bognár Péter ügyvéd, Erõs János, aki a Magyar Fejlesztési Bankot irányította, Vincze Béla MSZP közeli vállalkozó.“ Hogy is van ez? Az Orbán megbuktatásán „dolgozó“ diszes társaság vezetõje ezt mivel magyarázza? Kérem, hogy az általam nagyra becsült Hír Tv ne kompromittálja magát tovább ilyen személyekkel, és csendben váljon meg tõle. Tisztelettel: Réty Péter, tanár

13

„A köz fog demonstrációkat szervezni“, ahogy 16 évvel ezelõtt is történt, amikor „félrelökték a kommunistákat Magyarországon“ – fogalmazott a BBC televízió hírcsatornájának adott, csütörtökön sugárzott nyilatkozatában Orbán Viktor. A pártelnök hangsúlyozta: a Fidesz békés megoldást akar a jelenlegi helyzetre. Budapest, 2006. október 5. Ilyen fajta békés megmozdulások voltak annak idején Csehországban is, „vagyis megvan nálunk annak a kultúrája, hogyan lehet békés módon az uralkodó elit számára világossá tenni, hogy a játéknak vége, és a miniszterelnöknek mennie kell“. Arra a riporteri kérdésre, hogy ezek szerint forradalomra hív-e, Orbán Viktor nemmel válaszolt, mondván: a forradalom nem békés, „legalábbis a magyar szótárban nem ... mi békés megoldást akarunk“. Magyar Nemzet Online

MEGMARADNI „Ezt a parlamentarizmust csak a hatalombirtokosok, a nemzetközi nagytõke és a magyar zsidóság militáns részének képviselõi védik, mert ez szolgálja demokráciaként a hatalmukat. Ez fedezi a vagyonukat, amelyet raboltak, ez biztosítja számukra a magas állások javát, az intézmények szolgálatát és a kizsákmányolást.“ Sorsdöntõ napok következnek, adtam hangot kételyek és fenntartások között reménykedésemnek egy héttel ezelõtt ugyan itt. Most lehangoltan a sorsdöntés távolodására, sõt elmaradására figyelmeztetek. Amikor a múlt kedden a magyar lehetõségek és a rendszerváltás lehetõségében reménykedtem, még elõtte voltunk a péntek délutánra hirdetett Fidesz tömeggyûlésnek, Orbán beszédének. Ebben a napban, az elõzményeiben és a kettõs töltéseiben benne volt a rendszerváltási váltófutás startpisztolyának eldörrenése. Most aztán neki nemcsak a hazug, kommunista és álnok liberális nemzetközi érdeket kiszolgáló kormánynak, hanem a kormányfõ bûneit magukra húzó pártoknak, az egész nómenklatúrás elitnek, Orbán nem is annyira régi szavaival a „luxusprofit“ bandájának. Rendszerváltást, kormánybuktatást, új választásokat, alkotmányozó nemzetgyûlést követeltek ott a téren akkor már több napja nemcsak a „tériek“-nek nevezett bizonytalan politikai egzisztenciák, hanem az odakerült Fidesz-képviselõk, Fidesz közéleti szereplõk, jeles értelmiségiek. Minden erre mutatott: a Fidesz megkapta a támogatást az államfõtõl, aztán teljesítette az ügy érdekében a megintõ kérését is, és bement az Országházba, sõt szavazott is. Kimerítette 14

az összes tõle elvárható parlamentáris lehetõségeket, hogy aztán délután – mindent „megadva a császárnak“ – nekimenjen a vastagjának, a rendszernek. Ez a remény egészen Orbán beszédéig élt. Amikor aztán Orbán csak azt harsogta el többször is, minden beszédszakaszában középpontba helyezve, hogy „gyõztünk, barátaim!“, és még új elõrehozott választásokat sem kívánt, sõt még a szakértõi kormányt is félig-meddig mellõzve hajlandó volna elfogadni egy másik, MSZP által delegált miniszterelnököt. A lelkes tüntetõ, különösen aki nem egy pártért jött el a tüntetésre, hanem egy ügyért, a nemzet, a magyarság ügyéért, úgy érezhette, hogy becsapták. A térrõl távozók szemében meg is jelent ez az enyhe csalódottság. Nem ezt várták. Mire hazaértek, talán addig is eljutottak, hogy nem erre van szükség. Orbán a Fidesz elnökeként, a pillanatnyilag legtámadottabb politikusként kezdte el a beszédét, és az EDU, azaz az Európa Néppártok alelnökeként fejezte be. Szakadatlan gyûléseket helyezett kilátásba, békés tüntetéseket délután öttõl hatig, s megnevezte az elsõ három õt követõ szónokot. Áder, Navracsics, Kövér. Feladatot viszont nem jelölt ki senki számára. Sem maguknak, képviselõknek és politikusoknak, sem a közönségnek. Nincs szó útelzárásról vidéki megmozdulfsokró1 noha ilyeneket még rendezhetnek, nincsen szó polgári engedetlenségrõl, alkotmányozó nemzetgyûlésrõl, semmilyen fizikai, vagy valamit megtagadó ellenállásról, hanem csak a puszta megjelenésrõl és a Fidesz nyújtotta együttlétekrõl. Az EDU alelnöke nem támadhatja azt a rendszert, amelynek egyik megteremtõje. Még akkor sem, ha rendszere gyatra, és a magyarság végzetét jelenti. Minden nap egy beszéd, hozzá körítésnek részben magyar népi zenébõl, részben angolszász elemekbõl szerkesztett mûsor. Elsõ nap elénekeltették a Lili Marlene címû angol dalt, amely a Wehrmachtnak is indulójává lett a II. világháborúban, s ezért éneklése évtizedeken át tilos volt hazánkban. A dal szép, érzelmes, benne van a he-

teroszexuális szerelem minden áhítata. A közönség túlnyomó része azonban már német katonanótaként nem ismerte, és ezután is valószínûleg csak a homokosok fognak tiltakozni, tekintettel arra, hogy a meleg viszony, az érzelmek ezen hõfokát nem ismeri, ennélfogva ez számukra kirekesztés. Nem így az Árpád-sávos zászlók lobogása, az ellen az egész liberális sajtó tiltakozik, és akit csak lehet, ezek miatt akarnak – a buzik is, a képernyõn – sarokba szorítani. Ez mindazoknak a liberálisoknak és zsidóknak, akik nincsenek kint a téren, sérti az érzékenységét. Sok Árpád-sávos zászló lengedezett és lengetõdött kint, de nem annyi, mint amekkora felháborodást miatta a bértollnokok felmutatnak. Az Árpád-sávos zászló most válik szimbólummá, hogy a tévé székházra is kitûzte egy azóta valószínûleg letartóztatásban lévõ felkelõ. (Képzeljük el Baló Györgyöt, amint el kell viselnie, hogy egy fél éjszaka Árpád-sávos leng a székházon, amelyben õ a millióit havonta felszedi.) A tiltakozás azonban korántsem csak a zászló egykori nyilas alkalmazásba vétele miatt dúl, hanem a magyar jelleg miatt. Mondjuk inkább, a mélymagyar jelleg miatt. Az Árpád-ház miatt, amely tudvalevõen a XVIII. századi zsidó beözönlés elõtt, azaz még az elfelejtendõ múltú hazában volt címertartozék. A magyar dicsõség évszázadaiban. A magyarság magyarsága miatt. A tiltakozás a sok ezer piros-fehér-zöld lobogónak is szól, csak azt nem merik szidalmazni. Vajon miért hozzák ki az emberek ezeket a zászlókat? Azok, akik az Árpád-sávos miatt háborognak, tudják. Az nem tetszik, ami miatt kihozzák. (A zászlókkal különben sincs baj, ha tõlük veszik az anyagot.) De a zászlók, valljuk be, ellentétben állnak a színpadról felhangzó szónoklatokkal is, amelyekben a magyarság megnevezése finoman el van kerülve, és maga Orbán is többnyire az országot buzdítja, amelyben nem mindenki magyar, és fõként nem magyar érzelmû. A lobogók erõs nemzeti felindulást, magyarságot képviselnek lent a téren, a színpadról ezt a hangulatot óvatosan kiszolgálják, de leginkább csitítják. Orbán és a Fidesz valamilyen elvárást teljesítve nagyon óvakodik attól, hogy a megmozdulásoknak nemzeti, netán nacionalista jelleget adjon. A kommunisták és Gyurcsány elleni fellépésnek sincs nemzeti tartalma. Pozitivista a Fidesz-tüntetés: csak az számit, ami kétségtelen tény: hazu! dott, mennie kell. Kárt okoz elõször a gazdaságnak, aztán az életszínvonalnak, aztán a szakmáknak, s csak egészen a háttérben búvik meg, hogy a magyarság megsemmisítésére tör. jó ha figyelünk

Pedig ez az igazság, fellázadni emiatt kellene. Ez volna az a felsõbb, magasabb rendû ok, ami miatt polgári engedetlenséget, fizikai ellenállást, netán forradalmat lehetne elõbb elõkészíteni, aztán kirobbantani és alkalmazni, ami miatt félre lehetne tolni a parlamentarizmust, amire most már Gyurcsány hivatkozik. Ez a helyzet legnagyobb képtelensége. Most már azok hivatkoznak a demokráciára – ami nincs -, akik nemcsak egész elõéletükben elvetették és pártdiktatúrát gyakoroltak, szovjet demokráciát, hanem a egész rendszerváltás alatti tevékenységükkel szabotálták is. De a Fidesz is hazudik, mert úgy tesz, mintha csak most tudta volna meg, hogy Gyurcsány és a kommunisták, valamint a liberálisok folyton és céltudatosan hazudtak és hazudnak, most az öszödi beszéd után. Ez nevetséges. A kommunisták 1917 óta, a magyar kommunisták 1919 óta hazudnak, véres a kezük, és hazudtak 45-46-ban, hazudtak 1956-ban, és hazudtak 1989-90-ben is, és folyamatosan hazudnak most is. S a Fidesz ezt nem azért nem tudja, mert fiatal hozzá, hanem azért, mert nem akarja tudni. Vagy azért, mert nem engedik neki, vagy azért, inert így célirányosabb, és így könnyebben hatalomra kenik, mint egy tapaszkenést: Reméli. Egy héttel ezelõtt az a várakozás erõsödött meg bennem, hogy a Fidesz és Orbán talán szakít ezzel a hamis politikával. Orbán azonban nem lépett ki a rászabott liberális és európai-amerikai keretek közül, mint a Likud testvérpártjának illedelmes fõszónoka, csak a „gyõztünk“- kel hangolgatta fel a tömeget. Bevonulásakor roppant erõs Viktor! Viktor! fogadta, amely még akkor is sokat ígért, ha klakkerek kezdték, mert a tömeg is átvette, és szívbõl mondta. A beszéd elhangzása után viszont nem volt Viktor-Viktor, sõt a taps is olyan gyér volt, hogy Kerényi gyakorlottszínházi füle meghallotta a bukást jelentõ udvarias tapsot, ami azt jelenti, hogy nem szabad a vasfüggönyt leereszteni, mert úgysem hívják ki elé a fõhõst, és mindenki hazamegy. Gyorsan zenét kevertek be a méregdrága szerkezetbe. A magyar parlamentarizmus kiürült. Már legalább háromszor egyoldalú média támogatással, kirekesztéssel, pokoli anyagi egyenlõtlenségekkel és bizonyított választási csalásokkal lett megválasztva a valószínûleg elõre kijelölt gyõztes. Ezt maga a választási bizottság, az elõzõ is elismerte a 2002-es választásokra vonatkozólag, amikor a csalás tényeit csak a választások után két évvel hozta nyilvánosságra. Ezt a parlamentarizmust csak a hatalombirtokosok, a nemzetközi nagytõke és a magyar zsidóság militáns részének képviselõi védik, mert ez szolgálja demokráciaként a hatalmukat. Ez fedezi a vagyonukat, amelyet raboltak, ez biztosítja jó ha figyelünk

számukra a magas állások javát, az intézmények szolgálatát és a kizsákmányolást. A magyar parlamentarizmus kiürült, mert az Országgyûlés rossz törvényeket hoz, mert a rendszer egy erõsen fogyatékos alkotmány alapján mûködik, mert az elit és az idegenek, a zsidók szükségletei mindent megelõznek a törvényhozásban is. Ez az Országgyûlés változtatta meg a népszavazási törvényt a NATO-csatlakozásról döntõ szavazás elõtt. Leszállították a részvételi határt. Most már alapvetõ sorskérdéseket úgy is el lehet dönteni, hogy a társadalom fele nem is szavaz. Ez maga a történelmi képtelenség. A rendszer elõidézett egy óriási népi közönyt, beletörõdést, helyt-helyt nihilizmust, és demokráciának nevezi magát. Látták, hogy ötven százalék semmiképpen nem megy el az ügydöntõ népszavazásra, nosza, az engedelmes Ház leszállította az érvényességi küszöböt. Ugyanígy történt az európai csatlakozás idején is. Kevesebb szavazó döntött a csatlakozásról, mint amennyi most elment az önkormányzati választásra. A médiatörvényt képtelen megváltoztatni az Országgyûlés. Vajh miért? Irakban katonáink voltak, Afganisztánban katonáink vannak, ott újjáépítenek – röhej -, milliárdokat áldozunk, vajh miért? Hol van a parlament, amelyik megállítaná? Évrõl évre olyan költségvetések készülnek, amelyek a köz javát nem szolgálják. Az Állami Számvevõszék még ezek betartását is megkifogásolja. Fütyülnek rá. A parlament tehetetlen. Az Országgyûlést senki sem veszi komolyan, csak ilyenkor, amikor a reneszánsz elit érdekeit bújtatják mögé. Most Kuncze és az egész média, az egész ATV, Cion minden bölcse – van ám sok, nem csak négy sajtóklubos – körömszakadtáig ragaszkodik hozzá. Vajh miért? A Fidesz meg a békés mivoltot hangsúlyozva tüntet, pontosan október 23-áig. A rendszeren belül. Vajh miért?

Most határnyitás kellene. Oda kellett volna menetelnie Orbánnak is vele a szép tömegnek a rendszer határához, és a szögesdrótot legalább egy helyen felvágni. De, ha enyhébben fogalmazzuk meg, s elismerhetjük, hogy szögesdrót nincs- még-, akkor azt a képet alkalmazzuk, hogy a sorompót fel kellett volna hajtani. Kézzel. Legalább jelképesen. El kellett volna kezdeni valamit. Nem a pártépítést, hanem valami magyar ügy szolgálatát. Csak a pártépítést vitték ki az utcára, gondolatot nem hoztak magukkal. Magyarországon reménytelen dolog a kijevihez hasonló narancsszínû sálas forradalmat játszani. Budapest nem Kijev. Még nem az, de Odesszához már nagyon hasonlít. Nekünk itt Ukrajnát utánoznunk történelmi képtelenség. Amellett hogy nem is érdemes. Hiszen ma már Kijevben is újra Janukovics a miniszterelnök és többé-kevésbé Putyin az úr. Az USA is a Soros Alapítvány adta a pénzt a kijevi, „demokratikus forradalomhoz“ – Istenem, vértelen forradalom Ukrajnában, ahol kétszáz év óta mindennaposak a véres pogromok és a leszámolások -, de vajon a budapestihez ki adja a pénzt és miért? Szemben áll a magyar vérmérséklettel Budapesten békés tüntetéssorozatot hirdetni, októberben. A Fidesz-hívek még egy-két estén kötelességszerûen kimennek, csápolnak, aztán majd össze – összetûznek a teret elõbb elfoglaló önjelölt csoportokkal, akik vészesen ritkulnak, de minél inkább ritkulnak, a ravasz média annál nagyobb teret ad nekik. A lényeg az, hogy a rendszerrel, az úgynevezett demokráciával és az úgynevezett parlamentarizmussal ne történjék semmi. Apró kis gondot majd még október 23-a fog okozni. Furcsa lesz, ha a Fidesz tüntetõként már nem lesz ott, s távolról nézi – békésen -, hogy a hazug Gyurcsány tiszteletére felvonják az állam! i zászlót. Mi van itt, Uramisten! A Soros Alapítvány valóban állhat a budapesti Kijev-forradalom mögött. Az egésznek a hosszú távú célja lehet az összekevert, teljesen elerõtlenedett és minden nemzeti tartásától megfosztott, valójában nemzeti középosztály nélküli társadalom megteremtése. Mert ha ez a megmozdulás most elbukik, ha akár nagykoalíció jön ki belõle – aminek már vannak jelei -, akár Gyurcsány fennmaradása, az olyan elkeseredést vált majd ki nemcsak a volt tüntetõkbõl, hanem az egész nemzetbõl, amely elkeseredés nagyobb lesz a december 5.-énél is. A nagykoalíció végleg kimos minden magyarságot a magyarsághól, és ha pedig úgy hozza a sor, 2010-re a Fideszbõl is. 2010-ig ez a kormányzat mindent elad, a reneszánsz burzsoázia mindent megszerez, a magyar földet átjátsszák idegen kezekre, de az MSZP-nek semmi esélye sem marad újra kormányra 15

kerülni. Jöhet a Fidesz, amelyet most herélnek ki, hogy akkor megbízható lehessen. Cél lehet emellett a nemzet kettészakítása: legfelül az uralkodó elit, a betelepülés után, a föld birtokbavétele után megerõsödött és megvastagodott zsidó réteggel, és alul a plázás, bamba tömeg, amely pontosan arra megy, amerre terelik. A globalizmusnak ugyanis olyan társadalomra van szüksége, amelynek nincs középrétege, különösen nemzeti érzelmû nincs. Ez lehet Soros György érdek, ez megérhet a Világbanknak néhány millió, akár milliárd dollárt. Végül is egy országot kap érte, amely addig tüntet,

amíg bele nem rokkan. Aki pedig kételkedik és túlzást lát ezekben az elképzelésekben – néha magam is megborzadok tõlük -, az gondoljon arra, hogy Bagdadot olyan szárnyas bombákkal is bombázták, amelyek befordultak az utcasarkon, és külön köszöntek Szaddám híveinek, s külön a kurdoknak, valamint arra, hogy két német nõt úgy szabadítottak ki a tálibok fogságából, hogy az ûrbõl lehallgatták mobiljukat, és meghatározták azt a sivatagi pontot, ahol terelték õket teveháton. Ha ezt a ! ma technika tudja, mit tud az ember, aki ezt kitalálta? A társadalom-összezavarás tudományos megalapozott-

Minden magyarokhoz fordulok: fõ-, és közemberekhez, bármely párthoz, vallási felekezethez tartozó kétkezi-, vagy szellemi munkával kenyerét keresõ jószándékú Magyar Emberhez országhatáron innen és országhatáron túl. Könyörögve kérek mindenkit a közös gondolkodásra, közös munkálkodásra. Tizenhat éve az idegen elnyomástól fel- és megszabadultunk. Tizenhat éve belsõ háborút folytatunk ketté –, idõnként többfelé szakított Magyar Nemzetünkben. A negyven évig regnáló nemzetromboló hatalom és az ellenzéki csoportok egyezséget kötöttek, mely tizenhat éve a parlamenti pártok kezébe adta a néphatalom gyakorlását az Országgyûlés keretei között. A rendszerváltozás váratlanul következett be, és felkészületlenül ért bennünket. A jó szándékot utólag nincs jogunk kétségbe vonni, de az elmúlt tizenhat év történései bebizonyították azt, hogy a jelenlegi összetételben és jelenlegi formában az Országgyûlés képtelen ellátni népképviseleti és néphatalmi feladatát. A Magyar Parlamentben tizenhat éve a hasznos munka mellett iszapbirkózás folyik a bal és jobboldali pártok között, különbözõ kormányok regnálása alatt. Nemcsak a parlament szakadt két csoportra, hanem a magyar népet is két táborba kényszerítették, sokszor kettészakítva munkahelyi közösségeket, baráti és szellemi társaságokat, és ami a legszomorúbb, még családi közösségeket is szétromboltak. Tizenhat éve energiáinkat emészti, lelkeinket nyomasztja a kettéosztottság, a megosztottság. A hosszú ideje fennálló megosztottság gazdasági, erkölcsi, politikai válságba sodorta Nemzetünket. Ezen az úton tovább nem mehetünk. A megosztottságot fel kell számolnunk közösen, mind a tízmillió magyar állampolgár és mind a tizenötmillió magyar nemzettársunk segítségével és egyetértésével. Le kell számolnunk a mások által és a magunkban keltett illúziókkal is. Ezer éves történelmünk bizonyította, hogy a külhonból ígért önzetlen segítségek soha nem valósultak meg sem katonai, sem anyagi-gazdasági, sem erkölcsi vonatkozásban. Minden ember és minden nemzet hozzájuthat pénzhez, anyagi javakhoz: más népek-emberek leigázásával, kifosztásával, rablással, lopással kölcsönkéréssel, uzsorakamattal és ügyeskedéssel, de maradandó nemzeti értéket, közös és egyéni vagyont csak munkával lehet teremteni. Értékteremtõ munkánkhoz elsõként rendezni kell közös dolgainkat. Rendet kell teremteni. Meg kell teremteni annak lehetõségét, hogy ismét az örök erkölcsi törvények legyenek minden embernek, minden közéleti funkciót vállaló vezet?nek is a legfõbb törvénye. A jelenlegi ideiglenes Alkotmány, amely a szovjet megszállás alatt született, idegen, elnyomó hatalom diktátumára, az 1949. évi XX. törvényre alapozott, a többszöri módosítás ellenére erre a feladatra alkalmatlan. Nem alkalmas, mert nem az ezer éves történelmi hagyományainkra épül. Nem alkalmas, mert nem a szerves 16

ságú. A szavaknak minden héten más értelmük van, Öszödöt az ûrbõl hallgatták le? Soros-pénzen? Azért ilyen jó a felvétel minõsége? Most tehát két kérdés marad nyitva: kinek lesz haszna abból, ha Gyurcsány Soros-akaratra végül is eltakarodik, és az, hogy Soros György mikor szólal fel a Kossuth téren? A színpada már ott van, sokan várnak egy jótevõre, sokan csodára, és a menóra is ott van már. Magyar Fórum 2006.október 12. Csurka István

jogfejlõdést követi, hanem diktátumra épül. És legfõképpen nem alkalmas azért, mert hiányos. Nem a jelenlegi alaptörvényben lefektetett törvényekkel van alapvetõen baj, hanem azzal, ami nem került bele az alaptörvénybe. Tizenhat évvel ezelõtt még világosan látták ezt az Ellenzéki Kerekasztal résztvevõi, ezért látták el preambulummal a jelenleg érvényes alaptörvényt: „A többpártrendszert, a parlamenti demokráciát és a szociális piacgazdaságot megvalósító jogállamba való békés politikai átmenet elõsegítése érdekében az Országgyûlés – hazánk új Alkotmányának elfogadásáig – Magyarország Alkotmányának szövegét a következõk szerint állapítja meg:“ Tizenhat éve a magyar parlamenti pártok, a magyar Országgyûlés nem munkálta ki és nem alkotta meg a Magyar Köztársaság Alkotmányát. Tizenhat éve a magyar Országgyûlés nem teljesítette elsõ és legfontosabb feladatát, pedig az önmaguk által szentesített jelenlegi alaptörvény szerint az Országgyûlés „A Magyar Köztársaság legfõbb államhatalmi és népképviseleti szerve (19.§ (1)), „mely e jogkörében megalkotja a Magyar Köztársaság Alkotmányát” (19. § (3/a). Tizenhat éve a magyar Országgyûlés és az azt mûködtetõ politikai pártok folyamatosan alkotmányos jogsértést követnek el pontosan azért, mert nincs közös akarat, nincs legalább kétharmados egyetértés. Ezért kérek minden felelõsséggel gondolkodó, jószándékú magyar állampolgárt, a Magyar Köztársaság Elnökét, minden politikai pártot, minden vallási felekezetet, minden etnikai csoporthoz tartozó közösséget, minden tudóst és minden mûvészt (Magyar Tudományos Akadémia, Mûvészeti Akadémiák) minden szakszervezetet, minden civil érdekképviseletet, és minden néven nem nevezett kisebb-nagyobb nemzeti közösséget, hogy figyelembe véve és tiszteletben tartva a jelenleg érvényben lévõ alaptörvényt és annak 2.§ (2) bekezdésben foglaltakat: „A Magyar Köztársaságban minden hatalom a népé, amely a népszuverenitást választott képviselõi útján, valamint közvetlenül gyakorolja“, munkálja ki, teremtse meg az új, a végleges Alkotmányt! Tisztelettel kérem! Könyörgök! Fogjanak össze! Fogjunk össze, amíg nem késõ, amíg emberáldozat és további nemzetrombolás nélkül ez megtehet?! „Hatalmi fölény, erõszak, önkény alkotmányt nem teremthet, mert az alkotmány csak az erkölcsnek és igazságnak engedelmeskedõ hatalmat ismeri el. Alkotmány nélkül a magyarságnak az Európa közepét jelentõ Kárpát-medencében nincs jövõje. Nélküle nincs társadalmi igazság, nincs szolidaritás és boldogulás, nincs szabadság, nincs otthonosság és nincs egyenrangú európai részvétel.“ Dr. Papp Lajos magyar állampolgár

jó ha figyelünk

Ülünk Kõrösi Imre barátommal egy kandalló elõtt. Pattognak a szikrák a késõi éjen. Pipázunk, bort kortyolgatunk és beszélgetünk, megpihentetve elménket és testünket kicsinyt a nagy rohanásban. Míg hallgatjuk a csendet, egyikünk kimondja a tutit! A gyurcsány beszéd olyan furcsa! De mi is a furcsa rajta? Hát persze, a csend, ami bennünket is körülvesz. Szívünk megáll egy pillanatra. A csend! Amely gyurcsány lelkes, szemrehányó, beismerõ és beismertetõ beszédét közrefogja. – Hazudtam nappal, hazudtam éjjel, hoppá-hoppá! Dehát itt csak a gyurcsányi mikrofon hang hallatszik, mintha stúdióban lennénk. 190 ember volt jelen abban a teremben ahol beszélt. Sehol egy köhintés, egy bekiabálás, egy helyeselõ vagy tiltakozó hang. Csak az isteni gyurcsány hallatszik az éterben. Egymásra nézünk. Ezt a felvételt sterilizálták. Minden egyéb hang törölve! De miért? Ha én ártani akarok gyurcsány ferencnek, (irnám fejjel lefelé is de nem tudom) akkor, úgy ahogy megszületett a felvétel, egy- az egyben közzétenném! Ám, aki ennek közzétételét elrendelte, annak csak a gyurcsányi üzenet volt a lényeg, tiltakozásnak, pfujolásnak, vagy helyeselésnek itt nem volt helye! No menjünk csak sorjában végig az eseményeken! A Kossuth rádióban és a közszolgálati tv-ben, a mai napig szigorúan titkos állományú tisztek töltik be a kulcspozíciókat, ahol bármilyen tevékenységbe be tudnak avatkozni. Mióta a szadeszes petõ a kulturális bizottság elnöke, azóta a légy nem repülhet a

rádióban és a tv-ben úgy, hogy arról a zsidók ne tudjanak! Ám a felvétel bekerül, s névtelen felelõs szerkesztõk, halált meg nem vetõ bátorsággal közreadják a gyurcsányi monológot, amelynek üzenete a következõ: – én csak másfél éve hazudok, de ti, 16 éve! Én csak másfél éve felelek a történtekért, de ti 16 éve. Itt senki ne merjen ugatni nekem, hogy bármiért is felelõs vagyok, mert, ha kitör a ribillió, én csak másfél évnyi hazugságért vagyok felelõs, de ti kommunista felebarátaim 16 évért. Vagy még többért! Gyurcsány Ferenc felismerte, mert bár pszichopata, de vitathatatlanul intelligens, hogy a sok hazugságnak, az üres kassza miatt, elõbb-utóbb rossz vége lesz. A beszéddel elõre menekült! Ha bármilyen felelõsségre vonásra sor kerülne, õ itt a legkisebb rossz, a 16 évért feleljenek mások! Gyurcsány Ferenc szadeszes cimboráival közösen eszelte ki a tervet; elmondta a beszédet, a nemzetbiztonság hanglaborjában megtisztították a felvételt, a petõ féle médiakutyák pedig világgá vonyították. Mit ért el ezzel Gyurcsány Ferenc? Elõszõr is kiélte exhibicionizmusát, mert az egész világ felfigyelt rá, még azok is, akik eddig figyelemre sem méltatták a kis komcsit. Másodszor. Lokális lázongások kirobbanására számított, melyek rendõrgyilkosságokba is torkolhattak volna, így rendkívüli állapottal elegyítve, hosszú évekre lecsillapodott volna a kormánnyal szembeni ellenállás, s, ha lassan is, de az Uniós – eztán bejövõ – pénzek megvigasztalták volna az embereket, s lám-lám mégiscsak gyurcsány a megváltó, megéljenezték és megtartották volna õkelmét! De a szellem kiszabadult a palackból, s akármilyen felkészült komcsi retorikával és

szelektíve kuka médiával támogatták a kormányzati törekvéseket, egyre közelebb került gyurcsány és kormánya a szakadék széléhez. Honfitársaim! gyurcsány és bandája eszelte ki az öszödi beszéd közreadását, hogy elõtüzet gyújtva, meggátolják az ország tûzviharba borulását a kifosztott kassza miatt! S, hogy fenti gondolatsor a valóságot takarja-e? Mindenki gondolkozzon el azon az aprócska tényen, hogy miért is kellett a háttérzajtól megtisztítani a gyurcsányi hangfelvételt! A válasz egyszerû! Ha a helyeslõ bekiabálások benne maradnak, akkor azonnal megbukik az egész mszp-s bagázs, mert az nem gyurcsányi, hanem teljes kormányzati beismerés lett volna. Ha a tiltakozó bekiabálásokat – amik egyébként nem voltak – hagyták volna a szalagon, akkor meg nem ér semmit a gyurcsányi retorika. Gyurcsány úr három legyet próbált ütni egy csapásra. – A beszéddel megzsarolta pártját, hogy tartsanak ki mellette, mert õk régebben hazudnak és lopnak! – Egy saját maga által kirobbantott és saját provokátorokkal üzemeltetett lázadás még mindig jobban kezelhetõ, mint, ha a feldühödött nép maga kel fel! – Menekülési útvonalra volt szüksége azzal a felkiáltással, hogy itt én voltam a legkisebb rossz, egyébként is, én szóltam! Következõ híradásunkban a már hosszú hónapok óta elõkészített gyurcsány féle legújabb, még meg nem valósított szuper puccsról írunk. Kõrösi-Kozenkay elmélkedést billentyûre és képernyõre vetette: Kozenkay Jenõ Közreadja a PPSZ Sajtószolgálat

KISS PÉTER ESETE A NÉPPÁRTTAL

Dunsztom nincs, hogy KISZ Péternek a szórakoztatásban szerzett fáradhatatlan érdemeiért adományoztak-e már Karinthy-gyûrût, de ha ez még nem történt volna meg, indítványozom, hogy a Magyar Szocialista Párt eme prominense azonnali hatállyal kapja meg az elismerést. Mai kijelentésével ugyancsak megszolgálta a díjat. Nem kevesebbet mondott tudniillik, mint hogy – tessék hátradõlni, idézem – az MSZP tekintetében „a néppárt mellett teszi le a voksát; a néppárti mûködés azt jelenti, hogy a párt két kampány között idõszakban is a társadalmi kapcsolataira támaszkodik, kampányidõszakban pedig ezt a kapcsolatrendszert is csatasorba állítja“ – eddig a szentencia. A bátorság az elmondottak után valóban elkönyvelhetõ akár baloldali értékként is. A Maradék Szovjet Párt esetében néppárttól beszélni olyan, mint zokniban lábat mosni: értelmetlen, mint a nullával való osztás. Nem is csûröm-csavarom tovább a kérdést. Karinthy-gyûrût az elvtársnak! jó ha figyelünk

17

A „Fõvárosi zavargások: parlamenti vizsgálóbizottságot akar a Fidesz“ (hirado.hu/MTI 2006. október 13. 14:56) c. hírre. Gyurcsány Ferenc balatonöszödi beszédében beismerte, hogy a választás eredményeként kormányt alapító koalícióban résztvevõ MSZP az országgyûlési választások során – megsértette a választóknak az 1949. évi XX. tv. (Alkotmány) 61. §-a szerinti közérdekû adatok megismeréséhez fûzõdõ jogát, – megtévesztéssel választási bûncselekményt követett el, a Btk. 211. § e) bekezdése szerint, továbbá – megvalósította a Btk. 177/B § (1) bekezdése szerinti közérdekû adatokkal történõ visszaélés vétségét. Fentiek alapján a 2006. évi országgyûlési választások eredményeként létrejött kormány törvénytelenül (illegitim módon) gyakorolja a hatalmat, következésképpen törvénytelen (illegitim) az Országgyûlés is, különös tekintettel arra, hogy nem számolták fel a vitathatatlanul kialakult alkotmány- és törvénysértõ helyzetet. Ezzel alkotmányos válság állt elõ, amely felszámolására az Alkotmány 2 §. (3) bekezdése alapján „törvényes úton mindenki jogosult és egyben köteles fellépni“. Összefoglalva: a hatalom és képviselõi illegitimek, nincs alkotmányos jogkörük, ezért a törvénytelen helyzet ellen fellépõ, pártfüggetlen Kossuth téri (és országszerte kibontakozó) forradalom törvényes, alkotmányos kötelességet teljesít, ezért nem tömegzavargás, hanem a népszuverenitás közvetlen megnyilvánulása, résztvevõi alkotmányos kötelezettségüket teljesítõ állampolgárok, nem pedig lázadók. Az alkotmányos válságot a hatalom gyakorlói által tizenhat éve folyamatosan elkövetett alkotmány- és törvénysértések eredményezték, ezért annak feloldása csak rendszerváltással történhet meg, aminek elsõ (joghézag-betöltõ, analóg jogintézményt alkalmazó) lépése az Alkotmányozó Nemzetgyûlés, amely eltörli a sztálinista alaptörvény hatályát és visszaállítja a Szent Koronán alapuló Történelmi Alkotmány jogfolytonosságát. Ennek ejtjük SZERét a magyar szabadság szakrális napján, 2006. október 23-án. Kelt a budapesti Kossuth téren, 2006. október 13-án. A krisztusi örök értékrend szerinti magyar szeretettel: dr. Halász József, a Forradalmi Nemzeti Bizottmány társelnöke

Ui.: Melléklet: az 1949. évi XX. törvény (Alkotmány) és az 1978. évi IV. törvény (Büntetõ törvénykönyv) hatalomgyakorlással kapcsolatos törvényhelyei és a „Fõvárosi zavargások: parlamenti vizsgálóbizottságot akar a Fidesz“ (hirado.hu/MTI 2006. október 13. 14:56) c. hír. HJ 1949. évi XX. törvény A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG ALKOTMÁNYA 2. § (1) A Magyar Köztársaság független, demokratikus jogállam. (2) A Magyar Köztársaságban minden hatalom a népé, amely a népszuverenitást választott képviselõi útján, valamint közvetlenül gyakorolja. (3) Senkinek a tevékenysége sem irányulhat a hatalom erõszakos megszerzésére vagy gyakorlására, illetõleg kizárólagos birtoklására. Az ilyen törekvésekkel szemben törvényes úton mindenki jogosult és egyben köteles fellépni. Az Országgyûlés 19. § (1) A Magyar Köztársaság legfelsõbb államhatalmi és népképviseleti szerve az Országgyûlés. (2) Az Országgyûlés a népszuverenitásból eredõ jogait gyakorolva biztosítja a társadalom alkotmányos rendjét, meghatározza a kormányzás szervezetét, irányát és feltételeit. 18

(3) E jogkörében az Országgyûlés a) megalkotja a Magyar Köztársaság Alkotmányát; b) törvényeket alkot; c) meghatározza az ország társadalmi-gazdasági tervét; d) megállapítja az államháztartás mérlegét, jóváhagyja az állami költségvetést és annak végrehajtását; e) dönt a Kormány programjáról; f) megköti a Magyar Köztársaság külkapcsolatai szempontjából kiemelkedõ fontosságú nemzetközi szerzõdéseket; g) dönt a hadiállapot kinyilvánításáról és a békekötés kérdésérõl; h) hadiállapot vagy idegen hatalom fegyveres támadásának közvetlen veszélye (háborús veszély) esetén kihirdeti a rendkívüli állapotot, és Honvédelmi Tanácsot hoz létre; i) az alkotmányos rend megdöntésére vagy a hatalom kizárólagos megszerzésére irányuló fegyveres cselekmények, továbbá az élet- és vagyonbiztonságot tömeges méretekben veszélyeztetõ, fegyveresen vagy felfegyverkezve elkövetett súlyos erõszakos cselekmények, elemi csapás vagy ipari szerencsétlenség esetén (a továbbiakban együtt: szükséghelyzet) szükségállapotot hirdet ki; j) az Alkotmányban meghatározott esetek kivételével dönt a fegyveres erõk országon belüli vagy külföldi alkalmazásáról, külföldi fegyveres erõk magyarországi, vagy az ország területérõl kiinduló alkalmazásáról, a fegyveres erõk békefenntartásban való részvételérõl, külföldi hadmûveleti területen végzett humanitárius tevékenységérõl, valamint a fegyveres erõk külföldi, illetve a külföldi fegyveres erõk magyarországi állomásozásáról; k) megválasztja a Köztársaság elnökét, a miniszterelnököt, az Alkotmánybíróság tagjait, az országgyûlési biztosokat, az Állami Számvevõszék elnökét és alelnökeit, a Legfelsõbb Bíróság elnökét és a legfõbb ügyészt; l) a Kormánynak – az Alkotmánybíróság véleményének kikérése után elõterjesztett – javaslatára feloszlatja azt a helyi képviselõtestületet, amelynek mûködése az Alkotmánnyal ellentétes; dönt a megyék területérõl, nevérõl, székhelyérõl, a megyei jogú várossá nyilvánításról és a fõvárosi kerületek kialakításáról; m) közkegyelmet gyakorol. (4) A (3) bekezdés g), h) és i) pontjában meghatározott döntéshez az országgyûlési képviselõk kétharmadának a szavazata szükséges. (5) (6) A (3) bekezdés j) pontja szerinti döntéshez a jelen lévõ országgyûlési képviselõk kétharmadának a szavazata szükséges. 61. § (1) A Magyar Köztársaságban mindenkinek joga van a szabad véleménynyilvánításra, továbbá arra, hogy a közérdekû adatokat megismerje, illetõleg terjessze. (2) A Magyar Köztársaság elismeri és védi a sajtó szabadságát. (3) A közérdekû adatok nyilvánosságáról szóló törvény, valamint a sajtószabadságról szóló törvény elfogadásához a jelenlévõ országgyûlési képviselõk kétharmadának szavazata szükséges. (4) A közszolgálati rádió, televízió és hírügynökség felügyeletérõl, valamint vezetõinek kinevezésérõl, továbbá a kereskedelmi rádió és televízió engedélyezésérõl, illetõleg a tájékoztatási monopóliumok megakadályozásáról szóló törvény elfogadásához a jelenlévõ országgyûlési képviselõk kétharmadának szavazata szükséges. *** jó ha figyelünk

c) háború idején, d) külföldi fegyveres erõnek behívásával vagy igénybevételével, követik el. (3) Aki hazaárulásra irányuló elõkészületet követ el, bûntett miatt egy évtõl öt évig, háború idején két évtõl nyolc évig terjedõ szabadságvesztéssel büntetendõ.

1978. évi IV. törvény a Büntetõ Törvénykönyvrõl Lázadás 140. § (1) Aki olyan tömegzavargásban vesz részt, amelynek közvetlen célja, hogy a) az Országgyûlést, b) a köztársasági elnököt c) a Legfelsõbb Bíróságot, d) a Kormányt alkotmányos jogköre gyakorlásában erõszakkal vagy ezzel fenyegetve akadályozza, vagy intézkedésre kényszerítse, bûntettet követ el, és két évtõl nyolc évig terjedõ; a tömegzavargás szervezõje vagy vezetõje öt évtõl tizenöt évig terjedõ szabadságvesztéssel büntetendõ. (2) Aki lázadásra irányuló elõkészületet követ el, bûntett miatt egy évtõl öt évig terjedõ szabadságvesztéssel büntetendõ. (3) Nem büntetendõ lázadás miatt az a résztvevõ, aki a tömegzavargást önként vagy a hatóság felhívására az erõszakos cselekmények megkezdése elõtt elhagyja. Hazaárulás 144. § (1) Az a magyar állampolgár, aki abból a célból, hogy a Magyar Köztársaság függetlenségét, területi épségét vagy alkotmányos rendjét sértse, külföldi kormánnyal vagy külföldi szervezettel kapcsolatot vesz fel vagy tart fenn, bûntettet követ el, és öt évtõl tizenöt évig terjedõ szabadságvesztéssel büntetendõ. (2) A büntetés tíz évtõl tizenöt évig terjedõ vagy életfogytig tartó szabadságvesztés, ha a hazaárulást a) súlyos hátrányt okozva, b)állami szolgálat vagy hivatalos megbízatás felhasználásával,

jó ha figyelünk

Visszaélés közérdekû adattal 177/B. § (1) Aki a közérdekû adatok nyilvánosságáról szóló törvényi rendelkezések megszegésével a) tájékoztatási kötelezettségének nem tesz eleget, b) közérdekû adatot hozzáférhetetlenné tesz vagy meghamisít, c) hamis vagy hamisított közérdekû adatot hozzáférhetõvé vagy közzé tesz, vétséget követ el, és két évig terjedõ szabadságvesztéssel, közérdekû munkával, vagy pénzbüntetéssel büntetendõ. (2) A büntetés bûntett miatt három évig terjedõ szabadságvesztés, ha az (1) bekezdésben meghatározott bûncselekményt jogtalan haszonszerzés végett követik el. XV. Fejezet AZ ÁLLAMIGAZGATÁS, AZ IGAZSÁGSZOLGÁLTATÁS ÉS A KÖZÉLET TISZTASÁGA ELLENI BÛNCSELEKMÉNYEK I. Cím A VÁLASZTÁS, A NÉPSZAVAZÁS ÉS A NÉPI KEZDEMÉNYEZÉS RENDJE ELLENI BÛNCSELEKMÉNY 211. § Aki a választási eljárásról szóló törvény hatálya alá tartozó választás, népszavazás vagy népi kezdeményezés során a) a jelölési eljárás szabályait megszegve erõszakkal, fenyegetéssel, megtévesztéssel vagy anyagi juttatással szerez ajánlást, b) népszavazás vagy népi kezdeményezés indítványozása érdekében erõszakkal, fenyegetéssel, megtévesztéssel vagy anyagi juttatással szerez aláírást, c) jogosultság nélkül szavaz, d) jogosulatlanul aláír, hamis adatokat tüntet fel, e) arra jogosultat a választásban, illetõleg a népszavazásban akadályoz, vagy erõszakkal, fenyegetéssel, megtévesztéssel, illetõleg anyagi juttatással befolyásolni törekszik, f) megsérti a választás, illetõleg a népszavazás titkosságát, g) meghamisítja a választás, a népszavazás, illetõleg a népi kezdeményezés eredményét, bûntettet követ el, és három évig terjedõ szabadságvesztéssel büntetendõ.

19

A nyolcvanas évek elején az üzemi újság tudósítója arról faggatott, hogyan tervezik a gyógyszereket, mi a szerepe a tudományos információnak a kutatásban, minek kell egyáltalán könyvtár a vállalatnak. A beszélgetés során spontán jött elõ belõlem a „vallomás“: támogatom a jelenlegi reformkurzust, és bár nem voltam KISZ-tag, sem párttag, sõt, sikerült azt is elkerülnöm, hogy ügynöknek szervezzenek be, közvetve hitet tettem Kádár rendszere mellett. Tettem egy barátságos gesztust, mert nyilvánvaló volt, hogy ez a feltétele a vállalatvezetés irántam száz apró jelbõl megnyilvánuló bizalmának. Nem voltam egyedül. Egy-két konok és a perifériára szorított bajkeverõ kivételével tízmillió ember emlegette, hogy a Kádár-Aczél rezsim elfogadható, és ha nem ugrálunk, kaparhatunk valamit. 20

jó ha figyelünk

A Mammon szolgálatában hazudott az egész ország. Az elsõ nagy hazugság az 1957. május 1-i felvonulás volt, ahol százezres tömeg éltette azokat, akik vérbe fojtották a magyar történelem egyik legdicsõségesebb forradalmát. Késõbb sorra adták el magukat a börtönbõl kiszabadult értelmiségiek, és különleges tiszteletet érdemel az a maroknyi állhatatos, kemény ember, aki erre nem volt hajlandó. Saját maguknak is hazudtak a párttagok, mert nem az eszme, hanem a karrierizmus vezette õket az élcsapatba. Hivatalból hazudtak a szerencsétlen beszervezett ügynökök, mert nem volt más választásuk. A házasságtörõk hazudtak a családjuknak, amikor arról kérdezték õket, hol voltak tegnap este. A tanárok hazudtak a diákoknak, amikor Istenrõl vagy forradalomról esett a szó. Így vagy úgy mindenki megkötötte a maga kis alkuját, ami általában tisztességtelen volt, mert a kényszer szülte. Cserébe megkaptuk a hazugság árát: Trabantot, hétvégi házat, majd a bevásárló turizmust, múzeumok helyett ár! uházakat az irigyelt Nyugaton. De nemcsak hazudtunk, loptunk is, mert mindenki a munkahelyérõl telefonált magánügyekben, a közértes a bolti áruból csipegetett, az értelmiségi az állami infrastruktúrával üzletelt. Vállalati autókkal furikáztak a fõnökök a telkükre, melyen a beosztottak építették hétvégi házukat. Önként és dalolva, mert cserébe fusizhattak a vállalati szerszámokkal, intézhették ügyeiket munkaidõben. Az apró lopások legitimálták a nagy rablókat, formálódtak az egyre nagyobb vagyonok. Valaki elmesélte, hogy a nyolcvanas években egy külföldi gyógyszerküldemény véletlenül rossz helyre érkezett és illetéktelen személy bontotta ki, aki majd hanyatt esett, amikor egy maréknyi ékszert talált benne, nyilván a lezsírozott rendelés jutalmaként. Az újságok megírták, hogy egy elhunyt vállalatvezetõ két volt felesége összeveszett a svájci titkos bankszámlán. Miközben hazudtunk, nem vettük észre, hogy ennek ára van: rosszkedvû és rövid életû a magyar, bomlanak és fogynak a családok, az atomizálódó tár! sadalomban riasztó méreteket ölt az alkoholizmus. Állítólag Hamvas Béla mondta, hogy a kommunizmusban az a legrosszabb, ami utána jön. Nos, egy rövid kegyelmi idõszakot követõen, valamikor a kilencvenes évek elején visszatértünk Kádár szelleméhez. Amikor 1990 végén átvettem egy korábbi szocreál monolit „civil“ szervezet vezetését, azt hittem, hogy nagy bölcsességet hirdetek: az emberek maradnak, a szabályok változnak. Kiderült, hogy a maradó embereket – tisztelet a kivételnek – egyáltalán nem a szakmai közösség építése, sokkal inkább a happolás érdekelte. Meg is lett az eredménye, mára a korábbi tekintélyes szervezet romjain kisstílû akarnokok próbálnak némi zsákmányhoz jutni. Az egész társadalomban egymás után jó ha figyelünk

jelentek meg a züllés nyilvánvaló jelei. Elõször a Tocsik-botrány értékelése során hangzott el az érvelés: nem lehet elítélni, mert törvényes, habár erkölcstelen. Akkor lett világos sok gondolkodó ember elõtt, miért panaszolta Lustiger, Párizs érseke, hogy manapság az erkölcs szerepét a jog veszi át. Az a jog, me! lynek nyakatekert megfogalmazásai, bármely részletesek legyenek is, lehetõséget adnak arra, hogy bármit, de annak az ellenkezõjét is bizonyítani lehessen. Öreg barátom meséli, hogy a háború elõtt az angol borkereskedõk nem írtak szerzõdést, egyszerûen a magyarok tenyerébe csapva kötöttek üzletet. Ha azonban késett a szállítmány vagy pancsolt volt a bor, soha többé nem álltak szóba a szõlõsgazdával. A kádári idõk valahogy mégiscsak szégyellt hazugságai után mára a manipuláció szakmává vált. Az újságíró a kamerák elõtt lesajnáló mosollyal világosítja fel a nézõket: ha egy politikus azt állítja magáról, hogy õ nem hazudik, akkor az ájultan tisztelt Nyugaton nem veszik komolyan. Nem az a kötelességünk tehát, hogy igazat mondjunk, hanem az, hogy profiknak láttassuk magunkat. A manipulációra szakosodott sajtó a tudomány bõséges eszköztárát felhasználva ördögi hatékonysággal hitet el fogyasztóival szinte bármit, ami milliárdos szponzorainak érdekében áll. Manipulálják a közbeszerzéseket, kedvencek kapják a megbízásokat, akik szorgosan dolgoznak a riválisok bármi áron való ellehetetlenítésén, klientúrát építenek a pártok. A szellemi élet képviselõi kicsinyes paktumokat kötnek egy-egy kitüntetés, elõléptetés vagy más elõnyök érdekében. A szóvivõk letagadják a csillagot is az égrõl, de a keresztény értékeket hirdetõ pártot is füllentésen érték a szerverügy kapcsán. A pártkatonák nem a gyõzelem, hanem zsíros állások remé-

nyében kampányolnak. Az ötvenhatos halálraítélt azokat legitimálja, akiknek elõdei õt halálra ítélték, az egykori ügynök azt hazudja, hogy hazája szolgálatában jelentett. Virágzik a szürke gazdaság, elcsaljuk az adót, és nincs az a jogszabály, amit ki ne játszana a leleményes magyar. A bûnök ritkán nyerik el azonnal a büntetésüket, különösen akkor, ha egy egész közösség követi el õket. Jelképes üzenete van annak, hogy éppen a forradalom ötvenedik évfordulóján jött el az igazság pillanata. A miniszterelnök most nyilvánosságra került hazugságai csak a jéghegy csúcsát jelentik, csak arra utalnak, hogy a fejétõl bûzlik a hal. Nálunk elképzelhetetlen, ami Finnországban történt, amikor a hamis jelentésekkel manipuláló miniszterelnököt saját pártja mondatta le nem több, mint huszonnégy óra alatt. Ezzel szemben itt a szolgalelkû frakció egyhangú támogatásáról biztosította, mert ha nem, oda a tiszteletdíj, az állami gépkocsi, oda a zsíros megrendelés. Francis Fukuyama a liberális piacgazdaság apostola írt egy könyvet, melynek címe Bizalom. Számos példán bizonyítja, hogy csak akkor mûködik egészségesen a gazdaság, ha virágzik a partnerek között a jogi formulákhoz nem köthetõ bizalom. Ha ez elenyészik – és szerinte pl. manapság Amerikában enyészik – kárát vallj! a a gazdaság, nem lehet üzletet kötni, mindenki rosszul jár. Mózes több ezer éve hozta le a két kõtáblát a Sinai hegyrõl, rajta a Tízparancsolattal, mely összefoglalja a társadalom sikeres mûködésének elemi szabályait. Közöttük a nyolcadik: hamis tanúságot ne tégy felebarátod ellen. Az idõk során egyre tágabb és egyre mélyebb értelmet kapott ez a parancs. A mai modern társadalom alapját képezõ rendkívül bonyolult kapcsolatrendszer, a precízen kidolgozott munkamegosztás ellehetetlenül, ha torzul az átadott információ. Ha rossz adatot közölnek a pilótával, hegynek ütközik a repülõgép, a csalással szerzett egyetemi diploma nem pótolja a valódi tudást, és a becsapott tömegben lábra kapnak a szélsõségek. A magyar társadalom válaszúthoz érkezett. Nem biztos, hogy már a gödör alján vagyunk, süllyedhetünk még lejjebb is. Kivonulhat a tõke, összeomolhat a gazdaság, csõdöt mondhat a hazai vállalatok többsége, és nem lehet kizárni, hogy végrehajtók kényének-kedvének lesz majd kitéve kispénzû adósok tömege. Akkor majd nem lesz érdemes hazudni, mert már nem lehet többet lopni. Ha a magyar jobboldal és baloldal a liberálisokkal együtt nem tud kiegyezni valamiféle nemzeti minimumban, ha nem tudjuk legalább részlegesen betemetni a mesterségesen ásott árkokat, ehelyett tovább hazudunk, mert lopni remélünk, nincs tovább. Legyünk õszinték, hogy nyugodtan építkezhessünk! a szerzõ egyetemi tanár Náray-Szabó Gábor – Gondola

21

Mintha parázs égetné az ember talpát: eléggé gyötrelmes hetedik napja kint állni órákon át, este a pesti Kossuth téren. De ott kell állnom – többezred magammal érzem ezt szeptember 17-e óta. Állunk, mert tennünk kell valamit. Ha elég hosszan áll az ember – tele lévén felháborodással és indulattal -könnyebb visszafognia magát attól, amitõl Isten õrizzen. Amerre nézünk, zászlók. Az egyik legnagyobbat a fiam tartja, felváltva a barátaival. Büszkén említem ezt, és egy kicsit félve: nehogy ez az apai büszkélkedés késõbb fölérjen egy feljelentéssel... Korosztályom és az idõsebbek sok mindent láttak már ebben az országban... Állunk, másként nem tehetünk. Sokakkal együtt nem tudom biztosan, hogy nemzeti kerekasztal összehívására, alkotmányozó nemzetgyûlésre van-e szükség, amelyrõl többek között beszélnek a téren felszólalók, akik sorában lassan egyre több köztiszteletben álló személyiség is megjelenik. Nem is hiszem, hogy ez a kérdés itt fog eldõlni. Nem is itt kell

eldõlnie. A téren összesereglett sokaság nem tud fontos kérdéseket megtárgyalni, nem képes jó, szakszerû törvényeket hozni. Nem is ez a dolga. „Csak” mindezek elõfeltételét tudja szerencsés esetben – a nem tüntetõ honfitársak, a kormánypártok korábbi szimpatizánsai, hazai és európai politikai tényezõk rokonszenvét maga mellé állítva – megteremteni: hogy lemondjon az ország tisztségére méltatlannak bizonyult miniszterelnöke. Állunk, és mintha egyre többen éreznénk: másként nem tehetünk. Mert sem rombolni, sem csak úgy beletörõdni nem vagyunk hajlandók abba a morális válságba, amelyet a püspökök januári körlevele után a napokban a köztársasági elnök is szóvá tett. Amelynek lényegérõl más mûfajban, de nagyon közérthetõen viccek is terjengnek ma már – az ember szája sajnos keserû lesz a nevetéstõl (is). A viccek többsége arról szól, hogyan is nézne ki, ha a hazugság és a vele való büszkélkedés általánossá válnék az országban. Hova jutnánk, ha a gyorshajtók

elõbb tagadnának, aztán büszkén megmagyaráznák, amit tettek, majd büntetlenül (ezáltal megerõsítve magatartásuk helyességében) ámokfutóként továbbrobognának? Amit egynek szabad, miért ne volna szabad a többieknek is? Azért áll kint a tömeg a téren, mert fölismerte, hogy végzetes katasztrófába rohanunk, ha a tetteknek nem lesznek következményei. Méltósággal,fáradtságunkat és türelmetlenségünket legyõzve, indulatainkat és aggodalmainkat egyaránt kordában tartva addig kell állnunk, míg egyre többek számára világossá válik, hogy azok akarnak rendet az országban, akik kint állnak a téren, és nem azok, akik rendbontásnak hazudják a békés tiltakozást. Parázs égeti a talpunkat, de égesse a szívünket és az agyunkat is: a józanság parazsa. Ha kialszik bennünk, nemcsak magunkat hagyjuk sorsunkra, hanem azokat is, akik még nem tudják, hogy helyettük is állunk. Kipke Tamás

Epilógus : Nem szeretem a nyílt leveleket . Tapasztalatom szerint soraim mindig el jutottak a címzetthez . Ezt néha a bõrömön érzem... Így ez is el fog jutni .Barkuti Jenõ Kuncze Képviselõ Úr ! Tépelõdtem hogy szólítsam önt. A jó ízlés azt diktálta: legyen tisztelt. De hát hogy lehetne ön tisztelni egy magam fajtának, akit önök szélsõségesnek, kirekesztõnek bélyegeztek ,akit ennek a hazugságnak az okán – jogán mindenhonnan kirekesztettek! Önök akik, „nem szélsõségesek“ Önök akik ide jutataták az országot a tönk szélére. Akik háromszáz milliókat adományoztak egymás között ,és most a csoszogó nagymamákra kivetik a recept díjat. Kuncze úr ! Ez a mély pont. Nem szégyelli magát? Lám- lám eljött az igazság pillanat. Tolna megyei lévén, volt alkalmam látni az önök áldásos tevékenységét, amikor a polgári kormányok idején telel ragasztották Szekszárdot „Mi lesz itt? Bevetted” címû plakátjaikkal, majd most alig egy éve, ezt kérdezték ugyan így : Keresztény ország-e Magyarország? Nos Kuncze úr, kicsit késett a válasz , de megjött megjött: keresztény! Szedhetik a sátorfájukat. S ha tapasztalatom nem hagy cserben – és ezt gondolom ön is tudja – végleg. Köszönje meg elvbarátainak akik lelógatták a karácsonyfát. Akik legszívesebben kiirtanának minden keresztényt! Akik szabad demokrata lévén, egyet értenek azzal, hogy össze kell írni az elégedetlenkedõket! Akik‘ horogkeresztényeket látnak minden magyarban aki szereti a hazáját. Tudja kuncze úr, ebben a fertõben az a csodálatos, hogy már a harcostársaik is rüheik magukat. Szabadulnának mind kutya a bolhától. Bevallom férfiasan :a sok megpróbáltatás, mellõzés amit önök okoztak, így most, ebben a formában, nyújt egy kis vigaszt. Nem örömöt ! Csak vigaszt. Annak tudnák örülni ha végre valahára a megosztás, az egymás ellen uszítás helyett, – amihez önök nagyon értenek – az számítana, ki mit tud, próbál, adni a köz javára. Ki akar építeni? Tenni valamit az utánunk jövõkért. De hát erre még várni kell. Önök még itt vannak. Kapaszkodnak az utolsó Húsz ezresbe is. Szinte hallom: még ezt is. Még azt is. Gyorsan csak gyorsan... Isten óvja Magyarországot, és önöket is Kuncze úr! 22

jó ha figyelünk

Vajh nem inkább a diktatúrát jellemzi az az állapot, amelyben nincs igazságszolgáltatás, hanem csak jogszolgáltatás? Ahol a rendõri önkény olyan mérvû, hogy a betörõket és rablókat futni hagyó, maffiózókkal parolázó rendõrök ötven kilós lányok arcát verik szét vagy hasonlóan ártatlan, az utcáról vagy házakba menekült fiúk fogát verik ki? Ahol a Hírtelevíziót akarják bezáratni azért, mert képeket közvetít a Magyar Televízió székháza elõtti térrõl, ahová e közszolgálati televízió gazemberei fülüket-farkukat ezúttal behúzva nem merészkedtek ki kameráikkal? „Az égõ autók fáklyaként világítják meg a megkülönböztetés, a társadalmi kirekesztettség mindig lobbanásra kész zsarátnokait’. Ez idézet volt. Mégpedig a mindenhol rasszizmust, idegengyûlöletet és negatív megkülönböztetést tapasztaló szocialista Lévai Katalin európai parlamenti képviselõtõl, aki az elõbb elmondott mondattal reagált tavaly november elején arra, hogy Párizs elõvárosaiban randalírozó fiatalok gyújtogattak. Hogy Lévai Katalin most, amikor a Magyar Televízió elõtt gyújtottak fel autókat, miért hallgat, nem lehet tudni. Talán azért, mert Párizs és egyéb globális központok közelebb állnak a szívéhez, mint Budapest, ahonnan az Európai Unió parlamentjébe érkezett, hogy – legalább is ez lenne a feladata – képviselje Magyarországot. E jegyzet felvételekor, a múlt hét csütörtökén egyébként fiatalok Brüsszelben már harmadik napja gyújtogattak autókat. Mellékesen az Európai Unió szívében több autót gyújtottak fel, mint a Szabadság téren.

Ezt csak azért említem, mert errõl nem esik szó a külföldi lapokban. És azért is, mert amikor Magyarországon égtek az autók, az egyik külföldi újságban az állt, hogy Budapesten olyan képeket látunk, mint amilyenekhez a harmadik világban szoktunk. Milyen érdekes: ha az angliai Manchesterben vagy Brightonban, a francia Párizsban vagy a belga Brüsszelben égnek az autók, akkor a külföldnek nem jut az eszébe a harmadik világ. De az önmagában is az egész koalíciót képviselõ Lévai Katalinnak sem jut eszébe most az, hogy a fáklyaként égõ autók mit világítanak meg Magyarországon. Vagy pedig a békésen tüntetõ tízezrek mire hívják fel a figyelmet. Netán arra, hogy Magyarországon immár kétessé vált a demokrácia léte. Ugyanis vajh nem inkább a diktatúrát jellemzi az az állapot, amelyben nincs igazságszolgáltatás, hanem csak jogszolgáltatás? Ahol a rendõri önkény olyan mérvû, hogy a betörõket és rablókat futni hagyó, maffiózókkal parolázó rendõrök ötven kilós lányok arcát verik szét vagy hasonlóan ártatlan, az utcáról vagy házakba menekült fiúk fogát verik ki?

Ahol a Hírtelevíziót akarják bezáratni azért, mert képeket közvetít a Magyar Televízió székháza elõtti térrõl, ahová e közszolgálati televízió gazemberei fülüket-farkukat ezúttal behúzva nem merészkedtek ki kameráikkal? És nem a diktatúrát jellemzi az az állapot, amelyben lassan éppen úgy nincs választási lehetõség, mint ötven évvel ezelõtt az 1956-os forradalom idején, amikor a tomboló erõszakot ugyanazok ítélték el a fasiszta csõcselék vandalizmusaként, mint akik ma teszik ugyanazt? Vagy az akkor fasisztázók fiaik és lányaik? Nehogy azt higgyék, hogy a kommunista diktatúra és a gyurcsányi demokrácia ilyen összehasonlítása túlzás: egy oxfordi történészprofesszor, Mark Almond vonta ezt a párhuzamot a brit Guardian címû napilapban. Azt írta, ‘56-ban és most is Magyarországon a rezsim védelmezõi huligánokat és fasisztákat vádoltak, de mindkét esetben a robbanást a kormány önvallomása okozta. Majd hozzátette: a Washington és Brüsszel által diktált makroökonómiai keretek között az embereknek nincs valódi lehetõsége a választásra. Márpedig mi az, ha nem diktatórikus berendezkedés, ahol az embereknek nincs valódi lehetõsége a választásra? Budapesten 2006 szeptemberének végén az égõ autók és a csendes forradalomnak is nevezett magyar események valóban fáklyaként világították meg azt, hogy Magyarországon ötven évvel az 1956-os szabadságharc után sincs szabadság. Lovas István

MAGYARORSZÁG 2006

Fekvése: messze túl a lehetõségein Lakossága: 10 millió patkány (egy helyi vezetõ becslése szerint) Államforma: reformdiktatúra Himnusza: Igen, igen (ismeretlen eredetû buzdító csasztuska) Népszokások: székházgyújtogatás, vízágyú viadal, körútbontás Turisztikai látványosságok: a világ legrégebben épülõ metróvonala, illetve hídja A legismertebb böszme irodalmi alkotás: Sorstalanság Gazdasága: nincs Természeti erõforrások: privatizálva Legismertebb õshonos állatfajta: lopakodó combino (combinus invizibilus)-sárgás, félénk, kötöttpályás lény, mely fõleg éjszaka merészkedik ki a szabadba. Roppant félénk, ha megijed, rögtön megáll és halottnak tetteti magát. Nemzeti sport: hazudozás jó ha figyelünk

23

– Hol vagy szegény 56-os önfeláldozás? – Innen a diaszpórából lesem a hazai híreket, a nagy magyar káoszt, a naiv lelkesedést, és mindazt, amit politikai prostituáltjaink szégyenérzet nélkül használnak fel saját anyagi érdekeik szolgálatában. A vezér nélküli tömeget oktató vezér bölcs intelme, miszerint „demokratikusan, békésen csináljunk forradalmat” – bicskát nyit a zsebemben, hiszen ki hallott már olyan forradalomról, ahol egy „jó adag szeretettel” verték agyon az elnyomó, tolvaj rezsim erõszakoskodóit a forradalmárok? Meg voltam gyõzõdve, hogy az igazi forradalmat a tömeg elégedetlensége, elkeseredése lobbantja lángra, és a népharagra nehéz szájkosarat adni – természetesen, ha igazi forradalomról beszélünk. Vagy talán a mostani események csupán a meglopott, kizsigerelt nép további „megjáratását” szolgálják, felhasználva a az elkeseredés fûtötte lelkesedést, egy demokratikus forradalom formájában? Értsd: „levezetjük a feszültségeket, és közben begyûjtjük a nekünk nem tetszõket”? Úgy tûnik, hogy errõl van szó. Az MTV elõtti megvezetett kakaskodást még a késõbbi rendõrbalhék is felülmúlták durvaságukban, és a tömeg ennek ellenére ma a „demokratikus forradalom” változatát választotta, vagyis választatták vele a „szeressük egymást gyerekek” vezéralakjai. A kérdés csupán az, hogy miért verik közben az adópénzbõl fizetett rendõrök fiatal lányok arcát pépesre? Minden bizonnyal a „szeressük egymást” maszlag értelmében, amelyet egy vezérünk tömegcsitításra használ, holott a „védelem” amelyrõl szó esett ígéret formájában a választási önreklámozás során, nem mutatja magát börtönben raboskodó, lefogott fiatal forradalmárok védelmében most, amikor arra szükség lenne.

Úgy hiszem, az is igaz, hogy a szabadságot is csak kiharcolni, és nem kikönyörögni lehet. A magyarországi események folytatásaként forrongva, lázadozva készülünk egy igazi forradalmat, az 56-os népfelkelést megünnepelni. Igen, ma már annyi 56-os forradalmár önreklámozza magát, mint az átkosban az iskolákat járó, gyermekeket agymosogató egykori fasisztaellenes partizán. Nagy divat lett 1956-ot ünnepelni, sõt az ünnepet szervezni, és nem akárhogyan szervezni. Ahogy megjáratják politikusaink a tömegeket a mostani „demokratikus forradalom” esetében, úgy szabják át az egykori 56-os dicsõséget egyesek, hogy az illeszkedjék a jelenlegi korszellemhez. Minap egy igen szép minõségû meghívót kaptam a New York, Carnegie Hall-ban megtartandó 56-os megemlékezésre. Ellágyultan bontogattam a borítékot, keresvén benne a szép ékes magyar nyelven írt (ugyanis magyar vagyok) kedves, meghívó szöveget nemes ünnepünk alkalmából. Wittner Mária nincs a listán Igen, a listát folytathatnám, de azt hiszem a 25 dollártól 125 dolláros árig, az utca

Az iskolaév elsõ napján egy Amerikai középiskolában a tanárnõ új diákot mutat be: Sakiro Suzukit Japánból. Kezdõdik az óra: – Lássuk, ki tud többet Amerika történelmébõl – mondja a tanárnõ. – Ki mondta: „Szabadság vagy halál“? Síri csend az osztályban, csak Suzuki jelentkezik: – Patrick Henry, 1775, Philadelphiaban. – Kiváló, Suzuki! És ki mondta: „Az állam a nemzettel egyenlõ, ezért a nemzet nem halhat meg”? Suzuki feláll: – Abraham Lincoln, 1863, Washington. A tanárnõ végigméri az osztályt és így szól: – Szégyellem magam miattatok, Suzuki Japánból, jött, és jobban ismeri Amerika

történelmét, mint ti! Hátulról egy csendes hang: – Nyald ki a seggem, büdös japcsi! – Ki volt az? – kérdi a tanárnõ. Suzuki jelentkezik és mondja: – McArthur tábornok 1942-ben Guadalcanalnal, és Lee Iacocca 1982-ben, a Chrysler cég közgyûlésén. Az osztályban teljes a csend, egy hang hátulról: – Elhányom magam! A tanárnõ kiabál: – Ki volt az?!!! Suzuki azonnal válaszol: – Idõsebb George Bush, Tanaka japán miniszterelnöknek a munkaebéd alatt, Tokió, 1991. Az egyik diák feláll és unottan odaveti: – Szopjl le! A tanárnõ hisztérikusan: – Elég! Ez most ki volt?!!

24

emberének szánt koncert belépõket is kifizetném, ha Wittner Máriát, vagy hasonló, valódi 56-os hõsöket láthatnék a díszvendégek közt. De erre aligha kerülhet sor, ugyanis az 56-os forradalom teljes kisajátításának bûvészkedését láthatjuk. Ma már az 56-os tûzhöz olyanok telepedtek sokan, akik, vagy akiknek a felmenõi, sors és hittársai több mint 30 éven keresztül lecsõcselékezték, leellenforradalmározták azokat, akiket ma gusztustalanul, sznob keretek közt ünnepelnek. Csak gratulálni tudok azoknak, akik ma 56-os meghívóikra George L. Lovas, vagy Charles Vamossy nevet írnak – Lovas György és Vámossy Károly helyett, hiszen nem csak a nyelvében (ami lemaradt a meghívóról) de néha a nevében is él a magyar. (Ha magyar.) Bokor György elnök (ha követjük az amerikainál is amerikaibbak vonalát) országában a diaszpóra magyarjainak már nem jár az anyanyelvbõl, csak a rongyrázó sznobizmusból, amely még Michael Kordákra és Henry Kissingerekre is rá tudja adni a „közmondásos” magyar politikai bõgatyát. Majd ha az ünnepségen a felszólaló díszvendégek, mint „His Exellency” László Sólyom és a „Honorable” George E. Pataki felemeli hangját az éppen hazánkban dúló posztkommunista erõszak, tolvajlás és félrevezetések ellen, akkor a felsõ tízezer pénztárcájára szabott New York-i 56-os ünnepségeket valamivel õszintébbnek fogom látni. Addig? Hajrá Magyarok! Neményi Péter, Connecticut, USA Forrás: Nemenyi.net

Suzuki rezzenéstelen arccal: – Bill Clinton Monica Lewinskynak, 1997, Washington, Fehér Ház, Ovális Iroda. Még egy diák feláll és elorditja magát: – Ez a Suzuki egy nagy rakás szar! Suzuki ismét nyugodt hangon: – Valentino Rossi, motorversenyzõ 2002, Brazil Motoros Nagydij. Az osztályon eluralkodik a káosz, a tanárnõ elájul, nyílik az ajtó és belép az igazgató: – Én még ilyen szétcseszett kuplerájt életemben nem láttam! Mire Suzuki: – Gyurcsány Ferenc, Magyar Bálint oktatási miniszternek az érettségi botrány kapcsán, Budapest, 2005. október 12., 14:04 jó ha figyelünk

Miközben Rogán Antal megsérti az SZDSZ anti-vallásszabadságát, Debreczeni József lerántja a leplet Magyarország legszörnyûbb titkáról, a Kádár-rendszer pedig visszatér.

„Nick Thorpe, a BBC kelet-európai tudósítója szerint Gyurcsány Ferenc beszéde nevetségessé tette Magyarországot. Elsõ körben a határon belül tisztázná az ügyet: valamiféle nyílt ügyfeltárást képzel el, amelybõl a politikusok, rendõrök, tüntetõk álláspontja is megismerhetõ volna. A BBC újságírója tudósításaiban megkésett forradalomként említi a magyarországi eseményeket: az emberek nem néztek szembe a Kádár-rendszerrel, nem került nyilvánosságra azonnal a besúgók

listája, vagyis szõnyeg alá lettek söpörve a problémák.“ Hülye egy hely lett ez a Magyarország. Ha mondjuk a Magyar Nemzet vezércikkében emlegetne valamelyik kolléga megkésett forradalmat az elmúlt hetek eseményei kapcsán, azon nyomban összeszaladna az Újságíróklub négyfõs stábja Bojtár B. fõszerkesztõ úrral megerõsítve, hogy rendkívüli adásban elemezze a kialakult veszélyes, antidemokratikus, alkotmányellenes helyzetet. Ha ugyanezen megjegyzés a Kossuth tér Fidesz-színpadán hangozna el, akkor még a Nemzetbiztonsági Szolgálatok is hallatnák a hangjukat, közleményben leszögezve, hogy akinek akár csak a fejében megfordul a forradalom kifejezés, az elköveti a Btk. valamelyik paragrafusában foglaltakat. Mindez azért, mert a magát kizárólagosan magyar értelmiségnek kikiáltó liberális politika-környéki társaság 1989-ben kitalálta, hogy Magyarországon egyszer és mindenkorra megtörtént a rendszerváltozás. Hogy hipp-hopp kapitalizmus lett. Hogy hétfõn még a negyvenévnyi diktatúrát nyögte a nemzet, de kedden már mindenki totál demokratikusan ébredt, és a csipával együtt kitörölte a szemébõl a Kádár-rendszer legutolsó darabkáját is. Kuncze Gábor szokott olyasmit mondani – ha a liberális párt éppen jól jött ki valamelyik országos megmérettetésbõl -, hogy na kérem, ez itten egy velejéig felnõtt társadalom. Ami az elmúlt tizenhat esztendõ legnagyobb hazugsága.

Csak ezzel aztán tényleg kutya nehéz szembenézni, hiszen ki az, aki ki mer állni a választópolgárok elé az arcukba mondani, hogy emberek, egyelõre még nem való nektek a demokrácia. Ugyanis egyelõre még nekünk, úgynevezett eliteknek se megy a dolog. Jean-Paul Sartre-t 1966-ban hívták meg Japánba, hogy elõadássorozatával segítse az ottani értelmiséget átevickélni a miénknél sokkalta drasztikusabb rendszerváltás nehézségein. A japánok el tudták fogadni, hogy hiába telt el két évtized a háborús bukta óta, társadalmi berendezkedésileg még nem õk fújják a passzátszelet, s azt is, hogy a császárságból képtelenség ripsz-ropsz áthuppanni a nyugati típusú pluralista államiságba. Nálunk viszont egyenesen maradi, aki egyáltalában szóba meri hozni, hogy lenne még némi elintéznivaló a szocializmus címû történelmi fejezettel kapcsolatosan. Hiszen az igazi demokrata elõre néz. Pláne, ha önnön háta mögött saját maga marxista alapú antidemokrata változata lapul. Ezért aztán a mi nagyon demokratikus, nagyon felnõtt társadalmunkban jelenleg nem a morális mocsárban gyökeredzõ politikai válság és annak megoldása a téma, nem ez foglalkoztatja a döntéshozókat, hanem például hogy Rogán Antal, ropogósan friss polgármester az V. kerületi képviselõket misére invitálta a testület alakuló ülését megelõzõen, ezzel is emelve az aktus ünnepélyességét. Amely ötlet ellen a helyhatóságba került kettõ darab szabad demokrata politikus komor hangvételû nyilatkozatban tiltakozott, mert szerintük Rogán kirekeszti a nem vallásos kerületi lakosokat. Megszûnik az ingyengyógyszer, háromszáz forint lesz a készítményenként fizetendõ minimum összeg a patikában, a 9,5 millió forintnál drágább lakásokra pedig ingatlanadót vet ki a kormány – mosott be ugyanezen nap délelõttjén két övönalulit Gyurcsány Ferenc szociálisan érzékeny csapata a baloldali törzs-szavazóbázisnak. (A közvetlen elkövetõ, pontosabban az áldozat, a rossz hírek hozója, a népharagra kifejlesztett Katona Tamás pénzügyminisztériumi államtitkár aztán persze lemond, hiszen immár új idõk járnak, az õszinte szó, a tiszta politika napjai.) Orbán Viktornak régóta tartó, egyre súlyosbodó, ma már patologikusnak mondható Gyurcsány-fóbiája van – fejtette meg mindeközben hazánk legfontosabb titkát a régóta tartó, egyre súlyosbodó, ma már patologikusnak mondható Orbán-fóbiában szenvedõ Debreczeni József legújabb, rendhagyó módon a Fidesz elnökével foglalkozó írásában. Ide Sartre már igen kevés. Dévényi István

jó ha figyelünk

25

– egy nézõ szemével – Tegnap rákényszeríttetem magamat, hogy a parlamenti bohózatot végignézzem, de gyurcsány „úr“-at képtelen voltam meghallgatni. Csak járkáltam, vissza-visszatértem és azon töprengtem, ennyire beteg, ennyire arrogáns, vagy ennyire dróton rángatott (apró klán) bábu játssza-e ott tördelt, aphasiás beszédû bohócként a szerepét. Lendvai Ildikó beejtett. Mint a tüzelõ kutya, kimeredt szemekkel, a felvarrt és túlfeszülõ bõrû arcán lázas foltokkal, betegesen táranyílt – szemekkel (kilátszott a szeme fehérje is, mint a thyreotoxicus krízisben szenvedõ és a halálos ágyáról kapálózva kinyúló kezû, menthetetlen beteg az utolsó sikolyával – csak mondta mondta a magáét. A mondatait egészen már nem is értettem, mert a testbeszéde és a látványa elnyomta azok tartalmát. Orvosra lenne szüksége – éreztem világosan. Dávid Ibolya megfontolt és kimért beszéde csak azok számára bírhatott némi valóság tartalommal, akik nem ismerik életútját, személyi és gazdasági összefonódásait, és szánalmas igyekezetét, hogy hatalomban maradjon. A klimax-szal dacoló, az öregedéssel valamivel kulturáltabban harcoló teremtést láttam magam elõtt. Kuncze Gábor volt az aki még érzelmeket csalt belõlem elõ. Bár állítólag eredeti foglalkozása vízvezetékszerelõ, mégis úgy tûnik, ebben a diplomás, de valódi proli csapatban õ az

26

egyetlen, aki megfontoltan és tudatosan hazudik. Szája-nyelve összeragadt, úgy mondta a szemünkbe mindannak az ellenkezõjét, amit pontosan tud. Az õ bûne a legnagyobb – az én megítélésem szerint. A híradókat már nem tudtam végignézni. Csak kapcsolgattam ide oda, és bár évek óta irritál a féktelen elfogultság, a manipuláció, amit alkalmaznak az összevágásaikkal, a düh ekkor tört elõ belõlem. Undor, az van bennem a hazug világ iránt, amit itt szõnek nekünk nap mint nap. Mint a pókháló befonja életünk, és az egyszerû embereket csapdába ejtik a nyuszi lányok, és a szodomiták szünet nélküli reklámozása; az olcsó – mûanyag „stúdióik“ között zajló – saját exhibicionista kis ócska játékaik, amiket mûsorok helyett a plebs torkán lenyomnak ezek a semmibõl kiemelt és sztárokként eladandó alkalmi bohócok. Õk a fõbûnösök, a mátékriszták, a bárdosandrások, a shvabyk, és az erõsantóniák. Akik elmagyarázzák az elmagyarázhatatlant, aki igaznak állítják be az ordas hazugságokat, õk, akik pontosan tudják, ki kicsoda, de megvásárolhatóaknak bizonyultak. Gazdagok és okosak. Árulók, és hazugok. Valóban õk döntik el, kit emelnek hatalomba, és kit tartanak meg ott. De egyszer fizetni kell. Nekik is. Az idõ pedig nekünk dolgozik...

1 a valóság, s 1000 a ruhája

jó ha figyelünk

Az a kisrakás csürhe bûnözõ, amely politikusnak szólíttatja magát és törvénytelen alkotmányára hivatkozva, rendõrszuronyokkal védeti hatalmát, zokogva egymás keblére borult, hogy most megmentik a hazát. Lefordítva: körülnéznek, mit lehet még ellopni! Azt mondja ez a maroknyi csürhe, hogy a konvergencia program értelmében 1000 milliárd forintot kell beszednie, 9.999.999 magyartól! Eljött az idõ, hogy a kifosztott magyar nép is megalakítsa, bal- és jobboldal nélkül, a maga nagykoalícióját és elvegyen 1000 embertõl 10 ezer milliárd forintot, megteremtve ezzel jövõbeni jólétének alapjait! Ez tûnik a haladósabb megoldásnak. Honfitársaink! Eljött az idõ, hogy most mi fosztogassunk! Ideje a tolvajok vagyonát elvenni! – Ideje felszámolni a Parlamentet és börtönbe csukni a volt parlamenti pártok vezetõit! – Minden pártot, a miénket is beleértve, örök idõkre betiltani! – A megyék és az ország irányításának jogát a nép által, helyben többséggel választott polgármesterek és települési képviselõk kezébe adni! – A döntések joga, és a bevételek maradjanak a megyékben! – Takarítsuk el az Auchanokat, Tescokat Corakat és a befektetõknek álcázott országrabló külföldi tõkéseket! Mindazokat, akik éhbérért, rabszolgaként dolgoztatják testvéreinket! – Elég az Európai Uniós simlisségbõl, hogy mit nem szabad termelnünk, viszont kötelesek vagyunk megvenni és megenni minden Uniós szemetet!

– Elég mezõgazdasági termelésünk korlátozásából! A kabai cukorgyár francia urainak garázdálkosából! Kifelé a sok szeméttel, szép magyar hazánkból! – Takarítsuk ki az adót, névcsere miatt sosem fizetõ, külföldi vállalkozásokat! – Kifelé az országból a sok szemét adócsaló kínaival és más söpredékkel, akik tönkretették a magyar kisvállalkozásokat! – Állítsuk helyre 1000 éves megye rendszerünket, Szent Koronánk 1946-ban, külsõ katonai erõvel letaposott Alkotmánya alapján! – Minden hatalmat a települési vezetõknek, soha többé országrontó pártokat! Csak egyetlen kontroll létezhet. A visszahívhatóság intézménye! – Országunkat a megyék vezetõibõl álló kétházas magyar parlament felsõ háza és a települési képviselõkbõl álló alsó ház által hozott törvények alapján igazgassuk a jövõben! RENDÕRÖK! Ti vagytok, a 60 éve törvénytelen alkotmány alapján mûködõ diktatúra életben tartói! Ti azt mondjátok, hogy a törvényeket be kell tartanotok és tartatnotok! Ez igaz! De nem kötelezõ a diktatúra rendõrének lenni! Mondjatok fel mind és egy hét múlva már a Királyi Rendõrség tagjai lesztek! Ne védjétek a diktatúrát, mert ti is átkozottak lesztek! Istennel a Hazáért és a Szabadságért!

Kimennek, álldogálnak, vezényszóra felhúzzák a vekkert, felemelik, csörögtetik, oldalsó középtartás és törzsdöntés, egy-kettõ-három és elég. Idõsebbek is elkezdhetik, optimális teljesítményhez fogyasszanak Viktor Update termékeket. A tévében meg lehet mutatni a Kerényi Consulting legújabb produkcióját, a nézõk fejüket csóválják: ez a Pongó, ez nem normális. Másnap ugyanez plüssnyuszival, iskolatejjel, sárgarózsával – de már feleannyian, mert látták a tévében magukat, és hát ciki az egész. Aztán szép lassan visszacsúszik az egész az immár szokásossá vált Kossuth téri zombigyûlésbe. Amíg Orbán alszik, szónokolhatnak a szíriusziak, szentkoronisták, egyéb druidák. A miniszterelnök – parlamenti többséggel, programmal és nemzetközi támogatással a háta mögött – pont leszarja, hogy ezer vagy százezer pénzügyi analfabéta csujjogat valahol. Majd ha 2009-ben is milliók vannak az utcákon, akkor kezdhet csomagolni. Sztrájkol a butikban? Megint beveri a tévé ablakait? Túszokat szed, robbantgat? Orbán Viktor meg járhat pátyolgatni a szigetelõket, de ha közben odabenn folyik az érdemi kormányzás, akkor ezzel azt éri el, hogy Dávid Ibolya lesz az ellenzék vezére, õ meg egy parlamenten kívüli párt, mint azok, akikjó ha figyelünk

kel odakünn le kell jattolnia. És jön a hideg. Kellemetlen, félrészeg alak a szomszéd tüntetõ. Gyereket iskolába kell vinni. Dolgozni is kéne esetleg. A tüntetõk kifáradnak, kiszáradnak, csak a legképernyõképtelenebb alakok maradnak – hajléktalanok, fogatlan nyuggerek, fõállású randalírozók –, és lassan azonosul velük a Fidesz.

PPSZ Elnökség (2006. okt.13.)

Ennek semmi teteje. Ultimátumot ugye úgy szokás adni, hogy jó napot kívánok, Georgij Zsukov vagyok, leparkoltam pár tízezer tankot Budapest köré, és ha nem méltóztatnak ajtót nyitni, akkor berúgjuk. Nem úgy, hogy ha nem engedelmeskednek, akkor még egyszer elénekeljük a székely himnuszt, hamisan. Valós és cselekvõképes erõvel a hát megett lehet ultimátumkodni. Anélkül nem, mert leszarják. Na de mit csinál az az erõ, ha cselekedni óhajt? Sztrájkol a butikban? Megint beveri a tévé ablakait? Túszokat szed, robbantgat? Felborítja a villamost? És akkor azért kellene átadni a hatalmat, mert pár ezren kivetkõztek magukból? Na az baszna be a magyar demokráciának, ha ennyivel meg lehetne zsarolni. Terroristákkal nem szabad tárgyalni – így maradt fenn Izrael. Ellenvéleménnyel, kritikával, alternatív programokkal lehet és kell tárgyalni – így maradt fenn Izrael mellett a többi demokrácia. Szét lehet szedni minden törvényjavaslatot, lehet ordítani, hogy monnyonle, sõt lehet hülyeségeket beszélni is. Legfeljebb reagálnak rá. Pontosan erre találták ki azt a bazinagy épületet a Kossuth téren. Forrás: Tóta W. Árpád – Index

27

A többségi tudatipar hiperaktív Tanítani kellene a magyar médiaiskolákban, hogy milyen zsigeri gyûlölettel ugrik neki a balliberális sajtó a politikai jobboldalnak, ha az valamilyen oknál fogva mocorogni kezd. Ilyenkor különösen azonos arcát mutatja felé az elektronikus és az írott sajtó. Az unott fanyalgástól a dühös letámadáson és a befogott orral való undorodáson keresztül a cinikus megalázásig tart a paletta, ami akkor mutatkozik meg különösen élesen, ha rögvest összevethetõ ugyanott egy kormányoldalról szóló írással, tudósítással, interjúval. Túlzás nélkül állítható ugyanis, hogy ebben az esetben a nyálas szervilizmustól tényleg felfordul az olvasó/nézõ gyomra. Minderre persze azt lehet mondani, hogy a politika: háború. S persze mint minden más, a sajtó is változik. Új jelenséggel szembesül például az olvasó, ha a világhálón bolyongva rátalál a Hírszerzõ nevû internetes újságra (www.hirszerzo.hu), amely számos esetben rokon vonást mutat az elõzõekben felsoroltakkal jellemzett lapokkal, televíziókkal, ám mégsem ugyanaz. Elõször nézzük meg a különbözõségeket! A Hírszerzõ tulajdonosi szerkezetét, a szerkesztõség vezetését és a közzétett írások tartalmát, irányultságát vizsgálva például az mindjárt leszögezhetõ: ez a médium nem baloldali beállítottságú, hanem jobboldali, antikommunista. A Hírszerzõ mondhatni édes gyermeke annak a Political Capital (PC) nevû, politikai elemzéseket végzõ, tanácsadást nyújtó mûhelynek, amely a jobboldali Magyar Demokrata Fórum politikai irányultságát egy itthon vadonatúj irány felé tolta. A PC az MDF-nek az úgynevezett neokonzervatív szerepet szabta, amelyrõl elsõként csupán annyit érdemes megjegyezni, hogy a névhasználat megtévesztõ. A neokonzervatív nem a Magyarországon használatos konzervatív oldal megújult alternatíváját jelenti, hanem egy teljesen új politikai irányvonalat. Azt, hogy mi is a neokonzervativizmus, magyarázza el nekünk egy hiteles forrás, a Hírszerzõ fõszerkesztõje, Seres László! Seres a Magyar Zsidó Kulturális Egyesülete folyóiratának, a Szombatnak szerkesztõbizottsági tagja. Az itt megjelent, A neokon kihívás címû cikkében ekképp ír errõl: „Mi a neokonzervatív politika lényege, kik a neokonok, és fõleg: mi közünk az egészhez? Kezdjük a végén: azért, mert a “neokon-kérdés" idehaza, számunkra is megkerülhetetlen, releváns. A három évtizede létezõ, markáns álláspontokat megfogalmazó amerikai neokonzervatív áramlat olyan érvényes külpolitikai és kulturális üzeneteket hordoz, amelyek megismerése elengedhetetlen Izrael, a Közel-Kelet, a világ globális átrendezõdésének jobb megértéséhez. És nem csupán zsidó szemszögbõl. Bal- és jobboldali ellenségei természetesen „zsidó ügynek“ tartják a neokonok elõretörését – ennek ellenére sok szempontból zsidó ügy is. Konspirációs elméletekben utazó bal- és jobboldali „elemzõk“ a zsidó világuralmi törekvések diadalaként könyvelik el, hogy a határozottan Izrael-barát neokon publicisták, elemzõk, stratégák és társadalomtudósok a Bush-adminisztráció legfontosabb döntéshozói posztjaira kerültek. (A neokonok között valóban sok a zsidó származású, ám legalább annyi a protestáns, evangéliumi keresztény.)"A közel-keleti konfliktusok okait elemezve a militáns izraeli álláspontot könyörtelenül képviselõ Seres László maga is érzékeli a távolságot, ami elválasztja a Hírszerzõ-t és a magyarországi médiumokat egymástól. Cikke végén leszögezi: „A magyar baloldali-liberális nyilvánosság eddig (kevés kivétellel) elzárkózott a neokon diskurzus elõl, a szélsõjobbos publicisztika pedig gyûlöli, mint mindent, ami Amerika- vagy Izrael-barát.“ Mindezek után nézzünk arra példákat, hogy az emlegetett diskurzus hiánya ellenére Seres, a Hírszerzõ milyen rokon vonásokat visel a hazai balliberális sajtóval. A már említett Szombat címû folyóirat pél28

dául a www.antiszemitizmus.hu honlapon „szemlézi és elemzi a magyar média zsidóés Izrael-ellenes publikációit“. Ha valaki számba veszi a tematikájában is egyre gazdagodó gyûjteményt, azt mondhatja, hogy Magyarországon (is) tombol a zsidóellenes gyûlölet, amely megállapítás árnyaltabbá válik számára, ha ezek tartalmát megismeri. Vagy akkor, ha észreveszi, hogy a balliberális médiamogulok szájából elhangzott és nyilvánosságra került, közbotránynak számító, valóban antiszemita kijelentések nem is szerepelnek a gyûjteményben. A válogatások fõként a jobboldali sajtóból származó cikkek, jobboldali politikusok szájából való mondatok, az elemzésekrõl pedig általánosan és röviden leszögezhetõ: az elemzõk alacsony ingerküszöbe enyhén szó! lva túlzott érzékenységet eredményez. Nagyon érdekes ugyanakkor, hogy Izrael és a zsidóság elleni vélt vagy valós antiszemita támadásokra hiperérzékeny és hiperaktív Seres Hírszerzõje hogyan tálalja a Fidesz Kossuth téri, kormányellenes tüntetéssorozatának elsõ, pénteki nagygyûlését. A hangvitel nem idegen a magyar médiafogyasztótól. A patriota-jobboldali rendezvényekrõl nagyjából ugyanúgy ad hírt riport formájában például a Népszabadság, a Népszava, a Vasárnapi Hírek, az internetes Index (www.index.hu), a Magyar Narancs, a 168 óra, a TV2 és az ATV, vagy ereszt meg vérlázító poénokat az RTL Klub Heti Hetese. A Hírszerzõ riportja maró és merõ gúny, amely mondatok hallatán-olvastán minden nemzet, vagy nemzeti kisebbség képviselõje jogosan szorítja ökölbe a kezét. A szerzõ Kiss Ádám érezhetõen idegenül érzi magát a Fidesz patriota-kulturális közegében. A cikk címe „Kitartó mélymagyarok, fideszes karosszék-forradalmárok“, alcíme pedig „Kettõs forradalom pénteken kaotikus végkifejlettel“ lett. A „mélymagyar“ vagy a „fajmagyar“ kifejezést egymás szinonimájaként szokták használni a toleranciát elõszeretettel emlegetõ orgánumok vicces újságírói. Általában a magyarságukat mélyen átérzõ és azt büszkén demonstráló emberekre használják az ettõl az érzéstõl idegenkedõk, durván lesajnáló jelzõként. Az eredményét tekintve ez a megállapítás: színtiszta, burkolatlan rasszizmus. Kicsivel késõbb ezzel a gondolattal szórakoztatja Kiss a Hírszerzõ olvasóit: „A nemzetiszínûzászló-ipar pedig minden valószínûséggel már a nagy nyugati tõzsdékre való betörést tervezgetheti a pár hete szárba szökkenõ hiperkonjunktúra következtében.“ Az nem derül ki, hogy a rasszizmusán túl miért zavarja ez az iparág a tollforgatót. Az olvasónak eszébe juthat, hogy akkor ! neki például a neokonokkal is meggyûlne a baja, mert õk is szeretik a nemzeti zászlót – Amerikában. De menjünk tovább! „A Fidesz-gyûlésen a tradicionális jellegû, ismert elõadók által játszott zene kötelezõ, ezúttal a Csík zenekar húzta el a kormány nótáját.“ – így Seres Kiss-je. Nem tudom, ki hogy van vele, a magyar népzenét lehet élvezni, amit a szerzõ gúnyosan „tradicionális jellegûnek“ aposztrofál. A hazai tapasztalatok szerint ezt a muzsikát könnyen be lehet fogadni, pedig nem idegen, amivel elég sokan vannak így a Kárpát-medencében, a Fidesztõl teljesen függetlenül is. Ehhez tartozik még ez a mondat is: „Riporterünk látott a tömegben szociális munkásként dolgozó punk zenészt, taps helyett tülkölõ mélymagyart, és beszélt egy idõs emberrel, aki Szekszárdról jön ki a térre minden nap, azonban utálja Orbán Viktort, és semmi értelmét nem látja a téren zajló eseményeknek, fõleg Gyurcsány lemondatásának.“ „Tülkölõ mélymagyar“. Rasszista és kirekesztõ kijelentés, nem való egy! toleráns médiumba. Az egész cik>> jó ha figyelünk

Lecseng H. István pártelnök és Megúnjákhazamennek Gy.Ferenc elszámította magát. A Kossuth téri tüntetõk – bár lehet jobb szórakozást is ismernek, mint ott tölteni a napot – nem mentek haza, nem csengett le a tüntetés a várt néhány nap után. Túl nagy falat volt ez az elkúrt öszödi böszmeség, amit a „kurva”, „nyüves” miniszterelnök a nép szájába adott, s így nem csúszott le észrevétlenül, hanem azóta is próbálják rágni, de emészthetetlen lévén, nem küldik le a gyomorba, hiszen úgyis visszaadná. Már a langaléta, lakli miniszterelnök látványa is gyomorfordulást eredményez, és ha történetesen a pergamenképû, múmiára pofavasalt, hajmeresztett csajjal jelenik meg, akkor fél országnak megindul a gyomra tõlük. Bizony. A pösze pártelnök finomkodása pedig csak bõszíti az indulatokat. Ebbõl eredõen egyre határozottabbak, elkötelezettebbek abban, hogy a hazudozó, alkalmatlan, hiteltelen, erkölcsi hulla miniszterelnök és kormányának, belsõ körének leváltásáig ott maradjanak. Mert ezek azóta is szüntelenül hazudnak, hazudnak, hazudnak. Nincs más fegyverük! A kommunistáknak a XVIII. századi francia rotyodalom óta (abban gyökereztek, abból sarjadtak) a hazugság, népámítás a fegyverük. A minden normális értékmérõ, évezredes erkölcsi norma felrúgása volt a cél. Tudták, hogy az erkölcsi posványba taszított nép a legkönnyebben vezethetõ. Várva várták a napot mikor majd a hazugság, a lopás dicséretes dolognak számít, és az emberek aprópénzzel megvásárolhatók bármilyen szennyes tett elkövetésére. Ezt a francia elvet már száz évvel elõtte a francia származású Savoyai Eugén hadvezér is vallotta, amikor Rákóczi ilyetén tõrbecsalására ajánlotta a kamarillának a fejedelem pénzzel való megvásárlását. Ezt mondta: ’Minden ember megvásárolható, csak meg kell adni az árát.’ Nos, Rákóczi Ferenc esetében ez nem vált be. A magyar történelem legtisztább alakja volt õ. Toronymagasan emelkedett ki kora államférfiai közül, akik a machiavellista iskolán nevelkedtek, és nem

voltak gátlásaik huncut, ravasz, körmönfont eszközök használatakor. Õ azonban túl becsületes, és elkötelezett volt hazájának, annak népe sorsának javításáért vívott harcában. Nála nem a szólamok, hanem a tettek számítottak. Ilyen tiszta, becsületes embereken elakad a becstelenség fegyvere. A mai magyar kormánypárt ennek a becstelen francia mocsoknak orosz szabadkõmûves közvetítésû leszármazottja. Nyugat és kelet szennye egyesül benne. Nem számít a hazugság, lopás, vér, emberek százezreinek, millióinak nyomora, élete, halála (Sztálin: ’Egymillió ember halála csak egy statisztikai adat.’). Csak õk érvényesüljenek, hatalmon maradjanak. A kommunista bármilyen becstelen eszközt elfogadhatónak tart a hatalom megtartása érdekében. Ordít ki belõlük a hataloméhség. Mint a véres cafatokat tépõ ragadozó vadnak csurog szájukból a vér, de becsületrõl, emberségrõl beszélnek, adják az emberbarátot, a szeretetteljes, szociálisan érzékenyt. De ebbéli érzékenységük oly „finom”, mint a tolató pályaudvari hídmérleg. Ma a Kossuth téren egy megkínzott nemzet, elnyomástól, hazugságoktól megcsömörlött képviselõi állnak szembe a hatalom korrupt hazudozóival, akik minden fogadkozásuk ellenére azóta még erõsebben kendõznek, hazudnak, és minden lenyúlhatót visznek most is, arra gondolva, hogy hamarosan lecseng az õ idejük. Lecseng! Bizony lecseng Hiller elvtárs… Önöknek. És ajánljuk Gyurcsánynak is, unja meg már és menjen haza loprivatizált villájába, birodalmába, s várja meg ott sorsa beteljesülését. Ugyanezt ajánljuk a többinek is, különösen a gázáremelést szabályozó, esernyõs Lendvai elvtársnõnek. Önöket egy normális demokráciában már rég felkötötték volna egy bírósági ítélet nyomán. De ne legyen hiányérzetük, ezt még megkaphatják. Bizony. Magyarok! Kossuth téri hazugságokkal jóllakott nemzettársaim! Ne adjátok fel! A hatalom retteg, nyüszít félelmében, ijedtükben már ontják maguk körül a görénybûzt. Figyeljétek meg õket, minél jobban tiltakoznak, annál jobban retteg-

ket átható, lenézést és gyûlöletet kel tõ rasszizmust tekintve a következõ mondat a leggyengébb láncszem, ami azonban másról is árulkodik: „A nép java ezután fogta, és hazament Battonyára meg Nemesmedvesre, mi mást is csinált volna.“ Ez „csupán“ burkoltan hungarofób. A helyiségnevek ugyan más értelmet is hordoznak: a hazánkba elsõként belépõ megszálló szovjet csapatok és az elsõként kilépõ, megszálló náci hadsereg szimbólumát, ám mindez a szöveg összefüggésében értelmezhetetlen. Itt másról van szó. Sokkal inkább a rokonszenv érzõdik ki a Gyurcsány-féle hatalomgyakorlás arroganciája és pökhendisége iránt. Talán emlékeznek még néhányan arra, amikor a Bajnai Gordon nevéhez kapcsolható Nemzeti Fejlesztési Hivatal hivatalosan úgy magyarázta, mire is lehet elkölteni majd az unióból érkezõ 8 ezer milliárd forintot. Potykapeterdet és Ököritófülpöst szedték elõ az ismeretlenség homályából, mondván, hogy akár multiplex mozikat és élményfürdõt kaphat majd a két, „Isten háta mögötti“ település. A polgármesterek ennek hallatá! n égjó ha figyelünk

nek. Félnek attól a néptõl, melynek Kun Béla óta hazudnak, és ontják vérét. Ezek a vámpírok akkor volnának boldogok, ha ti mind hazamennétek, mert akkor tovább tudják szívni véreteket. Próbáljátok összehangolni az idõsek bölcsességét, elõrelátását a fiatalos erõvel, lendülettel, és a köztetek levõ politikusok tapasztalatával, de ne engedjetek a meghátrálásra ösztönzõknek. Ezek ellen a hétpróbás kommunista gazemberek ellen nincs más fegyver csak az erélyes, határozott fellépés. Kitartás, semmi más! Nem kell rongálni, mert minden értéket a magyar nép hozott létre, de attól sem kell visszariadni, hogy küldöttség menjen be, és kihozza a patkányokat a nép elé. Meg kell találni a becsületes, tisztességes, népbarát rendõröket, katonákat, és felelõsségük tudatára ébreszteni. Õk nem a becstelen, esküszegõ, hazudozó, hazaárulók védelmére tettek fogadalmat. A haza, az igazság védelmére. Ne engedjetek a nyugati szociál-liberálisok rohasztó – soraitokat megbontani akaró – véleményeinek. Láthatjátok, hogy az angol miniszterelnököt, aki ott lötyögött a kampány során a hiteltelen Gyurcsány mellett, vigyorogva, pofázva, mára már kiutálják az angol politikai életbõl. Blair és Gyurcsány. Madarat tolláról. Sz.r és társa. Vessetek be minden olyan becsületes eszközt, ami célhoz visz, akár a teljes blokádot is. Emlékezzetek a legbecsületesebb magyarokra, akik vagyonukat, életüket áldozták, ha szükség követelte, de soha nem alkudtak meg! Viszonyítsátok azokhoz ezt a mai népcsaló, hazudozó bandát, és meglátjátok, mily silányak ezek. Még egy napon említeni sem lehet õket a valódi hõsökkel. Hát ezekért folyt annyi vér a szabadságharcokban? Az ilyen Lecseng Pistikért, Megunják Fletókért, Esernyõs Múmia Ildikókért, et co? Az ilyen „kurva”, „nyüves” alakokért?! Ne adjátok fel! Rátok tekint ma a világ magyarsága, de szerte a világon minden becsületesen gondolkodó ember is Pro patria, pro libertate! Kolumbán Sándor

nek emelték tekintetüket, s csak annyit tettek mindehhez hozzá: nekik elég lenne az is, ha az iskola tetejének befejezéséhez lenne elég pénzük. De ide tartozik Kóka miniszter lesajnáló benyögése is, hogy a (ostoba – szerk.) magyarok nem értenek a pénzügyekhez, vagy Gyurcsánynak a néphez intézett üzenete, miszerint el lehet menni az országból. Az írás egészében a Hírszerzõ cikkei között olvasható (http://www.hirszerzo.hu/cikk.php?id=20719), de megjelenhetett volna bármelyik, az elõzõekben felsorolt, a balliberális tudatipar képviseletében eljáró lapban, hírportálon is. Az mindenesetre kitetszik, hogy a patriotizmus – legyen szó ezen belül akár a legsúlyosabb kérdésrõl: a nemzeti vagyon védelmérõl – az, amellyel szemben a globalista neokon jobb- és a balliberális oldal együttesen hajlandó fellépni. S mindez talán ahhoz is közelebb viszi az olvasót, hogy megértse az MDF eddig megmagyarázhatatlan magatartását, amelynek a neoliberális gazdaságpolitikát erõltetõ Gyurcsány-kormánnyal való összekacsintás a lételemévé vált. D. Horváth Gábor

29

Orbán, eddig még, minden tüntetés után hazaküldte az embereket. 2006. október 6-án már ezt sem merte megtenni. Rábízta ezt a mûsorvezetõ Rákayra. Emlékszem még a valamikori, tévé székház elõtti, Orbán által összehívott, tiltakozó gyûlésre, amelynek a végén azt mondta a Fidesz elnöke: „Sokan vagyunk. Annyian vagyunk, hogy akár fel is emelhetnénk ezt az épületet (a köztelevízió Szabadság téri székházára gondolt). De nem vagyunk úgy öltözve! Október 6-án, pénteken, megint nem voltunk úgy öltözve. A pénteki Orbán beszéd után azonnal levelet írtam az Amerikában élõ Zas Lórántnak. Õ is és mások is reagáltak az általam leírtakra. Most ezt gyûjtöttem csokorba. Az összeállításban, az L. Pali, vagy Pál, Lakatos Pált jelent, az L. pedig Zas Lórántot. A többi hozzászólónak-engedély híján- természetesen csak neve kezdõbetûit közlöm. „Lóránt! Orbán megint hazaküldte az embereket. Meglepetésszerûen, hirtelen érkeztek a parlament fõbejárata elé a Fidesz képviselõcsoportjának tagjai, Orbán vezérletével. Viktorozás alig volt. A beszéd tele volt szépelgéssel, jelképrendszerrel. A tömeg radikálisabb volt. A hirtelen befejezõdött beszéd után egy angol számot játszottak be, nem volt Himnusz, Szózat éneklése, a tömeg kezdte el a nemzeti imánkat, miközben Orbánék elvonultak a helyszínrõl. Orbán egyébként kijelentette, nem követelnek elõrehozott választásokat, viszont minden nap, egy-egy fideszes politikus jelenik meg a téren (szombaton Áder, vasárnap Navracsics, hétfõn Pokorni), este 5-tõl 6-ig. Amikor szintén hirtelen vége lett mindennek, a tömeg (azt mondják százezren voltak) tétován állt, nem tudták az emberek, mit tegyenek. Orbán úgy viselkedett, mint a mesebeli lány, Mátyás király történetében. A szitában, a kendõ alól elrepült az ajándéknak szánt kismadár. Tehát, hozott is ajándékot, meg nem is. Sajnos, színjátékvolt ez is, mint az összes eddigi megnyilvánulásuk. Megint szegényebbek lettünk egy lehetõséggel. De, hát a gondolkodó emberek csak erre számíthattak. A fogott, szabadkõmûvesek csak ennyire képesek. S a politikai „elit“ minden vezetõ tagja ebbe a kategóriába tartozik. L. Pál”

„Kedves Pali! Sajnos, igazunk volt... L.

30

Megjegyzés: 1. Minden népnek joga van az önrendelkezésre. E jog értelmében a népek szabadon határozzák meg politikai rendszerüket és szabadon biztosítják gazdasági, társadalmi és kulturális fejlõdésüket. 2. Céljai elérése érdekében minden nép – a kölcsönös elõnyök elvén alapuló nemzetközi gazdasági együttmûködésbõl és a nemzetközi jogból eredõ kötelezettségeinek a tiszteletben tartásával – szabadon rendelkezik természeti kincseivel és erõforrásaival. Semmilyen körülmények között sem fosztható meg valamely nép, a létfenntartásához szükséges eszközeitõl.(ENSZ A Gazdasági, Szociális és Kulturális Jogok Nemzetközi Egyezségokmánya )” Következzék E.M. levele, Ausztráliából „Orbán Viktor minden nap öt és hat között a Kossuth térre hívja a tiltakozókat A nagyobbik ellenzéki párt minden nap délután 5 és 6 óra között a térre várja azokat, akik nem értenek egyet a kormány politikájával. Ugyan, vajon mit remél elérni a vekkeres teadélutánokkal Orbán? Mire jó ez, kinek használ? Már a mai (pénteki) demonstrálás is felesleges volt, hiszen O.V. semmit nem mondott, semmilyen javaslattal nem volt képes elõállni. Megismételte 2000-szer, hogy „fúrcsányék” hazug disznók és a fõdisznót le kell váltani. Ez már a könyökén jön ki mindenkinek. Na és, ha a fõdisznót leváltják, akkor mi lesz??? Jön majd a csordából a következõ, ugyanolyan hazug disznó és megy minden tovább változatlanul. Siralmas az elképzelések és ötletek nélküli „ellenzék“.” A következõ levél szintén Ausztráliából érkezett, feladója Zs. F. „Semmi sem siralmas, hanem egyenesen félelmetes!!!!!!!!!!!! A magyar narancssárga MEGVÁLTÓ kitermelte az elképzelhetõ legrosszabbat, és ott áll ártatlanul, babaarccal és végtelenül aljasan, rohadtabban, mint a bájgúnár, és mondja a magáét. Megpróbálja lesöpörni az eredeti célokért megjelenõ embereket a térrõl! Milyen jogon formál alapot ahhoz, hogy õ fejezze be, amit más kezdett el, csak éppen, egészen másképpen, az õ akarata szerint? Nagyon remélem, hogy lesznek ott olyanok, akik meg fogják kísérelni, kitakarítani ezt a szemetet onnan! Valahogy úgy vagyok vele, ha az egész kormány, ellenzékestõl, nem takarodik, akkor maradjon minden, ahogyan van, és rohadjanak meg együtt.

Szerintem, nekik is ez a céljuk. Ne higgye senki, hogy Orbán valami mást akar. Lelangyosítani a felforrósodott vizeket.!!!!!!!!!” S. A., mint kiderült, egykori tanítványom levele, Magyarországon íródott. „Ez ostobaság! A cionista hatalom kiszolgálója jelenleg Gyurcsány Fegyenc, és nem OrbánViktor. Érdemes néhány Bogár László cikket (könyvet) olvasni. Mindenki tudja, hogy a kiút az egy kompromisszum a nagyhatalmi gazdasági komprádorokkal, ellenkezõ esetbe éhínség, és országos totális anarchia jön az országra..... (Szómagyarázat: komprádor burzsoáziaa gyarmatosító tõkésekkel összejátszó, õket kiszolgáló hazai tõkések. L. P.) A kompromisszumon túl semmi sincs! Nincs más út! És ezt vagy az ország kifosztásán keresztül tesszük (Gyurcsány), kompromisszumok nélkül, vagy egy kompromisszummal (Orbán), a gazdaság rendbetételével, a hazai kultúra megerõsítésével, és egy új nemzetközi gazdasági lobbi törvénnyel, ami biztosítja a nagy multikat is arra, hogy beszálljanak a hazai belgazdaság növekedésébe, nemcsak a saját profit növelését figyelve. Más út nincs, aki ezt nem fogja fel, az nem érti mi zajlik Magyarországon. Aki egyéb naiv álmokat kerget, az írjon továbbra is verseket, meg egyebeket nyugodtan, arra is szükség van. Ajánlott olvasmányok: Bogár László könyvei (mindegyik)” „Igazad van, András: „...jelenleg Gyurcsány.“ Elõtte viszont Orbán, s ha Gyurcsány megy, akkor ismét Orbán ! Én Bogár ellenében a MONDOM AZ IGAZAT ajánlom, no meg Lakatos Pál honlapját. L.” S. A. „Lakatos egy õrült elme. Tanított az újságíró iskolában. Õ sajnos beszámíthatatlan, bolond ember.” „Bagoly mondja... L.” „Nincs már, jó pár, éve bal- és jobb osztás, hanem nemzeti és cionista globalizáló. A nemzetiek örülnek, velük együtt én is. Viktorka, egyelõre csak cionista globalizálóként bizonyított. Nem ártana, ha felébredne. Ha Rákóczi ,Ferenc osztrák nevelése mellett meg tudta tenni, úgy neki is nyitva áll az út —még... L.” >> jó ha figyelünk

Kedves Ferenc! Kérlek, ne radikalizálódj tovább Magyarország miniszterelnöke nemzetáruló, hazug, csaló. És tudják, mi ebben a tragédia? Hogy én mondom ezt. Ez az ország tragédiája. Hogy én beszélek így. Egy kiegyensúlyozott ember, aki valamikor konfliktuskerülõ forradalmárként aposztrofálta magát. Ha már Sebeõk is így beszél, akkor ott komoly a baj. És tudják, mi a fõ baj? Hogy megmaradtam tárgyszerûnek. Nem a hordó tetejérõl beszélek a Kossuth téri tömeghez, hanem Diogenész módjára még mindig inkább a hordóból. Mi történik itt tizenhat esztendõvel a rendszerváltás után? Az unió- és NATO-tag Magyarország hajó hová süllyed? Vagy még sincs kikötve? Mi ez? Tizenhét éve úgy gondoltam, hogy tudatalatti álmaim a rendszerváltás által és folytán beteljesültek: Magyarország demokratikus jogállam, független és szabad. Kádár alatt sohase hittem, hogy a rendszer megváltoztatható, nem tartoztam a demokratikus ellenzék soraiba. Most se hiszem, utólag se, hogy megváltoztatható lett volna. A rendszerváltást Gorbacsov angyali gyengeségébõl származtatom, nem tekintem történelmi szükségszerûségnek. A gyöngeség nem erény, de a szelídség egy formája. Az, hogy a Gorbacsov-csoda csatolt fájljaként a magyar posztkommunista pártelit lemondott a végrehajtó hatalomról, történelmi tett még akkor is, ha végrehajtó hatalmát részben gazdasági befolyásra konvertálta. Igencsak örülnének a kubai ellenzékiek, ha

Castro beérné néhány kaszinó részvényeivel, a többpártrendszerért ! és a szabad sajtóért cserébe. Tegyük hozzá, a magyar posztkommunista, reformkommunista pártelit a gazdasági befolyás, illetve a kulturális privilégiumok átmentése mellé versenyjogot is kapott. Ez >>

H.K. is megtisztelt, Magyarországról, néhány sorral. „Mondja már meg valaki Lakatos Pálnak, legyen olyan kedves és foglalja el a Such-rádiót, mutasson példát egy kis radikalizmusból! Legyünk gazdagabbak egy lehetõséggel!” H. K.-nak, s talán másoknak is, emlékeztetõül, az Isten veled, Vasárnapi Újság címû könyvem egy részletét idézem. A történet 2001. július 29-én játszódik: „Még zsong a fejem. Csupán néhány órája hangzott el a Magyar Rádió Vasárnapi Újság mûsorának úgynevezett vége szignálja: „Elhangzott a Vasárnapi Újság. Felelõs szerkesztõ: Lakatos Pál.“ Ez volt számomra a búcsúszignál, s valamikor fél nyolc tájékán mondtam el a következõ búcsúszavakat: „Már másodszor váltottak le a Vasárnapi Újság élérõl. Elõször 1995. augusztus 24-én, még a Horn-kormány idején, másodszor pedig most, amikor Orbán Viktor kormánya van hatalmon. Egy jobbközép kormány. Furcsa egybeesés ez. Négyéves bírósági hercehurca és legfelsõbb bírósági döntés után kerültem vissza – ide – az eredeti helyemre, 1999. március elején. Azóta – irányításommal és közremûködésemmel – sorra mutattuk be ezt az átalakulásnak nevezett korrupt világot. Beszéltünk – többek között – a növényolajipar és cementipar, az egész élelmiszerfeldolgozó-ipar törvénytelen privatizációjáról. A bankok külföldi, idegen kézbe adásáról. Van olyan bank, amelyik eladásával, a kormánygaranciák teljesítése után a magyar állam, tehát a magyar adófizetõ poljó ha figyelünk

gár, összesen nyolcezer forint bevételhez jutott. És szóltunk az energiaszektor áron aluli, felelõtlen kótyavetyéjérõl. Boros Imrét, az Orbán-kormány tárcanélküli miniszterét idézem, akinek magánszámításai szerint 1990 és 1998 között 14 ezer milliárd forint értékû nemzeti vagyont privatizáltak, kétes ügyletek során. Az eladások, az ajándékozgatások után 2 ezer milliárd forint vesztesége “született" az országnak. Eltûnt tehát – teljesen bûntetlenül – 16 ezer milliárd forint. Eltûnt a nemzeti vagyon. De 1998 után, az Orbán-kormány idején is hadakoznunk kellett például a MALÉV, a MAHART, a dunai

flottilla és a magyar föld megtartásáért. Az utóbbi hónapokban egyre erõteljesebben éreztem, hogy ezzel a politikai hatalmat is részben bekebelezõ maffiózó csoporttal és a korrumpálhatókkal nem lehet szemben menetelni. Vagy ha megpróbálom, eltaposnak. Ez történt most is. Politikai nyomásgyakorlás és korrupció, ez a mostani leváltásom története. Furcsa világ a miénk, újságíróké. Itt hatalmon lehetnek egykori és mai besúgók, alkoholisták, reklám percemberkék, akik alamizsna milliókat csúsztattak titkon, az adófelügyelet tudta nélkül, a saját zsebükbe. ÉS hatalmon maradnak a mai Heródesek és a többletpénzért lefelé taposók is. Vannak, akik most gyanúsan hallgatnak. Hallgat például a mûsor fölé védernyõt ígérõ Vasárnapi Újság Hallgatói Baráti Körének önjelölt vezére. Vajon kivel kötötte meg paktumát? Vannak persze, akik védenek. Legalábbis úgy tesznek, mintha védenének. Mint például tették az pénteken (2001. július 27-én, vezetõi szerzõdésem meg nem hosszabbításának estéjén) az ATV „Nemzeti“ Sajtóklubjának tagjai. Bár ne tették volna, legalábbis ilyen megalázó módon ne. Az önök támogatását Kedves Hallgatók, aggódását, az együtt töltött vasárnap reggeleket azonban köszönöm. Most pedig – remélem csak néhány hónapra – én elhallgatok. Addig is beszéljenek, a megmaradt becsületesek mellett, a mai Heródesek és a mai Júdások is. Viszonthallásra, valamikor, valahol." Lakatos Pál (2006. okt. 7.)

31

volt a rendszerváltás ára, s egyben megkülönböztetõ kiváltsága más forradalmakhoz képest. Hogy a korábbi antidemokratikus elit képviselõi és képzõdményei – olykor versenyelõnyükkel is élve -együtt futhatnak a pályán a demokrácia nem megörökölt új szereplõivel. Ez komoly erkölcsi dilemma, de a B listánál csak jobb. Demokráciánk: ajándék ló, ne nézd a fogát, legyen szabad verseny – így gondoltam tizenhat éve. Önmagamban esélyt adtam a magyar baloldalnak, hogy a politikai élet egyenjogú szereplõje, versenyzõje legyen. Tabula rasa, 1989 legyen egyfajta time zéró idõpont, startkõ. A visszapillantó tükörben könnyû sóbálvánnyá dermedni. Hajtsunk fejet ötvenhat hõsei elõtt, ismerjük be össznemzeti közgyónással az elõzõ rendszer bûneit, aztán hajrá, Magyarország, induljunk nyugati kalandozásra, Európa ránk vár. Nem igazán tudott fellelkesíteni a Torgyán doktor emlegette patakvér, nem volt bennem igazi harag a kényszerszelídek iránt, hisz engem végül is nem bántottak soha. Hippokratész szavait szellemileg némiképp kiterjesztettem, ne árts helyébe írva: ne bánts. Miért is bántanék, ha élhetek amúgy? Apolitikus nebáncsvirág módjára hirdettem a nekem legfontosabb igét, a természetvédelem igéjét. Az, hogy nem vagyok kifejezetten baloldali – magánügy, véltem. Annál is! inkább, hisz a természetvédelem: pártok fölötti ügy. így volt ez egész 2004 õszéig. Akkor aztán történt valami, ami radikalizált. Beljebb sodort a politikába. A kettõs állampolgársági népszavazásra gondolok. A népszavazás kapcsán számomra váratlanul beigazolódni tûnt a jobboldal egyik legdurvább, legbrutálisabb alaptétele, miszerint a magyarországi baloldal lélekben nem magyar. Idegenszívû, ahogy Orbán Viktor mondotta. Eladdig engem az efféle retorika kissé zavart. Már miért is ne lehetne magyar egy baloldali? Hisz a baloldaliak is itt születtek, itt fognak meghalni, már hogyne volnának magyarok, az istenért, esküszöm. Miért kell mindig ötvenhatról beszélni, amikor a szocialista politikusok közül sokan akkor még gyerekek voltak, vagy meg se születtek? Igen ám, csakhogy a népszavazás kapcsán egy ötvenhat után született fiatalember, Gyurcsány a demokrácia tizenötödik esztendejében mondott a magyarság egészére nemet. Ez nem a múlt, az a leghatározottabb jelen. Ez nem tanácsköztársaság, nem Rákosi Mátyás, nem ötvenhat. Ennek már a fele se tréfa. Próbáltam irodalmilag jellemezni, és számra jött a szó: nemzetárulás. Gyurcsány Ferenc nemzetáruló. Ekkor döbbentem meg elõször. Beszélhet-e így egy nebáncsvirág? De mit tegyek, ha a leghiggadtabb jellemzés tûnik ezúttal szélsõségesnek? íróként áldozzam fel a jellemzést a szalonképességért? Higgyék el, nekem a legkellemetlenebb, hogy nemzetárulónak kell látnom Magyarország miniszterelnökét. Gyurcsány mondta: nem fog fájni, igaz, õ másra mondta. De nekem fáj, hogy nemzetáruló. Hogy elk.. .ta – copyright Gyurcsány Ferenc – a magyar nemzeti baloldal genezisét. A kettõs állampolgárságra kimondott igennel Gyurcsány nagy miniszterelnökként visszaemelhette volna az elõélete folytán sokszorosan kollaboráns magyar baloldalt a nemzeti minimumba. Lett volna végre közös nevezõnk, hogy néven nevezhessük a dolgokat – egyszerû tény: mi, tizenötmillióan, magyarok vagyunk. Máig sem értem, honnét ez a megveszekedett, engesztelhetetlen érzéketlenség – nem gyûlölet, csak érzéketlenség – a magyar érzés iránt benne. Ha nem szívbõl, akkor legalább józan politikai számításból Gyurcsány miért is nem lépte meg az igent? Akkor már nyilvánvaló volt, hogy üres a kassza. Õ tudta a leginkább. Nos, a magyarságérzés nem kerül pénzbe. Gyurcsány Ferencnek mégse telt rá. A megszorítócsomag elsõ keserû pirulája az volt, hogy elvette tõlünk a magyarság egészét. A magyarságmegvonás. Lelki franciaként ismét elszakított bennünket erdélyi, felvidéki, vajdasági és burgenlandi testvéreinktõl, hazát a nemzettõl, jobboldalt a baloldaltól. Új Tria-

32

non. Tette mindezt a xenofób, idegengyûlölõ szociáldemagógia nevében. Hogy majd jön huszonhárommillió román. Érdekes, hogy most, amikor 2007-ben Románia uniós tag lesz, nem hallani a huszonhárommillió román munkavállalóról. Hol késnek az éji homályban? 2004 õszén úgy tûnt, és ezt még sokan el is hitték, hogy a miniszterelnök a hazáért árulta el a nemzetet. A magyar állampolgárokért árulta el a magyarokat. Õ nem tizenötmillió magyarért felelõs, hanem azért a közel tízmillióért, akik a Magyar Köztársaság polgárai, s ha eme állampolgárok épp külhoni magyar munkavállalók által vannak veszélyeztetve, nos, õ megvédi õket tõlük. Nemzeti retorika helyett szociális retorika. Nemzeti demagógia helyett szociális demagógia. Úgy tûnt, Gyurcsány Ferenc beáldozza a nemzet egészét a szûken értelmezett magyar kisember érdekeiért. Horthy álmait Kádár nyugalmáért. A megtagadott magyarság ellenében hitelesnek tûnt a szociális érzékenység, s terjedt a nép közt az ige, válasszuk meg, ez legalább nem fog lopni, mert már úgyis gazdag. Gyurcsány sikeresen építette fel a jószívû maffiózó képét. Meggazdagodásának stiklijeit sikerült érzelmileg a kisember megélhetési trükkjeihez kapcsolnia, majd a sorsközösségre! hivatkozva egy jogtiszta Magyarország illúzióját keltenie. A népszavazás ellenére sokak szemében hiteles maradt, az új baloldal fenegyereke, a Magyar Szocialista Párt reménysége, ragyogó debattõr, elszánt harcos, ravasz taktikus. Ki is hozta pártját a sz.. .ból, copyright Gyurcsány Ferenc. Mindez az állapot tartott pedig egész a Gyurcsány-csomag felbontásáig. Ekkor már nemcsak a nemzet, hanem az ország, ez a hírõs kis Magyarország is arcul csapva érezte magát. És ami a legmegdöbbentõbb: a Gyurcsány-csomag címzettje épp a kádári kisember. Épp az a kisember, aki esendõ önzésbõl szavazott „a románok“ ellen nemmel a kettõs állampolgárságra és a várható segélyek reményében igennel Gyurcsányra. Ez a csomag még a Bokros-csomaghoz képest is cinikus. Cinikus és kisstílû. Reformnak, konvergenciaprogramnak aposztrofálja magát, valójában állami szintû pénzbehajtó vállalkozás. A Magyar Szocialista Párt az elmúlt tizenhét év alatt eladdig még sohase mert ily cinikusan és kisstílûén szembefordulni saját bázisával: a nyugdíjasokkal, pedagógusokkal, közalkalmazottakkal, kisvállalkozókkal. A miniszterelnöknek azonban még mindig maradt szava. El tudta hitetni, hogy mindez úgymond gazdasági szükségszerûség. Igaz, egyre többeknek tûnt fel a ki! áltó ellentmondás a választás elõtti és a választás utáni országimázs között, ha fogalmazhatok így, de hát ki nem ígér fût-fát választások idején? A kampány: udvarlás, a kormányzás: házasság. Azt megszoktuk, hogy a kampány multával az ígéretek egy része feledésbe merül, de más dolog, ha az ígéretek spontán felszívódnak, és ismét csak más dolog, ha kiderül, hogy eleve hamisak voltak. Más dolog, ha egy férj már az esküvõ pillanatában tudja, hogy pár hónap múlva verni fogja a feleségét, ezt közeli barátainak el is mondja, és ismét más dolog, ha egy idõ múlva csak úgy elkezdi verni, elõjön belõle a vadállat. Az õszödi beszéd nyomán most már tudjuk, amit tudunk. Az ígéretek nem spontán felszívódtak, hanem sohase léteztek. Nem véletlenül vagyunk verve. Gyurcsány Ferenc választások útján, de mégis puccsal került hatalomra. Ez nem összeesküvés-elmélet, hanem összeesküvés. Kizárólag a beavatottak tudhatták az igazságot – hogy mindvégig hazudtak. Hazugság, csalás, nemzetárulás. Annyira kényelmetlenek nekem ezek a szavak. Nem állnak jól. Én lényegem szerint emelkedett, apolitikus és távolságtartó vagyok. Legyinteni szeretnék a politikára, és maradni belül. Kedves Ferenc! Lemondásoddal segíts hozzá ehhez, kérlek. Ne radikalizálj tovább. Engedj el, és én ígérem, megyek haza. A szerzõ író Fottás: Sebeõk János – Magyar Nemzet 2006. okt. 10.

jó ha figyelünk

Hölgyeim és Uraim! Végighallgatva az Önök vezérszónokait, elégedetlen vagyok Önökkel, és beszédeikkel. Amikor Gyurcsány Ferenc az alkotmányos rend elleni cselszövésrõl beszélt az ellenzéket illetõen, s ezt megerõsítette Kuncze Gábor is, újra fel kellett ismernem, hogy a mellébeszélés és a hazudozás tovább tart a Magyar Parlamentben. Felmerült bennem a kérdés: miért nem ajánlják fel Önök, hogy egy magyarországi átlagfizetésénél nem vesznek föl több tiszteletdíjat mindaddig, amíg Magyarország gazdasági helyzete nem rendezõdik. Könnyû Önöknek igazságról beszélni, stabilitásról szónokolni, szükséges reformokról polemizálni. hiszen ez nem az Önök zsebét, egészségét, megélhetését veszélyezteti. Önöknek mindegy, hogy születnek-e gyermekek, van-e lehetõség felnevelni a jövõ generációját, vagy tovább folytatódik a magzatgyilkosság szociális alapon. A beszédekbõl nem derült ki, hogy kik a felelõsek a gazdaság súlyos helyzetéért. Nem derült ki, hogy milyen jogi lépéseket terveznek a választási csalás, a hûtlen kezelés, a közérdekû adatok eltitkolása miatt, és kikkel szemben. Nem derült ki az sem, hogy ki rendelte el a rendõri túlkapásokat, kiket vonnak felelõsségre mindazért, amit ma Magyarországon történik. Nem derül ki, ki adott utasítást egy demokráciában statáriális bírósági döntések

meghozatalára, ugyanis egy demokráciában nincs példastatuálás! Egyéni elbírálás van. Hol vannak a bírók, akik nem a magyar alkotmányos rend szellemében ítéltek? Mikor mentik fel õket bírói tevékenységük alól? Önök Hölgyeim és Uram e legfontosabb kérdésekre nem adták meg a választ a magyar nemzetnek! Önök arra sem feleltek felszólalásaikban, hogy miért gyûlölik a határon túl élõ magyarokat, s miért hazudtak aljasul a kettõs állampolgárságot illetõen a magyarországi választóknak. Önök a legfõbb bûnökrõl – amely bûnök egyértelmûen a szocialista-liberális kormányhoz kötõdnek –, nem beszéltek, nem határolódtak el, nem kértek bocsánatot. Mert Gyurcsány bocsánatkérése annyi volt csupán, mintha valakinek véletlenül a lábára lépett volna, s ezért azt mondja: bocsánat! Önök ma, 2006. október 6-án, a nemzet gyásznapján aljasul hazudtak, félrevezették az ország lakosságát, hazaárulást követtek el! Egyetlen felszólalás volt, amely a lényeget és az igazságot hangoztatta. Ezt a beszédet a KDNP elnöke volt bátor elmondani. Ez az az értékrend, amelyre épülhet egy ország, amely alapja lehet a nemzet újraéledésének, munkakedvének és felvirágoztatásának. Minden más felszólalás értéktelen és személyes érdekeket védõ volt. Szégyeljék hát magukat kollektívan, s vállalják e mai nap ódiumait, amelyek Önökre

KOCKÁZATVISELÕK Vissza nem térítendõ támogatások helyett a kormány a kedvezményesen elérhetõ forrásokat részesíti elõnyben a kis- és középvállalkozások fejlesztésénél, mondta Gyurcsány Ferenc kormányfõ a Nemzeti Fejlesztési Tanács ülésén. „Ha a vállalkozások mögött – folytatta a magvas gondolatmenetét a kormányfõ – nincsen valódi saját kockázatviselési képesség, azaz közpénzbõl szeretnének kockáztatni, vagy a kockázat másik oldalán lévõ haszonból vagy hozamból magántulajdont létrehozni, az legalábbis felvet nagyon komoly morális kérdéseket is, és gyanítom, hogy elég hosszú lesz a sora azoknak, akik sorba fognak állni. Ha lehet ingyenpénzt kapni ebben a rendszerben, énszerintem akkor tízmillió magyar vállalkozó lesz, aki azt mondja, hogy hát a köz pénzén, köz kockázatán magánjövedelemre én is szívesen szert teszek.” Gyurcsány Ferenc nem kevesebbet szögezett le, mint hogy az „eredeti tõkefelhalmozás“ ideje lejárt, az õ kormányzása alatt mostantól az állam kontójára nem lehet magánvagyont dagasztani. Vagyis vegye mindenki tudomásul: akinek az úgynevezett rendszerváltó zavarosban nem adatott meg a politikai és kapcsolati tõke magánvagyonná konvertálásának lehetõsége - az hoppon maradt. Annak most már nincsen „ingyenpénz“, vagyis vissza nem térítendõ támogatás. Most azok juthatnak majd „kedvezményesen elérhetõ forrásokhoz“, akik rendelkeznek a „valódi kockázatviselési képességgel“. No és kik azok, akik ilyennel rendelkeznek? Túlnyomórészt azok, akik annak idején a spontán és nem spontán privatizáció idõszakában közel voltak a tûzhöz. Gyurcsány miniszterelnök például saját maga tapasztalhatta meg, hogy nulla kockázattal miként lehetett az állami vagyont magántulajdonná alakítani. jó ha figyelünk

nézve, de az országot illetõen is fájdalmas vérveszteséggel járnak majd. Mert lehet, hogy Önök ott a Parlamentben a mi pénzünkön elszórakoznak és alkotmányosságra hivatkozva aljas módon hazudoznak. de a nemzet nem ezt érzi és nem ezt tartja megoldásnak. Lehet, hogy az Önök kezében van a besározódott rendõrség vezérkara, a bírói kar többsége. De ez sem biztosíték sem az alkotmányosságra, – amelyet Önök veszélyeztetnek – sem az Önök hatalmának megtartására. Hosszú harc kezdete volt október 6-a a Magyar Köztársaságban. De végre olyan harc, amelyben Önök nem gyõzhetnek, s megtisztul Önöktõl a magyar közélet. Fájdalmas lesz ez az országnak, de áldozat nélkül nincs gyõzelem – mint tudjuk. Azt áldozat pedig sajnos mindig az ártatlan. Ám, most a bûnösök is meglakolnak, mert az igazság gyõzelme teljes gyõzelem szokott lenni, s a diktatúra, a birodalmi elképzelések sohasem tartottak sokáig attól a pillanattól számítva, amelyben a birodalom népei fellázadnak. Ma még nincs késõ arra, hogy Gyurcsány lemondjon, s Önök közül is gyakorolják az emberi tulajdonságot. az alázatot. Isten adjon erõt Önöknek, hogy ne borítsák lángba Magyarországot, hanem belátva súlyos b?neiket félre álljanak a fejl?dés útjából, s meger?sítve azt az erkölcsi normát, amely nem írott dokumentum, hanem genetikai kód. minden tisztességes emberben. Stoffán György

De õ úgy gondolja: amit szabad Jupiternek, nem szabad az ökörnek. És õ ökörnek tart minden egyes kisvállalkozót, aki eddig azt hitte, hogy majd a balatonõszödi kormányüdülõt is trükkösen ellízingelõ Gyurcsány kormányfõként majd neki is ad lehetõséget ebben az általuk elk.rt kapitalista világban. Az állami Magyar Hitelbank kockázatán timföldesúrrá vált Gyurcsány fehéren feketén megmondta a Nemzeti Fejlesztési Tanácsban: aki eddig nem csencselt magának egy kis „kockázatviselési képességet“, annak kuss. Az majd fizeti a megemelt villamosáram- és gázszámlát, a mindenféle pluszadót - és futhat a cége versenyképessége után. Mert jó, ha tudják a Gyurcsány által meghirdetett két szûk esztendõt elszenvedõ emberek, hogy a megszorítócsomag egyszerre célozza az MSZP-SZDSZ-es koalíció által egyensúlyából kibillentett költségvetés kiigazítását és azt, hogy ama nyolcezermilliárdos uniós forrást - a saját erõ elõállítása mellett - le tudjuk hívni Brüsszelbõl. És ehhez a saját erõ elõállításához szükséges - legalábbis Gyurcsányék szerint - az emberek megsarcolása. Hogy az Új Magyarországban, akiknek már van „kockázatviselési képességük“, azok uniós támogatással még tovább gazdagodjanak. Ha tehát az eredeti tõkefelhalmozás kedvezményezettjei közül kimaradt magyar polgártársak azt hitték, hogy majd õk is felzárkózhatnak az uniós polgárok életszínvonalához, akkor most megtudhatják, hogy alaptalanul reménykedtek. Ezzel szemben elgondolkodhatnak azon, hogy akkor õk mit is nyertek az uniós csatlakozásunkkal: a vámbevételektõl elesett a büdzsé, emiatt még többet kell adóznunk, ellenben a hazai vállalkozások versenyezhetnek az adókedvezményes külhoniakkal. Cserébe az unióba befizetett adóforintjainkat ügyes pályázatokkal visszaszerezhetik azok, akiknek van kockázatviselési képességük. Forrás: Torkos Matild – MNO

33

Mi az, hogy megünnepelni 56-ot? Mit ünneplünk meg egy bukott, tragédiába fulladt és vérrel megpecsétel forradalom emlékén? Mi mindent magyarázunk bele e drámai két hétbe, amikor a nyugati hatalmak összejátszva a kommunista Moszkvával, sandán, orruk alatt mosolyogva, karba tett kézzel szemlélték a magyarok küzdelmét, majd az évekig tartó szenvedést, gyilkosságsorozatot. s közben az 56-ban emigrált magyarok tudásából és munkaszeretetébõl igen jól prosperáltak. Mi az, hogy ünnepelünk, és mi az, hogy õk ünnepelnek? Azaz a kommunista utódok, illetve azok, akik 56-ban a megtorlások idején fegyverrel álltak a kádári „konszolidáció“ mellé? Van-e joga és erkölcsi alapja egy olyan pártnak ünnepelni, amely pártban ma is ott üldögél Horn Gyula, aki egykor mint pufajkás – feltételezhetõen – népellenes bûncselekményeket követett el, és ott lehetett azok között, akik belelõttek a tömegbe a Nyugatinál. Ma ezek a megbékélés és ki tudja milyen hülye szlogenek alapján „ünnepelnek“, de hivatalos „közszolgálati“ médiumaikban elsiratják az okkal és joggal kibelezett ÁVH-sokat. Azokat, akik 11 éven keresztül a terrort jelentették a magyarság számára, akik Esztergom érsek-prímását verték félholtra a börtönben, akik volt igazságügyi és kulturális minisztereket öltek meg börtöneikben, akik papok ezreit figyelték és büntették, börtönözték be, küldték a szovjet koncentrációs táborokba. Nos, ezeket siratja el Bánó András, s ezeknek az emléktáblájánál van mindig friss virág az MSZP székházán belül. De õk azért ma ünnepelnek. Hiszen nekik van mit. leverték a forradalmat, kivégezték ellenségeiket, és máig hatalomban tudtak maradni. Sõt! Szabadon és – egyelõre – büntetlenül hazudozhatnak, nyirbálhatják az alapvetõ emberi-és alkotmányos jogokat, kifoszthatják az országot, elfogadhatnak külföldi kenõpénzt. és aki ez ellen tiltakozik, azt éppen oda vihetik, mint 56-os elõdeiket. Azt a népet pedig, amely pont ezen erkölcsi problémák miatt tiltakozik, s védi jelenlétével az Alkotmányos jogokat, szélsõjobboldalinak, fasisztának, antiszemitának nevezik, s kilátásba helyezik szétverésüket, ha nem mennek el onnan szépszerével, ahová rendõrségi engedélyük szól. Ünnep? Kinek és hogyan? Nekünk legfönnebb megemlékezés, emlékezés, gyász és meghasonlás. Hiszen a gyilkosok ünnepelnek, s mennek Ausztriába megköszönni, hogy befogadta a Lajtán túli új haza azokat, akiket õk és elõdeik kiebrudaltak saját honukból. És mit tesz most Európa? Ugyanazt! Röhögve, karba tett kézzel szemléli, hogyan fosztják ki, ölik le, mészárolják a magyart. Mert mészárlás ez is, ami most folyik. Amolyan kádári konszolidáció. Hiszen az az öreg, aki nem tudja megvenni a gyógyszerét, az beledöglik a mai kommunisták aljas hatalmaskodásába. Aki nem tud elmenni orvoshoz, mert a háromszáz forintjából a kölykének vesz inkább ennivalót, az is beledöglik. s azok is mind, akik vállalkozásukat kénytelenek megszüntetni, akiknek egzisztenciája, egész életük munkája megy ma tönkre azért, mert Gyurcsány elvtárs és bandája rosszul kormányozott, hazudott és nem csinált semmit négy évig. Ez is gyilkosság, ha nem is akasztófán.. Gulágon vagy az Andrássy út 60. pincéiben. A felelõs vezetõket persze nem érdekli, hogy miket mondanak, írnak róluk. Nekik svájci bankszámláikon van a pénzük, s nem is akarják átérezni, hogy mit érez, és hogyan hullik el a nép. De õk azért ünnepelnek. 56-ot ünneplik, s immár arról szónokolnak, hogy valójában elõdeik már akkor a megújulást, a demokráciát szolgálták, s õk voltak azok, akik e forradalom igazi hõsei voltak. 34

És õk ünnepelnek, de nem említik a határon túliak azonosulását a magyar forradalommal, azt, hogy ezrek és ezrek szenvedtek 56 után a körülöttünk lévõ államokban... nem említik, mert õk megtagadták gyurcsányi hazug állításokkal azt a nemzetrészt, amely egykor eggyé tudott és akart válni az anyaország harcával. áldozatot hoztak õk is, de ez az áldozat ma említésre sem méltó - az ünneplõ kommunista utódok számára. Aljas világot élünk, a hazugság, a hit nélküliség, a nemzeti összetartás teljes hiányának és az erkölcstelenségnek a világát. És múlik az idõ. Nagyszüleink, szüleink után ma minket hiteget ugyanaz a kommunista söpredék a szebb jövõvel, miközben már gyermekeink és unokáink jövõjét is elherdálták, kilopták. Ünnepelnek az átkozottak, mert övék a hatalom és e hatalommal vissza lehet élniük. Magyarország ma éppen olyan helyzetben van, mint volt a forradalom elõtt. vagy tán egy fokkal rosszabban. És ma sem lesz változás, nem lesz szabadság, nem lesz demokrácia. Mindaddig, amíg õk 1956-ot ünneplik. Amíg a „köztelevízióban“ falaznak nekik, s 56-ról úgy beszélnek, mintha az, az ÁVH hõseinek ünnepe volna. Hát én nem ünneplek, nem megyek sehová, nem megyek tüntetni, s nem megyek szónokolni. Mindössze egyetlen szál gyertyát gyújtok az 56-os magyar hõsök és a mai magyarországi népirtás várható áldozatainak emlékére. Mert 1956 nekem nem ünnep. épp úgy nem, mint ahogyan Batthyány Lajos és az aradi vértanúk kivégzésének napja sem az. Sötét napok emléke következik sötét napokon, egy kilátástalan világban, ahol megszûnt a demokrácia, az emberi jogok és a szabadság. Igaz, nekem van egy reményem és fényem, amely mindenki számára elérhetõ. Isten! Aki ebben a mély sötétségben remény és világosságot nyújt, s aki ha velünk van, ellenünk nem gyõzhet senki – ígérte. Ám, ezt az egész nemzetnek meg kellene értenie. akkor is, ha ma még õk ünnepelnek Stoffán György

jó ha figyelünk

– A törvénybõl kimaradt a nagyvállalatok kedvezményeinek egy része – A kis- és középvállalkozások (kkv) helyett a nagy nemzetközi vállalatokat pénzeli a magyar kormány – panaszolják a magyar cégek régóta. A társaságiadó-bevételek tavalyi alakulásáról szóló, nemrég közzétett adatok alapján leszögezhetõ: teljes joggal. Lehetséges, hogy „multipártiságát“ már a kormány is igyekszik véka alá rejteni, lapunk szakértõi ugyanis arra figyeltek fel, hogy a tavalyi zárszámadásban a jelentõs adókedvezmények kevesebb mint felét tüntették csak fel. Elõztek a csehek és a lengyelek. Hazánk tavaly elvesztette elsõbbségét a külföldi mûködõtõke-bevonás terén Csehországgal és Lengyelországgal szemben – derül ki az ENSZ szakosított szervezetének összefoglalójából. Csehország tavaly csaknem 11 milliárd dollár, Lengyelország 7,7 milliárd dollár, hazánk pedig 6,7 milliárd dollár értékben fogadott külföldi mûködõ tõkét – derül ki az Unctad jelentésébõl. Bár az összefoglaló alapján Magyarországra a múlt évben a 2004-es évinél 26,5 százalékkal több tõke érkezett, s ezzel a hazánkban befektetett külföldi mûködõtõke-állomány elérte a 61,2 milliárd dollárt, régiós vetélytársaink leköröztek bennünket. Emellett tavaly 5,356 milliárd euró értékû külföldi közvetlen tõkebefektetés valósult meg Magyarországon. Ebbõl hozzávetõleg 1,8 milliárd eurót tett ki a Budapest Airport magánosításával összefüggõ tõkebeáramlás. Szakértõink arra hívják fel a figyelmet, hogy szépséghibájuk van a „mosolyszámoknak“. Az elmúlt kormányzati ciklusban ugyanis megváltozott a mûködõ tõke elszámolásának metodikája. 2004-tõl az újra befektetett jövedelem is frissen érkezett mûködõ tõkének minõsül. Tehát ha egy hazánkban évek óta megtelepedett multinacionális cég bõvíti az üzemcsarnokát, az az állami könyvekben tõkebeáramlásnak felel meg. (Sz. Cs.) A gazdagabbak egyre gazdagabbak, a szegényebbek egyre szegényebbek lesznek – e mondás tökéletesen kifejezi a magyar gazdasági életben zajló folyamatokat. A tavalyi adóbevételek összesítése után az Adó- és Pénzügyi Ellenõrzési Hivatal (APEH) nemrég tette közzé, hogy a száz legnyereségesebb magyarországi vállalat kaszszírozta be az összes adózás elõtti nyereség 71 százalékát. Ez az arány tavaly még csak 50 százalék volt. Hasonló adatokat mutatott be egy tegnapi sajtóbeszélgetésen a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara (MKIK): tavaly az összes exportárbevétel 30 százaléka húsz magyarországi nagyvállalat zsebébe vándorolt, miközben a kkv-k részesedése az összes kivitelbõl alig haladja meg az egyharmadot. Az egy dolgozóra jutó árbevétel tekintetében a kkv-k nem érik el az uniós átlag negyedét, míg ez az arány 50 százalékos a nagyvállalatok körében. A hazai beszállítók aránya a zöldmezõs multinacionális cégeknél csupán 5-10 százalékos.

Mindamellett, hogy sok tekintetben fontos dolog a pártként megjelentetett érdekképviselet problémájának megfogalmazása, egy lépéssel tovább kellene lépni, és ezt képviseli a Kossuth téren kis csapatunk. Arról van szó, hogy a gazdasági rendezést és a megoldás lehetséges formáit nem szabad leszûkíteni a meglévõ gazdasági magánszféra jó ha figyelünk

A nemzetközi cégek teljesítményéhez jócskán hozzájárul a magyar kormány adópolitikája is. Az APEH kimutatása szerint az adókedvezmények tavalyi aránya a személyi jövedelemadó esetében 5-7 százalék volt, a társasági adónál viszont közel 25 százalék. Ami nem is lenne nagy baj, ha ez nem a multinacionális vállalatok zsebébe vándorolna. Az adóhatóság kimutatása szerint azonban míg a kkv-k kamatkedvezményére tavaly 2,4 milliárd forintot áldozott a magyar állam, a nagyberuházásokra közel 102 milliárd forintot. Ennek túlnyomó részét a tízmilliárd forintnál magasabb értékû termelést szolgáló beruházás utáni adókedvezmények teszik ki: 99 milliárd forintot. Legalábbis az APEH adatsorában, a kormány 2005-rõl szóló beszámolójában ugyanis ilyen tételként csak 41 milliárd forint szerepel. Ezért az elfogadásra váró zárszámadási törvényben a társaságiadó-kedvezmények összege alig éri el a felét annak, amirõl az APEH beszámol. Lapunk a pénzügyi tárcától is bekérte a tavalyi adókedvezmények összegét, lapzártánkig azonban nem teljesítették kérésünket. A vállalkozások számára csalódás az is, hogy a kormány ígéretével szemben mégis sor kerül az adótörvények további módosítására idén õsszel. Változik a szolidaritási adó és a minimum-társaságiadó szabályozása, a jogszabályok ugyanis túl szigorúra sikeredtek, és néhány ponton uniós rendelkezéseket sértenek. Többek között gondot okoz, hogy az új passzusok nem ismerik a halasztott adófizetés lehetõségét a nem realizált nyereség után. Lapértesülések szerint a pénzügyi tárca tegnap tett pontot a jogszabálytervezet végére, ám lapunknak errõl csak annyit árultak el a minisztériumban: adócsomag nem, kisebb adómódosítások azonban lehetnek a közeljövõben. Pedig sokan feszülten várják, hogy mi lesz az „elvárt“ adó sorsa, a tét ugyanis jóval nagyobb, mint elsõre tûnik. Szakértõk szerint a minimum-társaságiadó olyan számítási módszert vezet be, amelynek hatására a cégek jövõre már nem vonhatják le az elõzõ évek gyakran beruházásokból eredõ - veszteségét az adózás elõtti eredményükbõl. Igaz, a pénzügyi tárcánál lapunk kérdésére megerõsítették, hogy az „elvárt“ adó nem írja felül a társaságiadó-alapot, vagyis az elhatárolás lehetõsége megmarad. Többen azonban rámutattak: a vállalkozásoknak 2007-tõl amúgy sem éri meg elszámolni a korábbi veszteségeket, hiszen ha ezekkel lenullázzák társaságiadó-alapjukat, azonnal életbe lép az azonos mértékû minimumadó. Az már csak hab a tortán, hogy a közszolgáltató cégek csak akkor mentesülnek a helyi iparûzési adó megfizetése alól, ha veszteségesen mûködnek, és ezért társasági adót sem fizetnek.

befektetési szándékaira egy kormány és érdekcsoport eltûntetését követõen. Mi ki szeretnénk hangsúlyozni, hogy a mikrogazdasági szféra, mégha egyes csoportjai nagyságrendileg igen jelentõsek is, nem tekinthetõk makrogazdasági tényezõknek, mégha jelentõségük igen fontosnak ismerhetõ is el, mert fel kellene végre ismerni, hogy

Forrás: Kiss Roland – Magyar Nemzet

amagyar pénzügyi probléma 1989 óta makrogazdasági probléma és ennek rendezetlensége okozza a mai problémát. Túl azon, hogy a Magyar Nemzeti Bankból már 1989 elõtt, eléggé el nem itélhetõ módon, ismert személyek eltulajdonítottak mintegy 12 milliárd dollárt, és azt nem meri felkutatni az elmúlt idõszakok kormányzatainak egyike sem, az 35

Orbán által helyesen kipellengérezett érdekcsoport a magyar makrogazdasági problémán élõsködve mikrogazdasági módszerekkel profitál a mai napig, amihez kétségbeesetten ragaszkodik is. Ugyanis ez az érdekcsoport makrogazdasági megoldások helyett kincstári kötvények mikrogazdaságiforgalmazásával (annak kibocsásából és eladásábólprofitálva) fedezi az ennek következtében természetszerûleg robbanásszerûen növekedõ nemzetközi államadósságot, amit a költségvetés és az azon élõsködõ politikusok és klientúrájuk eszelõs pazarlásai az elviselhetetlenségig növelnek tovább. Eközben azzal ijjesztgetik a magyar választópolgárokat, hogy a hatalom átadása esetén ez a piac bizalmatlanná válik, és nem mondják el, hogy valójában csak ez az illegitim üzletelés számukra való szûkülése a hivatkozásuk igazi (illegitim) alapja. (Tehát a fejõstehenük lesoványodna tegyük hozzá az õ kárukra éslétminimum alá szorított magyarság millióinak határozott elõnyére). Ebben az elképesztõ játékban rendeltetésével ellentétesen használják a makrogazdasági tényezõnek számító Magyar Nemzeti Bankot, mivel a kincstári kötvényekkel a makrogazdasági problémát, mikrgazdasági piaci mechanizmussá teszik, és megoldhatatlanná bõvítik az egyébként rutinszerûen kezelhetõ makrogazdasági monetarista problémát. Ez az tehát, amiben mi különbözünk Orbánéktól. Mi nemzetközi makropolitikai megoldást akarunk, szigorúan kizárva a

Magyar Nemzeti Bankot mindenféle kispiaci, kereskedelmi veszélyzónából, ezzel megalapozva a magyar makrogazdaság nemzetközi megitélésének feltételeit a hitelminõsítések tekintetében. Ezen felülpedig központilag integrált költségvetési ellenõrzést szeretnénk a közigazgatásban szétúsztatott pénzek hatékony és célzott felhasználását illetõen,vagyis szigorú költségvetési fegyelmet, ami most a rendszerbõl teljesen hiányzik. Oda kellene figyelni arra is, hogy pl. a washingtoni Fehér Házat támogató Presidential Task Force véleménye az, hogy a jelenlegi budapesti érdekcsoportnak mennie kell. Az ilyen kijelentés sok tekintetben fordulatot jelenthet és megalapozzaa változásba vetett nemzetközi bizalom meglétének tényét, aminél jobb üzenet nem is képzelhetõ el a pénzügyi piacok felé. Egyrészt arról van szó, hogy Magyarország szerepe geopolitikailag felértékelõdik. Másrészt ebbõl látni kell, hogy mozgásterünk nyílik arra, hogya nemzeti szinten bénító monetáris problémák megoldásához a nemzetközi monetarista makropolitikai színtéren ismételten elhárulnak az akadályok és megoldásokat dolgozhatunk ki az óvatosan kiválasztott, de mérvadó szerplõk segítségével, akik a meghatározó kormányok pénzügyeit iranyító államférfiak, illetve hozzájuk tartozó makropolitikai monetáris szervezetek. Pl. jegybankok, törvényhozási bizottsá-

Nagy figyelemmel hallgattam a polgári politikusok szólamait itt elsõsorban Kósa, Szájer és Rogán úrra gondolok, úgy érzem itt sok gondolatra érdemes reagálni. A szólamokban felütötte magát az a tendencia, hogy ne figyeljünk már a múltra, ha Gyurcsány eltûnik, akkor azzal a sok becsületes baloldali politikussal milyen gyönyörûen lehet majd az együttmûködés. A magyar ember megbocsátó és az ilyen beszédeknek bizonyára foganatja is van, de ebben az esetben nem ilyen egyszerû a helyzet. Nem arról van szó, hogy Pistike ellopott szomszédjától egy cukorkát, és ha most majd megígéri, hogy többet nem lop, akkor megbocsátunk neki. Nem errõl van szó. Itt a hazánk kipusztításának a megakadályozásáról van szó kedves testvéreim. Itt arról van szó, hogy a Magyar nép nem engedheti meg még egyszer, hogy újra és újra egy pártdiktatúra alakulhasson ki Magyarországon. Ha minden marad a régiben, mi és ki garantálja, Önöknek, hogy nem ismétlõdik meg a pufajkás Horn kormány Mi és ki garantálja Önöknek, hogy nem ismétlõdik meg a multimilliardos bõrbe, magát szocialistának kikiáltó Meddgyesi bank-kormány. Mi és ki garantálja Önöknek, hogy nem ismétlõdik meg a ez a hazug országvesztõ Gyurcsány kormány Mi, vagy ki garantálja Önöknek, ha netán kiharcolnánk földjeink magyar kézben maradását, mert ezt már ki kell harcolnunk, ugyanis Orbán Viktor már aláírta a magyar föld idegen kézbe adhatását, hogy valaki újra ne írja alá a magyar föld eladhatóságát? Mi garantálja Önöknek, hogy nem a megélhetési politikusok veszik újra át az ország irányítását, fittyet hányva a magyar nemzet valós érdekeire, csupán a saját nyomorult pénztárcájuk telítettségét lesve? Így minden maradna a régiben. Abban igazuk van, hogy a baloldali érzelmû emberek között is akadhat becsületes ember. Ezt nem vonom kétségbe. De amennyiben érvényesül az õsi alkotmá36

gok, illetvea kormányok utasításait követõ pénzügyi intervenciós alapok. Azért hangsúlyozom ki, hogy ismételten adódó esélyeket kell felismerni, mivel ugyanazon okoknál fogva az elmúlt másfél évtizedben a lehetõség többször is adott volt, de a jelenlegi politizáló garnitúra nemzetközi kitekintése, vagy szektariánus, mikroérdekeket követõ céljai miatt ezeket a magyar társadalom számára olyan fontos lehetõségeket kihasználni eléggé elitélendõ módon sorra elmulasztotta. Ezzel pedig a jelenlegi válság igazi okozóinak tekintendõk. Ezért is merült fel olyan erõvel a történelmi és szilárd tövényekre alapuló jogrend és az eredeti alkotmányosság helyreállításának kérdése, mivel a felelõsség és a vertikálisan jobban tagolt politikai felépítmény kiépítése a problémák megoldása és jövõbeli elkerülése érdekében megkerülhetetlen feladattá vált. A Kossuth tér és a hozzá kapcsolódó országos mozgalmak civil alapon való megjelenése tehát a politika fölé valóemelkedés megjelenéseés ennek a fejleménynek a lefejezési kisérletei a válság elmélyüléséhez és a konfliktus kiélezéséhez vezethetnek. Ezért a megoldás az, hogy a kormányalakító tárgyalásokon a Kossuth tér által képviselt szempontoknak meg kell jelennie, és a Kossuth teret képviselõ kormányképes erõknek a tárgyalásokon jelen kellene lennie. Geönczeöl Gyula

nyuk által szavatolt népfelség akarata, ott helyet kaphatnak ugyanolyan jogon a baloldali, mint a jobboldali elkötelezettségû emberek. Itt csak egyetlen szûrõn kell keresztülmenniük. Ez a szûrõ a tisztesség, a becsület, az erkölcs és az örökös magyar érdek képviselete. Ha ezen a szûrõn keresztülmentek és az õket megválasztott emberek bizalmát élvezik, akkor az azonnali visszahívhatóság szabálya mellet, hûen szolgálhatják nemzetünket és hazánkat . Szájer úr arról is beszélt, hogy õk hitelesen tájékoztatják Brüsszelt a magyarországi eseményekrõl. Ezt nagyon szépen köszönjük, de arra is kérném õt, ! hogy hasson odáig is, hogy a magyar nép is a Hírtv-n keresztül hitelesen tájékozódjon. Arra kérném intézze el, hogy a Hírtv naponta adja le teljes hosszában és letölthetõ formában a Kossuthtéri déli 13 órai sajtótájékoztatást, tegye nyilvánossá a Kossuthtéri követeléseket és naponta közvetítse a Kossuthtér felszólalásainak hiteles összefoglalását. Ezt idáig egyszer sem tették. Jelenleg a Hírtv-felszólalásokat egy MSZMP-s múltú ember analizálja. Bravó ez nagy teljesítmény. Ezen remélem rövidesen képesek lesznek változtatni. Rogán úr hangoztatja a többi fideszes politikussal karöltve, hogy a pártok támogatásával mûködõ független szakértõi kormányra van szükség. Nem kedves Rogán úr, nem kedves Fidesz. Nem a pártok támogatásával kell egy szakértõi kormánynak összeülni, hisz ez nem lenne más mint egy burkolt kormánykoalíció, ami megint csak a pártérdekeket konzerválná, lehetõséget adna az ellopott milliárdoknak felderítésének a megakadályozásához. Nem ebbõl elég volt, hisz mindenki a saját bõrén érezheti, hogy Sólyom László intézkedései, amivel lehetetlenné tette az 56-os AVH -s bûnözõk bírák elé rendelését milyen erkölcsi válsághoz vezette hazánkat. Ebbõl az örökös mutyizásból végre egyszer és mindenkor elég! Becsületes, tiszta a hazáját õszintén szolgáló emberekre van szükség, akik a történelmi alkotmányunknak a szellemében kivezetik hazánkat és népünket ebbõl a tragédiából. A pártok már végleg leszerepeltek. Elég volt belõlük és az általuk szervezett mindenfajta bizottságból vagy szakértõi kormányból! Dr Horkovics-Kováts János

jó ha figyelünk