ADATOK HÁRS- ÉS JUHARFÁK PÓKFAUNÁJÁHOZ (ARANEAE)

NÖVÉNYVÉDELEM 47 (10), 2011

413

ADATOK HÁRS- ÉS JUHARFÁK PÓKFAUNÁJÁHOZ (ARANEAE) Keresztes Balázs1, Kondorosy Elôd1 és Markó Viktor2 1Pannon Egyetem, Georgikon Kar, Növényvédelmi Intézet, 8360 Keszthely, Deák F. u. 57. 2Budapesti Corvinus Egyetem, Kertészettudományi Kar, 1118 Budapest, Ménesi út 44. [email protected], [email protected], [email protected]

Egy átfogó kutatási program részeként, juhar és hárs sorfák lombkoronájában kialakuló pók együttesek faunisztikai összetételét vizsgáltuk különbözô gyûjtési módszerekkel. Keszthelyen és több más településen 1999 és 2002 között, Budapesten és Szolnokon 2007 és 2010 között végeztünk rendszeres gyûjtéseket. Összesen 3065 egyed identifikálása eredményeként 21 pókcsalád 93 faját mutattuk ki a két fa (Tilia spp., Acer spp.) nemzetségrôl. A leggyakoribb génuszok a Philodromus spp., a Theridion spp. és az Araniella spp., a legnagyobb relatív dominanciával elôforduló fajok pedig a Philodromus rufus, Meioneta rurestris és az Araniella cucurbitina voltak. Kulcsszavak: faunafelmérés, pókok, hárs, juhar, Tilia, Acer

Magyarországon eddig viszonylag kevés vizsgálat foglalkozott a díszfák, vagy a természetes növénytakarót alkotó egy-egy fafaj ízeltlábú-közösségével. Ripka és munkatársai Budapesten néhány fontosabb sorfa (például platán, hárs, kôris, juhar, nyír) fô kártevôit mérték fel, és eredményeiket tíz közleményben adták közre (például Ripka és mtsai 1993a, 1993b, 1993c). Ezek a vizsgálatok egyrészt nem törekedtek egy-egy ízelt lábú csoport esetén a teljes fauna feltárására, másrészt a pókokat sem vizsgálták. Természetes élôhelyeken, a csertölgy lombkoronájában kialakuló pókfaunát Szinetár (2000), tûlevelûek, így a boróka faunáját Szinetár és mtsai (2000) míg a feketefenyô pókfaunáját Horváth és Szinetár (1998, 2002) és Horváth és mtsai (2000) mérték fel. E téren külföldön sem más a helyzet. Számos vizsgálat foglalkozott egyes kártevô ízelt lábú fajok életmódjának megismerésével, de egy-egy ízelt lábú csoport teljes faunisztikai feltárásával ritkábban találkozunk (Sterzynska and Slepowronski 1994). Ezen elôzmények után kezdtük meg a hársés juharfák pók- (és egyéb ízelt lábú) faunájának feltárását. E munkánkban a pókokkal kapcsola-

tos eredményeket közöljük. Munkánk során a következô kérdésekre kerestük a választ: – milyen pókfajok (és családok) élnek a vizsgált ôshonos díszfákon, és a mennyiségi viszonyok alapján ezek közül melyeknek lehet szerepe a fák kártevôinek gyérítésében, – van-e különbség a hárs- és juharfajokon élô pókegyüttesek között, legyen az mennyiségi vagy minôségi jellemzô, – van-e az egyes régióknak hatásuk a különbözô hárs és juharfajok pókfaunájára, vagy esetleg maguk a fafajok határozzák meg azt. Anyag és módszer A mintákat kezdetben Keszthelyen, késôbb számos más dunántúli területen, késôbb Budapesten és Szolnokon is gyûjtöttük. Vizsgálataink során három tömeggyûjtési eljárást alkalmaztunk: lombhálózást, kopogtatást és permetezéssel történô gyûjtést. Alapvetô gyûjtési módszerként Keszthelyen a fák inszekticides kezelését alkalmaztuk. A permetezéshez piretroid hatóanyagú inszekticidet (lambda-cihalotrin, Karate) használtunk, ez a

414


permetezés háti permetezôgéppel, létráról törmegmenekülnek. A lombháló egy nagyméretû, tént, ezért kisebb vagy közepes méretû fák speciális rovarháló, melynek átmérôje 120 cm, lombkoronájából gyûjtöttünk. Permetezéses mélysége 150 cm. A háló könnyû és elég sûrû mintavételt csak Keszthelyen, utcai sorfákon al(0,2 mm-es lyukbôségû) anyagból készült, a rokalmaztunk. A permetezett fa alá nagyméretû varháló nyele 2 m, de teleszkóposan 290 cm-ig polietilén fóliát terítettünk, s a lehullott tetemekihúzható. Ilyen módszerrel történtek gyûjtések ket és a még mozgó ízeltlábúakat errôl a fóliáról a „Balaton-felvidék és Bakony”, valamint a gyûjtöttük össze csipesszel és finom kefével. Ez „Dél- Dunántúl” régiókból. volt a legfontosabb és legpontosabban alkalmaA hagyományosnak mondható kopogtatásos zott módszer, amivel relatív gyakoriság kis hibámódszerrel a lombkorona alsó harmadából gyûjval mérhetô, bár hibái ennek is vannak. Nem letöttünk (kopogtatóernyô átmérôje: 75 cm, mélyhet vele rejtett életmódú fajokat (pl. kéreglakósége: 45 cm; a kopogtatórúd hossza: 2,5 m). E kat) gyûjteni, valamint a vázágakon, leveleken módszerrel 2007 és 2010 között Budapesten és fennakadó, le nem hullott egyedek sem kerülnek Szolnokon vettünk mintát. begyûjtésre. Némileg torzítja az eredményeket az A gyûjtési idôket és a helyeket az 1–4. tába tény is, hogy nem lehet eldönteni az egyes lázatban foglaltuk össze. Összesen hat fafajról begyûjtésre került talajlakó taxonokról, hogy gyûjtögettünk, melyek a következôk voltak: adott pillanatban valóban a lombkoronában tarkislevelû hárs (Tilia cordata), nagylevelû hárs tózkodtak, vagy esetleg a gyûjtési mûvelet alatt (Tilia platyphyllos), ezüsthárs (Tilia argentea / másztak a fóliára. Ez utóbbi kér1. táblázat dés mindössze néhány egyed esetén merült fel, de a fauna-összeté- A keszthelyi gyûjtések idôpontjai (gyûjtési módszer: permetezés) telt ezek is torzíthatják. Az inÉvek szekticides mintákat hársról és juHónapok 1999 2000 2001 harról évente általában 3 alkalomHárs Juhar Hárs Juhar Hárs Juhar mal (4–4 ismétléssel) vettük. A többi gyûjtôhelyen fôleg Április 28. 08. lombhálózással és kopogtatással Május 23. 06., 25. gyûjtöttünk. Mennyiségi szemJúnius 04., 28. pontból a lombhálózás megfelelô Július 16. 16. 25. 05., 19. 06. 30. nagyságú mintát szolgáltatott. A minták összetételében torzító ha- Augusztus 18. tást jelenthet, hogy a háló csak a Szeptember 14. 14. 15. 20. fa külsô ágairól gyûjt, a törzshöz Október 06. 03. közel elhelyezkedô ízeltlábúak 2. táblázat A „Balaton-felvidék és Bakony” régió gyûjtési helyei és idôpontjai (gyûjtési módszer: lombhálózás) Gyûjtési helyek és idôpontok Évek Csór

Hárskút

Rezi

Sarvaly Szentgál

Hárs

IX. 26.

Juhar

IX. 26.

Úrkút

Vállus Veszprém

Zirc

2000 Hárs

VI. 18.

VI. 16.

2001 Juhar

VI. 16.

VI. 18.

Hárs

V. 13.

V. 16.

VI. 01.

Juhar

V. 13.

V. 16.

X. 10.

VII. 30.

2002 VII. 30.


415

3. táblázat A „Dél-Dunántúl” régió gyûjtési helyei és idôpontjai (gyûjtési módszer: lombhálózás) Gyûjtési helyek és idôpontok Évek Fonyód

Iregszemcse

V. 13.

X. 08.

Hárs

Somogybabod

Kiskorpád

Látrány

Szakály

VIII. 30.

V. 13.

IV. 24.

IX. 30.

Zákány

2000 Juhar

VIII. 30.

Hárs

VIII. 01.

IV. 13.; VII. 10.; VIII. 24.

Juhar

VIII. 01.

VII. 10.

2001

Hárs

VIII. 24.

IX. 24.

IX. 30.

VII. 19.

2002 Juhar

A gyûjtött anyagot vagy frissen válogattuk, vagy a minták A budapesti és szolnoki gyûjtések idôpontjai feldolgozásáig fagyasztva tárol(gyûjtési módszer: kopogtatás) tuk. Válogatás után a pókokat Évek 70%-os izopropanolba helyeztük, Hely 2007 2008 2009 2010 és késôbb identifikáltuk. A hárs- és juharfákon megfiHárs V. 29. IV. 26.; gyelt pókegyüttesek hasonlóságát VI. 06.; kétféle megközelítéssel vizsgálVIII. 01., 19.; tuk. Minthogy a gyûjtött egyedek IX. 03., 18.; döntô része juvenilis alak volt, BudaX. 01., 26. VIII. 09.; melyeket gyakran nem lehet faji pest szintig határozni, ezért a teljes X. 15. minta esetén a génuszkompozíJuhar V. 20.; VIII. 01.; VI. 28.; ciót hasonlítottuk össze. Az adult VI. 28.; IX. 18.; VIII. 09.; együttesek hasonlóságát pedig faVIII. 29. X. 26. X. 15. ji szinten identifikált anyagok Hárs V. 02., 20.; IV. 13.; alapján határoztuk meg. Az öszVI. 03.; V. 02., 24.; szehasonlításokhoz a különbözô településeken, hárs- és juharfáVII. 16.; VIII. 30.; kon gyûjtött mintákat négy csoVIII. 08., 18. IX. 14. portba osztottuk: 1. Keszthelyen Szolnok Juhar V. 02., 20.; V. 12., 24.; gyûjtött minták (1999–2001), 2. VII. 16.; VI. 09.; Dél-Dunántúlon gyûjtött minták VIII. 02.; VII. 01., 28.; (Fonyód, Iregszemcse, Kiskorpád, Látrány, Somogybabod, IX. 16. VIII. 30.; Szakály, Zákány; 2000–2002), 3. IX. 14. Balaton-felvidéken és a BakonyTilia tomentosa), illetve mezei juhar (Acer ban gyûjtött minták (Csór, Hárskút, Rezi, campestre), korai vagy platánlevelû juhar (Acer Sarvaly, Szentgál, Úrkút, Vállus, Veszprém, platanoides), hegyi juhar (Acer pseudopZirc; 2000–2002), 4. Nem Dunántúlon (Budalatanus). Alkalmanként és gyûjtôhelyenként pest, Szolnok; 2007–2010) gyûjtött minták. 1–18 fa teljes lombkoronájáról gyûjtöttünk. A minták hasonlóságát metrikus ordinációval 4. táblázat

416


(fôkoordináta módszer – PCoA, Morisita index) vizsgáltuk, Past 2.11 programcsomag segítségével (Hammer és mtsai 2001). Eredmények és megvitatásuk Munkánk során 21 pókcsalád öszszesen 93 faját gyûjtöttük be. Hársfákról 1561, juharfákról 1504 egyed került elô, tehát a gyûjtött egyedszámok nem különböztek jelentôsen. A családok nagy részében olyan génuszok is elôfordultak, ahol kizárólag fiatal (juvenilis) egyedek kerültek elô, valamint néhány – elsôsorban 1. ábra. A jelentôsebb pókcsaládok fajszám szerinti megoszlása hárs- és juharfákon epigeikus életmódot folytató – családból (például Agelenidae, Gnaphosidae, Liocranidae, Zodariidae) szintén csak fiatal csak néhányuknál tapasztaltunk. A jegyespókok egyedeket sikerült begyûjteni. A juvenilis egye(Anyphaenidae) összességében több mint 2,5deket ezekben a génuszokban nem lehetett faji szer nagyobb egyedszámban fordultak elô juszinten meghatározni, de megállapíthatjuk, hogy harfákon, mint hársakon, bár a néhány elôkerült e génuszok fajai még tovább növelhették volna a adult egyed fordított arányt mutat. Minthogy az fajszámot. A legnagyobb fajszámú családnak a Anyphaenidae család eddigi egyetlen magyarorvitorláspókok (Linyphiidae) bizonyultak 20 fajjal, szági képviselôje az Anyphaena accentuata de jelentôsebb családok voltak még a törpepókok (Walckenaer 1802), így az elôbbi adatok kizáró(Theridiidae) 18, a keresztespókok (Araneidae) lag erre a fajra vonatkoznak. A karolópókok csa11, a karolópókok (Thomisidae) 9 valamint az ládja esetében épp ellenkezôleg, 2,5-szer több ugrópókok (Salticidae) 8 fajjal. egyed került elô hársakról. Az ugrópókok csaFajszám tekintetében hárson a juharnál valaládja nem csak fajszám, hanem egyedszám temivel fajgazdagabb pókegyüttes fordult elô, de összességében nem mutatkozott számottevô eltérés a családok fajgazdagsága között (1. ábra). A különbség fôként két pókcsalád fajgazdagságával magyarázható: a törpepókok családjából 15 faj került elô hársról, és csak 11 juharról, valamint gyûjtéseink alapján az ugrópókok családja is inkább a hársfákat részesítette elônyben (itt a hárs- és juharfákról begyûjtött, összesen 8 faj mindegyike elôkerült) szemben a juharfákon gyûjtött 3 fajjal. Az egyedszámokat vizsgálva a hárs- és juharfákon a legtöbb család esetén hasonló arányok mutatkoztak 2. ábra. A jelentôsebb pókcsaládok egyedszám szerinti megoszlása hársfákon (Tilia spp.) (2. és 3. ábra), jelentôsebb eltérést


kintetében is a hársfákról került elô kétszer nagyobb mennyiségben. A családok egyedszám szerinti megoszlását a különbözô fafajokon a 2. és 3. ábra szemlélteti. A különbözô pókcsaládokon belül az egyes fajok, illetve génuszok nagyobb eltéréseket mutatnak. Itt azonban azt is figyelembe kell venni, hogy néhány taxonnál nagyon kicsi volt a begyûjtött egyedszám, így ezeknél a csoportoknál nem lehet általános következtetést levonni. A nagyobb egyedszámban elôkerült taxonok relatív gyakoriságát az 5. és a 6. táblázat szemlélteti. A táblázatokban szereplô taxonok a következô családokba tartoznak: Tetragnathidae (állaspókok): Tetragnatha spp., Metellina segmentata (Clerck 1757); Araneidae (keresztespókok): Araniella spp., Araniella cucurbitina (Clerck 1757), Araniella opisthographa (Kulczynski 1905), Araneus spp. (diadematus); Linyphiidae (vitorláspókok): Meioneta rurestris (C. L. Koch 1836); Theridiidae (törpepókok): Theridion spp., Anelosimus/Selimus spp., Theridion pinastri L. Koch 1872; Anyphaenidae (jegyespókok): Anyphaena spp. (accentuata) (Walckenaer 1802); Miturgidae (dajkapókok): Cheiracanthium spp. (mildei) L. Koch 1864; Clubionidae (kalitpókok): Clubiona spp., Clubiona brevipes Blackwall 1841; Philodromidae (futópókok): Philodromus spp., Philodromus rufus Walckenaer 1826 (4. ábra), Philodromus albidus Kulczynski 1911; Thomisidae (karolópókok): Diaea spp.; Salticidae (ugrópókok): Macaroeris nidicolens (Walckenaer 1802). A táblázatokból kivehetô, hogy a megfigyelt taxonok között

417

3. ábra. A jelentôsebb pókcsaládok egyedszám szerinti megoszlása juharfákon (Acer spp.) 5. táblázat A leggyakoribb tíz génusz relatív gyakorisági százaléka (és egyedszáma) a juvenilis pók együttesekben, hárs- és juharfákon Taxonok

Hárs Juhar Összesen gyakorisági % gyakorisági % gyakorisági % (egyed) (egyed) (egyed) 21,9 (289)1

20,4 (270)

21,2 (559)

Theridion spp.

8,8 (116)

13,2 (175)

11,0 (291)

Araniella spp.

8,9 (117)

11,7 (155)

10,3 (272)

Anyphaena spp. (accentuata)2

4,1 (54)

11,8 (156)

7,9 (210)

Clubiona spp.

8,0 (106)

6,3 (83)

7,2 (189)

Tetragnatha spp.

7,9 (104)

6,2 (82)

7,0 (186)

Araneus spp. (diadematus)

5,8 (77)

2,9 (38)

4,4 (115)

Cheiracanthium spp. (mildei)

3,4 (45)

4,7 (62)

4,0 (107)

Diaea spp.

2,2 (29)

1,0 (14)

1,6 (43)

Anelosimus/Selimus spp.

1,8 (24)

1,0 (14)

1,4 (38)

1319

1321

2640

Philodromus spp.

Összes juvenilis egyedszám 1A gyakorisági

% után zárójelben az egyedszámok láthatók. génuszok után zárójelben a legtöbb egyedet adó, juvenilis állapotban is nagy biztonsággal meghatározható fajok neveit tüntettük fel.

2Egyes

418


jelentôsek. A keresztespókok közül például a zöld keresztespókok (Araniella spp.) fiatal egyedeit vizsgálva csaknem azonos arányban kerültek elô hárs- illetve juharfákról, bár juharról valamivel nagyobb egyedszámban (5. táblázat). Ha kizárólag a kifejlett egyedeket vizsgáljuk, némileg változik a kép, az adultak nagy része (Araniella cucurbitina, A. opisthographa) a hársfákhoz kötôdött (6. táblázat). A dajkapókok (Miturgidae) családjának képviselôi általában aljnövényzeten tartózkodnak. A hárs- és juharfák lombkoronájában rendszeresen elôkerült Cheiracanthium mildei fajukról viszont már Mansour és munkatársai (1980) is említést tesznek, mint észak-izraeli almaültetvények lombkoronaszintjén elôforduló, nagyon elterjedt és 4. ábra. Philodromus rufus Walckenaer 1826 hím növényvédelmi szempontból fontos pókfajról. (Fotó: Keresztes Balázs) A C. mildei hárs- és juharfák lombkoronájában vannak olyanok, amelyek inkább a juharfajokat, csaknem azonos arányban fordult elô (5. tábláés vannak, amelyek inkább a hársfajokat részezat), tehát nem valószínû, hogy valamelyik fasítik elônyben, de a különbségek többnyire nem fajhoz kötôdne, erre utalhat a fent említett irodalmi adat is. A faj- és génusz6. táblázat szintû adatokból készült relatív A legnagyobb egyedszámban elôforduló tíz faj relatív gyakorisági gyakorisági rangsor élén álló százaléka (és egyedszáma) hárs- és juharfákon kialakuló adult futópókoknak (Philodromidae) pók-együttesekben több mint 700 egyede került elô. Hárs Juhar Összesen A Philodromus nembôl elôkerült Taxonok gyakorisági % gyakorisági % gyakorisági % taxonok összességében azonos (egyed) (egyed) (egyed) arányban fordultak elô mindkét Philodromus rufus 7,4 (18)1 15,8 (29) 11,1 (47) fanemzetségen (5. táblázat), viMeioneta rurestris 7,8 (19) 11,5 (21) 9,2 (39) szont a legnagyobb egyedszámot adó rufus-fajcsoport (PhilodAraniella cucurbitina 9,9 (24) 1,1 (2) 6,1 (26) romus albidus és P. rufus) 64 Clubiona brevipes 6,2 (15) 2,7 (5) 4,7 (20) adult egyedének megoszlása Araniella 6,2 (15) 2,2 (4) 4,5 (19) alapján az valószínüsíthetô, hogy opisthographa a hárssal szemben elônyben réPhilodromus albidus 2,9 (7) 5,5 (10) 4,0 (17) szesítették a juhart (6. táblázat). Macaroeris A pókegyüttesek metrikus or3,3 (8) 2,7 (5) 3,1 (13) nidicolens dinációval történô összehasonlíAnyphaena 3,3 (8) 1,6 (3) 2,6 (11) tása során, az 5. és 6. ábrán felaccentuata tüntetett két tengely, a megfigyelt Metellina 2,5 (6) 2,7 (5) 2,6 (11) variancia jelentôs hányadát, 88 és segmentata 74 százalékát, magyarázza. Theridion pinastri 1,2 (3) 3,8 (7) 2,3 (10) A hárs- és juharfák lombkoronáÖsszes adult jában kialakuló pókegyüttesek 242 183 425 egyedszám összetételükben nem különültek Fajszám 76 61 93 el egymástól, sem a teljes, sem az adult együttesek esetén. A gé1A gyakorisági % után zárójelben az egyedszámok láthatók.


419

0,6

0,15 Juhar 2

0

Hárs 1 Hárs 2 Hárs 3

Hárs 4

2. tengely (25,9%)

2. tengely (12,6%)

0,4

Juhar 1

0,05

–0,05

Juhar 3

Juhar 4

0,1

Juhar 4 0,2 Hárs 4

Hárs 3 0 Juhar 1

Juhar 2

–0,2

–0,1

Hárs 2

Juhar 3 –0,15 –0,3

–0,2

–0,1 0 0,1 1. tengely (75,6%)

Hárs 1

0,2

0,3

–0,4 –0,6

–0,4

–0,2 0 0,2 1. tengely (48,1%)

0,4

0,6

5. ábra. Városi hárs- és juharfák pókegyütteseinek hasonlósága (génuszösszetétel, Morisita index) négy régió gyûjtési eredményei alapján. Az Eigen-értékeket százalékosan kifejezve a tengelyeken tüntettük fel. Régiók: 1. Keszthely, 2. Dél-Dunántúl, 3. Balatonfelvidék és Bakony, 4. Budapest és Szolnok

6. ábra. Városi hárs- és juharfák adult pókegyütteseinek hasonlósága (faji szintig határozott adatok, Morisita index) négy régió gyûjtési eredményei alapján. Az Eigenértékeket százalékosan kifejezve a tengelyeken tüntettük fel. Régiók: 1. Keszthely, 2. Dél-Dunántúl, 3. Balatonfelvidék és Bakony, 4. Budapestés Szolnok

nusz- és fajösszetétel kialakításában a fák környezetében található élôhelyeknek nagyobb szerepe lehet, mint maguknak a fafajoknak (hárs és juhar). A Keszthelyen, hárs- és juharfákon megfigyelt együttesekhez leginkább a dél-dunántúli pókegyüttesek hasonlítottak. A „nem Dunántúlon” megfigyelt pókegyüttesek pedig elkülönültek a Dunántúlon gyûjtött pókegyüttesektôl, függetlenül attól, hogy hárs- vagy juharfákról gyûjtöttük azokat (5. és 6. ábra). Minthogy a „nem dunántúli” gyûjtôhelyek nemcsak térben, hanem az alkalmazott gyûjtési módszerben (kopogtatás) is elkülönültek a többi mintavételi területtôl, ezért a különbségek részben az eltérô gyûjtési módszerekkel is magyarázhatók. A Keszthelyen, permetezéssel gyûjtött minták nem különültek el a lombhálózással (például Dél-Dunántúlon) gyûjtött mintáktól, ezért valószínûsíthetjük, hogy a két gyûjtési módszer nem befolyásolta a minták összetételét.

zonyítása azonban további kutatást kíván. A hárs- és juharfák lombkoronájában kialakuló pókegyüttesek összetételükben sem különülnek el egymástól, sem a teljes, sem pedig az adult együttesek esetén. Úgy tûnik, a fák környezete, a tágabb értelembe vett élôhely nagyobb mértékben határozza meg a hárs- és juharfák pók együtteseit, mint a kérdéses fafajok közötti, a lombkorona szerkezetében, a potenciális zsákmányállatok mennyiségében és összetételében mutatkozó különbségek. Az egyedszámukat és relatív egyedsûrûségeket figyelembe véve, a következô pókfajoknak (génuszoknak) lehet jelentôsebb szerepük a hárs- és juharfák kártevôinek gyérítésében: Philodromus spp., Theridion spp., Araniella spp., Anyphaena spp. (accentuata), Philodromus rufus, Meioneta rurestris, Araniella cucurbitina. Köszönetnyilvánítás

Következtetések Összességében elmondható, hogy nem mutatkozott markáns különbség a hárs- és juharfák lombkoronájában kialakuló pókegyüttesek esetén, sem a fajgazdagság, sem pedig az egyedszám tekintetében. Mindössze néhány faj (génusz) esetén feltételezhetô, hogy az egyik vagy másik fanemzetséghez kötôdik, ennek bi-

Ezúton szeretnénk köszönetet mondani dr. Szinetár Csabának néhány faj határozásának ellenôrzéséért, illetve Póczik Balázsnak és Csamangó Ildikónak a szolnoki és budapesti gyûjtések kivitelezéséért. Vizsgálatainkat az OTKA (F 029349 és 75856), KE és MV munkáját a Bolyai János Kutatási Ösztöndíj támogatta.

420

IRODALOM Hammer, O., Harper, D. A. T. and Ryan, P. D. (2001): PAST: paleontological statistics software package for education and data analysis. Palaeontol. Electronica 4. [URL.] http://palaeo-electronica.org/ 2001_1/past/issue1_01.htm. Horváth, R. és Szinetár, Cs. (1998): Study of the barkdwelling spiders (Araneae) on black pine (Pinus nigra) I. Miscellanea zoologica Hungarica, 12: 77–83. Horváth, R. és Szinetár, Cs. (2002): Ecofaunistical study of bark-dwelling spiders (Araneae) on black pine (Pinus nigra) in urban and forest habitats. Acta biologica Debrecina, 24: 87–101. Horváth R., Szinetár Cs. és Magura T. (2000): A légszennyezés hatása feketefenyôn élô pókokra. Acta biologica Debrecina. Supplementum oecologica hungarica, 11: (1): 71. Mansour, F., Rosen, D. and Shulov, A. (1980): Biology of the spider Chiracanthium mildei (Arachnida: Clubionidae). Entomophaga, 25: (3): 237–248. Ripka G., Kerényiné Nemestóthy K. és Reiderné Saly K. (1993a): A díszfák és díszcserjék takácsatka-fauná-


ja a fôvárosban. Növényvédelem, 29: (12): 561–563. Ripka G., Reiderné Saly K., Jenser G., Rácz V. és Orosz A. (1993b): A díszfák és díszcserjék tripsz-, poloska- és kabócafaunája a fôvárosban. Növényvédelem, 29: (12): 569–572. Ripka G., Szalay-Marzsó L. és Reiderné Saly K. (1993c): A díszfák és díszcserjék levéltetû-faunája a fôvárosban. Növényvédelem, 29: (12): 564–568. Sterzynska, M. and Slepowronski, A. (1994): Spiders (Aranei) of tree canopies in Polish pine forests. Fragmenta Faunistica, 36: 485–498. Szinetár Cs. (2000): Adatok a Tömördi Madárvárta környékének pókfaunájához. A csertölgy (Quercus cerris) lombozatán élô pókok (Araneae) felmérése (1999–2000). Cinege: vasi madártani tájékoztató, 5: 15–18. Szinetár Cs., Horváth R. és Gergely B. (2000): A közönséges boróka (Juniperus communis) lombozatlakó pókjainak (Araneae) vizsgálata Magyarország öt tájegységében. Acta biologica Debrecina. Supplementum oecologica hungarica, 11: (1): 155.

CONTRIBUTION TO THE SPIDER (ARANEAE) FAUNA ON LINDEN AND MAPLE TREES B. Keresztes1, E Kondorosy1 and V. Markó2 of Pannonia, Faculty of Georgikon, Plant Protection Institute H-8360 Keszthely, Deák Ferenc Street 57. 2Corvinus University of Budapest, Faculty of Horticultural Science, H-1118 Budapest, Ménesi Street 44.

1University

Faunal composition of spider (Araneae) communities in the canopy of linden (Tilia spp.) and maple (Acer spp.) trees was surveyed in Hungary (in Keszthely and other settlements around, 1999– 2002; and in Budapest and Szolnok, 2007–2010). The sampled linden species were Tilia cordata, T. platyphyllos and T. argentea/T. tomentosa, while the sampled maple species were Acer campestre, A. platanoides and A. pseudoplatanus. Samples were collected using tree-netting (120 cm of diameter, 150 cm of depth, handle of 290 cm) and beating method (beating funnel, 75 cm of diameter, 50 cm of depth) and phyretroid (lambda-cyhalotrin) knockdown technique. As a result of intensive sampling, 93 species of 21 spider families were collected; 1561 individuals belonging to 76 species from the canopy of linden trees and 1504 individuals belonging to 61 species from the canopy of maple trees. The most species rich families (linden and maple trees combined) were dwarf spiders (Linyphiidae) (20 species), cobweb spiders (Theridiidae) (18 species), orb-weaver spiders (Araneidae) (11 species), crab spiders (Thomisidae) (9 species) and jumping spiders (Salticidae) (8 species). Most of the juvenile spiders collected (with their relative abundance, % in the canopy of linden and maple trees, respectively) belonged to the genera Philodromus spp. (22, 20), Theridion spp. (9, 13), Araniella spp. (9, 12), Anyphaena spp. (mainly A. accentuata) (4, 12), Clubiona spp. (8, 6), Tetragnatha spp. (8, 6) and Araneus spp. (mainly A. diadematus) (6, 3) (Table 5). The adult spider assemblage of linden and maple trees was dominated by Philodromus rufus (7% and 16%), Meioneta rurestris (8% and 11%) and Araniella cucurbitina (10%, 1%) (Table 6). The family composition (number of individuals within families, Fig. 2 and 3), genus composition (juveniles and adults, Fig 5) and species composition (only adults, Fig 6) of linden and maple spider communities showed no difference. Keywords: faunal survey, spiders, linden-tree, maple-tree, Tilia, Acer Érkezett: 2011. május 26.

ADATOK HÁRS- ÉS JUHARFÁK PÓKFAUNÁJÁHOZ (ARANEAE)

Recommend Documents