ADATOK DEBRECEN VÁROS SZEGÉNYÜGYNEK K~RDÉShHEZ A REFORMKORBAN Major Zolíán László. Bevezetés

ADATOK DEBRECEN VÁROS SZEGÉNYÜGYNEK K~RDÉShHEZ A REFORMKORBAN Major Zolíán László

Bevezetés Ismeretes, hogy a szegényekről való gondoskodás kérdése már az ókorban felbukkant . Köztudott az is, hogy a szegényüggyel a középkorban és az újkor első századaiban főként az egyházak foglalkoztak .l A 16. század ban a centrumállamok városait felduzzasztó és vidéken csavargóként vándorló népességtöbblet kérdésére már megoldást kellett keresni.a éhínségek, járványok, betegségek, különböz ő társadalmi, történelmi és termész~eti tényezők sorozata sújtotta a nagyszámú nyomargót. Csak a 18. században mutatkozott bizonyos mértékű javulás.3 Ugyanebben a században azonban megindult az ipari forradalom, melynek társadalmi következményei közismertek. A nyomában járó szörny ű nyomorúságot csak Dickens tolla tudta igazán leírni a  Nehéz idő kben" a Az 1820-as, 1830-as években a gép és a piac kérlelhetetlen és személytelen előretörése létrehozta azt a pauperizálódó tömeget, amelynek életkörülményei még a legkeményebb szív ű közgazdászok vérét is megfagyasztották." s Magyarországon is jórészt a katolikus egyház feladata volt a szegénygondozás a középkorban. A késő középkori magyar társadalom súlyos szociális feszültségei azonban már olyan szellemi irányzatokban is meg fogalmazódtak, mint az obszerváns ferencesek ideológiája vagy a reformátorok társadalombírálata.s Hazánkban is a 18 . század hoz intézményi szinten fejlődést az 1723-ban felállított Helytartótanács működésével. Ez a szerv foglalkozik az ország egészségügyi viszonyaival, a kórházak, szegényházak belső rendjének szabályozásával, a kóborlók, csavargók, koldusok elleni intézkedésekkel, dologházak létesítésével.' Megnő a súlyuk a reformkorban a szociális kérdéseknek. A Pesti Hírlap vezércikkeiben olyan témák is szerepelnek, mint a börtönjavítás, sze1 Kulcsár Kálmán : A modernizáció és a magyar társadalom. Bp. 1986. 323. old. 2 Immanuel Wallenstein : A modern világgazdasági rendszer kialakulása. Bp. 1983. 162. old . 3 Fernand Braudel: Anyagi kultúra, gazdaság és kapitalizmus XV-XVIII . század. Bp. 1985. 69-70. old. 4 Berend T. Iván-Ránki György : Európa gazdasága a 19. században 1780-1914 . Bp. 1987. 117-118 . old. 5 E. J. Hobsbawm : A forradalmak kora (1789-1848) . Bp. 1984. 222. old. 6 Szűcs Jenő : Nemzet és történelem. Bp. 1974. 571, old. 7 Mervó Zoltánné : Debrecen város egészségügye a levéltári iratok tükrében. HBMLÉ. XII : (Szerk . : Gazdag István) Debrecen, 1985. 109. old., Felh ő IbolyaVörös Antal: A Helytartótanácsi Levéltár. Bp. 1961. 131, 189, 338. old:

s~

gényház és a vakok gondozásának kérdései. Az 1840 körül szerveződő centralisták is felfigyelnek a :nyugati kapitalista társadalmak új, nagy szociális problémáira . Haladó szellem ű nemesi reformerek azon gondolkodnak, hogy az új polgári rendben miként lehetne a pauperizálódást elkerülni, amely a tömegek nyomorát előidézi.$ Ebben az összefüggésben említend ő Eötvös József  A nyomor és óvszerei" 1847-es tanulmányának nyomasztó társadalomrajza .9 Debrecen polgárainak áldozatkészségét, mely a nyomorgókról való gondoskodásban is megnyilvánult, aligha fogalmazta meg szebben bárki, mint Zoltai Lajosi° Viszonylag késői adataink vannak arról, hogy az egy ház mikor szervezte meg a szegény- és beteggondozást a várasban . Boncz László debreceni polgár 1529-ben megalapította a belső Ispotályt, ezt a több évszázados szegénygondozási intézményt . Már 1533 körül a város árkán kívül egy külső Ispotály is létesült. Báthory Kristóf erdélyi fejedelem 15 er$. J október 17-én a Csapó utcában fekvő telkét a városnak adományozta, melyen kóroda is volt .i i A járványok sorozatából kiemelkedett az 1621. évi dögvész és éhínség, amely 2000 ember halálát okozta. A tiszti orvosokat már 1714-ben utasítással látta el a város . Egy 1768. évi utasításban az is szerepel, hogy a szegényeket és szűkölködőket - ilyenek itt nagy számban vannak - akik csak csekély honoráriumot tudnak felajánlani, vagy éppen semmit, mert nem fizetőképesek, ingyen és késznekik, haségesen támogassák nemcsak azzal, hogy gyógyszert rendelnek "12 nem szükség esetére látogassák meg és vizsgálják is meg őket. Könyörületes végrendelkezők az ispotály és az utcánként nyomorgók számára külön adományokat tettek, még olyan is akadt, aki a rabok sorsán igyekezett enyhíteni. Sokan segítették a betegeket és támogatták a kórházakat . A betegségek sora közül különösen nagy pusztítást okozott az 1739-40. évi járvány és korszakunkban az 1831-es kolerajárvány .i3 Koldusok, hajléktalanok és a szegényházak segélyezésére alapítványok is jöttek létre .la A 19. század első felében a város társadalmában egyre jobban megmutatkoztak az elszegényedés tünetei .i5 Ilyen jelenség volt az újsori lakosság elégedetlenkedése nehéz társadalmi és gazdasági helyzetével. Ezek az emberek panaszok tömegével tárták fel nyomorúságos életkörülményeiket a város vezetése előtt.is Régebbi és újabb szakmunkák érintőle-

8 Kosáry Domokos : ~jjáépítés és polgárosodás 1711-1867. Magyarok Európában III . Bp. 1990. 279, 300, 310 . old. 9 Fenyő István : Eötvös József, a szónok. In : Eötvös József mC~vei. Arcképek és programok. Bp. 1975. 33. old. 10 Zoltai Lajos : A régi Debrecen vallásos buzgósága és áldozatkészsége . In : HBMLÉ. XVII. (Szerk. : Gazdag István) Debrecen, 1990. 161 . old. 11 Debrecen története I, k. (Szerk .: Szendrey István) Debrecen, 1984. 498 . old., Mervó Z.-né : Debrecen város egészségügye . . . i. m. 109 . old. 12 Mervó Z.-né : i. m. uo . 111. old. 13 Zoltai L. : A régi Debrecen . . . i. m. 184-165 . old. Mervó Z.né : Debrecen város egészségügye . . . i. m. 112-113 . old. 14 Gazdag István : Debreceni alapítványok az els ő világháború előtt. HBMLÉ. XIV. (Szerk .: Gazdag István) Debrecen, 1987: 81. old. 15 Debrecen története II. k. (Szerk. : Rácz István) Debrecen, 1981. 339. old. 18 Uo. 238. old.

68

gesen vagy részletesebben szóltak a debreceni szegénység tömegeinek sanyarú életkörülményeiről. i' A Magyar Nyelv Értelmező Szótára szerint a szegény olyan személy, aki nem vagy csak alig tudja előteremteni a szükségleteinek megfelelő anyagi eszközöket . A szegénység pedig a szegény melléknévvel kifejezett egyéni vagy általános társadalmi állapot. A szegénység az ilyen állapotban élő embereknek összessége. A Magyar Értelmező Kéziszótár is hasonló definíciót tartalmaz. Emberek anyagi javakban való szűkölködéséről van szó. Az újabb szakirodalom a társadalmi egyenlőtlenséget is említi, és a társadalmi minimum alatt vagy nem sokkal a fölött élő emberek csoportjait sorolja . a szegények közé. A társadalom leggyengébbnek ítélt tagjai tartoznak ide, akik támogatásra szorulnak. Ezeket nevezzük szegényeknek, akiknél az alapvető javaktól való megfosztás dominál, akik mai kifejezéssel szólva a létminimum alatt élnek. A 19. század végén meginduló szegénységkutatások velük foglalkoznak, mi is az ilyen helyzetű emberek körülményeinek ;érzékeltetéséhez járulunk hozzá néhány adattal.'8 Az életkörülmények és az egészségügyi helyzet néhány jellemzője

Debrecen lakossága a II. József uralkodása idején végrehajtott első népszámlálás szerint 1784-85-ben 28 551, korszakunk végén, 1849-ben 48-51 ezerre tehető. A város lakossága valóban nem lehetett több 27 ezernél, de a ~hóstátok és a tanyák népe már jelentős tömeget alkot. Az egyházi schematismusok" is hasonló össznépességi adatokat írnak le.~ A város társadalmát tekintve a vagyontalan bérmunkából élők nagy számú növekvő csoportja és a vagyoni, társadalmi hierarchia legfelső fokán álló patríciusok kettős pólusa köré rendeződött. A közbees ő réteg vagyonilag és számbelileg még erős. Jellemző vonása a város társadalomszerkezetének, hogy a megmaradt céhrendszerben a kézműiparos mesterek félig a földhöz kötve, félig vásározó kereskedőként éltek.° A nemesek aránya a város egész társadalmában 1787-ben 1,6 százalék, 1840-re már 7,5 17 Szűcs István : Szabad Királyi Debrecen város történelme. Debrecen, 1871 ., Zoltai L.: A régi Debrecen . . . i. m., Herpay Gábor: A debreceni református ispotály története. 1529-1929 . Debrecen, 1929. ; Varga Mária: A debreceni Közkórház története. Debrecen, 1942. ; Szodoray Lajos: Debreceni orvosok, gyógyítók és kórházak a XVII-XVIII . században . Az Országos Orvostörténeti Könyvtár Közleményei 18. Bp. 1960.; Komoróczy György : A reformkori Debrecen, Debrecen, 1974. ; Mervó Z.-né : Debrecen város egészségügye . . . i. m. ; Rácz István : Debreceni végrendeletek 1595-1847 . Debrecen, 1983. ; Balogh. BélánéPörge Józsefné : A debreceni egészségügy rövid története 1529-1970. (Egészség-

ilgyi Munka, 1971 . 1. sz. 19-24, old.) 18 A Magyar Nyelv 1 rtelmező Szótára VI. k. Bp. 1962 . 123, 125, old., (Szerk.: A Magyar Tudományos Akadémia Nyelvtudományi Intézete), Magyar Értelmező Kéziszótár . Szerk. : Juhász József, Szőke István, O. Nagy Gábor, Kovalovszky Miklós . Bp. 1975. 1257. old., Ferge Zsuzsa : Van-e negyedik út? A társadalompolitika esélyei . Bp. 1989. 74, 76, 78. old., Bánfalvy Csaba: A munkanélküliség. Bp. 1989. 29. old., Ferge Zsuzsa : Fejezetek a magyar szegénypolitika történetéből. Bp. 1988. 12 . old., Bokor Ágnes: Szegénység a mai Magyarországon. Bp. 1987. 33. old., Ferge Zsuzsa : Társadalompolitikai tanulmányok. Bp. 1980., 48. old. 19 Debrecen története II. k. i. m. 44-45. old. 20 Balogh István : A város és népe . In : A szabadságharc fővárosa Debrecen. 1849. január-május. Szerk .: Szabó István, Debrecen, 1948. 37-38. old.

6?

százalék volt . A városlakó nemesek létszáma Debrecenben 1840-ben 794, 1845-ben pedig 630 fő volt . Voltak iparosként beköltözött nemes családok is, a 18-19. század fordulóján 29 ilyen családot lehetett összeszámolni.E' A város népe foglalkozás szerint a következő képpen alakult. 1809-ben kereskedelemmel foglalkozott a lakosság 7 százaléka, iparral 46 százaléka, földműveléssel 47 százaléka . 1848-ban kereskedelemmel a lakosság 12 százaléka foglalkozott, iparral 47 százaléka, földműveléssel 34 százaléka, és egyéb volt 7 százalék .22 A polgárság foglalkozási összetétele a következőképpen alakult : 64 százalék iparos, 22 százalék parasztpolgár. A kereskedők számaránya alacsony, 9-10 százalékos . 2~ Az adminisztratív feladatokat ellátó tisztvisel ői kart a kezelőszemélyzet egészítette ki . Megfelelő irodai személyzet állt a tanácsnoki kar rendelkezésére. Nagy létszámú választott tisztségvisel ő és felfogadott alkalmazott csoporttal kell tehát számolnunk . A város egy 1774 évi kimutatás szerint összesen 314 személyt tartott szolgálatában és fizetett rendszeresen . A fizetett alkalmazottak közül természetesen nem volt mindenki tisztviselő vagy hivatalnok, másrészt nehezebb volt az alsóbb besorolású alkalmazottak (subalternics") helyzete . Még arról is tudunk, hogy 1844-ben fizetés nélküli írnokok is dolgoztak a városnál öten és nagy szegénységükről panaszkodtak .z~' Az értelmiség Bényei számításai szerint 1840 körül 550-700 f ő körül lehetett, ami az összlakosság 2-2,5 százaléka.2' A belvárosban és a 19. század óta lassanként a külvárosokban is nagyobb számban élő lakók a város társadalmának nemcsak jogilag, de társadalmi és gazdasági tekintetben is legalacsonyabban álló rétégét alkották .2~ Az újsor volt a munkanélküli tömegek településbázisa . F őleg alkalmi munkát kereső személyek, vándormunkások és a földbirtokokról eljött zsellérek laktak itt. A vándormozgalom során sokan megtelepedtek a hóstáton és mint napszámosok dolgoztak. De az állandó lakosok egy része is napszámosmunkával tartotta fenn magát. Sokan közülük a mezőgazdaságban végeztek alkalmi vagy állandó munkát. Szólnunk kell a cselédekről is, akiket sokszor ideiglenesen alkalmaztak mezőgazdasági munkára, máskor minden olyan egyént cselédnek neveztek, aki magános személynél vagy közületnél kisegítő szolgálatot teljesített. A cselédeket a gazdaság és háztartás minden ágazatában fcglalkoztatták. A cselédtartás a parasztpolgároknál is hasonló mértékű volt, mint a nemeseknél. Korszakunkban sokan a kialakuló kertségekben kezdtek letelepedni, főleg olyanok, akiket a kerttulajdonosok munkára vettek fel. Ezek a nincstelenek közül kerültek ki, akik itt bérmunkával keresték meg kenyerüket .2' A növekvő népesség nemcsak a város belterületén és a hóstátokon helyezkedett el, hanem gyakori volt a tanyákra való kiköltözés . 1833-ban az erdei tanyákon" 199 kunyhóban 797 lakos élt, 1838-ban a szántóföldi István : Városlakó nemesek az Alföldön. Bp. 1988 . 79, 85 . old., uő. : A debreceni cívisvagyon . Bp. 1989 . 33 . old. Balogh István : A cívisek világa . Bp. 1973 . 77-78. old. Rácz L : A debreceni cívisvagyon . . . i. m. 33 . old. Komoróczy György : A reformkori Debrecen . . . i. m. 222, 263. old. Debrecen története II . k. i. m. 242. old. Balogh L : A cívisek világa . . . i. m. 77-78. old. Komoróczy G~ . : A reformkori Debrecen . . . i. m. 66, 181-183. old., Rácz L: A városlakó nemesek . . . i. m. 143. old,

21 Rácz

22 23 24 25 26 27

tanyákon pedig 934 tanyai lakosról tudnak.28 A külső mezei munkákhoz napszámosokat vettek fel a háztulajdonosok. A népesség erőteljes szaporodását eredményezte a felfogadott napszámosok helyben maradása . Az agrártársadalom rétegei között tartjuk számon a tanyákon élő majorosokat,bennkosztos cselédeket, a csárdákban és az erdőőrházakban lakó bérlőket és csőszöket. Ide tartoznak még a különböző pásztorok, a gulyások, nyáj-juhászok, korpásztorok, belsőpásztorok stb.~° A lakosság korántsem élt megfelelő kommunális viszonyok között a' Az egészségtelen életviszonyok, a járványok mellett olyan súlyos betegségek voltak jelen, mint a tuberkulózis, a himlő, kanyaró, skarlát és a vérhas.~2 A szakirodalom megállapította, hogy Debrecenben már a 17. században is működött gyógyszertár . A város házi kezelésben tartotta és vezetésére mindig szakképzett gyógyszerészt alkalmazott . Tisztiorvos ellenőrizte a patikák mu"ködését.~ A városi tanács közölte 1826. szeptember 2-án a Helytartótanács határozatát, hogy a patikáriusok és seborvosak a nadályt  a sze~ényakre ingyen tartoznak feltenni."~' A városnak az 1739. évi pestisjárvány idején még nem volt kórháza. Ebben az évben elkészült ugyan egy ideiglenes épület, mely deszkákból állt, de nem sikerült megállapítani, hogy hol és meddig állott fenn. Valójában a kórház intézményét az 1831. évi kolerajárvány hatására szervezték meg. Egyel őre több ideiglenes helyiségben folyt a betegek ápolása. Rendkívül primitív körülmények között feküdtek itt az emberek a földön, szalmán, és a kórháznak semmiféle berendezése nem volt. 1833ban már a Phisicatusi Hivatal" a városi tanácshoz jelentést tett a Dohány-abáldó épületében levő Polgári kórháznál" levő hiányosságokról . A kórház fejlesztésének ügye nem került le napirendről. Más alkalmas épület hiányában 1842-ben a Kádas utca (mostani Arany János utca) vége és a Postakert közötti tér környékén épült az új kórház 40 ággyal. Zilahy Sámuel és Zseb ők József városi orvosok dolgozták ki a kórház személyzetének és felszerelésének tervét . Lápost' Lajos tiszti seborvos öszszeállította az 1841 . május 1-től 1842. április végéig terjedő kimutatást a kórház betegeiről. Ez időtartam alatt 73 beteget kezeltek. Társadalmi helyzetük szerint volt bennük szolgáló 13, kóbor 6, koldus 1. Ezen kívül akadtak még napibéresek, földmívesek, fonogatók, árvák, kocsisok és katonák.~' Többször szó esik a Polgári kórház megigazíttatásáról", de érdemi intézkedés nem történik3' Megállapítják, hogy a betegek száma megnövekedett, az épület elégtelen, javaslatok születnek, intézkedést azonban nem foganatosítanak . 28 29 30 31 32 33 34 35

Debrecen története II . k. i. m. 45 . old. Komoróczy Gy .: A reformkori Debrecen . . , i. m. 75 . old. Uo. 321, 323, old., Debrecen története II . k. i. m. 282, 285, 298, 307. old. Debrecen története II . k. i. m. 78 . old. Uo . 36-37. old. Uo . 256. old. HBML. IV. A. 1011/a. 126. k. 1826 . szept. 2. m. 3-7 . old ., Sxodoray Varga M. : A debreceni közkórház története . . . Debreceni orvosok . . . i. m. 142. old. 36 HBML . IV. A. 1011/j. 15 . cs . 36/1842 ., 1842 . május 1 . 37 HBML. IV. A. 1011/a. 116. k. 1707/7014/1848 ., 1846 . július 2. 38 Uo . 117. k. 1189/1847., 1847 . április 7.

69

A 19 . század elejéttil működött az ún. Meszem-féle alapítványból létesült ispotály . Ebben az arra rászoruló iparos legényeket ingyen orvosi ellátásban részesítették a° Az intézményben 1828-ban 20 beteget ápoltak, meghalt 1 . Valamivel több, 23 beteg ápolásáról tudunk az 1848 . esztendőből.¢° Tudunk még egy katonai kórház működéséről is a városban Poradovszky hadnagy parancsnoksága alatt. A városi tanács küldöttsége 1831 . október 31-én megállapította erről, hogy 54 a betegek száma, a filiális ispotályban pedig 11 fő ápolt van. Maga a kórház csak 50 betegre van elkészítve . Alkalmatlanok a pokrócok, zsákok és egyéb felszerelések ai Még a későbbiekben is, hosszú évekig hiányosságokat állapítottak meg a katonai kórház eszközeiről.`'2 Szegénysegélyezés, jótékonykodás, ínségenyhítés A város társadalmi rétegeiről szólva érzékelhető volt ebben a korszakban az elszegényedés. Szembetűnő pauperizálódás volt ez.~ A céhes iparosok egy része, akiknek arra lehető ségük volt, a mezőgazdaság felé fordult. A házzal nem rendelkező alsó rétegek és a munka nélkül maradó legények pedig szétszóródtak a falukba. Felhasználták a céhkötöttségek lazulását és próbáltak maguknak önállá egzisztenciát teremteni . Akiknek nem sikerült, azok a kezdődő kapitalista üzemek új tartalékseregét gyarapították~` Előző fejezetünkben utaltunk már rá, hogy az alsóbb néprétegek, a pauperizálódott csoportok száma a jelzett korszakban nagyméretű valt . Ez az embertömeg olykor még idegenekkel is szaporodott. A tanácsnak 1827-ben jelentették, hogy Máramaros vármegyéből, Erdélyből több éhező család került még 1816-ban Debrecen külvárosaiba, akik a jelentés évében is itt tartózkodtak, és sokan közülük koldulásból éltek. Egyedül a nyomorult oláhoknak" tartására indított gyűjtés során 945 váltóforintot osztott ki a tanács . A vidéki idegen jövevények" 1846-ban, majd 184?-ben a felvidékről özönlötték Debrecenbe, mint munka nélküli éhező szlovák tömegek. A főbíró május 22-én jelentette a tanácsnak, hogy a szűkölköd ő szegények száma naponta mind inkább szaporodik . . . leginkább a fels ő megyékb ől bevándorlott lakosok által", a betegség aránya emelkedik, főként a Trencsén vármegyéből való tótok" pusztulnak . A főkapitány utasítást kapott, hogy a város istállója udvarán gyűjtse össze ezeket a menekülteket, biztosítsa az élelmezésüket, majd az árkok tisztításával foglalkoztassa őket. December 1-jén a tanács azt jelentette a Helytartótanácsnak, hogy bár 1847-ben jobb volt a termés, a vándoremberek nagy része mégis Debrecenben maradt, betegeik szaporodtak. November folyamán naponta átlag 24 beteget ápoltak a  cső dörös epreskerti kórházban." 45 Debrecen városa már évszázadok óta foglalkozott a koldulás ügyével, 1824-ben pedig az ispotályi vegyes bizottság kimondotta, hogy a kol39 40 41 42 43 44 45

70

Debrecen története II . k. i. m. 326. old. Komoróczy Gy . : A reformkori Debrecen . . . i. m. 320. old. HBML . IV. A. 1011/k. 226. k. 416/1831 ., 1831 . okt. 31 . HBML. IV. A. 1008 . 1. k. 84/1844., 1844 . márt . 15 . Debrecen története II . k. i. m. 334. old. Uo . 339. old. Komoróczy Gy . : A reformkori Debrecen . . . i. m. 181-182. old.

Bulás megszüntetendő.`e A koldulás megszüntetésére irányuló 1831 . évi javaslat is csak papíron maradt s' Ugyanebben az évben, július 20-án a városi ügyész perbe fogott több személyt, mert a piaczon minden munka, foglalatosság nélkül töltik az időt", az Aranybika előtt. Az első emberpiac"-on 29 személy várt munkára, de más hasonló kóborlókról" is írtak. A királyi biztosi gyűlés 1833. május 28-án sürgette  az utcákon kóborló tunya vagy nyomorult kéregetők" ellen a kapitányi hivatal fellépését. Megfogalmazódik, hogy a gyanús embereket vagy új koldusokat nem kell a városba bebocsátani . A gyűlés felhívja a figyelmet a kóborló gyermekekre is, akiket mesterségre kell tanítani, nehogy  naplopó koldusok és éjjeli tolvajok" legyenek .49 Azt is kifogásolták a városi tanácsban, hogy a koldusok és szegények az utcákon leülve a jövő-menő embereket akadályozzák .'° Szükségesnek tartotta a városi tanács a segélyért folyamodók körülményeinek kivizsgálását is, mert sok érdemtelen részesült a szegénysegélyezési összegből.'' A városi tanács 1847. március 8-i ülésén szól arról, hogy a házbirtokosok büntetés terhe alatt jelentsék a náluk tartózkodó  idegen jövevényeket és gyanús kóborgókat" . Annál is inkább fontos ez, hogy a valódi szegényeket tudják segélyezni. Meg is bízzák azsz utcabeli küldöttségeket, hogy házanként írják össze a segélyt igénylőket A Helytartótanács rendeletét 1847. április 24-én olvassák fel a városi tanács ülésén . Ez a rendelet meghagyja a tanácsnak, hogy az egyedül kóborlók vagy koldulás végett utazni akarók részére úti leveleket ki ne szolgáltassanak.~ Az ínség enyhítésével kapcsolatban figyelemre méltó volt Nánássy Gábor tanácsnok előterjesztése, aki egy takarékmagtár létrehozását javasolta . Ebbe a földi pénztárban levő felesleges pénzből kellett volna szükség idején a szűkölködők számára terményt vásárolni . A tanács azonban elvetette az indítványt s4 Sok adat található Debrecen város tanácsának beadványok" (exhibitiones) című iratanyagában a nyomorgó tömegek helyzetéről. Családok, kereső vagy munkanélküli emberek tömeges panaszai, kisebb céhmesterek vagy legények elkeseredett hangja, nyomorgó nincstelenek kérései olvashatók itt. Általában a társadalom szegényebb rétegeinek helyzete tükröződik ezekben az ügyiratokban . A szenátus ritka esetben foglalkozott ezekkel, az ügyet rendszerint rövid úton intézték el. Az is gyakori volt, hogy a kérvényt a hátiratilag megadott válasz után visszaadták a folyamodónak ." Ilyen volt özv. Nagy Istvánné, Valki Sára esete, aki kérte 5 éves Sándor nevű fia felvételét a város árvái közé, s részére egy kevés élelemre valót és egy szekér tűzifát resováltatni" . Az ügyiraton 1826. december 28-i dátummal az olvasható, hogy nem lehet az instans" kéré46 Herpay G. : A debreceni református Ispotály . . . i. m. 59 . old. 47 Lengyel Zoltán : A szegénykérdés és az egri norma Debrecenben, 1935 . 38, old. ~' ~ 48 Komoróczy Gy . : A reformkori Debrecen . . . i. m. 181. old. 49 HBML. IV . A. 1006 . 1. k. 1833, május 28 . 50 HBML. IV . A. 1011/a. 133. k. 148,'1837., 1837 . ápr. 5. 51 Uo . 26/1837., 1837 . január 18. 52 Uo . 117. k. 636/1847 ., 1847 . március 8. 53 Uo. 1252/1847., 1847 . április 24 . 54 Uo. 143. k. 2196!1845 ., 1845 . szept. 27 . 55 A helytörténetírás levéltári forrásai . I. 1848-ig . Szerk. : Komoróczy Gy . Debrecen, 1972 . 188. old. 71

sét teljesíteni . Nem teljesítik Karasszon Erzsébet kérését sem. C5 világtalan testvérével nyomorog. Másnál laktak, de az bérbe kiadta a házát, és most nincs helyük . Kéri a tanácsot, hogy az olajütők közt egy kis kunyhónak való helyet adjon, ahol fonogatna és eltartaná testvérét .5' Vetési Erzsébet szegénységi bizonyítványt kér a városi tanácstól. Körülményeit meg is vizsgálják, és a testimonálist szegénységéről 1828 . augusztus 25-én ki is adják.'$ Almási Mihály és felesége a kolerajárvány alatt meghaltak, és maradt egy 7 esztend ős fiuk, akit rokona Almási Sándor nevel és visel rá gondot . Panaszkodik azonban, hogy a gyerek gondozása sokba kerül neki és így kéri a város árvái közé való felvételét . A szülők vagyoni állapotáról azt állítja, hogy semmijük sem maradt.'9 Tóth Sára nyomorult leány az eddig folyósított segélyét kéri a tanácstól. A határozat kimondja, hogy adódjon ki a segedelem, mint tavaly."°° Kovács Istvánné Tóth Erzsébet 1832 . november 8-i beadványában elmondja, hogy leánya Szabó Istvánné Kovács Sára a kolerában meghalt, és két gyerek maradt utána. Kéri, hogy unokáit vegyék fel a város árvái közé, mert ő azok tartására már  elégtelen".°1 Kállai István volt csordás özvegye három gyerekét szintén felveteti a város árvái közé. Beadványában az árva gyerekek részére  egy kevés fűtőt" kér. A tanács nyolc forintot és négy köböl terményt utal ki számára .ó2 Ujfalusi Mihály városi polgár azzal fordul a tanácshoz, hogy egy Dékány András nevű beteg embert tartott, de szükséges lenne ennek gyógyíttatása. A tanács 1833. február 25-i határozata értelmében Juhász 1VÜhály orvos veszi a beteget gondozásba .°~ Ezekben az iratokban található özv. Szentpéteri Miklósné kérelme is. Ó is felvetette három apróbb gyermekét a város árvái közé. Most azt kérné, hogy számukra egy kevés fűtőt adjon a tanács. A határozat azonban kimondja 1834. február 22-én, hogy az esedező kérését teljesíteni nem lehet.s ' Tóth György szomorú helyzetét ecseteli 1834. február 15-én a tanácshoz küldött folyamodványában . Felesége meghalt, ő pedig annyira beteg, tagjai megdagadtak tiigy, hogy semmit sem tud csinálni. Kéri az Appáldó Ispotályba való felvételét . Zilahy Sámuel orvos a tanács megbízásából a kérelmez ő helyzetét meg is vizsgálja, és igazolja állapotát. A tanács tudósítást kér arról, hogy van-e üres hely a  Gyógyító Házban."~ Az árvái részére rendelt 50 váltóforint segedelmet kéri az évre özv. Haller Károlyné 1839. január 9én. A határozat szerint a pénztár kiadja a segélyt . °s Füsüs Istvánné számára a mostani nyomorúsága tekintetéből" négy forint segedelmet utalnak ki 1839. február 7-én.~' A magánszemélyek jótékonykodáa kapcsán szólnunk kell a végrendeletekr ől is. Tudjuk, hogy a végrendelkező az örökösökön kívül egy részt másnak hagyományozott . Az ilyen hagyományt kegyes adomány"-nak 56 57 58 59 60 61 62 63 64 65 66 67

72

HBML. IV. A. 1011/I. 20 . d. 60,l1826 ., 1826 . dec. 28 . Uo . 2190/1826 ., 1826 . május 18 . Uo . 78 . k. 4120/1828., 1828 . aug. 25 . Uo . 24, d. 5827/1832., 1830 . nov. 20 . Uo . 83 . k. 23/1831., 1831 . január 10 . Uo . 24. d. 5505/1832., 1832 . nov. 8. Uo. 114/1833 ., 1833 . január 16 . Uo . 859/1833 ., 1833 . febr. 25 . Uo . 982/1834., 1834 . febr . 22 . Uo. 890/1834 ., 1834 . febr . 15 . Uo . 99 . k. 127/1839 ., 1839 . január 9. Uo. 648/1839 ., 1839 . febr . 7 .

vagy másképpen pium legátum"-nak nevezték. Ezen adományok nagyobb része a különböz ő egyházaknak és iskoláknak jutott . Nag~ szerepe volt az ilyen adományokban a valláserkölcsi megfontolásoknak . 8 Nagy István 1829. február 23-i végrendeletében az ispotálybeli és utcánként nyomorgó szegényeknek" 300 váltóforintot hagyományozott ss Szabó Jánosné Kelemen Erzsébet 1830 . február 9-én kelt végrendeletében a Református Ispotály számára 15 forintot, az utcánként nyomorgó szegényeknek ugyancsak 15 forintot hagyományozott .'° Nagy Istvánné Balázs Erzsébet 1835 . március 5-i végrendeletében a Református Ispotályban nyomorgó szegényeknek 100 váltóforintot, az utcánként nyomorgóknak pedig szintén 100 váltóforintot hagyományozott. Ezen kívül a kórház számára is tett adományt, mintegy 200 váltóforintot .'i Bónis Imréné Vésztő Erzsébet végrendeletében a Református Ispotályban sínylődő szegények részére 50 váltóforintot hagyományozott . Nem feledkezett meg azonban az utcánként nyomorgó koldusokról sem, ezeknek 20 forintnyi adományt tett .'2 Voltak kisebb adományok is . Kárándi Jánosa Református Ispotálybeli szegényeknek 10 váltóforintot,'3 Zombor Istvánné, Takaró Julianna pedig az utcánként nyomorgóknak 10 váltóforintot adományozott." Hosszú a nemeslelkű végrendelkezők sora, de nem feledkezhetünk el olyan személyiségekről sem, mint Kelemen Ferenc derecskei plébános, akinek adománylevele 1833 . augusztus 22-én kelt és célja a szegények végeltakarítása volt .'' Kmety Pál orvostudor 1837 tavaszán 125 forintot ad a szegények számára, Rádl József debreceni polgár pedig 4 szegénynek saját konyhájáról élelemmel való ellátását ajánlotta fel.'°

A városi tanács is figyelemmel kíséri a nyomorgó, tragikus heiy~etű emberek sorsát . Olajos Mária  sinlődő asszonynak" az élelmére 50 krajcárt utal ki 1834, április 8-án ." Barna Zsuzsanna 13 éves lánynak apja nincs, anyja pedig elhagyta. Két hónap óta a mindennapos hideg leli jelenti Zilahy Sámuel tiszti főorvos, aki kezelte a kislányt. A jelentés 1846 . október 8-án kelt . A tiszti orvos urakat a tanács megbízza a kislány további gyógyításával, Szabolcs megye alispáni hivatalát pedig megkeresik, hogy a leány anyját felkutassák .'8 Kis Ferencné, Nagy Sára négy árvával együtt élt. Szegénységi bizonyítványt kér a tanácstól és  valamely segedelem pénzt." A szegénységi bizonyítványt a tanács Csató István tanácsnok vizsgálata alapján 1846 . november 25-én kiadja .'9 Bukó Erzsébet, özv. Balogh Józsefné és árvái részére a tanács évi segélyként 4 forintot és ,egy köböl kenyérnek valót utalványoz 1848 . január 26-án.e° 88 89 70 71 72 73 74 75 76 77 78 79 80

Rácz L: Debreceni végrendeletek . . . i. m. 13. old. HBML. IV. A. 1011/k. 154. d. 80/1834., 1835. febr. 2. HBML. IV. A. 1011/z. 7. d. 6/1830., 1830. febr. 9. Uo. 8. d. 10/1835 ., 1835. márc. 5. Uo. 8/1838 ., 1836. január 28. Uo. 12/1839., 1839. március 4. Uo. 8/1841 ., 1841 . április 8. Szücs L : Szabad Királyi Debrecen város történelme . . . i. m. III, k. 885888. old. Uo . 882. old. HBML. IV. A. 1012/d. 39. k. HBML. IV. A. 1011/k. 210. d. 831/1848 ., 1848. okt . 29. Uo. 898/1848., 1848. nov . 25. HBML. IV. A. 1011/a. 118. k. 123/1848., 1848. január 28.

73

Sokszor szó esik a forrásokban a perifériára kerülő és ott elpusztuló emberekr ől. A számvevőség iratfaiban olvasható, hogy a ponyvásból bé hozódott halva egy ember" a város istállójához, akinek a nevét sem tud ták. Eltemetésekor 30 krajcárt fizettek a sírásóknak .e' A külső sátorálláson levő úgynevezett zsidókútban egy 2 esztendős halott gyereket találtak 1834 . január 23-án. Ugyancsak 30 krajcárt fizettek a sírásóknak.e2 Egy 60 esztendős ember a kútba ugrott, se vallása se neve nem tudatik, a sírásásért fizetődött 30 krajcár."~ Tóth János 70 esztendős öregember a város istállójánál hált meg és temetési költségével ugyanezen iratokban talákoztunk as A Gilányi külső vendégfogadóban a színben pusztult el egy asszony, akit szánakozásból egy ideig Debreczeni Bálintné, a fogadós felesége gondozott . Zilahy Sámuel orvos 1845 . október 15-én jelentette, hogy az illető személy  hosszas nyavalyában halt el." A városgazdák temettették e185 Simonffy Károly kaszálójáról is beszállítottak egy csavargó asszonyt, aki már három hete tüdőgyulladásban szenvedett~ Arstein Farkas beteg embert már haldokló állapotban vitték be a kórházba, ahol hamarosan, 1846 . július 6-án meg is halt . Származását bizonytalannak írják s' Szabó Jánosné nevű beteg asszonyt a hajdú Koncz Lajos boltja előtt találta, és a polgári kórházba vitte, ahol 1846 . október 29-én meg is halt . Próbálták azonosítani családtagjait, de azok nem voltak ismeretesek. Nagy Mihály helybeli születés ű rongyos csavargót is a kórházba vitték, de megállapították, hogy attyafiai nem találtatnak ."es Somosy Istvánné háza előtt is egy ismeretlen hatvan éven felüli halott embert találtak, akit nem tudtak beazonosítani és a városgazdák temettették el.`'° Sok feladatot róttak a város vezetésére a beteg, nyomorék katonák. Kiss János invalidus vagyoni igazolást kért, hogy semmije sincs és testébe sok sérelmek estek." Munkára alkalmatlan és segélyt kapott, de ez megszűnt. A tanács kiadja a kért igazolást 1827 . április 5-én .yl Kádár György nyomorék katona szintén ilyen igazolást kér és kap ugyanezen a napon.yZ Gulyás János invalidus Kecskés Ferencné házánál sínylődött, könyörületességb ől tartották. Betegsége azonban annyira elhatalmasodott, hogy méltán megérdemelné a szánakozást - írja Jámbor Mihály chirurgus 1827 . augusztus 1-jén kelt jelentésében .9~ A városi tanács törődött a rabolt kérésével is. Keszler Aron rab például sa~át részére kért egy fehér ruhát, és azt meg is kapta a városi tanácstól. `` Bányai Ferencné Varga Sára pedig azt kérte, hogy férjét engedjék ki a börtönből, hogy gyógyíttathassa . Ki is engedték észhangsúlyozták, 81 82 83 84 85 86 87 88 89 90 91 92 93 94

74

HBML. IV. A. 1012/d. 39 . k. 1834, okt. 8. Uo. 1834 . január 23 . Uo. 1834. július 3. Uo . 1834 . május 2. HBML. IV. A. 1011/k. 204. d. 557/1845 ., 1845 . okt. Uo. 225. k. 45/1845 ., 1845 . január 9. Uo . 209. d. 1846 . június 7. HBML. IV . A. 1011/k. 210. d. 630,1846 ., 1846 . okt. 29 . Uo . 225. k. 453/1846 ., 1846 . június 22 . Uo. 209. d. 525/1846., 1846. aug. 10. Uo . 119. d. 1827. ápr. 5. Uo . 92/1827., 1827 . ápr. 5. Uo . 224. k. 334/1827., 1827 . sug. 1. HBML. IV . A. 1011/l. 99 . k. 760/1839., 1839 . febr . 9.

hogy az orvosak által ajánlott gyógyszereket annak rendi szerint" vétessék be vele:' Hauzer Ferdinánd rabnak élelemre, húsra és főzelékre négy napra 1 forintot fizet ki a számvevői hivatal .o° Azt is jelentik például 1829. szeptember 9-én, hogy a Város Jogházában levő rabok között sok a beteg. Zilahy Sámuel és Radeczki József orvosok mennek ki a helyzetet megvizsgálni .o' A városi tanács időnként ellenőrizte a rabok helyzetét is, vizsgálta az áristomok tisztaságát, az élelmezést és az elítéltek egészségi állapotát. Nánássy Gábor szenátor 1839. február 28-i jelentése egy ilyen vizsgálatról számol be ss Ugyancsak ez a szenátor állapította meg, hogy az Oláh Sámuel pékmester által a rabok számára sütött kenyér rossz minőségű. Követeli a pékmester törvény elé idézését 1837. augusztus 28-án.°~ Nem kerülték el a város vezetőségének figyelmét a dologtalan kóborlók és tekergők" sem. Ezek megintésével a kapitányi hivatal irataiban gyakran találkozunk .loo Szegényházak

Dolgozatunkban már szóltunk arról, hogy az Ispotály több évszázadon át szolgálta Debrecen szegénygondozásának ügyét. A 18. század végén ennek épületei azonban már nagyon rossz állapotban voltak. Debrecen városa és az egyház a 19. század első felében többször megvizsgálta az Ispotály ügyét, de Könyves Tóth Mihály még 1837. november 1-jén is az épületek rozoga állapotáról írt. A vizsgálatokban részt vett az ún, ispotályi vegyes bizottság, amely 1789 óta intézte a szegények felvételét .°' A református Ispotályban elhelyezett szegények száma 1823-ban 115, 1824-ben 108, 1831-ben 75, 1846-ban pedig 80 fő volt.l°2 A tanács az Ispotály karbantartására, a hiányosságok helyrehozatalára felügyelt . Kötelessége volt ez az építtető inspectornalc és Balásházy János esküdtnek . loa Nem feledkeztek meg a végrendelkezők sem a református Ispotály ügyeiről. Nagy István 1829 . február 23-i végrendeletében 100 váltóforintot Vass Mihály 25 váltóforintot, Lénárt Jánosné, Papi Mária pedig 10 váltóforintot hagyott az Ispotályra .'°' Természetesen hosszan lehetne sorolni a nemes lelkű végrendelkezők hagyatékát . Debrecenben 1779-ben elkészült a római katolikus szegényápolda a város pénztára terhére. Az épület két szobából, két kamrából, udvarból és kertből állott. Vegyesen voltak itt férfiak és nők, szám szerint 12-en. Ellátást és ruházatot kaptak. Az intézmény anyagi alapját a végrendeleti 95 96 97 98 99 100 101 102 103 104

Uo. 78. k. 4068/1829 ., 1829. aug . 22. HBML. IV. A. 1012/d. 39. k. 1834. május 27. HBML. IV. A. 1011/a. 95. k. 773/1829., 1829. szept. 9. Uo. 172. d. 124/1839., 1839. febr. 28. Uo. 133, k. 332/1837., 1837. aug . 28. HBML. IV. A. 1016. 1. k. 172 . old., 1837. június 5., 48. old. 1837, február 23., 34. old. 1839. jan. 31., 1839. febr. 8., 63. old. 1839. márt. 7., 69. old. 1839 máre. 9. Herpay G. : A debreceni ref. Ispotály . . . i. m. 93, 94, 116. old. Uo. 1B0. old. HBML. IV. A. 1011/k. 117. d. 225/1833., 1833. okt. 31., uo. 115. k. 2311/1845., 1845. okt. 13., HBML. ÍV. A. 1011/k. 204. d., 1845. május 26., HBML. IV. A. 1011/a. 116. k. 439/1846. febr. 26., HBML. IV. A. 1010/b. 2. d. 1840 ápr . 9. HBML. IV . A. 1011/z. 7. d. 7/1829 ., 1829. febr. 23., HBML. IV. A. 1011/k. 133. d. 155/1830., 1830. márc. 8., HBML. IV. A. 1011/z. 8. d. 23/1833., 1832. nov . 30.

75

hagyományok, a jótékony adakozások, házankénti kéregetések és a templom ajtajánál kitett perselybe összegyűlt adományok képezték. Az ápolda ügyeit egy  kis gyülekezet" nevű tanács vezette. Gy ű léseir ől az 18261847 közötti években jegyzőkönyv készült. Az ápolda alaptőkéje 1847-ben 19 400 forint 33 krajcár volt ."'' A városi tanács felügyeleti szerveivel ugyanúgy ellenőriztette ezt az épületet is, mint a másik Ispotályt.'°s Levéltári adatok dokumentálják, hogy a végrendelkez ők erről az intézményről sem feledkeztek meg. Viski János és felesége Borovszki Erzsébet 1842 . február 9-i végrendeletükben 25 váltóforintot, Varsányi György pedig 1842 . július 20-i végrendeletében 15 váltóforintot hagyományozott a rón~.ai katolikus szegényházra ."'' Povolny Ferenc építőmester közrem űködésével 1845 . április 17-én tervek készültek az épület megnagyobbításáról . Sajnos, úgy látszik a tervek papíron maradtak, mert az intézkedésekről a továbbiakban nem szólnak a források . °s A szegényügy kérdése Debrecen városának legfontosabb feladatai közé tartozott. Nem került le a napirendről, sőt a szabadságharc bukása utáni időkben újabb feladatokat fogalmazott meg a város vezetősége számára a történelmi helyzet. FACTS CONCERNING THE POOR RELIEF IN THE TOWN OF IN THE RFORM PERIOD

DEBRECEN

Zoltán László Major

We can read about poor relief as early as the ancient times . It is well-known that in the Middle Ages and the first centuries of the modern times it was mainly the concenr of the Churches . Institutions such as hospitals, alms-houses and Foundlings' homes were founded . In the 16th and 17th centuries in came to legal regulation and police actions, as well and the pauperization oP the 19th century presents a dismal picture . The above mentioned social institutions came into being in Hungary, too, and the various denominations emphasize the importance of charity work alike. The enlightened despotism dealt with the question on state level. The activity of the council of the governor general (consilium regium locumtenetiale Hungaricum) confirms it, as well. In the town of Debrecen the hospital oP the Calvinists (Ispotály) was a several century old institution. It is one of the themes our paper discusse besides civic charty work emphasized also by Lajos Zoltai . We are givén data concerning the communal and hygienic conditions as well as the status of the lower layers of society (people living in detached farms, farm-hands, day-labourers and immigrants) . We can read about various aspects of curing the poor, of hospitals and of the activity of the doctors . Besides the alms-giving activity ~of the town council police actions will be discussed, too. The paper ends vrith a section of the condition and supervision of the alms-houses .

105 Liszt Nándor-Sümeghy József : Debrecen katolikus múltja és jelene. Debrecen, 1930. 65-66. old. 106 Lsd. 104. sz. jelzetünket. 107 HBML. IV. A. 1011/z. 9. d. 9/1842 ., 1842 . febr. 9., uo. 34,'1842 ., 1842. július 20. 108 HBML. IV. A. 1011/k. 204. d. 486/1845 ., 1845 . ápr . 17.

76