Adatok a réti fülesbagoly (Asio flammeus) telelő állományának élőhely választásához, és táplálkozásához a Csanádi-pusztákon Mészáros Csaba
Kotymán László
Dr.Kókai Károly
Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület
Körös-Maros Nemzeti Park
Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület
Bevezetés Elterjedés, vonulás, telelés
A hazai szakirodalom keveset foglalkozik e fajjal, ami leginkább rejtett életmódjának és rendszertelen előfordulásának köszönhető. Annak ellenére, hogy a világon széleskörben elterjedt fajról van szó, vonulásáról, telelő helyeikről keveset tudunk. A réti fülesbagoly holarktikus területek fészkelő madara, melyek Észak-Amerika mérsékelt égövi részét, Afrika szaharai részét, valamint Eurázsia mérsékelt égövi területeit foglalja magába. Az európai fészkelő populáció nagy része Észak-Afrikában, Dél-Európában tölti a telet, de optimális feltételek esetén, egy részük csak Közép-Európáig vonul. Inváziós években, amelyek legfőképpen a rágcsálók gradációs ciklusával esik egybe, fészkelőként is megjelenik a Kárpát-medencében, így hazánkban is. A tradicionális fészkelő helye a Dunántúl / Hanság, Sárrét / reliktum területein /, a Duna-Tisza köze / Ócsa, Dél-Hevesi puszták / turján vidékein, kaszáló rétjein/, és a Tiszántúlon / Hortobágy, Cserebökény, Dévaványa, Székkutas / ismert. A költő párok száma igen változó, a legkedvezőbb években is ritkán emelkedik 35-40 pár fölé. A mezei pocok túlszaporodásának időszakában a vonuló, telelő állomány esetében is nagyarányú számbéli növekedés tapasztalható. Előzmény
A dél-Tiszántúli Csanádi-pusztákon, terepbejárásaink alkalmával, leginkább a késő őszi, ill. téli időszakban, rendszeresen találkoztunk réti fülesbagollyal. Míg egyes években csak néhány példánnyal, ezzel szemben voltak olyan évek, hogy feltűnően nagy számban voltak jelen a területen. Foglalkoztatni kezdett a gondolat, hogy melyek azok tényezők, amelyek kedvezően, vagy kedvezőtlenül befolyásolják e faj megjelenését ill. egyedszámának alakulását. Az elmúlt évek tapasztalatai alapján kirajzolódott előttünk, melyek azok az összetevők, amelyek magyarázatot adhatnak a vonuló és telelő állomány dinamizmusára. Bár e tényezők nem egyediek, ugyanúgy
hatással vannak más madárfajokra, mégis a réti fülesbagoly esetében ezek jobban kihangsúlyozódnak.
A terület jellemzése
A Körös-Maros Nemzeti Park kezelésében levő Csanádi puszták területi egység, három pusztafoltján végeztünk megfigyeléseket. A zsombékos részeket nem legeltetik, és járművel való járhatatlansága miatt gépi kaszálást sem végeznek. Ezeken a helyeken alakultak ki a legkedveltebb nappalozó helyek. Királyhegyesi / Blaskovics / puszta
Nagykiterjedésű közepesen legeltetett, ürmös-csenkeszes szikespuszta (Artemisio-festucetum pseudovinae), löszpuszta gyepekkel (Salvio-Festucetum rupicolae), padkás szikesekkel (Puccinellietum limosae) gazdagon tarkítva. Itt található a dél-Tiszántúl egyik legmélyebb ősmocsara a Liliomos, melyet nagykiterjedésű parti sásos (Carex riparia), tavi kákás (Scirpo-Phragmitetum scoenoplectetosum lacustris), szikikákás (Bolboschoenetum maritima continentale) vegetáció határol. A mocsár mellett húzódó Kis-nyelv elnevezésű részen megtalálhatóak a terület legfontosabb növénytársulásai, a harmatkásás (Agrostio-Glycerietum poiformis), hernyópázsitos (Agrostio-Beckmannietum eruciformis), és az ecsetpázsitos (Agrostio-Alopecuratum pratensis) sziki rét.
1998 1999 2000 2001
2002
November 20.
2 pd.
November 1. November 7. November 26. január 27.
12 pd. 6 pd. 2 pd. 1 pd.
November 1. November 29. December 14. január 10. január 27. Február 26.
1 pd. 9 pd. 1 pd. 2 pd. 10 pd. 8 pd.
I. táblázat : a réti fülesbagoly állományalakulása a Királyhegyesi-pusztán
Montág-puszta
A pusztafoltok legnagyobb kiterjedésű, gyengén legeltetett egysége. Rendkívül gazdag, változatos felszínű. A vakszikes (Camphorosmetum annuanae) részektől, az ecsetpázsitos (Agrostio-alupecuretum pratensis), tarackos-tippanos (Agrostidetum
stoloniferae) vízállásokon keresztül, a csetkákás (Eleocharis palustris) mocsárig minden fontosabb vegetáció típus megtalálható. Itt található a Dél-Tiszántúl legnagyobb összefüggő ecsetpázsitos kaszálója, a Nagy-Zsombék.
1997 1998 1999 2001
2002
Március 2. December 27. December 29. Január 10. Január 14. December 3. November 16. November 29. December 19. Január 10. Január 27. Február 5. Február 26.
2 pd. 16 pd. 1 pd. 7 pd. 3 pd. 2 pd. 1 pd. 1 pd. 20 pd. 4 pd. 14 pd. 11 pd. 1 pd.
II. táblázat: a réti fülesbagoly állományalakulása a Montág-pusztán
Nagykopáncsi-puszta
A terület legkisebb pusztafoltja. Szikerek, és jól fejlett padkák tarkítják. Ezen a részen a legerősebb a legeltetés. A mély melorációs csatornák miatt csak rövid ideig tartja meg a vizet. A terület nyugati oldalán található nagykiterjedésű tarackos-tippanos (Agrostidetum stoloniferae), ecsetpázsitos (Agrostio-Alopecuratum pratensis) sziki rét biztosítja az élőhelyet a legmagasabb egyedszámú telelő réti fülesbagoly állománynak. A magasabban fekvő részeken nagykiterjedésű tarakbúzás (Agropyron repens) jellemző.
1999 2000
2001
2002
December 3. December 26. December 30. Január 27. Október 14. Október 26. November 1. November 11. November 16. November 29. December 19. Január 10. Január 27. Február 21. Február 26.
9 pd. 19 pd. 10 pd. 1 pd. 4 pd. 1 pd. 6 pd. 25 pd. 6 pd. 4 pd. 9 pd. 18 pd. 8 pd. 22 pd. 24 pd.
III. táblázat: a réti fülesbagoly állományalakulása a Nagykopáncsi-pusztán A nappalozóhelyek növénytársulásai
A beülő helyeket különböző vegetáció típusokban találtuk. A megfigyeléseink alapján, elsősorban a növényzet magassága és annak vízborítottsága a legszembetűnőbb befolyásoló tényező a nappalozó helyeik kiválasztásánál. Kerüli a vizes, latyakos növényzetet. A gyakoriság sorrendjében, az alábbi növénytársulásokban találkoztunk a fajjal. Tarackos-tippanos sziki rét (Agrostidetum stoloniferae) A legkedveltebb nappalozó helyek egyike. A zsombékok megfelelő védettséget biztosítanak számukra. Ecsetpázsitos sziki rét (Agrostio-Alopecuratum pratensis) Az avas, száraz, lehajló, sűrű szálak hasonlóan kedvező feltételeket biztosítanak, mint az előző élőhely. Ecsetpázsitos- csetkákás mocsárrét (Agrostio-Alopecuratum pratensisEleocharis pratensis) Az 1999-2000 évi belvizes időszak hatására a Montág-puszta nagy része (korábban ürmös-csenkeszes puszta), szikes mocsárrá alakult. Több helyen, foltokban homogén 30-40 cm magas csetkákás alakult ki. Tarackbúza (Agropyron repens) Magasabban fekvő részeken jellemző. Ha a felolvadó jég, víznyomottá teszi az előző élőhelyeket, ebben az esetben előszeretettel használják pihenőhelyül. Mézpázsitos rét (Puccinellietum limosae hungaricum) Nem jellemző, de alkalmanként, ebben a társulásban is előfordul. Ürmös-csenkeszes szikes puszta(Artemisio-festucetum pseudovinae) Nagymennyiségű csapadék, vagy tartós olvadás esetén felhúzódnak a szikpadkákra. Zsiókás (Bolboschoenetum maritima continentale) A Liliomost határoló zsombékos, tarackos-tippanosban, foltokban található. Alkalmanként innen is riasztottuk. Gyékényes (Typhetum latifoliae, Typha angustifolia) A belvizes időszak alatt elmocsarasodott területeken gyorsan elterjedt. Szarvasmarhák által kilegeltetett gyékényesben, ritkán előfordultak magányos példányok, kisebb csapatok.
Táplálkozás
2001-ben rendkívül túlszaporodott a mezei pocok állomány, így ennek megfelelően nőtt, nemcsak a réti fülesbagoly, hanem más ragadozófajok mennyisége is a területen. Nagyszámban teleltek az egerészölyvek (Buteo buteo), vörös vércsék (Falco tinnunculus). A Nagykopáncsi-pusztán 1 öreg pusztai ölyv (Buteo rufinus) is kitartott a legnagyobb hidegekben. A réti fülesbagoly táplálék-összetételének vizsgálatára, a faj rendszertelen megjelenése és a köpetek összegyűjthetőségének viszonylagos nehézsége miatt, hazánkban csak kevés kutatónak volt lehetősége / Greschnik 1911, 1924, Andrési-Sódor 1987, Kárpáti 1982, Jánoska 1992 / Ezek a kutatások leginkább a Fertő-tó és annak régiójára korlátozódtak. A szakirodalom alapján bebizonyosodik az, hogy a réti fülesbagoly, költő, vonuló, és telelő helyeinek kiválasztása, szorosan összefügg a Microtus-fajok egyedszámának alakulásával. Ezeket a megállapításokat a Csanádi-pusztákon gyűjtött köpetek tartalma is alátámasztja. Réti fülesbagoly köpetvizsgálatok
A gyűjtés helyszíne: Csanádi-puszták A gyűjtések időpontja: 2001. 10. 13. 11. 29. 12. 07. 2002. 01. 10. 01. 27. Eredmények: 2001. 10. 13. Nagykopáncsi-puszta 9 db köpet Erdei egér Mezei pocok
Apodemus sp. Microtus arvalis Összesen: 1. 77 zs. állat/köpet
2 pd. 12. 5% 14 pd. 87. 5% 16 pd. 100% átl. köpetméret 34x17 mm
2001. 11. 29. Királyhegyesi-puszta 1 db köpet Mezei pocok
Microtus arvalis 2 zs. állat/köpet
2 pd. 100% átl. köpetméret 32x21 mm
2001. 12. 07. Csanádalberti Montág-puszta 9 db köpet+törmelék Mezei pocok
Microtus arvalis 1. 2 zs. állat/köpet
13 pd. 100% átl.köpetméret 35x22 mm
2002. 01. 10. Csanádalberti Montág-puszta 2 db köpet Házi egér Mezei pocok
Mus musculus Microtus arvalis Összesen: 2 zs. állat/köpet
1 pd. 25% 3 pd. 75% 4 pd. 100% átl. köpetméret 39x22 mm
2002. 01. 27. Csanádalberti Montág-puszta 14 db köpet+ törmelék Törpe egér Mezei pocok
Micromys minutus Microtus arvalis Összesen: 2. 07 zs. állat/köpet
1 pd. 3% 35 pd. 97% 36 pd. 100% átl. köpetméret 33x19 mm
2002. 01. 27. Nagykopáncsi-puszta 69 db köpet+törmelék Házi egér Mezei pocok
Mus musculus Microtus arvalis Összesen: 1. 9 zs. állat/köpet
1 pd. 0. 7% 139 pd. 99. 3% 140 pd. 100% átl. köpetméret 37x20 mm
Összesítés
104 db köpet+ törmelék Erdei egér Törpe egér Házi egér Mezei pocok
Apodemus sp. Micromys minutus Mus musculus Microtus arvalis Összesen: 1. 85 zs. állat/köpet
2 pd. 0. 95% 1 pd. 0. 47% 2 pd. 0. 95% 206 pd. 97. 63% 211 pd. 100% átl. köpetméret 36x20 mm
Érdekesség, és összehasonlításképpen, a hodályokban telelő, táplálékukat a pusztában szerző kuvikoktól (Athene noctua), és gyöngybaglyoktól (Tyto alba) származó köpeteket is begyűjtöttük, majd elemeztük. Gyöngybagoly / Tyto alba / köpetvizsgálatok eredménye
Gyűjtés időpontja: 2001. 11. 29.-2002. 01. 27.
41 db köpet + törmelék Törpe cickány Keleti cickány Mezei cickány Házi egér Erdei egér fajcs. Mezei pocok
Sorex minutus Crocidura suaveolensis Crocidura leocodon Mus musculus Apodemus sp. Microtus arvalis Összesen:
3 pd. 6 pd.
2. 3% 4. 6%
1 pd.
0. 75%
15 pd. 6 pd. 99 pd. 130 pd. 2. 14 zs. állat/köpet
11. 5% 4. 6% 76. 15% 100%
Kuvik / Athene noctua / köpetvizsgálat eredménye
Gyűjtés időpontja: 2001. 11. 29.-2002. 01. 27. 37 db Köpet + törmelék Keleti cickány Mezei cickány Házi egér Erdei egér fajcs. Mezei pocok
Crocidura suaveolensis Crocidura leucodon Mus musculus Apodemus sp. Microtus arvalis Összesen:
1 pd.
1. 2%
1 pd. 4 pd. 3 pd. 74 pd. 83 pd. 1. 51 zs. állat/köpet
1. 2% 4. 8% 3. 6% 89. 2% 100%
Viselkedés
A nappalozó helyek feltérképezése után, célirányos keresést folytattunk, azzal a céllal, hogy a beülő helyek pontos helyét megtaláljuk. Ez elég nehéz feladat volt, amiatt, hogy a madarak sok esetben csak az utolsó pillanatban röppentek fel. Módszeresen benéztünk minden zsombék, fűcsomó alá, ahol sikerült megtalálnunk a kitaposott, fészekszerű mélyedéseket, egy-egy köpet, ürülék és pehelytoll kíséretében. A tapasztalatunk az volt, hogy a madarak egészen behúzódnak a zsombék, fűcsomó tövéhez, ezáltal teljesen fedetté válik a búvóhelyük. Ez abban az esetben is jellemző volt, mikor a területet vastag
hótakaró borította. Ezzel magyarázható az, hogy a madár csak az utolsó pillanatban reagál a zavarásra, hiszen sok esetben csak egy irányban lát ki. Magányos madár mellett, akár néhány méterre is elsétálhatunk anélkül, hogy felrepülne. Abban az esetben, ha csapatosan nappaloznak, elég csak egy madarat felzavarni, hamarosan követik a távolabb levők is. A csapatban nappalozó egyedek egymástól való távolsága rendkívül változó lehet. Tapasztalataink alapján 1-2 m-től, akár 10 m-ig terjedhet. Egy 20 pd.-os csapat akár 1 Ha-os területen is szétszéledhet. Csapadékos időszakokban, a magas füves részek vízborítottsága esetén, kényszerűségből a magasabban fekvő, ritkás ürmös, esetleg a cickórós (Achilleo-Festucetum) padkahátakon lelnek menedéket. A zavarásra többféleképpen is reagálhatnak. Azt tapasztaltuk, hogy a felrepülés után, igyekeznek visszaülni egy távolabbi részre, majd a veszély elmúltával, visszaszállingóznak az eredeti beülőhelyre. Több ízben észleltünk olyan esetet is, mikor az egész csapat magasra felkörözött, és csak a távozásunk után szálltak vissza a földre. Mint általában a bagolyfélék családjához tartozó fajok, így a réti fülesbagoly sem tartozik a népszerű madarak közé. Szinte minden alkalommal tapasztaltuk, hogy a felriasztott madarakat, leginkább kékes rétihéják (Circus cyaenus), ritkábban vörös vércsék, vagy vetési varjak (Corvus frugilegus) zargatják. A megfigyelések és a talált köpetek alapján egyértelműen bebizonyosodott, hogy a réti fülesbagoly által nappalozó helynek használt területek zömét, a kékes rétihéja, éjszakázó helyként foglalja. Napközben, gyakori látvány a réti fülesbaglyot üldöző rétihéja, de ezzel ellentétben az alkonyatkor aktívvá váló baglyok, a beszálló rétihéjákat intenzíven támadják. Egyéb tapasztalatok
Bár a réti fülesbagollyal kapcsolatos adatok gyűjtését a Csanádipusztákon végeztük, számos alkalommal találkoztunk a fajjal, más területeken. A mezei pocok gradáció előidéző oka volt a faj, olyan területeken való megjelenésének, melyekről korábban egyáltalán, vagy csak szórványosan kerültek elő adatok. Szegedi-Fehértó
Mesterséges halastó rendszer, közepén csatornával, melyet keskeny nádszegély határol. Telente aratják. 2002. januárban egy példányt riasztottunk innen. Zákányszék
A település külterületén található, meglehetősen felgazosodott gyümölcsösben lőttek /!/ egy példányt. Barci-rét
A Mártélyi TK-hoz tartozó területen, ártéri kaszáló rét egy homogén pántlikafüves / Phalaroides arundinacea/ részén 20 példány körüli mennyiség töltötte a telet. Hódmezővásárhelyi Rárós-Kéktó
A terület növényvegetációja rendkívül hasonló a Csanádi-pusztáéhoz. Itt szintén nagyobb mennyiségű állomány tartózkodott huzamosabb ideig. Vásárhelyi-puszta
Alkalmanként előfordult 1-2 magányos egyed. A terület erősen legeltetett, emiatt kevés a felnőtt vegetáció. A megfigyelések, azt támasztják alá, hogy a szükséges táplálékmennyiség, az optimális időjárási tényezők, és a megfelelő növényvegetáció mellett, a területhasznosítás is fontos szerepet játszik. Tapasztalataink szerint, kizárólag azon a helyeken alakult ki tartós ideig, nagyobb számú állomány, ahol az élőhely természetes állapotot tükröz. A kaszálás, legeltetés negatív tényezőként befolyásolja a megfelelő nappalozó hely kialakulását, de a táplálkozás szempontjából kedvező. ÖSSZEFOGLALÁS
A fajról gyűjtött megfigyelési adatok egyértelműen bizonyítják, hogy a réti fülesbagoly sem a Kárpát-medencében, sem Magyarországon nem tartozik a gyakori fészkelő fajok közé. Bár vonulóként, telelőként rendszeresen megjelenik, de még az inváziós években sem tömegesen. Legfőképpen a zsombékos, füves kaszáló réteket részesíti előnyben, annak ellenére, hogy telelő csapatait megfigyelték ettől teljesen eltérő élőhely típusokban, pl.: ugarokon, mezőgazdasági területeken, települések fáin, erdei fülesbaglyok (Asio otus) társaságában (Végvári Zsolt szóbeli közlése), vagy a Hortobágyon, nádaratás után maradt un. csörmőben. (Kovács Gábor szóbeli közlése). Táplálék-összetétel vizsgálatainak eredménye, egyértelműen bizonyítja a mezei pocok többségi hányadát, és ezáltal azt, hogy e rágcsáló faj jelenléte döntően befolyásolja a réti fülesbagoly állományának alakulását. Az adatok hangsúlyosan mutatnak rá e fajnak sajátos élőhelyigényére, ezért a magyar természetvédelemnek egyik legfontosabb feladata, a kaszáló rétek, füves puszták, mocsárrétek természetes, ill. természetközeli állapotának megőrzése, védelme.
Köszönetnyilvánítás
Köszönettel tartozunk a Körös-Maros Nemzeti Park Igazgatóságnak, a területre való belépés engedélyezéséért. Köszönet illeti a Magyar Madártani Egyesület Csongrád megyei helyi csoportjának tagjait, nevezetesen Sirkó Zoltánt, Cseh Juditot, Nagy Istvánt, akik nagy segítséget nyújtottak a köpetek gyűjtésénél.
Irodalom
Haraszty, L. (1984): Magyarország fészkelő madarai- Mezőgazdasági Könyvkiadó, Budapest Jánoska, F. (1993): Adatok a réti fülesbagoly (Asio flammeus) téli táplálkozásához a Fertő-tájon-Aquila 100 (189192) Rakonczay, Z. (1990): Vörös könyv- Akadémia könyvkiadó Molnár, Zs., Bíró M. (1995): A Pitvarosi-puszták Tájvédelmi Körzet és környékük botanikai-természetvédelmi értékelése-kézirat Kotymán, L. Mészáros Cs. (2001): Az 1999-2000. évi belvizek madártani vonatkozásai a Dél-Tiszántúlon- kézirat
