A magyar nyelv leírása
RÉCZEI M A R G I T ADALÉKOK A NYOMATÉKTALAN KUTATÁSÁHOZ
MONDATOK
SZÓRENDJÉNEK
1. A magyarnak idegen nyelvként történő oktatása a közvetítő nyelv alkalmazhatósága szempontjából két nagy területre oszlik. Ezek módszertanilag és a tananyag összeállításának szempontjából élesen elkülönülnek egymástól. Az egyik terület a nyelvileg homogén összetételű tanulócsoportok közvetítő nyelv segítségével történő oktatása. Ezzel a módszerrel — figyelembe véve a magyar és a másik nyelv kontrasztív kutatási eredményeit — gyorsabban lehet megmagyarázni a nyelvtant, s másképpen kell végezni a szövegek feldolgozását stb. A másik terület a nyelvileg heterogén összetételű tanulócsoportok közvetítő nyelv nélkül történő oktatása. Ha például a magyar nyelvet tanuló csoport idegen nyelvet nem beszélő arab, lao, khmer, kínai és perzsa anyanyelvű hallgatókból áll, akkor az oktatás kezdetén minden ismeretanyagot az első jelzőrendszerbe kell visszakapcsolni. Nagyon kell vigyázni a fokozatosság elvének szigorú betartására, mert csak arra lehet építeni, amit a hallgató már megtanult. Az új ismeretek átadásakor legfontosabb szerepe a vizuális és auditív információforrásoknak van. Vegyünk egy példát. A tanóra célja a határozatlan tárgy megtanítása. A hallgatók előzetesen megismerték az ige alanyi ragozását. Az új információt képek közvetítik: egy húst evő fiú képét látjuk. Erről a képről a következő mondatokat szerkeszthetik a diákok: 1. Eszik a fiú húst. 2. Húst a fiú eszik. 3. A fiú a húst eszik. 4. A fiú húst eszik. Ha közvetítő nyelvet használhatnánk, meg tudnánk magyarázni, hogy melyik mondat mikor lenne helyes. Az első akkor jó, ha hangsúlyozni akarj u k , hogy a f i ú nem vegetáriánus. A második akkor, ha ketten vannak, de a másik személy pl. lány. A harmadik akkor, ha tudjuk, hogy miféle húst eszik: ki adta neki, és ilyen tárgy mellett más igeragozást kell használni. A permutációs sor negyedik tagja azonban akkor is jó, ha semmi előzménye nincs, csak a képen látottat akarjuk szavakba önteni. Közvetítő nyelv nélkül mindez nem lehetséges, meg kell elégednünk azzal, hogy az első három „nem j ó " a negyedik ellenben „ j ó " . Ezután ezt a szórendet gyakoroltathatjuk az olyan mondatok megszerkesztésével, mint pl. A lány vizet 'iszik. A gyerek autót rajzol. A férfi könyvet olvas. A nő levelet ír. Az oktatásnak 48
csak egy sokkal későbbi szakaszában lehet rátérni arra, hogy mikor lenne helyes az 1—3. szórendi változat. Ahhoz, hogy a permutációs sor 4. tagját, amelyet optimális szórendűnek nevezek, meghatározhatóvá tegyük, vizsgáljuk meg a hangsúly és a nyomaték problémakörét. 2. A hangsúly és a nyomaték kifejezéseket a szakirodalom általában szinonimaként használja. A magyarnak idegen nyelvként való oktatása szempontjából azonban célszerű ezeket a fogalmakat differenciálni. Az akadémiai leíró nyelvtan a hangsúlynak 3 fajtáját különbözteti meg: a) Szóhangsúly, amely a magyarban mindig az első szótagra esik. b) Szakaszhangsúly, amely a szintagmák belügye. c) Mondathangsúly vagy főhangsúly olyan „szakaszhangsúly, amely erősen a többi fölé emelkedik, mintegy uralkodik az egész mondaton."1 Ha a szórend jelöli a hangsúlyt, nyomatékos mondatról beszélek. Ha a szórend nem jelöli, akkor nyomatéktalan mondatról van szó, függetlenül attól, hogy akusztikai úton vagy nyomdatechnikai eszközökkel különböző helyzetekben, ill. szövegkörnyezetben ki lehetne emelni egyik vagy másik elemét. A nyomatékos mondatokat didaktikai szempontból két nagy csoportra oszthatjuk. a) Kirekesztően nyomatékosnak az olyan mondatokat nevezzük, amelyekben a hangsúlyos rész áll az élen, utána következik az igei állítmány, majd azt követően tetszőleges sorrendben a többi elem. Az ilyen mondatokban a hangsúly annyira erős, hogy minden más tartalmi lehetőséget kizár. Az ilyen szórend a dialógusokra jellemző: — Mivel mentek tegnap a diákok kirándulni a Balatonhoz? — Autóbusszal mentek a diákok tegnap kirándulni a Balatonhoz. — Nem autóbusszal mentek a Balatonhoz kirándulni tegnap a diákok. b) Kiemelően nyomatékos mondatnak a szövegek belsejében levő nyomatékos mondatokat nevezzük. Az ilyen mondat olyan témával kezdődik, amely híd a korábbi ismeretek és az új információ között. Ezt követi a réma-szakasz, amely nyomatékos fókusszal kezdődik. Ez mintegy kiemelkedik a mondat közepén a többi mondatrész közül. 2 Pl. előzmény: A Nemzetközi Előkészítő Intézet autóbusza általában külföldi diákokat visz kirándulni. Tegnap azonban elromlott. Most jön egy kiemelően nyomatékos mondat: A mai kirándulást Volán-buszokkal bonyolították le a szervezők. T R F A nyomatéktalan mondatok olyan mondatok, amelyekben a hangsúlyt a szórend nem jelöli. Ezeket is két csoportra lehet osztani: szövegtől függő és szövegtől független mondatokra. 3 49
A szövegösszefüggés által determinált mondatok olyan szerkezetűek, mint a kiemelően nyomatékos mondatok, csak a fókuszon nincs különösebb hangsúly. Pl. előzmény: Tegnap reggel 7 órakor felkeltem, megmosakodtam, felöltöztem. A szobatársammal együtt rendet csináltunk a szoT R F bánkban. A szövegtől független mondatok abban különböznek az előzőektől, hogy a témájuk nem a Brassai-féle inchoativumból levezethető topic, amely híd az előző ismeretanyag felől az új felé, hanem a Gabelentz-féle „psychologisches Subjekt"-ből levezethető Thema, az, amiről beszélünk. Az efféle mondatok lehetnek definíciók, axiómák, megállapítások. Ilyeneket találunk a lexikonokban, az egynyelvű szótárakban — és a közvetítő nyelv nélkül oktató magyar nyelvkönyvek képanyaga alatt. Pl. A gyomorsav a gyomornedv egyik fő alkotórésze. T R F Ezeknek a szórendjét nevezem optimálisnak, és a mondatoknak ez a típusa képezi érdeklődésem tárgyát. 3. A vizsgált mondattípus pontos meghatározása abba a problémába ütközik, hogy nincs általánosan érvényes mondatdefiníció. Ezért — John Ries szavaival élve — abból kell kiindulnom, hogy minden nyelvész felismer egy konkrét mondatot. 4 1000 olyan mondatot gyűjtöttem össze, amelyek beleilleszthetők a következő kritériumokkal behatárolható kategóriába: a) tartalmi szempontból önállóan is érthető, tudományos információt hordozó kijelentő mondatok; b) az ítéletfajták és a nekik megfelelő grammatikai eszközök szerint állító alakú, feltétlen, ténylegességet kifejező mondatok; c) szerkezeti felépítésük szerint teljes mondatok; d) egymáshoz való kapcsolódásuk szempontjából egyszerű mondatok; 5 e) a hangsúlyozás szempontjából csak szakaszhangsúlyos részekkel rendelkeznek, mondathangsúlyos részekkel nem 6 . f)
a kontextus szempontjából előzmény nélkül is érthető mondatok. A kontextus esetleges szórend módosító hatása vizsgálati szempont. 7 A vizsgált ezer mondat arról a nyelvi szintről származik, amelyre a Nemzetközi Előkészítő Intézetben tanuló külföldi diákokat az előkészítő év végére eljuttatni szeretnénk. Ezt a szintet három nyelvi réteggel határoltam körül: 1. az újságok, folyóiratok, népszerű tudományos cikkeinek nyelvezete; 2. a laikusoknak szánt ismeretterjesztő irodalom nyelvezete; 3. a gyakorló szakemberek által is használta standard alapirodalom kategóriájába is beletartozó tankönyvek, szakfolyóiratok nyelvezete. 50
Egy-egy újságcikket, illetve a terjedelmesebb művek egy-egy fejezetét találomra választottam ki, de ennek a korpusznak minden — a fent körülírt — kategóriába tartozó mondatát kigyűjtöttem. E mondatokban a mondatrészek elhelyezkedését vizsgáltam. Köztudomású, hogy a grammatikai viszonyok két fő szinten fordulnak elő: a mondat szintjén és a mondatrészeket alkotó szerkezettagok szintjén. 8 Vizsgálati módszerül a kézi lyukkártya-technikát választottam. Az ezer mondatot ezer szegély-lyukkártyára írtam, és elemeztem szintaktikai, szemantikai, valamint pragmatikai szempontból. A szintaktikai elemzéshez általánosan elfogadott eszközrendszert nyújt o t t Rácz Endre — Szemere Gyula munkája. 9 Ezt az eszközrendszert a Deme László munkáiban fellelhető szemlélettel egészítettem ki. Zárt szerkezeteknek nevezem a jelzős szerkezeteket, az igeneves szerkezeteket, és az összetett állítmányt. Szabad szerkezeteknek nevezem azokat a szerkezeteket, amelyek szórendje kontextuális hatásra változhat. Ide sorolom a predikatív szerkezeteket, a tárgyas szerkezeteket és a határozós szerkezeteket. Két elemű mondatnak nevezem a tőmondatokat, és azokat a predikatív szerkezeteket, amelyekben az alany és az állítmány zárt szerkezetből áll. Pl.
A történelem
társadalomtudomány.
A
A
Továbbá: Az acélsíneken továbbgördülő, továbbhaladásánál makadámúton
legyőzendő
közlekedő
acélkerékabronccsal gördülő
közúti
jármű
ellátott
kerék
súrlódási ellenállás a jó ellenállásának
egytized
része. xA
xÁ
Több elemű mondatnak nevezem a bővített mondatokat, akár puszta, akár zárt szerkezetes bővítmények találhatók bennük. Pl.
A partifecske löszfájakban^ fészkel. A
, Hh
A
51
Továbbá: A nemzetközi
integráció
állammonopolista xA -
xHi -
a II. világháború
után
rendszerben tendenciaként xHkh
-
Hbá -
a^nemzetközi^
jelentkezett.
A
Szintaktikai struktúrának mindig egy konkrét, nyelvtani szabályok szerint megszerkesztett mondatot nevezek. Pl.
AJ^argjtszjgeten
modern gyógyszálló
A Margitszigeten felépítettek
épült.
egy modern
A Margitszigeten felépült gyógyszálló
gyógyszállót.
modern.
Azt az információt, amelyet az előbbi három mondat hordoz, hogy t i . létezik egy Margitsziget, ahol felépült egy gyógyszálló, és az modern — szemantikai struktúrának nevezem, és ez a struktúra képezi a szemantikai elemzés tárgyát. A szemantikai elemzéshez irányt mutatott Hadrovics László munkája 1 0 . A szemantikai elemzés során megvizsgáltam az igék jelentését és a jelentés szó rend módosító hatását. Ennek kapcsán figyeltem fel az egzisztenciaigék viselkedésére, amelynek lényege az, hogy ha egy ige annyira elveszítette szemantikai töltését, hogy az már csak a létige szinonimájaként van jelen, akkor mindig fordított állású az igekötője. Pl.
Magyarország Közép-Európában
terül el.
Semmilyen szövegösszefüggésbe nem illik bele ez a mondat egyenes szórenddel. +Elterül Magyarország
KJizéj)-Eumpában^.
* Magyarország elterül
Közép-Európában.
+Közép-Európában
Magyarország
elterül.
4. Megvizsgáltam a főnévi fogalmakat abból a szempontból is, hogy milyen kapcsolatban állnak a mondat többi főnévi fogalmával. Az alá-fölé-és mellérendelési, ill. a közömbös viszonyokat különböző színekkel jelöltem. Igy fény derült a kétféle csökkenési tendenciára. Az egyik a halmozott határozók egy részénél található, és ez a csökkenés nincs alárendelve a kontextuális hatásoknak:
52
Pl.
1848. március 15-én ... Tegnap este 8 óra 30 perckor ...
Ugyanez vonatkozik a helyhatározóra is: Afrikában^, a Tanganyika-tó
partján, egy fa árnyékában ...
Kamránk sarkában, az egérlyuk mellett ... A csökkenési tendencia másik típusa a szabad szerkezetek között fedezhető fel. Pl.
Azjsmberi^ nak a
a sejtosztódás alkalmával
kialakul-
kromoszómák.
emberi test ^
sejtmag
kromoszóma
A gépkocsikat
többhengeres, gyorsfordulatú
belsőégésű
motorok
hajtják. gépkocsi
motor
A csökkenési tendenciának ezt a típusát befolyásolhatják olyan egyéb szabályok, mint a topikalizáció, a fókuszképzés, ez tehát alá van vetve a kontextusnak. A kontextustól függő, ill. független képletek szétválasztásához a Dezső László-féle permutációs módszert alkalmaztam. 1 1 A mondat szabad szerkezeteiből permutációs sorokat állítottam össze, és megvizsgáltam, hogy melyik milyen szövegösszefüggésbe illeszkedik. A kontextustól független mondatokat az „ A " kategóriába soroltam, és az ilyen mondat részeit vettem be mondatrész-statisztikámba. 53
A szövegtől függő mondatok képleteit a „ B " csoportba soroltam, és megvizsgáltam, hogy a permutációs sor tagjai között létezik-e kontextustól független képlet. Ha igen, akkor annak a sorrendjét számítottam hozzá az „ A " csoport értékeihez. Igy jutottam el a következő megállapításokhoz: Ha az állítmány helyét adottnak veszem, és minden más mondatrész mozgását hozzá viszonyítom, akkor a kontextustól független mondatokban az alany az összes mondat 82 %-ában áll vagy állhat a mondat élén. 18 %ban nem állhat o t t , mert egy nála nagyobb fogalmi kategória foglalja el azt a helyet. A tárgy, ha névelőtlen, fókuszhelyzetben áll az ige előtt (88,5 %). Ha bármilyen névelője van, optimális helye az ige mögött van. Ide sorolhat ó a határozott tárgy többi fajtája is, azaz a tulajdonnévvel kifejezett tárgy, az „egymást", „magát" névmásokkal kifejezett tárgy stb. A határozók vizsgálata során kiderült, hogy az azonos szintaktikai kategóriába tartozók között a szórendi viselkedés szempontjából jelentős különbségek vannak. A szükséges és a fakultatív határozók mozgási lehetőségei nagymértékben eltérnek egymástól. A szükséges határozók köre jóval nagyobb, mint általában a vonzatszerű, azaz az állandó határozóké. Pl. A beteg jó^ érzi magát. A jói állapothatározó nélkül értelmetlen a mondat. Lehetne rosszul, kielégítően stb. Valamilyen állapothatározó azonban kell. De: A beteg eszméletlen állapotában egyre az anyját emlegette.
Itt az eszméletlen állapotában el is maradhatna. Míg az előző mondat példájában a jól nem mozdulhat el az ige elől, az utóbbi mondatban az eszméletlen állapotában kerülhetne a mondat élére, sőt végére is. A fakultatív határozók vizsgálatánál vált döntő jelentőségűvé a pragmatikus elemzés. A pragmatikai elemzésnél azonban egységes rendszerre nem támaszkodhattam. Noha több évtizede folynak az ezzel kapcsolatos kutatások Magyarországon, a kutatók lényeges kérdésekben eltérő nézeteket vallanak, aminek részben az az oka, hogy mindegyik mögött más és más nemzetközi háttérirodalom húzódik meg. Kiefer Ferenc még 1983-ban is azt írta, hogy „... eddig még nem sikerült a téma-réma fogalmát minden szempontból kielégítő módon meghatározni."1 2 Egy általánosan elfogadott operatív pragmatikai elemzési rendszer hiánya arra kényszerített, hogy a magam számára kidolgozzak egy olyan rendszert, amellyel az általam vizsgált mondatok mindegyikét lehet elemezni. Ehhez azonban meg kellett néznem, mi az, amit át tudok venni az előttem haladóktól. Nehezíti a helyzetet az, hogy az azonos elnevezések mögött a különböző kutatóknál nem azonos fogalmak húzódnak meg, ezért a félreértések elkerülése végett minden terminus technicusnál tisztázni kellett, hogy melyik nyelvész szóhasználata szerint használom. 54
A pragmatikai jelző Kiefer Ferenc definíciója szerint értendő. „A pragmatikai közelítésmódban a téma—réma struktúra kontextuális összefüggéseit, valamint a struktúra kommunikatív funkcióit vizsgáljuk. "13 Más szerzők ezt aktuális tagolásnak hívják. Az aktuális tagolást Klaudy Kinga így határozta meg: „... az emberikommunkáció univerzális szabálya: az ismert dologtól haladunk az ismeretlen felé,"14 „Nagyon régi az a gondolat, hogy a beszélők mondanivalójuk megformálásakor nemcsak nyelvük grammatikai szabályait tartják szem előtt, hanem az emberi kommunikáció univerzális szabályait is, rendszerint valami ismert, tudott dologból indulnak ki, és erre építik új közlendőjüket."15 Az aktuális tagolásnak két külföldi megfelelője van: 1. A TRG (Thema-Rhema Gliederung). Ez német szerzőknél keletkezett. Ezen irányzat szerint a szövegnek lineárisan haladó folyamatában bizonyos mondatok metszettel — részeiknek közlési súlya szerint többnyire két
egyenlő, vagy egyenlőtlen, egymásra vonatkoztatott szakaszra tagolódnak, ezek a tagok pedig tovább tagolódnak altagokra. 16 2. FSP (Funktional Sentence Perspective) a cseh nyelvészeti iskolában keletkezett. Ez a mondatok lexikális és grammatikai összetevőinek egy adott kommunikációs helyzetben történő kibontakozását jelenti a beszélő szándékának megfelelő sajátos jelentésárnyalattal. A pragmatikai megközelítésű elemzési mód azt a célt szolgálta, hogy határozóink szórendi mozgását vizsgálva megállapítsam azok egyik vagy másik pragmatikai elem iránti affinitását. JEGYZETEK 1. Vö. MMNyR II. Bp. 1962. 465. p. 2. Vö. É. Kiss Katalin: A magyar mondatok egy szintaktikai modellje. In: Nyelvtud. Közi. 80. 2 6 2 - 8 6 . pp. 3. Vö. Leila Behrens: Zur funktionalen Motivation der Wortstellung (anhand des Ungarischen) München, 1982. 4. Vö. Ries: Was ist ein Satz? (Beitrage zur Grundlegung der Syntax III.) Berlin, 1931. 5. Vö. MMNyR II. 2 3 - 2 4 . pp. 6. Vö. MMNyR II. 463. p. 7. Vö. Dezső László: Elmélet és törvényszerűségek a tipológiában, Á N y T . X I I . 36. p. 8. Vö. Deme László: Szinteződés és tömbösödés az egyszerű mondatokban, Nyr. 90. 279. p. 9. Rácz Endre — Szemere Gyula: Mondattani elemzések, Bp. 1971. 10. Hadrovics László: A funkcionális magyar mondattan alapjai, Bp. 1969. 55
11. 12. 13. 14. 15. 16.
Vö. Dezső László: Ein ige typologische Besonderheiten der Ungarischen Wortfolge, Bp. 1968. Vö. Kiefer Ferenc: Az előfeltevések elmélete, 1983. 2 2 0 - 2 2 1 pp. (Kiemelések főiem, R.M.) U.o. Vö. Klaudy Kinga: Fordítás és aktuális tagolás, Kanditátusi értekezés, 1981. 42. p. (Kiemelés tőlem, R.M.) U.o. Elekfi László szóbeli közlése, 1986.
IRODALOM 1. Arany János — Szórend, Nyr. 2: 7 - 1 1 . — Még egyszer a szórend, Ö.M. 11. 5 6 8 - 7 1 — A magyar jelentő mondatról, Ö.M. 11. 583—86 2. Balassa József — Hangsúly a magyar nyelvben, Nytud. Közi. 21:401 — A magyar szórend története, Nytud. Közi. 31:118 — A magyar szórendnek egy betegsége, Nyr. 56:122 3. Balassa József — Simonyi Zsigmond — Tüzetes magyar nyelvtan történeti alapon, Bp. 1895. 4. Bárczi Géza — Bevezetés a nyelvtudományba, Bp. 1955. — A magyar nyelv életrajza, Bp. 1963. 5. Bárczi Géza — Benkő Lóránd — Berrár Jolán — A magyar nyelv története, Bp. 1967. 6. Barna Ferdinánd — Hangsúly a magyar nyelvben, Buda, 1975. 7. Behrens, Lei la — Zur funktionalen Motivation der Wortstellung, (anhand des Ungarischen.) (Veröffentlichungen des Finnisch-Ugrischen Seminars an der Universitít München. Serie C: Miscellanea, 1982.) 8. Békési Imre — Tipológiai és gyakorisági adatok a bekezdésnyi beszédmű szerkezetéről, (JATE Szeged, Nyelvészeti dolgozatok. 117. 9 - 1 8 . ) 9. Benczédy — Fábián — Rácz — Velcsovné — A Mai Magyar Nyelv, Bp. 1968. 10. Berrár Jolán — Magyar történeti mondattan, Bp. 1957. 11. Brassai Sámuel — Szórend és accentus, Bp. 1888.
56
12.
Deme László — A nyomatéktalan mondat egy fajtájáról, N y r . 8 5 : 137—48, MNy LV. 1 8 5 - 9 8 . — Szórendi és sorrendi kérdések, Ny r. 85:137—48 . — A hangsúly és nyelvhelyesség kérdései, Magyar Nyelvhelyesség Bp. 1961. — A szórend kérdéséhez, Á N y T . 11.: 286. — Szórendi problémák az értekező prózában, Műsz. Nyr. 1964. 135. — Szinteződés és tömbösödés az egyszerű mondatban, Nyr. 90: 275 — A hangsúly és a szórend kérdései, Magyar Nyelvhelyesség, Bp. 1967. — Hangsúly, szórend, hanglejtés, szünet, MMNyR. I—II. Bp. 1962. — Mondatszerkezeti sajátosságok gyakorisági vizsgálata, Bp. 1971. 13. Dezső László — A magyar szórend strukturális vizsgálata, Á N y T . III. 43—62. — Szórend és mondathansúly, Á N y T . V. 7 9 - 1 2 1 . — Einige tipologische Besonderheiten der Ungarischen Wortfolge, Bp. 1968. — Bevezetés a mondattani tipológiába, Bp. 1972. — A magyar nyelv típusa, MNy. 71:269—74. p. — Elmélet és törvényszerűségek a tipológiában, Á N y T . X I I . 14. Dezső László — Szépe György — Adalékok a topic-comment problémához, Ny tud. Közi. 69: 365-88. 15.
Éder Zoltán — Fejezetek a magyar mint idegen nyelv oktatásának történetéből, Nyr. 107. 3 0 9 - 2 3 . 16. Éder Zoltán — Kálmán Péter — Szili Katalin — Sajátos rendezői elvek a magyar mint idegen nyelv leírásában és oktatásában, Nyelvünk és Kultúránk, 56. 17. Elekfi László — A mondat elemzésének fő szempontjai, MNy. 49—69—76. — A logikai állítmány fogalma és az állítmányi névszó, I.O.K. 9: 95-150. — Az aktuális mondattagolás egyik alapformája a magyarban, Ny tud. Közi. 6 6 : 3 3 1 - 7 0 . — Az igék szótári ábrázolásáról, Szótártani Tanulmányok, 183—214 Szerk. Országh László 1966. — A predaktív viszony, Nyr. 9 0 : 6 2 - 7 5 . — Hangsúly és szórend, Nyelvművelő Kézikönyv I. 792. 18. É. Kiss Katalin — A magyar mondatok egy szintaktikai modellje, Nytud. Közi.80: 262-86.36. — A magyar mondatszerkezet generatív leírása, Nytud. Ért. 116.16. 57
19. 20.
21. 22. 23.
24.
25.
26.
27. 28.
29. 30. 31. 32.
58
Fokos Dávid — A szórend kérdéséhez, Nyr. 64:117. Gabelentz, Georg von der — Ideen zu einer vergleichenden Syntax. Zeitschrift für Völkerpsychologie und Sprachwissenschaft, VI. 376—84/1869. Gombocz Zoltán — Pais Dezső — Történeti magyar nyelvtan. Syntaxis. Bp. 1929. Hadrovics László — A funkcionális mondattan alapjai. Bp. 1969. Joannovics György — Szórend, Nyr. 1.4.13. — Hangsúly, Nyr. 18. — Szórend i tanulmányok, Nyr. 32. Károly Sándor — Az egyszerű mondat szerkezeti egységei, Nyr. 82: 438—56. — A mondatfajták vizsgálata a funkció és forma szempontjából, Nytud. Közi. 66:67 - 8 8 . . — Általános és magyar jelentéstan, Bp. 1970. Kicska Emil — Hangsúly és szórend, Nyr. 19:20.21.22. — Korán hagyta abba, Nyr. 31. — Subjectum és predicatum a grammatikában, Bp. 1908. Kiefer Ferenc — Mondattani-szemantikai tanulmányok, O M K D K . 13—14. — Az előfeltevések elmélete. Bp. 1983. Klaudy Kinga — Fordítás és aktuális tagadás, Kandidátusi értekezés. Debrecen 1981. Kovács Ferencné Réczei Margit — A mondatrészek optimális szórendje a nyomatéktalan, állító alakú, egyszerű, bővített kifejelentő mondatokban, NEI Intézeti Szemle 13. — A nyomatéktalan mondatok optimális szórendje. Bölcsészdoktori értekezés. Bp. 1981. (Kézirat) — A nyomatéktalan mondatok optimális szórendje a magyar mint idegen nyelv oktatása szempontjából, Nyr. 1985/3. 322—37. Kozma Endre — Az intonáció és a szórend kapcsolatáról, MNy. 72:59—69. Lazicius Gyula — Általános nyelvészet, ÉNySZK. X X V I . 1942. Marcus, Solomon — A nyelvi szépség matematikája, Bp. 1977. Molecz Béla — A magyar szórend történeti fejlődése. Bp. 1900. — Régi szórendi megjegyzések, Nyr. 41:125.
33. 34.
35. 36. 37. 38.
— Szórendi tanulmányok, Nyr. kiadása: NyF. 70. — A magyar szórend esztétikája, K.l.ny. a szentesi reálgimnázium 1 9 3 2 - 3 3 . évi értesítőjéből. Petőfi S. János — Modern Nyelvészet, T I T , Bp. 1967. Rácz Endre — A határozók osztályozásának kérdéséhez, Nyr. 81:227—32. — Az egyszerű mondat vizsgálata, Magyar Nyelvtudomány. Bp. 1967. Rácz Endre — Szemere Gyula — Mondattani elemzések, Bp. 1971. Ries, Johann — Was ist ein Satz? Beitráge zur Grundlegung der Syntax. III. 1931. Schlachter, Wolfgang — Megjegyzések a magyar szórendhez, MNy. 40:49, 100. Simonyi Zsigmond — Szórendi szőrszálhasogatások, Nyr. 8.12. — A jelentés alapvonalai, I.O.K. X. — A magyar szórend, Nyr. 31. NyF. 1.
39. Tompa József — A leíró nyelvtan kérdéseihez, I.O.K. IV. 5 0 1 - 9 . > 0 1 - 9 . — MMNyR. I - I I . szerk. 1 9 6 1 - 6 2 . - A magyar mondattanítás néhány elvi kérdése. MNy. 6 6 : 1 3 - 2 0 . 40.
Vörösmarty, Michael — Kurzgefasste ungarische Sprachlehre für Deutsche, Pest. 1932. 41. Zsilka János - A magyar mondatformák rendszere és az esetrendszer, Nyelvtud. Ért. 53. — Objektív rendszer, szubjektív rendszer, elemzett rendszer. I.O.K. 24.
59
