ADALÉKOK A DUNA HAJÓZÁSI CÉLÚ FEJLESZTÉSÉVEL

ADALÉKOK A DUNA HAJÓZÁSI CÉLÚ FEJLESZTÉSÉVEL JÁRÓ KÖRNYEZETI KÁROK PÉNZÜGYI ÉRTÉKELÉSÉHEZ

Szerz!k: Harangozó Gábor dr., egyetemi adjunktus, Budapesti Corvinus Egyetem Széchy Anna, doktorjelölt, projektmenedzser, Budapesti Corvinus Egyetem

Készült a WWF Magyarország megbízásából

A tanulmány a Norvég Civil Alap támogatásával készült

Adalékok a Duna hajózási célú fejlesztésével járó környezeti károk pénzügyi értékeléséhez

Összefoglaló a dunai hajózhatóság fejlesztésének folyamatáról, költségeir!l Jelen WWF tanulmány elkészítését az indokolja, hogy a dunai hajózhatóság fejlesztésér!l szóló munkák és tervek a beavatkozások valós költségeivel, valamint a várható hasznokkal és károkkal nem foglalkoznak kell! részletességgel. A WWF Magyarország 2008ban készített szakért!i véleményezése szerint1 már az el!zetes tervezés során, a magyarországi Duna szakasz hajózhatóságának fejlesztésér!l szóló 2007-ben elkészült koncepció2 (Vituki 2007, továbbiakban Vituki-koncepció) költség-haszon elemzésében is módszertani és eljárásbeli hiányosságok voltak. A hiányosságok többek között abban nyilvánultak meg, hogy a Vituki-koncepcióban számos más szektor (ökoturizmus, ivóvízszolgáltatás, horgászat) érdekeltségében okozott kár értéke nem jelent meg. A Vitukikoncepció nem a valós helyzetet mutatta be, illetve nem a valós – Magyarország által kifizetend! – költségekkel számolt, ami lehetetlenné teszi a döntéshozók számára a felel!sségteljes, Magyarország számára környezeti, társadalmi és gazdasági szempontból legel!nyösebb megoldásról szóló döntés meghozatalát. A most elkészült tanulmánynak a célja az, hogy a teljes gazdasági érték módszer (TGÉ) alapján vizsgálja meg a Duna hajózási célú fejlesztésével kapcsolatosan esetlegesen bekövetkez! környezeti károk pénzbeli értékelését. Ezt az alábbi érvek támasztják alá: ! A beavatkozásokból származó járulékos költségeket a Vituki koncepciója a becslés módszerére való bármiféle utalás nélkül állapítja meg 20 milliárd forintban, 25 éves id!távon. ! Jelen WWF-tanulmány ugyan tartalmaz bizonytalanságokat (ezek közül a legjelent!sebb az, hogy a Duna esetében nem ismert pontosan a bekövetkez! ökológiai károk nagysága), de következtetésében arra jut, hogy a valószín"sített károk nagysága sokkal több a Vituki-koncepcióban megállapítottaknál: akár százmilliárd forintot is kitehet. ! A Vituki-koncepcióban az értékelés az egyes kategóriákon belül különböz! kritériumok szerint történt és a kritériumok fontosságát súlyozási faktorok juttatták érvényre. A Vituki-koncepció készít!i szerint a súlyozás bizonyos szubjektivitást eredményezett a megítélési szempontok fontosságának megítélésében. Ez alapvet!en kérd!jelezi meg a károk és hasznok felmérésér!l szóló állításokat. ! A vízbázist és az ökológiai értékeket érint! kockázat nagysága miatt az externáliák számszer"sítését a lehet! legkorábbi fázisban meg kell tenni. Nem csak a hajóforgalom növekedése, valamint a folyómederben végzett beavatkozások okozta

1

http://wwf.hu/media/file/1223568099_Vituki_DunaHajosTan_Civil_velemenyezes.pdf - WWF (2008): Civil vélemény ’A Duna hajózhatóságának javítása tárgyú projektet megalapozó tanulmány’ fejezeteir!l, WWF Magyarország, 2008. május, szerk.: Gruber Tamás (WWF 2008.)

2

http://www.vituki.hu/files/dunahajozhatosag/new/Project%20Final%20Report%20in%20Hungarian/Duna_hajozhatosag_vegl eges.pdf - készült a Ten-T program keretén belül a Gazdasági és Közlekedési Minisztérium által kiírt tenderpályázaton a VITUKI vezette konzorcium munkájában (Vituki 2007.)

2


járulékos költségeket kell figyelembe venni, hanem azokat is, melyek a folyó menti ökológiai értékeket, valamint a Duna által nyújtott ökológiai szolgáltatásokat érintik. A WWF szakért!i véleményezése (WWF, 2008) szerint a Vituki-koncepció költség-haszon elemzésér!l szóló fejezetében szerepl! forgatókönyvek nem tükrözik, és nem vizsgálják a természeti környezet és a Duna „fejlesztése” kapcsán elérhet! állapotok azon spektrumait, amelyek kívül esnek a sz"ken vett hajózási érdekek körén. A költség-haszon elemzés célja pontosan az lenne, hogy a lehetséges mértékig számszer"sítse a döntéshozók számára a közlekedési, áruszállítási, turisztikai, természetvédelmi, ivóvíz-szolgáltatási ágazatot egyaránt érint! beavatkozások hatását. Ezt a célt a Vituki-koncepcióban bemutatott elemzés nem éri el. A Duna hasznosítási lehet!ségei közül egy lesz"kített célrendszer – a hajózhatóság fejlesztés – költség-hatékonysági vizsgálata készült el, tekintet nélkül arra, hogy ez a fejlesztési folyamat milyen összefüggésrendszeren keresztül kapcsolódik a folyó menti területek alapvet! problémáihoz. A Vituki-koncepció költség-haszon elemzésr!l szóló fejezete mindezek miatt a döntéshozókat nem segíti abban, hogy a hosszútávon releváns problémák felszámolásának szempontjait is figyelembe vev! információk birtokába kerüljenek. Jelen WWF-tanulmány azt is bemutatja, hogy van lehet!ség a környezeti károk gazdasági értékelésére közgazdasági módszerek felhasználásával. A tanulmány alapjául olyan korábbi külföldi és magyarországi tanulmányok szolgáltak, amelyek a természeti t!kében bekövetkez! – a hajózási célú fejlesztés által valószín"síthet!en negatív hatásokhoz hasonló – változások pénzbeli értékelését tartalmazták. A tanulmány a primer kutatások alapján azonosított természeti t!keváltozás értékeit a Duna körülményeire adaptálta a haszonátvitel módszer segítségével. A negatív hatások számszer"sítésének eredményeként a bizonytalanságok ellenére is nagyságrendekkel – sok tíz-, illetve százmilliárd forinttal – nagyobb értékek jöttek ki a Vituki-koncepcióban szerepl! számoknál. Néhány szemléletes példát kiemelve számokban is bemutathatók az ökológiai értékvesztésb!l származó károk. Az elemzés megállapítja, hogy a folyó holtágainak és mellékágainak vízellátásban bekövetkez! változások egyes ökológiai szolgáltatásokra (turisztikai vonzer!, horgászat, ivóvíz, öntöz!víz, vadászat, stb.) számított értékvesztesége a hazai Duna szakaszra vetítve éves szinten elérheti a 10 milliárd forintot, ami húsz éves id!távon 100 milliárd forintot jelent. A különböz! folyószabályozási beavatkozásokból származó, az el!z! példában említett ökológiai szolgáltatásokra, azok közül is leginkább a horgászatra vetített éves kár összege akár a 30 milliárd forintot is megközelítheti, ez húsz évre vetítve több mint 400 milliárd forint. A folyó él!világának helyreállítása esetén az ökológiai szolgáltatásokat biztosító adottságok meg!rzése az egész hazai Duna szakaszra vetítve éves szinten 2,5 milliárd forint kiadását el!zheti meg, ami 20 éves id!tartammal számolva eléri a 40 milliárd forintot. Az árterek helyreállításának lehet!ségét kihasználva a tápanyag visszatartásból fakadó vízmin!ség javulásból származó, és így megtakarítható évi kiadás 3-4 milliárd forint, ami húsz éves id!távon 50 milliárd forint felett van. A tanulmányban bemutatott példák általában kisebb, helyi jelent!ség" emberi beavatkozás ökológiai kárértékét becsülik meg. A Duna hajózhatóságának fejlesztési terveit elolvasva nyilvánvaló, hogy ezek jóval nagyobb horderej" változásokat idézhetnek el!, mint amik a kiemelt példákban szerepelnek, és akár 100 milliárd forint összeg" kárt, vagy az ökológiai szolgáltatások ilyen nagyságrend" értékcsökkenését okozhatják. Mindez alapos indok arra,

3


hogy a Duna hajózhatósága érdekében végzett beavatkozásoknak jóval részletesebb költséghaszon elemzése készüljön el. Összességében tehát a rendelkezésre álló adataink alapján megállapítható: elengedhetetlen, hogy a hajózási célú fejlesztésr!l való döntés el!tt részletes vizsgálatot végezzenek az esetlegesen bekövetkez! környezeti károk mértékér!l. Gazdasági szempontból csak olyan fejlesztést szabad kivitelezni, amelynek esetében a Duna, illetve mellékfolyói környezetében a természeti t!ke teljes gazdasági értékét illet!en az értékcsökkenés bizonyíthatóan alatta marad a hajózás fejlesztéséb!l származó társadalmi hasznoknak. (Természetvédelmi szempontból természetesen a zérus értékcsökkenés lenne a kívánatos.) Mindezek az észrevételek arra a következtetésre vezetnek, hogy a hajózhatóság fejlesztéséb!l származó közvetett társadalmi hasznoknak mindenképpen nagyobbnak kell lenniük, mint a beavatkozások miatt a természeti t!két érint! értékcsökkenés. A beavatkozások költségbecslésér!l szóló vizsgálatokat a tervezés megkezdése el!tt kellett volna megvalósítani. Bár ez nem történt meg, a részletes vizsgálatot – aminek alapja leginkább kérd!íves felmérés lehet – a beavatkozások megkezdése el!tt még mindig szükséges elkészíteni, mert a tervek módosításával érvényesíteni lehet a közgazdasági becslés alapján megfogalmazott szempontokat. Éppen ennyire fontos, hogy a – reményeink szerint legkisebb ökológiai károkat okozó – beavatkozások monitoringja során felhasználják a közgazdasági értékbecslés tapasztalatait, és az id!ben eltér! szakaszokban – várhatóan 20112014 között – lezajló beavatkozások során érvényesítsék a folyamatosan szerzett tapasztalatokat.

4


Tartalom

ÖSSZEFOGLALÓ A DUNAI HAJÓZHATÓSÁG FEJLESZTÉSÉNEK FOLYAMATÁRÓL, KÖLTSÉGEIR#L.................................................................................................................................................. 2 TARTALOM .......................................................................................................................................................... 5 BEVEZETÉS .......................................................................................................................................................... 6 1. A TERMÉSZETI KÖRNYEZET KÖZGAZDASÁGI ÉRTÉKELÉSÉNEK ELMÉLETI HÁTTERE ... 8 1.1. A TERMÉSZETI T#KE KÖZGAZDASÁGI ÉRTÉKELÉSÉNEK ALAPJAI: A TELJES GAZDASÁGI ÉRTÉK .................... 8 1.2. A TERMÉSZETI T#KE ÉRTÉKELÉSÉRE ALKALMAS MÓDSZEREKR#L DIÓHÉJBAN ........................................... 11 1.3. A HASZONÁTVITEL MÓDSZERE .................................................................................................................... 12 2. A DUNA HAJÓZHATÓSÁGI CÉLÚ FEJLESZTÉSEINEK HATÁSAI A KÖRNYEZET ÁLLAPOTÁRA – KÖZELÍTÉSEK ................................................................................................................... 13 2.1. A TERVEZETT BEAVATKOZÁSOK KÖZVETLEN ÉS KÖZVETETT KÖRNYEZETI HATÁSAI .................................. 13 2.2. A VÁRT KÖRNYEZETI HATÁSOK ÉRTÉKBECSLÉSE HASONLÓ ESETEK ALAPJÁN ............................................ 14 2.2.2. A vízer!m"vek káros hatásait ellensúlyozó intézkedések értéke Svédországban ............................... 23 2.2.3. A horgászati lehet!ségek javulásának értéke a Ticino folyón ............................................................ 25 2.2.4. A rekreációs lehet!ségek javulásának értéke Dél-Anglia folyóin ...................................................... 26 2.2.5. Ártéri területek visszaállításának értéke az Elba mentén ................................................................... 28 2.2.6. A Túr vízmin!ségének és ökológiai állapotának javítása................................................................... 29 2.3. A BEMUTATOTT ESETEK ÁTTEKINTÉSE ........................................................................................................ 32 ÖSSZEGZÉS ........................................................................................................................................................ 38 A MUNKA ÖSSZEÁLLÍTÁSÁBAN A SZERZ#KÖN KÍVÜL RÉSZT VETTEK: .................................... 39 FELHASZNÁLT FORRÁSOK........................................................................................................................... 40

5


Bevezetés Bár a Duna hajózási célú fejlesztése egyes társadalmi csoportoknak el!nnyel jár, a tervezett projekt számos környezeti veszéllyel és más társadalmi csoportoknak hátrányt jelent. Tanulmányunkban a Duna magyarországi szakaszának hajózási célú fejlesztése kapcsán várható környezeti károk pénzbeli értékeléséhez adunk támpontot. Forintokhoz és Eurókhoz szokott világunkban hajlamosak vagyunk mindennek az értékét pénzben kifejezni, illetve értéktelennek tekinteni mindazt, amit nem lehet pénzben kifejezni. Bár a társadalom nagy része jelent!s értéknek tart egy háborítatlan természeti területet, vagy egy ritka fajt, a társadalmi viták során a nem forintosítható értékek sokszor alul maradnak a kifejezhet! milliókkal szemben. Mivel a természeti környezet által nyújtott szolgáltatások nagy részének nincs piaca, ahol valós értékük megjelenne, sokszor ezt kimondatlanul nullának vesszük. A közgazdaságtan szemüvegén keresztül vizsgálódva természetesnek veszik azt, hogy az ér valamit, amit az emberek értékesnek tartanak, és amiért az emberek hajlandóak fizetni. Ez a fajta szemlélet a nem közgazdasági végzettség" szakemberekt!l igen távol áll, ugyanakkor azt eredményezi, hogy egy-egy konkrét projekt véleményezése esetén kisebb annak az oldalnak az érdekérvényesít! képessége, amelyik javaslatait nem tudja pénzben kifejezett értékkel indokolni. Éppen ezért fontos, hogy a projektek, vagy beruházási tervek vitája során minden érvet pénzben kifejezett hasznokkal vagy éppen károkkal lehessen alátámasztani. Noha a környezeti javak értékének pénzegységben történ! értékelése számos etikai és módszertani problémát vet fel, több érv szól amellett, hogy ezt mégis megkíséreljük: •

A számokban, pénzegységben gondolkodó politikai döntéshozók számára kézzelfoghatóbb információt lehet adni, hogy jobban érezzék egy-egy természetvédelmi probléma súlyát;

•

A pénz mint közös nevez! lehet!séget teremthet alternatívák rangsorolásához, illetve a hasznok és károk összehasonlításához.

Ennek az elemzésnek az elkészítését az indokolta, hogy a hajóút-fejlesztés koncepcióját és beavatkozási terveit végz! Vituki vezette konzorcium eddigi jelentéseiben az ökológiai hatásokról és a költségbecslésr!l szóló fejezetek eljárásbeli és módszertani hiányosságokat egyaránt tartalmaznak. Ez megkérd!jelezi a tervez!k által a költségbecslésre és az ökológiai változásokra vonatkozó megállapításokat. Ezeket a hiányosságokat mutatja be a WWF Magyarország civil szervezetek és szakért!k bevonásával készült részletes elemzése (WWF, 2008). Ennek megállapításai alapján kijelenthetjük, hogy a Vituki elemzése látszólag részletesen kidolgozott, ennek ellenére összességében a hiányosság és az egyoldalúság jellemzi. A hiányosságok között kiemelend!, hogy a magyarországi Duna-szakasz ökológiai állapotát meghatározó lényeges környezeti problémák éppen, hogy csak említésre kerülnek mint lehetséges konfliktusforrások, és a folyóökológia általános alapelveire még hivatkozás sem történik (WWF, 2008, ld. a mellékletekben: Civil véleményezés vezet!i összefoglalója). A koncepció kidolgozói a várható ökológiai változások számszer"sítésére nem tettek kísérletet, és bizonytalan megállapításokra alapozva készítették el a beavatkozási tervek költség-hatékonysági elemzését. Jelen tanulmány bemutatja, hogy közgazdasági módszereket

6


alkalmazva lehet!ség van az ökológiai hatások számszer"sített becslésére, illetve a társadalom fizetési hajlandóságának felmérésére, még abban az esetben is, ha nem állnak rendelkezésre részletes ismeretek az érintett környezet ökológiai állapotának változásáról. Tanulmányunk két részb!l áll. Az els!, rövidebb részben dióhéjban áttekintjük a természeti t!ke pénzbeli értékelésének hátterét (teljes gazdasági érték – TGÉ koncepció, lehetséges módszerek, különös tekintettel a tanulmányban alkalmazott haszonátvitel módszerre). A második részben röviden összegezzük, milyen feltevéssekkel dolgoztunk a Duna és környezetének állapotváltozását illet!en (a várt változásokat a WWF Magyarország szakért!i által biztosított tanulmányokból ismerhettük meg: Kavrán, 2009.). Ezt követ!en a nemzetközi szakirodalom alapján, a dunai hajózásfejlesztéshez hasonló jelleg" változásokat okozó intézkedéseket azonosítottunk, majd ezek eredményeit adaptáltuk a Dunára a haszonátvitel módszert felhasználva. A Dunára vonatkozóan minden esetben megadjuk a várható éves károk mértékét, illetve a károk nagyságát 20 évre, illetve örökértéken is. A becslésünk els!sorban a teljes gazdasági érték használattal nem közvetlenül összefügg! részeire (például az ökológiai állapotban bekövetkez! degradációra), illetve a turisztikai értékben bekövetkez! változásaira terjed ki. Nem foglalkoztunk a közvetlen használattal összefügg! károkkal (például az esetleges mez!gazdasági termeléskiesés, ivóvíz szolgáltatás változása stb.), így az általunk adott becslések alsó becslésnek tekinthet!k. A becslések során az óvatosság elvét követve a vizsgált értékösszetev!kt!l függetlenül is igyekeztünk alsó közelítéseket adni (illetve a felhasznált módszerek eredményei tendenciaszer"en is alsó becslésnek tekinthet!k). Mivel azonban egyrészt a Dunán bekövetkez! ökológiai hatások mértéke csak nagyjából becsülhet!, másrészt az azonosított primer felmérésekben bemutatott esetek is csak közelítik a várható hatásokat, az általunk adott becslések inkább tekinthet!k közelít! példáknak, mintsem pontos értékeknek, így felhasználásukat kell! óvatossággal ajánljuk.

7


1. A természeti környezet közgazdasági értékelésének elméleti háttere 1.1. A természeti t!ke közgazdasági értékelésének alapjai: a teljes gazdasági érték Az utóbbi id!ben a környezetgazdaságtanban jelent!s fejl!dés történt a természeti környezet gazdasági értékének osztályozása és értékelése terén. Az értékelés alapja az értékel!, az ember és az értékelt jószág között fennálló kapcsolat. A hagyományos közgazdaságtan értékrendjénél sokkal szélesebb látókör" értékszemléletet kínál a teljes gazdasági érték (TGÉ)3 koncepciója, amelynek részletes bemutatása Marjainé és szerz!társai [2005] munkájában található meg. Jelen tanulmányban ennek alapján csak a TGÉ összetev!inek vázlatos áttekintésre vállalkozunk, kiemelve a Duna és környékének mint természeti t!kének az értékösszetev!it. A teljes gazdasági érték (TGÉ) több összetev!re bontható, melyben a két f! elemet a használattal összefügg! illetve azzal nem összefügg! értékkomponensek jelentik: TGÉ = használattal összefügg! értékek + használattól független értékek. •

Használattal összefügg! értékek: azok az értékösszetev!k, melyek a környezet tényleges használatából származnak; ez a használat lehet közvetlen vagy közvetett, illetve jelenlegi vagy jöv!beli. Egy folyó, például a Duna közvetlenül értéket képvisel azok számára, akik ott horgásznak vagy nyaralnak (közvetlen érték), viszont azoknak is, akik a tavat csak a médián keresztül láthatják, például egy ismeretterjeszt! film keretében (közvetett értékek), hiszen !k is „használói” az adott jószágnak. Egy Duna-ártéri erd! példáját véve az ipari fatermékek vagy az erd!ben vadászott állatok közvetlenül értéket képviselnek, viszont az erd! ama tulajdonsága, hogy a légkör összetételének szabályozásában részt vesz, csak közvetve. A használattal összefügg! értékek magukban foglalnak egy harmadik komponenst is, az ún. választási lehet!ség értékét. Ez az értékrész valójában az emberek azzal kapcsolatos preferenciáit fejezi ki, hogy ha jelenleg nem is használják az adott er!forrást, a meg!rzést támogatják annak érdekében, hogy a jöv!ben lehet!ségük legyen az esetleges használatra. Az erd! példájánál maradva a választási lehet!ség értéke azt fejezi ki, hogy az emberek értéket tulajdonítanak annak, ha megmarad az erd! jöv!beli használatának közvetlen vagy közvetett lehet!sége még akkor is, ha jelenleg nem veszik igénybe annak szolgáltatásait.

•

A használattal nem összefügg! értékösszetev!k vizsgálata azon alapszik, hogy az emberek értéket tulajdonítanak, és akár anyagilag is hajlandóak áldozatot hozni egy, a maga nemében egyedülálló, mással nem helyettesíthet! er!forrás meg!rzéséért, még akkor is, ha az adott er!forrásnak nem aktív fogyasztói. A használattól független értékekhez tartozik a kvázi választási lehet!ség értéke (lásd például Pearce and Turner [1990]). Egy es!erd! elt"nésével együtt elt"nhet az általa hordozott genetikai információ

3

A teljes gazdasági érték részletes kifejtését adja például: Pearce, Markandya and Barbier [1989]; Mitchell and Carson [1989]; Pearce and Turner [1990]; Pearce [1993]; Turner, Pearce and Bateman [1994]; magyarul Kerekes és Szlávik [1999], illetve Marjainé [2005].

8


vagy az a képesség, amelyet ma nem ismerünk, de tudományos ismereteink fejl!dése révén például gyógyszerek el!állításánál hasznosíthatnánk. A Duna és környékén ez a lehet!ség talán kisebb, de semmiképpen sem elhanyagolható: az esetleges jobb vízmin!ségével arra vonatkozóan is értéket képviselhet, hogy a folyó vize olyan, eddig ismeretlen biológiai információkat hordozhat, amelyek a következ! generációk számára fontosak lehetnek. Az örökségi értékek azzal kapcsolatosak, hogy értéket tulajdonítunk a környezeti javak jöv! generációk számára történ! meg!rzésének, akkor is, ha saját magunk sem ma, sem a jöv!ben nem akarjuk az adott jószágot használni. A létezési érték a TGÉ azon részére utal, amelyet az adott természeti t!ke az ember értékrendjét!l függetlenül képvisel. Az ökoszisztémák és egyéb környezeti javak értékelésére vonatkozóan egy további szempontot vizsgál Turner, Pearce és Bateman [1994]. Szerintük „egészséges” ökoszisztémák létezése szükséges ahhoz, hogy ezek az ökoszisztémák képesek legyenek a nekik tulajdonított használattal összefügg! és attól független értékek szolgáltatására. Éppen ezért a teljes ökoszisztémának egy úgynevezett els!dleges értéket tulajdonítanak. Az eddigiekben tárgyalt használattal kapcsolatos és attól független értékeket viszont így a másodlagos értékek közé sorolják, vagyis a teljes gazdasági érték fogalmán belül megtalálható különböz! összetev!ket a teljes másodlagos érték alatt értik, és eszerint a rendszer els!dleges értéke nem kerül be a teljes gazdasági érték koncepciójába. A TGÉ egyes részeinek osztályozásában a szakirodalom nem teljesen egységes, részben eltér! osztályozásokat is találunk. Emellett, az egyes értékösszetev!ket nem mindig lehet egymástól teljes mértékben elkülöníteni, így célravezet!bb azok együttes becslése (Cummings és Harrison [1995]). A megfogalmazott bizonytalanságok ellenére komoly hiba lenne, ha a nehezen számszer"síthet! értékösszetev!k pénzbeli értékelésér!l lemondanánk, hiszen így a gazdasági értékelések során kimondatlanul úgy tennénk, mintha ezek az értékösszetev!k nem is léteznének. Különösen igaz ez a megállapítás olyan természeti t!ke esetében, ahol a használattal nem összefügg! értékösszetev!k aránya jelent!s (ilyen például a Duna és ártere is). A következ! ábra a TGÉ bemutatott összetev!it foglalja össze, különös tekintettel a Duna és árterére mint természeti t!kére vonatkozóan.

9


A természeti er!források értékösszetev!i (a Duna és környéke mint vizes él!hely példáján keresztül) Értékösszetev!k Els!dleges

Másodlagos értékek

értékek Teljes Gazdasági Érték

Használattal

Használattal összefügg!

nem összefügg!

értékek

értékek

Tiszta

Örökségi

Kvázi

Választási

Közvetett

Közvetlen

létezési

érték

választási

lehet!ség

használati

használati

lehet!ség

értéke

érték

érték

érték

értéke

6.

5.

4.

3.

2.

1.

csökken a személy érintettsége 1.

A Duna és közvetlen környezete számos közvetlen, akár jövedelemszerzésre is alkalmas tevékenységet tesz lehet!vé: turizmus, halászat, horgászat, ivóvíz és öntöz!víz kinyerés, faanyag kitermelés, vadászat stb.

2.

A Dunának alapvet! szerepe van a környék vízháztartásának szabályozásában és egyben él!helyet nyújt a vadvilág számára.

3.

Ha felsorolt szolgáltatásokat jelenleg nem is használjuk ki teljes mértékben, a jöv!ben is lehet!ség van ezek igénybe vételére.

4.

A Duna és környezetének jelenlegi állapota olyan genetikai er!forrásokat és ismereteket hordozhat, amelyet jelenleg nem is ismerünk, de a jöv!ben szükség lehet rájuk.

5.

A jöv! generációknak is joga van a Duna és a környékbeli vizes él!helyek jelenlegi természeti állapotának megismeréséhez, az általuk nyújtott szolgáltatások használatához.

6.

A Duna és környezete vizes él!helyeinek az embert!l függetlenül is joguk van a létezéshez, fennmaradáshoz.

Forrás: Pearce and Turner [1990], Kerekes és Szlávik [1999], Marjainé Szerényi [2000] alapján.

10


1.2. A természeti t!ke értékelésére alkalmas módszerekr!l dióhéjban A közvetlen és nem közvetlen használattal összefügg! szolgáltatások vagy értékösszetev!k (például egy-egy faj létezési értékének vagy egy szép folyószakasz esztétikai értékének) pénzértékben történ! becslése egyrészt a károk megakadályozásának, elkerülésének, az eredeti állapot helyreállításának költsége, a használattól független értékösszetev!k dominanciája (mint például a Duna és ártere esetében is!) leginkább a társadalmi preferenciák, vagy másképpen fizetési hajlandóság mérésével számszer"síthet!. Természetesen sokan gondolják úgy, hogy természeti javak értéke nem kizárólag az emberi preferenciákon múlik, ezért az így kapott eredményeket tekinthetjük egyfajta minimális becslésnek. Az els!dleges értékelési módszereket alapvet!en három csoportba sorolhatjuk (az egyes módszerekr!l, illetve alkalmazásuk feltételeir!l nagyon jó áttekintést adnak magyarul Marjainé és szerz!társai [2005]): •

Költség alapú módszerek: ezek abból indulnak ki, hogy egy beavatkozás során javul vagy romlik a környezet állapota, a pozitív irányú változtatás költsége, illetve a negatív irányú változtatás káros hatásainak elkerülését célzó kiegészít! beavatkozások költsége ad alsó becslést az adott természeti t!keösszetev! értékének változására. Ide tartozó konkrét módszerek például a védekezési költségek módszere, az árnyékprojekt módszer, a helyettesít! piaci javak módszere stb. Mivel ezek a módszerek els!sorban a TGÉ használattal összefügg! értékösszetev!inek meghatározására alkalmasak, a Duna esetében csak nagyon korlátozottan alkalmazhatók.

•

Kinyilvánított preferencia módszerek: ezek a módszerek az adott természeti t!kével kapcsolatba kerül! egyének viselkedését, cselekedeteit vizsgálják (pl. az utazási költség módszer esetében azt, hogy a terület környezeti állapotának javulása vagy romlása hogyan változtatja a terület felkeresésére vonatkozó döntéseket). Jelen esetben a kinyilvánított preferencia módszerek is csak viszonylag korlátozottan alkalmazhatók.

•

Feltárt preferencia módszerek: ez esetben a felmérések lényege, hogy az érintett lakosság esetében feltárják, hogy az adott változás hogyan befolyásolja az érintettek jólétét, mennyi pénzt érne meg az érintetteknek (willingness to pay – WTP), vagy éppenséggel mennyit érne meg annak elmaradása (willingness to accept – WTA). Az ide tartozó módszerek közül a leggyakrabban használtak: feltételes értékelés, feltételes választás, feltételes rangsorolás. Olyan esetekben, amikor a használattal nem összefügg! értékösszetev!k aránya magas (mint ahogyan a Duna esetében is), leginkább ezek a módszerek lehetnek célra vezet!ek.

Mivel TGÉ-ben bekövetkez! teljes változás jobban megfogható, mint pl. külön-külön egy faj elt"nése, egy tájidegen m"tárgy látványa, a tiszta leveg! hiánya stb., ezért általában a válaszadókat konkrét szcenáriók értékelésére kérik fel. Megbízható eredmény eléréséhez elengedhetetlen a reprezentatív minta és a megfelel! mintaelemszám.

11


1.3. A haszonátvitel módszere Ezt a másodlagos értékelési módszert akkor érdemes választani, amikor nincs lehet!ség egy teljes els!dleges elemzés elvégzésére, de szükséges az adott természeti kincs pénzbeli értékelése. A módszer elméleti hátterér!l, részleteir!l, alkalmazási feltételeir!l Marjainé és szerz!társai [2005] adnak pontos leírást, jelen tanulmányban csak dióhéjban mutatjuk be a módszert, hogy a konkrét esettanulmányok érthet!ek legyenek. Az els!dleges felmérések végrehajtására azok jelent!s er!forrásigénye (id!, illetve anyagi) miatt gyakran nincs mód. Helyette elfogadott a haszonátvitel vagy más néven benefit transzfer, ahol meglév! elemzések eredményeit ültetik át egy olyan területre, amely hasonlónak tekinthet! ahhoz, amelyre az eredeti elemzések vonatkoznak. Ezzel lényegében azt feltételezzük, hogy a meglév! eredmények az újonnan vizsgálni kívánt terület jellemz!inek illetve azok változásainak valamiféle becslését adják. Természetesen a megbízhatóság növelése érdekében nagyon fontos a két mintaterület közötti gazdaságitársadalmi mutatók (jövedelmi helyzet, vásárlóer!-paritás stb.) összevetése, és szükség esetén az értékek korrigálása. A haszon átvitel módszer általában akkor használható, ha a következ! feltételek teljesülnek • a vizsgálni kívánt hatás/változás/probléma hasonlít ahhoz a másik esethez, amelynek els!dleges vizsgálatának eredményeit felhasználni kívánjuk ; • a vizsgálni kívánt változás vélt vagy valós következményei hasonlítanak a már meglév! elemzések során figyelembevett változások következményeire; • a meglév! tanulmányokban használt értékelési eljárásokat megfelel! pontossággal és körültekintéssel alkalmazták; • nincsenek meg a megfelel! személyi és anyagi feltételek, valamint nincs elegend! id! egy eredeti vizsgálat kivitelezésére. A módszer alkalmazása során nagy körültekintéssel kell eljárni, hogy az átültetni kívánt eredmények alapját képez! problématerület, és a vizsgálni kívánt terület közötti kapcsolat feltételezése valódi hasonlóságon alapuljon, illetve hogy a meglév! hasonlóság a vizsgálat szempontjából legfontosabb sajátosságokban mutatkozzon meg. A haszonátvitel módszer el!nyei a következ!k: •

más módszerekhez képest egyszer"bben végrehajtható;

•

költsége sokkal kisebb a primer felmérések költségigényéhez képest;

•

rendkívül széleskör" lehet az így értékelhet! javak köre; A haszonátvitel ugyanakkor kockázatokkal is jár:

•

esetleg nem lehet olyan értékelési kutatást találni, amely valóban hasonló az átültetésre szánt problémához;

•

kevéssé megbízhatóak az eredmények, mivel esetleg egy másik országban, eltér! körülmények között él! emberek véleményén alapuló eredményeket használ fel;

•

így az értékbecslésbe vitt torzulási lehet!ség magas lehet.

12


2. A Duna hajózhatósági célú fejlesztéseinek hatásai a környezet állapotára – közelítések 2.1. A tervezett beavatkozások közvetlen és közvetett környezeti hatásai Ahhoz, hogy a Duna és környezetének természeti állapotában várható változás értékeléséhez adalékokkal szolgálhassunk, szükséges a legfontosabb várt környezeti hatások azonosítása. Ehhez a WWF által összeállított „Waterway Transport on Europe’s Lifeline, the Danube - Impacts, Threats and Opportunities” anyagra, illetve a WWF Magyarország szakért!i által készített háttértanulmányra (Kavrán, 2009) támaszkodtunk. Mindezek alapján a legfontosabb várt hatások, illetve veszélyek a következ!k: •

a Duna medersüllyedése a kotrás következtében, ezzel párhuzamosan

•

a Duna holtágainak, illetve mellékágainak vízszintcsökkenése

•

a megnöveked! vízi forgalom miatt a baleseti kockázatok növekedése

•

a folyó él!világának károsodása a beavatkozások és a növekv! hajóforgalom következményeképpen

Ezeknek a hatásoknak az ered!jeként számos kedvez!tlen közvetett hatás is bekövetkezhet: •

a környéken a talajvízszint csökken, ami az érintett ökoszisztémák állapota (pl. Szigetköz, Gemenc, Béda-Karapancsa stb.), a mez!gazdasági termelés és az ivóvíz kinyerés szempontjából negatív hatásokkal jár,

•

kevesebb lesz a halak számára alkalmas ívóhely;

•

a hajók keltette hullámok rontják a folyóban él! halak életfeltételeit;

•

a m"szaki beavatkozások rontják a ivóvíz természetes tisztítójaként funkcionáló sz"r!rétegek állapotát;

•

a terület turisztikai értéke csökken;

•

romlanak a halászat és a horgászat feltételei;

•

romlanak a Duna part rekreációs, szabadid!s hasznosítási lehet!ségei.

Munkánk célja tehát az volt, hogy becslést adjunk a Duna hajózhatóságának javítását célzó intézkedések használattól független, illetve bizonyos használattal összefügg! (els!sorban a rekreációs potenciállal kapcsolatos) hatásainak értékére. Ezen értékrészek pénzbeli kifejezése az érintett lakosság értékítéletén alapszik, els!sorban a korábban bemutatott feltárt preferencia módszerek révén mérhet!. Mivel els!dleges felmérés végrehajtására a jelenlegi keretek között nincs lehet!ség, a hazai és nemzetközi szakirodalomban található kutatási eredményeket vesszük át és adaptáljuk a jelen helyzetre a korábban bemutatott haszonátvitel módszerével.

13


2.2. A várt környezeti hatások értékbecslése hasonló esetek alapján A következ!kben korábbi els!dleges értékeléseket tekintünk át, ahol a tervezett, illetve a bekövetkezett változás, illetve a természeti t!kére gyakorolt közvetett hatások hasonlóak a Duna hajózási célú fejlesztése során várt hatásokhoz. Ezek alapján nagyságrendi becsléseket adunk a Duna és környezetében várható értékváltozásra. Ugyanakkor hangsúlyozni kell, hogy mivel a Duna esetében bekövetkez! változások mértéke bizonytalan, ezeket a becsléseket óvatosan kell kezelni. A szakirodalomban nem sikerült olyan kutatást találni, amely kimondottan a hajózhatóság javítását célzó intézkedések környezeti hatásait értékeli, ugyanakkor több kutatás is foglalkozik olyan hatások értékelésével, amelyek bekövetkezése a Duna hajózhatósági célú fejlesztése kapcsán is várható. Ilyenek például a vízer!m"vek káros hatásai, amelyek közgazdasági értékelésével több tanulmány is foglalkozott. Mivel a hajózhatósággal kapcsolatos intézkedésekhez hasonlóan a vízer!m"veknél is (az er!m" alatti szakaszon) a meder mélyülése jelenti az egyik f! problémát, ezen kutatások eredményei hasznos iránymutatással szolgálnak a Dunán tervezett intézkedések értékeléséhez is. A Duna esetében éppen az a gond, hogy a tervezett hajózási beavatkozások feler!sítik azt a tendenciát, amit a folyó fels!bb szakaszainak bevízlépcs!zése indított el, és ami a környez! területek talajvízszintjének, a mellékágak vízellátásának romlását eredményezi. A folyók menti vizes él!helyek értékelésére ugyancsak sikerült a szakirodalomban néhány példát találnunk. Az egyes esetek feldolgozása kapcsán – a haszonátvitel módszerét felhasználva – megadjuk a Duna esetében várhatóan bekövetkez! károk nagyságát éves szinten. Miután azonban a várt hatások nemcsak egy évre vonatkozóan, hanem hosszú távon jelentkeznek, így minden esetben becslést adunk 20 éves id!távra, illetve még hosszabb távra („végtelen id!re”, azaz az örökértékre). A jöv!beli károk összegzésénél természetesen a pénz id!értékét is figyelembe kell vennünk, azaz a jöv!beli pénzáramlásokat diszkontálni kell. A diszkontráta megválasztása során figyelembe vettük, hogy az összes esetben társadalmi szinten jelentkez! károkról és hasznokról van szó. Így a piaci diszkontráta helyett a társadalmi diszkontrátát használtuk, melynek nagyságát 2%-nak vettük (a társadalmi diszkontrátáról b!vebben lásd Marjainé és szerz!társai [2005]). Összehasonlításként a számításainkat elvégeztük a VITUKI által használt 5,5%os diszkontrátával is, ami mellesleg EU-s projekteknél is elfogadott érték. A jöv!beli károk jelenértékét a következ! képlet adja:

14


ahol

PV: az károk jelenértéke A: az éves károk nagysága n: az id!szakok száma, azaz most 20 év r: diszkontráta.

Amennyiben az adott kár nem 20 éven keresztül, hanem végtelen perióduson keresztül jelentkezik, jelenértékének számítása még egyszer"bb:

ahol

PV: a károk jelenértéke A: az éves kár nagysága r: diszkontráta,

Lássuk tehát az általunk a vizsgált problémára vonatkoztatható nemzetközi példákat!

2.2.1. A Szigetköz ökológiai értékváltozása a b!si er!m"-beruházás hatására, és egy osztrák Duna szakasz példája A B!s-Nagymarosi vízlépcs! projekt kapcsán jelent!s ökológiai károktól tartottak a szakért!k, melyek a Duna elterelése kapcsán a Szigetközben be is következtek. Gyakorlatilag ugyanezekkel a hatásokkal néztek szembe néhány évvel kés!bb a Duna ausztriai szakaszán Bécs alatt, ahol a folyó hasznosításával kapcsolatban több terv látott napvilágot. Ennek kapcsán 1993-ban került sor Ausztriában egy vizsgálatra (Kosz, [1996]), amelyben osztrák állampolgárok fizetési hajlandóságát mérték fel egy Duna-menti nemzeti park létrehozására vonatkozóan. Ausztriában a Duna Bécs és Pozsony közötti szakaszán található egy jelent!s vizes él!hely (a Donau-Auen Nemzeti Park területén) folyóparti vizes terület, amely több veszélyeztetett és különleges faj számára biztosít él!helyet. Már több évtizede tervezték az ártéri vizes terület egy részén, 12.000 hektáron egy nemzetközileg is elismert (IUCN ajánlások alapján) nemzeti park létrehozását. E nemzeti park tervvel párhuzamosan azonban tervek jelentek meg vízer!m" építésére is éppen ezen a Duna szakaszon, amely megvalósításával a vizes él!hely visszafordíthatatlanul károsodott volna, így csökkentve a létrehozható nemzeti park területét. Két tervváltozat létezett az er!m" helyét illet!en, az egyik Wolfsthal, a másik Wildungsmauer közelében, ez utóbbi éppen a wetland középs! részén. A fizetési hajlandóság vizsgálatát a hivatkozott tanulmányban a feltételes 15


értékelés módszerével hajtották végre és arra vonatkozott, mekkora az osztrák állampolgárok fizetési hajlandósága a különböz! tervek megvalósításával kapcsolatban. Fontos megjegyezni, hogy egy vízer!m" építése és üzemeltetése lokálisan nagyobb ökológiai károkat okoz, mint a hajózás fejlesztése érdekében hazánkban tervezett egyéb m"szaki beavatkozások. (A hazai Duna szakaszon a 2003 óta zajló tervezés során a vízépítési beavatkozások közül nem vizsgálják a vízer!m"-építéssel egybekötött hajóút-fejlesztést.) A tervezés során megnevezett m"szaki beavatkozások (sarkantyúk, vezet!m"vek építése, mederkotrás) azonban er!sítik azokat a medermélyülési folyamatokat, amik jelenleg is a legnagyobb ökológiai problémákat okozzák a Duna hazai szakaszán. A hajózási célú beavatkozások a zátonyok és a folyópartok él!világát, és azok életfeltételeit károsítják, és egyes folyószakaszokon a mellékágak vízellátását is befolyásolják. Összességében tehát ökológiai károkat okoznak a folyó él!világa számára, bár ezek több esetben más jelleg"ek, mint a vízer!m"vek okozta ökológiai hatások. Ezek ismeretében az ausztriai elemzést (Kosz, [1996]) azért használjuk példaként, mert jól bemutatja egy reprezentatív lakosságnak egy folyó ökológiai adottságaihoz és egy lehetséges fejlesztési tervhez viszonyuló hozzáállását. A következ! példában bemutatandó elemzés során a kutatók a haszonátvitel módszerének felhasználásával azt kívánták meg számszer"síteni, hogy az er!m" beruházás eredményeként mekkora értékvesztés következik be a természeti t!két illet!en. Ez az értékelés 1999-ben történt. Az alábbiakban az akkori értékelés menetét és eredményeit mutatjuk be Kerekes et al. [1999] és Marjainé et al. [2005] alapján úgy, hogy a pénzbeli értékelés 1999-es eredményeit a 2009-es évre aktualizáltuk. Az ausztriai vizsgálat eredményei a haszonátvitel módszerrel a következ! megállapítások alapján átültethet!k a Szigetköz értékelésére; •

a Duna mentén elhelyezked!, európai viszonylatban kiemelked! jelent!ség" vizes él!hely értékelésér!l van szó, amely jellegzetességei alapján nagyon hasonló a hazai Duna egyes folyószakaszaihoz és ártéri vizes él!helyeihez (például Szigetköz, vagy Gemenc);

•

az ausztriai felmérés éppen azt vizsgálta, hogy a vizes él!hely nemzeti parkként való meg!rzését mennyire értékelik az emberek (vagyis a TGÉ-n belül a használattól független értékösszetev!k, tehát az örökségi, a létezési és a kvázi választási lehet!ség értéke kiemelten fontosak) a vízer!m" létesítésével, tehát egy m"szaki jelleg" beavatkozással szemben;

•

a felmérés id!pontját tekintve (1993) viszonylag közel áll a jelenhez;

•

az érintett ausztriai térség (Burgenland) gazdasági mutatói relatíve közel állnak a magyar viszonyokhoz.

Az ausztriai nemzeti parkra vonatkozó fizetési hajlandóság (WTP - willingness-to-pay) összefoglalása A felmérés f!bb jellemz!i: •

A teljes projekt keretében 952 (véletlen mintavétel) 14 éven felüli osztrák állampolgárt kérdeztek meg.

16


•

Három alternatívát vizsgáltak, melyek közül az egyik egy nemzeti park létrehozására vonatkozott, a másik két alternatíva jóval kisebb terület" nemzeti park létrehozása mellett vízer!m" létesítésével is számolt.

•

A feltett kérdés: mennyit hajlandó áldozni évente a különböz! alternatívák megvalósításáért?

A következ! táblázat a három alternatívára vonatkozó fizetési hajlandóság összefoglalását tartalmazza. Projekt

átlag WTP (1993 ATS/f!/év)

Donau-Auen nemzeti park létrehozása 11.500 ha területen

329,25

Vízer!m" 9.700 ha nemzeti parkkal

122,21

Vízer!m" 2.700 ha-s nemzeti parkkal

69,63

Forrás: Kosz [1996, p. 120]

Az eredményekb!l kit"nik, hogy az osztrák lakosság a legnagyobb terület" (egyben er!m" nélküli) nemzeti park létrehozását támogatta leginkább a vízer!m" építésekkel szemben, hiszen az ezzel kapcsolatos fizetési hajlandóság a legnagyobb. Kevésbé preferálták a vízi er!m" létesítésével együtt megvalósuló nemzeti park létrehozásokat. A Donau-Auen Nemzeti Park létrehozására vonatkozó átlagos fizetési hajlandóság: 329,25 ATS/f!/év volt. (Az átlag tartalmazza a zéró összeg" ajánlatokat is, viszont nem szerepelnek benne az irreálisan magas összegek.) A haszonátvitel értékelés számításai Feltételezések: •

az osztrák állampolgárok fizetési hajlandósága nem változott a felmérés óta eltelt id!szakban (a GDP arányában ma is ugyanannyit lennének hajlandók fizetni),

•

a fizetési hajlandóságban tapasztalható eltérés leginkább az egy f!re jutó GDP eltér! nagyságával magyarázható, és azzal arányosnak tekinthet!,

•

az osztrák és a magyar állampolgárok környezeti érzékenységét azonosnak tekintjük, (esetleg sokan úgy gondolják, hogy Magyarországon ez az arány kisebb, ugyanakkor mások szerint – ld. kés!bb, ill. pl. Kriström és Riera [1996]) – éppenhogy magasabb)

•

Magyarországon a fizetési hajlandóságot befolyásolja a fekete (illetve a szürke) gazdaságban keletkez! jövedelem is, ezért a legális gazdaságra vonatkozó GDP számított értékét meg kell növelni ennek a nagyságával (MNB adatai szerint minimum 15%),

•

a terület nagyságának megfelel!en változik a fizetési hajlandóság (nagyobb terület nagyobb WTP),

•

a fizetési hajlandóság a terület degradáltságával arányosan csökken.

17


Eredmények A fentiek figyelembevételével a számítás alapját az 1993-as ausztriai átlagos fizetési hajlandóság (WTP) és az egy f!re jutó GDP százalékos aránya adja. A feltételezések szerint ez az arány érvényes volt 1999-ben Magyarországon is. Ezt a feltételezést csak fenntartásokkal fogadhatjuk el, mivel a feltételes értékeléssel végrehajtott kutatások eredményeinek összehasonlítása során Kriström és Riera [1996] arra a következtetésre jutottak, hogy azok jövedelem-rugalmassága 1-nél kisebb. Ez azt jelenti, hogy a tapasztalatok szerint azon országok állampolgárai, akik kisebb jövedelemmel rendelkeznek, jövedelmük nagyobb hányadát hajlandóak környezetvédelmi célokra felajánlani. Természetesen elképzelhet!k olyan vélekedések is, miszerint az osztrákok jövedelmük nagyobb arányát ajánlanák fel, így összességében a jövedelem-rugalmasságot 1-nek tekintjük, azaz azonos aránnyal számolunk. Ausztria 1993 GDP/f! (ATS)

265 8124

WTP/f!/év (ATS)

329,25

WTP a GDP/f! %-ában

0,12%

A táblázat alapján láthatjuk, hogy 0,12% volt 1993-ban az egy f!re jutó átlagos WTP és az egy f!re jutó GDP aránya Ausztriában. A Magyarországra 1999-ben érvényes egy f!re jutó éves fizetési hajlandóság (WTP) számolásához szükség volt még az egy f!re jutó GDP 1999-es értékére. A továbbiakban azonban nem a hivatalos GDP/f! (1.146 ezer HUF) értékével számoltak, hanem azt korrigálták a szürke és fekete gazdaság becsült hozzájárulásával. Az MNB becslései szerint az illegális gazdaság nagysága minimum a legális gazdaság 15 százalékának tekinthet!. Eszerint a GDP korrigált értéke: 1.146 ezer *1,15 = 1.318 ezer HUF. A korrigált GDP/f! értékb!l és az alapul vett 0,12 % WTP/f!, valamint GDP/f! arányból megkapható az éves egy f!re jutó WTP érték 1999-ben Magyarországra is. Az eredmények a következ! táblázatban foglalhatók össze. Magyarország 1999

4

hivatalos GDP/f! (HUF)

1.146 ezer

korrigált GDP/f! (HUF)

1.318 ezer


0,12%

WTP/f!/év (HUF)

1581

Az érték az ÖSTAT által szolgáltatott éves GDP és az aktuális népesség hányadosából számolva.

18


Az 1999-re becsült magyar népesség: 10.092 ezer f!, a 14 éven felüliek feltételezett száma: 8.326 ezer f!. Az éves fizetési hajlandóságot megszorozva az adott évi fizet!képes népesség (14 évnél id!sebbek) nagyságával a következ! adódott: 1.581 HUF/f! * 8.326 ezer f! = 13,17 Mrd HUF. Figyelembe kell venni, hogy a magyar Szigetköz területe valamivel nagyobb, mint a vizsgált osztrák terület (a szigetközi vizes terület: 14.700 ha, az ausztriai csupán: 11.500 ha). Azt feltételezve, hogy a terület nagyságával arányosan változik a fizetési hajlandóság, a területkülönbségek alapján korrigálható a kapott 13,7 Mrd HUF éves fizetési hajlandóság is. Ennek megfelel!en 14.700/11.500* 13,17 = 16,83 Mrd HUF a Szigetköz eredeti állapotban történ! meg!rzésére vonatkozó magyar fizetési hajlandóság évente (1999-ben). Marjainé et al [2005] és Kerekes et al [1999] az elemzések további részében azt mérte fel, hogy a magyarországi lakosság milyen fizetési hajlandóságot mutatna az eredeti ökológiai állapot meg!rzésére, illetve különböz! szigetközi vízellátás biztosítására megoldást nyújtó rehabilitációs tervek megvalósulása esetén. Az értékcsökkenés a vizes területek értéktelen gyomtársulásokká való átalakulása alapján az ebb!l kiszámítható degradáltsági mértékb!l becsülhet!. Az 1999-es feltételezések szerint a fizetési hajlandóság a degradáltsággal arányosan csökken, ezért a következ! táblázatban áttekintjük a vizsgált változatokra vonatkozó degradáltsági mutatókat. 1992

A wetland területek nagysága (ha) A wetland területek 1992-höz viszonyított csökkenése (%)

13.600

1999 a „C” variáns mellett

Meanderez! változat kis- és közepes vízállás

nagy vízállás

10.300-10.500

10.800-11.000

12.500

23-25

20-21

8

Az ártéri vizes él!hely csökkenésének százalékos értékei jól mutatják, hogy a „C” variáns és a meanderez! megoldás kis- és közepes vízállású esete igen közel áll egymáshoz. A kett! közötti különbség még kisebb lett volna, ha figyelembe veszik, hogy ökológiai értelemben a jelenlegi „C” variáns jelent!s potenciállal rendelkezik, amelyet az Ásványráró és Szap közötti szakaszra kialakítható további m"szaki megoldásokkal lehetne kiaknázni. A tényleges, illetve a becsült degradáltsági állapotokra a táblázatban szerepl! értékek helyett 1999-re tartományokat vettek alapul, amely az értékcsökkenés becslésének bizonytalanságát volt hivatott csökkenteni. Ennek alapján a C variáns hatására kialakult degradáció mértékét 20-30% közé tették, a meanderez! változat kis- és közepes vízállásra esetlegesen megvalósuló állapotát 15-25%-os degradáltsággal, míg a nagy vízállásra vonatkozóan 5-15%-os tartománnyal számolták.

19


C variáns5

a degradáltság mértéke (%)

Meanderez! változat6 kis- és közepes vízállással

Meanderez! változat nagy vízállással

20

30

15

25

5

15

3,37

5,05

2,52

4,21

0,84

2,52

Id!ben összesített 168,3 252,46 értékcsökkenés 2%-os diszkontráta esetén (Mrd HUF)

126,23

210,38

42,07

126,23

Id!ben összesített 61,67 értékcsökkenés 5,5%-os diszkontráta esetén (Mrd HUF)

45,82

76,55

15,27

45,82

A csökkenés éves mértéke a degradáltság hatására (Mrd HUF), 1999

91,82

A számítás menetét a C variáns 20%-os degradáltsági állapotára kerül kifejtésre, a többi is ehhez hasonlóan számolható. A kiinduló aggregált WTP összege 16,83 Mrd HUF. A feltételezések alapján a fizetési hajlandóság a degradáltsággal lineárisan csökken, ezért a 20%-os degradáltság 16,83*0,2 = 3,37 Mrd HUF-os fizetési hajlandóság csökkenést jelent. Ausztriában a WTP összegét hosszú távra (azaz „végtelen id!horizontra”) értelmezték, vagyis minden állampolgár minden további évben hajlandó az adott összeget a nemzeti park fenntartására áldozni. Ennek alapján az örökjáradék formula alkalmazásával 2%-os, illetve 5,5%-os diszkontrátát alkalmazva az értékcsökkenés jelenértékei a következ!k: r=2%7

Jelenérték = 3,37 Mrd HUF/ 0,02 = 168,31 Mrd HUF

r=5,5%

Jelenérték = 3,37 Mrd HUF/ 0,055 = 61,67 Mrd HUF.

5

Ez a jelenlegi állapot: A szlovák fél a Dunát a B!si er!m" üzemvíz-csatornájába vezeti, meghatározott vízhozamot juttat vissza a magyarországi Öreg-Duna medrébe. A Szigetközben a vízpótlást és vízvisszatartást fenékküszöbök építésével és üzemeltetésével oldják meg.

6

Ez az egyik ismert vízpótlási javaslat: A mellékágrendszerek összekapcsolása folyamatos vízfelszín esés" (meanderez!), állandó mederként funkcionáló mellékág kialakításával. A javaslat fontos eleme, hogy visszaállítja a folyamatos vízszintesésĳ áramlás feltételeit.

7

A haszonátvitel vizsgálat alapjául szolgáló cikkben a 2% diszkontráta használata mellett foglalnak állást, mivel minden egyes variáns olyan komponenseket tartalmaz, amelyek hosszú távú ökológiai érzékenységgel jellemezhet!k, és amelyek megváltozása visszafordíthatatlannak (irreverzibilisnek) tekinthet!.

20


A számítás eredményeként a Szigetközi vizes területek értékcsökkenése a fizetési hajlandóság csökkenése alapján számítva a következ!kben foglalható össze: A C variáns 1999-ben m"köd! változatára r=2% esetén 168-252 Mrd HUF r=5,5% esetén 62-92 Mrd HUF. A meanderez! változat megvalósulása kis- és közepes vízállásnál r=2% esetén 126-210 Mrd HUF r=5,5% esetén 46-77 Mrd HUF. A meanderez! változat megvalósulása magas vízállásnál r=2% esetén 42-126 Mrd HUF r=5,5% esetén 15-46 Mrd HUF. Az elemzés során annak vizsgálatára is kitértek, hogy a GDP alapján levezetett összeg nem túlzó-e. A kérdések megválaszolásához a kutatók korábbi magyar példák alapján próbáltak meg válaszolni. Magyarországon egy igen nagyszabású (közel kétezer megkérdezett) fizetési hajlandóság vizsgálatot hajtott végre a BKE Környezetgazdaságtani Tanszéke 1995-1997 folyamán (a megkérdezés 1995-ben történt), melynek módszere a feltételes értékelés volt, a vizsgált környezeti jószág pedig a Balaton, illetve annak vízmin!ség-javítása (Mourato et al. [1997]). A felmérés eredményei egyértelm"en azt mutatják, hogy a magyar feln!tt lakosság érzékeny a környezeti kérdések iránt és évente hajlandó 3900 Ft-ot felajánlani annak meg!rzésére. A fentiekben alkalmazott haszon átvitel módszer esetén kapott WTP-összeg messze elmarad ett!l az évi 3.900 HUF-os összegt!l. A Szigetköz esetleg kisebb jelent!séggel bír, mint a Balaton, nem is ismerik annyira az emberek ezt a jószágot, mint a nemzeti jelképként is szóba kerül! tavat, a Balatont, ugyanakkor a kapott 1.581 HUF jóval alatta van a Balaton esetében kapott értéknek. Hasonló eredményt adott egy másik magyarországi felmérés, amelyet a Bükki Nemzeti Parkban végeztek el 1996-ban. Az eredmények azt mutatják (részletesen lásd Marjainé Szerényi [1998]), hogy a parkba látogató magyarok a Bükki Nemzeti Park meg!rzésére átlagosan 1.426 HUF-ot fizetnének évente. (Ez a fizetési hajlandóság tehát csak a használók WTP-jét mutatja, amely például a Balaton felmérés esetén kisebb volt a használók és nem használók együttes (vagyis magyar lakosság) körében kapott eredményeknél.) Ennek alapján az el!z!ekben leírtakhoz hasonló megállapítások tehet!k. A Magyarországon eddig végrehajtott fizetési hajlandóság vizsgálatok tehát egyértelm"en azt bizonyítják, hogy a haszon átvitel módszer esetén figyelembevett 1.581 HUF-os fizetési hajlandóság inkább a tényleges fizetési hajlandóság alatt marad, és az abból levezetett szigetközi értékcsökkenés alulbecslést eredményez, így semmiképpen sem tekinthet! túlzónak. 21


Az eredmények adaptálhatósága a Duna hajózási célú fejlesztésének hatásaira (2009) A szigetközi eset számos hasonlóságot mutat a Duna magyarországi szakaszának tervezett hajózási célú fejlesztések várható ökológiai hatásaival: •

mindkét esetben a Duna-menti vizes él!helyek értékcsökkenése fenyeget

•

mindkét esetben megjelenik a holtágak, a mellékágak elt"nése / feltölt!dése, illetve a talajvízszint csökkenése

•

az érintett területek országos jelent!sége alapján mindkét esetben indokolt, hogy érintett lakosságként a teljes magyarországi népességet figyelembe vegyük.

•

a vizsgált vizes él!helyeken jelent!s a turizmus (ugyanakkor a területek értéke nem csak emiatt jelent!s, hanem ökológiai jellegzetességeik miatt is, illetve mindkét esetben jelent!sek a TGÉ használattal nem összefügg! összetev!i)

•

mindkét eset magyarországi, (úgy hogy ugyanannak a népességnek a fizetési hajlandóságát vizsgáljuk)

Természetesen a két eset kapcsán számos eltérés is megfigyelhet!: •

az eltér! kiváltó okok miatt (a b!si er!m" üzembe helyezése miatti folyóelterelés, illetve a hajózhatóság érdekében vízer!m"-építés nélküli változat esetén tervezett rendszeres kotrás és egyéb m"tárgyak) a vízszintek változásának karakterisztikája eltér!, illetve a hajózás esetében kevésbé drasztikus, mint a Szigetközben a Duna f!ágának elterelése kapcsán

•

A hajózási célú fejlesztések kapcsán a kivitelez!k mellékág-rehabilitációkat is terveznek

•

az egy f!re jutó GDP jelent!s mértékben, illetve a népesség kor szerinti összetétele kis mértékben megváltozott 1999 óta (ezeket a különbségeket természetesen korrigáljuk a 2009-re adaptált számítás során)

•

a degradáció mértéke a 2009-es esetben (a Duna hajózási célú fejlesztése) nem ismert (esetleg becsülhet!)

A számítás menete 2009-re: Mivel a hajózhatósági célú fejlesztés ökológiai hatásai nincsenek pontosan számszer"sítve, pontos Ft-érték természetesen nem adható a károk mértékére vonatkozóan, ugyanakkor a szigetközi példa 2009-es adaptációja segíthet a károk mértékének érzékeltetésében. 1999

2009

hivatalos GDP/f! (HUF)

1.146 ezer

2.396 ezer

korrigált GDP/f! (HUF), 15% szürke és feketegazdasággal számolva

1.318 ezer

2.755 ezer

22



0,12%

0,12%

WTP/f!/év (HUF)

1581

3305

Ha emellett még figyelembe vesszük, hogy a 14 év felett népesség a vizsgált id!szakban a KSH adatai alapján 8.326 ezer f!r!l 8.538 ezer f!re, azaz 2,5%-kal emelkedett, azt kapjuk, hogy az 1999-es WTP-értékeket (3305/1581)*1,025 = 2,14-szeresére kell korrigálni, hogy 2009-re megfelel! értékeket kaphassunk. A szigetközi eredményeket korrigálva, a jelenlegi állapotot („C-variáns”) figyelembe véve, és a korábbi képleteket felhasználva az alábbi sávok adódnak, ha az ökológiai károkat 2009-es pénzértékben fejezzük ki: •

Éves kár: 7,2-10,8 Mrd HUF

•

Károk 20 évre (2%-os diszkontráta): 117,9-176,8 Mrd HUF

•

Károk 20 évre (5,5%-os diszkontráta): 86,2-129,2 Mrd HUF

•

Teljes kár (örökérték, 2%-os diszkontráta): 360,5-540,5 Mrd HUF

•

Teljes kár (örökérték, 5,5%-os diszkontráta): 131,1-196,5 Mrd HUF

A Duna hajózási célú fejlesztésének az ökológiai állapotra (és közvetve a turisztikai vonzer!re) gyakorolt hatásai jelenleg nincsenek pontosan számszer"sítve. Célszer" lehet a várt kedvez!tlen hatásokat a Szigetközben a b!si er!m" megépítése utáni hatásokkal összevetni. Annyi mindenesetre elmondható, hogy amennyiben a hatások azonos nagyságrend"ek a szigetköziekkel, több tíz- illetve százmilliárd forintos értékvesztés is elképzelhet! a Duna és környezetének ökológiai degradációja eredményeként. A becsült értékvesztésben f!ként a használattól független értékösszetev!k, illetve részben a közvetlen használattal összefügg! értékösszetev!k (turisztikai vonzer!, horgászat, ivóvíz, öntöz!víz, vadászat, faanyag-kitermelés; vízháztartás szabályozása) változása van benne, de ahogy már a korábbiak során kiemeltük, nem szerepel benne például az esetleges mez!gazdasági termeléskiesés vagy az ivóvíz szolgáltatás esetleges változása.

2.2.2. A vízer!m"vek káros hatásait ellensúlyozó intézkedések értéke Svédországban Kataria [2009] Svédországban vizsgálta a lakosság fizetési hajlandóságát a vízer!m"vek okozta ökológiai károk kompenzálása, illetve a vízer!m"vek üzemeltetésének ökológiai igényeket figyelembe vev! megváltoztatására vonatkozóan. A svédországi vízer!m"vek él!világra gyakorolt hatásai nem mindenben egyeznek azokkal a hatásokkal, melyeket a Duna hazai szakaszán a hajózás javítása érdekében tervezett beavatkozások okoznának. (A svéd példa a folyón üzemel! vízer!m"vek hatásainak összességét elemzi, a Duna esetében pedig a már korábban említett m"szaki beavatkozások hatásait kell számba venni.) Mindkét esetben érintve van ugyanakkor folyók ökológiai állapota, ezen szolgáltatások és adottságok jöv!ben való kihasználásának lehet!sége, illetve tiszta létezési értéke. A svéd vízer!m"vek káros hatásainak javítása egyben jól szemlélteti, hogy a svéd

23


lakosság mennyit szán az ökológiai állapotok javítására mindazzal együtt, hogy ezzel a vízer!m"vek szigorúan pénzben kifejezett hatékonysága romlik. A vízer!m"vek létesítése nyomán bekövetkez! hidrológiai változások károsan befolyásolhatják a folyók él!világának gazdagságát, így a halakat, a madarakat, a fenéklakó gerincteleneket, valamint a folyóparti növényzetet. A vízer!m"vek m"ködtetése megnöveli a folyó legalacsonyabb és legmagasabb vízállása közötti különbséget, ami a vízben található táplálék mennyiségének és így a halak számának és méretének csökkenéséhez vezet. Ezt többek között a halak számára biztonságos ívó helyet nyújtó nagy kövek elhelyezésével, illetve a gát fölötti és alatti szakasz közötti átjárást lehet!vé tév! hallépcs!k illetve elkerül! csatornák létesítésével lehet ellensúlyozni. A madarak számára az jelenti a problémát, hogy a víz szabályozása következtében általában lecsökken a megfelel! él!helyek száma. Erre a megoldást alacsonyabb gátak építése jelentheti. A hidrológiai változások továbbá közismerten csökkentik a fenéklakó gerinctelenek fajgazdagságát és fokozzák a folyó partján tapasztalható eróziót. Ennek elkerülése érdekében a vízszint ingadozását lehet!leg a természeteshez közeli módon kell alakítani. A fenti intézkedésekkel tehát csökkenthet!ek lennének a vízer!m"vek káros ökológiai hatásai, ugyanakkor növekednének az áramtermelés költségei és így az áram ára is. Erre vonatkozóan a lakosság preferenciáit a feltételes választás módszerével vizsgálták a teljes svéd népességre vonatkoztatott reprezentatív mintán. Ez azt jelenti, hogy a válaszadóknak a halak, a madarak, a fenéklakó gerinctelenek és a vízparti növényzet állapotának különböz! kombinációit és a hozzájuk tartozó árakat tartalmazó szcenáriók közül kellett a számukra legmegfelel!bbet kiválasztani. A válaszok összegzéséb!l ökonometriai eszközök segítségével lesz"rhet!, hogy az egyes jellemz!k javulására vonatkozóan mennyi az emberek átlagos fizetési hajlandósága. Az eredményeket a következ! táblázat tartalmazza (A feltüntetett érték az elképzelhet! maximális javulás értéke a kiindulási helyzethez képest, amikor az áramtermelés az él!világ védelmét szolgáló intézkedések nélkül zajlik).

Jellemz! (a vizsgált javulás)

Átlagos fizetési hajlandóság (SEK/f!/év)

Madarak (kedvez!bb feltételek biztosítása)

1089,8

Halak (a populáció 25%-os növekedése)

1383,9

Fenéklakó gerinctelenek (a fajok száma 1221,7 magas) Vízparti növényzet és erózió (széles part 1364,0 sokféle növényfajjal és jelent!s mennyiség" biomasszával) A fentiek együttesen

2131,2

24


A táblázatban szerepl! együttes értéket a kutatók lefelé korrigálták, mivel a regressziós modellszámításokban igen nagy súlyt kaptak a vizsgálatba be nem volt tényez!k. Ilyenkor fennáll annak a veszélye, hogy a kapott értékeket a válaszadók valós preferenciáitól független tényez!k is befolyásolják (pl. egyfajta „rábólintó magatartás” készteti az embereket, hogy a kutatók által felvázolt intézkedéseket a költségek ellenére is elfogadják). Ezen hatások kisz"résével az intézkedések együttesére 1100 SEK átlagos fizetési hajlandóság adódik. Ez az egy háztartásra es! svéd bruttó hazai termék 0,184%-át jelenti, amely arányt alkalmazva 2009-ben Magyarországon 12370 Ft lenne az egy háztartásra es! fizetési hajlandóság. Ezt az értéket alkalmazhatjuk a Duna esetére, ha feltételezhetjük, hogy a Dunán várható változások, bár fordított irányúak (javulás helyett romlást jelentenek) nagyságrendjükben hasonlóak a Svédországban vizsgáltakhoz. A dunai beavatkozások által okozott veszteség aggregált értékét úgy kapjuk meg, ha az egy háztartásra es! értéket megszorozzuk az érintett háztartások számával. Ekkor arra a kérdésre kell választ adnunk, hogy a magyarországi háztartások közül hányat tekintünk érintettnek a Duna kapcsán. Ha feltételezzük, hogy a Duna, mint emblematikus folyó az ország távoli részeiben él!k számára is értéket jelent, úgy az összes (kb. 3,8 millió) háztartással számolva mintegy 46,6 milliárd Ft-os éves érték adódik. A Duna viszonylagos közelségében él!kkel számolva (ha csak a Duna által érintett megyék háztartásait vesszük figyelembe) 26,3 milliárd Ft-ot kapunk. Ezeket az értékeket id!ben kiterjesztve 20 évre az alkalmazott diszkontrátától függ!en 430-762 milliárd Ft (r=2%) és 314-557 milliárd Ft (r=5,5%) adódik. Ugyanezen diszkontráták mellett az örökérték 1315-2330 (r=2%) illetve 478-847 (r=5,5%) milliárd Ft. Látható tehát, hogy az él!világ gazdagsága összességében igen komoly értékkel bírhat az emberek számára akkor is, amikor közvetlenül egyáltalán nem kerülnek vele kapcsolatba (pl. fenéklakó gerinctelenek).

2.2.3. A horgászati lehet!ségek javulásának értéke a Ticino folyón Egy svájci kutatás, melyet Buchli és társai [2002] végeztek el az ország olasz részében található Ticino folyón, kimondottan a folyó rekreációs használatára, azon belül is a horgászati lehet!ségek értékére koncentrál. A vízer!m"vek következtében el!álló alacsony vízállás ugyanis kedvez!tlenül hat a halakra és így a horgászati lehet!ségekre is. A Duna esetében a f!mederben a hajózhatósági intézkedések ugyan csak a vízszintet csökkentik a medermélyülés révén, az abszolút vízmennyiséget nem, a mellékágak rendszerében számítani kell a vízmennyiség csökkenésére. (A beavatkozási tervek alapján több mellékág kotrással történ! rehabilitációját tervezik, de ez nem oldja meg azt a problémát, hogy a f!mederben tervezett beavatkozások hozzájárulnak a medermélyülés folyamatához.) A hajózhatóságot szolgáló intézkedéseknek emellett lehetnek olyan egyéb hatásai, amelyek kedvez!tlenül hatnak a halpopulációra (pl. az ívóhelyek megsz"nése, a hullámverés okozta ivadékpusztulás, a megnöveked! hajóforgalom miatti általános zavarás, a hajókból származó esetleges szennyezések révén). Mindezek miatt tehát valószín"síthet!, hogy a tervezett beavatkozások a magyar horgászok számára is jóléti veszteséget eredményeznének (ld.: közvetlen használattal összefügg! értékösszetev! példája).

25


A horgászati lehet!ség értékének kiszámítására a kutatók az utazási költség módszer és a feltételes értékelés módszerének kombinációját, a feltételes utazási költség módszert használták. Ennek lényege, hogy összeveti a terület meglátogatására fordított összegeket a kiindulási helyzetben és egy feltételezett változás bekövetkezése után, így számítva ki a változás értékét. Jelen esetben tehát az a kérdés, hogy a horgászok jelenleg mennyit költenek a Ticino folyó felkeresésére és mennyit költenének akkor, ha a vízer!m"vek üzemmódját, és ezzel a folyó vízállásának szabályozását a horgászok igényeinek figyelembevételével módosítanák. Az üzemmód megváltoztatásával elkerülhet!k lennének a jelenlegi túl alacsony vízállások, ami miatt kisebb a horgászok vízparton töltött napjainak a száma. Az utazási költségek a látogatások számából, valamint egy látogatás költségéb!l (beleértve az útiköltséget a távolság függvényében, a ráfordított id! lehet!ség-költségét és a csali árát) tev!dnek össze. A kutatók 413 Dél-Svájcban, Ticino Kantonban él! horgászt (akik az adott évben kiváltották a horgászengedélyt) kérdeztek meg postai úton, hogy milyen gyakran keresik fel a Ticino folyót, illetve milyen gyakran keresnék fel abban az esetben, ha javulna annak vízállása. A vízállás javulásának egy horgászra vetített értéke ezek alapján kb. 440 CHF, ami az egy f!re es! svájci bruttó hazai termék 0,8%-a. Ha feltételezzük, hogy a horgászati lehet!ségek színvonalának fenntartására a magyar horgászok is hajlandóak lennének jövedelmük ugyanekkora részét áldozni, ez évente 1917 Ft-ot jelent horgászonként. A Dunán horgászók létszámára vonatkozóan sajnos nem áll rendelkezésre hivatalos adat, mivel az érintett halászati és horgászati hasznosítók bizalmasan kezelik az értékesített engedélyek számát. A Magyar Horgászati Szövetség becslése szerint Duna mentén 40-45 ezer f! horgászik rendszeresen (nem számolva a Ráckevei-Duna-ágat). (A kifogott hal mennyisége 2009-ben 200 tonna alatt volt. Ez a mennyiség csökken! tendenciát mutat, amit a Dunában él! halak számának csökkenése idéz el!. A csökkenés legf!bb okai – szintén a MOHOSZ tapasztalatai szerint – az él!helyek megváltozása, a megfelel! telel! és ívóhelyek számának csökkenése, valamint a Duna mentén elszaporodó kormoránok halfogyasztása.) Ezek alapján a horgászati lehet!ség összértékére a svájci példában meghatározott 1917Ft/f!vel számolva (45 ezer dunai horgász esetén) 86,3 millió Ft adódik (ami az adatok bizonytalansága miatt becslést jelent). Ez ismét éves érték, ami 20 évre 1,4 Mrd Ft-ot (r=2%) illetve 1,03 Mrd Ft-ot (r=5,5%), örökértéken pedig 4,3, illetve 1,57 milliárd Ft-ot jelent.

2.2.4. A rekreációs lehet!ségek javulásának értéke Dél-Anglia folyóin Ugyancsak a rekreációs hasznok értékét vizsgálta Willis és Garrod [1999] Anglia délnyugati részén, ahol a túlzott vízkivétel miatt kialakuló alacsony vízállás számos folyón okoz gondot a nyári hónapokban. Ezeken a folyókon júniustól augusztusig egyáltalán nem vagy csak igen korlátozott mértékben lehetséges a horgászat, és a rendszeres vízhiány hatására megváltozott az itt él! növények és állatok összetétele is. (Ami a Duna helyzetével való kapcsolatot illeti, itt is érvényes az el!bb bemutatott svájci kutatás kapcsán tett megállapítás, hogy a vízszint és a vízmennyiség csökkenése nem tekinthet! azonos problémának, de a hatások között – els!sorban a halak szaporodási és életfeltételei kapcsán – sok hasonlóság van.) Az érintett értékösszetev! itt is a horgászati lehet!ség értéke, mint közvetlen

26


használattal összefügg! értékösszetev!. A helyzet javítására olyan intézkedések jöhetnek szóba, mint a vízkivételi engedélyek korlátozása, a pumpák áthelyezése kevésbé érzékeny pontokra, különféle m"szaki beavatkozások, illetve a folyómeder kibélelése az elszivárgás korlátozására. A vízhiány enyhítésével kapcsolatos preferenciákat a kutatók más-más módszerrel vizsgálják a horgászok és a folyókat egyéb rekreációs céllal látogatók esetében. A horgászok jelenleg is fizetnek a horgászatért engedélyek formájában, ezért t!lük azt kérdezték meg, hogy mennyivel lennének hajlandóak a mostaninál többet fizetni, ha a nyári hónapokban kedvez!bbek lennének a feltételek. A megkérdezett 129 horgász átlagos fizetési hajlandósága évi 68,3£ volt, vagyis az egy f!re es! bruttó hazai termék 0,5%-a, ami ma Magyarországon kb. 1200 Ft-nak felel meg. A fenti példához hasonlóan 45 ezer dunai horgászal számolva 54 millió Ft-ot kapunk horgászati lehet!ség összértékére. Az éves értéket 20 évre diszkontálva 883 Millió (r=2%) illetve 645 Millió Ft (r=5,5%), örökértéken pedig 2,7 Mrd (r=2%) és 982 Millió (r=5,5%) Ft adódik. A horgászokkal szemben az informális látogatók nem szokták meg, hogy a folyóknál eltöltött id!ért fizessenek, így számukra nehézséget jelentett volna a nyílt kérdésben megadni a körülmények javulására vonatkozó fizetési hajlandóságot. Ráadásul a környezetvédelmi hatóság a vízszint emelésén kívül a folyók partjának megtisztítását, fürdésre alkalmassá tételét, valamint a vízmin!ség általános javítását is célul t"zte ki. Az ilyen, több elemb!l álló programok értékelésénél pedig a tapasztalatok szerint torzításokhoz vezet az egyes elemek elkülönített értékelése. Ez az ún. beágyazódási hatás, amikor a válaszadók egy komplex program vagy környezeti jószág egyik elemére (pl. a vízhozam növelése) közel ugyanazt az összeget ajánlják fel, mint amit az egészre szánnak (pl. a folyó állapotának komplex javítására). Ezen problémák elkerülésére a kutatók a feltételes választás módszerét alkalmazták, ahol a választható szcenáriók jellemz!i között a vízszint mellett a vízpart állapota és a vízmin!ség is szerepelt. Az Anglia dél-nyugati részének háztartásaiból vett 750 elem" mintán az átlagos fizetési határhajlandóságok a következ!képpen alakultak:

Egy strand megtisztítása (úgy, hogy az megfeleljen az Unió fürd!vizekre 1,43£ vonatkozó el!írásainak) A jó vízmin!ség biztosítása egy mérföldnyi folyószakaszon

0,019£

A vízhozam növelése egy mérföldnyi folyószakaszon (csak azok esetében 0,076£ szignifikáns, akik az elmúlt két év során jártak a folyók valamelyikénél (használók).

Az egy mérföldre vonatkoztatott érték a vízmin!ség esetében 0,000057, a vízhozam esetében pedig 0,000227%-a az egy háztartásra es! 1996-os brit hazai terméknek, ami a mai Magyarországon 3,8 illetve 15 Ft-nak felel meg. Így a Duna magyarországi szakaszának teljes hosszára (417 km, vagyis 259 mérföld) 981 Ft illetve 3923 Ft adódik háztartásonként. A jó 27


vízmin!ség vonatkozásában ismét számolhatunk az összes háztartással, illetve az csak az érintett megyék lakosságával, így éves szinten 2,1-3,7 Mrd Ft adódik. Ez 20 évre diszkontálva 34-61 Mrd (r=2%) illetve 25-44 Mrd (r=5,5%) Ft, örökértéken pedig 105185 Mrd (r=2%) illetve 38-67 Mrd (r=5,5%) Ft. Mindezek az értékek azonban csak akkor jelennek meg a Duna esetében kárként, ha a hajózást javító intézkedések érdemben rontják a folyó vízmin!ségét (pl. a hajóforgalom megnövekedése vagy a tápanyag-visszatartási képesség csökkenése révén). A vízhozam növekedése csak a folyót használók esetében volt szignifikáns, így az aggregáláshoz azt kellene tudnunk, hogy az elmúlt 2 évben a magyar háztartásokból hányan keresték fel legalább egyszer a Dunát. A háztartások felével számolva az éves érték kb. 7,5 Mrd Ft, ami 20 évre 123 Mrd (r=2%) illetve 90 Mrd (r=5,5%) Ft, örökértéken pedig 375 Mrd (r=2%) illetve 136 Mrd (r=5,5%) Ft.

2.2.5. Ártéri területek visszaállításának értéke az Elba mentén Meyerhoff és Dehnhardt (2007) az Elba folyó mentén található árterek értékelését végzik el. Az ártereken lév! vizes él!helyek által nyújtott szolgáltatásokat három f! csoportra osztják: hidrológiai funkciók (talajvíz utánpótlás, árvíz elvezetés) biogeokémiai funkciók (tápanyag ill. karbon visszatartás) és ökológiai funkciók (él!helyek fenntartása). Az érintett értékösszetev!k tehát a közvetett használattal összefügg! (pl. tápanyag visszatartás) valamint a használattól független összetev!k (pl. él!világ örökségi, létezési értéke). Az ökológiai állapotban bekövetkezett változások jellegét tekintetve ez a példa áll legközelebb a Dunán várható változásokhoz. A Duna esetében bármilyen, a folyót érint! beruházás érinti az ökológiai szolgáltatásokat, mely szolgáltatások ugyanabba a három csoportba oszthatók, mint az Elba esetében. A hatások nagyságrendje ugyanakkor a Dunán a becslések alapján nagyobb lehet. Ennek a felmérésnek az alkalmazott számítási módszere is figyelemre méltó, és adott esetben a Dunán is alkalmazható lenne, ismerve azt a tényt, hogy az ökológiai szolgáltatások pontos megjelölése bizonyos esetekben nehezen kivitelezhet! kérd!íves felméréssel. Noha a feltételes értékelés módszere elvben a természeti javak minden értékösszetev!jére alkalmazható, a kutatók úgy döntöttek, hogy a fentiek közül a biogeokémiai funkciót más módon, a helyettesítés költségeinek számításával becslik. Ennek oka, hogy a lakosság túlnyomó része nincs tisztában az olyan ökológiai funkciókkal, mint amilyen a tápanyag-visszatartás, és a helyzet komplexitásából fakadóan egy kérd!íves felmérés kereteiben szinte lehetetlen átfogó és pontos leírást adni. A helyettesítési költségek becsléséhez tehát azt kell megbecsülni, hogy a nyújtott szolgáltatást, jelen esetben az árterek által biztosított tápanyag visszatartás adott szintjét milyen költségek mellett lehetne más úton biztosítani. (Ilyen alternatív intézkedés lehet pl. a szennyvíztisztító-kapacitás növelése, illetve a mez!gazdasági eredet" nitrogén kibocsátásának csökkentése). Az Elba esetében a modellszámítások szerint az ártér 15000 ha-os növekedése mintegy 8,7-26 millió euró értéket jelent, ami 2009-es forintértéken 1,6-4,8 milliárd forintnak felel meg évente (vásárlóer!-paritáson számolva, hiszen Magyarországon nyilván alacsonyabbak lennének az alternatív megoldások költségei, mint

28


Németországban). Ez 20 éves intervallumra 26-48 Mrd (r=2%) illetve 19-57 Mrd (r=5,5%) Ft-ot, örökértéken pedig 80-240 (r=2%) illetve 29-87 (r=5,5%) tesz ki. A többi funkció értékét a feltételes értékelés módszerével vizsgálták, bevonva az Elba mellett más folyók vízgy"jt!jén él!ket is, hogy a folyót nem használók is bekerülhessenek a mintába (Az 1304 háztartást tartalmazó minta 2/3 legalább egyszer már járt az Elbánál és így a folyót használónak min!sül). A válaszadóknak három intézkedést mutattak be, amelyek jelent!sen javítanák az Elba menti veszélyeztetett fajok és él!helyek helyzetét. Ezek: 15000ha árterület visszanyerése árvízvédelmi töltések áthelyezése által, a földhasználat káros hatásainak csökkentése pl. a m"trágyahasználat csökkentése révén, illetve a vándorló halpopulációk életkörülményeinek javítása hallépcs!k létesítése által az Elba mellékfolyóin. A megkérdezettek átlagos fizetési hajlandósága a fenti intézkedésekre vonatkozóan 5,3 $. Ez alsó becslést jelent, mivel a megkérdezés nyílt formában történt, ami a szakirodalom szerint a legalacsonyabb értékeket eredményez! módszer a fizetési hajlandóság vizsgálatoknál (mivel a válaszadók semmilyen támpontot nem kapnak egy meglehet!sen szokatlan kérdés megválaszolására). Emellett az átlagból nem kerültek kisz"résre az ún. protest válaszok (ez azokat jelenti, akik nem azért adnak meg 0 fizetési hajlandóságot, mert értéktelen számukra a vizsgált ökológiai javulás, hanem mert pl. tiltakoznak a környezeti javak pénzbeli értékelése ellen vagy nem bíznak abban, hogy a pénzt valóban a megjelölt célra fordítanák). Az 5,3 $-s érték egy háztartásra es! német bruttó hazai termék 0,01%-a, ami ma Magyarországon 667Ft-nak felel meg. Az intézkedések aggregált értéke egy évre így mintegy 2,5 milliárd Ft, ami 20 évre Mrd 41 (r=2%) illetve 30 Mrd (r=5,5%) Ft-ot, örökértéken pedig Mrd 125 (r=2%) illetve 45 Mrd (r=5,5%) Ft-ot jelent. A német mintában a folyót használók aránya 2/3-os volt, ami azért lényeges, mivel használók rendszerint nagyobb értéket tulajdonítanak egy környezeti jószágnak, mint azok, akik számára csak használattól független értékkel bír. A Duna esetére tehát akkor alkalmazható a 2,5 milliárdos éves érték, amennyiben feltételezzük, hogy a magyar lakosság is kb. ilyen arányban járt, illetve nem járt legalább egyszer a Dunánál – egyébként a használók magasabb arányát feltételezve felfelé, alacsonyabb arányát feltételezve pedig lefelé kell módosítanunk a becslést.

2.2.6. A Túr vízmin!ségének és ökológiai állapotának javítása Folyami ökoszisztémákra vonatkozóan Magyarországon eddig egyetlen primer feltételes értékeléses vizsgálat készült [Marjainé et al. 2007]. A Túr folyó és a Kállay f!folyás állapotának javítására vonatkozó felmérés a víz-keretirányelv hazai végrehajtásának el!készítését szolgálta, kimondottan azzal a céllal, hogy a kapott értékek a többi hazai vízgy"jt!n tervezett intézkedések értékeléshez is támpontot nyújtsanak. A víz-keretirányelv keretében tervezett intézkedések hatásai természetesen számos vonatkozásban (nem csak el!jelükben) eltérnek attól, amit a Duna hajózhatósági fejlesztései következtében várhatunk, így az eredmények alkalmazhatósága a jelen összefüggésben er!sen korlátozott. Ennek ellenére mint az egyetlen hasonló hazai els!dleges felmérés, úgy gondoljuk, hogy a Túron készült felmérés megfelel! adaptációja a Duna esetére is hasznos tanulságokkal szolgál. (A Kállay f!folyás mint kicsi, kimondottan helyi jelent!ség" és teljes egészében mesterséges vízfolyás olyannyira elüt a Dunától, hogy az itt végzett felmérés eredményeinek felhasználásától eltekintünk.) 29


Ez a felmérés jelen tanulmány szempontjából azért fontos, mert Magyarországon zajlott, személyes kérd!ívezés mintavételi módszerét követték, és egy folyó ökológiai szolgáltatásainak felmérésére vonatkozott. Az ökológiai szolgáltatások mértéke jelent!sen eltér a Túr és a Duna esetén, tehát ebb!l a szempontból a Túr példája alulbecslés. A szolgáltatások jellege azonban a Duna esetében is hasonló (turizmus, rekreációs potenciál, él!hely, valamint a folyó örökségi és tiszta létezési értéke), illetve a lakosság számára ezek azok a jól értelmezhet! pontok, amiket egy kérd!íves felmérés során meg lehet fogalmazni. A Túron készült felmérés 225 környékbeli lakos személyes megkérdezésével történt 2007-ben. A folyó állapotát a kérd!ív a következ!képpen írta le: „A Túr vízrendszerében természetesnek tekinthet! szakaszok, mint az Él!-Túr vagy az Öreg-Túr, valamint egy mesterséges szakasz is található Sonkád és Tiszakóród között. A vízszennyezettség közepes, id!nként azonban jelent!s szennyezések érik. A Túr egyes szakaszai közkedvelt turisztikai célpontok. Itt található a Szatmár-Beregi Tájvédelmi Körzet, így vize az él!világ vízigényének kielégítése szempontjából is fontos. Jelent!s a vízhez köt!d! él!helyek el!fordulása, amelyek igen gazdag él!világgal rendelkeznek. Több védett növény és állat is megtalálható a vidéken, köztük a haris.„ [Marjané et al. 2007, 111.o.] A Túr állapotát javító program, amelyre vonatkozóan az érintettek fizetési hajlandóságát vizsgálták, a következ! elemekb!l áll: 1. A csatornahálózat b!vítése 2. A szennyvíztisztító kapacitások növelése 3. A folyó környékén a m"trágya- és növényvéd!szer-felhasználás csökkentése 4. A holtágak frissvíz-ellátásának megoldása 5. Az árhullám-csúcsok csökkentése, pl. vésztározókkal. A program következtében várható javulásokat a kérd!ív az alábbiakban foglalta össze:

30


A TÚR ÁLLAPOTA 10 ÉV MÚLVA, HA

A TÚR ÁLLAPOTA 10 ÉV MÚLVA A

NEM TÖRTÉNIK INTÉZKEDÉS

TERVEZETT PROGRAM BEVEZETÉSE ESETÉN

Vízmin!ségi jellemz!k:

Vízmin!ségi jellemz!k:

• Fürdés: a szezon jelent!s részében

• Fürdés: a szezon jelent!s részében

nem biztonságos

biztonságos

• Horgászat: nem biztonságos

• Horgászat: biztonságos

• Csónakázás, kenuzás: biztonságos

• Csónakázás, kenuzás: biztonságos

• A víz nem áttetsz!

• A víz áttetsz!bb

Turizmus: A turisták száma csökken.

Turizmus: A turisták száma n!.

Árvízi helyzet:

Árvízi helyzet:

• Árvízi kockázat: közepes

• Árvízi kockázat: minimális

Él!világ sokszín"sége:

Él!világ sokszín"sége:

• A halfajok számának csökkenése

• A halfajok számának növekedése

• A holtágak elposványosodnak.

• A

holtágak

visszanyerik

!si,

természetes állapotukat. Forrás: Marjainé et al. 2007, 113. o.

A fentiek alapján látható, hogy a vizsgált jellemz!k közül els!sorban a halfajok számának alakulása, a holtágak állapota, valamint a horgászat és a kenuzás az, ami a Duna hajózhatóságát javító intézkedések kapcsán is felmerül. A leírt programra vonatkozóan az érintettek fizetési hajlandóságát nyílt kérdéssel vizsgálták (ami, mint az Elba kapcsán említettük, általában viszonylag alacsony értékeket eredményez), a kapott átlag 649 Ft/háztartás/hó volt. A fizetési hajlandóság egyik f! meghatározója a jövedelem, ami a Túr térségében rendkívül alacsony. A megkérdezettek jövedelme a Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei átlagnál is alacsonyabb volt, ezért a kutatók a megyei átlagjövedelemmel számolva korrigálták az átlagos fizetési hajlandóságot, ami így 728 Ft/háztartás/hó. Mindez 90 km-es folyószakaszra vonatkozik. A kérd!ív azt is vizsgálta, hogy a megkérdezettek a felajánlott összeget hogyan osztanák fel az egyes értékösszetev!k között. A használattól független értékösszetev!k közé éppen a halfajok számának és a holtágak állapotának alakulását sorolták, amelyeket leginkább vonatkoztathatunk a Duna esetére. Az alábbi grafikon mutatja, hogy a válaszadók által felajánlott összegeknek mekkora részét szánják a használattal nem összefügg! értékrészekre.

31


A

válaszadó

használattól

az összeg független

hány

51-100%

18,

közötti

2 50%-

47,

át

4

1-49%

27,

közötti

9

százalékát

semmi

6,

t

5

szánja

a

értékekre 0

5

1

1

2

2

3

3

4

4

50

0

5

0

5

0

5

0

5

%

[forrás: Marjainé et al. 2007, 33.o]

Látható, hogy a legtöbben fele-fele arányban osztanák meg az összeget, a többiek valamivel nagyobb arányban a használattal összefügg! (tehát a Duna hajózhatóságára kevéssé vonatkoztatható) értékrészeket tekintik fontosabbnak. A fenti intervallumok alapján pontos kalkuláció természetesen nem lehetséges, de közelít! becslésképpen mondhatjuk, hogy a halfajok számára és a holtágak állapotára vonatkoztatható fizetési hajlandóság valamivel a 728 Ft-os összeg fele alatt, 300 Ft/hó/háztartás körül van. A Dunára való átvitelhez mindenképpen figyelembe kell venni a megyei jövedelmek és az országos átlag közötti markáns eltérést, ezért ugyanolyan korrekciót végzünk, mint a külföldi kutatásokban talált eredmények átvételekor. A havi 300 Ft-os összeg éves szinten 3600 Ft-ot jelent háztartásonként, ami az egy háztartásra jutó Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei bruttó hazai termék 0,1%-a, ami országos átlagban 6670 Ft. Ezt összegezve az összes hazai háztartásra 25,3 milliárd Ft-ot, csak a Duna menti megyékben él!kkel számolva pedig 14,3 milliárd forintot kapunk évente. A 20 éves id!szak jelenértéke 234-414 Mrd (r=2%) illetve 171-302 Mrd (r=5,5%), az örökérték 715-1265 Mrd (r=2%) illetve 260-460 Mrd (r=5,5%) Ft. 2.3. A bemutatott esetek áttekintése A következ! táblázat az eddig áttekintett esetek alapján a Duna és közvetlen környezetében várhatóan bekövetkez! károk nagyságrendjére adott becsléseket foglalja össze. Az egyes megvizsgált esetek mellett feltüntettük a vizsgált változás jellegét, illetve azt, hogy az adott természeti érték Teljes Gazdasági Értékének mely összetev!jére (összetev!ire) terjedt ki a vizsgálat. Ezt követ!en megadjuk a haszonátvitel módszer alapján a Dunára vonatkozó károk nagyságrendjét éves szinten, 20 éves id!távra számolva, valamint örökértéken (2%-os, illetve 5,5%-os társadalmi diszkontrátát alkalmazva). Meg kell jegyezni, hogy a külföldi eseteknél általában ökológiai javulást, a természeti t!ke értékének növekedését – vagyis 32


hasznokat – vizsgáltak. A Duna esetében ezen értékösszetev!k romlása várható, a Dunára adaptálva tehát már károkról beszélünk. A vizsgálatok azt mutatják, hogy ugyanakkora mérték" romlásnak az emberek nagyobb kárt tulajdonítanak, mint amekkora értéket egy hasonló mérték" javulásnak (ld. kés!bb).

33

Kár nagysága a Dunára adaptálva (2009) Eset

1. Szigetköz

Vizsgált hatás

TGÉ mely összetev!jére vonatkozik

Éves kár

Teljes kár Teljes kár 20 évre 20 évre (r=2%) (r=5,5%)

Teljes kár Teljes kár örökörökértéken értéken (r=2%) (r=5,5%)

7,2-10,8 Mrd HUF

118-177 Mrd HUF

86-129 Mrd HUF

361-541 Mrd HUF

131-197 Mrd HUF

26,3-46,6 Mrd HUF

430-762 Mrd HUF

314-557 Mrd HUF

1315-2330 Mrd HUF

478-847 Mrd HUF

Szigetköz ökológiai állapotának degradációja az alacsonyabb vízállás, illetve a vízhiány következtében, amennyiben csökken a Szigetköz vízellátása

Ez minden a Duna hajózás kapcsán megfogalmazott értékösszetev!re vonatkozik.

Folyók ökológiai állapotának alakulása a vízer!m"vek környezeti paramétereinek következtében

Els!sorban a használattól független értékösszetev!k (ökológiai szolgáltatások és adottságok jöv!ben való kihasználásának lehet!sége, létezési érték)

3. Svájc (Ticino)

Vízier!m"vek hatására jelentkez! alacsonyabb vízállás orvoslása

közvetlen használattal összefügg! értékösszetev! – a horgászati potenciál változása

86,3 Millió HUF

1,4Mrd HUF

1,03 Mrd HUF

4,3 Mrd HUF

1,57 Mrd HUF

4/a. Dél-Anglia

A túlzott vízkivételek által okozott id!szakosan alacsony vízállás orvoslása

közvetlen használattal összefügg! értékösszetev! - a horgászati potenciál változása

54 Millió HUF és 7,5 Mrd

883 Millió és 123 Mrd HUF


2,7 és 375 Mrd HUF


2. Svédország

Használattól független értékösszetev!k, illetve részben a közvetlen használattal összefügg! értékösszetev!k (turisztikai vonzer!, horgászat, ivóvíz, öntöz!víz, vadászat, faanyag-kitermelés; vízháztartás szabályozása) változása

Adalékok a Duna hajózási célú fejlesztésével járó környezeti károk pénzügyi értékeléséhez HUF 4/b. Dél-Anglia

Rekreációs potenciál , valamint használattól független értékösszetev!k (ökológiai szolgáltatások és adottságok jöv!ben való kihasználásának lehet!sége, létezési érték)

2,1-3,7 Mrd Ft

Ártéri vizes él!helyek helyreállítása, a folyó él!világának javítása

Használattól független értékösszetev!k, valamint közvetett használattal összefügg! összetev!k, pl. talajvíz utánpótlás, árvíz elvezetés

2,5 Mrd HUF

5/b Elba

Tápanyag-visszatartás javulása az árterek helyreállítása révén

Közvetett használattal összefügg! értékösszetev! – tápanyagvisszatartás

1,6-4,8 Mrd HUF

6. Túr

A halfajok számának növekedése és a holtágak állapotának javulása

Rekreációs potenciál, használattól független értékösszetev!k (ökológiai szolgáltatások és adottságok jöv!ben való kihasználásának lehet!sége, létezési érték)

14,3-25,3 Mrd HUF

5/a. Elba

Jó vízmin!ség biztosítása

34-61 Mrd 25-44 Mrd Ft Ft

105-185 Mrd HUF

38-67 Mrd HUF

125 Mrd HUF

45 Mrd HUF

26-78 Mrd 19-57 Mrd HUF HUF

80-240 Mrd HUF

29-87 Mrd HUF

234-414 Mrd HUF

715-1265 Mrd HUF

260-460 Mrd HUF

41 Mrd HUF

30 Mrd HUF

171-302 Mrd HUF

35

Látható, hogy a fenti becslések els!sorban a teljes gazdasági érték használattal nem közvetlenül összefügg! részeire (például az ökológiai állapotban bekövetkez! változásokra) terjednek ki. A megadott összegek tehát (a horgászati potenciál értékén kívül) nem tartalmazzák a folyó közvetlen használatával kapcsolatos károkat, mint pl. a mez!gazdaság vízellátását, illetve az ivóvíz szolgáltatást érint! problémákat. A példák így azt is illusztrálják, hogy az emberek a gyakorlati hasznokon túlmen!en általában a természeti javak puszta létezésének is igen jelent!s értéket tulajdonítanak, az ezekben bekövetkez! degradációt valódi veszteségként élik meg. Az is kiderül, hogy már az 5,5%-os diszkontráta alkalmazása esetén is jelent!s (a VITUKI-tanulmány által becsültnél sokkal nagyobb) a becsült károk mértéke, a 2%-os társadalmi diszkontráta esetében ennél még nagyobb károkkal kell számolni. A fent bemutatott becslések a bizonytalanságok (els!sorban a Dunán tervezett intézkedések várható hatásaival kapcsolatos részletes információ hiánya) miatt példákként foghatók fel és els!sorban a várható változások nagyságrendjének becslésére alkalmasak. Látható, hogy a példák a természeti t!ke más-más értékösszetev!jére vonatkoznak, így nyilván jelent!s különbség van a korlátozott fókuszú vizsgálatok (pl. horgászati potenciál) és az átfogóbb kutatások eredményei között. Az azonos értékösszetev!kre vonatkozó vizsgálatok becslései értelemszer"en nem összegezhet!k. Az eredmények interpretálásához továbbá fontosnak tartjuk megjegyezni az alábbiakat: •

•

•

A szakirodalomból ismert felmérések eredményinek a Duna esetére való alkalmazhatósága els!sorban attól függ, hogy az eredeti vizsgálatokban szerepl! változások jellege és nagyságrendje mennyire hasonló a Dunán tervezett intézkedések várható hatásaihoz. Ehhez a példák bemutatása során támpontokat adtunk, de arányszámmal, vagy százalékosan ennek kifejezése a jelenlegi ismeretek alapján nem lehetséges. A becslésünk els!sorban a teljes gazdasági érték használattal nem közvetlenül összefügg! részeire (például az ökológiai állapotban bekövetkez! degradációra), illetve a turisztikai értékben bekövetkez! változásaira terjed ki. Nem foglalkoztunk a közvetlen használattal összefügg! károkkal (például az esetleges mez!gazdasági termeléskiesés, ivóvízbázis károsodása, stb.), így az általunk adott becslések alsó becslésnek tekinthet!k. A bemutatott tanulmányok általában nem a környezeti állapot romlását, hanem annak potenciális javulását értékelik (pl. a medermélyülés káros hatásait ellensúlyozó intézkedéseket). Ezeken keresztül nyilván következtethetünk a szóban forgó ökológiai jellemz!k értékére, ez azonban alsó becslésnek tekinthet!, mivel a korábbi kutatási tapasztalatok egyértelm"en igazolják, hogy egy meglév! környezeti jószágról való lemondást általában nagyobb veszteségként élnek meg az embereknek, mint amennyit egy ugyanilyen mérték" javulásért áldozni hajlandóak. Anderson és szerz!társai (2000) szerint ez a különbség 2-16-szoros, míg Horovitz és McConnel (2002) szerint átlagosan 7-szeres.

A leírt szempontok alapján azt mondhatjuk, hogy az általunk adott becslések inkább a várható károk alsó becslésének tekinthet!k. Összességében jól látható tehát, hogy a szakirodalom alapján becsülhet! károk jóval magasabbak, mint amivel a VITUKI által készített 2007-es tanulmányban számoltak. Ott körülbelül 20 milliárd forintra tették a várható károk nagyságát, 25 éves id!távra számolva (amit maguk is nagyon durva becslésnek tartanak), de ez véleményünk szerint nincs pontosan alátámasztva, s!t,


bizonyos károkkal maximum említés szintjén foglalkozik. Bár a VITUKI-tanulmány alapvet!en támogatja a hajózhatósági célú fejlesztést, felhívja a figyelmet a károk mértékével kapcsolatos jelent!s kockázatokra, és átfogó hatásvizsgálatok elvégzését sürgeti a károkat illet!en.

37


Összegzés Jelen WWF tanulmány a Duna hajózási célú fejlesztése kapcsán várható környezeti károk pénzbeli értékeléséhez ad támpontot. Noha a környezeti javak értékének pénzegységben történ! értékelése számos etikai és módszertani problémát vet fel, több érv szól amellett, hogy erre mégis szükség van: •

A számokban, pénzegységben gondolkodó politikai döntéshozók kézzelfoghatóbb információt lehet adni, hogy jobban érezzék természetvédelmi probléma súlyát;

számára egy-egy

•

A pénz mint közös nevez! lehet!séget teremthet alternatívák rangsorolásához, illetve a hasznok és károk összehasonlításához.

A tanulmány a teljes gazdasági érték módszer (TGÉ) alapján vizsgálja meg a Duna hajózási célú fejlesztésével kapcsolatosan esetlegesen bekövetkez! környezeti károk pénzbeli értékelését. A tanulmány olyan korábbi külföldi és magyarországi munkákat vesz alapul, amelyek a természeti t!kében bekövetkez! – a hajózási célú fejlesztés által valószín"síthet!en indukált negatív hatásokkal hasonló – változások pénzbeli értékelését tartalmazták. A Duna és környezetének várt állapotváltozását a WWF Magyarország szakért!i által biztosított tanulmány ad alapot. (Kavrán, 2009) A tanulmányban bemutatott vizsgálatok a primer kutatások alapján azonosított természeti t!keváltozás értékeit a haszonátvitel módszer segítségével adaptálják a magyarországi körülményekre. Az eredmények a Dunára vonatkozóan minden esetben megadják a várható éves károk mértékét, a károk nagyságát 20 évre, illetve örökértéken. Az elemzés ugyan jelent!s bizonytalanságot tartalmaz (ezek közül a legjelent!sebb az, hogy a Duna esetében nem ismert pontosan a bekövetkez! ökológiai károk nagysága), ugyanakkor az látható, hogy a valószín"sített károk nagysága akár sok tíz-, illetve százmilliárd forintot is kitehet. Összességében tehát – az óvatosság elvét követve – megállapítható: elengedhetetlen, hogy a hajózási célú fejlesztésr!l való döntés el!tt részletes vizsgálatot végezzenek az esetlegesen bekövetkez! környezeti károk mértékér!l. Gazdasági szempontból csak olyan fejlesztést szabad kivitelezni, amelynek esetében a Duna, illetve mellékfolyói környezetében a természeti t!ke teljes gazdasági értékét illet!en az értékcsökkenés bizonyíthatóan alatta marad a hajózás fejlesztéséb!l származó társadalmi hasznoknak. (Természetvédelmi szempontból természetesen a zérus értékcsökkenés lenne a kívánatos.) Mindezek az észrevételek arra a következtetésre vezetnek, hogy a hajózhatóság fejlesztéséb!l származó közvetett társadalmi hasznoknak mindenképpen nagyobbnak kell lenniük, mint a beavatkozások miatt a természeti t!két érint! értékcsökkenés.

38

A munka összeállításában a szerz!kön kívül részt vettek: Ereifej Laurice – WWF Magyarország Gruber Tamás – WWF Magyarország Dallos György – WWF Magyarország Ungvári Gábor – Vízgazdasági Csoport, Budapesti Corvinus Egyetem

A munka alapjául szolgáló ökológiai becslés készít!je: Kavrán Viktória – biológus, Szekció-tech Kft.


Felhasznált források

•

Anderson, Johan; Vadnjal, Dan; Uhlin, Hans-Erik (2000): Moral dimensions of the WTA–WTP disparity: an experimental examination. Ecological Economics 32, p. 153–162.

•

Buchli, L; Filippini, M; Banfi, F (2002): Estimating the benefits of low flow alleviation in rivers: the case of the Ticino river. Facolta di Scienze economiche, Quaderno n. 00-09, Lugano.

•

Cummings, R. and G. Harrison (1995): The Measurement and Decomposition of Nonuse Values: A Critical Review, Environmental and Resource Economics 5, pp. 225-247.

•

Horowitz, John K.; McConnell Kenneth E. (2002): A Review of WTA / WTP Studies. Journal of Environmental Economics and Management 44, 426-447.

•

Kataria, M (2009): Willingness to pay for environmnetal improvements in hydropower regulated rivers. Energy Economics 31 (2009) 69-76.

•

Kavrán Viktória: Duna hajózhatóságának javítását célzó beruházások várható ökológiai hatásai, (2009)

•

Kerekes Sándor, Kindler József, Bisztriczky József, Csutora Mária, Kovács Eszter, Kulifai József, Marjainé Szerényi Zsuzsanna, Nemcsicsné Zsóka Ágnes [1999]: A természeti t!ke várható értékváltozása a Szigetközben. Budapesti Közgazdaságtudományi és Államigazgatási Egyetem, Környezetgazdaságtani és Technológiai Tanszék, Budapest, pp. 108.

•

Kosz, Michael (1996): Valuing Riverside Wetlands: The Case of the „Donau-Auen” National Park. Ecological Economics, 16 (1996) 109-127.

•

Kerekes Sándor, Szlávik János (1999): A környezeti menedzsment közgazdasági eszközei. KJK, Budapest, 2. Kiadás (1. kiadás 1996), p. 329.

•

Kriström, Bengt and Pere Riera (1996): Is the Income Elasticity of Environmental Improvement Less Than One? Environmental and Resource Economics 7, 45-55.

•

Marjainé Szerényi Zsuzsanna (1998): A feltételes értékelés alkalmazása Magyarországon, a Bükki Nemzeti Parkban in: A jöv! a jelenben - Átalakuló társadalom, új tudományos problémák. Ph. D hallgatók el!adásai az els! nemzetközi konferencián. BKE, Budapest.

•

Marjainé Szerényi Zsuzsanna [2000]: A természeti er!források monetáris értékelésének lehet!ségei Magyarországon, különös tekintettel a feltételes értékelés módszerére. Ph.D. értekezés, BKÁE, Budapest.

•

Meyerhoff, J and Dehnhardt, A (2007): The European Water Framework directive and Economic Valuation of Wetlands: the Restoration of Floodplains along the River Elbe. European Environment, 17 (2007) 18-36.

•

Mitchell, R. C. and R. T. Carson (1989): Using Surveys to Value Public Goods: The Contingent Valuation Method. Resources for the Future, Washington D.C.

•

Mourato, Susane, Csutora Mária, Marjainé Szerényi Zsuzsanna, David Pearce, Kerekes Sándor, Kovács Eszter (1997): The Value of Water Quality Improvement at 40

Adalékok a Duna hajózási célú fejlesztésével járó környezeti károk pénzügyi értékeléséhez Lake Balaton: a Contingent Valuation Study. Chapter 6 in: Measurement and Achievement of Sustainable Development in Eastern Europe. Report to DGXII. CSERGE, Budapest Academy of Economic Sciences, Bulgarian Academy of Sciences and Cracow Academy of Economics. •

Pearce, David W. (1993): A modern közgazdaságtan eszköztára. Közgazdasági és Jogi Kiadó, Budapest.

•

Pearce, David W., Anil Markandya, Edward B. Barbier (1989): Blueprint for a Green Economy. Earthscan Publication Ltd, London.

•

Pearce, David W., R. Kerry Turner (1990): Economics of Natural Resources and the Environment. The John Hopkins University Press, Baltimore.

•

Turner, R. Kerry, David Pearce, Ian Bateman (1994): Environmental Economics: An elementary introduction. Harvester Wheatsheaf.

•

VITUKI Környezetvédelmi és Vízgazdálkodási Kutató Intézet Kht. (2007): A Duna hajózhatóságának javítása tárgyú projektet megalapozó tanulmány.

•

Willis, K G and Garrod, G D (1999): Angling and recreation values of low-flow alleviation in rivers. Journal of Environmental Management 57 (1999) 71-83.

•

WWF (2002): Waterway Transport on Europe’s Lifeline, the Danube. Impacts, Threats and Opportunities. Vienna.

•

WWF (2008): Civil vélemény ’A Duna hajózhatóságának javítása tárgyú projektet megalapozó tanulmány’ fejezeteir!l, WWF Magyarország, 2008. május, szerk.: Gruber Tamás

41

ADALÉKOK A DUNA HAJÓZÁSI CÉLÚ FEJLESZTÉSÉVEL

Recommend Documents