ABSTRACTS When editing these abstracts we have only corrected major typographical errors and obvious mistakes. The translations of abstracts present just the outline of the content of presentations. The abstracts are arranged according to the alphabetical order of the speakers’ surname.
A KONFERENCIA ELŐADÁSAINAK TARTALMI ÖSSZEFOGLALÓI Az abstractumok összeállításánál a szerkesztés során csak az elemi szerzői elütéseket, nyilvánvaló tévedéseket javítottuk-korrigáltuk. A szövegek fordításánál mindössze arra törekedtünk, hogy azok tartalmilag megfelelően tájékoztassanak az előadásokról. Az előadói titulusokat az egyéni közlések szerint adtuk meg.
SPEAKERS / ELŐADOK
Bársony János Baxter, Jeffrey Bojtár Endre Brand, Daniel Chinman, Rebecca Csapody Tamás Csepregi András Csősz László Daróczi Ágnes Eisen, George Fodor Veronika Frojimovics Kinga Gábor Éva Gellért Ádám Gellért János Gombocz Eszter Harsányi Iván Harvey, Quinton Heller Ágnes Horváth Rita Jakab Attila Karády Viktor Karsai László Kiss Endre Klacsmann Borbála Kovács Éva Kovács I. Gábor Krausz Tamás L. Juhász Ilona Liszka József LoConte, Micaela Lugo, Mary Majsai Tamás
Manoschek, Walter Margittai Linda Nagy Péter Tibor Pécsi-Pollner Katalin Pfeifer, Karl Sanders, Paul Schőner Alfréd Stark Tamás Sulyok Izabella Szécsi József Tansi, Deniz Temple, Matthew J. Vardi, Recep Varga László Vajda Károly Vásárhelyi Mária
JÁNOS BÁRSONY
Junior research fellow specializing in minorities, Romano Instituto ÁGNES DARÓCZI Director, Romano Instituto
The stages of the Hungarian Pharrajimos - The Pharrajimos began in 1938 with the labelling: ’unreliable’; - What did that mean in times of war? Raids and internments; - Why there was no need for specific anti-Roma laws? - The invasion of Délvidék (Southland) and the deportation of the ’unreliable’ Gypsies to Serbia in April 1941; - The Kamenets-Podolsk deportation and the Gypsies: as from 15 July 1941; - The Gypsies and various kinds of military labour services: the Árpád-line, the logging lager, agricultural forced labour on the latifundium (large estate); - Life in ghettos during wartime Hungary: Nagyszalonta, Esztergom, Nagykároly; - Gypsy military forced labour units: from August to September 1944; - Local massacres - internments - concentration camps; - Fort Monostor of Komárom.
6
BÁRSONY JÁNOS
Tudományos segédmunkatárs, kisebbségkutató, Romano Instituto DARÓCZI ÁGNES Igazgató, Romano Instituto
A Pharrajimos állomásai Magyarországon - A Pharrajimos a „megbízhatatlan”-nak minősítéssel kezdődött, 1938-ban. - Mit jelent ez háború idején? Razziák, internálások. - Miért nem volt szükség külön cigányellenes törvényekre? - A délvidéki bevonulás és a cigányok mint megbízhatatlanok kitoloncolása Szerbiába, 1941 áprilisában. - A Kamenyec-Podolszkij-i deportálás és a cigányok: 1941. július 15-től. - A katonai munkaszolgálat különböző formái és a cigányok: Árpád-vonal, fakitermelő láger, nagybirtokon végzett mezőgazdasági kényszermunka. - Gettózás és gettóélet a háborús Magyarországon: Nagyszalonta, Esztergom, Nagykároly. - Külön cigány katonai munkaszolgálatos egységek: 1944. augusztus-szeptember. - Helyi tömeggyilkosságok - internálás - koncentrációs táborok. - A komáromi csillagerőd.
7
JEFFREY BAXTER Graduate student, Nazareth College, Rochester
Education and the Holocaust. A New Perspective As an educator the opportunity to study The Holocaust up close is a rare and valuable experience. All too often do lessons about The Holocaust in schools consist of opening a textbook, reading assigned works of literature, and presenting the statistics of the deceased to young minds. Instead, as educators we must strive to present The Holocaust through a lens that incorporates intellectual, moral, and social components in a fashion young minds can begin to process more thoroughly. Only by moving away from the traditional statistical approach can we begin to help the next generation comprehend this chapter of humanity.
8
JEFFREY BAXTER Egyetemi hallgató, Nazareth College, Rochester
Új perspektívában az oktatás és a Holokauszt kapcsolatáról A pedagógus számára a Holokauszt alapos tanulmányozásának a lehetősége ritka és értékes tapasztalat. Gyakorta tapasztaljuk azt, hogy a Holokausztnak szentelt óra az iskolában sajnos csak abból áll, hogy a diákok megnyitják a tankönyvet, elolvassák a kijelölt irodalmi műveket, illetve megismerik az elhunytakról szóló statisztikai adatokat. Ehelyett pedagógusként arra kell törekednünk, hogy olyan optikán keresztül mutassuk be a Holokausztot, amely magában foglalja az annak létrejöttében szerepet játszó szellemi, erkölcsi és társadalmi összetevőket, éspedig azon a módon, amelynek segítségével a fiatalok mélyebben is feldolgozhatják a történtek lényegét. Csupán a hagyományos statisztikai megközelítéstől eltávolodva foghatunk neki annak, hogy az utánunk következő generáció számára mélységében is felfoghatóvá váljon az emberi történelem e fejezete.
9
ENDRE BOJTÁR Literary historian
The road from Kamenets-Podolsk to Auchwitz in the memoir of Bela Zsolt “Nine Suitcases” The title of my lecture is misleading in a certain way: I’m not quite sure that I will get to the analysis of the novel mentioned in the title. But my objective has never been to do that, rather I would like to use the publicity of this conference to start one of the many rejuvenations of Béla Zsolt - which, by the way, suits the theme of this conference very well. Béla Zsolt (1895-1949) belongs to the very top league of 20th century Hungarian literature, as a poet and novelist and a journalist as well. At the same time he is the person sentenced to silence by practically all regimes up to our times. (It’s a telling story: in the New Hungarian Literary Encyclopaedia, published in 1994, somehow his name is „absent” - he is only mentioned in the article written about his wife, Ágnes Zsolt.) He reached perfection at journalism with those 120 editorial articles that he published in the weekly paper Haladás, of which he was the editor of chief between 1945 and 1949. Even his best novel, the unfinished Nine Suitcases, was published in this journal in weekly series. This documentary novel - even though it’s fragmented - is still the most comprehensive piece on the Hungarian Holocaust , in which Zsolt pictures the stations of extermination with the credibility of a witness ( the Ghetto of Nagyvárad, the labour service in the Soviet Union, the prison, the Kaszner-train and finally Bergen-Belsen), and as such it can be only measured to the works of Primo Levi.
10
BOJTÁR ENDRE Irodalomtörténész
A Kamenyec-Podolszkijtól Auchwitzig vezető út Zsolt Béla “Kilenc koffer” című művében Előadásom címe megtévesztő: szinte biztos, hogy a rendelkezésemre álló rövid idő alatt nem tudok eljutni a címben szereplő mű elemzéséig. Célom azonban nem is ez volt, hanem az, hogy a konferencia nyilvánosságát felhasználva megpróbáljam elindítani (végső soron persze nagyon is e konferencia tárgykörébe tartozó) Zsolt Béla immár sokadik újra felfedezését. Zsolt Béla (1895-1949) mint szépíró (költő, regényíró) és mint publicista, újságíró a XX. századi magyar irodalom legelső vonalába tartozik. Ugyanakkor ő az a személy, akit minden rendszer mindmáig a leginkább hallgatásra ítélt, elhallgatott. (Jellemző módon az 1994-ben megjelent Új magyar irodalmi lexikonból még a nevét is „kifelejtették” - érdekes módon csak a feleségének Zsolt Ágnesnek szentelt címszóban szerepel.) Publicisztikai munkássága, amelynek csúcsa az általa főszerkesztett Haladás című hetilapba 1945 - 1949 között írott 120 vezércikke. Míg szépírói munkásságának legkitűnőbb darabja a Haladásban folytatásokban közölt, s könyv alakban csak 1980-ban megjelent befejezetlenül hagyott Kilenc koffer. Ez a dokumentumregény, amely így töredékesen is a magyar holokauszt legteljesebb műve, amelyben Zsolt a szemtanú hitelességével írja le a magyar zsidóság kálváriáját (nagyváradi gettó, szovjetunióbeli munkaszolgálat, börtön, Kaszner - vonat, Berger - Berzen), csak Primo Levi munkáiban találja meg méltó párját.
11
DANIEL BRAND
My Parents and the Kamenets-Podolsk Massacre The rescue of my aunt (my mother’s sister) and her husband is one of the rare successful attempts to save people from the “Deportation of Aliens” in summer 1941. The unusual efforts and financial means invested in this operation are unique and there is no satisfactory answer to the question: “Why them?” The presentation includes a short description of the followings: My parents’ background. Their rescue activities before the deportation. What did they know about fate awaiting the deportees in advance? Their reaction to the new information brought by the survivors. The end of the “Deportation of Aliens” My parents’ involvement in additional rescue attempts.
12
DANIEL BRAND
Szüleim és a Kamenyec-Podolszkij-i tömeggyilkosság Nagynéném (édesanyám testvére) és férjének a története egyike azoknak a ritkaságszámba menően eredményes mentési kísérleteknek, amelyekre az 1941-es nyári “idegen-deportálás” alkalmával került sor. Az e célból igénybe vett szokatlan méretű erőfeszítések és pénzügyi eszközök egyedülállóak voltak ugyan, a “miért ők?” kérdésre mégsem tudunk kielégítően válaszolni. Az előadás a történet alábbi szempontjainak a rövid bemutatására koncentrál: Szüleim addigi élettörténete. A deportálás előtti mentőmunkájuk. Mit tudtak előzetesen arról, ami a deportáltakra vár? Reakciójuk a túlélőktől származó új információkra. Az “idegendeportálás” befejeződése. Szüleim részvétele a további mentési kísértekben.
13
TAMÁS CSAPODY PhD, assistant professor, Institute of Behavioural Sciences, Semmelweis University, Budapest
Jehova’s Witnesses, Nazarenes and Reformed Adventists in Hungary and in Bor (Serbia) during the Shoah period In the course of the Horthy era small Churches were constantly persecuted. They were not accepted as Churches, but rather as sects and their members were concerned to be outside the community of faith. Some of the Churches continued their activities during the Second World War, keeping their political neutrality, though maintaining their anti-militarist views and rejecting the fascist ideas, as well as refusing to perform military service. In the autumn of 1942, the members of all small Churches on the entire territory of greater Hungary were collected. Women were supervised by the nuns of Marianosztra, while the men were taken to different prisons. The men were initially sentenced to death, later the sentence was converted to life imprisonment, or by imprisonment of 5-8 years. About 801 of them were selected for members of the Special Criminal Squadron of forced workers located in Jaszbereny. The squadron consisting of approx. 160 Jehovah Witnesses, 18 Sabbatarians (Reformed Adventists) and 8 Nazarenes were transported to Yugoslavia by ship. In addition to the members of the small Churches, about 3,000 Jewish forced laborers were taken on the same route to Bor. During the trip many of the Jehovah’s Witnesses were beaten, their leader was almost beaten to death, the reason being that they were not willing to pick up the military overcoat, as well as the soldier’s cap with the Hungarian crest and the red-white-green armband. Members of the small Churches, together with their brothers of fate, the Jews were allocated in Bor, situated in the southeast part of Yugoslavia (now Serbia), in the so called central Berlin-camp. It was under the military command of Hungarians, but the forced labourers worked under the German labor management at the mining district of Bor. Despite the poor living and working conditions, the work proceeded in three shifts, and since the forced labourers carried out their tasks conscientiously, thus they were not particularly harmed. However Reformed Adventists were beaten because they were not willing to work on Saturdays. Their Bibles were taken away, but they were allowed to keep their religious rituals. Under the duration of the forced labour camp, i.e between July 2nd, 1943 and September 17th, 1944, four members
14
of Jehovah’s Witnesses died in an accident or from illness. (In 1944 another approx. 3,000 Jewish forced laborers were transported to the site. Approximately 70 of the total of 6,000 Jewish forced laborers had lost their lives in Bor.) Due to a change in the war situation, the forced labourers in Bor were sent home. Miklos Radnóti was one of them marching out of Bor on foot in September 1944. Jews were systematically murdered on the way by both, Hungarian and German soldiers. The representatives of the small Churches further denied to carry out military work, as trench digging, packing ammunition, constructing roadblocks, neglecting Hungarian and German commands. Because of that their lives were repeatedly threatened, they were often beaten and subjected to deprivation, but survived the massacres, which did not spare their Jewish brothers in destiny. Members of the small Churches arrived at Szentkiralyszabadja in October 1944. From there they were transported to Szombathely for further forced labour. The liberation reached them in this region on April 1, 1945. Unfortunately at the same it meant occupation also, so many of them were taken prisoners of war. Finally one member of Jehovah’s Witnesses, three Nazarenes and four Reformed Adventists ended up in the Soviet Union in the „Malenki Robot’ system. So the members of the small Churches, who refused military service, who were imprisoned, sentenced, who carried out forced labour for both, Hungarians and Germans, were forced to work on, this time as prisoners of war. They spent years in the Gulag camps; two of them, Sabbatarians, were killed there. (With my deepest respect I recommend my lecture and it’s abstract to the now 80-year-old Jozsef Merza, the first one of the Bokor Based Community, who refused to be enlisted for a military service due to his religious denomination.)
15
CSAPODY TAMÁS PhD, egyetemi adjunktus, SE Magatartástudományi Intézet, Budapest
Jehova Tanúi, nazarénusok és reformadventisták a Soá idején Magyarországon és Borban A Horthy-korszakban a kisegyházakat üldözték. Nem fogadták el őket egyháznak, szektáknak nevezeték őket és tagjait felekezeten kívüliként tartották nyilván. A kisegyházak közül néhányan a második világháború alatt is kitartottak a politikai semlegességük, antimilitarista nézeteik mellett, és elutasították a fasiszta eszméket, valamint megtagadták a katonai szolgálatot. A kisegyházak tagjait 1942 őszén összegyűjtötték a korabeli Magyarország egész területéről. A nőket az apácák által felügyelt márianosztrai, a férfiakat pedig különböző börtönökbe vitték. A férfiakat először halálra, majd kegyelemből életfogytig tartó, esetleg 5-8 évi fegyházbüntetésre ítélték. Közülük választották ki a Jászberényben felállított 801. különleges büntető munkásszázad tagjait. A kb. 160 Jehova Tanúból, 18 szombatistából (reformadventistából) és 8 nazarénusból álló munkaszolgálatos századot hajón szállították Jugoszláviába. A kisegyházak tagjai mellett mintegy 3000 zsidó munkaszolgálatost is ugyanezen az útvonalon - Borba vittek. A hajóúton a Jehova Tanúi közül sokakat megvertek, vezetőjüket pedig félholtra verték, mert ők nem voltak hajlandók felvenni a katonaruhát, a magyar címerrel díszített katonasapkát és a piros-fehér-zöld karszalagot. A Jugoszlávia (ma Szerbia) délkeleti részén lévő Borban a kisegyházak tagjai a központi Berlin-táborba kerültek, zsidó társaikkal együtt. Magyar katonai parancsnokság alatt éltek, de német munkairányítás mellett dolgoztak a bori bányavidéken. A rossz élet- és munkakörülmények ellenére három műszakban végzett kényszermunkájukat lelkiismeretesen végezték, ezért különösebb bántódásuk nem esett. A reformadventistákat azonban megverték, mert szombaton nem voltak hajlandóak dolgozni. Bibliájukat elvették, viszont vallási szertartásaikat megtarthatták. Kényszermunkájuk ideje alatt, azaz 1943. július 2. és 1944. szeptember 17-e között négy Jehova Tanú halt meg balesetben vagy betegségben. (1944-ben ide szállítottak újabb kb. 3000 zsidó munkaszolgálatost. Az összesen 6000 zsidó munkaszolgálatos közül mintegy 70-en vesztették életüket Borban.) A háborús helyzet megváltozása miatt a bori munkaszolgálatosokat hazarendelték. A Radnóti Miklóst is sorai között tudó gyalogmenetet 1944 szeptemberében indították el Borból. A menet zsidó tagjait a magyar és német katonák útközben
16
szisztematikusan gyilkolták. A kisegyház tagok útközben sem voltak hajlandóak katonai munkát (pl. lövészárok-ásás, lőszerpakolás, tankcsapda-építés) végezni sem magyar, sem pedig német parancsra. Életük ezért többször veszélyben forgott, megverték őket és nélkülöztek, de túlélték a zsidó bajtársaikat viszont nem kímélő mészárlásokat. A kisegyházak tagjai 1944 októberében érkeztek meg Szentkirályszbadjára. Innen Szombathelyre vitték őket tovább kényszermunkára. Ebben a térségben szabadultak fel 1945. április 1-én. A felszabadulás egyben megszállást is jelentett, így közülük sokan hadifogságba kerültek. A Szovjetunióba került végül „málenkij robotra” egy Jehova Tanú, három nazarénus és négy reformadventista. A katonaság megtagadásért bebörtönzött, elítélt, majd a németeknek és magyaroknak kényszermunkát végzett kisegyház-tagokat hadifogolyként dolgoztatták tovább. Éveket töltöttek a Gulág táboraiban és közülük két szombatista ott vesztette életét. (Előadásomat és az előadás abstractját tisztelettel ajánlom a Bokor első katonaság megtagadójának, a 80 éves Merza Józsefnek.)
17
ANDRÁS CSEPREGI PhD, associate professor, John Wesley Theological College; school pastor, “Fasori” Lutheran secondary school
From Mimetic Rivalry to Scapegoating Istvan Bibo’s Study on “The Jewish Question” Against the Background of René Girard’s Theory István Bibó’s famous study about the Jewish question in Hungary after 1944 has received several interpretations and has been translated into several languages. However, the Hungarian reception of the scholarly work of René Girard has just begun after the translation of two of his major works. My paper is going to be the first step of the parallel reading of Bibó and Girard
18
CSEPREGI ANDRÁS PhD, egyetemi docens, iskolalelkész, WJLF, Budapest-Fasori Evangélikus Gimnázium
A mimetikus rivalizálástól a bűnbakállításig. Bibó István „Zsidókérdés” tanulmánya René Girard értelmezési keretében Bibó István “Zsidókérdés” tanulmánya számos értelmezést kapott. René Girard elméletének magyarországi recepciója viszont éppen csak elkezdődhetett. Előadásomban kettőjük hazai egymásra vonatkoztatásának első lépését kísérlem meg.
19
LÁSZLÓ CSŐSZ Historian, chief archivist, Hungarian National Archives
The Patterns of Ghettoization in Hungary, 1944 The aim of my research project is to offer a complex and comparative overview on the problem of collaboration through the case study of the ghettoization in Hungary. Smooth and active collaboration of various domestic state agencies was a key factor in the remarkably efficient genocidal campaign of the Nazis in Hungary in 1944. This general conclusion of the early students of the Holocaust in Hungary has been supported by recent historical research. However, local case studies have highlighted a wide range of experiences and responsibilities of collaborators, so much so that a general definition of collaboration blurs as one is immersed in the kaleidoscope of individual stories. The behavior of the civil servants and civilians participating in the persecution of the Jews varied: from over-fulfillment and local initiatives through simple obedience and opportunism to passive resistance and even rescue. The round-up and spatial segregation of the provincial Jewish communities was carried out in lightning speed. Between April 16 and the end of May, 1944, the Hungarian state and municipal administration set up approximately 350 ghettos, collection camps and temporary detention sites. It was an aspect of the campaign in which the Germans were not actively involved. They made sure that the ghettoization policy was implemented, but left the practical issues of implementation to the local authorities. Similarly, there were no central orders from the pro-Nazi leadership of the Ministry of the Interior regulating the details of the enclosed area’s establishment, allowing relatively wide room to maneuver for local administrative leaders on various levels of the bureaucracy (national, county, district and municipal levels). Despite the extensive governmental control, ghettoization followed a unique pattern reflecting on the local circumstances and the political attitudes, interests and preferences of the local decision makers. Ghetto planners had to pay attention to various criteria and were influenced by several factors. These included coercion by higher authorities and the Germans, expectations of and pressure by the antisemitic public, as well as geographical, social and logistical considerations. Ghettoization followed a certain temporal and spatial pattern, according to which at least four models of segregating the Jews can be distinguished.
20
CSŐSZ LÁSZLÓ Történész, főlevéltáros, Magyar Nemzeti Levéltár
A gettósítás lokális modelljei 1944-ben Magyarországon A népirtások történetének egyik leggyorsabb ütemű és legnagyobb szabású akciója 1944 tavaszán és nyarán Magyarországon zajlott le. A német megszállók és magyar szövetségeseik alig két és fél hónap leforgása alatt végrehajtották a vidéken élő zsidók jogfosztását, összegyűjtését, kifosztását és elhurcolását az auschwitz- birkenaui megsemmisítő táborba. A magyar kollektív emlékezetben rögzült képtől eltérően a százezernyi tettes és közreműködő nagy többsége nem náci fanatikus, hanem apolitikus civil vagy napi kötelességét teljesítő állami alkalmazott volt. A széles körű, a társadalom minden rétegét érintő 1944-es kollaboráció problematikája egyike a magyar történelem nyugtalanító és lezáratlan kérdéseinek. A kollaboráció magyarországi példáját vizsgálva a globális képen belül politikai nézetek, attitűdök, magatartásformák és stratégiák széles skálája bontakozik ki. A magyar államapparátus egyes tagjai nem csupán eszközei, hanem rugalmasan együttműködő, olykor kezdeményező partnerei voltak a megszállóknak. Ezzel szemben létezett passzív ellenállás és akadtak késleltetési, mentési próbálkozások. Magyarországon 1944. április 16. és május 31. között mintegy 350 gettót és gyűjtőtábort hoztak létre. A zsidóellenes akciónak ebbe az aspektusába a németek közvetlenül nem avatkoztak bele. Az elzárt területek kialakításának szabályait a központi rendeletek sem határozták meg, csak vázlatos (és részben ellentmondó) irányelveket fogalmaztak meg. Ez viszonylag nagy mozgásteret biztosított a helyi végrehajtóknak. A gettósítás ezért az erős kormányzati kontroll ellenére mindenütt a helyi viszonyoktól függő, egyedi mintázatot követett, szinte nincs példa két teljesen egyforma megoldásra. A gettók tervezése és megvalósítása tükrözte az adminisztráció szándékait, érdekeit és politikai attitűdjeit. Jelentős regionális és időbeli különbségek, sajátos helyi megoldások fedezhetők fel, amelyek alapján legalább négyféle gettósítási modell különíthető el.
21
GEORGE EISEN Professor, Nazareth College, Rochester
“Blutsonntag von Stanislau”: A Day in the History of the Hungarian Holocaust This presentation will focus on the day of October 12, 1941, a day that carved a special niche in the history of the Holocaust in general and the story of the Hungarian deportation of 1941 to Galicia in particular. During the carnage close to 10,000 people were massacred in one afternoon in the New Jewish Cemetery of Stanislawow in Galicia. Among them an estimated 2000 Hungarian Jews also perished. It might be a cliché to claim that the history of the Holocaust is replete with such moments; moments of unspeakable horror and depravity. The only in depth article that shed light on this tragic event was authored by Dieter Pohl. Yet, this day deserve a much deeper and extensive scholarly scrutiny for it set several mile-stones in the successive waves in the annihilation of Eastern European Jewry and the early stages of the Hungarian Holocaust: (1) it signified the largest massacre committed in the General Government until that date, (2) it was perpetrated by mid-level security personnel in concert with civilian authorities, and, (3) the massacre was precipitated in some degree, just like that of the Kamenets-Podolsk mass murder, by the influx of thousands of Jewish refugees that were expelled from Hungary and especially from Carpatho-Ruthenia. This presentation is based on survivors testimonies, original diaries, court papers from the Hungarian People’s Tribunals, and the trial of the chief perpetrator of the carnage, SS-Captain (SS-Hauptsturmführers) Hans Krueger.
22
GEORGE EISEN Egyetemi tanár, Nazareth College, Rochester
„Véres Vasárnap”: Egy nap a magyar Holokauszt történetében Az előadás középpontjában 1941. október 12. napja áll. E nap kétszeresen is igen fontos esemény dátuma. Igen fontos a Holokauszt egyetemes történelmét illetően, és külön is jelentőséggel bír a Galíciába hurcolt magyar zsidók sorsára nézve. Egy délutáni vérengzés során közel tízezer embert mészároltak le a galíciai Stanislawów városának új zsidó temetőjében. Becslések szerint az áldozatok között volt kétezer magyar zsidó is. Lehet, hogy közhely azt állítani, hogy a Holokauszt történelme hemzseg az ilyen eseményektől, a kimondhatatlan borzalmaktól és kegyetlenségektől. Az egyetlen alapos forrás, amelyik rávilágít e tragikus eseményre, Dieter Pohl [1] tollából származik. E nap története azonban sokkal mélyebb és alaposabb tudományos elemzést igényel, lévén kimagasló mérföldkő a kelet-európai - és vele együtt - a magyar zsidóság egymást követő hullámokban történő megsemmisítésében: (1) itt és ekkor került sor az addigi legnagyobb massacre-ra a megszállt lengyel FőKormányzóság (Generalgouvernment) területén; (2) a tettesek a középszintű rendőri személyzetből verbuválódtak, akik a együttműködtek a polgári hatóságokkal; (3) a mészárlást némely vonatkozásban - amint a Kamenyec-Podolszkij-i tömeggyilkosságnál is - a Magyarországról, főleg Kárpátaljáról elűzött zsidó menekültek ezres nagyságrendű tömegei váltották ki. Az előadás alapját túlélők tanúvallomásai, a magyarországi népbírósági iratok és tömeggyilkosság fővádlottja, Hans Krüger SS százados elleni bírósági per anyagai képezik.
23
VERONIKA FODOR Library assistant, Library of Military History, Institute of Military History of the Ministry of Defence, Budapest
A forgotten Rescuer: Baroness Edith Weiss of Csepel Caring for the needy - traced back to Mosaic Law - was espoused by the well-to-do within the Jewish community by regularly donating to benefit both individuals and the congregation as a whole. In the new era, Jewish charitable practices transcended beyond the congregation, assuming universal dimensions. By the Millennium (1890’s), this extra-congregational form of charity became dominant, as in the case of the Weiss family, whose members always followed the tradition of helping the less fortunate. An outstanding example of philanthropy can be observed in the life of Edith Weiss, youngest daughter of Manfred Weiss. Since tender youth, she assumed a commanding role in charitable activities within the Weiss Manfred Works industrial complex. Subsequently, she became executive council member of OMZSA (Hungarian National Jewish Benevolent Association), partnered in the National Israeli Patronage Society, and also a supporting member of MIPI (Office of Israeli-Hungarian Advocacy). Along with Margit Slachta, she took an active role in numerous rescue missions, i.e., in 1941 they attempted to stop the Kamenets- Podolsk deportations, and helped the returning refugees with food and shelter. Her activities were in close accord with the International Red Cross, not only during the Holocaust but also the post war period.
24
FODOR VERONIKA Könyvtáros asszisztens, HM HIM Hadtörténeti Könyvtár, Budapest
Egy elfeledett jótevő: csepeli Weiss Edith bárónő Már a mózesi törvények is előírják a rászorulókról való gondoskodást, a zsidó gyülekezet tehetősebb tagjai mind a közösség egészének, mind a közösség egyes tagjainak javára rendszeres adományokat tettek. Az újkori zsidó jótékonyság hitközségi kereteket meghaladó univerzális jótékonyság volt, majd a millennium idején egyre hangsúlyosabb szerephez jutnak hitközségen, hitéleten kívüli formák. Ezt a hagyományt követte a csepeli Weiss család is, ahol mindig jelentős szerepet játszott az elesettek segítése. Kiemelkedő szerepet játszott ajótékonykodás csepeli Weiss Edith, Weiss Manfréd legkisebb gyermeke életében. Már egészen fiatalon a Weiss Manfréd Művekben folyt jelentős karitatív tevékenység irányítója lett. Később az OMZSA (Országos Magyar Zsidó Segítő Akció) elnöki tanácsának tagja, az Országos Izraelita Patronázs Egyesület munkatársa és a MIPI (Magyar Izraeliták Pártfogó Irodája) pártoló tagja. Számos mentőakcióban vállalt szerepet Slachta Margit oldalán, például 1941-ben igyekeztek megakadályozni a Kamenyec-Podolszkij-i deportálást és segítettek a megmenekültek ellátásában és beilleszkedésében. Szorosan együttműködött a Nemzetközi Vöröskereszttel, nemcsak a vészkorszak alatt, de a későbbiekben is.
25
KINGA FROJIMOVICS Yad Vashem, Wiener Wiesenthal Institut für Holocaust-Studien RITA HORVÁTH
Yad Vashem ÉVA KOVÁCS Wiener Wiesenthal Institut für Holocaust-Studien
Hungarian Jewish forced labourers in Vienna (1944-45) (a) Researchproject ofWiesenthal Institute, Vienna, entitled: “Hungarian forced labourers in Vienna” (b) “Residential camps” and their inmates (c) About the life of child forced labourers At the end of June, beginning of July 1944, almost 15000 deported Jews from several Hungarian ghettos: Szolnok, Debrecen, Szeged and Baja, arrived to Strasshoff. Agricultural workwas assigned to entire deported families in the nearby villages, as well as forced labour in defence plants and factories around Vienna. Their work and life circumstances depended on where they worked and which residential camp (Wohnlager) were they assigned to, also much depended on the commander and the guards of the camps. In 2014 the Vienna Wiesenthal Institute initiated a researchproject, within which they organised a remembrance bus tour to some of the locations of the work and residential camps of the Hungarian Jewish forced labourers. The employees of the institute have collected hundreds of contemporary testimonies, documents, court materials and photographs within the framework of the project. With the help of these documents, this so far scarcely processed chapter of the Holocaust, can be reconstructed on a micro level. One of the already publicly accessible results of the research, is the interactive and constantly expanding website, which processes the story of 60 Viennese locations that show a particular chapter of the Hungarian Jewish Holocaust, in an interdisciplinary aspect. http:// ungarische-zwangsafbeit-in-wienal/ In our presentations we mainly introduce our research project - the website, and through case studies (‘The everyday life of a residential camp’ and ‘The work and life circumstances of a child forced labourer’) we show the everyday fight for survival.
26
FROJIMOVICS KINGA Yad Vashem, Wiener Wiesenthal Institut für Holocaust-Studien HORVÁTH RITA
Yad Vashem KOVÁCS ÉVA Wiener Wiesenthal Institut für Holocaust-Studien
Magyarországi zsidó kényszermunkások Bécsben (1944-1945) a) A bécsi Wiesenthal Intézet “Magyar zsidó kényszermunkások Bécsben” c. kutatási projektje b) „Lakótáborok” és lakóik c) Gyerek kényszermunkások mindennapjai 1944. június végén és július elején mintegy 15 ezer zsidó deportált érkezett négy magyarországi gettóból, sorrendben Szolnokról, Debrecenből, Szegedről és Bajáról a Bécs melletti Strasshofba. Adeportáltakat, teljes családokat, mezőgazdasági munkáraosztottákbe különböző Bécs környéki településekre, illetve bécsi hadiüzemekbe és gyárakba kerültek kényszermunkásként. Munka- és életkörülményeiket nagyban befolyásolta, hogy hol dolgoztak és mely ún. lakótáborban (Wohnlager) éltek, illetve sok múlott az egyes táborok parancsnokain és őrszemélyzetén is. 2014-ben a Vienna Wiesenthal Institute (Bécs, Ausztria) egy kutatási projektet kezdeményezett, melynek keretében ez év májusában egy buszos emléktúrát is szervezett a magyarországi zsidó kényszermunkások bécsi munka- és lakótáborainak néhány jellegzetes helyszínén. Az intézet munkatársai a projekt keretében több száz tanúvallomást, korabeli dokumentumokat, népbírósági peranyagokat, valamint fényképeket gyűjtöttek össze. E dokumentumok segítségével immár rekonstruálható mikroszinten is aHolokausztnak ez az eddig csak igen hiányosan feldolgozott fejezete. A kutatás egyik, immár az érdeklődő nagyközönség számára is hozzáférhető eredménye az az interaktív és folyamatosan bővülő honlap, mely mintegy 60 olyan bécsi helyszínnek a történetét dolgozza fel, melyek a magyarországi zsidók Holokausztjának e speciális fejezetét mutatják be interdiszciplináris megközelítésben. (http:// ungarische-zwangsarbeit-in-wienat/) Előadásainkban a kutatási projektet, elsősorban a honlapot ismertetjük, illetve két esettanulmányon keresztül (egy lakótábor mindennapjai, illetve egy gyerek kényszermunkás munka- és életkörülményei) a túlélésért folytatott mindennapi küzdelmet mutatjuk be.
27
ÉVA GÁBOR PhD
From Kamenets-Podolsk to Auschwitz According to Viktor Orbán our homeland has lost its sovereignty on 19 March 1944. From then on German occupiers are responsible for what happened in Hungary, therefore for the deportations as well. Facts however, are a stubborn issue. Before the actual deportation of thousands of people happened, the ground had been already prepared. In the summer of 1941 the deportations - curtly dismissed as a routine law-enforcement move to control stateless persons -had 18000 ’stateless’ victims. Margit Slachta’s effort to draw the attention of Mrs Horthy to the facts had no effect, since nothing happened in favour of stopping the deportations. The planners and executives of the deportations were all Hungarians. Of my closer relatives 5 ended up in a mass grave, two of my brothers could come home only after experiencing horrible ordeals. The next step was the massacre at Újvidék (Novi Sad) in January 1943, which practically remained unpunished. From then on it was a straight way to forced labour service, marking the houses with a yellow star, to the ghettoes and finally to Auschwitz. There are so few of us alive from that era that I felt it is my duty to tell what happened, in every possible way, so that Gábor Gyányi academic’s prophecy will not come true: ’It is not our historians who write our history, but our politics dictates it.’
28
GÁBOR ÉVA PhD
Kamenyec-Podolszkij-tól Auschwitzig Orbán Viktor szerint 1944. március 19-én hazánk elvesztette szuverenitását. Ettől kezdve a német megszállók a felelősek mindazért, ami Magyarországon történt, így a zsidók deportálásáért is. A tények azonban makacs dolgok. Mielőtt bekövetkezett volna többszázezer ember deportálása a terep már „elő volt készítve”. 1941 nyarán a csak „idegenrendészeti eljárásnak” titulált deportálásnak 18 ezer „hontalan” áldozata volt. Hiába hívta fel Slachta Margit Horthy Miklósné figyelmét a tényekre, nem történt semmi a deportálások leállítása érdekében. Ennek kitervelői, végrehajtói kivétel nélkül magyarok voltak. Szűkebb rokonságomból öten végezték tömegsírban, két bátyám pedig csak szörnyű megpróbáltatások után jutott haza. A következő lépés az 1943. januári újvidéki vérengzés volt, amely gyakorlatilag retorzió nélkül maradt. Innen már egyenes út vezetett a munkaszolgálatig, a sárga csillagos házak kijelöléséig, a gettóig és Auschwitzig. Egyre kevesebben vagyunk, akik még élőszóval emlékezni tudunk erre a korra, s éppen ezért érzem kötelességemnek, hogy minden lehetséges módon elmondhassam azt, ami megtörtént, hogy ne váljék valóra Gyám Gábor akadémikus jóslata: „Nálunk már nem a történészek írják a történelmet, hanem a politika diktálja azt.”
29
ÁDÁM GELLÉRT PhD des., CEU
Márton Zöldi - The portrait of a perpetrator Perpetrator research (Taterforschung) is still in infancy in Hungary. The field of research lacks theoretical underpinning and besides a few studies (e.g. Andrea Pető: Invisible Perpetrators - Female Perpetrators in the Hungarian Post-War Trials. The Piroska Dely Trial; Zoltán Vági’s still unpublished dissertation on László Endre), Hungarian Holocaust research has largely focused on publishing the trial materials of selected perpetrators (most recently, Judit Molnár’s edited volume on gendarme officer László Ferenczy). My presentation seeks to introduce the current debate on perpetrators in comparative Holocaust and genocide studies and place the activities of gendarme officer Márton Zöldi (1912-1946) within context. Zöldi’s activities span from the re-annexation of Carpatho-Ruthenia in 1939, the Újvidék (Novi Sad) massacre in January 1942 to being a liaison officer for the Eichmann commando during the deportations in 1944. The article is based on the personal papers of Márton Zöldi recently located in Serbia, voluminous documents from four court proceeding initiated against him in Hungary and Serbia between 1939 and 1946 and contemporaneous documentation from the Military Archive in Budapest.
30
GELLÉRT ÁDÁM PhD des., CEU
Zöldi Márton - Egy elkövető portréja Az elkövetőkutatás (perpatrator research, Taterforschung) gyerekcipőben jár Magyarországon. Hiányzik a terület elméleti megalapozottsága, és néhány kivételtől eltekintve (Pető Andrea: Láthatatlan elkövetők - Női elkövetők a második világháború utáni politikai igazságszolgáltatás rendszerében, különös tekintettel Dely Piroska perére; Vági Zoltán Endre Lászlóról szóló eddig még kiadatlan doktori értekezése) a szakirodalom nagyrészt az elkövetőkkel szemben lefolytatott népbírósági peranyagok publikálására szorítkozott (lásd legutóbb Molnár Judit: Csendőrtiszt a Markóban - Ferenczy László csendőr alezredes a népbíróság előtt). Előadásomban a nemzetközi összehasonlító Holokauszt és népirtás szakirodalomban használt elkövető/tettes fogalmat kívánom bemutatni Zöldi Márton (1912-1946) csendőrtiszt tevékenységének bemutatásán keresztül. Az 1939-es kárpátaljai, az 1942-es újvidéki és az Eichmann kommandóhoz beosztott összekötő tiszti tevékenységét a vele szemben lefolytatott négy (magyar és szerb) bírósági eljárás (1939-1946), a vele folytatott beszélgetések, valamint személyes és korabeli iratok alapján rekonstruálom.
31
JÁNOS GELLÉRT
Transition from mass murder to genocide in the occupied Soviet territories in the August of 1941 German occupiers began killing Jewish men of military age from day one of “Operation Barbarossa.” Several times Himmler and Heydrich appear on the spot personally to control the massacre of Jews. At the end of July, beginning of August, they are the ones who give permission to kill Jewish women, children and older people. This was the prelude to the Kamenets-Podolsk massacre of the deported Jews from Hungary at the end of August. In my presentation I examine, how Himmler organized the private army of approximately 19-25 thousand (six, eight times bigger than the Einsatzgruppe) in order to realize his plans. Those SS troops, subordinated to Himmler and/or to his direct associates, played a leading role in turning mass killings to genocide. Who authorized Himmler? Was he authorized by Hitler? Was it just anti-Semitism and career aspirations that motivated him? What was the role of the plan to Germanize occupied Polish and Soviet territories (Generalplan Ost) and of the slogan: ‘Der Osten gehört der SS’?
32
GELLÉRT JÁNOS
Átmenet a tömeggyilkosságból a népirtásba a megszállt szovjet területeken 1941 augusztusában A német megszállók már a Barbarossa-hadjárat első napjától kezdve tömegesen lövik agyon a hadköteles korban lévő zsidó férfiakat. Himmler és Heydrich a helyszínen több alkalommal megjelenve irányítja az ellenőrzött eszkaláció jegyében a zsidók legyilkolását. Július végén, augusztus elején ők adnak parancsot a gyilkosságok kiterjesztésére az eddig jórészt megkímélt zsidó nőkre, gyermekekre és öregekre. Ez az előzménye a Magyarországról deportált zsidók augusztus végén Kamenyec-Podolszkij-ban végrehajtott legyilkolásának. Az előadásban főleg azt vizsgálom, hogy miként készítette elő Himmler mintegy 19-25 ezer fős „magánhadseregét” (hat-nyolcszorosát az Einsatzgruppe-k összlétszámának) terveinek megvalósítására. A címben említett átmenet végrehajtásában ui. éppen ezek a Himmlernek, illetve közvetlen megbízottainak közvetlenül alárendelt SS-egységek jártak elöl. Milyen felhatalmazás alapján járt el Himmler, aki dokumentálhatóan parancsot adott a gyilkosságok kiterjesztésére? Hitlertől kapott megbízást? Milyen számítás hajtotta Himmlert a tömeggyilkosságok fokozására az antiszemita túlbuzgóságon és az esetleges karriervágyon kívül? Milyen szerepet játszott az elfoglalt lengyel és szovjet területek elnémetesítésére kialakított - a Generalplan Ost néven ismertté vált - utópikus elképzelés megvalósításának vágya, illetve a „Der Osten gehört der SS” („a Kelet az SS-é”) jelszó?
33
ESZTER GOMBOCZ PhD, John Wesley Theological College, Budapest
The Post-Shoa Orphan Generation on Its Way to Revival In my presentation I follow the fate of the children orphaned earlier, tossed to and fro, reaching the last period of the Holocaust until the nationalisation. I am looking for the answers of the following questions: what were the survival techniques of those left with no father or no parents at all in the last months of the Shoah? What did they hold onto while growing up prematurely? Were they drifting - into different movements (Scouts, Zionism) looking for a substitute of their parents - or did they have the possibility to bring sovereign decisions about their future? In what way did the Zionist and other child-care homes look appealing? Discussing these above, I refer to the memories of these children, their school certificates, and documents kept in a drawer, as well as to archives and academic material on the child-care homes of the American Joint Jewish Distribution Committee. Most of those whom I asked, joined the Zionist movement, others became members of the Jewish Scouts reformed after 1945. Some of those in Buda, attracted by the Zionism emigrated to Israel, others still live in Hungary. Although Scouting and Zionism, were rivals and differed in methods, they shared the same goal: - using the tools of experimential pedagogy and the cohesive power of community - to turn orphans into adults with a healthy mind. At the same time, as from the very beginning, the Zionist child-care homes and their partner schools encouraged emigration to Palestine. In a paradox way, their institutions were established to eventually become redundant. Those joining the Scouts’ movement usually stayed, in Hungary. (Among the Zionist homes there were day-care centres, boarding schools, so called maons and michas that taught its inhabitants to physical work as well. There was rivalry between the leftist (Hasomer Hacair) and the religious (Mizrachi) homes. In my presentation, based on the personal stories of the survivors, I captured the memories of the inhabitants of the “Somér” institutions). Due to the vicissitudes of history, the parallel roads finally met, since after the nationalisation of companies and shops, all movements were either disbanded or merged into the Pioneer movement perfectly fitting the communist ideology.
34
GOMBOCZ ESZTER PhD, WJLF, Budapest
A Soá után árván maradt nemzedék a megkapaszkodás útján Előadásomban a vészkorszak utolsó szakaszától (olykor már korábban) árvaságra jutott, ide-oda hányódó gyerekek háború utáni sorsát követem nyomon az államosításig. A következő kérdésekre keresek választ: hogyan próbálták átvészelni az apátlanul vagy szülő nélkül maradt zsidó gyerekek a Soá utolsó hónapjait? Korán felnőtté válva mibe kapaszkodtak? Csupán sodródtak - szülőpótlékot keresve a különböző mozgalmakban (cserkészet, cionizmus) -, vagy volt lehetőségük szuverén módon dönteni jövőjükről? Miben rejlett a cionista és egyéb gyermekotthonok vonzereje? A föntieket taglalva az árván maradt gyerekek emlékeire, fiókjaikban őrzött bizonyítványaira, irataira, továbbá levéltári iratokra, valamint a Joint gyermekotthonaira vonatkozó szakirodalomra támaszkodom. Az emlékezők közül legtöbben a cionista mozgalomba kapcsolódtak, mások az 1945 után újraindult zsidó cserkészcsapat tagjai lettek. A cionizmus vonzáskörébe került budai gyerekek egy része alijázott, mások mindmáig Magyarországon élnek. A cserkészet és a cionizmus, noha részben egymás riválisaként működtek, és módszereik is különböztek, lényegében mégis azonos célt tűztek ki: a háború után szülők nélkül maradt gyerekekből az élményeken, tapasztalatokon alapuló pedagógia eszközeivel, a közösség összetartó ereje által egyenes gerinccel járó, öntudatos, a múlt fájdalmain túllépő fiatalokat igyekeztek formálni. A cionista gyermekotthonok és az otthonokra épülő iskolák ugyanakkor kezdettől fogva a gyerekek Palesztinába vándoroltatását szorgalmazták. Intézményeik paradox módon azért jöttek létre, hogy idővel kiürülve fölöslegessé váljanak. A cserkészet szárnyai alá kerülő fiatalok leginkább Magyarországon képzelték el életüket. (A cionista otthonok között léteztek napközik és bentlakásos otthonok, úgynevezett maonok, ill. mihák, amelyek fizikai munkára is nevelték az ott lakókat. Versengés folyt a baloldali (Hasomer Hacair) és a vallásos (Mizrachi, stb.) otthonok között is. Előadásomban a túlélők személyes történetei nyomán elsősorban a sómér intézményekben lakók emlékeit örökítettem meg.) A történelem fortélya következtében a párhuzamosan futó utak végül összetalálkoztak, hiszen az államosítás után valamennyi mozgalom föloszlott, vagy összeolvadt a kommunizmus irányvonalába illeszkedő Úttörő szervezettel.
35
IVÁN HARSÁNYI CSc, emeritus professzor, University of Pécs
Jewish classes at Madách Imre High School (September 1939 - April 1944) After the second anti-Jewish Law, segregated Jewish classes were started, in three high schools in Budapest, which persisted for five years. The presentation follows the situation, lives and treatment of those students until some months following the German occupation (through the example of Madách High School).
36
HARSÁNYI IVÁN CSc, emeritus professzor, PTE, Pécs
Zsidó osztályok a budapesti Madách Imre Főgimnáziumban (1939 szeptember - 1944 április) A „második” zsidótörvény után három budapesti gimnáziumban elkülönített zsidó osztályokat indítottak, amelyek öt éven át álltak fenn. Az előadás az ezekben tanuló diákok helyzetét, életét, kezelésüket követi, a német megszállás utáni hónapokig (a Madách Gimnázium példáján).
37
ATTILA JAKAB Historian of religion, Civitas Europica Centralis
’’Sanctified” anti-Semitism. Dual holy year; the Eucharistic World Congress and the first anti-Jewish law in Hungary in 1938 Church history represented one of the least studied topics of the Horthy era. Hence the everyday manifestations of ecclesiastical Anti-Semitism have never been explored. In this context 1938 is highly important, because it reveals a lot about the contemporary Hungarian society and Christian Churches; foremost about the contemporary Church and political elite. 1938 was a special year for Hungary: the Eucharistic Congress and St. Stephen’s Anniversary Year were held. At the same time the Hungarian Parliament debated and adopted the first anti-Jewish law (1938/ XV), which came effect almost immediately. In parallel the Parliament narrowed also the political election law (1938/XIX), restricted the freedom of the press (1938/ XVII), and the freedom of association (1938/XVII). It can be said that it was with the contribution and the blessing of the Churches that the Hungarian society set out along the road that robbed it of its sense of reality.
38
JAKAB ATTILA Vallástörténész, Civitas Europica Centralis
„Megszentelt” antiszemitizmus. Kettős szentév, Eucharisztikus Világkongresszus és első zsidótörvény Magyarországon 1938-ban A Horthy-korszak egyik legkevésbé kutatott területe az egyháztörténet; mégpedig az egyházi antiszemitizmus hétköznapi megnyilvánulásai. Ebben a vonatkozásban a korszakon belül is vízválasztónak tekinthető a kimagasló fontossággal bíró 1938- as esztendő, amely nagyon sokat elárul a korabeli társadalomról; mindenekelőtt a korabeli egyházi és politikai elitről. Ebben az évben ugyanis kettős szentévet ünnepeltek Magyarországon: eucharisztikusat és a Szent István Jubileumi Évet. S miközben 1938 májusában Budapesten a XXXIV. Eucharisztikus Világkongresszus eseményei zajlottak, addig a magyar Országgyűlés lefolytatta az első zsidótörvény (XV. tc.) parlamenti vitáját, azt elfogadta, és szinte azonnal életbe is léptette. Ezzel egy időben szűkítették a képviselőválasztási jogot (1938/XIX. tc.), valamint korlátozták a sajtószabadságot (1938/XVII. tc.) és az egyesülési szabadságot (1938/ XVII. tc.). Elmondható, hogy a magyar társadalom mintegy egyházi hozzájárulással és áldással lépett rá arra az útra, amely a valóságérzék teljes elvesztéséhez vezetett.
39
VIKTOR KARÁDY Visiting professor at Central European University, Budapest
From White Terror to Shoah. What is the connection between the two - if any? In Hungarian historical studies the question is debated whether a direct link can be drawn between the 1919 White Terror and the anti-Jewish legislation and the ensuing persecution of Jews after 1938. In my lecture I will give a positive and factual answer to the question with reference to atrocities committed during the white terror, the academic Numerus Clausus (1920), the murder of two Jewish journalists: Bacsó and Somogyi in 1920 and its judicial aftermath as well as a number of other anti-Jewish measures of discrimination introduced under the aegis of the ’Christian Course’, which remained operational during the whole interwar period.
40
KARÁDY VIKTOR Egyetemi tanár, CEU, Budapest
A Fehérterrortól a Soáig. Van-e és mi az összefüggés? A magyar történettudományban vita tárgya, hogy van-e összefüggés a fehérterror és a ’keresztény kurzus’, valamint a zsidótörvények és a vészkorszak zsidóüldözései között. A kérdést tényszerű jelzésekhez folyamodva igennel kísérlem megválaszolni a fehérterror alatt elkövetett atrocitásokra, a numerus claususra, a Bacsó-Somogyi gyilkosságra s ennek bírósági utóéletére és az 1919 után bevezetett s a korszak egészében érvényes egyéb zsidóellenes diszkriminációs rendelkezésekre utalva.
41
LÁSZLÓ KARSAI Doctor of the Hungarian Academy of Sciences, professor of Szeged University
The Deportation of emigrant Hungarian Jews to Auschwitz from France, 1942-1944 Between 1942 and 1944 there were about 75.000 Jewish deportations from France, mostly to Auschwitz. From those, about 1 000 were Hungarian citizens or of Hungarian nationality. For most of them, we know only their names and some personal data (thanks to Dr. Serge Klarsfeldt and staff), but before their deportation some have turned to the Paris Hungarian Consulate or the Hungarian Embassy in Vichy, in order to verify their nationality, prolong their passport or for intercession or help to be exempted from the internment. These applications and their answers reveal shocking human destinies, the victims are personalized, each with an individual face and a life story.
42
KARSAI LÁSZLÓ MTA doktora, egyetemi tanár, Szegedi Tudományegyetem
Emigráns magyar zsidók deportálása Franciaországból Auschwitzba, 1942-1944 1942-1944-ben mintegy 75.000 zsidót deportáltak Franciaországból, döntő többségüket Auschwitzba. Körülbelül 1000 ember közülük magyar állampolgár, vagy magyar nemzetiségű volt. Döntő többségüknek csak a nevét és néhány személyes adatát ismerjük (hála Dr. Serge Klarsfeldtnek és munkatársainak), de vannak, akik még deportálásuk előtt vagy a párizsi magyar főkonzulátushoz, vagy a Vichy-i magyar követséghez fordultak, kérve állampolgárságuk igazolását, útlevelük meghosszabbítását, vagy közbenjárást, segítséget, hogy az internáló táborból kiszabadulhassanak. E kérvényekből és a rájuk adott hivatalos válaszokból sokszor megrázó emberi sorsok derülnek ki, az áldozatoknak arcuk, élettörténetük lesz.
43
ENDRE KISS DSc., professor of Jewish Theological Seminary University of Jewish Studies and of ELTE, Budapest
“From the topography of the contemporary mind...” The philosophical pamphlet of Lajos Szabó and Béla Tábor ‘Indictment Against the Spirit (1936)’, is a distinctive piece of that era and historical background, which can be called “The force field of the Shoah’. Its authors undertook ‘to expose intellectual life’, and to explicate a set of philosophical ideas that reflect on history. Our presentation analyzes the critical parts of the pamphlet, which its authors consider essential elements of the “topography of the contemporary mind” (sociology, Marxism, psychoanalysis, thinkers of existentialism).
44
KISS ENDRE DSc, egyetemi tanár, OR-ZSE - ELTE
„A mai szellem földrajzából...” Szabó Lajos és Tábor Béla VÁDIRAT A SZELLEM ELLEN (1936) című filozófiai vitairata igen jellegzetes alkotása annak a korszaknak és történelmi térnek, amit szerencsés és nyitott módon a „Soa erőterének” nevezhetünk. Alkotói a „szellemi élet leleplezésére” vállalkoznak, és a történelemmel szoros korrespondenciában álló, önálló és teljes filozófiai koncepciót fejtenek ki. Előadásunk a vitairat kritikai elemeit elemzi, amelyeket szerzői a „mai szellem földrajza” lényeges elemeinek tartanak (szociológia, marxizmus, pszichoanalízis, egzisztenciális gondolkodók).
45
KLACSMANN, BORBÁLA Researcher, Yad Vashem
The Monor Ghetto and Transit Camp Many scholarly articles and monographs mention the ghetto and transit camp of Monor in connection with the Hungarian Holocaust, since the settlement was one of the major hubs from where the Jews of the sixth deportation zone were deported in the beginning of July. However, no detailed account has been written on the history of the Jews of Monor, their ghettoization or the transit camp. The aim of this paper is to fill this gap at least partially by analyzing the sources of the municipality of Monor, which can be found in the Pest County Archives. In the year of 1944, 12 boxes of documents were written, which make up a rich, previously unexploited collection of sources. This paper will cover the events that occurred between March 19, 1944, the occupation of Hungary by Nazi Germany, and July 8, 1944, the day when the last deporting train left Monor. In that period the ghetto and the camp were set up. Source analysis may shed light on the nuances of the process of persecution: the deprivation of citizenship, of property (and its redistribution to non-Jews), abolishing the licenses of Jewish artisans, and so forth. The major part of the presentation will focus on the ghetto and the transit camp, however. Administrative details of the setting up, provisioning, living conditions and other practical details are included in the documents of the municipality. These sources will be complemented with recollections and interviews with survivors, unveiling a more personal, subjective narrative. By the beginning of July more than seven thousand people were crowded in the transit camp of Monor, who were deported after regent Miklós Horthy had officially halted the deportations. This meant the destruction of the Jewish community of Monor, as well as communities from Jász-Nagykun-Szolnok county and from settlements around Budapest.
46
BORBÁLA KLACSMANN Kutató, Yad Vashem
A monori gettó és gyűjtőtábor Több, a magyar Holokauszttal foglalkozó tanulmány és monográfia is megemlíti a monori gettót és átmeneti tábort, mivel Monor egyike volt a fő gyűjtőhelyeknek, ahonnan a hatodik deportálási zónához tartozó zsidókat elszállították 1944. július elején. A monori zsidók történetéről, gettósításáról és magáról a gyűjtőtáborról azonban eddig egyetlen részletes beszámoló sem született. Ezen előadás célja legalább részlegesen betölteni ezt a hiányt a Pest Megyei Levéltárban található monori elöljárósági iratok felhasználásával: az 1944-ből származó 12 doboznyi irat gazdag, korábban kiaknázatlan forrásgyűjteményt jelent. Az előadás az 1944. március 19-i német megszállás és az 1944. július 8. közötti eseményeket dolgozza fel, amikor az utolsó deportáló vonat is elhagyta Monort. Ez idő alatt nem csak a gettót és a tábort állították fel: a források elemzése által fény derül a zsidóüldözés részleteire is. Az áldozatokat megfosztották állampolgárságuktól, tulajdonuktól, amelyet később a nemzsidók között osztottak szét, megszüntették a zsidó iparosok engedélyeit, és így tovább. Az előadás azonban nagyobbrészt a gettóra és a gyűjtőtáborra fókuszál. Az elöljárósági iratokban fellelhetők a felállításukkal, az ellátással és más gyakorlati kérdésekkel, valamint az ottani életkörülményekkel kapcsolatos adatok. Ezen forrásokat visszaemlékezések és túlélőkkel készített interjúk egészítik ki, amelyek betekintést engednek a személyes narratívába. Július elejéig több mint hétezer embert zsúfoltak a monori átmeneti táborba, akiket azután deportáltak, miután Horthy Miklós kormányzó hivatalosan leállította a tömeges deportálásokat. Ez nem csak Monor zsidó közösségének pusztulását jelentette, hanem a Jász-Nagykun-Szolnok megyei és több Budapest-környéki közösségét is.
47
GÁBOR I. KOVÁCS Titular university professor, retired head of department, associate professor, Faculty of Social Sciences ELTE, Budapest
The Fate of Jewish University Professors and those of Jewish Origin between 1930 and 1945. (On the Basis of an Archival Volume Entitled Discrimination Emancipation - Assimilation Discrimination) We present the changes of lives of 38 Jewish university professors from 1931 to 1945.
48
KOVÁCS I. GÁBOR Címzetes egyetemi tanár, nyug. tanszékvezető egyetemi docens, ELTE TÁTK
A Magyarországi zsidó és zsidó származású egyetemi tanárok sorsa 1930-tól 1945-ig (a „Diszkrimináció emancipáció - asszimiláció diszkrimináció” című adattári kötet alapján) Az 1931-ben élt 38 zsidó és zsidó származású egyetemi tanár életsorsának alakulását mutatjuk be 1945-ig.
49
TAMÁS KRAUSZ Doctor of Hungarian Academy of Sciences in history, professor Faculty of Humanities ELTE, Budapest
On the prelude of the Hungarian Holocaust in the light of documents. The Hungarian occupying troops in Transcarpathia 1939-1941 The documents of the Extraordinary State Commission are available in several archives. The Hungarian historiography still owes the analysis of these documents. What can the reason be? An explanation can be that the historical conditions of the Holocaust are preconditioned from March 1939, after the Hungarian Army invaded Transcarpathia...
50
KRAUSZ TAMÁS MTA - történettudomány doktora, egyetemi tanár, ELTE BTK
A magyarországi Holokauszt előtörténetéhez dokumentumok tükrében. A magyar megszálló csapatok a Kárpátalján 1939-1941 A Rendkvüli Állami Bizottság dokumentumai hozzáférhetők több levéltárban is. Ezek elemzésével a magyar történettudomány adós maradt. Vajon miért? Ok lehet, hogy a Holokauszt történelmi feltételei már 1939 márciusától érlelődtek, miután a magyar hadsereg megszállta a Kárpátalját...
51
ILONA L. JUHÁSZ Phd, Ethnologist, “Forum” Institute for Research on Minorities - Center for Ethnology, Komarno (Slovakia)
Traces of the fate of a Jewish community during the Holocaust as published in the local press Prior to the Holocaust, Rozsnyó (Roznava), a small town in the former Gömör county, had a Jewish community of 388 people, however, similarly to other provincial Jewish communities in Hungary, a very few survived the Shoah. Some of the survivors emigrated, some as late as in 1968. The local authorities dismantled the synagogue, as well as the Jewish cemetery, at the beginning of the 1970s. All graves were lost in this procedure. Today, only a Holocaust memorial raised in the public cemetery in 2005, witnesses that once there had been a sizeable Jewish community in the town. The presentation describes the attitude of the residents of the city, as well as that of the Christian Church’s, towards the disinherited Jews, based on articles of Sajó- Vidék and Rozsnyói Híradó papers published during the Holocaust.
52
L. JUHÁSZ ILONA Phd, Tudományos kutató (etnológus), Fórum Kisebbségkutató Intézet Etnológiai Központ, Komárom (Szlovákia)
Egy zsidó közösség sorsának lenyomata a Vészkorszakban megjelent helyi sajtóban A Vészkorszak előtt az egykori Gömör megye területén található kisvárosnak, Rozsnyónak 1941-ben 388 lelket számláló zsidó hitközsége volt, azonban más magyarországi vidéki zsidó közösséghez hasonlóan a Soát csak néhányan élték túl, azonban a túlélők egy része rövidesen emigrált, többek között még 1968-ban is. A helyi hatalom az 1970-es évek elején az aránylag jó állapotban megmaradt zsinagógát lebontatta, sőt a zsidó temetőt is felszámoltatta. Közben valamennyi síremlékeknek nyoma veszett. Ma már csak a 2005-ben a köztemetőben felállított Holokauszt-emlékmű tanúskodik róla, hogy ebben a városban egykor népes zsidó közösség élt. Az előadás a Sajó-Vidék, valamit a Rozsnyói Híradó c. lapokban a Vészkorszak idején megjelent cikkek alapján rekonstruálja, hogyan viszonyult a város társadalma, valamint a keresztény egyházak a kitagadott zsidókhoz.
53
JOSEPH LISZKA Hab. associate professor, director, Univerzita J. Selyeho, Komarno (Slovakia); “Forum” Institute for Research on Minorities - Center for Ethnology, Komarno (Slovakia)
From Children’s folklore to Auschwitz? The researchers, who try to investigate and analyze the roots, the basic causes and prerequisites of the Holocaust, having its impact to the present day, generally share the opinion that the Holocaust did not start with the deportation of the Jews, but much earlier. Each human individual has some inclination to aggression, however, the collective manifestation of aggression requires some explanation, some sort of an ideological disguise. This is very often tried to be achieved by the dehumanization of other nations, by ascribing such qualities to the individuals from these nations which further questions their belonging to the human race, so they can be killed with lack of any emotions, like some exterminable animal species. A centuries- old, or even thousands of years of verbal and symbolic violence (though usually unintentionally performed), in the course of which the process of dehumanization is pretty well recognizable, prepares the ground for the final stage type of aggression, the genocide. If we look at the children’s folklore of the nations in Central Europe, at their traditions, habits, folk poetry, we’ll run into plenty of testimonies supporting various genres expressing scornful approach towards otherness and religions. In my opinion, these approaches are not encoded so deeply and already bear the insinuation and the possibility of a future genocide. I’m talking about that fruitful „ground” - quoting the words of Agnes Heller - “from which the evil will sprout”. In my presentation I will focus on a few examples illustrating my point.
54
LISZKA JÓZSEF Hab. egyetemi docens, igazgató, Selye János Egyetem, Komárom (Szlovákia); Fórum Kisebbségkutató Intézet Etnológiai Központ, Komárom (Szlovákia)
A gyerekfolklórtól Auschwitzig? A Holokauszt gyökereit, kiváltó okait, máig nyúló hatásait vizsgáló kutatók abban általában megegyeznek, hogy a Holokauszt nem a transzportok elindításával, hanem jóval korábban kezdődött. Az agresszióra minden embernek, egyénnek van hajlama, a kollektív agressziót viszont valahogy magyarázni kell, valamilyen ideológia köntösébe bújtatni. Ez nagyon gyakran a másik nép dehumanizálásával próbálják elérni, olyan tulajdonságokkal való felruházásával, amelyek alapján annak tagjai emberi mivolta is kétségbe vonható, ezáltal érzelemmentesen, akár egy kipusztítandó állatfaj egyedei, meg is gyilkolhatóak. A végső stádiumba jutott agressziókat, népirtásokat előkészítette tehát (még ha általában nem is tudatosan) egy több évszázados, sőt több évezredes verbális és szimbolikus agresszió, ahol ez a bizonyos dehumanizálás már nagyon is pontosan tetten érhető. Ha megnézzük a közép-európai népek gyermekfolklórját, népszokásait, népköltészetét, a különféle idegen- és valláscsúfoló műfajok bőven adatolhatóak. Véleményem szerint ezek nem is annyira kódoltan már magukban hordozták a későbbi népirtások lehetőségeit. Arról „a talajról” beszélek Heller Ágnes szavait kölcsönözve - „melyből a Gonosz kihajt”. Előadásomban ehhez mutatok be néhány példát.
55
TAMÁS MAJSAI CSc., professor of university, John Wesley Theological College
Ferenc Keresztes-Fischer - a humanist during the deportations: Episodes Ferenc Keresztes-Fischer - a “humanist” during deportations: Taking a closer look at a legend Ferenc Keresztes-Fischer was Minister of the Interior of the Hungarian Government that in July-August 1941 committed the horrendous act of deporting thousands of people. That said, nowadays self-styled “historians” (and occasionally some apt historians too) are attempting to portray him as a maverick, who opposed his government’s policies. Although it could not be exactly foreseen that most of the deportees would eventually be massacred, the inner logic of events could indicate that tragic scenario. The supporters of Keresztes-Fischer are alleging that he was an extraordinary personality who did everything in his power to oppose the deportations right from the beginning. Under circumstances that have not been clarified yet, on 28 October 1942, Keresztes-Fischer - thirteen months after the Kamenetsk-Podolsky massacre - sent a letter to Sándor Siménfalvy, head of the Central Bureau for the Supervision of Aliens (KEOKH), who had issued orders under which deportations began. In that letter Keresztes-Fischer wrote that as far as he knew, most of the Jews who were deported to Galicia via Yasinya were executed. Bearing that in mind, Keresztes-Fischer terminated the [further] deportation of Jews to Galicia through Yasinya. Keresztes-Fischer had learned about the large-scale execution of Jews twelve to fourteen months before he ordered stopping the deportations. Discussing relevant issues in Hungary’s “politics of memory” (Erinnerugspolitik), the presentation examines why it is attempted nowadays to restore Keresztes-Fischer’s honour.
56
MAJSAI TAMÁS CSc, egyetemi tanár, Wesley János Lelkészképző Főiskola
Keresztes-Fischer Ferenc mint a deportálás humanistája. Epizódok Keresztes-Fischer Ferenc mint a deportálás “humanistája”. Egy legenda nyomában Keresztes-Fischer Ferenc, az 1941. július-augusztusi deportálást bűnös lélekkel elrendelő és támogató magyar kormány belügyminisztere, alias a Kegyelmes úr, úgy éli a maga quasi belső kormányzati ellenzékikénti másodvirágzását az egyre inkább az explicit nacionalizmus értékrendjében lubickoló histórikusi tudományosságban (e kísértés olykor a legkiválóbbak tollát sem kerüli el), mint a - meglehet, nem a gyilkos mészárlásokban végződő fejlemények perspektívájának a jegyében, ám a dolgok belső logikáját illetően egyáltalán nem véletlenül így végződő - kitelepítést kezdettől fogva ellenző, azzal szemben a lehetséges módon fellépni próbáló kivételes személyiség. A Kegyelmes úr, egyelőre nem feltárt motívumok nyomán, 1942. október 28-án, egyszersmind a Kamenyec-Podolszkij-i massacre tizenharmadik havi emléknapján, úgy rendelkezett, miután úgymond - indokolta döntését Siménfalvy Sándor, az 1941-es deportálási rendeleteket egy évvel korábban jegyző KEOKH-vezető felé - “olyan értesülései vannak, hogy a Kőrösmezőn át Galíciába kitett zsidókat az ottani megszálló hatóságok legtöbb esetben agyonlövik, és így ezeket a biztos halálba viszik”, hogy “a maga részéről nem járul hozzá ahhoz, hogy Kőrösmezőn át Galíciába [további] eltávolítások” eszközöltessenek. A Kegyelmes ilyen irányú ismeretekkel ekkor azonban már legalább tizenkét vagy tizennégy hónapja rendelkezett.Mi áll annak a hátterében, hogy a miniszter maholnap (különösen a jelenlegi magyarországi szellemi és emlékezetkulturális állapotok közepette) akár a nemzeti ellenállás panteonjába is felvételt nyerhet.
57
WALTER MANOSCHEK Univ. Prof., Dr., Wien University
„Dann bin ich ja ein Mörder!“ - Adolf Storms und das Massaker an Juden in Deutsch Schützen im März 1945 Am 29. März 1945 erschossen drei Angehörige der Waffen-SS mindestens 57 jüdische Zwangsarbeiter im burgenländischen Deutsch Schützen. Einer der Täter hieß Adolf Storms. 63 Jahre nach dem Massenmord gelang es mir Storms zu interviewen. In Gesprächen mit Mittätern und Überlebenden des Massakers wird das Mordgeschehen an diesem Gründonnerstag des Jahres 1945 rekonstruiert. Adolf Storms verstarb im Juni 2010 kurz vor Prozessbeginn. Inhalt meines Vortrags ist zum einen eine zusammenfassende Darstellung des Geschehens in Deutsch Schützen und zum anderen der Umgang der österreichischen Behörden mit diesem Verbrechen nach Kriegsende. Am Beispiel Deutsch Schützen wird deutlich, dass die österreichische Vergangenheitspolitik bis in die 1990-er Jahre NS-Verbrechen juristisch de facto nicht geahndet hat.
“Then I’m certainly a murderer!” Adolf Storms and the massacre of Jews in Deutsch Schützen in March 1945 On 29 March 1945 three members of Waffen-SS shot dead at least 57 Jewish forced labourers in Deutsch Schützen, Burgenland, Austria. One of the perpetrators was called Adolf Storm. Sixty-three years after the massacre I managed to interview Adolf Storm. Interviews with perpetrators and survivors have allowed us to piece together the details of the massacre that occurred on Maundy Thursday of 1945. Adolf Storm died before his trial, in June 2010. In my presentation I sum up the events that took place at Deutsch Schützen and, among other things, the related proceedings of the Austrian authorities after the war. The case of Deutsch Schützen demonstrates that until the 1990s Austria did not de jure condemn the horrific crimes committed by the Nazis.Walter Manoschek
58
WALTER MANOSCHEK Egyetemi tanár, dr., Universität Wien
„Akkor bizony gyilkos vagyok!“ - Adolf Storm és bűntársai és a Deutsch Schützen-ben elkövetett 1945. márciusi zsidógyilkosság 1945. március 29-én a Waffen-SS három tagja legalább 57 zsidó kényszermunkást lőtt agyon a burgenlandi Deutsch Schützen-ben. A tettesek egyikét Adolf Stormnak hívták. 63 évvel a tömeggyilkosság után sikerült interjút készítenem Adolf Stormmal. A tettesekkel és a mészárlás túlélőivel folytatott beszélgetésekben rekonstruálható az 1945-ös év nagycsütörtökén történt gyilkosság. Adolf Storm nem sokkal a per kezdete előtt, 2010 júniusában meghalt. Előadásom tárgya a Deutsch Schützen-i események összefoglaló bemutatása, és egyebek mellett - az osztrák hatóságoknak az ezzel a bűncselekménnyel kapcsolatos eljárásának ismertetése a háború befejezése után. Deutsch Schützen példájából kiderül, hogy az osztrák múlt-politika 1990-es évekig jogilag de facto nem ítélte el a náci bűncselekményeket.
59
LINDA MARGITTAI PhD des., Szeged University
The Hungarian authorities’ “Jewish policy” in the Southern Province 1941-1944 In January 1942, in events that have come to be known as the “cold days,” Hungarian military and gendarme units massacred more than 3,000 civilians in Southern Bácska. The official rationale - an operation involving anti-partisan raids - was a pretext. Besides the Serbian victims, the majority of those killed were Jewish. Thus, the “cold days” became emblematic of the fate of the Jews in the Southern Province and of the “Jewish policy” of the Hungarian administration with regard to the region, and amounted to one of the most tragic antecedents of the Hungarian Holocaust. Besides the Kamenets-Podolsk deportations and the institution of forced labor service, the killings during the “cold days” were the only action in which large numbers of Jews fell victim before the Nazi-style “Final Solution to the Jewish Question” began in Hungary. The “cold days” massacres were also the only instance in which Hungarian soldiers and gendarmes committed a mass murder of Jews within Hungary’s borders. Given all of this, can the Southern Bácska “raids” be considered an event characteristic and definitive of the Hungarian authorities’ Southern Province “Jewish policy”? Was the anti-Jewish discrimination and persecution generally harsher there than in the rest of the country? The initial actions of the new Hungarian authorities in the Southern Province clearly foreshadowed the formation of an anti-Semitic practice more radical than the “Jewish policy” that had unfolded in the mother country and in the territories re-annexed before the Southern Province. From the very outset the harshness of the atrocities against the local Jewry, who were collectively deemed to be unreliable and “pro-Serb,” was unprecedented within the Trianon borders. In my presentation, however, I argue that despite these facts, the development of the “Jewish policy” in the Southern Province cannot be described as consistently extreme. Rather it was a process that ebbed and flowed under the influence of several often conflicting factors. The authorities in the Southern Province regarded their chief objectives to be consolidation of Hungarian state control over the region, restoration of its Hungarian character, and social and economic advancement of the local nonJewish Hungarians into a more advantageous position. “Aryanization” efforts, which took place simultaneously, and within the context of, the re-Magyarization process, were, however, limited by economic and social realities. The military-political
60
circumstances of the re-annexation of the Southern Province, its strategic position, and highly charged ethnic animosities created a milieu that allowed for extreme atrocities. At the same time, due to these same factors, the restoration of the economic and social stability of the region soon became a top priority. A more nuanced antiJewish practice developed as consolidation efforts came to the forefront of policy in regard to the Southern Province. The local authorities also attempted to take into account lessons learned during the implementation of the anti-Semitic regulations in the mother country and the previously re-annexed regions. By examining the main factors that informed the Hungarian authorities’ Southern Province “Jewish policy,” I aim highlighting the realities of a policy whose complexity goes far beyond the bloody events of the “cold days”.
61
MARGITTAI LINDA PhD des., Szegedi Tudományegyetem
„Hideg napok” és enyhülés. A magyar közigazgatás délvidéki „zsidópolitikája” 1941-1944 1942 januárjában magyar katonai és rendészeti alakulatok több, mint háromezer civil lakost mészároltak le „partizánvadász razzia” ürügyén a Dél-Bácskában. A szerb áldozatok mellett a meggyilkoltak többsége zsidó volt. A „hideg napok” ezzel a délvidéki zsidóság sorsának és a magyar közigazgatás itteni „zsidópolitikájának” emblematikus eseményévé, egyúttal pedig a magyar Holokauszt egyik legtragikusabb előzményévé vált. Azt megelőzően, hogy a „zsidókérdés” náci típusú „végső megoldása” Magyarországon is kezdetét vette volna, a Kamenyec- Podolszkij-i deportálásokon és a munkaszolgálaton kívül a „hideg napok” volt az egyetlen olyan alkalom, amelynek magyar zsidók tömegesen estek áldozatul, és ez volt az egyetlen, amikor a magyar határokon belül magyar katonák és csendőrök tömegesen gyilkoltak zsidókat. De vajon tekinthető-e a dél-bácskai razzia a magyar hatóságok délvidéki „zsidópolitikájának” egészét jellemző és meghatározó eseményként? Vajon általában is kíméletlenebb volt-e a zsidóellenes diszkrimináció itt, mint máshol az országban? A Délvidéken berendezkedő magyar hatóságok intézkedései az anyaországhoz, de a korábban visszacsatolt területekhez képest is valóban radikálisabb antiszemita gyakorlat kialakulását vetítették elő. Kezdettől fogva olyan szélsőséges incidensek is napirenden voltak a kollektíven megbízhatatlannak, szerbbarátnak nyilvánított zsidóság ellen, amilyenekre a trianoni határokon belül nem volt példa. Előadásomban azonban arra kívánok rámutatni, hogy a délvidéki „zsidópolitika” ennek ellenére sem jellemezhető következetesen szélsőségesebb, mint inkább egy sok szempont által meghatározott, ellentmondásos, és bizonyos szempontból „enyhülő” folyamatként. A hatóságok legfőbb célja a térség konszolidációja, magyar karakterének helyreállítása és az itteni nem zsidó magyarság újrapozícionálása volt. A „visszamagyarosítással” összefüggésben zajló „árjásító” törekvéseknek, antiszemita akcióknak azonban - ahogy országszerte is - korlátokat szabott a gazdasági-társadalmi realitás. A Délvidék visszacsatolásának katonai-politikai körülményei, stratégiai helyzete, rendkívül feszült etnikai viszonyai olyan miliőt teremtettek, amely teret engedett szélsőséges atrocitásoknak. Ám ugyanezen tényezők miatt a térség gazdasági-társadalmi stabilitásának helyreállítása kiemelt fontosságúvá vált, a konszolidációs igények felerősödése pedig egyúttal egy árnyaltabb zsidóellenes gyakorlat kifejlődését is eredményezte, amely során az itteni hatóságok figyelembe vették az antiszemita rendelkezések végrehajtása során az
62
anyaországban és a korábban visszacsatolt országrészeken szerzett tanulságokat is. Előadásomban a délvidéki magyar hatóságok „zsidópolitikáját” meghatározó főbb tényezők áttekintése révén fel kívánom hívni a figyelmet e politika komplexitására, amely túlmutat a „hideg napok” véres eseményein.
63
PETER TIBOR NAGY Doctor of Hungarian Academy of Sciences, professor, John Wesley Theological College, Budapest
The sociology of survival. The presence of groups of Jewish inhabitants of 1941 among the population of Budapest in 1945 The lecture presents recent research by means of a historical-sociological method to show the specific nature of the social group exposed to the devastation of the Holocaust, which is a well-known phenomenon, despite the fact, that the haggard war against the Jews differs from any other mass murder even more obviously (at least internationally), since no particular stratum aspect is known. With the help of two recently completed databases, the presentation aims to provide additions to this issue. On the basis of a 5% representative sample of the housing census in Budapest for the period between 1941 and 1945, we try to follow the Budapest Jewish society before and after the Shoah. The housing census’s data consisting of lists of people living in the household - unlike any detailed statistics - provides a further opportunity to identify the survivors by name. This is significant, because while comparing the stratum and the demographic composition of the total Jewish population between 1941 and 1945, we cannot completely put aside the distorting impact, that the survivors of the Holocaust death camps, labor camps and forced labor camps, who in 1941 return more to locations in the countryside, later, in 1945, appear as residents of Budapest. By identification on the basis of the name, however, one can tell with absolute certainty, what were the chances of survival of the different Jewish groupings in the year of 1944.
64
NAGY PETER TIBOR MTA doktora, egyetemi tanár, WJLF, Budapest
A túlélés szociológiája. Az 1941-es budapesti zsidó népesség csoportjainak jelenléte az 1945-ös budapesti népességben Az előadás azokat az újabb kutatásokat mutatja be, melyek történetszociológiai módszerrel a Holokauszt pusztításának társadalmi-csoport specifikus voltát mutatják be, mely annak ellenére ismert jelenség, hogy a zsidók ellen viselt háború minden más tömeggyilkosságtól éppen abban is nyilvánvalóan különbözik, hogy (legalábbis intencionálisan) semmiféle rétegszempontot nem ismert. Jelen előadás két közelmúltban elkészült adatbázis segítségével szeretne adalékokat szolgáltatni a kérdéshez. Az 1941-es és 1945-ös budapesti lakásösszeírásból vett 5%-os minta alapján bemutatjuk a Budapest zsidó társadalmát a Soáh előtt és után. A lakásösszeírás személysoros adatai - ellentétben bármely részletes statisztikával - arra is lehetőséget biztosítanak, hogy név szerint is beazonosíthassunk túlélőket. Ez azért jelentős, mert a teljes zsidó népesség 1941-es és 1945-ös rétegösszetételét, demográfiai összetételét összehasonlítva nem küszöbölhetjük ki teljesen azt a torzító hatást, hogy a Holokauszt haláltáborokból, munkatáborokból, munkaszolgálatból visszatérő, 1941-ben még vidéki túlélői 1945-ben budapesti lakosként tűnnek fel. A név szerinti beazonosítás alapján viszont teljes biztonsággal megmondhatjuk, hogy az 1944-es évben mekkora volt az egyes zsidó csoportok túlélési esélye.
65
KATALIN PÉCSI-POLLNER PhD, Candidate of Literary Theory - Hungarian Academy of Sciences; freelance researcher, lecturer, Esthers’ House Association, Budapest
Women’s Voices and Perspectives in Personal Narratives about the Holocaust For too long the Holocaust has been seen in male terms, obscuring the nature of the specific roles, work, and suffering of women. Researchers of oral history were the first ones to discover that in women’s remembrances there is a different viewpoint; a different emphasis and tone came to the fore than in men’s recollections. For this reason, the female perspective and narration of women’s Holocaust experiences enrich and enlighten us further, and differently. My statements will be illustrated by experts from my two anthologies of “Untold Stories by Jewish Women”
66
PÉCSI-POLLNER KATALIN Pécsi-Pollner Katalin irodalomtörténész, PhD., CSc, Holokauszt- és gender kutató, EszterHáz Egyesület
Női hangok és nézőpontok a Holokausztról szóló személyes történetekben A nők sajátos tapasztalataira évtizedekig senki se volt igazán kíváncsi - avagy a nők hangját elnyomta a férfiak kórusa. Mi, női olvasók is sokáig elhittük, hogy Primo Levi, Jean Améry és Kertész Imre után már nincs mit mondani: ők túlélőként és nagyszerű íróként már mindent elmondtak, és egyben az “általános emberit” ábrázolták. Pedig “általános emberi”csak absztrakt módon létezik: konkrétan “nők” vagyunk és “férfiak” (no meg gyerekek és felnőttek, vallásosak és szekulárisak, zsidók és nem zsidók - mikor melyik szerepkörünk kerül előtérbe leginkább). Könnyen belátható, hogy a nők - fiatal lányként, feleségként, anyaként nem ugyanazt élték át, és másképpen szenvedtek, mint a férfiak. Az utóbbi években napvilágot látott memoárokból és naplókból kirajzolódott egy új narrativa, aminek az alapeleme a női összetartás. A túlélő nők írásaiban egyéb olyan témák is megjelennek, amelyek eddig ritkán tartoztak bele a Holokauszt irodalom kanonizált tematikájába: a test-lelki kiszolgáltatottság és az erőszaktól való rettegés szörnyű élményei mellett az életöröm, a bátorság, az összetartás és a barátság narratívái.
67
KARL PFEIFER Curator, Dokumentationsarchiv des Österreichisen Widerstand (DÖW), Wien
A Jewish Refugee from Austria Remembers. Hungary 1938-1943 A Jewish refugee from Austria remembers Hungary 1938-1943. My Parents, both of them bom is Hungary came 1908 what is now Austria. In the summer of 1938 after the annexation of Austria we fled via Schwitzerland Italy and Yugoslavia to, at the time, still neutral Hungary. I was 10 years old when I was sent to a boardingschool in Debrecen where I learned Hungarian. Grammar school pupils had to wear a cap with their schoolcrest. I remember how proud I felt when allowed to go to the Jewish Gymnasium of Budapest alone for the first time at the beginning of the term in September 1939. Yet, I had not even come close to the school when pupils of a neighboring school began to insult me as “stinking” and “dirty” Jew. My fellow pupils pretended to ignore this. But I felt deeply hurt both by the insults and, even more so, by the inactivity of the grown-ups who just listened and did not do anything about it. An attitude, which seemed not different to what I had experienced inAustria in the spring of1938. Once more I remembered my brother’s admonition: “Always be proud to be a Jew.” Even if I was not in particular proud of this, I did not see any reason to feel ashamed about it as some of my classmates did. On my short way to school I came to the conclusion: I did not care to be a Hungarian. While I know today that society has the power to define who belongs to it and who does not, I intuitively felt it then and started to speak out against the ridiculous patriotism ofHungarian Jews who, in1938, were officially and lawfully excluded and discriminated in their formerly liberal homeland. If I was insulted in Budapest as Jew, what was the difference to Austria? The assertion of my relatives that this was only riffraff ranting did not convince me. Nor did the pride in knowing that a great-grandfather had fought for Hungary underKossuthback in 1848/49. I was not yet 12 years old when Ijoined the socialist-zionist youth movement Hashomer Hazair. In our third year at the gymnasium we were obliged to join the paramilitary service levente. This service had been introduced to Hungary as a workaround for the tight rules of the peace treaty of Trianon from1920, which stipulated a demilitarization.
68
PÉCSI-POLLNER KATALIN Beginning march 1938 all male youths aged 12 to 21 were obliged to undergo at least four hours of paramilitary training a week. Baptised Jews had to wear a white armband, for Jewish kids it was yellow...
69
KARL PFEIFER A Dokumentationsarchiv des Österreichisen Widerstand (DÖW), Bécs gondnoka
Egy osztrák zsidó menekült emlékei Magyarországról 1939-1943-ból Magyarországon született szüleim 1908-ban a mai Ausztriába költöztek. 1938 nyarán, Ausztria annexiójaután, Svájcon, Olaszországonés Jugoszláviánál az akkor még függetlenMagyarországra szöktünk. Tíz évesen egy debreceni bentlakásos iskolába küldtek, ahol megtanultam magyarul. A gimnázium tanulóinak az iskolai címerrel ellátott sapkát kellett viselni. Emlékszem, milyen büszke voltam, amikor 1939 szeptemberében, a tanév kezdetén megengedték, hogy életemben először egyedül mehessek a budapesti zsidó gimnáziumba. Azonban még az iskola közelébe sem értem, amikor a szomszédos iskola tanulói elkezdtek sértegetni, hogy „büdös” és „koszos” zsidó. Az osztálytársaim látszólag nem vették észre ezt, de én mélyen bántva éreztem magam, mind a sértésektől, még inkább pedig a felnőttek tétlenségétől, akik csak hallgattak és nem tettek semmit. Olyan hozzáállás, ami nem tűnt különbözőnek attól, amit 1938 Ausztriájában tapasztaltam. Újból eszembe jutott a bátyám intelme: „Mindig légy büszke zsidó”. Még ha nem is voltam rá kifejezetten büszke, nem láttam semmi okát, hogy szégyelljem, ahogy néhány osztálytársam tette. Úton az iskola fele arrajutottam, hogy nem akarok magyar lenni. Míg ma már tudom, hogy a társadalomnak megvan a hatalma, hogy meghatározza, ki tartozhat bele és ki nem, akkor ezt még csak ösztönösen éreztem, és elkezdtem ágálni a magyar zsidók nevetséges hazafiassága ellen, akiket 1938-ban hivatalosan és törvényesen is kizártak és megkülönböztettek a saját, korábban szabad hazájukban. Miben különbözik Budapest Ausztriától, ha itt is sértegetnek az utcán? A rokonságom hozzáállása, hogy ez csak fölösleges hőzöngés, nem győzött meg. Továbbá az a büszkeség sem, hogy az ükapám Magyarországért harcolt 1848/49-ben Kossuth alatt. Még 12 éves sem voltam, amikor csatlakoztam a baloldali cionista mozgalomhoz, a Hasomer Hacair-hoz. A gimnázium harmadik évében, köteleztek minket a félkatonai levente mozgalomhoz való csatlakozásra. Ezt a mozgalmat Magyarországon, a szigorú 1920-as trianoni békeszerződésben szereplő demilitarizáció megoldásaként mutatták be. 1938 márciusától kezdve minden 12-20 közötti fiatal fiúnak részt kellett vennie egy legalább heti négy órás félkatonai képzésben. A megkeresztelt zsidóknak fehér karszalagot, a zsidó fiataloknak, sárga karszalagot kellett viselniük...
PAUL SANDERS PhD, associate professor, NEOMA Business School, Reims
“The strange Mr. Kastner” - A reappraisal of rescue efforts in Holocaust-era Hungary, from an ethics of duress perspective The presentation will include a critical ethical reappraisal of the wartime activities of Rezső Kasztner, in the light of Jonathan Glover’s book Causing death and saving lives. Explicit reference will be made to recent historiographical and nonhistoriographical work (Szabolcs, Weitz, Löb, Aly/Gerlach, Reichenthal, Porter), and to the problems that these approaches entail.
70
PAUL SANDERS PhD, egyetemi docens, NEOMA Business School, Reims
“A különös Kasztner úr” - A magyarországi Holokauszt idején kifejtett embermentő erőfeszítések újraértékelése az etika és a kényszer perspektívájából Az előadás Rezső Kasztner háborús tevékenységének fontos etikai újraértékelését mutatja be, Jonathan Glover “Halált okozni és életeket menteni” c. könyvének fényében, konkrét hivatkozásokkal a legújabb historiográfiai és nem historiográfiai írásokra (Szabolcs, Weitz, Löb, Aly / Gerlach, Reichenthal, Porter), és azokra a problémákra, amelyeket ezek a megközelítések implikálnak.
71
TAMÁS STARK Research Centre for Humanities, Hungarian Academy of Sciences, Institute of Historical Research
“Stateless” Jews in Hungary, 1914-1941 For a month beginning in the middle of July in 1941 the Hungarian authorities deported some 22 000 “alien” Jews to Eastern Galician territories under Hungarian military administration. The deportations culminated in an unprecedented bloodbath in Kamenets-Podolsk at the end of August, 1941, when most of the deportees were slaughtered. The deportation was the last stage of a long road. The possibility of the removal of large groups of Jews, had been an integral part of the national discourse between the two world wars. As this discourse progressed, a clear differentiation emerged between assimilated Jews and those who had emigrated from Galicia, the Eastern borderland of Austro-Hungarian Monarchy. In broader sense the derogatory term “Galicianer” referred not only to stateless Jews but all unwanted Jews as well. That attitude led finally to the decision of the Hungarian government to deport “stateless”, “alien” Jews to Galicia.
72
STARK TAMÁS MTA Bölcsészettudományi Kutatóközpont, Történettudományi Intézet
A “hontalan” zsidók Magyarországon, 1914-1941 A Külföldieket Ellenőrző Országos Központi Hatóság irányításával 1941. július közepétől egy hónapon keresztül, mintegy 22 ezer “idegen” zsidót deportáltak a magyar katonai közigazgatás alatt álló kelet-galíciai térségbe. A kiszállított zsidók túlnyomó része a német megszálló hatóságok által végrehajtott tömeggyilkosságok áldozatává vált. A deportálás nem hirtelen hozott elhatározás következménye volt, ugyanis a “galíciaiak” eltávolításának szükségességét politikai elit jelentős része már évtizedek óta hirdette. A “galíciai” jelző a hontalan és idegen zsidókra vonatkozott, utalván arra, hogy a tradicionális életmódját megőrző és a beolvadni nem kívánó, valamint a formális állampolgársági igazolással nem rendelkező zsidók jelentős része a monarchiának erről a keleti területéről származott. Ezt a megbélyegzőnek számító jelzőt használták a kelet felől érkezőkre, és azokra is, akik csak felmenőik révén, közvetve kötődtek a lengyel és az orosz zsidósághoz. A sajtóban és a politikai közéletben a szót gyakran egészen tágan értelmezték, és Galíciából származónak tekintettek minden zsidót, aki valamilyen okból nemkívánatossá vált. A „hontalan”, „idegen”, „galíciai”, vagy annak tekintett zsidók elhurcolására vonatkozó kormányzati döntés megszületéséhez hosszú út vezetett. Az előadás ezt a hosszú utat igyekszik feltárni.
73
ISABELLA SULYOK PhD des., Szeged University
Protecting Christian interests? The ghettoization effect on the life of non-Jewish population in the third gendarme district - Szombathely designated as a ghetto area in 1944 Since 1938 in Hungary the rights of Jews as well as of the population qualified as being Jewish had been gradually restricted by legislation and regulations. The implementation of these measures affected not only the Jewish population but either directly, or indirectly, the life of the non-Jewish population too. The declared aim of the authors of these laws and regulations was to make the Christian (nonJewish) population, especially its middle class, “face the situation”. The process of restricting the rights of the Jews, undermining their social and financial status accelerated significantly after the German invasion of Hungary on 19th March 1944. Then there began the compression of the Jews into ghettos, which was an important preparatory step for the deportation to follow. In our presentation, we examine in the area of the third gendarme district - Szombathely including the territories of Sopron, Vas and Zala counties, what was the effect of ghettoization on the lives of non-Jewish people, either residents, having an apartment, or some business premises in those designated for the purpose of ghetto streets and real estates. Was the entire non-Jewish population of the ghetto a winner of ghettoization or some of them were adversely affected by the establishment of the ghettos? Contrary to official promises, ghettoization was disadvantageous for non- Jews who had to give up their apartment or shop.
74
SULYOK IZABELLA PhD des., Szegedi Tudományegyetem
Keresztény érdekek védelmében? A gettósítás hatása a gettók részére kijelölt területen élő nem zsidó lakosság életére a III. (szombathelyi) csendőrkerületben 1944-ben Magyarországon 1938-tól a zsidó, illetve zsidónak minősített lakosság jogait fokozatosan korlátozták törvényekkel és rendeletekkel. Ezek az intézkedések a zsidó lakosság mellett közvetve vagy közvetlenül a nem zsidó lakosság életére is hatással voltak. A törvény-, illetve rendeletalkotók deklarált célja a keresztény (nem zsidó) lakosság, különösen a középosztály „helyzetbe hozása” volt. A zsidók jogainak korlátozása, társadalmi és anyagi ellehetetlenítése jelentősen felgyorsult Magyarország 1944. március 19-i német megszállását követően. Ekkor kezdték a zsidók gettókba tömörítését is, ami a deportálások előkészítésének volt fontos lépése. Előadásunkban azt vizsgáljuk, hogy a III. (szombathelyi) csendőrkerület (Sopron, Vas, Veszprém és Zala vármegyék) területén a gettósítás milyen hatást gyakorolt azoknak a nem zsidó lakosoknak az életére, akiknek lakása vagy üzlethelyisége a gettó céljára kijelölt utcákban, illetve ingatlanokban volt. A nem zsidó lakosság teljes egészében a gettósítás nyertese volt, vagy egy részüket hátrányosan érintette a gettók felállítása? Azt kívánjuk bemutatni, hogy a zsidóellenes intézkedések elsődleges céljaként hangoztatott szempont, vagyis a keresztény lakosság érdekeinek védelme a zsidók korlátozása révén a gettósítás esetében rövidtávon nem az előzetes várakozásoknak megfelelően alakult azok számára, akik a gettósítás miatt kényszerültek elhagyni lakásukat vagy üzlethelyiségüket.
75
JOSEPH SZECSI Acting head of department, associate professor, Jewish Theological Seminary University of Jewish Studies, Baptist Theological College, Budapest
Margit Slachta and The Slovakian Jews Margit Slachta wrote her name among the great ones of Hungarian history. It is due to her good offices that some people were saved from the horrors of Kamenets- Podolsk. Her assistance to Hungarian and Slovakian Jews and her attempt to stop the deportations are less well known. In this short lecture I present the history of the Slovak Holocaust, and related to the activity of Margit Slachta, both here in Hungary and in Rome. Finally the content of her speech in October 1940 I analyze the humanitarian principles that motivated her.
76
SZÉCSI JÓZSEF Megb. tanszékvezető, egyetemi docens, ORZSE, BTA, Budapest
Slachta Margit és a szlovák zsidók Slachta Margit örökre beírta nevét a magyar történelem legnagyobbjai közé. Kamenyec-Podolszkij embermentése az ő nevéhez fűződik. Kevésbé ismert a tőlünk szintén északra lévő szlovák zsidók érdekében végzett deportálás- leállítási tevékenysége mind hazánkban, mind szlovák testvéreinknél. Rövid összefoglalásunkban a szlovákiai holokauszt néhány adatát, történetét tekintjük át, majd Slachta Margit erőfeszítéseit, konkrét tevékenységét itthon és Rómában, majd befejezésül egy 1940-es októberi beszédében elemezzük igaz emberi kiállásának elvi alapjait.
77
DENIZ TANSI Associate professor, Yeditepe University; Vice Dean of Graduate School of Social Sciences, Kayisdagi-Atasehir, Istanbul
Ismail Necdet as a Turkish Diplomat Who Saved Many Jews during the Holocaust The Holocaust was not a cause but a final consequence. As a result of the late 19th century European anti-Semitic movements, nurtured by radical conspiracy theories and primarily in Central and Eastern Europe, inevitably led to the Holocaust in the 1930s and 1940s. The World Zionist Congress of 1897 called for a Jewish State, to have a lawful native country in Palestine for the Jewish people. Theodor Herzl, the founder of the World Zionist Organization, emphasized in his book, The Jewish State, that Jews lived as “guests” or “second class citizens” in the outside world. The Zionist vision of the reclamation of Palestine was echoed in the anti-Semitic propagandists’ call for the “Jews go to Palestine.” It even became a Nazi slogan during the Holocaust. The Holocaust was a crime of humanity, which sought to exterminate all Jews in Europe. Many people, however, decided to challenge this policy of hate. One of them was Ismail Necdet Kent, a Turkish diplomat. He served as the vice consul of Marseilles, France from 1941 to 1944. Kent saved many Jewish lives during his assignment, putting his life at risk many times. Ismail Necdet Kent received a special medal from the State of Israel and was honoured with Turkey’s Supreme Service Medal in 2001. He passed away in 2002. In the following study, Kent’s efforts to block the Nazi’s agenda are handled in the context of the Holocaust. The concept of survival and the ethos of “never again” are assessed through the actions of Ismail Necdet Kent. This man’s actions serve as evidence that in spite of the catastrophe of the Holocaust, there is still hope for humanity’s future...
78
DENIZ TANSI Egyetemi docens, Yeditepe University; a Graduate School of Social Sciences, Kayisdagi-Atasehir, Istanbul dékánhelyettese
Egy török diplomata, Ismail Necdet, aki számos zsidó életet mentett meg a Holokauszt idején A Holokauszt nem ok, hanem következmény. A késő 19. századi - elsősorban közép- és kelet-európai - antiszemita mozgalom egyre erőszakosabbá váló fejleményei az 1930-as és 1940-es években a Holokauszthoz vezettek. Az 1897-es Cionista Világkongresszus meghirdette a zsidó nép számára biztonságot nyújtó állam létrehozásának a gondolatát. Herzl Tivadar, az újkori cionizmus atyja, a „Zsidó állam” című munkájában azt hangsúlyozta, hogy a zsidóság „vendégként” vagy „másodrangú állampolgárként” él szerte a világban. A palesztin állam megalapításának vízióját - a „Zsidók, vissza Palesztinába!” követelést harsogva - az antiszemita propaganda is átvette, és ez vált a nácik szlogenjévé is a Holokauszt idején. Az emberiség elleni bűntettet jelentő Holokauszt célja az európai zsidók kiirtása volt. Azonban sokan voltak olyanok is, akik megkíséreltek szembeszállni a gyűlölet politikájával. Egyikük Ismail Necdet Kent török diplomata volt, Marseilles helyettes konzulja 1941-1944-ben. Kent sok zsidó életet mentett meg a megbízatása idején, olykor saját magát is veszélyeztetve. Ismail Necdet Kent szolgálatát Izrael állama speciális kitüntetéssel ismerte el, a török állam pedig a legmagasabb diplomáciai szolgálati érdeméremmel tüntette ki. A diplomata 2002-ben hunyt el. Az előadás Kentnek a Holokauszt ellenében kifejtett náciellenes erőfeszítéseit mutatja be. Kent szolgálatát az életben maradás eszméje és a “soha többet!” ethosza határozta meg. Fellépése tanúbizonyság arról, hogy a Holokauszt katasztrófája ellenére is van remény az emberiség jövőjére...
79
MATTHEW J. TEMPLE PhD, Nazareth College, Rochester
A Tale of Two Nuncios: Rotta and Roncalli During the Hungarian Holocaust Two Vatican nuncios, Rotta (Budapest) and Roncalli (Istanbul) helped tens of thousands of Hungarian Jews flee from Nazi destruction. Although the nuncios are assumed to have worked largely independently of each other in 1943-44, it is instead likely that they deliberately cooperated. Between 1927 and 1930, Rotta and Roncalli would have met several times in Istanbul; and both reached out towards religious minorities in their respective diplomatic roles. Their prior encounters in Istanbul likely enabled productive cooperation in saving Jewish lives in Hungary. This presentation aims to open a dialogue among church and Holocaust historians to further explore the role that these two nuncios played during the Holocaust. Since the Holocaust years in the Vatican Archives are reportedly to be opened in 2015, accredited historians could investigate records of Rotta-Roncalli correspondence and cooperation in 1943-44, their earlier contacts in Istanbul, and the influence of Popes Pius XI and XII on their cooperation
80
MATTHEW J. TEMPLE PhD, Nazareth College, Rochester
Két nuncius története: Rotta és Roncalli a magyar Holokauszt idején Két vatikáni nuncius, Rotta és Roncalli több tízezer magyarországi zsidónak segített elmenekülni a náci pusztítás elől. Habár azt feltételezzük, hogy a nunciusok egymástól függetlenül dolgoztak 1943-44 között, a valószínűbb az, hogy tudatosan együtt is működtek egymással. Rotta-nak és Roncallinak 1928 és 1930 között - diplomáciai szerepkörükben a vallási kisebbségek védelmét végezve - számos esetben kellet találkozniuk egymással Isztambulban. E korábbi kapcsolatuk minden bizonnyal sokat jelentett a magyar zsidók megmentése érdekében kifejtett későbbi hatékony együttműködésük szempontjából. Az előadás célja, hogy párbeszédet nyisson az egyház- és a Holokauszt-történészek között a két nuncius Holokauszt idején vállalt szerepének a további feltárását illetően. A hírek szerint 2015-ben megnyitják a vatikáni archívumokat, aminek köszönhetően az akkreditált történészek talán tanulmányozhatják a Rotta-Roncalli-levelezés anyagait és az 1943-1944-es együttműködésüket, valamint korábbi isztambuli kapcsolatukat, és XI. illetve XII. Pius Pápa hatását az ez irányú kapcsolatukra.
81
KARL VAJDA Dr. Habil., associate professor, Univerzita J. Selyeho, Komamo (Slovakia)
The literary interpretation of the Shoah trauma in Hungary in the perspective of the remembrance and self-identification processes of the third generation. A German-language example The presentation examines the writings of a person with an immigrant background on the Hungarian Shoah, in German language, focusing on the interrelation between literary context and generational identity in the context of the paradigm of memories and trauma based literature. Besides taking into consideration the potential arising from the collective nature of literary thinking, that eases traumas, the presentation tries to investigate from a religious, cultural and historical point of view, the tradition like nature of unspoken trauma, as a sort of inheritance, passing on from generation to generation
82
VAJDA KÁROLY Dr. habil., egyetemi docens, Selye János Egyetem, Komárom (Szlovákia)
A magyarországi Soá traumájának irodalmi földolgozása a harmadik nemzedék emlékezés- és önazonosulási folyamataiban. Német nyelvű példa Az előadás a magyar Soá egyik, migrációs hátterű, német nyelvű földolgozását vizsgálja az irodalmi és a nemzedéki identitás összefüggései valamint az emlékezet- és traumairodalom paradigmája felől olvasva. Az irodalmi gondolkodás kollektív jellegéből fakadó traumaoldó potenciál számbavételén túl arra is vállalkozik az előadás, hogy a kibeszéletlen trauma hagyományszerűségét, nemzedékről nemzedékre öröklődését vallás- és kultúrtörténeti kontextusaiban vegye szemügyre.
83
RECEP VARDI Associate professor, Bozok Theological Faculty, Yozgat, Turkey
European Jewish Intellectuals who are Immigrated to Turkey during the World War II In 1933 while Istanbul University was founded, Hitler came to power in Germany, and a forced exodus of thousands of German Jewish academics began. While most of them went to the USA, some of them came to Turkey. After the Turkey university reform, the Turkish government wanted the hiring German Jewish academicians at Turkish universities. In May of 1933, Albert Malche informed Philipp Schwartz, who was the informal leader of a group of German scholars in exile in Zurich, of the plans of the Turkish government. Schwartz went to Turkey and carried out the negotiations with Turkish officials, which resulted in the hiring of 30 full professors in July of the same year. According to the most reliable sources, 52 full professors, 50 of whom were German and 2 of them were Austrian, taught at Istanbul University as emigrants between 1933 and 1945. Of these 52 professors, 16 taught at the Faculty of Medicine, 15 at the Faculty of Sciences, 14 at the Faculty of Letters, and 7 at the Faculty of Law; in addition, there were about 80 assistants, technicians, lab technicians and nurses. Several other German and a number of British, French, Hungarian and Swiss professors came to teach at Istanbul and Ankara Universities.
84
RECEPVARDI Egyetemi docens, Bozok Theological Faculty, Yozgat, Törökország
Törökországba emigrált európai zsidó értelmiségiek a második világháború idején Miközben 1933-ban Isztambulban egyetemet alapítottak, Németországban hatalomra jutott Hitler, ami német zsidó tudósok ezreinek a kényszerű kivándorlását eredményezte. Többségük az USA-ba menekült, néhány közülük azonban Törökországot választotta új hazájának. A török kormány, az egyetemi reform bevezetése utáni években, szeretett volna a török egyetemekre német zsidó akadémikusokat szerződtetni. 1933 májusában Albert Malche tájékoztatta a török kormány terveiről Philipp Schwartzot, a Zürichben élő száműzött német tudósokból álló csoport nem hivatalos vezetőjét. Schwartz Törökországba utazott tárgyalni török tisztviselőkkel, amelynek az eredményeként ugyanebben az évben júliusban 30 teljes állású professzort fel is vettek. Igen megbízható források szerint 52 professzorról volt szó (közülük 50 német és 2 osztrák), akik az isztambuli egyetemen tanítottak emigránsokként 1933 és 1945 között. Az 52 tanár közül 16-an az orvostudományi karon, 15-en a természettudományi, 14-en a bölcsészettudományi, 7-en pedig a jogi karon oktattak, és rajtuk kívül érkezett még mintegy 80 asszisztens, technikus, labortechnikus és ápoló is. Mellettük számos további német, brit, francia, svájci és magyar professzor is érkezett ez időben az isztambuli és ankarai egyetemekre.
85
LÁSZLÓ VARGA CSc
The Hungarian responsibility The Fundamental Law enacted that - being deprived of its sovereignty - the Hungarian state is not responsible for what happened with its nationals following the German occupation. By raising the „memorial” on the „Szabadság” (Freedom) square, this sentence popped up to the rank of symbolic politics. This presentation is intended to demonstrate, that March 19th, 1944, was a necessary precondition, but still not a sufficient one for the murder of almost half a million Hungarian Jews.
86
VARGA LÁSZLÓ CSc
A magyar felelősség Az alaptörvény törvénybe iktatta, hogy a magyar állam szuverenitásától megfosztva nem felel mindazért, ami állampolgáraival a német megszállást követően történt. Ez a tétel a Szabadság téri „emlékművel” a mindenkori szimbolikus politika rangjára emelkedett. Az előadás azt kívánja bizonyítani, hogy 1944. március 19. szükséges, de nem elégséges előfeltétele volt közel félmillió magyar zsidó meggyilkolásának.
87
MÁRIA VÁSÁRHELYI CSc., senior research fellow, Hungarian Academy of Sciences, Budapest
The Holocaust in the perspective of public thought In my presentation I report about the results of a public opinion poll that was carried out in 2002 and 2007 among the representatives of the adult population, then in 2009 we’ve proceeded further with the population aged 18-30, preparing a representative sample based on the answers of the target group members about what is it they know, and what do they think about Hungary’s history in the 20th century, and the Holocaust in particular. In the course of the research we’ve collected data from the interviewees about whether they are familiar with the meaning of the term Holocaust, are they aware of the number of victims all over Europe and Hungary, what’s their opinion about the Holocaust-related responsibility, and how they qualify the behavior of the Hungarian population. The questionnaire included a separate series of questions referring to the comparison of the two totalitarian dictatorships, and I hereby also present the results of this part of our research.
88
VÁSÁRHELYI MÁRIA CSc, tudományos főmunkatárs, MTA, Budapest
A Holokauszt a közgondolkodásban Előadásomban azoknak a közvélemény kutatásoknak az eredményeit mutatom be, amelyeket 2002-ben és 2007-ben a felnőtt lakosságot és 2009-ben a 18-30 éves populációt reprezentáló minta tagjainak a körében végzetünk arról, hogy mit tudnak, és hogyan gondolkodnak a megkérdezettek Magyarország XX. századi történelméről, és ezen belül a Holokausztról. A kutatás során arról gyűjtöttünk adatokat, hogy interjúalanyaink ismerik-e a Holokauszt kifejezés jelentését, tisztában vannak-e az európai és magyarországi áldozatok nagyságrendjével és mit gondolnak a Holokauszttal kapcsolatos felelősségről, a magyar lakosság viselkedéséről. Külön kérdéssor vonatkozott a kérdőívben a két totalitariánus diktatúra összehasonlítására, ennek eredményéről ugyancsak beszámolok. 2014-ben a Vienna Wiesenthal Institute (Bécs, Ausztria) egy kutatási projektet kezdeményezett, melynek keretében ez év májusában egy buszos emléktúrát is szervezett a magyarországi zsidó kényszermunkások bécsi munka- és lakótáborainak néhány jellegzetes helyszínén. Az intézet munkatársai a projekt keretében több száz tanúvallomást, korabeli dokumentumokat, népbírósági peranyagokat, valamint fényképeket gyűjtöttek össze. E dokumentumok segítségével immár rekonstruálható mikroszinten is a Holokausztnak ez az eddig csak igen hiányosan feldolgozott fejezete. A kutatás egyik, immár az érdeklődő nagyközönség számára is hozzáférhető eredménye az az interaktív és folyamatosan bővülő honlap, mely mintegy 60 olyan bécsi helyszínnek a történetét dolgozza fel, melyek a magyarországi zsidók Holokausztjának e speciális fejezetét mutatják be interdiszciplináris megközelítésben. (http://ungarische-zwangsarbeit-in-wien.at/) Előadásainkban a kutatási projektet, elsősorban a honlapot ismertetjük, illetve két esettanulmányon keresztül (egy lakótábor mindennapjai, illetve egy gyerek kényszermunkás munka- és életkörülményei) a túlélésért folytatott mindennapi küzdelmet mutatjuk be.
89
