386/B/1997 AB közlöny: VII. évf. 2. szám --------------------------------------------------------------A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN! Az Alkotmánybíróság jogszabályi rendelkezések alkotmányellenességének utólagos vizsgálata iránt benyújtott indítvány tárgyában meghozta a következ határozatot : Az Alkotmánybíróság 1. a magyar állampolgárságról szóló 1993. évi LV. törvény 21. § (1) bekezdésében a magyar állampolgárság újólagos megszerzése id pontjaként megfogalmazott "a nyilatkozattétel napjától" kifejezés, valamint a törvény 24. § (3) bekezdésének második — hatályvesztést tartalmazó — fordulata alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt elutasítja; 2. a magyar állampolgárságtól megfosztó határozatok hatályának megsz nésér l szóló 1990. évi XXVII. törvény 2. §ában az állampolgárság újbóli megszerzése id pontjaként "a nyilatkozattétel id pontjától" alkalmazott kifejezés alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére vonatkozó indítványt visszautasítja.
Indokolás
1. A magyar állampolgárságról szóló 1993. évi LV. törvény (a továbbiakban: Átv.) 21. § (1) bekezdése akként rendelkezik, hogy "A külföldön tartózkodó egyes személyeknek magyar állampolgárságuktól való megfosztásáról szóló 1947. évi X. törvény és az 1948. évi XXVI. törvény, a magyar állampolgárságról szóló 1948. évi LX. törvény, illetve az allampolgárságról szóló 1957. évi V. törvény alapján a magyar állampolgárságától megfosztott személy, továbbá az, aki a Magyar Köztársaság Kormányának 7970/1946. M.E. számú
rendelete, a 10.515/1947. Korm. sz. rendelet, a 12.200/1947. Korm. sz. rendelet alapján veszítette el magyar állampolgárságát, valamint az, akinek magyar állampolgársága 1947. szeptember 15. és 1990. május 2. napja között elbocsátással sz nt meg, a Magyar Köztársaság Elnökéhez címzett személyes, írásbeli nyilatkozatával a nyilatkozattétel napjától a magyar állampolgárságot megszerzi." A 24. § (3) bekezdésének második fordulata szerint: "E törvény hatálybalépésével hatályát veszti: … — a magyar állampolgárságtól megfosztó határozatok hatályának megsz nésér l szóló, az 1990. évi XXVII. törvény és a módosításáról rendelkez 1990. évi XXXII. törvény;" Az 1990. évi XXVII. törvény (a továbbiakban: Tv.1.) eredeti két szakasza azt tartalmazta, hogy: "1. § Az 1947. évi X. tc., az 1948. évi LX. tc. és az 1948. évi XXVI. tc., valamint az 1957. évi V. törvény alapján hozott, egyes személyek magyar állampolgárságtól megfosztását kimondó határozatok a hatályukat vesztik. 2. § A magyar állampolgárságtól megfosztott személyek az 1. § alapján, a Magyar Köztársaság elnökéhez címzett nyilatkozattal, a nyilatkozattétel id pontjától a magyar állampolgárságot megszerzik." Az 1990. évi XXXII. törvény (a továbbiakban: Tv.2.) a Tv.1. 2. §-át azzal egészítette ki, hogy "Azokat az elhunyt személyeket, akiket az 1. §-ban felsorolt törvények alapján fosztottak meg magyar állampolgárságuktól, úgy kell tekinteni, hogy e jogfosztó intézkedések következtében magyar állampolgárságukat nem vesztették el." 2. Az indítványozó az 1. pontban idézett törvényi rendelkezések összevetése alapján arra a következtetésre jut, hogy "amit adott" a Tv.1. "az 1. §-ban, azt részben vissza is vette" a 2. §-ban. Érvelése szerint: "A törvényhozó megtehette volna, hogy a jogfosztó határozatokat nem helyezi hatályon kívül, ... hanem az érintetteknek olyan formában ad elégtételt, hogy egy könnyített eljárásban lehet séget ad nekik a jöv re nézve a magyar állampolgárság megszerzésére, de ha egyszer a hatályon kívül helyezés mellett döntött,
akkor kés bb már nem gondolhatja meg magát és nem tehet úgy, mintha nem helyezte volna hatályon kívül a jogfosztó határozatokat és azt sem teheti meg, hogy kés bb hatályon kívül helyezi azt a törvényt, amelyben a jogfosztó határozatokat hatályon kívül helyezte, és az újra szabályozás során úgy tesz mintha korábban nem történt volna semmi." A Tv.2.-re utalással kifejti: "...itt a törvény elismerte, hogy a jogfosztó határozatok hatályon kívül helyezésével helyreállt az eredeti állapot, de hát akkor ez nem lehet másképpen az él személyek esetében sem..." Az indítványozó felfogása szerint az idézett szabályok megszorító, s t jogfosztó tartalmú, "a nyilatkozattétel napjától", illetve "a nyilatkozattétel id pontjától" kitételei — alkotmányellenesek. Sértik egyrészt az Alkotmány 69. § (1) bekezdését, mert "senkit sem lehet állampolgárságától önkényesen megfosztani", másrészt sértik az Alkotmány 70/A. § (2) bekezdését, mely tiltja az állampolgárok "bármilyen hátrányos megkülönböztetését." Ez az alkotmánysért megkülönböztetés abban nyilvánul meg, hogy a Tv.1. és a Tv.2. alapján, a hatályuk idejéb l ered en "A törvényhozó megbánta, hogy korábban hatályon kívül helyezte az egyes személyeket magyar állampolgárságuktól megfosztó határozatokat, valamint azt, hogy az elhunyt személyek vonatkozásában elismerte, hogy azok a törvény erejénél fogva és visszamen legesen visszanyerték magyar állampolgárságukat és ezért az 1993. évi LV. törvény 24. § (3) bekezdésében a jogfosztó határozatokat hatályon kívül helyez törvényt teljes egészében hatályon kívül helyezte. Az újraszabályozás során pedig úgy tett, mintha a jogfosztó határozatok újra hatályban lennének és csak a jöv re nézve és csak az él k részére adott lehet séget az állampolgárság visszaszerzésére." A Tv.1. és a Tv.2. alkotmányellenességére hivatkozással az indítványozó az Átv. 23. § (3) bekezdésének második fordulata megsemmisítését azzal az indokkal kérte, hogy annak eredményeként ismét hatályosuló Tv.1. és a Tv.2. alkotmányellenessége elbírálhatóvá váljék. 3. Az Alkotmánybíróság az indítványban felvetett alkotmányossági kérdéseket a támadott jogszabályi rendelkezések egymáshoz viszonyított összefüggésére figyelemmel vizsgálta meg.
Mivel az Átv. a Tv. l-et és a Tv. 2- t hatályon kívül helyezte, az Alkotmánybíróság a jogszabályi rendelkezések alkotmányellenességének utólagos vizsgálatára irányuló eljárásban a már hatályban nem lév törvényi szabályok alkotmányellenességét nem vizsgálta. Arra azonban az Átv.-vel való kapcsolat miatt rámutat a testület, hogy — noha kétségtelen a Tv. l. l. és 2. §-ának nem túl szerencsés megfogalmazása — az érintett személyek a Tv. l. hatályban léte alatt nem ex lege (azaz a törvény erejénél fogva), minden további cselekmény nélkül, hanem kizárólag a Magyar Köztársaság elnökéhez címzett nyilatkozatok alapján szerezhették vissza korábban elveszített magyar állampolgárságukat. Ehhez képest nem sértett szerzett jogokat az Átv., amikor — a Tv. l. hatályon kívül helyezése mellett — továbbra is ugyanilyen jognyilatkozat megtételét l tette függ vé a 21. § (1) bekezdésében felsorolt jogszabályok alapján elveszített magyar állampolgárság visszaszerzését. Az Átv. nem csupán a Tv. 1-et, hanem a Tv. 2- t is hatályon kívül helyezte, méghozzá anélkül, hogy az abban foglaltakkal azonos vagy azokhoz hasonló kedvezményes — az elvesztett állampolgárság külön jognyilatkozat nélküli visszaszerzését lehet vé tev — elbánást biztosított volna az elhúnyt személyek (és rajtuk keresztül leszármazottaik) számára. A Tv. 2. hatályon kívül helyezése azonban szintén nem sértett szerzett jogokat: mindazok, akik az Átv. hatályba lépése el tt a Tv. 2. alapján ex lege szerezték vissza magyar állampolgárságukat, azt a továbbiakban is megtartották. Az egészen már kérdés, hogy az Átv. hatálybalépésének napját követ en elhúnyt személyek és leszármazottaik — a Tv. 2. hatályon kívül helyezése folytán — már nem élvezhették a magyar állampolgárság külön jognyilatkozat nélküli visszaszerzésének kedvezményét. A kifejtettek folytán az Átv. nem ellentétes az Alkotmány 2. §-ának (1) bekezdésével, mivel nem sérti a szerzett jogok védelmének a jogállamiságból levezethet elvét. Ám az Átv. sérelmezett rendelkezései nem állnak ellentétben az Alkotmány egyetlen más rendelkezésével sem: az ugyanis a törvényalkotó mérlegelési jogkörébe tartozik, hogy szabályozza a korábbi jogfosztó rendelkezések alapján elvesztett állampolgárság visszaszerzésének feltételeit. Önmagában véve tehát sem az állampolgárság visszaszerzésének külön jognyilatkozathoz kötése, sem pedig az elhúnyt személyek javára korábban biztosított kedvezménynek a jöv re vonatkozó érvény megszüntetése nem alkotmányellenes.
4.1. Mivelhogy a jogalkotó — a 3. pontban kifejtett érvek szerint — az Átv. 21. § (1) bekezdésének törvénybe iktatásával senkit nem fosztott meg önkényesen magyar állampolgárságától és a nyilatkozatot tev személyek körében hátrányos megkülönböztetést sem alkalmazott, az Alkotmánybíróság az Átv. 21. § (1) bekezdésében a magyar állampolgárság megszerzését a nyilatkozattétel napjához köt el írás alkotmányellenességének megállapítása és megsemmisítése iránt el terjesztett indítványt elutasította. Ugyanezen érvek alapján az Alkotmánybíróság nem látott indokot a Tv.1. és a Tv.2. hatályon kívül helyezésének megsemmisítésére, ezért az Átv. 24. § (3) bekezdése idézett fordulata alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt is elutasította. 4.2. Mivel az Átv. támadott el írásait az Alkotmánybíróság nem semmisítette meg, nem "éledhettek fel" a Tv1., és a Tv.2. rendelkezései sem. Hatályon kívül helyezett jogszabályt — vagy annak bármely rendelkezését — pedig megsemmisíteni nem lehet. Ezért ez utóbbiakkal összefüggésben el terjesztett indítványt az Alkotmánybíróság visszautasította. Budapest, 1998. február 16.
Dr. Sólyom László az Alkotmánybíróság elnöke Dr. Ádám Antal alkotmánybíró
Dr. Bagi István alkotmánybíró
Dr. Holló András alkotmánybíró
Dr. Kilényi Géza el adó alkotmánybíró
Dr. Lábady Tamás alkotmánybíró
Dr. Németh János alkotmánybíró
Dr. Szabó András alkotmánybíró
