A XIII. Püspöki Szinódus (Róma, 2012. Okt. 7-28) család – házasság – élet témát érintő anyagai A Szinódus előtt kiadott munkadokumentumból:
Instrumentum laboris-ból 110. A hit továbbadásában érintett személyekről szólva a válaszok jelentős figyelmet szentelnek a családnak. A házasságról és a családról szóló keresztény tanítást úgy tekintik, mint egy nagy ajándékot, amely a családot a hitről tanúságot tevő példaképpé teszi, mert képes prófétai módon megjeleníteni a keresztény élet alapértékeit. Ilyen értékek a férfi és nő méltósága és egymást kiegészítő természete, amely Isten képmásiságában nyilvánul meg (l. Ter 1,27); az életre nyitottság, a megosztás és kommunikáció, a legsérülékenyebbekért való odaadó fáradozás; és az Istenben, mint a család egységének alapját képező szeretet forrásában való bizalom kialakítása. Sok részegyház szorgalmazza a család pasztorációját és foglalkozik a család pasztorációjával, pontosabban missziós hivatásával és a hitről való tanúságtételéről. 111. Ugyanakkor az Egyház elismeri a család felelősségét a keresztény hitre nevelésben és a hit továbbadásában az emberi élet legelejétől. Az a szoros kötelék, amely a családot és az Egyházat összeköti, abból a kölcsönös támogatásból fakad, amelyet az Egyház a családnak igyekszik adni, és amelyet a családtól vár. A családokat gyakran nagy kihívások érik az élet zaklatott menete miatt, a labilis munkahelyek, a növekvő bizonytalanságok, a szülőknek a gyermekek egyre nehezebb nevelésébe való belefáradásuk miatt. Felismerve ezeket a nehézségeket a családnak szüksége van annak a közösségnek a támogatására, amelynek tagja, amely elfogadja, és amely meghallgatja. A családnak szüksége van a támogatásra, amely nem merülhet ki abban, hogy az evangéliumot hirdetik neki, hanem abban is, hogy nevelési munkájához útmutatást kap. A közös cél az, hogy a család nagyobb szerepet kapjon a hit átadásának folyamatában. 112. A beérkezett hozzászólások érintik azokat a nehézségeket és hiányosságokat, amelyek sok családra nehezednek, ideértve a keresztény családokat is, különösen azokban az egyre nyilvánvalóbb helyzetekben, amikor a hit gyermekeknek történő átadása során fájdalmas hiányosságok jelentkeznek. A különböző hozzászólások beszámolnak a keresztény hit által ösztönözött helyi, vagy az egyházi mozgalmak tapasztalatait felhasználó családcsoportok szervezéséről, ezek sok családnak segítenek a jelentkező nehézségekkel sikeresebben megküzdeni. Ez azután egyértelmű tanúságot jelent a keresztény hit mellett. 113. Sok hozzászólásból kitűnik, hogy a hit terjesztésének egyik gyümölcse a keresztény közösségekben az ilyen családcsoportok létrejötte. E tekintetben a hozzászólások reményt keltőek, hogy sok keresztény közösség alakul még az átmeneti, bizonytalan szituációkban is, hogy hűséggel ünneplik a közösségben hitüket, hogy a rendelkezésükre álló sokszor szűkös javakat a szegénység enyhítésére használják és naponta egyszerűen tesznek tanúságot az Evangéliumról.
A Szinódus ülésein elhangzott, vagy írásban benyújtott hozzászólásokból A család – házasság – élet témát érintő megállapítások gyűjteménye témák szerint rendszerezve összeállította a Család Pápai Tanácsa
A KÖRNYEZET BEFOLYÁSA AZ ÚJ EVANGELIZÁCIÓRA A nagyvárosokban a kulturális és vallási környezet plurális, a közélet individualisztikus, a pluralizmus a családokban is jelen van. (Brazília) A távoli, elmaradott, szegény falvakban a keresztény közösségek befogadják a betegeket, gyógyítják őket, a betegek megismerik Jézus irgalmas szeretetét, közben részt vesznek a szertartásokon. Így terjed a kereszténység. Ha azonban egy keresztény nő muzulmán férfihez megy hozzá, a férj és családja nem engedi vallását gyakorolni. Gyakran inkább mindketten vallástalanokká válnak. (India) A hit továbbadása jórészt az adott helyi egyház hagyományain és lehetőségein múlik. A szentségek kiszolgáltatása és a vallási gyakorlatok a helyi szokásokra és lehetőségekre épülnek, főként a helyi családokra. (India) A szexuális forradalom szembefordult a Humanae Vitae-vel. Ennek súlyos következményei vannak a családra, a házasságot is újradefiniálják. (Angol nyelvi munkacsoport) Társadalmunk nem ismeri a bűn fogalmát, pedig a bűn befolyásolja az evangéliumra való nyitottságot. A pornográfia, a házasságon kívüli szex, a fogamzásgátlás, az abortusz bezárja a szívet. Hogyan mondhatna igent Istenre, az élet ajándékozójára az, aki tudatosan vagy tudattalanul nemet mond az életre? Az evangelizációban a család nélkülözhetetlen a hit továbbadásában, az Egyház hirdesse nagy erővel az élet evangéliumát, a test teológiáját, a természetes, családtervezést, ugyanakkor Istent, mint az irgalmas szeretetet mutassa be. (Hollandia) Az Ázsiában a mélyen gyökeredző családi kapcsolatok lassan erodálódnak. Támadás éri a házasságot mint szentséget, a régen tabu téma válás ma már nem ritka. Újabban vannak néhányan, akik az egyneműek házasságáért emelik fel szavukat, egyre inkább teret nyernek a "szabadságra" hivatkozva. Ázsiában sok világi családmozgalom társult az Egyház küzdelméhez, mert ők is a családban látják a társadalom alapsejtjét, a boldogság és a sikeres élet forrását. Meg kell találnunk azokat az új módszereket, amelyek lehetővé teszik, hogy a világiakkal a közös célokért együtt dolgozva meg tudjuk őrizni a keresztény család és otthon szentségi jellegét. (India) A globalizáció lehetőséget teremt arra, hogy az emberiség Isten egyetlen családjává alakuljon. Ezért az evangelizáció során szükséges, hogy új módon hirdessük az Egyháznak, mint Isten egyetemes családjának misztériumát. XVI. Benedek: "Az Egyház Isten családja a világban" (Deus est Cartitas). Az új evangelizáció során figyelnünk kell a vallásszabadságra, a szegények gondozására, a laikusok szerepére. Cél a család és a házasság megerősítése, a hitben való növekedés. A hitet mindenkinek, minden helyzetben meg kell vallania, különösen a családban, a plébánián, a kis közösségekben. (USA)
A 70-es 80-as évek gyenge katekézise, a hagyományokkal szakító oktatás és a felületes liturgiai gyakorlat következtében mára az Egyház intellektuálisan és ideológiailag elszakadt Krisztustól. Egész generációk veszítették el kapcsolatukat a hit továbbadásának bevált módszereivel. Ez a szekuláris szökőár (tsunami) olyan értékeket sodort el, mint a házasság, család, közjó, a jó és rossz közötti különbség. Néhányak bűne miatt megingott a bizalom az Egyházban és intézményeiben is. (USA) Ma már azok a stabil közösségek (a családok és a plébániák), amelyek Krisztus ismeretének és a keresztény hitnek természetes továbbadói voltak nem működnek folyamatosan és nem tudnak újabb tagokat, különösen nem fiatalokat integrálni. A szétszóródás és az elvándorlás megnehezíti a családok és a közösségek megállapodottá válását. A technikai fejlődés által fokozódó individualizálódás a szubjektivizmust és a virtuális világot szolgálja, eltávolít a társadalmi és egyházi valóságtól. (Portugália) Tekintsünk a világra az Atya szemével. Isten szereti gyermekei világát, a sokféle népet, kultúrát és vallást. Ő az emberi család Atyja. Atyaságának isteni vonása a minden ember szívébe oltott szeretet. Mi keresztények a megváltás kegyelméből tudjuk, hogy Isten a szeretet, Vele kell találkoznunk. Jézus küldetése az volt, hogy segítsen az embernek Istennel találkozni, ma ez az Egyház küldetése. (Franciaország) Oroszország a 20. sz.-ban a legszörnyűbb egyházüldözést szenvedte el. Az Egyház teljes szervezte megsemmisült, csak néhány kis közösség és család tudta megőrizni hitét. (Oroszország) Csak a családoknak köszönhető, hogy noha kevesen, de vannak, akik még ragaszkodnak katolikus hitükhöz. Sajnos már ezekben a családokban is gyakori, hogy a fiatalok nem követik a szülőket és a nagyszülőket. Oktassuk a nagymamákat a bibliát és a katekizmust a mai fiatalok nyelvén a családban tanítani, vonjuk be az apákat is! (Kazahsztán) Ruandában az elszenvedett tragikus események után a túlélők rendkívül törékenyek és sérülékenyek. Ezért új területi beosztást készítettünk: minden alapközösség húsz egymáshoz közel élő családból áll. A közösségen belül összejöveteleket, lelkigyakorlatokat szervezünk a családoknak, megvitatjuk az őket érő kihívásokat. Külön gyerek közösségeket alakítottunk. (Ruanda) A családot ma Kenyában, akárcsak a világ más részein, számtalan válságjelenség sújtja: különélés, válás, együttélés, poligámia, szülői felelőtlenség, meddőség. A házasságra az emberek nincsenek felkészítve, noha vannak önkéntes oktatások. Házas-kísérés alig van. Szaporodnak az "egyszülős családok", a gazdasági okok erősebbek, mint az erkölcsi-jogi-lelki érvek. A világ sok részén a hűséges keresztények egyszerre kétféle házasságban élnek: egy a világi rendnek megfelelőben és egy keresztényben, ez identitászavarhoz vezet. A családnak szüksége van arra, hogy elfogadják és meghallgassák. Mivel a szeretet civilizációja ismeretlen, szükség van a keresztény közösség támogatására, és arra, hogy az Egyház hirdesse a házasságnak, mint Istentől rendelt intézménynek az igazságát, a férfi és nő egymást kiegészítő szövetségét, annak összes értékével együtt. A családot fel kell készíteni arra, hogy az evangelizáció helye legyen, hogy elmélyülhessen Isten és a házaspár kölcsönös szeretetében. Az Egyház álljon a család mellett a mindennapok kihívásai között vezető útján. (Kenya)
A család körül kialakulóban van egy új, az Evangéliumot és az Egyház szociális tanítását nélkülöző kultúra. Egyes csoportok ideológiai és egyéni érdekei megkérdőjelezik a család érdekét. Az új evangelizáció azokra a családokra hárul, amelyek maguk is misszióra és pasztorálásra szorulnak. Ezért alanya és tárgya a család az új evangelizációnak. (Puerto Rico) Az iszlám-keresztény dialógust ma a fundamentalizmus súlyosan veszélyezteti. Sok országban vannak megtérők muzulmán családból, sokszor titokban, saját családjuk előtt sem bevallva. Ezek felfedezik, hogy Isten megérintette a lelküket már megtérésük előtt, és a Lélek vezette őket akár egy másik muzulmán személyen keresztül az emberi és lelki értékek befogadására. Az őszinte és nyílt párbeszéd az evangélium melletti tanúságtétel. (Algéria) A kínai egyház, a laikusok is, mindmáig megőrizte jámborságát, hűségét, őszinteségét és az első keresztények áhítatát, még az ötvenévi üldöztetés alatt is. Imádkoznak, hogy elkerüljék a külföldi szekularizáció okozta langyosságot, hitetlenséget, amely a klérust is jellemzi. A kínai laikusok jámborabbak, mint a papok. Ez felrázhatná a külföldi klérust. A kínai keresztények hitére a pápa mindig támaszkodhat. (Kína) Hong-Kongban a Kínához való visszacsatolás előtt sokan féltek kommunista rezsimtől. A válság a kínai nyelvben két dolgot jelent: "veszélyt" és "lehetőséget". A bizonytalanság válságában sokan lelki támaszt keresve, még nem gyakorló katolikusok is, visszatértek az Egyházhoz. Sok hívő jött katekézisre, biblia és teológiai kurzusokra, hogy elmélyítsék hitüket és evangelizálóvá váljanak. Egyházmegyénkben ma több, mint ezer jól képzett katekéta van. Ez évben (2012) húsvét vigíliáján több mint 3000 felnőtt keresztelkedett meg. (Hong-Kong)
A CSALÁD ÉS AZ ÚJ EVANGELIZÁCIÓ A család a hit átadásának elsődleges helye, de mivel sok házasság zátonyra fut, a családok szétesnek, ezt a feladatát sem tudja betölteni. (Német nyelvi munkacsoport) A társadalom csak legkisebb alkotó elemén, a családon keresztül evangelizálható.(Comore Szigetek) A család a hit továbbadásának a legalkalmasabb helye, még a nehéz helyzetekben is. (USA) A család Nigériában központi jelentőségű, az új evangelizáció elsődleges helye. A családi katekézisban döntő az anya szerepe, aki mindig a gyerekeivel van.(Nigéria) A család alanya és tárgya az új evangelizációnak. (Puerto Rico) A családot az evangelizációra alkalmassá kell tenni. Ezért három évre szóló családpasztorációs munkatervet dolgoztunk ki. 1. év: Család és házasság, 2. év: Család és kiengesztelődés, 3. év: Család és kultúra. (Angola)
Az új evangelizáció első sikere az lesz, ha vissza tudja adni a családnak a méltóságát, és az a szeretet, a szolidaritás és az egység igazi helyévé válik. A család a szívével, életével és mindennapi gyakorlatával adja tovább a hitet. Így vezeti a hit útján azt, aki szeretettel és értelemmel közeledik hozzá. A lelkipásztor csak ott lehet sikeres, ahol építhet a család által lefektetett alapra. Hivatások is leginkább olyan családban születnek, ahol a gyerekek találkozhatnak Jézussal. Az új evangelizáció következő feladata a házasság szentségének megerősítése úgy, hogy létrejöjjön a családegyház. Ahol ilyen családok vannak, ott erős, hatékony plébániák alakulnak. Másokat a mi tanúságtételünk vezethet Krisztushoz. A család az első számú, a pap a második tanúságtevő. Az evangelizáció lényege a Krisztussal való találkozás, annak megértése, hogy hogyan szerethetjük és fogadhatjuk be Őt. A hit továbbadása sokkal inkább azáltal történik, ami, nem annyira azáltal, amit állít. (BoszniaHercegovina) A házasság körül jelentős pasztorális problémák vannak, ez az új evangelizáció egyik legnagyobb kihívása. A család az új evangelizáció központja. Teljesen el kell ismerni a család alapvető szerepét az új evangelizációban. Többet kell tennünk a házasságért és a házasokért. A katolikus családoknak nagy szükségük van rendszeres támogatásra, az Egyház és a plébánia közvetlen segítségére, hogy a hit tanúi lehessenek. Az evangelizáció központi kérdése a szentségi házasság megújítása, hogy "ketten egy testté", és a gyermekre valóban nyitottak legyenek. Egyházmegyénként konkrét evangelizációs stratégia dolgozandó ki a plébániákra lebontva, külön figyelmet szentelve a szegényeknek és betegeknek, valamint a családoknak. A család az evangelizáció tárgya (aki fogadja) és alanya (aki adja). A családban a gyermek az első, aki a tanítást fogadja a már evangelizált szülőktől. (Spanyol nyelvi munkacsoport) Szenteljünk nagyobb figyelmet a családpasztorációnak, mert a családban alakul ki a jövő embere, a családban konkretizálódik az evangelizáció. Krisztus örömhíre alakítsa át a családokat, a család legyen a testvériség, a szeretet az igazi emberiesség iskolája minden nép és nemzet között. A fiatalokat formálni, nevelni és irányítani kell olyan újszerű katekézis keretében, amely elvezeti őket a Krisztussal való bensőséges találkozásra. Az ilyen fiatalok jelentősen elősegítik a békés, igazságos, biztonságos és virágzó Afrika kialakulását. (Kongói Demokratikus Köztársaság) Noha a mai társadalom lebecsüli, nevetségessé akarja tenni a családot, az ma is a társadalom első építő eleme. A család a hit és az értékek átadásának, az életvédelemnek a természetes és megfelelő helye, az ember életében a legfőbb támasz, tehát az új evangelizáció első számú terepe. Míg az első keresztényeknek az evangelizáláshoz óriási földrajzi távolságokat kellett megtenniük, nekünk az új evangelizáláshoz hatalmas ideológiai távolságokat kell áthidalnunk ahhoz, hogy akár szomszédjainkat, sőt családtagjainkat elérjük. (USA)
A PLÉBÁNIA ÉS AZ ÚJ EVANGELIZÁCIÓ A hit tartalmának, a hitvallásnak a továbbadása mindenkinek, de különösen a családoknak, a plébániáknak és a kis közösségeknek kötelessége. Legtöbben a plébánia révén tapasztalják meg az Egyházat. (USA) A plébániát a hitet animáló és megélő közösséggé az ott kialakított közösségek teszik. (Fülöp Szigetek)
KÖZÖSSÉGEK ÉS AZ ÚJ EVANGELIZÁCIÓ A szeretetet a gyakorlatban: az egyéni és családi ima, valamint a felebaráti szeretet révén elmélyülő személyes kapcsolat Istennel, Jézussal családon belül és a (Szíriában "New Families") közösségben. Az evangélium szerint élni minden személyes kapcsolatban, éberen figyelni a gazdasági és nevelési szükséghelyzetekre: fogyatékos keresztény és muzulmán gyerekek közös gondozása, menekültek befogadása. Hirdessük Isten jóságát, akinél semmi sem lehetetlen. (Szíria) A plébániák létesítése kis keresztény közösségekben lehetőséget teremt az új megtérőknek arra, hogy megértsék, ők most már az Egyház tagjai, egy olyan családhoz tartoznak, amelyben az egység és a szolidaritás köteléke erősebb, mint a természetes családban. A keresztény közösség tehát nem csak hasonlít egy kiterjedt családra, hanem azt magába foglalja, meghaladja, felemeli és belehelyezi egy új és szélesebb közösségbe, Isten új népének közösségébe. (Kamerún) Az új evangelizációban az egyházmegyéken, a plébániákon és a családokon kívül kis közösségek is tevékenykedhetnek. Ezek a kis csoportok az ősegyházi közösségek mintájára a hit szerint élnek, magukat továbbképzik, közösségi programokat szerveznek. A Dominikai Köztársaságban ezek a plébánosok kezdeményezésére a nagy plébániákon létesülnek. (Dominikai Köztársaság)
A LAIKUSOK ÉS AZ ÚJ EVANGELIZÁCIÓ Mivel a család a hit továbbadásának elsődleges helye, a laikusok és a megszentelt életűek segítsék egymást, hogy a család betölthesse hivatását. Óvakodjunk attól a kísértéstől, hogy mi, megszentelt életűek mindent jobban tudunk. (Kamerún) A diktatúra éveiben a család volt az egyetlen lehetőség hit továbbadására. Ma is fontos a családtagok, különösen az idősebbek oktatása, irányítása, mert őrájuk még hallgatnak, noha nem eléggé jól felkészültek (Kazahsztán) A kínai keresztények hitére a pápa mindig támaszkodhat. (Kína) Dél amerikai példa: a családok együtt, közösségben töltik szabadságukat, és házról-házra járva tanúságot tesznek hitükről. (Németország) Meg kell találnunk azokat az új módszereket, amelyek lehetővé teszik, hogy a világiakkal a közös célokért együtt dolgozva meg tudjuk őrizni a keresztény család és otthon szentségi jellegét. (India) Az új evangelizáció kialakításakor figyelnünk kell a családra, a házasságra, a hitben való növekedésre, a vallásszabadságra, a szegények gondozására, a laikusok bevonására. (USA) Az evangelizáció korunkban szükségessé teszi, hogy új módon hirdessük az Egyháznak, mint Isten egyetemes családjának misztériumát. Az Egyház a "szent" jele és eszköze, általa válik valósággá Isten egyetemes családja. (USA) A laikus keresztények fontos feladata hitük megvallása abban a komplex, szekuláris kapcsolatrendszerben, amelyben dolgoznak. A hit továbbadásának a család a maga egészében fontos ügynöke, lényeges a nők, az ifjúság szerepe, de ne hanyagoljuk el a nagyszülőket, ők sokszor igen értékes segítséget nyújtnak a hit továbbadásában. (Olasz nyelvű munkacsoport)
A hívő laikusok nélkül, a család, a társadalmi, kulturális, politikai, gazdasági élet menedzselése nélkül nem lehet újra evangelizálni. Össze kell őket fogni és annak tudatára kell őket ébreszteni, hogy ők is felelősek Isten országáért. (Spanyol nyelvű munkacsoport)
KATEKÉZIS SZEREPE AZ ÚJ EVANGELIZÁCIÓBAN Hiába van a plébániákon katekézis kínálat, ha igény csak a szentségekre való felkészítésre mutatkozik. A plébániai katekézist úgy szükséges kialakítani, hogy az egész családot elérje, a katekézisre járó családtag a tanítást adja át a családban. Városokban előnyös, ha a plébániák között a katekézisek tematikáját összehangolják, az átfedéseket elkerülik. (Brazília) Veszélyes, ha a lelki táplálékra szomjas katolikus nem talál megfelelő katekézist, mert könnyen beleeshet más vallások, pl. buddhisták csapdájába. (Korea) A keresztény család belső missziós feladta létének értelme, alapja. A szentségi házasságra alapuló család missziós tevékenység az Egyház missziójának szíve. "A családnak az a küldetése, hogy őrizze, kinyilvánítsa és közölje a szeretetet, amely eleven visszhangja és tükröződése annak a szeretetnek, mellyel Isten az emberi nemet, valamint az Úr Krisztus az ő menyasszonyát, az Egyházat szereti." (FC 17) A lelkipásztorok segítsék a családokat "azzá válni, amik" (FC 17). Csak így lehetnek az Egyház küldetésének letéteményesei. (USA) A katekézisben súlyponti témák: az élet evangéliuma, a test teológiája, a természetes családtervezés, Istent irgalmas szeretete. (Hollandia)
A CSALÁDEGYHÁZ SZEREPE AZ ÚJ EVANGELIZÁCIÓBAN A Családegyház a katekézis ideális helye, de nem tudjuk kihasználni. (Brazília) A család mint Családegyház nélkülözhetetlen nem csak a hit továbbadásához, hanem az emberi személy formálásához is. Találjuk meg annak módját, hogy hogyan tudná az Egyház jobban támogatni és vezetni a családot, illetve a családegyházat ebben a döntő jelentőségű feladatában? (USA) II. János Pál: "ahol a szekularizáció vagy a hitetlenség eláradása miatt nincs rá mód, hogy egyéb formákban történjék a hitre való nevelés, ott a család mint «családi egyház» marad az egyetlen hely, ahol a gyermekek és a fiatalok a hiteles katekézishez hozzájuthatnak”. (FC 52) (Panama) "Az evangelizáció jövője főként a családegyházon múlik." (FC 52) Vietnamban a keresztény család fontos szerepet játszik a hit terjesztésében és erősítésében. A szülők az első katekéták, ők tanítják gyermekeiknek az imát és a hit tanait, különösen üldöztetések idején. Sok családot a közös esti imádság és az evangélium megbeszélése fokozatosan evangelizál. (Vietnam) Evangelizálásunk eszközei: városmisszió, plébániai kezdeményezések, családlátogatások. Gyakorlati együttműködést alakítottunk ki az ortodox egyházakkal erkölcsi és társadalmi kérdésekben, teljes az egyetértés a család és élet ügyében: e kérdések meghatározóak az állam és egyház közötti együttműködésben és a gazdasági válság kezelésében. (Magyarország)
Az egyházmegyei és a plébániai élet a családi élet felé, a családegyház felé halad. Legyenek a szülők gyermekeik első hitoktatói szavaikkal és példájukkal. Szilárd alapokat kell lefektetni, hogy ellen tudjanak állni korunk jellegtelen nevelésének. (Mexikó)
RENDELLENES HÁZASSÁGOK PROBLÉMÁJA Míg az Egyház hirdeti, hogy a házasság örömhír, fájdalmas tény, hogy sok házasság rosszul végződik. Azok a házasok közül, akik ha valamilyen okból nincsenek teljes egységben az Egyházzal, sokan szeretik az Urat és bíznak Egyházban. A nehézségek ellenére nagyon fontos jelen lennünk az élettársi kapcsolatban, az elváltak, újraházasodottak életében. Akik nehéznek érzik az Egyház tanítását és nem tudnak kiengesztelődni Istennel, örömmel látják, ha az Egyház velük van szenvedésükben. Ezek ma szomjazzák szinódusunk üzenetét, olyan világos útmutatást várnak, mint XVI. Benedek pápa milanói kijelentése: az elvált-újraházsodottak problémája ma az Egyház egyik legsúlyosabb fájdalma, nincs egyszerű megoldás. Éreztessük velük, hogy szeretjük és elfogadjuk őket; akkor is, ha nem nyerhetnek feloldozást, ha nem áldozhatnak. Közösségben vagyunk velük, ők is az Egyházhoz tartoznak. (Málta) A pasztoráció súlyos problémája a "rendellenes család" (pl. az elvált, újraházasodottaké). Ezek közül sokan hívők, de félreértettnek, elítéltnek, kitaszítottnak érzik magukat, pedig bíznak Isten irgalmában, és az Egyház kebelén belül szeretnének élni. Szükség van olyan felnőtt katekézisek megrendezésére, amely befogadja a „rendellenes családokat" is. (Panama) Az elváltak és újraházasodottak és gyermekeik helyzete drámai (l. Instr.Lab 110). Pasztorális fordulatra, a házasság érvénytelenségének kimondásához szükséges várakozási idő felülvizsgálatára van szükség.
FELKÉSZÍTÉS A HÁZASSÁGRA, CSALÁDI ÉLETRE Az Egyház a nyugati világban csak akkor újulhat meg, ha a családok megújulnak. Csak annak van jövője, akinek gyerekei vannak, sok gyerek a boldogság és öröm forrása, a jövő záloga. A házasság és család hivatás, meghívás az evangelizációra. A házasság szentsége hatalmas kincs, elmaradása tragikus következményekkel járna. Azért, hogy a hívők a társadalmi nyomással szemben követhessék Krisztust, fejlesztenünk kell a házasság szentségére való felkészítést. Tisztázzuk az érvényes szentségi házasság feltételeit, figyelemmel a család érdekére, mert a hit továbbadásának elsődleges helye a család. Tegyük a család otthonát Isten otthonává, ahol a szülők és a gyerekek együtt haladnak a hit útján. Az ilyen otthonok életerősek lesznek, a laikus család az evangelizáció ügynöke lesz. (Németország) Az idő sürget: Több időt és figyelmet kell a házasságra való felkészítésre és a házasok kísérésére fordítanunk, hogy a családok a szeretet, és a hit üdvözítő közösségévé váljanak. Szükséges lenne egy központi (pl. a Család Pápai Tanácsa által készített) családpasztorációs Vademecum. A családpasztoráció fordítson nagy gondot arra, hogy a házasságok betölthessék küldetésüket családjuk, az egyház és a társadalom felé. (Panama)
Adjunk a családpasztorációban prioritást a szülőképzésnek. Pasztorális terv: a) újrakezdés Jézussal, aki maga az örömhír, b) a férfi és nő házasságára épülő család propagálása és a szülők képzése; c) ökumenikus imádság, hogy a keresztények egysége segítse a világot a Krisztusban való hitre. (Románia) A rendszeres gyóntatás sok lelket megtisztít a bűntől, így papi hivatások ébrednek, apai és anyai hivatások virágoznak ki. (Spanyolország)
A NŐK HELYZETE A nőknek alapvető szerepe van az Egyház életében; az anyának a hit továbbadásában a családban. (USA) Hangsúlyozzuk a szülői felelősség tudatosításának szükségességét, ezen belül a nő, az anya pótolhatatlan szerepét. Különösen fontos figyelni a sok megözvegyült, vagy más okból magára maradt családjáért felelős asszonyra, segíteni és támogatni őket gyermekeik nevelésében, hogy növekedhessenek korban és bölcsességben, hogy a hit mélyen gyökeret ereszthessen bennük. (Ruanda) Családjaink szétesnek. A keresztény értékek háttérbe szorulnak. Az apák gondoskodó jelenléte, ill. a személyes és társadalmi életben betöltött szerepe rávilágít a mennyei Atya gondoskodó szeretetére. Az apák távolléte esetén a nők a családban ma nehéz helyzetben vannak. Az új evangelizáció célcsoportja ma a bolíviai nő, mint anya és feleség, akit gyakran elhanyagolnak, alulértékelnek és méltánytalanul bánnak vele. Cél: a Krisztussal való találkozás után ő is élje meg valódi méltóságát. (Bolívia) A hit családban történő továbbadásában az anyák és nők szerepe elismerendő és munkájuk támogatandó. Hasonlóképpen a plébánián és a közösségekben teljesen elismerendő a nőknek, mint tanítóknak, katekétáknak és evangelizátoroknak, valamint sok más feladatban a szolgálata. (Angol nyelvi munkacsoport)
A CSALÁD, AZ EVANGELIZÁCIÓ ALANYA ÉS TÁRGYA Vincenczo Paglia érseknek, a Család Pápai Tanácsa elnökének felszólalása a Püspöki Szinódus 13. rendes teljes ülésén 2012. okt. 15. Szent Atya, igen tisztelt püspökök testvérek, és kedves testvérek Krisztusban! Az Instrumentum laboris 110-113 pontjairól kívánok beszélni, a családról, javaslatot téve néhány további lényeges teológiai és lelkipásztori megfontolásra. Szentatyánk hangsúlyozta a nyitó liturgia keretében, hogy "a házasság önmagában evangélium, egy Örömhír a mai világban." Minthogy „a Szentháromságos Isten kegyelmére" alapul, ékesszólóan beszél Istenről. A házasság szentháromságos intézmény és a teológia feladata, hogy elmélyítse ezt az elemet, annak érdekében, hogy bemutassa ennek a "nagy titoknak"a gazdagságát, ahogy Szent Pál mondja (Ef. 5, 32). A házasság továbbra is, a mai világban is Örömhír, mert megfelel a családi utáni radikális vágynak, amely a férfi és a nő szívébe van írva azóta, hogy Isten kijelentette: „Nem jó, hogy az ember egyedül van: alkossunk hozzá illő segítőt is.” (Ter 2, 18). Ádámot Isten már megteremtette, valami fontos azonban még mindig hiányzott, nevezetesen, a női társ. A férfi önmagában semmi. A férfi minden cselekedete a kölcsönösségben teljesedik ki, enélkül nem jönne létre, és nem lehetne szabad. Ennek ellenére sok nyugati tanulmány egyfajta felszabadulásként értékeli a bármilyen fajta köteléktől való megszabadulást: a másokhoz kötöttségtől, tehát a családi kötelektől is, mert az magába foglalja a másokért viselt felelősséget. Igaz, hogy a kötöttség leláncol, néha elnyomja az egyént. Ugyanakkor ma, az ember önmagára irányuló kizárólagos figyelme, valamint az "ego" kultusza, minden köteléket elszakít, még az Istenhez kapcsoló szálakat is, azt a veszélyt hordja magában, hogy a személyt halálra ítéli, hogy a férfit vagy nőt a létezés legalacsonyabb formájára kárhoztatja. Ebben a helyzetben az érzelmi és szexuális élet a privátszférára, a magányos emberre tartozónak tűnik. A globalizáció okozta zavar tovább fokozza a jelenlegi önfelemésztő tendenciákat, az egyre individualistább társadalomban pedig növekszik a bizalmatlanság a házasság és a család intézménye iránt. A házasságot többé nem tekintik a család, a társadalom alapjának és gyökerének. Így aláássák a legalapvetőbb világi antropológiát, amely egykor arra indította Cicerót, hogy megállapítsa: "familia est principium urbis et quasi seminarium rei publicae". A család értékelésében bekövetkezett zavar talán az első számú probléma a mai társadalomban, még akkor is, ha kevesen veszik észre ezt a tényt. Az Egyház, a “emberiesség szakértője” azonban nem marad tétlen, nem maradhatunk mi sem némák. Nem arról van szó, hogy a hagyományokhoz ragaszkodunk, vagy egy archaikus intézményhez tartozó konzervatívok lennénk. A tét itt a társadalom jövője. Sokkal inkább vagyunk a „jövő konzervativistáinak”, azaz a táradalom jövője megőrzőinek mondhatók. Mindannyian látjuk, hogy milyen nagy kárt szenvednek ebben a helyzetben a gyermekek, az öregek, a betegek. A család ellenben otthont nyújt, stabilitást, növekedést, jövőt. Sürgős – nagyon sürgős – kötelességünk, hogy megértve a kultúrát, amelyben élünk határozottan síkra szálljunk azért, hogy a család a politika, a gazdaság, a kultúra középpontjába kerüljön nemzeti és nemzetközi szinten egyaránt, bevonva a különböző vallású embereket is, minden jóakaratú férfit és nőt. Rántsuk le a leplet az ésszerűnek álcázott téves állításokról. Sokan azt állítják például, hogy nem lehetséges egy életen át hűségesnek maradni a házasságban. De – kérdem én – miért lehetséges egy „örök” ragaszkodás egy futball csapathoz, és lehetetlen egy nőhöz, vagy egy házassághoz? Valami itt nyilván hibádzik. Mutassuk meg a számtalan, házasságához és családjához hűségét és elkötelezettségét hősiesen megélő keresztény családot. Ők az Egyház és a társadalom igazi erőforrásai. Támogassuk, segítsük és tegyük ismertté őket. A Családok Világtalálkozója – a nemrégen Milánóban lezajlott, és a soron következő Philadelphiában – jó alkalom annak hiteles bemutatására, hogy a családban élni nem csak lehetséges, hanem szép is. Az Egyház pedig legyen a családok Családja, azoké is, akik sebeket kaptak és segítségre szorulnak, mert a Szeretetre vágynak. Szt. Ciprián szavaival: akinek az Egyház az anyja, könnyebben fogja Istent Atyjának érezni. A szinódus számtalan megnyilatkozása a családról és állásfoglalása, miszerint a család az evangelizáció alanya (eszköze) és tárgya (célcsoportja) meghatározza pasztorális feladataink súlypontját. Ez adja az inspirációt nekem, amikor átveszem a Család Pápai Tanácsának elnökségét.
A Szinódus után kiadott „ajánlások” közül a család – házasság – élet témával foglalkozó:
48. ajánlás: A KERESZTÉNY CSALÁD A házasság szentségére alapuló keresztény család, mint családegyház az élet és a szeretet legfőbb szolgálója, a hit továbbadója és az emberi személy evangéliumi értékek szerinti alakítója. Jézust követve az egész egyház támogassa a családokat a gyermek és ifjúsági katekézisben. Sok esetben ebben nagyon fontos a nagyszülőknek szerepe. Ugyanakkor az Új Evangelizáció törekedjen a házasság körüli olyan jelentős pasztorális problémák kezelésére, mint az elvált és újraházasodottak esete és az ő gyermekeik helyzete, azoknak a házaspároknak a helyzete, akiknek felbomlott a házassága, a házasság nélkül együtt élő párok esete és az a társadalmi irányzat, amely a házasságot újra akarja definiálni. Az Egyház anyai gondoskodással és evangéliumi lelkülettel keresse ezekre az esetekre a megfelelő választ, legyen ez az új evangelizáció egyik fontos szempontja. Valamennyi pasztorális terv foglalja magába mindazoknak a tisztelettel teli meghívását is, akik egyedül élnek, hogy megtapasztalják Istent az Egyház családjában. Fontos feladat az emberek felkészítése arra, hogy miként élhetik meg a keresztény antropológiának megfelelően emberi szexualitásukat mind házasságuk előtt, mind pedig utána. A Szinódus értékeli azokat a családokat, amelyek elhagyják otthonaikat, hogy más országokban és kultúrákban legyenek Krisztus evangéliumának hirdetői.
