A VIDÉKI ÉPÍTÉSZET A KELETI VÉGEKEN

KULCSÁR ATTILA építész, fôiskolai tanár

A VIDÉKI ÉPÍTÉSZET A KELETI VÉGEKEN Bizonyára sokan úgy fogják értékelni, hogy túlságosan sötét képet festek a vidék architektúrájáról, de szándékosan teszem, mert a globalizáció után hasonló perspektíva állhat a teljes magyar építészet elôtt. A ma még költôvízió, szatirikus ábrázolás a holnap valósága lehet. Nézzük tehát a vidék építészeti arculatát, kitüntetve figyelmünkkel az északkeleti szegény megyéket. De hol is kezdôdik a vidék? A fôvároshoz csatolt településgyûrûnél, vagy beljebb a mellékutcák elszlömösödött övezetében? Szerintem ott van a vidék, ahol vidékiek élnek. Csak tudnám, hogy néznek ki. Ha volna tájszólásuk, megismerném ôket, de mindenki csak tv-magyarul nyilatkozik: kôrutazik, körút helyett. Ha volna népviseletük, ki tudnám választani ôket, de ha nôk, csak patacipôben lófrálnak az utcán, ha férfiak, baseball sapkájuk egyéníti ôket, de az se mutatja, hogy merrôl jöttek, mert hátrafelé áll a simléderük, mintha már mennének. Mert az elmúlt század arra volt jó, hogy elveszítsük karakterünket, megszûnjön az a folytonosság, ami a tárgyi kultúrában, az épített környezetben ránk maradt. Vajon hol ragadható meg ez az elmúlás? Bizonyára a technikai haladásban is. Véleményem szerint a század- és az ezredforduló között nagyon sok hasonlóság van az építés konjunktúrájában is. A külföldi és a hazai tôke, a terjeszkedô hatalom hálózatai, az ipari és a kereskedelmi expanzió nyugatról keletre hasonló globalizációs törekvéseket mutat: tôke. A kiegyezést követô fellendülés idején is, az ezredforduló után is a tôke nagyszabású építkezéseivel hozzányúl a tradicionális utcaképhez, megbomlanak a hagyományos struktúrák: díszes reklámépületek magasítják fel, és lesznek térképzô, meghatározó épületek környezetükben. Az építés minden korban bizalmi kérdés. Milliókat, milliárdokat nem bíznak akárkire. A hivatal és a tôke csak nevest, kipróbáltat és ismerôst szeret. A FALU VÁROS RÉGIÓ 2000/6

fôhatóság a hálózat, hierarchikus központja a fôvárosban székel. A tôke koncentrációja is ugyanitt van, vagy még távolabb. Ezekután nem csoda, ha a keleti végek városképét meghatá1. ábra

2. ábra

rozó épületeket is ugyanazok tervezték, akik a fôvárosét. Ezért alakult úgy, hogy például Nyíregyháza színházát, Korona Szállóját, a megyeházát ugyanaz az Alpár Ignác tervezte, aki többek között a budapesti Tôzsdepalotát és a Mezôgaz3

dasági Múzeum épületét. Pecz Samu, a Mûegyetem tanára megteremtette Debrecen jellegzetes téglaarchitektúrájának alapjait a Veres templommal és a Református Fôgimnázium épületével, a budapesti Kosztolányi Dezsô téri református templom és a Mûegyetem mûhelyépületein iskolázva a feladatra. Baumhorn Lipót Nyíregyházának is tervezett egy zsinagógát, csakúgy mint szerte az országban. Bálint Zoltán és Jámbor Lajos 1912-ben a megyeháza épületével hoztak létre Debrecenben olyan szecessziós házat pirogránit burkolati elemekkel, amelyeket Pesten és más vidéki városok épületein is alkalmaztak. Hajós Alfréd Aranybika Szállója és a Siketnémák Tanintézete csak debreceni kitérô a fôvároshoz kötôdô munkásságában. Györgyi Dénes is csak lerándult egy feladatra a Déri Múzeum tervével, és ha már ott volt, a professzori villákat is megcsinálta. Korb Flóris és Giergl Kálmán a Zeneakadémia és a budapesti klinikák után megtervezte a Debreceni Egyetem fôépületeit is neobarokk stílusban, majd a kolozsvárit és a szegedit is. A nyíregyházi Erzsébet Kórházat a fiatalabb Bobula János pesti mûépítész tervezte a debreceni munkáinak a Pénzügyigazgatás Székháza és a görög katolikus templom kelet-magyarországi hozadékaként. Vagyis a fôvárosi mûépítészek pályázatok útján vagy személyes kapcsolatok, referenciák alapján, máskor direkt megbízásokkal megépítették a századfordulón és a századelô éveiben a vidék és köztük a hajdúsági és nyírségi nagyvárosok karakteres épületeit, amelyek társai, stílus-rokonai a fôvárosban számosan megtalálhatók, és amelyek alaptípusai divatosak voltak születésük idején Európában.

chiabeli pályaudvar, bank, takarékpénztár, törvényház, templom az összetartozást jelzi , a közös történelmi múltat, és ennek mentén elnézôen megbocsátható a sikertelen nemzeti kísérlet épp úgy, mint a hiányzó helyi sajátosság. Az épületekre a helytörténet, a környezetbe ágyazódás és a személyes emlékhelyek ütnek hitelesítô pecsétet (1. ábra). A települések struktúrája sokkal stabilabb, szerkezeti rendszere, az utcák és terek hálózata sokkal jellegzetesebb, a légterek, a morfológia, a sûrûség, a zöldek karaktere adaptálja ezeket a jövevény épületeket a városok testébe, és teszi szervessé. Hogy mi jutott ebbôl a folyamatból a helybelieknek? Hát a karakter biztosítása, a történelmi és földrajzi környezetbe való beillesztés, és a kivitelezés, a továbbépítés, a beágyazás a körülépítô tömegcikkekkel, a töltelékáruval. A városok alapfokú ellátását biztosító kereskedelmi, szolgáltató, oktatási és kulturális épületek ezeket a példaértékû épületeket utánozzák. Ennek során a példákat polgárosítják, parasztosítják, leegyszerûsítik, olcsóbbítják, kókányolják, ami inkább csak a lakóépületeknél jellemzô. Ez lenne tehát a vidéki építészek mozgástere – gondoljuk rosszkedvûen. De nem kis feladat ez, mert nagy tömegû és meghatározó. A két megyeszékhely csak a metodikát és a gyakorlatot illusztrálja. A kisebb városok és települések beleilleszkednek ebbe a felülrôl építkezô, alulról leegyszerûsítve utánzó hierarchiába, vidéképítésbe. Mi juthat az embernek errôl eszébe, ha gyermekkorában repülômodellezett. Hát az elsô sikló repülôje, amelyet épített. Ha rosszul egyensúlyozta ki, és az orrtôke nehezebb lett, mint a farokrész, a gép az elsô röptetésnél a földbe fúródott. A század elején az építés struktúrája ilyen orrnehéz volt – a fôvárosi alkotók túlsúlyával. Az l945 utáni idôk itt a hagyománypusztítás jegyében teltek el. Ezek az eddig tárgyalt ékszerépületek foglalatát, a települések szerkezeti struktúráját kezdték ki, új irányokat, közlekedési sávokat vágva, városrészeket letarolva, a száza-

3. ábra

4. ábra

Mégis, miért érzi ma minden város sajátjának ezeket a meghatározó épületeket? Hát a beágyazódásuk miatt. Örömmel ismeri fel a patrióta az ugyanazon formajegyeket városában, melyeket a fôvárosban vagy máshol is láthatott. A monar-

dok alatt nôtt településszerkezetben nagyobb pusztításokat végezve, mint az angol-amerikai bombázók. A szegényebb városok jobban jártak. A tehetôsebbeknek mára csak otromba ládaházak éktelenkednek útjaik mentén, amelyeket partra

4

2000/6 FALU VÁROS RÉGIÓ

vetett a történelem, mint az elsüllyedt házgyár hajótöröttjeit. A keleti régióban a Debreceni Házgyár volt a szônyegbombázó. A ceausescui rombolónak hatvan kilométeres kör volt a hatósugara Eddig fért bele a népgazdaságilag kiporciózott költségkeretbe az elemek szállítása. Mint egy nukleáris robbanás hatott Nyíregyházáig a fertôzés. A rombolásban szabad kezet kaptak a vidékiek – csak a normatívák és a tervutasítások jöttek felülrôl. Debrecen eminensnek bizonyult, a lakótelep beszivárgott a történelmi belvárosba, és gyártmányfejlesztôk bebizonyították, hogy középületeket is képesek felruházni panellal. Ez a kor arra volt csak igazán jó, hogy feltöltötte az építészhiányos tájat szakemberekkel. Fiatal ambiciózus alkotók települtek le a városokba, ezen a vadkeleti tájon is. Szabolcs-Szatmár-Bereg az ország keleti csücske. Múltja kifelé viszi, nevében is átmászik a határon. Területén szatmári, beregi, ungi, ugocsai települések maradványai árulkodnak a rokonságról. Régen is a népvonulások útján éltünk, ma sincs ez másképp. Folyók kanyarognak át rajtunk, köztük a Tisza, a legmagyarabb ciánosan és virágosan. Ma már több ázsiai bevándorló úszkál benne a zöldhatár mentén, mint hal. A vidéki építészek számára ez újabb és újabb átmeneti szállás tervezését jelenti. Ezen az átjáró megyén húztak ki az orosz katonavonatok, hátrahagyva az építészeknek kaszárnyáikat, repülôtereiket, lakóházaikat. Itt vontatták, vezették ki az országból a Zsigulikat, Daciákat, hátrahagyva a Merkúr autókereskedését, és létrehozva elôbb a nyugati autómatuzsálemek használtautó-kereskedéseit, majd a világmárkák márkaboltjait az építészek örömére. Ezen az útvonalon tûnnek el az országból a lopott Mercedesek – az itt élô építészek számára kocsibontót, szervízmûhelyeket, tervezési feladatot jelentve. Itt járt át – ha nem átrepült felette – Szemjon Mogüljevics és csapata 600-as Mercedesében, és Nyíregyházán megpihenve bankfiókok sokasodtak, kaszinó nyílt meg, mosodák, pénz-

rendeltség, vámszabad terület, kutyával ôrzött terület, ahol ha kell, lônek is. Nyíregyháza szélén található – még a mai vámszigorítások után is – az ország legnagyobb KGST piaca: búvárszivattyúk és más búváráruk paradicsoma. Ezt az embertömeget el kell látni, etetni, elszállásolni, s a vidéki építész számára nagyszerû csemege az alkalmi szállások, ágyrajárók számára szobák, olcsó etetôk megtervezése. Mi ez, ha nem idegenforgalom. A vendégéjszakák télen az autóban hûvösek. A viszonteladók, nepperek raktárházai, áruházai, bódéi, standjai a piac falain túl a régi ipartelep és a lakóházak övezetébe is beszivárognak, és mint engedélyköteles átalakítások megélhetést biztosítanak az építész kismesterek számára is. Az üzemanyag is olcsóbb itt, mint a MOL-nál. Hatalmas tartálykocsivá átalakított személyautók naponta kétszer is fordulnak a határon át, és kannába, átfejtve folyik a kölcsönös gazdasági segítség. És persze ez csak a jéghegy csúcsa, ami itt látható. A határon átnyúló kereskedelmet irányító fekete szemüveges urak és testôreik – a jéghegy alja – nem itt találhatók. Elegáns szállásokból és vendéglátóhelyekbôl mobilon át bonyolítják a kelet–nyugati kereskedelmet, a márkás boltokban költik el a ha-

5. ábra

6. ábra

váltó helyek tervezési feladata adott munkát a régió építészeinek. Sok minden döglôdô elkelt hamar a privatizációban, és a legtöbb hamarosan megújult mint lerakat, kereskedelmi ki-

szon egy részét, és fektetik be legális üzletekbe. Ebbôl is lecseppen néha munka a helyi építészeknek. Ezért fejlôdik olyan látványosan Nyíregyháza, mondják 5o kilométerrel arrébb, Debrecenben a rossz nyelvek, de ennek

FALU VÁROS RÉGIÓ 2000/6

5

nincs több valóságalapja, mint a két szomszédvár évszázados tirpákok-húrkások szópárbajának. És azóta is csak áramlik a legújabb kori népvándorlás. Itt kelnek át fûtôkamráikban bespájzolva százasával az afgán SryLanka-i menekültek, akik talán, ha nem állítjuk meg ôket, megállítják majd a hazai népesség fogyását. No és persze itt élnek az etnikumok a legnagyobb számban, úgyhogy ez az országrész az ombudsmanok paradicsoma, de már nem is nagyon jönnek, mert nincsenek egyedi esetek, amelyeket látványosan orvosolni lehetne. Az elmúlt évtizedek idegen koncepciói az etnikumok és a magyarok fejében nagyobb kárt okoztak, mint a tárgyi emlékekben. Elvesztek a kötôdések, nem ismerik a hagyományokat, nem tudják a naptár nevezetes napjaihoz kötôdô szokásokat, Balázsolás helyett Valentin napot játszanak. Nem tudják mire való az esztováta, mûanyag abroszokat raknak az asztalra. A parasztházak logikáját, a polgárházak visszafogott vakolat-architecturáját barokkosra cserélik. Az új helyzetre az a jellemzô, hogy Szabolcs-Szatmár is kinevelte napjainkra saját építészeit, akik helyi születésûek, vagy oda gyökerezettek. Azt hihetnénk, hogy a tákosi mezítlábas Notre Dame, az erdélyi haranglábakat idézô tornyok közelsége, a Felsô-Tiszavidék számos településén megôrzött lakóháztipus, a sok-sok tárgyi emlék, Bessenyei, Kölcsey, Móricz, Krúdy szellemisége jó fogódzó a nemzethez kötôdô, a hagyományokból építkezô építészet számára is. Mégis a sokszor nyíregyházi mûhelynek nevezett, Bán Ferenc nevével fémjelzett iskola más utakat keresett a hatvanashetvenes években. Épületeiken a konstruktív szerkezeti megjelenítés nemzetközi áramlatokhoz látszik kapcsolódni. De a fatornácos parasztházak, górék, szárazmalmok, kútágasok, haranglábak karakterét is a látszó szerkezetek adják, az egymásra ízesülô elemek hierarchiája. Ez a gondolkodás közös valamennyi konstruktív alkotásban, és a technológiák által meghatározott állami építôipar is ezek mentén mûködött, az építéspolitika is a szerkezet diktátumait érvényesítette. A sorra meg-

megkerülhetetlen Tehát, ha valaki más szerkezettel próbálkozott, és nem került többe, arra fogadókészek voltak. A szerkezet tisztelete, a mérnöki konstrukció túlesett a politikai kontrollon, a gazdasági ellenôrzésen. A számítások ismeretlen világába vezetô gerendaméret, pillérsûrûség kikerült az ellenôrzés figyelme alól, miközben a konzol mint egy alátámasztás megspórolása logikusnak tûnt. A burkolgatásokkal való díszítés, a rizalitokkal, tömegformálással való egyedítés költségcsökkentôk prédájává vált. Csak a szerkezetnek volt becsülete. A gerenda és a pillér, a függesztômû nem pótolható, és nem hagyható el, mert az tartja a házat. Mérete, száma, alakja a tervezési szabadság terrénuma lehetett. Így épülhetett meg a Nyíregyházi Mûvelôdési Ház hídja az utcai forgalmi folyam áramlásával párhuzamosan, az SZMT zárt rekeszes doboz és felfüggesztett nagyteres tömeg kontrasztjára szerkesztett épülete (2. kép). Persze senki nem haladhatja meg korát, a technikai haladás színvonalát. A szögacélból hegesztett üvegfalak, traverzek, a karbantartás hiányával terhelve gyorsan öregednek, ma a Schücok világában megmosolyoghatók. Debrecen és a Hajdúság a szocialista idôkben önellátó lett. A klinkertégla gyára helyett, mellyel folytathatta volna a hagyományokat, létrehozta a maga új építôanyagát a házgyárban, és a tervezôket irodáiban. Új középületeit és lakóházait a gyári panel variálja. A városközpontot elkerülô út új rendet vágott a töpörödött házak közkatonái között, a nyugatira nem volt már sem idô, sem pénz. Örülhet a városvédô, bosszankodik a közlekedô, mert az optimális kompromisszum megtalálása is sok áldozatot kíván. A nyolcvanas évekre beérett az eszmei visszarendezôdés. Kertai László, Kiss Imre, Gellér Ferenc, Kováts András belvárosi rekonsrukciói a Nagytemplom mellett megmutatták, hogyan lehet folytatva megôrizni. Az új funkciókat kiszolgáló tömegek a régi homlokzati struktúrát fragmentumokban megtartva, nem idegenek. A kipucolt tömbbelsôben már elég a lépték, az arányok és a tetôidomok követése a formai illeszkedéshez (3. ábra).

7. ábra

8. ábra

vásárolt technológiák: az Outinord-tól a Házgyárig, melyek bár nagyon drágák voltak, de kötöttségeikkel együtt elfogadta ôket a hatalom, és beépítette költségnormáiba. Beépült logikájába, hogy a technológia, mely a szerkezet által meghatározott,

És aztán jött a rendszerváltás az építészetben is. A nagy irodák felbomlása, a komplex szervezetek elemeikre esnek szét, az állam kivonul a lakásépítésbôl. A beruházó, lebonyolító szerepe a vállalkozó-megbízó szerepévé vált, és jött a piac. Néz-

6

2000/6 FALU VÁROS RÉGIÓ

zük tehát, mely területekre szorult vissza a vidéki építészet mára, melyek a rezervátumai, ahol szokásait, tehetségét, szakmáját szabadon gyakorolhatja. Jellegzetes mozgástere a Klondyke-ok vidéke. Alaszkából ismerjük. Elindultak ugye a világ minden tájáról az aranyásók messze északra szerencsét próbálni. A szocialista iparosítás konjunktúrájára méretezett ipari övezet, mára Klondyke-ra emlékeztetô ipari táj (4.kép). Pedig útjai, közmûvei, iparvágányai, telephelyei nagy kapacitásúak. Mégis, amikor a becsôdölt cégek privatizálódtak, elemeikre estek szét, haszontalan lett sok minden. A telepek, az épületállomány sok-sok próbálkozás szintere. Ezeket toldások, ráépítések, átalakítások követték. Más technológiákat kellett kiszolgálni, diszkóklub lett a mûhelycsarnokból, bálabutik, diszkontáruház a másikból. A használtbútor-áruház, vagy a zöldségfelvásárló telep, mind egy-egy munkahelyteremtô próbálkozás. A helyi építész megmutathatta oroszlánkörmeit. Ha néha mégis, az olcsó munkaerô reményében egy-egy ipari befektetô érkezik a tájra, a sok tulajdonossal nem szívesen tárgyal, nem ad annyit, amennyit kérnek. Ezért a városok vadonatúj ipari parkokat hoznak létre új infrastruktúrával máshol, és mint a régi kétnyomásos gazdálkodás idején, az egyik területet parlagon hagyva, a másikat bevetve „gazdálkodik“ területeivel. Nyíregyháza is ilyen gazdag. Ezeket az új ipari üzemeket azonban már nem helyiek tervezik, néha az is szakmai siker, ha Magyarországon készül. A lakóházak voltak mindig a foglalatai azoknak a középületeknek, amelyek beágyazták azokat környezetükbe, és amelyek létrehozták azt a városi struktúrát az utcák és te-

De milyen fogalom az, hogy vidéki építész? Kialakulása csak a vidéki építtetôvel együtt érthetô, aki vagy provinciális, vagy ad magára. Egyik rosszabb, mint a másik. A provinciális a mi emberünk, annak csak egy rajz kell, aztán jöhet „a pénzemért azt építek, amit akarok” elv. A családi ház – úgy gondolja – ha 6oo m2 is, kis feladat, amihez mindenki jobban ért. Kis feladat kivitelezése bárkire rábízható. A stiluskérdéseket nem ismerô, formai megfontolásokkal nem foglalkozó mester rutinból épít, terve az elsô esôben elázik. Az építtetô mondja el neki, mit is akar. A tervezôi észrevételeket az architektonikus tagolásról senki nem érti, pedig ott van a terven. De se építési napló, se generálvállalkozó, csak ismeretlen alvállalkozók, akik semmirôl se tudnak, és az építtetô ilyenkorra megvilágosodik. Most már megérti a tervet a falak közt. A térélmény - kontra beázik, rizalit-osztópárkány - kontra lefagy, felülvilágított - kontra nem tisztítható, organikus forma - kontra többe fog igy kerülni vitájában mindig az utóbbi érvek gyôznek. A vállalkozó a tervek alapján felvállalt házat visszabutítva is ugyanannyiért csinálja meg. Sok hasonló stáció után a többre hivatott építész vagy éhen hal, vagy ô is megcsinálja ugyanannyiért jellegtelenül, hiszen úgyse valósul meg semmi a részletekbôl. A családi házakon iskolázott vidéki építész már nagyobb házak tervezésére is alkalmas. Az építési vállalkozó bizalmasa lehet, ha megtanul fejével gondolkodni: hogyan lehet adott telekre minél nagyobb lakásszámot tervezni. Elôször a sarokházak kelnek el, a saroktelek 75%-osan beépíthetô zárt sorban. Ha sikerül összevonni az utca középig ôket, gyakorlatilag az egész város saroktelkekbôl áll ( 5. kép ).

9. ábra

rek hálózatával, amelyik városonként más és más –amelyekhez kötôdünk. Ezek a fogyóeszközök a településeken – hát legfôképpen ezeket kell a vidéki építészeknek ma is kitalálni. FALU VÁROS RÉGIÓ 2000/6

A saroktelkeknek két oldalkertjük van, ami csak H/2-ôt jelent, jöhetnek az emeletek. A homlokzatmagasságot errefelé nagyon lazán értelmezik: ahol az eresz van. Talán ha a földig érne, nulla méter is lehetne. De így is kétszintes álmanzardok 7

sokasága fér bele a falsíkból másfél méteres kilógásokkal, a sarkokon még magasabb tornyok növelik a szintterületi mutatókat, de ki ismeri ezeket, ki kéri számon? (6.,7.kép) Hatalmas, garázsokkal ki nem szolgálható házak születnek földszintes környezetükben aprócska, spekulációs lakásokkal, melyek rosszabbak, mint a lakótelepi házak, mert falaikon kívül semmilyen komfortjuk nincs. Az OÉSZ-t szigorító OTÉK beépítési elôírásai szerint szabályozó tervekre nincs pénzük az önkormányzatoknak. No és a lakótelep? A vidéki építész fontos vadászterülete. Az ingatlankezelô vállalatok, lakásszövetkezetek által kezelt házak csôdtömege, ma már balekok magántulajdona. A felújítási keret, melyeket évekig gyûjtögettek, jó, ha a lift karbantartására elég. Az építészeti vadászat abból áll, hogy kiszúrja, melyik házban telt be a pohár a földszinten is. Melyik ázik be annyira, hogy már tûrhetetlen és eladó a ház teteje. A neoacid szigetelések holdkráterei a földrôl nem láthatók, de az a felfedezésre váró égitest, amit a lakásra váró fiatalok benépesíthetnek. Készülnek hát a kalapok, a tetôráépítések a lapos tetôkre (8.kép). Ezek a beavatkozások még nem Vidolovits László és Vonnák Alajos által megfogalmazott komplex rehabilitációk, de valami elindult. Példaértékû kísérletek a vidéki „zöldtettetôk” ellen, amikor is már valódi ecetfa ver gyökeret a felsô szinten. Rhus hirta dissecta – mondanák a kertészek és a latinok, de a lakó csak magyarul káromkodik. A középületek beágyazása a város jelenébe új érdekes feladatkör a vidéki építész számára. A történelem néha túllép egy-egy épületcsoporton. Funkciói kiüresednek, de mert értékesek, hamar gazdára találnak. Most a „ béketábor “ szétesése a laktanyákat tette feleslegessé. A szovjet csapatok által használt vagy nekik épített repülôterek, lakótelepek, támaszpontok pacifikálása jelent építészeti feladatot. De a magyar hadsereg is sok ingatlanát adja át a civil szférának, az ellenség csökkenése, a racionalizálás és a reformok jegyében. Debrecenben a Kassai úti volt császári és királyi huszárlaktanya az integrált egyetem campusa

Laktanya neobarokk pavilonjai a Debreceni Egyetem gyakorlógimnáziumának adnak helyet. A sebhelyek gyógyítása a városközpontokban is helyi feladat. Régi rendezési tervek bátran belebontottak a történelmi belvárosokba. Mára kiderült ennek a kudarca, és az idegen testeket korrigálva bele kell simítani környezetükbe. Rodrigó Peres de Arce várostranformációs kísérletei tanulságul szolgálhatnak. A város történelmi léptékû struktúrájával az idôk során benövi a léptéktelen idegen tömegeket. Debrecen is hasonló feladatok elôtt áll. A hatvanas évek végén a Hajdú Megyei Építôipari Vállalat gyufaskatulyaszerû irodaházát hozta létre – mintegy reklámként – a Nagytemplom és a református kollégium közelében, Pecz Samu Református Tanítóképzôje mellett – bizonyára az akkori mûemlékvédelem hozzájárulásával. Most ez az épület városháza szeretne lenni, megújul, átalakul. Kiss Imre feladata, hogy visszafordítsa az idô kerekét, beágyazza a házat a környezetébe, a régi stuktúrába úgy, hogy azért a XXI. század se maradjon ki belôle (9. ábra). A feladat tipikusan vidéki. Vidéki építészt próbáló. Megbízó a helyi önkormányzat, amelynek nincs elég pénze, és csak falakon belüli átalakításokra, a nyílászárók cseréjére gondolt. Egy jó fôvárosi építész, ha ilyen dilemma elé kényszerül, a munkát el sem vállalja. De a helybeli ôrlôdik, rossz kompromisszumokat köt, mert ott kell megélnie. Ha azonban lemegyünk a részletekre – a dizájnra, ahogy jobb helyeken mondják –, a helyzet akkor sem jobb. A fôvárosi építész rossz épületét sikeres részletekkel publikálja. A mi vidékünkön az építész leginkább téglával díszíthet ma is. Gránit, márvány legfeljebb a síremlékre futja. Kô Tarcalon, Bodrogkeresztúron található legközelebb. A téglát a kivitelezôk ma már nem szeretik, mert olyan babrás, a vakolatban viszont széles a választék, a kék a legdivatosabb. És itt vannak a „Gipsz Jakabok”. Van építész, aki elébe megy az eseményeknek, a gyanútlan házát a megrendelô felesége díszíti fel. Kerti törpébôl is nagy a választék (10. kép). A forgalmazók fele-

10. ábra

11. ábra

lehet. A történelem folyamán megsemmisült pavilonok rendjét visszaállítva a különbözô karok épületeivel újul egy idegen támaszpont. A lovarda épülete már ma is a diákok szórakozóközpontja Kertai László visszaidomítása nyomán. A Bocskai

lôsége sem elhanyagolható. A dohányzás káros az egészségre, ezt rá kell írni a cigarettadobozokra. „A balluszter káros a városképre” feliratot mindenki értetlenül fogadná. A boltokban a gipszminták, stukkódíszek, rozetták, oszlopfôk kilométer-

8

2000/6 FALU VÁROS RÉGIÓ

számra kaphatók. Az építészettörténet teljes tagozatkincse megvásárolható a gipszeseknél, mert a gazdagság kifejezésére maradt a barokk. A fatornácos parasztházból elindult szerencsét próbálni a legkisebb fiú, és ha sikerült neki, balluszteres palotába érkezik meg. Lehetsz te Corbusier, a Villa Savoy tervezôje, ha „avatott” kezek építik, megnézheted a házad. A hatósági személy meg nem ér rá az ízlésvitákra, a balluszter végül is egy korlát: kiesik a gyerek, vagy nem, ez csak a kérdés. A gipsz a tehetôsek díszítése. A szegényebbek még mindig a poliészter hullámlemeznél tartanak, amely az elôtetôk frontján ma méltó ellenfélre talált a polikarbonát lemezben. A magyar ember mindig szerette a tornácot, múzeumi lakóházakon még látható. Ha tervezni akarod, nem kéri, mert drága – majd megoldjuk. És meg is oldja. Az egy colos acéloszlop a szögacél szaruzattal a sátortetôk eresze alatt megfelel a célnak – esernyô . Ha akarod veranda, tornác, ámbitus. Egyetlen természetes ellenfele van csak ennek a károkozónak : a kiadós hóesés. A vidéki építész másik fontos munkaterülete a kerítések tervezése. Az utcai kerítés engedélyköteles. Azt tanultuk az egyetemen, fôiskolán, hogy nincs kis feladat, csak rossz építész. Kleine Fische, gute Fische, kis ország, kis fal, nagy ország, nagy fal. A kínai fal is csak egy kerítés, de ki ne tervezné szívesen. A történelmi sövénykerítéseket és deszkapalánkot ma már csak a múzeumban láthatod. Az amerikai nyírott pázsit közepén álló házak már begyûrûztek hozzánk, de kerítés nélküliségét nem utánozzák tulajdonosai. Na persze, mert nincs fegyvertartási engedélyük. Akinek jól sikerült a privatizáció és azóta vitte valamire, annak az utcai kerítése is inkább erôdítményre emlékezet és vagyont ér. Betonból, falból, biztonsági célokat szolgálva (11.kép). Vigyázni kell, mert jönnek a paparazzók. A feleségek Diana hercegnôért rajongtak, a férjek al Fajednek képzelik magukat, és sajnos jön az adórendôrség, vagy ami még rosszabb, a koldus, a betörô. Ahogy közelednek a schengeni határok, an-

12. ábra

nál szigorúbbak lesznek a magánkerítések. A vidéki építész megmutathatja, hogy mit tud – és nem csutkakóróból. Mint tudjuk, az egy négyzetméternél nagyobb reklám engedélyköteles. Hát persze, mert a jó építészet maga is rekFALU VÁROS RÉGIÓ 2000/6

lám. A piramis óta sokan tudják, hogy az épület a kor, a hatalom, az építtetô reklámja. Kiírva és jeltelenül is. Akinek nem futja épített figyelemfelkeltésre, az négyzetméterben, színekben, agresszióban gondolkozik. Las Vegas, Tokió, egy házon is megvalósulhat. A világ csodájára járt, amikor a bolgár Christo l995-ben bebugyolálta Berlinben a Reichstagot. Jó kis heppening volt. Vidéken ettôl egyszerûbb feladatok adódnak, de a ház ugyanígy betakarandó. Az építész részt vesz az építészet eltakarásában, ha megbízzák, de a reklám így is a felügyelet nélküli kategóriába csúszott át vidéken. A mûemlék védettebb, a jelenkori mû védtelen. Nincs energiájuk a hatóságoknak a reklámok ellen küzdeni. Olyan ez, mint egy permanens választási hadjárat, százezer jelölttel. A mai reklám az építészet legnagyobb ellensége: felületét, arányait, tömegét elfedi. Aranymetszése, ha lenne, ritmusa, ha van, hangsúlyai mind a városképromboló környezetszennyezés áldozatául esnek. És mindent kétszer mond, és mindent négyszer mond (12. kép). Ezzel nagyjából ki is merült a vidéki építész mozgástere. Pedig a tôke nyomulása még sok más úton közeledik a határ felé. A minôség kiválasztására kitalált közbeszerzési eljárás és a pályáztatás csôdöt mond, ha ez csak a költségvetésbôl gazdálkodó szervek számára kötelezô. Különösen, ha az önkormányzatnak és az államnak nincs pénze, alig épít. A várost a magán- és a nemzetközi tôke formálja. Verseny nélkül, közvetlen megbízással. A legújabb idôk vadkapitalizmusa egyfajta konjunktúrával jelentkezik a magántôke piacán a keleti vidéken is. Nyíregyházán az elmúlt öt évben 80 000 m2 új kereskedelmi célú üzlet épült, Debrecenben még több. A meglévô kereskedelmi hálózat kapacitása a belvárosban, a nyírségi városban ennél alacsonyabb. Ma már a Korzó a Tesco közlekedôibe tevôdik át. Itt szövôdnek a szerelmek két ketchupos márka közötti választás dilemmájában, és indulnak az elhidegülések a hûtôpultok között, amikor kiderül, hogy a csókos ajkú szereti a pálpusztait is. A belvárosi kirakatok meg egymásra néznek takarás nélkül. A személyes kereskedelemtôl a diszkontokban elszokott vásárló a bevásárlóközpont árubôségében a szemét legelteti. Ha volna pénzem, mit is vehetnék. A csábítás zászlóshajói a plázák, a multiplex mozikkal, etetôkkel itatókkal. A szem és az összes érzékszervek el vannak kábítva benne, a Barbi babák szeretik a pláza érzést. És az áruházláncok épületeit, – melyek a vidék legjelentôsebb beruházásait jelentik, Budapesten tervezik. A történelem ismétli önmagát, ugyanaz történik, mint a századfordulón a terjeszkedô tôke, ma a globalizáció jelszavai mellett. A tôkebefektetôk elsô rohammal az autópiac vákuumába nyomultak, aztán a benzinforgalmazók inváziója következett. Majd az etetôk jöttek a McDonald’s-okkal az élen. És már az elsô rohammal legyôzték a debreceni párost, mert nekik arculatuk van, WC-csoportjuk, ülve fogyasztás és reklám minden mennyiségben. Mivel ez hiányzott, ma már nincsenek sehol a cívis városban azok a ízes disznóságokat áruló gyorsetetôk, amelyekért érdemes volt megállni egy falásra, a hazai ízeket egy dörgicseivel beterítve. A Big Mac és a Mac Chicken gyôzött a hurka-kolbász és a toroskáposzta felett. Ez a globalizáció igazi lényege. 9

A benzinkutak és az etetôláncok képezik az átmenetet a fôvárosi és vidéki építész terrénuma között. Az adaptálások névtelen szereplôi akárkik lehettek. Senki nem jegyzi ôket – bedarált részek a hamburgerben. A bankok is, akár a századfordulón, fiókokat nyitnak mindenütt, ahol tôkebefektetés várható, ahol a kereskedelem kinyújtja csápjait, bár ma még új banképületek ritkán születnek. A vidéki fiókok a Nemzeti Bank közelségében a belvárosok patinás házaiba költöznek. Igényes belsô tereiket a központjuk belsô építésze alakítja ki. A tôkét a nagy rendszerek, a hálózatok követik. A legnagyobb, legôsibb a kereszténység. A rendszerváltás új szereplôjeként az egyház is megjelent az építôk között, ha nem is az építési piacon. Épületei mûemlékek, igényessége a régi, fizetségeibe beleszámítja a tervezôk gyarlóságait, és mindenkinek szüksége van az üdvösségre. A keresztséget sokaknak fel kell újra venni. Maradt teendô erre az ezredfordulóra is. Szent István rendelete 10 falu számára írta elô egy templom építését, 10 falunál is nagyobb lakótelepeinken most teljesülnek elôírásai. A történelmi egyházak visszakapott régi-új tulajdonaikban nekilátnak a történelmi hagyományaik folytatásához, maguk sorainak rendezésével és feltöltésével – hívô közösségek, gyülekezetek építésével, hittérítéssel, újrakereszteléssel, megszentelt helyek építésével. Szerencse, hogy a történelmi egyházak ôsidôk óta minôséget építenek, a maiak is annak ígérkeznek, vagyis házaikat nem bízzák kóklerekre. Csak az a baj, hogy ahogy II. Gyula pápa Michelangeloba bízott, úgy a magyarországi egyházi vezetôk közûl is sokan ma is mûegyetemi professzorokban bíznak. Hogy kinek lehet ez baj? Hát az itt élô építészeknek, akik imádkozni járnak majd bele. Még szerencse, hogy egy vallásos ember szereti felebarátait és a jó építészetet. De tenmagát is szeretné. Így aztán a máriapócsi kegytemplom környéke az ô munkájuk nyomán gyarapodik, a fehérgyarmati templom, a Nyíregyházi Hittudományi Fôiskola, de a hajdudorogi gimnázium bôvítését is ez a felkent team tervezi Budapestrôl, amint a századfordulón szokás volt. Még a hodászi cigány templom érdekes feladata is fôvárosi alkotóhoz került, pedig Pesten kevesebbet láthatott belôlük. A történelmi értékeink mûemlékek formájában, köszönjük, megvannak, mint nagyszüleink. Ôrizzük régi templomainkat, de a világnak mások mutatják be: a szamosújlaki 1997-ben kapott Európa Nostra oklevelet, helyreállítója, Szekér György, és az idén a sonkádi református templom díjas tervezôje, Oltai Péter – made in Budapest. Debrecen a vidék legnagyobb városa. Szellemi központ. A Területi Kamara elnöke meghirdette a szellemi import elleni harcot. Idônként szigorúan rápirít a döntéshozókra. Érvei szerint, amikor egy közösség vezetôket választ sorai közül, azt kapja, akit megérdemel, magához való elnököt De talán az elvárható, hogy az így kijelölt döntéshozó se menjen a szomszédba, ha építészt keres, hogy a városát megformálja. Biztos van magához való építésze is. Igy lehet, hogy szegényebb lesz a város, belterjesebb az összkép, de egységesebb és saját képére formált. A magyarországi organikus építészet hagyományôrzô vonulatát reprezentáló Makovecz-iskola a hetvenes években az or10

szág perifériájára szorult, így Kelet-Magyarországra is. Furcsa módon a helyi építészeknek nem volt rá fülük, és nem volt rá esélyük, hogy konfrontációkkal a technológiai diktátumokat kikerüljék. Egy kitûnni akaró ambiciózus település hitt a messzirôl jött embernek. Csenger várossá válását a Makóna építészei vezényelték. A jellegtelen országszéli településbôl a Budapestrôl irányított szellemi import kirakatvárost, és közösséget formált. Csernyus Lôrinc fôépítészi és tervezô munkája , Makovecz Imre, Vincze László és Heil Tibor épületei karakteres városközpontot hoztak létre a XIV. századi református templom köré. Ekler Dezsô Nagykállóban, Harangodon mutatott példát az élô építészetbôl, most Baktalórántházán van a sor. Furcsa ez a hagyománytérítô munka, ez a fôvárosból közelítô népiesség. De úgy tûnik, vákuum van, és az igényeket onnan szerzik be, ahol kapható, a hazai árunak nincs becsülete. A régió sztárépítésze, Bán Ferenc az építészet nemzetközi vonulatát mûveli, ezzel városába nem kap elegendô megbízást, így a fôvárosban kopogtat nyertes pályázatokkal, de ott se kell, mert ott túlságosan vidéki. És megint itt vagyunk, a vidéki építész fogalmánál. A fentebb citált lehetôségek, sajátos építészeti feladatok, megbízók és piaci helyzet hozza létre ôket. Az egyetemen még nem láthatsz semmi különbséget közöttük, ugyanolyan szorgalmasak és tehetségesek a nagy számok törvényei szerint, bárhonnan valók. A mûegyetemi tablóképeken még nem lehetne megkülönböztetni ôket. Mindegyik tekintete tele van optimizmussal, ide nekem az oroszlán ketrecet is, követelik a Szentivánéji álomból Zuboly szavaival szabadon. És aztán visszamennek a gyökereikhez, friss európaisággal, fôvárosra is akkreditált tudásukkal. Elvegyülnek, de kevesek válnak ki. Az építész kamarai nyilvántartás szerint a vidékiek a teljes lista 60 százalékát teszik ki. Ha a vidéki építészet színvonalát a kiosztott Ybl-díjakkal jellemezzük, 350:60 a fôvárosiak javára, ha a tudományosságot a DLA fokozatokban, 41:8 a javukra. Hát ezért mondom én, hogy a vidéki építész önfeláldozó aprómunkáját meg kell becsülni, és több teret kell nekik hagyni a szinten maradáshoz. A Captáció benevolancié minden szónokias szöveg elején elhangzik a hallgatóság rokonszenvének megnyerése érdekében, én mégis a végén idézem Plutarchos után Marcus Portius Cató szavait: „Ceterum censeó Cartaginem esse delendam“módra, mert én meg úgy vélem – mint régi modellezô –, hogy az ország építészete megint orrnehéz, de csak a vidék építészetével kiegyensúlyozott modell juthat el Európába. A médiákban a globalizációról beszélnek. A felkészülés teendôirôl, hogy hogyan lehetne korlátokat állítani Sir Norman Fosternek, Mario Botta-nak a piac körülményei között. A kamara elnökének felvetését a piac „hogyan igen”-lésérôl a vidéki építészek árgus szemmel figyelik, mert mi már átestünk egy fôvárosból induló belsô globalizáción, és szívesen alkalmaznánk a védekezés módszereit. Az általam vázolt vidéki építészet képe azért figyelmeztetô, mert azt példázza, hogyha nem fogunk össze, a magyar építészet egésze efféle vidéki építészetté válhat az Európai Közösségben.

2000/6 FALU VÁROS RÉGIÓ

DÉKÁNY TIBOR osztályvezetô, VÁTI Kht.

URBANISZTIKA, KONFERENCIA, EZREDVÉG, SATÖBBI Így ezredzáráskor egymás után jelennek meg a különféle összegzések ezer vagy kétezer év legjobb teljesítményeirôl, legnagyobb egyéniségeirôl. Vajon kit neveznék meg az elmúlt ezer esztendô legnagyobb magyar urbanistájának? – jutott eszembe az egri urbanisztikai konferencia egyik elôadása alatt. A kérdést talán az inspirálta, hogy útban a konferencia felé barátom elcsöppentette eretnek gondolatát, mondván, hogy addig születtek jó városok, amíg nem léteztek urbanisták. Nos, ha nekem kellene egy ilyen kérdésre választ adnom, én feltétlenül Szent Kingára szavaznék. Kingára, aki gyermekkorában megtanulta apjától, IV. Bélától, hogyan kell egy tönkretett országot újraalkotni, és 14 esztendôsen Szemérmes Boleszláv feleségeként Krakkóba érkezvén, kész programmal rendelkezett. Tudta, hogy az erôdített városban a faépületeket kôépületekre kell cserélni. Tudta, hogyan kell kijelölnie az újjáépülô város utcáit, tereit, templomait, de fôképpen impozáns piacterét. Tudta, hogyan kell az utakat úgy vezetni, hogy a város árumegállító joga lendületet adjon fejlôdésének. Egy méter kilencven centis alakjára nagy tisztelettel néztek kortársai, és mindössze 25 év földi pályafutása már egy kész életmû-

Krakko, Visztula-part, ahol a folyópart a városlakóké és nem a benzingôzé

FALU VÁROS RÉGIÓ 2000/6

vet zárhatott. Boldoggá avatását követôen II. János Pál pápa közös városukban, Krakkóban avathatta szentté. Kinga olyan várost hozott létre, ahol ma is jó városlakónak, embernek és polgárnak lenni. Olyan fôteret, amely egyike Európa misztikus pontjainak. Századfordulós képeslapokat, fotókat, elsôsorban Klösz György felvételeit nézegetve mindig meghat ember és környezetének az a magas színvonalú összhangja, ami valamikor a világháborúkat megelôzôen természetes volt. Szinte nem létezett olyan épület, mûszaki létesítmény, amit ne esztétikusan alakítottak volna ki. Nem volt olyan mûtárgy, híd vagy felüljáró, amit valami szobrocska vagy relief ne tett volna kedvessé, emberközelivé. Lehet az gyárkémény, víztorony, ipari épület, formájuk arányos, kialakításuk esztétikus, és egyszerûen jólesik rájuk nézni. Olyan városképeket látok, ahol az emberek kiülnek a fôtérre vagy a Duna-korzóra, megisznak egy sört, jóízûket beszélgetnek, nézgelôdnek, és jól érzik magukat. Nincs okuk rá, hogy kimeneküljenek a városukból, és megpróbálják a hétvégi házuk környékén megtalálni a maguk idilli világát. Ezeket a fotókat nézegetve el lehet tûnôdni azon, hogy vajon a századfordulós kihívásra válaszul mit tud felmutatni ezen a téren a mi ezredfordulónk, ez a mi második millenniumunk? Sajnos egyértelmû, hogy környezetünk azóta minden szempontból rosszabbá, silányabbá vált, és egyértelmû, hogy mindez visszahat ránk is. Visszahat mindennapjainkra, hangulatainkra, idegrendszerünkre, ízlésvilágunkra. Csináljunk hát egy kis ezredvégi körültekintést, hogyan fest környezetünk ma, a XX. század legutolsó évében, részleteiben, a közvetlen környezetünktôl kiindulva a tágabb környezetünkig. Ez az áttekintés természetesen meglehetôsen hevenyészett és személyes hangvételû, de mégis fontos, hiszen összefügg sok mindennel, így az idei urbanisztikai konferencia szlogenjével is. Közvetlen lakókörnyezetünk Bécsbe emigrált ismerôsömnek van egy lakása Pesten és egy nyaralója a Balatonnál. Húsvétra elutaztak egy hétre külföldre. Mire hazaértek, az üzenetrögzítôjén öt üzenet várta. Ebbôl három arról szólt, hogy feltörték a pesti lakását, ket11

tô pedig arról, hogy feltörték a tihanyi villáját. Minderre persze lehet intézkedéseket tenni, lehet még több rácsot felszerelni, csakhogy a pesti gangok korábbi világa, az a mediterráni térségekre jellemzô belsô udvari atmoszféra, amikor hangos eszmecserék zajlottak emeletek, lakások és lakosok között, amikor a társasházak még valóban társas házak voltak, az már a múlté. A kapun zárak, a lépcsôház és a lakások között vasrács a folyosón, vasrács az ajtón. Mindenki besurran a rácsain át otthonába, és arra gondol, hogy ilyen vasrácsokkal az állatkertben találkozott elôször, és nem is gondolta volna, hogy valamikor majd ô fogja életét ilyen rácsok mögött leélni. Ha az utcára kilépünk, a koszon és a kutyaürüléken túlmenôen a parkoló autók tömege az, ami a legnehezebben elviselhetô. „Mondd fiacskám, hogy tudtok ti így élni és mozogni, hát itt nem lehet már a járdán járni, autók foglalják el mindenütt!” – mondta keresztanyám, aki Bostonból érkezett haza látogatóba. Igen, mi ebben élünk, és talán már annyira megszoktuk, hogy észre sem vesszük, mennyire borzalmas ez a helyzet. A városi zöldfelületek, parkok aránya egyre csökken, a város tüdejének szerepét betöltô budai hegyes övezetek beépítése, a fakivágások folyamatosak. A helyzetet híven tükrözi, hogy Podmaniczky Frigyes báró, aki valamikor világvárossá építette Budapestet, a nyarait is városában töltötte. Mindezt azzal magyarázta, hogy nyaralni is itt lehet a legjobban, ez egy olyan remek és sokoldalú város. Ma pedig a város jelenlegi fôpolgármestere – aki a világváros-építést csak reklám-szlogenként használja – annyira tartja lakhatónak a várost, hogy volt idô, amikor még hétköznapjait sem töltötte, és lehetséges, hogy jelenleg sem tölti benne, hanem kiköltözött az agglomerációba.

Eger, a konferencia városa

12

Közlekedésünk Az egri konferenciára sietve délután kettôkor (az ún. délutáni csúcsforgalom elôtt) indultunk a Krisztina templomtól, és félóra elteltével értük el az Er-

zsébet téri gödröt. Útitársam ki is számolta, hogy mintegy 4 km/óra sebességgel haladtunk. Ennyit a város aktuális közlekedési helyzetérôl. Akit a téma közelebbrôl érdekel, annak ôszintén ajánlom Fleischer Tamás tanulmányát, melynek címe: „A közlekedést leginkább a forgalom akadályozza” (Természet romlása, a romlás természete c. kötet 9. Tanulmánya. Kiadó: Föld Napja Alapítvány, 2000). De ha gyalogos sétára indulok, akkor sem túl vidám a helyzet. A napokban egy babakocsit toló anyuka után sétálva kalandoztam a Batthyány tér környékén. A járdákon srégen álló kocsik mellett kellett kicentiznie, hogy elfér-e, és volt, hogy vissza kellett hátrálnia, hogy új, kerülô útvonalon kísérletezgessen tovább. Nemrég Svédországban járva, már az elsô nap figyelmeztettek, nehogy eszembe jusson akár félkerékkel is járdára hajtani parkoláskor, mert a járdára gépkocsi kerékkel felhajtani tilos, és súlyos büntetéssel jár. Néha kezdi unni az ember, amikor gépkocsit vezetve egyegy piros lámpánál várakozva egymás után már a negyedik, ötödik alkalommal mankózik oda hozzá egy-egy féllábú kéregetô. Miért kell ezt megengedni nálunk, amikor tôlünk nyugatabbra, akár rögtön Bécsben ez a jelenség teljesen ismeretlen. Ha néha átmerészkedem gyalog egy-egy Duna-hidunkon, rendre olyan alakokkal ütközöm össze a híd közepén, akik mellett Quasimodo szépségversenyt nyerne. De bérkoldusokkal vannak teletûzdelve sétáló övezeteink is, akik elsôsorban külföldiekre vadásznak. A külföldiek pedig ilyen élményeik alapján ítélik meg az országot, és ennek megfelelôen sorolnak be minket a Balkánhoz. Agglomeráció Volt egy elképzelés, amely még a háború elôttrôl származik: legyen a fôváros körül egy zöldgyûrû! A zöldgyûrû (green belt) elképzelés világszerte ismert, követendô példa. Ezzel a célkitûzéssel tökéletesen harmonizál a századvégi urbanisztika egyik leglényegesebb irányelve, ami általában úgy kerül megfogalmazásra, hogy „Stop urban spreeding!” Mindkét álláspont azt lenne hivatott elérni, hogy a városok levegôje elviselhetôbb legyen, a városlakók rövid úton elérjék a városkörnyéki zöldövezeteket, jó rekreálódási lehetôségekkel rendelkezzenek. Ezzel szemben nem tudjuk a fôvárost úgy elhagyni, hogy ne látnánk a napról napra egymás után létesülô, esztétikai és építészeti szempontból silány, igénytelen zöldmezôs beruházásokat. M1-es, M3-as, M5-ös, M7-es autópályák bevezetô szakasza, az M0-s körgyûrû, valamint kivezetô fôútjaink mentén egyre sorjáznak az újabb kockaépületek: bevásárlóközpontok óriási parkolókkal, hatalmas raktárépületek, logisztikai központok. Budaörs, Törökbálint, Budakeszi, Üllô és a többi település arra törekszik, hogy teljes külterületét minél elôbb beépítse. Hogy közben létezik egy gondolat a fenntartható fejlôdésrôl, mely szerint az utódoknak 2000/6 FALU VÁROS RÉGIÓ

is szabad tereket, cselekvési lehetôséget kéne biztosítani, az jelenleg nem érdekli az önkormányzatokat. Az agglomeráció rendezési terve készül, tervezôi a realitásból indulnak ki, vagyis a szabályozás terén nem kívánnak messzire menni. Már most érzékelhetô, hogy mire jóváhagyják, már nem lesz mit szabályozni, amit be akarnak építeni, az be lesz építve. – Ami ma az agglomerációban történik, az bûntény! – mondja a fôváros egyik legelismertebb urbanistája a konferencia szünetében, és alighanem igaza van. Külterületeink Nem lenne rossz, ha azt hihetnôk, hogy csak a lakott övezeteink állaga romlik nap mint nap. Sajnos hasonló a helyzet a külterületeken is. Korábban hazánk területén ismeretlen betegségek, kártevôk támadják folyamatosan a gyümölcsfáinkat. Gubacsatka, gnomónia, tûzelhalás, aknázómoly és még számos egyéb veszedelem teszi tönkre a gyümölcsösöket egyre kiterjedtebb térségekben. Elôször talán a szelíd gesztenyefák pusztulása volt a legfájdalmasabb Zalában, Vas megyében, Baranyában, de a meggyfák, a diófák folyamatos pusztulása hasonlóan elkeserítô látvány. Másfajta „betegség” pusztítja a szôlôültetvényeket. A szôlô a kultúrtáj legkifejezôbb eleme, nemhiába jellemezte úgy a pannon tájat Illyés Gyula, hogy „a kisváros fôterérôl fel lehet látni szôlôhegyére”. A 2000 nyarától életbe lépett jövedéki adózási rendszer a jelek szerint komoly kárt tesz a szôlôben. Tudni kell ehhez, hogy a legtöbb kisgazdálkodó az utóbbi 15–20 évben ráfizetéssel mûveli szôlôjét, hiszen nagyjából 100 Ft körül van egy liter bor elôállítási költsége, a felvásárlói árak pedig – tájegységektôl eltérô módon – 40–60 Ft körül tartanak. A szôlôt legtöbben csak a hagyomány tiszteletébôl nem vágják ki, de ha valamilyen háziállat tartása jelentene hasonló veszteséget, azt már azonnal levágnák. A jövedéki törvénynek a szôlô- és borgazdaságra vonatkozó átgondolatlan kiterjesztése a kistermelôk jelentôs részének vállaira elviselhetetlen terhet rak. Az adminisztráció szövevényességét jól tükrözi, hogy az 5–6 hivatalból beszerzett igazolások után egy olyan kérvényt kell kitölteni a pénzügyôrség részére, amihez 15(!) különféle ûrlap tartozik. Az ûrlapok tele vannak egyszerû emberek számára érthetetlen kérdésekkel. A szôlôkivágási engedélykérelmek százával érkeznek az egyes hegyközségekhez. Kinek jó az, ha rohamosan pusztulni kezd a szôlôterület, és helyét a parlag foglalja el? Kinek jó az, ha pusztul a pannon táj? A felszíni vizek állapota sem okoz nagy örömöt az elemzôknek. A ciánmérgezés, majd a nehézfémekkel való mérgezések egymást követô hullámai a természetbarátok, vízi túrázók által talán legkedveltebb folyónkat tette tönkre, és veszélyezteti folyamatosan. Környezetét pedig a folyamatos fakivágások a Tisza felsô vízgyûjtô területén, miáltal az árvízi fenyegetettség szinte állandósult a gáterôsítések ellenére. FALU VÁROS RÉGIÓ 2000/6

A körültekintést lezárva kétségkívül megállapíthatjuk, hogy élettereink sajnos fokozatosan és egyértelmûen romlanak, legyen szó a szûkebb vagy a tágabb értelemben vett környezetünkrôl. MUT az ezredfordulón Mindennek az emberre és környezetére vonatkozó hatásait a MUT tagjainak és vezetésének kell látnia, a romló folyamatokra figyelmeztetnie a döntéshozókat, a társadalmat. Ami ellen fel lehet lépni, az ellen tennie kéne, ami ellen pedig nem tud fellépni, arról tájékoztatni a közvéleményt olyan módon, hogy megfelelô társadalmi presztizst, elismertséget teremtsen magának. Még ha be is következik a megjósolt rossz, mondják azt az emberek, hogy lám-lám ez így alakult, de hiszen a mutosok megmondták elôre. A környezet romlásának folyamatáról, az aktuális veszélyekrôl bizonyos idôközökben, talán félévenként sajtótájékoztatót kellene tartania. Mindezt nem teszi meg a MUT vezetése, pedig ez is a feladata lenne, így törhetnénk ki az abszolut ismeretlenségbôl. (Érdemes volna megszondázni, hogy hányan ismerik az országban a Reális Zöldek Klubját – akik idônként akár hetente is szerepelnek a televízióban – és hányan a MUT-ot. Amikor zenében egy Bach-fúga és a boci, boci, tarka színvonala példázná a két szervezet szaktudása, komolysága közötti viszonyt.) Tehát konferencia Egerben, a szlogenje így hangzik: „Hogyan teremtsük meg a XXI. század vonzó élettereit?” Ha még valahogy így szólna a kérdés: „Hogyan állíthatnánk meg élettereink folyamatos és teljes körû romlását”, az ôszinte lenne. Ha már nem vagyunk – néha rajtunk kívül álló okok miatt – méltóak megfelelni az elôzô ezredforduló szakemberi, szem-

léleti nívójának, akkor legalább ne tetéznénk mindezt még cinizmussal is. 1997 szeptemberében a MUT tagságának többsége azért szavazott egy fiatalabb vezetôségre, mert azt várta, hogy egy dinamikusabb, a PR terén is ered-

Kisváros 1900ból. Ápolt esztétikus környezet, polgári méltóság

13

ményesebb vezetés jön létre ezáltal. Sajnos a várt javulással ellentétben a helyzetkép csak romlott, amit elmulasztott vagy elmismásolt szakmai állásfoglalások csak tovább árnyékolnak. Konferencia Egerben A konferencia egyik résztvevôjének, elôadójának feltûnt, hogy mennyire szép, rendezett a környezete Egernek, és mennyire vonzó maga a város is. Mintha gondozottabbak lennének azok a vidékek, városok, ahol szôlô, bor terem – mondta elgondolkodva maga elé, és valóban, mintha az a gondos munka, amit a szôlô igényel, az a rend és fegyelem, amivel a bor kezelését biztosítani kell, igényesebbé, rendszeretôbbé nevelné az ott élôket. Talán ez is egy szempont lehet az elkövetkezô konferencia-színhelyek kijelöléséhez. Az egri konferencia egyértelmûen színVidéki hangulat az elôzô vonalas volt, talán századfordulóról. Ápolt színvonalasabb minkörnyezet, emberi közérzet

Meghittség, otthonosság egy óbudai kisvendéglóben. A kiegyensúlyozott polgári környezet

14

den korábbinál. Az ötlet, hogy szakadjunk egyszer el Siófoktól, kitûnônek bizonyult. Jók voltak az elôadások, és jól éreztük

magunkat egymás társaságában. Azt is megkockáztatnám, hogy talán nincs még egy szakma, ahol ennyire szeretnék egymást az érdekeltek, túltéve magukat a mindenhol meglévô szakmai nézetkülönbségeken, féltékenységeken, így örülnének a találkozások lehetôségének. Csupán egyetlen apró hiba csúszott be a szervezésbe, mivel a szekcióvezetôk és az elôadásokon résztvevôk véleménye egyöntetû volt abban, hogy a két legimpozánsabb, legérdekesebb elôadás pontosan egy idôben zajlott le, más-más teremben. Így aztán kicsit mindenki vesztes lett, hiszen egy idôben két helyen nem lehetünk. Kedves és friss színfoltja volt a konferenciának az egykor erôsen izzó acél városának hamvadó parazsú jelenkoráról hírt hozó elôadás. Az ózdi kéménysor megmentéséért folytatott küzdelembôl sugárzik az igaz ügyért való elhivatottság amatôr lendülete és hite. Az erôs emócióval fûtött elôadás hatása alól senki sem tudta kivonni magát. Mint amikor a százméteres gyorsúszó beugrik a vízbe, és teljes erôbôl elkezdi csépelni a vizet. Nincs taktikázás, nincs erôbeosztás, holtpont, csak lendület. Ezt érhettük tetten ezt az élményszámba menô beszámolót hallgatva. Kéne még ebbôl a hitbôl, ebbôl az elszántságból. Az elôadásokból az is kiderült, hogy legyen valaki akár döntéshozó, akár tervezô, ma már hozzávetôlegesen hasonlóan látja a jelenlegi helyzetben meglévô problémákat. Viszont mintha a labda mostanában inkább a döntéshozók térfelén pattogna, hiszen a tervezôk részérôl már szinte minden „le van téve az asztalukra” (esetleg fiókjaikba). Olyan témák, mint az elôvárosi vasút, az M0-s keleti szakasza, továbbá Duna-hidak, forgalomcsillapítások, sétálóövezetek, lakó/pihenôövezetek kijelölése már-már évtizede folyamatosan különféle szinteken megtervezett, elfogadott projektek. Megvalósításuk viszont tetemes lemaradásban van. Nem tudom, hogyan néznék, hogyan nézhetnénk Szent Kinga szemébe a MUT ezredzáró konferenciája után. Az ô városában, Krakkóban bicikliznek, piknikeznek, sakkoznak a Visztula partján, oda gépkocsi nem hajthat. Mi pedig azon vitatkozunk, hogy a budapesti Duna-parton háromsávosra, vagy 2x2 sávosra kéne-e bôvíteni a rakpartot az autóknak, teherautóknak. Vagyis hogyan lehetne még végérvényesebben elválasztani a városlakókat folyójuktól. Kinga 15 évesen kezdhetett neki a tervezésnek majd a kivitelezésnek, és 25 évesen meghalt. 10 év alatt tervezett és megvalósított. Mintha 10 éve, a rendszerváltás elôtt még azt hittük volna, hogy mi azért tudnánk, mit, hol kellene tenni, csak hát nem kerülhetünk pozícióba. Azóta a fôvárosban csak púderezés folyik, egyetlen lényegi koncepcionális szerkezeti elem sem készült el, és országosan is csak néhány autópálya nyúlt meg valamicskével. Persze a körülmények ma mások. De azért mégis. Talán némi hit, elkötelezettség, küzdeni tudás. Mintha a cinizmus ma egyenesen arányulna a karrier szintjéhez. Talán mégis csak az ózdi kislány! 2000/6 FALU VÁROS RÉGIÓ

TÓZSA ISTVÁN tanszékvezetô fôiskolai tanár, BKÁE

A BUDAI AGGLOMERÁCIÓ JÖVÔJE A Budai-hegység és a Pilis mint települési erôforrás Jelenleg, aki teheti, a budapesti zajból, kipufogógázból és rohanásból a fôváros körüli zöldövezetbe menekül, otthonát ott próbálja kialakítani. A zöldövezetek közül a budai oldal a vonzóbb. Mivel Budán már méregdrága a telek, a fôvárossal szomszédos, vagy ahhoz nem túl távol elhelyezkedô kisebb településeken az építési telkek folyamatosan felértékelôdnek. A Budai-hegységben és a Pilisben az egykoron mezôgazdaságból vagy bányászatból megélô kis településeken ma már a szén- és kôbányák sok helyen bezártak, az egykor mûvelt földeken pedig gombamód szaporodnak a lakóparkok. Az önkormányzatok a külterületek egyre nagyobb részét kényszerülnek belterületi lakóterületté nyilvánítani és kiárusítani a Budapestrôl kiözönlô vásárlóerônek. Kényszerülnek, mert az állami támogatás nem elegendô, hogy kötelezô lakosságellátó szolgáltatásaikat színvonalasan biztosíthassák, s pénzhez építési telkek eladásából juthatnak legkönnyebben. Mivel a Buda közeli földekre lakásépítési kereslet van, a mezôgazdaságnak és az állattenyésztésnek nem sok esélye maradt az agglomeráció budai oldalán. Megállíthatatlan ez a folyamat, elég ha a nyugat-európai nagyvárosokra gondolunk: London, Amszterdam, Hamburg környékén a magas presztizsû lakóterületeken zsebkendônyi kerteket találunk, s az egymásra zsúfolódó lakóházak végtelen sorát látjuk – az egykori termôföldek helyén. Nem lesz ez nálunk sem másképpen, hiszen a gazdasági pressziónál nagyobb úr nincsen. A természetvédelem ugyan ideig-óráig ellenállhat ennek, de harca kevés helyen eredményes: a Budai-hegység pl. ma is és 20 éve is védett volt. Mégis, ha megnézünk egy 20 évvel ezelôtti budai panoráma fényképet, rádöbbenünk, hogy a családi házak két évtized alatt jócskán felkapaszkodtak az egykori (védett) erdôs hegyoldalakra, gerincekre, hegytetôkre. Eltûntek az erdôkoszorúzta dombok Rómából, Athénból is, a gazdasági nyomás olyan erô, aminek a természetvédelem kevés sikerrel állhat ellen. Ma Magyarországon nemcsak az emberek, de a falvak, városok is a piacon vannak. A piacon az él meg, aki tud eladni. A falvak városok életképességét úgy nevezzük: népességmegtartó képesség. Amelyik település egészséges, annak nô a népessége, amelyik beteg, annak csökken. A település nem más, mint a lakóhely és a munkahely egysége, valamint az energiát, ivóvizet, közlekedést, hírFALU VÁROS RÉGIÓ 2000/6

közlést, közrendet, közoktatást, közegészséget biztosító, kultúrát közvetítô szolgáltatások összessége. Ahol a lakó- és munkahely mellett minden szolgáltatás is rendelkezésre áll, ott nô a település lélekszáma, erôs a népességmegtartó képessége. Ahol a lakó- és a munkahely szétválik, ahol hiányosak, vagy nem eléggé színvonalasak a települési szolgáltatások, ott gyenge a népességmegtartó erô, ott csökken a lélekszám. Ha a lakó- és a munkahely egy településen van, akkor a lakónépesség teljesen helyben él, a helyi fogyasztása nô, a helyi szolgáltatások fejlôdhetnek, van irántuk kereslet, új munkahelyeket hoznak létre általuk. Ha a lakófunkció mellôl a munkahely elvándorol – mint az agglomeráció budai településein, ahol a lakosság többsége Budapestre jár dolgozni –, akkor a települési szolgáltatások egy részét a munkahelyén veszi igénybe a lakosság, s így a másik települést gazdagítja a sajátja helyett. A másik település (ti. Budapest) ellátási szolgáltatásait javítja keresletével. Ott vásárol, ott járatja iskolába a gyerekét, oda megy moziba, orvoshoz stb. Nos, a budai agglomeráció településeinek népessége – jóllehet lakosainak munkahelyei többnyire Budapesten vannak – mégsem csökken, hanem nô. Ennek oka a budapesti kiköltözôk bevándorlása, azaz a szuburbanizációs hatás, amikor a nagyvárosból kifelé menekülnek az emberek. Ez azonban nem azt jelenti, hogy a budai oldal demográfiai szempontból egészséges lenne, azaz jó népességmegtartó erôvel rendelkezne. Ez egy külsô hatás eredménye, amit kedvezô zöldövezeti fekvésének köszönhetnek a terület falvai. Ha a beköltözôket nem tekintenénk, ezekben a falvakban, városokban is többen halnának meg, mint ahányan születnek. Nem szabad tehát ezeken a településeken az irányítóknak elégedetten hátradûlniük a fotelben, hogy semmi baj, náluk nem csökken a népesség, tehát eléldegélhetnek a települések nagy piacán. Bár ma jelentôsen fogy a népessége, Budapest, a többi nemzetközi nagyvároshoz hasonlóan, mégsincs halálra ítélve. A szuburbanizáció átmeneti jelenség. A belsô kerületek lepusztulása nem tart örökké. Hamarosan eljön az idô, amikor az emberek az agglomerációból visszaköltöznek a Józsefvárosba, Ferencvárosba, Terézvárosba, Erzsébetvárosba, ha ott lepusztult bérházak helyett modern, rendezett, tiszta, színvonalas szolgáltatásokban és vertikális zöldfelületekben bôvelkedô lakóhelyek várják majd ôket. Ki gondolta volna néhány évtizeddel ezelôtt, hogy Londonban a bûzös csatornákkal szabdalt raktárok romjai helyén – a dokkok kikötôi negyedében – mára a leg15

magasabb presztizsû angliai lakónegyed (the Docklands) jön létre az újravárosiasodás, az ún. reurbanizáció jegyében? Budapest legyôzhetetlen és kíméletlen ellenfele minden településnek a magyarországi piacon. Fejlôdésének idôlegesen hanyatló, szuburbanizációs fázisában lakossága benyomul a környezô falvakba, városokba, felvásárolja és beépíti azok külterületét (ha úgy vesszük szétzúzza kedvezô természeti adottságaikat), majd egy idô múltán, reurbanizációs szakaszába lépve újra felszívja a környék lakosságát, maga után hagyva egy sûrûn beépített, zöldterületeit elvesztett agglomerációs „rozsdaövezetet”. A budapesti reurbanizációnak ugyanazon települések lesznek a vesztesei, akik most a budapesti szuburbanizációnak a haszonélvezôi – többek között az agglomeráció budai oldalának a települései. Kiléphet-e egy település ebbôl a folyamatból? Az elôzôkbôl következôen egy település akkor életképes, ha lakóhelyek mellett munkahelyei is vannak: ekkor lesz igazán erôs helyi kereslet a színvonalas települési szolgáltatások iránt, ekkor erôsödik a település gazdasága. Vagyis munkahelyeket kell teremteni az agglomerációs településeken, hogy ne csak Budapest külsô lakóparkjai, alvóvárosai legyenek, hanem önálló életre is képes települések. Mindaddig, amíg ezen települések lakossága nagyrészt Budapesten dolgozik, fennáll a veszély, hogy megfelelô lakóhelyet találva magának visszaköltözik – hiszen az utazás anyagi és idôveszteséget is jelent. Mindaddig szükségletei egy nagy részét folyamatosan Budapesten, a munkahelyén elégíti ki, ott javít keresletével a szolgáltatások színvonalán – és nem saját települését erôsíti ezzel. Az agglomerációs települések irányítói pl. több ipari parkot létesítettek az elmúlt évtizedben: vagyis a helyi infrastrukturális ellátás nagyarányú javítása mellett munkahelyekrôl is gondoskodtak. Igen ám, de ha jobban megnézzük a legnagyobb munkáltatók munkaerôhelyzetét, azt látjuk, hogy igen kevés a helyi lakos közöttük: autóbuszok hozzák-viszik naponta a munkásokat az agglomerációtól távolabbi településekrôl. Vagyis nincsen az agglomerációban munkahely iránti kereslet? Dehogy nincs. A helyi munkaerô általában kvalifikált, magasan képzett, akik nem a munkapad melletti betanított munkát keresik. Ha volna itt még a piliscsabaihoz hasonló egyetem, vagy több rádióstúdió, banki, kereskedelmi fôhadiszállás, esetleg a telkihez hasonló kórház, vagy hogy a reálisabb lehetôségek talaján maradjunk: volna itt Európa-diplomás Szénási ökológiai centrum, országos szénbányászat-történeti bemutató központ, sváb kisebbségi önkormányzatok országos szövetsége, távmunkavállaló és távoktatási országos központ, budavidéki sváb vagy pilisi szlovák rádió, budavidéki kerékpártúra központ … akkor igenis akadna helyi munkaerô ezekhez. A helyben lakó munkaerô helyi keresletet generálna. A megnövekedô helyi igények kielégítésére a helyi szolgáltatások erôsödnének, bôvülnének, egyre színvonalasabbakká válnának, egyre több munkahelyet hoznának létre maguk is. Ebben az esetben az agglomerációs települések nem lennének kiszolgáltatva a budapesti szuburbanizáció-reurbanizáció szeszélyeinek, hiszen alvóváros helyett önálló életre is képes települések lennének. Önkormányzataik – a természetvédelemmel karöltve – nagyobb eréllyel tudnák megvédeni zöld hegyek koszorúzta természeti környezetüket a teljes beépítést igénylô gazdasági nyomással szemben. 16

Szerencsés helyzetben van a budai agglomeráció középsô része azért, mert egyelôre, a 10-es út szûk keresztmetszete miatt, nem fenyegeti a multinacionális vállalatok dömpingje, mint az agglomeráció északi és déli részét, Budakalász és Budaörs térségét, ahol a globalizáció jegyében a fôközlekedési utakra épülô áruházközpontok, üzemek teljesen átalakítják nemcsak a tájat, de a helyi társadalom életmódját, szokásait, tradícióit is. A szerencsés helyzet hátulütôje, hogy a középsô részen a multik nem oldják meg helyettük a munkahelyteremtést. Maguknak kell(ene) ezt kezdeményezni, mégpedig úgy, hogy a magasan szakképzett helyi munkaerônek és a helyi tradíciónak is megfeleljen az új munkahely. Ez a két kritérium feltétele egyrészt annak, hogy önállóan (a Budapestrôl való bevándorlás nélkül) is jó népesség-megtartó képességgel rendelkezzenek, másrészt pedig annak, hogy a létrejövô új munkahelyek a globalizáció égisze alatt ne devalválják, ne értéktelenítsék el a helyi természetet és a helyi társadalmat. A budapesti agglomeráció budai oldalának településein a Budai-hegyvidéken, a Pilisben, a Tétényi-fennsíkon, a Zsámbéki medencében – éppen a Budapesten dolgozó helyi lakosság viszonylag magas képzettsége miatt is – az utóbbi évtizedben számos civil szervezet alakult, gazdag környezet- és természetvédelmi akciókkal és programválasztékkal, kulturális tevékenységgel. Az akciók, programok, tevékenységek végsô célja az, hogy feltárja, mintegy leltárba vegye s jobban ismertté tegye a környék megôrzendô kincseit: a tájat, a helyi hagyományokat, a települések emberi erôforrásait. A természeti és a társadalmi környezet ilyetén feltárása remélhetôleg hozzájárul ahhoz, hogy: – a helyi lakosság „megvegye” (vagyis megismerje, megkedvelje, megvédje) lakóhelyi értékeit, s ezáltal: – a természeti környezet „a tôkének eladható települési áruként” fennmaradhasson; – a társadalmi környezet vállalkozásbarát és tôkevonzó legyen; – az ideáramló tôke olyan új munkahelyeket hozzon létre, amelyek egyrészt illeszkednek a helyi lakosság magas szakképzettségi színvonalához, másrészt illeszkednek a helyi természeti és tradicionális társadalmi adottságokhoz is. Azaz, a helyi sajátosságokból „komparatív elônyöket” kovácsolnak a települések piacán. Mindez biztosíthatja, hogy az agglomeráció települései Budapest közelsége ellenére is önálló megélhetésre képes (lakóhelyi funkciójuk mellett lokális munkahelyekkel és az ezekhez kapcsolódó magas színvonalú települési szolgáltatásokkal rendelkezô) községek, városkák legyenek egészséges népességmegtartó képességgel, valamint azt, hogy a fennmaradó természeti környezetük és a megôrzött társadalmi hagyományaik a tôkének jól eladható áruválasztékot jelentsenek a települések piacán.

2000/6 FALU VÁROS RÉGIÓ

GÁSPÁR ANNA ügyvezetô igazgató Építésgazdasági, Építészeti és Mûvészeti Tanácsadó Iroda

TRENDEK AZ EURÓPAI ÉPÍTÉSI PIACON Sajtótájékoztató a Bécsben, 2000. június 8–9-én lezajlott 49. EUROCONSTRUCT konferenciáról Óriási várakozás elôzte meg az EUROCONSTRUCT ez évi nyári konferenciáját, mivel Európa szinte minden országában átalakulás zajlik a lakáspolitikában. A bécsi konferencia, melyet az Osztrák Gazdaságkutató, a WIFO rendezett, e témát kiemelten kezelte, mivel Ausztriában is jelentôs változások várhatók a lakástámogatás terén. Az EUROCONSTRUCT – amely félévenként tekinti át az Európában folyó építés alakulását, annak makrogazdasági összetevôit is elemezve – számos ország kompetens lakáspolitikusát hallgatta meg. (A témára a következô sajtótájékoztatónkban visszatérünk.) Nyugat-Európa makrogazdasági kilátásait 2002-ig az Európai Bizottság gazdasági és pénzügyi vezetô képviselôje, Georg Busch foglalta össze. Az EU-tagországokban az 1999-ben mért 2,3 százalékos GDP növekedés után 2000-ben összességében +3,3 százalékos növekedés várható. Ez az elmúlt tíz évben mért legerôteljesebb GDP növekedés, amit a fogyasztás 3 százalékos, a beruházások 7 és fél százalékos, az export 8 és fél százalékos növekedése alapoz meg. A növekedés üteme 2001–2002-ben kismértékben csökkenhet, tekintettel az olajárak várható emelkedésére, az USA valamelyest csökkenô gazdasági növekedésére. A következô években az EU-ban mintegy négymillió új munkahelyet kell teremteni a keresetek mérséklése, illetve a szolgáltatások növelése révén, emellett növelni kell Európa gazdasági szerepét a világpiacon. Mindezt felelôs bérpolitikával, a közkiadások, az adó- és támogatáspolitikák felülvizsgálatával és koordinálásával, a tudás alapú társadalom erôsítésével, a munkaerô-, a tôke-, az áru- és szolgáltatási piacok gazdasági reformjával. A WIFO fômunkatársa, dr. Margarete Czerny összefoglalója alapján (melyet 19 országtanulmány és 8 összefoglaló elemzés alapozott meg 1996–2002-re) a 19 EUROCONSTRUCT tagországban a kilencvenes évek elsô felének igen kismértékû építési teljesítmény növekedése után a dekád második felében javulás volt tapasztalható, amely 1999-ben elérte a 2,9 százalékot. A 2000-ben várható 3,1 százalékos további emelkedés két forrásból táplálkozik: egyfelôl a nyugat-európai gazdasági fellendülésbôl, másfelôl az igen dinamikus középkelet-európai fejlôdésbôl. Az elôrejelzések szerint azonban az építési összteljesítmény növekedésének ütemében 2001–2002-ben kisebb lassulás várható, FALU VÁROS RÉGIÓ 2000/6

amelyet a nyugat-európai országokban három tényezô idéz elô: mindenekelôtt egy kismértékû belföldi keresletcsökkenés az 1999-es kamatemelkedések utóhatásaként, másfelôl a telítôdött lakáspiac visszafogja a beruházási kedvet, végül éppen a lakáspiac nagyságából adódóan, amely a teljes építési piac közel felét teszi ki a 15 nyugati tagországban. Az elôzôekben említett lelassulás mindenképpen csökkenôen fog hatni az összteljesítményre is. Részleteiben Nyugat-Európában az épületfelújítás-fenntartás a húzóágazat, növekedési ütemében ez a részpiac a legdinamikusabb, amelyet a nem lakáscélú magasépítés (iroda, kereskedelem, oktatás, ipar stb.), majd a mélyépítés növekedése követ, a legalacsonyabb növekedési ütemmel a lakásépítés zár. A fentiektôl jelentôsen eltérô trendek érvényesülnek Kelet-Európában 1990 és 2002 között. Kelet-Európáról – és ezen belül a négy közép-kelet-európai EUROCONSTRUCT országról (Cseh Köztársaság, Lengyelország, Magyarország és Szlovákia) – makrogazdasági, építési piaci helyzetérôl és kilátásairól a magyar Build & Econ ügyvezetôje, Gáspár Anna készített összefoglaló elemzést és tartott elôadást az EUROCONSTRUCT konferencián. Makrogazdasági helyzetét tekintve Európa keleti régiójának dinamizmusát 1999-ben több negatív körülmény is befolyásolta, mindenekelôtt az orosz gazdasági válság és a délszláv háború, de a nyugat-európai recesszió hatása is érvényesült. Emellett a cseh és a szlovák gazdaságnak számos strukturális problémával kellett megküzdenie. Ezért a lengyel (4,1%) és a magyar (4,5%) négy százalék feletti nemzeti össztermék ellenére, a négy országban 1999-ben a GDP 3,1 százalékon állt be. A nyugat-európai konjunktúra, a növekvô külföldi és hazai tôkebefektetések következtében a gazdaságok várhatóan növelik GDP-iket, amely 2000-ben 4, 2001-ben 4,6, 2002-ben 4,8 százalék körül alakulhat, messze felülmúlva a nyugat-európai növekedést. A négy visegrádi ország építési piaca a 19 EUROCONSTRUCT ország építési összteljesítményének csupán 4 százalékát teszi ki (1994-ben még CSAK 3%-ot), míg lakossága megközelíti a 17 százalékot. Az építési teljesítmény egy 1990-ben összezsugorodott piac teljesítménye, ha mégoly dinamikus növekedést is mutat. Önmagában kicsiny, nem a GDP százalékának arányában. 1999-ben azonban a súlyos cseh és a szlovák recesszió következtében a négy ország együttesen mindössze 17

2 százalékos növekedést produkált, ezzel a kilencvenes periódus növekedési mélypontjára esett vissza. A következô évek folytatódó lengyel és magyar építési piaci dinamikája mellett a két másik ország kilábalása prognosztizálható. A 2000. év elsô negyedéves adatai máris erre engednek következtetni. Így 2000-ben 4,9, 2001-ben 6,4 és 2002-ben 8 százalékos növekedést várunk a visegrádiak építési piacán. Részpiacait vizsgálva megállapítható, hogy Kelet-Európa építési piacának legnagyobb szegmense a nem lakásépítési szektor, amely a külföldi tôke befektetéseinek színtere: a bevásárlóközpontok, az ipar, az iroda- és szállodabefektetések, a raktárak, a kereskedelmi hálózatok jelentôs, az éves építési teljesítmény közel 50%-át teszik ki a négy országban 1996–2002 között együttesen. A fennmaradó részt az összes országban a strukturális válságokkal küzdô lakásépítés és az EU-csatlakozás kapcsán 2001-tôl dinamikusan meglóduló infrastruktúra-fejlesztések (közlekedés, kommunális ellátás, környezetvédelem, regionális fejlesztések) teszik ki, közel fele-fele arányban. Szemben Nyugat-Európával, ahol a felújítás aránya az új építéshez viszonyítva megközelíti az 50 (!) százalékot, a keleti országokban 25–28 százalékos átlagon áll be az épületek és építmények fenntartása és felújítása. Az Európai Unióhoz csatlakozó négy ország építési piacán nagy elmozdulás várható a lakásépítésben. Mindegyik ország lakáspolitikai és lakástámogatási reformok kialakításával küszködik. Az 1990-es szintrôl közel 60 százaléknyit csökkenô lakásépítés pótlásának felgyorsításához mind a négy országban keresik a megfelelô eszközöket és intézkedéseket (lásd a következô sajtótájékoztatónkat). A bécsi konferencián 21 ország 178 képviselôje vett részt, köztük befektetôk, a legnagyobb építôanyag- és termékgyártók, számos hatóság és szövetség, lakáspolitikus, piackutató, pénzügyi és tanácsadó szervezet, illetve cég. A következô konferenciát decemberben, Párizsban rendezi a francia BIPE, 2003-ig történô építési piaci kitekintéssel. A konferencián a megváltozott lakásigények, valamint a dot.com építési piacra gyakorolt hatását is megvitatják.(Lásd táblázatok) Változások az európai lakáspolitikában Az új évezred új kihívásai

Az EUROCONSTRUCT 1975-ben alakult, hogy rendszeresen aktualizálja és kétszer egy évben konferencián vitassa meg Európa, illetve a legutóbbi években Ázsia legfontosabb építési piaci trendjeit. Tagjai sorában 19 tagország szerepel, közöttük 18

négy közép-kelet-európai ország gazdaság-, illetve jövôkutató intézete, melyek félévenként készítik el országuk építési piacelemzését, három-, illetve ötéves elôretekintéssel. Az elemzések szöveges és táblázatos anyagból állnak. Az elemzések két kötetben jelennek meg (1. Elôadások és összefoglaló piacelemezések; 2. Országtanulmányok) minden konferenciára. A kiadványokat az EUROCONSTRUCT tagok forgalmazzák, így Magyarországon a Build & Econ Építésgazdasági Tanácsadó Iroda. A Build & Econ ezúttal nemcsak a magyarországi építési piacelemzést készítette el, hanem ô foglalta össze a keleteurópai országok helyzetét, és errôl egyúttal elôadást is tartott a konferencián. EUROCONSTRUCT tagországok: Ausztria, Belgium, Cseh Köztársaság, Dánia, Finnország, Franciaország, Hollandia, Írország, Lengyelország, Magyarország (Build & Econ), Németország, Nagy-Britannia, Norvégia, Olaszország, Portugália, Spanyolország, Svájc, Svédország és Szlovákia. A bécsi konferencián 21 ország 178 képviselôje vett részt, közöttük befektetôk, a legnagyobb építôanyag- és termékgyártók, számos hatóság és szövetség, lakáspolitikus, piackutató, pénzügyi és tanácsadó szervezet, illetve cég. A lakáspolitika kihívásai Nyugat-Európában – Várható változások és trendek A II. világháború óta az EU-országokban a lakáspolitika a szociális és gazdaságpolitika integrált részévé vált. 1945 óta a különbözô nemzeti politikák mindegyikénél az alapvetô kérdés az, hogy mi a lakáspolitika elsôdleges, és mi a másodlagos célja. Összességében megállapítható, hogy elsôdleges cél Európaszerte az volt, hogy minden háztartás képes legyen fenntarta2000/6 FALU VÁROS RÉGIÓ

ni egy mennyiségileg és minôségileg megfelelô lakást, megfizethetô áron. Másodlagos célként volt megfigyelhetô az, hogy a lakáspolitika ösztönözze az építôipart a magas foglalkoztatás érdekében. Mivel deklaráltan minden polgárnak szüksége van lakásra, függetlenül a jövedelmi viszonyaitól, ezért a kérdés a II. világháborút követôen mindig az volt, hogy ezt milyen eszközökkel lehet elôsegíteni. Hogyan lehet a háztartások jövedelme és a lakásárak közötti rést áthidalni? Olyan rendszereket dolgoztak ki, amelyeknél a tényleges építési költségek és a kialakuló lakbérek közötti rést mindkettôre vonatkozó és különbözô támogatási formákkal képesek voltak kezelni. Az ezredfordulóra kialakult lakáshelyzet Európa-szerte új megközelítést igényel. Az elôadások kivétel nélkül arról szóltak, milyen erôfeszítéseket tesznek az egyes országok annak érdekében, hogy a lakosság megfelelô lakhatását és megváltozott igényeit mind jobban elôsegítsék. Megjelennek a különbözô lakástámogatási formák, melyeket gondos elemzéssel úgy alakítanak ki, hogy a lakosság különbözô rétegei valamelyiket igénybe is tudják venni. Gondoskodni kívánnak a kisebb jövedelmûek lakhatásáról, de azokról is, akiknek nincs lehetôségük saját erôbôl még szociális lakást sem szerezni. Arra törekszenek, hogy fel ne boruljon a szociális egyensúly a lakosság egyes rétegei között, és alapvetô elv az, hogy a családi jövedelmektôl függetlenül, minden háztartásnak legyen otthona. Megfelelô arányokra törekszenek a magántulajdonú lakás és a bérlakás között a lakásmobilitás érdekében. Az EUROCONSTRUCT két nagy elôadásban (Patrick de La Morvonnais, BIPE, Franciaország és Erich Gluch, IFO, Németország) foglalta össze a lakáspolitika összetett helyzetét és kilátásait. A legtöbb országban a kormányoknál maradt a lakáspolitika kérdése. Az állam beavatkozása növeli a szociális lakásokkal való jobb ellátást (új lakás építése és rekonstrukció), serkenti a saját otthon megszerzését, fejleszti a magánbérlakás szektort és csökkenti a szociális egyenlôtlenségeket. A költségvetések támogatják a lakáskiadásokat azoknál a háztartásoknál, ahol képtelenek fizetni a bérleti díjat a kizárólag piaci erôk által mûködtetett szektorban. Minden országban alkottak rendszereket a pénzügyi támogatás megvalósítására. A lakáspolitika egyre bonyolultabbá válik, és a gazdasági és politikai erôk hatására állandóan változik. Az állami beavatkozásnak nem egyetlen formája a pénzügyi lakástámogatás. A helyi és a nemzeti kormányok jogi, szabályozási és szervezési szférákban tevékenykednek. Ma az európai gazdaságok növekvô mértékben kerülnek a szabadkereskedelem befolyása alá. A legtöbb országban, Nyugat-Európában ma az a kérdés, hogy fenn tudják-e tartani a lakásszektor támogatását, és a lakáspolitikának milyen irányba kell haladnia a következô években. Minden európai országra egyként jellemzô, hogy a lakáspolitika különlegesen komplex, állandóan változik, nehéz ellenôrizni és mennyiségi adatait meghatározni. Továbbá a lakáspolitikai döntések kihatásának becslése szintén nagyon pontatlan. Támogatási variációk: – közvetlen támogatás új lakásépítésre, rekonstrukcióra és a városi rehabilitációhoz; FALU VÁROS RÉGIÓ 2000/6

– közvetett egyéni támogatás (bérlôknek és a kisebb területtel bíró tulajdonosoknak); – adótámogatás. A bérlôi és tulajdonosi támogatási formák összetettek. Általában az állami támogatás a bérlôi szektornak kedvez (városi tulajdonban lévô házak építése és felújítása, közvetlen lakástámogatás, melyet a bérlônek fizetnek). Franciaországban, Németországban és Angliában a bérlakások száma az összes lakáshoz viszonyítva 70%, míg ez az érték Ausztriában és Svédországban 60%. Az európai országokban végzett vizsgálatok szerint az állami lakástámogatás mértéke változó, és a GDP 1,25–3%-a között van. Általában az adókkal kapcsolatos intézkedések a kormányzat kezében vannak, az egyes országok regionális és helyi kormányzatai más támogatási formákban érintettek. Európában két ellentétes modell van: az egyik a központosított modell, a másik a decentralizált. Ez utóbbinál azonban alapvetô az állami támogatások mértéke. Jelentôs különbség van a hitelek szétosztásában is. Több országban jelentôs szerepük van az egyes speciális hitelintézeteknek. A lakástámogatási rendszer szorosan összefügg a szociális lakások szervezési kérdéseivel, mely országonként ugyancsak változó (hatósági, egyesületi, nonprofit szervezetek, szövetkezetek stb.). A lakáspolitika a várostervezéssel és fejlesztési törekvésekkel szerves összefüggésben valósul meg. A közvetlen lakástámogatás kétségkívül kedvezô hatással van a lakásállományra, a lakások deficitjeit nem lehetne megoldani központi támogatás nélkül. A személyre szóló támogatás fokozatos bevezetése csökkentette a kis keresetû bérlôk pénzügyi terheit, különösen a szociális lakásszektornál. Összefoglalva, a jelenlegi trendek azt mutatják, hogy az országok hasonló úton járnak: – az építési támogatásban hanyatlás figyelhetô meg; – a személyre szóló támogatás növekedik; – az adókon keresztül való támogatás csökken. Az európai lakáspiacon arra lehet számítani, hogy növekedni fognak a lakásvásárlások, különösen a meglévô lakásállománynál, csökkentve új szociális lakások építésének a szükségességét. Folytatódni fog az építkezés támogatásának csökkenése is. Az egyéni lakástámogatásban nem lesz hirtelen csökkenés. A támogatások azonban célzottabbak lesznek (fiatalok, idôsek, családok, munkanélküliek, alacsony jövedelmû csoportok). Az adózással kapcsolatos támogatást nehezebb megjósolni, talán csökkenés várható. A lakáspolitika NyugatEurópában a minôséget fogja elônyben részesíteni a mennyiséggel szemben. A szakértôk véleménye szerint nehéz elképzelni, hogy az állam teljesen kivonuljon a lakásszektorból. Az egyes országokban a népesség 5–10%-a csak a támogatás igénybevételével képes lakáshoz jutni. Valószínû, hogy az építési támogatások csökkenni fognak a szociális lakások elônyére. Eltolódás várható a politika részérôl is: a szociális lakás hangsúlyozása átvált a szociális politika a lakásért célra. A BIPE álláspontja szerint három tényezô fogja jelentôsen befolyásolni a kormányok lakáspolitikáját. Elsôsorban arra kell figyelniük a lakáspolitikusoknak, hogy milyen veszélyekkel jár a kétszeresére felgyorsult gazdaságban a szociális egyenlôtlenségek folyamatos növekedése. Ezen túlmenôen a bevándorlók 19

is nagy kihívást jelentenek a jelenlegi demográfiai helyzetre. Végül szinte bizonyosra vehetô, hogy a lakásokkal szembeni követelmények jelentôsen nôni fognak. Mindez arra fogja kényszeríteni a kormányokat, hogy sokkal nagyobb mértékben avatkozzanak be, mint szándékoztak volna. Várható változások az egyes országokban: Németország, Hollandia és Ausztria példája Az egyes országok prominens lakáspolitikusai és pénzügyi szakértôi rávilágítottak a kérdés országonként eltérô, egyedi sajátosságaira is. Ebbôl a szempontból az egyik, a keleteurópai országok számára talán legérdekesebb elôadás a német lakáspolitika kétarcúságáról szólt, Reformok Németországban – a nonprofit szervezetektôl a szociális piaci stratégiákig címmel (Jürgen Steinert). Németország mint az európai lakásépítési piac legnagyobb tényezôje (a kontinens lakásépítésének közel egyharmadát „termeli”) komoly nehézségekkel került szembe az újraegyesítés kapcsán a keletnémet tartományokban. A rendkívüli mértékeket öltô, értéknövelô (panelos) lakásrekonstrukció és a nagy értékû építôanyag-ipari beruházások ellenére az új tartományok lakosságmegtartó képessége csökken. Ezért Németországban szükséges az ún. Non Governmental Organisations (NGO) létrehozása, továbbá a német újraegyesítéssel járó, lakást érintô problémák megoldása. Speciális helyzet állt elô, minden téren felülvizsgálat és döntés szükséges, új szociális lakástörvényre van szükség. A lakáspolitika változásainak következményei Hollandiában címû elôadás (Prof. A. P. Buur) a százéves lakástörvénybôl indult ki. A holland rendszer szerint a központi kormányzatnak irányító szerepe van, a megvalósítás felelôssége pedig a helyi hatóságokra hárul. A lakástörvény az alacsonyabb keresetû lakosság támogatására irányul. Kezdetben a minimális követelményt a pénzügyi támogatással létrehozott új otthonok létesítése jelentette. Új helyzetet teremtett az ún. lakásegyesületek megjelenése. Ezek a szervezetek új lakást építettek és bérbe adtak. Míg 1970-ben a holland lakásállomány 60%-a különbözô lakásegyesületek birtokában lévô bérlakás volt, késôbb nagy értékû és minôségi lakásokat kezdtek építeni. A lakásépítés (objektum) támogatása mellett egyéni támogatást is bevezettek. A 80-as évek végén ez a politika megváltozott, kezdték ösztönözni a saját tulajdon megteremtését. Lassan, de biztosan az objektum támogatást csökkentették, az egyéni támogatást is visszafogták. A jövedelem nôtt, a kamatláb csökkent. A magántulajdonú lakások száma nôtt, és a házvétel elônyösebbé vált, mint a bérlakás. Hollandiában 2000-re a lakásállomány 65%-át magántulajdonúvá kívánják tenni, nagyszámú szociális bérlakás eladása útján. Ezzel jelentôs bevétel keletkezik, melyet a lakásszervezetek a rossz állapotban lévô városi lakásállomány rekonstrukciójára használnak fel. 2000-re Hollandiában megszûnt a 20

mennyiségi lakáshiány. A növekvô jövedelmi szint a minôségi lakáspiacon okoz hiányt. A lakáshoz kapcsolódó támogatások átstrukturálása várható Ausztria lakáspolitikájában is, amelyeket az EUROCONSTRUCT konferencián az osztrák lakásszakértô, Christian Donner ajánlásaiban fogalmazott meg. Javaslatai sorában optimális lakáspolitika kialakítása esetén szerepel, hogy közalapítványt kell létrehozni, amely a családokat szociális helyzetüknek megfelelôen segíti. A helyi hatóságok gondoskodjanak arról, hogy elegendô mennyiségû bérlakás álljon rendelkezésre, és ez elérhetô legyen a háztartások részére, függetlenül jövedelmi szintjüktôl. Lakástámogatást kell nyújtani a szükségletnek megfelelôen minden lakástulajdonosnak, összegét különbözô szempontok figyelembevételével kell megállapítani. Ausztriában így válik megvalósíthatóvá, hogy a lakáspolitikai eszközök kombinációja minden háztartásnak biztosítsa a megfelelô lakhatást. A következô években várható, hogy az adóbevétel szövetségi, regionális és helyi szintû szétosztása hatással lesz a jelenlegi támogatási rendszer nagymértékû csökkentésére, de el kívánják kerülni a drasztikus csökkentést. Kelet-európai tanulságok, a magyar lakáspolitika további lehetséges irányai Az EUROCONSTRUCT konferencia magyarországi partnere a Build & Econ Tanácsadó Iroda. A kelet-európai lakáspiaci trendeket tekintve – melynek szintetizáló elemzésére és annak elôadására az osztrák gazdaságkutató a Build & Econt kérte fel – megállapítható, hogy ezek az országok hasonló helyzetben vannak. A négy EUROCONSTRUCT tagországra (a visegrádiak) összességében jellemzô a még kialakulatlan lakáspolitika, az elavult régi lakásállomány, a nagyszámú panelos, lepusztult kislakás, de már jelentkezik az újgazdag fizetôképes kereslet növekvô lakásépítési igénye, és jelentôs szerzôdésállománnyal rendelkeznek a kilencvenes években bevezetett lakás-takarékpénztárak. A Build & Econ szerint a magyarországi lakáspolitikai fejlemények nemzetközi viszonylatban igen pozitívan ítélhetôek meg, kifutásuk néhány év múltán példa és tanulság lehet a többi közép-kelet-európai országban is. A Build & Econ megítélése szerint a kormányzat otthonteremtési programjának megvalósulásában látványos eredményekhez vezetne a lakástakarékpénztári szerzôdéseket kötô, közép- és kis jövedelmû családoknak a jelenleginél nagyobb költségvetési támogatása. Mintegy 600 ezer család lakásmobilizációját, illetve lakásaik értéknövelô felújítását – vagyis életkörülményük viszonylag rövid átfutási idô alatti jelentôs javulását – eredményezhetné egy pozitív kormányzati döntés. Megfelelô támogatásban kellene részesíteni a kislakásokba beszoruló nagyobb létszámú családok mobilitását is.

2000/6 FALU VÁROS RÉGIÓ

LETENYEI LÁSZLÓ kutató, TETT Consulting

REGIONÁLIS TÁRSADALMI HÁLÓZATOK A kapcsolatháló elemzés alkalmazásának lehetôségei a regionális fejlesztésben* Bevezetés A gazdasági élet minden területén, így a regionális fejlesztésben is egyre több szó esik a helyi vagy a regionális gazdasági kapcsolatok kiépítésérôl, fejlesztésérôl. A közelmúltban például a Gazdasági Minisztérium helyettes államtitkára a régiók gazdasági szerepét a gazdasági és társadalmi szereplôk információs és innovációs hálójának létrehozásában vélte fölfedezni. Egy napilapnak adott interjújában úgy fogalmazott, hogy „a nagyvállalatok versenytársai nem a kis- és középvállalkozások, hanem ennek a szintnek régióba szervezôdô termelési, információs és innovációs hálózatai.” Abban, úgy tûnik, nincs vita a vidékfejlesztôk és a gazdaságpolitikusok között, hogy a regionális és kistérségi szintû gazdaságszervezés egyfajta hálózatépítés lesz. Kisebb azonban az összhang a hálózatszervezés mikéntjével, vagy a már meglévô gazdasági és társadalmi kapcsolathálók feltérképezésével kapcsolatban. Kevesen tudják, hogy a kapcsolatháló elemzés (network analysis) egy létezô diszciplína. Mind az elmélet, mind pedig a matematikai-statisztikai módszertan gyors fejlôdést futott be a nyolcvanas-kilencvenes években, tudományos divattá vált. A hálózatelemzôk ma világszerte több tanszéket, folyóiratot és nemzetközi társaságot alapítottak, eredményeiket széleskörûen használják a gazdasági elemzés és a regionális fejlesztés több területén. Gazdasági kapcsolatháló elemzésekkel Magyarországon is foglalkoznak, sôt, a kapcsolatháló elemzôk nemzetközi társaságának (INSNA) következô konferenciája Budapesten kerül megrendezésre. Regionális fejlesztés területén a TETT Consulting végez ilyen elemzéseket. A kapcsolatháló elemzés iránti megnövekedett érdeklôdés oka elsôsorban az, hogy az eredmények a gyakorlatban nagyon jól használhatóak. Az elemzés segítségével olyan, korábban csak az informalitás és a pletyka szintjén észlelt, de minden résztvevô szerint rendkívül fontos információk válnak mérhetôvé, mint például egy közéleti személyiség befolyása, egy település vagy egy magánszemély társadalmi presztízse, egy cég holdudvara stb. A fejlett országokban az üzleti tanácsadás új területévé nôtte ki magát a kapcsolati tanácsadás, amely az üzleti és személyes kapcsolatok kialakításában segít. Terjedelmi okok miatt sem a módszertant, sem pedig a régiófejlesztési alFALU VÁROS RÉGIÓ 2000/6

kalmazási lehetôségeket nem mutathatjuk be kellô mélységben, ám az érdeklôdôk tovább tájékozódhatnak a cikk végén felsorolt kézikönyvekben és Internet címeken. A következôkben elôször a kapcsolatháló elemzés lehetôségeit vázoljuk fel (elméleti keretek), majd két hazai példát mutatunk be. Az elsô példa egy régió intézményeinek, a második egy kistelepülés lakosainak kapcsolathálója. Elméleti keretek A kapcsolatháló elemzés alapvetôen különbözik minden korábbi elemzô eljárástól. Az eljárásnak (némi egyszerûsítéssel) három kulcseleme van: új típusú adatokat gyûjt; új elemzési kérdéseket fogalmaz meg; új elemzési módszereket használ. Új típusú adat (relációs ismérv)

A „relációs ismérv” kifejezést a hatvanas években Lazarsfeld és Menzel vezették be, megkülönböztetésül az analitikus és a kontextuális ismérvektôl. Az analitikus ismérv a megvizsgált egyedhez elválaszthatatlanul hozzá tartozó információ. Egy fejlesztési terv közgazdasági hatásvizsgálatakor többnyire analitikus adatokat, például megtérüléseket, várható foglalkoztatotti létszámot elemzünk. A kontextuális adatok ezzel szemben a környezetre, a relációs adatok pedig a környezettel való kapcsolatra vonatkoznak. A relációs ismérv mindig egyszerre legalább két szereplô közötti kapcsolatot jellemez. Analitikus ismérv például, hogy van-e középiskola egy településen. Kontextuális, hogy a térség településeihez viszonyítva alacsony vagy magas-e az érettségizettek aránya. Relációs ismérv lehet, hogy például hová mennek továbbtanulni a diákok, vagy mely településekrôl jelentkeztek a középiskolába. Képzeljük magunkat egy hitelkérelmet elbíráló velencei kalmár szerepébe. Míg egy mai banki alkalmazott elsôsorban analitikus adatok (mérlegadatok) alapján dolgozna, egy részvényelemzô már a várható piaci környezeti hatásokat is figyelembe venné (ez kontextuális ismérv), a kalmár azt is megszimatolná, hogy a hitelkérô milyen más fontos személyekkel, vállalkozásokkal áll kapcsolatban. A kapcsolat kívül esik a többi formális elemzés érdeklôdésén, gyakorlati jelentôségével viszont mindenki tisztában van. Az információ megszerzéséhez és értékeléséhez – bizal21

mas jellegénél fogva – a kapcsolatháló elemzés megjelenése elôtt egy velencei kalmár agyafúrtságára volt szükség.

mítások elvégzése a gyakorlatban egyre egyszerûbb. Az INSNA honlapjáról a legtöbb szoftver ingyen letölthetô vagy megvásárolható.

Új elemzési kérdések (kapcsolatok)

Elsô példa: egy kistérségi kapcsolatháló A hálózati megközelítés új kérdéseket vet fel. Nem egy vállalat, iparág vagy település, vagy régió helyzete, hanem vállalatok, iparágak, települések vagy régiók kapcsolatai kerülnek górcsô alá. A kapcsolatok két szinten vizsgálhatók: makroszinten az egész hálózatot, mikroszinten pedig egy konkrét szereplô (egy pont) egyéni hálóját elemezzük. Makroszinten következô kérdéseket fogalmazhatunk meg: elég sûrû-e a hálózat? (A sûrûség a lehetséges és a valós kapcsolatok aránya.) Hol vannak sûrûsödési pontok? Hogyan definiálhatók az egyes hálózati csoportok? Mely pontok töltenek be közvetítô szerepet? Hány lépésben lehet elérni egyes csoportokat, tagokat? A különbözô szempontok szerint meghatározott kapcsolathálók a vizsgálati eredmények ellenôrzésére, kiegészítésére is alkalmasak. Más települést tarthatunk egy kistérség központjának például a szennyvízhálózat, a tôkebefektetések és a munkaerô napi ingázásának iránya alapján. Mikroszinten az érdekel minket, hogy egy vizsgált pont (cég, település, személy stb.) egyéni kapcsolathálója mennyire kiterjedt, a háló mintázata mennyire megfelelô (azaz eljut-e ugyanazokhoz a központokhoz, ahová a sikeresebb szereplôk), vagy hogy az egyén kapcsolatai mennyire rétegezettek. A kapcsolatháló elemzések gyakran intézmények közötti személyes kapcsolatokat vizsgálnak. Klasszikusnak számító tanulmányában Granovetter (1973) bemutatta, hogy a munkaerôpiacon azért nem érvényesülhet tökéletesen a kereslet és kínálat hatása, mert a legtöbb ember a modern korban is ismerôsei révén próbál munkát találni. Más szerzôk késôbb a legtökéletesebbnek hitt piacokról (tôzsde, biztosítás, nagyvállalati szektor) mutatták be, hogy itt sem csak a kereslet és kínálat, illetve az ezekre vonatkozó várakozások határozzák meg az üzletmenetet, a személyes kapcsolatok hálójának ugyanolyan fontos szerepe van (például: Baker 1984, Adler 1998.). A kilencvenes években több hazai kutatás is vizsgálta a nagyvállalatok személyi összefonódásait, és ennek kapcsán az egyes ágazatok nemzetgazdasági súlyát (például: Stark 1994, Vedres 1997).

1998-ban egy alapítvány megbízásából a sajóvölgyi iparvidék gazdasági és társadalmi kapcsolatait vizsgáltuk. A tucatnyi település önkormányzatánál, illetve jelentôsebb gazdasági szervezeteinél folytatott interjúk alapján több hálózatot is felvázoltunk. A példa kis elemszámú hálózatokat mutat be, ahol az eredmények a grafikákról könnyen leolvashatóak. Az elsô ábra az önkormányzatok közösen üzemeltetett intézményeinek (például közösen fenntartott iskolák) térképe. Ez alapján úgy tûnik, három világosan elhatárolódó mikrotérségi koalícióról van szó. Ha a hálózatban feltüntetjük a tervezett intézményeket is, akkor árnyaltabb (tér)képet kapunk. Az egyes kapcsolati csoportok grafikusan jól kirajzolódnak, és különösebb elemzés nélkül is látszik, hogy Kazincbarcika és Sajószentpéter az adatfelvétel pillanatában nem egyszerûen központi, de az egyes csoportosulások között összekötô, híd szerepben volt.

1. ábra Közös intézmények 1998-ban

Új elemzési módszerek (mátrix és gráfelmélet a számítástechnikában)

A kapcsolatháló elemzés hazai elterjedésének útjában leginkább az áll, hogy kevesen ismerik az ehhez szükséges statisztikai módszereket. A módszertani elôzmények (pl. diád- és triádelméletek vagy a szociometria) meghaladása a modern matematika, elsôsorban a mátrix és gráfelmélet fejlôdésének köszönhetô. A megszokott statisztikai programcsomagok – például Excel vagy SPSS – nem végeznek hálózatelemzési mûveleteket, ami szintén a módszertan terjedése ellen hat. Ma a kapcsolatháló elemzôk többsége a számításokhoz Ucinet vagy Gradap programokat, a grafikus megjelenítéshez (gráfok rajzolásához) pedig Krackplot, Pajek és más szoftvereket használ. Ezek a programok az elmúlt öt-hat évben rohamosan fejlôdtek, ennek köszönhetôen az egyre bonyolultabbá váló szá22

2. ábra Közös létezô és tervezett intézmények (az elôzô ábrán feltüntetett kapcsolatok vastag vonallal jelölve) 2000/6 FALU VÁROS RÉGIÓ

Az önkormányzati adatok után azt vizsgáltuk, mely településekrôl, melyekre ingáztak, illetve költöztek a térség lakosai.

5. ábra A beszállítói kapcsolatok térképe

3. ábra Ingázás 1998-ban Sajó mentén

6. ábra Sajó menti vállalkozói csoportok 1998-ban 4. ábra Ki- és beköltözések 1993 és ‘98 között

Az ingázás alapján Kazincbarcika és Miskolc tûnik a térség központjának, a költözések szempontjából azonban Kazincbarcika mellett a Pitypalaty völgyi települések is népszerû célpontnak bizonyultak. A lakosság mozgásai (napi és költözési migráció) alapján nem rajzolódnak ki az önkormányzatok akciói és vélekedései nyomán meghatározott törésvonalak. A következôkben vegyük szemügyre a gazdasági együttmûködés térképét a kistérségben. 89 vállalatnál érdeklôdtünk legfontosabb beszállítójuk és vásárlójuk iránt. Az ábrán a vonal két cég beszállítói kapcsolatát jelöli, az egyik elad a másiknak, vagy vesz a másiktól. Az állandó kapcsolat nélküli kazincbarcikai cégeket nem tüntettük fel. A mintában szereplô vállalatokat v betûvel, azokat a cégeket pedig, amelyeket a vállalkozók megneveztek, más betûvel jelöltük. A bekarikázott vállalatok egy településen mûködnek (lásd 5. ábra). Az ábrából látható, hogy a vállalkozások kapcsolathálója településenként erôsen elkülönül. A kazincbarcikai cégek sûrû kapcsolathálót alkotnak. A térség többi vállalatával nincs üzleti kapcsolatuk, a miskolci (piros négyzettel jelölt), budapesti (piros kör) és BAZ megyei cégekkel azonban van. A kazincbarcikai cégek jelentik tehát a térség gazdasági együttmûködésének központját. Ezen a csoporton belül is találunk egy erôsen összekapcsolódó centrumot, a BorsodChem Rt. ego-hálózatát. FALU VÁROS RÉGIÓ 2000/6

Kapcsolati tôke alapján a Sajó menti vállalkozások három csoportba sorolhatók. Az elsô csoport a legcentrálisabb csoport, a BorsodChem köré csoportosul. Ez a csoport országos, sôt nemzetközi szinten rendelkezik kapcsolatokkal, és a térség termelésének a túlnyomó részét adja. A második csoportba olyan kazincbarcikai cégek tartoznak, amelyek inkább helyi szinten szervezik kapcsolataikat, esetleg Miskolccal, vagy a térség más, távolabbi településeivel is van kapcsolatuk. A harmadik csoportba tartozik a vállalatok legnagyobb része, amelyek nem vesznek részt kooperációs kapcsolatokban, többnyire helyi kiskereskedelemmel foglalkoznak. A kis elemszámú, egyszerû hálózati ábrák alapján elemzések nélkül is igazolhattunk néhány, a térség megértése szempontjából fontos sejtést, mint például a kistérség kapcsolati rendszerét, vagy a BorsodChem Rt. központi jelentôségét. Második példa: egy falusi társadalom rejtett kapcsolatai 1993-ban egy falukutató csoport tagjaként Szatmárban, Ököritófülpösön a húsvéti vendégjárásról gyûjtöttem adatokat, és ez alapján vázoltam fel a település társadalmi kapcsolathálóját. Az eredmények a Rendszerváltozás után c. tanulmánykötetben olvashatóak, ebbôl mutatok be egy részletet (Borsos, Csite és Letenyei [szerk], 1999). 23

7. ábra Ököritófülpös társadalmi szerkezete

8. ábra Ököritófülpös társadalmi csoportjainak kapcsolatai, 1993.

24

2000/6 FALU VÁROS RÉGIÓ

A következô két ábra közül az elsô azt mutatja, hogy a falu lakosai hogyan ítélnek meg egyes társadalmi csoportokat a presztízs és a gazdaság szerint. A helyi csoportok leírására a helyi szóhasználatot igyekeztem átvenni, ám a gyorsan átalakuló társadalom leírására nem mindig született helyben kifejezés. A „kényszerparaszt” például a mi elnevezésünk az olyan emberekre, akik városi munkahelyük elvesztése után, jobb híján fogtak neki a kilencvenes években a földmûvelésnek (lásd 7. ábra). A következô ábra az egyes csoportokba tartozó háztartások kapcsolatát, húsvéti látogatását ábrázolja. A vastagabb vonal azt jelzi, hogy a csoport több tagja tett látogatást, erôsebb a kapcsolat (lásd 8. ábra). Az ábrán három nagyobb csoportosulás figyelhetô meg, a marginalizálódottak, az elit és a társadalom többségét jelentô csoportok. A marginalizálódottak (járadékos munkanélküliek, földhözragadtak, cigányok és özvegyasszonyok) nem alkotnak csoportot abban az értelemben, hogy nem egymással, hanem egykori kollegáikkal ápolnak kapcsolatokat, akik ma (kényszerbôl) vagy a földdel foglalkoznak vagy sikerült leszázalékoltatniuk magukat. Az elit tagjai (nagykutyák, tsz-vezetôk, irodisták, hivatali dolgozók, mezôgazdasági és egyéb vállalkozók, értelmiségiek) fôleg egymással érintkeznek. A csoportokon belüli kohézió különösen az értelmiségiek között volt magas. A legnépesebb csoportosulás tagjai (gazdák, volt tsztagok, kényszerparasztok, vállalkozók, leszázalékoltak, ingázók) egymással intenzív kapcsolatokat ápolnak, más csoportokhoz azonban nem jutnak el. Ez a belterjesnek mondható kapcsolatháló megítélésem szerint fontos oka Szatmár egyik kulcsproblémájának, a falvak bezárkózásának. A tsz vagy városi munkahely nélkül maradt munkanélküli falusiak tömegei a kilencvenes években visszatértek a földmûveléshez, gazdák, sok esetben kényszerparasztok lettek. Ezen a helyzeten nem csak azért nehéz változtatni, mert tényleg kevesebb a kitörési pont: ahhoz képest, hogy mekkora a visszaparasztosodás mértéke, a lehetôségek még mindig nagyok. Az egyén szempontjából azonban csak akkor létezik egy adott lehetôség, ha tudomást szerez róla. A városból hazakerült dolgozók, akik földrajzilag is, társadalmilag is messze kerülnek a régi kollegális és baráti szálaktól, a volt tsz-tagokhoz hasonlóan csak egymás felé irányuló kapcsolatokkal rendelkeztek – ezért léptek a bezárkózás, az önfenntartó paraszti háztartássá válás útjára.

térségben, illetve egy településen. A kérdések (meddig terjed a régió, mi a valódi központja, milyen koalíciók vannak egy településen belül stb. ) minden regionális fejlesztési munkánál megkerülhetetlenek, ám addig, amíg nem végzünk kapcsolati elemzést, ezekre csupán sejtésszerû választ tudunk adni. Minél nagyobb térségrôl, vagy minél összetettebb rendszerrôl van azonban szó, annál csalókábbak ezek a sejtések, annál inkább szükség van a hálózatok matematikai-statisztikai feldolgozására.

Összefoglalás: kapcsolatháló elemzés és regionális fejlesztés

Néhány javasolt Internet lap:

Gondolatmenetünk kiindulópontja az volt, hogy míg a regionális fejlesztés legtöbb mûhelyében egyetértenek abban, hogy a kis- és középvállalkozásokat a helyi gazdasági hálózatok kiépítésével lehetne helyzetbe hozni, addig kevesen tudják, hogyan is kell hozzálátni egy gazdasági hálózat értékeléséhez, elemzéséhez. A kapcsolatháló elemzés, mint önálló diszciplína éppen az ilyen feladatok operacionalizálásával és megoldásával foglalkozik. A hálózati megközelítés alapvetôen különbözik a hagyományos (analitikus) elemzési eljárásoktól. A mellékelt példák egyszerû hálózatokon, grafikusan mutatták be, hogy hogyan használtuk a módszertant egy hazai kisFALU VÁROS RÉGIÓ 2000/7

Tájékoztató irodalom • Adler Milton, Larissa 1998 (1971): Komaság: kölcsönös szívességek rendszere a chilei városi középosztályban. In: Replika 29, pp 139-150. • Angelusz Róbert és Tardos Róbert (szerk.) 1991: Társadalmak rejtett hálózata. Budapest: Magyar Közvéleménykutató Intézet • Baker W.E. 1984: The Social Structure of a National Securities Market. In: American Journal of Sociology 89/4, pp 775811. • Borsos Endre, Csite András és Letenyei László (szerk.) 1999: Rendszerváltozás után. Falusi sorsforduló a Kárpát-medencében. Budapest: MTA PTI és Számalk • Granovetter, Mark 1994: A gazdasági intézmények társadalmi megformálása: a beágyazottság problémája. In: Lengyel György és Szántó Zoltán (szerk.): A gazdasági élet szociológiája. Budapest: Aula. pp. 61-78. • Lazarsfeld, P. M. és Menzel, H. 1961: On the Relation between Individual and Colective Properties. In: Etzioni, A. (szerk.): A Socilogical Reader on Complex Organisations. London, New York • Stark, David 1994: Új módon összekapcsolódott régi rendszerelemek: rekombináns tulajdon a kelet-európai kapitalizmusban. In: Közgazdasági Szemle 11-12. • Szántó Zoltán és Tóth István György 1993: Társadalmi hálózatok elemzése. In: Gazdaság és társadalom 3/1. • Vedres Balázs 1997: Bank és hatalom. A bankok helye a magyar nagyvállalatok kapcsolathálójában. In: Szociológiai Szemle 2. • Wasserman, Stanly és Katherine Faust 1994: Social Network Analysis. Methods and Applications. Cambridge: University Press

www.bke.hu/~tucan/tett www.bke.hu/~socnet www.analytictech.com www.ub.es/nagar.html

*Köszönet munkatársaimnak, Batár Zsoltnak, Csite Andrásnak és Vedres Balázsnak, akikkel közösen készítettük a cikkben példaként bemutatott esettanulmányokat. 25

PÁLNÉ KOVÁCS ILONA igazgató, MTA RKK Dunántúli Tudományos Intézet

POLITIKAI VERSUS SZAKMAI DÖNTÉSEK A REGIONÁLIS POLITIKÁBAN ÉS A TERÜLETFEJLESZTÉSBEN A hatékony területfejlesztés feltételei Magyarországon címmel Lillafüreden 2000 júniusában tartott konferencia elôadásanyaga

A regionális politika, mint „policy”, politikai tartalma

2. A regionális politika professzionalizmusának kihívásai

Minden policy-nek van politikai/hatalmi dimenziója, a regionális politika átpolitizálódása azonban – különösen a jelenlegi Magyarországon – erôsebb a „normálisnál”. A területfejlesztés „normális” mûködése esetén jelentkezô politikai dimenziók: – Központi és területi szereplôk, szintek közötti viszonyrendszer, különösen az állami források központi elosztása terén. – Az egyes területi egységek közötti viszonyrendszer, elsôsorban a források és a beruházások megszerzéséért folytatott versenyben. – A területfejlesztés egyes szektorai közötti viszonyrendszer, elsôsorban a közhatalmi, gazdasági és civil szereplôk közötti érdekellentétek a programozásban, forráselosztásban. – A területfejlesztési politika által érintett ágazatok közötti viszonyrendszer a fejlesztési prioritások kijelölése és a forráselosztás területén. – A regionális politika „laikus-politikus” és szakértô szereplôi között a programozás és a program menedzsment folyamatában. A területfejlesztés túlpolitizáltságának speciális okai és területei Magyarországon: – A területfejlesztés viszonylag új „policy”, illetve az uniós csatlakozáshoz fûzôdô remények is felértékelik, ezért nagyobb az érdeklôdés a politika oldaláról is. – Az intézményrendszer jelenleg formálódik, ezért a „bekerülô” és „kiszoruló” szereplôk között feszültségek keletkeznek. – A forráselosztás túlcentralizáltsága és szûkössége miatt a területfejlesztés decentralizált forrásai erôsen reflektorfénybe kerültek. – A politikai kultúra sajátosságai, a politikusok gyakori autoriter, bizalmatlan attitûdje. – Erôteljes centralizációs törekvések a kormányzat részérôl. – A regionális szint mint tradíciók nélküli szint kiépítésével kapcsolatos bizonytalanságok.

– A regionális politikával szembeni komplex, általános szakmai elvárások: területi tervezés, programozási, közgazdasági, mûszaki infrastrukturális, humán erôforrás ismeretek, jártasság az intézmény- és finanszírozási rendszerben, nyelvtudás stb. – A regionális politikai menedzsmenttel szembeni speciális elvárások: helyismeret, helyi kapcsolatrendszer, kapcsolatépítési készség ágazatok, szektorok és területi szintek között, ágazati és területi szempontok integrálásának képessége. – Az unió elvárásainak, intézményeinek, mûködési gyakorlatának ismerete, amely különösen a hatékonyságot és átláthatóságot helyezi a középpontba.

26

3. Érdekérvényesítési mechanizmusok jellemzôi a területfejlesztésben Miközben a területfejlesztési politika nálunk elkülönült és viszonylag részletesen szabályozott intézményrendszerben formálódik, az érdekérvényesítési lehetôségek nem feltétlenül a formális modell mentén alakulnak, az egyes csoportoknak eltérô esélyük van érdekeik informális érvényesítésére. – A központi és a területi elosztási mechanizmusban a normativitás erôs érvényesülése ellenére érvényesülhetnek a mérlegelési hatalomra épülô alkumechanizmusok. Ennek oka, hogy a döntések hivatalos szereplôi között erôs kompromisszumkényszer alakult ki, ami elôsegíti az informális egyezségek létrejöttét, a kölcsönös érdekbeszámítások rendszerét. – A partnerség elve az egyik legfontosabb rendezô elv a hazai területfejlesztésben, ami döntôen a területfejlesztési tanácsokban helyet kapott tagok között érvényesül, s kevésbé törekszenek a tagok bevonni a „kívül rekedt” szereplôket, különösen a civil szervezôdéseket. – A tanácsokban részt vevô szereplôk delegálással nyert legitimitása, valamint a kistérségi képviselôk rotációs képviseleti gyakorlata miatt a „képviseltekkel” való kapcsolat alig mûködött. A tanácstagság személyes pozícióként érvényesült. – Vannak a területfejlesztésben ún. kulcsfigurák, akiknek a személyes hatalma jelentôsebb a többi szereplôénél. A megyei közgyûlési elnökök befolyása pozícióhalmozásuk eredménye. Ôk 2000/7 FALU VÁROS RÉGIÓ

megyei, illetve regionális szinten egyre több olyan kollektív testület tagjai, illetve vezetôi, amelyek közvetlenül vagy közvetve érintkeznek a területfejlesztéssel. A miniszter képviseletét ellátó személyek egyrészt vétójoguk, másrészt központi kormányzati szerepkörük folytán váltak befolyásos taggá a tanácsokban. – Eltérô az egyes régiók, illetve megyék befolyása is a központi újraelosztásban, ami csak részben magyarázható a támogatási kedvezményezettség státusával, sokkal inkább személyes, politikai kapcsolatrendszerekkel. Az elmúlt idôszakban nem egy párt készített ún. lobbitérképeket, amelyek éppen az informális befolyás érvényesítésének földrajzi lenyomatai. – Az érdekérvényesítés, területfejlesztési döntéshozás mechanizmusaira általában jellemzô a nyilvánosság kizárása, vagy legalábbis korlátozott érvényesülése. Lényegében ennek megteremtésére a szabályozás sem kötelez (kivéve a tervezés, különösen a rendezési tervezés eljárási szabályait). 4. Tipikus, illetve aktuális politikai konfliktusok – Az 1996–1999 közötti idôszak sokkal inkább a konszenzusos döntéshozás periódusa volt, ami ha nem is növelte a döntéshozás és a regionális politika hatékonyságát (hiszen egalitáriánus törekvések érvényesültek elsôsorban), de egyszerûsítette a döntéseket, meggyorsította a források felhasználását, illetve a döntések végrehajtását. A tanácsokon belüli „blokkosodás” elôsegítette az elôzetes konszenzusok megkötését, különösen a kistérségi társulások összefogásának köszönhetôen. – 1999-et követôen a területfejlesztési tanácsok összetételében bekövetkezett változások erôsítették a konfliktusokat, sajátos módon nem is annyira a központi és helyi szereplôk között, hanem a kormánypárti és ellenzéki párti szereplôk között. A tanácsokon belül – egyelôre úgy tûnik – erôsebb a pártidentitás, mint a helyi vagy regionális, ami a kormányzati képviselôk delegálási gyakorlatával is megerôsített. – Különösen a régióépítés folyamata ígérkezik nehéznek és konfliktusokkal terheltnek. A megyék érdekébôl való építkezés modellje nem segíti a regionális érdekek kikristályosodását. Nehezíti a regionális kohézió erôsödését a régiószékhelyért folytatott harc a megyeszékhelyek és egyéb városok között. A régióépítés versenymodellje nem fog hatékony döntéshozási mechanizmusokat kiérlelni. – Különösen problematikus, a partnerségi elvnek pedig kifejezetten ellentmondó változás a kamarák s ezzel lényegében a gazdasági szereplôk kizárása formális döntési mechanizmusokból. Ezzel a lépéssel egy nagyon fontos szempont és érdekcsoport érvényesülése került veszélybe, ami különösen a területfejlesztés hatékonyságát, gazdaságfejlesztési dimenzióját gyengíti. A területfejlesztés professzionális menedzsmentjének jelenlegi helyzete A területfejlesztési döntéshozásban a professzionális elem érvényesülésének elsôdleges biztosítékai a döntéselôkészítésért és -végrehajtásért felelôs menedzsmentek. Ezek megerôsítése a magyar területfejlesztési politika stratégiai feladata, különösen regionális szinten. – A menedzsment helyzete és kiépültsége gyakorlatilag FALU VÁROS RÉGIÓ 2000/7

egyik területfejlesztési szinten sem megfelelô, de különösen kritikussá regionális szinten vált. A helyzet ellentmondása az, hogy határozott kormányzati szándék elvileg a területfejlesztési régiók megerôsítése. – A jelenlegi szabályozás szerint a kormányzat nem vállalt egyértelmû felelôsséget a regionális fejlesztési ügynökségek finanszírozásáért, legalábbis a jelenlegi kht. formájában mûködô szervezetekért. Éppen ezért a kht.-k korábban összeverbuválódott személyzetének egzisztenciája bizonytalanná vált, fennáll a veszély az elvesztésükre. – A regionális tanácsok és ügynökségek menedzsmentjének szétszórása a régiók különbözô városaiban egy ütôképes professzionális apparátus létrejöttének alapvetô akadályává válhat. A szakértô szervezeteket nem lehet „rotálni”. A biztos és hosszú távú egzisztencia biztosítékai nélkül veszélybe kerül a területfejlesztés humán erôforrás bázisa. – A tanácsokon belüli politikai törekvések gyakran kézi vezérlési mechanizmusokat mûködtetnek a menedzsment irányába, s egyelôre a menedzsment tevékenységének hatékonyságát sokkal kevésbé várják el, mint a lojalitását. – A területfejlesztési szakemberek képzésének intézményi és szabályozási háttere sem megfelelô, annak ellenére, hogy nagyon sok helyen indult képzés, de ezek szakmai-tudományos standardja kialakulatlan, s különösen a praxisorientált képzés hiányzik. – A területfejlesztési tanácsok és ügynökségek munkáját segítô „consulting” háttér regionálisan és szakmailag is rendkívül egyenetlen. A piac egyelôre nem szelektál. 6. Politikai és szakmai elemek harmonizálási lehetôségei Alapvetô cél a tanácsok tevékenységének túlpolitizáltságát csökkenteni, a menedzsment tevékenységének professzionalizmusát pedig növelni. – A tanácsokon belüli érdekegyeztetési mechanizmusok kialakításakor a bizottsági elôkészítésre kellene a hangsúlyt helyezni, amellyel külsô, területi és szakmai megfontolások kerülhetnek be, „felhigítva” a politikai, pártpolitikai törekvéseket. – A kormányzati szereplôknek feltétlenül önmérsékletet kellene tanúsítaniuk, hogy számbeli fölényük ellenére érvényesülhessenek a helyi-regionális szempontok. – A tanácsokba delegált kormányzati képviselôk helyzetét egyértelmûbben kellene legitimálni, és az irányító minisztériummal összekötni. – Növelni kell a tanácsok mûködésének nyilvánosságát, ami nemcsak az ellenôrzést, hanem a regionális kohéziót is szolgáló elem. A szorosabb társadalmi ellenôrzés tompíthatja a tanácsok túlpolitizáltságát is, hiszen a szereplôkön egyértelmûen a helyi érdekek érvényesítését fogják számon kérni. – A menedzsmentek helyzetét meg kell szilárdítani, esetleg külön kormányrendelettel státusukat és finanszírozásukat rendezni. Feltétlenül a politikától viszonylag függetlenséget biztosító gazdasági társasági forma (kht.) javasolt. – Ki kell építeni a területfejlesztési menedzsment, illetve stratégiai döntéshozás monitoringját, hatékonysági szempontú értékelését biztosító szervezeteket és mechanizmusokat, amelyek megkötik a politikai, személyes, rövid távú érdekek korlátlan érvényesítési lehetôségeit. 27

Földmûvelési és Vidékfejlesztési Minisztérium Vidékfejlesztési Fôosztálya VÁTI Kht. Vidékfejlesztési Osztály Kistérségi Fejlesztô Szervezetek Országos Szövetsége Vidékfejlesztési Szakértôi Csoportja

MÓDSZERTANI SEGÉDLET a kistérségi vidékfejlesztési operatív programok kidolgozásához Az operatív programozási feladat összefoglalása Cél: A vidékfejlesztési célú támogatási összegek hatékony és hatásos felhasználásának megalapozása szakmailag jól kidolgozott, valós helyi igényeken és piaci realitásokon alapuló, egymást erôsítô kistérségi vidékfejlesztési projektcsomagok kidolgozásával.

Feladat: az elkészült stratégiai programba illeszkedô legalább három operatív alprogramból és a hozzá kapcsolódó, alprogramonként legalább három, a nemzetközi és nemzeti kormányzati forrásokból támogatható projektbôl álló operatív program összeállítása.

Az operatív program készítésének kapcsolódása a stratégiai programkészítéshez

28

2000/7 FALU VÁROS RÉGIÓ

Példa az operatív program felépítésére

Operatív alprogramok és projektek kidolgozása (fóliák)

– tervezhetô források fajtánként, projektenként és évenként – monitoring-terv

Kistérségi bemutatkozás

I. 1. Név 2. Korábbi hasonló jellegû képzéseken való részvétel 3. A stratégiai terv készítésében vállalt szerep 4. Pályázati rutin II. 1. A kistérség neve 2. A stratégiai program készültsége 3. A stratégia kulcsterületei Az operatív program részei

I. Operatív program 1. A stratégia rövid összefoglalása megoldandó problémák, elôre mutató adottságok (SWOT és értékelése) jövôkép prioritások stratégiai célok hét évre – indikátorok 2. A stratégiai program megvalósításának elsô három évében ható tényezôk összefoglalása 3. Az operatív programban megjelenô célok, alprogramok és projektek, valamint azok kapcsolódása a stratégiához és egymáshoz (programtábla) 4. Projektek alprogramonkénti ütemezése 5. Az operatív program menedzsmentje 6. A hároméves operatív program összesített forrásigénye 7. Forrástérkép és pályázati terv (a SAPARD programba bekapcsolandó projektek kiemelése és ütemezése) 8, Monitoring-terv 9. PR-terv II. Operatív alprogramok (projektfüzérek) kifejtése – célja, célcsoportjai (földrajzi területe) – indikátorai (eredmény, hatás – aránya hétéves stratégiai indikátoraihoz) – indoklás (adottságok, fejlesztési igények, külsô folyamatok) – projektek felsorolása, egymáshoz való kapcsolódása – kapcsolódás más alprogramokhoz – megvalósító felelôs szervezet és partneri kör – forrásigény projektenként és évenkénti ütemezésben FALU VÁROS RÉGIÓ 2000/7

III. Projektek (üzleti) tervei – cím – kedvezményezettek – célcsoport – célok – háttér, indoklás – megvalósító szervezet(ek) (referenciák, munkamegosztás) – tervezett tevékenységek – megnevezés, – output indikátorok, – ütemezés, – forrásigény – felelôs – részletes költségvetés – fenntarthatóság bizonyítása – az operatív program más projektjeihez való kapcsolódás – más fejlesztési stratégiához való kapcsolódás A projekt-dokumentum ajánlott felépítése az EU-ban

1. Összegzés 2. Háttér 2.1. Kormányzati, ágazati vagy regionális politika 2.2. Az ágazat/a régió jellemzôi 2.3. Kedvezményezettek és bevont partnerek 2.4. Megcélzott problémák 2.5. Más beavatkozások 2.6. Elérhetô dokumentumok, vonatkozó jogszabályok 3. A beavatkozás 3.1. Általános célok 3.2. Projektcélok 3.3. Eredmények 3.4. Tevékenységek 4. Feltételezések 4.1.Szükséges feltételek különbözô szinteken 4.2. Kockázatok és rugalmasság 5. Megvalósítás 5.1. Anyagi és nem anyagi források 5.2. Szervezeti háttér 5.3. Ütemezés 5.4. Költségvetés és finanszírozási terv 29

5.5. Speciális körülmények (az adott programból következôen) 6. A fenntarthatóságot biztosító tényezôk 6.1. A politika által támogatott intézkedések 6.2. Megfelelô technológia 6.3. Környezetvédelem 6.4. Társadalmi-kulturális aspektusok 6.5. Intézményi és menedzsment kapacitások 6.6. Gazdasági és pénzügyi elemzés 7. Monitoring és értékelés 7.1. Monitoring indikátorok 7.2. Értékelô jelentések 8. Következtetések és kérelmek A projektek kidolgozásának menete

1. Projekt-identifikáció – Problémaelemzés – Célelemzés – Stratégiaelemzés – Beavatkozási logikai lánc megalkotása 2. Feltételrendszer meghatározása 3. Indikátorok és forrásaik meghatározása 4. Forrásigény felmérése 5. Költségvetés készítése 6. Ütemezés 7. Feladatmegosztás

8. Hatáselemzés 9. Dokumentáció összeállítása A projektkiválasztás szempontjai

A/ Általában 1. stratégiai illeszkedés 2. realitás – a feltételek biztosítottsága – tudás, információ – személyi feltételek – technikai feltételek – szervezeti feltételek – pénzügyi források 3. hatékonyság – ökológiai – gazdasági – társadalmi 4. húzó vagy multiplikátor-hatás 5. konfliktusminimalizálás B/ Speciálisan 6. regionális összhang 7. legyenek szoftprogramok 8. vidékfejlesztés elônyben 9. férjen bele a 3 évbe 10. ebben az évben viszonylag kisebb összeggel, azonnal indítható

A logikai keretmátrix

A beavatkozási logika meghatározása

* A céldiagramban szereplô vagy nem szereplô, a beavatkozások oszlopában nem szereplô fontos „külsô” tényezôk

30

2000/7 FALU VÁROS RÉGIÓ

1.Fontos ez a külsô tényezô? igen és nem szinte biztosan teljesül kedvezô kedvezôtlen

2.Átalakítható a projekt? igen

nem

Indikátorok meghatározása

A pénzügyi tervezés menete és részanyagai

1. Tevékenységek szerinti kalkuláció mértékegység, mennyiség, egységár, összesen 2. Források megosztása forrástérkép, támogatási szabályok, saját erô szükséglet tevékenységenként 3. Partnerek szerinti megosztás tevékenység, költség, támogatás és saját erô - szerzôdésben rögzíteni

FALU VÁROS RÉGIÓ 2000/7

4. Likviditási tábla tevékenységenként ütemezve a költségek, források várható beérkezése (utófinanszírozás, ÁFA!) 5. Hatékonyság számítása fajlagos költségek – eredményenként megtérülés

31

Költségvetési tábla

Partnerség építése

A partnerségi szerzôdés tartalma

A partnerség-építés folyamata

Felek megnevezése, székhelye, képviselôje Az együttmûködés célja A projekt megnevezése A felek feladatai és azok teljesítési határidôi részletezve A projekt költségeibôl való részesedésük A forrásokhoz való hozzájárulás nagysága és ütemezése Közös döntések meghozatalának módja Ellenôrzés módja, végzôje Képviselet kérdése Kölcsönös felelôsségvállalás kérdése Szankciók a megállapodás megszegése esetére Dátum. aláírás

Szereplôk nevesítése Feladat- és felelôsségmegosztás Információáramlás / rendszeres találkozások Szervezeti mûködés, döntési képviselet kialakítása Megerôsítés / közösségépítés A partnerek szerepe a megvalósításban

a/ Elôkészítés b/ Döntés c/ Megvalósítás d/ Megvalósításban való közremûködés e/ Ellenôrzés f/ Pénzügyi támogatás nyújtása g/ Szaktanácsadás h/ Egyéb 32

Monitoring tervezése 1. Pénzügyi követés – költségvetés tartása 2000/7 FALU VÁROS RÉGIÓ

– teljesülés – likviditás 2. Állapotfigyelés – mit: a/ output indikátorok b/ eredmények c/ hatások teljesülés lemaradás a tervtôl nem várt következmények – ki: felelôs szervezet, személyek (visszacsatolás a döntéshozókhoz) – hogyan: információforrás módszer – mikor: idôszak Tömegkapcsolatok a kistérségi fejlesztésekben Célja: szereplôk mozgósítása támogatók szerzése résztvevôk megerôsítése imázsépítés Menete: célcsoport meghatározása eszköz kiválasztása tartalom pontosítása + design terjesztés reagálás érzékelése visszacsatolás A sikeres PR jellemzôi széles körû differenciált iteratív célra orientált médiakonform

interaktív eredményes Az operatív programok értékelésének szempontjai Formai szempontok:

megvan-e minden eleme áttekinthetôség tömörség táblázatok teljessége egyeztetések - partnerek nyilatkozatai Tartalmi szempontok:

alapelveknek való megfelelés az egyes elemek kidolgozottsága következetesség: helyzet - SWOT - cél - feladat feladat - indikátor - cél megvalósíthatóság helyzet - cél - költségigény partnerek rendelkezésre álló és szükséges források megfelelô technológia kockázatok hatékonyság környezeti társadalmi foglalkoztatás helyi demokrácia, részvétel népességmegtartás gazdasági: indikátor - fajlagos költség megtérülés fenntarthatóság politikai támogatottság környezeti hatások társadalmi háttér, várható konfliktusok szervezeti és menedzsment kapacitások hosszú távú gazdasági elemzések

Regionális konzulensek név- és címlistája az operatív programozás országos szakmai irányítói: Dr. G. Fekete Éva Telefon/Fax: 46/350-688; E-mail: [email protected] Jávor Károly NÉV Régió Telefon E-mail Postacím Kállai Gabriella Észak-Alföld 52/524-760 [email protected] 4024 Debrecen Piac út 79. Pusztai Beatrix Dél-Dunántúl 72/513-763 72/513-768 [email protected] 7603 Pécs Pf:44. Dr. Madarász Imre Közép-Magyarország 30/230-1499 [email protected] 2100 Gödöllô Páter K út 1. Dr. Gadóczi Bertalan Észak-Magyarország 30/2299-431 48/426-460 [email protected] 3780 Edelény Belvárosi u. 1. Dr. Benedek László Közép-Dunántúl 1/316-2925 30/9661-517 [email protected] 1022 Budapest Ribáry u. 12. Guitprechtné Molnár Erzsébet Nyugat-Dunántúl 30/964-564 83/356-215 [email protected] 8796 Türje Ságvári u.1. Szoboszlai Zsolt Dél-Alföld 56/513-422 56/513-423 20/980-3910 [email protected] 5000 Szolnok Kossuth u. 12. FALU VÁROS RÉGIÓ 2000/7

33

KOVÁCS KATALIN ügyvezetô igazgató, Dél-Dunántúli Regionális Fejlesztési Ügynökség

A REGIONÁLIS FEJLESZTÉSI ÜGYNÖKSÉGEK JELENLEGI HELYZETE ÉS PROBLÉMÁI – REGIONÁLIS FEJLESZTÉSI ÜGYNÖKSÉGI STRUKTÚRÁK MAGYARORSZÁGON A hatékony területfejlesztés feltételei Magyarországon címmel Lillafüreden 2000 júniusában tartott konferencia elôadási anyaga

A regionális fejlesztési ügynökségek „mûfaji” értelmezése Magyarországon Kétféle megközelítés lehetséges: – a regionális tanácsok munkaszervezetei (mûködtetési, titkársági feladatokkal) – a klasszikus ügynökségi feladatkört közelítô menedzser szervezetek. E két irány létrejövetele óta folyamatosan keveredik idôben és az egyes régiókat illetôen is, s vezet gyakorlatilag majd minden régióban különbözô megoldásokhoz. Elôre kell bocsátanunk, hogy ez nem baj, a szervezeti, intézményi formakeresés a regionális fejlesztési munka intézményesülésének természetes velejárója. 2. A regionális fejlesztési ügynökségek létrejötte Magyarországon Tekintettel arra, hogy a regionalizmusnak – évtizedes elméleti vitáktól eltekintve – nincs gyakorlati, hazai bázisa Magyarországon, a regionális fejlesztési ügynökségek létrejöttét is valamilyen külsô ok, pl. a régiót érintô Phare-program indította el. A területfejlesztésrôl és területrendezésrôl szóló törvény 1996. évi állapotában megengedô volt a regionális tanácsokkal szemben a tekintetben, hogy milyen háttérrel szervezik meg mûködésü34

ket. Ezért a regionális tanácsok – teljesen logikusan – az egyszerûbb megoldásokat választották: a jórészt még csak koncepcionális kérdéseket ízlelgetô tanácsok mûködéséhez bôven elegendô volt az a szakmai háttér, amelyet a regionális elnöki feladatot betöltô megyei közgyûlési elnök gyakorlott apparátusa biztosíthatott. Áttörést ebben a helyzetben a Phare Regionális Kísérleti Program Alap mûködésének beindítása hozott két régióban: a Dél-Alföldön és a Dél-Dunántúlon 1998 tavaszán-nyarán. A két régiót érô 4–4 millió euró támogatáshoz a decentralizált mûködtetés feltételeit biztosító regionális ügynökségek jöttek létre, egyaránt közhasznú társaság formában. Ez a technikai megoldás vált gyakorlattá az ezt követôen, 1999 tavaszán formálódó Észak-magyarországi Regionális Ügynökségen, a Közép-Dunántúlon, valamint Nyugat-Dunántúlon is. Ismeretes, hogy az Észak-Alföld regionális ügynöksége viszonylag késôn, 1999 második felében kezdett mûködô formát ölteni, addig a nagy tapasztalatú és jól mûködô megyei ügynökségek, illetve megyei területfejlesztési tanácsi (közgyûlési) munkaszervezetek osztoztak meg a feladatokon. A központi régióban – a régió sajátosságából: fôváros-agglomeráció-Pest megye hármas együttesébôl fakadó nehézségek lassították az egységes ügynökségi konstrukció kialakulását. Említést érdemel, hogy a funkcionális régióból speciális helyzetû és feladatú régióvá váló Balaton régió ügynöksége igen gyorsan felállt, és nagy aktivitással dolgozik, ugyancsak kht. formában. 2000/7 FALU VÁROS RÉGIÓ

3. Feladatbôvülések, funkcionális és területi szétválások A regionális programozás beindulásával az ügynökségek „hazai” feladatai is egyre markánsabbá váltak. A központi célelôirányzatból finanszírozott regionális programozás kiváltotta szakmai, szervezési, egyeztetési feladatok rárakódtak a hagyományos „titkársági” feladatokra és a nemzetközi programok menedzselésére. Ez felvetette azt a kérdést, hogy a tanácsi munkaszervezeti és ügynökségi teendôk ellátását egy szervezeten belül vagy külön váltan célszerû ellátni. E kérdésre az országban különbözô válaszok születtek: – a Dél-Dunántúlon egy szervezeti kereten belül maradt, sôt erre „rakódott rá” a HU 9705-ös kódszámú, következô regionális Phare-program menedzselése is; – a Dél-Alföldön szervezetileg kettévált a titkárság és az ügynökség, földrajzilag, fizikailag azonban együtt helyezkednek el; – Észak-Magyarországon és Észak-Alföldön eleve külön ügynökség és elkülönült Phare-irodák jöttek létre a Phareprogramok menedzselésére. A megoldások változatossága mellett el kell gondolkodnunk azon, hogy lehet-e recept, ajánlható felállás. Saját szakmai tapasztalatom szerint nem. Jelenleg a mûködési konstrukcióA Dél-dunántúli Regionális Fejlesztési Ügynökség Kht. belsô struktúrája és földrajzi-közigazgatási decentralizáltsága

kat (beleértve az egyes ügynökségek területi kihelyezett egységeinek számát és földrajzi elhelyezkedését is) – a kialakulás természetes velejárójaként – jobbadán szubjektív elemek határozzák meg: – regionális tanácson belüli erôviszony; – politikai konstellációk; – az ügynökségek rendelkezésére álló személyi kapacitás; – a munkaszervezetekkel, illetve ügynökségekkel kapcsolatos, régióspecifikus elvárások. Ebbôl adódóan leghatározottabb szakmai meggyôzôdésem az, hogy rendkívül káros lenne ma minden uniformizálási törekvés a munkaszervezeteket, illetve ügynökségeket illetôen, mert nincs olyan szervezeti megoldás, amely egyértelmûen adaptálható lenne mindenütt. 4. Az ügynökségek fenntartása, pénzügyei A regionális ügynökségek mûködésének részbeni költségvetési finanszírozása egyike azon indokoknak, melyekkel a munkaszervezeteket az államháztartási törvény alá tartozó szervként aposztrofálják. E tény kétségtelen logikája mellett teljes fogalmi, értelmezési zavart jelent az, hogy egy ügynökség, amelynek lényege a mobilitás, a gyors és hatékony reagálás, a térség érdekében való „rámozdulás”, államháztartási rendszerelemként mûködjön. Nyugat-európai (mûködô!) példák is azt támasztják alá, hogy az a célszerû, ha az állam invesztál a területfejlesztési ügynökségek mûködésébe, megteremti a forrásfelhasználás célszerû ellenôrzési rendszerét, ösztönzi további források „beforgatására” – ám az önállóságát, az államtól való függetlenségét biztosítja. Magyarországon is az segítheti az ügynökségek mûködését, ha létbiztonságuk stabil (ezt 2000-ben a mintegy 40 millió Ftos éves mûködési hozzájárulás állami oldalról biztosítja), továbbá lehetôségük van olyan régióspecifikus feladatvállalásra, amellyel a regionális hatékonyságot szem elôtt tartva vállalkozhatnak, többletforrásokat szerezhetnek. Jelenleg a 40 milliós központi finanszírozású költségvetéstôl 190 millió Ft-ig változik az egyes ügynökségek költségvetése. Ez utóbbi a Dél-Dunántúlon van, mely összegbôl 100 millió Ft az ügynökség tényleges mûködésére, fejlesztésére vonatkozó rész és 90 millió Ft nyertes pályázatok (átfutó) költségvetése. 5. Hány ember kell a hatékony mûködtetéshez, avagy a regionális ügynökségek és a hálózati hatékonyság dilemmája A regionalitás legjellemzôbb kísérôje ma az átmenetiség. A regionalitás minden eleme változik – túl a változás természetes ritmusán is. A regionális ügynökségek létszáma és földrajzi elhelyezkedése nagyon különbözô, s mint arról az elôzôekben szóltam, az

FALU VÁROS RÉGIÓ 2000/7

35

A Közép-dunántúli Regionális Fejlesztési Ügynökség Kht. belsô struktúrája és földrajzi-közigazgatási decentralizáltsága

A Nyugat-dunántúli Regionális Fejlesztési Ügynökség Kht. belsô struktúrája és földrajzi-közigazgatási decentralizáltsága

A Közép-magyarországi Regionális Fejlesztési Ügynökség Kht. belsô struktúrája és

A Észak-magyarországi Regionális Fejlesztési Ügynökség Kht. belsô struktúrája és

földrajzi-közigazgatási decentralizáltsága

földrajzi-közigazgatási decentralizáltsága

(A kht. szervezete kialakítás alatt, a munkaszervezet jelenlegi felállása.)

36

2000/7 FALU VÁROS RÉGIÓ

Az Észak-alföldi Regionális Fejlesztési Ügynökség Kht. belsô struktúrája és földrajzi közigazgatási decentralizáltsága

A Dél-alföldi Regionális Fejlesztési Ügynökség Kht. belsô struktúrája és földrajzi-közigazgatási decentralizáltsága

A Balaton Fejlesztési Ügynökség Kht. belsô struktúrája és földrajzi-közigazgatási

objektív regionális komponensek mellett szubjektív elemek függvénye is. Általánosságban az tapasztalható, hogy ahol nincsenek regionális Phare-programok, ott 7 fô körüli stáb dolgozik, ahol mûködnek Phare-programok, ott vagy erre, vagy e mellé kapcsolódik további létszám (15–20 fôig a Phare PMU foglalkoztatottait is beleszámítva). A stábok közös jellemzôje a túlterheltség, az új és új feladatok sorjázása. Nemzetközi tapasztalatok figyelembevételével régiónként 40–50 fôs stáb az, amely hatékonyan és eredményesen képes dolgozni a magyar régiók léptékében. Az ügynökségek jövôje: legfontosabb

decentralizáltsága

– a kialakulással, „gyermekbetegségekkel” kapcsolatos tolerancia; – a relatív gazdasági és politikai függetlenség fenntartása; – EU-orientált intézményfejlesztés szellemiekben, emberi erôforrásban, tárgyi környezetben. Ennek révén tartósan hatékony, flexibilis területfejlesztési ügynökségek kialakulására van lehetôség.

FALU VÁROS RÉGIÓ 2000/7

37

KÖNYVISMERTETÉS

Kôszegfalvi György–Loydl Tamás:

TELEPÜLÉSFEJLESZTÉS Az egyre gyarapodó urbanisztikai szakirodalom újabb kötettel bôvült az ELTE Eötvös Kiadó jóvoltából. A kötet két önállóan is megálló részbôl áll. Az egyikben Kôszegfalvi György a településrendszerrel összefüggô hazai adottságokat, a másikban Loydl Tamás a település-településügy-településfejlesztés adottságait és a fejlôdésre ható tényezôket elemzi nemzetközi összefüggéseket is mérlegelve. A kötet nemcsak az ELTE, hanem más egyetemek geográfus és földrajz szakos hallgatói számára készült. A szerzôk új szemlélettel közelítik meg a tárgyalt témát. Az elsô részben Kôszegfalvi György a hazai településrendszer kialakulását és organikus fejlôdését a Dunántúl helyén egykor volt Pannónia katonai településeibôl vezeti le. A következô térképi ábrázolás a Hunyadiak kora és a Jagelló-kor városhálózatát a szabadkirályi városok, egyházi székhelyek és országos jelentôségû települések várhálózatával mutatja be. E bemutatás a mai Magyarország területére készült, kényszerû beszûkülést okozva, amint erre a szövegrészek utalnak is. A kiegyezést követô idôszak tárgyalása során szemléletesen mutatja be a kötet Budapest és környéke területi fejlôdését. Figyelemre méltó mozzanat a II. világháborút követô tendenciák folyamatának kritikai értékelése. A települések fejlôdésének hatótényezôit tartalmazó fejezetben komplex elemzéssel találkozik az olvasó. Ebben a természeti, domborzati, gazdasági, társadalmi, mûszaki, ökológiai, strukturális és végül az irányítási tényezôk összefüggéseinek gondos és alapos vizsgálatát adja közre a szerzô. A harmadik fejezet a településfejlôdés alapkérdéseit tárgyalja a települési alaptípusok, a jelleg, a földrajzi fekvés és a településhálózat összefüggésében a különbözô vonzáskörzeti vonatkozásokra is kitérve. A nagyváros vonzáskörzetét Gyôr példáján tárgyalja a szerzô, s talán e helyen adós maradt a vonzáskörzetek közötti kölcsönhatások és átfedések bemutatásával. Az ezt követô 4., 5., 6. fejezet a településrendszer továbbfejlôdésével és a kilencvenes évek változásaival foglalkozik. Az elsô rész zárófejezete a településrendszer fogalmait definiálja, és a felhasznált, illetve ajánlott irodalmat tartalmazza, köztük a szerzônek öt, 1993–1997 között megjelent tankönyvét. A kötet második részében Loydl Tamás a település, a településügy és a településfejlesztés témakörét ugyancsak komplexen elemzi, és számtalan következtetést von le hazai és nemzetközi, döntôen európai viszonylatban. Ebben számtalan, e helyen könyvben elôször megjelenô megállapítást tesz. Különösen figyelemreméltó, hogy addig, amíg 1945ben a 25 ezer lakos alatti települések közül 26 volt város, 1993-ra ezek száma 146-ra emelkedett. 2000. július 1-jével a magyar városok száma már eléri a 38

238-at mivel akkor újabb 15 magyar helységet nyilvánított várossá a köztársaság elnöke. 52 településre és az 1991–1997 közötti idôszakra részletes táblázatot is közöl, történelmi összefüggésekre is utalva. Az elsô fejezetben a szerzô csupán érinti az elkészült településügyi törvény tervezetét. A recenzens véleménye szerint ennek tartalmát, szerkezetét és indoklását célszerû lett volna e helyütt közölni, még akkor is, ha annak fôbb elveit a második rész 2., 3. és 4. fejezetében fejti ki. Az 5. és 6. fejezet napjaink településigazgatásának és -gazdálkodásának „sûrûjébe” vezet, kiváló áttekintést nyújtva a makroösszefüggésekrôl, az önkormányzati munkáról. A 7. és 8. fejezet több hazai település fejlesztési tervével és a településfejlesztés és -rendezés kapcsolatrendszerével, módszerével/tartalmával foglalkozik. Ebben külön érdeme a szerzônek, hogy vissza és elôre utal, vagyis folyamatában szemlélteti az eseményeket az 1937. évi VI. törvénytôl napjainkig. E fejezetek gondolkodásra és „saját lábra állásra” ösztönöznek, amire különösen nagy szükség van. A 9. fejezet a hazai településfejlesztési folyamat nemzetközi kapcsolódásait szûkre szabottan és nagy tömörséggel mutatja be. Bizonyára a terjedelmi korlátok okozták a tömörséget. A települések azonban egyre több gyakorlati és fôleg pályázati lehetôséget várnak ebben az EU-csatlakozást elôkészítô és átmeneti idôszakban. A második részt is az alkalmazott fogalmak bemutatása, és a felhasznált, illetve az ajánlott irodalom közreadása teszi teljessé. Figyelemreméltó segítség, hogy a szerzô a források fellelhetôségét is jelzi az olvasók számára. A felsoroltak támpontot nyújtanak a témakör tanulmányozói részére további munkájukhoz, még akkor is, ha több fontos irodalom az elôkészítés és a társtudományok területérôl nem kerülhetett a kötetbe. Összefoglalva: két olyan szerzô munkáját veheti kézbe az olvasó/felhasználó, akik több évtizedes szakmai tapasztalatukat adták közre. A kötet széles körben hasznosulhat a polgármesterek, a választott testületi tagok, tervezôk körében egyaránt. Alkalmas arra is, hogy a polgárok szemléletét és aktív közremûködését serkentse, felkészítse az érdekelteket a testületi ülésekre, a közmeghallgatásokra. Kívánom, hogy e kötet a közvetlen tankönyv jellegén túl ezt is elérje, mert ez új érték.

Horváth Béla okl. építészmérnök

2000/7 FALU VÁROS RÉGIÓ

KLAUS TOEPFER ügyvezetô igazgató, ENSZ HABITAT Központ

AZ ISZTAMBULI CSELEKVÉSI PROGRAM MEGVALÓSULÁSA Az Isztambul+5 2001-ben tartandó rendkívüli ENSZ közgyûlését elôkészítô bizottság 2000 májusában Nairobiban tartott ülésén dr. Klaus Toepfer, az ENSZ HABITAT nairobi központi szervezetének ügyvezetô igazgatója az alábbi szavakkal nyitotta meg az ülést.

Elnök Úr, tisztelt Miniszterek és Polgármesterek, Excellenciás Uraim, igen tisztelt Küldöttek, Hölgyeim és Uraim! Amikor itt, az Egyesült Nemzetek Szervezetének afrikai központjában tartjuk az Isztambul+5 folyamat elsô elôkészítô bizottsági ülését, nem szabad megfeledkeznünk arról, hogy a kontinens más részein az ENSZ békefenntartói rendkívül nehéz és embert próbáló körülmények között dolgoznak a békéért és az emberiségért. Ez a megerôltetô és fárasztó munka az ENSZ által képviselt szellemiséget testesíti meg, gondolataink és imánk azokért az ENSZ dolgozókért és békefenntartókért szól, akik életüket másokért kockáztatják. Elnök Úr, igen tisztelt Küldöttek! A világ a szemünk láttára változik, az új évezred radikális változásokat hoz nemcsak abban, ahol az emberek élnek, hanem ahogyan élnek. Egy évszázaddal ezelôtt csupán minden tizedik ember élt városban. Ma mintegy 3 milliárd ember – az emberiség közel fele – városlakó. Az elkövetkezendô három évtizedben az urbanizációs forradalom tovább erôsödik, a városi lakosok száma a vidékiekének duplájára nô. Az új városlakók zöme afrikai és ázsiai lesz, csatlakozva Európa, Észak-Amerika és DélAmerika városi lakosainak hatalmas táborához, ahol a népesség háromnegyede városokban él. Az elôttünk álló kihívás tehát: hogyan kezeljük ezt az urbanizációs folyamatot úgy, hogy biztosítsuk a regionális egyensúlyt, megfelelô kapcsolatot alakítsunk ki a városi agglomerációk és azok vidéki hátországai között egy olyan idôszakban, amit az urbanizálódás és a szegénység terjedése jellemez. Az évezred egyben bevezetôje a globalizációs korszaknak, amely egyre inkább alakítója a világ gondolkodásának, gazdasági és politikai életének. A kommunikáció terén zajló mûszaki fejlôdés ma egyre mélyebben, intenzívebben és minden korábbinál gyorsabban kapcsolja össze az embereket. Ma egy pillanat alatt meg lehet tudni, mi történik a világ másik felén lévô városokban, vagy a háztartásokban. Az információ azonnali elérhetôsége összezsugorította a teret és az idôt, nagyban kitágította az emberek választási lehetôségét, ugyanakkor csökkentette a helyváltoztatásra fordíFALU VÁROS RÉGIÓ 2000/7

tott kiadásokat, de megnövelte annak a lehetôségét is, hogy a telematikus (a távközlés és számítástechnika összekapcsolására épülô) városok digitális válaszvonalat húzzanak gazdagok és szegények között. Az információhoz való hozzájutással együtt járó urbanizáció és globalizáció fokozza az emberek igényét arra, hogy részt vegyenek az életüket befolyásoló döntések meghozatalában. A decentralizáció és lokalizáció – az alárendeltség elve – nagyobb politikai pluralizmust és helyi autonómiát jelent a világ sok országában. Ez viszont szükségessé teszi a helyi, országos és regionális ügyek vitelében a beszámoltathatóság és átláthatóság biztosítását, mivel ez a fô feltétele a szegénység leküzdésének, a fenntartható fejlôdés biztosításának. Fokozottan globalizálódó és városiasodó világunkban a nemzeti kormányok szerepe egyre komplexebbé vált, és ez gondolkodásbeli változást is igényel. Ma széles körben felismert tény, hogy a nemzeti és globális kormányzást újra kell fogalmazni, és úgy kell alakítani, hogy képes legyen az új realitásokhoz alkalmazkodni és befolyásolni azokat. A politikai irányvonalaknak és akcióknak egyensúlyt kell teremteniük a globális gazdaság, valamint a sokféleség és az önazonosság iránti egyéni igények között. A nemzeti kormányok és a városi önkormányzatok kapcsolatának a közös cél elérésére, vagyis a szegénység megszüntetésére és a társadalmi stabilitás megteremtésére kell irányulnia az emberek részvételére alapozva, demokratikusan végbemenô folyamatban. A részvételt és a demokratikus társadalomban való tevékenységet helyi és országos szinten egyaránt össze kell kapcsolni a társadalmi elégedetlenség és a konfliktusok, a megosztott városok és társadalmak létrejöttének elkerülése érdekében. Mindezen kérdésekrôl, az urbanizáció mint hajtóerô szerepérôl egyre nagyobb egyetértés kezd kialakulni a kormányok, az Egyesült Nemzetek, a média, a politikai élet szereplôi, a civil társadalmi partnerek között. A magam részérôl rendkívül hálás vagyok az ENSZ fôtitkárának, hogy igen pozitív értelemben említette ezeket a kapcsolatokat millenniumi üzenetében. Valóban új korszak kezdetén vagyunk, és minden eddiginél gyorsabban értük el a gazdaság és az információ globalizálódásának, a társadalmi és politikai élet lokalizálódásának korát, egy olyan jelenség tanúi vagyunk, amit joggal nevezhetünk „glokalizációnak”. A jövô politikai színterei a városok lesznek. Ez fantasztikus kihívás a nemzetközi közösség és az ENSZ 39

szervezete számára. Ez ad keretet a mi munkánknak is. Újból meg kell határoznunk a paramétereket. Ezért az Isztambul+5 még idôszerûbb és sürgetôbb, hiszen nem hagyhatjuk, hogy öt év elteltével csak rutinná váljon. Élnünk kell a kihívással! Hölgyeim és Uraim! Az 1996 júniusában megrendezett HABITAT II (az ENSZ Emberi Települések II. Konferenciája) fordulópontot jelentett a szociálisan és környezeti szempontból fenntartható városok támogatására tett nemzetközi erôfeszítések és a minden ember számára megfelelô otthon megteremtésére irányuló törekvések terén. Az összes tagállam által egyhangúan elfogadott HABITAT Agenda nagyszabású stratégiát fogalmaz meg városiasodó világunk valóságának pozitív kezelésére, arra ösztönzi a kormányokat, hogy a helyi hatóságokkal, a magánszektorral és a civil társadalommal közösen kezeljék az urbanizációs problémákat. Mélyen hiszek abban, hogy nincs szükség újabb, átdolgozott HABITAT Agendára, nagy szükség van azonban a végrehajtás ellenôrzésére és értékelésére. A HABITAT Agenda sikeres megvalósítása elsôsorban attól függ, hogy az egyes országok hogyan valósítják meg saját helyi és nemzeti akcióterveiket és várospolitikájukat, hogyan ellenôrzik és értékelik saját teljesítményüket a városi mutatók összegyûjtésével, a legjobb gyakorlatok dokumentálásával. A megfelelô végrehajtáshoz azonban ki kell szûrnünk a szûk keresztmetszeteket, az ellenôrzéshez egyértelmû, minôségi mutatókat kell kidolgoznunk és elhatároznunk. Öt évvel a „Város Csúcs” után az Isztambul+5 elôkészítô konferencia egyik fô feladata a Habitat Agenda megvalósítását felgyorsító, valamint az együttmûködést és ellenôrzést segítô, stratégiai kezdeményezéseket eredményezô, fenntartható városfejlesztési és otthonteremtési politikák alapos áttekintése. Hölgyeim és Uraim! A HABITAT Központ koordinálja a HABITAT Agenda megvalósítását, s egyben titkársága az Isztambul+5 konferenciának. 1998 óta jelentôs erôfeszítéseket tettünk a központ fellendítésére azért, hogy a lehetô legjobban tudja végrehajtani az Isztambullal kapcsolatos feladatait. Rendkívül hálásak vagyunk e stratégiai orientációhoz nyújtott intenzív támogatásért az Emberi Települések Bizottságának, a Nairobi Állandó Képviseletnek, a New York-i Közgyûlésnek és az egyre növekvô számú donor kormányoknak. A HABITAT munkája olyan stratégiai jövôképet követ, amely a HABITAT Agenda két fô témájára – megfelelô otthont mindenkinek és fenntartható fejlôdést – koncentrál, kombinálva azt normatív és operatív tevékenységekkel. Ezen új jövôkép megvalósítása változásokat tett szükségessé a központ irányításában és stílusában, valamint új szervezeti struktúra létrehozását igényelte, amelyet a fôtitkár 1999 decemberében hagyott jóvá. Egy támogatói (képviseleti) rendszer bevezetése mellett döntöttünk, amely lehetôvé teszi a HABITAT számára, hogy „súlyát meghaladó szerepet vállaljon” két kampányra, egyrészt a biztonságos otthonteremtésre, másrészt a jó városi kormányzás kialakítására koncentrálva, amelyek stratégiai fontosságúak a H ABITAT Agenda kettôs céljának, a mindenki számára megfelelô otthon biztosításának és a fenntartható városfejlôdésnek a megvalósításában. 40

Ahogy az Emberi Települések Bizottságának legutolsó ülése is megállapította, a fenntartható városfejlôdésnek, valamint egyre nyilvánvalóbban a városok gazdasági sikerének is a jó városvezetés az alapja. Részben a városok jelentik a megoldást a fenntartható fejlôdésre. A globalizáció elôrehaladtával a jó városvezetés még fontosabbá válik. A biztonságos otthon megteremtésére irányuló átfogó kampány közvetlenül a HABITAT Agendában megfogalmazott „megfelelô otthont mindenkinek” cél megvalósítását segíti. A kampány, mint elsôdleges jogot hangsúlyozza a biztonságos otthonhoz való jogot. E téren újabb siker született nemrégiben, amikor az ENSZ Emberi Jogok Bizottsága egy lakásjogi szakfelelôst nevezett ki, újabb lépést téve ezzel az isztambuli megállapodások végrehajtására. Hölgyeim és Uraim! Vitathatatlan, hogy a helyi önkormányzatok a HABITAT Agenda megvalósításának kulcsfontosságú partnerei. Isztambul óta nagy utat tettünk meg és pályáink – az ENSZ, a központi és helyi önkormányzatok – egyre közelebb kerültek egymáshoz, arra a felismerésre alapozva, hogy az erôs és eredményes helyi kormányzatok alapvetôen szükségesek a fenntartható városfejlôdés biztosításához és a 21. században való fejlôdéshez. Ezen együttmûködés eredménye az Önök elé tárt és a HABITAT II-nek a decentralizáció melletti elkötelezettségére építô javaslat. Közös céljaink intézményi szinten is közelebb hozták egymáshoz az Egyesült Nemzeteket és a helyi önkormányzatokat. Tavaly az Emberi Települések Bizottsága egy Helyi Önkormányzati Tanácsadó Bizottságot hozott létre, hogy erôsítse a világ különbözô részein lévô önkormányzatok részvételét a HABITAT Agenda megvalósításában. Azóta megtartottuk a tanácsadó bizottság második, rendkívül sikeres ülését: a világ különbözô országainak tizenhét polgármestere szolgál nekünk tanáccsal: Joan Clos, Barcelona polgármestere, a WACLAC elnöke, fôvárosi elnök, valamint az ENSZ Helyi Önkormányzatok Tanácsadó Bizottsága elnökének vezetésével. Nagy várakozással tekintek a vele, a többi polgármesterrel, valamint a Helyi Önkormányzatok Szövetségének elnökével folytatandó közös munka elé, akik azért gyûltek össze itt Nairobiban, hogy szándékaink szerinti párbeszédet folytassanak. Igen tisztelt Küldöttek! A HABITAT Agenda eredményes megvalósítása nem lehetséges az ENSZ ügynökségei és testületei közötti szoros együttmûködés nélkül. Ez a HABITAT fô stratégiája is az Agendaval kapcsolatban. Szeretnék megemlíteni két jelentôs csoportot, akiknek támogatása óriási hatást gyakorolhat a HABITAT Agenda megvalósítására. Elsôként az ENSZ Fejlesztési Csoportot (UNDP), amely az ENSZ fejlesztési tevékenységét koordinálja. Az UNDP-vel egyeztetve fokozni kell erôfeszítéseinket, hogy az urbanizációs forradalom kihívásait az UNDP napirendjére tûzzük. Másodszor szeretném kiemelni a Világbankot, amellyel közösen hoztuk létre egy évvel ezelôtt a Városok Szövetségét. Múlt év decemberében, Mandela elnök patronálásával konzultatív csoportot hoztunk létre. A Városok Szövetsége által támogatott akciók – a nyomornegyedek feljavítása és a városi stratégiák – két fô kampányunk fontos operatív elemei. Meggyôzôdésünk, hogy ezek a fôtitkár úr millenniumi beszédében is méltatásra kerültek, a Városok Szövetségével közös erôfeszítéseink komoly lépést 2000/7 FALU VÁROS RÉGIÓ

jelentenek a városi szegények milliói életkörülményeinek javításában, a HABITAT II. törekvéseinek megvalósításában. Szorosan együttmûködünk a Város 21 szervezettel, a Németország, Brazília, Szingapúr és Dél-Afrika kormányai által létrehozott közös kezdeményezéssel is. Annak érdekében, hogy az ENSZ-et még közelebb hozzuk a HABITAT Agenda-hoz és jobban elmélyítsük a vele való együttmûködést, nagy örömmel állapítom meg, hogy az ECOSOC következô, ez év júliusi koordinációs ülését a HABITAT Agendanak szenteli. Ezt megelôzi egy ügynökségek közötti ülés júniusban, amelyre New Yorkban kerül sor. Itt megkezdjük a HABITAT Agenda népszerûsítését az Egyesült Nemzetek családjának többi részében. Elnök Úr! Isztambulban a kormányok elhatározták, hogy 2001ben rendkívüli ülésen tekintik át a HABITAT II megvalósítását, meghatározzák a további akciókat és kezdeményezéseket, amelyekben a HABITAT vezetô szerepet vállal. Ahhoz azonban, hogy az Isztambul+5 elérje célját és áttekintse a HABITAT Agenda megvalósulását, feltárja a szûk keresztmetszeteket, új prioritásokat állapítson meg és élesítse a stratégiai perspektívát, sokkal többet kell tanulnunk tapasztalatainkból, az egyes országoknak, városoknak erôsíteniük kell saját arculatukat, azonosságukat.

A VÁTI Magyar Regionális Fejlesztési és Urbanisztikai Közhasznú Társaság Dokumentációs Központ Tervtára, Könyvtára 1998 augusztusa óta nyilvános tervtárként, könyvtárként saját dolgozóinkon kívül a széles közönség számára is szolgáltatunk. VÁTI Kht. Dokumentációs Központ Tervtár

Cím: 1016 Budapest, Gellérthegy u. 30–32. Telefon: 356-9122/116, 349 mellék Fax: 356-8003 Nyitva tartás: hétfô–szerda 8.00–16.00 A tervtár állományában a VÁTI Kht., valamint a megszünt Te-

Végezetül szeretném tájékoztatni Önöket arról, hogy az elôkészítô bizottság jelen ülése után milyen globális szintû kormányközi tevékenységekre fog sor kerülni. Korábban már említettem az ECOSOC-ot, de szeretném jelezni, hogy a közgyûlés is felvette soron következô, ez év szeptemberében sorra kerülô 55. ülésének napirendjére a HABITAT Agenda megvalósításának témáját. A HABITAT nagyra értékeli ezen magas szintû kormányközi tanácskozások sorozatát, amelyek kiegészülnek az év második felére tervezett regionális ülésekkel. A nemzetközi közösség számára ez lehetôvé teszi, hogy szisztematikusan és módszeresen reagáljanak az urbanizáció kihívásaira, és hogy az isztambuli terveket egyre inkább konkrét valósággá változtassák. Igen tisztelt Küldöttek! Önöknek ezen elôkészítô bizottsági ülésen az a feladatuk, hogy megrajzolják azt az útvonaltérképet, amely elvezet a közgyûlés rendkívüli ülésszakához, valamint vázolják az elôkészítô bizottság I. és II. ülése között végzendô munkát. Számíthatnak rá, hogy a titkárság segíteni fogja erôfeszítéseiket.

lepülések Fejlesztéséért Alapítvány KERTI MÉLYÉPTERV ÉVITERV Hídépítô Vállalat ÁÉTV tervtárak anyagaiból szolgáltat. VÁTI Kht. Dokumentációs Központ Könyvtár

Cím: 1016 Budapest, Gellérthegy u. 30–32. Telefon: 356-9122/230 mellék Fax: 356-8003 Nyitva tartás: hétfô, szerda, péntek : 9.00–13.30 kedd, csütörtök: 11.00–15.30 Könyvtár Archívum

Cím: 1111 Budapest, Budafoki út 59. Telefon: 361-0206 Nyitva tartás: hétfô, szerda, péntek: 9.00–13.30 kedd, csütörtök: 11.00–15.30 A könyvtárban megtalálható a BUVÁTI és a megszünt Építésügyi Tájékoztatási Központ (ÉTK) mûszaki könyvtárainak anyaga is. FALU VÁROS RÉGIÓ 2000/7

41