A közel-keleti térség integrálódása a világgazdaságba

Világ- és Regionális Gazdaságtan Intézet Gazdaságtudományi Kar Miskolci Egyetem

A közel-keleti térség integrálódása a világgazdaságba

Lőkös Attila 2013. 1

Tartalomjegyzék

1. Bevezető .............................................................................................................. 4 2. A térség földrajzi elhelyezkedése ...................................................................... 6 3. A Közel-Kelet sajátos társadalmi viszonyainak bemutatása ......................... 7 3.1.

Az arab lőporos hordó ................................................................................... 7

3.2. Az iszlám és a demokrácia viszonya egymáshoz ......................................... 10 3.1.1.

Civil társadalom hiánya........................................................................ 13

3.1.2.

A Közel-Kelet demokratizálása az Egyesült Államok

külpolitikájában… ............................................................................................. 14 4. A Közel-Kelet gazdaságának áttekintése az 1950-es évektől napjainkig ... 18 4.1.

Gazdasági fejlődése, iparosítási hullámok .................................................. 18

4.2.

Jelenlegi gazdasági helyzete ....................................................................... 19

4.3.

A Közel-Kelet ipari szerkezete ................................................................... 22

4.3.1.

Szénhidrogén szektor ........................................................................... 24

4.3.2.

Egyéb szektorok ................................................................................... 25

4.4.

Mezőgazdasága ........................................................................................... 26

4.5.

Szolgáltatások ............................................................................................. 27

4.5.1.

Turizmus............................................................................................... 28

5. A Közel-Kelet integrálódása a nemzetközi munkamegosztás rendszerébe 30 5.1.

A Közel-Kelet külgazdasági nyitottsága..................................................... 30

5.2.

Komparatív előnye a kőolajszektorban....................................................... 32

5.3.

Kereskedelme .............................................................................................. 33

5.4.

A kőolajipar általános bemutatása .............................................................. 37

5.4.1.

A fekete arany története ....................................................................... 37

5.4.2.

A kőolaj szállítása, feldolgozása .......................................................... 38

5.4.3.

A kőolaj világpiaci árváltozását befolyásoló tényezők ........................ 39

6. A közel-keleti kőolaj jelentősége a világgazdaságban .................................. 42 2

6.1.

Az OPEC: létrejötte, működése, szervezeti felépítése ................................ 42

6.1.1.

Létrejöttének előzményei ..................................................................... 42

6.1.2.

Működése ............................................................................................. 43

6.2.

A közel-keleti kőolajkészletek és kőolajlelőhelyek bemutatása ................. 44

6.3.

Vezető kőolaj termelők a térségben ............................................................ 47

6.4.

Aránytalan gazdasági szerkezet: a gazdasági diverzifikáció hiánya .......... 49

7. Összefoglaló értékelés ...................................................................................... 51 8. Irodalomjegyzék............................................................................................... 54 9. Idegen nyelvű összefoglaló (summary) .......................................................... 57 10. Ábra- és táblázatjegyzék ................................................................................. 58 10.1. Ábrajegyzék ................................................................................................ 58 10.2. Táblázatjegyzék .......................................................................................... 59

3

1. Bevezető

A fekete arany a 20. század gazdasági eseményeinek az egyik legjelentősebb befolyásoló tényezője. A világgazdaságban betöltött szerepe rendkívül összetett. Amellett, hogy az autók motorjának hajtóanyaga, egyfajta „fegyver” is a kitermelők kezében, amivel érdekeiket érvényesíthetik a nemzetközi szintéren. A híradásokban abszolút reflektorfényben van a kőolaj világpiaci árának alakulása és a közel-keleti térség belpolitikai befolyásának megszerzéséért folytatott küzdelem. Az Amerikai Egyesült Államok miatt is kap ekkora figyelmet ez a régió, mivel döntően befolyásolja a Közel-Kelet belpolitikai ügyeit, háborús politikája pedig eléggé megosztja a közvéleményt. Elsősorban ezek a gondolatok foglalkoztattak, amikor témámnak választottam a Közel-Kelet integrálódását a világgazdaságba, érdekelt miért játszik ilyen fontos szerepet napjainkban a térség. Persze a kérdés megválaszolása nem igényel alapból nagy kutatást, a világgazdaság motorja jelen pillanatban működésképtelen volna a közel-keleti kőolaj nélkül. Azonban szerettem volna mégis jobban a dolgok mögé látni, megérteni az olajpiac mechanizmusait mozgató összefüggéseket, például, hogy mi befolyásolja és miért változik az olaj ára, vagy, hogy miért tartja az USA olyan fontosnak, hogy befolyásolja a közel-keleti eseményeket. Ezenkívül érdekelt, hogy mennyiben segítette a kőolaj a Közel-Kelet bekapcsolódását a nemzetközi munkamegosztás rendszerébe. Ahhoz,

hogy

komplex

kutatási

eredményt

kapjak,

szakdolgozatomban

megvizsgálom a Közel-Kelet társadalmi viszonyainak a sajátosságait. Azon belül felhívom a figyelmet azokra a tényezőkre, amelyek veszélyeztetik a térség globális energiaellátásban

betöltött

szerepét

(arab

izraeli

konfliktus,

iszlám

fundamentalizmus). Továbbá bemutatom a Közel-Kelet általános gazdasági helyzetét, a szénhidrogén szektoron kívüli iparágak jelentőségét. Tanulmányozom, hogyan sikerült integrálódnia a nemzetközi munkamegosztás rendszerébe, mekkora szerepe volt ebben a kőolajnak. Bemutatom a kőolaj kutatás történetét, az olajárat befolyásoló tényezőket, valamint érintem a szállítás és feldolgozás kérdését is. 4

Kiemelten foglalkozom a közel-keleti kőolajjal, ismertetem a kőolajkészletek nagyságát, a kitermelés volumenét és bemutatom a vezető kitermelő országokat a térségben. Szakdolgozatomban megpróbálom megválaszolni a következő kérdéseket: • Megvalósulhat-e a Közel-Keleten a nyugati típusú demokratikus államberendezkedés? • Komparatív előnyt élvez-e a Közel-Kelet a szénhidrogén szektor területén más nagy kőolajtermelő országokkal szemben? • Mennyiben befolyásolja a közel-keleti államok gazdaságát a kőolaj világpiaci árváltozása?

5

2. A térség földrajzi elhelyezkedése A Közel-Kelet napjaink világgazdaságának kulcsfontosságú térsége. A társadalmi és a gazdasági fejlődésében földrajzi fekvése, valamint természeti adottságai

meghatározóak

voltak.

Gyakorlatilag

elkerülhetetlen

volt

a

világgazdaságba való integrációja, egyrészről három kontinens találkozásánál (Európa, Ázsia, Afrika) fekszik, másrészről rendkívül gazdag energiakészletei (kőolaj, földgáz) miatt energiapolitikai szempontból is fontos szereplője a világgazdaságnak. A Közel-Kelet fogalma újságírói és politikai szóhasználatból alakult ki. A térség magját az arab világ ázsiai része (Irán, Irak, Szaúd-Arábia, Omán, Jemen, Kuvait, Bahrein, Katar, Egyesült Arab Emírségek) adja, melyet társadalmigazdasági fejlődés és a közös kultúra (iszlám) köti össze Észak-Afrika arab országaival (Algéria, Egyiptom, Libanon, Líbia, Tunézia). Tágabb értelemben ide tartozik Irán és Afganisztán, továbbá a nyugat felé hidat képező Törökország és Ciprus is. Elő-ázsiai szubkontinensnek felel meg, körülbelül 7 millió km2 nagyságú területet jelent. (Probáld F. 2002)

1. ábra: A Közel-Kelet földrajzi elhelyezkedése Forrás: http://www.un.org/Depts/Cartographic/map/profile/mideastr.pdf 6

3. A Közel-Kelet sajátos társadalmi viszonyainak bemutatása 3.1.

Az arab lőporos hordó

A Közel-Kelet a második világháború óta a világ legtöbb konfliktussal sújtott vidéke. A közel-keleti államok önállósodása utáni hatalmi harcok, az arab zsidó ellentét

és

a

kőolajban

gazdag

területek

befolyásáért

folytatott

harcok

destabilizálták, politikailag instabillá tették a térséget. Az első világháború után a Közel-Kelet nagy része gyarmati uralom alá került, egy kisebb hányada pedig függetlenné vált. A többi állam önállóvá válására a második világháború végéig kellett várni. (Csicsmann L. 2006) Az egyik legfontosabb ellentét a térségben a mai napig tartó arab-izraeli konfliktus. Izrael 1948-as létrejötte óta folyamatosan veszélyezteti a Közel-Keleten a biztonságot. Eddig öt nagyobb háború zajlott le az arab országok és Izrael között (1948, 1956, 1967, 1973, 1982) továbbá 1987-es intifáda1 óta a palesztinokkal is harcban állnak (1987-1993 első intifáda, 2000-től napjainkig). (Milton-E. 2008) Mivel eddig minden háborút a nyugati államok által erősen támogatott Izrael nyert meg, a háborúknak és vereségeknek súlyos következménye lett az arab politikai hangulatra. Felerősödött az arab nacionalizmus irányzata, amelynek egyik kiemelkedő alakja Gamal Abdel Nasszer, aki 1952-ben Egyiptomban vette át a hatalmat. Ezzel egy időben egy új vallási megújulás vette kezdetét, az iszlám fundamentalizmus, amely kezdetben civil mozgalom volt, később azonban a politika világát is érintette. Bár az iszlám fundamentalisták a forradalmi rezsimek legfőbb ellenzékévé váltak, egyben antidemokratikusak és „Nyugat” ellenesek is. Az irányzat az iráni forradalom és Komeini Ajatollah hatalomra jutásával vált igazán meghatározóvá. Napjainkra az olyan iszlamista szervezetek, mint a Hamasz vagy a Hezbollah jelentős befolyással bírnak. (Csicsmann L. 2006)

1

Az Izrael elleni palesztin felkelés 7

Puccsok, forradalmak és karizmatikus vezetők a Közel-Keleten Ország

Függetlenség éve

Puccsok,

1. táblázat

Karizmatikus vezetők

forradalmak

Algéria

1962

1962,1992

Ahmed Ben Bella

Bahrein

1971

-

Al-Khalifa család

Egyiptom

1922

1952,2011

Gamel Abdel Nasszer

E.A.E

1971

-

Al-Maktúm és Al-Nuhajjan család

Irak

1932

1958,1963,1968

Szaddam Husszein

Irán

1979

1979

Khomeini Ajatollah

Jordánia

1946

-

II. Abdallah

Katar

1971

-

Al-Száni

Kuvait

1961

-

Al-Szabáh

Líbia

1951

1969,2011

Mommar al-Kaddáfi

1932

-

Szaúd-család

Szíria

1946

1963

Háfiz-Al-Asszad

Törökország

1923

-

Kemal Atatürk

Tunézia

1956

1956, 1987,2011

Abedine Ben Ali

SzaúdArábia

Forrás: Csicsmann László: Iszlám és a demokrácia a Közel-Keleten és Észak-Afrikában

Az 1. táblázatot megvizsgálva, megállapítható, hogy a térségen belül elsősorban Észak-Afrika országai (Algéria, Egyiptom, Líbia, Tunézia) valamint Irak, Irán és Szíria a legfőbb feszültségforrások, szemben az Perzsa-öböl-menti államokkal (Bahrein, Egyesült Arab Emírségek, Katar, Kuvait, Szaúd-Arábia), amelyek belpolitikailag konszolidáltnak mondhatóak. Az egyes országok belpolitikai instabilitása

és

az

iszlám

fundamentalizmus

nyugatellenessége,

súlyosan

veszélyeztetik az Perzsa-öböl-menti államok kőolaj termelését és a szállítás biztonságát. Tehát ezeknek az országoknak fontos érdeke fűződik ahhoz, hogy a „Nyugat” (elsősorban az Egyesült Államok) védelmét élvezzék és egyfajta legitimációt ad a nyugati jelenlétnek a térségben. (Csicsmann L. 2006)

8

Katonai kiadások a Közel-Keleten 2005; 2006

Ország

Katonai kiadások GDP Katonai kiadások Mrd %-ban US$

2. táblázat

Külföldről vásárolt fegyverek értéke Millió US$

Algéria

3,3 (2006)

3,9 (2006)

513

Bahrein

4,5 (2006)

0,7 (2006)

513

E.A.E.

3,1 (2005)

6,7 (2005)

922

Egyiptom

3,4 (2005)

3,6 (2005)

504

Irak

8,6 (2006)

3,9 (2006)

-

Irán

2,5 (2006)

5,6 (2006)

-

Jordánia

8,6 (2006)

1,3 (2005)

258

Katar

10,0 (2005)

4,3 (2005)

10

Kuvait

5,3 (2006)

5,4 (2006)

21

Líbia

3,9 (2005)

1,7 (2005)

-

Omán

11,4 (2005)

3,4 (2005)

14

SzaúdArábia Szíria

10,0 (2005)

31,5 (2005)

487

5,9 (2005)

1,7 (2005)

Törökország

5,3 (2005)

25,5 (2005)

15 -

Tunézia

1,4 (2006)

0,5 (2005)

-

Forrás: Saját szerkesztés a CIA és a World Bank adatai alapján

„A térségben tapasztalható gyakori fegyveres konfliktusok egyik következménye és oka a hadseregre fordított kiadások magas szintje. A palesztin kérdés megoldatlansága az iraki veszély illetve az iszlamizmus olyan hivatkozási alapok, amelyek elősegítik a katonaság anyagi és politikai jellegű privilégiumainak a megőrzését”2 (Rubin, 2002) A 2. táblázatban összegyűjtöttem a legfontosabb fegyverkezési adatokat a térség országaira vonatkozólag. A CIA adatai alapján GDP arányosan a Közel-Kelet országaiban a legmagasabbak a katonai kiadások a világon. Az első hét helyen csak közel-keleti országok találhatóak a GDP arányosan összesített világrangsorban. A „legek” közül is kiemelkedik Szaúd-Arábia több mint 31 milliárd dolláros 2

Csicsmann L.: Iszlám és demokrácia a Közel-Keleten 2012.173.oldal 9

kiadással, összehasonlításképpen Oroszország 38,9 milliárdot (2005) az USA 532 milliárdot (2011) költ katonai célokra. (CIA: The World Factbook) 2011-ben a Közel-Kelet legnagyobb fegyverimportőre az Egyesült Államok volt 51 százalékkal, de jelentős forgalmat bonyolított le a nagy nyugat-európai államokkal (21%) és Oroszországgal (13%) is. (World Trade Organization Statistics Database) Mindent egybevéve azt a következtetést vonhatjuk le, hogy a közel-keleti politikai viszonyok súlyosan veszélyeztetik a Perzsa-öböl-menti államok kőolajtermelését és szállítását, valamint ezzel párhuzamosan előnyösebbé teszik azon forrásokat, amelyek megfelelő politikai stabilitással rendelkeznek. Azonban, mivel a BP adatai szerint, 2011-ben az USA olajszükségletének 17 százalékát a Közel-Keletről szerezte be, ez az arány Európánál 21 százalék, Japánnál pedig elérte a 79 százalékot, ezért a „Nyugat” nem engedheti meg a Közel-Keletnek, hogy ellenőrzés nélkül intézzék belpolitikai ügyeiket.

3.2. Az iszlám és a demokrácia viszonya egymáshoz

Fontos szempont a térség politikai stabilitását illetően, hogy a nyugati típusú demokrácia megvalósítható-e a közel-keleti államokban. Összefér-e egymással az iszlám és a demokrácia, egyáltalán van-e hajlam az iszlám civilizációban a demokrácia bevezetésére. Alapvetően a közel-keleti országok társadalmi és gazdasági fejlettségi szintje nem különbözik más fejlődő régiókétól, sőt összehasonlítva a szub-szaharai afrikai államok mutatóival jobb is. Ha megvizsgáljuk az Öböl-menti monarchiák 1 főre jutó GDP-jét, megállapíthatjuk, hogy az a gazdaságilag fejlett nyugat-európai államok szintjével vetekszik, tehát ezen államok érettek a demokratizációra. Mégis ezen olajtermelő államokat olyan abszolút monarchiákként tartjuk számon, ahol a szűk uralkodó család kezében összpontosul a hatalom már évszázadok óta. Első ránézésre a közel-keleti államok 21. századi politikai berendezkedése hasonlít a modern európai államok politikai rendszeréhez. Néhány ország kivételével (pl. 10

Szaúd-Arábia) szinte valamennyi államnak van írott alkotmánya, létezik vagy léteznek politikai pártok és civil szervezetek és rendszeres időközönként tartanak választásokat (azonban ezek demokratikussága megkérdőjelezhető). Tüzetesebben megvizsgálva, azonban hamar szembetűnik, hogy a közel-keleti politikai rezsimek csak formálisan hasonlítanak az európaiakra. A politikai pártok és civil szervezetek gyengék (magas korrupciós szint), az alkotmány szövegét nem tartják be a gyakorlatban, a hadsereg felett nem érvényesül civil kontroll, és ami egy európai számára

a

legszembetűnőbb

különbség:

a

közel-keleti

államok

nem

szekularizálódtak, vagyis az iszlám vallás jelentős szerepet tölt be valamennyi állam életében (Törökország szekuláris államként ez alól kivétel). (Csicsmann L. 2010) Mindent egybevéve megállapítható, hogy a közel-keleti politikai rendszereket kettősség jellemzi: formálisan hasonlítanak az európai struktúrához, viszont belső működési mechanizmusuk tekintetében a tradicionális csoportszolidaritás elvére épülnek. A Freedom House adatai szerint (3. táblázat) egyetlen vizsgált közel-keleti muszlim ország sem felel meg a liberális demokrácia kritériumainak. A tanulmány 1-től 7-ig osztályozza a politikai és polgári szabadságjogok érvényesülését. A hét azt jelenti, hogy egyáltalán nincsenek politikai vagy szabadságjogok az adott országban. Az általam kiválasztott országok közül a legsúlyosabb a helyzet Szaúd-Arábiában és Szíriában, ahol hetes osztályzatot kapott mindkét állam, vagyis nincsenek politikai és polgári szabadságjogok sem. A legkedvezőbb a helyzet Törökországban, Tunéziában, Kuvaitban, Líbiában és Egyiptomban, ezen országokat a félig szabad országok közé sorolja. A tanulmány által vizsgált közel-keleti országok 61 százaléka nem szabad, 33 százalékuk félig szabad. Ezekből az a következtetést vonható le, hogy az iszlám azon civilizációk közé tartozik, amely ellenáll a nyugati értékek,

legfőképp

a

demokrácia

elterjedésének.

A

társadalomtudósok

hiánytársadalomként jellemzik, ahol nem adottak a liberális demokrácia feltételei. Erős

jellemzője

a

tradícionalizmus,

a

racionális

döntéseket

mellőzi,

fejlődéstörténetét egy önmagába visszatérő ciklikusság jellemzi. Nem képes a modern világ követelményeihez alkalmazkodni, így szükségképpen a nyugateurópai fejlődés antitézise. (Freedomhouse, 2013) 11

A polgári és politikai szabadságjogok hiánya a Közel-Keleten 2013.

Ország

Államforma

Politikai szabadságjogok3

Polgári szabadságjogok4

3. táblázat

A szabadság foka

Köztársaság Alkotmányos Monarchia Abszolút Monarchia Köztársaság Köztársaság Iszlám Köztársaság Alkotmányos Monarchia Alkotmányos Monarchia Alkotmányos Monarchia Arab Népi Dzsamárhiríjja Abszolút Monarchia Köztársaság

6

5

nem szabad

6

6

félig szabad

6

6

nem szabad

5 6

5 6

félig szabad nem szabad

6

6

nem szabad

6

5

nem szabad

6

5

nem szabad

5

5

félig szabad

4

5

félig szabad

7

7

nem szabad

7

7

Törökország

Köztársaság

3

3

nem szabad félig szabad (választási demokrácia)

Tunézia

Köztársaság

3

4

Algéria Bahrein E.A.E. Egyiptom Irak Irán Jordánia Katar Kuvait Líbia Szaúd-Arábia Szíria

félig szabad

Forrás: Saját szerkesztés a Freedom in the World 2013 adatai alapján

Az egyik legkézenfekvőbb, a nyugati politikatudományban közkedvelt szempont, a térség államainak köztársaságokra és monarchiákra való osztása. Az általam vizsgált közel-keleti államok közül hat ország monarchikus berendezkedésű, öt köztársaság, egy pedig teljesen különálló típusú (Líbia arab népi szocialista dzsamáhiríja). Négy, a függetlenséget követően monarchikus berendezkedésű országban (Egyiptom, Irak, Irán, Líbia) forradalom útján váltak köztársasággá. Ebből háromban a baloldali arab nacionalizmus ihlette forradalom, míg egyben az 3

A legmagasabb szám hét, ami azt jelenti, hogy az adott országban egyáltalán nincsenek politikai szabadságjogok, míg a legalacsonyabb egy, ami arra utal, hogy a politikai jogok maradéktalanul érvényesülnek. 4 A legmagasabb szám hét, ami azt jelenti, hogy az adott országban egyáltalán nincsenek polgári szabadságjogok, míg a legalacsonyabb egy, ami arra utal, hogy a polgári szabadságjogok maradéktalanul érvényesülnek. 12

iszlám

mozgalom

csoportosíthatóak

döntötte aszerint,

meg hogy

a

monarchiát.

rendelkeznek-e

A

monarchiák

írott

tovább

alkotmánnyal.

Így

beszélhetünk az alkotmányos monarchiákról, illetve az abszolút monarchiákról. (Csicsmann L. 2010) Azonban függetlenül attól, hogy monarchia vagy köztársaság van-e az adott országban a demokratikusnak tekintett rendszerek sem felelnek meg a nyugati értelemben vett demokrácia kritériumainak. Néhány országban nyílt diktatórikus rendszer van vagy volt (Irakban Szaddam Husszein idejében, Líbia, Szíria,), más országok nyugati mintákat utánzó alkotmányos berendezkedésűek (Törökország, Egyiptom). Vannak abszolút monarchiák (Szaúd-Arábia, Egyesült Arab Emírségek) és alkotmányos monarchiák (Bahrein, Katar, Kuvait,). (Najat S. A. 2010).

3.1.1. Civil társadalom hiánya Számos politikatudományi és szociológiai tanulmány a civil társadalmat a demokrácia előfeltételeként tartja számon. Gellner Ernest szerint a demokrácia feltételeinek megteremtéséhez a civil társadalom fejlődésére kellene helyezni a hangsúlyt, ugyanis egy meghatározott intézményi rendszer és társadalmi kontextus hiányában a politikai részvétel sem értelmezhető. Mehran Kamrava és Frank O. Mora definícióját alapul véve a civil társadalom olyan önszabályozó és önigazgató szervezetekből áll, amelyek csoportidentitással bírnak és függetlenek az államtól. Továbbá ahhoz, hogy politikai súllyal is bírjanak, a következő három feltételnek kell eleget tenniük: 1. Irányításuk legyen demokratikus, azaz tagságuk körében reklámozzák

a

demokratikus

értékrendszer

fontosságát;

2.

Támasszanak

követeléseket a kormányzat irányában működési területükön, azaz vagy közvetve, vagy közvetlenül gyakoroljanak nyomást a nagyobb demokrácia érdekében; 3. Alakítsanak ki egymással horizontális kapcsolatokat, amelyek elősegítik, hogy szervezett erőt jelentsenek az adott társadalomban. (Gellner E. 2004)

13

3.1.2. A Közel-Kelet demokratizálása az Egyesült Államok külpolitikájában

„A 19. század végétől kezdve folyamatosan ismétlődő jelenség, hogy a liberális demokrácia képtelen gyökeret verni a muzulmán társadalmakban. Ennek a kudarcnak az oka részben az, hogy az iszlám kultúra ellenségesen viszonyul a nyugati liberális eszmékhez.”5 (Huntington P. 1998) Abban, hogy az iszlám részben negatívan viszonyul a demokráciához, jelentős szerepe van az Egyesült Államok közel-keleti politikájának. Már a második világháború óta az USA külpolitikai prioritásai közé tartozott a politikailag instabil és a nemzetközi békére veszélyt jelentő államokban a demokratikus béke megteremtése. Ennek oka az amerikai kivételesség tudatból táplálkozó filozófia: a szabadság eszméjének „isteni misszióként” való terjesztése. Jól szemlélteti ezt a második világháború után Japán vagy Németország esete, ahol az amerikai megszállás idején kialakított intézmények a demokrácia alapjaivá váltak. A hidegháborús időszakban azonban, a szovjet-amerikai rivalizálás háttérbe szorította a demokrácia „exportálást”. A hidegháború után az USA közel-keleti politikáját megalapozó Meridian-beszédben az arab izraeli konfliktus rendezése, az olajkészletekhez való hozzáférés kiegészült az emberi jogok és demokrácia alapelveinek terjesztésével. A hidegháború vége komoly konzekvenciákkal járt a „közel-keleti rend” alakulására. Csökkent Szovjetunió és a keleti tömb országainak a befolyása, ezzel egyidejűleg az Egyesült Államok egyeduralkodó hegemón pozícióra tett szert. Az 1990-91-es Öböl-háború tovább erősítette az amerikai befolyást a térségben. Az első Bush adminisztrációban bekövetkezett algériai polgárháború

kirobbanása,

azonban

lehűtötte

a

térség

demokratizálásával

kapcsolatos amerikai reményeket és elmaradt a közvetlen katonai beavatkozás által beindított demokratizálódás. Az ezt követő Clinton érában inkább a második Öbölháborúban megszerzett pozíciók status quo-jának a fenntartása, valamint a közvetlen 5

diplomáciai

nyomásgyakorlás

(embargó,

Csicsmann László: Iszlám és demokrácia a Közel-Keleten 2012/102. oldal 14

szövetséges

államok

támogatása) a lator államokra (Irak, Irán, Líbia) lett az elsődleges külpolitikai cél. (Rostoványi Zs. 2012) „A szabadságot természeténél fogva nem lehet rákényszeríteni senkire, csak választani lehet. Bejrúttól Bagdadig az emberek a szabadságot választják” (George W. Bush, 2006) A neokonzervatív George W. Bush 2001-es megválasztásával éles váltás következett be az amerikai közel-keleti külpolitikában. A neokonzervatív politika különös jelentőséget tulajdonít a demokrácia elterjesztésének. Bush beszédeiben a világot jó (demokratikus) valamint rossz (diktatórikus) részre osztotta fel és a világbékére

a

legnagyobb

veszélyt

az

autoriátus

rezsimekben

látta.

2001. szeptember 11.-i terrortámadásban saját eszméik igazolását látták, mivel a háttérben szélsőséges rezsimek álltak. Következményeként 2003. március 19.-én Bush a terrorizmus ellenes háború újabb fejezeteként támadást indított az iraki rendszer ellen. Az amerikai elképzelés szerint az iraki rezsimváltás egy demokrácia dominót6 indíthatott volna el a Közel-Keleten. A Szaddam-rezsim megdöntése után nagy reményeket fűzött az USA az újjáépítéshez és demokrácia kialakításához. A demokratikus intézmények létrejöttek és az első választások is megtörténtek, viszont az megállapítható, hogy Bagdad jelenleg nem a demokráciaterjesztés, hanem a térség destabilizálása szempontjából vált minta országgá. A katonai intervenció és a többéves katonai jelenlét a demokrácia eszméjét diszkreditálja a közel-keleti emberek előtt és a demokrácia dominó éppen ellenkező hatását váltotta ki. A közel-keleti emberek a demokrácia eszméjét az amerikai katonai megszállással azonosítják és az egyetlen célja a szemükben az olajkészletekhez való hozzáférés. Arról nem is beszélve, hogy az amerikai külpolitika számára hitelességi problémákat is felvet (fenti Bush idézet), hiszen a demokrácia működéséhez több tízezer amerikai és szövetséges katona jelenléte szükséges. (Csicsmann L. 2006) Tehát elmondható, hogy az iszlám és a demokrácia viszonyát negatív irányban befolyásolta a Bush féle amerikai közel-keleti politika. Következményeként a 6

Demokrácia dominó vagy hólabda effektus: Az a folyamat melynek során a régióban elsőként demokratizálódó ország demonstrációs hatást fejt ki a térség többi ö országára 15

muszlim társadalmakban felerősödött a „Nyugat” ellenesség és az iszlám fundamentalizmus. Barack Obama 2009-ben új Közel-Kelet politikát hirdetett meg, amelynek alapjait a 2009. június 4-én kairói beszédében ismertetett. Egyes szakértői vélemények szerint a beszéd nem tartalmazott konkrét politikai lépéseket, ugyanakkor az iszlám kapcsán kifejtett nézetei gesztusértékűek a világ mintegy 1,5 milliárd muszlimja számára. A közel-keleti demokrácia-deficit kérdését Obama a kilenc kihívást említő beszédének csak negyedik pontjában említette. Az amerikai elnök utalt az iraki háború negatív közel-keleti megítélésére, amikor kijelentette, hogy a demokráciát nem lehet kívülről rákényszeríteni egyetlen államra sem. Az Egyesült Államok ugyanakkor támogatja a szabad választásokat és az emberi jogok érvényesítését, amelyeket univerzális értékekként aposztrófált Obama. A beszédből egyértelműen látszik, hogy Obama szakított elődje Közel-Kelet politikájával, amely a Közel-Kelet demokratikus átalakulását prioritásként kezelte. A Közel-Keleten habár pozitív visszhangja volt a beszédnek, mégis egyes ellenzéki körök bírálták az elnököt, hogy miért nem fogalmazott erőteljesebben az autoriter vezetőkkel szemben. (Csicsmann L. 2010) A 21. századi („új”) Közel-Kelet legfontosabb geopolitikai változásai: • Az Egyesült Államok pozícióinak rendkívüli megerősödése: az USA közvetlen

jelenléte

a

régióban,

„közel-keleti

hatalommá”

válása,

összefüggésben a „tágabb” Közel-Kelet demokratizálásának fogalmával. • A régió „posztarab” jellegének erősödése: az arab világ, az arab országok „leértékelődése”, a régió súlypontjának elmozdulása az arab centrum felől a nem arab periféria felé, mindenekelőtt Irán és Törökország felértékelődése: o Irán stratégiai szerepének rendkívüli megnövekedése, igazi regionális nagyhatalommá válása, elsősorban Irak amerikai megszállásának köszönhetően.

16

o a török külpolitika fokozatos átorientálódása Európa felől a KözelKelet felé o Egyiptom regionális súlyának csökkenése • A „síita ébredés”: a síita öntudat erősödése, s ezzel párhuzamosan a SzaúdArábia vezette szunnita és az Irán vezette síita félhold közötti vallási geopolitikai törésvonal mélyülése Az arab tavasz generált legfontosabb változások: • Az USA kivárása, megkésett követő módon történő, mondhatni, passzív reagálása az eseményekre, az Egyesült Államok pozíciójának gyengüléséhez vezetett • Az amerikai politika csökkenő támogatottsága korábbi helyi szövetségesei (Egyiptom, Izrael, Szaúd-Arábia) részéről • Oroszország aktív közel-keleti jelenléte, a nyugati befolyás csökkentésére és az orosz érdekek érvényesítésére irányuló törekvése • Irán pozícióinak gyengülése, repedések a síita félholdon, „szunnita arab” befolyás növekedése • Új arabizmus megjelenése, az arab politikai kultúra változása, az arab öntudat erősödése • A török politikai vezetés további aktivizálódása a Közel-Keleten • Izrael defenzívába szorulása: erősödő amerikai-izraeli polémia, a fő arab szövetséges Mubarak elveszítése, Izrael elleni török diplomáciai offenzíva, iszlamsita térnyerés, iráni fenyegetés • több állam esetében (Líbia, Jemen, Szíria) is polgárháborús helyzet, a bukott állammá válás veszélye áll fenn. (Rostoványi Zs. 2012)

17

4. A Közel-Kelet gazdaságának áttekintése az 1950-es évektől

napjainkig

A Közel-Keleti országok gazdasága az olajkészletek felfedezése után ugrásszerű fejlődésnek indult. Azonban ez a fejlődés igen torzképet mutat, elsősorban az olajban gazdag országok (Irak, Irán, Egyesült Arab Emírségek, Kuvait SzaúdArábia)

fellendülését

hozta,

azonban

közvetve

(arabközi

segélyezés,

vendégmunkások hazautalása) az olajban kevésbé gazdag államok is részesedtek a haszonból. (Csányi V. 2002)

4.1.

Gazdasági fejlődése, iparosítási hullámok

A térség modern értelemben vett iparfejlődése nem tekint vissza hosszú múltra, még a fejlődő országokhoz képest is megkésettség jellemzi. Az első nagy iparosítási hullám a második világháborút követően következett be. Ekkor egy gazdasági szerkezet váltás ment végbe, ugyanis míg az 50-es években a mezőgazdaság volt a vezető ágazat, addig a 60-as évekre fokozatosan kezdte felülmúlni az ipar a primer szektor részesedését a bruttó hazai termékben. Ennek oka elsősorban az olajtermelés felfutásának volt köszönhető, valamint a korábban gyarmati sorba kerülő államok függetlenné válásának is, fokozatosan a saját ellenőrzésük alá vonták természeti kincseik kiaknázását. Ezt jól mutatja az 1963-ban megalakult az OAPEC a Kőolajexportáló Arab Országok szövetsége, amely jelentősen növelte a térség befolyását a világpolitikában. A második nagy iparosodási hullám a hetvenes évek közepétől a nagy kőolajexportáló államokban ment végbe. A hangsúlyt a stratégiai kulcsiparágak kiépítésére helyezték, így a főbb húzóágazatok a petrolkémia, vas- és acélgyártás, az alumíniumgyártás és az építőanyag ipar lett. Sorra épültek az olajfinomítók és petrolkémiai komplexumok. Az első olajárrobbanásnak (1973) köszönhetően a strukturális átrendeződések rendkívüli módon felgyorsultak. A 70es években a GDP növekedési üteme a Közel-Keleten volt a legmagasabb 7,5%-os. (Rostoványi Zs. 1987) 18

4.2.

Jelenlegi gazdasági helyzete

A Közel-Kelet főbb gazdasági mutatói 2011. Gazdasági mutatók

4. táblázat

2005

2006

2007

2008

2009

2010

GDP folyó áron Mrd US$

1438,9

1688,3

1976,3

2468,8

2181,4

2517,1

GDP per fő US$

4170,6

4792,5 5 488,2 6 719,1 5 816,9

6 581,6

5,3

5,9

5,1

4,9

1,8

4,5

FDI Mrd US$

52,3

86,1

92,0

109,1

86,4

72,9

Megtakarítások GDP %-ban

39,5

41,0

40,9

43,0

31,4

35,4

3,1

3,5

4,2

11,3

2,9

3,9

21,8

6,1

2,3

12,4

-17,8

10,4

214,9

286,9

270,4

354,8

52,9

182,5

Reál GDP növekedés %

Infláció % Külkereskedelmi mérleg %-os változás Folyó Fizetési Mérleg Mrd US$

Forrás: Saját szerkesztés az IMF és a World Bank adatai alapján

A közel-keleti országok7 GDP-je 2010-re 15,5 százalékos növekedést produkált, ami jelentős változás volt 2009-hez képest, mivel a gazdasági recesszió hatására 11 százalékot zuhant. A zuhanást elsősorban az olajexportáló államok okozták, mivel a világgazdasági válság a szénhidrogén szektorban a kereslet visszeesését eredményezte, amely az olajárak csökkenéséhez vezetett. 2010-ben reál GDP-jük 4,5 százalékra nőtt a 2009-es 1,8 százalékos alacsony szintről. Ez is nagyban az olajexportáló államoknak volt köszönhető, melyek GDP-je 1,9 százalékról 5,3 százaléra ugrott, míg az olajjal nem kereskedőké 4,4 százalékról csak 4,8 százalékra nőtt. Az infláció magasnak mondható a térségben, 2010-ben átlagosan 3,9 százalék volt, kilóg a sorból Irán, melynek inflációja 2011-ben 20,6 százalék volt. (International Monetary Found 2012)

7

Vizsgált országok: Algéria, Egyiptom, Öböl-menti államok, Irán, Irak, Izrael, Jordánia, Líbia, Szíria, Tunézia 19

Néhány közel-keleti ország gazdasági mutatói 2011.

Régió

GDP folyó áron Mrd US$

5. táblázat

Folyó Fizetési Megtakarítások FDI/GDP % Mérleg GDP %-ban Mrd US$

GDP/fő US$

Algéria

206,5

5659,7

44,3

1,4

12,9

Egyiptom

255,1

3109,5

13,8

-0,2

-8,6

E.A.E.

361,9

65377,1

32,6

2,1

33,6

Irak

130,6

3882,1

24,2

5,3

0,3

Katar

184,6

100377,5

55,6

-0,1

54,5

Kuvait

174,6

46142,3

24,2

0,2

77,0

85,1

12878,8

41,6

2,2

18,6

657,0

22822,8

47,2

2,8

171,3

Líbia Szaúd-Arábia

Forrás: Saját szerkesztés a The Joint Arab Economic Report 2011. adatai alapján

A közel-keleti országokban a beruházásokat forráshiány hátráltatja. A hazai megtakarítások

szintje

hagyományosan

alacsony (háborúk
eladósodás):

a

bizonytalan gazdasági helyzet miatt, valamint a nem megfelelő pénzügyi rendszer hiánya miatt a megtakarítások jelentős része is külfödre áramlik (USA). A külföldi tőkeberuházások is alacsonyak, az olaj- és földgáztermelést leszámítva, nem vonzó a térség. Nagy az állami tulajdon túlsúlya és túlzott a bürokrácia is, a privatizáció késlekedik és a befektetők szempontjából is magas a poltikai kockázat (iszlám fundamentalizmus). A közel-keleti országokra általában jellemző az átláthatatlan vámstruktúra, a magas vámok és egyéb protekcionista intézkedések. A magas bizonytalansági tényezők, például az átláthatatlanság miatt burjánzik a korrupció a térségben. (Csányi V. 2002) A magas korrupciót támasztja alá a Transparency Internaitonal által készített korrupciós indexek rangsora, amelyben igen alulteljesítenek a közel-keleti országok. A rangsor szerint Irakban a legmagasabb a korrupció (169.), majd Irán (133.), Szaúd-Arábia és Kuvait (66.) következik. Katarban és az Egyesült Arab Emírségekben (27.) a legalacsonyabb a korrupció. (www. transparency.org)

20

A GDP ágazatonkénti megoszlása a hozzáadott érték alapján (%) 2010. Ipar

Ország

Kitermelő ipar

Mezőgazdaság Szolgáltatás

Teljes

10,1 20,5 69,4 53,7 1,0 19,9 19,6 5,3

Egyiptom E.A.E. Irak Szaúd-Arábia USA Oroszország Venezuela Brazília

6. táblázat

37,8 55,1 70,0 59,7 20,0 37,3 52,1 27,6

14,0 0,9 8,6 2,5 1,2 4,0 5,8 5,3

48,2 44,0 21,4 37,8 78,8 58,7 42,1 67,1

Forrás: Saját szerkesztés a The Joint Arab Economic Report 2011. adatai alapján

Megvizsgálva a közel-keleti országok gazdasági szerkezetét, látható a torzulás mértéke és a kitermelő ipar túlsúlya a GDP-ben. A 6. táblázatban kiemeltem négy közel-keleti ország (Egyiptom, Egyesült Arab Emírségek, Irak, Szaúd-Arábia) GDP-jének ágazatonkénti megoszlását és összehasonlítottam az Egyesült Államok, Oroszország, Venezuela és Brazília gazdasági szerkezetével. Az adatok is jól bizonyítják, hogy az olajban gazdag közel-keleti államok bruttó hazai termékében a kitermelő ipar túlsúlyban van, a legmagasabb Irakban a kitermelő ipar részaránya 69 százalékkal.

Továbbá jól láthatóak a Közel-Keleten belüli különbségek is,

ugyanis az olajban kevésbé gazdag Egyiptom GDP-jében lényegesen kisebb a részaránya (10,1 %) a kitermelő iparnak. Bár az olajban gazdag államok közé tartozik az Egyesült Arab Emírségek is, mégis csak 20,5 százalékos a kitermelő iparának

részesedése

a

GDP-ből.

Ez

nem

meglepő,

hiszen

helyes

gazdaságpolitikájával diverzifikálta jövedelemforrásait. Megállapítható továbbá, hogy a világ vezető gazdasági nagyhatalmai közé tartozó USA és Oroszország esetében a GDP-ből a szolgáltatások részesednek a legnagyobb arányban. Oroszország esetében ez több mint 55 százalék, míg az USA-nál a 75 százalékot is meghaladja. Ezzel szemben a Közel-Keleten az általam vizsgált országok közül egyik sem éri el az 50 százalékot.

21

4.3.

A Közel-Kelet ipari szerkezete

A folyó áras GDP árutermelő szektor szerinti megoszlása 2010.

7. táblázat

Árutermelő szektor (Mrd US$) Régió

Mezőgazdaság Kitermelő ipar

Gyáripar

Építőipar

Teljes

Algéria

13,2

56,2

8,0

1,0

80,2

E.A.E.

2,6

94,0

28,9

34,6

167,9

24,5

26,8

29,6

9,5

91,9

Irak

7,3

62,6

3,3

5,1

80,0

Katar

0,1

71,6

9,4

6,7

89,1

Kuvait

0,2

64,0

6,6

2,1

74,6

Líbia

1,6

53,4

3,5

3,6

63,0

11,2

214,2

44,8

19,2

293,2

124,5

718,8

187,7

106,3

1 164,9

Egyiptom

Szaúd-Arábia Teljes Közel-Kelet

Forrás: Saját szerkesztés a The Joint Arab Economic Report 2011 adatai alapján

A közel-keleti GDP árutermelő szektor szerinti megoszlását elemezve a kitermelő ipar túlsúlya még inkább szembetűnő. Kuvait, Katar és Líbia esetében meghaladja a 80 százalékot, de jelentős, több mint 70 százalék Algéria, Irak és Szaúd-Arábia esetében is. Ez az azért is fontos, mert bár óriási bevételt jelent az országoknak, viszont egyben rendkívül kiszolgáltatottá is teszi gazdaságukat az olaj világpiaci árváltozásának. Ahhoz, hogy ezen országoknak csökkenjen a szénhidrogén szektortól való függőségük, diverzifikálni kell gazdasági struktúrájukat és jövedelemforrásaikat. A hogyanra jó példa az Egyesült Arab Emírségek. Az egyetlen olyan gazdaság a nagy olajtermelő államok közül, amely helyesen fekteti be

az

olajból

származó

hatalmas

bevételeket.

Helyes

diverzifikációs

gazdaságpolitikájának köszönhetően, bár a vizsgált országok közül Szaúd-Arábia után a második legnagyobb kitermelő ipari bevétellel rendelkezik, mégis ennek a részaránya az árutermelő szektor részesedéséből csak 56 százalék. (Arab Monetary Found, 2012)

22

Az, hogy mennyiben befolyásolja az olaj világpiaci árváltozása a közel-keleti8 GDP nagyságát jól bizonyítja a 2. ábra. Látható, hogy a térség gazdasági növekedésének hátterében elsősorban az olaj világpiaci árának alakulása áll és nem belső strukturális okok. Éppen ezért ez a növekedés rendívül konjunktúra érzékeny és azonnal reagál (kényszerűen) a világgazdaságban végbemenő változásokra. Az olajár növekedésével nő a GDP is, csökkenése pedig negatívan hat a GDP-re. A 2008-as gazdasági világválság hatására, 2009-re a nyersolaj hordónkénti ára 23 dollárral csökkent, melynek hatására a közel-keleti GDP 287 milliárd dollárt esett vissza. Dolgozatom későbbi részében statisztikai számításokkal is bizonyítom az olajban gazdag országok kiszolgáltatottságát az nyersolaj árváltozásának.

2. ábra: A nyersolajár és a folyó áras GDP változása a Közel-Keleten 2000-2010 Forrás: Saját szerkesztés a World Bank és a BP adatai alapján

További negatív hatása a túlzottan a kitermelő iparra épülő gazdaságszerkezetnek a holland betegség: A kőolajtermelés miatt az ország valutája felértékelődik, ezért a hazai termékek folyamatosan elveszítik a versenyképességüket mind a hazai, mind a

8

Vizsgált országok: Algéria, Egyiptom, Öböl-menti államok, Irán, Irak, Izrael, Jordánia, Líbia, Szíria, Tunézia 23

külföldi piacokon, így a hazai ipar és mezőgazdaság elsorvad, amely növekedéslassulást eredményez a hazai gazdaságban. (http://www.greenfo.hu)

4.3.1. Szénhidrogén szektor

Az Öböl-menti államok szénhidrogén szektorra vonatkozó gazdasági adatai 2010.

Régió

Bahrein E.A.E. Katar Kuvait Omán Szaúd-Arábia Öböl-menti államok

Olaj és gáz szektor bevételei Millió US$

Részesedés a GDP-ből %

Részesedése a teljes közel-keleti GDP-ből %

8. táblázat

Részesedése az állami bevételekből %

5591 94042 71642 64009 30118 214145

24,4 31,6 55,7 51,5 47,7 47,8

1,1 14,7 6,3 6,1 3,1 22,1

81,8 75,9 60,8 93,8 81,7 90,4

479547

44,2

53,5

80,7

Forrás: Arab Human Development Report 2012.

Azonban a negatív hatások mellett térség húzóágazata mégis egyértelműen a szénhidrogén szektor (8. táblázat). Az ENSZ adatai szerint az Öböl-menti államok (Bahrein, Kuvait, Omán, Egyesült Arab Emírségek, Szaúd-Arábia) GDP-jének 44,2 százalékát teszik ki az olaj és gáz szektor bevételei, továbbá ez a teljes állami bevételek több mint 80 százalékát jelenti. Kiemelkedik Szaúd-Arábia 214 milliárd dolláros bevétellel, amellyel a teljes közel-keleti GDP-nek 22 százalékát egymaga adja (United Nations Development Programme, 2012) Az óriási bevételek mellett rendkívül jelentősek a szektor közvetett hatásai, ahogyan az jól látható a 3. ábrán is. A beruházások munkahelyet, a tőke számára beruházási lehetőséget (petrolkémia, vas és alumínium kohászat, építő és építőanyag ipar) teremtenek, ösztönzi a technika fejlődését, magával vonja a népjóléti beruházásokat

24

(iskola, kórház és településfejlesztés) és az infrastruktúra (utak, kikötők, repülőterek) fejlődését is. (Probáld F. 2002)

3. ábra: A kőolajtermelés nyomán elindult gazdasági fejlődés összefüggései Forrás: Probáld Ferenc: Afrika és a Közel-Kelet Földrajza

4.3.2. Egyéb Szektorok A nyersolaj nélküli áruexport jelentősége folyamatosan nőtt az elmúlt évtizedben, viszont még mindig csekélynek számít a bányászati termékek exportjához képest. 2011-ben 14 százalékban részesedett a közel-keleti árukereskedelemből, ezek közül kiemelkedik a vegyipari termékek exportja, amely alapvetően petrolkémiai iparágakra épül, de jelentős a foszfát alapú műtrágyagyártás is. 2011-ben a 7,5 százalékban részesedett az áruexportból, ezzel első a nyersanyag nélküli kategóriában. Ezen kívül az irodai és telekommunikációs eszközök (1,1%), valamint az autóipari termékek exportja jelentősebb (1,4%). (World Trade Organization, 2012) 25

4.4.

Mezőgazdasága

Ahogy a közel-keleti gazdaság nagy részét a mezőgazdaságot is torz szerkezet jellemzi. (9. táblázat) Élesen elkülönül egymástól a modern árutermelő és a naturalista önellátó szektor. A modern szektor létrejöttének alapjait a gyarmatosítók fektették le. A kedvezőbb adottságú területeken létrejöttek a külföldi tulajdonban lévő telepes birtokok, illetve helyi földbirtokos arisztokrácia tulajdonában lévő nagybirtokok,

amelyeket

monokultúrás

mezőgazdasági

termelési

struktúra

jellemzett. Elsősorban gyapotot termesztettek ezeken a területeken. A tradicionális naturálgazdálkodás sajátos gyökerekkel és hagyományokkal rendelkezik a KözelKeleten. Mind a faluközösség-bázisú földművelés, mind a nomád-beduin állattartás máig fennmaradtak. Szerepük valamennyi országban igen nagy, különösen az Arabfélsziget monarchiáiban. (Najat S. A. 2010) A Közel-Kelet földművelés szempontjából kedvezőtlen adottságokkal rendelkezik, a termelékenység igen alacsony, ami a technikai eszközökkel való elégtelen ellátottság, a nem kielégítő színvonalú műtrágya és növény védőszer felhasználás következménye Legfőbb korlátja a vízhiány. Az összterület 33 százaléka művelhető, állattartást tekintve pedig mintegy 20 százalék. A mezőgazdaság területi típusai az éghajlathoz igazodnak, így megkülönböztethető nomád pásztorkodás, szárazművelésű gabonatermesztés és öntözéses oázisgazdálkodás. (Probáld F. 2002)

Adatok néhány közel-keleti ország mezőgazdaságáról 2010. Régió Egyiptom Izrael Irán Irak Szaúd-Arábia Szíria Törökország Tunézia Közel-Kelet

A mezőgazdaság részaránya A GDP-ből (%) a kereső lakosságból (%) 14,0 32,1 (2008) -. 2,0 (2009) 10,2 21,2 (2008) 8,5 23,4 (2008) 2,9 4,1 (2009) 17,0 15,2 9,3 24.2 8,0 7,3 (2007) 22,8

Forrás: Saját szerkesztés a World Bank adatai alapján 26

9. táblázat

Mezőgazdasági terület részaránya (%) 3,7 24,1 30,1 18,9 80,6 75,5 49,7 64,8 33,4

A közel-keleti országok hatalmas gabonaimportra szorulnak, mivel a gabona szükségleteknek csak a felét, a hússzükségleteknek csak 40-50 %-át fedezik a hazai források. A nép nagy része élelmiszertámogatásokra szorul. A mezőgazdaságban dolgozik a kereső lakosság mintegy 23 %-a, részesedése a közel-keleti országok GDP-jében 2007-ben 7,3 százalék volt. (Najat S. A. 2010) A mezőgazdasági termékek exportja a Közel-Keleten az elmúlt évtizedekben folyamatosan csökkent. Azonban Irán, Irak, Szíria és Törökország területén továbbra is fontos szerepet tölt be. A célpiac elsősorban az Európai Unió, a termékek között primőráruk és gyümölcsök dominálnak. Még inkább az európai piac felé fordulást eredményezheti az EU agrárprotekcionizmusának a csökkentése és az euro-mediterrán szabad kereskedelem mezőgazdasági termékekre való kiterjesztése. (Csányi V. 2002)

4.5.

Szolgáltatások

Napjainkban a közel-keleti országok gazdaságpolitikájának legfontosabb célja a termelési struktúra és a jövedelemforrások diverzifikálása. Ennek megfelelően a térség legtöbb országa több-kevesebb elszántsággal neki is látott bizonyos szerkezet átalakítási programokhoz, amelynek hatására megnőtt a szolgáltatások jelentősége. A GDP szolgáltatás szerinti megoszlása (10. táblázat) is alátámasztja azt, amit az árutermelő szektor is igazolt, hogy a legstabilabb gazdaság az Egyesült Arab Emírségek a Közel-Keleten, 2010-ben a szolgáltatásokból származó bevételek náluk voltak a legmagasabbak, több mint 78 milliárd dollár, legnagyobb részesedése a turizmusnak volt. A második legnagyobb bevétele a vizsgált országok közül Egyiptomnak volt 57,6 milliárd dollár, majd Szaúd-Arábia következik 52,1 milliárd dollárral. (Arab Monetary Found, 2011)

27

A közel-keleti országok GDP-jének szolgáltatás szerinti megoszlása (Mrd US$) 2010. 10. táblázat Közel-Kelet

Turizmus

Algéria E.A.E. Egyiptom Irak Katar Kuvait Líbia Szaúd-Arábia Teljes Közel-Kelet

Szállítmányozás

18,2 44,4 26,7 12,6 7,1 6,1 2,9 24,1 213,5

13,5 26,9 17,9 16,4 7,0 10,9 2,8 16,1 153,7

Egyéb

Teljes

0,4 7,1 12,9 1,8 4,8 6,8 0,8 11,9 63,2

32,1 78,5 57,6 30,7 18,9 23,8 6,6 52,1 430,4

Forrás: Saját szerkesztés a The Joint Arab Economic Report 2011. adatai alapján

4.5.1. Turizmus

A turizmus a térség több országa számára fontos bevételi forrás és manapság a diverzifikációs politika miatt folyamatosan nő a jelentősége. A legtöbb ország kedvező adottságokkal rendelkezik (kellemes időjárás, tengerpart, kulturális emlékek) és a legnagyobb turista kibocsátó Európa közelsége is előnyt jelent a szektor fejlődéséhez, ám negatívan hatnak a napjainkban is zajló fegyveres konfliktusok vagy a terrorizmus azonosítása a Közel-Kelettel. (Csányi V. 2002) A hagyományosan kedvelt turisztikai célpontok (Egyiptom, Izrael, Jordánia, Tunézia) mellett kezdenek egyre elterjedtebbé válni az olyan Öböl-menti országok, mint az Egyesült Arab Emírségek, Katar vagy Szaúd-Arábia. Hatalmas beruházások indultak az elmúlt egy évtizedben hogy minél több turistát vonzanak ebbe a régióba. Ennek hatására manapság az egyik legkedveltebb turistacélpont a Közel-Keleten Dubaj lett. 1999-ben Dubaj bekerült a felhőkarcolóval rendelkező városok közé, ekkor épült meg 650 millió dollárból a 321 méter magas Burj Al-Arab. Jelenleg 17 darab

300

méternél

magasabb

épülettel

rendelkezik

a

város.

(http://arabluxus.blog.hu) Továbbá a Guiness World Records adatai szerint itt található a világ jelenlegi legmagasabb épülete a Burj Khalifa torony is, amely 828 méter magas. 28

Egyéb jelentős turisztikai beruházás az Öböl-menti államokban mesterséges szigetek és azokon luxusszállodák építése. Legismertebb a 12,3 milliárd dollárból épített dubaji pálmaszigetek, de ezen kívül találunk ilyet Dohában a Katar Gyöngye nevezetű szigeteket, valamint Bahreinben is. (http://arabluxus.blog.hu)

4. ábra: A Közel-Keletre érkező turisták száma és részesedése a világ turistaforgalmából 1990-2011 Forrás: Saját szerkesztés a Tourism Highlights 2012 adatai alapján

Ilyen és ehhez hasonló beruházások eredményeképpen 2011-re a Közel-Kelet9 idegenforgalmi szempontból a világ legdinamikusabban fejlődő térségévé vált. A 4. ábrán látható, hogy a beérkező turisták száma mára elérte az 55 millió főt, amely 5,6 százaléka a világ turistaforgalmának, ez 46 milliárd dollár bevételt jelentett a térség államainak. Az 1990-es évektől 2011-ig csaknem 6 szorosára nőtt a turistaforgalom, átlagosan 7,6 százalékos növekedés jellemezte. Viszont 2011-ben 8 százalékkal visszaesett a beérkező turisták száma, elsősorban az „arab tavasz” (líbiai, egyiptomi tunéziai forradalom) eseményei miatt. 2011-ben a legvonzóbb célpont Szaúd-Arábia volt 17 milliárd látogatóval, ezt követte Egyiptom 9 milliárddal és a harmadik pedig az Egyesült Arab Emirátusok volt 8 milliárd fővel. (United Nations World Tourism Organization, 2012) 9

Vizsgált országok: Bahrein, Egyiptom, Irak, Jordánia, Kuvait, Libanon, Líbia, Omán, Katar, Szaúd-Arábia, Szíria, Egyesült Arab Emírségek, Jemen 29

5. A Közel-Kelet integrálódása a nemzetközi munkamegosztás rendszerébe

5.1.

A Közel-Kelet külgazdasági nyitottsága

A közel-keleti országok nemzetközi munkamegosztásba való bekapcsolódásában a legfontosabb szerepe a kőolajforrások felfedezésének volt. A petróleumkorszakban, majd az ezt felváltó benzinkorszakban is (20. század eleje) a kőolaj termelés főként Amerikára összpontosult. A századfordulón a Közel-Keleten még csak kutattak olaj után és 1,9 millió tonnás termelésével a térség csak 1918-ban érte el a világtermelés 1 százalékát. A világtermelésből való részesedése 1938-ban, amikor felfedezték Irak, Bahrain, Szaúd-Arábia olajkútjait is hat százalékra nőtt. (Sampson A. 1978)

5. ábra: A Közel-Kelet részesedése a világ kőolaj kitermeléséből 1965-2010 Forrás: Saját szerkesztés az IEA adatai alapján

A 5. ábrán a Közel-Kelet világ kőolajtermelésből való részesedését szemléltettem 1965 és 2010 között. A 60-as évek közepére a Közel-Kelet részesedése már meghaladta a 25 százalékot és exponenciális növekedés jellemezte egészen 1974ig, amikor már 37 százalék volt a részesedése (2011-ig ez a legmagasabb). 1977-től az irak-iráni háború hatására kezdetét vette egy visszaesés a közel-keleti kőolajtermelésben, amely egészen 1985-ig elhúzódott. Ebben a periódusban 36 százalékról 19 százalékra esett vissza a térség részesedése a világtermelésből. Majd 30

1985-től 8 év alatt 11 százalékos növekedés jellemezte. A vizsgált időszak végén 2011-ben

33

százalék

volt

a

részesedése

a

Közel-Keletnek

a

világ

kőolajtermeléséből. (BP, June 2012) A nemzetközi munkamegosztásban való részvétel legközvetlenebb mutatószáma az export koefficiens. Megmutatja egy ország külgazdasági nyitottságát, azaz, hogy a hazai kibocsátás mekkora hányadát értékesítik külső piacokon, illetve a hazai végső felhasználásban milyen súlyt képvisel az import. (Rostoványi Zs. 1986) A World Bank adatai szerint az export bruttó hazai termékhez viszonyított aránya a nyolcvanas évek elején a közel-keleti országokban10 42,8 százalék volt, míg az import GDP-hez viszonyított aránya 38,2 százalék volt. Tíz évvel korábban az export koefficiens csak 30, az import koefficiens csak 28 százalék volt. Az utóbbi egy évtizedben az export koefficiense a térségnek több mint 9 százalékkal nőtt, míg az import koefficiense több mint 10 százalékkal. (6. ábra)

6. ábra: A Közel-Kelet külgazdasági nyitottsága (1980,1990,2000,2010) Forrás: Saját szerkesztés a World Bank adatai alapján

10

Vizsgált országok: Algéria, Egyiptom, Öböl-menti államok, Irán, Irak, Izrael, Jordánia, Líbia, Szíria, Tunézia 31

Általánosságban megállapítható, hogy az olajban gazdag közel-keleti államok külgazdaságilag nyitottabbak a Közel-Kelet átlagánál. Kuvait és Szaúd-Arábia esetében az exportkoefficiens meghaladja a 60 százalékot, míg Irak és az Egyesült Arab Emírségek esetében a 70 százalékot. Azok az országok, viszont amelyek nem rendelkeznek ilyen nagy olajkészletekkel az exportkoefficiensük is jóval alacsonyabb, így Egyiptom, Libanon és Törökország esetében alacsonyabb 25 százaléknál. 5.2.

Komparatív előnye a kőolajszektorban

A nemzetközi munkamegosztás létrejöttének az alapja a komparatív előnyök elmélete. David Ricardo szerint, ha van két termelő, amelyek kétféle terméket képesek a rendelkezésre álló termelési tényezőkkel előállítani, és az egyik termelő mindkét terméket hatékonyabban termeli, mint a másik, akkor úgy érhetik el együttesen a legnagyobb kibocsátást, ha a hatékonyabb termelő azt a terméket állítja elő, amelyben nagyobb az előnye a másikkal szemben. Az így kialakuló munkamegosztás a komparatív előnyökön alapul. Komparatív előny származhat például a természeti adottságokból, mint esetünkben a Közel-Keleten található gazdag olaj- és gázkészletekből. Tehát a Közel-Keleti országok nagy része a bányászati

termékek

kitermelésére

és

kereskedelmére

specializálódott.

A

komparatív előny mérésére számos módszer van. Dolgozatomban a Balassa Béla által

alkotott

megnyilvánult

komparatív

előny

(Revealed

Comparative

Advantage=RCA) mutatószámát használtam, hogy szemléltessem a Közel-Kelet komparatív előnyét a bányászati termékek exportjában. Az RCA a hatvanas évek óta

a

nemzetközi

versenyképesség

számszerűsítésének

és

összehasonlító

elemzésének egyik legelterjedtebben használt eszköze. A mutató azon a feltevésen alapul, hogy j termék részarányának az a ország kivitelében elvileg ugyanakkorának kellene lennie, mint j termék világexportjának a teljes világexportból. Ha a két hányados 1, akkor nem beszélhetünk sem komparatív előnyről sem komparatív hátrányról. Ha RCA>1 akkor látszólagos komparatív előny van. (Csáki Gy. 2002)

32

A Közel-Kelet komparatív előnye a bányászati termékek esetében

Országok

Bányászati Termékek Részaránya az Áruexportban %

11. táblázat

RCA Mutató Kuvait

RCA Mutató Irak

Azerbajdzsán

96

1,03

0,96

Brazília

30

3,30

3,10

Kanada

34

2,91

2,74

Kazahsztán

85

1,16

1,09

Líbia

67

1,47

1,38

Nigéria

88

1,12

1,05

Norvégia

73

1,36

1,27

Oroszország

72

1,38

1,30

Venezuela

93

1,06

1,00

Világ

22

4,50

4,23

Irak

99

-

0,94

Kuvait

93

1,06

-

Közel-Kelet

74

1,34

1,26

Forrás: Saját szerkesztés a WTO adatai alapján

A 11. táblázat a világ vezető olajtermelőinek a bányászati termékének áruexport részesedését tartalmazza, valamint az általam kiszámolt Balassa féle RCA mutatót Irak és Kuvait esetében. Látható, hogy a Közel-Keleten kívül Azerbajdzsán, Kazahsztán, Nigéria és Venezuela esetében is igen jelentős, 80 százaléknál nagyobb a bányászati termékek részesedése az áruexportban. Az RCA mutatót illetően megállapítható, hogy 2011-ben Irak az összes vizsgált országgal szemben komparatív előnyt élvezett, míg Kuvaitnak csak Azerbajdzsánnal szemben van komparatív hátránya. 5.3.

Kereskedelme

A közel-keleti országok11 legfontosabb kapcsolódási pontja a világkereskedelemhez kétséget kizáróan a kőolajexport. 2011-ben a WTO adatai a Közel-Keleti export 1066 milliárd volt. (7. ábra) Ebből a bányászati termékek áruexportja 847 milliárd

11

Vizsgált országok: Algéria, Egyiptom, Öböl-menti államok, Irán, Irak, Izrael, Jordánia, Líbia, Szíria, Tunézia

33

dollár volt, amely az árukereskedelemből származó exportbevételek 67,7 százalékát jelentette. Tehát az aránytalan gazdasági szerkezetet az exportbevételek is igazolják. Exportpartnerei közül kiemelkedik Ázsia. 2011-ben a közel-keleti áruexport 61 százalékának volt a célpiaca ez a térség, amely 648 milliárd dollár bevételt jelentett. Arányaiban jóval kisebb csak 14 százalék és 158 milliárd dollár a második legnagyobb exportpartner Európa részesedése a közel-keleti árukereskedelemből. Európát szorosan követi Észak-Amerika 106 milliárd dollárral. Továbbá jól látható az ábráról, hogy a kőolajban hasonlóan gazdag régiókkal (elsősorban a Független Államok

Közössége,

Közép-

és

Dél-Amerika)

az

exportforgalma

szinte

jelentéktelen. (World Trade Organization, 2012)

7. ábra: A Közel-Kelet exportjának szerkezete és exportpartnerei 2011. Forrás: Saját szerkesztés a WTO adatai alapján

A 8. ábrán a Közel-Kelet import szerkezete és importpartnerei láthatóak. 2011-ben 657 milliárd dollár volt az értéke, melynek legnagyobb része (73%) a gazdaságszerkezetének hiányosságából adódóan iparcikk volt. De jelentős a mezőgazdasági és élelmiszer termékek importja is (96 milliárd US$). Legfontosabb importpartnere Ázsia (239 Mrd US$), importjának több mint 36 százaléka származik ebből a térségből. Második legjelentősebb importpartnere Európa 190 milliárd dollárral, amely összimportjának 29 százaléka. Hasonlóan az exportnál a szénhidrogénekben gazdagabb térségekkel (Független Államok Közössége, Afrika,

34

Közép és Dél Amerika) az importforgalma nem olyan jelentős, 22 milliárd dollár összesen.

8. ábra: A Közel-Kelet importjának szerkezete és importpartnerei 2011. Forrás: Saját szerkesztés a WTO adatai alapján

Azonban, mivel a közel-keleti országok12 exportbevételének a legnagyobb részét a bányászati termékek adják, ezért az ugyanúgy, mint a GDP esetében a kőolaj világpiaci árváltozására erősen reagál. Ezt a jelenséget 9. ábrával szemléltetem. Látható, hogy az 1970-től 1980-ig tartó periódusban jelentős ingadozás figyelhető meg a közel-keleti országok áruexport bevételét illetően. Ez nem véletlen, ugyanis ekkor következett be két olajárrobbanás is. Az 1973-as Yom Kippuri háború következményeként végbement első olajárrobbanás (16,66 dollárról 52,85 dollárra ugrott a nyersolaj hordónkénti ára) hatására 2400 milliárd dollárról 7700 milliárd dollárra emelkedett a közel-keleti áruexport bevétel, továbbá az irán és irak közötti háború hatására bekövetkezett második 1978-as olajárrobbanás (majdnem 50 dolláros olajár emelkedés) 9200 milliárd dollárról 14100 milliárd dollárra növelte a bevételeket. Látható továbbá, hogy a 2008-as gazdasági világválság hatására is jelentős visszaesés következett be az exportbevételekben 2009-ben. 2009-re a nyersolaj hordónkénti ára több mint 36 dollárral esett vissza. (World Trade Organization Statistics Database) 12

Vizsgált országok: Bahrein, Egyiptom, Irak, Jordánia, Kuvait, Libanon, Líbia, Omán, Katar, Szaúd-Arábia, Szíria, Egyesült Arab Emírségek, Jemen 35

9. ábra: A nyers kőolajár és a közel-keleti áruexport bevételének a változása 1970-2009 Forrás: Saját szerkesztés a WTO és a BP adatai alapján

Továbbá egy regressziós modell segítségével (10. ábra) is megvizsgáltam a kapcsolatot a nyersolajár és az áruexport bevétel között (1970-1980). Az eredmény ismeretében megállapítható, hogy egyenes arányosság van a nyersolajár és a közelkeleti áruexport bevétele között. Vagyis pozitív vagy épp negatív irányban befolyásolja az olaj világpiaci árának változása az áruexportból származó bevételeket a közel-keleti országok kereskedelmében.

10. ábra: Regressziós kapcsolat a nyersolajár és az áruexport bevételek között a KözelKeleten 1970-1980 Forrás: Saját szerkesztés a WTO és BP adatai alapján, SPSS program segítségével 36

5.4.

A kőolajipar általános bemutatása

Mivel a közel-keleti országok leginkább a kőolajszektor révén kapcsolódtak be a nemzetközi munkamegosztás rendszerébe és a gazdasági szerkezetükben is fontos a szerepe, ezért fontosnak tartottam bemutatni a kőolajipar történetét, szállítási módjait a rendelkezésre álló finomító kapacitásokat és a kőolaj világpiaci árváltozását befolyásoló tényezőket. 5.4.1. A fekete arany története Ha azt a kérdést tennénk fel, hogy mikor született a kőolajipar, akkor biztosan adhatjuk meg rá a választ, hogy 1859. augusztus 27-én jött a világra, amikor is sikerült a pennsylvaniai Titusvilleben, 21 méter mélységből kőolajat hozni a felszínre. Az emberiség természetesen nemcsak azóta ismeri a kőolajat és kiterjedt rokonságát, a földgázt. A svájci tavak cölöpépítményeit már i.e. ötezer évvel ezelőtt aszfaltbevonattal védték a korhadástól. Első ókori mércével mért nagyüzemi felhasználói azonban a sumérok voltak. Elsősorban tömítő és kötőanyagként alkalmazták a föld hasadékain kiömlő és kenhető bitument. Korunk fekete aranyát természetesen a középkorban is alkalmazták. Marco Polo útleírásaiban számol be róla, hogy a Kaszpi-tenger és a Földközi-tenger közti sós puszták lakói a természetes forrásokból szerezték be a mécsesekben égő világító olajat, sőt fizetőeszközként is használták. Ezen kívül gyógyításra is használták, gyomorbetegek bitumenpirulákat kaptak, míg a reumásoknak azt tanácsolták, hogy álljanak kőolajba. Földünk legrégibb ismert kőolajfúró telepe Kínában, Szecsuanban volt. Itt időszámításunk kezdete után végeztek fúrásokat, kézi erővel bambuszcső és bambuszkötelek segítségével. (Egyes feljegyzések szerint a fúrások elérték az ezer méteres mélységet is.) Csak a 19. századi vegyészek jöttek rá arra, hogy a nyersolajok folyékony, különböző forráspontú szénhidrogének. (Ónody Gy. 1978)

37

5.4.2. A kőolaj szállítása, feldolgozása

11. ábra: Közel-Keleti kőolaj és gázvezetékek Forrás: http://www.guardian.co.uk/news/datablog/2012/feb/06/iran-oil-exportsdestination#zoomed-picture

Egy lényeges tényező a kőolajjal kapcsolatban, hogy milyen módon és mennyiért lehet elszállítani azokat a kitermelés helyétől a feldolgozó üzemekig, Mivel a nyersolaj a világ csak néhány részén fordul elő nagyobb mennyiségben, következésképpen elég jelentős a kontinensek közötti kereskedelme. A szállító cégek érdeke a minél nagyobb profit maximalizálása, ezért próbálják a szállítás módjában a legköltséghatékonyabb megoldást és az útvonalban a legkedvezőbbet megtalálni. Az útvonalak kiválasztását komoly tervezések előzik meg, ugyanis minél messzebbre kell szállítani a kőolajat, annál nagyobb a ráfordítás mértéke. Ezért azon országok, amelyek nagyobb mennyiségű kőolajat importálnak, a legnagyobb mennyiséget a hozzájuk legközelebb fekvő országból próbálják beszerezni. (USAKanada, Európavolt Szovjetunió országai, Kína és Japán 38

Közel-Kelet). Azonban politikai okok miatt előfordulhatnak kivételes esetek. Esetünkben a legérdekesebb talán az arab-izraeli konfliktus miatt Izrael kőolaj importpartnerei. Izrael olajszükségleteinek a 90%-át Oroszországból és a Kaszpi térségből fedezi, Kazahsztánból és Azerbajdzsánból a Kaszpi Konzorcium és a Baki Tbiliszi

Ceyhan

kőolajvezetékeken

keresztül.

Két

féle

módja

van

a

kőolajszállításnak: Csővezetékeken keresztül és tankhajókkal való szállítás. Tankhajók elsősorban kontinensek közötti tengeri szállítmányozást végzik. Ezen belül megkülönböztetünk nyersolaj szállítót, amely az olajmezőkről szállít a finomítókhoz és feldolgozott olaj szállítót, amely a finomítóktól a végső felhasználás helyére szállít. Bár ez a szállítási mód igen költséghatékony, emellett meg kell említeni a környezetre való negatív hatását is. Ugyanis a tengeri szennyezések 12 százaléka kőolajszállításokból adódik. A csővezetékekkel történő szállítás esetén, nagy probléma a politikai bizonytalanságtól való függőségük (orosz-ukrán gázvita). (Grant K. 2006) A feldolgozóipar központjai a legnagyobb fogyasztó országokban fejlődtek ki, ugyanis a feldolgozott olaj ára lényegesen magasabb a nyersolajénál és így szállítása is kockázatosabb. Mivel az országok közötti rangsorban az USA kőolaj fogyasztása a legnagyobb a világon (833 millió tonna), ezért náluk található a világ feldolgozó kapacitásainak legnagyobb része (19%), a másod legnagyobb az Európai Unió kapacitása 16,4 százalék, a harmadik legnagyobb kapacitással pedig Kína rendelkezik 11,6 százalék, amely majdnem a duplája a negyedik Oroszországénak (6,1%). Míg a legnagyobb olajkészletekkel rendelkező Közel-Kelet részesedése csak 8,6 százalék. (BP, June 2012)

5.4.3. A kőolaj világpiaci árváltozását befolyásoló tényezők

Az olaj egy világszintű kereskedelmi áru, tehát árváltozásra igen érzékeny, árát világszintű piaci mechanizmusok befolyásolják. A kőolajpiac is, mint általában minden, a kereslet kínálat egyensúlyára törekszik. A kínálatot az olajtermelő országok alkotják, míg a keresletet a nagy olajcégek (Exxon, Shell). 39

A keresletet befolyásoló tényezők: Elsősorban az emberi preferenciák határozzák meg az olaj iránti keresletet. Rövidtávon igen rugalmatlan, hiszen a végfelhasználóknak nem konkrétan a benzinre vagy olajra van szükségük, hanem hajtóanyagra az autókba vagy épp fényre, melegre. Tehát a keresletet behatárolják a technológiai körülmények. Hosszútávon nem áll fent a rugalmatlanság ugyanis megjelenhetnek új technológiák (hibrid

autók),

megváltozhatnak

a

fogyasztói szokások.

Napjaink

olajár

növekedésének egyik fontos oka az új kereslet megjelenése a fejlődő országok részéről (India, Kína). Következésképpen az olaj iránti kereslet legfőbb forrása a gazdasági növekedés, amely az ipar és a lakosság fogyasztásán alapul. Az elmúlt években az USA-ban jelentős kereslet visszaesés figyelhető meg. 2007-től 2011-re 20,67 millió hordóról 18,8 millió hordóra csökkent a fogyasztás, szemben Kínával, amelynek fogyasztása folyamatosan növekszik (7,9 millióról 9,7 millióra). (Kotán G. 2006) Kínálat: A kínálatot fogyasztói szempontból nem a kitermelt kőolaj mennyisége jelenti, hanem a feldolgozóipar által átdolgozott olaj mennyiségét. Ezért kulcskérdés a feldolgozóipar leterheltsége. 2011-ben világszinten 81 százalékos. Rövidtávon éppoly rugalmatlan, mint a kereslet. A kínálati oldalt egyértelműen a termelő országok, azon belül is az OPEC alkotja, amely a világtermelés több mint 40 százalékát adja. Az OPEC a rövidtávú rugalmatlanság és az árverseny miatt felső eladható mennyiséggel (kvótával) szabályozza tagországait, hogy az olajárát minél magasabban tartsa. Az áremelkedések egyik hatása, hogy az addig csak gazdaságtalanul kitermelhető olajlelőhelyek (Kanadai olajhomok, mélytengeri olajrétegek) gazdaságossá válnak, így megnövelhetik a kínálatot. Az áralakulásban a legfontosabb befolyásoló tényező a nyersolaj ára, amely nagyrészt meghatározza az értékesített olajtermékek árát. Tehát a nyersolaj világszintű kereslete és kínálata van a legnagyobb hatással a benzin árára. Emellett az árak reagálnak a kereskedelemben résztvevők (eladók, vevők) elvárásaira és magatartásaira is. (Kotán G. 2006) 40

Az olajár ingadozásának számos oka lehet. Az egyik elmélet szerint a már említett India és Kína gyors GDP növekedése és növekvő olajigénye gerjeszti a hullámzásokat. Egy másik oka a Just In Time termelési fajta: a vállalatok minimalizálják a raktárkészleteiket, így csökkentve költségeiket. Ám ha megnő a kereslet, akkor a cégek kénytelenek az azonnali piacon beszerezni a szükséges mennyiséget, ami további áringadozáshoz vezet. További olajár emelkedéssel jár egy- egy környezeti katasztrófa, mint például a 2006-os Kathrina és Rita Hurrikán bekövetkezte vagy egy-egy ország belpolitikájában bekövetkezett változás (iraki megszállás,

egyiptomi,

olajkitermelés,

valamint

líbiai

forradalom).

csökkenhet

a

Ezek

hatására

feldolgozó

csökkenhet

kapacitás,

az

aminek

következményeként hiány keletkezhet a kínálati oldalon, amire áremeléssel reagál a piac. (Emerson S. 2009) Összességében megállapítható hogy az olajár kialakulása egy igen bonyolult és sok tényezőtől függő folyamat, az olajár ingadozását elsősorban rövidtávú keresletikínálati rugalmatlanságok, illetve a hosszú távú kereslettel és kínálattal kapcsolatos bizonytalanságok okozzák.

41

6. A közel-keleti kőolaj jelentősége a világgazdaságban

6.1.

Az OPEC: létrejötte, működése, szervezeti felépítése

6.1.1. Létrejöttének előzményei

A 20. század elején a ”Hét Nővér”, a hét legnagyobb multinacionális olajtársaság, értékesítette a közel-keleti olajforrásokat. Az amerikaiak: Exxon, Mobil, Socal (később Chevron), miután 1911-ben feldarabolták a Standard Oil-t, valamint Gulf és Texaco a texasi olajmezők 1901-es feltárása után. Az angol érdekeltségű társaságok: Royal Dutch Shell, holland és angol együttműködésben és BP, aminek jelentőségét az iráni és indonéziai olajmezők felfedezése növelte. Napjainkra a ”Hét Nővér” négy nagy óriássá olvadt össze: ExxonMobil, Chevron-Texaco, BP és Royal Dutch Shell. 1960 júliusában Rathborne, az Exxon új ügyvezető igazgatója nehéz helyzetben volt, ugyanis túlkínálat jellemezte a piacot. Tovább nehezítette az amerikai olajvállalatok helyzetét, hogy az oroszok a közel-keleti árnál olcsóbban kínálták az olajat Olaszországnak és Japánnak, valamint Indiának. Ezért az Exxon és a többi amerikai olajtársaság egyrészt a piaci árak csökkentésére kényszerültek, másrészt továbbra is azokhoz a könyvelt árakhoz kötődtek, amelyek a termelő országoknak fizetendő fele-fele arányú adózáshoz szolgáltak alapul, így az 50 százaléknál jóval többet kellett fizetniük. A termelők pedig ezekre az adókra építették a költségvetésüket. 1959 februárjában a könyvelt árakat már egyszer csökkentették barrelenként13 18 százalékkal. Ez a csökkentés a Közel–Kelet négy fő olajtermelő országának 10 százalékkal kevesebb adót, azaz évente 132 millió dollár veszteséget jelentett. Az újabb árcsökkentést pedig a közel-keleti államok nem fogadták el. A „nővérek” olyannyira függtek egymástól, hogy mindegyiküknek követnie kellett az Exxon példáját. Néhány nappal később a BP négy és fél centtel csökkentette az árait, a többi társaság is hasonlóan tett. Emiatt a társaságok egyöntetűen szembekerültek a Közel–Kelettel. 13

Angol-amerikai űrmérték, a szó jelentése: hordó. Egy amerikai barrel 1,59 hektoliternek felel meg. A barrel mértékegységét manapság leginkább az olajpiacon használják. 42

Válaszul az árcsökkentésre 1960. szeptember 9-én a világ olajexportjának 80 százalékát lebonyolító öt ország: Szaúd-Arábia, Irán, Irak, Kuvait és Venezuela létrehozta a Kőolajexportáló Országok Szervezetét- angolul The Organization of Petroleum Exporting Countries (OPEC) – Bagdadban. A kulcsszövetséges SzaúdArábia és Venezuela volt. Szaúd-Arábia új olajtanácsadója Abdullah Tariki volt. Tariki az arabok azon új nemzedékékhez tartozott, amely az olajipart belülről ismerte. A texasi egyetemen tanult, majd a Texaconál volt gyakornok, és egy ideg egy amerikai lány volt a felesége, míg Venezuela élén egy erős politikus Perez Alfonzo állt. (Sampson A. 1978) 6.1.2. Működése Tagjai: Azok az országok, amelyek részt vettek 1960. szeptember 10-14 között a Bagdad-i konferencián. Név szerint: Szaúd-Arábia, Irán, Irak, Kuvait és Venezuela. Az öt alapító taghoz később további kilenc ország csatlakozott: Katar (1961), Indonézia (1962), Líbia (1962), Egyesült Arab Emirátusok (1967), Algéria (1969), Nigéria (1971), Ecuador (1973), Angola (2007), Gabon (1975-1994). Székhelye a kezdetekben

Geneva

(Svájc),

majd

1965-től

Bécs

lett.

Célja: Az OPEC célja, hogy koordinálja és egységesítse tagjai energiapolitikáját, biztosítsa az olajtermelők számára az egységes és stabil árakat, a fogyasztó országok számára a hatékony, gazdaságos és állandó kínálatot, valamint az iparágba beruházók számára a korrekt tőkemegtérülést. Három fő szervezeti egysége van: I. II. III.

Miniszterek Tanácsa: Elnök: Abdul-Kareem Luaibi Bahedh Igazgatótanács Titkárság: Főtitkár: Abdalla Salem El Badri (OPEC, 2012)

43

6.2.

A közel-keleti kőolajkészletek és kőolajlelőhelyek bemutatása

Napjainkban a közel-keleti kőolaj stratégiai szerepét jól mutatja az éves kitermelés mennyisége, valamint annak a tartalékhoz viszonyított arányából képzett mutatószám (lásd 12.ábra és 12. táblázat T/K arány). Minél magasabb a T/K arány annál magasabbak a tartalékok a termeléshez képest. Leegyszerűsítve a T/K arány megmutatja, hogy még hány évre elegendőek egy ország olajkészletei, ebből megbecsülhető mikorra várható azok kimerülése. A T/K arányt megvizsgálva kiemelkedik Közép és Dél Amerika (121 év) valamint a Közel-Kelet14 (79 év) olajkészleteinek „élettartama” és látható, hogy várhatólag leghamarabb Ázsia (14 év) és Európa (22 év) olajkészletei fognak kimerülni. Ebből az következik, hogy a fenntartható fejlődés érdekében előtérbe kerülnek a megújuló energiaforrások és a nukleáris energia használata és várhatóan még tovább fog nőni a közel-keleti valamint közép és dél-amerikai kőolajexport volumene. (BP, 2012) Összességében megállapítható, hogy a Közel-Kelet még egy jó darabig stratégiailag igen fontos szereplője lesz a világ energiapiacának és emiatt még inkább kulcskérdés a térség belpolitikai stabilizációjának a rendezése.

12. ábra: A kőolaj tartalék és a kitermelés aránya a világon 2011. Forrás: Saját szerkesztés az BP adatai alapján

14

Vizsgált országok: Algéria, Egyiptom, Öböl-menti államok, Irán, Irak,, Líbia, Szíria, Tunézia 44

12. táblázat

A világ kőolajkészletei és kőolaj kitermelése 2011. Olajkészletek Régió

Mrd hordó

Termelés

Részarány a világban (%)

K/F arány (%)

T/K Arány (%)

1000 hordó/nap

Észak-Amerika Közép- és DélAmerika Európa és Eurázsia

217,5

13,2

65,3

41,7

14301

325,4

19,7

131,4

120,7

7381

141,1

8,5

93,4

22,3

17314

Közel-Kelet

795,0

48,1

350,8

78,7

27690

Afrika

132,4

8,0

263,6

41,2

8804

41,3

2,5

29,5

14,0

8086

Világ

1652,6

100,0

94,9

54,2

83576

OPEC

1196,3

72,4

-

91,5

35830

OPEC-en kívüliek

329,4

19,9

-

26,3

34258

OECD országok Nem OECD országok Európai Unió

234,7

14,2

40,4

34,7

18543

1417,9

85,8

154,4

59,7

65032

6,7

0,4

12,6

10,8

1692

Óceánia és Ázsia

Forrás: Saját szerkesztés a BP Statistical Review of World Energy 2012 adatai alapján

Fontosnak tartottam továbbá a kitermelés és a fogyasztás arányát megvizsgálni. Ha az ez alapján képzett mutató (K/F) értéke 100-nál nagyobb az adott ország nettó exportőr, ha kisebb, akkor nettó importőr. A Közel-Kelet ebben is komparatív előnyt élvez a többi térséggel szemben, több mint 3-szor annyi olajt termel, mint fogyaszt, tehát a termelés nagy részét exportálják (71%). A Közel-Keleten kívül Közép és Dél-Amerika, valamint Afrika termelése haladja meg a fogyasztása mértékét, a világ többi térsége nettó importőrnek számít.(BP, 2012) A Közel-Keleten a kitermelési költségek is alacsonyabbak a világ más régióihoz viszonyítva (Perzsa öbölben átlag 4 dollár, Északi-tengeren átlag 15 dollár). A kutak mélysége is alacsonyabb, átlagosan 7000 láb, szemben az USA-ban ahol 22000 láb. Egy kút napi termelése nagyobb az átlagnál, alacsonyak a munkabérek, közel vannak a kikötők, így kisebb távolságra kell elszállítani a kőolajat. (Seznec, 2008) Összefoglalva, költséghatékonysági szempontból nagyon magas a komparatív előnye a közel-keleti országoknak a kőolajpiacon. Amellett, hogy igen gazdagon el vannak látva kőolaj készletekkel, logisztikai szempontból is előnyt élveznek a

45

versenytársakkal

szemben,

kedvező

elhelyezkedése

miatt

pedig

szinte

monopolhelyzetben vannak a Távol-Keleten. A 13. táblázat a régiók közötti kőolaj (nyers és feldolgozott) kereskedelmet mutatja be. Ebből jól látható, hogy Japán importálja a legtöbb közel-keleti olajt, a teljes közel-keleti olajexport 18 százaléka áramlik a térségbe. De emellett jelentős mennyiséget exportál Kínába (137,8 millió tonna) és Európába (126 millió tonna) is. Ebből azt a következtetést vonhatjuk le, hogy a közel-keleti olaj legnagyobb felvevőpiaca Ázsia, a sokak által gondolt USA-val szemben. Az USA bár a legnagyobb termelők között van, mégis importra szorul, viszont beszerzési forrásai eléggé diverzifikáltak, ezért a Közel-Kelet összexportjának alig 10 százaléka, 95,5 millió tonnát teszi ki. Összességében a világon Európa importálja a legtöbb olajt, de elsősorban a volt Szovjetunióból, a közel-keletről importjának 21 százalékát szerzi be. (International Energy Agency Statistics)

Kőolaj kereskedelem a világon (millió tonna) 2011. USA

Európa

India

Kína

13. táblázat Japán

Teljes

Forrás Kanada

133,8

2,4

-

1,2

0,6

138,5

Mexikó

59,8

7,2

1,8

1,7

-

73,8

111,2

17,4

15,7

27,1

0,7

185,5

Európa

29,5

-

0,5

0,7

0,6

99,3

Volt Szovjetunió

35,5

298,2

1,0

48,6

8,8

428,2

Közel-Kelet

95,5

126

110,7

137,8

175,1

979,4

Nyugat-Afrika

68,3

57,6

29,5

42,2

1,2

231,5

Teljes import

559,8

596,4

177,9

328,1

221,8

2231,3

Közép- és Dél-Amerika

Forrás: Saját szerkesztés az IEA adatai alapján

46

6.3.

Vezető kőolaj termelők a térségben

Ebben a részben részletesen bemutatom a közel-keleti olajkincseket, megvizsgálva a régión belül a vezető kitermelő országokat.

A 14. táblázatban kiemeltem a Közel-Kelet leggazdagabb olajállamait. A táblázatból megállapítható, hogy lételeme a külföldi felvevőpiac szinte az összes olajtermelő államnak, mivel mindegyikük K/F mutatója meghaladja a 100-at, vagyis az összes ország nettó exportőr. Hatalmas kőolajkészletekkel rendelkeznek, például összehasonlítva a 11. táblázattal, csak Szaúd-Arábia olajkészleteinek a nagysága meghaladja a teljes észak-amerikai, európai, afrikai és ázsiai kontinens készleteinek a nagyságát. Tovább erősíti szerepüket a világ kőolajpiacán, hogy a meglévő készletek termeléssel kalkulált várható kimerítési időtartamai is magasak (T/K arány). Az összes vizsgált ország T/K aránya (a közép és dél-amerikai régiót leszámítva) meghaladja a világ régióinak T/K arányát.

Vezető kőolaj kitermelő országok a Közel-Keleten 2011. Olajkészletek Ország Irán Irak Kuvait Szaúd-Arábia E.A.E. Teljes KözelKelet

Kitermelés

151,2 143,1 101,5 265,4 97,8

Részaránya a világon (%) 9,1 8,7 6,1 16,1 5,9

T/K arány (%) 95,8 140,0 97,0 65,2 80,7

795,0

48,1

78,7

Mrd hordó

14. táblázat

4321 2798 2865 11161 3322

Részaránya a világon (%) 5,1 3,3 3,4 13,3 3,9

K/F arány (%) 236,5 1229,5 735,5 411,4 492,0

27690

33,1

350,8

1000hordó /nap

Forrás: BP Statistical Review of World Energy 2012

Szaúd-Arábia: Még a „legek” közül is kiemelkedik Szaúd-Arábia, amely a világon az első nyers kőolaj exportban, egymaga 15 százalékát exportálja a világ egészéhez képest, valamint feldolgozott kőolaj-export tekintetében is a 7. helyen a rangsorban.

47

Nagy előnye a többi országgal szemben, hogy a kutakból természetesen tör fel a nyersolaj, így a kitermelés olcsó, továbbá rendkívül jó a minősége is. Azonban az olajmezők öregedésével a kitermelés is drágulni fog, másrészt a lakosság igen alacsonyan képzett, magas a munkanélküliség, emiatt sok a vendégmunkás az olajiparban. Az ország vezető vállalata a Saudi Aramco, amely a világ legnagyobb olajkészlettel rendelkező olajvállalata (a világ olajkészleteinek 21 százalékával rendelkezik) továbbá a Forbes szerint olajkitermelésben is világvezető naponta 12,5 millió hordóval. Irán: A világ 5. legnagyobb nyersolaj tartalékkal rendelkező országa. Az összexportjának a 80 százalékát teszi ki a kőolaj. A 2003-ban Irak ellen indított amerikai invázió jelentősen megváltoztatta az irak-iráni erőegyensúlyt, mellyel Irán stratégiai pozíciója felértékelődött, egy úgynevezett síita félhold kialakulásához vezetett. A további 21. századi események következtében a Közel-Kelet súlypontja egyre inkább a nem arab országok, így Irán, Izrael és az Európai Uniónak egyre inkább hátat fordító Törökország felé tolódik el. Politikai szempontból azonban Irán meglehetősen instabil, (politikai vezetők sértő kijelentései, atombomba kérdése), ezért a világ vezető nagyhatalmai szankciókkal fenyegetik. Egyesült Arab Emirátusok: A világ 6. legnagyobb olajexportőre, a Hét Emirátus alkotta államszövetség, talán az egyetlen olyan olajnagyhatalom, amely helyesen fekteti be az olajból származó jövedelmeket. Helyes diverzifikációs politikájának köszönhetően, dollármilliók befektetése a turizmusba, valamint a meglévő olajipar fejlesztésének eredményeként jelentős növekedés jellemezte az elmúlt években (2011-ben 4,7% GDP növekedés). (Seznec, 2008)

A közel-keleti olajvállalatok komparatív előnyét jól mutatja a 15. táblázat is, amely a világ vezető olajvállalatait mutatja be. Az olajtartalék szerinti rangsorban az első 4 helyén csak közel-keleti olajvállalatok találhatóak, az európai köztudatban ismertebb olajvállalatok közül a Lukoil csak a 10, a Gazprom 11. míg a listán első amerikai Exxon Mobil csak a 12. helyen áll. (http://www.energyintel.com)

48

A napi olajtermelés szerinti világrangsorban, már enyhébb a közel-keleti régió dominanciája. Az első tízben már „csak” három közel-keleti vállalat található. (www.forbes.com) A világ vezető olaj vállalatainak olajtartalék és termelés szerinti világrangsora 2011. #

Vállalat

Ország

Tartalék millió hordó

2 3 4

Saudi Aramco NIOC INOC KPC

SzaúdArábia Irán Iraq Kuvait

5

PDV

Venezuela

77,8 5

6

Adnoc

E.A.E.

55,2 6

7 8

Libya NOC NNPC

Líbia Nigéria

22,7 7 21,2 8

9

Pemex

Mexikó

16,0 9

10

Lukoil

Oroszország

15,9 10

11 12 13 14

Gazprom ExxonMobil Yukos Petrochina Quatar Petroleum

Oroszország USA Oroszország Kína

13,6 12,9 11,8 11,0

Katar

10,9 15

1

15

Vállalat

#

259,4 1

Saudi Aramco

125,8 2 115,0 3 99,0 4

Gazprom ExxonMobil PetroChina

11 12 13 14

BP Royal Dutch Shell Pemex Chevron Kuwait Petr. Co. Abu Dhabi Nat. O. C. Sonatrach Total Petrobras Rosneft Iraqi Oil Ministry

Ország

15. táblázat Termelés millió hordó/nap

SzaúdArábia Oroszország USA Kína Egyesült Királyság E.K. és Hollandia Mexikó USA

12,5 9,7 5,3 4,4 4,1 3,9 3,6 3,5

Kuvait

3,2

E.A.E.

2,9

Algéria Francia Brazil Oroszország

2,7 2,7 2,6 2,6

Irak

2,3

Forrás: Saját szerkesztés az Energy Intelligence Group és a Forbes adatai alapján

6.4.

Aránytalan gazdasági szerkezet: a gazdasági diverzifikáció hiánya

Dolgozatom előző fejezeteiben már bemutattam a Közel-Kelet gazdaságának kiszolgáltatottságát az olaj világpiaci árának, ebben a részben korrelációs együttható segítségével is megvizsgáltam néhány országot kiemelve ezt a jelenséget. A korrelációs eredmények ismeretében megállapíthatjuk (14. táblázat), hogy nagyon erős a kapcsolat a nyers kőolajár és a vizsgált országok GDP-je valamint folyó fizetési mérlege között. A legmagasabb Kuvait esetében, amelynél 99%-ban befolyásolja a kőolaj árának változása a GDP-jét és a legalacsonyabb az Egyesült 49

Arab Emírségek esetében (95%). Összességében a számítások alátámasztottak azt a feltételezésem, hogy a Közel-Kelet gazdasága nagyban függ a kőolaj árváltozásától. Általánosságban megállapítható, ha egy ország gazdasági növekedése mindössze egy szektornak köszönhető, akkor annak gazdasága kiszolgáltatottá válik, ugyanis a termelő kapacitások megsérülhetnek (háború, természeti csapások), amely a gazdaság hanyatlását idézné elő. Korrelációs kapcsolat a nyersolajár és a folyó áras GDP között (1990-2010) Ország E.A.E Egyiptom Kuvait Szaúd -Arábia Oroszország USA

Korrelációs összefüggés

Korrelációs érték

GDP Mrd US$ Nyersolajár US$ GDP Mrd US$ Nyersolajár US$ GDP Mrd US$ Nyersolajár US$ GDP Mrd US$ Nyersolajár US$ GDP Mrd US$ Nyersolajár US$ GDP Mrd US$ Nyersolajár US$

Forrás: Saját szerkesztés a World Bank és a BP adatai alapján

50

16. táblázat

0,94 0,76 0,96 0,96 0,96 0,82

7. Összefoglaló értékelés

Szakdolgozatomban a Közel-Kelet világgazdaságba való integrációját vizsgáltam meg, több tényező figyelembe vételével. Kiemelt figyelmet fordítottam a kőolaj szektorra, ugyanis a térség világgazdasági integrációjában

valamint

társadalmi

és

gazdasági

fejlődésében

is

a

legmeghatározóbb befolyásoló tényező volt. Ugyanakkor, hogy komplex kutatási eredményt kapjak, megvizsgáltam a Közel-Kelet társadalmi viszonyainak a sajátosságait továbbá kielemeztem a gazdasági szerkezetét is. Megvizsgáltam a térség

főbb

társadalmi

konfliktusforrásait

(arab

izraeli

ellentét,

iszlám

fundamentalizmus, iszlám ellentéte a demokráciával) és arra a következtetésre jutottam,

hogy

azok

súlyosan

veszélyeztetik

az

Öböl-meneti

államok

kőolajtermelését és kereskedelmét. Ez a belpolitikai instabilitás egyben legitimálja a „Nyugat” jelenlétét a térségben, ugyanis az nem kockáztathatja meg a kőolajforrások elapadását. A Közel-Kelet gazdasági szerkezetének ismeretében, megállapítható, hogy az olajban gazdag államok gazdasági struktúrája meglehetősen aránytalan, túlzottan a szénhidrogén szektorra épül. Emiatt az egész közel-keleti gazdaság ki van szolgáltatva az olaj világpiaci áringadozásainak. Továbbá mivel nem megújuló energiaforrás, így a Közel-Kelet gazdasági motorjából is egyszer ki fog fogyni a benzin, ezért diverzifikálniuk kell jövedelemforrásaikat. Jelenleg csak az Egyesült Arab Emírségek folytat helyes gazdaságpolitikát a nagy olajtermelő államok közül és hatalmas befektetései révén a szolgáltatás szektorába hosszabbtávon csökkentheti a függőségét a kőolajtól. A szakdolgozat bevezetésében feltett kérdésekre: miszerint: Megvalósulhat-e

a

Közel-Keleten

a

államberendezkedés? 51

nyugati

típusú

demokratikus

A nyugati értelemben vett liberális demokrácia megvalósulására jelenleg csekély az esély. Döntően befolyásolja az USA közel-keleti politikája az iszlám és a demokrácia viszonyát. Ugyanis míg az USA az iraki hadművelettől a közel-keleti demokrácia dominó elindulását várta, éppen ellenkező hatást ért el. A közel-keleti emberek szemében a demokrácia azonosult az elnyomás és a katonai megszállás fogalmával. Komparatív előnyt élvez-e a Közel-Kelet a szénhidrogén szektor területén más nagy kőolajtermelő országokkal szemben? A Közel-Kelet rendelkezik a világon a legnagyobb olajtartalékokkal, a világ olajkészleteinek majdnem a fele, 48,1 százaléka található itt. Azt megállapíthatjuk, hogy a Közel-Kelet komparatív előnye a kőolaj szektorban a földrajzi fekvéséből adódik. Emellett olajkitermelésben is világvezető, a világ olajtermelésének a 32,6 százaléka történik a térségben. Továbbá kutatásom során kiderült, hogy költséghatékonysági szempontból is jelentős a komparatív előnye a térségnek ugyanis, a világ átlagánál alacsonyabbak a kutak átlagos mélységei, olcsóbb a munkaerő és a kedvező földrajzi fekvése miatt kisebb távolságra kell eljuttatni a kőolajat. Az általam kiszámolt Balassa féle megnyilvánult komparatív előny mutatószáma is alátámasztotta, hogy a Közel-Keletnek látszólagos komparatív előnye van a világgal szemben. Mennyiben befolyásolja a közel-keleti államok gazdaságát a kőolaj világpiaci árának változása?

A kérdés megválaszolásához korrelációs és lineáris regressziós modellek segítségét használtam. Az eredmények egyértelműen azt mutatják, hogy az olaj világpiaci árváltozására erősen reagálnak a közel-keleti országok gazdasági indikátorai. Vagyis az kőolajár emelkedésével egyenes arányban nőnek a kőolajszektorból származó bevételek, a kőolaj árának csökkenése pedig negatívan hat a közel-keleti országok gazdasági mutatószámaira. Mivel az olajban gazdag államok gazdasági 52

szerkezetét a kitermelő ipar túlsúlya jellemzi, ezért a gazdasági teljesítményüket is döntően befolyásolja az kőolaj világpiaci árváltozása. Végezetül azzal zárnám dolgozatomat, hogy a közel-keleti országoknak a közeljövőben mindenképpen csökkenteniük kell gazdasági függőségüket a szénhidrogén szektortól. Ezt az olajból származó dollár milliárdok helyes befektetésével

érhetik

el,

vagyis

ahogy

azt

a

szakdolgozatomban

is

kihangsúlyoztam, gazdasági struktúrájuk és jövedelemforrásaik diverzifikációja szükséges, ahogyan azt tette az Egyesült Arab Emírségek is.

53

8. Irodalomjegyzék • Arab Monetary Found (2011): The Joint Arab Economic Report, http://www.amf.org.ae/content/joint-arab-economic-report • BP (June 2012): Statistical Review of World Energy (June 2012), http://www.bp.com/assets/bp_internet/globalbp/globalbp_uk_english/reports _and_publications/statistical_energy_review_2011/STAGING/local_assets/p df/statistical_review_of_world_energy_full_report_2012.pdf, 6-19.o. • CIA: The World Factbook, https://www.cia.gov/library/publications/theworld-factbook/index.html • Csáki György (2004): Versenyképesség és külföldi közvetlen befektetések a mai világgazdaságban, http://mta.hu/fileadmin/news/files/644/vkiIII4.pdf, 45.o. • Csányi Vilmos (2002): A Magyar Tudományos Akadémia Folyóirata, 2002/7. szám, http://www.matud.iif.hu/2002-07.pdf • Csicsmann László (2006): Iszlám és demokrácia a Közel-Keleten és ÉszakAfrikában, http://phd.lib.uni-corvinus.hu/39/1/csicsmann_laszlo.pd, • Csicsmann László (2010): A Közel-Kelet demokratizálódásának esélyei a 21 században, http://www.grotius.hu/doc/pub/JSSVSJ/2010_111_csicsmann_laszlo_1.pdf • Emerson Sarah (2009): The Global Oil Market: An Uneasy Alliance Between

Paper

and

Phisycal

Oil,

http://www.esai.com/petroleum/09/pdfs/Argus_crude_summit_0109.pdf • Energy Intel, http://www.energyintel.com • Forbes:

The

World’s

25

biggest

oil

company,

http://www.forbes.com/pictures/mef45ikjd/2-gazprom-9-7-million-barrelsper-day-13/ 54

• Freedom

House

(2013):

Freedom

in

the

World,

http://www.freedomhouse.org/sites/default/files/FIW%202013%20Booklet% 20-%20for%20Web_0.pdf, 13-23.o. • Grant Kenneth, Ownby David, Pererson R. Steven (2006): Understandings Today’s

Crude

Oil

and

Product

Market,

http://www.api.org/aboutoilgas/upload/oilprimer.pdf, 3-21.o. • Hinnebusch Raymond (2007): Authoritarian Persistence, Democratization Theory and the Middle East, http://www.st-andrews.ac.uk/media/school-ofinternationalrelations/mecacs/workingpapers/authoritarian_persistance_democratization_t heory.pdf • http://arabluxus.blog.hu/2012/01/16/dubaj_az_egbe_tort • http://www.greenfo.hu/hirek/hirek_item.php?hir=4564 • International Energy Aganecy Statistics, http://www.iea.org/stats/index.asp • International Monetary Found (2012): World Economic Outlook October 2012 - http://www.imf.org/external/pubs/ft/weo/2012/02/pdf/text.pdf • Kotán Gergely, László Valéria, Sali András: Mennyire fontos az olaj? (2006), http://bet.hu/data/cms87996/Kochmeister_KLS_Csapat.pdf • Milton-Edwards, Beverley, Hinchliffe, Peter (2008): Conflicts int he Middle East since 1945, Routledge, 2008 • Najat Shamil Ali (2011): Közel-Kelet: térképek, adatok az észak-afrikai helyzet

gazdasági

hátterének

értelmezéséhez,

http://www.grotius.hu/doc/pub/IQJVDC/2011_79_najat%20shamil%20ali_te rkepek%20adatok.pdf • Gellner Ernest (2004): A szabadság és feltételei. A civil társadalom és vetélytársai, Typotex kiadó, Budapest, 2004

55

• OPEC

(2012):

General

Informations,

http://www.opec.org/opec_web/static_files_project/media/downloads/public ations/GenInfo.pdf, 2-24.o. • Ónody György (1978): A Közel-keleti olaj a világpolitikában, Kossuth Könyvkiadó, Budapest, 1978, 5-9.o. • United Nations Development Programme (2012): Arab Human Development Report, http://www.arab-hdr.org/publications/other/ahdr/ahdr2009e.pdf • United Nations World Tourism Organization (2012): Tourism Highlightshttp://dtxtq4w60xqpw.cloudfront.net/sites/all/files/docpdf/unwtohighlights12 enhr_1.pdf , 11-12.o. • Probáld Ferenc (2002): Afrika és a Közel-Kelet földrajza, ELTE Eötvös Kiadó, Budapest, 2002 • Rostoványi Zsolt (1987): Az arab Kelet a világgazdaságban, Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, Budapest, 1987, 85-99.o. • Rostoványi Zsolt (2012): Az „arab tavasz” hatása a Közel-Kelet geopolitikai térképének

újrarendeződésére,

http://www.grotius.hu/doc/pub/CDPYCF/2012_101_rostovanyi_zsolt_az_ara b_tavasz_hatasa.pdf • Sampson Anthony (1978): A Hét Nővér, 1978, 225-299.o. • Seznec Jean Francois (2008): The Gulf Sovereign Wealth Funds: Myths and reality,

2008,

http://jfseznec.com/wp-

content/uploads/2011/10/swfseznec.pdf • Transparency Internaitonal (2012): Corruption Perceptions Index 2012 , www. http://cpi.transparency.org/cpi2012/results/ • The World Bank: Indicators, http://data.worldbank.org/indicator • World

Trade

Organization

(2012):

International

Trade

Statistics,

http://www.wto.org/english/res_e/statis_e/its2012_e/its12_toc_e.htm • World

Trade

Organization

Statistics

http://stat.wto.org/Home/WSDBHome.aspx?Language=E 56

Database,

9. Idegen nyelvű összefoglaló (Summary) In my final thesis i examine the integration of the Middle East into the World Economy. This is a group name, what includes the arab countires of Asia (Iran, Iraq, Saudi Arabia, Oman, Yemen, Kuwait, United Arab Emirates, Bahrein, Quatar) and the arab countries of North Africa (Algeria, Egypt, Libanon, Lybia, Tunisia). In a wider sense Turkey and Afghanistan belong also to the Middle East. I have analyzed the social and political issues in the region: the arab-israeli conflicts, the compatibilty of the islam and the democracy, the Middle East policy of the United States. In my opinion these issues are a danger to the role of the region in the global energy supply. In the second part of my thesis i have analyzed the economic structure of the Middle East countries. The Middle East is very rich in oil and gas, therefore the extractive industry is dominant in the gross domestic product. These mean very big revenues for the countries, but on the other hand these revenues and so the economic growth depend strongly on the crude oil’s price changing. That’s why the Gulf countires have to diversify their revenues and economyc structure. The United Arab Emirates is a good example how to invest well the big oil revenues. They have invested a lot of money into the tourism (Burj Khalifa, Palm Island) wherefore nowadays Dubai is one of the most popular tourist place int he world. I have realized that the Middle East countries have got comparative advantage in the oil sector. To prove i have examined the reveal comparative advantage index number in case of Iraq and Kuwait. In the last chapter i have presented the Middle East oil reserves, the biggest oil production countries. All in all the Middle East countries have to solve or roll back the conflicts in the region in order to decrease the United States attendance. The second biggest issue is the deformed economic structure, they need to follow the United Arab Emirates example (diversification).

57

10.

Ábra- és táblázatjegyzék

10.1. Ábrajegyzék 1. ábra: A Közel-Kelet földrajzi elhelyezkedése……………………………….6 2. ábra: A nyersolajár és a folyó áras GDP változása a Közel-Keleten 20002011………………………………………………………………………..23 3. ábra:

A

kőolajtermelés

nyomán

elindult

gazdasági

fejlődés

összefüggései………………………………………………………………25 4. ábra: A Közel-Keletre érkező turisták száma és részesedése a világ turistaforgalmából 1990-2011……………………………………………...29 5. ábra: A Közel-Kelet részesedése a világ kőolajt kitermeléséből 19652010………………………………………………………………………...30 6. ábra: A Közel-Kelet külgazdasági nyitottsága 1980,1990,2000,2010….......31 7. ábra:

A

Közel-Kelet

exportjának

szerkezete

és

exportpartnerei

2011………...……...….................................................................................34 8. ábra:

A

Közel-Kelet

importjának

szerkezete

és

importpartnerei

2011………………...………………………………………………………35 9. ábra: A nyers kőolajár és a közel-keleti áruexport bevételének a változása 1970-2009…………………………..……………………………………....36 10. ábra: Regressziós kapcsolat a nyersolajár és az áruexport bevételek között a Közel-Keleten 19701-1980............................................................................36 11. ábra: Közel-Keleti kőolaj és gázvezetékek………………………………...38 12. ábra: A kőolaj tartalék és a kitermelés aránya a világon 2011………..........44

58

10.2. Táblázatjegyzék

1. táblázat: Puccsok, forradalmak

és

karizmatikus

vezetők

a

Közel-

Keleten……………………………………………………………………….8 2. táblázat: Katonai kiadások a Közel-Keleten 2005;2006…………..………....9 3. táblázat: Polgári és politikai szabadságjogok hiánya a Közel-Keleten 2013………………………………………………………………………....12 4. táblázat: Közel-Keleti országok főbb gazdasági mutatói 2011……………..19 5. táblázat: Néhány közel-keleti ország gazdasági mutatói 2011……………..20 6. táblázat:

A

GDP

ágazatonkénti

megoszlás

a

hozzáadott

érték alapján 2010…………………………………………………………..21 7. táblázat: Folyó áras GDP megoszlása gazdasági tevékenységek szerint 2010…………………………………………………………………………22 8. táblázat: Az Öböl-menti államok szénhidrogén szektorra vonatkozó gazdasági adatai 2010…...………………………………………………….24 9. táblázat: Adatok néhány közel-keleti ország mezőgazdaságáról 2010…….26 10. táblázat: A közel-keleti országok folyó áras GDP-jének szolgáltatás szerinti megoszlása (Mrd US$) 2010………………………………………………..28 11. táblázat: A Közel-Kelet komparatív előnye a bányászati termékek esetében……………………………………………………………………..33 12. táblázat: A világ kőolajkészletei és kőolaj kitermelése (2011)…………….45 13. táblázat: Kőolaj kereskedelem a világon (millió tonna) 2011……………..46 14. táblázat: Vezető kőolaj kitermelő országok a Közel-Keleten 2011……….47 15. táblázat: A világvezető olaj vállalatainak olajtartalék és termelés szerinti világrangsora 2011………………………………………………………….49 16. táblázat: Korrelációs kapcsolat a nyersolajár és a folyó áras GDP között 1990-2010……………...…………………………………………………...50

59